MEMORITEREK

Szerző Cím Részlet – memoriter

Homérosz Odüsszeia Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott,
földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait, s eszejárását kitanulta, s
tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében, menteni vágyva saját
lelkét, társak hazatértét.
Anakreón Gyűlölöm azt …. Gyűlölöm, azt, aki telt kupa mellett,bort iszogatván,
háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
Catullus, Caius Gyűlölök és Gyűlölök és szeretek. Tán kérded, mért teszem én azt.
Valerius szeretek Nem tudom, ám érzem, s szerteszakít ez a kín.
------ Halotti beszéd és Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk! Bizony por és hamu vagyunk.
könyörgés Mennyi malasztban teremté először Isten a mi ősünket, Ádámot, és adta
vala neki a paradicsomot házul.
Janus Pannonius Pannónia dicsérete Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a
szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, általa híres e föld!
Balassi Bálint Egy katonaének Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.
Balassi Bálint: Adj már Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
csendességet Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!
Csokonai Vitéz Tartózkodó A hatalmas szerelemnek. Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja
Mihály kérelem sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt!
Csokonai Vitéz A Reményhez Földiekkel játszó. Égi tünemény, Istenségnek látszó. Csalfa, vak Remény!
Mihály Kit teremt magának. A boldogtalan, S mint véd angyalának, Bókol untalan
Berzsenyi Dániel A közelítő tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,Tarlott bokrai közt sárga levél
zörög.Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a
Zephyr.
Berzsenyi Dániel A magyarokhoz Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként
fajúl? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorúlt hazádon?
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzad az orcám
Kölcsey Ferenc Himnusz Isten, áldd meg a magyart. Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel; Bal sors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt…
Kölcsey Ferenc Zrínyi második Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,
éneke Vérkönnyel ázva nyög feléd!
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,
És marja, rágja kebelét
Vörösmarty Mihály Szózat Hazádnak rendületlenül, Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan
sírod is, Mely ápol s eltakar
Vörösmarty Mihály Gondolatok a Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
könyvtárban Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Vörösmarty Mihály Előszó Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Petőfi Sándor A bánat? egy nagy A bánat? egy nagy oceán.
oceán… S az öröm? Az oceán kis gyöngye.
Talán, Mire fölhozom, össze is töröm
Petőfi Sándor Fa leszek, ha… Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat
leszek, ha te napsugár vagy...Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha,
leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom.
Petőfi Sándor A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Arany János Toldi estéje Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúkat alszik rá, midőn
megfutja. Megpihen legszélén az égi határnak , S int az öregeknek:
„benneteket várlak!”Megrezdűl a feje sok öregnek erre: Egymásután
mégis mennek a nyughelyre.

„Végső rendelkezést tennék: de hát minek? Nem igen van: miről. S ha

volna sincs: kinek. Nem hagyok örököst... csak egy hű cselédet: Azt
kötöm szivedre - - meg a magyar népet. „Szeresd a magyart, de ne faragd
le” - szóla,„Erejét, formáját, durva kérgét róla: Mert mi haszna símább,
ha jól megfaragják? Nehezebb eltörni a faragatlan fát.
Arany János Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh
lelkem ifjusága!
Arany János Kertben Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s harap.
S ha elsöpör egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál
Arany János Walesi bárdok Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány
Arany János Szondi két apródja Felhőbe hanyatlott adrégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas? szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Arany János Rendületlenül Hallottad a szót: "rendületlenül -"
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevűl,
Egy lángviharban összecsapzanak?
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Arany János Epilogus Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Ady Endre Góg és Magóg fia Góg és Magóg fia a vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat. S mégis
vagyok én… megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Ady Endre Kocsi-út az Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma. Milyen szomorú
éjszakában vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött ,Minden láng csak részekben lobban, Minden
szerelem darabokban, Minden Egész eltörött .
Babits Mihály A lírikus epilógja Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
Babits Mihály Jónás imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Kosztolányi Dezső Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
József Attila Reménytelenül Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
József Attila Óda Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.