Brown,F.

-Reynolds,M: A karikaturista

Hat levél volt Bill Garigan levélszekrényében, de ö puszta rápillantásra is

látta, hogy egyikben sem lapul csekk. Nagy reményü gegmenek reménytelen ka-
rikatúraötletei. Kilencet egy ellen, hogy egy használható sincs közöttük.
Visszament velük a vályogkalyibába, amelyet müteremnek nevezett,és nem si-
etett felbontani öket. Kiszolgált kalapját a kétaknás olajkályhára lökte.
Leült a bicegö étkezöasztalhoz, amely másodállásban a rajzasztal szerepét
látta el, és lábát a konyhaszék lába köré csavarta. Régen nem sütött már el
semmit, és most reménykedni kezdett, bár számitani nem mert rá, hogy mégis-
csak lesz valami kelendö a halomban. Történnek csodák. Feltépte az elsö bo-
ritékot. Hat geg egy ürgétöl, odafent Oregonból, a szokásos feltétellel: ha
valamelyik megtetszik, rajzolja meg,és ha elkel, százalékot ad belöle. Bill
Garrigan elolvasta az elsöt.

Pasi és nöje vendéglö elé hajtanak. Az autó felirata:

Herman,a tüznyelö. A vendéglöablakon át látni,bent gyer-
tyafénynél esznek.
Pasi: Ez igen, itt jól lehet kajálni!

Bill Garrigan felnyögött, és a következöre ugrott a szeme. Aztán a követ-

kezöre. És megint tovább. Felnyitott még egy boritékot. Még egyet.
Egyre kétségbeejtöbb. Nehéz kenyér a karikatúrarajzolás még egy ilyen dél-
nyugati kisvárosban is, ahol olcsó a megélhetés. És ha egyszer csúszni kez-
desz - kész az ördögi kör. Ahogy egyre ritkábban és ritkábban látni a dol-
gaidat a nagy lapokban, úgy fordulnak a legjobb gegmenek másfelé. Kénytelen
vagy a maradékkal beérni, és ettöl csak még nagyobb iramban csúszol lefelé.
Kihúzta az utolsó geget az utolsó boritékból.

Szinhely valami más bolygó. Snook császára, rémisztö

szörny, szól a tudósaihoz:
"Értem, hogy kidolgoztátok a földutazás feltételeit, de
ki lesz hajlandó meglátogatni azokat a torz, idétlen
földlakókat?"

