X. ÉVFOLYAM l-2. SZÁM 2002.

FEBRUÁR

/1

~i
 IÉVlf1ü!I:?!UIUIÜ()I"; IE~\ILltlfJE7lIÉS .
Illyés Gyula: Költészet és nemzet
öltészet és nemzet. Meg merem ismételni, hogyjó
K nemzetiköltészetük rossz sorsú nemzeteknek van.
Létükben nem fenyegetett országoknak és népek-
nek nincs hazafias költészetük; legfeljebb a fenyegettetés
pillanatában. A biztos létü népek, főképp a dicsőséges
népek hazafias lírája menthetetlenül hazafiaskodó, azaz
emberileg hibás csöngésű. A nagyobb népek nemzeti
eposzai befejeződnek az egybeállásuk idejéig, azaz
Európában a XII. századig. A nyugati irodalmak az első
virágkoruktól fogva egyénközpontúak, vagyis tárgyukban
nemzetköziek. A francia irodalom példamutató zenitjének,
a drámának véletlenül sincs francia höse, legfeljebb
vígjátéki, vagyis bírálandó, kigúnyolandó. Elvárjuk, hogy
minél jobb módú egy nemzet, írói annál tágabb szemléletű
humanisták legyenek.
Vajon természetes sorrend tehát, hogy a sajátosan nemzeti
irodalmak megszünjenek? Igen, mihelyt a létrehívó
körülmény megszűnik. A négerek irodalma, amíg csak faji
megkülönböztetés lesz, mindvégig "nemzeti" irodalom
marad- az idézőjel azt az ellentmondást érzékeltetné, hogy
akkor is nemzeti, ha itt franciául, ott angolul, amotts amott
a törzsi nyelven szólal meg. Így lett nagy nemzeti korsza-
ka a dél-amerikai spanyol és portugálnak. a kezdetben jid-
disül jelentkező, majd újhéberül kibontakozó zsidó iro-
dalomnak, a jogaiért küzdő katalánnak, baszknak, provan-
szálnak. Majdnemhogy szeszfokmérö eszközt lehetne
kitalálni a nemzeti telítettség rangsorolására mindezekben
az irodalmakban. A négritude lírának például ott izzikmég
a szerelmí verseiben is; sőt, ott még tán a leghevesebben.
De ki lehet vonni Asturias fő művének, aCIarivigiliapri-
maverul-nak csak egy lapjáról is az - indiánt? Neruda csak
egy verséből a chileit? Kipling minél angolabb, annál
rosszabb; Barres minél franciább, annál elviselhetetle-
nebb; Lorca minél spanyolabb, sőt "cigányabb", annál
költőibb. Mert annál hitelesebb, igazabb.
Ez olyan, mintha bonyolult volna; holott, ha esetleg elfo-
gadhatatlannak tetszik, azt épp a túlságos egyszerűsége
okozza. Mert hisz lehetne-e másképp?
Nyilván nem, s tanulságos lenne kellően elemezni a nem-
zeti tudat fejlödését, azaz humanista tudattá alakulását a
szerencsésebben feltörő nemzetek irodalmában. Hogy
milyen tanulságos árnyalatokat látni például az újkori
lengyel vagy még világosabban az orosz irodalomban;
hogy milyen grádicsokon emelkedik például a hazafiság e
tudata a csak néppárti Ragyiscsev, a még nemesi mód is
felelős Puskin, a nemzeti hivatást valláspótlóul kereső
Dosztojevszkij, majd a már a szenvedökért hazafias
Tolsztoj s végül a hazát tűzön-vízen át vállalóGorkij nagy
alkotásaiban. A fejlődés törvényét Herzen klasszikus
mondata őrzi: "Politikai szabadság híján az irodalom az
egyetlen szószék, melynek magaslatáról hangot adhat a
nép lelkUlete." Igen, kívánatos, hogy az irodalmak nemzeti
2 versmondó
korszaka végét érje. Mégpedig a nemzeti irodalmaktöké-
letes működése folytán.
*
Mindezt az juttatja eszembe, hogy az első írásmű, amely
megrögzítette fejemben Déry Tibor nevét, ezzel a címmel
jelent meg Adyról még aNyugalI919-es Ady-emlék-
számában: Az utolsó nemzeti költő.
A cikk egyben szeget- kételytés kérdést- is ütött kamasz
fejembe. Idáig halogatván. halogatnám még tovább is a
választ, ha mostanában ezt az utolsó nemzeti költöt nem
szerénynevem után olvashattam volna, nem meglepetésés
pirulás nélkül az összehasonlítás miatt; eladdig, míg
hűsítően meg nem suhintott, hogy ez a megbecsUlés
ugyanakkor nem lebecsülés-e.
Magam szemével nézve nem akármilyen sort idéz föl az
az utolsó hely. Petőfi, Arany, Vörösmarty, Berzsenyi,
Kölcsey! De még Csokonai, Kazinczy, Batsányi is, sőt - a
nemzet tudós fogalmának is elébe vágva - Balassi, Zrínyi,
Tinódi.
A múlt egész magyar költészete nemzeti. Hasonlóan a
többi hasonlósorsú - többnyire nem nagy létszámú - nép
költészetében.
De hisz még valóban a már-már prófétaian megszállt Ady
után is.
Nem folytatója-e a sornak a maga másképp forrósodó
hangjával Babits is, Juhász Gyula, de még Kosztolányi is.
Aztán József Attila és mind a vele s utána jelentkezők
közül mindazok, akiknek hangjában és eszméiben már az
új, a bartóki hazafiság, a kodályi magyarságféltés is bele-
cseng, hol egyenesen, hol áttételesen. Rázásra beért fa
gyümölcsét teríti az olvasók elé az a kritikus, aki megnézi
közelröl, mi is az a bartóki-kodályi elem, ami a még
mindig vidéki ("népi") élményt is szerzett és a diaszpórát
is érzékelő költőket valamiképp összefüzi.
Vagyis voltaképpen nem a félreérthető, félremagyarázható
nemzeti, hanem a mindenkor egyértelmű közösségi
címkét kívánja tartalmi jellegéül ez a fajta irodalom;
helyesebben az irodalomnak ez a fajta működése, Amely
mindenféle közösségben elsőként jelentkezett. S amely
sehol sem lehet utolsó, mert hisz ez magának a közösség-
nek a végétjelentené.
Merhessem megismételni összefoglalásul azt is: a nacio-
nalizmus szó mindmáig nincs magyarra lefordítva egy-
értelmüen, azaz egyetlen magyar szóval kifejezhetően.
Ebből nyilall félreértés ide is.
A harcra tüzelő nemzeti költőket világszerte Tirteuszok-
nak szokás nevezni. Petőfi a mi 48-unk Tirteusza. Ennek
a mondabeli Tyrtaiosnak a harci dala vitte győzelemre a
görög népnek közösséget a messenei háborúban. Nem-
zeti volt-e hát,vagy "nemzeti"?, azaz nacionalista? Ahon-
nan nézzük, mondta a hajdani cinikus. Az athénieknek
ez, az ellenfélnek az. Ma világosabban fogalmazhatunk.
Ha a görög nép nem igaz ügyért harcol, Tyrtaiost nem egy ügyet, hanem az igaz ügyet szolgálta. Ahogy Petőfi
jelölhetnénk ugyanazzal a szóval, amivel Petőfit: nacio- is. És Vörösmarty és Berzsenyi és Balassi. De már az a
nalistának minősülne, és nemcsak az ellenfél oldaláról XIII. századi Névtelen is, akinek tollából ránk maradt az
nézve. De Athén igaz ügyért harcolt. S így Tyrtaios nem első magyar fájdalmas ének - latinul.

Illyés Gyula
Egy sápadt nő egy kis szabában...
Nem volt riadalom a pusztán,
amikor megsziilettem én
váratlanul, hívat/an ul tán
halottak estelén,
novemberben, halottak napján,
gyertyagyzíjtáskor, amidőn
fejfák tövén a puszta népe,
kiinn térdepelt a dombtetőn,
harangszokor; mikor a szomszéd
falvak magas sírkertjei
hirtelen testvér-őrtüzekként
elkezdtek fényleni.
A völgyben egy kis házban akkor
szédült nehéz kínra anyánk.
Elképzelem a téli tájat
és azt az éjszakát:
egy kis sápadt nő egy kis szobában
s körül a komor hegy tetők
ormán villogó koronákként
lobogó temetők.
Körül a halál diadalma,
gyertyás, kísértő ünnepély
és lent egy váratlan sikoltás
a párás völgy ölén.
Fönt sírás, jaj, harangszó
és lentről a völgy, mint meleg
tenyér fölnyujt vigaszul egy csöpp
sikongó életet.

Illyés Gyula Annyira kell tudnia mégpedig, hogy már eszébe se jusson,
hogy tudja. Azaz magáévá kell tennie, ösztön ébe kell
A költői nyelvről fogadnia. Mert különben itt is megesik - mint a művészet
annyi más ágazatában -, hogy épp a "tudás" gátolja a
lényegnek, a személyes hiteInek varázsos megjelenését.
em jut be a rnűvészet területére az az írásmű, Mert alkotni csak természetes folyamatképp lehet jót. Az

N amelynek mondataiban nincs mozgás; olyanféle

izommozgás, mint annak az arcán, de még a
tekintetében is, aki szemtől szembe, élőszóval tudat
velünk valamit. Nem írásmű az, amelynek a fölszíne,
mondhatnám a bőre alól nem villog ki alkotójának hom-
lokráncolása, szemszűkítése; de még karlendítése, lépés-
rakása is. Vagyis a személyes hitele, a jelleme. Úgy van,
valóban: nem stílus az, amely mögött nincs ember. Eleven
és mozgó; méghozzá nekünk tetszőn mozgó.
Természetes hát, hogy az írónak - ha prózát ír, ha verset-
jó ismernie - még jobb ösztönösen tudnia - a stílus moz-
gási törvényét; legalább annyira, amennyire a táncművész
tudja a koreográfiát.
idézőjelbe tett tudás pedig nevén nevezve: tudálékosság.
Azaz, elsősorban épp azt űzi el, ami megidézendő volt: a
szavahihetőségét, a személyes jelenléttel garantált hitelt.
A művészet minden ágában veszélyes a magakelletés.
Sehol annyira, mint az írásos művészetben. Mert sehol nem
olyan első föltétel a személyes hitel, mint ott. Márpedig
hogy hihetünk olyannak, aki riszál? Aki a hatásra sandít?
Akinek az a gondja, hogy mit ér el, s nem az, hogy mit hoz.
Százszorosan érvényes ez a verssel való tényközlésre,
Nincs félreértés nyilván, mit értek versbeli tényen; ami
csak az én megfogalmazásommallesz tényező a világon.
Nem először írom le: a költészetnek egy az ellensége:
az irodalom.

versmondó 3
Ez - sajnos - nem jelent kevesebbet, mint hogy ezen a
területen még a mesterségbeli fogások is jégre vihetik a
mestert.
Mit kell tudnia egy költőnek? Helyesebben, mi a meg-
tudható-megtanulható a költői mesterség űzéséhez?
Ha kellőképpen hinnénk a pedagógia hatékonyságában,
bizonyosnak kellene lennünk, hogy a most eltelt három
évben jobb versek születtek a magyar nyelvterületeken,
mint valaha is.
Három éve kapható ugyanis Fónagy Iván összegező s
ugyanakkor alapvető szép munkája arról, hogy tudo-
mányos vizsgálat alapján mitől vers a vers. E vizsgálat
ma már tárgyilagosan, szinte szerszámokkal eszközöl-
hető.
Híres szonettjében a magánhangzókról Rimbaud még csak
költői ráérzéssel tapogatta azt, amit róluk mi már sta-
tisztikai táblázatokba foglalunk.
Eszerint a magas magánhangzók - az e, é, i, ü - örömöt,
tettrekészséget, csapongást, vagyis magas kedvet fejeznek
ki. A mélyek közül pedig - az a, o, u - valami sötétet,
mélyet, bánatost; az á biztonságost.
A mássalhangzók szintén megoszlanak: I: lágy, lenge; m,
n: puha, mamás, A k: kopog, persze kemény; t: tör; r: recs-
csen; sz: sziszeg; az f viszont fú; a b: bong; az ny, ty, gy:
nedves és így tovább.
S nemcsak a mesterek - Mallarmé, Valéry - verseiben. Mi
magunk is mosolygó probandusok leszlink az óvodá-
sokhoz intézett kérdések olvastán: az i és u közül melyik-
sötétebb?
Az u a szavazatok 96 százalékát kapta.
S melyik keserűbb?
Itt az u 94 százalékot kapott. Győzött - folyton az i-vel
szemben - még ezekben a tulajdonságokban: tompa
(88%), sötét (96%), erős (77%), üreges (92%), szomorú
(9 I,66%), kövér () 00%).
Fölényt szerzett viszont az i ezekben: fürge (100%),
kedves (85,71%), szép (94,12%), kemény (51,85%).
Az r és I összevetésében, hogy melyik puhább, az I
9) ,3%-ot kapott. Viszont abban, hogy melyik verekedős,
illetve melyik a férfi, az r 100%-kal nyert az I-lel szemben.
Vagyis a kitűnő szernü, illetve fülű Fónagy Iván a hozzá
csatlakozott igazán fölkészült gárdával majdnem oly lelki-
ismeretesen keresi a versben a hatás - a varázs -
törvényét, mint az első materialisták az életet a fölboncolt
testben.
Ritkán olvastam tanulmányokat ilyen figyelemmel: tárgyi-
lagosak és szerények. E kettő így együtt nekem mindig
a hitelességet sugallja. Kívánom, hogy e versboncolás
- amellyel alaposságban vetekedőt más nyelven sem
ismerek - minél nagyobb eredményt hozzon: minél jobban
fölfedje a vers fogantatásának, csinálásának rejtelmeit az
olvasók előtt. A költők előtt is, természetesen.
De ezek számára mégiscsak ellátnám a könyvet egy
"Óvás használat előtt!" címü előszóval. Jó persze, ha a
megtermékenyillés lefolyásának természettana ott van a
lángolva összeboruló szerehnesek fejében is. De nem
mindig hasznos, ha épp ezenközben gondolnak rá.
4 versmondó
A fiatal Babits igazán mesteri kezelője volt mindannak,
amivel az olvasó a formaművészt fölruházza. Élete
második felében akadozik, botlik, dadog. Mért nem
használja, amit akisujjából kirázhat? Mert - nem ismétel-
hetjük elégszer - a költő a verset a szívével, az egész
testével írja. Amíg a csengés-bongás a szívben van, tessék,
jöjjön, elragad. De amikor a szívben már őszi ágrecsegés
van? Értjük, nyilván.
Hadd mondom el mégis erre a klasszikus, a számomra ma
is megborzongató példát.
Babits is, Kosztolányi is rákban halt meg, évekig tartó,
iszonyatos, megaiázó szenvedés után. Erről rnindketten
írtak verset. Kosztolányiénak címe: Száz sor a testi szen-
vedésről. Ez száz remekül lejtő, mesteri rímekkel esengő
olyan sor, melyekböl csak úgy árad a frissesség, a még
mutatványra is képes erő. Babits versének a címe: Beteg
klapancia. Ennek a sorai botlanak, dülöngélnek. úgy ejtik
a lépést, mint a gyerekek, oly kezdetlegesen, oly klapancia-
szerűen. Az elsőben tán több az elszánt szembenézés, a
fölény, vagy - annak hősi fitogtatása. A fájdalmat hitele-
sebben a második fejezi ki. Kifejezve egyben azt az
igazságot, hogya forma mestere nem az, aki a "forma-
művészet" minden fogását bánnikor alkalmazza. Az, aki
a kifejezendö tárgyhoz csalhatatlanul megleli a megfelelő
formát. Vagyis szükséges esetben magáról a formaművé­
szetről is le tud mondani.
Főnagy mélyre ható - és iránymutató világossággal,
szabarossággal megírt - könyvének méltatói többször is
megemlítik Kosztolányi tündérjátékosságú Ilona című
versét. Mint a hangok érzelemkifejező hatásának alkal-
mazására a mesteri példát.
Így van. A vers megzengeti: érzelemmel tölti meg mindazt
a szép hangot, ami ebben a dallamos névben muzsikál.
Csak bámulni tudjuk. Még mindig lel a költő sorról sorra
valami újat s még mindig! De még a betetőzés tetején is
csak bámulatunk van. Nem megrendülésünk. nem elra-
gadtatásunk. A vers szerelmi vallomásnak indult. De a
költő mégsem vallomásra használja a szép szavakat.
Hanem villogó, szemfényvesztő produkcióra, magas fokú
olyasmire, amit más terlileten a zsonglörök tudnak igazán.
Ez sem kis dolog. De itt rejlik mégis az a csapda, amelyről
még lesz szavam.
*
Nem nehéz meghúzni azt a két árkot, amelyek mind-
egyikébe egyformán lábát töri a vers, ha az út közeperől
valami lendület hiedelmében akár jobbra, akár balra letér.
Az egyik árokban nem kis furkóval az a "Monsieur
Perrault" várja áldozatát, akire Racine panaszkodott
Boileaunak. Perrault úr azzal támadt Racine műveire,
hogy a szavak szép csengése ostoba csörgő csak a versen.
Holott a vers a benne rejlő értelemmel győz vagy bukik.
Tételét remek fogalmazás ban adja tovább Racine. "Azt
állítja, hogy egy-egy költő képességét bármily rossz
fordításban könnyebb mérlegre tenni, mint a szerzö saját
előadásában. "
Gondolhatjuk ezek után, hogy az út másik árkában azok
várják prédájukat, akiknek a versből mindenekelőtt a szép
hangzás kell; a zene - avant toute chose! Charles Perrault
kitűnő bourlesque-szerzö volt; megvan az a mentsége,
 A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE, A MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET,
A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE

Illyés Gyula Vers- és Prázamondá Versenyt

hirdet a költő születésének 100. évfordulója alkalmából
a Tolna Megyei Illyés Gyula Emlékbizottság,
az Illyés Gyula Emlékmúzeum,
Ozora Önkormányzata támogatásával.

A meghirdető szervezetek csatlakoznak ahhoz a nagyszabású, az egész évet felölelő rendezvénysorozathoz,

melynek az a célja, hogy Illyés Gyula születésének 100. évfordulóját méltó módon ünnepelje meg a nemzet.
A verseny felfutásos rendszerü, ezért a szervezök várják azoknak a középiskoláknak,
települési közmüvelödési és más intézményeknek a közrernűködését, segítségét,
akik szívesen kapcsolódnának megrendezéséhez úgy, hogy helyben biztosítanak bemutatkozás i lehetőséget
a versmondók számára.
A helyi (iskolai, települési), megyei rendezvényeket követően
regionális hazai és határainkon túli elődöntökre kerül sor 2002. szeptemberben, októberben,
melynek helyszíneit és idejét a későbbiekben jelöljük ki.
A résztvevőket írásban értesítjük. hogy melyik megvci. illetve regionális döntőn vesznek részt.
A döntő 2002. november 9-I O-én lesz a Tolna megyei Ozorán.

Részvételi feltételek:
• a vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 14. életévét betöltött személy, lakhelyétől függetlenül,
• a szándékát bejelentő versmondónaknégy Illyés Gyula- és két szabadon választott verssel vagy prózával kell
készülnie, egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet.
Jelentkezni levélben lehet, amelyben közölni kell a nevet, életkort, lakcímet, irányítószámot
és a választott művek jegyzékét.
Kérjük, hogyaborítékra írják rá, hogy Illyés Gyula Vers- és Prózamondó Verseny.
Cím: 1011 Magyar Művelődési Intézet Budapest, Corvin tér 8.
Jelentkezési határidő: 2002. április ID-ig

A versenyről felvilágosítást ad:

Magyar Művelődési Intézet: Tóth Zsuzsanna művészeti titkár
Telefon: I 201-5692
Magyar Versmondók Egyesülete: Popper Ferenc elnök
Telefon: 96312583 vagy 30 369 8301

hogy minden alkotásban csak az értelem, az ész játékát
kereste és látta meg. De van mentségük azoknak is, akik
viszont minden verssort azon mértek, mennyi cseng benne
a mesék aranyából. Hisz a valóság semmi kincsben nem
részeltette őket. A kétféle értékelő mód közt sok szálon
rnérhető a távolság. De a legbeszédesebbet mégis az idő
nyújtja. Racine és Verlaine közt két évszázad terül.
De próbáljuk mi hasznosítani Perrault barbár ötletét.
A fordítás nem is olyan rossz passzírozószita a versek lé-
nyegének kereséséhez. Fónagy maga is látja ezt már indu-
lásakor; okosan óvakodik a szélsöségektől. Ha a hangok-
nak az az értelmi jelentése is szótár érvényességü volna
(ahogya lettre-isták szeretnék), nem is kellene lefordítani
a verseket: a mély hangok a világ minden nyelvénmélyek,
tehát éppúgy egyformán jelentenek valamit, ahogya ma-
gasak is. Ez sajnos, nincs így. Bizonyítéka: sok nyelvben
ugyanarra a fogalomra két szó is van, mégpedig egy
magas hangú és egy mély hangú. A mi kikelet szavunk
csupa csicsergés, ujjongás. Mégse ezt használjuk, hanem a
tavaszt, ami csupa gyász, merő károgás. A homályt épp
egy világos szóval, a sötéttel fejezzlik ki. Két étkezéslink,
a magas hangú reggeli és az ebéd vidámságot, jó étvágyat
ígér; a mély vacsora komorságot.
Maga a mély szavunk is magas hangú; a magas viszont
mély.
Az Édes Anna szerzőjének igaza van: ha a szavak hang-
zásának abszolút értelmi vagy érzelmi jelentése volna, a
francia magas désir szót nem az értelmének megfelelő
mély magyar vággyal kellene fordítanunk, hanem azzal,
hogy vezér, még logikusabban: vezír. Erről a mi pálya-
kezdéslink idején sok szó esett. Éppúgy, mint az Über
allen Gipfeln, valamint a Chanson d'automne utánozhatat-

