XIII. ÉVFOLYAM l-2. SZÁM 2005.

ÁPRILIS
 Tartalom
Köszöntjük a Kossuth-díjas Buda Ferencet! ...VERSENYRE
Buda Ferenc: Himnusz haza 3 Penyigei kilenc kislány
Szakolezay Lajos: "Vérzik az ősz vörös levelekkel" Országos Népballadamondó Verseny 32
Beszélgetés Buda Ferenccel 4 A Penyigei ballada 32
Buda Ferenc: Ne rejtőzz el... 6
Buda Ferenc: Szürkeszemű 7 Versenyfelhívás
Buda Ferenc: Vonatok 8 IV Országos Egyetemi-főiskolai
Buda Ferenc: Zsebnaptár kicsinyeknek 10 Versmondó Versenyre 33
Buda Ferenc: Árapály 12 Felhívás a Vers Évében a "Szeptember végén"
Buda Ferenc: Vadludak 13 Országos Versmondó Versenyre 33
Regösök húrján
BEMUTATJUK 5-8. osztályosok lX. Regionális
Jancsó Adrienne küzdelme és győzelmei Vers- és Prózamondó Versenye 34
a magyar vers ért 14 Verssel Békéért Vers- és Prózamondó-találkozó 34
Jékely Zoltán: Fecskék 14 VII. Nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztívál 35
Szemtől szembe
Részlet Szenkovits Péter Jancsó Adriennel készült PÁLYÁZAT
interjújából 15 Magyar nyelvű vers- és prózaíró,
Költészet szárnyán valamint versfordítói pályázat 36
"Nem várom már az életet.." címmel
Bodor-Palkó Pál Radnóti-díjas előadóművész TÁBOROK
önálló estje 16 Nyári vers- és prózamondótábor
Szergej Jeszenyin: Nézd az ostoba szerencsét! 16 J 0-16 éveseknek a Balatonnál 36
VilI. intenzív, bentlakásos,
TANULMÁNYOK
nyári versmondó szaktábor 37
Rendhagyó recenzió egy rendhagyó könyvről 17 Bajai versművészeti szeminárium 37
Vass Tibor: Radnóta 20 Színész- és előadóművész-felkészítő műhely 38
Kiss Péter Ernő: "hej, öregfiú! Vörösmarty Mihály nemzetközi vers-
Felelj csak hitedre: még mindig akként járja és prózamondó szakmai tábor 38
mifelénk, hogy »az is bolond«?" 21 Buda Ferenc: Fohász a virradatban 39
Vitéz Mihály ébresztése 22

VERSENYRÓL...
"Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"
Nemzetközi Magyar Nyelvű
Vers- és Prózamondó Verseny 25
Ismét Baka-szavalóverseny Szegeden 27
Baka István: Itt 27
Szavalóverseny Técsőn
Visszakerült a vándorserleg Beregszászba 28
Vári Fábián László: Orromból a szél 28
Versmondó és népdaléneklő verseny
Nagyenyeden 29
Himnusz a felfeszített Krisztushoz 29
ll. Soltis Lajos Színházi Találkozó 29
Weöres Sándor: Rózsa, rózsa, rengeteg 30
"Lélektőllélekig"
Siklósi Irodalmi GyermekfesztíváI 31
Benjámin László: Kép és szobor 31

versmondó
2 versmondó
 Köszöntjük a Kossuth-díjas Buda Ferencet!
Buda Ferenc:
Homok-haza Szíkföld-haza
múltam és jövőm halmaza
édes gyümölccsel éltető
aszú jUvön tengődtető
Köröskörül kinyílt egek
hová legyek mivé legyek
hátul pogány s pogány elől
jobbról Bizánc Bécs balfelől
Utak pora szikfold sara
kék hajnalok gyöngyharmata
Hold udvarát söpörgető
forgószelet sodorgató
homok-világ Homok-haza
Emlőd öled horpad-dagad
tulajdon kölyked megtagad
selyemtüll fátyla t lengető
sajgó csontot melengető
tűzzel-faggyalkeresztelő
Szúr-vág a szél akár a kés
száraz vihar homokverés
vércsét galambot röptető
hörgőt tüdőt kiköptető
Aszály eső köd zúzmara
te hívsz haza te szívsz haza
Horpad-dagad emlőd öled
Hol van hazám Tekívüled
Két vállamig fölér a gaz
hagynálak itt belémszakadsz
Napod kié? éjed kié?
magzatvető méhed kié?
Akácgyökér kormos falak
szétpergő gyöngy zöld réz-salak
Himnusz haza
csatok paták törött cserép
vesztett csaták pörös cserék
mindfölfalod mind elnyeled
Mi lesz velünk mi lesz veled
Rakosgatokfélig vakon
bronztű sisak üres flakon
lákoponya lúd mellcsontja
törött mondat kettőspontja
ami lenn volt itt van felül
mind az egész összevegyül
kő nyílhegyek kengyelvasak
töltényhüvely tejestasak
kondor szakáll mongolredő
türk állkapocs trák fejtető
sváb hetede rác harmada
egybeszakad jász szarmata
birodalom és gyarmata
gót hun görög bolgár kabar
tót kun török alán avar
örmény oláh tatár zsidó
meghódított és hódító
ittfortyog afél kontinens
minden csontunk ambivalens
és örvénylik és kavarog
magyarok? vagy nem magyarok?
kell rá hitel? van rá hitel?
ki dönti el? mi dönti el?
szöghaj? sasorr? szálkás bajusz?
ítélj ha mersz dönts hát ha tudsz
Bécs balfelől jobbról Bizánc
Szánlak, Tiborc - Nagyúr. te szánsz?
Köröskörül kigyúlt egek
mivé lettem hová legyek
Mi vagy te föld Homok-hazám
katlan? huta? kohó? kazán?
napod kié? éjed kié?
magzatvesztő méhed kié?
ki volt előbb ki jött utóbb
melyik konokföldönfutód?
kié e nyűg? kié a konc?
ki az akit szívedre vonsz?
a telepest? az itt honost?
afegyverest? az ostorost?
Válasz nincsen csak állapot
krumplit kapálj tarts állatot
kerék inog tengely törik
mindig a védtelent ölik
mindegy: morogsz rísz vagy kacagsz
gürcöl.;' mlg csak belészakadsz
fát vágj befűtsfűvet kaszálj
Köd zúzmara eső aszály
Múlt hantja jövő torlasza
Szikfold-haza Homok-haza
gyertyám leég előbb-utóbb
fiad vagyok? földönfutód?
rád-rádlelek elvesztelek
arcomba fúj makacs szeled
kérdőre von nekemszegül
megvallat könyörtelen ül
s én csak hebegek dadogok
dűlőiden elindulok
lesvén ahogy göröngyeid
fölisszák Isten könnyeit
versmondó 3
 Buda Ferenc Kossuth-díjas
Március l S-én Kossuth-díjjal tüntették ki az évtizedek óta
kecskeméti kötődésű költőt, Buda Ferencet.
- Bár több alkalommal terjesztettekfel a díjra, egyáltalán
nem számítottam arra, hogy megkapom. Az ember nem is
azért dolgozik, hogy kitüntetéseket kapjon, hanem hogy
valamit lendítsen előre a világon. Persze ez vagy sikerül,
vagy nem. Természetesen nagyon örültem a dijnak,
örömömet azonban beárnyékolta, hogy szüleim már nem
élhették meg, és néhány olyan barátom sem, akik legalább
annyira megérdemelték volna ezt az elismerést, mint én.
Hálával gondolok mindazokra, akik segítettek pályámon.
Első mesteremre: Kiss Tamás költő-tanárra, aki még
Debrecenben egyengette az utamat, és aki sajnos már
Szakolezay Lajos
,,vérzik az ősz vörös levelekkel"
Beszélgetés Buda Ferenccel
emcsak a költészetét szeretem, hanem a mosoly-
N gós sziklaembert is. Van benne, az erőn kívül,
valamiféle természetes egyszerűség. Ahogyan a
szavakkal bánik - szemérmes dörmögését hallgatva el-
pirul az Alföld -, ahogy fát, bőrt, nemezt hasító kését for-
gatja, mind-mind lényegi megnyilatkozása. Ázsia sztyep-
péiről hozhatta és felejtette itt az Isten.
Hogy legyen nekünk egy Kirgizisztánnal megszentelt
ősmagyarunk? Sokkal inkább, hogy halljuk beszédőserde­
jének csendjét. Azt a forró némaságot, ami pörlekedéseit
jellemzi.
Buda a sanyarú sorsúak, a tanya elfeledett nincstelen-
jeinek érdekében pöröl. Istennel, politikával, hatalommal.
Ho/:,'Y vegyék észre a - modem kor ítélete szerint -
halódó életforma, a megannyi tanyabokornyi emberség
értékeit. Mert a föld és ideszegezett népe, a kő utakat szinte
alig látó, semmivel sem alantasabb a kikent-kifent városok
polgárainál.
Amit őriz, az aranyban nehezen kifejezhető, ám egyete-
mes érték. Néphagyomány - ősforrással. Tisztasága okán,
hogy csak a szívünkhöz legközelebb állót említsük,
Bartók is hozzá fordult. József Attila ugyancsak.
Mindezt vendéglátóm is tudja. Akí kedvemért jött be
lakóhelyéről, Tiszakécskéről Kecskemétre. A vasútállo-
másról, ahol várt, battyogunk a városközpont felé.
Kedvenc soraimat - "Ne rejtőzz el, úgyis látlak!";
"Trágyaterítgető, töretlen nyugalomban Ilombvesztő
fáink közé az ősz ismét beloppan"; .Kettévágták a
kerekek a biccentésedet" -, vagyis éppen négy évtizedes
olvasmányélményeim szavait mondogatom, ő csak nevet.
Hitetlenkedik, hogy mindez megmaradt bennem.
Buda munkahelye, a Forrás szerkesztősége - ahol ő
főmunkatárs - a régi megyeháza épületében székel. Itt
ülünk le beszélgetni. Kedvcsinálónak - .rnost készült,
még rneleg" - fölolvassa Malom című versét. Alig tudom
- miért is kellene? - leplezni örömömet. A korábbi nagy
hallgatások, mikor a szünetet újabb szünet követte,
4 versmondó
nincsen az élők sorában. Ahogyan Nagy László sem. Sokat
köszönhetek még Juhász Ferencnek és Ilia Mihálynak, aki
a kezdetektől fogva figyelemmel kísérte munkámat. Ö volt
egyébként az első, aki gratulált a díjhoz. Az elmúlt héten,
az értesítéssel együtt kaptam kézhez üdvözlőlevelét.
Amikor megkaptam a hírt, velem együtt örült családom is.
A feleségem - aki lassan fél évszázada áll mellettem jó és
rossz napokon egyaránt -, három fiam, három lányom és
három kis unokám is nagyon büszke rám. Örvendek amiatt
is, hogy vidékiként kaphattam meg ezt a díjat, és hogy újra
megyénkbe került ez az elismerés, amit az alapítása óta
csak hárman hozhattak haza, Bács-Kiskunba. Mind-
emellett úgy gondolom, hogy ez a díj a Forrás elismerése
is egyben, hiszen a kezdetektől fogva a folyóirat munka-
társa vagyok.
Kecskeméti Lapok
szerencsére megtörtek. A ritkábban verset író frissebb,
mint valaha.
- Csak nem egy rebellis költő ül velem szemben?
Új költeményed, a Malom, mintha a Hitelben múlt évben
megjelent, a mai sanyarúságokat döbbenetesen soroló
Tiborc tűnődiknek párdarabja volna. .Ál-király mű-Bánk,
mű-Petur bán I folyton csak a zsebünkben turkál, I mind-
mind a köz javát kívánja, I akár a tikokét a kánya. II Hite-
leznek és szavatolnak, I hív jobbágyuk leszesz maholnap, I
s mielőtt még adnád dedóba, I kölyködet is viszik adóba."
Tiborc igazsága eljöhet 2004-ben?
- Nem hiszem, hogy rebellis volnék, inkább alkal-
mazkodó vagyok. Túl akarom élni ...
- Mégis ... költészeteden végigvonul a "vas-szelídségű
füvek" türelme. S amikor fölfedeztem - nem volt nehéz -
ezt a szelídséget, valamiképp mindig a kardélre gondol-
tam. Vagyis a bajvívó költészet a tiéd, amelyet magatartá-
sod hitelesít. Pályád kezdetén a diktatúra (az oroszok stb.)
által meggyalázott októberi forradalom, vagyis 1956 igaz-
sága mellé álltál. Meg is lett az eredménye, hiszen egészen
fiatalon, huszonkét évesként a börtönben végezted.
- Igazán én ezt nem tartom olyan nagy balszeren-
csének. Valószínűleg nem is az. - Egyik korábbi interjúból
tudom, hogy - ha vonakodva is - fölkerested Hidas Antalt,
hátha közbe tud jámi abban, hogy tanári állásod legyen.
Beszélgetni kezdtetek. Közös témátok mi más lett volna,
mint a börtön. Ő is ült - igaz, egészen más körülmények
között, mint te, és nem is az 1956-os forradalommal
kapcsolatos tevékenységért -, te is ültél. Ebben rokonok
voltatok.
- Rokonoknak rokonok, de a körűlmények folytán
nekem ott több hallgatnivalóm volt, mint neki.
- Szótlanságod családi örökség? Őseid kézművesek,
iparosok, tanítók, napszámosok voltak.
- És földművesek is. Kétkezi munkából éltek. Én
voltam az első - szüleim szándékát megvalósítani -, aki
értelmiségi lettem.
 - Az anyaghoz való vonzódásod - remekül rajzolsz,
kitűnően faragsz, a bőrt, a csontot stb. megmunkáló kés jól
áll a kezedben -, hallatlan anyagszereteted tehát az ősök­
től ered? Nem csupán a költőnek vettetett itt ágy, hanem a
kézmívesnek, a mesterembemek is.
- Valóban. A kézmívesség szeretetét valószínűleg
innen örököltem. A családból, méghozzá anyai ágon ...
KITÜNTETÉSEIM
Az egyik:
A minap egy 10-12 éves forma kislány köszönt rám a
megyei könyvtárral szemközti könyvesbolt előtt.
- Hová, hová? - kérdem tőle, miután visszakö-
szöntem.
- Most megebédelek, aztán megyek vissza a
könyvtárba.
- Ide?
- Igen.
- Ez nagyon jó könyvtár.
- Igen - mondja, majd kisvártatva így folytatja: -
Én olvasom ám a verseket, amiket ír, és tetszenek
nagyon. És úgy tetszenek legjobban, ahogy ön mondja.
Miért is titkolnám-tagadnárn: napokig boldog voltam
a szavaitól.
A másik:
A halasiak meghívóján Kossuth-díjasként van kiírva a
nevem.
Ugyan miféle elismerésre vágynám még mindezeken
felül?
- 2003 tavasza -
- Engem elsősorban bőrtárgyaid, táskáid, szíjaid szép-
sége fogott meg. S kiváltképpen díszítettségük, motívu-
maiknak gazdagsága. Mindez összefügg-e azzal, hogy
Belső-Ázsia térségein járva megérintett a nomád népek
ökonomikus szépségeszménye?
- Természetesen. De elmerültem én a magyar képző­
művészetben, sőt a népművészetben is. Már diákkorom-
ban nagyon érdekelt a néprajz mint stúdium. Ha az életem
másképp alakul, lehet, hogya néprajz szakot végzem el az
egyetemen. De hát nem így alakult. A kézmívességhez
való vonzódásom pedig, ahogy említettem már, örökölt
hajlam.
- Jómagam negyedszázaddal ezelőtt attól féltem - érzé-
seimnek hangot is adtam -, hogyanépművészet egyes
ágaival való incselkedésed csak pótcselekvés. Arra jó,
hogy menekülj az írás elől. Az idő, szerencsére, nem en-
gemet igazolt. Nálad a kétféle - az anyagi és a szellemi -
teremtés kiegészíti egymást.
- Úgy van. Pontosan érzékeled. A kettő - vagyis a két-
féle foglalatosság - nálam együvé tartozik.
- Negyven évvel ezelőtt, a Füvek példáját pörgetve,
költészetedből - az induló fiatal lírájából - sok minden
megfogott. Nagyon is megfogott. Elsőbben is valaminő, a
köznépet és a magas kultúra iránt érdeklődőket ugyancsak
kielégítő, sőt elbájoló természetesség. Aki egy szerelmes
verset úgy tud kezdeni, hogy "Ne rejtőzz el, úgyis látlak! /
Rádcsukom a szempillárnat", az a legnagyobbat érte el:
maradandót alkotott. Az ilyesféle, mindenki által f61-
fogható gyönyörüség tette halhatatlanná például - ezért
sok is az irigyük - Bizet-t vagy Puccinit. Nem kevésbé
azért, mert a Torreádor-dalt, illetve Lauretta áriáját
(Gianni Schicchi) még a suszterlegények is fütyülték.
Ahogyan az opera világában, a költészetben is ritkák az
ilyen telitalálatok. ANe rejtőzz el... című kis remekedet én
mindenesetre közéjük sorolom. Egy régi, még az ötve-
nedik szüIetésnapodra készült bibliográfia (1986) szerint
is ez az a vers, ami legtöbbször szerepelt - Az elesett
katonák emlékére mellett - különféle antológiákban. Bár
első köteted az 1956-os "bűnök" miatt megkésett, mai
szemmel nézve is fantasztikus volt az indulásod. Hogyan
jött létre a pályakezdő könyv?
- Keservesen. Vagy másképpen mondva: nagy nehe-
zen. Az általad említett megkésettség esetemben öt esz-
tendőt jelentett. Ami mai szemmel nézve nem is olyan
hosszú, hiszen élek egy-két szemhunyásnyit, és tíz esz-
tendő el is telik. De egy húszéves embemek az az öt év
nagyon hosszú volt. Egyébként a könyv úgy jött létre,
hogy jó sorsom összehozott Juhász Ferenccel, és ő kézbe-
vette az ügyemet. Akkor a Szépirodalmi Könyvkiadónál
volt szerkesztő, neki köszönhetem a megjelenést.
- Te akkor Budapesten bolyongtál, hontalanul, állás és
lakás nélkül. ..
- Igen, de Juhászt már korábbról ismertem. Először
Szigligeten, majd - egy irodalmi est alkalmából - Debre-
cenben is találkoztunk. Rajta kívül Nagy László is ott volt.
Később Kiss Feriék lakásán beszélgettünk, iszogattunk
éjszakába menően. Akkor mondotta volt nekem Juhász,
hogy szedj em össze a verseimet, és küldj em el neki.
Megpróbál velük valamit cselekedni. (Hadd jegyezzem
meg: ha postán - ráadásul ismeretlenül - küldtem volna el
neki a paksamétát, nem biztos, hogy a kézirat célba talált
volna.) Szerencsére sikerült, a könyv pár év alatt meg-
jelent.
- És mint tudjuk, az 1956-os forradalmat mint témát
fólölelő versek, sajnos, kimaradtak a kötetből.
- Hát persze, hogy kimaradtak. Majdnem mondtam
egy szép népi hasonlatot, hogy hogyan...
- Ne fosszál meg bennünket a főlismeréstől!
- Hogy hogyan maradtak ki? Mint kutyaszar a hóból. A
Füvek példájában olvasható legkorábbi versek 1955-ben
születtek. Természetesen 1956-ban íródott darabok is
szerepelnek benne - a Ne rejtőzz el... ugyancsak annak az
évnek az elején született -, de azok (legalábbis direkten)
nem a magyar forradalom mal foglalkoznak.
- A kötet egyik jellegzetes versében, az Éjszakában
például ilyen sorok is vannak: "felsorakoznak a vas-
kerítések fekete lándzsái". Aki ezt olvassa, nyilván nem a
szerelmespárok légyottjára vagy valami más kellemetes
élményre gondol. A kép történelemre utaló zordsága leta-
gadhatatlan.
- Azért, mert van benne néhány olyan metafora, amely
a korra, illetve a környezetre utal. Másképpen nem is
lehetett volna elmondani - ha igen, a publikálás reménye
nélkül - az akkori világot. Manapság sokan sérelmezik is
az effajta "hallgatást", de hát ebből a nem lehetből nagy
költészetek születtek.
- Az Ősz című versed, épp ezzel az elhallgatott nyilt-
sággal, torokszorító éltnényt hordoz. "Sápad a nyár sárga
versmondó 5
levelekkel, / vérzik az ősz vörös levelekkel. / Gyöngeujjú
gyermek-fagy fehérlik. / Gyökér nyúl a halottak szívéig."
Akinek nincs szeme, illetve füle a versre, csak az gondol-
hatja, hogy itt valamiféle riviérai utazásról beszélsz.
- Szerencsére, akkor sem volt mindenkinek hozzá füle.
Ha lett volna, a vers még ilyen, a mondandót képbe
burkoló formában sem jelenik meg.
- Nálunk, tudod-e, sokan lenézik ezt a fajta verstípust,
pontosabban a szólás ilyen formáját, mondván, nem
modem.
- Mi az, hogy modem? Én mindenesetre nem akarom
azt meghatározni, mert sem hagyománytisztelőnek, sem
modernnek nem tartom magam. A hagyományból azt
tisztelem, ami tiszteletre méltó, a korszerűből pedig azt
fogadom el, ami továbbviszi a dolgokat. Nem mind jó, ami
hagyományos, és nem mind jó, ami modem. De hogy egy
távoli, vagy nem is annyira távoli visszhangot idézzek:
"Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram!
megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az
én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)
- Juhász Ferencet és Nagy Lászlót fölöttébb szereted, s
bizonyos fokig példaképeidnek tartod őket. Életműveik­
ben, köztudomású, igencsak erős a metaforikus beszéd.
Ezért nézel föl annyira rájuk? Nagy Lászlóhoz talán job-
ban is vonzódsz. Az erkölcse, a verse, vagy csupán a
személye miatt?
- Valószínű, hogy valamiféle alkati rokonság (megfe-
lelés vagy közelség) van közöttünk. Ezt tartom a legvaló-
színűbbnek. Egyébként a metaforikus költői beszéd nem
csupán rájukjellernző, hanem például Adyra is, hogy csak
egyet említsek a sok ilyen irányultságú költő közül.
Viszont a metaforikus beszéd csak egyetlen, noha hangsú-
lyos eleme a költői nyelvnek. Ezenkivül még sok minden
van. Például az akusztikai elemek, amelyeket én igencsak
fontosnak vélek. De ezt, szabadjon bevallanom, csak utó-
lag, a verseim tudatos szemlélése-ízlelgetése után fedezem
föl, Vagyis azt, hogyakusztikailag mi miért fontos.
- Az ihlet akarva-akaratlan ezt az akusztikus irányultsá-
got is "belekomponálja", mikor a vers éledezik-születik?
Ha nem így volna, másfélék lennének - hangzásra
legalábbis másfélék - a költeményeid. Erről vagy az ehhez
hasonló versteremtő pillanatról tudsz-e valamit mondani?
Emlékszel-e egy-egy versed születésének körülményeire?
- Ha az ember már érzi a verset, sokféleképpen, bármi-
féle módon elindulhat az írás.
- Konkrét példád is van erre?
- Hogyne. Esetleg egymástól eltérő példákat is említ-
hetek. Először maradjunk a régebbinél. A korábbi ver-
seimhez mérve terjedelmesebb Roham a hatvanas években
született. Összetett formájú, mondhatni, polifon hangzású
költemény. A szó legszorosabb értelmében többszólamú.
Ezek tipográfiailag is ki vannak emelve. Nos, ennek a
versnek a legelső szava, ami először főlötlött bennem, az
árcédulák. Egyik reggel a közeli ábécébe lementem
vásárolni, s mit látok, a papírkosárból kiborult egy csomó
árcédula. Ez volt az a pillanat, amikor elindult bennem a
vers. Eltelt két-három nap, nekiültem, és két éjszaka alatt
megírtam. Bár a "versindító" szó is belekerült, de a Roham
egészen másról szól. Láthatod, itt nem akusztikai, hanem
fogalmi volt az indíttatás.
6 versmondó
- Másik példád?
- Éppen a neked fölolvasott Malom. Ennek a versnek
szintén van előképe, egy Szécsi Margit-költemény. Ezért
is tartottam tisztességesnek, hogy mottó gyanánt oda-
tegyem a két sort, holott a vers itt is másról szól. Ebben
az esetben is beszélhetünk akusztius indíttatásról, ami
tulajdonképp egy hagyományos forma zenéje: "de én
hálok a világgal, / nem énvelem ő" (Címer). S erre, csak
úgy magától, jött a két, rárímelő sor: "benyeli a baba-
ágyat / a köztemető". Tehát ez lett - jóllehet a kompozí-
cióba egészen más helyre került - a friss versből először
megírt első két sor. A fogalmak és az akusztika
együttese.
- Akárhonnan is indulunk, újra és újra megint csak a
metafora tűnik elénk. A babaágy és a köztemető döbbe-
netes kép. Hogy csak az utóbbit vegyük, köztemető a világ
mocska is.
- Természetesen. És például a gyehenna, ha héberül
akarjuk kifejezni.
Buda Ferenc
Ne rejtőzz el...
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
- Visszatérve a Rohamra, ez a több lépcsőben - noha
emlékezeted szerint elég gyorsan - íródott vers leginkább
a szenvedés, a nincstelenség, a szegénység látlelete. Nem
véletlen, hogy először az árcédula jutott az eszedbe. Ha
milliomos lettél volna, észre sem veszed a különleges
helyzetet, s hidegen hagy a versnyitó szó. Csak a családi
dolgokba belefáradt, nincstelenségben nyűglődő, elcsigá-
zott embemek mond ez a szó - az egyszerű közlésen túl -
valamit. Az sem véletlen, hogy a poéma címe egyben
katonai műszó. Milyen volt a családod élete, ha az árcé-
dulák ilyen, az éjszaka összes félelmét hordozó attakká
csúcsosodtak?
- Nos, ennek is érdemes a szokásosnál nagyobb fene-
ket keríteni, mert a dolgok sosem egyszerüek. Egy általad
ki sem mondott, valamelyest a nyomorra utaló szót kijaví-
tanék. A nyomor, az sűrűbb, gazdagabb tartalmú, én in-
kább a hiányt említeném. Vagyis azt az állapotot, hogy mi
minden hiányzott akkoriban. Amikor a vers íródott, volt
egy rakás gyerekünk; mit is beszélek, akkor még csak
három. Szegények voltunk - létünkben fiatalok és erő­
sek -, de nem voltunk nyomorultak.
A hiányok sorozata nem engedhette meg, hogy az em-
ber ,,rendeltetésszerűen" éljen. Szándékosan kerülöm azt a
rút kifejezést, amit mostanában oly sokan önmegvalósítás-
nak mondanak. Hamis dolog, nem erről van szó. Hanem
arról, hogy mindnyájan születtünk valamire - némelyi-
künk több mindenre is -, és az említett hiányok megakadá-
lyozzák, hogy ez kiteljesedjék. Az ilyesféle állapot ter-
mészetesen már okozhat valamilyen nyomort, amely az
embert ember voltában megnyomoríthatja.
Buda Ferenc
Szűrkeszemű
Szürkeszemű, szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű, szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeret/ek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemet/ek, de megtartlak
.régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de szíveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó ..
o sokkoló kijelentés nemcsak a szárszói drámát idézte meg,
Vitatnám azt a gondolatot, hogy a költőnek minden
helyzetet át kell élnie, hogy írni tudjon róla. Ezzel tulaj-
donképpen ember voltunkat tagadnánk meg. Tudniillik az
embert éppenséggel az különbözteti meg a többi főem­
lőstől, hogy képes beleélni magát egy másik teremtett lény
állapotába, helyzetébe. Tehát ha nem vagyok is annyira
nyomorult, azért még bele tudom képzelni magamat ebbe
a kelepcébe. Hadd mondjak egy valódi - mert megtörtént
esetből kifej lő - példát Az elesett katonák emlékére című
versemmel kapcsolatban. Taknyos kölyök lévén nem
voltam benne a háborúban - és még apám is, hál' istennek
hazajött a frontról -, és mégis sikerült megírnom a verset.
S amikor egyszer egy falusi művelődési házban fölolvas-
tam, a közönség köréből megkérdezte valaki, hogy meny-
nyi időt töltöttem a fronton. Eszébe sem jutott, hogy ez
koromnál fogva - képtelenség.
- De ez nem a művészet diadala?
- Hát persze, hogy annak. Ám ez nem az én érdemem.
Ez csak egy adottság, de hogy kifejlődjék bennűnk, lehet
rá törekedni. Próbáljunk a másik ember fejével is gondol-
kodni! És ne szégyelljünk mi is vakarózni, ha a másiknak
viszket valamije.
- Első köteted egyik verse, a Naponta - főképp kímé-
letlen csikorgásával - mintha a Roham előképe volna.
A leltározó komolyság is jelzi: készülsz, igencsak készülsz
a szinte kimondhatatlan kimondására.
- Egészen jól látod. A Rohamnak ez is előzménye. De
nem az egyetlen. Bizonyos témák - módosulva, megmá-
sulva - többször is előjönnek. 1956 élménye újra és újra
fölbukkan, nem hagy nyugodni. Az anya-élmény is versbe
kívánkozott néhányszor.
- És kedvenced, a Külvárosi éj poétája? A Füvek pél-
dájában közölt József Attila halálára, benne valamiféle
önkínzó kíméletlenség, ma is megdöbbent. Miért? Mert a
.Kettévágták a kerekek a biccentésedet" ismétlő zaka-
tolása egészen különleges hatást kelt az olvasóban: meg-
borzongatja. Hogyan született a költemény?
- Erről talán még nehezebben tudok beszámolni, mint
azt a korábbiakban tettem. Azért is a nehézség, mert akkor
még nem tartottam annál a tudatosságnál, mint későbbi
verseim születésekor. Annyit viszont elárulhatok, hogy
nem csak a József Attila-élményem van benne. A költő t
elmondhatatlanul szeretem és nagyra tartom. Ha róla
beszélek, alig jön szájamra a szó.
- A tartását szereted, a filozofikumát, az egyszerű­
ségében is összetett versének szinte kiismerhetetlen
rejtelmét?
- Úgy, ahogyan van, az egészet. A költészetét. Amely
számomra - mutatis mutandis - olyan csúcs, mint Johann
Sebastian Bach zenéje. Némely tekintetben talán még föl-
szabadítóbb, mert az elveszettségnek olyan megfogal-
mazásait találod meg benne, amely éppen azáltal szabadít
föl, hogy nyiltan és végérvényesen - megmásíthatatlanul
kimondja a rettenetet.
- És még mi található a József Attila halálára című
versben?
- Az a kor, amiben megszületett.
- Tehát a .Kettévágták a kerekek a biccentésedet" mint
a költő tragédiáját?
- Nem bizony. Benne van a verset író költő, vagyis
jómagam korának tragédiája is. Meg a hiányérzetem,
nyomorúságom, félelmem. Emlékezzél csak vissza az
egyik versszak zárására: "de nem készül semmi a tűzhe­
lyeken, / csak a türelem fő keményre, bár héja megreped,
/ s hideg tálba néz a vacsoracsillag, / míg a sarkokon lábát
váltogatja / a esőretöltőtt nyugalom".
Mi más volna ez, ha nem a végveszély tudatosítása, ter-
mészetesen metaforikus miliőben. Hiszen amikor azt
írtam, hogya "csőretöltött nyugalom" várakozik (ennek
sugallata is van: fenyeget), nem József Attila halálának
évére, 1937-re gondoltam, hanem az 1956 utáni időkre.
Nevezzük néven a gyermeket: a konszolidáció időszakára.
versmondó 7
 - Ha mindez így van, akkor mért utasítottad vissza
beszélgetésünk kezdetén a ,,rebellis költő" megnevezést?
Te is, akárcsak Nagy László, "versben bújdosó haramia
vagy", aki az igazság kimondás ára esküdtél.
- Részemről nem kategorikus visszautasításról van
szó, csak némi módosításról. Fiatalabb koromban valóban
lázadóként -lázadásként - írtam le, amit gondoltam. Mára
ez szelíd eltökéltséggé változott.
- Nagy Lászlóval még valami összefűz. Nem véletlen,
hogy a Liliom és korbácsot olvasva önkéntelenül egy
Nagy László-kép ("Nekem Ady ostora tetszik") jut
eszünkbe.
- Nem véletlenül jutott eszedbe az egyezés, a kife-
jezések közötti rokonság. De lsten látja lelkemet, tőle
függetlenül született meg az én Adyt idéző sorom:
"Halhatatlan szájából kinő a liliom, kezéből kisuhog a kor-
bács".
Buda Ferenc
Vonatok
A vonatok. A vonatok. Az érkezők.
Az indulók. Az újságot, vígságot
hozók. Égő szemmel az éjben vágta-
tok, zakatolók. Világos ablaksorok.
Fénylő sínek. Mormogo, meleg, piros,
nagy mozdonyok. Pőrekocsik. Vagonok.
Vashidak. A szemafor éppen pirosat
mutat. Fék nyikorog, zökken, meg-
áll a vonat. Vár, vesztegel. Vár,
vesztegel. Órák, napok, századok
vesznek el. Rándulva, lódulva
indul, füttyent, tolat, sint vált
a vonat. Visz-hoz valakit. Vala-
kiket. Indul, megáll. Indul,
megáll. Fölszáll, leszáll a tömeg,
tolongva a csarnokon áthömpölyög.
Hol járhatunk? Vajon hol járhatunk?
Szemünk ki a sötétbe mered.
Ellankadunk. Dülöngve bóbis-
kolunk. Utunk - örök. Váltókon,
végtelen vágányokon kattog a
kerék, hidakon átdörög. Meddig?
Hová? Melyik állomásra szól ajegy?
Van-e jegyünk? Lehet-e igazunk?
Talán nem is mi utazunk? Hisz
messzire, jaj, messzire mindig
csak mást visz a vonat, s mig
végképp nyoma vész túl a kanya-
ron, árvultan intünk utána
akiürült peronon.
- Az Ébresszen aranysíp (1970) című köteted egyik
verse, a Mély sár (első közlése, ha jól emlékszem, az Új
Írásban volt) nem más, mint önéletrajziságba csomagolt
dráma. Később ez az élmény a Tanya-hazám című kom-
pozíciódban ugyancsak hangot kapott. Viszont amíg a
korai vers csak személyes élmények, egy falusi tanító
küzdelmeinek tárháza, addig a Tanya-hazám - általános-
sá téve a couleur locale-t - már a magyarság történel-
8 versmondó
méhez, megkésettségéhez, vesszőfutásához (is) kapcso-
lódik.
- Az idők folyamán tágul az ember szemhatára. A
valóságban és átvitt értelemben is. Csupán arról van itt
szó, hogy a Mély sár és a többi - Pusztavacson írott -
versem valóban közvetlenebbül adja át a személyes
élményt, amiben részem volt a kis faluban. S ahogyan
kezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban kezdtem látni-
észlelni az összefüggéseket. Egyébként semmiből csak
semmi lesz, ha az nem valódi élményen alapul. Ha nem
velem esik meg a történés, akkor is sugallnia kell a jó írás-
nak valamiféle személyességet. Viszont fabatkát sem ér a
vers, ha csupán az élmény dominál benne. Más valami is
szükségeltetik hozzá, hogy a másikban - az olvasóban -
megrezdítsen legalább egy húrt. Természetesen nemcsak
az impulzustól függ a befogadás minősége, az is számít,
hogy kinek milyen a .vevökészüléke".
- l 964-ben a jó barát, Kiss Ferenc is hiányolta verseid-
ből a tárgyiasabb hangot, az élményköltészet egyfajta
meghaladását. "Noha ihletének természete jól összefér a
tűnődő, festő és építő hajlamokkal, noha földközelsége
szoros, érzéke a realitás iránt erős, készsége, hogy a dol-
gok természetéhez közel jusson, szembeötlő, s emellett
látása is éles, versösztöne is ép, arányérzéke is meg-
bízható, s mindezek ellenére igazi objektív verset, mely-
ben a mondandót maga a tárgy sugározná ki, egyet sem írt
eddig." Erről Kiss Ferenccel váltottatok szót az idő tájt?
- Igen. Ezt a hiányosságot nekem Feri élőszóban is
említette. De nem tudtam rá mit mondani. Annak ellenére,
hogy hallgattam minden szavára.
- És mit kifogásolt?
- Konkrétan nem jelölt meg semmit. Az általa hiányolt
"rész" alighanem elemeiben már ott volt a versekben,
kiváltképpen a Mély sár címűben. Amely szinte szocio-
grafikusan kezdődik, és így is megy végig. Bár a befejező
rész inkább az alanyi költőé, ahol azt írom: .Ráforrt az én
kezem és szívem / a vasra." A vers fölsorolásszerű rendje
már magában hordozza a tárgyiasságot. Vagy a tárgyias-
ságnak valamilyen képét. Később, a hetvenes években
írott versekben, főképpen a Tanya-hazámban ez már elég
markánsan megjelenik. Nem egyedüliként a versszerke-
zetben, de nagyon fontos, az egészen végighúzódó,
főszálként.
Kiss Ferenccel kapcsolatban érdemes leszögezni,
immár negyvenéves kritikáján meditál unk. Azt is fesze-
gette, hogy egy kissé szűk a világod, hiszen esszét nem
írsz, és műfordítással nem foglalkozol. Évtizedek alatt
kiderűlt - a kritikus-barát, sajnos, ezt már nem érhette
meg -, hogy pályádnak az irányú értékei is vannak. Talán
műfordításaidat még itt-ott láthatta, de belső tüzű, napló-
formában írott prózáddal már nem találkozhatott. Mikor
Kiss az "objektív vers" hiányát emlegette, nem a költésze-
tedből hiányzó tárgyias világ filozofikumára gondolt?
- Nem tudom, hogy mi járhatott a fejében, mert erről
- ismétlem - bővebben nem beszélt. De nagyon hálás
vagyok neki, mert kritikáiban, esszéiben megalapozott
értésről tett tanúbizonyságot. S egyben a verseimmel való
érzelmi azonosulásról is.
- Az életrajzi jelleget, kis epikai beütéssel, a
Szólaljatok című költeményedben szintén főlfedezhette.

