versmondó

XXXI. ÉVFOLYAM  2023. NYÁR

Kiadja: a Magyar Versmondók Egyesülete

„MAGYAR VAGYOK, MAGYARNAK SZÜLETTEM”

A világhírű holokauszt-túlélő, Lily Ebert versemlékei
PEST, SZABADSÁG, SZERELEM
Petőfi ereje nem csitul a tengerentúl sem
MESTERKÓD - A SZERELEM MUSICAL
Hol a határ két évszázad szenvedélyes költészete közt?
FOCIEDZŐ APUKÁMTÓL KAPTAM A VERSEKET
Interjú Koltai Róberttel, Bujtor-életműdíja kapcsán
RADNÓTI BIENNÁLÉ
Bakos-Kiss Gábor Radnóti-díja
TRIPTICHON 1
 versmondó
Alapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének folyóirata

Megjelenik negyedévente.
 TARTALOM
Lutter Imre Petőfi Sándor
SZEMTŐL SZEMBEN����������������������� 4 A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR������������������19
Riersch Tamás
GONDOLKODJUNK VERSENYRŐL VERSENYRE
POZITÍVAN!����������������������������������������5
Turczi István ÁTADTÁK
ÚGY ÍRJ, AHOGY MÁSOK A RADNÓTI-DÍJAKAT��������������������� 23
IMÁDKOZNAK�������������������������������������5 Radnóti Miklós
IRÁS KÖZBEN������������������������������������ 23
VERS/ÉLET
BAKOS-KISS GÁBOR
Rácz Anna MÉLTATÁSA
KÁLID ARTÚR BALASSI BÁLINT RADNÓTI DÍJA KAPCSÁN������������� 26
VILÁGÁT IDÉZI������������������������������������6 TÓTH BENEDEK ERNŐ ÉS
Balassi Bálint PETROV KATA PANNA DÍJA��� 29
EGY KÖNYÖRGÉS. ÚJ�������������������������7 Takács Bence
KÖLTŐK, ÍRÓK ÉS IRODALOM- „FOCIEDZŐ APUKÁMTÓL
TÖRTÉNÉSZEK DÍJA AZ ÁLLAMI KAPTAM A VERSEKET”
ÜNNEPEN�����������������������������������������������9 Interjú Koltai Róberttel,
LADIK KATALIN-KIÁLLÍTÁS Bujtor-életműdíja kapcsán�������������30
MÜNCHENBEN����������������������������������10 VISSZATÉRŐ VERSENYZŐ
Lutter Imre
LETT A NEMZETI VERSENY
PEST, SZABADSÁG, SZERELEM
BAJNOKA�������������������������������������������� 34
A VILÁG TÚLOLDALÁN,
Lőrincz P. Gabriella
KANADÁBAN������������������������������������� 11
EROTIKA��������������������������������������������� 35
Petőfi Sándor
SZABADSÁG, SZERELEM!��������������12
Csoóri Sándor GALÉRIA����������������������������������������36
FÉNYKÉP, NAGY HÁTTÉRREL������13
Riersch Tamás TÖBB MINT EMLÉK
DOBOS MARIANNE
KABDEBÓ LÓRÁNTRÓL��������������������6 Riersch Tamás
Tóth Gábor KÉTSZÁZ ÉVES A NEMZETI
HOL A BOLDOGSÁG? IMÁNK��������������������������������������������������40
Interjú Caramellékkel zenés A MIBENLÉT -
színházi előadásuk kapcsán��������������18 CSENGEY DÉNES������������������������������44
Csengey Dénes TÉLI ALLITERÁCIÓK����������������������� 60
MIBENLÉT�������������������������������������������44 NE KÉRDEZZ���������������������������������������61
ÚJABB UTOLSÓ DAL����������������������� 45 TÜNDÉRKE ÉS JÓNÁS�������������������� 62
MONDD, KI VAGY���������������������������� 63
A CSIBÉSZHERCEGNŐ ÉS
Nagy Koppány Zsolt
A KÖLTŐKIRÁLY
Szécsi Margit emléke������������������������� 46 ORAVECZ IMRE:
Nagy László A MEGFELELŐ NAP������������������������� 64
ZUGLÓ�������������������������������������������������� 47 Riersch Tamás
Szécsi Margit KÖLTÉSZET EGYENRUHÁBA
BECSÜLJETEK MEG������������������������� 48 BÚJTATVA������������������������������������������� 66
Petőfi Sándor
FORRADALOM A MAGYAR HALVÁNY KATONA������������������������ 66
DIVATBAN – PETŐFI, BUCSÚ�������������������������������������������������� 67
MINT STÍLUSIKON��������������������������� 49 Imre Ferenc
MAGYARNAK SZÜLETTEM... A HAZA SZOLGÁLATÁBAN��������� 70
LILY EBERT AUSCHWITZI
HA SZERETSZ... SZERETIK
TÚLÉLŐ VERSEMLÉKEI�������������������51
AZ OLVASÓK A KÖLTŐK ÉS
Lutter Imre
A MAI IDOLOK VERSES
AUSCHWITZ FELÉ
TÖRTÉNETEIT������������������������������������71
Lily Ebertnek�������������������������������������52
Pósa Lajos CSAPUCHA RUDOLF,
MAGYAR VAGYOK��������������������������� 54 A NAGYBETŰS PAPI ����������������������� 74
Csapuha Rudolf
BEMUTATJUK FONOTT KOSÁR������������������������������� 74

Riersch Tamás BEMUTATKOZIK

A PARAGRAFUSOKTÓL A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA:
A LÍRÁIG��������������������������������������������� 56 DUNCSÁK ATTILA�������������������������� 76
Dr. Burik Mária Székely Szabolcs
NE TÁNCOLTASD AZ IDŐT���������� 57 MÉG NEM���������������������������������������������77

Ebben a számunkban Duncsák Attila alkotásaiból válogattunk.

A címlapon Bolondok hajója (1991) című műve látható.
 SZEMTŐL SZEMBEN
Főszerkesztői ajánló

Fokozatosan merültünk bele a nyárba. A fodro-

zódó Balaton sem tud annyi mozgalmas hullámot
mutatni, mint amilyen lökésekkel ér hozzánk, vesz
körül bennünket az irodalmi élet. Izgalmas, szín-
házi előadások, versmondó versenyék, költészeti
találkozók, folyóirat bemutatók váltják egymást,
koncertek és attrakciók formájában nyilvánul meg
a vers, s csak kapkodjuk a fejünket az új kötetek,
antológiák, szépirodalmi kiadványok láttán. Óha-
tatlan, hogy nagyobb teret szenteljünk a költészet
kiindulópontján álló szerzőknek, s éppen ők azok,
akiket ünnepelhetünk az állami díjak birtokosa-
ként is.
Szinte egybe folyik a két Évszak, tavasz és nyár,
mint ahogy egymásnak adják a stafétát az alkotók,
események, produktumok. Visszanyúlunk tehát
Lutter Imre a Télen kezdődött, tavasszal folytatódott, nyáron
kiteljesedő programokhoz, amik a verset közép-
pontba állították. Percig sem feledjük Petőfit, a magyar költészet egyik origóját, aki két
évszázad távolából is folyamatosan jelen van és meghatároz bennünket igazságaival, pon-
tos helyzetképeivel és fiatalos erejével. Megmutatjuk, hogyan fér a katonai zubbony alá
a verseskötet. Filmes és színházi kulisszatitkokat mutatunk Koltai Róberttel, aki a Bujtor
István Filmfesztivál életműdíját vehette át. Kálid Artúr szemüvegén keresztül figyeljük
Balassi költészetét a színházban. Bemutatjuk a friss Radnóti-díjasokat, nem feledve a
tényt, hogy a kihagyás után négy év múltán sikerült újra megrendezni a Radnóti Bienná-
lét a Győri Nemzeti Színházban. Ellátogattunk Londonba a világhírű holokauszt-túlélőhöz,
Lily Eberthez, aki magyar verseket mond nyolc évtized távlatából, távol, egykori hazájától.
A tengerentúlon is jártunk Jávori Ferenc Fegyával, a magyar költészet napja diaszpóra
ünnepét sok kanadai nagyvárosban sikerült méltó módon megünnepelni a szabadság és a
szerelem eszméjének klezmer ötvözetével. Megemlékezünk az évfordulós költőkről, Szécsi
Margit és Csengey Dénes mellett a Himnusz történetét is megidézzük, és visszatekintünk
a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete közös versmondó és versklip ver-
senyére, a Nemzeti VERSenyre, és Kabdebó Lóránt irodalomtörténészre özvegye, Dobos
Marianne közíró által.
Jönnek tehát a beszámolók, interjúk, elemzések, kritikák, képek és illusztrációk, a versek
birodalmában. Mutatjuk, amit a vers mond.

 Lutter Imre

4 versmondó
 Riersch Tamás
GONDOLKODJUNK POZITÍVAN!

Turczi István
ÚGY ÍRJ, AHOGY MÁSOK IMÁDKOZNAK

Hol van a kéz, mely teremteni tud,

kérdezed hosszú utunk végén
a csukott szemű templom hűvösében.
Mint két, hangszerétől megfosztott
utcazenész, lehajtott fejjel ülünk
az oldalhajó kövezetén.
Ne számíts elragadtatásomra.
Sosem tudhatod, kire mikor Riersch Tamás
kezdenek el hatni a szavaid.
Akár egy időzített bomba, Turczi István, a Versmondó irodalmi szerkesz-
megfeszül agyadban, kattog, tője, József Attila- Babérkoszorú- és Prima
míg fel nem robban. Primissima-díjas költőbarátunk szokta mon-
Ők, a haláltudók, bölcsebbek nálunk. dani: „a vers legyen veletek”. Nos, a science
Ha lecsukom a szemem, látom őket, fiction világából adaptált találó elköszönés
ahogy egymás mellett fekszenek, sokszor eszembe jutott az elmúlt hónapokban.
s mint a füvek, belélegzik Nem titok, nehéz időszak ez a magyar kultúra
a föld alatti fényt. életében. A nem profitábilis, értékőrző produk-
Minden hit és kétségbeesés alapja tumok a túlélésért küzdenek. A Versmondó
az, ami megváltoztathatatlan. folyóirat immár harminc éve szolgálja a ma-
Esteledik, és ez így lesz holnap is. gyar irodalmat, és ebben a három évtizedben
Miközben a vers konokul fut tovább sosem volt még olyan hosszú időszak, mint
az elíziumi papírmezőkön, ez a mostani, amely ekkora fokú éhezésre és
„Úgy írj, ahogy mások imádkoznak.” önerőre, saját szellemi és anyagi tőke bevoná-
„Úgy élj, ahogy mások meghalnak.” sára kárhoztatott volna bennünket. Az elmúlt
„Úgy halj, fenséggel, ahogy a nap lemegy.” hónapokban a vers ugyan velünk volt, de más
Sosem tudhatod, kire mikor semmi. Ennek ellenére nem keseredtünk el,
kezdenek el hatni a szavaid. sőt megpróbáltunk a sok negatívum ellenére is
Önzésünket szemünkre hiába hányják pozitívnak maradni. Azzal bíztattuk magunkat,
felnőtt fiaink, lávaszemű lányaink. hogy szinte kötelező, de minimum természetes,
Könnyezünk majd, mert hiányoznak, hogy egy harminc éves folyóirat életében egy-
könnyezünk majd, mert tudjuk, mi is nekik. szer-egyszer előfordulnak nehézségek. Persze,
Azután fejet hajtunk, megpihenünk minden nehézségről csak akkor jó beszélni, ha
a katedrális hűvösében, már túl vagyunk rajta, mi pedig rendkívül bi-
és az eggyé vált árnyék résein áttörő zakodóak vagyunk abban, hogy sikerül végre
lassú, lisztes ragyogásban úrrá lennünk a bennünket ért „sorscsapáso-
gyűjtünk egy marék reményt. kon”. Ha az állami mecenatúra is partner ben-
ne. Mostanában elő-elő fordul, hogy már előre
is merünk tekinteni, sőt egymás között néha halkan elhangzik az is „hátha egy újabb zökkenő-
mentes harminc év vár majd ránk”. És ettől a gondolattól mindjárt jobb lesz a kedvünk is. Nos,
mit kívánhatnék mást magunknak, és maguknak, Kedves Olvasók, mint azt, hogy jöjjön ismét
egy olyan időszak, amikor nemcsak a vers, hanem az Erő is velünk van. Én meg stílszerűen így
búcsúzom (Elnézésedet kérem, Pista!) „a Versmondó legyen veletek!”
 Riersch Tamás

versmondó 5
VERS/ÉLET

Rácz Anna
KÁLID ARTÚR BALASSI BÁLINT VILÁGÁT IDÉZI

„A könyvek és az élet Balassinál egybefolytak.” (Tolnai Gábor)

Balassi Bálint az egyik legellentmondá-

sosabb és meglehetősen titokzatos figu-
rája a magyar irodalom kezdeti idősza-
kának. Hányattatott élet, menekülés a
halálba az Esztergom védelmére vívott
csatában, majd tíz napos kegyetlen ha-
láltusa egyfelől, másfelől: mintegy száz
költemény, amely az utókorra maradt.
Egy öntudatos költő – örök szerelmek-
kel, visszautasításokkal, állandó peres-
kedéssel. Költészetéből és a kor zenei
világából kaphatunk ízelítőt a Müpában,
Kálid Artúr színművész és a Tercina há-
romtagú, régi zenét játszó együttes kö-
Kálid Artúr zös, Bűnbánó költő című előadásán.
Ha az olvasók – hozzám hasonlóan – a magyar irodalom érettségire készülve foglalkoz-
tak utoljára Balassi Bálint költészetével, akkor számukra is Tolnai Gábor neves irodalom­
történész, esszéíró és egyetemi tanár a költő születésének négyszázadik évfordulójára
írt, Balassi Bálint ünnepére című tanulmányát ajánlom. A régi magyar irodalom elismert
szakértőjeként őt hívom segítő útitársul ehhez a cikkhez, hogy megérthessük a ránk ma-
radt költői hagyaték üzenetét. Fontos még tudni, hogy Tolnai rendkívül megragadó, már-
már szépirodalmi stílusban ír, így nem volt nehéz dolgom, hogy szavaira figyeljek. Az idé-
zőjelekbe tett mondatok tőle származnak, és ahol ettől eltérek, ott ezt külön jelezni fogom.
Elsősorban is figyelmezzünk a korra, melyben ez a szerencsétlen sorsú költő élt! – adja
az iránymutatást a tanulmány szerzője, így vissza kell utaznunk az időben a XVI. század
Magyarországára. De ne ijedjen meg a kedves olvasó, most nem történelemóra következik,
mindössze segítségül hívott tudósunk arra mutat rá, hogy a vitézi, istenes és szerelmes
versekként csoportosított költemények születési időpontja nem a reformáció időtartamá-
ra, hanem a radikális népi reformáció leverését követő időszakra esnek.
Fogadjuk meg azt a tanácsát is, hogy kitekintünk a korabeli európai szerzők körére. Azt
látjuk, hogy Shakespeare, Marlowe, Lope de Vega, Tasso és Giordano Bruno alakítják azt
a tágabb irodalmi szövetet, amelybe főszereplőnk alkotni érkezik. Így válik ő maga is a
humanizmus segítőjévé, az európai szellemi fejlődés előmozdítójává.
„Előremutató, nagy költészet” az övé. A rendkívül művelt családba való érkezése kiváló
alapokat biztosít a számára:
„Minden képzeletet felülmúl, amit a családi indítás nyomán Balassi Bálint magába szívott
a régi és az új nyugat-európai műveltségből és irodalomból, de a közép-európaiból is.

6 versmondó
 VERS/ÉLET

Balassi Bálint Ismerte az antik költészetet, a re-

EGY KÖNYÖRGÉS. ÚJ neszánsz és a humanizmus nagy-
„[Uns ist ein] kleines Kind” etc. nótájára jait, az egykorú lengyel és török
költőket.”
1 Tudjuk, hogy verseit még dalla-
Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem, mokra írta, ezért kiváló párosítás
Mert körülvett éngem szörnyű veszedelem, a költeményekhez a régi zene,
Segedelmem, légy mellettem, ne hágyj amely a Tercina együttes előadá-
megszégyenednem! sában barokk és reneszánsz hege-
2 dűn, furulyákon és régi pengetős
Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod, hangszereken fog megszólalni. Ez
Csak rút szégyentől ódd fejemet, ha bántod, a fajta zene segíti majd a képzelet-
Halálomot inkább elhozd, hogynem rútíts orcámot! beli időutazásunkat a régmúlt idő-
szakába, amelynek során odakép-
3
zelhetjük magunkat főúri paloták
Áldj meg vitézséggel, az jó hírrel, névvel,
termeibe, vagy a dicső végekre, de
Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,
akár azokra a természeti tájakra is,
Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel!
melyeket oly lelkesen énekelt meg
4 Balassi.
Ne gyalázzon éngem kevély ellenségem,
„Költészetében a természet teljes
Te légy, Uram, vélem, jótévő Istenem,
pompája ragyog.” Boldogan dicséri
Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hágyj
a fákat, madarakat, az őt körbe­
elesnem!
ölelő természet csodáit. Költészete
5 hálás alapanyag a muzsikusok szá-
Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen, mára. Még török dallamokra is írt
Hogy mindenek ellen megtartottál épen, verset, ilyen például az Egy török
Áldott Isten, hála légyen néked örökké, Ámen. ének: „Ben Seyrana Gider Iken”,
melyhez útmutatóul odaírja a cím
alá, hogy: „a nótája is az”. Vagy
máshol így rendelkezik: Az „Sau ma lasa-n casa fata” oláh ének nótájára.
„A könyvek és az élet Balassinál egybefolytak” – írja irodalmi idegenvezetőnk, és ez igaz a
költészetére is. Verseiből visszaköszönnek a kor mindennapjai, az emberi lélek rezdülései
és a kor jellegzetességei.
Hányattatásait is „megénekelte”: egy gonosz, őt vagyonából kiforgató rokonság árnyéká-
ban – többször Lengyelországba menekülve, szerelmi csalódásokat elszenvedve, harcolva
a török ellen, felekezetet váltva (katolizált) – éli hányattatott mindennapjait. Mindenhol a
nyugalmat keresi, de sehol sem találja. Mindez formálja, árnyalja személyiségét, melynek
rezdüléseit költeményeiben adja vissza. Szerb Antal így jellemzi ezt az életet:
„A Balassi-versek életrajzi háttere egy regényszerű, korjellemző adatokban gazdag és
önmagában, a versek maradandósága nélkül is irodalomba kívánkozó élet. Középkor és
humanizmus, törökvész és udvar, martalóc durvaság és fennkölt, halálba eksztatizáló val-
lásosság, „örök magyar határpör” és világpolgári európaiság, égi és földi szerelem különös
mozaikja ennek a kóborlovagnak a sorsa.”

versmondó 7
VERS/ÉLET

Az esten bizonyára elhangzanak majd vallásos versek is. Balassi ezen a téren igazán ki-
magaslót alkotott. Egészen Ady Endréig nem találunk olyan költőt irodalmunkban, akit
ebből a szempontból hozzá hasonlítanának. Szenvedélyes, lobogó vallásossága igaz hitről
árulkodik, a régebbi református énekeskönyv is jegyez három olyan zsoltárt, melyet az ő
szövegei szerint énekelnek.
Tolnai Gábor azt mondja: igazából vitézei között érezte csak jól magát, itt talált valame-
lyest békére, velük tudott felszabadult lenni, élete itt tudott kiteljesedni. „Vitézek, mi le-
het ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Erre a sorra bizonyosan emlékszünk
mindannyian az Egy katonaének című versből. Arra is rámutat, hogy hogy Balassi nélkül
nem ismernénk a végvári élet jelentőségét.
Ezekhez a rendkívüli versekhez mindenképp olyan egyedi és kellemes orgánumot tudok
elképzelni, mint amilyen Kálid Artúré. Azt hiszem, telitalálat lesz a hangja a Balassi-költe-
ményekhez. Balassi verseinek alaphangját a sok megpróbáltatás ellenére is az optimizmus
jellemzi, és ahogyan ő maga írja:
„Többet szólnom dolgunkról nem szükség,
Elég, hogy megvolt minden édesség,
Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség,
Ékes beszéd, tréfálás, nevetség.”
Ez az alkalom minket sem fog örömök nélkül hagyni. Remek lehetőséget kínál arra is,
hogy újra ismerkedjünk a tizenhatodik századi Magyarország mindennapjainak hangula-
tával, életével, zenéjével, és természetesen Balassi Bálint költészetével.

 (Forrás: Librarius)

8 versmondó
 VERS/ÉLET

KÖLTŐK, ÍRÓK ÉS IRODALOMTÖRTÉNÉSZEK DÍJAI

AZ ÁLLAMI ÜNNEPEN

Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára és

Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár állami elismeréseket adott át az 1848-
49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából a Pesti Vigadóban.

Kiemelkedő történeti irodalmi tevékenysége elismeréseként Herczeg Ferenc-díjat kapott:

Dr. Toót-Holló Tamás író, a Mediaworks Hungary Zrt. főszerkesztője,

Reisinger Attila író.

A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért Kossuth-díjban részesült:

Adamis Anna zeneszerző, költő, előadóművész

Duba Gyula József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
Orbán János Dénes Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, prózaíró, a Magyar Művészeti
Akadémia levelező tagja

Kiemelkedő irodalmi – költői, írói, műfordítói, irodalomtörténészi – tevékenysége elisme-

réseként József Attila-díjban részesült:

Babus Antal író, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Infor-

mációs Központ, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének osztályvezetője
Bene Zoltán író, az Irodalmi Jelen próza rovatvezetője és a Szeged várostörténeti és kultu-
rális folyóirat főszerkesztője
Kántás Balázs irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Levéltár történész-főlevéltárosa
Király Farkas költő, író, műfordító, az Országút Lapkiadó Nonprofit Kft. főszerkesztő- he-
lyettese
Lőrincz P. Gabriella költő, író, irodalomtörténész, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia ok-
tatója
Sturm László irodalomtörténész, kritikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi
docense
Szilágyi-Nagy Ildikó Julianna író, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója
Weiner Sennyey Tibor költő, író.

Kiemelkedő írói életművének elismeréseként Márai Sándor-díjban részesült:

Sarusi Mihály író, költő

versmondó 9
VERS/ÉLET

LADIK KATALIN-KIÁLLÍTÁS MÜNCHENBEN

Az Ooooooooo-pus a költő vizuális és fonikus költészetére épül.

A müncheni Haus der Kunstban nyílt kiállítása Ladik Katalinnak. Az Ooooooooo-pus című,
szeptemberig látható tárlat a költő első jelentős bemutatkozása lesz Németországban.
A szervezők közleménye szerint az Újvidéken született művész munkássága szellemileg
és fogalmilag is az egykori Jugoszlávia soknemzetiségű és feminista avantgárdjában
gyökerezik. Újvidék többnyelvű, többnyire szerb és magyar viszonyai alakították Ladik
Katalin nyelv- és költészetszemléletét. Művészetével a hagyományos nemi szerepeket
vitatja, testét és hangját eszközként és médiumként használja, így lett az 1960-as években
az újvidéki irodalmi és művészeti avantgárd kulcsfigurája.
Mint írják, Ladik Katalin számára a test a költészet eredete, ez az önkifejezésének tere és
helye, amelyet happeningekkel, rituálékkal és fotóperformanszokkal fedez fel. Művészi
munkásságának középpontjában a nyelv áll, sokrétű költészetszemlélete könyvei lapjain,
kottákban, konkrét verseken és vizuális kollázsokon egyaránt testet ölt.
A hang lesz a vezérmotívuma a Haus der Kunst programjának is: a három kiállítótér Ladik
Katalin vizuális és fonikus költészetére épül, így az Ooooooooo-pus olyan kiállítás lesz,
amelyet legalább annyira kell hallani, mint látni.
A Haus der Kunst kiállítására egyébként Ladik Katalin két új alkotással is készült, egy
hangzó szobrászati partitúrával és egy installációval. Az első teremben elhelyezett
varrógéptől pedig piros cérna vezet a teljes kiállításon át egészen a harmadik terem Kövess
engem a mitológiába (2017) című szobráig.
Ladik Katalin alkotásai jelenleg a Robert Capa Központ Szabadság, egyenlőség,
lányszövetség, érzékiség – Perspektívák a női tapasztalatokról című kiállításán is láthatók,
júniusban pedig az acb Galéria Ladik Katalin korai műveinek kiállításával lesz jelen az Art
Basel Features szekciójában – áll a közleményben.

