XVI. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2008.

DECEMBER
 Tartalom
TANULMÁNY ,,A költő hazatér" 74
Novák Imre: Verebek, medvék, játékok 3 "József Attila" IX. Országos
Tandori Dezső: Páris Hida(j)i 4 Vers-, Énekeltvers- és Prózamondó
Radnóti Miklós: Sem emlék, Verseny 75
sem varázslat 6 "Költészet tavasza"
vers- és prózamondó-találkozó 76
VERSENYEKRŐl Felhívás 77
Lázban égett Magyarország 7 VII. Radnóti Miklós Regionális Vers-
Gáll Ádám: Azonosság 10 és Prózamondó Verseny 78
Tóth Zsóka: Illyés Gyula verseivel
Ozorán II Búcsúzó
Illyés Gyula: Előhívó 12 Elhunyt a pannon költő 79
Iván Orsolya: XV. Bartalis János Takáts Gyula: Új évezred hajnalán 79
Vers- és Énekmondó Verseny 15 Eltávozott Gyurkovics Tibor 80
Bartalis János: Az erdőről hazatérő Gyurkovics Tibor: A májusi hold... 80
favágók 16
Arany Mihály: Baka-emléknap Nagy Szidónia Éva
a Somogyi-könyvtárban 18 Takáts Gyula: Villámtól lombosan
Baka István: Ady Endre vonatán 19
Baka István: A tükör széttört 20
Lukács Szabolcs: XVII. kerületi
Takáts Gyula
versmondó verseny a Rákoskerti
Művelődési Házban 21
Mért is kérdené?
- Várak, betűk, borok-
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL
Marthy Barna: Blogolt Kaleidoszkóp 23 \álami álmatag reménnyel
Wiegmann Alfréd: "Vers, ahogy még hinárból néznek rá
nem ismered" Kaleidoszkóp a lápbafult falak.
VersFesztivál, 2008 Üres tornyával sárvizen
- a Merlin Színházban 35 lebeg a vár
Domokos Dóra: Hullaszagú költészet? 48 S tűnődve köztűk,
Lackfi János: Tűz a havon 49
kígyózó zöld betűk során
Pugner Szilvi: Fókuszban Lutter Imre
és a VersFesztivál 50 olvashatatlan, ami volt. ..
Vers, ami van 53
És ahogya láp-berek
VERSSZÍNHÁZ pásztort, hajót-kötő
Az Első Magyar Versszínház 56 szil fáira reccsent a rianás,
tollát letéve,
RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY meg sem kérdi már
A "versenyek versenye"
a némán elvillant tavaszt. ..
- Radnóti - Győr 59
Kiss László: Laudációk 62 És üvegre dermedt
Lövétei Lázár László:
ablakain át
Negyedik ecloga 63
miért is kérdené tovább
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK zörgő zanócok, szittyók,
Kortársvers-mondó verseny 65 zöld betűk
Az én mesém 66 és zöld borok
Benedek Elek: A kerek kő 69 havas lápról
.Többsincs'' mesemondó verseny 72
kísértő mosolyát.
"Anyám fekete rózsa" 73

2 versmondó
 TANULMÁNY

Novák Imre
Verebek, medvék, játékok
- Tandori Dezsőről -
Tandori Dezső a huszadik századi magyar irodalom egyik legizgalmasabb és legjátéko-
sabb alakja. 1938-ban született, Budapesten, tisztviselőcsaládban. A bölcsészkaron diplo-
mázott, ahol magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. 1971-től szabadfoglalkozású
költő, író és műfordító. Nemes Nagy Ágnes volt a gimnáziumi tanára, így korán kapcso-
latba került Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal, Mészöly Miklóssal, az Újhold irodalmi lap
körétől ered világlátása. Ők voltak a legnagyobb hatással rá, ők formálták ízlésvilágát,
irodalmi és filozófiai érdeklődését, és tájékozódását is tőlük szerezte. Költői világa is
erről a forrásvidékről származik. Korosztálya irodalmi behajózásakor, a hatvanas évek
végén indul a pályája. Első kötete 1968-ban jelent meg, és újszerű hangjával felkeltette a
kritikusok figyeimét. Kényes időszak volt. Még nem volt távol '56, és ott volt '68, min-
den tagadásával és ellentmondásával együtt. A korszak irodalmi megújulásának egyik
jelentős alakja lett.
Tandori fő erénye a gondolatisága. Kilépett a magyar novellák hagyományos vilá-
gából. Írói figyelme ide-oda kalandozik, és a megközelítések sokasága jellemzi. Hol
Budán időz, hol egy történetben keresi Godot-t, hol a madáretetés és -gondozás titkaiba,
felelősségébe avat be minket.
Az írói mesterség jó ismerője, szívesen ír az alkotás kínjairól és örömeiről. Nincs külön
versfilozófiája. Stílusérzéke alapján képes a különféle írástechnikákat összehangolni.
Megnevezései pontosak, leirásai a lényegre irányulnak, a körülöttünk lévő világot fejezik
ki, tele érzelmi és intellektuális energiával. Humor és szomorúság egyaránt jellemzi.
Autonóm személyiség. A lét titkait kutató iró, aki az ember lehetőségeit keresi a minden-
napokban.
Külön fejezetet jelentenek életművében a gyerekeknek írt versei a koalákról, a vere-
bekről és a mackókról. Itt is a játéké a főszerep. Mackók sakkoznak: és közben ,,roppant
ritkán kapkodnak,! ketyeghet a sakkóra, Inem ijeszt a mackóra." A koalák lottóznak, de
ott "az eukaliptuszfák eheti leveleit húzkodják",
Néha kerülgeti a dolgokat, de csak azért, hogy a legmegfelelőbb helyről láttassa.
Igényes és gondos megfigyelő, nem akarja, hogy pontatlan hírek, információk jussanak
hozzánk. Verebei, mackói gondolkodnak, véleményük van, el is mondják. Emberi módon
szellemi életet élnek, ha mozgásuk más is. Játékos szócsavarásai többértelművé teszik
szövegeit.
A lovakról szóló beszámolók mellett a foci is központi helyet tölt be világában. ANagy
Gombfoci-könyv az Old Tandor stadionban zajló bajnokságról tudósít, ami a legnagyobb
nevű focisták tomájáról szólt. A brazil szövetségi kapitánnyal, Couthinhóval kezdődik a
regény, aki kinéz az érkezése után az erkélyről a Vízi városra, és arra gondol, hogy itt
vigasztalódhat. A '78-as brazil tréner azóta mélytengeri búvárkodás közben elhunyt, de a
magyar irodalomba Tandori beírta nevét.
A 140x99 cm-es stadionban zajló gombfocitomán csupa híresség lép fel, és közben ott
vannak a medvék és a verebek. A szöveg a sportújságok modorában írt beszámoló a
Lánchíd utcából. Micsoda neveket olvashatunk. Itt van Bettega, a szépfiú. (Van-e olyan

versmondó 3
TANULMÁNY

ötvenes asszonya földön, aki e nevet nem ismeri?) Szerepel itt Keegan is, a Hatalmas
Egér, Beckenbauer, a Császár és Cerezo, a magyar anyától és brazil cirkuszművésztől
származó, zseniális brazil középpályás, aztán Albert Flórián, a vízivárosiak kedvence,
mellettük Tichy, Göröcs és Zámbó. Álomszép bajnokság. Az álomszéppé vált múlt hősei.
Tényleg, mintha álom lett volna az egész - írta Tandori is. A madarak úgy szökdelltek a
boldogságtól, mint tavasz idején, az első napsugarak érkezésekor. A kötet alcíme:
Liverpool a Vízivárosban. Miért éppen Liverpool? Hagyjuk. Kérdések mindig maradnak.

Tandori Dezső
Páris Hidatj)i
Hidalsz, nem is, végül is nem ezt a régi világot únod csu-
pa rom, az egész francot únod, a menjünk a büdös pébet únod,
a görög pé betűt, Pásztorlány, me ly a kör kerületét szrozza,
orozza, és édes vagy fanyar olajban úszva tapadsz
- legföljebb a pólyáló ködökbe.
Mit, hogy Páris hidai, jaj! Mit bánni konk-
rétum, unod, e rétet mindörökre. Mit bőg a sok,
mit vagy a sokaságbul, arbo? Arbocot levonod,
borátum, borotvád zúg a délutánodba, végre le kell
szedned, még két nap, és habozhatsz (és zsilett, pofád
évtizedes szünet után összenyesve). Ezek a hidak nem ve-
zetnek sehova. Únod e régi, únod ez új. Bánni
ér, tév, hogy vársz, érjen, lásd fentebb. De va-
lóságosan is, szét lehet válogatni,
ocsu, (o)csudás, erre ocsudsz, olcsu, híg lé,
bokád nyilallik közben. Ez lett Sagittarius Voltod!
E nyilallás ezer voltja. S a lépcsőn csak meg-
leli cipőd sr, sarka az egyetlen jégdarabot, mely körül
kifordulhat a világ, nem fordul ki,
elfeketedhet, nem feketedik el,
az új ta-
vasz olajos illatú dzsungel teste nem a párducé, mely
eltűnik benne, nem is tűnik el egészen. Tekeregnek a russzó
fonna bozót körvonalai, sötét olajban, ez lett nyilazó
anteuszidból, de nem lettél nyuszi! Anteuszi légy, ne nyuszi,
de sajnos, akinek ezt írhatom, tényleg azt érzem, le van
szarva, nem volna, dehogy van, de hogy bárkinek én: az le, az
van, jaj, jaj. Jaj, Pastoraleona.

Minden az ő világában játszódik. A stadion is az ő nevét viseli (Old Tandor), bűnügyi

regényeit Nat Roid néven jegyzi, és Tradoni felügyelő nyomoz a tökéletes bűntényben.
Tandori jól eligazodik több nyelv grammatikai bozótjában, a szavak billiói között a bá-
beli hangzavarban. Jól ismeri a kortárs és a külfőldi irodalmat. Számtalan fontos regény,
novella, vers átültetése fűződik nevéhez. Fordításai kiváló mesterségbeli tudást bizonyí-

4 versmondó
 TANULMÁNY

tanak. Műfordításaiból láthatjuk szellemi táplálékait, és azt az utat is nyomon követhet-

jük, ahogy végigkalandozta a világirodaimat. Ott is főszerep jut a madaraknak. Egész
kötetet szentelt a kiadó a róluk szóló versfordításoknak.
Tandori feljegyez, anyagot gyűjt, rendezgeti emlékeit, ír a számára kedves állatokról,
tárgyakról, focistákról, játékokról, utazásairól, mindennapi életéről, ifjúkori emlékeiről,
de igazából az elmúlásról, sajátunkéról és arról, mit érzünk mások elvesztésekor. Tandori-
nál a "halál mindig testhez áll".
Hihetetlenül gazdag az életműve. Versek, drámák, tanulmányok, regények alkotják.
Kötetei hosszú sort tesznek a könyvespolcon. Szellemi kalandjai napjainkban zajlanak.
A madarak gondozása adja művei ihletét. Világához illő tárgyakat, témákat választ írá-
saiban. Ébren tudja tartani az olvasó érdeklődését a madarai, lóversenyei és gombfoci-
bajnokságai iránt.
Tandorit a dolgok mélyén rejtőző igazságok érdeklik. Rokonszenves költő és ember,
beenged minket intim szférájába, beavat szenvedélyeibe.
Nyitott a világra, érzékenyen reagál az eseményeire. Érzékenysége nem negédes sza-
vakat jelent a világ szépségei, az emberi tisztesség láttán. Mondanivalójához talált meg-
felelő stílust.
Dinamikus a költői világképe. Versvilága szürrealisztikus képekkel teli. Visszavará-
zsolja a tovaszállt madarat. Nyughatatlansága költeményei izzó hatásában is megjelenik.
Időnként nyelvi sűrítésekkel és túlzásokkal él a mindennapi nyelvi gyakorlat szó-
használata szerint. Verseiben a metaforák nem díszként jelennek meg. Nyelvünk jelen-
ségeit értelmezi. Nagy távlatokban gondolkodik, fogalmak fogalmakra telepednek nála,
és gördülnek tovább jelentésekkel bővül ve. A képzetek egységes elrendezésére törekedik.
A szójátékok mestere, a játékosság virtuóza és a nyelv varázsiója is. Egyszerre versíró és
vershős. Ahogy az operatőr az állandó kameramozgással, kereséssel tartja fenn az érdek-
lődést, ő ís folyton kutatja szeméve! a tájat, a szobát, az élőlényeket.
A hétköznapi nyelv az alapja költői szövegeinek. A szó nála is tárgy. Egymáshoz ala-
kitgatja őket, és közben új és új szövegkörnyezetbe helyezi, és figyeli jelentésváJtozá-
saikat, hatásukat. Szövegei zsonganak, átlengi őket az időtlenség. Reggelenként "elkezd
egy idegen napot".
Elüt kollégáitól észjárásával, szenvedélyeivel, szeJlemességével, játékosságával.
Olyan dolgokat is észrevesz, amelyek mellett mások szó nélkül elmennek. Megfigye-
léseire magyarázatokkal is szolgál. Nem szép versek írására törekszik. A vers nála
a valóság emberközpontú visszatükrözése. Szavai értékítéletet is jelentenek. Színdús
cselekményeket olvashatunk verseiben. Az ellenpontozás mestere anekdotikus elő­
adásban.
Egyik írásában Saint-Exupéryvel a sivatagba jut, és ha elfogadjuk az ottani hagyomá-
nyokat, szabályokat, a játék a maga képére formál minket - írja. Aztán jön Camus
és A pestis. Ha pestis van, nincs többé titkos nyomozás. A világ egyértelmű igazságok-
ból áll.
Időnként nehéz eligazodni műveiben. Igazi olvasói feladat szövegeinek követése a
szellemi kalandozások olvasása közben. Kiváló komponáló, remek montírozó, ahogy a
mondanivalót kifejezi különböző elemek, szövegek, képek beillesztésével.
Útjai során filozófiai síkok jelennek meg, aztán jön a valóság: "Párizs karácsonyos
már, a fákon lámpafüzérekkel meg rendőrökkel, de ők nem a fákon, csak az undorító

versmondó 5
TANULMÁNY

autókban." Aztán angol, bécsi és magyar lovak neveit másolja írásaiba, és persze minde-
gyikhez tartozik egy fogadás, egy nyerés vagy veszteség, mint ahogy életünk is a
gazdagodás és a veszteség keretei között mozog.
Az irodalom asszociációkkal övezett országútján vagy tengerén halad. Ott pedig az a
lényeg, mit találunk az erdő mélyén, a város utcáján vagy a tengerfenéken és a vízfelszí-
nen. A lényeg, milyen a klíma, mi történik az élőlényekkel, mit teszünk, milyen a táj, vagy
milyen lehetne. Az ezekről szóló beszámolók, mesék, versek, szövegek okán jön izga-
lomba az emberi elme. Így jegyzi az író az időt.
A Sár és vér és játék című regényében a madár megnyílik előttünk lény-szempontból,
és nem csak egy szó marad. Az öntudatlan lények és az emberi gondoskodás kettősségére
épül a szöveg a regényben. .Jvlindenünk visszahozhatatlanul múlik" - írja, de nem tartjuk
hozzá az értékrend ünket - folytatja, mert a fő kérdés: hogyan lehet ezt kibírni?
A nyelv nála nemcsak forma és lehetőség a gondolatok pontos megfogalmazására,
hanem törekvés is, hogy minden mondatának legyen igazsága, legyen az egy felismerés,
egy állítás világunkról. A kötetlen kompozíció híve. Lények hálózatát teremti, ahol
Szpéróval, a koalákkal meg gombfocistákkal együtt éljük át a létezést.
Tandori nem határozható meg aktuális politikai ismérvek alapján. Igazi civil. Nem
politikus alkat. Nem szen-
ved életundortól. Művei fel-
jegyzések magunkról, arról, Radnóti Miklós
hogy írni szenvedés, aminél
csak az a nagyobb kín, ha Sem emlék, sem varázslat
nem ír.
Nem csak hozzá hasonló Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
élményekkel kell rendelkez- mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
nünk, hogy vonzzanak írásai.
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De ha hasonló az érdek- De aki egyszer egy vad hajnaIon arra ébred,
lődésünk, közelebbi nek érez- hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
zük, mert ha szívesen gomb- kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
focizunk, kártyázunk, sak- annak szép, könnyűléptű szivében megterem
kozunk, vagy vágy él ben- az érett és tünődő kevésszavú alázat,
nünk a lóversenyzés iránt, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
vagy szeretjük megfigyelni az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
madarainkat, és szívesen el-
mélkedünk arról, hogy mi Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
végre is születtünk, és mi az merengj el hát egy percre e gazdag életen;
élet, szorosabb szellemi kap- szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
csolatba kerülhetünk vele.
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
Így azonos élménybázisról fi- magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
gyelhetjük a történeteit, és nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
szellemi kalandokon kísér- sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
hetjük akár át Budán, akár át ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Salinger, Plath, Handke vagy Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
Ginsberg szövegein egész talán most senki sincs.
Tandoriig. 1944. április 30.

6 versmondó
 VERSENYEKRŐL

Lázban égett Magyarország

Két és fél hónap alatt több mint 4200 versíró közel 24 OOO verset írt

A közelmúlt eddigi legnagyobb versíró versenyét hirdette meg a Rubophen, a Magyar

Versmondók Egyesületének szakmai támogatásával. A 3 millió forint összdíjazású Rubo-
phen Versíró Versenyre augusztus l-jétől bármilyen témában elküldhették alkotásaikat a
versírók. A verseny kiemeit témája a Láz és a Fájdalom. Nevezni lehetett az interneten
(www.versiroverseny.hu) vagy levélben, illetve személyesen. Az elmúlt hónapokban több
megyeszékhelyen (Győr, Debrecen, Pécs, Szeged) és a fővárosban járt a Rubophen Vers-
író Verseny Nevezési Turnéja - a TÁP Színház közreműködésével -, ahol a részt-
vevőknek lehetőségük volt a helyszíni versírásra és a személyes nevezésre is.
A www.versiroverseny.hu oldalon csaknem 44 OOO látogató járt. A verseny honlapján
több mint 4200 költő regisztrált, és közel 24 OOO verset küldőtt be. Erre eddig sehol a vilá-
gon nem volt példa. November 14-ig bárki nevezhetett. A verseny kiemeit témája a láz és
a fájdalom. November 14-én éjfélkor a nevezés i határidő lejárt.

Szavazásindító beszédében Vernyik Imre, a Versíró Verseny ötletgazdája elmondta:

"Ez is csak egy egyszerű versenynek indult. A rubophenesek csak annyit vártak tőle,
hogy mindenki nevezzen rá, akinek van egy verse a fiókjában, a gépén vagy a szívében.
Arra nem számítottak, hogy létrejön Magyarország legnagyobb kortárs versgyűjteménye.
Pedig létrejött. Ahogy az egyik levélíró fogalmazott: »Ez már nem is egy verseny. Ez egy
mozgalom!« Amikor megszűletett a Versíró Verseny gondolata, a rubophenesek és a
szervezők abban reménykedtek, hogy a versenyzők legalább 500 verset küldenek majd.
A merészebbek ezer, a legeslegmerészebbek 5 ezer versre tippeltek. (De őket őrűltnek
nézték a többiek.) Ma közel 24 OOO vers olvasható a verseny weboldalán."

A Rubophen Versíró Verseny zsűritagjai:

Fenyő Iván színművész

Péterfy Bori színésznő, énekesnő

Karafiáth Orsolya író, költő
Turczi István író, műfordító, irodalomszervező és egyetemi doktor
Bogáthy Judit, a Zentiva HU Kft. HR-vezetője

"Anyavállalatunk Csehországban évek óta partnere a kulturális eseményeknek, külőn­

böző komolyzenei fesztiválok, filmes produkciók kiemel t támogatója" - nyilatkozta
Bogáthy Judit. "A magyarországi leányvállalatunknál több hónapja elindult Rubophen
Versíró Verseny ötletének kidolgozásával és megvalósításával cégünk egy igen fontos
szlogenje kelt életre. Ez így hangzik angolul: »Be Unique, Be Zentiva«, ami azt sugall-
ja, hogy aki a Zentivánál, a Zentivával dolgozik, egy olyan céggel találkozik, amely meg-
jelenésével, munkatársaival, vállalati kultúrájával és marketingkommunikációjával is
különbözni kíván a többi gyógyszeripari cégtől. Ennek egyik megvalósulása számomra
a Rubophen Versíró Verseny. Éppen ezért izgalmas és egyben felemelő érzés nekem
- mint a vállalat HR-szakemberének és mint a kultúra iránt erős vonzalmat érző embemek
- részt venni a versek zsűrizésében."

versmondó 7
VERSENYEKRŐL

"Nagyon fontos dolognak tartom, hogy olyan cégek, akik anyagilag megtehetik, támo-
gassanak fontos és jó dolgokat" - hangsúlyozza Péterfy Bori. "Azért váJlaltam a zsűrizés t,
mert érdekel, hogy mi van az emberek fejében, nagyon kívánesi vagyok, hogy mit jelent
ma egyáltalán az, hogy vers, és hogy találok-e a bekűldött munkák között olyat, ami
igazán eltalál. Számomra a jó vers: egy igazi találkozás két ember között. Az egyik, aki
írta és a másik, aki olvassa. Mindegy, hány évtized választja el őket egymástól, a vers
olvasásának pillanatában találkozik a lelkűk valahol az univerzumban!"
"Azt mondják, nincs átjárás sem a kűlönböző művészeti ágak, sem a kűlönböző gene-
rációk, sem pedig az ún. profik és amatőrök között. Ebben persze van valami, de az
egyetlen költészeti folyóirat alapító szerkesztője, aki lazán feltette az életét arra, hogy a
fiatalokat, a pályakezdőket fórumhoz juttassa és sínre tegye, nem mondhat nemet egy
ilyen típusú, mint menet közben kiderült, tömegeket megmozgató kezdeményezésre"
- teszi hozzá Turczi István. "Az már egy más kérdés, hogy irigy, tülekvő, velejéig önző
világunkban milyen hírét viszik azok, akik nem elégednek meg a részvétel, a tapasztalat-
szerzés és az esetleg kialakuló netbarátságok apró örömei vel. De ez legyen az ő egyéni
szociális problémájuk. Mi azért jól elvagyunk, és nem felejtjük el, hogy az igazi meló a
pályázók számára az eredményhirdetés után kezdődik: mert a költészet nem vasárnapi
autózás, nem hobbikertészet vagy önkielégítés. A költészet egész embert kívánó életfor-
ma, világszemlélet, önkép."
"Rendkívül fontosnak tartom, hogy a mai rohanó világban - ahogy sok más mindent
se veszünk észre - ne menjünk el a versek mellett. Éljünk velük! Ki így, ki úgy. Van, aki
írja, szüli a verseket; van, aki gyógyítja magát/másokat velük; van, aki olvassa, akit
szórakoztat, aki sír rajtuk, és még hosszasan sorolhatnám. A lényeg, hogy tudjuk, igenis
vannak körülöttünk versek; és fontos, hogy »használjuk« is őket. A Versíró Versenyt ezért
is tartom egy nagyszerü kezdeményezésnek, és megtiszteltetés számomra, hogy az egyik
zsűritag lehetek, hiszen ez a program a versek szélesebb körben történő megismertetését,
megszerettetését tűzte ki céljául.
Én pedig teljes mellszélességgel állok ki mellette, és adom a nevem e nemes ügyhöz,
hogy segítsem a vers, e gyönyörü, tömör, lényegre törő, de mégis érzelemdús és ezerszínű
kis műfaj terjesztésében. Ennek van értelme a mai világban" - mondta Fenyő Iván.
A Rubophen Versíró Verseny bajnokaira példás megbecsülés és jutalom vár. A 3 mil-
lió forint összdíjazású vetélkedő legjobbjait 2009. január 16-ig választják ki a nevezők
közül. A győztes verset 100 ezer példányban freecardon (országosan forgalomba hozott
ingyenes képeslapon) terjesztik. Ezeken kívül további nagyon értékes nyereményeket
osztanak ki.
A közönség 2009. január végétől szavazhat az általa legjobbnak talált versre, a legtöbb
szavazattal rendelkező vers a közönségdíjat kapja majd.
A zsűri által kiválasztott 100 versből albumformátumú antológia készül, amit az
Alexandra könyvhálózat fog forgalmazni 2009 tavaszától.

Első díj
• A győztes vers kinyomtatása és terjesztése 100 ezer példányban freecardon (országosan
forgalomba hozott ingyenes képeslapon)
• A győztes vers szerzője nagy összegű pénznyereményt kap a Rubophen láz- és fáj-
dalomcsillapító hazai forgalmazójától, a Zentiva HU Kft.-től

8 versmondó
 VERSENYEKRŐL

• Olajfestmény a győztes vers szerzőjéről

• Részvétel költészeti táborban
• Színvonalas versblog fejlesztése, működtetése és népszerűsítése egy évig

Második díj
• Színházbérlet
• Egyéves előfizetés 6 irodalmi folyóiratra
• Színvonalas versblog fejlesztése, működtetése és népszerűsítése egy évig

Harmadik díj
• 200 ezer forintos Alexandra-könyvutalvány

Közönségdij
• Laptop

Láz és Fájdalom Különdij

• Egyéves kétszemélyes masszázsbérlet vagy kétszemélyes wellness hétvége
• MontbIanc toll

A litera.hu Turczi Istvánt, a

Magyar Versmondók Egye-
sületének irodalmi alelnökét
kérdezte a mai versírókról.

Milyen tendenciákat fedeztél

fel a mai versírók munkái-
ban? Vannak-e jól elkülönít-
hető irányok, kiket követnek
a fiatalok, hogyan látod a
kortárs költészetet?

Őrületes önkifejezési boom

van. Megkétszereződött a
hozzám havonta e-mailben
és levélben beérkező versek
száma, ez bizonyos. Már az
1990-92-es születésű fiata-
lok is írnak, nyomulnak. Ez
első ránézésre szembemegy ll1M.~.!i'
minden józan ésszel, hiszen tl5í. /le( ti Mf f -/-eh va. 11'1
mérhetően sokkal keveseb- (>ordd/he; al- Jr ;;!Jn. ;:0111('(.
ben olvasnak ma már szép- 0/'( f(cek1u /-et w!r ,
irodalmat, pláne verset. Az 5H"I~ (fr>,"?!","
eladott verseskönyvek szá- R01J?q« " ié?fU. a ha./ua(
ma a O és a 200 db/kötet kö- l.If'ff II >hirtt hic!fC;ftfu.

versmondó 9
VERSENYEKRŐL

zött mozog. Eladottról beszélek, nem odaadottról meg a család által stikában felvásárolt
példányokról. A kiadók hozott vagy elnyert támogatás nélkül hozzá sem nyúlnak a kéz-
iratokhoz. A terjesztők, köszönik szépen, verseskönyvet nem, vagy baráti csatornákon,
szivességből terjesztenek. Kritikai, értékelő és orientáló irások pedig csak azokban a
folyóiratokban jelennek meg hébe-hóba, amelyeket szintén alig olvas, még kevésbé
vásárol bárki is. És a kör itt az esetek többségében bezárul. Mégis. Költőpalánták nőnek
mindenfelé. Jól érzékelhető esztétikai irányokról, kikristályosodott izlésvilágról azon-
ban még az antológia- vagy kötetérett alkotók esetében sem mernék beszélni. Jól
példázza ezt a a tavaly összerakott Használati utasitás című, kötet nélküli költők
antológiája is (Reményi József Tamással). Ha valaki abból érvényes következtetéseket
tud levonni a kortárs hazai líra irányairól, az egy hétig a vendégem a Vörös Vaszics
nevű sörözőben.

A Rubophen versíró verseny egyik zsűritagjaként tapasztaltad, mekkora kedv mutatkozik

a vers írásra. 18600 vers érkezett be a felhívásra. Hogyan zajlik a zsűrizés, s lehet-e jól
értékelni egy-egy verset, ha ilyen környezetbe kerül?

Azóta már lezárult a verseny, és 25 ezer vers érkezett be több mint négyezer pályázótól!
Ez egyszerre imponáló és rémisztő. A versenyt kiíró csapat, ha a mennyiséget nézzük és
ennek marketingértékét, joggal beszélhet minden elképzelést felülmúló sikerről. A leg-
vadabb előzetes becslések szerint sem vártak többet 2-3000 versnél, aztán tessék. Azt még
tudni kell, hogy a "fájdalom" és a "láz" témakörben lehetett verset vagy vershez hason-
lító sorokba tördelt szövegkezdeményeket küldeni. Időközben az az áthidaló megoldás
született, hogy minden regisztrált pályázó kiválasztja l, korábban beküldött és általa
favorizált versét, amellyel a továbbiakban képviseli önmagát. Szerkesztőkből, irodalmi
szakemberekbőllétrejön egy előzsűri, megrostálja és kiválasztja azt a 100 verset, amely-
nek szerzője továbblép. A következő fordulóban azután a továbbjutott 100 költőszemély
megjelöl 5 saját verset a beküldöttek közül, ezek kerülnek az ún. főzsűri asztalára.
Szerintem az is jót tesz a végső kiválasztásnak, hogy a zsűri tagjai többfelől érkeznek:
Péterfy Bori és Fenyő Iván a színészet, Karafiáth Orsi és én az irodalom, Bogáthy Judit a
marketing felől. Mindenki a saját káoszából válogat, és emeli ki a neki tetszőt egy adott
pontozási szisztémában. Őrültség ez az egész, de van benne rendszer!

Gáll Ádám
...végleg elhagyott ágyék
maroknyi zárkasötét,
madonnaölbői kiringatva
a transzcendens lét
Azonosság
fényvillanás vakít, homlok mögé szegzett
lemeszeIt Mária-kép bűntelen tudat,
falra vetülő árnyék töviskoronás hit
testetlen keresztje, megváltó szégyen
égre vetítve az ég

10 versmondó
 VERSENYEKRŐL

Illyés Gyula verseivelOzorán

Az ozorai Pipo Kastély udvarában még pompáznak a virágok, de a kapun kivül már viszi
a szél a leveleket, és reggelre dércsípte füvön lépkedünk, délután meg a kabát is lekiván-
kozik az emberről.
Az idei ősz barátságosan fogadta - immár negyedszer - az Illyés Gyula Nemzeti Vers-
és Prózamondó Verseny résztvevőit, akárcsak az ozorai vendéglátók.
2002-ben, Illyés Gyula születésének 100. évfordulóján szövetkezett az akkor még
Magyar Művelődési Intézet (ma: Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lekto-
rátus), a Magyar Írószövetség és a Magyar Versmondók Egyesülete arra, hogy országos
versenyt hirdet Illyés Gyula emlékére, költészetének a fiatal korosztállyal történő megis-
mertetésére.
Ozora polgármestere - Schrantz Istvánné - örömmel csatlakozott a meghirdető khöz,
vállalta a feladatot; szállásadókat találni a településen, gondoskodni az országos verseny
résztvevőiről. A legelső alkalommal szüknek bizonyult a művelődési ház nagyterme, ami
elsősorban örömöt jelentett. A későbbiekben sem jöttek kevesebben Ozorára, de - szeren-
csére - befejeződött a Pipo Kastély felújítása és Endreffyné Takács Máriának - a simon-
tornyai Vármúzeum igazgatójának - segítségével a kastélyba költözhetett az országos
verseny. Hősi idők voltak. A székeket, asztalokat a falu művelődési házából, iskolájából
szállították a helyszínre, a fütés sem volt mindig tökéletes, de a fogadtatás, a szeretetteli
légkör kárpótolt mindenkit a hiányosságokért. Az ozorai kastély ad otthont - a felújítását
elindító - Illyés Gyula Emlékkiállításnak, amelynek létrehozója szintén Endreffyné
Takács Mária. Minden együtt van ahhoz, hogya "genius loci" átjárja a lelkeket, úgy
szólaljanak meg a versek, hogy abban a költői világ életre keljen.
Nem csoda tehát, hogy már az első alkalommal, 2002-ben, az eredményhirdetés után
úgy határoztak a szervezők, hogy kétévenként rendeznek Illyés Gyula Országos Vers- és
Prózamondó Versenyt, és Ozorán találkozzunk továbbra is, a döntőbe jutott versmon-
dókkal.

Időközben a Pipo Várkastély működtetőre talált a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága

által, amelynek igazgatóhelyettese, Dobó Ágota a helyszín biztosításával, az ideális
körülmények megteremtésével támogatja az országos döntő megrendezését.

Kezdettől fogva nagy megtiszteltetés minden résztvevő számára, hogy Illyés Mária Anna,
a költő lánya, védnökséget vállal a verseny fölött, és jelenlétével, figyelmével kitünteti a
versmondókat, szervezőket.

