Híres mű vek filmen – Ö rkény Istvá n Tó ték és Fá bri Zoltá n
Isten hozta, ő rnagy ú r! című alkotá sá nak ö sszehasonlító elemzése Tóték: - Cselekmény röviden: A kisszerű és nyugodt, falusi életet élő Tót család hétköznapjai hirtelen váratlan fordulatot vesznek, kizökken a megszokott világrendből. „In media res”-es kezdésben, fronton lévő fiúk, Gyula levelet küld haza, amiben Varró őrnagy érkezéséről értesíti a családot. Természetesen Tóték mindent meg akarnak tenni, hogy az őrnagy kedvében járjanak, annak érdekében, hogy Gyula a későbbiekben a lehető legnagyobb biztonságban lehessen a fronton, távol a partizánoktól. - Groteszk és abszurd világlátás: Örkény István az élet árnyoldalait groteszk és abszurd módon ábrázolja. A világ ellentmondásaira épülő abszurd elemekben a groteszk ironikus, ugyanakkor mégis drámai vonások fedezhetőek fel. pl. A sok doboz, amiket Tóték készítenek felesleges, mert egyszerűen a vállalat, aki felvásárolja tőlük azokat nem képes egyszerre annyit elvinni, amennyi náluk van. Teljesen értelmetlen az is, hogy Tóték az őrnagyot mindenfajta módon ki akarják szolgálni, mivel fiúk halott. - Az őrnagy – aki a háború áldozata – teljesen kimerült a frontszolgálat alatt, idegrendszere kikészült, üldözési mániában szenved, sajátos hóbortjai lesznek, és személyiségtorzuláson ment keresztül. A család pedig teljes mértékben ki van szolgáltatva az őrnagy úrnak, aki helyzetét kihasználja. Tóték nem mutathatják, hogy megviseli őket az őrnagy jelenléte. Mindent meg kell tenniük, annak érdekében, hogy kényelemben érezhesse magát az őrnagyúr. o A harmonikus környezet megteremtése: Rendkívül érzékeny a szagokra, ugyanakkor a fenyőillat megnyugtatja. Álmatlanságban szenved, környezetében csöndnek kell lenni (pl. a kakukkos órát le kell állítani, a postás nem hergelheti a kutyát).) Az őrnagy hóbortjai: dobozolás; a sötétben át kell ugrani az út közepén lévő árnyékot, mintha az árok lenne, ki kell festeni a számára „egyhangú” előszoba falait… o Tóth megaláztatásai: Fejébe kell húznia a sisakot, mert nem nézhet az őrnagy úr háta mögé. Nem nyöghet, nem ásíthat, őneki is kötelezően dobozolnia kell, és közben be kell venni egy csipogót a szájába, hogy még véletlenül sem legyen kedve ásítania. Az őrnagyúr tartózkodása alatt Tóték a lehető legnagyobb fokú vendégszeretetét élvezi. Egyfajta ellentétet képez az is, hogy Varró őrnagy mindig hajtogatja, hogy semmiképp sem szeretne a család terhére lenni, amire Tóték mindig azt válaszolják, hogy ne zavartassa magát. Mindezt annak reményében teszik, hogy Gyulát a későbbiekben megóvják az életveszélytől. (Belső konfliktus: Képesek-e az önpusztítást vállalni Gyula érdekében?) A kisregény kimondja, hogy Tóték fáradozása hiábavaló, de a filmben a „félkegyelmű postás”, Gyuri atyus, úgy véle, aki tud képeslapot küldeni hozzátartozóinak, az nem halhatott meg a fronton, ezért a táviratot semmisnek veszi. Azt hiszi, jót cselekszik azzal, hogyha önhatalmúan meggátolja az üzenet továbbítását, pedig nem. Miután Tót nem képes mit tenni, az őrnagy tartózkodásának utolsó három napjában „beáll az egyensúlyi állapot”. Végképp nem mutatják, hogy fáradtak lennének, szinte természetessé vált nekik az állandó traktálás. → Feszültségoldás, felcserélődtek a szerepek. o Ez a nyitó- és a zárójelenet ellentétének alapja: Varró őrnagy érkezésekor csendre utasítja a katonazenekart, de távozásakor már Tót az, aki megunja és elhallgattatja őket. Lázadás: Miután az őrnagy visszatér hozzájuk még három napra, Tót felszeli a margóvágóval négy egyforma darabba.