 (Forrás: MTI/Magyar Narancs)

Ladik Katalin kiállítása

fotó: Julian Baumann

10 versmondó
 VERS/ÉLET

Lutter Imre
PEST, SZABADSÁG, SZERELEM
A VILÁG TÚLOLDALÁN, KANADÁBAN

Hat város, hat előadás, egy rendhagyó

irodalom óra, hét különböző találkozás
a diaszpóra közönségével, lábunk alatt
pedig sok ezer kilométer. Jávori Ferenc
Fegya barátommal, a Budapest Klezmer
Band Kossuth-díjas vezetőjével nagy vá-
rakozással indultunk neki Budapestről,
hogy a kanadai magyarság kultúrára
éhes közönségének megmutassuk, szá-
munkra mit jelent a szabadság és a sze-
Pest, szabadság, szerelem
relem eszménye, és milyen a pesti életér-
zés. A két előbbi fogalom Petőfiből eredeztetve, a maga tisztaságában, nem kopó fényében,
óriási erejével, míg az utóbbi némi nosztalgiával, de a jelenkor modern szemléletével, hu-
morával, iróniájával együtt. Bevallom, minden előadás alkalmával van az emberben egy
furcsa kérdőjel, hogy tudniillik a publikum mit és hogyan értelmez majd? Mert onnantól,
hogy egy töltőtollat elhagy egy vers, már korántsem csak az övé, hanem sokkal inkább az
olvasóé, majd amikor ezt valaki tolmácsolja, akkor az előadóé, de amint az előadó száját
elhagyta a költemény, már a befogadóé, vagyis a nézőké, hallgatóké. És óhatatlan, hogy
saját világukat építsék bele, hiszen eleve az a cél, hogy megtalálják magukkat a versek
atmoszférikus világában, felfedezzék azokat a motivációkat, amik – jelen esetben – őket
Kanadába hívták vagy száműzték, azokat a jelentéstartalmakat, amik még Magyarorszá-
gon, és amik már Kanadában a szavakhoz, kifejezésekhez, gondolatokhoz tapadtak, és
azokat az emlékeket, amelyekből újra tudják építeni saját érzéseinket. Amitől óhatatlanul
magányosak lesznek, boldogok és szomorúak, amitől emberek tudnak maradni a minden-
napok sűrűjében.
Edmonton, Calgary, Vancouver, Nanaimo, Kelowna, Toronto. A hat város, amelyik kö-
zött ingázva magunk is próbáltunk mindent elsajátítani, megélni, megérezni, beleszagolni
Kanada egyébként felejthetetlen természeti gazdagságába és az emberek közvetlenségébe,
a kedves köszönésekbe és a mosolygós
arcokba, asszimilálódni két Tim Hortons
chili között az amerikai kávé bő levű
aromájával az ott élő közösségek sza-
bályrendszerébe.
Elsőként is köszönet a Kanadai Ma-
gyar Kulturális Tanácsnak, személye-
sen Szenthe Annának, hogy ez az út,
és benne a megannyi találkozás költők,
előadók és a nézők között, létrejöhetett.
Az az önzetlen segítség, amit saját bőrün- Előadás közben, Kanadában

versmondó 11
VERS/ÉLET

kön tapasztaltunk, amely nemcsak életben tartja, de pulzál- Petőfi Sándor

tatja is az erekben áramló magyar vért, azt a gazdagságot, SZABADSÁG, SZERELEM!
sokszínűséget, amely a magyar nyelvet, a kultúránkat, és
a társadalmunkat jellemzi, pótolhatatlan. Éppen ebből a Szabadság, szerelem!
sokszínűségből adódik, hogy a közönség sem mindenütt E kettő kell nekem.
gondolkodott ugyanúgy, sőt! Másra figyeltek fel a külön- Szerelmemért föláldozom
böző helyszíneken, máshol ocsúdtak fel, másképp és más-
Az életet,
hol nevettek, nem mindig ugyanakkor kezdett párásodni a
Szabadságért föláldozom
szemük, mikor dúdolták a dallamokat, feledkeztek meg a
Szerelmemet.
klezmer muzsika közben a világról, és a nyíltszíni taps sem
mindig ugyanott ért bennünket. Pest, 1847. január 1.
Mit ígértünk? Pest, szabadság, szerelem: zenés verselőadás
Petőfi nyomában, kétszáz év magyar lírájával. Mi a szabad-
ság? Mi a szerelem? Milyen a pesti életérzés? A magyar költészet gyöngyszemeivel és
virtuóz klezmer zenével mutatjuk! Petőfi Sándor mellett Arany János, Ady Endre, József
Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Nagy László, Tóth Árpád, Kosztolányi
Dezső, Karinthy Frigyes, Ratkó József és Weöres Sándor gyönyörű versei szólalnak meg,
izgalmas zongora kompozíciók között. 80 percben, Jávori Ferenc “Fegya” Kossuth-díjas
zeneszerző-előadóművész, a Budapest Klezmer Band vezetője és Lutter Imre Radnóti- és
Bánffy-díjas előadóművész, költő, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke révén. Így
is lett. Gyönyörű íveket írtunk le a közönséggel együtt. Évszázados távolságból kerültek
egymáshoz közel olyan költők, akik nem azonos módon gondolkodtak szabadságról, nem
azonos módon érintette meg őket a szerelem szele, másképpen szocializálódtak, másképp
viszonyultak a világhoz, sőt önmagukhoz is. És ugyanez volt igaz a közönségre is. Hi-
szen ők sem azonos gondolkodású emberek. Akik a nézőtérről figyeltek, ugyanúgy adták
egymásnak a stafétát, akár a költők és írók, és a magyar irodalom remekei. Fontos volt,
jelentőséggel bírt minden egyes mozdulat, minden hangsúly, és a csönd. Ami sok esetben
többet árult el, mint maga a vers.
Az előadások után mindenütt volt alkalmunk beszélgetni a nézőkkel. Mi magunk is kí-
váncsiak voltunk arra, hogyan csapódott le bennük az egyes történetek mondanivalója,
tanulsága, észlelték-e a sorok közé rejtett utalásokat, mennyire volt levehető, érzékelhető,
megélhető a szituációk sokasága, amely nemcsak időben és térben, hanem hangulatban
és gondolatokban is folyamatosan re-
pítette az embert. Alapvetően elmond-
ható, hogy a humor mindenütt humor,
éljünk a világ bármely táján. Az anya-
ország közönsége talán pont ugyanúgy
reagál a vicces sztorikra, szójátékokra,
helyzetkomikumokra, mint ahogy rea-
gált a kinti, kanadai magyarság. De azt
hiszem, a tragikus, haza iránti szenvedé-
lyes szeretetet felölelő és felszínre hívó
Dedikálá, Vancouverben versek egészen más pontokat, ízületeket

12 versmondó

Csoóri Sándor
FÉNYKÉP, NAGY HÁTTÉRREL
Behajolok a képbe s arcomnál
megáll a Nap, mintha te volnál.
Az utcán senki, csak a délután
gyalogol négy ludunk után.
Nézd, mielőtt szerettél volna,
itt folyt a gyerekkor folyója.
Homokjába halat rajzoltam:
ússzon az elképzelt habokban.
Az öröklét is idefénylett,
mint mennyei tükör-csendélet.
Nem tudtam, hogy felnőtt leszek
s halált iszom, követ eszek.
Jó volt itt szegénynek is lenni,
mezitláb záporban kerengni –
ha anyám nem sírt volna annyit,
szegény maradtam volna mindig… ló, nagyon is hétköznapi produkciót. Ahol a versek
Zöldek a lombok, mint az álom
ökrei – ballagnak át az árkon.
Időm kevés van emlékezni,
tégedet lehet csak szeretni
s nézni e szalmasárga utcát,
mint az életet… elejét, hosszát,
s hallgatni, hogy a jegenyék
hogyan szülik meg a zenét.
Calgary közönségének egy bizonyos odatévedt része.
Különleges színfolt az Edmontonban működő magyar iskola tizenhét tanulójának rendha-
gyó irodalomórája, ahol, azt gondolom, méltán nevezhető szakmai kihívásnak az életkori
versmondó
VERS/ÉLET
mozgatnak meg az ott élő nézőben, és talán nagyobb
is a katarzis, amikor meghallják Petőfi Sándor Az
apostolának részletét, vagy Radnóti Miklós Nem
tudhatom című versét. Hogy melyik költemény ül
be leginkább az ember fejébe és érkezik a szívébe,
az attól is függ természetesen, hogy a közönség so-
raiban ülők közül ki mikor hagyta el Magyarorszá-
got, mennyire maradt meg az autentikus kötődés,
mennyire kíváncsi az adott illető, hogy ma hol tart
a magyar költészet, a kultúra, hol tart a társada-
lom, és a hírek, információk mellett tájékozódik-e,
vagy akar-e tájékozódni az idehaza zajló esetleges
változásokról, a magyar művészeti élet és trendek
aktuális állapotáról. Mert enélkül a kíváncsiság nél-
kül nem minden ugyanaz. Vancouver és Edmonton
közönsége érezhetően maximálisan képben volt
például nemcsak a klasszikus, hanem a kortárs köl-
tészet viszonylagos viszonyrendszerében, jól ismert
bennünket, jól ismert jó néhány verset, történetet, s
amit nem ismert, azt is kíváncsian vette, várta, sze-
rette, emésztgette. Sem ott, sem a helyszínek több-
ségén nem akartak nemzeti trikolorba bugyolált Pe-
tőfi-szobrokat avatni, nem veretes, hazafiaskodó és
ökölrázó forradalmi emlékestet vártak, hanem egy
emberi, a jelképeket az élet szintjén, finoman tála-
és dalok játéka visszatükrözi azt, amitől emberek
vagyunk, s amitől Petőfi, és az összes többi szerző
is elsődlegesen ember volt, s csak utána költő. Volt
persze olyan helyzet is, ahol nem kultiválták mind-
ezt, ahol ellenállásba ütközött az 1956 utáni magyar
irodalom, beleértve az erdélyi költészet, beleértve
olyan költő zseniket, mint Nagy László, Pilinszky
János, vagy Weöres Sándor, de még a századelő iro-
dalma Karinthyval, vagy a Petőfi után mindössze
két évtizeddel érkező, mégis túl modernnek gondolt
Heltai Jenő. S igen, volt, ahol nem a tényleges mon-
danivalót, vagy az adott érzést keresték néhányan,
hanem szavakat, hívószavakat, amiket vagy meg-
találták, vagy nem. Tanulságos ilyen szempontból
13
VERS/ÉLET
szóródás, hogy lényegében hároméves
kortól tizenhét éves korig terjedt a részt-
vevők skálája, de az is, hogy hárman
konkrétan nem beszéltek magyarul. Így
a magyar költészet elemeivel egy szó-
rakoztató, figyelemfelkeltő és figyelem-
fenntartó, játékos drámapedagógiai fog-
lalkozást tartani a szó valódi értelmében
nem egyszerű feladat. Mégis, már az első
perctől kezdve hatékonyan bekapcsolód-
A vancouveri Magyar Híd Rádió stúdiójában
tak a gyerekek, és élvezték Weöres Sán-
Jávori Ferenc Fegya
dor, Papp Tibor, Bella István, Romhányi
József, Karinthy Frigyes, József Attila, Petőfi Sándor és Arany János verseit, balladáit, já-
tékos, rímelő mondókáit, nyelvtörőit. Kialakult a közös játék okozta felhőtlen boldogság
és a belerejtett munka iránti kedv a memóriajátékok, szösszenetnyi helyzetgyakorlatok,
szituációs feladatok, hangképző, valamint kreatív asszociációs feladatok között.
A bemutatók előkészületei, a kinti szervezés, a technikai igényeknek való megfelelés minden
szempontból professzionális volt. Kész díszlettel, kellékekkel, felhangolt zongorával, korrekt
öltözővel vártak bennünket. Az egyes helyszínek atmoszférája, miliője éreztette a magyar
kultúra erőteljes jelenlétét, a nemzeti hagyományokhoz, tradíciókhoz ragaszkodás báját.
És hogy az előadások jól sikerültek, a közönséggel való beszélgetések aktívak, interaktí-
vak voltak, ahhoz az is kellett, hogy pihenjünk, kapcsolódjunk, feltöltődjünk két előadás
szünetében. Különösen akkor, amikor még 24 óra sem telt el két város két különböző
bemutatója között. Mind a szállodai elhelyezések, mint azok az alkalmak, amikor kedves,
vendégszerető családok házaiban kaptunk külön lakrészt, alkalmat és lehetőséget kínáltak
az aktív pihenésre, az előadás újragondolására, és közben a kanadai élet még behatóbb,
mélyrehatóbb megismerésére. Egyszerűen felejthetetlen élmény Alberta havas pusztasá-
ga, a nagyvárosi, mégis jól átlátható élet, Calgary egyedi, western hangulatú éttermekkel
teli belvárosa, Lethbridge szomszédságában, Stirling felé a tanyavilág, a Calgaryból Ed-
montonban vezető végtelen autópálya, Edmonton hatalmas, kisebb városnyi kutyafuttató-
ja, de Nanaimo páratlan természeti képe, a partvidék, a manók lakta faodúk az erdőben, az
indián rezervátumok, az óceán áztatta, finomra csiszolt kavicsok, és persze Pamela Ander-
son, akivel kis híján egy helikopteren utaztunk, s akit a házánál látogattunk meg. Kelowna
főtere, kikötője, barbeque bordája, kiváló helyi sörei, Vancouver New York-i hangulatú
belvárosa, Key West típusú partja, sétányai és terei, üde levegője, Toronto pezsgő, moz-
galmas társadalmi és kulturális élete, hosszú utcái, izgalmas családi villái és felhőkarcolói
mind mély nyomot hagytak bennünk. Hab a tortán, hogy volt lehetőségünk megnézni egy
tényleg fantasztikus, nemcsak nézői élményt nyújtó, hanem szakmailag is élményszámba
sorolható előadást, a Harry Potter történet folytatásának színpadi művét Torontóban, és
közben az Egyesült Államokban, Buffaloban a Six című történelmi alaptémájú koncert
musicalt, amit egy autentikus steakkel «öblíthettünk» le.
Tartalmas interjút adtunk Torontóban a Bede Fazekas Zsolt által vezetett online rádiónak,
Vancouverben a Molnár Csilla és Molnár László által vezetett Híd Rádiónak, és meglá-

14 versmondó
 VERS/ÉLET

togattuk Torontóban a nyugati magyar

diaszpóra - Papp Hortenzia által vezetett
- egyetlen magyar könyvesboltját, amely
azért is bír hatalmas jelentőséggel, mert
nemcsak az új kiadású magyar szépiro-
dalom, folyóiratok, líra, ponyvairodalom
szerezhető itt be, hanem antikvár jelleg-
gel az anyaországra is tud olyan könyv-
különlegességeket küldeni, amelyek
A két előadó Nanaimoban idehaza már nem találhatók meg. Külön
öröm, hogy a boltban elérhető saját kö-
tetem, a Lételem és a Ha szeretsz... című legújabb könyvem is, amit többen tartottak a
kezükben és dedikáltattak, akárcsak Fegyával közös, Memento című dupla, verses zenés
albumunkat, és az, hogy a „visszavárunk” nem egy üres sallang volt a közönségtől, hanem
a várakozás, az újabb élményszerzés vágyának valódi üzenete.
Két hét hosszú idő, de nagyon rövid is. Bizonyos helyzetekben alig volt időnk szusszanni,
mire felocsúdtunk volna, már egy újabb gépen egy másik városba tartottunk, az élmények
feldolgozása szakmai és emberi szempontból is hosszú folyamat lesz tehát. Köszönet még
egyszer a Diaszpóra Tanácsnak, a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és a Bethlen Gábor
Alapnak, a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasainak, a Petőfi Kulturális Ügynök-
ségnek, a Magyar Versmondók Egyesületének, a bennünket fogadó és kalauzoló kinti ma-
gyaroknak, és mindazoknak, akik kíváncsian és lelkesen fogadtak bennünket és az álta-
lunk képviselt kulturális értékeket. Mert az élet szabadság, szerelem nélkül mit sem ér, és
ki tudhatná jobban, hogy mindez mit jelenthet Pest szellemiségével, mint mi, magyarok.

Üvegek

versmondó 15
VERS/ÉLET

Riersch Tamás
DOBOS MARIANNE KABDEBÓ LÓRÁNTRÓL

Valami történt – Ez Kabdebó Lóránt irodalomtörté-

nész utolsó könyvének a címe. Mely találóbb nem
is lehetett volna. Szabó Lőrinc munkásságának leg-
nagyobb hazai kutatója ugyanis két nappal a halá-
la előtt készült el a kézirattal, melyet aztán annak
rendje és módja szerint át is adott szerkesztőjének,
Smid Péternek. Az elektronikusan történő átadás az
utolsó éjszakán történt, melyet Kabdebó Lóránt a
Dózsa György úti lakásukban tölthetett el. A kiváló
irodalomtörténész és egyetemi tanár 2022. január
24-én hunyt el. A könyvet posztumusz a Prae Ki-
adó adta ki, és már tavaly karácsonykor a boltokba
került. A Valami történt bemutatása azonban csak
idén január végén kezdődött. Mi március 17-én ta-
lálkoztunk Kabdebó Lóránt özvegyével, Dobos Mari- Kabdebó Lóránt
anne-val a zuglói Lipták Villában, ahol férje munkásságáról és a közös életükről mesélt.
– Hat évvel volt idősebb nálam a férjem. 2018-ban a születésnapjának megünneplését Kis-
kőrösön tervezték a fiaink, egy ottani wellness hotelben. Az indulás előtt azonban kije-
lentette, inkább mégsem jönne. Meleg volt, és félt, hogy nem tesz jót neki a gyógyvíz.
Életemben egyszer megmakacsoltam magamat: Akkor itthon maradsz! És én elmentem a
gyerekeimmel. Másfél nap volt az egész. De péntek délután arra értünk haza, hogy Lóránt
nagyon nehezen beszél. Megijedtünk persze, de úgy véltük, ez csak egy múló rosszullét,
és majd reggelre rendbe jön. Pedig rögtön orvost, mentőt kellett volna hívnunk. Másnap
reggelre már a nevét sem tudta, engem sem ismert meg. Mentővel kórházba vittük, ahol
a Jóisten csodálatos kegyelméből három hét alatt rendbe jött. Szeptember 13-án már prof.
dr. Bécsy Tamás emlékére adott elő Székesfehérváron. Ezt követően még megírt és meg is
jelentetett négy könyvet. Az ötödiket pedig, az itthon töltött utolsó éjszakáján, két nappal
a halála előtt elküldte a szerkesztőnek. Ennek a könyvnek a kiadatása rám maradt. A szö-
vegkorpusz kész volt, de a jegyzetek még nem.
Dobos Marianne szerint a Valami történt című kötet a korona férje életművén. A mű rövi-
den arról szól, hogy a szerző hogyan dolgozta fel Szabó Lőrinc életművét. Kabdebó Lóránt
egy korábbi interjújában azt mondta: „hozzá kellett öregednie a fiatal Szabó Lőrinchez,
hogy megértse a művészetét, és ehhez kellett hatvan év”.
– Egy szűk esztendő alatt sok veszteség ért. 2021. április 9-én elhunyt Bogdan atya (P. Bog-
dan Adamczyk lengyel minorita szerzetes), akivel Kelemen Didák atya boldoggá avatásán
dolgoztunk, és aki családunk jó barátja lett. Majd december 8-án, a Szeplőtlen Fogantatás
ünnepén meghalt a negyedik kutyánk, Scooby. Tavaly januárban pedig Lóránt ment el.
Scoobyt előző kutyánkhoz, Wendyhez hasonlóan elhamvasztottuk, és hazahoztuk. Lóránt
vetette fel, hogy majd velünk kellene őket is eltemetni. Nos, ez hamar meg is történt.

16 versmondó
 VERS/ÉLET

Scoobyt február 5-én Lóránttal együtt temettük el, és már örökre a gazdija lábainál alszik,
Wendy meg majd az én koporsómban fog pihenni. Bogdan halála óta lassan kettő, Lóránt
óta pedig több mint egy év telt el. Mindketten meghaltak, de én tudom, hogy ők velem
élnek, üzennek nekem, és ha kérem, akkor segítenek is.
Dobos Marianne és Kabdebó Lóránt 1963. október 23-án ismerkedtek meg.
– Ekkor már harmadéves hallgató voltam a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Az egyik
barátnőmmel hangversenyre mentünk a Zenepalotába, amikor utánunk kiabált valaki:
„Hajnalka, Hajnalka (így hívták a barátnőmet), de szép barátnőd van! Mutass be neki!”.
Ő volt Kabdebó Lóránt, akit látásból már ismertem, és akit nagyon respektáltam, miután
megnyerte az Országos Rákosi Mátyás tanulmányi versenyt. Nekünk az október 23-i nem-
zeti ünnep családi ünnep volt egyben. Egyrészt a megismerkedésünk miatt, másrészt, mert
Lóránt 1998. október 23-án vehette át a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend
Tisztikeresztjét.
S hogy miként élte meg az özvegy férje Szabó Lőrinc iránti szenvedélyét?
– Mondták rám tréfásan, hogy ez a Marianne bigámiában él Kabdebó Lóránttal és Szabó
Lőrinccel. A lényeg, hogy Szabó Lőrincet ő emelte be a hazai és a világirodalmi kánonba
(Egy Költő Agya – Szabó Lőrinc pályaképe a „modern” európai költészetben). 1964. július
18-án lettem Kabdebó Lóránt felesége, amit sosem bántam meg. A diplomámat 1965. júni-
us 24-én már első fiammal, Tamás Lóránttal a pocakomban védtem, védtük meg, aki egy
hónappal később meg is született. Nem volt könnyű szülés, húsz és fél órát vajúdtam, de
mindezt egy hangos jajszó nélkül végigcsináltam. Úgy gondoltam akkor, hogy ezt sosem
szeretném megismételni. Aztán 16 hónappal később, 1966. november 25-én mégis meg-
született a második fiunk, György Imre. Egyik kötetemet, az Isten tenyerént unokáimnak,
Fanninak és Krisztiánnak ajánlottam. Akkor két- és háromévesek voltak, most 30 és 31
évesek. Utánuk még három unokánk született: Laura (25 éves), Noel (22) és Brigitta (18).
Lóránt és én is vágytunk rá, hogy dédszülők lehessünk. Ez neki már nem adatott meg, s
nekem is csak akkor lesz lehetőségem élvezni a dédi mamiságot, ha valamelyik unokám
belekezd végre a bébiprojektbe. Én is elmúltam már nyolcvan esztendős.

Üvegek

versmondó 17
VERS/ÉLET

Tóth Gábor
HOL A BOLDOGSÁG?
Interjú Caramellel és Lutter Imrével

December 3-án, szombaton este, telthá-

zas közönség előtt mutatták be a Papp
László Budapest Arénában a Mesterkód
című romantikus musicalt, ami a bol-
dogságkeresésről szól, s amelynek zenei
anyagát Molnár Ferenc Caramel írta.
Az időutazásokban bővelkedő, emberi
kapcsolatokra épülő szórakoztató zenés
előadásban fontos szerepe van az önis-
meretnek, az egymásba vetett hitnek és
a költészetnek. Utóbbiról Lutter Imre gon- MESTERKÓD - Palcsó Tamás, Lutter Imre
doskodott. Caramellel és Lutter Imrével beszélgettünk, még a bemutató előtt.

– Mit takar a cím, miért Mesterkód?

– [Caramel] Mert a legtöbb esetben nem vesszük észre, hogy a megoldás a szemünk előtt
van, mi pedig ezzel a különleges előadással megpróbálunk rávilágítani mindannyiunk hét-
köznapi helyzeteire, ahol ott a mesterkód, ami segít visszatalálni emberi érzéseinkhez,
vágyainkhoz, és a szeretethez. Tehát valójában az emberi közönnyel szemben a szerelem,
a valódi boldogság kulcsát nyújtjuk át a nézőknek, miközben – egy kicsit a Vissza a jövőbe
filmekhez hasonlóan – ugrálunk az idősíkok között, s egy mesterséges intelligencia, a Lé-
lekdonor (a darabban LD) segít a férfi főhősnek megkeresni a boldogságot. Látunk hivatali
környezetet, utcát, pályaudvart, s mindenütt zakatol a világ, minden csak adat, de közben
fel-felcsillan a remény, hogy mehet ez másképp is. Az előadásban a színházi jelenetek fel
vannak fűzve a dalokra, elképesztően izgalmas látványvilággal mutatjuk meg a főhőst
alakító Palcsó Tamásnak, hogy hogyan sétált el a boldogságot jelentő emberek mellett, és
vélhetően milyen hibákat követhet el a jövőben, ha így folytatja.

– A musical fő témája tehát a szerelem

MESTERKÓD - a szerelem musical
és a boldogságkeresés. Hogyan találták
meg a kapcsolódási pontokat a mai világ
és a kétszáz éve született fiatal költő, Pe-
tőfi kapcsán, a bicentenáriumban?
– [Lutter Imre] A szerelem olyan érzés,
ami mellőzhetetlen minden korban és
minden ember életéből. Petőfi költésze-
tében is erősen érződik, hogy a szerelem
milyen bensőséges, mégis rendkívül hét-
köznapi módon volt jelen az életében.
Versein keresztül, a költészet szárnyán

18 versmondó
 VERS/ÉLET

Petőfi Sándor igyekeztünk elmozdulni attól az általános Pe-

A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR tőfi-képtől, amely az emberekben él. Az isko-
lában megtanultakon túllépve megmutatjuk
Nem Pesten történt, amit hallotok. a szerelmes férfit, a költőt, aki verseivel ma is
Ott ily regényes dolgok nem történnek. útmutatást adhat életünkhöz. Petőfi múltból
A társaságnak úri tagjai szóló üzenetei a mai generációknak is éppen
Szekérre ültek és azon menének. olyan időszerűek, mint saját korában. A versek
Szekéren mentek, de ökörszekéren. egyértelműen és tisztán szólnak arról, hogy az
Két pár ökör tevé a fogatot. emberi boldogság valójában két ember tiszta,
Az országúton végig a szekérrel őszinte és egymás iránti bizalmi kapcsolata ál-
A négy ökör lassacskán ballagott. tal jöhet létre. Nemcsak a szerelemről szól az
előadás, hanem sokkal inkább arról a boldog-
Világos éj volt. A hold fenn vala; ságkeresésről, amely az életünk legmeghatáro-
Halványan járt a megszakadt felhőkben, zóbb része. Vágyak nélkül mit sem ér az élet,
Miként a bús hölgy, aki férjinek a vágyak segítenek hozzá a boldogsághoz, ami
Sírhalmát keresi a temetőben. a legtöbb esetben egy másik ember viszonzott
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön. szeretete. S ha már így van, merjük kimondani:
S vett a füvektől édes illatot. a szerelem a legnemesebb emberi kapcsolat, és
Az országúton végig a szekérrel egyben az az érzés, amit legszebben a tiszta köl-
A négy ökör lassacskán ballagott. tészet tud megfogalmazni.
A darab egyik főszereplője – akit Palcsó Ta-
A társaságban én is ott valék, más alakít – azt hiszi, hogy a boldogsághoz
S valék szomszédja épen Erzsikének, a gazdagságon keresztül vezet az út. A darab
A társaságnak többi tagjai végére azonban ráébred, hogy az igazi boldog-
Beszélgetének s énekelgetének. ságot a szerelem nyújthatja, amely közelebb
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: van hozzá, mint gondolná. A musicalben sze-
„Ne válasszunk magunknak csillagot?” rettünk volna rávilágítani arra, hogy az ember
Az országúton végig a szekérrel sok mindent képes elrontani egy emberöltő
A négy ökör lassacskán ballagott. alatt, ha nem figyel kellőképpen embertársai-
ra, ugyanakkor reményt és kiutat is szerettünk
„Ne válasszunk magunknak csillagot?” volna felvázolni. Meggyőződésem, hogy min-
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez, den ember szívében ott leledzik egyfajta lelki
„A csillag vissza fog vezetni majd boldogság, egy olyan kincs, amely kizárólag a
A mult időknek boldog emlékéhez, Jóisten gondviselése.
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot. – Mint könnyűzenésznek, hogyan jött az öt-
Az országúton végig a szekérrel lete, hogy egy musical elkészítésébe fogjon
A négy ökör lassacskán ballagott. bele?
– [Caramel] A Megasztár óta eltelt tizennyolc
Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. esztendőben folyamatosan dolgozom, s a ze-
között néim soha nem egy nyári slágernek készülnek:
lehetőségeimhez mérten értékes és izgalmas
zenei világuk van, és nagyon fontos a szövegük. A dalaim ugyanakkor önállóan élnek,
s ha az ember egy hosszabb lélegzetvételű történetet szeretne megosztani másokkal – a

versmondó 19
VERS/ÉLET

saját szűrőjén, tapasztalatain, hitén ke-

resztül –, annak vannak még komolyabb
formái. A könnyűzene sajátossága, hogy
a közönség igényeivel, ízlésével mindig
találkozni kell az előadónak – ez viszont
gyakorta szűkös keretrendszernek bizo-
nyul. Én a popzene mellett nagyon sze-
retem a klasszikus komolyzenét, vagy
éppen az alternatív dalokat is. Régóta
foglalkoztatott az, hogy a könnyűzene
határán túl mennyire ad nagyívű per-
MESTERKÓD - Caramel, Nika, Palcsó Tamás
spektívát egy konkrét sztori és az abba
ágyazott dalok. Ez az egész egyfajta zenei útkeresés is volt az én részemről, hogy meg-
találjam azt a zenei kultúrát, azt a zenei köntöst, ami engem és a hallgatóságot egyaránt
szórakoztat, kikapcsol, de egy kicsit más, mondjuk úgy: több mint egy koncert. A zenei
útkeresésem akkor vált teljessé, amikor Lutter Imre a költészet területéről több szálon,
mondhatni párhuzamosan mutatta a versek lélekfinom útját, s végül együttesen jutottunk
el a Mesterkód című musical megalkotásáig. Jó pár hónap munkája után azt mondhatom,
hogy ez egy termékeny együtt játszás volt, amely szerintem nagyon jókor jött mindenki-
nek. Az egész csapat beleadhatta a kreativitását, és csinálhattunk közösen valami egészen
különlegeset. Akik eljönnek a musicalre, azok a költészet és a dalok segítségével egy picit
más dimenzióba tudnak kerülni. Mi azt szeretnénk elérni, hogy olyan legyen ez az előadás,
amely kiragadhatja őket a hétköznapok nehézségéből, szürkeségéből, ami valamit hozzá
tud adni az életükhöz.

– Parádésnak ígérkezik a szereposztás is.

– [Caramel] Tényleg az. Eleve nem mindennapi, hogy énekesek alakítanak nagyon ko-
moly színészi játékkal fontos szerepeket, és hogy jól ismert színészek énekeljenek pop­
sztárokat meghazudtoló módon, hátborzongatóan erősen. A szereplők kiválasztása egyéb-
ként Imrével és Olt Tamással, a rendezővel egyeztetve, közösen történt. S így lett igazi:
Palcsó Tamás és Veres Mónika Nika, Szulák Andrea és Trokán Péter, Bakos-Kiss Gábor,
Balaskó Bence és Német Klára mellett Lutter Imre és jómagam is színpadon leszünk, ed-
dig sosem látott módon. Különösen bájos és meglepő, milyen fergetegesen őszintén ját-
szanak a gyerekszereplők. A koreográfia sem pusztán táncra épül, hanem a testbeszéd-
re is, és a darab futurisztikus jellegéhez igazodik a díszlet, amelynek jó része virtuálisan
jelenik meg, hatalmas óriáskivetítőkön, érvényesítve a Budapest Aréna adottságait. Jó
eséllyel ilyen produkciót még nem láttak a nézők, és csak egyszer lesz rá módjuk. A de-
cember 3-i előadás a Budapest Arénában nemcsak ősbemutató, de az egyetlen előadás is.

– A koronavírus-járvány után mennyire van szükség arra a támogatásra, hogy az emberek

közelebb kerüljenek egymáshoz?
– [Lutter Imre] Meglehetősen. Hiába igyekszünk gyorsan túltenni magunkat ezen a ví-
ruson, a pandémiától fenekestől felfordult a világunk. Mindannyian mások lettünk: meg-
változtak az emberi kapcsolatrendszereink, sok esetben távol kerültünk egymástól, bizal-

20 versmondó
 VERS/ÉLET

matlanná váltunk, és valljuk be: nehe-

zebben is mozdulunk ki és ismerkedünk
vagy kommunikálunk másokkal, mint
korábban. Végeredményben jóval tá-
volságtartóbbá váltunk. Azt gondolom,
hogy pont egy ilyen helyzetben a lehető
legfontosabb: ne hagyjuk, hogy az em-
berek társak nélkül maradjanak! Senki
nincs egyedül, ha figyelünk egymásra. A
párkapcsolatban, a családban, vagy ép-
pen nagyobb közösségekre ez ugyanúgy
MESTERKÓD - Szulák Andrea és Trokán Péter
igaz. Mindennap dolgozni kell a szeretet-
kapcsolatainkon – főleg, ha azokat az elmúlt időszakban egy kicsit elhanyagoltuk. Önma-
gában a pénz, a hatalom egy fabatkát sem ér. Hiszem, hogy ma még van remény! Erről a
változásról – a saját magunkon való változásról – szól maga a musical is.

– Ehhez az úthoz adott kulcsokat egykoron Petőfi Sándor?

– [Lutter Imre] Igen, Petőfi „kulcsai”, mesterkódjai ma is képesek ajtókat megnyitni. Két-
száz évvel ezelőtt ugyanis hasonló problémákkal küzdött Petőfi vagy Szendrey Júlia, mint
amilyenekkel mi napjainkban. Értve ezalatt a közönyt, a tájékozatlanság vagy a hamis
információk terjedését, de leginkább azt az utálatot, amit egy görbe tükör jelenthet. Mert
végül is ki szereti, ha szembesítik a hiányosságaival? Képviselőjelöltként a ma nemzet
költőjeként számon tartott Petőfit kifütyülték saját választókörzetében. Nem választották
meg, mert kimondta azokat a gondolatokat, amiket igaznak érzett. Szembesítette az em-
bereket azzal, hogy csak a pillanatnak élnek, és csakis a maguk, nem pedig a közösség, a
haza – de ne is használjunk ekkora szavakat! –, vagy egész egyszerűen mások (és ezáltal
saját) közös boldogulását tartották volna szem előtt. Ez a musical – ha szórakoztatva is –
igyekszik egy kicsit szembesíteni a mai kor emberét azzal, hogy nem szabad elengedni a
boldogságot még akkor sem, ha olykor küzdeni kell érte.

– A Mesterkód a szerelem köré épül, de nem éppen a fiatalok életében értéktelenedik el a

szerelem fogalma?
– [Caramel] Nem értékelődött le a szerelem! Ugyanúgy vannak párkapcsolatok, mint ré-
gen, és maguk a fiatalok is ugyanúgy keresik a szerelmet, mint az én gyerekkoromban,
vagy bármikor máskor, amióta ember az ember. Tudom, hogy elcsépelt dolog azzal előáll-
ni, hogy az udvarlási szokások visszaszorultak, mégis ezt mondom. Azaz szerintem csak a
megközelítés, a nyelvezet és az emberi kapcsolattartásnak a formái változtak meg – maga
az ember, a lélek azonban nem. Vitathatatlan, hogy a technológiai robbanás óriási vál-
tozást idézett elő az emberi közösségek, kiváltképpen a fiatalok életében. Mindez azon-
ban nem a leértékelődött szerelmet és emberi kapcsolatokat jelenti, hanem csupán annyit,
hogy a kommunikáció áttolódott más platformokra. Okostelefonokra, a közösségi média
felületeire stb. Meglátásom szerint éppen ezért jó a Mesterkód, amely a költészet nyelve-
zetére, annak fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem feltétlenül csak a szerelemre, hanem

versmondó 21
VERS/ÉLET

arra is, hogy szemtől szembe képesek legyünk megbecsülni egymás társaságát. Mi azért
énekelünk, hogy felismerjék: vannak költők, akik romantikáról, szerelemről, az érzéseik-
ről őszintén szóltak. Érdemes ma is meghallgatnunk őket.

– A versek tisztaságát tükröző dalokkal találkozhatunk a későbbiek során is?

– [Caramel] Olyannyira, hogy ezek valóban örökbecsű témákat adnak vissza a legkü-
lönbözőbb stílusban: pop, rock, rap, hip-hop is van benne, hatalmas éneklésekkel, amit
Nika, Palcsó Tomi, vagy akár jómagam is teljes szívvel, teljes lélekkel és minden tehet-
ségünkkel megpróbálunk odatenni. Bátran állíthatom, hogy ha a Szállok a dallal vagy a
Lélekdonor című dalom ekkora ívet futott, mint amilyet maga mögött tudhat, akkor ezek a
slágerek kitörölhetetlenül befészkelik magukat a nézők, hallgatók fejébe, s ami ennél még
fontosabb, a szívébe. Ehhez persze fontos, hogy találkozzunk december 3-án a Budapest
Arénában! Az Eventim hálózatában még vannak jó helyre szóló, elérhető árú jegyek. S
ha találkozunk, Petőfi éppúgy vándorol a következő nemzedékekbe, mint ahogy Trokán
Péter, Szulák Andrea vagy Bakos-Kiss Gábor játéka; Lutter Imre elementáris versmondása
és költeményei; a szerelem, az emberi kapcsolatok fontossága és létjogosultsága.

Az előadás támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Kulturális és Innovációs Minisz-

térium volt. Az előadás a Petőfi Bicentenáriumban jött létre.

22 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

ÁTADTÁK A RADNÓTI-DÍJAKAT

Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas

színművész, a Győri Nemzeti Szín- Radnóti Miklós
ház igazgatója és Tóth Benedek Ernő IRÁS KÖZBEN
Bujtor István-díjas versmondó kapta
idén a Radnóti-díjat, amit a Magyar Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
Versmondók Egyesülete a XVII. Rad- ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
nóti Biennálén, ünnepélyes keretek e forduló világ és az ordas emberek.
között adott át. Radnóti-diplomát ve- Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek
hetett át Petrov Kata Panna. A díjakat között neveltek engem gyilkosok s megszoktam
négy év kihagyás után ítélték oda. rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.
Két éve a világjárvány hiúsította meg
a nagy múltú rendezvényt. Igaz, jó szerteütni néha, de békében
Hagyományosan Radnóti kivégzésé- élni is szép lenne már s írni példaképen.
nek évfordulójához igazítva rendezte Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
meg a Magyar Versmondók Egyesü- mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
lete a Radnóti Biennálét, idén először Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmel
a Győri Nemzeti Színházban. 2020- s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.
ban a világjárvány hiúsította meg az 1935. március 17.
addig kétévente, minden alkalommal
megrendezett irodalmi programot,
amely Radnóti Miklós 1944 novemberében történt kivégzésének idején a költő munkássá-
gára emlékezik. A programok központi eleme a győztesek versenyének tartott, s a költőről
elnevezett vers- és prózamondó verseny, amelyre a nagy országos, hazai és határon túli
versmondókat felvonultató versenyek legjobbjai kapnak meghívást. A verseny két kate-
góriában zajlik: a 16-21 évesek az ifjú-
sági kategóriában a Radnóti-diplomá-
ért, míg a felnőtt versmondók (a 22.
életévtől) a Radnóti-díjért indulnak.
A Győri Nemzeti Színházban meg-
valósult programok november 5-én,
szombaton délelőtt 10 órakor vették
kezdetüket, és vasárnap este 6-ig tar-
tottak. Nyíregyházától a vajdasági
Bácsfeketehegyig a legkülönbözőbb
településekről érkezett az a negyven
Pataki András helyettes államtitkár, versmondó, akik Radnóti versei mel-
Radnóti-díjas rendező a Radnóti Biennálén lett a klasszikus magyar költészetből
és a ma élő költőktől is tolmácsoltak verseket. A zsűriben a Magyar Versmondók Egyesü-
lete négy Radnóti-díjas művésze foglalt helyet: Lutter Imre előadóművész, költő, a zsűri
elnöke; Pataki András rendező, kulturális helyettes államtitkár; Tóth Zsóka előadómű-
vész, közművelődési szakember, és Wiegmann Alfréd rendező. A verseny házigazdája Ba-

versmondó 23
VERSENYRŐL VERSENYRE

kos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Szín-

ház igazgatója, a Magyar Versmondók
Egyesületének oktatási alelnöke.
A verseny mellett a versenyzők és az
érdeklődők ellátogattak Abdára, Mel-
occo Miklós Radnóti-szobrához, ahol
verssel, beszédekkel és koszorúzással
emlékeztek meg a kivégzett költőről.
A Magyar Versmondók Egyesülete
nevében Lutter Imre, Pataki András,
A Magyar Versmondók Egyesületének koszorúzása
Tóth Zsóka és Wiegmann Alfréd ko-
az abdai Radnóti-emlékműnél Wiegmann Alfréddal
szorúzott.
A Komédiás Étteremben kötetlen versbeszélgetések zajlottak, a színházban pedig bemutat-
ták a nagyközönségnek a december elejére könyvesboltokba kerülő kötetkülönlegességet,
a Triangulumot, amely Devecsery László, Lovass Adél és Lutter Imre asszociációs versei-
nek vadonatúj gyűjteménye.
A rendezvény végén a díjátadó gálán elsőként a szakmai pedagógiai és mentori munkáért
járó Radnóti-díjat adta át Lutter Imre elnök és Pataki András szakmai alelnök, közművelő-
désért felelős helyettes államtitkár a díjazottnak, Bakos-Kiss Gábor színművésznek. Pataki
András Nagy László versével köszöntötte a kitüntetettet, Lutter Imre pedig méltatásában
elmondta: a színész-rendező hosszú ideje aktív résztvevője a tehetségkutatásnak és te-
hetséggondozásnak. A Latinovits Emlékmű Alapítvány nyári szakmai műhelye mellett a
Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának tanára, jelenleg is a MATE Kaposvári
Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének osztályvezető tanára, egyetemi adjunktusa.
A Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete közös versmondó és versklip
versenye, a Nemzeti VERSeny létrehozásánál is ott bábáskodott, mint ahogy ítészként és
mentorként közreműködik a Regösök húrján… általános iskolai versmondók versenyén,
a Kaleidoszkóp VersFesztiválon, és számos országos és települési versmondó versenyen,
találkozón. A Magyar Versmondók Egyesületének elnökségében mint oktatási alelnök
tevékenykedik, és alkotói munkájával elkötelezett a színház- és a pódiumművészet kö-
vetkező generációjának nevelésében, oktatásában, a költészet és a versszínház szakmai
kiteljesedésében.
A Radnóti Biennálé központi programja a XXVII. Radnóti Miklós vers- és prózamondó
verseny volt. Az esemény rangját jelzi, hogy ide csak a Kárpát-medencei és az országos
vers- és prózamondó versenyek győztesei kapnak meghívást – kétévente, ráadásul több
mint fél évszázada. Idén a Radnóti-díjat előadóként Tóth Benedek Ernő kapta.
Radnóti Miklós fajsúlyos, az emberi sorstörténet egyik legmeghatározóbb leíró, alkotó lí-
rájának képviselője bonyolult, és a maga emberségben rendkívül egyszerű és emblemati-
kus költészetének tolmácsolásában élen járni épp annyira nehéz, mint amennyire könnyű-
nek tetsző dolog. Az ő szellemi és lélektani öröksége a klasszikus és kortárs, élő költészet
képviselői nyomán is fontos és hagyományteremtő előadói attitűdöt kíván. A felnőtt vers­
mondók között a 2022. évi előadói Radnóti-díjas a fenti szakmai és emberi követelmé-
nyek nyomán mind előadói magatartásában, mind eszköztárában, mind emberi hangvé-

24 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

telű, érzelmes tolmácsolásában képes eleget tenni – ezt

már Tóth Zsóka előadóművész mondta laudációjában,
amikor a verseny eredményeit ismertetve bemutatta az
idei előadói díjazottat, aki több mint másfél évtizede az
országos versmondó versenyek rendszeres résztvevője,
éllovasa. Sikerrel szerepelt a Nemzeti VERSeny, a Sza-
bó Lőrinc, József Attila, Latinovits Zoltán és Radnóti
Miklós emlékére szervezett versenyeken, találkozókon,
legutóbb pedig a Bujtor István Filmfesztivál versfilmes
kategóriájának fődíját is elnyerte. Tóth Benedek Ernő
egyedi hangvételű előadó, az előadó-művészetben új
utakat kereső, gondolkodó, bátor kísérletező. Prezentál-
ni képes az értelem és érzelem megjelenését, versválasz-
tásában sokszínű, atmoszféra-teremtő képességgel bír.
A Radnóti-díj átvételével elköteleződik a magyar köl-
tészet ügye mellett, versmondásával és előadói tevé- Lutter Imre beszédet mond
kenységével vállalja, hogy gazdagítja a magyar kultúra az abdai Radnóti-emlékműnél
egyedi, formai és tartalmi világát.
A 16 és 21 év közötti korosztály versmondó társadalmában sokan mondanak jól verset. Ám
kevesen képesek érzékenyen és érvényesen hozzányúlni és tolmácsolni a klasszikus és a
kortárs költészet reprezentatív alkotóinak verseit, amelyek meghatározzák mind a társa-
dalmunk, mind az egyén életében jelentős eseményeket, a múltból jövő és a jövőt meg-
határozó fordulópontokat, sorsíveket, sorsfordító momentumokat. Erre volt képes Petrov
Kata Panna, aki a 2022. évi Radnóti-diploma átvevője. A lélek kitárulkozásával, az emberi
ész felfogóképességével, az emberi szív nyitottságával, a közösségre nyitott figyelemmel
és modern, az emberi lélekbe hatoló érzékenységgel képes rámutatni a létünk pillanatnyi
momentumain túllépő, valóban fontos értékrendszerünkre. Radnóti Miklós mártírhalálá-
val és költészetével, a klasszikus és az élő költők erejével a jelen emberének mutat utat
egy jobb világba, növekvő és fokozódó előadói magatartásával – hangzott el a méltatás a
díj átadásakor.
A Radnóti-díjat 1971-ben alapította a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság,
amit költőknek, illetve versmondóknak, valamint versmondókat felkészítő tanároknak,
irodalom-népszerűsítő személyeknek ítélnek oda, a Magyar Versmondók Egyesületével
karöltve. A díj célkitűzései között a mártír költő emlékének ápolásán túl a kortárs magyar
költészet támogatása, népszerűsítése, valamint az irodalmi alkotók munkájának segítése is
szerepel. A Győrben megrendezett országos versenyen minden második év novemberében
két kategóriában ítélnek oda Radnóti-díjat: az előadói díj az ország legjobb felnőtt amatőr
vers- vagy prózamondóját, a pedagógus díj az irodalmat népszerűsítő, köztiszteletben álló
személyt illeti. A Radnóti-díjasok sorában találjuk a költő özvegyét, Gyarmati Fannit, aki
Lutter Imrével egyszerre vehette át 2012-ben a kitüntetést; az előadóművészek között Mo-
hai Gábort, Marjai Virágot, Mélykuti Ilonát, Hajvert Ákost, Tóth Zsuzsannát, Havas Judi-
tot, Tóth Zsókát és Popper Ferencet is.

versmondó 25
VERSENYRŐL VERSENYRE

BAKOS-KISS GÁBOR MÉLTATÁSA

Radnóti-díja kapcsán

Bakos-Kiss Gábor 1981. augusztus 1-jén született Nyíregy-

házán. Egy nyírségi faluban, Apagyon nőtt fel, mind anyai,
mind apai ágon egy tradicionális paraszti család sarjaként,
ahol apai dédnagyapja óta – aki nemcsak Apagy község fő-
bírója, de a református gyülekezet világi elöljárója is volt – a
főgondnoki tisztség mellett még a keresztnév is apáról fiúra
hagyományozódik.
Általános iskolai tanulmányait szülőfaluja akkoriban kísérle-
ti jelleggel elinduló ének-zene tagozatos osztályában végez-
te. Valószínűleg csodálatos pedagógiai érzékkel megáldott
tanárainak köszönhető az az örökös tudásszomj, amely élet-
re szólóan belé ivódott. Mert miért tűnne logikusnak – ha
csak nem vesszük alapvetésnek azt, hogy a zene és a ma-
tematika egymást szorosan kiegészítő tudományok –, hogy
a református lelkészi hivatással kacérkodó nebuló az ország
akkor negyedik legerősebb matematika tagozatos középisko-
Bakos-Kiss Gábor
lájában, a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban folytassa
Radnóti-díja
tanulmányait. Azonban a szűnni nem akaró exhibíció, mely
már a falusi környezetben is egyfolytában megmutatkozni vágyott, a gimnázium sokszínű
és inspirálóan ható miliőjében tovább fokozódott. A hajnali kelések, a helyközi járatokon
eltöltött hosszú percek soha nem teltek haszontalanul. Mert kitűnő tanulónak lenni osz-
tályában alapvetés volt. És ha mellette valaki a nagy hagyományokkal bíró gimnáziumi
kosárlabdacsapat kapitányává is válhatott, ez mind csak fokozta az elvárást vele szemben
az iskolai színjátszó körben, a nyelvművelő szakkörben, vagy a kulturális események meg-
szervezésében, és az azokon való markáns megjelenésben.
Akár az általános iskolai tanulmányokat követő, elsőre talán meglepőnek tűnő váltás,
ugyanígy a felsőoktatási felvételi jelentkezési lap kitöltése is látszólag váratlan szakaszo-
kat tartalmazott. Megfogadva édesapja józan intelmét, a Miskolci Egyetem Állam- és Jog-
tudományi Karán kezdődtek el egyetemi tanulmányai. A színház irányába egyre dagadó
vágy a miskolci évek alatt tovább fokozódott. Megszállottként kereste minden lehetőségét
annak, hogy tudná színészmesterségbeli képességeit próbára tenni, továbbfejleszteni. Az
autóbuszt vonatra cserélve, azon vette észre magát, hogy immár másodéves joghallgató-
ként hetente kétszer Nyíregyháza és Miskolc között ingázik, és Nyíregyházán (ahol gyer-
mekként először csapta meg a színházi élet szele), a Móricz Zsigmond Színházban – az
akkor induló színi tanodában – a színészmesterség és mozgásórák mellett legfőképp a
hangképzés varázsa ragadta magával. Ám közben belépett az Egy Maszk, az Egyetemis-
ták Miskolci Amatőr Színjátszó Körének csapatába, és ezzel párhuzamosan az akkoriban
alakult Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület aktív tagjává vált. A
jogi diploma megszerzését követő tanév azon túl, hogy a Corvinus Egyetem közgazdász
szakát is elkezdte, a Budapesti Operettszínház színi stúdiójában telt. A sikeres színművé-

