FORDÍTOTTA

Babits Mihály
Görgey Gábor
Keresztury Dezső
Petra-Szabó Gizella
Szabó Ede
Tandori Dezső
Vajda Miklós
GOETHE
Drámák

EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST

1982
 EGMONT
Szomorújáték öt felvonásban
Keresztury Dezső fordítása
£____ m
 SZEMÉLYEK

pármai Margit hercegnő, V. Károly leánya,

Németalföld kormányzója
EGMONT gróf
ORÁNIAI VILMOS
alba herceg
FERDINÁND, természetes fia
Machiavelli, a hercegnő szolgálatában
richárd , Egmont titkára
SILVA
Alba szolgálatában
GÓMEZ
KLÁRA, Egmont szerelmese
KLÁRA ANYJA
brackenburg , fiatal polgár
SOEST, szatócs
je t t e r , szabó brüsszeli polgárok
SZAPPANFŐZŐ
buyck , Egmont katonája
ruysum , rokkant és süket
vansen , írnok
NÉP, KÍSÉRET, ŐRSÉG STB.

Színhely Brüsszel
 ELSŐ FELVONÁS

Nyíllövőverseny
Katonák, polgárok kézíjjal

jetter (brüsszeli polgár, szabó, kilép, és megfeszíti íját)

soest (brüsszelipolgár, szatócs) Na, lőj csak, hadd legyen vége!
ljgyse győzöl le ! Míg élsz, se találsz háromszor a feketébe. Az
idén már csak én leszek a mester.
jetter Mester is, király is. Senki se irigyli tőled! Duplán
fizetsz majd érte; úgy illik, hogy aki ügyes, fizessen.
buyck (holland katona Egmont seregéből) Jetter, megveszem a lö­
vésedet; ha nyerek, felezünk, és megtraktálom az urakat: úgyis
régóta lebzselek már itt, és sok szívességért vagyok adós. Ha elvé­
lem, annyi, mintha te lőttél volna.
soest Szólhatnék ehhez én is valamit, mert ilyenformán én le­
szek a vesztes. De nem bánom, Buyck, a kedvedért!
buyck Akkor hát, rendbíró uram, hódolatom! (Lő) —Egy!
Ivettő! H árom ! Négy!
soest Négyszer a feketébe! Jól van, n o !
mindannyian Éljen a király! Éljen! Éljen!
buyck Köszönöm, urak! Még a mester is túl nagy cím! Köszö­
nöm a tisztességet!
jetter Csak magadnak köszönd.
ruysum (süket fríz rokkant) Csak azt akarom m ondani...
soest Mi az, öreg?
ruysum Csak azt akarom mondani: olyan lövő ez, mint a gaz­
dája, olyan, mint Egmont.
buyck Kezdő vagyok én csak hozzá képest. Hát még a puská­
val hogy bánik! Senki úgy a világon! Éppen hogy céloz, és
mindjárt a feketébe talál! Tőle tanultam. Hitvány fráter, aki ná­

245
la szolgál, és semmit se tanul tőle. De megálljunk, urak! Aki ki­
rály, táplálja is a népét; azért hát: bort a király számlájára!
je t t e r Nálunk az a szokás, hogy mindenki. . .
buyck Idegen is vagyok, meg király is: nem tisztelek se tör­
vényt, se szokást.
je t t e r Hiszen te rosszabb vagy a spanyoloknál; azok legalább
ezt tisztelték eddig.
RUYSUM Mit?
soest (hangosan) Meg akar vendégelni bennünket; nem enge­
di, hogy összeadjuk a pénzt, s a király csak két reszt fizessen.
ruysum Hagyjátok csak; most az egyszer! Ilyen a gazdája is:
bőkezű, nem sajnálja a pénzt, ha ki akar tenni magáért.

Bort hoznak

mindannyian Őfelsége egészségére! Éljen!

(Buycknak) Persze a te felséged egészségére.
je t t e r
buyck Köszönöm szépen, ha már így van.
soest így van! Mert bizony a spanyol felség egészségére nem
szívesen iszik egy hollandi se.
ruysum Kire?
soest (hangosan) II. Fülöpre, a spanyol királyra.
ruysum Legkegyelmesebb urunk és királyunk! Isten éltesse

sokáig!
soest Nem szeretted jobban az apját, V. Károlyt?
ruysum Isten nyugosztalja! Az aztan ur volt! Kezében tai tol­
ta az egész világot, és mégis a tietek volt egészen; ha találkozott
vele az ember, úgy köszönt, akár egy szomszéd a másiknak. Iis
ha valaki megijedt, olyan szívesen segített - értitek? ! Úgy járt-
kelt, úgy lovagolt ki, ahogyan éppen eszébe jutott; alig kísérte
valaki. Sírtunk is mindannyian, mikor a fiára bízta az uralko­
dást. Csak azt akarom mondani - értitek? -, ez másforma, kz
sokkal fölségesebb.
246
 j l it e r Amikor itt járt, nem is lehetett másképp látni, csak
pompában és királyi díszben. Azt mondják, nagyon kevés beszé­
dű ember.
soest Nem jó király ez nekünk, hollandusoknak. A mi uraink
legyenek olyanok, mint mi: vidámak, szabadok; éljenek jól, és
hagyjanak mást is élni. Ne nézzenek le bennünket, és ne nyomja­
nak el, akármilyen jószívű bolondok vagyunk is.
jet t er Azt gondolom, jobb szívvel volna hozzánk a király, ha
jobb tanácsadói lennének.
soest Dehogy volna! Nem szeret az bennünket, hollanduso­
kat, nincs szive a nephez, érzéketlen irántunk; hogyan szeressük
akkor mi? Mért rajong mindenki Egmont grófért? Mért hordoz­
nánk a tenyerünkön? Mert meglátszik rajta, hogy a javunkat
akarja, mert sugárzik a szeméből a vidámság, a szabad élet, a jó ­
indulat, mert amije van, megosztja a szegényekkel, még azokkal
is, akik nem kéregetnek. Éljen Egmont gróf! Buyck, te mondod
az első köszöntőt. Köszöntsd fel a gazdádat!
buyck Akkor hat teljes szivemből: éljen Egmont gróf!
ruysum A St. Quintin-i győző!
buyck A gravelingeni hős!
MINDANNYIAN Éljen!
ruysum Saint Quintinnél voltam utoljára csatában. Alig ván­
szorogtam már, alig bírtam a nehéz puskát. Még egyet rápörköl­
tem a franciára, és aztán én is kaptam még egyet búcsúzóul a
jobb lábamba.
buyck Gravelingen! Barátaim! Az volt a tánc! Ottan bizony
mi győztünk! Nem égették-e fel a franc kutyák egész Flandriát?
De mondhatom, mi is odavagtunk nekik! Csupa vén, markos le­
gény volt; nem egykönnyen puhultak meg, de mi rájuk men­
tünk, lőttük, vágtuk őket, hogy reszkettek, és kiült a rémület a
pofájukra. Egmont alól kilőtték a lovat; szívósan verekedtünk,
előretörtünk, visszavertek; ember ember ellen, ló ló ellen har­
colt, csapat csapatot vágott végig a tenger mellett, a széles, ho­
247
mokos parton. Egyszerre csak bum -bum! —mint a mennydörgés
zengett a folyó torkolatánál: bele a franciákba. Angol ágyúk vol­
tak, Dünkirchen felől hajóztak éppen arra Malin admirális alatt.
Sokat ugyan nem használtak: csak a naszádokkal tudtak a part­
hoz férni, és azokkal se elég közel; aztán közénk is pottyant per­
sze - de azért jólesett! A franciát vágta, minket feltüzelt. Akkor
kezdődött csak a nemulass! Csihi-puhi! A felit agyonvertük, a
felit vízbe fojtottuk. Alig kóstolták meg a vizet a nyavalyások,
mindjárt megfulladtak; mi meg, hollandusok, a nyakukba. Föl­
dön, vízben egyformán otthon vagyunk; a vízben éledtünk csak
meg igazán, mint a békák; aprítottuk őket a folyóban, és lőttük,
mint a kacsákat. Aki kivágta magát, a parasztasszonyok verlek
agyon kapával és vasvillaval, menekülés közben. Nyújtotta is
mindjárt a praclit ő francia felsége, hogy békét kérjen! Nekünk
köszönhetitek a békét: a nagy Egmontnak köszönhetitek.
mindannyian Éljen! Éljen a nagy Egmont! Éljen! Éljen!
je t t e r Bárcsak ő lenne a kormányzó Pármai Margit helyeit!
soest Nem úgy van! Ami igaz, igaz! Ne szidjátok Margitnt.
Most én köszöntök. Éljen hát fenséges asszonyunk!
MINDANNYIAN Éljen!
soest Már az igaz: nagy család, nagyszerű asszonyok! Éljen a

hercegnő!
je t t e r Okos is, mértékletes is, ahogy kormányoz; csak ne hnz-
na annyira a papokhoz. Mert o is hibás abban, hogy tizennegv
új püspöksüveg került az országba. Hogy mire jó ez? Nyilván ar­
ra, hogy idegeneket lehessen bedugni a jó állásokba, ahova az­
előtt a káptalanok apátjait választották. És még azt mondják,
hogy a vallás érdekében történik az egész. Fenét! Elég volt ne­
künk három püspök: mindent elláttak rendesen, becsüleílcl.
Most meg mindegyik meg akarja mutatni, hogy szükség van rá;
így aztán minden percben kész a veszekedés, harag. És mén lói
jobban keverik a vizet, annál zavarosabb.

248
 Isznak

soest A király parancsa volt, Margit ezen nem változtatha­

tott.
jktter Most meg már az új zsoltárokat sem énekelhetjük, pe­
dig milyen szép a versük, és milyen áhítatos a dallamuk. Az
ilyesmi tilos; világi nótát bezzeg fújhatunk, amennyi tetszik. És
miért? Azt mondják, eretnekség meg isten tudja, mi minden. Én
bizony rázendítettem már egy-két új zsoltárra; nincs azokban
semmi rossz.
buyck Kérdezném is őket! Mi azt énekeljük, ami nekünk tet­
szik. Mert minálunk Egmont gróf a kormányzó; az nem szól be­
le az ilyesmibe. - Gentben, Ypernben, egész Flandriában az
énekli, aki akarja. (Hangosan) Van-e ártatlanabb dolog, mint a
zsoltár? Igaz-e, atyus?
ruysum De még mennyire! Isteni tisztelet, lelki épülés az.
jÉTTÉR Csakhogy ők azt mondják, nem ez az igazi, mert nem
úgy szól, ahogy ők akarják; veszedelmes dolog ez, jobb hagyni
az egészet. Mindenütt ott ólálkodnak az inkvizíció kopói, és szi­
matolnak; sok becsületes embert tönkretettek már. Éppen csak
az hiányzott még, hogy a vallásban is erőszakoskodjanak! Ha
már nem tehetem, amit akarok, legalább gondolkodni s énekelni
hagyjanak szabadon.
soest Nálunk nem lesz úrrá az inkvizíció! Mi nem vagyunk
spanyolok; a mi lelkiismeretünkön senki se zsarnokoskodjék! S a
nemesség is jól teszi, ha idejében kordába szorítja ezt a bandát.
je t t e r Ronda állapot. Ha eszébe ju t néhány ilyen derék fickó­
nak, hogy berontson hozzám, mikor éppen dolgozom, és véletle­
nül egy francia zsoltárt dúdolgatok - közben nem is gondolok
semmire, se jóra, se rosszra, csak éppen hogy dúdolgatok, mert a
fülemben jár az ének—, mindjárt eretnek vagyok, és becsuknak.
Vagy ha kimegyek a mezőre, és megállók egy csoport ember
mellett, akik egy ilyen mostanában jött prédikátort hallgatnak,
H9
azonmód lázadó a nevem, s könnyen az eletembe kerülhet a sé­
ta. Hallottatok már prédikálni egy ilyen németországit?
soest Kemény emberek! Nemrég hallottam egyet; kint a föl­
deken beszélt sok ezer ember előtt. Az aztan egy kicsit máskép­
pen hangzott, mint mikor a mieink lármáznak a szószékről, és
belefullasztják az embert a latin igekbe. Nem tett lakatot a szája­
ra; kimondta, hogy eddig az orrunknál fogva vezettek bennün­
ket, hogy butaságban tartanak, és hogy miképpen nyerhetnénk
megvilágosodást. —És mindent a Bibliával bizonyított be.
je t t e r Sok igazság lehet abban, amit prédikálnak. Én is
mondtam már ilyesmit, és eleget gondolkoztam rajta. Sokszor
járt az eszemben.
buyck Tódul is hozzájuk a nép.
soest Azt elhiszem. Persze, hogy szívesen megy oda az ember,
ahol valami jót meg újat hallhat.
je t t e r H át mi is van abban? Mindenki prédikáljon a maga
módja szerint.
buyck Figyelem, urak! A nagy beszédben megfeledkeztünk az
ivásról meg az Orániairól!
je t t e r De már arról nem ! Az olyan, mit a koszai, ha csak 1 el­
gondol az ember, úgy érzi, hogy elbújhat mögéje, és az öidög se
tudja onnan előhúzni. Éljen! Éljen Orániai Vilmos!
mindannyian Éljen! Éljen!
soest N o, öreg, te is köszönts fel valakit!
RUYSUM Igyunk a vén katonákra! A szép katonákra! Éljen a
háború!
buyck Jól van, atyús! A szép katonákra! Éljen a háboi u !
je t t e r Háború! Tudjátok, mit eltettek? Ti persze könnyen ki­
abáltok, de mi már úgy belecsömörlöttünk, hogy ki se lehet
mondani. Egész éven át folyton csak a dobszó; az ember egyebet
se hall, mint hogy innen jön egy sereg, amonnan meg egy másik,
hogy átvonultak a dombon, tábort ütöttek a malomnál, ennyit n
maradtak itt, annyian amott; aztán hogy verekedtek, az egyik
250
 nyert, a másik vesztett, csak azt nem érti sohase az ember, ki mit
nyert, és mit vesztett. Hogyan vettek be egy várost, hogyan gyil­
kolták le a polgárokat, hogyan bántak az asszonyokkal s az ár­
tatlan gyerekekkel. Az egesz elet csupa nyomorúság és rettegés,
az ember minden pillanatban azt gondolja: „Itt jönnek! Mi is
úgy járunk!”
soest Ezért fontos, hogy a polgár is értsen a fegyverforgatás­
hoz,
je t t e r Értsen hat, akinek felesege es gyereke van. De én mégis
inkább csak hallani szeretek a katonákról, mint látni őket.
buyck Ezért meg is sértődhetnék!
je t t e r Nem rád értettem, földi. De mégiscsak akkor könnyeb­
bültünk meg újra, mikor elvonultak a spanyol seregek.
soest Téged szorongattak meg legjobban, mi?
je t t e r Ugrasd az öregapádat!
soest Terhes vendégség volt, ugye?
je t t e r Fogd be a szád.

soest Először kinyomták a konyhájából, aztán a pincéjéből, a

szobájából —az ágyából.
Nevetnek
je t t e r Hülye vagy.
BUYCK Békesség, urak! Hát a katona éltesse a békét? Ha már
rólunk nem akartok hallani, igyatok egymás egészségére, a pol­
gárok egészségére!
je t t e r Ezt már szívesen! A biztonságra és a nyugalomra!
soest A rendre és a szabadságra!
buyck Úgy van! Evvel mi is egyetértünk.

Aoccint(inak, es vidámon ismétlik a szovakat, de úgy, hogy mindegyik

mást kiált, mintha kánont énekelnének. Az öregfigyel, aztán velük kiált
mind A biztonságra és nyugalomra! A rendre és a szabad­
ságra !

251
 A hercegnő palotája
Pármai Margit vadászruhában.
Udvari emberek, apródok, szolgák

hercegnő Fújjátok le a vadászatot; ma nem ülök lóra. Mond­

játok meg Machiavellinek, hogy hívatom.

Mindenki távozik

Nem tudom elfeledni a szörnyű eseményeket. Nem tudok örülni,

semmi sem szórakoztat; mindig ugyanazok a képek, azok a gon­
dok vannak velem. A király persze azt fogja mondani: minden­
nek az én jóságom, az én engedékenységem az oka; pedig a lelki­
ismeretem azt súgja, hogy úgy tettem, ahogy legjobb és legoko­
sabb volt. Talán a harag viharával kellett volna mar regen felszí­
tanom a tüzet, és lángba borítanom mindent? Azt hittem, hogy
úrrá lehetek rajt’, és elfojthatom. Persze, amit magamban tisztá­
zok, amit én jól tudok, csak önmagam előtt ment fel; de mit szól
majd hozzá a bátyám? Lehet-e tagadni a tényeket? Az idegen
tanítók napról napra merészebbek lettek; gyalázták, ami szent
nekünk; megzavarták a tömeg tompa értelmét, s a tévelygés
magvait hintették el benne. Gonosz szellemek szállták meg a fcl-
•forgatókat, és olyan szörnyűségek történtek, hogy elgondolni is
irtózta tó, s mégis pontosan be kell róluk számolnom az udvar­
nak, gyorsan és részletesen, még mielőtt a hír megelőz, és a ki­
rály azt gondolja: még több eltitkolnivalóm van. Nem tudom,
hogyan lehetne úrrá lenni a bajon: kemenyseggel inkább vag\
szelídséggel? Ó, mik is vagyunk mi, nagyok, az emberiség örvé­
nyében? Azt hisszük, mi uralkodunk, pedig az ár sodor bennün­
ket ide-oda, feldob és magába ránt.

252
 Machiavelli belép

Kikészült végre az a levél a királynak?

MACHIAVELLI Egy órán belül aláírhatja fenséged.
HERCEGNŐ Minden részletre kiterjed a jelentés?
Machiavelli Mindenre alaposan, ahogy őfelsége megkíván­
ja. Előadom, hogyan tör ki a képrombolók dühe először St.
( ímerben. Hogyan ront rá az őrjöngő tömeg bottal, fejszével,
pöröllyel, létrával, kötéllel a kápolnákra, templomokra, kolosto­
rokra, a néhány katonát magukkal sodorják, az ájtatoskodókat
elűzik, a zárt kapukat betörik, mindent felforgatnak, az oltáro­
kat lerombolják, a szentek szobrait összetörik, a képeket felszab­
dalják, mindent, ami szent és tiszteletre méltó, összezúznak, szét­
lepnek, és sárba taposnak. Előadom, hogyan növekszik útközben
a tömeg, hogyan nyitja meg előttük kapuit Ypern. Hogyan dúl­
ják fel hihetetlen gyorsasággal a székesegyházat, hogyan égetik
fel a püspök könyvtárát. És ugyanilyen tébolytól megszállt töme­
gek lepik el Menint, Comines-t, Verwicht, Lille-t; ellenállás se­
hol, és így egy pillanat alatt kitör a példátlan lázadás, és elterjed
csaknem egész Flandriában.
hercegnő Most, hogy újra elmondod, újra elfog a fájdalom.
S növeli a kínt a félelem, hogy egyre nagyobb és nagyobb lesz a
baj. Mondd, te mit gondolsz, Machiavelli?
Machiavelli Bocsásson meg, fenséged, az én gondolataim ki­
csit bogarasak; szolgálataimmal ugyan mindig meg volt eléged­
ve, de tanácsaimra ritkán hallgatott. Fenséged gyakran mondta
tréfálkozva: „Túl messzire nézel, Machiavelli! Történetírónak
kellene lenned: aki cselekszik, a közeli dolgokkal törődjék.” Pe­
dig hát nem jósoltam-e meg, hogy ez lesz a vége? Nem láttam-e
mindent előre?
HERCEGNŐ Én is sok mindent előre látok, anélkül, hogy változ­
ni tni tudnék rajta.
MACHIAVELLI Egy szó, mint száz: ne nyomja el fenséged az új

253
tant. Engedje hatni, válassza el követőit az igazhivőktől, de ad­
jon nekik templomokat, tegye őket a polgári rend részévé, fogja
korlátok közé; ezzel egyszerre lefegyverzi a zavargókat. Minden
más eszköz hiábavaló, és pusztulásba viszi az országot.
HERCEGNŐ Elfeledted már, milyen irtózattal vetette el bátyám
még csak a kérdést is, hogy meg lehet-e tűrni az új tant? T udh;i-
tod, mennyire lelkemre köti minden levelében, hogy az igaz hi­
tet megőrizzük. Semmiképpen sem tűrné, hogy a vallás kára ni
teremtsünk békét és egyetértést! Nem tart-e az országban kéme­
ket, akiket mi sem ismerünk, csak azért, hogy megtudja, kik húz­
nak az új eszméhez? Nem kellett-e sokszor csodálkoznunk, ami­
kor közvetlen környezetünkben leplezett le egy-egy titkos eretne­
ket? Nem szigorúságot kíván-e és keménységet? Hogyan legyek
akkor szelíd? Én tanácsoljam, hogy elnéző és türelmes legyen?
Nem veszteném-e el minden bizalmát és belém vetett hitet?
Ma c h ia v e l l i Jól tudom, őfelsége parancsol, és közli fenséged­
del szándékait. Azt akarja, hogy fenséged olyan eszközökkel te­
remtsen nyugalmat és békét, amelyek csak még jobban megmei-
gezik a kedélyeket, és amelyek szükségképpen mindenütt fellob-
bantják a háború tüzét. Fontolja meg, mit cselekszik. A gazdag
kereskedők, a nemesség, a nép, a katonák: mind meg vannak
már fertőzve. Helyes-e makacsul ragaszkodni véleményünkhöz
akkor is, ha minden megváltozik körülöttünk? Bár sugalmazná
valami jó szellem őfelségének, hogy királyhoz illőbb dolog két fe­
le hitű polgárokon uralkodni, mint kiirtatni őket egymással.
HERCEGNŐ Ezt ne halljam többet! Jól tudom, hogy a politiká­
ban ritka a hűség és a becsület, s aki politizál, kizárja szívéből a
nyíltságot, jóságot és engedékenységet. Világi dolgokban sajnos
nagyon is így van, de játszhatunk-e Istennel is úgy, mint egy­
mással? Közönyösek legyünk kipróbált tanaink iránt, amelye­
kért oly sokan életüket adták? Odavessük őket cserében minden­
féle gyanús, bizonytalan es zavaros újításért.
Ma c h ia v e l l i Azért ne ítéljen el fenséged.

254
 HERCEGNŐ Ismerlek, s tudom, hogy hűséges vagy; azt is tu­
dom, hogy a becsületes és okos ember is eltévesztheti az utat,
amely lelke üdvösségéhez vezet. Vannak még mások is, Machia­
velli, olyan férfiak, akiket egyformán kell becsülnöm és meginte­
nem.
Machiavelli Kire gondol fenséged?
hercegnő Megvallom, hogy Egmont ma szívem mélyéig meg­
botránkoztatott.
MACHIAVELLI Miért? Hogy viselkedett?
hercegnő Ahogy mindig: közömbösen és könnyelműen. Épp
akkor jött a szörnyű hír, amikor az ő és mások kíséretében kilép­
tem a templomból. Nem fojtottam el fájdalmamat; hangosan
panaszkodtam, és hozzá fordulva, így kiáltottam: „Látod, mik
lüiténnek a te tartományodban! És te tűröd ezt, gróf, te, akitől
annyit várt a király?”
MACHIAVELLI És mit felelt a gróf?
hercegnő Mintha valami semmiség, válami lényegtelen do­
log lett volna, így szólt: „Csak az alkotmányukat ne kellene fél­
teniük a hollandusoknak; a többi könnyen rendbejönne.”
MACHIAVELLI Lehet, hogy amit mondott, igazabb volt, mint
bölcs és jámbor. Hogyan támadjon és éljen a hollandusokban bi­
zalom, ha azt látják, hogy inkább birtokaikról van szó, mint ja ­
vukról és lelki üdvösségükről? Vajon több lelket mentettek-e
meg az új püspökök, mint ahány zsíros javadalmat szereztek?
S nem idegenből jött-e legtöbbjük? A helytartók egyelőre még
hollandusok; de nem mutatják-e ki a spanyolok már túlságosan
is, milyen mohón, milyen türelmetlenül vágyakoznak ezekre a
hivatalokra? Nem természetes-e, ha minden nép azt kívánja,
hogy a maga módján és a belőle származottak kormányozzák,
nem idegenek, akik a nép kárára akarnak vagyont szerezni az
országban, akik idegen mértékkel mérnek, akik ridegen és rész­
vél nélkül uralkodnak?
hercegnő Te az ellenség pártjára állsz.