- Nem tartom mindenben hibátlannak ezt a verset, mint
ahogyan más verseimet sem (ám bölcsen hadd hallgassak
arról, hogy melyeket nem). Viszont ebben is megjelennek
bizonyos elemek, mégse sorolom őket a tárgyias versek
közé ... Ezek nagyon is szubjektív tálalásban jönnek elő.
- Időzzünk még egy kicsit 1956 meghatározó élmé-
nyénél! Nem annyira a börtönben írott és csak a
Csöndországban (1990) helyet kapó szonettekre gondo-
lok, hanem azokra a versekre, amelyek már jóval koráb-
ban megjelenhettek. Mai szemmel és ésszel hihetetlennek
tűnik, hogy a Kutya a társam az 1970-ben kiadott köte-
tedbe bekerülhetett. A cenzúra nem jött rá, hogy itt
valójában miről is van szó. "Október, véres ünnep, I dörgő
puskákat sütnek I fácánra, csontrózsás bakra, I gyönyörű
dámvadakra. II Télszagú vasfuvallat I átveszi a hatalmat. I
Rozsdás levelek hullnak I s vére a vacogó nyúlnak." És
másik kedvencem is van, a Pesten esik a hó. A vers címe
alá oda lehetett írni a dicső dátumot, l 956-ot? Bár tudom,
hogy az idő tájt már moccanni kezdett valami (ez a köl-
temény is az Ébresszen aranysípban látott napvilágot).
- Valahogyan átcsúszott.
- Pedig a kemény, Tűztáncos vigadalom után alig
valamivel több mint tíz év telt csak el. ..
- Az Ébresszen aranysip, jóllehet 1970 szerepel az
impresszumban, 1971 januárjában jelent meg. Hogy az
általad említett versek valamiképp átcsúsztak a cenzúrán,
ez is Juhász Ferencnek köszönhető. A Pesten esik a hó
(mármint a cím) alá eleve oda akartam írni azt az évszá-
mot, nehogy félreértés essék a verset illetően. Ebbe bele is
akadt valaki, teljesen mindegy, hogy ki ...
- Nem mindegy. Az éber tollnokot nevezzük néven!
- Ma már teljesen jelentéktelen a név, nem érdemes rá
szót vesztegetni. Egyébként egy, a kötetemről író kecske-
méti újságírót takar. Aki - most fogóddzál meg - a másik
verset, a Kutya a társamat viszont észre sem vette. Pedig
az az átkosabb. Még Pusztavacson írtam - talán 1964
őszén -, és évekig fektettem a fiókomban. Indító élménye:
őszi vadászat. Amikor itt, Kecskeméten, Varga Miska
jóvoltából a folyóirat (a Forrás elődje, a Kiskunság) kez-
dett mozgolódni, Pozsgay Imre volt a pártbizottság veze-
tője. Egyszer azt mondja Varga Pozsgaynak, "üljünk le
egy kávéra", És elővezettük a versemet. Miről is szól ez a
vers? - kérdezte Pozsgay, és én ártatlan képpel vála-
szoltam. Pusztavacson, ahol korábban laktunk, minden
ősszel jöttek az osztrákok, a németek és a hollandok
vadászni, és valutáért - a jó trófea reményében - halomra
lőtték a szarvasbikákat meg a többi vadat. Jól van - mond-
ta Pozsgay, akkor mehet. S ugyanolyan ártatlanul nézett
rám, ahogyan én őrá. Ez a vers Szegeden (tudjuk, melyik
dinasztia uralkodott ott) valószínűleg nem jelenhetett
volna meg. Természetesen Debrecenben sem.
- Ez is bizonyítja, hogy nincsenek véletlenek. Éppen
Pozsgay volt az, aki a hatalom által sulykolt elnevezést, az
ellenforradaimat népfolkeléste változtatta.
- Láthatod, hogy az áttétellel ható, forradalmat éltető
versek így-úgy nyomdafestéket kaptak, viszont a börtön-
ben írott, direktebb hangú költemények csupán a rend-
szerváltás után (illetve az azt közvetlenül megelőző
időszakban) jelenhettek meg.
- A Holt számból búzaszál című vallomásod valódi
hazaszeretet-vers. Hiszen az "Itthon vagyok, öledbe fek-
szem" lehet a szerelem apoteózisa, ugyanakkor a hont
szerető szabadság kifejeződése is. Némi tettetett naivság-
gallegalábbis én így gondolom.
- Jól látod. Ezek átfedik egymást. Épp ezért a Holt
számból búzaszál hazaszeretet-versnek is fölfogható.
- Azért időztem - talán a kelleténél többet is - a korai
nagy verseknél, mert egészen az Árvafoldig (2000) ezek
alapozták meg költői tartás odat. Amellett, hogy válogatott
kötetednek pillérei, karakteres antológiadarabok. A Tanya-
hazámban elhangzik egy kérdés: "mi lesz velünk?" És
többször is - a korábbi szavalókórusokat idézve, ám itt
zsolozsmaként: "KI GYÓGYÍT MEG". Egyáltalán kit kell
meggyógyítani? Minket, a népet, elgyötört saját magadat?
- A vers megszületés e óta eltelt három és fél évtized.
Egyre inkább az az érzésem - hiszen én itt "kívülálló"
vagyok -, hogy rólam itt végképp nincsen szó. Viszont
annál jobban a főld népéről. Arról a földről - felleng-
zősebb szóval: a hazáról -, ahol ez a nép él. A költemény
egyes részeinek az írásakor sokat tűnődtem ... Először
nem is verset, hanem szociográfiát akartam írni.
- A poémának éppen nem ez a terhe? Bár - gondoljunk
itt Kassákék verset pódiumra vonó szavalókórusára - az
agitatív hang a mondanivaló szempontjából nem fóltétlen
hátrány.
- Barátom, nekem ne szabja meg senki, hogy mi a vers
feladata. Majd azt az én versem megszabja magának. Azt
is, hogy milyen feladatokat vállal, és milyeneket nem. Én
is elfogadom, ha valaki másmilyen feladatot tűz ki célul.
És ha a vers jó, gyönyörűséggel olvasom. Különben is
köpök a kánonokra.
- Nem vagy egy kissé hiszékeny? Nincs benned
valamiféle erkölcsi naivitás? Úgy véled, hogy ezzel az
őszinte - helyenként megrendítő - kibeszéléssel a szeren-
csétlen tanyavilágot föl lehet emelni, gondjai megszűn­
nek? Fiatal írókkal beszélgetve nemegyszer tapasztaltam,
hogy úgyszólván a szó jelentését sem ismerik. Tanya,
tanyavilág - mi fán terem?
versmondó 9
 - Annyira azért nem vagyok naiv, sem hiszékeny, hogy
higgyek a csodákban. De én megkönnyebbedek, ha
kimondhatom, ami engem személy szerint izgat. Elég sok
tudati és érzelmi kötődésem van az egész problémakörhöz,
gubanchoz, konglomerátumhoz, vagyis ahhoz, amit Ma-
gyarországon (pontosabban: az Alföldön) a tanya jelent.
És ez erkölcsileg is megmoccantja az embert. .. A kül-
területen élő ember a városival nem egyenrangú polgára
az államnak. Mert ahhoz képest, hogy - adójával, verej-
tékével, megtermelt javaival - jócskán hozzájárul a
közhöz, roppant keveset kap vissza. Van úgy - például a jó
utakat illetően -, hogy semmit sem. Némely helyen, hogy
világossághoz jusson, milliókért kellene bevezettetnie az
elektromosságot. Egyszóval, az igazságérzetemet bosz-
szantja, kínozza, csiklandozza az, amit ez az egész tanya-
probléma jelent. És azt is tudom, hogy mindezt verssel
nem lehet megoldani. De egyszerüen belebetegednék, ha
nem írhatnám ki magamból ezt a véghetetlen fájdalmat.
Ezzel nem a tanyasi embereket emelem föl, hanem első­
sorban magamat.
- Ha életművedből meg kellene nevezned három nagy
verset, melyikeket választanád? (Ám itt meg kell jegyez-
nem: a korábban emlegetett kis szerelmes versed ugyan-
csak utolérhetetlen.)
- Tegnap lehet hogy mást neveztem volna meg, mint
ma. És holnapután föltehetően megint másikat válasz-
tanék. A Rohamot azért tökéletlenségei ellenére is megem-
líteném. Mert az akkori tudásomnak összegezését adta,
akkori költő voltomat, azt hiszem, maximálisan kifejezte.
A Tanya-hazámról is gondolkodom, ámbár erről a témáról
Írtam egy jóval rövidebb verset, és talán összefogottabbat
is. Remélhetően a Forrásban hamarosan olvashatod.
És van egy Arcunk című, a Holt számból búzaszál-
kötetben megjelent költeményem is. Szerelmes vers.
Benne ilyen sorok: "Te vagy az ország, otthon, haza /
megáldott méhednek van igaza". Láthatod, a fogalmak -
szerelem, haza - itt is egymásba hajolnak. És akkor még
nem említettem az ArvajOldben szereplő Himnusz-hazát.
- Érdekes vagy legalábbis meglepő, hogy új versedhez
a mottót a mára csaknem elfelejtett, agyonhallgatott
költőtől, Szécsi Margittól vetted. Miként történhetik meg
az, hogy egy ilyen karakteres lírikus csak úgy kiessék a
köztudatból?
- Reméljük, hogy egyszer majd csak visszakerül. Ha
nem, az a köztudatnak válik kárává. Persze nemcsak ővele
bánt el cudarul az idő. Tucatjával sorolhatjuk azokat a már
elment Írókat-költőket, akik pillanatnyilag nincsenek
jelen. Gondoljál csak Csanádi Imrére! Milyen költő volt,
és a neve ma alig kerül szóba. Kormos Pistát még csak
emlegetik azok a hajdani - ma középnemzedékké érett -
fiatalok, akiknek egyengette az útját.
De számomra nem az a megmagyarázhatatlan, hogy
Szécsi Margit alig kap teret az emlékezetben, hanem az,
hogy életében miért nem becsülték meg. Olyan emberek
sem, mint például Kiss Feri. Nem tartották sokra, pedig
nagyon nagy költő volt.
- Szécsi Margit tragédiája - minő emberi dráma! - az
lehetett, hogy egy nagy költő közelében élt. Vagyis Nagy
László felesége volt. Kiss Ferenc ebből a párosból csupán
10 versmondó
Nagy Lászlót tudta elfogadni. Ráadásul Szécsi a politika
packázásainak is ki volt téve. Nem tudom, hogy mással is
előfordult-e az a nemtelen fogadtatás - értéklibikóka -,
ami vele. Egyik verseskönyvét elég csúnya módon lehúz-
ta a Népszabadság, majd rövid időn belül ugyanott egy
higgadtabb értékelés is megjelent. Szécsi Margit konoksá-
ga alighanem még sokáig kemény dió lesz - a hatalom és
a szakma számára egyaránt.
- Ő, hála istennek, nem egy beilleszkedő alak volt.
Azért is nagy költészet az övé, mert létrehozója semmiféle
megalkuvást nem ismert,
Buda Ferenc
Zsebnaptár kicsinyeknek
Csanádi Imre emlékére
I.
Esztendő eredő hónapja. havat szaporító,
Ingyen hízik a jég. Lesz-e fa tűzre elég?
II.
Megzordúl az idő. hasadoznak a fák is a fagyban.
ám a közel kikelet küldi a langy szeleket.
III.
Cinke cipog, a vetést beragyogja az ég, örömében
fellege sírvafakad. szétveri mind a havat.
IV
Pitypang szirma aranylik, a kecskegidák tusakodnak.
szőrük akár a selyem. Sarjad a petrezselyem.
V
Kotlóstyúk kutyorog, körülötte vígan bogarásznak
pinduri tarka csibék. Szállnak a nyárfapihék.
VI.
Únja tanár, útálja diáknép már a tanítást.
Pattog a pentameter - pirkad a földieper.
VII
Izzad, vízhez igyekszik a nép: ez az év delelője.
Lángol, perzsel a Nap - hocc ide, szalmakalap!
VIII.
Fönn egy vércse szitál. Túlérett kajszibarackon
zurmog a sárga darázs. Bokol a bábakalács.
IX
Csöpp gyerekek hátán nagy, odú-mély iskolatáska -
nem bír futni a ló: jaj. sok a tudnivaló!
X
Roskad a szilvafaág, édes must illata csábít,
érik a körte. dió. száll seregély millió.
XI.
Köddel a tél kozelit, vékonyjéghártya a tócsán.
Almafa lombja remeg. zizzen, a földre pereg.
XII.
Göncöl négy csillagkerekét friss fagy csikoritja,
rúdján messzi utat három lámpa mutat.
 - Költészetében nincs is nőies vonás.
- Mi az, hogy nőies vonás? A költőnek nem az a dolga,
hogy egy nemi identitást reprezentáljon. Az embert, az
emberi magáraeszmélést kell tükröznie. Azért költő. És ha
éppenséggel férfikurázsi van benne, akkor az jelenik meg
a lírájában.
- Egyik versében (Európa madarai) - ki tud ma róla? -
az Európa-házba való belépésünket is megjövendölte,
összes örömével és gyötrelmével együtt. Szécsi ezt a
.Jcöltözést" nagyon érezte.
- Nemcsak érezte, tudta is. A költő nem csupán érző
lény; sokkal több benne az intellektus, mint ahogyan azt
képzelik. Gondolj bele, Adynál van-e ösztönösebb köl-
tőnk? Ugyanakkor nála ez a legnagyobb tudatossággal
ötvöződik. Tudott-e még valaki is annyi lényegeset,
fontosat az emberről és a magyarságról, mint ő? Azóta is
herélgetik, herélgetik. Arcképe ott van bizonyos politikai
pártok plakátjain. .. szavait kiforgatják. .. Ha tehetné,
seggbe rúgná valamennyit. De ő már nem tiltakozhatik.
- Dühös vagy. Mert a kiherélt költő már nem költő ...
- Igen. Dühös vagyok. Hogyne volnék az. Amit talán
Petőfi óta minden költővel megcselekednek, az gyalázat.
Minden kurzus a maga szája íze szerint használja a
klasszikusokat. Használja? Kihasználja. Rá sem merek
gondolni, hogy egyszer mindez velem is megtörténhetik.
Hogy visszaélhetnek aszavaimmal.
- Mért ne tennék? Hiszen te nem 1956-ról írtál verset,
hanem arról a bizonyos őszi vadászatról, amelyen pénzes
nyugatiak űzhették a kedvtelésüket.
- Jól mondod. Mert másképpen is igaz az a vers,
aminek akkor én egyik molekulája - pozitronja? - voltam.
- Szenvedő alakja az elnyomásnak. ..
- Az a vers bizonyos helyzetről szólt, és fölülemelkedve
a hazai vakondtúráson, sokkal többről. Leginkább arról,
hogy a birodalmi eszme mindent tönkretehet, mindent
megfertőzhet. Ennek váltunk mindannyian az áldozataivá.
- Bensőbb - Belső-Ázsiát célzó - körökre evezve
egyik műfordításkötetedből, a Varázsénekből (1973) hadd
emeljek ki egyetlen török közmondást: "Hova a fej tart,
oda megy a láb is." Nyilván először gondolatban kellett
eljutnod azokra az ázsiai pusztákra-sztyeppékre, ame-
lyeket később jó sorsod folytán személyesen többször
is fölkereshettél. Hogy keserű beszélgetésünk során
valamivel fölvidítsalak, emlékezetedbe idézem a több
mint harminc évvel ezelőtti esetet. Itt történt, a kecskeméti
tanyavilágban. Az egyik író-olvasó találkozón a ferde
szemű Olzsasz Szulejmenov úgy kezdte a mondókáját,
hogy meghajolt a közönség előtt, és némi derültséget
keltve azt mondta: "Bocsánatot kérek a tatárjárásért!"
- Én is emlékszem erre. Ez nagyon szép gesztus volt
tőle. Bár ahogyan én nem tehetek a magyarok - őseink -
nyilairól, sőt az időben közelebbi esetekről sem, ugyanúgy
ő sem tehet a sok száz év előtti hódításról.
- Hogyan kezdődött ez, a később szerelemmé váló
érdeklődés?
- Először valóban csak gondolatban indultam el ama
távoli tájakra. De más is hozzásegített ahhoz, hogy kedvet
kapjak a munkához. Emlékszel-e arra a harminckét évvel
ezelőtti találkozóra, amikor családommal éppen Pesten
voltam, és ti - Kiss Beneével és Mándoki Pistával egye-
temben - meglátogattatok? Mándoki, aki az egyetem
turkológiai tanszékén működött, oltott be engem - sze-
gény, az ötvenet sem érte meg - a török népek iránti érdek-
lődéssel-szeretettel. Ez volt az a pillanat, amikor meg-
pörkölődött - és később föl is izzott - lelkem jobbik fele.
S idővel rászántam magamat, hogy egyéb tennivalóim és
gondjaim mellett, elmélyedjek ebben a kultúrában. Igaz, a
török köztársaságban beszélt török nyelvvel nem sokat
foglalkoztam, de a többi rokon nyelvből - bár nem a
beszéd szintjén - jó néhányat megtanultam olyannyira,
hogy ezen népek-népcsoportok között el tudok igazodni.
- Melyek azok a nyelvek?
- A kirgiz, a kazak, az udmurt és a baskír. De ha a
kezembe kerül, teszem azt, egy karakalpak szöveg, azzal
is könnyen elboldogulok, mert az egyes nyelvcsoportok
között elég nagy az átjárhatóság. A kazak meg a
karakalpak között például kisebb a különbség, mint a cseh
és a szlovák nyelv között. 1972 óta így teltek az évek.
És 1976-ban lehetőség nyílt arra, hogy az Írószövetség
egyszemélyes delegációjaként lábamat tehess em Közép-
Ázsia megszentelt földjére. A kinti dolgok számomra
érdekesen alakultak. Az a fiatalember, akit Moszkvában a
nyakamba akasztottak - aki egy személyben tolmács is lett
volna meg jelentésre kényszerített (?) kísérő is -, szeszé-
lyes művészember lévén, a repülőtéren egyszer csak
elmaradt tőlem, és taxival visszament Moszkvába. Így egy
szál magamban indultam el Kirgizisztánba.
Első ténykedésem volt, hogy szótárakat szerezzek.
Nem ment könnyen. Végül is valaki megajándékozott egy
orosz-kirgiz és egy kirgiz-orosz szótárral. Az általad
említett közmondások nagy része azokon az éjszakákon
váltott át kirgiz nyelvről magyarra, amikor nem tudtam
aludni az időeltolódás miatt. így kezdődött.
- És hogyan folytatódott?
- Volt még néhány ilyen út. Talán hétszer vagy nyolc-
szor jártam az akkori szovjet Közép-Ázsiában, elsősorban
Kazahsztánban és Kirgizisztánban. Egyszer sikerült meg-
fordulnom Baskíriában is, Magna Hungariában, meg-
lepetést szerezve vendéglátóimnak, hiszen én voltam az
első magyar író, aki meglátogatta őket. Jártam Azer-
bajdzsánban és Mongóliában is (ők ugyan nem törökök, de
altáji népkultúrájuk sok mindenben megegyezik a közép-
ázsiai népekével).
Nem titkolom, olyan dolog is vezetett hozzájuk, hogy
végtére is elődeink azonos (nomád, állattartó) kultúrkör-
ből származtak.
versmondó II
Buda Ferenc
Árapály
Ilia Mihálynak
Kerek az ég. Reggeltől reggelig
vonszolódom kiszáradt tengeremben.
Se út, se ösvény. Csak a végtelenség
csalóka fényeit és árnyait
lesem, ahogy kacéran integetnek -
egymásnak-é? Vagy nekem? Nem tudom.
Fejemfölött a mennybolt buboréka
fémlik, feszül. Hiányos horizont
szegi körül életterem határát.
Itt-ott a síkon élőlény-maradvány:
rezgő tollpih e, réges-rég lerágott
tűhegyes torsok, szúrós, vad bogáncsok.
kitin- s cellulózkép/etek, je/ekké
átlényegü/t héjak, terméstokok,
szétdőlt csigolyák, szikkadt bordacsontok.
Múló kiáltás ott fönn, s itt alant
gyíkláb- s madár/áb-hagyta, elmosódott,
halvány nyomok. Tétova, szertelen,
rendszertelen, vak légáramlatok.
Szíksót sodor egy elkésett fuvallat.
Forog a Föld reggeltől reggelig.
Csontok. Pihék. Lakatlan csigaházak.
Utánam vajon mi marad? Miféle
jelzés, hogy egykor erre vitt a lábam?
Akár a bíbicé s a gyikoké.
az én nyomom is épp oly elmulandó,
mo/ekuláim csendben visszatérnek
mind-mind oda, ahonnét összegyűlvén
belém rakódtak, szerteszéledő
atomjaimra vár újabb teendő,
szin toly fontos és elhalaszthatatlan.
Megáll a szél. Távolban fűst szoborlik.
Alig eszmélsz - s egy élet eltelik.
Csontból-pihékbő/ összerakható-é,
ami csak egyszer volt? Sejtklónozással
megindul-é a lélek árapálya?
Kerek az ég. A láthatár homályos.
Hulltom után mi marad? Lábnyomok?
Történetek? Egy pár üres cipő?
Gének? Atörökített arcvonások?
Egy röppenő mosoly? Egy kéz-simitás?
Kiszáradt tengeremben vonszolódom -
se játszi delfinek, se dőlt vitorlák:
ismét csupán a szél jő: szembe júj,
talpam nyomát behintvén sós homokkal.
Üres határ. Szétporló csillagok.
Leszföldem újra puszta és kietlen?
Lassan bealkonyul. Se út, se ösvény.
Ki válaszol?
Ki válaszol nekem?
- A kecskeméti tanyavilágot - mutatis mutandis - meg-
találtad-e ezeken az ázsiai pusztákon?
- A kérdés is botor, semmiképpen sem találhattam
meg. Sok minden miatt. Mert ez sajátosan magyar
településforma. Igazán csak pár száz éve alakult ki.
12 versmondó
- És ott az állattartás is nyilván más ...
- Persze hogy más. Az ő állattartásuknak nálunk nyoma
sincs, mert még a XI. századi hortobágyi állattartás is
másképp föstött. Egy "szakmai" apróság. Náluk a nomád
pásztorok nem tartanak terelőkutyákat. Minek is tartaná-
nak? Az állatok kalandozására van elég hely. Ha mégis
messzire elcsatangolnak, a juhász fölül a lovára, a nyáj után
ered, és visszafordítja őket. Őrző-védő kutyáik viszont
vannak, amelyek a rossz szándékú embert és a farkast nem
engedik a nyáj közelébe. S még valami. Érdekes volt a
múzeumi tárgyaikban fölismerni azokat a - még két-három
nemzedékkel ezelőtt is használt - vadászkészségeket, ame-
lyek szinte ugyanolyanok, mÍJH a László Gyula könyveiben
látható, honfoglalás kori magyaroké.
- A népköltészet mellett mást is fordítottál?
- Nem. Elsősorban a népköltészettel foglalkoztam.
A közmondásokkal és a mesékkel. Érdekes dolgokat is
tapasztaltam, jóllehet nem szabad semmit sem mitizálni.
Mert a közmondások - ahogyan a mesék és mese-
motívumok is - roppant szeretnek vándorolni. Viszont
találtam egy-két olyan mesemotívumot - és ez elgondol-
kodtató -, amely a baskíroktól a kazakokig és a kirgizekig
mindenütt megtalálható, de például nincs meg az oro-
szoknál. És hiányzik a románoknál és az ukránoknál is.
Ilyen a Fehériófia című mesében az a bizonyos epizód,
amelyben a mesehős az égig érő fára mászó kígyót (másutt
sárkányt stb.) megöli, összedarabolja.
- Lehet mondani, hogya Berze-Nagy János által oly-
annyira értékelt égig érő fa ott is az égig ér?
- Így van. Sőt, három szintet köt össze. Az alsó világot,
a középső világot és a felső világot. Az alsó világ például
nem felel meg a keresztény kultúrából ismert pokol
képzetének. Ott a létezés másik szintjéről van szó. Miért
vágyom eme sztyeppékre vissza? Miért van irántuk
állandó nosztalgiám? Mert a határtalan térségben - amit
jól látni - kicsinek érezhetem magam.
- Neked nem elég az, ha az Alföldön körbetekintve
érzed magadat kicsinek?
- Nem. És ami a legfontosabb: ott nem érvényesek az
előítéletek. Az emberek mindenütt ugyanolyanok. Kicsit
keskenyebb vágású a szemük, kicsit más a bőrszínük, de
az alapvető emberi lényük azonos.
- És gondolom, a szabadság iránti vágyuk is.
- Természetesen. Ők is tovább akarnak élni utódaik-
ban. Ám a mai idők nem kedveznek az alapvető emberi
törekvéseknek. Sem a szeretetnek, sem a szabadságvágy-
nak. Most zúdult ránk csak igazán az az idő, amit József
Attila a Levegőt! című versében olyan félelmetesen elénk
tárt. "Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért,
kinek." Stb. Végül is - ezt sugallja neked a világ - csak
akkor érezheted jól magad, ha minden pillanatodat valakik
lesik, akárcsak a valóság-show-kbari
- A rebellis költő, egyre bölcsebbé válva, miként jutott
el a naplóírásig? Pályádnak alighanem újabb kivirágzásá-
val van dolgunk. Ha könyv alakban is megjelenik műved,
akkor lehet majd csak igazán látni, hogy a közelmúlt
megjelenítéséhez (is) szükséges költői érzékenység és
világra nyitottság milyen fontos szerepet játszott eme
személyes történelem - esszébe oltott széppróza - meg-
alkotásában.
Buda Ferenc
Vadludak
Pintér Lajosnak, aki a
madarakat - már 50
éve - szintúgy szereti.
Húznakfenn a vadludak:
hallom ékes hangjukat,
látom víg csapatjukat.
Elvonulnak dél felé,
sík víz s tiszta rét felé.
Állok alkonyég alatt.
Zengve száll az ékalak.
Hallgatom, számolgatom:
éppen hetvenhét darab.
Vérbe fúl az alkonyat.
Merre húztak, vadlibák?
Merre vár a nagyvilág?
Rézvörös a láthatár.
Szárnyuk egy ütemre jár -
száll a hetvenhét madár.
Vadludak, hej, vadludak.
vannak ott fenn jó utak?
S majd leszállni lesz-e még
tiszta víz meg tiszta rét?
Lendül a szél, meglegyint.
Jő egy új csapat megint,
hangjuk homlokomra hull,
szállnak láthatatlanul,
megszámlálhatatlanul,
szállnak. mint a gondolat,
mint sikongó verssorok,
zeng a nyers madártorok.
Elsötétül fenn az ég,
mély az alkony, tintakék.
Még utánuk intenék.
ám kialszik mind a fény.
Vadludak, hej, lesz remény?
Vár-e rátok tiszta rét?
Szálltok ide vissza még?
Harmatot ereszt az ég.
Fenn homály és lenn sötét.
Messzi még a napvilág.
Húz a lúdsereg tovább,
egyikük még rámkiált.
Visszaszolok: "Értelek.
Menj tovább, menj. Ég veled. "
Újra meglegyint a szél.
Ó, milyen üres az éj!
Vadlibák, ti vadlibák,
merre tart e rongy világ?
- Eléggé konzervatív ember vagyok. Nem szeretem,
ha állandóan a másságot visszhangozzák, hiszen ennek
már szaga van. Viszont a tőlem különböző emberek sorsa
nagyon érdekel. Akár nyelvükben, akár kultúrájukban,
akár megjelenésükben mások, bennem mindig elindí-
tanak valamit. Tisztáznom kell magam előtt is, hogy mi
az, amit a másik emberből elfogadok, és mi az, amit
éppenséggel - kényszerűségből? - eltűrök, de nem
fogadok el. Mi az, amitől húzódozom. Lassacskán így
alakulnak az ember zsinórmértékei. Nem mondom, hogy
ezek a leghelyesebbek, de ezek az enyémek. A világban
történő dolgok rendszere, iránya - ha csak nem süpped
bele az ember az öregségbe - bölcs szemlélődővé teszi az
embert. Aki természetesen szorong az utána következő
nemzedékek és a szűkebb en vett család sorsáért.
Miközben rendszeresen írom a naplót, magam előtt tisztá-
zom a dolgokat.
- Ezeknek a naplóknak volt valamiféle előzményük?
- Természetesen. Az elmúlt évtized közepe táján
kezdtem el rendszeresen földolgozni korábbi jegyzetei-
met. Igaz, jóval előbb is elkezdhettem volna.
- Ferikém, ha nem szólal is meg mindjárt - bár ki tudja
- az öreg templom nagyharangja, lassan a beszélgetés
végéhez közeledünk. Zárásul játékra invitállak. Teljesen
spontán mondok tíz szót, te pedig ragassz hozzájuk egy-
egy mondatot! Mi mással is kezdhetném: börtön.
- Mindenkinek van ott egy téglája.
- Barackvirág.
- Leszáradt a kis barackfánk legnagyobbik ága.
- Szegénység.
- "Szegénységet ne adj, uram, se gazdagságot, hanem
táplálj hozzám való eledellel."
- Szerelem.
- Nem volna szabad megöregedni.
- Becsület.
- Vajon becsületes vagyok?
- Tekenő.
- Nyárfa, szerszám, vágod a fát, mint a cigány teknő-
vájó.
- Halál.
- Látom.
- TIborc.
- Nemcsak elértem a korát, meg is értem.
- Naspolya.
- Ősszel jó, amikormár puha, különbenbelevásika fogad.
- Szabadság.
- "Te szülj rendet!"
(Megjelent a Magyar Napló
2004. júliusi számában.)
Magáról a következőket vallja:
Számomra az írás: örökös túlélési esély és gyakorlat, az
elmúlás késleltetése. De: sohasem verseny - hacsak nem
játékból. Mások megelőzésére komoly belső késztetést
érezni nem szoktam, így az sem sújt porig, ha mások
megelőznek. Legyűrni való ellenfeleim tehát nincsenek.
Egyedül magamat: a bennem (is) rejlő rosszat kell újra
meg újra legyőznöm. Örvendek, ha olykor ez sikerül.
Hisz ettől a rossztól: a mi mohó és ostoba voltunktól árva
a Föld.
Tőlünk s így velünk árva.
versmondó 13
 Buda Ferenc
költő, műfordltá

