Az időutazás rövid története az irodalomban

Szerző: Tóth Péter

Félév: 2018/19 tavaszi
Tantárgy: Irodalom és populáris kultúra
Tantárgy kódja: OT–MAGY–280
Oktató: Molnár Dávid
 1.0. Bevezetés

Az időutazás, mint egy történet eleme, szerves részét képezi a populáris kulturának, ugyanis
megannyi film, regény született, melynek vagy központi eleme, vagy fontos része az időutazás,
de a modern kort megelőzően is felbukkant az irodalomban, már az ókortól kezdve. Magának
az időutazásnak, mint történelmi elemnek megfigyelhetők bizonyos sajátosságai, melyek a tu-
dományos világnézettel együtt fejlődtek, illetve átalakultak az idők során. Azonban nem szabad
azt hinni, hogy az időutazás, csak mint fantasztikus vagy – ha a modern fizika megszületése
előtti időket nézzük – tudományos fantasztikus mozzanat volt jelen, hanem akár parodisztikus
elemként is szolgálhatott bemutatva ezáltal a múlt vagy a jövő, illetve a jelen között fennálló
vagy majd fennállni fogó különbségeket.

2.0. Időutazások és ennek következményei

Az időutazás az utazás azon módja, melynek során az egyén nem csak térben, de időben
is képes, az egymást követő jelen pillanatok átélése nélkül egy másik vagy az általa megélt
időpillanat előtti vagy azt követő időpillanatba kerülni. Az ilyen és ehhez hasonló tematikával
rendelkező történetek már a ókori Görögország területén is megjelentek, és ma is népszerűek a
populáris kulturában, így ennek megfelelően vizsgálandó az időhöz való hozzáállás és az arról
való elképzelések történelme is, hogy minél pontosabban megismerhető legyen, hogy miként
fejlődtek az időutazás témakörében mozgó történetek azzá, amik ma.
Az európai kulturkör első időutazásos történetének mondott eseménye, az i. e. 6. században,
Krétán élt Epimenidés nevéhez kapcsolódik. Életéről több forrás is tesz említést, de egyedül
Diogenés Laertios volt az, aki az időben tett utazásáról megemlékezett: „Egy alkalommal apja
kiküldte a mezőre a nyájhoz; délben letért az útról egy barlangba, ahol elaludt és aludt ötvenhét
esztendőn át. […] Amikor végül rátalált fiatalabb fivérére, aki már nagyon megöregedett, tőle
megtudta az igazságot. […] Ugyanannyi nap alatt öregedett meg, ahány évet átaludt.“1 Jelen
történetben megvan az időutazás, egyfajta álomnak köszönhetően, de magát az álmot követően
az időutazás ténye nem játszik fontosabb szerepet. A történetben az időutazás és a jövőbeli
tapasztalatok később meghatározóak lesznek, ugyanis ugyanennek az Epimenidésnek szokták
tulajdonítani azt a kijelentést mely szerint: „Minden krétai hazudik.“ A mondat Epimenidés
paradoxon néven maradt fenn és lényege, hogy a kijelentő személye befolyásolja annak ki-
jelentését, azaz mivel a minden krétaiba Epimenidés is beletartozik, így az következik, hogy
1 Laertios, Diogenés: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei, I. könyv, 10. fejezet: Epimenidész. Jel, Buda-
pest, 2005.
Epimenidés állítása sem igaz, következésképp minden krétai igazat mond, így Epimenidés is,
amikor igazat mond. A paradoxont természetesen többen is megpróbálták feloldani.2 Maga Epi-
menidés utazási módja nem maradt hagyomány nélkül, a XIX. századig még számos történet-
ben az álom állapotába kerülésével utazik egy szereplő a jövőbe. Ilyen például Washington
Irving amerikai író, 1819-ben megjelent novellája, a Rip Van Winkle.
A 19. század az időutazásos történetekben megjelentek az időutazást lehetővé tevő szerkezetek,
illetve magának az időutazásnak a mikéntje is rendkívüli módon megváltozott. Az első olyan
történet, melyben az időutazás valamilyen szerkezet által történt, az az Edward Page Mitchell
által íródott The Clock That Went Backward című novella volt, 1881-ben. Az is figyelemre
méltó az időutazást biztosító visszafelé járó óraszerkezeten kívül, hogy maguk a szereplők már
nem a jövőbe, hanem a múltba is utaznak. Ez, a szerkezet által történő időutazás aztán tovább
fejlődött az irodalomban, amit Howard Phillips Lovecraft 1936-os novellája az Árnyék az időn
túlról is bizonyít. A történet, melyben a Föld történeti régmúltjában élt faj időutazást biztosító
szerkezetek által megszállja az akkori jelenben élt emberek tudatát, jól mutatja az időutazás,
mint műfaj fejlődését, ugyanis az eseményekben rendkívüli hagsúllyal bír a múlt, a jelen, illetve
jövő eseményei. A szerkezettel kapcsolatban a szerző azonban kétségek között hagyja az írót,
ugyanis annak részletei nem ismeretesek az egészet tekintve, mindössze annak részei: „Azok,
akik látták – egy munkás, egy szolgáló és az új házmester –, azt mondják, furcsa keveréke volt
a rudaknak, kerekeknek és tükröknek, noha csupán hatvan centi magas, harminc centi széles és
harminc centi vastag. Központjában kör alakú, homorú tükör állt.“3
Lovecraftnál megfigyelhető, hogy maga az időutazás által nem egy egyén lett gazdagabb va-
lamilyen fajta tudással, hanem az aközben lejátszódó események, illetve az ezek által megszer-
zett tudás az egész emberiség számára döntő fontosságú a jövőt tekintve. Maga az író ezáltal
nemcsak az időutazást, mint az irodalomban jelen lévő témát változtatta meg, de a horror, vagy
rémtörténet irodalmon belül is egy új műfajt hozott létre, a kozmikust horrort, melyen belül az
Árnyék az időn túlról főszereplője hangot adott – az időutazás témáját felhasználva – az em-
beriség jövőjével kapcsolatos kételyeinek. Ez volt az a korszak, melyben az időutazás egyre
inkább a science fiction műfajába kezdett el tolódni, bár végleg máig sem vesztette el a fantasy
műfajban betöltött szerepét.4
A magyar irodalomban is jelen van az időutazás, de itt mint parodisztikus elem jelenik meg.

