Madárvédelem

és mentés
z

Készítette: Antal Enikő, Vincze Boglárka

Vincze Zita, Balogh Réka, Hubai Zsófia, Kabay Maja

z

Fontos tudni!
 Nem akkor vagyunk felelős madárvédők ha a természet törvényeinek
ellent mondva, bármi áron meg szeretnénk mentei minden egyes
madarat!

 Ragadózók, betegségek, és tapasztalatlanság miatt elhullott állatok a

természetes folyamat része!

 Ha településeken élő madarak egyetlen fiókáját sem mentenénk meg

akkor is fennmaradna a faj!

 Nem szabad rájuk emberként tekinteni!

 Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon, de ezt csak ott,
akkor és úgy tegyük, ha erre valóban szükség van, ha vállani tudjuk az ezzel
járó terheket, miközben végig ügyelünk arra, hogy a jó szándékunk ne okozzon
nagyobb kárt a madaraknak!
z

A véletlen kiesés:
 Nem tekinthető általánosnak, hogy egy fiók magától essen ki a fészekből

 Legfőbb okai:
 Egyik szülő meghal -> magányos madár kevesebb fiókát tud etetni-> madár
maga szabadul meg a leggyengébb fióktáktól
 Pár nélküli madarat megtámadja egy hím
 Táplálékhiány
 Szélsőséges időjárás, hőguta, vagy kihűlés
 Először költő szülőpár tapasztalatlansága okozta legyengülés/elhullás
 Fejlődési rendellenesség
 Ragadozók támadása
 „izgága fióka” túl korai, hibás fészekelhagyó viselkedése
z
A magányosnak tűnő fióka,
többnyire nem árva!
 A magányosnak tűnő fiókaállapot legtöbbször nem a véletlen,
nem baleset következménye, hanem a madarak túlélését
segítő, finoman hangolt viselkedési mechanizmus.

 Az ágak között szabadon költő madarak fészekaljaira nagy

kockázatot jelentenek a ragadozók.

 Ezek a fajok a teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség

elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől
mindinkább eltávolodva magányosan próbálnak túlélni.
z

Mikor ne mentsünk?
 Énekesmadarak esetében a teljes testükön repülőtollakkal fedett;
jól szaladó, valamilyen szinten repülni képes, élénken menekülő,
az ágakon stabilan megkapaszkodni tudó, nem bágyadt,
láthatóan nem beteg vagy legyengült madarakat ne mentsük
meg!

 Befogásukkal értelmetlenül kiszakítjuk őket a normális fejlődési

környezetükből.

 Ezzel azt kockáztatjuk, hogy a természeteshez képest hiányos

táplálásunkkal csont- és tollfejlődési problémákat okozunk nekik.
z

Mi történik a fészekelhagyást
követően?
 A szülői feladatok nem csökkennek

 Ilyenkor már nem csak etetni, illetve őrizni kell őket, de megkezdődik a túlélési
gyorstalpaló is

 Az itatók, a jó táplálkozóhelyek megtanulása jelentősen növeli a fiókák

túlélésének esélyét

 A kirepülési időszak az év legmelegebb heteire esik, ilyenkor tudnak a

madarak napfürdőzni

 A szülők etetési feladatai jelentősen csökkennek, mert a fiókák mind önállóbbá

válnak

 A tollazat tisztán tartása létfontosságú, egyik legfontosabb módja a vízfürdő

 A fiókák egymással és a szüleikkel játszva, kergetőzve-ugrándozva ügyesednek,

z

Mikor segítsünk?
 Ha extrém helyre költenek, Ilyenkor (ha úgy érezzük, hogy a fészekalj veszélyben van) szintén érdemes
beavatkozni, de ezt tényleg csak akkor tegyük meg, ha esély sincs a biztonságos kirepülésre

 Minél pontosabb meghatározása, hogy milyen korú és milyen táplálkozású madárfiókáról van szó

 még csupasz és vak fiókákat találunk, csak néhány órásak vagy naposak, még szinte mozgásképtelenek,
ezért ha a földön találjuk őket, tudhatjuk, hogy a fészekkel nagy baj történt, leszakadt vagy kilyukadt. Az
ilyen fiatal madarak nem képesek magukhoz hívni a szülőket, így segítség nélkül biztosan elpusztulnak.

o Az egyenes, csipesszerű csőr rovarevő, a tövénél vastag, kúpos csőr magevő madárra utal; a kampós
csőr, az erős karmos lábak a ragadozó madarakra jellemzőek, és ha a szemek egymás mellett, nem
pedig a fej két oldalán helyezkednek el, akkor valamelyik bagolyfaj

 A tollas, aktívan mozgó, szaladni és kicsit repülni is képes fiókákat többnyire nem kell megmenteni, mert
ők már elhagyták a fészket.

 A következő lépés a fiókák állapotának felmérése, ami némi tapasztalatot igényel, ennek hiányában
figyeljünk az árulkodó jelekre. A gubbasztás, a csukott szem, a felborzolt tollazat, a letargia rossz jel, a
furcsán álló végtagok sérülésre utalnak; a remegés, furcsa mozgás hátterében mérgezés, agyrázkódás,
öröklött idegrendszeri megbetegedés állhat. Figyeljük meg a madár szemét, ebben a szülői tapasztalat
sokat segít, mert a beteg fióka szeme ugyan olyan fénytelen vagy éppen ellenkezőleg csillogó, mint egy
beteg kisgyereké. Ha egy fióka a megtalálását követő egy-két órán belül nem kezd el tátogni vagy sipítozva
táplálékot kérni, akkor valószínűleg beteg vagy sérült.
 Etetés és itatás
z

 A macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott
lisztkukac; a nyers marhahús (elsősorban szív) az elsősegély jellegű madáretetés alapanyagai.

 horgászboltokban kapható légylárvával (csonti, csontkukac) ne etessünk, mert ezek magas

ammóniatartalma mérgező a madarak számára!