Debrecen, 1936. november 3.

Tanulmányok: 1955-68 Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK, magyar szak.

1955 óta jelennek meg versei. 1957-58: három verse miatt bebörtönzik, 1958-63: a Chinoinban segédmunkás;
1963-70: Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanít; 1970-86: a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munka-
társa; 1986: a Forrásfőmunkatársa. Az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára volt. 2002: a Magyar
Művészeti Akadémia tagja.
Díjak, elismerések: Radnóti Miklós-díj (1973), József Attila-díj (1973), a Művészeti Alap díja (1979), SZOT-díj
(1988), IBBY-díj (1989), az Év Könyve-jutalom (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Művészetért Díj
(1993), Literatúra-díj (1996), Déry Tibor-díj (1999), Balassi Bálint-emlékkard (2000), Kölcsey-díj (2000).

Főbb művek: Füvek példája (versek, 1963), Ébresszen aranysíp (versek, 1970), Varázsének (műforditások; 1973),
Kócmadzag (gyermekversek, 1979), Holt számból búzaszál (versek, 1982), Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988),
A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítások, 1988), A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítások, 1988),
Csöndország (1991), Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műforditások; 1992), Kimondott szó - kilőtt
nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatás, fordítás, 1997), Árvaföld (versek 2000).

Jancsó Adrienne küzdelme és győzelmei a magyar versért

Hatvanéves előadó-művészi pályafutás összegzése videón és CD-n
idei Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepel- Az összeállítás az alábbi műsorokat tartalmazza:

A
Z
hettek a versmondók is: bensőséges ünnepségen
mutatták be Jancsó Adrienne most megjelent
Szavak című videó- és CD-felvételeiből készült, egyedül-
álló összeállítást Budapesten, az L kerületi önkormányzat
épületében. A polgármester ünnepi köszöntője után Kovács
P. József beszélgetett a Kossuth-díjas művésznővel éle-
téről, pályájáról és a versmondásról. Jancsó Adrienne
életének hat évtizedét a magyar költészet megszólaltatásá-
nak szentelte. Több ezer verset tanult meg e hosszú idő
alatt, és évente több száz alkalommal szerepelt irodalmi
műsorokkal minden magyar lakta vidékén a földkerek-
ségnek, anagyvárosok színháztermeitől a tanyasi iskolákig.
Az esten Faragó Laura énekét hallhattuk és részleteket
láthattunk a videofelvételből, mely 8 műsort tartalmaz a
magyar költészetből. A videofelvétel 1993-ban készült,
egy I.\é\-ameúkal ~e\\é-pé."."ot02a't ~ö-pTé>'oá)aként
Jékely Zoltán
1. Szülőanyám, te szép Magyarország (versek a hazasze-
retetről)
2. Földédesanyám (A sok műfajú magyar népköltészet)
3. Muzsikáló versek (Hét évszázad magyar verseinek
legzeneibb alkotásaiból)
4. A XIX. század költői
(Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor,
Arany János)
5. A Nyugat költői
(Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth
Árpád, Juhász Gyula)
6. Magányos fenyő
(Erdélyi költők a XX. században: Áprily Lajos,
Reményik Sándor, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Horváth
István, Horváth Imre, Szabédi László, Tompa László,
Csögör A.ncras)
7. Hit és haza (magyar költők istenes versei)
8. Tarka madár (félórás műsor 4-14 éveseknek)

Fecskék A doboz három CD-felvételt is tartalmaz:

A villanydrót öt égi vonalán 1. Weöres Sándor költészete (1986)
izgága hangjegyek a füstifecskék. 2-3. Három hosszú út címmel összeállítás Kassák Lajos,
Füst Milán és Áprily Lajos verseiből (1987)
Ha lejátszhatnám, bennük már az estét Mindkét műsor a Vers és dal a Várban sorozat előadása­
s az ősz első akkordját hallanám. ként, telt házas közönség előtt elhangzott műsor felvétele.
Torma Mária
Szavak - Magyar versek Jancsó Adrienne előadásában • Két videokazettát és három CD-t tartalmazó összeállítás
Ara: 8000 Ft, ETNOFON Records, Budapest, 2005. • Megvásárolható: Litea Könyvesbolt, Bp.

