AVAKSAG Eddigi sok-sok ~ tilsigosan is sok! ~ eladasom_ sorin megfigyeltem, hogy az emberek szivesebben_ hallanak személyes, konkrét dolgokrél, mint alta- linos, elvont témakr6l. Ezért most sajét vaksigom szerény esetével kezdem. Féleg azért nevezem sze- rénynek, mert csak az egyik szememre vagyok telje- sen vak, a mésikra csak részben. Még meg tudok kGlénbéztetni néhiny szint, még litom a zéldet és a kéket. Egy szin, a sirga, sosem lett hozzim hiit- len. Emlékszem, hogy gyerekként gyakran elnéze- ISdtem a palerméi allatkert egy-egy ketrece el6tt (ha itt a névérem, 6 is tandsithatja), mégpedig a tigris és a leopard ketrece elétt. Hosszan elnéztem, a tigris aranysirga-fekete szinét; azt a sirgit ma is ‘magam el6tt Litom. Van egy versem, A tigrisek ara- ‘ya a cime, amelyben lefrom a baratségunkat, ‘Hada térjek ki itt egy jelenségre, amit nem szok- tak ismerni, 5 amelyrél magam sem tudom, hogy fltalinos érvényii-e avagy sem. Az emberek gy gondoljik, hogy sotét viligba zart lények a vakok. Shakespeare ezyik sora is emellett szélhat: Looking ‘on darkness which the blind do see; ya s®tétséget néa- vve, amit a vakok litnak”.' Ha ez a sitétség fekete- séget jelent, téved Shakespeare. A szinck kozill épp a feketét hidnyoljak a vakok (én legalabbis igy vagyok vele) meg a voriset. Le rouge et le noir bidnyzik nekiink. Minthogy hajdan 264 sotétben aludtam, sokiig zavart, hogy aztin a va- koknak ebben a kédés viligiban, ebben a kékes vagy 28ldes, gyér fenyi kédvilégban Kell mar alud- nom, Jélesett volna beledélni, belekapaszkodni sbtétségbe, A vérdset elmosédott barnanak latom. ‘A vakok viliga nem olyan éjszaka, amilyennek az emberek képzelik. Persze csak a magam nevében beszélek, meg az apam és a nagyanyim nevében, akik szintén vakon haltak meg; vakon, mosolygo- ‘san és batran, tgy, ahogy ~ remélem ~ majd én is fogadom a halilt. Sok mindent lehet Srdkéini (pél- dul a vaksigot), de a bitorsigot nem. Tudom, hogy 6k bitrak voltak. ‘A vak meglehetésen Kényelmetlen, homalyos vi- Vaghan él, ahonnan esak egy-egy szin ttinik eld: én. még ldtom a sirgit, még létom a kéket (bir a kék olykor 26ld), még litom a zildet (bar a z6ld olykor kek). A fehér mar eltint, vagy egybemos6dik a szir evel. A vords mar teljesen eltdint, de remélem, ha ‘egyszer jobb lesz a latisom (most kezelik), még lat- ‘hatom ¢ nagyszeri szint, amely ott ragyog a kélté~ szetben, és amelyet a kildnbOz5 nyelvek oly szép seavakkal jeldlnek. A német azt mondja, idézzik csak fel, scharlach, az angol, hogy scarlet, a spanyol, hogy escarlaa, a francia, hogy écarlate. Méltok ezek a szavak e nagyszerdi szinhez. A spanyol amarillo (.singa”) ellenben erétlennek hangzik; angolul yel- ow, amni nagyon hasonlit a sirgiho2; azt hiszem, az Sspanyol az amariello alakot haszndita. ‘Hiit én ebben a szines vilégban élek, és ha most, sajat vakségom szerény esetér6l beszéltem, azt csak azért tettem, mert eldsz6r is el akartam mondani, 265hogy ez nem teljes vaksig, ahogy sokan gondoliak; misodsorban pedig azért, mert magamrél akartam, szélni. Az én megvakulisom nem kiléndsebben drimai eset, Az a drdmai, ha valaki hittelen vesziti el a lavisét, ha egyszerre huny ki, ha egyszerre s6- ‘tétil ela vildg; az én szemem vilagiba viszont azota lopakodik az alkonyat (fokozatosan vesztettem el a litisomat), amiéta csak litok. Ez a lassi, tdbb mint fél évszzados bealkonyulis drémai pillanatok nélkdil, 1899 éta aprinként haladt eldre. De hada jeléljek meg legalibb erre az eldadésra ay patetikus pillanatot. Példéul azt, amikor réjot- tem, hogy elvesztettem