2.

A hagyományos elbeszélésmódok megújítása az ötvenes-hatvanas években

Örkény István: Egyperces novellák, Tóték

Életrajza:

 1912-ben született, jómódú nagypolgári családból

 A Piarista Gimnáziumban végzett
 Édesapja határozott kérésére két diplomát is szerzett: gyógyszerészit és vegyészmérnökit,
bár ez idő tájt már az irodalom vonzotta
 Első novelláját József Attila fogadta be a legendás Szép Szó folyóiratba, 1937-ben
 Bejárta Nyugat Európát, a második világháború kitörése Párizsban érte
 Az utolsó vonattal érkezett haza -» ennek emlékezetes írása a Párizs isten hozzád című
egyperces novellája
 1941-ben magánkiadásban adta ki első groteszkre hangolt novelláskötetét, a Tengertáncot
 Az élet szélsőségeit nagyon fiatalon átélte: 1942-ben, egy nap behívót kapott Nagykátára.
Felvette fehér, extra katonai egyenruháját (tartalékos tiszt volt), de a később hírhedté vált
Muray nevű alezredes azonnal kiköttette egy fára, és egyenruhája gombjait egymás után
levagdosta egy bicskával. Akkor tudta meg, hogy zsidó származása miatt
munkaszolgálatra hívták be, és a szadista alezredes provokációnak minősítette ünnepi
egyenruháját. Négy és fél év a fronton, a második magyar hadsereg halálmenetében, majd
szovjet hadifogság. Hihetetlen lelkierővel már ott is írni kezdett.
 Ott született a hadifogoly-szociográfia: a Lágerek népe, majd a fronton játszódó darab:
a Voronyezs, jó néhány novella és számtalan, a hadifogoly-lét specialitásait és
lelkiállapotát leíró érdekfeszítő levél szüleihez, barátaihoz. (Kötetben összeállított
levélgyűjteménye: Egyperces levelek.)
 Szerencsés hazaérkezése után bekapcsolódott a háború után nagy lendülettel induló
irodalmi életbe. Lelkesen támogatta és hitte az épülő szocializmust.
 Az 1956-os forradalomban nem vett részt tevőlegesen, de ő írta a ma is gyakran idézett
mondatot, a Szabad Kossuth Rádió Parlamentből sugárzott okt. 30-i köszöntőjét:
„Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.”
 A forradalom leverése után a kádári pártapparátus szilenciumot szabott ki rá, és írásait
1958-tól sehol nem közölték. Csak 1962-ben jelenhetett meg újra egy novellája, majd
1966-ban és 1967-ben gyors egymásutánban két elbeszéléskötete. (A Jeruzsálem
 hercegnője, benne a Macskajáték kisregény formában, majd a Nászutasok a légypapíron,
a Tóték prózai változatával.) 1968-ban látott napvilágot az Egyperces novellák első
kiadása, amellyel új műfajt teremtett.
 Egyperceseivel és két drámájával (Tóték, 1967, Macskajáték, 1971) nemzetközi hírnévre
tett szert. 1969-ben Fábri Zoltán nagysikerű filmet rendezett a Tótékból, Isten hozta,
őrnagy úr! címmel, Latinovits Zoltánnal a főszerepben.
 1969-ben született groteszk színjátékát, a Pisti a vérzivatarbanttöbb elemző a 20.
századi Az ember tragédiájának nevezte, mert a magyarság több évtizedes, vérzivataros
történelmét idézi fel benne különleges, helyenként provokatívan kiélezett, groteszk
látásmóddal.
 További fontosabb kisregényei: Glória (1957), „Rózsakiállítás” (1977), Egy négykezes
regény tanulságos története (1979). Fontosabb drámái: A holtak hallgatása (Nemeskürty
István Rekviem egy hadseregért című könyvének színpadi feldolgozása,
1973), Vérrokonok (1974), Kulcskeresők (1975).
 Műveit számos nyelvre lefordították, színdarabjait sok országban játszották. A Tóték
párizsi előadása 1970-ben megkapta a Fekete Humor Nagydíját.
 Irodalmi hatását, jelentőségét bizonyítja számtalan róla és műveiről született írás.
Legutóbb Szirák Péter átfogó Örkény-monográfiája látott napvilágot (2008).
 Örkény István 1979-ben halt meg

