Professional Documents
Culture Documents
Jókai a 19. század második felének regényírója, igazából a magyar romantika egyik legkedveltebb
alakja, merthogy ő teremti meg az olvasóközönséget, ő szeretetti meg az olvasást a 19. században,
főleg a nők szerepét a Jókai műveit, a fordulatos, cselekményes történetszálak kapcsán. Olyannyira
tisztelték Jókait, hogy a párizsi világkiállításon Jókai műveivel képviselték Magyarországot, sőt az 50
éves írói jubileumát azzal ünnepelték, hogy kiadták bőrkötésben az addig megjent műveit, nagyon
nagy tisztelet kövezte Jókait regényíróként. Egyébként Petőfi volt az egyik legjobb barátja, Jókai maga
is részt vett a szabadságharcban, bujdosnia is kellett a világosi fegyverletétel után, nagyon kalandos
az élete is és ez tükröződik a műveiben is. Jókai élete végére magyarázatokat készített saját
műveihez, tehát nagyon sokoldalú író volt, sokáig is élt. És az első életrajzot is kortársa Mikszáth
Kálmán írta róla Jókai Mór élete és kora címmel.
A történet röviden arról szól, hogy Tímár hajóbiztos volt, egy véletlen folytán óriási vagyonhoz jut,
feleségül veszi azt a nőt, akit szeret, Tímeát, de ő nem szereti viszont és erre rá kell döbbennie
Tímárnak is, hogy nem tudja boldoggá tenni és így ő maga is boldogtalan lesz. A boldogságot Noémi
mellett találja meg a Senki szigetén, de kettős életet nem lehet a végtelenségig élni és egy véletlen
folytán, Krisztyán Tódor halálával lehetősége lesz arra, hogy eljátszva saját halálát visszavonuljon a
külvilágoktól és a Senki szigetén éljen tovább boldogan Noémi mellett. A műben romantikus és
realista vonások is találhatók, a romantikus vonásokból van több, már maga az, hogy nagyon
fordulatos a cselekménye a történetnek romantikus vonásnak tekinthető, sok izgalom van abban,
hogy Tímár hogyan jut nemesi rankhoz, hogyan szerez gabonát a püspöktől, aki nem akar adni
senkinek sem, már maga az, ahogy egyre feljebb küzdi magát a társadalmi ranglétrán romantikus
elem lesz. Romantikus vonás a természeti jelenségek felnagyítása, a legelején amikor a vaskaput
mutatja meg Jókai, az örvénylő Dunába veti magát Tímár, hogy egy cicát megmentsen Tímeának,
Jókai Mór
akinek imponálni akar a hajón. Az örvénylő Dunába mindenki más belefulladna, de Tímár
rendkívülisége már itt a természeti elemekkel való összehasonlításban is látszik.
A rejtély, a titok, a véletlen ugyancsak romantikus motívum a műben, ennek a legjobb példája a
titokra, a rejtekajtó amin keresztül Athalie meg akarja ölni majd Tímeát vagy a Szent György kép amin
keresztül meg lehet figyelni más embereket a műben. Romantikus vonás a műben az életmenet
szerepeltetése, az ahogy Krisztyán Tódor beleesik a Balatonba amikor összeveszik Tímárral és elveszi
Tímártól a papírjait meg a ruháját és így azt hiszik, hogy Tímár halt meg amikor kiemelik a Balatonból
a holttestet és ezért dönthet úgy, mintha nem élne és folytatja tovább az életét, ez egy véletlen, ami
megint csak romantikus vonás. Romantikus vonás a szélsőséges jellemek szerepeltetése a műben, a
szélsőséges jellemek azt jelentik, hogy vagy csak jó vagy csak rossz tulajdonságokkal rendelkeznek, de
ez a mondat nem igaz Tímárra, ő a realista vonásokat fogja felerősíteni. Romantikus szereplő a
műben például Athalie, az abszolút gonosznak a megtestesítője, szerelmi féltékenységből akarja
megölni Tímeát és pont azért, mert romantikus mű úgy működik, hogy nincs jellemfejlődés a műben,
nem változik Athalie gonoszsága sem, de a műnek az igazságszolgáltatása is ehhez fog idomulni,
minden jó megkapja a jutalmát és minden gonosz elnyeri büntetését, Athalie például egy börtönben
fogja végezni. Noémi abszolút jó, a másik végletben létező szereplő, ő jutalmat fog kapni, hiszen
együtt élhet Tímárral és boldoggá tudja tenni a kisgyerekkel. Tímea is az abszolút jót fogja képviselni
a műben, végletes vagy szélsőséges jellemként, de mondjuk az ő boldogsága nem látszódik ennyire
még akkor sem amikor a végén Kacsukához hozzámegy feleségül, hiszen nem tudja elfelejteni azt,
hogy Tímár élhet még. A realista vonás a műben a különböző társadalmi viszonyok ábrázolása, ami
Jókai saját korára való utalás, még akkor is hogyha nem akkor játszódik a cselekménye, de arra utal. A
40-es években játszódik a mű cselekménye, de 72-ben készült, Jókai saját kora van benne. És amilyen
értelemben kritika az ahogyan a kapitalizmust bemutatja, tehát pénzhez jutni előrébb csak korrupt
módon lehet, el is hangzik a műben, hogy akinek sok pénze van az sokat lopott, akinek kevés pénze
van az pedig keveset lopott. Realista vonás Tímár Mihály lelkiismeret-furdalása, lelkiismereti harca,
annak az erkölcsi parancsnak, hogy ne lopj. Nem tudja feldolgozni, nem szándékosan veszi el Tímár
Mihály Ali Csorbadzsi vagyonát, de nem is szól senkinek sem, hogy nála van, tehát igazából nem így
tudja feldolgozni annak a súlyát, hogy nem tisztességes úton jutott hozzá ahhoz a sok-sok ékszerhez,
olyannyira nem, hogy öngyilkos is akar lenni többször a műben. Tehát megvívja saját harcát, ez a
vívódó hős és ő az, akinél van jellemfejlődés ellentétben a romantikus hősöknél, a soksok harc,
lelkiismereti harc után eljut odáig, hogy nem akar Komáromban ismét kereskedőként élni, hanem
inkább a Senki szigetét, a civilizációtól távoli világot választja Noémivel. Rousseau-nak a civilizációtól
távoli világban, csak ott megtalálható boldogsága lesz az, ami megtalálható a Senki szigetének
bemutatásával. Ez egy utópia, elvágyódunk ebből a világól, de nyilván, azért vágyódunk el, mert a
realista módon ábrázolt viszonyok, társadalomrajz, a körülmények miatt nem érzi jól magát az ember
abban a világban, így ez ténylegesen romantikus vonása a műnek.
A történethez még annyit tennék hozzá, hogy megfilmesítették, ez a legtöbb nyelvre lefordított
regénye Jókainak, Krúdy Gyula szerint a legideálisabb házasságtörő regény és nagyon érdekes, hogy
az egyik angol fordításában úgy fordítják le, visszautalva a Midasz történetre, hogy a Modern Midasz,
mivel itt is a meggazdagodás folyamata kerül a középpontba.