14 versmondó
 Szemtől
Részlet Szenkovits Péter Jancsó Adriennel készült interjújábol
Jancsó Adrienne Kosztolányi Dezső szavaival vallja:
"Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. "
- Kiss Gyuszi népművelő révén rengeteget jártam Vas
megyében - meséli Jancsó Adrienne Kossuth-díjas
előadóművész abból az alkalomból, hogy a napokban
jelent meg Szavak című videó- és CD-sorozata, ame-
lyen hét és fél órányi magyar verset szólaltat meg.
Az önök megyéjére úgy emlékszem, ahol olyan sok
szépséget és nyugalmat kaptam, akárcsak gyermekko-
romban. Azonkívül életem első kitüntetését is Vasnak
köszönhetem. Akkortól kezdve aztán sorozatban kap-
tam a kitüntetéseket (nevet a művésznő, aki tavasszal
tölti be a nyolcvannegyedik életévét).
- Ugorjunk nagyot térben és időben. Ma miként látja
önmagát a húszas-harmincas évek Marosújvárán,
utóbb pedig Marosvásárhelyén?
Marosújvárról egy paplakból és egy zongora mellől indul-
tam. Egyedül voltam egész gyerekkoromban. Anyám
sokat betegeskedett, amikor nem volt beteg, akkor meg
rettenetesen sokat dolgozott, hogyeltartson bennünket.
És zongorázott, olvasott, verseket ő adott a kezembe. És
akkor én rájöttem, hogy ezeket nem csak olvasni lehet,
hanem hangzanak. Minél jobban a szájamba veszem őket,
annál gyönyörűbb kifejezések szólalnak meg. Magányos
gyerekként, a Maros-parton elég sokat mondtam hangosan
a költeményeket. Valahogy így ragadt rám, hogy én nem
zongorázok, hanem verset mondok, így fejezem ki
magam. Ez úgy elterebélyesedett, lett belőle tizennyolc-
húsz éves koromra több száz vers, amit megtanultam,
aztán utána lett belőle több ezer, s a több ezerből legalább
kétezer olyan, ami alapanyag volt. Amit bármikor, bárhol
elő tudtam venni, anynyit gyakoroltam az évtizedek
folyamán.
A harmincas évek végén nagy híresség érkezett a
Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságba:
Móricz Zsigmond. A tizennyolc éves leány szülői enge-
déllyel lehetett ott a rendezvényen, s miután Szabó
Lőrinc valami oknál fogva nem érkezett meg, a nagy
költő re szánt időt neki kellett kitöltenie versmondással.
Móricz Zsigmond a hír hallatára nem lett valami hej de
jókedvű, rettenetes keserves arccal nézett a leányzóra,
gondolván, még ez is, ám kis idő eltelte után Adrienne
felé fordította a karosszékét, és tátva maradt a szája.
Másnap nem volt rest a helyi népművészeti boltban kis
fekete cserépmacit meg fából faragott aprócska diótörőt
venni s ajándékozni a tehetséges nagylánynak. Utóbb
Zsiga bácsival még néhányszor összehozta jó sorsa,
akárcsak Benedek Marcellel, sok-sok előadás alkal-
mából.
Mikor végképp nem lehetett verset mondani, akkor kény-
szerűségből elment színésznőnek.
Kolozsváron 1944-47-ig
a Nemzeti, illetve a Magyar Seinház tagja volt. Nagyon
szerényen beszél minderről:
szembe
Általában főszerepeket játszottam, de azért osztották
rám azokat, mert nem volt kinek adni. A háború után
szétszéledt a régi magyar társulat.
l 947-ben települt át családjával az anyaországba, a buda-
pesti Katolikus Kisszínházban egy bulvár darabban a
nézők csaknem széjjelverték érte a teátrum falait, annyira
bűbájos volt. A következő szezonra át is szipkázta a Ma-
dách ötszörös (!) gázsiért, csak éppen ott egyetlenegy
szerepet sem kapott. Rossz nyelvek szerint a katolikus
színház gyengítése volt a cél, azért csábították Adrienne-t
a Madáchba, petrezselymet árulni ... Igaz, jó gázsiért, ám
a szezon végére pontosan érezte: ez nem mehet így
tovább. Verset mondani nem lehetett, valahogyan mégis
csak szeretett volna segíteni a családjának, gyerekeinek.
- "Ők nagyon szerencsések voltak, szellemileg csodá-
latosan tartották el őket, mert hiszen Jékely Zoltán volt
az édesapjuk, Áprily Lajos a nagyapjuk. Áprilynál
nagyszerűbb pedagógust nem lehet elképzelni."
Debrecenbe került, ahová a köztiszteletnek örvendő Téry
Árpád szerződtette. Utóbb Horváth Ferenc hívta vissza
Budapestre, a gyermekei közelébe kerülhetett. S aztán
derült égből villámcsapás, az egyik társulati értekezleten
felállt a direktor, s Jancsó Adrienne ott eltöltött öt eszten-
dejét emígy jellemezte: "Igazán tehetséges színésznő,
nagyon szeretjük mindnyájan, nagyszerűen alakított min-
den szerepet, amit játszhatott, de sajnos, olyan rossz a
beszédtechnikája, hogya harmadik sorban sem lehet érteni
a szavát." Magyarán: kívül tágasabb.
Akkor kezdődött Jancsó Adrienne igazi élete. Bement
a Rádióba, leült a Pagodába, mert akkortájt olyan volt a
módi, hogy akiket ott megláttak a rendezők, azaz szem
előtt voltak, azokat előbb-utóbb foglalkoztatták. No, hős­
nőnkön nem egy rendező "elvtárs" szeme akadt meg,
hanem a drága jó Török Erzsi népdalénekesé. Még
Kolozsvárról jól ismerték egymást. Szó szót követett, s
máris összeálIt a közös terv: népballadaestet készítenek
ketten, 1955-ben. Akkortájt - annyi elnyomorított esz-
tendő után - már lehetett ilyesmit csinálni, s a Kossuth
Klubban tartott premiemek zajos sikere volt, csodála-
tosabbnál csodálatosabb kritikákat írtak róluk. Bejárták
országot-világot, jóval később pedig Faragó Laura volt a
partner.
versmondó 15
- Nekem mindig az kell, hogy szemben legyek a közön-
ségge\. Lássam őket, bele tudjak nézni a szemükbe.
Lássam, amikor a Mari néni a Józsi bácsit megrángatja,
hogy figyelj! A gyerekeket nagyon szerettem. Minden
korosztály jött. Egyszer az elsősök között akadt néhány
óvodás is. Valahol az első sorban ült egy pici fiú,
hócipő volt a lábán, rúgkapált. Én elkezdtem mondani:
"Laci te, hallod-e? Jer, ha mondom, rontom-bontom!"
S jött, feljött a színpadra. Ott termett az ölemben.
Végigmondtam, hogy "ni-ni, az ürge... ". Nézte velem,
s látta, ott volt vele az "ürge" az ölemben. Csodálatos
volt. Ez is Vas megyében történt meg. Barát Laci volt
az akkori lurkó, lehet most úgy negyvenöt éves. S
amikor kint voltam Dél-Amerikában, nyolc műsort vit-
tem magammal, köztük a gyerekeknek szánt összeál-
lítást is, gondolván, szegény kis ottaniak, akik már kint
születtek, halljanak szép, magyar verseket. Csak ámul-
tam és bámultam, mert többször elmondták azokat,
amiket én. Boldog vagyok, hogy ti is tudjátok, dicsér-
tem meg őket többször is. Ezek voltak az én legélmény-
dúsabb pillanataim. A ma is meg lévő belső derűmet
pedig nyilván a családomnak, a gyerekeimnek, az
unokáimnak, a dédunokáimnak, no meg a szép emlé-
keimnek is köszönhetem.
Vas Népe, 2005. február

Jancsó Adrienne színész, előadóművész. 1921. március 25-én született Marosújváron (Románia). Legismertebb
műsorai: Népballadaest (Török Erzsébettel, 1955); Testvérkezet, testvérkezet! (romániai magyar és erdélyi román
költészet, 1958); Három hosszú út (Füst Milán, Kassák Lajos, Áprily Lajos emlékestje, 1968, CD-n 2005);
Földédesanyám (magyar népköltészet, 1970, könyvben 1974-ben, hanglemezen 1980-ban); Légy már legenda!
(Kuncz Aladár és Dsida Jenő műveiből 1977, kazettán 1977-ben); Botozgató - Variációk az öregségre (1982,
könyvben 200 l-ben); Weöres Sándor költészete (1986, CD-n 2005-ben); Kincses Kolozsvár (I988, hanglemezen
I989-ben, könyvben 200 l-ben); Elmenőben (Jékely Zoltán és Rákos Sándor versei, 1993); hanglemezen:
Csunyinka álma (Jékely Zoltán és Nemes Nagy Ágnes költészetéböl).

A szavalóművészetről így vall: A versmondó a költészet alázatos szolgája. Egyéniségét teljes mértékben a költő
gondolatának kell hogy alárendelje. A költői művet kell megszólaltatnia teljes szépségében, kristályos
tökéletességében. .. Voltak időszakok a magyar irodalomban, amikor kétségbe vonták a szavalás értelmét.
Kosztolányi a maga idejében gyönyörűen válaszolt a tévhitekre. ,,A vers néma. Adj neki hangot! A vers a könyvben
halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsirjából."

Költészet szárnyán
"Nem váram már az életet ... "címmeljanuár 28-án
Bodor-Palkó Pál Radnóti-díjas előadóművész önálló estjét hallhattuk a Kondor Béla Közösségi Ház
szervezésében a pestszentimrei városháza disztermében.
ki eljött a programra, hogyaköltészetnek szentel- fölemeltek, ha elestem, és néha, amikor rajtam volt a fény,

A jen egy kis időt, felejthetetlen élményben lehetett

része. Bodor-Palkó Pál mély átérzéssel tolmácsol-
ta többek között József Attila, Ady Endre, Nagy László,
repülni is tudtam általuk. "

Szergej Jeszenyin
Buda Ferenc, Sütő András, Szergej Jeszenyin alkotásait.
Az előadó a közönség soraiban helyet foglalókat a Nézd az ostoba szerencsét!
költészetről vallott gondolataival ajándékozta meg, mely- Nézd az ostoba szerencsét!
hez Latinovits Zoltán írását hívta segítségül: Ablakon át láthatom,
.. Versekről, a legkedvesebbről kellene beszélnem, de hogy mint vörös hattyú úszik
lehet-e a csillagos égi mezőről a legkedvesebb csillagot a hunyó nap a tavon.
kiválasztani, a tengerben a legszebb vízcseppről, a legszebb Üdvözlégy, te csönd! Arany csönd!
hullámról beszélni. Lehet-e választani a megfoghatatlanbol, Karcsú nyír a vízbe néz.
amit csak érzéseinkkel érzünk, rá lehet-e tapintani belső Csókák raja a tetőkön
érzéseink között a legszebbre, a legkedvesebbre?" csillagrajoknak miséz.
Latinovits szavai mindent elmondanak arról, amit ben- A kert mögött valamerre,
sőmben, lelkemben érzek, amikor egy-egy verset a kezem- hol az ostorménfa nyit,
be veszek - mondta Bodor-Palkó Pá\. Ez számomra olyan egy lány, félve, hófehérben
élmény, akkora öröm, amit nem sajátíthatok ki, nem zárha- halkan dalol valamit.
tok négy fal közé. Közkinccsé kell tennem, hogy mások is S mint egy nagy, kék reverenda,
részesülhessenek a szavak tengerébő\. Latinovits soraival terül földünkre az éj.
üzente anagyérdeműnek: Boldogság, kedves szerencse!
"Most megpróbálok felidézni verseket, amelyek ked- Rózsás arcokról mesélj!
vesek voltak, titkon gyógyítók, ápoltak, ha beteg voltam, (Fordította: Jobbágy Károly)

16 versmondó
A városháza dísztermében .meztelenre" vetkőztette lelkét,
és mindent megmutatott magából. Bodor-Palkó Pál
Radnóti-díjas előadóművész harminc éve találkozott
először versondóként a közönséggel és a pódiummal.
Hosszú éveken keresztül amatőr versmondóként sikeresen
szerepelt ünnepségeken, versenyeken. Sokat tanult Sződy
Szilárd dramaturgtól, Montágh Imre logopédustól, Hideg
Antal költőtől, Máté Lajos rendezőtől, Debreczeni Tibor
rendező-előadóművésztől és még sok neves szakembertől.
Az előadásra szánt verseket hosszas kutatások, keres-
gélések után válogatja össze. Főleg azok a költemények
állnak hozzá közel, amelyek életének egy-egy történésé-
hez, élményéhez köthető k. Közel tíz éve felsőfokú minő­
sitésű előadóművészként lép a pódiumra. Mindezek mel-
lett szinkronszínész végzettséget is szerzett, és az elmúlt
években számos filmben kölcsönözte egy-egy szereplőnek
a hangját. Tíz éve készít irodalmi-verses műsorokat, s ter-
vei között szerepel, hogy önálló estet készít egyik legked-
vesebb költő barátja, Buda Ferenc verseiből, de dolgozik
Radnóti-, Jeszenyin-, Villon- és Rimbaud-összeállításon is.
Fülep Erzsébet

RENDHAGYÓ RECENZIÓ EGY RENDHAGYÓ KÖNYVRŐL

(Vass Tibor: Bevallásgarnitúra
Orpheusz Kiadó. Készült 2004 karácsonyára 300 sorszámozott példányban)
- A 124. PÉLDÁNY CANOSSA-JÁRÁSÁNAK TÖRTÉNETE-
(',Piroskának, Istvánnak és szeretteiknek 2004 karácsonyára, áldott ünnepeket kívánva,
Vass Tibor Misk. 2004. XII. 21. 'J

liK UeJmK
A Bevallásgarnitúra útnak indult a Magyar Postán: mellényzsebnyi borítékban a címzett felé - "a címzett én vagyok ... "
(akárcsak az állam@, igen, az is én vagyok).
A mellényzsebnyi boríték annyira mellényzsebnyi, amennyire cilindernyinek mondhatóak Salvador Dali olykor több
méteres cilinderjei. Nincs az a kalapdoboz, amibe beleférne ez, s nincs az a mellényzseb, amibe beleférne amaz; mégis
mellényzsebnyi, mert alakját tekintve téglalapot (legyünk precízek: téglatestet) formáz, a mellényzsebeket ilyeténnek
képzelem, mivel mellényzsebem sose volt (ebből is látszik, hogy szegényebb valék, mint a vándorszínész Megyeri,
kinek kabátból volt egy - az éppen eggyel több, mint az egy sem@- s az a kabát is éppen sárga volt, ahogyan a boríték,
melybe diszkréten belesimult a Bevallásgarnitúra, copyright Vass Tibor).

Mellényzseb utáni vágyakozásom verset ölt, Attilánk után szabadon:

De szeretnék gazdag lenni,
egyszer mellényzsebet venni ...
De nem lett mellényzsebem és Bevallásgarnitúrám sem, bár a Magyar Posta zöldbe borult postása - hivatásszerűen -
kézbesítette, egészen a postaládánkig. Innen már könnyen karriert futhatott volna be: a kis kulccsal megnyitva a
postaládát kézbe vehettem volna, irány föl a harmadik emeletre (lépcsőileg kitesz az négyet is ®), aztán egy áldott
pillanatban (az olvasásnak szentelt percek áldottak az asszonyok közőtt @) beléphettem volna oldalaira.

De nem, a Bevallásgarnitúra története nem afféle mai sikersztori, az áldott pillanatra még várnunk kell. Mert a Házban
(Tisztelt Ház@, lakik egy öregúr (annyira 'úr', amennyire a Kék fényben így szólítják a tettesnek látszó egyéneket@),
akinek kicsit ragadós a keze, és amelyik boríték egy kicsivel vastagabb a szokásosnál, az valahogyan "véletlenül" az ő
postaládájába kerül. ..
Persze - vélhetően - nem könyvekre szakosodik, bár - mentségére legyen mondva - olvasni is szeret!
Erre legelőször akkor jöttünk rá, amikor a lányunk Dániából kapott egy - cd-t meg egyebeket tartalmazó - kis
levélkét... ami eltűnt valahogyan. Az eltűnés persze nem tűnt fel nekünk; mert aminek létéről nem tudunk, annak az
eltűnéséről sem ©. Viszont amikor Dániából rákérdeztek, hogy megkapta-e, akkor azonnal a szélesmemóriájú postáshoz
fordultunk (ő emlékezett rá, hogy kézbesítette - pontosabban: postaládásította @).
Akkor végigjártuk a házat... és a "sérült" boríték meg a levél előkerült (a cd nem, az akkor még ritkaság volt)...
s a már említett öregúr elárulta magát, mert hevesen érdeklődött, hogy "az a cédé vagy hogyishívják" mennyit ér.
Na, ilyen előzmények után béreltünk akkoriban postafiókot, és az azóta is megvan (korrelatív viszonyban az öregúr
meglétével).
Ez azonban nem oldotta meg egyszer s mindenkorra a problémánkat, mert ha a régi postás helyett (hajaj, azok a régi
postások!) jön egy új, egy alkalmi helyettes, telve buzgalommal, akkor nem hagyja a postafiókban a leveleinket, hanem
mindenáron kézbesíteni akarja, s a postaládába dobja a Házban.
Ez történt a Bevallásgarnitúrával is, mint a nyomozásunk kideritette. 'Véletlenül' a házbéli úr ládájába dobták
(a 'véletlenül' módhatározó tőle magától származik), ő pedig nem is nézte, ki a címzett, rögvest fölbontotta (tette ezt
abbeli örömében, hogy fölöttébb ritkán kap levelet), s már el is kezdte olvasni.
Ezt a gyönyörűséget szakítottam meg én szívtelenül, amikor Vass Tibi a következő levelet dobta virtuális postaládámba:
Dátum: Sun, 16 Jan 2005 10:46:47 +0100
Feladó: "Vass Tibor" <vasstibi@hamismas.hu>

versmondó l 7
 Címzett: "Csorba Piroska" <csorbapiroska@freemail.hu>
Tárgy: RE: köszönöm

piroska drága a kishunyados falu másik végén, karácsony előtt postáztam néked új kötetemből, s nem jött azóta
sem jelzés remélem kezedbe került

Ennek a - virtuális postafiókomból kilophatatlan - levélnek köszönhetően fosztottam meg az öregurat az olvasás
gyönyörüségétől. ..
A történetnek még nincs vége persze (történeteim - mint a mítoszok - körkörösen mozognak, majd egybeérnek, s bár-
mikor elölről kezdhetők, vagy spiráljuk a végtelenbe vész).
A könyv, a Bevallásgarnitúra viszont már megvolt, a kezemben tartottam, sbevallom (garnitúrásan @), hogy csöpp-
nyi neheztelés sem volt a szívemben az öregúr iránt: könyvet lopni - számomra ez a bocsánatos bűnök egyike, már-már
az erénybe hajló bűn ...
A postásra sem haragudtam, sőt a Magyar Postára sem - bár tudom, divat ezt az intézményt Sidney, de én nem teszem,
hiszen olykor sziszifuszi munkát végez ... Például amikor eljuttatta a messzi üsakából hozzánk Dávid fiam levelét, pedig
a levélen nem volt címzett, de nem ám (sem az apja, sem az anyja neve), csak város- és utcanév ... Igaz, a levél megjárta
a szomszédokat, de azután eltalált hozzánk.

E kis intermezzo után folytatom a Bevallás-történetet. Egy hétköznapon (mert épp hétköznapon sikerült kézrekeríte-
nem ©) magammal vittem a gimnáziumba, ahol tanítok. Roppantul érdekesnek találtam a formáját, a tipográfiát s azt,
hogy nem olvasható elejétől a végéig, mint más könyvek - gondoltam, megmutatom az egyik tizenkettedikes tanítvá-
nyomnak: akinek az irodalom nem csupán halott dolog, merthogy olvasó is, író is egy személyben.
De kedves tanítványom aznap nem volt iskolában, így a könyv az asztalomon maradt.
Ha valaki járt már tanáriban, tudja, hogy a tanári asztalok felületi lapjának mérete akkor sem elég a szükséges
könyvek, fúzetek, dolgozatok stb. tárolásához, ha belőlük felhőkarcolónyi mére tű halmokat képeznénk ...
Amikor délután hazaindultam - a Bevallásgarnitúra már nem volt az asztalomon, sem a fiókomban, sem a székemen,
sem az asztalszomszédaim asztalán (Maliciózusan jegyzem meg: bezzeg a javításra váró kis- és nagydolgozatokkal
sohasem történik meg, hogy eltűnnek )

Egész úton hazafelé azon gondolkodám, hová lett a könyvem ... Mivel nem lakom messzire az iskolától, így a gondol-
kodás eredményeként megszületett lehetséges verziók száma mérsékelt lett. Íme:
1. valaki azt hitte, ez az APEH új adóbevallás-escmagja ©
2. a kollégáim is olvasnak, nemcsak az enyveskezű öregúr a házból ©
3. a bevallásgarnitúra unatkozott, unaimában lába kélt, és a lába útra kélt ©
4. vasstibi valahogyan belekódolta a könyvébe az eltűnést (nem csodálkoznék, képtelenebb ötleteket is megvalósított
már@)
5. el vagyok átkozva: amelyik könyvet én nem hagyom el, az elhagy engem ...
6. éppen az a bukéja az egésznek.

II nrn:LJE:~tiLt~
Néhány nap múlva - amilyen váratlanul eltűnt, olyan váratlanul- előkerült a Bevallásgarnitúrám: egyszer csak ott he-
vert az asztalomon önfeledten, magakelletően, várva, hogy történjen, aminek történnie kell: tegyem magamévá ... Talán
kissé türelmetlen is volt már, megérintettem, s ahogy ujjaimmal a lapjaihoz értem, finoman remegett ... várta az aktust,
amelyben olvasó és könyv eggyé válik ... (Hajaj, ez túl maszkulin így, én nő vagyok, mégsem engedhetem, hogy hagyo-
mányos szerepemet egy könyv vegye át... helyesbítek tehát: Nem, nem magakelletően várt rám a Bevallás, hanem
magabiztosan, hetykén ágaskodott kemény, színes fedőlapjával az irodalomdolgozatok tetején, s mikor a kezem arra
tévedt tétován, már meg is fogta, s jött velem hazáig, s férfiúi önmegtartóztatással, ám roppant hévvel várta az estét,
mikor is az ágyban végre elkezdtem beható ismerkedésemet vele ... )
Jaj, tudom, hogy egészségtelen, de én imádok ágyban olvasni (ahogyan imádok széken, fotelben, konyhában főzés
közben, vasalás közben; fürdés közben a kádban a könyvet a habok fölé emelve; zenehallgatás közben; sőt - urambocsá!
- még ott is, ahová a király is gyalog jár... ).
Végre!
Először csak ízlelgetem: gourmand módjára, aki tudja, hogy az élvezet nem csupán a bekebelezés, s az evés módja,
a pici falatok, az ízek megjelenése majd elomlása az ízlelőbimbókon ... a találgatás, hogy mi miből, hogyan, miként. ..
és a lassú, elnyújtott élvezet - az evés csak így lesz ünnep, szertartás, másként csupán állati ösztön kielégítése.
Az olvasás is ilyen. Minden érzékemmel megtapasztalom: előbb megszagolom - szeretem az új könyvek nyomda-
illatát, a Bevallásgarnitúrán kicsit érezni már csak (de hiszen annyit hányattatott szegény!) ... Aztán az érintés varázsa,
a tapintás öröme: a fedőlap sima, hideg selyme Pataki János képével, rajzaival: finom pasztellek, ceruzavonalak, piros
szívek, kézírás sormintákkal körítve. Izgalmas ©'
Izgalmas, akár a könyv belseje.
Kinyitom - ah, a megszokás ! - várom az első belső lapot, aztán a verseket: de nem! Itt kérem máris pofon ütve a köz-
ízlés, felrúgva a Gutenberg-galaxis haladási iránya, mert azonnal fejre kell állnom, hogy az oldalszámot elolvashassam
(49), s hogy a verseket is, ahhoz vissza a fejemről előbbi helyzetemhez képest 90 fokos szögben elhelyezkedve. Nem,
nem, kérem: az olvasás hagyományos misszionárius pózban nem folytatható! A helyzet az, hogya helyzet sem mindegy:
s most, hogy fejemről talpamra álltam, majd önmagamnak derékszögben ... állok tétován a megszokott olvasásszerelem
iránytűjével kezemben ... Az iránytűt hamarosan eldobom: és fölfedezni indulok a könyv testtájékait - s lám, az édes

18 versmondó
nyomdaillat s az érintés kontaktusa után az ajkat is megtalálom, hová a csókat adhatom, hol a szerelem kezdődik: ott
van a könyv köldökén, középen ...
Izgalmas, megunhatatlan, meglepetésekkel teli olvasás: a linearitás felrúgása, kísérlet, kezdemény, üzenet. Ma már
nem érvényes, ami volt - mégis érvényes: hiszen a betűk betűk, a versek versek: de már nem ugyanúgy, nem ugyanott,
a végénél kezdődik, a kezdetnél végződik ...
Ez a könyv szétolvasható, shakespeare-i módon, ahogy tetszik, azaz mégsem egészen úgy, mert az oldalszámok
segítenek [kicsi turistajelzések a laprengetegben, ha követed őket, biztosan kijutsz - kijutsz a végén, ami az eleje: mert
minden könyv vége valaminek az eleje, valaminek a kezdete is. " egyszer volt egy ilyen álmom egy kastéllyal, amit Vass
Tibor (s persze Takács József, a könyv tervezője és tipográfusa) megcsinált könyvben].

Elindulok hát a n~'TKu.L'fÚIUI felé: ebben a szerelemben fontos ez, ebben az olvasásszerelemben, és az írásszere-
lemben is. A testes nő - ki múzsája, alfája és ómegája e verseknek - oly plasztikusan jelenik meg (hála az írónak, ki
megálmod-ta/megtaláltalkitalálta őt - óh, álmok írója, irok álmodója ©), hogy azt érzem, mindjárt megszólal, mert
egyéniségéhez ez illik inkább, bár kétségtelenül magabízón és méltósággal viseli a róla való beszédet.
A nyelvi humor eltávolító beszédmódja mögött valami fura szánalom és együttérzés, amit suttogni hallok a testes nő
darabjaiból ©, s ahogyan haladok egyre beljebb és beljebb ezekbe a darabokba, már tudom: ez itt nem egy nő, nem
egy testes nő, nem a testes nő, ez maga a világ, mely a testes nő formájában jelenik meg itt előttem, hogy elmémbe
befogható legyen: Radnótitól a tévéreklámokig, a halálfélelemtől a kocsmaérzésig.

Vasstibi olyan ügyesen és kecsesen bánik - és bánik el © - a testes nővel, mint a szavakkal:
..Bölcsészt csinálok a kezemből, táncdanássza a testes nő,
bölcsészformára gyúrja anaPálma presszóban az agyát,
s ha gyúr, keveri a szezont azonnal.

