Aradia

avagy
A boszorkányok evangéliuma

Könyvkiadó
 Előszó a magyar kiadáshoz

avagy

Az itáliai boszorkányság

és misztériumai

A „régi vallás" története

Olaszország pogány hagyományai egyedülállóak a boszor­

kányság szempontjából. Tradicionálisan „vecchia religione",
azaz régi vallás néven foglalják össze azokat a hagyományo­
kat, melyek a stregheria", az olasz boszorkányság gyökerei.
Követői generációról generációra örökítették az ősi hitet. A
boszorkányság az olasz vidékeken egészen a XX. századig lé­
tezett és virágzott, de például a lombardiai parasztok mai ba­
bonái közül is sok származik a boszorkány-hitből.
E r e d e t e az etruszk időkbe nyúlik vissza. Az etruszkok
történetéről még ma is keveset tudunk. Az etruszk vagy
rasenna nép valószinüleg a Réti-Alpesek déli aljáról tört be
Felső-Itáliába, talán ugyanazon időtájt, midőn a Balkán fél­
szigeten a tesszál-dór vándorlást előidéző népmozgalmak
történtek (i. e. XI. sz. körül). Etruria (Hetruria, Tuscia, a
görögöknél Tyrrhenia), az etruszkok földje középső Itália

5
északnyugati részén a tenger és az Apenninek, márészt a
Macra és a Tiberis folyó közt. Jelentése eredetileg sokkal
tágabb; mert volt idő, a mikor az etruszkok uralma az Al­
poktól a Vezúv aljáig terjedt.
Kultúrájuk virágzása az i. e. V. századra tehető. Ez időben
az Appennini-félsziget nagyobb részét uralmuk alatt tartot­
ták. A Padus völgyében Mantua, Melpum, Ravenna, Felsina
stb. etruszk városok voltak. Négy század alatt a rasenna nép
uralma Itália nagy részére kiterjedt, és három városcsoportot,
12-12 városból álló szövetséget alkotott. Az északi Pó-mellé-
ki szövetség fővárosa Felsina volt (a későbbi Bononia, most
Bologna), a campaniai déli városok központja Vulturnum (a
későbbi Capua); a tulajdonképpeni Etruriában pedig Tar-
quinii, Clusium és Volsinii küzködött egymással az elsőségért.
Utolsó királyukat a fellázadt latinok i.e. 510-ben űzték el.
Szokásaikat, szertartásaikat, az általuk felhalmozott tudást a
rómaiak vették át és fejlesztették tovább. írásos emlék, kró­
nika alig maradt fenn róluk, ezért eredetükről sem sokat tu­
dunk. A római császárság idején a régi Etruria nevet Tuscia
váltotta föl, amely név később Toscanára változott.
Az etruszkok vallásrendszere eredetileg keleties típusú,
különösen egyiptomi jellegű volt, és csak később változott, a
görög és latin istenekkel társulva, itáliai alakúvá. Különbö­
ző természeti istenségeket tiszteltek, úgy mint:
- Vertumnus, az átváltozás (igy a gyümölcs és aratás) istene;
- M a t e r Matula a szülés és nap istenasszonya, kinek
Caereben hires temploma volt;
- a Silvanusok az erdők és határok istenei (ők is csak a
későbbi latin hatás alatt kapták ezen nevüket);
- Nortia a sors istenasszonya, kinek volsini templomá­
ban szöget szoktak beverni;
- Veiovis (Vediovis, Veduis) a későbbi haragos, bosszúál­
ló Jupiter;
- Summanus, az éjjeli vagy sötét ég villámait szóró vagy
h a r m a t a d ó istenség 1

6
 - és Voltumna istennő, kinek temploma volt a tizenkét
etruszk szövetséges város középpontja.
Úgy látszik, Janus, mint a n a p istene is etruszk eredetű,
valamint a Lares nevü szellemek is. Az etruszkok ezen kívül
tiszteltek tizenkét fő, de ki n e m nyilatkoztatott istenséget,
akikkel Jupiter csak akkor tanácskozik, ha a földi rendet
meg akarja változtatni s ezt villámlással szokta jelezni; to­
vábbá tizenkét látható istenséget (Consentes, akik közül a
főbbek voltak: Tinia (Zeusz, Jupiter), Kúpra (Hera, J u n o ) ,
Menrfa vagy Menerfa (később Minerva; temploma Falerü-
ben volt, ahol tiszteletére évenként márciusban a Quinquat-
rus nevü ünnepet tartották), Vulcanus, Apolló (Dianus, Ja­
nus) és Diana.
Az etruszkok vallásossága fantasztikus, babonás, másrészt
durva jellemű volt. Foglalkoztak a rideg számok titkaival,
semmitmondó jelek magyarázatával, jövendöléssel (mantiká-
val) és misztériumokkal; de dívott náluk az emberáldozat is.
A halottak birodalmát borzasztónak képzelték és festették,
ahonnan a lelkeket kinzó ördögök és kigyók sem hiányoztak.
Hittek továbbá az auspiciumokban (avis, spicere, madárjósla­
tok) és haruspiciumokban (belek vizsgálata) stb., amint hogy
tudvalevőleg Rómába is tőlük származott át a kuruzslásnak
számtalan faja. A jóslások szerzője és mestere egy „ N a p "
nevü szellem volt2, aki titkait egyedül a Lucumo nevü papi
osztállyal közölte. Az etruszk jóspapok sokáig nagy tekintély­
nek örvendtek, és még Caesar és Augustus idejében is hozzá­
juk fordult a nép tanácsért. Tartottak misztériumjátékokat is,
amelyek zenéből, díszmenetekből, viaskodásból, táncból és
szemfényvesztő mutatványokból állottak.
Az istenségek hatalmának neve „ m a n u s " vagy „ n u m e n "
volt, úgy hitték, hogy ez a teremtés alapja, melyből az embe­
rek és istenek manifesztálódtak. Ez a hatalom csak bizonyos
helyeken összpontosult. Azok, akik ismerték ezeket a helye­
ket, kapcsolatban tudtak kerülni az isteni síkkal és életüket
az istenek jóakarata hatotta át.

7
 Horáciusz, a római költő írásában találjuk talán a legko­
rábbi utalást az olasz boszorkányokra, és holdkultuszukra. Az
i. e. 30 körül íródott ,J!podes"-b&n elmeséli egy olasz boszor­
kány, Canidia legendáját. Horáciusz szerint Proszerpina és
Diana adja a hatalmat a boszorkányoknak, akik titkon össze­
gyűlnek, hogy misztikus imádatukat kimutathassák. Említ egy
bizonyos könyvet „Libros Carminium" néven is, mely idézése­
ket és varázsigéket tartalmaz, és melynek segítségével „a Hold
lehívható az égről". Más ókori, római szerzők, mint például
Ovidiusz, hasonló legendákról regéltek. Elbeszéléseikből úgy
fest, hogy a boszorkányság köztudott, ismert dolog volt akko­
riban. Számos szerző említi, hogy a boszorkányok összegyűl­
tek teliholdkor, és „messze elkerülték a napistenek városait".
Julio Baroja antropológus a „The World ofthe Witches"
(A boszorkányok világa) című könyvében bizonyítékokat
tár fel arra vonatkozólag, hogy az V. és VI. században egész
dél-Európában virágzott a Diana-kultusz.'
A középkorban Olaszországban is elkezdődtek a boszor­
kányüldözések, bár viszonylag későn, a IV. század második
felében. Az egyedülálló, falusi boszorkányokat ekkor sem
zaklatták, azok háborítatlanul folytathatták tovább gyógyí­
tó, tanácsadó szerepkörüket - a katolikus egyház a szerve­
zett csoportokat akarta elsősorban felkutatni és megsemmi­
síteni. 1390-ben a milánói Pierina de Bugatis perében azt
vallotta, hogy részt vesz „Erodiade játékában". 1457-ből egy
olyan feljegyzés maradt ránk, mely három nő peréről szól
Bressanoné-ban, akik a „Diana Társaság" követőinek val­
lották magukat.
A túlélés érdekében a kultusz teljesen visszahúzódott, és
követői titokban tevékenykedtek tovább. A XVII. századból
e n n e k ellenére egészen sok kézirat maradt fent, mely olasz
boszorkányok varázsigéit és bűbájait őrzi. Ezek az iratok
családokon belül hagyományozódtak évszázadokig.

8
 A stregheria kultusz hagyományai

Az etruszk boszorkányság elsősorban a Holdistennő kü­

lönböző arcait, megnyilvánulási formáit tisztelte.
U m b r e a 3 az alvilág istennőjének neve. Ő Dis istennek, az
alvilág urának felesége, az árnyékok, titkok és rejtett dolgok
úrnője. Mikor a hold sötét és alig látható, az a h á r o m n a p
U m b r e a fázisa.
Az újhold és a telő hold Dianához tartozik. D i a n a önma­
gában is megfeleltethető a Hold h á r o m arcának. Nevét idé­
zéskor különbözőképp ejtették, aszerint, hogy melyik as­
pektusát kívánták hívni: a szűz aspektus nevének ejtése Dai-
anna, az anyáé Dí-a-na, a vénségé pedig Díe-na.
A teliholdat Losna istennőhöz kötik, a Nagy Anyához. A
„Losna" a Holdistennő anya aspektusának ősi etrusz neve.
Tana és Leukothea néven is tisztelték. Az irodalmi alkotások­
ban Losna maga a hold is volt, és az etruszkok „élő istennő­
ként" imádták. Leukothea az óceánnal és a hullámokkal állt
kapcsolatban, így a Hold hatalmát jelenítette meg, az áradást
és az apályt. Ő a Hold fénye is, egyúttal a Hold hatalma, ere­
je. Tana az istennő unvierzális aspektusa, az ősi etruszk idők­
ben úgy is tisztelték, mint Uni, „az Egyetlen Istennő".
A fogyó hold M a n e a istennőhöz tartozik, ő az éjszakai
szellemek és az eltévedt lelkek úrnője. M a n e a a Lares és a
Manes szellemek anyja.
Úgy tartották, hogy Olaszország különböző részein há­
rom fő klán őrizte a stregheria ősi titkait. M i n d h á r o m Ara­
dia tanításainak egy-egy részét vitte tovább. A Fanarra a
Földmisztériumok Őrzője északon. Ők ismerték a ley-von-
alak titkait. A Janarra és a Tanárra klán Közép-Olaszor­
szágban tanyázott. A Janarra volt a Holdmisztériumok őr­
zője, őket gyakran nevezték Tengeri Boszorkányoknak is. A
Tanárra klán a Csillagok Titkait ismerte. M i n d h á r o m klán
az isteni párnak különböző aspektusait tiszteli, de a vezetők
szoros kapcsolatot tartanak fent egymással.

9
 A klánok nevei Tana istennő (akit Leland Diana ősi, et­
ruszk formájának tart) aspektusaiból származnak. Az Isten­
nő az égben az Ég Királynőjeként jelenik meg, melyet a
Hold jelképez, és ami további aspektusokra b o n t h a t ó fel
(holdistennő hármasság). A földön az Istennő Földanya­
ként, az alvilágban pedig a Holtak Úrnőjeként jelenik meg.
Fana Tanának a földi, J a n a pedig az égi megjelenési formá­
ja. A férfi isten neve Tanús, földi aspektusa, a termékenység
és bőség Fanus, égi képmása pedig Janus. Fanus magasabb
aspektusa Dianus (lásd később). Fanust általában állatszar­
vakkal a fején ábrázolták, Janus koronát visel, míg Tanús fe­
je körül kék fénysugár ragyog.
A stregheria napjainkban is az ősi klánok alapján szerve­
ződik. Mindegyik csoportnak van vezetője, kinek az a fel­
adata, hogy megőrizze a hagyomány tisztaságát, és tovább­
vigye az örökséget. A vezető neve Grimas, az ő feladata a
csoport működésének és a hagyomány továbbélésének biz­
tosítása. A coven (boszorkánycsoport) hagyományos elne­
vezései: Boschetto, ami szó szerint ligetet jelent; Selva (er­
dő) vagy Congrega. A csoport létszáma háromtól tizenháro­
mig terjedhet. A csoport tagjai három fokozatba sorolható­
ak, mindhárom fokozatnak klántól függő, saját színű szalag­
ja van és titkos kézjele.
Az olasz nyelvben több szó is létezik a boszorkányságra:
strega, stregone, mago és maga. A strega nőnemű boszor­
kányt jelöl, a stregone férfit, a mago mágust jelöl, a maga
varázslónőt. A stregheria egyik változata a Stregoneria. A
középkorban a hit követői különféle titkos jeleket alkalmaz­
tak, hogy megismerhessék egymást. Azok, akik verség sze­
rint stregáknak vallották magukat, piros zsinórt viseltek
combjuk körül, később piros szalagot a bal kar vagy a bal
comb köré kötve, őket ismerték el Parentado-nak (boszor­
kányvérből való). Különböző mozdulatok és kézjelek is se­
gítették egymás felismerését. Azok, akik Affine-nek (vérro­
kon) tartották magukat, mellkasuk köré tekerve viselték a

10
piros szalagot. A rangidős boszorkányok zöld szalagot hord­
tak derekukon, beavatásuk jelképeként. A zöld szalagot dí­
szítő fehér gyöngy, kagyló vagy hímzés a régi vallás papjait
vagy papnőit jelölte.
Napjainkban számos tradíció követi a stregheria vallást
Olaszországban: a Silvani (Nápoly, Firenze, Palermo és
Messina környékén); a Benandanti (Észak- és Eszak-Kelet
Olaszország), a Luperci, a Cavellni, a T ü n d é r hagyomány, a
Szicíliai boszorkányság, és a Nemaikus. Raven Grimassi, aki
a Stregheria amerikai ágának legfőbb képviselője, a három
eredeti klán hagyományát egységbe olvasztotta, és Aridian
Tradíciónak nevezte el (1981).
A stregák nem Szabhatnak nevezik ünnepeiket, inkább a
Treguenda" névvel illetik őket. A négy fő ü n n e p októberben,
februárban, májusban és augusztusban van. Ezek: október
31. - La Festa deli' O m b r a (Az Árnyék Ü n n e p e - egyéb el­
nevezései: Calenda, Ognassanti, Tutti i Santi vagy Terzina);
február 2. körül - Lupercus (vagy Calendora); május 1. - Ta­
na istennő napja (vagy La Giornata di Diana, Calendmag-
gio); és az augusztusi első aratás, a Cornucopia (vagy Rac-
colto) ünnepe, augusztus első hetében. A másik négy, ki­
sebb ünnep megegyezik a tavaszi (Primeira, Equinozio della
Primavera) és őszi napéjegyenlőség (Equinozio di Autun-
no), illetve a nyári (La Festa deli' Estate, Festa delle Érbe
vagy Solstizie d'Estate) és téli napforduló (Yule, Saturnali-
a, La Festa deli' Inverno) napjaival. A nyolc ü n n e p össze­
foglaló neve „A Kerék". Ez az elnevezés az év körét jelenti.
A szoláris ü n n e p e k E u r ó p á b a n a kelták előtti megali-
tikus kultúrákban és a mediterrán kultúrákban játszottak
fontos szerepet. A szoláris ünnepkör története a fény éves
változásáról szól. E n n e k során a Napisten megszületik a té­
li napforduló idején (kb. december 21.), a tavaszi napéj­
egyenlőség idejére (kb. március 21.) fiatal férfivá érik, és
megtermékenyíti Földanyát. A nyári napforduló napján (kb.
június 21.) dicsősége teljében ragyog, majd ereje és a földre

11
gyakorolt hatása jelentősen csökken az őszi napéjegyenlő­
ség idejére (kb. szeptember 21.), hogy aztán a téli napfordu­
lóhoz érve meghaljon, és újjászülessen.
A kelta ü n n e p k ö r a négy nagy kelta ünnepből áll:
Imbolc (február 1.), Beltane (május 1.), Lughnasadh (au­
gusztus 1.) és Samhain (november 1.). Ezek a növényzet és
az állatok termékenységével állnak kapcsolatban. A két
legősibb kelta ü n n e p valószínűleg Beltane és Samhain. A
kelták sokáig csak állattenyésztésből éltek, a növényter­
mesztés legfeljebb kiegészítő élelemforrás volt. E n n e k
megfelelően két részre osztották az évet. B e l t a n e t ó l
Samhainig a pásztorok a nyári legelőkön legeltettek, az ál­
latok szaporodtak, a csorda létszáma egyre nőtt. Ez volt a
bőség, és az élet időszaka. Samhainre azonban visszatértek
a téli szálláshelyre, és az állatok nagy részét levágták, mert
télen n e m tudták volna etetni őket. Ezért a Samhaintől
Beltaneig t a r t ó időszak a halál ideje volt. A másik két ün­
nep, Imbolc és Lughnasadh, egyértelműen a földművelés­
hez kapcsolódik, és valószínűleg későbbi eredetű. Imbolc a
nálunk enyhébb éghajlatú mérsékelt égövi területeken,
mint például Írország, a zöld hajtások és virágok megjele­
nésének legkorábbi időpontja. A termékenység óhajtása
jellemzi ezt az ü n n e p e t . Lughnasadh (augusztus 1.) pedig
az aratás, a termények betakarításának ü n n e p e . Az ezzel a
két ü n n e p p e l kiegészített szakrális évet egy növekvő és egy
hanyatló félévre oszthatjuk. A növekvő félév fő mozzanata
a kiáradás, a hanyatló félévé pedig a visszahúzódás. Ennek
megfelelően a növekvő félév két ü n n e p e közül Imbolc a
termékeny e r ő k kiáradásához, Beltane a bőséghez, a ha­
nyatló félév ünnepei közül Lughnasadh a begyűjtéshez,
Samhain pedig a gyökerekhez való visszatéréshez (halál,
ősök tisztelete) kapcsolódik. Az év ilyen két részre osztása
kapcsolatba hozható olyan mitológiai alakokkal, akik álta­
lában testvérek, megküzdenek egymással, és az egyik legyő­
zi a másikat. A mitográfusok egy része a növekvő évet jel-

12
képező hőst vagy istent Tölgykirálynak, a hanyatló évet jel­
képező alakot pedig Magyalkirálynak nevezi. Ők állandó
riválisok, küzdelmük félévente, változó hadiszerencsével is­
métlődik. A Nagy Anya kegyéért versengenek, és mind­
egyik a maga uralkodása csúcsán nászt ül vele, mely során
meghal és feltámad, hogy befejezhesse uralmát. A Tölgyki­
rály és a Magyalkirály nem más, mint az Isten növényi as­
pektusának két, egymást kiegészítő arca. A Tölgykirály
Yulekor legyőzi a Magyalkirályt, aki a holtak birodalmába
vonul vissza erőt gyűjteni, miközben ikertestvére, a Tölgy­
király, megerősödik, Beltanekor nászt ül az Istennővel,
mely során meghal és újjászületik, hogy befejezhesse fel­
adatát. Lithakor pedig az ismét megjelenő Magyalkirály vé­
gez vele, és egy fél évre átveszi az u r a l m a t a Földön,
Samhainkor ő is nászt ül az Istennővel, hogy meghaljon,
megerősödve feltámadjon, és bevégezze uralkodását, mely
Yulekor jár le, amikor ismét eljön a Tölgykirály, hogy le­
győzze, és elfoglalja a helyét a trónon, egy újabb fél évre.
Igen hasonló ehhez az ősi elképzeléshez a stergheria kö­
re is, de mégis jelentős különbségeket vélhetünk felfedezni
benne. Az év első ü n n e p é n , az Árnyékok napján az Istennő
leszáll az alvilágba, hogy megértse a halál misztériumát. Ta­
lálkozik Dis istennel, akire haragos, mert az isten mindent
elvitt magával, amit az istennő szeretett. Az isten elmondja
neki, hogy nem ő tette ezt, h a n e m a kor és a sors az, mely
elveszi szeretetteinket, és végül megnyeri magának az isten­
nő szívét. Szent egyesülésben osztoznak és megosztják egy­
mással titkaikat. Ebből az egyesülésből születik újjá a téli
napfordulókor a Fényisten.
Február elején az Új N a p a fiatal Farkasisten, Lupercus
képében érik férfivá. Bebizonyítja érdemességét az uralko­
dásra. Ez a személyes szabadság és hatalom ü n n e p e , vala­
mint a megtisztulásé.
A tavaszi napfordulón az Istennő alászáll az Árnyékok
rejtett Birodalmából, mert vágyakozik gyermeke és a N a p

13
fénye után. J ö t t é r e a Föld ébredezni kezd, a virágok kinyíl­
nak, Lupercus pedig legyőzetik.
Május elejét az Istennő már gyermekei körében ünnep­
li, akiknek elhozza a tanult, titkos misztériumokat. Az Iste­
ni Pár boldog egymásra találásának ü n n e p e ez, az udvarlás
és a szerelem időszaka. Az Isten átadja az uralmat az isten­
nőnek, ezt a történetet a strega vallás Főpapnője és Főpap­
ja drámai elemekkel díszített színjátékkal mutatja be a cso­
port tagjainak. Ez az Elet és a Termékenység Rituáléja.
A nyárközép ü n n e p é n az Istennő és az Isten házasságra
lép egymással. Ez a növekedés és az élet ideje, az elemen­
táris erők és a természet szellemeinek teljes megnyilvánulá­
sa, a mágia és a megújulás ünnepe.
Az aratás eljövetelével az Isten készülődni kezd arra,
hogy feláldozza magát azért, hogy az élet tovább folytatód­
hasson, előkészíti újászületésének magvait.
Az őszi napfordulón már készen áll az áldozatra. A Fény
U r a az Árnyékok Urává válik, az Istennő pedig ismét alá-
száll az Árnyékok Birodalmába, hogy megkeresse párját.
A streghestia koncepciója szerint az év köre tehát szin­
tén alapvetően két részre oszlik, melyek közül a nyári fél­
évet az Istennő, a téli félévet az Isten uralja. Ebben a rend­
szerben az Istennő a természet termékenységét jelképezi, az
Isten pedig a halál uraként jelenik meg. Követői ezt a gya­
korlatban is megvalósítják, mégpedig úgy, hogy a csoport
vezetője, a F ő p a p „uralkodik" az Árnyék Ünnepétől kezdve
május elsejéig, majd Tana istennő napját átadja hatalmát a
F ő p a p n ő n e k az év további részére. Az Isten hónapjai alatt
csuklyával felszerelt köpenyt viselnek a rítusokon, míg az Is­
t e n n ő hónapjai alatt meztelenül tartják a szertartásokat.
A telihold ünnepek neve Veglione, mely szó szerinti je­
lentése „egész éjjel táncolás".
Az ősi tudást a stregák saját kézzel írott könyvekben je­
gyezték le, melyek neve „Az Utak Könyve". Ezek mindegyi­
ke h á r o m részre tagozódott: Utak, Hívások és Mágia. Az

14
Utak rész tartalmazta a rituális instrukciókat, a törvényeket,
és az olyan közösségi rítusokat, mint a Gyermek Megáldá­
sa, a Házassági Ceremónia, a Halotti Ceremónia, a Beava­
tások Rítusai. Ebben a részben jegyezték le az Istennőről és
az Istenről szóló legendákat is, valamint a tanítványok és a
klántagok névsorát is tartalmazta. A Hívások részben je­
gyezték le a kézjeleket, rituális mozdulatokat, a klán arcfes­
tését és titkos jeleit. Végül a Mágia rész tartalmazta a va­
rázsigéket, bájolásokat, recepteket, a gyógyítás fortélyait és
a gyógynövények ismeretét.
Az ősi, etruszk boszorkányok úgy tartották, hogy a Lasa
és a Lare védelmezi őket. Ez a fogalom védőszellemek, fa­
miliárisok egy csoportját jelölte. A Lasa a nyugati szelleme­
ket jelölte (ősi eztruszk hagyomány szerint), a Lare a Kele­
ten honosakat (ezek a római kultúrkörből származnak). Te­
kinthetjük tehát úgy, hogy a Lare a korábbi szellemhit ró­
mai megújhodásából hagyományozódott. Ezen szellemek
gyűjtőneve a Lares.
A nyugati szellemek voltak felelősek az ősökkel való
kapcsolat fenntartásáért, a keletiek pedig a hagyományokat
és az ősi utat őrizték. A Lasa szellemeknek oltárt állítottak
fel a ház keleti vagy nyugati részében, és amikor a családnak
új tagja született, gyertyát gyújtottak a tiszteletükre. Ugyan­
így tettek akkor is, ha haláleset történt a háznál. A korai ró­
mai időkben ennek a szentélynek a helye a tűzhely felett
volt, fölé pedig egy Lare szellem képét helyezték - általában
fiatal fiút ábrázolt tunikában, kezében kehellyel és tállal. A
szellemeket minden fontos családi ü n n e p e n megidézték,
ilyenkor a szentélyt virágokkal díszítették fel, elé pedig gyü­
mölcsöket, tejet, mézet, bort, gabonát helyeztek és füstölő­
ket gyújtottak. A különböző ünnepek alkalmával a család
elsorolta mindazon ősök nevét, akiket fenntartottak emlé­
kezetükben. A római időkben az új asszony, amikor átlép­
te leendő o t t h o n á n a k küszöbét, először a szellemeknek mu­
tatott be áldozatot, és egy érmét helyezett el a szentélyen,

15
hogy biztosítsa a jövendő új családnak a bőséget és a termé­
kenységet.
A M a n e név a halottak szellemeit jelölte, gyűjtőnevük
Manes.
Emellett tisztelték a Fata szellemeket (közös néven
Foletto), akiket leginkább a t ü n d é r n é p itáliai megfelelőinek
tekinthetünk. Diana ismert volt „Tündérek Királynője" -
ként is, az aprónép, mint a Természet szellemei állandó kí­
sérői voltak. E u r ó p á b a n az egyik legtisztábban fennmaradt
tündérhit Szicíliához kötődik, ahol követőiket „Donna di
F u o r a " néven emlegették. A csoportok tagjai között egy­
aránt voltak tündérek és emberek, létszámuk általában hét
és kilenc között volt, vezetőjük egy Tündérek Királynője cí­
men tisztelt asszony volt. Tisztelték La Matróna (az Anya),
La Maestra (a Tanítónő), vagy D o n n a Zabella (Bölcsesség
úrnő) néven is. A csoportnak csak egyetlen férfi tagja lehe­
tett. Ezeknek a társaságoknak az volt a célja, hogy gyógyító­
ként szolgáljanak a közösségeken belül, egyúttal közvetítő­
ként is a tündérek és az emberek között. A tündérmágia ősi
formáját alkalmazták. Az inkvizíciós feljegyzések említést
tesznek arról is, hogy olyan hatalommal rendelkeztek, mely­
nek neve Tocadura de brujas (Boszorkány érintés) - kézrá-
tétellel egyaránt képesek voltak ártani vagy gyógyítani.
Az olasz néphagyomány szerint a tündéreknek két nagy
csoportja létezik, a Fauni és a Silvani. A Fauni-k a mezők és
erdők őrzői, míg a Silvani-k az állatok védelmezői. Ennek a
két fajnak az egyesülését nevezhetjük Foletti-nek. Ismeretes
volt ezeken kívül egy harmadik faj is, az Aguane. Ezek a he­
gyek és dombok, tavak és folyók természetszellemei voltak.
Az Aguane és a Silvani nép kereszteződéséből jött létre a
Salvanelli (más néven Sanguanello), nevük a vízfelszín tük­
röződésére utal. Említést tehetünk még a Monachetto nép­
ről, akik gnómszerű kis lények, a barlangok, völgyek, a föld
alatti világ tündérei; valamint a Linchetto népről, akiket az
éjszaka és a sötét helyek tündéreiként tiszteltek. Ez utóbbi-

16
akról úgy tartották, ők okozzák a rémálmokat és az éjszaka
különös zajait.
Az elementálokat a négy irány szerint különböztették
meg. Az északi irányhoz tartozó elementállényeket Pala
(vagy Pálos) néven tisztelték, a déli irányhoz kapcsolták a
Settiano nevű t ű z e l e m e n t á l o k a t . Nyugaton lakoztak a
Manii szellemek (a Lasa-k egy csoportja), Keletet pedig a
Bellarie uralta.
A korai csillagkultuszokban négy állócsillagnak is külö­
nös jelentőséget tulajdonítottak. Ezek a „királyi" csillagok
uralták az ég négy negyedét, és a négy évszakot. Kelethez és
a tavaszhoz tartozott az Aldebaran, Délhez és a nyárhoz
Regulus, Nyugathoz és az őszhöz Antares, és Északhoz és a
télhez Fomalhaut. Ezek a csillagok, mint az Ég és a Föld őr­
zőszellemei is megtestesültek. 5 A négy égtáj őrzőszellemei:
Keleten Alpeno, Délen Settrano, Nyugaton Meana, Észa­
kon pedig Taga. Összefoglaló nevük Grigori, azaz Őrzők.
Ők védelmezik az átjárót a fizikáin túli síkokra, a mítosz
szerint a csillagok pedig n e m mások, mint az Őrzők tábor­
tüzeinek távoli fényei. Ezek a lények védelmezik a stregák
varázskörének négy „sarkát" is a rituálék során.

Az Istennő

A stregheria alapját Diana kultusza adta. Diana papnői

elszigetelt falvakban éltek a Nemi tó partján, melyet „Diana
tükrének" is neveztek. Aricia Tava és Szentélye kb. három
mérföldre esett Aricia városától (mai nevén La Riccia). Di­
ana szentélye és tölgyligete a tó észak-keleti partjára esett.
Egy t ö r t é n e t szerint D i a n a tiszteletét Nemi falujában
Oresztész vezette be. A tölgyszentélyben örökké égett a tűz,
amit a Vesta-szüzek őriztek. A régészeti feltárások és törté­
nelmi kutatások az i. sz. 4. századból m á r kimutatták itt az
istennő tiszteletének a nyomait.

17
 A Diana-kultuszkörben létezik egy igen érdekes legenda
erről a tóról. Eszerint régesrég az Albán hegyek közül egy
szökött rabszolga érkezett a Nemi tó vidékére, ki Diana ke­
gyeltje volt. A rabszolga oltárt épített az istennőnek, Diana
pedig egy nagy fa alatt megjelent neki a tisztás közepén. A
rabszolga szerelmet vallott az istennőnek, és kérni kezdte,
hadd bizonyítsa be rátermettségét. Ezért Diana egy hatal­
mas harcost hozott számára, akit a Liget Őrzőjeként muta­
tott be, és azt mondta, hogy őt kell kihívnia párviadalra. Az
Őrző azonban nem fogadta el a kihívást addig, míg a rab­
szolga be nem bizonyítja erejével és bátorságával, hogy mél­
tó a küzdelemre. A rabszolga felmászott a hatalmas fára, és
egy olyan vastag ágat letört puszta kézzel, melyre átlagos
ember nem lett volna képes. Az Őrző ekkor elfogadta a ki­
hívást, és megküzdöttek Diana kegyeiért. A rabszolga le­
győzte az Őrzőt, ki a kezei között lelte halálát. Ekkor Diana
megérintette a győztes vállát, koszorút helyezett a fejére, és
kijelentette: „Te vagy Rex Nemorensis" (az Erdők Királya).
A legenda azért is jelentős, mert történelmileg elképzelhe­
tő, hogy ezen a vidéken a Rómából szökött rabszolgák ala­
kították ki először Diana kultuszát.
A Királyt másik néven úgy tisztelték, mint „A Csuk­
lyás" 6 . Szerepe gyakorlatilag megegyezik a kelták „Zöld
Emberé"-vel. Ezen a néven szerepelt később a kultusz veze­
tője is. Jelentős különbség azonban, hogy míg „A Csuklyás"-
t megszemélyesíthette férfi és nő is, addig a Rex Nemoren­
sis megszemélyesítője egyedül férfi lehetett.
Néhány más, ősi legenda szerint Diana nem egyedül
uralkodott ezen a területen, két kisebb isteséggel osztozott
az erdei szentélyen: az Eferia nevű vízi nimfa istennővel és
Virbius istennel. Eferia forrása szintén megtalálható volt a
szentélyben, Virbius pedig nem más, mint Diana szeretője,
Janus isten helyi alakja. Eferia módosult alakja Egeria, aki
a római mitológiában az egyik hagyomány szerint N u m a
Pompillus 7 király tanácsadója, míg máshol a feleségeként

18
szerepel. N u m a halála után Aricia városa mellett egy bar­
langba vonult vissza. Könnyei forrása lettek. Máshol a Car-
mentának szentelt liget patakjának jósoló nimfájaként em­
lítik nevét. A Vesta-szüzek ebből a patakból merítették a vi­
zet a Vesta-templom részére. Egeriát a születések védelme­
zőjeként is tisztelték. Az ősi időkben úgy hitték, hogy a pa­
tak vizének gyógyító varázsereje van.
A mondakör e három alakja szorosan kapcsolható a gö­
rög Hippolütosz 8 legendájához. Ő Thészeusz és Antiopé
amazon gyermeke; minthogy mostoha anyjának, Phaidrá-
nak szerelmét nem viszonozta, az asszony bevádolta őt fér­
je előtt; erre az apa megátkozta fiát és Poszeidonnak (aki
Thészeusznak apja volt) bosszúját hívta rá. Ezért amikor
Hippolütosz a tenger partján kocsizott, Poszeidon odakül-
dött egy bikát, amelytől a lovak megbokrosodtak, és gazdá­
jukat halálra hurcolták. A m o n d á t az ókorban Euripidész és
Seneca dolgozták fel fenmaradt drámáikban, az újkorban
pedig Racine (Phaedra). A későbbi római monda 9 még az­
zal kibővítette a görög mondát, hogy Hippolütoszt, mint je­
les vadászt Artemisz-Diana, a vadászat istenasszonya feltá­
masztotta és Latiumba, Egeria nimfa szent ligetébe vitte,
ahol aztán Virbius néven tisztelték.
Diana Artemisz istennő megfelelője a római mitológiá­
ban. A vadon természet, az erdők védője; ilyen minőségé­
ben pártfogolta egyfelől a szaporodást s így a terhes és a
szülő nőket is, másfelől pedig a vadászatot. A rómaiak hite
szerint Diana minden születésnél jelen volt, és a „Méh Meg­
nyitójának" nevezték őt.
Görög formája, Artemisz, Zeusz és Lé tó lánya a Vadon
úrnője, az istenek fővadásza volt. Mint jó vadász, törődött
az élőlényekkel, ő a hamvas ifjúság védelmezője. A mitoló­
giában állandóan jelen lévő ellentmondásokkal magyaráz­
ható, hogy szerepe is ellentmondásos, hol segít, hol akadá­
lyoz, szeszélyes és kiszámíthatatlan. Artemisz sáfránysárga
vadászruhában, ezüst íjjal és nyilakkal felfegyverkezve járta

19
az erdőket és hódolt férfias kedvtelésének. íját és nyilait a
Küklopszok kovácsolták számára, fürge vadászkutyáit pedig
Pántol kapta ajándékba. Ha a vadászatba belefáradt, gyak­
ran időzött öccse Apollón társaságában akivel együtt a nim­
fák kartáncát vezette.
A későbbi költők Artemiszt Hekatéval azonosították, ő
a háromarcú istennő: Szeléné az égen, Artemisz a földön és
H e k a t é az alvilágban. H e k a t é a rejtőzködő Hold istennője,
a sötétség titkaihoz kapcsolták cselekedeteit. Ő uralja az
élet három legnagyobb misztériumát: a Születést, az Eletet
és a Halált.
H e k a t é t Perszész és Aszteria leányának tartották, a bű­
völés, a mágia, a rémképek, a boszorkányok, a keresztutak
istennőjének Úgy tartották, az újhold éjszakáin az istennő
feljön az Alvilágból, s fáklyát tartva kezében a Sztüx-mellé-
ki kutyák csapatával járja a temetőket és a keresztutakat,
ostorral üldözve, hajtva a kísértetek rémes seregét. Különö­
sen a hármas útkereszteződésekhez kapcsolódott a neve,
ezért ezeken helyeken H e k a t é n a k áldozatokat mutattak be
s kápolnákat emeltek neki. H e k a t é szorosan összefonódott
Artemisz tiszteletével, őt is szenvedélyes vadásznőnek te­
kintették, ki a maga szellemhadával vad rohamban száguld
végig a földön. E b b e n az alakban H e k a t é képzete a közép­
kor démonológiájában is szerepel.
Azt tartják, hogy újhold idején az istennő égő fáklyát
hordoz körbe (melyet selas-nak hívnak, és Szelénéhez, a
Holdhoz kapcsolják), és a holdhónap utolsó napján, mikor
a N a p átveszi az uralmat a Hold felett, követői Amphiphőn-
t áldoznak neki, egy lapos, kerek süteményt, melyen gyer­
tyakör világít. H e k a t é Enodia (Az Úton Lévő H e k a t é ) és
Apolló Aguieusz (Az Út Őre) az Utazás istenpárja, akik be­
világítják az ösvényt, Apolló a Nappal napközben, Hekaté
pedig fáklyájával éjjel. Dianát szintén gyakran ábrázolták
fáklyával a kezében, ugyanezen gondolatkör alapján. Apol­
lót egyébként Hekatos-nak, Távolinak is nevezték, mely

20
nem más, mint a H e k a t é név férfias alakja. H e k a t é Héliosz-
szal együtt is sűrűn megjelenik a mágikus szövegekben, és
ők voltak egyedüli szemtanúi Perszephóné elrablásának. Ok
a Nap és a Hold, a Nappal és az Éjjel Lámpásai, a Világos
Nap és a Sötét Nap, a Mennyei és az Alvilági Tűz.
A Holdistennő tehát h á r o m arcban, de dualitásban - vi­
lágosság és sötétség - is megmutatkozik. A Hold szépsége
mindent fénybe von, azonban rejtezésében baljós homály
takarja el a fényt. A H o l d alakjaiban jelenítődik meg legele­
venebben a jónak és rossznak az a kettőssége, amely az ösz-
szes istenben és emberben jelen van. Az életet adó, születést
elősegítő Diana sötét arca Anthea, az Alvilág királynője, az
„Éjjeli Látomások Küldője". O az, akit később H e k a t é Tri-
formis-szal azonosítottak.