Művei:
Tengertánc (elbeszélések) 1941
Amíg idejutottunk (vallomás) 1946
Hajnali pisztolylövés (elbeszélés) 1947
Lágerek népe (szociográfia) 1947
Budai böjt (elbeszélések) 1948
A borék (vígjáték) 1948
Idegen föld (elbeszélések) 1948
Voronyezs (színmű) 1948
Házastársak (regény) 1951
Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések) 1952
Négy vidám jelenet 1953
Hiszek a szabadságban 1954
Hóviharban (válogatott elbeszélések) 1954
Ezüstpisztráng (elbeszélések) 1956
Nehéz napok (regény) 1957
Macskajáték 1963
Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések) 1966
Nászutasok a légypapíron (elbeszélések) 1967
Egyperces novellák 1968
Időrendben (válogatott elbeszélések) 1971
Időrendben (színművek) 1972
Időrendben (arcképek, korképek) 1973
Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény) 1974
Vérrokonok (dráma) 1975
Meddig él egy fa? (elbeszélések) 1976
Rózsakiállítás (regény) 1977
Az utolsó vonat (elbeszélések) 1977
Kulcskeresők (színmű) 1977
Élőszóval (drámák) 1978
Négykezes regény tanulságos története (regény) 1979
Forgatókönyv (tragédia) 1979
Novellák (1-2. k.) 1980
Párbeszéd a groteszkről 1981
Kisregények 1981
Babik (kisregény) 1982
Drámák (1-3. k.) 1982
Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények 1983
Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok) 1983
Egyperces novellák 1984
Lágerek népe 1984
Visszanézve. Arcképek, korképek 1985
Négyeskönyv 1987

Tóték tartalom:
A történet a második világháború idején, 1942 nyarán, egy észak-magyarországi kis idilli
faluban, Mátraszentannán játszódik. A Tót család feje, Lajos, a község tűzoltóparancsnoka
nagy köztiszteletnek örvend. Felesége, Mariska és lánya, Ágika valósággal istenítik. Tóték
fia, Gyula az orosz fronton szolgál. Mivel a háború elején a község postását behívták, egy
félkegyelmű, torz alakot, Gyuri atyust tették a helyébe. Gyuri atyusnak rendkívüli
szimmetriaérzéke van, ez az érzék közrejátszik, hogy ki, mikor és milyen levet kap. Gyuri
atyus Tótékat különösen szereti, azért mert Tót mindig ad magára, a haját középen elválasztva
fésüli, ezért ha kettévágnák, mindegyik oldala tökéletesen egyforma lenne.

Egy nap levél érkezik Tótéknak, melyben fiuk közli, hogy parancsnokát, Varró őrnagyot
sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt kéthetes betegszabadságra hozzájuk
érkezzen. Gyula megemlíti a levélben, hogy az őrnagy egyes szagokat nem tud elviselni. Tót
ezért szól a lajt tulajdonosának, szivattyúzza ki a wc-t. Ágika teljesen felhevülve várja az
őrnagyot. Eközben egy sürgöny érkezik a Magyar Vöröskereszttől, amelyben Gyula halálhírét
tudatják. A postás, mivel szereti Tótékat és ezért csak jó híreket tartalmazó leveleket ad nekik
összetépi a levelet. Tótéknak volt egy elképzelésük az őrnagyról. Azt hitték, hogy az őrnagy
magas, délceg, sudár. Amikor tehát várták az autóbuszmegállóban egy ilyen őrnagyot
kerestek. Ám ez alkalommal kettő szállt le a buszról. Az egyik egy jó felépítésű, parancsoló
tekintetű volt pont olyan, mint amilyennek az őrnagyot képzelték. Tóték üdvözlik, ám ekkor
tudatja velük az őrnagy, hogy rossz helyen szállt le. A másikhoz igyekeznek, aki ott várt a
buszmegállóban. Tót egy kis csalódást érez, mivel ez az őrnagy egy alacsony termetű, ütött-
kopott ruhában lévő alak. Mariska is hasonlóan érez, de Ágika nem. Őneki ez az őrnagy
jobban tetszett, mint az előbbi. Mivel Tót az átlagosnál magasabb ember az őrnagy pedig az
átlagosnál alacsonyabb újabb félreértés történt. Az őrnagy ugyanis azt hiszi, hogy Tót a háta
mögé néz. A konfliktust Ágika ötlete oldja meg. Azt tanácsolja az apjának, húzza a szemébe a
tűzoltósisakját és akkor teljesen mindegy, hogy hova néz. Tót először nem hajlandó ezt
megtenni, ugyanis félti a tekintélyét, ám kis unszolásra megteszi. Mikor hazaérnek, az őrnagy
mély álomba zuhan. Miközben az őrnagy alszik a látogatók sorra érkeznek, hogy szemügyre
vegyék a vendéget. Mikor beesteledik, a Tót család az udvaron levegőzik. Tót szokás szerint
nagyot nyújtózkodik és nagyot nyög hozzá. Erre az őrnagy felébred és az udvarra igyekszik.
Az őrnagy játszani akar, de Tót nem ért se a sakkhoz, se a kártyákhoz. Az újabb kínos
helyzetet ismét Ágika oldja meg. Amikor nincs jobb dolguk Mariska és ő dobozolni szoktak.
Az őrnagynak nagyon megtetszik a dolog és azonnal neki látnak. Még Tótot is ráveszik, hogy
dobozoljon velük. Egy elkésve érkezett levélben Gyula tudatja szüleivel, hogy az őrnagyot az
álmosság legkisebb jele is felbosszanthatja. Tót erről mit sem sejtve elásítja magát. Az őrnagy
természetesen megsértődik, ám Tót megnyugtatja, hogy csak azért ásított mert jól érzi magát.
Egész este dobozolnak. Mikor megvirradt az őrnagy elégedetten megy aludni. Tót ráhanyatlik
az asztalra és álomba merül. Mariska és Ágika nagy nehezen az ágyba teszik. Mivel Tóték
napirendje teljesen a feje tetejére állt, lassan megtanultak aludni addig amíg a leves ki nem
hűl, amíg a kávé fel nem forr. Este a dobozolásnál Tót semmit mondóan maga elé néz, ezt az
őrnagy észre is veszi. Tót azzal magyarázza, hogy berepült egy lepke. Az őrnagy faggatóra
fogta Tótot, nem jutott-e valami az eszébe. Tót nehezen azt mondja, a margóvágó amivel a
kartonokat vágják kicsi és újat kell csinálni. Másfél nap múlva elkészül az új margóvágó. Tót
egyik este elszökik és a plébánosnál talál menedéket. Mariska érte megy, és miután hazavitte,
Tót bezárkózik a wc-be. Az őrnagy zokon veszi ezt, és éppen készül, hogy a buszra menjen,
amikor Ágika és Mariska rábeszélik, hogy váltson egy-két szót Tóttal. Hamar tisztázzák a
dolgot. Miután letelt a két hét és az őrnagy elutazik, este a Tót család ismét kint levegőzik a
kertben. Ekkor azonban megjelenik az őrnagy azzal a hírrel, hogy a partizánok
felrobbantottak egy hidat és emiatt három napig nem járhatnak a vonatok. Az őrnagy egyből
dobozolni szeretne. Tót azt mondja a margóvágót levitte a kertbe. Az őrnaggyal együtt
lemennek, ahol a sötétben Mariska és Ágika háromszor hallja lecsapódni a margóvágó karját.
Mikor Tót visszajön Mariska megkérdezi háromba vágta-e. Tót azt feleli, négy egyforma
darabba vágta és megkérdezi, talán nem jól tette-e. Mire Mariska így helyesel: „de jól tetted,
te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni”.

