XXX. Évfolyam 2022. Ősz

versmondó
XXX. ÉVFOLYAM 2022. ŐSZ

Kiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete
Csehszlovák időkben születtem:

Interjú a 95 éves Lator Lászlóval
Kinek hol van a Parnasszus?
Turczi István 65 éves
Nem csitul az őrület
Nagy találkozások a Bujtor Filmfesztiválon
Latinovits, az örök etalon
A 2022. év díjazottja: Kotán Sándorné
Freskó 2
versmondó
Alapítva: 1993
A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata
Megjelenik negyedévente.
TARTALOM
Lutter Imre Bóta Gábor
SZEMTŐL SZEMBEN A MACSKAEMBER -
Főszerkesztői ajánló�� 4 KRITIKA KÁLID ARTÚR SZÉNAKUTYÁK
Riersch Tamás C. ELŐADÁSÁRÓL��33
Debreczeni Tibor
TEGNAPRA VÁRVA�� 6
JEGYZET HELYETT NAPLÓ, AUGUSZTUS
VÉGÉRŐL��35
VERS/ÉLET
VERSENYRŐL VERSENYRE
Riersch Tamás
JÚLIA TÜNDÖKLÉSE ÉS TRAGÉDIÁJA�� 7 Wiegmann Alfréd
Petőfi Sándor VERSBEN MONDOM EL:
JÚLIÁHOZ��7 BESZÉLGETÉS KOTÁN SÁNDORNÉVAL
Szendrey Júlia A LATINOVITS-DÍJ KAPCSÁN��38
A KÖLTÉSZETHEZ��10 Ady Endre
HÁROM RÓZSABIMBÓ�� 12 VALLOMÁS A SZERELEMRŐL��39
BOLDOGTALAN VAGYOK...��14 Szabó Lőrinc

KÜLÖNBÉKE�� 40
MESTERKÓD - A SZERELEM MUSICAL�� 15

ÉLETMŰDÍJAS LETT
Rácz András
KOLTAI RÓBERT, NÉGY FILM KAPOTT
PETŐFI AUTÓBUSZA�� 17
BUJTOR ISTVÁN-DÍJAT��42
Riersch Tamás VISSZATÉRŐ VERSENYZŐ LETT
TURCZIZMUS, AVAGY A XXI. SZÁZADI A VII. NEMZETI VERSENY BAJNOKA��45
AVANTGÁRD�� 19 JÓZSEF ATTILA XV. VERS-, ÉNEKELT
Turczi István VERS ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY��47
A TÁVOZÓ�� 20 XV. KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR
KÖZÉPISKOLAI ARANY JÁNOS
ÍGY ZAJLOTT A TOKAJI ÍRÓTÁBOR��23 BALLADAMONDÓ VERSENY��49
ELHUNYT DÉRCZY PÉTER

GALÉRIA�� 51
IRODALOMTÖRTÉNÉSZ��25
Riersch Tamás
TÖBB MINT EMLÉK
MŰÚTON A MENNYORSZÁGBA -
ELMENT KABAI LÓRÁNT��27
250 ÉVE SZÜLETETT KISFALUDY SÁNDOR,
ÚJRA AZ ATV-N A SOROK KÖZÖTT A SZERELMES KATONAKÖLTŐ��56
LUTTER IMRÉVEL��30 A KÖLTŐ SZABÓ MAGDÁRÓL�� 60
Geszti Péter Szabó Magda
LEVÉL NEMECSEK ERNŐNEK �� 30 SEGÍTSÉG��61
ÖTVENÉVES A HUMOR NAGYMESTERE,
A SZALKI PETŐFI EMLÉKMÚZEUM��62 BAJOR ANDOR 95 ÉVES LENNE��79
Petőfi Sándor Bajor Andor
FEKETE KENYÉR��63 TALÁLT VERS / FÜSTÖL
A JÓ ÖREG KOCSMÁROS��65 AZ ACÉLKALAPÁCS�� 80
Kányádi Sándor
Heltai Jenő BAJOR ANDOR KÉSEI ELSIRATÁSA��81
ŐSZ ��66
„SZEMÉRMES, FÉLÉNK, ÜGYETLEN FIÚ” GÁNCSTALAN KÖLTÉSZET
- HELTAI JENŐ EMLÉKE��67 OLÁH JÁNOSSAL��82
Heltai Jenő Oláh János
VALLOMÁS ��68 ELÉRHETETLEN FÖLD��82
ROBINSON �� 84
KÁLNOKY LÁSZLÓ,
A MEG NEM ÉRTETT KÖLTŐ��69 SZABÓ LŐRINC SZAKMAI SZEMMEL��85
Kálnoky László Szabó Lőrinc
AZ ELSODORTAK��70 LÓCI ÓRIÁS LESZ ��87
Riersch Tamás
BARI KÁROLY JUBILEUMI CSÖNDJE�� 71 BEMUTATJUK
Bari Károly
HOLTAK ARCA FÖLÉ ��72 CÍMSZAVAKBAN LATOR LÁSZLÓRÓL��89
SZABADSÁG��73 Lator László
HAZÁNK��75 A KLINIKÁN MÉG EGYSZER ��92
Farkas Endre
VACKOR SZÜLŐATYJÁRA, TÖBB SZÁLON KÖTŐDIK ERDÉLYHEZ
KORMOS ISTVÁNRA EMLÉKEZÜNK��76 SZÖLLŐSI MÁTYÁS ÚJ VERSESKÖTETE��93
Kormos István
VACKOR ��76 BEMUTATKOZIK A LAPSZÁM
ATLANTISZ��78 ILLUSZTRÁTORA: DUNCSÁK ATTILA��95
Ebben a számunkban Duncsák Attila alkotásaiból válogattunk.

A címlapon Séta Laonban című műve látható.
SZEMTŐL SZEMBEN
Főszerkesztői ajánló
Ahogy közeledik a tél, fontos mérföldkövekhez

érünk: Petőfi 200 éves születése – s persze még
több reformkori költő és elődeinek kerek évfordu-
lója – izgalmas sarokpontokat hordoz a költészeti és
az emberi utakat tekintve, 2022-höz képest is. Ele-
gendő a most 250 éves Kisfaludy Sándorra gondol-
nunk, nem megfeledkezve a 105 éve született Szabó
Magdáról, a szoros egymásutánban, 65 éve elhunyt
Heltai Jenőről és Szabó Lőrincről, az idén 110 éve
született Kálnoky Lászlóról, vagy a szó szerint vett
kortárs költészet fontos évfordulós alakjairól, Oláh
Jánosról és Bari Károlyról, s a nemzetközi díjat ka-
pott 65 éves Turczi Istvánról, lapunk irodalmi szer-
kesztőjéről. Éppúgy az időtlenség rendkívül fontos
oszlopai ők, mint a jelen egyik legnagyobbja, Lator
László, akivel 95. születésnapja alkalmából Riersch
Tamás készített interjút, hogy személyes élményeit,
Lutter Imre
motivációit, érzéseit versein túl kötetlen beszélge-
tés formájában is megismerjük. A versírók mellett a versmondók, színészek és a mozgó-
képes alkotók is reprezentálják a költészet magasságait. Kotán Sándorné Latinovits-díjas
versmondó Wiegmann Alfréddal készült rendhagyó beszélgetése során árulkodik tapasz-
talatairól. A Weöres Sándor macskáját Kálid Artúr révén megelevenítő Szénakutyák című
versszínházi előadást Bóta Gábor nézte meg kritikai szemmel, a Bujtor István Filmfesztivá-
lon és a Nemzeti VERSenyen pedig sokan ott voltunk a Magyar Versmondók Egyesülete és
a Latinovits Emlékmű Alapítvány részéről, hogy hírt adjunk itt, a Versmondó hasábjain is.
Mindez a költészet sokszínű és átható erejét mutatja, ami nekem régről visszaköszönő, fon-
tos kapaszkodóm.
Kedves emlék. Házat rajzolni tanított nagymamám, s bármilyen béna is volt az a ház, a
képét, a falait meg az ablakát nem felejtem. Mosolyt csalt öreg arcára, ahogy fokozatosan
elnyerte az épület a végső formáját, fordítva felépítve, épp ahogy Weöres Sándor konstatálta
és megírta a Kisfiúk témáira című versében. A házba zártam azt a világot, amit én képzeltem,
s amit szavakkal még nem tudtam kifejezni, de versben már hallottam az esti elalvások előtt.
Az a világ, a rácsodálkozás felemelő tisztasága most is belém hasít, s erre gondolok, ha
közönyt vagy indulatot látok a hétköznapokban. Sokan észre sem veszik, mennyi lehető-
séget kínál problémáink megoldására, emberi kapcsolataink kezelésére, egyáltalán az ön-
kifejezésre a páratlanul gazdag líra. Csak teszik a dolgukat, így-úgy végzik a rájuk rótt
feladatokat, s közben tudatosan vagy tudat alatt, ösztönösen keresik azokat a helyzeteket,
amelyek kimozdíthatják őket a rutin görcséből. Amik érzelmileg hozzá tehetnek valamit a
közömbössé vált szituációkhoz, hogy örülni tudjanak, vagy elmondhassák, érzékeltethessék
4 versmondó
fájdalmukat, hiányérzetüket. Vagy egyszerűen csak megszólaljanak, mert már rég nem volt
kedvük hozzá a diszkomfortosan mozgó társadalomban.
Elmegyünk egymás mellett. Nagyon gyakran. S talán csak a költészet minden emberi és
emberfeletti, felfogható és felfoghatatlan dolgot átható ereje képes újra összekötni bennün-
ket. Azzal, hogy felszínre hozza a hasonló érzéseket és a közös gondolkodást, az érzelem és
értelem együttes erejével. A vers képes arra, hogy túlélje a haldoklót, feldolgozza velünk a
tragédiáinkat, vallomásra bírjon, tükröt tartson, beszéljen helyettünk, ha nem merünk, vagy
nem vagyunk képesek rá, s elcsendesítse a világot, ha el akarja nyelni a zaj.
Mert mindenkinél adódhat olyan helyzet, amikor a vers segít: Petőfi modernsége, Arany
János történetei, Ady igazságérzete, Radnóti élni akarása, Heltai Jenő humora, József Attila
magánya, Tóth Árpád szerelme, Kosztolányi elmúlása, Kassák rendszertelensége, Karinthy
játéka, Pilinszky fegyelme, Nagy László hite, Reményik reménye, Weöres filozófiája, Ne-
mes Nagy Ágnes tisztasága és Tandori bonyolultsága a bizonyíték, hogy a világ milyen szí-
nes, miközben mindegyik világban ott vannak a tapasztalásaink. Bármennyire nem vagyunk
egyformák, az életünk az emberiség egészét jelenti. Csepp vagyunk a tengerben, de a csepp
az egész tengert magában hordozza.
Amikor egy vers elmondja, amit érzékeltünk, s azt hinnénk, hogy a világ összeesküdött
ellenünk, akkor megoldást vagy megnyugvást hoznak a költők tiszta, egyértelmű, olykor
önmagukon túlmutató sorai. Más is éli az életünket, s mi is megtaláljuk magunkat sok száz
év távlatában. A versben lelt sorsközösség pedig kimozdít a mélypontból, és megmutatja,
hogy nem vagyunk egyedül.
Születés és elmúlás, szerelem és szeretet, szövevényes kapcsolatok, barátság és barátság-
talanság, jómodor és modortalanság, összefeszülések, és érdekből vagy csak fásultságból
megkötött békék, hirtelen jött fellángolások, reménytelen vágyak, keresztkötődések, pálfor-
dulások, megrendítő hit és kiábrándító gyarlóság, részeg boldogság és józan ítélet – ezek
vagyunk. Ez az életünk, és ezek a verseink. Amiket előkapva magunkra ismerhetünk, és az
önazonosság bátor felismerésével, magunk vállalásával erővé kovácsolhatjuk a gyávaságot,
ami valaha megvakított bennünket.
„Eggyé áll össze milliárdnyi atom,
Versbe írt érzés: csak ez a hatalom.”
- Pár éve írtam ezt.
Még az is lehet, hogy a házról készült rajzom valahol ott lapul egy fiókban a régi kredenc-
ben, Kemecsén. Nem volt erőm megkeresni a megkopott kis vályogházban, mióta nagyma-
mám elment. Azt hiszem, ez a kunyhó volt a minta, az ihlet, amikor együtt rajzoltunk. Hiába
teltek el évtizedek, a versek és a mosolya szüntelen elkísér, mint az ott töltött nyarak azóta
rímekbe szőtt emléke.
(Az ajánlóban szereplő széppróza Lutter Imre A líra időtlen ereje című írása.)
versmondó 5
Riersch Tamás
TEGNAPRA VÁRVA
„Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy da-
lon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a
föld kerekén” – írta Tóth Árpád 1908-ban a Meddő órán című
versében. Az a Tóth Árpád, aki ekkor még nem tudta, hogy
háború felé rohan a világ, és nem tudta, hogy fiatal testét
még fiatal korában fel fogja emészteni a tüdőbaj. Képzelhet-
jük, ha mindezt tudta volna, az milyen verseket ihletett vol-
na! Ám mindaz, ami akkoriban őt körülvette, már 22 éves
korában Meddő órán-okat szült.
Ma is ilyen zűrzavaros világot élünk. És az a bizonytalanság,
mely életünket megtámadta, és éhesen zabálni kezdte, újból
dekadens gondolatokat fog szülni. A dekadens baráti beszél-
getésekből, a dekadens munkahelyi viszonyokból, a dekadens Riersch Tamás
napi hírekből pedig valószínűleg ismét dekadens filmek, dekadens regények és költemé-
nyek születnek majd.
De feltétlenül így kell ennek történnie? Nincs más kiút, csak a lelki gyötrődés? Tudjuk-e
gondolkodásunkat, az érzelmeinket és a sorsunkat befolyásolni? Megannyi kérdés, mely
válaszra vár, vagy ahogy Orbán Ottó mondta:
„Hol a nagyhangú világmagyarázat? Hol a megégett hullából a hit? Mit hagyott ránk a
gyalázatos század, a tömeggyilkos, mocskos huszadik? Legyünk modernek? Legyünk
posztmodernek? Legyen a vers pöröly, mely odacsap? Szellemünk pára, s jeges űrbe der-
med…, de kelhet-e ma a tegnapi nap?” (Ballada a nagy modernekről)
6 versmondó
VERS/ÉLET
Riersch Tamás
JÚLIA TÜNDÖKLÉSE ÉS TRAGÉDIÁJA
1847. szeptember 8-án házasodott össze Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A 175 évvel ez-
előtti eseménynek az erdődi kastély kápolnája adott otthont. Az esküvőn azonban Júlia
édesapja, Szendrey Ignác, a Károlyi család gazdatisztje nem vett részt. Ő ugyanis ellenezte
ezt a házasságot. Petőfi és Júlia pont egy évvel korábban, 1846. szeptember 8-án a nagy-
károlyi Térey-kertben ismerkedtek meg, ám az apának ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy
megsejtse, milyen élet vár majd lányára az esküvő után.
Mozzanatokat idézünk fel a magyar irodalom egyik legviharosabb és leghíresebb szerelmi
történetéből, amit Nyári Krisztián az Így szerettek ők című könyvében így foglalt össze:
„Szendrey Júlia tizennyolc éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, tizenkilenc, ami-
kor hozzáment feleségül, húsz, amikor gyereket szült neki, és huszonegy, amikor elveszí-
tette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit próbált is tenni
ellene.”
Petőfi Sándor
JÚLIÁHOZ
Piros orca, piros ajkak, Nem tudom, mi voltam eddig,

Barna fürtök, barna szem, Ámde azt sem, mi leszek;
És ez arcon és e szemben Tőled függ, hogy sötét árnyék
Mennyi lélek, Istenem! Vagy fényes sugár legyek.

Óh, ha bírhatnám e lelket, Mit határzasz?... Már látásod
Ezt a lelkes kisleányt! Megépíté mennyemet;
Szólj, leányka, mondd, hogy téged Oh leányka, ezt a mennyet
A szerelem még nem bánt. Nem szabad ledöntened.

Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már, Im, letérdelek előtted
Mondd, hogy engemet szeretsz, S esdve nyujtom föl karom;
És ez a szó életemnek Vonj föl engem kebeledre,
Egy új teremtője lesz. Vagy borúlj rám, angyalom.

Én szeretlek, és szerelmem, Nagykároly,
E végtelen áradat, 1846. szeptember 8–10.
Mint a földet az özönvíz,
Eltemette múltamat.
Az alábbiakban arra próbálunk rávilágítani, hogy mennyire volt áldozata Júlia saját életé-
nek. Ebben Ajkay Alinka irodalomtörténész segítségét kértük.
– Mivel Petőfi Sándor életének eseményeiről szinte mindent tudunk (kivéve születésének
és halálának pontos helyét és idejét), a házasságkötése is közismert. 1846 szeptemberé-
ben Nagykárolyban, a megyebálon ismerkedtek meg Júliával. Petőfi azonnal lángra lob-
versmondó 7
VERS/ÉLET
Szendrey Júlia és Petőfi Sándor
ban, Júlia eleinte bizonytalanabb. Szeptember-október folyamán többször találkoznak. Pe-

tőfi bemutatkozó vizitre utazik barátaival Erdődre, Szendreyékhez. Nagyjából 7-szer vagy
8-szor találkoztak ezalatt az idő alatt. November 5-én vesznek egymástól búcsút. Petőfi
visszaindul Pestre. Csalódásként éli meg, hogy Júlia nem adott egyenes választ. Ráadásul
november közepén mindenféle pletykákat hall Júliáról, aminek hatására azonnal lemond
házassági terveiről. A debreceni színházban november 17-én látja meg Prielle Kornéliát,
aki A virágnak megtiltani nem lehet című versét adta elő megzenésítve. Ettől Petőfi teljesen
meghatódik, és azon minutumban feleleveníti a már korábban Pesten megismert színész-
nővel való kapcsolatát. Másnap feleségül is kéri, Kornélia pedig igent mond neki. Este,
a színházi előadás után, Petőfi felkeresi barátját, Tóth Mihály lelkészt, hogy adja össze
őket. Tóth ezt elutasítja diszpenzáció (a házassági engedély kihirdetés nélküli megadása)
hiányában. Petőfi másnap reggel egy katolikus papnál is próbálkozik, ám ugyanerre az
okra hivatkozva ő is elutasítja az esketést. November 20-án aztán feldúltan Debrecenből
Pestre utazik. A Prielle Kornéliával történt eset ennyiben marad. Közben Júlia is hall ezt-
azt, például, hogy Petőfi megmutatta másoknak a neki adott személyes naplórészleteket
(amiket még októberben adott Petőfinek). Egyszóval nem sokkal megismerkedésük után
már mindketten csalódtak a másikban.
1847 februárjában Júliát egy újabb udvarló is megzavarja, aki ráadásul eszményi vőjelölt-
nek tűnik, ráadásul rajong is a lányért. Márciusban Petőfi megpróbálja tisztázni Júlia előtt
a személyes vallomás kiszivárogtatását. Térey Márián, Júlia barátnőjén keresztül továbbra
is leveleznek egymással, ám ezeket az üzeneteket kölcsönös félreértések tarkítják. Petőfi
például már azt hitte, hogy Júlia időközben férjhez ment. Március közepén megjelenik
Petőfi kötete, az Összes versek, amely nagyjából októberre el is fogy. Mindez Petőfi népsze-
rűségét megnöveli, amely már ekkor is a csúcson volt. A költő áprilisban Júliának is elküldi
a kötetet egy szerelmes levéllel együtt. A lányban pedig ismét feltámad a szerelem Petőfi
8 versmondó
VERS/ÉLET
iránt, és elkezdi puhítani az apját, Szendrey Ignácot. Az apa azonban hajthatatlan marad,
és megígérteti a lányával, hogy az az engedélye nélkül nem ír levelet Petőfinek, és nem is
fogad el tőle semmilyen írást. Mindezt Térey Mária magyarázza el levélben Petőfinek, és
sürgeti, hogy jöjjön mielőbb Erdődre. Az ünnepelt költő májusban el is indul Pestről. Út-
közben Debrecenben tisztázza kapcsolatát Prielle Kornéliával is. Május 16-án érkezik meg,
és azonnal megkéri Júlia kezét, melyet heves szóváltások közepette Szendrey Ignác eluta-
sít. Petőfi azonban nem tágít, és marad Erdődön, ahol barátjánál, Lauka Gusztáv írónál
lakik. Május 26-án ismét megkéri szerelme kezét, amely próbálkozás – már Júlia döntése
miatt – sikerrel jár. Az esküvő időpontját tudatosan az első találkozás egyéves évfordulójá-
ra, szeptember 8-ra tűzik ki. Csak ez után kerül sor az első csókra. Úgy tűnik, hogy mind-
ketten nagyon boldogok. Petőfi júniusban Pesten a házassági előkészületekkel foglalkozik,
gyűrűt rendel, ruhát varrat, lakást keres, megszerzi a házassághoz szükséges hivatalos
reverzálist (nyilatkozatot, melyben tisztázzák, hogy Júlia katolikus, Petőfi pedig evangéli-
kus vallású). Augusztus elején tér csak vissza Erdődre, ahol már „szabályosan” (gyűrűvel)
is eljegyzi Júliát. Szendrey Ignác „Csináljanak, amit akarnak!” felkiáltással egyezik bele a
házasságba, csak annyi a kikötése, hogy Petőfi adjon reverzálist (mondjon le evangélikus
hitéről), és hogy legyen katolikus esküvő. Szendrey Ignác szigorúan elkülönítve tartja a
fiatalokat egymástól, Petőfi pedig nehezen viseli az esküvőig hátralévő egy hónapot, amit
Szatmárban tölt el. Szeptember 8-án reggel aztán az erdődi kápolnában megtartják végre
az esküvőt. Júlia részéről az édesanyja és a húga, Mária vett csak részt a szertartáson.
Szendrey Ignác a kápolna fölötti szobában járkál föl s alá, mert nem fogadja el Petőfi bé-
külési szándékát. Petőfi barátja, Teleki Sándor gróf felajánlja a fiataloknak a kocsiját és a
koltói kastélyát a mézeshetekre. A fiatalok október 20-án hagyják csak el Koltót.
Mennyire volt szerencsés Júlia számára, hogy két évnyi viharos házassággal örökre beírta
magát a magyar irodalomtörténetbe?
– Mindössze 21 évesen özvegyen maradni mindenképpen szerencsétlenségnek számít. Ez
minden ember számára borzasztó tragédia. Senki nem lát a jövőjébe. Júlia sem számolt
Petőfi halálakor azzal, hogy mi van az irodalomtörténettel, sokkal nagyobb volt annál az
egyéni fájdalma. Másrészt később saját jogán is részévé vált az irodalomtörténetnek. Még
Petőfi életében megjelentek részletek a naplójából, később pedig a versei és mesefordításai
is ismertek lettek. Szendrey Júlia magyar irodalomban betöltött szerepéről mostanában
kezdünk többet tudni azáltal, hogy a Szendrey-kutatók, főként Gyimesi Emese, tudomá-
nyos igénnyel jelentetik meg az életművét. Ezáltal el lehet helyezni végre (első férjétől füg-
getlenül is) a magyar irodalomtörténetben az őt megillető helyre. Az utóbbi években fel-
erősödött az érdeklődés a női irodalom és a női szerzők feltérképezésére iránt s ennek a 19.
századi irodalmi folyamatába tartozik bele Szendrey Júlia életműve is. Az Andersen-mesék
nagyon népszerűek voltak a korban, a közönségnek tetszettek a szép, szomorú történetek.
versmondó 9
VERS/ÉLET
Szendrey Júlia
A KÖLTÉSZETHEZ
Oh, költészet, fogadj bé templomodba, Ugy téptem én ki, – s jaj, hogy ezt
Fogadj bé engem papjaid közé, cselekvém! –
Hisz istenséged senki úgy nem vallá, Keblemből minden drága érzeményt;
Senki, miként én, úgy nem érezé. Feláldozám az élet gazdagságát
Egy értéktelen, koldus életért.
Gyermekkoromban, öntudatlanul bár,
Igéidet rebegték ajkaim, Csak egy maradt, egy szentkép
Sejtvén, hogy egykor te lészsz csillagom birtokomban,
majd Feldúlt egyházam oltárképe volt,
Az élet sötét, kétes útain. Tekintetem föl a magasba hívá,
Mig térdem le a porba roskadott.
Az ifjúság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett A vakmerő kéz, mely letépni nyúlt fel,
Én a tövises ösvényt választám, mely Imádkozásra fonta ujjait,
Közelebb vitte hozzád lelkemet. Nehéz sohaj szállt fohászkodva hozzá
Az ajkról, mely már káromlásra nyilt.
S midőn a percnyi üdvesség tüntével
A fájdalomnak órája ütött, Te képed volt ez, oh költészet, képed,
S a kétségb’esés mint a tenger árja Az egyetlen kincs, mely enyim maradt
Összecsapott immár fejem fölött, Mely hajnalt küldött hosszu éjszakámra,
Vetvén reám egy fényes súgarat.
S mint forgó örvény vitt, sodort magával,
Körűlem fonván csábos karjait Oh, ne vond vissza e sugárt lelkemtől,
S hogy szabaduljak égő kínaimtól, Mint égető nap áradjon reám;
Időelőtti kora sírba hitt: Habár fényedben, oh én istenségem,
Feloszló harmatcsep leszek csupán!
Oh, ekkor, ekkor... az önfentartásnak
Sugallatából, mint rémült hajós, Pest, 1863
Ki a tengerbe hányja kincseit, hogy
Megmenthesse a sülyedő hajót,
Petőfi és Júlia szerelméről és házasságáról ma már sok mindent tudunk. Ez pedig nagyrészt
az irodalomtörténészeknek köszönhető.
– Ma már eléggé pontosan látjuk Júlia életének eseményeit, mert készültek erre vonatkozó
kiadványok és kutatások. A 2015-ben megjelent napló-kiadásunk, a Naponként árvább –
amely Szendrey Júlia naplója (s. a. r. Ajkay Alinka, Szentes Éva, Bp., EditioPrinceps Kiadó,
2015, majd második kiadás: 2016) – volt az első forráskiadás a sorban, amely nagyban
megkönnyítette például az életrajzi elemek feltárását.
Szendrey Júlia élete Petőfi korai halála után vált nehézzé. Az özvegy, akinek minden lépé-
sét egy nemzet figyelte, 1850. július 21-én feleségül megy Horvát Árpád egyetemi tanár-
hoz.
10 versmondó
VERS/ÉLET
– Horvát Árpád, a második férj, a honfoglaló Árpád vezér óta az első, aki ezt az ősmagyar,
később nagyon népszerűvé váló nevet viseli. Szendrey Júlia a gyászév letelte előtt tíz nap-
pal, 1850. július 21-én ment férjhez hozzá, miután Petőfit halottá nyilváníttatta. Ebben a
korban mindenhez engedély kellett, ahhoz is, ha Pesten akart maradni. Tulajdonképpen
azt az utat követte, amely a korban a pénz nélküli özvegyasszonyok egyetlen lehetséges
megoldása volt: az újbóli házasságkötést. A közvélemény tehát egy olyan dologért ítélte
el, amely amúgy teljesen elfogadott viselkedés akkoriban. Az persze nagy hiba volt, hogy a
gyászév leteltét nem várta meg. Erre valószínűleg az a magyarázat, hogy nem maradhatott
volna tovább a városban, hazamenni pedig nem akart az apjához. Feltehetőleg a saját hely-
zetét sem mérte fel reálisan, nem tudhatta, hogy a közfigyelem mennyire ráirányul, hiszen
Pesten nem segítette senki, viszont, amint hozzáment Horváthoz, mélyen megbotránkoz-
tak. Batthyány Lajos felesége, Zichy Antónia megtehette, hogy élete végéig a nemzet özve-
gye maradjon, mivel jelentős vagyona volt. Szendrey Júliától is valami hasonlót várt volna
el a nemzet vagy a közvélemény, ám ő ezt nem tehette, és nem is tette meg. A régi barátok
is csak az újságokból értesültek a házasságkötés tényéről. Arany annyira felháborodott
ezen, hogy megírta A honvéd özvegye című verset. Meglehetősen kegyetlen vádbeszéd volt
ez az elhunyt barátjától. Aranyban azért volt annyi jó érzés, hogy nem jelentette meg, így
Júlia nem ismerte ezt a verset, csak Arany János halála után adta ki a fia.
Júliának a két házasságából öt gyermeke született. Az ötből azonban négynek ugyanolyan
tragikus volt a sorsa, mint az anyjuknak. Júliának egyik gyermekét sem kellett eltemetnie,
hisz már negyvenéves korában, 1868-ban elhunyt, de a rengeteg sorscsapás felveti a kér-
dést: milyen anya volt ő?
– Szendrey Júliáról az a hír járta, hogy öltözködésében és viselkedésében is extravagáns
volt, de az az igazság, hogy erre leginkább Petőfi motiválta őt. A népszerű költő erősítette
feleségének irodalmi ambícióit is, például saját kezűleg másolta le a kiadandó naplórész-
leteket, amely abban a korban rendkívül intim és figyelemfelkeltő dolog volt, noha a mai
olvasó számára már semmi különös nincsen ezekben a részletekben. Az igazság az, hogy
ketten együtt voltak extravagáns házaspár. Petőfi halála után ez megszűnt, Horváttal ele-
inte jól és főként csöndesen éltek, nevelték Petőfi fiát (Petőfi Zoltán ebben a családban nőtt
fel, hiszen másfél éves korától kezdve Horvát Árpád volt a nevelőapja). 1851. szeptember
6-án született meg az első közös gyermekük, Attila. 1855. július 18-án ifjabb Árpád, a má-
sodik gyerek, 1857. július 2-án egy Viola nevű kislányuk született, aki csak néhány napig
élt, végül 1859. július 26-án az utolsó gyermek, Ilona is megszületett. Júlia ekkor még nincs
harmincéves, s az eltelt tíz évben öt gyereknek adott életet, ami jelentősen megviselte a
szervezetét. Ám a legnagyobb örömöt a gyerekei jelentették neki, mindig nagyon gondos,
szerető édesanyjuk volt. Érdemes elolvasni a Három rózsabimbó című versét, amely 1857
szeptemberében a Napkelet című hetilapban jelent meg. Három kisfiáról szól benne (Ilona
még nem született meg ekkor): a kilencéves Zoltánról, a hatéves Attiláról és a kicsi Árpád-
ról, aki még csak kétesztendős. A verset lánykori nevén jelentette meg. A költeményből
áradó érzelmek feltehetően meglágyították az olvasók szívét. Szerencsés választás volt
ezzel a verssel a közönség elé állni, ezzel térni vissza az irodalmi köztudatba. A megjelenés
után érezhető volt a közönségsiker, Júliát új költőnőként ünnepelték, több cikk és méltatás
is megjelent róla.
versmondó 11
VERS/ÉLET
Szendrey Júlia
HÁROM RÓZSABIMBÓ
Három rózsabimbó az én boldogságom,

