Örkény István Tóték

Örkény István (1912 – 1979)

Budapesten születik jómódú, zsidó származású gyógyszerészcsaládban

a Piarista Gimnázium után vegyészmérnöki és gyógyszerészi oklevelet szerez
1930-as években kezd írni, a Szép Szó köréhez tartozik, jól ismeri József Attilát – 1938-39 London,
Párizs
1942 behívják munkaszolgálatra, élményeit a Lágerek népe regényben örökíti meg
a 2. magyar hadsereggel gyalogol a Donig, majd Voronyezsnél fogságba esik
1946-1956 az MKP tagja
újságoknál dolgozik: Magyarok, Újhold, Csillag
Házastársak című regénye sikeres, Lila tinta című elbeszélése nagy port kavar
1956-ban részt vesz a forradalomban, ezért 5 évre betiltják
a 60-as években születnek legnagyobb művei: Macskajáték, Tóték, Egyperces novellák
utolsó éveinek egyik legsikeresebb drámája a Pisti a vérzivatarban
életrajzát a Párbeszéd a groteszkről című interjúregény tartalmazza
részletes, anekdotikus mű: Örkény szeretett önmagáról beszélni

TÓTÉK
első változatot 1964-ben kezdi írni
1966-ban jelenik meg kisregény alakban
1967-ben Kazimir Károly rendező javaslatára dráma formában is megírja
világszerte nagy siker, 1970-ben Feketehumor-díj Franciaországban – később Fábri Zoltán filmet
forgat belőle Isten hozta, őrnagy úr! címmel

A drámai szituáció
a fronton harcoló Gyula ráveszi parancsnokát, hogy töltse szabadságát a szüleinél
a szülők – fiuk túlélése érdekében – mindent megtesznek a vendégért
érkezését lázas készülődés előzi meg
az őrnagy komikus figura lenne, ha nem képviselne hatalmat Tóték szemében
idegrendszerét megviselte a frontszolgálat, hozzászokott a parancsolgatáshoz
már érkezésekor feszültséget kelt: összetévesztik egy másik katonával – csalódnak benne
Tót tűzoltóparancsnok tekintélye az őrnagy érkeztével csorbul
a közösség az őrnagyot fogadja el hatalomként, neki rendeli alá magát
Tót a beletörődéssel kiprovokálja magának, hogy megalázzák
az őrnagy rákényszeríti a családot, hogy vele együtt virrasszanak
látszatcselekvés: dobozolás (azóta szimbolikus értelmet kapott) – egyre abszurdabb helyzetekben
mindinkább megalázza Tótot – fejébe kell húznia a sapkáját, zseblámpát kell a szájába vennie, stb.
különféle érthetetlen vádak, pl. szőrnagynak gúnyolta az őrnagyot
A groteszk
eredet a német grotta (barlang) szóból, jelentése: furcsa, elrettentő és mulatságos egyszerre
a Tótékban az abszurditás az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik
a valószerűséget dokumentumok is erősítik
a regény konkrét időben és térben játszódik, a drámaváltozat elvontabb, általános érvényű
a dráma egy mellékszereplő által válik groteszkké, abszurddá
a postás az első rész végén megsemmisíti a Gyula haláláról hírt adó levelet
nyilvánvalóvá válik, hogy Tóték erőfeszítése hiábavaló
az őrnagy groteszk figura – egyszerre nevetséges és félelmetes
tettei és a Tótékra kényszerített viselkedés komikusnak hatnak
az általa képviselt hatalom mögött a háború, az elnyomás áll

Tót menekülési kísérletei

a második részben Tót kiutat keres, megpróbál eltűnni az őrnagy látóköréből
először Tomaji plébános ágya alatt talál menedéket
az egyház, a történelmi szellem képviselője; nem nyújt igazi segítséget
Cipriani professzor modern szemléletű ideggyógyász, megérti Tótot, de nem segít ő sem
először a budiban tud Tót az őrnagy fölé kerekedni, rákényszeríteni az akaratát

Végkifejlet
Örkény szerint az ember egyetlen kiútja a tett
Tót csak a dráma végén cselekszik: négy darabra vágja az őrnagyot
pszichológiailag alátámasztott tett: az őrnagy Tóték várakozásával ellentétben visszatér
a dráma a későn cselekvő, korlátozott kisember és a hatalom viszonyáról szól
Tót a cselekvés által helyreállítja az erkölcsi világrendet
Örkény reménykedik, hogy ez történelmi léptékben is megtehető

Értelmezési lehetőségek
az őrnagy alakjában a háború dehumanizáló ereje jelenik meg
fasizmus és kisember viszonya
eredetileg józan gondolkodású emberek is vakon kiszolgálják a hatalmat
az ember nem képes saját történelmi korát megítélni