Látogatás Isztambulban

„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől

könyörgöm az Isztambul idvességét.”

Amikor szellemi terheink vannak, mint ahogyan Pál

apostolnak is Izraelre, az életünket egy bizonyos módon
tervezzük.

Két dolgon elmélkedtünk ezen a hétvégén, amely annyira gazdag volt Krisztus teste életében és a szolgálatban. A szükséges próbákról, és arról, hogy mit
érhetnek el az imáink. A bizalmunk Istenben igazából nem függ annyira attól, hogy éppen jók, vagy rosszak a körülményeink, bár természetileg így
gondolnánk. De gondolj bele: vannak-e olyan helyzetek, amikor könnyebb bízni Istenben, vagy könnyebb engedelmeskedni Neki, más helyzetekhez képest?
Amikor minden rendben van, akkor egyszerűen elfelejtkezünk Róla. A nehéz helyzetekben viszont menten Istenre figyelünk (Zsoltárok 119:71). Ezekre a
megpróbáltatásokra szükségünk van, része a kiképzésünknek; meg is mutatkozik abban, hogy mit hiszünk, mik a meggyőződéseink, megmaradunk-e
becsületesnek, mik az értékeink; megmutatkozik a kapcsolatainkban, a céljainkban és a hozzáállásunkban. Az életünkben a változások nem mindig
nyilvánvalóak. De Isten az Ő Fiának képére formál minket, és ennek részeként egyre megtörtebbé és gyengébbé válunk, egyre inkább Rá támaszkodunk és
Tőle függünk. Inkább szeretünk, hasznosabbá válunk a szolgálatban, és még inkább rendelkezésre állunk az Ő munkájában. Újabb helyekre visz minket, ahol
megtanulunk máshogy, vagyis egyre inkább Ővele gondolkodni.
Nagyon élveztünk és rengeteget nevettünk Pásztor Mattival és Krisztus testével e látogatás során Isztambulban.
Fagyi és Évi