255
 Ma c h ia v e l l iSzívem szerint semmiképpen; bárcsak az eszem­
mel is egészen a mi pártunkon lehetnék.
HERCEGNŐ Azt hiszed hát: az lenne a legjobb, ha átadnám ne­
kik a kormányzást; Egmont es Orania hercege úgyis nagyon bíz­
tak abban, hogy ők foglalják el ezt a helyet. Akkoriban ellenfelek
voltak; most ellenem szövetkeztek, barátok lettek, elválasztha­
tatlan barátok.
MACHIAVELLI Veszedelmes pár.
h e r c e g n ő Őszintén szólva: a hercegtől felek, es félteni Eg­

montot. A herceg rosszat forral; messzire gondol; titkolózik; úgy

tesz, mintha mindennel egyetértene; sohasem mond ellem; de a
legmélyebb hódolattal és a legnagyobb elővigyázatossággal azt
teszi, ami neki tetszik.
MACHIAVELLI Egmont pedig, éppen ellenkezőleg, olyan sz a b a ­
don él, mintha övé volna az egész világ.
h e r c e g n ő Olyan fenn hordja a fejét, mintha nem is függne

őfelségétől.
MACHIAVELLI Az egész nép csak őrá tekint, es minden szív az
övé.
h e r c e g n ő Sose törődött a látszattal: mintha senkinek st m tai-

toznék felelősséggel. Még mindig csak Egmontnak nevezteti ma­

gát. Örül, ha Egmont gróf-nak szólítják, mintha nem akarná elfe­
lejteni, hogy ősei Geldern urai voltak. Mért nem hívatja magát
gaure-i hercegnek, mikor pedig joga van hozzá? Miért teszi ízt.
Megszűnt jogokat akar újra érvényesíteni?
Ma c h ia v e l l i Bizonyos, hogy hű szolgája őfelségének.
h e r c e g n ő Mennyi jó szolgálatot tehetne a kormányzásban,

ha akarná; így pedig nekünk rengeteg bosszúságot okoz, magá­

nak nem használ semmit. Ünnepségeivel, lakomáival és mulat­
ságaival sokkal erősebb szövetségbe fűzte össze a nemességet,
akár a legveszélyesebb titkos összejövetelekkel. Pohárkoszimtoi-
től úgy megmámorosodtak a vendégei, hogy örökös szedulctbeu
élnek. Hányszor megzavarta már tréfás szónoklataival a n ép er-
256
 zéseit, s hogy megbámulta szolgáinak új libériáit és ostoba jelvé-
iiveit a csőcselék.
MACHIAVELLI Meg vagyok róla győződve, hogy mindez szán­
dék talanul történt.
HERCEGNŐ Elég baj. Mondtam már: nekünk árt, magának
„cm használ. Ő a komoly dolgokat is tréfára fogja, nekünk meg
íi tréfát is komolyan kell vennünk, hogy azt ne higgyék, tétlenek
és hanyagok vagyunk. így lesz a kicsiből nagy baj; és éppen az
(örténik meg, amit szeretnénk elkerülni. Egmont veszedelme­
sebb, mint egy összeesküvés mindenre elszánt vezére; és nagyon
tr\ ednék, ha az udvarnál nem jegyeznék meg a dolgait. Nem ta­
glalhatom. alig múlik el a nap, hogy valamivel érzékenyen, igen
érzékenyen ne érintene.
Machiavelli Azt hiszem, mindig leíkiismerete szerint cselek­
szik.
HERCEGNŐ De a lelkiismeretének tükre hízeleg neki. Viselkedé­
se sokszor sértő. Nemegyszer úgy tesz, mint aki biztos benne,
hogy ő itt az úr, és csak udvariasságból nem akarja ezt éreztetni
velünk, mint aki nem akar éppenséggel elűzni bennünket az or­
szágból, de csak azért, mert hisz magunktól is elmegyünk majd.
MACHIAVELLI Kérem fenségedet, ne magyarázza nagyon is fél­
re Egmont nyíltszívűségét és szerencsés természetét, amellyel a
fmilos dolgokat is könnyedén veszi. Egmontnak is, önmagának is
árt vele fenséged.
HERCEGNŐ Én semmit sem magyarázok félre. Csak arról beszé­
lek, ami elkerülhetetlen, mert ismerem őt. Önbizalma és a me­
részsége még nagyobb, mivel hollandi főnemes, és mert az
iiranygyapjút viseli a nyakában. E kettő megvédheti őt a király
hirtelen haragjától. De vizsgáld csak meg jobban a dolgot: ő ma­
ga az oka Flandria egész szerencsétlenségének! Ő volt kezdetben
türelmes az idegen tanítókkal; nem sokat törődött velük, s talán
meg örült is titokban, hogy nekünk okoztak kellemetlenséget. Ne
bosszants te is! Kimondom, ami a szívemet nyomja. És nem fo­
257
gok vaktában lövöldözni; tudom én jól, hogy hol sebezhető meg.
Mert őt is meg lehet sebezni.
Machiavelli Összehívta fenséged a tanácsot? Eljön az orániai
herceg is?
hercegnő Üzentem érte Antwerpenbe. Amennyire lehet, rá­
juk akarom hárítani a felelősséget; vagy szálljanak szembe a baj­
jal velem együtt komolyan, vagy vallják meg nyíltan, hogy láza­
dók. Siess, írd meg a levelet, s hozd el, hogy aláírjam. Aztán
küldd gyorsan Madridba a derék Vascát; ő fáradhatatlan és hű
emberünk; bátyám tőle kapjon hírt először; más meg ne előzze!
Mielőtt elindul, magam is beszélni akarok vele.
Machiavelli Fenséged parancsait gyorsan és pontosan teljesí­
tem.

Polgári ház
Klára, Klára anyja, Brackenburg

Klára Nem tartanád a fonalamat, Brackenburg?

brackenburg Kérlek, Klára, hagyj evvel.
KLÁRA Mi bajod már megint? Ezt a kis szívességet sem akarod
megtenni ?
brackenburg Odakényszerítesz magad elé a fonallal, és foly­
ton a szemedbe kell néznem.
klára Bolondság! No, gyere és tartsd!
mama (kötögetve ül) Énekeljetek valamit! Brackenburg olyan
szépen tud tercelni. Azelőtt mindig jókedvűek voltatok, és vele­
tek nevettem én is.
brackenburg Azelőtt!
klára Énekeljünk valam it!
brackenburg Mit szeretnél?
klára Valami frisset és vidámat. Egy katonadalt, ez a kedven­
cem. (Gombolyítja a fonalat, és Brackenburggal együtt énekel)

258
 Megdobban a nagydob,
a síp hangja zeng,
ott látom a párom,
a zászlaja leng.
Ő léptet az élen,
a kardja vezényel.
Hogy árad a vérem!
A torkomig ér.
Bár volna a mente
s a kard az enyém!

Mennek vele bátran,

követve nyomát,
nagy útra, veszélybe,
a poklon is át.
A harcba ha vágtat,
de néki való!
Bár én fiú volnék,
az volna a j ó !

Míg énekelnek, Brackenburg többször is ránt? K i'.'

pést usz ’• * *

MAMA Mi van az utcán, Brackenhnra? rt u n

nak. nracKenburg? Úgy hallom, masíroz-

bragkenburg A hercegnő testőrsége.

nak M v j cnaes orjara t, sokkal többen van

" y ' MaJdnem az egész helyőrség. Eredi csak R „ J

259
 BRACKENBURG Jó, megyek! Mindjárt visszajövök. (Távozóba;,
kezet nyújt Klárának, a lány is neki)
m am a Már megint elküldöd.
KLÁRA Kíváncsi vagyok; s aztán ne haragudj, de megzavar, ha
itt van. Sohasem tudom, hogyan viselkedjem vele. Megbántom,
és fáj a szívem, ha látom, milyen rosszul esik neki. Változtatni
meg nem tudok rajta.
MAMA Olyan hű fiú.
KLÁRA Mit csináljak? Mindig kedves is vagyok hozzá. Sokszor
én is önkéntelenül megszorítom a kezét, mikor olyan gyengéden
és szeretettel megfogja a kezemet. Szidom magamat, hogy meg­
csalom, hogy hiábavaló reménységet keltek a szívében. Elég ke­
serves ez nekem. Isten látja lelkemet, nem csapom be. Azt nem
akarom, hogy reméljen, de azt sem engedhetem, hogy kétségbe­
essék.
m ama Nem jól van ez így.
KLÁRA Mindig kedveltem, s most is jó szívvel vagyok hozzá.
Azt hiszem, sohasem voltam szerelmes belé, de azért hozzámen­
tem volna.
m am a Boldog is lettél volna vele mindig.
KLÁRA El lennék látva, és nyugodt életem volna.
m am a Most pedig a te hibádból vége mindennek.
KLÁRA Olyan különös ez a helyzet. Ha elgondolom, hogyan
történt, értem is az egészet, meg nem is. De aztán, hacsak látha­
tom Egmontot, újra mindent nagyon is megértek, sőt meg lob­
bet is megértenék. Istenem! Micsoda férfi! Az egész ország
imádja, és én ne lennék a világ legboldogabb tercmtc.se, ha
megölel?
mama De mi lesz azután?
illára Hogy szeret-e, csak azt kérdezem. S lehet-e kérdt zik m,
hogy szeret-e? (
m a m a A z ember egyebet se tesz, csak aggódik a gyerekeién.

Mi lesz ennek a vége! Mindig csak a gond meg a banat! !Vm

260
 lesz ennek jó vége! Szerencsétlenné tetted magadat, és engem is
szerencsétlenné tettél!
KLÁRA (nyugodtan) Eleinte te se szóltál.
mama Sajnos túl jó voltam; mindig is túl jó vagyok.
Klára Ha Egmont ellovagolt előttünk, és odafutottam az ab­
lakhoz, megszidtál-e érte? Nem jöttél-e te is az ablakhoz? Ha
idenézett, idemosolygott, intett és rám köszönt, talán ellenedre
volt? Nem erezted-e, hogy neked is tisztesség az, ami a lányod­
nak?
MAMA Még csak az kell, hogy a szememre hányd!
^klára (meghatottan) Amikor aztán gyakrabban került a mi ut­
cánk felé, és jól éreztük, hogy miattam jár erre, mikor észrevet-
icd, nem örültél-e titokban te is? Elküldtél-e, ha az ablakhoz áll-
lám, és ott vártam rá?
mama Ki gondolta, hogy ez lesz belőle?
klára (elcsukló hangon, könnyeit visszafojtva) És mikor egy este,
mái lámpagyújtás után, köpenyébe burkolózva meglepett ben­
nünket, ki sietett elébe szorgoskodva, mivel én csak ültem a szé­
ken elbámulva, mintha odaláncoltak volna?
mama De volt-e okom a félelemre, hogy ez a szerencsétlen sze­
rel em ilyen hamar elragadja az én okos kis Klárámat? És most el
kell túrnom, hogy a lányom. . .
KLÁRA (kitörő könnyekkel) Anyám! Mit akarsz?! Örülsz talán,
hogy megrémítesz?!
mama (sírva) Most még csalt sírj is! Csak tégy még nyomorul­
tabba a bánatoddal! Nem elég keserves, hogy az egyetlen Iá-
nyom becstelen személy lett?
klára (feláll, hidegen) Becstelen! Egmont szerelmese becste­
len ?! Van-e hercegnő, aki ne kívánná el a szegény kis Klára he­
lyé. Egmont szívében? Ó, anyám, édes jó anyám, máskor nem
beszéltél így. Légy jó, édesanyám! Akármit gondolnak az embe­
rek. akármit suttognak a szomszédok - ez a szoba, ez a kis ház a
mennyország, mióta Egmont szerelme lakik benne.
26 1
 mama Az már igen, lehetetlen nem szeretni. Mindig olyan
nyájas, olyan nyílt és egyenes.
KLÁRA Nincs benne semmi hamisság. Pedig látod, édesanyám,
ő mégiscsak a nagy Egmont. És amikor eljön hozzám, milyen
kedves és milyen jó! Legszívesebben eltitkolná a rangját és a vi­
tézségét! Mennyire törődik velem! Mennyire csak ember, csak
barát, csak szerelmes!
mama Eljön-e máma?
klára Nem láttad, hányszor mentem az ablakhoz? Nem vet­
ted észre, hogyan figyelek, ha neszt hallok az ajtónál? Jól tu­
dom én, hogy csak éjjel jön, de mégis minden pillanatban azt hi­
szem, hogy mindig vele mehetnek az udvarhoz es mindenhova!
Bár vihetném a zászlót utána a csatában!
mama Mindig ilyen szeleburdi voltál már gyerekkorodban is:
hol szilaj, hol meg tűnődő. Nem vennél magadra valami szebb
ruhát?
KLÁRA Nem tudom, édesanyám. Majd ha unatkozom. —Kép­
zeld, tegnap néhány katonája ment erre, és róla énekeltek. Leg­
alább a nevét hallottam, ha a többit nem értettem is. Azt hittem,
kiugrik a szívem. Ha nem szégyelltem volna, visszahívtam volna
őket.
mama Vigyázz magadra! Ez a heves természeted még majd
mindent elront; nyíltan elárulod magad mindenki előtt. Mim a
múltkor is, mikor a bácsikádnál azt a képet meg azt az írást ta­
láltad, és felkiáltottál: Egmont gróf! - Olyan piros lettem, mint
a tűz.
KLÁRA Hogyne kiáltottam volna? A gravelingeni csata képe
volt; és fönt egy G betűt láttam rajta, és megnéztem a leírásban
lent, hogy mit jelent. Hát azt látom: „Egmont gróf, aki alól ki­
lőtték a lovat.” Végigfutott rajtam a hideg - aztán meg nevet­
nem kellett, mert ott láttam a fába metszett Egmontot; éppen
akkora volt, mint mellette a gravelingeni torony és oldalvást az
angol hajók. Ha mostanában visszaemlékszem rá, hogy milyen-
262
 nek is képzeltem azelőtt a csatát, hogy lány létemre milyennek
képzeltem Egmont grófot, amikor beszéltek róla - és minden
grófot és herceget és hogy most mindez hogyan v an !

Brackenburg jön

klára No, mi újság?

brackenburg Senki se tud biztosat. Azt mondják, Flandriá­
ban zendülés támadt, és a hercegnő attól tart, hogy ide is átcsap.
A palota tele van katonával, a polgárok a kapuba tódultak, az
utcákon zsibong a nép. —Sietek öreg édesapámhoz. ( Mintha men­
ni akarna)
KLÁRA Jársz erre holnap? - Szeretnék egy kicsit rendesebben
felöltözni. A bácsikám jön el, és nagyon lompos vagyok. Segíts
egy kicsit, édesanyám!—Itt a könyved, Brackenburg, hozz meg­
int egy ilyen szép históriát.
mama Isten veled!
brackenburg (kezét nyújtja) Kezet se adsz?
klára ( nem ad kezet) Majd ha megint eljössz. (Anyjával együtt
kimegy)
brackenburg (egyedül) Elhatároztam, hogy azonnal elme­
gyek, most meg, hogy ilyen félvállról vesz, és elenged, azt hi­
szem, megbolondulok. —Boldogtalan! Nem érdekel már hazád
sorsa? A növekvő zendülés? ! S mindegy neked, kinek van hatal­
ma és joga: honfitársnak-e vagy a spanyolnak? Bezzeg más volt
;i vér bennem még iskolás koromban! - Ha így szólt a feladat:
..Brutus beszéde a szabadságról, a szónoklás gyakorlására”, ak­
kor én voltam mindig az első. S a mester azt m ondta: csak ren­
desebb volna, s nem így összevissza dobálva. - Akkor még forrt
és feszült bennem minden! - Most Klára pillantását lesem csak
nőtlenül. Nem tudok lemondani róla. —Ő meg nem tud szeretni
engem! Ó - nem - ő - ő - nem dobhatott el egészen magától
egészen nem —csak félig —de ez így semmi! —Nem tűröm to­
263
vább! - Lehet, hogy igaz, amit egy barátom súgott nemrég a fü­
lembe? Hogy éjjelenként titokban egy férfit enged be magahoz.
Engem pedig még sötétedés előtt mindig illendően elküld a ház­
tól. Nem, nem igaz, hazugság, gyalázatos hazugság! Hitvány,
hazug rágalom! Klára olyan artatlan, amilyen boldogtalan én
vagyok. - Eltaszított, kizárt a szívéből. Hogyan éljek így to­
vább? Nem bírom, nem bírom tovább. - Hazámat egyre jobban
feldúlja a viszály, én meg csak zsibbadtan nezem a küzdelmei!
Nem bírom tovább! Ha riad a trombita, ha eldördül egy lövés,
megremeg minden porcikám! De mégsem izgat, mégsem lelkesít
fel annyira, hogy társaimhoz csatlakozzam, hogy ott legyek, ahol
menteni kell, vagy kockára vetni az életet. Nyomorult, szégyen­
letes állapot! Jobb, ha egyszerre végét vetem. Múltkor már a
vízbe ugrottam; már el is merültem, de a megriadt természei
erősebb volt; úsznom kellett, es bar nem akartam, megmenti. 1-
tem magamat. Tudnám csak elfelejteni azt az időt, amikor meg­
szeretett, vagy legalábbis úgy látszott, hogy szeret! Miért itatta
át minden porcikámat a boldogság? Miért szívta ki belőlem az
élet minden örömét a vak remény, amely csak messziről mutat i.t
meg a paradicsomot? - Az az első csók! Az egyetlen! - Itt (kezét
az asztalra teszi), itt álltunk, csak ketten —rám nézett —, minőén
elborult előttem, és a számon éreztem a száját. És - és most:1
Pusztulj el, nyomorult! Mire vársz még? (Egy kis üveget húz ki a
zsebéből) Megváltó méreg! Nemhiába loptalak el a bátyám or-
vosságosládikájából! Szüntesd meg, oldozd fel ezt a szorongást,
ezt a szédületét, ezt a halálos verejteket!
 MÁSODIK FELVONÁS

Tér Brüsszelben
Jetter és egy ácsmester összetalálkozik

Ács Nem megmondtam előre? M ár egy hete mondtam a céh­

ben, hogy nagy zavargás lesz ebből.
jl it e r Igaz, hogy Flandriában kirabolták a templomokat?
ács Teljesen elpusztítottak egy csomó templomot meg kápol­
nai. Csak a négy puszta falat hagyták meg. Csupa jöttment cső­
cselék népség! Ez teszi tönkre a mi igaz ügyünket is. Jobb lett
volna, ha magunk terjesztettük volna a panaszainkat a hercegnő
ele annak rendje és módja szerint, és ha férfiasán kitartottunk
volna mellettük. Ha most emelünk szót, ha most gyülekszünk
össze, mindjárt az a híre, hogy a gyújtogatókkal tartunk.
j b i i e r Most aztán mindenki azt gondolja magában; semmibe
bele ne dugd az orrodat, mert túl közel van a nyakadhoz.
ács Mindig felek, mikor lármázni kezd a csőcselék, az olyasfé­
le népség, amelyiknek nincs vesztenivalója. Amire mi joggal hi­
vatkozunk, ezeknek csak ürügy; így aztán romlásba döntik az
országot.

S(n\\ t lép hozzájuk

soest Jó napot, urak! Mi újság? Igaz, hogy a képrombolók

éppen mifelénk tartanak?
Ács De itt hozzá ne nyúljanak semmihez!
soesp Egy katona jött be a boltba, dohányt vett, azt kikérdez-
Um. A hercegnő különben mindig bátor és okos asszony, de most
az egyszer egészen kijött a sodrából. Nagy baj lehet, ha ekkora
orseg mögé bújik. A palotát megrakták katonával. Azt is mond­
jak., hogy el akar menekülni a városból.
265
 ÁCS Pedig el ne fusson! Ha itt marad, minket is megvédelmez,
mi meg jobban vigyázunk rá, mint a kecskeszakállas katonái. Mn
nem bántja a jogainkat és a szabadságunkat, a tenyerünkön
hordozzuk.

Egy szappanfőző lép hozzájuk

s z a p p a n f ő z ő Bolond helyzet! Ronda állapot! Egyre nagyobb

a nyugtalanság, és a végén még baj lesz. - Vigyázzatok, fogjátok

be a szátokat, mert majd titeket is lázadóknak tartanak.
soest Megjött az első napkeleti bölcs!
SZAPPANFŐZŐ Tudom én, hogy sokan vannak, akik titokban a
kálvinistákkal tartanak, piszkolják a püspököket, s nem tisztelik
a királyt. De aki hű alattvaló, aki becsületes katolikus. . .

Lassanként hallgatózó tömeg gyűlik köréjük. Vansen lép oda ,

vansen Adjon isten, urak! Mi újság?

Ács Ne álljatok szóba vele! Komisz fráter.
je t t e r Nem a Wiets doktor írnoka?
ÁCS Sok gazdája volt már ennek. Azelőtt írnok volt, de miude-
nik ura elkergette, mert csibészkedett; most a jegyzők meg a/,
ügyvédek dolgában kontárkodik, és iszik, mint a kefekötő.

Egyre nagyobb tömeg verődik össze, csoportokba gyűlve

VANSEN Hát ö ssz e rö ffe n te k

maguk is, és most összedugjak a le­
jüket. De van is mit megbeszelni.
SOEST Én is azt hiszem. ^
vansen Ha volna itt pár embernek szíve s néhánynak leje is
hozzá, egykettőre lerázhatnánk a spanyol bilincseket.
s o e s t Ilyesmit azért ne mondjon, macskám! Mi esküt téliünk

a királynak.
266
 vansen De a király is nekünk. Ezt jó tudni!
jetter Ez már beszéd! Mondja csak ki a véleményét!
MÁSOK a tömegből Halljuk; ez érti! Ravasz fickó!
VANSEN Volt nekem egy öreg főnököm; sok pergamen volt ná­
la; oklevelek régi alapítványokról, szerződésekről, ítéletekről;
gyűjtötte a régi könyveket is. Az egyikben benne volt az egész al­
kotmányunk; kezdetben fejedelmek uralkodtak rajtunk, hollan­
dokon, ősi jogok, kiváltságok és szokások szerint, és őseink tisztel­
ték is ezeket a fejedelmeket, ha úgy kormányoztak, ahogy kel­
lett; de ügyeltek, hogy meg ne nőjön a szarvuk. Ha kellett,
mindjárt feltámadtak a rendek, mert minden tartományban, ha
mégoly kicsi volt is, megvoltak a karok és a rendek.
, ACS Fosía be a száJá ti ezt mindenki jól tudja! Minden jórava-
ló polgár tud annyit az alkotmányról, amennyi kell neki.
jet t er De csak hadd beszéljen; az ember mindig tanul vala­
mit.
soest Igaza is van.

