Szent Valentin ünnepe 496-tól a középkori naptárakban is szerepelt, tehát a keresztények már régóta

ünnepelték. A Valentin-napi szokások az ősi pogány templom áldási ceremóniákból alakultak ki. A
Valentin-nap mai formája Magyarországon csak 1990-ben éledt fel.

Szent Valentin emlékére neve napján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek a

szerelmesek napján. Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin. A
legelterjedtebb történet szerint Valentint keresztény hite miatt II. Claudius börtöne vetette, ahol ő a
börtönőr leányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy
üzenetet küldött: "A Te Valentinod." Így vált ez az üzenet világszerte is ismertté.

A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten
tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva
könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok
egészségére és termékenységére.

Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak
belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt
maradtak

Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-
verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a
napon. Magyarországon 1990-ben éledt fel ennek a napnak a megünneplése.

Valentin napot azért tartják, hogy megünnepeljék egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a
romantikát. Ilyenkor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan
összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két
hiedelem összefonódott, ezért Szent Valentinra úgy emlékeznek most, mint a szerelmesek
védőszentjére. Ezen a napon nyíltan szabad emlékezni az elmúlt szerelmekre, nem szabad
megsértődni, megharagudni. A Valentin napi szokás azt is lehetővé teszik, hogy egy plátói szerelem
szenvedő alanya küldjön üzenetet szerelmének. A mai nap mindkét nem képviselői tegyenek azért,
hogy az örömé, a kedvességé, a figyelmességé legyen a főszerep

Bálint nap a magyar hiedelemvilágban

Bálint már középkori naptárakban, misekönyvekben előfordul, ünnepét tehát őseink is számon
tartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sűrű előfordulása is mutatja a középkor
végén. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott. Ebből arra kell következtetni,
hogy a magyar nép körében is liturgikus hagyomány vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint
alakjához.

Bálint képe található Bélakorompa, Kassa, Zsidve, Szászbogács szárnyasoltárain más gyógyító
szentek társaságában. Bálintot tiszteli védőszentjéül a besztercebányai, kiskőszegi, szajki,
németbólyi kápolna, illetve Szentkereszt, Györke, Lédec, Krempach temploma.

Vannak a naphoz fűződő tájjellegű szokások. A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak
egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak-áldoznak. Hőgyész
kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg
őket a leeséstől. Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek
aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.

Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar
olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle
gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak számukra. Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte
előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távoltartsák a szőlőtől.

Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket. Hangonyban úgy
vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti. A rábaközi Szil faluban
Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás. A horvát
néphit szerint a madarak ezen a napon tartják mennyegzőjüket.

/Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 2. köt. Bp. 1997./

vissza a lap tetejére