Zárójelben jegyzem meg, hogy az idei versenyre mintha kevesebben jelentkeztek volna,
de úgy is közelíthetek, hogy az év közben rendezett versmondóalkalmak száma meg-
növekedett, ez pedig minden versenyen éreztette hatását, elsősorban persze a felfutó rend-
szerüekén. Hiszen egyre igényesebb felkészülést támasztanak a felhívások, több verset
kell megtanulni, és a válogatók során bizony sokakat kell bátorítani, tanácsot adni, és csak
keveseknek adatik meg a továbbjutás lehetősége.
Bizony, bizony ideje lenne egyeztetni, milyen versenyeket mikor és kik rendeznek,
összefésülni az elképzeléseket és talán célszerübben alakítani a versmondó versenyek

versmondó 11
VERSENYEKRŐL

rendszerét. Nem arra gondolok, hogy a kevesebb több lenne, de mindenképpen töreked-
ni kellene arra, hogy szélesebb körbe jussanak el a felhívások. Talán azt is megkockáz-
tathatnánk, hogy olyan verseny is legyen a sok között, amelyre csak egy vers sel lehetne
nevezni, hátha többen és bátrabban jelentkeznének, és nem a díjak nagysága és nagysze-
rűsége adná a helyezések rangját, hanem a vers művészi megszólaltatása és annak min-
denkire ható öröme.

Illyés Gyula: Előhívó

Mint fényképész ujjai közt a kép,
hogy élesülsz idillek lágy hona,
kicsiny hazám, hogy tisztulsz! ami még
tavaly homály volt, hogy ködlik tova:
a dombnak-völgynek nem csupán nevét,
azt is tudom már, kinek birtoka,
a fésült szőllőhegyekről a bért
és hány kalóriát kér a kapa,
tudom, hogy hol lesz jókedv a cseléd
fakó arcának elszállt mosolya,
a kis bögrékkel elmaradt ebéd
lakáj ok-hordta uri vacsora -

csillog villog a mesgye jegenyék

beláthatatlan friss szuronysora;

tudom kinek kell már testvérbeszéd

s ha költő vagy, az elme ostora.

A döntő időpontját mindig Illyés Gyula születésnapjához legközelebb eső hétvégéhez

igazítj uk, így idén november 8-9-én találkoztunk Ozorán.
22-en jutottak a döntőbe, és aggódtunk a harmadik lemondásnál, hogy hányan beteged-
nek még meg, vagy csak felkészülési nehézségeik adódtak? Mindenesetre elgondol-
kodtató, hogy az országos döntőben való szerepléstől időnként - úgy érezzük mi,
szervezők - oly könnyedén lépnek vissza. Mintha nem lenne elég megtisztelő és fan-
tasztikus eredmény egy országos döntőben való szereplésl Arról nem is szólva, hogy más
esetleg boldogan jönne! Érdemes volna belegondolni abba is, hogy költsége kkel jár ám
az előre megrendelt szállás és étkezés, amelyet utólag nem mindig lehet a csökkentett lét-
számhoz igazítani.
A létszám miatti aggódás és dohogás után végül is tizennyolcan szerepeltek a Pipo
Kastélyban, Illyés Gyula portréja előtt.
A versmondók két fordulóban, a verseny kiírásának megfelelően, Illyés Gyula, valamint
szabadon a Nyugat alkotói vagy kortárs költők alkotásaiból választott műveket adtak elő.
A zsűri elnöke dr. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke volt. Tagjai: a rendezvény
védnöki tisztét is ellátó Illyés Mária Anna, a költő lánya, Tóth Zsóka Radnóti-díjas elő­
adóművész; dr. N. Horváth Béla irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem rektor-
helyettese, egyetemi tanár, a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar Irodalomtudományi Intéze-
tének igazgatója; és Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke voltak.

12 versmondó
 VERSENYEKRŐL

Öröm volt tapasztalni, hogy a korábbi versmondóeseményekről ismerős előadók tovább-

ra is kitartanak a versek mellett, rendületlenül készülnek, és nyilván nem csupán a verse-
nyekre, hanem szükebb/tágabb környezetük számára is továbbadják ez esetben Illyés
Gyula költészetének gyöngyszemeit, a Nyugat kiválóságai nak írásait, keresik, olvassák és
előadják a ma élő kortárs írók, költők műveit. De itt vannak a fiatalok is, új arcok, új han-
gok, közöttük a lenyűgöző szuggesztivitású Árvai Péter vagy a szemünk előtt előadó­
művésszé érő Bors Anikó.
Fábián Péter kisgimnazistaként tünt föl az országos versenyeken, most pedig izgul-
hatunk, hogy dédelgetett álmai valóra váljanak a tavaszi felvétel in.

Dr. Antal Anikó hosszabb szünet után fordult ismét a versek felé, ő tudja legjobban, miért
fontos versközelben élni. És így tovább, minden résztvevőről lehetne személyeset írni,
hiszen többek között erre is alkalmas egy-egy találkozás, hogy érdeklődve hallgassuk a
másikat, versekről költőről és magunkról is szóljunk.

Ozora a beszélgetésekre kűlönösen kedvező alkalmat teremt. A szállásokon, a csalá-

doknál már várják az ismerőst, eljönnek drukkolni, hiszen az "ő lányuk/fiuk" az ő ven-
dégűk szerepel, és meghallgatnak 40 verset. Kétévente biztosan.
Másnap Rácegrespusztára visz az autóbusz. A pusztára, ahol most szelídebb volt a szél,
nem kellett kapkodnunk a lábunkat, hogy össze ne fagyjunk. A kopjafához érkezve spon-
tán állt össze a műsor. Népdalokat énekeltünk, Bors Anikó elmondta a Haza a magasban
című Illyés Gyula-verset, Rüsz Károly elhelyezte a koszorúnkat, és elénekeltük a Him-
nuszt. Azt hiszem, mindannyian átéltük a pillanatot, megérintett bennünket az egyűvé
tartozás nagyszerű és torokszorító érzése.
Pálfa polgármestere, Bérdi Imre - igazi gazdájaként a tanyasi iskolának - kalauzolt
bennünket és látott vendégül jó szívvel, amit ezúton is megköszönünk.
Avisszaúton - Simontornyán - Endreffyné Takács Mária fogadta a csapatot a várban,
hogy sétát tegyünk a környék és a vár történetét bemutató kiállításokon, megtekintsük a
Breznay család időszakos kiállítását.

Korábban említettem, hogy a versről való beszélgetés ürűgy arra, hogy magunkról is
szóljunk. Így tudtam/tudtuk meg, hogy Rüsz Károly operációt halasztott azért, hogy
Ozorára eljöjjön Erdélyből, Kiskendről. Elmondja Illyés Gyula \ádludak és Farkas Árpád
Özönvíz című versét. Fontos volt számára ez az út. Nekünk pedig, hogy meggyógyuljon.
Gyógyulást kívánunk, Károly, hogy ismét találkozhassunk és hallgassuk, ahogyan
töretlen hittel és derűvel megszólaltatod a költeményeket.

Díjazottak
I. helyezett
Bors Anikó - Fertőd (Győr-Moson-Sopron megye)
II. helyezett
Fábián Péter - Szekszárd (Tolna megye)
III. helyezett
Jánosi Márton - Szentendre (Pest megye)

versmondó 13
VERSENYEKRŐL

Különdíjakat vehettek át:

Árvai Péter - Töltéstava (Győr-Moson-Sopron megye)
Herbály Jánosné - Bugac (Bács-Kiskun megye)
Szalma Imréné (Réczi Valéria) - Zsombó (Csongrád megye)
Horváth Krisztina - Esztergom (Komárom-Esztergom megye)
Illés Alexa - Kecskemét (Bács-Kiskun megye)
Dr. Antal Anikó - Szeged (Csongrád megye)
Ágó Mónika - Szabadka (Szerb Köztársaság)
Bózsa Sándorné - Somogyjád (Somogy megye)
Ruttkay József - Szabadszállás (Bács-Kiskun megye)

Támogatók:
Műemlékek Nemzeti Gondnoksága
Oktatási és Kulturális Minisztérium Reneszánsz Programirodája
Nemzeti Kulturális Alap
- Közművelődési Szakmai
Kollégiuma
Ozora Önkormányzata
Pálfa Önkormányzata
Oktatási és Kulturális
Minisztérium
Közművelődési Főosztálya

Magyar Írószövetség
Magyar Versmondók
Egyesülete
NAP Kiadó
TIMP Kiadó
Simontornyai Vármúzeum
Endreffyné Takács Mária
múzeumigazgató
- Simontornya
Pécsi Tudományegyetem
Illyés Gyula Főiskolai Kar
- Szekszárd r
vir. le&e? r",a/d Iel-ele'r>nt a feldte_
Hungaroton Records vé?"! eldvad "- hJ,
(5 o l7:lu'
I uraf vd.t'
Külön köszönet illeti az
I1.jvrllau a .af Nel,ill,," arÁl
elődöntőket megszervező
Her",I!a, R 'út, """fo llul

megyei közművelődési ~ Iwe ri/er I,auf/';U

intézményeket! fa'Yqef a "7d; JaiM,
.fvl/c.:r ,.h-iQ leli" tsrrreu Ii'/t .r "tei-
Tóth Zsóka

14 versmondó
 VERSENYEKRŐL

XV Bartalis János Vers- és Énekmondó Verseny

Brassó, 2008. november 6-9.

Nagyon frissen élnek bennem a brassói versmondó verseny élményei, amikről úgy gon-
dolom, hogy életem meghatározó pontj ává váltak.
Minderről nehéz beszélnem (írnom), mert a rengeteg szép és gazdag élmény leírhatat-
lan változásokat és felismeréseket hozott az életembe.
Szomorúan ültem szombat este a Reménység Háza teraszán, búcsúzva a helyszíntől,
hisz a győri Apáczai Kar képviseletében már nem vehetek részt többet a versenyen, mert
júniusban befejezem a főiskolát.
Mindenesetre köszönetet szeretnék mondani azért, mert évről évre működik ez a ren-
dezvény. S ez a rendezvény több, mint egy verseny. Sokkal több ...
Meg kell állni néha a világban, s felfedezni az igazán fontos értékeket. Szeretet, oda-
figyelés, összetartás, közös célok. S azoknak, akik figyelnek és nyitott szemmel járnak a
világban, mindezek a verseken és a versmondókon keresztül megmutatkoznak. Ez a pár
nap igazán lehetőséget adott a hétköznapokból való kiszakadásra és arra, hogy újra
felfedezzem ezeket az igazi értékeket.
Tudom, hogy sok nehézséggel és munkával jár ennek az egésznek a megszervezése, s
hogy talán Önnek nincs is ideje ez alatt az idő alatt minderre odafigyelni. S azt is tudom,
hogy szomorú, hogy az érdeklődés évről évre csökken, de higgye el, hogy az áldozatos
munka meghozza a gyümölcsét abban a kevés emberben, akik ott vannak. Bennem min-
denképp, s ezt köszönöm.
A versmondásnak számomra nem a versenyzés a célja, hanem az a fajta önkifejezés,
ami hatást ébreszt az emberekben. S bizakodás abban, hogy a hallgatóság között lesz
legalább egy, aki azt mondja, hogy hazatérve megkeresem ezt a verset, és újra elolvasom.
Önmagában már ezzel nyer az ember.
Bízom abban és hiszem, hogy sok résztvevő (beleértve a zsűritagokat, szervezőket)
érzi ezeket a dolgokat, s tudja, hogy mindenképp nyereménnyel térhetett haza. Olyan
nyereménnyel, amit nem lehet diszoklevélre írni és becsomagolni. Az ilyen nyereményt
az ember a lelkében és a szívében hordozza.
Mindössze egy "hibája" akad számomra a rendezvénynek: az, hogy csak ilyen rövid
ideig tart. Ezt természetesen semmi esetre sem szemrehányásként szántam, csak ebben is
megmutatkozik, hogy Isten is tanít minket arra, hogy hogyan töltsük meg az ilyen rövid
időt gazdagsággal. S ami jó, abból kevés van és rövid ideig tart.
Ha több időnk lett volna, akkor ezeket a dolgokat bizonyára személyesen mondtam
volna el Önnek, mert tudom, hogy milyen fontos az embereknek a visszaigazolás, s az,
hogy értékeljék a munkáját. Ez az, ami inspirálja az embert a folytatásra. A megjelentek
közül mindenki küzd ezért a versenyért valamilyen formában, s hiszem azt, hogy mindig
maradnak és lesznek új, küzdeni vágyó emberek.
Köszönöm, mindenekelőtt azt, hogy Ön is hozzájárult ahhoz, hogy ha Brassóra gon-
dolok, akkor nemcsak egy szép város jut eszembe, hanem egy állomás, egy mérfóldkő
életem útján.
Tisztelettel és hálával: Iván Orsolya
NYME - Apáczai Csere János Kar, Győr

versmondó 15
VERSENYEKRŐL

Bartalis János
Az erdőről hazatérő favágók
Az erdőről hazatérő favágók nagy újságot hirdetnek.
Azt beszélik, hogy tavasz van,
mert kinyílott a hóvirág.
Széltében, hosszában
meleg napsugár tűz be az erdőbe,
s az erdőoldal csupa hóvirág.

Az erdőről hazatérő favágók nagy örömet hirdetnek.

Azt is mondják, hogy kis őzikék
legelészve bólogatnak végig
a virágos erdőháton,
s vidám madárfiittytől mosolyog az erdő.

Ébred a természet tehát.

Remegve tárom ki szobám ajtaját.
Az ereszről csurog a víz,
és nagy robajjal fut le a csatornán.
Lelkem kitágul.
Tele tűdővel szívom a tavasz friss illatát.
Fejem kábult, vérem nyugtalanul lüktet:
ébred a természet,
itt van a tavasz!

Az erdőről hazatérő favágók

csoda dolgokat beszélnek.
A nap, mint piros máglyatűz
a madarak dalán hamvad el,
és rügybe szakadt a fák hegye.
A kérges tenyerű favágók mondták ezt nekem.
Fizessen meg az Isten érte nekik,
jó, becsületes emberek.
A nap, mint piros máglyatűz
a madarak dalán hamvad el,
s levélbe fut a fák hegye.
Fizessen az Isten ez örömért nektek,
szegény favágók!
Holnap kimegyek veletek én is az erdőre.

16 versmondó
 VERSENYEKRŐL

Díjazottak, díjak

I. díj: Kolozsi Zsófia- 250 lej + EMIL-EHK könyvcsomag + ACSJ Tanítóképző Főiskola,
Győr: katalógus + dr. Magdó János-díj (Vetró B. S. András képzőművész munkája).
II. díj: Máthé Loránd - diák, Mikes Kelemen Főgimnázium, Sepsiszentgyörgy - 230 lej
+ EMIL-EHK könyvcsomag + RMDSz-kiilöndíj (Ábrahám Imola képzőművész
munkája),
III. díj: Iván Orsolya, diák, NYME-ACSJ Tanítókőpző Főiskola, Győr - 200 lej + EMIL-
EHK könyvcsomag + Leiter Artur-monográfia és -katalógus.

Énekmondónagydíj: Gál Eszter (Szatmárnémeti Művészeti Iskola) és Kovács Győző

(cégvezető, Brassó) páros, - 250 lej + ACSJ Tanítóképző Főiskola, Győr könyvcsomag
+ Brassói Lapok könyvcsomag + Joós Tamás énekmondó CD-je.

Énekmondó-különdíj:
Horváth Linda Orsolya Brassai Sámuel Elméleti Líceum Kolozsvár - Aranyosi Margit
Bea emlékdíj (200 lej) + Bartha Árpád: Bartalis-portré, ACSJ Tanítóképző Főiskola,
Győr könyvcsomag + Joós Tamás énekmondó CD-je + Visszhang (diáklap) könyv-
csomag.

Különdíjak (versmondók):
Kónya Edit diák, Áprily Lajos Főgimnázium, Brassó - Mikó András Alapítvány -
Emlékdíj,
Bálint Erzsébet diák, Mikes Kelemen Főgimnázium, Sepsiszentgyörgy - Ferencz
Ágnes képzőművész különdíj a + Visszhang (diáklap) könyvcsomag,
Szabó Csengele diák, Mikes Kelemen Főgimnázium, Sepsiszentgyörgy - Nádudvari
György parlamenti képviselő különdíja (Simó Enikő képzőművész munkája),
Magos Orsolya diák, Bólyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely - ACSJ
Tanítóképző Főiskola, Győr,
kép,
Németh Zsuzsanna diák, ACSJ Tanítóképző Főiskola, Győr - Csutak Levente
képzőművész munkája,

Ferencz Győző kántor Csíkrákos - Brassai Társaság különdíj.

A szervező Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület minden versenyzőt, részvételi

díjként, ajándék könyvcsomaggal jutalmazott.

Zsűri:
Banner Zoltán előadóművész, elnök,
Kozsik Ildikó színművész,
Zorkóczy Zenóbia színművész,
Kozsik József színművész,
Zsehránszki István színikritikus,
Márk Attila énekmondó.

versmondó 17
VERSENYEKRŐL

Baka-emléknap a Somogyi-könyvtárban
Baka István költő és műfordító születésének hatvanadik évfordulója, valamint a költő
hagyatékát gondozó Baka István Alapítvány tízéves fennállásának alkalmából vers-
mondó versennyel egybekötött emléknapot rendezett az alapítvány a Somogyi Károly
Városi és Megyei Könyvtárral együttműködésben, november 22-én.
Az 1995-ben elhunyt Baka István költő tiszteletére rendezett emléknapot Füzi László
irodalomtörténész, a Baka István Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Forrás című
folyóirat főszerkesztője nyitotta meg. A megnyitót követően az alapítvány által meghir-
detett illusztráció- és fotópályázat díjait Szuromi Pál művészeti író adta át. A fotók,
illetve illusztrációk témája Baka István bármely műve vagy műfordítása lehetett. A költő
sorai szólaltak meg Á. Szabó Ajtony előadóművész gitárjának húrjain is, majd kezdetét
vette az "Én itt vagyok - üzenet Új-Huligániából" című, Kárpát-medencei vers-,
énekeltvers- és prózamondó verseny döntője, melyet Borsodi L. László, a csíkszeredai
Márton Áron Gimnázium tanára nyitott meg.
A megmérettetésre - nevének megfelelően - határon inneni és túli, nem hivatásos,
14. életévüket betöltött vers- és prózamondó versenyzőket vártak. Az indulóknak az
egyetemes magyar irodalom egy költeményét vagy prózáját, egy Baka-művet és egy
Baka István által magyarra fordított alkotást kellett megtanulniuk és előadniuk.
Baka István az irodalomtörténetben teljes egészében az őt megillető helyen van, mert
elemzések és tanulmánykötetek foglalkoznak vele, és a kortárs irodalom legjobbjai,
kiváló irodalomtörténészek írtak róla - tudtuk meg Füzi Lászlótól. "Arra a kérdésre,
hogy magában az irodalomban mennyire van jelen, nehezebb válaszolni, mert az iro-
dalom folyamatosan mozgásban van, és mindig újak és újak jönnek. Azt szoktam mon-
dani, hogy aki átkerül az irodalomtörténetbe, annak az életműve már mindig elővehető,
de ehhez mindig valamilyen ok kell, mint ahogy volt Németh László- vagy Kosztolányi-
reneszánsz is" - magyarázta a Baka-alapítvány kuratóriumának elnöke. Mint elmondta,
a költő pár verse emblematikusan az írók tudatában él, másik kérdés a kultusz, aminek
az a feladata, hogy az emlékét őrizze, és minél több ember számára megismerhetővé
tegye ezt az életművet - erre nagyon jó a versmondás is. Füzi László kiemelte: a leg-
fontosabb az, hogya Baka-életmű szinte már teljes egészében elérhető, a hálón is, de
nyomtatott formában is. A Tiszatáj Bombitz Attila irodalomtörténész szerkesztésében
gyakorlatilag az egész életművet megjelentette: a versek, prózai írások, publicisztikák és
a fordítások is olvashatók már. Ez utóbbi azért is különösen fontos, mert Baka István az
egyik legjobb magyar műfordító volt. Ez az életmű adja a költő jelenlétét - összegzett
Füzi László.
A Baka István Alapítvány konferenciák, könyvbemutatók, kiállítások és versmondó
versenyek szervezésével, illetve a könyvek megjelentetésében való részvállalással és
honlap működtetésével igyekszik ápolni Baka István emlékét.

A verseny eredményei
A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban november 22-én megrendezett
Kárpát-medencei "Én itt vagyok - üzenet Új-Huligániából" című Baka István vers-,
énekeltvers- és prózamondó verseny végeredménye:

18 versmondó

Baka István
Ady Endre vonatán
Trauermarsch
Gustav Mahler emlékének
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
A messzeségből trombiták
réztücsökcirpelése száll,
elönti a Birodalom
réteit a trombita-csiganyál.
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
Közeledik a gyászmenet,
gyászfátyol-napfogyatkozás
a hölgyek arcán s rettenet,
de gyászölükben izgalom:
nyirkosodnak a gyászbugyik,
s jönnek a gyászfrakkos urak,
éjből a frakk - a csillagok
óraláncán fityeg a hold,
és gyászos nemiszervük combjuk
között lélekharangozik.
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
Az élen gyászkancán üget
a tábornok, mindkét fülében
vatta - ha villám csattog is,
csak annyit hall belőle, mintha
csészén ezüstkanál kocogna,
plomba a tábornok fogában:
sziklába töltött ekrazit,
gyászzsebében a pakli kártya,
s azt látja, ha álmodozik:
a kártyalapok figurái
egymásnak lábbal fektetett,
véres katonatetemek.
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
Közeledik a gyászmenet,
huszárok mentéjén a sujtás
kanyarog, mint drótakadályok,
vonulnak a sötét mezőn,
cselédszoba-Birodalomban,
a szénaboglyák - kiscselédek
befülledt dunyhái között.
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
Trombita harsan - réztücsök,
közeledik a gyászmenet,
versmondó
VERSENYEKRŐL
rulettgolyó-hold körbe futja
az eget, csillagzsetonok
gyűlnek az Isten asztalára,
agyászhintó lassúdan úszik,
bakján a Sarkcsillag a lámpa,
vonul a gyász-Göncölszekér,
a tavak ablakát betörve
vízmélyig gomolyog az éj.
Tratatatam, tratatatam, tratatatam...
Közeledik a gyászmenet,
a réztücsökciripelésben
nyikorognak gyászkerekek,
s mint körfűrész, forog a hold,
csillagon - görcsön - felsikolt,
hasad a deszka-éj, az ében,
szekercecsattogás - ki épít
ravatalt vagy vesztőhelyet?
Trombita-csiganyálas rétek,
közeledik a gyászmenet,
gyászkancáján üget az élen
a tábornok, a hölgyek arcán
gyászfátyol-napfogyatkozás,
huszárok mentéjén a sujtás
szögesdrót, zúzmaralepett,
trombita harsan - réztücsök,
gyászarkangyal suhog az éjben,
lebeg a gyászolók fölött,
óceánjáró-nyelv ütődik
fogsora jéghegyeibe,
állnak cselédlány-dunyha boglyák
trombita-csiganyálezüstben,
rulettgolyó-hold fut az égen,
csillagzsetonok halmait
söpri maga elé az Isten,
és réztücsökciripelésben
- bakján a Sarkcsillag a lámpa-
úszik a gyász-Göncölszekér.
A tavak ablakát betörve,
mint szétdurrant pezsgőspalack,
vízmélyig gomolyog az éj.
19
VERSENYEKRŐL

Középiskolás-kategória
I. Fábián Péter, Garay János Gimnázium, Szekszárd. Felkészítő tanára: Báló Marianna.
2. Kádár Noémi, Orbán Balázs Gimnázium, Székelykeresztúr. Felkészítő tanára: Illyés
Izabella.
3. Markó Zita, Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium, Szeged. Felkészítő tanára: Vancsó
Marianna.

A Magyar Versmondásért Alapítvány különdíját Szikszai László kapta. Márton Áron

Gimnázium, Csíkszereda. Felkészítő tanára: Csutak Judit.

A Baka család és a Baka István Alapítvány különdíját Köleséri Dóra kapta. Tildy Zoltán
Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény, Szeghalom. Felkészítő
tanára: Pándiné Csajági Mária.

Felnőtt-kategória

I. Kovács Tímea, Ion Luca Caragiale Színművészeti és Filmművészeti Egyetem, koreo-

gráfia szak, Bukarest. Felkészítő tanára: Borsodi L. László.
2. Megosztva: Jakó Sándorné, Belvárosi Nyugdíjasklub, Hódmezővásárhely. Kuti
András, Szenvedélybetegek Otthona, Ócsa. Felkészítője: Ádám Andrea.

Arany Mihály

Baka István
A tükör széttört
A tükör széttört, cserepeiből
a látvány összerakható még,
de nem forr vissza mennybolthoz a föld,
s éjszaka nélkül száll le a sötétség.
A látvány széttört, cserepeiből
a tükör összerakható még,
de helyet cserél mennybolt és a föld,
s a nappaIba átfolyik a sötétség,
árnyam fekszik az ágyba asszonyomhoz,
s aki a tű fokán átpréselődik,
az a pokolba jut.
A tükör széttört, cserepeiből
a látvány térképe kirakható még,
hol mindennek határa van, de a
határok között összezagyválódik
tűpárna s Szent Sebestyén mellkasa,
a harangok s az ágyúk bronza, és
trombitaszínü sörrel indulókat
hörpintünk ki a kocsmákban, s a hó
az álcázóköpennyel felcserélhető.
A tükör széttört, és széttört a látvány,
s ki megpróbálja összerakni, össze-
zagyvál tükör- és látványcserepet,
a nappalok sötétséggelleöntve,
s az asszonyok árnyunktól terhesek,
aharangok kongásából kiöntik
a messzehordó ágyúk robaj át,
és áJcázóköpenyben minden évszak,
s csizmát kell húzni újra - a világ
cserepein ne járkáljunk mezítláb,
s menetelünk sörszagú indulókra,
a tű fokán lángnyelvek csapnak át.

20 versmondó
 VERSENYEKRŐL

XVII. kerületi versmondó verseny

a Rákoskerti Művelődési Házban
Milyen feltételek kellenek egy jó versmondó versenyhez?
I. Legyen egy versenykiirás, pontosan definiált feltételekkel.
Esetünkben ez megtörtént, mert a II. Kerületi Önkormányzat fővárosi vers- és próza-
mondó versenyt hirdetett, amelynek döntője a hasonló versenyekről és drámapedagógiai
rendezvényeiről méltán híres Marcibányi téri Művelődési Házban lesz.

2. Legyen egy intézmény, aki a kerületi versenyeknek helyet ad.

Rákoskerti Művelődési Ház kiváló helyszín a maga "nagytermével" és az itt működő
Ascher Oszkár Színpaddal. Kiváló tér a versmondáshoz mindkét helyszín. Megfelelően
megvilágított színpaddal, gondoskodó technikai személyzettel.

3. Legyen egy személy, aki közvetíti a pályázati felhívást az érdeklődő gyerekeknek,

eljuttatja a kerület iskoláiba a "verseny lehetőségét".
Az egész jelentkezési procedúrát összefogja. Tudja, hogy sok dolga lesz, mert ebben a
kerületben sokan érdeklőd-
nek a hasonló versenyek
iránt. A versenyt vezénylő
személy is adott a XVII.
kerületben: Tímár Tibor, a
kerület Pedagógiai Központ-
jának a vezetője. Mindent
tud, amit tudni kell.

4. A verseny sikeressége az
iskolákban dől el. Érdekli-e
a magyartanárokat és/vagy
az osztáJyfőnököket a pályá-
zati kiírás?
Fogékonyak-e az intézmé-
nyek egy iskolán, tanórán
kívüli versenyre? Tudják-e
motiválni a tanítványaikat a
november 27-én megrende-
zésre kerülő kerületi döntő­
re? Segítenek-e a gyerekek
vers választásában?
Gyakorolnak-e? Megbeszé- LJj~;cyk. ue'id a W;q vad.
I '
lik-e a szülőkkel a teen- v/c<.'~ , kaw_srf'../;;
dőket?
Esetünkben minden kérdés- Sit Ilf/ae/ ia'" " /c.'t: J~1f

re IGEN a válasz. ; 1rl/~'1 o w.'f("<{5

Hiszen a versmondó ver- p- k't-/> 1'';'"71 u'ú, ;'ú/I- J:;.'"1' .
senyre 44 tanuló jelent meg. hoJ6f,p ,<-6 " ?ók. I

Az 5-6. osztáJyosok közül rJf /z,hc.K u/a'» " r.,,:;(,,(,,~

24 gyerek, a 7-8. osztá- >dttl a'!7 'trtJW-(9'(7'"If::. .

versmondó 21
VERSENYEKRŐL

Iyosok közül 20 gyerek mondott verset. Olyan verseket választottak, amelyek meg-
feleltek a szigorú felhívásnak. A magyar irodalom ismert és kevésbé ismert művei hang-
zottak el, amelyek nem tartoztak az "agyonmondott versek" kategóriájába. Klasszikus és
modem költőkből kaptunk válogatást, intellektuális élményt. A versenyzők sokat gyako-
roltak, mert mindenki tudta, hogy miről beszél, miért van a színpadon. Agyerekeket
elkísérték a tanárok, akik a zsűri munkájában segítettek. Megvalósult az a csodálatos
egység, ami a közoktatás sikerét eredményezheti: TANULÓ-TANÁR-SZÜLŐ.

5. Van-e elég tehetség ahhoz, hogy a verseny színvonalas legyen?

Esetünkben a válasz ismételten: IGEN.
A verseny színvonalas volt. A gyerekek döntő többsége - mint már említettem - jól
választott művet, szépen beszélt. Ismerték a színpadi jelenlét technikáit, fortélya it.
Szövegbiztosak és magabiztosak voltak. Meg akarták magukat mutatni, és micsoda
szerencsében volt része a hallgatóságnak, mert mi mindenkit láthattunk, mindenkit di-
csérhettünk. A felkészült, tehetséges gyerekek, a felkészítést irányító tanárok és a büszke
szülők harmóniája lengte át a Rákoskerti Művelődési Házat.

6. Elégedettek-e a versenyzők a zsűri döntésével?

A válaszunk IGEN. Tímár Tibor igazgató a verseny kezdetekor jelölte ki a verseny zsűri­
jét, amelyben helyet kaptak a felkészítő tanárok. A nagy létszámú zsűri k a leghitelesebb
eredményt tudják meghozni. Most is így történt. A magas színvonal volt a jellemző, de
ebből is kiemelkedtek néhányan. Ők lettek a díjazottak. Az elsők esélyesként léphetnek
a "Marcibányi Színpadára".

Összességében elmondhatjuk, hogy olyan körülmények kellenek a jó versenyhez, ami-

Iyeneket a XVII. kerületben tapasztaltunk. A szervezők és a versenyzők tartalmas dél-
utánt varázsoltak a Rákoskerti Művelődési Házba. Jövőre is remek verseny lesz, hiszen
búcsúzáskor az egyik tehetséges 5. osztályos gyerek sírva fakadt, mert nem került a
legjobb három közé, holott a nagymamája azt mondta, hogy egész felkészülés ideje alatt
folyamatosan ebben reménykedett. Biztos, hogy jövőre Vele újra találkozunk. Mint
ahogyan mi nézők és zsűritagok szintén azt remélhetjük, hogy 2009 novemberében lesz
egy remek délutánunk Rákoskerten.