Az Isten

Aradia Diana és Lucifer leánya. A „Lucifer" elnevezést

elsőként a rómaiak használták a Vénusz bolygó másik elne­
vezéseként, mely mindig a N a p előtt nyugodott le reggel,
ezért hívták Hajnalcsillagnak is. A Vénusz egyéb nevei:
Herperus, Cesperugo, Vesper, Noctifer vagy Nocturnus,
amikor napnyugta után megjelent az égen.
Lucifer, mint megszemélyesítés Asztraeusz és Aurora
vagy Eosz fia, más forrásokban Cephalus és Aurora fia, illet­
ve megint más helyeken Atlasz fiának tartották. Ceyx,
Daedalion és a Hesperidák apja, illetve Dianával nemzette a
boszorkányok istennőjét, Aradiát. A „fényhozó" egyúttal né­
hány holdistennő előneve is. Hekaté mellékneve Lucina volt,
de ugyanezt a jelzőt kapta Diana és Juno is. (Janust ezért
Lucifer rómaiasított alakjának tekintik.) Dianát emellett
Luciferinának, Fényhozónak, átvitt értelemben Világra H o ­
zónak is nevezték. Jupiter szintén bírt a Lucetius jelzővel.

21
 Úgy tűnik, hogy a szó maga akkor került be a vallási lexi­
konokba, amikor az eredeti héber szót (reggeli csillag) -
Phosphorusnak fordították (Vénusz görög elnevezése, mint
hajnalcsillag), majd később Lucifernek a Bibliában (a görög
átirat u t á n ) .
Ovidiusz Metamorfózisában Lucifer a hajnalcsillag,
Ceryx apja. Úgy írja le, hogy fehér lovon lovagol, és arcát ra­
gyogó boldogság önti el. Apollonról így írnak a történetek:
„Hosszú haját s szárnyas lábú lovai sörényét illatos koszo­
rúkkal köti le: egyfelől Lucifer, másfelől Aurora díszíti fürt­
jeit s a gyeplő mellett ott mosolyog az aranyesztendő." Még
az V. század végén Dracontius keresztény latin költő is az
édeni boldogságról azt írja, hogy a még ártatlan emberpár
ö r ö m m e l látta Lucifert (a hajnalcsillagot) a tenger felett fel­
tűnni, m e r t ez a nappal kezdetét jelezte.
A Luciferiánus vallás, mint a Fényisten kultusza Rómá­
ban volt divat az i. sz. I-III. században. A kereszténység ir­
totta ki. Hieronymus fordítása, a Vulgata lett az egyház hi­
vatalos bibliafordítása, és a Lucifer-hajnalcsillag jelentés el­
halványulásával a Lucifer név a Sátán mellékneve lett a kö­
zépkorban. Lucifert ezért azonosították a bukott angyallal,
gőgje pedig, mely az Istennel való szembeszegülését okozza,
nem más, mint a büszke, pogány R ó m a .
A Fényhozó vallása szoros kapcsolatot mutat az ősi
Mitrasz-kultusszal. A Mitrasz-kultuszokra a legkorábbi uta­
lást Plutarkosz egyik művében találhatjuk meg (Pompeius
24,5), amelyben a kilikiai kalózok „titokban mutatják be
Mithra misztériumait". Miután Pompeius legyőzte és elfog­
ta őket, ezt a kultuszt Nyugaton is elterjesztették. A kultusz
hihetetlenül elterjedt volt a III.-IV században, mégis rend­
kívül keveset tudunk róla. Iráni örökséggel ötvözte a római­
görög szinkretizmust, szoláris, katona-vallásként eljutott
Skóciától Mezopotámiáig, Észak-Afrikától és Spanyolor­
szágtól Közép-Európáig és a Balkánig. A legtöbb szentélyt
a hajdani Dacia, Pannónia és Germania tartományokban

22
tárták fel. Mindamellett egy-egy közösség legfeljebb száz ta­
got számlált, így még R ó m á b a n sem érte el a beavatottak
száma a tízezer főt.
Mitrasz, a bajnok-isten, a párthus uralkodók védelmező­
je. Az egyik mítosz szerint egy sziklából született, ezért ját­
szott főszerepet misztériumaiban a barlang. Másrészt, egy
Al-Bíyrúni közvetítette hagyomány szerint a párthus király
trónralépésének előestéjén Mithra visszavonult egy bar­
langba, alattvalói pedig felkeresték, és újszülöttként, ponto­
sabban természetfeletti eredetű gyermekként tisztelték. Az
örmény hagyományok is egy barlangról szólnak, ahová
Meher (Mihr, Mithra) bezárkózott, és évente egyszer jött
elő. Az új király eszerint az újból megtestesült, újászületett
Mithrasz volt. Ezt az iráni témát találjuk a fényárban úszó
bethlehemi barlang mélyén történt Születés keresztény le­
gendáiban is.
A Mitrasz-kultusz a Napisten, Héliosz kultuszával is egy­
beolvadt, akit mint legfőbb, legyőzhetetlen isteni hatalmat
tiszteltek. Az egyik legnagyobb ünnep december 25-e volt, a
téli napforduló, a Nap újjászületésének napja (die natalis
Solis invicti Mithra). Ez a fénygyermek újjászületésének
napja. A mítosz szerint Mithrász egy folyó mellett heverő kő­
sziklából született (theos ekpetras, petrogenos Mithra) az
őseredeti uranikus fény megnyilvánulásaként; e csodás szü­
letést csak a hegycsúcsokon rejtőző „őrzők" észlelték. Az
„őrzők" valójában a „láthatatlan mesterek", vagyis olyan, az
őseredeti állapotot megőrzött lények, akiket - Hésziodosz
szerint - sohasem érhet utol a halál, akik a következő korok­
ban is tovább élnek, s akiket a „felébredetteknek" neveznek.
Janus, a „rómaiasított" Lucifer egyszerre látta a múltat
és a jövőt, ezért ábrázolták két arccal. Janus, másképpen
Dianus isten neve „kaput" jelent (ianua). A római mitológi­
ában ő a be- és kijáratok, ajtók istene. Istene minden kez­
detnek, az év első hónapjának, minden h ó n a p első napjá­
nak, az emberi élet kezdetének. Megfelel ezért az alvilág

23
urának is, aki az átjáró őre a két világ között, a születés és
halál (mindkét kezdet) ura. 365 ujja volt, az év napjainak
megfelelően.
Dianus a mondákban mint a természet ura szerepel, akit
a növényekkel, állatokkal és a termékenységgel hoztak kap­
csolatba. Verbius és Rex Nemorensis néven is tisztelték.
Gyakran szarvasagancsokkal a fején vagy szarvas alakban
jelenítették meg.
A Napistent farkas alakjában Lupercus-szal is azonosít­
ják a stregák. Lupercus a m o n d a szerint Diana és Dianus
fia. H a s o n l ó a n a görög Héraklészhoz, neki is tizenkét hősi
feladatot kellett elvégeznie, hogy bebizonyítsa rátermettsé­
gét. Ezután a farkasok között talált lakhelyre. Lupercus
minden n a p átutazik az égen Keletről Nyugat felé haladva,
összegyűjti a holtak lelkeit és elvezeti őket Lunához.
A szarvas és a farkas képe szorosan kapcsolódott össze
az etruszk kultúrkörben. Egykorai etruszk vázafestményen
például egy istennő ábrázolás látható, ki két kezével egy
szarvast és egy farkast tart a magasba.

Aradia

Nagyon sok olasz boszorkány hisz Aradia legendájában.

Gyakran „Szent Stregá"-nak vagy „A Gyönyörű Zarán-
doknőnek"-nak („La Bella Pellegrina") is nevezik.
A legenda így szól: a teremtés kezdetén Diana kettéosz­
totta önmagát (lásd teremtésmítoszokkal való párhuzam),
megteremtve a világ két alapprincípiumát, a sötétséget és a
fényt. O maga a sötétségben maradt, a fényt pedig átenged­
te fiának és fivérének, Lucifernek. Diana, akit vonzott a
fény, fekete macska alakjában elcsábította Lucifert, és ennek
a násznak a gyümölcse lett Aradia (más néven Herodiás),
akit a boszorkányok istennőjeként tisztelnek. O volt az, aki
női megváltóként megtanította az embereket anyjának, Dia-

24
nának, az éj királynőjének tiszteletére, megmutatta a hozzá
vezető utat, és megalapította kultuszát. Aradia volt tehát az
első boszorkány. Később, miután az emberek elfordultak az
ősi istenektől, Aradia is eltávozott a földről, de megígérte hű
híveinek, hogy egyszer majd visszatér.
Egy XVI. századi híres inkvizítor, bizonyos Bernardo
Rategno „Tractatus de Strigibus" című művében úgy vélte,
hogy Aradia létező személy volt, aki a XIV. század második
felében élhetett, és akkor tanította meg az embereket a bo­
szorkányság tudományára.
A legendák szerint 1313-ban, Észak-Olaszországban,
Toszkána tartományban, Völterra városában született az az
Aradia nevű nő, kiből később e mítosz vált. Katolikus család
egyetlen gyermeke volt, anyja apácának szánta. Miután ki­
derült, hogy Aradia erre nem hajlandó, anyja a kislány taní­
tónőjét kérte meg, hogy győzze meg a gyermeket (egyes el­
képzelések szerint ő Aradia saját nagynénje volt). A tanító­
nő azonban a toszkániai boszorkánykultusz beavatottja volt,
így ahelyett, hogy Aradiát a katolikus vallás irányába fordí­
totta volna, beavatta őt a régi vallásba.
Aradia ezután a Nemi tó partjára költözött családjával.
Szülei bezárták őt egy toronyszobába, de sikerült megszöknie.
Zarándokruhát öltött magára, utazni kezdett, és csoportot
gyűjtött maga köré, akiket Itália ősi vallására tanított. Aradia
arról beszélt követőinek, hogy az Értelem Kora fog eljönni,
melyet a Fiú Kora fog majd felváltani. Többször börtönbe ve­
tették, majd amikor az egyház elüldözte otthonából, elhagyta
az országot. Nyugat felé feltehetőleg nem menekült, hiszen
Franciaországban ebben az időben igen erős volt a pápaság in­
tézménye. Kutatói úgy vélik tehát, hogy Kelet felé vándorolt,
Szerbia és Románia felé. Ebben az esetben azonban érdemes
párhuzamot vonni a Calusari-k titkos közösségének istennője
és az olasz Aradia között. Doamna Zinelor Diana romániai
változata, másik neve Arada, Irodiada vagy Irodeasa.

25
 Aradia történetét feltehetőleg egy másik, létező boszor­
kány, bizonyos Milánói Guglielma históriája is átszínezi. Va­
lódi neve Blazena Vilemina hercegnő volt, aki 1210-ben
született. Milánóban 1260. környékén tűnt fel, „közönséges
ruhákba öltözötten". Nemesi származása miatt mind a Vis-
conti, mind a Torriani családból számos követője akadt. A
Guglielmita csoportnak Maifreda da Pirovano lett a vezető­
je. Érdekes, hogy az 1450-ben megjelent Visconti Tarot 1 "
F ő p a p n ő lapján a mai napig az ő portréját láthatjuk. A szek­
tának mintegy harminc tagja volt, összesen kilenc milánói
családból. Guglielma azt akarta, hogy követői egy család­
ként maradjanak fent, és emlékezzenek meg róla halála
után is.
Arádiát a legendás Herodias hercegnővel is kapcsolatba
hozzák, aki Heródes király sógornője és Salome anyja volt.
Herodias egyik legkorábbi említése Raterius of L/egz-nek,
Verona püspökének (i. sz. 890-974) írásaiban történt. A jó
püspök arról panaszkodott, hogy sokan hiszne Herodiasban
mint királynőben és istennőben. Az Episcopi Kánonban
Herodiast Diana istennővel is kapcsolatban hozzák". I. sz.
899-ben egy bizonyos Regino apát idézi ezt a Kánont, és a
püspökök felé intelmet intéz, hogy figyelmeztessék nyájaikat
azokról az asszonyokról, akik „Dianát, a pogány istennőt kö­
vetik, avagy Herodias-t", miközben „éjjelente utaznak". Há­
r o m évszázaddal később U g o da San Vittore, egy XII. száza­
di itáliai apát olyan asszonyokról számol be, akik azt hiszik,
hogy éjjelente állatok hátán lovagolnak „Erodiade"-val, akit
ő Dianával és Minervával hoz összefüggésbe.
Elképzelhető, hogy összefüggés van Aradia, és az olasz
népmesék karácsonyi Befana boszorkánya között is. Ez a
kapcsolódás az olasz Alpok Belluno menti régiójának nyel­
vezetében lelhető fel, ahol Befanát a mai napig „Redode-
sa", „ R e d o s a " vagy „Redosola" neveken ismerik, mely a
nyelvészek szerint az „ E r o d i a d e " alak nyelvromlásból kelet­
kezett származéka.

26
 A Befana (az Epiphania = születés szóból) egy csúf, de jóin­
dulatú boszorkány, amely Vízkereszt napján érkezik seprűnyélen,
a kéményen keresztül bejutva a házakba ajándékot (főleg zok­
nialakú csomagba rejtett édességet) hoz a gyerekeknek a „rossz­
csontoknak" pedig széndarabot dug a cipőjébe. A gyerekek előző
este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy Befana
jól lakhasson, ha arra jár. A legenda szerint La Befana éppen söp­
rögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hív­
ták őt, nézze meg a Kisjézust. „Most nem érek rá", felelte La
Befana. Később meggondolta magát, de akkor már késő volt.
Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a
Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy „neki".
Befana férfi párja is megjelenik a mítoszokban: ő Befa-
no, a gyönyörűséges boszorkány udvarlója.

Leland és az Aradia eredete

Az Aradia avagy a boszorkányok evangéliuma a újpogány

vallások egyik legfontosabb könyve. A toszkániai boszor­
kányság hagyományait írja le.
A könyv szerzője, Charles Godfrey Leland amerikai új­
ságíró, néprajzkutató volt. Leland Philadelphiában született
1824-ben. Apja, Henry Hopestill Leland leszármazottja
volt, ki egyike volt Új-Anglia első fehér telepeseinek.
A legenda szerint pár nappal születése után öreg, n é m e t
származású dajkája felvitte őt házának padlásszobájába,
ahol egy ősi rítust mutatott be. A kisfiú mellkasára helyezte
a Bibliát, egy kulcsot és egy kést, majd gyertyákat gyújtott,
végül pénzt és egy tálka sót tett a baba fejére. A rítus célja
az volt, hogy szerencsét hozzon a kisgyereknek élete során,
és „tudós s varázsló váljék belőle". A kisfiú valóban már
gyermekkorában érdeklődni kezdett a mágia és a néprajz
iránt, a szellemekről, boszorkányokról és tündérekről szóló
mesék bájolták el a leginkább. Családjának szolgái között

27
akadt ír emigráns nő, aki a tündérhagyományokban volt já­
ratos, de fekete szakácsnő is, aki a voodoo vallás gyökereit
ismerte.
Leland Princeton-ban végzett, majd Európába utazott,
ahol Heideberg és München egyetemein tanult tovább, majd
Párizsba került a híres Sorbonne-ra. A függetlenségi háborúk
után Amerikában utazgatott, főleg újságíróként kereste ke­
nyerét. 1856-ban megnősült. 1870-ben Angliában telepedett
le, ahol az angol cigányokat kezdte tanulmányozni. Idővel el­
nyerte Anglia „cigánykirályának", bizonyos Matty Cooper­
nek a bizalmát, tőle tanulta meg a roma nyelvet. Ezalatt írta
meg róluk két, klasszikussá vált könyvét. 1888-ban végleg be­
fogadták maguk közé; ő lett a cigány közösség első Elnöke.
1888. telén Firenzébe költözött, hogy az olasz boszor­
kánysággal foglalkozhasson. Kutatásai egy olyan anyagon
alapulnak, amit egy Maddalena nevű, rejtélyes asszony állí­
tott össze a számára. Maddalenáról nagyon keveset tudha­
tunk. Annyi bizonyos, hogy Tarot-jóslással foglalkozott Fi­
renze sikátoraiban, amikor Leland felfedezte őt, és asszisz­
tensévé fogadta, hogy segítsen neki kutatásaiban. A fiatal­
asszony eredeti neve feltehetőleg Margherita Talenti volt.
Maddalena elmondta, hogy ősi boszorkánycsaládból szár­
mazik, melynek tagjai ismernek különböző régi meséket, le­
gendákat; összegyűjtöttek különféle varázsigéket, bűbájo-
kat, és azt is tudják, hogyan kell azokat kiejteni; valamint is­
mernek ősrégi orvosságokat, recepteket is. A nő csoportját
„Malandanti"-nak nevezték. Maddalénát keresztanyja ve­
zette be a boszorkányság rejtelmeibe, és messze az emberi
fülektől, az erdők mélyén adta át neki tudományát, mely az
ősi etruszk istenségek megidéző ríatusait is tartalmazta;
ezek azok, amik Leland korában „foletti", avagy szellemek,
vagy Lares néven ismertek.
Maddalena bemutatott Lelandnak egy Marietta nevű
nőt is, ki szintén nagy segítséget jelentett a kutatásokban.
Egy időben Leland azt kezdte gyanítani, hogy a két nő saját

28
maga ír bizonyos versikéket, melyeket továbbadnak neki, de
később megváltoztatta a véleményét. Leland azt írta egy
dajkájának írott levelében, hogy „Maddalena emlékezete
kimeríthetetlen, vég nélküli varászverseket ismer, és ha me­
móriája néha cserbenhagyja, azonnal konzultál egy boszor­
kánytársával." Maddalena azt állította, hogy a Stregheria
soha nem tanulható meg teljes egészében. Leland úgy vélte,
hogy a versek eredetileg etruszk nyelven íródtak, és az év­
századokon át szájról szájra haományozódás következtében
torzultak érthetetlenné.
Kilenc évnyi gyűjtőmunka után, 1897. újévének napján
Maddalena saját kézírásával juttatta el Lelandnak a Vange­
lo (Evangélium) című, több mint kétszáz oldalas írást, mely
a későbbi Aradia magját adta. Ezután a nő nyomtalanul el­
tűnt, és soha nem vette fel többé Leland-dal a kapcsolatot.
Leland az Aradia mellett kis híján ötven könyvet írt, töb­
bek között az ,J?truscan Roman Remains" (Etrusz-római
emlékek), Legends of Florence (Firenze legendái), The Gyp-
sies (A cigányok), Gypsy Sorcery (Cigány varázslás). 1903-
ban hunyt el, sajnálatos m ó d o n legutolsó könyvét az olasz
boszorkányságról m á r n e m fejezte be.
Az Aradia eredete mindig is kérdéses volt. Ronald Hut-
ton, az újpogányság gyökereinek egyik jeles kutatója h á r o m
különböző elméletet is felállított. Az egyik elképzelés az
volt, hogy ez az olasz istennő-vallások leghitelesebb szöve­
ge, a másik elképzelés szerint Maddalena írta a szövegeket
saját családi hagyományai alapján. A harmadik gondolatkör
szerint Leland maga hamisította az írást saját néprajzi tudá­
sára és kutatásaira támaszkodva - ezt az elképzelést azon­
ban egy Robert Matthieson nevű professzor cáfolta. A Brown
Egyetem tudósa tanulmányozta az eredeti kéziratot, és az
írás hibáiból, valamint a javításokból azt a következtetést
vonta le, hogy Leland minden kétséget kizáróan másolta va­
lahonnan ezeket a szövegeket, nem pedig saját gondolatkö­
re alapján írta őket.

29
 Leland műve mindenképp egyedülálló, és hatalmas érté­
ket hordoz magában. Bár nyilvánvaló, hogy az ősi tudásnak
csak töredékeit sikerült lejegyeznie és megőriznie, munkás­
ságát mégis tisztelettel és megbecsüléssel kell fogadnunk
nekünk, az ősi örökség mai hordozóinak.

Az Aradia és a Wicca kapcsolata

A Wicca 1 2 a látható és láthatatlan természet tiszteletén

alapuló több ezer éves mágikus termékenységkultusz folyta­
tása. A természet, a béke, és a mágia vallása. Az angolszász
természetvallásokban a vezető sámánt, papot hívták wiccá-
nak (a p a p n ő neve „wicce"). Nagy tudású füvesemberek, jö­
vendőmondók, varázslók voltak, egy személyben orvosok,
bírók, tanácsadók.
A boszorkányság megújítása teljes egészében Gerald B.
G a r d n e r (1884.-1964.) nevéhez fűződik, aki 1939-ben csat­
lakozott egy dél-angliai, akkor még titokban létező boszor­
kánycsoporthoz, majd később saját coveneket alapított, s
írásban is lefektette a modern Wicca alapjait. Először 1949-
ben, egy regényben jelentette meg gondolatait a boszorká­
nyokkal kapcsolatban, melynek címe ,Jligh Magic's Aid" (A
magas mágia segítsége) volt. Angliában azonban csupán
1951-ben helyezték hatályon kívül a boszorkányok ellen ho­
zott törvényeket. 1954-ben jelent meg G a r d n e r második
könyve, a „Witchcraft Today" (A boszorkányság napjaink­
ban) címmel. E n n e k a könyvnek későbbi kiegészítése a „The
Meaning of Witchcraft" (A boszorkányság értelme), mely
1959-ben jelent meg.
G a r d n e r elvégezte az akkori covenek tudásának rend­
szerezését, összeválogatta a többségében angol és kelta
szertartásokat, és ahol szükségesnek érezte, újrafogalmazta
az anyagot. A Wiccák titkos tanításait az Árnyak Könyve
tartalmazza. Minden csoport és minden Wicca saját könyv-

30
vei rendelkezik. E b b e n az ősi tudást viszik tovább és a saját
tapasztalataikat is feljegyzik. G a r d n e r megalkotta a maga
Arnyak könyvé-jét, és ennek összefoglalt tudása lett Gard-
neriánus Wicca néven közismert.
A boszorkányság a szeretet és az öröm vallása. Szó sincs
benne e r e d e n d ő bűnről, tehát megváltásról sem. Az életet
tanítja, a természettel való azonosulást. Őseink szövetség­
ben éltek a természettel, annak részeként léteztek. A fákat
és állatokat testvérükként kezelték, gondozták a mezőket és
a földeket. A m o d e r n kor embere elvesztette ezt a kapcso­
latot. A civilizáció elvágta az embereket a természettől. A
Wicca ennek az egységnek a visszaállítására törekszik. Fon­
tos azonban, hogy egyetlen Wicca sem ellensége a civilizáci­
ónak, a modern világnak. Megtanulnak azzal is egységben,
harmóniában élni, és szerves egészként felfogni mindazt,
amit Gaia, a Földanya hordoz.
A vallás hagyományos istenpárja C e r n u n n o s és Aradia.
Az Agancsos Isten a természet körforgását, megújulását, a
termékenységet szimbolizálja. A kelta tradícióban Cernun­
nos (Carnún) néven szerepel, a skótok Dev'la-ként emlege­
tik, a szászok főistene Wotan. Az agancs vagy szarv a a kel­
táknál a férfi isten jelképe volt. A szarvasagancs a természet
állandó körforgását, megújulását, a bikaszarv a gazdagsá­
got, az erőt (teremtőerőt) és a hatalmat jelképezte. A drui­
dák egyes szertartásokon szarvasmaszkot viseltek. A mo­
dern Wiccában és a boszorkány hagyományban a mai napig
is a férfi princípium jelölője a szertartásokon a főpap fejdí­
szén látható szarv, amit esetenként egy középre illesztett
napkoronggal egészítenek ki.
Cernunnos az állatok ura, királya, védelmezője és pász­
toristen. Ü n n e p e november 1. - Samhain, szent állata a kos­
fejű kígyó és a szarvas. Kedvelt áldozata az arany és a pénz.
Színe: smaragdzöld. Az ábrázolásokon szarva és emberi fü­
le van (agancs, kos, bika szarv, csavart szarv, szarvas kígyó).
Agancsán egy-egy nyakperec (torques) látható. Az ábrázo-

31
lásokon a maga alá húzott lábakkal ülő isten bal kezében
kosfejű kígyót tart, jobbján szarvasbika ül, zsákjából pénz
folyik.
Az Agancsos Isten jeleníti meg az életadó Napot, de ő az
erdők, mezők, állatok és növények, a zöldellő vetés és az
érett gabona istensége is, éppúgy, mint a halálé, a változásé.
O Pán, Dionüszosz, Ozirisz.
Az Agancsos Isten női párja a Nagy Anyaistennő (egyes
tradíciókban Földanya, és/vagy a H á r o m a r c ú Holdistennő).
A gardneriánus irányzatban Aradia néven szerepel. A Nagy
Istennő hármassága a hold három fázisát jeleníti meg. A nö­
vő hold a Szűz Istennő, a telihold a termékeny Anyaistennő,
a fogyó hold pedig az öreg, terméketlen Banyaistennő. A
különböző mitológiákban például Artemisz, Aphrodité,
H e k a t é vagy P e r s z e p h o n é , D e m e t e r , H e k a t é (görög);
Brighid, Morrighan, Macha, Badb (kelta); Eriee (Eriu, Eri,
Eire), Fodhla (Fotla), Banbha (Banbna, Bánba) (ír) stb. ne­
veken szerepel ez a hármasság.
Kétségtelen tény, hogy a Wicca tradíció letéteményeseit,
magát G a r d n e r t és később Stewart Farrart vagy Doreen Va-
lientét nagy mértékben befolyásolta a Leland által közkinccsé
tett hagyomány, és ezek a tanítások a Gardneriánus Arnyak
Könyvében több szövegben is felbukkannak. D o r e e n
Valiente írta meg a hagyományos Árnyak Könyve egyik leg­
fontosabb részét, „Az Istennő Szavai"-t (The Charge of the
Goddess) az Aradiában közölt szövegek alapján.
Sokan úgy vélik, az Aradia nem más, mint valamiféle
szent irat a mai Wicca vallás számára. Bizonyos szempont­
ból igazuk van, más szempontból tévednek. Mint az nyilván­
való, az Aradia nem az angolszász, h a n e m az etruszk-olasz
mítoszkörre és hagyományra támaszkodik, a mai stregák, az
örökség hordozói pedig egyértelműen elkülönítik magukat
a Wicca irányzatoktól. Az általa hordozott szellemiség sem
felel meg teljes egészében a Wicca tanításainak. Egyetlen
Wicca, strega, brujo 13 , boszorkány sem akad azonban, aki ne
tekintené magát valamiféle egységes, pogány szemlélet­
rendszer és testvériség részének, ily módon összefonódnak
mindazok a tanítások, melyek valaha az ősi tudás részeit ké­
pezték.

Osara LaMort

33
 A könyvről

Az Aradia a boszorkánykultusz újjáéledésének egyik

legfőbb forrása az angolszász országokban. Leland kulcsa az
olasz boszorkányok hold- és árnyékvilágához a firenzei jós-
és mágusnőhöz, Maddalenához fűződő, 1886-tól tartó ba­
rátsága volt. Tőle kapta a jelen anyagot is. Az itt bemutatott
mítoszok, varázsigék, bölcsességek és képek részben etruszk
eredetűek, de bármilyen mágikus is Aradia képvilága és
énekei, mégis alapvető radikális társadalmi vonatkozásai
érezhetőek:

,£s téged az első boszorkányként ismernek majd

És a világon az első leszel
És a mérgezés művészetét fogod tanítani
Mindenek hatalmas urainak megmérgezését
Igen, palotáikban hozod rájuk a halált
És megkötöd az elnyomó lelkét (hatalommal)"

34
 A szerzőről

Charles Godfrey Leland (1824-1903) amerikai kalandor,

újságíró és mítoszkutató volt. 1848-ban Párizs barikádjain
együtt küzdött a munkásokkal, később az északiak oldalán
részt vett az amerikai polgárháborúban. Egy hosszabb lon­
doni tartózkodás után családjával Firenzében telepedett le.
A cigány-folklórról folytatott tanulmányain keresztül, amely
több könyvének is témája volt, került kapcsolatba Mad-
dalene-nel, a boszorkánnyal. O vezette be Leland-ot D i a n a
titkos boszorkánytanába, aki megfigyeléseit az 1899-ben,
L o n d o n b a n megjelent „Aradia or the Gospel ofthe Witches"
című könyvében dokumentálta.

3S
 Előzetes megjegyzés

Ez a mű már régóta nem kapható a hagyományos köny­

vesboltokban. Ezt sajnálatosnak találtuk, ezért úgy döntöt­
tünk, újra megjelentetjük, hogy a szélesebb publikum szá­
mára is hozzáférhetővé tegyük. Végülis Leland tanulmányai
adtak lendületet a megújult boszorkányságnak, és szolgál­
tak mintaként és inspirácóként ezen új társaság úttörőinek
- köztük Gerald B. G a r d n e r n e k is.
Charles G. Leland fáradtságos munkával összegyűjtötte,
leírta és ezáltal megőrizte az utókor számára az ősi tudást.
Bizonyára örömmel töltené el, hogy félelmei nem igazolód­
tak be, sőt, épp ellenkezőleg, a „Régi Vallás" széles körben
elterjedt, és egyre több ember válik követőjévé. Munkájáért
tisztelet és köszönet jár neki.
Köszönetünket szeretnénk még kifejezni Fráter U.D.-
nek is, aki készségesen hozzájárult, hogy esszéit ebben a
műben felhasználjuk és nyomtatásba adjuk.

36
 Előszó

Ha valaha is kezébe akadtak a kedves olvasónak a tanult nép­

rajzkutató, G. Pitre munkái, vagy azon cikkek, melyeket „Lady
Vere De Vere" az olasz Rivisiának írt, vagy H Andrews publiká­
ciói a Folk-Lore-ban14, akkor tud arról, hogy Olaszországban ren­
geteg strega, jós avagy boszorkány él, akik kártyát vetnek, külö­
nös ceremóniákat tartanak, amelyek szellemeket hivatottak meg­
idézni, amuletteket készítenek és adnak el, és általában úgy visel­
kednek, ahogy az náluk szokás - legyen szó akár az amerikai fe­
kete vuduról, akár szerte a világban működő varázslókról.
Az olasz stregák, avagy boszorkányok azonban számos
pontban különböznek kolléganőiktől. A legtöbb esetben
olyan családból származnak, amelynek tagjai már generáci­
ók óta űzik ezt a művészetet. A legcsekélyebb kétségem
sincs afelől, hogy egyes esetekben az ősök sora egészen a
középkorig, a rómaiakig vagy akár az etruszkokig nyúlik
vissza. Ennek következtében természetesen ezekben a csa­
ládokban hatalmas hagyománnyal bír a varázslás. Azonban
Észak-Olaszországban, amint az irodalma alapján bebizo­
nyítható, a néhány kisebb mese- és népi babonagyűjtemény
ellenére sem volt soha érdeklődés a boszorkányok idegen
művészete iránt. Mégis úgy sejtették, hogy mindezek alapját
az a rengeteg római mítosz és legenda képezi, amelyeket
Ovídiusz jegyzett fel, akinek a többi római tudósítóhoz ha­
sonlóan nagyon sok minden elkerülte a figyelmét 15 .