versmondó 5
lan hangzenéjének valahogy mégiscsak leutánzandó
varázsáról. Nyilván ezek hatása alatt alkotta meg a Les
chansons longs des violens-nak hangjelentés szerinti
logikus átültetését egy termékeny kávéházi alkonyon a
Nincsen apám se anyám szerzöje a Nehéz Föld szerző­
jének társaságában, ekképpen:
Tésasszony lón
kérdi hollám,
de mohón:
- Lesz ma kör?
.Künn, lom-őr,
Monoron!"
Azért írom ide, mert ez a másik véglet. Amerre a tet-
széskeresés, a "riszálás" csábít. Mert ilIegni nemcsak
egész mondatokkal lehet; lehet már a hangokkal is.
Épp ezért nem árt néha egyenest szembeszállni az állítóla-
gos uralmukkal.
Nézzük meg ezt a három sort, a nagy japán költő, az
"isteni" Baso Macuo írta Hir/elen címü haiku-t.
Villám-világot
véltem az ében égen
kócsag kiáltottl
Tömör hang- és képjáték.
Ám a borús barna mennyboltot a második sorban épp éles,
fenn sípoló hangzók festik; a vakító villámfényt, a madár-
sivítást pedig az első és a harmadik sorban kongó feketék,
pincemélyek. Azaz beléjük sivít pontosan három i is. Ez
az ellentét érzékeltet nyilván némi hirtelenséget, disszo-
nanciát. Helyesen, mert ez az ellentét a lényeges az egész
versben. Ezt szolgálja nyilván a villámként rángó alliterá-
ció is. Ám ha az ellentét kifejeződik, az már mellékes,
hogy ugyanabban a mondatkörben hol fejeződik ki.
Vagyis - s ez a tanulság - fiiggetlenülhet a hangzóktól.
Kellemes lejtés megteremtésekor kell legjobban őrizked­
nünk a kellemeskedéstől.
* Nem sugallja. Ez a nyelv- és verskezelés nem egy natura-
Hogy egy írásmű mikor lejt, mikor kellemeskedik, azt
meghatározni azért bonyolult, mert az nemcsak az írón
fordul meg, hanem az olvasón is: vagy helytől és időtől is
függ, mint minden, ami ízléssel kapcsolatos.
Nézzük csak.
Állata őrzeni négy alabárdost.
Diákkoromban (azt hiszem) ezen a soron éreztem: ez nagy
rnűvész tudatos munkája, én ilyet nem tudnék, ezt igazán
csak egy fölsőrangú Múzsa súghatta.
Zavarba ejtett, hogy ez a múzsa először is egy óriási ger-
manizmust súgott: e sor úgy is érthető, az alabárdosokat
kellett őrzeni, És miért örzeni, mikor az őrizni? S állata?
Állíttatta, illetve állíttatott. S miért megfordítva az egész?
Négyalabárdost állíttatott az őrzésére, azaz, hogy őrizzék:
ez az épkézláb mondat van, oly ártatlanul, mint Jézus, a
daktiluszok e klapanciájára fölfeszítve:
-v vv-v vv-v vu megfejelve a sorkezdő és sorvégző
szavak rejtett alliteráltatásával. Látom a fogást, János
bácsi, és azt a goethei rnondást akartam kizsákmányolni,
6 versmondó
hogy "látom a szándékosságot, és meghidegszem", ki-
ábrándulok.
De nem. Hiába látom s elemzem a műfogást, el vagyok
ragadtatva. Azok az alabárdosok keményen állnak ott, az
a parancs az őrzésre pattogva hangzott el, tömören s egy
kis idegenes hangzással, ahogy az akkori olvasók fülében
a vezényszavak.
Ez a sor tehát remek.
Más tulajdonsága a remekműveknek - s áll ez már képre,
zenére, szlnjátszásra -, hogy minél többször találkozik
velük az ember, annál többet mondanak. Következőleg mi
is annál több magyarázatot tudunk fűzni hozzájuk. Ez a
nemzedékek válasza.
Oldalszámra lehetne ennek a négy szónak rendkívüli ere-
jérőls rendkívüli csoportosításáról beszélni. Megint csak
azzal a veszéllyel, hogy amennyiretájékoztat ez engem, az
olvasót, annyira félrevezetheti a költöt. A megvilágított út
nem mindig követendő út. Sőt, az az út sem, amely helyes
- volt; valamikor.
Semmi sem változik úgy a korral, mint az út. Árpád egy
alkalmatos csermelyágyban ügetett le a Vereekel-hágón,
Ha a vasúti sín talpfái várták volna, sose jön át: minden ló
a lábát töri.
Ez a bámulnivaló ösztönnel kiválasztott s csoportosított
négy szó egy naturalista szemléletű művészi kornak ter-
méke. Elsőrendű terméke. Halhatatlanságot érdemlő ter-
méke. Épp csak nem utánozható. Tanulmányozása tehát
nem oda sarkall, hogy ezt a formát vegyük példának;
hanem az ösztönt, amely ilyenre képesít.
Az előbbi verssel egy időben tanultam meg, s így elmém
csaknem ugyanazon a hangszalagán van Czuczor híres
költeménye is:
Mily had kel a drégelyi völgyön elé
S vel vérszemeket hegyi vára felé. ..
Ebben a pattogásban miért nincs élet? Az anapestus itt
éppoly tökéletes, pompásansugallhatnaa had menetelését.
lista korszaké, s én innen, öt vagy hét ízlés-periódus távla-
tából meg tudom állapítani, hogy az előadás idejétmúlt, a
vers - bármily hibátlan testű - halva született. Arany ver-
sét lelkesen szavaltuk; Czuczorét - noha személye éppoly
rokonszenves volt - pimasz humorral: összefogott ujja-
inkat szemünkhöz erneltük, mintha kitépnénk s messze
hajítanánk. Azt lehet mondani: szemet vet. Azt már nem,
ebben az értelemben, hogy szemeket vet. Vérszemeket
vetni?! A derék Czuczor csak egy milliméterrel húzta ar-
rébb a ceruzát, de a germanizmus, amely Aranynál meg-
erősítette, itt szinte hallhatóan szétrobbantotta a sort.
Mi hát itt a szabály? S általában mindabban, ami a vers
megcsinálása körül már tudatos, azaz valólag .müfogás"?
A hangokkal, az ütemrnel, a zeneiséggel való versmű­
vészetet a francia irodalomban egymást lépcsőfokonként
túlhaladva hárman vitték tökélyre: Verlaine, Mallarmé,
Valéry. Az utóbbi olyannyira, hogy például a nevezetes
Fileuse olvastán - hát még hallatán - az első élményem
maga a hangok muzsikája, s jóval később a szavak értel-
me. Az eszköz látni sem engedi a tárgyat, a szépen festett
tányér nem engedi magába a levest, a gomb érzi tartozék-
nak a kabátot.
Assise, la fileuse au bleu de la croisée
Oit le jardin mélodieux se dodeline...
S mi következett erre a tökélyre? Az ember azt hihetné,
hogy a költészetben is az eredmény afféle fennsík; ami
után még magasabb fennsík következik. Vagy ha nem, hát
az addig elért szinten megy a munka. Ahogy például az
orvoslatban, a gépgyártásban.
Vissza a Straszburgi eskii-ig, soha annyi rossz rímet,
prózai sort nem nyomtak francia versbe, mint amennyit
Francis Jammes leírt. S ritkán vált költő oly általánosan
népszerűvé, mint Ő. Az uzes-i iskoláslányok lelkesedésénél
tán csak Gide-é volt nagyobb.
De Jammes tudatos egyszerűségénél is elgondolkodtatóbb
az a máig tartó visszahatás, ami a prózaverset tette szinte
egyeduralkodóvá a francia költészetben. A sok gyönyörű
hangzat után az emberek emberi hangra vágytak. Az ope-
rákban nem elengedhetetlen, hogy értsük aszöveget.
A versben elengedhetetlen, éspedig a legkisebb árnyalatig.
Illyés Gyula
1902-1983
mikor egy nemzetközi írótanácskozáson Illyés
A Gyula mint hozzászóló feIIépett a szószékre és
franciául elmondta az első mondatot, a szék-
sorokban ülő franciák viharos tapsban törtek ki. Ez a kül-
földi nemcsak otthonosan beszélt franciául, hanem olyan
hiteles hangsúIIyal, olyan párizsi utcát idézo franciaság-
gal, hogy aki csak francia volt abban a teremben egyszeri-
ben szívébe fogadta. Ez a külföldi valóban tud franciául .-
ezt jelentette a tapsban megnyilvánuló elismerés. - Ez a
franciásan franciául beszélő, kitűnő megjelenésű, nagyon
szép hangorgánumú, mértéktartóan elegánsan öltözködő
férfi a magyar Dunántúlnak egy uradalmi pusztáján szüle-
tett, 11 éves koráig még kisebb városban sem volt, ifjúsá-
gától mindhaláláig úgy tartotta nyilván magát, hogy a
puszták paraszti népének fia. De már tizenhat éves korá-
ban úgy tűnt ki a legifjabb költők között a budapesti
munkások irodalmi igényű köreiben, mint aki háborgó
szabad verseiben szakítani kíván minden népies hagyo-
mánnyal. Az avantgardista költők, élükön magával Kassák
Lajossal és forradalmat áhító folyóirataik szívesen fogad-
ták írásait. 1918 és 1919 forradalmaiban tevékeny részt
vállal a világforradalmat és a haza fegyveres védelmét
együtt igénylő tennivalókból. Önként áII be - 17 éves
fővel- a mindenfelől áradó országmegszáIIók eIIen. Majd
a forradalmak bukása után "nem leli honját a hazában":
nekivág Nyugat-Európának, s elérkezvén Párizsba, ott
folytatja útját a költészet és a müveltség felé. Egyszerre,
egy időben rakodómunkás a Szajna rakpartjain, egyete-
Azt tartom, befejezhetem. A magyar példákat tán elenged-
hetem. Babits, Kosztolányi, Tóth mester-játéka után itt is
recsegni kezdett a rím, zihálás lett az ütem. Azért, mert
írójuk emberien akart szólni. S ez nehezebben eltanulható,
mint az aIIiteráció.
Mert ennek is van szabály-kódexe. Babits, "formaművé­
szet" -ének legtöbbre jutott tan ítványa Szabó Lőrinc. Épp a
tömérdek enjambement-nal, a futtában odadobott rímek-
kel, a köznapi szavak bevonásával, az emberi légvételt
követő - mindmáig fölfedezetlen - ritmussal; ezek birto-
kában tudta oly hitelesen s oly könyörtelen ül s oly müvé-
szien elmondani, amit magáról és koráról elmondandónak
érzett.
Ha lehetne költőképző egyetemi fakultás, Fónagy Iván
könyvét ajánlanám az első, vitatársai kis értekezéseinek
gyűjteményét a második tankönyvül. Lehet az ember
születésitől fogva egyszerű. De legmegbízhatóbban - és
furamód: leghitelesebben - az az író, az az ember egy-
szerű, aki a bonyolultságok tudatában az.
Harmadik tankönyvül az erről szólót ajánlanám.
mista a nagy hírű Sorbonne egyetemen, ahol filozófiát,
pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetet
tanul, professzorait is elragadó kiváló eredménnyel. És
közben otthonos a nevezetes párizsi irodalmi kávéházak-
ban, ahol érik a szürrealizmus. Egyszerre tanulja a francia
nyelv zengését és lelkét a nyelvészet tudósaitól, a rakodó-
munkástársaktól, a kávéház költöitől és pincéreitől, az
értelmiségi szalonok művelt hölgyeitöl és az utcák kedves
leányaitól. És az egyetem nem kevés számú magyar diák-
jával Petöfiröl, Adyról és Kassákról vitatkozik. Kísérletei-
ben a pusztáról hozott magyar ízeket szeretné franciául
kifejezni és vadrnodern francia fordulatokat oltani magyar
versekbe. Sokkal később, társaságban nevetve mondogatta,
hogy jó ideig habozott, hogy francia szürrealista vagy ma-
gyar népi költö legyen. Jó hat év után óriási franciás euró-
pai rnűveltséggel jött haza, hogy elmondhassa a "puszták
népév-nek üzenetét. Előbb még a modern izmusok igéze-
tében, azután, ahogy költö kortársai egyre jobban közeled-
nek a költészetnek ahhoz a formai hagyományvilágához,
amelyet a Nyugat nagy nemzedékének legnagyobbjai
- Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád - emeltek formatökéllyé,
ő is formát vált. Ez a húszas évek végén, a harmincasok
elején szinte törvényszerű. A vele körülbelül egykorúak és
a valamivel fiatalabbak - akiket később a Nyugat második
nemzedékének fognak nevezni - az avantgárd lázongásból
és nyelvi szeszélyességből a klasszicizáló formafegyelmet
folytatják és teszik az új eszmék kifejezési médjává. Az
Illyésnél alig valamivel idősebb Fodor József, Szabó
versmondó 7
Lőrinc, a nála alig fiatalabb József Attila, Radnóti Miklós,
Vas István egymástól függetlenül, bár egyben-másban
egymásra hatva fejlesztik ki a XX. század magyar költői
klasszicizmusát. Itt összegezödik minden értékes törekvés
az előbbi évszázadok örökségéből, és itt kezdődik minden
további maradandó költői érték nemzeti kultúránkban.
Illyést hamar felfedezi és magáénak tudja a Babits Mihály
irányította Nyugat. Hamarosan a fő munkatársak közt van
a helye, majd Babits halála után a híres folyóirat kénytelen
címet változtatni, mégis megmarad mint "Magyar
Csillag", és akkor már Illyés a főszerkesztője mindaddig,
amíg a történelem vihara, az eláradó és népirtó fasizmus
véget nem vet az egész régi Magyarországnak. - Akkor
már a védekező, megbújni kényszerülő magyar irodalom-
nak Illyés alighanem szellemi föalakja és legjelen-
tékenyebb költője.
Persze közben meg is kellett élni. Jó néhány évig biz-
tosítási intézetnél tisztviselő, majd húsz éven át sajtó-
elöadó a Magyar Nemzeti Banknál. Csak I957-ben vállal-
ja a kizárólag írói-költői hivatást. Akkor már versenytárs
nélkül az ország legünnepeltebb költője, anyagilag is sike-
res könyvek és színdarabok szerzője, élete végső negyed-
századában nemzeti intézmény, akinek a lágyuló dikta-
túrában még különvélernényei is lehetnek.
Ifjúkorától mindvégig sikeres költő, de legfőbb müvei
mégis azok a prózai írások, amelyekben sajátosan és igen
költői nyelven elegyíti az önéletrajzot, a társadalomrajzot,
a regényes emberábrázolást és a nép, a "puszták népév-nek
igazát kifejtö publicisztikát. Ahogy az évek folyamán
újraéli saját múltját, és ezen az úton haladva ábrázolja
azokat a köröket, amelyeket megismert, óriási regény-
ciklusnak is tekinthető, bár egyik sem szabványos regény.
A harmincas években egyszerre kivirágzó szociográfiairo-
dalomban Szabó Zoltán, Féja Géza, Kovács Imre, Erdei
Ferenc kitűnő, izgalmasan érdekes, társadalmi mély-
ségeket feltáró és politikailag vádló müvei közt kétségte-
lenül az irodalmi fő mü A puszták népe, ez a személyes
emlékeken alapuló, mégis tárgyilagos társadalomábrá-
zolás. Itt a szernlélö szerző maga is sajátos társadalmi
képletként rajzolódik ki a paraszti mélységekböl fel-
emelkedő katolikus apával és az elszegényedett úri-papi
családból származó kálvinista anyával, s körülöttük azzal
a falukon is kívül eső pusztai világgal, amely fölött végte-
len magasságokban uralkodik az arisztokrata földesúri
család. Ez a könyv annak az évtizednek talán legnagyobb
hazai könyvsikere volt. A sajátosan Illyés Gyula-i próza-
müvek idővel ehhez kapcsolódnak. Előbb a lírai szép-
ségekkel teljes Kora tavasz a serdülés és férfivá válás
éveiről, majd a párizsi világot, s benne az ottani magyarok
köreit szemléletesen tanúsító Hunok Párizsban. Azután
sokkal később az Ebéd a kastélyban, amelyben szembesül
egymással az egykori puszta múltját vállaló fia és a pusz-
ta egykori ura, a rangját és társadalmi helyét vesztett arisz-
tokrata. S ezekhez csatlakozik, mintegy befejezésül, a
múltak fontos mozzanatait felidéző Beatrice apródai. Ez a
8 versmondó
ciklus önmagában irodalmi halhatatlanságot biztosíthatna
szerzőjének. Ámde ez a szerzö elsősorban mégis költő, és
nem is mellékesen a háború utáni évtizedek nagy sikerű
drámaírója.
Illyés kitűnő verselő, költeményeit mondani is kellemes.
Hangütése szerelemtől politikai indulatokig otthonos a líra
témavilágában. Egy ideig a háború utáni években, amíg a
közéleti légkör el nem komorult, aktív résztvevője volt a
közéletnek, de a negyvenes évek végétől visszavonult a
gyakorlati politikától. Korábban még parasztpárti kép-
viselő is volt, ettől is visszavonult. És ha közben írt is poli-
tikai tárgyú verseket (mint az oly nagy hatású Egy mondat
a zsarnokságrál-i), csak 1956 lázas heteiben adta közre,
hogy utána évekig szó se essék róla. Leghatásosabb - és
legszebb - verses művei inkább epikus jellegűek. A kife-
jezett elbeszélő költemények mellett (Hősökről beszélek,
Három öreg, Ifjúság) legszemléletesebb költői rnűvei azok
a balladaszerű rövid epikus versek, amelyek a magyar
történelem egy-egy pillanatát idézik, mint a Dózsa
beszéde vagy legkitűnőbb történelmi példázata, Az ozorai
példa.
És mindemellett vérbeli, hatásos színpadi szerzö volt.
Kitűnőek szatirikus vígjátékai is, mint korábban A tűfoka,
később a burleszkszerű Tzívétevók, de legjellegzetesebb
színjátékai a történelmi drámák. Mintha Schiller és az
európai romantika múltidézését folytatná modem igény-
nyel. Gyakran rímtelenjambusokban írta dialógusait, mint
Shakespeare, Schiller vagy Katona (Az ozorai példa,
Dózsa), vagy igen választékos költői prózában, mint a
Kossuth és Görgey történelmi szembenállását megjelenítő
Fáklyaláng-ban, vagy a középkori francia albigens
eretnekek magasztosságát és bukását felidéző Tiszták-ban.
De alighanem legjobb drámája egy ragyogó újrafeldol-
gozás. Teleki László érdekes történelmi drámáját, a
Kegyenc-et úgy költi újjá, hogy az eredeti ből csak a szűk
téma maradt meg, de a mű Illyés-drámává változott: a
zsarnokság és a zsarnok kiszolgálásának nagyon is mo-
dern tragédiájává. És erröl jutott eszébe az eredeti mű
szerzője, a kalandos életü és tragikus sorsú Teleki László.
Az ő emberi képét és történelmivé emelkedő egyéni
tragédiáját írta meg egy másik kitűnő drámájában, a
Különc-ben. Ez önmagában is maradandó helyet biz-
tosíthatna Illyésnek a magyar dráma történetében.
Egy részletes életrajz kötetnyit mondhatna el róla, emberi,
politikai és művészi egyéniségéről. Kitűnő irodalmi tanul-
mányai is fejezetet juttathatnának neki egy kritikai és iro-
dalomtörténeti kézikönyvben. Emberi kapcsolatai a kor
nagy költőivel - Babitscsal, József Attilával. Szabó
Lőrinccel - esztétikai és lélektani tanulmányok tárgyai
lehetnének. Életrajzát nyomon követve az évszázad sok-
féle kapcsolatára derülhetne több fény. De talán ennyi is
jelzi, hogy egy igazán nagyon jelentékeny költő-író-drá­
rnaszerzö emberi egyéniségében ennek a sokarculatú,
zegzugos évszázadnak egyik nagy alakjáról van szó.
 "Bátrabb igazságokért!"
Domokos Mátyás beszélgetése Illyés Gyulával'
D. M.: Illyés Gyula nyolcvanéves. - Talán nem ünnepron-
tás, ha a költővel ezen a jeles napon is ugyanarról beszél-
getünk, mint máskor: versekről és eszm ékről, a költészet
mai helyzetéről és lehetőségeiről, sorsáról ésfeladatairól a
századvég felé közeledő emberiség életében. S talán nem
megy ünneprontásszámba az sem, ha mindjárt a dolgok
kozepébe vágva, nyersen megidézek egy kortünet erejű
vélekedést, amellyel ma minden írónak, művésznek szembe
kell néznie; egyre többen hangoztatják, hogy a költő, az
irodalom, a niűvészet nem tudfelelni azokra a nyugtalanító
korkérdésekre. létkérdésekre. történelmi, társadalmi és er-
kölcsi sorskérdésekre. amelyeknek a - helyes vagy téves -
megválaszolásától függ, hogy milyen élete, milyen jövője
lesz - s lesz-e egyáltalán? - az emberiségnek, a magyar-
ságnak. Mit gondol erről: a költészetnek a közhiedelemben
kialakult hitelvesztésérőlIllyés Gyula, aki ars poeticájával,
A költő felel cimű versével is, de egész életmiíve gyakor-
latával is, több mint fél évszázadon át hitte és hirdette: a
költőnek elsőrendz7 kötelessége, hogy" bátor nyelvvel", a
"jövőbe hallgatózó fiillel" válaszoljon az ilyen kérdésekre?
I. Cy.: Az olvasók azért neheztelnek a költőkre, mert nem
értik azt, amit olvasnak, s a költők még jobban azért
neheztelnek az olvasóra, hogy nem fogadják kellően azt,
amit ők a szívük mélyéből mondanak. Bizonyos, hogy
a mai olvasó mást vár a költészettől, mint amit kap.
A költészet ugyanis beburkolódzott holmi túl nagy
egyéniesedésbe, holott az embereket egyre kevésbé az
egyéni sorsok érdeklik a művészet részéről, hanem a köz-
gondok. Ezeket a közgondokat a költők, mióta a világ
világ, mindig kifejezték. Néha roppant nehéz ezeket
méltóan kifejezni; de épp ekkor kell valóban a költőknek
erőfeszítést végezniök, hogy megközelítsék - nem az
olvasó igényét! - az igazságnak a müvészi kifejezését.
Én hiszem azt, hogy nincsen olyan probléma, amit művé­
szettel ne lehetne átültetni az emberek fejébe igen haté-
konyan. Az emberek - gyakran olyanformán akarnak kész
dolgot kapni, s a költőtől majdnem olyan hangot várva,
mint a politikustól. A költészet hangja csak örök érvényű
lehet. Petőfi Sándornak vagy Berzsenyi Dánielnek sem
volt könnyebb dolga közügyekben írni, mint a mai
verselőknek. Nos, annyiban
mégis könnyű volt nekik, hogy
lángelmék voltak; de hát a
müvészetet nemcsak lángel-
mével kell... legalább megkez-
deni. Bele kell vágni ... Anél-
kül, hogyelmarasztalnám azo-
kat a - mondjuk - elvont,
absztrakt költőket, akik egy
kicsit hangosan vindikálják
maguknak, hogy ők művelik az
igazi költészetet. Ismerjük
Valérynek a "poésie pure"-ről
való véleményét; ezt ma min-
denki olyanképpen sajátítja ki
magának, hogy minél ben-
sőségesebben elrejtett a mű­
vészi elem, annál magasabb-
rendű. Ez hamis, rövidlátó
messzenézés.

A lapban szereplll Szalay

Lajos-grafikák a Mlskolci
Galéria Városi Müvészeti
Mázeum tulajdonában van-
nak.
EMMAUS(1978)

'(Elhangzotta Magyar Televízióban 1982.augusztus 29-én, illetvemegjelent a Kortárs 1982. novemberi számában)

versmondó 9

Levél
Behavazódott a tavon ajég.
Behavazódott körötte a rét.
Egy éjszaka a mészfehérre vált
vén tó, a végtelenre nőtt,
itt lapul küszöböm előtt,
játszva gyémánttá óceánt.
Káprázó szemmel egyedült
vagyok nézője, hajdani
világfutá. egy ablakom mögül-
Félek léptemmel összerontani.
A magányos ház körül, hol lakom,
egy rókalábnyom nincs, egy cinkenyom.
Levélboríték, mely címzésre vár,
oly érintetlen, tiszta még a táj.
Már alkonyul s e kéklő, templomi
csönd is fehér, - minisztráns-koromil
Szent fegyelem
lebeg körül, kolostor-tisztaság.
Fészkének méltá madara legyen,
amit a lélek kibocsát!
*
Félek kilépni, - hisz bettiket írna
két lábam is e végtelen papírra.
Vár a világ, - de rég nem szavakat!
Tettet adj, s fekete-fehéren!
És érthetőbb csak, ha rá tintakép
nem-romló vért önt lándzsa vagy kerék.
Úgy állj elő, hogy nem az, mit te irnál:
az lesz a mű, mit néped lelke diktál.
Tol! csak, örök lap fölött, puszta toll, -
és dobbenj meg, ha elővonatol.
D. M.: "lvIit a betűid! Tetteid, keményen." Felfogásod
szerint tehát a költői tett éppen ez? A közügyeknek nem
politikus, hanem művész mádján való bevonása a versbe?
I. Gy.: Nem! Nem azt kívánom Petőfi Sándor példáját
követendő, hogy a költők a tábornokok és a katonák helyett
haljanak meg, hanem azt: a maguk területén tegyenek olyan
tetteket, amilyeneket a jó katonák a csatatéren. Bemnek
nagyonjó müfajérzéke volt, amikor ingerülten el akarta ker-
getni Petőfit a segesvári csatatérről. Bár sikerült volna neki!
- A költőnek a dolga, hogy kifejezzen olyan érzéseket,
olyan gondolatokat, olyan erővel, amelyek éppúgy hatnak a
társadalomra, mint egy győzelem a csatatéren. Hogy ezt
nem veszik eléggé tekintetbe az emberek? .. Mert a költői
tett elsősorban - művészi tett? Nem azt mondom, hogya
költő ne politizáljon. Ma nagyon sokan hangoztatják
művészek: .rnegvetem a politikát!" Holott senki sem veti
meg a politikát: mindnyájan elvehetetlen közösségben
élünk. Én látókörömből legföljebb az alacsonyrendű poli-
tikát távolithatom. Véresen benne élünk a polis-ban, a
közösségben, költői dolog ezzel is foglalkozni.
D. M.: De éppen a 20. századi művészet bizonyos ágaiban
tapasztalható, hogy - dacból? tehetetlenségből? az akadá-
10 versmondó
Iyoztatás érzetéből?vagy sértettségéből, vagy sértett
hányavetiségből? - mintha lemondana az író a közügyek
egy részének az ábrázolásáról.
J. Gy.: Súlyos szót mondok: nem csupán büszkeségről
vagy sértettségről van itten szó: - tehetségről is. Verset
írni, művészi alkotást előállítani, adottság, fölkészültség
nélkül nem lehet. Minél kevesebb a kontroll arra, hogy
mi a művészet, annál jobban elharapódzik az a nézet,
hogy te mint művész teljesen egyéni légy... Ki merem
mondani, hogy engem saját személyem, akármennyire
fontos mint művészi alany - alig érdekel. Igen, a
művészetnek elengedhetetlen tartozéka, hogy: tessék.
Tetszés nélkül nincs művészet, így igaz. De ettől csak
egy centiméter a tetszelgés, s még egy centi a riszálás, az
önkelletés. A századforduló idején volt az is divatos jel-
szó, hogy minden költő az "önmegvalósításra" töreked-
jék. Minden ifjú Kovács Jani kiskundorozsmán ezért
akarta versben megvalósítani önmagát. Pedig hát...
Olyan emberi tartalmat valósíts meg a magad kifeje-
zésével, ami közemberi érdek és érték! Petőfi nem azért
nagy, rnert véletlenül egy kocsmárosnak a fia volt, és a
nép fia volt, hanem azzal, hogy mit fejezett ki a saját
sorsán át ebből az adottságból.
D. M.: Ez a találkozás a feladattal, amiben az ember
önmagát is megvalásltja, nem olyan magától értetődő.
Hogy megy ez végbe?
J. Gy.: Elválasztani kérkedve az etikát az esztétikátóI, ez
megint a 19. század nagyon sok tehetséges emberének a
végzetes tévedése volt. Wilde Oszkár ment el e tekintet-
ben a legtávolabb. Úgy igaz: minden művész, kivétel
nélkül, két lényből áll: etikai és esztétikai lényből. Az
ember akaratlanul állást foglal a csúnya és a szép között,
ahogya jó és a rossz között is. Elképzelhető volna tehát,
hogy a társadalmi csúf dolgot, a társadalmi igazs~gtalan­
ságot félretolja, hogy az nem az én dolgom? Eppen a
legnagyobbak nagyon is érzékenyek voltak a társadalmi
jó és rossz iránt: kifejezték az igazságtalanságot. Erre is
nagy hagyomány szolgál: nemcsak a magyar költé-
szetben: része minden költészetnek. Bár különösképpen
gyökeres része volt mindig a magyar költészetnek. Egy-
szerű felfogásom szerint - hogy összefoglaljam "ars
poeticámat" - a jó társadalom úgy halad, mint a római
harci szekér. Két kereke van: az egyik a politika, a
közélet; a másik a szellemi, s ebben a művészeti élet.
Akármelyik kihagy, vagy nem jó ritmusban halad, akkor
megbillen a szekér. Nagy baj, ha a politikai veszi át a
müvészet feladatát: diktál neki; éppolyan hiba, hogyha a
rnűvészetre hárul a politika dolga. Magyarországon
gyakran ez történt; nemcsak nálunk: minden olyan or-
szágban, amelynek nincs állarnisága, vagy azt elveszíti.
Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar nép a 16. században,
Mohácsnál elveszítette az államiságát, a szellemi élet a
papok, a költők, a népdal területére szorult vissza. S ezt
a legnagyobb szívóssággal és tehetséggel a magyar
költészet vállalta: ez a mi büszkeségünk, s ez a mi
nemzeti költői sajátságunk. Ebben nevelődtem. s
énnekem azok a mestereirn a halhatatlanok közül, akik
ezt szolgálják.

Bátrabb igazságokért!
Óh, a ti igazságaitok! Az a sok
döntő s föltétlenigazság! A súlyosok.
a letiprók! - nem ők kellenek énnekem,
nem a fölényes. a veszélytelen,
a kiadelemre már
eleve gyáva igazság, amely csak lesben áll
tankként kitörni vagy bunker gyanánt
inni pók-terében minél több friss halált
és első gondja: pusztítani csak
aztán a győzelem (ha zsákmányt az is ad!)
Mert milyen az az igazság. mely úr
akar csak lenni, bárha zsarnokul?
Nekem a könnyen megtámadható
igazság kell; a mindent kihívó
és megvető. az ellenség elé a jó
előörs modjára kivágtato:
a büszke, régi s még busikébben újra új,
mely hogy van s itt van, azzal bizonyul,
hogy zeng a táj és gépek és vasak
köpik dűhűk, hogy erő és anyag
és szolga gépként zörgő gondolat
és géprejáró fejű szolgahad
kozt húsból. vérből máig megmaradt
egy ilyen lenge lény is. - mit ha megtagad
a fél világ, csak annál igazabb!
Mert gyönyöríí a győzelem. de szörny lesz
rögtön a győztes.
Ezt mondhatom,
holt anya eleven fia,
ki egy igen-re mindig konokon
egy nem-et iitő szívemből tudom.
mi a
forradalom
és elhagyom, akit megnyugtatok.
és legigazabb épp abban vagyok.
mit e világ belőlem gyáván visszadob.
A kocsis csak állt...
A kocsis csak állt, állt s akkor hirtelen
a gazdatiszt rámmért egy hatalmasat.
- - - - - - - - A lélegzetem elakadt.
Szívem fölugrott, mint vad a hurokban.
Egy kutya szűkölt. A kocsis riadtan
szétnézett a tájon. szegény idegen!
s egymás után kétszer azt mondta: igen.
Aztán urára nézett szánakozva
mintha az ütést a tiszt kapta volna.
Vörös lett az, dőlt belőle vad átka.
rondán, akár a részeg hányadéka.
A kocsis csak állt, nézett könnyes szemmel,
nyugodtan, mint egy megcsúfolt új Mester.
Kalapot emelt, indult tova némán
s kutyája véle, mint ijedt tanítvány.
D. M.: Az emlékezet nagyon hálátlan és feledékeny tud
lenni - történelmi kérdésekben is, amikor a történelem
iszapjába süllyedt szenvedésekre kellene emlékeznie.
Ugyanakkor mindig előjön a csalódás érzése is a
történelem menetével szemben. Elkerülhetetlen ez? Erről
szól a Nyugat-ban 1935-ben megjelent Avar címü hosz-
szabb költeményed is (formájával Apollinaire-nek A meg-
csalt szeretá éneké-t idézve tudatosan), amelynél pon-
tosabban aligha lehet kifejezni ennek az érzésnek a
lényegét - ezért legalább néhány szakaszát idézzük ide:
Avar
Csend van bennem. Ömöl a csend
Mint vad ragály, amerre lépek
Csenddel fertő:::öm a vidéket:
Erjed szívemben odabent
Egy világrésznek elég méreg.
Az ember inget. szeretőt,
Hitet is válthat, csak reményt nem,
Az ifjúságet a szlvemben,
Mely férfivá avatta őt.
De mi is volt az én reményem?
*
Nem életemetfájlalom.
Csak azokét akik kísértek:
Meg-megálltak, botolva léptek,
Arcra borultak félúton
A harcos, ifjú szenvedélyek.
Tudjátok, hogy mit kaptam én?
A szörnyíí gyász után a torban
mit ittam én egyre mohóbban,
Micsoda észvesztő. tömény
Mámort, hogy megvigasztalódjam?
Mily képek, mily kápráztató
Világok gyulladtak agyamban:
Részegiilt ajakkal szavaltam:
Az ember jobbra váltható!
Ezt hittem abban a tavaszban.
Jönnek tavaszok, mik az ő
Arcát idézik, mint a gyermek
A régi kedvest és szerelmet,
De az a hév, az a Jövő,
Melyenyém volt, az nem éled meg.
D. M.: Mi a kötelessége a költészetnek ezzel az érzéssel
kapcsolatban? S mit száljunk ahhoz a vádhoz, amely azt
mondja, hogy a költő, ha - a teljes igazság kifejezése
érdekében - ennek a csalódásnak is hangot ad, akkor
pesszimista?
I. Gy.: Én ezt nem hiszem. Rengeteg dolog van itt össze-
fogva: nagyon primitíven ábrázolva a dolgot, megint oda
kell visszatérni, hogy más az ábrázolt tárgy, azaz más egy
képnek a tárgya, és más az abba rejtett rnűvészi erő.
A rnüvészi teljesítmény, az mindig megnyugtató...
versmondó II
 -------_.
CIRKUSZBAN (1978)
...A költők, müvészek - Tolsztojjal az élükön - fölhábo-
rodtak mindig a szociális igazságtalanságokon, ez rendjén
való; remélem, hogy elmúltak ezek a régi igazságtalan-
ságok, De nemcsak Tolsztoj műve maradt meg, hanem a
tolsztoji magatartás is. S ha ezt nem őrizzük, ha változat-
lanul nem igy nézzük a világot, magát a művészetet adjuk
föl. A legoptimistább felkiáltás ez: - Megfulladok! Nem
bírom tovább! - Amíg valaki kiabálni tud és akar, hogy
rossz a sorsa, ő keresi éppen a legoptimistább kifejezést.
Nem a mi nemzedékünk: minden költői nemzedék, min-
den művészi nemzedék megtalálta a maga társadalmának
legfájóbb kérdését, s ha azt olyan anyagbantudta haJhatat-
lanítani, hogy még mindig hat - valami változatlanul
érvényes. Mi, a mi népies iskolánk fölfedezte a magyar
parasztság helyzetét, s ezzel - gondolom - nemcsak iro-
dalomtörténeti, de történelmi feladatot is teljesített,
ráterelve a figyelmet, megmozgatva rengeteg embernek a
lelkiismeretét. - Ma nincsenek ilyen kérdések? Tombol a
nemzeti elnyomatás, az anyanyelvi üldöztetés. Embereket
vallásuk, fajuk, bőrszlnük miatt nem vetettek, nem kínoz-
tak meg tán soha úgy a környezetünkben, mint ma...
D. M.: világméretűéhezés, szegénység van...
oo.
I. Gy.: ...rni itt, ma nem éhezünk, hál' istennek! De amikor
látom környezetünkben az említett problémákat, én nem
amiatt szomorkodom, hogy mennyire túlnépesedik India.
Mi nem népesedünk! számunkra így, itt alakul a "problé-
12 versmondó
ma". Igenis nagyon pontosan megvan mindig mindenütt a
vállalnivaló. Hogy az nem könnyű?
D. M.: Mostjelent meg újra egy régi írásod: Ki a magyar?
Olyan kérdés ez, amelyre ugyancsak folyton válaszol a
műved, mert a kérdés maga is folyamatos, s nemzedékről
nemzedékre új választ kíván. 1939-ben, amikor ez készült,
ezt írtad: "Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a
közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s
választ el egy más múltú és más jelenű néptől." 1960-ban,
a Malom a Séden előszavában ezt írtad: " ...ki is, mi is a
magyar? Aki vállalja. "
I. Gy.: Bem, a legvitézebb: legszívósabb lelkű magyar
tábornok még franciául is rosszul tudott; német kiejtését
nem lehetett jól érteni, háromszoros tolrnácsolást kívánt,
hogy magyar tisztjeivel tudjon érintkezni.
D. M.: Szabad-e azt mondanom, Bem példája alapján is,
hogy magyarnak lenni nem is annyira állapot, mint inkább
feladat. Egy erkölcsi, történelmi, szellemi, társadalmi fel-
adat teljesítése?
I. Gy.: Így van!
D. M.: Akkor viszont hadd tegyem fel úgy a kérdést, hogy
mit jelent magyarnak lenni - ma? Mit kell, mit kellene vál-
lalnia annak, aki vállalja a magyarságat?
I. Gy.: Ez sem elemi iskolai kérdés.- Petőfinek van egy hal-
hatatlan sora, ezt idézgetem mostanában: "Ha nem szület-
tem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én. Mert
elhagyott az, mert elhagyottabb minden népek közt a föld Poesis Hungarica
kerekén." Nem egészen így volt, de itt a vers-szülő maga-
tartás a fő. Az internacionalizmus és a nacionalizmus Vén bátyjuk lettem, megérhettem,
kérdését lehet vele a mélyben érinteni. Erre megint ezzel kiket kisoccsűkként követtem;
tudok felelni: jó egypárszor rám mondták már, hogy követtem volna, tel/ett rá hit,
"nacionalista"; megkaptam - egy idöben - a .fajvédö?-t is. bár Olmiitzig, bár Segesvárig!
Álljon mellém még valaki, aki olyan következetesen kíván-
na emberi jogot kivétel nélkül minden népnek - de bele- Apjuk, nagyapjuk, dédjitk lettem,
értve a magyart is - mint én. Aki internacionalista Magyar- kiknek a térdein ügettem;
országon, az elsősorban a magyar népnek azokat a jogait kik adnak mindmáig tanácsot
kell hogy kivívja, amelyek nagyon sok esetben vitatottak óvni a szétomlá családot.
máig. Nem akarok erre az írásra kitérni részletesebben; pro-
pagandaírás volt különben annak idején a német, hitlerista, Ál/nak az idő útján. Szobrok?
fajvédő befolyás ellen. Ma így merném megfogalmazni: a Visszaszólnak, ha odasi álok;
világon tizenöt millió magyar él. Ebből tízmillió lakik az Mutatják, jó hidmérleg-őrök.
ország határain belül. Minden harmadik magyar tehát kívül nút ér, ki elhalad előttök.
van. A felelős politikus, nagyon helyesen, a tízmillió
nevében beszélhet. De a költőnek az anyanyelv a hazája; Fura, át- s átváltó rokonság
énnekem az országom - az a tizenöt millió magyar, aki fűzévre év messzebbre hozzád.
olvasóm is egyben, aki megérti, amit mondok; tehát Tágul időm hét határon túl.
énnekem a hazám határai is folyékonyabbak. Még a nyugati Nehéz szivem vénülve újul.
városban élő emigráns is, aki magyar verseket olvas,
közelebb lehet hozzám lélekben, mint sok idetartozó. Tehát Piros csizmák nyomán a hóban
van egy anyanyelvi magyarság is, amely az üldözöttség térek haza, hol sose voltam
állapotában él, nem azért, mert börtönbe csukják, hanem föl/elni - meóti zöld réten? -
mert - például - New Yorkban nem tud magyar iskolába az öröklétem?
járni... Külön kötelesség ezekre a világban szétszórt anya-
nyelvi állampolgárokra, nyelvi honfitársakra gondolni. Ezt I. Gy.: Nem kell felsorolnom, kik voltak azok a magyar
a költészet mindig akaratlanul is vállalta; én ezt tudatosan gondolkodók, akik külföldön szerzett műveltséggel és
merem hangoztatni, hogy ez is egyféle kötelesség - ha van tekintettel tudták fölmérni a magyar állapotot. Be kell val-
egyáltalán költői kötelesség. Lenin még tovább ment, azt lanom, ezért vagyok tulajdonképpen hálás Párizsnak
mondva, az elnyomott nemzetek fiainak több joguk van a jó (majdnem öt évet töltöttem ott kinn), mert hazakerülve
bánásmódra, mint a nagy nemzeteknek; még kivételezettség fedeztem föl a - világot. Visszamehettem volna, megvolt
is jár nekik. Így van: ezt kívánja az erkölcs és az igazság. rá a módom. De amikor épp a kinti eszemmel fogtam föl,
D. M.: Miért hasznos, miért fontos, kiilönösen kis lélek- hogy ez az anyag, hogy ez a hely az enyém, itt kell valamit
számú népek fiainak. hogy közvetlenül is találkozzanak csinálnom ... Ha nem lettem volna kint Párizsban, ezt sose
- egy ideig benne élve - Európában? értem meg. Ez volt a sorsa még azoknak is, akik testileg
I. Gy.: Itt rögtön az eredménnyel lehetne megadni a választ: nem töltöttek olyan sok időt kint. Németh László például,
ebből kivétel nélkül mindig nagy haszna támadt azoknak a a maga európai, világműveltségével finomította haza
kis nemzeteknek, amelyeknek a fiai előfutárként vagy saját látásra a szemét! De a többiek is: Babits. A magyar nép
akaratukból megismertek egy más szintü - nem mondom, így vált igényében nyugat-európai néppé. Attól kezdve,
hogy magasabb - társadalmat. Új szemmel jöttek vissza. hogy Szent István ösztönösen idecsatolta Nyugathoz azt a
A magyar népnek óriási szerencséje volt a történelem barbár hadat, akik annak idején voltunk.
folyamán, hogy a szellemi embereit sokszor külföldön D. M.: Az ötvenes-hatvanas évekfordulóján Írtad a Vér az
képezték. A protestáns papokat, tudjuk, protestáns államok- érben cimű hosszabb versed, amely valóságos himnusz
ban. A katolikus papoknak pedig meg kellett ismerniök a Európához, az európai gondolathoz, ehhez a szellemiség-
római műveltséget is. Hogy Magyarország nem Bizánchoz hez és lehetőséghez, amiről beszélsz. Hadd idézzük néhány
csatlakozott, hanem Nyugathoz, azt jelentette: szellemi sorát:
nemzedékek nőttek föl európai tájékozottsággal. Közben
kiálltak egy nagyon szép jellemvizsgát is. Azok a kálvinista
papnövendékek, akik Hollandiában, Angliában s másutt Vér az érben
nevelkedtek, vagy azok a magyarok, akik Párizsban vagy Részlet
Rómában éltek, kint maradtak volna. Ha egy prédikátor a
17. században megjárva Hollandiát, visszajött a magyar rno- Európa! Felhámod sebeiből
csarakba és itt prédikált erkölcsöt, hiteles példát is mutatott. viszek a szívbe nem vér-rögöt, nem
Ez egy kicsit megismétlődött az irodalomban is. Nagyon sok olyasmit, ami öl.
olyan magyar tehetség volt és van, akinek igen kevés kellett
volna, hogy kint is boldoguljon. De hazajöttek. Nagy Csöpp vagyok, - mégis óriás vagyok -
szerencse, hogyamagyarságban mégis volt ilyen vonzó és és nemcsak a pályától, nemcsak attól,
visszavonzó erő. bennedforoghatok. -:

