Arany János: Toldi-Meséld el egy szabadon választott fő szereplő szemszögéből a

történetetett: Bence
Én Toldi Lőrinc szolgája voltam amikor meghalt a feleség szolgálatába álltam.
Lőrincnek volt két gyermeke volt. Egyiket úgy hívták, hogy György ő nagyúr volt ideje
nagy részét a királynál tölti a másikat meg Miklósnak hívták ő parasztmódon élt, de
nagy erővolt a két karjában.
Miklós a mezőn szántott, amikor megérkezett György a 40 fős kíséretével,
nagyfelhajtás volt a tiszteletére. Amikor Miklós hazaért és leült ebédelni akkor György
elkezdte szidni öccsét erre Miklós elakart menni és kérte örökségét mire bátya
megütötte. Az anyuknak kellet szét választani őket.
Miklós ki ment az udvara és leült sírni. Ám György szolgáji elkezdték dárdával dobálni
a Miklós mögötti kerítést és Miklós megölt egy szolgát úgy, hogy el kell menekülnie.
Toldi Lőrincné azt kérte, hogy gyalogosan induljak Miklós keresésére és hozzam haza
őt. Egy kosárba cipót, pecsenyét, almát és bort pakolt. Három napig kerestem
Miklóst. A harmadiknap a nádasban megtaláltam Miklóst mondtam neki, hogy jöjjön
haza mert az anyja hiányolja azzal próbálta meg győzni őt, hogy György hamarosan
visszamegy Budára és az emberek hamarosan elfelejtik a történteket. A cselédek
szeretik és tisztelik őt az állatok is hiányolnák az egész falut elkeserítené a távozása az
édes anyja bele is halna a bánatába. Azt mondta, hogy:
„Eltemetik hírét, mintha meg halt volna.
De azért nem hal meg, csak olyaténképen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És mikor fölébred csodálatos dolgot hallani.
Rólam is hal még hírt, hogy mikor meghalja
Még a csecsszopó is álmélkodik rajta.”
(Arany János Toldi 4.ének 21-22.versszak)
Találkozásunk követő éjszakán este közepén nagy kutyaugatásra leszek figyelmes.
Kiderült, hogy Miklós itt járt és elbúcsúzót anyától. Elmondtam az özvegynek, amit
Miklós rám bízott. Ő pár nappal később azt mondta vigyek el egy kenyeret, amit ő
dagasztott Miklósnak. Nehéz volt az a kenyér húzta a vállam. A temető mellet
haladtam el a lovammal amikor egy hatalmas termetű alak ugrott elém. Azt hittem
kísértetet látok de csak Miklós volt az. Odaadtam neki a kenyeret és egy kést is de az
bele tört a kenyérbe ezért Miklós ketté törte és talált benne egy vas ládikót, amiben
volt 100 arany pénz. Felderült Miklós arca, „szörnyű képen örült, ugrált örömében.” a
jövőre és a terveire gondolt ruhát és fegyvert vesz. Egy arany pénzt elittunk a
csárdába és kilencvenkilencet félre tettünk. Bementünk a kocsmába nem láttam a
kocsmárost szoltam neki: „Hé kocsmáros! hol vagy? a teremburádat! Alszol, vagy
meghaltál?” Aztán ki szolgált minket és ittunk. Aztán felkeltettem a cimbalmost.
Aztán Miklós az asztalon táncolt én örültem az uram jókedvének végre nem
búsakodik. Másnap reggel Miklós korán felkelt én még aludtam, de ő már elment.
Amikor fölébredtem akkor elindultam Budára. Út közben találkoztam Toldinével, aki
szintén Budára tartott kiderült, hogy Miklós miatt hívták fel Toldinét, de vajon miért?
mit tett? Mikor oda értünk akkor láttuk, hogy a király saját díszes kardját csatolta le és
adta Miklósnak. Nagyon büszkék voltunk rá, mert neki nem kellet a pénz neki elégvolt
a vitézi rang. Ki derült György álnokságai ezért a király elakarta venni az apai
örökségét de Miklós neki adta a saját részét, de helyet cseréltünk a király jóvoltából
mi Budán, György Nagyfaluba költözött.
Nagyon örültem, hogy mindenki meg kapta azt, amit megérdemelt.
Büszkeséggel meg telt szívem repesett örömömben. Ez volt a története a nagy Toldi
Miklósnak.