37
 Ez a tudatlanság nagyrészt a varázslóknak és a boszorká­
nyoknak köszönhető, akik a papoktól való félelmükben min­
den hagyományukat megfejthetetlen titkokba burkolták. Va­
lójában tudtuk nélkül a papok is óriási mértékben hozzájá­
rultak a boszorkányság elsorvadásához, bár az, ami tiltott,
mágikus vonzerővel bír, és a varázslat a szarvasgombához
hasonlóan a föld mélyében rejtve fejlődik a legjobban, és tö­
kéletes aromája is ott tud a legteljesebben kibontakozni.
Mint mindig, a varázslókhoz hasonlóan a mai papok is léleg­
zetelállító sebességgel vonulnak vissza - egy francia írónak is
feltűnt, hogy egy ferences a vonaton érdekes anomáliákat
mutat fel - és valószínűleg néhány év múlva újságokkal és
kerékpárokkal (az ég tudja, mi történik majd, amikor feltűn­
nek a repülőgépek!) elsöprik őket a föld színéről.
Azonban lassan halnak ki, és még most is vannak olyan
öregek az északi Romagnában, akik őrzik a Tizenkét Isten
etruszk nevét, és Bacchus, Jupiter, Vénusz, Merkúr és a
Lares, az ősök szellemeinek invokációit... A városokban pe­
dig vannak nők, akik amuletteket készítenek, amelyekre
már a római korban is ismert varázsigéket mondanak, és
akik a tanult embert is el tudják képeszteni a római istenek­
ről szóló, varázslatokkal átszőtt legendáikkal, ahogy ezt ta­
lán Cato-nál vagy Theokritusznál olvashatjuk. 1886-ban el­
nyertem a bizalmát egy ilyen nőnek, és megkértem arra,
hogy gyűjtse össze társai közt az általuk ismert ősi korok tit­
kos varázsigéinek valamennyi fennmaradt változatát. Igaz,
voltak egyéb más forrásaim is, azonban ez a hölgy a hosszú
évek alatt megtanulta mindazt, amit csak kevesek tudhat­
nak. Pontosan tudta, mit akarok, és miként hozhatja nyilvá­
nosságra céhének titkait.
Sok más fennmaradt idegen emlékkel együtt sok év után
sikerült neki a következő „evangéliumot" (tanítás, szent út­
mutatás) megszereznie, amely az ő saját kézírásával van ná­
lam. Munkájának méltatása sok más egyediséggel a függe­
lékben olvasható. Nem vagyok biztos abban, hogy informá-

38
torom szóbeli vagy írásbeli forrásokból jutott ehhez a tudás­
hoz, azonban van néhány olyan varázsló, aki művészetét do­
kumentálja és őrzi is. Azóta nem láttam gyűjtőmet, mióta az
„evangéliumot" átadta. Remélhetően a közeljövőben bő­
vebb információkhoz juthatok.
Rövid magyarázatként annyit fűznék hozzá, hogy a bo­
szorkányságot annak követői la vecchia religione-nek, ősi
vallásnak nevezik, Istennője Diana, lánya Aradia (vagy
Herodias), a női Megváltó. Ez a kis mű bemutatja, hogyan
született, hogyan jött le a földre, hogyan hozta létre a cere­
móniákat, teremtette meg a boszorkányokat, és hogyan tért
vissza az égbe. Ezenkívül tartalmazza a Diana és Aradia
tiszteletére rendezett szertartásokat és fohászokat, illetve
megidézéseket, Káin exorcizmusát, szent-kővel, keserűfű­
vel, fehérürömmel végzendő varázslatokat, melyek, ahogy a
szövegben megtalálható, a rendszeres úgymond „templomi"
szertartásokhoz tartoztak, s a boszorkánygyülekezetekkor
kellett őket énekelni vagy kántálni. Tartalmazza ezen felül a
boszorkány-vacsorához használt méz, étel, só, és sütemény
különös varázsigéit vagy felszentelését, amelyeket nagyon
erősen befolyásol a klasszikus ókor, és amelyekben a római
misztérium maradványai egyértelműen felfedezhetők.
A művet végtelenségig lehetne bővíteni, amennyiben
azokat a szertartásokat és fohászokat is hozzáfűzzük, ame­
lyek ténylegesen a Boszorkányművészet Liturgiájának ré­
szét képezik, azonban mivel ezek közül majdnem mindet -
vagy legalábbis túlnyomórészt - Az etruszk-római maradvá­
nyok és a Firenzei legendák című munkáim tartalmazzák,
nem szívesen állítottam volna össze egy ilyen gyűjteményt,
mielőtt ellenőriztem volna, hogy van-e rá kereslet.
Az előzőek megírása óta olvastam egy nagyon okos és
szórakoztató művet G. Cavagnaritól // Romanzo dei Setti-
mani címmel (1889.), amelyben a szerző elbeszélés formájá­
ban élethűen írja le a varázslás szokásait, gondolatmenetét
és különösen a boszorkányság természetét, valamint a lom-

J9
bardiai parasztság mélyen gyökerező babonásságát. Az e te­
rületen való hatalmas tudása ellenére sajnálatos módon a
szerző ezekben a hagyományokban nem lát mást, csak kár­
tékony butaságot és rettenetes, antikeresztény bolondságot.
Egyszerű Zoccoloneként, azaz átutazó ferences szerzetes­
ként nem törődik azzal, hogy ősrégi mitológia és értékes
szokásrendszer csodálatos maradványai, azaz a történelem
gerince rejlik benne. Azt hihetnénk, hogy annak az ember­
nek, aki tudta, hogy egy boszorkány valóban képes volt,
hogy egy szertartás vagy rítus alatt hét embert megöljön a
végtelen gazdaság titkának ernyerése érdekében, legalább
gyanítania kellett volna, hogy egy ilyen varázslónő csodála­
tos legendák birtokában lehet. E n n e k azonban nyoma sincs,
de jól láthatóan távol áll tőle annak felismerése, hogy egy
magasabb rendű nézőpontból tekintve valamiféle rejtett tu­
dást hordozhat magában.
A könyv a szellemekről és babonákról szóló azon művek
közé tartozik, melyben az írók biztonságos, de olcsó tréfál­
kozással igyekeznek nevetségessé tenni azt, ami számukra
csupán közönségesnek és hamisnak tűnik. Sir Charles Cold-
streamhez hasonlóan, egy lopott pillantást vetettek a Vezúv
kráterére, miután a kitörések véget értek, és semmit sem ta­
láltak b e n n e . Valamikor azonban volt benne valami, és egy
tudós e m b e r (amilyen Sir Charles nem volt) még mindig sok
mindent talál Pompei és Herculaneum ókori romjai, marad­
ványai közt - és állítják, hogy még mindig hét város vár a lá­
va alatt eltemetve arra, hogy felfedezzék. Azt a néhány dol­
got (és ez tényleg nagyon kevés), amelyre lehetőségem volt,
kiástam az itáliai varázslás szunnyadó vulkánja alól.
Ha a legintelligensebb író, aki írt a témáról, így kezeli az
olasz boszorkányságot, akkor nem csodálkoznék, ha való­
ban kevesen lennének, akiket érdekel egy eredeti, hihetetle­
nül ősi boszorkányevangélium, s egy olyan hitvilágot mutat
be, mely a történelem előtti időktől napjainkig tartja magát.
„A boszorkányművészet nem más, mint őrültség, sőt rosz-

40
szabb", vélték a régi írók, „és ezért az összes ilyen témájú
könyv is az". Nagyon remélem, hogy néhány példány a jelen
műből olyan emberek kezébe fog kerülni, akik másképp vé­
lekednek erről.
Azonban igazságot kell szolgáltatnom mindazoknak,
akik a sötét és rejtélyes ösvényeket keresve teljesen egyér­
telműen azt mondják, hogy néhány kivételtől eltekintve a
boszorkányművészetet a legmélyebb titkok fátyla fedi
ugyanúgy, mint a fekete vudut, és a Chippeway indiánok
Medáit. Egy, az Első Settimani életéről szóló történetben
olyan boszorkánytanoncot ismerhetünk meg, aki évekig fá­
radtságosán, fájdalmasan, lépésről-lépésre szívta magába és
tanulta meg a varázsigéket és könyörgéseket. Nemrég el­
hunyt M. Dragomanoff barátom mesélte, hogy egy bizonyos
férfi Magyarországon felfedezte összegyűjtött varázsigéit
(melyek rendszeres időközönként meg is jelentek különbö­
ző népművészeti folyóiratokban), és ellopta őket. Amikor
Dragomanoff a következő évben visszatért, akkor a tolvaj­
nak már virágzó varázsló-praxisa volt. Valójában nem jutott
hozzá túl sok fohászhoz, csupán alig egy tucatnyihoz, azon­
ban ezen a területen nagyon kevéssel is sokat el lehet érni.
Merem állítani, hogy egész Olaszországban valószínűleg
nincs egyetlen olyan boszorkány sem, aki mindazt tudja,
amit ebben a könyvben megjelentetek, mivel a gyűjtemé­
nyemet mindenhonnan, közelről és távolról szedtem össze.
Az írásban fennmaradt emlékek közül sokat különleges ala­
possággal pusztítottak el a papok és a bűnbánó bűnösök, il­
letve az a sok ember, akiket babonás félelmük odáig veze­
tett, hogy nem akartak ilyen dokumentumokkal egy fedél
alatt élni. Ezért a Vangelo 1 " megmenekülését enyhén szólva
is érdekesnek tartom.

41
 /. fejezet
c
}ójgyati adóit Sbiana éleiéi tPfiladiánaA

„Ez Dianái lm!

Félig fátyolban emelkedik!"
KEATS: Endymion

„A Csillagkirálynő félholdja fénybe borítja esküvői éjjelét"

Ibid

Ez a Boszorkányok Evangéliuma (Vangelo):

Diana mély szerelembe esett bátyjával, Luciferrel, a Nap
és a Holdistennel, a fényistennel, aki nagyon büszke volt szép­
ségére, és ki büszkeségéért kifizettetett a Paradicsomból..
Bátyjától Diana egy lányt szült, akinek az Aradia
(Herodiás) nevet adta.
Akkoriban sok gazdag és szegény élt a Földön. A gazda­
gok rabszolgáikká tették a szegényeket.
Azokban a napokban sok rabszolgával kegyetlenül bán­
tak; minden palotában kínok, minden kastályban rabok. Sok
rabszolga elmenekült. Kimenekültek a városokból, így" tol­
vajokká és gazemberekké váltak. Éjjeli alvás helyett szökési
terveken gondolkoztak, kirabolták és megölték uraikat. A

42
hegyekben s erdőkben lakoztak, mint a rablók és gyilkosok,
csak hogy elmeneküljenek a rabszolgasorból.
Egyik nap így szólt Diana lányához, Aradiához:

„E vero che tu sei uno spirito,

Ma tu set nata per essere ancora.
Mortale, e tu devi andare
Sulla terra e fare da maestra
A donne e a ' uomini che avranno
Volentà di inparare la tua scuola
Che sara composta di stregonerie.

Non devi essere come la figlia di Caino,

E della razza che sono devenuti
Scellerati infami a causa dei maltrattamenti,
Come Giudei e Zingari,
Tutti ladri e briganti,
Tu non divieni...

Tu sarai (sempre) la prima strega,

La prima strega divenuta nel mondo,
Tu insegnerai l'arte di avvelenare,
Di avvelenare (tutti) i signori,
Di farli morti nei loro palazzi,
Di legare il spirito del oppressore,
E dove si trova un contadino ricco e avaro,
Insegnare alle strege tue alunne,
Come rovinare suo raccolto
Con tempesta, folgore e balen,
Con grandine e vento.
Quando un prete ti fara del male,
Del male colle sue bene di'Zioni,
Tu le farei (sempre) un doppio male
Col mio nome, col nome di Diana,
Regina delle streghe...

43
 Quando i nobili e prete vi diranno
Dovete credere nel Padre, Figlio,
E Maria, rispondete gli sempre,
„IL vostro dio Padre e Maria
Sono tre diavoli...

Il vero dio Padre non e il vostro -

Il vostro dio - io sono venuta
Per distruggere la gente cattiva
E la distruggerò....

„ Voi altri poveri soffrite anche la fame,

E lavorato malo e molte volte;
Soffrite anche la prigione;
Mapero avete una anima,
Una anima più. buona, e nell'altra,
Nell'altra mondo voi starete bene,
E gli altri male. "...

Fordítás

„ Tényleg igaz, hogy halhatatlan vagy

De azért születtél, hogy újból halandó légy
Le kell szállnod a földre,
Hogy a nőket és a férfiakat taníthasd,
Kik iskoládban boszorkányságot tanulnak.

Azonban sose légy Káin leánya,

Ne is emlékeztess arra a fajtára,
Kiket gonosszá és hírhedté tett végül szenvedésük,
Mint a Zsidók, és a vándorló Cigányok,
Kik tolvajok, és gazemberek;
Sose légy olyan, mint ők.

44
 És téged az első boszorkányként ismernek majd
És a világon az első leszel
És a mérgezés művészetét fogod tanítani
Mindenek hatalmas urainak megmérgezését
Igen, palotáikban hozod rájuk a halált
Es megkötöd az elnyomó lelkét (hatalommal)"1
És ha találsz egy parasztot, aki gazdagságát sajátjának nevezi,
Akkor a boszorkányokat, tanítványaidat, arra kell nevelni,
Hogyan tehetik tönkre a termést rettenetes viharral,
Villámlással és szörnyű mennydörgéssel
És jégesővel és szélviharral.

És ha egy pap áldásával beteggé tesz téged,

Kétszeres átokkal fizess meg neki érte,
És mindezt az Én, Diana,
minden boszorkányok királynője nevében teszed!

Es ha a papok vagy a nemesek azt mondanák neked,

Helyezd hitedet az Atyába, a Fiúban és a Szűz Máriába,
Ezt válaszold:
Az Istenetek, az Atya és Mária három ördög...

Mert a valódi Atyaisten nem a tiétek,

Mert én azért jöttem, hogy elsöpörjem a gonoszt
a Föld színéről,
A gonosz embereit mind megsemmisítem!
Ti, kik szegények vagytok, az éhség kínoz titeket,
És nyomorúságban és fogságban szenvedtek;
Mégis van lelketek, szenvedéseitekért boldogságot
csak a másvilágon leltek,
De jaj azoknak, kik szenvedésteket okozzák!"

Miután Aradiát megtanította, ő átadta tanítványainak a

boszorkányművészetet, és hogy hogyan kell azt alkalmazni,

45
és a gonosz fajt (az elnyomókat) megsemmisíteni; és így
szólt diákjaihoz:

„ Quando io sarò partita da questo mondo,

Qualunque cosa che avrete bisogna,
Una volta al mese quando la luna
E piena...
Dovete venire in luogo deserto,
In una selva tutte insieme,
E adorare lo spirito potente
Di mia madre Diana, e chi vorrà
Imparare la stregonerie,
Che non la sopra,
Mia madre le insegnerà,
Tutte cose....
Sarete liberi della schiavitù!
E cosi diverrete tutti liberi!
Pero uomini e donne
Sarete tutti nudi, per fino.
Che non sara morto l'ultimo
Degli oppressori e morto,
Farete il giuoco della moccolo
Di Benevento, e farete poi
Una cena cosi:"

Fordítás

„Ha már nem leszek ezen a világon,

És szükségetek lesz valamire,
Egy hónapban egyszer, mikor a hold megtelt,
Gyűljetek össze egy elhagyatott helyen
Vagy egy erdő mélyén.
És imádjátok királynőtök Anyám, a nagy Diana hatalmas
szellemét,
Ki kívánná a mesterség egészét tudni,

46
 De nem nyerte el legmélyebb titkait,
Anyám megtanítja majd neki
Mindazt, amit nem tudott,
Es mind megszabadultok a rabszolgaságtól,
És szabadok lesztek cselekedeteitekben;
És a teljes szabadság jeleként,
Rítusaitok alatt legyetek meztelenek,
Mind a férfiak, mind az asszonyok;
Mindaddig, amíg az utolsó elnyomó meg nem hal;
És játszátok Benevento vadászatát, '"
Kioltva minden fényt, és utána
A lakomát következőképpen tartsátok: "

47
 11. fejezet

Aogyan' szentesük fel a>

uac&otát'

A következőkben kiderül, hogy miből áll az étkezés, mit

kell mondani és tenni, hogy az Dianának legyen szentelve.
Végy lisztet, sót, mézet és vizet, és mondd a következőket:

Scongiurazione della Farina

„ Scongiuro te, o farina!

Che sei il corpo nostro - senza di te
Non si potrebbe vivere - tu che
Prima di divenire la farina,
Sei stata sotto terra, dove tutti
Sono nascosti tutti in segreti,
Maccinata che siei a metterte al vento,
Tu spolveri per l'aria e te ne fuggi
Portando con te i tuoi segreti!

48
 Ma quando grano sarai in spighe,
In spige belle che le lucciole,
Vengeno a farti lume perche tu
Possa crescere più bella, altrimenti
Tu non potresti crescere a divenire bella,
Dunque anche tu appartieni
Alle Strege o alle Fate, perche
Le lucciole appartengono
Al sol...

Lucciola caporala,
Vieni corri e vieni a gara,
Metti la briglia a la cavalla!
Metti la briglia al figluolo del ré!
Vieni, corri e portala a mé!
Il figluol del ré te lasciera andare
Pero voglio te pigliare,
Giache siei bella e lucente,
Ti voglio mettere sotto un bicchiere
E quardarti colla lente;
Sotto un bicchiere in starai
Fino che tutti i segreti,
Di questo mondo e di quell'altro non mi farai
Sapere e anche quelle del grano,
E della farina appena,
Questi segreti io saprò,
Lucciola mia libera ti lascieró
Quando i segreti della terra io saprò
Tu sia benedetta ti diro!"

Scongiurazione del Sale

„Scongiuro il sale suona mezza giórno,

In punto in mezzo a un fiume,
Entro e qui miro l'acqua.

49
 L 'acqua e al sol altro non penso,
Che a l'acqua e al sol, alloro
La mia menta tutta e rivolta,
Altro pensier non ho desidero,
Saper la verissima che tanto tempó é
Che soffro, vorrei saper U mio avenir,
Se cattivo fosse, acqua e sol
Migliorate il destino mio!"

A Liszt megidézése20

„Megidézlek téged, óh, Liszt!

Te, aki valójában a testünk vagy,
Mivel nélküled nem élhetünk;
Te, aki (először magként) mielőtt virággá változnál
a föld alá mész,
Ahol minden titok rejtezik, s midőn őrlöttek
Porként táncoltál a szélben, s mindvégig
Szálltodban is veled repült a sok különös titok!

És amikor te még a kalász része voltál,

Magad is egy (arany) pompás mag,
Odasiettek hozzád a szentjánosbogarak, hogy
fényüket rád vessék2'
És nőttödet segítsék, Mert nélkülük,
Nem nőhetsz, s nem szépülhetsz
Ezért a boszorkányok és tündérek népéből vagy,
Mivel a szentjánosbogarak a Naphoz tartoznak.

Tüzbogár-Királynő! Siess hozzám,22

Szél szárnyán szállj, mint a leggyorsabb szán
Szerszámozd lovad, míg dalom kiált,
Szerszámozd fel most a király fiát!
Jöjj gyorsan, hozd sebesen őt is el!
A király fiától szabad leszel!

50
 De mivel örökké csillogsz, ragyogsz,
Míg itt vagy, egy üveg alatt lakozz,
Lencsével kutatom, mit rejteget
Fényed, mindaddig míg mind felfeded,
Igen, az összes csodás legendát,
Mit rejteget ez, és a másvilág
Minden kis titkodat, bár rejtenéd
Még a legvégsőt is, a kis magét.
És midőn megtudtam, mit rejtegetsz,
Akkor, tűzbogár, ellszállhatsz, mehetsz
Ha a Föld titkait mind átadád
Áldásom megkapod, áldásom rád!"

A Só megidézése

„Megidézlek téged, Só, lásd!

Amikor a nap a legmagasabban áll,
Egy pataknak pontosan közepén
Elfoglalom helyem és a vizet látom magam körül,
És a napot úgyszintén és nincs más gondolatom
Itt a Víz és a Nap mellett,
Mert lelkem igazsággal fordul feléjük;
Valóban nem akarok másra gondolni,
Csak az igazságok legmélyebb igazságát akarom tudni,
Mert sokáig az a vágy kínzott,
Hogy megismerjem jövendő sorsom.
Hogy jó vagy gonosz győzedelmeskedik felette,
Víz és Nap, kegyeteket kérem."

Scongiurazione di Caino

„ Tuo Caino, tu non possa aver

Ne pace e ne bene fino che
Dal sole" andate non sarai coi piedi
Correndo, le mani battendo,

SI
 E pregarlo per me che mi faccia sapere,
Il mio destino, se cattiva fosse,
Allora me to faccia cambiare,
Se questa grazia mi farete,
L'acqua al lo splendor del sol la guarderò:
E tu Caino colla tua bocca mi dirai
Il mio destino quale sarà:
Se questa grazia o Caino non mi farai,
Pace e bene non avrai!"

Káin megidézése

„Megidézlek, ó Káin, téged, ki soh 'se

Lelhetsz békét, s nyugalmat, míg nem szabadulsz
A napból, hová bebörtönöztek, s menned kell
24
Kezeid ütlegelve és sebesen szaladva:
Hozzád könyörgök, hadd lássam végzetem;
S ha jövőm sötét, változtasd meg nekem!
Ha kegyedet megkapom, tisztán látom majd
A vízben, s a nap ragyogásában;
És Te, ó Káin elmondod nekem szavaiddal
Milyen lesz az én végzetem.
S mindaddig míg mindezt nem feded fel,
Béke és boldogság kerüljön el."

Formázz lisztből, borból, sóból és mézből hold(sarló)

alakú süteményt. Sütés közben mondd a következőket:

Scongiurazione a Diana

„Non cuoco ne il pane ne il sale,

Non cuoco ne il vino ne il miele,
Cuoco il corpo il sangue e l'anima,
L'anima di Diana, che non possa
Avere ne la pace e ne bene,

52
 Possa essere sempre in mezzo alle pene
Fino che la grazia non mi farà,
Che glielo chiesta egliela chiedo di cuore!
Se questa grazia, o Diana, mi farai,
La cena in tua lode in molti la faremo,
Mangiaremo, beveremo,
Balleremo, salteremo,
Se questa grazia che ti ho chiesta,
Se questa grazia tu mi farai,
Nel tempo che balliamo,
Il lume spengnerai,
Cosi al l'amore
Liberamente la faremo!"

Diana megidézése

„Nem kenyeret sütök, s vele nem sót,

S nem a mézet főzöm borral;
Testet, vért, és lelket sütök,
A (hatalmas) Diana lelkét, hogy ne
Ismerjen pihenést, békét, és örökké
Kegyetlenül szenvedjen, míg nem adja meg,
Mit kérek, mit legjobban kívánok
Szívem legmélyéről vágyom.
De ha kegyedet megkapom, ó Diana!
Tiszteletedre lakomát tartok,
Lakomázunk és bort iszunk,
Táncolunk és táncolunk,
És ha megadod a kegyet, mit kérek,
A tánc tetőfokán a lámpákat
Kioltjuk, és szabadon szeretünk!"

A következőképp kell végrehajtani:

Mindenki meztelenül üljön a vacsorához, férfiak és nők

53
egyaránt, a lakoma végeztével táncoljanak, énekeljenek, ze­
néljenek, majd, kezdjék szeretni egymást a fényeket kioltva,
mert Diana Szelleme oltja ki őket, ezért a tánc és a zene
egyaránt őt dicsőíti.
így történt, hogy Diana, miután lánya végrehajtotta külde­
tését, és letöltötte idejét a Földön az élők (halandók) közt,
visszahívta, és hatalmat adott neki, hogy mikor megidézik... va­
lamely jócselekedetet hajtottak végre... hatalmat adott neki,
hogy szerelmi sikerekkel jutalmazza azokat, kik megidézték.

A H a t a l o m m a l élve megáldani vagy elátkozni a baráto­

kat és az ellenségeket (jót vagy rosszat tenni).
Szellemekkel beszélni.
Elrejtett kincseket lelni régi romok közt.
Olyan papok szellemét megidézni, akik kincseket hagy­
tak maguk után.
Megérteni a szél szavát.
A vizet borrá változtatni.
Kártyával jósolni.
A kéz titkait érteni (tenyérjóslás).
Betegségeket gyógyítani.
Csúnyaságot szépséggé változtatni.
Vadállatokat megszelídíteni.
Mindent, amit A R A D I A szellemétől kérnek, megadja
azoknak, kik elnyerték kegyét.

És így idézzék meg:

„Kereslek, hívlak Aradia! Aradia! Aradia!25 Éjfélkor, éj­

félkor mezőre megyek s viszek vizet, bort és sót. Vizet, bort
és sót és a talizmánomat viszem - a talizmánomat, a talizmá­
nomat és egy kis vörös zsákot, amit mindig kezemben tartok
- con dentro, con dentro, sale,26só van benne, benne. Vízzel
és borral megáldom magam, megáldom magam, elkötele­
zem, hogy rám mosolyogjon Aradia, Aradia"

54
Scongiurazione di Aradia

Aradia, Aradia miai

iy

Tu che siei figlia del più peggiore

Che si trova nell Inferno,
Che dal Paradiso fu discacciata,

E con una sorella, te ha creata,

Ma tua madre pentita del suo fallo,
A voluto di fare di te uno spirito,
Un spirito benigno,
E non maligno!

Aradia! Aradia! Tanto ti prego

Per l'amore che por ti ha tua madre,
E a l'amor tuo che tanto l'ami,
Ti prego di farmi la grazia,
La grazia che io ti chiedo
Se questa grazia mi farei,
Tre cose mi farai vedere,
Serpe strisciare,
Lucciola volare,
E rana cantare

Se questa grazia non mi farai,

Desidero tu non possa avere,
Avere più pace e ne bene,
E che da lontano tu debba scomodarti.
E a me raccomodarti,
Che ti obri... che tu possa tormar
Presto al tuo destino. "

55
 Aradia megidézése

„Aradia! En Aradiám!
Te, aki annak a lánya vagy,
Aki a leggonoszabb szellem volt,
Ki a pokolban uralkodott,miután kiűzték a mennyekből
Ki nővére által nemződ lett,
Azonban anyád megbánta hibáját,
És kívánt maga mellé oly szellemet, ki
Jóakaratú lenne,
nem rosszindulatú.

Aradia, Aradia! Esedezem

Hozzád, a szeretet nevében, melyet ő érzett irántad!
És a szeretet nevében, melyet én érzek irántad!
Könyörgöm, add meg nékem, amit kérek!
S kegyelmed ha adod, küldj nekem
A háromból egy, csak egy jelet:
Kígyó sziszegése
Szentjánosbogár fénye,
Béka hangja!

De ha nem engedsz kérésemnek,

Ne ismerjen jövőd békét, örömöt,
Légy kénytelen távolról jönni hozzám,
Jönni, hogy beteljesítsd a vágyam
Sebesen, hogy visszatérhess végzetedhez. így légyen, Amen"

56
 ///. fejezet
Qdaaua/t t&iesnteUes Miatta a-

csiUofoAal é& az esőt'?

Diana már a teremtés előtt létezett: ő volt minden dolog

anyja; az első sötétségből kettéosztotta magát; felosztotta
magát sötétségre és fényre. Lucifer, a testvére és fia, ő ma­
ga, és a másik fele pedig a fény volt.
Amikor látta Diana, mily csodás a fény, amely az ő má­
sik fele, vagyis testvére, Lucifer, egyre elviselhetetlenebbül
vágyott rá. Remegett a vágytól, hogy ismét sötétségébe fo­
gadhassa, hogy gyönyörrel, élvezettel elnyelhesse. Ebből a
vágyakozásból keletkezett az alkonyat.
Azonban Lucifer, a fény menekült előle, és nem akart
meghajolni a kívánsága előtt; ő volt a fény, amely az ég legtá­
volabbi messzeségeibe repül, az egér, amely a macska elől me­
nekül. Aztán Diana a Kezdetek atyjaihoz fordult, az anyák­
hoz, a szellemekhez, akik már az első szellem előtt léteztek, és
elpanaszolta nekik, hogy nem tudja legyőzni Lucifert. A meg­
kérdezettek értékelték Diana bátorságát; azt mondták neki,
ahhoz, hogy felemelkedjen, el kell buknia; ha a legnagyobb is­
tennővé akar válni, előbb halandóvá kell válnia.
Ezért az ősrégi múltban, az idők folyamán, amikor a vi­
lágot teremtették, Diana leszállt a Földre ugyanúgy, mint a
bukott Lucifer. Diana mágiát és varázslást tanított, így ke-

57
letkeztek a boszorkányok, tündérek és koboldok - minden,
mi emberhez hasonló, de nem halandó.
így történt, hogy Diana macska alakot öltött. Testvéré­
nek volt egy macskája, amit minden másnál jobban szere­
tett, és minden éjjel az ágyában aludt. Egy minden lénynél
szebb macska, egy tündér: de Lucifer erről nem tudott.
Diana megállapodott a macskával, hogy testet cserélnek;
bátyja mellett feküdt tehát, a sötétségben felöltötte a saját
alakját, és így fogant meg Lucifertől a lánya, Aradia. Azon­
ban, amikor reggel Lucifer meglátta, hogy nővére fekszik
mellette, s a sötétség meghódította a fényt, Lucifer nagy ha­
ragra gerjedt: Diana azonban eldalolt neki egy varázsigét, a
hatalom dalát, és Lucifer hallgatta az éjszaka dalát, amely
álomba ringat; s már semmit sem szólhatott. Diana boszor­
kányművészetével elbájolta őt, hogy engedjen szerelmének
Ez volt az első igézet; dúdolta a dalt, olyan volt, mint a mé­
hek zümmögése, rokka, mely életet sző. Minden ember éle­
tét gombolyítani kezdte; minden dolog az ő rokkájának
gombolyagából lett. Lucifer forgatta a kereket.
D i a n á b a n az elhagyatott helyeken tanyázó boszorká­
nyok, szellemek, tündérek és koboldok nem ismerték fel
anyjukat; alázatosan elrejtőzött és halandóvá vált, de akara­
ta által ismét minden fölé kerekedett.. A Boszorkánymes­
terség iránti szenvedélye oly erős volt, és abban olyan hata­
lomra tett szert, hogy nagysága nem maradhatott titokban.
Egyik éjszaka, minden varázslónő és tündér találkozóján ki­
jelentette, hogy elsötétíti az égboltozatot, és a csillagokat
egérré változtatja.
Mindazok, akik jelen voltak, így válaszoltak:
„ H a te ily furcsa tettet végre tudsz hajtani, ha ilyen ha­
talmas vagy, te leszel a királynőnk."
D i a n a kisétált az utcára; vitt magával egy marhahólya-
got, és egy boszorkánypénzt, melynek pengéje van, - ilyen
pénzzel vágnak ki földet a boszorkányok az emberek lába
nyomából - és megvágta a földet. Ezzel, és rengeteg egér-

58
rel töltötte meg a hólyagot, majd addig fújt bele, míg az ki­
durrant.
Ekkor hatalmas csoda történt: a föld, amely a hólyagban
volt, az égbolttá lett felettük, és három napig nagy eső esett;
az egerek csillagokká vagy esővé váltak. Mivel [ígéretéhez hí­
ven - a lekt.] megteremtette az égboltot, a csillagokat és az
esőt, Diana a Boszorkányok Királynője lett; ő volt a macska,
aki a csillagegerek, az égbolt és az eső felett uralkodott.

S9
 TV. fejezet
s4 kaueA uatázsa,

Ha lyukas követ találunk, az D i a n a kegyének különleges

jele. Akivel ez történik, vegye kezébe a követ, és az előírt ce­
remónia során a következőket mondja:

Scongiurazione della pietra bucata

„ Una pietra bucata

L'ho trovato;
Ne ringrazio il destin,
E lo spirito che su questa via
Mi ha portata,
Che passa essere il mio bene,
E la mia buona fortuna!

Mi alzo la mattina al alba,

E a passegio me ne vo
Nelle valli, monti e campi,
La fortuna cercarvo
Della ruta e la verbena,
Quello so porta fortuna

60
 Me lo tengo in senno chiuso
E saperlo nessuno no le deve,
E cosi ciò che commendo,
La verbena far ben per me!
Benedica quella strege!
Quella fata che mi segna!

Diana fu quella
Che mi venne la notte in sogno
E mi disse: „Se tu voir tener,
Le cattive persone da te lontano,
Devi tenere sempre ruta con te,
Sempre ruta con te e verbena!"

Diana, tu che siei la regina

Del cielo e della terra e dell'inferno,
E siei la prottetrice degli infelici,
Dei ladri, degli assassini, e anche
Di donne di mali affari se hai conosciuto,
Che non sia stato l'indole cattivo
Delle persone, tu Diana,
Diana il hai fatti tutti felici!
Una altra volta ti scongiuro
Che tu non abbia ne pace ne bene,
Tu possa essere sempre in mezzo alle pene,
Fino che la grazia che io ti chiedo
Non mi farai!"

A Szent-kő megidézése21

„Szent követ találtam a földön!

Óh, sors!
Ezt a szerencsét neked köszönöm,
Es a szellemnek is, ki ez úton
Nekem adta;

61
 Tegyen velem jót és hozzon jószerencsét!

Az első reggeli fénnyel kelek és (barátságos)

völgyekben sétálok
A hegyeken vagy lágy mezőkön át,
Szerencsét keresve, jártamban-keltemben
Ruta és vasfű kellemes illata után kutatva,
Hiszen szerencsét hoznak mindenkire.

Jó helyen őrzöm, a keblemen,

így senki sem tud róla - jól van így titokban,
És szent is, és így elmondom a varázsigét:
„ Oh, vasfű! légy mindig kedvező,
És legyen áldásod mindig a boszorkányon
vagy tündéren, ki nékem adott téged."

Diana volt, ki énhozzám jött,

Éjszakán át, álmaimban, s szólt:
„Hogy kerüljenek a gonosz népek
Mindig tartsd a vasfüvet és rutát
bizton az oldaladon"

Te nagy Diana,
Aki az ég, a Föld és az egész alvilág
Királynője vagy,
Igen, te, azok oltalmazója, kiket szerencséjük elhagyott
Tolvajoké és gyilkosoké, és az asszonyoké is
Kik gonosz életet élnek, de tudod,
Hogy valódi természetük nem gonosz, te, Diana
Mégis némi örömet csempészel életükbe.111
Vagy, szavamra,
Úgy idézlek máskor, hogy nem ismerhetsz békét
Vagy boldogságot többé, mert mindörökre
Szenvedés lesz sorsod, míg meg nem teszed, mit
Tőled szigorú hitemben kérek!"

62
 (Ez egy remek példa az istenek fenyegetésére, pontosan
úgy, mint az eszkimóknál vagy más sámánhitű vallásoknál,
amelyek a könyörgések legeredetibb és legprimitívebb for­
máit testesítik meg, a szellemek fenyegetését. E n n e k nyo­
mai felfedezhetőek ősi utat követő római-katolikus hívőkben
is. Amikor néhány évvel ezelőtt az egyik romagnai városká­
ban Szent Brúnó nem hallgatta meg híveinek könyörgését,
szobrát fejjel lefelé a folyó iszapjába állították. Nemsokára
eső kerekedett, és a szentet visszaállították tisztes helyére a
templomban.)

A Kerek Kő megidézése vagy varázslata19

Légyen bár apró, vagy nagy, kerek követ találni jó ó m e n

(e buono augurio), de soha nem szabad másnak adni, mert
a szerencse az új gazdára száll, s az adakozót balszerencse
éri. Ha kerek követ találunk, emeljük tekintetünket az égre,
dobjuk fel s kapjuk el háromszor a követ, és mondjuk:

„Spirito del buono augurio!

Sei venuto in mio soccorso,
Credi ne avevo gran bisogno,
Spirito del folletino rosso
Giacche sei venuto in mio soccorso,
Ti prego di non mi abbandonare!
Ti prego dentro questa palla d'intrare,
E nella mia tasca tu possa portare,
Cosi in qualunque mia bisogna,
In mio aiuto ti posso chiamare,
E di giorno e di notte,
Tu non mi possa abbandonare.
Se danari da qualchuno avanzerò
E non mi vorrà pagare,
Tu folletino rosso me il farei dare!
Si questo di non darmeli,

63
 Si in testerà tu vi onderai
E col tua Brié - brìé!!
Se dorme to desterai,
Panni dal letto lacerai,
Le farai tanta paura
Che allora di andare a dormire,
Andra alle bische a giuocare,
E tu nunqua lo seguirai
E tu col tuo Brìé-brìé, le dirai,
Chi non paga deliti Avranno pene e guai.

Cosi il debitore il giorno appresso,

O mi porterà i danari,
O mi il manderà;
E cosi, folletino rosso!
Mi farai felice in mia vita,
Perche in qualcunque mia bisogna,
Verai in mio soccorso!