Bill Garrigan elgondolkodva vakargatta az orra hegyét. Hm, van benne vala-
mi. Hisz a tudományos fantasztikum egyre kelendöbb, két pofára zabálják. És
ha ezeket a Földön kivüli lényeket elég rémisztöre tudná rajzolni, hogy ki-
hozza a poént...
Ceruzáért, papirért nyúlt, és felvázolta a jelenetet. A császár és a tudó-
sok az elsö változatban nem sikerültek elég visszataszitóra. Összegyürte a
papirt, és másikat húzott elö.
Lássuk csak! Minden szörny kaphat három fejet, minden fej hat kidülledö
gülüszemet. Fél tucat tömzsi kart nekik. Igy ni,nem is rossz. Nagyon hosszú
törzs, nagyon rövid lábak. Négyet fejenként, az elülsök erre, a hátsók arra
görbülnek. No és az arc? Legyen csak üres a szemek alatt.És egy jókora szá-
jat ide a melle közepébe. Igy aztán nem kaphat hajba saját magával, hogy
melyik fejével egyék.
Néhány gyors vonallal jelezte a hátteret; nézte a müvet - és jó volt.Talán
túl jó is; a szerkesztök majd még félteni fogják ijedösebb olvasóikat az
ilyen rémületes szörnyektöl. De hiába, ha nem olyan iszonyúak, amilyenek
csak lehetnek, oda a poén.
"Igen, talán még iszonyúbbra rajzolhatnám öket." Megpróbálta és sikerült.
Addig dolgozott a vázlaton, amig biztosan nem érezte,hogy kihozott mindent
az ötletböl, majd boritékba rakta,és megcimezte a legjobb lapjának - vagyis
amelyik a legjobb lapja volt, amig vagy két hónapja csúszni nem kezdett.Épp
két hónapja sütötte el a legutolsó munkáját. De ezt talán elfogadják; Rod
Corey, a szerkesztö szerette a rajzait, épp enyhe bizarrságukért.
Bill Garrigan már el is felejtette, hogy elküldte, mire hat hét múlva
visszaérkezett.
Feltépte a boritékot. A vázlat volt benne,egyik oldalára nagy vörös betük-
kel ráfirkálva: O.K: Jöhet a kidolgozott, és alatta a monogram: R.C.
újra jóllakhat!
Bill fele idö alatt tette meg az utat a postahivatalból hazáig. Lesöpörte
az ételmaradékokat, a könyveket és az abroszt a konyhaasztalról, és papirt,
ceruzát, tollat és tust helyezett maga elé.
A vázlatot beállitotta egy tejkonzerv és egy piszkos csészealj közé, és
addig nézte merön, amig újra felidézte azt a hangulatot, amelyben az ötle-
tet elöször formálta képpé.
Teljes bedobással dolgozott, mert Rod Corey piaca csak a legjobb árut vet-
te fel, s az egyetlen volt, aki egy százast fizetett neki egy rajzos vicc-
ért. Persze egyik-másik igazán menö lap ennél is többet adott a nagy nevek-
nek,de hát Bill Garrigan már nem dédelgetett illúziókat a maga nagyságáról.
Igen,a fél karját adná, ha a menök közé kerülhetne, de ez nem tünt valószi-
nünek. És mostantól talán majd el tud adni annyit, hogy meglegyen a betevö-
je.
Csaknem két órát dolgozott a tusrajzon, aztán gondosan felkasirozta, és
újra a postahivatal felé vette útját. Feladta, és elégedetten dörzsölgette
a kezét. Pénz a bankban! Kicserélteti a lerobbant kardánt a járgányban, és
újra gurulhat, kifizeti a tartozása egy részét a füszeresnél, és törleszt a
részletfizetéseire is. Csak az a kár,hogy Rod Corey olyan gyalázatosan las-
san fizet.
És valóban, a csekk csak akkor futott be, amikor a lap az ö rajzával már
az újságstandokon viritott. De közben elsütött pár apróbb vackot kereske-
delmi magazinoknál, és igy addig sem halt éhen. S ha késön jött is, a csekk
csodálatosan szép volt.
Beváltotta a bankban a postáról jövet, majd betért a bárba, és felhajtott
két dupla whiskyt. S olyan jólesett az ital, úgy felviditotta, hogy hazafe-
lé menet vett egy palack Metaxát. A Metaxa persze nagy luxus volt Billnek -
kinek nem az? -, de hát az ember igazán tartozik magának hébe-korba egy kis
mértéktartó ünnepléssel.
Hazaérve felnyitotta a ritka becsü görög konyakot, húzott egy-két slukkot
belöle, porhüvelyét a konyhaszékre zökkentette, vásott cipöit a bicegö asz-
talra vágta,és mélyet elégedettet sóhajtott. Tudta, hogy holnap már sajnál-
ni fogja a meggondolatlanul szórt pénzt, és minden bizonnyal kutyául másna-
pos lesz, de hát a holnap, az holnap.
A polcról levette a keze ügyébe esö legkevésbé mocskos poharat,és teledön-
tötte konyakkal. Lehet, morfondirozott, hogy a hirnév a lélek eledele, és ö
sohasem lesz hires karikaturista, de ma délután legalábbis az istenek ita-
lával ajándékozta meg ez a mesterség.
Ajkához emelte a poharat, de a mozdulat félbemaradt. A szeme tágra nyilt.
A szemben levö vályogfal mintha megrengett, megrázkódott volna. Aztán las-
san kis nyilás támadt rajta. Majd tágult, nött, szélesedett, hirtelen ajtó
méretü lett.
Bill szemrehányó pillantást vetett a konyakra. "Pokolba - gondolta -, hisz
még alig kóstoltam bele." Hitetlenkedö pillantása visszatért a falra,az aj-
tónyi hasadékra. Földrengés lehetett. Igen, csakis az lehetett. Másképp ho-
gyan...
Két hatkarú lény tünt fel. Mindegyiken három fej volt, és mindegyik fejen
hat kidülledt szem. Négy láb, és a mellük közepén egy...
- Jaj, ne! - nyögte Bill.
Mindkét jelenés félelmes, tiszteletet parancsoló, puskaszerü tárgyat szo-
rongatott, egyenest Billre irányozva.
- Uraim - szólalt meg Bill -, látom már, hogy ez a föld leghatásosabb ita-
la, de az ég szerelmére, két slukk csak nem teheti ezt!
A két szörny merön nézte öt, megborzongtak, és lehunyták egy hiján mind a
tizennyolc szemüket.
- Valóban iszonyatos - mondta, amelyik elsönek bújt át a nyiláson.- A leg-
visszataszitóbb fajta az egész Naprendszerben, nem igaz, Agol?
- Én? - kérdezte Bill elhaló hangon.
- Ön. De ne féljen. Nem azért jöttünk, hogy kárt tegyünk önben, hanem hogy
III. Bon Whir, Snook császára felséges szine elé vigyük, hogy ott elnyerje
illö jutalmát.
- Hogy? Miért? Hol az a... Snook?
- Lenne szives egyszerre egy kérdést feltenni! Én ugyan felelhetek mindhá-
romra egyszerre, lévén három fejem, de tartok töle, hogy ön nincs berendez-
kedve a több csatornás kommunikációra.
Bill Garrigan lehunyta a szemét.
- Önnek három feje van, de csak egy szája. Hogy tud egy szájjal egyszerre
háromfélét beszélni?
A szörny szája felnevetett.
- Honnan támadt az ötlete,hogy a szájunkkal beszélünk? Azzal nevetünk csu-
pán.A táplálkozást pedig ozmózis útján végezzük. Beszédre a fejtetönk rezgö
hártyáját használjuk. Most pedig elöbbi kérdései közül melyikre óhajt vá-
laszt?
- Miféle jutalmat kapok?
- A császár nem adta tudtunkra. De nagy jutalom lesz. A mi feladatunk csu-
pán az, hogy odavigyük önt. S a fegyvert puszta elövigyázatosságból hoztuk,
arra az esetre, ha ellenállna. De ez sem öl; mi civilizáltabbak vagyunk,
hogysem öljünk; csupán öntudatvesztést okoz.
- Maguk nincsenek is igazán! - nyögte Bill. Kinyitotta a szemét,de gyorsan
újra lehunyta. - Soha életemben nem volt rajtam kényszerzubbony. És deléri-
um tremensem se volt, és mért épp most jönne rám két korty ital után - no
jó, négy után, ha azt is vesszük, amit a bárban ittam.
- Készen áll az indulásra?
- Indulásra? Hová?
- Snookba.
- Az hol van?
- Ötödik retrográd bolygó, K-14-320-GM rendszer, 1745-88JHT-97608-as ür-
kontinuum.
- Hol van az, innen számitva?
A szörny egyik karja elörelendült.
- Itt rögtön a fal túloldalán. Készen áll?
- Nem! Miért kapnék jutalmat? Azért a karikatúráért? És honnan ismerik?
- Igen, a karikatúráért. Alaposan ismerjük az önök világát és civilizáció-
ját; párhuzamos a miénkkel, de más kontinuumban fekszik. Nekünk vannak mü-
szereink, de nincsenek karikaturistáink; ez a képesség hiányzik belölünk. A
karikatúrája számunkra ellenállhatatlanul mulatságos. Már egész Snook rajta
hahotázik. Készen áll tehát?
- Nem - mondta Bill Garrigan.
A két szörny felemelte a fegyvert. Két kattanás hallatszott egyidejüleg.