Szakirodalom: Szirák Péter: Örkény István -» Tóték és Egyperces Novellák

 Örkény István életművének meghatározó jegye a változékonyság. Azok közé a közép-
európai írók közé tartozik, kiknek pályáját döntően befolyásolta az alapvető
sorsfordulatokat, szélsőséges élethelyzeteket előidéző huszadik századi történelem.
 Műveiben arról ír, hogy az ember egyaránt képes a jóra és a rosszra, egyaránt hajlik az
igazságra és a hazugságra, az önzésre és a részvétre, éppen ezért kell folytonosan vizsgálat
tárgyává tenni az emberi tényezőt, bírálni a társadalom visszásságait, és őrizni az
együttélés nélkülözhetetlen értékeit
 Emellett pályáját meghatározta a üldöztetés, a háború, a fogság, a többször is átélt
társadalmi forgatag
 Örkény moralista és tanító író, aki utóbb saját életpályájához is a tanulás példaértékét
kapcsolta
Tóték:
 Örkény életművében a levél-motívum (az elküldött és elküldetlen, a kézbesített és
kézbesítetlen levelek sorsalakító funkciója) visszatérően fontos szerepet játszik -» A
Tótékban is -» és ez hordozza az intrika, a végzetszerűség és a fatális félreértés jelentését
egyaránt
 A szintén legismertebb művei közé tartozó Tóték címû kisregénye a Kortárs 1966.
augusztusi számában jelent meg, de feltehetően már két évvel korábban elkészült vele
 A regény szövege a Tót-házaspár fiának levelével indul, melyben arra kéri szüleit, hogy
lássák vendégül a hosszas frontszolgálat miatt megrendült egészségi állapotú, s kéthetes
betegszabadságra hazautazó elöljáróját, Varró őrnagyot.
 A fiú arra is figyelmezteti Tótékat, hogy az őrnagy kimerültségében „súlyos
álmatlanságban szenved, továbbá a szagokra is érzékeny”, s így a csöndes
mátraszentannai ház és a „fenyőillatú” hegyvidék valóságos gyógyír lesz a számára.
 A levél szerint Tót Gyula rábeszélte az őrnagyot családja meglátogatására, s nem csak
hogy ígéretet tett parancsnokának arra, hogy jól fogja magát érezni, hanem ugyanakkor
szüleinek és húgának is fölvillantotta e látogatás ígéretét: „Gondolhatják, hogy ez mit
jelent nekem!”
 A körvonalazatlan utalást Tóték nyilvánvalóan túlértékelik, mert úgy értelmezik, hogy a
kérés „teljesítésétől nem csupán fiuk kényelme, hanem élete is függ.”
 De nem is egyszerűen csak túlértékelik, hanem végzetesen félreértik, amennyiben úgy
gondolják, hogy az őrnagy látogatásával elérhető protekció egyszer és mindenkorra
szavatolja Tót Gyula biztonságát, vagyis hogy a kedvezmény majd kellő ellensúly lehet a
háború esetlegességével, a folytonos életveszéllyel szemben.
 A tévedés hátterében pedig az áll, hogy Tót Lajos és családja a maga patriarchális rendjét
és kiszámíthatóságát látná szívesen a front távoli, ismeretlen világában is.
 A szülők lázas előkészületeket tesznek, hogy méltó módon fogadhassák az illusztris
vendéget. Nemcsak Tóték készülődése rendkívüli, a falu lakosságának többségében olyan
„babonás várakozás” ébred, mintha „a vendég puszta ittlétével a község minden
katonáskodó fiának valami védettséget jelentene.”
 Tóték lánya, Ágika épp e közvélekedés hatására barátkozik meg az őrnagy – túlnövesztett
– képzeletbeli alakjával. S ekkor, az első fejezetbe iktatva olvashatjuk azt a vöröskeresztes
sürgönyt, amely értesít Tót Gyula zászlós „hősi haláláról.”
 A levél nem jut el Tótékhoz, mert Gyuri atyus, a község postása nem kézbesíti a családnak
a kedvezőtlen híreket. A postás egyfajta „igazságszolgáltató”: akit nem szívlel, azok
kapják a rossz híreket, de mivel Tót Lajost fölöttébb kedveli, ezért a Tót család kizárólag
jó híreket kaphat a frontról. A kizökkent világ rendjének helyreállításán ügyködő, a falu
bolondjának szerepét is betöltő Gyuri atyus groteszk alakjának dramaturgiai szerepe
fölbecsülhetetlen, hiszen a történet minden további kibontakozása a hír elhallgatásán
alapszik.
 A postás az eseményekbe való beavatkozás révén, a cselekmény továbblendítése
szempontjából meghatározó funkciót tölt be, s ugyanakkor jellé is válik: a külső világ
híreinek cenzoraként és manipulátoraként.