versmondó 13
 a hírtől, mellyel vér-útaidat
járhatom. mellyel a sajgó ideg-vég
erőt kér s hitet ad.
Mozdulj meleg test. testünk! Ég-vívó
teendő vár még, talpra, föl, fehér
civilizáció!
Földön heversz, de hol ellenfeled,
legyőzöd? Te vag}' ma is a legélőbb.
táplálább Szervezet'
Hús-vér testként miíködő, s túl azon,
közös vágybál, hitből, - hiedelemből! -
lett Eszme-hatalom.
Tebenned vagyunk többek, Szép Egész,
annál, amik külön-külön vagyunk: Cél,
Örök Jobbratörés!
Lázadásunk is ellened, Te vag};
tagadásunk is erődfolytatása:
új izom-mozdulat.
Ahogy egr Boly több, mint száz hangya-had,
úgy váltunk emberek Emberiséggé
itt, benned, általad!
D. M.: Miértfoglalkoztatott ez akkoriban újra Téged?
I. Gy.: Azért foglalkoztatott, mert akkoriban csaknem
egész Európa föl akarta adni európai mivoltát. - S ha már
erről beszélünk: majdnem groteszknek látom, hogy volt
egy pillanat, Babits életének utolsó éveiben amikor az
európai műveltséghez a leghívebb ország Magyarország
volt. A Babits szerkesztette i\)!IIgathoz fogható szellemi
magatartás sehol a környezetünkben, sehol a világon nem
volt akkor. Nekünk tehát már majdnem kötelességünk volt
védenünk Európát is!
D. M.: Nincsen olyan megírt - és lehetséges vagy elkép-
zelt - magyar irodalomtörténet, amely legalább egy feje-
zetet ne szentelne I/Iyés Gyula életművének, s nincsen
olyan irodalomtörténész, aki ne hangsúlyozná, hogy a
Nehéz föld költője, a Puszták népe írója pályája kezdetétől
vállalta ezt a feladatot, hogy megfogalmazza azokat a
bizonyos "bátrabb igazságokat", s azt a szerepet is vál-
lalta. amire a bátrabb igazságok kimondása kötelez vagy
kényszerít. S mégis hallani Veled kapcsolatban azt a kife-
jezést, hogy "rejtőzködő" költő vagy, tehát hogy valaki.
aki életművével mindig ott van az irodalom, a közélet fő
szinpadán, életével rejtőzködő költő.
Álarc
Amit kimondok: az fedez s takar,
Álarcként leng közöttem s köztetek.
Mosolygok; míg torz fintora ival
Mit elhallgattok: gyilkosként liheg,
Vicsorog, hörög, csak vért, csak jajt akar.
Gúnnyal várom, hogyfőbelőjetek.
14 versmondó
D. M.: Mennyire szabad komolyan vennünk ezt a versed,
amelyet egyébként 1934-ben, a Puszták népe keletkezése
évében írtál? Van-e egyáltalán álarc? S ha van: mit takar?
J. Gy.: Ennek is több lépcsőzete van... valóban vannak
olyan költők, akik szeretik mutogatni magukat. Az előbb
említette, hogya rnűvészi tetszés, a tetszés keresése, ami
elmegy egészen a riszálásig, nem ritka jelenség. Így
alakult, hogy vannak költők, akiknek egyéni sorsa,
magánélete nagyobb bestseller rnü, mint amit alkottak.
Ilyenbe sokszor a véletlen is belejátszik. Én szívesebben
olvasnék olyan Petőfit (megint őt idézem), aki még nyolc-
vanéves korában is írt, és nem kisértene folyton az a
szörnyű kép, hogy hogyan döfték le a csatatéren. Ezáltal
igaz, romantikus hőssé vált. De bár tollat forgathatottvolna
aggastyánként: vannak azonban költők, akik visszahúzód-
va akarnak élni. Személy szerinti szerep és hír nélkül. Ezt
én majdnem örökségül kaptam. Pusztán nevelkedtem, szük
családi körben, s még a szóhasználatra is emlékszem...
Amikor elmentem a gimnáziumba, utoljára apám még azt
mondta: "Aztán nehogy halljak rólad!" Nem rejtőzködés
ez... A férfi, az legyen - szemérmes. Még ifjú szüzek is
lehetnek szemérmetlenek, de férfihoz nem illik. Márellent-
mondás számomra az is, hogy egy férfi művész: fogad,
kihord, szül... máig nem barátkoztam meg ezzel a
szóhasználattal. A Michelangelók és más komoly teremtők
nem ezt a vonalat követik. Nem tartozik a közönségre az,
hogy valaki hogyan dolgozik. Nagyon nehéz jót csinálni.
Aki nem tépi szét akár ötször a saját műveit, hanem már
pelenkában rögtön odaviszi, hogy: íme ezt tudom én csinál-
ni, az legalábbis elhamarkodja a dolgát.
D. M.: Ismerjűk jol azt a mondást, ami Tőled ered, hogy a
művész valamiképpen az életével aláírja és hitelesíti a
művét. HOg}'OJI valósul ez meg a szemérmes költő életé-
ben?
J. Gy.: Ez megint földrajzi dolog. Vannak országok, ahol
elkerülhetetlen, hogy az irók ne játsszanak valami társa-
dalmi szerepet. Nyugaton, de azt lehet mondani: általában
az egészséges rnűvészi működésű országokban lehetett
a költő személy szerint becstelen, csaló, sőt: lehetett
jellemtelen; a míívét nem befolyásolta. Nem mondom,
hogy nálunk is végleg lehetetlen ez. De itt általában elvár-
juk, hogy a költő vállalja magánemberként is, hogy igazat
mondjon, sőt "igaz életíí" is legyen. Ismétlem azért, mert e
tájakon külön működik sokszor a szellemi élet és a közélet;
ezt minden igazi rnüvész érezte, még akkor is, amikor
megjátszotta a "polgári" erkölcstől való függetlenségér.
Nem magyar specialitás ez sem: a nehéz sorsú
nemzeteknek a költői erősen erre kényszerülnek. Nem
szeretem azt a szót, hogy: vátesz - kongó, üres frázis. No
de, valamikor volt ilyen tyrteus-szerepük mét az iro-
dalmároknak, hasonlóknak; helyi adottság. Nem lehet előle
kitérni, vagy ha kitérsz, akkor - másik zsákutcába kerülsz.
D. M.: Kérlek, mondanál el búcsúzául egy verset - az
újabbak köziil, mondjuk a Közügy anyagából, mégpedig
olyat, amelyik - talán - visszhangzik is arra. amiről itt szó
esett közöttiink.
I. Gy.: Ide is készítettem egyet: társamra emlékezem
benne... Van Paszternaknak egy költeménye, Hamlet.
amelyben dán királyfiként visszanéz az életére, és - sze-
repnek látja. A vers mottója ezt a helyzetet idézi.
Ajtófélfának döntve vállamat -:
...fiileltem: a zajló messzeségben,
mi történik életem alatt. -
(Paszternak: Hamlet)

Akikre adhatnék: nincsenek itt.

Akiknek dicséretére adok,
akiknek rosszallására adok,
nincsenek itt velem.
Irányíthatják rám távcsöveik
-_.-_.- ./'-
..-: ---- .
-"--", ..
még fényt-se-kapott csillagok: _# •• 0

akiknek véleményére adok,

nincsenek körülem.
Akikkel együtt játszottuk a Szerepet
- égi tetszésre - idelenn! -:
nincsenek. Hidegen
kúldi huzatát az üres terem.
Valami nyitva feledett
folyosó-végi ablak csapkod
ütemes-ridegen
csontkezíí tapsot.

\.

./
j-;f/ .
FORRADALOM (/980 k.)

versmondó 15
Tornai Józse!
Németh László és a költészet ma
smeretes Németh Lászlónak az a megállapítása, hogy
I fejlő~és maga~abb fokán ~Il.ó népekn~1 a reg~ny ~a~y
adrama fölvaltotta a koteszet, a lira elsobbseget.
A dráma. de főleg a regény lett a tökéletesen alkalmazható
eszköz annak leírására, amit nemzeti önismeretnek neve-
zünk.
Csak az elmaradott, az éretlen népek elsőrendű müfaja a
líra. A serdülőkorukon túl nem lépett fajták kifejezési
eszköze. Ezek a közösségek mindig fölmutatnak egy-egy
nagy költöt, ez képes is a magasrendű érzelmek és sejtések
kiéneklésére, csak éppen arra nem, amire a modern nem-
zetnek szüksége van: önmaga meghatározására, föladatai-
nak, lehetőségeinek fölmérésére, azaz az analízisre.
Németh ezek közé sorol minket, magyarokat is.
A lirárál című, 1954-ben írt esszéjében pontosabbá teszi
az érveit. "A lírának az újkor munkatervében helyt találni
azért volt nehéz, mert a »módszer« s a líra szelleme szinte
elvi ellentétben áll. A líra mindig azt mondja: én ilyen
vagyok, én így érzem, én így gondolom. A »módszer«
azonban bizonyos gyanakvást kelt ez ellen, amely annál
kardcsapásszerűbb, minél kételytelenebb. Ez az oka, hogy
az újkori nagy lírát inkább csak fiatal emberek írtak, akiket
a korszellem még nem tanított meg gyanakodni magukra s
szétbontani az egységes érzéseket. S részben ezzel magya-
rázható az is, hogy XIV. Lajos udvarában nem lírikusokje-
lennek meg, mint Augustuséban, hanem drámaírók. Nos,
Baudelaire modernsége, mint Adyé vagy Szabó Lőrincé
is, épp abban áll, hogy ő azt a módszerességet - amelyet
mások csak drámában, regényben, legföljebb az önélet-
rajzban mertek az ember ellen szegni - lírájában önmaga
ellen fordította, s egymás mellé rakott feloldhatatlan anta-
gonizmusaival olyan alakot teremtett magából, amely a
legérdekesebb, legbonyolultabb regényhősökkel verse-
nyezhet."
Mindebben benne van Németh Lászlónak az az alapvető
fölismerése, hogy az újkorban, tehát a XVII. századtól
kezdve Galileivel és Descartes-tal valamilyen (minőségi­
leg) meröben más kezdődött az európai civilizációban és
kultúrában: "...Galilei-drámám is arról szólt volna, hogya
valóságos tudásra vágyó kutatók, a ködös természetfilo-
zófiák s a reneszánsz áItudományok (csillagjóslás, mágia,
alkérnia) zavarosságától és meddőségétől megcsömörlöt-
ten hogy fordultak a reneszánsz iparban felhalmozott is-
meretek és problémák s az optika új világot nyitó műszerei
felé, bölcs önkorlátozásukban hogy választják ki azokat az
elemi jelenségeket, amelyek a jelenségek roppant szöve-
vényéből könnyen kihúzhatók, bármikor fölidézhetők, s
matematikailag is leírhatók - általában hogy alakul ki a
mádszen amely a természet sokfiókos szekrényéhez kulcs-
ként használható."
Magyarországon nem terjedhetett el a módszer, a metho-
dode, elmaradtunk az angoloktól, franciáktól, németektől,
16 versmondó
de még az oroszoktól is. Mondhatnám: mással voltunk
elfoglalva (török uralom, reformáció, ellenreformáció);
nem lehettünk fölnőtt nemzetek. Minek következtében
nagy regény- s drámaíró tehetségeínk se jelenhettek meg.
Költők követték egymást a reneszánsztól kezdve: Balassi-
tól a reformkoron, a romantikán át, népiségen (Petőfi,
Arany) át a modem korig, Adyig, József Attiláig, Babitsig.
Valóbannem biztos, hogy ha a nép irodalmában nincs meg
az egyensúly az analitikus és a szintétikus műfajok között
- ahogyan nálunk nem volt meg - az nem olyan nagy
vívmány, hogy arra önmagában olyan büszkék lehetünk,
amilyenek vagyunk. Mindig is éreztük prózairodalmunk
nagy hiányát, miközben a líra eredményeinek örültünk.
A magyar irodalom ilyenformán egyoldalú lett, hiába volt
Jókai, Mikszáth, Tolnai Lajos, Krúdy, Móricz, aztán
Kodolányi, Márai, Kosztolányi.
Drámairodalmunk még szegényebb.
Németh László kórképe tehát tökéletes volna, ha a halála
(1975) óta eltelt negyedszázad alatt nem köszöntenek be
azok a változások, melyek mind nyugaton, mind nálunk
prózának és lírának a helyzetében következtek be.
Amerikában és Nyugat-Európában a hatvanas-hetvenes
évekre tehető az a kritikus időszak, amikor az irodalom és
a művészet általában visszaesett. Nem születnek meg
többé azok a művek, melyek az előző évtizedeket annyira
jellemezték. Baudrillard, posztmodernnek is nevezett fran-
cia filozófus ezt a folyamatot a művészet eltűnéseként
diagnosztizálta. Sem ennek az okait, sem ezt az úgy-
nevezett eltűnést itt most nincs módom értelmezni. Az biz-
tos, hogy ettől az időponttól kezdve Nyugaton nem talál-
ható verseskönyv a boltokban, vagy ha igen, az ritka
kivételnek számít.
Nálunk is fordult a kocka: egyre több jó regény jelent meg,
s főként 1990-től kezdve a líra, a költészet fokozatosan
visszaszorult. Aztán az irodalom minden fajtája-műfaja
így járt. Beköszöntött, ez már 1995-ben is nyilvánvalónak
látszott, a zsumalizmus, a televíziózás, az ezoterikus köd-
evés évada. Lehet, hogy évszázada.
Az irodalomnak nincs többé tekintélye, társadalmi hatása.
Úgy is mondhatom: az író nem befolyásolja ezután, ami
etikában, politikában, esztétikában történik nálunk. Az ok
is világos: a totális diktatúrában két nyilvánosság létezett:
egy hivatalos, tehát hazug, és egy nem hivatalos, második,
a színház, az irodalom, a képzőművészet hiteles informá-
cióforrása, amelyre mindenki számot tartott, akinek elege
volt a csődbe jutott rendszerből. Esemény lett minden új
könyv, szlnházi bemutató, kiállítás vagy film.
Nincs ma két nyilvánosság, nincsenek világosan kivehető
frontvonalak igazság és manipuláció, mellébeszélés vagy
autentikus szavak között, Az irodalom, amelynek nálunk
hagyományosan a politikai fölhangja adta meg a legfőbb
vonzerejét, a Nyugaton már jó ideje ismert helyzetbe
került: egyike a sokféle szellemi megnyilvánulásoknak.
De semmiképpen nem a legfontosabb.
Parti Nagy Lajos
Nóta
csak nyelvi játék, szöveg, aminek a szerzöhöz már alig
van köze, s annyiféleképpen lehessen magyarázni, ahány
esztéta, professzor csak foglalkozik vele.
Ezt nevezik posztmodern irányzatnak, hermeneutikának,
recepciós esztétikának, dekonstruktivizmusnak. Mind-
egyiknek együtt s külön-külön megvan a prófétája, pápá-
ja, Európában, Amerikában. Paul de Man vagy Lyotard a
leghíresebb talán közülük.

nincs más csak nincs más csak Általánosságban paradigma-váltásnak nevezik azt a
fojtás s hajtás s folyamatot, me ly a hetvenes évek elejétől kezdve új
fojtatás hajtatás pályáját megkezdte. A hazai teoretikusok, öregebbek és
minden legújabb daloljunk fiatalabbak annyira mereven és mindenhatóan fogják föl
folyvást pajtás ezt a fordulatot, hogy az előzményeket nem is veszik
folytatás pajtatás számba. Mintha korábban magyar irodalom, költészet,
jelentékeny regény- és drámairók. nagy költők nem is
Az alapvető változásnak a költészet az első s legfőbb léteztek volna. Hatalomátvételük a folyóiratokban és az
áldozata. A versolvasó emberek száma lényegesen meg- egyetemeken nagyon hasonlít ahhoz a mohósághoz és
csappant, a kiadók félnek a verses kéziratoktól, s ami a önteltséghez, ahogy a marxisták vetették rá magukat a
legfontosabb: megszületett mindennek a visszaesésnek az magyar szellemi és irodalmi életre 1948-tól kezdve. Új-
elmélete is. Így hangzik: vége a szolgáló, a közösségi lirá- fajta nyelvezetü, tartalmú (?) és hangvételü költészet, va-
nak. Vagy durvábban: az igazi vers ne érintkezzen sem- lamint kritika, esszé, irodalomtörténet-írás születésének
miféle nemzeti, filozófiai vagy vallási elvekkel. Legyen lehettünk mi költők s (talán?) olvasók a tanúi.

THE HORSE (/978)

versmondó 17
Természetesen vannak és írnak ma költők (főleg öregek,
idősebbek), akik úgy tesznek, mintha mindez nem követ-
kezett volna be: a líra klasszikusan kikalapált eszközeit
használják továbbra is. Jó s kevésbé jó versek kerülnek ki
a rnühelyeikböl. Bölcsek, higgadtak, távolra-tekintök.
Azt hiszem, mégse tehetünk úgy, mintha Tandori Dezső,
Petri György, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Kovács
András Ferenc és mások nem hatottak volna a mai vers-
írásmódra, akár visszatetszést, akár valamilyen esztétikai
vagy ars poeticai hatást kiváltva. Ez még az öregebb
nemzedék tagjainak (legalább a fejükben. ha nem is a
gyakorlatukban) is föladta némileg a leckét, mi az, ami
valóban modern, és mi az, ami nagyon magára vonja a
figyelmet, de mégiscsak divat-tünemény.
A fapofa, a gúny, a nyelvjáték, a szerepjátszás, az üres
szöveggyártásra törekvés itthon és a határon túl persze
sokkal gazdagabb termést hozott a fiatalok és a kezdők
között. Hiszen öket mindig a legújabb fogja meg: ebben
van számukra a legtöbb izgatóanyag. Ha megnézzük a ma,
2001-ben megjelenő irodalmi lapokat, a többnyire tehet-
ségtelen kisrealista vers írókat leszámítva az ugyancsak
tehetségtelen posztmodern-utánzókat látjuk-találjuk.
Vagyis vannak nem újító dilettánsok és vadul, minden
módot megragadó, újító dilettánsok. A lapok, verses-
könyvek tele vannak gyönge, képzelet- és formaszegény
versekkel. Szójátékokra épülő ötlet-hamvakkal.
Van egy, csak néhány éve megjelenő folyóiratunk (ünnepi
esemény a magyar irodalom történetében), ez kizárólag
verseket, költészettel foglalkozó írásokat közöl, A Par-
nasszus megpróbálja semmibe venni azt a Grand Canyon-i
mélységü hegyrepedést. mely a magyar irodalmat, akár az
egész szellemi életet is, két országra osztja. Többé-kevés-
bé sikerül is neki: a negyedévi számok átfogó lírai sereg-
szemlék: majdnem minden fiatal és öreg költőnk szerepel
benne. Ráadásul a példányokat bemutató költői esteken is
szép számmal ül a hallgatóság.
Csak az nem történik meg: I. hogya költészet visszanyer-
je a korábbi évtizedekben megszolgált rangját; 2. hogy
kikerüljön a szövegeknek abból a zűrzavarából, amit ma
költészetként kapnak fejükre, szívükre az olvasók.
Pedig még legalább huszonöt-harminc kitűnő költő írja ma
is a műveit külföldön és belföldön, az egész magyarul
beszélő világban. Köztük Ágh Istvántól, Nagy Gáspáron,
Csoóri Sándoron át Szepesi Attiláig, Juhász Ferencig,
Kányádi Sándorig, Orbán Ottóig, Vasadi Péterig, Gergely
Ágnesig, Bella Istvánig és Lászlóffy Aladárig, Tőzsér
Árpádig, Balla D. Károlyig, Somlyó Györgyig, egészen a
legfiatalabbakig, a most éppen indulókig mindenki.
A közeli halál szelét mégis mindnyájan érezzük.
Mégis: a költészet nem fog egészen eltünni. A kevesek
rnűfaja lesz, és egyre inkább, de megmarad a emberi
kreatúra legmélyebb, legmegrendítöbb kiáltásának. Afféle
De profundis clamavinak - csak az a kérdés válaszol-e rá
valaki?
Én magam is úgy vagyok már évtizedek óta, hogy néhány
barátomon kívül csak a jóistennek írom, ajánlom a ver-
seimet. Az utóbbi időben meg egyenesen úgy érzem: a
semmibe, az üres űrbe hangzanak el a szavaim.
18 versmondó
Somlyó György
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úg)J érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert
szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell.éppen mert
szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a g)'zíIölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szetetettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletul a g)'l'íföleltel tévesztik
össze a szerelmet.
Van, aki zígy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely
afénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit
szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bom-
báit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repiilők útját vezeti a
levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy
megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő
amőba.
Van, aki esztelenűl, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában
azt a másikat. akivé maga is válik általa.
Ez ma a költészet helyzete, mindegy, melyik izmusnak
áldozza vérét és velejét a költő.
Németh Lászlójól érezte, pontosan, hogy az újkorban és a
modern korban baj lesz a költészettel. Nagyrészt az okokat
is helyesen járta körül. Ma mégis úgy ítélem meg: nem-
csak a természettudományos gondolkodásból eredő anali-
tikus módszer a versÍrásmegzavarodásának és a líra nagy-
fokú visszhangtalanságának az oka. Németh ugyanis gon-
dolatmenetébe nem vette bele azokat a hatásokat, melyek
a II. világháború évei után a szürrealizmus és expresszio-
nizmus francia, német, spanyol változataiként még mindig
érvényesültek. S ami rneglepö: teljesen megfeledkezett a
neoavangardizmusról, valamint az amerikai beat-költé-
szetről. Mindkettő zivatarként csapott le a hazai lírai moz-
galmakra, illetve jó néhány érzékeny fülű költöre. Az
angol Dylan Thomas, az amerikai Gregory Corso, Allen
Ginsberg vagy FerIingetti nagy figyelmet keltett a Walt
Whitman-i szabadversen is túltevö hosszú és a civilizációt
nyersen kipellengérező költeményeivel nálunk is.
Nemigen voltjobb költőnk, akin ezek a hatásokilyenvagy
olyan mértékben ne érződtek volna.
Amerikában megszUletett ajelszó: "Elég az elitkultúrából,
éljen a szórakoztatóipar!" Elkezdődött a rossz tömeg-
filmek, rózsaszín regények, limonádé színdarabok kora.
A tévétársadalom diadala, mindent maga alá gyürö, ízlés-
rothasztó müsoraival.
S mára itt van, benne élünk, az információs társadalom.
Ennek az a perverz pornográfiája, hogy igazi informá-
cióhoz már nem lehet hozzájutni. Minden hamis, mani-
pulált vagy tökéletesen, ízig-vérig hazug. A ma költő­
nemzedéke nem azért írja játékos, szétírásos technikával
készült verseit, korszakalkotónak hitt szóvicceit, mert
szereti az akasztófahumort, amikor életünk ravatala fölött
ezeket elsüti mint költeményt. Úgy érzem, a nyelvi formák
kificamításával, időnkénti hanyagságával le akarják lep-
lezni a beszédnek azt a természetét, hogy a világról össze-
függő, normális képet akar adni. Ök érzik, és pontosan
érzik: a világ, amit megismernek itt a XXI. században, ren-
dezhetetlen káosz, erről képtelenség, sőt, valamifajta
önmagunk elárulása klasszikus világossággal nyilatkozni.
Irracionális valóság ez, lehetetlen eligazodni benne, legyen
hát akkor? verselésmód is legalább annyira irracionális! Ez
a késztetés hajtja a mai fiatalokat iron izálásba, túlságos
elvontságba. szalonképtelenül nyers kifejezésekbe és szó-
képekbe, akár szándékosan zavaros szerkezeti "bra-
vúrkodásra". Bosszút akarnak állni a világon, amely meg-
csalta őket azzal, hogy ehető bbnek mutatkozott, mint a
korábbi, de kiderült: még annál is ehetetlenebb gyümölcs.
Nehéz, lehetetlen ezeket a költőket olvasni, nem szerez
örömet-élvezetet az olvasásuk mindenkinek? Sok-sok
rossz darab születik a tolluk alatt? így van. De legalább
nem manipuláltak ezek a "szövegek". Azt hiszem,
érvényes rájuk, amit Illyés mond Bartók című versében:
Beh más beszéd ez!
Emberi, nem hamis!
A jogga/ erőt ad a legzordabbhoz is:
A kétségbeeséshez.
Most forr a bor. Még nem tiszta, nem is lehet az. Hogy jön
majd idő, amikor letisztul? Jönnek nem cinikusan, nem
röhögve, nem drasztikusan beszélő költők?
Nem tudom. De talán (mégis) remélhetem.
Most csak a hálámat akartam kifejezni Németh Lászlónak.
Jó fél évszázaddal ezelőtt megérezte, milyen drámai vál-
tozások várnak a költészetre. Az emberiségre.

./
!

\'
--_.' -:.~

./
/

EURÓPA 2. (/980 k)

versmondó 19
Balázs Imre Józse!
Versek versenye
A huszadik század legszebb magyar versei
- Ankét'<-

Korunk az Olvasás Éve alkalmával, illetve meg- A leggyakrabban említett költők a következők voltak:

A alapításának 75. évforduloja tiszteletére körkér-

dést intézett mintegy száz költőhöz, irodalom-
történészhez, kritikushoz, amelyben arra kérte őket, hogy
József Attila (95 említés), Kosztolányi Dezső (71), Ady
Endre (68), Babits Mihály (65), Pilinszky János (64),
Weöres Sándor (61), Szabó Lőrinc (40), Radnóti Miklós
nevezzék meg az általuk legszebbnek tartott tíz huszadik (36), Nagy László (29), Dsida Jenő (27), IllyésGyula (27),
századi magyar verset. A válaszként beérkezett címlistá- Nemes Nagy Ágnes (23), Tóth Árpád (18), Füst Milán
kat legtöbb esetben kisesszék formájában megírt indoklá- (18), Kassák Lajos (18), Tandori Dezső (17), Szilágyi
sok is kísérték. Ebben a lapszámunkban kezdjük meg az Domokos (16), Juhász Ferenc (16), Petri György (15),
ankétra beérkezett válaszok közlését a válaszolók ábécé- Juhász Gyula (11), Márai Sándor (10), Jékely Zoltán (9),
rendjében. A továbbiakban az ankét tanulságaira még Kányádi Sándor (9), Kovács András Ferenc (9), Szép Ernő
visszatériink. (8). A teljes listával és az összesített verscímjegyzékkel
még visszatérünk.
Az ankét résztvevői áItalmegszavazott legszebb tíz verset,
illetve a kísérőszövegeket a későbbiekben a Korunk Baráti Néhol a válaszok besorolása gondot okozott a szerkesz-
Társaság erdélyi képzőművészek illusztrációival, repre- tőségnek. Néhányan a körlevél explicit behatárolása
zentatív kivitelben, illetve egy népszerű, fűzött kiadásban ellenére nem csak huszadik századi verseket említettek
is kiadja. A kötet hozzájárulhat a közelmúlt és .félmúlt" (pl. Banner Zoltán, Bori Imre, Fejtő Ferenc, Imre
magyar költészeti értékeinek minél szervesebb beépülé- László). Ezeket a szavazatokat is összesítettiik, úgy
séhez a köztudatba. Az ezredforduló versolvasó közön- értelmezve a válaszokat, hogy a huszadik században is
ségének időről időre szüksége lehet arra, hogy megbízható ezeket tartják a legszebbnek a válaszok beküldői.
eligazítást kapjon a magyar költészeti értékekkel kapcso- Szakolezay Lajos beküldött 60 verscíméből az első tizet
latban. számoltuk. Nagy Gáspárnál kivételesen 15 verscímet,
A körkérdésre adott válaszok a teljes magyar nyelvterü- Ferenczes Istvánnál 2x I O verscímet (az ezen felül
letről érkeztek (Magyarországról, Erdélyből, Kárpát-
említett kettőt viszont már nem) számoltunk a végered-
aljáról, Felvidékről, a Vajdaságból és a nyugati magyarság ménybe, úgy érezve, hogy a csatolt szöveg indokolja a
köréből). többletet. Ahol a kísérőszöveg indokolta, figyelembe
vettiink még egy-egy verscímet a tíz fölött is (Mészáros
A 99 (eddig) beérkezett válasz alapján a verscímek említé- Sándornál, Tamás Attilánál). Kukorelly Endre zavarba
sének száma alapján a huszadik század legszebb magyar ejtő szavazatát (egyik opciója helyett tíz Kosztolányi-
versei a következők: verscímet említ) önkényesen úgy értelmeztük, hogy az
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - 34 szavazat összesített listán legjobban álló Hajnali részegség me1-
Pilinszky János: Apokrif - 33 szavazat letti opciót jelenti. Néhányan (Aczél Géza, Benkő Samu
József Attila: Eszmélet - 22 szavazat és Láng Zsolt) egyetlen verset jelöltek meg a huszadik
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról - 16 szavazat század legszebb magyar verseként. Ezeket egyetlen
József Attila: Óda - 15 szavazat említésként számo1tuk be a végeredménybe. Bízunk
Kassák Lajos: A ló meghal, benne, hogy ezek a kivételek lényegesen nem módosí-
a madarak kirepiilnek - 14 szavazat tanak a végeredményen. Mivel a beérkezett válaszokat
Babits Mihály: Esti kérdés - 13 szavazat teljes terjedelmükben publikáljuk, bárki elkészítheti az
Füst Milán: Öregség - 12 szavazat összesített lista kiilönféle változatait is.
Babits Mihály: Jónás könyve - II szavazat
Babits Mihály: Mint kii/önös hírmondó - 10 szavazat E komoly játékkal nem egy lezárt kánont, nem egy egy-
Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus - 10 szavazat szer és mindenkorra érvényes értékopciót kívántunk meg-
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd - 9 szavazat fogalmazni. Azt szeretnénk, ha ezek a személyes listák
Babits Mihály: Osz és tavasz között - 9 szavazat (amelyek önmagukban is irodalomtörténeti érdekességek,
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen - 9 szavazat hiszen egy-egy fontos költő, irodalomkritikus, irodalom-
József Attila: Nagyonfáj - 8 szavazat történész személyes értékrendjéről is sok minden kiderül
Radnóti Miklós: Hetedik ee/oga - 8 szavazat belőlük) arra bátorítanák olvasóinkat, hogy maguk is ké-
Ady Endre: Az eltévedt lovas -7 szavazat szítsék el saját tízes listájukat. A továbbiakban ezekből is
Ady Endre: Az ős Kaján -7 szavazat szívesen közlünk lapunk hasábjain. Bármilyen kezdemé-
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában -7 szavazat nyezés fontos lehet, ami - nemcsak az Olvasás Évében -
Márai Sándor: Halotti beszéd -7 szavazat lehetőséget ad versek olvasgatására...

