Miller, Leon : A Worp-reakcióra vonatkozó hiteles adalékok

A gyermek Aldous Worpre vonatkozó legkorábbi, hitelesnek elfogadható adatok

arra vallanak, hogy mig testi megjelenését tekintve teljesen normálisnak
mutatkozott, a szomszédok, játszótársai és családjának tagjai reménytelenül
hülyének tartották. Annyit magunk is megállapitottunk, hogy Aldous nyugodt
gyermek volt, mozgásigénye szélsöségesen csökevényes. Senki sem hallotta,
hogy mást is kiejtett volna, mint egyetlen, fülsértö egytagú szót, mely
hangzását tekintve a "Hhiii!" kifejezéshez áll legközelebb, s ezt is csak
akkor, ha étkezéshez szólitották,vagy - ritkábban - ha valamely külsö inger
hatása alatt megmagyarázhatatlan érdeklödés támadt benne valami különös
formájú kavics, bot vagy saját ujja iránt.
A gyermek azonban váratlanul levetközte szokásos tétlenségét.Röviddel azu-
tán, hogy elérte hatodik életévét - az idöpont sajnos csak hozzávetöleges-,
Aldous Worp sorozatos felfedezö utakra vállalkozott a városi szeméttelepen,
amely Worpék ingatlanának háta mögött terült el.
Még alig néhány ilyen felfedezö utat tett meg, mikor egy délután nagy fo-
gaskereket vonszolva tért vissza otthonába. Az emlitett fogaskereket hosz-
szas töprengés után egy használaton kivül álló tyúkólba rejtette el.
Ezzel kezdetét vette azon tevékenysége, amely egyhuzamban majdnem húsz
esztendeig tartott. Az ifjú Worp azzal töltötte gyermekkorát, ifjúkorát,
majd férfikorának tavaszát, hogy a legkülönbözöbb nagy és kicsiny fémtár-
gyak ezreit szállitotta át a szeméttelepröl a tyúkólba. Minthogy szellemi
képességét az iskolai tanulmányok legelemibb formája is láthatólag messze
meghaladta, szülei örömmel fogadták e tevékenységét, amelyben Aldous szaka-
datlan élvezetet és kielégülést lelt. Feltehetö,hogy e tevékenység esztéti-
kai velejáróit nem vették figyelembe.
Majd éppoly váratlanul, mint ahogy elkezdte, Aldous Worp fölhagyott ezzel
az önként magára vállalt feladattal. Kis hiján egy esztendeig - az elégte-
len adatok következtében ez az idötartam-megjelölés is sajnálatosan hozzá-
vetöleges - megmaradt a Worp-ingatlan határain belül. Ha épp nem foglalta
le oly alapvetö testi szükségletek kielégitése, mint az étkezés és alvás,
lassan és látszólag tervszerütlenül kerülgette az ócskavasrakást.
Egy reggel édesapja (amint ezt utólag közölte velünk) azt a megfigyelést
tette,hogy Aldous Worp bizonyos meghatározott tárgyakat kiválaszt az ócska-
vashalomból, s azokat összeilleszti.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy megitélésem szerint a Worp-re-
akcióról készitett semmiféle beszámoló nem tarthat igényt a teljességre, ha
nem idézi szó szerint Aldous Worp édesapja, Lambert Simnel Worp bizonyos
megállapitásait. A fent nevezett alkotmányra vonatkozólag idösb Worp az
alábbi közlést tette: "Nekem az szúrt szemet, hogy ahány ilyen (...) vaca-
kot elöszedett,az mind pontosan belepászolt valami más ilyen (...) vacakba.
Mindegy, hogy az a (...) ócska ágyrugó volt-e, vagy egy (...) habverö, ez
a (...) kölyök valahogy összepászitotta egy másik ilyen (...) ócskasággal,
és (...) hát nem ott maradt?"
Aldous Worp szerszámhasználatára vonatkozólag L. S. Worp igy nyilatkozott:
"Egy frászt használt!"
 L. S. Worp kérdésünkre - És hogy az istennyilába tudta úgy összeilleszteni
a különbözö darabokat, hogy azok nem estek szét? (Dr. Palmer) - az elöadot-
takhoz az alábbi, hosszabb kiegészitést füzte hozzá válaszként: Ez a sok
(...) izé mind úgy állt a másikban, mint Katiban a (...) Nincs az az ember,
érti, mester, nincs, aki szét tudta volna szedni.
Az alkotmány szemmel láthatólag kifogástalanul szilárd volt, hisz az ifjú
Aldous gyakorta bemászott az ócskavas-labirintusba, hogy egy-egy újabb "al-
katrészt" épitsen bele, de ezzel a legcsekélyebb mértékben sem zavarta meg
az egész egyensúlyát.
Nagy vonalakban ennyi az, amit a teljében kibontakozó kisérlet hátteréröl
megállapitani módunkban állt. Az "ellenörzött" körülmények közt végbemenö
Worp-reakcióról a jelenlevö Herbert R. Armstrong hadmérnök örnagy és
dr. Philip H. Eustace Cross, az Atomenergia Bizottság munkatársa készitett
tudományos pontosságú jelentést, amelyet az alábbiakban ismertetünk.
Megfigyelésünk szerint Aldous Worp pontban 10 óra 46 perckor fölemelt egy
rendkivül öreg és módfelett rozsdás fogaskereket... az elsö tárgyat,amelyet
a szeméttelepröl annak idején, nem egészen hatéves korában kimentett. Egy
percnyi habozás után, kezében a fogaskerékkel, fölkapaszkodott az ócskavas
épitmény tetejére, ott megpihent,majd leereszkedett a mélyébe. Ott percekre
eltünt a képzett megfigyelök szeme elöl (dr. Cross: 4 perc 59 másodperc;
Armstrong örgy.: 5 perc 02 másodperc). Ezután Aldous fölbukkant, lemászott,
és elmerülten bámulta alkotását.
Idézzük Armstrong örgy. és dr. Cross közös jelentését: Miután percekig bá-
multa révülten a keze munkáját, Worp a szerelvény közvetlen közelébe lé-
pett, ahol egy vasrúd és a rúd végére ráerösitve, föltehetöleg egy vaságy
lábrészéröl származó, sárgaréz golyó állt ki belöle. Aldous Worp a rudat
könnyedén megrántotta. Ami ezután történt, az egyszerüen mesébe illö. Elö-
ször susogó, vizesés morajához hasonlatos hangot hallottunk.