 Azzal, hogy fiuk halálának híre nem jut Tóték tudomására, az olvasó értékelő pozíciója
gyökeresen átalakul, hiszen innentől kezdve Tóték áldozathozatalát csakis kettős, vagyis
ironikus távlatból szemlélheti.
 Az olvasó informáltsága az oka annak, hogy Örkény mûve nem abszurd hatású, hanem
inkább a nézőpont megduplázásából és egyes cselekmény-mozzanatok eltúlzásából fakadó
ironikus-groteszk effektus fokozatos kibontakoztatásaként interpretálható.
 A kisregény belső és külső (olvasói) távlatrendszerében a cselekvéseknek határozott
értelmük van: a család téved ugyan, amikor túlbecsüli az őrnagy jóindulatának
elnyerésével járó következményeket, de ezzel együtt Tót Lajos fronton szolgáló fia
megmentése érdekében áldozatot hoz, amikor hosszú ideig eltűri a megaláztatásokat.
Indíttatása tehát nem a céltalanság és értelmetlenség tudatában létrejött paradox
céltételezés, hanem egy minden más fölé helyezett érték védelmében végrehajtott – s ettől
groteszk színezetet kapó – cselekvéssor.
 A regény harmadik személyű, egyfajta ironikusan tudálékos „riporteri” hangot megütô
narrátora kezdetben gyakran Tóték „kollektív” nézőpontjához, de később legtöbbször a
családfő távlatához fókuszálva beszéli el a történetet.
 A közvetlen elbeszélői szólam jórészt a falu szokásairól és a Tót családnak a község
életében vitt szerepéről továbbít ismereteket. Ebből megtudhatjuk, hogy Tót Lajos, volt
vasutas, jelenlegi tűzoltóparancsnok nagy tiszteletnek örvend mind a családjában, mind a
faluban, minthogy segítőkész és pedáns ember. Habitusának legfőbb jegye éppen az, hogy
megőrizze ezt a kivívott közösségi tekintélyt.
 Az őrnagy fokozatosan kisajátítja Tótnak a családban és a faluban betöltött szerepét, aki
ezáltal mindinkább fölöslegessé válik, közösségi kapcsolatai visszájukra fordulnak-»
elveszíti önazonosságát
 Tót folyton tévedések, félreértések, s ezeken keresztül megaláztatások áldozata lesz, és
váratlanul éri az is, hogy felesége és lánya is elpártolnak tőle, hozzájárulva az őrnagy
hatalmaskodásainak érvényesítéséhez
 Az őrnagy a hadseregből, a frontról hozott habitusát és életformáját a hátországbeli
vendégeskedés körülményei között is érvényesíteni akarja, és ezért Tót Lajosnak a
megbízhatóságon és kiszámíthatóságon alapuló tekintélyét módszeresen lerombolja.
 Ebben a tűzoltóparancsnok felesége, Mariska és lánya, Ágika is tevékeny szerepet
játszanak. Ők azok, akik élet-halál urának tekintik az őrnagyot, s a családfőt egy idő után
már csak a vendég teljes kiszolgálását gátló akadálynak.
 Ágika az őrnagy érkezéséig imádja, a „kamaszlányok hevületével, szinte isteníti” az apját,
ám a katonatiszt megjelenésétől kezdve szinte egy csapásra annak feltétlen hívévé,
rajongójává válik.
 Ágika a cselekmény alakulásában meghatározó szerepet játszik, mert ô az, aki a
vendégeskedés íratlan szabályait folyvást megsértő őrnagy által gerjesztett, sémaszerűen
ismétlődő konfliktusokból kivezető utat mutat, rendre az apja rovására.
 Amikor a szomszédok az alvó őrnagy csodájára járnak, megmutatkozik, hogy a falu
népének is része van az őrnagy alakjának „mitikus felnagyításában.
 Amikor Tót megszökik otthonából, Tomaji plébános ágya alá bújva keres menedéket. Tót
a végkimerülés határán van, tudata már épp csak pislákol, s nem érti, hogy családtagjai
miért hallanak és értenek mást, mint ô, miért visz végbe ô maga is képtelen
cselekedeteket, például miért ugorja át egy oszlop árnyékát, amikor tudja, hogy nincs ott
árok, miért szopogatja a csipogót, „mint egy savanyúcukrot”, s miért nem ásíthat, vagy
még inkább alhat éjszaka ehelyett?
 Tomaji plébánost nem éri váratlanul Tótnak az a kérése sem, hogy hadd bújjon egy kis
idôre a reverendája alá, hiszen az utolsó héten képtelenebbnél képtelenebb állításokkal és
panaszokkal lepték el a már-már „meghőbörödött” hívek.
 Mariska, az európai hírű ideggyógyász, Cipriani professzor segítségét kéri, hogy a budiba
tartósan bezárkózott férje előjöjjön, és tovább már ne bőszítse az egyre türelmetlenebb
vendéget.