a litisomat, olvasoként frdként is. Miért is ne mondjam ki az emlékezetes, évszimot: 1955. Nem a szeptemberi, epikusan el- nyul6 es6zésekrél beszélek; hanem életem egvik koriilményéré Eletemben sok érdemtelendil kapott elismeréssel jutalmaztak mir, de valamennyi kézil az szerezte a Tegnagyobb érémet, hogy megtettek a Nemzeti Konyvtér igazgatojanak. Nem annyira irodalmi, ‘mint politikai okb6l a felszabadit6 forradalmi kor ‘many nevezett ki Kineveztek hit a Konyvtir igazgat6jinak, s visz~ szatértem a déli Monserrat negyedben lévs, Mé- xico utcai épiletbe, amelyhez annyi emlék KOtott. Almomban sem gondoltam, hogy egyszer én leszek a Kényvear igazgatoja. Egész mésfajta emlékeim voltak, Hajdan esténként, apimmal jértam oda, Apim, ki pszichologiat tanitott, egy-egy Bergson- vagy William James-kotetet kért ki - 6k voltak a kedvene szerz6i -, vagy Gustav Spillertél valamit. 266 Jn olyan félenk voltam, hogy nem mertem semmit sem kikérmni, igy az Encnlopaedia Bricannica vagy a Brockhaus vagy a Meyer német enciklopédia vala- melyik kétetét béjtam. Talélomra kivalasztottam gy kétetet, leemeltem az oldals6 polerdl, és olvas- tam. Emiékszem, hogy milyen gy®nyOrdséghen volt részem, amor egy est ellvastar hom CR 4 dr-t6l a druidékat, a drizokat é Drydent kaptam jutalmul. Maskor nem volt ilyen szerencsém. Azt is tudtam, hogy ott van Groussae az épiletben; aki személyesen is megismerhettem volna, de hit ~ mondhatom ~ nagyon félénk voltam: majdnem annyira félénk, mint most. Akkoriban nagy fon- tossigot tulajdonitottam a félénkségnek, ma méir tudom, hogy az csak exyfajta rossz, amit az em- bernek el Kell elviselnie, és hogy ~ hasonléan sok ‘mis dologhoz, amit vilbecsal az ember ~ nines ignzin jelent6sége a felénkségnek. 1955 végén kap- tam meg a kinevezisemet; elfoglaltam az dllést, ‘megkérdeztem, hiny kbtet van a kényvtarban, egy sl, fee, Késob Kdeietemy hogy enc. svizezer, a2 is épp elég. (Lehet, hogy a Kilenesziz~ ezer tobbnek tinik, mint a milli: Rilenc-sedz-< er; a ymilli6”-nak ezzel szemben egykettére a ve sre érek. "Sune nin toga ably nin niéjat. En mindig is konyvtérfélének képzeltem el a pparadicsomot. Masok talan kertnek vélik, talén pa- lotinak. Hat ott voltam én! Kileneszizezer Kiln 'b626 nyelven irt Kétetnek, hogy tigy mondjam, a kézépén dlltam. Es rijbttem, hogy alig tudom kisi- 267labiziini a kényvboritékon és -gerinceken lév6 be- ket. Akkor irtam Az ajdndékok versé-t, amely igy keadédik: Senki se siillyeden konnyig, se giincsig, Isten mesteri rendelését litva, Kinek fejedelmi ironidja ‘Kényvet adott nekem § hozz homalyt is. (Somlys Gytngy forditisa) Egymisnak ellentmondé ket ajandék: a rengeteg ényv és a homély, ami miatt nem tudom elolvas- ni Gket. Képzeletemben Groussac volt avers szerzéje, merthogy Groussac is igazgat6ja volt a Kényvtir~ nak, és vak is volt. Groussac azonban batrabb volt nélam; néma maradt. En mégis arra gondoltam, hogy azért biztosan érintkezik néhiny ponton az @letiink, hiszen mindketten megvakultunk, § mind- ketten rajongtunk a kényvekért. O sokkal nagysze- rrabb kényveket adott az irodalomnak, mint én. De hat végil is mind a ketten irodalmarok voltunk, és szdmunkra eléthetetlen kényvek kOzt jértunk-kel- tink a Kényvtirban. Szinte azt is mondhatnank, hogy ~ a mi fénytelen szemiink sziméra - dresek, betii nélkiiliek voltak azok a kényvek. Isten irénié- iit emilitettem a versben, aztin eltiinédtem, hogy vajon melyiktink irta a tobbes én-nek és a magé- nyos arnynak azt a versét. ‘Akkor még nem tudtam, hogy volt a Kényv- tiirnak még egy vak igazgatéja, José