Se colla mia amante sarò' adirato,

Tu spirito del buon augurio mio!
Andrai la notte da lei
Per i capelli la prenderai,
E nel letto mio la porterai;
E la mattina quando tutti gli spiriti
Vanno a riposare,
Tu prima di si' entrare
Nella tua palla si porterai
La mia bella nel suo letto,
Cosi te prego folletino,
Di entrare in questa mia palla!
E di ubbidire a tutti miei commandi!
Ed io ti porterò
Sempre nella tasca mia,
Che tu non mi vada via. "

64
Idézés

„Jó ómen szelleme,

Ki segítségemre sietsz,
Hidd el, nagy szükségem van rád,
Vörös Kobold szelleme
Ha már jöttél, s elhoztad nekem segítséged
Kérlek téged, többé el ne hagyjál engem
Könyörgök hát néked, szállj be eme kőbe
Hogy a zsebemben hordhassalak téged
és ha bármire szükségem van nékem
Légyen az bármi, így hívhatlak téged,
Ne hagyj el nappal, és ne hagyj el éjjel

Ha valakinek kölcsönt adnék,

Aki nem akar fizetni, ha eljön az idő,
Arra kérlek,'Vörös Kobold, te vedd rá, hogy fizessen!
És ha nem akar, és tovább makacskodna,
Támadj rá „Brí - Brí" kiáltásaiddal!
És ha alszik, rángatózzon, úgy ébreszd fel,
És húzd le róla a takarót és ijeszd meg!
És kövesd őt, akárhová megy.

így tanítsd végtelen „Brí-brí!"-ddel,

Hogy ki kötelességét valaha feledi,
Bajban lesz, míg el nem rendezi,
így adósom a következő napon
Hozza el, mivel tartozik,
Vagy küldje el gyorsan, ezt kérem én,
O, Vörös Koboldom, jöjj segíteni!

Vagy ha szerelmemmel vitáznánk,

Akkor, jószerencse szelleme, kérlek, menj
Hozzá álmában - hajánál fogva hurcold,
És hozd el az éjen át az ágyamba!

65
És reggelre kelvén, mikor minden szellem távozik
Otthonába, Te is jer vissza
Kövedbe hozzám, de elébb vidd őt haza,
És bocsáss rá álmot. Ezért, Ó, Manó!
Kérlellek, légyen e kő a hajlékod!
Tégy mindent kívánságom szerint.
Örökké zsebemben hordozlak majd,
És soha nem válunk el egymástól!"

66
 V. fejezet

Scongiurazione al Limone appuntato un Spille,

mely Dianának szent.

Egy citrom, tele különböző színű tűkkel, mindig szeren­

csét hoz.
Ha ajándékba citromot kapsz, mely színes tűkkel van
megtűzdelve, de nincs köztük fekete, azt jelenti, hogy életed
tökéletesen boldog, eredményes és vidámsággal telt lesz.
Ha azonban van fekete is köztük, örvendhetsz a boldog­
ságodnak és egészségednek, de ö r ö m ö d b e bajok és problé­
mák keveredhetnek, még ha csak kis mértékben is. (Hogy
ezek befolyását csökkentsd, végezd el a következő ceremó­
niát, és mondd a következő varázsszöveget, melyben min­
den teendő le van írva.) 3 "

Varázsszöveg Dianához

„Al punto di mezza notte

Un limone ho raccolto,
Lo raccolto nel giardino
Ho raccolto un limone,
Un arancio e un mandarino,
Cogliendo queste cose,

67
 Cogliendo, io ho detto;
Tu, o Regina del sole
Delia luna e delle stelle,
Ti chiamo in mio ajuto
E con quanta forza ho a te scongiuro
Che una grazia tu mi voglia fare,
Tre cose ho racolto nel giardino;
Un limone, un arancio,
E un mandarino; una
Di queste cose per mia fortuna,
Voglio tenere due
Di questi oggetti di mano,
E quello che dovrà servirmi
Per la buona fortuna
Regina delle stelle:
Fa lo rimanare in mia mano!"

„Éjfél jövend, s én azonnal

Citromot szedtem a kertben,
Citromot szedtem, s vele
Egy narancsot, s egy (illatos) mandarint.
Figyelmesen gyűjtöttem eme (drága) dolgokat,
És gyűjtés közben figyelmesen mondtam:
„ Te, ki a Nap és a Hold és a Csillagok
Királynője vagy - lm! Innen szólítlak téged
És erőm birtokában idézlek téged,
Hogy add meg nekem a kegyet, mit kérek!
Három dolgot gyűjtöttem itt a kertben
Egy citromot, egy narancsot, egy mandarint;
Azért gyűjtöttem őket, hogy jószerencset hozzanak felém
Kettőt közülük a kezemben szorítok,
És azt, mely sorsomban segédkezik,
Csillagok Királynője!
így maradjon ama gyümölcs szilárdan szorításomban. "

68
 [Valami itt kimaradt a kéziratból. Én úgy értelmezem,
hogy kettőt - oda nem tekintve - a levegőbe dobnak a há­
rom közül, és ha a citrom m a r a d a kezükben, a ceremónia
folytatódik. Ez tűnik értelemszerűnek, hiszen a varázsszö­
veg keveredik a prózai útmutatásokkal.]

- Ezeket mondva, nézz fel az égre -

„És a citromot találtam egyik kezemben,
És egy hang szóla hozzám:
„ Végy sok tűt, és óvatosan szúrd bele a citromba, sokszínű
tűket, így jószerencse fog téged követni, és ha a citromot oda
akarod valakinek adni, sok színes tűt szúrj belé. De ha ártani
akarsz neki, fekete tűket tégy bele, de ehhez másik varázslatot
használj:"

„Dia Diana, a te scongiuro!

' E te chiamo ad alta voce!
Che tu non abbia pace ne bene
Se non viene in mio aiuto
Domani al punto di mezzo giorno,
Ti aspetto a quello punto
Un bicchiere di vino porterò,
E una piccola lente al occhio
E dentro tredici spilli,
Spilli neri vi metterò,
E tu Diana tutti
I diavoli dell' inferno chiamerai,
E in compagnia del sole il manderai,
E tutto il fuoco dell'inferno preso di se
Lo porteranno, e daranno forza,
Al sole di farmi questo vino bollire,
Perche questi spilli possano arroventire,
E con questi il limone apunteró
Per non dare più pace,
E ne bene alla persona

69
 Che questo limone le presenterò!
Se questa grazia mi farete,
Un segnale mi darete,
Dentro tre giorni,
Una cosa voglio vedere,
O vento, o acqua, o grandine,
Se questo segnale non avrò,
Più pace Diana non te darò,
Tanto di giorno che di notte,
Sempre ti tormenterò. "

DIANA hívása

„Diana Istennő, megidézlek téged

És felemelve hangom hívlak
Nem lesz többé nyugovásod, se békéd
Míg nem jössz segítségemre
Ezért holnap pontban délben
Vámi foglak, egy kupa borral kézben,
Nagyítólencsével vagy tüzes üveggel"
És tizenhárom tűvel a varázslathoz;
Amelyeket használok, mind valóban fekete lesz
De te, Diana, te fogod őket elhelyezni!

És hívod nekem a pokolbéli szörnyetegeket;

A Nap kísérőjéül küldöd őket,
És önmaguk pokoli tüzét
Hozzák a szörnyek, és ezzel a hatalmat
A Napnak, hogy forrjon eme (vörös) bor;n
Hogy ezek a tűk a hőségtől vörösen izzanak;
És velük töltöm meg a citromot,
Hogy az, kinek adom
Ne ismerjen több békét és gazdagságot.

70
 Ha megadod nékem a kegyet
Adj egy jelet, könyörgöm, nekem!
Három nap múlik el,
Halljam, vagy lássam valamelyiket
Üvöltő szelet, zuhogó esőt
Vagy jeget, mely veri a háztetőt;
Míg eme három közül nem adsz egy jelet;
Békéd, Diana soha nem leled
Válaszolj hamar imámra, kérlek,
Vagy éjjel s nappal kínozlak téged!"

Az ilyen varázslatokhoz azonban mindig zöld citromot

használnak, mert az megkeményedik és megfeketedik. Ke­
vesen tudják, hogy a narancs és a citrom héja, összenyomva
és valamilyen ragasztóanyaggal összekeverve k e m é n y
anyaggá válik, mely formázható, és rengeteg célra használ­
ható. E n n e k egy teljes fejezetet szenteltem egyik, még ki
nem adott könyvemben, melynek címe Száz kicsiny művé­
szet. Ezt az a megkeményedett citrom sugallta, melyet egy
boszorkánytól kaptam védelmező amulettként.

71
 VI. fejezet

Ha egy varázsló, aki Dianát, vagyis a Holdat imádja, egy

nő szerelmére vágyik, akkor a nőt kutyává tudja változtatni,
majd a nő önmagáról mindent elfeledve és hátrahagyva a
férfi házához megy, ott újra felölti eredeti alakját, és az éj­
szakát nála tölti. Mikor távoznia kell, ismét kutyává változik
és hazamegy, csak otthon nyeri vissza természetes formáját.
Semmire n e m fog emlékezni, legfeljebb részletekre, töredé­
kekre, melyek zavaros álomnak tűnnek majd. Azért kutya
alakját veszi fel, mert Dianát mindig kutya kíséri. Ezt a va­
rázslatot kell mondania annak, aki otthonába akarja hozni
szerelmét: 3 3

[A varázslat kezdete prózai bevezetésnek tűnik, mely el­

magyarázza a ceremónia természetét]

Ma péntek van, és korán kívánok kelni, nem tudtam

aludni egész éjjel, mert láttam egy gyönyörű lányt, egy gaz­
dag úr lányát, akit nem merem remélni, hogy elnyerhetek.
Ha szegény lenne, megszerezhetném pénzzel, de mivel gaz­
dag, nincs reményem rá. Ezért Dianát hívom segítségül.

72
Scongiurazione a Diana

„Diana, bella Diana!

Che tanto bella e, buona siei,
E tanto ti é piacere
Ti ho fatto,
Anche a te di fare al amore,
Dunque spero che anche in questa cosa
Tu mi voglia aiutare,
E se tu vorrai
Tutto tu potrai,
Se questa grazia mi vorrai fare:
Chiamerai tua figlia Aradia,
Al letto della bella fanciulla
La manderà Aradia,
La fanciulla in una canina convertirà,
Alla camera mia la manderà,
Ma entrata in camera mia,
Non sara più una canina,
Ma tornerà una bella fanciulla,
Bella cane era prima,
E cosi potrò fare al amore
A mio piacimento,
Come a me piacerà.
Quando mi sarò divertito
A mi piacere dirò.
„Per volere della Fata Diana,
E di sua figlia Aradia,
Torna una canina
Come tu cri prima!"

DIANA megidézése

„Diana, gyönyörű Diana!

Ki valóban oly jó vagy, amilyen szép,

73
 Néked adott imádatom,
És a szerelem minden általad ismert gyönyöre által
Kívánom, hogy segíts szerelmemben!
Mit csak akarsz, így igaz,
Meg tudsz tenni
És ha a kegyet, mit kívánok, megadod,
Hívd, könyörgöm, lányodat, Aradiát,
És küldd egy leány ágya mellé,
És vátoztasd a lányt kutya alakjába,
És hozd el hozzám a szobámba,
De amint belép, kérlek,
Hagyd újra felvennie emberi formáját,
Oly gyönyörűt, milyen előtte volt,
És szeretkezzen velem míg
Leikeink a gyönyörrel betelnek.
Majd a hatalmas Tündérkirálynő segítségével,
És lányáéval, a gyönyörű Aradiáéval,
Változzon vissza kutyává,
Majd ismét emberré, mint előbb!"

így történik, hogy a lány visszatér kutya képében ottho­

nába észrevétlenül és gyanútlanul, mert Aradia így fogja
rendezni, és a lány azt hiszi majd, hogy csak álom volt, mert
Aradia elbájolja őt.

74
 VII. fejezet
9 í ű ^ megtaiátfMná', uaf^

eAAez- ié&zeaenc&e'

száílfatp lánA'

[Akkor használandó, - lekt.] Ha a férfi, vagy nő, ki a vá­

rosba megy, szeretné elkerülni a veszélyt vagy a baleset koc­
kázatát, vagy szeretné, ha jószerencse kísérné vásárláskor.
Például ha egy tudós ritka, régi könyvet vagy kéziratot ke­
resne olcsón, vagy ha bárki bármit vásárolni óhajt, vagy sze­
retne ritkaságokat, olcsó dolgokat találni. Ez a varázslat jó
egészséget hoz, a szív boldogságát és a gonosz ellenség tá­
voltartását. Ezek arany szavak a hívőknek.

Hívás

„Siamo di Martedi e a buon ora

Mi voglio levare la buona fortuna,
Voglio andare e cercare,
E coll aiuto della bella Diana,
La voglio trovare príma d 'andare,
Príma di sortir di casa

75
 // malocchio mi leverò
Con tre gocciole d'olio*
E te bella Diana io invoco
Che tu possa mandarmi via
Il malocchio da dosse a me
E mandala al mio più nemico!

Quando il malocchio
Mi sarò levato
In mezza alla via lo getterò,
Se questa grazia mi farei
Diana bella,
Tutti i campanelli
Di mia casa bene suonerai,
Allora contento di casa me ne andrò,
Perche col tuo aiuto (sarò) certo di trovare,
Buona fortuna, certo di trovare
Un bel libro antico,
E a buon mercato
Me lo farai comprare!

Tu stessa dal proprietario

Che avrà il libro
Te ne andrai tu stessa
Lo troverai e lo farei,
Capitare in mano al padrone,
E le farai capitare
In mano al padrone,
E le farai entrare
Nel cervello che se di quel libro
Non si disfarà la scomunica,
Le porterà, cosi questo dell'libro,
Verrà disfarsi e col tuo aiuto,
Verrà portato alla mia presenza,
E a poco me to venderà,

76
 Oppure se e'un manoscritto,
Invece di libro per la via lo getterà,
E col tuo aiuto verrà in mia presenza,
E potrò acquistarlo
Senza nessuna spesa;
E cosi per me
Sara grande fortuna!"

Dianához

„Most kedd van, még kora reggel,

Magam felé fordítanám a szerencsét,
Először a házamban, és aztán, amikor elmegyek,
Először otthon, majd midőn elindulok,
És gyönyörű Diana segítségével
Szerencséért imádkozom, ahogy elhagyom otthonom!

Először három csepp olajjal eltávolítók

Minden gonosz befolyást, és alázattal kérem,
O gyönyörű Diana, tőled
Hogy vidd el rólam messzire
És küldd legnagyobb ellenségemre!

Mikor a balszerencse
Elvétetett tőlem,
Kihajítom az utca közepére
És ha megadod nekem ezt a kegyet,
O gyönyörű Diana
Házam minden csengője boldogan zeng!

Akkor nyugodtan
Megyek majd utamra
Mert tudni fogom, hogy segítségeddel
Felfedezek visszatértemig

77
 Néhány szép, ősi könyvet,
És megfizethető áron.

És megtalálod az embert,
Kié most a könyv,
És te magad mész,
És elméjébe helyezed,
Mi az, mit találni kívánsz
És ráveszed, hogy tegyen
Mindent, mit óhajtasz
Vagy ha kézirat volna
Osi napokban írott,
Ugyanúgy hozzájutsz,
utadba fog kerülni,
És így olcsó pénzen
Megvásárolhatod, mit kívánsz
Hatalmas Diana segedelmével."

A fentieket némi várakozás után kaptam meg, válaszul

arra a kérdésre, hogy milyen varázslat szükségeltetik indu­
lás előtt, amely biztosítja, hogy valamely ritka könyvet, vagy
egyéb tárgyat szerény összegért eladásra kínáljanak a va­
rázslónak. Ezen okból kifolyólag a szöveg irodalmi kincsek­
re vonatkozik, de ha valaki bármi mást óhajt megszerezni
hasonlóan kedvező feltételekkel, csak a kívánságot kell
megváltoztatni a szövegben, megtartva a bevezetést, mely­
ben a varázserő lakozik. E n n e k ellenére meggyőződésem,
hogy leginkább antik tárgyak, tudományos munkák és műal­
kotások keresésére alkalmas. Fontos megjegyezni, hogy az
ima n e m csak hatástalan marad, de visszájára fordul és bal­
szerencsét okoz, ha használója nem a legmélyebb hittel is­
métli a szavakat, s ehhez nem elégséges annyit mondani ma­
gunknak: „hiszek". Bármiben valódi hit eléréséhez hosszas
és komoly mentális fegyelem szükségeltetik - e m e téma
gyakorta merül fel, ám kevesen értik meg mélységében. Ko-

78
molyan beszélek, m e r t az, ki képes saját hitét felszítani, és
kifejleszteni akaratát, képes lesz olyan dolgokra, amely a
hétköznepi ember számára csodának tűnik. El fog jönni az
idő, mikor ez az elv nem csak a tanulmányok, de az erkölcsi
és társadalmi kultúra alapját is képezi majd. Úgy hiszem, ezt
teljes egészében leírtam ,£rős Hited van? avagy Hogyan fej­
lesszük ki ezt, vagy az Elme bármely más tehetségét vagy tulaj­
donságát, és hogyan tegyük szokásunkká," stb. című mun­
kámban (London, G e o r g e Redway).
Azon olvasó, kinek elkötelezett hite van azonban, a bo­
szorkányok állítása szerint akár minden n a p használhatja
eme varázslatot, hogy kiárusításokat, elveszett tárgyakat,
vagy bármi mást találjon, kedve szerint. Ha szépséget keres
női formában, szerencse kíséri, ha üzletember, alkalmi véte­
leket lel. A botanikus feltehetőleg új növényfajt talál, a csil­
lagász új planétát, de legalábbis aszteroidát fedez fel. El­
mondandó, mielőtt lóversenyre, barátokhoz, szórakozóhe­
lyekre, vásárlóhelyekre, beszéd elmondására látogatnánk;
különösen ajánlott vadászatokra és egyéb éjszakai tevékeny­
ség előtt, hiszen Diana az üldözés és éjszaka istennője. De
jaj annak, ki a tréfa kedvéért teszi!
 VIII. fejezet
c
d{ayyan leAel Piatta/

segít&éféuel fa szütetünk

„Édes szüretkor a megért gerezd,,

a hosszú, dús fürt bíboros patakja... "
- Byron, Don Juan

„ Vinum bonum et suave,

Bonis bonum, pravis prave,
O quam dulcis sapor - ave!
Mundana leetitia!"
- Latin Dalok, E. du Meri.

Az, ki jó termést kíván, és nagyszerű bort, végyen egy

szarvat (szarvkürtöt) borral töltve, és vigye ki szőlőskertjé­
be, vagy ahol szőlői nőnek, ott igyon a borból és mondja:

„Bevo ma non bevo il vino,

Bevo il sangue di Diana,
Che da vino nel sangue di Diana
Si deve convertire,
E in tutte le mie viti
 Lo spanderà,
E buona raccolta nu vena
E quando avrò avuto buona raccolta,
Non sarò ancora fuori di sciagura,
Perche il vino cattivo mi puoi venire
Perche puoi nascere l'uva
A luna vecchia...
E cosi il mio vino puole sempre andare
In malora - ma io bevendo
In questo comò, e bevendo il sangue,
Il sangue di Diana col suo aiuto
La mano alla Luna nuova io bacerò,
Che la mia uva possa guardare,
Al momento che crea l'occhiolo
Alla crescenza del uva
E fino alla raccolta,
Che possa venire il mio vino buono,
E che si possa mantenere
Da prendere molti quattrini,
E possa entrare la buona fortuna
Nelle mi e vigne,
E nel miei poderi!

Quando il mio vino penderà

Di andare male, il corno prenderò,
E forte, forte lo suonerò,
Nel punto della mezza notte,
Dentro alla mia cantina lo suonerò,
Lo suonerò tanto forte
Che tu bella Diana anche da molto lontano,
Tu lo possa sentire,
E finestre e porte
Con gran forza tu possa spalancare,
A gran corsa tu mi possa venire,

81
 A trovare, e tu possa salvarmi
II mio vino, e tu possa salvare,
Salvare me da grandé sciagura,
Perche se il mio vino a male andera
La miseria miprendera.
E col tuo aiuto bella Diana,
Io saro salvato".

„Iszom, de nem bor az, mit iszom,

Diana vérét iszom,
Mert borból az ő vérévé változott,
És szétterjedt minden növekvő szőlőtőkémre,
Mely jó bort hoz majd nekem,
Bár amúgy is jó termésem lenne,
Nem aggódom, mert bár ha megesne,
Hogy a szőlő fogyó holdnál érik,
A bor kárba veszne, ámde
Ha eme szarvból a vért iszom -
A hatalmas Diana vérét - segedelmével -
Ha kezem az új hold tiszteletére megcsókolom,
Imádkozva a Királynőhöz, hogy óvja szőlőimet
Attól a perctől, melyben a rügy megfogan
Amíg érett és tökéletes szőlőszemmé válik
És tovább, az érlelésen, és a végéig,
Míg a bor el nem készül - legyen jó!
És legyen oly sikeres, hogy belőle
Jó hasznot húzhassak, mikoron végül eladom,
Jöjjön hát jó szerencse tőkéimre,
És minden földemre, bárhol légyen is!

De ha tőkéimet kikezdené a gonosz,

Veszem a szarvamat, és bátran megfúvom
A bor-pincében éjfélkor, és oly hatalmas
és iszonytató hangot szólaltatok meg
Hogy te, szép Diana, bármily messze

82
 légy is, meghallod hívásom,
És ablakot vagy ajtót szélesre tárva,
Sebesen szállsz a szelek rohanó szárnyain,
És megtalálsz, és megmentesz - azaz megmented tőkéimet,
Amely megment a szörnyű aggodalomtól;
Mert ha elvesznek, velük veszek én is,
De segedelmeddel, Diana, meg leszek mentve".

Ez egy felettébb érdekes idézés és hagyomány, komoly

bizonyítékok alapján feltehető, hogy nagyon ősi időkből
származik. Először is annak okán, hogy olyan témával fog­
lalkozik, melyre kevés figyelmet fordítanak - a Diana, mint
hold, és Bacchus közti kapcsolattal, bár a Pozzoli és mások
által írt Dizionario Storico Mitologico kijelenti, hogy tiszte­
lete kapcsolódott Bacchuséhoz, Aszklépioszéhoz, és Apol­
lóéhoz. Az összekötő kapocs a szarv. Alexander Severus
egyik medálján Ephezusi Diana a Bőségszarut tartja kezé­
ben. Ez a holdszarvat, avagy holdsarlót szimbolizálja, amely
szent a Diana-kultuszban. Callimachus szerint maga Apolló
állított D i a n á n a k egy oltárt, teljes egészében szarvakból.
A szarv kapcsolata a borral evidens. Bevett gyakorlat
volt az ősi szláv népeknél, hogy Svantevitnek, a Napistennek
papja megnézze, van-e bor a bálvány kezében tartott szarv­
ban, mely bőséges termést biztosított a következő évre. Ha
volt, akkor minden rendben folyt, ha nem, megtöltötte,
majd ivott belőle, visszahelyezte a kézbe, és megjósolta,
hogy előbb-utóbb minden rendben megy. 35
Az Olvasónak bizonyára feltűnik, e m e ceremónia furcsa
hasonlatossága a fentebb leírt invokációval, az egyetlen kü­
lönbség, hogy egyikben a Napot, másikban a Holdat hívják
segítségül.
A ,JFirenze legendái"-ban található egy történet a Via del
Cornoról (a Szarv Útja), melyben a hős hatalmas dézsányi
borba esik, csak az menti meg a megfulladástól, hogy bor­
zalmas erővel megfújja szarvkürtjét. E n n e k hangjára, mely

83
hihetetlen távolságra elhallatszik, még ismeretlen földekre
is, mindenki a hős megmentésére siet, mintha megbabonáz­
ták volna. A fenti varázslatban Diana a mennyek mélységé­
ből rohan, ablakon-ajtón keresztül, hogy megóvja a kürtfú­
vó termését. Felfedezhető a történetek közt néhány közös
vonás. A Via del C o r n o b a n a hőst a Vörös Góbiin, vagy Ro­
bin Goodfellow menti meg, ugyanaz, aki megjelenik a Ke­
rek Kő invokációban is - ez utóbbi D i a n á n a k szentelt rituá­
lé. E n n e k oka, hogy e m e szellem éjjeli lény, és Diana-
Titania csatlósa. Az új holdnál kezet csókolni nagyon ősi ce­
remónia, és már J ó b is pogánynak és tiltottnak tartotta a
maga idejében - ami annyit tesz, régi, és kiment a divatból -,
m i d ő n így szól (Jób 31:26-28) „ H a néztem a napot, mikor
fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
és az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókol­
t a m a kezemet: Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámí­
t o t t a m volna az Istent oda fent!" 5 6 Amelyből levonható a kö­
vetkeztetés: J ó b n e m értette meg, hogy Isten teremtette a
H o l d a t és megjelenik minden teremtményében, vagy való­
ban külön istenségnek gondolta e m e égitestet. Bármely eset
is legyen a valóság, érdekes látni az ősi tiltott rítus életben
találni, s oly eretneknek, mint valaha.

A hagyomány, ahogy átadták nekem, jól láthatóan ki­

hagy egy részletet, mely pótolható a klasszikus forrásművek­
ből. Mikor a földműves a rítust végzi, nem tehet úgy, mint
az egyszeri afrikai, aki egy barátom szolgája volt. Feladat­
ként kapta, hogy minden reggel rum-áldozatot öntsön egy
bálványkára - ehelyett saját torkán öntötte le. A földműves­
nek a tőkéket is le kell locsolnia, ahogy a devonshire-i far­
merek, akik minden Karácsonyi misére elmennek, szintén
szarvat használva, meglocsolják almafáikat.

84
 IX. fejezet
^cuuz'és' untiamosi, auafy<

„Hic ultra Endymionem indonnii negligantiae"

„A legenda szerint E n d ü m i o n t harminc évre a földre

száműztek lakhelyéről, az Olümposzról, m e r t tiszteletlenül
viselkedett Junoval szemben. Miután megengedték neki,
hogy ezt az időt az Latmosz-hegy egyik barlangjában aludja
végig, Diana, akit elbűvölt a fiú szépsége, minden éjjel meg­
látogatta, míg ötven lányt és egy fiút n e m szült neki. Ezután
Endümiont visszahívták az Olümposzra."
Dizionario Storico Mitologico

A következő legendát és a varázsigéket „Tana" címmel

kaptam. Ez Diana régi etruszk neve, amelyet a Romagna-i
Toscanában még ma is használnak. N e m egy olasz vagy fran­
cia műben találtam beszámolókat, történeteket arról, mi­
ként bocsát egy boszorkány bűvös álmot egy lányra, hogy az
a szeretője legyen, de az egész ceremóniának ez az egyetlen
általam ismert magyarázata.

8S
 TANA

Tana, a csodaszép istennő szerelmes volt egy E n d a m o n

nevű daliás ifjúba; azonban egy boszorkány, aki Tana riváli­
sa volt, megakadályozta szerelmüket, pedig E n d a m o n sem­
mit sem érzett a boszorkány iránt.
A boszorkány mégis elhatározta, hogy megszerzi a fiút,
akár tetszik ez neki, akár nem, ezért rábeszélte E n d a m o n
szolgálóját, hogy éjszakánként engedje be őt a szobájába.
E k k o r Tana alakját öltötte magára, akit a fiú annyira szere­
tett. E n d a m o n az örömtől elragadtatva szenvedélyes ölelé­
sekkel köszöntötte a lányt. Ezzel azonban a boszorkány ke­
zére adta magát, aki így végrehajthatott egy bizonyos va­
rázslatot azáltal, hogy levágott egy tincset a fiú hajából. 3 7
E z u t á n a nő hazament, fogott egy darab birkabelsőséget
és erszényt készített belőle, belerakta, amit elvett, egy tollal
együtt vörös és fekete szalaggal összekötve, borssal és sóval,
majd egy dalt énekelt. Ezeket a szavakat énekelte, a réges-
régi idők boszorkányságának egy dalát.

Scongiurazione

„Ho formato questo sachetto a Endamone,

E la mia vendetta per l'amore,
Ch'io ti portavo, e non ero corrisposta,
Una altra tu l'amavi:
La bella dea Tana tu amavi,
E tu non l'avrai: di passione
Ti struggerai, volontà di fare,
Di fare al amore tu avrai,
E non la potrai fare.
Sempre addormentato resterai,
Di un sonno che tutto sentirai,
E la tua bella tu vedrai,
Ma parlare non potrai

86
 Nel vedere la tua bella,
Volontà di fare al amore
Verrà e non la potrai fare
Come una candela ti struggerà,
Ti struggerai poco a poco,
Come una candele a fuoco,
Tu non potrai vivere
Tu non potrai stare,
Ti sentirai mancare,
Che il tuo cuore ritto sempre possa stare
E al amore più non potrai fare
Per l'amore che io te ho portata vo,
Sia convertito intanto odio
Che questo Endamone e la mia vendetta,
E cosi sono contenta ".

Varázslat

„Zsákom Endamonnak készült

Szerelmemben bosszú-részül
Szerelmemben érted égtem
Tiéd mégsem adtad nékem
Tana oltárára tetted
Véle egyek sosem lesztek!
Fájdalom már minden éjed
Uralkodom rajtad végleg
Napra nap, órára óra
Figyelsz a boszorkány-szóra.
Bár kínoz majd szenvedélyed,
Megnyugvásod nem lesz kéjed
Szemeidre álom lebben
Kedveseddel közeledben
Halódsz, élted el nem reppen
Szóra már nem nyílik a szád
És nem hallod az ő szavát;

87
 Szerelem-kín mindörökké
Nyugtot soha nem lelsz többé
Varázsomon át nem törhetsz
Almodból fel nem ébredhetsz
Napról napra erőd sorvad
Mint gyertya parázson olvad
Napról napra haldokolva
Mégis élve, meg nem halva
Vágyad erős, gyenge tested
Mozdulatlan, örök csended
Szerelmemnek erejével
Kínozlak én téged kéjjel
Szerelmem eddigi fájdalmát
Gyűlölettel testálom rád
Kínod vágytam, és szenvedtem
Bosszúm kész, megelégedtem"

De Tana, ki sokkal hatalmasabb volt, mint a boszorkány,

bár n e m tudta megtörni az álomvarázst, eltűntette az összes
fájdalmat (találkozhattak az álomban), és a férfit átölelve
ezt az ellenvarázst énekelte:

Tana éneke

„Endamone, Endamone, Endamone!

Per l'amore chi mi porti e che io pure,
Ti porto tre croci su questo letto!
Vengo a fare, e tre marroni d'India,
Nel tuo letto vengo a posare,
E questa finestra aperta che la Luna,
Su il tuo letto risplende,
Come risplende il nostro amore
La, e la prego con gran calore,
Che voglia dare sfogo a queste due cuore,
Che tanto ci amiamo, e se questa grazia,

88
 Mi verrà fatta chiunque sia innamorata,
Se mi scongiurerà In suo aiuto correrò!
Endamone, Endamone, Endamone!
Sopra te io mi metto al lume,
Il tuo (cuore) io dimeno,
E mi dimeno io pure e cosi,
E cosi tanto farò,
Tanto farò e tanto faremmo,
Che uniti ne veremmo. "

Ellenvarázs

„Endamon, Endamon, Endamon!

Szerelmem hatalma által,
Mely nem múlik el halállal,
Agyad hármas-keresztezem
Három vadgesztenyém veszem
Gesztenyéket rejtse ágyad
Ablakot szélesre tártam
Hogy a teliholdnak fénye
Szerelemre essen végre
Istennő, most arra kérünk,
Szerelmünkben forrjon vérünk
Mindkét szívnek izzó lángot
Szerető szív el ne váljon
Még egy kérést, ha leheme!
Bárki esne szerelembe
Szerelmében segíthessek
Hívására ott lehessek"

így történhetett meg az, hogy E n d a m o n úgy tehette ma­

gáévá a szépséges istennőt, mintha ébren volnának (bár sze­
relmük csak álmukban teljesedett be). Mind a mai napig, ha
valaki szeretkezni vágyna egy alvóval, gyönyörű Tanát kell
segítségül hívja, így bizonyos lehet a sikerben.

89
 Bár ezen legenda sok részletben megegyezik az eredeti
mítosszal, furcsamód keveredik a boszorkányság praktikái­
val, azonban ezek, ha megvizsgáljuk, ugyanolyan ősiek, mint
a szöveg többi része. A birkabél - melyet a jótékony mágiá­
ból ismert vörös gyapjúzsák helyett használnak -, a vörös és
fekete szalag, melyben egybe vannak szőve a boldogság és
bánat fonalai, a (páva-) toll (más néven La Penna Maligna 3 8 ),
a só és bors sok más varázsszövegben is felbukkan, minden
alkalommal gonosz célokra, hogy szenvedést okozzanak.
Még nem hallottam senkiről, aki észrevette volna, de Keats
Endümion című, gyönyörű versében teljesen eltávolodik,
vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ősi mítosz jelen­
tését és szellemét, míg ebbe a kezdetleges boszorkánydalba
aprólékosan bele van dolgozva. Az elképzelés szerint a híre­
sen erkölcsös D i a n a titokban, álmában megcsókol egy gyö­
nyörű ifjút. Ezen ősi mítosz a fényről és sötétségről, nappal­
ról és éjszakáról szól, melyből az év ötvenegy (most már öt­
venkét) hete született. Dianáról, az éjszakáról, és Apollóról,
aki a nap, vagy fény. Ezt álombéli szeretkezésként ábrázol­
ják, ami a való életben általában olyanokkal történik, akik,
bár n e m teljesen szégyenlősek, fenn kívánják tartani a lát­
szatot. Dianát a Beavatottak gyönyörű álszentnek ismerik,
aki titokban intézte szerelmi ügyeit (az Egyházatyák ezért
súlyosan becsmérelték ezen Istennőt).

„És Hold-alakban pihent Endümion oldalán,

és Hyppolitusén, és Verbioén."

( E h h e z kiegészítést az olvasó a következő művekben ta­

lálhat: Tertulliánusz: De falsa Religione, II könyv, 17. feje­
zet; és Pico della Mirandola: La Strega.)

De létezik egy különlegesen rejtett elképzelés, sőt ideál

a szűz, „tiszta, hideg Holdról", amely élő fényét a sötétség
rejtett mélységeibe lopja, és az álom és szerelem okkult

90
 3
misztériumaiban tevékenykedik. Először Byront " ihlette
meg a gondolat, hogy a N a p feleannyi tiltott cselekedetre
sem süt, mint amennyinek tanúja a Hold. Ezt emeli ki az itá­
liai boszorkányvers, melyben a Hold egyértelműen, furcsa
és titkos szerelem védelmezőjeként, és az ilyen szerelmeske-
désekhez segítségül hívandó istenségként idéztetik meg. Az
egyik idézés szerint az ablak kinyittatik, hogy a H o l d fénye
az ágyra essen, ahogy a szerelem is fényes és gyönyörű... és
imádkozom, hogy extázist adjon nekünk.

A Hold remegő, titokzatos fénye, amely intelligens, ér­

zelmes hangulatot vetít a csendes Természetre, és ezzel fé­
lig felébreszti, - árnyékokat vet a gondolatokra, és minden
fának és kőnek szinte életet ad, de olyat, amely bár remeg
és lélegzik, álomba merül - megihlette a görögöket, kik az
Endümiont ölelő Diana képében festették le.