2 A probléma főként matematikai jellegű, de más tudományterületekben is foglalkoztak vele.

3 Kornya Zsolt (szerk.): Howard Phillips Lovecraft összes művei I. - Árnyék az időn túlról. Szukits Kiadó,
Budapest, 2008. 20. oldal
4 A két műfaj közötti határ meghatározása problematikusnak mondható a modern irodalomban.
Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című regényében, az időutazás mint isteni beavatkozás történik
meg. Az első fejezetben maga Isten az, aki feltámasztani kívánja azokat, kik a hazáért haltak
hősi halált: „Jól figyelj. Az első trombitaszóra feltámadnak azok, akik a hazáért meghaltak.
Ők az én kedvenceim.“ Már maga a leírás eléggé groteszk hatást kelt, de az, ami a leginkább
kiemeli az időutazás parodisztikus voltát, az az, ami ezt követően történik, még ugyanebben
a fejezetben. Isten rájött, hogy tévedett, így a holtak feltámasztása – ami azok időben való
utazásával jár együtt – félbeszakad: „Állj meg, hiba történt! Néhány ezer évvel eltévesztettük a
számítást. Hagyj abba mindent, a világ még tovább marad.“5 Ezen jelenet az, melynek során a
várvédő Zrínyi Miklós feltámad, azaz időutazáson esik át. Ahogy a Beszterve ostromában, úgy
ebben a történetben is a múltbeli és a jelenbeli állapotok közötti különbségek, illetve az ezen
különbségekből eredeztethető feszültségek és azok feloldása azok a pontok, melyek a történet
középpontjában állnak.
A három példából látható, hogy milyen volt az időutazás, illetve annak kocepciója az ókor-
ban, miként változott meg, és nyerte el helyét az irodalmi műfajok között, valamint az, hogy
magának az időutazásnak hányféle megjelenítési módja lehetett. Ezeken túl az is megfigyelhető
a példák alapján, hogy az időutazás mindig valamilyen a jelen és az azt megelőző vagy azt
követő állapotok között fennálló feszültségeket helyezi előtérbe.

3.0. Az időutazás továbbélése a populáris kulturában

Az időutazás a populáris kulturában is rendkívül meghatározó műfajjá lett. Nincs olyan em-
ber, aki ne tudna legalább egy olyan népszerű filmet említeni, melyben megjelenne az időutazás.
Magukon a filmeken belül minden a fentebb leírt időutazási módozatokra lehet találni példát: a
Ridley Scott-féle Alien filmekben például hibernálás, azaz egyfajta álom által utaznak térben,
ezzel együtt pedig magában az időben is. A Vissza a jövőbe sorozatban egy szerkezet által
történik meg az időutazás, ami által a legjobban megfigyelhető magához az időutazáshoz kap-
csolódó komikus elem is.
Ezeken túl az időutazás, mint egy történeti elem, mind inkább tudományos megalapo-
zottságú lett6, ami létrehozta magának az időutazásos történeteknek egy új hullámát. Ezek közül
kiemelkedő a néhány éve megjelent Interstellar, vagy a Terminátor. Ezen alkotások közül min-

5 Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász. Akkord Kiadó, Budapest, 2010. 8. oldal

6 Az időutazás valós fizikájáról lásd:
Simon, Jonathan Z.: The physics of time travel. In: Physics World, 1994. (6. évfolyam), 12. szám, 27-33. p.
Magát az időutazást már korábban is befolyásolta a tudomány állása: „Dr. Albert Einstein, mondták, puszta
dimenzióvá zsugorította az időt.“ Kornya Zsolt (szerk.): Howard Phillips Lovecraft összes művei I. - Árnyék az
időn túlról, Szukits Kiadó, Budapest, 2008. 22. oldal
degyikben megjelenik az időutazás, de nem mindegyikben játszik szerepet a múlt és a jövő
között fennálló feszültség kifejezésében.

4.0 Bibliográfia

Kornya Zsolt (szerk.): Howard Phillips Lovecraft összes művei I. - Árnyék az időn túlról.
Szukits Kiadó, Budapest, 2008. 15-72. oldal
Laertios, Diogenés: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei I. Jel Kiadó, Budapest, 2005.
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász. Akkord Kiadó, Budapest, 2010.
Simon, Jonathan Z.: The physics of time travel. In: Physics World, 1994. (6. évfolyam), 12.
szám, 27-33. p.