Három rózsabimbó életem, világom!
El van osztva köztük háromfelé lelkem,
És mégis mindegyik birja azt egészen.
Nem tudom kivűlök terem-e több virág,
A mit látni öröm, illetni boldogság?
Szemem nem is keres, nem is látna meg mást:
Hisz bennök találtam feledést, kárpótlást!
Szivemből fakadtak, szivem a gyökerök:
Együtt hervadnék el, együtt halnék velök!
Hadd boruljak rájok, – merengjek el rajtok,
S eltelve örömmel, hadd beszéljek rólok:
Először te rólad, Ártatlan kebelén És mégis ki hinné,
Szerelmem virága, Kipihenem magam... E gyönge kis testben
Kihalt boldogságom Jer ide, jer ide, Mily óriás lakik,
Egyetlen zöld ága. Legnagyobbik fiam! Szívben, szeretetben!
Az eltépett multnak Csak alig mer ajkam Eltörpül mellette

Élő bizonysága, Csókot lehelni rád, Minden más szerelem,
A lehullott csillag Alig mer illetni, E parányi szívben
Fenmaradt sugára! – Te kis fehér virág! – Annyi az érzelem!
Még csak alig feslik Sokszor, ha elnézem, Szeress, szeress engem,

A pirosló kehely, Milyen gyönge, halvány, Második gyermekem,
És illatja már is Azt hiszem, nem élő: Imádott kis fiam,
Törzsét árulja el; Csak ábrándkép talán. Felüdülő lelkem!
Büszkén emeli föl Fehér rózsabimbóm, Ide, ide vele,

Magasra kis fejét, Borulj a szivemre, Parányi fiammal,
A midőn kiejti Hadd dobogjon áldást Evvel a harmadik
Ragyogó, szép nevét. Szőke kis fejedre! Kis rózsabimbómmal!
A napnak sugári Hallod-e mit beszél? Bimbónak is pici,

Nem vakitják szemét, érzed-e mint szeret? Csak egy rózsalevél,
Midőn a magasba Kincsének, gyöngyének és birása mégis
Küldi tekintetét. Mint nevez tégedet? Hét országgal felér!
Leroskadt, letiport Érzed-e mint áll meg Sugárzó két szeme

Lelkem ő rá hajlik, Egyszerre verése, Ugy ragyog rám épen,
Ha a vihar benne Ha arcod találja Hogy azt kell gondolnom
Türhetlenül zajlik. Szellő lebbenése? ... Két nap süt az égen.
12 versmondó
VERS/ÉLET
Hát ha még ölelve Röpülj az ölembe, S örömim közepett

A nyakamba borul, Szállj le kebelemre, Ily szókra fakadok:
A nagy boldogságtól Ártatlan galambkám, Minden anyák közt én
Szivem is elszorul... Simulj a szivemre!... Legboldogabb vagyok!
Ne félj, szivem, ne félj, Béke és nyugalom

Légy már egyszer nyugott, Tölti el lelkemet,
A sors olajággal Semmi a mi fájhat,
Küldé e galambot. Nem talál ott helyet.
– Petőfi Zoltán (1848–1870) kamaszkoráig jó magaviseletű, jól tanuló fiú volt (ő és öccsei is
a pesti piarista gimnáziumban tanultak), majd rossz társaságba keveredve a meglehetősen
akaratgyenge gyerek inni és kártyázni kezdett. Nagybátyja, Petőfi István, hetedikes korá-
ban elvitte magával Csákóra, hogy leszoktassa a léha életről. Innen szökött meg 1867-ben
Debrecenbe, és csatlakozott Lángh Boldizsár vándorszínészi társulatába. Lusta és gyenge
képességű színész volt, egy idő után csak azért tűrték meg, mert Petőfi fia volt. Gyenge
szervezete sem bírta sokáig a vándoréletet és a lumpolást. Nem egészen 22 évesen halt
meg tüdőbajban. A második fiú, Horvát Attila (1851–1873) már gyermekkorában is beteges
volt, sokszor gyötörte görcsös köhögés. Korai halálát, csakúgy, mint Zoltánnak, a tüdő-
betegség okozta. A szülők és rokonok elbeszélése alapján nagyon okos gyerek volt, igazi
kis tudóska; sajnos nem maradt fenn róla felnőttkori fénykép. Júlia harmadik fia – ifjabb
Horvát Árpád (1855–1887) – Pesten végezte tanulmányait, s orvosi diplomát szerzett. Sok-
oldalú, művelt ember volt. 1881-ben nősült meg. Kisfia, Tibor, 1882. február 21-én szüle-
tett. A felesége sajnos nem sokkal ezután meghalt, ami annyira megviselte Árpádot, hogy
morfinistává lett. Volt egy rövid, jobb időszak az életében, amikor másodszor is megnősült,
azonban függőségeitől nem tudott szabadulni. 1887 februárjában öngyilkos lett. A legki-
sebb gyerek, Horvát Ilona (1859–1948?) anyja halálakor mindössze nyolcéves volt. Gyulai
Pál (Szendrey Júlia sógora, húgának, Máriának az özvegye) vette magához, és nevelte fel
a saját három gyermekével együtt. Ilona 1887-ben ment férjhez dr. Hamvas Károly aradi
ügyvédhez, azonban a házasság válással végződött. Második férje, Machek Gusztáv kato-
natiszt volt, akitől egy leánya született. A család a második világháború alatt elhagyta az
országot. Ilona Ausztriában halt meg.
Ma már kicsit másképpen ítélik meg Petőfi özvegyét. Ez jelenthet-e feloldozást a számára?
– Az emlékét többféleképpen lehet ápolni. Egyrészt az emlékhelyekkel, ilyen például a
születési helyén a keszthelyi Szendrey Júlia-emlékszoba. Másrészt életművének feltárá-
sával is, ami talán hozzánk, irodalomtörténészekhez közelebb álló dolog. Szerencsére idő
közben előkerültek az elrejtett naplói, iratai. Schöpflin Aladár fogalmazta meg találóan,
hogy „Szendrey Júlia a Petőfi-legenda áldozata volt”. Petőfi özvegyéről mindenki úgy gon-
dolta, hogy elmondhatja a véleményét. Egészen elképesztő hazugságokat terjesztettek
róla, melyeknek okozója részben az elhagyott férj, Horvát Árpád volt, hogy önmagát jobb
színben tüntesse fel. De nemcsak ő, Zoltán hajdani dajkája is úgy gondolta, hogy minden-
féle hazugságokat mondhat róla. Az a különös, hogy komoly irodalomtörténészek is soká-
ig minden hazug szót elhittek, rendkívül rosszindulatúan tárgyalva Júlia alakját és tetteit.
Még azután is, hogy Mikes Lajos 1930-ban közreadta az ismeretlen naplókat, leveleket, és
ezáltal napvilágra kerülhetett az igazság. Végül 1962-ben írt egy alapos tanulmányt, véle-
ményt a korszak kiváló Petőfi-kutatója, Dienes András. Tanulmányának címe: Perújrafel-
versmondó 13
VERS/ÉLET
vétel Szendrey Júlia ügyében (Az 1849/50-es évek adalékainak revíziója). Ebben az írásban
végigveszi pontról pontra a vádakat, és megfelel rájuk józanul, Petőfi eltűnésétől kezdve
egészen a második házasságig. A szakirodalomban ettől kezdődően nincsenek ferdítések,
torzítások. Ugyanez persze nem mondható el a szépirodalmi alkotásokról, ezek továbbra
is tele vannak valótlanságokkal (számos irodalmi feldolgozása született már Szendrey Júlia
életének), de ez szubjektív műfaj, mindenki azt mondhat bennük, amit akar.
Szendrey Júlia
BOLDOGTALAN VAGYOK...
Boldogtalan vagyok nagyon, Vezéreül a viharnak

Mondhatlanúl az vagyok, Csattogtatva szárnyait,
És számomra menekűlés Mindenütt elül lobogva,
Nincs más, csak ha meghalok. Hol vész, pusztulás lakik?
És ki tudja, akkor is majd Kérlelhetlen végzet átka,

Ád-e nyugalmat a sír; – Súgja rémes sejtelem –
Hátha e zaklatott lélek Hogy lelkem örök időktől
Megnyugonni ott sem bír? Így bolyongni kénytelen,
Hátha ott is külön válva Sem életben, sem halálban

Lelkem a testtől leszen, Nem találva nyughelyet,
A miként itt az életben Mig vége nem lesz az örök,
Kell lennie szüntelen. A végtelen időnek!
És mig testem porrá válva Pest, 1856. október 29.

A földdel össze vegyűl,
Addig lelkem összetépett
Zászlóként szerte repűl,
Ajkay Alinka a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán tanít

magyar szakon, elsősorban 19. századi irodalmat. Nemcsak Szendrey Júlia története, hanem
sok minden érdekli, Pázmány Péter hitvitáin át egészen a huszadik századi regényekig.
A doktori disszertációját Kazinczyból írta, jelenleg leginkább a verstan, a versformák
intertextualitása érdekli.
– Engem elsősorban a naplók érdekeltek, érdekelnek, így kezdtem el foglalkozni a 19.
századi naplókkal, ezen belül is a női naplókkal, és így jutottam el Júliához. De nem
vagyok Szendrey-kutató, a naplón kívül nem foglalkoztam az életművel. A kutatást
mindig érdemes folytatni, nincs olyan, hogy lerágott csont valami, mindig lehet találni
újabb, még nem vizsgált szempontokat. Én személyesen Szendrey Júliával ugyan
nem foglalkozom többet, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes vele és a műveivel
foglalkozni. Szerkesztőtársammal, Szentes Évával éppen mostanában kezdtünk el azon
gondolkodni, hogy fel kéne venni a korábban elejtett fonalat, és további női naplókat
kellene megjelentetni. Erről azonban többet nem mondanék, mert még nagyon a munka
elején tartunk.
14 versmondó
VERS/ÉLET
MESTERKÓD – CARAMEL SZERELEM MUSICALE

Romantikus musical a boldogságkeresésről, avagy: győzhet-e
az emberi közönnyel szemben a szerelem?
Molnár Ferenc Caramel vadonatúj slágereivel érkezik az év egyik legnagyobb musical be-
mutatója, a Mesterkód. 17 év után újra közös színpadon énekel Caramel és Palcsó Tamás,
a Megasztár 2. szériájának két egykori döntőse, ráadásul éppen ott, ahol annak idején a
karrierjük elindult: a Budapest Arénában. December 3-án este 8-kor, a Petőfi-bicentená-
rium jegyében mutatkozik be az a vadonatúj musical, amelynek zenéjét és dalszövegeit
Caramel írja, s amelyben Petőfi Sándor versei is megszólalnak. A szerelem témáját újsze-
rűen feldolgozó Mesterkód című előadásban ismert és népszerű színészek mellett a hazai
popélet kiválóságai közreműködnek.
A 2022. év különleges produkciójának szánják az alkotók a Mesterkód című romantikus
musicalt, amely a szerelem örökkévalóságát mutatja be, izgalmas fordulatokon keresztül.
Az emberek lelkének adatait gyűjtő és feldolgozó, úgynevezett Lélekstatisztikai Hivatal
szerelmi csalódásoktól sebzett munkatársa, akit Palcsó Tamás alakít, megalkot egy operá-
ciós rendszert, amit Lélekdonor 2-nek nevez el. A mesterséges intelligenciát, akit Lutter
Imre személyesít meg, arra kéri, hogy keresse meg számára a boldogságot, elsősorban a
gazdagság révén. Azonban a számítógépes program a szerelmet mutatja az egyetlen lehet-
séges útnak, és időutazások révén kulcsfontosságú jeleneteket varázsol elő a fiatalember
múltjából és a jövőből. A boldogságkeresésben részt vesz Nika (Veres Mónika) is, mint
Palcsó hivatali kolléganője.
Az előadás egyik üzenete, hogy az adatokra és elemzésekre épülő, gépiesített világunkban
mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, a valódi találkozások és az érzelmek, amikben a
költészet és az őszinteség lehet a kulcs. Az előadást végigkísérik a Lélekdonor című dal mo-
A főszereplők: Caramel, Nika, Palcsó Tamás, Lutter Imre
versmondó 15
VERS/ÉLET
tívumai, s közben számos vadonatúj slágert hallhat a közönség. A zenét és a dalszövegeket

Molnár Ferenc Caramel írja, aki Lutter Imrével hónapok óta dolgozik a dalokon. A történe-
tet a rendező, Olt Tamás és szerzőtársa, Váradi R. Szabolcs jegyzi. A parádés szereposztás
része Szulák Andrea, Trokán Péter és Bakos-Kiss Gábor intenzív jelenléte. A produkcióban
két kaposvári színész hallgató, Balaskó Bence és Németh Klára is közreműködik.
A színházi jelenetek fel vannak fűzve a dalokra, gyakorta hangoznak el páratlanul szép
és tiszta idézetek Petőfitől, aki egészen új arcát mutatja a mai nemzedéknek – katartikus
pillanatokat hozva, és tíz nagy sláger születik meg a közönség szeme láttára. A szerep
osztás sok szempontból különleges, itt ugyanis színészként is alakítanak a popelőadók,
hatalmasat énekelnek a színészek, és fergetegesen őszintén játszanak a gyerekszereplők.
A koreográfia sem pusztán táncra épül, hanem a testbeszédre is, és a darab futurisztikus
jellegéhez igazodik a díszlet, amelynek jó része virtuálisan jelenik meg, hatalmas óriáski-
vetítőkön, érvényesítve a Budapest Aréna adottságait.
Közreműködik: a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium Színészképző csapata
Rendező: Olt Tamás
Zeneszerző, zenei vezető: Molnár Ferenc ’Caramel‘
Koreográfus: Fejes Kitty
Díszlet: Wilhelm Judit
Jelmez: Horányi Juli
Rendező asszisztens: Hűbér Tünde
Művészeti munkatárs: Oláh Yetti
Produkciós koordinátor: Korompai Gábor
Producer: Balassa János, Lutter Imre
Az előadás létrejöttét a Petőfi-bicentenárium jegyében a Petőfi Kulturális Ügynökség és a
Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatja.
A szent, a bolond és a nő – II.
16 versmondó
VERS/ÉLET
Rácz András
PETŐFI AUTÓBUSZA
Van némi anakronisztikus bája, ha az autóbusz fogalmát és Petőfi Sándor alakját összekap-
csoljuk. Pedig a Petőfi-busz nem steampunk fantázia, nem félreértett omnibusz, és nem is
olyasmi, mint mondjuk a Lehár-expressz, tartalmi megfontolástól mentes, kötelezettség
nélküli névválasztás. Nos, nem. A Petőfi-busz valóban Petőfit viszi. A sajtó képviselőinek
mutatták be először a Petőfi Irodalmi Múzeum új, Átröpűlök hosszában hazámon című
buszkiállítását, mely a költő születésének 200. évfordulója alkalmából fogja bejárni az or-
szágot.
A guruló múzeumot a Petőfi-bicentenárium hivatalos kezdetén a Kiskőrösön tartott nem-
zeti tanévnyitón vehette birtokba a nagyközönség, és 2023. közepéig a Kárpát-medence
számos helyszínén megfordul.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója a Múzeumkertben tartott
sajtótájékoztatón hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy minél többen megismerhessék Ma-
gyarországon és a határainkon túl is Petőfi Sándor életművét, nagyszerűségét és zseniali-
tását. Az utazó kiállítás pedig bizonyosan hozzájárul ehhez a célhoz.
A busz az előzetes elképzelések szerint 2022. szeptembertől 2023 augusztusáig járja az or-
szágot és a Kárpát-medencét. A kurátori összefoglaló szerint decemberig több mint hatvan
település közönsége nézheti meg a mobil kiállítást, a Petőfi Sándor-emlékév végéig pedig
több mint kétszáz helyszínt látogat meg. Ezek között lesznek kisebb falvak és országos
jelentőségű rendezvényhelyszínek, például a győri könyvszalon vagy a dunaszerdahelyi
hagyományos csallóközi vásár.
Petőfi autóbusza
versmondó 17
VERS/ÉLET
A Baranya megyei könyvtár üzemeltet egy hatalmas könyvtárbuszt. Amikor a busz meg-
érkezik, szinte mindenki előkerül. Nemcsak szomszédok találkoznak a buszon, de azok is,
akik ezért vagy azért hetek, hónapok óta nem találkoztak. A könyvtárosok azt mondják,
hogy miközben páran válogatnak a könyvek között, addig mások – akik már végeztek
vagy a sorukra várnak – a busz előtt beszélgetnek. Talán a Petőfi-busznak is lesz ilyen ere-
je, és a vendégkiállítás előtt is összegyűlnek a helybeliek, és – miután kitárgyalták a falusi
eseményeket – Petőfiről fognak tereferélni.
A tárlat mindent felkínál ehhez. Ötletes technikai megoldások adják az egyik erős pillérét.
Interaktív elemek, rejtett (de azért elég könnyen felfedezhető) rekeszek, kipattanó fiókok,
lebillenő paravánok – csupa jópofa trükk szolgálja az elemi érdekességet, hogy könnyebb
legyen megtenni a bevonódás első lépéseit.
Tartalmi szempontból is újszerű a tárlat. Csupa olyasmiről mesél, amit nem, vagy nem
nagyon tudunk Petőfiről. A kurátorok – Molnár Eszter Edina és Sóki Diána – szerint a
kiállítás nem a költő életrajzát helyezi középpontba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt
meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi
mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése,
vagy a családalapítás. Szinte mind olyan kérdés, ami a mai hétköznapokban is felmerül.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, melyek a képzeletbeli utazás
egy-egy állomását jelzik. Ilyen többek között a költő édesapja, Petrovics István mészáros-
bárdja; a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca; vagy éppen egy biliárddákó,
melyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tarto-
zik egy-egy kiemelt vers, valamint több idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtör-
téneti érdekesség is.
Ahogy végigböngésszük a kiállítást, olyan Petőfi-kép rajzolódik ki előttünk, amely nagyon
távol áll attól a romantikus eszmétől, ahogyan a nemzeti emlékezetben él az idealizált köl-
tő. Itt egy hétköznapi embert látunk, erős elköteleződésekkel, nehéz döntésekkel, szertelen
lelkesedéssel.
Hasonlít hozzánk. Akár a kortársunk is lehetne, akár megihatnánk vele egy pohár bort.
Csak persze ő közben időnként írt egy-egy verset. Olyan verset, amit máig ismételgetnek
iskolában, nemzeti ünnepen, szerelmesen szembe nézve valakivel, vagy csak a kerti nád-
fotelben a kötetét lapozgatva. Mert ő mégiscsak a magyarok legnagyobb költője. De ez a
kiállítás megmutatja: semmi anakronisztikus nincs abban, hogy itt él velünk a hétközna-
pokban.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Petőfi-busz előtt

Forrás: kultura.hu
18 versmondó
VERS/ÉLET
Riersch Tamás
TURCZIZMUS, AVAGY A XXI. SZÁZADI AVANTGÁRD
Szeptemberben rangos nemzetközi irodal-

mi díjat vehetett át Turczi István – József
Attila-, Babérkoszorú és Prima Primissima
díjas költő, műfordító, szerkesztő, egyetemi
tanár.
Turczi Istvánt szeptember 16-án a Boszniai
Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lu-
kában a Nyitott Könyv irodalmi nagydíjjal
tüntették ki.
– Egy szabadkai műfordító, Fehér Illés
önszorgalomból kezdte el fordítani a ver-
seimet – mesélte István már itthon. – A
Turczi István
fordításokat nagyon jól fogadták a szerb
irodalmi lapok, ezért Illés egy nagyobb munkába is belekezdett: az 1100 soros, négy zenei
tételre épülő jambikus versfolyamomat tartalmazó Üresség című kötetemet is lefordította
szerb nyelvre. Nagyon örültem neki, mert eddig még csak Kozmikus vászon című kötetem-
mel találkozhatott anyanyelvén a szerb közönség. Szóval Illésnek köszönhetően elkészült
az Üresség, amely tavaly ősszel Praznina címmel került a könyvesboltokba. Ezt követte
májusban egy üzenet a Boszniai Szerb Írószövetség elnökétől, mely szerint egy nemzet-
közi zsűri döntése alapján idén én kapom a köztársaság legmagasabb rangú elismerését, a
Nyitott Könyv irodalmi nagydíjat. Az indoklás szerint az Üresség című kötetem egy lapon
említhető a XX. század egyik legjelentősebb költőjének, T.S. Eliot Négy kvartett című mun-
kájával. Bevallom, ekkora dicséretet még sosem kaptam.
Turczi Istvánnak a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosában, Banja Lukában, a híres Báni
Palotában adták át a rangos elismerést. A díj rangját csak emeli, hogy egyrészt évente
egy személynek adják, másrészt pedig a korábbi díjazottak között volt többek között az az
orosz Vjacseszlav Kuprijanov, akit Nobel-díjra is jelöltek már. A Nyitott Könyv irodalmi
díj alkotója az ismert szerb szobrásznő, Sonja Bikic volt. Emellett Istvánt a szerb írószövet-
ség tiszteletbeli tagjává is megválasztották.
– A szerb kapcsolat ezzel még nem ér véget. Jövőre ugyanis visszavárnak a szervezők,
amikor is a díszkiadásban megjelenő versgyűjteményemet fogják majd bemutatni.
Csak érdekességképpen: Turczi Istvánnal egy napon egy másik magyar személy is magas
rangú szerb elismerésben részesült. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis szintén szep-
tember 16-án vehette át Belgrádban a szerb államfőtől a legmagasabb rangú állami kitün-
tetést. Nem véletlen, hogy a boszniai szerb tévébe behívott Turczi Istvánnak csak „magyar
napként” aposztrofálta szeptember 16-át a helyi műsorvezető.
– Egy ilyen nap után és egy ilyen közegben kimondottan büszke voltam rá, hogy magyar
vagyok. Mint minden művész, úgy én is érzékeny és hiú vagyok, és nagyon fontosak
számomra a külvilág pozitív vagy negatív visszajelzései. Márpedig az ilyen elismerések
versmondó 19
VERS/ÉLET
nagyon erős visszajelzésnek számítanak.

Turczi István Persze, sosem a díjakért, elismerésekért
A TÁVOZÓ írok, hanem azért, hogy adjak valamit az
embereknek. Éppen ezért minden elisme-
A csönd egy hely a távozó szemében, résnél fontosabb számomra, ha olvassák,
Törékenyebb, mint bármely faág, és ha szeretik a műveimet. Ezért is tartom
Lombok közt rejtőzve rémületében fontosabb elismerésnek a mostani díjnál,
Eltűnik, úgy mutatja meg magát. hogy jövőre szerb nyelven is megjelente-
Rajzolatlan szavak világossága, tik majd versgyűjteményemet.
Ami ha belőle egyszer felragyog, De új Turczi-kötettel nemcsak a Boszni-
Megtudja, miért maradt árva. ai Szerb Köztársaságban, hanem itthon is
Kőtömbön egy név: ő nem is én vagyok. találkozhat a nagyközönség. Október 1-én
Megteremti akkor égi mását, ugyanis a Budapesti Nemzetközi Könyv-
Ellensúlyozni, ha mást nem tehet, fesztiválon mutatták be a költő születés-
Öröktől rendelt barangolását, napi kötetét. A Reggelre megöregszünk
És kitölteni a hiány alkotta teret. című könyv 70 új verset tartalmaz.
Ugyanaz volt, lesz, ami van.
Belülről égő, önmagányi fény. – Nagyon jó volt ismét személyesen ta-
Átlátszik, néha megcsillan, lálkozni a nagyközönséggel, és nagyon
Mint egy kavics az idő tenyerén. jó volt, hogy a rossz idő ellenére is igen
sokan kíváncsiak voltak az új kötetemre.
(Forrás: barkaonline.hu) A könyvet egyébként a Scolar Kiadó je-
lentette meg, és nagyon köszönöm, hogy
mindezt születésnapi köntösben, egy na-
gyon elegáns díszkiadásban tették. Idén ez már a második könyvbemutatóm volt. Június-
ban ugyanis a könyvhéten jelent meg Vásárhelyi Antal képzőművésszel közös munkánk,
a Kettős látás című album. Ennek a könyvnek komoly története van. Már sok éve történt,
hogy Antaltól kaptam 13 színes képet azzal a feladattal, hogy írjak hozzájuk verseket. Ezt
én megfejeltem, mert nemcsak megírtam a 13 verset, hanem még újabb 13-at küldtem neki
azzal a felkéréssel, hogy ő is fessen hozzájuk egy-egy képet. A Kettős látás című kötet ezt a
26 vers-kapcsolatot tartalmazza. Nagyon szeretek más művészekkel közösen kísérletezni.
Jelent már meg közös kötetem Eifert János fotóművésszel, az irodalmi estjeimen pedig
rendszeres fellépők a színész és zenész barátaim.
Turczi Istvánnak nemcsak saját kötete és művészeti albuma látott napvilágot az idei évben,
hanem egy fordításkötete is. Ugyancsak a júniusi könyvhétre jött ki kedvenc skót költő-
jének, Edwin Morgannak – a magyar nyelvre általa lefordított – verseskötete, A démon
kiskátéja .
– Még Faludy György barátom emlegette, hogy állandó restanciája Edwin Morgan meglá-
togatása. Erre már nem kerülhetett sor, én azonban pótoltam ezt az elmaradást, és még éle-
tében találkozhattam a skót költőfejedelemmel. 2005-ben éppen a Glasgow-i Egyetemen
tartottam két előadást a magyar költészetről, amikor a szervezők megkérdezték: cserébe
lenne-e valamilyen kívánságom, amit ők teljesíteni tudnának. Mire én rávágtam, hogy ta-
lálkozni szeretnék nemzeti költőjükkel, Edwin Morgannel, aki Glasgow-tól 50 kilométerre
egy idősotthonban lakott akkoriban. A lakrészt ő vásárolta magának, ám az állam is vett
20 versmondó
VERS/ÉLET
ott neki egyet, így a két lakrészt összenyitva kényelemben és gondtalanul töltötte utolsó
éveit. 2005. május 19-én kerestem őt fel. Később kiderült, hogy a magyar költők közül én
voltam az utolsó, aki még találkozott vele. Bár nem tölthettünk el együtt túl sok időt, azt
a keveset jól kihasználtuk, mert végig József Attiláról, Weöres Sándorról és a Nyugat fo-
lyóirat szerepéről beszélgettünk. Amikor elbúcsúztunk, megígértette velem, hogy néhány
versét lefordítom majd magyarra. Ezt idén sikerült teljesítenem. A könyv címlapján az a
fotó látható, amely rólunk készült a búcsúzáskor.
2022 májusában jött ki a nyomdából a Parnasszus Könyvek Kiadó Költőfejedelmek című
kártyajáték, illetve a hozzá tartozó könyv is. A játék tervezője személyesen Turczi István
volt. A költő a pandémia alatt elhunyt Szőcs Gézának ajánlotta az UNO-ra alapuló játékot.
– Amikor gyerek voltam, sokat kártyáztunk otthon. Szerintem a legtöbb gyerek szereti a
társasjátékokat, így a kártyázást is. Nálunk azonban a kártyának az átlagnál is nagyobb ha-
gyományai voltak: a nagyanyám tarot kártyából jósolt a felvidéki asszonyoknak, a nagy-
apám pedig imádott, és tudott is zsírozni. Apám jól rablóultizott, anyám meg a kanasztáért
rajongott. Én a Csapd le csacsin, a Piros papucson, majd a Snapszeren és a Huszonegyen
nőttem fel. A fiam, Dávid, az apámtól tanult meg ultizni, és ez is közrejátszott abban, hogy
nemzetközileg ismert és elismert táblajáték-készítő lett. Az ő sikerei is motiváltak engem
arra, hogy készítsek olyan irodalmi kártyajátékot, amilyen még korábban nem létezett.
Azért az UNO-t vettem alapul, mert azt bárki könnyen elsajátíthatja. Erre építettem rá az
irodalmi ismeretanyagot. A 108 kártyából 72 világirodalomból ismert költő nevét tartal-
mazza. Van, akit jobban ismernek, van, akit kevésbé, de mindnyájan maradandót alkottak.
Így az ókorból találkozhatunk Homérosz, Szapphó vagy Vergiliusz nevével, de kezünkbe
akadhat egy Pindarosz-lap is. Ugyancsak összejöhet egy Villon, vagy a német lovagköltő,
von Eschenbach nevét tartalmazó párosítás. A maradék 36 lapra a magyar irodalom klas�-
szikusai kerültek – Janus Pannoniustól Jékely Zoltánig. A játék lapjai már 2020 őszén ké-
szen álltak, amit megmutattam Szőcs Gézának, akinek nagyon tetszett az ötlet. A névsorral
is elégedett volt, de három változtatást azért javasolt. Ezeket én elfogadtam, és beépítettem
a játékba, amely immár az ő elképzeléseit is tartalmazza. Sajnálatos módon ő nem érhette
meg a megjelenést, mert 2020 novemberében a pandémia áldozata lett. Ezért is ajánlottam
az ő emlékének a játékot és a könyvet.
Turczi Istvánnal csak sebtében tudtunk beszélgetni. Ő ugyanis Banja Lukából hazatérve
– egy Millenárison történő dedikálást megejtve –, október 7-én a Nairobi Egyetem meghí-
vására Kenyába utazott.
– Egy újabb nyelvre fordították le a verseimet – mesélte még az indulás előtt –, első ma-
gyar szerzőként ugyanis már szuahéli nyelven is olvashatók. A válogatott kötetem azon
versekből áll, melyek korábban már Kanadában megjelentek angol nyelven. De ősszel
Új-Delhibe is hivatalos vagyok, ahol egy másik válogatásomat hindi nyelven jelentetik
meg. Sok országban, egészen pontosan 75-ben megfordultam már, hogy népszerűsítsem a
magyar irodalmat. Az utazásaim során megtapasztaltam, hogy a tévhittel ellentétben nem
Puskás Öcsi, hanem Petőfi Sándor a legismertebb magyar a világban. Európában persze
nagy respektje van Márai Sándornak, vagy a Nobel-díjas Kertész Imrének is. De ennél is
többet jelent, hogy a magyar versek, a magyar irodalmi alkotások nagyon sok országban
jelen vannak. S ehhez valószínűleg az én lefordított műveim is hozzájárulnak kicsit.
versmondó 21
VERS/ÉLET
Turczi István nevét még az is ismerheti, aki kevésbé járatos a kortárs irodalomban. A ki-
váló költő ugyanis rendszeres házigazdája és műsorvezetője az általa szervezett irodalmi
és művészeti esteknek.
– A televízióban valamikor Parnasszus néven futott az irodalmi vetélkedősorozatom, ebből
nőtt ki aztán a Parnasszus költészeti folyóiratom, melynek minden számát a művészbaráta-
immal egy-egy élő irodalmi esten mutatjuk be. Ezek az estek az évek során az azonos nevű
könyvkiadónk kötetbemutatóival is kiegészültek. Aztán ott vannak a Kanapék, amelyek
korábban szülővárosomban, Tatán zajlottak, 2021 óta azonban a szolnoki SzínMűhely ad
nekik helyet. Ezek rendszeresen telt házas előadások, melyekre mindig jól ismert művé-
szeket hívok vendégnek. A Pen Club tagjaként is szervezek beszélgetős esteket, PenDrive
néven. Ez évente hat estét jelent, melyre mindig tíz kortárs költőt és tíz zenészt hívok meg.
Szeretem ezt csinálni, mert úgy érzem, véremben van a kulissza, és amúgy is szeretem a
kihívásokat.
Ha már a Parnasszust megemlítettük, tegyük hozzá: az irodalmi folyóirat 2021 óta a Nem-
zeti Kulturális Alap támogatását is élvezi. Ennek köszönhetően a lap idéntől már nemcsak
évi négyszer, hanem hat alkalommal jelenik meg.
– A Parnasszus a nyolc kiemelt hazai irodalmi folyóirat közé tartozik, mely immár hat
megjelenést jelent évente. Ebből négy szám a magyar, kettő pedig a világköltészet darab-
jaiból nyújt reprezentatív válogatást az olvasóknak. Ezt megerősítettük a Parnasszus TV
elindításával is, amely a YouTube-on érhető el, és a visszajelzések alapján sokan meg is
nézik a közvetítéseinket.
A Költők Világkongresszusa augusztusi tisztújító közgyűlésén Turczi Istvánt második szá-
mú alelnökké választották. Az új elnök a mexikói Maria Eugenia Soberanis, az első alelnök
pedig a Nobel-díjas argentin–izraeli orvos, író, Ernesto Kahan lett.
– A Költők Világkongresszusával – pontosabban az öt kontinens közel ezer jeles költőjét
tagjai között tudó világszervezet akkori főtitkárával – annak idején a véletlennek köszön-
hetően ismerkedtem meg. 2006-ban egy írószövetségi delegációt vezettem Kínába, ahol a
kulturális miniszter is fogadott bennünket. A találkozás olyan jól sikerült, hogy itthon és
Kínában is híre ment. Engem rögtön Kína-szakértőnek könyveltek el, így felkérésre gyak-
ran kellett találkoznom kínai szerzőkkel. Az egyikőjük volt a Párizsban élő újságíró-költő,
Maurus Young, aki később a világszervezet elnöke lett. Az ő meghívására vettem részt
néhány nemzetközi kongresszuson, majd 2010-ben engem is beválasztottak az elnökségbe.
Most pedig kihalásos alapon eggyel előrébb léptem, és így lettem második számú alelnök.
Az idei kongresszus október végén Ecuadorban lesz, melyen szeretnék majd magam is
részt venni.
Hamvas Béla mondta egykor: „Jó lenne azon a szinten élni, ahogy gondolkodunk.” Ezt a
gondolatot Turczi István gyakran hangoztatta az elmúlt évtizedekben.
– Hamvas tanítása ma legalább annyira igaz, mint akkor volt, amikor ez tőle elhangzott.
Sőt, ahogy telnek az évek, úgy nő ennek a néhány szónak az igazságtartalma. Márpedig
az igazság megéri, hogy hiába keressük. Én ebben hiszek, és ezt az ars poeticát próbálom
folyamatosan képviselni. Ezen pedig már nem is fogok változtatni.
22 versmondó
VERS/ÉLET
KIEMELKEDŐ NEMZETI ÉRTÉK A TOKAJI ÍRÓTÁBOR
A számos kulturális programmal kísért,

