Örkény István: Tóték című dráma (1967)

(1912-1979)

Örkény zsidó származású volt, túlélte a II. világháború poklát, a hadifogságot. Az

1960-as években érdeklődése a groteszk stílus felé irányítja, mikor a Nászutasok a
légypapíron című kötetének novelláit papírra vetette. Ebben a kötetben látott napvilágot
a Tóték című kisregénye is 1962-ben.
A regényt 1967-ben dolgozta át drámává, mellyel a világ több országában nagy
sikert aratott.
1969-ben Fábri Zoltán filmrendező híres filmet készített a műből Isten hozta,
őrnagy úr! címmel.
Az Egyperces novellák című novelláskötete és a Tóték című dráma hozta meg
számára a széles körű ismertséget, az írói sikert.

A klasszikus modern alkotás stílusjegyei

- A szépirodalom intellektualizálódik, közelít az értekezéshez (esszé).
- Lemond a valóságábrázolás igényéről, a mű egyre inkább szövegvilágként
létezik.

Cselekmény:
 Alig van cselekmény, inkább a lélekben zajló belső történések jutnak domináns
szerephez.
 Nagy szerephez jutnak a metaforikus összefüggések (motívumok, metaforák).
 Megszakítottság, töredezettség a történetmondásban: kihagyás, hiány,
elhallgatás.

Szereplők:
 a jellemábrázolás háttérbe szorul: az emberek sokkal bonyolultabbak és
kiismerhetetlenebbek annál, hogysem a szerző teljesen megismertethetné
 az egyén szerepe különben is csökken a polgári társadalomban: ma már nem az
egyén, egy ember az érdekes, hanem az emberiség létkérdései, az emberi
pszichikum általánosságai
 a jellemek kevésbé életszerű alakok, lét- és tudatproblémákat megjelenítő
figurák (képmások), az alakoknak nincs egyéniségük

Időszemlélet:
 a lineáris (egyenes vonalú) idő mellett megjelenik a ciklikus időfogalom (a
ciklusok váltják egymást, pl.évszakok ciklusa, életciklusok: születés, élet leélése,
halál). Hangsúlyos szerepet kap a belső, személyesen megélt idő (pl.
Szindbád lélekben visszamegy 25 évet az időben).
 Gyakori idősíkváltás: külső és belső idő váltogatása.
 A megállított idő alkalmazása is gyakori, amely mindent a jelen kitágított
pillanatában ábrázol.

Tér:
 Meghatározó a belső tér, azaz a tudatműködés: emlékezés, tapasztalat.
 A külső terek metaforikus jelentéssel bírnak.

1
Narrátor és nézőpont:
 az elbeszélő háttérbe szorul, a szereplők önmagukkal folytatott dialógusa, belső
monológja kerül előtérbe (nem az eseményeket láthatjuk, hanem az
eseményeknek a szereplőkre gyakorolt hatását)
 Több nézőpont érvényesül. Gyakori a nézőpontváltás.

Szerkezet:
 A szerkezet gyakran keretes.
A lezárás nyitott, nem értelmezhető egyértelműen: az író hagyja, hogy az olvasó
egyéni beállítottsága szerint értelmezze a szöveget, majd a lezárást.

A dráma címének értelmezése

A cím a főszereplő családra utal, A Tót családra, akik egyszerű falusi emberek,
de mégis különlegesek egy különleges élethelyzetben.

Helyszín és idő
A második világháború idején, 1942 nyarán játszódik a cselekmény körülbelül
két hét alatt.
A fő cselekménysík Észak-Magyarországon egy kis üdülőfaluban,
Mátraszentannán játszódik, azonban a front világa is megjelenik a drámában. Varró
őrnagy illetve Tóték katona fia, Tót Gyula tanító távolléte idézi a háborút, amelyet csak
a tábori levelezőlapokon érkező hírekből ismerhet meg az olvasó (néző).

A mű két cselekményszála a hátországot és a frontot idézi fel és kapcsolja össze.