• Megjelent a Korunk 200 I. októberi számában.

20 versmondó
 VIE I~~'IE" ~ )\"I~ lŐ IL "V IE I~ ~ IE ~ 'o/I~ 'IE
SZAVALÓVERSENYEK vagy VERSMONDÓ-
TALÁLKOZÓK
A Radnóti Miklós Nemzetközi és Regionális Vers- és Prózamondó Verseny után
A Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny egyik elődöntője után
Mentegetőzés
Nem az említett versenyekről írok. Az utóbbiról nem is
tehetném. Háromnegyedórát ha ültem a nézötéren, Pesten,
fenn a várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában.
Az előbbiri zsííriztem, azt végigpontoztam, úgy általános-
ságban véleményt is mondtam. Botrány sehol sem volt.
Jól szerveztek, ment minden a megszokott rend szerint.
Legfeljebb az a bejelentés tetszett újnak aMensároson,
hogy az elődöntő eredményét postán kapják meg a részt-
vevők. Biztos megvan rá a magyarázat, de mire ezt meg-
tudhattam volna, eljöttem.
Gondolataimat írom le, a címhez kapcsolódókat. Nem hi-
szem, hogy ennek következtében bármi is változnék, de
leírom. Hátha másban is fortyog valami. Nem jött el az
ideje annak, hogy egyszer egy napra összejöjjenek azok,
akik versmondó versenyeket rendeznek, s egyeztetnének,
vagy eltűnödnének, hogyan tovább? De írásban is cserél-
hetünk eszmét. Netán honlapon.
Mi a bajom a versenyekkel
Felelős szakértő barátom előtt hullajtottam el néhány
mondatot arról, hogy nem szerenesés versenyre hívni a
fiatal és kevésbé fiatal amatőröket avégett, hogy kipró-
bálják magukat, kinek sikerül legyőzni a másikat, ki mond
jobban verset. Hát igen, mondta ő olyan hangsúllyal, mint
akit nem először bökdösnek efféle "felismerésekkel", csak-
hogy mit lehet tenni, versenyző és versengő korban élünk,
ez ösztökél, ez inspirál. Előfordult már - folytatta -, hogy
mindenkinek oklevelet nyújtottak át, csak oklevelet, s
aztán megkérdezték: és hanyadik lettem. Most is versenyt
hirdettek, nevében is azt, s mégis milyen sokan jelent-
keztek. Itt Győrben, a régióból magából, összesereglett 80
ember. A Mensáros-versenyre meg - ezt az információt
másnap szereztem - 270 nevezés futott be a Kárpát-
medencéből.
És valóban, mindenki versenyt hirdet, helyit, megyeit,
regionálisat, országosat, nemzetközit, általános iskolások-
nak, diákoknak, egyetemistáknak, óvónőknek; hol egy
költő lesz az embléma, hol egy színész, máskor tematikus
a verseny, avagy egy míífaj kerül a középpontba. Nem
folytatom. Tény, hogy minden meghirdető versenyre
invitál. S nem találkozóra, nem versmondó-barátkozásra,
És mindegyiket meg lehet rendezni, mert mindegyiknek
van résztvevője.
Ha verseny kell, legyen verseny! Baj nincs belőle,
ártalmára sem lesz senkinek! Jó szövegeket tanulnak, jó
szövegeket hallgatnak, barátkozhatnak, tanácsot kaphat-
nak, érdekes emberekkel találkozhatnak.
Akkor mi a bajom a versennyel, a vers- és prózamondó
versenyekkel? Az, hogy helyezésre megy a játék. Nye-
résre. Mint a professzionistáknál. Meg díjra. A meg-
mutatom magam, a valamit közlök öröme helyett a szo-
rongás költözik a terembe. Az amatőr versenyez. Verssel
versenyez. Ez ellentmondás. A versmondónak a verssel
üzennie kell. Azért áll ki. Egyébként csak olvásná a köl-
teményt. Ha viszont üzen, tizenni akar, akkor az az
érdeke, hogy ezt minél hatásosabban tegye. A talál-
kozókon tehát nem legyőznie kellene a másikat, hanem
megtanulni a másiktól meg ajelen lévő szakmabeliektől,
miként lehet közvetíteni. üzenni jobban. Ebből meg az
következnék, hogy a tét nélküli előadásoknak s a lélek-
közeli beszélgetéseknek kellene a középpontba kerülni.
Így a versmondó gazdagodnék, müértésben és szellem-
ben, s gazdagodnék jelen lévő és későbben i közön-
sége is.
Óhajtanám, hogy versenyek helyett találkozók legyenek,
helyezések helyett szintek, értékelések helyett beszélge-
tések. Nagy, közös játék.
Van-e jogom a szólásra?
A pálya rég elkészült, a szavalóverseny-vonat tehát fut, s
a jegypénztárnál mindig álldogálnak. Jegyet is váltanak.
Sokan többször is. Nekem magamnak, aki a hatvanas évek
végén meg a hetvenes évek elején segítettem sínre tenni
ezt a járgányt, kételye im vannak, jól tettem-e, amit tettem.
Szavalóverseny-vonatot indítottunk televíziósokkal, rádió-
sokkaI, akkori társadalmi szevezetek vezetőivel. Ezrek
indultak egy-egy országos versenyen, a televízió nagy
nézettséget tudott igazolni, divatba jöttek a szavaló-
versenyek. Ennek a modellnek akkor nem volt alternatívá-
ja. De ma se volna? Tényleg a versengés ingere a domi-
náns? De ezt honnan lehet tudn í? Készült felmérés már az
amatőr versmondók motivációiról? Kísérletezett valaki is
másféle meghirdetési mintával? Történtek összevetések?
Elég furcsa, hogy minderröl én beszélek, aki egykori
munkálkodásommal hozzájárultam ahhoz, hogy a ver-
senyforma ma is egyeduralmi helyzetben van.
versmondó 21
 ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK (1980 k.)
Emlékezem. Ekkor tűzettek kí nagy jutalmak az első
helyezetteknek. Az Ady, József Attila, Radnóti, Illyés
Gyula, Nagy László nevével fémjelzett országos vetél-
kedők, melyek a televízió nyilvánossága előtt zajlottak,
nemcsak magas tárgy- és pénzjutalmakat hoztak az első
helyezetteknek. de külföldi utazásban való részvételt is,
hol Párizsba, hol Göröghonba, hol Spanyolországba.
Hozzá kell ehhez azt is tenni, a mai vonatosok ezt már
honnan is tudhatnák, a versenyek felfutásos rendszerűek
voltak. Megyei elődöntök után keriiltek a legjobbakká
pontozott versmondók 10-1 O-en a középdöntőkbe - öt
volt ezekből -, de már az idekerültek is az ország nyil-
vánossága előtt szólaltak meg. A rádió és a televízió egy-
egy órás adásban közvetített, mindig 18 órakor. A döntör
pedig fő rnűsoridöben. A zsűriben olyan személyek ültek
mint Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István, Vas
István, Domokos Mátyás, aztán Babarczy László, Ascher
Tamás, Jancsó Adrienne, Várady Hédi. És mindenki az
amatőr versmondás reneszánszáról írt és beszélt. Hogya
22 versmondó
médiának magának milyen fontos eseménye volt ez, az is
mutatja, hogy a munkatársak sorozatosan nívódíjat kap-
tak érte.
A rendszerváltás idején, nem tudom, nem kellett volna-e
új sínek lerakásával kisérletezni. A vonat ugyanis ekkor
már nem jutott el a közvéleményt is formáló nagyallomá-
sokig, s ha nem, újra kellett volna gondolni a nyilvános
versmondás funkcióját, talán a nevelési mozzanatokatállí-
taní előtérbe, a müvészet személyiségformáló szerepét, s
eszerint helyezni el az új síneket, vagy új irányba a régit.
2001-ben a régi síneken régi szerelvény fut. Új fel-
szállókkal.
Ami a versenyen belül is jó volt
Nem emlékszem olyan találkozóra, ahol az eredményhir-
detést ne követte volna személyre és műre bontott elem-
zés. S ne kellett volna legalább két rnüvet megszólaltatni!
A döntés ennek alapján történt, főként a felfutás folya-
matában. A szakmai értékelés két forduló közöttre is beik-
tatódott. Ha kétnaposra terveztetett az együttlét, az első
este már beszélgetéssel, versértelmezéssel telt el.
S ahány zsűritag, mind mondott véleményt. Bevett
szokássá vált, hogy jelezzük, kiknek a megítélésében nem
volt egység, s mi okozta a szakmai nézeteltérést. S ha már
pontokban kellett mérni az értéket, az nyilvánosan történt.
A televízió gyakorlatát vettük át. Mindegyik szakember
felmutatta a táblácskáját az adott ponttal. Mindenki tudta,
hol helyezkedik el a rnezőnyben, kitől kérhet külön is
indoklást.
Nincs közönsége a szavalóversenyeknek
Régen sem volt, ma még annyi sincs. A kezdésnél persze
mindenkit ott találsz, versmondókat kísérőkkel, hozzátar-
tozókkal, esetleg a felkészítő mesterükkel, mindenki ott
van, hogy aztán csendben elkopjanak a nézötérről. Ha már
túljutottak a megszólaláson, kimennek. Vagy elmennek,
majd vissza. Ilyenkor szokott a titkár intelmet intézni: ne
zajongjanak, legyenek figyelemmel egymásra, ne nyeke-
regtessék az ajtót. Versenyez, nem szimpátiatüntetés ...
A zsűri ül elöl, két méterre a versmondó szájától, figyel
vagy piheg, fészkelődik vagy jegyzetel, pontokat ad, vagy
a szomszédjára pislog, elfelejtette felírni a soron követ-
kező versenyző nevét. A delikvens meg mondja a verset, s
közben kipislant a versből, mit csinál a zsűri. Ha jól meg-
gondoljuk, ez is lehetetlen állapot. A versmondónak is,
meg a zsűrinek is. És mégis! Így megy évtizedek óta.
A titkár meg közli a neveket. Következik, felkészül. S
tényleg, Radnóti után következik Karinthy, Szabó Lőrinc
után Tamási. Előadó legyen a talpán, aki képes egy fer-
geteges hangulatú Örkény után Kányádit mondani úgy,
hogy első perctől önmagára, illetve szövegére koncent-
ráljon. S el kellene érnie azt is, hogy az asztal rnögött ülő
szakértők átálljanak az ő hullámhosszára.
A szavalóversenyek nincsenek megkomponálva, nincs
színházi dramaturgiájuk. S ha van néző, hogy álljon át két-
három percenként, ahogy a különböző hangulatú művek
következnek, más-más csatornára? Ez nem megy. Véde-
keznek, kimennek. Jómagam nézőként ültem a fent em-
lített versenyek egyikén. Rájöttem: nem tudok többet per-
lekedni a szervezőkkel amiatt, hogy nincs közönség. Egy
idő után én is kikapcsoltam. Elfáradtam. Egyik helyen
nem volt levegő. Másikon beszivárgott az utcazaj. A
versmondóra nem hullott fény, gesztusait, mimikáját nem
lehetett látni. Az ajtó meg hol nyílott, hol zárult! Kívánesi
lettem volna, ha profik vetélkedöje zajlik, mit tettek volna
a rendezők?
Ami most is üdít
A sok tiszta arcú fiatal, az ünnepi lélek az ünnepi ruhában.
S a komoly megfontolt öregek, a fegyelmezettek, bölcs
közlendöjükkel, A levegő, amely vibrál, amikor az érze-
lem meg a gondolat száll, amikor megérzem: nekem üzen
az előadó. Üdít az érzékeny ember, aki rálelt arra az
alkotásra, amely róla szól, őt járja körül, amikor rájövök,
magáról vall... Ilyenkor megrendülök, s nem érdekel,
szabályszerűen építkezett-e, pontos artikulációval s kifo-
gástalan beszédtechnikával. És üdít a tehetség, amelyre
ráérezek hallgatás közben. Csodaként élem meg az efféle
felismerést. A teremtő csodájaként.
Hol vannak a versrendezők?
Itt-ott vannak. Szülők, barátok, pedagógusok. Csak igen
kevesen. Ezt abból lehet érzékelni, hogy oly sok "nem
testhezálló verset" öltenek magukra a pódumra kiállók.
Mert ha volnának segítők, már csak megmondanák: ne ezt
gyermekem, ez idegen rajtad, nem illik akorodhoz, hang-
színedhez, a személyiségedhez. S aztán segítenének értel-
mezni a verset, ha volnának versrendezők. Radnótit
például nem öntenék le mélabús zafttal, azt is mollban
mondva, ami dúrban íródott. S valószínű az a tanács is
elhangzana, hogy nem lánynak való az a Szabó Lőrinc­
vers, aminek az a címe, hogy Semmiért egészen... És az is
valószínű, hogy ha volna jó szándékú tanácsadó, nem
állna ki a csinos versmondó hölgy pucér csípejü ruhában a
Babits-sirató mondásához.
Alig indul olyan kurzus, még ha ingyenesre is hírdetik,
amelyiket pedagógusok töltenének meg. Nincsenek
motiválva - mondják. Még ha akkreditációs programként
hirdetnék meg! Talán.
Ha versmondásról esik szó, emlegetik a magyartanárt.
Mintha legalábbis hivatalból kellene tudnia mindazt,
amit az irodalmi művek tolmácsolásával kapcsolatosan
lehet tudni. Az irodalomtanárt irodalomtörténésznek
képezik, illetve irodalmi ismeretterjesztőnek. És nem
müvészetközvetítönek. Aki pedig nem tud közvetíteni,
hogy taníthatna másokat, miként kell közvetíteni. Persze
aki megáldatott valamiféle kicsiny, ilyen irányú affini-
tással, az játszva elsajátíthatja azt, ami a versrendezés-
hez szükséges. Tanfolyamokon is. Viszont ha nincs mo-
tivácó?!
Álmodozva
Győrött, míg levonultunk értékelni - sok idő eltelt -, a
végeredményre kívánesi versmondók, egymás örömére,
verset mondtak. Megálltam a terem végén, s feldobód-
tam. A versmondók lazák voltak és játékosak és örven-
dezők. Ilyen hangulat kellene a .versenyeken'' is végig.
Elképzelem, hogy a termet körbeüljük. előadók és
ítészek, s ott körben, ülve vagy állva, esetleg előre elter-
vezett sorrendben, mondjuk a verset. Az egészet rögzíti a
kamera, majd megnézzük magunkat videón, s aztán
értékelünk, közösen. Nincs titokzatoskodás, elhallgatás,
bölcs semmitmondás, csak kokrétumok. Hiszen látjuk
magunkat.
Debreczeni Tibor
versmondó 23
 Radnóti-díjas költők
Győr, 2001. november 14.
200!. november 10-I7-ig immár hamladik alkalommal
rendezték meg a Megyei Irodalmi Hét Györ-Moson-
Sopron megyében rendezvénysorozatát. A hagyományok-
nak megfelelöen az egyhetes programsorozatot egyesü-
lelünk megyei szervezete által szervezett két versmondó
verseny foglalta keretbe. Az irodalmi hét megnyitó ünnep-
sége Mosonszentmiklóson kezdödött: a falu szülötte,
Kormos István költö emléktáblájának megkoszorúzásával
és az ezt követö Kormos István Regionális Vers- és
Prózamondó Verseny döntöjének megrendezésével. A hét
záró rendezvénye a Radnóti Miklós Regionális és
Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny kétnapos dön-
töje volt.
A nyitó és záró versmondó versenyek között pedig zajlot-
tak a különbözö események a megye településein: álta-
lános és középiskolákban szervezett rendhagyó órák,
könyvtárakban író-olvasó találkozók, könyvbemutatók.
A hagyományoknak megfelelöen sor került a megyei iro-
dalmi emlékhelyek koszorúzására. Egy-egy közösség
(iskola, önkormányzat, versmondó versenyek résztvevöi)
harminc irodalmi emlékhelyen helyezte el az emlékezés
koszorúit.
A III. Megyei Irodalmi Hét központi rendezvényére 200!.
november l-l-én került sor Győrött, A Radnóti Miklós
Emlékbizottság és Irodalmi Társaság fennállásának 30.év-
fordulóját ünnepelte az irodalom- és versszeretö és -pár-
toló közönség, amelyen részt vettek az elmúlt időszak
Radnóti-díjas alkotói is.
A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság
1971-ben alakult meg, akkor, amikor Györ várossá nyil-
vánításának 700. évfordulóját ünneplik. Az ünnepség-
sorozat megálmodója, ötletgazdája Z. Szabó László tanár,
irodalmár, dramaturg, aki a Győr közelében, Abdán meg-
gyilkolt költő emlékét, munkásságát ápolandó a társaság
létrejöttét szorgalmazza. Ötletét felkarolja a Hazafias
Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága, a Megyei
Tanács és Györ Megyei Város Tanácsa.
Győr Megyei Város TanácsaVégrehajtó Bizottsága 1971.
évi október 13-án tartott ülésén a következö "határozat"
születik: "A végrehajtó bizottság tudomásul veszi, hogya
Hazafias Népfront Megyei Elnöksége a megyei párt-
bizottsággal és a megyei tanács végrehajtó bizottságával
egyetértésben a szocialista hazafias versköltöi, vers-
mondói biennálék megrendezésére Radnóti Emlék-
bizottságot hoz létre. Tudomásul veszi azt is, hogy az
emlékbizottság a legszebb hazafias gondolatokat tartal-
mazó költemények alkotóit, az e területen legtöbbet tevö
előadóművészeket, színpadvezetöket, rendezöket, tanáro-
kat, akiknek pedagógiai és rnűvészeti munkája nyomán
számos amatőr szavaló került országosan is élvonalba,
továbbá akik a Györött tartandó versmondói versenyben
legszínvonalasabban tolmácsolják Radnóti verseit, díjazni
24 versmondó
találkozója
kívánja." Ezt követően a határozat részletesen kitér a
meghatározott célok anyagi biztosítására, s a müvelődési
osztályt bízza meg azzal, hogy a továbbiakban 2 évenként
esedékes rendezvények fedezetére pénzt különítsen el.
A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság
ettöl a pillanattól kezdve tette a magáét. Kétévente meg-
rendezte a Költészeti Biennálét, s annak keretében a
Radnóti Miklós nevével fémjelzett országos felnött vers-
és prózamondó versenyt. Ápolta az irodalmi hagyo-
mányokat, népszerüsítette a kortárs magyar irodalmat.
Radnóti Miklás
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózo!
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
hafélek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon.
mint egy álmon
átesem.
200\. november 14-én ünnepelte meg a Radnóti Emlék-
bizottság és Irodalmi Társaság fennállásának 30. évfor-
dulóját. A költészet rögtönzöttszentélye volt ezen az estén
a györi Zichy-palota. Kormos István Radnótit idézö köl-
teménye után Szabó József, az irodalmi társaság elnöke
szólt a megjelentekhez. Többek között bemutatta azt a
(fentebb idézett) hajdani dokumentumot, amely a társaság
születését jelentette. Beszélt a három évtizede töretlen
emlékörzö és az irodalmat népszerűsítő szándékról, az
elhunyt díjazottakról (Kormos István, Nagy László, Fodor
András költökről), majd megemlékezetta hajdani .motor-
ról" Z. Szabó Lászlóról, a "tanár úr"-ról is.
"Vers nélkül nehezen képzelhetők mindennapjaink. A köl-
tészet olyan, mintételünkben a só'' - hangsúlyozta köszön-
tőjében Ivanics Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke. Véle-
ménye szerint a Radnóti-társaság harminc éve bizonyítja,
hogy vidéken is virágozhat értékteremtö szellemi élet.
A vendéglátó város nevében Balogh József polgármester
üdvözölte a találkozó költőit, akik a "magyar nyelv
ápolásában, pallérozásában, védelmében és fejlesztésében
pótolhatatlan szerepet vállalnak". Majd az önkormányzat
további támogatásáról biztosította az "ünnepeltet".
Lator László Kossuth-díjas költő, az irodalm i társaság
szakmai kuratóriumának elnöke köszöntőjében először
Z. Szabó Lászlóra, Fodor Andrásra, Kormos Istvánra
emlékezett, akik közeli-távoli motorként vitték előbbre a
költészet, az irodalom ügyét. A harminc esztendő leg-
fontosabb hozadékaként Lator László azt említette, hogya
társaság tagjai "egyszerre tudnak lokálpatrióták és egye-
temesek lenni."
Az ünnepi találkozó végén a magyar versmondók megyei
szervezetének tagjai az elhunyt Radnóti-díjas költőket
idézték meg egy-egy verssel, majd az ünnepségen
résztvevő Radnóti-díjjal kitüntetett költők tolmácsolták
egy-egyalkotásukat. Az elmúlt 30 év díjazottjai közül
Bartók László, Borbély János, Hárs Emő, Jász Attila,
Kalász Márton, Kelemen Lajos, Kerék Imre, Kiss
Benedek, Lator László, Nagy Gáspár, Pátkai Tivadar,
Pintér Lajos, Schein Gábor, Serfőző Simon, Takács
Zsuzsa, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs, Villányi László vet-
tek részt az ünnepi irodalmi esten. És ők voltak azok, akik
közrernüködtek a III. Megyei Irodalmi Hét alkalmából
általános és középiskolákban, könyvtárakban megren-
dezett rendhagyó irodalomórákon, író-olvasó találkozó-
kon, könyvbemutatókon.
Németh András

l
- L__.. ·~
HIPPIK 2. (1980 k.j

versmondó 25
 ....
"REGOSOK BURJAN"
Pintér Tibor volt a verseny "keresztapja", ö hozta nekem
ezt az Áprily-sort, mely aztán névadóul szolgált.
Kezdetben középiskolások és felnöttek találkozója volt,
díjakkal és helyezésekkel. de nem verseny jelleggel,
kreatív, alkotó hangulatú mühelyrnunkának is teret nyitó
ünnepi találkozás - a verseken át önmagunkkal.
Mindehhez nagyszerü társak, Bánffy György, Debreczeni
Tibor és a többiek. Már könnyfakasztó emlékek a pillana-
tok: Pintér Tibor bácsi mindenben jót kereső örök opti-
mizmusa, vagy Paál Isti feloldhatatlan dilemmái pontozás
során. Mára sok minden megváltozott. A verseny a Forrás
Kulturális Alapítványtól a Magyar Versmondók Egyesü-
letéhez került, a nagyokat felváltották a kicsik, már ami a
versmondókat illeti. Most egy Kárpát-medencei vers-
mondó verseny döntője zajlott Pápán (200 I. november
végén), a Pedagógus Művelödési Házban, ahol Egresits
igazgató úr, a jó somlói bor, a kedves vendégszeretet a
régi. A karmesteri pálcát Ferencz Zsuzsanna tartja kézben,
példásan. Egyébként sem lehet elmenni szó nélkül Zsuzsa
munkássága mellett. Évtizedek óta töretlenül szervezi szá-
molatlanul a versmondó versenyeket és táborokat, gyak-
ran köszönet nélkül, magára hagyatva. Több versmondó
generáció épült, erősödött szárnyai alatt. Észre kellene
venni, hogy amit csinál, az nem "természetes", nem a
munkájából adódó egyszerű következmény. Jóval több,
elhivatottság, hivatás, hitvallás újra és újra minden nap
kitartással, tiszta és jó szívvel. A verseny napján az ifjú
versmondóktól is lehetett erőt meríteni. A két forduló alatt
tehetséges gyöngyszemek sora csillogott előttünk. Voltak
persze visszatérő standard hibák a versválasztásnál,
értelmezésnél vagy a beszédtechnikában, de mindez nem
lényeges, hiszen javítható, fejleszthető, pótolható dolgok-
ról van szó. Ami fontos: az a versmondás igazi szeretete.
A versen szocializálódó gyermek más és több lesz, mint az
irodalmat, olvasást mellőző társai. Verseken át szemlélve
másként látjuk a világot. Autonóm módon gondolkodni
tudó, önálló emberek leszünk. Ebből a szempontból má-
sodlagos lehet a helyezés kérdése, de természetesen a
résztvevőknek mindennél fontosabb. A zsűri valóban ne-
héz helyzetben volt, roppant nehezen alakult ki konszen-
zus a díjazást illetően. Nem részesült díjazásban a Szécsi
Margit: Kié legyen az élet? címü versét szép belső erővel,
pontos tagolással, a Szilágyi: Bartók Amerikában-t
gyönyörű zeneiséggel megszólaltató Walcz Virág.
Hasonlóan Forgács Viktória sem léphetett a képzeletbeli
dobogóra, az óriási feszültséget hordozó Móricz-prózával,
vagy Szabó Mónika lendületes varázsú, jó humorral meg-
szólaló produkciója, és hosszasan sorolhatnám tovább.
Rétérve a díjazottakra, a kiscsoportban nagyszerű előadói
készségről tett tanúbizonyságot Juhász Dorottya, aki
gyönyörűen beszél, pompásan tartja a kapcsolatot a néző­
vel, de kicsit értékesebb irodalmat is választhatna.
26 versmondó
, ,
Nagy Zsuzsanna Eszter az Elrabolt leán)' címü prod uk-
ciójával érdekes helyzetet teremtett azzal, hogy egy
tájnyelvet steril módon interpretált. Így az előadásába be-
kerülő dal sem szerves része előadásának, ráaggatott dísz
marad. A szép alapanyag drámaisága még nem szólal meg
kellő erővel, Arany: Vörös rébék balladájában a pontos
értelmezést hiányolom. Ügyes versmondó, bátrabban dol-
gozzon. Kiss Helga Romhányi: A róka és a holló című
játékában humor helyett kulturált szövegrnondással
taJálkoztam. Az alapanyagban rejlő nyelvi játék, a hely-
zetek kidolgozása erőtlen marad. A Harmatcsepp címü
produkcióján pedig erőteljesen érződik a betanította-
betanulta szernlélet. Hiszen nem érdekes, hogy a felnőttek
szerint milyen kellene, hogy legyen a gyerek, vagy annak
viselkedése. Mindemellett ügyes, jó képességű gyerek,
szép csendeket teremt, remélem még sokszor találkozunk
vele.
A nagyobbaknál Pap Tamás jó hanganyagával, balladai
hangulatteremtő képességével hívta fel magára a figyel-
met. Szilvási Judit vibráló jelenség, szép színeket hoz,
igazi gyöngyszem. Bata Éva szinte kifogástalanul szólal-
tatta meg Weöres: Át a vízen című versét, roppant fe-
szültségeket mozdít meg gyönyörű előadásában, a sírást-
nevetést kiváltó kislányi ártatlanságot mélyen átélő
Móricz-prózában.
I. korcsoport
l. Juhász Dorottya, Győr
2. Nagy Zsuzsanna Eszter, Debrecen
3. Kiss Helga, Dunaszerdahely
II. korcsoport
I. Bata Éva, Kecskemét
2. Szilvási Judit, Debrecen
3. Pap Tamás, Kaposmérő
Több versenyző, illetve kísérő joggal hiányolta a verseny
utáni mélyebb elemzést, tulajdonképpen a mühelymunkát.
Erre a legjobb lehetőséget persze a nyári szakmai táborok
nyújtják, de lehetőséget kellene teremteni arra, hogy egy
adott verseny izzó hangulatát felhasználjuk alkotó utó-
munkára. Úgy gondolom, hogy talán ez lenne a lényeg.
A versmondó versenyek ne csak elmondta-meghallgatta,
díjazta-nem díjazta eseményekből álljanak. így elkerül-
hető lenne a csalódott, esetleg sértődött versmondók meg-
bántottsága, a gyakorlatban lehetne utat mutatni, biztatni,
segíteni. Sosem hittem, hogy ex-katedra kijelentésekkel
előbbre vihető a versmondás ügye. Igazi gyarapodást ajól
végzett munka jelent.
Pataki András
 Kaleidoszkóp Versnapok, 2001
I
d ő nkén t, koronként fel-felröppen s fölöttünk köröz a
hír az irodalom, a költészet válságáról. E híreket nem
kell komolyan venni: általában iránytévesztés, optikai
csalódás révén születnek s kapnak szárnyra, többnyire a
társadalom válságtüneteit vetítvén az irodalomra, holott jó
müvek,olykor nagy művek még a legválságosabb időkben
is születtek és születnek. Igy napjainkban is.
(Más kérdés, hogy az irodalmi élet rnennyire fertőződik a
társadalom idült vagy heveny nyavalyáitól. Ezekkel azon-
ban nem óhajtok itt foglalkozni - túl messzire vezetne.)
Ami viszont már jó ideje komolyaggodalommal tölt el
sokunkat- így engem is - ez a (hadd nevezzem így:) befo-
gadói válság. Elsősorban nem is az irodalom - s ezen
belül a költészet - társadalmi szerepkörének leszükülésére
gondolok, hisz az a korábbi - mondhatni erőn (vagy
k'ba~áQbi..,,'. "'\l.~'J<:''''(Ví~Qct<:I\\) (~V.Hi. "'L/w~?\'áUa~á'!.'!.a~
vetve természetesnek mondható, hanem csupasz egy-
szerüséggel arra, hogy a hajdani - vagy tegnapi, tegnap-
előtti - olvasók leszoknak az olvasásról, a holnapi, hol-
naputáni esetleges olvasók pedig rá sem szoknak.
Hosszan, igen hosszan szélhatnánk az okokról: a minden-
napi élet hajszáiról, az úgynevezett vizuális konzum-
kultúra egyre (de legalábbis: egyelőre) növekvő elszívó
hatásáról, s mindezzel együtt nem kevéssé arról, hogy
gyermekeinknem elhanyagolható része serdült koráig sem
tanul meg hosszabb, összefüggő szöveget tökéletesen ol-
vasni; következésképp számára az olvasás nem kikapcso-
lódást jelent, nem azt a sokunk megtapasztalta, szinte
észrevétlen átlebegést egy elme- és képzeletmozgató má-
sik valóságba (szándékosan mellőzöm a virtuális jelzöt: az
~/l1'
már foglalt), hanem keserves, fáradságos, izzasztó munkát,
A biológiai törvényeken pedig bajos erőszakot tenni: min-
den élőlény a könnyebb ellenállás felé igyekszik.
Ezek - s az itt nem részletezett tények és tényezők -
tudatában - s egyúttal: baráti ölelésern - azoké, akik a
magyar versmondó mozgalmat életben tartják: a szellemi
hosszútávfutást és súlyemelést - olykor: birkózást - egy-
szerre vállaló vezetőké, szervezőké, a szép s jó iránti belső
igényüket s egészséges becsvágyukat szorgalmas ön-
müveléssel gyarapító egyéni versmondóké s nem utolsó-
sorban a jó esetben valódi közösséggé érö-kovácsolódó
csoportoké.
Minden szavalóverseny - még ha személy szerint én a
részvételt fontosabbnak tartom is magánál a versengésnél
- újra meg újra megerősít abban a hitemben, hogy nem
Ö'!.'!.R- \\i.ába '{ála'!.TI.Qttam a1.t a1. utat lac:,c:,acc:,ká'.\ má\ e..'?:,':f fél
évszázada, amelyen ma is járok - ahogy járok.
Szakmai tanácsokat én e papíron nem kívánok adni senki-
nek. Ám ha az ott: Miskolcon megtapasztalt szeretet meg-
marad továbbra is, úgy okkal bízhatom, bízhatunk benne,
hogy édes anyanyelvünk az összes bomlasztó, züllesztő,
szennyező hatás ellenére nem válik afféle basic hunga-
rian-né.
Amit ott láttam-hallottam, az engem arra biztat, hogy nap
mint nap fogjam meg a tollat; segít, hogy a szívem még
dobogjon tovább.
Így hát: köszönörn.
Buda Ferenc
HARCOS(1979)
versmondó 27
 A III. Országos Kaleidoszkóp Versnapok mérlege
Versenyzők száma: közel fél száz hazai és határon túli versmondó
Korosztályok: a 12. életévtől a 87-ig minden generáció
Szellemidézés: eredményes, valamennyi ünnepelt, évfordulós költő szellemisége jelen volt
Megidézett költők: Babits Mihály, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán; Buda Ferenc,
valaminttöbbtucatnyi magyar költő és író írásai és töredékei előadóestben
Kategóriák: vers- és novellaíró pályázat,
vers- és prózamondó verseny,
Pódiumi Estek Fesztiválja
Nézősereg: minden nap, minden éjjel volt szép számmal
Jelen lévő rnűvészek: Bella István, Blue T. G. zenekar, Cory, Dinnyés József, Drozsnyik István,
Serfőzö Simon, Szép László és a Miskolci Nemzeti Színház néhány tagja
Fövédnök: Dr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora
Védnökök: Müller Péter Sziámi rendező, az MNSZ Játékszín igazgatója (pódiumi estek)
Popper Ferenc, az MVE elnöke (vers- és prózamondó verseny)
Fesztiváligazgató: Dr. Lutter Imre előadóművész, az MVE alelnöke
Házigazda: Kiss Gábor, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke
Megjelentkötet: Látó határ (a sorozat negyedik tagja)
A kötet szerkesztője: Dr. Lutter Imre
Lektora: Bella István, Kossuth-díjas költő, író
Gondozója: Káelné Kovács Rita, a Regionális Versmondó Egyesület elnökségi tagja
az t\·IE Bolyai Kollégiumának hallgatói Ugyeket koordináló igazgatóhelyettese
Felelős kiadó: Dr. Horváth Ferenc, az ME Bolyai Kollégiumának igazgatója
Nyomda: Gazdász-Elasztik Kft., Miskolc
Médiapartnereink: MagyarRádió, Magyar Televízió, MERt egyetemi újság, Miskolci Városi Televízió,
PB média, Signum Art Designe, Sunshine Rádió, Versmondó