Közélet és irodalom címmel meghirdetett
jubileumi Tokaji Írótábor – hagyomá-
nyainak megfelelően – díjátadóval zá-
rult augusztus 25-én.
Az eredetileg a város főterére tervezett,
de a vihar miatt a Rákóczi Pincében meg-
tartott megnyitón Hoppál Péter kultúrá-
ért felelős államtitkár kiemelte, hogy az
évforduló az emlékezés és a számvetés
ideje az írótábor életében is. Az először
Hoppál Péter kultúráért felelős
1972-ben megrendezett, és 1987 kivéte-
államtitkár a Tokjai Írótáborban
lével minden évben megtartott irodal-
Forrás: kultura.hu
mi találkozó rendkívüli lehetőség volt a
magyar szellemi élet számára – hangsúlyozta. Az itt zajlott folyamatok tizennyolc éven
keresztül bölcsőként ringatták a rendszerváltoztatást, felmutatták annak a párbeszédnek
és őszinte hangnak a fontosságát, amelyet csak az írók mertek vállalni – mutatott rá az ál-
lamtitkár, hozzátéve, ezek a szellemi diskurzusok később alapokat építettek olyan hasonló
találkozóknak, mint például a lakiteleki volt.
„Ez a műhely a szellemi pezsgést jelentette az akkori értelmiség számára, napjainkban
pedig azt a szembenézést adja, amit nekünk sem szabad megspórolni” – fogalmazott az
államtitkár. A kritikai párbeszéd olyan, a társadalmat formáló és annak jobbítását elősegí-
tő jelenség, amely elől a politikának sem szabad megfutamodnia: „Tiszteljük az elődöket,
igyekszünk szintetizálni általuk azt a múltat, amit örökségbe kaptunk, miközben a hori-
zonton mindannyiunk számára egy olyan jövő látszik, amelyben jobbá kívánjuk tenni az
életet gyermekeink és unokáink számára” – jelentette ki Hoppál Péter.
L. Simon László József Attila-díjas író, az írótábor elnöke a megnyitón arról beszélt, hogy
a rendezvény korábbi és mostani résztvevői egyaránt arra törekedtek, és arra törekszenek
most is, hogy fegyelmezetten – és oly sok veszély között is – megőrizzék a szellem méltó-
ságát, a gondolkodás, a beszéd és az írás színvonalát. „Úgy hisszük, hogy a szellem erkölcsi
tekintélyére, valamint a beszéd és az írás emberi hitelére igen nagy szükség van” – fogal-
mazott L. Simon László, megjegyezve, hogy erre az elvre a háborús konfliktusok kiújulása,
a nyugati világ önsorsrontó logikája, valamint a klasszikus európai értékek feladása miatt
jelenleg is fontos hangsúly helyeződik. Az írók, képzőművészek, színházi rendezők és tár-
saik továbbra sem vonulhatnak elefántcsonttoronyba. Szükség van szellemi műhelyeikre,
szervezeteikre, a művésztelepekre és az írótáborokra, valamint a vitákra, és arra, hogy ha
kell, hallassák hangjukat – tette hozzá az írótábor elnöke.
Posta György, Tokaj független polgármestere elmondta: a jövőre 950 éves kisváros törté-
nete az utolsó ötven évben egybeforrt az ott rendezett írói seregszemlével. Továbbá em-
versmondó 23
VERS/ÉLET
lékeztetett arra, hogy a rangos kultúr-

politikai, irodalmi és közéleti eseményt
2021-ben kiemelkedő nemzeti értékké
nyilvánította a Hungarikum Bizottság.
A jubileumi írótábor programjai augusz-
tus 21-től 25-ig tartottak. Az előadáso-
kon és szakmai vitákon túl többek közt
koncertek, színházi előadás, kötet- és
lapbemutató, borkóstoló várta az idei
táborozókat és az érdeklődő közönséget.
Átadták az ötvenedik évfordulóra
Átadták a felújított Millenniumi Irodalmi
megújított Millenniumi Irodalmi Emlékparkot
Emlékparkot, ahol egyebek mellett dom-
Forrás: Origo
borművet avattak a 100 éve született Fe-
kete Gyula író, valamint Antall István rádiós szerkesztő emlékére.
A rendezvénysorozat díjak átadásával zárult. A Tokaji Írótábor díját idén Soltész Márton
irodalomtörténész, a tábor monográfusa kapta. Nagyhordó díjban részesült Szakolczay
Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, művészetkritikus. Hordó díjjal Jónás Zoltán ren-
dezőt, Pósa Zoltán írót és Salamon Konrád történészt tüntette ki az elnökség. A Magyar
Írószövetség Debüt díjait idén is ezen az ünnepségen adták át. Első kötetükért részesültek
a díjban: Fehér Csenge prózaíró, Gál János költő, Szeder Réka költő.
A kitüntetéseket Koncz Zsófia miniszterhelyettes és Stumpf István, a Tokaj-Hegyalja
Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke adta át a díjazottaknak, s munkásságukat L.
Simon László, Szentmártoni János és Bertha Zoltán méltatták.
Az én Kassám
24 versmondó
VERS/ÉLET
ELHUNYT DÉRCZY PÉTER IRODALOMTÖRTÉNÉSZ
2022. szeptember 12-én, hétfőn este meghalt Dérczy

Péter irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Napló,
majd az Élet és Irodalom egykori szerkesztője, a Li-
tera első Napló-díjasa – közölte a Literával a hírt
a család. Dérczy Péter novemberben lett volna 71
éves.
Dérczy Péter Budapesten született 1951. november
19-én. 1977-ben az ELTE Bölcsészettudományi Ka-
rának magyar–angol szakán végzett. 1978 és 1980
között a Kritika című folyóirat újságíró-gyakorno-
kaként, majd az Országos Széchényi Könyvtár hír-
laptárának munkatársaként dolgozott 1982-ig. Egy
év fizikai munka után, 1983-ban a Magyar Nemzet Dérczy Péter
kritikarovatának szerkesztője, egy évvel később pe- Fotó: Litera
dig, 1984-től, a Magyar Tudományos Akadémia Iro-
dalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa – az intézet XX. századi osztályán
a kortárs irodalom kutatója lett. 1991 és 1994 között a kéthetente megjelenő Magyar Napló
főszerkesztőjeként tevékenykedett, majd 1995-től 2009-ig az Élet és Irodalom próza rova-
tának vezetőjeként.
Grecsó Krisztián így nyilatkozott róla, mikor átvette tőle az ÉS prózarovatát: „Péter remek
érzékkel mozdított ki szerzőket a mélypontról, egyszerre volt szerkesztő, pszichológus,
apa és barát.” Az Orbán-esszéjéért elnyert Artisjus-díjáról ezt írtuk: „A számos díjjal és
ösztöndíjjal elismert irodalomtörténész-szerkesztő szakmai érdeklődése igen széles, bár
ritkán jelentkezik önálló kötettel. A Magvető Könyvkiadónál megjelent Között című es�-
szében egyszerre vizsgálja Orbán Ottó költészetének belső fejlődéseit, poétikai alakulásait
és a költő viszonyát a tradícióhoz, a kortárs lírához, valamint az utókor Orbán-olvasatait.
Reményi József Tamás a díjazott kutatómunkáját bemutató laudációjában kiemeli: „Az
életművek időtlen köztársaságában barangol – noha korántsem történetietlen szemlélettel
–, az életművek egymásra játszó mozzanatait figyeli, és egy-egy életművön belül is legna-
gyobb élvezettel a belső kölcsönhatásokat analizálja.”
Publikációi 1974 óta jelennek meg tudományos és irodalmi folyóiratokban. Első önálló
kötete az Alföld-könyvek sorozatban jelent meg Vonzás és választás címmel a debreceni
Csokonai Kiadónál, 2004-ben. Két további könyv követte: a Töredékek a történetről (tanul-
mányok, esszék, műelemzések) – a miskolci Műút könyveknél 2011-ben –, majd Között
címmel egy esszé Orbán Ottó költészetéről a Magvetőnél 2016-ban. Utóbbiról, melyből
részletet is olvashatnak a Literán, Jánossy Lajos készített vele interjút. Abban mondja:
„Úgy látom, és egyre inkább úgy látom, hogy ez a különféle hagyományokat, egészen
eltérő költészettípusokat „fölemésztő” gyakorlata például nagyon közel állt-áll ahhoz a
posztmodern szemlélethez, hogy a múlt, értsünk ezen bármit is, költészetet, történelmet,
az egy élő, bármikor újra és újra felhasználható, történetesen a versbe beépíthető darabja
az életnek, szóval, hogy az itt van velünk. Erre a példa József Attila, aki Orbán számára
versmondó 25
VERS/ÉLET
egészen kitüntetett jelentőséggel bírt szinte kamaszkorában is és felnőtt, már sikeres köl-
tőként is. (...) Az a helyzet, hogy nagyon elhúzódott ez a munka, aminek az én esetemben
csak az lehetett a következménye, hogy egyre több volt bennem a kétség, hogy egyáltalán
tudok-e egy nagyobb lélegzetű szöveget előállítani, méltó lesz-e Orbán Ottó életművéhez;
önbizalomhiány, önértékelési problémák, hogy a világbéke kínzó kérdését ne is említsem…
Igen, néha elátkoztam, hogy vállalkoztam rá, noha csak magamnak köszönhettem a válla-
lást, és persze ilyenkor könnyed mozdulattal azokat is, akik szeretettel piszkáltak miatta…
noha végül előbb Király Levente, aztán meg Szegő János békés noszogatására fejeztem be
azt, amit már rég be kellett volna. Ebből aztán levontam a tanulságot, és ezért s egyéb okok
miatt sem, nem forgatok semmi hasonlót a fejemben.”
1997-ben elnyerte a Pro Literatura díjat, 2007-ben József Attila-díjas, ugyanebben az évben
Alföld-díjas lett. A Litera Napló-díját 2009-ben ítélte oda neki a portál szerkesztősége (a
napló itt olvasható). 2012-ben Komlós Aladár-díjjal, majd 2017-ben Artisjus irodalmi díjjal
ismerték el munkáját.
Bolondok hajója
26 versmondó
VERS/ÉLET
Riersch Tamás
MŰÚTON A MENNYORSZÁGBA - ELMENT KABAI LÓRÁNT
Szomorú kötelességünknek teszünk ele-
get, amikor beszámolunk egy októberi
tragédiáról. 45 esztendős korában tragi-
kus körülmények között elhunyt Kabai
Lóránt, Csáth Géza-díjas költő, író, szer-
kesztő és vizuális művész.
„Mélyen megrendülve, megtört szívvel
tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Ka-
bai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizu-
Kabai Lóránt - Fotó: szmo.hu
ális művész életének 45. évében tragikus
körülmények között elhunyt. Búcsúzta-
tásáról később adunk tájékoztatást. Gyászoló édesanyja nevében is a fivérei, Zoltán és
Csaba” – állt a család október 25-i közleményében. Kabai Lórántot október 23-án kezdték
el keresni. Az ismert irodalmárnak már egy nappal korábban Pozsonyba kellett volna utaz-
nia, de arra nem került sor. Igaz, készülhetett az útra, mert a lakásába érő testvére, aki nyit-
va találta bátyja ajtaját, az iratait, a pénzét, illetve a becsomagolt bőröndjét is megtalálta.
Azonnal jelentette az esetet a rendőrségen, maga pedig plakátokat ragasztott ki városszer-
te. Mint két nap múlva kiderült, hiába, mert Kabai Lórántot október 25-én holtan találták.
„...a Csáth Géza-díjat 2016-ban, a díj alapításának évében a Holdfogyatkozás, a Nem kijá-
rat, a Hiba nincs, az Édeskevés, a Klór, az Avasi keserű, a Semmi szín című nagyszerű kö-
tetekért; példaértékű, a fiatal tehetségekre mindig nyitott szerkesztői tevékenységéért; a
Szöveggyár szervezéséért, elhivatott kritikusi munkásságáért; nagyerejű képzőművésze-
ti alkotásaiért; a kultúrafinanszírozás rejtélyes ügyeivel kapcsolatos áldozatos és önsors-
rontó tényfeltáró munkájáért; végül, de nem utolsó sorban a mosthallottamakocsmában
hashtag kreatív és invenciózus, mégis mértéktartó használatért Kabai Lóránt kapja” – állt
abban a laudációban, melyet még Mészáros Márton mondott a 2016-os díjátadón. És amely
laudáció a tragikusan fiatalon elhunyt költő életútját is összefoglalta.
Kabai Lóránt költő, író, vizuális művész K. Kabai és „kkloor” művésznéven is ismert. A
Műút folyóirat 45 éves alapító szerkesztője 30 éve írt prózáit és fordításait több irodalmi
folyóirat – többek között az Időjelek, a Magyar Műhely, az Új Forrás, az Új Holnap, a Sár-
kányfű, a Kortárs, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Palócföld, az Árgus, a Kalligram, A Hét,
a Puskin Utca, az Ex Symposion, a Jelenkor, a Holmi, a 2000, a Beszélő és a Nagyvilág – is
közölte. A Szabó Lőrinc-díjas irodalmár legutóbbi verseskötete tavaly jelent meg Moaré
címmel. Számtalan hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepelt grafikáival, fotóival és
festményeivel is, tizenkét önálló kiállítása is volt. Legutóbb a Műcsarnok műtárgykezelő-
jeként dolgozott, így egzisztenciális problémái nem voltak. Korábban anyagi gondjai miatt
több sörözőben csaposként is dolgozott. Eltűnése előtt egy nappal jelent meg egy komoly
írás az életművéről egy irodalmi magazinban, egy festményéért pedig díjat is kapott, így
minden arra utalt, hogy élete rendbe jött, úton volt a siker felé.
„Alapvetően jól érzem magam, bejött, amire számítottam: jóval kevésbé nyomasztanak az
versmondó 27
VERS/ÉLET
ilyen-olyan dolgok, nagyságrendekkel kevesebbet stresszelek, az elengedés egészen felsza-

badítóan hatott rám – írta Kabai Lóránt a Litera című irodalmi portálnak 2018 januárjában
arra a kérdésre válaszul, hogy miért mondott le 10 év után a Műút című miskolci irodalmi
folyóirat és internetes portál szerkesztéséről, miért nem vállal már irodalmi fellépéseket,
és miért hagyja abba a Szöveggyár tábort és a Deákpoézis zsűrizését. – Közben persze van
némi hiányérzet is, elvégre minimum főállásnyi időt dolgoztam minden nap a Műúttal
(ide értve a nyomtatott lapot és a portált, na meg a „mentorkodást”, az egyes szerzőkkel
való közös munkát is), meg például a fura érzés, ahogy a minap láttam a lap szerkesztő-
ségi összejövetelén készült fotókat, melyeken már nem szereplek, mivel már nem vagyok
benne... Vagy másfelől: volt egy fontos dolog, melynek mentén elég pontosan definiálni
tudtam magam, most meg nincs. (Van más, persze, ami mentén öndefinícióm lehet; és ak-
kor eszembe jut András Laci barátom vicce a társadalmistátusz-változásról, hogy hogyan
is érzi magát a kedvesem, aki az ország egyik legjobb szerkesztőjével jött össze, de most
csak egy pultos geci barátnője. :))) Tíz év nem kevés, pontosan emlékszem az indulásra, és
mindarra, amit és ahogyan építettem-építettünk a Műútnál, és e tíz évben minden ener-
giám beletettem, tényleg a szerelemgyermekemként tekintettem a Műútra (ez máig nem
változott meg) — hát ezt jelentette és jelenti nekem ez az időszak: mindent. (Bocsánat, most
nem szeretnék spórolni az ún. nagy szavakkal.) Ebben a mindenben benne van az a sok
fiatal és nem annyira fiatal pályakezdő, akikkel a lap- és könyvsorozat-szerkesztés során,
vagy épp a Deákpoézisen és a Szöveggyárban dolgozhattam együtt, és akiknek, úgy érzem,
sikerült segítenem elindulni — de hát eleve ez volt az egyik fő célom: minél több pályakez-
dőt segíteni, támogatni, közölni, adott esetben más lapoknál dolgozó kollégák figyelmébe
ajánlani. Így pedig, azt hiszem, még érthetőbb a büszkeségem és boldogságom, hogy az
utódom a lapnál az a Borda Réka lett, akit magam javasoltam, és aki már a kezdetektől a
Szöveggyár résztvevője, az utóbbi években mentora volt, ez évtől Vida Kamillával együtt
pedig szervezője-vezetője lesz.
Benne van ebben a mindenben az is, hogy az ország egyik legszomorúbb, legszegényebb
vidékén sikerült egy nagyon komoly, jó presztízsű lapot és műhelyt létrehozni és megtar-
tani, programsorozatokat szervezni (a Jenei László kollégám szervezte beszélgetéssoro-
zat, A Műút a könyvtárba vezet például szintén lassan tízéves); korábban a Műút-napok és
a Műút-hetek folyamán annyi kultúrprogramot adtunk Miskolcnak, mint egy jól működő
nagyvárosi kultúrház. Bár a Műút országosan terjesztett lap, és a fővárosban is komoly
jelenléttel bír, azért mégiscsak tudható, földrajzilag hová lehet kötni, miközben már az
induláskor eldöntöttük, nem válhatunk provinciálissá semmilyen értelemben.
És ebben a mindenben benne van a személyes sérülékenységem is, ami talán érthető je-
lenleg az ország mindenféle állapotait tekintve, ide értve az irodalmi közélet nyomasztó
helyzetét is. Korrupció kicsiben és nagyban, lassan már fel se kapjuk a fejünket semmire,
olyan mindennapossá váltak még a nagyobb ívű disznóságok is, miközben a sikerpropa-
ganda és a militáris retorika kéz a kézben járnak — én meg „a Körúton belül” csak nézek,
hogy most akkor tényleg, hol a kurvaistenben élünk. „És még mielőtt visszakérdeznél”:
igen, most elolvastam egy interjút is, szerencsére a vérnyomásom már nem emelte meg,
csak az elkeseredettségemet növelte az a mérhetetlen cinizmus, amivel az interjúalany
kioktatott bennünket ismét.
28 versmondó
VERS/ÉLET
De mondom, alapvetően jól érzem magam, és ez volt a cél, mert élni akarok és nem faszrá-
kot kapni a stressztől. (És igen, valószínűleg lesz időm megint festeni, és talán újra elkez-
dek írni is, ha már nem a mások szövegeivel való munka tölti ki szinte minden időmet.)”
Hát, nem így történt.

kabai lóránt
még a taps előtt
találkozni kellene az úristennel, már ha van.
megkérdeznék tőle jó pár dolgot. hogy mivégre.
ha ezt nem a kifejezett feketében kell keresni,

bár nyilván annak környékén (csinos húsdaráló ez),
na meg a bőrszínben, a sárgára tapadó árnyékokban
– leírható ez a sárga, ha van mindig valami fekete? –,
a betűzést elrontom, örök hibám, narancsbőr;
nem lépek tovább. indulásról szó sem volt.
hiba nincs, csak a tábla: nem kijárat.
miért is lenne másképp, mint ahogy éppen van;
ez van: aprópénz, bikavér.
hogy lehetne tenni arc nélkül bármit is.
vérnarancs, álmok, keserű, vagyok.
eső után hogyan alszom el.
készült egy portré, színhúsból;
nekem tetszene, de nem számítok.
és a végén halkan, elegánsan felkérnek a távozásra

– ahogy én kérnék mindenkit.
a frakk nyilván túlzás volna, de fehér ing a minimum,
míg alig hallhatóan suttogom: nyár volt stb.
hazudni fogok, mert hazudni kell,
ha már minden úgy lett, ahogy volt,
semmi nyár, tompa fény, szürke zúgás,
érdes szagok, fanyar felületek, vacak buké.
mint talált tárgy, untat ez az egész, leadom;
tartózkodón motyogok majd,
fehér ruhában lassan hazudok.
ahogyan akkor fülelt a csend, egyet ütött;
sötétedjen csak be rendben,
es ist gut, a komédiának vége.
versmondó 29
VERS/ÉLET
ÚJRA AZ ATV-N A SOROK KÖZÖTT LUTTER IMRÉVEL

Gálvölgyi Jánossal indult az irodalmi talkshow 5. évada
Minden szerdán este, az ATV Híradó

után jelentkezik a Sorok között Lutter Im-
rével című talkshow 5. évada. A koráb-
ban az RTL Klub képernyőjén futó mű-
sor a megszokott arculattal, de hetente
vadonatúj részekkel várja a nézőket az
ATV-n.
A Sorok között ismert emberek mondják
el eddig ismeretlen történetüket. A ven-
dégek közt vannak színészek, sportolók,
újságírók, zenészek, tudósok, influensze-
Geszti Péter a Sorok között... Lutter Imrével
rek és humoristák is, akik arról beszél-
nek, hogyan változtatta meg az életüket egy vers, és mit gondolnak a világról.
Az ismertségek között szerepel Geszti Péter, Miklósa Erika, Szabó Győző, Kajdi Csaba
Cyla, Forgács Gábor, Soltész Rezső, Hadas Krisztina, dr. Béres József, Tarján Zsófi, Beregi
Péter, Kálid Artúr, Frenreisz Károly, Nagy Sándor, Hrutka János, Pásztor Anna, Dés László,
Csisztu Zsuzsa, St. Martin, Papp Gergő, Szekeres Adrienn és Szirtes Edina Mókus.
Lutter Imre versművész, műsorvezető – az ATV és a Spirit FM csatornahangja – a műsort
saját finanszírozással, önerőből, anyagi támogatók nélkül készíti.
Az évadnyitó műsor vendége Gálvölgyi János volt, aki az adás felvételén kíméletlen őszin-
teséggel beszélt a hazai celebvilágról, és azt is elárulta: ha most lenne fiatal, egyáltalán
nem biztos, hogy színész lenne, mert nem tudná megmondani, miért akarná a pályát. A
Kossuth-díjas színész arról is beszélt az esti műsorban, miként került közel a színházhoz
a legendás fotóművész, Keleti Éva segédjeként, akit valósággal levadászott. A különleges
megismerkedésük története mellett szóba került: hogyan fedezte fel magában az affinitást
a parodizáláshoz és a humorhoz, és miért gyakorolta Radnóti bőrkötéses kötetével a rádió-
zást és a bemondói szerepkört már gyerekkorában.
A Sorok között Lutter Imrével című műsor különkiadása a Spirit FM-en hallható, míg a
YouTube videómegosztó portálon – saját csatornáján – néhány hét csúszással láthatják a
feliratkozók az adások vágatlan változatát Soron kívül Lutter Imrével címen. A műsor gyár-
tója a myspace produkció, szakmai partnere a Magyar Versmondók Egyesülete.
LEVÉL NEMECSEK ERNŐNEK

Cím: Nemecsek@grund.hu
Szia, Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter
utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben
teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.
30 versmondó
VERS/ÉLET
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen
először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába
nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzet-
testvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. száza-
dot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák
halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett
első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban,
amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra
varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat
szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az
első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még marad-
tak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a
szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszél-
nek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and
Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy
ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma
megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy
mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt,
csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás
lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban
végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bi-
zony, az kemény.
Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban,
aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak
nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a
Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utca-
kölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencvá-
ros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író három-
szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért
meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt
téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság
azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én
nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy min-
dig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene.
versmondó 31
VERS/ÉLET
Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen
vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket,
címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymás-
ról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a
nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet,
hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa
erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség,
Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi
azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben.
Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod,
rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Élje-
nek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel: Geszti Péter
Infasno
32 versmondó
VERS/ÉLET
Bóta Gábor
A MACSKAEMBER
Színházi kritika Kálid Artúr Szénakutyák című előadásáról
Annyira hirtelen robban be a színpadra, a Szénakutyák

előadásába Kálid Artúr – olyan erőteljesen, mérgesen
fújtat, mint egy mérges macska –, hogy ráijeszt a né-
zőkre. A Fém Arts & Caféban az első sorokban ülők kö-
zül többen védekezésként még a karjukat is a fejük elé
teszik. Nem számítottak ilyen rapid, hangos kezdésre
és arra, hogy a színész úgy, hogy még el sem csendese-
dett teljesen a nézőtér, a háttérből szinte berontva, egy
csapásra előttük terem. De aztán rázendít arra, hogy:
„Jégpacs Macskák ez estelen, / Jégpacs macskák mind ül
meg áll, / Jégpacs Hold süt szépségesen / Jégpacs Macs-
kák meg Jégpacsi Bál.” A szöveg annyira játékos, olyan
szelíd, finom humorral teli, hogy a röpke riadalom után
mindenkinek rögtön mosolyra húzódik a szája, sőt még
megkönnyebbült nevetés is hallatszik.
Kálid most azt játssza, hogy ő Weöres Sándor imádott
Kálid Artúr
macskája. Köztudott, hogy a költőzseni fölöttébb vonzó-
dott a macskákhoz. Meghitt társaknak tekintette őket. Az interneten is látható olyan képe,
amin – ahogyan leggyakrabban mutatkozott – öltönyösen, fehér ingesen, mellényesen,
nyakkendősen, totálisan polgári külsővel, ellazultan ül, szinte hever a foteljében, és rajta
kéjes nyugalommal heverészik a „kegyeltje”. Mondhatnánk: Csendélet költővel és macská-
val. Idillikus kép, ami időnként, vagy tán rendszeresen is, meg-megadatott neki. De emö-
gött elképesztő feszültségek rejtőztek. Már egészen gyerekként halálvágya volt, többször
öngyilkos akart lenni. Koravén gyerek, és gyermeklelkű felnőtt volt a haláláig. Nyilván
örökös játszótárs volt a macskája is, valóságos beszélgetőtárs, aki úgyis mindent lát, min-
dent hall, így meg lehet vele dumálni, vitatni bármit, és a maga kellő érzékenységével
akármire megfelelően reagál.
Ennek a macskának a szemszögéből látjuk a költőt, ő regéli el élete történetét. Kálidnak esze
ágában sincs ehhez macskajelmezbe bújni. Van ugyan néhány macskás gesztusa, szusszaná-
sa, de azért ő alapjában véve ember, aki rendelkezik macska tudattal, sőt nagyon is szépen
fejlett, macska öntudattal. Bevackolódott a jó meleg lakásba, ahol meglehetősen otthon érzi
magát. Az otthonosságot mutatja a költő kényelmes mamusza, bő pizsamanadrágja, lezser
sárga inge, és egy hosszú házikabát, amit ráadásul kifordítva hord. A külsőre otthon nem
adó, laza nemtörődömséget fejez ki ez a „módi”. Azt mutatja, hogy ez nem is különösebben
fontos, ha nem kell a külvilág előtt megjelenni. Ellentétben áll az öltönyös, nyakkendős,
pedáns külsővel, amit kicsit azért oldott, hogy az ehhez viselt mellény rendszerint nem az öl-
töny anyagából, hanem pulóver anyagból készült. Totál elegáns azért csak nem akart lenni,
ebben is volt némi játékosság: az értelmiségi, akár kinyúlt pulóver beemelésével az öltözé-
kébe. De otthon nyilván elengedte magát. Kálid viselete már-már bohókás, kicsit bohócos is.
versmondó 33
VERS/ÉLET
Lázadás a pedantéria ellen. A zaklatott, rendezetlen belsőnek is bizonyos kivetülése.