Azonban, ahogy az éjszaka a titkok ideje, és ahogy a

misztériumok valódi Dianája az Éjszaka Királynője volt, ki
holdsarlót viselt, és úrhölgye volt minden titkoknak, bele­
értve az „édes, titkos bűnöket és szeretett romlást", ezért ez
a mítosz sokkal több mindent rejt magában, mint az első pil­
lantásra látható. Dianát a szabad boszorkányok és az Éjsza­
ka Királynőjeként, vagy az éjjeli Vénusz-Astartéként tisztel­
ték, E n d ü m i o n iránti szerelmét érzékinek, de szentnek és
szimbolikusnak értelmezték, és az olasz boszorkányok, ezen
legendák hű örökösei, pontosan ebben a formában őrizték
meg és értelmezték e m e mítoszt. A tiltott, titkos szerelem
beteljesüléseként, a halovány holdfény által megvilágított
szépség iránti vonzódásként, a természetfeletti tündér- vagy
boszorkányvarázslatként - egy furcsa formába öntött szere­
lemként -, az Éjszaka varázslataként!

„ Veszélyes hallgatás lepi be az órát

Csend, mely a telt léleknek teret ad

91
 Hogy meggondolatlan megnyissa magát
Bár lehet, önkontrollja elapad
Az ezüst fény, mely megszenteli fáját, tornyát,
Mindennek szépséget, lágyságot ad
A szívbe is leheli, ím, és ráaggat
szerető vágyat, mely nem nyugodhat"40

Ez az, amit Diana és E n d ü m i o n mítosza közvetít. Gyö­

nyörűvé és istenivé (mely a görögök számára egy és ugyan­
az volt) tenni a szenvedélyest, a titkost, a tiltottat. Az édes,
ellopott vizek varázslata volt, költészetté erősítve. Figyelem­
re méltó, hogy az itáliai boszorkánytradíció ily furcsán meg­
őrizte.

92
 X. fejezet

„Madonna lényegében a Hold istennője".

Naples in the Nineties, by E. N. ROLFE

Valamikor régen élt egy bámulatosan szép lány C e t t a r d o

Altoban, aki egy hozzá foghatóan csinos, külleméről híres
fiatalember jegyese volt. Bár mindketten jólneveltek voltak
és j ó m ó d ú családokból származtak, a háború és a sors kiszá­
míthatatlansága nagy szegénységbe taszította őket. Ha volt
az ifjú hölgynek hibája, akkor az rendkívüli büszkesége volt.
Ragaszkodott a hatalmas esküvőhöz, a fényűző ünnepély­
hez a legjobb ruhákban és magas rangú nyoszolyólányokkal.
A szépséges Rorasa - mert így hívták a lányt - olyannnyi-
ra vágyta ezt, hogy egész n a p csak erre gondolt, az ismerős
lányok, nem is szólva azokról a férfiakról, kiket visszutasí­
tott, kegyetlenül gúnyolódtak vele, folyton azt kérdezgették,
mikor tartja meg csodálatos esküvőjét. A sok gúny és csú­
fondáros megjegyzés oda vezetett, hogy a lány végül egy
őrült pillanatában felmászott egy magas toronyba, és a
mélybe vetette magát; hogy a dolog még rosszabb legyen,
alatta épp szörnyűséges szakadék tátongott, abba zuhant
bele. E n n e k ellenére nem esett baja, mert zuhanása közben
megjelent egy csodaszép, bizonyosan n e m evilági nő, elkap­
ta a kezénél fogva és a légen át biztonságba vitte.

93
 Mindenki, aki látta vagy hallotta az esetet, azt kiáltozta:
„ím, csoda t ö r t é n t ! " , és összegyűltek, nagy ünnepséget ren­
deztek és megpróbálták meggyőzni Rorasát arról, hogy a
M a d o n n a mentette meg.
Azonban az a hölgy, aki megmentette, titokban eljött
hozzá és azt mondta neki: „Ha bármilyen kívánságod van,
kövesd Diana Evangéliumát, a Boszorkányok Evangéliumát
(II Vangelo delle strege), kik a Holdat imádják".

„Se la Luna adorerai

Tutto tu otterai!"

„Ha Lunát imádod,

elnyered minden kívánságod!"

Aztán a csodaszép lány éjszaka kiment a mezőkre, egy

régi romnál kőre térdelt, a Holdat imádta, és így idézte meg
Dianát:

„Diana, bella Diana!

Tu che della grande caduta
Mi ai bene salvata!
Ti prego di farmi una altra grazia,
Di farmi far' un bello sposalizio,
Una sposalizio ricco e 'compagnato
Da molte signore-
Se questa grazia mi farai
Sempre il Vangelo delle Strege lo asserirò. "

„Diana, gyönyörű Diana!

Te, ki megmentettél a szörnyű haláltól,
Mikor sötét szakadékba estem!
Imádkozom, még egy kegyért hozzád.
Adj nekem pompás esküvőt
sok-sok nyoszolyólánnyal,gyönyörűt, hatalmasat

94
 Ha ezt a hatalmas kérést teljesíted,megteszed,
A Boszorkányok Evangéliumához örökre hű leszek!"

Amikor Rorasa reggel felébredt, egy másik, sokkal na­

gyobb házban találta magát, és miután kikelt az ágyból, egy
gyönyörű cselédlány egy másik szobába vezette, ahol pom­
pás, gyémántokkal díszített, fehér selyemből készült esküvői
ruhába öltöztették; ez valóban az ő esküvői ruhája volt.
Azután megjelent tíz fiatal hölgy, mind ragyogó ruhákban, s
velük, és sok más előkelő személlyel a templomba hajtatott
kocsiján. Az utcákon zene szólt és az emberek virágokkal
integettek.
Majd találkozott vőlegényével, és egybekeltek, úgy,
ahogy vágyott rá, tízszer pompásabban, mint azt valaha is ál­
modta. Miután a ceremónia befejeződött, hatalmas lakomát
csaptak, amelyen C e t t a r d o összes nemese jelen volt, vala­
mint a város apraja-nagyja, szegények és gazdagok együtt
ünnepeltek.
Amikor az esküvő véget ért, a nyoszolyólányok egymás
után nyújtották át pompás ajándékaikat a menyasszonynak
- az egyik gyémántokat, a másik arannyal írt pergament
adott, majd engedélyt kértek arra, hogy együtt a sekrestyé­
be mehessenek. Néhány óráig ottmaradtak zavartalanul,
míg a pap az egyik növendékét oda nem küldte, hogy meg­
kérdezze, óhajtanak-e valamit. Igen elcsodálkozott a fiú,
mikor a tíz nyoszolyólány helyett a holdon álló Diana tíz
képmását találta ott fából és terrakottából, oly gyönyörűen
kidolgozva és díszítve, hogy hatalmas értéket képviselt.
Ezért a pap Cettardo legősibb templomában helyezte el
a képeket, és manapság is sok templomban lehet a Madon­
nát és a Holdat látni, de az valójában Diana - la dea della
Luna41.

95
 A Rorasa név, úgy tűnik, a latin ros szóval áll kapcsolat­
ban, amely harmatot jelent, a rorare beharmatozni-t, a roru-
lenta pedig harmatosat - tulajdonképp a harmat istennőjét.
A lány zuhanása a mélybe és Diana általi felemelkedése az
éjszakai harmat hullását és a pára a Hold hatására történő
felszállását sugallja. Lehetséges, hogy mindez egy nagyon
régi római mítosz. A fehér selyem és a gyémántok a harma­
tot jelképezik.

96
 XI. Fejezet
s4 szél háza

„Hallga csak, mint zúg s fütyül a szél,

Üresen dong, ahogy üvöltve jő
Mert az erőnek sok hangja van, s
ha támad, a förgeteg szörnyen hív
S visszhangzik, ha hegyoldalt üthet
Majd erdőbe csapódik, halld, hogy sír!
Biztos egy isten oroszlánjai,
Ki kacag távoli tombolásukon""
- C. G. Leland

A következő történet nem a boszorkány evangéliumok

közül való, azonban hozzáadom, mert megerősíti, hogy Di­
ana tisztelete a kereszténység mellett nagyon sokáig léte­
zett. A teljes címe az eredeti kéziratban, ahogy azt Mad­
dalena lejegyezte egy Volterra-i férfi elmondása alapján: La
pellegrina della Casa al Vento - „A Szél Házának Z a r á n d o k ­
nője". Megjegyzem, ez a bizonyos ház még ma is áll.
A domb vagy emelkedő lábánál, amely Volterrába vezet,
áll egy parasztház, amit a Szél Házának hívnak. A közelé­
ben egykoron egy kis palota emelkedett, melyben egy házas­
pár lakott. Csak egy gyermekük volt, egy lányuk, akit imád­
tak. Ha a gyereknek csak egy kicsit is megfájdult a feje, rög­
tön aggódni kezdtek szemük fényéért.

97
 A kislány lassacskán felcseperedett, és ájtatos lelkű any­
jának az volt a leghőbb vágya, hogy lánya apáca legyen. Ez
azonban nem tetszett a lánynak, és kijelentette, hogy remé­
nyei szerint ő is megházasodik, mint mindenki más. Mikor
az egyik napon az ablakában könyökölt, a szőlőtőkék és fák
között boldogan daloló madarakat hallgatva, azt mondta
anyjának, hogy reméli, egy szép napon majd neki is lesz egy
saját madárcsaládja, akik örömteli fészkükben boldogan
énekelnek majd körülötte. Erre az anya olyan haragra ger­
jedt, hogy arcul ütötte lányát. A fiatal hölgy könnyekben
tört ki, mégis bátran úgy válaszolt, ha őt verik és így kezelik,
akkor gyorsan meg fogja találni a módját annak, hogy elme­
neküljön és megházasodjék, mert a legcsekélyebb kedve
sincs akarata ellenére apáca lenni.
Ezt hallván az anya megrémült, mert ismerte lánya jelle­
mét, és attól félt, hogy lányának talán már szeretője is van,
és hatalmas botrány kerekedne a pofonból. Miután mindent
alaposan átgondolt, eszébe jutott egy jó származású, de el­
szegényedett öreg hölgy, aki híres volt eszéről, tanultságáról
és meggyőzőerejéről, és azt gondolta, „ő lehet a megfelelő
személy arra, hogy lányomat istenfélővé tegye, megtöltse a
fejét jámborsággal, és apácát faragjon belőle". Aztán elkül­
detett ezért az okos hölgyért, akit azonnal nevelőnőnek és a
fiatal hölgy állandó kísérőjének nevezett ki. A lány nem vi­
tázott a hölggyel, sőt, rajongott érte.
N e m mindig minden úgy történik az életben, ahogy azt
elképzeljük, és senki sem tudhatja, milyen hal vagy rák rej­
tőzködhet a folyó sziklái alatt. Az történt ugyanis, hogy a
nevelőnő egyáltalán nem volt katolikus, amint ezt nemsoká
meglátjuk, és tanítványát egyáltalán nem zaklatta az apáca­
élettel, ő maga sem helyeselte azt.
így történt hát, hogy a fiatal hölgy, kinek szokása volt,
hogy a holdfényes éjszakákon ébren feküdt és a csalogányok
énekét hallgatta, úgy hallotta, nevelőnője a szomszéd szobá­
ban - amelynek ajtaja nyitva volt -, kikel az ágyból, és ki-

98
megy a hatalmas erkélyre. A következő éjszakán mindez
megismétlődött, és miután a fiatal lány halkan és észrevét­
lenül felkelt, megpillantotta az imádkozó, vagy legalább is a
holdfényben térdelő hölgyet. Ez különös viselkedésnek
tűnt, annál is inkább, mert a térdelő hölgy olyan szavakat
mormolt, melyeket a fiatalabb nem értett, de bizonyosan
nem az Egyház imái voltak.
Mivel aggódott a furcsa események miatt, végül szégyen­
kezve bevallotta nevelőnőjének, mit látott. Ez utóbbi, némi
gondolkodás után előbb halálig tartó titoktartásra eskette
meg, mivel ahogy mondta, nagy veszélynek teszi ki magát
ezzel, majd így szólt:
„Ahogyan téged, fiatalon engem is egy láthatatlan isten
dicsőítésére akartak kényszeríteni a papok. Azonban egy
öregasszony, akiben mélyen megbíztam, egyszer azt mond­
ta nekem: „miért tisztelnél egy olyan istenséget, akit nem
látsz, mikor ott a Hold, ki jól látszik fényes ragyogásában?
Őt tiszteld. Dianát idézd meg, a Hold istennőjét, és ő meg­
hallgatja imáid". Ezt kell neked is tenned, engedelmeskedj
a Vangelonak, Diana (és a Boszorkányok), ki a T ü n d é r e k és
a Hold Királynője Evangéliumának."
így meggyőzvén a fiatal hölgy megtért Diana és a Hold
tiszteletére; miután teljes szívével egy szeretőért imádkozott
(hiszen megtanulta az istennő megidézését 4 3 ), nemsokára
magára vonta egy derék és gazdag lovag figyelmét, aki tény­
leg oly csodálatos kérő volt, amilyet csak kívánhat bárki.
Azonban az anya, akit jobban fűtött a bosszúvágy és a ke­
gyetlen hiúság, mint lánya boldogságának vágya, rettentően
felbőszült. Amikor a gavallér a színe elé járult, megparan­
csolta, hogy távozzon, mert a lányát eskü köti, hogy apáca
lesz, és vagy az lesz, vagy meghal.
Bezárta lányát egy toronyszobába, még a nevelőnője
sem mehetett be hozzá. Szörnyű fájdalmakat kellett elvisel­
nie, a kőpadlón alhatott csak, és ha anyja akarata beteljesült
volna, akkor éhen is hal.

99
 Rettenetes szükségében a lány Dianához fordult, hogy
szabadítsa ki; és láss csodát, nyitva találta a cellája ajtaját, így
könnyedén elmenekült. Zarándokruhát öltött, és keresztbe­
kasul beutazta az országot, az ősi idők vallását tanítva és hir­
detve, Diana vallását, a Tündérek és a Hold Királynőjének,
a szegények és az elnyomottak istennőjének vallását.
Bölcsességének és szépségének hírneve bejárta az egész
országot, az emberek imádták őt, s elnevezték La bella Pel-
legrinának44. Végül hírneve eljutott az anyjához is, aki ettől
még a korábbiaknál is nagyobb haragra gerjedt, és nagy ne­
hézségek árán sikerült elérnie, hogy a lányt újra letartóztas­
sák, és börtönbe zárják. Ezután rosszindulattól csöpögő
hangon kérdezte tőle, hajlandó-e arra, hogy apáca legyen;
mire a lány azt felelte, ez n e m lehetséges, hiszen elhagyta a
Katolikus Egyházat, hogy Diana és a Hold követője legyen.
Végül anyja, ki lányát elveszettnek tekintette, átadta őt a
papoknak, hogy megkínozzák és megöljék, mint mindenkit,
akik n e m értenek egyet velük, vagy elhagyták vallásukat.
De az e m b e r e k n e k ez n e m tetszett, mert csodálták szép­
ségét és jóságát, s kevesen voltak, kik nem részesültek jóté­
konyságából.
Szeretője jóvoltából utolsó kegyelemként engedélyt ka­
pott arra, hogy a megkínzása és kivégzése előtti éjszakán
egy őr kíséretében a palota kertjébe mehessen, és ott imád­
kozhasson.
Ezt tette, és a ház ajtajában állva, amely még ma is
ugyanott áll, a telihold fényében Dianához imádkozott,
hogy mentse meg attól a szörnyű végtől, amelynek kitették,
hiszen saját szülei küldték önként a szörnyű halálba.
A szülei, a papok, és mindenki, ki a halálát kívánta, a pa­
lotából figyelte őt, hogy meg ne szökhessen. De ím, válaszul
imájára szörnyűséges zivatar és mindent elsöprő szél kere­
kedett, amilyent senki sem látott még azelőtt. A vihar össze -
döntötte és elsodorta a palotát az összes benne lévővel
együtt; kő kövön n e m maradt, egyetlen lélek sem élte túl.

100
Az istenek teljesítették kérését.
A lány boldogan elmenekült szerelmével és összeháza­
sodtak, s a parasztházat, amely előtt a hölgy egykoron állt,
még ma is La Casa al Ventonak, vagyis a Szél Házának hívják.
Ez elég pontosan követi a történetet, ahogyan nekem
mesélték, bár készséggel elismerem, hogy az eredeti szöve­
get jelentősen lerövidítettem, amely húsz oldalas volt, tele
felesleges töltelékmondatokkal, jelezvén írójának tehetsé­
gét egy modern, divatos regény írására, mégha másodrangú
francia regényről beszélünk is - ami nagy szó. Igaz, nincse­
nek b e n n e részletes helyszínleírások az égről, fákról, felhők­
ről - bár Volterra elég szép hely ahhoz, hogy megérdemelje
- de oly m ó d o n húzza el a regényt írója, mely tehetséget
mutat ebben.
A tulajdonképpeni elbeszélés különösen eredeti és erő­
teljes, a tiszta, klasszikus pogányság oly ereklyéje, oly túlélé­
se az ősi hitnek a mitológiában, mit az Esztéták visszatükrö­
zött, másodkézből származó hellenizmusa megközelíteni
sem tud. Az, hogy a klasszikus istenségek valódi imádata és
hite éppen a Pápaság országában m a r a d t fenn a mai napig,
jelentőségteljesebb, mintha a világ valamely elhagyatott
szegletében egy élő m a m m u t o t találnának, mert ez emberi
jelenség. Előre látom már a napot, talán nem is oly sokára,
mikor a tudományos világ elképedve konstatálja, mily soká­
ig maradt fenn az antik hagyományok jelentős része Észak-
Itáliában, és a tudósok mily közönbösséggel viseltettek irá­
nyában; s csak egyetlen ember, egy külföldi vállalta magára,
hogy összegyűjti és megőrzi ezeket.
Több mint valószínű, hogy a pogány mártíroknak, akiket
arra kényszeríttetek, hogy szeretett isteneiket, Dianát, Vé­
nuszt, a Gráciákat és másokat, akiket szépségükért imádtak,
megtagadják, ugyanannyi megindító küzdelmet kellett átél­
niük, mint a keresztényeknek, akiket az oroszlánok elé ve­
tettek. A pogányok oly közvetlen emberi együttérzéssel sze­
rették isteneiket, mintha vérrokonok lennének, imádatuk-

101
ban nyoma sem volt miszticizmusnak vagy félelemnek; és
sokan úgy hitték szívből, hogy ez volt a helyzet, mikor vala­
mely fiatal lány félrelépett, mégis megúszta mindezt egy is­
tennek, Faunnak vagy Szatírnak tulajdonítva - ez igazán
megható. Sok mindent fel lehet hozni a bálványimádók -
vagy ahogy egy kislánytól hallottam megfogalmazva, a „ba­
bák i m á d ó i " - mellett, legalább annyit, mint ellenük.

102
 XII. Fejezet

A következő történet, amelyet magam gyűjtöttem, ere­

detileg a Firenzei legendákban jelent meg, tulajdonképpen
nem tartozik a Boszorkányok Evangéliumához, mivel nincs
teljesen összhangban vele; ennek ellenére hiba volna ki­
hagyni, hiszen ugyanazzal a témával foglalkozik. E b b e n Di­
ana egyszerűen a szűziesség holdistennőjeként jelenik meg,
azaz nem boszorkányként. N e k e m a Fana nevet adták meg,
de informátorom azt mondta, lehetséges, hogy Tana, nem
volt biztos benne. Mivel Tana egy másik történetben is sze­
repel, és mivel ott teljesen egyértelműen Dianáról van szó,
kétségtelennek tűnik az egyezés.

Tana, la Dea della Lima

Tana csodálatosan szép lány volt, azonban nagyon sze­

gény, de éppoly szerény és illemtudó, mint amilyen szép és
alázatos. Az egyik paraszttól a másikig, az egyik tanyáról a
másikra járt dolgozni, tisztességes életet élt.
Volt azonban egy fiatal bugris, egy nagyon csúnya, állati-
as és közönséges fickó, aki őrülten szerelmes volt belé,
azonban a lány ki nem állhatta őt és visszautasította minden
közeledési kísérletét.

103
 Az egyik késő éjjelen, amikor egyedül tartott hazafelé a
tanyáról, ahol dolgozott, eléugrott a férfi a bozótból, ahol
rejtőzött, és így kiáltott:
„Non mi sfuggerai; sara mia!"
„Nem menekülhetsz előlem; enyém leszel!"
Amikor körbenézett, és segítséget sehol sem látott, csak
a telihold tekintett le rá az égről, Tana kétségbeesésében
térdre vetette magát és így kiáltott felé:

„E földön senkim nincs, ki megvédne

Szorult helyzetemben csak te látsz most
így hozzád imádkozom, óh, Hold!
Oly gyönyörű vagy, amilyen fényes,
Fényed hullik az emberiségre
így kérlek, elméjét világítsd meg
E haramiának, ki megrontana
A legszörnyűbben. Fényesítsd lelkét
Hogy békében elengedjen, s ezután
Térj vissza fényeddel otthonomba "

M i u t á n mindezt elmondta, megjelent előtte ragyogó, de

árnyékos alak - una ombra blanca45, - aki így szólt:

„Kelj fel, és menj haza!

Megérdemled a kegyelmet;
Senki sem zaklathat téged,
Ki a világ legtisztább teremtménye vagy!
Istennő leszel,
A Hold istennője,
Minden bűbáj királynője!"

így történt, hogy Tanából a H o l d dea-]a, avagy szelleme

lett.
Bár teljesen más hangulatú, de hasonlóan melodikus
költemény, mint Wordsworth „ Goody Blake and Harry Gill"-

104
je. Mind Tana, mind az öreg hölgy meglepődik és megrémül,
s mindketten égi hatalomhoz fohászkodnak:

„Feje felett hideg holddal

Goody imádkozott hittel
Harry hallotta, mint mondta
Jéghidegen fordult hát el"

A dramaturgia mindkettőben ugyanakörül forog. Az an­

gol balladában a kapzsi, fiatal, faragatlan bugrist gyógyítha­
tatlan hidegrázás támadja meg; az olasz boszorkány-költőnő
finomabb érzékkel vagy több szimpátiával viseltetik hősnő­
je iránt, egyszerűen nem említi többet a fickót, és a hajadont
istennővé emeli, azonosítva őt a Holddal. Az első történet
gyakorlatiasabbnak, valószínűbbnek tűnik, a másik jóval
költőibb.
Bár nem tartozik a tárgyhoz, itt említést érdemel, hogy
az emberek nagy többsége felismeri, érzi, és értékeli az egy­
szerű szavakon, vagy formán alapuló költészetet, de alig is­
merik fel, mikor szubjektív módon, vagy gondolati alakban
jelenik meg, ha nincs valamilyen versformája, ritmusképle­
te, rendszerezett alakja.
Ez érdekes kísérlet, amely megér egy alaposabb vizsgá­
lódást. Válasszunk ki egy passzust valamelyik ismert költő­
től; írjuk át egyszerű prózába anélkül, hogy valódi jelentését
megváltoztatnánk. Ha az így kapott szöveg továbbra is meg­
állja a helyét, mint költemény, akkor első osztályú műről
van szó. Ha fénye eltűnik, akkor jelentéktelen és másodosz­
tályú a vers; mivel a legjobb mű n e m csak asszociációkkal
felpolírozott szavakból áll, fejezzen bár ki gondolatot, vagy
érzelmet.
Ez nem is áll oly messze a témától, mint ahogy hangzik.
Ha szubjektíven olvasom ezeket az általam gyűjtött, fenn­
maradt boszorkányírásokat, és átérzem őket, gyakran meg­
lep a tény, hogy a milyen bámulatos gondolati költészetet

105
találunk bennük, messze túlszárnyalva sok mai dalnokot,
csak egy ügyes szómíves segítségére volna szükség, hogy a
legmagasabb rangú költemény válhasson belőlük. Megálla­
pításaim helyességét bizonyítja az a tény, hogy olyan híres
költemény esetében, mint J a m e s Russel Lowell Finding of
the Lyre című műve, vagy Mrs. Browningnak a Pánról, mint
a síp feltalálójáról szóló verse, a szerzők az eredeti mítosz
legkitűnőbb, legfontosabb részeit elhagyták, pusztán mert
elsiklottak felette, n e m vették észre. Az első versben példá­
ul nem közlik velünk, hogyy4í> isten (aki az ókori zene ihle­
tő lelke volt, a m o d e r n boszorkány-mitológiában Bellaria)
lélegzete pendítette meg egy teknősbéka kiszáradt inait, ez
ösztökélte Hermészt arra, hogy olyan hangszert készítsen,
amin a szférák zenéjét játszotta, és amivel a bolygókat pá­
lyájukon vezette. Ami Mrs. Browningot illeti, teljesen ki­
hagyja a Syrinx-et, azaz a nimfa még mindig azon sípban
csengő hangját, amely saját teste volt. Az én ízlésemnek
ezen mítoszok régi prózai elbeszélései sokkal költőibbek és
meghatóbbak, jóval több szépséggel és romantikával ihle­
tettek, mint költőink rímbe szedett és kimért, de nagyon tö­
kéletlen verziói. Az intelligencia és megfigyelőképesség
ezen hiánya megtalálható minden „klasszikus" versben,
n e m csak Keatsnél, h a n e m e korszak majd mindegyik költő­
jénél, aki görög témával foglalkozott.
A festők és költők hatalmas művészi szabadsággal ren­
delkeznek, de amennyiben feldolgoznak egy létező témát,
főleg, ha mélyértelmű hagyományt, és nem látják meg a va­
lódi értelmét, vagy nem értik meg a lényegét, és valami olyat
a d n a k nekünk, ami pusztán szép, de nem olyan ihletett je­
lentésű, mint az eredeti, nehéz lenne azt állítani, hogy mun­
kájukat megfelelően végzik.
Úgy veszem észre, ezen hibák nem jellemzőek az ősi me­
sék itáliai vagy toscanai boszorkány - verzióira; épp ellenke­
zőleg, nagyra értékelik, sőt, néhol ki is bővítik az antik szel­
lemiséget.

106
 így gyakran volt alkalmam észrevenni, hogy bizonyos
esetekben a népi hagyományok, akár mai formájukban is,
teljesebben, pontosabban maradtak fenn, mint bármely ró­
mai írónál.
A lényeg elhibázásának apropóján emlékeztetném bizo­
nyos, irodalmilag nagyon képzett olvasóimat, hogy ameny-
nyiben rengeteg nyelvtani, helyesírási, avagy még rosszabb
hibát találnának az olasz szövegben, ne feltétlenül az író os­
tobaságának tulajdonítsák őket, amint azt egy kiváló bírá­
lóm tette, hanem azon személy hiányos iskolázottságának,
aki összegyűjtötte ezeket számomra. Azért jutott eszembe
ez, mert nemrég egy könyvtárban járva megláttam Legends
ofFlorence című könyvemet, melyen valami jótét lélek soká­
ig fáradozott caruzával kezében, míg kijavította az összes ar­
chaizáló kifejezést. Buzgalmában azon bostoni lektorra em­
lékeztet, ki egy könyvemben megváltoztatta a Chaucertől,
Spencertől és egyebektől származó idézetek írásmódját a
leghelyesebb (vagy leghelytelenebb) Webster szótár szerin­
tire; miközben mindvégig azon meggyőződésben leiedzett,
hogy felettébb képzetlen vagyok az orthográfia*' terén. A
könyvekbe való írásról vagy azok megrongálásáról pedig
csak annyit, éppannyira otromba, mint amennyire erkölcsi
bűn, és jobban jellemzi az illetőt, mint ahogy azt valaha is ál­
modta volna.

„ Tolvajnál rosszabb gazember az

Ki könyvbe firkál, vagy lapot szakaszt
Tolvajlás az, tudja mindenki
Olyat, mi nem miénk, megrongálni"

107
 XIII. Fejezet
^iana* és- a fyeuneAeA

„S ottan az Diana feltüne

Kéziben íjjal, mint vadászoknak
És monda, „Leányom, feledd búdat"
Majd lépé legott, az'tán eltüne".*1
Chaucer: A Lovag Meséje

Réges-régen, Firenzében élt egy nemesi család, amely

úgy elszegényedett, hogy giomi difestájuk, azaz ünnepnapjuk
alig volt, s azok is csak nagy ritkán. Azonban még mindig ré­
gi palotájukban laktak (amely a ma La Via Cittadellának ne­
vezett utcában állt), egy szép, régi épületben, és bár a világ
előtt fenn tudták tartani a látszatot, gyakorta éheztek.
A palotát övező hatalmas kertben ősrégi márványszobor
állt, mely Dianát, mint gyönyörű, nőt ábrázolta, száguldani
látszott, oldalán kutyával. Kezében íjat tartott, homlokát
holdsarló díszítette.
Azt beszélték, hogy éjszakánként, mikor minden elcsen­
desedett, a szobor életre kelt, eliramlott, s csak akkor tért
vissza, amikor a Hold nyugovóra tért vagy a N a p felkelt.
A család fejének két jószívű és jóeszű gyermeke volt. Egy
n a p rengeteg virágot ajándékoztak nekik, s mikor hazaér­
tek, a kislány így szólt:

108
 „Adhatnánk az íjat tartó szép hölgynek is belőle!"
A szót tett követte, virágokat helyeztek a szobor lábai­
hoz, majd koszorút kötöttek, mellyel a fiú megkoronázta.
Ebben a pillanatban lépett a kertbe Vergiliusz, a nagy költő
és mágus, aki mindent tudott az istenekről és tündérekről, s
mosolyogva így szólt:
„Egész helyesen mutattátok be a virágáldozatot az istennő­
nek, ahogy az ősiek tették. Annyi van még hátra, hogy az imát
helyesen mondjátok46, s ez a következő:"
Ezzel elmondta

Diana hívását

„Bella dea dell'arco!

Bella dea delle freccie!
Della caccia e dei cani!
Tu vegli colle stelle,
Quando il sole va dormir
Tu colla luna in fronte
Cacci la notte meglio del di.
Colle tue Ninfe, al suono
Di trombe - Sei la regina
Dei cacciatori - regina delle notte,
Tu che sei la cacciatrice
Più potente di ogni,
Cacciator - ti prego
Pensa un poco a noi!"

Dianához

„íjnak szépséges Istennője!

Nyilaknak szépséges Istennője!
Minden kutyáknak, minden vadászatoknak [Istennője],
Te, ki csillagos mennyekben ébredsz
Mikor a nap szunnyadni tér

109
 Te, holdsarlós homlokú,
Te, ki a vadat éjjel űzöd inkább
És nem a napnak fényénél,
Nimfáiddal, zenéjére
A kürtnek - te vagy a vadásznő
És a leghatalmasabb: imádkozom hozzád
Gondolj, csak egy pillanatra
Miránk, kik imádkozunk hozzád!"

E z u t á n Vergiliusz megtanította nekik a jószerencsét ho­

zó és egyéb kívánságokat teljesítő Scongiurazionét, avagy va­
rázslatot. 4 '

Diana megidézése

„Bella dea del arco del cielo!

Delle stelle e della luna!
La regina più potente
Del cacciatori e della notte!
A te ricorriamo,
E chiediamo il tuo aiuto
Che tu possa darci
Sempre la buona fortuna!"

„Szépséges istennője a szivárványnak,

A csillagoknak és a holdnak!
Leghatalmasabb királynője
A vadászoknak és az éjnek!
Segedelmedért könyörgünk,
Hogy ajándékozd nekünk
Minden idők legnagyobb szerencséjét"

110
 Majd hozzátette még a befejezést:

„Se la nostra scongiurazione

Ascolterai,
E buona fortuna ci darei,
Un segnale a noi lo darei!"

„Ha hívásunk meghallgattad

És jószerencsét adsz nékünk,
Kérünk, ennek jelét adjad! "x

Miután mindezeket megtanította nekik, Vergíliusz eltá­

vozott.
A gyermekek beszaladtak, hogy elmondják szüleiknek,
mi történt, azok pedig megígértették velük, hogy mindezt ti­
tokban tartják, senkinek nem szólnak róla egy szót sem.
Meglepetésükre azonban m á s n a p frissen leölt szarvast
találtak a szobor előtt, a továbbiakban pedig nem szenved­
tek szükséget vadhúsban, ha imájukat megfelelően mond­
ták el.
Volt ennek a családnak egy szomszédja, egy pap, ki gyű­
lölte az ősi istenek tiszteletét, és mindent, mely nem az ő
vallásához tartozott. Egy napon, a kert mellett elhaladván
látta Diana szobrát rózsákkal és más virágokkal díszítve.
Úgy felbőszült ezen, hogy felkapott az utcáról egy ott talált,
rothadó káposztát, meghengergette a mocsokban, és az is­
tennő arcába hajította az egész csöpögő miskulanciát, így ki­
áltva:

„Ecco mala bestia d 'idoli!

Questo e l'omaggio che io ti do,
Gia che il diavolo ti aiuta!"

„Lásd, bálványimádók bestiája,

Ennyi tiszteletet kapsz tőlem

111
 A többit meg bízom az ördögre!"

Ekkor a pap hangot hallott a levelek sötét sűrűjéből:

„Bene, bene! Tu mi haifatto

L'offrando - tu avrai
La tua porzione
Della mia caccia. Aspetta!"

„Rendben! Ahogy te gondolod.

Ajándékod, ha így adod
Vadaidat, lásd megkapod
így kezded majd a holnapod."

A z n a p éjjel p a p u n k szörnyű álmoktól gyötrődve, retteg­

ve hánykolódott ágyában, míg hajnal három táján végre el­
szunnyadt. R é m á l m á b ó l riadt fel, melyben valami nehéz
nyugodott mellkasán; és valóban, valami legördült róla, és
nagyot koppanva a földre pottyant. A férfi feltápászkodott
ágyából, megvizsgálta e m e tárgyat a holdfénynél, és látta:
egy r o t h a d ó emberi fej az. 51
R é m ü l t sikoltására belépett a szobába egy másik pap,
aki ránézett a fejre, és így szólt:
„ I s m e r e m ezt az arcot! Ezt a férfit gyóntattam meg há­
rom h ó n a p p a l ezelőtt Siennában, mielőtt lefejezték volna."
H á r o m napra rá a pap, ki megsértette az istennőt, meg­
halt.

Az iménti történetet nem a Boszorkányok Evangéliumá­

nak, h a n e m a néphagyományok egy másik nagy sorozatának
részeként gyűjtöttem, mely Vergiliuszt mint varázslót mu­
tatja be. Mégis helyén való, hogy e könyvben megjelenjen,
mert tartalmazza Diana hívását és megidézését; mindkettő
gyönyörű és eredeti. Ha felidézzük, hogyan adták át egy­
másnak a generációk, vagy őrizték meg az öregasszonyok

112
ezen „himnuszokat", melyek kétségkívül jelentős szöveg­
romláson mentek keresztül, csodálatosnak tűnik, hogy ily
sok maradt meg klasszikus szépségükből, például ezen so­
rokban:

„íjnak szépséges Istennője!

Nyilaknak szépséges Istennője!
Te, ki csillagos mennyekben ébredsz!"

Róbert Browning nagyszerű költő volt, de ha összeha­

sonlítjuk híres beszédét Diana-Artemiszről az összes Dianá­
ról és Dianához szóló boszorkány-költeménnyel, a pártatlan
kritikusnak el kell ismernie, hogy azok egyenrangúak a dal­
nok ezen művével:

„Ambrózia-istennő, az vagyok
Hozzám csak büszke Héra fogható
Más senki, tornyosuljon bár temploma.
Mennyeken gördítem ezüst holdam át
Békém hull halovány holt népemre,
Én őrizem a Föld minden vadát
A vemhes farkast, a rókaszukát
Tollas anya csupasz csemetéjét
Szerelmet, zöld odút, magányt."