E hang észrevehetöen erösödött, majd mintegy tizenöt másodperc múltán ész-

revettük, hogy vöröses fény sugárzik a masinéria alól. Ezt követöleg az
egész ócskavas tákolmány mintegy három méter magasra fölemelkedett a leve-
göbe,és ott maradt mozdulatlanul. Az ifjú Aldous szemmel láthatólag vidáman
körültáncolta, s eközben háromszor, kivehetöen, azt mondta: - Hhiii! - Majd
odalépett a jelenség oldalához, lehajolt, elforditott egy rozsdás kávédará-
lókart, mire a gépezet lassan a földre ereszkedett.
Ez természetesen nagy izgalmat keltett. Csapatostul jöttek a fegyveres
erök, a sajtó, az Atomenergia Ügynökség, a különféle felsöfokú szakoktatási
intézmények stb. képviselöi. Aldous Worppel azonban nem voltak képesek kom-
munikációt létesiteni, mivelhogy a fiatalember nem tanult meg beszélni.
L. S. Worp, jóllehet bárdolatlan, de komoly és öszinte férfiú, és ég a
vágytól,hogy hazája szolgálatára legyen; a vele folytatott beszélgetés fen-
tebb idézett részletei azonban elárulják, hogy ö is mily kevéssé tudott rá-
világitani a probléma lényegére. Nem jártak számba vehetö eredménnyel azok
az eröfeszitések sem, amelyek a szerkezet belsejének földeritésére irányul-
tak; a legfigyelmesebb és legaprólékosabb elemzés is dr. Palmer azon munka-
hipotézisét látszott alátámasztani, miszerint: ez az egész izé itt nem más,
mint egy nagy halom ócskavas. Megjegyzendö, hogy az ifjú Worp is láthatólag
nehezményezte a kutatómunkát.
A készülék müködtetésében azonban örömét lelte, s a "reakciót" többször is
bemutatta nézöinek.
A Geiger-számlálóval, elektronikus mérömüszerekkel, Weisendonk-módszerrel,
lakmuszfestéssel etc. végzett legkimeritöbb vizsgálatok sem árultak el sem-
mit.
A sajtó eröteljes sürgetésének nem állt módunkban tovább ellenállni, s igy
a második nap délutánján a tévé is kivonult a helyszinre.
Aldous Worp egy darabig figyelte öket, majd találmányát leszállitotta a
földre. Ezután elszánt tekintettel fölmászott a tetejére, leereszkedett a
mélyébe, s kezében az ösrégi fogaskerékkel tért vissza. Ezt gondosan elhe-
lyezte korábbi helyén a tyúkólban. Miután ezzel végzett, módszeresen, az
összeszerelés forditott sorrendjében, nekilátott a készülék szétszerelésé-
nek, sorra valamennyi alkatrészét eltávolitotta, egyenként visszavitte a
tyúkólba, s nagy gonddal visszatette az ócskavasrakáson elfoglalt korábbi
helyére.

A Worp-reakciót elöidézö készülék alkatelemei mostanra már szétszóródtak.

Aldous Worp ugyanis, némán semmibe véve a tudomány és haderö képviselöinek
szinte hisztérikus könyörgését, a készülék teljes szétszerelését és az al-
katelemeknek a tyúkólat is elboritó fölhalozását követöleg fáradságos fela-
datra vállalkozott: az alkatelemeket egyenként visszaállitotta eredeti he-
lyükre, a városi szeméttelepre.
Aldous Worpöt érintetlenül hagyta édesapja, L. S. Worp ismételt dorgálása,
nem adott választ a gyakorta elhangzó hivatalos kérdésekre, s jelenleg csa-
ládi otthona hátsó udvarán egy ládán üldögél, s derüsen bámulja a városi
szeméttelepet. Szeme olykor, nagy ritkán fölcsillan, s ilyenkor azt mondja
nagyon halkan:
- Hhiii!