. T0BB™ Mondj a csak! Mondja! Nem mindennap hallunk

ilyesmit.
vansen Ilyenek maguk, polgárok! Csak élnek egyik napról a
másikra, es úgy, ahogyan az őseik mesterségét folytatják, a kor­
mányra is ráhagyják, hogy uralkodjék, ahogyan tud, és tegye,
amit akar. Nem törődnek se hagyománnyal, se történelemmel,
se a helytartó jogaival: ezért a hibájukért tudták a spanyolok az
orruknál fogva vezetni magukat.
soest A fene se törődik az ilyesmivel; csak legyen meg a min­
dennapi kenyerünk.
JETTER Az istenfáját! Miért is nem áll ki valaki, hogy idejében
elmondja az efféléket.
vansen Majd én most elmondom. A spanyol király, akit jó sze-
icncseje az összes tartományok urává tett, nem uralkodhatik
másképpen, mint a régi fejedelmek, akik csak az egyes tartomá­
nyokon uralkodtak. Értik?
267
 je t t e r Magyarázza meg!
vansen Világos, mint a nap. A saját törvényeik szerint kell-i*
kormányozni magukat? Igen vagy nem? És ugyan miért?
EGY polgár Az ám, miért?
vansen Nincs-e más törvényük a brüsszelieknek, mint az ani-
werpenieknek? És az antwerpenieknek, mint a gentieknek? Ks
ugyan mi ennek az oka?
másik POLGÁR Bizony isten, igaza van!
VANSEN De ha nem állnak a sarkukra, majd hamarosan kibab­
rálnak magukkal. F u j! Amit Merész Károly, Bátor Frigyes és
V. Károly nem tudott elérni, azt megteszi Fülöp egy asszony
segítségével.
soest Bizony, a régi fejedelmek is megpróbálták ezt mar.
VANSEN Persze! —De az őseink résen voltak! Ha megharagud­
tak valamelyik nagyúrra, elkapták, teszem azt, a fiát és örököséi,
maguknál tartották, és csak akkor adták ki, ha megfelelő egyez­
ségre jutottak. De azok férfiak voltak, a mi apáink! Azok tudtak,
mire van szükségük! És amit egyszer megmarkoltak, azt nem is
engedték el többé. Talpig férfiak voltak! Ezért olyan határozot­
tak privilégiumaink, és oly szilárdak szabadságjogaink.
szappanfőző Miféle szabadságjogokról beszél?
A NÉP A jogainkról, a privilégiumainkról! Beszéljen még a
privilégiumokról!
vansen Minden tartománynak megvannak a kiváltságai, de
nekünk, brabantiaknak, nekünk vannak a legremekebbek. Fn
mindent elolvastam.
soest Mondja csak!
je t t e r Halljuk!
egy polgár Tessék csak mondani.
vansen Először is az van megírva: a brabanti herceg jó és hű­
séges urunk legyen.
soest így van megírva?
je t t e r Hűséges? Igazán?

268
 VANSEN Amint mondom. Ő éppen úgy felelős nekünk, mint mi
neki. Másodszor: se erőszakot, se önkényt ne alkalmazzon, ne
éreztessen velünk, ilyesminek az engedélyezésére se gondoljon
semmiféle módon,
j éttér Helyes! Ne alkalmazzon.
soest Ne éreztessen.
egy másik Engedélyezésére se gondoljon! Ez a legfontosabb.
Senkinek se engedje meg semmiféle módon.
VANSEN Félreérthetetlenül van megírva.
j éttér Szerezze meg azt a könyvet!
egy polgár Úgy van! Legyen a kezünkben.
mások A könyvet! A könyvet!
egy másik A hercegnőhöz megyünk vele.
EGY MÁSIK Maga legyen a szónok, doktor úr.
szappanfőző Szamár beszéd!
mások Halljunk még valamit abból a könyvből!
szappanfőző Minden fogát kiverem, ha még egy szót mer
szólni.
A NÉP Hozzá ne nyúljon senki! Beszéljen a privilégiumokról!
Yan-e még több privilégiumunk is?
vansen Van sokféle, s igen jó és üdvös. Meg van írva az is: az
uralkodó ne javadalmazza és ne növelje a papi rendet a karok és
rendek hozzájárulása nélkül. Ezt jegyezzék meg! És az alkot­
mányt sem változtathatja meg.
soest Ez van megírva?
vansen írásban is megmutatom; két-három századdal ezelőtt­
iül.
polgárok Mi meg tűrjük az új püspököket? Védjen meg a ne­
messég, vagy felkelünk magunk!
mások É s eltűrjük, hogy az inkvizíció rémítsen bennünket?
vansen A maguk hibája!
a nép Itt van még Egmont! Meg az Orániai! Ők törődnek a
mi javunkkal.
269
 VANSEN A flandriai testvérek már hozzáláttak az üdvös mun­
kához.
szappanfőző Te kutya! (Megüti)
mások (közbelépnek és kiabálnak) Te is spanyol vagy?
egy másik Mit? Ezt a derék embert?
egy m ásik A tudóst?

Rátámadnak a szappanfőzőre

Ács Hagyjátok abba, az istenért! ( Mások is verekedni kezdenek)

Polgárok, mire jó ez?

Gyerekek fütyülnek, hajigálóznak, kutyákat uszítanak, polgárok állunk

bámészkodva, tömeg verődik össze, egyesek nyugodtanjönnek-mennek, má­
sok mindenféle tréfát űznek, kiabálnak, éljeneznek

A nép Szabadság és privilégium! Privilégium és szabadság!

Egmontján kíséretével

Egmont Nyugalom! Nyugalom, emberek! Mi történt? Rend

legyen! Válasszátok szét őket!
Ács Úgy jön, kegyelmes uram, mint az ég angyala. Csönd le­
gyen! Nem látjátok? Egmont gróf! Köszöntsük Egmont gróful!
Egmont Már itt is? Mit műveltek? Polgár polgár ellen! A ki­
rály helytartójának, a hercegnőnek közelében sem tudtok okosan
és illendően viselkedni? Oszoljatok; menjetek dolgotokra. Rossz
jel, ha hétköznap is ünnepeltek. Mi történt?

A tömeg mindinkább elcsendesedik, mindnyájan Egmont körül állnak

ÁCS A privilégiumaikért verekszenek.

2 J0
 EGMONT Amiket eszeveszetten maguk pusztítanak el! —Ti kik
vagytok? Úgy látom, rendes emberek.
Ács Arra törekszünk.
Egmont A mesterséged?
Ács Ács és céhmester.
EGMONT És te?
soest Szatócs.
EGMONT Te?
j éttér Szabó.
EGMONT Emlékszem, te is dolgoztál az embereim egyenruhá­
ján. Jetter a neved.
j éttér Nagy tisztesség, hogy emlékezni kegyeskedik rá.
egmont Nemigen feledem el azt, akinek egyszer a szemébe
néztem. —Emberek, vigyázzatok a békességre, amennyire csak
tudtok! Elég rossz a híretek úgyis. Ne bosszantsátok fel a királyt;
a hatalom mégiscsak az ő kezében van. A tisztességes polgárnak,
ha becsülettel és szorgalmasan dolgozik, mindenütt van annyi
szabadsága, amennyi kell.
Ács Igaz! De éppen ez a mi bajunk! A naplopók, iszákosok, a
henyélők - kegyelmes uram engedelmével - unják magukat, és
búj tóga tolódnak, privilégiumokra vadásznak, mert éhesek; tele-
hazudják a kíváncsi és hiszékeny emberek fülét; és hogy egy in­
gyen korsó sört ihassanak érte, olyan zavart támasztanak, ame­
lyikben ezrek lesznek boldogtalanná. De hiszen éppen ezt akar­
ják. Túl jól be vannak zárva a házaink és a ládáink, szeretnének
bennünket kipörkölni onnan.
EGMONT Teljes oltalomban lesz részetek, minden intézkedés
megtörtént, hogy elfojtsák a veszedelmet. Álljatok ellen szilár­
dan az idegen tanoknak, és ne higgyétek, hogy lázadással lehet
privilégiumokat megszilárdítani. Maradjatok otthon, és ne tűr­
jetek, hogy a népség az utcára csődüljön. Okos ember sokat
tehet.
A tömeg nagy része ezalatt elszéledt

Ács Köszönjük, kegyelmes uram, köszönjük a jóindulatul!

Mindent megteszünk, ami tőlünk telik.

Egmont elmegy

Derék ember, igazi nagyúr! Valódi hollandus! Nem spanyol cn-

nek egy porcikája se!
je t t e r Bárcsak ő lenne a kormányzó! Neki szívesen szót fogúd
az ember.
soest Ilyesmi eszébe se jut a királynak. Azt a helyet csak a
maga embereinek adja.
je t t e r Láttad a ruháját? A legdivatosabban volt szabva, spa­
nyol módra.
Ács Szép úr!
je t t e r Milyen jó falat lenne a nyaka a hóhérnak!
soest Megőrültél? Mi ju t eszedbe?
je t t e r Bolond dolog, hogy ilyesmi jár az ember fejében. - De
én már csak így vagyok vele. Mikor egy szép hosszú nyakat lá­
tok, ha akarom, ha nem, arra kell gondolnom: ezt is jól lehet le­
vágni. - Ezek az átkozott egzekúciók! Nem mennek ki a fejem­
ből! Amikor úszkálnak a legények, és kibukik a vízből egy-cgy
meztelen hát, azok jutnak eszembe tucatszámra, akiket a sze­
mem láttára vesszőztek meg. Ha észreveszek egy jóravaló poca­
kot: mintha már a máglyán pörkölődne. Éjjel álmomban min­
den porcikám nyilallik. Nincs az embernek egy vidám óraj a.
Már azt is elfelejtem, hogy mi az a mulatság, mi az a tréfa; n m
tudok megszabadulni ezektől a szörnyű látomásoktól.

2 J2
 Egmont lakása

titkár (iratokkal teli asztalnál ül; nyugtalanul feláll) Még min­

dig nem jö n ! pedig már egy órája várom, itt a toll, itt vannak az
iratok; s éppen ma, amikor véletlenül korán szeretnék elmenni.
Tűkön ülök. Megöl a türelmetlenség. Mielőtt elment, azt paran­
csolta: „Pontosan itt légy!” —és most ő nem jön. Annyi a dol­
gom, hogy éjfélig sem készülök el vele. Igaz, sokszor nem veszi
olyan szigorúan. De lenne inkább szigorú, és engedné el az em­
bert időben. Legalább tudnám, mihez tartsam magamat. Már
két órája elment a hercegnőtől; Isten tudja, kivel akadt össze
útközben!

Egmont belép

EGMONT Mennyire vagyunk?

TITKÁR Én szolgálatára állok, és három futár várakozik.
egmont Sokat vártál, ugye? De hosszú az orrod!
titkár Kegyelmes uram parancsára: már régóta várok. Itt
vannak az iratok!
EGMONT Dona Elvira haragudni fog reám, ha megtudja, hogy
miattam késel.
titkár Tréfálni méltóztatik.
egmont Dehogy, dehogy! Ne szégyelld m agad!Jó ízlésed van.
A dona csinos, én pedig örülök, hogy barátnőd van a palotában.
Mi van a levelekben?
titkár Sok minden, de kevés örvendetes.
EGMONT Ezért jó, ha itthon van, aminek örülhetünk, és nem
kell máshonnan várnunk. Sok levél jött?
titkár Elég sok; és három futár várakozik.
egmont Akkor hát halljam! Csak ami fontos!
titká r Mind fontos.
EGMONT Mondd akkor sorjában, de gyorsan!

273
 titká r Breda kapitány jelenti, hogy mi történt legutóhh
Gentben és környékén. A zavargások nagyreszt megszülnek.
EGMONT De bizonyára ir még egy-két kihágásról és vakmerő
kalandról?
titká r Igen! Még előfordul egy s más.
egmont Ezzel hagyj békén!
tit ká r Elfogták azt a hat embert, aki ledöntötte a verwiehi
Mária-képet. A kapitány azt kérdezi, hogy ezeket is felakaszt as-
sa-e, mint a többieket?
egmont Elég volt az akasztásból. Korbácsolják meg őket. az­

tán menjenek.
tit ká r Két nő van köztük; azokat is megkorbácsolják:
egmont Intse meg, s hagyja futni őket.
titká r Grink, Breda egyik embere, meg akar házasodni. Btv-
da reméli, hogy kegyelmes uram meg fogja ezt tiltani. Olyan sok
asszony van már a seregnél - írja hogy amikor kivonulnak,
mintha nem is katonaság menne, hanem cigánykaraván.
e g m o n t Ennek az egynek még engedjük meg! Csinos, fiatal

gyerek; nagyon szépen megkért, mielőtt eljöttem. De ezu tá n

senki sem kap engedélyt, bármennyire is sajnálom, hogy e! kell
rontanom a szegény ördögök legjobb szórakozását, mikoi pedig
úgyis kijut nekik a nyomorúságból.
tit ká r Kegyelmes uram, két embere, Seter és Hart erőszakos­
kodott egy gazda lányával; egyedül kapták, és a lány nem mdia
magát megvédeni.
egmont Ha a lány tisztességes, és erőszakot követtek cl rajta,
akkor a kapitány három nap egymás után csapassa meg a kato­
nákat, és ha van valami vagyonuk, kobozzon el belőle annyit,
amennyi a lánynak kelengyére kell.
titká r Egy idegen prédikátor titokban átlopózott Cominis-
on, de elfogták. Esküszik, hogy Franciaországba készült. A pa­
rancs értelmében fejét kell venni.

274
 EGMONT Vigyék feltűnés nélkül a határra, és adják értésére,
liogy másodszor nem viszi el szárazon.
TITKÁR Levél a számtartótól. Azt írja, hogy kevés pénz folyik
|,r. és a kívánt összeget bajosan tudja egy héten belül küldeni; a
/.cndtilés mindenben igen nagy zavart okozott.
EGMONT A pénznek meg kell lenni! Teremtse elő, ahogy tudja.
titkár Azt írja, mindent el fog követni, és hogy Raymondot,
;)ki már olyan régóta tartozik kegyelmes uramnak, most végre
brpörli és lecsukatja.
Egmont De hiszen azt igerte, hogy fizet!
titkár Legutóbb csak kétheti haladékot kért.
egmont Adjon hát neki még két hetet, és aztán járjon el
ellene.
iitkár Igaza van, kegyelmes uram. Nem azért nem fizet,
mert nyomorult, hanem mert komisz. Bizonyára meggondolja
majd magát, ha látja, hogy nem tréfáinak vele. - A továbbiak­
ban azt írja a számtartó, hogy azoktól az öreg katonáktól, özve­
gyektől és másoktól, akik kegydíjat kapnak, egy fél hónapra
megvonja a járandóságukat; közben tisztázódik a helyzet, azok
meg addig segítsenek magukon.
EGMONT Hogyan segítsenek? Azoknak jobban kell a pénz,
mint nekem. Ezt ne tegye.
titkár Akkor hogy méltóztatik parancsolni, honnan vegye elő
;i pénzt?
i.gmont Az ő gondja; már a legutóbbi levélben is meghagy­
tam neki.
titkár Ezért tesz most javaslatokat.
EGMONT Nem érnek semmit; találjon ki mást. Olyan javaslato­
kai tegyen, amiket el lehet fogadni, és mindenekelőtt szerezze
meg a pénzt.
11 tkár Újra idetettem Olíva gróf levelét. Bocsásson meg,
lio.gv ismét emlékeztetem rá. Az öregúr mindenkinél jobban
megérdemli a részletes választ. Kegyelmes uram személyesen
akart írni neki. Hiszen a gróf úgy szereti, mint apa a fiat.
EGMONT Nem érek rá. A sok gyűlöletes dolog közt legjobban
gyűlölöm az írást. Jól tudod utánozni az írásomat, te felelj neki
helyettem! Az orániai hercegre várok. Nincs időm levélre, pedig
szeretném, ha az öregúr megnyugtató választ kapna aggodal­
maskodó kérdéseire.
TITKÁR Méltóztassék nagyjából elmondani a közlendőkel,
majd megírom és bemutatom a levelet. Olyan lesz, hogy a töi-
vény előtt is kegyelmes uram kézírásának számíthat.
Egmont Add ide a levelet! ( Miután belenézett) Derek, becsüle­
tes öregember! Ifjúságodban is ilyen ovatos voltai? Soha nem
hágtál fel egy bástyára? Hatul maradtal-e a csataban, mikor az
okosság ezt tanácsolta? - Milyen hűséges, és hogy aggódik ér­
tem ! Biztonságot és boldogságot kivan nekem, es nem érzi, hogy
régen meghalt az, aki csak a biztonsága kedvéért él. - írd, hogy­
ne aggódjék: azt teszem, amit kell; majd megvédem magamai;
kérd, hogy befolyását javamra használja fel az udvarnál, s bizto­
sítsd, hogy hálás leszek neki.
titká r Semmi mást? Pedig ő többet vár.
EGMONT Mit mondjak még? Ha bővebben akarsz írni, tessek,
Mindig csak arra térül vissza, hogy úgy éljek, ahogy nincs ked­
vem élni. Hogy vidám vagyok, könnyedén veszem a dolgokai,
gyorsan élek: ez az én boldogságom, és ezt el nem cserélem a sír­
bolt biztonságával. Se testem, se lelkem nem kívánja a spanyolok
életmódját; nincs rá kedvem, hogy az újfajta, óvatos udvari eti­
ketthez szabjam lépteimet. Csak azért éljék talán, hogy az (It­
tenire vigyázzak? Ne örüljek ajelen pillanatnak csak azért, hogt
biztos legyek a következőben? S azutan azt is gondban es rög( sz­
ínék közt töltsem el?
tit ká r Kérem, kegyelmes uram, ne legyen ilyen kemény A
nyers a jó öregúrhoz! Hiszen egyébként mindenkihez barátsá­
gos. Mondjon néhány kedves szót, amivel megnyugtathatom ne-
2 j6
 rnes barátját. Hiszen ő olyan tapintatos, olyan gyengéden érinti
ezt a kérdést!
Egmont De mindig ezt a húrt érinti. Régóta tudja, mennyire
gyűlölöm az efféle intelmeket; csak megzavarják az embert, de
nem segítenek semmit. És ha holdkoros volnék, és egy ház vesze­
delmes ormán sétálnék, barati tett volna nevemen szólítani,
figyelmeztetni, felébreszteni és megölni? Menjen mindenki a
maga útján, és maga vigyázzon magára.
titkár Kegyelmes uramhoz illik, hogy ne aggodalmaskodjék,
de aki ismeri és szereti. . .
EGMONT (olvassa, a levelet) Megint a regi meséket hozza elő:
hogy mit tettünk és beszéltünk egy este a társaság és a bor köny-
nyű mámorában, hogy milyen érveket és vádakat kovácsoltak
ebből, s miket portáltak az egész királyságban. - No, j ó ! Csörgő-
sapkát és bohóccsuklyát hímeztettünk szolgáink ujjasára, és ezt a
bolondcímert később egy nyílköteggel cseréltük fel; ez persze
még veszélyesebb jelkép azoknak, akik ott is titkos értelmet ke­
resnek, ahol nincs mit magyarázni. Voltak vidám pillanataink,
amelyek egy-egy bolondos ötletet súgtak, és tettek valósággá; az
a vétkünk, hogy egy csapat nemesúr koldustarisznyát akasztott a
nyakába, és gúnynevet választott, hogy így figyelmeztesse tréfás
alazattal kötelessegere a királyt; ez a vétkünk —és aztán? Le-
het-e mindjárt felségárulás egy farsangi tréfa? Mért irigylik tő­
lünk kurta és tarka rongyainkat, amelyekkel a fiatal jókedv és a
játékos képzelet elfedi életünk nyomorult meztelenségét? Mi
örömöt ad az elet, ha túl komolyan vesszük? Ha a reggel nem
köszönt ránk friss boldogsággal, és az este nem ígér semmi örö­
met: érdemes akkor felöltözni és levetkőzni? Azért süt talán rám
a mai nap, hogy azon töprengjek, ami tegnap történt? És hogy
azt találgassam, azt tervezgessem, amit úgysem lehet kitalálni és
megtervezni: az eljövendő nap sorsát? Hadd el az effajta elmél­
kedést; maradjon a diákoké és az udvaroncoké. Azok csak töp­
rengjenek és tervezzenek, csússzanak-másszanak, törtessenek,
277
ahová tudnak, és intrikálják ki, amit akarnak. - Ha találsz vala­
mi használhatót abban, amit mondtam, és nem lesz könyv a le­
veledből, írd csak meg, nem bánom. A jó öreg mindent túlságo­
san is fontosnak tart. így szorítja meg a jó barát - ha el akarja
engedni — meg egyszer a kezünket, amelyet sokáig kezében
ta rto tt.. .
t it k á r E n g e d e lm e t k é re k , d e a g y a lo g já ró m e g sz é d ü l, h a i á ­
d u l v á g ta tó e m b e r t lá t.
EGMONT Hagyd el, fiam, elég! Az idő napsugárparipái e lra ­
gadják sorsunk könnyű szekerét, mintha láthatatlan szellemek
ostoroznák őket, s mi nem tehetünk mást, csak nyugodt b á to r­
sággal tartjuk a gyeplőt, s köveken, árkokon at, hol jobbra, hol
balra lendülve, irányítjuk a kerekek futását. Hova tartunk? Ki
tudja? Hiszen alig emlékszünk arra is, hogy honnan jöttünk!
t it k á r Uram! Uram!
EGMONT Magasan állok, de még magasabbra lehet és kell is
felhágnom. Tele vagyok reménnyel, bátorsággal és erővel. Még­
nem értem el pályám tetőpontjára; es ha ott állok majd. szilái-
dán akarok ott állni, nem gyáván. Ha buknom kell, akkor dörgő
villámcsapás, szélvihar vagy akár egy elhibázott lépés taszítson
le a mélybe; ezrek közt fekszem majd ott. Sohase haboztam,
hogy jó harcostársakkal kis nyereségért kockára vessem a véres
sorsot. S most legyek zsugori, amikor az élet egész, szabad érte­
kére megy a játék?
TITKÁR Ó, uram! Nem tudja, miket mond! Az Úristen őii/.zi
meg!
EGMONT Szedd össze az iratokat, Oránia hercege jön. íid mi g.
ami a legfontosabb, hogy a futárok indulhassanak, mielőtt Ile­
zárják a kapukat. A többi ráér. A grófnak szóló levelet hagyd
holnapra; el ne feledd Elvirát meglátogatni, és üdvözöld ne\ cin­
ben. - Tudd meg, hogy érzi magát a hercegnő; azt mondják,
nincs jól, bár titkolja.
Titkár el
Az orániai herceg jön
 EGMONT Isten hozott, herceg! Elfogódottnak látszol.
ORÁNIAI HERCEG Mit szólsz beszélgetésünkhöz a hercegnővel?
EGMONT Ahogy fogadott bennünket, abban semmi rendkívüli
nem volt. Láttam már ilyennek máskor is. Úgy vettem észre,
nem érzi egészen jól magát.
ORÁNIAI HERCEG Nem érezted, hogy tartózkodóbb volt, mint
máskor? Kezdetben úgy látszott, nyugodtan jóváhagyja, amit az
újabb lázongásokkal kapcsolatban tettünk, aztán megjegyezte,
hogy mindez nagyon is hamis színben tűnhetik fel; végül a régi,
megszokott tárgyára terelte vissza a beszélgetést, hogy nálunk
nagyon is könnyen veszik és sohasem méltányolták eléggé a ked-
vr>ségét, nyájasságát, barátságát, amelyet irántunk, hollandusok
iránt tanúsított, hogy semmi sem jár a kívánt eredménnyel, hogy
végül is bele fog fáradni az egészbe, a királynak pedig majd más
rendszabályokhoz kell nyúlnia. Hallottad ezt?
egmont Nem mindent; közben más járt az eszemben. Ő is
asszony, kedves herceg, és az asszonyok mindig azt szeretnék,
hogy mindenki ellenkezés nélkül szelíd igájukba hajtsa a fejét,
hogy minden Herkules vesse le náluk oroszlánbőrét, és sürgölőd­
jék rokkájuk körül; békeszeretők, és ezért azt szeretnék, hogy a
forrongás, amely felkavarja a népet, a vihar, amelyet hatalmas
vctélytársak támasztanak egymás ellen, egyetlen barátságos sza­
vukra elüljön, és a legellentétesebb erők szelíd egyetértésben bé-
kiiljenek össze a lábuk előtt. Ezt szeretné ő is; mivel pedig ezt
nem tudja elérni, mi mást tehet, mint hogy kesernyés, hogy há­
látlanságról, oktalanságról panaszkodik, hogy a jövő szörnyű ki­
látásaival fenyegetődzik, és azzal - hogy elmegy.
ORÁNIAI herceg Nem gondolod,.hogy most beváltja a fenyege­
tést?
EGMONT Soha! Hányszor láttam már útra készen! És hova is
menne? Itt ő a kormányzó, a királynő; azt hiszed, kibírná, hogy
a bátyja udvarában pergesse egymás után az üres napokat?
Vagy hogy Olaszországba menjen, és avas családi ügyekkel baj­
lódjék?
orániai herceg Mert láttátok habozni, láttátok meghátrálni,
azt hiszitek, képtelen ilyen elhatározásra; pedig képes rá; az új
helyzet megérlelheti benne a régóta halogatott döntést. És ha
mégis elmenne? A király pedig valaki mást küldene helyette?
egmont Hát akkor az lenne itt, és éppen elég tennivalója
akadna. Nagy szándékokkal, tervekkel és gondolatokkal jönne,
hogy miképpen fog mindent ráncba szedni, letörni és kézben tar­
tani ; aztán ma ez a kicsiség, holnap egy másik tartaná fel, holnap­
után megint új akadályba ütköznék, egy hónapot tervezéssel
töltene, egy másikat azzal, hogy dühöng a kudarcba fulladt vál­
lalkozások miatt; egy fél évet elbíbelődhet egyetlen tartomány­
nyal. Ő sem ér majd rá unatkozni; beleszédül a munkába, és
minden úgy folyik tovább, mint azelőtt, úgyhogy az, aki a végte­
len óceánon akart előre megszabott pályán áthajózni, hálát ad
majd az Istennek, ha a viharban távol tudja tartani hajóját a
szikláktól.
ORÁNIAI HERCEG És ha azt tanácsolnák a királynak, hogy te­
gyen kísérletet?
EGMONT Milyet?
orániai herceg Hogy próbálja meg: mit tenne a törzs fej
nélkül.
egmont Hogyan?
orániai herceg Egmont, én hosszú évek óta hordom szívem­
ben helyzetünk minden gondját; mintha sakktábla mellett áll-
nék, az ellenfél egyetlen lépését sem tartom jelentéktelennek; s
ahogy ráérő emberek a természet titkait kutatják a legnagyobb
gonddal, én azt tartom az uralkodók kötelességének, hivatásá­
nak, hogy jól ismerjék minden párt érzületét és szándékait. Meg-
vanrá az okom, hogy azt higgyem: törésre viszik a dolgot. A ki­
rály sokáig bizonyos elvek szerint járt el; most, mikor úgy látja,
ezekkel nem boldogul, nem valószínű-e, hogy más utat keres?
280
 EGMONT Nem hiszem. Ha az ember megöregszik, annyi min­
dent megpróbált, és a világ mégsem akar rendbejönni; végül
hát mégiscsak abbahagyja a kísérletezést.
ORÁNIAI herceg Egyet még nem próbált meg.
EGMONT Éspedig?
ORÁNIAI HERCEG Hogy a népet kímélje, s a fejedelmeket veszít­
se el.
egmont Hányán ijedeztek ettől már régóta! Én nem aggó­
dom.
orániai herceg Először én is csak féltem, aztán sejteni kezd­
tem valamit, most bizonyos vagyok benne.
EGMONT Van-e a királynak hívebb szolgája minálunk?
ORÁNIAI HERCEG A magunk módján szolgálunk neki; s egymás
közt megvalljuk: meg tudjuk mérni, mi a király joga, s mi a
miénk.
egmont Ki ne tenné ezt? Alattvalói vagyunk, és abban szol­
gáljuk, ami megilleti.
orániai herceg S ha netán többet kívánna ennél, és hűtlen­
ségnek mondaná, amit mi jogaink megtartásának nevezünk?
EGMONT Meg tudjuk védeni magunkat. Hívja össze az arany­
gyapjas rend lovagjait, s azok ítéljenek fölöttünk.
orániai herceg S mi lenne, ha ítélne vizsgálat nélkül? Ha
büntetne ítélet nélkül?
EGMONT Olyan igazságtalanság, amelynek bűnét sohasem vál­
lalná Fülöp, s olyan ostobaság, amelyre sem őt, sem tanácsosait
nem tartom képesnek.
ORÁNIAI herceg S ha mégis igazságtalanok és ostobák volná­
nak?
egmont Nem, herceg, ez lehetetlen. Ki merne kezet emelni
iánk? Minket fogságra vetni hiábavaló és oktalan cselekedet len­
ne. Nem, ilyen magasra nem merik emelni a zsarnokság zászla­
ját. A szél, amely ezt a hírt vinné szét az országban, iszonyú tűz­
vészt szítana lángra. S mire való lenne az egész? A király nem
281
ítélkezhet és büntethet egymagában; orgyilkosok módjára törné­
nek életünkre? —Ezt nem akarhatják. Egy pillanat alatt rettene­
tes szövetségre lépne a nép. A gyűlölet erőszakkal törne utat ma­
gának, s mindent eltaszítana, ami spanyol.
orániai h e r c e g A láng sírjaink fölött dühöngene, s ellenségeink
vére csupán hiú engesztelő áldozatul folyna. Gondolkozzunk
csak, Egmont!
EGMONT De hogyan tehetnék?
orániai herceg Álba útban van.
EGMONT Nem hiszem.
ORÁNIAI HERCEG Tudom!
EGMONT A hercegnő semmit sem akart tudni erről.
orániai herceg Annál biztosabb vagyok benne én. A herceg­
nő átadja neki a helyét. Tudom, milyen vérszomjas Álba; és se­
reget hoz magával.
EGMONT Hogy újra megnyomorítsa a tartományokat? De a
nép majd harapós lesz.
orániai herceg Kézre kerítik a főembereket.
egmont Nem! Nem!
orániai herceg . Menjünk haza tartományainkba. Ott össze­
gyűjtjük erőinket, nyílt erőszakkal nem lep fel Álba.
EGMONT Nem kell-e köszöntenünk, hajön?
orániai herceg Halogatjuk a dolgot.
EGMONT S ha a király nevében hívat, mikor megérkezik:
orániai herceg Kibúvót keresünk.
EGMONT S ha sürget?
orániai herceg Kimentjük magunkat.
EGMONT És ha ragaszkodik hozzá?
orániai herceg Annál kevésbé megyünk.
EGMONT Akkor kész a háború, és mi vagyunk a lázadók. Hei-
ceg, ne hagyd, hogy eszed félrevezessen; tudom, hogy nem g) a-
vaságból hátrálsz meg. Gondold meg ezt a lépést!
orániai herceg Meggondoltam.