A színész rafinált módon a begubózottságot, a macskával való magányos társaságot úgy
tudja játszani, hogy közben nagyon is kifelé figyel. Kíváncsiságot tükröznek a szemei.
Minket is figyel. Képzeletben lebontotta a szoba falát, rendszeresen ki-kiles a külvilágra,
amit ebben az esetben mi jelentünk. Ez a férfi, aki szinte összeolvadt házi kedvencével,
ezért akár nevezhetnénk macskaembernek is, olykor csaknem pofátlanul bámul minket.
Végigmustrálja a nagyérdemű tagjait. Mivel nem ülünk teljes sötétben, mi is elég jól lát-
juk egymást. Azon veszem észre magam, hogy én is, más is, nemcsak a színpadot nézem,
nézzük, hanem egymás reakcióit is mindarra, ami történik. Ez a már-már emberi tulajdon-
ságokkal rendelkező, elkényelmesedett, olykor beképzeltnek, felfuvalkodottnak is tűnő,
éles szemű, a vesénkbe és a gazdájába látó macska leplezetlenül végigmustrál valamen�-
nyiünket, és a költő is örökösen vizslatja a vele szimbiózisban élő hol undok, hol szere-
tetteljes négylábút, no meg bennünket is. Körbe bambuljuk egymást. Olykor egyenesen
farkasszemet nézünk. És közben ránk zúdul Weöres fantáziadús szóáradata, csengő-bongó
akusztikai mágiája, ami már az óvodásokra is igézően hat mesés ritmikusságával, zsongí-
tó zeneiségével, miközben az úgymond gyerekeknek szánt művei is számtalan rétegűek.
Elmondva őket beleülnek a hallójáratainkba, befészkelik magukat az emlékezetünkbe. Ha
nem is egy-egy teljes vers, de rigmusok, szózuhatagfoszlányok ott „kísértenek”, olykor
előbukkannak a semmiből, tán örökre belénk vésődnek.
Véletlenül sem szavalóest, amit Kálid csinál. Nem áll előttünk „lefúrt lábúan.” Bejátssza
a kicsi, de túl széles színpadot, csaknem örök mozgásban van. Hol itt, hol ott akad vala-
mi tenni-motoszkálni valója; más-más emlékeket idéznek elő belőle a deszkák különböző
szegletei. Göttinger Pál monodrámát írt, Nagy András segített neki a szöveg összeállításá-
ban. A verseket, versrészleteket dokumentumok, adatok, tények közé ékelte, összegyúrta
az életet a művekkel. Rendezőként pedig roppant terheket rakott a színész vállára, de nem
görcsöltette be, éppen ellenkezőleg, felszabadította. A Kőszegi Várszínház nyári, ünnepi,
40. jubileumi évadának előadás-sorozatán tartották meg a premiert. Majd a produkciót a
Fém Arts & Café otthonos közegében tűzték repertoárra.
A macska sorolja és sorolja az élményeit, olykor talán sajátos a szemszöge, netán kiszínezi
a dolgokat, tódít, de alapjában véve érdekes, összességében hiteles portrét rajzol egy olyan
emberről, aki nem csapódott sehová, akit több mindenért támadtak, de mindvégig meg-
őrizte a belső szabadságát, ahogy ezt állítólag a macskák teszik a kutyákkal ellentétben. A
leukémiás cicus még elmeséli a saját halálát is, aminél együttérzően ott volt a költő örök
társa, a szintén jelentős költő, Károlyi Amy. Weöres annyira megrendült, hogy amivel gye-
rekkorában többször is próbálkozott a pajtájuk padlásán, azt most más formában igyeke-
zett megvalósítani. Villamos elé vetette magát. A vezető éberségén, villámgyors reflexein
múlott, hogy nem történt tragédia.
„Sosem akartam senki lenni. Nem fájt, hogy mi lesz velem. És most mégis, erre a másod-
percre azt láttam föntről-kintről-bentről: ez maradt utánam. Egy zavarban tápászkodó,
manószerű, gyűrött arcú öregember-kisfiú, és egy káromkodó villamosvezető.” Ezt a ma-
nószerű, gyűrött arcú öregember-kisfiút, ezt a belső szabadságú, különc lényt, ezt a nagy
költőt segít még közelebb hozni hozzánk a remek előadás.
34 versmondó
VERS/ÉLET
Debreczeni Tibor
JEGYZET HELYETT NAPLÓ, AUGUSZTUS VÉGÉRŐL
– Csak az olvassa naplómat…

Eleddig csak akkor ültem a gép-
hez, ha a hangulatomból akár arra
is következtethettem, hogy ha ne-
kikezdek az írásnak, képes vagyok
valamit, az olvasónak is tetsző,
hangulatjavító szöveget fogalmaz-
ni. Most úgy kezdek kopogtatni –
ebéd utáni két óra van, pocsékul
érzem magam, pedig már bennem
van két Frontin is –, hogy nincs
előre tervezett mondandóm. Írok,
hogy írjak. Tartok ugyanis a to-
vábbi szorongástól, a tehetetlenség
érzésétől. A fogalmazástól magától Debreczeni Tibor és felesége, Kósa Vilma
pedig, mint munkavégzés folyamat-
tól, azt várom, hogy javít a közérzetemen. Abban bízom, ha mondatokat formálok, akkor a
gondolataim kötnek le, s nem a bajok.
Ahogy leírtam ezeket a bevezető sorokat, jelzett a prosztatám, hogy intézkedjek, álljak fel,
s menjek oda, ahová szoktam volt menni akkor is, amikor nem a gép mellett ülök. Hajaj,
még éjszaka is, s nem is egyszer vagy kétszer. (Ez is a bajaim egyike.) Amint átmenetileg
megkönnyebbültem, keresni kezdtem a feleségemet. Mindig csend van, ha a munkaszobá-
ba jövök öngyógyítás vagy alkotás végett, reméltem, hogy most is pihen valamelyik fek-
vőhelyen, de nem, éppen befejezett egy darázs elleni küzdelmet. Ha kinyitjuk az ablakot,
betéved egyik-másik, s azonnal megkeresik az én asszonyomat, ő meg fél a csípésüktől.
Szegény darazsak, a küzdelem rendszerint az ő vereségükkel végződik. Szörnyű, nem?
Mindig csak harc, mindig csak háború, s valamelyik fél mindig vesztes! Engem már a há-
borús hírek is kikészítenek.
Az ablaknál találtam rá az asszonyomra, s újságoltam neki, hogy sikerült három mondatot
leírnom. Ő felvidámodva jött hozzám, részben, mert győztesként került ki az ablakmenti
küzdelemből, részben, mert örült a három mondatról szóló híradásnak. – Végre! – mondta
–, legalább jobb kedved lesz. Megöleltem, ő meg felajánlotta, hogy vizes kendővel meg-
dörzsöli a hátamat, hogy tovább frissüljön az agyam. – Látod, anya, ezért jó a páros élet –
jegyeztem meg, humorosnak szánva a szövegemet. De ő: Te apa, hány éve is élünk együtt?
Megállapítottuk, hogy ritkaságszámba menően sok éve! Ám ez a sok valahogy nekünk
nem is tűnik soknak. Mégis, többször gondoljuk, akár be is fejezhetnénk ezt a földi léte-
zést, mivel az aggosodás sok fájdalommal jár. Másként szólva, egyre gyakrabban fáj az élet.
Nekem többször is, mint a feleségemnek, noha neki van rá több oka. Ilyenkor felvetődik,
mért mi élünk ilyen sokáig, miközben a testvéreink már elmentek közülünk? A véletlen-
nel magyarázhatjuk, vagy valamiféle elrendeléssel? És beszélünk a gének szerepéről, és
versmondó 35
VERS/ÉLET
arról, mi mindent nem tudunk. Igaz, azt is sírba visszük, amit tudunk. Aztán legyintettem,
s mentem a géphez, feleségem meg a konyhába. Még utánam szólt: Főzök egy kávét, és
majd szólok.
Leírtam a fentieket, mikor is újra fel kellett állnom. Émelyegtem. Ez is a bajaim közé soro-
landó, s ennek a járulékai, a haspuffadás, a szelek elakadása, a rossz közérzet. A feleségem
most a rekamién feküdt. Én a lábához ültem, s miként szokásom, masszírozni kezdtem a
talpát. Tudom, hogy ez jót tesz neki. Hálásan nézett rám. Én meg elfelejtettem a magam
rossz érzését, s folytattuk a korábbi beszélgetést. Illetve folytattuk volna, ha az asszonyom
nem kezdi gyermekkori, szamosszegi élményeit emlegetni. Ezeket színesen, láttatóan jele-
níti meg. Ilyenkor jobbára csak hallgatok.
Közben az órára néztem. – Hat van, mondom. – Akkor indulhatunk is a szokott dunaparti
sétánkra, reagál a közlésemre az emlékező feleség, s már kászálódik is lefelé a fekhelyéről.
Ahogy kiléptünk a lakásból, a feleségem felkiáltott: Nézz az égre! Szivárvány! S valóban.
De milyen rég nem láttunk ilyen égi tüneményt! Tiszakürtön utoljára. Mondom: Ám a
szivárvány keleti vége felhőbe burkolózik, s mintha Kárpátalja felé hajlana.
Hamarosan a Dunaparton találjuk magunkat. Most fájdalom nélkül sikerült lépdelnünk. A
sétát a réges-régen épülő Lánchídnál kezdjük, s mint máskor is, meg-megszakítjuk üldö-
géléssel. Egy-egy járdamenti pad mindig vár ránk. Nézelődünk, így relaxálódunk. Gyalo-
gosok, a beszédfoszlányokból ítélve főként külföldiek, többnyire fotografálnak. Öregeket
nem látunk. Karon fogva fiatalokat sem. Ők biciklin karikáznak, vagy elektromos rolle-
reken száguldoznak. A rollerek egyik-másikán ketten is állnak. Egy fiú meg egy lány. Az
utóbbi tapadva a kormány előtt állóhoz. Egy hölgy, ugyancsak rollerről, ránk mosolyog és
köszön. Nem tudjuk, kicsoda. És ez nem is ritka esemény. Keleti külhoniak a nekünk ör-
vendezők többsége. A Dunán meg rohanó motorcsónakok, délnek haladó szálloda-hajók,
felfelé cammogó kiránduló bárkák.
Aztán továbbmegyünk. A református templomig. A templom mellett, a fák közt még vár
egy pad. Én elengedve magam, bámulok erre, arra. Leginkább magamba. A feleségem nem.
Ő mindig talál valami gyűjteni valót. Bogyókat, magvakat, ilyesmiket. És észrevesz csapat-
ban üldögélő, szép, kicsi madarakat. Úgy látja, hogy idei születésű sárgarigók. Én vitatom.
– De nézd a sárga foltot a begyükön!– így ő. Ám én azt nem látom. Igaz, színtévesztő is
vagyok, meg rövidlátó is, és még makula degenerációval is rendelkezem.
Aztán elindulunk haza. Még nyalunk egy fagylaltot a Corvin téri parkban, majd ritmiku-
san ballagunk az otthonunk felé. Nem sietünk, a pisilés sem sürget, és szép esténk is van.
Mintha kezdene csendesedni a világ.
Én itt be is akartam fejezni a közlésre szánt naplót, de a másnapi reggelről nem lehet
nem szólnom. Reméltem ugyanis, hogy a harmonikus estét gond nélküli reggel követi.
De nem. Émelygősen, szorongással megpakolva ébredtem. A feleségemnél meg a nyelési
zavarok jelentkeztek. S jajgatott is szegény. Én meg szokás szerint pánikoltam, miként is
segítsek. Közben csengett a telefon. Féltem felvenni, reggel ugyanis nem szoktak hívni. S
nem ok nélkül féltem. Gyászos női hang szólt a telefonba. Megismertem, az én egyik leg-
kedvesebb rokonomnak, mondhatni barátomnak a menye közölte a hírt, hogy Bodó Béla
apósa az éjszaka során, szinte álmában, eltávozott az ő vágyott hazájába. S én meg, hallván
36 versmondó
VERS/ÉLET
a szomorú hírt, nemhogy részvétemet fejeztem volna ki, azt mondtam: Kegyelmes volt
hozzá az Isten, szenvedés nélkül sikerült meghalnia. Aztán továbbítottam a gyászjelentést
a feleségemnek. Fájdalmas kesergés közben bugyogtak belőle a gyermekkori élmények;
együtt gyerekeskedtek, s még az elemi iskolába is együtt jártak… Én még hozzátettem: s
amikor összeházasodtunk, ő vitt felpántlikázott lovas szekéren a nagydobosi állomásról
Szamosszegre …
A mai napon, amikor megosztom a naplómat veletek, Kósa Vilma másról sem beszél, csak
Bodó Béláról, és minden baja elő is jön. Szenved, így gyászol. Ma van a temetés. A lányo-
mék és a fiamék képviselnek bennünket.
Velence
versmondó 37
Wiegmann Alfréd
VERSBEN MONDOM EL:
Beszélgetés Kotán Sándornéval a Latinovits-díj kapcsán
Avagy: „Hány verset kell elmonda-

ni, hogy az ember Latinovits-díjas
legyen?”
– Ezt a kérdést tetted föl kedvesen
kipirult arccal, amikor leléptél a
színpadról a Balatonszemesen meg-
rendezett Latinovits Zoltán Vers és
prózamondó találkozón a közönség
nagy szimpátia tapsa közepette, a
2022-es év Latinovits-díjának átvéte-
lekor. No, és számoltad, hányat?
– Nem számoltam, de biztosan nem
fér bele a tízes számkörbe. S azért se Kotán Sándorné a Latinovits versmondó versenyen
tudnám megmondani, mert ahogy ta-
nulom a verseket, sokszor el is felejtem őket, aztán újra megtanulom. Meg nehéz különvá-
lasztani a közönség előtt elmondott verseket a félhangosan, vagy magamban mondogatott
költeményektől. Szóval fogalmam sincs.
– Mi előzi meg ezt a sikert?
– Kotán Sándorné Kránicz Teréz történelem–drámapedagógia szakos tanár vagyok. Daba-
son élek férjemmel, akivel együtt tanítunk az egyik városi iskolában, a Gyóni Géza Álta-
lános Iskolában. Három felnőtt gyermekünk van, akik házastársaikkal élik önálló életüket.
A vers, a versmondás végigkísérte eddigi életemet. Talán egy kicsit öröklődhetett is ez
a „hobbi”, hiszen édesapám és nagymamám is szívesen mondott mások örömszerzésére
verseket.
– Emlékszel még az első megtanult és színpadon megszólaltatott versedre?
– Igen. Petőfi Sándor A három fiú című verse volt, ami meglehetősen szomorú, de a gyere-
kek, a fiatalok – ezt azóta is tapasztalom – nem riadnak ettől vissza, sőt: szeretik a szomorú
verseket. Általános iskolában kilencéves koromban kezdtem el versenyen szerepelni, azóta
folyamatosan, keresve a lehetőségeket, szavalok. Az első igazi sikert nyolcadikos korom-
ban a járási „Ki mit tud?”- on értem el, amikor 1. helyezett lettem. Középiskolában, mivel
textilipari szakközépiskolába, és nem gimnáziumba jártam, kevés támogatással, de rend-
szeresen képviseltem az iskolámat fővárosi rendezvényeken, versenyeken. Főleg verseket,
de néha prózát is mondtam. Akkori eredményeimmel elégedett voltam.
– Kik és milyen tanácsokat adtak művészi tekintetben?
– Nem nagyon vettek körül tanácsadók. Nővérem, aki egyébként gépipari üzemmérnök
volt, segített, reflektált előadásmódomra, de leginkább csak úgy összecsipkedtem a tapasz-
talatokat, valahogy önmagam tanítványa lettem. Rájöttem, hogy igen sok múlik a válasz-
38 versmondó
táson, ezt később is igazolta a munka, mert azok a versek jöttek be, amiket hosszútávon
érleltem, amik megszólaltak bennem, s beszéltek helyettem. Felnőtt koromban először es-
küvőkön színesítettem a boldog pár jegyesi szertartását versmondásommal.
– Milyen versek voltak ezek? Maradt emlékezetes sor, ami aztán a saját esküvődön megszólalt
benned?
– Óh, vannak ilyenek! A jól ismert Szerelem Juhász Gyulától, vagy a gyönyörű Ady-sorok.
Most is fújom őket.
Ady Endre
VALLOMÁS A SZERELEMRŐL
Hetedhét országban
Nem találtam mását,
Szeretem szép, beteg,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban,
De nagyon szeretem.
Gyermekeim nevelése alatt, rájuk fókuszálva, mesék olvasása mellett, verseket tanítottam
nekik, s amikor már nagyobbak lettek, egy-egy szavaló- vagy szónoklatversenyen meg-
mérettettem képességeiket.
– Volt, aki nyomdokaidba lépett gyermekeid közül?
– Közvetlenül egyik sem, de valami vonatkozás mindegyikben maradt: egyik fiam irányító
típus, kedvelt társasági ember, a másik gitározik, lányom pedig a mozgás szerelmese, ma-
raton futásban is gyakorlott.
– S a diákjaid hogyan viszonyulnak a tanár néni hobbijához? (Ami persze neked nem csak
hobbi.)
– Iskolai tanításom során gondosan ügyelek diákjaim tehetséggondozására. Évtizedek óta
színjátszó szakkört vezetek, felkészítem a gyerekeket országos szavalóversenyeken való
szereplésre. Szerencsémre, büszkeségemre, akad közülük néhány, aki jelenleg színművész-
versmondó 39
ként éli mindennapjait, és a kezdő lépéseket én taníthattam meg neki. Szerintem a vers-
mondás szeretetét, igényét, örömét – mint egy égő fáklyát – őriznünk kell, és kötelessé-
günk a következő nemzedéknek átadnunk.
– Említenél neveket, akik pl. a színészi vagy más pályán lettek sikeres emberek?
– Igen, vannak most is kiváló színészek: Bera Márk a Pécsi Nemzeti Színház művésze, a
Junior Príma díjas Markó-Valentyik Anna, aki Győrben dolgozik, vagy Mész Adrienn, aki
Pesten él és dolgozik.
– Elég későn kezdted az önálló pályafutást.
– Egyéni versmondásom 40 éves korom után lendült fel. Először a Pedagógus Szakszer-
vezet által szervezett országos versenyen léptem fel, ahol 3., majd 2., végül 1. helyezést
értem el. Keresve ezután a versenyeket, félve vágtam bele az „Anyám fekete rózsa” nevű
szavalóversenybe. A megmérettetés óriási kihívás volt számomra. A második alkalommal
boldogan vehettem át a harmadik helyezettnek járó díjat. Nagyon nagy sikernek érez-
tem. Közben a településünkön rendszeresen városi ünnepségeket rendeztem, szavaló
versenyeket szerveztem. Aztán kerestem az újabb és újabb kihívásokat. Megismerkedtem
Kiss Lászlóval is. Az ő személyes méltósága, s alázata a versek tisztelete iránt még na-
gyobb lelkesedésre serkentett. Követtem tanácsait, figyeltem társaim előadásait, tanultam
a „mesterséget”. Mindannyian nehezen dolgozzuk fel, ha kritika ér bennünket, pedig nél-
küle nincs személyes fejlődés.
– Volt-e olyan eset, hogy egy sikertelen bemutatkozás vagy verseny után azt mondtad: no
nem, ezt én abbahagyom.
– Nem, ilyenre nem emlékszem. Persze voltam szomorú, de a versek sohasem hagytak el,
újra és újra mondanom kellett őket. Majd húsz éve járom a boldogság ezen útját. Vannak
természetesen eredményeim, de az igazi boldogság, ahogyan Bencze Ilona színművésznő
egy hévízi versenyen mondta: nem az eredmény, hanem az odavezető út.
– Nos, az idei év fontos állomásokat jelentett számodra.
– Igen, két eseménye is ritka boldogságot hozott. Tavasszal megtarthattam életem első
önálló irodalmi délutánját a dabasi Halász–Móricz kúriában, telt házzal. Csendes csodák
címmel József Attila, Reményik Sándor, Kányádi Sándor és Szabó Lőrinc verseit válogat-
tam egy csokorba. A műsor végén szólaltattam meg a szép Kányádi-verset, a Valaki jár a
fák hegyén címűt. Merthogy valaki jár a fák hegyén…, ebben biztos vagyok.
Szabó Lőrinc
KÜLÖNBÉKE
(részlet)
Ha tudtam volna régen, amit

ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
40 versmondó
nem fütyörésznék most az uccán

ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.
Régen, mint az álmok tékozló

más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,
azt hittem, szép szó vagy erőszak

ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.
Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,

fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,
egyre jobban bírom az évek

förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.
És ez az év hozta el számomra a rég áhított, elérhetetlennek tűnő díjat. Sokszor felléptem

már Balatonszemesen, a művelődési ház színpadán. Szeretem a helyszínt. Nagy megtisz-
teltetés, óriási kihívás a színészóriás, Latinovits Zoltán, és Kiss László intelmeket sugalló
fotója mellett magyar költők verseit közvetíteni a hallgatóságnak.
– Láttam: a találkozón rendezett bulin igen fürgén, hajlékonyan táncoltál. Általában hogy
állsz a mozgással, a jókedvvel?
– Mindkettőt nagyon szeretem, férjemmel sokat táncolunk. Jógázom évek óta, ez frissen
tart, s imádom a jókedvet.
– A szenvedélyes, mélyen átélt, nagy ívű versek mellett a győztes produkció egyben egy sa-
játos színnel gazdagította repertoárodat. Szabó T. Anna A költő című verséről van szó. A
hihetetlenül érett és örömteli hangvételben megszólaltatott, pontosan épített produkció va-
lóban nem tette kérdéssé a zsűri számára, hogy ki vigye el a pálmát, azaz a Latinovits-díjat
2022-ben.
– Általában mondhatjuk, hogy talán az egyik legfontosabb mozzanata a sikernek a költe-
mény és a versmondó érzéseinek találkozása. Jó választás, jó tolmácsolás. Próbáltam min-
dig erre törekedni. Sokszor elképzeltem, hogy én veszem át a Latinovits-díjat, s sokszor
elszomorodtam, hogy nem sikerült. Az idei évben már csak a versmondás öröme vezérelt.
versmondó 41
Jó volt ellazulni; együtt lenni, tartalmas, békés órákat eltölteni versszerető emberekkel.
Leírhatatlan az a boldogság és meglepetés, amit a díj átadásakor éreztem. Nagyon köszö-
nöm! Talán kissé nagy szavak, de küldetésemet ezután is folytatom. Nemcsak elmélyülök
a költészetben, hanem tanítványaimnak is tovább adom a versekhez való kötődésemet,
hiszen „a vers örök”.
ÉLETMŰDÍJAS LETT KOLTAI RÓBERT,

NÉGY FILM KAPOTT BUJTOR ISTVÁN-DÍJAT
Sikerrel zárult a XIII. Bujtor István Filmfesztivál
Több ezren látogattak el a XIII. Buj-

tor István Filmfesztivál programjaira
augusztus hosszú hétvégéjén. Vasár-
nap este ünnepélyes gála keretében
vehették át a Bujtor István-díjat a
fesztivál versenyfilmes programjá-
nak legjobbjai, de a filmek alkotóit
szakmai területenként is díjazta a
zsűri. A Toxikoma, az Akarsz-e ját-
szani? és a Korai menyegző több díjat
is bezsebelt.
A XIII. Bujtor István Filmfesztivál díjazottjai A 147 nevezett alkotás közül 104 film
és a zsűri a vörös szőnyegen került a hivatalos versenyprogram-
ba, s ezek közül 80 alkotást láthattak a nézők a XIII. Bujtor István Filmfesztiválon augusz-
tus 18. és 21. között. A nagyjátékfilmek között A TulipánTündér Film & Event Productions
Kft. mozifilmje, a Szabó Győző életrajzi ihletésű könyvéből született, Illés Gabriella produ-
cer és Herendi Gábor rendező által jegyzett Toxikoma c. film kapta a Bujtor István-díjat.
Herendi Gábor a díjátadón elmondta: élete első szakmai díját veheti át, amit minden más
kitüntetésnél nagyobb jelentőségűnek tart. Külön öröm volt számára, hogy telt házas kö-
zönség nézte a filmeket, és valódi érdeklődés övezte a pódiumbeszélgetéseket.
A kisjátékfilmek között a Karácsony Gergely, Cserhalmi György. Kertész Janka, Vándor
Éva, Szemerédi Bernadett és Rajkai Zoltán főszereplésével készült film, a Venczel Zsolt
rendezte Akarsz-e játszani? lett a fődíjas. A filmben a főszereplő karakter, Misi, egy zárt in-
tézet rabjaként él emlékek nélkül. Megismeri Julit, és kiderül, hogy az ő viszonyuk valahol
a rejtélyes múltban kezdődött.
A versfilmek között Tóth Vivien és Kecskeméti Balázs alkotása, a Maros Mozi érdemelte
ki a Bujtor-díjat, Móró Fruzsina és Szabó Zsombor szereplésével. A dokumentumfilmek
között pedig a Makabor Stúdió Kft. alkotása, Kőrösi Máté rendezése, a Dívák, amelyben
három húszéves lány mindennapjaiba pillanthat be a néző, akik órákig képesek smink-
ről, ruhákról vagy profilképekről beszélgetni. Ám a felszínes külső mögött mindhárman
keményen küzdenek, hogy problémás múltjukat hátrahagyva végre leérettségizzenek, és
megkezdjék felnőtt életüket.
42 versmondó
Koltai Róbertet állva tapsolta a szak-

ma és a közönség, amikor Lutter Imre
bejelentette, hogy a Jászai Mari-díjas
színész, rendező kapta a Bujtor-élet-
műdíjat. Koltai – Bujtor István élet-
műve nyomán – a humor, a derű, a
rejtély és a titokzatosság jelenlété-
ért, eddigi pályafutása során színészi
és rendezői munkájáért, a XIII. Buj-
tor István Filmfesztiválon pedig az
Elvtársak és a Korai menyegző című
Bujtor Balázs, L. Dézsi Zoltán és Lutter Imre
filmekben nyújtott alakításáért érde-
a Bujtor István Filmfesztiválon
melte ki a rangos elismerést.
A zsűri elnöke Ferenczi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, az SzFE,
az ELTE és a Metropolitan Egyetem tanára, Fábry Zoltán tanítványa volt. A zsűri szí-
nész tagja Stork Natasa, a 2021-es Berlinale Shooting Stars programjának díjazottja, aki
alakításáért a Les Arcs, a Valladolid és az Antalya nemzetközi filmfesztiválokon elnyerte
a legjobb női főszereplőnek járó elismerést. Mellette Kalász József filmrendező, vágó, a
Magyar Független Film és Video Szövetség tagja, Wiegmann Alfréd Radnóti- és Csoko-
nai-díjas tévéfilmrendező, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke, valamint Lutter
Imre fesztiváligazgató, Radnóti- és Bánffy-díjas előadóművész, producer vett részt a zsűri
munkájában. A zsűri külön díjazta a legjobb filmes alkotói munkákat.
A játékfilmek és fikciós kísérleti alkotások között a műfajok bravúros használatáért a
Háttérzene szorongáshoz, a szabad történetmesélésért a Limonádé kapott elismerést. A kö-
zösségi filmezés különdíját a Szeged Televízió Tessék engem elrabolni! című filmje kapta.
A legjobb operatőrnek járó elismerést a Kedvelem és az Akarsz-e játszani? c. filmekért
Faragó Péter vehette át. A színész alakítások között a legjobb gyerekszereplő a Rianás
című, saját forgatókönyve alapján készült filmben Balla Riana Emma lett. A legjobb férfi
szereplő a nagyjátékfilmek között a Kilakoltatásban játszó Orosz Ákos, a kisjátékfilmek
között a Csendes környék című filmből Ujlaki Dénes lett, míg a legjobb női szereplőnek a
nagyjátékfilmes mezőnyben a Toxikoma egyik főszereplője, Török-Illyés Orsolya, a kis-
játékfilmek között a Triangle kulcsszerepével Vetlényi Lili bizonyult. Az idősíkok drámai
kezeléséért járó szakmai díjat a Korai menyegző (Blue Duck Arts Kft.) kapta. A legjobb dra-
maturgia a Lesen, a legjobb forgatókönyv az Alföldi Róbert és Mácsai Pál játékával készült
Imposztor lett. A Bujtor István szellemiségéért járó díjat, mint a legjobb krimi, a Lélekpark
(Blue Duck Arts Kft.) című alkotás stábja vehette át.
A CinProCaS és a FilmProCaS filmtervező team különdíját a játékfilmes kategóriában Fa-
zekas Máté Bence vehette át a Kilakoltatás című filmért, valamint az Olt Tamás–Vékes
Csaba alkotópáros a Korai menyegzőért. A dokumentumfilmek között Tóth Marcsi a Kár-
mel hegye a szomszédban van és Berecz Péter az Isten hozott Manchesterben! című filmekért
kapott különdíjat.
A dokumentum- és ismeretterjesztő filmek mezőnyében a szerkesztői, rendezői, ope-
ratőri és vágói munka összhangjáért a Több, mint balett című film kapott szakmai díjat
versmondó 43
(Filming In Pécs, Erla Technopro

Kft.). Az archív felvételek egyéni ke-
zeléséért Domokos János alkotása,
a Sarkadi 101, a személyes hangvé-
telért Varga Gábor filmje, a Nagy-
apám kertje, míg a vizualitásért járó
szakmai díjat Poroszka Magyar Zsolt
kapta A méhészet négy évszaka soro-
zat Tavasz epizódjáért. Az érzékeny
és átfogó szerkesztői munkáért járó
szakmai díj Erhardt Ágostoné lett,
Koltai Róbert átveszi a Bujtor-életműdíjat
az MTVA 17 állomás – a feltámadás
keresztútja munkájáért. A kreatív feldolgozásmódért járó szakmai díjat László Gábornak
ítélte a szakmai grémium a Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk filmjéért. A legjobb
rendezés Oláh Kata címe lett, aki a Digitális nomádom című dokumentumfilmet jegyzi.
A legjobb portréfilm Halász László Ezt levezekelni nem lehet, míg a legjobb televíziós ri-
portfilm Hadas Krisztina Menekülők – Hosszú út a túlélésért című filmje lett, amit az ATV-n
láthattak a nézők. Hadas Krisztina a díj átvételekor elmondta: hosszú idő után először, a
Bujtor Filmfesztiválon érzi azt, hogy értékelik, megbecsülik a tévéfilmes műfajokat és a
szakmai munkát. Operatőrének külön köszönetet mondott, és a csapatmunka jelentőségét
hangsúlyozta. A zsűri az alkotói díjat Szűcs Gergelynek adta, aki két filmmel érdemelte ezt
ki : a Nem a méret a lényeg, avagy élet 150 cm alatt című dokumentumfilm és a Mire vágyik
az érdi ember? című kísérleti fikciós alkotás, mindkettő az Érd Médiacentrum filmje.
A versfilmek között a legjobb kamera és vágás Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok című
versének adaptációja lett Németh Anna és Mike László alkotásában. A legjobb rendezés
díját Balázs László Gábor kapta Pilinszky János: Vesztőhely télen című költeményének fel-
dolgozásáért. A vizuális világért az Eleven Költők Társasága Szálinger Balázs: Családre-
gény című zenés filmje, a hangulatiság megteremtéséért Kovács László vitte a díjat Szabó
Lőrinc: Ébredésének megjelenítéséért.
Az animációs filmek esetében rendezői díjat kapott Glaser Katalin, a Kecskemétfilm alko-
tója a Legendás családért, aki a díj átvételekor hangsúlyozta: fontos az animációs filmek
jelenléte a fesztiválon. A kísérletezésért járó szakmai díjat vehette át a The „Milky” Way
című animációs filmjéért Pencz Patrik.
Az ünnepélyes díjátadón – amit a Brass Vibe fúvószenekar kísért játékával – Lutter Imre
producer, fesztiváligazgató; Barkó Ágoston, bencés szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátsági
Múzeum igazgatója; Németh Kornélné, Balatonszemes polgármestere; Ferenczi Gábor ren-
dező, zsűrielnök; továbbá a zsűritagok gratuláltak a díjazottaknak.
A XIII. Bujtor István Filmfesztiválra négy nap alatt több ezren látogattak el. A Baranyi
Lia által moderált pódiumbeszélgetésekkel zajló filmvetítések többsége nagy érdeklődés
mellett zajlott. Volt vörös szőnyeges felvonulás, veteránautós találkozó, koncertek, retro
utcabál és lézer show, Ötvös Csöpi-makettkiállítás és ételkóstoló. Fejet hajtottak a fesz-
tiválozók Bujtor István és Latinovits Zoltán sírja előtt. Az esemény szervezői – a Lati-
novits Emlékmű Alapítvány és a Magyar Versmondók Egyesülete – esténként legendás
44 versmondó
Bujtor-filmeket vetítettek. A Pogány Madonna, Az oroszlán ugrani készül és a Három testőr