26 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

szetis felvételit követően rá kellett döbbenjen arra,

hogy a Gondviselő jóvoltából a hajdan papi hiva-
tással kacérkodó fiatalember sorsául „Thália papsá-
ga” rendeltetett. Ezt talán mi sem bizonyítja jobban,
mint az, hogy éppen a reformáció 500. évfordulóján,
protestánsként, a Nemzeti Színház színpadán egy
monumentális összművészeti előadás címszereplő-
jeként, Szent Ferencként játszhatta el eddigi élete
legmeghatározóbb szerepét.
A színművészetis időszak alatt sem hagyta maga
mögött a miskolci campus kulturális misszióját. El-
nökségi tagja, majd elnöke lett a Regionális Vers-
Bakos-Kiss Gábor laudációja után
mondó Egyesületnek, s már előzőleg jól bizonyítot-
köszönetet mond
ta tehetségét, amikor a Kaleidoszkóp VersFesztivál
elődjeként a Kaleidoszkóp VersNapokon, rögtön az első évben, 1998-ban, Kaleidoszkóp
díjat kapott. A színis évek, akár a többi egyetemi hallgató életében, markánsan más élet-
módot követeltek meg tőle is, egyfajta folyamatos önismereti vizsgálódást, és a képességek
minél magasabb szintű fejlesztését. Énekmestere, Bagó Gizella megtanította arra, hogy a
színészet egy „nagyon hosszú pálya”. Ez a vezérgondolat újra és újra arra inti, hogy a sze-
mélyiségéből alapvetően fakadó türelmetlenség okozta energiák a megfelelő időben hasz-
nosuljanak és kamatozzanak.
Néhai osztályfőnöke, Kerényi Imre intelme is máig a fülében cseng: „nem elég tehetséges-
nek, de rendes embernek is kell lenni”. Neki köszönheti tulajdonképpen jelenlegi nevét. A
színművészetis felvételi harmad rostáját megelőző együttélés során egyszer csak váratla-
nul, a Vas utca 2/c-t és 2/d-t összekötő folyosón neki szegezte a kérdést: „Ha felvennénk,
hajlandó lenne a nevét megváltoztatni?” A kérdésre a válasz majd két évet váratott magá-
ra, amikor is első kőszínházi bemutatója, az Iglódi István rendezte Luxemburg grófja cím-
szerepére kiadott másodéves színművészetis hallgatóként, az osztályfőnöke által korábban
feltett kérdést újra megkapta: „Na, mi lesz a neve, doktor úr?” Persze a két évvel korábban
feltett kérdés nem tűnt el nyomtalanul, hiszen már akkor tudta, hogy nevet fog változtatni.
Megörökölvén apai nagyanyja leánykori vezetéknevét, aki boldogan hagyományozta ezt
elsőszülött unokájára, büszkén jelentette be, hogy Kissről, felvéve a Bakos nevet, Bakos-
Kiss-re szeretné változtatni családi nevét.
A Színművészeti Egyetem félidejénél következett be élete egyik nagy találkozása. A Vid-
nyánszky Attila által másodév végén tartott három hetes kurzus, majd a harmadév elején
az általa rendezett és a Magyar Állami Operaházzal közösen létrehozott három Sztravinszkij
-operát felölelő előadás – ami A katona történetét is magában foglalta, és amelynek cím-
szerepét Bakos-Kiss Gábor játszhatta el – esztétikai értelemben alapjaiban változtatta meg
a színházról addig kialakult felfogását.
Egyetemi gyakorlati éveit a Budapesti Kamaraszínházban és a József Attila Színházban töl-
tötte. Az egyetem befejezése után szinte adekvátnak tűnt a meghívó a Debreceni Csokonai
Színház társulatába, de úgy érezte, még nem áll készen arra, hogy egy művészszínház tá-
masztotta kihívásoknak teljes mértékben meg tudjon felelni. Így a diplomaosztást követő

versmondó 27
VERSENYRŐL VERSENYRE

két évadban – bár a második évad jelentős részét már a Csokonai Színházban töltötte –
módja és lehetősége volt meghívott művészként jó néhány színház működését megtapasz-
talni, munkásságában részt venni. Így többek között játszhatott a Szegedi Nemzeti Szín-
házban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a Budaörsi Játékszínben, a zalaegerszegi
Hevesi Sándor Színházban, a fővárosi Thália Színházban és a Madách Színházban.
A debreceni Csokonai Színházban töltött négy évada során számtalan remek szerepen
(pl. Ludas Matyi, János vitéz, Holdbeli csónakos) és számtalan remek előadáson keresz-
tül tapasztalhatta meg egy többtagozatú színház működését. A 2013/14-es évadban még
csak vendégként, majd a 2014/15-ös évadtól társulati tagként tapasztalhatta meg, milyen a
Nemzeti Színház részesének lenni.
A nemzetis évek alatt lehetősége nyílt arra, hogy ne csak mint színész, hanem mint színhá-
zi ember is megpróbáljon kiteljesedni – önmagát tanító rendezőként, a színész­mesterséget
tanítványain keresztül újratanuló egyetemi oktatóként, művészeti vezető- vagy tanács-
adóként, társadalmi szervezetek tagjaként, vagy vezető tisztségviselőjeként. Ekkor szüle-
tett meg a Bíbor parázson című hangoskönyv a TheArtRoom Drámajátékos Kft. gondozásá-
ban, amely Radnóti Miklós verseit és a kortárs költészet kiemelkedő reflexív líráját mutatta
be, s amelyen prózai és zenei szinten is közreműködött.
2019 februárjától 2020 márciusáig a Váci Dunakanyar Színház művészeti vezetője volt,
miközben a versmondás, a költői színház, a pódiumművészet mindvégig meghatározó sze-
repet játszott az életében. A Magyar Versmondók Egyesülete és a Latinovits Emlékmű
Alapítvány több mint négy évtizedes hagyománnyal bíró nyári szakmai táborának szí-
nész szekcióját, a Latinovits Színész Műhelyt évek óta vezeti, s a tehetséggondozó műhely
szakmai irányvonalát nagymértékben meghatározza az általa kijelölt irányvonal. A tábor
sikerességét jól mutatja, hogy az ország különböző színházművészeti felsőoktatási intéz-
ményeire minden évben szép számmal kerülnek be a versmondó-színjátszó növendékek.
A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának tanára 2020–2021 között a Zenthe
Ferenc Színház művészeti tanácsadójaként tevékenykedett. 2021 januárja és júniusa között
a Karinthy Színház ügyvezető igazgatója volt, amit 2021 júniusától a Győri Nemzeti Szín-
ház igazgatói megbízatása miatt adott vissza. 2021. szeptember 1-jétől a MATE Kaposvári
Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének osztályvezető tanára, egyetemi adjunktusa.
A tehetséggondozás mellett a tehetségkutatás is alapvető célja és terepe. A Nemzeti Szín-
ház és a Magyar Versmondók Egyesülete közös versmondó és versklip versenye, a Nemzeti
VERSeny létrehozásánál is ott bábáskodott, azóta is állandó zsűritag. Mint ahogy ítészként
és mentorként közreműködik a Regösök húrján… általános iskolai versmondók versenyén,
a Kaleidoszkóp VersFesztiválon, és számos országos és települési versenyen, találkozón.
A Magyar Versmondók Egyesületének elnökségében mint oktatási alelnök tevékenykedik.
2012-ben megkapta a Csokonai Nemzeti Színház nívódíját, egy évvel később a Horváth
Árpád Alapítvány díját, majd 2015-ben a Magyar Versmondók Egyesületétől a „Ki viszi
át a Szerelmet” díjat. 2019-ben vette át a Szeleczky Zita-emlékgyűrűt, egy évvel később a
Jászai Mari-díjat. Háromgyermekes családapaként – felesége, dr. Énzsöly Anna szemorvos
támogatásával, aki a lélek útján is segíti az éleslátását – lelkiismeretesen és megállás nél-
kül teszi a dolgát, ápolja a költészet által kikövezett előadói utat, színészként és művész-
tanár pedagógusként egyaránt.

28 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

DR. BAKOS-KISS GÁBOR részére a pódiumművészetért végzett kiemelkedő munkája el-

ismeréseként a Magyar Versmondók Egyesülete Radnóti-díjat adományoz. A díjat átadja:
Pataki András közművelődésért felelős helyettes államtitkár, a Magyar Versmondók Egye-
sületének szakmai alelnöke.
 x

PETROV KATA PANNA RADNÓTI-DIPLOMÁJA

A 16 és 21 év közötti korosztály versmondó társadalmában

sokan mondanak jól verset. Ám kevesen képesek érzéke-
nyen és érvényesen hozzányúlni és tolmácsolni a klasszi-
kus és a kortárs költészet reprezentatív alkotóinak verseit,
amelyek meghatározzák mind a társadalmunk, mind az
egyén életében jelentős eseményeket, a múltból jövő és a
jövőt meghatározó fordulópontokat, sorsíveket, sorsfordí-
tó momentumokat.
A 2022. évi Radnóti-diploma átvevője a lélek kitárulkozásá-
val, az emberi ész felfogóképességével, az emberi szív nyi-
tottságával, a közösségre nyitott figyelemmel, és modern,
az emberi lélekbe hatoló érzékenységgel képes rámutatni
a létünk pillanatnyi momentumain túllépő, valóban fon-
tos értékrendszerünkre. Radnóti Miklós mártírhalálával és
költészetével, a klasszikus és az élő költők erejével a jelen Petrov Kata Panna
emberének mutat utat egy jobb világba, növekvő és fokozó- Radnóti-diplomája
dó előadói magatartásával.

TÓTH BENEDEK ERNŐ RADNÓTI-DÍJA

Radnóti Miklós fajsúlyos, az emberi sorstörténet egyik leg-

meghatározóbb leíró, alkotó lírájának képviselője bonyo-
lult, és a maga emberségben rendkívül egyszerű és emb-
lematikus költészetének tolmácsolásában élen járni épp
annyira nehéz, mint amennyire könnyűnek tetsző dolog.
Radnóti a magyar költészet egyik legfajsúlyosabb alkotója.
Ám az ő szellemi és lélektani öröksége a klasszikus és kor-
társ, élő költészet képviselői nyomán is fontos és hagyo-
mányteremtő előadói attitűdöt kíván. A 2022-es Radnó-
ti-díjas a fenti szakmai és emberi követelmények nyomán
mind előadói magatartásában, mind eszköztárában, mind
emberi hangvételű, érzelmes tolmácsolásában képes eleget
tenni.
Az idei díjazott több mint másfél évtizede az országos
Tóth Benedek Ernő Radnóti-díja
versenyek rendszeres résztvevője, díjazottja. Sikerrel sze-

versmondó 29
VERSENYRŐL VERSENYRE

repelt a Nemzeti VERSeny, a Szabó Lőrinc, József Attila, Latinovits Zoltán és Radnóti Mik-
lós emlékére szervezett előadói versenyeken, találkozókon, legutóbb pedig a Bujtor István
Filmfesztivál versfilmes kategóriájának fődíját is elnyerte.
Tóth Benedek Ernő egyedi hangvételű előadó, az előadó-művészetben új utakat kereső,
gondolkodó, bátor kísérletező. Prezentálni képes az értelem és érzelem megjelenését, vers­
választásában sokszínű, atmoszféra-teremtő képességgel bír.
A Radnóti-díj átvételével elköteleződik a magyar költészet ügye mellett, versmondásával
és előadói tevékenységével vállalja, hogy gazdagítja a magyar kultúra egyedi, formai és
tartalmi világát.

Takács Bence
„FOCIEDZŐ APUKÁMTÓL KAPTAM A VERSEKET”
Interjú Koltai Róberttel, Bujtor-életműdíja kapcsán

Délután 4. Ezt beszéltük meg. Még-

is, minden naptáramba beírtam, em-
lékeztetőt állítottam be (többet is),
mert egy várt és egyben felfokozott
találkozóról nem lehet késni. Késve
kopogni, vagy csengőt nyomni, fe-
szültséget hordozóan más otthonába
belépni. Megkésve kezet fogni, ka-
napén lerogyni és várni a pillanatot,
amikortól már érdemes… De egy bu-
dapestinek mindenre (is) felkészülten
kell útra kelnie. Apropó: úton lenni.
Koltai Róbert átveszi a Bujtor-életműdíjat Micsoda kincs! Budapesten ez: hos�-
Ferenczi Gábor zsűrielnöktől szú autózás rövid távolságra. Mégis
hasznosan. Felhúzott ablakok mögé rejtettem délutáni arcomat, gondjaimat, és az egye-
düllét gondolat-serkentő képein keresztül araszoltam, jártam lovin, játékszenvedélyeim
vesztett helyszínein; panzióban ültem, ahol bármi (is) megtörténhet; láttam egy autót, ami
pont az Astoria Szállóhoz siet, de felborul a rakpart oldalán; de még a 67-es út zenélő
padkái is telt házas pillanatokat hoztak. Araszoltam, és kerestem a képek összekapcsoló
szálait. Kerestem, ami a felvillanó képeket egyként jellemzi. És ekkor egy csibészes-va-
gány-életigenlő mosoly jelent meg. Egy mosoly, ami mindig önmaga volt, mindig adott,
és mindig izgalmakat hordozott. Egy mosoly, amiért most útra keltem – de vajon fáradt
lesz-e?; betegeys lesz-e?; fölényes lesz netán?; vagy csak tudjuk le délután? Nem tudtam.
A városi lüktetésből a nyugodt rezgő-létbe igyekeztem, csengő, kutya, cipő marad. „Jó
napot” – „Tegeződjünk! Én téged ismerlek! Ülj le! Kávét? Honnan ismerlek?” – beszélgetni
kezdtem Koltai Róberttel, azon a kanapén, melyen ő is szívesen elidőzik, azokról az emlé-
kekről, melyek felfrissített egészségéből előtörtek, akár többes számban is.

30 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

A Bujtor Filmfesztivál hangos sikere után vagyunk…

KR – Nekem nagyon közeli volt a kapcsolatom Bujtor Pistával. Évtizedekkel ezelőtt játszot-
tuk Székesfehérváron Az egerek és embereket, Steinbeck csodálatos művét. Simó Sándor, a
Sose halunk meg producere rendezte, és mi játszottuk a két főszerepet. Én voltam George,
Bujtor volt Lennie, aki, amihez hozzányúl, az a szeretettől meg a görcstől elpusztul, mert
olyan óriás volt. Áh, de sok mindenben dolgoztunk együtt! Képzeld, a Zalka Máté c. film-
ben Moszkvában forgattunk a Belgrád Hotelben, és ott rettenetes nagy üres járatok voltak,
mert a szovjet filmrendezők úgy kapták a fizetésüket, hogy ameddig tartott a film, addig
egy nagyon nagy összeget kaptak. Így a rendezőnek az volt az érdeke, hogy sokáig tartson
a forgatás. Volt, hogy 11-re kellett mennünk, és a rendező a kiírt forgatás ideje alatt fog-
orvosnál volt, majd délután 6-kor jelent meg. Vagyis nagyon sok szabadidőnk volt. Bujtor
akkori felesége, Perényi Eszter – aki csodálatos hegedűművésznő – egy sportlexikon. Szinte
minden focival kapcsolatos dolgot fejből tudott. Mi pedig, hogy ne unatkozzunk a szállo-
dában, vetélkedőt játszottunk. Bejöttek a szobámba, Bujtor (aki szintén sportlexikon) volt a
zsűrielnök, és ment a párbaj. Komoly tétek voltak. Jött egy pillanat, amikor mondom, kitolok
a Bujtorral. Döntetlen állásnál megkérdeztem az Esztertől, hogy ki volt a Pápai Procó.
– Na, Koltai – most mondom úgy, ahogy ő –, elmész a pi…ba! – Te tényleg nem tudod,
Pista, ki volt Pápai Procó? – Hát ilyen soha nem volt! – válaszolta. – Hát, mondom, a
Pápai–Marik fedezet pár 49-ben bajnok lett a Vasassal. (Apukám volt a szakosztályvezető,
ezért pontosan tudtam.) – Ilyen nem volt! – Nem emlékszel? A Marik 196 centi magas volt,
a Pápai Procó meg ki sem látszott a földből. Az egy csodálatos fedezet pár volt. … – Na, jó,
azt mondja, és bedobott egy fotelba. Itt megvársz! – és ezzel lerohant a portára. Akkoron
nem volt olyan könnyű Magyarországra telefonálni, de ő felhívta a Népsport szerkesztő-
ségét. Láttuk, ahogy lefagy a feje, mert igen: volt ilyen fedezet pár…
Ez ment évekig köztünk. Emlékszem, Bujtort behívták egy éjszakai rádióműsorba, betele-
fonálósba, évekkel a moszkvai Procó ügy után. Telefonáltam. Mondtam a műsorvezetőnek,
hogy ne ijedjen meg, de lehet, hogy Pista meg akar majd verni, aztán eltorzított hangon
bekapcsoltak: „Jó estét kívánok, Bujtor úr! Én nagyon nagy Vasas drukker vagyok, és
’48–’49-ben volt egy kedvenc játékosom. Remélem, emlékszik a Pápai Procóra … és mond-
tam … És akkor a Bujtor: – Elmész te a pi…ba! … Szóval: így elvoltunk. Ugrattuk egymást,
tréfát csináltunk helyzetekből, és odafigyeltünk a másikra. Közeli emberek voltunk. Pista
sose tudott rám – pedig nagyon tudtam félni tőle – dühből haragudni. De humorból aztán
nagyon.
…humorból, és még mindig Steinbeck remekműve…
KR – Kecskeméten vendégszerepeltünk a Steinbeck-darabbal – mint fehérvári előadás –,
és elvállaltam egy olyat, amit nem lett volna szabad. A Farkasházy rendezett egy kabarét.
Ő hozta össze. 7-kor kezdődött az előadás, és 5-kor a kabaré az előcsarnokban, a Kecs-
keméti Művelődési Központ előcsarnokában. A Bujtor, aki imádta Lennie szerepét, mint
mindig, fél 6-kor bejött, és azt látja, hogy én a színpadon nyomom az „Illetékes elvtársat”.
Na, ezt tényleg sokáig nem tudta megbocsátani. Nagyon-nagyon haragudott, hogy én ké-
pes vagyok az előadás előtt a színpadon ugrálni, mint „Illetékes elvtárs”. Ugyanabban a
légtérben, ahol az előadás zajlik!

versmondó 31
VERSENYRŐL VERSENYRE

…és a Bujtor-fesztiválról nem mondtál még egy szót se …

KR – Minden díj megtiszteltetés az embernek. Meglepődtem, hogy olyan résztvevők is vol-
tak, akikre nem gondoltam. Nem néztem végig az egész fesztivált, de az határtalan öröm,
hogy a Pistáról szólt minden. Az lenne nagyobb öröm, ha még köztünk lenne, mert ő egy
ritka és nagyon jó színész volt. Nagyon jó színész! Fergeteges, jó gála részese lehettem. És
mindenhol emlékek… Ez a művelődési ház is Kaposvárt idézi.
– De ez Szemes, Balatonszemes – szólal meg ekkor már Gaál Ildikó, és innentől hármasban
beszélgetünk.
KR – Balatonszemesen volt a házuk, Latinovitséknak.
Ott is vannak eltemetve.
KR – Nagyon fájó, meg nagyon humoros emlékeim vannak. A Kaposvári Színházzal jártuk
a világot, főleg Gödöllőt, ahol bemutattuk a budapestieknek előadásainkat. Rengeteget
utaztunk. Volt egy Bánfi Sanyi nevű kollégánk, aki nem annyira szívesen ült a felesége
mellett, aki egy réges-régi primadonna volt. A Bánfi Sanyi hátul ült, a Szegő Zsuzsa, a
primadonna meg elöl, és ment a busz Gödöllő felé. Egyszer csak – ahogy egy primadonna
tud egy hangot kiadni, a sikítás és az ária között: – Sanyi, itt nyugszik Latinovits! – Mert
elhaladtunk a szemesi temető mellett. Akkor mondtam azt a kis poént, hogy: Egészen mos-
tanáig! Több se kellett nekem, jöttünk vissza, és fogadtam a kollégákkal, a Jordánékkal,
meg akik ott ültek, hogy: Mibe, hogy megint elmondatom a Zsuzsával ezt a mondatot? –
Dehogy mondatod! – Tessék, egy húszasban fogadok! (Akkor az nagy pénz volt.) Jött-jött
a busz, és én megszólaltam fennhangon: Nem is tudom, nem itt van az a temető? – Csak
ennyit mondtam. – Itt nyugszik Latinovits! – ordított fel megint a primadonna. – Na, de
kérdezz bátran! Csak gondoltam, nem akarsz szomorú cikket írni.
Általad ez már mosoly-cikk lesz. Szakmailag hogy tudod leküzdeni, hogy film, hogy színház,
hogy önálló estek, és ezeket különválasztani?
KR – Az a lényeg, hogy amit éppen csinálsz, az legyen olyan pontos, erős, jól kitalált, jól
elhelyezett, hogy felejtsenek el minden előzőt a nézők. Akik akkor és ott kíváncsiak rád.
Ha az ember bele tud menni, de úgy Isten igazában a pillanatnyi szerepbe, a pillanatnyi
közönséggel való kapcsolatba a partnerekkel, akkor nyilván valami emlékeztetni fogja a
nézőket, hogy ugyanaz a színész ezt vagy azt csinálta, de mégis: akkor és ott ők az én né-
zőim, akikhez akkor kell szólnom.
GI – Vannak olyan önálló estek, amelyeken ketten beszélgetünk. Írtunk három könyvet,
erre épülnek az estek. Robi énekel, verset mond, történeteket mesél. Ott tapasztalom: ahogy
Robi belép a színpadra, az emberek elkezdenek mosolyogni. Nem csinált még semmit, de
mosolyognak. És nyilván nem attól, ami ott és akkor történik, hanem az elmúlt 50 évnyi
felgyülemlett mindenféle érzelemtől, filmtől, és amitől ennyire közel érzik magukhoz. Ő
sohase nulláról indít, hanem mindig abból az elmúlt 50 évből összerakódott valamiről, és
ez a nagy helyzeti előny.
Melyik a jobb: a rögtön reakció, vagy – mint a filmeknél – a késleltetett?
KR – A visszajelzés nem csak úgy néz ki, hogy nevetnek, tapsolnak, vastaps van. Visszajel-
zés az is, hogy elkezdek egy anyagot, kezemben a könyv, egy óriási anyag, és érzem őket,

32 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

és emlékezem. Megpróbálok így ott

lenni. A nézőket beszippantani egy
mély, nagy levegővel, és attól kezdve
minden eltűnik…
GI – Olyan nehézség is akad olykor,
hogy az ember megérkezik valahova,
és azt mondják, hogy jön a Koltai, és
jön az Illetékes elvtárs. Tehát valami
mást várnak. Aztán kezdünk, és a
harmadik pillanatban már mindegy,
hogy mit vártak. Legyen az egy vers,
vagy egy dal, nem az Illetékes szólal Koltai Róbert és Gaál Ildikó
meg, hanem például József Attila. a Bujtor István Filmfesztiválon

KR – Valamilyen készségem van arra, hogy megérezzem a lentről feláradó kíváncsisá-

got, szeretetet, vágyat, hogy jót akarnak látni, és ennek a legfőbb titka – nálam legalább
is – hogy szünet. Apukámtól örököltem ezt, aki sportvezető létére csodálatosan mondott
verseket, hogy szemtelenül nagy szüneteket mert tartani. Miért? Hogy legyen időd a fe-
jedben rendet rakni a két gondolat között. Apám Adyt mondott, Petőfit, fejből. A mostani
turnémon is az első vers, amit el fogok mondani, az Petőfi Sándortól a Péter bátya. (ÉS
ELMONDJA NEKEM!!!) – Gondold meg! Apukám, aki focivezető volt, ha nem így mond
verset, akkor én tán nem is leszek színész…

versmondó 33
VERSENYRŐL VERSENYRE

VISSZATÉRŐ VERSENYZŐ LETT A NEMZETI VERSENY BAJNOKA

Tóth Benedek Ernő (Budapest) Bujtor István-díjas versmondó nyerte az egész hétvégén
tartó VII. Nemzeti VERSenyt a Nemzeti Színházban. A Magyar Versmondók Egyesülete és
a színház közös szervezésű programján nyolc hónapon át versengtek a jelentkezők vers-
mondással és megfilmesített versekkel. Az élő szuperdöntőt a helyszínen és a Facebookon
is követhették a nézők.
A kétnapos, maratoni versmondás és a vetített versklipek hatalmas repertoárt kínáltak
azoknak, akik a Nemzeti Színházban vagy a képernyők előtt, a Facebookon követték a
Nemzeti VERSeny élő döntőjét. A háború és a béke költészete elementáris erővel zúdult
a nézőkre, a legkülönbözőbb, gyakorta megrázó klipek és szavalatok formájában. Sokan
választották a születési évfordulós költők közül Illyés Gyula és Nemes Nagy Ágnes verseit,
de meglepően sok kortárs vers is elhangzott, sok esetben a nagyközönség számára kevésbé
ismert költők remekei közül.
Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója a szuperdöntő megnyitóján saját,
legutóbbi személyes történetét mesélte el a költészetről. Hamvas Béla egyik próféciája az
aranykori hagyományokkal kapcsolatban az volt, hogy az emberek hajdan újság helyett
verseket fognak olvasni. Ezen felbuzdulva másfél hónappal ezelőtt elhatározta, hogy es-
ténként nem híreket böngész majd a telefonján, hanem verseket olvas költőktől.
Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke beszédében kiemelte: maga sem
gondolta volna, hogy a XXI. században megéljük azt, hogy háború van körülöttünk, nya-
kunkba szakad egy világméretű energiaválság, felrobbannak az árak, és rég nem látott
módon nehéz lesz az élet. „Mindeközben – ahogy fogalmazott – nekünk feladatunk, mert
szükséges, hogy az ember lelkét is megtartsuk, ugyanis az, ami körülöttünk történik, nem
túlélhető, ha nincsen legalább olyan erős hite az embernek önmagában, mint a külső té-
nyezők erejében. Ebben a vers segít, mert válaszokat ad, s egyáltalán: segít feltenni azokat
a kérdéseket, amikkel nem akarunk, vagy nem merünk szembenézni.”
A zsűritagok folyamatosan értékelték a látott produkciókat és filmeket. Bakos-Kiss Gá-
bor színművész, Barta Ágnes színművész, Lutter Imre előadóművész, költő, Szabó Lász-
ló kommunikációs szakember és Wiegmann Alfréd rendező egymásnak adták a szót, nem
ritkán élénk szakmai eszmecserét folytatva az épp látott előadás kapcsán. Végül a verskli-
peket Szabó László, a versmondásokat Wiegmann Alfréd értékelte átfogóan. Mindketten
hangsúlyozták az érezhető sokszínűséget, a videoklipek komoly színvonalbeli emelkedé-
sét, a versben gondolkodás fontosságát és a modernkori ember szellemiségét. Az elődön-
tő és a középdöntő folyamán a zsűri tagjaként Szűcs Nelli is értékelte az előző fordulók
alkotásait: a versmondásokat és a versfilmeket. A zsűri a verseny egésze alatt társadalmi
munkában dolgozott, pénzügyi támogatók hiányában a költségeket a Magyar Versmondók
Egyesülete önerőből állta, a Nemzeti Színház pedig a helyszínt és a technikai személyzetet
biztosította.
Az abszolút győztes Tóth Benedek Ernő budapesti versenyző lett, aki Nemes Nagy Ág-
nes versének klipje mellett Szabó Lőrinc: Ha itt maradt belőled egy sugár és Lázár Ervin:
A város megmentése című szerzeményét tolmácsolta. A dobogó második fokára Horváth