- újra öntudatánál van - hallott egy hangot. - Erre sziveskedjék, a trón-

terembe.
Hasztalan lett volna tiltakozni. Bill ment. Itt volt hát, akárhol is van
ez az itt, és talán jutalmul haza is engedik, ha jól viseli magát.
A terem ismerös volt. Épp olyan, amilyennek rajzolta. És a császárt is
azonnal megismerte. Nemcsak a császárt, a tudósokat is körülötte.
Fel lehet józanul tételezni, hogy történetesen olyan helyszint és alakot
rajzolt, amelyek valóban léteznek? Vagy - de nem olvasta-e valahol az elmé-
letet, hogy végtelen számú tér-idö kontinuumban végtelen számú mindenség
létezik, úgyhogy minden lény, amit az egyikben el tudunk gondolni, valame-
lyikben valóságosan létezik? Akkor nevetségesnek találta az ötletet,de most
már nem volt olyan biztos a dolgában.
Valahonnan - mintha erösitöböl jönne - hangok értek hozzá.
- A nagy, a hatalmas III. Bon Whir császár, a Hivök Vezére, a Dicsöség Pa-
rancsnoka, a Fény Kegyeltje, a Galaxisok Ura, Népének Szerette!
A hang elhalt, és Bill meghajolt.
- Bill Garrigan!
A császár szája felkacagott.
- Köszönjük neked, Bill Garrigan - mondta -, életünk legpompásabb kacagá-
sát. Azért hozattunk ide, hogy megjutalmazzunk érte. Ezennel felajánljuk
neked a Királyi Karikaturista tisztét. E tiszt nem létezett eddig, mert
nincsnek karikaturistáink. Egyetlen kötelmed lesz: naponta rajzolni egy ka-
rikatúrát.
- Naponta egyet? És honnan szedem az ötleteket?
- Arról mi gondoskodunk. Ragyogó ötleteink vannak, mivel kiváló a humorér-
zékünk, mind alkotó, mind befogadó minöségében. Rajzkészségünk azonban csak
a direkt ábrázolásra alkalmas. Te leszel a legnagyobb ember bolygónkon utá-
nunk. - Nagyot nevetett. - Lehet, hogy még nálunk is népszerübb leszel,jól-
lehet népünk igazán kedvel minket.
- Hát... nem is tudom - habozott Bill. - Azt hiszem, leginkább visszamen-
nék a... Mégis, mennyit fizet a meló? Elvállalhatnám bizonyos idöre, és az-
tán visszavihetném a pénzt vagy valami megfelelöjét a Földre?
- A fizetség meghaladja legkapzsibb álmaidat. Meglesz mindened,amit kiván-
hatsz. És elvállalhatod egy évre is, opcióval az élethosszig terjedö ér-
vényre, ha az év leteltével úgy kivánod.
- Hm - mondta Bill. S azon tünödött, vajon mennyi pénz is haladhatja meg
az ö legkapzsibb álmait. Pokoli sok, annyi biztos.
Dúsgazdagon kerül vissza a Földre.
- Erösen reméljük, hogy elfogadod - szólt a császár. - Minden karikatúra,
amit megrajzolsz, és naponta többet is rajzolhatsz, ha úgy tartja kedved,
megjelenik bolygónk összes lapjában. És mindegyiktöl megkapod a honoráriu-
mot.
- Hány kiadvány jelenik meg itt?
- Több mint százezer. És húszmilliárd olvasójuk van.
- Hát - mondta Bill -, egy évre megpróbálhanám. Hanem... izé...
- Nos?
- Mihez kezdek itt, mármint a rajzoláson kivül? Ugye, azt megértem, hogy
testileg én visszataszitó vagyok felséged és népe számára,akárcsak az itte-
niek az én... szóval nem lesznek barátaim. Nem tudok senkivel sem olyan
kapcsolatokat... izé...
- ó, erröl már gondoskodtunk, elövételezve beleegyezésedet, amig öntudat-
lan voltál. Nálunk vannak az összes mindenség legkiválóbb orvosai és plasz-
tikai sebészei. A fal a hátad mögött tükör. Sziveskedj megfordulni.
Bill Garrigan megfordult. Ćjultan esett össze.