282
 Egmont Gondold meg, mit követsz el, ha most tévedsz; oka le­
szel a legszörnyubb háborúnak, amely valaha is elpusztított egy
országot. Vonakodásod jelt ad arra, hogy a tartományok egy-
>zerre fegyvert fogjanak; ez igazol majd minden kegyetlenséget,
;i melyre a spanyolok mar oly régóta mohón keresik az ürügyet.
Amit hosszú időn át nagy nehezen lecsillapítottunk, egyetlen in­
lésed a legszörnyűbb zűrzavarrá korbácsolja fel. Gondolj a váro­
sokra, a nemességre, a népre, a kereskedelemre, a földművelésre,
;,z iparra! És gondolj a pusztításra, a gyilkolásra! - A katona
nyugodtan nézheti, hogyan esik el mellette a harcban bajtársa:
de a folyó majd a polgárok, gyermekek és lányok hulláit sodorja
feléd, s te borzadva állsz ott, és nem tudod, kinek az ügyét is vé-
decl, mert hiszen azok pusztulnak el, akiknek szabadságáért
fegyvert fogtál. És mit erzel majd, ha meg kell vallanod magad­
mik: saját biztonságomért fogtam fegyvert!
ORÁNIAi HERCEG Nem vagyunk magánemberek, Egmont. Ha
helyénvaló, hogy az ezrekért feláldozzuk magunkat, akkor az is
helyénvaló, hogy az ezrekért megőrizzük magunkat.
EGMONT Aki őrzi magát, magának is gyanús lesz.
ORÁNIAi HERCEG Aki ismeri magát, nyugodtan lép előre és
liútra.
EGMONT A bajt, amitől tartasz, valóra váltja tetted.
ORÁNIAi herceg Aki okos és bátor, szembeszáll az elkertilhe-
leden bajjal.
eg m o n i Ilyen nagy veszélyben a legkisebb reménnyel is élni
kell.
orániai herceg Egy lépésnyi helyünk sincs már! A szakadék
legszélén állunk.
Egmont Ilyen keskeny ösvény csak a király kegye?
oráni Ai herceg Nem keskeny, hanem csuszamlós.
EGMONT Istenemre! Ez igazságtalanság. Nem tűröm, hogy
méltatlanul ítéljék meg! Károly fia ő, és semmi aljasságra nem
képes.
283
 orániai herceg A királyok nem tesznek aljasságokat.
EGMONT Jobban kellene ismerni őt.
orániai herceg Éppen mert ismerjük, tanácsos, hogy ne yin­
ju k be a veszedelmes próbát.
egmont Egy próba sem veszélyes, ha bátran megyünk neki.
ORÁNIAI HERCEG Indulatos vagy, Egmont.
egmont A magam szemével kell látnom.
orániai herceg Bár látnál mostan az enyémmel! Mert nyíl­
va a szemed, barátom, azt hiszed, látsz is. Megyek! Várd meg
Álba érkezését, és Isten oltalmazzon! Tálán megment teged az
én ellenkezésem. Talán azt hiszi majd a sárkány, hogy semmit
sem ért el, ha nem tud mindkettőnket egyszerre elnyelni. Talán
várni fog, hogy annál biztosabban csaphasson le; és közben ta­
lán te is igazi alakjában látod meg a veszélyt. De akkor aztan
gyorsan! Gyorsan! Munekülj! Munekülj! —Isten veled. Jól
figyelj mindenre: mennyi katonát hoz magával, hogyan szallja
meg a várost, mennyi hatalma marad a hercegnőnek, hogy mit
határoznak barátaid. És aztán értesíts. . . Egmont. . .
egmont Mit akarsz?
orániai herceg (megragadja Egmont kezét) Engedd, hogy rábe­

széljelek ! Gyere velem!

egmont Hogyan! Herceg! Könnyezel?
orániai herceg A z e lv e s z e tt b a r á t o t m e g s ira tn i férfias dolog.
egmont Elveszettnek tartasz?
orániai herceg Elvesztél. Gondold meg! Nincs veszteni való
időd. Isten veled! (El)
egmont (egyedül) Milyen erősen hatnak ránk más embriók
gondolatai! Eszembe se jutott volna; és ennek az embernek ag­
godalma engem is átjár. —El vele! —Idegen csepp ez az én u -
remben. Jó természet, vesd ki belőlem! És hogy elsimítsam hom­
lokomon a gond redőit, tudok arra még kedves orvosságot.
 HARMADIK FELVONÁS

A hercegnő palotája
Pármai Margit

hercegnő Sejthettem volna. Eh! Aki teljesen elmerül a mun­

kában es faradozasl^an, arról van meggyőződve, hogy megtesz
mindent, amit tehet; aki pedig messziről néz és parancsol, azt hi­
szi. hogy nem kíván! többet, mint amennyit lehet. - Ó, a kirá­
lyok! - Nem hittem volna, hogy ennyire bántson a dolog. Oly
szép uralkodni! - És lemondani? - Nem tudom, hogy volt képes
rá apám, de én is megteszem.

Machiavelli megjelenik a háttérben

hercegnő Jöjj közelebb, Machiavelli! Bátyám levelén tűnő­

döm.
Machiavelli Szabadna tudnom a tartalmát?
hercegnő Éppen annyi gyengéd figyelmesség irányomban,
mint amennyi gondoskodás államai iránt. Dicséri állhatatossá­
gomat, szorgalmamat és hűségemet, amellyel itt az országban
őfelsége jogain őrködtem mostanáig. Sajnál, hogy a féktelen nép
;mnyi vesződséget okoz. Annyira meg van győződve ítéletem he­
lyes voltáról, olyan rendkívüli módon meg van elégedve viselke­
désem okosságával, hogy szinte már azt kell mondanom: egy ki-
i<d\ tói talán túl szép is ez a levél, egy testvértől pedig bizonyo-
s;m az.
MACHIAVELLI Nem első esetben fejezi ki jogos megelégedését
fenséged iránt.
hercegnő De első, hogy amit ír, pusztán szónoki fordulat.
m tCHiAVELLi Nem értem fenségedet.
hercegnő Mindjárt megérted. Mert ez után a bevezetés után
285
azt írja, hogy katonaság, némi kis hadsereg nélkül mindig visszás
lesz itt a helyzetem! Úgy véli, rosszul tettük, hogy a lakosság pa­
naszának engedve, kivontuk a tartományokból katonaságunkat.
A megszálló csapatok, írja, amelyek a polgárság vállára nehe­
zednek, megakadályozzák majd súlyukkal a túlzott nyugtalansá­
got.
Machiavelli Ez végleg felingerelné a kedélyeket.
hercegnő A király azonban úgy véli —hallod? — , úgy véli.
hogy egy valamirevaló tábornok, valaki, aki nem sokat tekctói i-
ázik, hamarosan ráncba szedi majd a népet és a nemességet, a
polgárokat és a parasztokat - és ezért erős sereggel ideküldi Álba
herceget.
MACHIAVELLI Albát?
HERCEGNŐ Csodálkozol?
MACHIAVELLI Fenséged úgy mondja: küldi. Bizonyára csak
kérdezi, hogy küldje-e.
HERCEGNŐ A király nem kérdez; rendelkezik.
Machiavelli Akkor hát majd egy tapasztalt hadvezér áll fen­
séged szolgálatára.
hercegnő Szolgálatomra? Beszélj őszintén, Machiavelli!
MACHIAVELLI Nem szeretnék fenséged elébe vágni.
HERCEGNŐ Én pedig nem akarok őszinte lenni. Bánt, nagyon
bánt a dolog. Sokkal jobb szeretném, ha bátyám nyíltan meg­
mondaná, mit akar, s nem írna alá udvariaskodó episztoláiul i.
amelyeket valamelyik titkára fogalmazott.
MACHIAVELLI Lehetséges, hogy nem látják?. . .
hercegnő Ismerem őket kívülről-belülről. Szeretnék, ha min­
den rendben lenne, és ki lenne takarítva: és mert maguk nem
nyúlnak a dologhoz, megbíznak mindenkiben, akinek seprű van
a kezében. Mintha csak itt látnám ebbe a faliszőnyegbe szövi' a
királyt és tanácsosait.
Machiavelli Olyan elevenen?
hercegnő Egy vonásuk sem hiányzik. Jó emberek is vannak.

286
 köztük. A becsületes Rodrigo, aki olyan tapasztalt és megfontolt,
aki nem tör túl magasra, de azért mindenre ügyel; a nyíltszívű
Alonso, a szorgalmas Freneda, a szilárd Las Vargas és még né-
hányán, akik szívesen tartanak a jó pártjával, ha éppen az hatal­
masabb. De ott ül a beesett szemű toledói márványhomlokával,
átható, lángoló pillantásával, és asszonyi jóságról, időszerűtlen
engedékenységről sziszeg a foga között, meg arról, hogy az asszo­
nyok meg tudják ugyan ülni a belovagolt paripát, de maguk
i ossz istállómesterek —és hasonló szellemességekről, amilyeneket
régente annyiszor kellett hallanom a politikus uraktól.
Machiavelli Fenséged ugyancsak találó színeket választott a
képhez.
hercegnő Valid meg, Machiavelli, hogy az összes színek kö­
zött, amelyekkel esetleg festhetnék, egyetlenegy sincs olyan sár­
gásbarna, olyan epezöld, mint Álba arcszíne, és mint az a szín,
amellyel ő fest. Neki mindenki azonnal istenkáromló, felségsértő,'
mert ezen a jogcímen bárkit rögtön kerékbe törethet. - Mindaz
a jó, amit itt tettem, a távolból bizonyára semminek látszik, ép­
pen mert jó. - Ő meg belekapaszkodik minden régen történt
csínybe, felelevenít minden régen elsimított viszályt; s a király
képzelete úgy megtelik lázadással, zavargással, merényletekkel,
hogy amikor mi már rég elfeledtük a faragatlan nép egy-egy
gyorsan elmúlt neveletlenségét, ő még mindig azt hiszi, hogy itt
egymást eszik az emberek. Persze hogy szívéből meggyűlöli a
szegény embereket; olyan utálkozva néz rájuk, mint az állatok­
ra, szörnyetegekre; puskát és kardot fog, s azt véli, így lehet az
embereket megszelídíteni.
Machiavelli Felséged túl heves, túlságosan is szívére veszi a
dolgot. Kormányzó mégis fenséged marad.
hercegnő Ezt már ismerem. Álba utasításokat hoz majd.
- Elég sokat tapasztaltam az államügyekben, tudom hát, hogy
lehet valakit félreállítani anélkül, hogy megfosztanák hivatalá­
tól. - Először olyan utasítást hoz majd, amely bizonytalan és át­
287
tekinthetetlen; aztán megnöveli befolyását, mert hiszen kézében
a katonaság; ha panaszt teszek, titkos utasításra fog hivatkozni,
ha látni akarom az utasítást, kitér, ha nem engedek, mutat ma jd
valami papirost, ami egészen másról szól, s ha ebbe sem nyug­
szom bele, akkor egyszerűen úgy cselekszik, mintha nem is tilta­
koztam volna. Közben pedig mindent végre is hajtott már, ami­
től félek, és mindent félrehárított, amit én akarok.
Ma c h ia v e l l i Bárcsak ellentmondhatnék fenségednek
HERCEGNŐ Amit én kimondhatatlan türelemmel elsimítottam,
azt az ő keménysége és kegyetlensége újra feldúlja; végig kell
néznem, hogyan pusztul el minden, amit alkottam, es az o bűne­
iért is rám hárul majd a felelősség.
Ma c h ia v e l l i Várja meg fenséged, mi történik!
HERCEGNŐ Van bennem annyi önuralom, hogy nyugodt ma
radjak. Csak jöjjön Álba; méltón fogom átadni neki helyemel,
még mielőtt elvenne tőlem.
Ma c h ia v e l l i Ilyen hirtelen ilyen fontos lépést?
HERCEGNŐ Nehezebben teszem meg, mint hinnéd. Aki meg­
szokta az uralkodást, aki elérte azt, hogy napról napra ezrek sor­
sát tartja kezében, úgy lép le a trónról, mintha a sírba szállna.
De jobb lelépni, mint kísérteiként élni az élők között s szétosz­
lott tekintéllyel állni olyan polcon, amelyet már más örököli,
más foglalt el és élvez.

Klára szobája
Klára és édesanyja

m a m a Sohase láttam még, hogy valaki ilyen szerelmes légy 1 1 ,

mint Brackenburg; azt hittem, ilyen csak a regényekben van.

KLÁRA (fel-alá járkál a szobában, egy dalt dúdol)
. . . boldog csak akkor
a szív, ha kigyúl. . .

288
 MAMA Sejti, hogy van valami közted és Egmont között; de azt
hiszem, ha egy kicsit kedveskednél neki, és ha akarnád, még el­
venne feleségül.
klára (é n e k e l)

Vígan
és búsan,
és félve remél,
lázad
és bágyad,
ki vágyódva él.
Feltör az égbe,
a sírba lehull:
boldog csak akkor
a szív, ha kigyúl.
MAMA Hagyd már ezt a trallalát!
KLÁRA Ne szidj érte! Szép dal ez! Sokszor álomba ringattam
vele egy nagy gyereket.
mama Más sincs a fejedben, mint ez a szerelem. Csak aztán
meg ne feledkezz miatta mindenről. Azt mondom, becsüld meg
ezt a Brackenburgot. Egyszer még majd boldoggá tehet.
KLÁRA Ő ?
mama Persze! Eljön még az az idő! - Ti, gyerekek, nem vagy­
tok előrelátók, és nem törődtök azzal, amit mi tapasztaltunk. Az
ifjúságnak, a szép szerelemnek, mindennek vége lesz egyszer; és
eljön az idő, amikor az ember hálát ad az Istennek, hogyha meg­
húzhatja magát valahol.
. f LÁRA ( meS b° r z a d , h a l l g a t ,* a z tá n f e l k i á l t ) Úgy jöjjön el az az
idő, anyám, mint a halál. Borzasztó előre rágondolni! És ha el­
jön ! Ha kell - akkor azt tesszük majd, amit lehet. - Egmont,
hogy nélküled éljek! (Sír) - Nem, az lehetetlen, lehetetlen.
EGMONT (lovasköpenyben, kalapja a szemébe húzva) Klárikám!
Klára (felkiált, visszahökken) Egmont! (Hozzásiet) Egmont!
(Átöleli és ráborul) Ó, te kedves, te drága, te édes! Hát eljöttél! 1u
vagy!
Egmont Jó estét, mama!
mama Isten hozta, nagyuram! Szegény kislányom majdnem
meghalt már, hogy ilyen későn jött; egész nap megint csak nagy­
uramról beszélt és énekelt.
egmont Ugye, kapok vacsorát?
mama Nagyon megtisztel. Csak volna valamink.
KLÁRA Persze hogy v an ! Légy csak nyugodt, anyám, mindem e
gondoltam, és készítettem vacsorát. El ne árulj, anyám!
mama Elég szegényes.
KLÁRA Várj csak! Azt is gondoltam: ha Egmonttal vagyok,
semmi étvágyam sincs; akkor hát ő se legyen éhes, ha velem van.
EGMONT Azt hiszed?

Klára toppant, és durcásan hátat fordít

Mi lelt?
KLÁRA Milyen hideg vagy m ám a! Még meg se csókoltál. Miéri
csavartad úgy a köpenyedbe a karodat, mint egy pólyás bab.it.
Nem illik az sem katonához, sem a szerelmeshez, hogy bebugyo­
lálja a karját.
e g m o n t Néha bizony illik, drágám. Ha a katona lesben áll. is

túl akar látni az ellenség eszén, összeszedi magát, szorosra fonja

a karját, és így várja ki a támadás percét. A szerelmes pedig. ..
mama Tessék helyet foglalni; tegye kényelembe magát. \c-
kem a konyhába kell mennem; ha nálunk van, nagyuram, Klári
semmire sem gondol. Azzal kell beernie, amink van.
egmont Jó szándéktok a legjobb fűszer.