Afrikában előtt Kern Andrással, L. Dézsi Zoltánnal és Bujtor Balázzsal beszélgetett Lutter
Imre a filmek kulisszatitkairól és családi vonatkozású történeteiről. Bujtor Judit, a fesztivál
védnöke elengedhetetlenül fontosnak nevezte Bujtor István életműve szempontjából is a
filmfesztivált.
A rendezvényről készült képek és információk a www.bujtorfilmfesztival.hu oldalon is
megtalálhatók. A következő lapszámban nagyinterjút olvashatnak Takács Bence tollából
Koltai Róbert Bujtor István-életműdíjas színművésszel.
VISSZATÉRŐ VERSENYZŐ LETT A VII. NEMZETI VERSENY BAJNOKA

Tóth Benedek Ernő (Budapest) Latinovits-díjas versmondó
nyerte az egész hétvégén tartó VII. Nemzeti VERSenyt a
Nemzeti Színházban. A Magyar Versmondók Egyesülete és
a színház közös szervezésű programján nyolc hónapon át
versengtek a jelentkezők, versmondással és megfilmesített
versekkel. Az élő szuperdöntőt a helyszínen és a Faceboo-
kon is követhették a nézők.
A VII. Nemzeti VERSeny A kétnapos, maratoni versmondás és a vetített versklipek
győztesei - Horváth Péter, hatalmas repertoárt kínáltak azoknak, akik a Nemzeti Szín-
Tóth Benedek Ernő és házban vagy a képernyők előtt, a Facebookon követték a
Sallai Dóra Nemzeti VERSeny élő döntőjét. A háború és a béke költé-
szete elementáris erővel zúdult a nézőkre, a legkülönbözőbb, gyakorta megrázó klipek és
szavalatok formájában. Sokan választották a születési évfordulós költők közül Illyés Gyula
és Nemes Nagy Ágnes verseit, de elképesztően sok kortárs vers is elhangzott, sok esetben
a nagyközönség számára kevésbé ismert költők remekei közül.
Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója a szuperdöntő megnyitóján saját,
legutóbbi személyes történetét mesélte el a költészettel. Hamvas Béla egyik próféciája az
aranykori hagyományokkal kapcsolatban az volt, hogy az emberek hajdan újság helyett
verseket fognak olvasni. Ezen felbuzdulva másfél hónappal ezelőtt elhatározta, hogy es-
ténként nem híreket böngész majd a telefonján, hanem verseket olvas költőktől.
Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke beszédében kiemelte: maga sem
gondolta volna, hogy a XXI. században megéljük azt, hogy háború van körülöttünk, nya-
kunkba szakad egy világméretű energiaválság, felrobbannak az árak körülöttünk és rég
nem látott módon nehéz lesz az élet. Mindeközben – ahogy fogalmazott – „nekünk felada-
tunk, mert szükséges is, hogy az ember lelkét is megtartsuk, ugyanis az, ami körülöttünk
történik, nem túlélhető, ha nincsen legalább olyan erős hite az embernek önmagában, mint
a külső tényezők erejében.” Ebben a vers segít, mert válaszokat ad, s egyáltalán, segít fel-
tenni azokat a kérdéseket, amikkel nem akarunk, vagy nem merünk szembenézni.
A zsűritagok folyamatosan értékelték a látott produkciókat és filmeket: Bakos-Kiss
Gábor színművész, Barta Ágnes színművész, Lutter Imre előadóművész, költő, Szabó
László kommunikációs szakember és Wiegmann Alfréd rendező egymásnak adták a szót,
versmondó 45
nem ritkán élénk szakmai eszmecserét folytatva az épp

látott előadás kapcsán. Végül a versklipeket Szabó László,
a versmondásokat Wiegmann Alfréd értékelte átfogóan.
Mindketten hangsúlyozták az érezhető sokszínűséget, a
videoklipek komoly színvonalbeli emelkedését, a versben
gondolkodás fontosságát és a modernkori ember szellemi-
ségét. Az elődöntő és a középdöntő folyamán a zsűri tagja-
ként Szűcs Nelli is értékelte az előző fordulók alkotásait, a
versmondásokat és a versfilmeket. A zsűri a verseny egé-
Barta Ágnes színművész értékel
sze alatt társadalmi munkában dolgozott, pénzügyi támo-
gatók hiányában a költségeket a Magyar Versmondók Egyesülete önerőből állta, a Nemzeti
Színház pedig a helyszínt és a technikai személyzetet biztosította.
Az abszolút győztes Tóth Benedek Ernő budapesti versenyző lett, aki Nemes Nagy Ág-
nes versének klipje mellett Szabó Lőrinc: Ha itt maradt belőled egy sugár és Lázár Ervin:
A város megmentése című szerzeményét tolmácsolta. A dobogó második fokára Hor-
váth Péter lovasberényi, szintén visszatérő versenyző állhatott, aki Nemes Nagy Ágnes:
Ház a Marson című költeményét filmesítette meg, Gyóni Géza: Csak egy éjszakára és
Fövényi Sándor: Hétköznapi lázadás című verseit mondta el. A harmadik helyezett egy fia-
tal versenyző, a 16 éves, ceglédi Sallai Dóra lett, ugyancsak Nemes Nagy Ágnestől választ-
va verset a klipjéhez, a Betegség című versfilm mellett Ady Endre: Megöltem egy pillangót
és Endrész Alíz: A jobb oldali ajtó című verseket hallhatta tőle a közönség.
Versklipjéért különdíjban részesült az első helyezett, Tóth Benedek Ernő, és két határon
túli versenyző: Deák Gellért Gedeon (Szászrégen, Románia) Ady Endre: Emlékezés egy
nyár-éjszakára és Galusz Áron (Zenta, Vajdaság-Szerbia) Szabó Lőrinc: Különbéke című
versének feldolgozásáért. A versmondás különdíját vehette át Lázár Panna (Hévíz) és
Sümeghy Laura (Szeged).
A versenyzők mindegyike arany, ezüst és bronz fokozatú oklevelet kapott, ami a pilla-
natnyi előadások teljesítményének szólt, hiszen az elmúlt hónapokban három fordulón
keresztül, több száz versenyző közül kerültek be a döntőbe a szakmai zsűri és a közönség
szavazatai alapján.
A Magyar Versmondók Egyesülete és a Nemzeti Színház hét évvel ezelőtt azzal a szándékkal
hívta életre a Nemzeti VERSenyt, hogy újszerű, innovatív megoldásokkal segítse a költészet
térhódítását, s hogy az online fordulók révén lehetővé tegye a versenyzést a versmondással
és versklipekkel a világ minden részén. Ez láthatóan működik is, évről évre többen és még
színvonalasabb, minőségi filmekkel és versmondással jelentkeznek anyaországi és külhon-
ban élő versenyzők. Idén is jelentkeztek versenyzők Székelyföldről, Erdélyből, a Vajdaságból,
Felvidékről, Kárpátaljáról, de szerte Nyugat-Európából is. A program védnöke Vidnyánszky
Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója volt, a műsort Baranyi Lia versmondó vezette. Az előa-
dások visszanézhetők a Magyar Versmondók Egyesülete és a Nemzeti VERSeny Facebook
oldalán, a döntős versklipek pedig a Nemzeti VERSeny YouTube csatornáján: https://www.
youtube.com/watch?v=Kd7YRNGpIiY&list=PLX_7vp_oZBeLBRSAE7v3ctdIJDpVPyk6N
Képriportunk a Nemzeti VERSenyről a galéria rovatban nézhető meg. A fotók Eöri Szabó
Zsolt munkái.
46 versmondó
versmondó 47
48 versmondó
XV. KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR KÖZÉPISKOLAI

ARANY JÁNOS BALLADAMONDÓ VERSENY
2023. MÁRCIUS 3–4.
FELHÍVÁS
Nagykőrös Város Önkormányzata és a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ fel-

hívással fordul az ország valamennyi középiskolájához (gimnáziumokhoz, technikumok-
hoz, szakképző intézményekhez és művészeti oktatást folytató középiskolákhoz, melyek
bármely fenntartásban működnek), valamint a hazánkkal szomszédos országok magyar
tannyelvű, azonos iskolatípusú és évfolyamú középiskoláihoz, hogy tegyék lehetővé a 14-
19 éves (9-13. évfolyam) tanulóik számára a XV. Kárpát-medencei magyar középiskolai
Arany János balladamondó versenyen való részvételt.
A verseny időpontja: 2023. március 3–4.
A verseny helyszíne: Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ
(2750 Nagykőrös, Szabadság tér 7.)
A verseny anyaga:
A) Egy kötelezően választható Arany János-ballada a következők közül:
• A hamis tanú
• Tetemrehívás
• Vörös Rébék
B) Egy szabadon választott Arany János-ballada
A legeredményesebb versenyzőket a zsűri arany–ezüst–bronz fokozattal és pénzjutalom-

mal díjazza, a hat különdíjast pedig értékes tárgynyereményekkel jutalmazza.
Különdíjak: Ballada Értő Tolmácsolásáért Különdíj, Szép Magyar Beszédért Különdíj,
Magas Szintű Felkészülésért Különdíj, Nagykőrös Város Polgármesterének Különdíja,
Közönség Különdíja, Legeredményesebb Határon Túli Versenyző Különdíja.
A versenyre jelentkezés feltétele:

- hiánytalanul kitöltött nevezési lap és
- a nevezési díj átutalásáról szóló bizonylat megküldése a következő elérhetőségek vala-
melyikére:
Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ
levelezési cím: 2750 Nagykőrös, Szabadság tér 7.
e-mail: muviroda@korosikultura.hu
A nevezési lap letölthető és további részletes információ kérhető

a www.korosikultura.hu honlapon.
Nevezési határidő: 2023. február 3. (péntek)

A tanulók nevezési díja: br. 3.500 Ft/fő
versmondó 49
A nevezési díj magában foglalja a 2023. március 3-i, péntek esti gálaelőadás tiszteletjegyét,
belépőjegyet az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjteménybe, szállást egy éjszakára,
péntek esti vacsorát, szombati reggelit és ebédet.
FIGYELEM!
A kísérőknek (pedagógusoknak, felkészítő tanároknak, szülőknek stb.) a szállást, illetve
az étkezést (pénteki vacsora, szombati reggeli és ebéd) a szervezők foglalják le, de ezek
költségét saját maguknak kell kifizetni a helyszínen. A kísérőknek a gálaestre a belépés
ingyenes, de részvételi szándékukat jelezni kell a Nevezési lap mellékletén található táblá-
zatban a szállás- és étkezési igényükkel együtt.
A nevezési díj átutalással az UniCredit Bank 10915008-00000003-71320006 számú bank-

számlaszámra fizethető be (számlatulajdonos: Nagykőrösi Arany János Kulturális Köz-
pont). Megjegyzésbe a szervezők kérik beírni: Nevezési díj_Jelentkező neve
A rendezvény kiemelt támogatói:

Nemzeti Kulturális Alap
Magyar Versmondók Egyesülete
Arany János Református Gimnázium, Technikum és Kollégi-
um
KMASZC Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző
Iskola és Kollégium
Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara
További információ:
Juhász Nándor, igazgató
Tel.: 06 53/550-041, 06 20/433-87-45
E-mail: igazgato@korosikultura.hu
Nagy Nóra, rendezvényszervező

Tel.: 06 20/398-70-14
E-mail: muviroda@korosikultura.hu
Arany János, Ellinger Ede Szakmai referens:

felvétele, 1880 Makai Katalin, főiskolai docens
Forrás: PIM Tel.: 06 20/488-00-58
50 versmondó
versmondó 51
GALÉRIA – XIII. BUJTOR ISTVÁN FILMFESZTIVÁL
52 versmondó
GALÉRIA – VII. NEMZETI VERSENY
versmondó 53
GALÉRIA – SZÍNHÁZ- ÉS VERSMŰVÉSZETI TÁBOROK, NESZMÉLY
54 versmondó
GALÉRIA – MESTERKÓD, A SZERELEM MUSICAL: PRÓBÁK
versmondó 55
TÖBB MINT EMLÉK
250 ÉVE SZÜLETETT KISFALUDY SÁNDOR,

A SZERELMES KATONAKÖLTŐ
Kisfaludy Sándor költő, földbirtokos (Sümeg, 1772. szeptem-

ber 27. – Sümeg, 1844. október 28.) – a Magyar Tudományos
Akadémia tiszteletbeli és a Kisfaludy Társaság rendes tagja –
ma egyre kevésbé kézen forgó szerző. Életéről nem rendez-
nek konferenciákat, kevésbé foglalkoztatja az irodalom iránt
érdeklődő közvéleményt, s a versmondó esteken, versenyeken
szinte teljesen mellőzötté váltak írásai. Pedig míg az élete re-
génybe illő, költészete sok szempontból meghatározó a ma-
gyar irodalomra nézve.
Kisfaludy Sándor 1772. szeptember 27-én született Sümegen,
Zala vármegyében. Családja a dunántúli katolikus középne-
mességhez tartozott, nemzetsége a honfoglaló magyarokig
Kisfaludy Sándor vitte fel eredetét. Atyja vagyongyűjtő, büszke földesúr volt,
gyermekeinek és jobbágyainak zsarnoka. A költő Győrben vé-
gezte gimnáziumi tanulmányait, innen ment át 1788 őszén Pozsonyba, ahol három évet
töltött: kettőt a filozófiai tanfolyamon, egyet a jogon. Pozsony erősen hatott fejlődésére.
Olvasgatta a német költőket, látogatta a német színtársulatok előadásait, de a magyar iro-
dalomról is nyert némi tájékoztatást. Megismerkedett a pozsonyi katolikus papnövendé-
kekkel, akik felhívták figyelmét Pázmány, Zrínyi, Gyöngyösi, Bessenyei, Ányos, Dugonics,
Virág és Kazinczy munkáira. Olvasmányainak hatása alatt maga is írogatni kezdett, s jogi
tanulmányait elhanyagolta. Győrben még a legjobb tanulók közé tartozott, Pozsonyban
egyre rosszabbul tanult.
A II. József halála után következő hazafias mozgalmak még jobban elvonták az iskolától.
Bosszús atyja hazarendelte Győr megyei téti udvarházába. Kezébe adta Verbőczi és Huszti
jogi munkáit, s megparancsolta neki, hogy otthon készüljön a prókátorságra. Nappal a
magyar jogot és perrendtartást tanulta, esténként költői munkákat olvasott. Hogy a tanu-
lástól megszabaduljon, a nemesifjú 1792 tavaszán atyja engedelmével Bécsben csapott fel
katonának. Élte a tisztek víg életét, miközben írókkal, művészekkel barátkozott, ügyesen
hegedült, és rajzolgatni is szeretett. Egy napon azután megszólalt a harci kürt, az ezredet
Milánóba rendelték, hogy megütközzék Napóleon seregével. A csatában alulmaradtak, s
Kisfaludy hadifogságba esett. Draguignanba vitték, egy jegyző házában rendelték el az
őrizetét, akivel jó barátságba került. De azért ez nem volt ilyen gyors…
A magyar irodalom történetében írja Pintér Jenő:
„Kadét lett egy Erdélyben állomásozó huszárezredben, nyolc hónap múlva ugyanott had-
nagyi rangot nyert. I. Ferenc király 1793-ban Zala vármegye ajánlatára kinevezte testőr-
nek a magyar királyi testőrségbe. Bécsbe került, ezzel új korszak kezdődött életében. Mint
gárdista-elődeit, Bessenyei Györgyöt és társait, őt is magával ragadta a nagyvárosi élet,
sorra látogatta a művészi gyűjteményeket, megtanult franciául, olasz eredetiből fordítot-
ta Tassót. 1796 tavaszán váratlan kudarc érte. Mivel elégedetlenséget szított, és panaszra
56 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
ment a testőrség parancsnoka ellen, büntetésből több társával együtt fölmentették a testőri
szolgálattól, s áthelyezték egy olaszországi ezredbe; ez akkor történt, amikor leginkább
szeretett volna közel lenni szülőföldjéhez. Öt éven keresztül Vas megye egyik kis közsé-
gében, Kámban lakott; innen ment át szülőhelyére, Sümegre; itt élt haláláig. Földesúri füg-
getlenségét minden kitüntetésnél többre becsülte, egy ideig még vármegyéje közéletében
sem kívánt szerepelni. Kimért modora különben sem kedvezett közéleti érvényesülésének,
legjobb barátai is inkább a költőt és hazafit becsülték benne, mint a nyájas embert. De
Kisfaludy Sándor nem törődött azokkal, akik haragudtak rá büszke magatartásáért, jó-
szágai növekedésében és irodalmi sikereiben bő kárpótlást talált. Falusi nyugalmából az
1809. évi nemesi fölkelés zavarta ki. Napóleon hadai győzelmesen közeledtek Magyar-
ország felé, itthon lázas sietséggel szervezték a harcba induló nemességet, országszerte
nagy szükség volt katonaviselt, bátor emberekre. Zala vármegye az ottani fölkelt nemes-
ség őrnagyává választotta a költőt, József nádor pedig maga mellé vette hadsegédnek, s a
háború lezajlása után megbízta az insurrectio történetének megírásával. Ez nagy esemény
volt a magyar nemesség hadi erényeit dicsérő költő életében. Egyrészt szorgalmasan írta
történeti munkáját, másrészt Kazinczy Ferenccel is megmérkőzött. A széphalmi mester
szigorúan bírálta a tehetségére büszke férfiút; ettől az időtől kezdve Kisfaludy Sándor en-
gesztelhetetlen haraggal gondolt Kazinczy Ferencre, s a dunántúli írók egy részével egye-
sülve mindent megtett, hogy gyűlölt bírálója hatását csökkentse. Nemcsak a kritika jogát
vonta kétségbe, nem egyedül a nyelvújítás túlzásai ellen küzdött, hanem a széphalmi vezér
jellemét is visszataszító színben iparkodott feltüntetni. Néhányan mellette foglaltak állást,
s gróf Festetich György 1817. évi helikoni ünnepségein lelkesen ünnepelték.”
Az Irodalmi Jelen c. folyóirat részéről Sárközi Mátyás és Kaiser Ottó 2011-ben látogatta
meg egykori lakhelyét Dél-Franciaországban. Ők írták róla: a Draguignan nevű „városka
úri negyedében, a rue de l’Observatoire-on állott a ház, ma is ott áll, de a környék eleganci-
ája alaposan megkopott. Ki akar manapság szűk utcában, elavult közművekkel rendelkező,
egymás mellé szoruló, lift nélküli, emeletes házakban lakni, kanyargó, szűk lépcsőházban
cipekedni a bevásárlással a negyedikre? Szegény emberek bérelnek itt kis lakásokat, kö-
zöttük bevándorolt észak-afrikai arabok és négerek. Az ő gyermekeik sereglettek körénk,
amikor fényképezni kezdtük a szebb napokat látott házat, kapuja fölött a Kisfaludy-emlék-
táblával és egy igencsak csúfra sikerült, színes kerámiaportréval. (1962-ben Nemes Nagy
Ágnes járt itt, és naplójegyzetben írta meg, hogy a ,bájos házon milyen pocsék plakettet’
látott.) Ám ebben a házban lett költő a huszonnégy éves magyar katonából, akinek meg-
tetszett a szemközt lakó Caroline d’Escaplon kisasszony, a művelt és elfogadható külsejű
polgárleány, akinek romantikus verseivel udvarolt.”
Néhány hónappal áthelyezése előtt a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Rózá-
val, egy gazdag dunántúli nemesi család gyermekével, s az a gondolat foglalkoztatta, hogy
feleségül veszi az előkelő leányt. Igaz, hogy Bécsben hosszú ideig tartó viszonyt folyta-
tott egy Medina Mária nevű híres spanyol táncosnővel, de az alkalomszerűen kínálkozó
előnyös házasságot nem akarta elmulasztani. Mikor a testőrségtől elhelyezték, megkérte
Szegedy Róza kezét; ekkor újabb csapás érte: a büszke leány nem ment hozzá feleségül.
Kisfaludy Sándor szomorúan utazott el új állomáshelyére, Milánóba; francia hadifogság-
ba esett; mint hadifoglyot 1796 nyarán Provence-ba vitték. Egy dél-franciaországi város-
versmondó 57
TÖBB MINT EMLÉK
kában, Draguignanban születtek meg Kesergő Szerelmének első dalai, s itt merült bele
Petrarca olvasásába. A legszebb emlékekkel távozott innen 1797 tavaszán, amikor sza-
badon bocsátották: a közeli Frejus kikötőjében szállt hajóra Itália felé. Új állomáshelye
Klagenfurt lett. Itt is szerelmeskedett: egy szenvedélyes német asszonnyal, Pepi grófnéval
lépett benső viszonyba. Pepi grófnéhoz írta Kesergő Szerelmének legszebb dalait. 1798-ban
főhadnaggyá léptették elő. Részt vett a Rajna menti véres ütközetekben, vitézül küzdött a
franciák ellen, de végre elunta a fárasztó hadi szolgálatot. Lemondott rangjáról, kilépett a
hadseregből, hazatért birtokaira s régi szerelméhez, Szegedy Rózához, akinek újból meg-
kérte a kezét. Ezúttal szerencsésebb volt. 1800 elején oltárhoz vezette szerelmesét. Még
részt vett néhány csatában a rajnai hadsereg tisztjeként. Caroline d’Escaplont feleségül
vette egy tengerészkapitány, s átköltözött St. Tropez-be.
Kisfaludy Sándor franciás műveltségének gyümölcse érzelgős költői verskoszorúja, a
Himfy szerelmei, amellyel bevonult a magyar irodalomtörténetbe. De megírta franciaor-
szági fogsága naplóját is.
Pintér Jenő kiváló összefoglalójában megállapítja: „Költői tekintélyének és népszerűsé-
gének tetőpontján, 1820-ban megnyerte a négyszáz forintos Marczibányi-jutalmat, az
egyetlen pályadíjat, melyre akkor magyar költő számot tarthatott. A pályadíjat öccsének,
Kisfaludy Károlynak adta kölcsönképpen, ebből az összegből indult meg a várva-várt szép-
irodalmi évkönyv: az Auróra. Mikor az Akadémia megalakult, az akadémiai igazgatóság
a nyelvtudományi osztályba őt nevezte ki első vidéki rendes taggá háromszáz forint évi
fizetéssel. Az 1833. évi akadémiai nagyjutalmat közte és Vörösmarty Mihály között osz-
tották meg; kitüntetésének nem örült, mert a jutalom megosztásában értékének kicsiny-
lését látta; ettől kezdve mindjobban visszavonult. Családi gondjai is keserítették. Nejével
boldogan élt ugyan, de nem volt gyermeke, akire vagyonát és dicsőségét hagyhatta volna.
Hitvestársának 1832-ben bekövetkezett halála után újból megnősült; egyik leányrokonát,
Vajda Amáliát vette feleségül; hétévi házasság után második nejét is eltemette. Kortársai
több kitüntetést már nem adhattak neki, mint amennyiben részesítették. Az Akadémi-
ának tiszteleti tagja volt, a Kisfaludy-Társaság szintén megválasztotta tagjává; az ifjabb
írói nemzedék 1843 tavaszán, születésének hetvenegyedik évfordulóján, fényes irodalmi
ünnepséggel ülte meg nevenapját a pesti vármegyeházban. A következő év október 28-án
halt meg Sümegen. Komoran tért meg őseihez; végső éveit nem csupán családi elhagyott-
sága és aggkori betegségei keserítették, hanem a szabadelvű politika győzelmei is. A kon-
zervatív költő elkeseredve szemlélte a demokrata eszmék rohamos terjedését; úgy látta,
hogy Magyarország megsemmisül, ha nem tartja fenn rendi társadalmát. Még utolsó dol-
gozata, Kossuth Lajoshoz intézett 1843. évi nyilt levele is, a nemesség védelmére készült.
Irodalomtörténeti szempontból igen érdekes Kazinczy Ferenchez való viszonya. Eleinte
barátságos leveleket váltottak egymással. Később elmérgesedett viszonyuk. Kisfaludy Sán-
dor meggyőződéssel hitte, hogy a magyar költészetben korszakot alkotott, mivel pedig
Kazinczy Ferenc nem akarta költői elsőségét elismerni, leveleiben elkeseredetten támadta
a széphalmi vezért. Dunántúli írótársai között nyiltan hirdette, hogy a széphalmi mester
korlátlan uralomra vágyik; dícséret és hírnév után kapkod; tisztelőket, udvarlókat, imá-
dókat hajhász; affektáló, gőgös, zsémbes, irígy, csapodár, pletykás, szóval igazi asszonyos
természetű, megbízhatatlan ember. Egykori barátja – panaszolta 1816 körül – eleinte a
58 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
legédesebb magyarsággal írt, de később megrontotta a magyar nyelvet. Hiába akart Kazin-
czy Ferenc kibékülni a dunántúli írók ortológus-csoportjával, Kisfaludy Sándor makacsul
izgatott ellene, pedig voltaképen maga is nyelvújító volt. Csak évek multán engesztelődött
ki közös barátjuknak, Pápay Sámuelnek, közbenjárására. Kazinczy Ferenchez írt levelében
még egyszer felhozta vádjait: hogy Kazinczy Ferenc éppen a legjobb magyar írókat szólta
le recenzióiban; hogy csak olyanokat dícsért, akik vak követői voltak; hogy megsértette
őt is elméjének éles töviseivel. «Hogy te lángelmédre, tehetős lelkedre nézve a magyar
literatura egének egyik üstökös csillaga vagy, azt én örömmel vallom; de engedd meg-
vallanom azt is, hogy éppen azért, mivel az vagy, azért tenyészthetsz vagy enyészthetsz
temérdeket egy jóltevő vagy emésztő üstökös csillagként.» Ellenfele, írta levelében, előbb
a magyar nyelv aranyait hintegette, a magyar nyelv kultúráját félszázaddal előbbre vitte s
halhatatlan példával járt elöl; utóbb megváltozott iránya, a magyar nyelvet francia, olasz,
német salakokkal keverte, rontotta, emésztette. Minden jobb író lel és kohol új szavakat, de
ezeket nem szabad válogatás nélkül elfogadni s használatukra másokat is rákényszeríteni.
Mind az új szavakra, mind a recenziókra nézve az volna a legfőbb óhajtása, hogy ezekről a
magyar írók között szó sem essék. «Türjük egymást minden esetre; szeressük és becsüljük
egymást, amennyire egymást érdemesnek tartjuk. Legyünk békével.» (1821) Az áldatlan
villongást ez a levél fejezte be.”
Örök Éva
versmondó 59
TÖBB MINT EMLÉK
A KÖLTŐ SZABÓ MAGDÁRÓL
Százöt évvel ezelőtt született, és tizenöt

éve hunyt el a XX. századi magyar iroda-
lom egyik legkiemelkedőbb alakja, Szabó
Magda. Az Abigél, Az ajtó és az Álarcosbál
szerzője 1917. október 5-én született Deb-
recenben, és 2007. november 19-én hunyt
el Kerepesen.
„Gyönyörű október van, és a születésna-
pom, megajándékozom magam a legna-
gyobbal, ami valakinek adható: megrög-
zítem hűtlen emlékezetemnek a romla-
dékony, múlékony, keserves és édességes
Szabó Magda
Pillanatot.”
Debreceni lányként a cívis városban érettségizett 1935-ben, és ugyancsak ott szerzett la-
tin–magyar szakos tanári és bölcsészdiplomát 1940-ben. Két évig szülővárosában, majd
három évig Hódmezővásárhelyen tanított. 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté-
riumban helyezkedett el, ahonnan 1949-ben elbocsátották. Az indok, hogy a fiatal pedagó-
gus nem a kor kultúrpolitikai nézeteit vallotta. Tény és való, hogy a debreceni pedagógus
– a fővárosba való érkezését követően – azonnal csatlakozott a Nyugat hagyományait foly-
tató Újhold kultúrkörhöz. Itt ismerkedett meg Nemes Nagy Ágnessel, Lengyel Balázzsal,
Ottlik Gézával, és itt ismerkedett meg későbbi férjével, Szobotka Tiborral is. Ekkoriban
Szabó Magda elsősorban versírással foglalkozott, és költészetéért 1949-ben meg is kapta a
Baumgarten-díjat, amit még aznap vissza is vontak tőle.
A szocializmus első évtizedében nem is jelenhettek meg művei. Ekkor kényszerűségből
ismét iskolában helyezkedik el (az akkori Horváth Mihály téri, ma Fazekas Mihály Gya-
korló Általános Iskola és Gimnáziumban tanított). Ebben a tíz évben vált a költészetről
a prózaírásra. A váltás nem volt egyszerű. A városi legenda szerint az első időszakban
kalapáccsal akarta szétverni az írógépét. Szerencsére Szobotka erről le tudta beszélni, és
annyira biztatta őt, hogy Szabó Magda ismét írni kezdett. De már nem verseket, hanem
novellákat és regényeket. A témáit elsősorban saját életéből vette, ám művei nemcsak
személyes hangvételűek, hanem pontos kordokumentumok is. Első prózai írásai 1958-ban
jelenhettek meg. Innentől kezdve szabadfoglalkozású író, aki főleg regényeket és drámá-
kat ír, illetve kipróbálja magát a gyermek- és ifjúsági irodalomban is. Férje halálát (1982)
követően öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, és a zsinat vilá-
gi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-
ben pedig a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. Az ajtó című regényéért
2003-ban kapta a Femina francia irodalmi díjat. Az Európai Tudományos Akadémia és a
Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia is tagjává választotta. Debrecen városa pedig
1977-ben díszpolgári címet adományozott neki. A Baumgarten-díjat sosem kapta meg, de
a József Attila-díjat (kétszer is), a Kossuth-díjat, a Pro Urbe Budapest díjat, a Prima Primis-
sima díjat, a Corvin-láncot, Budapest Díszpolgára elismerést, és többek között a Hazám
díjat is átvehette.
60 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Őt tartják a valaha legtöbbet fordított magyar szerzőnek annak ellenére, hogy viszonylag
későn fedezték fel az irodalmi munkásságát. A már említett Az ajtó című regényét 42
nyelvre fordították le, Szabó István pedig 2012-ben filmet rendezett belőle az Oscar-díjas
Helen Mirren főszereplésével. Ez volt az egyetlen magyar regény, amely felkerült a The
New York Times TOP 10-es listájára.
Ha csak az 1959 utáni pályafutását nézzük, akkor a munkássága akár sikertörténetnek is
nevezhető. Egyrészt a hazai és az egyetemes irodalom legnagyobb női alkotói közé került,
másrészt, mert a hatása mind a mai napig érezhető a kortárs irodalomban.
Az írónő 2007. november 19-én, 90 éves korában saját, kerepesi otthonában olvasás közben
hunyt el.
Tizenöt évvel a halálát követően is őrzik emlékét. Debrecenben könyvesboltot neveztek
el róla, Szentmártonkátán a könyvtár viseli a nevét. Budapesten a II. kerületben 2009-ben
egy iskola is felvette a nevét. Ugyanebben a kerületben pedig egy közterületet neveztek el
róla. Kerepesen egy emlékmű és egy emléktábla őrzi emlékét, a helyi könyvtárat és műve-
lődési házat pedig 2020-ban nevezték el róla. Ez utóbbi 2021 óta Szabó Magda művészeti
napokkal emlékezik meg a nagy íróról.
Szabó Magda
SEGÍTSÉG
Egyszer a vérben térdrebuktál, Őt is, hogy meghalt, szélnek adtad,

ragadt talpad meg tenyered. mert földnek nem adhattad őt.
Egész este a kezed nézted, Hol volt a teste? Hol bújtatták
nem fogtad meg a kenyeret. fáradt pillái tág szemét?
Vacsorakor szűk lett a torkod; Hol sarjadt az a cserfaág,
nem ettél. A gyomrod okoltad. mely árnyékolta homlokát,
Ahol megszülettél, sugáros s a halál mit súgott fülébe,
tetők alatt égett a város. hogy életét adta cserébe?

