Professional Documents
Culture Documents
Koldusokkal parolázunk,
Ott a tanyánk, ahol ázunk,
Összenőtt már a két kezünk
S nem könyörgünk, nem vétkezünk,
Nagy éhünk van s nem éhezünk,
Mindig korábban érkezünk,
Szájunkra a jövő hágott,
Kiáltunk emberebb világot,
Szeretetet, szabadságot,
Szél a lábunk, arcunk áldott,
Nézünk minden követ, ágot,
Ahol utat ki se vágott,
Sej haj, dallal, jó vigasszal,
Asztaltalan szómalaszttal
Keressük az igazságot.
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át
1956. október 21. Mi lesz velünk? A Szabad Európa Rádió most közölte, hogy Záhonyban
pontonhidakat szereltek össze a magyar—szovjet határon, s Románia szomszédos területén
magyarul beszélő tartalékos tiszteket hívtak be szolgálatra. Mi lesz velünk?
Nem vagyunk egyedül! Mint a búvó patak
Összeköt valami titkosan, és sosem
Szűnő árama fényözönét miránk
Hullámozza közös forrás.
Kint ágyú szól, gyors lövés pattan, mint akinek már mindenképpen
a falról Petőfi figyel, minden mindegy, hát Életet
ahogy járkálok egymagamban. adunk Szabadságért cserébe.
November 3. : 2500 szovjet harckocsi és ezer kísérő jármű újra magyar földön. Nagy Imre
leadja utolsó üzenetét a világnak.
POLJUSKA
Ha messze mész
DOBOZOK
DEMOKRÁCIA
SZABADSÁG IGAZSÁG