Mama el

290
 KLÁRA S mi akkor az én szerelmem?
EGMONT Aminek te érzed.
KLÁRA Mérd össze mással, ha mered.
EGMONT Akkor hát, először is. . . (Ledobja a köpenyét, s pompás
ruhában áll ott)
KLÁRA Ó !
Egmont Most már szabad a két karom. (Megöleli, megcsókolja)
KLÁRA Engedj el! Tönkreteszed a ruhádat. (Hátralép) Jaj de
gyönyörű! Hozzád se merek nyúlni.
Egmont Meg vagy elégedve? Megígértem, hogy egyszer
spanyol díszben jövök el.
Klára Azóta sem kértelek ra,- azt hittem, nem akarod. —Ó, és
itt van az aranygyapjú is!
EGMONT Most hát láthatod.
KLÁRA Ezt a császár akasztotta a nyakadba?
EGMONT A császár, kicsikém! Ez a lánc meg ez a jelvény a leg­
nagyobb kiváltságokban részesíti azt, aki viseli. Nem ismerek el
bírót, aki tetteimen ítélkezzék, csak a rend nagymesterét a lova­
gok káptalanjával együtt.
Klára Ó, te bátran állhatnál az egész világ ítélőszéke elé!
- Milyen csodaszép ez a bársony! Meg a paszomány! Meg a
hímzés! - Azt se tudom, mit nézzek előbb!
egmont Csak gyönyörködd ki magad!
klára És az aranygyapjú! M ár elmesélted a történetét, és azt
mond tad, hogy minden olyan nagy és drága dolognak a jelképe,
amit fáradozással és szorgalommal érdemel ki és szerez meg az
ember. - Milyen drága! Olyan, mint a te szerelmed. - Éppen
úgy a szivemen viselem —és aztán.
egmont Mit akartál mondani?
KLÁRA Aztán már megint nem olyan.
egmont Miért nem?
 KLÁRA Mert nem fáradozással és szorgalommal szeicztem
meg, és nem érdemeltem meg.
EGMONT A szerelem egészen más. Azt azzal érdemied m< g,
hogy nem keresed - és rendszerint csak azoké lesz, akik nem va­
dásznak rá.
KLÁRA Magadon tapasztaltad? Magadra értetted ezt a büszke
mondást? Te mondod ezt, akit az egész nép szeret?
Eg m o n t Bárcsak tettem volna valamit a népért! Bárcsak le­
hetnék érte valam it! Csak jószántából szeret a nép.
klára Ma biztosan voltál a hercegnőnél?
Eg m o n t Voltam nála.
KLÁRA Jóban vagy vele?
EGMONT Ú gy látszik, kedvesek és udvariasak vagyunk egymás­
hoz.
KLÁRA És a szívetek mélyén?
EGMONT Én jó szívvel vagyok hozzá. Mindkettőnknek megvan
a maga szándéka. De ez nem számít. Kitűnő asszony, ismeri az
embereit, és elég mélyre látna, ha nem volna még gyanakvó is.
Velem sok baja van, mert mindig valami titkot keres a tetteim­
ben, pedig nincsenek titkaim.
KLÁRA Egyáltalán nincsenek?
Eg m o n t Legfeljebb amolyan apró fenntartások. Idővel min­
den boroshordóra lerakódik valamelyes borkő. Oránia hercege
azért mégis jobb mulatság neki és mindig új lecke. Olyan hírbe
hozta magát, hogy folyton titkos szándékai vannak; a hercegnő
ezért hát egyre a homlokát figyeli, hogy ugyan mit gondol, és
lépteit lesi, hogy vajon hova tart.
KLÁRA Tetteti magát?
EGMONT Még kérdezed? Azért kormányzó!
KLÁRA Bocsáss meg, azt akartam kérdezni, hogy hamis-e;1
EGMONT Nem hamisabb és nem is őszintébb, mint bárki, aki el
akarja érni, amit a fejébe vett.
KLÁRA Én nem találnám a helyemet abban a világban. Igaz,

292
 hogy a hercegnő férfias lélek, másfajta nő, mint mi, akik csak
varrni és főzni tudunk. Erős, bátor, határozott.
lgmont Persze ha nem túl nagy körülötte a zavar. De most
egy kicsit kijött a sodrából.
klára Hogyan?

EGMONT Neki is van egy kis bajusz az orra alatt, és néha őt is

bántja a podagra. Igazi amazon!
klára Felséges egy asszony! Nem mernék elébe lépni.
EGMONT Pedig különben nem vagy félénk. - De nem is volna
az félelem, csak szűzi szemérem.

KUm lesüti a szemét, megfogja Egmont kezét, és a vállára borul

Értelek, kedveském! Nézz csak fel nyugodtan. (Megcsókolja a

szemét)
KLÁRA Hadd hallgassak! Hadd öleljelek! Hadd nézzek a sze­
medbe, hogy mindent megtaláljak benne, vigaszt és reményt,
örömöt és bánatot! ( Megöleli Egmontot, és nézi) Mondd! Mondd
hát! Én nem is értem ! Te vagy Egmont ? Egmont gróf? A nagy
Egmont, aki olyan híres, akiről az újságok írnak, akit az egész
ország úgy szeret?
EGMONT Nem, Klárikám, nem az vagyok.
KLÁRA Hát?
, EGMONT Lát°d, Klárikám! - Hadd üljek le! (Leül. Klára elébe
térdel egy zsámolyra, Egmont ölébe támaszkodik, és ránéz) Akiről be­
szelsz, az a bosszús, feszes, rideg Egmont, akinek uralkodnia kell
magán, hol ilyen, hol olyan arcot kell vágnia, mert űzött, mert
félreismerik; nyughatatlan lélek, pedig az emberek azt hiszik,
hogy derűs és vidám; szereti a nép, és nem tudja, mit akar; tisz­
teli, és magasra emeli a tömeg, amellyel aztán semmire se me­
het; barátok veszik körül, akikre nem bízhatja magát; emberek
lesnek rá, akik mindenáron el akarnak bánni vele; dolgozik és
fárad, sokszor értelmetlenül és csaknem mindig méltó bér nélkül.
293
- Ó, hagyd, hogy inkább ne beszéljek arról, amit atel cs amit
érez De ez az Egmont, aki itt van, Klárikám, ez nyugodt,_ny.lt,
boldog, ezt szereti és ismeri a legjobb szív a világon, akit o u *
mer, és teljes szerelemmel, bizalommal szorít a szivére. (Átöleli
Klárát) Ez a te Egmontod!
KLÁRA Hadd haljak meg így! Más örömöt mar nem adhat a

v ilá g !
 NEGYEDIK FELVONÁS

Utca
Jéttér és az ács

jetter Hé! Pszt! Hé! Szomszéd, csak egy szóra.

Ács Eredj utadra, és maradj veszteg!
jetter Csak egy szóra! Nincs semmi újság?
ács Semmi, csak éppen hogy újra tilos a beszéd.
jet t er Micsoda?
Át .s Húzódj ide a fal mellé! De vigyázz! Álba herceg, alighogy
megérkezett, kiadta a parancsot, hogy ha ketten-hárman beszél-
gi-mek az utcán, mint felségsértőket vizsgálat nélkül kell elítélni
(>kel.

JETTER Ó, jaj !
ács Örökös fogság terhe alatt tilos államügyekről beszélni.
jetter Ó, oda a szabadság!
Át :s És aki a kormány tetteit bírálja, halállal lakok
j e t t e r Jaj, szegény fejünk!

ács És nagy ígéretekkel arra csábítják az apákat, anyákat,

gyerekeket, rokonokat, barátokat és cselédeket, hogy a házak
légi >elsőbb titkait is jelentsék fel egy külön erre szervezett bíró­
ságnak.
jetter Gyerünk haza.
Ács Azoknak pedig, akik meghunyászkodnak, megígérték,
lingy se testükben, se becsületükben, se vagyonúkban nem lesz
bánlódásuk.
jetter Milyen kegyesek! Már akkor rosszul éreztem maga­
mat, amikor a herceg bevonult a városba. Azóta úgy érzem,
mintha fekete fátyollal vonták volna be az eget, s mintha olyan
alacsony lenne, hogy csak meghajolva járhat alatta az ember, ha
nem akarja beverni a fejét.
295
 Ács És hogy tetszenek a katonái? Ezek aztán másfajta pléhka-
lapok, mint amilyeneket megszoktunk; ugye?
je t t e r Pfuj! Az ember szíve elszorul, ha látja, hogyan vonul el
egy-egy csapat az utcán. Mintha nyársat nyeltek volna, csak bá­
mulnak mereven, és akárhányan vannak is, egyszerre lépnek.
Ha meg őrségen állnak, és elmegy mellettük az ember, úgy néz­
nék ránk, mintha a vesénkbe akarnának látni, aztán olyan me­
redten és komoran állnak, hogy úgy érzi az ember, lépten-n\<>-
mon börtönőr les rá. Nem tesznek jót a kedélyemnek! A mi hely­
őrségünk mégiscsak vidámabb népség volt; hányavetiek volüik,
szétterpesztett lábbal álltak, félrevágták a sapkájukat, jól e l­
tek, és nem bánták, ha más is jól él; ezek a fráterek meg mind
olyanok, mint valami masinák, amiket az ördög hajt.
ács Ha egy ilyen rád kiáltana, hogy: „Állj!”, és rád fogná a
puskát, mit gondolsz, megállnál?
JETTER R ö g tö n s z ö rn y e th a ln é k .
Ács Gyerünk haza.
Nem lesz ennek jó vege! No, Isten áldjon!
je t t e r

Soest lép hozzájuk

soest Barátaim! Bajtársak!

Ács Ne beszélj ! Gyerünk innen.
soest Hallottátok?
je t t e r Túl sokat is!
soest A hercegnő elment.
je t t e r Alikor az Isten irgalmazzon!
Ács Ő még megvédett bennünket.
soest Hirtelen, minden zaj nélkül ment el. Sehogyan se jön fi
Álba herceggel; azt üzente a nemességnek, hogy majd visszaler.
De senki se hiszi.
ács Az Isten bocsássa meg a nemességnek, hogy a nyakunkba

296
 akasztották ezt az új csapást. Ők elháríthatták volna. Vége van a
privilégiumainknak.
je it e r Az istenért, egy szót se a privilégiumokról! Mindjárt
mintha valami hajnali máglya szagát érezném; a nap nem tud
előbújni, bűzlik a köd.
soest Az Orániai is elment.
Ács Akkor egészen magunkra hagytak!
soest Egmont gróf még itt van.
JL1 tér Hála istennek! Minden szentek erősítsék, hogy megte­
gye, ami telik tőle! Egyedül ő tehet még valamit.

Vausén lép hozzájuk

vansen Hát mégis látok végre néhány embert, aki nem búit
el?
JEITER Legyen szíves, kotródjék innen!
vansen Maga se túl udvarias.
Ács Nincs idő az udvariaskodásra. Megint viszket talán a há­
ta? Kigyógyult már a verésből?
VANSEN A katonát kérdezi, hogy fáj-e a sebe? Ha olyan sokat
törődnék az ütlegekkel, sohase lett volna belőlem semmi.
je i i er Fordulhat még viharosabbra is az idő!
vansen Úgy látszik, maguknak már a vihar szelére is ónosak
lesznek a tagjaik.
ács A maga tagjai meg hamarosan máshol táncolnak majd, ha
nem nyughatik.
vansen Csak a gyáva egerek esnek mindjárt kétségbe, ha a
gazda új macskát szerez. Egy kicsit másképp fordult az idő, de
azért legyenek nyugodtak, ezután is csak úgy élünk majd, mint
azelőtt.
Ács Elvetemült semmirekellő!
\ a.yskx Kedves tulok sógor ! Hagyja csak a herceget, hadd
legyen, amit akar. A vén kandúr úgy viselkedik, mintha csupa
297
ördögöt falt volna egér helyett, és aztán nem tudná megemész­
teni. Hagyják csak! Neki is csak úgy kell enni, inni, aludni,
mint a többi embernek. Nem félek én tőle, csak várjuk meg a vé­
gét. Először rámegy az ügyekre; aztán majd ő is rajon, hogy
azért kellemesebb az élet a kamrában az oldalszalonnak közt ; éj­
jel meg jobb pihenni, mint egérre vadászni a padláson. Ne felje­
nek, ismerem én a helytartókat. ^
Ács Hogy mit össze nem fecseg egy ilyen gazfickó! Ha ni
valaha is mondtam volna ilyesmit, egy percig sem ereznem rali­
gámat biztonságban.
vansen Legyen maga csak nyugodt! Az isten az égben, az se

Isten semmit magunkfajta férgekről, nemhogy a helytartó.

j e t t e r Istentelen!
vansen Másokat ismerek én, akik jobban járnának, h o g y h a

virtus helyett inkább szabóvér folyna az erükben.

ÁCS Mit akar evvel mondani?
vansen Hm! A grófot értem.
JETTER Hogy Egmont! Hát az mitől féljen?
VVNSEN Szegény ördög vagyok, és megélnék egy évig abból,
amit ő este elkártyázik. De mégis megérné egy egész évi jövedel­
mét, ha csak egy negyedórára kölcsönadnám neki a lejemet.
j e t t e r De nagyra van a fejével! Egmontnak egy hajszalaban

is több esze van, mint magának az egész fejében.

vansen Az lehet; de tompább. A nagyurak csapódnak be leg­

hamarabb. Ne lenne csak olyan gyanútlan!

j e t t e r Mit zagyvái itt összevissza! Hogy egy olyan nagyin.

vansen Éppen azért, mert nem szabó.

j e t t e r Mosdatlan szájú fickó!

VANSEN Szeretném, ha legalább csak egy órára a maguk bá tor­
sága szállna bele, hogy ne hagyná nyugodni, s piszkálná, csiklan­
dozná mindaddig, míg csak el nem megy a városból. ^
JETTER Buta locsogás ez; Egmont olyan biztosan áll, mint esi -
lag az égen.
298
 vansen Nem látott még lebukni csillagot? Vége volt!
ács Ki merné bántani?
#X ;'ANSEN Ki merné? Maga talán meg merné akadályozni? Fel­
lázítaná a népét, ha elfognák Egmontot?
j éttér E h !
vansen Ki szánná rá a bőrét?
soest E h !

vansen (utánozza) Ih! Oh! Uh! Csodálkozzál! talán vígig az

egész ábécét! A helyzet ez, s ez is marad! Az Isten őrizze meg
a grófot!
j ÉTTÉR Megrémülök a szemtelenségétől. Hogy egy ilyen derék
nemesúrnak kellene félni valamitől?
vansen A csibésznek mindig könnyebb. A fejvesztőszéken bo­
londdá tartja a bírót; a bírói székből gonosztevővé teszi a vádlot­
tat. Másoltam egyszer egy jegyzőkönyvet, mikor a komisszárius
nagy pénzt és dicséretet kapott az udvartól, mert egy becsületes
szegény ördögöt, akit a víz alá akartak nyomni, gazemberré
vallatott.
ÁCS Ez megint szemenszedett hazugság. Mit lehet már egy
ártatlan emberből kivallatni?
vansen Maga tyúkeszű! Akiből nincs mit kivallatni, abba sok
mindent bele lehet vallatni. A becsületesség meggondolatlanná,
néha bizony dacossá is teszi az embert. Először csak úgy szép
óvatosan kérdezik, a fogoly meg büszke rá, hogy ártatlan, ahogy
ők mondják, és nyíltan kitálal mindent, amit, ha esze volna, jég­
re tenne. Akkor aztán a feleletekből új kérdéseket csinál az inkvi-
zítor, és jól ügyel, hol bukkan fel valami kicsi kis ellentmon­
dás; abba megint beleakasztja a horgát, és ha a szegény ördög
beugrik, és hol egy kicsit kevesebbet, hol egy kicsit többet mond
mmt kellene, vagy az isten tudja, miért, véletlenül elhallgat va­
lamilyen körülményt, vagy utoljára is megijed valamitől, akkor
aztan már helyben vagyunk! És elhihetik nekem, hogy nincs az
a koldusasszony, aki több gonddal bányássza ki a szemétből a
299
rongyokat, mint ahogyan egy ilyen gonosztevőgyártó az a] író.
téves, elferdített, megmásított, meghamisított, kiforgatott, bebi­
zonyított, elismert és letagadott vádakból és körülményekből \ e-
gül is összemesterkedik egy rongyos, piszkos madáríjesztót, hogy
a vádlottat legalábbis in effigie felköttethesse. És szegény ördög
hálát adhat az Istennek, ha még megláthatja, mikor fellógatjak.
je t t e r De meg van olajozva a nyelve!
ÁCS Legyeket még csak lehet így fogdosni. De a darazsak kisza­
kítják az efféle pókhálót.
vansen Pókja válogatja. Lássák, ez a hosszú herceg éppen
olyan, mint egy keresztes pók; de nem nagy hasú - mert az a laj-
ta nem olyan veszedelmes - , hanem hosszú lábú, vékony hasú,
amelyik nem hízik el még akkor se, ha sokat zabái, amelyik \ e-
kony szálat ereszt, de igen erőset.
je t t e r Egmont aranygyapjas vitéz; ki emelhet kezet rá? ( .sah
az egyenrangúak ítélkezhetnek fölötte; csak a rend összessége.
Maga is csak azért fecseg így, mert nagy a szája, és furdalja a
lelkiismeret.
vansen Én akarnék rosszat Egmontnak? Nekem mindegy. Eg­
mont remek ember. Egypár jó komámat, akiket máshol már [el­
akasztottak volna, ő néhány ütleg árán elengedte. Na, inkáhh
menjenek! Menjenek csak! Én is ezt tanácsolom. Ott jön már
megint egy járőr: nem hiszem, hogy a keblükre ölelnének ben­
nünket. Hát csak várjunk, s nézzük csendesen, mi lesz. Van meg
néhány húgocskám, s egy kocsmáros jó komám; ha egyszer belé­
jük kóstolnak ezek a nyársat nyeltek, és mégsem szelídülnek
meg, akkor igazán olyanok, mint a kivert ordasok.
 Az Eulenburg-palotában
Álba herceg lakása
Silva és Gómez találkozik

silva Végrehajtottad a herceg parancsait?

Gómez Pontosan. A nappali őrjáratok parancsot kaptak, hogy
a meghatározott időben ott legyenek a kijelölt helyeken, közben
a szokott módon bejárják a várost, hogy rendet tartsanak. Egy­
másról nem tudnak semmit, mindegyik azt hiszi, hogy csak neki
szól a parancs; később aztán egy pillanat alatt össze lehet vonni
a gyűrűt, s a palota összes kapuit meg lehet szállni. Nem tudod,
mi az oka a rendelkezésnek?
SILVA Megszoktam, hogy vakon engedelmeskedjem. S kinek
könnyebb engedelmeskedni, mint a hercegnek? Mikor az ered­
mény mindig hamarosan megmutatja, hogy a parancs helyes
volt.
(.ómez Jó, jó! Nem csodálom, hogy már éppen olyan zárkó­
zol l: lettél, mint ő, hiszen mindig körülötte vagy. De nekem még
furcsa világ ez; én a könnyebb olasz szolgálathoz szoktam. Ép­
pen olyan hű és szófogadó vagyok, mint régen, de rákaptam a fe­
csegésre és okoskodásra. Ti mintha némák lennétek; nem is me­
rnek jól érezni magatokat. A herceg olyan, mint egy vártorony,
amin nincs kapu, hogy be ne járhasson az őrség. A minap is hal­
lói lám, amint egy vidám és nyájas emberről azt mondta az asz-
inlnál, hogy olyan, mint egy rossz kocsma, amire azért tűzték ki
a pálinkás cégért, hogy becsalogassák a naplopókat, koldusokat
és tolvajokat.
silva Nem vezetett-e ide bennünket egy szó nélkül is?
gómez Az igaz! Semmit se lehet ellene mondani. Aki látta,
milyen okosan hozta ide a sereget Olaszországból, az tanulhatott
valamit. Hogy siklott át a barátok és ellenségek, a franciák, a ki­
rálypartiak és az eretnekek, a svájciak és a szövetségesek között,
micsoda szigorú fegyelmet tartott, milyen könnyen és zavar nél­
301
kül tette meg az utat, amelyet mindenki olyan veszélyesnek
mondott! - Ott aztán láthattunk és tanulhattunk egyet-mast.
SILVA De itt is! Nincs-e már csend és rend mindenütt, mini ha
nem is lett volna lazadas?
gómez Hát hiszen nagyobbára csend volt már akkor is, ami­

kor idejöttünk.
silva A tartományok sokkal csendesebbek lette , a mozi u
még valaki, csak azért, hogy szökjék. De azt hiszem, az ilynek
útját is hamarosan elzárja a herceg.
gómez Akkor lesz csak igazán kedves a királynak.
SILVA A mi dolgunk pedig az, hogy neki legyünk kedvesek. I la
idejön a király, a herceg is megkapja a jutalmát, de azok is. aki­
ket ő pártfogol.
gómez Azt hiszed, eljön a király?
silva A készülődés olyan nagy, hogy igen valószínűnek lát­

szik.
gómez Velem ugyan nem hitetik el.
silvaAkkor legalább ne beszélj róla ! Mert ha nem akar ide­
jönni a király, azt biztosan akarja, hogy idevárják.

Ferdinánd, Álba természetes fia lép be

FERDINÁND Apám nem jött még ki?

silva Őt várjuk.
FERDINÁND Mindjárt itt lesznek a hercegek.
gómez Ma jönnek?
ferdinánd Az orániai herceg és Egmont.
gómez (Silvának) Kezdem már érteni.
silva Akkor tartsd is meg magadnak.

Álba herceg lép be; amikor előrejön, a többiek hátravonulnak

302
 alba Gómez!
gómez (előrelép) Uram!
alba Elosztottad és utasítottad az őrjáratokat?
gómez A legpontosabban. A nappali őrjáratok.
alba Elég. Te kint vársz a galérián. Silva majd közli az időt
amikor összevonod őket, s megszállatod a palota kapuit. A töb­
bit tudod.
gómez Tudom, uram. (El)
alba Silva!
silva Parancsára.

alba Mindazt, amit eddig is nagyra becsültem benned, a bá­

lul ságot, határozottságot, a tetterőt: mutasd meg ma!
silva Köszönöm, kegyelmes uram, az alkalmat, hogy megmu-
la(hatom, még mindig a régi vagyok.
alba Mihelyt a hercegek nálam lesznek, siess, és azonnal fogd
cl Egmont titkárát. Megtettél minden előkészületet, hogy letar­
tóztassak a többieket, akiket kijelöltem?
silva Kegyelmes uram, megbízhat bennünk! Sorsuk mint jól
kiszámított napfogyatkozás pontosan és kérlelhetetlenül fog le­
csapni rájuk.
ALBA Éberen figyeltetted őket?
silva Valamennyit, de különösen Egmontot. Ő az egyetlen,
aki nem változtatott életmódján, mióta itt vagyunk. Egész nap
egyik lóról a másikra; vendégeskedik, az asztalnál pedig vidám
es szórakoztató, kockázik, célba lő, éjszaka aztán a kedveséhez
surran. Pedig a többiek nagyon is észrevehetően szakítottak régi
elei módjukkal; otthon gubbasztanak; olyan a házuk tája, mint­
át beteg volna a háznál.
alba Akkor hát annál gyorsabban ! Még mielőtt akaratunk el­
lenére meggyógyulnak.
M LV A É n valamennyit előállítom. Ahogy rendelkezni kegyes-

krtlelt, el fogjuk halmozni őket szolgálatkészségünk minden jelé-

\< . megrettennek; politikából félénken köszönetét mondanak;
303
érzik, hogy tanácsos volna megszökni; de egyik sem mer egy U-
pést sem tenni; haboznak, szövetségre lépni nem képesek, attól
pedig, hogy egymagukban legyenek bátrak, visszatartja őkí i a
közszellem. Szeretnék a gyanú árnyékát is elkerülni, s egyre gya-
núsabbá lesznek. Előre örülök, hogy milyen jól fog sikerülni a
terv.
ALBA Én csak annak örülök, ami már megtörtént, és annak
sem egykönnyen; mert mindig akad még valami, ami gondol <>
vesződséget okoz. A szerencse önfejű, sokszor nemessé teszi axi.
ami hitvány és haszontalan, a jól átgondolt vállalkozásokat pe­
dig azzal csúfolja meg, hogy hitvány végre viszi. Várj itt, amíg a
hercegek megjönnek; akkor adj parancsot Gómeznek, hng\
szállj a meg az utcákat, te pedig siess, fogd el Egmont titkárát rs a
többieket, akiket kijelöltem. Ha végeztél, visszajössz ide, jelen­
tést teszel fiamnak, ő pedig a tanácsba hozza meg nekem a hírt.
silva Remélem, méltón állhatok meg ma este kegyelmes uram
előtt.