 Cipriani meghallgatván Tótot, úgy véli, pusztán csak az a probléma, hogy magasabb az
őrnagynál, s az áldatlan helyzeten nagyon egyszerű javítani: Tótnak mindössze csak be
kellene rogyasztania a térdét, s mindjárt megszűnne a magasságbeli különbség.
 A tűzoltóparancsnok végül még erre az engedményre is hajlandó lesz, s a falu lakói
jószerével észre sem veszik „összezsugorodását”.
 A mértékek teljes összezavarodását pedig az is jelzi, hogy az őrnagy éppen hogy megnőni
látja Tótot.
 Az irracionalitás és képtelenség nemcsak Tóték házán, hanem az egész környező világon
is úrrá lett.
 Tótnak sincs más választása, minthogy megbékél az őrnaggyal: a vendégségből még
hátralévő napok viszonylagos nyugalomban telnek.
 Varró őrnagy láthatóan elégedett a meghunyászkodó Tót viselkedésével, egy alkalommal
ki is nyilvánítja, hogy tanításnak tekintette a vele való találkozást.
 Az őrnagy távozása után Tót Lajos igyekszik visszatérni a szokásos napirendhez és a
meghitt családi élet szokásaihoz.
 Mariska és főleg Ágika minden átmenet nélküli „visszaalakulása” a lélektani hitelesség
helyett inkább ironikus funkcióváltásként értelmezhető.
 Újra felbukkan az őrnagy, mondván, mivel a partizánok fölrobbantottak egy hidat, ezért
három napig nem járatnak szabadságos vonatot, így hát úgy gondolja, ezt a kis
szabadságot még Tótéknál tölti el.
 Amikor újabb dobozolásra invitálva a családot, keresni kezdi a nagy margóvágót, Tót
„szolgálatkészen” kíséri le a vendéget a kertbe.
 A zárlatban a narrátor beszédmódja megváltozik. Lassú, szaggatott tempójúvá válik, és a
korábbi bőbeszédűséggel szemben csak minimális kommentárral látja el a baljóslatú
zajokat.
 Tót nem képes már tovább tűrni a megaláztatásokat, az őrnagy jelenlétét, és felnégyeli a
váratlanul visszatérő vendéget.
 Sem a szereplők, sem az elbeszélő nem magyarázza a történteket, miáltal a jelenet saját
végzetes, kiküszöbölhetetlen eseményszerűségét sugallja.
 Tót és az őrnagy „pozíciócseréje” is csak implicit indokoltságú: Mariska és Ágika
ugyanazzal az ellenkezés nélküli automatizmussal fogadják a Tót Lajos által végrehajtott
„ítéletet”, mint amilyennel korábban az őrnagy hatalmi arroganciáját.
 Eddig az őrnagy volt „élet és halál ura”, most pedig a tűzoltóparancsnok.
 Mariska kérdése is inkább a „technikai” részletekre irányul és nem a motivációra, vagy a
következményekre
 Gyula fiuk halála szóba sem kerül
 Tót Lajos végső cselekedetének többértelműsége groteszk színezetű: borzongatóan
mulatságos és önsorsrontó módon hősies. -» A régi világ helyreállításának aktusa.
A drámaváltozat:
 Örkény István, Kazimir Károlynak, a Thália Színház főrendezőjének felkérésére írta meg
a Tóték drámaváltozatát.
 Az alapszerkezet megôrzése mellett Örkény számos ponton módosította a cselekmény
menetét, ezek közül a legfontosabb, hogy a Tót-fiú haláláról szóló sürgönyt az
olvasó/néző nem a darab elején, hanem csak az első rész zárlatában ismerheti meg. E
fontos dramaturgiai elem késleltetése módosítja a befogadónak a történtekhez való
viszonyát.
 A Tótéknak voltaképpen mindkét változata egy drámai szituáció létrehozásán alapszik: az
őrnagy érkezése (illetve érkezésének híre) indítja el azt a cselekvéssort, amely a
mindennapok megszokottságát egy új kiinduló állapotra cseréli föl.
 A Tóték sikere vélhetően nemcsak – a magyar színpadon akkoriban meghökkentően –
szubverzív hatásán, hanem azon a példaértékén is alapulhatott, amely az ’56-os történelmi
trauma után, az adott körülmények között egy normális világrend helyreállíthatóságát
sugallta.
 A Tótékat 1967 februári ősbemutatója óta itthon és külföldön számos alkalommal színre
vitték: játszották Párizsban és Moszkvában, New Yorkban és Helsinkiben,
Marosvásárhelyen, Berlinben és Athénban stb.
 Az itthoni és nemzetközi siker révén Örkény műve előtt megnyíltak a filmgyár kapui is: a
Tótékból a nagy tekintélyű Fábri Zoltán 1969-ben Isten hozta, Őrnagy úr címmel filmet
forgatott. -» Maga a rendező írta a forgatókönyvet, elsősorban a kisregény szövegére
támaszkodva.

