Miért kisszerű basmacskin

Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt, ennek bizonyítéka Gogol és Tolsztoj műve

csinovnyik

Igazolja a 2 művön keresztül, hogy a csinovnyik lét az orosz realizmus jellegzetes témája. Utaljon a 2
mű hasonlóságaira és különbségeire.
*Fogalmak: groteszk, ?abszurd?
*a nyaklánc idézete – bármit teszel figyelmesen tedd és tartsd szem előtt a véget (Ivan Iljics)
*retrospektív - az elbeszélő visszatekintő életvezetéssel él (Ivan Iljics)
*Dosztojevszkij - „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk ki.”

Az orosz realizmushoz a 19. sz. második felének irodalma tartozik. Legfontosabb jellemzője az
európai realizmushoz képest a szociális érzékenység, a szegények, a kisemmizettek témaköre.
Nagyon gyakran a vallásosság, a vallás kérdése, mindenféle társadalomkritika megtalálható ezekben
a művekben is. Gyakori témája a csinovnyik lét ábrázolása. A csinovnyik alakja volt a legmegfelelőbb
az orosz elmaradottság és kiúttalanság megmutatására, mivel ezek a hivatalnokok a szegény,
szorgalmas, elgépiesedett kisembert testesítették meg, akik kapcsolatok híján csak a munkának éltek.
Ide tartozik Gogol: A köpönyeg és Tolsztoj: Ivan Iljics halála című mű.

A köpönyeg az orosz irodalom alapműve, 1842-ben jelent meg. Megtalálható benne az elbeszélő
művek klasszikus szerkezete. Ahogy Dosztojevszkij is mondta: „Mindannyian Gogol köpönyegéből
bújtunk ki.” Röviden, a mű Basmacskin kálváriájáról szól: végre rászánja magát, hogy új köpönyeget
készíttessen magának. A ruhadarabról álmodozik, míg készül, viszont miután végre sajátjának
tudhatja, elrabolják tőle a pétervári éjszakában. Olyan mélyen érinti, hogy belehal bánatába, s
szellemként jár vissza mások köpönyegét lopni.

Ivan Iljics halála négy évvel A köpönyeg után, 1846-ban jelent meg. Fő témája a betegség, az
elkerülhetetlen halál és a megbékélés. Ahogy a cím is sugallja, a történet Ivan Iljics halálának
folyamatáról szól. A szentpétervári bíró, akinek „élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt.”
Gondtalan életét megpecsételi egy baleset: a függöny felakasztása közben elesik, majd egyre erősödő
hasi fájdalmai lesznek, amire az orvosi kezelés sem hat. Végül szembe kell néznie közelgő halálával.
Felesége tagadásban van, úgy kezeli férjét, mintha az csak lábadozna. Egyedül hű szolgája, Geraszim
fogadja el a helyzetet, így Ivan Iljics tisztelni kezdi őt, míg a családjára dühös. A tapasztalatok alapján
megkérdőjelezi, hogy tényleg jó ember volt-e, ahogy egész életében hitte. Utolsó napjaiban
megtanulja, hogy milyen a rendes ember élete, s képes lesz ő is a szánalomra és az együttérzésre.
Halála pillanatában már képes megbocsátani családjának, s gyűlölet helyett szánja őket a
képmutatásukért. Utolsó szavai is a jellemfejlődését mutatják: „Milyen boldogság!”

A két mű közös témája a csinovnyik lét: az orosz hivatalnok, akinek a legfontosabb jellemzője a
kisszerűség, csak a hierarchikus létben tud létezni, a szolgalelkűség, a világ dolgaival szembeni
érzéketlenség. Mindkét mű egy-egy hivatalnok életét mutatja be. A különbség az, hogy Ivan Iljics
halálában Ivan Iljics egy gazdag felső hivatalnok, amíg a Köpönyegben Akakij Akakijevics kis, szegény
ember, amire egyébként a neve is utal mivel Basmacskin azt jelenti, hogy cipőtalp.
A Köpönyeg egy rövid novella, elbeszélés míg Ivan Iljics halála egy kisregény. Az elbeszélés lineáris
szerkezetű, azaz időrendben halad előre és összefüggő az eseménysora. A kisregény viszont
retrospektív szerkezetű, vagyis az elbeszélő visszatekintő életvezetéssel él. Mindkét mű nyelvi
eszközében megjelennek a tárgyilagos közlések és a kijelentő mondatok túlsúlya. Ezentúl a realista
vonások is: Gogol művében ez úgy jelenik meg, hogy a pénz összegyűjtésének a folyamata és a
köpönyegnek az állapota részletesen le van írva; Tolsztoj művében pedig a környezet és a fájdalom
aprólékos leírásában látszik. Basmacskin jelleme, sajátosságai meglehetősen tragikomikusan vannak
ábrázolva, vagyis groteszk módon. Ennek jelentése az, hogy az egymással ellentétes érzéseket
együttesen alkalmazza a szerző, amivel megdöbbentést kíván elérni az olvasóban.

Alapvető különbség a két mű között az, hogy Ivan Iljicsnek lehetősége lesz arra, hogy megértse, hogy
az élet értelme nem az 5000 rubeles fizetés, hanem az, hogy a családjával és a szeretteivel
foglalkozzon (piramis rajz), jelentős személyiségfejlődésen megy keresztül, aminek hála nem csak
Ivan Iljics, hanem az olvasó is megbékél, s nem tragédiaként kezeli a történteket. Ezzel szemben
Gogol hőse ugyanolyan kisszerű marad halálában is, megoldás, fejlődés nélkül. Ez utóbbi sokkal
tragikusabb, hiszen így olyan, mintha Basmacskin nem is élt volna, míg Ivan Iljics utolsó napjaiban élt
igazán.
Az Ivan Iljics tanulsága pontosan az, amit Petőné Nagy Csilla is megfogalmaz, hogy „bármit teszel
figyelmesen tedd és tartsd szem előtt a véget mert élni csak értelmesen szabad.”