231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.

pdf September 7, 2023

Prológus

A vörös téglaépület kívülről mit sem változott az

­elmúlt évek folyamán. A Hansen család 1883-ban
épült vállalata a raktárváros egyik első ingatlana
volt, jóllehet Peter Hansen már 1850-ben megala­pí­
totta a céget, amelynek székházát immár harminc­
három éve építették jelenlegi helyére.
Az átadás óta csupán tíz év telt el, mégis igen sok
minden történt ez alatt az idő alatt. Az élet és az üz-
leti világ hullámhegyei és -völgyei nyomot hagytak a
vállalkozáson, remények teljesedtek be, álmok vál-
tak valóra – és törtek össze mindörökre. A boldog-
ság bekopogtatott a család ajtaján, majd ismét bú-
csút vett tőlük.
Peter Hansen, a család feje rég nem élt már. Nem
sokkal korábban elveszítették a feleségét, Marie-t is,
akivel közösen szerezték be, majd tették a helyére a
családi villa összes berendezési tárgyát, és aki min-
dig rendíthetetlenül a férje mellett állt, bármit is tar­­­
t­ogatott a Hansenek számára a sokszor végzetes for-
dulatokkal kecsegtető üzleti világ.
Már több mint hat éve Peter Hansen három fia,
Georg, Robert és Karl vállalt felelősséget azért, hogy

5. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

életben tartsa a vállalatot, és a nyereségből tetemes

vagyont halmozzon fel ki-ki a családja számára. Sok
áldozatot hoztak ezért, majdhogynem ráment a ma-
gánéletük is.
Ám cserébe büszkék lehettek arra, hogy a ­családi
vállalkozás ezekben a napokban eddig sosem ta­­
pasztalt módon virágzott.
A Hansen név egyet jelentett a minőséggel Ham-
burgban, és messze a város határain kívül is. A sok-
szor feltett kérdés, hogy vajon megéri-e üzletet kötni
a családdal, immár okafogyottá vált. Robert lányá-
nak, Luise Hansennek Hans Petersennel kötött há-
zassága pedig egyet jelentett a két család gyümöl-
csöző együttműködésének.
De Luise szíve még mindig Kamerun dalainak rit-
musát kalapálta, a lány tudta, hogy ez már sosem
lesz másként. Most Hamburg volt az otthona, a cég
pe­­­dig az élete – a kérdés csak az, hogy meddig…

6. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

1. fejezet

Hamburg, 1894. április 2.

Olyan érzés volt, mintha egy színdarabot nézett

volna – ott ült a közönség soraiban, és a színészek
fáradozását figyelte, akik minél hitelesebben igye-
keztek játszani a szerepüket. A különbség csupán
annyi, hogy ő is egy volt közülük, és mintha kívülről
nézte volna magát, ahogy kétségbeesetten próbálja
megőrizni a látszatot, és azt tenni, amit elvárnak
tőle. Ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy valójában
teljesen értelmetlen, amit csinál, tekintve, hogy a
Ham­burgban és a cégnél töltött napjai meg vannak
száml­álva. Akárha egy ingaóra ketyegett volna a fejé­
ben, amit csak ő hallott, és ez a hang folyton arra
emlékeztette, hogy minden hiábavaló.
Minek fáradozzon azért, hogy továbbvigye a céget,
és egyre jobb üzleteket kössön, amikor úgysem le-
het itt, hogy learassa a munkája gyümölcsét? ­K­iért,
miért tegye mindezt? Az apjáért, akinek ke­serű
csa­l­ó­­­dást okoz majd a szökésével? Vagy az unoka­
báty­­jáért, Richardért, aki számára most előké­szíti
a terepet, és aki az ő gondosságából kizárólag csak

7. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

profitál? Hogy fennmaradjon a vállalkozás, amit a

nagyapja alapított, és amely évek óta az élete k­ö­
zép­­­pontjában állt? Nem tudta a választ. És azt sem
tudta, mihez kezd majd, ha a méhében növekvő
gyer­mek miatt értelmetlenné válik mindaz, amiért
olyan rég és olyan keményen dolgozott.
Kezdetben csupán leírhatatlan boldogságot érzett,
tele volt tettvággyal, és biztosra vette, hogy minden
akadályt legyőz, amely elé az élet állítja. De mindeb­
ből már szinte semmi sem maradt. Persze azért örült
a gyermeknek, aki egy darab volt belőle, és egyben a
kedvese, Hamza iránt érzett szerelmének szim­bó­
luma.
Nagyon megérintette, hogy amikor felfedte a ter-
hességét az apja előtt, a férfi másnap eljött hozzá,
biz­­tosította arról, hogy a legmesszebbmenőkig támo­
gatja további tevékenységét a cégnél, miközben egy
gyereklányra bízza a csecsemő gondozását. Luise
tudta, hogy Robert komolyan beszél, hiszen tisztá-
ban volt azzal, milyen sokat jelent a lánya a cég életé-
ben. Az apja szavaira könnyekben tört ki, a nyakába
ugrott, és szorosan magához ölelte őt. A férfi nem is
sejthette, hogy miután a gyermek megszületik, és
megpillantják a bőre színét, minden jó szándéka
egy csapásra szertefoszlik majd.
Luise tudta, hogy ezt képtelen lenne elviselni. Nem
bírná állni a bába, a nővére és mindenekelőtt az
apja tekintetét, amelyből a legmélyebb csalódás és
szégyen áradna felé. Rögtön egy lapra helyezné őt

8. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

az anyjával, és arra jutna, hogy a lány biztosan az

anyja szégyentelen természetét örökölte. Már a gon­
dolatra is keserű könnyek szöktek a szemébe, és
tisztában volt azzal, hogy a szökés az egyetlen meg-
oldás. A nagyanyjuk mindig „alantasnak” nevezte
az édesanyjukat a viselkedése miatt – ez volt a leg-
durvább szó, ami valaha elhagyta az ajkát. És Luise
nem kételkedett abban, hogy ő sem érdemelne kifi-
nomultabb jelzőket.
Ezen igazán nincs mit szépíteni: házasságtörő
volt. Nehe­zen tudta elviselni a gondolatot, mégis így
volt – megcsalta a férjét, Hansot, méghozzá nem is
egy alkalommal. Csak ritkán engedett a férfi házas­
t­ársi közeledésének, ugyanakkor Hamzának forró
szenvedéllyel és gyakran adta oda magát. A férje
bárme­lyik pillanatban rájöhetett volna a dologra, és
elta­szíthatta volna magától, ahhoz pedig nem kellett
túl sok fantázia, hogy tudja, mindez mit jelentene a
számára.
Nagy sóhaj kíséretében lesimította a ruháját, és
még egyszer a tükörképére pillantott. Aztán oldalra
fordult; így jobban látszott a legapróbb változás is.
Jelenleg a negyedik hónapban járt, a hasa egyelőre
majdnem ugyanolyan lapos volt, mint b ­ ármikor.
Egyáltalán nem látszott rajta a terhesség, még ak-
kor sem, amikor teljesen meztelen volt.
A nővérénél, Marthánál mindez egészen másképp
volt, amikor Eduárdot várta. Luise talán csak kép-
zelte, de ha jól emlékezett, Martha már a váran­dós­

9. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

sága kezdetétől napról napra kerekedett. És nem-

csak a hasa, hanem az egész teste. Ez persze talán
amiatt is lehetett, hogy a nővére a terhessége alatt
vé­gig elég falánknak bizonyult. Egy falat édesség
sem volt biztonságban tőle, és nem csupán a szo­­ká­
sos étkezések alatt evett, hanem gyakorlatilag egész
nap. Luise csak egyszer vette a bátorságot, hogy
óvatosan jelezze neki: amit most felszed, azt a szülés
után le kell majd adnia, és jobban tenné, ha kicsit
vissza­fogná a falásrohamait. Ahogy Martha elvörö-
södő arcára nézett, rögtön rájött, hogy hibát köve-
tett el. A nővére gorombán letorkolta, így hát Luise
többé egy szóval sem említette a dolgot, Martha
pe­­dig tovább tömte magát. Aztán, amikor Eduard
már egyéves volt, az anyja pedig folyton azért nya-
valygott Luisének, hogy egyik régi ruhájába sem fér
bele, a húga közölte, nem kíván többet erről a témá­
ról beszélni, mire Martha sértetten hátat fordított
neki.
Luise számára úgy tűnt, idővel azért belenyugo­dott
a helyzetbe, mert nem sokkal később a varró­nőért
küldetett, és elkészíttette a szülés előtt ­viselt ru­hái­
nak valamivel nagyobb, pontosabb ­mását. A hú­ga
nem tudta, ezzel vajon azt a látszatot ­akarta-e kelteni,
hogy még mindig az egykori da­rab­­jait hordja, vagy
egyszerűen csak szerette a régi ru­háit, és bántotta,
hogy már nem viselheti őket, de vég­tére is mind­­egy
volt. Ő mindenesetre eltökélte, hogy a ­szülés után