Egy éjjel kialudt a lámpa, „Soha többé!” – mondtad vacogva,
megittátok az oxigént. mikor megláttad a szobád,
Jött férgekkel, bűzzel, neszekkel, s a gyermekkor s az ifjú évek
hátadra mászott a sötét. folyója mosta a bokád.
Ki tudja, mért vetített éppen Hol egykor gyertyaként lobogtál,
fenyőfát az emlék elébed? saját fényednél tusakodtál
Felüvöltöttél: „Gyújts világot!” a szellemmel, most szállt a pernye,
Megharaptad a szalmazsákot. s egy váza fénylett földre verve.
versmondó 61
TÖBB MINT EMLÉK
„Soha többé.” Még friss a szó, Mi történt, szólj? Mi fúr agyadban?

s új kulcs nyitja új otthonod, Mit sose tettél, csapkodó
takarékoskodsz télire, golyók között, se földre bukva,
reklámtól ég az Oktogon. míg kergetőztek szétfolyó
Telefonálsz, beülsz a kádba, reflektornyalábok tüzében
más képet versz szobád falára, felvillanó gépek az égen,
és mint gyermekkorodban hegynek: hogy a támadót bekerítsék:
nekivágsz egy új szerelemnek. mért most sikoltod, hogy segítség!
Ki segítsen? És hogy segítsen?
És min segítsen? S mért neked?

Mard, mint a farkas, önmagad,
megmaradt, éld az életed!
Most eszmélsz fel? Későn kiáltod.
Tömd meg új lomokkal lakásod:
egy holt se kéri tőled számon,
te mért maradtál a világon.
A Szalkszentmártoni Petőfi Múzeum előtt ifjabb Majsai Károly
ÖTVENÉVES A SZALKI PETŐFI EMLÉKMÚZEUM
Ötvenedik születésnapját ünnepelte a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékmúzeum

szeptember 3-án. A helyiek az esemény rangjához méltó ünnepséggel tették emlékezetes-
sé ezt a jeles évfordulót. A protokollvendégek között volt a néhai múzeumalapító, Majsai
Károly fia, ifjabb Majsai Károly is, aki gyerekként részese lehetett a múzeum létrejöttének,
és mind a mai napig rendkívül büszke édesapja munkásságára.
– Tréfásan azt szoktam mondani, hogy nekem volt köszönhető ennek a múzeumnak a lét-
rejötte – mesélte az 1984-es New York-i és az 1988-as szöuli paralimpián egy-egy ezüst- és
bronzérmet szerzett asztaliteniszező. – Édesapám ugyanis tősgyökeres szalki volt, 1923-
ban itt született, és csak azért ment el a faluból, hogy a szegedi tanítóképző főiskolán
diplomát szerezzen. Ott ismerkedett meg a szintén pedagógussá lett édesanyámmal, aki-
vel aztán 1952-ben össze is házasodtak. Mivel édesanyám hódmezővásárhelyi, ott kezdték
62 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
meg közös életüket. Édesapám emellett kiváló sportember is volt, jól focizott, az NB II-ben
játszott. A hódmezővásárhelyi tanácselnök pedig a csapat törzsszurkolója lévén, egy há-
romszobás lakás kiutalásával hálálta meg a jó teljesítményét. A nővérem és én ebben a
Csongrád-Csanád megyei városban születtünk meg.
Az ötvenes években sajnos tombolt a gyermekbénulás Magyarországon. A kór nem kímél-
te a Majsai családot sem. A szülők kisebbik gyermeke, Károly, megbetegedett, és az egyik
lába lebénult.
– Gyakorlatilag az utolsók közé tartozom, akik ezt a szörnyű betegséget elkapták. Hisz
ekkortájt már kísérleteztek az oltással, amely aztán véget vetett ennek a csúnya nyavalyá-
nak. Sajnos, akkoriban az ilyen betegek ápolása is nehézségekbe ütközött. Mivel a szüleim-
nek dolgozniuk kellett, nem tudták megoldani a felügyeletemet. Emiatt költöztünk vissza
Szalkszentmártonba, hogy az ott élő nagyszüleim segíteni tudjanak ebben. Ezért szoktam
viccesen mondani, ha én nem vagyok, és nem betegszem meg, akkor talán sosem költö-
zünk el Hódmezővásárhelyről, és akkor most nem is lenne miről beszélnünk.
Az élet, és apja sport iránti szenvedélye azért gyógyírt nyújtott a gyerekbénulásos kisfiú
számára, akiből a nyolcvanas-kilencvenes években kiváló asztaliteniszező, majd Euró-
pa-bajnok, paralimpiai érmes sportoló, és kétgyermekes családapa lett. És aki legalább
olyan megszállottsággal végzi a saját dolgait, mint amilyen megszállottsággal az apja is
tette.
– Apám a helyi iskola földrajz–rajz szakos, anyám pedig matematika–kémia szakos tanára
lett. Emellett édesapám megkapta a helyi úttörőcsapat vezetését, amit tényleg nagy elán-
nal végzett. Olyannyira, hogy az itteni gyerekközösség országos hírnévre tett szert.
Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István, 1845. április 24-től 1846. április 24-ig bérelt kocs-
mát és mészárszéket Szalkszentmártonban. A költő hosszú időt töltött itt. A majdnem 9
hónap alatt 112 verset, egy regényt és egy drámát írt. Ez utóbbiak: A hóhér kötele, illetve a
Tigris és hiéna. Itt született többek között az egyik leghíresebb Petőfi-költemény, a Fekete
kenyér, de itt íródott a Zöld Marci című népszínmű is.

Petőfi Sándor
FEKETE KENYÉR
Miért aggódol, lelkem jó anyám,

Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
Szalkszentmárton, 1845. július 13. – 21. között
versmondó 63
TÖBB MINT EMLÉK
– Gyakorlatilag Petőfi ezzel a sok művel a második legtermékenyebb időszakát nálunk

töltötte. Ennél több verset ugyanis csak Pesten írt.
Ekkora életműnek pedig ennek megfelelő kiállítótér szükségeltetik. Petőfi-múzeumból sok
van az országban, ám olyan nagy és gazdag, mint amilyen Szalkszentmártonban található,
a lelkes lokálpatrióták szerint sehol nincsen.
– Mindez persze az édesapámnak köszönhető, aki gyerekként még a saját dédnagyanyjától
hallgatta az ő szülei által elmondott Petőfi-történeteket, és aki született szalkiként tudta,
hogy az 1846. április 24-én elárverezett Petrovics-tárgyak közül sok a falusiak birtokában
lehet. Első lépésként visszaszerezte a tanácstól az egykori Festetics György gróf tulajdo-
nában levő falu közepi épületet, amely sokáig kocsma és mészárszék-bérlemény volt, de
az ötvenes években már csak terménytárolásra használták. Még elgondolni is rossz, hogy
abban a helyiségben, melyben Petőfi a leghíresebb verseit írta, az utódok uborkát tároltak.
A helyi úttörőcsapat vezetőjének 1956-ban kinevezett Majsai Károly elsőként tehát az épü-
letet szerezte meg, ahova 1957-ben be is költözhettek az úttörők. Majd hozzákezdett, hogy
a gyerekekkel közösen begyűjtse a faluban fellelhető Petrovics-emlékeket. A sok érdekes
relikviával és helytörténeti tárggyal előbb egy, majd fokozatosan több szoba telt meg. Az
úttörőcsapatot végül 1967-ben költöztették ki az épületből. De ez már Petőfi miatt volt:
az ingatlant ugyanis az elkövetkezendő években korhűen felújították, majd múzeummá
alakították át. A szalkszentmártoni Petőfi Sán-
dor Emlékmúzeum végül 1972 szeptemberében
nyitotta meg kapuit. A létesítmény igazgatója
Majsai Károly lett, aki egészen 1996-ig magas
szinten irányította az intézményt.
– Az első helyiség volt a mészárszék. Ez azért
is fontos, mert a helyi piac pont az épület előtti
téren volt, így a mészáros az ablakon keresztül
könnyedén ki tudta szolgálni a vevőket. Mellet-
te állt az ivó, melynek kármentőjéből (vereke-
dés esetén ide rejtették a poharakat és edénye-
ket) egy lépcső vezetett a borospincébe. Aztán
következett a szabadkéményes konyha, majd az
aktuális bérlő szobája, végül három vendégszo-
ba. Ezek egyikében, a legkisebben lakott Petőfi,
amikor itt volt Szalkon az apjának segíteni.
A múzeum a bérlő szobájában és két vendég-
szobában kapott helyet. Petőfi lakhelyéből pe-
dig emlékszoba készült. A többi helyiség úgy
lett felújítva, hogy azokban akár rendezvénye-
ket is tarthassanak. Tartanak is, nem is keveset;
sokan például ma is a Petőfi-házban szervezik
A Szalkszentmártoni Petőfi Múzeum
az esküvőjüket.
64 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
– Nem volt könnyű a múzeum anyagát összeszedni, mert a helyi emberek ragaszkodtak a
saját Petőfi–Petrovics–Hrúz relikviájukhoz. De apámnak nagy respektje volt a faluban, s
mivel példát mutatott azzal, hogy a saját tulajdonában levő varrós cekkert – amely egykor
Petőfi édesanyjáé, Hrúz Máriáé volt, és amit ő a dédnagyanyjától örökölt – is betette a
közös gyűjteménybe. Így a többiek is szívesen adták a tulajdonukban levő tárgyakat.
Petőfinek szalki tartózkodása idején volt egy jóbarátja, Kardos István, aki akkoriban se-
gédtanítóskodott a helyi iskolában. Az ő barátságukat maga Kardos is elmesélte 1854-ben
egy Jókainak írt levélben, így az irodalomtörténészek is tudtak a létezéséről. Ám arról,
hogy az egykori segédtanító 1891-ben megírt családtörténetében erről a barátságról rész-
letesen be is számolt, már nem volt tudomásuk.
– Az apám volt az, aki felkutatta Kardos ükunokáját, és akitől megkapta ezt az érdekes
irományt. Ezzel pedig Petőfi életéből olyan részleteket sikerült feltárnia, amelyet eddig
még soha senki nem publikált.
Idén szeptember 3-án tehát jeles ünnepség helyszíne volt a szalkszentmártoni Petőfi Sán-
dor Emlékmúzeum. Az ötvenéves jubileum az egész falut lázban tartotta.
– Öröm volt látni, hogy szinte mindenki – idősek és fiatalok – ott volt az ünnepségen, és
hogy a szervezők nagyon színvonalas programokkal emlékeztek Petőfi Sándor és az édes-
apám munkásságára. Ezen a napon nagyon jó volt Majsainak lenni!
Petőfi Sándor
A JÓ ÖREG KOCSMÁROS
Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az

Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön,
Itten élek én most megelégedéssel,
Mert időm vidáman, boldogságban töltöm.
Falu kocsmájában van az én lakásom;
Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel.
Egy jó öregember benne a kocsmáros...
Áldja meg az isten mind a két kezével!
Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,

Sohasem volt ennél jobb gondviselésem.
Az ebédre nem kell senkit is megvárnom,
És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem.
Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros
Összekoccan néha jó feleségével;
No de amint összekoccan, meg is békül...
versmondó 65
TÖBB MINT EMLÉK
Elbeszélünk néha a letűnt időkről.

Hej, régibb idői boldogak valának!
Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt,
Alig tudta számát ökrének, lovának.
Pénzét a hitetlen emberek csalása,
Házát a Dunának habjai vitték el;
Igy szegényült el a jó öreg kocsmáros...
Alkonyúló félben van már élte napja,

S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,
S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,
Őreá mostan mért legtöbb gondot és bajt.
Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen,
Mindig későn fekszik, mindig idején kel;
Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...
Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa;

Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.
„Úgy van, úgy” szól később, „jóra fordul sorsom,
Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak.”
Én elszomorodva borulok nyakába,
S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,
Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...
Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között
Heltai Jenő
ŐSZ
Ősz, ősz ne siess! be jó volna élni még!
Ne kergesd el a nyarat, Nem lehet, nem lehet,
a meleg fényt, sugarat. sötét árny integet.
Süss ki még, nyári nap, Sötét árny, néma váz
simogasd az arcomat, bűvöl és babonáz.
melengesd a szívemet, Kérdezem, nem felel,
míg az ősz eltemet. integet csak, menni kell.
Vidíts még vadvirág, Fogy a fény, fogy a nyár,
míg enyém a vad világ. hideg szél fujdogál,
Tudom én, érzem én, hideg szél, őszies…
nem sokáig lesz enyém. Ősz, ősz ne siess!
Szürke ég, szürke vég,
66 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
„SZEMÉRMES, FÉLÉNK, ÜGYETLEN FIÚ”

Heltai Jenőre emlékezünk
Hatvanöt éve, 1957. szeptember 3-án hunyt el Heltai Jenő Kossuth-díjas magyar író, költő,
műfordító, dramaturg, producer és újságíró. Az alábbi néhány sorban rá emlékezünk.
Heltai Jenő Herzl Eugen néven született 1871-ben. Pesti gyerek volt, aki alkotóként is pesti
művész maradt. Már 14 éves korában megjelentek a versei, és szintén fiatalon a Magyar
Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló című lapok munkatársa lett. Ő honosította
meg a verses publicisztikákat a hazai újságírás történetében. A humorral, iróniával átszőtt
művek hamar népszerűvé váltak. „Szemérmes, félénk, ügyetlen fiú voltam – írta később
önmagáról –, s ez annyira elkeserített, hogy rettenetes cselekedetre szántam el magam:
felcsaptam humoristának.” Az biztos, hogy az apja által ügyvédnek szánt fiatalember jó
érzékkel nyúlt a szavakhoz, melyekkel rendre megnevettette olvasóit. Stílusa prózaíróként
is megmaradt. Novelláinak, regényeinek hősei ugyanis egytől egyig a századelő ismert vá-
rosi karakterei: színészek, kalandorok, nyárspolgárok, hősszerelmesek. Nagy segítségére
volt, hogy nemcsak Pesten, hanem több nagyvárosban – Párizsban, Berlinben, Londonban,
Bécsben, sőt Isztambulban is – megfordult.
1930-as évek végén Heltai Jenő Heltai Jenő - A néma levente - A nagyváradi
a Gellért fürdőben Szigligeti Színáz előadásában (Fotó: Szigligeti Színház)
Mindig is vonzotta őt a színházi élet. 1900-ban a Vígszínház művészeti titkára volt,
majd maga is írogatni kezdett. Vígjátékait, kabaréjeleneteit több társulat színpadra vitte.
Kuplékat, dalokat is írt, és közben új szavakat alkotott. Neki tulajdonítják többek kö-
zött a mozi szavunkat, amely a mozgófényképszínház helyettesítője lett. Színházi kar-
rierje a Modern Színház Cabaret művészeti vezetőjeként kezdődött, majd a Vígszínház
dramaturgjaként folytatódott. Az I. világháború idején haditudósítóként dolgozott. A
békekötést követően a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke lett, majd az
Athenaeum Könyvkiadó igazgatójának nevezték ki. 1927-ben műfordítói munkásságért
megkapta a francia Becsületrendet. 1929-ben a Belvárosi Színház, 1932-ben pedig a Ma-
gyar Színház igazgatója lett. 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban
versmondó 67
TÖBB MINT EMLÉK
leghíresebb alkotását, A néma levente című verses színpadi játékot. A II. világháború
idején zsidó származása miatt bujkálnia kellett. Erről a korszakról Színes kövek címmel
részletes naplót írt. „Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét
aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem” –
írta. 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. 1957-ben, nem sokkal halála
előtt vehette át a Kossuth-díjat. Töredékes visszaemlékezései csak ezután jelentek meg.
86 évesen hunyt el, tehát szép, hosszú élete volt. Melybe belefért a Monarchia pompáza-
tos világa, a két világháború legtöbb borzalma, a trianoni katasztrófa, a tanácsköztársa-
ság vörös, és Horthyék fehér terrorja, az erősödő fasizmus, a nyilas világ világtalansága,
a háború utáni újjáépítés – a szocializmus minden tervével és elvárásaival –, Rákosi
diktatúrája, az Aranycsapat mennybemenetele és vesszőfutása, és az 56-os fellángolás
is. Hogy mindezt túlélte, az csak béketűrő természetén múlt.
Heltai Jenő
VALLOMÁS
Mi ketten egymást meg nem értjük legyen a tisztelt lelke másé
nagyon sajnálom, Asszonyom nekem elég a teste is.
de ha nem kellek szeretőnek Legyen lelkének egy barátja
egyébre nem vállalkozom. kivel csevegni élvezet
Például arra, mit gyakorta de ez az őrült, ez a mamlasz
szónoki hévvel mond Kegyed, ez a barát nem én leszek.
hogy meggyötört szegény szívének Legyen övé minden poézis
legjobb barátja én legyek. és az enyém csak ami tény
Legjobb barát! Szavamra mondom ő oldja meg a problémákat
megtisztelő egy hivatal a ruháját viszont csak én.
de nem vagyok hozzá elég vén Hogy ez a hang szokatlan Önnek
s ön aggasztóan fiatal. kétségbe kérem nem vonom
Ön csupa élet, csupa illat de annak, hogy megértsük egymást
lángol, vakít, hevít, ragyog csak egy a módja Asszonyom:
hát hogyne szomjaznám a csókját Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
én, aki angyal nem vagyok? rosszat is, jót is osztogat
Olyan kevés amit kívánok… rosszabb erkölcsöket Kegyednek
Ha osztozkodni resttel is vagy nekem adjon jobbakat!
68 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
KÁLNOKY LÁSZLÓ, A MEG NEM ÉRTETT KÖLTŐ
Száztíz éve, 1912. szeptember 5-én született Kálnoky László

kétszeres József Attila-díjas költő és műfordító.
Apja, Kálnoky István, Eger városi tanácsnoka, majd 1939–
44 között a hevesi székhely polgármestere volt. Mivel li-
berális nézeteitől távol állt a fasiszta ideológia, a német
megszállást követően visszavonult. Kálnoky László anyai
nagybátyja, Kállay Miklós, több történelmi regénynek,
színdarabnak és tanulmánynak volt a szerzője.
Kálnoky László az egri Cisztercita Gimnáziumban érett-
ségizett 1930-ban. Diákkorában tehetséges sportoló volt,
16 évesen úszásban megyei bajnoki címet szerzett, de jó
eredményei voltak teniszben is. Számos európai ország-
ban megfordult, az egri cserkészek képviselőjeként részt
vett az 1929-es angliai dzsemborin is. Jogi diplomát szerez-
ve az egri városházán helyezkedett el köztisztviselőként.
1939-ben egyik fő feladata volt a lengyelországi menekül-
tek ellátásáról való gondoskodás. Sokat olvasott, a kortárs
irodalomról pedig a Nyugatból tájékozódott. Már fiatalon
verseket írt. A verstani alapokat Apor Elemér egri költőtől
kapta. Első kötete Az árnyak kertje címmel 1939-ben jelent Kálnoky László
meg a Magyar Élet kiadásában. Egy-egy tiszteletpéldányt Forrás: PIM
küldött a Nyugatból megismert példaképeinek, amit többen
– Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor – is megköszöntek neki. Később néhány ver-
sét a Nyugat és a Magyar Csillag is közölte. Igaz, Babits Mihály (a Nyugat főszerkesztője)
az Egy modern zsarnokra című versét visszaadja, mert szerinte az időszak nem volt alkal-
mas a Hitler-ellenes gondolatok megfogalmazására.
1941-ben állást kapott a Belügyminisztériumban. 1942-ben azonban olyannyira elhatalma-
sodott rajta régi eredetű tuberkulózisa, hogy életmentő műtétet kellett végrehajtani. Lába-
dozásáról Szanatóriumi elégia címmel írt verset, amely a Magyar Csillagban jelent meg. A
betegsége arra jó volt, hogy megússza a katonaságot. Megpróbálta pozícióját kihasználni,
és igazolásokkal támogatta a zsidó üldözötteket.
A háború után apját letartóztatták, börtönbe zárták, és vád, per és ítélet nélkül sokáig
börtönben tartották. Két évvel a szabadulását követően a börtönben ért traumák követ-
keztében meghalt. Kálnoky László verseit a koalíciós években (1945–49) a Magyarok és
az Újhold is többször közli, ám a kommunizmus idején majd nyolc éven keresztül hallgat-
nia kellett. Ebben az időszakban csak a műfordításai jelenhettek meg. S bár nincs olyan,
amivel megvádolhatták volna, köztisztviselői munkáját nem folytathatta. Egy darabig a
Belügyminisztérium könyvtárosa volt, ám innen is elbocsátották. 1954-ben lektori állást
kapott a Szépirodalmi Könyvkiadónál, de az 56-os események után önként visszavonult,
és onnantól kezdve csak a műfordításaiból tartotta fenn magát. Fordítói munkássága 1943-
ban Verlaine költeményeivel kezdődött, a csúcsa padig Goethe Faust II. részének magyar-
versmondó 69
TÖBB MINT EMLÉK
ra való átültetése volt. 1957-ben jelenik meg második kötete Válogatott versek címmel,
melybe tényleg csak válogatott költeményei kerültek. Nagy részüket ugyanis nemcsak
megrostálta, hanem meg is semmisítette. 1960-ban megpróbált visszatérni az irodalmi élet-
be. A kegyelet oltárán címmel verse jelent meg az Élet és Irodalomban, amely sokak nem-
tetszését váltotta ki. Emiatt ismét száműzetésbe vonult. Első József Attila-díját 1963-ban a
műfordításai miatt kapta. Egyik paródiáját, a XIX. Henriket pedig még a Vidám Színpad is
műsorára tűzte.
1970-től költői munkásságát is kezdik végre felfedezni. Először a De profundis című ver-
séért Robert Graves-díjjal tüntetik ki, majd 1972-ben a költészetéért is megkapja a József
Attila-díjat. Élete utolsó szakaszában felhagy a műfordítással. Kizárólag olyan angol és
francia szerzők műveit magyarosította, akik az ő verseit fordították. Ugyanakkor meglehe-
tősen sok verset ír. Legnépszerűbb munkái a Homálynoki Szaniszló néven írt Egy magánzó
emlékiratai című humoros önéletrajzi versei. 1979-ben még a Kossuth-díjra is felterjesz-
tették, de egy tiltakozó nyilatkozat aláírása miatt az utolsó pillanatban levették a listáról.
Halálát fiatalkori tuberkulózisa és az ehhez járuló szívelégtelenség okozta. 1985-ben a bu-
dakeszi Tüdőszanatóriumban hunyt el. Halála után két évvel posztumusz Déry Tibor-díjjal
ismerték el munkásságát. 1993-ban az Írószövetség több tagja posztumusz Kossuth-díjra
javasolta őt, ám ezt a döntéshozók nem támogatták.
Kálnoky László
AZ ELSODORTAK
Újra és újra látom a képet, amely köznapiságával lenyűgöz,

banalitásával mellbe vág, szürkeségével lehengerel,
az egri főutcát a század harmincas éveiben,
a nyüzsgő esti korzót a liceumtól a moziig
terjedő kurta útszakaszon,
a sárga lámpafényben fürdő, elmosódott arcokat,
a gömbölyű hasú, középkorú urak méltóságteljes lépteit,
a vastag arany óraláncokat, amint a hivatalfőnökök vagy módosabb kereskedők
állig begombolt mellényét szegik rézsútosan,
látom terjedelmes vagy ösztövér hitveseik malomkerék-kalapját,
jól hallom a matrózruhás iskoláslányok vihogását,
amint kitódulnak az angolkisasszonyok kápolnájából, a májusi litániáról,
itt kölnivíz illata csap meg, amott bor- vagy szivarszag,
a törvényszéki bíró és neje kétoldalról fogják karon bolond leányukat,
mert máskülönben a fiúkat simogatná,
ezüstfejű bottal, ferencjózsef-kabátban
végzi esti sétáját a telekkönyvezető,
a nagytemplom őszhajú karnagya csitrik után lohol,
üveges ajtajú batárban hajtat el egy lilaöves kanonok,
és hat vagy hét templomtoronyból
hangzik föl egyszerre az estharangszó,
70 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
s már hullámozni kezd a kép,

míg a vízáradásszerű kondulások remegtetik,
hegyi folyóvá szűkül össze hirtelen a keskeny utcasor,
a hanghullámok áradása sodrába kapja a járókelőket,
tempóznak a karok, a víz fölött pontyszájak, harcsabajszok,
fuldokló kapkodás, némán tátogó halálfélelem,
így sodródnak mindannyian az éjfekete torkolat felé,
döglött pisztráng, én is velük, de lehorzsolt ezüstpikkelyeim
sokáig ott csillognak még az alkonyatban
a házfalakon vagy a parti sziklák oldalán.
Riersch Tamás
BARI KÁROLY JUBILEUMI CSÖNDJE
Képzelt (fordított) riport a 70 éves művésszel
A Kossuth-díjas költő, műfordító, folklór

gyűjtő és grafikus Bari Károly október 1-én
ünnepelte hetvenedik születésnapját. A ha-
zai és európai cigányirodalom kiemelkedő
alakja nem szívesen beszél magáról a nagy
nyilvánosság előtt. Mi azonban úgy véltük,
e jeles évforduló kapcsán szólnunk kell róla.
A Csönd ugyanis Bari Károlynál mást is je-
lenthet.
A cikk írása közben – képzeletben – több
dologról is megkérdeztem a születésnapos
Bari Károly költőt.
Forrás: PIM 2017-ben, 33 évnyi hallgatást követően jelent
meg Bari Károly Csönd című verseskötete. Utoljára 1985-ben A varázsló sétálni indul című
kötetben olvashattunk tőle verseket. Az új Bari-kötet másfél évtized verstermését tartal-
mazza, ám ha megszámoljuk, mindössze egy tucat költemény került be a könyvbe.
– Érdekelt volna a 33 évnyi hallgatás oka. De ennél is jobban érdekelt volna, hogy miért
éppen 2017 karácsonyán érezte úgy: ismét meg kell szólalnia.
Majd két éve, 2020-ban jött az újabb Bari-kötet, A mozdulatlanság örökbefogadása, amely
megint csak egy formabontó irodalmi remekmű. A kötet ugyanis nemcsak verseket, ha-
nem képverseket, betűképeket, festményeket, tusrajzokat, sőt prózai írásokat is tartalmaz.
Ez a kötet valamivel gazdagabb, mint a 2017-es Csönd volt, de ha a kép- és betűverseket is
beleszámítjuk, akkor is csak 150 körüli az írások száma. „Állítólag szám szerint ez rendkí-
vül kevés, de akármennyi is, én alkottam őket”– mondta erről a szűkszavú költő.
– A mozdulatlanság örökbefogadása ránézésre is összegzésnek tűnik. Benne van minden,
ami a költőre, a grafikusra, ami Bari Károlyra jellemző. Mégis adódik a kérdés: az örökbe-
fogadott mozdulatlansággal visszanézünk, vagy előre?
versmondó 71
TÖBB MINT EMLÉK
Bari Károly 1952. október 1-én Bükkaranyosan született. Abban az alig másfélezer fős kis
faluban, amely olyan hírességek szülőhelye volt, mint a szintén 1952-ben született Jászai
Mari-díjas színművész, Kiss Mari, az Európa-bajnoki ezüstérmes, kétszeres olimpikon at-
léta, Mecser Lajos, vagy éppen a Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész és kritikus,
Márkus Béla.
Bari Károly azonban egy hétgyermekes bükkaranyosi cigány család ötödik gyermeke volt.
Azaz a többiekkel szemben jelentős hendikeppel indult. Ennek ellenére a berobbanása a
magyar irodalomba üstökösszerűen sikerült. Még le sem érettségizett, mikor már megje-
lent első kötete, a Holtak arca fölé (1970-ben), melynek fogadtatása elsöprő volt. Olyannyi-
ra, hogy az első kiadást, amely 11 ezer példányt jelentett, gyakorlatilag azonnal elkapkod-
ták, és a kötetet újból ki kellett adni. Az üstökösség erejét bizonyítja, hogy a két kötet már
addigra megjelent, és el is kelt, mire a cenzúra észbe kapott.
Bari Károly
HOLTAK ARCA FÖLÉ
Elsárgult vadfüvek kavarogtak

az égre. Az ágyúdörgés
hosszú lábaival a házak között
mászkált; nyomában betörtek
az ablakok, rommá-lőtt házfalak
vonaglottak. A döglött lovak
ködöt nyihogtak a kitépett villanyoszlopok
és felrobbantott sínek közt heverő
holtak arca fölé.
A fák hiába rázták

kiszáradt öklüket,
szürke felhők terpeszkedtek ágaikra,
a holtak sem tudtak már
a varjúk fekete siratóénekére felelni,
sötét szemgödrükből kibuggyant a vér.
– Olyan kötet volt ez, melyet egy 18 éves lázadó cigány fiú alkotott. Mit szól ehhez az
immár hetvenéves, évtizedes csöndbe burkolózott, meglett férfi?
Az a Bari Károly a hetvenes évek szókimondó Bari Károlya volt. Kimondta azt is, amit ak-
koriban még nem lehetett, és aminek nem is örültek az akkori kultúrpolitikusok.
Elmondta többek között a véleményét arról az 1972-es március 15-i ünnepségről is, amikor
néhány száz pesti fiatal tüntetésszerűen akart koszorút elhelyezni Petőfi szobrához. „A
költő elmondása szerint – teljesen érthetetlenül – a rendőrség megverte őket. Bevallása
szerint ő is köztük volt. Ez indította a Szabadság című vers megírására. Az egyébként is
pesszimista hangulatú vers anarchikus, a szocialista társadalomtól teljesen idegen elveket
és kifejezéseket tartalmaz. A költemény végkövetkeztetése: aki szót emel a szabadságért,
72 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
annak el kell vesznie. A vers elhangzása után a résztvevő közönség magyarázatot kért a
vers tartalmára és hangulatára. Bari Károly a következőket válaszolta: Magyarországon a
szabadság csak papíron és szóban létezik. A szocialista társadalom alapja a félelem. Kije-
lentette, hogy nálunk csak ál-demokratizmus van, és nincs szabad véleménynyilvánítás.
Oktatási rendszerünkről és oktatási anyagunkról úgy nyilatkozott, hogy semmit sem ér.
Felháborítónak tartja, hogy a társadalom nem ad lehetőséget a március 15-i dátum méltó
megünneplésére. A hozzá nem értő pedagógusok miatt – akiket dilettáns, fafejű jelzőkkel
illetett – a fiatalok nincsenek felkészítve a nagy nemzeti ünnep megünneplésére, amely
még az április 4-étől is nagyobb. Elmondta, hogy elfogadhatatlan az, hogy nálunk a no-
vember 7-i ünnepséget az eddigi gyakorlat szerint ünnepeljük, s közben megfeledkezünk
legnagyobb nemzeti ünnepünkről” – olvasható az egyik politikai jelentésben, melyekből a
hetvenes években bőven akadt, és amely egy fiatal költők irodalmi estjét követően készült.
Bari Károly
SZABADSÁG
Szabadság, vasra-vert ígéret,