Díjazottak
Intézmény (Általános Iskola) Felkészítő tanár
5-6. évfolyam:
l. Wittinger Soma Zrínyi Váradiné Szép Emese
2. Szilassi Boresi Kőrösi Szalkai Ildikó
3. Újhelyi Orsolya Diadal Tabajdi Viktória

7-8. évfolyam:
l. Stefán Annamária Gregor Pupek Márta
2. László Lilla Eszter Balassi Ficzekné Molnár Mária
3. Iglici Dániel Áron Balassi Papp Veronika (szülő),
Ficzekné Molnár Mária

Lukács Szabolcs

22 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

BLOGOLT KALEIDOSZKÓP
Vélemény 168 órában

Megidézem a VersFesztivált

..
A vers olyan, mint a szerelem. Még mielőtt a kedves olvasó
azonnal megbélyegezné szövegemet, mint egy csodálatos
csöpögés kezdetét, rögtön tisztáznám, hogy egyáltalán nem

KALEIDOS ZKÓP
----- áll szándékomban a verset, verselést, versmondást, köl-
tészetet egy patetikus ködfátyollal beborítani. Épp hogy
V E I, S r IC s Z T I V Á L
nem.
Ha a szerelem igazi, azt érezni. Akárcsak a versnél. És mindkettőt eléggé elbagatelli-
zálták már ahhoz, hogy a paradigma tele legyen intellektuális, megmondó hazugságokkal,
amit egy hétköznapjait élő ember nehezen lát át, nem beszélve arról, hogy egyáltalán nem
érinti meg.
Ez talán valahol ott kezdődik, amikor egy tanár beállít órára egy halom jegyzettel, amit
lediktál, ami úgy kezdődik, hogy "József Attila a magyar költészet egyik legkiemel-
kedőbb alakja", aztán elmondja, hogy mit is "kell" érteni a verseiben, ami ellen aztán egy
önnön létezésére valamit is adó diák azonnal fellázad, és sokszor egy életre leírja a ver-
set, elkönyvelve, hogy ez csak valamiféle lila ködös dolog, amit néhány elszállt művész­
Iélek művel, mert életképtelen a mai világban, és nem tud szembenézni a "valósággal":
pénz, siker, farkastörvények stb. Vagyis hogy a költészet feltételez egy alapvető lúzer-
séget, ellentétben például a projektmenedzsmenttel, és már alig várja, hogy megszaba-
duljon tőle egy életre, ahogy túl van az érettségin.
Hibáztatni persze könnyű, és nem is igazán érdemes, bár tény, hogy ár ellen úszni
nehezebb. De lehetséges, és rá lehet döbbenni arra, hogy az úgymond "nagy költők" nem
ködösítenek, inkább olyanok, mint az aranymosók vagy az alkimisták, akik ugyanazon
alapanyagokból dolgoznak, mint amikből minden ember éli életét nap mint nap, és (jó
esetben) olyan aranyszemcsékre világítanak rá, amik minden ember életében ott vannak,
csak maguktól nem hajlandóak kicsit mélyebben beléjük túmi. A kapocs mindazonáltal
létezik, és megtalál ható, ha a megfelelő regiszterben szólítja meg a befogadót. Mennyivel
szívesebben mélyűlnének el Balassi költészetében a diákok, ha tudatosodna bennük, hogy
bizony a tisztelt költő vágyott Júliára, valahányszor rápillanta, és verseiben hasonló
érzelmeket szublimált. Ez nem biztos, hogy szó szerint igaz, de kiindulópontnak min-
denképp jobb, mint azzal kezdeni, hogy melyik század, melyik stílus, meg ilyenek. Ezek
már mind utólag ráaggatott értelmezések, befolyásolhatja politika, egyes emberek hata-
lomvágya, a szándék, hogy az értelmezési jogot bizonyos közegek kisajátítsák és eszkö-
zül használják fel saját érdekükben. Kicsit (vagy tán egészen) mint az egyházak és isten
kapcsolata.
Bevallom, én is ritkán olvasok verset. Gyakrabban írok, mint olvasok. Engem is lefor-
máztak hajdan, de a "vírus" azért bennem maradt, amiért igen hálás vagyok, és tudom,
mit veszítettem volna, ha ez nem történik meg. És tudom, mit veszít az ember általában,
ha megtagadja magától a verset a fentebb említett megszokás miatt, vagy, ami még rosz-
szabb, ha biflázva elfogadja anélkül, hogy felismemé bennük önmagát.

versmondó 23
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Ezért különösen örülök, és kíváncsian nézek elébe az október 13-án kezdődő Vers-
Fesztiválnak. Pontosan azért, mert olyan megmozdulásnak érzem, ami lángra lobbanthat
egy szikrát a közönségben, a jó szándék mindenesetre megvan. Hogy ez maradéktalanul
meg is fog történni, azzal nem áltatom magam. Annál több hamis költőt és hiteltelen
színészt láttam már, akik ihletetlen tanárokhoz hasonlóan inkább újabb és újabb réteg lep-
leket, maszkokat pakolnak rá a tisztaságra, mintsem hogy mély önvizsgálattal és érzé-
kenységgel megpróbálnának annak mélyére, lényegére hatolni, hogy hűen közvetíthessék
az abban megnyilvánuló lényeget, a sokszor bonyolult forma mögött rejlő egyszerüséget
(ami épp egyszerüségénél fogva kimondhatatlan és szorul a költői bánásmódra), az igaz-
ságot, a természetes mámort. Túlságosan berögzűlt már sok imázs mind az előadásba,
mind a költészetbe.
A magyar költő- és színészimázs (meglátásom szerint) szeret szenvedni és zűlleni, és
szereti azt a benyomást kelteni, hogy az alkohol és a szifilisz sokszor amolyan szűkséges
(és olykor elégséges) művészi attribútumok. Így aztán sokszor lesz a költészetből sallang,
az előadásból egóémelygő álszerény, álalázatos ripacskodás. De mindez közel sem
törvényszerü, és hiszem, hogy lehet találni szőlős kis dinnyécskéket mindenűtt.
Mert tudom, hogy vannak, mert már megéltem őket magam is nemegyszer. Csak azért
imádkozok, hogyaversfesztiválon is legyenek, és hogy észrevegyem őket, és hogy
közvetíteni is tudjam.

Ez, itt, a kérdés

Ha félig gazság is,
Félig az-ság is
A féligazság.
Az ige, iga
Az igaz igéz s igáz,
S a gaz, kacskaringós kúSZÓ,
Kimondhatatlan:
Tiltott gyümölcs.
Vagy zöldség?
Paradicsom?
Vagy tilos almafa?

Ha minden kötél...
Még el sem kezdődött, de már kötődök. Nem kötekszem, bele se kötnék semmibe, és a
kötött formákhoz sem ragaszkodok. Kötelességszerüen végigtekintek a versfesztivál
október 13. és 19. közötti programjain, hol naponta kötetek hangzanak el, teremnek meg,
esengenek keblekben, gondolatokban, ágyékokban, vagy épp a rekeszizmokban, hogy
megtalálják a közös hangot, ami összeköt.
Mert bármennyire is propagál a kritikus (legyen az kritikán aluli vagy felűli, akadé-
mikus vagy akadékos) társadalom egy kötelező avatottságot a versértelmezéshez, az,
hogy emberek vagyunk, azt hiszem, legtöbbször elég. Legalábbis elég kellene hogy
legyen. Vagy ha nem elég, hát pontosan azt mutassa meg a vers, hogy kicsit lehetnénk
talán emberebbek, és mindjárt elég lenne akár. Akkor már a versre sem, meg magunkra

24 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

sem meg egymásra sem haraguclnánk talán olyan könnyen, és nem azt keresnénk, ami
elválaszt, hanem ami összeköt.
Látok a versfesztivál programkoncepciójában egy ilyen összefogó hálót. A hajlékta-
lantói (október 18., szombat) a verskoncertig (okt. 15., szerda), az improvizativ interak-
tív Rögvest versfabrikálástól és a már-már klasszikusnak számító Kalákától (okt. 13.,
hétfő) a női test személyes, szeszélyes, szexuális, szenzitív vagy épp szentimentalista
pengeéléig mindenféle szögből, regiszterből, helyről, ízben, formában kapunk verseket, a
menü szerint legalábbis.
Abban reménykedek, hogy voltaképpen még csak egyetlen csontot vagy tudatszeletet
vagy zsigeri részecskét sem találok magamon, magam körül, magam szerint, amit a vers-
fesztivál legalább egy kicsit ne illetne így vagy úgy. Külső-belső zuhany, lubickolás a
versben. Még be is neveztem a versfesztival.hu-n hirdetett versenyre néhány verssel.
Vajon mi lesz?
Kiváncsi vagyok, hogy visszhangja lesz-e, mert annyi verset csak úgy megemészteni...
Sok. Már több hete versek ezrei voltak feltöltve. Valahol hallottam, hogy a magyar egy
író nemzet. Akkor nem hittem, de a dolog már gyanús, és rá kell jönnöm, hogy szó-
faragványaimmal voltaképpen inkább kapcsolódok a többséghez, mint a különcökhöz,
bár lehet, hogy a különcök vannak többségben, ami persze nonszensz, de szellemes.
Bár lelkem mélyén nem
hiszem (sosem állítottam,
hogy nekem nincs egóm), ha
ez így lenne, ennek én örülnék
a legjobban. Nem hiszem,
hogy kiváltság kéne hogy
legyen a vers, vagy hogy csak
ritkán, mértékkel. A reggeli
kiflivel és kávéval egészen
passzolhatna meglátásom sze-
rint. Inkább, mint az, hogy x
sztámak y kiégette az orrából
a szőrt, és ezért x megorrol, és
perre megy. Ugyanúgy nem
hiszek tudniillik a bulvár köte-
lező gagyi mivoltában, mint a
vers kötelező magasröptű
mivoltában. Van, hogy az I
ember megkívánja a kaviárt, I,
de van, hogy nem cserélné el
egy jó vajas kenyérért. Vers és
vers között is ugyanolyan brr 5?dll f(5 kJf; orr/ u ,ern I~í'
I

különbség van, azt hiszem, 5, f///c/~«< d;N(a.{

mint ahogy az érett nő szexu- o ~)f1f.,.s I ó dp"/,.!,
alitásának és a hajléktalan a «af Je s,;f w", 10"'(4", l
I

probJematikájának leképezése oc r/7 k" Io/,"iv'>~rnl (C,.> Ir"'!r(~ se ""7

közt. cl (f-/f-r iJ) il -</alt

versmondó 25
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Majd meglátom. Belekóstolok. Ha más nem, hát az íz(le)lésemmel biztos történik

majd valami. Mint ahogy rengeteg, tőlem teljesen különböző ember ízlésével is, akik
majd körülöttem ülnek. És bár nem kötelező, de azt hiszem, ez kicsit majd össze fog kötni
mindenkit.
Hogy csak így kötetlenül hagyjam lógva a szöveget, mint szemet szemét módon, ko-
csányon legott.

Kibékültem a bohóccal
Már verset is írtam arról, hogy mennyire nem szeretem a bohócokat. Nyomasztanak. Van
bennük valami művi, valami negédes máz, ami émelygőssé teszi számomra az igazi
bolond témáját.
Mindig úgy érzem, a félig könnyező arcú bohóc - de a vigyorgóra festett is - elárulja
az igazi, törvényen kívül és felül álló harlekint, aki még a királyt is megmogyorózza, ha
épp úgy adja a helyzet, nagyokat eszik-iszik, és nem vekeng, ha éhezik, vagy ha
felakasztják sem.
Éppen ezért kicsit féltem, amikor a temesvári Mátyás Zsolt Imre estjének, a Köd-
szurkálónak megláttam az alcímét: ,,Avagy egy bohóc nézetei". Az "avagy"-os címekkel
is van általában egy kis problémám valamiért. Meg tudnám magyarázni, de inkább csak
annyiban maradok, hogy az én hülyeségem, rigolya, amiért már most hajlandó vagyok
magamnak megbocsátani. Mert, ugye, a létezés értelmetlenségének elfogadása egészen
költői, főleg, ha érvek előzi k ezt meg, hogy teljesebbé tegyék a játékot, mint azt össze-
kacsintósan és vigyorogva éreztem, amikor a Kaláka énekelte Kosztolányi Fejtörő fel-
nőtteknek-jét:
"Nincs nála nagyobb jó,
mert ez a kincs.
Úgy hívják: élet.
Értelme nincs."

No de, kérem, már megint csapongok, mint valami huszár a ködben. Szóval, napi gyári
teendőmet elvégezvén, beléptem a Merlinbe, felosontam a csigalépcsőn, és megittam egy
kapucsínót majdnemhogy mellékesen. Az ital azonban annyira beütött, hogy azonnal
metafizikai tolulásom támadt, amint beültem a Ködszurkáló, avagy egy bohóc nézetei
előadásra, alighogy elkezdődött. Rögtön megláttam, mennyire összefügg önnön ébredő
lelkem és a tojás lélekszimbolikája, hogy mennyire nem véletlen, hogy a verset is költik,
a tojást is költik, és az alvó gyermeket is költik, aki elkésik az iskolából, akárcsak az alva-
járókat a guruk. Aztán rá is aplikáltam szemgolyóm gömbölydedségét a földgolyóra,
majd kisíkosítottam ezt kifeszített fehér vászonra, ahova a bohóc filmen vetítette ki
önmagát, ahogy végigrohan az úton, majd átszakítva a filmvászon magzatburkát (vagyis
a filmpapírét, mert az volt) elkezdte az előadást.
Hirtelen koncentráltan ott volt előttem egy csomó minden, amit a (főleg magyar)
költészet és színészet kapcsán általában nem szeretek. A szakszerű, művészi, lételemszerű
szenvedés, amiben Latinovits is oly jó volt (az homáge á Latinovits is benne volt az est
címében), a bohóc világfájdalma, a művész meg nem értettsége és még több szenvedés,
az életbe beilleszkedni nem tudás, de elkeseredett kapaszkodás egy letűnt szerelem emlé-
kébe, aminek hajdani jelenét valószínűleg ugyanúgy megkeserítette a meg nem értettség,

26 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

mint emléke most az önsajnáló művészt. Piazzola tangószomorkája, Chaplin szívszorító

bája, Edith Piaf pökhendi korhely szenvedélybölcsessége, ami nem bán meg semmit (nem
a francot). Mind-mind olyan paradigmák, amiket, ha egy mód van rá, inkább kerűlök.
Erre fel megjelenik előttem, és ami aztán teljesen meglep: hogy tetszik. Mikor a szinész
Piafra táncol, valósággal hidegfutkosást kapok, pedig a piafos hangulatot sem nagyon
szeretem, de hirtelen megérintett. Nehéz keveset imi róla, mert az igazi élmény, igazisá-
gánál fogva, egyszerűnek tűnik emlékeinkben, aztán egyszer csak rádöbbenünk, hogy
csak regényben írhatók le, esetleg versben. Azért élmény, mert jobbára csak élhető. Az
egyszemélyes estektől kicsit mindig félek, mert ha nem jó, nagyon hamar rá lehet unni,
de ez az előadás feszes volt, szép mozdulatokkal, nagyon átélhető teremtett világgal.
Utána a Kaláka, mint szex után a cigaretta, mint sikeres vizsga után a Duna-parton
üldögélni. Nagyon jólesett. Ady, Kosztolányi, JózsefAttila, Weöres Sándor, Tamkó Sirató
Károly. Én személy szerint többször is felröhögtem ilyen kicsiségektől (dehogy kicsiség),
mint a négy férfi által négy szólamban énekelt "nandu" szócska.
Ha vacsoraként gondolok a versfesztivál első estéjére - mert voltaképp az volt -, a
Ködszurkálás főételnek, a Kaláka desszertnek, a Momentán pedig könnyed levezető
italozgatásnak pont jó volt. Nem csapta el a gyomrom, este tizenegykor a jóllakottság
jóleső érzésével léptem ki az útra, szótól és játéktól enyhén ittasan.
Kedden sem maradok tétlen, és remélem étlen sem a versfesztivál második napján.

Ady-gázos ál-arc merengés

Estefelé értem a Merlinbe. Kicsit kapálózásszeríínek éreztem az estet. A társulat nagyon
szeretett volna, nagyon próbált valamit lehozni, valamit átengedni magán. Valamin és
valaminek átengedni magát, amit Ady költészetében sejt. Ez a nagy szándék voltaképpen
megbocsáttatta velem azt, hogy ez az én szögemből nem sikerűlt. De nem baj, mert kap-
tam valamit.
Például kaptam egy képet arról, hogy Ady valószínűleg igen gázos arc lehetett (olykor
gáz álarc), bár (hogy a tegnapi bohóc szavait idézzem), szentesítette őt már két generá-
ciónyi fecsegés. Ezért a kijelentésemért most gondolatban biztos pofán vág jó néhány
magyartanár és Ady-rajongó.
Szegényes ismereteim fényében akkor is úgy vélem, attól, hogy Ady kapálózott, és
vivódásait igen tehetségesen öntötte versbe, sokszor inkább ellenpélda, mint követendő.
Ezért éreztem, hogy Ady gázos, mert verseiben egy pusztulásra ítélt megváltó-imázsba
olvadt bele, és propagálta azt személyes és nemzeti dimenziókban. És elérkezik egy vaj-
dasági csoporthoz, akik jobbára fiatalok, felnéznek rá, és mert még nem lépték meg a
pusztulásnak azokat a hiábavaló lépéseit, mint imádott költőjük, hát hozzászomorodnak
kicsit, mint hithű keresztények egy rossz ikonhoz.
Előadásukban épp ezért a szomorúságot boldogan vállalják, de az ordító-visító
szexuális vágyat, a szerelmet már inkább elstilizálják. Érthető, a szomorúság iránt a tár-
sadalomreflex a részvét, az orgazmus iránt meg az irigység és a máglya. Nincs ebben
semmi új, épp csak nem értek egyet vele és nem támogatom.
Szóval, szeretem az ilyen "nem sikerűlt" előadásokat, mert legalább nyújtanak egy
példát. Mint amikor tanácstalan vagyok, feldobok egy pénzt, az eredmény pedig mindig
jó. Ha fej, esetleg rájövök, hogy én irást szerettem volna, és az márís nyereség, de
pénzfeldobás nélkül nem biztos, hogy erre rájövök.

versmondó 27
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Végig is dőltem utána a kanapén, és voltaképp fekve hallgattam vegig az Estem

Station country-s koncertjét. Bluegrass nyomdokokon zenéltek, azt mondták, jobbára
angolul, a gitáros gyergyószentmiklósi (Szabó Levente), és becsúszott a country hangu-
latba néhány erdélyi ihletésű dal is. Annyira nem kenyerem, de nagyon jólesett. A zene is,
meg fetrengeni is a kanapén, így együtt.
Mire Lovasi András és zenekara beálltak, hogy eljátsszák Heidl György Lackfi János
verseire írt dalait, már nagyon gyógyult a szemem befelé. Ha nem Lovasiék azok, való-
színűleg nem várom meg a kezdést.
Csak az volt a baj, hogy kiváncsi voltam. Főleg, mert a Kispál és a Borz-szövegek
eleve kissé mélyebben szántanak, mint a szívbőljöna züzenet ding ding dong.
Bár a közönség (én legalábbis) kissé türelmetlen voltam már a csúszás miatt, Lovasi
egyetlen gyermeteg gesztusára megbocsátottam mindent, mert ihletett hülyeséggel nagy
ajándék találkozni. És Lovasi ezt az ihletett hülyeséget sugározta, mint jelentős művész
(ezt a szókapcsolatot tőle szedtem), ami össze is fogta szépen az eseményt, még ha a gitár
kicsit erős is volt (szerintem nagyon) és a hangosítás a csúszás ellenére sem tudott csodát
művelni akusztikai lag a szövegérthetőség érdekében.
A koncert közepén Lackfi János (remélem ő volt, mert csak a programfüzetből néztem
meg utólag a nevét) maga olvasott költészetéből: futballpályán vaddisznóvá változó fér-
fiak, Nagy László Adjon az Isten-jének wellness-hétvégés lelkivilágra transzponált vál-
tozata, néhány urbánus idő-mérték-bravúr, amire hirtelen emlékszem. Bejött.
Lovasi épp latinul énekelt, mikor előrevetítve inaim és szemhéj am teherbírását, inkább
hazaindultam.
Azon méláztam útközben, hogy ha nem omlik össze a Római Birodalom, a televíziók
most vajon latin nyelven sugároznának és Vergiliust rappelnének tógában? És hogy vajon
már hány dark meg metál zenekarnak jutott eszébe, hogy kizárólag latinul énekeljen? És
hogy vajon mire fogok emlékezni a versfesztivál második napjából másnap, mikor ezeket
leírom?

Hát erre.
És holnap?
És holnapután?
Merre?

MűéIvezet és igazi
Nem is olvastam, nem is hallottam, csupán egy tévéműsorban láttam egyszer néhány
percre, ennek birtokában tehát joggal nem állíthatom, hogy nem szeretem Karafiáth
Orsolyát. Kívánesi voltam, mit takar, mit akar, mi takarja és mit akar, hogy méltán vagy
nem méltán emlegetik.
Ahogy ott állt a lépcső alján végtagjai csálé vektorával, még nem juttatta eszembe sa-
ját, cérnalányokról szóló versét, mert ez téridőileg lehetetlen volt, mivel később hallottam,
persze így utólag hazudhatnám, hogy én tudtam előre, de hát nem vagyok én politikus.
Szóval ahogy ott állt (szó nélkül), és szeméből szemszögekként szórt figyelmet lövellt
szerteszét, végtagjai csálé vektorokként meredeztek a térben (befordított lábfej, konkáv
térd), zöld szoknyában, egy (talán új) műfaj jutott eszembe. A műfaj neve kifejtőskönyv,
amiben színek helyett tartalomhiátusok vannak.

28 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Úgy állt ott később is a színpadon, mint egy tartalomra váró forma, és ezt az érzést
előadásával is erősítette, mert néztem, hogy ez akkor most valami, vagy csak lassan
elkezdődik. Mintha önmaga macskája lett volna, imigyen alkotva (önmagát megdupláz-
va) a behízelgés Bermuda-háromszögét (fazonra nyírva). Látszat-néha-csaj. Lewis Carrol
Fakutyája jutott eszembe - ami angolul, ugyebár, macska, Cheshire cat - akinek csak a
vigyora marad meg, mikor ő maga már nincs is ott.
Mondta (színpadon, kihangosítva), hogy szerinte a világon a legszebb név a Lajos, és
hogy hogyan gondolja, hogy aki Lajosnak születik, a jóság (Lajó, Lajós?) eleve predeszti-
nálva ott lapul a név viselőjében.
Saját analógiájára ízlelem nevét (karfiol, torzsa, rafinált mosoly?). Szép formára
vagdalt, enyhén ízetlen zöldségek (tréfák) egy gömbölyded üvegtálban. Megjelenésre
(nem újság) költői.
Jó játék. Érte, óh, érte mentem el én a Merlinbe, konokul hunyorgó szememre sem
figyeltem, aludtam volna már, de nem mertem, csak néztem a fejemből, s figyeltem,
ahogy Philip Larkin "Nothing like something happens anywhere"-je megesik. Képzelt
riport egy magyarországi versfesztiválon.
S mint az lenni szokott, az élmény akkor jő orvul, ha nem várjuk feszülten Farkas Tibor
és Horváth István előadóestjét, amire csak úgy beültem, nagyon élveztem, s el is merül-
tem benne legott. Nagyon jólesett, annak ellenére, hogy a versek válogatásából visz-
szaköszönt magyarság sárba
fetrengő, onnan tüskék kö-
zül rikoltó, egymást vissza-
visszarántó hangulata (hogy
utalásszinten felületesen pa-
rafrazáljam Szilágyi Domo-
kos gondolatait a Magyarok
című versből, ami szintén
elhangzott), a "cigány egy
nép ez"-re talán sokan poli-
tikai inkorrektség-agitáció-
rohamot kaptak volna, akár-
csak Darvas Szilárd Legenda
a nő teremtéséről hallatán.
Ez utóbbira agyilag éreztem
egy képzelt feminista sze-
méből szökellő villámokat,
aki ismeri a verset, talán
/
tudja, miért. Akkor is tet-
szett, és kész.
5br-<M_ bOr2-O"9" f-<>'v I I,!wll ,
A csíkszeredai Roles
fehlrfJ ,IiCfI-vi::1:a1 4./1:0"'1"(
egészen nosztalgikus érzése-
If- f-,p'f) ,.-J'I (,)Jvój ~ ($OfVJ I
ket keltett bennem, mert
(etl(PcJid( beout /""A?O'> f>J!7'K:
olyan zenét játszott körül-
belül, amit én középiskolás Itt:c;M « li t!J:; ;:'5 -r»,
koromban szerettem volna, va.d'1 es<kúy,'f: '!J'''7''''-' /f'?/(I{d.

versmondó 29
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

kissé progresszív, sok pontos dob-gitár-basszus uniszólóval. Túl kicsi volt nekik a kama-
ra, ilyen zenét inkább széigépes nagyszínpadra képzelek. Egy másik énekessel. Mert
bizony, bármennyire is drukkoltam neki, az énekeslány nem nagyon tudta kikucorgatni a
hangokat a torkán. Persze lehet, hogy csak beteg volt (mert rekedtnek rekedt), ezt nem
tudhatom, és mint énekes át is érzem a drámát, de sajnos akkor sem volt jó, nagyon
megakasztotta a csapat energiáját, hogy ilyen frázisokkal éljek.
A Folktarisznya koncertet pedig untam. Van ilyen. Mit tudjak tenni? Talán annyit, hogy
maradok tisztelettel.

Obszcén trubadúrok és karmikus műsorváltozás

Hogy ily kellemes környezetben estebédi tejeskávémat elkortyolgatám, szüvem csosz-
torgása költészetre pendült, s gondolatim árja ugyan fölhabzott, hogy az obszcén
trubadúrokat, név szerint Csóries Balázst, Fekete Lindát, Horváth Andort és Bakoss-Kiss
Gábort megtekinteni az Merlin kamarában sok népekkel begyűltem vala.
Mert volt ott nép, mint vérszagra gyűlő éji vad, oly sűrűn, sejtvén a l 8-ból, hogy látnak
majd s hallanak majd azt is, mi nem szájnak ingere. Suvadt hát bőviben a népes közönség
(közönséges nép? - ejh, ki bánta azt ott...), s vala az előadás nagy gyönyörűségére.
Merthogy pont mit említék Balassi révén néhány napja (a Júlia-versek és az erectio
maximus kapcsolatán mélázva), hogy bizony sok generációt átívelni anélkül, hogy hús a
húsba ereszkedjék önvágyból, nem lehet, hát a jeles előadók is ennek tükrét süttették
szemünkbe, elmondván, mit mindenki tud úgyis, de oly ritkán mond ki: vajh, hogy derék
lovagok útjaikat rótták régen, vajh mindég gráion járt az eszük, s nem a nőkön?
Idéztek magyar, olasz és francia vért bőven (bővért pirosat, harisnyát kéket s májat
fehéret), s nem kíméltek korlátot s reteszt, kimondtak szavakat, mit leírnom, tudom, itt
sem lenne ildomos, de rímel a kaszásra, bár pont azt dönti romba, mert éltét a föld népe
nagyban köszönheti néki.
Ritka a nem kiprovokált nyílt színi taps, és itt most az történt meg, ahogy három hun-
cut legény három szólamban latin szenvedéllyel egy hölgy elé öntötték vágyaikat ken-
dőzetlen. Tánc, gitár, zongora, tenor és bariton, hetyke dzsigoló, alja szajha és csalfa
feleség, sövények, rések, nyelvek és lüktető fogások, bizony mondom néktek, a közön-
séget igencsak találta.
S hogy nem bűn a lét, s az sem, mi azt testbe hozza, Gerendás Péter is dalba foglalta,
holott egy lányról énekelt, ki a szemközti házban nem az övé lett, hanem csúf idős em-
berekkel távozott gyakorta. Mondom én, milyen jól tette, hisz egyébként sosem írta volna
meg Gerendás a dalt, és milyen jól tette Eszenyi Enikő, hogy lemondta az estet, hisz akkor
meg én nem hallottam volna.
Ahogy egyedül a színpadon ott varázsolt mosolyogva Gerendás, egy szál gitárral, de
azt igencsak kihasználva színültig, a vigyorgó nagy fülű Buddha-szobrok jutottak eszem-
be, mely benyomás nem légből kapott mivoltát tematikailag ő is igazolta, mikor arról
dalolt, hogy hiba csúszott a reinkarnációba, és hirtelen mindenki magára talált, és hogy
majd ha a képernyő elsötétül, mindenki megvilágosodik, és néz az igazi fény felé, a nap,
a hold, a tűz felé, egymás felé.
Ez most jobban esett, mint Eszenyi Enikő estje esett volna, azt hiszem, és ezzel
önkényesen felűl is írom a véletlen lehetőségét, és beleveszem a játékba (önkényesen
vagy sorsom kézen fogva) az égi gondviselést.

30 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Azzal kölcsönzök egy utolsó szófordulatot Gerendás Pétertől, mielőtt elhallgatnék

mára a Kaleidoszkóp VersFesztiválról, és holnapig a csönddel randevúzok.

Megdőlt a Guinness-rekord, mint valami nyegle hipotézis

Azt hiszem, a dráma forrpontjára érkeztem, mert hát hova máshova érkeznék folyton, ha
egyszer én élem az életem, és nem azok, akik már korábban megérkeznek, mondjuk a
Merlinbe, mondjuk a versfesztiválra. Persze, ha emberek, utak, sorsok találkoznak, abból
lesz a dráma.
Napok óta kisértem szemem és fülem sarkából figyelemmel a lépcső mellett konokul
verselő embereket, akik olykor ki-kikiáJtottak az arra haladókra, mint részeg a tovasuhanó
holdra, vagy épp nevettek a versen, vagy a verssel, vagy a vers miatt, vagy épp suttogtak,
midőn arra mentem, és kénytelen voltam cinkosan behajolni, hogy elkapjak egy-két sort.
Nem emlékszem hány órát verseltek, de jóval túl százon. Guinness-rekordra törtek az
árvák. Péntek este közeledett a kisérlet vége, amit voltaképp már jó régen megnyertek.
A jó néhány nap alatt, hogy arra haladtam, csak úgy ott voltak, és péntek estére hirtelen
elérkezett a pillanat, amikor egyszer csak összegyűJt a kitartással a jelenlét.

A világrekord is a Kaleidoszkóp része

A Magyar Versmondók Egyesülete a Rubophen Versíró Versennyel versmondó
világrekord-kísérletbe kezdett a Kaleidoszkóp VersFesztiválon. A Guinness-rekordot
folyamatos, megállás nélküli versmondásban állították fel. A versmondókat az MVE
invitálta és szervezte, míg a rekord kísérlet versanyagát a Rubophen VersÍró Verseny
biztosította. A folyamatos versmondásban tett rekordkisérlet október 17-én, pén-
teken 21 óra 4 perckor sikeresen zárult le a Merlin Színházban, ahol így csaknem
100 olvasó 102 óra 38 percen, összességében 6158 percen át folyamatosan olvasott
verseket.
A kísérletet szúrópróbaszerűen ellenőrizte a Guinness-rekordok magyarországi ko-
ordinátora, s jelen volt két tanú is, akik 4 óránként váltották egymást. A koordinátor
Lutter Imre fesztiváligazgatónak átadta a Guinness-rekordot tanúsító oklevelet.
Neten beküldött versek tízezrei hevertek a rekordkísérlők asztala körűl, sokuk olvas-
va, sokuk még olvasatlan, a szomszédban Imádom az életet címmel előadás szólt.

Én bent ültem, s néztem akorhelyből Jézussá, majd keresztgyártó kisiparossá, háromujjú

katonagéppé vedlő, majd kósza dallammá sötétedő színészt a fogassá is átalakítható fe-
szület előtt, hallottam a moraj t kintről, majd mikor bent vége volt, hallottam, hogy kint
pontosan azért volt a moraj, mert egy hölgy méltatlannak vélte a vershez, hogy miközben
kint olvasnak fennhangon, bent előadás megy, ezt az állapotot fennhangon nehez-
ményezte Lutter Imrének, aki ezt az egészet szervezte, és aki hallván a méltatlankodást,
s nem tartva azt méltónak a versfesztiválhoz (hisz ő tényleg csak jót akart), legott fel-
ajánlotta a hölgynek egzisztenciális kiskapuként a születés reverz folyamatát, mi a hölgy
képviselte, termodinamikailag rideg és entropikus gondolati univerzurnnak az események
tükrében legott az egyetlen megoldása vala.
Nyugodtan vissza lehet olvasni a mondatot, én is megtettem, és van értelme, ezt
vállalom.

versmondó 31
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Imádom az életet - mondta Rékai Nándor, én meg néha megszeppentem. Az első sor-
ban ültem, és a szemkontaktustól néha olyan érzésem volt, mintha tekintetével a színész
számon kémé, hogy vajon én is úgy gondolom-e (mert sokszor a kifejtett gondolatokkal
agyban igen vitatkoztam), sőt, csipkelődik, hogy vajon tudnám-e folytatni saját kútfő ből,
ha már olyan jól tudom.
S mikor a színész egyik maszkja épp Jézust öltötte magára, s bevallotta töredelmesen,
a kánai mennyegzőn bizony víztől rúgott be a násznép, és voltaképp az az igazi csoda,
hogy elhitték, hogy nem; s a halál volt a valóság, nem a feltámadás, s hogy a homloka
mögötti szilárd pont - ahol egyébként a rádzsa jóga egyes iskolái szerint a lélek lakozik
effektíve (ezt én mondom) - megfeszített akaratával hitette el másokkal a vízen járást is.
S kérdem én, ha minden egy, nem mindegy, hogyan imádjuk, ha imádjuk az életet,
bármi légyen is?
Így öt napi vershallgatás után folyton azon kapom magam, hogy már a büfében is
mívesen kérem a szendvicset majonéz nélkül. Ideje odafigyelnem, mielőtt vészesen
művivé válnék.
Mielőtt még teljesen beszüremkedne igazságom helyére a technika, elhaJIgatok, és
közlöm: a versmondó-világrekord megdőlt a Merlinben a Kaleidoszkóp VersFesztiválon.
Tudom, mert ott voltam én is, tapsoltam és mondtam hogy bravó, hogy volt!
A rekorderek meg, ha vették a poént, még talán most is verselnek.
De mint ahogyaversnek, a róla szóló mesének sem itt van még a vége, holnap foly-
tatom, jelentem (és fogom jelenteni) tisztelettel.

