Március 15

1. Sinkovits Imre: Isten áldd meg… (bejátszás)

„Sinkovits Imre: Himnusz – más zenével”

Közösen: Haza!

1. Szavaló: Rövid szó, mindössze négy betű

De talána nincs még egy szó , amely
mögött annyi emlék , annyi érzés
és annyi tett húzúdnék meg.
2. Szavaló: Azt mondom haza, s látom a falut, ahol születtem.

3. Szavaló: Azt mondom haza, s látod a térképet,

a folyók, a tavak kékjét,
a völgyek és síkságok zöldjét

Közösen: Azt mondjuk haza, és képzeletünkben megjelennek

a történelemkönyv lapjai és mesélni kezd a múlt

Ghymes: Bazsarózsa ( 6 lány bevonulása szalagokkal)

Szavaló: „Vannak napok melyek nem szállnak el,

De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan.
S fényt szórnak minden születő tavasznak
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Narrátor: Minden tavasszal új köntöst vesz magára a föld.

Mi minden tavasszal ünnepelünk.
A tavasz kirobbanó energiák évszaka, maga a forradalom: Nem lehet megkötözni, hiába
emelnek elé torlaszokat, jön feltartóztathatatlanul.

Narrátor: 174 esztendő telt el azóta, hogy 1848. március 15-én győzött a forradalom.
Csodálatos tavasz volt. A szabadság levegője járja át egész Európát.
Most ezekre a szép napokra emlékezünk.

Képváltás Jobbágy Földesúr

Dal: Szegény legény vagyok én… vagy

1
Narrátor: Széles országúton andalog a jobbágy,
Végzi keservesen vármegye robotját.
Kavicsos fövennyel rakta meg szekerét
Annak terhe alatt nyikorog a kerék.

Szavaló(g): Munkátlanság csak az élet,

van életem, mert henyélek!
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!

Szavaló(sz): Nyomorúság az életem,

a sok adót fizetgetem,
nincs ki enyhítse sorsomat.
Van, ki nevelje bajomat.

Szavaló(g): Jól készítsd, paraszt az utat,

mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok.

Szavaló(sz): Sok úr csak a lábát lógatja,

mégis zsíros falatja,
nekem feltörik a tenyerem,
mégis alig van kenyerem.

Szavaló(g): Tán a tudománynak éljek?

A tudósok mind szegények.
Nem írok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok.

Szavaló(sz): Házamon rongyos a födél

a gólya is rászállni fél.
A sok adóm súlya alatt
házgerendám majd rám szakad.

2
Közösen: Fázunk és éhezünk
Átlőve oldalunk
Részünk minden nyomor

Ének: Fölszállott a páva

Szavaló(egy zászlóval beszalad): Ki a zászlót az utcára,

Aki legény mind alája,
Elég volt a tömlöc, börtön
Jobbágynak az úri földön.

Közösen: Piros, fehér, zöld a zászlónk,

Álljon alá aki magyar
Háromszínű zászló alatt
Bátor a szív, erős a kar.

Júlia és Sándor Jelenete:

J: Sándor várj! Adni szeretnék neked valamit.

S: Gyönyörű, akár a főkötő, amit az előbb készítettél.
J: Legalább valamivel én is hozzájárulhatok harcodhoz. Melledre tűzöm, s viseld büszkén. Ez
legyen e mai dicső nap jelvénye. Tedd úgy, hogy ezt viselje mindenki aki magyar szabadság
harcosa.
S: Ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldos hadától. E három szín képviselje
e három szent szót: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Tűzzük kebleinkre mindnyájan,
akikben a magyar vér és szabad szellem lángol. Viseljük mindannyian az összetartozás és a
szabadság jelképét.

Koreográfia bevonulás a zászlókkal (zene)

Szavaló: Reménytelen időben,

Márciusi esőben,
zenebona támadt Pesten,
Magyarország szívében.

Szavaló: A múzeum terére,

Fütyülve az esőre,
tódul a nép, árad a nép
Petőfi vezére

3
Szavaló: Áll a lépcsőn Petőfi,
Pest utcáit betölti
bátor hangja:

Petőfi: Talpra magyar!

Szavaló: egész hazát betölti

szól Petőfi:

Petőfi: Esküszünk!

Szavaló: Zúg az ország!

Közösen: Esküszünk!
Rabok tovább, rabok tovább,
rabok tovább nem leszünk!

Szavaló: Atyámfia! Véreim! Polgártársaim!

Az örökkévaló Istennek nevében, ki az igazságot védi és megbünteti az árulást,

fegyverbe szólítom fel a nemzetet, szegény, magyar hazánk megvédésére! Aki nem
akar hontalan, vándor koldussá lenni, akinek a szívében ég az fel fog kelni Isten és a
haza nevében. Magyarország függetlenségét a magyar nép törvényes szabadságát
megvédeni.

Hangaláfestés csatazaj

Szavaló: A földön is harag

Az égen is harag!
Kifolyt piros vér és
Piros napsugarak
A lemenő nap oly
Vad bíborban ragyog!

Közösen: Előre, katonák,

Előre, magyarok!

Szavaló: Ropog, hosszan ropog

Csatárok fegyvere
Ágyúk bömbölnek, hogy
Reng a világ bele:
Te ég, te föld, talán
Most összeomlotok!

Közösen: Előre, katonák,

Előre, magyarok!

4
Narrátor: Egy végtelen jajkiáltás hangozott végig az országon: Megnépesült a kitűzött zászlók
környéke „ A földműves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog
tűzhelyét, és ment a zászlók alá. Tizenhárom-tizennégy éves gyermekek csoportja emelte a
nehéz fegyvert, mely alatt még válla meggörnyedt, és hetvenéves galambősz férfiak álltak
gyermekekkel egy sorban.”

Szavaló: A vasmaroknak mely kinyílt előtte , szívét odaveti, szorítsd hát világ, állítsd el
lassan minden dobbanását! Vajon, amit dobog, azt is megfojtod-e? Isten dobogjam és az
Isten él! Igazságot dobog, és az eszme él! Hitet dobog, s az nem hal meg soha! Szabadságot,
s a szabadság örök!

Párbeszédes jelenet: Hadnagy uram, hadnagy uram!

Mi bajod van édes fiam?
Piros vér folyt a mentére!
Ne bánd, csak az orrom vére!
Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban!
Belebotlám egy nagy kőbe: Szegezz szuronyt, s csak előre!

Narrátor: Megy a honvéd, áll a hadnagy

Mély sebében összeroskad.

Párbeszédes jelnet: Hadnagy uram, hadnagy uram!

Csak előre édes fiam!

Szavaló: Ha a mi fényünk nem lobogna

A véghetetlen éjen át
Gondolhatnánk fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints szabadság,

Ismert meg mostan népedet?
Midőn más könnyet sem mer adni
Mi vérrel áldozunk neked.

Narrátor: Tűnt március nagy napja, szép tavasz

Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot.

5
Közösen: Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot.

Narrátor: Minden nemzedéknek megvan a maga forradalma. Új forradalom kellve, a lelkek

forradalma, hogy ebben a túlzó világban felébredjünk végre és ne legyen mindenkinek
minden mindegy. Mert küzdeni kell, küzdeni a magyarságért, a hazáért, az iskoláért, a
kereszténységért! Küzdeni kell küzdeni!

Közösen: „ Újra kell kezdeni mindent

- minden szót újra kimondani
Újra kezdeni minden művét és minden életet.
- kezünket mindenkinek odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon:
Megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
Belőlünk sürgetve dalol
Újra hinni, hogy eljön
Valamim valamikor, valahol….