Örkény István: Tóték

Örkény művészi pályája:

1940-es években groteszk írásai jellemzik. 1. novelláskötetét 1941-ben adta ki: Tenger tánc.
A háború idején nem alkotott.
1940-es évek második fele: a fronton töltött időszakot mutatja be. Színdarabokat,
elbeszéléseket, riportszerű írásokat írt.
1960-70-es évek: kiteljesedés. 60-as években egyperces novellák jellemzik. Klasszikus
kisregényeket is írt, például: Macskajáték, Tóték. 70-es évek: drámák, színpadi művek
jellemzik groteszk hatással.
A groteszk műfaj legjelesebb képviselője, akinek egész életútját végigkíséri, Gogol (pl.
Köpönyeg). A groteszk műfajú műveket egyszerre jellemzi a tragédia és a komédia, ezáltal
egyszerre nevettet és borzongat. Ezt a hatást úgy érik el, hogy egymással össze nem illő
dolgokat kapcsolnak össze, így ezek képtelennek tűnő, abszurd érzést keltenek.
Egyperces novella:
- rövid terjedelműek
- Örkény teremtette meg ezt a műfajt
- kétszemélyes írások, azaz minimális írói közlés, maximális olvasói befogadás,
képzelet jellemzi
- ezeket a műveket túl kell gondolni, nem egyértelműen kell értelmezni
- nincsenek benne hosszú leírások
- kihagyások jellemzik
- mindennapi kommunikációs formákra épülnek, illetve a mindennapi élet írásait
jelenítik meg, például: újságcikkek, gyászjelentések
- szimbolikus jelentéstartalommal bírnak
- a mindennapi élet közhelyeit, mechanizmusait maga módján ábrázolja (bírálat)

Tóték
1966-ban jelent meg kisregény változatban, majd később drámaváltozatban is.
Filmfeldolgozása: Isten hozta őrnagy úr!
Alaphelyzet: 2. világháború, Magyarország az orosz fronton hadviselő fél.
Helyszín: Mátraszentanna (kitalált helyszín, ezzel általánosít). Jellemzői: idilli falucska, a
lakói békességben élnek. A műben a frontvonal csak megidézve, leveleken keresztül jelenik
meg, a fiú, Gyula miatt. A két helyszín egymással ellentétes viszonyban áll.
A család: Tót Lajos (családfő), Gyula (fiú, a fronton katona), Mariska (anyuka), Ágika.
Tót Lajos népszerű, köztiszteletben álló személy. Erre több utalás is van a műben, pl.: az
utcán előre köszönnek neki, a falu lakói hallgatnak rá, a végső döntést ő mondja ki. Lajos
számára fontos a tűzoltóparancsnoki egyenruhája, emelt fővel megy végig a faluban. A család
kiszolgálja, de nem is kér teljesíthetetlen dolgokat, így a családon belül is a harmónia
jellemző.
Mariska és Ágika: kényelem, nyugalom biztosítása a legfontosabb, nem panaszkodnak, hogy
ki kell szolgálniuk Lajost.
Az őrnagy érkezéséig minden normálisan, harmóniában működik mind a családban, mind a
faluban. A levél, ami az őrnagy érkezését jelzi, felborítja Tóték nyugalmát, hiszen a fronton
harcoló fiuk biztonságát remélik attól, ha szívélyes fogadtatásban részesítik az őrnagyot
(viszonzásképpen az őrnagy nyugodt helyet biztosít a fiúnak).
Zajlanak az előkészületek: meg kell szüntetni a zajokat és a bűzt, hiszen az őrnagy érzékeny
ezekre. Mindenkit megkérnek, hogy maradjanak csendben, a kerti wc-t kiszippantják,
fenyőillatú légfrissítőt is beszereznek.
Az őrnagy valódi és a család által elképzelt énje ellentétes viszonyban áll egymással.
Képzeletükben magas, délceg őrnagy létezik, a valóságban viszont alacsony, megtört, idegileg
kikészült ember.
Az őrnagy érkezésével változás következik be Tóték életében. Tót Lajos magasabb az
őrnagynál, aki mindig azt hitte, hogy Lajos mögé néz, ezért berogyasztott térddel kellett
járnia. A napirendjük is felborult, hiszen az őrnagy rossz alvó, így éjszaka nem tud aludni,
találni kellett valamit, amivel az őrnagy lefoglalja magát: dobozolás. A dobozolást Lajosnak
is meg kellett tanulnia, nem szabadott ásítania sem közben ezért énekeltek, illetve, hogy
gyorsabban haladjanak a dobozolással, nagyobb margóvágót készítettek. A falakat élénk
színűre kellett festeni, mert az őrnagynak nem tetszett. Tót Lajos és a család is egyre
fáradtabb napközben, Lajos elbújt az oltár alá, a pap ágya alá, még a wc-be is bebújt, de az
őrnagy követte.
Az őrnagy az itt töltött idő alatt teljesen feltöltődött, az utcán büszkén megy végig, ezalatt a
Tót család megfáradt. Az őrnagy távozása után azt remélték, hogy minden marad a régi: a
dobozokat kidobálták, a margóvágót kivitték az udvarra. Váratlanul visszatért az őrnagy, Tót
Lajos a margóvágóval megölte.
Szimbólumok, groteszk elemek:
- őrnagy = elnyomó hatalom, végigvezeti hogyan alakul és telepszik rá a diktatúra az
emberekre
- Tóték = a társadalom szimbóluma, alávetik maguknak a hatalomnak
A hatalom egyre nő és erősödik, még a legintimebb magánszférába is behatol = az
őrnagy Lajos mellé bebújt a wcbe
- dobozolás = mindenhol ezt kellene csinálni, a dobozolás elvette a család saját
gondolatait, csinálniuk kellett valamit, hogy ne gondolkodjanak + még irányította is
őket az őrnagy. Ez jellemző a diktatúrákra is.
- földarabolás = a társadalom lázadásának szimbóluma

Tóték teljesen alá vetették magukat az őrnagy parancsainak, kéréseinek, hiszen nem tudják,
hogy Gyula meghalt, mert a postás (Gyuri atyus) a kő alá rakja a rossz üzeneteket (mert
tiszteli Lajost). Gyuri atyus válogat a jó és rossz levelek között.
Szembe kell fordulni az elnyomó hatalommal, csak úgy lehet legyőzni. Hasonlat a Mario és a
varázsló c. művel.