Bodor Ádám (1936-)

1. Életrajz
Bodor Ádám 1936. február 22-én, Kolozsvárott született református, felső-középosztálybeli
családban. Édesanyja, a székely Tóháti Ida felmenői között számos tisztviselőt találunk. Ez az
életpálya az örmény-magyar földbirtokos apai ágtól sem állt távol. Bankigazgató édesapját, a
mérsékelten konzervatív, hívő, nagy tekintélyű Bodor Bertalant 1944-ben a budapesti
székhelyű Országos Pénzintézeti Központ és a Pesti Takarékpénztár és Hitelbank élére
helyezték. A háború után meghívták a debreceni kormányba, de a család inkább visszatelepült
Kolozsvárra. Erdély vallási és kulturális sokszínűsége, a magyar, a szász és a román kultúra
szétválaszthatatlan keveredése, s egyszersmind a közeg kelet-európai letargikussága,
szegénysége, kiszolgáltatottsága jelentett meghatározó élményt a későbbi író számára,
műveiben részint ezt a kettősséget igyekszik megragadni.

Kolozsvárott a kommunista hatalomátvétel után más jómódú családokhoz hasonlóan

Bodorékra is a nélkülözés évtizedei vártak. Először a családi villát kellett elhagyniuk, majd a
koros apát koholt vádak alapján elítélték a Márton Áron-féle politikai perben, és csak 1955-
ben engedték szabadon. 1952-ben magát Bodor Ádámot, a Református Kollégium diákját is
letartóztatták államellenes szervezkedésért. Társaival együtt egyikük állami kitüntetésben
részesülő apjának közbenjárására szabadult két év után. Egy évig gyári munkásként dolgozott,
majd inkább óvatosságból és kényszerűségből, mintsem mély vallásosságtól indíttatva világi
szak helyett a református teológiára iratkozott be. 1960-ban végzett, és a kolozsvári
egyházkerületi levéltárban alkalmazták, jóformán éhbérért. 1964 és 1968 között egy másoló-
fordító irodában dolgozott szülővárosában.

Karcolatokat és novellákat 1965-től kezdett publikálni az Utunkban, e korai művek

Hemingway hatását mutatják. A Forrás-könyvsorozatban, 1969-ben megjelent első
novelláskötete is A tanú címmel, ettől kezdve az első Forrás-nemzedék tagjaként tartják
számon. Noha műgonddal kimunkált rövidprózáinak esztétikai értékét írásban nem sokan
kérdőjelezték meg, és általában elismerő kritikákat kapott, az irodalmi és a közélet némely
potentátja olykor olvasói levelek mögé bújva, máskor televíziós műsor keretében diákokkal
elmondatva jelezte fenntartásait aziránt, hogy Bodor Ádám nem tartja szem előtt a szocialista
realizmus követelményeit. Mivel politikai okokból a sajtóban nem foglalkoztathatták,
szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. A hetvenes évek elején Bacsó Péter és Fábri
Zoltán egyaránt filmet készített egy-egy novellája alapján. 1974-ben a Kriterion kiadta
második kötetét (Plusz-mínusz egy nap), majd 1978-ban megjelent a Megérkezés északra is.
Első magyarországi könyvét, a Milyen is egy hágó? című válogatást a Magvető adta közre
1980-ban, amit nem sokkal később máig utolsó Romániában megjelent magyar nyelvű kötete,
A Zangezur hegység (1981) követett. Ebbe újabb keletű novelláit gyűjtötte össze.

Mivel a hetvenes évek végétől Erdélyben lehetőségei íróként egyre inkább beszűkülni
látszottak, és életfeltételei nehezedtek, 1982-ben áttelepült Magyarországra. 1984-től a
Magvető szerkesztője lett, újabb novelláskötete mégis – vagy épp ezért – a konkurens
Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg. Az Eufrátesz Babilonnál (1985) már megmozgatta a
jobb szemű anyaországi kritikusokat: Balassa Péter ekkor nevezi Bodor Ádámot kitüntetően a
magyar novellistának. Az igazi áttörést azonban mégis csak a Holmi novellapályázatán nyert
első díj, valamint a Sinistra körzet (Magvető, 1992) című alkotás megjelenése jelentette, amit
Bodor eddigi fő műveként tart számon az irodalomtörténet. Ebben a totalitárius rendszer
működésmódját mutatja be egy erősen behatárolt, kevés szereplős, groteszk világban, mély
iróniával és fekete humorral. A regény és a novellafüzér keresztezéséből született írás műfaji
besorolásának kérdése máig tartó vitákat gerjesztett kritikusi körökben.

Az érsek látogatása (Magvető, 1999) hasonlóan átmeneti műfajú, de nemcsak ebben folytatója
a Sinistrának: a helyszín a körzetre emlékeztet, egyik-másik alak onnan ismerős, és az
írásmód sem különbözik lényegesen. A kritikusok ezúttal azonban nem voltak egyöntetűen
lelkesek: bár vannak, akik az első regény méltó párjaként tekintenek a műre, mások
könnyedebb hangvétele és kevésbé komplex struktúrája miatt bírálták.

A közmondásosan kevés szavú, zárkózott írót Balla Zsófia vette rá egy rádióinterjúra, és
ennek átdolgozott, kibővített változatából született A börtön szaga (Magvető, 2001),
amelyben Bodor Ádám életéről, műveiről vall.

