Arthur C.

Clarke : A másik tigris

-Érdekes az elmélet -mondta Arnold-, de nem tudom, hogyan tudnád valaha is bizonyítani.- A domb
legmeredekebb részéhez értek, és Webb kifogyott a lélegzetből, ami a vállaszhoz kellett.
- Nem is próbálkozom vele - mondta, amikor ismét levegőhöz jutott. Csak a következményeit kutatom.
- Mint például?
- Nos, gondolkozzunk logikusan, és lássuk mire jutunk vele. Egyetlen alapfeltevésünk, emlékezz csak, az,
hogy a Világegyetem végtelen.
- Így van. Személy szerint nem tudom, mi más lehetne még.
- Nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy végtelen számú csillagnak és bolygónak kell lennie. Következésképp - a
véletlen törvényszerűségei alapján - minden lehetséges eseménynek nem egyszer, hanem végtelen számú
alkalommal kell bekövetkeznie. Helyes?
- Azt hiszem.
- Akkor léteznie kell végtelen számú világnak is, amely pontosan olyan, mint a Föld; mindegyiken egy Arnold
és egy Webb, amint éppen erre a dombra mászik, ahogy mi is tesszük, és ugyanazt mondja, amit mi mondunk.
- Ezt elég nehéz megemészteni.
- Tudom, hogy megdöbbentő a gondolat, de a végtelen is az. Engem viszont azoknak a világoknak a létezése
érdekel, amelyek nem pontosan ugyanolyanok, mint ez itt. Azok a Földek, ahol Hitler nyerte meg a háborút, és
a horogkeresztes zászló lobog a Buchingham-palotán, a Földek, ahol Kolombusz sohasem fedezte fel Amerikát,
a Földek, ahol a Római Birodalom a mai napig létezik. Tulajdonképpen azok a Földek, ahol a történelem
legfontosabb „mi lett volna, ha...?” kérdéseire más válasz született.
- Ha visszamegyünk egészen az elejére, feltételezem, arra gondolsz, hogy a majomember, mindannyiunk
leendő apucija, nyakát töri, mielőtt egyetlen gyermeke is születik.
- Erről van szó. De maradjunk csak azoknál a világoknál, amelyeket ismerünk, azoknál, ahol mi vagyunk,
akik hegyet mászunk ezen a tavaszi délutánon. Gondolj az összes tükröződésünkre azon a milliónyi többi
bolygón. Egyesek pontosan ilyenek, de minden olyan lehetséges variációnak is léteznie kell, ami nem ütközik a
logika törvényeibe.
- Viselhetnénk - biztosan viselünk - minden elképzelhető fajta ruhát, vagy egyáltalán semmilyet. Itt süt a nap,
de a többi, számtalan milliárdnyi másik Földön nem. Sokukon tavasz helyett tél van vagy nyár. De vegyünk
számításba alapvetőbb változásokat is. Az a szándékunk, hogy felmegyünk erre a dombra, és leereszkedünk a
másik oldalon. De gondold el, mennyi minden történhet velünk a következő néhány percben. Bármilyen
valószínűtlen is, mindaddig, amíg lehetséges, valahol meg kell történnie.
- Értem - mondta Arnold lassan, miközben nyilvánvaló vonakodással emésztette a gondolatot. Enyhe
bosszúság suhant át az arcán. - Akkor feltételezem, hogy valahol szívrohamban összeesel, amikor a következő
lépést megtetted.
- De nem ebben a világban. - Web felnevetett. - Erre már rácáfoltam. Lehet, hogy te leszel az a balszerencsés.
- Vagy talán - mondta Arnold - elegem lesz ebből a beszélgetésből, előhúzok egy fegyvert, és lepuffantalak.
- Nagyon is lehetséges - ismerte be Webb -, csakhogy biztos vagyok benne: neked ezen a Földön nincs
fegyvered. És ne feledd, hogy az alternatív világok millióin azonnal jól elverlek.
Az ösvény erdővel borított emelkedőn kanyargott, két oldalán sűrűn álltak a fák. A levegő friss és édes volt.
Nagy csend honolt, mintha a természet hallgatag figyelemmel minden energiáját arra öszpontosította volna,
hogy a tél rombolása után újjáépítse a világot.
- Kíváncsi lennék- folytatta Webb -, mennyire válhat valószínűtlenné valami, mielőtt lehetetlen lesz.
Említettünk néhány alig hihető eseményt, de egyik sem fantasztikum. Itt vagyunk egy angol vidéki gyalogúton,
egy olyan ösvényen, amit tökéletesen ismerünk. Közben pedig egy másik világban a - hogy is nevezzem őket? -
az ikreink elmennek addig a kanyarig, és bármivel találkozhatnak, amit a képzelet szülhet. Hiszen, mint az
elején mondtam, ha a kozmosz végtelen, minden lehetőségnek meg kell történnie.
- Így tehát lehetséges - mondta Arnold korántsem olyan könnyed nevetéssel, ahogy akarta -, hogy egy tigrisbe
vagy valami hasonló kellemetlen dologba botlunk.
 - Természetesen - felelte Webb vidáman, belemelegedve a témába. - Ha lehetséges, meg is kell történnie
valakivel, valahol a Világegyetemben. Miért ne lehetnénk mi azok?
Arnold elégedetlenü felhorkantott.
- Kezdünk meddő vitába bonyolódni - tiltakozott. - Ha nem találunk egy tigrist ott a kanyar után,
megcáfoltnak tekintem az elméletedet, és másról fogunk beszélni.
- Ne bolondozz - mondta Webb vidáman. - Az nem cáfol meg semmit. Semmiképpen sem lehet...
Ezek voltak utolsó szavai életében. Végtelen számú Földön végtelen számú Webb és Arnold találkozott
barátságos, ellenséges meg közömbös tigrisekkel. De ez nem volt azok közül a Földek közül való, ez sokkal
közelebb volt ahhoz a ponthoz, ahol a valószínűtlenség a lehetetlent sürgette.
Persze nem volt teljesen elképzelhetetlen, hogy előző éjszaka az esőáztatta domboldal besüpped, hogy
felfedjen egy vészjósló repedést, amely a föld alatti világba vezetett. Hogy mi volt az, ami az ismeretlen nappali
fény vonzására nehézkesen felmászott abból a repedésből - nos, valójában nem volt kevésbé valószínűtlen
jelenség, mint az óríás kalamári, Boa constrictor vagy a jurakori dzsungel vad gyíkjai. Szétfeszítette ugyan a
zoológiai valószínűség törvényeit, de nem a végső határokig.
Webb igazat szólt Egy végtelen kozmoszban mindennek meg kell történnie valahol - beleértve a kivételes
balszerencsét is. Mert az éhes volt, és egy tigris vagy egy ember apró, bár elfogadható morzsa lett volna fél
tucat tátott szája bármelyikének.