 A fiókanevelés fontos táplálékkiegészítője a gyógyszertárakban olcsón beszerezhető kalcium-foszfát és

a multivitamin por.

 Kezdetben az oválisra gyúrt vagy ilyen alakúra vágott falatok ne legyenek vastagabbak a csőr
átmérőjének felénél, és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Ha a fiókák már megszoktak minket és aktív
tátogással kérik az élelmet, ennél nagyobb „gombócok” is adhatók. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú,
lekerekített végű fém csipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni. Ha a fióka
nem tátog, nem nyitja ki a közeledésünkre a csőrét, mutató és hüvelykujjunkkal felülről fogjuk meg, majd
óvatosan nyissuk szét a csőrt addig, hogy a csipesszel a falatot a szájnyílásba tudjuk csúsztatni.

 Az etetés gyakorisága kapcsán általános szabály, hogy a hangosan enni kérő fiókákat mindig meg lehet
etetni, minél kisebb a madár, annál gyakrabban, de legalább óránként mindenképpen nézzünk rá a
madárra, és kínáljuk meg.
A madarak felkészítése az elengedésre
z

 Amint a fiókák elég nagyok a járásra, kapaszkodásra, tegyük őket egy megfelelő méretű
madárkalitkába.

 Ebben az etetés is könnyebb, mivel a csipesszel a rácson keresztül is benyújtható az ennivaló. A

kalitkában a fiókáknak kellő terük van a mozgásra, szárnypróbálgatásra, ami elengedhetetlen az
önálló életre való felkészülésben. Amint a madarak a kalitkába kerültek, a kézből történő etetés
mellett egy tálkában mindig legyen előttük megfelelő táplálék és víz is, hogy gyakorolhassák az
önálló táplálkozást és ivást. Nagyon fontos, hogy ekkorra már tisztában legyünk a „madarunk”
felnőttkori táplálkozásával, mert a megevőknek (kúpos csőr) apró szemű magvakat kell az
etetőtálkába helyeznünk.

 Rovarevők esetében élő lisztkukacot, baglyoknak egy mélyebb műanyag dobozban élő egeret vagy
sáskát, tücsköt adjunk, hogy gyakorolhassák a vadászatot. Az idő előrehaladtával fokozatosan
csökkentsük az etetések gyakoriságát, így késztetve a fiókákat az önállósodásra.

 egalább néhány nappal az elengedés előtt a kalitkát nappalra tegyük ki a szabadba, árnyékba
(ügyeljünk, hogy a macska ne érhesse el), hogy a madarak szokják a klímát. Ha van egy kis
szerencsénk, egy öreg madár felfedezi a kicsiket, és a gondozásába veszi, etetni kezdi őket. Végül
a fiókákat egy bőséges etetés után engedjük el egy bokros, erdős helyen, a nappali madarakat a
 z

Hogyan fogjam meg?

 egyik legfontosabb jellemzője, hogy megfogásuk egyszerű,
gyakorlatilag csak fel kell venni őket a földről. Ha a madár nem fér el
a markunkban vagy nagyon agresszív, a legjobb, ha egy pokróccal,
ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel borítjuk le. A fej
letakarása megnyugtatja még az ilyen vad állatokat is, és
egyszerűbbé teszi a megfogásukat.
Szállítás és elhelyezés
• Nagyon kicsi, csupasz fiókák esetében egy műanyag
margarinos dobozt béleljünk ki száraz fűvel vagy
papírzsebkendővel, és ebbe a mesterséges fészekbe tegyük

• Tollasodó vagy már tollas fiókánál egy sok szellőző lyukkal ellátott papírdoboz a
legjobb szállító, és rövid távú elhelyezési hely. A lecsukott tetejű doboz védett, sötét,
kiegyenlített hőmérsékletű környezete segít megnyugtatni a madarakat
 z

Hova vihetjük a talált fiókákat?

 Amennyiben nincs időnk vagy lehetőségünk heteken át gondozni a

mentett fiókákat, juttassuk el őket a megfelelő szakintézetbe. A
madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem
számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi
lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már
hozzájuk kerültek!

• Madármentéssel, csak engedéllyel és megfelelő infrastruktúrával

rendelkező intézmények foglalkozhatnak
ALTERNATÍV MEGOLDÁS

Van egy köztes lehetőség (nem a nem beavatkozás és nem a hazavitel).

A még nem röpképes fiókát a megtalálási hely közelében elhelyezzük egy kis
kosárkában (fa, épület).

Így van esély rá, hogy az anya tovább neveli.

Milyen fiókát találtam?
A két legfontosabb kérdés: milyen korú a fióka?

- csupasz és vak: néhány órás vagy napos, szinte még mozgásképtelen.

Segítség nélkül biztosan elpusztul.

- tollas, aktívan mozgó, szaladni és kicsit repülni is képes fióka: nem kell
megmenteni, mert már elhagyta a fészket.

Milyen táplálkozású a fióka?

- egyenes, csipesszerű csőr: rovarevő madár

- a tövénél vastag, kúpos csőr: magevő madár
- a kampós csőr, az erős karmos lábak: ragadozó madár
- a szemek egymás mellett, nem pedig a fej két oldalán helyezkednek el:
valamelyik bagolyfaj.
 z
Használt források:

 https://www.mme.hu/maganyos_fiokat_talaltam
KÖSZÖNJÜK A FIGYELMET!