10

10. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

is megőrzi az alakját, még akkor is, ha a Ham­burg­-

ban viselt ruhái használhatatlanok lesz­nek Kame­
runban.
Kilépett a szobájából, és lement a lépcsőn. Az
ét­­­­kezőből hangokat hallott: az apjáét rögtön felis­
merte, kisvártatva pedig a nagybátyjáét, Georgét és
a fele­ségéét, Veráét is. Az ő férje, Hans mindig a vál­­
lalatnál reggelizett, kivéve a hétvégét, amikor v ­ iszont
elsőként jelent meg az asztalnál, hogy példát mu­
tasson az alkalmazottaknak. Luisének ez tökéle­te­
sen megfelelt. Minél kevesebb időt kell eltöltenie vele,
annál jobb.
– Jó reggelt! – köszöntötte a többieket, amint be-
lépett az étkező ajtaján. A tekintetek rögtön felé for-
dultak.
– Jó reggelt! – felelték a jelenlévők szinte egyszerre.
A legtöbbjük hangját már hallotta, de ott ült az
asz­talnál az unokanővére, Frederike és az unoka­
bátyja, Richard is. Richard felesége, Elsa azonban
hiány­zott – ő a nagy családi étkezések helyett jobban
szeretett a szobájában enni. Luise eleinte megpró­
bált kedves lenni hozzá, de az utóbbi időben ezért
már csak minimális erőfeszítéseket tett. Elsa szem-
mel láthatóan nem kívánt a család teljes értékű tagja
lenni, és Luise gyanította, hogy a Hansenek ha­sonló­
képpen állnak őhozzá.
A tény, hogy teherbe esett Richardtól, nem csu-
pán a férfi számításait húzta keresztbe, de a saját-

11

11. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

jait is. Richard egyszer elmesélte az ­unokahúgának,

hogy Elsának komoly szakmai céljai voltak, ame-
lyek közül sokat már meg is valósított. Luise igye­
ke­zett elhessegetni a gondolatot, hogy ha az as�-
szony valóban ilyen okos, mégis miért ugrott be egy
­Richard-félének. Nem tartotta sokra az unoka­­báty­
ját, kislány korában még egy kicsit félt is tőle. Ez
mára már elmúlt, de még mindig nem bízott benne,
és nem is kedvelte különösebben. Ha nem lett volna
a család tagja, biztosan nem állt volna szóba vele.
Richard felesége idejének nagy részét a lányával,
Marie-­­val töltötte, aki már féléves, és tényleg elra­
gadó gyermek volt. Hiába nézett hamarosan az anya­
ság elé, Luisének így sem volt túl sok kedve foglal-
kozni vele.
Szívesebben tartózkodott odabent a cégnél, és
sze­­­­rette volna a Hamburgban töltött maradék idejét
a lehető leghatékonyabban felhasználni. Részben
azért, hogy amikor majd mindent hátrahagy, leg-
alább üzleti vonatkozásban ne lehessen rá panasz,
sőt, azok a munkatársak, akik az anyacégnél ma­rad­­
nak, hasznát lássák a vezetői munkájának. Rész­ben
azért, mert majd szétszakította a szívét a gondo­lat,
hogy ebben az életben már soha többé nem kap­hatja
­vissza mindazt, amit a cég élén álló első asszony­ként
felépített. És nem utolsósorban mindent elő akart
készíteni, hogy amikor majd eljön az idő, semmi se
állhasson az utazása, jobban mondva a szökése
útjába.