Jobb koponyának tartja magát a testes nő, mint Ágica,

Aki szerinte a falu szezonális terméke,
Annak ellenére, hogy úgy hiszi, itt lakott Vörösmarty Mihály,
S hogy nem a helyi testületnek
Köszönhetően HIV pozitív vérkép a táj"

Ez az átironizált beszéd a szakrálisból köznapit, a köznapiból szakrálist (azaz irodalmat) csináló versbeszéd a szerző
nyelvet birtokló tehetségének tartozéka, bizonyítéka - az olvasó számára élvezet, s úgy csúszik le a 'torkán', olyan köny-
nyedén, mint egy finom, jellegzetes illatát ízébe záró fehérbor, csiszolt kristálypohárban. " Vass Tibor virtuóz mestere
ennek a nyelvnek, oly könnyedén gurul ez a nyelv nyelve alól a papírra, mint a gyöngyök egy kagylóhéjból egy fényes
tükörfelületre ... tükrözve a tükör a gyöngyöt, a gyöngy a tükröt, tükrözve a gyöngyöt pergetőt, a műveletet nézőt... Lám
csak, magamra is rátalálok ©, a szerző közvetlen közelében:
"Isten veled, édes pirosmás.
az élet úgy jó, ha zsíros és csípős hagyomás.
rajtam kívül nincsen hamismás."

Kun Marcella hódoló szavai zárják a ciklust, a testes nő ciklusát @, s az aktus, az írás aktusa folytatódik: eKVFITf-
LER lÍGYlIKeR

A próza formájú szabad versekben a gyermekkor nosztalgiája keveredik a költő jelenével; egy lottó hármasból született
nyírfácska története, kórházi ágytársak lírába emelt hétköznapi életmozzanatainak megörökítése... Emlékdarabok,
tudattöredékek - az olvasó belépőjegyet kap egy másik ember világába (ne feledjük: az egyes szám első személyben
megszólaló én nem mindenben és nem teljesen! és néha egyáltalán nem azonos a szerzővel, de ha nem, akkor is, ez itt
egy másik ember, egy másik ego tudattartama, tapasztalata, világa, világképe, emlékezete).
A legizgalmasabb minden fölfedezés közül mégiscsak a másik ember felfedezése - mert benne a magunk arcát
mossuk meg.
A mezőkövesdi medencében - alul víz, fölül víz (hó formájában) - a költő ott, a medencében is költő, nem tud a hó
sem esni úgy, hogy ne idézne föl benne mást, egy mondatot legalább:
..A hó esik,
nincs ebben semmi különös,
a hónak minimum esnie kell ahhoz, hogy szép legyen,
vagy napokig megmaradnia,
most esik, és esése attól különös,
hogy pelyhei szépen bele, a medencébe, sűrűn bele,
én benne, a pelyhek meg bele,

nem éltem még ilyet,

hóhullásban ülök a medencében,
s arra gondolok,
hol hóhullás van,
ott sokféle hóhullás van .,."

versmondó 19
Vass Tibort jó olvasni, mert az ember mindenféle fölfedezéseket tesz közben, miközben belemerül a Bevallás-
garnitúrába, hol az orvosok könyvet kapnak paraszolvenciaként (vajon bevallják majd, amikor eljön a nagy adóbeval-
lás ideje?!), ahol jut epitáfium és név a szeretett macskáknak is, a líra világában ők is halhatatlanok, akár Edgar Allan
Poe fekete macskája, akár Paul Clee macskái.

A könyv másik felének szétolvasása ezután kezdődhet. A ciklus címe (netfertőzött címe): VffKelLDeeK1t:rm
~JRee~KlÍl1e~.
Egyre inkább érzem, hogy a Bevallás egy férfi műve, nem is akármilyen férfié. A férfié, ki Zinocskát és a testes nőt
(s engem, az olvasó nőt... az olvasó nőért mozgalom első nőjét) is kielégít, s úgy vagyok már, mint a lírai alany Zinocska
képeivel (csak én a lírai alany szavakkal festett verseivel): " ... futkos rajtam a hideg, / hatnak rám a képei ... ".
Szólnom kell még az öRKtp~ő KŐl\ŐK köreiről, hol is 'kunmarcellaember -nek szól egy hommage. (Kun
Marcella a szétolvasandó könyv túlfelén maga is megszólal, szól a szerzőhöz, szerzőről - ez itt fölfogható amaz ottani
beszéd pármonológjaként -, vajon dialógusaink nem monológok-e val~ában?)
Vass Tibor tisztelgése képek és kiállítások (és saját kilátások~~) előtt nem csupán formaság: versformaság
- verstartalommal, szó, játék, szójáték, allúziók és reminiszcenciák tömegével.
Nem, egyetlen ágy, egyetlen este, egyetlen szerelmetes délután nem elég a beteljesüléshez... De jaj is annak a
könyvnek, melyet elég egyszer szeretnünk, egyszer belemerülnünk, egyszer belekóstolnunk, ízét élvező elménken
egyszer éreznünk!
Vass Tibor könyve folyamatos élvezet: ülj le önmagaddal derékszöget alkotva, Olvasó, és vedd a kezedbe ... bárhol
nyitod ki, folytathatod, körkörösen kezdheted elölről, .. S ha lusta lennél helyzeteden változtatni, fordítsd el a könyvet
90 fokkal- a megszokottól eltérő helyzetbe -, mert ez a könyv nem a megszokott könyv (nem 'a könyv'-től megszokott,
ám a Szerzőtől megszokottan rendkívüli, minő ség i munka: szemnek, értelemnek, humorérzéknek, nosztalgiának,
töprengésnek. .. olvasói-befogadói szerelemnek).
Az olvasás a legnőiesebb aktus: befogadóvá válik benne mindenki.
S a beteljesüléssel még nincs vége e fura recenziónak, ahogyan nincs vége a szerelemnek sem... Következzék hát: az

crT0JrnK
Ne feledkezzünk el, az előjátékban megjelenő öregúrról. Vele teljes ennek a szerelmetes recenziónak a története.
A Szerző - kinek rendre beszámoltam aBevallásgarnitúra öntörvényű és kiszámíthatatlan mozgásairól és az öregúr-
ról (úgyis, mint a kultúra lopagjáról @), megajándékozott könyve egy újabb példányával.
Kicsit tanakodtunk, vajon dedikálja-e közvetlenül az öregúrnak, s vajon küldje-e a Magyar Posta zöldbe borult
postásával az ő címére-nevére.
De aztán úgy döntöttünk: nem.
Hiszen a kultúra lopagja számára a vonzerő éppen az, hogy a könyv (cédé stb.) az a másé! (S tudjuk. mennyi minden
van, mennyi szép minden, ami mind a másé ...)
Mi lenne abban az izgalmas, a romantikus, a veszéllyel teli, ha a postaládájában találna egy dedikált példányt?!
Elárulva-elérvulva érezhetné magát ... Nem, ilyet nem teszek egy lopva olvasóval!
Vass Tibor a nevemre címzett borítékban hagyta számomra egy megbeszélt helyen az újabb példányt. A posta nem
lett volna jó megoldás, hiszen megtörténhetett volna, hogy ezúttal a postafiókunkban hagyják, s akkor sohasem jut el az
öregúrhoz.

Ezt a nevemre címzett borítékot beletettem aztán az öregúr postaládájába. (Istenem, hiszen minden levéleltűnésnél
azzal védekezett eddig, hogy véletlenül az övébe tették, s ő véletlenül meg sem nézte, hanem azonnal kibontotta.
Vállaltam hát a dramaturgiai véletlen szerepét én magam ... )
... Sosem találják ki, mi történt! Az öregúr a testes levelet visszatette a postaládámba, s a következő lépcsőházi
találkozásnál meg is jegyezte, hogy véletlenül az ő ládájába tettek egy levelet, de ő visszaraktal

A Bevallásgamitúra azonban mégis az övé mára. (Legalábbis úgy sejtem.)

Mert pár nap múlva a bontatlan borítékot visszatettem a saját postaládámba, s onnan másnap reggelre nyomtalanul
eltűnt.
Aldottak legyenek a lopva olvasók!
Ajánlom Vass Tibor könyvét lopva olvasásra! © Csorba Piroska

Hogy lepkéket bámulok, abban élem ki

Vass Tibor: Radnóta
Ezen a sétányon én vagyok alkupozícióban.
Sálba, hallgatásba burkolózom. Ha rongy
vagyok. ez illik hatalmamhoz: jó ebédhez
jó a nóta. Elhúzzák szájukat, ha emlegetem
a szomjam. Fölényemet nyakatekerten
bírálják, gőgfröccsen, akár a sár. Rajtam
szárad minden, így gesztikulálnak. Verbális
ködöt emlegetnek. Hullám hosszan. Hogy
rosszul látok reggel. A házralakról nem
tudom, mi csorog. Hogy oda- és visszaélek,
újrajátszanom délben is van mód a sőtétet.
magam. Hogy verdesek, mert igazat,
kölcsönt ritkán adnak, s ahová tartok.
hitelügyben is leírtak régen. Figyeljem
a gyomrom. Ultrarövid. Hallgatni Petőfi.
Hallgatni Arany. Ezt is beveszem. Hencegik,
akiknek térkép a táj, dolgukért átlagnál
jobban remegnek. Ajtót, étlapot előre
nyitnak, gépen szállnakfölébük a lombok:
"a hímporos asztalok sűketfűlekre találnak".
Ajtóm kérdik, nyílik-e utcára, s hallatszik-e
belőlem a szó. Fáim, sáljaim nevéről,
állomáshelyemről hiábafaggatoznak.