A Pódiumi Estek Fesztiváljának eredményei:

Kaleidoszkóp-díj: Életjel Irodalmi Élőújság Csáth Géza Baráti Társasága (Szabadka, Jugoszlávia) - színdarab
Molnár Gyöngyi (Rákóczifalva) - pódiumi est
Különdíj: Ungvary P. Tamás (Eger) - pódiumi est.
Márai Társulat (Miskolci Egyetem)- színdarab
Telegdy Virág (Miskolc)-legjobb epizódszereplő
Közönségdíj: Pécsi Sándor Gurulószínház (Miskolc)
Zsüritagok: Müller Péter Sziámi rendező, Játékszín-igazgató, a zsűri elnöke
MolnárAnna, a Miskolci Nemzeti Színházszínrnüvésze
Kiss László, az MVE alelnöke

A vers- és prózamondó verseny eredményei:

Kaleidoszkóp-díj: Gera Marina (Szeged)
Hosszú Katalin (Nagyatád)
Rácz Lívia (Topolya, Jugoszlávia)
Különdíj: LaknerZsófia (Budapest)
Liszi Melinda (Szabadka, Jugoszlávia)
Viskolcz Erzsébet (Miskolc)
Szathmáry-Király Orsolya (Miskolci Egyetem)
Közönségdíj: Mihályi Jánosné (Szerencs)
Zsíiritagok: Buda Ferenc költö,a zsűri elnöke
Kárász Eszter, a Regionális Versmondó EgyesUlet alelnöke, az Egyetemisták Miskolci
Amatör Színjátszó Körének müvészeti vezetöje
Kiss László, a Magyar Versmondók EgyesUlete alelnöke
Ötvös Éva, a Miskolci Nemzeti Színház előadórnűvésze
Bartók László előadóművész, a Duna Televízió müsorvezetöje

A vers- és novellapályázat (Látó határ) eredményei:

Kaleidoszkóp-díj: Kiss Dániel(a legígéretesebb költő)
Lajosházi Zsuzsánna (a legígéretesebb író)
Szkiba Edit (a legjobb kötet)
KUlöndíj: Bán Olivér (vers)
Bihari Péter (novella)
Papp Krisztina (kisregény)

28 versmondó
 Hol a Látó határ?
A negyedik hallgatói vers-
és prózagyűjtemény a Miskolci
Egyetemen
Látó határ. Ez a különös szóösszetétel mennyi mindent
jelenthet: még csak az sem mindegy, hogyan írjuk.
Látóhatár: ameddig a szem ellát... addig tart a képzelet?
Az sok vagy kevés? Egyáltalán, tényleg addig tart? Nem,
azt pontosan tudjuk, hogy a képzeletnek nincs határa. Van
ellenben a látásnak, de éppen úgy, mint a képzelet
esetében, ez is egyénenként más és más. És vajon mi lehet
a határ után? Újabb határ, valaki másé. Ahány szempár,
annyi határ. Ott kuszálódnak ezek a határok, gabalyodnak,
egymásba fonódnak, úton-útfélen keresztezik egymást,
néhol csomósodnak... Mégis, mondjuk a leglátóbb szem
vagy elme határa után van-e még valami?
Kedves Olvasó!
Ne várj tölem választ, és a kötettől sem, csak talalgatha-
tunk. Bizonyáraezt a titkot legalább annyira nem fejti meg
senki, mint a költészet, vagyegyszerűen az írás iránti von-
zalom miértjét.
A világ azonban nem egy bizonyos utat jár be, hiába is
hinnénk mindenáron. Vannak tendenciák, trendek, van
divat, önfejűség, de van zsákutca, s legfőképp: vannak
utak. Külön-külön önállósuló, egyénileg bejárt és bejára-
tott utak. Az egyik kacskaringósabb, a másik döcögősebb,
s ezek miatt bizonya határok is máshová kerülnek. Sokan
csupán addig látnak, amíg a következő kanyar el nem
nyesi tekintetüket; mások pedig egész labirintusokat
szemlélnek felülről. Hogy kijár jobban? Ismét nincs axió-
maként tisztelhető felelet: olykor többet segít a vakság,
mint a tisztánlátás. Minél kevésbé látunk vagy ismerünk
valamit (valakit), annál szabadabb teret engedünk fantá-
ziánknak.
Varga Péter
Méreggel
Ö. Li-nek
Gyermekek elől tipikusan élek. Mindegy.
gondosanzárjatok el, most megtanulommegtalálni
mert egyetlen mádszerem a szavatos oltáanyagot,
a legrosszabb hatás. kiválasztok egyetlen sorsot,
Vagy ahogy ő mondaná: fél-elemmel operálok.
Hohó!!! - állítasz meg joggal, Olvasó, és mi a helyzet a
nem látó emberekkel, a vakokkal? Ha nem látnak, nekik
kell a legnagyobb fantáziájuknak lenni...
Nem tévedhetsz sokat, bár én is csak tippelek. Azt hallot-
tam egy vak lánytól, hogy ó szokott álmodni. Pedig nála
születési rendellenességként jelentkezett alátáshiány,
tehát soha nem volt alkalma szemmel tapasztalni a mi és
az ó (?) világukat, vagy utunkat. Azt pedig olvastam, hogy
a csecsemö, születése után néhány hónapig, évig - kinek
mennyirevan szüksége -, amíg beszélni nem tud, egészen
más jelrendszerben gondolkodik. Ebből fakad az a tény,
hogy felnőtt (felcseperedett) korunkra mindössze néhány
foszlány az, ami beugrik a beszéd előtti parányi idősza­
kunkból. Ennek alapján a vakoknak is lehet saját jelrend-
szerük: láthatnak színeket, fényeket, testeket, sokkal
gazdagabb világot, mint a miénk... ez is milyen furcsa:
úgy tartjuk, minél gazdagabb valaki kelléktára, annál
értékesebbet alkothat, annál sokszínűbb a rnűve; de a
vakoknak például nincsen kelléktára, csak eszköze,
szegényebbnek mégsem ítélhetjük az ö látásrnódjukat.
Szkiba Edit
Didergő
Reszket Didergő
afaerezet álmom
kereszt-csöndje: vigváz békés
álmodom. álmodon.
Még nem tettem említést az irodalmi látásmódról. No nem
a megszokott értelemben vett perspektíváról beszélek,
hanem a fogalmat életszerűbbé téve egyetlen aspektusról.
Ez nem más, mint a kissé örkényi, visszaforduló, nyelv-
öltögető, önmagának is tükörképet mutató szem, szem-
pont, nézöpont. Az a pillanat, amikor a határt eléri egy-
egy, az átlagnál élesebben látó, esetleg egyszerűen látni
akaró és láttatni tudó egyéniség. Ahol az utolsó stop felirat
áll, mert onnan indul a végtelen. Amikor a határ egyszer
csak visszanéz ránk: áll az egyéniség, kissé elöredöntött
fejjel, meredten bámulja a stop-ot, és a stop ijesztöen éle-
sen és pofátlanul visszabámul rá. És ez az a pont, amikor
a vissza-méssze-látó nem kizárólag az egyéniségünk
világát bámulja, hanem egyszeriben mindannyiunk
világát.
Kiss Dániel
Éjhajnal
hold'szivárvány szitál szemed alatt hordod
mélykékbe nedvesedő minden szépséged.
kristály világit egy gyönyörz7 álmodban
redőre a párnán. gyermek vagy
alszol. ésfelelősség nélkül szeretsz
Ö a Látó határ. Az emberiség rémálma.
Költöink, és persze íróink, mert az idén ök voltak többen,
ezt a súlyos pontot találták meg. Volt bátorságuk szem-
benézni önnön alakjukkal, és farkasszemet nézni tár-
saikkal, a tömeggel, valamint a tömeget mozgató fejlett
világgal. így nyúlhattak vissza olykor kimondatlanul is
a legősibbekhez: a mítoszokhoz, az álmokhoz, az ösz-
tönhöz, Ha van hozzá bátorságod, tedd meg Te is!
(Az igazság odaát van!?)
Dr. Lutter Imre
a kötet szerkesztője
versmondó 29
Lektori jelentés a Látó határ című
verseskötetről
Majd fél évszázada WeöresSándor a következőket írta egy
egyetemista, egyébként pedig matematikus költőnek: "Ha
módja van egyetemre jámi, folytassa! A rnűvészethez
éppúgy rendszeres tudás kell, mint bármilyen épkézláb
emberi teljesítményhez." A fiatal költöt ma Marsall
Lászlónak ismerjük, az egyik legnagyobb mai magyar
költő, és a történethez az is hozzátartozik, hogy a
Mesterek Mestere abban a kitüntetésben részesítette az
ifjú verstanoncot, hogy levelében pár versét is elküldte
neki, és így és ezzel barátjává. baráti tanítványává fogad-
ta. Mindezt nem azért meséltem el, hogy kettejük dicsé-
retét zengjem. nem is szorulnak rá, pusztán csak azért,
hogy megsejtessek valamit tűnődéseimből ennek a szép
könyvnek a kapcsán, különösen ami a költőket illeti.
Bán Olivér
Ostoba hússal
ostoba hzíssal
győzted le a gravitációt
és azok a rohadt tiiskék
tésztaszűrdvé lyuggatták a hátamat
most mégis felszabadultan
szűrcsolgetem a mosatlan levegát
acélvörös sóhaj
lopakodikfel a kertekból
a ragacsos ablakokba
és az Iskola utcáin is átoson
a koraesti napsütés
már a szagodra sem emlékszem
de ha egyedül éreznéd magad a barikádjaidon
talán körédáll majd a Greenpeace
és elnyeli előled
az Ul/-sugarakat
Valamikor, még az én időmben is, a fiatal költők
költészetük kezdetén általában mások hangján, szerelmetes
költőík módján kezdtek el beszélni. Ady Petöfién, József
Attila Juhász Gyuláén, később Erdélyién, Pilinszky József
Attiláén. A névsor folytatható. Ennek a kötetnek a ver-
seiből viszont hiányzik a mester, pontosabban a mesterek
hatása. Valami olyasmi, amiről 1860 körül maga Arany is
így írt, Petőfire és saját költészetéregondolván: " ...egy-egy
vonás, mit szellernujja von". Természetesen világért se
akarnék bárkit is utánzásra vagy utánérzésekre buzdítani.
Mégis jó lett volna egy-egy tandoris vagy Oravecz Imré-s
sort, netán Ágh István-os vagy Buda Ferenc-es kép-mást
találni a versek között. A hatás elfogadása ugyanis nem
szégyen, söt, a költői mesterség megtanulásának egyik
lehetséges változata és módja, és különben is, nemcsak
fiatal a költő, de a fiatal ember sokáig csupa másból van,
apjából, anyjából, tanítóiból, szerelmeiböl.
Magáról a könyvről. Elébb a rideg tények. Az antelégiában
hat prózaíró és tizennégy költő szerepel. Különös módon a
próza összességében erőteljesebbnek, érettebbnek, megél-
30 versmondó
tebbnek látszik, mint a vers. Ez azért fura, mert prózairók
általában későbben érnek, aprózához - különösen a
regényhez - nagy élettapasztalat, megélt élet szükségel-
tetik, az írástudásról nem is szólva. Az itt szereplő szerzők
pedig valamennyien fiatalok, s az ifjúság műfaja pedig a
vers. És lám az antológia legkiemelkedőbb írása mégiscsak
egy novella, Lajosházi Zsuzsanna Szabadság c. kisprózája,
legalábbis az én olvasatomban. Remekül megírt mű egy
lányról, annak magányáról, kitörni vágyásáról; stílusában
sokféle hangot vegyít, a klasszikus realista elbeszélését, a
meséét, sőt, a rádióhangjátékok groteszk hangeffektusait
is; mondatai gördülékenyek, élvezetesek, szépek. Jó volt
elolvasni. Ahogy Papp Krisztina kalandozásait a Tudat
rejtett ösvényein, vagyis a Szigetek c. kisregényrészletet,
valójában egy buddhista riportnovellát, az emberi lélek
különös tájairól. Miképp Bihari Péter Merkur c. gyerek-
sci-fijét is. Mindhármójukat díjazásra javaslom.
A kötet költői kevesebb örömet szereztek az olvasónak,
mint a prózairók. Nem mintha nem lett volna egy-egy
nagyszerű, szíven ütő vers, vagy nem lenne köztük egy-
egy tehetséges költő, de úgy gondolom a válogatásnál a
nagyobb szigor eIkeIt volna. Vagy egy gondosabb eszté-
tikai ön-cenzúra, ön-mügond. A vers olyan, mint a tíz-
parancsolat. Változtathatatlan. Ezért nem elég megírni,
vagy leírni. Dolgozni kell rajta, újra és újra. Különösen
akkor, hogyha az ember még fiatal, és bizony néha elemi
hibákat vét: hím-rím, nő-rím, prozódia, képzavar, etcetera.
Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok sokakkal, hiszen
tizennégy költő között nagyon sok olyan van, aki csak
egy-két, maximum öt verssel van jelen az antológiában, s
ez a megítéléshezkevés.
Ez a sok víz
talán csak látszat
ez a sok víz és kamu
a hamu
de dögöket rángat
a szél a házak
fölött és az ólIott
dohosszobát az ár
a tószárnyzí madár
elvitteés mára
már a
nlli/tis szétmállott
a meghajolt ólhoz érve
sírva néz egy anya
párálló szemébe
gyermekeakinek be/érne
mindenkönnycseppjébe
tíz beregitanya
és valaki
jön aki
megméri
még hogy lehet akár-
mennyi határ
ó akkor is átéri
az ártéri
falvakat talán
A versek formakultúráját tekintve a paletta elég széles, és
ez örvendetes. A klasszikus verstől a szöveg-versig szinte
minden mai müfaj fölvonul, még a képvers is. Van egy
angol vers is, és annak fordítása. Mindez azt sejteti, hogy
az egyetemen, annak esetleges alkotókörében, komoly
mühelymunka folyik.
A költők közül Szkiba Editet, Bán Olivért és Kiss Dánielt
emelném ki, különösen ez utóbbi Nyarak telén címü ver-
sét. A madárdal címü kis verseskötet szerzője szűkszavú
költő, általában véve rövid, aforizrnaszerű, filozofikus
verseket ir. Ez a verse viszont egy nagyívű kompozíció. a
megtanult tömörség pontos képeivel. Szkiba Edit is rövid,
sóhajtásnyi verseket ír, de az álma finom, lebegő, selyem-
re írt tusrajz, költői nevén haiku, vagyis a szépség és
filozófia együtt, pár képben, pár szóban. Úgy hiszem,
érdemes verset írnia.
Bán Olivér költői irálya szöges ellentéte Szkiba Editének.
Rövid verseket ír ő is, de menekül a lírától: képei, szavai
szikárak, a tárgyias líra az eszménye, és mégis olyan
sorokra lel, ami igazi költészet: "A sötétség széttépte / a
tájat odakint. / A falakban fecnikről álmodik a hold....A
magány vákuumillatú."
Az igazsághoz tartozik, hogyamegnevezetteken kívül
egy-egy költöt egy-egy versével még meg kell említenem:
Varga Péter Hetes c. fanyar költeményét, Kapalló Gyula
Új Élet c. képversét, vagy Vavszeg Mária Anna Évszakok-
jainak egy-egy darabját, ám a kötet költői közül Szkiba
Editet, Bán Olivért és Kiss Dánielt találtam a legérettebb-
nek. Öket javaslom díjazásra.
Bella István
VISSZAXÉZÖ (1980 k.)
Az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondá
Egyesiilet és a Miskolci Egyetem 199B-ban hirdette meg
először vers- és novel/aíró pályázatát. Az egyetemi hall-
gatók körében azonnal népszerűvé vált versenyen mintegy
ötven diák mérette meg magát. A pályázat meghirdetői a
legjobbnak bizonyult műveket antológiába gyiíjtötték.
A sorozat első része - az Éltem ... Írtam ... Érted - még
1998-ban megjelent. Ezt követte egy évvel később a
Virágzó kopjafák, 2000-ben A pil/anat története, az idén
pedig a Látó határ. A köteteket Káelné Kovács Rita gon-
do:::ta, Lutter Imre s:::erkesztette. A szakmai értékelést az
idén Bella István Kossuth-díjas költő tartotta az Országos
Kaleidos:::kóp Versnapokon Miskolcon 200f. október 26-án,
kö:::vetleniil a::: antológia - Kárász Eszter és a szerkesztő
tolmácsolta - nyilvános felolvasóestje után. Az eredmény
az itt kozzétett lektor i jelentésben olvasható.
A köret támogatói:
B.-A.-Z. Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar
Versmondák Egyesiilete, ME Bolyai Kollégium, Miskolci
Egyetem PR és Protokoll Iroda, ME Bölcsészet-
tudományi Kar, ME Gépészmérnöki Kar, Nemzeti
Kollégiumi Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alap-
program, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,
Oktatási Minisztériunt
A kötet megrendelhetd:
Káelné Kovács Rita elnökségi tag (ÉK-mo.-i R. V. E.)
06 (30) 211-9687
3515 Miskolc-Egyetemváros, El7. épiilet, II 5. iroda
versmondó 31
 Kányádi Sándor Szavalóverseny - Lendván
A magyar anyanyelvű általános és középiskolások
szavalóversenyét 2002. december 6-7-én rendezték meg
Lendván, az SOOO fös határ menti településen.
A Szlovéniában működö Magyar Nemzetiségi Művelődési
Intézet hirdette-szérvezte találkozó központi gondolatát
egy Kányádi Sándor-vers sugallta:
Játszva magyarul
aki megért
s megértet
Örömmel tapasztaltam. hogy - az itthon oly sokszor - a
gyerekek készültségét, erejét meghaladó hosszú versek,
mesék helyett, itt a versek terjedelme megfelelő volt. Az
alsó tagozatos gyerekeknél erőteljesen hallható szlovéniz-
musok és a tájszólás együttes hangzása meglepett. Míg az
utóbbi számomra teljesen elfogadható, az előbbi annál
inkább elgondolkodtató. A versmondó versenyek részt-
vevői bizonnyal sokszorosan nagyobb gonddal ápolják-
őrzik anyanyelvüket, mint az irodalommal távolabbi kap-
csolatban lévők. Ebben a korosztályban nyilvánvalóan a
szülők, pedagógusok anyanyelv iránti elkötelezettségéről

egy népet van szó elsősorban, hiszen az ő hatásuk nyomán éli-érzi

megéltet meg a gyermek annak fontosságát.

Valamennyiünk legnagyobb sajnálatára maga a költő
személyesen nem lehetett közöttiink, ám a versenykiírás
értelmében, mindenki választott és mondott Kányádi-ver-
set, így mégis jelen volt versei által. A másik előadásra
kerülő verset a magyar irodalomból szabadon választhat-
ták a gyerekek. Hatvannyolcan jelentkeztek a Muravidék
kétnyelvű általános iskoláiból, a lendvai Kétnyelvű
Középiskolából, de Ljubjanából is érkeztek versmondók.
Felkészítő tanárok, szülők töltötték meg a hosszúfalui
faluotthon nagytermét, jelen volt a Muravidéki Magyar
Televízió és a szlovéniai magyar Népújság. Ünnepélyes-
gondos elrendezéssel várta az izgatott szereplőket a pódi-
um. Az első nap délutánján az l-S. osztályos tanulók
léptek a közönség elé. Szóltak a Kányádi-versek, derűvel,
mosollyal, majd a szabadon választott művek következtek.
Ahány nyelv, annyi ember. A magyar anyanyelvű gyer-
mekek természetesen gazdagabbak lesznek a szlovén
nyelv ismeretével-tudásával. de vajon mennyivel lesznek
szegényebbek az anyanyelv félig értésével? A versmondás
öröm. Az átadás, a közlés örömét hogyan teljesíthetem, ha
nem értem a költő szavait, nem értem a szó jelentését,
árnyalatát, ízét? Ezek a gondolatok foglalkoztatták a
zsűri t, amelynek tagjai voltak dr. Kolláth Anna nyelvész,
Gaál Gabriella dramaturg és magam előadóművészként a
Magyar Versmondók Egyesületét képviseltem.
Másnap a 6-8. osztályosok és a középiskolások követ-
keztek, igazi meglepetést hozva. Míg előzőleg borongtunk
a tiszta hangokat hiányolva, addig a hatodik osztályosok
versmondását hallva, mintha egy teljesen más közegbe

A Kányádi Sándor Szavaláverseny győztesei

I. osztály
I. Varga Emili - Dobronak, II. Bunderla Márk - Pártosfalva, III. Fehér Elvira - Göntérháza
II. osztály
I. Gál Desire - Ljubjana. II. Bogdán Laura- Dobronak, III. Kusek Katja - Lendva
m. osztály
I. Csík Boglárka ., Ljubjana, II. VargaTeodor- Dobronak, II. Francsies Damjan - Göntérháza,
III. Kusztec Szindi - Göntérháza, III. Gál Szandra- Pártosfalva
IV. osztály
I. Szolarics Dorisz - Dobronak, II. Bacsi Szabina- Dobronak, III. Fehér Tjasa - Lendva
V. osztály
I. Varga Mátyás - Pártosfalva, II. Krajn Alisa - Göntérháza, III. Kocsis Tímea - Lendva
VI. osztály
I. Herzsenják Lucia - Lendva, II. Molnár Mátyás - Pártosfalva, III. Szolarics Dávid- Dobronak
VII. osztály
I. Bence Szeréna - Lendva, II. Vörös Laura- Lendva,
III. Szabó Manuela - Göntérháza, III. Sanca Tadeja- Pártosfalva
VIII. osztály
I. Varga Tímea - Dobronak, II. Kusek Zsana - Lendva, III. Pocak Tamara- Pártosfalva
Kétnyelvű Középiskola:
I. Szőke Krisztina - Lendva, II. Bacsi Jaszna - Lendva, III. Szúnyogh Attila - Lendva

32 versmondó
csöppentünk volna. Egyébként is sok szempontból a leg-
erősebb évfolyamot képviselték versválasztásban, elő­
adásban. Úgy gondolom, e mögött is - mint annyiszor
kiderült már - kiváló pedagógus áll.
Világosan értelmezett-értett, tiszta beszéddel előadott
verseket hallottunk, amelyek fundamentuma elsősorban a
korosztályuknak, felkészültségüknek megfelelő vers vá-
lasztás volt, valamint a magyar nyelvvel való foglalkozás,
olvasás és beszéd, beszéd, beszéd. Ez a kellemes
találkozás a vers és előadója, valamint a közönség között
a verseny végéig kitartott. Ennek titkát abban véltem
többek között fölfedezni, hogy az évről évre fölbukkanó
versrnondó gyerekek nem vesznek el, nem maradnak fel-
adat nélkül s egy idő múltán ennek eredménye meg-
mutatkozik. A verseny lebonyolítása zökkenőmentes és
vendégszerető volt. A versélmények mellett az emlék-
lapok és könyvjutalmak is - reméljük - segítenek majd
emlékezni a versmondókat erre felejthetetlen napra. Kepe
Lili és munkatársai kedves gesztussal a résztvevők­
nek szóló uzsonnáról, tízórairól sem feledkeztek meg.
A felkészítő tanároknak átadott egy szál virág és emléklap
LOVASOK (/980 k.)
pedig jelképes köszönetet jelentett a sok-sok áldozatos
munkáért.
Bízom abban, hogy az itt szereplő gyerekekkel, fiatalokkal
találkozhatunk határon belüli versenyeken is, jó lenne őket
itthon is hallani. Fontosnak tarom, hogy a hazai vers-
mondó táborokról időben kapjanak értesítést mura-
vidékiek is, mert szívesen jönnének tanulni. Közösen kel-
lene megtalálnunk annak a lehetőségét is, hogyan segíthet-
jük a versmondásra felkészítő pedagógusokat. Tapaszta-
latból tudom, milyen remek hangulatú tábori együttlétek
születtek az itthoni és határon túli magyar gyerekekkel
rendezett műsorok kapcsán. Hogyan csodálkoztak egy-
másra, mi mindent megtanultak egymástól és milyen
hosszan tartó barátságokat ápolnak ma is.
A táborszervezőket arra kérem, juttassák el felhívásaikat a
Magyar Nemzetiségi Művelödési Intézetbe Lendvára,
Kepe Lili nevére.
Faxszám: 00-386-2-557-66-68
Tóth Zsóka
, \
\
versmondó 33
 Országos Berzsenyi Dániel
Vers- és Prózamondó Verseny
erzseny i gyönyörzí szavait, a magyarság és a haza
B irán~ érz,ett szenvedélyes sz~r~tetét idéz~ék n~eg
koltészetének legszebb darabjaival, a nevevel fém-
jelzett versmondó versenyen, a gyönyörzí somogyi táj
" virágos városában ".
Hatodik alakalommal rendezték meg a Berzsenyi Dániel
Vers- és Prózamondó Versenyt november 3-án, 4-én
Kaposvárott, az Együd Árpád Művelddési Kozpontban.
amelyet a Berzsenyi Társaság szervezett és rendezett meg.
A támogatók sorában ott volt a város kiváló művelodési
intézménye, az Együd Árpád Művelődési Kozpont, a ran-
gos irodalmi, művészeti folyóirat, a Somogy és a Magyar
Versmondásért Alapítvány.
Két nap alatt hetven versmondó állt a dobogóra és
közvetítette a költői gondolatokat.
A versmondóknak három verset kellett előadniuk. Első nap
egy-egy vers hangzott el mindenkitől, majd másnap kettő,
délelőtt egy és délután egy, amelyet három zsűri - két-két
fővel - hallgatott meg, s választották ki a másnapi
középdöntőbe jutott versmondákat, amelyre negyven-
négyen nyertek jogosultságot teljesitményűk alapján. Az
egyik verset az egyik, majd a másik verset a másik zsűri
előtt kellett elmondani.
A versek elhangzása után Pap János zsűrielnök a tőle
megszokott igényességgel értékelte a teljesltményeket, és
mindenki választ kaphatott kérdéseire. A döntőbe afelnőtt
és az ifjúsági kategóriában összesen tizenketten jutottak,
hét ifj úsági és öt felnőtt versmondá.
KENTAUR (/980 k.)
34 versrnondó
A kaposvári hagyományoknak megfelelően a döntőt a
Kapos Televízió élőben közvetítette - úgy látszik ebben a
versszerető városban, a médiának még fontos feladata a
költészet népszerűsltése -, amelyet a kiváló médiaszemé-
lyiség, Varga István honosított meg.
A zsűri tagjai voltak
Elnök Papp János színmíívész
Tagok Dr. Klujber László
D,: Schönfeld Mária, Radnóti-díjas versmondá
Vajna Pál, a kaposvári Csiky Gergely Színház
ügyvezető igazgatója
Varga István, a Somogy folyóirat főszerkesztője
Virág László Radnóti-díjas versmondó
A színvonalas versenyen az ifjúsági kategóriában az első
Gera Marina (Budapest) lett, Salamon Klári (Sopron) a
második, harmadik helyen Kapronczai Erika (Szigetvár)
végzett. A felnőtt kategóriában a "képzeletbeli dobogó"
legfelső fokára Udud István (Fehérgyarmat) állhatott,
második Csúz Lívia (Nagyberki) lett, harmadikként pedig
Tarr Juditot (Kaposvár) jelölte meg a zsűri.
A kiváló szervezés eredményeképpen minden résztvevő
elégedetten távozhatott a vendégszerető és igazán
gyönyöríí városból, Kaposvárról, hiszen az ellátás és a
versmondó verseny kifogástalan, jól szervezett volt, amely
(meg)köszönhető minden felsorolt és támogató szer-
vezetnek.
Berzsenyi Dánie!
A Pesti Magyar Társasághoz
Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész
Emel ki minket a barmok sorából?
Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,
Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?
Az ész az lsten, me/y minket vezet,
Az ő szavára minden meghajul,
Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké.
S örök helyéből a tenger kikél;
Ez alkot minden szépet és dicSőt,
Az egyes embert, mint a milliókat,
Ez áldja s égi boldogságra inti,
Miért utálja hát szövetnekét
Az ember. és tnért nem terjeszti fényét
A vak halandók néma éjjelén?
Aegyptus áldott földje kérkedik
Az ész legelső nyílt virágival;
De ottfakadnak egyszersmind azokkal
A hit vakító szentelt maszlagi,
Melyek korunkig hintik mérgoket,
S örök zavarba dönték e világot.
Az ég ürébe felható tudós
Az égi zsákmányt barlangokba zárta,
S az embereknek bábot s vázt vetett,
Melyek vakabbá tették a vakot,
És a lenyügzött józan értelem
A szarvas isten áldozatja lett.
Így a görög nép s Róma bölcsessége,
Melyet csudálva tiszteliink ma is,
Csak a tudósok székiben lakott;
A nép szemébe nem hatott sugára,
Előtte el volt rejtve mindeniitt,
Mig végre a vad barbarok dühétől
A fOld szinéről eltorűltetett.
Éj fOdte a föld pusztaságait,
Éj. melybe számos századok meriiltek.
S ha most azoIta kezd is fényleni,
Mely szűk határba önthet áldva éltet,
S az éj csudái mint siivöltnek arra!
S hány népek élnek még ma isköriiltiink,
- Tekintsük által aföld részeit>,
Kik a baromság aklában hevernek,
És semmi isten nem tekint iigyökre!
Ez istenének a barmot hiszi,
Imádja aföld ocsmányférgeit,
S azoknak embervérrel áldozik;
Emez vakító papjának ganéját
Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;
Amott az odvasfákban éhezik
Az embereknek görhes istene,
S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;
imitt hamúban kotlik a herélt szent,
S bámészkedása istenné teszi;
Itt a mosódás módja szent titok,
S afél világot embervérbe mártja,
Mert azt az egyik párt az ujjain,
Alásik könyöknél szokta kezdeni,
Melyért is egymást öldözik halomra;
Ott a falukban s városok piarcin
Jár kóborolva a sok meztelen szent,
Szabad kezekkel élelmet rabol,
S az asszonyokba önti szent dühét,
S a férj, az égnek hálát adva, nézi,
Ha hitvesével szent bujálkodik.
Így a világnak legkiesb vidékit
Ádáz bolondság tölti, ostorozza,
S undok zsiványi barlanggá teszi;
Erynnis üszkét hányja városinkra.
Az öldöklő kést egyiránt fereszti
A reszkető ősz tűztelen szivébe
S az anyja keblén ácsorgó szopóba,
És csontjainkból trónl/st rak magának,
Melyet dög, inség, sárgafélelem
S kínokkal élő bánatfog körül.
Hol van tehát a józan értelem,
Hol a tudósok annyi lzzadása?
Remélhetiink-e vajjon jobb világot?
Gyanlthatunk-e oly időt, mikor
Az ész világa minden népeket
Megjozanlt és öszveegyesít,
S kiirt közülünk minden bűnt s gonoszt?
Reménylek. Amit század nem tehet,
Az ezredek majd megteendik azt.
De hinnem is kell; mert midőn, barátim!
Buzogni látom lelketek hevét,
Mely e nagy ügyre felken titeket,
S e szent szövetség láncába csatol,
Előre látom: mint terjesztitek
Hazánkban Delphi égi kincseit
S az értelemnek nagy törvényeit;
Előre látom: mint leheltek éltet
A sziklamellbe és a holt agyagba,
S mintjámborodnak a vadállatok
Előttetek, s mint omladoz rakásra
Az ész, igazság mennydörgőszavára
A zordon inség óriási tornya,
S mint hullanak le durva láncai.
Fogadjatok hát engem is, barátim!
Szent frigyetekbe; íme, eskiiszöm,
Hogy áldozatlan kézzel nem jövök;
S ha ger/icéim és virágaim
Kedvelni hajlandók az istenek,
Tömjényitekhez szivesen teszem.
versmondó 35
 VII. Magyar-Román Vers- és Prózamondó Verseny
A Kaposvári Magyar-Román Baráti Társaság 2002-ben ismét meghirdeti versmondó versenyét,
két korosztály részére az alábbi feltételekkel:
1. korosztály: 10-14 éves diákok
2. korosztály: 15-19 éves diákok
Minden benevezett versenyzőnek két alkotó - egy magyar és egy román - szerző művét kell tolmácsolnia.