34 versmondó
 VERSENYRŐL VERSENYRE

Péter lovasberényi, szintén visszatérő versenyző áll-

Lőrincz P. Gabriella hatott, aki Nemes Nagy Ágnes: Ház a Marson című
költeményét filmesítette meg, s Gyóni Géza: Csak
EROTIKA egy éjszakára és Fövényi Sándor: Hétköznapi lázadás
című versét mondta el. A harmadik helyezett egy fi-
A férfi
A férfiak talán atal versenyző, a 16 éves, ceglédi Sallai Dóra lett, aki
Forró ölekre vágynak ugyancsak Nemes Nagy Ágnestől választott verset
Dús keblek formás combok között a klipjéhez: Betegség. A versfilm mellett Ady Endre:
Pihenni el Megöltem egy pillangót és Endrész Alíz: A jobb oldali
Hűs párnák ajtó című verseket hallhatta tőle a közönség.
Gyűrött lepedő Versklipjéért különdíjban részesült az első helyezett,
Végtelen egymásnak feszülés Tóth Benedek Ernő, és két határon túli versenyző:
Izzadt hajnalig összeforrva Deák Gellért Gedeon (Szászrégen, Románia) Ady
A férfiak talán nem várnak csodát Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára és Galusz Áron
(Zenta, Vajdaság-Szerbia) Szabó Lőrinc Különbéke
A nő című versének feldolgozásáért. A versmondás kü-
A nők talán ölelni vágynak löndíját vehette át Lázár Panna (Hévíz) és Sümeghy
Simulni erős férfi testhez
Laura (Szeged).
Anyából nővé növekedni
Adni mindenből mindent A versenyzők mindegyike arany, ezüst és bronz fo-
A szerető összes bájával kozatú oklevelet kapott, ami a pillanatnyi előadások
Selyemtakarók alatt teljesítményének szólt, hiszen az elmúlt hónapokban
Izzadt reggelig szeretni három fordulón keresztül több száz versenyző közül
A nők talán csodára vágynak kerültek be a döntőbe a szakmai zsűri és a közönség
szavazatai alapján.
A Magyar Versmondók Egyesülete és a Nemzeti Színház hét évvel ezelőtt azzal a szán-
dékkal hívta életre a Nemzeti VERSenyt, hogy újszerű, innovatív megoldásokkal segítse
a költészet térhódítását, s hogy az online fordulók révén lehetővé tegye a versenyzést a
versmondással és versklipekkel a világ minden részén. Ez láthatóan működik is: évről
évre többen és még színvonalasabb, minőségi filmekkel és versmondással jelentkeznek
anyaországi és külhonban élő versenyzők. Idén is jelentkeztek Székelyföldről, Erdélyből, a
Vajdaságból, Felvidékről, Kárpátaljáról, de szerte Nyugat-Európából is.
A program védnöke Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója volt, a műsort
Baranyi Liána versmondó vezette.
Az előadások visszanézhetők a Magyar Versmondók Egyesülete és a Nemzeti VERSeny
Facebook-oldalán, a döntős versklipek pedig a Nemzeti VERSeny YouTube-csatornáján. A
fotók Eöri Szabó Zsolt munkái.

versmondó 35
GALÉRIA – KANADAI VERSSZÍNHÁZI TURNÉ A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETÉVEL

36 versmondó
 GALÉRIA – MESTERKÓD - A SZERELEM MUSICAL: ZENÉS VERSSZÍNHÁZI ELŐADÁS
A PAPP LÁSZLÓ BUDAPEST SPORTARÉNÁBAN

versmondó 37
GALÉRIA – KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN, A BUDAPESTI VÖRÖSMARTY TÉREN

38 versmondó
 GALÉRIA – VERSMONDÓ VERSENYEK ÉS TALÁLKOZÓK PLLANATAI A KÖZELMÚLTBÓL

versmondó 39
TÖBB MINT EMLÉK

Riersch Tamás
KÉTSZÁZ ÉVES A NEMZETI IMÁNK

Kettőszáz éve, 1823. január 22-én született meg a Himnusz. Alábbi történelmi összefogla-
lónkban Kölcsey Ferenc költeményével foglalkozunk.
A himnusz dicsőítő és magasztaló éneket jelent, ezért értelemszerűen az első himnuszok
egyházi körökben keletkeztek. Ezeket a templomi himnuszokat váltották fel a XVI. század-
tól kezdve a népi és nemzeti himnuszok. Magyarországon a XIX. század kezdetéig érezhető
volt az egyházak hatása. A katolikusok például a „Boldogasszony Anyánk” és az „Ah, hol
vagy, magyarok tündöklő csillaga?” kezdetű dalokat énekelték himnuszként, míg a refor-
mátusok a „Tebenned bíztunk elejétől fogva” című zsoltáréneket részesítették előnyben. A
templomokon kívül pedig gyakran fel-felcsendült a Rákóczi-nóta, de ezzel vigyázni kellett,
mert a hatóság – félve a dal politikai üzenetétől – többször is betiltotta ezt a kuruc dalt. A
XVIII. század végétől fokozatosan erősödött az osztrák hatás, olyannyira, hogy a magyar
nyelv használatát is egyre erősebben korlátozták. Többek között a hivatalos ünnepeken is
az osztrák császári himnuszt erőltették.
Nagyjából ez volt az az időszak, amikor a Habsburg Birodalom egyik legtávolabbi és leg­
eldugottabb pontján, a Szatmár megyei Sződemeteren 1790. augusztus 8-án megszületett
egy Kölcsey Ferenc névre hallgató fiúcska. A gyermeknek egy kis szerencsével akár jó – a
valóságnál mindenképpen jobb – élete lehetett volna. Apja ugyanis nemesi származású
volt, és volt egy kis birtokuk is a Hajdú-Bihar vármegyei Álmosdon. Ám a kisfiú korán
árva lett, ráadásul a fekete himlő és annak kezelése következtében jobb szemére meg-
vakult. A kis Kölcseyt már hatéves korában a Debreceni Református Kollégiumba adta
az (akkor még élő) édesanyja, akire nagy hatással volt Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy
Sándor és Kazinczy Ferenc munkássága. Himlőhelyes arca és vak félszeme félénkké, vis�-
szahúzódóvá és magányossá tette, ezért a könyvekbe menekült, és mindent elolvasott,
amit csak lehetett. A latin mellett franciául, németül, görögül is megtanult, így eredetiben
tudta olvasni kedvenc szerzőinek műveit. A kiváló tanulmányi eredményekkel rendelkező
Kölcseyre Pesten vagy Debrecenben politikai, jogi vagy tanári pálya várt volna, ő mégis
inkább a magányt választotta. Előbb a családi hagyományokat folytatva Álmosdon, majd
Szatmárcsekén gazdálkodott. Eközben persze folyamatosan képezte magát, és rendszere-
sen írogatott is. Ebben nagy szerepe volt, hogy ekkorra már jó barátságot ápolt Kazinczy
Ferenccel, akinek nyelvújító tevékenységét maga is támogatta.
Kölcsey 1823. január 22-én tisztázta le a „Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból”
című költeményét, mely mű először csak „Hymnus” címen jelent meg, ám a későbbi vál-
tozatokban, így Kölcsey 1832-es összegyűjtött munkáiban is már az ismert alcímmel sze-
repelt. Többek között az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött eredeti kéziraton is már
a hosszabb cím szerepel. Az irodalomtörténészek szerint a vers megírására a bécsi udvar
egyre erősebb németesítési politikája késztette a költőt. Az biztos, hogy Kölcsey 1823-ban
nem tudhatta – bár egyes feltételezések szerint a vers megírása tudatos kísérlet –: a ma-
gyarság történetének legfontosabb költeményét írta meg. A „Hymnus” még csak „Hym-
nus”-ként Kisfaludy Károly 1828 decemberében megjelenő Almanachjában látott először

40 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

A Hymnus kézirata

napvilágot. A nagyközönség ekkor ismerhette meg. A következő megjelenés pedig Köl-

cseynek a már említett 1832-es összefoglaló kötete volt.
Kölcseyt 1832-ben megyei főjegyzővé, azzal együtt pedig országgyűlési képviselővé vá-
lasztották, így bekerült a pozsonyi testületbe, ahol felszólalásai példaértékűvé váltak. Szó-
noklatai a későbbi kor jeles magyar politikusainak, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek,
Eötvös Józsefnek és Szemere Bertalannak is mintául szolgáltak. Mandátuma azonban csak
1835-ig tartott. Ám a magas szintű szónoklás hatását bizonyítja, hogy a február 9-i lekö-
szönő búcsúbeszédét követően még az országgyűlés ülését is felfüggesztették egy napra,
és e napról Kossuth gyászkeretben jelentette meg az Országgyűlési Tudósításokat. Kölcsey
ettől kezdve visszavonultan élt szatmárcsekei birtokán. Igaz, irodalmi tevékenységét nem
függesztette fel, így többek között az 1836-ban alapított Kisfaludy Társaságnak is tagja lett.
Utolsó nagy műve barátja, báró Wesselényi Miklós hűtlenségi perében írt védőbeszéde
volt. 1838 augusztusában ugyanis egy hivatalos útjáról hazafelé a szekerével viharba ke-
rült. Alaposan megfázott, a láz ágynak döntötte, s egyheti betegeskedést követően elhunyt.
Kölcsey tehát már nem érhette meg költeményének diadalútját. Bartay Endre, a Nemzeti
Színház igazgatója a reformkori felbuzdulás időszakában, 1844-ben pályázatot írt ki Köl-
csey „Hymnus”-ának megzenésítésére. A „Honderü” című folyóiratban közzétett felhívás
20 arany jutalmat tűzött ki a legjobb zeneszerzőnek. Az ekkor már 34 esztendős Erkel
Ferenc később így emlékezett vissza a történtekre. „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát
hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint
gondolkodok. És, amint így gondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki
Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valamilyen szent zenét komponálsz, mindig
a harangok szava jusson először eszedbe. És ott, a szoba csöndességében megzendülnek
az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és
hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, és megvan a himnusz.” (A visszaemlékezés
1910-ben az Erkel centenáriumra kiadott Erkel-emlékkönyvben jelent meg, és a sorokat
Gárdonyi Géza jegyezte le.) Mindez 1844 februárjában történt, és Erkel még a határidő
lejárta előtt, májusban benyújtja pályaművét a Nemzeti Színházhoz. Mindezt az alábbi

versmondó 41
TÖBB MINT EMLÉK

jeligével tette: „Itt az Írás, forgassátok! Érett ésszel, józanon. Kölcsey”, illetve a szerző még
egy ajánlást is hozzátett „Deák Ferencz úrnak tisztelettel” szöveggel.
A Nemzeti Színház felhívására 13 pályamű érkezett. Ezt egy bizottság bírálta el, melynek
elnöke Petrichevich Horváth Lázár, a „Honderü” igazgató tulajdonosa, jegyzője Nádaskay
Lajos, a „Honderü” szerkesztője, tagjai pedig Binder Sebestyén, a Nemzeti Színház ének­
tanára, Braeuer Ferenc, a belvárosi templom karnagya, Mátray Gábor, a Zenede igazga-
tója, Schindelmesisser Lajos, a pesti német színház karmestere, Winkler Angelo zongora­
művész, illetve Kaiser Ferenc, Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede voltak. Egyhangú
döntés született: „A 20 darab arany jutalom egyhangúlag az első szám alatti, s következő
jeligés pályaműnek ítéltetett oda: „Itt az írás, forgassátok érett ésszel, józanon. Kölcsey”,
mint a melly mellett, hogy magyar jellemű s a költemény szellemét leginkább megközelítő,
a két főkívánatosságot is, a dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszeren-
csésebben egyesíté.” Az erről szóló döntést Szigligeti Ede, aki akkoriban a Nemzeti Színház
titkára volt, 1844. június 16-án tette közzé. Az Erkel Ferenc által megzenésített pályaművet
1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
A „Honderü” néhány nappal később így írt a jeles eseményről: „A jeligés levélkék a színpa-
don a rendezőség és színházi titoknok jelenlétében, a bíróválasztmány jegyzőkönyvének
felolvasása után felbontván, a nyertes pályamű szerzőjének derék maestronk s karmes-
terünk, Erkel Ferenc kiáltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség élénk éljenkiáltásaiban,
mellyekkel a nyertes szerzőt kihívá. Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű
hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége ke-
zeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi
magyar néphymnussá válandik.” Ezt a pozitív kritikát erősítette meg a „Honderü” egy hét-
tel későbbi száma is, melyben ez állt: „Erkel úr gyönyörű Hymnusa múlt kedden ismételte-
ték szinünkön. E hymnus Erkel úr egyik legsikerültebb műve, melly, mint e derék maestro
minden szerzeménye, többszöri hallás által csak nyer kedvességben. Wagner műárus urnál
rövid időn belül meg fog jelenni, mire mind helybeli, mind kivált vidéki tisztelt olvasóinkat
figyelmeztetjük, kiknek ekképp legkényelmesebb út nyílik, e jeles néphymnust megismer-
ni, sajátunkká tenni, melly sem az angol „God save the King”, sem az osztrák „Gott erhalte”
mögött nem marad, hanem a legjobb néphymnusok körébe sorozandó.”
A Hymnus himnuszként először nyilvános ünnepségen 1844. augusztus 10-én debütált,
amikor is az óbudai hajógyárban ünnepélyesen vízre tették a „Széchenyi” nevű gőzöst.
„Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot…” – írta erről is a már sokat idézett „Honderü”.
Majd néhány nappal később, augusztus 15-én már egyházi szertartáson is felcsendült, ami-
kor Rákos mezején liturgikus keretek között és nagyjából ötvenezer ember jelenlétében
felszentelték a pesti őrhad zászlaját. Az országos elterjedéshez azonban nagyban hozzájá-
rult, hogy 1844 szeptemberében mindenki számára elérhetővé tették a „Hymnus” kottáját.
Innentől kezdve futótűzként terjed az országban az új néphimnusz. Csak érdekességkép-
pen: az első ünnep, melyen a Hymnus mellett a Szózat is elhangzott, 1847. augusztus 31-én
István nádor pesti köszöntése volt.
1848. március 15-én este a Pesti Divatlap tudósítása szerint az alábbi dolgok történtek a
Nemzeti Színházban. A színészek Katona József „Bánk bán”-ját játszották, amikor a kö-
zönség a Rákóczi-indulót követelte, majd ezzel együtt mindenki elénekelte a „Marseillai-

42 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

se”-t. Ezután a színészek előadták Erkel Ferenc Hunyadi László drámájából az első felvonás
fináléját, a „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórusművet, Egressy Gábor pedig elszavalta
Petőfi Sándor „Nemzeti dal”-át. Ezt követően a nézők népdalokat énekeltek, majd követke-
zett a „Hymnus” és a „Szózat” eléneklése. A programtól erősen felhevült közönség végül
a Rákóczi-induló hangjai kíséretében tódult ki az utcára. 1848. augusztus 20-án már hi-
vatalos állami ünnepségen is elénekelik a „Hymnus”-t, mely a szabadságharc leverését
követően ismét tiltott dallá válik. Ennek ellenére egy-egy ünnepségen felcsendülnek Erkel
dallamai, ám hiába volt, hogy a kiegyezést követően osztrák részről már kevésbé üldözték
a himnuszéneklőket, igazán elterjedtté csak a Monarchia felbomlását követően válhatott.
A nemzeti ima éneklése iránti vágyat továbberősítette a trianoni békeszerződés. 1939-ben
minisztériumi rendeletet adtak ki, melyben az eredeti Kölcsey-szöveget módosították: a
„Hozz rá…” helyett a könnyebb énekelhetőség kedvéért a „Hozz reá…”-t tették hivatalos-
sá. A kommunista blokk kialakulásával mindössze három országban, Csehszlovákiában,
Lengyelországban és nálunk maradhatott meg a régi himnusz. Persze, a szovjetekhez hű
magyar pártvezetés tett volna arról, hogy ez ne így történjen. Állítólag Rákosiék szerettek
volna egy új nemzeti himnuszt, melynek szövegét Illyés Gyulával íratták volna meg, és
a megzenésítésére Kodály Zoltánt kérték fel, de szerencsére egyik művész sem vállalta a
feladatot. Állítólag az akkori vezetés által erősen respektált Kodályt egy születésnapi foga-
dáson unszolta a Rákosi-kormány fő ideológusa, Révai József, hogy írjon egy új himnuszt,
mire ő csak annyit mondott: „Minek, jó a régi! Nekünk már van egy igen szép és tisztessé-
ges Hymnusunk. Nincs szükség más Hymnusra!” Állítólag azon az ünnepségen még ennél
is keményebben fogalmazott Kodály („Száradjon el a keze annak, aki hozzá mer nyúlni a
Hymnushoz!”). A lényeg, hogy Rákosiék végül nem változtattak. Igaz, az ő idejükben nem
volt divat énekelni a himnuszt. A legtöbb ünnepségen csak a zenéjét játszották le. Az 1956-
os felbuzdulást követőn a Kádár-korszakban a Himnusz mindig csak a szovjet himnus�-
szal és (vagy) az Internacionáléval együtt hangozhatott el. A rendszerváltáskor azonban a
Himnusz elnyerte méltó helyét. Nemcsak azzal, hogy ismét önállóan is előadhatóvá vált,
hanem azzal is, hogy a születésnapját, január 22-ét a magyar kultúra napjává nyilvánítot-
ták. Az 1989. október 23-tól hatályos XXXI. tv 36.§-a kimondja: „a Magyar Köztársaság
himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Ez a szöveg
került be a 2011. december 31-ig hatályos Alkotmányba is. A 2012. január 1-én életbe lépett
új Alkotmány pedig mindezt megerősítette.
A Himnusz Kölcsey által írt eredeti kéziratát még a költő oldalági leszármazottja, László
Magda helyezte el 1944-ben letétként az Országos Széchényi Könyvtárban, mert féltette,
hogy ez a fontos ereklye megsemmisül a háborúban. Azóta a kézirat a budai várban látható.
Forrás:
Kölcsey Ház Alapítvány
Magyarország alaptörvénye (Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012)
http://gondola.hu/cikkek/57510 (Mikó Eszter cikke)
http://www.arssacra.hu/ArsSacraII/ArsSacraII-C4.htm (Cs. Varga István irodalomtörté-
nész tanulmánya)
http://www.nemzetijelkepek.hu/himnusz.shtml
http://erkel.oszk.hu/tan/himnusz

versmondó 43
TÖBB MINT EMLÉK

Riersch Tamás
A MIBENLÉT - CSENGEY DÉNES

A MIBENLÉT
Ez, ez a mibenlét,
mármint, hogy miben is vagyok én,
ez igen nagy sor.
Kezdjük az elején.

Hát mondjuk egy ingben,

mondjuk egy szakadt kabátban,
vagy Európa beteg szívében,
egy maradék magyar családban.

Egy maradék kabátban, így kezdem mondjuk, hogy én,

egy szétszakadt családban, betegen, láz idején
a szívbeteg Európa hófehér űrben kering,
egy maradék magyarnak könyökén foszlik az ing.

Írta Csengey Dénes még valamikor a nyolcva-

nas években. Az a Csengey Dénes, aki, ha élne,
idén – január 24-én – lenne hetvenéves. Csen-
gey Dénes sorskönyvében azonban nem ez lett
megírva. A József Attila-díjas író, költő és poli-
tikus ugyanis 1991. április 8-án – alig 38 évesen
– budapesti albérletében szívelégtelenségben
elhunyt.
Csengey Dénes Szekszárdon született, ott is nőtt
fel, de már Budapesten a Hajózási Szakközépis- Csengey Dénes
kolában érettségizett le. Ezt követően alkalmi munkákból élt. Autószerelő segédmunkásként,
rakodómunkásként, vagy biztosítási ügynökként tartotta el magát. 1973–75 között katonai
szolgálatát töltötte Ercsiben, és már akkor publikálni kezdett a Tolna Megyei Népújság fiatal
alkotóknak fenntartott oldalán. Leszerelését követően képesítés nélküli napközis tanító és rajz-
tanár a Szekszárd melletti Fadd általános iskolájában. Később üzemi népművelőként dolgozott
a hajdúböszörményi Egyesült Izzónál. Már 24 esztendős volt, amikor felvételizett a debreceni
Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakára. Középiskolai tanári diplomá-
ját 1983-ban szerezte meg. Ekkortájt már rendszeresen publikált különféle lapokban, többek
között az Alföld, a Mozgó Világ és az Életünk című folyóiratokban. Még 1980-ban megkapja a
Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, amely enyhíti állandó anyagi problémáit. Ugyanebben az évben
megnősült. Egyetemi társát, Ferencz Melindát vette el, akitől rögtön egy fia is születik.
Egyetemi évei alatt nagyon aktív volt, azonnal bekapcsolódott a fiatal értelmiségi alko-
tók mozgalmaiba, szervezeteibe. 1981-ben többek között a Fiatal Írók József Attila Körébe
(FIJAK) is belépett, melynek később vezetőségi tagja és titkára lett. Az 1983-as diploma-
szerzést követően szabadfoglalkozású író lett. Ugyanebben az évben egy önálló kötete is

44 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

megjelenik „…és mi most itt vagyunk” címmel, melyben

Cseh Tamás és Bereményi Géza munkásságáról fejti ki
véleményét. A barátsága megmarad cseh Tamással, aki-
nek a 80-as években számos dalszöveget is írt, sőt közös
darabot is készítettek Mélyrepülés címmel. Előtte azon-
ban, 1984-ben, a kecskeméti Katona József Színházban
bemutatták első drámáját, A cellát. Még ebben az évben
Keszthelyre költözött, ahol többedmagával megalapítot-
ta a hévízi Csokonai Asztaltársaságot. 1985-től az egyre
inkább megélénkülő politikai életben is aktív szerepet
vállalt. Részt vett és felszólalt az ellenzék monori talál-
kozóján. Ekkor született meg második fia. Részese volt
az ellenzék lakitelki találkozójának is, és 1987-ben ki-
lencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fó-
rumot, melynek haláláig elnökségi tagja, 1990-től pedig
parlamenti képviselője volt. A politikai vonal mellett az
irodalmi tevékenysége is jelentős maradt. 1987-ben beválasztották a Magyar Írószövetség-
be, 1988-tól pedig részt vett a Hitel című folyóirat szerkesztésében. Sorra jelentek meg a
különféle műfajú kötetei (esszéi, drámái, regényei), és emellett olyan filmekben is szerepet
vállalt – mellékszereplőként vagy dalszövegíróként –, mint Jancsó Miklós Szörnyek évadja
vagy András Ferenc Vadon című filmje. A rendszerváltáskor is a „frontvonalon” lehetett
találkozni vele. Március 15-én például az ellenzéki tüntetők vezéreként részt vett a Magyar
Televízió elfoglalásában. Nagy valószínűséggel Csengey Dénesből a rendszerváltás utáni
időszak egyik meghatározó politikusa válhatott volna, ám váratlan és korai halála meg-
akadályozta ezt.

ÚJABB UTOLSÓ DAL

Édes Istenem, mi történt, mi múlt el,

mivé is fogytam én?
Ugyan hogy váltam súlytalan álommá,
régi veszett legény?
Hogyan lett álom itt minden?
És a világunk hová zuhant?
Miért remeg, miért vacog, miért nem száll
ez a szívemben megfészkelt, rejtőző, búvó sötét galamb?