Marmol. ime a hharmas szim, ami mindent lezér. A kett6 csupin 268 egybeesés; a hirom megerésités. Héromszoros megerdsités, isteni avagy teologiai_ megerdsites. ‘Marmol igazgatésdga idején még a Venezuela ut- céban volt a Kényvtir. ‘Manapsig csak rosszat mondanak Marmolrél, vagy elhallgatjak. Pedig nem szabad elfelejtentink, hogy amikor Rosas korarél” beszéliink, nem Ra- mos Mejia csodis kényvére, a Rosas és hora cimi miire gondolunk; day idézziik fel Rosas korat, ahogy José Marmol irta le esodisan fecseg6 regé- nyében, az Amalié-ban. Nem kis dicsség, ha val ki egy egésa kor kepét hagyja egy orszignak Grokill; baresak én is megtehetném. Az az igazsig, hogyha kicjtjik a ,Rosas kora” kifejezést, nyomban a Mar- mol leirasaibol ismert pribékekre gondolunk, meg a palerméi sszej6vetelekre és a zsarnok valamely miniszterének Solerrel folytatott beszélgetésére. Ott tartottunk, hogy hérom embernek is ugyanaz ‘a sors jutott. Es hogy micsoda rém volt visszatérni fa viiros déli részén fekwé Monserrat negyedbe. A ‘Buenos Aires-ieknek titokzatos médon a Dél jelen- ti a varos kézpontjét. Tehat nem az a kicsit hival- kkod6 belvaros, amit a turistiknak szokis mutogat- ni (akkoriban még nem Iétezett a San Telmo ne- gyed”-nek nevezett reklimfogis). Akkor a Dél volt Buenos Aires szerény, titokzatos kézpontia. Ha Buenos Airesra gondolok, én a gyerekként megismert Buenos Airesra gondolok ~ alacsony hi- zak, patidk, tornacok, kis medencék, bennik egy- egy teknéc, ricsos ablakok -, és hajdan ilyen volt ‘egész Buenos Aires. Ez ma mir csak a déli negyed- ben létezik; széval tgy éreztem, dseim virosiba 269tértem akkor vissza. S hogy megayézédtem réla, hhogy még megvannak a kOnyvek ~ a barétaimtdl kellett megkérdeznem a cimeket -, eszembe jutott Rudolf Steiner egyik mondata, amit egyik antro- poz6fiai (igy nevezte a teoz6fit) Kinyvében irt le. ‘Azt mondta, hogy ha valami véget ér, gondoljunk ‘arra, hogy valami elkezdédik. Hasznos, csak épp nehezen megvalésithat6 tanics ez, mert azt tudjuk, ‘mit veszitik, de hogy mit nyeriink, azt nem. Egé- ‘szen pontos képiink, olykor szivet tep6 képiink van arrél, hogy mit veszitettiink el, de azt nem tudjuk, hogy mi pétolhatja, vagy hogy mi kovetkezik uténa. ‘Déntéttem. Ezt mondtam magamnak: ha mar cayszer elveszitettem a latszatok szeretett viligit, vvalami jat Kell helyette teremtenem: meg Kell te- remtenem a j6vét, azt, ami a ~ szimomra tényle- gesen elveszett ~ lathaté vilig utin kovetkezik. Eszembe jutott néhény otthoni kényvem. Akkori- ‘ban az egyetemen angol irodalmat adtam el6. Vajon hogy tanitharja az ember azt a szinte végtelen iro- dalmat, amely nyilvanvaléan tbb, mint ami bele- fér egy ember, s6t tobb nemzedek életébe? Vajon mit lehet elvégezni egy négy hénapos argentin sze- ‘meszter alatt, ami csupa innep meg sztréjk? ‘A legjobb tudasom szerint igyekeztem atadni az angol irodalom szeretetét, s amennyire Iehetett, rem tanitottam évszamokat, se neveket. Aztin el- jdt hozzim néhiny hallgat6, lanyok, akik mar si- kerrelletették a vizsgét. (Nalam mindenki étmegy, sosem akartam senkit megbuktatnistiz év alatt hi rom diskot buktattam meg, azokat is azért, mert ‘meg akartak bukni.) Igy szdltam a lényokhoz (ki- 270 lencen-tizen lehettek): Van egy dtletem: most, hogy letették a vizsgat, én pedig eleget tettem ta- nari kételességemnek, nem lenne érdemes belefog- ni egy olyan nyelv és irodalom tanulminyozasaba, ‘amir6l még alig van fogalmunk?” Erre megkérdez- ték, melyik nyelvrél és melyik irodalomrél van s25. Hat természetesen az angol nyelvrél és az angol