A versenykiírás szerint: magyar szerző, aki magyar nemzetiségű és anyanyelvű, függetlenül lakhelyétől, román
szerző, aki román nemzetiségű és anyanyelvű, függetlenül lakhelyétől,
Nevezni csak a nevezési lapkitöitésévellehet.
A szervezők ezúton kérik a megyei művelődési központok segítségét,
hogy megyéjükböl biztosítsanak korosztályonként I-3 fő nevezőt az országos döntőre,
melynek időpontja 2002. június l.
Helye: Együd Árpád Általános Művelődési Központ, 7400 Kaposvár, Csokonai u. 1.
(A döntőn való részvételnek nem feltétele, hogy megyei előválogatót tartsanak a szervezők,
elegendő a terület szakembereinek javaslata és a megyei művelődési központ ajánlása,
melyet 2002. május ll-ig kell eljuttatni a szervezőkhöz.)
Dú'ak: minden résztvevő Szász Endre-emléklapot kap, az első három helyezett - korosztályonként - díjazásban
részesül. A legjobban szereplő versenyzők a zsűri döntése alapján 8 napos romániai utazást nyernek.

A társaság kéri a művelődési szakembereket, hogy amennyiben elődöntőt szerveznek, két héttel korábban
értesítsék a társaságot, hogya Szász Endre-emléklapokat el tudják küldeni a résztvevőknek.

Bővebb felvilágosítás:
Nagyné Farkas Henriett, telefon: 82/512-774; Bejczi László, 7400 Kaposvár, Mező u. 25.
Te\efon·. &2/3 \9-246 hétkr>znap \\-\3 és 16-18 óra közört.

A XX. század krónikása - Mensáros László

Mensáros László (Bp., 1926. január 26.-Bp., 1993.február
7.): szlnész, rendező. 1946-ban a Szlnművészeti Akadémián
kezdte meg tanulmányait. Pályáját két ízben -1949-1951,
illetve 1958-1961 között-szakította meg politikai okokból
történt bebörtönzése. Színészi pályafutását Debrecenben
kezdte. Pályájánakfőbb állomásai: 1952-1957: Debrecen,
1957-1958: Madách Szinház, 1961-1954 Szolnokon ját-
szott, 1964-1984 között a Madách Szlnház tagja volt.
1984-ben nyugdíjba ment, de továbbra is szerepelt a Ma-
dách Színházban és vidéken. Szerepformálását intellektuá-
lis megközelítés, irónia, bölcs humor jellemezte. Előadó­
művészként is jelentős. A xx: század c.műsorával. ame-
lyet saját maga szerkesztett, új műfajt indított el a
versmondás hazai művészetében. Jászai Mari-díjas (1956,
1969), érdemes (1976) és kiváló (1978) művész. 1980-ban
Kossuth-díjat, 1989-ben Magyar Művészetért díjat kapott.
(Magyar Ssinházművészeti Lexikon Akadémia Kiadó
1994.)
***
... Félszeg mosolya, intellektuális bátortalanságot köl-
csönöz neki. Nem akar fölényeskedni - jelzi ezt a
határozatlan mosoly -, igyekszik szerényen közölni min-
dent, amit csak tud az életről, és sejtelmessége azt sugall-
ja, hogy mindent tud róla. Már túl van mindenen, átlát
mindenen. És kicsit sóváran - nosztalgiával -, kicsit
sértetten, kicsit lenézve szemléli, tűnődve azt, ami előtte
lejátszódik...
Molnár Gál Péter
A xx. század c. müsorárál
"Azt hiszem, ezután az este után másképpen kell verset
mondani, és másképpen kell verset hallgatni. Nem tudom,
érzi-e a színész, hogy amit produkált, betetőzése annak,
amire a: versmondásban évek óta, itt is, ott is, látni kísér-
letet: betetőzése a másfajta hang keresésének.
Két és fél órán keresztül szerényen állt a fekete posztóval
borított színpadon. Látszólag egyetlen terve volt: önmagát
adni. Csak mozdulatlan felsőtestét lehetett látni a kis
emelvény mögött. Néha lapozott, különben a keze is moc-
canatlan volt. Az arca is. Egyetlen gesztusa a műsora. Egy
bölcs elme, egy értő lélek válogatása Gorkijtól Felliniig,
és úgy mond el mindent századáról, mintha ő szenvedett
volna meg a költővel minden szívdobbanásnyi igazságért.
Mondom, az arca mozdulatlan volt - a rémei és az
angyalai belülről marcangolták, nyugtatták...

36 versmondó
Múlhatatlanul él még a technika rögzítőereje nélkül is az,
ahogy Radnóti Miklós »Hetedik eclogá«-ját elmondta.
A színpad akkor teljesen sötét volt. Mintha egy mély kút-
ból világított volna Mensáros sápadtan megvilágított arca.
Mondta a verset csendesen, majdnem szótagolva. Mint
amikor az ember ír, és mormolja levele szövegét. Később
vettem észre, hogy a jobb keze mozdul. Most először, az
Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prázamondá Verseny
Mensáros-díj a legjobbaknak
Sokéves /elki adósságot törlesztett a közelmúltban Buda-
pest. Eddig a legtöbb versmondonak Tatabánya, Kapos-
vár, Pápa, Nagykanizsa és számtalan más vidéki város
jelentette a legszebb emlékeinek hazáját. Most a főváros­
ban is történt va/ami, ami szebbé tette életiinket. Január
27-én egy ünnepi gálán vehették át aMensáros László-
díjat, az első Mensáros László Nemzetközi Vers- és Próza-
mondó Verseny győztesei a Madách Kamara Színházban.
A Magyar Versmondásért Alapítvány és aMensáros
László Alapítvány közös rendezvényén több hónapon
keresztül közel háromszáz versmondó mutatkozott be,
ajándékozta meg önmagával a közönséget és emlékezett
Mensáros Lász/óra, Magyarország egyik kiváló előadó­
művészére, versmondojára.
A Mensáros László Nemzetközi Vers- és Prózamondó
Verseny októbertől január végéig zajlott. A versmondók-
nak Mensáros László XX. század című előadóestjének
anyagából és a magyar irodalom müveiből kellett öt
alkotást választaniuk. A jelentkezők örvendetesen magas
száma miatt hét helyszínen: Szegeden, Szombathelyen,
Kaposváron, Debrecenben és a három budapesti elődön­
tőn azonos összetételű zsűri, neves és közismert szak-
emberek hallgatták meg a versenyzőket: Bánffy György
Kossuth-díjas szlnmüvész, a Magyar Versmondásért
Alapítvány kuratóriumának elnöke, Sződy Szilárd, a
Magyar Rádió dramaturgja, Dölle Zsolt előadóművész és
Virág László Radnóti-díjas versrnondó, a verseny főszer­
vezője. Mivel a mezőny igen erősnek bizonyult, ezért
szükség volt egy középdöntőre is, így a legjobb huszon-
három versmondó került a Mensáros László születés-
napján megtartott, január 26-i döntőbe, ahol már Piros
Ildikó és Mácsai Pál színmüvész is zsűrizett.
A döntör a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ren-
dezték meg. A középdöntő után néhányan már jutalom-
játékot vártunk a versmondóktól. A szombati két fordulón
ennek ellenére többen már egy kicsit leeresztettek,
különösen a felnőtt kategória versenyzői közül, azonban
több fiatal kiemelkedő teljesítményt nyújtott.
Az erdélyi Fándly Csaba egy Ady Endre-verssel, Nagy
Dávid pedig Jeszenyin egyik művével teremtett elgondol-
kodtató csendet. Hódi Viktória és Magony Ágnes produk-
ciója közben nem lehetett csend, egy humoros népmesé-
vel, illetve egy Karinthy-prózával nevettették meg a kö-
zönséget, A felnőttek közül kiemelkedett Udud István, aki
egész estén. Ujjai mintha apró ceruzacsonkot szorítottak
volna. A ceruza fáradtan kapott új meg új sorba.
Így írta meg előttünk nagy csendben a »Hetedik eclogác-t.
Újra. Döbbenetes volt. Az utolsó sor után nem mozdult
többet a keze. Belénk fojtotta a tapsot..."
Sándor Iván
egyszerűen és hitelesen közvetítette választott verseit és
Mihályi Jánosné, akinek szívböl jövő szavai már sokszor
felvidították az embereket.
A két fárasztó és nehéz forduló után, szintén a Magyar
Kultúra Alapítvány székházában volt az ünnepi záró-
fogadás. A kétnapos versmondó-találkozó egyik megható
pillanata volt, amikor Mensáros Péter, a színművész fia
- ahogy ő fogalmazott: amatőr kívülállóként - elérzé-
kenyülve köszönte meg a versenyzőknek azt, amit maguk-
ból mutattak. Talán megsejtette: sokunknak a minden-
napokból hiányzó boldogságot nyújtja egy-egy ilyen
összejövetel.
A verseny befejeztével azonban nem csökkent a feszült-
ség, hiszen a helyezések, a díjak sorsa csak másnap, a
Madách Kamara Színházban megtartott gálán dőlt el. A
felnőtt kategóriában Udud Istvánt ítélte legjobbnak a
zsűri, aki először vehette át a Mensáros-díjat. Második lett
Pásztor Mihály, míg Király Erika a harmadik. Az ifjúsági
kategória Mensáros László-díját Fándly Csaba kapta.
A második helyen Hódi Viktória, a harmadikon Magony
Ágnes végzett. A Mensáros László-díjak és az első három
helyezettnek járó magas pénzjutalom mellett sok különdí-
jat: értékes festményeket, kerámiákat, könyv- és CD-cso-
magokat is odaítélhetett a zsűri a nagyszámú támogató
jóvoltából közel másfél millió forint értékben, így senki
sem távozott üres kézzel a versenyről. Az ünnepi gálán
átadták a Mensáros-emlékérmet is, amelyet minden évben
a Mensáros László Alapítvány kuratóriuma ítél oda az arra
legérdemesebb színművésznek. A díjat idén Fül' Anikó
vehette át. A Mácsai Pál által szerkesztett gálarnüsorban a
verseny győztesei mellett az előző évek Mensáros-
emlékérmes színészei, Pápai Erika, Oláh Erika, Ráckevei
Anna, Öze Áron és Dunai Tamás produkcióit hallgathattuk
meg. A színvonalas estét, hangfelvételről, Mensáros
László versmondása zárta.
Úgy gondolom, hogy aki végignézte ezt a mostani ver-
senyt, nemcsak versengést, várakozással teli feszültséget
láthatott a tekintetekben, hanem az egymásra találó bará-
tok, régi ismerősök önfeledt nevetésének is szemtanúja
volt. Ez biztosan megmarad bennünk. A díjak elporiadhat-
nak, de az emberi kapcsolatok emlékei nem. Remélem, két
év múlva, a második Mensáros László Nemzetközi Vers-
és Prózamondó Verseny is legalább ilyen lesz.
Kiss Máté
versmondó 37
 ANGYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA NAPOK

Az Angyalföldi József Attila Müvelődési Központ

2002. április 10-12. között rendezi meg a IX. Angyalföldi József Attila Napokat,
melynek keretében a
költészet napja tiszteletére
ORSZÁGOS PRÓZAMONDÓ VERSENYT
rendez 12-14 éves, valamint a 15-18 éves diákok számára.

Jelentkezési feltételek:
A prózamondó verseny témaköre. Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese című mesegyüjternényéböl szabadon
választott mű előadása. Az előadás időtartama maximum 10 perc lehet.
A jelentkezéskor fel kell tüntetni a versenyző nevét, cím ét, korát, iskolájának nevét, cím ét, valamint azt,
melyik az a mese, amelyet a versenyen elmond, és amelyik az a mese, amelyet akkor mond el,
ha az elődöntőből továbbjut.

Jelentkezési határidő: 2002. március 18.

A verseny elödöntöit április 8-án és 9-én rendezzük, a döntőre 2002. április 10-én kerül sor.
Az ünnepélyes díjkiosztóra 2002. április 12-én 18 órai kezdettel kerül sor a rnüvelődési központ színháztennében.
A jelentkezéseket az alábbi címen vagy telefonszám on fogadjuk:
Angyalföldi József Attila Müvelődési Központ
1131 Budapest, József Attila tér 4.• Gróf Judit / 452-4290

Eredményes felkészülést és sikeres szereplést kíván a rendező intézmény nevében Fenyves Kornél igazgató

fiABORÚ (197/)

38 versmondó
 A Magyar Versmondók Egyesülete, a Veszprémi Városi Művelődési Központ,
a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtára, Kecskemét, a budapesti Kondor Béla Közösségi Ház
2002-ben ismételten megrendezi a .Regösök húrján" Országos Vers- és Prózamondó Versenyét.

Célja:
a 10-14 éves korosztály legjobb versmondóinak találkozója színvonalas verseny keretében.

A verseny feltételei:
A versenyen, korábbi eredményeik alapján a legkiemelkedőbb 10-14 éves vers- és prózamondók vehetnek részt.
A versenyzőknek három, egyenként 5 percnél nem hosszabb verssel vagy prózával kell készülniük,
szabadon választva a teljes magyar irodalom alkotásaiból.
A verseny két kategóriáiának - (10-12 és 13-14 évesek) - legjobbjai, a zsűri döntése alapján, díjazásban részesülnek.

Helyszlnek:
Budapest és Pest megye: 2002. április 21. Kondor Béla Közösségi Ház
1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.
Érdeklődni lehet: Czinczkyné Fejes Mónikánál. Telefon:290-7819

Kecskemét: 2002. április 27.

A Dunán inneni versmondók számára Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Könyvtára, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.
Érdeklődni lehet: Pintér Juliannánál. Telefon: 761505-490

Veszprém: 2002. május 25.

A dunántúli versmondók számára Városi Művelődési Központ, 8200 Veszprém, Dózsa György út. 2.
Érdeklődni lehet: Ferencz Zsuzsannánál. Telefon: 88/425-127

DÖNTŐ
A három területi döntő helyezettjei kapnak meghívást, amelyet Pápán rendezünk, 2002 novemberében
Valamennyi érdeklődő versmondó barátunknak sikeres felkészülést és eredményes szereplést kívánnak a szervezők.

A BALATONSZEMESI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETE,

A BALATONSZEl'vIESI POLGÁRMESTERI HIVATAL "LATINOVITS-EMLÉKMŰ ALAPÍTVÁNYA",
A SOi\'IOGY MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT,
A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE ÉS A
BALATONSZEMESI LATINOVITS ZOLTÁN MŰVELŐDÉSI HÁZ

LATINOVITS ZOLTÁN KÖZÉPISKOLAI ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ-TALÁLKOZÓT

rendez VII. alkalommal, a müvész halálának 26. évfordulója emlékezve.
A versenyt nem hivatásos versmondók számára szervezzük, ahová a középiskolák legjobb versmondóit várjuk.
Feltételek:
A versenyzőknek két verset vagy prózát kell ismerniük a XX-XXI. századi magyar alkotások közül,
A vers vagy próza elmondására 4 perc áll rendelkezésre, melyet kérünk szigorúan betartani!
A zsűri bármelyik verset vagy prózát kérheti a versenyzőtől. A versenyzők és kisérő tanáraik részére péntekre vagy szombatra
szállást, a verseny napjára ebédet biztosítunk. (Kérjük szállásigényeiket jelezzék!)
A verseny időpontja: 2002. június 1., szombat
Helye, mely egyben levélcímünk is: Latinovits Zoltán Művelődési Ház, 8636 Balatonszemes, Szabadság u. I.
DÍJAZÁS: l.díj: 20 OOO, II. díj: 15 OOO, III. díj: 10000 Ft, továbbá a szponzorok és támogatók által felajánlott különdljak.
Nevezési határidő: 2002. május 18.
Ajelentkezésí lapon kérjük, közöljék nevüket, iskolájukat, lakcímüket, telefonszámukat. valamint a versek, prózák szerző it
és címeit levélcímünkre, faxszárnunkra: 841360-282 vagy e-maii címünkre: csmartal@axelero.hu
Telefon és információ:
84/361-027,84/560-009,30/90-240-90 Csonka Mártánál.
Jelentkezésük után részletes forgatókönyvet és programot küldünk címükre.

Ezúton kívánunk a versenyzőknek és a pedagógusoknak sikeres felkészülést és szereplés, hogy a találkozó után is szívesen
gondoljanak vissza vendégszerető községünkre.

Csonka Márta Illés Antal polgármester

a Latinovits Zoltán Művelődésí Ház a .Latinovíts-emlékmű Alapitvány"
igazgatója kuratóriurnának elnöke

versmondó 39
 FELHívÁs
a XVI. Országos Versmondó Táborban való részvételre

A Magyar Versmondók Egyesülete,

a Liga Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei könyvtárával
közösen ebben az évben XVI. alkalommal rendezi meg országos versmondó szaktáborát

A tábor időpontja: 2002. július 15-22.

A táborba olyan, elsősorban középiskolás fiatalokat várunk,

akik elkötelezettséget éreznek az irodalom, ezen belül is a versmondás iránt.
A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondás elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására,
gyakorlására, hangképzésre. beszédtechnikai alapok elsajátítására, a versmondás gyakorlására.
A szakmai munka mellett kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség.

Helyszín: Baja, Petőfi sziget 5. Ifjúsági Tábor (Sugovica-part).

Részvételi díj: 17500 Ft. Elhelyezés: kőépületben, 4-6 ágyas szobákban.
Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora. Jelentkezési határidő: 2002. május IS.
Jelentkezés: LIGA Könyvtár: Pintér Julianna, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.
Információ: 06176/505-491, illetve a fenti címen.

A jelentkezési lapon az alábbi adatok szerepeljenek:

név, születésí hely, idő, pontos lakcím (irányítószám isl) - telefonszám (ha van) - iskola neve, címe
- 18 év alattiak esetében szülői hozzájárulás -, a jelentkező aláírása.
A jelentkezési határidő lejártát követően visszaigazolást küldünk,
amiben részletes programot és a részvételi dij befizetésére szolgáló esekket is mellékelünk.
A részvételi díj csökkenhet, amennyiben egyesületünk támogatást kap a tábor megrendezéséhez.

PEGAZUS (1979)

40 versmondó
 Pilinszky János
Ma lenne 80 éves a költő"
A tragikus tündöklésű költők olyasképp megrázóak, mint Egy nagyon keservesen, hittel-hitetlen kiküzdött Mégis
a világkatasztrófák. Ha természetiek, ha embennívűek. És Érdemesben. Pilinszky nem volt "pesszimista". Általános
ahogy ilyet leírunk, már vissza tudunk térni afféle lapos- borulatban volt ő maga csupa-hegyesszögű fény. A fiatal-
nak rémlő kijelentéshez: a mindenkori magyar költészet ság arcátlan vakmerőségével mertem a legcsodálatosab-
egyik tündöklően tragikus alakja volt a világról testi való- ban teljes körű, színeváltó magyar költő otthonában ezt a
jában most húsz éve eltávozott Pilinszky János. hegyesszögűséget magasztalni. A válasz: "Hát a banánnal
beoltott cseresznyefa?"
Volt kik közül kiemelkednie, volt valóban nagy vonulat,
melyben az egyik csúcs volt. Mindent tudni vélünk róla.
Mindenki csak a magáét tudja róla. Pilinszky János
Világkatasztrófák láttán érzett megrendült tanácstalansá-
Őszi vázlat
gunk támad fel legnagyobb verseinek olvastán. Annak
A hallgatózó kert alól
idején könyvtárakban másoltuk ki folyóiratokból Öt,
a fa az űrbe szimatol,
végre megjelent kötetét olykor valóban sírva olvastuk.
a csend törékeny és üres,
A Harmadnapon volt ez az alapkönyv. A folytatásban
a rét határokat keres.
némelyek csalódtak, mások önigazolásukat látták.
Pilinszky prózája jórészt katolikus fórumokonjelent meg.
Riadtan elszorul szived,
Felfoghatatlan ma még, hogyan kellene ezt - mert kell! -
az út lapulva elsiet,
folytatni. Katolicizmusa nem volt "kánon szerinti", ahogy
a rózsatő is ideges
Evelyn Waughé, Graham Greené, sokaké nem volt az.
mosollyal önmagába les:
Felesleges volna újra fölemlegetni emberi gyötrelmeit - a
történelem botrányát illetően, a mindennapi létezés
távoli, kétes tájakon
elviselésében. Pilinszkyt állítólag jól ismerjük így, rendre.
készülődik a fájdalom.
Ám a nagyon nagy költészet (s nekünk ebben az elmúlt
században - csak a magam nevében szólhatok - legalább
négy elvitathatatlanul nagy költőnk volt) józan gondol-
Pilinszky szelleme mindenféle tiszta típusú képződrnény
kodássai mérve utolérhetetlen. Kosztolányi, Szép Ernő és
volt azonban. Melyek közül kis változatossággal, de
József Attila mellett, ismétlem, nekem Pilinszky az.
legvégső szólással került elő hol épp ez, hol amaz.
Leginkább mégis az a kettősség jellemezte, mely a haj-
Önkívületi pontossággal szólalnak meg verseinek leg-
nali, télsötét borulatban zötyörgö vonat "találkozását" a
megrendítöbb helyei. Pusztulások pontosságával. És
felüljárón az alul elzajongó, koszvadt villamossal.
mégis ott van ezekben a sorokban a kései, utolsó remény,
Egyszerre élte az elszigetelt pályák reménytelenjét, az
a Vigasz. Az élet borzasztó gyönyörűsége. Bár a halálra-
igazi metszéspontok hiányát. Hogy költészet i léte ezt ter-
ítéltség kérlelhetetlen tudata, ténye is.
mészeti katasztrófák höfokán selintézhetetlenségével
tudta bevallani, igen, s hogy az ember ember iránti
Tollpihék az ég helyett, csillagok az üres ólban? A
gonoszságát, az önmagunk iránti reménytelen kegyetlen-
kivégzés megvont kegyelme? Senkiföldje megannyi-
séget is valami örök tavaszi konoksággal tudta mondani,
szor, s itt bolyongunk. Itt térünk haza a semmire, itt
felpanaszolni, elvonyítani: fő műveinek méltó, érdemi
törekszünk - vagy engedjük el magunkat, állandóan
lefordíthatatlansága ellenére is a világirodalom legna-
tanácstalan, mégis-megmaradássá torzuló szabadesésbe.
gyobbjai közt áll.
Itt faljuk a fogolytábor szennyhalmán a nyers takar-
mányt, és fejünkben rommá tört filozófiai tételek vár-
nak feltámadásra. Feltámadásra egy arra nem érdemes
világban.
Tandori Dezső

• Megjelent a Népszabadság 2001. november 24-j számában

versmondó 41
 In memoriam Z. Szabó László
Tíz éve, 1992-ben fájdalmas hirtelenséggel költözött el
közülünk Z. Szabo László. A Győrben élő és alkotó
Kazinczy- és Radnóti-díjas tanár, irodalm ál; szlnházi dra-
maturg, nyelvmzívelő, irodalmi hagyományápoló, kultúra-
teremtő tevékenysége Győr városában és Győr-Moson­
Sopron megyében, sőt, országosan is ismert, elismert.
A 60-as, 70-es évek országos hlrnevű Győri Ifjúsági
Irodalmi Szlnpad dramaturgja volt, a Kazinczy Anyanyelvi
és Szépkiejtési Verseny életre hivoja, a Radnóti Miklós
Emlékbizottság első titkáraként a Koltészeti Biennále és a
Radnóti Miklós Országos Felnőtt Amatőr Vers- és Próza-
mondá Verseny létrehozója. Tanítványaiból alakult elő­
adáművész stúdióval járta a megye, a határon túli terü-
letek - elsősorban szülőföldje, Csallóköz - településeinek
iskoláit, míívelődési intézményeit, irodalmi míísorokkal
népszerűsitette a magyar irodalmat, a kortárs költészetet.
Halála előtti utolsó fellépése a pozsonyi Magyar
Tannyelvű Gimnáziumban volt. A műsor után elbúcsúzott
tőlünk, sokáig halogatott szlvműtétére készült. Bizakodott,
a műtét utáni terveit sorolta. De a kórházból már nem tért
vissza kozénk.
Halálának 10. évfordulóján sokrétű, értékteremtő mun-
kásságára az általa oly nagyon tisztelt és szeretett Kormos
István egyik versének elemző tanulmányával emlékezünk
Z. Szabó Lászlóra. A tanulmánya Budapest XX Kerület
Tanácsa és a Győr-Sopron Megyei Tanács közös kiadásá-
ban napvilágot látott Versmondók Könyve 1975 clmű
kötetben jelent meg.
(Németh András)
Kormos István
Október
Gyors madár-Niagara zúdul
ötven évemre jröcskölve, csurdig
a vérzá-fiivii-rét zöldfiittyögéssel:
rigók, esizek hullámlanak, pirók
csirreg egy galagonya-kottaágon.
havat futtatnak északi egekre
a barázdabillegető-bakák.
szelet szurkál szarvára hajahéjjal
két Ázsiát-vonszoló kis ökör,
nem tél ez, mondják, év oktábere,
valamint életem októbere:
baktattam a királydinnyés homok
kéksárga lepedőjénfölsziszegve,
támasztva vállam Szent Lajos-sziget
öregfalának, szekérutakat
hömpölygetett időm Miasszonyunk
Katedrálisa fölött, déli tengert
Mecsér és Miklós és Lébény között,
ahová visszamenni volna jó:
szoknyák úszkáltak afellegtelen
mennynekfesziilve: tejszagot lobognak,
pendely-sirályhad keringel, cipő-
erdő suttogja fiilembe: Fiú,
lemesterkedtél minket lánybokákról.
42 versmondó
Orromba csap az égőfű szaga,
október ez, az év oktábere,
valamint életem októbere:
nem fájna, ha egy nagy csontkalapács
a halántékomra csordítene,
de utánam, uraim, mi marad?
mert tenyerem csak semmivel tele,
árkok szikráznak benne karcos an,
és kihűlt szerelmek lehellete:
látsz régóta, szegények Istene,
pecsétednek szivemen a helye,
tudtam s tudom, milyen lámpa ragyog
utamra, bár a nap is fekete,
serceg és pattog kanócélete:
már nem birizgál semmilyen titok,
én kezdettől magamra számítok.
Már a Szegény Yorick címü kötet verseiben észrevehető
volt a Kormos-vers továbbépülése: kialakult sajátos vilá-
ga. Valójában teljesítette a legfőbb költői követelményt:
eszerint legyen a költő egyszerre nemzeti és nemzetközi,
Kormos esetében ez azt jelentette, hogy hordozza egy-
szerre az európai - és benne a magyar- kultúrörökségetés
képviselje a progresszivitást.
Ha sorra vennénk fontosabb verseit, a vizsgálat ezt
derítené ki, mint ahogyan az Október címü vers elemzése
is ezt bizonyítja.
Az Október címü vers emberi-költöi számvetetés, egy
ember büszke visszatekintése, elmúlt életének szám-
bavétele és végsö summázara. Az emberi személyiségnek,
élettel, korral, környezettel vívott harcának végiggondo-
lása, emberségének, hitének, vállalt feladatának s egyedül-
valóságának hirdetése. Annak a gondolatnak tapasztalati
úton történt felismerése, hogy az élet bizonyos sza-
kaszában "már nem birizgál semmilyen titok...". Az
emberség büszke önérzete sugárzik a zárósorból is: "én
kezdettöl magamra számítok". Nem szenvelgö, önmagát
sajnáló visszapillantás ez. Sőt! A költő Kormos a létezés,
az emberi sors poklát és mennyét megjárva éppen az álta-
la vállalt út igazába vetett hitével büszke életére, a vállalt
és eddig végigvitt harcokra: büszke, hogy mindeddig
tisztán megőrizte önvilágát, emberségét.
A vers kétsoros intonációjával a személyes létre irányítja
a figyelmet:
"Gyors madár-Niagara zúdul/ötven évemre fröcskö-
lődve... "
A furcsának ható, ám Kormosnál megszokott merész és
ravasz szókapcsolás, a "madár-Niagara" egyrészt a
múltidézés lehetöségét teremti meg, másrészt jelzi azt,
hogy a költő nem pontos életrajzot akar adni, hanem
miként a Niagara vízesés egymáson átbukó, egymást el-
sodró, szétzúzó, cseppekre porlasztó víztömege lezúdul,
úgy sorjáznak. villannak, buknak föl és le az emlékezet
rengetegéből a képek, az emlékek, egymást sodorva,
elfedve, szétporlasztva, töredékekre bontva, tovasodorva.
Azt is szuggerálja, hogy a víz,az örök-ősi elem - többször
vallott erről versben és próza-versben - a forrástól indul,
növekszik, zuhog, tör a célja felé, a végső beteljesülésig.
A múlt idézése - a nyitósorokban felmutatott metafora
hatására- kilencsoros átvezető szakaszt teremt a versben,
ahol az általánosan emlegetett "madár"-metafora a gyer-
mekkor szép emlékeit idézi rigók, csízek, pirók, barázda-
billegetök éneklő alakjában, erre utal a "galagonya-kot-
taág" szókapcsolata is, ugyanakkor megőrzi a metafora
másik felét is, a víz asszociatív hatását jelző Niagara-kép
továbbfejlesztésében a "csurdig" Ca csordultig össze-
vonása)határozószóban, a .Jiullámlanak", később a "höm-
pölygetett", az "úszkálnak" igékben.
A költemény középső része Ca 12. sortól a 24.-ig) a ter-
mészet: a víz, a madarak az erdők világától az eszmélés
világáig vezet, itt az ember formálta-teremtette táj a gyer-
mekkor örömét és a felnőtté érés idilli képét villantja fel,
látszólag szertelenül, valójában azonban éppen azt
bizonyítva, hogy e két, korban egymástól távol eső élet-
szakasz ugyanannak a célnak szolgálatában telt el: felis-
merni az igazságot, a törvényt, aminek a "pecsétjét", a
szegénységszolgálatátszívén viselte, viseli s viselni fogja.
VADLÓ (/970-es évek)
Így kerül a versben egymás mellé a "madár", a
sokértelműség mellett a dal értelrnezőjeként, a "víz", a
törvény hordozójaként s az ember céljának, nagyra törő,
de megvalósítható céljának a példázataként, az "erdő", a
"sziget", "Mecsér, Miklós és Lébény", a gyermekkor
Kormos költészetében gyakran visszatérő három ismert
falujának neve, a világ igazi felfedezésének a szín-
helyeként: és nem véletlen, mert erre Lébény híres temp-
loma kényszeríti, Párizs, az emberré érés álom-városa, a
Notre-Dame, Szent Lajos-szigete, az emberek, a szerel-
mek, a gondtalanság, a költészet, az ifjúság, az örömök
világa, szárnyaló, vibráló "sirály-repülései"-ként. Mindez
összeolvadtan. együttesen, egy modern, dinamikus fest-
ményként.
Ám érzi a költő: hiába őrzi elevenen az emberi tudat az
emlékeket, mindez tovaszálIt.
" ...október ez, az év oktábere" - figyelmeztet a haldokló
táj, és fel kell ismerni, hogy az életben is változás
következik: ez "életem oktábere" - vallja be fájdal-
masan.
Így jut el a vers befejező részében Ca 25.
sortól a 40, sorig) a magára maradt ember
önvizsgálatához. Most már minden az
elmúlásra emlékezteti, az égő fű szaga
döbbenti rá: oda a vidámság, a dévaj,
csapkodó öröm. Számba kell venni min-
den eddig végzett tettet, elkészíteni az
embert megnyugtató számvetést: maradt-
e még, amit nem fedezett fel önmaga
számára a világból, s kívánesi rá? És a
válasza? Az ember büszke, önnyugtató
válasza:
"már nem birizgál senimilyen titok,
én kezdettől magamra számítok. "
Az egymásra épülő valóság-elemek meta-
forikus megjelenése, ezek funkcionális
szerepe nyilvánvaló. Itt elsősorban a
madár-, az állat-, a víz- és erdő-motívum­
ra gondolunk. Közülük a dal értelmét
hirdető madarak feltűnésén kívül a nép ősi
művészetének hirdetését és vállalását su-
galló "két Ázsiát-vonszoJó kisökör" sort
kell kiemelni: az ősi költészethez egyre
szenvedélyesebben ragaszkodó Kormos a
művészet megújulását, megifjulását ettől
várja, annak költői képeként, a népinesék
ízeit éreztetve jelenik meg a versben.
Külön tanulmányt érdemelne a színek
vizsgálata. Az emlékezés és a valóság
találkozásakor ezek a búcsúzás vagy a
halál színei: a vérző-füvü-rét a vörösét,
a havat futtató barázdabillegető-bakák a
fehéret villantják fel. A múlt felidézé-
sekor azután vált ez a színvilág: megje-
lenik az örömet hirdető sárga, a kék, a
"déli tenger" buja, harsogó, meghatáro-
zatlan kavargása. Majd visszatérvén a
magány, a halál birodalmába, a fekete lesz
hangsúlyossá, az "égő fű", a "fekete nap",
a "kanóc-élet" füstös komorsága.
Z. Szabó László
versmondó 43