szemünk láttára hervadsz
a rozsdát-vétkező láncok közt,
s azt merik mondani, szíveinket éled:
hogy szabadok vagyunk, azt merik mondani,
árva, némaságtól-szenesedő torkú
madarak előtt: előttünk, akik ismerjük sóhajait
a börtönt-próbáló eszmék tüzein tisztuló létnek,
ismerjük kiskorunktól a faluvégeken üldögélő
virág-szakállas öregemberek: a temetők meséit
e hamuban-járkáló országot béklyóba-nyomoritó
foglárról, tudjuk: rácsokká fonódnak a rosszul formált
szavak, s fogaink gyöngy-sövényeit
a kulcsok vitézei kirugdalják, ha rosszul szólunk,
sáros cipőink alatt nyöszörög a harmat, nincs vége
az útnak: nincs vége a bajnak, s a várt, nagy
szabadságról csak bérencek papolnak,
szíveink piros cseppkőbarlangjaiban
gumibotok suhogásán osztozkodó álmok
nyögése visszhangzik, de szemeinkben
alázatot nem tenyészt a kín, állunk
meztelenül, fal felé fordulva, ágyékszőrünket
locsbolja a bordáink csont-zsilipein
átlihegő vér, szemben a kőfalon
fehér krétaírás: életet veszt, ki szabadságért sír.
Budapest, 1972. március 15.
versmondó 73
TÖBB MINT EMLÉK
– Bari Károly egyszerre emelte fel szavát a cigányságért és a magyarságért. A büntetése is

ehhez volt mérhető?
Nemcsak mint költőt, hanem mint embert is meghurcolták. Az író-olvasó találkozókon mon-
dott gondolataiért feljelentették, majd behívatták a pártközpontba, ahol megzsarolták, meg-
fenyegették. Miután pedig Bari elküldte a Forrás című folyóiratnak a Vajda János közkatona
imája a gyóntatószékben Petőfi Sándor halhatatlan lelke előtt című versét, amely félreért-
hetetlenül a szovjet megszállás allegóriája volt, egyszerűen besorozták katonának. Azt a
fiút, akit egyébként korábban felmentettek a katonai szolgálat alól. Egyenruhában pedig azt
csinálhattak vele, amit akartak. Csináltak is. Egyenesen az ő, a lázadó cigányfiú személyére
szabott megaláztatásokban részesítették, mely odáig fajult, hogy dezertálni akart. No, nem
abban az értelemben, hogy megszökött volna a katonaságból, hanem úgy, hogy öngyilkos
akart lenni. Abban az időben, ha úgy akarták, ez is dezertálási szándéknak minősült. Nos,
ezért a hetvenes évek közepén börtönbe csukták, de nem is akárhova, hanem egyenesen a
legszigorúbb hazai büntetésvégrehajtási intézménybe, a szegedi Csillag börtönbe. Oda, ahol
a legsúlyosabb bűncselekmények miatt elítéltek raboskodtak. Hát, az ott eltöltött időszak
sem volt éppen leányálom!
– Ez a tapasztalat alapozta meg első csöndes időszakát és első csöndes verseskötetét?
Költői létezése első húsz évében, a rendszerváltásig, Barinak mindössze három vékony, és
egy képversekkel, rajzokkal dúsított vastagabb verseskönyve jelent meg. Ennek korántsem
csak a cenzúrával való küzdelem volt az oka. Sokkal inkább az, hogy Bari egy-egy művét
hosszú éveken keresztül formálta.
Nyolcvanháromban jelenik meg például A némaság könyve című kötete. Amely ugyan tíz év
termését tartalmazta, de mindössze 19 versből állt. „Nem tartozom azok közé az írók közé,
akik minden nap csinálnak egy verset. Számomra a versírás küzdelem: úgy érzem néha,
hogy gyöngyhalász vagyok”– mondta egyik interjújában Bari Károly.
S bár akadt időszak, amikor neve fel-feltűnt a könyvespolcokon, s jelent meg verseskötete,
fordítása, vagy román cigányfolklór-kutatása, az utolsó igazán nagy baris megjelenés az
1985-ös A varázsló sétálni indul című kötete volt.
– Kijelenthetjük, hogy valamiféle aranykornak számított a hetvenes évek a hazai cigányiro-
dalomban?
Gazdag időszak volt, és komoly hatással bírt az utókorra, fogalmazzunk így. Kezdjük a sort
Lakatos Menyhérttel, aki 1969-ben jelentkezett első novellájával (1975-ben már regénnyel
is), és ugyancsak a hatvanas évek végén publikálta első verseit Bari Károly, illetve a híres
cigánypedagógus, Choli Daróczi József is, majd az 1971. évi első cigány világkongresszus
döntéseinek köszönhetően kibontakozott végre a hazai cigány nyelvművelés és szépiroda-
lom. Ahogy évszázadokkal korábban a latin nyelven alkotó Janus Pannonius költeményeit is
magyarosították, úgy a cigány írók-költők műveit is magyar nyelven kezdték el megismer-
tetni az iskolákban.
– A 33 év alatt, 1985 után miként lehetett a versekkel, rajzokkal, fordításokkal csendben
maradni, csendben megküzdeni?
Az 54 alkotói évet összefoglaló A mozdulatlanság örökbefogadása című 2019-es kötet utósza-
vában hangsúlyozza, hogy többnyire csak „az idáig észre nem vett, hajdani, szedési hibákat
korrektúráztam, és pár szót vagy pár sort javítottam”.
74 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Bari Károly
HAZÁNK
Ráncokkal szíjjazta arcunkat

e földhöz az idő, e csontokkal-kártyázó
temetőhöz ráncokkal kötött, nem jön
tavasz, nem jön tél sem, hogy eloldozzon,
szívünket éjszakánként álom-ekékkel szántja körbe
a sötétség, ideszülettünk virággyökerek étkéül;
megsirattatni magunkat a szélben hófehér esővé ijedt
almafákkal, mert még szeretőnk sincs, ki könnyet ejtsen
értünk, elszöktek, elfutottak csalódva, hajnali füvek tornyain
harmat harangokat kondított halálba a léptük, ez hát
a hazánk, ez a káromkodásainkra-feszített
szegénység, dobravert életünkért a nyomorúsággal-alkudó
kalmár, nem rejtőzhetünk mezők vállaira taszított
homály mögé innen; zúzmara-szőrű ágak mögé nem
rejtőzhetünk, törvények, szerelmek vigyázzák
szökésünk, éjszakák fekete csontjaiért marakodó
kutyák, lobogni, zúgolódni itt tanított
a tűz, suttogta nekünk villámmá dühödve:
csillaggá feketedsz hajlongó sors!
– Mennyire népszerű és mennyire ismert Bari Károly neve a határon túl?

Romániában biztosan jól ismerik, hisz arrafelé rengeteget kutakodott azért, hogy a cigány-
ság kultúráját minél jobban megismerhesse. Tíz kilós kölcsönmagnóval a vállán járta az
országot és Erdély cigánytelepeit, s gyűjtötte és fordította a népdalokat és a népmeséket.
De ismerték őt az egykori szocialista táborban is, hisz amíg nem vált „a nép ellenségé-
vé”, addig vitték őt a Szovjetunióba és a Világ Ifjúsága Találkozókra (VIT-re) is. Az igazi
Bari Károlyt azonban Európa nyugati felén is megismerték. Egyrészt a versei, másrészt a
folklórkutatásai, a műfordításai és a festményei révén. Ez utóbbiakból először a Gödöllő
Galéria rendezett kiállítást, majd Budapesten, Debrecenben, Szegeden, illetve Párizsban,
Berlinben és Strasbourgban is megismerhették a képeit. Ezenkívül a külföldi folyóiratok-
ban és antológiákban a versei is gyakran megjelentek. Cigányantológiában azonban so-
sem, mert ő költőként mindig is magyar szerzőnek tekintette magát. Önálló kötete jelent
meg olaszul a Bolognai Egyetem kiadásában, franciául a párizsi Editions Noel Blandin-nél,
hollandul a rotterdami Stichting Poetry International, angolul a San Franciscói Mercury
House, németül pedig a berlini Oberbaum Verlag gondozásában.
– A mai Bari Károly munkásságát elismerték a szülőhazájában?
Bari Károlyt csak apránként ismerték el. Az első felvillanás 1984-ben volt, amikor meglepő
módon József Attila-díjjal tüntették ki. Majd már a rendszerváltást követően, 1992-ben
Déry Tibor-díjban részesült. 2001-ben a legmagasabb kulturális elismerést, a Kossuth-díjat
is megkaphatta. Azóta néha-néha még kitüntették, pl. a Hazám díjjal, a Magyar Örökség
versmondó 75
TÖBB MINT EMLÉK
díjjal, sőt 2019-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé is beválasz-
tották. Ő azonban nem vett részt saját székfoglaló előadásán, helyette mások olvasták fel
Csönd című kötetének verseit.
– Mit jelent Bari Károly számára a Csönd?
Nagy valószínűséggel tényleg a csendet.
„Eljutottam arra a pontra is, hogy csak a munkám érdekel: csak az írás! (…) nem tudom el-
viselni a megalkuvókat, az erkölcsi kurvákat – de még a dilettánsokat sem (…), magányos
vagyok.” Ezt még 1979-ben vallotta költőtársának, Mezei Andrásnak, aki az Élet és Iroda-
lom című hetilap Megkérdeztük rovatában arról érdeklődött: milyennek látja Bari Károly
Bari Károlyt. A magányos ember pedig köztudottan csendben éli az életét.
Isten éltesse a hetvenéves Bari Károlyt!
VACKOR SZÜLŐATYJÁRA, KORMOS ISTVÁNRA EMLÉKEZÜNK
Negyvenöt éve, 1977. október 6-án hunyt el a Vackor verses mesék szerzője, Kormos Ist-
ván, kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító és szerkesztő.
Kormos István
VACKOR
(részlet)
Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
Kormos István lompos,
Forrás: PIM loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Kormos István – még Kops István néven – majdnem száz éve, 1923-ban született Moson-
szentmiklóson. A Kormos nevet a náci megszállást követően, a nyilas diktatúra idején
vette fel. A szülei földműves napszámosok voltak, de anyja korai halálát követően a cse-
lédsorban élő nagyszülei nevelték. 1928-tól Budapest peremkerületeiben, Angyalföldön
és Kispesten éltek. Innen költöztek az akkor még önálló városnak számító Pesterzsébetre.
István az elemi iskola elvégzése után kifutófiú volt egy belvárosi gyarmatáruüzletben.
76 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!
Az én körmeim nagyok,
öt és fél éves vagyok,
sűrű, sötét rengetegben
egy szép napon megszülettem,
örökké csak erdőn jártam,
ott kószáltam,
ott bóklásztam,
magasságos fákra másztam,
barlangokban bújócskáztam,
szagos fűbe heveredtem,
mikor pedig
éhes voltam,
finom érett
vackort ettem.
Egy késői vallomása alapján húszéves korában írta első verseit. Ezt alátámasztja az, hogy
első költeményei 1943-ban jelentek meg. A háború után előbb a Püski Kiadónál dolgozott,
majd két évig filmgyári dramaturg volt, 1951-től pedig egészen haláláig az Ifjúsági Kiadó,
később a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó munkatársa volt. Az ő nevéhez fűződik a Ma-
gyar Irodalom Gyöngyszemei és a Világirodalom Gyöngyszemei című lírai antológiasoro-
zat. Szerkesztőként a hetvenes években a pályakezdő magyar költők köteteit is gondozta.
Olyan sokra nem vitte még

soha medve,
mint az a csöpp piszén pisze,
kinek nagy volt már a híre,
de mégse volt egy dologhoz
semmi kedve:
nem szerette a csöpp boglyos,
nem a MÉZET.
Kínálhatták kiskanállal,
unszolhatták nagyüveggel,
csak az orrát
fintorgatta,
a szemét meg
földre súnyta,
és otthagyta az egészet.
versmondó 77
TÖBB MINT EMLÉK
Az első könyve, Az égigérő fa (1946) még verses meséket tartalmazott, de az 1947-es Dü-
löngélünk már felnőtteknek szóló verseskötet volt. Irodalmi munkásságát azonban főleg a
gyerekirodalom, azon belül pedig a Vackor-mesék tették ismertté. Ennek azonban üzenete
is volt: nem akart azonosulni a korszak kultúrpolitikájával. Második felnőtt verseskötete
emiatt csak 1971-ben jelent meg Szegény Yorick címmel, amely kisebb szenzációt okozott.
Néhány év múlva aztán N.N. bolyongásai címmel egy újabb kötetet is megjelentetett.
Kormos István magánélete meglehetősen zaklatott volt. Három alkalommal is megnősült
(kétszer pedig el is vált), sokáig Párizsban élt, a három házasságából pedig két lánya, Anna
és Luca született. Élete utolsó időszakát őrmezei otthonában harmadik feleségével, Péter
Márta művészettörténésszel töltötte. Egészen 1977. október 6-ig, amikor otthonában egy
szívinfarktus következtében elhunyt. Az 1977-es Radnóti-díjat posztumusz kapta meg, így
csak a két József Attila-díját vihette magával a mindössze 54 évet élt költő.
Kormos István
ATLANTISZ
Fekete lovak nyargaltak fölöttem –

hason feküdtem, két cigányhalat
szorongattam, könyékig a Dunában,
vagy a kiöntésben locskolva csak;
sárszag, fű szaga, csaláné, rohadt
nádé, a vizek teremtés előtti
örök szaga; a szél nyers pattogása
a lovak orrlyukában, az enyémben,
döreje a fülükben, az enyémben;
tajték csapódott arcomba csomóban,
keserű tajték, alvadt vér ízű,
szemembe-számba fröccsent, homlokomra,
halántékomra száradt; tenyerem
halántékomra szorítom s ma hallom
időm kútjából dobogásukat,
Istenhez szóló nyihogásukat.
Hol tiktakolsz, hajdani vekker –

római számok fehér lapodon,
csengőd sárgaréz kupolája
csókomra nem emlékezik.
Spárgán kötöttelek nyakamba,
Kisjézus, fehér ingben botladoztam,
jégeső hűvösében kék lábakkal loholtam,
volt a kiáltásom ima:
„Órát vegyenek, órát,
itt a zöld órás nem-fia!”
78 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Első játékom, hova lettél,

ki fémhőmérőtok valál;
numizmatikai lelet: réz négykrajcáros nagymamától;
Feri bátyám faragta kisszék és Terus néném ustora,
s szelence-bokor, ahová cicerélni hítt Mézes Annus?
Gyerekkorom Atlantisza,
elsüllyedt mesebeli tájam!
Fölötted hullámzik a tenger,
csapkod az idő szárnya törten,
szemem húnyom, fejem lehajtom,
zöld hullám zúdul át fölöttem.
A HUMOR NAGYMESTERE, BAJOR ANDOR 95 ÉVES LENNE
„A hideg bekövetkezett, hatalmas hó esett éjszaka, egyes, pesszi-

mizmusra hajlamosabb verebek megfagytak.”
Egy mondat Bajor Andor Kerek perec című könyvéből, melyet 1957-
ben adtak ki Bukarestben. Ám ez az egy mondat is képes megmu-
tatni azt a rendkívül hatásos szatirikus irodalmat, melyet a románi-
ai születésű magyar költő képviselt.
Bajor Andor kilencvenöt évvel ezelőtt, 1927. szeptember 30-án szü-
letett Nagyváradon. Sajnos, már 31 éve nincs közöttünk. Pedig el-
hallgattuk (olvasgattuk) volna még tűpontos humoros írásait.
„Alighogy a forgószél fölkapta Felíciánt, a bátor utazó élete máris
reá volt bízva a kegyetlen orkán szeszélyes játékára. A kegyetlen
orkán tombolva korbácsolta az óceán hullámait, letördelte a vitor- Bajor Andor
larudakat; az árbockosarak fülét leszakította, oldalukat berúgta, oly- Forrás: PIM
annyira, hogy semmit sem lehetett többé tartani bennük. Felíciánt pedig addig forgatta a
kegyetlen forgószél, míg a bátor utazó egészen elszédült, és már-már belezuhant a kétség-
beesésbe, amely igen gyakran el szokta fogni a lég szárnyatlan utasait.”
A filozófia szakos tanár számára az ismertséget a Kerek perec, a Répa, retek, mogyoró, és a
Főúr, írja a többihez című szatíragyűjteményei, valamint A bátor egér kalandjai című szatiri-
kus gyermekregénye hozta meg. Ezek a művek nemcsak ismertségét, hanem népszerűségét
is növelték. Rendszeresen helyet kapott a romániai magyar lapokban. Az anyaországban
azonban jóval lassabban és jóval később (leginkább halálát követően) vált ismertté.
Bajor Andor írói munkásságát, szatirikus hangvételét tanári pályája is megalapozta. Hi-
ába tanult több szakon az egyetemen, végül a választott szakok beszüntetése miatt csak
egyszakos (filozófia) tanár lett belőle. Majd hiába helyezkedett el tanársegédként, onnan
is elbocsátották őt. Így lett belőle szerkesztő, előbb a kolozsvári Állami Irodalmi és Művé-
szeti Kiadónál, majd a Napsugár című gyermeklapnál. Ahonnan viszont azért bocsátották
el 1962-ben, mert egyik cikkében javasolta: a román és magyar gyerekek kölcsönösen is-
merjék meg egymás nyelvét. Ugyanez történik több mint egy évtizeddel később is, amikor
versmondó 79
TÖBB MINT EMLÉK
már az Előre című napilapnál dolgozik külsősként, ám ellenzéki magatartása miatt gyorsan
betegnyugdíjazzák.
Bajor Andor
TALÁLT VERS / FÜSTÖL AZ ACÉLKALAPÁCS
(A proletkultos költő úgy tesz, mintha énekelne)
Zengnek a füstös gőzmozdonyok,

a rubintpiros karburátor ég.
A kazánban az én szívem fő és rotyog,
s lábam keményen lép.
Hogyha megnövök, traktor lesz belőlem.

Nézem a harcos, hős földdarabot,
hullatom majd a magvakat a földbe,
s acélfoggal a fűbe harapok.
Ma nem tegnap van,

hanem ma van holnap,
s a holnapután
mind előbbre tör;
szívem helyén turbinák zakatolnak,
fejem pedig egy hatalmas ököl.
Nyelvem hegyére teszem a jelszókat,

melyek a lábam lendületét zúgják,
szemem lobog, füleim szikrát szórnak,
s előrenyújtom orrom zászlórúdját.
Jöjjön velem, aki a bátrak bátra!

aki nem fél, kinek acél a bőre,
megyünk, megyünk, nem vissza és nem hátra,
hanem tovább és aztán meg előre.
1950
1990-ben még megalapította a Keresztény Szó című hetilapot Kolozsváron, ám azt csak egy
évig tudta szerkeszteni, mert 1991-ben elhunyt. Haláláról kortársa, barátja és tisztelője,
Kányádi Sándor is megemlékezett.
80 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Kányádi Sándor
BAJOR ANDOR KÉSEI ELSIRATÁSA
Homéroszba kapaszkodva
ki elsirattam annyi jó barátot

téged siratni nincsen már erőm
csak illendőségből klapanciázok
helyezek néhány szál előre-gyártott
hervadni-se-tudó nájlon-virágot
sírhalmodra végtisztességtevőn
miért tagadnám becsapottnak érzem

magamat de magunkat legkivált
bár sejtettük nem hittük volna mégsem
hogy megszökhetsz az első résnyi résen
hová nekem is készül érkezésem
s hová megálljt már hiába kiált
földi lakó kinek meg-nem-születni

lett volna az eszményi állapot
a vén vak is emlékszel ezt kesergi
boldognak magát nem mondhatja senki
míg a ladik vele az odalenti
jól-őrzött kapun átal nem jutott
jó negyven évig együtt féldegéltünk

magunkba bízón tudva kik vagyunk
s bár parádékon nem döngött a léptünk
félvén se félve egyre csak reméltünk
akkor is ha évekre elsötétült
jövendőbe vezérlő csillagunk
lassan aztán megfogyva meg is törve

s görnyedezve egy átoksúly alatt
prófétánk lett a hét város szülöttje
s jöhetett már megkésve-sündörögve
136 a szabadság már csak a bölcs görögre
gondoltunk s neki adtunk igazat
de mióta a házsongárd göröngye

reáddübörgött minden kis rigó
kora tavasztól késő őszig egyre
kitartóan egymással versenyezve
azt fütyüli hogy élni volna jó
miért mentél el bandi bandikó
versmondó 81
TÖBB MINT EMLÉK
GÁNCSTALAN KÖLTÉSZET OLÁH JÁNOSSAL
Nyolcvan évvel ezelőtt született a kortárs hazai irodalom

egyik legkiemelkedőbb alakjának, Lackfi Jánosnak az
édesapja, a József Attila-díjas költő és ismert judóedző,
Oláh János.
Oláh János a XX. század polihisztora volt. Sportolóként,
alkotóművészként, szerkesztőként, népművelőként, szü-
lőként és magánemberként is maradandót alkotott. Kor-
osztályos bajnok judós (a cselgáncs szót maga is kerülte)
volt, a hatvanas években a magyar válogatottnak is tagja
volt. Később edzői végzettséget szerzett, és maga is oktat-
ta kedvenc sportágát. Erre rá is kényszerítette az élet, hisz
irodalmi tehetségéből nem tudott volna megélni. De nem-
csak judo edzésekből, hanem művelődési házi munkából,
programszervezésből, intézményvezetésből is tudott némi
egzisztenciát teremteni a maga és a családja számára.
1942-ben született a Somogy megyei Nagyberkiben. Oláh János
Gyermekkorát itt, majd Soroksáron töltötte. Ez azért is Forrás: Litera
fontos, mert irodalmi munkáiban gyakran visszaköszön a
paraszti múlt, illetve a parasztpolgári világ élménye. Fiatalon először a képzőművészet
iránt érdeklődött. Középiskolai tanulmányait ennek megfelelően a Kisképzőben (Képző- és
Iparművészeti Szakgimnáziumban) végezte. Innen azonban az Eötvös Loránd Tudomány-
egyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar–népművelés szakra került. Egyetemista-
ként próbálkozott folyóirat-alapítással és versírással, majd már ifjú költőként a Kilencek
néven elhíresült alkotói csoport tagja és szószólója lett. Közös antológiájuk, az Elérhetetlen
föld csak nehézségek árán, a kultúrpolitika kijátszásával jelenhetett meg 1969-ben. A mű
rendkívül nagy visszhangot váltott ki, pillanatokon belül elfogyott mind az ötezer példány,
ám az akkori államhatalom nem nézte jószemmel, és az alkotókat megtorlásul „partvona-
lon kívülre” helyezte. Az antológia címadó versét Oláh János írta.
Oláh János
ELÉRHETETLEN FÖLD
Itt lakom a barnasisakos dombok oldalán,

mint egy ezüstbalta, olyan fehér a házam.
Kint esik az eső, az ágak között

meg-megbotlik, csontjai lehullanak a földre.
Én a szobámban ülök egy háromlábú széken,

körülöttem szerszámok porosodnak.
82 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Gondolataimban, mint egy mély folyóban

lesüllyednek az emlékezés roncsai.
Ismertem egy kovácsot, sokszor jártam nála,

én is vertem a vöröslő patkót.
Tudtam, milyen engedetlen a vas.

Néha kiültünk a küszöbre,
térdünkre támasztva fáradt karunkat,

és beszélgettünk.
Nem volt a szívünkben semmi,

ami kioltotta volna
az évszakok roppant illatát,

míg verőfényes őszi napokon
a domboldal száraz füvei közül

néztük a robogó fellegeket.
A diploma és az antológia megjelenését követően nehéz évek következtek. Oláh János nem
(vagy csak elvétve) publikálhatott, és ezért volt, hogy népművelésből és cselgáncsedzések-
ből tartotta fenn magát. 1971-ben feleségül vette költőtársát, a Kilencek másik tagját, Me-
zey Katalint, akitől három gyermeke: János, Katalin és Mátyás született. Írói tevékenysége
azonban a kötelező hallgatás ellenére is aktív maradt. Nemcsak verseket, hanem elbeszé-
léseket, novellákat, regényeket és drámákat is írt. A rendszerváltás előtt egy magánfolyó-
iratban, a Remetei Kéziratban dolgozhatott először szerkesztőként. 1994-ben azonban már
a Magyar Írószövetség folyóiratát, a Magyar Naplót szerkesztette. Az ő nevéhez fűződött a
Magyar Napló Kiadó, amely a színvonalas kortárs irodalom megkerülhetetlen műhelyévé
vált. A József Attila-, Márai Sándor-díjas és Magyar Babérkoszorú díjjal kitüntetett költő
2016-ban hunyt el.
Fia, Oláh János, publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet.
„Nemcsak apám, még a nagyapám is Oláh János volt. Az irodalomban pedig nincs olyan,
hogy ifjabb Oláh János és népi zenekara. Filológiailag zavaró, ha ugyanazzal a névvel indul
az ember, mint az apja, és még ugyanazt a hivatást is műveli. A névváltoztatás szakmai
illedelmesség: névazonosság esetén a fiatalabb kitér az idősebb elől. Van, aki beteszi a
nevébe az édesanyja vezetéknevének kezdőbetűjét. Én romantikus, ifjonti lélekkel inkább
a Lackfi nevet választottam, amire egy címerkönyvben bukkantam – bár az öcsém azt ál-
lítja, hogy ő találta nekem. Az akkori tizenhét éves, „krúdys” habitusomnak megfelelt ez
a név: öltönyben, mellényben, nyakkendőt kötve jártam, még mandzsettagombom is volt.
Édesapám addigra már letett egy életművet az asztalra” – vallott erről egy interjújában
Lackfi János.
versmondó 83
TÖBB MINT EMLÉK
Oláh János
ROBINSON
A fiam falja a könyveket.

Nem mintha irigyelném tőle, de mégis.
Amíg én mosogatok, az ebédet melegítem,
szerelem az autót, festem a kerítést,
ő a Robinsont olvassa, és persze
jobban tud mindent, hogy mit
kellett volna csinálni a muskétákkal,
meg effélék. Közben azért mesél is belőle,
na, nem az egészet, arra
nincs ideje, olvasni kell tovább.
Szeretnék én is egy nyolcéves gyerek
erkölcsei szerint csak avval törődni,
ami érdekel, de nem lehet. Lassan
negyven felé járok, és nem fogyok ki
a kényszerű tennivalókból:
takarítás, villanyszerelés,
üvegezés, deszkák és szögek…
Hiába várom, hogy egyszer
más intézze mindezt, se péntek,
se más nap nem sodor szolgát felém,
nincs miből megfizessem, s ha volna is,
feszélyezne, hogy segítségét elfogadjam,
inkább mindent magam csinálok,
mint eleinte ott a szigeten
az a szegény, szerencsétlen Robinson.
Oláh János költő verset olvas (forrás - YouTube)
84 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
SZABÓ LŐRINC SZAKMAI SZEMMEL NÉZVE

Interjú dr. Nagy Csillával
Hatvanöt évvel ezelőtt hunyt el a XX. századi magyar

irodalom egyik legkiemelkedőbb költője, Szabó Lőrinc.
Terveink szerint a jubileum alkalmából Kabdebó Lóránt
irodalomtörténészt kérdeztük volna, aki a költő mun-
kásságának legjelentősebb kutatója volt, ám a tanár úr
idén januárban itt hagyott bennünket. Szerencsére tudá-
sából sokat átadott a tanítványainak, így volt kit Szabó
Lőrincről kérdeznünk.
Dr. Nagy Csilla (1981, Balassagyarmat) irodalomtörté-
nész, kritikus, jelenleg a pozsonyi Irodalmi Szemle szer-
kesztője, és a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem vendég
oktatója, magyar nyelvi lektora. A Miskolci Egyetem ma-
gyar nyelv és irodalom, és német nyelv szakán végzett
2005-ben. A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Dok-
Nagy Csilla tori Iskolájában szerzett PhD-fokozatot 2012-ben. 2004-
től a Kabdebó Lóránt irányításával működő Szabó Lőrinc Kutatóhely tagja. 2009 és 2016
között a Palócföld folyóirat szerkesztője, 2011 és 2016 között a besztercebányai Bél Mátyás
Egyetem vendégtanára, 2014 és 2017 között a MTA Irodalomtudományi Intézetének poszt
doktor kutatója volt. A kétezres évek elejétől publikál tanulmányokat és kritikákat a 20-
21. századi magyar irodalom témájában. Elsődleges kutatási területe József Attila, Szabó
Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes és Németh Zoltán költészete, valamint a kortárs szlovákiai
magyar irodalom.
– Szabó Lőrinc költészete – József Attiláé mellett – az irodalommal való ismerkedésem első
állomását jelentette – mondta dr. Nagy Csilla irodalomtörténész. – Balassagyarmaton vol-
tam középiskolás, abban a városban, ahol Szabó Lőrinc gyerekkorának rövid, ám meghatá-
rozó időszakát töltötte. A költő 1906 őszén Miskolcon kezdte meg az elemi iskolát, azonban
a második és a harmadik osztályt már Balassagyarmaton végezte 1907 és 1909 között. Ezek
az élmények jelennek meg a Tücsökzene című önéletrajzi versciklusban. Nemcsak a Szabó
Lőrinc-szövegekkel való foglalatoskodás, hanem a személyéhez kapcsolódó irodalmi kul-
tusz is része volt a szocializációmnak: mindezt először akkor hasznosíthattam, amikor az
egyetemi szóbeli felvételin a későbbi témavezetőm, Szabó Lőrinc legavatottabb kutatója,
a modern magyar költészet kiváló értelmezője, Kabdebó Lóránt kérdéseire válaszoltam.
Itt kezdődött az a tanítvány-tanár kapcsolat, amely Kabdebó professzor haláláig tartott, és
amely lehetővé tette, hogy – a műértelmezés feladatai mellett – korán bekapcsolódjak az
életmű irodalomtörténeti és filológiai feldolgozásába is a Szabó Lőrinc Kutatóhely munka-
társaként. A szakdolgozatom, majd a 2012-ben megvédett doktori disszertációm témája is
Szabó Lőrinc (és József Attila) költészete volt, és részben ezt a kutatást folytattam az MTA
Irodalomtudományi Intézetének posztdoktori ösztöndíjasaként is.
Arra a kérdésre, hogy a kutatáson belül mivel is foglalkozik, dr. Nagy Csilla így felelt:
– 2014-ben Megvont határok címmel jelent meg monográfiám Szabó Lőrinc és József At-
versmondó 85
TÖBB MINT EMLÉK
tila 1930-as évekbeli költészetéről, amely a tér és a táj poétikája, valamint az identitás
versbeli létesülése, és a későmodern versbeszéd szempontjából értelmezi a címben jelölt
alkotói periódust. Ezt az időszakot mindenekelőtt az én és a másik (a mindenkori másik:
a táj, a környezet, a megszólított stb.) viszonyának problematizálása jellemzi, ezért a kér-
désfelvetésem arra irányul, hogy a különböző tematikák köré épülő önértelmezési me-
tódusok milyen poétikai megvalósulást feltételeznek. Rámutatok hasonlóságokra és pár-
huzamos tapasztalatokra, kapcsolódási pontokra, amelyek az egymással ellentétes utakat
bejáró szerzők életművén belül találhatók. A kötet utolsó fejezetében pedig József Attila
és Szabó Lőrinc költészetét a kortárs irodalom felől olvasom újra. Lövétei Lázár László és
Kukorelly Endre verseinek elemzésével a József Attila- és Szabó Lőrinc-hagyomány lét-
módjáról igyekszem felmutatni pillanatképet. Az utóbbi években közölt tanulmányaimban
Szabó Lőrinc testpoétikájával, ezen belül az intimitás, a betegség, a gépezetként vagy épít-
ményként leírt korpusz versbeli megjelenésével foglalkozom.
Szabó Lőrinc a XX. századi magyar irodalom meghatározó költője és műfordítója volt. De
hogy pontosan hova helyezhető el a hazai irodalomtörténetben, arról az irodalomtörté-
nész így vélekedett:
– Szabó Lőrinc a 20. századi magyar irodalom egyik meghatározó költői és műfordítói
teljesítményét hozta létre. Pályája az 1910-es évek végén fordításkötetekkel indul, és et-
től kezdve folyamatosan, szinte minden alkotói periódusában fordít. Műfordítói életműve
nemcsak terjedelme, és a világirodalom közvetítése okán megkerülhetetlen, hanem at-
titűdje, esztétikája is figyelemreméltó: a Nyugat szerzőire jellemző fordítói alapelvektől
kissé eltérve, a tartalomközvetítő, értelmező fordítást egyben autonóm, önállóan is érvé-
nyes, az eredetiről leválasztható műalkotásnak tekinti. A költői életmű jellegzetessége az
egymást követő kötetek stiláris sokfélesége, beszédmódbeli változatossága, amely részben
annak köszönhető, hogy szerzője eltérő irodalmi irányzatokra, költői beszédmódokra, for-
mai megoldásokra és bölcseleti megfontolásokra egyaránt nyitott volt. Melyeket alkalmaz-
ni is igyekezett, ám sohasem szisztematikusan, hanem inkább közvetett módon, valamely
sajátosság átemelésével és újraértelmezésével. Költészetének alakulásában a modernség új
arculatának, a későmodernnek a létrejöttét érzékelhetjük: Szabó Lőrinc munkássága József
Attila költészetéhez hasonlóan innovatív fejleményeket hoz létre a magyar irodalomban.
Kabdebó Lóránt a dialogikus poétikai paradigma kialakítására, Kulcsár Szabó Ernő egyik
tanulmányában a szerelmi líra sajátosságaira, Menyhért Anna és Kulcsár-Szabó Zoltán
pedig többek között az önéletrajziság poétikai funkciójára hívja fel a figyelmet írásaiban:
ezek a jelenségek a Szabó Lőrinc-hatástörténetben is tetten érhetők.
Nincs olyan iskolai szavalóverseny, ahol egy vagy több gyerekszájból ne hangzana el Sza-
bó Lőrinc fiához írt költeménye.
86 versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Szabó Lőrinc
LÓCI ÓRIÁS LESZ
Veszekedtem a kisfiammal, És ijesztő volt odalentről,

mint törpével egy óriás: hogy olyan nagyok a nagyok,
– Lóci, ne kalapáld a bútort! hogy mindent tudnak és erősek
Lóci, hova mégy, mit csinálsz? s én gyönge és kicsi vagyok.
Jössz le rögtön a gázresóról? Minden lenézett, megalázott,
Ide az ollót! Nem szabad! és hórihorgas vágy emelt
Rettenetes, megint ledobta – föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az erkélyről a mozsarat! az egek felé szárnyra kelt.
Hiába szidtam, fenyegettem, És lassan elfutott a méreg,

nem is hederített reám; hogy mégse szállok, nem növök;
lépcsőnek használta a könyves feszengtem, mint kis észre sem vett
polcokat egész délután, bomba a nagy falak között;
a kaktusz bimbait lenyírta tenni akartam, bosszut állni,
és felboncolta a babát. megmutatni, hogy mit tudok.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta Negyedóra - és már gyülöltem
s az asztal tetejére állt. mindenkit, aki elnyomott.
Nem birtam vele, tönkrenyúzott, Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...