jrodalomrél. Most, hogy mar megszabadultunk a frinya vizsgakt6l, kezdjdnk bele a tanulményozi- sukba; és a kezdeteknél kezdjik.” Eszembe jutott, hogy van otthon két kényvem, amit elészedhetek; hajdan a legmagasabb polcra tettem Sket, gondolvin, hogy sosem lesz sziiksé- ‘gem rijuk, Az egyik Sweet Angolszdsz olvasdkimyve volt (Anglo-Saxon Reader), a misik az Angolszdsz krénika (The Anglo-Saxon Chronicle). Mindkett6- ‘hz volt glosszirium. Es egy reggel taldlkoztunk a ‘Nemzeti Konyvtirban. ‘Ezt gondoltam: elveszitettem a lathaté vilégot, de most meghéditok helyette egy masikat, tivoli dse- imnek, azoknak a trzseknek, azoknak az embe- reknek a vilagat, akik evez6s hajén keltek at a vi- hharos északi tengereken, s Diniabél, Németféldrél é Németalféldrél héditottak meg Angliat; s akikt! Anglia neve is szarmazik, hiszen England azt jelen- 1d, hogy ,angolok foldje”; korabban a ,britek f61d”- jének nevezték a keltik, ‘Szombat reggel volt, Groussac szobijaban talal- koztunk, és elkezdtiink olvasni. Egyvalamit nagyon ingalmasnak és ijeszt6nek talaltunk, bar azért némi Dilszkeséget is éreztiink: a skandinavokhoz hason- gan a s2aszok két kalonbdz6 rinajelet hasznaltak am‘az angolban s-val jelélt hangokra, tehit a thing és a the kiejtésére. Ett6l olyan titokzatos lett a szveg. Felrajzoltattam a két betit a tablar Sz6val egy olyan nyelvvel ismerkedtiink, ami, gy attuk, tavol All az angolt6l, s kbzel a némethez. Be- évetkezett, ami nyelvtanuliskor mindig bekéver- kkezik. Minden s26 olyan hangsilyt kapott, mintha bevésték volna valahova, mintha valami talizmin volna. Ettél van az idegen nyelven olvasott versnek, ‘olyan varizsa, amit nem érez az ember az anyanyel- vvén, hisz minden egyes szt kilén-kiildn hall vagy lit: és arra gondol, hogy milyen szépek, milyen ‘erdteljesek vagy egyszertien milyen kiléndsek. Sze- renesénk volt azon a délel6tidn. Réleltink arra a mondatra, hogy ,Julius Caesar volt az els6 rémai, aki felkereste Angiiit”. Eszaki szvegben romaikba botlani, ez igazin megindité. Ne felediék, akkor még semmit sem konyitottunk magahoz a nyelv= hez, nagyitéval olvastuk, s minden s26 egy-cgy ki- soit talizman volt. Es taléltunk két sz6t. Szinte mimorosak lettiink tlk; igaz, én mar dreg vol ‘tam, a didkok meg fiatalok (mindkét korszak litha- ‘téan Kedvez a mémorossignak). Ezt gondoltam: Most visszatérek ahhoz a nyelvhez, amit Stven nemzedékkel ezel6tt beszéltek az Gseim; most visz~ szatérek a nyelviinkhéz, most visszaszerzem. Nem ‘el6szr hasznilom; én mar beszéltem ezen a nyel- ven, amikor més nevem volt.” A két sz6 London neve volt ~ Lundenburh, Londresburgo ~ és Romaé ~ Romeburh, Romaburgo -, ez utdbbi még jobban ‘meginditott benntinket a miatt a fény miatt, amit a nevével vetett azokra az isten hata mégotti, északi a2 szigetekre. Mikor Kiléptink az utcira, azt hiszem, azt kimtaltuk, hogy Lundenburh, Romeburh.. gy kezdédtek hat angolszisz tanulmanyaim, amire a vaksig vitt ri, S ma tele van az emlékeze~ tem elégikus, epikus, angolszasz verssorokkal. ‘A lathatd vilig helyére az angolszisz nyelv hall ‘até vildgit dllitottam. Aztin dtrindultam a skan- diniv irodalom késObbi, még gazdagabb viligiba: az eddak és a sagak birodalmaba. Utina megirtam a Korai german irodalmak cimi konyvemet, nem egy verset is kéltéttem réluk, és foleg nagyon é- vyeztem azt az. irodalmat. Most a skandindv iroda- lomrél késziil6k kOnyvet imi. ‘Nem hagytam, hogy a vaksig elbitortalanitson. ‘A kiadém amigy is pompas ajanlatot tett: ha éven- te adok harminc verset, ki tudja adni Konyv for- ‘méban. Harminc