Elkésett üzenet
egy kettétört élet margójára
..én még tartozom egy dallal,
niellyel rád emlékezem,
ez is olyan, mint a többi:
nem változtat semmin sem ... ..
(Presser Gábor)
Szia, Éva Néni!
Levelet kell írnom Neked, mert elment egy pótolhatatlan
barátom, s ezt Neked akarom kiordítani magamból. EI-
mondanám az írás helyett, de nem megy. A hiba a készü-
lék túlsó felén van. Nem vagy ott.
Engedd meg, hogy meséljek Neked egy emberről, akivel
még hatéves koromban találkeztam. Kisfiúként részt vet-
tem egy szavalóversenyen, ahol egy mély hangú, sokak
által tisztelt, alacsony, köpcös néni értékelt a zsűri
nevében. Mindez Nyíregyházán történt. Nem ismertem,
csak azt láttam, hogy mindenki tiszteli. Éreztem, ez az
ember tud valami olyat, amit csak mesterek tudnak. És
mesterekkel a szüleimen kívül akkor még nemigen talál-
koztam.
Te voltál az, Éva Néni.
Szabó Éva
Ha a nyár ujjhegyére vett
Gyermekkoromban csillag voltam
szénaillat az esti réteken
ha a töltésen elaludtam
vigyázott rám a lombos végtelen
hétpettyes álmaim kigyúltak
ha a nyár ujjhegyére vett
és csápoló csöpp ösztönökkel
lengtem avalóságfelett -
Számtalan alkalommal találkoztunk ezután, főként a
szabolcsi székhelyen. Zel k Zoltánné Sinka Erzsébettel
versek társaságában időztünk, Te jó csomó interjút ké-
szítettél, fáradhatatlanul énekeltetted a Nyitnikéket,
csináltál Kölyökrádiót a kicsiknek. Hozzád nem érkezett
el a rendszerváltás, hiszen a kultúra, az emberség-em-
beriesség, az irodalom, a gyerekek változatlanok: örök-
életűek és muszáj szeretni öket; az emberek továbbra is
társas lények, igénylik a beszédet, mert az egyre halkabb,
gyérebb és személytelenebb.
Egyszer fájdalommal, de a világ legtermészetesebb dolga-
ként közölted, hogy az a két rádiós kolIégád, akivel foly-
ton együtt dolgoztatok a gyermekmüsorokban, már elha-
gyott bennünket. A rák tehát olykor kitartónak bizonyult,
az élet mégsem vesztett, Te folytattad három ember helyett
is a munkát.
44 versmondó
Csodáltalak, de igazán sohasem értettem célodat, s a nem-
értés ténye is csak most világosodott meg előttem.
Másoktól tudom, hogy írónak készültél. Rádiós lettél, s
csupán sejteni vélem, hogy célod egy volt: maradandót
alkotni, kétféleképpen - az emberek lelkében, és az
emberiség tudatában. Mindkettőhöz kiválóan értettél.
Rádiós voltál, látszólag: valójában értő, gondolkodó -
racionális és egyúttal mélyen érző, a mögötteset kereső
író-költő-filozófus-pszichológus, és persze pedagógus.
1995-ben kaptam dedikált köteted - "Szög és kereszt",
amelynek hátlapjára a következőket írtad:
..Nincs illúzióm: nem született költő, sem életmű ezzel a
kötettel. Csupán néhány kerekre sikeredett pillanatot
gyítjtöttem egybe, amelyben megfészkelt a vers.
Fölösleges azon tűnádni, én ijedtem-e meg, amikor érezni
kezdtem a szárnyaimat a vállam on, vagy mások nem
voltak kíváncsiak arra, mit rejtegetek a kabátom alatt.
Mint ahogy az is mindegy ma már, a szél volt-e túl erős,
vagy az én szárnyam erőtlen. Kaptam valamit anyámtól
és apámtól, hódmezővásárhelyi gyerekkorom tól: szóba
álltak velem a világ dolgai. Ez már csak képben volt
kimondható. A kereszt sem golgotai, de a szög fáj. A vers
volt a kegyelem... "
Megtanultam a kötetből néhány verset. Tudtam, mit
jelentenek, értékeltem is őket, mégis most érzem igazán.
Most kiabálnak rám. Féltettél engem: kértél, ne enged-
jem kiszökni az életemből a verseket. Féltetted a szár-
nyaimat. Ezt megírtad nekem, de valójában soha nem
beszéltünk róla. És ez a nem beszélgetés, ez az elhallga-
tott érzés, válasz, mindegy, hogy nevezzük, komoly ürt
teremtett bennünk. Legutóbb, azazhogy, utolsó találko-
zásunkkor, július l-l-én Budapesten a Batthyány téren
bemutattál egy másik barátodnak, akinek azzal dicse-
kedtél, hogy én a kultúra szolgálatában állok, és hogy jól
védelmezem azt. Én bambán, kissé nagyképűen rnoso-
lyogtam, a szüleim büszkén beszéltek Veled néhány szót,
örültek annak az embernek, aki engem élethivatásomat
illetően, velük karöltve, jó útra terelt, de én éreztem a
hiányt, a beszélgetni akarást, mégsem szóltam ... Vala-
miért nem szóltam, én hülye. Pedig hidd el, készültem rá,
azt akartam, üljünk le úgy, mint akkor az egyszer, azon a
felejthetetlen napon a Százados utcában - két éve, az
édesanyád és a férjed halála után - csak ketten. Akartam.
Akarom!
A világ egyik legtürelmesebb embere voltál, mégis nyug-
hatatlan: mindig siettél. Megértem, én is ilyen vagyok,
nem tűröm az elvesztegetett időt. Szüleidet indultál meg-
látogatni Mindenszentekkor. Útban Hódmezővásárhely
felé előzni akartál, s ez most nem sikerült. Egyszer az élet-
ben valami nagyon nem sikerült... Remélem, megér-
keztél, s az a másik találkozás, a szüleiddel, az létrejött...
Nézem azóta a házak díszítését, a kihalt pesti utcákat,
látom magam előtt a Rádió Pagodáját, a kávéautomatát, a
Hozzád nött cigarettádat, és hallom a rekedtes, férfias
hangodat, amiből áradt a nyugodt bölcsesség... s azon
tűnödöm: ez mind hová lett? Hatvankilenc évnyi tudás, ez
a mérhetetlen érzelem, akarat, műveltség egyetlen rosszul
Szabó Éva
beteljesült másodperc alatt hová tűnhet? Nem tűnhet el
nyomtalanul! Változatok
Valójában megszokhatatlan a hiányod, mert az élet, az Élet
Kamaszkoromban:
része lettél. Kitörölhetetlen emlék vagy egy megbocsát-
a testem nem szerettem
hatatlan OOn miatt, miközben nem merem a rádióra
csavarni a hifitorony gombját, mert félek az üres csöndtől csak árnyékom kerestem
(holott akaratlanul is Téged hallak minden föl nem tett
kérdésem után). Te is egy MTI-hir lettél, mint az összes Ma csak árnyékom látom
nagy ember. a testem nem találom

Én meg csak gyűjtöm, és figyelem tovább az újságokat, az Halottkoromban:

idő pedig megy tovább, kérdéseid, verseid, aforizmáid az a testem lesz árnyékom
előkészített úton egyedüllépdesnek tovább, hogy újra és árnyékom lesz a testem
újra megtalálják a kívánesi szempárokat, a hallgatózó
flileket a lélek és az irodalom birodalmában. Ott, ahol már
EGYBEESTEM
vannak ulak...

Tényleg, Éva Néni!

"Egy ponton
ahol megfordul az űt Profán miatyánk 1960-han
a kanyarban mindig eltűnik valaki...
Megfigyelted már Add uram
milyen magányosak
hogy ne kelljen minden reggel
a szétszórt lábnyomok
megvirradni a te neveddel
a tegnapi nap mentén
s a mindennapi békességet
és az elejtett mozdulatok
gazdátlan tárgyak kínokkal kiérdemelni
távolodó arcok és kopott kancsal szentjeid
a szemmezón? " előtt motyogva térdepeini
és ne legyen a szerelem vétek
Én nem merek odanézni. Inkább hallgatok, hallgatlak, az álmokat ne sújtsa átok
ahogy eddig. az igaz adjon üdvösséget
és én már mindent megbocsátok
Búcsúzik Tőled örök hittel uram
Kárász Eszter és Lutter Imre én nem félem a gonoszt
de ne vígy engem kísértésbe
bocsásd meg kamasz vétkeim
én megfizettem érte
*** uram
én nem hiszem az ég csodáit
Szabó Éva 200 I. október 29-én, autó- bizonyosságot nem adott a föld
balesetben hunyt el. 1965 óta volt a add
Magyar Rádió szerkesztő-riportere, dra- hogy ne kelljen leborulnom
maturgia. Évtizedekig készített gyermek- még nagyságod előtt
müsorokat, egyebek között a Nyitnikék, a s esküdnöm sem
Diákfélóra és az Iskolarádió adása fűződik a bárány öt sebére
a nevéhez. Évekig munkatársa volt a uram
Vendég a háznál müsorának. Nyugdíjas-
már régen csak kételkedem
éveiben a Petőfi rádió éjszakai rnűsorait
legyen tied a hatalom
szerkesztette és vezette. Több könyve és
dicsőség
lemeze jelent meg, ezek egyike a több mint
negyven év verseit tartalmazó, 1994-ben a s engem
Penci! Kiadó gondozásában napvilágot őrizzen meg a végtelen -

látott Szög és kereszt. I995-ben Aranytollal

tüntették ki. 69 éves volt.

versmondó 45
 BÚCSÚLEVÉL BÁLINT ÚRHOZ
amelyben Myco ola, az" ősbarát" Csikász István nekro/ógja megírására kényszerül
Hahílííző ragyogásbau.
Csupaszon a kékülő ég alatt.
(n. p. m.: Évelő)
( )
.Nincs már hova lennem, kegyelmes istenem,
Mert körülvett ellgem szömyíí veszedelem
Segedelmem lég)' mellettem, ne hagyj megszégyenednetn!"
(Balassi Bálint: Egy könyörgés)
( )
"Jákob létrdján kapaszkotlom
beletekintek ön11lélységeimbe:
tükör a fény alatt, aföldfölött
elhamvadt tííz, amit látsz:
az alvilágball készül el
megmaradt IWI111lllk: a rajz a váz
Gábriel arkangyal szárnyain szállva
Elrugaszkodom: toll- szirmok - plhék
Lebegnek emelnek s felszlppantanak
A testtelen súlytalanságba
Kimerevített önmagunk vagyunk"
(Csikász István: Freskófestő)
A "Miért legyek tisztességes, / kiterítenek úgy is. / Miért
Ile legyek tisztességes, / klteritenek úgy is. " József Attila-i
jóslata, rémálma: rajtad is erőt vett, mint shakes-
peareádákból száműzött, agyondohányzott lelkű királyfin.
Ahogy már jó előre érezted a nyolcvanas, a kilencvenes
évek lázas tennivágyásában, színházcsinálásában, első
találkozásaink alkalmával is, arról beszéltél szívszoron-
gatón: jelei mutatkoznak annak, hogy felborult sejtjeid
köztársasága. "Lassan ezernyolcszázkilencvenedek" -
Írtad a Van Gogh-monológban, a Bálint úrhoz intézett
Tizenötödik levélben, akkor még a teljes gyógyulás, a
visszasejtesedés reményében, amelynek, tudtad, hogy
életre szóló ára van, mert
"N/inden tabletta nyomorult
Kesertlek s ráznak a gyágyszerek
Legnehezebb a kiifön út
Senki se szál: ez néma táj
Csak akavicsok csengenek. "
(Csikász István)
Miközben különutas élet-halál harcodat vívtad, elleneid,
mint mindig, s azóta is önbecsapósdit és szembeköpősdit
játszva mondták, mondogatták szinte sajnálkozón: nem
evilági vagy, sokkal inkább XIX. századi patetikus lélek,
az vagy, akinek "túlírt" minden szava, mondata; akinek
nagy ívűen barokkosak, teátrálisak a mozdulatai, túlára-
dóak a gesztusai.
46 versmondó
Hát persze, mert ök még csak nem is érezték, s talán
sohasem adatik meg nekik az a kegyelem, hogy megérez-
zék Ady Bandi gondolatának mulandósággal feleselő
lényegét:
Gesztusaink élnek, mig meg nem halunk,
séletűnknek csak nézői a maiak...
Nem adhattál mást, mi lényeged, így szól a madáchi
parancsolat, létünk karátszáma. Ez volt a Te hitvallásod is.
Könyörtelenül azzá lenni, amiért életre "tévedtél", amire
születtél. Ezért nem is lehetett az másként, mint ahogy
igazságkereső körlétjaidon palócföldi Savonarolaként
könyörtelenüJ, s mégis átlelkesítőn, "reformkori hevület-
tel", olykor ..több tonnás szivveréssel" hirdetted az igét,
vélt és valós igazságaid.
Kettőnk távoli, s emlékeimben mégis oly közelinek tűnő
kapcsolatára is átvirágzott ez a "zavarba" ejtően súlyos
érzés, amit tisztán és egyöntetűen 1999 márciusában,
Levelek Bálint Úrhoz című verseskönyved dedikációja
hatására éreztem meg először igazán, jóllehet kétkedőn.
Ajánlásod olvasata ugyanis így hangzik:
"Németh Péter Mlkola
Ösbarátnak,
szilltén politüsziorikus
illetőnek,
eszmetársi gyönyörrel. "
(Csikász István)
Eszmerengön, amikor ezt írtad, Az ember tragédiája rész-
leteit mutattátok be - az egykori váci kisdiákról: Madách
Imréről elnevezett művelődési központ befogadó szín-
házában; a hely szelleme, mint mindig, itt is kötelezett -
társulatod, a VARJETAS PÓDIUM SZÍNHÁZ tagjaival,
igazán magasztos hangvételben.
Ajánló soraid érzelemtől átfűtött, túlzó ihletettsége, min-
den bizonnyal, ezzel volt magyarázható.
Egy évvel később, nem igazán tudtam mire vélni a dolgot,
mikor is Expanziónk, a váci kortárs művészeti fesztivá-
lunk Abdérábél-: Abtlerába piros kis vicinálison érkező
kompániáját az állomáson egy pisztonos előjátékára ver-
selve fogadtad, avantgárd ötlet volt ez a javából, meg az is,
hogy ajándékba, ismét egy Levelek Bálint úrhoz kötetet
adtál, biztos, ami biztos, újra dedikálva: Expanzív szeretet-
tel MikoIának.
Utolsó találkozásunk sem volt kevésbé ihletett, akkor, az
1849. április l-i győztes váci csata 152. évfordulóján a
honvédemlékmünél, melyet egykoron Degré Alajos épít-
tetett, a" csontokon ál/va" a '48-asok, a dárda élű fűszálak
fegyvemökei forradalmi emlékét vigyázva, verseinkkel
feleselő, csontvelőnkig hatoló szélben hirdettük együtt az
"igét":
 Pecsétes verssel szánkon
legendák nyomában jártunk
/ ... ../
Én azt mondtam: Pogány hitemből testálok rátok /
Fekete szárnyakon fehér gondolatot
Meg azt is, hogy Szeremi indultam
azóta úton vagyok...
(n. p. 01.)
Te azt mondtad. Mit mondtad!? Óceán mélységű érces
baritonoddal az idő kőszirtjeivel feleselőn az égre kiál-
tottad:
"Petőfi nevében szátok hozzátok!
Se gondoljátok, hogy nem létezem.
Tudjátok ti a szavaimat, a verseket,
akkor is ha nem vagyok jelen,
százötvenkét éve már.
Hiába minden, mert mégis, nekem
Mindenklhez szálni kell.
Nem vagyok sehol, és mindlg, mlndenhol létezem;
lélekben, siivbeu, asszonyban, férflben;
h étk ömapokban, fájdalomban,
Hazámban is, meg idegenben;
szerelemben. dalban, ünnepen.
NEM BANT ENGEM "Az egy gondolat... "
mert ott vagyok, minden gondolatban
/. ...... ./
A lázadás vagyok, aki nem tííri meg a zsarnokott
/. ......../
A lázadásban, az igazság vagyok!
Az én jelen emből a jövőbe kiáltok, mely nektek jelen,
Hiába vagyok én a múlt:
Nem Himnuszt akartam zokognl,
Véres indulá az én "Nemzeti dalom".
Hozzátok beszélek a mindenkori lét magyar nyelvén,
mert szétágaztam, mint gyökér a föld alatt,
titokban felü töm friss Iiajtdsalmat,
mert minden márciusban tavasz van:
s együtt vagyunk a márciusokban
/. ./
Szilletésem és hokilom óta, akárhány éves lehetek,
mégis itt kell lennem egyfolytában ve/etek
/. ........ ./
Az én itutulatom a leghatalmasabb:
MEGMO.\'DTAM! ITT NEM LEHET, SENKI RAB!"
(Csikász István)
Kötelezvényként írtad le ezt, de nemcsak ezt, hanem azt is,
hogy az, aki az IPOLY-TÁJI HAZÁBAN, "Görbe-
országban", Palóciában, szükebb pátriádban B.gyarmaton
tollforgatásra adja a fejét, annak a valakinek az elődökhöz
méltón lehet s szabad csak tennie a dolgát, mert ; híres
elődök munkálták meg" ittlétét, az "északi géniusz"
jövőképét, amelybe beleszületett. Sorsunk kegyelméből
szellem-testvéreink, elöljáróink a Balassák, a Madáchok, a
Mikszáthok, a Komjáthyk lettek.
Innen kürtölte világgá: - "Mi lehet szebb dolog az
végeknél" - a Mi Balassi Bálintunk a végek dicséretét, itt
táncoIta a palotást Madách Imrénk Fráter Erzsikével, itt
lett gyakornok úr Mikszáth Kálmánunk. a "hiszékeny
ateista ". s itt élt" a Homályból jövet a spiritiszta kába,
eszmék narkomániása'' Komjáthy Jenő tanár úr: a ver-
seiből is kisemmizett, s ugyanitt lakott a végtelenség
vonatzakatolásában felcseperedő, tücsökbűvölő. az Ipoly
menti füzesekröl, s a Civitas Fortissimáról = a Legbát-
rabb városról, mint tiindérkerti édenről álmodó, Szabá
Lőrinc.
Hol is lakott!? Ugye, mindannyian jól tudjuk, tisztelt gyá-
szoló tömeg, hogya ... ? Hát persze, a Templom utca 10-
ben.
" Jöjj hát Ve/em, - a halálba is! -mert nézd: »Itt az idő. ..«
/ Itt mlndig az van! / A most, vagy SO/Ill."
De ml a SO/lU, mi a ha/ál? Ki mondja meg nekünk, a har-
madik évezred küszöbén, a szeptember Il-i New York-i
borzalmak láttán, hallatán, ebben akivagyi amerikani-
zálódásban, a "szeretet tériszonyában", fogyó életünk
növekvő lázában, a gyászban hitfogyatkozáskor, Nekünk,
az árvaságra jutottaknak, szeretteidnek, feleségednek,
gyermekeidnek, unokáidnak, szellemtestvéreidnek, tanít-
ványaidnak, testi-lelki jó barátaidnak, sors- és bajtársaid-
nak, az időtlenségben veled korcsmázgató felföldi
gyönyörűeknek, az ismeretlen ismerősöknek, távoli
tisztelőidnek, s azoknak, akik sohasem szerettek, mert
meg nem értettek - hogy mi az igazság.
" Talán a halá/ az ősi lényeg ép,
A tiszta forrás, a valódi lét ?"
"Halál az élet s élet a halál?"
Komjátlty Jenő, a .fekete-szivű drága" költői kérdéseit
idézve, egy pillanatra talán megvilágosodunk.
Mi, akik utolsó felföldi utadra elkísértünk, már sejt-
jeinkben tudjuk, hogy csakis ebben az isteni transzcendens
reményben volt jogod meghalni, s van jogod tovább élni
is, Mibennünk.
Mert bárhogy is szeretnénk, a könyörtelen valóság, az az,
hogy Mi haltunk meg Tebenned, Mi a túlélők.
S életünk végzetes ellentmondásossága éppen ez, hogy
gyermek-emlékezetünkben Önnönmagunkat felejtenénk
el, ha téged elfelejtenénk.
Csik ász Pista! Drága jó testvérünk a művészi utópiák-
ban, költőtársunk a bajvívásban. festő kománk az ecset-
sanyargatásban; színi-rendezö és tanár kollégánk a
pedagógiában, a felnövekvő nemzedékek szeretetében,
szolgálatában; kedves "polihisztoriklIs illetőségz1 ős­
barátunk": legyen meg a Te akaratod, miként a földi-
ekben: a kilakoltatott fejekben, és a kilakoltatott lel-
kekben volt; azonképpen az égiekben, a kozmikus
egészben is ...
versmondó 47

Mi Atyánk Isten, aki nem velünk,
aki nem velem, - - -s úgylehet
a mennyekben is ellenünkre vagy!?
- Ma ne legyen meg a Te akaratod;
de szenteltessék meg a neved,
és szálljon alá a Te arcod országa;
s jöjjön el végre jóságod ígérete,
mlképpen a fOIdiekben,
azonképpen az égiekben is.
Mindennupi kenyerünket add meg nekünk,'
és bocsásd meg a ml f é I e I tn e i n k e t,
miképpen Mi is megbocsátunk az ellenünk jövőknek,
és ne vígy tuinket a rosszba, kárhozatra,
Csikász István
T7"
y oroslnar
.. tyval....,
én is .mindent meggondoltam, rnegfontoltam"
de elönt az ellentmondó gyászos indulat
és nem siratnám meg koronás királyomat
s ál-köztársasági elnököt:
hiába mondogat
édes fiamnak
s szór a szemembe
elhasznált közrnondásokat:
kocsma előtti vén paraszt -
vagy közhely-bölcsességeket
mint kitüntetéseket
rám akaszt-
nem siratnék most senki mást
őrült hatalom-mániást
s hintós hercegnőt hisztériásan
vagy népet nemzetgyászoló
írogató grófot se kéremalássan
s nem siratnám a szegény lengyel pápát
ki már a józan ész mögötti tájra hátrált
se Nobel-Oscar-Golden Globe díjazottakat
Csikász István
Madách-díjas
1933. június 13-án született a Zala megyei Kehida község-
ben.
Keszthelyen érettségizett 1952-ben, majd az Iparművé­
szeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, ahol kiváló
mesterek, Borsos Miklós, Vén Emil és Domanovszky
Endre ismertetik meg a szakma rejtelmeivel a müvészetek
iránt már akkor fogékony fiatalembert. A' képzőművé­
szetek során a művészeti ágak mind szélesebb körének
megismerésére törekszik.
48 versmondó
de őrizz meg a jóra, igazra,'
és ne l;'ezess minket a s e m m i b e,
de szabadíts át a m i n d e n s é g b e !
- Per omnia, saecula saeculorum:
ill aeternum. Ámen!
(mycoolas): AZ ÚR IMÁJA 2001. szeptember ll-én)
(Németh Péter Mikola)
(Elhangzott a temetés napján, zuhogó esőben: Balassa-
gyarmaton, 2001. szeptember 17-én, hétfőn a 15. órát
követő időtlenségben. Megjelent a Palócföld XLVII.
évfolyama, 200 l. 6. számában, novemberben.)
keserű vagyok: ne kérdezd tőle: mit-miért
versekben siratgatom a miénket: Moliére-t
aki végül is mindent tudott amit lehetett
ha elfogyott is már a levegő: beszédhez végső lehelet
s öregen: méltóan Tudós szerepre
utolsó oktatásban a létet befejezve
búcsúzik s rette amit kell tennie:
.. Erős az isten! !Így ke!! lennie,
És:: és erő, vagy inkább még erő:
Erő az ész is, mert uralkodik,
S mi az? természet, most felelj, ha tudsz.
.\!unkáit értem, nem tudom magát. "
...-l lélek! ami emberré teszen,
.-l::t mondom annak, s még nem ösmerem.
Én én vagyok, s mi ez? nem tudhatom.
Oh, miért a:: észnek nin cs fogó keze,
I agy miért a lélek meg nem foghatá?"
".-lz, ami van, lesz túl az életen!
Hinném, de késő: álmom elröpült, "
a színpadról lejött és kiterítve
színjáték nélkül végső álmába merült.
költő, előadóművész
A képzőművészetek mellett a Básti Lajos vezette szim
magániskola hallgatójaként hangképzést, versmondást és
színi mesterséget tanul, s ezzel egy időben Ascher Oszkár
színházi társulatához, mint segédszínész szerződik.
Múzeumi restaurátori végzettséget szerezve a Palóc
Múzeum munkatársa lett 1958-ban. Ettől a naptól
kezdve élete összeforrott a város életével. Bekap-
csolódott Balassagyarmat és Nógrád megye kulturális
életébe, s azonnal a sok évtizedes hagyományokkal ren-
delkezö amatőr színjátszás megújításába fog. Több
lelkes társával együtt megalakítják a Madách Imre
Irodalmi Színpadot, létrehozza a középiskolásokból álló Csikász István
Szabó Lőrinc Irodalmi Színpadot, Pitypang elnevezéssel
gyermekszínházat is működtet, majd nem sokkal később
a volt tanítványok kezdeményezésére létrehozza az EX
LIBRIS együttest.

A szlnmüvészeti főiskolán "A" kategóriás rendezői

működési engedélyt szerez, s ekkortól az általa vezetett
amatőr színjátszó csoportban mint rendező és rnűvészeti
vezető tevékenykedik. Emlékezetes előadások, elisme-
rések, szakmai díjak fémjelzi ezt az időszakot.

1974 júniusától megbízták a Családi Ünnepeket Rendező

Iroda vezetésével. A város összes politikai, hazafias és
nemzeti ünnepeinek az állandó rendezője, szervezője és
közrernűködője. Balassagyarmaton szinte nincs család,
kikkel CsikászIstván valamilyen családi esemény miatt ne
került volna kapcsolatba.

1982-ben alakítja meg a napjainkban is rnűködő Varietas

Pódium Színházat. Csikász István kis színi együttesével
missziós munkát végzett Szlovákia magyarlaktaterületein
is. A magyar nyelv és kultúra követeként, Komáromtól
Királyhelmecig a legkisebb községben is tartott előadá­
sokat.

Színpadi munkájával szervesen kapcsolódott össze

párhuzamos tevékenysége az irodalom és a költészet
Megyénkben 1958-tól publikált, a Palócföld címü folyó-
irat alapító tagja. 199I-ben jelent meg első önálló ver-
seskötete, Vallatás címmel. 1998-ban pedig a Költészet
Napjára Levelek BálinI úrhoz círnü kötete országos
feltűnést keltve elnyerte a Jobbágy Károly-alapítvány
támogatását is. Egyéni hangvételű, humanista versei mély
hazaszeretetről tanúskodnak.

És még van egy terület, amelyről eddig nem esett szó, s ez

a képzőművészet. Számtalan kiállításas önálló tárlata volt
országon belül, de határainkon túl is.

Tevékenységéről müvészi kötökben így vélekednek:

" amil nem volt képes megrajzolni, megfesteni, azt megír-
ta, amit nem tudott megírni, azt megrendezte, elmondta,
amit nem tudott színpadra vinni, azt látványban, képben
teremtette meg". Képzőművészeti munkája elismerése-
ként I992-ben megkapta a Horváth Endre-díjat.

1998-ban Balassagyarmat Pro Urbe díjjal tüntette ki és

2000 januárjában - úgy érezzük, hogy méltánytalanul
későn - megkapta a Madách-díjat, és ugyanebben az esz-
tendőben teljesült régi vágya: a Magyar Írók Szövetsége
tagjai sorába választotta. Balassagyarmat társadalmi, kul-
turális és művészeti életében végzett színvonalas
tevékenységének elismeréseként a város az idei Civitas
Fortissima ünnepen a Balassagyarmat Díszpolgára kitün-
tető címet adományozta számára.