20 versmondó
 "hej, öregfiúl Felelj csak hitedre:
még mindig akként járja mifelénk, hogy »az is bolond«?"
"Azt a költőt ünnepeljük, aki éhezve, fázva, be-
tegen, 'a boldogabb maradéknak', a XX-XXl.
századnak írt, mert úgy hitte, akkorra majd meg-
valósulnak a felvilágosodás népboldogító eszméi.
Őt pedig, a csúfra emlegetett, bolondnak tartott
poétát, tisztelni fogják. Csokonai Vitéz Mihály
néhány levelében annak éppen az ellenkezője
olvasható, mint amit mecénás kereső költemé-
nyeiben ír. Világosan látja a valóságos helyzetet: 'a
romlás a nyakunkon van, most kell iparkodni, hadd
szokjon az olvasáshoz a közönség, hadd szelídüljön
az ázsiai erkölcs, csinosodjon a magyar gusztus '.
Csokonai ezt gróf Széchenyi Ferencnek írja, annak
a főúrnak, aki Csokonai korában a legtöbbet tette a
magyar kultúra ügyéért. Csokonai Vitéz Mihályhoz
nem volt kegyes a sors. Magányosságban élt, nem
adatott meg neki, hogy gondolataival, tehetségével
még életében hasznára válhasson hazájának. "
Csokonai születésnapján, november 17-én, több esemény-
nyel emlékezik a szülőváros, Debrecen. A fenti részlet a
költő sírjánál, a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium
megemlékezésén hangzott el,2004-ben.
Az Időalagút műsora, a szülővárosi emlékezések, a
debreceni Csokonai-emlékévhez kapcsolódó rendezvé-
nyek felidézésével, szól az 1773-ban született költő­
zseniről, akit fiatalon, harminckét évesen, l80S-ben
ragadott el a halál.
"Az ember a poézis első tárgya. Ó, mely örömben foly-
tak el ekkorig, zsengére nyíló napjaim, s mind érzém, hogy
élni, s Tháliának rózsanyakán enyelegni édes. Víg
borzadással jártam el a görög szépségek s a római
nagyvilág pompás maradványit, s ezeknek sírja felett az
olasz negédes kertjében szedtem drága narancsokat. A
franc' mezőket láttam, az Albion barlangiban s a német
erdők bércein örömöt találtam. Olykor hevítvén lelkemet is
belől új képzelések, s büszke vetélkedés, lantot ragadtam,
s a lapályos Dácia térmezején danolván a földnek aljáról
felemelkedém, a felleg elnyelt, mennyei képzetim, mint a
habok felfogtak, s úsztam. gondolatim csuda tengerében.
Halandó, lelkesedett iszap, így zenge hozzám egy levegői
hang. Szentségtelen létedre nem félsz angyali pitvarokat
tapodni? Ki vagy, miért vagy, hol lakol, és kinek szavára
mozgasz? És végre, mivé leszel? Mig ezt ki nem vizsgálod,
addig por vagy, az is leszel. E szavára, mint lenge párák
éjjeli csillaga, a tágas éter mennyezetén alól sebes bukás-
sal földre hullván, csak csupa por és hamu lett belőlem. "
K. P. E.: A részlet a Debrecen városa által rendezett ünnep-
ségből való, Csokonai születésnapja emlékére. A helyszín
szimbolikus: a híres debreceni Nagytemplom oldalában a
Kálvin tér, ahol Csokonai szobra áll, farkasszemet nézve
az alma materrel, a Debreceni Református Kollégiummal.
A születésnap tiszteletére Csokonai-emlékpályázatot hir-
detett a Kollégium valamennyi Kárpát-rnedencei reformá-
tus iskola, valamint az összes debreceni középiskola diák-
jai részére. Műelemzés és a Csokonai-hagyomány egy-egy
részletének feldolgozása lehetett a pályamunkák tárgya.
A Református Kollégium tudós tanárával, Győri János iro-
dalomtörténésszel a dolgozatokról kezdtük a beszélgetést.
Győri János: Az a tapasztalat általában, hogy nem könnyű
a mai ifJúságot rávenni arra, hogy tizenöt-húsz oldalas
dolgozatot írjon, amelyért nem kap pluszpontokat a
felvételinél, hanem a saját kedvteléséből írja ezeket.
K. P. E.: A nemzetté válás periódusa az, amely Csokonai
életének jelentős részét kitöltötte, a magyar nemzet
történetében, a magyar művelődéstörténetben nagyon
jelentős korszakról van szó. Ugyanakkor azt is tudjuk,
hogy a mai iskolásoknak, a mai laikus, jó szándékú érdek-
lődőknek is nehézséget okoz megérteni ennek a kornak, a
XVIII-XIX. század fordulójának folyamatait.
Győri János: Egyre nehezebben értik a mai diákok
Csokonait, messze van az ő kora, a nyelvújítás előtti
nyelvállapotról van szó. Tanórákon is tapasztalom: bizo-
nyos fogalmakat az elemzés előtt tisztázni kell. Problémát
okoz a nagyszámú antik műveltségi elem, amely a maiak-
nak a görögös-latinos műveltség hiánya miatt jórészt
ismeretlen. A dolgozatírók ehhez képest nagyon tisztes-
séges munkát végeztek. Különösen meglepetést okozott a
három helytörténeti dolgozat: egyik az 1890-1948 között
Debrecenben működött Csokonai Körről szólt, két dolgo-
zat pedig Csurgóról érkezett. Csurgón volt a másik iskola,
amelyhez Csokonai mint tanár is kapcsolódott a dunántúli
évei során. Az egyik dolgozat Csokonai csurgói tanítvá-
nyainak a további sorsát kísérte figyelemmel. Néhány
hónapot töltött ő a csurgói iskolában, tehát igazából a
hatása nem volt mély, de ha azt nézzük, hogy voltak olyan
diákok, akik Csokonait követték Debrecenbe, ez már
beszédes, mert ez mutatja az ő tényleges hatását.
K. P. E.: Melyek a Kollégium által kiírt Csokonai-pályázat
tanulságai?
Győri János: A legnagyobb problémát abban látom, hogy
a felvilágosodásnak mint jelenségnek az értelmezése
- vagy újraértelmezése - nem igazán történt meg a rend-
szerváltás - 1989/90 - után. Megfigyelhető némelyik dol-
gozatban, hogy régi, harminc-negyven évvel ezelőtti szak-
irodalmakat használnak, amelyben a felvilágosodás mint
problematika, ha úgy tetszik, meglehetősen "vonalas"
vagy osztályharcos módon - tehát még egyfajta marxista
értelmezésben - jelenik meg, ez még mindig kísért.
Némelyik dolgozatban is kísért, nyilván azért, mert
bizonyos versekhez nincs újabb értelmezés vagy szakiro-
dalom, és kénytelen a diák a régihez nyúlni. Neki nincs
tapasztalata, nem is érzi, hogy idejétmúlt szakirodalmat
használ. Csak egy példát. A tankönyvekben és a szakiro-
dalomban a felvilágosodás évtizedeken át mint valami
kimondottan antiklerikális jelenség jelent meg. Valóban
volt a felvilágosodásnak ilyen vonulata. De különösen a
magyar irodalomban - és ez Debrecenben különösképpen
jellemző volt - azért a vallásos műveltség sokkal
versmondó 21
erősebben tovább élt, mint ahogyan azt eddig gondoltuk
vagy gondolta a szakirodalom.
K. P. E.: Főként pedig nem volt olyan retrográd ez a vallá-
sos műveltség, mint ahogyan azt esetleg néhány szakiro-
dalmi anyag beállítja.
Győri János: Így van, és különösen nem volt jellemző rá
például az ateizmus. Tudjuk azt, hogy a felvilágosodás
filozófusai, különösen a franciák közül néhányan eljutot-
tak az ateizmus határáig, nálunk ez nem volt jellemző. Ez
a Csokonai-életművön is látható. Utolsó nagy formátumú
műve, A lélek halhatatlansága cimű, éppen azt bizonyítja,
hogy távol állt ez a világnézet Csokonaitol, viszont a régi
szakirodalom újra meg újra az ateizmus sugalmazása felé
mozdul el, és olykor a diákok csapdába esnek ezt használ-
va. Ami túlmutat ezeken a diákdolgozatokon: a Kollé-
giumban dolgozó egyik könyvtáros kollégánk jött rá az
elmúlt években arra, hogy Csokonai néhány verse
ráénekelhető Szenczi Molnár Albert zsoltárdallamaira.
Ez azt jelenti, hogy Csokonai műveltségének szerves
eleme volt a zsoltáréneklés, a zsoltárkultúra.
K. P. E.: Noha ő nagyon nem szerette, ha énekelnek. Úgy
látszik, olyan volt az idegrendszere, hogy elég nehezen
bírta ezt.
Győri János: Igen, de benne élt ebben a Kollégium
meghatározta műveltségben, akarva vagy akaratlanul,
ezek a dallamok éltek és hatottak a lelkében. Mára
kiderült: ezt még a Csokonai kritikai kiadás is csak
részben ismeri.
K. P. E.: Kedves Tanár Úr! A magyarországi rendszerát-
alakulási folyamat kezdete 1989/90. Lehetetlenségnek tar-
tom laikusként, hogy másfél évtizeddel ennek a folyamat-
nak a kezdete után, mérvadó szakemberek arra hivatkoz-
zanak: kérem szépen, idejétmúlt szakirodalomból tanítják
a mai tanárok a mai diákokat. Hogy van ez?
Győri János: Nem olyan könnyű nagy életműveket
újraértelmezni egyrészt, másrészt pedig nem lehet korábbi
évtizedek szakirodaimát egyszerűen kidobni az ablakon.
K. P. E.: Szó sincs erről, természetesen!
Győri János: Nagyon sok jó meglátás és használható
dolog is van. Inkább az a probléma, hogy a diákok
végképp nem tudnak különbséget tenni szakirodalom és
szakirodalom között.
K. P. E.: Az ajánló tanárok? Ezek szerint ők sem tudnak
olyan anyagot, amit kellene?
Győri János: Félek, hogy sokszor ők sem. Lassan fölnő
egy olyan tanárnemzedék, amelyik már nem tanult marxiz-
must, és amikor ezt a szakirodalmat olvassa, nem
feltétlenül érzékeli, hogy ezeknek az irodalmaknak mi a
csapdája. Ez óriási veszély. És bár a tankönyv már másról
szol, egy diákdolgozatban használt szakirodalom a
könyvnek esetleg pontosan az ellenkezőjét állítja: a diák
idézi az elavult szakanyagot. Így aztán, szinte ész-
revétlenül, tovább élnek azok a frázisok, amelyektől meg
akartunk szabadulni - de nem olyan könnyű megsza-
badulni. Azt hiszem, hogy Csokonai körül is - és általában
22 versmondó
a magyar felvilágosodás körül - nagyon sok ilyen toposz-
szerű, megkövesedett tétel van, amelyeket egyszerűen le
kellene építeni.
Vitéz Mihály ébresztése
Ö volt honjában legbujdosóbb magyar,
De fényküllőzött fél magyar eget
S elhagyhatták remények, Lillák,
E bús legény tréfált és szeretett,
S dalolt, mikor már sípolt amelle.
Sose tompult el elméje, sem szive,
S bár lét-nemléten töprengett sokat,
Kandi vérrel járt Pán nyomában,
S megleste a jiirdőző lyányokat
Szomjas nyáron berkes patakpartról.
Gyepedző sírján úgy, amiként Hafiz
Sírján szüzekkel Ö tartata tort,
Zilálja csókos lyány rózsáit
S öntse víg ifjú a tűz-buja bort,
Mintha Csokonai úr csak aludna.
Csókoljuk jól meg az ő ifju szivét,
Csiklandos, szép szív volt s ma is meleg,
S ha bágyadás nem ült szivűnkre,
Kiszállnak a finom, friss, kellemek
Vitéz Mihály gyepedző sírjából.
'Mint lenge párák éjjeli csillaga'
Indult el Ö s ím, kövült nap leve
S a debreceni Nagyerdőre
Éppen úgy tűz káprázatos heve,
Mint finnyás népére Pest-Budának.
Kinek bú, bor, nő, gond dúsan adatott
S a mi fájásunk volt az, ami fájt,
Ébresztésünk ne fájjon néked,
Csokonai, híres Vitéz Mihály,
Mindnyájunknak atyánknál atyábbja.
Te, pátriárkák ős-deli sarja, Te,
Ki fogod mindig Lillád derekát,
Öleled e kis magyarságot,
Te örök, ó s új hunn poétaság,
Óh ébredj, valahányszor ébresztünk.
K. P. E.: Csokonai Vitéz Mihály, a híres-neves Debreceni
Református Kollégium kicsapott diákja. Ezt minden
érettségiző fújja, de arról kevesen tudnak, hogy ez a
végletes leegyszerűsítés hamis képzetet kelt. Azt sugallja,
hogya diák egyértelműen ártatlan, az alma mater
egyértelműen vétkes volt a kicsapás dolgában. A valóság
prózaibb. Mindkettő egyszerre volt vétlen és egyaránt
hibázott is. A főbűnös azonban maga a történelmi perió-
dus, a kor mindent alágyűmi igyekvő, hatalmi arroganciá-
ja volt. Az iskola és diákja közötti úgynevezett "Csokonai-
perre" 1795-ben kerül sor. Azután, hogy a budai Vér-
mezőn porba hullik Martinovics Ignác és jakobinus társai
feje. A hatalom kivont pallosa előtt állni: életveszélyes a
történelmi pillanat. Országnak, intézménynek, egyénnek
egyaránt, Röviden a Csokonai-perről. Csokonai kétszáz
esztendeje halott ugyan, de él Debrecen, él a Csokonai-
életmű, és tart azóta is a Csokonai-per.
Győri János: Nagyon nehéz kérdésről van szó. A per anya-
ga ránk maradt, publikus, többször is megjelent. Csoko-
nait elég súlyos vádakkal illette a fegyelmi iskolaszék, a
szédesz. Professzorával szemben meglehetősen cinikusan
vagy gúnyosan viselkedett, felvetődött legációs pénz eltün-
tetése vagy az azzal el nem számolás. Levetette a tógát,
amelynek viselése a diákoknak kötelező: mindenki, aki a
diákok sorába lépett a Kollégiumban, elkötelezte magát e
viselet mellett. Letétele azt jelezte, hogy nem kíván ide tar-
tozni. Csokonai ezt 1795 tavaszán megtette. Nem sorolom
most az egyéb vádakat.
Az ítélet valóban elég súlyos, szinte nincsen párja a
Kollégium történetében. Csokonait kicsapják. Nem léphet
többet a Kollégiumba, nem kap bizonyítványt, diáktársai
nem tarthatnak vele kapcsolatot. Ekkor a Kollégium fenn-
tartója már nem a város vagy a helyi egyházközség,
hanem az egész református egyházkerület. Új adalék, a
szakirodalom még kevéssé ismeri, hogy a fenntartó
tudomása és hozzájárulása nélkül 1795-ben már nem
lehetett kicsapni diákot. Ez azt jelenti, hogy az ítélet-
hozatal előtt aszédesznek egyeztetnie kellett a fenntartó
testülettel, azzal, amely néhány hónappal korábban, 1794
végén - Csokonai egy korábbi perében -, egyértelműen
még a költő mellé áll. Valószínűsíthető tehát, hogy vannak
olyan vonatkozásai a pernek, amelyekrál nem tudunk,
amelyeket elhallgattak. Sokan a Martinovics-féle jakobi-
nus mozgalomra gondolnak, ez egyelőre még nem tisztá-
zott, lehet, hogy erről volt szó. Csokonai maga is utal arra
a búcsúbeszédében, hogy amennyiben a Kollégium érdeke
úgy diktálja, akkor ő félreáll. Tehát valószínűsíthető, hogy
létezhet egy olyan pont, amelyben nem látunk tisztán,
amely homályban maradt. Amit talán - meg merem koc-
káztatni - Csokonai érdekében hallgattak el: hogy ne
kerülhessen még súlyosabb helyzetbe. Nem szabad
ugyanis elfelejteni, hogy Martinovicsot 1795. május
huszadikán lefejezték: a Csokonai-per időszaka, május-
június, történelmileg nézve nagyon súlyos pillanat volt.
K. P. E.: Tehát védeni kellett Csokonait, de védeni kellett
magát a Kollégiumot is?
Győri János: Magát az intézményt is. Ilyen értelemben, ha
úgy tetszik, Csokonai valamiként áldozat, de azt sem
szabad elhallgatni, hogy Csokonai olyan támadási pon-
tokat hagyott, amelyek miatt áldozattá válhatott, sajnos.
Egyet még hadd mondjak el a Kollégium mellett. Csokonai
a maga perével együtt a Kollégiumnak része: nem hall-
gatjuk el a pert, nem hallgatjuk el, hogy súlyos volt az
ítélet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kollégiumi diákok
voltak azok, akik a Csokonai-kultuszt a XIX században
ápolták, az önképző körök pedig fölkarolták a Csokonai-
hagyományt. Tehát én úgy gondolom, hogy a Kollégium
nem csak kicsapta Csokonait, hanem Csokonai vissza-
fogadása, a Csokonai-kultusz ápolása szintén a Kollé-
giumban, a kollégiumi életben gyökerezik. Ezt a kettőt
együtt kell látnunk. Úgy gondolom, hogy a Csokonai-
kérdés és a Csokonai-per kérdése nemcsak jogi kérdés,
hanem szellemi-lelki tényező is. A kollégiumi diákok
lelkében tovább élt ez az örökség. Maga a kicsapatás ténye
indukálta a Csokonai-kultusz milyenségét, minőségét.
Tehát Csokonai, mint kicsapott diák, mint bizonyos
értelemben a mindenkori intézményességgel, az intéz-
ményi struktúrákkal szembeszegülő tehetség vált példa-
képpé és jelképpé a későbbi diákok életében. Ilyen módon
a későbbi kollégiumi diákok életművében, gondol-
kodásában jelen van Csokonai mint alkotó és mint a vi-
lág hatásaira sajátos módon reagáló személyiség is.
Gondolok például Ady Endrére vagy Móricz Zsigmondra,
akik a kollégiumi Csokonai-hagyományt magukénak tekin-
tették és vallották.
K. P. E.: Csokonai Vitéz Mihály "csikóbőrös kulacs'I-ától
Ady Endre "magyar pimodán'l-jáig és persze, tovább, nap-
jainkig is. Mi a sorsa, mik a lehetőségei annak, aki
valamivel több, valami kevéskével is, de mást akar, mint a
többi, a többség? Emlékbeszéd Csokonai Vitéz Mihályról
- és talán egyebekről, talán rólunk is, Debrecen város
ünnepségén. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
A szónok: Buda Ferenc költő volt.
Buda Ferenc
Első találkozásom Csokonaival úgy négyéves korom táján
történt. Anyámmal ballagtunk kettesben, kézen fogva, s a
debreceni Kálvin tér Vár utca felőli öbléhez érkezvén,
bámész tekintetem felröppent, s rátelepedett egy kőtalap­
zaton állongó, várakozó bronzalakra.
- Ez itt a Csokonai-szobor kisfiam - világosítottfel édes-
anyám -, Csokonai Vitéz Mihályé.
- Mikor élt?
Régen kisfiam, nagyon régen.
- Száz évvel ezelőtt?
- Még annál is régebben.
Másfelé kezdtem hát puhatolózni.
Miről volt híres?
- Hát arról kisfiam, hogy verseket költött, például azt,
hogy ...
S az én anyám, akinek legmagasabb iskolai végzettsége két
elemi osztály volt, miközben kézen fogott, s elindult velem
lefelé a híres debreceni Péterfia utcán, vidáman elkezdte
szavalni a Szerelemdal-t a csikó bőrös kulacshoz. Itt-ott
kissé átigazítva, s egészében jócskán megkurtitva, nekem
azonban így is roppantul tetszett. E naptól fogva, s még
igen sokáig, számlálhatatlan alkalommal haladtam el e
szobor mellett. Csokonai szellemalakját, kiváltképp késő
őszi alkonyokon, szinte látni véltem, amint magasra tűrt
gallérját a nyakán fázósan összefogva, bal hóna alatt egy
vaskos könyvvel befordul valamelyik homályba vesző
utcasarkon. Idő múltával a költő alább ereszkedett a kő­
talapzat magasából, úgyszólván karnyújtásnyira, majd-
hogynem testközelbe. A csikóbőrös kulacs-tol - amelytől
"mellesleg" hosszan kanyargó, mindazonáltal közvetlen
út vezet A magyar pimodán-ig és még tovább -, szaval, a
kulacsot egyelőre félretolva, magam is tőlem telhető buz-
galommal iparkodtam fönnebb kapaszkodni a Csokonai-
életmű ormai felé.
versmondó 23
Csokonait én idejekorán megszerettem, szeretem ma is.
Hogy miért? Mindenekelőtt az általa létrehozott minő­
ségért. Am, legalább ennyire szabad szelleméért, holtig
sóvárgó szabadságvágyáért. Hallatlanul nagyra tartom a
kerek világot s a lélek belső zugait körbefiirkésző, olt-
hatatlan tudásszomjáért, kíván cs iságáért. Szeretem e
belső meggyőződésből fakadó, néha ádáz, de mindenkor
a mű s az erkölcs törvényei által megzabolázott plebejus
indulataiért. Édesen lüktető s keserűen felfakadó
szavaiért:
"szemeid szép ragyogása, eleven hajnali tűz,
ajakid harmatozása sok ezer gondot elűz ",
valamint: " ...az is bolond, aki poétává lesz
Magyarországon ... "
Újra meg újra rádöbbenek: mekkora lángelme volt,
mekkora mester! S újra meg újra belémdöbben: milyen
méltatlanul bánt el vele a sors! Sors? Emberek! Nők, fér-
fiak, honfitársak - a hazai korszellem. Ő lett volna a ma-
gyar költészet Mozartja? Na, igen. Ami azonban a kette-
jüknek kijutott osztályrészt illeti, abban a kiemelkedő
tehetségen s a korai halálon kívül nem sok a közös.
WolfgangAmadeus életútja kiérdemelt sikerekben gazdag
diadalmenet volt, főleg a mi költőnkéhez képest. Neki
hináros, pangó vizekben kellett mindvégig lábolnia,
mígnem elnyelte, beszippantotta, fölemésztette a közöny,
a honi iszap.
Kevés híján hatvannégy esztendő telt el Csokonaival
való legelső találkozásom fölidézett napjától: két teljes,
Csokonaira való életidő. Közben háború, többrendbeli
paradigmaváltás, atomkorszak, informatikai forra-
dalom, miegymás. Elég az hozzá: sok minden változott,
megmásult azóta. Esetleg valamicskét idébb vagy odább
moccant. Számítógéppel vajon lehet-e jobb verset írni,
mint a percegő pennával? Hogyan, mi módon igazo d-
hatnánk el rövid életünk során legfontosabb ügyeinkben,
a korszerűség, a mulandóság s az öröklét három-
szögelés i pontjainak segédletével? Nos, hát ilyen s ha-
sonló, többnyire haszontalan kérdések felől faggatom
olykor Csokonai Vitéz Mihályt. Nemkülönben már rég és
nemrég eltávozott utódait, örököseit! Csak aztán jó
Uram, az ítész valahogy vissza ne kérdezzen avasgúla
fedezéke alól: "hej, öregfiú! Felelj csak hitedre: még
mindig akként járja mifelénk, hogy az is bolond"? ..
Még ma is bolond?
K. P. E.: Mit kezdjünk ma Csokonaival? Az életműve l
még úgy, ahogy bírhatunk, akár el is bánhatunk,
begyömöszölhetjük például a tankönyvek ritkán nyitoga-
tott lapjaira, valójában sutba dobhatjuk, miközben
látványosan a tanügyi törzsanyag részévé nyilvánítjuk.
De mi történjék az emberrel? Akinek volt mersze
szembefordulni a... Mivel is, kivel is? A várossal,
Debrecennel? Az intézménnyel, a Kollégiummal? A több-
séggel, az országlakosokkal? És ha volt is mersze, vajon
mit is jelentett akkor a szembefordulás? Minek az
elvetését és miféle új értékek keresését? Csokonai egy
mai kollégiumi diák, Erdei József szemével. A végzős
nagydiák pályamunkát írt az 1890 és 1948 között Debre-
cenben működő Csokonai-körről.
24 versmondó
Erdei József. kollégiumi diák
Csábítja az embert az ilyen helyzet, amikor tudja, hogy
olyan vizekre evez, ahol előtte még nem sokan jártak.
Én is így vagyok ezzel. Ezért választottam a Csokonai-kor
történetét, illetve a debreceni értékvédést, azt, hogyan
ápolták Csokonai kultuszát Debrecenben, hogyan régen
és hogyan most, és milyen távlatok nyílnak ajövőre. 2003-
ban szerveztük újjá a volt Arany János Önképzőkört, amit
Csokonai Vitéz Mihály Önképzőkör néven viszünk tovább.
Így a diákság életében is felébresztjük a kíváncsiságot és
kedvet Csokonai Vitéz Mihály iránt.
Nem igaz, hogy Csokonai bujálkodó és mindenképpen
egyházellenes ember volt: ő a régit és újat próbálta meg
összehozni. Csokonai Vitéz Mihály szerintem reformer,
mindenekelőtt önmagával kezdte a reformálást. Azt írta
magáról, hogy: ..." az is bolond, aki poétává lesz ma
Magyarországban ". Később elfogadta ezt a reformálást a
Kollégium. Nem forradalmár volt Csokonai, a reformer
mindig előbb magát reformálja, utána a világot. Cso-
konai nem azt mondta, hogy a református egyház és a
debreceni Kollégium milyen rossz és mennyire eltért az
értéke ktől, hanem azt mondta: csináljunk újat, de a
régiekkel együtt. Csokonai az antik kultúrának a részeit is
összeszedte, verseiben hallhatjuk, olvashatjuk ezeket, és
ezekkel élt. Visszanyúlt az ősökhöz, a mesterekhez, és a
saját korának a vívmányaival épített újat. Nem mást
csinált, mint a tunyaságból, az állottságbólfölrázta a vilá-
got, és értelmet és célt adott.
K. P. E.: Debrecent is fölrázta? Debrecennek is célt és
értelmet adott? A maradiság - vagy ahogyan később Ady
.rnaradiság't-értelemben mondja, a .maradandóság" -
jellemző volt Debrecenre? Tehát jogosan érzik csipkedve
magukat az akkori debreceniek? Talán néha ma is
néhányan?
Erdei Jozsef: Voltak középkori utazák; akik Debrecent a
legnagyobb falunak és a legutolsó városnak nevezték. Ez
nem csak Debrecenre, nem csak Budára, nem csak Pestre
vagy csak Veszprémre vonatkozott, ez - mai szóval élve -,
globális probléma volt a korban. Nem véletlenül indult
meg afelvilágosodás: igény volt a változásra.
K. P. E.: Tulajdonképpen a korra, az országra is jellemző
volt ez a fajta maradiság. Jogosan illeti a kritika a nem
debrecenieket is.
Erdei Jázsef: Így van. Akinek nem inge, ne vegye magára,
akinek inge, vegye föl, mert megfázik.
K. P. E.: ,,Az is bolond, aki poétává lesz ma Magyar-
országban", mondta egykor Csokonai Vitéz Mihály. "Még
mindig bolond? Ma is bolond?", kérdezi a Csokonaira
emlékező költő, napjainkban... Vajon mi lehet az érvényes
válasz?
Kiss Péter Ernő
(Elhangzott a Magyar Rádió Időalagút műsorában,
2004. november 23-án)
 "Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"
Nemzetközi Magyar Nyelvű Vers- és Prózamondó Verseny
Döntő: Esztergom, 2004. november 27.
Nehéz megállapítani, hogy a mai fiatalok mennyit értenek
belőle, mennyire közelitették meg a tanulmányaikból
ismert, ám valószínűleg szívükhöz kevésbé közel álló
költő, Balassi Bálint költészetét. A szervezők (Magyar
Versmondók Egyesülete, Magyar Művelődési Intézet,
Magyar Írószövetség) szándékai szerint a költő születé-
sének 450. és halálának 410. évfordulója apropó lehet arra,
hogy költészetét újra a reflektorfénybe állítsuk, sőt, mellé-
rendeljük a kor, a reneszánsz legszebb alkotásait, valamint
az Esztergomhoz kötődő (kiváló!) magyar költők költé-
szetét.
A reneszánsz korszakának kimeríthetetlennek tűnő
tárházát nem túl nagy merítésben .Jiasználták" a ver-
senyzők. Egyetlen egy Petrarca-vers sem hangzott el
például- hogy csak a legfájóbb hiányt emlitsük. De sorol-
hatnánk.
Ami boldogság - mert miért ne örülnénk amorzsáknak
is -, hogy Babits Mihálytól több jó vers is elhangzott
(érdekes módon kimaradtak a valaha oly népszerű
.favoritok", pl. a Balázsolás), és megemlitendő (tény-
szerű), hogy Villon költészete a mai fiatalok számára
egyértelmű en elfogadható mint a reneszánsz életöröm és
merészség kifejezője. Kevés Janus Pannonius, még keve-
sebb Csoóri-vers hangzott el, de öröm, hogy megjelent
egy Berda is.
A versválasztás bugyrai valószínűleg túlságosan homá-
lyosak ahhoz, hogy megérthessük, miért az egyik, s miért
nem a sokszor jobb másik vers kerül előtérbe. Ez is
megérne egy külön misét. Hogyan választunk? Mi
alapján? Halljuk valakitől, és így kel föl érdeklődésűnk
utána? Vagy olvastuk csupán, és belső hallásunk diktálja,
hogy ez igen... ? Mindegyik mód rejt veszélyeket. Egy
dolgot nem kerülhetne el egyetlen versmondó sem; az
olvasást. A verseket először olvasni kell, hogy megfejtőd­
jék bennünk, csak ezután tudjuk kifelé is megmutatni. Aki
nem olvas verseket, csak átveszi mások műsorát - nem jut
el oda, hogy megtalálja a saját hangját, a neki legmeg-
felelőbb költőt. Tévedés azt hinni, hogy minden vers-
mondó minden költőt képes megszólaltatni. Lehetnek kor-
rekt tolmácsolások, de meggyőződésem, hogy minden-
kinek megvan a saját költője, ahol nincs szükség hul-
lámhossz-igazításra, ráhangolódásra - mert egy nyelven
beszélnek. Sajnálom, és ezt sajnálom talán a legjobban,
hogy a fiatalok közül kevesen keresik a saját költőjüket.
(A saját hangjukat.)
KIBEN CSAK AZON KÖNYÖRÖG, LÁTVÁN,
HOGY SEMMI VÁLASZT NEM VEHET TŐLE,
HOGY OTTAN CSAK NE FELEDKEZZÉK EL RÓLA
Kegyes vidám szemű, piros rózsa szinű,
én édes fejér hölgyem,
Kin hű szerelemmel s teljes reménséggel
nyugszik tüzesült lelkem,
Nemdenem siralmas kár-é énnékem az,
hogy elfeledtél éngem?
Jó vitézek harca hol volt, gondolhatdsza,
piros vér ontás nélkül?
Szerelemben esett vígan ki élhetett
külön szerelmesétűl?
Ne felejts éngemet, ne veszesd lelkedet,
hitetlen, félj Istentűl!
Az szelíd daruhoz szinte hasonlatos
te kegyes tekinteted,
Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád,
mézet ereszt beszéded,
JÖJJ immár előmben, mondjam örömömben:
Az Isten hozott téged!
Kerített várasok, kertek, mezők, szép ták,
nálad nélkül mind tömlöc,
Mint sólyom kis fúat, bús lelkem magadat
szerelmébe úgy üldöz,
Jussak már eszedbe, láss meg keservembe,
magadjüjj, mást ne küldözz!
Hangos fűlemile gyönyörű szép kertbe
zöld ágak között csattog,
Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok
hozzád, hogy lelkem buzog:
Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz éngemet,
kinek szíve háborog?
versmondó 25
 Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél
éngem, szegény árvádat,
Ily reméntelenűl, szép személyed nélkül
ne hagyj vészni, szolgádat,
Emlékezzél rólam, fényes fejér rózsám,
add már látni magadat!
Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzét
jelenteni nem mérem,
Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem,
hogy sokak eszét vesztem,
Ha penig titkolom, csak magam fogyatom,
mert belső tűz veszt éngem.
Török szép versekből szerelmese felől
csak nemrégen fordítá,
Igéről igére nem szinte teheté,
de hertelen jobbitá,
Régi szörnyű kárán, ily veszett, bánkódván,
Juliának ajánlá.
A "Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete" cím a verseny
célját, ha nem is l OO%-osan, de teljesítette. Ráirányította
a figyelmet első európai költőnkre, munkásságára - és
kortársaira is. A verseny felmenő részében közel kétszázan
versenyeztek, igaz, nem mindegyik megye tartott elődön­
tőt (legnagyobb sajnálatunkra). A döntőbe 26-an jutottak,
el kell mondanunk, hogy négyen nem jelentek meg.
(Sajnálatos tendencia, hogy nem is jelezték, miszerint nem
kívánnak jönni!) A 22 versenyző közül öten érkeztek
határon túlról - közülük Liszi Melinda (III. helyezett) és
Kiss Bálint (lY. helyezett) szerepelt a legeredménye-
sebben.
Korosztály szerint vegyes volt a mezőny - a gim-
nazista, egyetemista korosztály éppúgy jelen volt, mint
a középkorúak és a nyugdíjasok, hiányoztak viszont a
harminc-negyven évesek. Sok kísérőtanár, szülő jött el
a döntőre, de örömmel láttuk, hogy diáktársak, barátok is
végigülték a napot. Így november 27. számukra is a
versről szólt. A két fordulóban minden versmondó egy
Balassi- és egy szabadon választott verset mondott el,
tizenhárman pedig részt vettek a döntő harmadik for-
dulóban is, vagyis összesen a nap folyamán 57 vers hang-
zott el.
A nap kiemeit fényű része volt (az idő is kedvezett,
mivel nem esett az eső) Balassi Bálint szobrának megko-
szorúzása, majd az azt követő kis történeti séta - hajdani
sebesülése színhelyén, a régi várfalnál és a halála évfor-
dulóján állított emléktáblánál.
A délutáni forduló utolsó verse előtt a Bazilika
tomyából tárogatószó hangzott fól, s ítélt kényszerszünet-
re minket. A stílusos és szépséges muzsika azonban még
külön emelte versünnepünk fényét, a teremben együtt
dúdolták az ismerős dallamokat zsűri tagok és versenyzők.
A verseny lebonyolításának operatív része a Magyar
Művelődési Intézet vállán nyugodott, hiszen a teljes
szervezést és a szervezők közötti koordinációt is mi
végeztük. A költségeket a Magyar Versmondók Egyesülete
NKA-pályázatból, illetve NKÖM-támogatásból fedezte, a
26 versmondó
Magyar Művelődési Intézet a szaktörvényi keret terhére
vállalt összeggel járult hozzá a rendezvényhez.
Az eseményen részt vett Esztergom-Komárom Megye
Önkormányzatának képviseletében dr. Bárdos István
közművelési-közgyűjteményi referens, Koditek Pál úr,
Esztergom Város Önkormányzata Kulturális Bizottsá-
gának elnöke, Zelenák Zsuzsa, Esztergom Város Önkor-
mányzatának vezető főtanácsosa, Horváth Béla úr, a
Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának
igazgatója, Solymosy Lajos úr, a TIMP Kiadótól.
Őszintén reméljük, hogy a versmondók és hozzátar-
tozóik, valamint vendégeink egyaránt jól érezték magukat
a rendezvényen, amellyel reményeink szerint hozzájárul-
tunk a Balassi-év színes és tartalmas voltához.
Tóth Zsuzsanna
Zsűri-jegyzőkönyv
"Balassi Bálint és a reneszánsz dicsérete"
Nemzetközi Magyar Nyelvű Vers-, Énekeltvers-
és Prózamondó Verseny
A zsűri tagjai:
Buda Ferenc
Debreczeni Tibor
Nagyfalusi Tibor
Tóth Zsóka
Kiss László
A verseny győztesei:
I. helyezett: TORMA MÁRIA (Budapest) kapta a
Magyar Művelődési Intézet 50 OOO Ft-os díját + a
Magyar Írószövetség könyvcsomagját + Ölveczky
Gábor grafikusművész által készített egyedi oklevelet.
II. helyezett: UDUD ISTVÁN (Fehérgyarmat) kapta a
MVE-NKÖM 40 OOO Ft-os díját + a Magyar Író-
szövetség könyvcsomagját + Ölveczky Gábor grafi-
kusművész által készített egyedi oklevelet.
m. helyezett: LISZI ME LINDA (Vajdaság) kapta a
MVE-NKÖM 30 OOO Ft-os díját + A Magyar Író-
szövetség könyvcsomagját + Ölveczky Gábor grafi-
kusművész által készített egyedi oklevelet.
Ill. helyezett: KOVÁCS MÁRTON (Szolnok) kapta a
MVE-NKÖM 30000 Ft-os díját + a Magyar Vers-
mondásért Alapítvány könyvcsomagját + Ölveczky
Gábor grafikusművész által készített egyedi oklevelet.
rv helyezett: KISS BÁLINT (Szlovákia) kapta a Komá-
rom-Esztergom Megyei Önkormányzat 25 OOO Ft-os
különdíj át + a Magyar Versmondásért Alapítvány
könyvcsomagját.
Különdíjak:
Esztergom város különdíját (könyvcsomag) kapta:
MÁRTHA ATTILA ISTVÁN.
A Mátra Panzióban egy kétszemélyes éjszakai szállást,
reggelivel nyert: HERBÁLY JÁNOSNÉ (Bugac).
A TIMP Kiadó (Solymosy Lajos) különdíját (könyv)
kapta: TÓTH ÁKOS KÁROLY,
TORMA MÁRIA,
UDUD ISTVÁN,
LISZI MELINDA.
NAGYFALUSI TIBOR zsűritag ajándékát (Esztergomi
Helikon c. könyv) kapták: Mácsai Boglárka; Macsuga
Viktória; Urbán Réka Gizella; Lőrincz Nóra; Világosi
Dóra; Csogány Csilla; Jaskó Bálint Illés; Lendvai Lilla;
Rüsz Károly.
Valamennyi versenyző megkapta a TIMP Kiadó által fel-
ajánlott Majoros Sándor novelláskötetet (a szerző a 2004.
évi NKÖM-pályázat novellagyőztese); az Ölveczky Gábor
grafikusművész által készített emléklapot és Esztergom
város ajándékát (prospektus a városról, ku1cstartóval).