12

12. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

Luise leült egy üresen álló székre az apja mellé,

és köszönetet mondott Annának, aki az imént tett
elé egy csésze kávét.
– Hogy vagy ma reggel? – érdeklődött Robert, és
finoman a lánya hasa felé biccentett.
– Nagyon jól, köszönöm. – Luise értékelte az ag­
godalmát, de nem kívánt elmélyedni a témában. – Át
tudtad nézni a megrendeléseket, amelyeket tegnap
odaadtam? – nézett az apjára kérdőn.
– Kérlek, Luise, ne az asztalnál! – dorgálta meg a
nagynénje, Vera. – Legalább egy kis ideig ne beszél-
jünk a kávé- és a kakaóbabokról!
– Bocsáss meg, nénikém! – sóhajtott fel a fiatal­
asszony.
– Nézd el neki! – állt Robert a lánya pártjára. – Sze-
rintem Luise ereiben vér helyett kávé és kakaó folyik.
– Ezzel Luisére kacsintott.
– Te mit csinálsz ma, Frederike? – fordult a lányá-
hoz Vera, mire a lány rögtön kihúzta magát.
– Megkértem Elsát, néhány óra múlva hadd ve-
gyem át Marie-t egy kicsit – felelte, és idegesen meg-
nyalta az ajkát.
– Nem válik a javadra, ha a bátyád gyerekének a
pesztrálásával töltöd a napjaidat – válaszolta Vera
bosszúsan. – Ez Elsa feladata, nem a tiéd, és mivel
egyéb dolga sincs, igazán nem eshet nehezére.
– Igen, anyám.
– Meghívást kaptunk ma estére Bruno Richter há-
zába, és szeretném, ha egy kicsit törődnél m ­ agaddal,

13

13. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

megcsináltatnád a hajad, és felkészülnél az össze-

jövetelre.
– Bruno Richter? – sápadt el Frederike.
– A fűszerkereskedő? – kérdezte Luise, és letette
a csészéjét.
– Így van – bólintott Vera.
– Csak Georgot, Frederikét és téged hívott meg?
– tudakolta az unokahúga.
– Pontosan. – Vera magasra emelte az állát. – Ez
miért olyan meglepő?
Luise Frederikére pillantott, aztán az apjára sik-
lott a tekintete.
– Bruno Richter annyi idős, mint apa.
– Ha valaki a húszas évei közepén jár, és még min-
dig hajadon, az nem nagyon válogathat – jelentette
ki Vera, majd Frederikére nézett.
– Huszonhárom éves vagyok, anyám. Nem a hú­
szas éveim közepén járok.
– Mintha ez bármin is változtatna. Tudom, a min-
denki számára ismert problémák miatt – Vera mé-
lyen beszívta a levegőt, és morcos pillantást vetett a
férjére – sajnos elszalasztottuk a lehetőséget, hogy
időben férjhez adjunk. Ez nem a te hibád. De most
már így alakult, és meg kell próbálnunk a legjobbat
kihozni a helyzetből.
Luise gyorsan visszanyelte az ajkára toluló dü-
hös szavakat. Tudta, hogy nem volna értelme ellen-
kezni, mert a végén úgyis Frederike szenvedné meg
az anyja neheztelését.