Pintér László

versmondó 49
 ,. IE IE~rIIJlrA\lr JJ.IUII\
Szerelmes elfogultság
Domokos Mátyás Széchenyi-díjas kritikus, szerkesztő az irodalomrot'
- Sokat dolgozot! az elmúlt években. Hat kötete mellett
fószerkesztóként keze munkáját dicséri az eddig már 18 kö-
tetre rúgó ln memoriam sorozat is a Nap Kiadónál, s ezen
belül a Nemes Nagy Ágnesről, a Mándy Ivánrol, Karinthy
Frigyesről, Szabá Lőrincről szóló kötet összeállítása...
- Valamint én felügyelem az Osirisnál a Magyar
Klasszikusok sorozat köteteit, amelyek anyagukban minden
eddiginél teljesebb,akadémiai szöveggondozási normáknak
megfeleltetett művek. Jó példa erre Babits Mihály vers-
gyűjteménye. Vele ugyanis az történt szegénnyel, hogy
művei se életében, se holtában nemjelenhettek megcsonkí-
tatlanul, mert a különböző korok, különböző szempontú
cenzúrái mindig más, de mindig fontos verseket, versrész-
leteket téptek ki az életműből. És mivel az Akadémia régóta
tervezett kiadása mind a mai napig nem készült el, jó fél
évszázaddal a költő halála után ez az első teljes Babits-ver-
seskönyv. Mi úgy gondoltuk, hogy e tudományos szem-
pontból igazolható hezitálás miatt nem lenne helyes a
közművelödésből hosszabb időre kivonni az életmüvet.
- Mindenesetre ennek a tízévnyi megfeszített munkának a
láttán azon tiínódtem, mindez azért van-e, mert nem érzi
jól magát a világban, vagy azért, mert jól érzi magát a
világban?
- Kora kamaszkorom óta, minthogy az irodalom nyitotta
ki az agyamat, az irodalom a szenvedélyem. Vagyis mind-
egy milyen korban, milyen körülmények között élek
éppen, amit egyáltalán meg lehet csinálni, és amit jó
lélekkel megcsinálhatok, azt megcsinálom. Mert nekem az
a legfontosabb. De aggodalomrnal tölt el, hogya kontra-
szelekció, éppen a magaskultúra övezetében, diadalát lát-
szik ülni mostanában. Gondolom, szükségtelen külön is
bizonyítani, hogyamagaskultúra egyedül nem tud
megállni a lábán, tehát igenis, hathatós segítségre van
szüksége. Ilyenkor azonban támogatás helyett gyakran fel-
hangzik a piaci megmérettetés lózungja. De hát így meg-
mérettetni Ady első kötetét! Kosztolányit? Vagya Nagyon
fájt, amelyből hat példány lelt vevőre a piacon?
Ha így volna is, miért lenne ez kontraszelekció?
Azért, mert a hatalmi tényezők ráeszméltek, hogy az
általuk mélyen leértékelt irodalrni-művészeti szféra nem
hoz szavazatokat, nem segít megtartani vagy megszerezni
a politikai hatalmat. A kultúra hosszú távú befektetés,
jogosultságát nem a napi piaci megmérettetés mutatói
döntik el. De ennek a lózungnak a jegyében és biztatására
özönlik a szennyáradat mindenfelől, amit rendszerint
• Megjelenta Népszabadság 200I. december l-jei számában.
50 versmondó
azoknak a sopánkodása kisér, akik ezt rászabadítják a
magyar világra.
- Tud-e olyan, fiókban rekedt müről, amely a kontra-
szelekciát tanúsítaná? Tud-e olyan irodalmi lapot, folyó-
iratot a százból, amely támogatás híján szűnt meg, s elég
fontos volt ahhoz, hogy hiányát észrevegyiik? Tényleg ki
van téve az irodalom a piacnak?
- Ez a kontraszelekció másként hat. Adyval szólva az
jellemzi, hogy "seregestől senkik jönnek". Olyanok,
akikről Kosztolányi azt mondta, hogy a múzsa nem válo-
gatós, elfogadja mindazok hódolatát is, akik nyilvánvaló
félreértésből szegődnek az udvarába. Tanúi lehetünk
ennek akár abban a száz folyóiratban is, amit az imént
emlegetett. Megjelenik valóban minden. Csakhogy a baj
mélyebben van. Egy kiváló és nagyon keserű világnézetű
gondolkodó, Émile Cioran azt mondta: nem azért írunk,
mintha valami mondandónk volna, hanem azért, mert ked-
vünk támadvalamitmondani. Nos, hát ezzel a kedvvel van
baj, és a legjobbak körében. Mintha megritkultak volna a
nagy irók, költők, megritkultak volna a felrázó, eszméltető
művek. Ezt értem kontraszelekción, hogy nem nekik,
hanem a kis önérzetes, narcisztikus senkiknek, meg Berda
József szavával az "ipari izzadmányoknak" kedvez a
klíma.
- Ami persze nem zárja ki, hogy olyan mű is felbukkan-
jon, mint Závada Pál immár 13 kiadást és 58 ezer példányt
megérő regénye, a Jadviga párnája, vagy Esterházy Péter
munkája; a 7. kiadásnál s 62 ezer példány körül járó
Harmonia Caelestis.
- Persze,de ilyen igazi érték alig van mostanában, s nem
szüntetik meg a hiányérzetünket.
- Önnek viszont, úgy látszik, nagy kedve van valamit
elmondani. Legalábbis erre következtetek a hat kötetből.
- Valóban van kedvem, és azért van, mert mindig olyan
írókról igyekeztem beszélni, akiknek szellemileg na-
gyon sokat köszönhetek. Nemcsak a Szépirodalmi
Könyvkiadónál töltött negyven év személyes kapcso-
latai miatt, hanem azért, amit a művük adott nekem.
Velük és általuk értettem meg teljesebben a világot, az
életet. Adósuknak érzem magam, s ezt az adósságot tör-
leszteni szeretném, de ennek csak akkor van értelme,
erkölcse és tisztessége, ha mindent elmondhatok, amit
akarok. S ezek nem voltak gyakori pillanatok az elmúlt
évtizedekben.
- Gondolom, Illyés Gyulárál, Németh Lászlóról, Weöres
Sándorról beszél. Megfigyeltem. hogy a róluk írott
esszéinek, tanulmányainak hangneme vitázó, mintha
ellenállásfogadná azt, amit róluk mond
- A mi irodalmi életünkben az ember lelke igazának
kimondása mindig ellenállásba ütközött. Nem mindig volt
az magától értetődő, hogy Weöres Sándor mekkora
géniusz. A kilencvenes évek óta aztán a nevét se hallom.
És hol van Illyés Gyula? Egyáltalán: tudnak-e és mit
tudnak rójuk? Ugyanez a sorsa Nemes Nagy Ágnesnek,
Nagy Lászlónak, Kassák Lajosnak, Mándy Ivánnak, Vas
Istvánnak, Jékely Zoltánnak, Kálnoky Lászlónak, Zelk
Zoltánnak - folytassam?
- Ne, mert azt hiszem, ez tulajdonképpen mindig is így
volt. .. Utókor? / Megyünk az úton s elfödi nyomunk a/futó
por" - Írta Kosztolányi. Legfeljebb nem ennyit, s nem
ilyen gyorsan felejtettünk:
- Babits jegyezte meg, hogy a halhatatlanságnak pur-
gatőrlurna van. Tapasztalom. Csakhogy érzésem szerint ez
a purgatórium lassacskán elnyeli az egész magyar irodal-
mat, és nem tudni mikor lesz, és lesz-e egyáltalán fel-
támadás.
- Térjünk még vissza erre az ellenállást érzékeltető hang-
nemre. Kivel vagy mivel szemben mondja, amit mond?
- Mindazokkal szemben, akiknek az írás szava nem az
élet szava. A divatos és olykor nagyon agresszív elmé-
letekkel szemben, amelyek - vakulj, magyar! - mü és
olvasó közé állnak, oda, ahol semmi keresnivalójuk sincs,
ha nem képesek, márpedig nem képesek a kettő egymásra
találását megkönnyíteni. Miközben úgy viselkednek mégis,
mintha az irodalom fölött kizárólagos brókeri előjogokkal
rendelkeznének. A nem irodalmi fogantatású személyi
érdekeket képviselő protokollok ellenében mondom, amit
mondok. Ezért indulatos ezeknek az esszéknek, tanul-
mányoknak a hangneme, és azért, mert engem nem vala-
milyen intellektuális frigiditásról árulkodó teoretikus vi-
szony, és nem valami dobozolás i neurózis köt az iro-
dalomhoz, hanem kora ifjúságomtól szerelmes elfogultság,
ha úgy tetszik: szellemi erotománia. Számomra a mű nem
a különböző elméleteknek odavetett kísérleti nyúl, nem is a
daliás teóriák demonstrációjának terepe. A freiburgi tanító-
mesterrel, Heideggerrel vallom: "a müvészet lényege: a
létező igazságának a működésbe lépése".
- Abban, úgy látom, egyetértünk, hogy az irok, költők
esszéiből, tan ulm ányaiból, kritlkáibál-: már amennyien és
amennyit mostanában írnak - legtöbbször napjainkban is
pontosabban és meggyőzőbben ismerhetjük meg milyen a
magyar irodalom, mi vezeti, ihleti, ösztönzi, mit és hogyan
mond, niiféle erényei és esendőségei vannak, mint a szak-
irók kritikai és irodalomtörténeti közleményeiből. Csak-
hogy...
- Valóban, szerencsére létezik egy másmilyen genezisü,
természetű és minőségű irodalomtörténet is: az, amelyik-
ben, mondjuk Berzsenyit Németh László ismertette meg
igaz valójában, Petőfit Ady és Illyés Gyula magyarázta a
nemzetnek, Vörösmartyt Babits, Arany Jánost Koszto-
lányi értelmezte máig érvényesen. Azt, hogy ki volt Babits
Mihály, Nemes Nagy Ágnes esszéjéből érthetjük meg
élményszerűen.
- Úgy látom, ezt a másik irodalomtörténetet akarja
kiemelni és helyzetbe hozni a Nap Kiadónál szerkesztett
két sorozatával, a már tizenhét kötetet számláló In memo-
riammal és az eddig nyolckötetnyi Emlékezettel.
- Ez a két sorozat valóban ezért fontos és hiteles és e
nemben egyedülálló vállalkozás. Nem akar az irodalom-
tudománnyal konkurálni, ezt a virtuális írói irodalom-
történetet kívánja megszólaltatni, mert soha nem volt még
rá olyan szükség, mint mostanában. Egyébként a kelet-
kezéstörténetük: amikor Nemes Nagy Ágnes 1991-ben
bekövetkezett halála után 1995-ben a Széchenyi Irodalmi
és Művészeti Akadémia emlékkönyvet akart kiadni,
kiadót kerestünk rá. Különös, de sokáig hiába. Végül
Sebestyén Ilona, a Nap Kiadó igazgatója elvállalta, és
megjegyezte, hogy ebben egy sorozat rejlik. Így született
meg az In memoriam. Azt szeretnénk, ha az egész XX.
századi magyar irodalmat beteríthetnénk ilyen köny-
vekkel, mert a sorozat kötetei azt mutatják be, hogyan
látta kora és utókora irodalma egy-egy író életútját és
életművét. Amiben az a rendkívül izgalmas, hogy itt az
irodalom beszél önmagáról, s hogy ezekben a gyűj­
teményekben megint minden és mindenki élni kezd.
De van a dolognak praktikus haszna is. Ha egy olvasó
mélyebben meg akarja ismerni, mondjuk Szentkuthy
Miklóst vagy Sinka Istvánt, Tamási Áront, Radnóti
Miklóst, Dsida Jenőt, Füst Milánt, Kodolányi Jánost,
akármelyik írót, költöt, akiről ilyen könyv jelent vagy
jelenik meg, mint hamarosan Illyés Gyuláról, Szabó
Dezsöröl, Jékely Zoltánról, Kosztolányi Dezsőről, Móra
Ferencről, Weöres Sándorról, az itt minden róluk szóló
fontos írást együtt megtalál. Gondolja meg! Nincsenek jó
bibliográfiák. De ha volnának is, merre lennének fellel-
hetők annak a tételei? Hol pusztulnak már azok az újsá-
gok, folyóiratok, amelyekben ezeknek a cikkeknek ajava
napvilágot látott? Az Emlékezet sorozatot azért indítottuk,
mert szerettük volna Székely Jánost kimenteni a feledés-
ből, amely, különbözö okok miatt, már életében körülfog-
ta. Akkor derült ki, hogy sok kiváló írónk van, akik nem
kapták meg se életükben, se holtukban azt a kritikai rnél-
tánylást és elismerést, vagy nem úgy kapták meg, amely
és ahogy feltétlenül megilleti őket. Ezt igyekeztünk meg-
adni eddig Kálnoky Lászlónak, Petri Györgynek, Rónay
Györgynek, Sarkadi Imrének, Somlyó Zoltánnak, Tatay
Sándornak és persze Székely Jánosnak, de készül már a
Mészöly Miklós, az Áprily Lajos, a Fodor András, a Haj-
nóczy Péter, a Kormos István, a Veres Péter és a Szabó
Pál emlékezetét szolgáló kötet is. A nevük se jut eszünkbe
évek óta, nem hogy olvasnánk őket! Lassan már egy gim-
náziumban sem mernérn feltenni a kérdést, hogy ki is volt
Veres Péter. Vajon mit válaszolnának? Valamiképp tehát
csak vissza kell idézni őket, legalább így, a találkozás
lehetöségét megteremtve.
versmondó 51
- Hánypéldánybanfogynak el ezek a könyvek?
- Nagyon változó, de az adatok akár egy ismertségi
kutatás egyébként nagyon szomorú eredményének is
elmennének. A csúcs háromezer körül, vagy valamivel
efölött van, ilyen volt a Pilinszky János-, Dsida Jenő-,
Tamási Áron-, Nemes Nagy Ágnes-, Karinthy Frigyes-
kötet - ő a legnépszerűbb. Viszont nem nagyon kell a Füst
Miláné, Mándy Iváné, fogózkodjon meg: Kassák Lajosé,
aztán Nagy Lászlóé, Sinka Istváné. Mintha nem is éltek
volna. Vagyis a Babits emlegette sivatagi közöny változat-
lanul megvan ma is.
- Különös. Ennél azért sokkal több érdeklődő van, vagy
lehet csak a magyartanárok között is.
- Nem tudják megvenni. Ezeknek a könyveknek az ára
kétezer forint körül mozog.
- És a könyvtárak? Iskolaiak, városiak, megyeiek, orszá-
gosak.
Azoknak sincs pénzük.
- Támogatást kapnak rá?
- Kapunk. Keveset. Mégis csináljuk rögeszmésen. De jut
eszembe, Hatvany mesélte, aki köztudottan sok író
önzetlen támogatója volt, hogy az 1931-es gazdasági vál-
ság idején, Szász Zoltán, a Nyugat sokgyermekes, kiváló
esszéírója, lehetetlen helyzetbe került, elbocsátották a lét-
minimumát biztosító terézvárosi kaszinóból. Ö ugyan
nagyon szerette Szász Zoltánt, de segíteni nem tudott,
mert a Hatvany-Deutsch konzorcium - ugyancsak a vál-
>«--_.-
/
KÉNYES L6 (1980 k.)
52 versmondó
ságra hivatkozva - megfosztotta az irodalom támogatásá-
nak lehetőségétől. Elment hát a kaszinóba, hogy közben-
járjon. Tehetséges ember - mondta, fontos ember, becsü-
letes ember, sokgyerekes ember, és aztán kivágta a végső
tromfot: és nem antiszemita. - Hát éppen ez az báró úr!
Ö tényleg becsületes ember, soha nem fog ellenünk for-
dulni - mondta a kaszinó zsidó vezetője. Nekünk az anti-
szem itákat kell megfizetni!
- Milyen a mostani irodalom?
- Móricz szerint az az író, aki a papíron tovább tudja élni
az életet. Ilyennel ritkán találkozom, Annál többször a
szavak által körbehatárolt vákuummal. Amit nálunk poszt-
modernnek nevez a mucsai irodalmi divat, az az én sze-
memben elméleti fantazmagóriakkal kihímezett spanyol-
falak mögött űzött önfertőzés a szavakkal. Hallom,
emlegetik a történet szükségességét. De arról nem beszél-
nek, hogy mennyire másképp mondott történetet Krúdy,
Kosztolányi, Móricz, Mikszáth, Tersánszky Józsi Jenő.
Pedig ez különbözteti meg őket egymástól - nota bene:
minőségileg is. És végül a legfontosabb: Proust nagy
regényfolyamának Szodoma és Gomora círnü kötetében
Swann rádöbben, a valóság rejtett, míg valami át nem
világítja. Mondjuk az írás fénye, amitől működésbe lép a
létező igazsága - hogy visszautaljak Heideggerre. Ha erre
nem képes, akkor csak "szöveg", mit sem ér. Ha igen, ha
képes, akkor - mint Dosztojevszkijnél, valami alapvetöt
ismerek meg emberről és világról: a szent és rettenetes
üroszországról. Kapok a mai magyar irodalomtól hasonló
erejű művet az életünkről?
Varga Lajos Márton

KOVÁCS P. JÓZSEF
Egy Váci utcai kávézóban várok rá. Próbálom kitalálni,
melyik a törzsasztala. Rendelek. Az ajtón berobog. határo-
zott léptekkel jön egyre közelebb. Még nem tudja, melyik
arc az enyém. Köszöntöm, és leiil egy asztalhoz. Mellé-
trafáltam, cipelheteni át a kabát om, a kávém és a táskáin.
Kissé zaklatott, ezt jelzem is neki (aggodom, nehogy fe-
szűlt hangulatban teljék rövid beszélgetésünk). Aztán
fényképeket, régi és újabb cikkeket mutat. Csak a végén
nyugszom meg, hogy jó volt vele beszélgetni, hogy megint
tanultam. megint kaptam valamit. Kicsit csalódott vagyok,
de nem a kezdeti fesziiltségtől, hanem az enyhe kiábrán-
dultságtóI. lv/ert sok mindenre rádöbbentett. Nem baj, így
talán többet tehetek eddigi célom ért, a versmondásért.
Kovács P. Józseffel beszélgettem.
- Amikor én általános iskolás voltam, olyan politikai
helyzet volt, amikor többek között Szabó Magda, a kitűnő
novellista, drámaíró és költő szilenciumra volt ítélve. S ez
a zseniális, törékeny nő fölkuporodott egy asztalra, hogy
az egész osztályt lássa, és ott fönt ülve mondta el a tan-
anyagat. Illetve nem is az anyagot, hanem mindent, amit
egy költő mondhat egy kisdiáknak. Szabó Magda ihleté-
sére fordultam én a költészet felé. Hozzáteszem, közgaz-
dász édesapám verseket írt és olvasott, s bizony nem múlt
el úgy jeles ünnep, hogy saját versét fel ne olvasta volna
nekünk. Igazából ez a két állandó útravaló kísért irodalmi
utamon.
- Gimnáziumba ezek szerint már komoly versmondói
tapasztalattal érkezett.
- így van, a középiskolai évek alatt részt is vettem az
ottani gimnáziumi színpad munkájában. De egy mondat
erejéig visszatérve, Szabó Magda a .Jegjobbakat" meghív-
ta a kisdiákok közül a lakására. Óriási élmény volt látnom
azt a hatalmas könyvtárat, ami az övé volt. Fölfoghatat-
lannak tűnt ez az eszmei értékáradat akkor, amikor
kitelepítések között éltem, apám és nagyapám börtönben
volt, szükséglakásban élt a családom, olvasnivalónk alig
akadt. S akkor a költönö leemelt egy könvvet a renserce-
ből, s fölolvasott olyan verseke~· történeteket. a"'mik~t
akkoriban nem lett volna szabad említeni sem. Magdi néni
még verses drámát is írt nekem...
- ???
- ... idézőjelben mondva: tehát az én főszereplésemre
számítva. A középiskolai évek annyira nem kedveztek
nekem a versmondás terén, kevés alkalmam nyílott rá.
- Akkor hogy [ett Önből előudóművész?
- Negyedikes voltam, amikor megnyertem egy orszáeos
versmondó versenyt, ezáltal szinte besétáltam a Stin-
művészeti Főiskolára. Még a főiskolai rendezvényeken is
engem kértek föl verset mondani, tehát úgy érzem, hogy
egy olyan oldaláról közelitettem meg az előadóművészí
pályát, ami nem volt szokványos, mert nem színészi ambí-
cióként mondtam másodsorban verset, hanem kifejezetten
verseket mondtam színészi ambíciók nélkül, mert ren-
dezőnek készültern.
..
- Végül rendező szakon végzett?
- Nem, ezt az említett évet a színész tanszakon töltöttem,
viszont akkoriban előírták, hogya leendő rendező szakos
hallgatók fölvételük előtt diplomázzanak le másutt. Így
engem eltanácsoltak a bölcsészkarra, és végül ott fejeztem
be tanulmányaimat. Eredeti szakmám alapján tehát
középiskolai tanár vagyok.
- Itt keriilt ismét kapcsolatba a versmondással ...
- Ez a néhány év volt a legszebb az életemben, hiszen
csatlakozhattam az Universitas versmondó csapathoz, s
együtt dolgoztam Surányival, Jancsó Adriennel, Mensá-
rossal, LatinovitscsaI.
- Az Egyetemi Színpad legfényesebb korszakáról beszél.
- Hatszáz ember fért el a nézőtéren. Minden egyes nap
telt házas előadás, fiatalok és idősebbek hallgatták a
verseket. Az 1950-es évek végén, a '60-as évek elején jár-
tunk. Lehetett üzenni a nézőnek a versmondás segítségé-
vel: amikor Latinovits A t/íz márciusát mondta, szinte egy
emberként állt föl a közönség és vastapsolt, mert valami
olyan üzenetet kapott Adytól és Latinovitstól, amit az
akkori politikai helyzetben megértett és másképp értett.
Ez nyílt tüntetésnek is számított.
- Gondolom, nem kizárólag a fővárosban játszottak.
- Nem. Megadatott a lehetőségem, hogy az említett mű-
vészeken kívül Tolnay Klárival vagy Temessy Hédyvel
járhattam az országot. Ady-estet, Csokonai-estet csinál-
tunk LatinovitsékkaI. Sosem felejtem el, am ikor Rab
Zsuzsával egy székesfehérvári honvédségi intézménybe
kaptunk meghívást irodalmi estre. Zsuzsa tartotta az
előadást, én olvastam a verseket. Pontosabban ezt tettük
volna. Mert Zsuzsa a következőképpen kezdte eszmefut-
tatását: "Kedves közönségünk, kijelentem, hogy szovjet
irodalom nem létezik." Ezek után fölállt az első sorban
néhány tábornok, kivonult, majd mit volt mit tenni, a
kiskatonáknak is követniük kellett elöljáróikat. Néhány
ember maradt csak, amikor visszajött a kultúrotthon
igazgatója, és tájékoztatott bennünket, hogy a vezetőség
vérig van sértve a hallatlan kijelentés miatt, és nem
hajlandók végighallgatni azt, aki a szovjet irodalom
létezését tagadja. Mire Zsuzsa szabadkozott, hogy pont
az a baj, hogy őt nem hallgatták végig. Tudniillik azzal
folytatta volna, hogy a "szovjet" azt jelenti: tanács,
tanácsirodalom pedig nincs. De a Szovjetunió területén
igenis létezik irodalom. Úgy hívják: orosz, örmény, grúz,
lett, azerbajdzsán, és erről szeretne mesélni. Ezt persze
már nem hallgatták meg. Az idő őt igazolta.
- A rennszervéüds felé közeledve pedig egyre fontosabb
lett a politika.
- Olyannyira, hogy aztán ki is lépett a versmondás
rejtekéből, s a versmondás a politika szerepének
felértékelődésével fordított arányban el is vesztette
korábbi jelentőségét. Nem is olyan sokára be is zárt az
Egyetemi Színpad, s ezzel lezárult egy visszahozhatatlan
korszak. Az a nap életem egyik legtragikusabb napja
volt.
- Mi változott azóta?
versmondó 53
- Felnőtt egy generacIO.. . kereskedelmi csatornákon,
számítógépek bűvöletében, az olvasás, a költőkkel való
találkozás hiányában, egyszerűen elveszett az a bizonyos
kapcsolat, amit a versmondás jelentett költő és ember,
előadó és közönség között. Egy Illyés Gyula-prózát mond-
tam fiataloknak, amely a hétköznapok értelmes eltöltését
ecsetelte, amikor megéreztem, hogy a visszhang eltom-
pult.
- Mi marad a visszhang hiányában?
- Marad 1500-2000 vers részben fejböl, részben kézből
- partitúrából -, és marad néhány jeles ünnep, amin
köszönthetem az embereket a költészet erejével. Olykor
zenés összejövetel, ahol műsorvezetés közben néhány
odaillő verssorral megmozgathatok érzéseket. De az a
fajta versmondói lehetőség, hogy a művészt meghívták
egy világvégi kis könyvtárba vagy művelődési otthonba,
vagy egy termelőszövetkezeti zárszámadási közgyűlés
elején és végén, május elsején vagy nőnapon köszönthétte
az embereket, megszűnt. Klasszikus pódiumi estre sincs
lehetőség, de zenei tételeket összeköthetek versekkel,
verssorokkal, ezáltal a közönség, az ember szembesülhet a
széppel, s ez abban a pillanatban átsegítheti a mindennapi
gondokon.
- El tud képzelni a jövőben olyan eszközt, ami közvetít-
heti az újabb és újabb fiatal nemzedékekhez a vers-
kultúrát? Mondjuk, ha az interneten olvasható Babits
összes verse, az már közelebb hoz egy kicsit, nem?
- Goethe mondta, hogy az olvasott vers gyalogló madár,
mert a vers szárnyas beszéd. Nézd, gyalogló madárral
nem sokra megyünk, a költészet csak a szárnyaló beszéd-
del, a versből kirepített gondolattal érheti el a célját.
A célhoz érés pillanata: amikor a vers mondanivalója a
közönségnél landol. Kell a közvetlen kapcsolat a vers
alkotója és a versmondó között. Ha erre megtalálnánk
vagy megtalálnák a megfelelő eszközt, lehetőséget, talán
volna arra remény, hogy visszanyerje régi fényét a
versmondás. Lehetséges, hogy másképp kellene mondani
verset: ahogyan mi, fiatalok megmoso\yogtuk Lehotayt
vagy Bástit, biztosan váltani kell a mai fiataloknak is.
Mert új időket élünk, s ehhez a korhoz új utakat, a kor
emberéhez új, a mai fülnek megfelelő stílust kell találni.
Ha a népművelők ... nem tudom, létezik még ilyen szak?
- Igen, de most művelődésszervezőnekhívják.
- Igen? Nos, ha a művelődésszervezők el tudnának indí-
tani egy ilyen mozgalmat - mert erre csak ök képesek -,
mi, versmondók, csatlakoznánk ehhez. De egyelőre azt
kellene látni, hogy a rnüvelődésszervezök látnak ebben
fantáziát. Mint korábban Békés megyében vagy a
Nyírségben, Ratkó Jóskaéknál.
- Az Önök versmondó nemzedékét csak úgy ismeri a mai
fiatalság, mint a nagy generációt. Én egyfajta titokzatos
erőt sejtek mögötte. Az én korosztályomban is kialakult
egy kis versmondó közösség, mégsem hasonlíthatnám
ahhoz. Mi lehet ennek az oka?
- Nagy formátumú színészek vállaltak versmondást. És
mi nagyon tisztelttik őket. Ugyanakkor Gobbi Hilda,
Major Tamás, Berek Kati, Jancsó Adrienne sem becstilt le
54 versmondó
bennünket, hanem odaálltak a függöny mögé, s a vers-
mondásunk után megsimogatták a fejünket. Megvolt
köztünk a kapcsolat. Nem tudom, hogy a mai jeles
színészek hogy állnak a versmondással, na és az amatőr
egyetemi versmondómozgalmakkal. A mi összetartó mű­
helyeinkbe mindenki bejárhatott. Sólyom Katival, Bálint
Andrissal, Jordán Tamással fiatalként vittük a zászlót és
egybeforrtunk a nagyokkal. Ma kik azok, akikre lehet hall-
gatni? A ma is létező zseniális versmondók, előadó­
művészek, színészek kisebb gondja is nagyobb annál, mint
hogy meghallgasson téged. Inkább a saját karrierjükkel
törődnek.
- Ön televíziós személyiség is egyben. Bemondái
tevékenysége során soha nem mulasztotta el verssel
köszönteni a nézőket, ha megtehette. Ma mennyire él meg
a képernyőn a vers, vagy konkrétan egy versmondó
műsor?
- Én az utóbbi két-három évben egyre inkább nem látom
esélyét, különösen abban a helyzetben, amikor a közszol-
gálati televízió is versenyhelyzetbe került. Lassan azok a
szerkesztők is eltűnnek a tévéből, akik a verssel egyáltalán
szerettek foglalkozni. S ennyiben bizony csorbul a köz-
szolgálatiság, mert a profitorientáltság nem éppen a vers
ösztönző ereje. Jevtusenko és Vinokurov, az én kedven-
ceim, nem a ma emberének kedvence i. Sokan azt se
tudják, ki ez a két östehetség. Bezzeg a bébiszisztersz, az
sztár.
- A politikai vers mondás háttérbe szorul, egy, csak a
világ ezen részén annyira jellemző burkolt metaforikus
költészet - versmondás tűnik vagy halványul el egyre
inkább. Mi lesz a sorsa a versmondás ilyetén formájának?
- A mai pluralitás nem kedvez neki, mert az egyik sarkon
ezt mondhatod, míg a másikon azt. Mit mondanak rá?
Semmit, legföljebb arrébb mennek, vagy - a mai erővi­
szonyok között - betiltják a rendezvényt, ha nem tetszik.
Beléd fojtják a szót, a verset. Nem hallgatnak meg. De én
azért bizakodom, és továbbra is állok a versszeretök ren-
delkezésére. Legyen szó közönségröl vagy kollégáról.
Vagy leendő kollégáról.
Megjegyzés:
A közszolgálatiság lábbal tiprás a, amikor egy elő­
adómíivészt szándékosan vállalhatatlan helyzetbe hoznak,
és a negyven évig megbecsűlt, kultúrateremtő megszállot-
tat megfosztják közönségétől, és fordítva.
Kovács P. József már nem a Magyar Televízió munka-
társa. Mégis úgy tűnik, továbbra is a publikum és a vers
munkatársa marad
Úgy érzem, a közszolgálati televízió a vers sorstársa.
A múltja vitathatatlan, jelene legalábbis kétes, jövője
kiszámíthatatlan. A beszélgetés nem győzött meg állításom
ellenkezőjéről.
Lutter Imre
 versmondó
Kiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete
H.Jn

1992

Támogatónk:

'7f

J:n[rrt-
- Nemzeti Kulturális

~
/ -::I Örökség Minisztériuma
.J
~<,
. . . . . . . . . . . _r-- ../ ' -

EURÓPA (1972)

Felelös kiadó: Popper Ferenc

A szerkesztőség címe:
1011 Budapest 1.. Corvin tér 8.
Elektronikus cím: vers@c3.hu
Honlap: www.c3.hu/-vers

Szerkesztöbizottság:
Elnök: dr. Sződy Szilárd
Tagok:
Tóth Zsuzsanna
Tóth Zsóka
TormaMária
dr. Lutter Imre
Főszerkesztő: Kiss László
Telefon: 06 (30) 922-3573

ISSN 1217-3282

Dupla szám: ára 400 Ft

A Versmondó megrendelhető a szerkesztöség eimén.
Előfizetési dij egy évre: 1200 Ft
Megjelenikévente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltiában

Budapest VI.. Andrássy út 45.

A címlapon
SzalayLajos Pegazus.
ahátoldalon
Harcosok cimű grafikája láthatá.

EURÓPA (1984)

versmondó 55
 tA\,~ ·
, )~~

\ I

\~ \\
\

Az egy szál Szalay-tusvonal beszéde a papíron ugyanolyan szubjektív megnyilatkozás, mint az irodalom, a vers val-
lomásossága. Alkotója szándéka szerint: mintha szóval bánna; a vonalat deklinálja, konjugálja. Szalay legfontosabb
specifikuma: a rajzok alanyi, ego-jellege. Mindennernű objektivitásra törekvés távol áll tőle. Merő szubjektivitás,
szalayság, egyéni formaartikuláció az egész életmű, legyen aláírva akár az, hogy Erato vagy az, hogy Weöres-vers
illusztrációja. Mindegyik Szalay maga. Vagyis nem magánmitológiát, hanem egy sajátosan magyar, európai vallomás-
mitológiát sugallnak a rajzai.
Sümegi György