Álba a fiához megy, aki az oszlopok alatt áll

Magamnak sem merem megvallani, de megingott bennem a re­

mény. Félek, másképpen lesz, mint ahogy ő hiszi. Szellemekéi
látok, amint csendesen és tűnődve mérik fekete serpenyőiken a
hercegeknek s a nép ezreinek sorsát. Lassan inog a mérleg nvelve
ide-oda; úgy tetszik, a bírák mélyen elgondolkoznak; végül az
egyik serpenyő lesüllyed, a másik pedig felemelkedik az önfejű
sors leheletétől, és elvégeztetett. (El)
alba (Ferdinánddal előrejön) Milyennek láttad a várost.
FERDINÁND Nem volt semmi zavar. Mintha csak szórakozásból
tenném, végiglovagoltam az utcákon. A jól elhelyezett őrsegek
olyan ébren tartják a félelmet a népben, hogy pisszenm sem mer.
Olyan a város, mint a mező, mikor messziről már készülődik a

30 4
 vihar; állatot, madarat nem látni másként, csak amint menedé­
ket keres.
ALISA Semmi mást nem vettél észre?
ferdixáxd Egmont jött szembe velem néhányadmagával a pia­
con, köszöntöttük egymást; még betöretlen lovon ült, amelyet
meg kellett dicsérnem. „Siessünk, hogy elég lovunk legyen betör­
ve, szükségünk lehet rájuk!” -kiáltotta felém. „Ma még találko­
zunk” - tette hozzá, mert kérésedre idejön, hogy tanácskozzék
veled.
Alija Találkozni fogtok.
I KKDINÁND Az összes lovagok között, akiket ismerek, ő tetszik
legjobban. Azt hiszem, jó barátok leszünk.
alba Meg mindig szeles vagy, s nem eléggé óvatos; újra meg
újra anyád könnyelműségére ismerek benned, amely óhatatla­
nul karomba sodorta. A látszat már sok veszélyes ismeretségbe
kevert meggondolatlanul.
ferdinánd Akaratod előtt mindig meghajtok.
alba Fiatal vérednek megbocsátom ezt a könnyelmű jóindula­
tot, ezt a vigyázatlan jókedvet. De ne feledd, hogy minek az el­
végzésére küldtek ide engem, s hogy milyen részt szántam neked
a munkából.
i’erdinánd Emlékeztess rá, s ne kímélj, ha úgy látod jónak.
alba (szünet után) Fiam !
FFRDINÁND Apám!
alba A hercegek mindjárt itt lesznek; az Orániai és Egmont
jön. Ne vedd bizalmatlanságnak, de csak most mondom meg, mi
történik velük. Nem fognak elmenni innen.
ferdinánd Mit akarsz tenni?
alba Úgy döntöttünk, hogy fogva kell tartani őket. - Csodál­
kozol? Hallgasd meg, mi a teendő! Az okokat megtudod, ha
minden végbement. Most nincs idő a magyarázkodásra. Csak
jeled akarom megbeszélni azt, ami a legfontosabb s a legtitko­
sabb; erős kötelék fűz össze bennünket; szeretlek és becsüllek;
mindent rád szeretnék halmozni. Nemcsak az engedelmessel,i c
akarlak ránevelni; de ki akarom benned fejleszteni a kifejezés. ,i
parancsolás, a végrehajtás érzékét is: hogy terád nagy örökségei,
a királyra kitűnő szolgát hagyhassak; hogy mindabból, amim
van, a legjobbat rád ruházzam, és hogy bátran léphess fivéreid
közé.
ferdinánd Hogyan háláljam meg neked ezt a szeretcict.
amellyel egyedül felém fordulsz, mikor egy egész birodalom resz­
ket előtted?
alba Figyelj hát, mi a teendő. Mihelyt a hercegek itt lesznek,
katonaság szállj a meg a palota minden bejáratát. Erre ka]« ni
utasítást Gómez. Silva sietve letartóztatja Egmont titkárát és
mindazokat, akik a leggyanúsabbak. T e a kapuknál s az udvar­
ban álló őrségre ügyelsz. Először is a szomszédos szobákat rakod
meg a legmegbízhatóbb emberekkel; aztán a galérián megvárod
Silva visszajöttét, és akkor annak jeléül, hogy a feladatokat vég­
rehajtották, behozol nekem valami papírdarabot. Mindaddig,
míg az Orániai nem távozik, maradj az előszobában, menj uin­
na, én visszatartom Egmontot, mintha még mondani akarnék
neki valamit. A galéria végén vedd el az Órámat kardját, szó­
lítsd az őrséget, fogd el azonnal ezt a legveszedelmesebb emberi;
én majd Egmontot tartoztatom le itt.
ferdinánd Engedelmeskedem, apám. Első alkalom, hogy n<-
héz szívvel és tele aggodalommal.
alba Megbocsátom. Ez az első nagy nap, amelyet megául.

Silva jön be

s il v a Küldönc Antwerpenből. Az orániai herceg levelét hoz­

ta. Nem jön.
alba A küldönc mondta?
silva Nem, a szívem mondta.
alba Rossz szellem szól belőled. (Miután elolvasta a levelit, int

306
 nekik, s azok mindketten a háttérbe vonulnak. Álba egyedül marad az elő­
térben) Nem jön! Az utolsó pillanatig halogatja, hogy színt vall­
jon. Merészel nem jönni! Akkor hát várakozásom ellenére elég
okos volt az okos ahhoz, hogy ne legyen okos! - Az óra int! Egy
kicsit halad még a mutató, s a nagy mű készen áll, vagy meghiú­
sult; jóvátehetetlenül meghiúsult, mert sem újrakezdeni, sem el­
titkolni nem lehet. Már régen alaposan megfontoltam mindent;
erre a lehetőségre is gondoltam; elhatároztam, hogy mit teszek
ebben az esetben, és íme, most, hogy cselekedni kell, mégis alig
tudom megakadályozni, hogy az érvek és ellenérvek vitája újra
lel ne támadjon lelkemben. Tanácsos-e elfogni a többieket, ha ez
az egy kisiklik a kezemből? Elhalasszam-e a döntést azzal, hogy
futni hagyom Egmontot övéivel együtt; mindazokkal, akiket ta­
lán csak ma tudok kézre keríteni? így hát téged is kényszerít a
sors, te lebírhatatlan ? Meddig töprengtem a dolgon! Milyen jól
előkészítettem! Milyen nagy, milyen szép volt a terv! Milyen kö­
zel a megvalósuláshoz a cél! És íme, most a döntés pillanatában
két rossz között választhatsz; mintha sorsot húznál, úgy nyúlsz a
sötét jövendőbe; amit kezedbe fogsz, még zárva van, nem tudod,
nyersz-e vagy veszítesz! (Felfigyel, mintha valamit hallana, s az ab­
lakhoz lép) Ő a z ! Egmont! Milyen könnyedén hozott be a lovad;
nem torpant vissza a vérszagtól és a kivont kardú szellemtől,
amely a kapuban fogad ? - Szállj csak le a lóról! - Egyik lábad­
dal már a sírban állsz! S már a másikkal is! —Simogasd csak meg
a nyakát utoljára ezért a derék szolgálatért! Nincs már számom-
ía választás. Ilyen vakon, ahogy most jön Egmont, soha többé
nem szolgáltatja ki m agát! - Halljátok!

Ferdinánd és Silva besiet

1egyétek, amit parancsoltam; nem másítom meg szándékomat,

hrőszakkal is itt tartóztatom Egmontot mindaddig, amíg meg­
hozod Silvától a hírt. Azután maradj a közelben. Elrabolja tőled
307
a sors a nagy érdemet, hogy saját kezeddel fogd el a kiiály legna­
gyobb ellenségét. (Silvának) Siess! (Ferdinándnak) Menj elébe!
(Néhány pillanatig egyedül marad; fel-alá jár)

Egmont jön

Egmont Eljöttem, hogy meghallgassam a király parancsait, s

hogy megtudjam, mit kíván hűségünktől, mely örökre az övé.
alba Mindenekelőtt tanácsodat akarja hallani.
EGMONT Mire nézve? Az orániai herceg nem jön el? Azt lut-
tem, itt találom.
alba Sajnálom, hogy éppen ebben a fontos órában hiányzik
körünkből. A király arra nézve kívánja hallani véleményedet,
hogy miképpen lehetne újra csendet teremteni a tartományok­
ban. Sőt azt reméli, hogy erélyesen együtt fogsz velünk működni
abban, hogy a zavargások megszűnjenek, s a tartományok remi­
je teljesen és tartósan helyreálljon.
EGMONT Jobban tudod nálam, hogy eléggé megnyugodott
már, sőt hogy sokkal nyugodtabb volt már minden, mielőtt az új
katonaság megjelenése megint fel nem zaklatta gonddal és [éle­
lemmel a kedélyeket.
alba Ú gy értsem ezt, hogy az lett volna a helyes, ha a kit áh
nem is hoz abba a helyzetbe, hogy megkérdezzelek?
EGMONT Engedelmet kérek! Nem az én dolgom megíulni,
hogy helyesen tette-e a király, amikor sereget küldött ahelyii.
hogy inkább felséges jelenlétének erejével hatott volna. A sereg
itt van; ő nincs. De nagyon hálátlanok és feledékenyek lennénk,
ha nem emlékeznénk arra, amivel az eltávozott hercegnőnek
tartozunk. Valljuk meg, hogy egyaránt okos és bátor fellépésé­
vel, erélyével és tekintélyével, rábeszélésével és politikájával sike­
rült megnyugtatnia a zavargókat, és a rebellis népet néhány hó­
nap alatt az egész világ csodájára visszatérítette a kötehs>(g
útjára.
 alba Nem tagadom, a zendülés elült, és úgy látszik, mindenki
visszarettent az engedelmesség korlátái közé. De nem függ-e bár­
ki önkényétől, hogy bármikor kilépjen közülük? Ki akadályozza
meg á népet, hogy ki ne törjön? Kinek van hatalma rá, hogy
kordában tartsa őket? Ki kezeskedik róla, hogy a jövőben is hű
alattvalók lesznek? Nincs semmi zálogunk, legfeljebb a jó szán­
dékuk.
lgmont S nem a nép jó szándéka-e a legszebb, a legbiztosabb
zálog? Istenemre! Érezheti-e magat biztosabban a király, mint
akkor, ha mögötte all a nép; mindannyi egyért s egy mindannyi­
ért; érezheti-e magát biztosabban a külső és belső ellenséggel
szemben ?
alba De ki hiszi el azt, hogy itt ilyen a helyzet?
lgmont Adjon a király közkegyelmet, nyugtassa meg a kedé­
lyeket, es hamaiosan meglátjuk majd, hogyan tér vissza a biza­
lommal együtt a hűség és a szeretet.
alba Mindazok pedig, akik megsértették a király felségét, akik
meggyalazták a vallás szentségét, szabadon és bántatlanul járja-
nak-keljenek, és csábító például szolgáljanak a többinek arra,
hogy a szörnyű bűnök megtorlatlanul m aradnak!
lgmont S nem kell-e az olyan bűnöket, amelyeket az ittasság
és az esztelenség követett el, inkább megbocsátani, mint kegyet­
lenül megbüntetni? Különösen akkor, ha feltehetjük, ha biztosra
vehetjük, hogy a bajok nem fognak megismétlődni? Nem áll­
tak-e szilárdabban azok a királyok, nem magasztalja-e őket a
kői s az utókor, akik képesek voltak rá, hogy méltóságuk sérel­
mét megbocsássák, s bár helytelenítik, semmibe vegyék? Nem
éppen azért hasonlítják-e őket Istenhez, aki sokkal nagyobb,
hogysem minden káromkodás felérhetne hozzá?
alba Éppen ezért a király védje meg az Isten és a vallás méltó­
ságát, mi pedig a király tekintélyét. Amit az uralkodó nem mél­
tat visszautasításra, a mi kötelességünk megtorolni. Büntetlenül

309
—az én véleményem szerint —egyetlen bűnöst sem hagyhatunk
futni.
egm ont Úgy véled talán, hogy mindegyiket elfoghatod. Ntm
halljuk-e mindennap, hogy az emberek elbujdosnak, s kifutnak
az országból félelmükben? A gazdagok vagyonukat, magukat,
gyerekeiket és barátaikat menekítik ki; a szegény munkás kezét
viszi a szomszédhoz.
alba így tesznek, ha nem gátoljuk meg őket. Éppen ezéi t kí­
ván a király a hercegektől tanácsot és tetteket, a helytai tőktől
erélyt s nem csak szép meséket arról, hogy mi történik, mi tör­
ténnék, ha minden mehetne a maga kedve szerint. Ha valaki
csak szemlélője a bajoknak, ha reménységgel áltatja magát, hogy
mindent az időre bíz, s ha egyszer talán oda is üt, de csak úgy,
mint valami farsangi komédiában, hogy úgy tegyen, mintha ten­
ne is valamit, mikor pedig semmit sem akar tenni; nem kelti-e az
ilyen ember azt a gyanút, hogy örömmel látja a zavargást, ame­
lyet felidézni nem akar ugyan, de annál szívesebben támogatná?
egmont (már-már kitör, de uralkodik magan, s 1ovid szünet után nyu­
godtan így szól) Nem minden szándék nyilvánvaló, és sok ember
szándékát félre lehet magyarázni. Azt is hallhatjuk mindenfelől,
hogy a király szándéka nem annyira az, hogy a tartományokat
egyenlő és világos törvényekkel kormányozza, hogy a vallás mél­
tóságát biztosítsa, s a népnek általános békét adjon, mint inkább
az, hogy leigázza az embereket, hogy megfossza őket ősi jogaik­
tól, hogy magának szerezze meg birtokaikat, hogy korlátozza a
nemesség ősi jogait, pedig a nemes éppen ezekért szolgai neki, s
áldozza érte életét és vérét. Azt mondják, a vallás csak amolyan
pompázatos kárpit, amely mögött annál könnyebb kitervelni az
ármányokat. A nép térdre borul, hogy imádja a szőnyegbe szőtt
szent jeleket; mögöttük pedig ott leskelődik a madarász, hogy
csapdájába fogja a gyanútlanokat.
alba Ezt tőled kell hallanom?
EGMONT Nem az én véleményem! Csak az, am itltt is, ott is be-

3 10
 szélnek, amit fennhangon hirdetnek nagyok és kicsik, bölcsek és
bolondok. A hollandusok kettős igától félnek, és ki áll jót szabad­
ságukért?
alba Szabadság? Szép szó annak, aki helyesen értelmezi. Mi­
féle szabadságot akarnak? Mi a legszabadabb szabadság? - He­
lyesen cselekedni! - Ebben pedig senkit sem akadályoz meg a ki­
rály! Nem! Nem! Ha nem tehetnek kárt másnak is, maguknak
is, már nem érzik szabadnak magukat. Jobb volna inkább le­
mondani a koronáról, mint egy ilyen népen uralkodni. Ha külső
ellenség fenyeget - amire nem is gondol a polgár, mivel csak a
szomszédját látja -, s ha a király segítséget kér: akkor összekap­
nak egymással, s az ellenséggel is készek összeesküdni. Sokkal
okosabb, ha kordába szorítjuk őket, hogy úgy bánhassunk velük,
mint gyermekekkel, hogy úgy vezethessük őket a saját javukra.
Hidd el, a nép soha nem lesz sem felnőtt, sem okos: a nép mindig
gyermek marad.
EGMONT De ritkán tér észre egy király ! Nem jobb-e, ha a soka­
ság inkább bízik a sokaságban, mint egyvalakiben? Sőt nem is
annyira egyvalakiben, mint azt az egyet szolgáló kevesekben,
olyan nemzedékben, amelyik ura szándéka szerint lesz felnőtt.
Mert hiszen nyilván csak ennek van joga rá, hogy okos legyen.
alba Talán éppen azért, mert nincs a maga akaratára bízva.
EGMONT És ezért senki sem szeretné a maga akaratára bízni.
I egyétek, amit akartok; feleltem kérdésedre, és újra azt mon­
dom: nem megy! Nem mehet. Ismerem honfitársaimat. Talpig
leríiak, méltók rá, hogy helyük legyen ezen a földön; mind a ma­
ga ura, kiskirály, kemény, munkás, tehetséges, hű, s ragaszkodik
a régi szokásokhoz. Nehéz megnyerni bizalmukat; de könnyű
megtartani. Merevek és kemények! Nyomni lehet őket, de el­
nyomni nem.
alba (aki eközben néhányszor körülnézett) Megismételnéd mind­
ezt a király előtt is?
Egmont Szégyen volna, ha jelenléte megnémítana. S dicsőség
neki is, spanyoljainak is, ha arra bátorítana, hogy még sokkal
többet elmondjak.
alba Ami javunkra válik, éppen úgy meghallgatom, mint ő.
EGMONT Azt mondanám neki: a pásztor akár egy egész nyáj
birkát is könnyen elterelget, az ökör ellenkezés nélkül húzza az
igát; de nemes paripának, ha lovagolni akarsz rajt, meg kell is­
merned a gondolatait, és oktalan módra semmi oktalanságot
nem kívánhatsz tőle. A polgár azért akarja megőrizni ősi alkot­
mányát, azért kívánja, hogy honfitársai kormányozzák, mert
csak így látja előre, hogyan vezetik majd, s így remélheti, hogy
nem lesznek irányában önzők és részvétlenek.
alba S ne lenne hatalma az uralkodónak arra, hogy megvál­
toztassa a hagyományokat? Nem éppen ez-e a legszebb előjoga?
Mi állandó ezen a világon? Változhatatlan-e az állam rendje?
Nem változik-e meg minden viszonylat az idők folyamán, s nem
lesz-e ezernyi baj oka a régi alkotmány éppen azért, mert nem
felel meg a nép jelen állapotának? Attól tartok, ezek az ősi jogok
azért olyan kedvesek, mert sok búvóhelyet kínálnak, hogy az
okosak s hatalmasok a nép kárára, a közösség kárára megbúj has­
sanak vagy megszökhessenek.
EGMONT S az effajta önkényes változtatások, a legfőbb hata­
lomnak ezek a korlátlan beavatkozásai nem annak előjelei-e,
hogy egyvalaki készül olyasmire, amit a sokaknak nem szabad
megtenni? Valaki egymaga akar szabad lenni, hogy betölthesse
minden vágyát, és megvalósíthassa minden gondolatát. És ha mi
egészen megbízunk őbenne, a jó és bölcs királyban, jótállhat-e ő
utódaiért is? S ki óv meg bennünket a teljes önkénytől akkor, ha
olyan szolgáit, olyan bizalmasait küldi hozzánk, akik nem isme­
rik a mi országunkat és szükségleteit, akik kényük-kedviik szerint
cselekszenek, s mert nem találnak ellenállásra, minden felelős­
ségtől mentnek érzik magukat?
alba (aki közben ismét körülnézett) Mi sem természetesebb, mint
hogy egy király a maga szándékai szerint uralkodik, és legszíve-
3 12
 meg akarják é r t e n i , ^ f ö l t é S megér,Ík’

USyanúgygondolkodik; g>6r^ “ - « '« ™ ak,

nek tekinthet. ’ mint °- a^ t testvéré-

ezekkel atetvérekkek "aSy°" egyenl6tle,lül osztozkodott

‘ “ f * ‘ tÖrt6nt’ *.™ - k i iHgy-

kát küldőiének ide akik T " S™kse? ndkül megint olyano-
godni, s ha azt látnák, hogy kéméin/ m ^ '3 mcSgazda-
zsiság prédái leszünk, ez olyan fn ^ “ ÍOnyórtelen kap-
iilne el önmagától. * n °ngast okozna, amely aligha
alba Olyasmit mondasz, amit nem kellene hallann * •
idegen vagyok. e ie riaiianőm; en is

menyben küldött hoev a n > d‘ A k ly abban a re-

2 x 3 5 2 - *s&c
- akarja, hogy A

ddka az, hogy a „yépet. ló r iik ^

l>ogy azt, ami javára válik - ha ,„1,1 - k k° 2e szontsa>
•' h°8y feláldozza a ld ’et rákí" y-
' « >«ze a többinek a békében T * f “ ak így ,e'
ban- % határozott; az én parancs V °rmanyzat á)dásai-
mcsséggel; cSak arra nézve kérek t a n ^ Í T * * * * ? * * * 3 ne-
ra. hogy nút cselekedjem, mert ezt a k' ° gy mikmt’ s nem —
Egmont Szavaid sainos a ' m lra y mar ^döntötte.

'<a szabad határoznia • i • uralkodónak sem vol-

«*< «karja roncsolni n é p / J ^ J ^ * ' . ” *’ C‘ ny° ™ b
epe erejet, kedelyet és önbecsülését, hogy
313
aztán könnyen uralkodhassék rajta. Egyéniségük legbenső mag­
ját akarja megrontani; bizonyosan azért, hogy boldogabba te­
gye őket. El akarja pusztítani őket, hogy valami más legyen be­
lőlük, valami egészen más. Ó, hajó is a szándéka, félrevezették!
Nem a királynak szegül ellen az ember; azzal a királlyal száll
szembe, aki hibás úton készül megtenni az első lépéseket.^
a l b a H a így vélekedel, hiábavaló szándék, hogy megértsük

egymást. Lebecsülöd a királyt, s megveted tanácsosait, ha két­

ségbe vonod, hogy mindezt már végiggondolták, megvizsgálták,
mérlegelték. Nincs utasításom arra, hogy újra megvitassam az
érveket és ellenérveket. A néptől engedelmességet kívánok - és
tőletek, országnagyok és főnemesek, tanácsot és tetteket: a feltét­
len kötelességtudat zálogait.
E g m o n t K ív á n d fejünket, s egy csapásra végeztél. A nemes lé­

leknek mindegy, hogy ebbe az igába vagy a hóhér bárdja ala

hajlik-e nyaka. Hiába beszéltem ennyit: csak a levegőt kavartam
meg, egyebet nem értem el.

Ferdinánd lép be

F E R D I N Á N D Bocsánat, hogy megzavarom a beszelgetest. Leve­

let hoztam: átadója sürgeti a választ.

a l b a Engedd meg, hogy megnézzem, mi van benne. (Oldalt

^ F E R D IN Á N D (Egmonthoz) De szép az a ló, amivel erted jöttek

embereid!
EGMONT Nem rossz fajta. De régóta az enyém már, gondolom,

talán túl is adok rajta. Ha tetszik, megalkuszunk rá.

f e r d i n á n d Jó! Majd meglátjuk!

Alba int fiának, ez háttérbe vonal

EGM ONT Isten veled. Bocsáss el, mert Istenemie, egyebet ne

mondhatok.
 alba A szerencsés véletlen megakadályozott abban, hogy még
jobban eláruld magadat. Meggondolatlanul kimondod, ami a
szíved mélyén van, és sokkal keményebben vádolod magadat
mmt ahogy legádázabb ellenfeled tehetné.
Egmont Nem ér fel hozzám e vád; jól ismerem magam, s tu­
dom, hogy hű vagyok a királyhoz; sokkal hívebb, mint azok,
alak az o szolgálatában saját maguknak szolgálnak. Sajnálom,
hogy mennem kell, mielőtt tisztáztuk volna ezt a kérdést, és csak
azt kívánom, hogy urunk szolgálata és országunk java hamaro­
san egyesítsen bennünket. Talán egy újabb beszélgetés olyan
szerencsésebb pillanatban, amikor jelen lesznek a többi hercegek
is, alak ma nincsenek itt, megoldja, ami ma megoldhatatlannak
latszik. Ezzel a reménnyel búcsúzom.
alba (aki ugyanekkorfiának, Ferdinándnak is jel! ad) Megálli Eg­
mont! A kardodat! ’ 5

A kozépso ajtó kinyílik; láthatóvá lesz a mozdulatlanfegyveresekkel zsú­

folt. galéria

EGMONT (aki egy ideig csodálkozva hallgatott) Hát ezt akartad?

Ezért hivattál ide? (Kardjához kap, mintha védekezni akarna) Véd­
telen vagyok?
alba A király parancsára foglyom vagy.

Mindkét, oldalról fegyveresek lépnek be

Egmont (pillanatnyi hallgatás után) A király? - Ó, Orániai!

Oiamai! (Kis szünet után átadja kardját) Itt a kardom! Sokkal
többször védte a király Ügyét, mint ezt a szívet itt.

kimegy a középső ajtón, a teremben levőfegyveresek követik, velük Alba

fia is. —Alba állva marad
 Ö TÖ D IK FELVONÁS

Utca. Alkonyat
Klára, Brackenburg, polgárok

BRACKENBURG Kedveském, az Istenért, mire készülsz?