vershez fegyelmezettség kell, K~ Téndsen akkor, ha az embernek dgy kell lediktilnia minden sort; ugyanakkor kell6 szabadsagot is je- lent, mert lehetetlen, hogy ne talaljon az ember hharmine versbe foglalhat6 pillanatot egy év alatt. A vaksig nekem nem volt mindent eldént6 sorsesa- pas, nem is szabad azt ilyen patetikusan felfogni, Egyfajta életmodnak kell tekinteni: a vaksig az em- ber sokféle életstilusinak egyike. "A vaksdgnak vannak elényei. Tob ajindékot is készdnhetek a homalynak: az angolszisz nyelvet, a2 ialandi nyelv szerény ismeretét, € sok-sok sor, verssor és kéltemény gyGnyériségét, akéresak azt az lvezetet, hogy megishattam egy masik kényvet, ‘melynek kissé dlnokul, kissé kérkedve a 4 homdly ddcsérete cimet adtam. a3‘Most hadd beszéljek masokrél, jelesebb vakok- rol. Kezdjdk a koltészet és a vaksag dsszetartozisi nak egy nagyon is ismert példdjival; azzal, akit a legnagyobb koltnek tartanak: Homérosszal. (Tu. domisunk van egy masik nagy vak gordg kalt6rol is, Tamiriszr6l, akinek elvesztek a mtivei, $ akirdl fSképp egy misik vak k5lt6, Milton elleszéléséb6] tudunk. Egy versenyen Tamirisz alulmaradt a mii- zsikkal szemben, s azok dsszetirték a lirdjit, é megfosztottik a szeme vilégatl.) Oscar Wilde-nak van egy nagyon kinds felté- telezése, amely nem hiszem, hogy tortenetileg helytillé volna, de gondolatilag vonz6, Az irok ale taliban iparkodnak mélyenszintonak feltiintetni a mondandéjukat; Wilde ezzel szemben elmélyilt ‘ember volt, aki frivolnak akart tinni. Azt akarta, hogy fecseg6nek képzeljik, s hogy azt gondaljuk rola, amit Platén gondolt a kiltészetrél, ama ylé- ‘gies, szdrnyas és szent”* dologrdl. Nos, ama légies, seienyas és szent lény, aki Oscar Wilde névre hall. gatott, aztAllitotta, hogy az ékor formilt vak k8ltSt Homeéroszbél, mégpedig szindékosan, ‘Nem tudjuk, hogy létezett-e Homérosz. Maga az tény, hogy hét varos is harcolt a nevéért, mar ele- gend6, hogy kételkedjank a trténetiségében. Le- het, hogy nem is egy Homérosz élt, hanem t5bb Borde ferfidt is rejt a Homérosz név. A hagyomi. nyok egydntettien vak kolt6ként wintetik fel; Ho- mérosz Kéltészete ezzel szemben vizuilis, olykor lenyiigézéen vizuilis; ahogy noha kisebb mérték- ben, de tulajdonképpen ~ Oscar Wilde kéltészete is 4 Wilde rajétt, hogy talsigosan vizuilis a kéltésze- te, 8 igyekezett javitani ezen a hibén: olyan verset akart irni, ami egyszersmind zenei é auditiv is, ‘mondjuk, annyira, mint amennyire az dltala sze- retett és csodtalt Tennyson és Verlaine kéltészete az. Wilde ezt vallotta: A g6rdgik azértallitottak, hogy Homeérosz vak volt, mert szerintik a kéltészetnek ‘nem vizudlisnak, hanem auditivnak kell Jennie.” Innen ered Verlaine elve, hogy sde la musigue avant ‘toute chose”, s innen ered kortarsénak, Wilde-nak a szimbolizmusa. Feltételezhetjak, hogy Homérosz nem létezett, de a gérdgok szivesen képzelték el vaknak, mert ezzel hangsalyoztik, hogy a kéltészet mindenek- lott zene, hogy a koltészet mindenekel6tt lira, hogy egy kéltében lehet, hogy megvan, lehet, hogy nines meg a vizualitis. Magam is tudok nagy kol- ‘t6krdl, akik vizuilisak, amint tudok mas nagy Kél- tkr6l, tud6s, gondolati kSlt6krél, neveket nem is Kell emlitenem, akik nem vizuslisak, ‘Terjaink at Milton esetére. Milton Snszintabél vakult meg. Milton kezdett6l fogva tudta, hogy nagy kélté lesz. Ez masokkal is el6fordult. Cole- ridge és De Quincey is tudta, még mielétt egyetlen sort is irt volna, hogy az irodalom lesz a sorsa; én is tudtam, ha szabad itt magamat emlitenem. En mindig is gy éreztem, hogy nekem