ISZTAMBUL

2011 Január – Március

Helló, drága barátaim, imapartnereim!

Majdnem az egész januárt és február első hetét Moszkvában

töltöttem. Csodás volt ezt az időt a családdal tölteni. A húgom Yulia, és a
férje Alexei, illetve a nevelőapám Victor Fedorovich, mind együtt laknak
egy két szobás lakásban, 3 kutyával és 2 macskával, és nagyon örülnek,
amikor csak meglátogatom őket. Amikor Moszkvában voltam, az
ülőidegem becsípődött és elképesztően fájt, így Lesha (Alex) vitt haza, hogy egy kicsit ápolgassanak,
sőt én alhattam az ágyában, ő meg a földön. Yulia beinjekciózott, és mindenféle finomságokkal
halmozott el, nagypapa és az állatok pedig lelkesen szimpatizáltak velem. Kérlek imádkozzatok a
rokonaimért. Bár hangosan nem vallják meg Isten Igéjét, látom Isten munkájának bizonyítékait az
életükben, és ezért hálás vagyok.
Köszönöm az imáitokat az egészségemért. A moszkvai utam során még egy ultrahanggal
megvizsgáltak, de úgy tűnik, akármi is volt bennem, már csak fele akkora. Átgondoltuk, és úgy
döntöttünk az orvosokkal, hogy az operációt elhalasztjuk 3-4 hónappal. Remélem igazából, hogy
egyáltalán nem lesz rá szükség.
Imádkozzatok kérlek a moszkvai gyülekezetünkért is pásztor Vladimir Teplov vezetésével. A
gyülekezet nem nagy, de a tagok szellemileg érettek, és mindig nagy szeretettel fogadnak, szellemi
családomként. Imádkozzatok, hogy növekedjen a gyülekezet, illetve hogy p. Vladimir el tudjon menni
egy missziós útra Vladivosztokba!
Amikor február 8-an visszaértem Isztambulba, minden megváltozott. Először is költöznöm kellett,
mert a háziasszonyom családja jött és költözött oda. Most Tiinával élek, aki finn misszionárius.
Eközben ügy nézett ki, hogy a gyülekezetünknek el kell költöznie, mert állandóan késtünk a bérleti
díjjal. Már elkezdtünk keresgélni új épületeket. De hála Istennek, ilyen gonosz nem esik meg velünk.
Pásztor matti legutóbbi Finnországi kiállításán, amely február 28-án kezdődött, jó pár drága festmény
elkelt.
Kérlek folytassátok az imákat a gyülekezetünk anyagi helyzetéért! Sajnos a török gyülekezeti
tagjaink legtöbbjének vagy nincs állása, vagy halálra dolgozza magát, de ennek ellenére sem keres túl
sokat. De külső segítségre sem számítunk igazából az általános világgazdasági helyzet miatt.
Egy másik hír az, aminek egyrészt nagyon örülünk, másrészt szomorúak is vagyunk emiatt, hogy a
Robbinszék, akik egy fiatal amerikai misszionárius házaspár, babát várnak. Február 15-én értek vissza
Amerikából, de Liz éjt nappallá téve hányt, így két napra kórházba került, majd úgy döntöttek, hogy
visszamegy Baltimore-ba. Kikísértem őket a repülőtérre. Annyira sajnáltam, hogy el kellett Liztől
búcsúzzak! De ő erősen tartotta magát, pedig annyira gyenge volt, hogy tolószékben tolták fel a gépre.
A mosoly elfehéredett arcán, amelyet vörös haja koronázott meg, ragyogott a felhőkön át. Kérlek
titeket! Imádkozzatok Lizért is és a babácskáért is (akár kisfiú, akár kislány). Március végén Roger is
csatlakozott hozzá Baltimore-ban.
Március 7-én a bakui Hajnalcsillag együttes adott nálunk egy koncertet. Igazi azeri zene volt,
szellemi, saját maguk írták. Kérlek imádkozzatok értük, szeretnének még menni Iránba és más
országokba is koncertezni.
Az Eurocon11 konferencia alatt Budapesten, a sok szellemi áldás mellett Tiinával csináltunk egy
török standot, ahol megkerestük a gyülekezetünk havi bérleti díjának az egyharmadát – ez egy egészen
különleges áldás volt.
A konferencia utáni hetet egy bakui lánnyal töltöttem, Nubárral, mindenféle kastélyokat és
kolostorokat meglátogattunk Isztambulban. Talán tudjátok, hogy Nubár nem az árvaházból való, hanem
ő az egyike azoknak a kulcsembereknek, akik a Mashtaga elmegyógyintézetbeli szolgálatunkban
vannak. Egy kis szabadságot kapott, és eljött meglátogatni, sok-sok áldást hozva magával. Kérlek
imádkozzatok velem, hogy beteljesedhessenek az álmai! Több ilyen álmai is van, az egyik, hogy
repülőpilóta lehessen, egy másik pedig, hogy Afganisztánban szolgálhasson misszionáriusként.
Március utolsó vasárnapján kér román hülgy jött el az isztambuli Istentiszteletünkre. Ide jöttek egy
rövid missziós útra, egy romániai biblia iskola befejezéseként. Ez is különleges áldás volt, hogy egy
volt kommunista országban vannak olyan hívők, akik a Közel Keletért imádkoznak, és készen állnak
arra, hogy misszióba menjenek. Kérlek imádkozzatok értük, Georgianáért és Elenáért.
Végül az utolsó imakérésem a következő:
Kérlek imádkozzatok újonnan megnyíló lehetőségekért a misszióra Egyiptomban, Szíriában,
Jordániában, Libanonban.. most nyitottak az ajtók, és már most is vannak lehetőségek, hogy sokan
menjenek az aratásba (Mt 9:38)!
Köszönöm, hogy ezt a hosszú beszámolót végigolvastátok! Köszönöm az imáitokat! Írjatok, mi
újság veletek!
Ölelés,
Nina, Isztambulból

A képeken:
1) Nevelőapám, Victor Fedorovich.
January 31-én ünnepeltük a 83-
dik szülinapját.
2) Liz és Láel (Umid és Gulshoda
lánya).

3) A Hajnalcsillag isztambuli koncertje után.

4) Nuray (Kübra anyukája, aki most Baltimore-ban gyógyulgat és jár iskolában, az idősebb
gyerekeivel Dilekkel (lány) és Batukhánnal (fiú); illetve Nubar. Kérlek imádkozzatok a Biblia
tanulmányozásunkért Nurayjal csütörtök esténként.