14

14. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

Vera várt egy kicsit, vajon Luise válaszol-e, majd

ismét a lánya felé fordult.
– Szeretném, ha remek benyomást tennél minden­
kire, Frederike.
– Igen, anyám.
– Jól van. Végtére is lassan ideje, hogy a saját
gyermekeiddel törődj, ne pedig azokkal, akiket má-
sok cipeltek a családba.
– Marie-t senki sem cipelte ide, anyám. Ő nem egy
zsák krumpli, hanem a lányom, aki ebben a házban
született – szólt közbe Richard.
– Mindazonáltal úgy tűnik, a feleségedet – nyomta
meg Vera az utolsó szót – kizárólag a gyermekne­
velés köti le. Márpedig te el akarsz érni valamit az
üzleti életben, de ha ő folyton a házban bujdokol, és
sosem jelenik meg melletted társasági e ­ seményeken,
a végén még azt a benyomást keltitek, mintha va-
lami végzetes titkolnivalótok lenne.
– Hagyd már békén, Vera! – szólt közbe Georg, aki
ugyan a visszaköltözése óta hivatalosan újra együtt
élt a házban a feleségével és a családtagjaival, de
már nem tekintették magától értetődően a család
fejének.
– Hogyan, kérlek? – döbbent meg a felesége.
– Elsának és Richardnak a saját útját kell járnia,
ahogy mi is tettük annak idején.
Vera leeresztette az evőeszközeit, és dühösen me-
redt a férfira.
– És mind jól tudjuk, hová vezetett ez, nem igaz?

15

15. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

Georg válaszolni akart, már ki is nyitotta a szá­­

ját, de aztán ismét becsukta.
Robert és Luise egymásra pillantott. A fiatal­
asszony látta, hogy az apja mindjárt felrobban a
düh­től. Nem tévedett: mind összerezzentek, amikor
Robert hirtelen hangosan az asztalra csapott.
– Elég volt! – mennydörögte, és körülnézett. – Luise,
Frederike, Richard, kimennétek egy percre? Sze­ret­
nék megbeszélni valamit Georggal és Verával.
A fiatalok engedelmesen abbahagyták az evést,
és felemelkedtek a székükről. Aztán némán elhagy-
ták az étkezőt, becsukták maguk mögött az ajtót, és
felsiet­tek a lépcsőn.
Robert várt egy kicsit, és amint a lépteik zaja el-
halt, Vera felé fordult.
– Épp elég sokáig tűrtem és hagytam, hogy itt frö-
csögj nekünk – kezdte.
– Hogy beszélsz te velem?! – meredt rá az asszony
döbbenten.
– Most tartsd a szád, és jól figyelj rám, megértet-
ted? – Robert arca lángolt a haragtól. – ­Mindketten
a családomhoz tartoztok – jelentette ki, és nagy leve­
gőt vett. – Amit Georg és Elisabeth tett, valóban meg-
bocsáthatatlan – folytatta. – Az én házasságom is
szét­esett miatta, a lányaimnak anya nélkül kell el-
kezdeniük a felnőtt életüket. És ez titeket is borzasz­
tóan megviselt.
Vera hirtelen szólásra nyitotta a száját, láthatóan
válaszolni akart, de Robert egy intéssel megállította.

16

16. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

– Elisabethtel és velem ellentétben ti lehetőséget

kaptatok arra, hogy újraépítsétek a házasságoto-
kat, amiért hálásnak kellene lennetek. De egyálta-
lán nem úgy viselkedtek.
– Hozzátehetek valamit, sógor? – hangsúlyozta ki
Vera az utolsó szót.
– Kérlek – bólintott Robert.
– Ahogy most előadod ezt az egészet, az ember
azt hihetné, Georg az én kívánságomra költözhetett
vissza a villába. De hadd frissítsem fel az emléke-
zeted: kizárólag a te döntésed volt, hogy újra helyet
adsz neki a cégnél, a házunkban és az életünkben.
– Valóban így van.
– Nagyszerű – jegyezte meg az asszony ingerül-
ten –, hogy engem senkinek nem jutott eszébe meg-
kérdezni.
– Ez nem igaz – vetette ellen Robert. – Én igenis
többször megkérdeztelek, mit gondolsz afelől, hogy
a férjed visszaköltözne a villába. Akkor egy szóval
sem ellenkeztél.
– De nem is támogattam – vágta rá Vera tajté-
kozva. Robert Georgra pillantott.
– Nos, ebben az esetben azt hiszem, döntést kell
hoznunk.
Georg bólintott.
– Sosem bocsátottál meg nekem, Vera, és ezt nem
vehetem zokon tőled. Legjobb lesz, ha megint kive-
szek egy lakást, hogy békében élhess.
Robert reagálni akart, de Vera felcsattant.