Összefoglaló elemzés:

Tótékról:

 kisregény 1964
 dráma 1967
 film (Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr!)
 „Fekete humor” díj (Franciaország) 1968

Abszurditás:

 képtelen, lehetetlen, nonszensz

  a XX. századi irodalomra jellemzőlátásmód (2. világháború után)
 háború okozta pusztítások, értelmetlenség
 egységes világkép szétesése
 elidegenedés

Groteszk:

Esztétikai minőség, benne az össze nem illő elemek társulnak, s így hatnak [nevetséges,
nevettető (komikus) elemek) + torz, rút, félelemkeltő (tragikus) elemek] + reális elemek+
irreális elemek

Cselekmény:

Ideje: II. világháború idején 2 hét

Helye: Mátraszentanna, kis üdülőfalu, távol a fronttól. Itt nincs háború, de mindenkinek
„köze” van hozzá. Van minden családban katona, hősi halott, sebesült, fogoly…

Történet: szerkezetileg 2 szál:

1. a család és Varró őrnagy (amit látunk)

2. Tót Gyula története (ami a levelekből, tábori értesítőkből, leltárból derül ki)

Szereplők:

 A mű középpontjában Varró őrnagy áll. Körülötte „forog” a Tót család: Tót Lajos,
Marika, Ágika.
 A mellékszereplők közül kulcsszereplő a portás.
 A Tót fiú nincs a színen, de meghatározó szerepe van.

Deformálódás, lázadás – szereplők jellemzése

Örkény a műben a deformálódást, a háború okozta felborult világot mutatja be a szereplők és

a cselekmény által.

Varró őrnagy:
 A deformálódás lényegi mozgatója az őrnagy.
 Áldozat: a háború áldozata: idegrendszere gyenge, már nem tud alkalmazkodni a normális
élethez. (Félelmetes, hogy fegyver van nála!)

Zsarnok: rátelepszik a családra megváltoztatja őket.

Már érkezése előtti előkészületek megváltoztatják a falut:

 budi takarítása, illatosítása

 a kutyák ne ugassanak, a busz ne dudáljon
 látszólag demokratikus viselkedés jellemzi (Szóljanak, ha …, Menjenek nyugodtan aludni
…, Ha nem akarnak, akkor …)

Állandó munkakényszere van, akkor is, ha a cselekvés értelmetlen, abszurd:

 katonák gombját levágja békeidőben, hogy legyen mit csinálniuk

 felesleges dobozhegyek gyártása

Akaratát rákényszeríti Tótra és a családra továbbá agyszerűen manipulálja Tótot: szokásai

feladására kényszeríti őt és a családot is: éjjel dolgoznak (pihenés semmi)

Tót Lajos tűzoltóparancsnok

 abszolút tekintély a faluban és a családjában (az őrnagy megérkezéséig bizonyos hatalmat

képvisel)
 nehezen adja fel egyéniségét, lázad az őrnagy akarata ellen, de a két nő miatt (és a fia
miatt) idomul, alkalmazkodik