Bill Garrigannak egyik feje is elegendö volt, hogy a rajzot figyelje, ame-
lyet egyenesen tusba rajzolt. Nem veszödött már vázlatokkal. Semmi szükség
nem volt többé rájuk, annyi szemmel és annyi szögböl figyelhette a rajzot,
egyidejüleg.
Másik feje a bankszámláján fekvö irdatlan vagyonra gondolt, és itteni nagy
hatalmára és elképesztö népszerüségére. Igaz, a pénz rézböl volt, e planéta
legértékesebb fémjéböl, de még igy is elég volt, hogy mesés összegért érté-
kesitse a Földön. Csak az a kár - gondolta ez a feje -, hogy a hatalmát és
népszerüségét nem viheti magával.
A harmadik feje a császárral társalgott. A császár gyakrabban látogatta
meg az elmúlt napokban.
- Nos - mondta a császár -, holnap letelik az idöd, de nagyon reméljük,
hogy sikerül maradásra birnunk. A feltételeket természetesen te diktálod.És
mivel semmiféle kényszert nem kivánunk alkalmazni, plasztikai sebészeink
készen állnak, hogy visszaállitsák eredeti - brr! - alakodat.
Bill Garrigan szája, a melle közepén, elégedett vigyorra húzódott. Csodá-
latos érzés ez a megbecsülés. A negyedik karikatúraalbuma nemrég jelent meg
és csak ezen a bolygón tizmillió példányban kelt el, nem beszélve a rend-
szer többi bolygójára irányuló exportról... Nem,nem a pénz; hisz máris több
pénze van, mint amennyit valaha is elkölthetne, mármint itt. És hozzá a há-
rom fej és a hat kar elönyei...
Elsö feje felpillantott a kartonból, és hat szeme megpihent titkárnöjén.
Az észrevette a pillantást,és szemkocsányai szemérmesen lekonyultak. Nagyon
szép volt. Bill még nem puhatolózott nála, elöbb dülöre akart jutni a visz-
szatérése dolgában. Második fejében felötlött a lány, akit hajdan, még a
régi bolygóján ismert, de megborzongott, és gyorsan kivetette öt a gondola-
taiból. Atyaisten, milyen visszataszitó volt!
A császár egyik feje a majdnem kész karikatúrába pillantott,és szája hisz-
térikus hahotára fakadt.
Igen, csodálatos ez a megbecsülés. Bill elsö fejének mind a hat szeme to-
vábbra is Thwilt nézte, s a leány arcait szép sárga szin futotta el zavará-
ban.
- Jól van, cimbora - mondta Bill harmadik feje a császárnak. - Még meg-
gondolom a dolgot. Szavamra, meggondolom!