2. Művei:
A tanú Bukarest 1969 Javított, végleges verzió.
Plusz-mínusz egy nap Bukarest 1974
Megérkezés északra Bukarest 1978
A Zangezur hegység Bukarest 1981 .
Az Eufrátesz Babilonnál Budapest 1985
Sinistra körzet Budapest 1992
Vissza a fülesbagolyhoz Pécs 1997
Az érsek látogatása Budapest 1999
A börtön szaga Budapest 2001
A részleg. Novella. Bp. 2006

3. Sinistra körzet (1992)

I. . Prózavilágának általános jellemzői

 nyelvi sűrítettség és szuggesztivitás

 irracionális fordulatok, valószerűtlen jelenetek: a Sinistra körzet egy szereplőjének,
Géza Hutirának például váratlanul letörik a füle, amelyet a menyétek azonnal
elropogtatnak
 a szereplők között gyakoriak a mesébe illően groteszk figurák: a Sinistra körzet
hatszáz kilós kamionsofőrje, a világító hajú Bebe Tescovina vagy a szintén Sinistra-
beli albinó ikerpár, a két Hamza Petrika
 a szereplők nevei általában egzotikus hangzásúak (Mustafa Mukkermann, Bobadilla),
sokszor beszélő nevek (Emil Sopornytz, Mauzi Anies)
 novelláit és a későbbi két regényt a titokzatosság és állandó feszültség levegője tölti
be, ahol a huszadik század közép-európai diktatúráira jellemző paranoid hatalom
állandó jelenléte adja az egyetlen bizonyosságot
 művei rokonságba állíthatók az újkatasztrofizmus irányzatával a lepusztult, világvége
hangulatú környezet ábrázolása miatt

II. A Sinistra körzet elemzése

1. A műfaji besorolás problémája

Alcíme: Egy regény fejezetei. A mű nem kötődik a regény-műfaj metonimikus
történetvezetésű hagyományához: tizenöt, egymáshoz viszonylag lazán kapcsolódó, önálló
novellaként is élvezetes fejezetből áll, amelyek történései ha térben nem is, de időben
sokszor távol kerülnek egymástól, tehát nem lineárisan, nem időrendben követik egymást.
2. Az elbeszélői nézőpont és a beszédhelyzet
 A történet főszereplője Andrej Bodor útkaparó, aki többnyire E/1. személyű narrátor
is egyben (azért csak többnyire, mert a regény vége felé az elbeszélői nézőpont
sokszor E/3. személyűre változik), a Sinistra körzetbe mostohafiának, Béla
Bundasiannak megkeresésére érkezik, ám e célnak mindent alárendelve lassanként
teljesen asszimilálódik a börtönkörzet-szerű regényhelyszín sajátos
szokásrendszeréhez.
 Andrej Bodor személye, szenvtelen közlésmódja tartja össze a történetet

3. A történet
Andrej Bodor iratai azonnal Dobrinba érkezése után elvesznek, és mivel a körzet
társadalmába minél tökéletesebben próbál meg beilleszkedni, minden jobbat ígérő,
megüresedett pozíciót szeretne elfoglalni, s válik valamiféle „általános helyettes”-sé.
Andrej e helyettesítései során folyton halottak helyére lép (ilyenek Valentin Tomoiaga
fényképész, Zoltán Marmorstein, az útkaparó és Augustin Konnert), de például az
elüldözött Vili Dunka után lesz Aranka Westin szeretője is, ráadásul mindezt bárminemű
kommentár nélkül teszi (a történetmesélés szenvtelensége, reflektálatlansága amúgy is
alapvetően fontos jellemzője Bodor Ádám szövegvilágának).
A történet kimenetele nehezen összefoglalható, az mindenesetre nyilvánvaló, hogy
Andrej kezdeti célja folyamatosan háttérbe szorul. Fogadott fia – mikor végül sor kerül a
találkozásukra – szinte megtagadja az Andrejjel való kapcsolatát, valamivel később pedig
a főszereplő Mustafa Mukkermann kamionjával megszökik a körzetből. Az utolsó
epizódban Andrej hosszú távollét után, idegenként tér vissza Sinistra körzetbe, mivel
azonban az éjszakai kijárási tilalmat megszegi, örökre kitiltják a körzetből. Béla
Bundasian, eddigre már felgyújtotta magát: “még a körme is izzott, szikrát vetett az orra
hegye, a füle, a zsebei kiszakadtak, s amerre a rengeteg aprópénz szertegurult, a perzselt
fű és avar is füstölni kezdett. Szemüvege kerete is megolvadt, de a forróságtól a lencsék
még jó ideig a szeme előtt lebegtek…”

4. Értelmezési kísérlet
 a szöveg legfontosabb metaforája: a határ, a „határon-lét”
 ez már a kezdő mondatban megjelenik: „Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan
ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár
magaslatára.”
 Borcan ezredes közeledik a lét és a nemlét határa felé
 a dobrini erdővidék is országhatáron van
 határhelyzetben, mégpedig növényhatáron (és nem mellesleg a föld–ég
határon) fekszik az említett kopár magaslat is
 Az egyik szereplő, Connie Illafeld a Punte Sinistra felső végén, közel a
vízválasztóhoz lakik (ez is határ), a címben is jelenlévő Sinistra pedig folyó, azaz
természetes határ
 A lét-nemlét határosság is átszövi az egész szöveget. A halál fogalma például
Sinistra körzetben kiterjed az életre is, ahogy azt a halottkém státusz
meghatározásából is látjuk: „A helyettes halottkém teendője abból áll, ül egy
kamrában a halottal, lesi, kémleli, megmoccan-e a műszak alatt.”

III. . Összegzés
Bodor Ádám Sinistra körzete a kilencvenes évek magyar prózairodalmának egyik
csúcsteljesítménye. A huszadik század közép-európai történelméből táplálkozó
motívumai, amelyeknek egy része már az író korábbi kisprózáiban is megjelent, itt sajátos
anti-utópikus színezetű, összetéveszthetetlen atmoszférájú mesevilággá állnak össze.