Ismét Baka-szavalóverseny Szegeden

2004. november 28.
Az "Én itt vagyok" címmel Baka István költő emlékének A díjazottak pénzjutalomban és értékes különdíjakban
tiszteletére szervezett vers-, énekeltvers- és prózamondó részesültek.
verseny a szokásokhoz híven meghitt, kellemes hangulat- Jövőre kicsit módosul a hagyomány, mert a költő halálá-
ban telt. A szervezők különleges nyitóünnepséggel ked- nak 10. évfordulója alkalmából a következő verseny Baka
veskedtek a vendégeknek, akik felvételről meghallgathat- István szülővárosában, Szekszárdon lesz. Ez alkalomból
ták Baka István versmondását, majd élőben Tornyai Péter Szegeden versmondó gálát rendez a Baka István Alapít-
hegedűszólóját. vány a korábbi versenyek legjobb szereplőinek közre-
A huszonöt résztvevő - akik közül sokan a határon túlról működésével.
érkeztek - inkább barátként, mintsem versenytársként
idézte fel a költő híres sorait. Baka István
A zsűri tagjainak - Orbán Györgyelőadóművésznek;
Dálnoky Zsóka színművésznőnek és Virág Lászlónak, a Itt
Magyar Versmondásért Alapítvány elnökének - nagyon Itt minden gyom örül a délnek,
nehéz dolguk volt, mert sok kiváló produkció közül kellett hogy nem kell másra vetnie
kiválasztaniuk a legjobbakat. parányi árnyát. E vidéknek
holtan se lennék semmije.
Középiskolás-kategóriában: Minden bokor magának térdel,
1. Kovács Angyalka, esdvén az Istentől esőt,
2. Horváth Sára, s ha kűld - kuporgatja a tócsák
3. Balogh Dalma. ezüstjilléreit a föld.
Felnőtt-kategóriában:
S azt is tudom, mindegy e tájnak,
1. Csorba Kata, leszek vagy nem leszek jelen;
csecsemő arcáról a légy:
2. Lantos Ágnes,
3. Balogh Bálint lett. elröppen emlékezetem.
Csontjaimmá szikkadt magányom
Különdíjat kapott: nem mállik szét soha e földben, -
Horváth Dezsőné, Szabó Ajtony, Szívós László a kiürült jövőbe lépek
és Zsótér Mariann. mégis, hogy sorsommal betöltsem.

versmondó 27
 Szavalóverseny Técsőn
Visszakerü!t a vándorserleg Beregszászba
Immár hetedik alkalommal került megrendezésre Técsőn a Ambrus Pál, a Técsői Járási Állami Közigazgatás elnök-
II. Rákóczi Ferenc nevét viselő versmondó verseny, amely helyettese a verseny indulásáról szólt. Példaértékűnek
a nagyságos fejedelem haza- és szabadságszeretetét, nevezte, hogy az évek múltán immár ökumenikussá vált a
valamint népeket egyesítő eszméit tűzte zászlajára. Az idei találkozó, hiszen tavaly a római katolikus, az idén a refor-
témát a kárpátaljai magyarság történetének egyik fontos mátus templom volt a versmondó verseny színhelye,
és szomorú eseménye, 1944 ősze szolgáltatta, amikor jövőre pedig a helyi görög katolikus templom ad majd
Kárpátalja magyar és német férfilakosságát elhurcolták otthont a rendezvénynek.
a sztálini lágerekbe.
A Tisza-parti város református líceumának diákjai ünnepi
műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek (felkészítő tanár
Vári Fábián László Kutnár György).
Orromból a szél
A szervezők nevében Mészáros Györgyi magyartanár, a
Mikor az erdő égni kezd.
KAMOT técsői járási megbízottja köszöntötte a jelen-
S ropognak a fák csontjai.
lévőket.
kérve-kérem a felleget:
áldott batyuját bontsa ki.
A versenyt a 9-12. osztályosok számára hirdették meg. Az
Söprik azonban az eget első fordulóban a zsűri a szabadon választott költeményt

a szél hatalmas szárnyai. hallgatta meg, mely a megaláztatásban töltött időkhöz

a láng, a láng a holdba kap,
lehet sírni. jajongani.
A tűz, a tűz engem akar;
buja, nőstényi hatalom,
ágyasházába úgy megyek,
mint vágóhídra a barom.
Költenék neki valamit.
írni. mondani nem merem.
Elszakadnak hangszálaim,
megbénul mind a két kezem.
Lehetne lányom, asszonyom.
több változat nem érdekel.
Jöjjön inkább a láz. a láz,
önnön véremben égjek el!
Aztán a rontás leterít.
s a vánkosra vért hördülök.
Gyöngytermő szememre gyűlnek
az álomrabló ördögök.
kapcsolódott. A második fordulóban a kötelező verset,
Vári Fábián László "Mikor a gyerek ..." cimű költeményét
adták elő a versenyzők.
Az öttagú zsűri, melynek soraiban a Kárpáti Igaz Szó
munkatársai és pedagógusok foglaltak helyet, végül a
következő eredményt hirdette ki:
Az első helyen Pápai Zsolt, a Beregszászi Bethlen
Gábor Magyar Gimnázium diákja végzett, aki egyéb-
ként tavaly is a találkozó vándorserlegével távozott.
László Ildikó lett a második, Izsák Éva pedig a harma-
dik. Mindketten a Técsői Református Líceum diákjai.
A Kárpáti Igaz Szó különdíj át László Ildikó érde-
melte ki.
Anagyszerűen megszervezett találkozót az lllyés
Közalapítvány, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövet-
ség, a KAMOT és a helyi református líceum támogatta.

Mikor a hajnal rám akad.

szemgödreimben mit talál?
Egyikben az élet dereng.
másikban fészkel a halál.

De orromból felcsap a szél,

s ellobbant minden csillagot.
Miasszonyunk. Miasszonyunk
már öltözteti a napot.

A rendezvény László Károly református tiszteletes ünnepi

szónoklatával nyílt meg. .Minden versnek lelke van, és az
a szavaló, aki magáévá tudja tenni a költő által szavakba
öntött gondolatokat, s átadja a benne megfogant érzéseket,
már győztesnek érezheti magát" - mondta.

28 versmondó
 Versmondó és népdaléneklő
Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvű
vallásos fiatalok szet-vezeteként működő Országos Dávid
Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) ez év február 25-27-én,
Nagyenyeden szervezte meg a VBl. ODFIE Versmondó
és népdaléneklő verseny országos döntőjét.
Himnusz a felfeszített Krisziushoz
Szent Bernát doktornak imádsága
Az Üdvözítő kezeihez
/dvözlégy ez világnak jo Megváltója
Nehezülteknek kivánsága,
Ki körösztfára emeltetél,
Két kezedön .fiiggesztetél! ...
Tü szent kezek, idvözlegyetök,
Új rózsával megtöltetők,
Kiket elterjesztvén ágra, keményön húztak,
Vasszegekvel meggyagdostak,
Kikből gyöngyelő vérod hullott,
Aszú földet harmatozott!
Látom, hogy foly mindönünnen
Te szép véröd nagy bévségvel,
Piros, oly mint urast nyilt rózsa
Mi lelkönknek váltságára!
Bárson szinű vérős kezed
Szerelmemben megölelőm.
Szoméhozott aszú szám val
Iszom szent vérödet kivánságval.
Körösztfádat ha szoréjtom,
Sirva mondom vigasságom
Keménségös nagy kénodért,
Te szent véröd hullásáért
Adok hálát konnyhullatva,
Szent kezedet megapolva.
Szent vérödben keserödvén
Reménségom beléd vetőm.
Te szent kezed oltalmazzon,
Halálomkoron
Es te jogod engöm
Hozzádfogadjon.
A rendezvény keretéül a helybeli Bethlen Gábor Kollé-
gium díszterme, bentlakása és étkezdéje szolgált. A péntek
délutáni beiratkozás, valamint ismerkedés után az irodal-
II. Soltis Lajos Színházi Találkozó
(Celldömölkön, január 21-23.)
Véget ért a sokszínű, II. Soltis Lajos Színházi Találkozó.
Az intenzív program után a zsűri kiosztotta a díjakat,
ideje a számvetésnek.
Nagy múltú, nagy hagyományú együttesek mellett fel-
bukkantak új formációk, évtizedek óta működő rendezők
mellett ott voltak az újak képviselői is. S kísért a múlt:
a fiatalok újra felfedezik a versszínházat, a '70-es évek
végével kiszenvedni látszott mimetikus pódiumi műfaj
új gondolatok, új hangulatok, képek mentén újjászületik
a mai színpadon.
Nem tekinthető ez a fesztiválolyanképp reprezentatív-
nak, mint más országos fesztiválok, ahová felmenő rend-
szerben, hosszas előzsűrizés után kerülnek az évad
kiemelkedő produkciói, meghívásra érkeztek a társulatok,
verseny Nagyenyeden
mi teaház keretében Balázs Imre költővel beszélgettek a
résztvevők. Vacsora után az Aranyosszék népi tánc-
együttes lépett színpadra, majd a napot a kolozsvári János
Zsigmond Unitárius Kollégium Peregrinus nevű együtte-
sének koncertje zárta.
A tulajdonképpeni verseny szombat délelőtt kezdődött egy
alkalmi áhítat után. A több mint százharminc résztvevő
zömében olyan 13 és 25 év közötti fiatal volt - esetenként
az egyházközségi ifjúsági egyletek szintjén már megszer-
vezett elődöntők nyertesei -, akik életük valós értékének
tekintik a verssel és a népdallal való foglalkozást.
A verseny déli szünetében a résztvevők sajátos szakmai
képzésben részesültek, az estébe nyúló verseny végeztével
pedig műhelymunkaszerű kiscsoportos foglalkozásokra
kerűlt sor. Vacsora után Nagy Attila színésznövendék iro-
dalmi összeállítást adott elő, Öt perc múlva éjfél címmel.
A bírálóbizottság részletes szakmai kiértékelője után ered-
ményhirdetés és gálaműsor következett. Az egész napos
megmérettetés fáradalmait és a versenyhangulat feszült-
ségét az esti órákban az egyes meghívottak és bírálóbiz-
tosok, valamint az ODFIE választmányi tagjainak és
munkatársainak alkalmi műsorszámai oldották fel. A ren-
dezvény táncmulatsággal ért véget.
A versmondó verseny győztesei: Fekete Agnes Nagyajtáról
és Murvai Erzsébet Székelykeresztúrról. A dobogó
második lépcsőfokára a marosvásárhelyi Tollas Adrienn
lépett, a harmadik díjat pedig Kójity Annamária (Vajda-
hunyad) kapta. Dicséretben részesült Kolozsi Orsolya,
Györgydeák Éva, Simó Orsolya, Adorjáni Csilla és
Domokos Tímea.
A népdal éneklő verseny első díját a marosvásárhelyi Ritiu
Krisztina és a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollé-
gium színeiben versenyző Török-Csingó Zsuzsa osztotta
meg, a második helyezés pedig a kolozsvári Kádár Verát
illette. Harmadik díjat nyertek: Kocsis Imola (Sepsi-
szentgyörgy) és Bíró Albert (Bölön). Különdíjjal jutalmazták
Borbély Erikát, Fancsali Noémit és Domokos Juditot.
Nagyenyed / Kolozsvár, 2005. február 27.
s számosan a meghívottak közül nem is tudtak jelen
lenni. Mégis alkalmas ez a pillanat arra, hogy elgondol-
kozzunk a színjátszás helyzetéről. Hol vannak együttesek,
hol születik színház manapság? Mindenhol, bárhol, ahol
születhet előadás: egyetemi pincében vagy klubban, isko-
lai tanteremben, nyári táborozáson, jó barátok otthonában,
játszótéren és művelődési házak próbatermében va!:,')' szín-
padán. Ez utóbbi a legritkább, ez az, amit csak erős és
nagy együttesek tudnak kiharcolni maguknak vagy meg-
fizetni. Kik játszanak és kik rendeznek? Gyerekek és
öregek (ezen a fesztiválon ugyan nem voltak seniorok,
nyugdíjasok) is, de zömmel a 15 és 30 év közötti fiatalok.
A rendezők, értelemszerűen, a középgenerációkból kerűl­
nek ki. Szerencsére azonban akadnak huszonévesek is,
versmondó 29
akik veszik a bátorságot ahhoz, hogy társaik elé állva
vállalják, hogy hosszú és fáradságos kalandot kínáljanak
nekik. A középgenerációs rendezők kifáradni látszanak:
legfeljebb önmaguk ifjabb éveinek emlékével operálnak.
Érdekes módon, a díjazottak mindegyike fiatal szerző és
fiatal rendező munkája. (Ez nem volt szempont az értéke-
lésnél!): Herczeg Tamás, Szép Bence, Kárász Eszter és
- ugyan ő szerzőként s nem rendezőként kapta elismeré-
sét - Halmi Gábor. Van tehát remény.
Weöres Sándor
Rózsa, rózsa, rengeteg
Rózsa, rózsa. rengeteg.
lányok, lepkék. fellegek,
lányok, lepkék, fellegek,
illanó könny, permeteg.
Lángoló menny, alkonyat,
csupa vér az ajakad,
csupa vér az ajakad,
ha csokollak, védd magad.
Minden árad, fut, remeg,
rádnéz. aztán ellebeg.
rádnéz, aztán ellebeg.
csak az Isten érti meg.
Messze libben a hajad,
nevetésed ittmarad.
nevetésed ittmarad,
mint kendőd a szék alatt.
Rózsa, rózsa, rengeteg,
lányok. lepkék, fellegek,
lányok, lepkék. fellegek,
illanó könny. permeteg.
Képes-e ma az amatőr, az ifjúsági, a struktúrán kívüli
színjátszás újító színházi gondolatokat kiizzadni? Hát,
nem nagyon láttunk ilyet. Kísérletet láttunk erre
(KonzervArtaudrium), de annak tárgya és eredménye in-
kább irodalmi természetű. Persze, a színház ma, szerte a
glóbuszon ezek hiányával küzd. Lehet, hogy ez az össze-
foglaló művek ideje és nem a megújulásé? A szó, a
megízesített beszéd (Arisztotelész) felértékelődése szá-
mos helyen, a kortárs irodalom, a vers újrafelfedezése is
talán ennek köszönhető, e hiány hívja újra a deszkákra
őket; s talán a táncot is ez a vákuum szívta a színpadi kife-
jezés segítségére az elmúlt évtizedben... Hat-e a moder-
nitás, a gépi civilizáció, a képi kultúra burjánzása a szín-
pad nyelvére? Hát hogy ne hatna! A ReAktor Színházi
Társulás például kifejezetten klipekben, képregény-
szerűen fogalmaz, s az érvényes dramaturgiák, az ütős
előadások ma már nem bíbelődhetnek hosszas expozíció-
val, rögtön a lényegbe kell vágniuk, a néző ezt igényli ...
De a színjátszás mint cselekvési lehetőség inkább tűnik a
gépi civilizációtól való menekülés gesztus ának, mint az
azt integráló szándék kifejeződésének (Soltis Lajos
Színház, KáBaSzeMű Társulat, KonzervArtaudrium,
paThália Társulat).
30 versmondó
A Fesztiválnak mindenképpen kiemelkedő pillanatai
voltak a versenyen kívül bemutatott profi előadóestek.
Szőke Zoltán, a tévésztár, Soltis Lajos volt tanítvá-
nyaként jött előadni Jávor c. estjét. Az irodalmi anyag és
a rendezés (Pozsgai Zsolt) hiányosságain felülemel-
kedve, szép, erős, gazdag színészettel és őszinte játékkal
hengerelte le közönségét. Ecsedi Erzsébet, aki tanárként
és rendezőként mindennapos vendége, pontosabban
tagja a Soltis Színháznak, Villi Russel: Én. Shirley c.
monodrámáját adta elő. Ecsi mindent tud a színészetről,
az előadást mégsem a technika uralja: egy érett nő
mutatja meg arcait, s ragad magával életigenlő lázadá-
sával.
Solténszky Tibor
A II. Soltis Lajos Fesztivál díjai
Közösségi díjak
Soltis Lajos-díj (Vas Megye Közgyűlése, 50000 forint)
" ...majd mély csönd leng ... " - A Soltis Lajos Színház
előadása Weöres Sándor: Szkíták c. jelenete alapján.
Írta és rendezte: Herczeg Tamás (aki a zsűri különdíját is
kiérdemelte).
A Magyar Művelődési Intézet különdíj át a paThália
Társulat kapta a Micsoda kalamajka c. produkcióért.
A díjjal együtt megkapták a Vas Megyei Közgyűlés tárgy-
jutalmát, s a zsűri külön elismerését kapta Szép Bence
a darab írói és rendezői munkájáért.
A Sipos Ágnes és Berta István keramikusművészek
által felajánlott különdíjat, különleges sütőfazekat, a
KáBaSzeMű Társulat kapta Gyermekkoromban csillag
voltam c. előadásáért (rendező: Kárász Eszter).
Egyéni díjak
Figer Szabina-díj (Vas Népe szerkesztősége, 30 OOO forint)
Gerencsér Mónika, a Ferrum Színházi Társulás Tizen-
három illat c. előadásában a házmesterné szerepéért.
Kurucz László-díj (Celldömölk Város Önkormányzata,
30000 Ft).
Ács Tamás és Jakab Ádám, megosztva a Duo Színpad,
Hortobágy két színésze A mi színházunk c. előadás színészi
munkájáért.
A zsűri különdíjjal ismerte el a KonzervArtaudrium
Öngyilkolósdi c. előadásának íróját, Halmi Gábort és
S. Kovács Krísztiánt, a Soltis Lajos Színház Somogyi
István rendezte Csongor és Tünde c. előadásában Balga
szerepének megformálásáért.
A zsűri tagjai voltak
Regös János rendező, a Szkéné Színház igazgatója,
Kiss László Radnóti-díjas rendező, az MVE elnök-
helyettese,
Solténszky Tibor dramaturg-rendező a Magyar Szin-
játékos Szövetség elnöke.
 "Lélektől
Siklósi Irodalmi Gyennekfesztivál
2005. mareius l8-l9-én rendezték meg a Batthyány
Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában a
..Lélektől lélekig" Siklósi Irodalmi Gyermelifesztivált.
Az immár második éve megszervezett rendezvény célja:
a magyar nyelv ápolása, a tanulók irodalmi művelt ségének
növelése és a Magyarországon Nyelvi, irodalmi és kom-
munikációs program, valamint Értékközvetítő és képes-
ségfejlesztő program szerint működő iskolák és a határon
túli magyar iskolák közötti kapcsolatok ápolása.
Benjámin László
Kép és szobor
Egyszer láttam. És mintha képen:
a nyitott ajtó keretében.
Szürke felöltő, szürke nadrág -
Látszott, hogy másra szabták.
A kis bajusz, a tűnődő arc.
Egy barátom mutatta: ő az!
Egy barátom, egy fiatal pék.
És amit senki sem tudott még,
se szakértők, se jóbarátok -
mi ketten tudtuk, hogy ki áll ott.
Aztán - elment-e, vagy leült-e -
nem ácsorgott már egyedül, de
szememben most is úgy áll, ott áll,
mint harmincegyben avasasoknál.
Mert láttam még - nem úgy akartam -
Szárszón, a parkban.
Nagy ünneplés volt, nagy csoport volt.
Ő már szobor volt.
A versmondó-találkozónak 59 résztvevője volt. A 9-14
éves diákok a regionális versenyekről jutottak tovább az
országos fesztiválra. A határon túli magyar iskolák közül
a következőkből érkeztek gyerekek, összesen 18-an:
Vágselye (Szlovákia), Arad, Nagyenyed, Székely-
udvarhely (Románia), Újvidék (Vajdaság), Eszék, Laskó
(Horvátország). A fesztiválon részt vett Zsolnai József
professzor. A produkciókat a zsűri elnöke, Kiss László,
a Magyar Versmondók Egyesületének elnökhelyettese
értékelte. A rendezvényt dr. Zsolnai Józsefné dr. Mátyási
Mária zárta le.
Beszédét az alábbiakban közöljük.
Tisztelt Vendégeink, Kedves Versmondók! - vagy ahogyan
JózsefAttila szólít meg minket - "mai magyarok"!
Egy évvel ezelőtt rendeztük meg ugyanezen a helyen az
első Irodalmi Gyermelifesztivált. Akkor Rákóczi Ferenc,
lélekig"
nemzeti önazonosságunk nagy jelképe állt az elhangzó
irodalmi alkotások középpontjában. A győzelem nélküli
hős, aki lázadóvá lett, és számkivetésben halt meg.
"A Rákóczi-fogalom ma is hangulati velejárója az
árvaságnak." Élettörvénye volt a megalkuvás tagadása.
A megalkuvás tagadása élettörvénye lett József
Attilának is, az árvának, akinek századik születésnapjára
emlékezünk az irodalom mai ünnepén. "Nincs alku, én
hadd legyek boldog" - mondta Ars poeticájában, s azt is
mondta, hogy "Sziszegve se szolgálok aljas, / nyomorító
hatalmakat." Az elmúlt órákban harmincnégy József
Attila-verset hallhattunk, s tíz olyan művet, amely rá
emlékezik. Hiszem, a többségük eljutott .Jélektöl Iélekig".
Tisztelt Jelenlevők!
Tudjuk, hogya kelet- és közép-európai régiókban, ahol mi
is élünk, a nagyobb közösségek, nemzetek önmagukról
kialakitott képét, őriazonosság-tudatát és törekvéseit több-
nyire nem a történettudomány, a politológia, inkább a
szépirodalom formálja. S nagyon jól tudjuk azt is, hogy
nekünk, magyaroknak a költészet mindig vigaszunk volt a
bajban, a csúfos bukások és az árulásuk idején. És taliz-
mán személyes életünk konfliktusaiban.
Bízzunk abban, hogy siklósi barátaink missziója:
igyekezete, akarata és munkája még sok éven keresztül
lehetővé teszi, hogya Kárpát-medence irodalomszerető és
-értő kis és nagy diákjai - tanáraikkal együtt - összegyűl­
jenek e történelmi helyen, Siklós városában így tavasz
idején.
Bízzunk abban, hogy ezek a találkozások hozzájárulnak
összetartozás-tudatunk megújításához és megerősítéséhez,
mert ezek a találkozások közös kultúránkat ápolják, s mert
szeretettel és kemény munkával készülünk rájuk: vers-
mondók, tanárok, szülők, szervezők, szponzorok és zsűri­
tagok.
Dr. Zsolnai Józsefné dr. Mátyási Mária
versmondó 31
 A Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Versmondók Egyesülete,
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat
Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézete, Penyige Önkormányzata
m e g h i r d e t i "A VERS ÉVE" keretében a
Penyigei kilenc kislány
ORSZÁGOS NÉPBALLADAMONDÓ VERSENYT.

Penyige 800 lelkes település Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol 1905. május 5-én szörnyű tragédia
történt: kilenc kislány fulladt egyszerre a Szenke vizébe. A tragikus esemény máig ható legenda az ott élőkben,
számos variációban énekelték meg a rettentő balesetet. A penyigeiek a tragédia 100. évfordulóján ballada-
mondó versennyel is emlékeznek a kilenc kislányra,

A Penyigei ballada
Ezerkilencszázötödik évbe, Kilenc kislányt viszi a víz viszi,
Kilenc kislány belehalt a vízbe, Édesanyja a partjáról nézi,
Beleültek a hajó orrába, Gyere anyám ne hagyj bele halni,
Elmerültek a Szenke habjába. Gyenge testem a halnak megenni.

Szatmár megye Penyige kozsége, Gyászba borult Penyige községe,

Kilenc kislány belehalt a vízbe, Kilenc kislány halva fekszik benne,
Szenke vize száradj ki apadj ki, Kilenc kislány mint a letört rózsa,
De sok anya könnyét csaltad ki. Édesanyja jajszóval siratja.

Utas nézz be a temetőkertbe,

Kilenc kislány nyugszik egy szélébe,
lsten veled kilenc letört rózsa,
Szép csendesen nyugodjál a sírba.

A nevezés feltételei:
l. A versenyre amatőrversmondók jelentkezését várjuk, 14 éves kortól.
2. A jelentkezők a magyar népköltészetből választott két népballadával jelentkezhetnek.

Az elődöntők időpontja és helyszíne:

2005. április 23., Szeged, Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ
2005. április 30., Veszprém, Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2005. május 7., Nyíregyháza, Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat
Megyei Pedagógiai, Közrnüvelödési és Képzési Intézete
2005. május 14., Budapest, Magyar Művelődési Intézet
A jelentkezők részletes értesítést kapnak a tudnivalókról (elődöntők kezdési időpontja, pontos helyszín stb.).

Az országos döntő időpontja:

2005. május 21., szombat, Művelődési Ház, Penyige
A rendezők biztosítják a döntőbe jutott versenyzők ellátását (étkezés), a távolról érkezőknek 'május 20-21-én
szállásról gondoskodnak. A kísérőknek, külön kérésre, térítés ellenében biztosítják a szállást és étkezést.

Az országos döntő szervezői:

Magyar Müvelődési Intézet
(l011 Budapest, Corvin tér 8., tel. 06/1-201-5053, fax: 06/1-201-5764, e-mail: tothe@mmi.hu)
Penyige Önkormányzata (4941 Penyige, Kossuth u. 31., e-maiI: penyige@mailbox.hu)

Társszervezők: az előválogatók helyszínei

Médiapartner: a Versmondó (www.versmondo.hu)

32 versmondó
 Versenyfelhívás
IV. Országos Egyetemi-főiskolai Versmondó Versenyre
A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kara és a Magyar Versmondók
Egyesülete
versmondó versenyt hirdet
a felsőoktatásban tanuló fiatalok részére.

A versenyzőknek két művel kell készülniük az alábbi témákból:

l. Napjaink magyar költészete (1945-2004). 2. A magyar líra.
A választott művek időtartama nem haladhatja meg az 5 percet.

A verseny időpontja: 2005. május 6-7.

Helye: NYME Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar, 9022 Győr, Liszt Ferenc u. 42.
Jelentkezési határidő: 2005. április 20.

Intézményi karonként két hallgató jelentkezését várjuk a mellékelt jelentkezési lapon

vagy név, egyetem/főiskola (kar), levelezési cím, telefonszám feltüntetésévellevélben.

Jelentkezés: Németh András, MVE Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete titkáránál, címe: 9027 Győr, Ipar u. 20.
Telefon: (96) 311-325. E-maiI: gartainemeth@axelero.hu

További információ a jelentkezési lapon, bővebb felvilágosítás a fenti címen kérhető.