Mindig matattak életem méhében

csipeszes, rossz kezek.
Az a hetvenes évtized angyalcsináló banda volt, úgy lehet.
Nyolcvanban dadogtam arról,
hogy valami más kéne már,
valami más lépés, más dallam.
De csak bokázott tovább egy kötélen rángatott tánctanár.

versmondó 45
TÖBB MINT EMLÉK

Most már eddig, csak eddig, ez ennyi volt,

vége van, vége hát!
Most már elmegy majd egy korosztály innen,
mivelhogy nincs tovább.
Búcsúszó beszédünk elmarad.
Most már engedjünk hazudni mást.
És hagyjunk itt lehiggadt undorral
még egy utolsó, utolsó, utolsó, utolsó arcrándulást.

„Nem vagyok képzett magyarázója a Szentírásnak, de van egy apokrif elképzelésem arról,
hogyan lehet néhány hallal és néhány kenyérrel ezreket jóllakatni, hogyan lehet kifogyha-
tatlanná tenni a laposhasú boroskorsókat. Ketté kell törni a kenyeret, a bort pedig gondo-
san kétfelé kell tölteni. Ha még mindig több a vacsoravendég, mint az adag, akkor meg kell
ismételni az osztozkodást. Aztán megint és még egyszer. Nincs olyan kicsiny darab kenyér,
amit ne lehetne még egyszer kettétörni. Végül mindenki enni fog.” – Ez az idézet akár ars
poeticája is lehetett volna, annyira eltalálta, mit is gondolt ő a nemzetről és a közösségről.
„Csengey Dénes félbeszakadt, torzóban maradt pályájának beteljesítésére nincs lehető-
ség, de a kiadatlan írások publikálásával, megismertetésével legalább tehetünk egy lépést,
hogy teljesebb, átfogóbb képet kaphassunk fájdalmasan rövid írói munkásságáról, illet-
ve, hogy a róla emlékeinkben fennmaradt, harminc éve halványuló képek kontúrjait újra
meghúzzuk, megerősítsük” – írta kisebbik fia, Balázs, nemrég megjelent esszéjében.
Mi pedig ezzel a visszaemlékezéssel szeretnénk adózni Csengey Dénes szellemi örökségé-
nek.

A CSIBÉSZHERCEGNŐ ÉS A KÖLTŐKIRÁLY
Szécsi Margit emléke

Kilencvenöt esztendeje, 1928. május 28-án született

Budapesten Szécsi Margit háromszoros József Attila-díjas
költő, Nagy László felesége.
Eredetileg Szélig Margitnak hívták, és Pestszentlőrinc
szülöttje volt Szélig Ferenc asztalosmester és Pálfi Margit
gyermekeként.
„Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd
tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni.
Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: mint
hajdan, vagyok ma is elemi része a népnek.”
Előbb a Rendessytelep iskolájában, majd a Pestszentlőrinci
Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskolában tanult.
1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, ahol három
éven keresztül tisztségviselő volt. 1948-ban a bölcsészkar
Szécsi Margit
hallgatója lett. Első versei ekkortájt jelentek meg előbb
fotó: Balla Demeter - forrás: PIM
az Új Időkben, majd a Csillagban. Ez utóbbi folyóiratban

46 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

aztán rendszeresen publikált is. A népi kollégiumok mozgalmának is tagja lett. A nevét azt
követően változtatta Széligről Szécsire, hogy szociáldemokrata nagybátyja, Szélig Imre (a
BBC későbbi tudósítója) elhagyta az országot, és Svédországba, majd Angliába emigrált.
A bölcsészkart nem fejezte be, helyette egy darabig a Csillagot szerkesztette, majd az
Írószövetség megbízásából a Dunai Vasműnél helyezkedett el, ahol fizikai munkát végzett.
Egy rövid ideig a pécsi kultúrház vezetője volt, majd megismerkedett Nagy Lászlóval,
akihez 1952 augusztusában feleségül ment. 1953. január 25-én megszületett András fiuk.
Szécsi Margit innentől kezdve csak az írásaiból élt. Nagy Lászlóval közösen Zuglóba, a
Bagolyvár utca – Pákozdi tér sarkára költöztek.

Nagy László
ZUGLÓ

Rózsafa, körmödet vesd el,

mert amit óvna, nem él.
Ércesen hűvös a reggel,
készül fejünkre a tél.

Már a nagy lúgköves űrben

tündököl, majd leomol,
s forgunk a mérges ezüstben,
érzed-e, rózsabokor?

Lárma. Megizgul az élet,

árvul a vágy meg a csók.
Szíveken ördögi kések
járnak: a percmutatók.

Összefogódzik az ember
s párja a hűvös anyag,
s kénytelen vak szerelemben
szűkölve átizzanak.

Veriték hullik, – a hó is.

Béke, vagy öncsalatás?
Eshetne liszt is meg só is –
hallik a nősusogás.

Pillogva nézek a hóra,

átkozott-szép ez a tél.
Álom, te lárva-anyóka
már ne hazudj, ne mesélj!

versmondó 47
TÖBB MINT EMLÉK

Jöjjön a szén s a borocska,

végül is ezt akarom.
Kedvemet semmi ne rontsa –
Hó esik hallgatagon.

Még ebben az évben Március címmel megjelenik első verseskötete, és viszonylag hamar,
1957-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Ezt az elismerést aztán még kétszer – 1968-ban
és 1977-ben – megkapta. 1967-ben átköltöztek Óbudára.
Nagy László 1978-ban hunyt el, innentől kezdve özvegye gondozta a hagyatékát. A 80-as
években újból bekapcsolódott a politikai mozgalomba, és többek között az ellenzékiek által
szervezett lakitelki találkozón is részt vett. 1988-ban még átvehette a Magyar Művészetért
díjat. Rá két évre, 1990. november 22-én elhunyt.
Vékony, törékeny alkatú, egyenes királynőtartású, Kleopátra-frizurájú nő volt, akinek
a lénye hozzátartozott a Kassák-klubban vagy a Fehérvári úti táncházban a táncolók
forgatagához. Sokszor meghívták, de gyakran csak eljött, mert szerette nézni a táncosokat.
A férjén kívül olyan férfiak keresték a társaságát, mint Kondor Béla, Csoóri Sándor, Juhász
Ferenc, Ágh István, vagy éppen Kassák Lajos. Szókimondó, kissé nyers és vagány versei
miatt „csibészhercegnőnek” tartották, aki a külvilág szerint egy költőkirállyal élt együtt.
Szécsi Margit
BECSÜLJETEK MEG

Ne rakjatok rám rendjelet,

kaján koszorút, kerteket.
Becsüljetek meg egy kicsit,
mielőtt végképp elmegyek.

A fák veresben ringanak,

karjaim ágak, izzanak,
akasszatok rám hűs ruhát,
egy símogatást legalább.

Ó, sírni vagy nevetni kell,

de áhítattal tűrni el,
ha a pokoltornác alól
egy-egy lélek fölénekel.

Születésének 75. évfordulóján, 2003. május 28-án a családjának tagjai – többek között az
akkor még élő 101 éves édesanyja és szobrász fia – jelenlétében, illetve rangos irodalmi
személyiségek részvételével a XVIII. kerületi Kossuth téren felavatták mellszobrát, Kő
Pál szobrászművész alkotását. A szobrot 2012-ben ismeretlen tettesek megrongálták.
Valószínűleg fémtolvajok lehettek, akik nemes egyszerűséggel lefűrészelték a szobor
fejét, és azt magukkal vitték. A pestszentlőrinci Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti
Gyűjtemény munkatársai azonban elkészítették Kő Pál szobrászművész eredeti alkotásának
hiteles másolatát, amit 2014-ben avattak fel.

48 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

FORRADALOM A MAGYAR DIVATBAN – PETŐFI, MINT STÍLUSIKON

Az 1840-es években forradalom zajlott a ma-

gyar divatban is. Petőfi ehhez szinte stílusi-
konként járult hozzá, meglehetősen kirívó,
bátor választásaival hirdetve egyedi ízlését.
Petőfi az öltözködést nemcsak önkifejezés-
re használta, amikor 1844 júliusában a Pesti
Divatlap segédszerkesztőjeként dolgozott,
de 1845 tavaszáig a lap élő reklámja lett.
Részben Vahot Imre főszerkesztő hatására
magyarságképének megfelelő nemzeti vi-
seletben járt: „rövid prémes dolmány, úgy-
Petőfi Sándor
nevezett kancamente, minőt lelki rokona,
Csokonai Vitéz Mihály is viselt, azután sujtásos szűk magyar nadrág, túri süveg vagy
kucsma darutollal, sarkantyús kordován csizma, fokos és makrapipa” (Vahot Imre leírása).
A biedermeier divat idején Petőfi óriási feltűnést keltett Csokonait idéző atillában, Jókai
szerint „Mint egész modorában, úgy külviseletében is szerette Petőfi a geniális különössé-
get”. Ösztönös könnyedséggel kreált magának egyéni divatot, prémes mentét vagy virágos
atlaszból atillát pörge kalappal. Kialakította máig ikonikus stílusát, a kihajtott inggallért,
amelyet még katonaként is viselt, az egyenruhára vonatkozó szabályokat felrúgva, ráadá-
sul nyakkendő nélkül.
A Pesti Divatlap után az Életképek című irodalmi divatlapnak dolgozott, amelyet 1846
júliusában ugyan elhagyott, majd ismét ott publikált. 1847 közepén Jókai Mór lett az Élet-
képek szerkesztője, és áprilistól társszerkesztőnek hívta Petőfit. Ugyan a lap decemberben
megszűnt, a divat szempontjából máig elgondolkodtató diskurzust indítottak el. Jókai a
Hölgysalon rovatban elmélkedett az emancipációról, amely Európában is bontogatta szár-
nyait, és az öltözködéssel erősen megtámogatta törekvéseit. „Vagy tán az egész nő-em-
ancipatio csak a’ külsőkben áll? Tán a’ rövidre vágott ’s félre választott hajék, férfikalap,
füstölő szivar, kardforgatás, pálczaviselés, tiltottnak csúfolt könyvek olvasása, teszi a’ nő-
emancipatiót? Hisz Berlinben széliére férfiöltönyben járnak a’ hölgyek és szivaraik tüzével
uton útfélen jövőket kinálnak! Párbajt vínak, szemüveget hordanak, sőt — uram bocsáss!
— philosophiáról beszélnek. Még megérjük: hogy nők fognak házasodni és férfiak mennek
férjhez…”
Elképzelni is izgalmas, micsoda vitákat generálhatott ez az írás, hiszen ugyancsak ebben a
lapban jelentek meg Petőfiné naplója címmel 1847-től az extravagáns Szendrey Júlia írásai
is. A több nyelvet beszélő, remekül író, különc Júlia George Sand-rajongóként a Jókai által
leírtakat tökéletesen példázva, az emancipáció és a „szabadon öltözés” bátor híve volt.
Júlia különlegessége abban is megmutatkozott, hogy a tájékozott, újdonságokra nyitott
irodalmár nő remekül használta a klasszikus kézimunkák jelbeszédét is. Petőfi jegyaján-
dékként bohém bojtos házisapkát kapott, amelyen méhecske repked a beporzásra váró
mezei virágok fölött. A Jókainak hímzett házisapkára Júlia egy csigavonalban forgó virág-

versmondó 49
TÖBB MINT EMLÉK

füzért hímezett – mély tónusú flitterek, arany bortnival, mintha illusztrálná az író végte-
len nyelvi és szellemi gazdagságát. Az 1849-ben készült babérkoszorús, halálfejes, vörös
keresztszemes hímzése ma is érthető kifejezése fájdalmának.
Az 1830-as években a reformkori magyar újságírás jellegzetes orgánumai voltak a divatla-
pok, amelyeknek inkább az irodalmi és kritikai tartalma volt fontos. A divatot már akkor
is másodlagos kommunikációs felületként használták a szerkesztők, ezen keresztül nép-
szerűsítették új eszméiket és az irodalmat, elsősorban a hölgy olvasók körében. Az 1840-es
években az egyre népszerűbb divatlapok már a politikai diskurzusba is bekapcsolódtak. A
Pesti Divatlap, a Honderű és az Életképek különböző irodalmi és politikai irányzatot kép-
viseltek. Petőfi korában maga a divat is jelentős forradalmi változásokon ment keresztül.
A kokárdák szalagcsomók vagy masnik voltak, amelyeket általában kalapra tűzve hordtak
a 18. században, eredetileg csak dekorációként. Később, különösen a francia forradalom
idején politikai tartalmat kaptak, mert arra használták őket, hogy kimutassák kötődésüket
egy csoporthoz, például egy politikai párthoz vagy katonai egységhez. A magyar nem-
zeti színű szalagokból összeállított rózsa – cocarde – az 1789-es francia polgári forrada-
lom szimbólumára hajaz, és a fáma szerint az 1848-as magyar forradalom első kokárdáját
Szendrey Júlia készítette Petőfi Sándornak.
A vörös sálöv szintén a francia forradalom jelképe volt, amelyet a divat szélsebesen át-
repített a forrongó városok viseleteibe. Orlay Petrics Soma festményén Petőfi forradalmi
lendületét szimbolizálva ropogós fehér ingét is egy ilyen széles vörös sálöv öleli körbe. A
divat ekkor a társadalmi változásokat követelő fiatalok önkifejező eszközévé vált, tudato-
san félreállítva az arisztokrácia viseletének jellegzetes kiegészítőit, mint a kesztyűt és a
cilindert.
A Kossuth-kalap, amelyet névadója viselt 1848-ban, sőt később még Amerikában is, egy
magas tetejű, ernyős karimájú, félig felhajtott szélű fejfedő, kócsag- vagy strucctoll kitűző-
vel. Idővel bokrétákkal, daru- és túzoktollal, árvalányhajjal, selyemvirággal díszítve váltak
üzenetes divatelemekké.
Az atilla a honfoglalás előtt, a kelet-európai turánok és a lebediai magyarok között elter-
jedt kaftán átalakulásával fejlődött ki a 19. századra. Az Attila hun királyról elnevezett,
díszes zsinóros kabát a huszáröltözék része volt, és a magyar úri viselet ikonikus elemévé
vált. A karcsú vonalú, derékig szűk, majd szoknyaszerűen bővülő, sujtással, vitézkötéssel
díszített kabát nemcsak a katonák ünnepi viselete lett, de a 18. század végén, II. József
németnyelv-rendelete után a magyar nemesség ennek viselésével is protestált, divatossá
tették a nemzeti nyelvet és viseletet. A díszmagyar rendkívül látványos elemekből állt, mint
a kócsagtollas forgó, föveg, mente, alatta dolmány, csizmanadrág, díszkard, kardkötő öv és
rámás csizma. A kardot mindig a dolmány fölé, a gyakran vállra vetett mente alá kötötték.
A paszománnyal ékesített, aranyhímzéssel szegélyezett dolmány egyenes vágású mellét,
valamint az ujjai hasítékát arany gombokkal fogták össze. 1817-től nemcsak átnevezték a
dolmányt atillának, de a reformkor függetlenségi mozgalmának jelképévé is vált.
A dohányzósapka és a hozzá tartozó dohányzókabát használata a viktoriánus társadalmi
normából fakadt, amikor a nők előtt nem volt szabad dohányozni vagy a jelenlétükben
füstszagot árasztani. A társasági összejöveteleken vagy a saját otthonuk kényelmében a

50 versmondó
GALÉRIA – XIII. BUJTOR ISTVÁN FILMFESZTIVÁL TÖBB MINT EMLÉK

férfiak a dohányzóhelyiségekbe húzódtak házikabátban és -sapkában egy vacsora utáni

szivarra, cigarettára vagy pipára. A sapka melegen tartotta viselője fejét a dohányfüstöt
gyorsan átengedő huzatos helyiségekben, és megóvta az urak haját a dohányfüst szagától.
A dohányzósapka nem volt követelmény, és szinte nem élte túl a 19. századot, de akkori-
ban nagyon népszerűvé vált Európában a városi férfiak körében, különösen keresett volt
az 1840-es évek végétől az 1880-as évekig. Dohányossapkának, pihenősapkának és házi-
sapkának is nevezték. Gyakran hímezték, hosszú bojttal díszítették, és puha bársonyból
készítették, mint a dohányzókabátot.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/1. számában olvasható.
 (Forrás: kultura.hu)

MAGYARNAK SZÜLETTEM...
Lily Ebert auschwitzi túlélő versemlékei

Lutter Imre a világhírű Lily Eberttel, a magyar

származású holokauszt túlélővel találkozott, aki
először beszélt a benne élő magyar verseken ke-
resztül egykori hazájához fűződő viszonyáról,
miután 1944-ben, családjával együtt Auschwitzba
deportálták. A Sorok között Lutter Imrével című
műsor stábja a beszélgetés kapcsán a haláltáborba
is ellátogatott. Dupla adással, megrázó történettel
zárta 5. évadát a talkshow az ATV-n. A dokumen-
tumfilm a YouTube-on is megnézhető.
Lily Ebert

“Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.

Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanitott imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörü szép hazám!

Lerajzolta képed szivem közepébe,

Beirta nevedet a lelkem mélyébe…”

Ez volt, így tanultuk. És látja, hogy mi történt utána.”

Lily Ebert, auschwitzi magyar túlélő Pósa Lajos: Magyar vagyok című verséből idézett
elsőként Lutter Imrének, közel 80 évvel azután, hogy az akkori náci magyar országvezetés
elhurcolta a haláltáborba egész családjával együtt. Lutter Imre elment Auschwitzba, ahhoz
a barakkhoz, ahol Lily raboskodott, s ahol az édesanyját és testvérét gázkamrába küldték,
s amelynek személyes titkait az ATV nézőivel osztja meg a szerda esti műsorban. Arra a
kérdésre, hogyan sikerült túlélni, mit tett nap nap után, hogy életben maradjon, megrendítő
választ adott Lily Ebert:

versmondó 51
TÖBB MINT EMLÉK GALÉRIA – VII. NEMZETI VERSENY

Lutter Imre:
AUSCHWITZ FELÉ
Lily Ebertnek

Szürke hamu festi sötétre az eget.

Nem látni túl a magas palánkon.
Pokoli tüzet gyújtottak odabent,
száll a lélek túl minden határon.

Elborzadva gondolsz a gomolygó füstre.

Lily Ebert és Lutter Imre Benne az élet, sok csíny, nevetés,
hajdani találkozások, emlékek,
„Nem vagyok benne biztos, hogy akartuk első randevúk, vágy és feledés,
túlélni. Mert olyan rossz volt a helyzetünk,
hogy sokkal jobb lett volna becsukni a sze- és benne most már annyi szenvedés és kín,
münket és meghalni. Hogy nem így történt, szétszakított szerelem, dúlt otthon.
az nem a mi kezünkben volt. Ennek így kel- Egy irányba nyúló, véges vonatsín
lett történnie, és miért, én kérdezem ma- képe sejlik zörgő vagonokon.
gamtól? Én azt hiszem, hogy azért, hogy a
világ hallja, hogy mi történt. Hogy láthas- Nincs, ki aludna a zsúfolt kocsiban,
sák, hogy mi történhet. Hogy emberek va- élni is, csak, mint csapdába esett.
gyunk, nem vagyunk sem jobbak, sem ros�- Árad a bűz, bomló test és ürülék
szabbak valaki másnál, egyforma emberek. szaga nyomja el a verejtéket.
És hogy mi történhet a világból, ha szeretet
helyett gyűlölet fogja uralni a világot. És Borzalom az odaút, nincs semmi látszat.
az a probléma, hogy sok ember ezt akarja Az élménye friss és áporodott.
elérni.” Körülveszi a szégyen, a gyalázat
Lily Ebert Bonyhádon született, Engel- az elmét és a szűk marhavagont.
mann Lívia néven, hatgyermekes ortodox
zsidó család legidősebb lányaként. Édes- Folytonos éjjel-nappali transzport
apja textilkereskedő volt, a háború alatt, szállítja el zsidók százezreit,
1942-ben, még a deportálások előtt el- egyenruhák és puskák parancsolnak
hunyt tüdőgyulladásban. Az akkor 19 éves némaságot és holt reményt nekik.
lány apja halála előtt hosszan beszélgetett
vele. Egy évvel később a nácik megszáll- Utoljára látják egymást családtagok.
ták Magyarországot. 44 júliusában Lilyt 21 Az érkezőket két sorba rakják.
évesen, édesanyjával, öccsével és három Ideiglenes túlélők lélegzik be
húgával együtt a bonyhádi gettóból Pécsen eltüzelt szülők maró testszagát.
át Auschwitz-Birkenauba deportálták. Ott
édesanyját, bátyját és legfiatalabb húgát Vannak érzéseid, mégsem érzel semmit.
rögtön gázkamrába küldték, míg őt, két Gondolatod is, de nem gondolkodsz.
másik lány testvérével, kényszermunkára Az idő képtelenül lassan telik,
fogták. Négy hónappal később egy Lipcse csak várod, amit felfogni sem tudsz.
melletti hadianyaggyárba kerültek, ahol a

52 versmondó
GALÉRIA – SZÍNHÁZ- ÉS VERSMŰVÉSZETI TÁBOROK, NESZMÉLY
Itt más fogalom az, ha elszáll az élet.
Mást jelent várni és más a magány.
Nem hordoz semmi értelmet a biztos,
és biztos véget jelent a talán.
Ez az a hely, ahol a büszke ezüst sas
szabadság helyett halál madara.
Ördögien figyeli, hogy repül szét
az elporlasztott életek hada.
Hörög a rossz tüdő, zörögnek a csontok,
bőr tartja csak az emberi testet,
éjjel s nappal is szétesnek az álmok,
nem létezik az emberismeret.
Ahol kínos a csönd és ordít a sírás,
a bolygó sebe, kietlen tájék.
Látod, ahogy a rab magának sírt ás.
Itt az élet egy halálos játék.
Történelem - a jelen emlékezete.
Fárad a lélek, hogy visszanyúljon.
Nem akar virágok között dög szagú
emlékkel merengeni a múlton.
Eső se mossa le Auschwitz szégyenét.
Gyűlölettel néz szembe a bátor:
családok története porban, szélben,
zarándokhely lett a haláltábor.
Cipősarokba rejtett kis aranymedál,
rajta egy angyal, ennyi maradt meg.
Őrzi egy lány, s mások történetét, kik
milliók közt voltak egyetlenegy.
Múlik az idő, s vele az emlékezet.
Nem tanul úgysem az emberiség,
új háború törli a rettenetet,
s tévén nézzük a megsemmisülést.
Hát lássa, min mentünk keresztül! A poklon. Akkor nem a verseken volt a fejünk, mégis, az
volt az anyanyelvünk és azt hittük, hogy ezt átadjuk a gyerekeinknek, unokáinknak, hogy ez
versmondó
TÖBB MINT EMLÉK
Auschwitz-Birkenau
szövetséges erők felszabadításáig együtt dol-
goztak 1945-ben.
A beszélgetés során olyan fontos kérdéseket
feszegettek, mint hogy hogyan élte túl a le-
hetetlent, édesanyja és két testvére halálát, és
hogyan merített erőt a továbblépéshez? Vagy,
álmodik-e nyolc évtized múltán az édesany-
jával, illetve a haláltáborban töltött hónapok
történéseivel? Előbukkannak-e a rabok, sőt, a
fogvatartók arcai? Mit jelent számára Magyar-
ország, haragszik-e egykori hazájára, amely
az életétől akarta megfosztani, s amely elvette
tőle a családját? Mit jelent számára a magyar
szó, a magyar versek?
Utóbbi kérdés kapcsán sem volt mindennapi
a válasz, különösen, amikor az egykori ma-
gyar deportált elkezdte szavalni a Himnuszt,
majd a Szózatot. Aztán kiderült, hogy a ked-
venc költője Petőfi Sándor, akinek a versét, a
Falu végén kurta kocsma című költeményt, a
mai napig élvezettel tolmácsolja. Ám amikor
Lutter Imre megkérte, hogy mondja el, Lily
Ebert visszakérdezett:
„Hogy merte ezt most maga megkérni tőlem,
hogy ezt a verset felolvassam? Honnan tudta,
honnét gondolta, hogy még emlékszem erre a
versre? És ha még emlékszem is, tudom én ezt
elmondai ennyi év után? A legtöbb ember, nem
tudom, hányan tudnák… Ha itt most megkér-
dezni az összes magyart, hányan tudják még?
53
TÖBB MINT EMLÉK GALÉRIA – MESTERKÓD, A SZERELEM MUSICAL: PRÓBÁK

mindig is meg fog maradni. Biztosak voltunk benne. Amíg el nem hurcoltak.”
A túlélő története Lutter Imrét is megihlette. Auschwitz-Birkenauban, Lily egykori barak-
kjánál Radnóti eclogájával emlékezett, Londonban, a századik évét taposó túlélő lakásán
pedig elmondta Lilynek azt a nagyívű költemény, amit Lily Ebert reakciójával együtt a né-
zők is elsőként láthattak, hallhattak az ATV-n, a Sorok között Lutter Imrével évadzáró dupla
epizódjában, s amely most is megtekinthető a YouTube közösségi videómegosztó portálon.

