Örkény István: Tóték

Örkény István a 20. század magyar irodalmának egyik legérdekesebb egyénisége, mert bölcsész
helyett (mint a legtöbb íróval ellentétben) gyógyszerész karon végezte tanulmányait. Zsidó
származása miatt a második világháború ideje alatt meghatározó élmény volt a zsidóüldözés, habár
koncentrációs táborban nem, de munkaszolgálaton volt megrázó élménye a kommunista
diktatúrában. (Ezeknek hatására) írói módszerében két esztétikai minőség jelenik meg, a groteszk és
az abszurd, a groteszk egy olyan összetett ábrázolásmód, amelyben a félelmetes, torz és fenséges
vonások ötvöződése a kedves, néha kicsinyes komikus elemekkel, a rémület és nevetés együttes
hatását váltja ki. Lényege az ellentétes esztétikai minőségek együttes jelenléte. Az abszurd pedig a
fantasztikum azon szélsőséges válfaja, amikor a képzeletbeli jelenségek és a közöttük levő
kapcsolatok ábrázolása felborítja a köznapi fantázia logikáját, a mitikus-mesés-utópikus
hagyományokat, s így hihetetlensége abszolút váratlanul és kiszámíthatatlanul egyéni, meghökkentő
hatást vált ki az olvasóban.

Örkény, a magyar irodalom szerint, új műfajt mutatott be: az egyperces novellákat, emellett még írt
drámákat és kisregényeket is amelyek közé tartozik a Tóték című műve is. Érdekes megemlíteni, hogy
a belőle készült film új címet kapott: Isten hozta őrnagyúr, alcíme már utal a mű műfajára is:
Tragikomédia két részben. Az elején a Levél a nézőhöz című előzményben Örkény Albert Camus
Sziszüphoszi mítoszának bemutatásával felkészíti az olvasót arra, hogy ebben az történetben most
valami egészen más fog történni, mint amire számít. Örkény István életművének legfontosabb és
legismertebb alkotása a Tóték. Örkény István a témát először 1964-ben kisregényként írta meg. 1967-
ben azonban megalkotta a drámai formáját is. A dráma sikere azonban háttérbe szorította a
kisregényt. A mű lényeges elemeit tekintve azonos a két változat. Ám vannak kisebb eltérések is.

A magyar drámaírás történetében Örkény újat hozott ezzel a művel. Legszembetűnőbb a

jellegzetesen közép-európai groteszk, illetve abszurd látásmód. Ez a realista stíluselemek sajátosan
képtelen helyzetekbe és szövegkörnyezetbe illesztését jelenti.

A történet a második világháború idején játszódik, egy csendes, idilli kis faluban. A háborúnak fontos
szerepe van a műben, de mindvégig háttérben marad. A főszereplő a Tót család: az apa, Tót Lajos
tűzoltóparancsnok, felesége, Mariska és lányuk, Ágika. Van egy fiuk is, Gyula, és bár ő nem jelenik
meg aktív szereplőként, mégis minden miatta, pontosabban érte történik. Gyula ugyanis a háborúban
harcol, az orosz fronton. Jelentős szereplő a postás, aki egy kissé bolond, de nem veszélyes ember.
Rajong Tót Lajosért, és ezért – szeretetből – csak a jó hírekkel teli leveleket adja át. Ez válik az
abszurd helyzet forrásává. Nem kézbesíti azt a sürgönyt, amely Tót Gyula halálhírét közli...

Tót Lajos a falu zárt világában a hierarchia csúcsán áll. Általános tiszteletnek örvend, mindenki
szereti. Felesége felnéz rá, lánya egyenesen rajong érte. Kényelmes, nyugodt élete azonban néhány
nap alatt megrendül. A fronton harcoló Gyulától levél érkezik, amelyben megírja, hogy parancsnoka –
a meggyengült idegrendszerű őrnagy – az ő házukban tölti majd a szabadságát. A család mindent
elkövet, hogy az őrnagy úr jól érezze magát, hiszen akkor visszatérése után biztos kedvezményekben
részesíti Gyulát a fronton.

Hamarosan kiderül, hogy a vendéglátás nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolták. Az őrnagy
szokásaihoz és elképzeléseihez teljes mértékben alkalmazkodnak – Gyula kedvéért. Kiszolgálják a
zsarnokot, mert ők nem tudják, amit mi, nézők már igen: az áldozathozatal értelmetlen, hiszen Gyula
halott. Közben az őrnagy átrendezi a családi viszonyrendszert, megalázza Tótot, és fokozatosan teljes
uralmat szerez a család felett.
Örkény István: Tóték

A család manipulálásának leghatásosabb eszköze a teljesen értelmetlen, időkitöltő munka: a

dobozolás. Éjszakánként az őrnagy vezetésével rohamtempóban dobozolnak. Az őrnagy szerint ez
azért fontos, hogy az ember ne gondolkozzon, mert az veszélyes. Így a dobozolás a gondolkodás
kiiktatásának szimbólumává válik. Tóték még ezt is elfogadják. Mindenben alárendelik magukat az
őrnagynak, feladják megszokott életüket, értékeiket és saját énjüket is.

Tehát a történet egy reális helyzetből indul. A család mértéktelen áldozatvállalása és egyéniségük,
természetes életvitelük totális feladása teszi lehetővég az őrnagy diktatórikus magatartását. A család
tagjai a háborúban harcoló fiuknak akarnak jót, ezért kiszolgáltatottá (és zsarolhatóvá) válnak az
őrnagy számára. A hatalom és áldozatai csak egymást feltételezve létezhetnek. A feszültség az őrnagy
érkezését követően intenzíven fokozódik, legszembetűnőbben ez Tóth Lajoson látszik. Már majdnem
bekövetkezik a drámai konfliktus, de végül kibírja a család mindegyik tagja az együtt töltött két hetet.
Az őrnagy elutazásakor kezd megnyugodni mindenki – az olvasó, illetve a néző is. Na, végre… –
sóhajtunk fel együtt. S ekkor visszatér az őrnagy: a partizánok miatt három nap múlva tud csak
elutazni. A végkifejlet váratlan és meghökkentő. Ez az a határpont, amelynél egy ember már nem
manipulálható és alázható meg tovább. Tót a papírvágóval négy egyforma darabra vágja az őrnagyot.
Lázadása épp annyira abszurd, mint alkalmazkodása.

A mű legfontosabb üzenete: Az ember nem annyi amennyi, hanem annyi amennyi tőle kitelik. A mű
felépítésében fontos az olvasói levél, mert már benne megindokolja Örkény a cselekvés fontosságát.
A groteszk és az abszurd elemek együtt érvényesülnek a műben, de mindvégig a valószínűség látszata
a fontos. Az eseményeket Tót Lajos szemszögéből látjuk, olyan mintha lenne egy harmadik személyű
narrátora. Ez a Tót közeli nézőpont vezeti el az olvasót a zárlatban a groteszk igazságszolgáltatás
elfogadásához. Nevezik a művet a fölborult arányok drámájának is. A műben cserélődik a zsarnok
vagy hatalom és az áldozat szerepköre, hiszen attól függ, hogy milyen közegben vizsgáljuk a
szereplőket.

A Tóték groteszk történet a háborúról, arról szól hogyan torzítja el a személyiséget az öldöklés,
hogyan válik a hatalom birtokosa zsarnokká, az áldozat/alávetett teljesen kiszolgáltatottá, majd
hogyan lázad fel a hős e tűrhetetlen világrend ellen.