Faludy Gyrgy: Oktber 6.

A veszthelyre sros t vitt s kikericsek kkjei. Szz v, s meghaltam volna gyis vgasztaldott Vcsey. Lhner Gyrgy srt s a fldre nzett, Damjanich szekren fekdt, Leiningen felment honvdek rnyt kereste mindentt. S a tj olyan volt, mint a fcn: tarlk, fk vrz foltjai, s k, tarkn, libegve, htn: elhull, bs-szp tollai. Aradon gy. A pesti tren is tttk a dobokat, de nem flt, csak arca szle vetett rzsll lobokat. Mosolygott. Mi bnta, hogy vge? Branyiszknl nevt az gre karcolta kardja, a hres. Ez volt Dembinski hadsegde, Abancourt Kroly ezredes. S mi elfeledtk. A miniszter, br hvtk, maradt egyedl. Az Al-Dunn szlt mly a gzl s vnember mr nem menekl. Leszek bitfn harci zszl, ha sorsom ezt gy rtta ki s habr magyar volt Csny Lszl, gy halt meg, mint egy rmai. A tbbit, mintha friss, mly sebbl frccsen szt rdes csepp vr, Kuftsteinbe, Grcba, Josephstadtba, Olmtzbe vitte a szekr. Hszan egy odvas pincelyukban, nehz bilincsben, pipjukkal egyenslyoztk magukat: gy ltek, sakkoztak, dohogtak s elmlkedtek, j urak. Kegyelmet vrtak s forradalmat, ldottk-tkoztk a hont s rtak vert hadakra verset, tbornok Bemre disztichont. Volt, aki brta; ms kivnhedt; olyik megrlt, de az let sodrbl mind-mind kiesett. Kinn szszke osztrk hadnagyoktl gmblydtek a hitvesek. S az orszg rothadt. A rabsgot mindjrt megszokta s elfekdt a fldn, mint tlvzkor vgott, rzss rgyekkel tele bkk. E rgybl egy se bontott zszlt: a nagy tavaszi lz heve kilobbant, ml szalmalng volt vagy elkltztt msfele, Londonba, New Yorkba, Turinba s hs lidrcknt messze tncolt. Szz v s a magyar brtnjjel nem vltozott szz v alatt. Szz v s az els fordulra bredtetek s lassan rva a lpst, mlztatok rla, mit hozott Vilgos, Arad: szz v hsges ingara, n folytatom jrstokat, msok jrjk lpsetek, s mg rnykunk a kpadlra hull hny nap, ht s hnap ta! s kihnyunk, pisla mcsesek: sok szp magyar fej, hervadt rzsa, Lonovics! Barsi! Berde Mzsa! rnyatok felnk integet. (Az VO pincjben, 1950. oktber 6.)