Toldi fogalmazás

Miklós dél előtt pihenget a padon. Halja, hogy

üvöltöznek nem tudja mi az oda megy meg nézi és
lám mit lát egy bikát látja a döglött kutyákat is.
Miklós az utca középén délkörül lefogja a bikát.
Miklós délután a bikát elviszi vágószékre és megéri
a mészárosokat, hogy had pihenjen a vágószékbe,
de azok nem engedik neki, hogy este ott pihenjen.
Miklós haragszik, a mészárosokra, hogy a
megmentőnek ez jár. Miklós csak bolyongott és
keresett szállást éjszakára,de senki sem adott neki
szállást. Csak bolyongott és felnézett ez égre és
hírtelen felvidult gondolta magában az özvegynek
volt két fia és azoknak volt páncélja majd
felveszem azt, de kár, hogy ez az öröm is elszállt,
mert az özvegy nem volt a temetőben. Mivel a
szállást nem kapott az élőktől a halottak tanyáján.
Szegény Miklós sírva aludt el. Az úgy tett
reménység elhervadt szívében.