Ez valóban szép, de csak másolat, sem formájában, sem

szellemiségében nem fogható a varázsszövegekhez, melyek
őszinte hittel íródtak. Sajnálatos tény, hogy a m o d e r n költők
jelentős része felszíneset alkot minden művészi zsenialitása
ellenére, ha klasszikus mitológiai t é m á h o z nyúl, és az elkö­
vetkezendő generáció már az eredetire is így tekint majd,
pusztán azért, mert a poéta nem érti annak lényegét, vagy
tudatlanságában elhagy olyan, életbevágóan fontos részlete­
ket, melyet egy néprajzkutató feltehetőleg megtartana. Bár
láttam Achillest lenyűgözően megfestve XIV. Lajos korabe-

113
li parókában, török szablyával kezében, mégis felmerül a
vágy, hogy bárcsak a készítő nemivel tájékozottabb lenne a
görög öltözékek és fegyverek terén.

114
 XIV Fejezet

A következő történethez nem a Boszorkányok Evangéli­

umával kapcsolatban jutottam, de mivel megjelenik b e n n e
Diana, és az egész elképzelés Diana és Apolló egy másik
formája körül forog, beletettem e sorozatba. Sok évszázad­
dal ezelőtt élt egy folletto52, kobold, szellem, vagy ördög-an­
gyal - chi-sal - ki tudja? - és Mercurio, a sebesség és gyor­
saság istene, kinek nagyon tetszett a kis manó, megajándé­
kozta a szélsebes futás képességével. Azzal az adottsággal is
felruházta, hogy bárkit vagy bármit üldözött, légyen az szel­
lem, emberi vagy állati lény, mindig utol tudta érni, el tudta
kapni. Ennek a follettonak volt egy gyönyörű leánytestvére,
aki hozzá hasonlóan küldönc volt, ő azonban n e m az iste­
neknek, hanem az istennőknek (minden férfi istennek léte­
zett női párja is, még a legkisebbeknek is). Ugyanezen a na­
pon Diana azt a hatalmat ajándékozta ennek a tündérnek,
hogy bárki is üldözze őt, soha ne érje utol.
Egyik nap a bátyja látta nővérét villámgyorsan átszágul-
dani az égen és hirtelen különös vágyat érzett arra, hogy
megelőzze. Utánaeredt, azonban a fivér sorsa az volt, hogy
utolérjen bárkit, a nővéré pedig az, hogy sose érhessék utol.

115
 így két hatalmas isten kiegyenlített akarata állt egymás­
sal szemben.
Mindketten fáradhatatlanul repdestek körbe-körbe az
ég p e r e m é n . Eleinte az összes isten harsogva nevetett, de
amikor megértették az esetet, elkomolyodtak és egymást
kérdezgették, vajon miként fog ez végződni. Aztán a nagy
atya-isten így szóllott:
„Nézzetek a Földre, amely sötétségbe és homályba bur­
kolózik! A nővért holddá fogom változtatni, fivérét pedig
nappá. A lány örökké menekülni fog a fiú elől, de a fiú
örökké elkapja őt fényével, amely távolról esik rá; mert a
n a p sugarai a fiú kezei, melyek égető szorításban tartják a
lányt, ki mégis kikerüli őket."
Azt mondják, hogy ez a kergetődzés minden h ó n a p ele­
jén újból kezdődik, amikor a hold fázik, és annyi kabát van
rajta, ahány héj a hagymán. De a rohanás alatt a hold kime­
legszik, és egymás után dobálja le magáról a ruhadarabokat,
egész addig, amíg meztelen lesz. Akkor megáll, és mikor fel­
öltözött, kezdődik a verseny elölről.
Ahogy a hatalmas viharfelhők csillogó esőcseppekként
hullanak, ugyanúgy peregnek szét a régi idők nagy mítoszai
kis tündérmesékké, és aztán, ahogy az esőcseppek egyesülnek

„En riviére ou sur V estang:"

(„A folyóban és csendes tóban")

hogy Villon szavait idézzük, ugyanúgy formálódnak ki­

sebb mítoszok ismét a lehullott vízből.
E b b e n a történetben egyértelműen szerepel a Vulkánusz
által teremtett kutya, és a farkas - Jupiter rendezte el a dol­
got: mindkettőt kővé változtatta -, amint az Július Pollux
ötödik könyvében (vagy bármely más, mitológiával foglalko­
zó m ű b e n ) olvashatjuk.

116
 „Is canisfuitpostea a Jove in lapidem conversus."
„A vadászkutyát utána Jupiter sziklává tette"

Figyelemreméltó, hogy ebben a történetben a holdat egy

hagymához hasonlítják. „A hagyma" - mondja Friedrich
(Symbolik der Natúr (A természet szimbolikája), 348. oldal)
- „többrétegű héja miatt az egyiptomiak közt a számos ala­
kot öltő hold jelképe és hieroglifája volt, amelynek különbö­
ző fázisai a növény gyökerének keresztmetszetén teljesen
egyértelműen láthatóak, mikor kettévágjuk, ezenkívül növe­
kedése és elsorvadása is egybeesik az égitestével. Ezért
Izisznek, a Hold Istennőjének volt szent növénye." Ebből az
okból a hagymát, mint magában istenséget hordozó szent
növényt tekintették; amelyhez Juvenalis azt a gondolatot
fűzte: az egyiptomiak boldog népek, hiszen kertjükben is­
tenségek nőnek.

117
 XV. Fejezet

A következő, felettébb különös történet, beleértve a varázs­

igét is, nem a Vangelo szövegéből való, azonban teljesen nyilván­
valóan az ehhez kapcsolódó legendák sorába tartozik. Dianát a
kirekesztettek pártfogójának tartják, akiknek az éjszaka a nap­
paluk, következőképp a tolvajokénak is. Lavema, amint azt
Horáciusztól (Episztola, 16,1) és Plautusztól tudhatjuk elsősor­
ban az enyveskezűek és a csirkefogók védelmezője volt. Ebben
a történetben boszorkányként és tréfamesterként is megjelenik.
A történet Vergilius-hagyományként jutott el hozzám,
aki gyakran tűnik fel, mint a régi idők csodálatos és titkos
varázsművészetének ismerője.
T ö r t é n t egyszer, hogy Vergíliusztól - aki minden titkos és
mágikus dolgot ismert, sőt, maga is varázsló és költő volt -,
miután meghallgatta egy híres, de üres fejű szónok beszé­
dét, megkérdezték, mit gondol róla. így felelt:
„ L e h e t e t l e n n e k tűnik számomra megmondani, hogy
mindez csak bevezetés, vagy csak végkövetkeztetés; veleje
bizonyosan n e m volt. Olyan, mint némelyik hal, amelyikről
nem lehet eldönteni, hogy az egész csak fejből, vagy csak fa­
rokból áll, vagy csak fejből és farokból, vagy mint Laverna
istennő, akiről sosem lehetett tudni, hogy teljesen fej, vagy
teljesen test, vagy egyik sem, vagy m i n d k e t t ő . "

118
 Kérdezte tőle az uralkodó, ki ez az istenség, mert sosem
hallott róla.
És Vergíliusz válaszolt:
„Az ősi idők istenei és szellemei közül való - legyenek
hozzánk mindig kegyesek! Volt közöttük egy nő, ki a leg­
ügyesebb és legcsibészebb volt mind között. Laverna volt az
ő neve. Tolvaj volt, és a többi istenség, kik becsületesek és
tiszteletreméltók voltak, alig ismerték, mivel ritkán járt a
mennyekben, vagy a tündérek földjén. Majd' mindig a föl­
dön volt, a tolvajok, zsebmetszők és kerítők közt - a sötét­
ben élt. Történt egyszer, hogy (valamely isten) rangos pap­
n ő d é n e k ) álcájában meglátogatott egy halandót, egy nagy­
hatalmú papot, és így szólt hozzá:
„Van neked egy telked, amelyet meg óhajtok venni.
Templomot akarok építeni rá az Istenünknek. Esküszöm
neked a testemre, hogy egy éven belül fizetek."
A pap el is adta neki a földet.
N e m sokkal később Laverna eladta az egész termést, ga­
bonát, csordát, fát, szárnyasokat. Ami megmaradt, nem ért
egy lyukas fityinget sem.
Azonban a fizetésre kitűzött napon Laverna eltűnt. Az
istennő kereket oldott, és hitelezőjét cserben hagyta.
Ugyanakkor Laverna egy földesurat látogatott meg, és
kastélyt vett tőle - belül pompás bútorok, kívül gazdag föl­
dek. De ezúttal a fejére esküdött, hogy a teljes összeget hat
hónap múlva kifizeti.
A pap esetéhez hasonlóan cselekedett a földesúr kasté­
lyával is, és ellopott és eladott mindent az utolsó szögig, bú­
torokat, csordát, embereket és egereket. A maradékból egy
légy sem lakhatott volna jól. Mikor a pap és a földesúr rájöt­
tek, hogy kivel volt dolguk, az istenekhez fordultak segítsé­
gért és elpanaszolták nekik, hogy egy istennő kirabolta őket.
Hamarosan mind rájöttek, hogy Laverna áll a dolgok mö­
gött. Tetteiért az istenek előtt kellett felelnie.

119
 Azt kérdezték tőle, mit csinált a pap tulajdonával, ame­
lyért a testére esküdött, hogy időben fizetni fog (és miért
szegte meg esküjét)?
Ekkor a jelenlévők meglepetésére Laverna különös tet­
tel válaszolt: eltüntette testét és csak feje maradt látható,
amely így kiáltott:
„Nézzetek rám! Megesküdtem a testemre, de nincs tes­
tem!"
Az istenek nevetésben törtek ki.
A pap után a földesúr következett, akit szintén becsa­
pott, és akinél a fejére esküdött. Válasz gyanánt Laverna
szégyenkezés nélkül megmutatta a jelenlévőknek testét,
amely gyönyörű volt, de fej nélküli; a nyaka felől pedig a kö­
vetkező hangot lehetett hallani:

„Lássatok hát, Laverna vagyok, ki

Válaszolni jött a földesúrnak
Ki esküszik, hogy tartozom neki
És nem fizettem, bár időm lejárt,
És tolvaj vagyok, mert megesküdtem
Fejemre, De, mint mindenki látja
Nicsen nékem fejem, ezért tehát
Biztosan nem esküdhettem arra."

E k k o r az istenekből nevetés vihara tört elő, majd elren­

dezték az ügyet. Megparancsolták a fejnek, hogy egyesüljön
a testtel, és Lavernát arra kötelezték, hogy rendezze adós­
ságait, amit ő meg is tett.
E k k o r Jupiter szólalt fel, és a következőket mondta:
„Van itt nekünk egy csibész istennőnk kötelezettségek
(és hódolók) nélkül, míg R ó m á b a n számtalan tolvaj, gazfic­
kó, csaló és pernahajder szaladgál - ladri, bindolini, e scroc-
coni - mindannyian csalásból élnek. E n n e k a derék népnek
nincs sem temploma, sem istene. Ez szégyen, mert a leggo­
noszabb ördögöknek is van uruk és mesterük, a Sátán, mint

120
családjuk feje. Ezért megparancsolom, hogy a jövőben La-
verna légyen a gazfickók és tisztességtelen kereskedők is­
tennője, az emberi faj minden söpredékével együtt, akiknek
eddig sem istenük, sem ördögük nem volt, mert mind egyik­
nek, mind másiknak túl megvetendőek voltak."
így lett Laverna a tisztességtelen és a lecsúszott emberek
istennője. Ha valaki valami gazságot tervezett vagy akart
végrehajtani, akkor belépett a templomába, és Lavernát
szólította, aki női fej formájában jelent meg előtte. Ha azon­
ban gaztettét rosszul vagy ügyetlenül hajtotta végre, akkor
csak a testét látta, amikor legközelebb hozzá fohászkodott;
de ha ügyes volt, akkor láthatta az egész istennőt, fejét és
testét egyaránt.
Laverna annyira volt szűzies, mint amennyire tisztessé­
ges, sok szeretője és számos gyermeke volt. Beszélték róla,
hogy életét és bűneit gyakran megbánta, mivel a szíve mé­
lyén nem volt sem gonosz, sem kegyetlen; megváltozni
azonban nem tudott, mert a szenvedélyei olyan mélyen gyö­
kereztek.
Ha egy férfi teherbe ejtett egy nőt, vagy egy szűz váran­
dós lett és el akarták titkolni a világ elől, hogy elkerüljék a
botrányt, akkor minden nap Laverna segítségét kérték.
Azután, mikor elérkezett a szülés ideje, Laverna éjjel, ál­
mában templomába repítette a lányt, majd a szülés után is­
mét álmot bocsátott rá, és hazavitte ágyába. Amikor a lány
reggel felébredt, kirobbanó egészségnek örvendett, nem
volt kimerült sem, az egész csak egy álomnak tűnt számára.
De azokkal szemben, akik egy idő után vissza akarták
kapni gyermeküket, Laverna engedékenynek bizonyult, ha
az istennőnek tetsző életet éltek és híven imádták őt.
És íme a szertartás, melyet minden éjjel be kell mutatni
Lavernának a következő varázsige kíséretében. Szükségel­
tetik hozzá egy állandó, az istennőnek szentelt hely - szoba,
pince vagy liget, de mindenképp elhagyatott terület legyen.

121
 Végy ehhez egy asztalt, negyven, szorosan egymás mellé
helyezett kártyalap méretűt, ezt ugyanazon helyen rejtsd el,
és éjjel menj csak oda. Vedd a negyven kártyalapot, terítsd
azokat szét az asztalon, mintha vastag szőnyeg vagy terítő
lenne.
Végy Paura- és concordia-füveket, és főzd össze a kettőt,
miközben a következőket ismételgeted:

Scongiurazione

„Fa bollire la mano della concordia,

Per tenere a me concordo,
La Lavema che possa portare a me
Il mio figlio, e che possa
Guardarmele da qualun perìcolo.
Bollo questa erba, man non bollo l'erba.
Bollo la paura che possa tenere lontano
Qualunque persona e se le viene
L'idea a qualchuno di avvicinarsi,
Possa essere preso da paura
E fuggire lontano!"

Varázsszöveg

„ Concordia-nyalábot forralok
Hogy békében és egyetértésben
Lavemával, adja vissza nékem
Gyermekemet, és hogy tekintsen rám
Őrizve engem minden veszélytől!
Forralom a füvet, de nem az forr
A félelem forr, hogy távol tartson
Minden leskelődőt, s ha jönne
(Rítusom kilesni), szálljon úgy rá
félelem, rettegve meneküljön!"m

122
 Miután mindezt elmondtad, tedd a megfőzött növénye­
ket egy üvegbe, terítsd szét a kártyákat az asztalon egyesé­
vel, miközben ezt mondod:

„Battezzo queste quaranta carte!

Ma non batezzo le quaranta carte,
Battezzo quaranta dei superi,
Alla dea Laverna che le sue
Persone divengono un Vulcano
Fino che la Laverna non sara
Venuta da me colla mia creatura,
E questi dei dal naso dalla bocca,
E dal' orecchio possino buttare
Fiammi di fuoco e cenere,
E lasciare pace e bene alla dea
Lavema, che possa anche essa
Abbruciare i suoi fighi
A sua volunta!"

Varázsszöveg

„A negyven kártyát szétterítem most,

De nem negyven kártyát terítek szét,
De negyven istent, kik nagyobbak, mint
Lavema istennél, hogy alakjuk
mindnek és együtt vulkánná váljon,
Míg Laverna nem jön gyermekemmel;
És míg ezt nem teszi, köpjenek rá
Forró lángokat és izzó szenet
Orrból, szájból, fülből, míg nem hozza;
Utána hagyják Lavemát békén,
Gyermekeit hogy megölelhesse!"

Laverna a tolvajok, zsebmetszők, szatócsok és kereske­

dők, csalók, csirkefogók és köpönyegforgatók istennője volt

123
a rómaiaknál. R ó m a közelében állt temploma egy ligetben,
ahol a rablók szétosztották zsákmányukat. Az istennő egy
szobrát rejtette. Néhányan azt állítják, hogy képmása egy fej
nélküli test volt, mások pedig azt, hogy egy fej test nélkül;
azonban a „csodaszép" kifejezés, amit Horáciusz használt
rá, azt mutatja, hogy ő, ki a hozzá fohászkodóknak álcát
adott, megtartott egyet magának. Tökéletes némaságban
imádták. Ezt Horáciusz néhány sora ( 1 . könyv, 16. episzto­
la) is megerősíti: melyben egy csaló, ki ajkait alig meri moz­
gatni, a következő imát, illetve varázsigét mondja:

„ Óh, Laverna istennő!

Add meg nekem a csalás művészetét,
Higyjék az emberek: igaz vagyok
Szent és ártatlan! Küldj sötétséget
És mély rejtelmet gaztetteimre"

Érdekes összehasonlítani Lavernának ezen, minden két­

séget kizáróan ősi, klasszikus megidézését a korábbival. Az
istennőt az alsóbb néprétegekben is jól ismerték: Plau-
tusznál például a szakács, akitől ellopták az eszközeit, őt
szólította, hogy bosszulja meg a tettet.
Különösen arra a tényre szeretném felhívni a figyelmet,
hogy itt is, mint oly sok itáliai boszorkány varázsigénél, az
imádott istent vagy szellemet - legyen az Diana vagy Laver­
na - azzal fenyegetik, hogy egy magasabb hatalom addig kí­
nozza, míg a tőle kívánt szívességet nem teljesíti. Klasszikus
görög-római, illetve távolkeleti jellegzetesség, hogy a mágus
nem szívességre, segítségre, Isten vagy Sátán által adomá­
nyozott hatalomra támaszkodik, hanem csak arra, amit sa­
ját maga ki tud kényszeríteni a végtelen természetből bün­
tetéssel és tanulással. Azért említem ezt, mert egy kritikus a
szememre vetette, hogy eltúlzom az ördögkultusz - amit az
egyház az 1500-as években ismert el - fogyatékosságának
mértékét Olaszországban. A magasabb szintű boszorkányok

124
között és fennmaradt hagyományaikban valójában ez alig
fordul elő. A keresztény ördögkultuszban a boszorkányok
sosem merték megkockáztatni, hogy megfenyegessék az Is­
tent vagy a Sátánt, a szentháromságot, vagy bármelyik an­
gyalt, hiszen az egész rendszer az Egyház és az engedelmes­
ség elvén alapul.
A concordia növény neve valószínűleg Concordia isten­
nőtől származik, akit egy ággal a kezében ábrázolnak. A
verbéna és a ruta mellett ez a növény is fontos szerepet ját­
szik a boszorkánykultuszban.

125
 Megjegyzés az előző részekhez

Hosszú idővel ezelőtt, 1886-ban jutott tudomásomra

azon kézirat létezése, amelyben az itáliai boszorkányság ta­
nai vannak lefektetve, és ígéretet kaptam, hogy amennyiben
lehetséges, megszerzik számomra. Ezen ígéretben egy ide­
ig csalódnom kellett. De miután Maddalenának, aki a nép­
hagyományokat gyűjtötte számomra, nyomatékosan a lelké­
re kötöttem, hogy toscana-i vándorlásai közben minden
igyekezetével azon legyen, hogy felfedezzen vagy megsze­
rezzen valami hasonlót, 1897. j a n u á r 1-én végül megkaptam
tőle a kéziratot, mely az Aradia, avagy a Boszorkányok Evan­
géliuma címet viselte..
Meg kell jegyeznünk, hogy minden lényeges pontról,
mely az evangélium magját vagy a cselekményét képezi -
hogy Diana, a Boszorkányok Királynője; a boszorkányság
tekintetében Herodiással (Aradia) áll kapcsolatban; hogy
testvérétől, a Naptól (itt: Lucifer) szült gyermeket; hogy
Holdistennőként valamilyen kapcsolatban áll Káinnal; aki a
H o l d b a n raboskodik; és hogy a régi boszorkányokat a feu­
dális országokban elnyomták, s ezért minden elképzelhető
m ó d o n megpróbáltak bosszút állni, orgiákat rendeztek Dia­
na tiszteletére, amelyet az egyház a Sátán imádatának állí­
tott be - tehát minderről, ismétlem, Maddalenától értesül­
tem (nem is beszélve a többi szakértőről) töredékes, szóbe­

le
li vagy írásos formában, bár Horst vagy Michelet már készí­
tett korábban feljegyzéseket a témában; ezért a jelen írás­
ban ezeknek kevés jelentősége van.
Erre ugyan számítottam, de ami valóban új volt a szá­
momra és nem vártam volna, az a prózai költőiség, melyet
versmértékbe szedtem. Ezek a hagyomány részeként, va­
rázslók hagyatékaként különösen furcsák és érdekesek, mi­
vel olyan tanok számos maradványát őrizték meg, melyek -
amint a feljegyzések igazolhatják - a hajdani időkből ma­
radtak fenn.
Aradia nyilvánvalóan megfeleltethető Herodiásnak aki a
kezdetekben Dianával, mint a boszorkányok vezetőjével
hoztak kapcsolatba. Azt gyanítom, alakját nem az Újtesta­
mentum Heródeséből vezethetjük le, sokkal inkább tekint­
hetjük Lilith egy korai másolatának, aki ugyanezt a nevet vi­
selte. Valójában összefonódása, vagy azonosítása a sémita és
árja hagyományok Menny-, Éjszaka- és Boszorkánykirály­
nőinek, és elképzelhető, hogy ez a tény ismert volt a korai
mítoszok körében is. Haródiás és Diana tiszteletét a boszor­
kányok körében már a hatodik században bűnösnek bélye­
gezték az egyik ancyrai zsinaton.
Pipernus és más írók feljegyezték Herodiásnak Lilithtel
való egyértelmű azonosságát. ízisz mindkettőjüket meg­
előzte.
Ebben a költeményben Dianát erőteljesen, drámai mó­
don az isten által elhagyottak és az istentelenek, a tolvajok,
a szajhák, igazság szerint, ahogy Falstaff hívná őket, „a Hold
kegyenceinek" istennőjeként mutatják be. Az ókori Rómá­
ban éppúgy, mint a mai Indiában, úgy gondolják, egyetlen
emberi lény sem lehet annyira rossz vagy aljas, hogy ne tart­
hasson igényt valamiféle isteni vagy egyéb oltalomra, és Di­
ana volt e m e védelmező. Ehhez hozzátehetjük még azt,
hogy a szabadgondolkodású filozófusokra, a képzett kitaszí­
tottakara és az irodalom, a könyvek bohémjaira jellemző
azon hit, hogy az emberiség hibái és tévedései leginkább (ha

127
nem teljes mértékben) olyan elkerülhetetlen okokra vezet­
hetők vissza, amelyeket nem lehet megváltoztatni, mint pél­
dául az örökölt dolgok, az, hogy barbárnak, szegénynek,
vagy bűnben születünk, vagy túlzottan „vakbuzgónak és eré­
nyesnek" - elmondhatjuk, hogy olyannyira terhelnek min­
ket velünk született bűneink, hogy teljes szabad akaratunk
sem képes ezektől megváltani minket. 5 4
Az úgynevezett sötét középkorban, vagyis a Római Biro­
dalom bukásától a tizenharmadik századig élt az a hit, hogy
mindaz, mi az emberben a legrosszabb, egyedül az egyház és
az állam iszonyatos elnyomásából és zsarnokságából ered.
É p p ezért az élet minden fordulópontján a nagy többség
egyenesen beleütközött abba a szégyentelen, nyilvánvaló
romlottságba és igazságtalanságba, melyben nem létezett
törvény a védelmező nélkül álló gyengék számára.
Ez a felismerés számos elégedetlenkedőt lázadásra sar­
kallt, és mivel a nyílt harcban nem tudtak helytállni, gyűlö­
letüket titkos rendszerellenességben élték ki, ám az közvet­
lenül k ö t ő d ö t t a b a b o n á k h o z és az ősi hagyományok
töredékeihez.. Ebben természetesen Diana, a védelmező
kultusza járt az élen - mivel az állítólagos Sátán-imádat az
egyház sokkal későbbi találmánya volt, és az itáliai boszor­
kányságban a mai napig nem jutott valójában vezető szerep­
hez. Mondhatjuk tehát, hogy a tisztán ördögi boszorkányság
a tizenötödik század végéig nem talált általános elfogadta­
tásra, amikor - mondhatni szokás - R ó m á b a n feltalálták,
hogy legyen alapja a német eretnekség kiirtásának.
A szentimentalizmus kibontakozásávall párhuzamosan
nő a szenvedés mértéke is; az e m b e r sosem érezte magát
igazán nyomorultnak, amíg ki rá nem jön, milyen rútul bán­
nak vele, és el nem képzeli, hogy a távoli jövőben a szabad­
ság lehetősége csillan a számára. Az ősi időkben a szolgák
sokkal nagyobb elnyomás alatt is kevésbé szenvedtek, mert
úgy hitték, hogy alacsonyabb életvitelre születtek. Még a
legsikerültebb megújhodás is fájdalmat hordoz magában; és

128
az ember nagy felébredésének útját bánat szegélyezte, me­
lyek közül sok még ma is érezteti hatását. A túl sok kultúrá­
nak és befelé fordulásnak pesszimizmus az eredménye.
Érdekes módon az a tény folyton a történészek látókö­
rén kívül marad, hogy az emberek többségének a szenvedé­
se, elsősorban a rabszolgáké és a szegényeké, a keresztény­
ség korai szakaszában vagy a középkor végén és a rabszol­
gaság eltörlésével sokkal nagyobb volt, mint korábban. En­
nek az volt oka, hogy az alacsony származású emberek a ko­
rábbi „pogány" időkben nem tudták, sőt is álmodtak arról,
hogy Isten előtt mindenki egyenlő, vagy hogy nekik jogaik
lennének, akár itt a földön is, szolgaként; hiszen az Újtesta­
m e n t u m egész morális beállítottsága gyökeresen ellentétes
a rabszolgaság vagy szolgaság elvével. Minden, Krisztus sze­
retetét és irgalmát, alázatosságát és könyörületességet taní­
tó szó valójában nem csak az ország összes nemeséhez inté­
zett szigorú feddés volt, hanem magának az egyháznak és
fennhéjázó papjainak is szólt. Azok a tények, hogy sok túl­
kapáson enyhítettek, és hogy léteztek jótékony szentek,
semmit sem változtatnak azon, hogy egészében az emberi­
ség sorsa sokkal rosszabbra fordult a korábbihoz képest, és
ennek a szenvedésnek a legfőbb okát nevezhetjük szenti-
mentalizmusnak is, avagy az addig megtagadott jogok újon­
nan született tudatosulásának, mely önmagában is kínt je­
lent. Mindezen rontottak még a vég nélküli prédikációk ar­
ról, hogy az embereknek kötelességük szenvedni és elvisel­
ni az elnyomást és a zsarnokságot, hogy minden hatóság
olyan hatalmas jogkörrel rendelkezik, hogy még a legbor­
zalmasabb túlkapásaikat is meg kell bocsátani nekik. A ne­
messég fennhatóságának jóváhagyásával az egyház a sajátját
is fenn tudta tartani.

Mindennek eredménye lett az a számtalan lázadó, kita­

szított és az összes elégedetlenkedő, kik a boszorkányságot
és a varázslást vették fel saját vallásukként, a varázslókat pe­
dig papjaikká fogadták. Titkos gyűléseket tartottak elhagya-

129
tott helyeken, papok által elátkozott romok között, ahol go­
nosz szellemek és ősi pogány istenek kísértettek, vagy a he­
gyekben. A mai napig Olaszország lakosai gyakran bukkan­
hatnak olyan elhagyatott helyekre, melyeket ősrégi geszte­
nyeerdők, sziklák és falak vesznek körül. Ezek az alkalmas
tájak a Szabhatok megtartására, és a hagyomány néha még
ma is ezt tartja róluk. Hiszek abban is, hogy a Boszorkányok
Evangéliuma megbízható körvonalait mutatja fel azoknak a
tanoknak és rítusoknak, melyek helyt kaptak ezeken a gyű­
léseken. Tiltott isteneket imádtak és tiltott praktikákat gya­
koroltak, éppannyira a társadalom elleni lázadás, mint saját
szenvedélyük által vezérelve.
A Boszorkányok Evangéliumában azonban világosan
látható az erőfeszítés, hogy különbséget tegyenek a termé­
szetüknél fogva bűnösek vagy romlottak, és a kitaszítottak,
elnyomottak között, mint ahogyan a következő szakaszból is
kiderül:

„Azonban sose légy Káin lánya,

Ne is emlékeztess arra a fajtára,
Kiket gonosszá és hírhedté tett végül szenvedésük,
Mint a Zsidók, és a vándorló Cigányok,
Kik tolvajok, és gazemberek;
Sose légy olyan, mint ők."

A boszorkányvacsora, a lisztből, sóból és mézből készült,

félhold alakú sütemény minden klasszika-filológus számára
ismert. A hold vagy szarv formájú sütemények még mindig
gyakoriak. É p p ma ettem belőlük, és bár az egész világon is­
mertek, meg vagyok győződve arról, hogy kinézetüket a ha­
gyománynak köszönhetik.
Az étel megáldásához egy nagyon különös hagyomány
kapcsolódik: a csillogó búzaszemeket, amelyekből később a
kalász a napsugárhoz hasonlóan előtör, fényes voltuk miatt
szentjánosbogárhoz hasonlítják, „aki azért jön, hogy fényt

130
adjon nekik". Biztosra veszem, hogy ez a klasszikus hagyo­
mányhoz tartozik, bár bizonyítani nem tudom. A Van-
geloban erre vonatkozóan egy közismert gyermekvers szere­
pel, mely egy dajkamesében is megtalálható, azonban, sok
másikhoz hasonlóan, a boszorkánylegendákból származott
el. Eszerint a lucciolai egy üvegpohár alá teszik, és elbájol­
ják, hogy fényével bizonyos kérdésekre választ adjon.
A liszt vagy kenyér megáldása, mely szó szerint testünk
jelképe, hiszen hozzájárul annak fejlődéséhez, és mélysége­
sen szent, mert a földben rejtőzött, ahol sötét és csodálatos
titkok várakoznak, látszólag új fényt vet a keresztény szent­
ségre. Ez földből való feltámadás egy formája, ezért hasz­
nálták a Misztériumokban és a Szent Vacsoránál, és a
gabonamagvak a mélységi titkok részesei, mivel a föld alatt,
a sötétségben rejteznek. Imígyen a modern boszorkányság­
ban még a föld férgeit is megidézik, mint a sötét misztériu­
mok ismerőit, és a pásztorok sípját három napra a földbe te­
metik, hogy orfeuszi hatalmat nyerjen. És így a varázslásban
minden, mi volt és van, egyfajta szimbólumokon alapuló,
vad költészetté nemesül, fény és sötétség, szentjánosboga­
rak és magvak, élet és halál oldódik egymásba.
Valóban nagyon különös, de szigorúan illeszkedik a
klasszikus szakértők leírásaiból megismert ősi mágia rend­
szerébe Diana fenyegetése, amennyben nem tesz eleget egy
imának. Ez visszatérő elem a boszorkány-exorcizmusokban
vagy varázsigékben. A mágus vagy a boszorkány fohászkodik
a szellemhez, de egy felsőbb hatalom által feljogosítva érzi
magát arra, hogy akár magát a Föld, az Ég és a Pokol Király­
nőjét is kényszerítse kérésének teljesítésére. „Add meg ne­
kem azt, amit kérek, és tiszteletben és felajánlásokban lesz
részed; utasítsd vissza, és sértéseimmel foglak ingerelni."
Canidia és társai azzal kérkedtek, megelenésre tudják kény­
szeríteni az isteneket. Ez a klasszikus forma. Senki sem hal­
lott még olyan sátánhívő boszorkányról, aki a szentháromsá­
got, Krisztust, vagy akár az angyalokat, szenteket megidézi

131
vagy fenyegeti. Valójában sem az Ördögöt, sem az ördögfió-
kákat nem tudják engedelmességre kényszeríteni - ők ugyan­
is teljes mértékben szándéka szerint szolgálnak. De a régi
olasz tanok szerint a varázsló vagy a boszorkány vagy min­
den, vagy semmi, korlátlan akaratra, hatalomra tör.
A lyukas kő hatékonyságába vetett ősi hitről nem kell
beszélnem. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy az idézés­
hez a boszorkánynak korán reggel verbénát és vasfüvet kel­
lett keresnie. Az ókori perzsa mágusok vagy inkább leánya­
ik Napot annak felkeltekor úgy üdvözölték, hogy verbénával
integettek neki, 5 5 mely a mágia hét legerősebb növénye kö­
zé tartozik. Ezen tiszteletadás alatt a perzsa papnők mezte­
lenek voltak, mivel a meztelenség az igazságot és az őszinte­
séget jelképezte.
A fények eloltását, a meztelenséget és az orgiákat a föld­
be temetett testek jelképeinek tekintették, az elültetett ma­
goknak, a sötétségbe és a halálba való belépésnek, hogy új
formában éledjenek újjá, szimbolizálta az újjászületést és az
életet. így távolították el maguktól a rítusok alatt a hétköz­
napok szellemét.
A Boszorkányok Evangéliuma, ahogy én megírtam, va­
lójában csak bevezető fejezetét alkotja a ceremóniáknak,
varázstürkköknek, varázsszövegeknek és a boszorkány- il­
letve varázslótestvériség hagyományainak, mindannak az
egésznek, mely alapjaiban az Etruszk-római maradványok és
a Firenzei legendák című munkáimban található meg. Igaz,
hogy gyűjteményemből nagy rész még kiadatlan, és még
több hagyomány vár arra, hogy összegyűjtsék; azonban en­
nek a varázslásnak a teljes szentírása, minden főbb tanítása,
formulája, orvoslási technikája és misztériuma megtalálha­
tó abban, amit összegyűjtöttem és megjelentettem. Ennek
ellenére sürgetném, hogy mindez legyen egy műben össze­
rendezve és beszerkesztve, mert minden archeológiát, nép­
rajzot vagy történelmet hallgató tanuló számára rendkívül
becses tényanyag lenne. A múltban milliók vallása alapult

132
ezen, számtalan olyan hagyományanyagban érezhető a ha­
tása, melyek nagyobb megbecsülést érdemelnének annál,
mint amit most kapnak, és én örömmel állnék készen erre a
munkára, amennyiben meg lennék győződve arról, hogy a
nyilvánosság megéri a kiadó fáradalmait és kiadásait.
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy sem az Evangéliu­
mot, sem a boszorkányság témakörét nem teljesen kezeltem
néphagyományként, a szó szigorúan vett értelmében, aho­
gyan manapság használják; azaz nem tekintettem variáns­
nak, mely hasonló vagy eltér számtalan más hagyománytól,
vagy mely táblázatokba rendezendő, és eldugandó egy fiók­
ba, későbbi összehasonlítások és hivetkozások céljából.
Persze mindez hasznos és értelmes munka, rengeteg ér­
tékes kutatáshoz, gyűjteményhez és megőrzéshez vezetett.
Azonban el kell mondani - s megfigyeltem, hogy itt-ott né­
hány mesterkéletlen elme kezd felfigyelni erre -, hogy a so­
rok ezen a m ó d o n való puszta tanulmányozása közömbössé
teszi a szellemet, amennyiben alkot; mint a realizmus a mű­
vészetben (mellyel rokonítható), sőt a t é m á n a k vagy erede­
ti hit jelentőségének lenézéséhez vezet.
Nemrég igencsak megdöbbentett, hogy egy, a Zenéről
íródott, igen tudományos műben a szerzőről - aki az ősi idők
és a Kelet tekintetében különleges pontossággal tárgyalta az
ötfokú és egyéb skálákat, a művek mechanikáját és szerzésé­
nek történetét -, kiderült, hogy teljesen elsiklott amellett az
alapvető tény mellett, hogy a hangjegyek és akkordok, üte­
mek és dallamok önmagukban ideákat és gondolatokat is ki­
fejeznek. Azt mondják, Konfuciusz komponált egy dallamot,
amellyel önnön lényegét tudta megragadni. Aki ezt nem ér­
ti meg, az a korai zene lelkének lényegét sem képes felfogni,
és a néprajzkutató, aki nem tud a betűk mögé pillantani,
mégis „tudósnak" tartja magát, pontosan ugyanolyan, mint
az a zeneszerző, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan és
miért komponálták a dallamokat őseink.