Amikor a szovjet hadsereg felszabadította Auschwitzot, mindössze 7600 elhagyott

túlélőt találtak. Lily ekkor már úton volt a lipcsei hadianyaggyárból. Amikor őt is
felszabadították, a vasútállomáson egy katona papír híján egy bankjegyre írt neki
üzenetet, sok sikert kívánva az új életéhez. Ennek a bankjegynek a tulajdonosát talál-
ták meg dédunokájával, Dov Formannel, a média segítségével. A katona ugyan nem
él már, de a fiával Lily is találkozni tudott.
1945-ben történt szabadulása után két húgával együtt, Svájcba utazott az életét újra-
kezdeni. 1953-ban találkozott másik testvérével, aki hozzá hasonlóan túlélte a kon-
centrációs tábort. Izraelbe emigrált, férjhez ment, és három gyermeke született, majd
1967-ben Londonban telepedett le. Jelenleg 10 unokája és 36 dédunokája van, kö-
zülük Dov Formannal közösen világhírűek lettek, 2 milliós TikTok táborral, ahol a
világot arra tanítják, hogy soha ne ismétlődjön meg a halálos gyűlölet.
2021-ben, a világjárvány idején dédunokájával, Dov Formannal megírta a Lily fo-
gadalma című könyvet, amely a Sunday Times listáján is bestseller lett. A közösségi
médiában pedig több milliós követőtáborával világhírűvé vált.
A könyv előszavát Károly herceg, jelenlegi brit uralkodó írta, aki királyként is kitün-
tette Lilyt. Ebben a könyvben beszámol róla, hogyan élte túl Auschwitzot és hogyan
merített erőt a továbblépéshez.

PÓSA LAJOS: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.

Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanitott imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörü szép hazám!

Lerajzolta képed szivem közepébe,

Beirta nevedet a lelkem mélyébe.
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

54 versmondó
 TÖBB MINT EMLÉK

Széles e világnak fénye, gazdagsága

El nem csábit innen idegen országba.
A ki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,

A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

versmondó 55
BEMUTATJUK

Riersch Tamás
A PARAGRAFUSOKTÓL A LÍRÁIG

A tavalyi évben Az év jogász költője díjat dr. Burik Mária

Rozália nyerte. A győztes az elismerését az Újpalotai Kö-
zösségi Házban vehette át. Idén pedig második helyezést
ért el a Szerelmemnek, Bálint napra címmel kiírt éves pá-
lyázaton.
– Jó érzés volt, hogy az Irodalmi Rádió nekem ítélte ezt
az elismerést – mondta a díjazott –, mert ez nemcsak azt
jelenti, hogy elismerik a munkáimat, hanem a díj motivá-
ciót ad a jövőbeni alkotásokhoz. Az utóbbi években sokat
írok. Három verseskötetem már korábban megjelent, és
15 antológiába kerültek be a költeményeim. Jelenleg két
verseskötetem vár nyomdai előkészületekre, de ezt még
meg fogja előzni egy mesekönyvem, melyet 2015-ben
kezdtem el írni.
Dr. Burik Mária,
Dr. Burik Mária jogászként szinte mindig a közszférában az év jogász költője
dolgozott. Volt, hogy kormányhivatalban, és volt, hogy a
központi közigazgatásban vitte a jogi ügyeket. Előfordult, hogy vezetőként tette mindezt,
de az is megtörtént, hogy beosztottként kellett végrehajtania a rábízott feladatokat.
– 29 évet töltöttem el a közszférában, és, amikor 2018 végén el kellett jönnöm, nehezen
találtam önmagamat. A versírás sokat segített, így könnyebb volt átvészelnem egy nehéz
időszakot, amely talán most fog lezáródni.
Dr. Burik Mária – elmondása szerint – mindig nagyon szerette az irodalmat. Gyerekko-
rában az édesanyja rendszeresen Petőfi-verseket olvasott neki. Ennek ellenére mégsem
csak a lánglelkű poéta lett a kedvenc költője. Petőfi kortársai közül Vörösmartyt, a későbbi
korokból Adyt és József Attilát is nagyon kedvelte. Petőfit a haza iránti lánglelkű elkötele-
zettsége és szókimondása miatt szereti.
– A gimnáziumban kiváló irodalomtanárom volt, Hortoványi Jenő, aki hagyta, hogy a
mag – mármint a diákok értelme és érzelmi világa – a saját fejlődési üteméhez igazodva
érjen. Nem volt annak híve, hogy gimnáziumi tanulókra erőszakolja az irodalomszeretetét,
ezért adott egy minimum teljesítendő feladatot, és egy azt meghaladó feladatot. Így volt
ez a citatumokkal is. Az első két szonettemet is neki köszönhetem. A jogi tanulmányok,
majd az azt követő munkavállalás, a néhány év múlva történő családalapítás, majd ismét
a jogi feladatok elvonták a figyelmemet az irodalomtól egészen addig, mígnem a második
házasságom vége felé a bennem felgyülemlett lelki fájdalmak ki nem kívánkoztak belőlem.
Az első versemet a gyermekem 21. születésnapjára írtam 2014-ben. Akkoriban a gyerme-
kem már hosszabb ideje távol volt tőlem, és nagyon hiányzott nekem. A „nincs kiért keljek
reggel”-érzés pedig olyan erős volt, hogy abból nemcsak az az egy vers, hanem egy máig
tartó írói „kényszer” született.
Első verseskötete 2018-ban jelent meg „Szabadság, szerelem, hit” címmel, amit rövid időn

56 versmondó
 BEMUTATJUK

belül két másik, a „Cirkusz és teátrum” és a „Fehér keserűség” követett.

– Sok versem volt már kész, amikor a világhálón szembe találkoztam az Irodalmi Rádió pá-
lyázatával. Melyre aztán több versemet is elküldtem, és nagy örömömre a „Ne táncoltasd
az időt” című költeményem, melyet 2020-ban pont a születésnapomon írtam, olyannyira
elnyerte a zsűri tetszését, hogy nekem ítélték Az év jogász költője díjat.

NE TÁNCOLTASD AZ IDŐT
(Haláltánc)

Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
s míg az idővel játszadoztál,
az Idő járt haláltáncot Teveled.

Táncolt a lány, barna haja szállt a szélben,

élete gondtalan ifjúkorát élte,
szerelmes még nem volt, bár kezét
– anélkül, hogy tudta volna – valaki az anyjától megkérte.
Számára több volt az iskola,
a tudás, mi logikus, s az érzés: a zene, a tánc,
még szentül hitte, hogy létezik igaz szerelem Rómeó és Júlia módra,
és fontos az iskola és a bizonyítvány.
Az Idővel már találkozott,
bár nagyon fel nem ismerte,
szemébe sem kellett nézni,
s táncra a bálban az apja kérte fel.

Táncolt a feleség,
életében férje s gyermeke,
dolgos kezei közt elintézett ügyek,
hosszú munkaidő, s tisztes kereset.
A kötelesség kötelesség,
felelősség mindig van,
a pihenést nem szereti,
a feladat örök körforgást tart.
Az Idő szoros, kimért,
átkulcsolta derekát,
s még a táncot el sem kezdték,
az évben szolidan átmulattak egy-két éjszakát.

versmondó 57
BEMUTATJUK

Táncolt a nő holdas éjszakán,

vörös fényű hajában virág,
mézszínű szemekről álmodott,
s szerelmes lett egy késő nyári éjszakán.
Imába foglalta vágyait,
az Istent arra kérte,
segítse azt, kit szeret,
s hozzon sok örömöt életébe.
Táncra kérte őt az Idő,
s az Idő ekkor lassú menüettre járt,
vőlegénynek öltözött,
savószín szemeivel megidézte a halált.

Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
s míg az idővel játszadozol,
az Idő jár haláltáncot Teveled.

Táncolt az asszony, hajában ezüst csillagok,

Álmaiban táncolt milongát, keringőt, rumbát,
áttáncolt álmában két házasságot, s egy fél életet,
s még be nem futotta az áhított Szent Pál-i pályát.
Aktákon, ügyeken, szép jogi megoldásokon táncolt volna,
meggyőzte volna munkatársait,
de félreállították, s mellőzötté tették,
s helyette kéretlenül mások mondták fel élete történéseit.
Az Idő lassú valcerre váltott,
egy szép hölgyet kísérni s forgatni is kell,
s míg az élete felszínes unalommá változott,
ismerősei azt hitték, előtte tükröt tartani kell.

Táncolt a néne, ősz hajába a Hold jár hálni,

az Idő szemébe húzta kalapját,
ropják a táncot, egymást el nem engedik.
Az Idő elkezdte járni saját táncát.
„Ha Te nem engedsz, én sem engedlek el,
elmennék én, de Te nem hagyod,
a zenekar már tust is húzott,
s a csizmám sarka is elkopott”.
Így évődik az Idő és az asszony,

58 versmondó
 BEMUTATJUK

és az idő a végtelen,
a faliórán az inga állítható,
s a homokórán – ha megfordítod – a perc folyvást pereg.

Táncol egy csontváz, koponyáján elszáradt hanga,

az őrült Idő tombol, karjában már idegen asszony karját tartja,
saját idejét mérte a holt asszony,
s az Idő az ő gondolatait olvasta.
Ne táncoltasd az időt,
az idő nagyobb úr Nálad,
az idő lesz majd gyilkosod,
a bölcsek bármit is magyaráznak.
Fájdalmadat nem olthatja
orvos, terápia vagy sírkereszt,
míg az idővel játszadoztál,
az Idő járt haláltáncot Teveled.

Uram! Sereged földön-égen Néked a legnagyobb,

mielőtt meghalok, küldj el értem jó szándékkal egy papot,
ki mond nem csupán szentenciát, s feladja a kenetet,
de egységbe kovácsol családokat, és egy teljes nemzetet.
S hozz el egy katonát, ki néha megmenti fiát,
s a hon zászlajával egyszer majd betakar,
hogy legyen pihenés egyszer az árnyas lombok alatt,
mikor majd megszűnik az idő…

Dr. Burik Mária Rozáliát „RosaMaria B.” néven találni a hazai irodalmi palettán.

– Szeretem a szimbólumokat. Azt, hogy egy szó többet jelenthet annál, mint amit elsőre
kiolvasunk belőle. Szeretem a frappáns költői megoldásokat, mint például az alliterációt,
a metaforát, az időmértékes verselést. Inkább vagyok híve a klasszikus verselésnek, mint
a szabadversnek, mert szabadverset könnyebb írni, akár egy folyamatos szövegből is, a
kérdés csak az, hol tördelem meg a sort. Ehhez is kell azonban tehetség. A klasszikus vers-
ben talán az a leginkább magával ragadó, hogy zenélnek a sorok. Egy jó vers számomra a
ritmus és a dallam harmóniában való egyesülése. Ez talán azért is fontos számomra, mert
tanultam zenét. Jó érzés tudni azt, hogy a törvénykezés egyes alkotásai bekerülnek – most
már digitalizált formában – az Országgyűlési Könyvtárba, azt azonban még inkább szívet
melengető érzés tudni, hogy az emberek olvasnak valamit tőlem nyomtatásban is, mert az
ember élete így tovább tart, és akik ismerték, tovább fognak emlékezni rá. Talán a vers-
mondók számára is ugyanazt jelenti egy jól előadott vers, mint a költő számára egy szép
vers megírása: az életünket visszük tovább benne, mert amíg valakinek a hangjára emlék-
szünk, nem hal meg, tovább is itt van velünk. Ugyanúgy, ahogy édesanyánk, édesapánk
hangjára – ahogyan gyermekkorunkban meséltek nekünk – a haláluk után is emlékezünk.

versmondó 59
BEMUTATJUK

TÉLI ALLITERÁCIÓK

Zörög a száraz falevél lépteim nyomán,

göcsörtös vonóját húzza késő őszi szél,
zengő hangú hegedűm már nem dalol,
a szántásban varjú károg, a távolban öreg néne regél:

„Szürke szatén szállal szövöm szőttesem,

ezüstös hajamba hálni jár a Hold,
fényében feltűnik egy foltos macska,
a bársonyos barna éj fölém borul.

Téli tájon tétován megül az est,

komondor vakkant az udvaron,
szárnyát suhintja sebtiben egy angyal,
szeme szegletében lágy mosoly.

Hideg hókabátot öltött az Isten,

deres szakállán zord zúzmara csillog,
jégcsákány csapok lógnak az ereszen,
meghalt a természet, rám senki nem gondol.”
2020. november

Rosa Maria B. versei általában az emberi élet különböző szakaszairól, az életről, anyaság-
ról, a szabadságról, szerelemről, az idő múlásáról, a magányról, és az emberben rejlő belső
félelmekről szólnak. Esetenként ír szonettet, novellákat, és az élet jelenségeiről haikut.

60 versmondó
 BEMUTATJUK

NE KÉRDEZZ

Alabástrom. Ilyen fehér az arcod színe,

mikor elsápadsz, s kifut a vér az ereidből.
Rémült vagy, mert nem vártad a kérdést,
mire régóta tudod a választ, s most kimondtad.
Vádolsz. Szemeiddel, összeszorított száddal hangtalan,
s nem tudom, nem értem, honnan-e belső erő, mi fogva tart mindkettőnket,
s mint a mágnest húz, taszít, s állunk bénultan.

Játszótársam leszel-e? Nem! Velem ne játssz! – mondja a szád.

Kísérnél-e engem az életben tovább? Nekem ne magyarázz!
Jönnél-e velem hosszú útra? Csak, ha Te is tudod, hová.
Indulnál-e velem aszályban, hóban, fagyban? Akárhová!
Szállnál-e velem fel az égbe? Szállnék, szárnyat növesztek!
Feküdnél-e mellém a virágillatú réten? Akár százezerszer!
Vinnél-e magaddal, hogyha beteg vagyok? Ha úgy akarod.
Kapnál-e karodba, ha bolondos kedvemben vagyok? A tied vagyok!

Tudsz-e csendben szeretni, ha nekem fontos? Csendben vagyok.

Hajnalig ölelni, ha fáradt vagyok? Átölel karom.
Szemem lenni, mikor majd nem látok? Szemeddel látok!
S betakarni, mikor nagyon fázok? Akárhányszor!
Leszel-e mellettem, mire megöregszem?
Ápolsz-e majd, hogyha megbetegszem?
Leszel-e hitvesem, ha úgy hozza az élet?
S lefogod-e szemem, majd ha a túlsó partot elértem?

Sose kérdezd!

Sokra értékeli a kávéházak hangulatát, a kávé és a süteményillatot, a kellemes kávéházi

társalgást, ugyanúgy, ahogyan a régi Nyugat költői, írói. Örömére szolgál, amikor egy-egy
kivételesen értékes irodalmi, művészeti, zenei előadás résztvevője lehet. Ritka, amikor egy
költő meg meri mutatni belső „gyermeki” mivoltát, azonban egyes pszichológiai vélemé-
nyek szerint az az igazán felnőtt, aki ezt nem szégyelli.

versmondó 61
BEMUTATJUK

TÜNDÉRKE ÉS JÓNÁS

Tündérke, Tündérke! Merre vagy?

Nem vagy Te tündérke,
csak egy csacska macska,
kinek a farkincája kacska,
mert rálépett egy egérke,
kinek a neve Jónás,
a macska bendőjében utazó flótás.
Mivel a macska ekkor épp nagyon éhes,
Jónásunkat bekapta egészben,
lett Jónásból finom ebéd,
mi egy macska gyomrába éppen belefér,
s miközben a macska bendőjében utazott,
néhányszor cincogott egy nagyot.

De merre van a kifelé?

Előbb jön a nyelv, mi kellőképpen redőzött,
s a macska szájából az egér már ki nem férkőzött.
Következett a garat, a nyelőcső s a gyomor,
mi az egér épségén ki nem fogott,
bár az éhség termelte a savat és az étvágyat,
mi egerünkön a bőrt s a szőrt kissé megtépázta,
vígan csúszdázott le egészben az emésztőcsatornán,
épségben átvészelve az előre nem tervezett mókát.
Miként az egér a macska hasában fickándozott,
a macska az őszi falevelek közt a hátán jobbra-balra forgott.
Jónás a macska hasát legbelül csiklandozta,
s az én mesém is sokkal tovább tartott volna,
de a csúszda legvégén a macska farka alatt egerünk kiesett,
így e mesének is rögtön vége lett.

Jónás a macska orra előtt újra elszaladt,

jóllehet a macska étvágya bármilyen nagy,
e kaland után mélyen aludt,
s Jónás az egérlyukba gyorsan bebújt.
Így esett, hogy az egér túlélt egy mesét,
s megnevettetett számos felnőttet és sok-sok csemetét.

Mint minden költőnek, RosaMaria B-nek is volt útkeresése, hisz a jogászi szakma és a líra
nagyon is eltérő természetű fogalmak. Sokan úgy gondolják, hogy e két szakma – amen�-
nyiben a költészetet lehet egyáltalán szakmának nevezni – egyidejű gyakorlása Janus-arcú
jelenség.

62 versmondó
 BEMUTATJUK

– Két különböző természetű pályáról

van szó, mert a jog a megállapított té-
nyekről, szabályozási elképzelésekről
(koncepciókról) és annak mentén meg-
fogalmazott tételes rendelkezésekről
szól, ezzel szemben a költészet az ér-
zésekről. Ilyen értelemben e kétféle te-
vékenység valóban eltérő természetű.
Véleményem szerint azonban ez nem
két szemben álló, hanem egymást ki-
egészítő tevékenység. Komoly, magas Dr. Burik Mária két kötete
szintű koncentrációt igénylő tevékeny-
séget végzők esetében a „leeresztés” sok esetben egy teljesen eltérő tevékenység, például
a kertben vagy a háztartásban végzett munka, a zenehallgatás, vagy akár a sportolás. A
szépirodalom, az írás szintén ilyen kiegészítő tevékenység tud lenni. Az, hogy a közszfé-
rában mennyire elfogadott, hogy valaki szépirodalommal is foglalkozik, sok esetben eltérő
megítélést kap, és nem egyszer válaszút elé állít bennünket.

MONDD, KI VAGY

Sötét szárnyak leple alatt takarózik az est, Futnék, de hová?

lámpa fénye világít a szobából, Fiatal kedvvel és szívvel repülnék tovább,
az ablak a huzattól becsapódik, de megbénít erősebb hangú rétorok szava,
s a leszálló repülő hangja kik béklyóba kötnék kezem, szavam és szám.
az égen átível a csillagok felett. Azt akarjátok, megöljön a némaság?

Csendes most az éj, A szó nem az, ami hallik,

a ház belsejében pisszenés se hallik, a csend nem az, ami szól,
s a szomszédok már hazaértek s megpihentek. a hang nem az, mit a lélek sóhajt,
Nyári meleg tódul be a galérián, a fény nem az, mi a sötétbe hasít.
s április megvénült e csendes éjszakán. Mondd, ki vagy hát?

Összekötött kézzel,
botladozó lábbal, tikkadó ajkakkal
keresem a tiszta forrás vizét, s kérdezem:
ezt akartátok? Volt értelme? Ugyan miért?
S míg nem tudjátok, tovább szenvedek én…

versmondó 63
BEMUTATJUK

Nagy Koppány Zsolt

ORAVECZ IMRE: A MEGFELELŐ NAP

A Magvető Kiadó A megfelelő nap című

verseskötettel köszöntötte a nyolcva-
néves Oravecz Imrét. A könyv szervesen
illeszkedik az életműkiadási sorozatba,
mégis különleges darab – a fülszöveg
szerint: „Oravecz Imre életművében
felúton van a Halászóember (1998) köl-
tői szintézise és a Távozó fa (2015) című
időskori remekmű között. Egyfajta zaj-
lás, átrendeződés figyelhető meg: a Tö-
redékpótlás ciklus mintha a Halászóem- Oravecz Imre (Fotó MTI - Kollányi Péter)
ber kiegészítése lenne, egy másik ciklus,
a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek.”
Az Oravecz-rajongók számára a szintézisjelleg az, ami kiemelt helyet biztosít a kötetnek
az életműben és az olvasási élményben egyaránt. Míg a Halászóember verseit a múlt minél
pontosabb megrajzolásának kétségbeesett, mégis fegyelmezett kísérlete és vágya jellemzi,
addig a pusztítóan tökéletes, felemelően lesújtó, katartikusan lelket megviselő Távozó fa
az öregedés és az elmúlással való szorongó, mégis férfias számot vetés verseit adja. Ha
pedig ez a két jellegzetesség szintetizálódik, abból ugyancsak nagy olvasói megrendülést
kiváltani képes kötet születhet.

Oravecz Imre új kötete

Az érző, emlékező férfi versei ezek, és bár sokszor van bennük szó a halálról, soha nem
mondhatjuk, hogy a halálfélelem versei – jóval inkább a haláltudat versei kifejezés illik rá-
juk. A félelmet ugyanis lépten-nyomon elűzi a természet, a környezet, az egyéni élet apró
örömeinek megfigyelései fölött érzett törékeny elégedettség, a kevés, de intenzív boldog
pillanat, a gyakran önvádtól sem mentes megállapítási öröm. És ez még akkor is így van,
ha a versek hangja szimpatikusan fanyar, borongós, az olvasót rendre megtisztítóan elke-
serítő. Rövid versek ezek, benyomások, helyzetek villannak fel bennük, hogy aztán egy-
egy szinte aforizma tisztaságú és kérlelhetetlenségű zárlatot kapjanak – valóságos haikuk.
Június 21., / ma legrövidebb az éjszaka, / holnaptól nyúlik: / holnaptól nehezebb lesz élni.”
(Napforduló)
„Milyen erős alkotmány az emberi elme, / mi minden megfordult már a fejemben, / és
kibírta.” (Az elme dicsérete)
„Kincsekkel megrakodva mentem el a falumból legénykoromban, / üres kézzel tértem meg
öregemberként.” (Amerikás keserve)
Amikor nem szinte a letaglózásig hatásos (lásd még: „Ujiszkóban az erdő alatt, a magas-
lestől lőtávolságra van egy etető” – áll mindössze egyetlen sorból a Vesztőhely című vers;
vagy íme a Hova? című alkotás három sora: „Pesten idegen vagyok. / Szajlán csak a halot-

64 versmondó
 BEMUTATJUK

tak várnak. / Hova menjek?”), akkor meg a magyar irodalmi hagyományhoz kapcsolódik
lágyan és természetesen ez a költői világ.
És ha olyan kedve támad, József Attilát megidéző képekkel operál: „A világólon csattan
a retesz, / és villózni kezdenek a képernyők. / Elégedett röfögés és szalma a bolygón. / A
kiömlött moslékról felszállnak / és elbújnak a csillagokon a verebek.” (Est című vers.)
Vagy tágabb magyar irodalmi kontextusba helyezi magát, iróniával, saját értékének tuda-
tával: „Ungvárnémeti Tóth László, Tompa Mihály, Juhász Gyula, / vegyetek fel klubotokba!
// Sokáig azt hittem, / hogy verseim az olvasók körében találnak legnagyobb ellenállásra, /
holott az írók, irodalmárok ütköztek meg rajtuk legjobban, / és belőlük váltottam ki velük
a legtöbb rosszallást is” – áll az Irodalom című vers egy helyén.
Íme a Bőség című vers: „Könyvsiker, elismerés, díj ötvenhat évesen / és egy ifjú nő odaadó
gyengédsége. / Most adsz sokat, Uram, / mikor már a keveset is visszaveszed?”
A nehézségeket, az öregedést sztoikus nyugalommal, néha szinte derűvel viseli és szemléli,
de a saját tapasztalat aggodalom nélküli feltárása az olvasói élménybe rettenetes tőkesúlyt
helyez:
„Ne figyeld folyton magad, / ne keresgélj lázasan az egészségügyi lexikonban, / ne szaladj
azonnal orvoshoz, / ne akard feltartóztatni a feltartóztathatatlant, / ha újabb jelét fedezed
fel magadon a hanyatlásnak.” (Maxima)
Borzasztóan felzaklató költészet ez, és rendre elcsodálkozom, hogy lehet egy bizonyos
versnyelv és versvilág a kedvencem, mikor ennyire megvisel – egyszerre félek olvasni, de
folyton vágyom is rá, mert megtisztít, kiéget belőlem minden rosszat. Hogy ismét a költőt
idézzem: „Kiolvaszt majd belőled / minden tisztátalant, szennyeset.” (Az agónia kohója)
Soha költő még ilyen hatással nem volt rám (talán Áprily Lajos némelyik versét kivéve), és
biztos vagyok benne, hogy aki nem fél alámerülni ennek a költészetnek a Mariana-árkába,
ugyanígy fog érezni.
Isten éltesse a nyolcvanéves Oravecz Imrét, hogy még sokáig rendíthesse meg rendíthetet-
len hűségű olvasói lelkét.
Oravecz Imre: A megfelelő nap. Magvető Kiadó, Budapest, 2023

versmondó 65
BEMUTATJUK

Riersch Tamás
KÖLTÉSZET EGYENRUHÁBA BÚJTATVA

Az irodalomban mindig is fontos szerepe volt a katonaköltőknek. Ők voltak azok, akik a

legmélyebben élhették és rímelhették meg a hazaszeretetet és a hon védelmét. A leghí-
resebb katonaköltőnk Balassi Bálint, a magyarországi reneszánsz második korszakának
kiemelkedő alkotója volt. Ugyancsak a katonaköltők táborát erősítette a felvilágosodás
(császári) egyenruhás testőrtisztje, Bessenyei György.
Az idén 200 éves Petőfi Sándor is bőven ott lehetne a katonaköltők népes táborában. Az
ifjú költő, aki a korszak egyik legismertebb embere volt, és aki fontos szerepet vállalt az
1848. március 15-én történtekből, kétszer is szoros kapcsolatba került a katonasággal.