de azért tetszett a kicsi, És ekkor zsupsz, egy pillanat:
s végül, hogy megrakni ne kelljen, Lóci lerántotta az abroszt
leültem hozzá játszani. s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Leguggoltam s az óriásból Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
negyedórára törpe lett. No, ne félj – mondtam csendesen.
(mi lenne, gondoltam, ha mindig S magasra emeltem szegénykét,
lent volnál, ahol a gyerek?) hogy nagy, hogy óriás legyen.
És ahogy én lekuporodtam, A vers tehát annak ellenére, hogy majdnem

úgy kelt fel rögtön a világ: száz éve, 1933-ban keletkezett, ma is meg-
tornyok jártak-keltek köröttem állja a helyét.
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
versmondó 87
TÖBB MINT EMLÉK
– Szabó Lőrinc költészete sokrétű, komplex világot képes az élőbeszédhez közelítő lí-
ranyelven színre vinni. Talán ennek köszönhető, hogy számos verse nemcsak jelentős,
de a szélesebb befogadói kör számára is ismert (elegendő talán a Semmiért egészen, a Te
meg a világ, vagy a Lóci- és Kisklára-versekre utalnunk). Az irodalomtörténeti érdeklődés
folyamatos az életmű irányában: néhány éve jelent meg az „Örök véget és örök kezdetet”:
Tanulmányok Szabó Lőrincről című tanulmánykötet (szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár-Sza-
bó Zoltán, L. Varga Péter, Palkó Gábor, PIM – Prae.hu, Budapest, 2019), amely a Szabó
Lőrinc-kutatás legújabb fejleményeit foglalja össze. Szabó Lőrinc költészetére a negyvenes
évektől kezdődően fokozottan jellemző az öndokumentáció igénye. Két nagy versciklusa
– a Tücsökzene: Rajzok egy élet tájairól és a Korzáti Erzsébet emlékére írt A huszonhatodik
év: Lírai rekviem százhúsz szonettben – egyaránt az életrajz bizonyos történéseinek lejegy-
zésére vállalkozik. Emellett azonban a költő értelmezi és narrálja a pálya egyes állomásait
a folyamatosan vezetett naplójában, illetve a Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegy-
zések című gyűjteményben. Az utóbbi korpusz a költő életében nem lett közölve, anyaga
csak 1989-ben bukkant fel az MTA Kézirattárában. Az első része (a Vers és valóság) vers-
kommentár-gyűjtemény, amelyet Szabó Lőrinc egy titkos „íródeáknak”, Kabdebó Lóránt
kutatásai szerint Illyés Gyuláné Kozmutza Flórának diktált le, 1955-től kezdődően a halá-
láig. A második rész (Bizalmas adatok és megjegyzések) Szabó Lőrinc memoárszerű írásait
tartalmazza, s főleg a személyes kapcsolatokra, intimitásokra vonatkozó, egyes szám első
személyű feljegyzések gyűjteménye. Ezek a szövegek annak bizonyítékai, hogy a biográfia
és poétika egymásba fonódása alapvető élménye a Szabó Lőrinc-életműnek.
Műterem
88 versmondó
BEMUTATJUK
CÍMSZAVAKBAN LATOR LÁSZLÓRÓL
Kilencvenöt éve, 1927. november 19-én

született a Nemzet Művésze címmel kitün-
tetett, Kossuth-díjas magyar költő, műfor-
dító és esszéista, Lator László. Abban az
esztendőben, amikor itthon olyan tehet-
ségek láttak napvilágot, mint az egyaránt
Kossuth-díjas Ruttkai Éva, Bánffy György
és Márkus László színművészek, a Balázs
Béla-díjas filmrendező, pedagógus Csőke
József, az Érdemes és Kiváló Művész cím-
mel kitüntetett rajzfilmrendező, Dargay
Lator László
Attila, a Széchenyi-díjas orvos onkológus,
Fotó: Vajdaság MA
Eckhardt Sándor, a Nemzet Sportolója cím-
mel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső, a Kossuth-díjas
író, Sánta Ferenc, és a magyar labdarúgás két legnagyobb alakja, Puskás Ferenc és Kubala
László. 1927 olyan év volt, mely ontotta a tehetségeket. És kétség sem férhet hozzá, hogy
Lator László is nagy tehetség volt. Nemcsak az alkotásban, hanem az irodalom népszerű-
sítésében is.
„Én a csehszlovák időkben születtem, 1927-ben, vagyis Kárpátalja akkor nem tartozott
Magyarországhoz. Nem is nagyon jártunk Magyarországra, talán kétszer voltunk Buda-
pesten. Masaryk, később Beneš volt az elnök. Az, hogy egy magyar család egy vegyes,
többségében ruszin lakosságú kis faluban él Csehszlovákiában, önmagában véve is terhet
jelentett egész életünkre, nekem és a családomnak is. Bár a csehek nem voltak magyar
üldözők vagy magyarellenesek. Aztán a németek feldarabolták Csehszlovákiát, ’38-ban
lett Szlovákia, Kárpátalja egy része pedig visszakerült Magyarországhoz. Az is jellemző
történet volt, hogy a bátyám a beregszászi magyar gimnáziumba járt, az a város ’38-ban
Magyarországhoz tartozott, mi meg ott ültünk egy nagyon feszült, Szics-gárdisták uralta,
még Csehországhoz tartozó, de már kárpátukrán köztársaságban. Úgy találkoztunk ka-
rácsonykor, hogy a bátyám eljött autóbusszal, vonattal a határ közelébe, onnan pedig ló-
háton folytatta – egy szomszéd tanyán kapott egy lovat –, mert a falunkban a temetőben
volt a határ. A temető egyik fele Magyarországon volt, közben volt a drótkerítés, mi pedig,
apám, anyám meg én, a temető másik oldalán, kárpátukrán, vagyis cseh területen. A cseh
fináncok intézték ezeket a dolgokat, és nagy dolog volt, hogy találkozhattunk a bátyám-
mal” – mesélte gyermekéveiről egy korábbi interjújában. – „A faluban (Tiszasásváron)
nem volt magyar iskola. Nagyszőlősön volt a cseh időkben. Engem magánúton tanítottak,
és év végén be kellett menni vizsgázni, mert a faluban akkor nem is ruszin, hanem hol
cseh, hol szlovák iskola volt csak.”
A családostul Magyarországra áttelepült Lator László végül Makón érettségizett, hogy
aztán a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német tanári diplomát
szerezzen. 1950-től egy körmendi gimnáziumban tanított, de nem sokáig, mert 1955-ben
már az Európa Kiadó lektora, később pedig főszerkesztője lett. Ennél a pontnál szokatlan
versmondó 89
BEMUTATJUK
módon engedjenek meg egy személyes megjegyzést is. A nyolcvanas, kilencvenes években
ugyanis magam is Európa Kiadó-rajongó voltam. Az én nemzedékem számára ezek a vi-
lágirodalmi alkotások jelentették az ablakot a nagyvilágra. Mi nem utaztunk még fapados
gépekkel, gyakorlatilag a magyar–osztrák határt sem közelíthettük meg. Helyette Updike,
Moravia, Buzatti, Malamud, Faulkner vagy Dürrenmatt műveibe menekültünk. Jártam az
antikváriumokat, és megszállottan gyűjtöttem ezeket a műveket. Az Európa Kiadó gon-
dozásában olvastam el többek között a Száll a kakukk fészkére, illetve a Pisztrángfogás
Amerikában című alkotásokat is, amelyek alapvetően meghatározták a fejlődésemet. És
sokat köszönhettem az Európa Kiadónak azért is, mert kedvenc írómnak, John Updike-nak
olyan nagyszerű műveivel, mint a Nyúl-trilógiával, illetve Az eastwicki boszorkányokkal
ajándékozott meg engem. Illetve a könyvkiadó ismertette meg velem Réz Ádám és Göncz
Árpád csodás fordításait is.
„Szellemi szempontból (nyelvtudás, tájékozottság) nagyon egyenlőtlen küzdelem volt a ki-
adó és a cenzúra munkatársai között” – írta Lator László önéletrajzi visszaemlékezésében.
Lator személyében külön kell választani az alkotót és a tanítót. Mert bár van összefüggés a
kettő között, mégis ez a különbség teszi őt a magyar irodalom kiemelkedő személyiségévé.
Még csak huszonegy éves volt, amikor elkészült első verseskötete Őserdő címmel. 1948-
ban azonban a hatalomra kerülő kommunisták már erősen cenzúrázták az irodalmi műve-
ket. Ennek a cenzúrának esett áldozatául Lator könyve is, amely ilyen címmel sosem jelent
már meg. Első megjelent verseskötetére, a Sárangyalra több mint húsz évet (1969) kellett
várni, melyet aztán jó néhány kötet követett még.
Lator a körmendi éveit mindig is szabadságként élte meg. Általános iskolai tanári végzett-
séggel egy határközeli gimnáziumban kapott állást, ahol néhány éven belül rájött, hogy
szeret másoknak ismereteket átadni. Ennek köszönhetően egész életében tanár maradt.
Ráadásul nem is akármilyen tanár: az ELTE Bölcsészettudományi Karán a hetvenes évek-
től kezdve egészen a kilencvenesekig oktatta a hallgatókat műfordításra. A hétfő esti sze-
mináriumai egyenesen legendásak voltak, mert kitűnő előadó volt.
„Nagyon szerettem tanítani. Az egész úgy kezdődött, hogy az Európa Kiadóban nagyon
sok fiatal fordítójelölttel, versfordítóval foglalkoztam, behozták a dolgaikat, megnéztem,
megbeszéltem velük, szerintem hogy kéne, aztán a világirodalmi tanszéken azt gondolták,
miért nem csinálom én ezt az egyetemen is. Fordító-, azaz műfordító-szemináriumként
indult, de aztán stílusgyakorlat, költői mesterkurzus lett belőle. Ott szokhatták meg ak-
kori tanítványaim, hogy meg lehet mondani a legnyersebben is, hogy mi jó, mi nem jó,
ezt a szabadságot ott alakítottam ki, adtam tovább a hallgatóimnak is.” Tanítványai közé
tartozott Tóth Krisztina, Ferencz Győző, Lackfi János, Szabó T. Anna, és a kortárs magyar
irodalom számos alakja még.
„Lator László igazi mester. Jelenlétének súlya van, de okossága és műveltsége nem ismer
gőgöt vagy hivalkodást. Belső tartása, meg nem alkuvó bátorsága póztalan és utánozha-
tatlan. (…) Lator László kortalan. Órája és lírája a kozmikus időt méri, nem az emberit.
De talán nem is pontos rögtön a mindenségről beszélni, hiszen ami őt érdekli, az elsősor-
ban az élet, a teremtődő világ a maga törékenységében, mulandóságában, a«könyörtelen
világegyetem» energiáinak kiszolgáltatott «sokformájú lét». Az ember itt óriási áramok
90 versmondó
BEMUTATJUK
részese, de csak annyiban kiválasztottja, hogy megsejdítheti és megfogalmazhatja a léte-

zés fájdalmát és gyönyörűségét: azt, amit egyébként ugyanolyan intenzíven érzékel egy
állat vagy akár egy növény is” – írta róla Szabó T. Anna a Műhely folyóiratban megjelent
cikkében.
Lator László ismertségét és népszerűségét csak növelte, hogy egyike volt a Lyukasóra te-
levíziós irodalmi műsor csapatának. A tévéműsor ötletgazdái Mészöly Dezső, Gyurkovics
Tibor és Lator László voltak. A műsor célja volt, hogy az irodalmat népszerűvé tegye.
Ennek érdekében a legnevesebb magyar művészek olvastak fel irodalmi részleteket, míg
az alkotóknak a másik által hozott idézetekből kellett kitalálniuk, hogy ki lehet a szerző. A
megfejtésig pedig mindig egy szellemes, anekdotákkal teli út vezetett. A műsor népszerű-
ségét mutatta, hogy Erdélytől Londonon át Amerikáig több tízezren nézték, és a rajongók
rengeteg lelkes, sokszor már-már értekezésszintű elemző megfejtést küldtek a játékba. Az
irodalmi játékház olyannyira népszerű lett, hogy még a televíziót is kinőtte (a tévéműsor
2014-ben megszűnt), saját klubja lett a MOM Kulturális Központban, és ahová ment az or-
szágba, ott mindig telt ház várta. A Lyukasóra Lator László javaslatára kizárólag csak holt
költőkkel foglalkozott. „Egy életműnek akkor látjuk világosan az arányait, a minőségét, a
hátterét, ha az már lezárult” – mondta erről az egyik interjújában.
Lator László nyugdíjas korában még egy fontos küldetést véghez vitt: az ő érdeme ugyanis,
hogy 1992 és 2001 között az Unikornis Kiadó gondozásában megjelent a kereken százkö-
tetes, A Magyar Költészet Kincsestára című sorozat. „Noha én hivatásszerűen, egész éle-
temben világirodalom kiadásával foglalkoztam, azért a magyar költészetben is benne élek.
Az Unikornis Kiadónál pedig fejükbe vették, hogy szükség van Magyarországon egy olyan
sorozatra, amelyben a klasszikus magyar költészet többé-kevésbé teljesen benne van, és ők
ajánlották fel nekem, hogy gondozzam ezt a sorozatot. Én csináltam meg a tervét, vagyis
azt, hogy mely költők kerüljenek bele, és ki írja a kötet utószavát. Erre olyan szakembert
kérünk föl, aki az illető költővel foglalkozik” – mondta utólag erről a munkájáról.
Kirarakatbábuk
versmondó 91
BEMUTATJUK
Lator László
A KLINIKÁN MÉG EGYSZER
A klinikán még egyszer látni kellett

amit de másképp néhány napja volt csak
hogy emelkedik süllyed pőre melled
gép segítette hogy légszomjad oltsad
simogattam kék folttal tele ványadt
karodat s ingerült fájdalmam alján
túlfelén a reakcióhiánynak
éreztem mégis ott a fiatal lány
s kívántalak iszonyú szerelemmel
Tán bolyonghatott még valami lélek-

formájú benned vagy mit tudom én mi
hisz rászedett szíved még egyre bírta
bár koponyádból csorgott el a véred
a képernyőre makacsul az élet
talán szabályos cikcakkjait írta
de amiért értelme volna élni
vak útján már nem volt módom beérni
Hisz tudtam én régóta öreges lett

járásod lett aminek lenni kellett
hogy lazult-romlott ez vagy az a részlet
de öregen is szerettem a tested
a mégiscsak hibátlan szép egészet
történhetett s történhet még akármi
tudtam húsodban ízedben szagodban
megismételhetetlen alakodban
marad a pusztulásnak ellenállni
bevehetetlen még valami fészek
ifjúságod vad édessége ott van
s ha meztelennek láttalak az éhes
kívánság ugyanúgy ajzotta testem
a közösülés kiismerhetetlen
a részletekben teljes gyönyöréhez
92 versmondó
BEMUTATJUK
Farkas Endre
TÖBB SZÁLON KÖTŐDIK ERDÉLYHEZ
SZÖLLŐSI MÁTYÁS ÚJ VERSESKÖTETE
A Helikon Kiadónál jelent meg Szöllősi Mátyás új verses-

kötete, amely a Szabad címet kapta, s amely a szerző válo-
gatott és új verseit vegyesen tartalmazza. Szöllősi Mátyás
az elmúlt tizenöt év költeményeiből válogatott – négy
nagy ciklusba rendezve – összesen 75 verset, amelyekben
szó esik gyermek- és kamaszkorról, a felnőtté válás élmé-
nyei-problémái mellett a test felfedezéséről, betegségről
és gyógyulásról, párkapcsolati dilemmákról, a különféle
egyéb művészeti ágakhoz való vonzódásról-kapcsolódás-
ról, utazási élményekről.
A szerző korábbi és új verseit tartalmazó válogatásban he-
Szöllősi Mátyás lyet kaptak Erdélyben született művek is, a könyv borítóké-
Fotó: Helikon pe pedig egy gyimesi tájkép.
Azt is megmutatják a versek, hogy a személyes tapasztalatok hogyan kapcsolódhatnak
az egyetemes mitológiához. Szöllősi eddigi alkotói tevékenységének összefoglalásaként is
értelmezhető ez a kötet, mely különösen szerteágazó, mégis egységes világot tár elénk, sa-
játos, mással össze nem téveszthető versbeszéddel – olvasható a kiadvány ismertetőjében.
A Maszol online újság érdeklődésére Szöllősi Mátyás elmondta: a kötet több szálon is kö-
tődik Erdélyhez. „Egyrészt sok verset, amely a könyvben szerepel, Parajdon vagy annak
környékén írtam, amikor elvonultam az ottani házunkba egyedül, még a 2010-es évek első
felében. Az erdő alatti csönd, vagy épp a sok séta, az akkor még jóval veszélytelenebb
erdőjárás sokat segített abban, hogy súlyosabb témákat legyek képes feldolgozni, például
bizonyos, betegséggel kapcsolatos tapasztalatokat, traumákat” – fogalmazott a szerző. Pél-
daként említette a Sóvidék című verset a Kamaszkor-ciklusban, de több költemény is kö-
tődik az erdélyi élményeihez, a székelyföldi tájhoz. „Az ottani természetjárásaim nagyon
inspiráltak, még ha ezek időnként áttételesen jelennek is meg a szövegekben” – osztotta
meg.
A kötet érdekessége még az is, hogy a borítón szereplő tájképet Gyimesközéplokon ké-
szítette a szerző 2021-ben, amikor a Gyimesekben fotózta az idős generáció tagjait egy
hosszú távú projekt keretében. Szöllősi Mátyás bízik abban, hogy Kolozsváron, Marosvá-
sárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is bemutatják majd a kötetet. „Mindez
szervezés alatt van, és mivel a legutóbbi, Illegál című prózakötetem kapható például a
Gutenberg Kiadó könyvesboltjaiban, remélem, hogy ez a kötetem is megtalálható lesz ná-
luk, azaz Erdély több nagyvárosában” – mondta Szöllősi Mátyás.
A szerző új kötetében szereplő költeményekről a fülszövegben így ír a kiváló költő és
műfordító, Lator László:
„Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy
kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokfé-
versmondó 93
BEMUTATJUK
leképpen lehet. Úgy tetszik, nemzedéke

újra felfedezte a lírai epikát. Hézagosan,
töredezetten, olykor a vershez való kul-
csot elhajítva elbeszélnek egy történetet,
az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s
ráhagyják a vers köznapi elemeire és köz-
be-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy
kiadjanak valamit, ami megérintheti-üthe-
ti az olvasót. Szöllősi Mátyás verseinek is
epikai természete van. De az ő, különben
szintén hézagos, töredezett képeinek sú- Szöllősi Mátyás kötete
lyos, sokunknak ismerős matériája, tragi-
kus-egzisztenciális, s hadd tegyem hozzá:
metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe nehéz beletörődni: az elháríthatatlan
szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak erősen megvilágított részleteivel, hanem
üres tereivel is hat”.
Szöllősi Mátyás 2004 óta publikál különböző folyóiratokban, többek között a 2000, az Al-
föld, az Élet és Irodalom, a Hitel, a Jelenkor, a Kortárs, a Mozgó Világ és a Látó közölte
írásait. 2010-ben jelent meg Aktív kórterem című kötete, 2011-ben Állapotok – negyvenöt
töredék című könyve. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megje-
lent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Számos al-
kalommal szerepelt a Magvető Könyvkiadó által évente megjelentetett Szép versek című
antológiában. Két drámája (Kánikula; Lassan, visszatartva) szerepelt a Pécsi Országos Szín-
házi Találkozó keretein belül évente megrendezésre kerülő Nyílt fórumon. Prózáját angol,
német és horvát nyelvre fordították. 2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs iro-
dalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több
szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és do-
kumentarista sorozat készítője.
(Forrás: Maszol.ro)
Így írt Lator László Szöllősi Mátyás költészetéről:

„Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy
kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokféle-
képpen lehet. (...) Úgy tetszik, a huszonévesek nemzedéke újra felfedezte a lírai epikát.
Hézagosan, töredezetten, olykor a vershez való kulcsot elhajítva elbeszélnek egy törté-
netet, az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s ráhagyják a vers köznapi elemeire és köz-
be-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy kiadjanak valamit, ami megérintheti-ütheti az
olvasót. Szöllősi Mátyás versciklusának is epikai természete van. De az ő, különben szin-
tén hézagos, töredezett képsorának súlyos, sokunknak ismerős matériája, tragikus-eg-
zisztenciális, s hadd tegyem hozzá: metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe
nehéz beletörődni: az elháríthatatlan szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak
erősen megvilágított részleteivel, hanem üres tereivel is hat.”
94 versmondó
BEMUTATJUK
BEMUTATKOZIK A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA: DUNCSÁK ATTILA
Tősgyökeres ungvári családból származom.

Felmenőim mind a Márai Sándor műveiből
ismert kassai polgárok kor- és sorstársai vol-
tak. Megélték a XX. század viharait: a világ-
háborúkat, az országhatárok ide-oda tologa-
tását, az üldöztetéseket. Igen rossz időben,
1940-ben láttam meg a napvilágot. Gyerek
voltam még, amikor szülővárosomat, Ung-
várt, a háború után a Szovjetunióhoz csa-
tolták, így teljesen elszakadt Európától. A
szovjethatalom felszámolta a polgári életet
Duncsák Attila
és értékeket, ezért a hivatalos szocreál irány-
zattól eltérő művészettel csak zárt ajtók mögött, titokban lehetett kísérletezni. Főiskolai
tanulmányaim évei Szentpéterváron (Leningrádban) azonban valamivel szabadabb légkör-
ben teltek. A barokk város szelleme és kitűnő mestereim egy életre szóló elhivatottságot
oltottak belém az európai kultúra iránt.
Több mint harminc esztendeje élek Kassán. Tagja vagyok a Magyar Alkotó Művészek
Szlovákiai Egyesületének. Életem szép és keserű élményei mélyen gyökereznek festmé-
nyeimben. Szülőföldem, Kárpátalja, vala-
mint a Felvidék csodálatos tájai, magyar
kulturális emlékei, szentpétervári tanul-
mányaim, az Ermitázs és utazásaim imp-
ressziói, a színház és cirkusz világa, a kar-
neválok álarcai mögött rejtőző ismerősök
és idegenek – mind feltűnnek képeimen.
Úgy vélem, a művészet a legnagyobb
szellemi és manuális érték, amit az ember
az Égiektől kapott. Azonban tudom, hogy
egy kis nemzet tagjaként a mai Európa
színpadán legfeljebb csak statisztálhatok.
A különféle kultúrák – amelyeket a ki-
sebbségi létben megismertem – hatottak
rám, és színesebbé tették művészetemet,
ugyanakkor az anyanyelvem, a nemze-
tiségem, és gyökereim meghatározták
sorsom alakulását.
„Ha akarnám, sem lehetnék más, mint
magyar, keresztény, polgár és európai”
– Márai Sándor vallomása az én életfilo-
Önarckép palettával zófiám is.
versmondó 95
BEMUTATJUK
96 versmondó
Támogatóink:
Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004
Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu
Alapító-főszerkesztő: Kiss László

Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Felelős szerkesztő: Riersch Tamás
Lapmenedzser: Takács Bence
Versszerkesztő: dr. Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás
Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József
ISSN 1217 – 3282

Ára: 2000 Ft
Postai előfizetőknek: 1500 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak: 1000 Ft
Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén
és az Írók Könyvesboltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.)
„A dolgok változnak. A vers örök.” (LI)

Velencei karnevál
Madonna

XXX. Évfolyam 2022. Ősz

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

XXX. Évfolyam 2022. Ősz

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

versmondó

XXX. ÉVFOLYAM  2022. ŐSZ

Csehszlovák időkben születtem:

A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata

BOLDOGTALAN VAGYOK...�����������������������������14 Szabó Lőrinc

MESTERKÓD - A SZERELEM MUSICAL���� 15

ELHUNYT DÉRCZY PÉTER

Ebben a számunkban Duncsák Attila alkotásaiból válogattunk.

Ahogy közeledik a tél, fontos mérföldkövekhez

„Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom.

Piros orca, piros ajkak, Nem tudom, mi voltam eddig,

Szendrey Júlia és Petőfi Sándor

ban, Júlia eleinte bizonytalanabb. Szeptember-október folyamán többször találkoznak. Pe-

Három rózsabimbó az én boldogságom,

Az eltépett multnak Csak alig mer ajkam Eltörpül mellette

Még csak alig feslik Sokszor, ha elnézem, Szeress, szeress engem,

Büszkén emeli föl Fehér rózsabimbóm, Ide, ide vele,

A napnak sugári Hallod-e mit beszél? Bimbónak is pici,

Leroskadt, letiport Érzed-e mint áll meg Sugárzó két szeme

Hát ha még ölelve Röpülj az ölembe, S örömim közepett

Ne félj, szivem, ne félj, Béke és nyugalom

Boldogtalan vagyok nagyon, Vezéreül a viharnak

És ki tudja, akkor is majd Kérlelhetlen végzet átka,

Hátha ott is külön válva Sem életben, sem halálban

És mig testem porrá válva Pest, 1856. október 29.

Ajkay Alinka a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán tanít

MESTERKÓD – CARAMEL SZERELEM MUSICALE

A főszereplők: Caramel, Nika, Palcsó Tamás, Lutter Imre

tívumai, s közben számos vadonatúj slágert hallhat a közönség. A zenét és a dalszövegeket

A szent, a bolond és a nő – II.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Petőfi-busz előtt

Szeptemberben rangos nemzetközi irodal-

nagyon erős visszajelzésnek számítanak.

KIEMELKEDŐ NEMZETI ÉRTÉK A TOKAJI ÍRÓTÁBOR

A számos kulturális programmal kísért,

lékeztetett arra, hogy a rangos kultúr-

ELHUNYT DÉRCZY PÉTER IRODALOMTÖRTÉNÉSZ

2022. szeptember 12-én, hétfőn este meghalt Dérczy

ilyen-olyan dolgok, nagyságrendekkel kevesebbet stresszelek, az elengedés egészen felsza-

Hát, nem így történt.

ha ezt nem a kifejezett feketében kell keresni,

és a végén halkan, elegánsan felkérnek a távozásra

ÚJRA AZ ATV-N A SOROK KÖZÖTT LUTTER IMRÉVEL

Minden szerdán este, az ATV Híradó

LEVÉL NEMECSEK ERNŐNEK

Annyira hirtelen robban be a színpadra, a Szénakutyák

Lázadás a pedantéria ellen. A zaklatott, rendezetlen belsőnek is bizonyos kivetülése.

– Csak az olvassa naplómat…

Avagy: „Hány verset kell elmonda-

Ha tudtam volna régen, amit

nem fütyörésznék most az uccán

Régen, mint az álmok tékozló

azt hittem, szép szó vagy erőszak

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,

egyre jobban bírom az évek

És ez az év hozta el számomra a rég áhított, elérhetetlennek tűnő díjat. Sokszor felléptem

ÉLETMŰDÍJAS LETT KOLTAI RÓBERT,

Több ezren látogattak el a XIII. Buj-

Koltai Róbertet állva tapsolta a szak-

(Filming In Pécs, Erla Technopro

Bujtor-filmeket vetítettek. A Pogány Madonna, Az oroszlán ugrani készül és a Három testőr

VISSZATÉRŐ VERSENYZŐ LETT A VII. NEMZETI VERSENY BAJNOKA

nem ritkán élénk szakmai eszmecserét folytatva az épp

XV. KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR KÖZÉPISKOLAI

XXX. ÉVFOLYAM 2022. ŐSZ

BOLDOGTALAN VAGYOK...��14 Szabó Lőrinc

MESTERKÓD - A SZERELEM MUSICAL�� 15

A Kossuth-díjas költő, műfordító, folklór