Versfesztiválszombat: sors és esély

Nagyon kívánesi lettem volna az orosz nyelvű zenés költői estre, de a szombat is munka-
nap lévén nem sikerült a téridőt vágyaimmal szinkronizálni, így már csak a következő
előadás derekánál (vagy inkább térdénél, mert körülbelül 15 percet késtem) értem oda.
Esőkabátban elszállós angyalokat mímeltek kamaszkort épp (vagy még épp nem) túllépő
fiatalok mentori kísérettel Az ég Angyalföld felett performance-ukban, kijelentvén, hogy
az angyalok egy kisgyerek érzékenységét kapják egy nagyon öreg ember bölcsességével
ötvözve, és a kettő közti feszültséget csakis úgy tudják elviselni, ha megszabadulnak a
kamaszkortól.
Ez a kamaszosság, a keresés, nagyon visszaköszönt az előadásból is. Egyik előadó
gyerekhangot keresett, a másik egy érett színésznőjén próbált beszélni, tapasztalatokat
szavalni, mit még csak versekből élhettek, olykor pillanatokra fel vérző hitelességgel. Én
meg hirtelen nagy tisztelettel kezdtem el adózni a tanároknak, akik hajlandóak arra az
alázatra, hogy elindítsanak gyerekeket egy úton, bátorítsanak tanítványokat dolgokban,
amit még egyelőre rosszul csinálnak. Senki sem lett egyből Mozart - bár ő pont rossz
példa, de azért meghagyom. Tiszteletem annál is inkább mély, mivel titkon magam is
tanár lévén (diplomailag), tudom, tíz tanárból nyolc kényszerből kezd tanítani, és egyre
jobban aggódom még meg nem született gyerekeim oktatásáért.
Efféle gondolatok cikáztak a fejemben e fent említett előadáson, és így, hogy vissza-
tekintek az estére, az előadás élménye tematikai lag önkéntelenül rokonult bennem az
utolsó előadással, a Csillagszálló előadásával, ahol hajléktalanok adtak elő verseket és
dalokat egy szociális munkással. Kissé elszorult a szívem, mikor két gyereket is láttam a
társaságban (kissé más háttérrel, gondolom, mint a Földre szállt Angyalok között). Itt már

32 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

bekövesedett sorsokat láttam, és megint csak tiszteletet tudtam érezni az iránt, aki egy
ilyen kis reménymorzsáért összefog hét embert (úgy emlékszem, ennyien voltak), és tesz
valamit, ami nem lesz jó, de tesz és lesz és ebből akármi is lehet.
Az igaz, hogy előadás után elkaptam egy nő beszédét, akinek nem tetszett az előadás,
mert túl szomorúra sikerült. A hátam mögött volt, aki sírva fakadt, és amikor a hajlékta-
lanok kézről kézre adták a gyertyát, hát én is nyeltem rendesen. Bikini, Republik, köz-
helyek és versek, és hajléktalanok, akik e közhelyeket és verseket egészen más meg-
világításba helyezték. Például a Republik "Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is... " - itt
a közönségből egy kislány továbbénekelte, hogy "én is hazatalálok", de övé volt az
egyetlen hang.
Szóval valóban szomorú volt, és egyet kell értenem a nővel, akinek ez nem tetszett, és
azt mondta: ez csak megerősíti bennük a beletörődést.
A két előadás között, a második, a Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhelye ponto-
san egy olyan továbbfejlesztett gyermeki fantáziavilágot pezsdített színpad ra, ami az első
előadás előadóiból szerenesés esetben kivirágozhat mozgásban, hangban, ötletben. Uta-
zás, magány, gyermetegség, erőszak, álom és valóság, idő és időtlenség, anyagba zuhanás
és fölötte lebegés. Címszavakban így emlékszem, de ennél sokkal több volt. Árnyjáték-
kollázsok folytak össze testi határokkal, párbeszédek a paradoxonnal, mesével, szín-
játékkal. Jól. Igazi gyerekszabad fantáziából táplálkozó agymenés-meditáció-rituálé.
Itt megállítom emlékezetem kaleidoszkópját, de azért az utolsó napok paroxizmu-
sával, ám nem renyhülő figyelemmel maradok a versfesztivál utolsó napja előtt is
tisztelettel.

A Kaleidoszkóp visszatekint
Mikor vasárnap az Adyák Színpad (Debrecen) tagjai színpadra léptek fejenként egy-egy
számítógépbillentyűvel, és ritmikusan, ugyanakkor néha kaotikusan kattogni kezdtek,
megjelent számomra az összhang lehetősége mint benyomás, gondolat. Arra gondoltam,
hogy ha hirtelen felerősítenék egy teltháznyi közönség szívdobogását, vagy beékágéznák
a közönséget, és mérnék a különböző előadásokon a szívműködést, biztos észrevehető
lenne, hogy egy jó előadás alkalmával a szívek egymáshoz igazodnak, mint rivallás és
dúló nép erő egy forradalomban. Kultilevel marketinges gondolkodással így rögtön
elkezdtem piacosítani a gondolatot, hogy ha imigyen kirajzolnánk egy szívexcelgrafikont,
akár mérhetnénk is a versek érzettségét, mint valami televíziós nézettséget. Sőt, voltakép-
pen ezt a közös emberritmust keresik a versek. Akár a mantrák.
Mert akárhogy is nézem, egy műalkotásban az az elsődleges, hogy megérintsen, meg-
találja azt a ritmust, amire én lélegzetemmel rá tudok hangolódni, amibe bele tudok
kapaszkodni, utazni, felemelkedni, tapasztalni, tanulni.
És hogy hol lehet embereket megfogni? Hát, ez meg ráérzés és próbálkozás össz-
hangja, azt hiszem.
Balkay László negyedórás előadása például ezért volt érdekes. Találkozott benne a
vers, a zene, az ének az előadó-művészet, sőt, a képzőművészet is, mivel ott helyben szén-
nel illusztrálta az előadást. A kezdés merész volt: megfogta egy lány kezét a közönség
első sorából, és megkérte, hogy pengesse a gitárját, miközben ő az akkordokat fogta és
énekelt. Voltaképp a lány kezét fogta kezében mint pengető t. Én meg pont a lány mögött
ültem, és néztem a merev kéztartást, amivel ő szegény igyekezett minden érzést kivonni

versmondó 33
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

ujjaiból, hogy akarata ellenére a műélvezet ürűgyén belevonták e játékba. Mert ez a más
kezével való gitározás meglehetősen intim, mondhatni szexközeli jelenség volt, amit
szerintem mindenki érzett akarva-akaratlan. Azt nem tudtam eldönteni, hogy az előadó
mennyire mérte fel eme kis játékosságnak a merevedési dimenzióit, hogy szóviccel éljek.
Mindenesetre érdekes volt, és Balkay László kedélyesen verses játéka engem egészen
szórakoztatott, akárcsak a Ludas Matyi utána, az Adyák Színpad előadásában, ahol a vers
szavak nélkül, mozgással, tánccal, gesztusokkal kelt életre.
Kaleídoszkóp: vers táncolva, vers énekelve, vers mutatva, vers leírva, vers kifulla-
dásíg, vers csak megnyalintva, vers szívből és vers ágyékból, vers kávéval és vers borral,
vers éjjel és vers nappal, diákok, tanárok, gyerekek, színészek, zenészek, hajléktalanok és
szegények (járdanyűvők, henyék, vagányok és kísasszonyok, kíket szép, testhezálló ruha
fed stb.) szájából, szeméből, kacéran, obszcénen, szemérmesen és modorosan,
nemzetiesen és íntemacionálisan, parasztosan és eltartott kisujjal, határon innen, határon
túl, bennünk, általunk, rajtunk keresztül.
Kicsít féltem, hogy egy egész hét alatt verstúladagolást kapok, de szerencsére így a vége
után ís (bár nem voltam ott minden egyes előadáson) ínkább hálát érzek. Főképp lustasá-
gom miatt. Nem kellett elolvasnom, megküzdenem a versért, csak hátradőlnöm és figyel-
ni a kaleidoszkóp tükreíben önmagam, hogy mí történik, és miért, hogy vajon hol tart a
vers, hol tarthatott a költő, hol a versmondó, hol az előadás, és hol tartok én, akí bármít is
kimond, és ki vagyok én, hogy bármíről ís véleményt mondjak, főleg így publíkusan.
Mert akármennyire bújnék ál-
szerénység köpenye mögé, a kí-
mondott (és főleg a leírt) szó az már
valamíféle billenés az ítélet felé, már
a monítor karakterének is súlya van,
mint ahogy egy megtermékenyített
petesejt ís egy lépés már az étertől az
anyag felé. Meg a teremtés meg a
születés is eleve, hogy ismét szóviccel
éljek.
Ez a helyzet, hát ígyekeztem és
igyekszem mínél nem szikorarobibb
fokon leírní én is, hogy létezek, eszek,
iszok, szeretek, gyűlölök, lélegzek,
olvasok, versengek, és ebben, mint a
víz, a bor, a kenyér és a levegő, olykor
a vers ís segít, hát én is segítek a vers-
nek, amennyire tudok.
Az értelmezés möbiusz szalagjá-
nak értelmetlen szépségével maradok N?'2.r:- csaf( Kor(;.l/ 'Most de'/ J..'QU /5 (ktÚ! k15!
cel tr dcra» howickdl' nel;'
kacsintós tisztelettel és a jövőbeni {,{1(.((5

ur-4k w.e'-{I-eli v,rdf"8/: .I! ~K.l...

(.<..IV<l

viszontlátás reményével. o. U€f"Ui.e/yuef;. J4.f'-éia lit

tl,Y4Ur

? " p'Y<) /eve'í~'?e v,/I,?,

I {'Ir:(flt /1' '7'y 1451-/(/ Ile·...í: cel;
Marthy Barna 7riU<Cl.'t<.h> H7 h... Ilq?! .>I!!'{L('!-....~
www.versfesztival.hu

34 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

"Vers, ahogy még nem ismered"

Kaleidoszkóp VersFesztivál, 2008 - a Merlin Színházban
Az idei Kaleidoszkóp VersFesztivál mottója: "A vers, ahogyan még nem ismered" - így
tegező formában. Tudjuk, manapság a reklámok is bensőséges "te" kapcsolatot tételeznek
a megszólított és a megszólító között, ami számomra irritáló, hogy jövök én ahhoz, hogy
egy banknak, egy multinak, a mosóporgyárnak "te" legyek, "te" lehetek a barátomnak
vagy a kedvesemnek, esetleg egy jó kollegának, de ezeknek? - kikérem magamnak! Ám
itt a Kaleidoszkópon ez a tegező forma természetes, a verssel örömmel vagyok a "te"
viszonyában, barátságban, ha tetszik, szerelemben. Időnként az ember szemügyre veszi
barátját, szerelmét. Hogy hogyan is áll a dolog? Miért is szeretem? S mi az, hogy a vers,
ahogy még nem ismered?
Ez utóbbira könnyű a válasz: egy újszerűen, szépen elmondott vers, egy vers érdekes
színpadi feldolgozása, egy újszerű dramaturgiai szövetben megszólaló vagy egy izgalma-
san előadott, jól megzenésített költemény új oldalát mutatja, s előtted áll a vers, ahogyan
még nem ismered.
Nos, elöljáróban jelenthetem: ez ügyben igen szép eredményt hozott a fesztivál, való-
ban új oldaláról mutatkozott nemcsak a vers, de a költészet maga is.
S arra a kérdésre, hogy miért lehet szeretni a verset, a Kaleidoszkóp sajtótájékoz-
tatójának egyik gondolata jó válasz: a hangzó vers sajátos kommunikációs lehetőség is, s
ma, amikor fölértékelődik a kommunikáció, az ember szorongó, magányos létében még
inkább fontosnak tetszik. Tóth Árpád halhatatlan megfogalmazásában, azt a bizonyos űrt,
azt "a Szíriusz van tőlem távolabb, vagy néhány társam" kozmikus hidegét átmelegíteni,
precedenst teremteni, hogy lám-lám mégsem vagy annyira egyedül, ez e művészi kom-
munikáció legnagyobb érdeme, érdeme egy-egy ilyen találkozónak.
Egy másik gondolat, a nyitott fesztivál programot magyarázó Karinthy-idézet a híres
Nihil című versből, amelyben kedves Emő barátját oktatja: " ...az a művészet, amit az
ember gondol, / s ha nem gondol semmit, az is művészet, - / És ha csak érez valamit, az
is művészet, ... / És ha neked nem, hát nekem.... mert az a fontos, hogy figyeljenek / az
emberek és jól érezzék magukat." Igen, ez fontos. Zárójelben meg kell jegyezni, hogy
ezzel azért vigyázni kell, ugyanis mintha igazolná a mai konzumkultúrát, az ugyancsak jó
érzést adó produkciókat, a lábvizet. (Ma már ez is fejődött, mert nem lavórban áztatjuk a
lábunkat, hanem jakuzziban, és az egész hátsó részünket, úgyhogy ma már jobb fenék-
vízről beszélni.) Persze, hogy pontosan mire gondol Karinthy, nem tudhatj uk, de
bizonyára nem a konzumkultúra vagy a televíziókból áradó tömegkultúra "jó érzést" keltő
programjaira, s valószínűleg nem valami esztétikai relativizmusra, s ha igen, akkor ebben
az esetben súlyosan nem értünk egyet vele.

A kedves olvasó bizonyára már türelmetlen, hogy jó-jó, de mi történt a fesztiválon? Nos,
rögtön rátérünk a produkciókra, de elöjáróban nem árt, ha egy kicsit újra gondolkozunk a
költészetről, a versmondásról, s megújított szempontok alapján igyekszünk be- és fel-
mérni a látottakat. Egy kitűnő esztéta, iró Bodor Béla azt mondja, " ... hogy a költészetben
gondolás és mondás, eszmélet és lélegzet alakzatai egyidejűleg vannak jelen, és ebből az
egyik elem a másik által sohasem kontrollálható ... A költészet, akkor is, amikor eredeti

versmondó 35
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

megjelenésétől, a daltól eltávolodik és írásban kerül elénk, hangzórendjében, ritmikájá-

ban őrzi ezt az ősi élettani funkciót. .. A költemény eszmélet és lélegzet egymással össze-
kapcsolt alakzatainak együttes ittléte, ami egyrészt a társas érintkezés részét képezi, mint
a szociális techné napi alkalmazása, másrészt egy összetett, egyéni és közösségi kulturális
horizontba illeszkedve beszéd- és gondolkodásformák hagyományát aktualizálja.
. . . A költészet egyidős a beszéddel.
A költészetben emberlétünk beszél.
Ami kimondandó, az kimondatik.
Ami kimondható, az kimondatik."

Nos, valahogy ilyesmit kerestünk a fesztivál produkcióiban, ilyen, lényegileg életes, az

ősi ösztöni, zsigerig hatoló élményt, ehhez képest érdemes mérni a látottakat, hallottakat.
Találhattunk mind a színpadi bemutatók, mind a Versmondó Szalon műsorában olyan
produkciókat, amelyek alapjában teljesítették ezt a hivatást. Többé-kevésbé betöltötték,
hogy az " ... egyéni és kulturális horizontba illeszkedve beszéd- és gondolkodásformák
hagyományát aktualizálja". Mert a XIX. századi Eminescu vagy Petőfi, a múlt századi
nyugatosok, de közelmúltunk költői terméséből is számos ilyen aktualizáció szűletett és
sok fontos gondolat kimondatott, ez is egyik örömteli híre a fesztiválnak.

***
Persze, voltak produkciók, amelyek inkább értékes kommunikációs jelenségként, mint
klasszikus értelemben vett művészi produkcióként értékelhetők. Az előbbiekre jó példa a
Kalamajka Színkör, a Bázakerettyén működő Pszichiátriai Gondozó előadása, vagy az a
megnyilatkozás, amelyet a Lipót-mezőn ápoltak mutattak be, vagy egy másik, katartikus
élményt is elérő rendhagyó előadás, amelyet siketek és nagyothallók hoztak a fesztiválra,
egyikőjük mozgássérültként is.

A Kalamajka Színkör színjátszói ötletes témaválasztással, Kísértések címmel, a Csík-

somlyói passióból adtak elő részleteket. Különös volt nézni az arcokat, amelyek mintha
Brughel falusi életképeibőlléptek volna ki. Egyébként ízléssel színpadra vitt, kitünő szín-
padképpel, jó díszlettel, ügyes jelmezekkel életre hívott előadás volt. A játszók vér-
mérsékletüknek vagy betegségűk súlyosságának megfelelően élvezték, vagy éppen csak
vettek részt az előadásban, s ígyabetanítottság csak egy-két figura esetében lepleződött
le, de még annak is volt valami klasszikus amatőr bája. Egy-egy szereplő, például az
ördögök között, telitalálat volt. Ha az ember bekalkulálta, s miért ne tenné, azokat a
nehézségeket, amellyel a rendező az előadást létrehozta, különösen gratulálliatunk neki,
mert sajátos élményt adó produkciónak lehettünk részesei.

A Tárt Kapu Színház előadása is ebben a logikában működött. Nehéz megítélni, hogya
kezdeményezés egyfajta szakmai korlát mentén volt olyan, amilyen, vagy a rendező fel-
készűltsége e sajátos ügyben volt elégtelen, vagy az ápoltak állapota volt súlyosabb, s
nehezebben kezelhető. Valószínűleg az előbbi érvényes. Ám így is megható volt, hogya
lelki sérültek számára valamiféle kitekintést zárt világukból, egyfajta megnyilatkozási
lehetőséget jelenthetett az előadás. A must vagy soha! Avagy a Kaleidoszkópék cím is

36 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

felettébb talányos. Együtt éneklés, ritmusjátékok, versek, részvétel egy emelkedettebb

világban, mindez Balkay László vezetésével, akit csak dicséret illet, nem bírálat, ahogy
az Úr mondja Lucifernek. Balkay egyébként mint zenei közreműködő és partner,
valamint egy rövid rajzos önálló est szereplője is jeleskedett a fesztiválon.

Napsugaras JeJtánc. Egy néma táncosnő és egy kerekes székben ülő, clownarcú lány, aki
fiúnak volt öltözve és fehér kesztyűt viselt, ismert táncdalokra, slágerekre jeltáncot muta-
tott be. A jelek segítségével a siketek és nagyothallók is érzékelnek valamit a zenéből,
megérthetik szövegüket, s tánc segítségével egyfajta hangulati elemmel is gazdagodhat-
nak. Tudni kell, hogy talpukkal érzékelik a rezonanciát, így adalok ritmikája is eljut hoz-
zájuk. Tehát számukra reveláció az előadás, de a mondom és mutatom egyébként a szín-
padon jobbára tilos gyakorlata itt érdekesen müködött hallók számára is. Egy-egy pilla-
natra a régi pantomimgesztusokra emlékeztetve, a színháznak valóban valami ősi rétegét
felmutatva ért el helyenként szívszorító hatást. Amikor egy Máté Péter-szám vagy Csong-
rádi Kata kapott sajátos értelmezést úgy, hogy a tánc, a jelbeszéd és a kiegészítő, már
említett pantomim misztikus mozdulatok révén a játéktér heves és a játszókra értelmezett
örömök, válságok, drámák színterévé vált, főlizzott a színpad. Talán valamivel kevesebb
több lett volna, mert azért az eszközök lassan kifáradnak, az a tény, hogy a kerekes szék,
valami okból mindig a rendezői jobbról a rendezői bal felé tud fordulni és szaladni, soha
vissza, soha előre vagy hátra vagy diagonálba, az a szemnek megszokottá, sőt fárasztóvá
válik. A táncos elemek is ismétlődnek. A felhasznált könnyüzenei anyag pedig enyhén
csábít a giccsre. Úgyhogy takarékoskodni kellene az eszközökkel. Így is a negyedik, ötö-
dik számnál, már megtörténik a ráismerés. A produkció valamiféle hidat képez, megértést
ad az úgynevezett épek és a fogyatékkal élők között. Nekem akkor párásodott be a sze-
mem, amikor a táncoslány, szerelmes érzését kifejezendő, öklének kitárásával, majd ujjai
bezárásával dobogó szívét ábrázolta, olthatatlan vágyát érzékeltetve ezzel a szépségre,
szerelemre.
Köszönet a bátorságért és a kitartásért, amellyel az előadók munkájukat végzik. Mint
értesültünk, tíz éve csinálják, s szép nemzetközi reputációt tudhatnak magukénak. Jó,
hogy itt a Kaleidoszkópon is megismerkedhettünk velük, itt is szaporodott nézőtáboruk.
További örömöt hozó kitartást kívánunk munkáj ukhoz. A nevüket is ideírom: Napsugár
Anna és Csillag Andrea.

***
Örömteli volt, hogy az előadóestek, versműsorok szép számmal kerültek a fesztivál
műsorrendjére. Jól ismert arcok és fiatalok egyaránt felbukkantak.
Voltak, akik a hagyományos versműsor fonnát választották, és voltak, akik a fesztivál
egyik fontos programjának, a versszínháznak a lehetőségeit próbálgatták, s igen nép-
szerünek mutatkozott a perfonnance.

Az egyéni előadóestek is igen változatos módon jelentek meg. Volt például az idei
Kaleidoszkóp-díjas fiatal temesvári színész, Mátyás Zsolt Imre, a Temesvári Csiky
Gergely Állami Magyar Színház művésze, aki szcenírozott előadást mutatott be. Vetített
bevezető és záró film keretezte a produkciót. Karinthy Prológus egy cirkuszfi1mhez, című
írását valóban a vásznat beszakítva idézte meg, lépett le a vászonról s testesült meg a

versmondó 37
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

színpadi térben, hogy végén oda térjen vissza. A .Ködszurkáló't-t elegáns jelmezben, jó
mozgással, jó jelenléttel, szimpatikus előadóként fogadhattuk szívünkbe.
Dramaturgiailag kissé összemosódott az általában vett művészet, a művészsors kérdé-
seinek felvetése, a művészlét problematikája és az egyéni szerelmi szál, melyben vallott
szerelemről, magánéletről. Így a kettő valahogy nem vált el, összemosódott a bohóc és a
bohócruhába bújt személyiség, aki akár maga az előadó is lehetne, valahogy gyöngítve a
két szál erőterét. Még így is a leghatásosabb egyéni előadóest kerekedett ki az anyagból,
amelyet a művész monodrámaként jegyez.

A Tungsram Hevesi Versmondókör két tagja, Farkas Tibor és Horváth István

Szólásért való ének címmel mutatta be műsorát. A nagyterem jutott a bemutatkozás szín-
helyéül. A viszonylag nagy nézőtér valamelyest zavarta az előadót, de mint kiderűlt, leg-
főképpen zenész társát, aki megzenésitett dalokkal színesítette volna a produkciót. Horvát
ismert, intelligens előadó. Most kissé szürkén, bár rutinnal hozta magát. Itt is a lágék, a
kisebb beszédtechnikai hibák, az alábeszélés gyengitette a hatást. Maga a szerkezet is
esetleges volt. A Karinthy-anyag sokkal nagyobb körűitekintést igényel, sokkal több szín
van benne, nagyobb, egyetemesebb dráma az ember magára maradásáról, a művészi
megszólalás hiábavalóságáról, egyáltalán a kiüresedett világ szörnyűségéről. De több
számban is adódtak megbeszélni való kérdések. Ám, a tutik így is bejöttek, a végén a
profi módon megszólaltatott Heltai jelezte, hogy jó arányérzék, építkezni tudás nem ártal-
mas a sikeres előadói teljesitményhez.

Az egyéni előadók skáláját színesítette jelenlétével Bartha Mária Viola. Szép népdalok
- kissé már közhellyé vált anyaga -, szép versek sorakoztak, miközben az előadó kavi-
csaival játszott, rakosgatta, nézegette, s mondta a verseket, a végére kirakta őket a meg-
felelő sorrendbe. Üdítő egyszerűség, kellemes beszédtechnika, kellemes lágyság, s ennek
némi hátulütője az egyformaság, erőtlenség. Bizony, az ilyen produkcióhoz is kell az a
bizonyos rendező, aki elrendezi a hangsúlyokat, segít meghatározni a vonulatokat. Min-
denesetre, ahogy szokták mondani, biztatjuk az előadót, mert tiszta jelenléte, kellemes
odaadása hiteles tolmácsává avathatja költészetűnknek, jelesül az erdélyi költészetnek.

Torma Mária, a kitűnő versmondó Arccal a tengernek című, összeállításával Nagy

Lászlónak kívánt emléket állítani. Fontos kort idéz, fontos mondanivalóval, s ez a mon-
danivaló mind az Ady-, mind a Nagy László-versek esetében időszerű, s megszólít ben-
nünket, ahogyan a kifejezetten mának szóló Ferenczy István-vers is. De a hangulat, a
megjelenés, a hangvétel mégis egy-két évtizeddel hátrább mutatott.
Az előadó igen hatásos személyiség, kitűnő, meggyőző eszközökkel. Ám valahogy
kicsit egyszínűvé vált az anyag, a csak egyfajta vátészi, profetikus harag, atmoszférás fe-
szesség, a szenvedélyes kérdésfeltevés s feleletadás túlságosan egysíkúvá tette az egyéb-
ként igen értékes, gondolatilag érthetően egybefüggő anyagot. Tehetsége megérdemelné,
hogy egy-egy vers erejéig, a vers lágyabb, zeneibb megfogalmazásánál új lágékat, fekvé-
seket, új zeneiséget is kipróbáljon. Nem volt szerenesés a nem túl jó hangminőséggel
megszólaló zenei bejátszás - Bartók- és Liszt-művek -, amely egyfajta pihentetőül szol-
gált. Maga az előadó is leült egy székre, és együtt hallgatta a meglehetősen, dramatur-
giailag mindenképpen hosszú zenei részeket. Ilyenkor óhatatlanul kilyukad a színpad,

38 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

még akkor is, ha maguk a zenék stílusosan illeszkedtek a versanyaghoz. Mindazonáltal

remekül működött a négy Ady-vers együtt, szép volt Buda Ferenc két verse, s persze
Nagy László nagyszerű Menyegzője, a baki ellenére végképp meggyőzte a hallgatóságot
az előadó kvalitásairól. De talán a záró Nagy László-vers, a Ki viszi át a szerelmet eimű
volt az, amiben nagyon vártunk volna azt a bizonyos új zeneiséget. Hogy még izzóbban
hasson, még erőteljesebben fogalmazódjon meg a kérdés, amely egy nemzedék számára
oly fontos volt, hogy lesz-e, s ki lesz az, aki egy pusztuló kultúrában, egy széteső világ-
ban átmenti a szépség, a művészet, a hit és a szenvedély, és persze egy átlelkesített
szerelem csodáját.

Más módon működődött, de talán a legcizelláltabb, előadóilag a legsokszínűbb volt, s

egyben nagyon mai a Miféle világ ez? eimmel Szentirmai Edit Mezey Katalin verseiből
összeállított monológja, amely egyben az anyag természeténél fogva a legszemélyesebb
vallomása is volt. Hogy is mondja Bodor Béla? - a költészetben emberlétűnk beszél.
Az előadó szimpatikus szerénységgel elhárította ez előadóművész titulust, mondván
bevezetőjében, hogy ő tanár, holott a produkció semmiféle szabadkozást nem igényelt.
Versmondása a profizmus teljes eszköztárát birtokolja. Talán azt a dilemmát kellene
tisztáznia magában, hogy a tanárság nem mond ellent az előadói létnek. A művészek is
sokszor tanárok, s a tanárok is lehetnek művészek.
A Merlin legkopárabb termében, a próbateremben kerűlt sor a produkcióra, ahol az
otthagyott székek drámai összevisszaságban töltötték be a teret. A kis tér és a maroknyi
publikum becsapta az előadót, talán ezért kicsit alábeszélt a szűkségeshez képest, de a
közvetlenség pótolta az erőt. A figyelmes és lelkes kis közönség így is méltányolta az
összeállítást, és igazi vastapssal köszöntötte a pironkodó előadót. Monológ. Igen:
"Felhajtani az idő egyik rétegét a másik után, / mint egy múzeumi, sokrétű szoknyát...",
egy értelmiségi (művész) asszonysors problematikája, a létezés filozófiai kérdései, az
elidegenedett világ, a modem lét és az ahhoz kapcsolódó egzisztenciális problémák, a
szerelem, a párkapcsolat, a gyerek és a gyerekekhez való viszony, a kibújni a bőrűnkből
dilemma, s végül a megfoghatatlan hit, az Isten által sugallt út biztonságába való kapasz-
kodás.
Jól szerkesztett, követhető anyag, akkor is, ha nem bomlott szigorúan tételekre, és le-
mondott mindenfajta illusztrációs lehetőségről, például a zenéről, talán csak a térben való
egy-egy ellépés jelezte a tematikai váltásokat. Kár, hogy a produkció a fesztivál utolsó
napján zajlott, s az időzavarral küzdve nem volt lehetőség a műsor mélyebb elemzésére,
mert például szolgálhatott volna a modem versanyag élvezhető egységének és hatásos
bemutatásának egyszerű, csak a kimunkált gondolatisággal operáló lehetőségeként.

Önálló előadóest rizikóját vállalta Rékai Nándor is, amikor Karinthykat szólaltatott meg
egy sajátos hangulatú est keretében. Imádom az életet volt az előadás eime. Rékai remek
figuraalakító készségéről, atmoszférateremtő erejéről adott tanúbizonyságot. Egy-egy
szám igazán fölfénylett. A műsor elején egy apró dramaturgiai hiba, nevezetesen, hogy a
magányos, részeg fickó - Rékai - felhívja egy barátját mobilon, hogy igen szarul érzi
magát, felmehet-e hozzá egy kis dumcsira? Engedélyt kap, s mintegy belépve hozzá, a
felvett személyes kontaktus ezt jelezte, sorolja a szövegeket, így azontúl a műsor teljes
anyaga a barátnak szól, illetve az ő jelenlétében szólal meg, éspedig a mában. Ez azon-

versmondó 39
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

ban az anyagok különféle karaktere miatt helyenként igen fals hatást eredményezett.
Ugyanakkor, ha ezen túltettük magunkat, egy-két igazán remek részletnek örülhettünk,
nevethettünk nagyokat és borzongtunk újólag bele Karinthy isteni humorába, hogy azután
a Szent Jánoshoz szóló levél gyönyörü drámáján torkunkra forrjon a nevetés. Így lehet,
hogy színészi teljesítményéért Kaleidoszkóp-különdíjat kapott az előadó.

***
Pódiumműsort mutatott be Takács Bence és Társulata Karinthy cirkusza címmel. Erős
atmoszférateremtő készség, kellemes, vivő hang, egyfajta hevület, tüzes tekintet jellemzi
az előadót. Ám ennél aztán meg is áll. A tavaly bemutatott, nemzeti sorsról szóló összeál-
lításnál még indokolt, de már ott is kissé egysíkúvá váló hangvétel ennél az estnél kife-
jezetten kárára vált az előadásnak. Holott az ismert vagy kevéssé ismert anyag, például
Karinthy levele Cinihez, igen változatos hangulati skálán mozgott. Egy példa a probléma
érzékeltetéséhez. Itt is megjelent a P rológus egy cirkuszfiimhez, csakhogy az előadó
magára húzta aszöveget. Karinthynál egy csetlő-botló bohóc szólal meg, jön le a vá-
szonról, egy Chaplin, vagy hasonló. Takács Bence pedig a fentiekben vázolt apparátussal
szólaltatta meg aszöveget.
Hasonlóan problematikus a .megújra álmodtam a cirkuszról" történet. A húzások talán
érthetőek, de például nem érteni, miért mond hegedű helyett fuvolát, hogy aztán zongora
kezdje játszani azt a bizonyos melódiát, amit .Jialottam zengeni és zokogni a szívemben".
Vigyázni kell a színpad ökonómiájával! A partner, aki hangulatos zongora-, jelen esetben
egy pianínó játékával színesen követte az előadást, egyszerre maga is megszólalt. Igaz,
egyéni ízzel, de Takács Bence profi attitűdjéhez képest kissé disszonáns civilséggel. Ez
önmagában nem lenne baj, de a két minőség valahogy nem passzolt össze. Remek volt
ugyankkor, amikor magát kísérte a zongorajátékkal. Egyfajta melodramatíkus megoldás,
aminek megint csak önmagában volt értéke, a teljes produkcióról valahogyan levált.
A személyes beszélgetésből kiderült, hogy a műsorban még egy szereplő lenne, így aza
színpadi abszurdum, hogy perceken át mikrofonba hallok egy szöveget, miközben egy
fejgép köre látható a falon, csak kényszermegoldás volt, de a színház egyszeri és az adott
időben és térben, a közönség azt látta, amit.
Sajnáltuk az előadást, mert az előadó érett személyisége, a már említett atmoszféra-
teremtő készség, megnyerő intellektus olyan adomány, amit érdemes kibontani, érdemes
a jó minőségű irodalom propagálására érvényes színházi minőségben hasznosítani.

A Mezey Mária Szeretetszínház Liberty címmel Sziszi, azaz Erzsébet királyné verseiből
adott elő válogatást Kilin Ildikó és Balkay László közreműködésével. E versek - végül is
egy uralkodó sajátosan emberi reflexiói -, érdemesek arra, hogy megszólaljanak. Érdekes
színt és hangulatot hozhatnak a színpadra. Az előadó nagy színpadi rutinnal rendelkezik,
előadásmódja igazodott a századelő előadói stílusához. Bizonyára jobban érvényesülnek
a versek, ha valamelyest modernebb hangvétellel szólaltatja meg őket. A naiv keretjáték
kissé idézőjelbe tette a produkciót.