mindenekelétt az irodalom a sorsom; vagyis hogy sok j6 & sok rossz fog velem trténni, de mindig tudtam, hogy elébb-urobb minden talakul szavakké, fleg a rossz dolgok, hiszen a boldogsigot nem kell t- alakitani: a boldogsig éncéh 275‘Térjank vissza Miltonhoz. Azzal terte tnkre a szemét, hogy a kirily kivegaését kévetelS Parla ‘ment tamogatisira pamfleteket fogalmazort. Azt ‘mondja Milton, hogy énszantabol, a seabadsig ve- ddeimében vesztette el a szeme viligit; maga vall errél a nemes tettrél, s nem panaszkodik vaksiga ‘iat: day érzi, hogy Snszintébél dldozta fel a sze- ime vilégat, s emlékeztet legfbb vaayara, arra, hogy kolt6 legyen. A cambridge-i egytemen talaltak egy Milton-kéziratot, amelyen lithat6 az a sok t&- ima, amelyet a kOlt fiatalon jegyzett fel exy hosz- szabb kalteményhez Talim az utékornak hagyhatok valamit gy meg- iva, hogy nem engedik kénnyen feledésbe meril- ni” irta Milton, Eléttetiz-tizenét témat vetett pa- pirra, KOztik azt is amir6l maga sem tudta, hogy a proféta beszél beldle. Simsonrél van 525. Akko riban nem tudta Milton, hogy valamiképpen Sém- son sorsa vir ré, se azt, hogy ahogyan Samson ‘megjdvendolte az Otestamentum-ban Krisztus elié= vetelét, gy — s6t pontosabban ~ az 6 sorsit is el6- revetitette. Mikor végleg megvakult, belefogott két Orténeti_ munkiba: Brief Hisory of Moscovia és History of Britain a cimniik, s mindkett6 befejezetien maradt. S uténa irta az Ehwsaet: Paradiciom-ot. Olan témét keresett, ami nemesak az angolokat, hhanem mindenkit érdekelhet. Ezt ésapdnkban, ‘Adémban taldlta meg. Tdejének nagy részét egyedtlltolttte, verssoro- kon tOrte a fejét, s kézben exyre jobb lett a mem6- ridja. Negyven-dtven blank verse-ben komponslt sort is feben tudotttartani, aztén lediktlta a R6- 26 itogatéjénak. {gy alkotta meg a Kilte- ményt. Fel-felidézte Samson sorsit, ami sokban hasonlitott az 6véhez; mert addigra mar halott volt Cromwell, és ttt a restauricié érija. Miltont is zaklattik, & halilra itélhették volna, amiért jogos nak nyilvinitotta a kirily kivégzését. Am amikor I. Karoly, a kivégzett I. Karoly fia elé keri a halélra~ iteltek listaja, kézbe vette a tollat, és nem volt hijin. rnémi nemeslelkiiségnek, amikor ezt mondta: Van. valami a jobb kezemben, ami nem engedi, hogy aldirjak egy haldlos itéletet.” Megmenekiilt Milton, s vele egyiitt még sokan masok. ‘Akkor irta Milton A hited Sdmson-t. Gordg tra ‘sédide akart irni, Egyetlen nap alatt, Samson éle- tének utols6 napjén jatsz6dik a cselekmény, s Mil ton arra gondolt, hogy mennyire hasonlit kettejk sorsa, hiszen hajdan Sémsonhoz hasoniéan 6 is cers ember volt, de vézil legyézetett. Megvakult. S akkor irta azokat a Landor szerint mindig rosszul kSzpontozott sorokat, amelyek helyesen igy hang- zanak: »Byeles, in Gaza, at the mill, with the slaves ‘»Vakon, Géziban (Giza a filiszteusok, tehat az el- ienség virosa), a malomnil, a rabszolgkkal”* ~ ami azt a hatast kelti, mintha névekednének a ‘Samsont sojt6 sorscsapasok. ; ‘Van Miltonnak egy szonettie a vaksigrél. Az cegyik sora nyilvanvaléan eldrulja, hogy vak ember {rta, Amikor leirja a viligot, ezt mondja: Jn this dark world and wide, azaz »Ebben a sbtét és széles vilig- ban”," ami pontosan egybevig a maginyos vakok viligival, hiszen Kinydjtott kézzel, tapogatézva ha- Indnak. Ime egy példa arra (az én esetemnel sokkal anfontosabb példa), hogyan gy6zi le az ember a vak- ot, és végzi be a miivet: itt az Elveszote Paradi som, a Visszanyert Paradicsom, A kitzd Sémson, remek szonettek sora, és a History of Britain-b6l @ kkezdetekt6l a norman héditisig tart6 rész. Ezt ‘mind vakon alkotta Milton, s alkalmi Latogatéknak diktalta le, ‘A bostoni arisztokratasarjat, Prescottot a felesége gondozta. Harvardi disk koriban baleset érte, az cegyik szemét elvesztette, a masikra csaknem telje- sen megvakult. Elhatirozta, hogy az irodalomnak szenteli az életét. Tanulminyozta és elsajatitotta Anglia, Francisorszig, Olaszorsziig és Spanyolor- ‘zig irodalmat. A birodalmi Spanyolorszighan ta- alta meg sajit vilégat, ami épp egybevagott a re- publikinus kor merev visszautasitasdval, Tudésb6l id lett, a felesége olvasott fel neki, s annak diktal- talea Mexiko és Peru meghéditasinak, a katolikus Kiralyok és 1. Falop uralkodisinak a térténetét, Oromteli, szinte hibitlan munkéja csaknem hisz évig tartot. ‘Ket hozzink kizelebb allo példa is van. Az egyi- ket mar emlitettem, Groussac esetét. A neve igaz- sigtalanul merit feledésbe. Ma Argentiniban s0- kan francia betolakodénak tekintik. Azt mondjak, hhogy clévaltek a trténeti munkéi, hogy ma mar jobb forrisok illnak rendelkezésre. Csakhogy elfe- Iejtik, hogy mint minden ir6, Groussac is ket mii- vet alkotott: az egyik a kitalalt téma; a masik az, hogy azt kidolgozta. Térténeti és kritikai munkiin ‘til Groussac megiijitotta a spanyol prézét. Minden idok legjobb spanyol nyelvi prézairdja, Alfonso 278 Reyes ext mondta nekem: ,Groussactl tanultam ‘meg, hogyan kell spanyolul iri.” Groussae tiltette magat a vaksigon, é5 az argentin irodalom leg- szebb lapjai KSziil tobbet is 6 irt. Mindig rdmmel gondolok ra. Emlitstink meg egy Groussacnil hiresebb esetet. James Joyce-nak is kettis a miive. Itt van a két hhatalmas és ~ miért ne mondjuk ki — olvashatatlan regénye, az Ulysses és a Finnegans Wake. De e2 élet- miivének csak az egyik fele (amibe beletartozik sok szép vers 6 a csodalatos Ifitkori Gnarckép). A masik = és talin az, ahogy ma mondjék, a feltarhatobb ré- sze — az, ahogy a szinte végtelen angol nyelvet hasz- nalta, O nem talilta kielégitének az angolt, azt a nyelvet, amely statisztikailag, foképp a konkrét igék szimét tekintve, minden més nyelv fl6tt all, s amely annyi Iehetdséget nyt az irdknak. Az it szirmazasii Joyce-nak eszébe jutott, hogy din vi kingek alapitortak Dublint. Norvégil tanult, ir is cay levelet Ibsennek norvégil, és tanult gérégil, latinul.... Minden nyelven tudott, aztin egy sajit ‘maga alkotta nyelven irt, ami ugyan nehezen ért- hhet6, de kittinik kilGnds zenéjével. Joyce Gj zenét adott az angol nyelvnek. Es batran kimondta (le~ het hogy nem mondott igazat), hogy »mindabbsl, ami velem t6rtént, azt hiszem, az a legkevésbé fontos, hogy megvakultam”. Hatalmas életmivé- nek egy részét homalyban irta: emilékezetében csi- szolgatta a szavakat, olykor egész nap egyetlen ‘mondaton dolgozott, aztin leirta, aztén javitgatta. Es mindezt vakon vagy kilinbé26 vak korszakai- ban végezte. Usyantigy, ahogy Boileau, Swift, 279Kant, Ruskin és George Moore esetében az impo- tencia mélabis eszkize segiterte a mii szerencsés ‘megalkotisit; hasonlé a helyzet a perverzidkkal is, amelyek gyakoriéi ma tesznek réla, hogy senki se hhagyhassa figyelmen kivil a neviket. Az abdérai ‘Démokritosz maga tépte ki ~ egy kertben ~ a sze- ‘mét, hogy a kils6 valosig litvanya ne terelje el a figyelmét; Origenész kasztrilta maga Elegendé példat idéztem; némelyikak olyan hi- res, hogy szégyellem, hogy a magam esetével is el6- hozakodtam; mentségemre szolgiljon, hogy az em- berek mindig bizalmas vallomast varnak, s nines miért eat megtagadnom tlk. De azért végiil is képtelenség, hogy az imént felsorolt nevek mellé ‘egyem a sajitomét. ‘Azt mondtam, hogy a vaksiig egyfajta életforma, egy mem mindenestal szerencsétlen életforma, Idézzitk csak fel a a legnagyobb spanyol Slt, fray Luis de Leén sorait: Egyedal éljek, abban 1 joban, mi boven fakad a mennybsl, tandk nélkiil, magamban, ‘mentesen félelemt gyGldlettél, reménytél, szerelemt6l.