Ez eleve feszültséget teremt, mert a hadsereg és a civil élet soha nem illeszkedhet
harmonikusan. A hátországban és a fronton történtek összekapcsolásában
kulcsszerepe van a postásnak, hiszen tőle függ, hogy a frontról érkező leveleket Tóték
megkapják-e.
A frontélet közvetlenül az őrnagy alakján keresztül jelenik meg, és a frontot idézi a
tanító Tót Gyula zászlós története is, amelyet levelekből, sürgönyökből ismerhetünk
meg.
A Mátraszentannán történteket helyezi a cselekmény a látható jelenbe.

A groteszk látásmód a drámában

A groteszk olyan esztétikai minőség, amely szélsőségesen ellentétes elemek
egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást kelt
tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése
vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus,
látomásos elemek egysége is.

Örkény életének leggroteszkebb, legabszurdabb élménysorozata a háború volt, ezt

élete sorsdöntő élményének is tekintette, s ezt az élményt a Tóték című drámájában
tudta legjobban megragadni.
Örkény írói világában a magyarság sorsa, magatartása központi kérdéskör, és a
nemzet balsorsának egyik fontos pontja a második világháború, melynek egy epizódját
ragadja meg a Tótékban. Ebben a műben a groteszk ábrázolásmódot főként a
deformáció segíti elő, mely a háborúból indul ki, mivel a háború az ember számára
abszurd helyzet, hiszen nem teheti azt, amit szokott, amit a józan ész szerint tenni
akar. Ezt szemlélteti a Tót család szokásainak fokozatos átalakulása, deformálódása,

2
és akaratuk, gondolkodásuk korlátozása. Az író ebben a családfőt állítja a
középpontba, ő az, aki kibírhatatlanul szenved a változásoktól, a két nő a nagy cél
érdekében a végsőkig alkalmazkodik.
Nemcsak a Tót család, az egész környezet deformálódott a háború hatására. Az
üdülőfalu látszólag idilli világa valójában felfordult világ, ahol szinte senki nem azt
csinálja, amit kellene. Az értelmiségiek vagy az alkalmazkodást hirdetik, mint Tomaji
plébános és Cipriani ideggyógyász, vagy hivatást cserélnek (pl. az ügyvéd
gödörtisztító, Tót Gyula tanító katona lett). Foglalkozást cserélt még Tót Lajos is, aki
vasutasból tűzoltó lett, s most ezt is fel kell adnia, hogy dobozolóvá váljon. A postás is
katona lett, s helyette a bolond Gyuri atyus a levélkézbesítő.
Ebbe a deformálódott világba kerül be az őrnagy, aki maga már teljesen deformált
személyiség, s tudattalan célja az, hogy a többiek is azzá váljanak. Az őrnagy
eredetileg maga is áldozat, a háború áldozata. Magatartása azt példázza, hogy hova
vezet a szolgalelkű alkalmazkodóképesség, s milyen káros a hatása, ha némi
hatalommal párosul.

Szereplők és jellemzésük
A szereplők mindegyike tipikus kisember. Naiv, méltóságukat vesztett emberek,
akiket a háború kisemmizett, kiszolgáltatottakká váltak, elveszítik egyéniségüket.
 A mű főhőse a mátraszentannai Tót család: apa, anya, egy lány és egy fiú.
 Más szereplők: Tomaji plébános, Cipriani ideggyógyász
A szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe a TÓT család, amely kiszolgálja az
őrnagy abnormális viselkedését, miközben személyiségük beletorzul.
Szokásaik nevetségesen közönségesek, életük bárgyúan tunya és egyszerű, de
természetes élet. Az őrnagytól félnek, ettől nevetségessé válnak, és elveszítik azt a
kevés természetességüket is, ami ostoba életükben adatik.
Az őrnagy érkezése utáni első este összebújva boldogságban ülnek, elégedetten
gondolnak arra, hogy az őrnagy "kétszer is vett a töltött csirkéből", s hogy Gyula ennek
bizonyára hasznát látja a fronton.
Tót Lajos, a családfő tűzoltóparancsnok, egyszerű szokása, hogy pipára gyújt,
nagyokat ásít, nyújtózkodik, s közben hangosan nyög. A községben tiszteletet élvez.
Felesége és lánya istenítik. Jóindulatú és közönyös ember. Szereti családját, aggódik a
fronton szolgáló fiáért, szót fogad feleségének.
Tóth lázadása a mű végén rendkívül groteszk, túl későn következik be, és
mutatja, hogy egy eltorzult személyiség ha fel is lázad, akkor is csupán groteszk, torz
lázadásra képes: a befejezésben, amikor Tót Lajos már újból érzékeli a régi rendet, és
megkönnyebbülten felsóhajt az őrnagy távozásakor, s amikor ráeszmél, hogy mégsem
sikerült a "szabadulás", feldarabolja a visszatérő vendéget.
Egyfajta történelmi látásmódot is felvillant az író Tót Lajos alakjában: a magyar
nép szenvedései során beletörődött mindenbe, mint Tóth, ha pedig lázadt, akkor túl
későn lázadt, mint Tót.

Mariska az anyai szeretetet képviseli, a maga primitív módján mindig Gyulára

gondol, s mindig rá hivatkozik, mikor nem férjének, hanem az őrnagynak ad igazat.
Szereti férjét és gyermekeit. Sűrűn emlegeti bölcsességét: "Látod, látod, édes, jó
Lajosom, egy kis jóindulattal csodát lehet művelni."
A fiáért kétségbeesetten küzd, ezért adja fel kényelmét, nyugalmát, és jó arcot
vág az őrnagy őrültségeihez.

3
Ágika a túlbuzgó talpnyaló, aki „szerelmes” lesz a diktatúrát képviselő őrnagyba.
Szereti családját, de szembe kerül szüleivel, amikor saját érvényesülésének
lehetőségét látja az őrnagyban, és ezt ki is nyilvánítja.

Varró őrnagy:
A mű eléjén két őrnagy jelenik meg, egy magas, valóban őrnagy alkatú férfi,
illetve egy alacsony, összeesett, lelkileg károsodott ember. Ideges alak, aki
parancsoláshoz szokott. Ez éles ellentétben áll a családfő nyugodt személyiségével.
Az őrnagy eredendőleg nem egy hatalommal rendelkező ember, a háború
tanította meg erre a viselkedésformára. Emellett megvan benne az uralkodásra való
hajlam, mely nagyfokú korlátoltsággal és önhittséggel párosul, s mindezzel alacsony
testmagasságából fakadó kisebbségi érzését igyekszik kompenzálni.
Torz személyiség, üldözési mániája van, képtelen alkalmazkodni a civil élethez.
Az elején nem viselkedik zsarnoki módon, azonban Tóték túlzottan kiszolgálják, ezért
zsarnokká válik. Megveti őket a szolgalelkűségük miatt. Nem veszi észre, hogy ez a
szolgalelkűség csak látszat, képmutatás a család részéről, nem látja, hogy a család
egy cél elérése miatt erőltette magára a vele szembeni tiszteletmutatást.

Gyuri atyus, a postás

Az ügyefogyott postás, Gyuri a sorsokat kézben tartó Mindenható abszurd
változatává nő. Csak azokat a küldeményeket kézbesíti az általa szeretett embereknek,
amelyek pozitív tartalmú információt hordoznak. Akik nem a kedvencei, azoknak ő
maga told bele negatív információkat a levelezőlapjaik szövegébe. Azt hiszi,
kisemberként irányíthatja az emberi sorsokat. Tótékat azért szereti, mert Tót Lajos
mindig ad magára, a haját középen elválasztva fésüli, ezért ha kettévágnák, mindegyik
oldala tökéletesen egyforma lenne.