KLÁRA Gyere velem, Brackenburg. Nem ismered az embere­
k e t ; biztosan kiszabadítjuk. Szeretnek bárkit is úgy, mint őt? Es­
küszöm: mindnyájukban ég a vágy, hogy megmentsek Egmon­
tot hogy elhárítsák drága életéről a veszélyt, hogy szabadda te­
gyék őt, aki mindenkinél szabadabb. Menjünk! Csak a hang hi­
ányzik, amely összehívja őket. Lelkűkben még elevenen él, hogy
mivel tartoznak neki. Tudják, hogy csak az ő hatalmas karja vé­
di meg őket a romlástól. Mindent kockára kell vetniük érte es
magukért. S mit kockáztatunk mi? Legfeljebb életünket; ezt pe­
dig úgysem érdemes megtartani, ha ő elpusztul!
b r a c k e n b u r g Boldogtalan! Nem látod a hatalmat, amely

mindnyájunkat széttéphetetlen bilincsbe vert.

KLÁRA Nem hiszem, hogy széttéphetetlen. Ne vesztegessük In­
ába a szót! Itt jön néhány régi, becsületes, derék ember! Alljato
meg, jó barátok, szomszédok! Álljatok meg! - Mondjatok, ....
történt Egmonttal?
Ács Mit akar ez a gyermek? Ne hagyjátok beszelni.
K L Á R A Húzódjatok közelébb; amíg nem egyesülünk, s erősek

nem leszünk, beszéljünk halkan. Egy pillanatot sem veszít He­

tünk Az arcátlan zsarnokság, amely bilincsbe merészelte verni,
már kihúzta tórét, hogy meggyilkolja. Ó, barátaim ! Az alkonyai
árnyával együtt nő a félelem. Félek ettől az éjszakától, yeiti
Széledjünk el a városban, fussunk házról házra, s verjük tel a
polgárokat. Mindenki fogja kézbe régi fegyverét. A piacon újra
találkozunk, s áradatunk mindenkit magával ragad. KorulIng-
juk, elárasztjuk s legázoljuk az ellenséget. Hogyan áll atna e
3 16
 nekünk egy maroknyi szolgahad? Ő pedig visszatér közénk, sza­
badlesz és egyszer ő mondhat köszönetét nekünk; nekünk, akik
annyi halaval tartozunk neki. A hajnalt talán - biztosan! - már
a szabad égen látja meg újra.
Ács Mi lelt, kislányom?
KLARA Lehet, hogy nem értetek? A grófról beszélek! Egmont-
rol beszélek!
JETTER Ki ne mondd a nevét. Halálos veszedelem'
KLÁRA Az ő nevét? Hogyan? Ne mondjam ki a nevét? Hát lé­
iét azt bármiben is elhallgatni? Hol nincs ott az ő neve? Hány-
SZ° r , atta™ mmden betűjét a csillagokba írva! Hogy ne mond­
jam a . iert? Barataim! Édes,jó szomszédok, ti csak álmodoz­
tok; terjetek magatokhoz! Ne nézzetek rám ilyen félve és mere-
ven. Ne fordítsátok el szégyenkezve a fejeteket! Hiszen csak azt
kiáltom ki, amit mindnyájan akarunk. Nem a ti szívetek szava-e
az en szavam? Van-e, aki nem borul térdre ebben a feldúlt éjsza­
kában mielőtt nyugtalan álomra hajtaná fejét, hogy áhítatos
imával visszakónyörögje őt az égtől? Kérdezzétek meg egymást'
Kérdezzétek meg önmagatokat.' S ki nem kiáltja akkor velem:
„bgmont szabadsága, vagy a halál!”
JETTER Az Isten legyen velünk! Ebből baj lesz!
KLARA Megálljatok! Álljatok meg, s ne fussatok el már a nevé­
től IS annak, aki előtt nemrég olyan boldogan sereglettetek össze!
Ha felharsant a kiáltás, ha azt hallottátok: „Egmont iön! Eg­
mont jön Centből!”, akkor bezzeg boldog volt minden utca,
amelyiken keresztüllovagolt. Amikor meghallottátok lova dobo!
gasat, félredobtátok a munkát, s mikor kinéztetek az ablakon, és
altatok ot, úgy futott át bánatos arcotokon az öröm és a remény
enye, mint a napsugár. A küszöbön állva magasra emeltétek
gyermekeiteket, s rámutattatok: „Nézzétek, ez Egmont, aki na­
gyobb mindenkinél! O az! ő az, aki jobb kort hoz majd rátok
mint amilyenben szegény apáitok éltek!” Mit szóltok, ha egyszei’
megkérdezik majd gyermekeitek: „Hova lett Egmont? Hova lett
317
a jobb kor, amit ígértetek?” - így vesztegetjük csak a szót téllé-
nül; s eláruljuk őt.
s o e s t Szégyelld magad, Brackenburg! Ne hagyd a veszt* be

rohanni! Vigyázz r á !
b r a c k e n b u r g Gyere, menjünk, Klárikám! Mit szól majd

édesanyád? Talán. . .
KLÁRA Azt hiszed, gyerek vagyok, vagy megbolondultam? I\ [i-
féle „talán” ? - Ezt a szörnyű bizonyosságot nem oldja fel semmi
remény. - Meg kell hallgatnotok, és meg is fogtok: látom, hogy
összezavarodtatok, és magatok sem ismertek magatokra. Egyet­
len pillantást vessetek a mostani bajból a múltba, a közeli múlt­
ba. S gondoljatok a jövőre. Élhettek-e, életben maradhattok-e.
ha ő elpusztul? Leikével elszáll a szabadság utolsó lehelete. Mi
volt ő nektek? Kikért vállalta a legnagyobb veszedelmet? Sebei
értetek véreztek és gyógyultak be. A nagy lelket, aki mindnyája­
tok terhét hordotta, börtön falai zárják, s az álnok gyilkosság ré­
mei veszik körül. Egmont talán tirátok gondol, bennetek bízik.
Egmont, aki eddig csak mások kérését és kívánságát teljesítene.
Ács Menjünk innen, komám!
KLÁRA Nincs olyan kemény kezem és annyi erőm, mint nektek,
de él bennem, ami belőletek hiányzik: bátor vagyok, és megve­
tem a veszélyt. Bárcsak felgyújtana benneteket is az én tüzes le­
heletem ! Bárcsak úgy ölelhetnélek benneteket, hogy átmelcged-
jetek, és életre keljetek! Menjünk! Én együtt megyek veletek!
Mint a zászló vezeti védtelenül lobogva a harcosok dicső seiegel.
úgy lobogjon fölöttetek szellemem, s úgy egyesítse a szeretet és
bátorság egyetlen félelmes sereggé az ingadozó, szétszórt népét.
j e t t e r Vidd haza szegényt! Igen sajnálom.

A polgárok elmennek

brackenburg Klárikám, nem látod, hol vagyunk?

KLÁRA Hol? Az é g alatt, amelynek boltja annyiszor nőtt hatal-
3 18
 masabbra, mikor ő járt alatta, a legnemesebb férfi. Ezekből az
ablakokból néztek ki rá; négy-Öt fej egymás hegyén-hátán; ezek­
nél a kapuknál integettek és bókoltak, ha rátekintett a hitvá­
nyokra. O, hogyan szerettem őket, amikor így megbecsülték! Ha
zsarnok volna, jó volna, hagyják magára bukásában. De hiszen
szeiették! Ó, hogy az a sok kéz, amelyik kalapot emelt előtte,
nem tud fegyvert ragadni! - És mi, Brackenburg? - Mi szidjuk
őket? - Ez a két kar, amely annyiszor ölelte, mit tesz érte? - Ra­
vaszsággal már mindent elértek ezen a földön. - Te annyi hátsó
ajtót ismersz, bejáratos vagy a várba. Semmi sem lehetetlen.
Csak adj valami tanácsot!
BRACKENBURG Előbb menjünk haza.
K L Á R A JÓ.

brackenburg Ott a sarkon látom Álba őreit; az eszedre hall­

gass inkább, mint a szívedre. Azt hiszed, gyáva vagyok? Azt hi­
szed, nem halnék meg érte? De most mindketten őrültek va­
gyunk, te is meg én is. Nem látod, hogy lehetetlen, amit akarsz?
Szedd össze m agadat! Eliszen nem vagy eszeden!
KLÁRA Nem vagyok eszemen? .Rettenetes! Ti nem vagytok
eszeteken, Brackenburg. Amikor ujjongva dicsértétek a hőst, mi-
koi baiátotoknak, oltalmatoknak és reménységteknek nevezté­
tek, amikor éljenzéssel fogadtátok, akkor ott álltam a szobám
sarkában, ott leskelődtem, megbújva a félig nyitott ablak mö­
gött, és a szívem lázasabban dobogott, mint mindnyájatoké! És
most is lázasabban dobog, mint a tiétek! Ti meg elbújtok, mert
nagy baj van, megtagadjátok Egmontot, és nem érzitek, hogy ti
magatok is elpusztultok, ha ő elpusztul.
brackenburg Gyere haza!
klára Haza?

brackenburg Térj eszedre! Nézz körül! Az utcán vagy, ahová

csak vasárnap szoktál kilépni, hogy a templomba menj illedel­
mesen, és ahol túlzott szemérmetességgel még azért is haragud­
tál, hogy barátságosan köszöntottelek, és hozzád csatlakoztam.
319
Itt állsz, és az egész világ szeme láttára beszélsz és cselekszel.
Térj magadhoz, kedveském! Mire jó ez?
KLÁRA Haza! Igen, igen, tudom már! - Gyere, Brackenburg.
menjünk haza! Tudod, merre van a hazam?

Elmennek

Börtön
Lámpavilág, háttérben ágy
Egmont egyedül

EGMONT Te is kerülsz hát, öreg barátom, mindig hűséges

álom, akárcsak többi barátaim? Milyen szívesen szálltál le sza­
bad homlokomra, s úgy hűsítetted halántékomat, mint a szere­
lem szép mirtuszkoszorúja. A fegyverek zajában, az élet tajtékos
habjai közt oly könnyen pihegve nyugodtam karodban, mim a
serdülő gyermek. Ha vihar zúgott át a gallyak s levelek között,
ha recsegve hajladozott az ág és lomb, legbelül, szívem mélyen,
semmi sem rezdült. Mi dúl hát fel mostan? Mi rendíti meg ezi a
nyugodt, szilárd biztonságot? A gyilkos bárd suhintását érzem,
amely létem gyökerébe vág. Keményen állok még, de belül bor­
zongás reszket át rajtam. Igen, legyőz az áruló erőszak; alaassa
az erős, magas törzset, s még mielőtt megkorhad a kéreg, iet seg-
ve, összetörve ledől lombkoronád. Miért nem tudod most elri­
asztani magadtól a benned kavargó sejtelmek hadát, te, aki más­
kor mindig olyan könnyedén fújtad el magadtól a legnagyobb
gondokat is, mint a szappanbuborékot? Mióta borzadsz meg. b,i
közel a halál, amelynek változó képeivel oly nyugodtan éllé!
együtt, akár a megszokott föld egyéb alakjaival? - De nem h o
az, a gyors halál - őt minden egészséges szív örömmel fogadja .
a börtön az, a sír hasonmása, amitől egyaránt borzad a hős és a
gyáva. Hiszen elviselhetetlennek éreztem még a párnázott székei
is, amikor a hercegek nagy tekintélyű gyülekezete egyre ísmrilo-
320
 elő tanácskozásokban mérlegelte, amiben könnyen lehetett volna
határozni, s a tanácsterem komor falai közt szinte agyonnyom­
tak a tető gerendái. Amikor lehetett, megszöktem onnan, és fel­
lélegezve szálltam gyorsan nyeregbe. Akkor aztán rajta, szaba­
dulni ki a mezőre, ahol otthon vagyunk! Ahol a körülöttünk pá­
rolgó hantokból a természet jótevő erői, az égből pedig a suhanó
csillagok áldott sugarai vesznek körül, ahol, mint ama földből
született óriás, anyánk érintésétől új erőre kapva egyenesedünk
fel, ahol magunkban érezzük az egész emberiséget, s minden
erünkben forró, emberi vágy buzog; ahol az i^ú vadász lelkében
felizzik a vágy, hogy verekedjék, hogy birtokoljon és hódítson;
ahol a katona heves rohammal érvényesíti vele született jogát az
egész világra, és félelmetes szabadságában mint a jégeső zúdul át
a léteken, erdőkön, mezőkön, és nem ismer el semmi határt,
amelyet emberkéz húzott.
Csak tűnő emlékezés vagy, álomképe a szerencsének, amely
oly soká volt hű hozzád; hová juttatott az áruló sors? Megtagad­
ja tőled, hogy a gyors halált, amelytől sosem féltél, a nap fényé­
ben fogadd el, mert azt akarja, hogy ebben az undok rothadás­
ban megismerd a sír előízét? Milyen iszonytatóan lehel rám
ezekből a kövekből! Halálra dermed az élet, és az ágy előtt,
mintha sír volna, megtorpan a láb. Ó, gondok, gondok! Még
nem jött el az időtök, és máris meggyilkolnátok! Hagyjatok bé­
kén ! - De mióta van ilyen egyedül Egmont, egymagában az
egész világon? A kétség teszi fásulttá, nem a balsors. Hát a király
igazságossága, amelyben mindvégig bíztál, és a hercegnő barát­
sága, amely —megvallhatod —majdnem szerelem volt: mindez
semmivé foszlott, mint a feltündöklő fény az éjszakában? S most
itt maradsz egyedül a vaksötét ösvényen? De nem sző-e valami
bátor tervet barátaid körében az Orániai? Nem fog-e felkelni a
nép, hogy viharzó erejével megszabadítsa régi barátját? Ó, ti
börtönfalak, ne zárjátok el tőlem a jó lelkek segítő szándékát!
Iladd áradjon vissza most szívükből az én szívembe az a bátor-
321
ság, amely azelőtt az én szememből sugaizott iájuk! Igen, igen!
Ezrek támadnak fel! Jönnek! Mellém állnak! Jámboi imájuk
sürgetve száll az égbe; csodáért könyörög. S ha nem küld az ég
angyalt, hogy megmentsen, tudom, Lándzsát s kai dót íagad a
nép. A kapuk meghasadnak, a rácsok összetörnek, a falak leom­
lanak kezük érintésére, s Egmont boldogan lép ki a felkelő nap
szabadságába. Mennyi ismerős arc köszönt ujjongva! Ó, Klári­
kám, volnál csak férfi, téged latnalak itt bizonyosan legelöl, s ne­
ked köszönném meg, amit oly nehéz a királynak megköszönni: a
szabadságot.

Klára lakása
Klára, kezében lámpással s egy pohár vízzel, kilép kamrájából;
a poharat az asztalra teszi, s az ablakhoz megy

klára Braclcenburg? Te vagy az? Mi volt ez? Még senki;’

Senki! Az ablakba teszem a lámpát, hadd lássa, hogy virrasztók,
hogy várok rá. Megígérte, hogy hírt hoz. Hírt? Szörnyű bizo­
nyosságot! - Egmontot elítélték! - Milyen törvényszék idézheti
maga elé? S ezek elítélik! A király ítéli el, vagy Álba herceg? S a
hercegnő félreáll! Tétovázik az Oraniai, akinek allhatatlansugu-
ról annyit hallottam, bár semmit sem tapasztaltam. Ez hát a vi­
lá g ? - Ki olyan gonosz, hogy a drága férfi ellen áskálódjék ? .1Tg
hatalmas-e a gonoszság, hogy ily gyorsan ledöntse azt, akit min­
denki elismer? És mégis így van - így van! Ó, Egmont, azt hit­
tem, olyan biztonságban vagy Isten és ember előtt, mint az én
karjaimban! Mi voltam én neked? Azt mondtad, a tied vagyok;
egész életemet a te életednek szenteltem! - S mi vagyok mosi?
Hiába nyújtom kezemet a hurok felé, mely gúzsba kötött. Nincs,
aki segítsen rajtad - én pedig szabad vagyok. - Itt a kezemben
az ajtóm kulcsa. Akkor megyek és jövök, amikor nekem tel szik.
De rajtad nem tudok segíteni! - Ó, kötözzetek meg, hogy kétség­
be ne essem; vessetek a legmélyebb börtönbe, hogy fejemet <1
322
 nedves falba verjem, hogy nyöszörögjek a szabadságért, és leg­
alább megalmodhassam, hogyan segíthetnék rajta, ha nem fog­
na le bilincs; hogy mit tennék érte. - Szabad vagyok, de szabad­
ságom tele van a tehetetlenség gyötrelmével. - Öntudatom tisz­
ta, de mozdulni sem tudok, hogy segítségére siessek. Ó, jaj, Eg­
mont, lényed legkisebb porcikája, Klárikád is éppen olyan fo­
goly, mint te vagy, s mikor a halállal küszködik, tőled elszakítva
vonaglik végsőt. Valaki besurrant, köhög. . . Brackenburg —ő
az! Boldogtalan, derék ember, a te sorsod csak ez marad: kedve­
sed ajtót nyit éjszaka, de ó, milyen szerencsétlen találkozóra!

Brackenburg belép

KLÁRA sapadt vagy es zavart, Brackenburg! Mi történt?

brackenburg Kerülő utakon, sok veszedelem közt jöttem.
A íóutcákat megszállták; zegzugos sikátorokon lopóztam hoz­
zád.
Klára Mondd el, amit tudsz!
brackenburg (leül) Ó, Klára, hadd sírjam ki magam! Én
nem szerettem Egmontot. Gazdag volt, s a jobb legelőre csalta el
,1 szegény ember egyetlen bárányát. De nem is átkoztam el; az
Isten hűségesnek és szelídnek teremtett. Kínok közt sorvadt ben­
nem az elet, s mindennap vártám, hogy halálra epedek.
klára Felejtsd el, Brackenburg! Felejtsd el magadat is! Róla
beszélj ! Igaz? Halálra ítélték?
brackenburg Halálra. Biztosan tudom.
klára De él még?
brackenburg Igen, még él.
KLÁRA Mivel bizonyítod be? A zsarnokság éjjel gyilkolja meg
;i dicsőt! Minden szemtől elrejtve folyik ki vére. Az elkábított
nép nyugtalanul alszik, s megmentéséről álmodik, arról, hogy
béna vágya teljesülni fog; s közben Egmont szelleme, mindnyá­

jé
junkat megvetve, elhagyja a világot. Vége van! Ne csalj meg,
és magadat se csald meg!
b r a c k e n b u r g N em ! Bizonyos, hogy él! —A spanyol, fájdalom,

szörnyű színjátékot rendez a nepnek, amelyet el akar tiporni,

hogy erőszakával örökre megtörjön minden szívet, amely sza­
badságra vágyik.
K L Á R A Folytasd csak, és mondd ki nyugodtan az én halálos íté­

letemet is. Mind közelebb és közelebb járok már a boldogok me­

zőihez, s vigasztalás száll rám onnan a béke honából. Beszelj!
b r a c k e n b u r g Láttam az őrökön, s kivettem az itt-ott elejtett

szavakból, hogy a piactéren titokban valami rettenetes dologra

készülnek. Mellékutcákon és ismerős átjárókon ellopóztam
nagybátyám házáig, és egy hátsó ablakon át kinéztem a ténc.
Spanyol katonák sürögtek ott tág körben, lobogó fáklyákkal.
Gyakorlatlan szememet odameresztettem, és egy fekete állvány
bontakozott ki előttem az éjszakában szélesen és magasan, nug-
borzadtam, ahogy megláttam. Sokan szorgoskodtak rajta, hog\
fekete posztóval bevonva elfedjék, ami még fehér és látható voli
a gerendázatból. Jól láttam, amint végül a lépcsőket is bevonták
feketével. Látszott, hogy szörnyűséges áldozati ünnepre készü­
lődnek. Az egyik oldalon fehér feszületet állítottak fel, s ez úg\
fénylett az éjszakában, mintha ezüstből volna. Csak néztem, m
egyre bizonyosabb lett a szörnyű bizonyosság. Még ott lobognii
imbolyogva egy-egy fáklya, aztán eltűnt, kilobbant valamenm i.
S az éjszaka szörnyű szülötte egyszerre visszahullt anyja ölein-.
KLÁRA Hallgass, Brackenburg! Hallgass! Hadd pihenjen nng
lelkem e takaró alatt. Eltűntek a kísértetek; te pedig, szelíd ij.
terítsd lepleidet a magában forrongó földre, amely nem hordoz­
za már undok terhét; iszonyodva feltépi mély szakadékait, s ma­
gába rántja a gyilkos állványt. Az Isten pedig elküldi egyik an­
gyalát, akit ezek dühük tanújává gyaláztak; a küldött szent éi in­
tésére lehullnak a zárak és a bilincsek; az angyal szelíd fénnyel
árasztja el barátomat, s az éjen át gyengéden és halkan a szabad­
324
 ba vezeti. S én is megyek már titkos úton, a sötétségen át, hogy
találkozzam vele.
brackenburg (tartóztatja) Hova indulsz, kedves? Mit akarsz?
KLÁRA Halkan, kedves, hogy senkit fel ne verjünk, hogy ma­
gunkat se ébresszük fel! Megismered ezt az üveget, Bracken-
buig? Tőled vettem el tréfálkozva, amikor a meggondolatlan
halallal fenyegetőztél türelmetlenül. —Most pedig, barátom.
BRACKENBURG Az Isten szerelmére!
KLÁRA Semmit sem akadályozhatsz meg. Az én sorsom a pusz­
tulás, s engedd at nekem azt a szelíd, gyors halált, amelyet ma­
gadnak készítettél. Add a kezedet! Bárha e percben, mikor fel­
nyitom a sötét kaput, amelyen át nincs visszatérés, megmond­
hatnám neked e kézszorítással, mennyire szerettelek, mennyire
sajnáltalak! Bátyám fiatalon meghalt; téged választottalak he­
lyere. Szíved ellentmondott, s meggyötört mindkettőnket; for­
rón s egyre forróbban arra vágyakoztál, amit nem neked szánt a
végzet. Bocsáss meg: Isten veled! Hadd szólítsalak bátyámnak!
Ez a szó sok nevet foglal magában. Fogadd el hű szívvel a búcsú­
zó testvér szép virágát - fogadd el ezt a csókot! A halál mindent
egyesít, Brackenburg; bennünket is.
brackenburg Hadd haljak meg hát veled! Adj nekem is! Adj !
Elég lesz kioltani két életet is.
K lára Mai adj ! Élj tovább; te élhetsz még. —Segíts anyámon,
akit nélküled elpusztít a nyomorúság! Légy az neki, ami én már
nem lehetek! Éljetek együtt, és sirassatok meg! Sirassátok el a
hazát s őt, aki egyedül tudta volna megmenteni! A mai nemze­
dék már nem szabadul ki a szörnyűségből; ezt még a bosszú dü­
he sem szüntetheti meg. Éljetek tovább, ti szegények, ebben az
időben, amely nem is idő már. Ma egyszerre megáll a világ;
megakad körforgása; szívem alig ver már csak néhány percig. Is­
ten veled!
BRACKENBURG Ó, élj velünk, ahogy mi is csupán teérted! Ben­
nünket is megölsz magaddal; ó, élj és tűrj! Eltéphetetlenül mel-
325
letted állunk, s a szeretet mindig vigyázattal nyújtja majd neked
élő karjaiban legszebb vigaszát. Légy a miénk! A miénk! Hiszen
nem mondhatom, hogy az enyém.
klára Hallgass, Brackenburg! Nem érzed, mit érintesz. Ami
neked remény, nekem kétségbeesés.
b r a c k e n b u r g Oszd meg az élőkkel a reményt. Állj meg az ö r ­

vény szélén, nézz bele, s nézz vissza reánk.