133
 A „Hogyan teremtette Diana a csillagokat és az esőt" cí­
mű különös és misztikus fejezet a Firenzei legendák című
m u n k á m b a n is megtalálható (II. kötet, a 229. oldal), csak
sokkal részletesebben, illetve kozmogóniai-mitológiai váz­
lattá fejlődve. És ebben szerepel az az elmélkedés, mely az
egész Boszorkány Evangéliumban talán a leginkább figye­
lemre méltó. A föld valamennyi népének szent irataiban
mindig a férfi, Jehova, Buddha vagy Brahma az, aki a vilá­
got megteremti; a Boszorkányság esetében viszont a nő az
elsődleges princípium. A történelem folyamán, amikor a
régóta megalapozott konzervativizmus, a hierarchikus rend­
szer és hasonlóak ellen mélyreható, szellemi lázadás indult,
mindig jelentkezett annak igénye is, hogy az asszonyokat
egyenrangúnak, azaz a magasabb rendű nemnek tekintsék.
Az egymással szemben álló elemek rendkívüli háborúja kö­
zepette, a varázslatok különös iskoláiban, a Neo-Platóniz-
musban, Kabbalában, Keresztény Eretnekségben, Gnoszti-
cizmusban, a perzsa Magizmusban és dualizmusban, az ősi
görög és egyiptomi hittanok tételeivel együtt, Alexandriá­
ban a harmadik és negyedik, a kairói Fény Házában pedig a
kilencedikben, a Nők egyenjogúsága elsődleges doktrína
volt.
Sophia vagy Heléna, a felszabadított volt akkoriban a va­
lódi Krisztus, akinek a feladata az emberiség megmentése.
Amikor a felvilágosodás a mágiával és a miszticizmussal
karöltve arra tett kísérletet, hogy a társadalmak újjászületé­
sét a gondolatszabadság elvére alapozva valósítsa meg, és a
Templomosokat megihlette annak reménye, hogy uralhat­
ják az egyházat és a világot, a női egyenjogúság kérdése a
kairói tradícióból levezetve ismét figyelmet kapott. Figye­
lemre méltónak tűnik, hogy a középkorban, mikor a nagy
francia hugenottákat, janzenistákat és anabaptistákat meg­
ihlető nagyfokú izgalom kora köszöntött be, az asszonyok
mindig sokkal erőteljesebben nyilvánultak meg, és sokkal
nagyobb szerepet játszottak, mint a szociális vagy politikai
életben. Ugyanez volt a helyzet a spiritizmus területén is,
melyet a Fox nővérek alapoztak meg Rochesterben, New
York államban, és számos módon nyilvánítja meg magát
mindez a azázadvég művészetében, mely szintén érzelmi ká­
osz szülte helyzet volt Nordau szerint: „a nő nyilvánvalóan
egy olyan hal, amelyik akkor mutatkozik leginkább, ha ka­
varog a víz:"

„Óh, asszony, gondtalan óránkon!"

A többi ismerős az olvasónak, azonban arra is emlékez­

nünk kell, hogy a korábbi időkben az emberiség túlnyomó
többsége, melyet elnyomott az egyház és az állam túl nagy
hatalma, illetve a hatalommal való visszaélése, csak az el­
avult formák és eszmék elleni lázadások idején valósíthatta
meg önmagát. Minden új lázadással, minden friss kitöréssel,
debácle-lel, minden vad áramlattal, a korlátok elsodrásával
az emberiség és az asszonyok nyernek valamit, mégpedig az
őket jogosan megillető igazságot, illetve jogokat. Ahogy a
folyók kiöntik vizüket a mezőkre, hogy táplálják azokat, úgy
nyer a világ minden új forradalommal valamit, bármilyen
ijesztőnek és visszataszítónak is látszódjon az egy ideig.
Az emancipált, női jogaiért küzdő asszony, ha lelkesedése
túllő a célon, általában korlátoltnak látja a férfiakat, míg a nők
arra rendeltettek, hogy föléjük kerekedjenek. A korai időkben
egy ezzel ellentétes vélemény uralkodott, és a jövő tekinteté­
ben láthatóan mindkettő tévedett. Mert valójában mindkét
nem haladó szellemű, és a haladás ebben az értelemben nem
a férfi és a női princípium közti viszálykodást jelenti - amint
ez a Mahábhárata alapjául szolgál -, hanem a valódi képessé­
gek fokozatos felderítését, és a kapcsolatok szabályozását, az
erők együttműködését - tudományos alapon végrehajtva
mindezt enyhíthetnénk az ellentmondásokon.
Ezek a megjegyzések szövegemhez és t é m á m h o z kap­
csolódnak, mert éppen azon korszakok tanulmányozása ál-

135
tal ismerjük meg a női nem valódi képességeit, melyek so­
rán a nők jelentőséget és befolyást szereztek maguknak.
Ezen belül a boszorkányság a maga valóságában - és nem
úgy, ahogy általában félreértik - a történelem bármely feje­
zetével egyenrangú érdekességében..
Mivel a boszorkányok - félretéve azon kérdést, hogy lé­
tezik-e mágia, avagy sem - egykoron a lázadó társadalmi
élet jelentős tényezői voltak, és a mai napig - amint azt szá­
mos regény tanúsítja - sokan elismerik, hogy van valami rej­
telmes, misztikus és megfoghatatlan a nőkben, amelyet sem
ők, sem a férfiak nem tudnak megmagyarázni.
„Mert szíve mélyén minden nő boszorkány."
A seprűnyelet, a macskát, a csodatevést, a Szabbatot, és
a Sátánnal kötött egyezséget száműztük, azonban a miszté­
rium és a rejtély éppoly hatalmas, mint valaha; egyetlen élő
e m b e r sem tudja, hogy mire rendeltetett mindez. A szere­
lem minden bubája, a szépség élvezete a természetben elő­
forduló összes formában vajh' nem misztérium, csoda, má­
gia önmagában is?
Mindazok, akiket érdekel a nők befolyásának és külön­
leges képességeinek témája, a Boszorkányok Evangéliumá­
ban értékes utalásokat találhatnak arra vonatkozóan, hogy
léteztek valaha olyan különös gondolkodók, akik a terem­
tést, mint a nő teremtményét vagy szűznemzést értelmezik,
amelyből a férfi princípium született. Lucifer, vagyis a Fény
D i a n a sötétségében úgy rejtezik, mint szélárnyékban a hő­
ség. De e n n e k a furcsa tanításnak a megújítója vagy messiá­
sa egy nő, Aradia, bár kettőjüket, anyát és lányát a különbö­
ző történetekben éppúgy összekeverik, mint Jahvét és Elo-
himot. Fontos megjegyezni még, hogy Adamita 5 6 gyülekeze­
teket, melyek a Varázslat Evangéliumához tartoznak, nem
igen tartanak a mostanra igencsak megfogyatkozott számú
idős és fiatal boszorkányok, és tiszteletreméltó varázslók
napjainkban.

116
 Hozzá kell tegyem, természetesen csak t u d o m á s o m sze­
rint, Közép- és Észak-Olaszországban. De a roués, viveurs
köreiben, és Firenze és Milánó könnyűvérű asszonyai kö­
zött - ahol nem oly ritkák, mint a napfogyatkozás - ezeket
az összejöveteleket balli angelici-nsk, vagyis angyalok bálja­
inak nevezik. Ezek az összejövetelek messze nem ismeretle­
nek a világ egyetlen nagyvárosában sem. Néhány évvel ez­
előtt az egyik amerikai város vasárnapi újságja megjelente­
tett egy színes részletekkel teletűzdelt cikket a város „tánc­
házairól", amelyben megállapították, hogy ezek igen gyako­
ri jelenségek, és ezt a tényt olyan férfiak is megerősítették
nekem, akik járatosak ezen a területen.
Nagyon fontos pont mindazok számára, akik fontosnak
tartják az ősi hagyományok felkutatását és felfedezését,
hogy az általam gyűjtött olasz boszorkányhagyományok el­
mélyült és átfogó tanulmányozása, az egymással és Ovidi-
usz, illetve más mitológusok írásaival való alapos összeha­
sonlításuk arról győz meg (amit gyakran, azonban talán nem
elégszer juttatok kifejezésre), hogy ezekben a későbbi fel­
jegyzésekben számtalan igen értékes és furcsa maradványát
lelhetjük fel az ősi római vagy etruszk tanoknak, minden va­
lószínűség szerint egész versek, mesék és idézések maradtak
ránk szájról-szájra terjedve. Amennyiben ez igaz, és egyszer
megtörténik, hogy a tudósok érdeklődéssel elolvassák az itt
leírtakat, akkor végre biztosan kritikus vizsgálat alá vetnék
a témát, és megállapíthatnák, hogy mi az ősi eredetű, és fel­
fedeznék, milyen csodálatos hagyományok maradtak fenn.
Arról, hogy a boszorkányok szétszórtan még ma is titkos
társaságot vagy szektát alkotnak, melyet Régi Vallásnak ne­
veznek, és hogy Romagnában teljes falvak léteznek, melyek­
nek minden lakója pogány, és melyeket a Settimani vagyis a
„Hét hónapra született gyermekek" irányítanak, olvasható a
Setti matti című regényben, különféle magazinokban megje­
lent publikációkban, de elfogadható saját személyes tapasz­
talatom is. Egy vallás létezéséhez szükség van valamiféle

137
szentírásra, és ebben az esetben mélyrehatóbb vizsgálódás
nélkül is elismerhetjük, hogy a Boszorkányok Evangéliuma
nagyon régi mű. Gyakorta egyértelmű, hogy ahol a hagyo­
mány szájról szájra terjedt, ott az öregek olyan szavakat,
mondatokat ismételnek, melyeket nem értenek, de hallot­
tak megtanultak. Ezek pontossága más történetekkel és szö­
vegekkel való össehasonlítás útján ellenőrizhető. Ha mind­
ezt gondosan és kritikusan, a kellő komolysággal, ugyanak­
kor pártatlanul megfontoljuk, egyértelművé válik, hogy a
Boszorkányok Evangéliuma olyan könyv, minden valószínű­
ség szerint egy kora- vagy későrómai mű fordítása, mivel fel­
tehetőleg minden mélyen gyökerező vallásról akad írásos
feljegyzés. Az indiai páriák között voltak írástudók is; bizo­
nyára előfordult ilyen a Hold tisztelői, Diana éjjeli imádói
között is. N e m halt ki b e n n e m a remény, hogy a kutatás még
valamilyen rég elfelejtett, középkori, eretnek vagy misztikus
írásban párhuzamokat talál majd ennek a szövegnek sok
részletével, ha nem az egészével.
Még egy pár év, kedves olvasóm, s mindezt Olaszország­
ból az újságok és a vasút úgy kisöpri, mint ahogy vihar űzi el
a könnyű felhőt, vagy mint pocsolyában olvad el a hópehely.
A régi hagyományok bizony hihetetlen gyorsasággal tűnnek
el, erről a legjobb szakemberek biztosítottak, és láthatom
magam is, hogy mindazt, amit tíz évvel ezelőtt Romagna
Toscanában kiválóan gyakorlott segítőmmel összeszedtem
és feljegyeztem, most már senki sem tudná összegyűjteni,
nem létezik többé, csak néhány öreg varázsló emlékeiben,
akik napról-napra úgy tűnnek el, hogy nyomot sem hagynak
maguk után. Minden el fog tűnni - eltűnik - már el is tűnt;
valójában gyakran gondolok arra, hogy bár már idős vagyok
(s m á r most is tizenkét évvel túlléptem a szokatlanul magas
kor határát, melyre D u k e of Marlborough hivatkozik), még
élni fogok, mikor meghallom, hogy az Idő árverésén koppan
a kalapács, eladva az utolsó, valódi római varázslót is a kap­
zsi Halálnak! Lehet, hogy é p p most történik, miközben ezen

138
sorokat írom. A nők, vagyis a boszorkányok (a hagyomá­
nyos fajtára gondolok), talán kicsivel tovább maradnak köz­
tünk, mivel több az életerejük, ha a boszorkányság termé­
szetes fejlődését nézzük, mindig lesznek velünk varázsló­
nők, ahogy szegények is - míg a Végítélet fel nem ragad
mindünket a Mennyekbe.
Figyelemreméltó, még ha nehezen érthető is az a tény,
hogy ily sok antik hagyomány szinte változás nélkül maradt
fenn a földművesség körében. A legendáknak és a varázs­
igéknek azonban az örökletes boszorkánycsaládokban sok­
kal nagyobb esélyük volt a fennmaradásra, mint némely mű­
vészeti divatnak, és az utóbbi is már kétezer éve tartja ma­
gát. E. Neville Rolfe így ír: „Az elhunyt Signor Castellini,
aki elsőként másolt le hitelt érdemlően olyan ékszereket,
amiket etruszk és görög sírokban találtak, fejébe vette, hogy
valahol Olaszországban ma is léteznie kell e n n e k az ősrégi,
kifinomult kézművességnek. Ezen felbuzdulva lelkiismere­
tes kutatásba kezdett... és egy elhagyatott faluban arany­
művesekre talált, akik a parasztoknak olyan dísztárgyakat
készítettek, amelyek erősen a korai etruszk művészetre em­
lékeztetnek. 5 7
Itt jegyezném meg, hogy ahol talán túl sok keserűséggel
írtam a tudósoknak a különleges, a varázslók és boszorká­
nyok által őrzött hagyományok iránti közömbösségéről, ott
elsősorban R ó m á r a , de leginkább Észak-Olaszországra
utaltam. Ami Dél-Olaszországot illeti, G. Pitre mindent
megtett, amit csak egy ember megtehet. Megkaptam E.
Neville Rolfe, B.A. Nápoly a kilencvenes években című mű­
vét, amelyben a téma iránti mély és szellemi érdeklődést ki­
terjedt tudásanyag is alátámasztja. Könyvem olvasói számá­
ra különösen érdekes lehet az a rengeteg információ, ame­
lyet Mr. Rolfe Dianának a boszorkánysággal való kapcsola­
tára vonatkozóan közöl, és az istennő attribútumainak listá­
ja, melyek közül számos a M a d o n n a jelzőjévé vált a későb­
biekben. „Diana imádata - így írja - igen kiterjedten érvé-

139
nyesült..., olyannyira, hogy mikor a kereszténység kiszorí­
totta a pogányságot, új rítusaikba számtalan pogány jelké­
pet emeltek át, és így Diana kultuszának Madonna-hitté va­
ló átalakulása aránylag egyszerűen ment végbe." Mr. Rolfe
szerint a kulcs, a kerti ruta és a verbéna, mint Diana szim­
bólumai; ezekről láthatólag nagyon ősi varázsigéim vannak,
melyben Dianával kapcsolják össze ezeken növényeket.
Gyakran találtam kerti rutát firenzei házakban, és különle­
ges jóindulat jeleként én is kaptam ilyet. Mindig egy sötét
sarokba rejtik, mert ha elveszünk belőle, a szerencséből ve­
szünk el. A bronzbéka Diana egyik jelképe volt; innen a la­
tin mondás: „Az, aki békát szeret, Dianaként tekint reá".
Egészen napjainkig csináltak ilyen amuletteket. Előttem is
van egy, melyet papírnehezéknek használok. Létezik béká­
hoz szóló varázsige is.
Mr. Rolfe hallgatólagosan és tudattalanul is alátámaszt­
ja, amit írtam, és ami legfigyelemreméltóbb a munkámban;
azt, hogy a varázslók Olaszországban önálló osztályt alkot­
nak, Nápolyban és Szicíliában még mindig nagy hatalommal
bírnak, sőt igen különös, mágikus dokumentumokat és kab-
balista táblázatokat birtokolnak, ezek egyikét Mr. Rolfe is
bemutatja (ismerős lehet mindazoknak, akik már látták ezt
a Takrurik közt és kairói arab varázslók könyveiben). Ezek
feltehetőleg Máltáról származnak. Ezek után az olvasó már
nem fog megdöbbenni, hogy a Boszorkányok Evangéliumát
meg kell őrizni, akár úgy is, ahogyan én átadtam. Bár nem
voltak a kezemben régi kéziratok, nem is láttam ilyeneket,
abban azonban biztos vagyok, hogy hajdanán leírták ezeket
és az ország legkülönbözőbb részein a szájhagyományban
még ma is jelen vannak. 5 8
Nagy elégtételt jelentene számomra, ha bárki, kinek ke­
zébe kerül ez a könyv és információkkal rendelkezik az ál­
talam tárgyalt témáról, továbbítaná azokat vagy valamilyen
formában megjelentetné, hogy ne vesszenek el.

140
 Mindent Diana teremtett, a csillagok hatalmas szelleme­
it, az embereket helyükre és idejükre, a múlt óriásait és a
törpéket, akik a sziklákban laknak és havonta a süteménye­
ikkel áldoznak neki.
Élt egyszer egy fiatalember, aki nagyon szegény volt, szü­
leit elvesztette, mégis jólelkű volt.
Egy éjjelen egy magányos, de gyönyörű helyen üldögélt,
és megpillantott ezer kis tündért, akik fehéren ragyogva tán­
coltak a telihold fényében.
„Bárcsak én is olyan lehetnék, mint ti, óh, t ü n d é r e k ! " -
mondta a fiú - „ N e m ismerném a gondokat és az éhséget.
De mik vagytok t i ? "
„Holdsugarak vagyunk, Diana gyermekei" - válaszolta
az egyik;

„Holdnak gyermeke vagyunk

Fehér fényből születünk
Ha a holdfény megcsillan
Ujabb tündér érkezik."

És te közénk tartozol, mert akkor születtél, amikor Dia­

na anyánk telihold volt, igen, fivérem, rokonom, hozzánk
tartozol.
És ha éhes és szegény vagy ... és szeretnéd, ha pénz csö­
rögne zsebedben, gondolj a Holdra, Dianára, aki téged
szült; majd ismételd el ezeket a szavakat:

„Luna mia, bella Lunal

Piú di una altra Stella;
Tu sei sempre bella!
Portatemi la buona fortuna!"

141
 „Hold, Hold, szépséges Hold!
Bármelyik csillagnál szebb;
Hold, Óh, Hold, hogyha lehet
Jószerencsém add te meg"

És ha volt pénz a zsebedben, ekkor megkétszereződik.

Mivel azok a gyermekek, akik teliholdkor születnek, a
Hold fiai és lányai, legfőképp azok, akik vasárnap születtek,
dagály idején.

„Alta marea, luna piena, sai,

Grandé uomo sicuro tu sarei."

„ Telihold van most, dagálynak ideje

Nagy ember legyen, (és) hatalmas ereje"

A fiatalember, akinek csak egy paolo 5 9 volt az erszényé­

ben, megérintette a pénzt és így szólt:

„Luna mia, bella Luna,

Mia sempre bella Luna!"

„ Óh, szép Hold, Én Holdam,

Én örök szép Holdam!"

Ezután a fiatalember igyekezett pénzhez jutni, vett és el­

adott, meggazdagodott, és vagyonát minden hónapban
megduplázta.
T ö r t é n t azonban egyszer, hogy az egyik hónapban nem
tudott semmit eladni, ezért semmit sem keresett. Ekkor éj­
jel így szólt a Holdhoz:

„Luna mia, Luna bella!

Che io amo piú di altra Stella!
Dimmi perche e fatato

142
 Che iognente (niente) ho guadagnato?"

„Szeretlek én szép Holdam

Minden csillagnál jobban
Mondd hát meg nekem, miért
Dolgoztam a semmiért"

Ekkor megjelent előtte egy apró, fényes tündér, ki így

szólt hozzá:

„ Tu non devi aspettare

Altro che l'aiutare,
Quando fai ben lavorare. "

„A pénz nem jön hozzád ingyen,

Segítséged többé nincsen
Ha nem szorgoskodsz e kincsen. "

Aztán hozzáfűzte:

„Io non darò mai denaro

Ma l'aiuto, mio caro!"

„Pénzt nem adhatok neked,

Drágám, de segíthetek!"

Ekkor értette meg a fiatalember, hogy a Hold, mint

ahogy Isten és a Szerencse is, azoknak kedvez, akik önma-
gukon segítenek.

„Come l'appetito viene mangiando,

E viene il guadagno lavorando e risparmiando. "

„Ahogy az étvágy jön evéssel, vággyal,

Félretett pénzed lesz hasznod munkával. "

143
 A teliholdkor születni felvilágosult elmét jelent, a dagály
pedig emelkedett gondolkodásra és ötletgazdagságra utal.
N e m elegendő, ha csak üldögélünk Fortuna csónakjában.

„Bisogna anche lavorare

Per farla bene andare. "

„Bátran evezd csónakod

Célodat ha akarod"

„Ben faremmo e ben diremmo,

Mal va la barca senza remo. "

„ Tedd, de meg ne feledkezz:

Evező kell, hogy evezz"

És, ahogyan mondják:

„La fortuna a chi dà

A chi toglie cosi sta,
Qualche volta agli oziosi
Ma il più ai laboriosi. "

„Szerencse ad és elvesz
Embernek sokat kedvez
Néha naplopónak ad,
(de) Kedveli a dolgosat"

'ìÈiana; a kúföálv twiálynője/, w beszéd képesséaéneA úrnője

Az egyik hosszú és különös, Melambóról, az isteni szár­

mazású varázslóról és nagyszerű orvosról szóló legendában
felbukkan egy Diana-idézés, amelynek ebben a könyvben is
helye van. A történet, melyben előfordul, a következő:

144
 Egy napon Melambo azt kérdezte az anyjától, hogy le­
hetséges az, hogy bár azt ígérték, hogy minden élőlény be­
szédét érteni fogja, eddig ez még nem következett be. Az
anyja így válaszolt:
„Türelem, fiam, mert várakozás és önmegfigyelés által
tanuljuk meg, hogyan tanulhatunk. Ö n m a g á d b a n leled azo­
kat a tanítókat, akik átadhatják neked a tudást, ha törekszel
arra, hogy meghalld őket, igen, a tanárokat, akik többet tud­
nak tanítani neked pár perc alatt, mint amennyit mások egy
egész életben tanulnak meg."
Úgy esett, hogy egyik este M e l a m b o éppen ezen gondol­
kodott, miközben egy fészekaljnyi fiatal kígyóval játszado­
zott, melyeket szolgája lelt egy odvas tölgyben, és így szólt:

„Bár beszélhetnék veletek!

Tudom én, hogy van nyelvetek,
Oly kecses, mint mozgástok
Oly élénk, mint színetek"

Azután álomba merült, és a fiatal kígyók tekeregtek a

hajában, nyaldosni kezdték ajkát és szemeit, miközben any­
juk énekelt:
„Diana! Diana! Diana!
Regina delle strege!
E della nőtte oscura,
E di tutta la natura!
Delle stelle e della luna,
E di tutta la fortuna!
Tu che reggi la marea,
Che risplendi il mare nella sera!
Collá luce sulle onde,
La padrona sei del oceano,
Collá tua barca, fatta,
Fatta á mezza luna,
La tua barca rilucente,

145
 Barca e luna crescente;
Fai sempre velo in cielo,
E in terra sulla sera,
E anche à navigare
Riflettata sulla mare,
Preghiamo di dare a questo,
Questo buon Melambo,
Qualunque parlare
Di qualunque animali!"

A kígyóanya hívása Dianához

„Diana! Diana! Diana!

Boszorkányok Királynője
És a sötét éjszakának
Természetben mindahánynak
Csillagoknak és a holdnak
Végzetnek és Fortunának!
Te, ki uralod a tengert,
S éjjel reá világítasz
Vízre hinted szelíd fényed
Úrnője az Óceánnak
Csillog csónakodban lényed
Holdad, bárkád sarló-fényed
Mindig mosolyogsz a mennyben
Tükrözőn kötsz ki a Földön
Az Óceánban, annak vizén;
Kérünk eme szunnyadónak,
Ennek a jó Melambonak
Megértési képességet
Hogy a lények mit beszélnek!

14íi
 A legenda sok különös elemet tartalmaz; többek között
a szentjánosbogár és Mefitia, a malária istennőjének meg-
idézését, valamint egy hosszú, verses jövendölést, mely a
hőssel áll kapcsolatban.
Nyilvánvalóan tele van régi, markáns, római mítoszok­
kal. Minderről ezen könyv szerzőjének következő művében
olvashatnak, amelynek címe „Vergilius meg nem jelent le­
gendái", London, Elliot Stock.

S l i a n ö mea&zépü é& uisszaadj/v az, evői

Diana elegendő hatalommal bír ahhoz, hogy mindent

megtegyen, dicsőséget adhat az alázatosaknak, gazdagságot
a szegényeknek, boldogságot a szomorkodóknak, szépséget
a csúnyáknak. Ne búslakodj, ha az ő követője vagy; legyél
bár börtönben és sötétségben, elhozza neked a fényt: soka­
kat a mélybe süllyeszt, hogy annál magasabbra emelkedhes­
senek.
Réges-régen Monteroniban élt egy Gianni nevű fiatal­
ember, aki oly csúf volt, hogy az átutazó idegeneknek helyi
látványosságként mutogatták. Bár külseje förtelmes volt, s
családnak is híján, gazdag volt, ezért kellő önbizalommal
rendelkezett, s arcátlanul abban reménykedett, hogy egy
szép napon elnyeri egy nemes, gyönyörű, fiatal hölgy kezét.
Egyszer egy csodaszép biondina költözött Monteroniba,
egy szőke, fiatal, művelt és jól szituált hölgy, akinek Gianni
szokásos pimaszságával nyomban szerelmet vallott, amire a
szintén szokásos, kerek „nem"-et kapta válaszul.
Ezúttal azonban a szokásosnál jobban elkápráztatta a
szépség, mert oly erők léptek működésbe, melyeknek léte­
zéséről ő mit sem tudott, így őrült szenvedélye teljesen meg­
szállta, s éjjel-nappal a hölgy háza közelében kószált, keres­
te a lehetőséget, hogy berohanhasson a házba és megkapa­
rinthassa szíve hölgyét, vagy valamely kétségbeesett trükkel
úrrá legyen felette és magával ragadhassa.

147
 Azonban ennél a pontnál tervei sorra kudarcot vallottak,
mert a hölgyet egy nagy macska kísérte mindig, kinek intel­
ligenciája embereké felettinek tetszett, és bármikor, ha
Gianni a gazdájához vagy a házhoz közelített, azonnal ész­
revette őt és éktelen lármát csapott. Valóban volt valami föl­
döntúli a megjelenésében, és nagy, zöld szemeiben, melyek
fáklyaként ragyogtak, volt valami iszonytató, ami a legbát­
rabb embert is elriasztotta volna.
Egyik este azonban Gianni ráébredt, hogy ostobaság egy
egyszerű macskától rettegnie, ami legfeljebb kisfiút ijeszthet
meg, és bátran támadásba lendült. Felkerekedett, létrát
szerzett, a hölgy ablakához cipelte és nekitámasztotta.
Azonban, amint a létra alján állt, észrevett egy öregasz-
szonyt, aki megállt mellette és buzgón könyörgni kezdett
neki: álljon el szándékától.
„Tudod jól, G i a n n i " - mondta az öregasszony, - „a hölgy
nem lesz a tiéd; rettegéssel töltöd el. Menj csak haza, nézz a
tükörbe, te is meglátod, úgy nézel ki, mint a megtestesült
bűn."
Gianni a dühtől remegve így kiáltott: „Véghez fogom
vinni, amit akarok, ördögnek vén felesége, még ha meg kell
ölnöm téged a lánnyal együtt!" Ezzel feliramodott a létrán;
de mielőtt kinyithatta volna az ablakot és bemászhatott vol­
na rajta, egyszeriben moccanni sem tudott, mintha fává vagy
kővé vált volna.
Ekkor szégyen vett erőt rajta, és így szólt: „Nemsokára
itt lesz az egész város, hogy vereségemnek szemtanúja le­
gyen. Mégis egy utolsó kéréssel próbálkozom." - És így ki­
áltott:
Oh, vecchia! te, ki kedvesebb voltál velem, mint gondol­
tam volna, bocsáss meg nekem, könyörgök, és ments meg
ebből a bajból! És ha te boszorkány vagy, mint azt bizton
sejtem, s ha én varázslóvá válhatnék, megszabadulva ezáltal
sorscsapásoktól és bajoktól, akkor arra kérlek, taníts meg,
miként é r h e t e m el ezt, hogy elnyerhessem a hölgy szívét,

148
mivel most már látom, hogy közületek való, nekem is azzá
kell válnom, ha méltó akarok lenni hozzá."
Ekker Gianni látta, hogy a vénasszony lámpafényként
hussan fel a földről, és megérintve őt lesegíti a létráról,
majd, láss csodát! visszaváltozott a macskává, aki szintén
ugyanezen boszorkány volt, és így szólt:
„Hamarosan hosszú útra kelsz, és utad során nyomo­
rult, kehes lóra lelsz, ekkor a következő igét kell m o n d a n o d :

„Fata Diana! Fata Diana! Fata Diana!

Io vi scongiuro
Di dare un po di bene,
A quella povera bestia!
E poi si troverà
Una grossa capra,
Ma un vero caprone,
E tu dirai: 'Bona sera, bel caprone,
E questo ti risponderà
'Buona sera galantuomo
Sono tanto stanco, io
Che non mi sento -
Di andare più avanti.
E risponderai al solito,
'Fata Diana vi scongiuro,
Di dare pace e bene
A questo caprone!'

„ Tündér Diana! Tündér Diana! Tündér Diana!

Hívlak téged, tény egy kis jót
e szerencsétlen állattal"

Ezután egy hatalmas kecskét fogsz látni,

Egy valódi bakkecskét, mondd ezt:

„Jó estét, jó bak!"

149
 Ó így válaszol majd:

„Jó estét, jóuram!

Oly fáradt vagyok,
Lépni sem tudok"

Válaszolj szokás szerint:

„ Tündér Diana, téged hívlak,

Adj békét és enyhülést ennek a kecskének!"

„Ekkor együtt lépünk egy nagy terembe, ahol sok gyö­

nyörű lány próbál elkápráztatni téged; a válaszod azonban
végig ez legyen: „Az én szerelmem Monteroniban lakik." És
most, Gianni, lóra; pattanj és indulj!"
A fiú felpattant a macska hátára, aki olyan gyorsan szár­
nyalt, mint a gondolat, és rátalált a kancára, és elmondta fe­
lette a varázsigét. E r r e a ló asszonnyá változott és így szólt:

„In nome della Fata Diana!

Tu possa divenire
Un giovane bello
Bianco e rosso!
Di latte e sangue!"

„ Tündér Diana nevében!

Változz mostantól
Gyönyörű ifjúvá,
arcod legyen piros, bőröd fehér
Mint a tej s a vér!"

E z u t á n megtalálta a bakkecskét, és hasonlóképp igézte,

az pedig válaszolt:

150
 „ Tündér Diana nevében!
Öltözéked legyen hercegénél gazdagabb!

így érkezett el ahhoz a csarnokhoz, ahol körülrajongták

a káprázatos hölgyek, de ő mindegyikőjüknek azt válaszol­
ta, hogy az ő szerelme Monteroniban lakik. Többet nem lá­
tott, s nem emlékezett másra, de mikor magához tért, Mon­
teroniban találta magát, de oly jóképű fiatalemberré vált,
hogy senki sem ismert rá. Elvette hát feleségül szívének cso­
daszép hölgyét, és ettől a naptól fogva a boszorkányok és va­
rázslók rejtett életét élték mindannyian és élik ma is, bár az­
óta Tündérföldre költöztek.

151
 s4 tanult e-vetneA

<
dS,elaruL, SÁuidia és- a k&uetkezmémfeh

„Mivel a nyílt harcban nem tudtak helytállni, gyűlöletü­

ket titkos rendszerellenességben élték ki,"- írja szerzőnk
függelékében az elnyomottakra és az idegenek által uráliak­
ra'utalva. Azok az eretnekek, akiknek véréből és izzadtságá-
ból, szorgalmából és iparából a rendszerek, illetve az intéz­
ményesített vallások éltek, és teszik ezt még ma is anélkül,
hogy panaszukat meg akarnák hallani. ,Jiorses sweat, men
perspire", verték a viktoriánus nevelőnők növendékeik fejé­
be. „A ló izzad, az e m b e r verítékezik". Ők ugyanis a terem­
tés különösen izzadó példányai, a nyers, durva, egyszerű
emberek, akikkel Leland foglalkozott. Egy olyan korban,
mikor a „lábszár" szót finomkodva még a „gólyalábként" ír­
ták körül, mikor az anyák frissen házasodott lányukat a
nászéjszaka előtt a jó szándékú „fogakat összeszorítani és
Angliára gondolni" tanáccsal engedték útjukra, egy ilyen
korban íródott Leland Frankéja, a vérfertőzés- és a megcsa-
lási varázs említése, az istenkáromlás és a rituális szexorgiák
sem riasztotta vissza az embereket, még az antikeresztény
szellemiségű klasszicizmus sem, mely bombaként robbant.
Ezt tették ők is, és hatásuk máig megfigyelhető.

