templom felé, amikor megpillantottam egy szerencsétlen alakot, szakadt rongyokban.
Egyesek bámulták, mások gyorsan elfordították
arcukat, hogy nehogy szennyezödjenek…. . Ekkor eszembe jutottak a papunk mondásai, hogy a szegényeket segitsük, adjuk enni az éhezöknek, ruhát a rongyosoknak…
Egy belsö hang kényszerített arra, hogy ezt a
boldogtalan teremtést megérintsem.
A teste rongyokkal fedve és holmijai két müanyag
zsacskóban.. És a belsö hang kényszerített:: „Nyújts d ki a kezedet és érints ed meg!!“
És ahogy haboztam ismét megszólalt a
belsö hang: „Nyújts d ki a kezedet és érintsed meg!!“
És akkor már nem tudtam ellenállni. . .
. . . És akkor a feleségem kinyújtotta a kezét és megéritett engem… Tja, a következö hetekben nem hiszem, hogy templomba tudok menni!