Lázadása és idomulása sokszor groteszk módon mutatkozik meg:

 tűzoltósisak szembe húzva, ne nézzen az őrnagy mögé

 térdrogyasztás, hogy alacsonyabb legyen
 dobozolásba való bekapcsolódása (lemondva az esti pipázgatásról, és „Jaj, jaj
édesanyám…” nyögésekről)
 átugorja az árnyékot – árkot
 a dobozolás közben nem gondolkodhat, nem gondolhat másra (új nagy margóvágó, hogy
ne legyen idő a gondolkodásra…)
 a dobozolás közben nem ásíthat, nem alhat el (zseblámpa a szájba)
 színesre kell festeni a lakást, mert így bágyasztó
 alváshiány miatt „megbolondul”: kényszere van, el/be kell bújnia valahová- elszökik,
elbújik:
 pap ágya alatt alszik
 szószék alatt a templomban
 budin /központi hely! Ez is abszurd!
 szagtalanítás (még érkezése előtt)
 lázadás színhelye („nem jövök ki!”)
 ahogy közeledik az elutazás napja, Tót annál többre hajlandó, hiszen már csak egy kicsit
kell kibírnia

Mariska: az anyai szeretet miatt ösztönösen engedelmeskedik az őrnagynak, és férjét is erre

biztatja, csitítja (fiára hivatkozik)

Ágika:

 szolgalelkűségében vakbuzgó
 beleszerelmesedik a zsarnokságba, buzgó kiszolgálójává válik: a nehéz pillanatokban
mindig ő találja meg a megoldást (dobozolás, nagyobb margóvágó)

Megoldás :

Az őrnagy elutazása után minden visszatér a régi kerékvágásba. De! Fordulat: a partizánok
felrobbantanak egy hidat, 3 napig nem közlekednek a vonatok: az őrnagy visszatért. Ez már
Mariskának is sok! Tót négy darabba vágja az őrnagyot. Mariska sem lepődik meg rajta. (Ez
is abszurd)

Értelmezési lehetőségek:

Mottó: „Ha egy kígyó felfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr. És olyan
emberhatalom van-e, mely emberrel embervoltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas
kérdés.”

 Meddig lehet feladni emberi mivoltunkat, kiszolgálni a zsarnokságot? Lehet-e, szabad-

e lázadni?
  A zsarnokság, a diktatúra világát mutatja be, azt a világot, ahol az megszülethet: mert
zsarnok csak akkor van, ha van, aki gyengén behódol és idomul.
 Történetfilozófiai jelentése: a magyar a végsőkig alkalmazkodik, majd gyakran
értelmetlenül fellázad és felborít mindent. „Lelkesen kezdünk, csöndben tűrünk,
keservesen és telve nyomorral végig csináljuk, aztán mindent felnégyelünk.”

Egyperces novellák:

Ciklusai: Állapotok, Arcképek, Korképek, Visszájáról, Változatok, Helyszűke,

Tudakozó, Lehetőségek, Példázatok

 Örkény István 1968-ban Egyperces novellák címmel külön kötetben is megjelentette

rövidprózai alkotásait -» példányait szétkapkodták az olvasók
 A szerző e jellegadó írásművészeti formája több műfaji mintával is kapcsolatba hozható.
 Örkény már pályája elején is írt olyan novellákat, amelyek egy-egy szituáció
ellentmondásosságára alapozódtak, és a mozzanatszerű cselekményhez groteszk
hangnemet kapcsoltak (Matematika, Kereplő, Nyár, Állatmese, Fagyosszentek).
 A negyvenes évek végén (A szén, Szakemberek, Protekció) és az ötvenes évek közepén
(Lovas nép vagyunk) szintén keletkeztek a tárcanovellák típusába sorolható rövidebb
elbeszélések, amelyek egy-egy pillanatkép révén utaltak bonyolultabb történelmi
sorsképletekre.
 A töredékes, talányos történet, az eseményszerű, hirtelen változásokat középpontba állító
szűkszavú elbeszélői diskurzus, a kihagyásos-sejtető technikával megalkotott felhívás-
struktúra az olvasót mindannyiszor a ki nem mondott keresésére indítja.
 Az egypercesek a műfaji-diskurzív mintázatokat, illetve az elbeszélői funkció, valamint a
hangnemi komponens megalkotását tekintve is meglehetősen sokszínűek
 Az elemzők egyfelôl a formakészlet és az alakításmód, másfelôl a példázatossághoz való
viszonyulás mérlegelése alapján igyekeztek az egyperceseket típusokba rendezni.
 Simon Zoltán például joggal hangsúlyozta Örkény jellegadó szövegeinek a vicc
hagyományához való erőteljes kötődését, illetve az ún. „találtszöveg”-technika kiemelt
jelentőségét.
 Thomka Beáta elemzései az egyperceseket a fabularitás eltérő mértéke alapján
csoportosította, megkülönböztetve a dialógusos rövidtörténeteket.
Az egyperces, mint műfaj:
 Örkény új műfajt teremt az Egypercesekkel, melynek előnyeiről és használati módjáról a
Használati utasításban ír: „rövidségük ellenére teljesértékű írások”, „előnyük, hogy az
ember időt spórol velük”, „amíg a lágy tojás megfő, olvassunk el egy Egyperces
Novellát”, „olvashatjuk ülve, állva”, „fontos, hogy a címekre ügyeljünk”, „előbb a cím,
aztán szöveg: ez az egyetlen használati mód”
 Arról is ír, hogy mi a groteszk: „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni s
ebben a pozitúrában maradva, a két lába közé tekinteni. Köszönöm.”
 Már maga az is groteszk, hogy „egyperces” a novella
 Vannak köztük rövidebbek és 2-3 oldalasak is
 Az egyperces műfaj lényege, hogy az író csak a legszükségesebb információkat közli
 Örkény egyre kevesebb szóval akart elmondani egyre többet, azaz a közlés minimumával
az olvasói képzelet maximumát akarta elérni
 Egyfajta enigmaszerűség van ezekben a művekben: meg kell őket fejteni
 A novellák rövidsége nem feltétlenül azt jelenti, hogy könnyen is értelmezhető, ezért néha
akár többször is el kell őket olvasni
 Az író matematikai egyenlethez hasonlította műveit, mert az olvasónak meg kell őket
fejtenie, részt kell vennie a művészi alkotásban