Petőfi Sándor
HALVÁNY KATONA

Volt a honvédő legénység

Harcra készülőben;
Volt egy ifju a sereg közt,
Halovány szinében.

„Hát kendnek tán az inába

Szállt a bátorsága?”
Kérdi egy tiszt gúnyolón, „hogy
Képe olyan sárga.”

‘Tiszt uram,’ felelt az ifju,

‘Már az az én gondom:
Mérthogy olyan sárga képem?
És azt meg se’ mondom.

Még ma úgyis kipiroslik,

Hogyha nem egyébtől:
A kardomról rája feccsent
Ellenség vérétől.’
Debrecen, 1844. január–február

Petőfi Sándor katonai pályafutása 1839. szeptember 6-án kezdődött, amikor is besoroztatta
magát a császári-királyi hadseregbe. Mint önkéntes újonc Sopronban a Gollner báró-féle
48. számú sorgyalogezred kötelékébe, annak első századába lépett. Közlegényként 21 fo-
rintért hat évre kötelezte el magát. Ehhez azonban azt kellett füllentenie, hogy 1821-ben
született, hisz a katonaságnál már akkoriban is a 18 éves kor volt az alsó korhatár. Petőfi
annak ellenére is katonaköltő lett, hogy egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva 1841.

66 versmondó
 BEMUTATJUK

január 31-én leszerelték. Sőt, a január 15-én lefolytatott kórházi vizsgálat után, február 23-
án, a katonai szolgálat alól is felmentették, s mint rokkantat obsittal végleg elbocsátották a
hadsereg kötelékéből. Petőfi 1848 őszén került ismét közelebbi kapcsolatba a katonasággal,
amikor is több hónapos terhes felesége megóvása és anyagi fennmaradásuk érdekében is-
mét katonai szolgálatra jelentkezett. Első állomáshelye Debrecen volt, melyet októberben
foglalt el. Ekkor írta búcsúversét Júliának.

Petőfi Sándor
BUCSÚ

Alig virradt, már ujra alkonyúl,

Alig jövék, s megint elmégyek, el.
Még csak alig, hogy üdvezeltelek,
És már bucsúzni, már elválni kell.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Kardot fogék kezembe lant helyett.

Költő valék és katona vagyok:
Arany csillag vezérelt eddig, s most
Utamra piros éjszakfény ragyog.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Nem a dicsvágy von engem tőled el...

Fejemre nem is férne a babér
A boldogság teljes rózsáitól,
És én le nem hajítom ezt azért.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Nem a dicsvágy von engem tőled el,

Tudod: belőlem az régen kihalt,
Hazámért ontom véremet, ha kell,
Hazámért vívok véres viadalt.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Ha senki nem védné is a hazát,

Magamnak őtet védni kellene:
S mostan, midőn mindenki síkra szállt,
Magamban én itthon maradjak-e?
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

versmondó 67
BEMUTATJUK

Nem mondom én: gondolj férjedre, míg

Ő a honért s érted harcolni fog;
Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy
Gondolatod van, és az én vagyok.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Tán megcsonkítva térek vissza majd,

De akkor is szeretsz te engemet,
Mert istenemre, amint elviszem,
Épen hozom meg hű szerelmemet.
Isten veled, szép ifju hitvesem,
Szivem, szerelmem, lelkem, életem!
Erdőd, 1848. október 17–22.

A fiatal költő még megérte, hogy 1848 decemberében Júlia világra hozta gyermekét, Zol-
tánt, majd 1849 januárjában Bem tábornok seregéhez került. Petőfi 1849. február 4-én, a
vízaknai ütközetben esett át a tűzkeresztségen, és szembesült azzal, hogy mekkora a kü-
lönbség a valós katonai szolgálat és a romantikus képzelet között.

„Négy nap dörgött az ágyú

Vízakna és Déva közt.
Ott minden talpalatnyi
Földet vér öntözött.”

Petőfi tiszti rangot kapott, őrnagy lett, ez azonban inkább szólt hírnevének és politikai
tevékenységének, mintsem valós katonai erényeinek. Ezzel Petőfi is tisztában lehetett. A
költő impulzív természete miatt nehezen illeszkedett bele a katonai hierarchiába. Erre utal,
hogy Klapka György tábornokkal és Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is nézeteltérése
volt. Ellenben Bem József tábornokkal kitűnően megértette magát. Innen már ismert a tör-
ténet: 1849. július 31-én találkozott Bem mintegy 3-4 ezer főt számláló serege a csaknem
ötszörös túlerőben lévő orosz haderővel. A fehéregyházi (segesvári) ütközet a magyarok
vereségével végződött. A csatában délután még élve látták a költőt, de további sorsát máig
homály fedi.
Katonaköltészet azonban nemcsak háborús környezetben, hanem békeidőben is létezhet
és virágozhat. Erre példa Imre Ferenc nyugalmazott alezredes, rádiólokátoros hadműveleti
tiszt, aki a mai egyenruhások között valószínűleg az egyik legtermékenyebb költő.
– 1933-ban Seregélyesen egy nyolc gyermekes család hatodik gyermekeként születtem –
mesélte a nemrég 90. születésnapját ünneplő katonatiszt. – Anyámat korán elveszítettük,
apám pedig katonaember volt. A család úgy döntött, hogy én tanuljak, így előbb gyógy­
kovács patkoló, majd szerszám- és idomszer-csiszoló végzettséget szereztem. Mikor eljött
a katonai behívóm ideje, úgy döntöttem, hogy tiszti iskolába megyek, s megpróbálom ta-
nulással áthidalni a katonaéveket.

68 versmondó
 BEMUTATJUK

Imre Ferenc úgy tervezte, hogy az iskola elvégzését követően visszatér a gyárba, ám nem
így lett. Az altisztképzőből ugyanis 1953-ban a Ludovika Akadémiára került.
– Itt figyelt fel az akkori magyartanárom, Meggyes tanár úr az első zsengéimre. És milyen
jó, hogy felfigyelt, mert egyrészt sikerült megakadályoznia, hogy szókimondó verseimmel
bajba jussak, másrészt abban is segített, hogy megtalálhassam a saját költői nyelvemet.
Az időközben hadnagyi rangban Homokszentgyörgyön elhelyezkedő rádiólokátoros had-
műveleti tiszt néhány évig ontotta magából a verseket. Aztán jött 1956 a maga borzalmai-
val, illetve az azt követő megtorlás, amely az akkor már Budapesten, a Gellért-hegy alatti
főőrsön szolgáló rádiólokátoros tisztet is jó időre elhallgattatta.
– Jó, tíz évig nem írtam. Ez alatt nyelveket tanultam, majd elvégeztem a Szovjetunióban
a kalinyini katonai egyetemet. Az ott szerzett tudásnak és végzettségnek köszönhetően
1970-ben a Magyar Néphadsereg Haditechnikai Intézetének Nemzeti Tudományos Kutató
és Fejlesztési Osztályán a KGST Hadiipari Állandó Bizottság előadójának neveztek ki. Egy
év múlva pedig pluszban megkaptam a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési Munkákat Koordináló
Osztály vezetését is. Innentől kezdve én feleltem a különböző hadiipari kutatásokért, és én
tartottam a kapcsolatot a KGST államok közel harminc hadiipari kutató intézetével.
Imre Ferenc különösen büszke arra a mozgó kenyérsütödére, melyet az irányítása alatt
sikerült kifejleszteni, és amely 2-3 óra alatt akár harmincezres sereget is képes volt kenyér-
rel ellátni. Ez az eszköz állítólag a mai napig a hadsereg rendelkezésére áll, tartalékolva egy
esetleges háborús időszakra. De ugyanilyen büszkesége volt a katonai víztisztító berende-
zés, amely képes volt bármely vízből ívóvizet készíteni, valamint az Ikarus gyártmányú
páncélozott szállító gépjármű, mellyel sebesülteket lehetett biztonságosan szállítani.
– 1988-ban lettem nyugállományú tiszt. Sajnos, a nyugdíjas évek nem úgy alakultak,
ahogy azt szerettem volna, mert néhány évvel később, 1996-ban elveszítettem a szerelme-
met, feleségemet, Editet. Ez pedig a költészetemet is meghatározta.
A nyugalmazott alezredes napjainkig több mint 3000 verset írt. Miről? A szerelemről, az
emberekről, az állatokról, az érzésekről, a benyomásairól, a gondolatairól, a fájdalomról
és az örömről egyaránt. A versei között nyolc szonettgyűjtemény is található, melyekre
különösen büszke, hisz állítása szerint „a szonett a versek királya”, egy rendkívül szigorú
szabályokhoz kötött versforma, mely a reneszánsz és a romantika idején nagyon népszerű
volt, ma már azonban kevesen próbálkoznak vele.
– Írtam még egy operaszöveget is Edit címmel, mellyel a feleségemnek kívántam emléket
állítani. Valamint van 105, többségében önéletrajzi ihletésű elbeszélésem is.
Imre Ferenc egyedül él. Nem iszik, nem dohányzik, a nyugdíját gondosan beosztja. Egy
hobbija van, a könyvkiadás. A műveit ugyanis rendszeresen kötetbe rendezi és megjelen-
teti. Eddig 17 kötete jelent meg, a 18. pedig már a szerkesztőnél van.
– Valószínűleg ez lesz az utolsó verseskötetem. Most már egy komolyabb prózában, egy
regényben gondolkodom. Remélem, lesz még erőm és elég időm, hogy ezt a tervemet is
megvalósítsam.
A több kisebb irodalmi díjat bezsebelő nyugalmazott alezredes elárulta, nem Petőfi a ked-
venc költője. A verseit ugyan nagyra tartja, de mindig is zavarta a bohém élete. A megfon-

versmondó 69
BEMUTATJUK

toltsága és bölcsessége miatt mind Vörösmartyt, mind Arany Jánost nagyobbra tartja, de
szívesen forgatja Ady vagy József Attila verseit is.

Imre Ferenc
A HAZA SZOLGÁLATÁBAN

Szolgáltalak hazám, szolgállak, míg élek,

amíg haza földjén két lábamon állok.
Közelről köszönnek a hazai tájak,
gazdag lehet nálunk minden magyar lélek.

Dunántúl dombjai nekem mosolyognak,

Kárpátok bércei nekem szomorkodnak.
Katonaemberként a szívemben élnek,
folyóiddal együtt velem beszélgetnek.

Nem kocsmában hallom a tiszta hangjukat,

csendes otthonomban írom a sorokat.
Értem örömüket, értem sírásukat.

A nagy magányomban nem vagyok egyedül,

nemzetem velem van, a tücsök hegedül.
Ellenünk tevőknek a szándéka nem enyhül!

Budapest, 2022. május 19.

70 versmondó
 BEMUTATJUK

HA SZERETSZ… SZERETIK AZ OLVASÓK

A KÖLTŐK ÉS A MAI ISMERTSÉGEK KÖZÖS VERSTÖRTÉNETEIT

A MáraiKult nagytermében mutatták be Lutter Imre új, szeretetről szóló könyvét. Az

eseményen ott volt a kötetben is szereplő Juhász Anna, aki a szerző mellett Beregi Péterrel,
Hajdu Steve-vel, Katus Attilával, Szentgyörgyi Rómeóval, Bagi Ivánnal, Zalán Tiborral,
Kukorelly Endrével és Várkonyi Attilával beszélgetett, miközben a kötet versei közül
is előadott Lutter Imre. Az érdeklődés hatalmas volt, közel kétszáz néző előtt zajlott a
bemutató. Az albumszerű könyv, amely az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg,
s amely 320 oldalon keresztül, 25 ismert ember ismeretlen történetét tárja az olvasó elé,
megmutatja a sorsfordító verseket és a költők személyes kötődésű emlékeit is. Mert. ahogy
az előszó fogalmat: „Mindenkinél adódhat olyan helyzet, amikor a vers segít: Petőfi, Ady,
Radnóti, József Attila, Tóth Árpád, Kosztolányi, Pilinszky. Amikor egy vers kimozdít a
mélypontról, és megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül.”
Mi a közös Geszti Péter, Pásztor Erzsi, Besenyei Péter, Jakupcsek Gabriella, Balázs Klári,
Szabó Győző és Miklósa Erika életében? Mindannyiuknál volt egy sorsdöntő pillanat,
amikor a vers fontossá vált. Ezt a helyzetet, és rajta keresztül jól ismert magyar művészek,
élsportolók, közéleti személyiségek életét mutatja be a vers szerzőjével párhuzamban Lutter
Imre Valentin-napra megjelenő könyve, amelynek középpontjában a szeretet témája áll.
Miközben a könyv alapja Lutter Imre Sorok között című népszerű tévéműsora, amelynek
online változata Soron kívül címmel fut, mégsem egy átlagos interjúkötet, annál sokkal több.
A kedvelt, gyakran idolnak tekintett színészek, zenészek, énekesek, sportolók, újságírók,
humoristák, médiaszereplők életének legféltettebb titkairól is lerántja a leplet, csak hogy
kiderüljön, mennyire hasonló lehet az életük bárki máséhoz, mi több, a kötetbe zárt
költőkéhez. Könnyekig vicces és megrázó jelenetek játszódnak le az olvasók előtt, mialatt
a vendégek őszintén vallanak érzelmeikről, arról, hogy miért ragaszkodnak számukra
fontos emberekhez, és miért viseli meg annyira őket a lélektől lélekig tartó hosszú, néha
áthidalhatatlan távolság. Nem ritka, hogy elszakad a cérna, miközben a múlt és a jelen
találkozik bennük és a versekben. Megismerjük a vendégek legmeghatározóbb gyerekkori
élményeit, szóba kerül a szülőkkel és a gyerekekkel való kapcsolat, szakmájuk kulisszatitkai
és a gyakran eltitkolt érzelmek is. Szerelmek, barátság, hit, közélet, hétköznapi játszmák,
küzdelmek, kitaszítottság, megalkuvás, terror, revans, család, együttlét, s az ezekből fakadó
érzelmek kerülnek fókuszba, miközben az is világossá válik, hogy a költészet nem az
elitkultúra része, hanem a hétköznapok lenyomata. Az aranymetszésben mindenkinél ott a
szeretet, a szerelem és a család, ideértve a szövevényes házastársi, élettársi kapcsolatokat,
a hirtelen jött fellángolásokat, a reménytelen vágyakat, a családi kötődéseket - a szeretet
legmélyebb emberi megnyilvánulásait.
A megjelenés utáni harmadik héten a Líra Könyv újdonságai között a bestseller listán már
a harmadik helyen szerepelt, s most egyre több vidéki könyvtár, színház, művelődési ház
szeretne helyi könyvbemutatót szervezni.
A 25 ismertség, aki helyet kapott a könyvben: Al Ghaoui Hesna, Bagi Iván, Balázs Klári,
Beregi Péter, Besenyei Péter, Ceglédi Zoltán, Dés László, Falusi Mariann, Geszti Péter, Gubás

versmondó 71
BEMUTATJUK

Gabi, Hajdu Steve, Jakupcsek Gabriella, Juhász Anna, Kálid Artúr, Katus Attila, Kovács
András Péter, Miklósa Erika, Pásztor Erzsi, Rakonczay Gábor, Sváby András, Szabados
Ágnes, Szabó Győző, Szentgyörgyi Rómeó, Törőcsik Franciska és Várkonyi Attila.
A költők között ott találjuk Petőfi Sándort, Ady Endrét, Juhász Gyulát, József Attilát,
Kosztolányi Dezsőt, Dsida Jenőt, Radnóti Miklóst, Pilinszky Jánost vagy Szabó Lőrincet, a
külföldi szerzőknél Shakespeare-t és Szergej Jeszenyint, a kortárs szerzőknél többek között
Juhász Ferencet, Grecsó Krisztiánt, Sztevanovity Dusánt, Terék Annát, Győrfi Katát, Zalán
Tibort, Turczi Istvánt és Szabó Balázst.
A könyv önmeghatározása szerint ismert emberek ismeretlen történeteit kapjuk versekkel,
ezáltal Lutter Imre könyve „ajándék magadnak vagy másoknak”. A könyvbemutatón
a vendégek dedikáltak is. A különleges kötet országszerte minden könyvesboltban
megvásárolható és online is elérhető, többek között a www.vers.hu oldalon.

Ha szeretsz... - Ismert emberek ismeretlen történetei versekkel (Athenaeum Kiadó, 2023)

72 versmondó
 BEMUTATJUK

Nászút

versmondó 73
BEMUTATJUK

CSAPUCHA RUDOLF, A NAGYBETŰS PAPI

A nagybetűs papi – a lányom szerint ez vagyok én. Én, Csapucha Rudolf, a Győri Nemzeti
Színház munkatársa, több mint 40 éve férj, apa, és ha jobban belegondolok, tényleg ez a
kedvenc titulusom: nagypapa. Egészen fiatal koromban megtalált az írás szeretete, kezdet-
ben nagybátyám hatására ragadtam tollat. Aztán, ahogy az lenni szokott, jöttek a múzsák,
az élet ügyes-bajos dolgai, melyek mindig egy-egy új vers vagy próza megírásában segéd-
keztek. A családalapítás végül átvette a szerepet, és csak hosszas kihagyás után, 2014-ben
éreztem újra késznek magam arra, hogy ismételten belefogjak az alkotói munkába. Az
elmúlt években tagja voltam a győri Író Alkotói Klubnak. Jelenleg a KÉVE Csoport aktív
közreműködője vagyok, s közben számos irodalmi pályázaton megmérettettem – hol ok-
levéllel, különdíjjal, vagy éppen írásom megjelenésével jutalmazták ténykedésem. Amire a
legbüszkébb vagyok: az Előretolt Helyőrség Íróakadémia 2017-es felhívásán a képzeletbeli
dobogó legmagasabb fokára állhattam, ami szakmailag óriási elismerés számomra. A toll-
forgatás az életem részévé vált, ahogy a család is. Most már csak abban bízom, hogy ezeket
a számomra fontos alkotásokat egyszer az unokáim is szívesen fogják forgatni.

Csapuha Rudolf
FONOTT KOSÁR

A kisfiú bent ült a sarokban a sparhelt mellett, ott volt a legmelegebb. Megkopott, sárgás
lapú nagy könyvet olvasott. Nagyon belemélyedt az olvasásba, szinte nem is hallotta, hogy
nagymamája a konyhaasztalon az ebéd előkészületeivel volt elfoglalva. Zöldséget pucolt,
hagymát szeletelt. Néha-néha ránézett a tűzre – akkor nézett fel a kisfiú –, dobott rá fát,
hogy megfelelő legyen a meleg a főzéshez. Visszasétált az asztalhoz, és folytatta tovább a
munkáját.
A fiú letette a könyvet, füzetre cserélte, és írni kezdett a térdén. Írás közben feltekintett,
nézte nagymamáját, hogyan bíbelődik. Éppen most egy nagy csirkét bontott szét.
Eltelt közel egy óra.
A csirke már rotyogott a lében, nagy lábosban, és a sparhelt is árasztotta a kellemes meleg
levegőt. A bejárati ajtó üveges része már teljesen bepárásodott. A kisfiú feszengett, majd
halkan szólt mamájának.
– Írtam valamit, szeretném felolvasni – alig volt hallható a hangja.
– Olvassad, kincsem! – biztatta a mama.
A felolvasás után az öregasszony megszólalt:
– Szép volt, kincsem. Szép volt – dicsérte munkáját mosolygós arccal.
Férje lépett be a konyhába. Kipirosodott arccal, a kezén még az állatoknak szétszórt
takarmány maradékával. A csaphoz lépett, s gondosan leöblítette kezeit. Akkor a felesége
megszólalt szlovák nyelven:
– Írt valami hülyeséget az unokád – mosolyra szaladt a szája.
– Jól van. Mit csináljak vele? – válaszolt zsörtölődve az öreg.
A kisfiú hallotta a számára idegen szavakat, majd halkan megszólalt:
– Miért beszéltek ilyen madár nyelven? Nem értem, mit mondasz.

74 versmondó
 BEMUTATJUK

– Éppen dicsértem nagyapádnak az írásodat – hadarta el gyorsan a mama.

Pár nap eltelt.
A nagymama hazafelé sétált a boltból, fonott kosara teljesen meg volt rakva. Már bánta,
hogy nem kettőt vitt magával. A hótól kásás úton szembe jött a szomszédasszony. Mikor
egymás mellé értek, megálltak. A szomszéd gyors, kapkodó hangon szólalt meg:
– Kati néni hallotta, hogy a kisunokáját agyon dicsérik az iskolában? Kézről kézre jár az
írása, amit a családról, őszinteségről és szeretetről írt.
A nagymama kezéből kiesett a fonott kosár. Szana-széjjel gurult, ütődött, csapódott a
tartalma.
 Abda, 2017. március 13.

versmondó 75
BEMUTATJUK

BEMUTATKOZIK A LAPSZÁM ILLUSZTRÁTORA: DUNCSÁK ATTILA

A Versmondó 2022. őszi lapszámát

Duncsák Attila illusztrálta, A téli lap-
számban, az életmű előző alkalommal
elkezdett bemutatását folytatva, ismét
a képzőművész alkotásai kerülnek az
irodalmi írások mellé, ezzel is segítve
a széles alkotói spektrum színeinek
felfedését. Duncsák Attila mutatkozik
be.
Tősgyökeres ungvári családból szár-
Duncsák Attila
mazom. Felmenőim mind a Márai Sán-
dor műveiből ismert kassai polgárok
kor- és sorstársai voltak. Megélték a XX. század viharait: a világháborúkat, az ország-
határok ide-oda tologatását, az üldöztetéseket. Igen rossz időben, 1940-ben láttam meg
a napvilágot. Gyerek voltam még, amikor szülővárosomat, Ungvárt, a háború után a
Szovjetunióhoz csatolták, így teljesen elszakadt Európától. A szovjethatalom felszá-
molta a polgári életet és értékeket, ezért a hivatalos szocreál irányzattól eltérő művé-
szettel csak zárt ajtók mögött, titokban lehetett kísérletezni. Főiskolai tanulmányaim
évei Szentpéterváron (Leningrádban) azonban valamivel szabadabb légkörben teltek.
A barokk város szelleme és kitűnő mestereim egy életre szóló elhivatottságot oltottak
belém az európai kultúra iránt.
Több mint harminc esztendeje élek Kassán. Tagja vagyok a Magyar Alkotó Művészek
Szlovákiai Egyesületének. Életem szép és keserű élményei mélyen gyökereznek fest-
ményeimben. Szülőföldem, Kárpátalja, valamint a Felvidék csodálatos tájai, magyar
kulturális emlékei, szentpétervári tanulmányaim, az Ermitázs és utazásaim impres�-
sziói, a színház és cirkusz világa, a karneválok álarcai mögött rejtőző ismerősök és
idegenek – mind feltűnnek képeimen.
Úgy vélem, a művészet a legnagyobb szellemi és manuális érték, amit az ember az
Égiektől kapott. Azonban tudom, hogy egy kis nemzet tagjaként a mai Európa szín-
padán legfeljebb csak statisztálhatok. A különféle kultúrák – amelyeket a kisebbségi
létben megismertem – hatottak rám, és színesebbé tették művészetemet, ugyanakkor
az anyanyelvem, a nemzetiségem, és gyökereim meghatározták sorsom alakulását.
„Ha akarnám, sem lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai” – Márai
Sándor vallomása az én életfilozófiám is.

76 versmondó
 BEMUTATJUK

Székely Szabolcs
MÉG NEM

Hát itt ülsz.

Lépcsőfordulónyi csendben.
Szilánkjaidból így lehetsz egész.
Ne félj. Fájni már nem fog élesebben
az elvágott mondatok közti rés.
Ez még a hátha-mégis,
hogyha-mégse.
Fejed felett
a lámpafény dadog:
(neon-madárka szárnya,
rebbenése.)
Még ne szólj.
Még nem kell kimondanod.

Tanács

versmondó 77
 Támogatóink:

Kiadja
a Magyar Versmondók Egyesülete
Elektronikus változat: www.versmondo.hu
A szerkesztőség címe:
Fővárosi Művelődési Ház – Magyar Versmondók Egyesülete
1119 Budapest, Fehérvári út 47.
Telefon: +36 20 512 8004

Elektronikus cím: magyarversmondok@gmail.com

Honlap: www.vers.hu www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
www.nepmesepont.hu • www.bujtorfilmfesztival.hu

Alapító-főszerkesztő: Kiss László

Főszerkesztő: dr. Lutter Imre
Felelős szerkesztő: Riersch Tamás
Lapmenedzser: Takács Bence
Versszerkesztő: dr. Turczi István
Olvasószerkesztő-korrektor: dr. Dobosné Pecznyik Ibolya
Tördelő: Takács Tamás

Készült a Gazdász-Elasztik Kft. nyomdájában

Felelős vezető: Vesza József

ISSN 1217 – 3282

Ára: 2000 Ft
A Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak: 1500 Ft

Megjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók a szerkesztőség címén
és az Írók Könyvesboltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.)

„A dolgok változnak. A vers örök.” (LI)

TRIPTICHON 3
TRIPTICHON 2