152
 Aki Lclandot olvas, annak nemsokára az lesz a benyo­
mása, hogy nemcsak az életet szereti, hanem az eredeti, ter­
mészetes embereket is. így az ezen réteg közt dívó politeiz-
mus mellett való állásfoglalását sem csodálhatjuk. Mivel az
istenek emberiek, melegszívűek és mindenekelőtt elérhetőek.
Érthetőek, beszélhetünk velük, meggyőzhetjük őket, és
magbocsátják, ha szolgájuk vagy szolgálónőjük a rítus alatt
d ü h r o h a m o t kap - megértők, mert közvetlenek és élethűek.
Elvetették a politeizmust, primitívnek tartották - valójában
csak mesterkéletlen és konkrét, az absztrakció mint az ural­
kodó intelligencia elnyomási eszköze teljesen ismeretlen a
számára; csak a humortalan, önmagukat „elitnek" kikiáltók
hirdetik a monoteista dogmákat, a papi osztálytól a feudális
urakon át a különféle kiválasztott népekig, akik a Föld­
anyánk arcán taposnak. A monoteizmusban nincs védő­
szentje a tolvajoknak és a gazfickóknak - ahogy a cinikus
megjegyezhetné, az emberiség felének.
Ez másképp van Aradia birodalmában: itt élnek és lük­
tetnek, minden sorban érezhető a falusi nép és a „kis embe­
rek" hamisítatlan természetessége. A tündéreket és a szelle­
meket nem csak a természettudományos dogmák meglepő
cáfolataként értelmezik és észlelik. Teljesen konkrét funkci­
óik vannak, a boszorkányokkal meg t u d n a k egyezni a jó és a
rossz dolgokban egyaránt. Csak meggondolatlannak n e m
szabad lenni, ne a kíváncsiság vezéreljen! Az alvó kutyákat
sem keltjük fel minden ok nélkül. Ha azonban valakinek
nyomós indoka van, legyen az szerelmi bánat vagy pénzhi­
ány, egy ellenség utálata vagy köszvény, és ha szabad és tud­
ja is ezeket az erőket szolgálni, akkor szolgálhatja és szol­
gálnia is kell, mert szimbiózisban élnek az emberekkel, épp­
úgy szükségük van ránk, mint nekünk rájuk.
Ezen természeti felfogásra manapság ismét égetően
szükségünk volna. N e m környezetünk pszeudoromantikus
átszellemítése és szentimentalizálása indokán, h a n e m mert
olyan korban élünk, mikor a realizmus és a kézzelfogható-

153
ság kívánságának fegyverét ragadva magunkhoz szembe-
szállunk minden látható és láthatatlan erővel, mely körül­
vesz minket. A régi isteneknek, a sorsirányítás specialistái­
nak, ugyanis nem volt mindig a legjobb a modoruk, azt
mondják, hogy Pánnak piszok volt a körme alatt és bűzlött
a hónalja - épp erről a civilizáció és kultúra közti különb­
ségről beszél írónk újra és újra. Végül is ez a különbség a
vértelen, csak a könyvekben, papíron létező élet, és a nyo­
mornegyed utcáin, illetve a falvak szénakazlaiban zajló, lük­
tető hétköznapok között.
Leland boszorkányai Diana gyermekeinek tartják magu­
kat, Lucifertől eredeztetik magukat anélkül, hogy sátániak
lennének, mint azt már többször is nyomatékosan hangoz­
tatták. N e m ártanak maguknak, ha az isteneket fenyegetik
és vadul szidják őket, ha azok nem teljesítik azt, amit kérnek
tőlük. Leland joggal ismeri fel módszereikben a régi eleme­
ket, amelyeket az antik időkig vezet vissza, manapság azon­
ban m á r tovább is visszanyúlhatna, egészen a sámánizmus
kezdetéig. Sok animista kultúrában teljesen megszokott,
hogy a bálványt megverik, ha nem tudta teljesíteni a kíván­
ságot, emellett a jobb időkben és megfelelő siker esetén ete­
tik és dicsérik" 1 Emögött az öntudat és az ősbizalom áll,
amely csak az élettel való egység, azonosulás érzéséből ala­
kulhat ki. Nem egy feudális jellegű egyházi kereszténység
alattvalói szelleme nyilvánul meg az ilyen viselkedésben, ha­
n e m a hagyománytisztelet szeretetreméltó, csökönyös ta­
pasztalata: a boszorkány pontosan tudja, hogy a létért való
küzdelemben mi is bizonyul valójában hatásosabbnak, a ke­
resztény rimánkodás és könyörgés vagy a pogány szidás és
varázslás. Ezért Leland tanulmányából a kereszténység
előtti nyugat régi méltósága árad felénk, amely időből írás­
ban mi csak a klasszikus ókor tanúit ismerjük.
Ugyanakkor Leland sértő korkritikát gyakorol, mikor a
híres angol költők művészi szóforgatását vértelennek és
mesterkéltnek csúfolja, és az olasz szövegek frissességével

154
és eredetiségével állítja szembe. Tézise szerint a klasszikus
szellemhez és az antik forrásokhoz minden nyelvi faragat­
lanság esetében is közelebb állnak, ezért „eredetiek". Úgy
tűnik, mintha élvezné, hogy az ókor e m e általa megszere­
tett, egyszerű emlékművét piedesztálra állíthatja. Ha a mű­
vet figyelmesebben olvassuk, megállapíthatjuk, hogy látszó­
lagos önellentmondásai a valóságban módszerének szerves
részét képezik. Ugyanúgy, ahogy a boszorkányai ellentétben
állnak az uralkodó vallásokkal és társadalmi hatalmakkal,
úgy „eretnekeskedik" ő is a szokásos kulturklisék és m ó d o k
ellen, a megcsontosodott nyárspolgárságot célozza meg go­
nosz kritikusként. így a tartalom és a forma meglepő m ó d o n
újra egyesül, s ez bizonyára n e m csupán aprócska csíny, ami
az alkotás, a nyomozás és a boszorkányszövegek szerkeszté­
sének fáradtságos munkája fényében eltörpül.
Működik ez? Az Evangélium maga mondja ki, hogy a le­
írtakkal mi mindent é r h e t ü n k el. Elképzelhető hát, hogy
nem egyszerű, szedett-vedett néprajzi gyűjteménnyel van
dolgunk, hanem a Mózes VI-VII könyvéhez hasonló erede­
ti varázskönywel? Leland még a varázslatok kulcsát is a ke­
zünkbe adja: a hit, mégpedig az olyan erős hit, mely a mo­
dern, vallástalan idők mágiáját legfeljebb „gondolkodás­
m ó d n a k " nevezi. A sziklaszilárd meggyőződés, amely a leg­
nagyobb viharnak is ellenállhat, a saját, a környezetünk fe­
letti hatalmunkban való hit (amely környezet egyébként te­
hetetlenségre kárhoztatja az egyént), a bátorság másnak
lenni és másképpen cselekedni - ezek azok az alapelvek,
melyek sikeressé tehetnek minket a Leland által leírt va­
rázslatok használatában. A mai mágiában bizonyára létezik
pedagógiailag és didaktikailag hatásosabb módszer is arra,
hogy az „erők hatásáról" tudást közvetítsünk, és használha­
tóvá tegyük azt. Leland technikái tipikus termékei - s ezt
nem becsmérlőén m o n d o m - a n é p egyszerű, szegény embe­
re mágiájának. Ezeket általában a boszorkányok h á r o m faj­
tája tudta csak használni: a hívők, a tehetségesek és a tanul-

155
tak. Ehhez kapcsolódik Maddalena evangéliumának ősi ha­
gyománya, mely méltó, hogy a legjobb mágiával foglalkozó
művek közt említsük. Aleister Crowley feladata volt, hogy
legalább részben pragmatikus, magasan intellektuális szel­
lemet vezessen be a gyakorlattal foglalkozó mágiairodalom­
ba. Az Aradia mégsem maradt hatás nélkül, a mű az általá­
nos okkult érdeklődést egy új, eddig teljesen figyelmen kívül
hagyott irányba terelte.
Az első nagy, történelmi jelentőségű visszhangot a tekin­
télyes brit egyiptológusnő, Margaret Murray (1863-1963)
váltotta ki, akit antropológusként, illetve etnológusként is
elismert szaktekintély. Ez a sokat vitatott hölgy Leland tézi­
seit, miszerint a boszorkánykultusz egy, a kereszténység
előtti európai vallás maradványa, amely valószínűleg et­
ruszk gyökerekből táplálkozik magáévá tette, és továbbépí­
tette. Az 1921-ben megjelent The Witch Cult in Western
Europe című műve a tudósok körében hatalmas felháboro­
dást váltott ki, és az egyetemi szemináriumokon még ma­
napság is inkább megmosolyogják, semmint hogy komolyan
vegyék. De nem csak ellenségei vannak: sajátos téziseinek
sikerült a tiszteletre méltó Encyclopedia Britannicában,
1921-ben helyet kapnia, amelyet a későbbi kiadásokból ter­
mészetesen gyorsan eltüntettek.
A szakma túlnyomórészt negatív véleménye nem tartot­
ta távol őt attól, hogy 1933-ban megjelentesse a God ofthe
Witches-t Az 1964-ben posztumusz megjelent The Divine
King in England akadémiailag n e h é z helyzetbe hozta,
ugyanis ebben - horribile dictu - azt a tézist állította fel,
hogy az angol monarchia eredetileg a szent király rituális
meggyilkolásán és emberáldozatán alapult, mint ahogy ez
számos termékenységi kultuszban gyakori volt. Murray is
Diana istennő kultuszára ismert a boszorkányságban, és ne­
ki köszönhetjük, hogy a második világháború után érdek­
lődni kezdtek ezen téma iránt, ezen érdeklődés máig sem
csökkent. Leland az excentrikus magántudósok közé tartó-
zott, aki saját megfigyelései és tapasztalatai alapján adta ki
könyveit, elsősorban azonban a művelt közönségnek írt, a
boszorkánykultusz rövid ideig tartó akadémiai elismertsége
mégis Murraynek köszönhető.
Murray után a kultuszról való vita ismét valamennyivel
republikánusabb, kevésbé elit területre tért vissza, a h o n n a n
eredetileg is származott: Gerald Brosseau G a r d n e r ( 1884-
1964), egykori vámos a gyarmatokon, 1949-ben jelentette
meg High Magic'sAid című regényét, 1954-ben a Witchcraft
Today című művét. A regényben többé-kevésbé homályos
utalásokat tesz, de későbbi szakkönyvében sok mindent
napvilágra hoz, és ezzel kiváltotta az angol Wicca-kultusz el­
ső nagy hullámát, amely a The Meaning of Witchcraft-tai
(1959) némmileg szelídült. Ehhez tudni kell, hogy a brit ki­
rályságban csak 1951-ben helyezték hatályon kívül az úgyne­
vezett „Witchcraft Act"-ot (ez a n é m e t „bűvészparagrafus­
hoz" hasonlítható). Ez alapján ítélték évszázadokig halálra
azokat, akikről kiderült, hogy boszorkányok. E n n e k száza­
dunkban inkább már csak elméleti jellege volt, e n n e k elle­
nére a törvény n e m lebecsülendő fenyegetést jelentett.
Megszűntetéséig a n e m kedvelt jósok, spiritiszták, asztroló­
gusok, boszorkányok és más pszichonauták erre hivatkozva
enyhébb, azonban messze nem kellemes büntetést kaptak.
Tehát, aki nyilvánosan vállalta boszorkányságát, az még
mindig forró talajra lépett.
G a r d n e r leírja beavatását a régi New Forest nevű coven-
be 6 1 , Murreyhez és Lelandhoz hasonlóan azt állítva, hogy a
boszorkánykultusz tulajdonképpen E u r ó p a ősi vallása.
Ezen kívül gyakorlati utasításokat adott a rituálékhoz, fel­
szentelésekhez, varázslatokhoz és így tovább. Ezzel indult
útjára mai napig is aktív Wicca- illetve boszorkányirányzata,
a Gardneriánus tradíció.
A kritikusok azzal támadták Gardnert, hogy az egész bo­
szorkánykultuszt csak kitalálta, azonban az újabb kutatások
ellentmondanak ennek. Mindenesetre a szövegek eredetisé-

157
gét és korát a mai napig vitatják, és tartja magát a pletyka,
2
miszerint az „Árnyak könyve"-jének" 'egyes részeit a „világ
leggonoszabb e m b e r e k é n t " aposztrofált, „feketemágusnak"
titulált, a mágusok széles köre által megvetett és kitaszított
Aleister Crowleyval (1875-1947) íratta. Ha a G a r d n e r és ta­
nítványai ( D ö r r e n Valiente, Patricia Crowther, Janet és
Stewart Farrar) által képviselt vonalat összehasonlítjuk a
„ k o n k u r r e n s " Alexandriánus tradícióval (kiket Alex San-
ders neve fémjelez), feltűnik, hogy Aradia szelleme még ma
is él - és n e m csak azért, mert korunk boszorkánykultuszá­
ban néhol Aradia-fohászok szövegrészletei tűnnek fel, bár
néhol más néven szólítják az Istennőt. É r d e k e s törés figyel­
hető meg a Wicca valláson belül, melyen alaposabb megfi­
gyelés után Leland műveinek hatása is érezhető.
Itt az istenek polaritására gondolok, mely a régi boszor­
kánykultuszban is fellelhető: míg Lelandnál az istennőknek,
Aradiának és D i a n á n a k van központi szerepe, a Wicca moz­
galom a női és férfi princípiumot egyenrangúnak ismeri el.
Vallásukban az Istennő mellett feltűnik az Agancsos (vagy
Szarvas-) Isten is. Elméletben, mint említettük a két isten­
ség teljesen egyenrangú, ez egyértelműen cáfolná Leland
írását, a gyakorlatban azonban kiderül, hogy a legtöbb
coven a gyakorlatban másodlagosnak tekinti az istent, dön­
tési helyzetben pedig az Istennőé, illetve földi megtestesülé­
séé, a F ő p a p n ő é az utolsó szó joga. A legtöbb boszorkány­
csoportot nők vezetik, a férfiaknak szolgálói, illetve aláren­
delt szerepkör jut. 6 3 Kiviláglik ebből, hogy a dualitás álcája
alatt a női princípium hangsúlyozásával van dolgunk; ez
Leland viktoriánus környezetében szintén megütközést kel­
tett. Létezik egy feminista Wicca-irányzat is, amely termé­
szetszerűleg kizárólag a nőiségre épül." 4 A legtöbb mai bo­
szorkány Lelandot úttörőnek tekinti, aki először mutatta be
e m e kultuszt az értelmiségi közönségnek.
Meglepőnek tűnik, milyen közvetlen és közvetett hatása
van e n n e k az első pillantásra ártatlannak tűnő Leland-

158
műnek. E n n e k több oka is lehet, azonban bizonyára hozzá­
járult ehhez az a tény is, hogy olyan kényes pontra tapintott
rá, amely még ma is elég érzékeny ahhoz, hogy dokumentá­
ciója teljesen aktuálisnak tűnjön, talán aktuálisabbnak, mint
valaha, hiszen soha n e m volt akkora tolongás a boszorkány­
ság körül, mint manapság! Néhány kívülről becsületes és jó­
ravaló családi házban rendszeresen tartanak szabbatokat,
amelyek jóval közelebb állnak a Boszorkányok Evangéliu­
mában leírtak szellemiségéhez, mint a média önelégült és
fényesre polírozott elképzeléseihez.
Az ember mindig is olyan valóságot keresett, amely ér­
zékei észlelésén, sőt értelmének számításán túlra is elér.
Történelmünk során gyakran az európai pogánysághoz való
fordulás a tiltakozás egyik formája, és a politikai és szociális
tehetetlenség egyik kifejezőeszköze volt - azonban igen két­
séges, hogy ezen jelenséget lehet-e ilyen egyszerű képletre
redukálni. (Ezt egyébként Leland sem teszi.) Bizonyára szá­
mos kortársunknak a boszorkánysághoz és a mágiához való
fordulásában a civilizációs félelmek és a technikaellenesség
játszik hatalmas szerepet, valamint kritikát fejez ki a világ­
gal szemben, mely egyre elszigeteltebbé teszi az embert, és
egyre átláthatatlanabbá válik.
Azonban itt nem arról van szó, amit más szerzők egyszer
a „világ újbóli elbájolásának" neveztek? Valami olyannak az
újraszínesítéséről van szó, amit racionalizmussal és a tudo­
mányba vetett vakhittel érthetetlen, színtelen területté vál­
toztattak, hogy aztán erővel megköthessék és megigézhes­
sék? Ha egy ilyen fejlődésben csak a pusztulást és a vissza­
vonulást látjuk, akkor megismételjük a n n a k az évszázadnak
a hibáit, amelynek végén Leland felejthetetlen művét írta
beletéve minden költészetét és a nyers testiséget - egy
évszázad, amelyben néhány évvel az Aradia megjelenése
előtt a Royal Society (akkoriban világelső tudományos társa­
ság) elnöke minden egyetemi hallgatót valósággal lebeszélt
arról, hogy fizikát hallgasson, „mert ezen a tudományterüle-

159
ten m á r mindent felfedeztek". Lehet, hogy helyes, de lehet,
hogy végzetes dolog volt, hogy az olyan zsenik, mint Ein­
stein, Heisenberg és Bohr n e m hallgattak az ehhez hasonló
tanácsokra - biztosan csak az örvendetes, ha a mai embere­
ket n e m csapják be a vallás és a tudomány lusta és elkényel­
mesedett tekintélyei, h a n e m inkább megpróbálnak saját ké­
pet alkotni arról, ami az ég és a föld között zajlik.
Leland művének meghatározó szerepe volt abban, hogy
a nyugat- és középeurópaiak visszatértek kultúrájuk keresz­
ténység előtti pogány gyökereihez, valamint abban, hogy ezt
n e m a barbárságba való visszaesésnek tekintették és tekin­
tik, amint ezt az egyház fenyegetőn jósolta, hanem sokkal
inkább örökségük gyarapodásának, egy talán nem is olyan
távoli múlt újbóli felfedezésének, mikor az embernek még
közvetlen kapcsolata volt a természet erőivel és misztériu­
maival, mikor a n a p és a hold még beszélt hozzá, mikor még
ó m e n e k e t kért tőlük (amint ezt az Aradiában is olvashatjuk),
mindez megszépítette életét és magyarázattal szolgált neki,
figyelmét a környezetére és a körülötte lévő történésekre
irányította, részesévé tette a megmagyarázhatatlannak, s a
boszorkányok legnagyobb barátjának: a szerencsének.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a fejlődés a status
quo képviselőinek ismét csak szálka volt a szemében. Az
Ú r n a k ezen évében 6 5 egyúttal Mária-év volt, ötszáz éves a
Malleus Maleficarum. Aki a koránál fogva jobban félti ga­
rantált egyházi javadalmát, mint bárányainak lelki üdvét, az
nem lehet az újszerűnek, a szokatlannak pártatlan bírája.
Kívülállóként egyszerűbb támadni, mint szembenézni azok­
kal a félelmetes impulzusokkal, amelyeket a világ küld fe­
lénk. A mai boszorkányok továbbra is a háttérből figyelik a
média szokásos manipulációit, a n n a k dacára, hogy alkal­
m a n k é n t rossz fényt akarnak vetni arra, hogy a dolgok alap­
vetően megváltoztak. A „Boszorkánykönyv"66 szerzői mindig
hangsúlyozzák - és ezt mindenféle hisztéria nélkül teszik -,
hogy milyen csalókának is tartják a jelenkor állítólagosán el-

160
ért szociokulturális „toleranciáját". Elég egyetlen szikra ah­
hoz, hogy felrobbanjon az az ősrégi puskaporos hordó, ame­
lyen kényszerűségből mindazok ülnek, akik boszorkánynak
nevezik magukat.
Vegyünk csak Leland rendületlen csípős őszinteségéről,
és harcias kinyilatkoztatásairól példát. Legalább magunk­
nak ismerjük be, hogy a misztériumot olyan utakon is keres­
nünk kell, amelyek még nincsenek kitaposva, hiszen manap­
ság az ortodox vallás helyett, legfeljebb kortársaink többsé­
gének nemtetszését vívhatjuk ki általa.
A számmisztika ősi mágikus módszer. Most, mikor ezen
sorokat írom, pontosan 88 évvel ezelőtt jelent meg először a
Boszorkányok Evangéliuma. Ha a 88-at elosztjuk a boszor­
kányok holdhónapjainak számával (28), h á r o m tizedesjegy
pontossággal megkapjuk a misztikus Pi értékét, melyről
egyes Kabbalisták úgy tartják, magában rejti a misztikus Vi­
lág szerkezetének misztériumát. Aki meglepődik ezen az
okfejtésen, nem érti meg Lelandot. O, a világra nyitott szel­
lemével aprólékosan, tiszteletteljesen végezte munkáját.
Hosszú időbe telit, míg a tudományos nméprajzkutatás is
megtanult tisztelettel közelíteni a más kultúrákhoz, s n e m
nagyképűen úgy gondolni, hogy az gyerekes és éretlen.
Mindegy, hogy történelmileg elismerik-e vagy sem, Aradia
Boszorkányevangéliümában az emberiség ősi tudása, ta­
pasztalata rejlik: az, hogy a régi kor istenei, ha őszintén,
szívből szólunk hozzájuk, válaszolnak nekünk.

Vbiqve Daemon - Vbiqve Devs

161
Jegyzetek

(1) Kenőbb Jupiter, sőt néha Pluto másodlagos alakjaként

tisztelték.
(2) V.ö. Mitrasz-kultusz és Lucifer.
(3) Nevének jelentése Árnyék.
(4) A szó gyökere a Tregua, melynek jelentése „pihenés,
fegyverszünet".
(5) A görögöknél ezek a négy égtáj szelei lettek.
(6) V.ö. Robin Hood.
(7) Érdekesség, hogy Numa király nevéhez egy újonnan be­
vezetett holdnaptárat is köthetünk.
(8) Aricia ebben a mondában Hippolütosz testvérhúga.
(9) Ovidiusz.
(10) További érdekesség, hogy épp ugyanezen Tarot Mágus
lapján tűnik fel először a négy alap eszköz, mely a boszorká­
nyok fő kellékeit képezi: a kard, a pálca, a tőr és a pentá-
kulum.
(11) Ez a kánon állítólag i. sz. 314-ben keletkezett, de első
ismert kiadványa i. sz. 872-re tehető.
(12) ejtsd: vikka.
(13) A spanyol boszorkányirányzat, az ú.n. „brujeria" köve­
tője.
(14) 1897. március: „Nápolyi Boszorkányság".
(15) így el tudjuk képzelni, mi lenne a helyzet akkor, ha a
gernán tündérmesékből semmi sem maradt volna fenn napja­
inkra, kivéve Grimm és Musaeus gyűjteményét. A világ abban
a hibás feltételezésben élne, hogy ezek tartalmazzák az összes
valaha létezett mesét, pedig valójában a nagy egésznek csupán
töredéke jutott nekik. A néphagyomány a klasszikus írók szá­
mára ismeretlen fogalom volt: nincs igazán bizonyítéka
annak, hogy bármilyen ősi, római író úgy gyűjtötte volna a ha­
gyományokat a köznép soraiban, mint ahogyan ezt napjaink­
ban teszik. Könyveiket teljes egészében könyvek alapján írták,
és a mai napig maradtak hozzájuk hasonló írók.

(16) Vangelo: evangélium (olasz) (a lekt.)

(17) Azáltal lettek tolvajok, hogy „ellopták" magukat gaz­
dáiktól, azáltal lettek gazemberek, hogy szökött rabszolgák
voltak, (a lekt.)

I
(18) Legare: a boszorkányság szerint az emberi képességek
megkötése és megbénítása. (Ezt a technikát mind a mai napig
használják a Boszorkánymesterség ismerői - a lekt.)
(19) Benevento: szó szerint Jó szél" (olasz). Itt a szöveg egy
szexuális célzatú, játékos „vadászatra" utal: a férfiak kendő­
vel próbálják elkapni a nőket. Ha sikerrel járnak, csókot kap­
nak (feltehetőleg az ősidőkben több is történt, mint csók) (a
lekt.)
(20) A liszt, a só, stb. szellemét idézi meg a strega. (lekt.)
(21) Nyilvánvaló kapcsolat van itt a szentjánosbogár teste
(mely gabonamagvakra emlékeztet) és a későbbiekben követ­
kezők között.
(22) A következő hat sor gyakorta előfordul gyermekdalok­
ban is.
(23) Feltehetőleg tévesztés, eredetileg Luna lehetett.
(24) Ez arra utal, hogy melegen kell tartania magát - újabb
bizonyíték arra, hogy Holdnak kellene a szövegben Nap
helyett szerepelni. Egy másik legenda szerint Káint gyötri a
hideg a Holdon.
(25) A formulát lassan kell szavalni, kihangsúlyozva az is­
métléseket és a dőlt betűs részeket.
(26) Con dentro = benne; sale = sóval. Feltehetőleg Leland
azért hagyta a szövegben, hogy biztosítsa az olvasót: nem té­
vedésből ismétlődik a „benne" szó. Ugyanakkor a tapasztalat
azt mutatja, hogy ezen invokáció jóval hatékonyabb az olasz
részlettel kiegészítve, (a lekt.)
(27) Itt Leland némi szójátékot játszik. Az angol nyelvben a
„holey" lyukast, A „h.oly" szentet jelent. Bár az eredeti, olasz
szövegben a „lyukas" szerepel, a szöveg vallási jellege miatt
helyesebb „szentet" használni - Leland is ezt tette, (a lekt.)
(28) Ez eléggé homályos értelmű rész, de úgy hiszem, sikerült
abban az értelemben átadnom, ahogyan a költcr képzelte.
(29) II sasso a palla.
(30) Ez a szakasz az eredeti kéziratban nincs benne, de szük­
séges ahhoz, hogy a következőeket világosan megérthessük.
(31) Úgy tűnik, hogy a legkorábbi római időktől kezdve ezen
tárgyakat mágikus képességekkel megáldottaknak tekintet­
ték, és így használták őket az okkult rítusok során.
(32) Vagyis, Diana azért lett megidézve, hogy a démonokat a
pokol tüzének minden erejével küldje, még annál is erősebben,

II
mint a Nap heve, mely megerősíti a bort.
(33) A varázsige kezdete egyszerű prózai bevezetésnek tűnik,
mely megmagyarázza a rítus természetét.
(34) Ez egy kisebb ceremóniára utal, melyet számtalanszor
láttam bemutatni, és legalább olyan sokszor végezték el rajtam
is. Ez amolyan udvariassági gesztus a varázslók és boszor­
kányok körében.. Ennek részeként különböző jeleket rajzol­
nak és kereszteket vetnek néhány csepp olajra, és annak feje
fejett, akit megáldanak, egy rövid varázsige kíséretében. Erről
a rítusról azt mondták nekem, hogy segít megőrizni a jó egész­
séget és a gazdagságot.
(35) Kreussler, Sorbenwendische Alterthümer, I. rész, 272.
oldal.
(36) Biblia, Károli fordítás (a lekt.)
(37) Minden gonosz szándékú boszorkáitytudomány - külö­
nösen a fekete Vudu - szerint elpusztítható bármely egyén, ha
testének bármely darabkáját megszerzi a varázsló, bármily
kicsiny legyen is. Különösen alkalmas erre a hajfürt. La Motte
Fouqué egy románcában, mely az „Izlandi Thiodolf" címet vi­
seli, részletesen le van írva mindez. A szerelmesek azon szo­
kása, hogy hajfürtjüket zálogba adják egymásnak, szintén fel­
tehetőleg a mágiához kapcsolódik.
(38) La Penna Maligna - A Gonosz Toll (olasz). Erről bőveb­
ben Leland Etrusco-Roman Remains c. könyvében ír. (a lekt.)
(39) Ld.: Don Jüan, Canto 1 stanza 113.

„A nap lement, felkelt a sárga hold

Az ördög rejtezik a holdban, az
Ki ERÉNYESNEK mondja, hamar szólt,
s nevezte el, mert nincs olyan nap,
A leghosszabb sem, mely valaha volt,
Mely látná a világot oly aljasnak
Mint három rövid órát a holdfény
És mosolya mindvégig oly szerény"
(Saddie LaMort fordítása)

(40) Don Jüan, Canto 1, stanza 114 (Saddie LaMort fordít­

ása).
(41) Diana - A Hold Istennője (olasz).
(42) Saddie LaMort fordítása.

III
(43) A varázsszöveg a „szerelemre gyújtó varázsige" fejezet­
ben van megadva.
(44) A Szép Zarándoknő (olasz) (a lekt.)
(45) Szó szerint „fehér, nőnemű árnyék" (a lekt.)
(46) Helyesírás.
(47) Saddie LaMortfordítása.
(48) A boszorkányművészet legfontosabb részét a varázsszö­
vegek helyes hanglejtése vagy hangsúlya képezi, oly módon,
mint ahogyan a templomi zsoltárok vagy az arab szavalatok
során hallhatjuk. Ennélfogva a legtöbb varázsigének ez a he­
lyesformája.
(49) Megfigyelhető, hogy a megidézés szigorúan dicsőítő zsol­
tár vagy himnusz; a scongiurazione könyörgés vagy ima, bár
gyakran fenyegetés formájában nyilvánul meg. Csak a klasz-
szikas boszorkányság elemeként tűnik fel.
(50) Itt valami kimaradt, amit viszont rengeteg más varázs­
szövegből pótolni lehet. Feltehetőleg valami hasonló lehetett:

„Ha megsegítesz
Es meghallod imám,
Halljam akkor
Kutya ugatását
Ló nyerítését
Béka brekegését
Madárnak dalát
Tücsöknek énekét"
stb.

Általában hármat vagy négyet választottak ki ezen hangokból.

Ezek többé-kevésbé eltérhettek a felsoroltaktól, de lényegük­
ben csak ritkán. Néha látható jelet kérnek, például villámlást.
Fehér lovat látni azt jelentette, hogy az ima, bár némi késede­
lemmel ugyan, de meghallgatásra talál, de utalhatott győze­
lemre is.
(51) „La testa dun uomo piena di verme epuzzolente." A rot­
hadó káposzta paródiája. így a történet sokkal kerekebb, mint
a hasonló német mese vége.
(52) A „foletto" szó jelentésében nagyjából az udvari bolond­
nakfelel meg.
(53) Ezen passzus a görög-római mitológia Pavor, azaz Féle-

IV
lem istennő tiszteletét idézi, ki Mars kísérője volt. Gyakran
idézték meg, mint a mostani esetben is, hogy behatolókat, vagy
ellenségeket megfélemlítsen. Aiszkhülosz a hét vezért Théba
előtt Félelemre, Marsra és Bellonára eskette meg.
(54) Innen született a mondás: mindent megtudni egyet jelent
azzal, hogy mindent megbocsátunk; ez kilencven százalékban
igaz lehet, de nem feledkezhetünk el a maradék tíz százalékról,
amelyben felelősséget kell vállalni a bűnökért.
(55) Friedrich: Szimbolika (283. oldal).
(56) Az Adamiták egy elszigetelt szekta volt, kik állítólag
visszatértek Adám ősük eredendő ártatlanságához. Egyházu­
kat Paradicsomnak nevezték, rítusaikat meztelenül tartották.
Minden oldalról támadták őket, 1421-ben szinte teljesen kiir­
tották az irányzatot, 1781-ben II. József lengyel király toleran­
cia-rendelete után ismét ideiglenesen felbukkant, 1849-ben
erőszakkal zúzták szét a csoportot, (a lekt.)
(57) Ezen a ponton eszembe ötlött egy különös véletlen foly­
tán, hogy amikor felfedeztem a kínaiaknak azt az ősi és rég el­
veszett művészetét, hogy hogyan készítsenek olyan edényeket
vagy vázákat, melyen a feliratok stb. akkor jelennek meg, ami­
kor bort töltöttek beléjük, a felfedezést megosztottam Signor
Castellani bátyjával. Sir Austin Layard, aki érte küldött, hogy
hallgasson meg és ítélje meg a mondandóm, szintén jelen volt.
Az ifjabb Signore Castellani felügyelte a murano-i üvegmeg­
munkálást, ott tettem a felfedezést. Signore Castellani azt
mondta, hogy hallott már ezekről a kínai vázákról, és a törté­
netet mindig mesének tartotta, de az én módszerem szerint va­
lóban tökéletesen elkészíthetőek. Hozzáfűzte azonban, hogy
túl költséges lenne a gyártásuk ahhoz, hogy hasznot hajtsa­
nak. Elismerem, hogy az elveszett művészetekben azok felfe­
dezésén túl nem sok hitem van. Kiadatlan könyvemben, a Száz
kicsiny művészetben mindezt részletesen leírtam.

(58) Niceforo és Sighele urak egy igen moderm művében,

mely a La Mala Vita a Roma ( „Bűnös élet Rómában") címet
viseli, egy teljes fejezet van szentelve az Örök Város boszor­
kányainak, akikről az író azt mondja, hogy olyan titkos osz­
tályt alkotnak, hogy „tán a legrómaibb római sem tud léte­
zésükről". A valódi Stregákra igaz a kijelentés, de semmiképp
sem helytálló az egyszerű jövendőmondók esetében, akik meg­
lehetősen mindennapi jelenségek.

V
(59) Az ötpennysnek megfelelő római érme.
(60) A mongol halászok közt a mai napig él a hagyomány,
hogy vízre szállás előtt a part homokjába deszkát szúrnak le,
szemet és szájat festenek rá, majd kérik, hogy hozzon nekik
sikert. Amennyiben elégedettek, a legszebb halakat ajánlják
fel, ha viszont üres hálóval térnek vissza, kötelet dobnak a
deszkára, és végighúzzák a sárban, (a lekt.)
(61) Coven: boszorkánycsoport. A vallás követői a mai napig
ilyen csoportokba szerveződnek, ahol együtt tanulnak és
együtt ünneplik az ősi ünnepeket a hagyományok által előírt
módon, (a lekt.)
(62) Arnyak könyve: olyan rituálé-, legenda-, varázslat-, szi-
gillum- és technikagyűjtemény, melyet minden boszorkány
magának ír. Mivel a tanítványok mestereiktől tanulják mind­
ezt, a könyvekbe többé-kevésbé ugyanazok a dolgok kerülnek.
Az első ismert Arnyak könyve Gardneré volt.
(63) Fráter U.D. írása óta jelentősen megváltoztak a dolgok
- egy írásában azt állítja, ehhez őmaga is hozzájárult némileg.
Egy ilyen csoport tradicionálisan 12 egyenrangú tagból áll, és
egy főpapnőből, aki a vezető. Elméletben valóban az övé a
döntés joga, gyakorlatban azonban szinte mindenhol demok­
ratikusan döntenek a csoport ügyeiről, (a lekt.)
(64) A feminista irányzat a Dianikus Wicca nevet viseli.
(65) T.i. a kommentár írásának idején, 1987-ben.
(66) Das Hexenbuch, Fráter U.D. gyűjteménye autentikus
boszorkányszövegekből, rituálékból és varázslatokból.

VI
 Tartalomjegyzék

Előszó a magyar kiadáshoz

avagy Az itáliai boszorkányság és misztériumai 5
A „régi vallás" története 5
A stregheria kultusz hagyományai 9
Az Istennő 17
Az Isten 21
Aradia 24
Leland és az Aradia eredete 27
Az Aradia és a Wicca kapcsolata 30
A könyvről 34
A szerzőről 35
Előzetes megjegyzés 36
Előszó 37

I. fejezet
HOGYAN ADOTT DIANA ÉLETET
ARADIÁNAK (HERODIÁSNAK)? 42
II. fejezet
A SZABBAT, TREGUENDA, VAGY
BOSZORKÁNYGYÜLEKEZET, HOGYAN
SZENTELJÜK FEL A VACSORÁT 48
III. fejezet
HOGYAN TEREMTETTE DIANA A
CSILLAGOKAT ÉS AZ ESŐT? 57
IV. fejezet
A KÖVEK VARÁZSA, DIANÁNAK
ÁLDOZVA 60
V. fejezet
A CITROM ÉS TŰK VARÁZSLATA 67
VI. fejezet
SZERELEMRE GYÚJTÓ VARÁZSIGE 72
VII. fejezet
HOGY MEGTALÁLJUNK, VAGY
MEGVEGYÜNK BÁRMIT, VAGY EHHEZ
JÓSZERENCSE SZÁLLJON RÁNK 75
VIII. fejezet
HOGYAN LEHET DIANA SEGÍTSÉGÉVEL
JÓ SZÜRETÜNK ÉS BORUNK? 80
IX. fejezet
TANA ÉS ENDAMON, AVAGY
DIANA ÉS ENDÜMION 85'
X. fejezet
MADONNA DIANA 93
XI. Fejezet
A SZÉL HÁZA 97
XII. Fejezet
TANA, A HOLDISTENNŐ 103
XIII. Fejezet
DIANA ÉS A GYERMEKEK 108
XIV. Fejezet
DIANA ÉS MERKÚR KOBOLDKÖVETEI 115
XV. Fejezet
LAVERNA 118

Megjegyzés az előző részekhez 126

A tanult eretnek 152
Jegyzetek 162