17

17. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

– És kitennél engem annak a szégyennek, hogy

elhagysz? – támadt a férjére, de Georg vállat vont.
– Nem látom, hogyan másként oldhatnánk meg
ezt a helyzetet.
– Ezt még egyszer nem viselem el – tördelte a ke-
zét Vera kétségbeesetten. – A megaláztatást, a szána­
kozó pillantásokat…, a kaján részvétnyilvánításo-
kat és az érzést, hogy a férjem ígéretei mit sem ­értek…
Én nem tudom, én… – dadogta, és könnyekben tört
ki. Robert átnyúlt az asztal fölött, és a karjára tette
a kezét.
– Megbocsátás, Vera. Hidd el, ebben rejlik a meg-
oldás. Kész­nek kell lenned megbocsátani Georgnak,
és újra megnyitni előtte a szíved.
– Ahogy te Elisabethnek? – csúszott ki a sógor­-
nője száján, de rögtön észbe kapott. – Bocsáss meg,
ezt nem kellett volna mondanom!
– Semmi gond. – Robert nem hagyta magát fel-
bosszantani. – De van egy nagy különbség: én egy
percig sem akartam megbocsátani Elisabethnek.
Sosem akartam visszaengedni őt az életembe, és
so­­­­s­em hagytam volna, hogy ismét a villában éljen.
Ő és én más utat választottunk, és tisztáztuk a hely­
ze­tünket. Most pedig rajtatok a sor, hogy eldöntsé-
tek: a házasságotokért, vagy ellene akartok dolgozni.
– Robert a bátyjára pillantott. – Szeretnék nyíltan
beszélni veled, Georg. Sokáig gyűlöltelek azért, amit
Elisabeth és te velem tettetek, rád sokkal dühösebb
voltam, mint rá.

18

18. page
231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

Georg lesütötte a szemét.

– De pontosan azzal kell felhagynod, amit most
tettél – folytatta az öccse. – Ideje hátat fordítanod a
múlt szégyeneinek. Így vagy úgy, de mindannyiunk­
nak együtt kell élnünk azzal, ami történt. Én úgy
döntöttem, hogy megbocsátok neked, és így is tet-
tem. Többé nem neheztelek rád.
– Én pedig hálásan köszönöm – felelte a bátyja.
– Senki nem élhet folyton gyűlöletben, de állandó
alázatban sem. Ez mindenki számára csak bol­dog-
­­talanságot hoz. – Robert ismét Vera felé fordult. –
Pon­tosan tudom, hogy érezted magad az utóbbi
idő­ben, Vera. Sokáig én is ugyanígy éreztem. De a
gyűlölet és a harag csak még több fájdalmat szül,
semmi mást. Bocsáss meg Georgnak, engedd ismét
közel magadhoz, légy boldog, és szeresd őt! Ha pe-
dig erre képtelen vagy, kérlek, viselkedj érett, ­felnőtt
nőként, és tanúsíts tiszteletet iránta! Tudom, hogy
még mindig szereted őt, és csak azért bánsz rosszul
vele, mert meg akarod sebezni, úgy, ahogy ő is meg-
sebzett téged. Vagy hagyd az ördögbe az egészet, és
szállj ki! Te döntesz, de ez így nem mehet tovább. Ez
egyikünknek sem jó. – Ezzel ismét Georgra nézett. –
Neked pe­­­dig nem kell többé háttérbe kerülnöd, csak
mert nem tudsz megbocsátani magadnak. Már alig
van levegő ebben a házban, és ezt senki sem fogja
sokáig bírni. Légy újra az a férfi, aki annak idején
voltál! Régen egészen biztosan nem hagytad volna
ilyen fölényesen viselkedni a feleséged. – Robert