A Győri Ifjúsági Versmondókör négy fiatal versmondója a fesztivál egyik igen kedves
színfoltja volt. Ez a közhely, hogy "kedves színfolt" magyarázatra szorul. Kedves, mert

40 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

kedves, meggyőző egyéniségeket, kamaszarcokat és -szíveket láttunk megnyilatkozni,

szín, mert a vers mint színi jelenség, mutattatott fel anélkül, hogy különösebb hókusz-
pókusz övezte volna, és folt, mert széteső világunkban, kilyukadt szíveinket szíves folttal
foltozták a fiatal fiúk és a fiúsított lány. (No, ez utóbbit leginkább az alliteráció kedvéért
írom, de talán elnézi nekem a szíves olvasó egy versfesztiválról szóló cikkben.)
Mindig áhítozunk, hogy versnek akkor van értelme, ha az bensővé tett, ha adott élet-
helyzetben, szituációban a vers képezi töprengésünk tárgyát, mintegy lírai monológ lesz,
s a monológ, mint tudjuk, sajátos drámai jelenség, drámai erőtérben zajlik. Jó, ha a vers
belőlünk szólal meg, s magyarázza, kérdezi, vagy korreál világunkkal. Megértéseket sze-
rez, és beszédbe elegyedik velünk. (Kommunikál.) Nos, Arany, Ady, József Attila, Rad-
nóti így szólaltak meg, s beszélgettek a klasszikus értelmiségi külsejü előadókkal. (Hár-
man közülük szemüvegesek.) És beszélgettek velünk életről, halálról, szerelemről. S mi
fontosabb mindennél?
Persze, egy-két különleges elem, például, hogy tételváltáskor, szünetként egy-egy almát
ropogtattak nagy szertartásosság közepette, marhaságnak tetszett, de "megettük" a játék
kedvéért. Aztán a piciny játékok, a képzelt síneken való egyensúlyozás, ami persze csak
utólag derült ki, hogy sín, mert első ránézésre kötéltáncnak tűnt, az meg hogy kerül az adott
vers szövetbe? Vagy egy-egy félreérthető gesztus, a kezek lefeszítése egy adott ponton.
Szóval egy-egy elemet szívesen felednénk, de ami legfontosabb, a mély azonosulás a vers-
anyaggal, az érdeklődés és érdekeltség, a legjobb értelmű magamra húzom a szöveget, de
úgy, hogy az nem szakad el, szóval ez a hozzáállás és az igényesen választott versanyag
remek élményt jelentett. Gratulálunk, és szeretnénk még ezt a fajta alázatot és szeretetet
további produkciókban látni. Persze addigra már sokat javítanak a beszédtechnikájukon, s
a klasszikus előadói és szerkesztési technikákkal is vértezettebbek lesznek!

Jó minőséget reprezentált a mohácsiak Forrás Művészeti Stúdió Art Úr Csoportjának

Találkozások című műhelyprodukciója. A műhelyprodukció fogalom sajátosan jelzi, hogy
egy tanulási folyamat adott pontján egyfajta összegzésként értelmezzük a látottakat, tehát
még nem teljesen főlvállalt előadásról van szó.
A hívó szó, a találkozások, sokféle értelmezést megenged, lehet rá saját, a játszók által
kitalált etűdöt rögtönözni, és lehet irodalmi művek találkozásait meghívni. Ezek az ötle-
tek, etűd ök tesznek ki 35 percnyi műsoranyagot. Ám a sokféleség, és az ebből fakadó
valamelyes szervezetlenség is megjelent a produkcióban, nagyon más hatáselemekkel,
szövegekkel dolgozott egy-egy etűd. A szép Weöres-vers sajátos hangulatot indított el,
hogy azután egy népi esküvő következzen, de a terror képei is beleszövődtek az előadás­
ba, hogy Vivaldira építkezzen egy másik etűd, s a szép Ady-vers, az Áldásadás a vonaton
is helyet kapjon, s ez a sokféleség kissé nehezítette a befogadást. Műhelygyakorlatnak
persze tényleg hasznos egy ilyen összeállítás.
Ugyanakkor egyfajta esztétikai minőség összekapcsolta az etűdöket, a komolyság, a
jó ritmusok, az ügyesen használt eszközök, az egyetlen díszletelem, a láda ügyes hasz-
nálata, bár egy pillanatban itt apró következetlenség is megjelent.
Egy-egy szám igazán fölfénylett, Örkény a drámát is sejtető légyfogóba ragadt házas-
párja például, vagy Karinthy jól ismert Találkozás egy fiatalemberrel dramatizált válto-
zata. Itt maga a játék, a figurák egymáshoz való viszonya, a fiatalember nyers igaz-
mondása új arcát, erejét mutatta fel az írásnak. "Hol a büszke és szabad Magyarország?

versmondó 41
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

- kiáltja kemény számonkéréssel. - Azt nem lehetett... , te nem érted" - volt a felnőtt
dadogó válasza. S mire való a színház, ha nem ezekre a fölfedezésekre, a kor sajátos
hangulatainak kibontására egy-egy szöveg kapcsán. Egészében egy jó műhely tisztes pro-
dukciójával ismerkedhetett meg a néző.

A Szilágyságból érkeztek az Ezüst Nyilak egyűttes tagjai. Jobbára kezdő előadók, mégis
egy szépséges elbeszélő költemény bemutatásával lekötötték figyelmünket. Komolyan
vették magukat, s ez adta a játék hitelét. Nagy találmány a román Mihai Eminescu
Esthajnalcsillag című versét elővenni. A mitikus történetéből az derül ki, hogy földi
szerelmünk, beteljesült szerelmeink, bármennyire is valósak, mégis csak a nagy égi
szerelem helyett vannak, annak csak mása mind, ám ez nem kell hogy szomorúvá tegyen
minket. Persze ez így összefoglalva meglehetősen banálisan hangzik, de hát mire kell a
jó költészet, ha nem arra, hogy megragadhatóvá, átélhetővé tegye mindennapi tapasztalá-
sainkat, s ezzel bennünket is magasabb lelki síkra emeljen. Minek az, kérdhetné a ma
gyermeke? Kell, csak tapasztald meg, és meglátod, hogy jó! Addig is nézd, hallgasd
Eminescut. A téma rokonítható Vörösmarty Csongor és Tündéjével, vagy John Donn Égi
és földi szerelmével, Goethe Faustjában Helené is hasonlóan az égi szerelem jelképe.
Az ügyes jelmezek, a fontos kellék, a szépen kivitelezett világító csillag, jelzik, hogy
az egyűttes keresi a szépet, hogy igyekszik meglelni az esztétikumot. A színpadi létezés,
mozgás-, és beszédtechnika gyakorlása, no meg az alaposabb szövegtanulás nyomán ez
minden bizonnyal sikerülni is fog.

A versműsorok közül kiemelkedett a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének

produkciója, Krekity Olga vezetésével. Szeretném, ha szeretnének címmel. Kapcsolódva
a Nyugat-évfordulóhoz, Ady-montázsműsort mutattak be kitűnő esztétikai minőségben,
fontos verseket megszóltatva és dinamikus mozgáselemekkel kiegészítve, erőteljes szen-
vedélyességgel, szép beszéddel, jó képi megoldásokkal. Még a nyitókép veszélyes tűz­
figurája - .jaj, a tüzet ne hagyjátok kihunyni" - is hihető volt az adott erős atmoszféráj ú
keretben. S az ismert kép, a híres munchi Sikolyt idézve, ahogyan kibontakozik, amikor a
selyemmel letakart kupacból, a tüzből, egy kétségbeesetten kiáltó arc tünik át, formáló-
dik a selyem mögött, "az nem semmi", ahogy Pesten mondják.
A Góg és Magóg és a Szeretném, ha szeretnének sajátos kompilációba egybeszerkeszt-
ve, szinte egy új Ady-értelmezést vagy nézőpontot sugall va hangzott el. Örvendetes volt
látni a szereplők között a korábbi Kaleidoszkóp-győztes Hajvert Ákost erőteljes jelen-
létével, s mellette a legfiatalabb, tehetséges Nesic Mátét. A Radnóti-díjas előadó Demény
Zoltán is egyik biztos pontja volt az előadásnak. A lányok szintén szépen teljesítettek,
Nagybali Tamara, Farkas Hajnalka és a gitáron is játszó Simonyi Lili.
S ezek után mondani se kell, hogy az Ady-versek politika fiizére a percemberkékről,
vagy a szerelmes versek maisága a műsort közvetlenné tették, a versek ide szóltak, hogy
jelen idejű színházi, versszínházi élményben volt részünk.

A bevezetőben említettem, hogy a "költészet a beszéd- és gondolatformák hagyományát

aktualizálja". Szinte egy az egyben érvényes ez a gondolat arra a Petőfi-anyagra, amely a
KB35 Inárcs Ki vagyok én? című estjében szerepelt. Petőfinél különösen szerenesés a be-
széd megfogalmazás, mert az ő költeményeiben valóban az élőbeszéd szólal meg, a ver-

42 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

sek lélegzenek, s jelennek meg hihetetlen frissességgel. Hát még, ha ezek a szövegek sajá-
tos erőtérbe kerülnek, mozgásetűdök, tárgyak szövetébe, élethelyzetek drámai szövege-
ként. Sajátos jelenkori áthallások, társadalmi, politikai szituációk elevenednek meg, s hul-
lik le róluk a lepel, hogya néző-hallgató szíve összefacsarodik, hogy hová is jutott ma a
magyar valóság, a politikai élet a maga eJlentmondásaiban, gyermetegségében milyen
párhuzamokat kínál százhatvan év múltán is (pl. A Nemzetgyűléshez), hogy milyen rette-
netes történelmi párhuzamok nyűgözik a társadalmat mind a mai napig, amiből nem
tudunk kimászni. Csúcspontot képzett a sötétben elmondott és ismételt sorok erős drámai
hatása. Talán a zárókép, a bonyolultan rakosgatott bútorzattal a Szeptember végén alatt
túlságosan kimódoltnak tetszett, s a korábbi erős hatásokat kissé gyöngítette.
Proteszt jelentőségű előadás volt, ami óhatatlanul felidézte a szegedi színjátszók Paál
István-féle Petőfi rock című híres előadását. S itt is fényes bizonyítékot kapott, hogya
versek alkalmasak sajátos színpadi mechanizmusok működtetésére, ha értő és ízléssel
megáldott alkotókra lelnek. S ilyen Kovácsné Lapu Mária. S milyen szép, hogy egykor ő
is a szegediekkel játszott! S a Kaleidoszkóp-díj is nyilvánvaló.

Sajátos színt képez az a műsoranyag, amelyet a nyári táborok hoznak létre, mutatnak be
immár éves rendszerességgel a Kaleidoszkóp Fesztiválon. Ilyen volt a Szemesen megren-
dezett, hagyományos nevén Bajai Versműhelyben készűlt produkció. Ezek a műhelypro­
dukciók nem léphetnek a
teljesség igényével a szín-
padra, hiszen mindössze a
táborozás néhány napja alatt
jönnek létre, és általában
kevés idő van az őszi be-
mutató előtt is a javítópró-
bákra. De beszámolnak a
nyári munkákról és arról az
aktivitásról, amellyel a fia-
talok igyekeznek továbbké-
pezni magukat jó mesterek
segítségével.
Kovács-Cohner Róbert a
szerzői műhely keretében írt
Miért hallgatsz, anyám? cí-
mű művét a tábor vers-
mondói vitték színre a
Kisszínpad produkciójában,
Nem találok szavakat ma- fl;. f, (51!:-Q!!'4 fel<~ o !<I(,ífl,
gamra címmel. Kiss László J14IPtC'(
vállalta a színpadra állítás Jie~vf> "'--iia I jl<fl<dro'1t,,1:
munkáját. Nem volt könnyű waféldbaf biro"";:
[!jah.d.A!:. I /v/dbf !"ud.,
dolga. Ajátszók készségei és e 5fl> le-lf
képességei nagyon külön- [,d-t-Jt5h1' h%5{i iii Q
bözőek, kezdők és csak vala- ~"rP>4n'<- f/l /clplf

versmondó 43
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

mivel érettebb versmondók voltak a csapatban. A versanyag világfaló szándékával, amely-

nek mítoszkisérlet volt az alcíme, anya-fiú-nő konfliktus mentén sorjázó gondolati-
ságával, nehéz hangulatú soraival nem volt könnyen követhető. Ugyanakkor a fiataloknak
sikerült az értő és tapintatos vezetés révén egyfajta hangulatra ráérezni, s így ezt a hangu-
latot, egy szép, tisztán kimunkált szinpadi koreográfia szerkezetében világos szö-
vegmondással, egységes atmoszféráj ú versszínházi megnyilatkozássá fejleszteni. A cyber
korszakot érzékeltetendő számítógéproncsok voltak a háttérben s a szerző és egy szereplő
is a háttérben egy-egy számítógép derengő fényében látszott. Érdekes hangulat, de nem
volt igazi összefuggés a színpadi szöveg és a látvány között. Az indító kép végtelen lassú-
sága ugyankkor leültette a kezdést, majd drámaibb részek következtek, fölforrósodott a
színpad, hogy eljussunk a lassú lezárásig, amely megidézte a kezdőképet. Itt alkalmaz-
hatjuk Karinthy gondolatát, hogy valamit érezni, és ezt átadni is érdemes.

Hasonló korosztály képezi a Földre szállt angyalok csapatát, amellyel Pap Gábor hozta
létre Az ég Angyalföld felett, a jól ismert Berlin felett az ég Wim Wenders-filmre hajazó,
egyébként igen szellemesen hajazó, előadást. A merész dramaturgiai ötlet, Radnóti szép
verse, a Nem tudhatom - emlékeznek: "Ki géppel száll fölébe ... " megadta ezt az égből
való szemléletet, hogy egy hülye, törtető, kiüresedett konzumtársadalom képét mutassa
fel, melyben a ma fiatalja próbál beilleszkedni, vagy nem beilleszkedni. Mert található
olyan ember is, aki érti, miben van benne, s fel is lázad ellene, hogy aztán egy furcsa ak-
tualitás, a két évvel ezelőtti augusztus 20-án kitört vihar, mint egy istenítélet beteljesítse
a végzetet.
Érdekesen működött a vetítés, különös, erőteljes dokumentatív erővel volt jelen a vihar
részlete, de a városról való képek turisztikai látványossága némileg ellentmondott a cím-
ben szereplő helyszínmegjelölésnek. (Vagy az is csak jelképes?) Az előadás szövege
ugyanakkor kissé vázlatszerü maradt, s a játszók változó tehetsége, színjátszó i képessé-
gűk egyenetlensége gyöngítette a hatást. A térrel való játék, - a nézők bent ültek a játék-
térben - volt, aki számára pozitív többletet hozott, volt, akit zavart. Így is a fesztivál egyik
legizgalmasabb, gondolatilag bátor előadása volt. Erényei és hibái talán hosszabb elem-
zést igényelnének, mert gondolati szándéka és a megvalósulás között feltehetően sok el-
térés van. Rendezője méltán kapott Kaleidoszkóp rendezői különdíjat. Meg kell jegyezni,
hogy az a tény, hogy majd húsz diák megtanulta s szívében feltehetően eltette a szép
Radnóti-verset, már önmagában is fontos pedagógiai, közmüvelődési tett.

A Trainingspot Társulat: Etűdök kezdő haladóknak - bérházprojekt nyakatekert címmel

"perforrnance-ként" jegyzett előadást mutatott be. A perforrnance színpadi értelemben
meglehetősen bünre vezető alkalom, mert az előadásforrna kialakult hagyománya felment
a dramaturgiai következetesség alól. Az előadás rendezője itt is Pap Gábor volt. Egy
különös hangulatú mozgásszínházat láttunk, amelyben a fuvolán megszólaltatott zenék -
magának a rendezőnek szép előadásában - adták a hangulati alapot, talán a magát
artikulálni nem tudó, talán városi fiatal, panelproli, kispolgár nyűgnek átélt életéről, s az
egyre feljebb emelkedésről, elvágyódásról szólt a "projekt", hogy a végén sajátos gúlában
összeáll va mutatkozzon meg valamely lehetőség. Testek és székek játékából s egy-egy
mondatból, meg a már említett zenéből, a végén a szép gregoriánból szövődött az érdekes,
de talán kissé elmosódó előadás.

44 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

A debreceni Adyák Színpad mindkét produkciójának örülhettünk: az egyikben a Ludas

Matyi-adaptációban a lendület, a szives, ha nem is mindig pontos mozgás örömének s
egyfajta komédiázó kedvnek. A másikban, a Létezésben a színjátszó szakmai tudás, kari-
kirozó kedv és az abszurd felé való hajlandóságnak.
A Ludas Matyi azért némi kétséget hagyott az iránt, hogy ez a fajta "általában" tánc-
színház művelhető-e? Komoly példák sugallják létjogosultságát, lásd Experidance. De ez
azért csábít az elnagyoltságra, a közhelyek irányába, csábít a ripacskodásra, például a
megvert Döbrögi fölött a játékban az egyik játszó mintha kihúzta volna Döbrögi fogát,
vagy tán magától esett ki, de hát a botütéseket a fenekére kapja! Lefegyverző azonban az
a tény - hangeffektben is ügyesen kiemelt részek -, hogy a háromszor 25 botütés proce-
dúrájába a közönség is beleszámolt. Hát ennyi bennünk az "általában" bosszúvágy, eny-
nyit frusztrálódunk, hogy ez ilyen örömöt okoz a nézőben, de láthatóan a játszókban is?
Igaztalan barátokat, szülőket, tanárokat, esetleg felnőtteket, főnököket, politikusokat
látunk Döbrögiben? Mindenesetre az a szinház, ami ilyen erős hatásokkal él és erős hatást
vált ki, valamit mégiscsak tud. Így a diákok odaadása, intenziv jelenléte s a diákok által
jól megvalósítható egyszeru koreográfia végül is győzött a közönség fölött Ludas Matyi
igazával együtt.

A Létezés egyfajta zsánerképsor volt modem életünk mindennapjairól, figuráiról, menta 1-

itásáról. Ez az élet nem tekinthető hagyományos értékrend ünkben életnek, csak afféle
sajátos létezésnek, sugallta a játék. Sok jó megfigyelés, irónia, távolságtartás jellemezte a
produkciót. Hol találóbb, hol elnagyolt volt egy-egy figura, egy-egy helyzetgyakorlat.
Mindenesetre figyelemmel, szakmai érettséggel kidolgozott előadás volt. Talán az egészet
a kissé esetleges szerkezet gyöngítette (performance), ám a vokális játékok pontossága és
szellemessége emlékezetes marad.

A Szóma Színház három lánya Kamra, Pitvar, Vérerek címmel Kiszely Diana verseire
készített performance-ot. A kontakt tánc, dzsesszbalett, müvészi torna, játékos dörgö-
lőzős, gyalogló, forgolódó stb. mozgáselemek, fel-felhangzó verssorok s zenék, amik
sajnos technikai okból elég rosszul szóltak, értelmileg nem igazán követhető módon sor-
jáztak a szinpadon. Íme, a már említett performance-szabadságnak a sajátossága. Csak ne
jussunk el arra az állapotra, hogy ha "ajátékunknak nem tudunk értelmet találni, akkor ez
egy performance", Amúgy, egy-egy apróbb megingás ellenére, szépen kidolgozott játékot
láttunk. Igazán kellemes volt a szemnek a három lány sürgése-forgása, egyik-másikuk
szövegmondása is hitelesnek tünt, mégis az egész valahogy öncélúnak hatott. Barátságról,
szerelemről, csalásról, csalatásról, énkeresésről, talán ilyesmiről szólt a játék. De persze
a talán azért talán. A finoman rezgő leszbikus elemek ízléssel működtek. Például egy hár-
mas kapcsolat - afféle treesome - szép gesztusa, amikor az egyik lány saját kezével fonja
át mellét, ám keze a háta mögött mintha társa karjából eredne, miközben a harmadik lány
mindkettőt átöleli. Szóval, kellemes pillanatokkal, jó érzésekkel- "ha csak érez valamit,
az is művészet" - magyarázza Karinthy - nyugtáztuk a játékot, amely igazán "szabadság-
konform" volt. S ha egy ócska klapanciával kívánnánk zámi a reflexiót, mondhatnánk: Ha
nem kell a szó ma,
hát jöjjön a szóma.

versmondó 45
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Volt aztán "kemény" előadás is, amelyben a szétrohadt világ, szabadosság, a perverzió,
erkölcsi romlás fölött ült tort az előadógárda, azzal a furcsa sugallattal, mintha az előadás
gátlástalansága, azért valahol nékik is sajátos kielégülést jelentene. Pedig igen rámenős,
öntudatos és színi értelemben kigyakorlott és egyben energiákkal nem fukarkodó előadást
láttunk. Ám ma sem tudom megmondani, hogy amit láttam, az sajátos kritikája-e napok-
nak - egy hét alatt játszódnak az etűdök -, vagy örömteli állapotjelentés, hogy hát ezt is
szabad, így is szabad. Sajnáltuk a produkciót, mert a félbeszakadt szakmai beszélgetésen
talán az egyébként szimpatikus szereplők útbaigazíthattak volna szándékukról. Annyit
megtudtunk, hogya nagy hagyományú miskolci Pécsi Sándor Gurulószínházon belül
alakult csapat afféle kísérleti előadása volt, csak Performance-ként megjelölve.
A nézők sajátosan reagáltak a látottakra. Volt, akinél egy lány két lába között ritmiku-
san matató szerető kezének sajátos nedveket is érzékeltető mozdulata verte ki a biztosí-
tékot, volt, akinél a bíborvörös színben tündöklő nemi szerveket ábrázoló nyalóka nyalo-
gatása. Szóval, ha játék nem ad útjelzőket a befogadásához, az a készítők felelőssége.
A botránkoztatás pedig, mint tudjuk, már a Bibliában is bűn.

S ha a kedves olvasó, a fesztiválon részt vevő néző elunná a dolgot, hát hajtson fel egy
pohárka szeszt, pontosabban üljön be a SZESZ előadására (Szegedi Egyetemi Színpad).
Üdítő pillanatokban lesz része. A szegedi egyetemisták szinte a Kaleidoszkópra készül-
tek. Mondhatnánk cégünk reklámja, hiszen itt maga a vers is megjelent megszemé-
lyesítve, igaz, piros boával a nyakán, s kerűlt sajátos kalamajkába. S arspoet icát is hal-
lottunk. Könyvtáros kisasszonyok és dr. KHG-k címmel mutattak be egy kedvesen
intellektuális paródiát a filosz létről, benne jó irodalmi anyagot is megszólaltatva. És per-
sze Örkény mindig tarol. A tehetséges szereplők a klasszikus diákszínjátszás legjobb
hagyományát idézték, amikor kedvükre, kedvesen, okosan, jó ízléssel, de egyben a néző
kedvére is játszottak. Feltehetően még nagyobb sikere lehetett az előadásnak a maga
egyetemi közegében. Mind a három lány, mind a talán Tóth Árpádra hangolt fiú fősze­
replő megállta a helyét. Persze, kell az újítás is, a fiatalok próbáJkozzanak a világban fel-
bukkanó kísérleti színházzal, a kifejezés új lehetőségeivel, de azért igen üdítő volt látni
egy hagyományos "eleje, közepe, vége, értem, amit beszélnek" produkciót is.

A Radikális Szabadidő Színház Rakovszky Zsuzsa anyagaiból összeállított perfor-

mance-ot mutatott be, Zsiráfóvóhely címmel. Erős tehetségü főszereplővel, sziporkázó
ötletekkel, a diavetítést, a Czakó-féle homokgrafikát, az árnyjátékot, a valós színjátékot
bevetve egyfajta cirkuszi esztrádot hoztak létre. A konferanszié föl is hívta a figyelmet,
hogy ne akarjátok megérteni. Igaza volt. De hát sajnos, a szöveg mégiscsak az értelem
által kódolható magyar mondatokból állt, s a nézőt abba a helyzetbe hozta, hogy a játékot
ne értse, a szöveget meg igen. Ugyebár dramaturgiailag meglehetősen skizofrén helyzet.
Az ihletett kezdés, a tehetséges narrátorral, aztán a pillangó, virág árnykép ben a szereplő
mozgó alakja, jó effektjei után az elemek kezdtek öncélúvá válni. Az érdekes díszletek, a
képzőművészeti értékű mobilok, építmények, majd ketrecek között játszódó játék szöveg-
anyaga hol rátalált a kűlső elemekre, hol nem. A törekvés egyébként a lengyel színházi
kultúrában jobban jelen van, mint nálunk. Az e felé való nyitás méltánylandó.
Ajátszók ugyanakkor beleragadtak a saját izgalmasságuk tudatába, és az előadás egyre
fáradtabbá lett. A versek megszólaltatása alatt a fenekét mutató színjátszó például nem

46 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

volt vicces. Itt a versszínházi gondolat valahogy visszájára fordult, se a versek, se az a

köré felhordott játékok, képek, zenék, viccek (zsiráfvicc a hányással) valahogy - néhány
elemtől eltekintve - nem erősítették egymást. Kár az előadásért, mert a kreatívitás, egy-
fajta groteszk elvonatkoztatásra való képesség önmagában érték, önmagában jeleskedett.
A technika is megviccelte az együttest, a küzdelem a folyton szétnyíló előfiiggönnyel
szinte kínossá vált. Persze a körülmények, a vendégjátékok változó helyszínei érthetővé
teszik az ilyen bakit, de ha már ennyi energiát belefektetnek a játékba, akkor sajnos a szín-
ház kegyetlen törvényei miatt erre is figyelni kell, mert ezek az apróságok rontják a játék
hitelét. Van, aki elfogadóbb a perforrnance szabadságán belül, van, aki dramaturgiai lag
fegyelmezettebb játékot vár el. A közönség körében mindkét attitüd érzékelhető volt, de
mindkét fél végig érdeklődéssel követte a játékot.

A Versmondó Szalon kiegyenlített volt, színes, jól választott müsoranyag hangzott el,
működött a kiírás ajánlása. S a különdíjas Mach András az idősebb nemzedékből ismét
bizonyította a Rakovszky-verssel, hogy az átéltség, a drámai monológ színtü színházi
jelenlét nem idegen az előadó-művészettől, sőt, a másik versként elmondott zengzetes
Karinthy Martinovicsa igazolta, hogy a klasszikus átéltség, a drámai erő s a mélyén jelen
lévő gondolatiság az előadó-művészetnek továbbra is fontos eszköze. Tanulhattak egy-
mástól kezdők, középkezdők és haladók.
A kiemelkedő produkciók mellett a megbízható színvonal volt a jellemző. Ugyanakkor
feltűnt egy-egy mache (csinált) jelenlét, félreértelmezett vers, ám a zsúfolt teremben igazi
színházi hangulat lengte be a még talán kevéssé kiérlelt produkciókat is. Íme, az efféle
összejöveteleknek, szalonoknak a különös értelme: egymás értő figyelme segíti az elő­
adót. Kár, hogy nem jutott idő szakmai megbeszélésre.
A Versmondó Szalon kétnapos bemutatójának fiatal előadó, Jánosi Márton lett a győz­
tese. Az érdekesen, sajátos színnel megszólaltatott Petri György: Interjú című versével és
Petőfi erős gondolatisággal, jól mába helyezett Világosságot! című versével szerepelt. Ez
utóbbinál felfigyelhettűnk arra, hogy mennyire fontos rátalálni mai érzése inkre, s e mai
érzelmek segítségével áttűzesíteni XIX. századi szöveget. Így valóban találkozik múlt és
jelen, kiderül, hogy Petőfi segít magunkat megfogalmazni, s ezzel a törekvéssel persze a
vers gondolati anyaga is megvilágosodik, hogy működik e sajátos dialektika. Ahogy
Petőfi az élet értelmére vonatkozóan kíméletlenül kérdez rá, számol le illúziókkal a vers-
ben, ahogy vágyja a világosságot, az nekünk is fontos tartalom.

***
A zenei produkciók közül Kaleidoszkóp-dijas lett a country stílusban zenélő kitűnő
Kelemen család, Losoncról érkeztek, és valóban családi muzsikát művelnek. Finom
eszközökkel, tisztán énekelve, hangulatos versmegzenésítéseket produkáltak.
Kaleidoszkóp-különdijat kapott az Igricek együttes, Farkas Tiborral az élén. Érdekes
volt Ady Endre- és József Atilla-versek megzenésítése, ezek füzére szinte oratorikus
egységként megszólaló szerkezete, az érdekes instrumentális háttér hatásos módon kel-
tette életre a magyar költészet e gyöngyszemeit.
Ugyancsak különdijas a kedves, üde, jó hangú Taskovich Judit, 'krszene ftilemnek
című műsorával nagy közönségsikert aratott, gitárjával máskor is szívesen látott fellépője
lesz a fesztiválnak, jó népszerüsítője a költészetnek.
Wiegmann Alfréd

versmondó 47
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Hullaszagú költészet?
Beszélgetés Lackfi Jánossal
Szerinte igenis van kortárs költészet, és szükség van hasonló rendezvényekre, hogy ezt
be is bizonyítsuk.
Milyen érzés a verseidet dalként hallani?
Olyan érzés, mintha a versek visszakapták volna eredeti hangzó testüket. A középkorban
például nem is volt néma olvasás, úgy gondolták, hogy a testnek részt kell vennie a szó
ízlelésében. Ebben van valami, kétségtelen. Kányádi Sándor szerint: a vers az, amit
mondani kell. A versfesztivál túlmegy ezen: itt a vers az, amit énekelni kell. Ha már
szóba került Kányádi Sándor, a versfesztivál honlapján olvastam egy érdekes történetet
vele kapcsolatban: Kányádihoz egy rendhagyó irodalomórán odament egy diák, és meg-
kérdezte, hogy ki ő. A költő válaszolt, mire a kislány megjegyezte: az nem lehet, hogy ő
Kányádi Sándor, a költő személyesen, mert a költők mind halottak! A versfesztivál célja,
hogy ezt a kételyt eloszlassa.
Önnek mi a véleménye erről?
Sajnos azt kell mondanom, hogy valóban van ilyen tévhit. Tanárként pedig magam is
azon dolgozom, hogy ez változzon. Én is gyakran tartok rendhagyó irodalomórákat.
Fontos, hogy tudjuk, hogy nincs hullaszaga a költészetnek. Sajnos tele vagyunk ósdi
babonákkal a költészettel kapcsolatban: sokan azt hiszik, hogy a költő valami rendkívüli,
emberfeletti lény. Pedig a költők olyanok, mint a normális emberek, akik néha maguk
sem normálisak. Nem attól lesz valaki költő, hogy nem normális vagy hogy normális. A
költők is átlagos emberek, és nem egy másik világban élnek. A Kaleidoszkóp fesztivál
nagyon jó alkalom arra, hogy ezt bebizonyítsuk.
Ön szerint szükség van ma ilyen fesztiválokra?
Mindenképpen. A költészet többirányú. Tele van muzikaJitással, van festői és rajzos
hatása, azaz ahogya sorok tördelve vannak. József Attila Születésnapomra című versét
például mindenki felismeri. Ez nem véletlen. De a ritmus sem az. Nagy félreértés, hogy
ha rím vagy ritmus van a versben, akkor az azért van, mert az vidám. Ez nem dekoratív
funkció, hanem jelentésbeli funkció. Tehát ha két szó összecseng, akkor annak valami-
féle jelentésbeli összjátéka van. És az akkor is hat ránk, ha nem tudjuk. Ezért vannak a
verses reklámok. A vers manipulál, irányít. Ez a fesztivál segít ráhangolódni a versekre.
Segít abban, hogy gyakrabban lépjünk a könyvespolchoz, továbbá hogy rájöjjünk, hogy
a verset használni lehet és kell is.

Ön szerint miért Kaleidoszkóp a versfesztivál neve? Találó ez a név?

Nagyon jónak tartom a fesztivál elnevezését. Nagyon sokszínű a mai magyar költészet.
Bár sajnos sokszor azt halljuk, hogy a kortárs költészet érthetetlen, nem tudni melyik az
alany és az állítmány, nincs benne pont meg vessző, nincs benne kisbetű-nagybetű sem.
Ez nem igaz! Nyilván van érthető és kevésbé érthető költészet. Csak sokszor az olvasó
megáll egy versnél, amely igazolja elméletét, vagyishogy a mai magyar költészet
érthetetlen, és nem is olvas tovább. Ma is van jó vers és rossz vers. Néha azonban a
szakma sem tesz meg mindent, hogy a jó vers eljusson az olvasóhoz.

48 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Lackfi J ános
Tűz a havon
Ahogy a tűz ég a havon,
kocsonyakéntrezeg
a levegő, a láng kiront
s a kristály sistereg,

vízzé omlik és fojtogat.

Az üszök fekete,
és pára, könnyü új elem
szakad már felfele:

elemek taszítása vonz,

ahogy egymásba kap
sziszegő, idegenkedő,
gyanakvó két anyag.