A filmbeli ábrázolás: Filmadaptáció = Egy mű filmes feldolgozása.
- A rendező (Fábri Zoltán) és az operatőr (Illés György) szoros kapcsolatban áll egymással. Hasonló gondolkodásuk révén a film jeleneteinek ábrázolása a dramaturg segítségével történik. - Kameraállások: A láthatók rendjét szabályozza a képnagysággal, a felvételi szöggel és a mozgékonysági fokozattal. Távoli: pl. A nyitójelenet, amikor a kis hegyi községet, Mátraszentannát mutatják. Totál: A cselekvési teret jeleníti meg, az emberek szerepe alárendelt, pl. Akkor jelenik meg, amikor az őrnagyot fogadják. Féltotál: A szereplők tetőtől talpig megjelennek, pl. A Tót család jellemzése. Félközeli: A jelenlévő alakokat csípőtől felfelé mutatják, nagy hangsúlyt fektet a gesztusnyelvre, pl. a dobozolás. Közeli: A felsőtestre és a fejre közelít rá, a mimika szerepe fontos, pl. Amikor a dobozolás közben pár másodpercre kimerevedik a kép. Nagyközeli: A szereplők arcára fókuszál, pl. Amikor Tót kénytelen a fejére húzni a sisakot. Szuperközeli: Egy-egy részlet kiragadása, és annak részletes, pontos megjelenítése, pl. Amikor a film legvégén ráközelítenek Gyula képére, és azt feje helyén kibarnítják. - Fénytechnika: A mindent megvilágító előfény, és a kamerát elvakító ellenfény helyett az egész filmben a szereplőket és a környezetet jól megvilágító oldalfényt alkalmazták. - Audivitás: Az összes hanghatást magába foglalja, legyen szó háttérzenéről, vagy akár zajról, vagy zörejről. (A film akusztikus hátteréért felel.) pl. Dobozolás közben az őrnagy úgy dalol, hogy a margóvágó a katonaének ritmusára csattogjon. pl. Nappal Tót a templomban az Úr asztala alatt horkol, mert éjszaka nem aludt, csak dobozolt. - Szereposztás/Casting: Latinovits Zoltán – Varró őrnagy úr; Sinkovits Imre – Tót Lajos; Fónay Márta – Tótné Mariska; Venczel Vera – Tót Ágika; Dégi István – Gyuri atyus. → Hiteles ábrázolás, jó szereplőválasztás. - Narrátor: Darvas Iván. → Az írói közlésmód a narráció leíró részeivel jelenik meg. Mindazonáltal, hogy felvázolja a történéseket és tájékoztat, felgyorsítja a cselekmények lefolyását.
A kisregény és a film összehasonlítása:
- Montázstechnika: A filmbeli elhelyezés szervezőeleme. → A jelenetek szöveghűen, hitelesen követik az írói ábrázolását. - Mottó: A kisregény nyitógondolatai az egész mű lényegi kérdését lefedi. Mit tehet meg az ember a másikért? (A Tót család az őrnagyért, és a fiáért.) A filmben ez három részre tagolva (két alkalommal külön-külön, legutoljára pedig egészben) két nagyobb vágás közé beékelve jelenítik meg kék alapon sárga betűkkel. „Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!” - Különbségek a kisregény és a film között: A dobozolásra a kisregényben epizódszerű, nem fektet akkora hangsúlyt, mint a filmadaptáción. Amikor az őrnagy kérésére a ház falait színesre kell festeni, az a kisregényben nem szerepel. Amikor Tótnak csipogót kell a szájába vennie, hogy ne ásítson a dobozolás közben, csak a filmben ábrázolják csipogónak, mert a kisregényben zseblámpáról van szó. Amikor Gyuri atyus a rossz hírektől megpróbálja kímélni Tótékát, a leveleket nem a patakban egy kő alá rejti, hanem egy hordóba rakja. (A filmben nem mutatják azt, amikor Tót elpanaszolja Cipriani professzornak, hogy már teljesen elviselhetetlennek érzi az őrnagyúr jelenlétét, és nem képes még a kerti budiban sem elbújni előle.)