19

19. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

megint Vera felé fordult. – A döntés kizárólag raj-

tad áll. De egyvalamit tudnod kell: ha úgy határozol,
helyre­hozod a házasságod, elvárom, hogy tiszteletet
tanúsíts a férjed és a család többi tagja iránt, ugyan-
úgy, ahogy tőlük is elvárom, hogy tiszteljenek téged.
Igen, megcsaltak, és sok nehézségen mentél keresz-
tül. De semmi értelme ezt újra és újra előhozni. Ha te
és Georg a jövőben házaspárként akartok élni, soha
többé nem hozhatod fel azt a régi affért. Egy szót sem
szólhatsz arról, amit a férjed tett, és elég volt az éles
megjegyzésekből is. Bocsáss meg neki, vagy ne, de
következetesen tartsd magad a döntésedhez!
Vera és Georg egy percig néma csendben ült, és
hagyta, hogy Robert szavai leülepedjenek bennük.
– Köszönöm, Robert, hogy felnyitottad a szemem –
szólalt meg végül a bátyja, majd a feleségére pillan-
tott. – Valóban semmire sem vágyom jobban, mint
hogy me­gint együtt éljünk, ahogy régen. Úgyhogy
­ezennel ezredszer is bocsánatot kérek tőled. Ese­de­
zem a meg­bocsátásodért. De most teszem ezt utol-
jára. Robert­nek igaza van: ennek az állandó szurka­
pisz­ká­nak véget kell vetni. – Egy pillanatig habozott,
majd óvatosan megfogta a felesége kezét. Amikor
vissza­költözött a villába, mereven megölelték egy-
mást, de Vera azóta a férje legkisebb érintésére is
össze­rezzent. Most nagyot nyelt.
– Meg akarok bocsátani neked… – kezdte, miköz-
ben könnyek futottak le az arcán. – De folyton ma-

20

20. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

gam előtt látlak titeket, Elisabethet és téged, ahogy…

– Ezzel elfulladt a hangja. Robert hátratolta a székét.
– Töltsd a napot a feleségeddel, Georg, és bontsá-
tok le a köztetek álló falakat! Ma nem kell bejönnöd
az irodába. Hagyjatok időt magatoknak, veszekedje-
tek, vágjatok a másik fejéhez mindent, ami eszetekbe
jut, aztán felejtsétek végre el az egészet! Komo­lyan
mondom: mire ma este hazaérek, mindent megbe-
széltek és kibékültök, különben az egyikőtök össze-
csomagol, és elmegy ebből a házból.
Ezzel visszatolta a székét, és némán elhagyta az
étkezőt. Miután becsukta maga mögött az ajtót, fel-
kiabált az emeletre, hogy a fiatalok most már lejö­het­
nek, aztán a folyosón állva megvárta, amint mind­
hár­man felbukkantak a lépcsőn.
– Bemehetünk? – kérdezte Richard, és egy hirte-
len mozdulattal az étkező ajtaja felé intett.
– Nem. A szüleiteknek sok megbeszélnivalójuk
van, és nem szeretném, ha megzavarnátok őket.
Men­jetek a konyhába, és szerezzetek valami enni-
valót, ha még nem fejeztétek be a reggelit!
A fiatalok egyszerre bólintottak. Frederike és
­Richard további szócséplés helyett a konyha felé
­indult, ám Luise az apja mellett maradt.
– Minden rendben?
– Azt hiszem, rendben lesz – válaszolta Robert. –
Most indulok az irodába.
– Várj egy kicsit, összeszedem a holmim!

21

21. page
 231311_Beliv_Veszelyben a boldogsag_Levonat_2023-09-07.pdf September 7, 2023

– Nem, inkább majd visszaküldöm érted a kocsit.

Enned kell valamit, különben ártasz a gyereknek.
De Luise tudta, hogy nem erről van szó. Az apjá-
nak magányra volt szüksége, hogy gondolkodhas-
son. Nem tudta, vajon Vera és Georg veszekedése
ismét fellobbantotta-e benne a saját kudarcba ful-
ladt házassága felett érzett fájdalmat.
– Jól van, apa. Köszönöm. Akkor még van egy kis
időm.
Robert előrehajolt, és arcon csókolta; ilyesmit már
jó ideje nem tett. Aztán energikus léptekkel elhagyta
a villát, hogy bevitesse magát az irodába.
Luise tűnődve utánanézett, majd követte az uno-
katestvéreit a konyhába. Az élet a villában megint
szörnyen megterhelő volt – milyen jó, hogy hamaro-
san újra Kamerunban lesz!

22. page