Ugyanazokat a verseket hallottuk ma este, amelyeket Ön korábban írt? Változott a

versek mondanivalója azáltal, hogy megzenésítették őket?
Biztos, hogy változtak a verseim. Ezek már más művek. Szerintem ötven százalék benne
a szöveg, aztán ehhez jön még Heidl Gyuri zenei világa és egy olyan művész, mint
Lovasi András. Elképesztő munka és elképesztő profizmus van a verseim megzenésí-
tésében. Ha hallgatom a lemezt, mindig hallom azt a 3-4 korábbi verziót is, amit fel-
énekelt a Lovi.

Ez volt az első alkalom, hogy dalszöveget írt?

Nem, írtam már sok dalszöveget. Nyáron a Kőszegi Várszínházban volt egy produkció,
ahol Sebő Ferinek írtam dalszövegeket. De fordítottam már sok olyan verset is, amelyet
énekeltek. Tehát a műfajjal nagyjából tisztában vagyok, és most is több dalszöveget Írok.
Nagyon szeretem ezt csinálni. Mindig kihívás. Van egy zenei szövet, ritmus, és azt meg
kell találni a beszédben, a szóban. De a világ tele van rejtett ritmusokkal, például a szív-
dobogás, a lombsusogás vagy az autók motorja.

Hogyan lettek a verseiből dalok?

Véletlenszerűen, fokozatosan. Azért Lovasi András és a Véletlen a zenekar neve, vagy
korábbi nevük Lovasi András és a Hullámok. Fokozatosan, hullámszerűen állt össze a
csapat. Heidl Gyuri elkezdte, kiszabadította a nemzedéki hangot a versekből. Aztán jöt-
tek a többiek (Bóra Áron, Vedres Csaba és Lovasi András - szerk.), és szépen alakult a
munka, élveztem nagyon.
Domokos Dóra
ELTE Online

versmondó 49
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Fókuszban Lutter Imre és a VersFesztivál

A tizedik Kaleidoszkóp VersFesztiválon találkoztam Lutter Imrével, a vers- és próza-
mondó előadóművésszel, a televizió-rádió szerkesztő-riporter-műsorvezetővel, az egyko-
ri "száguldó riporterrel", aki szülei indíttatására jogi diplomát is szerzett, és aki ismert-
sége és elért sikerei ellenére rendkívűl közvetlen, elhivatott, és szeretnivalóan emberi.
Családnevéhez hűen - mely franciául .Jiarcolni'l-t jelent - mindennap küzd azért, hogy az
igényes kultúra egyre több és több emberhez jusson el. Mi másról is kérdezhettem volna,
mint a versekről?

Te vagy a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke, az Északkelet-magyar-

országi Regionális Versmondó Egyesület alapító elnöke, elnökségi tagja, a Kaleidoszkóp
\érsFesztivál fesztiváligazgatója - hogy csak néhányat említsek a sok tisztséged közül.
Honnan ez az erős vonzódásod a vershez? Kik hatottak Rád először?
Szabó Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa, egyébként költő, sajnos már nincs köztünk,
Zelkné Sinka Erzsébet irodalomtörténész, Zelk Zoltán özvegye, és a szüleim, akik először
segítettek találkozni a versekkel. Ekkor hatéves voltam. Szerencsére nekem olyan embe-
rek mutatták meg a költészetet és a versmondást, akíknél nem azt éreztem, hogy a vers
egy kötelezően megtanulandó iskolai szöveg, hanem az érzések közvetítője, a saját vilá-
gom professzionális megjelenítője. Olyan világot fedeztem fej benne, ami segít a hétköz-
napokat túlélni, éppen ezért mellőzhetetlen mindig és mindenhol.

lnterjúkban gyakran hangoztatod, hogy "a vers nem valami elitkuJtúra része". Én sajnos
nem így tapasztalom: a kömyezetemben élők elenyésző kisebbsége olvas/ír verseket.
Miből gondolod, hogy a vers a mindennapok sajátja?
Az, hogy kevesen olvasnak, nem csak a versekre igaz, hanem mindenre. És nem lehet
elkülöníteni az olvasókat elitre és nem elitre sem. A vers, és ez látható a Kaleidoszkóp
VersFesztiválon is, társadalmi hovatartozásra, nemre, korra és határokra tekintet nélkül
mindenkié lehet. Én inkább azt tartom szegénynek, ha valaki alapból nem akarja megkós-
tolni a versek izét. Ha elkönyveli egy rímes rémes valaminek. Ha azt tudomásul vesszük,
hogy a költő elsősorban ember és csak azután költő, tehát ugyanúgy boldog, máskor
szomorú, vannak józan és részeg pillanatai, szeret és gyűlöl, él társadalmi és szexuális
életet, akkor nem feltételezzük, hogy a költő az, aki halott, és szerepel a lexikonban.
Akkor tudjuk, hogy olyan, mint mi, csak jobban meg tudja fogalmazni. Akkor tudjuk,
hogy most is élnek köztünk, és mekkora szerencse, hogy megkérdezhetjük őket arról, mit
gondolnak a világról vagy rólunk. Ha tudomásul vesszük, hogyaversmondás nemcsak
az, amikor kiáll egy ember a pódiumra és elmond egy verset, hanem a versszínház vala-
mely formáját magára öltve a költészet ihlette mozgásszínház, az új utakat kereső
performance, az egyéni és társas előadóest, a vers- és világzene is, akkor más képet
alkothatunk róla. Én tudom, mit ad a vers, amikor a magam életét látom a színpadon, vagy
amikor egy csúnya összeveszés után Adyval tombolok, ha Radnótival vagy Bella
Istvánnal vallok szerelmet. Vagy ha épp rám szólnak, hogy ne gyújtsak rá, akkor azt mon-
dom: "Dohányzom. Más virágot ültet" - hogy egy fiatal költőt idézzek. A mindennapok
része, de persze, amit nem ismer az ember, az nem hiányzik. Ettől azonban még nem
jelenti azt, hogy ne lennénk szegényebbek nélkűle.

50 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

Hogyan segíti a versek népszerűsítését a VersFesztivál?

Megmutatja azt, hogy milyen lehet a vers. A mottó az, hogy "vers, ahogy még nem isme-
red". Ha kell, akkor versmondó-Guinness-rekorddal, ha kell, sztárokkal bizony ítunk,
akikre idolként tekint a közönség, de egészen más tevékenysége miatt. Elég példa akad:
Kinizsi Ottó, akit sorozatsztárként ismernek, ami egy része az életének, de emellett ott a
vers, a színház, a versszínház, amely igazán mozgatja, ahol leginkább otthon érzi magát;
Lovasi András és zenekara, amikor Lackfi János verseit játssza és énekli; Karafiáth
Orsolya, amikor a Lidérc zenekarral áll színpadra megénekelni saját magát.

Mint a Versszínház megálmodóját kérdezlek: a fesztiválon kívül hol és hogyan találkoz-

hatunk a színházzal?
Az Első Magyar Versszínház - amelynek Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke, a
Verskultúra Lovagja a fővédnöke - minimális állami támogatással indult, de ami lényeg,
hogy elindult! Nincs még kőszínháza, produkciós színházként működik, és sok helyűtt
jelen lesz. A Magyar Versmondók Egyesülete üzemelteti, és van immár saját darabja,
amelyet a Momentán Társulattal közösen, a Rubophen Versíró Versennyel karöltve hozott
létre, RögvEst Költészet címen. Ezzel indult el. Azért ezzel, mert a közönség aktív
közreműködésével mutat-
hatjuk így meg, hogy ho-
gyan születik, születhet a
vers. Ezt az előadást tovább-
visszük, arcaink, mint Hu-
zella Péter, Kinizsi Ottó,
Németh Kristóf, Turczi Ist-
ván estjeit befogadjuk, épp-
úgy, mint a Kaleidoszkóp
legjobb előadásait, és event
eseményekkel készülünk,
klasszikusabb és meghök-
kentőbb akciókkal, prog-
ramokka I egyaránt. Mindez
Wiegmann Alfréd szinházi
és televíziós rendező szak-
mai irányitása alatt.

\ánnak, akik hozzád hason-

lóan a versre szeretnék fel-
tenni az életüket, de - ahogy
én látom - ebből nem lehet
megélni. Mit sem változott a
.4- harsdú'f uof5i.k'5/x1.c
helyzet a XVIll. század óta,
mikor Csokonai azt mondta:
ol" (sar
l-r;ir LWJr Q ,-eY-
~ ~J!f (Pa'r a IOlúb !<;d
"az is bolond, aki poétává Q {l:lp am.i<'1IO(J1f
lesz Magyarországon". Te /1Jt." ~'v/f w.'r f$ q f,L"ile
magad is már három tévé- v0<0eHft>u-;{'" /J ,?ir fl h's·fe

versmondó 51
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

csatornánál dolgoztál. Hogyan segíthet a fesztivál a résztvevőknek, az alkotóknak és

előadóknak?
Tényleg csak a pénz a fontos? A kommunikáció, azt gondolom, profi, a lehető legtöbb
helyen ott vagyunk, ahol potenciális versfertőzöttek vannak. Hosszú idő még, amíg a tár-
sadalom ráébred, hogy egy színházjegy ára két-három sörével vetekszik, és ez bizony
nem drága. Mert itt is van előállítási ár, a nem kevés munkát és a tehetséget értékelni kell,
az élmény pedig megfizethetetlen, az nem távozik belőlünk, mint a sör. Persze, ma nem
divat gondolkodni. A legegyszerubb, ha hangilag és képileg is készen kapjuk az informá-
ciókat. De lehet ezt másképpen is, mert van alternatíva. Amikor száguldó riporterként dol-
goztam, akkor is belecsempésztem a műsorba a verset. Nem direkt, csak épp asszociál-
tam, hirtelenjében. Ha erről ismernek, és ezért néznek meg a Versszínházban, akkor is
elértem a célornat. Másrészt mindig lesz olyan réteg, amely igényt tart a magasabb szín-
vonalú szórakozásra. És mindig lesz olyan müvész, aki a verseket is viszi, nem csak a
színházat.

És mit nyújt a fesztivál a közönségnek? Apropó, hányan voltak rá kíváncsiak?

Sokan. Ahhoz képest, hogya fő témája a híreknek a médiában és az utcán is a politika és
a társadalom. Ahhoz képest, hogy 13 résztvevővel indult a Kaleidoszkóp, akkor még
VersNapok néven, Miskolcon egy egyetemi klubban. És ahhoz képest, hogy tíz éve még
csak egymást nézték a versenyzők.

Számomra zavaró jelenség, hogy sok kortárs művészeti alkotás szabadszájú, trágár.
Bennfentesként te is érzékeled ezt a sajnálatos tendenciát?
Ez így nem igaz, nagyon nem. Régen is voltak, ma is vannak olyan darabok, amelyekben
nem lehet bizonyos dolgokat másképp kifejezni. De nem ez a jellemző. Azért gondolod
ezt - sok más emberrel egyetemben -, mert ezekre az előadásokra hívják fel a figyelmet
a kritikusok, mert könnyebb a botrány kommunikációjával becsalogatni a nézőt. Nem
értek egyet azzal, aki azt mondja, hogy a klasszikusok még tudtak írni, a kortársak nem,
azok csak káromkodnak vagy szlengűl beszélnek. Akkor kérek példákat! Ahogy a Nyugat
folyóiratban publikált több mint 80 költő közül tapsolok, ha egy műveltnek nevezhető
valaki felsorol tízet (művek nélkül, mert az már biztosan nem megy), éppúgy nem tudná-
nak a legtöbben öt nevet említeni a ma élő, jelentős alkotónak mondható 200 szerzőből.
Az igényt, az érdeklődést kell felkelteni, hogy a műveket megtalálják, és ahhoz kapcso-
lódóan mondhassák azt, hogy istenem, ezt Buda Ferenc írta, ez Serfőző Simon tollából
jött, ez Turczi István, és milyen igaza van, ez Bán Olivér, az Vass Tibor, és sorolhatnám.
Nincs szabadszájú tendencia. Vannak stílusok, vannak érzések, állapotok, vannak embe-
rek a művek mögött, van világa a verseknek. Ezt kell észrevenni, leginkább megérezni,
és csak aztán megérteni.

Zárszóként mit üzennél az ELTE-s diákoknak?

Üdvözlöm őket. Ha nem szégyellik, vigyenek magukkal egy-egy kötetet a kocsmába, és
merjék fennhangon megosztani versélményeiket társaikkal. Sőt! A Magyar Versmondók
Egyesületének van egy úgynevezett versküldő szolgálata. Sokszor segítettünk sokaknak.
Egy példa: ötven év körüli jogász kérte, hogy egy előadóművész mondjon el egy verset a
kapcsolatból kiszállni akaró hölgyének. Hervay Gizella Levél helyett címü irását a Váci

52 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

utca kellős közepén adta elő a versmondó. Az úriember elérte célját, mert saját szavaival
nem tudta elmondani, milyen mély a kötődése a barátnőjéhez, akinek egy életre szóló
élmény volt a költő azonos érzéseinek tolmácsolása. Kívánom a hallgatóknak, hogy ízlel-
jék meg ezt, és Petőfiről ne a hazafias költő jusson eszükbe, hanem a 26 évet élt fiatalem-
ber, aki imádta az életet, és akinek problémái voltak a magánéletben. Hogy ismerjék meg
kortársaikat, Varró Danit vagy Király Leventét, akikkel le tudnak ülni beszélgetni. Mert
velük még megtehetik. Várjuk őket a Versszínházba!
Pugner Szilvi
ELTE Online

VERS, AMI VAN

10. Kaleidoszkóp VersFesztívál / Merlin Színház
Október 19-én, vasárnap bezárt a 10. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál a MerIin-
ben. Kicsit olyan volt ez a hét a régi-új belvárosi kultfellegvárban, mint valami színes,
hangos vurstli. Csak éppen verseket adtak-vettek, mutatványoztak velük.

Ha van az életnek valami értelme, a költészet biztosan az, mégis ritkán sikerül úgy meg-
mutatni, hogy ne fulladjon unalmas versmondó versenybe. Mert nehéz nem modorosan
verset mondani vagy verset megzenésíteni, ám most arra is láttunk példát, hogyan talál-
hat el a költő a közönséghez, és hogyan találhat újra egymásra dallam és vers, mert ami
összetartozik, annak össze kell nőnie.

Az úgynevezett verses szórakoztatóipari kategóriák sokféleségére jó példa volt a második

nap. Amikor a versenyzők már kieresztettek, és a nem túl nagy számú nézősereg is bele-
fáradt a kísérleti előadások megtekintésébe, az Eastern Station new "lírai country"
zenekar csapott a kevésbé lírai húrok közé. Kortárs amerikai szerzők dalait és saját
szerzeményeiket adták elő. Mivel angolul zajlott az előadás, az énekesnő az összekötő
szövegeknél egyszer sem mulasztotta el megjegyezni, hogy igazából csak az értheti ezt,
aki jól tud angolul. Az úgynevezett blue grass (hippi) nemzedék szerzeményeit ültették át
dalba, és tulajdonképpen csekély angol tudással is rá lehetett jönni, hogy az Alison Krauss
(and Union Station) utánérzésű zenekar épp, mondjuk, kicsi, vörös, hulló, őszi
falevelekről énekel.

A hegedű hangja persze táncra késztet a country esetében is; felállt két ismerős pár, és
ugrálni kezdett, mire megjegyezte a gitáros, hogy az ő zenéjükre olyan lehet táncolni,
mint egy szájsebészeti diagnózisra. Ez igazán költői volt. ..

A nagyteremben jól megcsúszva kezdődött Lovasi András és zenekarának estje, amelyen

a Kispál és a Borz költői lelkületű rocksztárja énekelte Heidl György zeneszerző
(eszmetörténész, egyetemi oktató) Lackfi János verseire írt dalait. Ahhoz képest, hogy
egy Kispál- vagy Kiscsillag-koncertre nem lehet beférni, itt, talán a hétköznapi késői
időpont miatt, nem csüngtek a reflektorokon. A negyvenes nemzedék szomorkás, de
ironikus verseit-dalait adták elő, kiegészítve Lovasi és a színpadon is látható - a

versmondó 53
KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

nemzedék egyik legjobb zongoristája - Vedres Csaba szerzeményeivel. Lassan mélyült el

az előadás, kellemes volt a műfaji zavar, ami a rock and roll és a költészet állítólagos
távolságát körüllengi. Ez most élő probléma, ugyanis minden költő rocksztár akar lenni
és vice versa. Miután Lackfi felolvasta versgyárának rimkényszeresebb darabjait is, vala-
mint virtuóz Lackfi-költeményeket hallhattunk rock and roll ritmusban, a magyartanár-
nők is meggyőződhettek róla, hogy egyik legjobb költőnket mégis Lovasinak hívják ...

Mivel ezúttal nem kellett a hangszerszólókra is figyelni, kidomborodtak az erős, áthajlá-

sos versszerkezetek és a témák, amelyek még képesek mondani valamit. A cyber-roman-
tikus dalnok ugyanis dallamra költ, és közben gondolkodik. Deréktól lefelé még rock-
sztár, deréktól fölfelé már költő. Ráadásul megtanulta az Íme, hát megleltem hazámat
című József Attila-vers szövegét is, ezzel még azokat is lemerevítette, akiknek egyébként
járt a lába folyamatosan, mint a centrifuga.

A hét első felében aztán nagyjából hasonló volt a menetrend; délután magyar és határon
túli előadások, vers-performance-ok sorjáztak, este pedig zenés szórakoztató műsorok,
illetve profi előadók kortárs szerzők műveiből összeállított estjei vették át a stafétát, tehát
az egész napját a Merlinben tölthette az, akit érdekel a vers, és az előadó-művészet mai
állapota. Nemigen lehetett észrevenni, hogy verseny zajlik. Igaz, a zsűri ide már a váloga-
tott, általa legjobbnak tartott versenyzőket küldte. (A zsűri nem válogatott - a szerk.) Több
díjért is folyt a Kaleidoszkóp .Jcüzdelem'', amit Versszínház kategóriában a temesvári
Csiky Gergely Színház színésze, Mátyás Zsolt Ködszurkáló című előadása és a KB 35
Inárcs társulata Ki vagyok én? című előadóestje nyert meg. Versmondásban Jánosi
Márton, a verszenék közűl a Kelemenék szlovákiai együttes nyert. Színészi különdíjat
kapott Rékai Nándor, rendezőit Papp Gábor, verszeneit pedig az Igricek együttes és
Taskovics Judit. Különdíjat vehetett át még a Radikális Szabadidő Színház, az Adyák
Színpad, a Győri Ifjúsági Versmondó Műhely és a Vajdasági Magyar Versmondók Egye-
sülete. A versmondás kategóriájában különdíjas lett Turóczi Eszter, Király Viktória,
Czigány Zsuzsanna, Árvai Péter, Simonyi Lili, Papp Emese, Hosszú Katalin és Mach
András. Mindenki átlagon felül teljesített, az előadók és a zsűri is - és mivel közel három-
száz előadó szerepelt, gigantikus és jókedvű versgépezetnek tűnt a Gerlóczy utca 4.

Ezt erősíti az épületben üldögélő, verseskötetekkel beteritett, karikás szemű, illetve alvó
fiatalok látványa is. Ők ugyanis a folyamatos versolvasási Guinness-rekordot készűltek
megdönteni - mert hogy ilyen is van már. A szervezők biztosították a váltott műszakot, és
végül már a zárás előtt egy nappal megdőlt az eddigi csúcs: öt napig mondták folyama-
tosan a verseket. Rekordból egyébként több is volt: a Rubophen Versíró Verseny és az
újonnan megnyílt Első Magyar Versszínház is beírta magát a hazai kultúra történelmébe.

Egyetlen építő megjegyzést még megengedek magamnak a fesztivál weboldalával kap-

csolatban (www.versfesztival.hu): teljesen felesleges elvenni a látogatók kedvét a veretes-
nek vélt nyelven megírt patetikus tudósításokkal - nem kell a sok "vala". Hiszen arról
szólt az egész, hogy a kortárs versek közel vannak hozzánk, nem pedig olyan távol, mint
akiscsillagok.
Szerző: sisso
revizoronline.hu

54 versmondó
 KALEIDOSZKÓP VERSFESZTIVÁL

A Kaleidoszkóp VersFesztivál dijazottjai

Versszínház kategóriában a temesvári Csiky Gergely Színház Ködszurkáló cimu
előadását, valamint a KB 35 Inárcs társulatának Ki vagyok én? című előadóestjét jutal-
mazta a zsűri. Versmondásban Jánosi Mártonnak, a verszenék közül a szlovákiai Kele-
menék együttesnek ítélte oda a szakmai zsűri a Kaleidoszkóp-díjat.
Szinészi különdijat Rékai Nándor, rendezői különdíjat pedig Pap Gábor kapott.
Verszenei különdíjban az Igricek együttes és Taskovics Judit részesült. Különdíjat
vehetett át még a Radikális Szabadidő Színház, az Adyák Színpad, a Győri Ifjúsági Vers-
mondó Műhely és a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete. A vers mondás kategó-
riájában különdíjas lett Turóczi Eszter, Király Viktória, Czigány Zsuzsanna, Árvai Péter,
Simonyi Lili, Papp Emese, Hosszú Katalin és Mach András.

Szakmai együttműködések:
Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, Magyar Szín-Játékos
Szövetség, Spanyolnátha művészeti hálóterem, Rubophen Versíró Verseny.

Támogatók:
Budapest Főváros Önkormányzata, ESZA Kht., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Kondor
Béla Közösségi Ház, Kráter Műhely Egyesület, Miskolci Diákotthon Kft., Miskolci
Egyetem Hallgatói Önkormányzat, Móra Könyvkiadó, Nap Kiadó, Nemzeti Kulturális
Alap, Nemzeti Tankönyvkiadó, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Színházi Dolgozók
Szakszervezete.

Médiapartnerek:
Blikk, Criticai Lapok, Fidelio-Súgó, Info-24 Tv, Klubrádió, Magyar Televízió, mymusic,
myspace produkció, port. hu, Programosztó, zene. hu, Versmondó folyóirat, Versrádió

Zsűri:
Havas Judit előadóművész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa
Kiss László rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke,
a Versmondó főszerkesztője
Péter János zeneművész, a Shannon.hu és a Firkin Band alapítója
Solténszky Tibor rendező, a Dramaturgok Céhének alelnöke,
a Színházi Társaság elnökségének tagja
Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, a Dramaturgok Céhének elnöke,
a Criticai Lapok főszerkesztője
Szabó Attila rendező
'Megmann Alfréd rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének versszínházi alelnöke

Köszönjük a szakmai együttműködők, a szponzorok és a médiapartnerek versbe, vers-

mondásba, Kaleidoszkópba, Versszínházba vetett bizalmát! Egyúttal személy szerint is
köszönjük azon résztvevők jókívánságait, akik fontosnak tartották elmondani nekünk
vagy másoknak, hogy jól érezték magukat, akik nem vették természetesnek, hogy a feszti-
vál létezik, látták, érezték az értük végzett jelentős társadalmi munkát. Végül köszönet
Szennik Évinek, Kiss Lászlónak, Kinizsi Ottónak, Péter Jánosnak, Káelné Kovács Ritá-
nak és Veréb Csabának a hitért, a kitartásért és az emberfeletti, önzetlen munkáért!

A Magyar Televízió négyrészes filmsorozatot vetít a Kaleidoszkóp VersFesztiválról a

karácsonyi ünnepek alatt az M I csatornán.
Lutter Imre
fesztivál igazgató

versmondó 55
VERS SZÍNHÁZ

Az Első Magyar Versszínház

A Versmondók és a Momentán Társulat RögvEst Költészet
l L. ) A ' YA I' című előadásának ősbemutatójával nyitotta meg kapuit az Első
Magyar Versszínház Budapesten, 2008. október 13-án. A tár-
sulat a produkciót kifejezetten erre az alkalomra készítette, a
Rubophen Versíró Verseny támogatásával. A 10. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFeszti-
válon a Magyar Versmondók Egyesületének régen dédelgetett álma vált valóra.
A Kaleidoszkópon a Versszínház minden este önálló produkcióval jelentkezett. A
RögvEst Költészet ősbemutatóján az alkotás, az érzések megfogalmazása, a logika tudo-
mánya és a költészet művészete mozgatta meg a társulatot és a közönséget, pörgős hely-
zetfelismerések, frappáns szituációk, váratlan megoldások által, az egyetlenegy, a meg-
ismételhetetlen hangulatában.
Különleges találkozások eredménye az, a Hangzó Helikon sorozatban megjelent al-
bum, amelyen Lovasi András énekli Heidl György zeneszerző (eszmetörténész, egyetemi
oktató) Lackfi János versei re írt dalait. A kortárs költő és két nemzedéktársa .füstös-
merengős, itt-ott egészen amerikai ízű, helyenként dzsesszel bolondított" produkciót
hozott létre, amely a mai negyvenesek keserű-ironikus, de nem reményvesztett
világszemléletében fogant. A Kaleidoszkópon a koncertműsor a lemezhez képest újdon-
ságokkal is szolgált, hiszen valódi "szupergroup" állt színpadra. Lovasi András énekelt,
Heidl György akusztikus és elektronikus gitáron játszott, a zongoránál az After Crying-
alapító, ma már főként akusztikus zenét komponáló és előadó Vedres Csaba ült, gitáron
közreműködött az egyébként virtuóz hegedűsként ismert Szabó Attila, a Csík Zenekar
prímása, az alapokat pedig két fiatal tehetség biztosította, Drapos Gergő basszusgitáros,
valamint Gáspár Gergő dobos. A műsor kiegészűlt Lovasi András, Vedres Csaba dalaival,
valamint Heidl Györgynek a lemezen nem hallható szerzeményeivel.
Karafiáth Orsolya is meglepetéssel készűlt. Első regénye, a Maffia-Klub besorolhatat-
lan műfajú zenei kísérőalbumának koncertjét vitte a versszínházi éjszakába, exkluzív
szövegekkel, sztárvendégekkel, az operától a swingen, a ska-n, blues-on át a punkig. A
szerző megírta a regény tizenkét női szereplőjének dalát, és ezek megzenésítéséhez tizen-
két zenekart kért fel. A Versszínház keretei közt Kovács Patrícia olvasta a költő verseit,
Kovács Rita moderáit, és a Lidérc együttes kísért, kísértett, kifulladásig.
Eszenyi Enikő az utolsó pillanatban beteget jelentett (nemcsak a Versszínháznak, vala-
mennyi produkcióját lemondta Budapest-szerte), ez valójában meg sem lepte már a közön-
séget. Mindig ez van, kivéve a Megasztárt persze (ami két nappal később volt, akkor már
jól érezte magát), ahol azért a pénz és az imázsépítés ereje felülírhatatlanul ott lebeg a
Művésznő szeme előtt. Sebaj, Gerendás Péter jött helyette, Őszi sanzon cÍIDű előadásának
ősbemutatóján Faludy György versei éppúgy helyet kaptak, mint az előadóművész saját
slágerei. Nagy sikert aratott, és példaértékűen imádta a közönséget, és fordítva is persze.
Győrei Zsolt Udvariatlan szerelem c. előadóestjét Csóries Balázs, Fekete Linda, Hor-
váth Andor és Bakos-Kiss Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős musical
szakos hallgatói hozták el a Versszínházba. Ha a középkori szerelmesekről csak a kardját
csörtető Lancelot jutna eszűnkbe, akkor egy kiadósat csodálkozhattunk: olyan merész,
vaskos, pajzán, obszcén, fiilledt, az érzékiségtől a túlcsordulásig elcsöppenő, játékba szőtt

56 versmondó
 VERS SZÍNHÁZ

verseket kaptunk, melyek hallatán a hölgyek vére az arcukba tódul, az uraké meg merő­
ben másfelé. Hatalmas sikert arattak.
Végiil, ugyancsak a Kaleidoszkóp VersFesztiválon, a Kultilevel marketing nevű, fris-
sen kitalált módszerrel árulta a verset Kinizsi Ottó, a digitálisan bejelentkező Németh
Kristóf és a Momentán Társulat. Egy kis háttér-információ: a Multilevel egy marketing-
rendszer, amelynek lényege, hogy egy adott termék elégedett fogyasztója a terméket
továbbajánlja, ezért jutalékot kap, s amennyiben azok, akiknek továbbajánlotta szintén
sikeresen továbbajánlják a terméket, azok jutalékából is jutalékot kap. A Versszínházi
estén Kristóf, az angol akcentussal beszélő verseladó vállalkozó, fordítója, tolmácsolója
Ottó, együtt bizonyították a közönség, a Momentán és Huzella Péter aktív részvételével,
hogy a vers adható és eladható.
A Versszínház az első év szerény pénzügyi lehetőségei mellett megvalósított, afféle
kísérleti fél-évada után a 2009. évben megkezdi programjának realizálását, a kitűzött
távlati célok folyamatos megvalósítását, arculata önálló vonásainak egyértelmű kirajzo-
lását. A Versszínház nem pusztán egy színház akar lenni a sok között. A sajátos műfaj
kizárólagos képviselete a hazai gondolkodó értelmiség, a higgadt tudósok, művészek,
közéleti személyiségek szellemi bázisa lehet. Egy olyan közeg, ahol lényeges kérdésekre
talál választ a közönség, ahol maradandó értéket alkot a pódiumművészet, ahol tehetségek
nőhetnek ki, és ahol érdemi vitát folytathat, közvéleményt formálhat az arra hivatott, ma-
gasabban kvalifikált társadalom.
Funkciója szerint a Versszínház bemutatkozási tér hivatásos és amatőr színészek, elő­
adóművészek, zenei előadók számára. A színház otthont ad kurzusoknak, továbbképzé-
seknek, mind amatőrök, mind profik számára, és kritikai fórumot létesít, előadók és
költők számára. Összefogja és gyűjti a határokon túli versélet, előadói élet anyagait,
szereplőit. Produkciós kiközvetítést folytat a saját bemutatói, az ország és határokon túli
versmondással kapcsolatos produktumokról, előadásokról, az ország és a határokon túli
terűletek számára. Összegyűjti, regisztrálja és kiközvetíti az amatőr és profi előadókat, a
saját örömből való fellépőktől a legjobb hivatásos produkciókig. Kapcsolatot tart a
médiával, serkenti és ébren tartja az érdeklődést a színház és versélet iránt. Kapcsolatot
tart a nagyobb lapokkal, televíziókkal és rádiókkal, ahogya kűlönböző szintű oktatási
intézményekkel is, felhívja a figyelmet a vers műhely szerepére, propagálja előadásait, és
vendégiillátja a felnövekvő értelmiséget. Számon tartja az európai verséletet, fordításokra
ösztönöz mindkét irányban. Kapcsolatot tart a tengerentúli magyarsággal, segít a nyelv
megőrzésében.
A Versszínház négy erőteljes szegmensre építi arculatát és repertoárját. Hiánypótló
kíván lenni a pódiumművészet, tehát a verses stúdiószínház, az előadóestek, monodrámák
és versre adaptált mozgásszínház körében. Hasonlóan exponált módon jelenik meg a
költészet közönségtalálkozók, folyóirat-bemutatók, produkciós beszélgetések, díjátadó
gálaestek, határon túli magyar, valamint magyarországi nemzeti kisebbségi estek prezen-
tálásávaJ. A zenei szegmenst egyrészt a myMusic tehetségkutató programsorozata, más-
részt az elismert hazai és külföldi vers- és világzenei egyűtteseinek koncertje jelenti, míg
a tehetségkutatást, tehetséggondozást a Versklub, illetve a Kaleidoszkóp VersFesztivál
versenyprogramja képezi.
A Versszínház a fentiek szellemében hidat képez költők, versmondók és a közönség
között. Színpadán biztosítja a klasszikus magyar és világirodalom legszebb versanyagá-

versmondó 57
VERS SZÍNHÁZ

nak jelenlétét, bemutatja a modem magyar líra verseit és élő alkotóit. Teret biztosít a
színészek és hivatásos előadók számára önálló estjeik bemutatására. Új kifejezési formák
és tartalmak létrehozására ösztönzi a színház- és előadóművészeket. Keresi az új lehető­
ségeket a társművészetek és versek kapcsolódásában, és ösztönzi az ilyen jellegű pro-
dukciók létrehozását. Otthont ad az amatőr előadóművészeknek, illetve szakmai fórumot,
továbbképzési lehetőséget biztosít számukra.
A Versszínház 2009 májusáig követi a fenti irányokat. Továbbviszi a Momentán Társu-
lattal közös produkcióját, a RögvEst Költészetet. Bemutatja a KB35 Inárcs társulatának Ki
vagyok én? c. Kaleidoszkóp-díjas pódiumi estjét. Repertoáron tartja Győrei Zsolt: Udva-
riatlan szerelem című performance-át. A művészeti és a kísérleti-alternatív vonal mellett,
a közművelődési funkciót erősítve, Arany János Toldiját dolgozza fel és mutatja be a
Forrás Színházzal közösen, Wiegmann Alfréd rendezésében.
Emlék és varázslat címmel Radnóti-emlékműsort szerkeszt a Radnóti-díjasokkal, a
Radnóti-évben. A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének Szeretném, ha szeret-
nének ... című Kaleidoszkóp-díjas Ady-estjét befogadja, továbbfejleszti Kinizsi Ottó és
Németh Kristóf Kultilevel Marketingjét.
A VersFesztiválon bevezetett Bella István KortársaIgót a Versszínház magáénak tek-
inti, és az egykori fővédnökre való emlékezés gyanánt költészeti találkozókat szervez a
Ráday utcába. Ennek tervezett vendégei: Zalán Tibor, Ágh István, Karafiáth Orsolya,
Juhász Ferenc és Kukorelly Endre. A szerzőkkel Turczi István József Attila-díjas költő
beszélget, közreműködik Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész.

