A BORI NOTESZ

VERSEI
Á la recherche
Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?
Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt
drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,
szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.
Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,
s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,
s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos
éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,
mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.
Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,
dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,
s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,
némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn,
s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.
S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?
szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,
és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők
ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-
léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.
Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?
és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?
hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,
művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,
s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán.
Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában
és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.
■ tragikum és az idill együttes jelenléte
■ Címe Proust Az eltűnt idő nyomában c. regényét hívja elő
■ A klasszicizáló jelleg itt teljesedik ki. A vers számos szálon
kötődik a költői hagyományokhoz.
– Versformája hexameter (valószínűleg az eklogák közé
szánta).
– A stíluseszközök is klasszicizálóak, ókori eredetűek: díszítő
jelzők (tündöklő asztal, fürge barátok, szépszemü karcsu
pohár), körmondatok (a legtöbb strófa egyetlen
körmondatból áll).
1. Szerkezetei egység: 1-2. vsz.

■ Meghatározó a nosztalgikus idillMindez most

valószerűtlennek, elérhetetlennek tűnik
■ Megfigyelhető a játékosság is: „szürkebarátot ittak a fürge
barátok…”
■ A 2. vsz. végén az időszembesítő ellentétekben már megjelenik
a tragikum: a múlt idillje és a jelen tragikuma szembesül.
2. Szerkezeti egység: 3-5.vsz.
■ Számvetés: mi történt azokkal, akik egykor körülülték az
említett asztalt?
■ A 3. strófában a harcra kényszerített katonák jelennek meg
■ A 4. vsz. a fegyvertelen munkaszolgálatosokat idézi fel, akik a
harcmezőkön aknát szedtek.
■ Az 5. vsz.-ban a magukra maradt feleségekről, nőkre,
szerelmekre emlékezik a költő.
3. Szerkezeti egység: 6-7.vsz.
■ Miután sorra vette barátai sorsát, csak egy sor utal saját
reménytelen helyzetére: „s mérem (néma fogoly) – jajjal teli
Szerbia ormán”
■ A 3. rész hangneme ünnepélyes és nosztalgikus, de ott rejlik
benne a tragikum is.
■ A 7. strófa látszólag idilli szituációja a jövőhöz kapcsolódik:
újra feltűnik „az az asztal”, de akik körülülik, már csak
emlékként vannak jelen.
Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!
■ 1944 augusztusában a németek kiürítették a Heidenau lágert, és
a foglyokat erőltetett menetben Bor városa felé irányították. Az
Erőltetett menet már a bori táborban született.
■ Szerkezete szimmetrikus, harmonikus: két 10 soros részre
tagolódik a költemény. A két egység között ellentét feszül,
melyet az ellentétpárok fejeznek ki:
■ A rengeteg ellentét belső vitát tükröz: a halálvágy és az
életösztön vitáját hordozza.
1. Szerkezeti egység
■ Az első rész egy hat- és egy négysoros körmondatra tagolódik.
■ Mindkettőnek azonos állítás a főmondata: „Bolond, ki földre
rogyván…” és „Pedig bolond a jámbor…”
■ Bolond az, aki az életösztöntől hajtva tovább akar menni, noha
az eszével tudja, hogy nem érdemes: a szenvedés hiábavaló, a
remény illúzió.
■ A négysoros rész egy szürrealisztikus, rémálomszerű képsor: a
végső pusztulás apokaliptikus színezetű kifejeződése.
2. Szerkezeti egység
■ A halálvágy után az életösztön szólama szólal meg feltételes
módban. A vágyott idill jelenik meg.
■ A hold látványa kapaszkodót jelent a lírai én számára.
■ Az utolsó sorban a lírai én az élet mellett dönt, ezzel beáll a
bolondok sorába: bolond reménykedő lesz ő is.
■ (A versforma nibelungizált alexandrin: 13 vagy 14 szótagos
jambikus sorok, a sorközépen cezúrával, pillanatnyi szünettel.
Radnóti ezt az írásképben is megjeleníti: mintha kígyózó
országút képe sejlene föl. )
 Razglednicák
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
■ Még kapcsolódik az Erőltetett menethez.
■ Szerkezete szimmetrikus: két rész ellentétpárokkal
■ Az első 4 sor a külvilág káoszát ábrázolja: szürrealista képsor
(„az út nyerítve hőköl”).
■ A második 4 sor a megőrzött belső rend képeit tartalmazza,
melynek biztosítéka a szerelem
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
■ 2. razglednica
■ A második razglednicában is a valóság és az idill képei állnak
szemben egymással.
■ Ellentétpárok: itt – távol
– béke – háború
– idill – tragikum
■ A 2. vsz. a klasszikus eklogák pásztori világát idézi
(pásztorleány, nyáj). A háború valóságát ellenpontozva még jelen
van a játékosság is: „pórok pipáznak”.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
■ Itt már nincs jelen az idill, csak a tragikum
■ A naturalisztikus képsor után elrugaszkodunk a valóságtól:
apokaliptikus vízió.
■ Az alliterációk itt kísérteties hangulatúak.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
■ Radnóti tárgyilagosan, objektíven, minden panasz nélkül vetíti
előre saját halálát.
■ „Halált virágzik most a türelem…” – A türelem rózsát terem
közmondás kifordítása→ a játékosság, sőt a fekete humor még
itt is jelen van.