Információk: www.atif.hu

FELHívÁs
Bács-Kiskun Megyei Közművelődési Intézet, Magyar Versmondók Egyesülete,
Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum
meghirdeti

a Vers Évében
a "Szeptember végén"
Országos Versmondó Versenyt.

A nevezés feltételei:
l. A versenyre amatőr versmondók jelentkezését várjuk, akik betöltötték 14. életévüket, és befejezték tanulmányaik
nyolcadik évfolyamát.
2. A jelentkezők hat verssel nevezhetnek az alábbiak szerint:
- öt Petőfi Sándor-vers,
- egy Bács-Kiskun megyéhez kötődő, rendszeresen publikáló kortárs költő verse (pl.: Buda Ferenc, Dobozi
Eszter, Kabdebo Tamás, Kiss Benedek).
3. A versenyzők más országos versenyen helyezést elért produkcióikkal nem nevezhetnek.

A "Szeptember végén" szavalóverseny lebonyolítása:

A verseny egyfordulós,a zsűri minden versenyzőtől három produkciót hallgat meg.
Az egyes produkciók ideje lehetőleg ne haladja meg az 5 percet!

A nevezés i lapot 2005. szeptember 2-ig kérjük elküldeni a következő címre:

BKMÖ Közművelődési Intézet, 6000 Kecskemét, Katona József tér 8.

Nevezési lap kérhető a fenti címen, vagye-mailben a hirlevel@bacskultura.koznet.hu címen

A verseny időpontja: 2005. szeptember 30.

Helyszíne: Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum, Kiskőrös, Petőfi tér 5.

versmondó 33
 REGÖSÖK HÚRJÁN
A Magyar Versmondók Egyesülete, a Veszprémi
Városi Művelődési Központ,
a Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár és a Kondor Béla
Közösségi Ház
2005-ben, a Vers Évében megrendezi
a REGÖSÖK HÚRJÁN
5-8. osztályosok
IX. Regionális Vers- és Prózamondó Versenyét.
Célja:
az 5-8. osztályos tanulók, a helyi iskolai versenyek
legjobbjainak tehetséggondozó találkozója,
egy hagyományosan színvonalas verseny keretében.
Lebonyolítás:
A versenyt az egész országra kiterjedően
a Dunától keletre elhelyezkedő országrész megyéinek
Kecskeméten (idén összevontan Budapesten),
Budapest kerületeinek a fővárosban,
a Dunántúlon Veszprémben,
és idén először, a Vajdaságban rendezzük meg.
Novemberben a négy területi verseny győztesei országos
gálára kapnak meghívást Pápára.
A verseny feltételei:
l. A versenyen a megyékből delegált,
korábbi eredményeik alapján legkiemelkedőbb
5-8. évfolyamos vers- és prózamondók vehetnek részt
(megyénként 6-6 fő).
XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre
Önkormányzata, a Kondor Béla Közösségi Ház,
a Magyar Versmondók Egyesületének szakmai
támogatásával meghirdeti
a "VERS ÉVE" keretében
Verssel Békéért
Vers- és Prózamondó-találkozót.
A nevezés feltételei:
A jelentkezők a világirodalomból választott verssel
vagy prózával nevezhetnek, amely tükrözze
az egyetemes béke gondolatát.
A versenyre amatőr versmondókjelentkezését várjuk,
14 éves kortól.
Kondor Béla Közösségi Ház,
1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.
T.: 06 1 291-6564, kondorkh@kondorkh.hu
A verseny időpontja és helye:
2005. május 7., szombat,
Városháza Díszterme, Városház u.
A verseny résztvevői díjazásban részesülnek.
34 versmondó
2. A versenyzőknek három, egyenként 4 percnél rövidebb
verssel vagy prózával kell készülniük,
szabadon válogatva a magyar irodalom alkotásaiból.
Tekintettel József Attila születésének
100. évfordulójára, a költő egy műve is szerepeljen
a kiválasztottak között.
A verseny két kategóriájának, 5-6. és 7-8. osztályosok
legjobbjai, a zsűri döntései alapján, díjazásban részesülnek.
A verseny időpontja:
Budapest, 2005. április 23., Kondor Béla Közösségi Ház
(1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)
Veszprém, 2005. május 14., Városi Művelődési Központ
(8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2.)
Vajdaság: Branislava Nusica 2/1 alatti, szabadkai terem.
Jelentkezési határidő és információ:
Budapest, Kecskemét 2005. április 10.,
információ: Czinczkyné Fejes Mónika 291-6564,
kondorkh@kondorkh.hu
Veszprém, 2005. április 26..
információ: Ferencz Zsuzsanna 06(88)425-127,
zsferencz@vmk.veszprem.hu
Vajdaság. 2005. április 26.,
információ: Góli Kornélia 021120-753, ill. 024/30-208,
golik@freemail.hu
A helyi versenyek eredményei alapján
a megyei pedagógiai intézetek
a kitöltött nevezés i lapok beküldésével delegálhatják
a megyéjüket képviselő versenyzőket.
www.vers.hu
*
/
I
/
,I
i I
 VII. NEMZETKÖZI KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL
2005. október 24-30. Miskolc - Budapest - Varsó
Pódiumművészeti szemle és díj eső New York-i fellépéssel
A Magyar Versmondók Egyesülete és két tagszervezete, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó
Egyesület és a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület a
Vers Évében
megrendezi a
VII. Nemzetközi Kaleidoszkóp VersFesztivált.
A fesztivál a Vers Évében első ízben párhuzamosan zajlik Magyarországon és Lengyelországban,
József Attila és Konstanty Ildefons Galczynski centenáriumának tiszteletére.
A versenyeken minden 12. életévét betöltött versmondó részt vehet.
A magyarországi versenyek felmenő rendszerűek.
Az első öt miskolci napon versenyzők közül a legjobbak továbbjutnak a budapesti döntőre.

A zsűri pódiumművészeti szemlét tart a fesztiválon:

a Magyar Versmondók Egyesülete fölvállalja a legjobb előadások népszerűsítését, kiajánlását. A VersFesztivál
egészéről televíziós felvétel készül, a döntőbe jutottak előadását a Magyar Rádió is rögzíti.
A rangos Kaleidoszkóp-díjak mellett a legjobbakat New York-i vendégszerepléssel, irodalmi utazásokkal,
folyóirat-előfizetésekkel, könyvjutalmakkal és szakmai továbbképzésekkel jutalmazzuk.
Információk és jelentkezés: www.versfesztival.hu (e-maii: versenyzo@versfesztival.hu)
Tel.: +36(30)649-8178, Fesztiváligazgatóság

***
VERSENYEK
Kortárs Versmondó Szalon - Vers- és prózamondó verseny (2 mű):
1. bármely kortárs költő verse (a kortársak listáját lásd a fesztivál honlapján a Segédanyagoknál!);
2. JózsefAttila (1905-1937) vagy Konstanty Ildefons Galczynski (1905-1953)
vagy Vörösmarty Mihály (1800-1855)
vagy Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
vagy Tamkó Sirató Károly (1905-1980) egy műve.

Énekelt és megzenésített versek versenye: bármely (szabadon választott) énekelt vagy megzenésített vers.

Pódiumi estek fesztiválja:

Előadóest: l-2 szereplős,
melynek repertoárjában többnyire magyar versek vagy prózák szerepelnek.
Monodráma.
Performance: egy vagy többszereplős, többnyire versekre és prózákra épülő, rendhagyó előadás.
Mozgásszínházi előadás: versekre vagy prózákra épülő koreográfia.
Monológok, színdarabrészletek, egypercesek, egyéb prozódiák színpadra adaptál va,
illetve bármely népköltészeti alkotás (legfeljebb 5 perc).
A pódiumi estek fesztiválján egyetlen előadás sem haladhatja meg a 40 perces időtartamot.
Az énekelt és megzenésített verseknek
nincsenek megkötései, de megzenésítés esetén külön bírálja el a zsűri a saját zenéket.

A fesztivál fővédnöke:
Bella István Kossuth-díjas költő

Fesztiváligazgató:
Lutter Imre előadóművész,
a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív alelnöke, a Vers Éve programigazgatója

Térjen, térj be egy versre!

versmondó 35
 Az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület,
a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület és a Magyar Versmondók Egyesülete
MAGYAR NYELVŰ VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ, VALAMINT VERSFORDÍTÓi PÁLYÁZATOT HIRDET
egyetemisták és főiskolások részére.
A pályázaton valamennyi, meg nem jelent, magyar nyelvű pályamű részt vehet, az alábbi kategóriákban:
I. "VERS"
2. "PRÓZA" (m~:<. 1,0 gépelt ol9al, műfaji korlátok nélkül).
3. "ONALLO GYUJTEMENY"
(saját versekből és/vagy prózákból, saját kezűleg összeállított, címmel ellátott - akár illusztrált - gyűjtemény).
4. "VERSFORDÍTÁS"
(nem magyar nyelvű vers magyar fordítása).
A pályamunkákat egy példányban, kinyomtatott formában és 3,5 floppy-lemezre mentve is kérjük
(Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, Windows 2000 vagy Rtf. formátumban).
A műveket nagyalakú zárt borítékban, jeligével és kategóriával ejlátva fogadjuk el, amelyben kis alakú,
zárt borítékban a szerző a jeligével együtt nevét, a felsőoktatási intézményt, állandó lakcímét,
elektronikus e-maii címét és telefonszámát közli (lehetőség szerint a mobilt is).
A pályázatokat szakmai bizottság bírálja el. A legjobbnak ítélt művekből - a korábbi évekhez hasonlóan -
,a Kalejdoszkóp Könyvso;ozat folytatásak~.nt
VERS- ES PROZAANTOLOGIAT JELENTETUNK MEG.
Benyújtási határidő: 2005. május 27.
A pályaműveket az alábbi címen várjuk, személyesen vagy postai úton: Káelné Kovács Rita igazgatóhelyettes,
Miskolci Egyetem Bolyai Koilégium, 3515 Miskolc-Egyetemváros, E/2. épület fszt.
Eredményhirdetés és a kötet leleplezése: 2005. október 24-30., Kaleidoszkóp VersFesztivál keretében.

További információ: 06 (30) 211-9687

Hivatásos írók, költők nem pályázhatnak. A pályázó hozzájárul a pályamű jogdíj mentes közléséhez.
A nyertes pályázókat értesítjük! Információ: www.versfesztival.hu, www.vers.hu

Nyári vers- és prózamondótábor 10-16 éveseknek a Balatonnál

A Magyar Versmondók Egyesülete és a Kondor Béla Közösségi Ház
2005-ben, a Vers Évében új helyszínen rendezi meg hagyományos gyermekversmondó-táborát.
A tábor időpontja: 2005. június 26-26.• Helyszíne: Balatonszemes
Részvételi díj: 26 OOO Ft. A részvételi díjat az iskola átvállalhatja!
Az egyhetes tehetséggondozó művészeti tábor programja - egy kellemes balatoni üdülés keretében -
a vers- és prózamondás szakmai ismereteinek megalapozásán, illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gyakorlatokat,
műelemzéseket, irodalmi bemutatókat és vetélkedőt foglal magába.
A tematikus órák felhőtlen hangulatban, kifejezetten gyerekekre épített módszerek szerint zajlanak,
neves szakemberek: művészek és pedagógusok közreműködésével.
Szakembereink: Bartók László előadómüvész, Pataki András rendező, Kárász Eszter színész, drámapedagógus
Vendégművészek: Zámbori Soma színmüvész, Lutter Imre előadóművész

A kurzus hasznos felkészítést nyújt a különféle rendezvényeken és versmondó versenyeken történő szereplésekhez.
Mindemellett a tábor a sajátos drámapedagógiai módszertan miatt egyén- és közösségépítő jellegű.
A versmondópalánták a tábor végén közös, nyilvános gálaműsort adnak.
Az érdeklődők 2005. június 5-ig a név, születési idő, pontos lakcím és telefonszám,
valamint az iskola megnevezésével az alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat:
Kondor Béla Közösségi Ház, 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8., 06 (1) 291-6564
Jelentkezés esetén, a jelentkezési határidőig minden táborozónak be kell fizetnie la OOO Ft előleget.
Számlaszám: Kondor Béla Közösségi Ház, HVB BANK RT. 10900028-00000005-31940017
(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)
Vár a nyár!

36 versmondó
 A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezet
2005-ben, a Vers Évében megrendezi a
VIII. INTENZÍV, BENTLAKÁSOS, NyÁRI VERSMONDÓ SZAKTÁBORÁT,
Győr-Moson-Sopron Megye és környéki, hazai és határon túli általános és középiskolás tanulók részére.

A táborba olyan fiatalokat várunk (alsó korhatár 9 év), akik elkötelezettséget éreznek az irodalom,
ezen belül is a versmondás iránt.
A táborban lehetőség nyílik szakmai fogások, a versmondás elméleti és gyakorlati tudnivalóinak elsajátítására, gyakorlására,
hangképzésre, beszédtechnikai alapok elsajátítására, gyakorlására.
A szakmai munka mellett kikapcsolódásra, pihenésre is adódik minimális lehetőség.
A tábor időpontja: 2005. június 27-től augusztus 2-ig.
Helyszín: Csorna, Alapfokú Néptánciskola.
Részvételi díj: 16 OOO Ft/fő.
A részvételi díjat a küldő szerv - iskola, intézmény, társadalmi szervezet - is vállalhatja.
Egyesületünk erről számlát ad.
Elhelyezés: 4 ágyas szobákban. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora.
Jelentkezési adatok:
név, pontos lakcím (irányítószám is!), életkor, telefonszám, iskola neve, címe
- 14 év alattiak esetében szülői hozzájárulás - a küldő intézmény (iskola), a jelentkező aláírása.
Információ: Németh András egyesületi tikár, 9027 Győr, Ipar u. 20. II. 9. Telefon. 96/311-925.
Minden versmondó barátunk jelentkezését várjuk!
A jelentkezési határidő lejáratát követően visszaigazolást küldünk, amiben részletes programot és a befizetésre szolgáló
esekket is mellékelünk.

BAJAI VERSMŰVÉSZETI SZEMINÁRIUM

2005-ben is...
A legnépszerűbb fiatal költő, József Attila-díjas Varró Dániel, Zámbori Soma színművész, a Budapesti Kamaraszínház tagja
és Máhr Ági színművész, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület tiszteletbeli elnöke is ellátogat
- számos más művész társaságában - Bajára.
Lesz minden, amire egy színészpalánta vágyik. Halászléparti, rendhagyó pódiumi est, közös darab ...
Akik szeretnének megismerkedni a színészvilággal, beszélgetni, tanulni akarnak a mai sztároktól, a versek között,
egy igazi közösségben keresik az utat, azok kezdhetnek pakolni. Mert nekik van ez a tábor.
A Bajai Versművészeti Szeminárium újra megnyitja kapuit 2005. július 20-tól 29-ig!
Nálunk elsajátíthatod a szakmai fogásokat: lehetőséged van hangképzést, beszédtechnikát, színpadi mozgást tanulni,
szituációs feladatokban, bizalomjátékokban vehetsz részt, helyzetgyakorlatokban próbálhatod ki magad, a színészmesterség
alapvető szabályait ismerheted meg.

A Szeminárium végén az alkalmi társulatok darabbemutatót tartanak.

Lehetőség van egyéni foglalkozásokra is, valamennyi szakemberrel.

Szemináriumvezető: Lutter Imre előadóművész.

Csoportvezetők: Bartók László előadóművész, Kárász Eszter színművész, drámapedagógus, Kiss László versrendező.

Helyszín: a festői szépségű Sugovica-part, Bajai Ifjúsági Tábor, Petőfi-sziget 5. Elhelyezés: 4-6 ágyas szobákban, kőépületekben.

Részvételi díj: 36000 Ft/fő, amely tartalmazza a teljes étkezést, a szállást és a foglalkozások díjait.
(Tavalyi résztvevők 5000 Ft kedvezményben részesülnek). A költségeket az iskolák átvállalhatják.
Jelentkezni lehet: Pintér Julianna, Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.
Információ: 06 (76) 505-491.
Jelentkezési határidő: 2005. július 10.
Az elismert szakemberek által vezetett versszeminárium hasznos felkészítést nyújt a különféle versmondó versenyeken
és találkozókon történő szereplésekhez.
A diákokból alkalmi társulatok szerveződnek, amelyek a kurzusok végén önálló előadással lepik meg a közönséget.
A legjobban produkáló táborlakók ingyenes részvételt nyernek az ország legnagyobb verstalálkozójára, az október végi
Kaleidoszkóp VersFesztiválra.
Kérjük, a két bajai tábor és az egységes jelentkezési lap miatt pontosan jelöljék meg a tábor nevét és időpontját a
jelentkezésnél!
Jelentkezési feltételek:
Ajelentkezéseket IS OOO Ft előleg befizetése után fogadjuk el, amelyet legkésőbb a jelentkezési határidőig be kell fizetni.
Számlaszámunk: Magyar Versmondók Egyesülete OTP Bank Rt. 11708001-20366591
(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)
Ízelítő az elmúlt évi Versművészeti Szemináriumból: a Versmondó folyóiratban (www.versmondo.hu) olvasható.

versmondó 37
 SZÍNÉSZ- ÉS ELŐADÓMŰVÉSZ-FELKÉszíTŐ MŰHELY
A Magyar Versmondók Egyesülete meghosszabbított, másfél hetes intenzív kurzust hirdet azon 16 év fölötti fiataloknak,
akik a színházat vagy a pódiumművészetet leendő hivatásuknak tekintik, színésznek vagyelőadóművésznek készülnek.
A műhelymunka két szekcióban zajlik.
Szinészszekció: a színházművészet, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés és a dramaturgia mentén a Színház- és
Filmművészeti Egyetem színész szakán ak felvételi vizsgájára készít föl.
Előadóművész-szekció: a pódiumművészet, a versrendezés, az előadóestek készítésének, érzelmi és technikai hátterének
megismerése és elsajátítása révén a közeljövőben rendezendő előadó-művészi vizsga gyakorlati oldalára készít föl.
2005. július 30-tól augusztus 7-ig
Szaktanárok:
Bács Ferenc színművész, Gabnai Katalin drámapedagógus, a Színművészeti Egyetem tanára,
Pataki András rendező, a Forrás Színház igazgatója, Kinizsi Ottó színész, a Barátok közt c. sorozat szereplője,
Lutter Imre előadóművész, az MVE kreatív alelnöke.
Konzultánsok:
Bartók László előadóművész, Kárász Eszter az EGY MASZK társulat művészeti vezetője,
Kiss László versrendező, a Versmondó folyóirat főszerkesztője.
Helyszín: Baja - Ifjúsági tábor, Petőfi sziget S.
Elhelyezés: 4-6 ágyas szobákban.
Részvételi díj:
49 OOO Ft/fő, amely tartalmazza a teljes étkezést, a szállást, és a szakmai felkészítést (az iskolák a költséget átvállalhatják!).
Jelentkezni lehet: Pintér Julianna, Kecskeméti Kisfaludy Könyvtár, 6000 Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8.,
Információ: 06 (76) SOS-491.
Jelentkezési határidő: 2005. július 10.
Kérjük, a két bajai tábor és az egységes jelentkezési lap miatt pontosan jelöljék meg a tábor nevét és időpontját a
jelentkezésnél !
Jelentkezési feltételek:
Ajelentkezéseket I S OOO Ft előleg befizetése után fogadjuk el, amelyet legkésőbb a jelentkezési határidőig be kell fizetni.
Számlaszámunk: Magyar Versmondók Egyesülete, OTP Bank Rt. 11708001-20366591
(Lemondás esetén az előleget nincs lehetőségünk visszatéríteni.)
Ízelítő az elmúlt évi Felkészítő Műhelyből: a Versmondó folyóiratban (www.versmondo.hu)

A MAGYAR VERSMONOÁSÉRT ALAPÍTVÁNY

2005. augusztus I-8. között Kápolnásnyéken vers- és prózamondók részére hetedik alkalommal szervezi meg a

VÖRÖSMARTY MIHÁLY
nemzetközi vers- és prózamondó szakmai tábort.
Az immár hagyományos Vörösmarty Mihály nemzetközi vers- és prózamondó szakmai tárbort 14 éven felüli vers- és próza-
mondók számára szervezzük, ahol lehetőség nyílik a szakmai fogások, a vers- és prózamondás elméleti és gyakorlati
tudnivalóinak elsajátítására, a vers- és prózamondás gyakorlására; hangképzésre, beszédtechnikai alapok elsajátítására.
A tábor munkáját neves szakemberek (versrendezők, előadóművészek, mozgástanár és beszédtechnikus) irányítják.
Az elmúlt évekhez hasonlóan neves művész vendégeink kurzusokkal és fellépésekkel segítik majd a munkánkat.
A táborba 32 fő jelentkezhet. Túljelentkezés esetén a részvételt a jelentkezések sorrendjében, valamint a részvételi díj
beérkezésének függvényében fogadjuk el. Ajánlott, hogy a leendő táborlakók hozzanak magukkal néhány kidolgozandó vers
példányát, vagy szívükhöz közel álló költő(k) köteteit.

Részvételi díj: 24 OOO Ft.

Jelentkezési határidő: 2005. június 15.
Jelentkezni írásban az alábbi címen lehet:
Magyar Versmondásért Alapítvány, 1201 Budapest, Hatvani u. 33.
Telefon/fax: 284-2780 vagy a 06 (70) 940-8256
E-maii: info@versmondas.hu

A jelentkezés alkalmával a következő adatokat kérjük feltüntetni:

Név, születési idő, pontos cím, esetleg telefonszám, 18 éves kor alattiak esetében szülői hozzájárulás.
A jelentkezések lezárását követően juttatjuk el a részvételi díj befizetésére szolgáló csekket,
valamint a részletes tájékoztatót a tábor munkájáról.

38 versmondó
Buda Ferenc
Fohász a virradatban
Istenem ezen a hajnali órán
versmondó
amidőn madár se szól még s már eb sem ugat Kiadja a Magyar Versmondók Egyesülete
bárhol vagy is
talán ott fönn lebegsz túl túl a galaktikákon
vagy itt benn a szívemben rejtőzködöl
bárhol vagy is Te Láthatatlan
Te Ismeretlen
mutasd meg magad
kereslek kerestelek
ám a neved harsogók iiresen kongó
kiáltozása elől Támogatónk:
bedugtam s bedugom fii/em
nem tudom immár ki vagyok mi vagyok
csökönyös bitang juhod-é avagy
elkóborolt kiehűlt ebed
aki orrát s riadt tekintetét földnek
szegezve lohol egy idegen nyomon
Nemzeti Kulturális
nem tudom magam sem tudom Örökség Minisztériuma

kérlek hát fogadj el kételyeimmel

vakon botladozó beszédemmel
s ha nem akarod úgy akár
választ se adj
csak engedd hogy megszólítsalak
kakas szól kiált a kakas
emlékezem: mint vallattalak
vallottalak és tagadtalak Felelős kiadó: Bartók László
mert nehéz igen nehéz megértenem
hogy Te a Gonoszt is virulni
vigadni hagyod
A szerkesztőség cime:
s mert nem tudom ki vagv 1011 Budapest 1., Corvin tér 8.
s hogy én ki vagyok Elektronikus eim: vers@e3.hu
már azt sem tudom Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
világosságra szomjazom
Szerkeszti:
nincs egyebem
az MVE elnökségének kabinetje
csak magam
Főszerkesztő Kiss László
oldozd fel kérlek szorongásomat Telefon: 06 (30) 922-3573
oltalmazd szeretteimet
fékezd meg indulataimat
pásztorom őrizőm ha vagy ISSN 1217-3282
veszni ne hagyj
Amen
Dupla szám: ára 400 Ft
Ne hagyd hogy ne így legven A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség eimén.
Előfizetési díj egy évre: 1200 Ft
Megjelenik évente hat alkalommal.

Az egyes számok megvásárolhatók az írók Könyvesboltjában

Budapest VI., Andrássy út 45.

E számunkat
Schéner Mihály képzőművész

grafikaival illusztráltuk.

versmondó 39
 •• t ujjam között megforgattam a világot, madaram erről az
Q elliptikáról szárnyalt fel, olykor egészen az égig. Mélységes
indulatok ívein röppentek ki ujjaim hegyéből a magasba
terveim, s vágyaim - mint vándorfelhők - az egész világba
szétterültek. Ujjaim szemei mindig fölfelé tekingettek, lángolásom
súrolta a Napot. Közelsége szárnyarnon megolvasztotta a viaszt, úgy
hullottam alá, mint Ikarusz. Lent három nagy csatát is túléltem, és
amikor azt hittem, hogy az egész világot bebarangoltam, visszatértem
szülőföldemre, megkérdezni, ki is vagyok én? Ma is irgalmas az Úr hoz-
zám, erőt ad kezemnek és szívemnek, hogy megvalósítsam a földit és az
égit, s hogy mint a kettő közötti vándor, munkám örömével kivédjem
a rossz csapásokat, és alkotásaimmal felemelkedhessek. Fáradozásom
legyen továbbra is a szép és az igaz keresése!

-------,--
----