A Versszínbáz szakmai strukturális felépítése

A Versszínház szakmai tanácsadó testülete a színházat működtető Magyar Versmondók
Egyesületének vezető testülete, a kabinet. Az Első Magyar Versszínház fővédnöke
dr. Világosi Gábor, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alelnöke, a Verskultúra
Lovagja.

Művészeti vezetés
Igazgató/projektmenedzser: dr. Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének
ügyvezető elnöke, előadóművész
Művészeti vezető, főrendező: Wiegmann Alfréd színházi és televíziós rendező, a Magyar
Versmondók Egyesületének versszínházi alelnöke
Művészeti főszerkesztő: Kiss László rendező, a Versmondó folyóirat főszerkesztője, a
MVE elnöke
Művészeti szerkesztő: Kinizsi Ottó színész, a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív
alelnöke
PR-vezető: Szennik Éva, a MVE kommunikációs alelnöke

Főtanácsadók
Solténszky Tibor rendező, a Magyar Dramaturgok Céhének alelnöke
Turczi István József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség költői szakosztályának
vezetője, a MVE irodalmi alelnöke.

58 versmondó
 RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

A "versenyek versenye" - Radnóti - Győr

Méltó nyitánya volt a 2009. évi Radnóti-centenáriumi ünnepségnek az idei Radnóti
Biennále és a 2008. november 14-15-én megrendezett XXXIII. Radnóti Miklós Vers- és
Prózamondó Verseny, amely a magyar nyelvterületen megrendezett versmondó verse-
nyek győzteseinek adott lehetőséget arra, hogy összemérjék tudásukat, és a legjobb fel-
nőtt versmondók átvegyék a Radnóti-díjat, illetve a középiskolások a Radnóti Diplomát.

A szép magyar beszéd és a versmondás kitüntetett helyeként tisztelik és tartják számon

az irodalom a költészet - és természetesen az előadó-művészet, a versmondás - elkötele-
zettjei a Rába-parti várost, amely sok-sok kulturális-művészeti programjai között is
megkülönböztetett szerepet szán az irodalom és a költészet népszerűsítésének.

A Magyar Versmondók Egyesülete és Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, a Bartók

Béla Megyei Művelődési Központ Közhasznú Társaság, a Radnóti Miklós Emlék-
bizottság és Irodalmi Társaság kétévenként rendezi meg a "versenyek versenyét" a
Radnóti Miklós Vers- és Prózamondó Verseny keretében. Ez mindenekelőtt azt jelenti,
hogy valóban az ország leg-
jobbjai vetélkednek a Radnóti-
díjért, illetve diplomáért, mivel
2007 és 2008-ban rendezett
rangos országos és határa inkon
túli versmondó versenyek
győztesei (többségében az első
három helyezett) kapnak meg-
hívást a nemes vetélkedésre.
Joggal állíthatjuk, hogy a
Kárpát-medence legjobbjai
kaptak lehetőséget a megmu-
tatkozásra.
A kétnapos, emelkedett
hangulatú rendezvény ünnepé-
lyes megnyitóját Kara Ákos, a
megyei közgyűlés alelnöke
tartotta, köszöntve a jelen-
lévőket. Majd a Xantus Mú-
zeum barokk terme igazi költői
panteonná változott, halhatat- ,
lan költők versei szólaltak meg G hd"r >bfl'fwked ld"", c1d,p ksce//
kiváló előadók tolmácsolá- 4. /rit cda.1f 5é/K csr/lq / r/a.r/.l.Q /tsur

sában. v4d7t>l-I-(ure'i: !-'Ii"d Af.ka~ ,JhJ,

... A versmondók többségét
ismerem. Találkoztam velük
különböző versmondó verse-
4 pérl:;5eJÓ1f.l u; ~(Jj i'ftf'K d/It
-re <"
~ I~"
cer ti?"rQ1 ",dr ot "lu,.,,1
.5 o /-'r'lJdf j,Jkra Flt/'f t"( "J,
K.'b.w/J ;:""11/,,,1 {!! of Mr> ii, I

versmondó 59
RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

nyeken, eseményeken, barátaimnak tekintem őket. Láttam, amikor öröm és boldogság

csillogott a szemükben, és velük szomorodtam én is mikor keseredetten vették tudomá-
sul, hogy nem ők anyertesek. .... Ismerem erényeiket, gyengeségeiket, és kicsit már - a
verseken keresztül - a lelkük egy szeletét. ... Többször megvaJlottam már, hogy igazán
nem szeretem a versenyeket, de megértem azokat is, akik a "teljesítményvágy" szorí-
tásában mindenképpen bizonyítani akarnak, hogy Ők a legjobbak, vagy legalábbis a
legjobbak között vannak. S valljuk be, az utóbbiak azok, akik a világot előbbre vitték,
vagy közülük kerültek ki azok, akik nyugtalanságukkal, erős akaratukkal újítani képe-
sek ... Persze igaz az is, hogy egyenrangú minőségek léteznek egymás mellett ... Most is
arról kell döntenünk, hogy kik azok, akik a Radnóti-díjat vagy diplomát teljesítményük
alapján megérdemlik. De csalóka ám ez is, mert jól tudjuk, hogy az előadó-művészet a
"pillanat művészete", és a pillanatot meghatározza, befolyásolja az akkori szellemi és
fizikai állapot, a hallgatóság, a közönség viszonyulása (visszajelzése).... Szóval nem
könnyű! Egyetlen viszonyítási pont, hogyan tudnak Radnóti költészetével megbirkózni.
Ez az úgynevezett kötelező kűr, hogy a jégtánc világából hozzam a hasonlatot, ter-
mészetesen nem mindenkinek szabályos hatosokat kell leírni: mindenki választhat saját
magának olyan Radnóti-verset, amelyik alkatához, felkészültségéhez, temperamen-
tumához a legjobban illik.

"A félelmetes angyal ma láthatatlan

és hallgat bennem, nem sikolt."

A haláltudat Radnóti költészetén végigvonul.. .. A félelmetes angyal magában hordozza

a szülők elvesztését, a saját haláltudatát és az őrület szimbólumát. Az utolsó éveinek
költészetét, hangját és szemléletét a háborús események és a munkaszolgálatos tapasz-
talatok alakítják. Közeli a haláltudat, mely az élet minden területén megjelenik.
vajon miért választották oly sokan ezt verset? .. Kevés a válasz rá, hogy gyönyörü!
valamit üzennek?!

"Nehéz helyzetben van a zsűri" - szoktuk mondani meggyőződéssel és esetenként

udvariaskodva vagy anélkül. Most sokan jönnek hozzánk ... Nem irigyeljük a zsűrit. .. Mi
sem magunkat, nem három, de hat Radnóti-díjat is ki lehetne osztani és legalább három-
szor annyi diplomát.
A felnőtt, érett versmondók között - különböző korosztályok - eredményesen és szépen
szerepelnek a szépkorúak, jó hallgatni a bölcs, lecsendesedett embereket ... És jó nézni
az öntudatos és mégis a vershez megfelelő alázattal közeledő fiatalokat - akik mégiscsak
a jövő rernénységei.
Régóta járok Győrbe, veszek részt a legjobbak versenyén ... talán nem tévedek, ha azt
állítom, hogy az elmúlt 10-15 év legjobb versenye volt az idei.

A Költészeti Biennále záróeseményén került átadásra a Radnóti-díj a felnőtt vers-

mondóknak és a Radnóti Diploma a középiskolásoknak. A díjakat dr. Kovács Béla
megyei főjegyző adta át.

60 versmondó
 RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

Radnóti-díjban részesültek:
Kiss Eszter Tass
Németh Edina Fertőd
Bakonyi Ferenc Győrzámoly

Radnóti Diplomát kaptak:

Zsigmond Emőke Vác
Bajgár Ramóna Nagykanizsa
Mészáros Márton Győr

Különdíjban részesültek:
Felnőtt-kategória: Szűcsné Baráth Zsófia Budapest
Balázs István Miskolc
Mach András Budapest
Farkas Hajnalka Bácsfeketehegy - Szerbia
Czifrik Piroska Győr
Herbály Jánosné Bugac
Nagy Gábor Ekel - Szlovákia

Ifjúsági kategória: Oláh Levente Zilah - Románia

Lakatos Dorina Győr
Kinezer Judit Bősárkány
Fekete Ágnes Bácsfeketehegy - Szerbia

A zsűri tagjai voltak:

Popper Ferenc
a Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének elnöke,
Radnóti -díjas
Tóth Zsóka
Radnóti-díjas előadóművész
Dr. Hegyi Marianna
Kazinczy-díjas főiskolai tanár
Horváth Ildikó
Radnóti-díjas előadóművész
Kiss László
a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Radnóti-díjas

Az úgynevezett pedagógus-Radnóti-díjat ebben az évben kélt kiváló személyiség vehette

át a Vajdaságból Krekity Olga, akinek számos növendéke dicsekedhet a Radnóti-díjjal,
és Kovácsné Lapu Mária inárcsi színjátszó-rendező.

A verseny támogatói - hagyományosan - az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a

Nemzeti Kulturális Alap, Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata és Győr Megyei
Jogú Város Önkormányzata.

versmondó 61
RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

LAUDÁCIÓK
Krekity Olga
Krekity Olga 1994-ben alapította meg a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületét
(a továbbiakban: VMVE), melynek 2000-ig elnöke volt. A legnehezebb időkben töltötte
be ezt a tisztséget, kiemelkedő eredményekkel. Az infláció, az embargó és a háborúk
éveiben folyamatosan szervezte és vezette azt a műhelyt, amely a magyar szó megőrzé­
sét tűzte ki célul. Tette ezt akkor, amikor megfeleződött a magyarság létszáma Szerbiá-
ban, és a kisebbségi lét egy homályos fogalom volt csak az egyre inkább nacionalista
szemléletet valló politika irányítása alatt. A szakembereket a Magyar Versmondó Egye-
sület biztosította a műhelymunkához, amelyhez 1994-ben alapító szervezetként csat-
lakozott a MVE.
Krekity Olga érdeme nem csupán a mozgalom megindításában nyilvánul meg, hanem
abban a pedagógiai érzékben, amellyel motiválta a fiatalokat. Több egykori tanítványa
azóta kitűnő színművész (Elor Emina, Pálfi Ervin), s aki nem a színházat választotta
hivatásául, az is komoly eredményeket ért el az előadó-művészet terén (Góli Kornélia és
Domány Zoltán Radnóti-díj, Fekete Ágnes I1Jyés- és Kaleidoszkóp-díj, Farkas Hajnalka
Ratkó-verseny első helyezettje, Hajvert Ákos Kaleidoszkóp-díj).
Idestova 26 éve dolgozik újságíróként a Hét Nap című hetilapnál, s eközben vers-
felkészítéssel és pódiumi verses előadások készítésével segíti a vajdasági versmondást.
Visszavonulása óta állandó vendég a Szép Szó irodalmi műhelyekben. Segítségével több
díjat és elismerést nyert azóta is a VMVE. Pályafutása alatt tíz műsort szerkesztett
színpadra, ezek között több díjnyertes produkció van. 2004-ben a Kulturális Örökség
Minisztériuma Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjban részesítette a versek és az iro-
dalom megszerettetése érdekében végzett elhivatott munka elismeréseként, valamint
2007-ben a Magyar Versmondók Egyesülete a magyar és egyetemes verskultúra
megőrzéséért, továbbfej lesztéséért és népszerűsítéséért adományozott Krekity Olgának
örökös tagságot.
A költészet népszerűsítéséért és a versmondásért végzett áldozatos munkájáért nyerte
el a Radnóti-díjat.

Lapu Mária
Kovácsné Lapu Mária - vagy csak egyszerűen, ahogyan színjátszó-versmondó szakmai
körökben mondani szoktuk, lapumari rendezőről köztudott, hogy boszorkányos
ügyességgel dramatizál és állít színpadra különböző műfajú darabokat, köztük termé-
szetesen verses játékokat is.
Legendás egyéniség, aki jól ismeri a színpad törvényszerűségeit, ismeri a színjátszói
képességét, és kiváló módszerrel hozza felszínre a játszókban rejlő tehetséget, jól
használja a személyiségek emberi és alkotói tulajdonságait.
De Lapu Mária nemcsak ebben jeleskedik. Hosszú évek óta különböző versmondó
versenyeken jelen vannak tanítványai a legeredményesebb versmondók között. Nagy-
szerű, érett versmondókat adott a versmondó-társadalomnak, akik az ország legjelesebb
versenye in bizonyították, hogy kiváló műhelyt teremtett Lapu Mária a versmondásnak is.

62 versmondó
 RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

Olyan egyéniség, aki ismeri és birtokában van annak a képességnek, hogy hogyan le-
het tanítványaiból a legtöbbet kihozni, hogy hogyan lehet a pódiumon megfelelő mű­
vészi alázattal, mégis karakteresen, saját magát mutatva megjelenni.
Lapu Mária sokat ismer a művészetközvetítés műhelytitkai közül. Ehhez hozzájárul
egyéni hite és elkötelezettsége, a művészet és a világ megváltoztatásának szándéka.
Igényesség és makacs kitartás jellemzi tevékenységét.
A versmondás terűletén végzett hosszú, évtizedes eredményes tevékenysége elisme-
réseként a Radnóti Miklós-díj adományozását kezdeményeztük Kovácsné Lapu
Máriának.
***
Életművéért, több évtizedes munkásságáért Ágh István Kossuth-díjas költő kapta a
Radnóti Miklós költészeti biennále fődíját.
A költői díjban Lövétei Lázár László csíkszeredai költő részesült.
Kiss László

Lövétei Lázár László

N egyedik ecloga
"idem amor exitium pecori est pecorisque magistro?"
(Vergilius)

Hány szomorú történetet ismer a pásztori múzsa

farkasfogra jutott bojtárról, sánta kutyáról,
mély szakadékba zuhant bárányról és egyebekről!
S hány szomorú történetet írtak a szívszereiemről!
szinte csak ezt tárgyalja a klasszikus, ókori líra
- s mert ami emberi, annyira szívós, mint a diófa,
hellyel-közzel a költők még ma is írnak ezügyben.
Épp a minap hallottam egy újabb ecloga-témát:
erdei epret szedtem a martban, s hát mit ad isten! -
ballag a nyája mögött, leeresztett orral, a pásztor:
"Olvastad bizonyára Theokritos isteni versét
- mondta -, amelyben a Kyklóps hívja a szép Galateiát...
Lassan kétezer-ötszáz éve tehát, hogy az ember
szenved a szíve miatt, s ma se lelt még írt a sebére:
itt járt nálam a múltkor Lóbőr Berci barátom -
annyira el volt egyfele, mert elhagyta az asszony:
sóhajtott nagyokat, leborult egy bükkfacsutakra,
s így panaszolta a búját
(szóról szóra idézem,
hadd legelésszen a kecskebak addig a baJtacimosban):

* Lakatos István fordításában:

"Egy szerelern tüze mar marhát, marhák terelőjét.,."

versmondó 63
RADNÓTI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

»Tegnapelőtt már két hete múlt, hogy az ágyam üres lett!

Nincs többé, aki elvigye majd az üszőt a bikához...
Hányszor mondta pedig, hogy unatkozik itt, a tanyámon!
S vitte magával a gyermeket is valamerre keletnek. ..
Most csak a néma, üres ház csöndje üvölt a fülembe ...
Ó, én marha, miért is nem mentem remetének?
Pár nap után jobb lábbal kellett volna kirúgni,
s én belementem, nagyvonalúan, hogy dirigáljon:
szúrta a cserge a bőrét, s Kaschmir-Goldot akart már;
elküldött melegebb tájakra a gyógyfüveimmel;
néha kis ökle terepszínüre püfőlte a hátam;
s mennyit nyeltem azért, mert már húsz éves a Fordom...
Ó, én marha, miért nem kaptam elő arakoncát?
Nem szépítem a dolgot: néha bizony kiakasztott,
és elküldtem párszor az Ln k...a Lára!
S hány fiatal lovamat kellett megnyúzni miatta:
szinte a fél vagyonom ment rá a tenyérnyi bugyikra...
Istenkém, az a sok rongy és parfőmös üvegcse...
Mindenféle kacatból épített birodalmat...
Még ha csinos kislány lett volna, de annyira csúf, hogy
egy komolyabb ló nem venné el tőle a cukrot...
S mégis, jaj, hamarabb nő szárnya a tarka tinónak,
és hamarabb terem áfonya fönt, a ragyás teleholdon,
vagy hamarabb fog aszúbor főni az ólmos eső ből,
hogysem az ő képét az agyamból én kitörüljem!
Kár, hogy a szomszédunk, Rebi néném, megbabonázta:
reggeltől napszentületig tartott a varázslat,
éjszaka is nehezen lehetett csak megzabolázni!
S harminc hónapig így is boldog gazda lehettem...
Nincs mese többé! - azt hiszem, itt kell hagynom a kancát
egy kis időre, utána pedig kezdődhet elölről
minden... «

S azzal fogta magát, s fölment a hegyekbe.

Nem tudom, él-e, szegény...
Én, sajnos, azóta se láttam..."

64 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Kortársvers-mondó Verseny
Patka László emlékére
(Ifjú és felnőtt versmondók részére)

A Veszprém Megyei Közművelődési Intézet versmondó versenyt hirdet azzal a céllal,

hogy a ma élő költőkre, írókra, azok munkásságára irányitsa a figyelmet. A találkozót
2009 januárjában a tavasszal elhunyt Széki Patka László költő, dramaturg emlékére ren-
dezzük, aki a színjátszás és versmondás versenyeinek ismert zsűritagja volt évtizedeken
keresztül.
A találkozóra várjuk a régió (Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye) közép-
iskolás és felnőtt versmondóit, de szívesen látunk résztvevőket az Észak-Dunántúl egész
teriiletéről.
Ajelentkezők számától fiiggően a zsűri a helyszínen korosztályi kategóriákra bonthatja
a mezőnyt.

A versenyre 2 művel lehet nevezni

- egy ma élő magyar költő verse, műfordítása; vagy kortárs magyar író prózarészlete,
műfordítása - különös tekintettel a régióban élő alkotókra
- bármely 1945 után született mű (vers, próza, műfordítás) magyar szerző tollából vagy
a világirodalomból.

Nem fogadunk el saját verset!

A versválasztáshoz figyelmükbe
ajánljuk a Szép versek idén és előző
években megjelent köteteit. A zsűri t
író, költő és előadóművész alkotja
majd, akik a versek, prózák jobb
megértésében is segítenek.

A találkozó időpontja,
helyszíne:
2009. január 17. (szombat)
Veszprém, Vár u. 6.
(A Veszprém Megyei Közművelődési
Intézet előadóterme. )

Bővebb információt az intézetben Ifi'VéJ afll"r 51/1 Ic?er '

!"I"eK. "d"Je",I; .
kaphatnak:
/<a",,,, "'//y,'u erlr '4,
Veszprém Megyei Közművelődési
úrcuytk ft"" • faj
Intézet, f7iuJ(u MaUrSA'rra .r,
Veszprém 8200, Vár u. 6. (saftelr <;iI'1a 2P'5zfd-
e-mailben:sipos.tekla@vpmegye.hu Eldo/,ui "'ey ve", "'Pf).
faxon: 88/429-510 t,.~ /tb7eh Q fw'rn

versmondó 65
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

AZ ÉN MESÉM
címen
A Néprajzi Múzeum
a Legendás lények, varázslatos virágok - a közkedvelt reneszánsz
című kiállításhoz kapcsolódóan,
a Reneszánsz Év 2008 programsorozat részeként
mesemondó, meseíró és meseillusztráció-készítő
versenyt hirdet
a Budapesten és a közép-magyarországi régióban tanuló általános és
középiskolás diákok számára.
Hétfejű sárkány, táltos paripa, griffmadár, arany tojást tojó tyúk, aranyszőrű bárány,
beszélő szamár. .. ilyen és hasonló csodás lények népesítik be a népmesék varázslatos
világát - és ezek a motívumok köszönnek vissza ránk a népi tárgyi kultúra darabjairól is,
amelyekből a Reneszánsz Év 2008 részeként a Néprajzi Múzeumban november 14-én
kiállítás nyílik. A múzeum 18-19. századi gyönyörű tárgyai val azokat a folyamatokat
kívánja bemutatni, ahogyan a népszerű, reneszánsz eredetű mintakincs állatfigurái
- sárkányok, egyszarvúak, ugró szarvasok, oroszlánok - a köznép i kultúrában is elterjed-
tek. Akiállításhoz kapcsolódóan hirdetjük meg mesemondó, -író, -illusztráló versenyűn­
ket, melynek célja a fiatalok kreatív alkotó fantáziájának és kifejezőképességének kibon-
takoztatása, a hagyományos népi motívumok népszerűsítése.

A versenyt
két életkori kategóriában:
• 1-6. évfolyam és
·7-13. évfolyam,
egy speciális kategóriában:
• sajátos nevelési igényű tanulók
és három műfaji kategóriában:
• mesemondó
• meseiró
• meseillusztráció-készítő
hirdetjük meg a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó
Intézettel közösen.
A verseny döntőjének és eredményhirdetésének időpontja:
2009. április 25., aMesenap.
Helyszíne: Néprajzi Múzeum, 1055 Budapest, Kossuth tér 12.
A Mesenap programja:
• a mesemondó verseny döntője,
• a meseillusztrációkat bemutató kamarakiállítás megnyitója,
• felolvasás a versenyre beérkezett legjobb mesékből,
• eredményhirdetés,
• felolvasás a Mátyás király meseíró pályázat résztvevőinek írásaiból, melyet a Rene-
szánsz Iroda hirdetett meg írók, költők számára,

66 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

• egész nap tárlatvezetések, kézműves-foglalkozások, mesemondósarok, teaház a részt-

vevők számára, reneszánsz táncház.

A versenyre bármelyik Budapesten vagy a közép-magyarországi régióban tanuló diák

jelentkezhet, aki megfelel az életkori kategóriák előírásainak.

Mesemondó verseny
A mesemondó versenyre bármilyen magyar népmesével lehet jelentkezni, amelyben
csodás állati lények, legendás állatfigurák szerepelnek. Kérjük, hogy a versenyzők három
mesével készüljenek, amelyek közül egyet kell elmondaniuk a zsűri előtt. A rendelke-
zésükre álló idő maximum öt perc lehet. A jelentkezők számától függően előválogatásra
is sor kerülhet, erről a nevezési határidő lejárta után levélben értesítjük a versenyzőket.
Amennyiben előválogatást tartunk, a legjobb 25 mesemondó kap meghívást a döntőre.
Kérjük, hogy a mesék fénymásolati példányát a jelentkezők hozzák magukkal a ver-
senyeek)re.

A jelentkezés a mesemondó versenyre nevezési lappal történik, amely letölthető a

Néprajzi Múzeum és/vagy a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási
Tanácsadó Intézet honlapjáról.

A nevezés i lapo(ka)t 2008. december l-jéig várjuk a Néprajzi Múzeum eimére:

1055 Budapest, Kossuth tér 12.
Kérjük, hogyaborítékra írják rá: Mesemondó verseny.

Meseíró verseny
A versenyre olyan meséket várunk, amelyek a magyar népmesék állatos motívumaira
épülnek, csodás állati lények, legendás állatfigurák szerepelnek bennük. Egy tanuló egy
mesével nevezhet, amely megfelel a következő előírásoknak:
• terjedelem: maximum 2 oldal,
• forma: gépelt,
• betűtípus: Ariel,
• betűnagyság: 12 pont,
• sortávolság: szimpla.

A versenyre a mese beküldésével és nevezési lappal lehet jelentkezni. A nevezés i lap

letölthető a Néprajzi Múzeum és/vagy a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és
Pályaválasztási Tanácsadó Intézet honlapjáról.

A mesét és a nevezési lapot 2009. március 17-ig várjuk a Néprajzi Múzeum eimére:
1055 Budapest, Kossuth tér 12.
Kérjük, hogy a borítékra írják rá: Meseíró verseny.

Meseillusztráció készítése
Szabadon választott, színes vagy grafikai technikával készült meseillusztrációkat várunk
a versenyre. A munkák egyedi, illetve sorozatot alkotó művek lehetnek. (Egy sorozat
maximum öt képből állhat, egy versenyző maximum öt egyedi művel vagy öt sorozattal
nevezhet.)
A képek maximális mérete 50x70 cm (sorozatnál az egyedi képek maximális mérete is
e határon belül legyen).

versmondó 67
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Kérjük, hogy a munkákat ne ragasszák fel kartonra (passepartout), és a nevezési lapot,

illetve meseleírást ne ragasszák fel a képek hátoldalára!
Javasoljuk, hogy a népmesékben fellelhető varázslatos állatok szerepeljenek a műben.

A zsűri értékelésének szempontjai azonosak mindkét életkori kategóriában:

• a kiírás témájának való megfelelés,
• kompozíciós készség,
• anyaghasználat, a választott technika alkalmazási szintje (akvarell, tempera, pasztell,
tusrajz, ceruzarajz stb.),
• önálló látásmód, személyes megközelítés, eredetiség,
• összhatás - a mű expresszivitása, összképe.

A pályázati munkákat postai úton kűldhetik be, vagy személyesen adhatják le a pályázók
a következő címen: Néprajzi Múzeum, 1055 Budapest, Kossuth tér 12.
Beküldési határidő, a postabélyegző időpontja: 2009. március 17.

Az alkotások mellé, kérjük, mellékeljék a mese maximum egyoldalas leírását, kiemelve

az illusztrált részre vonatkozó sorokat.
Az illusztrációs pályázat eredményéről a kiállításon szereplő munkák alkotóit a
Néprajzi Múzeum honlapján (www.neprajz.hu). a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és
Pályaválasztási Tanácsadó Intézet honlapján (www.fppti.hu). valamint levélben értesítjük
2008. április 17-ig.
A versenyen részt vevők
nevezésükkel hozzájárulnak ah-
hoz, hogy a Néprajzi Múzeum
és az MFFPPTI a müveket kiál-
lításokon szerepeltesse, ame-
lyekről honlapján keresztül
tájékoztatja az érdeklődőket.
A pályamunkák elektronikus
másolatát a verseny szervezői a
későbbiekben megjelentethetik
kiadványaikban, honlapjukon.
A művek a szervezők archí-
vumába kerülnek.
Kérjük, hogyaborítékra
írják rá: Meseillusztráció.

Információ: Néprajzi Múzeum

Közönségkapcsolati Főosztály
Telefon: 473-2442
E-maii: virag@neprajz.hu.
ronai@neprajz.hu I , • r

Néprajzi Múzeum
Mérei Ferenc Fővárosi
Pedagógiai
Pályaválasztási Tanácsadó
Intézet

68 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK
Benedek Elek:
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét orszá-
gon innen, az Óperenciás-tengeren túl,
ahol a kurta farkú malac túr, volt egy sze-
gény halászember. Ennek a szegény em-
bemek nagyon sok gyermeke volt. Bizony,
mikor volt kenyér az asztalfiában, mikor
nem. Hiába kelt a szegény halász kakas-
szóval, hiába feküdt le késő éjjel, hiába
hordozta a hálóját reggeltől estig folyó-
vízről folyóvízre, betelt rajta a mondás,
hogy: halász, vadász, madarász, üres
tarisznyában kotorász - kevés isten áldása
volt a munkáján.
Hanem amilyen ágrólszakadt szegény volt
a halász, éppen olyan gazdag ember volt a
bátyja. Ennek meg egy gyermeke sem volt.
Mikor aztán a szegény halász házánál egy
falat nem sok, annyi sem volt, mindig csak
a bátyjához küldött: adjon egy vacsorára
való puliszkalisztet. De ahhoz ugyan küld-
hetett, azt üzente vissza mindig: ád szíve-
sen egy vékát is, ha cserébe neki adja vala-
melyik fiát.
- Azt már nem teszem - mondta a szegény
halász -, ahány gyermekem van, mind
egyformán kedves énnekem, egytől sem
tudnék megválni.
Egyszer, amikor már vagy egy hétig alig
volt egy betevő falatjuk, elment a halász, s
azt mondta a feleségének, hogy addig
vissza sem jön, amíg egy jó tarisznya halat
nem fog. Leült jókor reggel a víz partjára,
hol betette, hol kivette a hálóját, de csak
akkora hal sem akadt belé, mint akisujjam.
Már be is esteledett, s kerülte a szerencse,
mintha csak félt volna tőle.
- Látom - mondta magában a halász -,
hogy mégis hal nélkül kell hazamennem.
Istenem, mit vacsoráznak ártatlan gyer-
mekeim!
Megemelintette nagy búsan a hálót, s hát -
olyan nehéz, mintha csak egy nagy kő
akadt volna belé. Hiszen nem is volt
versmondó
A kerek kő
egyéb. Kő volt az, egy kerek kő. Vissza-
fordította nagy haraggal a követ, bele-
nyomta ismét a vízbe a hálót, s hát, amikor
kiemelintené, megint csak az a kerek kő
van benne. Most már kivette a követ a
hálóból, s jó messzire bedobta a vízbe,
hogy többet a hálóba ne kerülhessen. De
hiába dobta messzire, a kő harmadszor is a
hálóba került.
Mérgelődött a szegény halász, de nem
dobta vissza a követ a vízbe, hanem ledob-
ta a víz partjára, s aztán nagy búsan elin-
dult hazafelé. Hanem alig lépett egyet-ket-
tőt, meggondolta magát: ha már halat nem
vihet, hazaviszi azt a kerek követ, hadd
karikázzanak vele a gyermekek.
Fölvette a követ, betette a tarisznyájába, s
hazaballagott. Elébe szaladtak a gyerme-
kek, közrefogták s kérdezték:
- Mit hozott, édesapám?
Egy kerek követ, fiaim, semmi egyebet.
Nesztek, játsszatok vele, s felejtsétek a
vacsorát.
A szegény halász már lefeküdt, le a fele-
sége is, de a gyermekek nem tudtak lefe-
küdni, úgy belemelegedtek a karikázásba.
Gurították a kerek követ föl és le a szo-
bában, s nagyokat sikoltottak örömükben,
mert a kő mind fényesebb, fényesebb lett.
De ezt a halász nem látta, mert a falnak
volt fordulva, s úgy sóhajtozott. Egyszer
mégiscsak megfordult, s rászólt a gyer-
mekekre: feküdjetek le, már elég volt a
játékból. Hanem amint kifordult a szoba
földje felé, hirtelen be is hunyta a szemét,
mert olyan erősen fénylett, ragyogott a
kerek kő, hogy majd megvakult a nagy
ragyogástól. Aztán megint felnyitotta a
szemét, nézte, nézte a követ, szólítja a
feleségét is:
- Nézd, asszony, valami csudakő, úgy
ragyog, mint a gyémánt.
69
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK
- Jaj, lelkem uram - csapta össze a kezét
az asszony -, ez igazán gyémánt.
Mindjárt megegyeztek, hogy másnap az
asszony elviszi a királyhoz a követ, hátha
megvenné jópénzen. Felkelt pitymallatkor
az asszony, kendőbe takargatta a kerek kö-
vet, s ment a király színe elé. Ott mindjárt,
ahogy a palotába ért, vitték a király elé.
Köszön a szegény asszony illendőképpen:
- Adjon isten jó napot, felséges királyom.
- Adjon isten, szegény asszony, mi szél
vetett hozzám?
Előveszi az asszony a kerek követ, s mu-
tatja a királynak.
- Hát ezt te hol találtad, szegény asszony?
- kérdi a király nagy álmélkodással.
Mondja az asszony, hogy az ura találta a
vízben.
- No, te szegény asszony, add nekem ezt a
követ, adok érte ezer pengőforintot. Mert
úgy tudd meg, hogy igazi gyémántkő ez.
A szegény asszony nem szólt semmit, csak
köhintett. Azt hitte a király, hogy nem elég
neki az ezer pengőforint. Szavát sem várta,
mondta a király:
- Ha nem elég ezer pengő, adok kétezret.
A szegény asszony megint csak köhintett,
úgy meg volt zavarodva, hogy egy szót
sem tudott szólni. Dehogy kevesellette az
ezer pengőt! Hanem a király megint azt
hitte, hogy keveselli, azt mondta hát a sze-
gény asszonynak:
- Hallod-e, te szegény asszony, nem so-
kallok én ezért a kőért három zsák aranyat
sem. Adod-e ennyiért?
Akkor már az asszony sem köhintett,
hanem biccentett a fejével. A király egy-
szeribe töltetett három zsák aranyat, még
szekeret, lovat is adott az asszonynak,
hogy hazavigye az aranyat. Hazamegy az
asszony nagy örömmel, de bezzeg volt
70
öröm a háznál is! Most már gazdagok vol-
tak, nem éheztek többet.
- Hanem, hallod-e, feleség - mondja a
halász -, meg kéne mérnünk az aranyat:
hány véka lehet.
- Igaza van kendnek, meg kellene mér-
nünk.
Az ám, de véka nem volt a háznál. Nosza,
átszalasztanak egy fiút a gazdag bácsihoz
vékáért.
- Hát nektek ugyan mire kell a véka? -
kérdi a gazdag ember csúfondárosan.
- Az édesapám pénzt akar mérni - mondta
a fiú.
Hej, de nagyot kacagott a gazdag ember.
- Nesze, fiam, itt a véka, majd utánad me-
gyek én is, hadd látom azt a pénzmérést.
Megy a gazdag ember az öccséhez, s hát
csak szeme-szája tátva maradt a nagy ál-
mélkodástól. Ennyi pénzt még ő sem látott
egy csomóban. Kérdi az öccsét:
- Hol kaptad ezt a rengeteg aranyat, édes
öcsém?
Bezzeg most édes öcsémnek szólította.
"Megállj - gondolta magában a halász -,
most megtréfállak."
- Hm - mondja a halász -, ezt nekem a
király adta három macskáért.
- Hát ez hogy lehet, édes öcsém?
- Bizony úgy, édes bátyám, hogy a király
palotájában temérdek sok egér van, de
annyi, hogy a király s felséges családja
nem tud tőlük sem ebédelni, sem vacsorál-
ni. Meghallottam ezt én jártomban-keltem-
ben, s három macskát elvittem a királynak
ajándékba. Hej, ha látta volna kigyelmed,
de megörült a király a három macskának!
Mindjárt szólította a hopmestert, s meg-
parancsolta, hogy ennek a derék embemek
versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

