VÉR A BILLENTYŰKÖN

Egy orvosnak volt két fia és egy lánya. Elhatározta, hogy Henry, a legidősebb fiú orvos lesz.
Az anya elhatározta, hogy ez a fiú zongoraművész lesz. Minden nap négy órán keresztül
kellett a zongorán gyakorolnia. Az apa nem látott ebben semmi rosszat. Henry hamar
megtanulta, hogy valahogyan túl kell járnia anyja eszén. Lerágta hát a körmeit egészen tövig,
és ahogy gyakorolt, mindenütt vérnyomokat hagyott a zongora billentyűin. Az anyja
keményszívű asszony lévén ennek ellenére gyakoroltatta. Tovább rágta a körmeit, de a
gyakorlást nem zavarta a vér növekvő mennyisége. Tovább rágta a körmét. Nem mehetett
iskolába addig, amíg végig nem gyakorolta a napi négy órát. Ő pedig akart iskolába járni.
Később akart gimnáziumba menni. Így aztán minden nap kénytelen volt végigülni a négy órát
a zongoránál. Később, amikor főiskolába akart menni, napi négy órát kellett gyakorolnia,
hogy megkapja a havi pénzjutalékát.

A főiskola után Henry apja azt akarta, hogy orvosi egyetemre menjen, Henry-nek pedig ehhez
nem volt semmi kedve. Sikerült kivágatnia magát az orvosiról. Az apja jó politikus volt, és
sikerült felvetetnie egy másik orvosi egyetemre. Onnan is kivágatta magát. Ekkorra Henry-
nek már megvoltak a saját elképzelései. Politológiát akart tanulni, így aztán szántszándékkal
csalt, nyíltan, merészen csalt, és így feketelistára rakták az összes létező orvosi egyetemen. Az
apja elhozta hozzám, és azt mondta: "Hipnotizálja a fiamat, és vegye rá, hogy ne rágja a
körmét."

Henry ekkor 26 éves volt. Azt mondta: "Politológiát akarok tanulni, de az apám egy garas
nélkül hagyott."

Henry talált állást egy temetkezési vállalkozónál. Gyűlölte a munkát. Egy mentőautót kellett
odafuvaroznia. Én pedig azt mondtam az apának: "Én majd gondját viselem a fiának. Nekem
megvannak a saját módszereim a terápiára."

Az apa így felelt: "Nem érdekel a terápiás módszere, a lényeg az, vegye rá Henry-t arra, hogy
megnövessze a körmét. Ki van zárva, hogy ilyen körmökkel be tudjam juttatni a fiamat az
orvosi egyetemre."

Én pedig azt mondtam Henry-nek: "Mit gondolsz erről a te szokásodról?"

"Ez egy velemszületett dolog", felelte, "nem tehetek róla, rágom a körmöm. Biztos alvás
közben csinálom. Semmi vágyam, hogy ilyen körmeim legyenek. Rettenetesek! Nem
szeretném, ha egy csinos lány megpillantaná a kezemet."

"Nos, Henry", mondtam, "tíz ujjad van. Én pedig egészen biztosan állítom, hogy kilenc ujj
bőven elegendő körömtáplálékot szolgáltat neked, és hogy bármely adott ujjadon képes vagy
megnöveszteni a körmöd, míg a másik kilencen táplálkozol."

"Ez így igaz", hangzott a válasz.

"Igazság szerint", folytattam, "megnöveszthetnéd a körmöd két ujjadon, míg a maradék nyolc
elegendő lenne tápláléknak."

Mire Henry: "Értem pontosan mire akar kilyukadni. Az lesz a vége, hogy a végén azt mondja
nekem, elég egy ujj a körömrágáshoz, és hogy a többi kilencen megnöveszthetem a
körmömet. És a fenébe is, tetszik a logikája!" Nem tartott sokáig, és megnőtt mind a tíz
körme.

Aztán így folytattam: "Henry, apád nem támogat. Dolgozol, és továbbra is napi négy órán át
gyakorolsz a zongorán."

Mire ő: "Szeretem a zenét, de a zongorát azt gyűlölöm. Tényleg szeretem a zenét."

"A zongora nem az egyetlen hangszer a világon. Neked pedig huszonkét év tapasztalatod van
egy billentyűs hangszeren."

"Szerzek egy elektromos orgonát", felelte erre Henry.

És olyan szépen játszott az elektromos orgonán, hogy nagyon kelendő volt esküvőkön és
partikon. És végigjátszotta az elektromos orgonán a jogi egyetemet. Az apja meg tudott volna
ölni!

A második fiú az apa elhatározása szerint episzkopális pap kellett hogy legyen. Az a fiú elvett
feleségül egy zsidó asszonyt. És talált magának állást egy használt-autó kereskedésben.
Részeges volt, használt kocsikat árult, és zsidó felesége volt!

Persze a legfiatalabbnak, a lánynak is megvoltak a saját instrukciói. Neki a főnővérség volt

kijelölve. A lány elszökött otthonról tizenhat éves korában. Elutazott az egyik Carolina
államba, és összeházasodott a tinédzser szerelmével.

Henry öccse elhatározta, hogy ha Henry tanulhatott politológiát és jogot, akkor neki és zsidó
feleségének sem volt kötelező utálniuk egymást. Mindketten boldogtalanok voltak a
házassággal. És nem kellett állandóan ivászatba fojtania a bánatát. Elvált a feleségétől. Az
episzkopális papoknak tilos a válás. Azt mondta az apjának: "Nem tudsz belőlem episzkopális
papot csinálni — én autókereskedő leszek. És új autókkal fogok kereskedni!" És így is tett!

Aztán Henry, az ügyvéd, és öccse az autókereskedő lefektették a törvényt húguknak és

tizenhat éves férjének. Meglátogatták a szülőket mindkét oldalon, és lefektették a törvényt. A
férjnek főiskolára kellett járnia, és jó jegyeket szereznie. Azt tanult, amit akart. A húgnak
pedig szintén főiskolára kellett mennie, lediplomáznia, és ő és a férje közösen hozzák majd
meg a döntéseiket.

További történetek: