EYN

Pillantás az Abszolútumba

A természeten túli világ megismerése

3. felújított, bővített kiadás

 Copyright © Eyn, 2021

Ezt az e-könyvet bárkinek elajándékozhatod, elküldheted, és bárhol megoszthatod, de

csak egyben!

A borító fotó saját felvétel

Weboldal: Eyn.hu
 Miben különbözik a lélek a szellemtől?
Mi az Abszolútum?
Melyik érvényes, a karma, vagy a szabad akarat?
Mik a reinkarnáció játékszabályai?
Mi történik az állatokkal a halál után?
Hova, s meddig juthatunk a halál után?
Milyen világok, s dimenziók vannak még?
Mi a gonosz titka, eredete, mit tehetünk ellene?
Mi az asztrológia valódi értelme?
Ki és hogyan olvashat az akasha krónikában?
Mi a rejlik a bibliai teremtéstörténet mögött?
Mi történt Lemúriában és Atlantiszon az emberrel?
Hogyan zajlott az emberi evolúció valójában?
Mit takarnak a bibliai lények nevei?
Miben különbözött Jézus az ember és Krisztus, a naplény?
Hogyan fejlődött, fejlődik és fog fejlődni az emberi tudat?
Mit jelentenek a bibliai mondások és az evangéliumok leghíresebb szavai?
Hogyan emelték a piramisokat rabszolgák nélkül, és kik vezették az egyiptomi népet?
Hogyan történhetnek egymás után az események, ha minden egyidejűleg létezik?
Hova halad a spiritualitás a jövőben?
*
Mivel ez az e-könyv az örökkévalóságnak készült, s a benne szereplő témák sincsenek
időhöz kötve, ugyanúgy hasznos információkat hordoz 100, vagy 1000 év múlva, mint akár
"most".
 TARTALOMJEGYZÉK

*
A 3. kiadáshoz
Mielőtt belefogsz...
A szellem ébredése

I.Szellem
1.Az Abszolútum – metafizikai alapfogalmak
1.1.Az Abszolútum meghatározása, jelentése
1.1.1.Összegzés – Az Abszolútum lényege
1.2.Végtelen meghatározása
1.2.1.Összes lehetőség
1.3.A lét és létezés fogalmai, meghatározása
1.3.1.Nem-Lét
1.3.2.Lét
1.3.3.Létezés
2.Szellem lélek test, étertest, asztrális test, Én
2.1.Hogyan tűnt el a szellem a hármasságból?
2.2.Szellem lélek test meghatározása
2.2.1.Szellem jelentése, meghatározása, fogalma, lényege
2.2.2.Lélek jelentése, meghatározása, fogalma, lényege
2.2.3.Test jelentése, lényege
2.3.Szellem lélek test és az emberi lény 4 része
2.3.1.Fizikai test
2.3.2.Étertest
2.3.3.Asztrális test (asztráltest)
2.3.4.Az Én jelentése, meghatározása
2.3.5.Szellem-én, életszellem, szellem-ember
3.Karma és szabad akarat működése
3.1.Karma és szabad akarat jelentése
3.1.1.Szabad akarat jelentése
3.1.2.A karma jelentése
3.2.Karma és szabad akarat működése
3.3.Az ok és okozat törvénye
3.4.Karma és szabad akarat összefüggései
4.A reinkarnáció működése
4.1Reinkarnáció jelentése
4.2.A reinkarnáció értelme
4.2.1.Milyen sűrűn reinkarnálódik az ember?
4.2.2.Miért nem emlékszem az előző életeimre?
4.3.A reinkarnáció működése szemléltetve
4.3.1.A reinkarnáció célja, szabályai
4.3.2.A szabályok és az elvek magyarázata
5.Bibliai lények, szellemi hierarchiák
5.1.Bibliai lények jelentése
5.2.Szentháromság – a három logosz
5.3.Bibliai lények – Szellemi hierarchiák
5.3.1.A legfelső három szellemi hierarchia
5.3.2.A középső három szellemi hierarchia
5.3.3.Az alsó három szellemi hierarchia
5.4.Az Úristen és az ember
5.4.1.Jahve-Elohim – Úristen (Jehova)
5.4.2.Az ember
6.Az állatok lelke
6.1.Állatok lelke – Újjászülethetünk állatként?
6.2.Az állati lélek és az emberi én (szellem) közötti különbség
6.3.Csoportlélek jelentése – Mi az állatok csoportén -je?
6.4.Állatok lelke
7.Halál utáni élet, magasabb világok, dimenziók
7.1.Halál után lét, élet, élmények
7.1.1.Halál után az első időszak
7.1.2.A szellemvilág
7.2.Az asztrális világok
7.3.A mentális, vagy szellemi világ
7.3.1.Magasabb mentális világok, kauzális síkok
7.4.Magasabb dimenziók, felsőbb síkok
7.4.1.A Buddhikus sík
7.4.2.Az Atmikus síkok
7.4.3.A monád
7.4.4.Más világok és létformák
8.Lucifer és Ahriman, az azurák, a gonosz lényege
8.1.Luciferi és ahrimani hatások az életben
8.2.Lucifer és Ahriman – a luciferi és ahrimani lények
8.2.1.A luciferi erők hatása az emberre
8.2.2.Az ahrimani erők hatása az emberre
8.3.Lucifer és Ahriman működésének lényege
8.4.Az azurák lényege, működése, hatása korunkban
8.5.A gonosz lényege
9.Az asztrológia eredete, lényege, működése
9.1.Az asztrológia eredete
9.2.Az asztrológia jelentése, értelme
9.2.1.Az ember képes irányítani a sorsát
9.2.2.Asztrológia eredete – Világévek, világhónapok és világkorszakok
9.3.Az állatövi csillagképek eredete, keletkezése, állatöv jegyek nevei
9.3.1.Állatövi csillagképek, jegyek eredete
9.4.Az asztrológia eredete, lényege

II.Akasha
10.Akasha krónika – az egyetemes emlékezet
10.1.Akasha krónika jelentés
10.2.Akasha krónika olvasása, megnyitása
10.2.1.Akasha olvasása ma
10.2.2.Hogyan olvashatunk az akasha krónikában?
10.3.Az akasha híres olvasói
10.4.Az egyetemes emlékezet
11.Teremtés könyve, története valódi jelentése, bolygóállapotok
11.1.Teremtés könyve magyarázata
11.1.1.A teremtés története
11.2.Bolygóállapotok (planetáris inkarnációk) – Emberfejlődés 7 szintje
11.2.1.A 7 nap, 7 bolygóállapot
11.3.Emberfejlődés – a 7 bolygóállapot
11.3.1.Ős-Szaturnusz
11.3.2.Ős-Nap
11.3.3.Ős-Hold
11.3.4.Föld
12.Lemúria története
12.1.Lemúria előtt – A bolygók szétválása
12.2.Apoláris és hiperboreus kor – az emberi lény kialakulása
12.3.A lemúriai korszak
12.3.1.Lemúria története
12.3.2.A Paradicsomból való kiűzetés
12.3.3.Lemúria emberei, papnői
13.Atlantisz világa, élete, pusztulása
13.1.Atlantisz világa
13.1.1.Az atlantiszi emberek kifejlődése
13.1.2.Más szellemi lények Atlantisz idejében
13.1.3.Atlantisz élete, emberek, állatok és eszközök
13.2.Atlantisz alfajai, népei – a 7 atlantiszi alfaj
13.3.Atlantisz pusztulása
14.Ádám és Éva, Káin és Ábel története
14.1.Ádám és Éva története jelentése
14.1.1.Ádám és Éva története valódi jelentése
14.2.Káin és Ábel története valódi jelentése
14.2.1.Káin és Ábel eredete
14.2.2.Káin és Ábel története valódi jelentése
14.3.Káin és Ábel utódai
15.Jézus születése, élete
15.1.Ki volt az az entitás, aki Jézusként született meg?
15.1.1.Zarathusztra
15.1.2.Jézus születése – a 2 Jézus gyermek
15.2.Háromkirályok, vagyis napkeleti bölcsek ajándéka, szimbolikus jelentése
15.3.Jézus élete
16.Krisztus, a napszellem
16.1.Krisztus, a napisten/napszellem/naplény
16.1.1.Krisztus élete
16.1.2.Krisztus keresztre feszítése
16.2.A keresztre feszítés jelentése, jelentősége
16.3.A legfelsőbb szellem fizikai megjelenésének okai
16.4.Megtévesztő Krisztuskép ahrimani szellemi hatásra napjainkban
17.Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig
17.1.Emberi tudat fejlődése az ókorban, időszámításunk előtt
17.1.1.Az ókori civilizációk hanyatlása, a Buddha
17.2.Az Én-tudat megerősödése, a napszellem
17.2.1.A Krisztus-szellem és az Én-tudat
17.2.2.A Krisztus lény hatása az emberi tudat fejlődésére
17.3.Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás kialakulása
17.3.1.Az intellektus fejlődése, a tudományosság
18.Bibliai titkok
18.1.A valódi frigyláda tartalma
18.2.Égi harc, égi küzdelem, Biblia
18.2.1.Mihály és a sárkány
18.3.Mózes és a Vörös-tenger
18.4.Papi szentségek eredeti jelentése, értelme
19.Evangéliumi történések és mondások magyarázata
19.1.A 4 evangelista, az evangéliumok különbözőségének oka
19.2.Evangéliumok magyarázata, jelentése
19.2.1.A János evangélium kezdő szavai magyarázata
19.2.2.A kánai menyegző
19.2.3.A fügefa kiszáradása, megátkozása valós magyarázata
19.2.4.Példa a hegyi beszédből
19.2.5.Félreértett mondás – Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek
19.2.6.Lázár feltámasztása valódi jelentése
19.2.7.A szeretett tanítvány jelentése
19.2.8.Krisztus szavai a kereszten
19.2.9.A feltámadás valódi jelentése
20.Pünkösd valódi jelentése
20.1.A pünkösdi szellemi események
20.1.1.A pünkösdi szellemi beavatás
20.1.2.A pünkösdi szellemi erő (Szent Szellem) befogadásának előkészítése
20.2.Mi a pünkösd lényege számodra egyénként?

III.Különleges témák
21.Piramisok titka, Egyiptom ősi tudása
21.1.A valódi ókori Egyiptom szellemi tudása, a piramisok építése
21.1.1.Egyiptomi fáraók, istenek, papok
21.2.Az Ozirisz mítosz valódi jelentése
21.3.A piramisok építése – az egyiptomi nagy piramis
21.3.1.A piramisok célja, működése, az egyiptomi nagy piramis
21.3.2.A piramisok építése, titkai
22.Az idő titka
22.1.Az érzékelés viszonylagossága
22.1.1.A földi idő irrealitása – a Nap, mint a tér és idő kapcsolódása
22.2.Minden egyszerre létezik
22.2.1.Seth közlései a létezés egyidejűségéről
22.3.A többszörös idő: az idő többszörös
23.Spiritualitás, energetika és egészség
24.Spiritualitás a 21. században, karma és vonzás törvénye
24.1.Az új korszak embere, és a spiritualitás elmaterializálódása
24.2.Szellemi hatások és áramlatok
24.3.Spiritualitás és jó hozzáállás a 21. században
24.3.1.Helyes hozzáállás a mai korban
24.4.A karma és a vonzás törvénye
25.Spirituális önfejlesztés
25.1.Az olvasás lelki-szellemi hatásai
25.2.A videózás hatásai
25.3.Spirituális önképzés
26.A 21. század megtévesztő és hatalmi erői
26.1.A spirituális úton járó ember felelőssége

IV.Spirituális ihletésű történetek

27.Eljön az idő... Már elkezdődött
28.Az örökkévalóság titka
29.Pillantás az Úr titkaiba
30.Az élet káprázata – Örökkön örökké
A könyvhöz felhasznált források jegyzéke
Eddig megjelent e-könyveim
 A 3. kiadáshoz

A Pillantás az Abszolútumba 3. kiadása teljes felújítása a régebbieknek. Átnéztem az

összes szöveget és egy új keretet készítettem. A témákat részletesebben, közérthetőbben
kidolgoztam, és ezek nagy részét megjelentettem az Eyn weboldalon cikkek formájában.
Tehát a bővebb változatot képekkel ott olvashatod el, de van néhány olyan fejezet, ami
csak itt található.
Néhány új téma is bekerült az összeállításba, mint például vallási szövegek valós
jelentései, magyarázatai, és csekély ide nem tartozó témát kihagytam. Már a dokumentum
szerkesztésekor úgy jártam el, hogy e-könyv formátumokra lehessen konvertálni, így
például e-pub formátumban is jól olvasható, lapozható legyen. A szerkesztett, lényegre
törő szöveg ellenére a 3. kiadás csaknem háromszor olyan hosszú lett, mint az eredeti!

Mielőtt belefogsz...

Mai korunkban óriási mértékben elárasztja a világot különféle ezoterikus információk

tömkelege, ezért nem csoda, ha az emberek fenntartással fogadják a spiritualitást.
Szerencsére létezik az ősi tudás, amely ugyanaz volt évezredekkel ezelőtt, s ugyanaz
marad mindörökké. E könyvben erre helyezem a hangsúlyt. Meg kell különböztetnünk a
babonákat a felelősségteljes spirituális tudástól, amely a valóság talaján gyökerezik, és
nem különféle hiedelmekben.
Mostanság, amikor egymás hegyén-hátán terjednek a „tízmilliószoros napok” és
„számokkal való gyógyítás”, sőt bármi elérése, csupán egy számra való összpontosítással,
akkor különösen fontos, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Ezek a dolgok azért annyira
népszerűek, mert gyors és könnyű megoldásokat kínálnak. De léteznek szellemi
törvények, amelyek ugyanúgy érvényesek tegnap, ma és mindörökké.
Korunkban divattá vált az ezotéria, ezért is szívesebben használom a spiritualitás szót,
talán még nem fűződik hozzá annyi mellékzönge. Kénytelen vagyok egészen az alapoknál
kezdeni, mert az információ kora mindent összezavar. Nem elég, hogy a szellemet keverik
a lélekkel, az Abszolút -tal kapcsolatban is számos félreértés jelenik meg.
Utóbbiról – amelyet már a legkevésbé sem fejez ki az „elhasznált” Isten szó – olyanokat
írnak, hogy az is változik, fejlődik, vagy, hogy statikus. Sem egyik, sem másik, mindezen
jellemzők és lehetőségek csak tartalmazandók benne, de „Az” túl van mindezeken. Ezért
az első fejezetekben kapott helyet az Abszolútum bemutatása.
Már-már szomorú mennyi badarságot összehordanak Földünk fejlődésének
legjelentősebb eseményével, a Golgota-i történésekkel kapcsolatban. A Da Vinci Kód
megjelenése óta divattá vált mindent megkérdőjelezni. Ugyanazok az emberek, akik Jézus
esetleges továbbélését és leszármazottjait kutatják, még azzal sincsenek tisztában, hogy
a Krisztus lény, és Jézus az ember nem ugyanaz. Mindezek a dolgok persze olyan
erőhatások következményei, amelyek igyekeznek az emberi szellemet minél mélyebben
az anyag csapdájába húzni, a nemes dolgokat elközönségesíteni.
Hasonlóképp az egyiptomi piramisok létrehozásának módjáról is mindenféle ostoba
elmélet jelenik meg. Akik ezeket gyártják, fogalmuk sincs róla, hogy a piramisok építői
sokkal magasabb szellemi fejlettségi fokon álltak, mint mi, ezért a mindenség erőinek
ismerete által, s nem rabszolgákkal építették ezeket.
A múlttal foglalkozó kutatók mindig elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, az emberek
évezredekkel ezelőtt is olyan felépítéssel rendelkeztek és ugyanúgy gondolkodtak, mint
ma. Mint az a megfelelő fejezetekből kiderül, a mai logikus emberi gondolkodás nem is
olyan régen vált ilyenné.
A karmával kapcsolatban is nagyon korlátolt meghatározások terjedtek el. Szinte csak a
cselekedet-büntetés oldalról közelítik meg, ez pedig rendkívül egyoldalú felvázolása egy
univerzális elvnek, amely igazából a szabadság felé vezet.
Sokan még ma is azt gondolják, hogy az ember állatban is újjászülethet. Ez egy óriási
félreértés, amely egyes tanok által elterjedt. Az állati lélekról szóló fejezetben ezt
megbeszéljük.
Az olyan vallási dokumentumokban, mint a Biblia is, valós történések vannak ábrázolva,
ám a beavatatlanok könnyen félreérthetik ezeket. Hogy pontosan mit jelent például a
teremtéstörténet és későbbi események, szintén szóba kerül majd.
 A spiritualitással foglalkozó emberek többsége tudja, mi az akasha, mégis sokan olyan
embereknek hisznek, akik soha nem olvasták azt. Az akasha, más néven az egyetemes
emlékezet a forrása az időtlen tudásnak, s mindennek, ami történt az időben.
Mivel az embernek szokása idővonal szerint értelmezni a létet, ezért nehéz számára az
egyidejűség felfogása, pedig a létezés így működik. Minderre Az idő titkai című fejezetben
térünk ki.
Lesznek fejezetek, amelyek nagyon töménynek tűnnek majd, ennek az az oka, hogy
igyekeztem a lényeget leírni, és nem terhelni felesleges szövegekkel az olvasót. Azoknak,
akik keveset foglalkoztak spiritualitással, egyes részek, mint például a bolygófejlődések,
nagyon idegennek fognak hatni, ezért érdemes más forrásokból is utánaolvasniuk.
Az általános dolgokat és ismereteket saját kútfőből írtam meg, a speciális témákhoz
számos műből merítettem. A könyv egyik nagy része a Szellem, amely a metafizikai tudást
foglalja össze, a másik nagy rész pedig az Akasha, amely az emberi lény fejlődését
különböző korszakokon át.
Ezeken kívül különlegességek és az általam írt spirituális ihletésű novellák szerepelnek
a Pillantás az Abszolútumba 3. kiadásában. A könyv végén megadtam a felhasznált
forrásmunkákat is. A mű részét alkotó fejezetek megtalálhatók az Eyn oldalán. Az egyes
fejezeteknél megadtam a cikkek linkjét, ahol a szöveget képekkel együtt (s néhol
bővebben) elolvashatod a weboldalamon.
Ha tovább akarsz fejlődni, és személyes szellemi tapasztalatokra szert tenni, ajánlom a
Térj magadhoz, és láss! - Kilépés a tömegtudatból – A magasabb tudatosság és
energiaszint elérése könyvet.
 A szellem ébredése

Itt van ez a fal, megfogom, szilárd. Itt van ez a szék, ez is szilárd. Itt van az asztal,
kemény. Igen, ez a valóság, érzékelhető. Még valamit megfogtam, aztán lassanként
kezdett szétfoszlani a kép. Felébredtem.
Csak lassanként kezdett az ágy valóságosnak tűnni és minden más körülötte. Az iménti
álomhoz képest alig-alig tűnt annak. „Odaátról” ez álomnak tűnnék. Az a valóság semmivel
sem volt kevésbé az, mint ez, sőt....
Egy más alkalommal ismét megfogtam mindent és meggyőződtem a szilárdságukról.
Felébredtem és körülnéztem. Tudtam, hogy csak álom volt, de igazi valóság. Most pedig
ébren vagyok és teszem a dolgom. De várjunk csak... Már egy ideje tevékenykedem és
valami nem stimmel. Ez az igazi valóság, ugye? Körbenézek. Mi történik? Lassanként
szétfoszlik minden. Csak egy másik álomban ébredtem fel.
Most, mikor itt vagyok a fizikai dimenzióban, tudom, hogy több álomszinten mentem át
és mindegyiknek meggyőződtem a valóságáról. „Odaátról” az „itten” csak káprázatnak
tűnik. Semmivel sem valóságosabbnak, mint más. De mint már oly sokszor, ismét
elvesztettem az uralmamat az álmok felett. Hónapok teltek el és nem volt tudatos álmom.
Újra gyakorolnom kell, hogy tapasztaljak asztráltestben.
*
Abban a korban vagyunk, amikor az ősi, szellemi tudás, egyre nagyobb hullámokban
árad ránk. Már nem templomokban, piramisokban és misztériumhelyeken oktatják és nem
papok, spirituális vezetők és beavatottak, hanem beáradt a mindennapokba. Ami egykor
rejtett, okkult, ezoterikus volt, ma napvilágra kerül, külső lesz és beszélünk róla.
A metafizikai tudás egyszerre sok helyről, sokféleképpen árad és az emberek
megzavarodnak. Annyian és annyiféleképpen hirdetik, amit megtudtak, hogy sokan újra
kételkedőkké váltak. Akik csak a kíváncsiságukat akarják kielégíteni, gyakran eltévednek,
hiszen az utak száma egyre több.
Korunkban bizonyos szellemi erők azon munkálkodnak, hogy a sok-sok információ által
megzavarják és megtévesszék az emberiséget. Az igazság itt van előttünk és olyan
fényes, mint a Nap, de nem tartozik egyetlen valláshoz, egyetlen filozófiához, egyetlen
irányzathoz, vagy iskolához sem. Az ember egyedül önmagában lelhet rá és ezt a
tapasztalást semmi más nem pótolhatja.
 Amikor annyi minden befolyásolni akarja az embert, ez a blog nem kevesebbre
vállalkozik, minthogy önmagunkra irányítsa a figyelmet, de az ősi szellemi tudás
felébresztése által, amely mindannyiunkban ott szunnyad.
*
„Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom
felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső
késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak
azért, mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod,
nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd
meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot. Az igazat megvalósítók
életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy a cél elérhető.”

Elisabeth Haich

Semmi más célom nincsen, minthogy megadjam azt az impulzust, amely által
felébreszted magadban a „szellem”-et, halhatatlan, mindentudó részed. Ez a szellem,
amely valójában mindig itt van veled és nem más, mint legvalódibb önmagad, testedtől és
lelkedtől független is létező, és létét semmi sem tudja megszüntetni, mert minőségében
azonos az Abszolútummal. Azonban mindezek csak szavak maradnak és semmi
jelentőséggel nem bírnak számodra mindaddig, amíg saját magadban fel nem leled
igazukat.
Következésképp azzal fogunk foglalkozni itt, ami nem fizikai, hatással van a fizikai
világra, de tőle egyben független is. A szellem ébredése nem más, mint amikor az ego, a
„külső személyiség” lecsillapodik, lenyugszik és megjelenik egy magasabb Én-tudat,
amelyik a gondolatok mögött és azokon kívül is, érvényes és működő.
*
„A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük a lelki és
szellemi alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és
elevenné, ha a lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét
is megismerjük.

Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a
körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai
érzékeink közvetítenek.”

Rudolf Steiner

*
Nem szándékozom elvont eszmefuttatásokba merülni, épp ellenkezőleg, rendet
szeretnék teremteni a „szellem” témakörében. Ennek érdekében fokozatosan és lépésről-
lépésre sorra vesszük mindazokat a tudásanyagokat, amelyek ide tartoznak.
Mindenképpen megtartva a tudományosságot – mert ez is tudomány, sőt minden szakma
eredete – de semmiképpen sem száraz „szakszövegekkel” terhelve az olvasót. Mert ez a
téma a világ legérdekfeszítőbb és legszínesebb témája, amely rengeteg szellemi-lelki
élményhez és örömhöz vezeti a keresőt.
Tulajdonképpen egészen az alapoknál kezdjük. Alapfogalmakkal és az Abszolútum
bemutatásával, valamint minden a szellemmel kapcsolatos tudáson. Majd sorjában
végigmegyünk az emberi lény kialakulásán – az akasha krónika segítségével – és érintjük
a vallási dokumentumok szövegeinek jelentéseit. Mindezt a lehető legélvezetesebb
módon, miközben a „tudományosság” sem szenvedhet csorbát.
Azt azonban senki ne higgye, hogy valami földtől messze elrugaszkodott varázslás-
boszorkányság-babona világba fogunk elszállni. Erről szó sincs. Két lábbal állunk a földön
és az emberi bölcsességből kiindulva – amelynek a mai ún. materiális tudomány csupán
halvány árnyéka – emelkedünk a szellem világába. Ez a szellemi világ mindennapjaink
része. Itt és most jelen van, általa érezzük egymást és kapcsolódunk. Nélküle csupán
automata robotok lennénk.
A szellem ébredése felismerése azon részünknek, amely él, akar, irányít, tervez,
energiát ad, álmodik, teremt és megvalósít. A szellem Te vagy. Az a részed, amely ott van
a mindennapjaidban, ott van az álmaidban, ott van amikor alszol, ott van a tudatalattidban
és ő a tudatfelettid. Csak fokozatosan és kellő türelemmel ismerheted meg, s miközben ez
megtörténik, már valami más leszel, felébred benned valami fenséges, csodálatos,
emelkedett tudat, amely(lyel) kézbe veszi (veszed) életed irányítását.
I.Szellem
 Az Abszolútum – metafizikai alapfogalmak

Az Abszolútum meghatározása, jelentése

Abszolútum az, ami van. Mi „csak” létezünk. Az Abszolútum nem a létezés, nem a nem-
lét, mindezeket csak lehetőségként magában foglalja, de több ezeknél. Nem mozgás, sem
statikusság és nem is változás, vagy változatlanság, hanem olyasvalami, ami mindezen
lehetőségeket magában foglalja.
Csak egy valóság (Abszolútum) van, de a lehetőségek többnek láttatják. Ez teljes,
abszolút és végtelen, szükségképpen magában foglalja az összes lehetőséget. Mivel
semmi sem lehet a valóságon (Abszolútum) kívül, minden azonos vele, de minthogy
tartalmazza a lehetőségek számtalan skáláját, ezen lehetőségek mindegyike másnak
tűnik.
A valóság abszolútságából kifolyólag minden lehetőség illuzórikus, de mivel minden a
valóság, semmi sem az. Minden illúzió a valóságból van, de lehetőségként másként
látszik. Teljesen független minden változótól, egyszersmind azonos is velük. Mindez
érthetőbbé válik alább a lét, létezés, végtelen meghatározásainál.
 Eme ellentmondásnak tűnő meghatározások is mutatják, hogy az Abszolútumot
meghatározni, vagy elképzelni nem lehetséges, csak utalhatunk rá, abból kiindulva, hogy
valamihez hasonlítjuk. Minden lehetséges és a lehetségesség fogalmába foglalton túli
abszolút valósága, ténye – a VAN.
Metafizikailag a végtelen, vallási szempontokból Isten, Allah, illetve egyéb elnevezések
utalnak rá, mint pl. a Nirvána, vagy a Tao. Jobb híján jelöljük az Abszolútum névvel, a
végtelen, vagy valóság szavak csak egyes jellegeit tükrözik, az Isten szó pedig már
túlzottan kötődik vallási, vagy személyes elképzelésekhez.

Összegzés – Az Abszolútum lényege

Az Abszolútum nem változatlan, se nem változik, nem mozdulatlan, se nem mozog,

nem személyes, sem nem személytelen, hanem mindezen módozatok lehetőségként
vannak jelen benne. Nem létezik, hanem van. A létezés magában foglalja a mozgást, a
változást, az Abszolútum mindezeknél több, mert a létezés csak egy lehetőség benne.
Tehát az Abszolútum nem minden létező, mert minden létező csak része annak.
Megnyilvánulhat személyes jelleggel, de nem személy. Nem csupán minden forrása,
hanem azonos mindennel. Tulajdonképpen maga a valóság mindenben.
Az idő és a tér csak azon aspektusok amelyekben (is) megnyilvánulhat. Az Abszolútum az
energia, s minden más forrása.

Végtelen meghatározása

Az Abszolútum tulajdonsága. A Végtelen csak egy. Nem lehet sem a tér, sem az idő,
sem semmi más végtelen, mivel ezek egymást kölcsönösen korlátoznák. A Végtelen az,
aminek nincsen határa semmilyen szempontból, ezért még a róla való képzet is
szükségszerűen korlátolt és hamis.
Hozzá képest bármilyen más kiterjedés semmi, mert véges. A Végtelen saját valójában
feltétel és részek nélküli. Azért szemléljük ilyen, vagy olyan módon, mert másképp meg
sem érthetnénk. Egyéni lényként képtelenek lévén felfogni, alkotunk rá fogalmat és
szava(ka)t.
A Végtelen, önmagában az. A tér és az idő érzékelési módozatok, amelyek
meghatározatlansága valóságosságuk kérdésére vezethető vissza. Mindkettő
viszonylagos, relatív, és csak valamihez képest meghatározható, mérhető, tehát csakis
maga a végtelen tekinthető végtelennek.

Összes lehetőség

Határtalan, ezért nem más, mint maga a Végtelen (Abszolútum), passzív aspektusából
szemlélve. A kettő között nincsen lényegi különbség, csupán ha a Végtelent, mint minden
lehetőségek összességét szemléljük, Összes Lehetőség -nek nevezhetjük, de maga a
Végtelen nem a lehetőségek összessége, az Összes Lehetőség csupán a Végtelen
jellemzője.

A lét és létezés fogalmai, meghatározása

Nem-Lét

Minden meg nem nyilvánultat és meg nem nyilvánulhatót magában foglal, vagyis a
megnyilvánulás lehetőségeit is, amennyiben azok nem nyilvánulnak meg.

Lét

A megnyilvánulás elve, princípiuma, minden megnyilvánultat magában foglal. A Nem-

Lét részeként is felfogható, mivel a megnyilvánulás elveként, önmagában meg nem
nyilvánuló. A Lét és a Nem-Lét egyben az Összes Lehetőség két aspektusa, attól függően,
hogy a lehetőségeket manifesztálja, vagy sem.
Létezés

A Lét összes lehetőségének megnyilvánulásai. A Lét magában foglalja a Létezést, de

nem azonos vele, mivel annak princípiuma. A Létezés minden állapota átmeneti és
feltételes, minden lehetősége számára egyedül a meg nem nyilvánulás az egyetlen
állandó és feltétel nélküli.
Létezni voltaképpen azt jelenti, függésben lenni, feltételesen létezni, nem rendelkezni
saját princípiummal, kielégítő okkal. Ilyen a megnyilvánulás összes esete.
(Princípium: Elsődleges ok – végső létok.)
*
A teljes fejezetet ebben a cikkben olvashatod el: Abszolútum meghatározása
 Szellem lélek test, étertest, asztrális test, Én

Szellem lélek test, e szavak mindenki számára ismerősek, de az első kettőt gyakran
keverik az emberek. A test alatt általában a fizikai testet értik, amit az érzékszerveikkel
érzékelnek. Sokan azt hiszik, a szellem és a lélek ugyanaz, mások azt gondolják, a
szellem az értelmi részünk.
Ennek oka a sok félremagyarázás, illetve szándékos torzítások a történelem folyamán.
Rengetegen hiszik, hogy a lélek az örökkévaló, de ez nem így van. A lélek csak része a
szellemnek.

Hogyan tűnt el a szellem a hármasságból?

A szellem lélek test hármassága az ősidőktől fogva ismert volt, minden fő spirituális
iskolában, így például az egyiptomi papi képzésben is tanították. Azonban az első
évezredben a keresztény egyház – saját céljai miatt – önkényesen kivette a tanításából a
szellem -et és az embert testre és lélekre szűkítette.
Egészen a középkor elejéig az emberi lény három részéről beszéltek a szellemi
tanítások. A 8. konstantinápolyi ökumenikus zsinaton, 869-ben, úgy határoztak, hogy az
ember csak test és lélek, amely utóbbinak szellemi tulajdonságai is vannak. A későbbi
bibliafordításokban a szellem szó helyét a lélek szó váltotta fel, ezzel eltorzítva az eredeti
jelentést.
Ezt vedd figyelembe ha ilyesmit olvasol, például nem szentlélek, hanem szent szellem
van. Ez az önkényes változtatás sok kárt okozott a későbbi tanításokban, és innen ered,
hogy sok ember azt hiszi, a lélek a lényeg, s a szellem csak valami metafora, fogalom.
Alább megtekintheted az eredeti, valódi meghatározásokat.

Szellem lélek test meghatározása

Szellem jelentése, meghatározása, fogalma, lényege

A szellem lélek test hármasságának lényege. A szellem szó, vagyis a ’spirit’, a görög
pneuma, illetve a latin spiritus szó fordítása. Eredeti jelentése ’az élet lehelete’. Ez az
„isteni rész”, ami örök, mert minőségében azonos az Abszolútummal. A szellem az
örökkévaló, az az Én. Nem az ego, a hétköznapi személyiség, hanem a testtől és lélektől
függetlenül is létező egyéni szellem.

Lélek jelentése, meghatározása, fogalma, lényege

A lélek a szellem lélek test hármasságának középső része. A görög psziché szóból
származik, amelynek jelentése lélek, illetve a lelki jelenségek összessége az egyénben. A
lélek az csak részem (lelkem van), de "én" a szellem vagyok. A lélek az, amely által átéljük
a fizikai (és nem fizikai) életünk élményeit.
Érzelmi testnek is nevezik. A lélek többé-kevésbé az asztrális testben nyilvánul meg,
amely a reinkarnációs ciklus elejétől a végéig a részünk. Az én (szellem) a lélek által
nyilvánul meg a testben.
Test jelentése, lényege

Test alatt – ebben az értelemben – a fizikai anyagokból felépült, külső

érzékszerveinkkel érzékelhető, jól körülhatárolható részünket értjük. Fizikai testünk által
érzékeljük a fizikai világot és működünk benne. A test a lélek nélkül nem rendelkezne
vágyakkal, ösztönökkel, érzésekkel, a szellem nélkül pedig magasabb tudatossággal.

Szellem lélek test és az emberi lény 4 része

Minden egyes emberi lénynek 4 fő része van. Ezek: én, asztrális test, étertest, fizikai
test. Mindezek további részekre is oszthatóak, illetve változnak, fejlődnek, de ebbe most
nem megyünk bele. A fizikai testünkkel az ásványvilággal vagyunk rokon, étertestünkkel a
növényekkel, asztrális testünkkel az állatokkal, én -ünk csak nekünk van.

Fizikai test

Fizikai test az, amit a külső érzékszerveinkkel érzékelünk, minden szemmel látó ember
számára látható és megtapintható, világosan körülhatárolható. A fizikai testre a fizikai világ
törvényszerűségei vonatkoznak. Önmagától nem tudna létezni, de ez a létezése is csak a
születésétől az elpusztulásáig tart.

Étertest

Az étertest áll a legközelebb a fizikai testhez, tulajdonképpen az tartja életben.

Étertestünk nagyjából 5 cm-re terjed fizikai testünkön túl, ez közvetíti az életenergiákat. A
fizikai test minden részecskéjét éteri burok veszi körül. Különféle erős érzéstelenítő
szerek, vagy sokkhatás időlegesen csökkentheti (megszakíthatja) a kapcsolatot a fizikai
testtel, miáltal eszméletvesztés, vagy látomások léphetnek fel.
 Az energiaközpontok (csakrák) az étertesten át töltik fel energiával (és tudatossággal) a
fizikai testet. Étertesttel a növények is rendelkeznek. Körülbelül a fogváltás időszakára (7
éves kor) alakul ki teljesen a saját étertestünk. Az étertest formálja meg a fizikai testet,
működteti léte során, és a fizikai halál után 3 nappal feloszlik. Az étertestet élettestnek is
hívják, az állatoknak és a növényeknek is van étertestük.
*
Megjegyzés: Az étertest feloldódása után még megmarad az esszenciája, amely az
emberi lényhez tartozik, és mintegy csíraként alkotja a következő fizikai megtestesülés
alapjait.

Asztrális test (asztráltest)

Asztráltestünk tartalmazza érzelmeinket, ösztöneinket, vágyainkat. Álmainkban elhagyja

fizikai testünket az én-nel együtt és ebben tartózkodunk. Lélektestnek is nevezik, alakja
változó, de általában a fizikai test képét veszi fel. A Castaneda -féle tolték gyakorlati
használatban alakmás -nak nevezik.
Az asztrálanyag kitölti a fizikai atomok közötti tért. A lelkileg kevésbé fejlett ember
asztrális teste kevésbé tagolt, sűrű, és sötét színekkel telt. Minél fejlettebb az ember
lelkileg, az asztrális test annál élesebb körvonalú, tisztább, rendezettebb, fényesebb és
nagyobb mértékben kiterjed.
Az asztrális test legnagyobb része a fizikai test formáját veszi fel, a többi az aurában
terjed ki. Az asztrális test élénken visszatükrözi az emberekben végbemenő érzelmeket.
Az asztrális energiaközpontok egyeztethetők az éteri csakrákkal – bár nem esnek
pontosan egybe – mindig érintkeznek.
Asztrális testünk reggel, ébredéskor fokozatosan húzódik bele a fizikai testbe és ez a
folyamat nappal is tart. Hideg hatására összehúzódik, melegre tágul. A mérete jóval
meghaladhatja az étertestét. A nemi érés idejére, kb. 14 éves korra alakul ki teljesen a
saját asztrális test. Az állatoknak is van asztrális testük, de én-jük, azaz szellemük
nincsen.

Az Én jelentése, meghatározása

Az ember én-je 21 éves korára fejlődik ki teljesen. Az Én irányítja az „alsóbb” testeket.

Az én-nek legalacsonyabb, külső világbeli kifejeződése az ego. Míg az asztráltest az
érzésekkel, érzelmekkel kombinál, az Én működése a gondolkodással kapcsolatos, ezért
hívják mentális testnek is. Az Én az, amiben a szellem él. Voltaképpen a „világszellem”
elkülönült, önálló része. (lásd bővebben a cikkben)

Szellem-én, életszellem, szellem-ember

A fejlődés során az ember fokozatosan megtisztítja, átalakítja asztráltestét. A teljesen

átalakított rész lesz a szellem-én, vagy más néven manasz, amit magával visz. Az
étertestét szintén átalakítja – ebben nagy szerepet játszanak a szokások, temperamentum
– az átalakított étertest a buddhi, vagy életszellem.
A fizikai test átalakítása egy még nehezebb, hosszabb folyamat, míg az asztrálisnál az
angyalok, az éternél az arkangyalok, itt az archék, vagy őskezdetek segítenek. Az
átalakított fizikai rész lesz a szellem-ember, vagy atman. Így válik a szellem lélek test
minden része magasabb rendűvé.
*
Az Én további részeit, valamint a testek életbeli összefüggéseit elolvashatod a cikkben:
Szellem lélek test
 Karma és szabad akarat működése

Karma és szabad akarat törvénye a világ legegyszerűbb dolga, mégis túl van
magyarázva. Az egész olyan egyértelmű, mint a matematika, egy kis hasonlattal meg is
világíthatjuk a működését. Ha elindulsz egy útvonalon (döntés, kezdet), nem válthatsz
másik útra, amíg oda nem érsz, ahol kezdődik egy elágazás, kereszteződés, másik út.
Ami annyit jelent, hogy először bármilyen irányba mehetsz, de ha elindultál az egyik
úton (vagyis választottál), akkor csak akkor mehetsz új irányba, ha elágazáshoz érsz.
Tehát a karma és szabad akarat teljes mértékben harmóniában van, az egyik következik a
másikból. De nézzük meg részletesen!

Karma és szabad akarat jelentése

Karma, vagy szabad akarat? Melyik az igaz, és milyen mértékben? Erről annyi
badarság látott napvilágot, hogy az már túl sok. Egyesek azt állítják, hogy az embernek
mindössze egy-két százalék szabad akarata van. Mások szerint a szabad akarat a döntő.
Megint mások azt mondják, hogy ez az egyes egyéneknél teljesen eltérő lehet.
Szabad akarat jelentése

A szabad akarat ennyit jelent:

„Kezdetkor” bárhova elindulhatsz. Vagyis választhatsz, dönthetsz, ahogy akarsz, mert
ez a tudatos létezés értelme.
Vagyis bármikor van lehetőséged újabb döntésekre. Abból a helyzetből, ahol vagy,
mindig máshova kerülhetsz, attól függően, mit választasz. Ez mindig fennáll és ez a
szabad akarat.

A karma jelentése

A karma nem más, mint a játékszabályok. A létezés játékszabályai. Ez visz értelmet az

egésznek a működésébe. Ha nem lenne a karma (ok és okozat) törvénye, akkor teljes
káosz uralkodna, nem is szólva arról, hogy egyik szabad akarat korlátozhatná a másikat,
vagyis magától megjelenne a karma.
*
Tehát a karma a játékszabályok, a választások következményei.

Karma és szabad akarat működése

Karma vagy szabad akarat? Csakis onnan indulhatsz tovább, ahol vagy. Ez a karma.
De megválaszthatod, hogy merre. Ez a szabad akarat.
Ha új irányba akarsz menni, előbb el kell menned az általad választott úton addig a
pontig, amíg az el nem ágazik. Ez a karma. Ha odaértél, választhatsz az irányok közül. Ez
a szabad akarat.
Természetesen az új lehetőségek mindig az előzőleg választott útból következnek
(nőnek ki), tehát ilyen szempontból korlátozottak. De a választásaink, döntéseink által
jutunk oda.
Karma és szabad akarat. Játékszabályok és lehetőségek. Ugye világos és egyértelmű?
Ha elkezded a „játékot” (egyéni létezés), bárki lehetsz és bárhova mehetsz. Csakhogy
előre nem tudod mi a legjobb és azt sem, milyen lennél a játékban. A játék végpontja
(végcélja) minden esetben ugyanaz, de számtalan úton oda lehet érni.
Tehát karmikus okok alatt értsd azt, sorozatos választásaid következményeként kerültél
egy adott helyzetbe. A karma törvénye nem az, hogy minden cselekedetedért jutalom,
vagy büntetés jár. Egész egyszerűen azt kapod, amit okoztál.
A karma és szabad akarat működésének a legnagyobb előnye a választások és tudatos
döntések, valamint azok következményei által megélt élmények és tapasztalatok általi
tudatfejlődés.
Ha régóta játszol, egyre jobban tudod, mely választások a legjobbak számodra és úgy
fogsz dönteni. Ez a folyamat addig tart, amíg kiküszöbölsz minden helytelen döntést. Azt
azonban érdemes itt megjegyezni, hogy egyetemes szempontból nincsen helytelen
döntés, csak az egyén nézőpontjából vannak rövidebb, egyszerűbb és hosszabb,
bonyolultabb utak.
Közhelynek hallatszik ma már, de nincsen jó és rossz, helyes, vagy helytelen, csak a Te
szempontodból előnyös vagy nem előnyös döntés.

Az ok és okozat törvénye

Ha gondolkodsz, az is felmerülhetett benned, hogy akkor a karmának van eleje és

vége? Különböztessünk meg egy fontos dolgot. Az imént megállapítottuk, hogy a karma az
ok és okozat törvénye. Itt az idő, hogy hozzátegyük: a karma csak az ok és okozat
törvényének része. Pontosabban amit általában karmának nevezünk, az ok és okozat
törvényének személyekre vonatkozó része.
Tehát van általában az ok és okozat törvénye, amely minden létezőre vonatkozik, és
bizonyos írások ezt hívják karmának. Ezen belül van a személyiségkarma, amely csakis
tudatos választási képességekkel rendelkező lényekre vonatkozik, mint például az ember.
A csillagok sem az ember sorsát határozzák meg, hanem állásukból a lehetőségekre lehet
következtetni.
 Karma és szabad akarat összefüggései

Biztosan hallottad, hogy vannak emberek, akiknek nehéz „sorsuk” van, vagyis erős a
karmájuk, szinte nincs is választási lehetőségük. Mások meg szinte azt tesznek, amit
akarnak. A karma, vagy a szabad akarat az erősebb? A jelenlegi állapot mindig az előző
döntések összeredménye.
Ha olyan utat, vagy „folyosót” választottál, amely hosszú és sokáig nem ágazik el, akkor
addig kell menni, amíg oda nem érsz. De vannak olyan folyosók is, amelyek rövidek és
sokfelé ágaznak. Mindig Te vagy az, aki eddigi tapasztalataid, tudásod és vérmérsékleted
révén döntesz.
Utána vagy átkozod a sorsot, vagy elfogadod a döntésed következményeit és tanulsz
belőle. Univerzális szempontból nincsenek helyes és helytelen, jó és rossz cselekedetek.
Tettek vannak (mint okok), melyek következményekkel járnak (okozatok). Ha a lélek
megtapasztalja az egyik oldalt, vágyat érez a másik oldal megélésére is.
Ezért lehetséges, hogy az egykori gyilkosok, később áldozatok lesznek, s sokszor
pontosan ugyanúgy szenvedik el azt, mint ők okozták. De ez nem jelenti azt, hogy minden
áldozat egyszer a másik oldalon volt. Ez ennél sokkal komplexebb. Ugyanígy a
betegségekre sem mondható, hogy ezek mindig rossz tettek következményei.
Minden a tudatfejlődésről szól, az adott egyénnek lehetősége van egészen egyedi
élmények átélésére. Ilyen szempontból lehetséges tragédiákat is átélni a gyorsabb
fejlődésért és nem karmikus okokból. Tehát a karma semmiképpen sem egy ítélőszék,
csupán a dolgok egymásra következése, mindig valamely cél érdekében.
*
A fejezet bővebb verzióját itt olvashatod el: Karma és szabad akarat
 A reinkarnáció működése

Reinkarnáció jelentése, működése, értelme, szabályai alapvető ismerete a szellemnek.

Ebben a fejezetben a vallásoktól elvonatkoztatva, tisztán mutatom be a reinkarnációt.
Annak érdekében, hogy értelmét, s működési elvét bárki könnyen megértse, egy
szemléletes példával ábrázolom.
A reinkarnáció nem valami vallási fogalom, hanem az emberi lény Földön való
fejlődésének működési módja. Ez azonban nem mindig volt és nem is mindig lesz. Akkor
alakult ki, amikor az ember mint önálló individuum kezdett el működni. Ez a tudás az
eredeti kereszténység része is volt, azonban egyházi érdekekből száműzték onnan.

Reinkarnáció jelentése

A reinkarnáció újra megtestesülést jelent. Lélekvándorlásnak is hívják, de ez nem

pontosan fejezi ki, mivel ez esetben egy adott emberi én egymást követő életekben való
újra megszületését jelenti. Az újra megtestesülés hasonló ahhoz, ahogyan az embernél
egymás után következnek a napok.
Ugyanaz történik nagyban, mint ami itt kicsiben. Az ember a mindennapi életben az
alvást követő napon az előző napi tetteinek és fejlődésének következményeként folytatja a
következőt. Pontosan így következnek a reinkarnációk is egymásra, azzal a különbséggel,
hogy itt az emlékezés tudatalatti és csak az újjászületések vége felé válik tudatossá.

A reinkarnáció értelme

Az ember esetében a fizikai lét vezet el a tudatossághoz. A fizikai létben egy, a

szellemtől látszólag elkülönült személyiség alakul ki. Így – ha látszólag is – de az Én
ideiglenesen nem azonosul önmagával, hanem a fizikai megjelenésével. Miután a
fejlődésében ráébred valódi létére, tudatosan tudja, hogy mi ő. Amíg csak szellem volt és
mindig önmagában, nem tudta tudatosan.
Az ember különböző korokon át különböző tapasztalatokon esik át, nőként és férfiként,
valamint különböző szerepekben és személyiségekben jelenik meg. Ennek pontos
részleteit a karma határozza meg, de nem jó és rossz cselekedetek folytonos
következményei, ennél összetettebb. (Lásd az előző fejezetet!)
A reinkarnációk sorozatán át az ember mindenféle szempontból, nézőpontból,
helyzetben, és személyiségben, átfogó tudást szerez a létezésről. Amikor az összes
szükséges tapasztalatot megszerezte, és tudatosan megismeri valódi, fizikai léttől
független szellemét, többször nem születik újjá. (Kivétel egyes szellemek, akik tanítói,
segítői célzattal még visszatérnek.)

Milyen sűrűn reinkarnálódik az ember?

Eredetileg egy világkorszakban (2160 év) egyszer nőként és egyszer férfiként jelent
meg. Addig nem volt értelme az új megjelenésnek, míg eléggé meg nem változtak a földi
viszonyok ahhoz, hogy újat tapasztaljon. Később – ahogyan az emberiség kulturálisan és
technikailag fejlődni kezdett – egyre gyorsabbak lettek a változások és érdemes volt
sűrűbben visszatérnie.
Az, hogy egy adott egyén milyen gyorsan tér újra vissza földi testbe, számos tényezőtől
függ. A külső világbeli változások mellett saját előző életétől, az ő terveitől, attól, hogy
mikor optimálisak a viszonyok a céljai és fejlődése érdekében. Az utóbbi évszázadokban
annyira felgyorsultak a változások, hogy az emberek akár egy századon belül is
újratestesülhetnek.
Miért nem emlékszem az előző életeimre?

Azért, mert akkor képtelen lennél úgy megtapasztalni ezt az életet, ahogyan akartad.
Minden életben az ember valami újat tanul, más nézőpontból, más személyként. Tudat
alatt benned vannak az emlékek, de tudatilag tiszta lappal kezdesz. Ha nem így történne,
az emlékek olyan mértékben bezavarnának, hogy nem tudnál új emberként élni.

A reinkarnáció működése szemléltetve

Mint ahogy jeleztem, olvasmányosan, egy példával fogom bemutatni a reinkarnáció

gyakorlati működését. Képzeld el, hogy az emberré, majd tudatos szellemmé váló út
elején jársz. A vezetőd elmondja neked a szabályokat, elveket és a teendőt a reinkarnáció
előtt.

A reinkarnáció célja, szabályai

– Ez egy különleges játék. Meg fogod ismerni önmagad és egy csomó személyiséget,
aki benned rejlik. Amire a végére érsz, tudatában leszel mindezeknek. Amikor kijutottál,
minden adottságod meg lesz arra, hogy egy sokkal magasabb szinten játsszad a játékot
és te is játékokat hozzál létre.
– Így néz ki a játékasztal felülről.
Egy nagy és hosszú, körbekerített területet látsz, amelyen belül falak vannak, azok
között számos út, és az egész úgy fest, mint egy labirintus.
– Elmondom a szabályokat.
*
1.Itt bemész – mutat a vezető egy ajtóra – és a cél az, hogy a túloldalon – itt egy másik
ajtót mutat – eljuss a kijáratig.
2.A játék több részre van osztva és ezek során hol férfit, hol nőt fogsz játszani és
számos szerepet.
 3.Amikor először belépsz, bármelyik irányt és folyosót választhatod. Ha már elindultál
az egyiken, addig nem válthatsz, amíg kereszteződéshez, vagy oldaljárathoz nem érsz.
4.Az úton számos eszközzel és hozzád hasonló játékossal is találkozni fogsz. Ezek egy
része segíti az előrehaladásod, másik része hátráltatja és vannak semlegesek. Azonban
kikerülni nem tudod őket, mert mindegyik ad számodra valamit, amit az út végén
megtarthatsz.
5.Mivel az út nagyon hosszú, a játék részekre van osztva. Ha az egyiknek a végére
érsz, megpihenhetsz és addigra nyílik számodra egy új ajtó. Az új ajtó mindig a
szomszédos rendszerben nyílik, tehát mindig abban az irányban haladhatsz tovább,
amerre előzőleg mentél. Az ajtón mindig egyedül kell átmenned.
6.Minden új rész olyan elemeket, eszközöket tartalmaz, amelyek valamilyen módon
kapcsolódnak az előzőhöz, bizonyos tekintetben annak továbbfejlesztett változatai. Több
játékos hasonló úton fog járni, ezekkel újra és újra összetalálkozol, bizonyos játékosok
pedig azért keresztezik az utadat, mert rendelkezni fogsz valamivel, ami nekik nincs.
Ugyanígy te is keresni fogod azokat, akik olyasvalamivel rendelkeznek, amire szükséged
van. Amikor kapsz valamit, késztetést fogsz érezni, hogy valamilyen módon visszaadd és
mások is, hogy számodra, de ez nem a szabályok miatt van, hanem azért, mert ezáltal
előrehaladtok.
7.Amikor egy új részen indulsz el, csak előre fogsz látni, illetve az utat, amelyet ott
megtettél, a régebbi részekre nem láthatsz vissza. Később, amikor már sok részen
áthaladtál és közel leszel a kijárathoz, találni fogsz olyan helyeket, ahol a falak felett
átnézve visszanézheted addigi útvonalaidat. Azt is megteheted majd, hogy a következő
részekbe pillants, azt azonban nem fogod tudni, pontosan melyik útvonalon fogsz
végighaladni.
8.Minden játékos azonos feltételekkel indul, de a játék folyamán – attól függően merre
megy és mit tesz – a lehetőségeik változnak. Mire a kijáratot elérik, minden fő részen
áthaladtak és ismerni fognak egy útvonalat – a sajátjukat.
9.Vannak irányítók, vigyázók, felügyelők és segítők is. Ők a játék bármelyik részén
megjelenhetnek, de csak akkor jelennek meg, ha a feltételek adottak, vagy azt
szükségessé teszik. A játékosok egy része, a játék bizonyos pillanataiban – főként a vége
felé – segítheti az ő munkájukat.
10.Bármelyik játékos segíti a másik játékos előrejutását, a saját előrejutását is segíti, de
ha annak akarata ellenére segíti, akkor saját magát hátráltatja.
11.Minél „mélyebbre” jutsz a játékban, annál kevesebb a választási lehetőséged
(útvonalad), de egyben mindig új lehetőségekkel (útvonalakkal) találod magad szembe.
12.Ha valaki nagyon jó játékos és gyorsan fejlődik, egyes részekben beléphet olyan
helyekre, ahol a játék irányítói felfedik előtte a játék igazi célját és az ő szerepét benne. Ha
teljes mértékben megérti ezeket, akkor lehetősége lesz sokkal gyorsabban az út végére
érni, mint egyébként.
*
 Összegezve: Minden egyes játékos előbb, vagy utóbb eljut a kijáratig, de nincsen két
játékos, aki pontosan ugyanazt az útvonalat járná be. Senki sem jut a kijáratig addig, amíg
az összes alapszerepet meg nem ismerte. Ezek száma nem olyan nagy, gyakorlati
okokból azonban sok az ismétlődés és a variáció.
*
Sötétség.....semmi....itt vagy....ki vagy? A játék elkezdődött.

A szabályok és az elvek magyarázata

Ha még nem jöttél volna rá, mit jelentenek az egyes pontok:

*
1.Bejárat: belépés a fizikai létezésbe, első megszületés. Kijárat: a reinkarnációk vége.
2.A „játék” több életből áll és ezek során férfiként és nőként is számos szerep vár.
3.Tiszta lappal indulsz és először minden lehetőség (irány) nyitva áll. Ha már elindultál
az egyiken (döntöttél valami mellett, tettél valamit), addig nem tudsz más irányba menni,
amíg a döntésed és mozgásod eredményeként bejárt út más lehetőségekhez nem vezet.
4.Életeid során rengeteg embert, valamint fizikai és nem fizikai dolgot megismersz.
Lesznek, akik gyorsítják a fejlődésed, mások rossz irányba vezetnek, de mindenkivel azért
találkozol, mert egy ponton keresztezik egymást az utaitok és ez minden esetben azzal jár,
hogy valamilyen élményt keltetek egymásban, amelynek emléke elraktározódik.
5.Mivel a reinkarnációk sora évezredekig tart, különböző részekre van osztva,
amelyeket más-más testben tehetsz meg. A pihenés az életek közötti idő a szellemi
világban, az új ajtó egy új születés. Az új élet mindig az előző következményeként, onnan
folytatva halad, tehát nem lehet teljesen nulláról indulni. A „halál” és a „születés” folyamata
egyedül történik.
6.Minden egyes új élet kapcsolódik az előzőhöz, de új lehetőségeket is tartalmaz.
Lesznek mások, akik hasonló jellemzőket alakítottak ki, velük rendszeresen találkozol,
legtöbbször családként, testvérként, szülőként, gyermekként, párként. Lesznek olyanok,
akik nem ezért jelennek meg életeidben, hanem mert léteddel valamit tanítasz nekik és
fordítva.
Bármit tesztek egymással, bármilyen módon, kölcsönhatás indul el, amely akkor ér
véget, amikor kiegyenlítődnek a tettek. Vagyis minden cselekedeted egy reakciót indít el,
amely viszont reakciót vonz magával az egyensúly végett. Ezek az akciók és reakciók
velejárói a létezésnek és segítik a fejlődést és tudatosodást.
7.Amikor egy új életet kezdesz, nem emlékszel az előzőre. A sokadik élet után elérsz
olyan fejlettségi szintre, hogy időnként képes leszel emlékeket felidézni a régebbi
életekből. Bizonyos fokig a jövőt is láthatod, de csak valószínűségeket, mert te fogod
meghatározni – ha odaérsz – konkrétan melyik lehetőségeket választod.
8.Mindenki ugyanannyi lehetőséggel és feltételekkel kezd, de az életek során átélt
tapasztalatok, tettek és megértések folytán más-más lehetőségek nyílnak előttük. A
reinkarnációk végén már minden fontosat megtapasztaltak, amire szükségük volt a teljes
önismerethez és tudatában lesznek, mekkora és milyen utat jártak be.
9.A magasabb rendű létformák – amelyek megalkották ezeket a lehetőségeket – az
életeket folyamatosan figyelemmel kísérik, irányítják a folyamatokat. Időnként tanítanak és
segítenek is, ám ennek feltétele, hogy az egyének lehetővé tegyék azt. A reinkarnációk
vége felé, a tapasztalatok birtokában az egyének képessé válhatnak a még hátrébb
levőket segíteni, tanítani.
10.Minden tett visszahat az elindítóra, ezért bárkin segítesz, magadon is. Ha
körültekintés nélkül, a másik figyelembevétele mellőzésével segítesz és ezzel megfosztod
a lehetőségtől, hogy saját maga oldjon meg valamit, s ezáltal fejlődjön, saját fejlődésed is
visszaveted.
11.Minél több életet éltél, annál több mindenen mentél át. Tapasztalataid, tetteid,
következtetéseid, élményeid és hiteid szűkítik a lehetőségeid körét. De minden életben
továbbhaladsz és új lehetőségek tárulnak fel előtted.
12.Ha valaki elér egy magas fejlettségi szintet, lehetősége lesz rá, hogy beavatást
kapjon. Ennek során megismeri saját lényének titkát, életeit, az életek és a létezés
értelmét és az ő küldetését. Amilyen mértékben tudatosul ez benne a beavatás után, olyan
mértékben csökken az előtte álló megteendő út.
*
Miért van olyan sok ember most a Földön? Mi az újjászületések lényege? A fejezet teljes
változatát elolvashatod itt: A reinkarnáció jelentése, működése, értelme, szabályai
 Bibliai lények, szellemi hierarchiák

Ez a fejezet összefügg és kapcsolódik a könyv Akasha részének Teremtés könyvének

titkát, és emberfejlődést bemutató fejezetével. Érdemes a kettőt összekapcsolnod a teljes
megértés végett.

Bibliai lények jelentése

A Bibliában található szellemi lények kifejezései, eredeti jelentései sajnos mára teljesen
eltorzultak, így a köztudatban gyakran téves képzet fűződik hozzájuk. Ennek okán
egészen másra gondolnak az emberek és a Biblia mai „tudósai”, mint amit az eredetileg
jelentett. Az elnevezések eredeti jelentése az emberiség birtokában volt, de mára egy
részük csak az ezoterikus kereszténységben maradt fenn.
Jó ha tudod: A legtöbb esetben, ahol Bibliában az Isten szó található a mai fordításban,
egyáltalán nem arról van szó, amire mi gondolunk. Alább a Bibliában is megtalálható
szellemi lények és hierarchiák valódi jelentései találhatók. Sok más helyen is lehet olvasni
róluk, de számos esetben hozzákevertek ezt-azt. Itt csak az eredeti tudás szerepel,
amihez nem tettek hozzá a „mai gondolkodók”.
 Szentháromság – a három logosz

Atyaisten: Az Ős-Szaturnuszon élt legmagasabb rendű szellem, az én-szellemek

vezetője.
Krisztus (Fiú, Ige): Az Ős-Napon élt legmagasabb rendű szellem, a napszellemek
(elohák) vezetője. De nem tartozik a hierarchiákhoz, olyan szellem, aki a Naprendszer
összes tagjára befolyással van. Időszámításunk kezdetén az ember Jézus készítette elő a
testét számára, és ebben a testben volt jelen, három éven át. A keresztre feszítés után a
Föld szellemévé lett. (Lásd a Jézussal és a Krisztussal foglalkozó fejezeteket.)
Szent Szellem (Szentlélek): Az Ős-Hold vezető szelleme.

Bibliai lények – Szellemi hierarchiák

A legfelső három szellemi hierarchia

Szeráfok – A Szeretet Szellemei

A szeráfok állnak a legmagasabb rezgésszinten, a szeretet az ő kisugárzásuk, és
működésüknek fizikai eredményei a villámlás és a dörgés is. A bolygórendszerek
kapcsolatát szabályozzák, vagyis a csillagrendszerek mozgását hangolják össze.
*
Kerubok – A Harmónia Szellemei
Ők a felelősek a különböző folyamatok és kozmikus törvények közötti összhangért,
rendért. Fizikai szinten a Harmónia Szellemei, vagyis a kerubok működnek közre azon,
hogy a felszálló nedvesség, felhővé tudjon összeállni. A Kerubok hangolják össze egy
csillagrendszeren belül a bolygók mozgását.
*
Trónok – Az Akarat Szellemei
 Önmagukból árasztották ki az emberi fizikai test szubsztanciáját. Az Akarat Szellemei,
vagyis a trónok munkája eredményeképp jött létre a szilárd földi talaj. Minden akarati
megnyilvánulás összefügg velük.

A középső három szellemi hierarchia

Uraságok – A Bölcsesség szellemei (Küriotészek)

Mindaz a bölcsesség, ami megtalálható a természetben, vagy az emberben, velük függ
össze. Az ő szubsztanciájuk eredményeként jött létre az emberi étertest. A Bölcsesség
Szellemeinek erői alakították ki a folyékony elemeket a Földön.
*
Erők – A Mozgás Szellemei (Dünamiszok)
Mindenféle mozgás a legkisebbtől a legnagyobbig, velük függ össze. Saját
szubsztanciájukból áldoztak, hogy létrejöhessen az emberi asztráltest. A légnemű
létrehozása az ő erőikből ered.
*
Hatalmasságok – A Forma Szellemei (Exuziák, vagy a Bibliában Elohák)
A hő jelleget képviselik és minden fizikai, vagy szellemi forma kialakítása hozzájuk
tartozik.
Amikor a Teremtés könyvének elején az istenekről, vagy Istenről van szó, akkor
általában az Elohák azok (elohim). Az ő munkájuk eredményeként születik meg a Földön
az Én – a fizikai, éter és asztráltesttel már rendelkező – emberben.
A forma Szellemei a Nappal együtt elhagyták a Földet, amikor elvált a Nap a Föld-Hold
–tól.
Lásd alább a folytatást: Jahve-Elohim

Az alsó három szellemi hierarchia

Őskezdetek – A Személyiség Szellemei (Archék, vagy Korszellemek)

Az Ős-Szaturnuszon élték át „emberfokukat”. Míg az embernél a fizikai test a
legalacsonyabb rendű, náluk az Én volt az. A bibliai lények közül a személyiség szellemei
gondoskodtak arról, hogy a fizikai test úgy készüljön elő, hogy később az Én hordozója
lehessen. Ők ültették el az önálló én csíráját az emberben.
 Az önállóság felé vezették az embereket. Voltak közöttük olyanok, akik lemaradtak a
fejlődésben és később az önállóság szabadsága helyett az egoizmusra csábították az
embert. Ezeknek a személyiségszellemeknek az Ős-Napon kellett pótolniuk a lemaradást,
de mivel ők még csak „szaturnuszi fokon” álltak, egy olyan fizikai testben voltak, amelyet
nem hatott át étertest.
Ők állataink elődjei, s az ő későbbi utódjaik a ma élő, magasabb rendű állatok.
Az őskezdetek azon a ponton léptek működésbe, amikor a Biblia ezeket írja: „És lőn este
és lőn reggel, az első nap.” Az eredeti kifejezések, az este és a reggel helyett, az „ereb” és
a „boker”, vagyis zűrzavaros és rendezett voltak.
Vagyis a bibliai lények közül a rend és a harmónia megjelenésében működött közre az
első korszellem. A gnosztikusok által használt eon szó nem időtartamra, hanem a
korszellemekre utalt. Az archék feladata az emberiség vezetése egy-egy korban. A
bolygók fizikai testére hatnak.
*
Arkangyalok – A Tűz Szellemei
Az Ős-Napon élték át az emberfokukat, a legalacsonyabb részük az asztráltest volt és
hőt lélegeztek be és ki. A tűz szellemei áramlatokat küldtek az emberelődök fizikai és
étertesteibe, amely áramlatok a fák ágaihoz hasonlóan szétágaztak. Ennek a maradványa
a testünk közepén található napfonat (solar plexus).
A bibliai lények közül az Ős-Napon visszamaradt arkangyaloknak – amelyek nem
haladtak együtt a fejlődéssel – az Ős-Holdon kellett az emberfokot ismételniük, de csak
fizikai és étertestük volt. Ők a mai állatvilág fizikai testének előfutárai.
Az arkangyalok feladata az egyes népek vezetése. Az egyes Arkangyalok egy-egy
időszakban (354 évente váltanak) dominánsabb hatásúak, jelenleg Michael hatása
érvényesül. A Föld étertestét tisztítják. Legkönnyebben a légnemű elemen keresztül
nyilvánulnak meg. Küldetésük végeztével arché szintre emelkedhetnek, a már említett
Michael immár Nap arché.
*
Angyalok – A Félhomály Szellemei
Az Ős-Holdon élték át emberfokukat és legalacsonyabb részük az étertest volt.
Közvetlenül az ember felett állnak, a Szent Szellem fokán, nekik a Földön már nem kellett
emberi testet ölteniük.
Az angyali lények feladata a Föld asztráltestének tisztítása. A védő, vagyis őrangyalok
feladata az ember élettervének (életfeladatának) beteljesítése. Legkönnyebben a víz
elemen keresztül nyilvánulnak meg. Az embert egy bizonyos szintre eljuttatva, arkangyali
szintre emelkedhetnek.
 Az Úristen és az ember

Jahve-Elohim – Úristen (Jehova)

Az elohák összességét általában Istennek, míg a Jahve-Elohim –ot Úristennek nevezik

a Bibliában. A Forma Szellemei, fejlődésük egy pontjától közös organizmusként működnek
együtt, hogy megalkossák az emberi lényt és innentől a Biblia Jahve-Elohimnak hívja őket.
Amikor a bibiai lények közül a Forma Szellemei (elohák) a Nappal együtt elszakadtak a
Földtől, egy részük visszamaradt és később ez szakította el a Holdat a Földtől.
A Hold erők a sűrűsödés, keményedés, elszáradás felé vitték volna a Földet. Ezáltal
idővel portömeggé vált volna a Föld. A Hold kiválásával ez nem történt meg, de az
emberben maradt valami abból, ami hajlamos, hogy porrá legyen. A régi bibliai szövegben
áll: „És Jahve-Elohim megalkotta az embert a Föld porából."
Ez nem azt jelenti, hogy földből alkotta az embert, hanem beleiktatta a Föld porát.
Vagyis: Jahve-Elohim az emberi testbe iktatta a Hold-szerű Föld port. Jahve-Elohim az
elohák azon része, amely az ember további fejlődésében részt vett. Jahve-Elohim lehelt
isteni leheletet az emberbe, amely eleven lélekké (élőlénnyé) lett. Az addig csak hő
állapotú emberi fizikai test, a Föld-Hold anyag beiktatásával lett a földi emberré. „Most
következzenek az utódok, az égi lények után következő nemzedék."

Az ember

Az emberben mint mikrokozmoszban, az összes hierarchia benne van. Bár

alacsonyabb fokon áll a hierarchiáknál, egy fokkal mélyebbre lépett a fizikai léttel, így
tovább is jut. Az ember küldetése, hogy a szabadságot behozza a világba, s ezzel együtt a
valódi szeretetet. Vagyis az ember lesz a szabadság, illetve szeretet hierarchiája a
jövőben. Az ember az, ami újat hoz a szellemi fejlődésbe, körforgásba.
*
Ezen fejezet forrása: Bibliai lények, szellemi hierarchiák, Úristen
 Az állatok lelke

Állatok lelke egy olyan téma, amellyel kapcsolatban számos félreérthető és torz
információ jelent meg a köztudatban. Az állat olyan lény, amely fejlettségi szintjében a
növény és az ember között helyezkedik el. Éppen ezért van éterteste, mint a növénynek
és van asztrális teste, mint az embernek, de nincsen Én-je (szelleme), mint az embernek.
Az egyes állatfajoknak közös csoport én -jük van.
Az állati léttel kapcsolatban elég sok torzítás jelent meg az ezoterikus irodalomban. Az
egyik legnagyobb tévhit, hogy az ember állati alakban születhet újjá. Tisztában vagyok
vele, hogy a keleti tanok, különösen az indiai, tényként kezeli, hogy egy ember állati
lélekben térhet vissza. Ez azonban távol áll a valóságtól.

Állatok lelke – Újjászülethetünk állatként?

Az ember nem születik újjá állatként!

Hogy miért, annak számos oka van, az egyik legfontosabb, az, hogy semmi értelme
nem lenne, hiszen az visszafejlődés lenne egy alacsonyabb létszintre. Másrészt – mint
fentebb említettem – az állatoknak egyenként nincsen külön én -jük, hanem a csoportén
működik az egyes állatokban, amelynek okán nincsen állati személykarma, így a karmikus
állati születés is értelmét veszti.
De bizonyos értelemben a tudat mégis megtapasztalhatja az állati létet, még ha nem is
úgy, ahogyan sokan képzelik.
 *
„Semmi sem tilthatja meg a személyiségnek, hogy saját energiájának egy
részét állati formába helyezze. Ez nem lélekvándorlás. Nem azt jelenti, hogy az
ember állati alakban reinkarnálódhat. Azt jelenti, hogy a személyiség különféle
formákban jelenítheti meg energiáinak egy részét. ...Az ember nem állat, nem
is költözik állati testbe. Egyszerűen csak annyit tesz, hogy energiájának egy
részét átadja az állatnak, azaz összevegyíti saját vitalitását az állatéval. Ez
persze nem azt jelenti, hogy minden állat ilyesfajta töredék.”

Jane Roberts - Seth könyve

Az állati lélek és az emberi én (szellem) közötti különbség

Az állatok lelke nem ugyanaz, mint az embernél. Az egyes állatoknak lehetnek más
fajtársaiktól megkülönböztethető személyes jegyeik, de nincsenek saját személyiségeik,
mint az embernek. Több dolog különbözteti meg az állatokat az embertől, mégis három fő
képesség kiemelkedik. Az egyik a két lábon járás, ezzel együtt a függőleges gerinc, amely
az Én-tudat –hoz szükséges.
Még a fejlettebb emlősök sem tudnak hosszú ideig, folyamatosan felegyenesedve, két
lábon járni. A második dolog az átélésen túli, önálló gondolkodás képessége. A magasabb
rendű állatok gondolkodási folyamata érzéseiken és átélésükön alapul, de a csoportlélek
gondolkodik általuk.
Az ember képes tudatosan elválasztani a gondolatait érzéseitől, ösztöneitől,
szenvedélyeitől, sőt a jelentől. Míg az ember önmagában képes létrehozni gondolatait és
dönteni, az állat a fajának Én -je irányítása által cselekszik.
A harmadik az érzések és gondolatok fogalmakban és szavakban való kifejezésének
képessége. Erre az állat képtelen. Bizonyos papagájok ugyan tudnak beszélni, ez
azonban utánzás és tanulás által kifejlődött képesség. Egyedül az ember képes a nyelv
által, sokszínűen, árnyaltan, a szavak és fogalmak legkülönbözőbb kombinációjában
elmondani amit ő gondol.
Az állat nem képes az objektivitásra, cselekedeteit, lelki működését ösztönei, érzései,
vágyai, szenvedélyei irányítják. Egyes állatfajok képesek különösen értelmes
cselekvésekre, ez az értelem azonban nem közvetlenül az állatból, hanem az őt
működtető csoportlélekből származik.
*
 „...amit az állatokban láthattál, az ösztönös és nem szent. Habár láthattál sok
olyan jelet, ami úgy tűnt, hogy érzés, az állatok absztrakt módon
(elvonatkoztatva) nem éreznek. Nem tudnak nevetni és örülni, a dolgoktól
elvonatkoztatva. Nem gyanakszanak, nem féltékenyek, nem aggódnak a jövő
miatt, ahogy azt ti teszitek.

Habár sok mindent kiolvashatsz a személyiségükből, ők nem rendelkeznek

azokkal a szent érzelmekkel, amelyekkel ti. Képesek szeretni benneteket, de
nem tudják Isten fogalmát szeretni. Érezhetnek szomorúságot veszteség miatt,
de nem egy esetleges veszteség miatt. Tehát a szent érzelem egy olyan
sajátosság, amely magába foglalja a múltat és a jövő lehetőségeit.”

Kryon

Csoportlélek jelentése – Mi az állatok csoportén -je?

Mi az a csoportlélek? Minden anyagi létezőhöz tartozik egy szellemi tudat, amelynek ő

a leképeződése a fizikai szinten. Az olyan élettelennek tűnő anyagoknak, mint az
ásványok, vagy a kövek, a szellemi megfelelőik a szellemi világ felső részében, a felső
mentális (keleti kifejezéssel felső devachan) van a szellemi részük.
A növényeknek a szellemi világ alsó részében, az alsó mentális (alsó devachan) van a
szellemük, ami az Én megfelelője. Az állatoknak pedig az asztrális világban van az Én-jük.
Egyedül az embernek van az Én -je a fizikai világban (is), ezáltal rendelkezik tudatos
akarattal és uralhatja sorsát. Az emberi én az asztrális síkról a fizikai síkra alászállt
csoport-én, mely ezáltal individuális énné vált.
Az állatok lelke a csoportlélek. Az állati lélek nem individuális, hanem egy-egy csoport
(faj) rendelkezik egy közös csoportén -nel. Például a tigriseknek, zsiráfoknak, vagy
farkasoknak külön-külön mint faj, egy közös csoportlelke van. Vagyis egy tigris rendelkezik
ugyan asztráltesttel, de őt magát, mint állatot, a tigris csoportén, „tigrislélek” irányítja.
 Állatok lelke

Az állatok bizonyos tekintetben azon jellemvonásokat testesítik meg, amelyeket az

emberi lény a fejlődés során már levetett magából. Bizonyos tekintetben a fejlődés egy
szintjén megállt létformák, amelyeknek a testi kifejeződése nem teszi lehetővé a
továbbfejlődést. Az imént említetteknek nem a biológiai evolúcióhoz, sokkal inkább a
szellemi evolúcióhoz van köze, bár a folyamat részben biológiai formában fejeződött ki.
A fejlettebb tudatformák számára lehetséges, hogy – különböző okokból – energiájuk
egy részét állati formába vetítsék ki. Így bizonyos fokig megtapasztalható az állati létforma,
de ennek semmi köze a lélekvándorláshoz, mert az emberi Én nem nem születik állati
testben.
Amit az állat élete során megtapasztal, átél, az a pusztulása után visszaárad a
csoportlélekbe. De egyes állatformák nem tudnak mindent visszaküldeni, és ezek a
visszamaradó részek, melyek leváltak a csoportlélektől, egyedi létet folytatnak elemi
lényekként. Így jöttek létre egyes éteri lények a természetben.
Azt is el kell mondani, hogy vannak állatfajok, amelyeknek magasabb rendű szerep
jutott a Földön, mint másoknak. Ilyenek például a cetfélék, azon belül is a delfinek,
amelyek különösen erős szálakkal kötődnek az emberhez, és együtt rezegnek a bolygót
fenntartó szellemi áramlatokkal.
*
A fejezet eredetije ez a cikk: Az állatok lelke, állati lélek, csoportlélek, csoport-én
 Halál utáni élet, magasabb világok, dimenziók

Halál után élet, lét, síkok – szellemvilág, magasabb dimenziók egy olyan téma, amely
könyvek tucatjait töltené meg és még akkor is csak kis darabkáját érintenénk. Mindezt úgy,
hogy csak a rendelkezésünkre álló, beavatottak, és magasabb szinten élő lények valós
leírásait vennénk figyelembe, az emberek feltételezéseit nem.
Részleteikben ezen leírások eltérhetnek, azonban főbb összetevőik megegyeznek. Az
előzőekből következően itt a halál utáni létezés és a szellemvilág általános leírása
következik, a legfontosabb jellemzőkkel. Magyarul is rengeteg könyv jelent meg a túlvilági
létről. Lásd itt: Könyvek a halál utáni életről
 Halál után lét, élet, élmények

Halál után az első időszak

A halál nem más, mint amikor a fizikai test, mint közvetítő eszköz nem funkcionál
tovább a lélek és a szellem számára. Az asztrális test és az Én leoldódik a fizikai testről,
de az alváshoz képest itt most az étertest is. A finom éteri ezüstszál is elszakad, mely
álomállapotokban a testhez kötötte.
Ennek következtében – mivel az étertest az emlékek hordozója – a halál után az első
napokban az emberi szellem az életét látja leperegni maga előtt, de visszafelé. Viszont
nem úgy mint amikor átélte, hanem annak összefüggéseiben, hogy mit eredményeztek
ezek a számára. Ennek hossza és milyensége az elmúlt élet hosszától is függ.
Ha a halál túl gyorsan, vagy váratlanul következik be, előfordulhat, hogy az egyén rá
sem jön a teste elhagyására. Normál esetben távozna egy magasabb síkra, vagy egy
„segítő”, – aki lehet szellemi lény, vezető, vagy a Földön élő beavatott – átvezeti őt. De ha
hirtelen történik mindez, vagy túl sok emberrel egyszerre, mint például háborúban, akkor
az egyén tovább láthatja az eseményeket a fizikai térben.
Ilyenkor asztrális testében ott lebeg, s mivel az felveszi a fizikai teste alakját, észre sem
veszi, hogy már nem abban van. Csak akkor, ha rájön, hogy át tud hatolni tárgyakon és
élőlényeken, valamint azok nem hallják őt. Ilyenkor mindaddig ott marad, míg rá nem lel a
felsőbb világokba vezető módra, vagy oda nem viszik őt.

A szellemvilág

A halál utáni élet, létezés a szellemi világokban történik. Ezek azonban nem olyanok,
mint az egyszerű lélek elképzeli, hogy egymás felett helyezkednek el az égig. Valójában a
mi fizikai világunk is magasabb világok alacsonyabb dimenzióbeli megjelenése, vagyis
bennük van. Ezek száma és mértéke oly nagy, hogy az átlagos tudatnak csak
feltételezései lehetnek róla.
A halál után az egyén ezek egy részén halad át, mielőtt újra fizikai testbe költözne. A
kevésbé fejlett ember – aki leginkább a fizikai örömökben leli kedvét – csak az alsóbb
szellemi világokat éli át tudatosan. A fejlettebb szellem – akit magasabb szellemi-lelki
igények vezérelnek – jóval magasabb szinteket ér el, tudatosan.
 Az asztrális világok

Nevezik még lélekvilágnak, emocionális, vagy érzelmi síknak, pszichikus világoknak,

vagy a keleti kifejezésben Kamaloka -nak.
A lélek és az asztrális világ mintegy összekötő kapocs a (magasabb) szellemi világ és a
fizikai világ között. A lélek és a szellem, vagyis az asztrális test és az Én az étertest
esszenciáját és az emlékeit magával viszi az asztrális világba. Ez a pszichikus világ
ugyanaz a szféra amelyben álomállapotainkban is többnyire tartózkodunk. De utóbbiban
általában saját világokat hozunk létre az asztrális anyagból.
Asztrális síkok alsóbb régiói sötétek, nyomasztóak, és zordak, a középső szintek
alkalmasak a közösségi életre, és a felsőbb szintek egyre emelkedettebbek, világosabbak.
Az asztrális síkok egyfajta megtisztulás a lélek számára. Az asztrális világban minden
fordítva van, tehát amit belül éreztünk, vagyis saját vágyainkkal, akaratunkkal,
gondolatainkkal kívülről találjuk magunkat szemközt. A dolgokat is visszafelé éljük át, mint
például a földi életet, csak háromszoros sebeséggel. Amit másoknak okoztunk, azt
sajátunkként érezzük át.
A halál után az első időszakban a lélek a fizikai léthez fűződő hajlamait fokozatosan
leveti. Ha valaki erősen kötődött a fizikai léthez, ez a folyamat tovább tart. Ebben az
időszakban az okozhatja a kellemetlen élményeket, ha az egyénnek erős testi vágyai
voltak, és gondolatai megmaradtak ezeknél. Ebben az esetben amíg meg nem tanulja,
hogy az asztrális, vagy lélekvilágban ne vágyódjon ezek után, szenvedhet, mert nincsenek
a kielégüléshez szükséges fizikai szervei.
Az emberek a halál utáni élet eme síkjain szembe találják magukat saját hiteik és
megerősített gondolatformáik eleven valóságával. Akik a büntetésben, vagy pokolban
hisznek, bizonyos fokig átélik, akik a mennyben, azt is. A hasonló elveket vallók, vagy egy
bizonyos valláshoz ragaszkodók ugyanolyan lelkekkel találkoznak.
Az asztrális test részecskéi folyamatosan változnak. Az ember ott nem érez valódi
éhséget, vagy szomjúságot. Azonban az ízek utáni vágy, vagy például az alkohol mámora
utáni az alkoholistánál, megmarad. Mivel itt nem akadály a tér, a gondolat sebességével
lehet „utazni”. Itt sokkal gyorsabban történik a dolgok megteremtése, és az érzelmeket is
sokkal intenzívebben éljük át, ezért nem mindegy mire hangolódik valaki, mert például a
gyűlölet, vagy düh égethet.
Az asztrális világ legalsó szintje az erős, izzó vágyak régiója, amelynek működése mint
tisztítótűz is ismeretes. Akik nem kötődtek olyan erősen az anyagi, testi vágyaikhoz, azok
szinte észre sem veszik ezt a szintet. Több szinten át tart a különböző vágyak, kedvek,
hajlamok megélése.
Az asztrális világban minden körülmény fellelhető, amely a fizikai világban is létezett,
de ezek kevésbé statikusak, például nincsenek napok, napszakok, vagy más időbeosztás,
de az egyén gondolatai által átélhetőek ezek. Az asztrális szinten az ember formája olyan,
mint az azt megelőző életben volt, de külseje jóval nagyobb mértékben tükrözi
lelkiállapotát, és idősebb, vagy fiatalabb formát is ölthet.
Az asztrális szinteken számos, a földihez hasonló tevékenységet végeznek, de semmit
sem kényszerből, sokan szívesen alkotnak. Bizonyos idő elteltével ez már nem elégíti ki
őket, s rájönnek, hogy ezekre a tevékenységekre nincs többé szükség. A pszichikus
világban lehetséges kommunikálni más létformákkal gondolati úton, mint például a
természeti szellemek, vagy állatok.
Amíg az emberek rá nem jönnek, vagy meg nem mutatják nekik, hogy a gondolat
sebességével létrehozhatnak valamit, ösztönösen úgy cselekednek, mint a fizikai létben.
Vagyis dolgoznak, esznek, isznak, házat építenek, stb. Az asztrálteste minőségétől
függően érez rokonságot és összefüggést az ember a neki megfelelő szinttel.
Azok az emberek, akik egy bizonyos életmódot folytattak, s mintegy bezárultak abba, itt
is ugyanúgy élnek tovább, egészen addig míg mások hatására, vagy saját felébredésük
által vágyni nem kezdenek egy más létforma iránt. Azokkal az emberekkel, akikkel együtt
éltünk, odaát ismét találkozunk, amennyiben már ők is átlépték a halál küszöbét. De a
szeretett állatokra is rálelhet, mivel ezek asztrális lényként tovább léteznek.
Nagyjából a középső szinten éri el az a pontot, hogy elengedje a testiséget. A lélekvilág
magasabb szintjei felé haladva az egyén egyre inkább kiárad az asztrális felé, tisztul, és
önzése lassanként eltűnik. Felismeri, hogy a fizikai jólét mögött a szellemi értékek azok,
melyek igazán fontosak. A hetedik szintre teljesen megszabadul a materializmustól.
Ez nem jelenti, hogy egy adott egyén a halál után bejárja az összes régiót, mert
amellyel nem érez rokonságot, s nincs vele dolga, szinte észre sem veszi. Tehát a lélek
áthalad a különböző asztrálsíkokon, de nem mindegyikben és nem egyforma mértékben
tudatosan. A lélekvilágban is van a közös tér – melyet az ott élők közösen használnak – és
saját, egyénként létrehozott kis világ.
Ezeken a síkokon – s a világok többségében – létezik tanítás, ám ez sokkal
könnyedebb és bensőségesebb, mint a Földön. A pszichikus világok nagyon gazdagok, a
Földön jelenleg, vagy valaha volt természeti körülmények, tájak és ember alkotta
létesítmények megtalálhatók. Ezen kívül mindazok, melyeket az ott élők teremtenek,
illetve az alkotók által létrehozott személyiségek. Utóbbiak a sok ember gondolata által
valóságos létformát öltenek.
 A mentális, vagy szellemi világ

Ezt nevezik szellemi világnak, gondolati, vagy mentális világnak, az értelem síkjának.
Keleten a szanszkritban Devachan -nak, vagy Manasz (Manas) -nak, a keresztény tanban
Mennyország -nak, de noetikus világnak is hívják.
Ide az Én hatol be, az ember szelleme. A lélekből csupán azt viszi magával, ami annak
gyümölcse, tapasztalata, lényege. Ez mentális anyagból áll. Itt találhatjuk a fizikai és
asztrális világok ősképeit. Ezekből az ősképekből alakult ki minden az alsóbb világokban.
A szellemi világ egy meglehetősen gyorsan áramló, állandóan teremtő tevékenységet
végző szféra.
A halál után a mentális szférában az asztráltest átalakított részét, a lényegét az emberi
lény továbbviszi, a többi része eloldódik. Ha az előző szinten az ember eléggé leszokott a
vágyairól, itt világos tudattal éli át a létet, egyébként elhomályosuló tudattal. Ami bennünk
van, mint érzések, itt mintegy időjárásként érzékelhető. A pozitív és negatív élményeket
ebben a szférában mintegy az egésszel összefüggésben éljük át, s nem mint különálló
személy.
A mentális világból többnyire nincsen közvetlen kapcsolat a fizikaival, kivéve médiumok,
vagy magasan képzett beavatottak által. Bár a felsőbb asztrális világok is mérhetetlenül
boldogabbak a földinél, a gondolati világban található fény és harmóniához képest az csak
előjáték volt.
Itt egy csodálatos zenei hangzás van jelen, melynek csupán halvány árnyéka a fizikai
világban megjelenő zene és hangok világa. Az asztrális világhoz hasonlóan a mentális
világokban is több régió van, vagy szint. Ezeket nem úgy kell elképzelni, mint egymás
felett levő, elválasztott emeleteket, mert ezek áthatják egymást.
Ami a földön ásványi volt, az szilárd szubsztanciaként jelenik meg. Azaz az első régió
bizonyos szempontból hasonlatos ahhoz, ami a fizikai világban a talaj, a földkéreg,
hegyek, sziklák. A második a folyékonnyal – vízzel, vérrel – hasonlatos, ez az élet alapja. a
növényi, állati és emberi lét, folyékony szubsztanciaként vannak jelen.
A harmadikban a lélek tartalmai – mint az állati és emberi érzések, szenvedélyek, egyéb
érzetek – légnemű szubsztanciaként vannak jelen, szellemi alapjai vannak, s a légkörhöz
lehetne hasonlítani. A gondolatok szubsztanciája formákként és lényekként él, ezek
hőállapotként jelennek meg. A negyedik régió közvetít a másik három között, s egyben
rendezi őket. A tudósok és művészek innen kapják inspirációjukat.
A felettük levő három régió alkotja a szándékok és indítékok igazi ősforrásait. Itt
találhatóak a lények valódi nevei, a lét egy szellemi nyelvben nyilvánul meg. A mély
vallásosság, vagy a bölcsesség alapjait az emberi lény a szellemi világokban a maga
mélységében megérti. Az ötödik régióban alakítja ki az Én a céljait és a szándékait,
melyek meghatározzák a következő életét is.
 A hatodik szinten az ember azt keresi, ami a világ egész szempontjából helyes és jó, a
hetediken saját életmagvát találja meg. Az átlagos ember többnyire csak korlátozott
mértékben tapasztalja meg a mentális világot, inkább csak befogadó. Akik életük során
mélyen beleélték magukat a művészetekbe, tudományokba, vagy filozofikus-vallásos
életmódba – de nem egoista, hanem bensőséges okokból – rájuk csodás tapasztalások
várnak itt.
Míg az asztrális szférában térbelileg bárhova pillanatok alatt el lehet jutni, itt az idő sem
akadály. Ezen a síkon minden elképzelhető szépség jelen van, azonban mindenki csak
fejlettségének megfelelő arányban képes felfogni ezeket. Az itteni szabadság sokkal
nagyobb, mint az asztrális, az egyén képes mindent jól megfigyelni, elemezni,
újrarendezni.
A lélekvilágban van valami hasonlóság a földihez, a szellemi világok azonban egyre
magasabb síkon egyre kevésbé emlékeztetnek arra. A gondolatok itt azonnal teremtenek.
Ezeken a síkokon olyan mértékben tud tudatosan jelen lenni az ember, amilyen mértékű
szellemi-lelki fejlettséget szerzett legutóbbi földi élete során.
A szellemi világokban az azonos fejlettségű emberek mellett másokkal is lehet
találkozni. Ezek egy része bizonyos magasabb rendű természet szellemek, vagy az
angyali birodalmakhoz tartozók különféle típusai. De vannak más bolygórendszerekhez
tartozó szellemi lények is. Ezen kívül mentálisan létrehozott elementálokkal és lényekkel is
találkozhatunk, amelyek nem örök életűek.
A mentális szférában alakítja az ember az ősképét, amely a kiindulási pont a következő
fizikai élethez. Az ősképhez megfelelő asztrális szubsztancia képződik, majd ez a
leginkább megfelelő szülőkhöz áramlik. Ebben a folyamatban, s a következő étertest
hozzáadásában magasabb lények is közreműködnek. Mielőtt megszületik az ember, az új
étertest által valamennyire bepillantást nyer eljövendő életébe, de a fizikai szinten ez
elfelejtődik.

Magasabb mentális világok, kauzális síkok

A kauzális síkokon az Én teljesen szabad a személyiség korlátozó illúzióitól, illetve az

Énnek az egóbeli tükröződésétől. Ez már a formátlanság, az okok világa. A mentális
világok felső síkjait nevezik kauzális világ(ok)nak is. Általában azok, akik tudatosan
belepillantanak a magasabb mentális világokba, később új életükben képessé válnak
nagyszerű alkotások létrehozására, legyen az zenemű, építészet, irodalmi mű.
Az ennél magasabb régiókba jutó szellemek már tudatosan képesek emlékeiket – így
például előző életbeli emlékeiket, tudásukat – a következő életbe magukkal vinni. Innentől
kezdődik az ideák, a szellemi törvények világa.
 Magasabb dimenziók, felsőbb síkok

A Buddhikus sík

A buddhikus síkon egyfajta közös tudatosság állapota van, az Én világos öntudattal éli át
az emberiséggel, mint közössel való egységet. Ezen a helyen teljes megértés és
együttérzés van, akiben még önző érdekek érvényesülnek, tudatosan a közelébe sem jut
ezen világnak.
A te és én fogalmainak fizikai értelme itt elvész, mert egymásban érzik és értik egymást.
Ez azonban nem jelenti az egyéniség megszűntét, hanem magasabb fokon való
öntudatosságát. A buddhi síkon az egyén a többek tapasztalataiban is részesül anélkül,
hogy valamely része azon személyesen átesne.
Az egyén képes más lények tudatába helyezkedni, alsóbb síkokon élők indítékait,
működését belülről megérteni, és az elkülönültség teljesen megszűnik. Egy mindennel,
mégis emlékszik mindenre, amit ő tapasztalt, mint különálló egyéniség. Itt realizálódik az
idő titka, nem egyik irányból a másikba folyó valaminek látszik, hanem egyszerre van jelen
múlt, jelen és jövő.

Az Atmikus síkok

Ez az Egyetemes Én síkja, mely három részből áll. Keleti kifejezéseket használva az

Ádi, Anupádaka, és Atma síkokról van szó. Az Ádi a Logosz -i, vagy isteni sík, az
Anupádaka a Monád -i sík, az Atma pedig a szellemi sík.

A monád

A monád az Abszolútum egy látszólag elkülönült része. A monád az emberi szellem

legbelsőbb valósága, forrása. Az öntudat, a tudatosság gyökere. Bár az Abszolútum
részei, minden egyes monádnak megvannak a maga egyéni tulajdonságai. A monádok a
megnyilvánulatlan Abszolútum megnyilvánulásai, mint Napok, melyek világosságot
árasztanak a térbe.
A monád a tapasztalás által nyeri el valódi tudatosságát. Mert míg látszólagosan nem
különül el az Abszolútum egységétől, nincsen tudatosan tudatában önmagának. A monád
az Én gyökere, amely utóbbi azonban a tapasztalások és élmények által válik tényleges
tudatossággá. A monád 3 része az atma, buddhi és a manas, amely egyben a 3 isteni
személy, a Felsőbb Én 3 része.

Más világok és létformák

Azok a lények, akik emberként (is) éltek, élnek, csak egy kis töredéke a mindenség
létformáinak. Számos dimenzió van, amelyek messze felette állnak az ember által akár
szellemi érzékeléssel érzékelhető állapotok felett. Ezek a lények részt vettek a
csillagrendszerek – s az olyan létformák, mint az ember is – létrehozásában, fejlődésének
irányításában, de csak távolról.
Ők olyan mértékben más lét(tudat)állapotban léteznek, hogy általában közvetítők által –
amelyek lehetnek magasan fejlett szellemi lények, vagy emberek – tartják a kapcsolatot a
fejlődés eme színterével. Vannak aztán olyan létformák, amelyek teljesen kívül esnek az
ember körén. Számukra az egész emberi létezés és történelem csak egy lehetségesség a
valóság szövedékén.
Ezt úgy lehetne jól érzékeltetni, ha azt mondjuk, egyes ilyen lények érzékelése számára
az egész emberi evolúció nem több egy szempillantásnál. Többé-kevésbé ez az a pont,
ameddig felfogásunk elér, s bár van ezen túl is, de azokról – mivel olyan messze esnek a
mi létünktől – tapasztalat és élmény híján már nem tudunk érdemleges fogalmakban, a
korlátolt szavak által leírást adni.
*
A fejezet bővebb verziója itt olvasható: Halál után élet, szellemvilág
 Lucifer és Ahriman, az azurák, a gonosz lényege

Lucifer és Ahriman esetében nem valami vallásos fantáziáról van szó, hanem valósan
létező erőkről. Ezek az erők mindenkire hatnak. Bár negatív ellenerőknek tartjuk őket,
hosszabb távon szükséges segítői az emberi fejlődésnek. Nélkülük ugyanis nem
fejlődhetett volna ki a szabadság és a tudatosság.

Luciferi és ahrimani hatások az életben

Hogy miért van az életben oly sok nyomor, tudatlanság, háború és betegség, arra
nagyrészt válaszokat ad ezen szellemi erőhatások ismerete. Ezt nem úgy kell tekinteni,
mint Isten és a Sátán, vagy az angyalok és az ördögök harcát. Lépjünk túl a
gyermekmeséken!
A luciferi hatás az elpuhulás, álmodozás, fanatizmus felé hajt, az ahrimani pedig a
megkeményedés, materializmus, értelmi túlsúly felé.
Az emberben két ellentétes irányú erő működik, s bármelyik irányba való elhajlás
problémákhoz vezet szellemi, lelki, testi szinten. Ha egyensúlyban vannak, akkor rendben
van minden. Mi az, ami egyensúlyban tartja őket? A krisztusi hatás! Krisztus = a luciferi és
az ahrimani oldal kiegyensúlyozása, kiegyenlítődése.
 Kicsit vonatkoztassunk el a vallástól. Itt ténylegesen működő szellemi erőhatásokról van
szó, melyek folyamatosan hatnak az emberre. A betegségek gyógyításában is az működik,
amikor az egyik oldalt kiegyensúlyozzuk a másikkal, mert mindig valamelyik oldal túlsúlya
okozza a problémát.

Lucifer és Ahriman – a luciferi és ahrimani lények

A luciferi lényekről a Lemúria idejét bemutató fejezetben olvashatsz. Ezek a fejlődésben

visszamaradt szellemi lények, amelyek azáltal váltak negatív erőkké, hogy nem a maguk
szintjén hatnak. Az ahrimani lények szintén visszamaradtak, ők már az atlantiszi időszak
idejében is hatottak.
A luciferi lényeknek a földfejlődés Hold időszakában kellett volna az emberre hatást
gyakorolni. De mivel lemaradtak a fejlődésben, a későbbi Lemúriai időszakban olyan
hatásokat keltettek az asztrális testben, melyeknek már a Holdfejlődés alatt le kellett volna
zajlani.
Lucifer belülről hat, a túlzott lelkiséget, az anyag megvetését hozva magával, míg
Ahriman kívülről, az érzékek hipnózisával, hogy az ember figyelmét az anyagi létre
rögzítse. A luciferi erő felgyújtja a vágyat. Ebből ered a lelkesedés, s egyben az is, hogy az
ember a magasabb rendűt óhajtja.
Ahriman igazából Lucifer karmája, amit Lucifer elindít, Ahriman a másik oldalról
tönkreteszi. Az emberiség történetében különböző korokban eltérő mértékben hatnak. A
19. század óta az emberiség fejlődése erősen ahrimani jellegű, aminek egyenes
következménye volt a materializmus.

A luciferi erők hatása az emberre

A luciferi erők elsősorban az asztráltestre hatnak. Ingerlik az ösztönöket, érzelmeket,

mértéktelenséget, szenvedélyeket és érzékiséget keltenek. A vágyakat, a testi örömöket, s
számos "egoélményt" növelik egészségtelen mértékben, de emellett a földi valóságtól
elrugaszkodó embereket is mind mélyebbre viszik az illúziók világába.
Előnye ezeknek a hatásoknak, hogy az embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik
a "tömegtudattal", társadalmi, vagy faji szokásmechanizmusokkal szemben. Lucifer
megjelenése a Paradicsomban volt szükséges ahhoz, hogy az ember saját megismerése
felett uralmat szerezzen, s ezáltal személyes döntések meghozatalára váljon képessé.
Ugyanakkor az ember kiszolgáltatottá vált a vágyaknak és szenvedélyeknek.
Ha csak a fejlődést elősegítő lények munkálkodnak az emberen, nem válhatott volna
tudatosan választani képes énné. Attól, hogy Lucifer által egy hibázni képes, jó és rossz
választások között ingadozó ént kapott, törekedhet tudatosan arra, hogy saját szabad Én -
jét kifejlessze. Ez vezet a szabad akarathoz is. De a szabad akarat csak olyan mértékben
érvényesül, amennyire képesek vagyunk felülemelkedni Lucifer és Ahriman befolyásain.

Az ahrimani erők hatása az emberre

Az ahrimani erők az étertestre hatnak; a gondolkodást a földhöz kötik, a hideg, számító

logikát, s az értelmet helyezve előtérbe. Arra sarkallják az emberi szellemet, hogy csak a
fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot fogadja el, a materiális tudományokat
tekintse megdönthetetlennek.
A hideg, érzéketlen, minden spirituális valóságot elutasító, csak észérvekre hallgató
embert táplálják. A hazugság és a mások félrevezetése, emberek manipulálása szintén
ezekhez az erőkhöz tartozik. Ők a felelősek azért is, hogy a Krisztus szellem háttérbe
szorult, és helyette csak az ember Jézust fogadják el valóságosnak egyes ezoterikus
körök is.
Előnyük, hogy a fizikai tudatosság erősödése által az ember megkülönböztető
képessége, egyéni tudatossága növekszik, ezért később saját magából ébredhet szellemi
önvalójára. Ahriman az az Antikrisztus, amelynek fontos feladata van a 21. században, s
nem Lucifer. Az ő lényisége egyetlen emberben is összpontosul a 21. században, s a
legtöbbeket megtéveszti.

Lucifer és Ahriman működésének lényege

Lucifer és Ahriman erői közül előbbiek (idő előtt) ki akarják szakítani az embert az
anyagból, utóbbiak pedig ellenkezőleg, teljesen elszakítani a makrokozmosztól. Előbbiek
arra ösztönzik az embert, hogy emelkedjen fel, s saját magát tegye istenséggé. Utóbbiak a
mérték, szám és súly háromdimenziós világának fogságába taszítják.
 A luciferi erők a hatalmi vágyat, egoizmust, szenvedélyeket erősítik. Az ahrimani erők
azt a látszatot keltik, mintha a fizikai érzékekkel érzékelhető valóság lenne az egyetlen. A
nácizmus mögött luciferi erők álltak, a kommunizmust pedig átitatta az ahrimani erőhatás.
A vallásos egoizmus éppen a Lucifer befolyásának való behódolás. Aki szenvedélyesen
törekszik az istenire, de a tudatos megismerés fénye nélkül, az éppen őt követi. Aki meg
csak a száraz tudományt magasztalja – mintha minden oka csupán anyagi erők lennének
– az Ahriman érdekeit szolgálja.
A luciferi erőkön való felülemelkedés alapja a szeretet – mely nem egyes személyeknek
szól, hanem az ego felett áll – az ahrimani erőkön pedig a bölcsesség által, amely az
anyag mögötti láthatatlan erők ismeretéhez kapcsolódik. Lucifer és Ahriman működését
éppen azért hagyják a magasabb szellemi erők, mert hosszabb távon a tapasztalatok
miatt az emberiség tudatosságának felemelkedéséhez vezet.

Az azurák lényege, működése, hatása korunkban

Az azurák a sorban a harmadik lénycsoport, melyek negatív hatást gyakorolnak az

ember fejlődésére. A luciferi erők az asztrális testre, az ahrimani erők az étertestre, az
azurák pedig a fizikai testre hatnak és a szélsőségesség felé terelnek. Az azurák a morális
értékeket elavultnak láttatják, az embert pedig mint az állatvilág legmagasabb rendű tagját.
Bizonyos szempontból visszafejlődésre sarkallnak, hiszen az egyéniséggel szemben a
csoport -ént erősítik. A csoport-én pedig az állatvilágra jellemző. Az azurák hatásai igazán
a 20. századtól kezdtek érvényesülni. Tőlük származik mindenféle érthetetlen, vagy
megmagyarázhatatlan viselkedési forma, mint a terrorizmus, ámokfutás, vagy perverziók
és kábítószerek használata.
Ezek az erők állnak a szélsőséges csoportosulások mögött, amelyekben az egyes
egyének akaratának nem juthat szerep. Míg a luciferi hatások az érzelmeket, az ahrimani
erők a gondolatvilágot zavarják meg, az azurák hatása az akarati világot teszik tönkre
azáltal, hogy az egyéni akaratot lerombolják.
Az azurák az embert a tudatossággal szemben a vágyak, az érzékiség és a
szélsőséges érzelmek felé hajtják. A médián keresztül alattomos módon belopakodnak az
emberi lelkekbe, melyek észre sem veszik, hogy elcsábulnak olyan erőknek, melyek
csupán kihasználják őket.
 A gonosz lényege

Míg a luciferi lények az angyalok soraiból kerültek ki, az ahrimaniak a gonosz

tekintetében egy fokkal magasabban állnak. Ők az arkangyaloktól a dünamiszokig
különböző hierarchiák lényeiből kerülhetnek ki. Az azurák e tekintetben a legrosszabbak,
mert utóbbiaknál is egy fokkal magasabban állnak.
A gonosz lényege a „rész tudás” az egésszel szemben. A fejlődés egyes fokain jelen
lévő valami, mely hozzájárul a megismeréshez, mégpedig azáltal, hogy először
megtéveszt. Emberek és egyes szellemi lények viselkedhetnek gonoszul, de a természeti
erők és a mindenség nem.
Rudolf Steiner az egyik 1919-es előadásában ezeket mondta az emberiséggel és a
gonosszal kapcsolatban:
*
"...az egyik legfontosabb feladat annak megértése lenne, hogy nem létezik
abszolút gonosz. ...A gonosznak nevezett szellemi erőket megismerve az
embernek fel kell ismernie, hogy nem létezik örök és önálló gonosz. Ha sikerül
megszabadulnunk a gonosszal kapcsolatos érzelmektől, akkor rájöhetünk arra,
hogy ezt a szellemi erőt nem félni és gyűlölni kellene, hanem megismerni és
felismerni.

...csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót összekeveri az

időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes az
örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni.
...Ezért ma az embernek a gonosz működésének és minőségének megértése
érdekében képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan meg tudja
különböztetni az időt az örökkévalótól. Ez a megkülönböztetés egyébként
azonos a lélek és a szellem közötti különbségtétellel is."

Vagyis a gonosz, mint olyan, a létezés téridejében megjelenő valami, ami azonban
csupán bizonyos viszonyítási pontból az. Ugyanis ami a téridő egy pontján szörnyű dolgok
előidézője, hosszabb távon a tapasztalást átélők számára tanulságul szolgál. Ezáltal eléri,
hogy a tudatos szellem a jövőben jól, és helyesen döntsön.
*
A fejezet forrása ez a cikk: Lucifer és Ahriman hatása, a gonosz lényege
 Az asztrológia eredete, lényege, működése

Asztrológia eredete, jelentése ma már a külsődleges tudomány számára teljes

félreértés. Ugyanígy az állatövi csillagképek, jegyek értelme is javarészt félreértelmezett.
Ez egy hatalmas témakör, így ebben a szövegben csak az alapokat tisztázzuk ezekkel
kapcsolatban.

Az asztrológia eredete

Az asztrológia eredete egy ősi tudomány, amelynek hajdani lényege és sokrétűsége

mára elkopott, degradálódott. Az eredeti asztrológiának semmi köze a babonákhoz, a
világegyetem törvényeinek pontos ismeretein alapult. A mai horoszkópnézegetés, amikor
egy-egy napra, egy adott jegy szülöttének leírják, hogy mi történhet vele, a régi
tudományhoz képest csupán gyerekeknek való játszadozás.
Az asztrológia eredete nem természet tudomány, hanem egy beavatási tudomány és
megismerés rendszer része. Az egy más kérdés, hogy mai létét részben annak
köszönheti, oly sokan szeretnék jóslás céljából használni, s ekképpen igénybe venni. Az
asztrológia eredete jóval ősibb időkre nyúlik vissza, az ókorbeli közel-keleti, egyiptomi
jelenléte még ennek a tudásnak a maradéka.
 Őseink pontosan ismerték a „csillagok tudományát”, ez a tudás egészen az egyiptomi
időkig magas fokon jelen volt, majd az ókor végére elérte az elvilágosiasodás szele, és a
középkor teljesen eltorzította. Amikor az emberi szellemi tudat kezdett teljesen
elhomályosulni és az 5 érzékszerv által közvetített valóságra összpontosítani, akkor
kezdték az asztrológiai tudást is külsőleg értelmezni.

Az asztrológia jelentése, értelme

A fizikai és a biológiai törvények a szellemi törvények anyagi leképeződései. Az

asztrológia nem keverendő össze semmilyen szempontból a mai csillagászattal, amely
csak a világmindenség külső jelenségeivel foglalkozik. Nem is az emberek sorsát
határozza meg, a csillagok inkább mint „jelzőberendezések” működnek.
*
„...nem kell az okokat a csillagokban keresni. A csillagokban világórát láthatunk,
ami megadja a ritmust, ami alapján az emberi és a népélet
lejátszódik. ...mindaz, amit ebben az irányban most űznek, tökéletes
dilettantizmus, igazi babona, a külvilág számára ezen dolgok igaz tudománya
nagyrészt veszendőbe megy.”

Rudolf Steiner

*
Van egy hatalmas félreértés az asztrológiával kapcsolatban. Hogy Steiner hasonlatát
kölcsönözzem – aki többek között a munkáselőadások sorozatában is beszélt az
asztrológia eredete, jelentése kérdéseiről – bizonyos szempontból olyan, mint egy óra.
Nem mondjuk azt, hogy az óra dönti el mit tegyünk, de az időpontokhoz tartva magunkat
cselekszünk.
Tehát őrültség azt hinni, hogy a csillagok döntik el helyettünk a sorsunkat. Azonban aki
ismeri az égitestek járását, meg tudja mondani, hogy bizonyos események és változások
mikor következhetnek be. Ennek semmi köze ahhoz, hogy minden előre el lenne rendelve,
hanem arról van szó, hogy léteznek bizonyos keretek, amelyek mentén a fejlődés lezajlik.
Világunkban minden egyfajta ciklikusságra, rendszerre épül, amelyben harmonikusan
vesznek részt az égitestek is. A Hold erők például hatással vannak az állatok, növények és
emberek növekedési, valamint szaporodási ciklusaira. Igazából minden égitest mögött egy
szellemi húzódik meg, mivel semmi fizikai nem létezhet önmagában.
 A „sima” csillagászatnak megvan az a hatalmas korláta, hogy mindent fizikailag szemlél,
amit pedig nem tud megmagyarázni, elnevezi sötét energiának, sötét erőnek. Egyebekben
a csillagászat egy csodálatos és nagyon sokrétű tudomány, de amíg tisztán csak fizikai
erőket és véletlent feltételez minden mögött, sosem juthat igazi megismerésekre.

Az ember képes irányítani a sorsát

A természetben az ember az egyetlen, amely képes saját sorsát uralni. Minél fejlettebb
szellemi szintre jut valaki, annál nagyobb mértékben teheti ezt meg. A fejlődésük
„csúcspontjára” ért emberek azáltal, hogy személyes létük fölé emelkedtek, kikerülnek
saját csillagjegyük korlátozásai alól.
Amikor valaki már az összes szükséges tapasztalatot megszerezte földi inkarnációi
során, már megismerte a különböző csillagjegyű személyiségtípusok általi életeket, ezáltal
„levetheti” ezeket. Ami azt jelenti, hogy tudatában van mindezen lehetséges
személyiségeknek, de ő már egyikkel sem azonosul, számára ezek csak szerepek
lennének.
*
„Minden jelenség ki van szolgáltatva ezeknek az erőknek, csupán egyetlen
élőlény rendelkezik a képességgel, hogy az összes – a világegyetemben, a
saját lényében és sorsában megnyilvánuló – energiát és erőt uralja, és tetszése
szerint irányítsa: az ember. De csak akkor, ha ezeknek az erőknek a tudatára
ébred, felismeri, és legyőzi magában őket!”

Ptahhotep főpap (Elisabeth Haich: Beavatás)

Asztrológia eredete – Világévek, világhónapok és világkorszakok

Az ősi ismeretek szerint vannak, világévek, világhónapok és világkorszakok,

amelyekben más-más hatások érik a Földet, s ezáltal a fejlődés mindig új irányokat vesz.
Egy teljes kör az állatövön 25 920 év alatt zajlik le, s ez 12 hónapra oszlik, ezek
mindegyike 2160 évig tart.
Minden korszaknak megvan a maga szerepe, s mindig az uralkodó csillagjegy van a
legnagyobb hatással a földi életre. Általában az egyes világhónapok közötti átváltozásokat
komoly események előzik meg amelyeket fellelhetünk a történelemben. Ez azonban nem
azt jelenti, hogy a csillagjegy döntené el az eseményeket, sokkal inkább a lehetőségeket
adja.
 Ugyanilyen ciklusok jelen vannak az emberi életben is, amelyet 7 éves ciklusokra
oszthatunk, melyekben mindig más változás történik meg. Az emberi fejlődésnek éppen az
a célja, hogy minél jobban függetlenedjen a csillaghatásoktól, sorsát saját maga szabja
meg. Ez persze sok-sok évezreden át tartó folyamat.

Az állatövi csillagképek eredete, keletkezése, állatöv jegyek

nevei

Az állatövvel kapcsolatos alábbi összefoglalóhoz felhasználtam forrásként:

Rudolf Steiner – Állatok, planéták és kozmosz (előadások Düsseldorf 1909)
*
Ha elolvasod a bolygófejlődésről szóló fejezetet, emlékszel, hogy a régi Szaturnusz
állapotban az ember, a Nap állapotban pedig az állati testek első kezdeményei
keletkeztek. Ezt azonban nem fizikailag kell elképzelni, hiszen előbbi esetében hő,
utóbbinál pedig gáz halmazállapot volt a sűrűség.
A régi Nap állapotban ezt a kerubok világa vette körül. Ezek a kerubok négy oldalról
vették körül a Napot. A régi beavatási tradíciókban – évezredekkel időszámításunk előtt –
köztük az óegyiptomi csodálatos tudományokban, a négy oldalról közeledő kerubokat így
hívták: Bika, Oroszlán, Sas, Ember.
Ez korántsem véletlen, mert a beavatottak szellemi tudata előtt ezek a lények éterikus
alakban jelentek meg, mint szárnyas állatok, illetve ember. Az állatok az állatövnek a
Napon kialakult képmásai. A mai állatok ezeknek a formáknak a mindenféle alakba torzult,
kései utódai.

Állatövi csillagképek, jegyek eredete

A négy kerubnak van két-két kísérője – jobb és bal oldalról – így pontosan 12 erőhatást
képviselnek. Ezek alkotják a 12 asztrológiai hónap neveit.
Azonban maga az állatöv nem csak a kerubokat jelenti. A felső szellemi hierarchia
lényei – a kerubok alatt álló trónok és a felettük egy szinttel levő szeráfok – is a részei.
Ezek mintegy gyűrűként vették körül már a régi Szaturnusz állapotot. Annak belsejéből
kitekintve pedig 12 különböző irányba nézve, 12 lényre látnánk.
Ezek 12 különböző lény (a felső szellemi hierarchiából), melyeket az irány szerint
neveztek el, hogy a csillagvilág mely részére nézve láthatóak. Az ember különböző
szerveinek kezdeményeit ezek a szellemi lények alakították ki. Innen erednek az
elnevezések, és az is, hogy az ember a mikrokozmosz.
Ahogyan a régi Szaturnusz körbeforgott, úgy alakultak ki a mai szervek kezdeményei.
Az Oroszlán jegye alatt a szív kezdeménye, a Rák alatt a mellkas, az Ikrek alatt a két oldal
szimmetriája, és így tovább. A régi állatövi jegy ábrázolásokon még látszanak ezek a
testrészek.

Az asztrológia eredete, lényege

Amit közölni akartam ezzel az írással az, hogy az asztrológia nem egy
sorsmeghatározó „előírt karma”, hanem egy jelzőeszköz, amely által jobban megismerhető
a világ és az ember, és mélyebben megérthetőek a folyamatai. Semmilyen más leírás nem
határozza meg pontosabban a különböző embertípusokat, ez azonban nem statikus, mert
egyrészt senki sem 100 százalékosan „egyféle”, másrészt az élet tapasztalatai által
mindenki változik.
Senki sem születik ugyanazzal a csillagjeggyel a következő életében, mint ahogy a
születés és halál időpontja sem ugyanaz, mert a fejlődés értelme, a különböző
tapasztalás. Az asztrológia eredete, az állatövi csillagképek jelentősége abban van, hogy
valódi megismeréshez jussunk, semmint jósláshoz használjuk ezt a tudást.
*
Hogyan lett a sasból skorpió, és az emberből vízöntő? Az asztrológiáról szóló teljes
cikket, melynek ez a fejezet is a része, itt olvashatod: Asztrológia eredete, jelentése,
lényege
II.Akasha
 Akasha krónika – az egyetemes emlékezet

Akasha krónika egyetemes emlékezet, kozmikus memória, vagy világkönyvtár néven is

nevezhető a mindenség „szellemi tárhelye”. Ez nem csak a fizikai világegyetem történéseit
tartalmazza, hanem minden dimenzió összes történését. Ez az univerzális memória egy
olyan energetikai információs háló, mely minden pillanatban frissül, módosul.

Akasha krónika jelentés

Akasha krónika jelentése egyetemes emlékezet. Bizonyos szempontból félrevezető ez

a kifejezés, mert valójában ez a kozmikus emlékezet magában foglalja a jövőt is. Ez úgy
lehetséges, hogy az idő, mint az Abszolútum megnyilvánulásának, a Lét -nek az
aspektusa, nem a múltból a jövőbe haladó vonal, hanem a lehetségességek megjelenítési
módja.
Múlt alatt általánosságban az emberiség megélt múltját értjük, a jövő pedig a
lehetségességek. Az akasha krónika olvasása ezen múlt, és a lehetséges jövők közül, a
jelen pontból kiindulva legvalószínűbb megtekintése. Az akasha tartalmazza minden
egyén valaha megélt gondolatait, érzéseit, álmait is.
 Hasonlíthatjuk egy korlátlan adatbázishoz is, amely azonban számtalan mezőből áll,
szerteágazva megannyi lehetséges variációra. Mivel a tároló energetikai mező, sosem
veszik el semmilyen emlék, minden egyes porszemről kozmikus tudomás áll fenn.

Akasha krónika olvasása, megnyitása

Az akasha krónika megnyitása, olvasása csakis kifejlesztett magasabb érzékekkel

lehetséges. Vagyis amikor valaki szellemi-lelki részeit – mint az étertest, asztrális test –
meghatározott módon fejleszti, hogy azok a magasabb érzékelés csatornáiként is
működjenek.
A médiumi látás részben bepillantást engedhet ebbe, ám a médium személyétől
függően eltérő mértékben. Az emberi lény nem mindig ilyen szellemi-lelki felépítéssel
rendelkezett, mint ma. Az étertest az idők folyamán csak fokozatosan húzódott bele a
fizikai testbe, s vált vele csaknem azonos kiterjedésűvé.
Régen a fejnél magasan kinyúlott. Ezért régebben az emberek bizonyos fokig beleláttak
a szellemvilágba, s csak később szűnt meg ez a képességük, amit felváltott az analitikus,
logikus elmével való gondolkodás. A régi civilizációkban – egészen az egyiptomi kor
végéig – a beavatásra váró egyéneket, több év felkészüléssel elvezették az akasha
meglátásáig.
Hogyan történik az akasha olvasása? Ahhoz, hogy valaki adott korban, adott
cselekményt, vagy személyt megtaláljon, tudnia kell egyet, s mást róla. Ilyen szempontból
hasznosak a történelmi ismeretek, mert a tudatban létrehoznak egy kiindulópontot. Ha az
akasha olvasója nagy távlatokban tekint bele, akkor mintegy filmszerűen látja az
eseményeket. De ha egy konkrét dologra kíváncsi, akkor úgy kerül bele, mintha valóban
ott lenne, és körülötte zajlanak az események.
Az elég magas szinten tudatos beavatott úgy irányíthatja ezek átélését, mintha egy
videót nézne; felgyorsíthatja és lelassíthatja, valamint megállíthatja. De az a csodálatos,
hogy nem csak a külső eseményeket éli át, de bepillanthat a résztvevők érzéseibe,
szándékaikba, gondolataikba.
Akasha olvasása ma

Ma már más eszközökkel érhető el a szellemi fejlettség azon foka, amely bepillantást
enged az akashába. Az akasha krónika meglátásához egy út vezet, ha az ember bizonyos
gyakorlatokkal kifejleszti szellemi érzékelőszerveit, majd megtanulja használni. Vannak
kivételek, ilyenek például egyes álmok, amelyek a múltba, vagy jövőbe engednek
bepillantást, illetve bizonyos események, mint súlyos betegség, vagy lelki trauma is
okozhat részleges belelátást.
Ezek azonban egyedi esetek és nem állnak irányításunk alatt. További hasonló
jelenség, amikor valaki például lezuhan (akár akarattal, mint a bungee jumping esetében)
és hirtelen lepereg előtte az élete. Az ilyen esetekben az étertest hirtelen elszabadul a
fizikai testtől és ez okozza a képsorozatokat, mert az „elfeledett” emlékek az étertestben
vannak.
Az akasha krónikába a különböző kábítószerek, drogok használatával is bele lehet látni.
De mivel az ilyeneket használó emberek nem estek át a megfelelő kiképzésen, ez
rendkívül ártalmas testi-lelki következményekhez is vezethet.

Hogyan olvashatunk az akasha krónikában?

Évezredekkel ezelőtt hosszas kiképzés előzte meg, mielőtt egy-egy arra alkalmas
embert odáig vezettek, hogy láthassa az akasha krónikát. Ugyanis szellemi-lelki és morális
erőit meg kellett növelnie ahhoz, hogy a helyes módon lásson és elviselje, amit lát. Nem
véletlenül nem lehet csak úgy belekukkantani az akashába.
Ha valaki nem érett meg erre, óriási sokk lehet számára, ami hosszú időre visszaveti
szellemi fejlődésében. Az akasha valamennyire visszaverődik az asztrális szférában és
azok, akik nem a megfelelő képzésen estek át, ezt pillanthatják meg, miközben azt hiszik,
a valódi akashát látják. A régi szellemi látást felváltotta az evangéliumokban leírt
események következtében, a tudatos megismerés, a fizikai testből kiindulva.
Az utóbbi évtizedekben több olyan könyv is megjelent, amely azt ígéri, hogy eljuttat az
akasha krónika látásáig. Ezzel kapcsolatban több dolgot érdemes megjegyezni. Egy
egyén, attól függően milyen szinten tart a spirituális fejlődésében, akár saját maga által is
eljuthat idáig.
Ez kivételes dolog és csak nagyon kevesen érik el. Mint fentebb említettem, az
egyetemes emlékezet megpillantásához szellemi érzékelőszerveinket szükséges
kifejleszteni, amelyek mindenkiben megvannak, de szunnyadó állapotban, mert a fizikai
világ elvonja róla a figyelmet. A kifejlesztésének az időtartama egyénektől függő, de
rövidebb időtől évtizedekig terjedhet.
 A kíváncsiság nem elegendő ok az egyetemes emlékezetbe való belépésre. Az
önkontroll, a tudatosság fejlesztése, a morális és lelkierők képzése elengedhetetlen feltétel
ahhoz, hogy valaki tiszta és veszélytelen belső látáshoz jusson. Csak annyit érdemes
tudnod, ami segíti személyes fejlődésed, több akár felesleges teher lehet, amennyiben
nem vagy érett rá.

Az akasha híres olvasói

Az akasha krónikának is vannak szintjei, s míg egy „átlagos beavatott” megismerheti

saját életeit, s valamennyire a bolygó történelmét, addig a nagy mesterek képesek voltak
az események mögött rejlő okokig hatolni. Sok ezer évvel ezelőtt, az ősi Tibetben a
kiválasztott lámáknak és Egyiptomban a beavatottaknak hosszú felkészülés után nyitották
fel a „harmadik szemét”, miáltal olvasni tudtak az akashában.
Az utolsó nagy egyiptomi beavatott, Mózes, magas fokon rendelkezett ezzel a
képességgel és ennek az eredménye a Teremtés könyve. Később, a történelem során
több jelentős egyéniség létezett, aki képes volt erre. Például János, aki az Apokalipszist
írta.
A 19. században Helena Blavatsky írása, A titkos tanok is bőven merített az akasha
forrásból. Utána következett Rudolf Steiner, aki olyan magas fokon olvasott az akasha
krónikában, hogy képes volt választ adni az emberiség fejlődésének legnagyobb
kérdéseire.
Ő volt az, aki a legtisztábban és legmélyebben tanulmányozta és szellemi látásával
átélte a Krisztus lény földi megjelenésének eseményeit és mozgatórugóit. Amerikában
Edgar Cayce transzállapotban látott bele az akashába és számos leírás rögzítette azt,
amit ott tapasztalt. Mások is voltak és vannak, például az 1995-ben elhunyt Stilianos
Atteshlis, vagy ismertebb nevén Daszkalosz, a ciprusi mágus, aki szintén olvasta az
akashát.
Sajnos manapság számos ezoterikus személyiség átadja magát egy-egy áramlatnak és
úgy beszél bizonyos dolgokról, mintha azokat biztosan tudná, holott más forrásból
származnak. A spirituális és szellemi igazságok hiteles közvetítői azok voltak, akik magas
szinten olvasták az akashát. Ők fejlődésük során messze maguk mögött hagyták
személyes véleményüket és megtisztítva szellemi-lelki összetevőiket, objektíven fogadták
magukba az akasha tiszta tudását.
 Az egyetemes emlékezet

Amit ma történelemként tanítanak az iskolákban, feltételezéseken, régi írások és más

tárgyi emlékek általi következtetésen alapul. Számos esetben azonban nem azonos a
tényleges valósággal, különösen ami a hátteret és a szereplők szándékait illeti. Noha a
mai – materiális alapokon nyugvó – tudomány nem veszi komolyan az akashát, minden
válasz, amelyet nem tud megadni, ott megtalálható.
Sok ember van, aki szeretne belepillantani az egyetemes emlékezetbe, de nagyon
kevés, aki valóban érett rá. Mert ahhoz, hogy a valódi igazságokat láthassuk meg és ne az
akasha asztrális visszatükröződését, vagy más, hamis látomásokat, meg kell tanulnunk,
saját személyiségünkön túllépve, objektív „szemmé” válni, mint egy ablak.
Ezért, először is sokkal fontosabb a morális fejlődés, az önismeret és a személyes
vélemények, valamint a múlt eseményei káros hatásainak elengedése, s csak utána jöhet
a szellemi látás. Az egoisztikus kíváncsiság a fejlettség alacsony foka, a valódi érdeklődés
jobb, de csak a minden személyes gyengeségén felülemelkedett szellem valóban érett rá.
Lásd a témát bővebben itt: Az akasha krónika
 Teremtés könyve, története valódi jelentése,
bolygóállapotok

Jelenleg a Teremtés könyve szövegének valódi jelentését rendkívül kevés ember ismeri
mélyrehatóan. Elég gyermeklelkű, aki a teremtés könyvét szó szerint veszi. De annak
sincsen igaza, aki elveti, mint mesét. A Teremtés könyve valós eseményekről tudósít, ám
ennek eredeti értelme a mai ember számára eltorzult a többszörös fordítások és a hozzá
nem értések révén.

Teremtés könyve magyarázata

A Teremtés könyve Mózestől származik, bár nem ő írta le. Mózes volt az utolsó jelentős
egyiptomi beavatott, aki magas fokon olvasni tudott az akasha krónikában. A Teremtés
könyve eseményeit nem a saját kútfőjéből vette, hanem egyenest az akashából. A
Teremtés könyvében leírtakkal kapcsolatban érdemes néhány dolgot tisztázni.
*
 1.A Teremtés könyve nem a Világegyetem létrehozásáról, hanem a bolygórendszerünk,
s azon belül is az emberi faj létrejöttéről szól. Ezt sem az elejétől meséli el, hanem egy
bizonyos ponttól kezdve.
2.A Teremtés könyvében szereplő napok nem a mai értelemben vett napok, hiszen
akkor ezek még nem is léteztek.
3.A mai tudomány értelmében vett evolúció csak bizonyos értelemben igaz,
amennyiben behunyjuk szemünket minden szellemi előtt és csak a fizikaira figyelünk.
4.Az ember, mint szellemi lény „kezdetektől” fogva jelen volt, fizikai alakban azonban
csak akkor lépett a földre, amikor már minden körülmény adott volt. Nem az állatvilágból
fejlődött ki, hanem éppen egyes visszafejlődött emberi lényekből lettek az ősemberek.
5.Az emberi lényt – nagyon hosszú idő alatt – magasabb szellemi lények hozták létre és
irányították fejlődését, amely folyamat még ma is tart.
*
Arról az időszakról amelyet a Teremtés könyve átölel, könyveket lehetne írni, de ahhoz,
hogy minden részletét kellőképpen megértsük, rengeteg dologba bele kellene merülnünk,
hogy teljes és tiszta legyen a kép. Ezért, hogy az egyszerű olvasó is könnyen eligazodjon,
ezúttal csak érintem a teremtés könyvének titkait.
A Teremtés könyvével kapcsolatban több forrás is felmerülhet. Aki mélyen el kíván
merülni a témában, annak Rudolf Steiner: A bibliai teremtéstörténet titkai c. könyvet
ajánlom, amely a legalaposabb és számos kérdésre választ ad. Az alábbi sorokban is
bőven merítettem ebből a műből.

A teremtés története

A Teremtés könyve elején leírtak nem szemmel látható eseményekről írnak. A régi
nyelvek fogalmaikban és kifejezésmódjukban erősen kötődtek a lelki-szellemihez, ugyanis
az akkori ember nem csupán a 3 fizikai dimenziót érzékelte, hanem bizonyos fokig még
belelátott a szellemvilágba.
Az ősi héber nyelv, az akkori ember lelkében képszerű képzeteket váltott ki. Éppen
ezért az eredeti szöveget nem könnyű úgy más nyelvekre fordítani, hogy az értelme el ne
vesszen, nem is szólva egyes képszerű szavak jelentéséről. A Teremtés könyvének kezdő
sora a „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet” helyett, így szól:
„Kezdetben teremték az istenek az eget és a földet.”
Ez a kezdetben korántsem a Világegyetem kezdetét jelöli, hanem a bolygórendszerünk
kialakulásának egy pontját, amikor a Nap és a Föld különvált. Az istenek azon szellemi
lények csoportját jelenti, akik egyesítették tevékenységeiket azon cél érdekében, hogy
létrehozzák a földi embert.
 A teremték szó ezen lények szellemi-lelki tevékenységét, teremtő gondolkodását jelenti.
Az „.... Isten lelke lebegett a vizek fölött” az igazi fordításban így hangozna: „Az istenek
szelleme lebegett a szétterülő anyagi tömegek (vizek) felett.” Régen a Föld és a Nap egy
volt, miután szétvált, a fény immár nem belül volt, hanem kívülről sugározhatott a Földre.
„És az istenek szóltak: Legyen világosság! És lőn világosság abban, ami sötétség vala.”
Ezek a szellemi lények elválasztották a légneműt a cseppfolyóstól, majd ebből válik ki a
szilárd anyag. Ezek azonban még nem a mai értelemben vett halmazállapotok, azok csak
később alakultak ki. Ezek után következett a növény-jellegű kisarjadása a föld (szilárd)
szerűségből, de nem a ma ismert növények, hanem a növények csoportszellemei, amiből
a fajták erednek. Őket követte az állatszerűség.
Azonban a lényeg a földi ember létrehozása. „Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonnyá teremté őket.” Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ember (nem a mai, hanem a
szellemi lény) hím-nőnemű volt egyszerre. Amikor az ember már fizikai lényként
megjelent, férfivá és nővé differenciálódott. A jelenlegi emberi test csak az ásványvilág
kialakulása után jelenhetett meg.
A nemek szétválása a Napról és a Holdról származó erők keveredése folytán jött létre.
A férfiak étertestét a Hold befolyásolja jobban, a fizikai testét, pedig a Nap. A nők esetében
ez pont fordítva van. A női jelleg mindig hasonló utódokat produkálna, de a férfiakból a
nőkbe áradó erő által, megjelenik a különbözőség és az egyéniség.

Bolygóállapotok (planetáris inkarnációk) – Emberfejlődés 7

szintje

A bolygóállapotok – más néven planetáris inkarnációk – bolygónk és a hozzá tartozó

lények évmilliárdok alatt lezajló állapotait mutatja be. Ennek leírása a spirituális
irodalomban található, különösen a rózsakeresztesek, teozófusok és a szellemtudomány
foglalkozik részletesen vele. De jelen van a vallási művekben, több ponton kapcsolható a
mai tudomány felfedezéseihez.
A bolygóállapotok 7 állapotát mutatja be a Föld (Naprendszer) és az emberi lény,
valamint más lények fejlődésének. Ez sok millió évet ível át, és az első időszakok olyan
állapotok voltak, amelyeket fizikai szemmel még nem lehetett volna érzékelni. A téma
annyira tág ismereteket ölel fel, hogy részletes bemutatása könyveket venne igénybe,
ezért a kevésbé jártas olvasókra is gondolva, csak röviden, a leglényegesebb dolgokat
említem meg.
A Teremtés könyve 7 napja nem ez, mivel az onnantól indul, amikor a Nap és a Föld
különvált, az ember létrejöttéig. Tehát az emberiségfejlődés az emberi lény szellemi
csírájától, szuper tudatos lénnyé való fejlődését mutatja be. A Teremtés könyve ennek
csupán egyik része.

A 7 nap, 7 bolygóállapot

A bolygóállapotok pontosan 7 állapotot jelent, ezeket a Szaturnusz, Nap, Hold, Föld,

Jupiter, Vénusz és Vulkán nevekkel jelöljük. Az első három a múlt – jelenleg a Föld
állapotban vagyunk, amely két korszakra osztható – és az utolsó három a jövő. Ezek az
ősi elnevezések részben megmaradtak napjaink neveiben is, amely a magyar nyelvben
már kevéssé, de más nyelvekben még jobban észrevehető:
*
Szaturnusz – angol: Saturday (Saturn = Szaturnusz) – Szaturnusz nap – Szombat
Nap – angol: Sunday (Sun = Nap) – Nap nap – Vasárnap
Hold – angol: Monday (Moon = Hold) Hold nap – Hétfő
Föld 1. szakasz – francia: Mardi – Mars nap – Kedd
Föld 2. szakasz – francia: Mecredi – Merkúr nap – Szerda
Jupiter – francia: Jeudi – Jupiter nap – Csütörtök
Vénusz – latin: dies Veneris – Vénusz nap – Péntek
*
A bolygóállapotok között szellemi állapotok vannak és minden egyes bolygóállapot egy-
egy újabb inkarnáció. Az átmeneti állapotok is több millió év. A Teremtés könyve 7 napja a
régi Szaturnusz, Hold és Nap bolygóállapotok újjáéledése, új formában.

Emberfejlődés – a 7 bolygóállapot

Sok-sok millió évvel ezelőttről indulunk, a Naprendszerünk keletkezése előtti időkből és

az ugyanilyen távoli jövővel fejezzük be.
*
Ős-Szaturnusz

Az Ős-Szaturnusz anyaga még a levegőénél is ritkább, a kiterjedő hő állapotának felelt

meg. Az Ős-Szaturnusz visszaverte a fényt, ezért belül sötét volt, csak a fejlődésének
vége felé kezdett világosodni. Az Ős-Szaturnusz mindent visszasugárzott és
visszatükrözött. Az ember fizikai teste itt jött létre, amely azonban hő állapotú volt, a
későbbi fizikai ember csíráját hordozta magában.
A későbbi érzékszervek alapjai rakódtak le. De nem voltak képesek önálló érzékelésre,
más, magasabb rendű szellemi lények általuk érzékeltek. Ugyanezen szellemi lények
irányítása alatt alakult az ember, akinek a tudatállapota a mély transzhoz hasonló volt,
mint amilyen a mai ásványok tudatszintje.

Ős-Nap

Ennek sűrűsége nagyjából megegyezik a mai levegő sűrűségével. Az Ős-Nap nem

sugárzott vissza mindent, mint az Ős-Szaturnusz, hanem előbb áthatotta magát és aztán
sugározta vissza, mert már rendelkezett étertesttel. Az Ős-Nap színek, hangok és illatok
formájában sugározta vissza a kozmikus tér elemeit.
Az Ős-napon az ember fizikai testét áthatotta az étertest és akkor már levegő sűrűségű
lett. Átalakultak az Ős-Szaturnuszon kialakult érzékszervek és elkezdtek formálódni a
növekedés, az anyagcsere és a szaporodás szervei. Az Ős-Napon levő emberi lények így
ahhoz hasonló állapotban voltak, mint ma a növények.
Az Ős-Napon voltak lények, amelyek visszamaradtak a Szaturnuszi lét fejlődési fokán,
ezek nem voltak képesek befogadni és visszaküldeni, ami a kozmikus térből beléjük
áramlott. Mivel közvetlenül sugározták vissza az őket ért hatásokat és nem tudták saját
fényüket kibocsátani, ezáltal sötét beékelődésekként jelentek meg az Ős-Napon. Ezek a
beékelődések – a szaturnuszi maradványok – a mai napfoltok.

Ős-Hold

A Nap – a legfejlettebb szellemi lényekkel – kivált és állócsillaggá fejlődött, a

visszamaradt rész pedig az Ős-Hold – amely a mai Föld és Hold előde, körülötte keringett.
Az Ős-Hold úgy keringett a Nap körül, hogy egy kör folyamán csak egyszer fordult meg a
saját tengelye körül, ezért mindig ugyanazon oldalával fordult a Nap felé. Amíg az Ős-
Szaturnusz hőszerű, az Ős-Nap gázszerű, az Ős-Hold folyékony, pépszerű volt. A
legkeményebb részei a növény-ásványi részek voltak.
 Az Ős-Holdon az ember már rendelkezett asztráltesttel is, aminek következménye volt a
képtudat, amelynek mai maradványa az álmok. Kifejlődött az idegrendszer kezdetleges
formája. Abban az időben még nem volt az embernek saját Én-je, ez a magasabb szellemi
lényekkel együttműködött, körülbelül úgy, mint ma az állatok csoportlelke.

Föld

Azok a szubsztanciák és lények, amelyek használhatatlanok voltak, leváltak – az ő

maradványuk a jelenlegi Hold – a többi visszamaradt és ők alkották a Föld-et. Mindez sok
millió évvel ezelőtt történt – a régi lemuriai időkben – ezután fejlődtek ki a mai növények,
állatok és emberek.
A Föld bolygóállapota során érkezett az ember fizikai testéhez – az étertest és az
asztráltest mellé – az Én. A Föld bolygóállapot két részre osztható: az egyiket a vérrel és a
vérben levő vas megjelenésével - a Marssal való kapcsolatot jelezve – Mars -nak hívjuk, a
másik korszak, amely egyre függetlenebbé és szabaddá teszi az ember lelkét, a Merkúr.
*
A jövőbeli bolygóállapotokat a fejezet alapjául szolgáló cikkben olvashatod el: Teremtés
könyve története, emberfejlődés, bolygóállapotok
 Lemúria története

Először a Föld-Nap-Hold hármasának szétválását, az ezekkel összefüggő apoláris és

hiperboreai korszakot vázolom röviden. Majd Lemúria története következik, benne a
paradicsomi állapotok megszűnése, a nők fontos szerepe a lelki fejlődésben. Ám mindezt
csak vázlatosan, tömören, mivel az egész folyamat részletes kifejtése könyveket tenne ki.
Az akasha krónika emlékezettára tartalmazza mindezeket.

Lemúria előtt – A bolygók szétválása

Minden új korszakban először megismétlődnek az előző állapotok. Tehát amikor az Ős-

Szaturnusz, Ős-Nap és Ős-Hold után elkezdődött a Föld időszaka, először az égitestek
még egyben voltak. Több nagy időszakról beszélünk. A Nap, Föld és Hold együtt az
apoláris, a Nap kiválása hiperboreai, a Hold kiválásával pedig a lemúriai időszak
kezdődött.
Az első állapot, ami ismétlődött, a hőszerű, Szaturnusz-állapot volt. Ez a hatalmas
gömb – amely magában foglalta az égitesteket - sűrűsödni kezdett gázállapotúvá. Ebben
az állapotban az előző (Ős-Hold) korszakban létrejött állat-emberek mintegy
automatákként működtek.
 Az Uránusz, a Szaturnusz és a Vulkánusz eloldódtak és velük együtt azok a lényiségek,
amelyeknek sem a Nap gyors fejlődéstempója, sem a Föld lassabb tempója nem volt
megfelelő. A Nap-állapot ismétlődése során, az emberi test az alvó növényekhez
hasonlatos volt. A Nap, a kiválása során a Merkúrt és a Vénuszt hasította le magából.
A Hold-állapot megismétlődésekor plántálódott az én felvételének képessége, az
emberi testekbe. Csakhogy amikor a Nap már kivált és a Föld a Hold visszatartó erejével
együtt maradt, az emberi asztráltest a legvadabb vágyak, érzékek és ösztönök
hordozójává lett. Azon lények, akik ebben az időben nem tudtak megtestesülni – a Hold
erők keményítő és elsivárosító hatása miatt – a Marsra, Vénuszra, Jupiterre és
Szaturnuszra távoztak, jellegük szerint.
Amikor a Hold kivált, akkor Hold és a Nap erői kívülről egyensúlyt hoztak létre a Földön.
A vörös vér akkor alakult ki, amikor a Mars levált és visszamaradt a vas. A régi lemúriai
időkben az embernek még nem voltak szilárd csontjai. A lemúriai korszak elején az ember
még a Föld feletti szférában lakott és a teste csak később lett sűrűbb szubsztanciává.

Apoláris és hiperboreus kor – az emberi lény kialakulása

Az ember először asztrál lény volt, majd a föld közelébe kerülve éterikus testet alakított
ki magának. Ez a későbbi emberi alkat csírája volt. A fokozatosan kialakuló anyagi test
folyamatait az asztrális rész, a lélek irányította. Ezek a testek egy bizonyos méret után
kettéosztódtak, és az „utódok” ugyanolyanok voltak.
Amint a földi anyag egyre sűrűbbé vált, a lélek fokozatosan elvesztette a képességét,
hogy az anyagot közvetlenül alakítsa. Az utódok már kisebbek voltak az „anyalénynél”, és
fokozatosan érték el a megfelelő nagyságot. Mivel a külső, fizikai burok a környező világ
törvényeinek van alávetve, kialakult egy belső rész, amely az életenergia hordozója.
Kialakultak a szaporodó és az érzékszervek, és létrejött a halál is a fizikai rész által.
Mindez az apoláris és hiperboreai korban történt. Amikor a külső hőmérséklet lehűlt a
Földön, az emberben olyan szervek jelentek meg, melyek képessé tették belső hő
termelésére. Ez volt az az időpont, amikor a testnedvek meleg vérré váltak.
Ezzel együtt ébredt fel a belső élete, s ami ezt segítette, az kellemes, ami zavarta, az
kellemetlen érzésekkel töltötte el. Vágyhatott egy olyan külső tárgyra, ami a kellemeset
segítette. Amikor kivált a Nap a Föld-Hold-Nap -ból, akkor történt, hogy a lélek már nem
tudta a földi anyagot közvetlenül életre kelteni. A Hold kiválásával az érzőképességek
jöttek létre.
 A külső érzékelés és érzékszervek csak hosszú idő alatt fejlődtek ki. Először a
világosság és sötétség megérzésére egy (ma már nem létező) szem szolgált. Innen
erednek az egyszemű küklopszokról szóló elbeszélések. Később a lélek a belső
benyomások helyett a külső tárgyakat is kezdte színes képekben látni.
Amikorra kialakult a két szem, a lélek elvesztette a képességét, hogy a környezetében
levő lelki jelenségeket érzékelje. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a nemek szétválása
is. Az eddig leírtak azonban csupán apró részletei egy-hosszú-hosszú folyamatnak,
melynek során eljutunk a lemúriai emberig.

A lemúriai korszak

Lemúria története

A Föld először még tűz-folyós állapotú volt, később lehűlt és lassan megszilárdult. Egy
vékony, megszilárdult réteg fedte be a korábbi tűzköd maradványait, amely tűztengerként
bugyborékolt, immár alul. Fokozatosan kis szigetek alakultak ki, és megjelentek a kőzetek.
Azon lények, amelyek az ember elődei, fokozatosan vettek fel függőleges, kiegyenesedett
testtartást a korábbi vízszintes helyett és a gerincvelő kiterjedt az agyba.
Amikor még a tűz erői jelen voltak, az emberi lény lebegett és egyfajta úszóhólyaggal
rendelkezett. Később a régi tűzköd lecsapódott és a levegő sűrű párával volt telített.
Amikor ez a sűrű pára is lecsapódott, az ember a kopoltyúlégzésről áttért a tüdőlégzésre,
mivel az úszóhólyag tüdővé fejlődött. A Biblia ezt így írja le: „És az Isten életet lehelt az
ember orrába, és az ember élő lélek lett.”
A korábbi állat-növényvilágból jött létre a jelenlegi növényvilág. A régi állat-ember lények
kettéváltak a fejlődésben: egyik részük felvette az emberi alakot, a másik részük lemaradt
és egyre inkább visszafejlődött. A mai emlősök az Ős-Hold ezen állat-embereinek a
maradványai. Az ő testük nem volt képes befogadni az én-t, ezért csoportlélek jellegű
állapotban maradtak. Az utolsó ilyen állatfajta a majmok voltak, amelyek nem az ember
ősei, hanem visszafejlődött lények.
A Paradicsomból való kiűzetés

A lemúriai időszak alatt a luciferi lényiségek gyakoroltak hatást az emberre. Ezek olyan
lények voltak, amelyeknek a régi Holdon kellett volna a hatásukat kifejteni, de lemaradtak
a fejlődésben. Most már képessé váltak az asztráltestre hatni, amelyet a magasabb
lényiségek teljesen megtisztítottak volna. Ösztönöket, szenvedélyeket és vágyakat ültettek
az ember asztráltestébe. Az előzményt lásd bővebben a Bibliai titkok fejezetben.
Ez kettős következményhez vezetett, egyrészt az ember éretté vált arra, hogy rosszat
tegyen, másrészt szabadságot is kapott. A luciferi lényiségek miatt az emberi asztráltest túl
hamar megsűrűsödött és a Föld atmoszférájából a Földre került. Ezt a történetet meséli el
a Biblia a Paradicsomból való kiűzetés történetével. (Lásd Káin és Ábel története fejezetet)
A Föld tüzes időszakában az ember még akaratával befolyásolni tudta a tűz erőket. Az
ember csillapítóan tudott hatni a tűz erőkre, ezáltal egyre több szárazföld alakult ki. Azok
az emberek, akikben a luciferi erők kerekedtek felül, szenvedélyeiknek engedve, viharos
erőket szabadítottak fel a tűztömegben, felszakítva a Föld vékony kérgét.
Ezáltal a lemúriai föld nagy része elpusztult és a lakóinak csak kis része maradt fenn.
Miközben az emberiség megmaradt része Atlantiszra vándorolt, a régi tűzköd nyomai
eltűntek és a levegő sűrű ködtömegekkel lett telített.

Lemúria emberei, papnői

Az emberek testi felépítése képlékenyebb volt, a mai emberhez hasonló alak csak
később fejlődött ki. Pusztán az akaratuk által nagy terheket voltak képesek felemelni. A
fiúkat úgy nevelték, hogy a legszélsőségesebb dolgokat kibírják, a lányoknak a fantáziáját
kellett fejleszteniük. De nekik még nem volt a mai értelemben vett emlékezőképességük.
Az akkori emberek nagy része félig-meddig állati életmódot élt. A fejlettebb emberek
művészi építményeket emeltek, és létrehozták a bölcsesség és művészet helyeit, valamint
beavató helyeket. A nőkben kifejlődött egyfajta tisztánlátás és bennük a lelki-érzelmi elem
jelent meg, míg a férfiakban az akarati, szellemi.
Az emberek egy elkülönült csoportja volt arra hivatott, hogy előkészítse a következő, az
atlantiszi fajt. A nőknél kifejlődött az emlékezőképesség és a jóval, rosszal kapcsolatos
fogalomalkotás. Álomszerű képekben nyilatkoztak meg előttük a természet jelenségei
mögött álló erők. Belső képekként és hangokként érzékelve ezeket, kaptak ösztönzést a
cselekvéseinkhez. Ez a lelki odafigyelés, odaadás volt a gyökere a jóval később kifejlődő
vallásoknak.
Akkoriban alakultak ki a beszéd és a tánc alapjai. Az emberek a természet ritmusai és
mozgásai alapján alakították ki a mozdulataikat. A zene hatásai csak később alakultak ki.
Lemúria földjén folyamatosan vulkánok működtek, de a melegebb éghajlaton, a
nyugodtabb talajon állandó települések is kialakultak. Itt fejlődött ki a későbbi atlantisziak
törzse.
*
Ezt a fejezetet bővebb változatban elolvashatod itt: Lemúria története, papnői
 Atlantisz világa, élete, pusztulása

Atlantisz világa, kontinense és élete a ma ismert történelem előtti időkben zajlott le. A
lemúriaiak jókora része visszafejlődésen esett át, és leszármazottaik csekély része a mai
napig fennmaradt vad népekként. Akik továbbfejlődtek, azokból lettek az atlantisziak
elődei.

Atlantisz világa

Atlantisz a mai Európa és Amerika közötti területen helyezkedett el, ahol ma az Atlanti-
óceán található. Amiről Platón beszél – Poszeidón szigete – az az atlantiszi kontinens
utolsó maradványa volt. A kontinens emléke számos elnevezésben fennmaradt.
Az atlantiszi emberek kifejlődése

Az ember elvesztette akarati befolyását a tűz elem felett, de hatalma volt a növényi
fejlődés gyorsítására. Az életerőt uralták, ezzel a levegő és a víz erőire is hatottak. Az
Atlantiszra tértek vissza azok a lelkek, akik régebben a többi bolygóra távoztak, az
égitestek szétválásakor. Így alakultak ki a különböző emberi fajok, amelyek külsőben is
különböztek.
Az akkori emberi test még sokkal képlékenyebb volt, lelki és pszichikai erői nagyobbak
voltak. A testek a lelki-szellemi tulajdonságok szerint különböztek, a szellemibb emberek
jobban tagoltak és kisebbek voltak, míg mások nagyra nőttek. Innen erednek a törpékről
és óriásokról szóló legendák.

Más szellemi lények Atlantisz idejében

Mivel a luciferi erők miatt az ember túl korán lépett a Földre, ez az anyag túl sűrűvé lett
a számára, és nem volt többé képes áthatni. Az atlantiszi idő közepe tájától más,
visszamaradt szellemi lényiségek is hatni kezdtek, és az ember nem látott többé
közvetlenül bele, az anyag mögött jelenlevő szellemibe.
Ők az ahrimani lényiségek, amelyek azt az illúziót keltik, hogy az anyag valami
önmagában megálló. Lucifer a belsőben, az asztráltestben hat, az önzést és a vágyakat
növeli, Ahriman pedig eltakarja a szellemi világot és az anyagot hozza előtérbe. Ez a két
szellem tartotta vissza az embert a fejlődésben. A másik oldalról viszont Lucifer az akarati
szabadsághoz, önállósághoz, Ahriman pedig a teljes tudatossághoz segítette az embert,
azáltal, hogy fizikai-testi tudatossága növekedett.

Atlantisz élete, emberek, állatok és eszközök

Az állatok azok a lények, amelyek nem voltak képesek várni és túl korán szálltak le az
anyagba. Azok, akik a legtovább vártak, lágyak maradtak és emberré lettek. Az akkori
emberekről nem találhatunk maradványokat, mert a keményebb részek, porcok és
csontok, csak az atlantiszi idő vége felé kezdtek kialakulni. A ködtömegek csak
fokozatosan tűntek el és így váltak láthatóvá az égitestek. Mindezeket a folyamatokat
világosan leírja a Teremtés könyve.
Az atlantiszi ember, az élet és magerők uralása mellett, rendkívüli
emlékezőképességgel rendelkezett, de a mai értelemben vett intelligencia, logikus
gondolkodás még nem jellemezte. Az egyes fajokban vérségi összetartozás volt, a
népszellem hatásaként, és a különböző fajok ellenszenvet éreztek egymás iránt.
Az ember képes volt az állati magerőt oly mértékben befolyásolni, hogy állati formákat
emberiekké változtatott át. Innen ered számos mítosz az ember-állat formákról. A régi
atlantiszi embernél az éteri fej még messzire kinyúlt a fizikai fejből, de később fokozatosan
visszahúzódott, ezáltal alakultak ki a mai gondolkodási, számolási és ítélőképesség
alapjai.
Az atlantisziak a magerőkkel uralták járműveiket, amelyeket a levegőben kormányoztak.
Az atlantiszi emberek még látták a vízben, levegőben és tűzben jelenlevő szellemi
lényeket, innen erednek a tündérekről, szilfekről, szalamanderekről, s egyéb lényekről
szóló történetek, amelyeket manapság a fantasy történetekben használnak fel.
Uralták az életerőt, és azt is tudták, a növények növekedési erejét hogyan
használhatják fel technikai eszközök mozgatására. Olyan járműveik voltak, melyek a föld
felett lebegtek. Ebben közrejátszott az akkori levegő sűrűsége is, így ma már nem
működnének. Az atlantiszi időszak elején az épületek olyanok voltak, hogy közvetlenül a
természetből alkották őket. A növényeket használták az építéshez, és például a fák ágait
összefonták.
A levegő sűrűbb, a víz hígabb volt mint ma. Az emberek szervezete sem ilyen volt, mint
ma, akaratukkal jócskán képesek voltak megnövelni erejüket. Ebben a korban fejlődött ki a
hangos beszéd. Az első atlantisziak még mély kapcsolatban álltak a természettel, így a
szavakkal hatni tudtak a növények növekedésére, vagy éppen gyógyítani, de az állatok
viselkedését is befolyásolták.

Atlantisz alfajai, népei – a 7 atlantiszi alfaj

Ezeket az első népeket Atlantisz földjén a rmoahalok -nak hívjuk. Az utánuk megjelenő
tlavatli népeknél már fontosabb szerepe volt az egyénnek. Itt már a múltbeli tettek is
számítottak, nem csak a jelen és egyes embereket vezetőnek választottak. A közös
tettekre való emlékezés alapján alakultak ki társadalmi csoportok.
Először a toltékoknál jelent meg először az uralkodás öröklése az utódokra. Az
uralkodók közül akik elég rátermettek voltak, beavatást kaptak a szellemi fejlődés
törvényeibe. Az egyes emberek kezébe jutott hatalom egyben a személyiség előnytelen
oldalainak felszínre kerülésével is járt. Megjelent az önzés, az erőkkel való visszaélés.
Az ős-turániak már az általuk uralt erőket sokszor használták személyes, önző vágyaik
kielégítésére. Az ötödik atlantiszi alfaj, az ős-semiták már összehasonlították a különböző
élményeiket, s kifejlődött az ítélőképesség. Ők már számoltak, mérlegeltek, s nem csupán
ösztönös vágyaikat követték.
Miközben így az emberi belsőben kifejlődtek a gondolkodóerők, fokozatosan elvesztette
a külső környezet és erők feletti uralmát. A gondolkodás alapjainak kifejlődésével elveszett
az életerő feletti uralom. A hatodik atlantiszi alfaj, az akkádok újító szelleműek voltak, sok
mindent kigondoltak, az okosság számított erénynek.
Mivel a sok egyéni szándék megvalósítása káoszt eredményezett volna, kialakultak
azok a szabályrendszerek, melyekből a későbbi korokban a törvények és a jog alapjai
kibontakoztak. Az akkádoknál alakult ki a kereskedelem és a gyarmatosítás. Atlantisz
idejének vége felé jelentek meg a mongolok, a hetedik atlantiszi alfaj.
Náluk erőteljesebben jelen volt az emlékezés iránti érzék, tisztelték a kort és ezt
mintegy ellenerőként használták a túlzott gondolkodóerő használattal szemben. Atlantisz
népességével is végbement egyfajta visszafejlődés, ez alól kivételt képeztek az
úgynevezett árják, akik a későbbi emberiség alapját alkották. Az árják esetében az
emlékezőképességet teljesen felváltotta a gondolkodóerők fejlesztése.

Atlantisz pusztulása

Az atlantiszi korszak végén léteztek „mágusok”, akik képesek voltak belelátni a szellemi
világba és erőik révén hatni. De voltak olyan emberek is, akikben a mai intelligencia,
számítás, ítélőképesség csírái már megvoltak, ők akkor még a lenézettek közé tartoztak. A
kultuszhelyeken (orákulumok) beavatott bölcsek őrizték a tudást.
A különböző fajoknak megvolt a maguk orákulumja, melyek közül a Nap-Orákulum volt
a legfőbb. A Nap-Orákulum vezetője volt a legnagyobb beavatott, aki az utolsó atlantiszi
időkben összegyűjtötte azokat az embereket, akik már nem rendelkeztek a régi szellemi
látással, helyette intellektuális képességeik voltak kialakulóban.
Amikor a legnagyobb mágusok visszaéltek az erőkkel, olyan folyamatokat indítottak el,
amelyek az atlantiszi kontinens pusztulásához vezettek. Amikor a fekete mágia használata
elindította az atlantiszi kontinens pusztulását és a víztömegek elkezdték elborítani a
kontinenst, a Nap-Orákulum vezetője, Manu vezetése alatt, az előbb említett
embercsoport megkezdte a vándorlását keletre.
Akik nem jutottak el Ázsiáig, azokból lettek egyes európai embercsoportok, például a
druidák. A keletre eljutottak Közép-Ázsia belsejébe mentek, a tibeti ősi kultúra innen ered.
A Himalája hegyeiben fellelhetők még ősrégi emlékek ebből a korból, de ekkor alakult ki az
indiai kultúra is. Más vezetők, más irányokba is haladtak, így alakultak ki később az ókori
civilizációk, mint a perzsa, vagy egyiptomi civilizáció elődei.
Atlantisz pusztulása körülbelül időszámításunk előtt 9 és fél ezer évvel ezelőtt
következett be. A bibliai özönvíz ennek a folyamatnak a bemutatása. Ugyanez a jelenség
számos más nép hagyományában fennmaradt. Beszámolnak róla a keleti és nyugati nagy
kultúrákból fennmaradt írások, mint az indiai, vagy a közép-amerikai azték és maja
népeké.
*
Ezt a fejezetet valamivel bővebb változatban elolvashatod itt: Atlantisz világa, a 7 atlantiszi
alfaj
 Ádám és Éva, Káin és Ábel története

Ádám és Éva története jelentése

A Biblia szerint Ádám és Éva az első emberpár. Ők a Paradicsomban élnek. Bármit

megtehetnek, de Isten kijelenti, hogy ne egyenek a kert közepén levő fának ( a tudás
fájának) a gyümölcséből. A kígyó azonban megkísérti Évát, azt mondja, ha esznek annak
a fának a gyümölcséből, olyanok lesznek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.
Éva evett belőle, Ádámnak is adott, amire Isten kiűzte őket a Paradicsomból. Ezután
saját munkájuk által kellett megélniük. A későbbi keresztény értelmezés szerint ez a
bűnbeesés, az eredendő bűn.
Ádám és Éva története valódi jelentése

Ha emlékszel a Lemúria történetét bemutató fejezetre, ott olvashattad, hogy a Luciferi

lényiségek abban az időszakban avatkoztak az emberiség fejlődésébe. Ennek
következménye lett, hogy az ember azontúl rosszat is tehetett, ellenben szabadságot is
kapott, a választás lehetőségét.
Hogyan született Ádám és Éva? A legtöbben azt hiszik a leírásokban Istenről van szó,
azonban magasabb szellemi lények működtek közre. Éva létrejötte az egyik elohának
köszönhető, Ádám pedig Jahve, vagyis Jehova által született meg.
Lemúriáról tudjuk, hogy amikor a Föld és Hold még együtt volt, a legtöbb lény a
környező bolygókra távozott. De a fő emberpár maradt. Az ő történetük az ember
leszállása az anyagba. Azáltal, hogy kívülről (külső érzékszervekkel) tekinthettek magukra,
jöhetett létre bennük létezésük valódi tudata, s a választás által a szabadság lehetősége.
Amint ma eredendő bűnnek neveznek, az valójában a tudatosság kezdete. Ha ez nem
történik meg, az ember álomszerű állapotban létezne. Lenne, de ennek nem lenne olyan
értelmében tudatában, mint ahogy a fizikai megtapasztalás élménye után lehetséges. A
szabadság része az, hogy rosszat is tehet.

Káin és Ábel története valódi jelentése

Röviden a történet: Káin és Ábel Éva fiai. A juhpásztor Ábel az elsőszülött bárányaiból,
Káin a föld terméséből visz áldozatot az Úrnak. Ő csak Ábel áldozatára tekintett, ezért
Káin haragra gyúlt, majd kihívta testvérét a mezőre. Megölte őt, ezért az Úr kiátkozta és
elküldte Káint.

Káin és Ábel eredete

A már említett eloha Évával való kapcsolatából született Káin, Ádám és Éva
kapcsolatából pedig Ábel. Mivel Káin nem közvetlenül Jahve parancsára született meg, az
adományát az istenség nem fogadta el. Ádám és Éva további kapcsolatából született Szét
(Set). Később Szét nemzetségéből származott Salamon, Káinéból pedig Hirám.
 Kezdetben az ember férfi-női jellegű volt, s csak később jelent meg a nemek
szétválása.
Káin férfias -t jelent, az Ábel név pedig a görög pneuma (szellem) szónak felel meg és
női jellegű. A női elemet az inspirálja, ami közvetlenül az istenségtől származik.
Az, hogy Ábel pásztor volt, azt jelenti: őrizte a nyájat. Vagyis a szellemhez nem a maga
erejéből jut el, hanem kinyilatkoztatásként megkapja, és őrzi.
A „föld” szóval az ősi nyelvben a fizikai síkra utaltak (föld, víz, levegő).
Káin földműves volt, ez azt jelenti: a fizikai síkon vált emberré, s megtanult ott élni. Ő az
értelem közbenső eszköze, s munkája által igyekszik a szellemhez.

Káin és Ábel története valódi jelentése

Ábel „elsőszülött bárányaiból” vitt az Úrnak, vagyis a szellem legértékesebb

gyümölcseiből, amire az megelégedetten tekintett. Káin a föld terméséből vitt, ami azt
jelenti értelmének termékeivel akar az istenség felé fordulni, ami amaz számára teljesen
idegen, mivel azt az ember a szabadsága által vívta ki.
Ábel annak a megtestesülése, akinek asztrális teste felfelé törekszik, a szellemi világba.
Káin pedig azé, aki lefelé, a fizikai síkra törekszik. Ezen asztráltestben születik egy olyan
elhatározás, hogy akit jobbnak érez magánál, azt megölje. Később, az idők során a fizikai
és étertest úgy vált az ember részévé, hogy nem tud visszaemlékezni, így ez a szörnyű
érzése, kívánsága eltompult.
Eredetileg az emberi lény kétnemű volt. Ábel halálának következményeképpen
megszűnt az önmagából való szaporodás lehetősége. Az, hogy a tudás fájának ismeretei
az emberre szálltak, megöli a benne lakó Ábelt.
Káin az, aki a tudományokra és művészetekre törekszik. A különbözőség által az
emberi nem szaporodása nem az elődök egyforma reprodukálása, hanem különböző
egyedek megszületése lett. Mindez nem történhetett volna meg, ha a Káin által
szimbolizált emberek egy része nem ereszkedik le a fizikai síkra.
Ábel az Isten fia, és Káin a fizikai sík, vagy ember fia. Az „eredendő bűn” ez esetben a
különbözőség megjelenése, vagyis az új generációk nem az előzőek megismétlései.
Káinnak arra a kérdésre, hogy hol van a testvére adott válasza „vajon őrzője vagyok az
öcsémnek”, az egoizmus megszületése.
Az Isten fiai óvakodtak attól, hogy a földiségbe hatoljanak, ezért véteknek számított,
amikor kedvüket lelték a (Káin nemzetségéből származó) emberek lányainál. Utóbbi –
vagyis az isten-fiak és emberek lányai kapcsolata – által jött létre egy nemzedék, ami az
emberi faj hanyatlásához vezetett.
 Káin fiai annak az elohának az utódai, aki azokhoz tartozik, akik a Hold korszak idején
az elohák csoportjából visszamaradtak. Az ő szenvedélyükből jött létre minden művészet
és tudomány. A másik csoport szenvedélymentes, bölcsesség és jámborság árad belőlük.
Belőlük származik a Jehova vallás, és ez a két csoport egészen a kereszténység
megjelenéséig hasonlóképpen működött, mint régen.

Káin és Ábel utódai

A bukott eonok (bolygó szellemek, melyeket a luciferi tudat hat át) mindig a saját
érdekükben dolgoznak és teremtményeik léte is fontos az ő fennmaradásukhoz. Ők egy
hierarchikusan szervezett papságot tartanak fenn, melyek szerepe, az eonikus lények
életterének fenntartása, változatlan állapotban. Ők az eredeti szellemi tudást (teológusok
segítségével) megcsonkítják.
A természet szülte emberek – azaz Ábel fejlődési vonala – a szellemi tan csonkított és
elködösített változatával azóta a saját földi céljait próbálja megvalósítani. Ez jócskán jelen
van az egyházakban és például ez az oka az olyan szellememberek üldözésének, mint a
rózsakeresztesek.
Az Ábel „utódok” úgy állítják be, hogy Isten és a szellem érdekében cselekszenek, de
valójában nem így van. Tőlük származik a szentek kultusza. Ama bizonyos
konstantinápolyi zsinat, melyben kivették a szellem -et az ember hármasságából, mintha
csak teste és lelke lenne, az ő működésük eredménye. A mai világban hatékonyan
használják fel a média eszközeit is, hogy tévútra vezessék az embereket.
*
A szellemember (Káin) és a természet szülte ember – lásd bővebben itt: Káin és Ábel
története valódi jelentése
 Jézus születése, élete

Jézussal kapcsolatban rengeteg mendemonda kering, melyek legnagyobb bűne, hogy

nem különböztetik meg Jézust, az embert, és Krisztust, a naplényt. Ők két különböző
szellem! Az újabb – szinte már divattá vált – ezoterikus értelmezések igyekeznek minél
közönségesebb átlagembernek beállítani őt.
Olyan embernek, aki a keresztre feszítés eseményei után tovább élt, majd más
országban alapított családot. Az egyik nagy ludas ebben a Da Vinci Kód, ezzel
kapcsolatban érdemes elolvasnod Z. Tóth Csaba írását: Klingsor színre lép
 Ki volt az az entitás, aki Jézusként született meg?

Zarathusztra

Ez az entitás (szellem) már Atlantiszon magas beavatási fokozatot ért el. Később az
Atlantisz utáni második kultúrkorszak megalapítója volt, Zarathusztra (Zarathustra) néven.
Ennek az ős-perzsa korszakban élt nagy vezetőnek (nem azonos a történelmi
Zarathusztrával, aki későbbi), az volt a feladata, hogy a Napszellem iránti érzést, szívbeli
hajlandóságot gyújtsa fel az emberekben.
Egy alkalommal így szólt: „Olyan nagy és hatalmas ő, aki a napban nyilatkozott meg
számomra, hogy érte mindent odaadok. Szívesen áldozom neki testem életét, érzékeim
éterikus létét, tetteim kifejezését – az asztráltestet.” Kiről van itt szó? Ha olvastad a bibliai
szellemi lényekről szóló anyagot, tudod, hogy az elohák 4 szinttel az ember felett álló
lények.
Ők a fizikai univerzumban a Nap -on nyilvánulnak meg, s a nap-szellemek vezetője a
Krisztus, akit a régi tanítás a Logosz -nak is hívott, mivel kívül áll a hierarchiákon, a
szentháromság része. Zarathusztra őrá gondolt. Zarathustra az i.e. 6. században
Babilonban született meg Zarathasz néven, akinek három tanítványa volt, akik később a
három napkeleti bölcsként születtek újjá.

Jézus születése – a 2 Jézus gyermek

Aki a Bibliában jártas, tudja, hogy az evangéliumok – különösen a Máté és a Lukács

evangélium – eléggé eltérően írja le a kis Jézus történetét, 12 éves koráig. Az
evangéliumok számos pontban eltérnek egymástól, többek között két különböző
nemzetségfát mutatnak be. Erre számos elméletet találtak ki egyesek, akik csak az
értelmüket használják, de az igazság sokkal egyértelműbb. Ezek az evangéliumok 2
különböző gyermek történetét mesélik el!
Régen még tudtak arról, hogy az evangéliumokban 2 különböző Jézusról van szó. De a
legutóbbi évezredben fokozatosan feledésbe merült ez a tudás és a történet egy
személyiség történetévé folyt össze. A 20. században Rudolf Steiner hozta ismét
világosságra a 2 Jézus gyermek titkát, amelyről addigra az emberiség – a katolikus
egyházat is beleértve – már teljesen elfeledkezett.
 *
Nézzük az eltéréseket az evangéliumok között:
*
A Máté -féle Jézus:
Dávid házának salamoni ágából származik.
Szülei Betlehemben éltek és ott születik.
Három napkeleti mágus látogatja meg
*
A Lukács -féle Jézus:
Dávid házának nátáni ágából származik.
Názáretben éltek, de a szülés idején népszámlálás miatt Betlehembe mentek.
Három pásztor látogatja meg.
*
Mindenféle elmélet született már arról, miért tér el a két evangélium, miközben az
igazság mindvégig jelen volt abban a tudásban, amelyet ma már csak a beavatottak
őriznek. Közülük is csak a legfejlettebbek ismerhették meg az emberiség egyik
legnagyobb titkát.
A Lukács által bemutatott Jézus gyermekben egy olyan individualitás érkezett, aki előtte
még sosem volt földi testben. A szellemi világokban létezett mindaddig, s híján volt
mindenféle földi tapasztalatnak. Ezért mondja a Biblia, hogy „bűn nélkül való” mert ő előző
élmények (életek) nélküli, tiszta lényként érkezett.
A legmagasabban fejlett individualitások asztrálteste – miután ők már nem használják –
rendelkezésre áll, arra alkalmas egyének számára. A Lukács -féle, tehát a nátáni Jézus
megkapta a Buddha megtisztított asztráltestét. De csak azt, és nem a szellemét, nem ő
volt a Buddha, a Buddha én nem született meg többet földi testben!
A Máté -féle Jézus a Dávid házának salamoni ágából származik. Jézus születése itt
annak a nagy individualitásnak az újjászületése, aki hajdanán Zarathusztra volt. Az apa
pedig József, mivel a szeplőtelen fogantatás „lelki-szellemi foganást” jelent, s nem azt,
hogy nincsen valódi apja a gyermeknek.
A Máté -féle Jézus gyermek 12 éves korában elhunyt. A benne élt individualitás
tapasztalt Én-je akkor átköltözött a Lukács -féle Jézus gyermek testébe. A hirtelen
megjelenő bölcsesség fellelhető volt, amikor 12 évesen már „kioktatta” a papokat. Tudni
kell, hogy ennek a tiszta léleknek (Lukács -féle Jézus gyermek) nem volt addig földi én -je.
József ekkor már özvegy volt, s feleségül vette a nátáni (Lukács -féle) Jézus gyermek
anyját.
A 2 Jézus gyermek közel élt egymáshoz, s baráti kapcsolatban álltak. Amikor az egyik
meghalt, a másik szomorúságot érzett, s egyfajta megrázkódtatást, és ennek
következtében az elhunyt szellemével együtt, annak bölcsessége is átáramlott belé. A
továbbiakban Jézus élete az ő élete. Rudolf Steiner említ egy Borgognone festményt,
melyen együtt látható a két Jézus (lásd: Munkáselőadások, 3. kötet).

Háromkirályok, vagyis napkeleti bölcsek ajándéka, szimbolikus

jelentése

A napkeleti bölcsek a csillagkonstellációkból látták, hogy jelentős esemény fog

következni a Föld történetében. A betlehemi csillaggal kapcsolatban számos félreértés
van. Ugyanis az nem más, mint Zarathusztra szellemi individualitása. Ez a szellemi fény
volt az, amelyet bensőjükben követve találtak rá a napkeleti bölcsek egykori mesterükre,
Betlehemben.
A három király a három régi korszakot, a lélek három alaperejét és az ajándékok
utóbbiakat szimbolizálták. Az aggastyán király, az ős-indiai civilizációt és az érzelmet,
pontosabban a szellemvilág felé forduló áhítatos érzést képviseli, ami az embereket
jellemezte az ős-indiai kultúrkorszakban.
A deli király az ős-perzsa civilizációt és a bölcsességgel teli gondolkodást képviseli. A
harmadik, az ifjú király az egyiptomi civilizációt, s ezáltal a gyógyító akaratot jeleníti meg.
Az ajándékok közül a tömjén a szellemiek felé megnyíló érzésvilágot szimbolizálja, az
arany a bölcsességgel teli gondolkodást, a mirha pedig a gyógyító akaratot.
Ha a lélek három alapereje, az akarat, az érzés és a gondolat egységbe kerül,
megszületik valami új az ember lelkén belül. Harmóniájuk által születik meg a magasabb
Én az ember lelkében. Érdemes elolvasnod: Váradi Tibor: Szeretet és bölcsesség –
Karácsony a tudati lélek korában

Jézus élete

Jézus a zsidó valláson kívül – mely főleg Jahvén (Jehova) alapult – más vallásokkal is
megismerkedett. Nemcsak Palesztinában, hanem sok más vidéken járt, és a pogány
vallásokat is megtalálva, észrevette azok hanyatlását. Ugyanakkor a zsidó vallási
hagyományok elavulását is felismerte, mivel azok a vérségi kötelékeken alapultak. A
jövendő Krisztusnak pedig a szabad akaraton alapuló, mindenkire érvényes, tiszta
szeretetet kellett elhoznia.
Jézus élete körülbelül 24 -ik életévéig sokat vándorolt, majd apja halála után hazatért és
nevelőanyjával, mostohatestvéreivel együtt élt. Nevelőanyjával mélyebben értették
egymást mint régebben, és kapcsolatba került az esszénus renddel is. Az esszénusok
elvonulva éltek, szigorú életmódban, s lelki életüket folyamatosan fejlesztették.
Ezáltal ismerte meg Keresztelő Szent Jánost is, bár egyikük sem volt a szó szoros
értelmében esszénus. Általuk tudta meg, hogy lehetséges szellemi magasságokba
emelkedni bizonyos gyakorlatokkal. De mélységesen zavarta, hogy csak kevesek számára
elérhető ez. (Elolvashatod részletesen Rudolf Steiner Az ötödik evangélium című előadás
sorozatában a Jézus születése utáni 12. és 30. életéve közti eseményeket.)
Jézus 30 esztendősen jutott el arra a szintre, hogy magába fogadhatta (pontosabban
átadhatta) a testet a Krisztus lénynek, aki három éven át megnyilvánult benne. Sokan
szeretik az egész Jézus történetre úgy tekinteni, mint egy különösen fejlett ember életére,
aki „megvilágosult” és sok bölcs dolgot mondott.
Azonban ennél sokkal komolyabb dolgok állnak a háttérben! Az egész földi
emberiségfejlődés, magasabb szellemi lények vezetése alatt zajlik és nem csak úgy
véletlenszerűen. A Krisztus szellem megjelenése a Földön egy fordulópont volt, amely
megváltoztatta a fejlődés menetét.
Mindazonáltal Jézus születése nem az utolsó születése volt annak az entitásnak, aki
Zarathusztraként is élt. Ő azóta is szerepet vállal a Föld szellemi vezetésében, úgy is
számon tartják mint a nyugati ezotéria egyik vezetője – Jézus mester.
*
A fejezet forrása: Jézus élete, Zarathusztra, háromkirályok
 Krisztus, a napszellem

Időszámításunk elején sorsfordító szellemi impulzus érte a Földet, egy magas szellemi
lény jelent meg a Jézus testében. Ez a csodálatos lényiség – aki a Nap, vagyis
szereteterők megnyilvánulása volt – csaknem 3 évig élt földi testben, megváltoztatva az
emberi fejlődés menetét.
A mai korban bizonyos szellemi erők igyekeznek ezt elfeledtetni és egy materiálisabb,
emberi Jézus képet elénk tenni, teljesen elhagyva az igazi Krisztust, akit a régi kultúrák
Napistennek hívtak.

Krisztus, a napisten/napszellem/naplény

A kereszténység első évszázadaiban még gyakran használták ezt a kifejezést: Krisztus, a

Nap. A későbbi időben azonban az elvilágiasodó egyház veszélyesnek tartotta, ha valaki a
csillagokról és a Napról, mint szellemi erőkről beszél. Elérték, hogy az időszámítás eleji
eseményeknek csak külső történéseit higgyék el az emberek, mivel ha a szellemi tudás
rejtett marad, nagyobb befolyást tudnak gyakorolni rájuk.
A Bibliában szereplő elohák (más elnevezésben forma szellemek) munkálkodtak azon,
hogy kialakuljon az emberi Én. Amikor a bolygók szétváltak, vagyis a Nap különvált a
Földtől, ezek a szellemek a Nappal együtt távoztak. A napszellemek vezetője a Krisztus. Ő
a legtöbb ősi nép vallásában napistenként szerepel.
Amikor a Föld, s rajta az emberiség fejlődése elért azon pontjára, hogy elszakadt az ősi
szellemiségtől és az ego hatalma erősebbé vált, mint valaha, egy szellemi erőnek kellett
megjelennie a világtörténelem színpadán, hogy a helyes irányba vigye a fejlődést. Ez a
szellemi lény, a Krisztus volt.
A Krisztus egy fizikai emberi testben jelent meg, akit Jézusnak hívtak. Az az entitás, aki
Jézus volt, életének harmincadik életévében elhagyta a testét és átadta annak a szellemi
lénynek, akit Krisztusnak nevezünk.

Krisztus élete

A Krisztus nem hasonlítható semmilyen más vallási vezetőhöz, vagy prófétához, mert
nem ember, hanem szellemi lény, aki csak egyszer jelent meg fizikai testben, a megfelelő
időben és hatalmas szellemi impulzust adott az emberiségnek. Érkezésével az addigi
vérségi, rokoni kötelékeken alapuló szeretetet felváltotta az önálló Én-ből, annak szabad
akaratából származó, mindenki irányába sugárzó szeretet.
A Jézus, az ember születését, életét bemutató fejezetben felvázoltam, ki volt az az
entitás, aki Jézusként élt. Ebben az emberben egy olyan fejlett éteri-asztrális-fizikai test
együttes volt jelen, amely alkalmas volt egy magasabb rendű szellemi lényiség
befogadására. 30 éves korára a Jézus elért küldetése csúcspontjára.
Az az én, akinek utolsó földi szerepe volt Jézus, elhagyta a földi síkot. Akkor amikor a
Keresztelő megkeresztelte az ekkor már én nélküli Jézust, a napszellemek vezetője, a
szentháromság része, a Logosz lépett be az előkészített testbe. Ezt a Biblia képszerűen
egy galamb alászállásával ábrázolja.

Krisztus keresztre feszítése

Innentől kezdve csaknem három éven át a „Napisten-Logosz”, akit nevezhetünk immár

Krisztusnak, fokozatosan egyre mélyebben merült a földi testbe. A három év leteltével
teljesen „emberré lett”, így történhetett meg a keresztre feszítés. Amikor a megváltó vére
kicsordult a földre, megváltozott a Föld aurája, mert a Krisztus szellem egyesült a Földdel.
Ezért mondta: „Az én testem, az én vérem”. Mert a föld termései azóta már az ő
testéből vannak, hiszen a Föld teste Krisztus teste. Ezzel a folyamattal megváltozott az
emberiség szellemi fejlődése. Míg addig a vérségi, faji kapcsolat és szeretet volt a fontos,
Krisztus megjelenésével fontossá vált az önálló én, az egyéniség, hogy a régi szeretetet
felváltsa az új, szabad akaratból eredő, fajokon és nemzetségeken átívelő egyetemes
szeretet.
A Krisztus szellemnek egyesülnie kellett a Földdel (a Nap szeretetsugarai áthatoltak a
Földön és átnemesítették azt). A keresztre feszítéskor - amikor a vére a földet érte –
egyesült a Földdel. "Aki kenyeremet eszi, lábbal tapos engem", "Ez az én testem, az én
vérem” – ezekkel az olyan sokszor félremagyarázott szavakkal utal a Földdel való szellemi
egyesülésére Krisztus.
A keresztre feszítés mint esemény, nem csak a fizikai világban játszódik le bizonyos
időnként, hanem más dimenziókban is jelen van. Egyik részről az jelenti, hogy az "isteni
én" feláldozza magát a tér és az idő oltárán. Másfelől azt is, hogy az ego feláldozza
önmagát, hogy megszülethessen az isteni magasabb én.
Ennek szimbolikáját az ókori civilizációk többsége ismerte és tanította is. Mély
metafizikai okok állnak mindezen események mögött és ezeket csak kevesen értik meg a
maguk valójában, mert tanulmányozás, megértés és belső tapasztalatok szükségesek
hozzá. Az Univerzum olyan egyszerű, mint egy mag, mégis a bölcsességének átélése egy
hosszabb folyamat eredménye.

A keresztre feszítés jelentése, jelentősége

Ez az a szellemi tény, amelyet a ma erőteljesen jelenlevő materialista áramlatok semmissé

akarnak tenni azáltal, hogy csak egy ember Jézus képét vetítik elénk. Ezzel éppen a
világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményétől fosztják meg az emberiséget.
Ugyanis a Krisztus által a legfelsőbb szellem vált emberré, lemondva minden hatalmáról,
azért, hogy megtapasztalja azt, amit egy átlagos ember és egyben megmutassa a
visszafelé, a szellemhez vezető utat.
Ezzel pedig egy hatalmas, lelket felemelő érzés kel az emberben, mert az Abszolútum
annyira szereti az emberi lényt, hogy saját maga egy részét áldozta fel annak
felébredéséért. Gondoljál csak bele, ha a te embertársad bajban van, akkor segítesz neki.
Ha a szerettedről van szó, kész vagy az áldozatra. Minél közelebb áll hozzád, annál
nagyobb áldozatra. Ez nagyban is így működik. Így könnyebben megérted, miért történt,
ami történt.
Azonban ahhoz, hogy a Krisztus lény megjelenésének, tanításának és kereszthalálának
egészét megértsük, kevés egy rövid olvasmány. Mindenkinek ajánlom Emil Bock
csodálatos könyvét, A három év című művet, amely mélyen beavat a Krisztus szellemi
lényének misztériumaiba. A könyvet innen lehet letölteni, vagy elolvasni: Emil Bock: A
három év
Krisztus, mint a legfelsőbb szellem képviselője, fokozatosan egyesült a fizikai testtel és
vált egyre emberibbé. Míg először csodaszerű események létrehozására volt képes
szellemi erejével, később – ahogyan elengedte isteni képességeit, hogy olyanná váljon,
mint egy átlagos halandó – küldetése végére odaadta minden szellemi hatalmát. A
kereszten már teljesen olyan volt, mint egy egyszerű ember.

A legfelsőbb szellem fizikai megjelenésének okai

Az ember halhatatlan szellemi lény. Fizikai köntösét, azaz testét elveszítheti ugyan, de
ez mit sem von le valódi lényéből, amely felette áll a fizikai anyagnak. Az ember valódi
önmaga olyan tudat, amelynek egyik megjelenési formája a fizikai test. Az anyag azonban
alá van vetve a szellem törvényeinek.
Az a szeretet amely még csak a családnak, rokonoknak szól, vagyis a „vérségi”, csak a
kezdet volt. Az igazi szeretet akkor jelent meg, amikor az ember szabad akaratából, annak
szívében jelent meg, és bárkire vonatkozhatott, minden kapcsolattól függetlenül. A Krisztus
lény túllépett minden különbözőségen, szokáson és elváráson. Azt mutatta meg életével,
hogy minden Egy.
Időszámításunk elején a Nap szellemi fényével sugározta be a Földet és azóta immár a
Föld szelleme is. Minden egyes ember ennek a világszellemnek része, és benne is képes
teljes fénnyel felragyogni a napcsillag világossága, amikor saját magában megéli ennek az
eseménynek a csodálatos valóságát.

Megtévesztő Krisztuskép ahrimani szellemi hatásra

napjainkban

Nem csak normális ütemben fejlődő lények vannak a mindenségben, hanem olyanok is,
amelyek lemaradnak. Ezek a lemaradott lények ezáltal ott maradnak, ahol már nem lenne
helyük (nem emelkednek magasabb fejlettségi fokra, szférába), s így negatívan hatnak.
Ők hátráltatják az azon a szinten normál tempóban haladó lényeket a fejlődésben.
Azonban hosszabb távon, bizonyos szempontból mégis segítik.
Ez a paradoxon a szellemi evolúció mély bölcsessége által lehetséges. A legtöbben
csak a Lucifer-i erőket ismerik, amelyek Krisztus ellenében hatnak és egy bizonyos
szellemi lénycsoporthoz tartoznak. Ők elsősorban az asztráltestre hatnak negatívan, de az
embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik.
Kevesebben tudják, hogy egy másik negatív lénycsoport, az Ahriman-i hogyan
érvényesül. Ezek az erők ill. lényiségek igyekeznek az emberiséget minél mélyebben
bevonni az anyagba, a materializmusba, a földi javak imádatába. A tisztán fizikai, érzéki
tudományossággal hatnak és azt a látszatot keltik, mintha minden szellemi folyamat és
dolog csupán anyagi dolgok következménye lenne.
Ismétlem: Az univerzum olyan egyszerű, mint egy mag, mégis a bölcsességének
átélése egy hosszabb folyamat eredménye. Ma az emberek mindent gyorsan, egyszerűen
szeretnének megkapni, a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Ez kapóra jön az ahrimani
szellemeknek, amelyek igyekeznek elhitetni, hogy nincsenek "nagy titkok" a
világesemények mögött, ne érezzék rosszul magukat, ha átlagosak, hiszen a nagy bölcsek
és vezetők is azok voltak.
A régiek figyelmeztettek, hogy Ahriman szellemi hatása a 21. században erősödni fog, s
többek között abban is megnyilvánul, hogy elősegíti a Krisztus lény elmaterializálását.
Vagyis elfeledteti a Krisztus megjelenését Jézusban, mintha csupán Jézus, egy egyszerű
ember lett volna, aki néhány bölcsességre rájött és közben teljesen átlagos életet élt.
Manapság sokan kételkedés nélkül elfogadják a különböző ezoterikus körök s, olyan
emberek véleményét, akik saját maguk nem látják az Akasha Krónikát. Ők gondolják azt,
hogy Jézus egyszerű emberke volt, nem történt meg a keresztre feszítés eseménye és
vígan tovább élt, családot alapított.
Sőt egyesek ennél tovább mennek és még közönségesebb Jézus képet festenek fel,
aki néha részegeskedett, szexuális tantrát gyakorolt, hadd ne soroljam tovább. Az
ahrimani szellemeknek könnyű megtéveszteni az embereket, mert a dogmatikus
keresztény vallás nem tud választ adni a kérdésekre.
Azonban ha valóban így lenne – ami természetesen nem igaz – akkor a Krisztus lény
egész küldetése értelmét vesztené. Az igazi Krisztus egy szellemi lény volt, aki Jézus
testébe ereszkedett alá annak 30-ik életévétől és 3 évig élt benne. A keresztre feszítéskor
a Krisztus szellem egyesült a Föld szellemével és örökre megváltoztatta a fejlődés irányát.
Az Akasha Krónikában ez úgy jelenik meg, hogy a Föld aurája teljesen megváltozott.
*
Itt olvashatod el némileg bővebben, mely a fejezet forrása is: Krisztus, a napszellem,
keresztre feszítés jelentése
 Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig

Az emberek naivan azt feltételezik, az ember ugyanúgy gondolkodott, érzett és

működött időszámításunk előtt több ezer évvel, mint ma. Ráadásul azt is gondolják –
iskolai tanulmányaik következtében – hogy az emberiség fokozatosan fejlődött és az
őskori ember kőszerszámaitól ért el a mai technikai vívmányokig.
Mindennek oka, hogy az ember mai tudatával és gondolkozásmódjával próbálja
megérteni a régi korok emberét, ami jócskán félrevezeti. Ennek eredményeképp a
történelem (sőt irodalom) mai egyes magyarázatai teljesen légből kapottak.

Emberi tudat fejlődése az ókorban, időszámításunk előtt

A Lemúria fejlődését bemutató írásban olvashattad, hogyan alakult ki az álomszerű képi

tudatból az emlékező képesség, s a további fejlődés csak később vezetett a
fogalomalkotáshoz. Az Atlantisz fejlődését bemutató írásban olvashattad, hogyan alakultak
ki fokozatosan az ítélőerők, s hogyan jött létre a gondolkodóerő magva.
Atlantiszban a faji összetartozás és a faji kultúrák voltak nagyon erősek. Az Atlantisz utáni
korszakban, az emberi tudat fokozatosan merült bele az anyagba. Először még kevéssé
tartotta fontosnak az anyagot, inkább a lelki-szellemi volt a lényeges számára. Az
évezredek alatt azonban kezdett egyre mélyebben megismerkedni a fizikai anyaggal és
átformálni azt. Miközben létrejöttek az ókori civilizációk, hatalmas építményeket emeltek,
jeleként a tudatban végbement változásnak.
A faji, törzsi, családi kötődések egészen időszámításunkig erősek voltak. Sokkal fontosabb
volt, ki melyik néphez tartozott, mint az, hogy kicsoda. A mai tudósok és régészek a mai
gondolkodásukkal – amely javarészt csak az intellektusra korlátozódik – nem értik meg a
régi építmények és alkotások valódi jelentését.
Azok az emberek ugyanis, akik az ókorban különleges épületeket, templomokat építettek,
vagy szobrokat faragtak, még képesek voltak az anyagot létrehozó szellemi erők bizonyos
fokú érzékelésére. Így amikor létrehoztak valamit, abban közreműködött az, amit a
szellemvilágból felfogtak és az anyagi formában a szellemi törvényeket és lényeket is
ábrázolták.
Az ősi, ókori civilizációk egy része – több ezer évvel időszámításunk előtt – olyan szellemi
vezetők irányítása alatt állott, akik tisztában voltak a szellemi és fizikai univerzum
törvényeivel. Valójában ezt nem is választották külön, hiszen a fizikai, szemmel látható
világot a szellemi megjelenésének, külső formájának érzékelték. Ezért értették és ismerték
mélyen a csillagvilágot, és annak jelentőségét bele is szőtték fizikai építményeikbe,
alkotásaikba.
Az ősrégi indiai civilizációt még annyira áthatotta a szellemi tudatosság, hogy az anyaggal
alig foglalkoztak, számukra a szellemi-lelki felemelkedés volt a fontos. Az ős-perzsák a
külvilágot a szellemi kifejeződésének tekintették. A későbbi közel-keleti civilizációk, mint a
babiloni, mezopotámiai, asszír, és az egyiptomi már megmunkálta az anyagot, és
kialakították a csillagbölcsességet.

Az ókori civilizációk hanyatlása, a Buddha

Az évezredek múltával ezek a fejlett ókori civilizációk hanyatlani kezdtek, mert a nagy
szellemi vezetők – ismervén az emberi tudat fejlődésének irányát – fokozatosan elhagyták
a Földet, a vezetést sokkal világibb tudatú embereknek hagyva. A ma ismert történelem az
ókorról, javarészt ezeknek az utódoknak a történelme, akik még valamennyire ismerték az
ősök tudását, de egyre kevésbé értették meg, mert figyelmükkel a fizikai anyag felé
fordultak.
Nem véletlen, hogy később, az időszámításunkat közvetlenül megelőző évezredben
több jelentős individualitás jelent meg, akik még ismerték az ősi bölcsességet, de már az
új korszakra készítették fel az emberiséget. A számos keleti mester között az egyik
legjelentősebb a Buddha, aki a saját erejéből emelkedett az „isteni tudat” szintjére.
A Buddhában még nagyrészt megnyilvánult a régi világ viszonya az anyaghoz. Az
ember akkoriban már eléggé elszakadt a szellemvilágtól, de nem annyira, hogy
elfeledkezzen róla és a fizikai színtérrel még nem azonosult olyan mértékben, mint ma.
Ezért a Buddha tanításaiban még nagy szerepe volt a földi lét szenvedéseiről és a
szabadulásról való tudásnak.
Mindazonáltal a Buddha – más, kevésbé ismert individualitásokkal egyetemben –
előkészítője volt azoknak az eseményeknek, amelyeknek időszámításunk kezdetén kellett
bekövetkezniük. A görög művészet, majd később a Római Birodalom tovább vitte az
emberi tudat belemerülését az anyagba, amelyet átformált.

Az Én-tudat megerősödése, a napszellem

A legtöbb ókori nép ősi hagyománya előre látta azokat az eseményeket, amelyek
fordulópontot hoznak az emberi tudat számára. Még a kisebb népcsoportok, fajok is várták
és tudták azon lény eljövetelét, akit a Napistennek neveztek. Egészen az ő megjelenéséig
a vérségi kapcsolatok domináltak, a család, az ősök fája fontosabb volt, mint az egyén.
Az emberek saját fajtájuk, népcsoportjuk iránt éreztek szeretetet, más népek sokkal
inkább közömbösen hagyták őket. A szellemvilág fokozatosan „elsötétült”, az ember
elvesztette régi szellemi látását, így a régi tanítások már csak dogmaként hatottak,
miközben megpróbáltak a világban boldogulni.

A Krisztus-szellem és az Én-tudat

Egészen addig az egyéniségnek önmagában nem volt jelentősége, csupán mint a faj,
nép, család, ősök képviselőjének. Mivel az emberi tudat egyre inkább az érzékekkel
látható világra korlátozódott, egyre inkább képes volt különálló, egyedi én -ként érezni
magát. Történnie kellett valaminek, hogy az Én-tudat megerősödjön, de úgy, hogy a maga
erejéből érhesse el később a szellemi tudatosságot.
Pontosan a megfelelő pillanatban lépett be a történelem színpadára, a napszellem, az
ősi népek által Napistennek nevezett entitás, akit a Biblia Krisztusnak nevez. A napszellem
– aki egyben a mindenkiben lakozó Magasabb, vagy Felsőbb Én szimbolikus képviselője
is – a Föld, mint bolygóállapot fejlődése idejének közepén kellett megjelennie.
Akkor már készen állt az egyes személyiség arra, hogy önálló egyénként, akár népétől
elszakadva boldoguljon, de egyben magába fogadja az ego felett álló Belső-Felsőbb Én-t
és így a rokoni-vérségi szeretet érzését felválthassa a bárkire kiterjedő, tiszta, szellemi
szeretet. Ezt jelentik ezek a szavak: „Aki nem hagyja el apját, anyját, testvéreit... nem
lehet a tanítványom.”

A Krisztus lény hatása az emberi tudat fejlődésére

A Krisztus lény a Jézusnak nevezett ember előkészített testébe lépett és csaknem

három éven át abban élt, miközben fokozatosan belemerült abba. Ennek végpontján
teljesen azonosult a fizikai testtel, így történhetett meg, hogy elfogták, megkínozták és
keresztre feszítették.
Mindez azt a hatalmas lelki impulzust ébreszti fel az arra készen álló emberi lelkekben,
hogy az „Isten” saját maga tapasztalta meg a földi lét gyötrelmét és a tudatlanságot, azért,
hogy megmutassa az utat ismét felfele a szellemibe. A legnagyobb áldozatot hozta meg az
emberért – egészen a fizikai halálig – hogy felébressze a mindenkiben ott honoló isteni
ént, amely azonos ővele.
Ezek után a Nap világossága és szeretete – azaz a Krisztus szelleme egyesült a
Földdel és immár lehetővé vált minden ember számára, hogy tudatosan, önálló Én-ként,
szabadon emelkedhessen magasabb Én-jéhez. Régebben ez csak akkor volt elérhető, ha
az ősi beavatás során az emberi asztráltestet és én-t a fizikai és étertestből kiemelték,
most már a fizikai testben megtapasztalhatta az ember a magasabb világokat.

Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás kialakulása

Amint az eredeti keresztény tudás elterjedt és a világi erők alkalmazták, egyben

eszközzé is vált céljaik elérésére. Az ún. egyházi zsinatokon sok mindent meghatároztak,
amit hinni. illetve gondolni „kellett” a szellemi dolgokról. Eretnekségnek nyilvánították azt a
hitet, hogy az ember a születése előtt a szellemi világban már létezett volna.
A szellem, lélek, test hármas egységének tanából száműzték a szellemet, az embert
testre és lélekre korlátozva. Ilyen módon az egyház mintegy megalapozta a későbbi
materializmust, hiszen az ember „csak azt gondolhatta”, hogy a lelke a testével együtt
születik.
Ezzel együtt, természetesen a reinkarnáció tanai – amelyek fontos részét képezték az
eredeti keresztény tudásnak is – tiltottá váltak és száműzték őket a szent könyvekből és
így a Bibliából is. Előkészült az a nyugati gondolkodásmódon alapuló világ, mely főként az
érzéki világon akar dolgozni, s a szellemi, csak mintegy eszközként használja ehhez.

Az intellektus fejlődése, a tudományosság

Mindezek az események a „sötét középkorhoz” vezettek el. A 6. századtól kezdve a

szellemi Krisztusról egyre kevésbé tudtak. A 2. évezredben az ember gondolkodása
fokozatosan megváltozott. A régi szellemi látás lassanként teljesen eltűnt és az ember
csak fizikai testként érezte magát.
Az intuitív, érző lelkületet egyre inkább a racionális, logikus gondolkodás váltotta fel. A
2. évezred közepe felé közeledve, a rózsakeresztesek előre látván a közelgő
materializmust, azon munkálkodtak, hogy a szellemi tudás fennmaradjon a következő
időszakban. A vallás és a külső tudományok elváltak és a régi szellemi ismeretek helyett
immár külsődleges tudományosság, illetve külön egyházi tudomány jött létre.
A 19-20. századra elérkezett a materializmus korszaka, amelyben a bal agyféltekés,
logikus, analizáló, mindent racionalizálni akaró gondolkodásmód lépett előtérbe. Az ember
olyan mértékben azonosult fizikai testével, hogy mindent az öt érzékszerve alapján akar
megismerni és azt fogadja el valóságosnak.
Ennek eredménye korunk technikailag fejlett, de csak a fizikai kényelemre és
célszerűségekre törekvő technokrata társadalma, amely számos problémával küzd. Az
elanyagiasodott világszemlélet hatására az emberiség kis része dőzsöl, miközben milliók
éheznek.
*
Az emberi tudat felemelkedése – a befejezést a fejezet alapjául szolgáló cikkben
olvashatod el: Az emberi tudat fejlődése
 Bibliai titkok

Ezek az ismeretek a beavatottak előtt hajdanán nyilvánvalóak voltak. Sajnos manapság is

annyi blődség, ostoba feltételezés jelenik meg ezekkel kapcsolatban – még vallási
vezetőktől is – hogy érdemes ezeket tisztázni. A Biblia egyszerre történelmi dokumentum,
szimbolikus tanítás, és útmutató is, mely azonban csak azok számára mond valamit, akik
ismerik a szavak valódi jelentését.

A valódi frigyláda tartalma

A mai ismeret a frigyládát egy olyan tárgynak tarja, melyet Mózes készített, és ebben
hordozták a tízparancsolat kőtábláit. Nem véletlenül a sokat említett bibliai titkok egyike.
De a frigyláda eredete Egyiptomba vezet vissza. Elisabeth Haich csodálatos életrajzi
könyvében szellemi vezetője, az egyiptomi főpap által megismerhetjük a frigyláda valódi
eredetét.
A frigyláda a legmagasabb frekvenciákat elraktározó eszköz. Azért nevezik
frigyládának, mert a házassági kötelékhez hasonlóan szoros kapcsolatot teremti meg az
isteni és anyagi frekvenciák között. Olyan anyagból áll, amely ezt a mérhetetlenül erős
energiát hosszú ideig képes elraktározni.
 A frigyládát az ősi Egyiptom főpapjai és beavatott fáraói használták, és töltötték fel.
Csak a legmagasabb szintet elért beavatottak használhatták minden következmény nélkül,
mert az ő testük már azzal az erővel, rezgési szinttel rendelkezett. Más emberre
villámcsapásként hatott volna
Nem véletlenül készült speciális anyagból, és tartották a legerősebb szigetelőanyagból
készült falak mögött. Ugyanis a szabadon engedett energiái azonnal dematerializálhatták
az anyagot. A beavatottak építő-gyógyító erőként használták fel, ugyanakkor
beavatatlanok kezében pusztítást hozott volna. Az Indiana Jones filmek első darabjában a
láda hatására előidéződő jelenségek nem is olyan fantasztikusak, mint gondolnánk.
A frigyláda energiái képesek az anyagot súlytalanná tenni, vagy éppen sokszorosára
növelni a súlyát. Képes az anyag feloldására, vagy éppen materializálására, így könnyűvé
téve az építőmester főpapoknak bármilyen építmény létrehozását. Ugyanakkor az
időjárást is tudták befolyásolni.
Mózes, aki az utolsó igazi egyiptomi beavatott volt, egy kisebb méretű, de viszonylag jól
szigetelő foglalatban helyezte el a frigyládát. Kisebb mértékben töltötte fel az energiával,
és a láda a halála után még hosszú ideig – bár egyre gyengülve – megtartotta azt. Ezt a
beavatatlanok még több országban hordozták, mígnem rájöttek, hogy már nincsen ereje.
Később már csak a legendája maradt fenn, és más korok emberei csak találgatták, mi volt
az.

Égi harc, égi küzdelem, Biblia

Az égi küzdelem a Biblia szövegéből egy valós történés leírása, ám a mai napig szinte
meseszerűen ábrázolják. Azért, mert külsődlegesen fogják fel, s valami abszolútnak, holott
csak a fejlődés egy pontján létrejött eseménysor volt.
Nézzük, mi áll a Jelenések könyvében:
*
„Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a
sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem
maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót,
aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre
vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.”

*
Miről van szó valójában? Ha a bibliai titkok mélyére akarunk hatolni, tudni kell, hogy a
magasabb hierarchiák lényei nem tudnak a jóval, az istenséggel szemben cselekedni. Ők
automatikusan képviselik a legfőbb jót, az eszményit, az isteni tervet. Azonban ahhoz,
hogy az olyan lények, mint az ember tudatosan kifejlődni tudjon, azaz saját akaratából
képes legyen a választásra, bizonyos ellenerőknek fel kellett lépniük.
Bolygó és emberfejlődésünk során, amikor a régi Nap időszak után következett a Hold
fejlődés, a második szellemi hierarchia lényei közül a mozgás szellemei, azaz a
dünamiszok egy része más feladatot kapott. Az volt a dolguk, hogy akadályokat állítsanak
a fejlődés útjába, miáltal más lények lehetőséget kapnak az önmagukból kifejlesztett
tudatosságra.
Fontos tudni, hogy ők nem gonoszak voltak, csupán az isteni tervnek megfelelően
megadták a lehetőséget az ellenerők létrejöttére. Az emberen kívül csupán az egy fokkal
felette álló angyalok sűrűsödtek oly mértékben az anyagiságig, hogy – nem lévén oly
szoros kapcsolatban a mindenség tudatával, mint a felsőbb hierarchiák – választhattak
önálló utat is.
Így voltak akik továbbhaladtak a szellemi szférákba míg mások a dünamiszok által
felkínált csábítást követve, sűrűbb testiségbe költöztek. Ezeket a visszamaradt angyali
lényeket hívjuk luciferieknek, akik befolyásolták az ember asztrális testét mindenféle
vágyakkal beoltva.

Mihály és a sárkány

Mihály annak a jelképe, aki felismervén ezt, a fejlődése által leküzdi önmagában ezeket
az erőket, s az új tudatosságával felemelkedik. A Föld időszakban rendszeresen
megjelentek a fejlettebb arkangyalok és angyali lények belső vezetőkként, egy-egy
individualitásban, hogy az emberek ne legyenek teljesen megtévesztve az ellenerők által.
De ezek az angyali lények csupán az ember fizikai, éter és asztráltestébe tudtak
beköltözni. A Názáreti Jézus esetében fordult először elő, hogy felsőbb lény, nevezetesen
a naprendszerünkkel kapcsolatban álló legmagasabb lény, a Nap-lény beköltözött egy
ember Én -jébe. Ez a lény az összes korábbi tanítóhoz képest nem a tanításaival, hanem
a tetteivel hatott elsősorban.
A sárkány azon lények vezetője, akik leválasztották magukat az isteni akaratról. Abban
az időszakban még nem létezett sem emberi, sem magasabb rendű állati forma, a sárkány
alakja testesítette meg a leginkább azt, amit képviselt. Nem maradhatott a szellemi
világokban, a Földre kellett száműzni, s ez volt Mihály tette.
A Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezet az égi harc, vagyis a bibliai égi küzdelem
maradványa. Az égi viszályt az okozta, hogy a dünamiszok egy része tovább haladt a
Nappal, a többi pedig visszamaradt a Holddal. A küriotészek, vagyis a bölcsesség
szellemei a Naprendszert a mai Jupiter pályájáig sűrítették, a dünamiszok pedig a mai
Marsig. E két időpont közt zajlott az égi viszály.
 Mózes és a Vörös-tenger

A bibliai titkok egyik legtöbbet feltett kérdése: a zsidók hogyan keltek át a Vörös-tengeren?
Ezzel kapcsolatban is rengeteg feltételezés látott napvilágot. Vannak akik szó szerint azt
hiszik, hogy szétválasztotta a tengert, mások természeti jelenségekre gyanakodnak. A
válasz nagyon egyszerű melyet Rudolf Steiner adott egy hallgatói kérdésre, és a
Munkáselőadások 7. kötetében található.
Mózes rendelkezett természeti ismeretekkel is. Ezért akkor ment át a zsidókkal a
tengeren, amikor az visszahúzódott, s egy homokpadon átjutottak. Mózes tudta a
megfelelő időpontot, s ez volt a lényeg, mivel a kellő időben kellett odaérkezniük, és
gyorsan kellett átérniük. Tehát ez esetben természeti ismeretről volt szó, s nem valami
mágikus cselekedetről.
A bibliai titkok közül az égő csipkebokor, amikor az Úr megnyilatkozik, szintén érdekes. Itt
az történik, hogy Mózes olyan állapotba hozza magát, melyben szelleme tiszta csatornát
képez felsőbb Énjével. Ilyenkor szinte felragyog, izzik az ember aurája. Aki megszólal itt,
az nem más, mint az Én Vagyok, ugyanaz a szellem, aki később, mint Krisztus, fizikailag is
megnyilvánult.

Papi szentségek eredeti jelentése, értelme

Ebben a részben a papi szentségek egy részének eredeti jelentését, módját, értelmét
írom le. Csak tömören és vázlatosan, a magyarázatokat Arthur E. Powell könyveiből
merítettem (lásd alul a forrásokat). Mára már ezek a szertartások javarészt
automatizmussá degradálódtak, de valaha igazi mély szellemi energia hatotta át őket. Bár
nem kifejezetten bibliai titkok, mégis valamilyen kapcsolatban állnak vele.
*
Szentelt víz: a magnetizálás példája. A pap megtisztítja, majd a kereszt jelével
megáldja. Mindezt mentális koncentrációban teszi.
*
Keresztelés: Egyik eredeti formájában a pap a homlok, torok, szív és köldökcsakra felett
a kereszt jelét végzi el, úgy, hogy megnyitja az étercsakrákat. Magnetizált vizet használ,
mellyel érintve a testet, az éteranyagot rezgésbe hozza, és közvetve hat az asztrális és
mentális testekre.
 A fej teteje olajjal való megkenése során, az itt levő csakránál visszaveti a durvább
befolyásokat. Végül a megnyitott négy energiaközpontot bezárja. A kereszt, amit a
gyermek homlokára rajzolnak, megmarad az étertestben később is.
*
Áldozás: A keresztény áldozás gondolatformája egy olyan építmény, amely eszközül
szolgál olyan – az imádkozók által – biztosított anyagok összegyűjtéséhez, melybe a
magasabb szintekről áradó erő áradhat le.
*
Bérmálás: A bérmálás szentségének eredeti célja, hogy az Én és a (hétköznapi)
személyiség között megtisztítsa, megerősítse a kapcsolatot. Az így kitágított csatornán a
püspök Én -jén keresztül, az isteni erő beleárad a jelölt szellemébe.
*
Papszentelés: Az áldás az éteragyat elárasztva felfelé árad a magasabb, szellemi
testekhez.
*
A fejezet eredetije itt olvasható: Bibliai titkok
 Evangéliumi történések és mondások magyarázata

Evangéliumok magyarázata szellemében számtalan badarság jelent már meg, és még

fog is olyanoktól, akiknek fogalmuk sincs, miről szól az egész. Sajnos éppen a papok értik
a legkevésbé az egészet, mivel az egész egyházat átitatta a materiális felfogás. Az
evangéliumokat beavatottak írták, és sok szó, esemény jelentés nem érthető a szellemi
lényeg ismerete nélkül.
Újabb korunkban – a materializmus korában – Rudolf Steiner, mint a Krisztus lény
beavatottja – magyarázta el részletesen előadás sorozataiban az evangéliumok eredeti
jelentését. Ebben a cikkben az ő, illetve kis részben más, mint például Emil Bock, Willi
Sucher, Georg Kühlewind (akik szintén belőle indultak ki) leírásai alapján foglalkozom az
evangéliumok jelentésével.
Mivel erről számtalan könyvet lehetne írni, itt csak arra vállalkozhattam, hogy néhány
jelentősebb evangéliumi eseményt kiválasszak, és ezek igaz jelentését bemutassam.
Olvasd el a Jézus történetét, és a fentebb említett Naplényről szóló fejezetet, mivel az ott
leírt legfontosabb evangéliumi események jelentését itt nem ismétlem meg.
 A 4 evangelista, az evangéliumok különbözőségének oka

Az evangéliumok magyarázata fontos része az evangelisták leírásai különbözőségének

megértése. Ez a 4 ember a beavatottság különböző fokain állt. Nézd meg, amit az
asztrológia kozmikus eredetéről írtam az egyik előbbi fejezetben! Máté az ember, Márk az
oroszlán, Lukács a bika, János a sas nézőpontjának képviselője.
Máté a fizikai testre, Márk az étertestre, Lukács az asztráltest és Én-hordozóra
irányította figyelmét. János volt a legmélyebben beavatott, az ő szavai mély kozmikus
tudást közvetítenek emberi szavakba öltve.
Máté az emberi körülményeket ábrázolja, hogy az istenember hogyan vetette meg az
emberek közötti új közösséget, kapcsolatokat. A Lukács evangélium Jézus Krisztus belső
világát ábrázolja, az asztráltestet és a különálló emberi individualitást. János én-lényként,
a logosz szempontjából közvetít.

Evangéliumok magyarázata, jelentése

A János evangélium kezdő szavai magyarázata

„Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és Isten vala az ige.”

Az „ige”, a „szó” és a „Logosz” ugyanarra utal. Ez az emberi fizikai test legelső eredete,
a Logosz volt az ember ősképe. Az embernek át kellett mennie egy olyan fejlődésen, hogy
a bensőt kifelé hallassa, a lélekszerűt szavakban kimondhassa, hogy belülről hangozzon
fel a „Szó”.
A kánai menyegző

A Krisztus lény feladata volt, hogy elhozza az emberi Én teljes önállóságát,

szabadságát, s ezzel együtt a valódi szeretetet, mely nem (vér)rokonságból származik,
hanem az egyén szabadságából. Vagyis nem anyagi okokból ered, hanem tisztán
szellemi. Ezért történik ez az esemény Galileában, mert ott számtalan nép és törzs
keveredett össze.
Az alkoholnak, a bornak az volt a szerepe az emberiség fejlődésében, hogy lehúzza az
önösségbe, az egóba. A kánai menyegző beszámolójában van egy elírás, egy
félrefordítás. Amikor anyja szól, hogy nincs boruk, Krisztus nem ezt mondja: „asszony, mi
közöm hozzád”. Helyesen a fordítás nagyjából így hangzik: „mi működik itt köztem és
közted”.
Ebben az időpontban Mária már szellemileg már megvilágosult volt, és felismerte a
Jézus testében immár lakó Napszellemet. Hosszú ideje nem találkoztak, a Krisztus lény itt
még nem húzódott teljesen bele az ember fizikai testébe, ez fokozatosan történt a
kereszthalálig.
Így eleinte nagyobb tettekre volt képes mint később. Ahogy a fizikai Nap érleli a szőlőt,
melyből később bor lehet, úgy képes hatni a Napszellem is a vízre. Ez egyben felvillantja
az emberi szellem (jövőbeli, de belül már létező) hatalmát az anyag átváltoztatására.

A fügefa kiszáradása, megátkozása valós magyarázata

„És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán
találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála,
mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának:
soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallják az ő tanítványai."

Márk evangéliuma

*
A fügefa kiszáradásával, megátkozásával kapcsolatban is rengeteg ostobaságot írtak le
olyanok, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Ez nem valami triviális külső dolog volt, sem
a zsidóság feletti ítélet. Nem is azok ellen szól, akik nem hisznek, és nem is arra utal, hogy
a jó keresztényeknek jókat kell cselekedni (gyümölcsöt teremni).
Ami itt történt, az a beavatással és megismeréssel kapcsolatos, és nem holmi
faátkozás, mint azt egynémely laikus ember gondolja. A fügefa itt ugyanazt jelképezi, mint
Buddha esetében a bódhifa. A Buddha idejében – amikor még az emberi tisztánlátás
elevenebb volt – az ember a megvilágosodást a bódhi, azaz a fügefa alatt kapta. Ezután
már nem.
 Krisztus kimondta a tényt, hogy a fáról, melyről leáradt a benáreszi fény, többé nem
fognak megismerési gyümölcsök teremni. Helyette a golgotai misztériumból érkeznek. Mi
volt a háttér? Amikor a tanítványaival Bethániából Jeruzsálembe ment, lelkükben
tisztánlátó erőket hívott életre, s ők ezáltal látták a bodhifát. Felismerteti velük, hogy a régi
megismerés ideje már lejárt.
Az a fa az örökkévalóságig száraz lesz, mivel egy új fának, a kereszt fájának kell jönnie.
Ők látták tisztánlátással a Golgota keresztfáját, ahol a magát feláldozó istenember
gyümölcse függött, hogy kiáradjon belőle az új megismerés, amely immár az
örökkévalóságig hordozza a maga gyümölcseit.

Példa a hegyi beszédből

A 9 boldogságról szóló mondat az emberi természet 9 alkotóelemére, testeire

vonatkozik. A testi a fizikai test, étertest, asztrális test, lelki az érző lélek, értelmi vagy
kedély lélek, tudati lélek, a szellemi a szellem-én, élet-szellem, szellem-ember. Ezek
fokozatosan fejlődnek ki, ahogyan az ember a tapasztatai és élményei következtében
tudatosan átalakítja lelki-szellemi lényét.
Nézzünk meg egy példát a boldogságról szóló mondatokból:
*
„Boldogok a szellemet koldulók, mert magukban találják majd meg a mennyek
országát.” vagy másik fordításban: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék
a mennyek országa.”

*
„Szellemben szegények” – ez azt jelenti, hogy a régi szellemi látó módon már nem
láthatnak bele a szellemvilágba. „Övék a mennyek országa” – a maguk erejéből a saját
énjükkel tekinthetnek bele a szellemi világba. Vagyis a régi szellemi látás eltűnik, s
helyette az ember tudatosan kifejlesztheti szellemi érzékelőszerveit.
Ennyi ennek a mondatnak a lényege, s nem az a sok badarság, melyet a laikusok
hozzágondoltak. Terjedelme miatt itt nem veszem sorra mindegyik mondatot. Lásd a 9
mondat magyarázatát a Rudolf Steiner – Máté evangéliuma című előadás sorozat és
könyvben.
Félreértett mondás – Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek

„...mondom néktek, ha meg nem tértek olyanok nem lesztek, mint a

kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”

*
Ez nem az ártatlanságról szól, s nem is a reinkarnációról. De mit is jelent „ ha nem lesztek
olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába” szó szerint?
Emlékezz arra, amit a halál utáni állapotokról írtam. A halál után pár nap alatt az ember
visszafele átéli életét, valamint az első időszakban ( az asztrális szférában) feldolgozza
ugyanezt visszafelé. Csak ez után léphet a magasabb szellemi világokba.
Vagyis a mondat valódi értelme ez: Amíg nem élted át visszafelé egészen a gyermekkorig
az emlékeidet, ami történt veled (azok nézőpontjából is akikkel kapcsolatod volt), nem
léphetsz a szellemi világba (mennybe). Tehát ez a túlvilági folyamatról szól, s nem valami
földi hozzáállásról.

Lázár feltámasztása valódi jelentése

„E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.”

János evangéliuma

Lázár esetében a régi beavatási formák egy példáját látjuk. Az évek során előkészített
beavatottat halálközeli állapotba hozzák, amikor is az éterteste is elválik a fizikai testtől. A
jól felkészített egyén így a fizikai test korlátaitól felszabadulva, előkészített asztrális
érzékszervei által, bepillantást nyer a szellemi valóságokba.
Ahogyan az ember az évezredek alatt egyre mélyebben merült fizikai testébe, ez a fajta
módszer egyre veszélyesebbé vált, valami másnak kellett következnie. Ezt hozta el a
Krisztus. Azzal, hogy ebből az állapotból nyilvánosan visszahozta a testébe Lázárt,
megsértette a régi hagyományokat.
Ugyanis ezek a beavatási szertartások mindig titkosak voltak. Ez vezetett oda, hogy a
papok árulónak tekintették és később meg kellett halnia. Lázár volt az első keresztény
beavatott, akit egyben maga a Logosz megtestesülése avatott be. Ez a Lázár pedig nem
más, mint János, az evangélium írója.
A szeretett tanítvány jelentése

Amikor megtörtént a feltámasztás, az akkor már a szellemi világban tartózkodó

Keresztelő Szent János összekapcsolódott Lázárral. Utóbbi fizikai, éter, asztrál testeihez,
érző és kedély lelkéhez kapcsolódott a Keresztelő tudati lelke, szellem-énje és élet-
szelleme. Így lett belőle később János apostol.
A tanítványok többsége a keresztre feszítés eseményeiig az imaginatív szellemi látás
képességéig jutottak. Péter, János, és az idősebb Jakab az inspiratív szellemi hallás
képességét is elérte. Egyedül János jutott az intuíciós szellemi egységélmény
megtapasztalásához.
Mit jelent, hogy a tanítvány, „akit az Úr szeretett”? Ezzel kapcsolatban is annyi
butaságot összehordtak. „Jánost úgy szerette az Úr, mint a testvérét”, meg „János volt
egyedül, aki hagyta magát szeretni”. Még önmagukat spirituális tanítóknak mondó
egyének is kijelentenek olyan butaságokat, hogy Jézusnak is volt kedvence, és János az.
Az ősi, misztériumi nyelven így fejezték ki a tanító és a tanítvány viszonyát. Az, hogy
„akit Úr szeretett”, azt jelenti ő a legmélyebben beavatott tanítvány. A János evangélium
írója így utal saját magára. Ezért az evangélium is a Lázár beavatását követően már arra
hivatkozik, amit János a szellemi világokban látott, és ő maga is innentől szerepel.

Krisztus szavai a kereszten

Máté a fizikai testre irányította figyelmét. A misztériumokban, amikor az ember

természete kilépett a fizikai testből, ezekkel a szavakkal fejezték ki: „Istenem, Istenem,
mennyire megdicsőítettél engem!” Máté ezt így változtatta meg: „Én Istenem, én Istenem,
miért hagytál el engemet?” Ugyanis a fizikai test szemszögéből ez történt.
Mivel Márk az étertestre figyelt, ezért van ott is az, hiszen az étertest és a fizikai test a
felsőbb testek nélkül tehetetlen. Lukács az asztráltest erőire vetette figyelmét, innen
erednek ezek a szavak: „Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
János pedig "Imhol a te fiad!” és „Imhol a te anyád!” szavakkal jelöl ki a vérrokonságnál
magasabb szintű rendet.

A feltámadás valódi jelentése

Az evangéliumok magyarázata e tekintetben is tisztázásra szorul. Magdalai Máriának,

aki Betánia falvában megkente a megváltót, már kifejlődtek annyira belső érzékszervei,
hogy a sírnál szellemi alakokat látott. Ez a két szellemi alak az étertest és az asztrális test.
Bár hosszabb fejlődés készítette elő, ő a szellemi látáshoz a jelentős golgotai események
által jutott.
A keresztre feszítés után a sírban feloszlott a fizikai test. Ami „feltámadt”, az a szellemi
test, egy olyan az isteni-szellemi lények által az embernek szánt fantom, mely mentes a
fizikai test hibáitól, de rendelkezik annak tulajdonságaival. Ami a sírból feltámadt egy olyan
szellemi sejt, mely minden olyan egyén számára elérhető, aki erre magát alkalmassá tette.
Ami a tanítványok előtt megjelent, az nem a fizikai test volt, hanem a fantom. De mi a
fantom test? Az eredeti, halhatatlan és szemmel láthatatlan test, amely az Ádám és Éva
történetében leírt bukáskor elveszett, pontosabban degenerálódott, és kialakult a ma
ismert fizikai test.
Ez szükséges volt akkor, hogy az ember különválva, önálló Én-tudatot fejlesszen ki a
választás szabadsága által. Tehát a sírba olajokkal bebalzsamozva fektették Jézust,
azonban őnála ez nem konzerválta, hanem dematerializálta a testet. Helyette átalakult az
eredeti fantomtestté, ami halhatatlan, és ebben jelent meg azután. Ez a halhatatlan test
az, amelyet megkaphatunk a Krisztus lénnyel kialakított helyes kapcsolat által.
Ezek után megváltoztak a szellemi világok is. Az asztrális világoknak kialakultak olyan
régiói, melyek a megtisztulást segítik, valamint az asztrális síkokon is tovább lehet fejlődni.
De a reinkarnáció sűrűségének lehetősége is megnövekedett, mert ezentúl nem kellett
megvárni, míg az előző élet lelke felbomlik, a szellem új lélekkel reinkarnálódhatott.
*
Ennek a fejezetnek a bővebb változatát elolvashatod itt: Evangéliumok magyarázata
 Pünkösd valódi jelentése

A pünkösdi szellemi hatás azt az eseményt szimbolizálja az egyén fejlődésében, amikor

az életében bekövetkező nagy hatással bíró események hatására magába száll, és egy
olyan mély megértést él át a léttel kapcsolatban, ami addig nem volt lehetséges.

A pünkösdi szellemi események

Néhány mondatba összesűrítve összegzem a pünkösdi szellemi események lényegét.

Krisztussal kapcsolatban, az Akasha krónika segítségével, a következőket tudhatjuk.
Amikor a keresztre feszítés után a testet a sírba helyezték, volt egy földrengés, amely egy
hasadékon át magába fogadta a testet, ezért többé nem volt látható.
A Krisztus lény ezentúl éteri, illetve fantom testében volt jelen, és ezt pillanthatták meg a
tanítványok, akik addigra már bizonyos fokig „látók” voltak. Azonban negyven nap eltelte
után a szellemi látás ezen erejét – amely lehetővé tette számukra, hogy lássák őt –
elvesztették, s ekkor mondták ezt: – A mennybe ment.
Arra a napra, amelyet később pünkösd ünnepének neveztek, a nagy fájdalom hatására
teljesen felfogták, hogy többé nem láthatják. Olyan mélyen magukba ereszkedtek, hogy
képesekké váltak a Krisztusi tanok továbbadására. A Biblia ezt úgy fejezi ki, hogy
elkezdtek „nyelveken szólani”.
Ez azt jelenti, hogy belül megvilágosodtak, megszűnt számukra a különbség a vallások
között és egy olyan vallást éreztek át, amely minden embernek szól. Minden ember
számára egy közös vallást akartak hirdetni. Az apostoloknak úgy tűnt, mintha mindaddig
egy álomvilágban éltek volna, és a pünkösdi szellemi eseménnyel ébredtek fel.
Úgy érezték, mintha a világmindenségből áradt volna valami tiszta szellemi beléjük. A
külvilág számára úgy tűnt, hogy megváltoztak, mert képesek voltak belelátni minden
ember lelkébe, bárkit megvigasztalni, és azt mondani, amire éppen szüksége volt. A
Pünkösd jelentése, ünnepe az ő számukra tehát szorosan összefügg tudatosságuk
növekedésével.
Amíg a régi beavatásoknál, mint például Egyiptomban az emberi szellemnek kellett
felemelkednie, addig a pünkösdi eseménynél maga a Krisztus (magasabb én, önvaló)
szállt le az előkészített emberi szellemre.

A pünkösdi szellemi beavatás

A pünkösdi szellemi eseményt tűzkeresztnek is nevezik. Átellenben a vízkereszttel,

amely a vízzel való kereszteléshez kapcsolódik. Mindkettő egy beavatási rítus. A
vízkeresztelés esetén – amely még Keresztelő Szent János személyéhez fűződik – a
tanítványt lenyomták a víz alá, ezáltal, az oxigénhiány hatására asztrális teste időlegesen
kilépett fizikai testéből.
Természetesen ez nem történhetett akárkivel, sokszor többéves képzés előzte meg az
eseményt. A pünkösdi szellemi beavatás már egyenesen Krisztushoz kapcsolódott. Ez
esetben nem emelkedett ki a tanítvány fizikai testéből, hanem magába fogadta a szellemi
világ hatásait. A pünkösd jelentése ismeretéhez ez olyan hasznos információ, melyet
kevesen tudnak (jól).
Ez egyfajta korszakváltást is jelentett, ugyanis egészen addig a vízkeresztelés - amelyet
az esszénusok is használtak – által az ember csak úgy pillanthatott bele a szellemi
világba, hogy kiemelték fizikai testéből. Krisztus eljövetele óta az ember képessé vált
fizikai testében maradva, éber tudatállapotban felfogni a szellemi világot.
A pünkösdi szellemi esemény által alakult meg Krisztus tanítványainak közössége, ami
egyben az első Grál-közösség volt. Addig nem volt lehetséges, hogy valaki egyéniség
legyen, és amellett egy közösség teljes értékű tagja. A pünkösdi szellemi események ezt
feloldották, lehetővé vált úgy szellemi közösséget alkotni, hogy az egyes emberek
szabadsága és önállósága is megmaradjon.
A pünkösdi szellemi erő (Szent Szellem) befogadásának előkészítése

Amikor az ember évek gyakorlása és fegyelmezett élete révén teljesen megtisztította

asztrális testét, akkor képessé válik a Szent Szellem befogadására.
Ezt az állapotot nevezik Szűz Szófiá-nak. Szűz Mária valójában Szűz Szófia. Az
asztráltest megtisztítása az a folyamat, amelynek során mindent kivetünk abból, ami
annak harmonikus és szabályozott rendezettségét akadályozza. Ez meghatározott és
ismétlődő tudatos cselekedetekkel történik. Régen ezt nagyon szigorú életmóddal, sőt
aszkézissel érték el.
Ma már az aszkézis helyett tudati gyakorlás módszere használatos. A megtisztulás
lehetséges a jóga útja által (itt nem a testgyakorlatokra (hatha jóga) kell gondolni, hanem
gondolati gyakorlatokra (pl. rádzsa jóga), keresztény beavatással, amely az érzésre hat,
és a rózsakeresztes módon, amely az érzésre és akaratra hat.

Mi a pünkösd lényege számodra egyénként?

Az ember ma a fizikai testében öntudatos, erre volt szükség ahhoz, hogy különálló
énként, szabad választásai alapján fejlődjön. Viszont nem rekedhet meg a fizikaiságban,
énjének fel kell emelkednie a szellemihez, hogy felismerje valódi eredetét. A fizikai, éter és
asztráltest megtisztítása által alkalmassá válik a magasabb tudatosság befogadására.
Az akarati, érzelmi, és gondolati erények fejlesztése tisztítja az asztráltestet. Az olyan
érzések, mint a harag, a düh, a gyűlölet, vagy az aggódás, illetve az ösztönös (állatias)
vágyak, mind-mind rombolják az asztráltest állapotát. Igen, ilyen szempontból (is) a
csillagok háborúja jedi hősei sok-sok igazságot mondtak ki.
Amennyiben már sokat töprengtél azon, vajon miért létezel, mit is akarsz e világban,
annak a jele, hogy úton vagy a magasabb tudatosságod (Éned) felé. Amikor az ember
eseményeket és élményeket él át, azok hatással vannak rá, és megváltoztatják. Hogy
milyen irányban változik, nagyban függ attól, milyen a tudatossági szintje, hogyan reagál a
dolgokra.
Amikor az ember elér egy olyan pontra, ahol már semmi sem tudja kihozni sodrából,
külsődleges, személyes célok helyett inkább egyetemes, környezete számára előnyös
célok motiválják. Akkor leghőbb vágya a „magasabb tudás” megismerése, így asztrális
teste előkészült a magasabb szellem, a pünkösdi szellem befogadására.
Ez számára a legfőbb élmény, hiszen minden kérdésére választ ad, és megoldást
minden helyzetére. Tehát amíg a világ a külsőségeket ünnepli pünkösd ünnepe alatt, te
tudd, ez annak az ünnepe, amikor a lelked (asztráltested) kész, és magába fogadja az
univerzális-kozmikus szellemet, szellemed szülőatyját.
Az ember akkor egészséges és szabad, ha megszabadult a fiziológia leigázottságától. A
pünkösdi ünnep az emberi szellem megszabadulásának és tudatossá válásának
szimbóluma. Az ember csak akkor szabad ténylegesen, ha magát szellemként találja meg
önmagában.
A pünkösd jelentése, szimbóluma az emberi lélek és szellem önmagában zárt, szabad
individualitássá fejlődésének ideálja. A húsvéti ünnep annak a szimbóluma, amikor
felismerjük, hogy szellemként a földi lét fölé tudunk emelkedni, a pünkösd pedig megtölti
tartalommal. Ezért függ a pünkösd ünnepe ideje a húsvéti ünnep idejétől.
*
Ennek a fejezetnek a bővebb változatát ebben a cikkben olvashatod: Pünkösd jelentése,
pünkösdi szellemi erő
III.Különleges témák
 Piramisok titka, Egyiptom ősi tudása

Amit az iskolában tanultunk az ókori Egyiptomról, csupán halvány felszíne a

valóságnak, mely főként a későbbi Egyiptomi történelemre és csőlátó történészek
feltételezéseire épül.
A piramisok építése, az első egyiptomi fáraók korában, az óegyiptomi időkben,
gigantikus tudás volt jelen, a csillagokra és az emberre vonatkozóan. Akik azt állítják, a
piramisokban ábrázolva lett az emberiség története, múltja, s jövője, valamint magas
szellemi tudása, teljesen igazuk van.
Az egyiptológusok abból indulnak ki, hogy az ókori Egyiptom egy technikailag és
szellemileg fejletlen civilizáció volt. Van egy kényelmes elképzelés, amelyet egyszer
kialakítottak az ókori Egyiptomról. Később mindent ehhez igazítottak. Ez idővel tradícióvá
vált, s egyben elvárássá a kutatók felé, az ehhez való igazodáshoz.
Tehát az egyiptológusoknak van egy betanított „programjuk” amely leírja, hogy milyen
volt az ókori Egyiptom, s ha ettől eltérő felfedezésekre bukkannak, akkor ahelyett, hogy
megváltoztatnák a programot, az új felfedezést erőszakkal beillesztik az elfogadott
nézetekbe, vagy eltussolják. Ennek különböző okai vannak, akit érdekel, utánanézhet, de
ez most nem képezi a fejezet fő tárgyát.
 A valódi ókori Egyiptom szellemi tudása, a piramisok építése

Az ókori Egyiptom ősi civilizációját azon papok hozták létre, akik az Atlantisz katasztrófája
után, az afrikai kontinensen vetették meg a lábukat. Tudatosan választották a területet,
tudván, hogy a Föld legfontosabb energiavonalainak egy része itt kereszteződik. Ez volt az
oka a piramisok építése helyeinek is. Akkoriban még csapadékosabb volt Egyiptom
éghajlata, a mai sivatagi környezet csak később alakult ki, amikor a régi, magas tudású
papok – akik befolyásolták az időjárást is – már elhagyták a földi színteret.
A valódi ókori Egyiptom papjainak tudása felölelte a világmindenségről való tudást, de ez a
tudás nem csupán külső ismeretekből állt, hanem belső tapasztalásból, amelyet fejlett
energiatesteik révén éltek át. Az uralkodó faj megnyúlt koponyája fejlett idegközpontokat
rejtett, amely forma később eltűnt a Földről.
Bár technikailag nem rendelkeztek a ma használatos eszközökkel, sem számítógépekkel,
mégis irányítani voltak képesek az események történését és évezredekre meghatározóan
alakítani a környezetet. Az ókori Egyiptom fáraói és főpapjai eredetileg a szellem
legmagasabb fokán álló individualitások voltak, amelyek a Földön léteztek az emberek
között. De nem földönkívüli idegenek voltak, mint azt sokan hiszik!

Egyiptomi fáraók, istenek, papok

A magasan fejlett szellemi individualitások – izikai testük halála után – megfelelően

elkészített testei, még évezredeken át sugározták a tiszta szellemi energiákat a
környezetbe. A múmiák által, s általuk a fizikai testhez való kötéssel, előkészítették azt a
kort, amelyben az ember egyre mélyebben kötődni kezdett az anyaghoz.
A későbbi korokban, ahogyan a fejlett individualitások átadták Egyiptomot a sokkal
kevesebb tudással rendelkező, anyagiasabb utódoknak – lévén ez az emberiség fejlődési
útja – ezzel a tudással pedig számtalanszor visszaéltek. Az ókori Egyiptom későbbi
időszakaiban ezek az anyagiasabb egyének negatívan (fekete mágiaként) használták az
ősök tudását, így számos régi sír feltárása veszélyeket rejt magában.
Tehát az egyiptomi fáraók és főpapok eredetileg magasan fejlett emberi lények voltak, a
későbbi időszakban azonban visszavonultak, s átadták a vezetést kevésbé fejlett, jóval
anyagiasabb embereknek. Ennek oka, hogy az emberek saját tapasztalatukon keresztül
szerezzék meg a magasabb tudást, felemelkedést az anyagon keresztül a szellemig.
 Az Ozirisz mítosz valódi jelentése

Aki kicsit is járatos az egyiptomi történelemben, vagy misztikum világában, ismeri

Ozirisz, Ízisz és Széth történetét. A maiak azt hiszik, ez csak valamiféle monda, de a
történet a valóságot meséli el, jelképes ábrázolásban. A világosabb megértés végett
érdemes ismerni a lemúriai és az atlantiszi korszak, valamint általában a
bolygóállapotokat, melyek megelőzték a mai Földet.
Az Ozirisz mítosz által elmondott történet az ember fejlődésének azon korszakában
játszódik, amikor a Hold és a Föld szétvált. Az alábbiakban csak tömören, vázlatosan
ismertetem a lényeget. Az egyiptomi ember Ozirisznek érezte a Napról érkezett istent.
Abban az időszakban, amikor az emberi lény fizikai teste kialakult, először csak az a
szerve volt meg a felső részében, amely felfogta a fényt.
Akkoriban a fény jelentette számára ugyanazt, mint később a lélegzés. Az emberi lény
folytonosan élőként érezte saját magát, miközben a születést és halált csak átalakulásként
élte meg. Amikor kialakult a tüdő, akkor a lélegzetvétellel együtt a születés és halál tudata
is létrejött. Először a fény és a levegő „testvérek” voltak, de később a levegő különvált
testvérétől. A fény Ozirisz, a levegő Széth.
Tüphon azt jelenti a levegő lehelete. Tüphon, aki egyiptomi nevén Széth, megölte
Oziriszt. Vagyis ezután már levegőt lélegzett magába az ember, és ezáltal megismerte a
halált. Amikor a Hold kivált a Földből, Ozirisz is vele együtt távozott azzal a feladattal,
hogy a napsugarakat a Holdról verje vissza a Földre. Ezt jelezték azzal, hogy szekrénybe
(ládába) fektetik.
Az, hogy átadták a tengernek, azt jelenti, hogy a Hold a világűr tengerébe távozott. A
Hold növekedésének 14 fázisa van, „Oziriszt 14 részre darabolták”. Ezzel együtt az ember
hátgerincéhez hozzátagolódott a 14 idegszál. A holdtöltétől újholdig tartó 14 fázis (nap)
alatt a Hold meg nem világított felét fordítja a Föld felé. Ez Ízisz, és hozzá tartozik további
14 idegszál. Mivel a Nap-év hosszabb a Hold-évnél, még további idegszálaink is vannak.
Az emberi nemek Ízisznek és Ozirisznek a Holdról érkező, váltakozó hatására váltak
szét, férfivá és nővé. Az Ozirisz hatás alatt álló szervezetből nő, az Ízisz hatás alatt álló
szervezetből pedig férfi lett. Ezért a férfiak éterteste női, a nőké pedig férfi jellegű. A tüdő
Ízisz jellegű hatás következménye, a gégefő pedig Ozirisz hatásé.
Kettejük gyermeke Hórusz, amely az ember szíveként nyilvánul meg. Ozirisz nem más,
mint a görögök Apollón-ja. „Apollón a világ lantján játszik”, ez azt jelenti, a gerincvelő
idegszálain keresztül megszólaltatja az emberben a lelki élet hangjait. Tehát a lényeg:
*
Ozirisz: fény, Széth: levegő
Széth megölte Oziriszt: a tüdő kialakulásával az ember fény helyett levegőt lélegzett
magába, ezzel jött létre a születés és halál.
 Oziriszt ládába tették és tengerre bocsátották: távozott a Holddal, a világűr tengerébe.
Oziriszt 14 részre darabolták: a Holdnövekedés fázisai.
Hórusz: Az ember szíve, mely kialakult.
*
Az előbbi bekezdések, azaz az Ozirisz mítosz leírásának forrása a Rudolf Steiner:
Egyiptom mítoszai és misztériumai című mű, aki a részletekre kíváncsi, ebben a könyvben
elolvashatja.

A piramisok építése – az egyiptomi nagy piramis

A piramisok építése kapcsán annyi okoskodó elmélet jelent meg, hogy már vicces. Az
egyiptomi nagy piramis pedig sosem volt Kheopsz számára épített. Még hogy a piramisok
a fáraók temetkezési helyei! Az ősi egyiptomiak, ha ma élnének, mekkorát nevetnének
ezen!
Ezt a hatalmas butaságot az iskolákban „ültették” belénk, abból kiindulva, hogy a fáraók
olyan nagy egóval rendelkeztek, amelynek emlékművének haláluk után is dicsőn kellett
állnia. Nos, az igaz, hogy Egyiptom utolsó fáraói már sokkal inkább „emberiek”, vagyis
átlagosabbak voltak, de az időszámítás előtt 3-4-5 évezreddel élt egyiptom fáraói messze
felette álltak minden személyes, ego uralta szeszélynek.
A piramisok építése, titkai kedvenc témája néhány okoskodónak, akik futószalagon
gyártják saját elméleteiket. A hagyományos tudomány pedig megállt azon a ponton, hogy
a piramisok építése rabszolgákkal történt, ami az adatokat figyelembe véve a csodával
határos lenne.
Mennyi, de mennyi hülyeséget összehordtak mára azon elmélkedvén, hogyan építették
ezeket! Ha ezek az emberek elolvasnák Elisabeth Haich könyveit, vagy megtekintenék a
Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat 5-6. részét, mindjárt meg is kapnák a válaszokat.
Vagy nem veszik észre ezeket (nem is keresnek), vagy nem veszik komolyan ezeket a
forrásokat.
A piramisok célja, működése, az egyiptomi nagy piramis

A piramisok a Föld energiavonalai mentén épültek, energiatranszformátorokként

működtek. A piramisokban az arra felkészített egyének energiatesteit magasabb
energiaáramokba kapcsolták, így személyes tapasztalat által jutottak a természet és a
mindenség mélyebb megismeréséhez.
Az egyiptomi nagy piramis – amelynek semmi köze Kheopszhoz, és sokkal-sokkal
régebben építették – volt a legfőbb beavató piramis. A hosszú évek alatt felkészített
jelöltek itt kapták meg a beavatást, a legfőbb titkokba. A beavatás során, a beavatandót
három és fél napon keresztül, a halálhoz hasonló állapotba hozták.
Ezalatt nemcsak asztrálteste (lelke) és Én-je (szelleme) hagyta el fizikai testét, hanem
időlegesen éterteste is elvált, így az asztráltest élményei az étertestbe is belevésődtek. A
beavatandó első kézből ismerte meg a szellemi világot, és élményei tetőpontján tudatosult
benne a mindenséget mozgató kozmikus erő, minden létező eredete, az Isten(ség), az
Abszolútum. Újra magához térve fizikai testében tudatosan emlékezett minderre, és immár
"megvilágosodottként" élt tovább.

A piramisok építése, titkai

A piramisokat nem rabszolgák építették! Ezekhez a fenséges műalkotásokhoz –

amelyek tökéletesen arányosak, teljesen simák voltak, a tetejükön arannyal – nem emberi
erőt használtak fel. Az építőmesterek a legmagasabb fokon álló papok voltak, akik a
természet törvényeinek ismeretében, súlytalanná tették a legnagyobb szikladarabokat is, a
felesleges részeket dematerializálták és a tökéletes alakú köveket a helyükre illesztették.
Azon emberek elődei, akikből később a rabszolgák lettek, nem voltak túlzottan
értelmesek, többé-kevésbé álomszerű állapotban éltek, ezáltal fizikai erejük messze
meghaladta azt, amire a mai ember képes. Őket szintén használták egyes építmények
létrehozásakor. De az eredeti piramisok építése nem is történhetett másként, mint a
magas tudású papok irányításával.
A piramisok építése nem földönkívüli idegenek műve. Csakis olyan értelemben
tekinthető földönkívülinek, hogy az egyetemes, univerzális tudás felhasználásával, és a
csillagok állásait is figyelembe véve történt a megalkotásuk. A piramisok felépítése idején
az egész világegyetemből a Földet érő hatásokat is figyelembe vették, mert pontosan
tisztában voltak azok mibenlétével.
*
Könyvek, amelyeket mindenképp olvass el:
Elisabeth Haich: Beavatás
 Paul Brunton: Egyiptom titkai (ld.: Paul Brunton életrajz, könyvek)
Woldemar von Uxkull: Egyiptom beavatási útja
Joan Grant: Anubis – A bölcsesség könyve
Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai
*
Filmek:
Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat (lásd a linket fentebb a szövegben)
A piramisok tikainak leleplezése – ismeretterjesztő dokumentumfilm 2010
*
A fejezet bővebb változatát itt olvashatod el: Piramisok építése, egyiptomi fáraók,
Ozirisz mítosz
 Az idő titka

Az idő önmagában nem létező dolog, hanem mindig valamihez viszonyítva. A mozgás
az ami lehetőséget ad a megnyilvánulására, s a tér az, ami által mi érzékeljük az „idő
mozgását”. A további szöveget elolvasva fokozatosan ráébredsz, hogy amit eddig magától
értetődőnek hittél, a legkevésbé sem az.
Ha olvastad az Abszolútum – Metafizikai alapfogalmak – című fejezetet, valamelyes
képet alkothattál már arról, hogy az idő, csakúgy mint a tér, csupán az Abszolútum egy
aspektusa.
Mivel az idő a Létezés része, relatív és viszonylagos, de nem abszolút. Ami azt jelenti,
hogy csupán bizonyos keretek között érvényes. Az idő kérdése az egyik olyan dolog,
amely messze túlmegy az értelem felfogta határokon, mivel az értelem, mint dolog, szintén
az időben nyilvánul meg.
Az idő az a dolog, amelynek a kérdésében a modern fizika és a metafizika találkozik.
Einstein felfedezései és a kvantumfizika megjelenése óta tisztában vagyunk vele, hogy az
idő, mint olyan, teljesen „megváltozik” fénysebesség közelében, vagy például a titokzatos
fekete lyukaknál, ahol egyébként is semmivé lesznek az általános fizikai törvények.
 Az érzékelés viszonylagossága

„Az idő önmagába érő folyamatosság. Az idő eleje és vége egymásba folyik.
Semmi sem ér véget és semmi sem oszlik fel az időben; semmi sincs, ami az
időben kezdődött és befejeződött volna. Az idő az érzékszervek által teremtett
kerék, amelyet az érzékszervek hoznak mozgásba a térben.”

Mikhail Naimy: Mirdad könyve

*
Hogyan lehet, hogy két különböző szemlélő számára teljesen különböző idő telik el,
ugyanazon időtartam alatt? Például minél nagyobb sebességgel utazik valaki, annál
jobban lelassul számára az idő. Nyilván ez kis sebességeknél nem észrevehető, de a
fénysebesség közelében (ha az ember képes lenne olyan gyorsan utazni), az idő számára
annyira lelassul, hogy amit ő perceknek él át, álló társa számára évtizedeket jelenthet.
A másik érdekes és „szórakoztató” dolog, az időzónák kérdése. Hogyan dolgozhatunk egy
nap 36 órát? Egy adott napon kelet felé haladunk, jó néhány időzónával arrébb, ahol
elvégezzük feladatainkat, majd visszatérünk nyugatra – akár körbe – ahol még mondjuk
délután van, miközben keletebbre már rég másnap. Vicces, de miközben biológiai óránk
szerint másfél nap is eltelt, „valójában” csupán egy. Vagyis az idő nem más, mint egy
viszonyítási érték, jelen esetben a Föld forgása.

A földi idő irrealitása – a Nap, mint a tér és idő kapcsolódása

Rudolf Steiner szerint a múltból a jövő felé áramló „földi” idő mellett egy másik, ezzel
ellentétes irányba, mintegy visszafelé zajló folyama is létezik az időnek, ez pedig a jövő
felől áramlik a múlt felé.
Ő a következőket mondta:
*
" A Földön az időt mindig csak a tér és annak folyamatai révén élhetjük át. Ha
át akarjuk élni, akkor ránézünk például az órára, vagy megnézzük a Nap
járását, hiszen az óra a Nap járásának földi utánzása. De mit látunk? A mutató
állását, vagy a Nap helyzetét, tehát valami térbeliséget látunk. Az időről azáltal
van valami sejtelmük, hogy a mutatók vagy a Nap helyzete mindig változik,
vagyis egy térbeli változást figyelünk meg.

De a térben magában tulajdonképpen nincsen semmi az időből. A térben csak

a dolgok különböző térbeli elrendeződései módosulnak: a mutatók arrébb
mennek, a Nap halad az égen. Az időt ezért valójában csak lelkileg élhetjük át.
 Lelkileg azonban valóban átéljük az időt, de olyankor ki is lépünk a térből. Csak
ilyenkor válik számunkra az idő valami realitássá. Az időt a földi létben
egyáltalán nem tapasztaljuk realitásként."

*
Steiner közvetlen összefüggésbe hozta a Napot és vele együtt a napszellemet, mint az
idő és tér világa közötti kapcsolatot:
*
„...a Krisztus lény a Napról érkezett ide. A Napra feltekintve most azt
mondhatjuk: meg kell pillantanunk a Nap fényében a térbeliség elől elrejtőző
időt. A Nap belsejében idő van! Krisztus a Nap belsejében szövődő időből
lépett be a térbe, a Föld szférájába.

A Nap nemcsak fényt bocsát ki, hanem a teret is a Nap hozza létre. A Nap
mozgása csak a térben térbeli, a téren kívül időbeli. Ami a Napból úgy jelenik
meg, hogy a Herkules csillagkép felé tart, az csak a Nap időbeli fejlődésének
egy térbeli képmása.”

Minden egyszerre létezik

Ez az a pont, ahol az általános emberi értelem elveszti a fonalat. Pedig tulajdonképpen

tényleg így van, csak egy valóság van, ezért minden egyszerre kell létezzen. Mert ha nem
így lenne, „a minden hova haladna”? Lehet-e a teljes teljesebb, az egész egészebb, a
tökéletes tökéletesebb?
Ezért van az, hogy az idő nem lehet maga a valóság, hanem csak egy alternatív
valóság, amely viszonyítás kérdése. Csakhogy, ha minden egyszerre létezik, mi a helyzet
a múltból a jövőbe haladás képzetével? Hogyan működik az ok és okozat törvénye, ha
nincs múlt és jövő? Miképpen lehetséges fejlődés?
*
"...még mindig azonosultok az idővel és az énnek az időben való mozgásával,
ami a beteljesedést az időben való előrehaladástól várja. ...Az idő és az elme
elválaszthatatlanok egymástól. Vond el az időt az elmétől, és az leáll – hacsak
nem döntesz úgy, hogy használod."

Eckhart Tolle

*
 A legjobb, ha úgy képzeljük el az időt, mint egy gömböt, amelynek minden része
folyamatos alakulásban van, és minden része folyamatosan kommunikál egymással. Tehát
a „múlt” és a „jövő” szüntelenül kommunikál, és hatással van egymásra. Na mármost az
emberi lény által megtapasztalt létezésforma – gyakorlati okok miatt - magában foglalja az
időben való létezés, az időnek a múlt-jelen-jövő –ként való érzékelését.
Mindebben az a paradoxon hogy konkrétan egyik sem érzékelhető, mert a jelen a
következő pillanatban már múlt, a jövő máris jelen, és... hol is a jelen? A pillanat
„megfoghatatlan”. Tudni kell, hogy léteznek más valóságrendszerek és tudati szintek, ahol
az időnek effajta felfogása nem létezik. Az idő titka ott más megvilágításba kerül.
Az emberi lény magasabb tudata számára is – amely a legtöbb ember számára még
tudatalatti – így van ez. Különböző álomállapotokban – ha az ember megtanulja
megfigyelni ezeket – más-más időérvényességi élményeket élhetünk át. Akik odafigyelnek
álmaikra talán tapasztalták is, hogy „odaát” párhuzamosan több életünk is zajlik,
amelyeknek megvan a maguk logikája, de időbeliségben teljesen más kontinuitást
vesznek fel.

Seth közlései a létezés egyidejűségéről

A Seth könyvekben Seth többször foglalkozott a létezés egyidejűségével, s amennyire

lehetett, gyakorlati példákban is bemutatta ezt. Az egyik 1971 márciusi közlésében több
tudatszintet mutatott be. Itt olvasható egy részlet az általa A-5 -nek nevezett szintről.
*
„Az A-5 olyan dimenziót nyit meg, amelyben legalábbis elméletben kapcsolatba
lehet lépni bármely személyiség lényegi tudatával. Ez nemcsak azt jelenti, hogy
a ti fogalmaitok szerint múltbeli személyiségekkel lehetséges a kommunikáció,
hanem a jövőbeliekkel is. Ezt a tudatszintet rendkívül ritkán éritek el. A
médiumok többsége sem ezt a szintet használja. Olyan találkozóhely ez, ahol a
bármely korból, helyről, lehetséges rendszerből való személyiségek a
valamennyiük által megértett, egyértelmű fogalmak használatával
kommunikálhatnak egymással.

Mivel a múlt, a jelen és a jövő nem létezik, ez a szint a tudat kristálytiszta

kommunikációjának szintje. Az itt tartózkodók természetesen mélyreható tudást
birtokolnak saját hátterükről és sorsukról, de sokkal tágabb perspektíva is
rendelkezésükre áll, amelyben az egyéni és történelmi hátteret egy nagyobb,
érzékelhető egész részeiként látják.

Ezen a szinten az üzenetek a szó szoros értelmében átvillannak az

évszázadokon, egyik nagy férfitól vagy nőtől a másikig. A jövő beszél a
múlthoz. A nagy művészek mindig is képesek voltak ezen a szinten
kommunikálni, és életükben javarészt ezen a tudatszinten működtek. Csak
személyiségük legkülső része hajolt meg a történelmi kor kényszerei előtt.
 ...Múltatok és jövőtök szereplői is részt vesznek jelen világotok alakításában, és
ezen a szinten megtárgyalnak minden problémát, amely felmerült vagy fel fog
merülni. Ez a kommunikáció lényege. Erre a szintre általában az alvás mély,
védett szakaszában vagy váratlan, spontán transzállapotban kerültök.”

*
Seth beszél olyan tudati formákról, magasabb szinten létezőkről, akik számára az
időbeliség teljesen másként nyilvánul meg.
*
"...Az ilyen rendszerben tartózkodó lények tudata is magában foglalná sok
lehetséges Én és rendszer tudatát, s ezeket nagyon elevenen és tisztán,
többszörös jelenként élnék meg.

...Az ilyen, többszörös jelenben élő lények tudhatnak is a ti rendszeretekről,

meg nem is. Lehet, hogy többszörös jelenük magában foglalja a ti
valóságotokat, és az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy beletartoztok az ő
többszörös jelenükbe, anélkül hogy tudnátok róla. Erősen leszűkítve a
fogalmakat, elmondható, hogy a ti lehetséges valóságaitok is többszörös
jelenek. Hasznos hasonlat lehet, mondjuk, egy szem képe, amelyben benne
van egy másik szem, és abban egy másik, és így tovább a végtelenségig."

*
Seth a létezés egyidejűségéről is beszél:
*
"Minden Létező egyidejűleg és örökké teremti önmagát. Csak a ti viszonyítási
rendszeretekben tűnik ellentmondásosnak az a cselekedet, amely pillanatnyi,
és mégsem ér véget. Ez főként a ti időfogalmatokból eredő, szükségszerű
torzítás miatt van így: számotokra az időtartam fogalma az időkereten belül
való létezést feltételezi, tehát kezdetet és befejezést foglal magában.

Az e viszonyítási rendszeren kívüli létezés nem függ a ti fogalmaitok szerinti

időtartamtól. Nincs "tökéletes vég", nem létezik befejezett tökéletesség,
amelyen túl a további létezés lehetetlen vagy értelmetlen volna.

Minden Létező a határtalan és végtelen, egyidejű mozgás forrása. Minden

egyszerre történik, de a ti fogalmaitok szerint mégsincs kezdete vagy vége, és
nincs olyan pont sem, amikor "kész" állapotba kerülne.

A ti fejlődéssel és gyarapodással kapcsolatos fogalmaitok is magukban foglalják

a tökéletesség felé tartó, lineáris, egyirányú haladás képzetét, tehát számotokra
nehéz volna elképzelni a valóságban létező rendet. Egy befejezett, kész Isten
vagy Minden Létező végül megfojtaná, amit teremtett. A tökéletesség fogalma
ugyanis azt jelenti, hogy létezik olyan pont, amelyen túl a fejlődés lehetetlen, a
kreativitás véget ér."

Az idézetek forrása: Jane Roberts – Seth könyve 1972

 A többszörös idő: az idő többszörös

Az idő titka és az idő témáját nehéz lenne anélkül kifejteni, hogy legalább részben ne
érintenénk a lehetségességek világát. Az emberi tudat jelenlegi szintjén egy adott
idővonalra összpontosít. Most képzeljünk el egy idővonalat a térben. A vonal mellett, felett,
és alatt is halad egy-egy vonal. A vonalak bizonyos pontokon kapcsolódnak egymáshoz.
Ezek a vonalak egy sokkal nagyobb vonalhálózat részei.
Egy bizonyos ponton ezek is kapcsolódnak egymással. Van egy felfoghatatlan „pont”,
ahol az összes vonal összeér. Mi jelenleg csupán az egyik vonalat érzékeljük, azt
amelyiken haladunk. Álomállapotainkban ellátogatunk a szomszédos vonalakra is. Ennek
a hálózatnak bizonyos pontjaiból számos vonalat át lehet látni.
A „mi vonalunkon” az egyik irányba haladunk – ezt nevezzük jövőnek – és a másikat
látjuk; ezt múltnak hívjuk. Amikor valami miatt megváltozik a tudatállapotunk, álmodunk,
meditálunk, sokk ér, (vagy vannak, akik tudatmódosító szert használnak), akkor
előfordulhat, hogy „előrefelé” is látunk, vagyis belepillantunk a jövőbe, illetve más
idővonalakba.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet hatással a jövő a múltra, egyáltalán lehet e? Meg kell
különböztetni a választott és a lehetséges „útvonalakat”. Mielőtt bárki félreértené, a
lehetséges nem azt jelenti, hogy nem valóságos, hanem azt, hogy a jelenleg választott
úton nem érzékelhető.
Tehát az ember jelenlegi tudatszintjén ez érvényes: a múlt már elmúlt, a jövőt alakítjuk.
A Szellemnek, így az emberi Én –nek is sok része van, amelynek csak az egyik része az,
amelyet most önmagunknak ismerünk. Más részeink – amelyeknek ugyanúgy megvan a
maguk önazonossága – más eseményeket élnek át. Egyik sem kevésbé érvényes a
másiknál.
*
Mi az idővonalak valósága? Hogyan történhet egyszerre a múltbeli és a jelenlegi élet? A
folytatást és a jelenlegi fejezet bővebb verzióját itt olvashatod el: Az idő titka, többszörös
idő
 Spiritualitás, energetika és egészség

Az egészség az egyik dolog, amellyel kapcsolatban azért van ma annyi gond, mert
kihagyják belőle a szellemet. A kizárólag a fizikai anyagon alapuló orvoslás számára az
emberi test kb. olyan, mint egy gép. De először is le kell szögeznem: nincs olyan, hogy
fizikai egészség, lelki egészség, vagy szellemi egészség. Csak egy egész-ség van!
A materiális tudományok éppen azért jutnak legtöbbször csak részeredményekre, mert
mindig a részletekre, egyes egységekre összpontosítanak, s nem a nagy egészet veszik
figyelembe. Márpedig minden egyes betegség összefüggésben áll az ember egészével.
Semmilyen egészségügyi probléma nem jelenhet meg szellemi előzmény nélkül. Ez
minden betegségre érvényes.
A fizikai emberi test az univerzum egyik legtökéletesebb műalkotása. Magasabb rendű
lények serege dolgozott rajta évmilliók alatt, a négytagú emberi lényiség legrégibb, s ezért
legfejlettebb része. Az emberi test magában hordozza a csillagvilágot, ezért mondják,
hogy igazi mikrokozmosz. Ez egy olyan precíz műalkotás, amelyben mindennek megvan a
maga helye, semmi, sem felesleges, és minden tökéletesen működik.
A fentebbiek egészen addig igazak, amíg közbe nem lép az ember…
Az emberi szabadság velejárója, hogy követhet el hibákat, s ennek következményeképp
azt egészsége is gyakran megsínyli. Ez még nem feltétlenül baj, mert a szervezet úgy van
megalkotva, hogy folyamatosan újrarendezi a normális működést. Itt most hozzá kell tenni,
hogy nem maga a fizikai test egyedül végzi ezt a munkát, hanem magasabb lénytagjaink
dolgoznak együtt. Az Én például a vérrendszerben van jelen, az asztráltest az
idegrendszerben, az étertest a mirigyekben. Mivelhogy az újkori orvostudomány figyelmen
kívül hagyja az ember magasabb lénytagjait, szinte a sötétben tapogatózik.
 Még ma is tartja magát az a “tudományos” nézet, hogy a szív pumpálja a vért. Na de
mi, vagy ki mozgatja a szívet? Valójában a szív csak ritmizálja a keringést, amelyet az Én
mozgat. Ez csak az egyik dolog, azok közül, amelyet nem tud a külsőleg oly fejlett
tudomány. De nem kívánok ezen részletekbe belemenni, ezzel csak azt akartam jelezni,
mennyire fontos, az egészség ismeretéhez, hogy tisztában legyünk magasabb
lénytagjaink működésével.
Mi is a betegség? Az az állapot, amikor a normális energiaáramlás nem normálisan
zajlik. Vagyis adott helyen, vagy helyeken túlzottan aktív, vagy passzív, vagy akadályozott.
Ilyenkor mondják, hogy annak a résznek a rezgései “elhangolódtak”. De mi az, ami miatt
ez megtörtént?
Ez a valami az ember szellemi-lelki élete. Az embert különféle hatások érik, s lelki-
szellemi fejlettségének megfelelően reagál ezekre. A teljes szellemi-lelki-testi harmóniában
élő ember jól reagál a körülményekre, és általában semmi sem bontja meg
energiaáramlásának egyensúlyát. Csakhogy az emberek jó része (különösen a ma élő
emberek) nincsenek ilyen harmóniában.
Mire is akarok ezzel kilyukadni? Arra, hogy minden “felülről” indul el. Olyan nincs, hogy
egy betegség egyszer csak megjelenik a semmiből. Ez igaz még a fertőző betegségekre
és a balesetekre is. A szemmel látható világ mögötti egyetemes elvek által minden
mindennel összhangban működik, mert nincsen következmény ok nélkül, ami azt jelenti,
hogy minden problémát megelőzött valamilyen lelki, vagy szellemi ok.
A betegségek lelki okairól már számos igen jó mű megjelent, ezért nem megyek most
bele ezekbe a részletekbe. A fontos, amit közölni akartam, hogy lássuk a folyamatot a
maga valójában. Ha képesek lennénk visszamenni az időben, akkor bármely embernél aki
valamilyen egészségügyi problémával küszködik, találnánk egy vagy több nem fizikai okot,
amely elindította a folyamatot. A test ugyanis egy rendkívül precíz műszer, amely mindent
visszajelez.
Az egészség természetes. Az a normális. Hacsak nem valamilyen születéstől jelenlevő
betegségről van szó – amelyekre itt nem térek ki – minden helyzetből visszaállítható az
egészséges állapot. Reménytelen, vagy halálos betegség nincsen. Persze a mai
orvostudomány, korlátolt helyzetéből adódóan ezt nem ismerné el, de éppen ezért fontos
ezt tudni. Ugyanis a tökéletes egészség egyik alappillére a helyes hozzáállás, amely az
egyetemes alapelvek ismeretén alapul.
Az egyik ilyen alapelv, hogy minden energia, az energiát a gondolatok képesek
összpontosítani és irányítani, s ezáltal megváltoztatni. Tehát a megfelelő gondolati
hozzáállás nélkül nem lehet az egészséget fenntartani. Ez azt jelenti, hogy amíg valaki azt
hiszi, az egészség nem tőle függ, nagy esélye van, rá, hogy úgy is lesz.
A szervezet hasonló egy olyan számítógéphez, amely “tökéletes” programmal
rendelkezik ahhoz, hogy mindent megoldjon, de a felhasználó – azaz az ember –
rendelkezik a lehetőséggel, hogy ebbe belepiszkáljon. Csak úgy, könnyedén nem tudja
elállítani ezt a rendszert, mert annál azért fejlettebb, de ha rendszeresen beleavatkozik
oda, ahova nem kellene, bajt okozhat.
 Ez általában úgy történik, hogy valamely testi jelzésre gyors megoldást keresünk (pl.
gyógyszer), de ezzel együtt - az eszköz beavatkozása miatt - újabb romboló folyamatot is
elindíthatunk. Itt jönnek a képbe a gondolatok. Nem mindig baj, ha valami fáj! Mielőtt
gyorsan eloltanál valamit, keresd meg mi táplálja a tüzet, különben mindig kezdheted
elölről.
A gondolatok és az érzelmek úgy alakítják az anyagot, mint kéz a gyurmát. Persze ez a
folyamat az időben lassabban történik, ezért nem mindig egyértelmű számunkra. Minden
esetben a szellem a szobrász és a test a szobor. A test alapvető jellegzetességei
azonosak adott adott szellem belső sajátságaival.
Vagyis a test olyan, amilyen az az Én, aki megnyilvánul általa, illetve amit meg kíván
nyilvánítani az adott életben. Ezért vagyunk olyan különbözőek. De az alapprogram
minden esetben ugyanaz. A fizikai test rendkívül érzékeny a gondolatokra és érzésekre,
de az asztrál és étertesten keresztül kapja az impulzusokat, ezért a változások többnyire
időbe telnek.
Most már kimondhatjuk, hogy gondolkodásmódunk hatással van egészségi
állapotunkra. És itt nem egyszerűen a pszichológiáról van szó, vagy pozitív-negatív
gondolkozásról, hanem arról, hogy a gondolatok is csoportokat alkotnak, s mint energia
erősítik egymást. Ez az energia az embertől függően erősít, vagy gyengít.
A gondolatokból indul ki minden, s ebből következhet lelkiállapotunk, amely ezerféle
módon befolyásolja közérzetünket és egészségünket. Az emberi kapcsolatok szintén óriási
hatással bírnak energiaállapotunkra, s ezáltal egészségi szintünkre. Ezekkel tisztában kell
lennünk, s ezután beszélhetünk a megfelelő táplálkozásról, vagy mozgásról. Mert utóbbiak
nagyon fontos dolgok, de amíg nincsen rendben a lélek, hiába megfelelő a táplálkozás,
vagy az életmód.
Karmikus okok miatt vannak betegségek? A negatív gondolkozás az oka? Hogyan
lehetsz mindig egészséges? Ezekre a választ hosszan kifejtem a Térj magadhoz, és láss!
című könyvben.
Spiritualitás a 21. században, karma és vonzás törvénye

Spiritualitás a 21. században egészen másként zajlik, mint régebbi korokban. A

spirituális tudás átadása, megélése és megszerzése ma már másképp zajlik. Valaha csak
szűk körben, kiválasztott beavatottak lehettek részesei a magasabb tudásnak. Régen ez
szinte elképzelhetetlen volt spirituális vezető, vagy szellemi mester nélkül – kevés
kivételtől eltekintve – ma azonban egyre több ember képes közvetlenül ráhangolódni a
végtelenre. Ennek oka abban keresendő, hogy a spiritualitás a 21. században az egyén
saját elhatározásából való, gondolkodást és értelmet eszközként felhasználó, tudatos
szellemi (ön)megismerés felé halad.

Az új korszak embere, és a spiritualitás elmaterializálódása

Bizony, az utóbbi évszázadokban olyan mélyen áthatotta az emberiséget a

materializmus, hogy az még az ezoterikában is megtelepedett. Az ezoterikus a belsőt
jelenti, szemben a külső, azaz exoterikussal. Ma már oda jutottunk, hogy az ezoterikát
sokan mindenféle képzelt eszmék, titkos tanok, boszorkányságok, vagy akár okkult, ördögi
erők területének hiszik.
 De ennél is nagyobb baj, hogy maguk, az ezoterikában jártas emberek is áldozatul
estek mindenféle új áramlatoknak, amelyek szinte észrevehetetlenül materiális színekbe
öltöztették az ezoterikus tudást. Manapság az emberek mindent fizikailag akarnak
megérteni, látni, értelmezni.
Ezért is olyan népszerűek a különböző földönkívüliek „mint istenek”, akik szerintük
létrehozták az emberi fajt. Nem mintha nem létezhetnének más fajok, más bolygókon, de
az ember létrehozásában és fejlődésében szellemi lények működtek és működnek közre
és nem fizikailag látható űrlények.

Szellemi hatások és áramlatok

A világon semmi sem történik véletlenszerűen, s amellett, hogy az emberiségnek és az

egyes embereknek döntési szabadságuk van, minden korban más-más szellemi hatások
érik a Földet. Mindez pedig a továbbfejlődést szolgálja. Aki azt mondja, semmiféle külső
szellemi erő nincsen hatással az emberiségre, akár azt is állíthatja, a nap, az eső, az
időjárás, az éghajlat és a geológiai változások nincsenek hatással a természetre.
Az új korszak emberének nem behódolnia kell a negatív szellemi áramlatoknak, hanem
felismernie és megtanulnia, mit kell fejlesztenie ezáltal magában. Amilyen az ember
természete és amilyenek a gondolatai, olyan szellemi áramlatokat „vonz” magához.
Ezeket az áramlatokat szellemi lények okozzák, amelyek feladatukat teljesítik ezáltal. Az
elmaradott szellemi lények okozzák a negatív, pusztító hatásokat, ám ezúttal egyben
tanulásra, önmagával való szembenézésre és fejlődésre is serkentik az emberiséget.
Ezek egyik hatása, hogy az ember mindent fizikailag akar birtokolni. Az egész világ egy
óriási reklámmá vált, amelyben látszólag minden eladó, mindent üzleti szálak és a pénz
mozgat. A marketing gépezet a saját érdekében felhasználja az ezoterikát is, hiszen óriási
üzlet rejlik benne. Ezért minden eddiginél fontosabb, hogy az ember saját magában
meglelje a helyes utat.
Az sem jó, ha a külsőségeket, a reklámot, az üzletiességet, a pénzt az ördög
eszközének bélyegezzük és megvetjük. Mert ezzel éppen a másik negatív oldalra
helyeznénk magukat. A spiritualitás a 21. században akkor halad megfelelően, ha az új
korszak embere, arra törekszik, hogy ezeket a dolgokat a maguk helyén használja.
A pénz, a marketing, a szereplés, pozitív hatást hordoz, amennyiben a szellem ereje
hatja át. Ha nem csupán az anyagi érdek és az ego személyes haszna, hanem ezen
túlmutató, nemesebb küldetés is vezérli. Akkor mindezen dolgok, amelyek a mai
világunkban jelen vannak, segítő eszközökké, pozitív erővé válnak.
 Spiritualitás és jó hozzáállás a 21. században

A régi tanítások tele vannak tiltásokkal és ezek az adott korban az akkori emberek
tudati fejlettségi szintjének megfeleltek, de ma már nem. A spiritualitás a 21. században a
szabadságon keresztül kell működjön. A mai embernek fokozott igénye van az
intellektuális tudásra is, ezért az a helyes, ha magasabb tudás intuitíven és intellektuálisan
egyaránt érkezik az egyénhez.
Az ember az értelmi tudásával, megértésével összekapcsolva léphet feljebb az intuitív,
belső tudáshoz. Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég hinni, el kell jutni ahhoz a
felismeréshez, amely nyitottá teszi az elmét az „értelmen túli” bölcsesség befogadására.
Ezért például a régi vallási tanítások, vagy a keleti filozófiák jó része, ma már nem szó
szerint követendő. Például a jóga útja egy nyugati ember számára nagyon nehéz (ami
nem jelenti azt hogy ne lenne lehetséges), a rózsakeresztes út viszont teljesen megfelelő.
A fizikai világbeli élmények megismerése és átélése által szükséges megismernünk a
szellemit, és nem a fizikai világtól való elvonulással.
Természetesen mindig vannak kivételek, most általában az emberről beszélek. Egyes
régi módszerek, mint amilyen a tolték harcosok energetikai képzése, éppen a világi
helyzetekből eredő erőt használja fel. A külvilág nem ellenfél, hanem eszköz, egy
önmegismerést segítő és fejlesztő gépezet.

Helyes hozzáállás a mai korban

Az Abszolútum, vagy ha úgy tetszik a Természet, nem dolgozik önmaga ellen, ez

teljesen értelmetlen lenne. Ezért a negatív, „gonosz” erők is hosszú távon a jót szolgálják,
olyan választási lehetőségeket, s ezáltal tudatosságot hoznak felszínre az emberi
szellemből, amely másképpen nem alakulhatna ki.
Tudni kell, hogy a fejlődésnek értelme van. Semmilyen változás sem véletlenül alakul ki,
azok a személyiségek, akik hatással vannak az emberiségre, valamilyen szellemi erő
hatásait fogadják magukba. Ettől függően lehetnek jó vagy káros hatással ránk. Hogy
milyen erőt fogadnak magukba az a szellemi fejlettségüktől függ. A spiritualitás a 21.
században teljesen az egyén tudatára van bízva.
Ha saját vágyaik, szenvedélyeik, személyes érzelmeik irányítják őket, és kellően erős
személyiségek, akkor magnetikusan vonzzák magukhoz a „negatív” szellemi lényeket.
Ugyanígy, azok az erős egyéniségek, akik már túl vannak az ego ráncigálásain és
magasabb küldetést éreznek az életben, magasan fejlett szellemi lények támogatását
élvezik.
 Mindezek tudatában a mai világ eszközeit sem imádni, sem megvetni nem helyes,
hanem a maguk helyén felhasználni. Semmi sem rossz, ha a jó szándék által, kellő
ismeretekkel használunk valamit. De a jó dolgok is veszélyes eszközzé válhatnak, ha az
őket felhasználó kellő ismeretek híján, vagy rossz szándékkal veszi igénybe őket.
Az új korszak emberének tudatosságát és morális érzékét párhuzamosan szükséges
fejlesztenie, hogy tevékenysége áldásos legyen embertársai számára. Mindent értékessé
varázsolhatunk azáltal, hogy tudjuk, mit teszünk, s mindezt küldetéstudattal, bennünk
mélyről jövő motivációval tesszük.

A karma és a vonzás törvénye

Kifejezetten mulattató tud lenni, amikor a spirituális érdeklődésű emberek azon

vitatkoznak, hogy melyik a „nagyobb igazság”, a karma, vagy a vonzás törvénye. A
szomorú az, hogy egyesek ebből véresen komoly harcot csinálnak, pedig az egész játék.
Igen, most elárultam a mindenség titka mögött megbúvó, de mindenki tudatalattijában ott
rejlő igazságot: az élet egy kozmikus játék.
Egy örömteli, csodálatos és végeérhetetlen folyamat. Vajon hányan döbbentek most
meg? Hány ember egója szólal fel felháborodottan: „ez nagyon is véres játék”. Igen, ha ezt
érzed, valami még nagyon nem tiszta. A karma titkáról már írtam régebben, ha nem
olvastad, tedd meg, a vonzás törvényéről több helyütt más weboldalaimon, pl. itt.
Nincsen két igazság, csak egy. Ez pedig az ok és okozat törvénye. A hasonló vonzza a
hasonlót. Ami belül, az kívül. A mikrokozmosz visszatükrözi a makrokozmoszt. Mindig a
hasonló rezgések vonzzák egymást. Minden létező dolog a hasonló rezgést vonzza. Ez
egyetemes törvény. Nem tudsz mást átélni, mint ami benned van.
*
A „két tábor” a következő kijelentéseket szokta tenni:
– Ha valami rosszat tettünk, akkor következménye van, hiába van vonzás törvénye.
– Ha a vonzás törvénye igaz, akkor bármit megtehetünk következmények nélkül, hiszen
csak azt kapjuk, amilyen gondolatok és érzések vannak bennünk.
*
Van két dolog, amelyről mindkét tábor elfeledkezik. Minden egy. A tudatalatti nem
különbözteti meg a másik embert tőlünk, amit másról gondolunk, érzünk, vagy mással
teszünk, úgy veszi, mintha magunkkal tennénk. Bármit is teszünk bárkivel, olyan, mintha
magunkkal tennénk. Az univerzum nem büntet.
 Mi vagyunk azok, akik folyamatosan saját magunkon munkálkodunk, tapasztalatot
szerzünk. Arra törekszünk, hogy egyre jobban, optimálisabban, teljesebben éljük meg
önmagunkat. Ez csak akkor lehetséges, ha másokban is megtaláljuk önmagunkat. Ez
minden emberre érvényes.
Amikor felismerjük önmagunkat másokban, automatikusan úgy cselekszünk, ahogy az
minden jelenlévő számára a legjobb. Ez egy természetes folyamat, az emberben ott a
törekvés, ha a tanulási periódusban hibázott, azt helyrehozza. A másik dolog az idő titka,
amelyről már írtam.
Ha minden egy időben, és minden életed egyszerre történik, hogyan vezekelhetnél
egész életedben, egy előző életben elkövetett bűnért? Valamit tudnod kell. Minden egyes
élet egy teremtés. Minden egyes életedet magad teremted, hogy más és más aspektusból
tekinthess, művedre és egyre magasabb fokon megéld a létezést.
Nem valami külső erő kényszerít arra, hogy most szenvedj, mert valamikor szörnyű
hibát követtél el, és ártottál egy embertársadnak. Igazából te magad – nem az egó, hanem
a „felsőbb” én-ed, aki valójában vagy – dolgozol azon, hogy egyre jobb légy. Tehát minden
egyes élet egy új teremtés, és ebbe belefér a továbbfejlődés, azaz a „régi” hibák
korrigálása, immár a tapasztalatok birtokában.
Valójában a „szereplők” „odafent” megegyeztek a szerepekben, amelyeket el fognak
játszani. Egyszer az egyik a „gyilkos”, a másik az „áldozat”, majd fordítva, hogy minden
szükséges tapasztalatot átéljenek. Mindenkinek joga van megismerni mindkét oldalt. .
Miután ezeket leírtam, észrevettem, hogy több forrásban is említik ugyanezeket,
amelyekről beszélek. Az alábbi idézet a Beszélgetések Istennel című könyvből származik,
és nagyon ideillő:
*
„...senki nem kötelez rá, hogy bármit is tegyél. Akadnak azonban bizonyos
dolgok, amelyeket meg akarsz tenni; megtapasztalást választani. És ezekből a
választásokból némelyik attól függ – az teremti meg a vágyat irántuk -, hogy mit
tapasztaltál meg azelőtt. Ez áll a legközelebb ahhoz, amit karmának nevezel. A
karma: belső vágy jobbnak, nemesebbnek lenni, fejlődni, növekedni és úgy
tekinteni a múlt eseményeire, és tapasztalataira, mint ezek mércéjére; ebben
az értelemben valóság a karma.”

A karma a fejlődés törvénye, a vonzás törvénye pedig a teremtés törvénye, de

mindkettő az ok és okozat törvénye. Ezek mindig egyensúlyban vannak. Mindig azt kapod,
amit teremtesz, de minden teremtésed az előzőből fejlődik tovább.
*
Ennek a fejezetnek a bővebb változatát itt olvashatod el: Spiritualitás a 21. században
 Spirituális önfejlesztés

Ha a spirituális önfejlesztés szóba kerül, majd mindenki a meditációra, s egyéb szellemi

gyakorlatokra gondol. Pedig ez valójában a mindennapi életben kezdődik, annak
cselekedeteiben. Aki a hétköznapi életben nem éli át a „szellemet”, meditációban sem
fogja.
A hétköznapi tudatosság, - az, hogy minden cselekedetünkben legyünk jelen, ne
hagyjuk elkószálni gondolatainkat, hanem a feladatra összpontosítsunk – a legjobb alapja
a szellemi fejlődésnek. A másik dolog amiben a szellem útját járó ember különbözik,
tudatosan tervezi életét, idejét. A csak anyagi érdekekből idejét beosztó ember is bizonyos
fokig ezt teszi, de őt az ego céljai mozgatják, míg a spirituális beállítottságú ember sokkal
magasabbra tekint.
Azáltal, hogy az ember tudatosan odafigyel életére, energiatestének energiaközpontjai
sokkal harmonikusabban fognak rezegni, forogni. Ami a meditációt illeti, a jóga útja, amely
a lélegzésen át való koncentráción juttat el a magasabb énhez, a nyugati világban csak
kevés ember számára megfelelő.
A nyugati, gyors életmódhoz szokott világban élő ember számára például a
rózsakeresztes meditációs gyakorlatok sokkal közelebb állnak. De igazából ezek nem
meditációk a szó szoros értelmében, mert a meditáció a gondolatnélküliséggel kezdődik.
 Az olvasás lelki-szellemi hatásai

Az olvasásnak megvan az az előnye a videózással szemben, hogy az ember kénytelen

használni képzelőerejét, miáltal fokozottabban igénybe veszi energiatesteit is. A
spiritualitás kapcsán az emberek legtöbbször valami nagyon emelkedett művekre
gondolnak, holott egy olyan egyszerű könyv, mint például Felix Salten Bambi -ja, elvisz
egy magasabb szellemi szintre, ha engedi az ember magára hatni.
Ugyanis a spiritualitás nem arról szól, hogy távolodjunk el a hétköznapoktól, hanem
éppen arról, hogy a hétköznapokba hozzuk be a „szellemet”. Ami a Bambit illeti, bár
meseregényként van számontartva, valójában hatalmas bölcsesség rejtezik benne. Ami a
legfontosabb, az érzések és hatások amit kelt az emberben. Ezt pedig csak akkor lehet
átélni, ha az ember teljes mértékben beleéli magát a történetbe, együtt él a szereplőkkel,
az eseményeket úgy engedi hatni magára, mint egy gyermek.
Az egész csodálatos történetet egyfajta emelkedett hangulat lengi körül, vidámság,
szépség, veszedelem, s egyfajta csendes szomorúság, amely nem töri le a lelket, hanem
nemesebbé teszi. Mindezek az érzések a spirituális beavatási iskoláknak is részét
képezik. De teljesen más, ha valaki szándékosan gyakorol, mint ha az élet során csak úgy
mellékesen tapasztal. Utóbbinak az az előnye, hogy nincsenek elvárások, ellenben jó
adag élmény, amely mély hatást gyakorol a lélekre.
Észrevettem, hogy vannak, akik tisztán szórakoztatásra, ellazulásra olvasnak, míg
vannak, akik nem sokra tartják a regényeket, és csak tudásuk fejlesztésére olvasnak.
Igazából az olvasás több mindegyiknél. A tisztán akció jellegű művek, ahol a cselekvésen
kívül – úgymond a sorok között – semmi sincsen, nem gyakorolnak mély benyomást a
lélekre, míg a száraz tudományos, sőt életidegen szövegek, csak elfárasztják az elmét.
A kikapcsolódást segítő történeteknek, legyen az akár kaland, vagy fantasztikus,
megvan a maga előnye és létjogosultsága. A tudományos, vagy szakmai jellegű szövegek
olvasásakor akkor járunk el jól, ha összekapcsoljuk az olvasottakat a gyakorlattal,
tapasztalattal, mert így „élővé” válik az anyag. Az olvasás lényegéről itt is írtam: Az
olvasás és az írás jelentősége.

A videózás hatásai

A video vagy film nézésekor az ember jócskán passzív marad, ezért kevésbé segíti
magasabb testeink fejlődését. Az előnye abban van, hogy a kép és hang által nagy
benyomást gyakorolhat lelkünkre. Ha ezt még a történet is elősegíti, akkor igazi lökést
adhat fejlődésünkben a megfelelő impulzus.
Híradókat, s hasonlókat nézni, olvasni, nemcsak, hogy nem segít bennünket, hanem
mérgezi a lelket. Torzított, negatív képet ad a valóságról, mindig annak egy szubjektív
szeletére összpontosítva. Ha már valaki ragaszkodik a tv-hez, érdemesebb
természetfilmeket néznie. Ezek többsége nyugtató hatással van az elmére, s maga a
természet a képernyőn át is pozitívan inspiráló hatással bír. (Ld. bővebben: Mit nézzünk a
tv-ben, vagy dvd -n)
A filmekben nem az számít elsősorban, hogy milyen típusú, hanem milyen üzenetet
hordoz, s még inkább milyen érzéseket ébreszt bennünk. Ebből a szempontból az sem
számít, valójában megtörtént e, vagy kitalálták, a lélekre gyakorolt ösztönzés a fontos.
Ilyen filmekből is válogattam a Régi Új Filmek oldalamon, a Személyiségfejlesztő filmek
című cikkben.
Ugyanott ajánlom a Hórusz szeme sorozatot, amely az egyik legjobb, s igazán
kivételes spirituális dokumentumsorozat.

Spirituális önképzés

Aki elhatározta magát és egyfajta spirituális úton indult el, meg fogja találni a számára
legmegfelelőbb módot és iskolázást. Közben persze sok nehézséggel szembe találkozhat,
de nincsen olyan valódi szellemi iskola, amely könnyű és gyors lenne. A könnyű és gyors
általában a helytelen út. A drogok például rendkívül gyorsan ellazítják a fizikai világhoz
kötődő érzékszerveket, és gyorsan testen kívüli állapotba is juttathatnak.
Ez azonban nagyon veszélyes lehet a felkészületlen egyének számára, nem is szólva
az egészségére káros hatásoktól. A természeti népek tudatosan használnak bizonyos
növényeket ilyen célra, ám ezen alkalmakat felkészülés előzi meg, s nem az élvezet
vezérli őket, mint a fejlett társadalmak elkallódott egyéneit.
A beavatás, mint fogalom ma már sokkal kevesebb jelentést hordoz, mint évezredekkel
ezelőtt. A beavatások akkor váltak igazán fontossá, amikor az ember kapcsolata a
szellemvilággal gyengülni kezdett, s külső erőre volt szüksége a magasabb világok
tapasztalásához. A beavatásoknak is több fokozata volt, mindegyikhez hosszú előkészület,
iskolázás és önfejlesztés szükségeltetett.
A legmagasabb szintű beavatások olyan helyeken történtek, mint például az egyiptomi
piramisok. A beavatás legmagasabb fokán az egyén felismeri azonosságát a
mindenséggel és a „végtelen szemén át” pillantja meg a valóságot. Ezeket a dolgokat nem
véletlenül övezi akkora titoktartás és misztikum, a magasabb szintekre való tudatosulást
nagyon komoly erkölcsi és önirányítási fejlődés kell, hogy megelőzze. Ellenkező esetben a
beavatás által megszerzett erők helytelen használata katasztrofális következményekkel
járhat.
Azon iskolázásokról, amelyek által egy ember magasabb szellemi-lelki szintre juthat és
megismerheti a magasabb erőket, világokat, viszonylag kevés anyag jelent meg, nem
véletlenül. A már említett Térj magadhoz, és láss! című művemben számos ilyen
gyakorlatot bemutatok melyek hosszú távon csodálatosan kifejlesztik az asztrális és
mentális test energiastruktúráját.
Aki szeretné képességeit élete anyagi-lelki-szellemi színvonalának emelésére
használni, ajánlom A személyes energia mesterei című e-könyvemet. Ebben nagyon sok
gyakorlat vezeti végig a személyt a tudatosulás egyre magasabb fokozatain.
 A 21. század megtévesztő és hatalmi erői

A második évezred végére fokozatosan úgy alakult, hogy az anyagi hatalmak egyes
szervezetek és egyének kezébe kerültek. A 21. századra a pénzügyi szervezetek és
bankok, mint a Világbank, IMF, Fed, Európai Központi Bank mozgatják a fő szálakat, amik
mögött bizonyos emberek és szervek, pl. a Goldman Sachs állnak.
Ezen szervezetek céljaik érdekében bármilyen államot adósságba taszítanak és
bármikor háborút képesek szítani, hogy megszerezzék a hatalmat felettük, és az anyagi
erőforrásaik felett. Ez már többször megtörtént. A hírekben persze nem ezt hallottuk.
Ugyanis a média hatásos eszközük a megtévesztésre.
A média csak szűrt információt közöl, s lehetőleg félelemkeltő, mert így a legkönnyebb
manipulálni az emberiséget. Sajnos, mivel nagy része profitorientált, a média ezen hatalmi
szervezetek egyik leghatékonyabb, negatív eszköze. Ha kölcsönt adnak (lásd IMF), azt
vissza kell fizetni kamatostól, s ha egy országnak ez nem sikerül gyorsan, egyre
magasabb kamatokat kell fizetnie, végül ördögi csapdába kerül. Nem tudja kiváltani
magát, és a szervezet irányítása alá kerül.
Akiknek a kezében vannak a pénzügyi erőforrások, azok irányítják a politikát.
Manapság persze utóbbiban is gátlástalanul kihasználják a pszichológiai előnyüket.
Méghozzá azt, hogy az átlagemberek azt hiszik, az az igaz, amit a tévé, a rádió és az
újság nap mint nap közöl számukra. De valójában csak azt kell megnézni ezek kinek a
tulajdonában vannak, s máris tudni miért olyan egyoldalú a tájékoztatás.
A hatalom mindig arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet tudja rólad, mert betegesen fél
attól, hogy valamit nem tud, és egyszer elvesztheti a hatalmát. Manapság ez van, minden
lépésed adatként bekerül a központi rendszerbe. Egyelőre még az internetes világ egy
független hely, már ahol teljesen szabad, mert van ahol ezt is korlátozzák.
 Még ennél is rosszabb, hogy a kórházakban ma egy embernek annyi értéke nincs mint
egy porszemnek, egyetlen tollvonással eldöntik a sorsát. Ha az anyagilag előnyösebb, az
„ítélet” halál. Van aki még mindig azt hiszi, ez fikció, de nem, ezek sajnos a mindennapi
tények. Ezt persze a fő média nem fogja közölni, hiszen az őket irányító hatalomnak ez
nem érdeke.
Ha arra vagy kíváncsi, miért lett a tömeges migráció, vagy miért jelent meg a
koronavírus, miért vannak katasztrófák, egyszerű a válasz. Egyrészt a történelem nem
más, mint okok és okozatok láncolata. Vagyis az emberiség nemzetközi, országos és helyi
szinten is régi cselekedeteinek az eredményét aratja le a jövőben. Időben nagy eltolódás
is lehet, ezért tűnik érthetetlennek gyakran az egész.
Másrészt a háború az üzlet (egyeseknek). A fegyvergyártás üzlet. A migráció üzlet. A
fakitermelés nagy üzlet. A járványok még nagyobb üzlet. A gyógyszergyártás az egyik
legnagyobb üzlet! Valaki mindig nagyon jól jár. Akik ezekkel aratnak (pénzügyileg), nekik
nem érdekük, hogy az emberek egészségesek legyenek, bőségben és békében éljenek.
De a háttérben a negatív szellemi erők is adagolják az inspirációt.
A 2001. szeptember 11 -i terrortámadások az Ahriman -i megtestesülés előfutárai, mert
ő a félelem érzelme által vezérelt, valódi megismerésre képtelen embereket könnyen tudja
manipulálni. Így gazdasági, politikai vagy esetleg szellemi céljai érdekében is fel tudja
használni. A földi hatalmat kézben tartani akaró pénzügyi hatalmasságokban remek
eszközökre lelt ehhez.
A sok apró háború, a tudatos félelemkeltés, a menekültáradat erősen hat az emberek
érzelmeire, amelyet Ahriman ezáltal könnyedén tud manipulálni. Az anyagi haszon utáni
vágy felerősödése, a hatalmi központosítás, s hogy mindenről tudomása legyen a központi
szerveknek (adatgyűjtés), valamint a megtévesztés a média eszközeivel, ezen negatív
erők erősödését segíti.
Ami persze nem menti fel az embereket a felelősség alól. Az egyes embernek van
választási szabadsága. Ha képes a színfalak mögé nézni, és nem hagyja magát
meghipnotizálni a médiával, tömeghiedelmekkel, maga irányíthatja sorsát. Ugyanígy a
zsarnokokat sem kényszerítik, hanem ők hódolnak be a hatalmi csábításnak.
Minden egyes egyén gondolatai, érzései és cselekedetei számítanak. Így mindaz a
pozitív energia, amit a világba viszel, egy ponton gyümölcsöt hoz. Egy ilyen
kezdeményezés részünkről a Fényfókusz nevű online kiadvány, amelyben az egyes
szerzők lélekemelő gondolataikat vagy történeteiket osztották meg. Ez letölthető az Eyn
weboldalon.
 A spirituális úton járó ember felelőssége

A természettudományos materializmus elterjedése a 19. századtól elindította egy

szellemi elsötétülés folyamatát. Másfelől – paradox módon – ez az elszakadás a szellemi
valóságtól, teremti meg azt az erős öntudatot az emberi lényben, amely független én -ként
újra, immár teljes tudattal visszavezeti őt.
A 21. század egyik nagy ellentmondása a következő. Egyfelől ott az "általánosan
elfogadott" materializmus, amely számára csak a látható, vagy fizikai műszerekkel
bizonyítható dolgok a valóság. Másfelől ott van a hatalmas tömegekben elterjedt és a
világban szétáradó iszlám, amely a maga fanatizmusával éppen az ellenkező irányba visz;
ez csak a szellemi vakság egy másik formája.
Harmadrészt ott a kereszténység, amelynek fontos szerepe van a nyugati
civilizációjában, de mai formájában az eredeti tudásnak csak halvány töredékét őrzi, az is
elveszik az üres szertartásokban. Negyedrészt ott vannak a manapság bolondgomba
módjára szaporodó ezoterikus irányzatok, amelyekkel ugyanez a probléma: vagy
materiális módon, intellektuálisan okoskodnak, vagy fanatikusan ágálnak valami
mellett/ellen.
Ezért nagy a spirituális úton járó ember felelőssége, bolygónk jövője múlhat rajta. De az
ember csak akkor működhet közre bolygónk, s az emberi faj előrevivő fejlődésében, ha
személyes egóján felülemelkedve, képes befogadóvá tenni magát a magasabb tudatosság
üzeneteire. Ennek elfogadásával és közvetítésével vihetünk környezetünkbe olyan olyan
építő energiákat a szellemi világokból, amelyek gyümölcsöző változásokhoz vezetnek.
A spiritualitásnak nem szabad "divattá" válnia, mert annál sokkal komolyabb dologról
van szó, valójában a szemmel látható világ energetikai valósága az. Aki valódi spirituális
úton jár, tud hallgatni, s nem hirdeti úton-útfélen. Mert ez belső dolog, a külvilágba
elsősorban érzéseinkkel, gondolatainkkal, majd tetteinkkel, s végül szavainkkal visszük el.
Ez azt jelenti, hogy akkor beszélünk, amikor belső késztetés sugallja (nem az ego
tudálékoskodása), és amikor környezetünk megérett rá, s igényli. Ezért olyan fontos az
akarati, az érzés, és a gondolatvilágot harmóniában fejleszteni, mert így az ember
szellemi, s anyagi testei egyensúlyban maradnak, a tudatossága pedig megmarad, s
fejlődik.
IV.Spirituális ihletésű történetek
 Eljön az idő... Már elkezdődött

– El fog jönni az idő, amikor az emberek elfeledkeznek minden ősi tudásról, ami egykor
a sajátjuk volt és csak annak hisznek, amit látnak és megfoghatnak.
– Nem! Ez nem lehet! – kiáltott fel döbbenten a neofita. Majd a főpap nyugalmat
sugárzó arcára nézve, hirtelen lecsillapodott.
– Elnézést kérek. De ez olyan hihetetlen számomra. Hiszen még az állatok is tovább
látnak a szemüknél. Érzik a szellemi világot, amely körülvesz. Nem tudom elhinni, hogy az
ember egyszer olyan mély tudati szintre süllyed, hogy a korlátozott testi érzékeinek fog
csak hinni. Hiszen azok félrevezetik!
– Így van, ahogy mondod, de ez a teljes tudatosság útja. Az embereknek lassanként el
kell szakadniuk a szellemi látástól, amelyet őseinktől örököltünk. Helyét az értelem, a
logika és a fizikai dimenzióra való erős összpontosítás váltja fel.
– Miért kell megtörténnie mindennek?
– Ma még azért látják bizonyos fokig a szellemi valóságot az emberek, mert a szellemi
érzékelőszerveik még valamennyire nyitottak. Később teljesen bezárulnak és csak a fizikai
testükkel fognak azonosulni. Azért, hogy teljes figyelmükkel erre a világra
koncentrálhassanak és ezáltal átalakítsák azt. Ennek az ára a régi tudás és képességek
elvesztése. De cserébe megkapják a lehetőséget, hogy majd saját erejükből fedezzék fel
újra szellemi valójukat és akkor az már nem emlékezés lesz, hanem valódi tudatosság.
– De hát milyen nehéz lesz az élet, ha nem használják majd ezeket a képességeket és
tudást! Mindent a tulajdon kezükkel kell majd csinálniuk.
– Igen, de az évezredek alatt majd gépeket fejlesztenek és azokat használják. Ezek
azonban nyomába sem érnek a mi technikánknak. Szűklátókörűségük miatt nem fogják
elfogadni a szellemi erők hatását az anyagra, ezért csak a lehetőségek egy részével
fognak élni.
– Akkor hogyan fognak építeni...
– Ilyen építményeket, mint mi? – fejezte be a főpap. Nem fognak már ilyen
építményeket létrehozni. Csodálkozni fognak, hogyan tudtuk ezeket felépíteni. Hosszú
évszázadokig azt tanítják majd, hogy rabszolgák segítségével építettük, meg sem fordul a
fejükben, hogy mi nem használtuk ki más emberek erejét és szenvedését.
– Hiszen emberi erővel nem is lehetne...
– Később rájönnek, hogy talán mégsem úgy történt. Ezernyi elméletet fognak gyártani,
hogyan készültek, csak éppen azt nem fogadják el, ahogy valóban. Pedig lesznek
emberek, akik emlékeznek erre a korra, itteni életükre és általuk ezek a dolgok is
nyilvánosságra kerülnek. Ők mégis azon törik majd a fejüket, milyen fizikai szerkezeteket
használhattunk, eszükbe sem jut, vagy nem akarják elfogadni, hogy egyszerűen
súlytalanná tettük ezeket az irdatlan kőtömegeket, a természeti törvények ismerete
segítségével.
– De hiszen ezek a törvények olyan egyszerűek.
– Valóban azok, de ők csak a fizikai törvényeket fogják természeti törvényeknek
nevezni, az energia törvényeit csak lassan fedezik fel. De még a fizikailag megtörtént
eseményekben sem lesz náluk egyetértés.
– Az meg, hogyan lehet?
– Ugye jól emlékezetedbe vésted a múltkori látomásodat, amikor megmutattam előtted
a jövőt...
– Amikor megmutattad a Naplény alászállását a Földre?
– Igen.
– Őrá csak emlékezni fognak!
– Igen, emlékezni fognak, de az sem lesz egységes. Földünk fejlődésének a megfelelő
pontján, az isteni szellem a Naplény által költözik emberi testbe, hogy megváltoztassa a
fejlődés menetét. Onnantól a régi vérségi kötelékek és dogmatikus hagyományok kevéssé
lesznek fontosak, helyette az egyén lép előtérbe, megerősödik a személyiség és az egyéni
tudat.
– Erre szükség van a teljes egyéni tudat kifejlődéséhez.
– Pontosan. Ő adja meg az impulzust ehhez és ahhoz, hogy a régi faji, vérségi
szeretetet felváltsa a szabad akaratból keletkező, egyetemes szeretet. Ehhez persze sok
évezrednek kell eltelnie.
– De hogyhogy nem emlékeznek rá egységesen, hiszen az fizikailag történik meg?
– Az Ő távozta utáni évszázadokban kialakul egy vallás, amely majd a nyugati világ fő
vallása lesz évezredeken át. De az ezt uraló vezetők dogmatizálják a tanokat és csak azt
hagyják a köztudatba engedni, ami majd megfelel a hatalmi érdekeiknek. Többek közt azt
fogják hirdetni, hogy az ember csak egyszer él és egyszer van lehetősége üdvözölni.
 – Egyszer!? De hát az semmire sem elég és nagyon igazságtalan lenne. Mekkora
butaság! Ki fogja ezt elhinni?
– A nyugaton élő emberek nagy része. Ettől függetlenül arra a vallásra szükség lesz,
mert egyfajta egyensúlyt tart fenn abban az elanyagiasodott világban. Csak sajnos a
hirdetett tanok is elanyagiasodnak és megmerevednek.
– De a róla szóló emlékezet, ugye megmarad?
– Igen, ez az egy megmarad, bár erősen lecsupaszítva. Mindenesetre eljön egy kor,
amikor mindent megkérdőjeleznek.
– Még őt is?
– Igen. A spiritualitás újra lángra kap, de százféle formában és az anyagot akkor uraló
szellemi erők miatt, ezek egy része materialista színezetű lesz. Még az Ő földi jelenlétét is
elmaterializálják.
– Hogyan lehet azt elmaterializálni?
– Úgy, hogy azt fogják hirdetni, Ő csak egy ember volt, aki ugyan kiemelkedett az
átlagból a tudásával, de közönséges életet élt, nem fejezte be a küldetést a kereszten,
hanem családot alapított és továbbállt.
– Mekkora képtelenség! A Naplény vállalja az isteni áldozatot és emberként lesz jelen,
hogy végül az idő és tér keresztjére feszítve magát, egyesüljön a Föld szellemével és
átnemesítse azt. Ezzel újjászületik a Föld aurája. A Naplénynek nincsen szüksége emberi
célokra!
– Ők azonban elvakultságukban, amellyel gyűlölik a dogmatikus vallást, azt is elvetik,
ami igaz volt és magukévá teszik azokat a nézeteket, amelyeket az anyagiasság szellemi
erői vetnek el, az arra alkalmas lelkekben. Elvetik a Naplényt és csak azt az embert
fogadják el, aki abban az életben ért el fejlődése csúcspontjára, amikor magába
fogadhatta Őt. De ezzel az ő földi szerepe véget ér és három éven át a Naplény használja
az előkészített testet. Az anyagba húzó szellemi erők azonban tudni fogják, hogy az
embereknek könnyebb azonosulni egy közönséges emberrel, aki ugyanolyan közönséges
életet él, mint ők maguk, ezért az ő távozta után kétezer évvel elhintik ezeket az eszméket
az új spirituális körök között.
– Mindenkit megtévesztenek?
– Nem, az emberek egy része marad a merev vallásnál, más részüket nem érdekli a
dolog, csak az anyagi élet. Azok közül, akik nyitottak a spiritualitásra, lesznek, akik őrzik a
valódi események titkait és sokan elfogadják őket. De sokan felbuzdulva azon, hogy talán
be lettek csapva, az új, hamis eszméket, egy ember képét fogadják majd el, kitörölve a
Felsőbb Én megjelenését a Naplény által.
– De hiszen ott van az igazság az akashában! Ez olyan, mint a matematika,
változhatatlan és egyértelmű.
– Igazad van. De a későbbi korokban csak kevés beavatott lesz képes érzékelni az
akashát, amelyben minden esemény szerepel, ami valaha is történt. Közülük is csak
néhányan jutnak arra a szintre, hogy a világtörténelem legnagyobb eseményeit a maguk
tisztaságában lássák. Ők azonban megőrzik ezt a tudást. Ez nyilvánosságra is kerül, bár a
harmadik évezredben, az információ korában az anyagi erők olyan sok hamis információt
zúdítanak majd az emberekre, hogy az igazság se látszódjon. Így a valódi tanok is csak
egy lesz a többi közül.
– Szörnyű, szörnyű! – mondta a neofita, aztán hirtelen megszakadt a kép és mély álom
következett.
*
Felébredt. Rendkívül gyorsan vert a szíve, valami nagyon fontosat álmodott.
Feltápászkodott az ágyról és körülnézett. A számítógépet elfelejtette kikapcsolni, a
képernyővédő alakzatai vibráltak előtte. Mi történt? Sosem fordult elő ilyen gondatlanság
vele. Az este régi iratok után nyomozott az interneten, azután... azután nem emlékezik
semmire. Valószínűleg nagyon kimerült és elnyomta az álom. De várjunk csak! Hirtelen
emlékképek villantak fel benne az álomról. Néhány perc elteltével már minden részletre
emlékezett.
– De hiszen ez nem álom volt!
Most már olyan világos volt előtte, mint a nap, ő volt az aki beszélt a főpappal és ennek
a beszélgetésnek az emléke már többször felbukkant az életében, de nem tudta felidézni.
Most viszont összeállt a kép.
Az embereknek tudniuk kellene az igazságot!
Nyugtalanság vett rajta erőt és nem tudta, mit tegyen. Aztán ahogy ott ült, különös
nyugalom ülte meg és lassanként földerengett előtte a főpap arca. A hangját hallotta a
fejében.
– Nyugodj meg, akiknek szelleme azon a szinten van, tudni fognak az igazságról. Ne
aggódj a többiek felől. A ti korotokban végtelenül sok információval árasztanak el
benneteket az anyagi erők szellemei, hogy ne lássátok meg a valóságot. A világotok az ő
létüket sem ismeri el, mert az anyagiasság elveit már a magukévá tették tőlük és úgy
hiszik, belülről származik. Azonban az emberi fejlődés vezető szellemei a háttérből
gondoskodnak róla, hogy az arra alkalmas egyének, akik eljutottak fejlődésük azon
pontjára, megkapják a beavatást.
A szellemkép váratlanul eltűnt, csöngettek. Egy ismerőse volt az.
– Új híreim vannak számodra - közölte lelkesen, amint belépett. Bizonyítékokat találtak
arra, hogy a Jézus nevezetű ember hol járt gyermekeivel az állítólagos keresztre feszítés
után. Ja és mielőtt elfelejtem, egy fickónak zseniális elmélete van arról, hogyan építették a
piramisokat…
Nem válaszolt, csak nézett maga elé fáradtan. A sötétítés már elkezdődött. Mindent
elmaterializálnak. Még a legjelentőségteljesebb eseményt, a Naplény jelenlétét is meg
nem történtté akarják tenni…
*
© Eyn 2013
 Az örökkévalóság titka

Az örökkévalóság titkát kereste. Túl volt már életének delén és mindent megélt, amit
lehetett. Része volt mindabban amit emberi lélek átélhet, boldogság, szenvedés, öröm és
szomorúság mit sem jelentettek már számára. Lelke megnyugodott, gondolatai
kiszáradtak és már csak egy dolog érdekelte, az örökkévalóság titka. A titok, amit soha
halandó meg nem pillantott, mert többé nem lett volna halandó.
Elment arra a titokzatos helyre a Föld bolygón, ahol a választ megtalálni remélte. De a
válasz nem volt már ott. Az örökkévalóság titka felszállt előle, mint a könnyű reggeli köd.
Leült a földre és csak nézett maga elé. Lehunyta a szemét és mély nyugalomba került.
Álmot látott. Egy folyosón találta magát. Abban a pillanatban tudta, hogy az nem álom.
Álomtestében volt, de teljes tudatában. Az örökkévalóság titka pedig ott volt előtte, a
folyosó végén. Ezt biztosan tudta, mint ahogy azt, hogy az álom, amely valójában nem
álom, csak a valóság egy másik szinten, most felfedi előtte azt, ami a színfalak mögött
rejlik.
Elért a folyosó végére és belépett egy terembe. A terem hatalmas volt és csak egy
fénysugár világította meg, egy ablak a mennyezeten. A szemben lévő falon ott volt a fátyol.
Az örökkévalóság titkának fátyla. Valahogy tudta, gondolkodás nélkül, mint ahogy azt is,
hogy a valóság van mögötte.
A fátyol hirtelen fellebbent és ő megmerevedett a pillanat erejétől... Amit látott, az maga
volt a semmi. Semmilyen érzékelhető nem volt ott, a gondolatai megálltak azon a ponton.
Akkor megszólalt egy hang, de nem tudta honnan szól.
– Kerestél minket és íme megleltél.
– Kik vagytok?
 – Számodra mi vagyunk az örökkévalóság titka. A valóság felfedői.
Sem megborzongani nem volt képes, sem csodálkozni, egyszerűen csak ott volt és
tudta „ az örökkévalóságban nincs ideje gondolkodni, csak kérdezni”.
– Mi az örökkévalóság titka?
– Az örökkévalóság titka az, hogy nem az időben van. Nem volt kezdete és vége. Nem
lehet oda eljutni, csak ott lenni.
– Akkor én nem lehetek örökkévaló?
– Te nem vagy örökkévaló. Csak az örökkévaló benned az.
Akkor egy pillanat alatt megértette. Mihelyst elkezdett gondolkodni, időlénnyé vált, aki
születik és meghal. De amikor eleresztette az utolsó gondolatát is, megszűnt benne az
idő.
Nem volt mozgás, változás, idő és lét sem. A nemlét sem volt és változatlanság sem.
Semmi se volt és minden.
*
Hirtelen újra a régi önmaga volt.
– Hogyan tudom ezt elmondani másoknak?
– Beszélhetsz róla, de az emberek nem látnak a szavakon túl, amíg a gondolatokban
élnek.
– Akkor lehetetlen?
– Nem. Utalhatsz rá és mások is tudhatják, de csak ha elengedik a gondolatokat, az
időt, önmagukat, a létet...
– Ez számukra olyan, mintha megszűnnének.
– Te megszűntél?
– Nem. Addig csak léteztem, de akkor valójában voltam.
– Mit szándékozol tehát tenni?
– Semmit sem tudok „tenni”, csak hagyni. Senki el nem érheti az örökkévalóságot, csak
„hagyhatja”, hogy az legyen.
– Úgy, hogy nem tesz semmit?
– Úgy, hogy teszi a „semmit”.
– Mikor van az örökkévalóság?
– Most.
– ???
– Mindig. Vagyis sosincs. Nem idő. Rossz megközelítés ez a kérdés.
 – A kettősség miatt olyan paradoxon ez számotokra. Az egy-ség-ben fel sem merül.
Minden pillanatban örökkévalóak vagytok, másrészről egyetlen pillanatban sem. Amikor
leáll az elméd, tudod. Amikor gondolkozol, semmit sem tudsz.
– Most már tudom.
– Azt hiszitek, hogy valahonnan valahova el kell jutnotok, el kell érnetek valamit, ezért
számotokra az örökkévalóság ez:
*

(vonal)
*
– Igazából sehova sem kell eljutnotok és semmit sem kell elérnetek, csak lennetek. De
számotokra a levés – a gondolkozásotok miatt – egyenlő a semmittevéssel. Valójában a
levés nem semmittevés, csak jelenlét. Minden pillanatban teljesek, egészek és tökéletesek
vagytok, de amíg ezen gondolkodtok, sosem éritek el.
A saját elmétek csapdájában vergődtök. A különbözőség megtéveszt. Azt hiszitek a
világot meg kell érteni, de a megértés csak egy lépés a tudatossághoz. Az azonosság
megélése mindennel, a valódi tudatosság. Az örökkévalóság számunkra ilyen:
*

(kör)
*
– Tudom. Lesznek, akik elfogadják, mások nem.
– Ők az elméjük irányítása alatt állnak. Nem tudják kikapcsolni, így mindig egyfajta
szűrőként áll a valóság és közöttük. Az örökkévalóság titka az, hogy nincs. Ez a szó az
időt feltételezi és az idő, mint olyan, relatív. Bizonyos határok között érvényes. De csak
egy része a megnyilvánulásnak, a térrel együtt. Ne keresd az örökkévalóság titkát, mert
olyan nincs. Csak a Valóság van. A Valóság nem az idő, nem a tér. A Valóság nem
mozgás, de nem is mozdulatlanság. A Valóság nem a lét és nem a nemlét. A Valóság van.
*
© Eyn 2013
 Pillantás az Úr titkaiba

Az Úr, a Világok Teremtője magához rendeli az emberiség fejlődésének irányítóit.

Amikor végez, két alakhoz fordul, akik különleges feladatra vállalkoztak.
– Mindketten kaptok társakat. Lucifer, a te feladatod lesz az elcsábítás, az egoizmus, a
hiúság, az önzés és a vágyak felkeltése az emberben.
Ahriman neked pedig el kell idegítened őket minden szellemitől, a számok, mértékek és
érzékszervek felé. Úgy, hogy egy mechanikus, számító, lélektelen, anyagelvű világot
hozzanak létre.
Tudnotok kell, hogy bármennyire is lehúzzátok a mélybe az emberiséget, hosszú távon
felemelitek. De csak akkor, ha egyensúlyt tartatok. Más-más időszakokban egyikőtök,
majd másikotok kerül túlsúlyba, ami hosszabb távon kiegyenlítődik. Nem csak negatív,
hanem pozitív hatásotok is lesz, Lucifer, te a művészetek, Ahriman, te pedig a tudományok
létrejöttét segíted.
Ekkor az úr odafordult egy fenséges alakhoz, aki végig mellette állt:
– Fiam, te kapod a legnehezebb, s egyben legszebb feladatot. El kell vinned a teljes
szabadságot és az egyetemes szeretetet az emberekhez. Ez csak úgy lehetséges, ha
elszakadnak a régi faji kötelékektől és önállóan, egyénenként találják meg magukban újra
a szellemit és szabad akaratukból teszik a jót.
Meg kell mutatnod nekik, hogy az istenség a tér és az idő keresztjére feszíti önmagát
azért, hogy megmutassa a szellemet és utat mutasson; ha az egót – áthúzzuk akkor + -á
válik és életre kel az isteni. Amikor megtörtént ez, el kell hagynod az a testet és
beleáradnod a Föld szellemébe, hogy ezentúl velük legyél mindig.
 – Még valakiket küldök majd utánatok – mondta az Úr, akik időben a legkésőbb kezdik a
munkájukat.
*
Lucifer mesteri módon megkísértette az embert a tudás ígéretével. Addig az ember jó
helyen volt, mindene megvolt, de nem tudta ezt. Amikor megismerte a tudást, elszakadt az
addigi szellemi alvó állapotból és később képessé vált a jó és a rossz
megkülönböztetésére, önállóvá lett. Szabaddá vált akarata által lehetővé vált a tudatos
szabadság elérése a számára.
Lucifer mindig belülről dolgozott az emberen és az önhittség, a tökéletesség mázát
hitette el. Megjelent az irigység, a hamis önszeretet, majd később a személyi kultusz.
Az Úr fia, akit Krisztusnak neveztek, megtette amire apja kérte és cselekedetével a
Lucifer által önállóvá lett emberekben elültette a szeretet, testvériség és szellemi
felemelkedés csíráit. Amikor elérkezett az idő, átvette a Jézus nevű ember által
előkészített testet, aki ekkor elhagyta azt, és három éven át munkálkodott benne.
Küldetése befejeztével, amikor ott volt a kereszten, megjelent mellette két oldalról, a másik
kereszteken Lucifer és Ahriman is.
Lucifer, a fényhozó volt az, aki mintegy a jövőt elővételezve megtudta a megváltását,
Ahriman a másik, aki még nem tért meg, s köztük Krisztus, aki maga a fény. Már
megjelenése után néhány évszázaddal elkezdték eltorzítani, félreismerni amit ő tanított. A
szabadság tiszteletben tartásával nem avatkozott be, hanem az arra éretté váló lelkeket
beavatta az ő tudásával.
Ahriman jelenléte igazán csak sokkal később vált erőssé. Ez az Ahriman nagyon
furfangos volt. Úgy irányította a dolgokat, hogy jelenlétét ne vegyék észre, sőt, amit a
világba áraszt, úgy higgyék, az érdeküket szolgálja. Először is elérte, hogy az új
ismeretek, amelyet modern tudománynak neveznek, az univerzumot egy önmagától
működő, mechanikus gépezetnek lássa, a működtető erőket pedig természetnek nevezze.
Addig munkálkodott, amíg az iskolák teljesen „önállóak” lettek, azt fogadták el és
tanították, amit ez a tudomány ismert. Az érzékszervekkel tapasztalható lett az egyetlen
valóság, az, hogy emögött szellemi folyamatok az irányítók, feledésbe merült, sőt
elfogadhatatlanná vált. Elérte, hogy ezeket az erőket – beleértve őt magát is, az emberek
nem létezőnek tartsák, így nyugodtan dolgozhatott a saját malmára.
Gondos munkája eredményeként az emberek egyre inkább az anyagi javakat
tekintették fontosnak, s emiatt rengeteg háború tört ki, amelyeknek csak a külső felszíne
volt az ideológia, valójában gazdasági-pénzügyi érdekek mozgatták. Azt akarta, hogy az
emberek azt higgyék, „pénzen minden megvehető”, „a pénz mozgatja a világot”. Bár a
Föld keleti régióiban, ahol az ősi vallások és filozófiai tanítások erősek maradtak, ezt nem
sikerült maradéktalanul megvalósítania, a legtöbb helyen gyümölcsöztek az anyagi
magvak, melyeket elhintett.
A legálszentebb cselekedete volt, amikor elhintette, hogy a legnagyobb erő földi
jelenléte nem történt meg. Addig-addig munkálkodott, mígnem az emberek nagy része
magáénak érezte azt a nézetet, hogy becsapták. Úgy intézte, hogy az emberek
felvilágosultnak érezzék magukat, mint „akiknek felnyílt a szemük”, hogy a legnagyobb
esemény nem is történt meg.
Azt kellett higgyék, hogy az az esemény, amely elhozta az új időszámítást és új irányt
adott a fejlődésnek, nem az Ő jelenléte volt, hanem csak egy egyszerű ember élete. Azt is
elérte, hogy fizikailag bizonyítékokat találhassanak erre és azt gondolják, ő is csak egy
ember volt, aki ugyanúgy hibázott, mint ők és világi életet élt.
Ez tökéletesen megfelelt céljainak, mert Jézus közönséges képe félrevezette az
embereket és elérte, hogy ne figyeljenek oda a Krisztusi impulzusra. Voltak azonban
olyanok, akik nem hitték, mint a vallás, hanem magasabb szellemi tudatosságuk révén
tudták, hogy a Krisztus lény itt járt a Földön és három éven át tartózkodott földi testben,
ennek leteltével pedig elhagyta azt és a Föld szellemévé lett.
Ahriman elérte, hogy végtelenül sok információt és időleges ismerethalmazt gyűjtsenek
össze az emberek, így a lényeg, a szellem elveszik és csak az információ és az
intellektuális tudás lesz előtérben. Azt akarta, hogy az emberiség borzasztóan okossá
legyen külső téren, de a belsőről ne vegyen tudomást, a dolgok lényege elvesszen
számára, higgye csak azt, hogy a véletlen és egyszerű fizikai okok teszik a világot
olyanná, amilyen. Az ember mindent megmért, kiszámított és fizikailag megfigyelt. Ez volt
számára a valóság.
Lucifer az emberek egóján dolgozott. Míg Ahriman a tudományokat világiasította,
Lucifer a vallásokban és a misztikumban munkálkodott és igyekezett megtéveszteni. Míg
Ahriman a rideg, mechanikus tudományokban tompította el az emberek tudatát, addig
Lucifer a spirituális és vallási elragadtatottság és extázis szélsőséges állapotait inspirálta,
hogy az egyes individuum ne az érje el az isteni szellemet, hanem megragadjon önnön
képességei és hatalma tudatában.
De voltak akik tisztában voltak mindezekkel a dolgokkal. Ezek a bölcs emberek tudták,
hogy ez a két szellemi lény egyensúlyt hozhat létre, ha a megfelelő módon viszonyulnak
hozzájuk. Így a tudományok művelésébe komoly érdeklődést, lelkesedést vittek, mintegy
élővé téve azokat és távolságtartással szemlélték a szenvedélyeket, önfegyelmet vittek a
vágyaikba. Életet vittek a külső tudományokba és önuralmat a szélsőségekre,
fanatizmusra, elragadtatottságra hajlamos belső, lelki életbe.
A ravasz Ahriman közben megjelent az emberek között és odaadta a tisztánlátás
képességét egyes embereknek. Mivel ezt nem saját erőfeszítésük és munkájuk árán érték
el, mindannyian mást láttak és ez harcokhoz vezetett. Ahriman azon dolgozott, hogy az
ember hideggé, számítóvá, merevvé váljon.
Ahriman munkája előkészítette az alapot az Úr által jelzett valakik megjelenésére. Az
azurák voltak azok. Feladatuk az ember szellemi felemelkedésének és magasabb szellemi
részei kifejlődésének megakadályozása volt. Míg Lucifer az asztrálanyagban
tevékenykedett és Ahriman az éterben, addig az azurák egyenest a fizikai testben fejtették
ki tevékenységeiket.
Az Aazurák a testi vágyak és szélsőségek és az illúziók megélésére, a kábítószerek
által vezették az embert. Az azurák elhitették az emberekkel, hogy nem többek, mint a
legfejlettebb „állat”, és ebben az ösztönöket erősítették. Munkálkodásuk eredményeképp
az emberekben gyengült az önálló én-tudat, amit a Krisztus hozott és erősödött az egykori
faji, vagy csoporttudat.
Megjelentek a szélsőséges csoportusulások, szervezetek és bandák, ahol az egyénnek
alig van szerepe, mint önálló én-nek, csak egy sejt a szervezetben. Az azurák az
embereket az alkohol, a testiség, elfajult szexuális vágyak és a drogok felé terelte. A
szélsőséges érzelmek, a reménytelenség, vagy akár az öngyilkosság impulzusait ültette
el.
A luciferi hatások erőre kaptak a nemzeti szocializmusban, a fasizmusban. Az ahrimani
hatások a bolsevizmusban, annak ateizmusában jelentek meg és az azurák hatása a
tömegkommunikáció és a pénzügyi rendszeren át érvényesült.
A luciferi erők önimádat, önzés, vagy vallási, spirituális szélsőségek felé húznak. Az
ahrimani erők elhitetik, hogy mindez mese és csak az anyagi világ valós. Az azurák pedig
a médián át, a vágyak és ösztönök felé húzzák az embereket.
A krisztusi erő az önálló, tudatos, szabad emberi szellem felé vezet, amely az
intellektust, a fizikai eszközöket használja, de túllép ezeken és felismeri anyagtól
függetlenül is létező szellemi létét.
Lucifer az egón át szól hozzád, Ahriman fizikai érzékeiden át, az azurák anyagi
vágyaidon át, Krisztus a szíveden át, az Úr pedig a legbensőbb éned, legigazabb hangod,
legmélyebb vágyad, amely egyesíti lelkedet a szellemeddel, elmédet a szíveddel.
*
© Eyn 2013
 Az élet káprázata – Örökkön örökké

Megszülettem. Egy új világ tárult éledő szemeim elé. Virágok és fák, termek és
épületek, emberek és állatok. Madarak és pillangók, napok és holdak, árnyékok és fények.
Minden szép és jó volt. Megtanultam megértetni magam és később megismertem az
emberi szót. Testvéreim születtek. Gyermekek voltunk és játszottunk.
Lakóhelyünkhöz közel volt a folyó, amely mellett templomok és ősi épületek húzódtak.
Számtalan hely a játékra. Szüleink velünk játszottak. Apánk, Tem-Kne, erős volt és nagyon
okos. Számtalanszor elvitt bennünket a folyón és bemutatta a természet nagyságát és
fenségét.
Anyánk, Nem-Tha, sokszor velünk jött és ugyanúgy élvezte ezeket a beszámolókat,
mintha ő is gyermek lenne. Ők ketten tökéletes harmóniában voltak. Ismerték egymás
összes gondolatát és mindig boldogság áradt felőlük. Megértették gyermeki
gondolatainkat és tökéletes biztonságban voltunk velük.
Később megismertük Nur-Zet –et, a fiatal papot, aki sokszor foglalkozott velünk.
Megtanított bennünket a betűvetés, a számtan, a testedzés és a kézművesség
tudományaira. Olyan kérdésekre adott választ, amelyekre a szüleink nem tudtak, vagy
nem akartak válaszolni.
Felnőttünk. Testvérem, Han-Tek, feleségül vett egy csodaszép lányt, aki a sivatag mellől
érkezett. Húgom hozzáment egy úrhoz, aki a közeli helyőrség vezetője volt. A
gyermekéveink elmúltak és egyre ritkábban találkoztunk. Rám Nur-Zet gyakorolt hatást és
úgy döntöttem, az ő nyomdokaiba lépek. Meg akartam ismerni minden dolgok titkát és
értelmét.
Egyre több tárult fel előttem a világot mozgató erők természetéből. Tudtam, hogy a jó
úton járok. Érettebb lettem és bölcsebb. Testvéreimnek gyermekei születtek. Húgom
kislánya, Zej-Ned, különösen közel állt hozzám. Már kisgyermekként olyan kérdései
voltak, amelyeket mások csak az élet vége felé tesznek fel. Nur-Zet azt mondta, hogy a
kislány sorsa már el lett határozva, mielőtt ideszületett. Azt kérdeztem, kik döntöttek efelől,
mire azt válaszolta, maga Zej-Ned döntött így, amikor még „teljes volt” a csillagok között.
Telt az idő és megismertem azokat a titkokat, amelyeket mások csak álmaikban
láthattak. Egyre kevésbé voltam „emberi”, magasabb bölcsesség költözött az életembe. A
szüleim idősebbek lettek és lassanként eltűnt fiatalságuk sudársága. Népünk szellemének
megfelelően éltek, kitűnő egészségben, ezért öregkorukra is megőrizték ruganyosságukat
és elevenségüket. Végül elérkezett a nap, amelytől tartottam. Ők ketten, akiket annyira
szerettem, örökre lehunyták földi szemeiket. Egy fiatal szikomorfa alatt aludtak el, egymás
karjaiban. Rettenetesen egyedül éreztem magam.
– Újra találkozni fogtok egy másik földrészen, másik szerepben – mondta Nur-Zet.
Zej-Ned közben felnőtt és útja a templomba vezetett. Rendkívüli szépségű volt, amely
tulajdonságát csak esze múlta felül, de egyetlen kérőnek sem volt esélye nála. Zej-Ned –
et csakis a csillagok érdekelték, a múlt és a jövő, az ég titkai és a föld rejtélyei. Idejének
java részét ezek felfedezésével töltötte, vagy a templomokban segédkezett, ahol a
gyógyító papok kezelték az embereket. Rendkívüli érzékkel rendelkezett az emberek
elhangolódott rezgéseinek megérzésében, ezért sokszor már abban a pillanatban tudta,
mi a probléma, amikor találkozott valakivel.
Mélyen belevetettem magam az ősök tudásának megismerésébe, szellemi
tanulmányaim során újabb és újabb fátylak lebbentek fel előttem. Megtudtam hogyan
ágazik ki az emberi lény a természetből és hogyan élhet összhangban minden elemmel.
Megtanultam hogyan fejleszthetem lelki-szellemi erőimet és hogyan érdemes
felhasználnom ezeket népünk boldogulása érdekében. Egy napon fivérem váratlanul
elhagyta a földi világot. Távozása újabb szomorúságot okozott, s csak Zej-Ned
fáradhatatlan lelkesedése tartotta érdeklődésem a földi szférában.
Haladtak az évek, s elérkezett az idő, amikor mesterem, Nur-Zet távozni készült. Lejárt
az ideje és el kellett hagynia földi porhüvelyét. Mielőtt elment, még egyszer szólt hozzám.
– Ha nem sikerül kiállnod a próbát, ne veszítsd el hited, egy következő életben sikerülni
fog – ezek voltak utolsó szavai. Nem értettem, miről beszélt, hiszen régen túl voltam a
beavatásokon és egyszer sem buktam el. Úgy éreztem, minden fontosat megtanultam és
senki sem beszélt nekem újabb próbákról.
Telt az idő és az öregkorba léptem. Testem erős és eleven maradt, szellemem friss, de
egyre kevesebb volt, ami ebben a világban tartott. Magas kort értem meg. Húgom sem élt
már és mindenki rég eltávozott azok közül, akikkel felnőttem. Egy napon a csodálatos Zej-
Ned is itthagyott engem. Éppen egy illatos növénnyel masszírozta idős tagjaimat, amikor
váratlanul lehanyatlott a keze. A szívéhez kapott és összeesett. A karjaimban hunyt el.
Mindenki elhagyott. Végtelen szomorúság töltött el. Mindenki eltávozott, akit valaha is
szerettem, nem volt miért élnem. Kezdett elhagyni az életerőm. Akkor megértettem, milyen
próbáról beszélt szellemi vezetőm. A templom által istenként száguldottam szellemi
utamon, de emberként végeztem az életem. Emberi gondolatok és szomorúság maradt
bennem. A test, amely oly sokáig kitartott, végül beadta a derekát. Olyan voltam, mint egy
kiszáradt fa. Elveszett az érdeklődésem a külvilág iránt és kihunyt a láng, amely az
értelmet adta. Aztán eltűnt minden és a sötétség vett körül.
*
Megszülettem. Emberek, tárgyak, játszópajtások és játékok vettek körül. Testvéreim is
lettek. Együtt játszottunk és élveztük az életet. Körülöttünk mindenben a gépek segítettek
kényelmesebbé tenni az életünket. Csodás szüleim voltak, akiket nagyon szerettem, de
mindig úgy éreztem, valami hiányzik belőlük. Nagyszerű volt a kapcsolatuk velünk és
egymással, de a nagy titkokról semmit sem tudtak.
Felnőttünk és egy szaladó, rohanó, kapkodó világegyetemet éreztünk magunk mellett.
Nem volt idő semmire és semmi sem volt igazán fontos. Állandóan az értelmét kerestem
mindennek, de nem találtam. Az élet káprázata mögötti valóságot kutattam. Más emberek
körülöttem nem értették ezt, csak a tárgyak, a mindennapi események foglalkoztatták
őket.
Folyton olyan érzésem volt azokkal, akikkel kapcsolatba kerültem, hogy már
találkoztunk egyszer. Talán egy másik, ősrégi világban. Aztán egy nap megértettem.
Fáradtan dőltem hátra ágyamban és azonnal elaludtam. Olyan volt, mintha álmot látnék,
de nem álom volt, hanem valóságos esemény egy másik síkon. Egy fényességes alak
közeledett felém és megnyugtatott:
– Ezúttal ki fogod állni a próbát és megismered valódi énünket – hangzott egy sejtelmes
mondat. Napokon át kutattam az emlékezetemben. Mintha már hallottam volna őt. Annyira
ismerős volt! Nagyon vágytam rá, hogy újra láthassam.
Telt-múlt az idő és az események hatására egyre több mindenre rájöttem. Miközben
mások szaladtak a világi dolgokért, én munkálkodtam a szellemi utamon. Valamilyen
meghatározhatatlan belső erő segített és én követtem. Amikor idősebb lettem, ismét
kezdtek eltávozni mellőlem a szeretteim. A halál lehelete nem kímélt senkit. A fájdalom
nagy volt, de valahogy más. Tudtam, hogy hosszú időre elvesztettem őket, de azt is, hogy
egy másik síkon utaznak tovább. Kapcsolatot azonban nem tudtam fenntartani velük.
Egyszer egy fa alatt ücsörögtem szomorúan, amikor feltűnt előttem egy kislány.
Mosolygott és egyenest hozzám jött. Megsimogatta az arcom és ennyit mondott:
– Ne félj, most már soha többé nem hagyunk el. Aztán eltűnt, mint egy szélfuvallat. Ott
ültem megmerevedve, majd hirtelen feltört belőlem a felismerés. Zej-Ned volt az! Ő volt az
és hozzám jött! Látta mi zajlik bennem és felébresztett.
A világ elrohant mellettem és nem tartottam vele. Idősebb lettem és legjobb barátaim itt
hagyták a földi létet. Nem voltak gyermekeim, ezért magányos lettem. Ott ültem egy szép,
de mesterséges parkban – ami még megmaradt a természetből – és néztem az ég felé.
Mindazok, akik gyermekek voltak ifjúkoromban, most már idősen, hajlottan rótták útjukat.
Eltűnt belőlem a fiatalkor ereje. Csak egy kiszáradt, ősz fakóró voltam, akinek ahhoz sincs
ereje, hogy felálljon.
Teljesen egyedül ültem az alkonyban. A park kiürült és felbukkant a hold. Hátradőltem,
ellazultam és megpihentem. Mindent eleresztettem és sóhajtottam. Abban a pillanatban
hirtelen mindent megértettem. Csak a szereplők hagytak el. Szereplők, akik egy őrült
színház soha véget nem érő drámáinak és vígjátékainak darabjait adták elő, folyton-
folyvást másként és mégis hasonlóan. Szerepek voltak és üres maszkokat hagytak hátra,
de a színészek nem hagyták el a színházat, csupán új előadásra készültek. Legördült a
függöny és visszamentek a falak közé, hogy felkészüljenek a következő szerepre.
Nekem már nem volt több szerepem. Megértettem az összes darabot és itt hagyhattam
a színházat. Kiléptem az árnyékok világából és felléptem az égre. Ő jött felém. A látomás,
akiről már tudtam, nem más, mint a mesterem. Amikor közelebb ért, olyan volt, mintha
eggyé váltunk volna. Láttam apámat és anyámat – vagyis őket, akik ezeket a szerepeket
játszották – és velem voltak a testvéreim. Zej-Ned is megérkezett. Mindnyájan Itt voltunk,
egy helyen, amely nem hely. Az időnek nem volt többé szerepe.
Ők és én mind jelen voltunk és felismertük egymást önmagunkban. Együtt voltunk.
Végre valóban együtt. Egyéniségek voltunk, mégis egyek. Én-ünk egymásba olvadt és
szétvált, újra egymásba olvadt és újra szétvált. Szabadok voltunk és együtt. Örökkön-
örökké együtt vagyunk. Nem mint szereplők egy színházban, hanem mint írók, akik
bármilyen személyiséget megalkothatnak. Most már mindig mi vagyunk. Tudjuk, hogy kik
vagyunk, s mindig önmagunk vagyunk.
Semmi sem választhatott szét minket, mert szellemünk fénye egybeolvasztotta azt, ami
mindig is voltunk. Tudtuk, hogy új színdarabot írhatunk, vagy hatással lehetünk azokra,
amelyek most zajlanak a Földön, szabadon dönthetünk. De most már tudtuk, hogy mi
vagyunk... és azt, hogy soha semmit sem veszthetünk el, ami valódi. Mert a világ minden
káprázata elmúlik egyszer és a csillagok is kihunynak, de a mi valóságunk – amely a
létezés forrása – sosem múlik el. Örökkön-örökké bennünk él.
*

© Eyn 2013
 A könyvhöz felhasznált források jegyzéke

- Rudolf Steiner – Az akasha krónikából könyv1904

- Rudolf Steiner – A templomlegenda és az aranylegenda előadás sorozat 1904
- Rudolf Steiner – A rózsakeresztesek teozófiája előadás sorozat München 1907
- Rudolf Steiner – János evangélium előadás sorozat Hamburg 1908
- Rudolf Steiner – Lukács evangélium előadás sorozat Basel 1909
- Rudolf Steiner: Rózsakeresztesek szellemtudománya előadás sorozat Budapest
1909
- Rudolf Steiner – Szellemi hierarchiák előadás sorozat Düsseldorf 1909
- Rudolf Steiner – A Máté evangélium előadás sorozat Bern1910
- Rudolf Steiner – A karma megnyilvánulásai előadás sorozat 1910
- Rudolf Steiner – Pünkösd, a szabad individualitás ünnepe előadás sorozat
Hamburg 1910
- Rudolf Steiner – Jézustól Krisztusig előadás sorozat Karlsruhe 1911
- Rudolf Steiner – Márk evangélium előadás sorozat Basel 1912
- Rudolf Steiner – Élet a halál és az újraszületés között könyv 1912-1913
- Rudolf Steiner – Az okkult fejlődés hatása az emberre előadás sorozat Hága 1913
- Rudolf Steiner – Az ötödik evangélium előadás sorozat (több városban) 1913-
1914
 - Rudolf Steiner – Sorsalakítás és élet a halál után előadás sorozat Berlin 1915
- Rudolf Steiner – A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei könyv
1919
- Rudolf Steiner – Az év körforgása előadás sorozat Bécs, 1923
- Rudolf Steiner – Munkáselőadások 1922-1924
- Arthur E. Powell – Az étertest és az éteri vilag (1925)
- Arthur E. Powell – Az asztrális test 1926
- Arthur E. Powell – A mentális test 1927
- Arthur E. Powell – A kauzális test és én 1928
- Emil Bock – A három év 1948
- Elisabeth Haich – Beavatás (1960)
- Jan van Rijckenborgh: Egyiptomi ős-Gnózis 3.
- Willi Sucher – Kozmikus kereszténység (előadások 1969, kiadás 1971)
- Jane Roberts – Seth könyve: A lélek örök érvényessége (I-II. kötet) 1972
- Trevor Ravenscroft – A végzet lándzsája 1973
- Neville Randall – Élet a halál után 1975
- Kyriacos C. Markides – A ciprusi mágus 1985
- Howard Murphet – Túl a halálon 1990
- Saját jegyzetek, meglátások, összefoglalók

Ajánlott irodalmat összefoglaló cikkek linkjei

Lao-ce könyvek
Paul Brunton könyvek
Lobszang Rampa könyvek
Seth könyvek
Carlos Castaneda könyvek
Kyriacos C. Markides könyvek
James Redfield könyvek
Eckhart Tolle könyvek
 Eddig megjelent e-könyveim

Fénysugár az éjből 2012 (1993) (fantasy kalandregény)

Tedd azt, amit a legjobban szeretsz és amihez a legjobban értesz 2011 (önmegismerés,
önfejlesztés, önmegvalósítás, gondolkodásmód)
Az önmegvalósítás iskolája 2. 2017 (2014 első változat) (önmegismerés, önfejlesztés,
önmegvalósítás, gondolkodásmód, módszertan)
Egyéniségépítés Gyorsítósáv 2016 – (évente frissülő, az Egyéniségépítés
feliratkozóinak) (önmegismerés, önfejlesztés, célkitűzés, motiváció, gondolkodásmód,
módszertan)
12 szokás/tulajdonság, amely megváltoztatja életed 2016 (önfejlesztés)
A kiváló egyéniség 50 jellemvonása 2016 (önmegismerés, önfejlesztés,
önmegvalósítás, gondolkodásmód, motiváció)
Te csinálod az egészet! (inspiráció, önmegismerés, énregény, energetika)
A személyes energia mesterei (2012-2013) 2017 (energetika, önfejlesztés, spiritualitás,
módszertan, történet)
Az írás a szenvedélyed? Út az olvasókig és az eladásig 2017 (blogírás, könyvírás,
online marketing, időgazdálkodás, személyes márka)
Térj magadhoz, és láss! - Kilépés a tömegtudatból 2021 (energetika, önismeret,
életmód, meditáció, jellem, belső érzékek fejlesztése, önmegvalósítás, tudatosság)
 *

Mit tartalmaz a könyv?

A valóság mint nézőpont – hogyan emelkedj a személyes szubjektivitás fölé

Energetikai személyiségtípusok és játszmák okai, megoldásai
Hogyan legyél mindig egészséges? A titok az energetikában rejlik
Fiatalnak maradni, testben is
A sötét oldal – média, háttérhatalmak, szélsőségek, tömegtudat, manipuláció, betegség
mint üzlet
A látható világ mögött rejlő hatóerők
Hogyan fejleszd ki energetikai tudatosságod és érzékelésed
Életmódod és jellemed hatása energiatested erővonalainak rendeződésére
Nem fizikai érzékeid fejlesztése
Testi, lelki, szellemi erők és képességek fejlesztése
A jellembeli tulajdonságok tudatos fejlesztése és annak erőteljes hatása a sorsra
Magasabb energia és tudatossági szint elérése
Saját tapasztalatok
*
Itt érheted el: A magasabb tudatosság és energiaszint elérése