* (Webres Séndor fordicisa) Edgar Allan Poe emlékezetbél tudta ezt a ste6fit. ‘Nekem kénnyé gyiildlet nélkilélnem, hisz még ‘ose éreztem gydldletet. De szerelem nélkiil, azt hi- szem, ezt mindannyian elismerjik, lehetetlen, sze- 280 renesére lehetetlen élni. Mindazoniltal az els6 ket sor elvérdl szélva ~ ,Magammal akarok élni, / ‘vezni akarom a mennytél kapott adoményt” ~: ha clismerjik, hogy a menny javai kézt lehet a vaksig is, akor ki él igazin magival? Ki tudja jobban fel- tieni énmagat? Ki tudja jobban megismerni énma- Bit? Szdkratésszel sz6lva, ki tudja a vaknal jobban ‘megismerni Gnmagit? ‘Az id éli életét, a k6lt6 munkija nem végezhet6 el szigori napirendben. Senki sem lehet kolt6 nyolct6l tizenkettOig s kettSt6l hatig. Aki kélt6, az mindig K8It6, és a k6ltészet llandéan ostromolja. Ahogy gondolom, egy fest6t is allandéan ostromol- nak a szinek és a formak. Vagy ahogy egy zenész is érai, hogy a hangok kilénds viliga ~ a mivészet legkilondsebb viliga ~ folyton a nyomaban van, hogy egy-eay dallam vagy disszonancia ildézi. A miivész munkajéhoz a vaksig nem végzetes sors- cesapas: eszk6z is Iehet. Fray Luis de Leon az egyik legszebb ddijat egy vak zenészhez, Francisco Sali- ‘nashoz irta. ‘Az irénak, illewve minden embernek arra kell gondolnia, hogy birmi térténjék is vele, az eszkiz, & hogy mindent valami cél érdekében kap; és a miivész esetében ennek az érzésnek még erésebb- nek Kell lennie. Minden, ami megesik vele, még megaliztatisok, a szégyenek, a sorscsapisok is, az ‘mind agyag, az mind anyag a miivészetéhez; és fel kell hasznilnia, Ezért mondtam egyik versemben, hogy a megalaztatis, a balsors, a viszily a hésdk cledele. Azért kapjuk mindezt, hogy atforméljuk ‘ket, hogy életiink nyomorisigos kOrdlményeibAl 281‘Srdk vagy az Grokkévalésig felé mutats dolgokat alkossunk. ‘Ha gy gondolkozik a vak, megmenekilt. A vak- sig adomany. Ein mar egész kimeritettem magukat a vaksagtél Kapott adoményaimmal: t6le kaptam az angolszisz nyelvet, tle kaptam némi skandinav is- ‘meretet, t6le kaptam egy korabban ismeretlen ké- zépkori irodalmat, és tle kaptam tb kényvemet is, amelyek lehetnek jok avagy rosszak, de igazoljik az alkotés pillanatit. Tovabba a vakokat mindenki szeretettel veszi kori. Az emberek mindig jéindu- Jattal viseltemek egy vak int. ‘Vegiil hadd idézzek egy Goethe-sort. Fogyatékos a némettudomasom, azért talin nagyobb hiba nél- kl fel tudom idézni: Alles Nahe werde fern, ymin- den kézeli tavolodik”. Goethe ezt az esti alkonyat- 161 irta. Minden kSzeli tavolodik, gy bizony. Al- konyatkor a legkdzelebbi tirgyak is eltivolodnak a szemiink el6l, gy, ahogy az én szemem elél is el- tivolodott ~ takin Srdkre ~ a lathat6 vilég. Goethe mindezt nemesak az alkonyatrél, hanem az életrél is elmondhatta, Minden elhagy benniin- kket. Bizonyéra az dregség jelenti a legnagyobb ma- sginyt, leszdmitva a halélt, ami valoban a legna- gyobb magany. A pminden kézeli tivolodik” elve a ‘ma esti émankra, a megvakulés lassi folyamatira is ll, amirél azt akartam elmondani énéknek, hogy a vaksig nem végzetes sorscsapis. Csak exyi- kke anak a sok Kilnds eszkéznek, amit a sorstél vagy a véletlent6l kapunk. Scholz Liselé fordisésai KILENC _ DANTE-TANULMANY (1982)