három zsák aranyat adjon a három macs- No, jött is a gazdag ember, s ahogy be-
káért. lépett az ajtón, abban a szempillantásban
kioldotta a három zsákot.
Ahogy ezt hallotta a gazdag ember, nem
volt maradása, ment haza, s mondja a Hej, uram, istenem, mi lesz most! Az a
feleségének, hogy mit hallott. tenger sok macska ahány, annyifelé sza-
ladt, nekiugrottak a földig érő tükröknek,
- No bizony - mondta az asszony -, ha az ablakoknak, fel az almáriumokra, onnan
az ágrólszakadt három macskát vitt a leverték a drága aranyos poharakat, tányé-
királynak, viszünk mi három zsákkal. rokat, összetörtek azok mindent; kiabált a
- Én is amondó vagyok, feleség. király, sikoltozott a királyné, de még job-
ban a királykisasszonykák, s egy szempil-
Azzal uccu neki, végigjárták a falut, de lantásra becsődültek a katonák, hogy
még a szomszéd falukat is, s ami macskát lássák, mi történt.
találtak, mind megvették jó drága pénzen.
Amikor három zsákra valót összeszedtek, - Fogjátok meg! - kiáltott a király.
befogatott a gazdag ember négy lovat, a A katonák azt hitték, hogy amacskákat
három zsák macskát feltette a szekérre, s kell megfogni, pedig a király a gazdag
nagy ostorpattogtatással elindult a király embert értette. Hanem a gazdag ember sem
városába. tátotta el a száját, kapott a jó ajkaimon,
Megérkezik a városba, ottan is a király pa- futott le a palotából, s szaladt világgá.
lotája elé, megállítja a lovakat, a kocsist Ha meg nem állt, talán még most is szalad.
otthagyja, maga pedig felmegy a
királyhoz. Bevezetik a király színe
elé, s köszön illendőséggel:
-Adjon istenjó napot, felséges kirá-
lyom.
- Adjon isten, gazdag ember, hát
téged mi szél vetett ide?
Mondja a gazdag ember:
- Egy kevés ajándékot hoztam, fel-
séges királyom. Hallottam, hogy az
öcsémnek, a halásznak a felesége is
hozott, s jó szívvel fogadta felsé-
ged.
- Jól van, te gazdag ember, de hol
van, amit hoztál?
- Mindjárt felhozom, felséges kirá- Per <A-. ber
lyom. Ott áll a szekéren a kapu előtt.
M~ú< e-r::>f h~h,rd.
Lemegy a gazdag ember, hátára Q lIoP.p J;. C'idK. :;el/ik ar 1ft"
kód Q.'II I /0""/'. w.d.lr.
veszi a három zsák macskát, s viszi
{Fer a hó 611; ls
fel a palotába. Eközben a király 14<1fj"-1 puAofl /r 401!ft.
összegyűjtötte egész háza népét, 1J" l' f, I, "" I /:"nllr.
hadd lássanak csudát. w/ir h.vou dl' a ~<-/.I/

versmondó 71
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium,

a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Cimbora Alapítvány,
a Magyar Írószövetség, a Magyar Versmondók Egyesülete, a Nemzeti Tankönyvkiadó
és a Duna Televízió Zrt.
meghirdeti
"TÖBBSINCS"
elnevezésű,
Kárpát-medencei magyar mesemondó versenyét,
amellyel
Benedek Elek
születésének 150., halálának 80. évfordulóján, a nagy mesemondóra emlékezünk

A nevezés feltételei:
l. A versenyre amatőr mesemondók jelentkezését várjuk, több korosztáJyban, az alábbi
kategóriákban:
középisko lások ( 15-18 évesek)
egyetemisták, főiskolások (19-25 év)
felnőttek (26-60 év)
és szépkorúak (60 év fölött)
2. A jelentkezők 3 mesével nevezhetnek, az alábbiak szerint:
- egy BENEDEK ELEK-mese (vagy meserészlet)
- egy, a lakóhely szerinti ország népmeséiből való fordítás - Magyarországon magyar
népmese
- a kortárs műmese-irodalomból egy alkotás (lehet eredeti magyar nyelvű, vagy műfor­
dítás is)
Az egyes produkciók időtartama nem lehet több 8 percnél, éppen ezért meserészlet
bemutatását is elfogadjuk. A versenyzők más országos versenyen helyezést elért pro-
dukcióikkal nem nevezhetnek.
3. A jelentkezéseket a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátushoz
kérjük eljuttatni, 2009. január 25-ig.
A megyei és határon túli elődöntőket 2009. február l. - május 15-e között szervezzük
meg, az országos döntő várható időpontja: 2009. május vége.
A döntőre a megyékből 2-2 főt, Budapestről 6 főt várunk.
A szomszédos országok magyar anyanyelvű versmondóinak saját országbeli
versenyeztetését az ottani szervezetekkel egyűttműködve alakítjuk ki.
Terveink szerint a verseny a mesemondó szülőhelyén, Kisbaconban zárul, 2009 szep-
temberében, egy gálaműsorral, fotókiállítással és irodalmi konferenciával. A versmondó
gálára az egyes országokból 3-5 főt várunk.
A mesemondó versenyhez kapcsolódva több más eseménnyel is emlékezünk Benedek
Elekre - fotópályázatot hirdetünk meg; keressük a lehetőséget együttműködésre más
programokkal, így például agyennekfolyóiratok találkozójával; gyüjtjük és népszerű­
sítjük azokat a programokat, amelyek kapcsolódnak a kettős évfordulóhoz.
Bővebb felvilágosítás: tothzs@mmikl.hu e-maiI címen,
vagy a 11225-6029, ill. 06/30-748-0671-es telefonokon.

72 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány, a veresegyházi Váci Mihály

Művelődési Ház, Veresegyház Város Önkormányzata és a Pest Megyei Közművelődési
Intézet támogatásával
"ANYÁM FEKETE RÓZSA"
címmel, tizenkilencedik alkalommal rendezi meg magyar nyelvű nemzetközi
vers- és prózamondó találkozóját, nem hivatásos versmondók számára.
Színművészeti Főiskolát vé~zettek és színművészeti képzésben részt vevők nem vehetnek
részt a találkozón. Az Edesanyák tiszteletére meghirdetett versenyen gyermek-
(12-15 év), ifjúsági (16-21 év), felnőtt- (22-65 év), valamint szépkorú-kategóriában
(66 évtől) lehet indulni. A Radnóti-díjas versmondók, az elődöntőket követően, a döntőn
meghívottként vesznek részt, és külön díjazásban részesülnek.
2009-ben is meghirdetjük 15 éves kortól az énekeltvers-kategória versenyét.
(Egyéni jelentkezőket, tehát szólistákat várunk.)
A jelentkezőknek három verset vagy prózát kell megjelölni, melynek kortárs magyar
vagy világirodalmi alkotásnak kell lennie (XX-XXI. század). Ezen túl jelentkezhetnek a
magyar népköltészet remekeivel. A zsűri bármelyik művet kérheti az indulótól. Az
előadott mű időtartama nem haladhatja meg az öt percet. (A zsűri időn túl megköszönheti
a fellépő produkcióját!) A versenyzők más országos versenyeken helyezést elért produk-
ciókkal nem nevezhetnek.
A határon túli versenyzők részére az elődöntők anyaországukban lesznek (Léván,
Kishegyesen, Szatmárnémetiben, Erdőszentgyörgyön, Kolozsváron), a további kűlföldi
helyszínekről és időpontokról (Ukrajna, Szlovénia) a jelentkezések beérkezése után
adunk tájékoztatást. Az EU-tagállamokból és a tengerentúlról jelentkezők külön meg-
hívást kapnak.
A magyarországi elődöntők helyszínei: Budapest, Debrecen, Miskolc, Eger, Salgótarján,
Székesfehérvár, Szolnok, Kaposvár, Bátonyterenye, Nagykanizsa, Szombathely,
Kiskunfélegyháza, Veresegyház, Erdőkertes.
Jelentkezésüknél kérjük, jelezzék a választott települést.
A visszaigazoláskor fellépésük pontos helyszínét közöljük.
Az énekeltvers-kategóriában valamennyi jelentkezőt a budapesti elődöntőre hívjuk meg.
A döntő és gála időpontja: 2009. május 1-2-3.
(Információ: Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány
Telefon: 06203577548. Tel. és fax: 0628476708. E-maii: afr@invitel.hu

A döntő helyszíne:
Váci Mihály Művelődési Ház, Veresegyház, Köves utca 14.
A döntőbe jutott versenyzők részére szállást és étkezést biztosítunk, vendégeket előzetes
bejelentés alapján, korlátozott számban, önköltséges alapon fogadunk.

Díjazás:
Fekete Rózsa Díj
Minden kategóriában: 60-50-40 ezer forint értékű jutalom.
A szponzorok által felajánlott különdijak.
Jelentkezésüket az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány
(2113 Erdőkertes Pf. 23) címére küldjék, vagy faxon és e-mailen a fenti címre.
Kérjük, közöljék - a mellékelt jelentkezési lapon - nevüket, életkorukat, pontos
lakcímüket, telefonszámukat, valamint a versek, prózák szerző it és címeit.
Bővebb információ és a jelentkezési lap honlapunkról letölthető - www.afr.hu

versmondó 73
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

"A költő hazatér"

Vers- és Prózamondó-találkozó Nagy Gáspár tiszteletére
"Emlékezni, látni, megnevezni, és sohasem félni"
Nagy Gáspár emléke és emberi, művészi nagysága előtt tisztelegve,
a Vasvári Művelődési Ház, Bérbaltavár, Nagytilaj Önkormányzatai és a Vasvári Színi
Egylet vers- és prózamondó-találkozót szervez.
A találkozóra diákok és felnőtt, nem hivatásos vers- és prózamondók jelentkezését
várjuk, az alábbi korcsoportokban.
\érs- és prózakategória: I. Korcsoport: 6-10 évesek, Il. Korcsoport: 11-14 évesek,
III. Korcsoport: r5-18 évesek, rv Korcsoport: r 8 év felett.
Anevezés feltételei: A találkozóra két mű előadásával lehet nevezni.
Kötelező mű: Nagy Gáspár-vers vagy -próza, prózai részlet.
Szabadon választható: Wass Albert, Kányádi Sándor, Nagy László, Weöres Sándor,
Tamási Áron verseiből, prózáiból, regényeibő\.
Az előadásra kerűlő művek időtartama max. 5 perc lehet.
A találkozó időpontja és helyszínei: 2009. január 17. (szombat) Bérbaltavár - Nagytilaj

Jelentkezési határidő: 2008. december. 22.

Ajelentkezők írják meg a választott művek címét és szerzőjét, továbbá életkorukat, pon-
tos lakcímüket, elérhetőségeiket. A jelentkezés után megküldjük a találkozó részletes
tájékoztatóját.
Jelentkezni a Városi Művelődési Ház, 9800 Vasvár, Bartók B. u. 4. címen lehet.
Te\., fax: 06 94 573 070, email: info@vasmuv.hu
Fenti elérhetőségeken a személyes kapcsolattartók: G. Szakály Georgina, Halmosi Tamás.
A találkozó résztvevői a zsűri döntése alapján díjazásban részesülnek.

Nagy Gáspár: Nyelv-tan

Átdöcög Ázsián Európán
a szamaraskordé és tomboló
orrhangon i á z villanó küllők­
betört behódolt behúzott
nyakú és leginkább .modem"
vonalú írástudókra akik
a szárÍtókötélre aggatott
szavak színének puszta sor-
rendjében vélik föltalálni
majd fciltálalni végűl k-iá-
rusitani (nincs jobb szavunk)
a semmi tündöklő árnyalatait
és nyomukban már védhetetlen
igazságok szava mögötti őr­
mezeit tiporja iázva vivátozva
mígnem a nyelv harangnyelv
és a kötél harangkötél a hang
meg átkong Ázsián Európán

74 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Magyar Művelődési Intézet és

Képzőművészeti Lektorátus, a Magyar Írószövetség, a Magyar Versmondók Egyesülete,
Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, Tatabánya Megyei Jogú Város, a József
Attila Megyei Könyvtár és A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság meghirdeti a

"JÓZSEF ATTILA"
IX. ORSZÁGOS
VERS-, ÉNEKELTVERS- ÉS PRÓZAMONDÓ
VERSENYT
"Készen vagyunk már égboltjainkkal
s készen vagyunk a fényességre ... "
(József Attila)

A nevezés feltételei:
l. A versenyre amatőr vers- és prózamondók, verséneklők jelentkezését várjuk, akik
betöltötték 14. életévüket, és befejezték tanulmányaik nyolcadik évfolyamát.
2. Ajelentkezők hat verssel, megzenésített verssel vagy prózával nevezhetnek az alábbak
szerint:
- három JÓZSEF ATTILA-vers vagy -próza
- két vers vagy próza a száz éve született RADNÓTI MIKLÓS életművéből
- egy vers vagy próza MA ÉLŐ KÖLTŐK, ÍRÓK műveiből választva (magyar
nyelvü vagy fordítás egyaránt lehet).
Az egyenletesebb elbírálás érdekében kérjük az énekeltvers-kategóriába jelentkezőket,
hogy valamennyi nevezett mű énekelt vers legyen.
A verseny rendezői örömmel fogadják az új megzenésített versek előadását!
3. A versenyzők más országos versenyen helyezést elért produkcióikkal nem nevezhetnek.

A "JózsefAttila" lX. Országos Vers-, Énekeltvers- és Prózamondó Verseny lebonyolítása:

A verseny felmenő rendszerű. A városi, megyei válogatókat - saját döntésük alapján - a
művelődési intézmények szervezik. (Első körben az érdeklődő jelentkezők keressék a
megyei intézményeket!)
A megyékből 2-2 főt, Budapestről 6 főt várunk a döntőre.
A szomszédos országok magyar anyanyelvü versmondóinak továbbjutását, nevezését I-3
főig várjuk.
Az országos döntőn a zsűri minden versenyzőtől három produkciót hallgat meg.
Az egyes produkciók ideje lehetőleg ne haladja meg az 5 percet!

A megyei fordulókról továbbjutók nevezési lapjait

2009. március 20-áig kérjük elküldeni
a következő címre:
A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság
2800 Tatabánya, Szent Borbála tér l.

Nevezési lap kérhető a fenti címen, vagy letölthető a www.kozmuvelodeshaza.hu hon-

lapról, vagy a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus honlapjáról:
www.mmi.hu/rnuveszeti, illetve a Magyar Versmondók Egyesülete honlapjáról:
www.vers.hu

versmondó 75
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

Az országos döntő nevezési díja: 1500 Ft, amely összeget a küldő intézmények is átvál-
lalhatják. A nevezési díj - postai utalványon vagy banki átutalással - a nevezés i lappal
együtt küldendő be a döntőt bonyolító intézmény, A Közművelődés Háza Kht. címére.
(Ezt csak a továbbjutásuk után kell befizetni a versenyzőknekl)

Az országos döntő időpontja:2009. április 9-10-11.

Helyszíne:
A Közművelődés Háza, Tatabánya, Szent Borbála tér l.

Az országos döntő szervezői:

A Közművelődés Háza Közhasznú Társaság
(tel.: 34/316-644, fax: 34/310-759, e-maii: papai@kozmuvelodeshaza.hu és a
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
(1011 Budapest, Corvin tér 8., tel.: 0611 225-6000, fax: 0611 201-5764,
tothe@mmi.hu; tothzs@mmi.hu)
A rendezők és a támogatók biztosítják a versenyzők ellátását (szállás, étkezés) 2009.
április 16-án (csütörtökön) 16 órától április I8-án (szombaton) 22 óráig.
Külön kérésre április I 8-án éjszakára is biztosítanak szállást.

A Közművelődés Háza Kht., Tatabánya

Magyar Művelődési
Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

"KÖLTÉSZET TAVASZA"
címen
vers- és prózamondó-találkozót
hirdet
a Magyar Versmondók Egyesülete és a Zilahi Versmondók és Versbarátok Köre
a zilahi Népi Alkotások Háza szervezésében a Szilágyság, a párciumi térség
és Erdély versmondói számára

A találkozó időpontja, helyszíne:

2009. április 25-26., Zilah

Nevezési feltételek
Középiskolás, egyetemista és felnőtt versmondókat várnak a szervezők.
A versenyre két művel lehet nevezni: egy kötelező Radnóti Miklós-verssel
és egy verssel a magyar irodalomból, szabadon választhatóan.

A legeredményesebb versenyzők meghívást kapnak magyarországi versenyekre,

illetve az első három helyezett meghívást kap a Radnóti versmondó versenyre.

A versmondók értékes díjakban részesülnek.

Információ: Szőke Anna (40744 117281) Népi Alkotások Háza, Zilah

E-mail: sz_ana@freemail.hu

76 versmondó
 VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

FELHíVÁS
Nagykálló városa, a Korányi Frigyes Gimnázium, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ,
Szabolcs-Szatmár-Bereg Me~ye Közgyűlése a költő szellemiségének megőrzésére
RATKÓ JÓZSEF ORSZAGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT
hirdet gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók, továbbá felnőtt versmondók számára,
a Magyar Versmondók Egyesülete, továbbá a Magyar Művelődési Intézet
és Képzőművészeti Lektorátus és a Magyar Szín-Játékos Szövetség
szakmai támogatásával.

Nevezni az alábbiak szerint lehet:

- versmondó-kategóriában három verssel:
- egy szabadon választott (majd a döntőn kettő) Ratkó-művel,
- egy verssel a Hetek irodalmi csoportosuláshoz tartozó költők (Bella István, Kalász
László, Raffai Sarolta, Ágh István, Buda Ferenc, Serfőző Simon) költeményeiből,
- egy szabadon választott költeménnyel az újabb kori (60-as évektől) határon túli magyar
irodalomból;
- prózamondó-kategóriában két művel:
- egy Ratkó József tollából származó és egy, a Hetekhez tartozó alkotó írásaiból való vagy
egy, az újabb kori határon túli magyar irodalomból választott prózai alkotással,
- megzenésítettvers-kategóriában két vers előadásával:
- egy Ratkó-vers és egy a Hetek költőitől vagy egy, az újabb kori határon túli magyar
irodalomból választott költemény saját szerzeményű megzenésített változatának elő­
adásával.
A területi elődöntőkön az állandó tagot is tartalmazó zsűri két művet hallgat meg (az egyik
Ratkó József tollából származzon), s ezután dönt a nagykállói döntőre és az ahhoz kapcsolódó
Irodalmi Napokra történő meghívásról. A háromnapos rendezvénysorozaton való részvétel, a
szállás és az étkezés a versenyzők számára ingyenes (a kísérők ellátásáról önköltségi áron gon-
doskodunk). Nevezési díjat nem állapítottunk meg. A döntőben a zsűri feladatainak ellátására
Ratkó József költő- és művészbarátait kérjük fel. A döntőben szereplőknek teljesíteniük kell
valamennyi, a kiírásban szereplő feltételt.
Várunk továbbá eddig publikálatlan, Ratkó József műveit, illetve munkásságát elemző
esszéket, tanulmányokat, illetve verseinek bármely nyelvre történő műfordításait, melyek
megjelentetésében segítséget nyújtunk.
A művek egy (esetleg elektronikus) példányát várjuk az alábbi címre:
4320 Nagykálló, Korányi Frigyes út 23-27., e-maii: iskola@koranyi.sulinet.hu

Nevezési határidő: 2009. január 26.

A verseny döntőjének helyszíne: Nagykálló, szállás a Korányi Frigyes Gimnázium
Kollégiumában.
Időpontja: 2009. április 17., péntek: megérkezés, irodalmi programok; április 18., szombat:
verseny, a költő sírjának megkoszorúzása, eredményhirdetés, gálaműsor; április 19., vasár-
nap: kirándulás szatmári tájakra, hazautazás.
A verseny díjai minden kategóriában azonosak: I. díj: 50 ezer Ft
II. díj: 20 ezer Ft
III. díj: 10 ezer Ft
A versennyel kapcsolatos információkat e-mailben(sz.csehagi@gmail.com) Szabóné Cseh
Ágnestől lehet kémi, illetve weboldalunkon: (www.koranyi.sulinet.hu) tájékozódhatnak a
versenyzők és felkészítő tanáraik a legfrissebb híreinkről.
A nevezéseket a sz.csehagi@gmail.com címre kérjük. A területi válogatókat a József Attila
Vers- és Prózamondó Versenyek megyei válogatóival egy időben, egy helyszínen tartjuk.

versmondó 77
VERSMONDÓ VERSENYEK - FELHíVÁSOK

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete,

a Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság,
a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht.
meghirdeti a

VII. RADNÓTI MIKLÓS REGIONÁLIS VERS- ÉS

PRÓZAMONDÓ VERSENYT
A verseny időpontja: 2009. november 13-14. (péntek, szombat)

Helyszíne: Győr, Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht.

A nevezés feltételei: két vers, próza vagy műfordítás Radnóti Miklós műveiből és két vers
vagy prózai alkotás a magyar irodalomból (kezdetektől napjainkig).
A versenyre nevezhetnek: Radnóti Miklós születésének 100. évfordulójára tekintettel
az egész ország területéről, valamint a határokon túl élő magyar ajkú nem hívatásos vers-
és prózamondók.
Ajelentkezés alsó korhatára 14 év, felső korhatár nincs.
A versenyt ifjúsági (14-19 év) és felnőtt-kategóriában hirdetjük meg.
Nevezési díj: személyenként 3000 Ft, melyet a küldő intézmény átvállalhat.
(A Magyar Versmondók Egyesületének tagjai 1000 Ft kedvezményben részesülnek.)

Jelentkezni: név, születési év, levelezési cím és a választott művek feltüntetésével lehet
a következő címen:
MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE GYŐR-MOSON-SOPRON
MEGYElSZERVEZETE
Popper Ferenc elnök, 9021 Győr, Baross G. u. 19.
email: popperf@freemail.hu
Jelentkezési határidő: 2009. október 20.

A verseny kétnapos: pénteken lesz a kétfordulós elődöntő, ennek alapján lehet bekerülni
a szombati döntőbe. A zsűri döntése alapján a verseny legjobbjai díjazásban részesülnek,
és meghívást kapnak a 2010. év őszén Győrött megrendezésre kerülő, a Radnóti-díjak
elnyeréséért folyó, Radnóti Miklós Vers- és Prózamondó Versenyre.
A verseny ideje alatt a vidéki, illetve kűlfőldi résztvevők ellátását (étkezés, szállás) a ren-
dező szervek biztosítják.

Bővebb felvilágosítás az alábbi címen kérhető: Magyar Versmondók Egyesülete Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete, 9021 Győr, Baross G. u. 19., Popper Ferenc elnök:
96/312-583; illetve: 06 30/369-830 I telefonon.
A jelentkezés beérkezése után megküldjük a verseny részletes tájékoztatóját, a nevezési
díj befizetésére szolgáló csekkel együtt.

Magyar Versmondók Egyesülete Radnóti Emlékbizottság

Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete és Irodalmi Társaság
Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht.

78 versmondó

Elhunyt a pannon
Életének 98. évében elhunyt Takáts Gyula író, műfordító, kritikus
Takáts Gyula 1911. február 4-én született
a Somogy megyei Tabon. Középiskoláit
Kaposváron végezte, majd 1934-ben a
pécsi egyetemen szerzett tanári és böl-
csészdoktori oklevelet, földrajz, geológia
és filozófia szakon. 1939-től Munkácson,
majd Kaposváron középiskolában tanított,
1948 és 1971 között a kaposvári Rippl-
Rónai József Múzeum és a Somogy Me-
gyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője
volt. 1985-től a Berzsenyi Irodalmi és
Művészeti Társaság elnökeként is tevé-
kenykedett, 1991-ben a Magyar Irodalom-
történeti Társaság tiszteletbeli tagjává
választotta. Alapításától, l 992-től tagja
volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti
Akadémiának, l 994-től a Magyar Pen
Club alelnöki tisztségét is betöltötte.
A Nyugat című irodalmi folyóirat har-
madik nemzedékéhez sorolt író élete nagy
részét a Dél-Dunántúlon töltötte, versei,
regényei, esszéi e tájhoz, Kaposvárhoz és
környékéhez kapcsolódnak. Az ötvenes
években hallgatni kényszeriilt, Az embe-
rekhez (1955) című válogatott verses-
kötetévei tért vissza az irodalmi életbe.
Regényeiben és elbeszéléseiben a dunán-
túli életet, az ottani polgárság történelmi
útját mutatta be. Népszeriiek ifjúsági re-
gényei is (Vitorlás a berken). Tanulmányai
és esszéi a magyar irodalom és művészet
klasszikus hagyományairól, elsősorban
Berzsenyi és Csokonai szellemi örök-
ségéről, valamint a Nyugat költői ről adtak
személyes képet. Takáts Gyula egykor
egyűtt sétált József Attilával, első köte-
téről, a Kútról Radnóti Miklós írt Babits
Mihály kérésére recenziót a Nyugatba.
Irodalmi munkásságát 1941-ben Baum-
garten-díjjal, l 960-ban és 1971-ben József
versmondó
BÚCSÚZÓ
költő
Attila-díjjal, 1983-ban a Művészeti Alap
nagydíjával jutalmazták. 1985-ben Déry
Tibor-jutalomban, 1991-ben életműve elis-
meréseként Kossuth-díjban részesült. Még
ebben az évben megkapta a Magyar
Köztársaság Zászlórendje kitüntetést.
1971-től Tab, 1973-tól Kaposvár, 2002-től
Balatongyörök díszpolgára.
Takáts Gyula
Új évezred hajnalán
Elhagyott szilvafák között
fűből szedem s akár a méz.
Akad az is, egy-egy biling,
mely ősi szőlőskerteket idéz.
J áram e vár alatt a múltat.
Benőve gazzal, iszalaggal
akár Mohácstól sorba mind,
ami még fénylene halvány vigassza!...
Így kísér a ma s kísért lecsonkolt
fák között, mint tarlott kert, hazám...
Vigaszt te adsz szép Európa tán,
ki kertünk s reményeink fölött
a vak bikán gázolva jársz? ..
Elrabolt Szép, új ezred hajnalán
márványodon, csiszolva egyre azt,
vésett igék helyett üres szavak?!
A tolvaj isten hátán, mint reményt,
mikor nyitod ki végre szárnyad?
A hajdan szőlőskert még itt kísért!
Emlék s lélek ragyogja át e várat.
79
BÚCSÚZÓ

"tüzet gyújtok és jelt adok

arról hogy valaha éltem."
Eltávozott Gyurkovics Tibor
Hetvenhét éves korában elhunyt Gyurkovics Tibor költő, író, publicista
1956-ban egy forradalmi bizottság elnöke volt, majd hosszú időn keresztül
az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben dolgozott pszichológusként,
mely komoly hatást gyakorolt pályájára.

A József Attila- és Kossuth-dijas író 1931. december 18-án született Budapesten. Piarista
gimnáziumba járt, ott is érettségizett le, de polgári származása miatt nem vették fel sem
az orvosi, sem a jogi egyetemre, sem a színművészeti főiskolára. Végűl a Gyógy-
pedagógiai Tanárképző Főiskolára jutott be, ami után pszichológusi oklevelet szerzett az
ELTE BTK-n.
1956-ban, 24 évesen, a főiskola forradalmi bizottságának elnöke lett, amit aztán a for-
radalom leverése után megbosszult a rendszer, akkori állását is elvesztette. Két évvel
később, 1958-ban azonban már vezető pszichológus volt egy gyermekgondozóban, majd
később ezt a hivatást folytatta az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben is. Ez a kor-
szak, ez a nyolc év nagy hatással volt írói munkásságára, az itt átélt tapasztalatok számos
versében és regényében visszatértek. Írásból 1968-ból kezdett el élni, bár írodalmi kitel-
jesedése mellett a Pest Megyei Bíróság igazságűgyi szakértője és a veszprémi Petőfi
Színház dramaturgja is volt. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője,
I994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa, I 995-től a Magyar Írók Egyesü-
letének elnöke volt.
Verseket 15 éves kora óta írt, első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky
János voltak. Első verseskönyve 1961-benjelent meg, amit még 48 kötet követett, de írt
több regényt, elbeszélést, lírai esszét, színmű vet, publicisztikát, amiért Szeghalmi Elemér
és Hernádi Gyula a magyar irodalom pentatlonistájának, öttusabajnokának nevezte őt.
Életében többször is újrakezdte, küzdelmeiről egyszer így vallott:
"Ha az ember igazán él, akkor nagyot mer, nagyokat bukik, és a bukásokon, poklokon,
tisztítótüzeken át azért eljut az üdvösségig."
Gyurkovics Tibor számos rangos irodalmi díj kitüntetettje volt, írta meg az MTI.
Egyebek mellett 1982-ben kapott József Attila-díjat, 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
1997-ben Magyar Örökség Díjat nyert, illetve 2DDl-ben a Magyar Művészetért Díjat
adományozták neki.
Gyurkovics Tibor a Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja.

Gyurkovics Tibor: A májusi hold ...

A májusi hold mint a kobold
ragyog a fekete éjben
mutatja hogy az ablakok
közül nem menekülök én sem

csak bolyongok és ragyogok

fekete vitrinében
tüzet gyújtok és jelt adok
arról hogy valaha éltem.

80 versmondó
 Nagy Szidónia Éva Támogatónk:
Születtem Csíkszeredában, 1977. jú-
nius 21-én. Az érettségi diplomát a
szeredai Nagy István Zene- és
Képzőművészeti Líceumban szerez-
tem, 1995-ben. 200 l-ben óvoda- Oktatási és Kulturális Minisztérium
pedagógusként végeztem a Szarvasi
Főiskolán. Ugyancsak 2001-ben sze-
reztem rajztanári diplomát a Szegedi
Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán.
Sok tanítóm, tanárom közül az életet
tartom legnagyobb mesteremnek.
Szeretek új dolgokat kipróbálni, fel-
fedezni, variálni, játszani.
A lapban Radnóti Miklós
Naptár címűversére készült grafikáit közöljük.

Takáts Gyula
Villámtóllombosan nka
Nemzeti KuLturális ALap

Amit óhajtva
A szerkesztöség címe:
sejtett Berzsenyi,
la II Budapest, Corvin tér 8.
a berki pákász Elektronikus cím: vers@c3.hu
és a szákja Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
néha megleli... www.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MV E kabinetje
És nádasok között Föszerkesztö: Kiss László
a sötét berken át Telefon: 06 (20) 512-7661
ahogy ballag haza,
se gyertya, se kanóc, ISSN 1217-3282
ajtót nyitott reá
az éjszaka ...

És ahogy Nikla alatt

fénylett tovább,
amit óhajtva A Versmondó a Mikszáth Kiadó gondozásában
sejtett Berzsenyi, jelenik meg.
megszóJítja a sötét
és a gesztenyék alatt, Ára: 800 Ft
a láp fölött, A Versmondó megrendelhetö a szerkesztöség
eimén.
az alvó hattyúk, Elöfizetési díj 2400 Ft.
rozsdás rácsok között Megjelenik évente hat alkalommal.
dőlt házban asztalán
Az egyes számok megvásárolhatók
tolla alatt, az Írók Könyvesboltjában
- akár a fák Budapest VI., Andrássy út 45.
villámtól lombosan -
ragyog és fénylett A címlapon Velence címü fotografika látható.
Szerzö: Kovácsházy-Sáfián László
a világ ...