A megváltó:

 Előkészítésre épül, ám már hirtelen, poentírozva végződik A megváltó című rövidtörténet

 A „vízen járás” jézusi attribútumának zárlatbéli felbukkanása a viccekre jellemző, hirtelen
jelentésváltozásként éri az olvasót.
 („Mint egy óriási máriaüveg lap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó.”) -» a poén
előkészítéseként értelmezhető
 A viccszerűséget erősíti az író és Volentik bácsi háromfázisú párbeszéde, amelyből
kiderül (s ez is része az ironikus karikírozásnak), hogy az író a fizikai lehetetlenséget
legyőzni akaró mutatványára csak titokban, látótávolságon kívül mer vállalkozni.

Mindig van remény:

 A Mindig van remény groteszk alaphelyzete abból adódik, hogy a kripta megrendelője
összkomforttal kívánja azt ellátatni (legyen villlany).
 A sírhelyet leendő otthonának tekinti, vagyis nem hajlandó tudomásul venni létezésének
időbeliségét.
 Kettős nézőpontrendszer épül ki, amennyiben a megrendelő szavait a tisztviselő és a
mérnök mindvégig értetlenül hallgatja, s ezt a felülnézeti perspektívát ajánlja fel a szöveg
az olvasónak.

Az autóvezető:
 Az autóvezető főhőse a másnapi újságban olvassa, hogy szörnyethal, s a baleset annak
rendje és módja szerint még aznap megtörténik.
 Ezek a képtelen ötleteken és logikai inverzión alapuló rövidtörténetek mind az emberi élet
végességével való szembenézés, vagy még inkább e szembenézés lehetetlenségének, az
elmúlás abszurditásának példaértékét hordozzák.
 A halál képtelensége az életcélok, a cselekvések irracionalitását okozza.
 Az autóvezetőben pedig Pereszlényi József anyagmozgató teljesen egyedül marad –
szemközt kikerülhetetlen sorsával.

Információ:
 Még ezeknél is töredékszerűbb és tömörebb az Információ, amelyben az elbeszélés a
grammatikai alany funkciójára egyszerűsíti a szereplő figuráját
 A tizennégy éve a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt ülő „főhős” mást se tesz,
minthogy szűkszavúan válaszol a folyvást ismétlődő kérdésekre
 Az automatizált válaszokat adó szereplô életminőségének példázatos érvényét a vicc
effektusai révén erősíti föl Örkény.
 Ebben a kódváltás okozta váratlanság játssza a legfontosabb szerepet: a „főhős” kivételes
megszólalása felfüggeszti a racionális társalgás követelményét, és a helyzetbe nem illő
mondat megfogalmazásával, a hirtelen végrehajtott nézőpontváltással komikus hatást kelt.
 A válaszban életbölcsességet fogalmaz meg a „főhős”. -» bibliai
 Majd a történtek ironikus értékelése: („Tényleg, nem olyan nagy eset.”) a rövidtörténet
példázatosságát erősíti.

Nászutasok a légypapíron:
 Átváltozásról szól, ugyanúgy, mint Kafka műveiben.
 Örkény meghagyja a valóság és a fantasztikum világát, vagyis az emberi és az állati
szférát, amelyeket egymásba játszat. A mézes hetektől a légypapírig tart az asszociációs
sor.
 Az elbeszélői közlésből megtudjuk az alaphelyzetet: nászutasok nászút nélkül.
 Ezután párbeszédet kapunk; drámaivá válik a szituáció.
 A légypapír és a mézeshetek közt egy közös vonást találhatunk: mind a légypapír, mind a
méz ragad – szimbolikusan értelmezve mindezt a hétköznapok szürkeségére,
unalmasságára gondolhatunk, amelyen a férj nem akar változtatni, beletörődik tehát a
groteszk valóságba.
 A szöveg értelmezési lehetősége: csak akkor működnek az emberi kapcsolatok, ha nem a
megszokáson és a rutinon alapulnak.