KLÁRA Már megvívtam a harcot, ne hívj új küzdelemre!
b r a c k e n b u r g Elkábultál; az éjbe merülve keresed a melysé­

get. Még nem hunyt ki minden fény, meg sok uj nap vili ad
ránk!
k l á r a Jaj! Jaj neked! Jaj! Kegyetlenül letépted a fátyol!, sze­

mem elől. Igen, felvirrad a nap! Hiába burkolja ködbe magát,

fel kell virradnia! Félve néz ki a polgár haza ablakan, az éjszaka
fekete foltot hagyott maga mögött; odanéz, s félelmesen magaso­
dik fel a fényben a gyilkos állvány. Az Isten megszentségtclcní-
tett képmása megújult kínnal veti könyörgő szemét a mempei
atyára. A nap nem mer kisütni; nem akarja jelenteni az órai.
amelyben Egmontnak meg kell halnia. Lomhán haladnak a mu­
tatók, s egyik óra a másik után kondul el. Megállj ! Megállj ! Ili
az idő! A felsejlő reggel a sírba űz. (Az ablakhoz lép, mintha ki
akarna nézni, s titkon iszik az üvegből)
b r a c k e n b u r g K lára! K lára!

KLÁRA (az asztalhoz megy, és vizet iszik) Tessék a maradék. Nem

hívlak magammal. Tégy, ahogy tehetsz; Isten veled! Oltsd el a
lámpát csendesen, ne vonakodj; én nyugodni megyek. Osonj ki
óvatosan, tedd be magad mögött az ajtót. Halkan! Fel ne keltsd
anyámat! Siess, menekülj! Menekülj, mert különben azt hiszik,
te vagy a gyilkosom. (El)
b r a c k e n b u r g Utoljára is elhagyott, mint mindig. Lehet-e em­

beri lélekkel átérezni, hogyan szaggat szét ez a lány egy szerel­

mes szívet? Itt hagy, átenged önmagámnak, nekem pedig élet cs
halál egyformán gyűlöletes. — Egyedül halni meg! Shjaiok
326
 inii'd) akik szerettek! Nincs keserűbb sors az enyémnél! Meg­
osztja velem a mérget, és elküld! Elküld magától! Magával ránt,
és visszataszít az életbe! Ó, Egmont, milyen nagyszeréi a te sor­
sod! Előtted megy, kezéből veszed át a győzelem koszorúját;
eléd hozza az egész mennyországot! - Kövessem én is? S újra
csak félreálljak? És az irigység kiolthatatlan lángját vigyem ma­
gammal ama másik hazába? - Nincs maradásom a földön, ég és
pokol egyazon gyötrelemmel vár. Ó, én boldogtalan, milyen
örömmel fogadnám a megsemmisülés rémítő kezét!

Brackenburg kimegy, a színpad egy ideig változatlan marad, fene szól,

hlxha halálát jelezve; a lámpa, amelyet Brackenburg égve felejtett, né­
hányszor fellobban, s kialszik. Azután változik a szín

Börtön
Egmont alva fekszik az ágyon.
Kulcsok zörgése hallatszik, nyílik az ajtó, fáklyás szolgák lépnek be;
badinánd, Álba fia es Sűva követi ókét fegyveresek kíséretében.
Egmont felriad álmábólx

EGMONT Kik vagytok, hogy ily durván elűzitek szememből az

álmot? Mit mond zord és téveteg tekintetetek? Mire való ez a fé­
lelmetes menet? Mifele ijesztő almot akartok hazudni az alig
ocsúdó léleknek?
silva A herceg küldött, hogy közöljük ítéletét.
EGMONT Talán a hóhért is hozod, hogy végrehajtsa?
silva Figyelj, s megtudod, mi lesz a sorsod.
EGMONT így illik hozzátok és szégyenletes tetteitekhez! Amit
éjjel terveztek, éjjel hajtjátok végre. így rejti el magát az igaz­
ságtalanság gaztette! —Lépj bátran elő te, aki köpenyed alá rej­
ted el kardodat; itt a fejem, a legszabadabb fő, amelyet a zsar­
nokság valaha is elválasztott törzsétől.

327
 silva Tévedsz! Amit igaz bírák határoztak, nem 1 ejtik el a
nap fénye elől.
EGMONT Akkor hát a gazság túltesz minden képzeleten és
gondolaton!
silva (a mellette állók egyikétől átveszi az ítéletet, kibontja és olvas­
sa) „A király nevében s az őfelségétől reánk ruházott különleges
hatalomnál fogva, mely szerint összes alattvalói fölött, bármi­
lyen rangúak legyenek is, az aranygyapjú lovagjait sem kivéve,
ítélkezünk, mi téged. . . ”
EGMONT Átruházhatja ezt a király?
silva „Mi téged, gróf Egmont Henrik, gaure-i herceg, előze­
tes, alapos és törvényes vizsgálat után a felségárulásban bűnös­
nek találunk, és kimondjuk az ítéletet, hogy virradatkor börtö­
nödből a piacra vezettessél, s ott a nép szeme láttára s minden
áruló intő példájára, pallos által az életből a halálba küldessél.
Kelt Brüsszelben— (évszám és kelet oly hangon, hog)>a közönség ne ért­
se) - Ferdinánd, Álba herceg, a tizenkettők törvényszékének el­
nöke.” - Most ismered sorsodat, még marad egy kis időd, hogy
beletörődj, dolgaidról intézkedj, és búcsút végy tieidtől.

Silva és a kíséret el. Ferdinánd két fáklyással visszamarad; a színpad

gyengén világos

egmont (egy ideig magába mélyedve, csendesen áll, távozni hagyja

Silvát anélkül, hogy ránézne. Azt hiszi, egyedül van - csak akkor pillantja
meg Álbafiát, amikorfeltekint) Te állsz, és itt maradsz? Jelenléted­
del még növelni akarod csodálkozásomat és borzalmamat ? 1 a-
lán azt az örvendetes hírt akarod megvinni apádnak, hogy íérfí-
atlanul kétségbeestem? Eredj ! Mondd meg neki, hogy nem csal
meg sem engem, sem a világot. Először csak a hata mögött fog­
ják suttogni, aztán hangosan s egyre hangosabban mondják, és
ha egyszer lebukik a magasból, ezernyi hang kiáltja majd feléje,
aki annyira szomjazott a dicsőségre: nem az állam érdeke, nem a
328
 király méltósága, nem a tartományok békéje miatt jött ide.
A maga dicsőségére tanácsolta a háborút, hogy harcosként ki­
tűnhessen a harcban. Azért támasztotta ezt az iszonyú zűrza­
vart, hogy szükség legyen rá. Én pedig alacsony gyűlölködésé­
nek, kicsinyes irigységének esem áldozatul. Igen, tudom, s meg is
mondhatom, a haldokló, akit halálra sebeztek, kimondhatja: en­
gem irigyelt ő, aki el volt telve önmagával, s régóta szőtte terveit,
hogy elpusztíthasson. Már ifjúságunk idején elkezdte, amikor
egyszer kockáztunk, és a sok arany, egyik a másik után, hozzám
vándorolt előle, o pedig úgy állt ott dühösen, hogy nyugalmat
hazudott, bár belülről égette a harag, nem is az ő vesztesége, ha­
nem az en Szerencsem miatt. Jól emlékszem villogó szemére s
áruló sápadtságára, amikor egyszer egy nyilvános ünnepen, sok
ezer ember előtt veisenyt lőttünk célba. Ő hívott ki, s két nemzet
állt szemben egymással: spanyolok és hollandusok fogadtak és
izgultak. Legyőztem: az ő golyója célt tévesztett, az enyém ta­
lált; az én honfitársaim örömujjongása rázta meg a levegőt.
Most engem talál az ő golyója. Mondd meg neki, hogy mindezt
tudom, hogy átlátok rajta, és hogy a világ megveti az olyan dia­
daljeleket, amelyeket hitvány szellemek hamissággal emelnek
maguknak. Te pedig, ha ugyan lehet, hogy a fiú elszakadjon ap­
jától, gyakorold magad jókor a szégyenkezésben, s szégyellő ma­
gad miatta, akit oly szívesen tisztelnél teljes lelkedből!
FERDINÁND Hallgatlak, s nem szakítlak félbe! Vádjaid úgy hul­
lanak rám, mint buzogányütések az ércsisakra; megrendítenek,
de vértezve vagyok. Találsz, de nem sebezhetsz meg; nem tudok
más fájdalmat érezni, csak azt, amely szívemet tépi szét. Jaj ne­
kem! Jaj! Hogy ilyen látványra nevelődtem fel, s hogy ilyen
színjátékra küldöttek el!
Egmont Félj aj dúlsz? Mi hat meg, mi keserít el ennyire? A ké­
ső bánat, hogy ilyen szégyenletes összeesküvés szolgálatába áll­
tái? Olyan fiatal vagy, s külsőd olyan megnyerő. Olyan nyílt,
olyan barátságos voltál hozzám. Amíg téged láttalak, apáddal is
329
megbékültem. És te is álnokul, még nála is álnokabbul tőrbe
csalsz. Te vagy csak igazán megvetésre méltó! Aki apadban bí­
zik, magára vessen; de ki sejthetne veszélyt, ha benned bízik.'
Menj! Menj! Ne rabold el tőlem e pár pillanatot! Menj, hogy
összeszedhessem magam, hogy elfeledhessem a világot és téged
mindenekelőtt!. . .
f e r d in á n d Mit mondhatnék? Csak állok, nézlek, de nem lát­

lak, és magamat sem érzem. Mentegetőzzem? Biztosítalak, hogy

csak későn, egészen a végén tudtam meg, mi apám szándéka, s
hogy úgy cselekedtem, mint akaratának kényszerű, élettelen esz­
köze. Mit számít az, hogy mi rólam a véleményed? Elvesztél, s
én szerencsétlen csak azért állok itt, hogy bizonyosságot tegyek
vesztedről, és hogy megsirassalak.
EGMONT Milyen különös hang ez; miféle váratlan-vigasztalást
találok síri utamon? Te, első és talán egyetlen ellenségem fia, saj­
nálsz és nem állasz gyilkosaim közé? Beszélj ! Mondd meg, kinek
tartsalak?
FERDINÁND Szörnyű apám! Rád ismerek ebből a parancsból.
Ismerted szívemet, kedélyemet, melyet annyiszor megróttál
mint gyengéd anyám örökségét. Azért küldtél ide, hogy magad­
hoz hasonlóvá nevelj. Arra kényszerítesz, hogy az ásító sir szelni,
az erőszakos halál hatalmában lássam e férfit, hogy átérezzem a
legmélyebb kínt, hogy süketté legyek bármily sors szavára, s ér­
zéketlenné, bármi történjék is velem. ^
e g m o n t Csodálkozom. Szedd össze magad! Állj és beszelj.

ahogy férfihoz illik!

f e r d in á n d Bár lennék nő! Hogy megkérdezhessék tőlem: mi

dúlt fel, mi sebzett meg így? Mondj valami még nagyobb, meg
szörnyűbb szerencsétlenséget, tégy még iszonyúbb tett tanujava.
megköszönöm, s azt mondom: semmi volt az egész!
e g m o n t Uralkodj magadon! Hol jársz?
f e r d in á n d Hagyd őrjöngeni a szenvedélyt, hagyj szabadon

sírnom! Nem akarok keménynek látszani, mikor minden össze­

33 °
 omlik bennem. Téged kell itt látnom? - Téged? - Iszonyatos?
Nem értesz?! S miért is értenél? Egmont! Egmont!

Nyakába borul

egmont Mondd el a titkodat!

ferdinánd Nincs titkom.

egmont Akkor hát miért érint ennyire egy idegen férfi sorsa?
FERDINÁND Nem idegen! Nem vagy nekem idegen! A te neved
ragyogott felém már kora ifjúságomban, mint csillag az égen.
Hogyan néztelek, mennyit kérdezősködtem utánad! A gyermek
vagya az ifjú, az ifjúé a férfi! így jártál mindig előttem; mindig
előttem, s irigység nélkül néztelek és követtelek, mindig, mindig.
Most végre azt hittem, megtaláltalak, és a szívem feléd repesett.
1 e voltai ifjúságom példaképe, s mikor itt megláttalak, újra csak
téged választottalak. Azt hittem, most majd együtt lehetek ve­
led, veled élhetek, megérthetlek. - Minden összeomlott; s most
itt látlak!
egmont Ha megkönnyíti szívedet, barátom, megmondom,
hogy te is első pillantásra kedves voltál nekem. Hallgass meg.’
Váltsunk néhány nyugodt szót. Mondd: komoly, elhatározott
szándéka apádnak, hogy megölet?
ferdinánd Igen.

EGMONT Az ítélet tehát nem puszta ijesztés, hogy megrémít­

sen, hogy félelemmel és fenyegetéssel büntessen, hogy megaláz­
zon, s aztán királyi kegyelemmel újra felemeljen?
ferdinánd Nem, fájdalom, nem! Kezdetben én is ezzel a tü­
nékeny reménnyel hitegettem magamat; bár akkor is tele vol­
tam már aggodalommal és fájdalommal, hogy majd így kell lát­
nom téged. De most már valóság, már bizonyos minden. Nem,
nem bírok magammal! Ki segít rajtam, ki ad tanácsot, hogy el­
háríthassuk az elkerülhetetlent?
Egmont Hallgass meg! Ha annyira kívánkozol rá, hogy meg­

33 i
szabadíts, ha undorodsz a hatalomtól, amely bilincsbe vert:
ments meg! Minden pillanat drága. Fia vagy a mindenhatónak;
magadnak is van hatalmad. - Szökjünk együtt. Ismerem az uta­
kat; te tudhatod a módokat. Oldd fel bilincseimet, vigy hozzá­
juk, s légy a miénk! A király egyszer még bizonyosan halas lesz
érte, hogy megmentettél. Most tanácstalan; lehet, hogy nem is
tud semmiről. Apád cselekszik, s őfelségének jóvá kell majd
hagynia, ami megtörtént, ha elborzad is tőle. Gondolkozol:5 O,
találd meg szabadulásom ú tját! Beszélj, szítsd fel a lelkemben clo
reményt!
f e r d in á n d Hallgass, ó, hallgass! Csak kétségbeesésemet növe­

led minden szavaddal. Nincs kiút, nincs tanács, nincs menekü­

lés. - Ez gyötör, ez tépi, szaggatja szívemet. Én vontam össze a
hálót, tudom, milyen szilárdak, kemények csomói; tudom, hogy
nem találhat utat köztük sem a bátorság, sem a ravaszság, ér­
zem, hogy veled és a többiekkel együtt meg vagyok bilincselve
magam is. Sírnék talán, ha nem próbáltam volna meg már min­
dent? Lábához borultam, kértem, könyörögtem. Idekuldott,
hogy azzal, amit itt látnom kell, minden életkedvet és örömöt ki­
öljön belőlem.
EGMONT Nincs hát menekülés?
FERDINÁND Nincs!
f g m o n t (dobbant) Nincs menekvés! - Édes élet! Lét es cselek­

vés nyájas, szép megszokása! Meg kell válnom tőled s ily tétlen
megadással! Nem a harc viharában, a fegyverek zajában, a mér­
kőzés önfeledtségében intesz könnyed istenhozzádot; nem bú­
csúzol sietve, nem rövidíted meg a válás pillanatát. Hadd szorít­
sunk még egyszer kezet, hadd nézzek még egyszer szemedbe,
még egyszer át kell éreznem szépségedet, értékedet, hogy aztán
elszántan elszakadhassak tőled: Isten veled!
FERDINÁND S én csak álljak ott, nézzelek, s ne tudjalak feltarta­
ni és megvédeni? Ó, van-e hang ily panaszra? Van-e szív, mely
nem tépi le kötelékeit ily kínok között.
332
 EGMONT Légy férfi!
ferdinánd Te férfi vagy, le tudsz mondani, s hős módjára j á ­
rod végig a kényszerű, nehéz utat. De mit tudok én? Mit tegyek
én? Te győzöl magadon és rajtunk, felülemelkedsz' mindenen;
én pedig túléllek téged is, magamat is. Lakomám öröméből ki­
hunyt a fény; a harc forgatagában elvesztettem a zászlót. Üres,
zavaros, uttalan előttem a jövő.
EGMONT Ifjú barátom, akit egyszerre adott és vett el a különös
véletlen, nézz reám e pillanatokban ! Helyettem érzed át a halál
kínjait, értem szenvedsz,, s nem fogsz elveszíteni. Ha életem tü­
kör volt, amelyben szívesen nézted magad, legyen az a halálom
is! Nemcsak akkor vannak együtt az emberek, ha egymás közt
vannak; velük él a messzire távozó, az elköltözött is. Veled to­
vább élek, magamnak pedig eleget éltem. Minden percnek örül­
tem, mindennap elvégeztem frissen, amit kellett, amit lelkiisme­
retem parancsolt. S most vége az életnek, ahogy már réges-régen
a gravehngem homokon is vége szakadhatott volna. Nem élek
tovább, de éltem! Élj te is így, barátom, teljes szívvel, édes öröm­
mel, s ne félj a haláltól!
FERDINÁND Megőrizhetted volna, meg kellett volna tartanod
magadat nekünk. Magad ölted meg magadat. Sokszor hallgat­
tam, amit okos emberek beszéltek rólad; ellenségeid, barátaid
egyaránt; sokáig vitáztak fölötted; de végül is mindig megegyez­
tek egyben, ezt senki sem merte tagadni, mindenki megvallotta :
igen, veszedelmes úton jársz. Hányszor szerettelek volna figyel­
meztetni! Hát nem volt egyetlen barátod sem?
egmont Figyelmeztettek.

ferdinánd S mindazt, amit felhoztak ellened, megtaláltam új­

ra a vádiratban pontról pontra ! S ott voltak feleleteid is : jók ar-
ra, hogy igazoljanak, de nem elégségesek, hogy tisztázzanak a
vád alól. . .
EGMONT Hagyjuk ezt most. Az ember úgy érzi, kezében tartja
eletet, s maga szabja meg útját; pedig lénye mélyén a sors ragad­
333
ja magával, ellenállhatatlanul. De ne töprengjünk ezen! Az ef­
fajta eszméket könnyen elvetem magamtól - sokkal nehezebben
az ország gondját! De ez is eligazodik majd. Ha sokakért folyik
elvérem, s békét hoz népemnek, szívesen ontom ki. Sajnos, nem
így lesz. De úgy illik, hogy ne okoskodjék az ember, mikor a cse­
lekvésre nincs már módja. Ha gátolni vagy befolyásolni lud.nl
apád romboló hatalmát, tedd meg ! De ki lenne képes erre - Is­
ten veled!
Nem tudok elmenni.
f e r d in á n d
EGMONT Gondjaidra bízom embereimet! Jóravaló szolgáim
voltak; szét ne szórják, szerencsétlenné ne tegyék őket! Mi tör­
tént Richárddal, írnokommal?
FERDINAND Megelőzött. Mint bűntársadat a felségárulásban,

lefejezték.
E g m o n t A boldogtalan ! - Még egyet, s aztán Isten veled, nem
bírom tovább. Bármilyen erő ragadja is magával a szelleme!, a
természet végül mégis követeli jogát, s ahogyan a gyermek üdíiő
álomba merül a kígyó gyűrűi közt is, a fáradt férfi is lepihen meg
egyszer a halál kapujában, s mély álomba merül, mintha messzi
útra készülődne. - Még egyet! Ismerek egy leányt; nem fogod
megvetni, mert az enyém volt. Ha rád bízhatom, nyugodtan ha­
lok meg. Nemes lélek vagy, és a nő, aki ilyenre talál, biztonság­
ban van. Él még a kedves öreg Adolf? Szabad?
FERDINAND A friss öreg, aki v e le d szokott kilovagolni :
EGMONT Ő .
f e r d in á n d Él és szabad.
EGMONT Ő tudja, hol lakik a lány; elvezet hozzá, s le légy há­
lás neki élete végéig, hogy megmutatta a kincshez vezető utal.
—Isten veled!
FERDINAND Nem megyek !
Eg m o n t ( az ajtó felé tuszkolja) Isten veled !
f e r d in á n d Hadd maradjak!

Eg m o n t Nem, búcsúzunk, barátom!

334
 Az ajtóhoz vezeti Ferdinindot, s ott elszakad tőle. Ferdinánd szédelegve
elsiet.

1-.GMONT (egyedül) Ádáz ellenség! Nem gondoltad, hogy fiad

által ilyen jót teszel velem. Általa megszabadultam a gondtól, a
félelemtől és minden szorongástól. Szelíd eréllyel követeli a ter­
meszét utolsó adóját. Végre elvégeztetett! S ami az elmúlt éjen
át nyugtalanul ébren tartott fekhelyemen, az zsongítja el most
legyőzhetetlen bizonyossággal érzékeimet.

Leül afekhelyre, fene

Édes alom, úgy szállsz le rám, mint a tiszta boldogság, legszíve­

sebben kéretlenül, ha nem könyörgünk érted. Feloldozod a ko­
mor gondolatok csomóit, összevegyíted az öröm és bánat képeit;
haboritatlanul gyűrűzik a lélekben a béke; gyengéd önkívületbe
burkolózva süllyedünk, s már nem is vagyunk.

Elalszik, a zene kíséri szunnyadását. Fekhelye mögött, mintha kettéválna

af a l ragyogójelenés tűnikfel. A Szabadság pihen ott egyfelhőn, mennyei
ruhában, fény be burkolózva. Olyan, mint Klára; az alvó hős fölé hajol.
Mely részvét latszik rajta, mintha elsiratná. De összeszedi magát, és biz­
tató mozdulattal egy köteg nyílvesszőt, kormánypálcát és kalapot mutat ne­
ki. Vidámságra inti, s miközben tudtára adja, hogy halála szabadságot
hoz a tartománynak, győztesnek ismeri el, s babérkoszorút nyújt neki. Mi­
kor a koszorúval homlokához közeledik, Egmont olyan mozdulatot tesz,
mint aki álmában megfordul, s arca mostfelfelé tekint. Az istennő lebegőn
fejefölött tartja a koszorút; egészen távolról harci zene, síp és dob hallat­
szik, a zene elhalkuló hangjaival együtt eltűnik ajelenség is. A zaj meg­
erősödik. Egmontfelébred, a reggelifény kissé megvilágítja a börtönt. El­
sőmozdulatával homlokához nyúl; feláll, körülnéz; még mindig a homlo­
kéin tartja kezét.

335
Eltűnt a koszorú! Szépséges kép, elűzött a nap fénye! Igen, ők
voltak itt, egyesülve, szívem legédesebb két öröme. Az isteni Sza­
badság kedvesem alakját vette kölcsön; a kedves leány mennyei
barátnőjének köntösébe öltözött. E zord pillanatban együtt je­
lentek meg, inkább komolyan, mint kedvesen. Vérfoltos saruval
lépett elém a géniusz, lengő köntösének szegélyét vér szennyezte
be. Az én vérem volt ez és sok nemes vére. Nem, nem folyik ki hi­
ába! Gázolj át rajta, derék népem! A győzelem istennője vezet!
S ahogy a tenger szakítja át gátjaidat, úgy törd össze, tépd szét a
zsarnokság bástyáit, fojtsd meg a gyalázatost, és söpörd el a föld
színéről, melyet igába akar hajtani!

Dobszó közelít

Hallod? Hallod? Hányszor hívott e hang szabad mérkőzésre a

harc és győzelem mezején! Milyen vidáman léptünk társaimmal
a veszély és dicsőség útjára! Én is a derék halálba megyek e bör­
tönből; a szabadságért halok meg, érte éltem és harcoltam, érte
áldozom fel magamat e szenvedésben.

A háttér alabárdos spanyol katonákkal telik meg

Rajta, gyűjtsétek csak egybe őket! Sorakozzatok fel; nem rémí­

tetek meg. Hozzászoktam, hogy lándzsával álljak lándzsákkal
szemben, s hogy a fenyegető halállal körülvéve, kétszeres hévvel
éljem a bátrak életét.

Dobszó

Minden oldalról körülvett az ellenség! Villannak a kardok! Bát­

rabban, barátaim! Szülők, nők, gyermekek állnak mögöttetek!

Az őrségre mutat
336
Ezeket itt csak uruk üres szav, r
Védjétek meg, barátaim, ami a tie'mVS "h ” Í,ldUlata'
ami a legkedvesebb, essetek el , SY me8mentsétek,
példát! d 0rommeI> ^ o g y én mutatok rá