IV

Futurum imperfectum:
A futurum imperfectum toldalékai I-II. coniugatioban időjelet és személyragot, III-IV. con-
iugatioban kötőhangzót és személyragot tartalmaznak. A személyragok - az egyes szám, első
személy kivételével - ugyanazok. A időben legtávolabb bekövetkező esemény kifejezésére
használjuk. Természetesen képzéséhez az imperfectum tőre van szükség.

excommunica|b|o habe|b|o crucifig|a|m audi|a|m

excommunica|bi|s habe|bi|s crucifig|e|s audi|e|s
excommunica|bi|t habe|bi|t crucifig|e|t audi|e|t eltérő a személyrag
excommunica|bi|mus habe|bi|mus crucifig|e|mus audi|e|mus
excommunica|bi|tis habe|bi|tis crucifig|e|tis audi|e|tis
excommunica|bu|nt habe|bu|nt crucifig|e|nt audi|e|nt
I-II. coniugatio: időjel és személyrag III-IV. coniugatio: kötőhang és személyrag

- Az eddigi rendhagyó igék futurum imperfectum indicativi activiban:

er|o i|b|o vol|a|m nol|a|m mal|a|m
er|is i|bi|s vol|e|s nol|e|s mal|e|s
er|it i|bi|t vol|e|t nol|e|t mal|e|t
er|imus i|bi|mus vol|e|mus nol|e|mus mal|e|mus
er|itis i|bi|tis vol|e|tis nol|e|tis mal|e|tis
er|unt i|bu|nt vol|e|nt nol|e|nt mal|e|nt
sum, esse, fui eo, ire, ivi, itum volo, velle, volui nolo, nolle, nolui malo, malle, malui

Futurum perfectum:
A praeteritum perfectumhoz hasonlóan csak viszonyításra használjuk, önmagában ritkán
fordul elő. Azt fejezi ki, hogy a jövőben, a futurum imperfectumban lévő igéhez képest, az adott
cselekvés korábban fog bekövetkezni. Képzésekor a perfectum tőhöz a létige futurum imperfec-
tumi alakja járul, kivéve a többes szám, harmadik személy esetén, ahol az u hang helyett i hang-
gal szerepel. Ellenkező esetben összekeverhető lenne a praesens imperfectum indicativi activi
többes szám, harmadik személyével. A rendhagyó igék szabályosan képződnek.
stet|ero iacu|ero futu|ero servi(v)|ero
stet|eris iacu|eris futu|eris servi(v)|eris
stet|erit iacu|erit futu|erit servi(v)|erit
stet|erimus iacu|erimus futu|erimus servi(v)|erimus
stet|eritis iacu|eritis futu|eritis servi(v)|eritis
stet|erint iacu|erint futu|erint servi(v)|erint
A latin igeidők egymásutánisága:

praeteritum praeteritum praesens praesens futurum futurum

perfectum imperfectum perfectum imperfectum perfectum imperfectum

A vis hiányos főnév ragozása:

vi|s vi|res
vi|m vi|res
- vi|rium
- vi|ribus
vi vi|ribus
 Locativus:
Egy helyhatározói eset, ami a hol? kérdésre válaszol. Néhány kivételtől eltekintve csak I-II.
declinatios, egyes számú városoknál és kisebb szigetneveknél képezhető. Eredetileg mindkét
declinationál -i raggal képződött, de az I. declinatio esetében ez -ae betűkapcsolattá olvadt össze.

Roma - Rom|ae Lesbus - Lesb|i Aquincum - Aquinc|i

Scarbantia - Scarbanti|ae Hildanus - Hildan|i Londonium - Londoni|i
Vindobona - Vindobon|ae Viviscus - Vivisc|i Aequum - Aequ|i
Lutetia - Luteti|ae Viennavicus - Viennavic|i Labacum - Labac|i
Aluana - Aluan|ae Apsorus - Apsor|i Byzantium - Byzanti|i
- A legfontosabb kivételek:
domus, -us f. - dom|i
rus, ruris n. - rur|i
humus, -i f. - hum|i
Carthago, -inis f. - Carthagin|i
Helyhatározás:
Latinban a helyhatározás praepositiok segítségével történik, de városok és kisebb szigetnevek
előtt ez elmarad.
Honnan? (e / ex +) ablativus
Hol? (in +) ablativus / locativus
Hová? (in+) accusativus

Mutató névmások:
A latinban - ellentétben mondjuk a magyarral - három mutató névmás van.
ill|e ill|i ill|a ill|ae ill|ud ill|a
ill|um ill|os ill|am ill|as ill|ud ill|a
ill|ius ill|orum ill|ius ill|arum ill|ius ill|orum
ill|i ill|is ill|i ill|is ill|i ill|is
ill|o ill|is ill|a ill|is ill|o ill|is

ist|e ist|i ist|a ist|ae ist|ud ist|a

istum ist|os ist|am ist|as ist|ud ist|a
ist|ius ist|orum ist|ius ist|arum ist|ius ist|orum
ist|i ist|is ist|i ist|is ist|i ist|is
ist|o ist|is ist|a ist|is ist|o ist|is
h|ic h|i h|ae h|ae h|oc h|aec
h|unc h|os h|anc h|as h|oc h|aec
h|uius h|orum h|uius h|arum h|uius h|orum
h|uic h|is h|uic h|is h|uic h|is
h|oc h|is h|ac h|is h|oc h|is
A c nyomatékosító elem miatt lett a tárgyesetbeli -m toldalék -n.

Visszaható névmás:
Nincsen nominativusa. Ragozása megegyezik egyes és többes számban. Genitivusa nem fejez ki
birtoklást, egyes igék mellett jelentése önmaga / önmaguk iránt. Akkor használjuk, ha a cselekvés
visszahat a cselekvőre. Első és második személyben a személyes névmás eseteit használjuk.
-
s|e
s|ui
s|ibi
s|e
 Genitivus partitivus:
Ebben az esetben, a genitivusban álló főnév azt fejezi ki, hogy melyik nagyobb egységből ér-
tendő a megvezett kisebb egység. Állhat ilyen fokozott melléknevek, névmások és mennyiséget
kifejező szavak mellett. Egyes számú a genitivus, ha olyan dologról van szó, amit a latin osztha-
tatlannak tekint. Például: satis eloquantiae - elegendő ékesszólás. Ha személyek vagy megszám-
lálható dolgok közül emelünk ki valamit, akkor azok többes számban vannak.
pulcherrima filiarum - a lányok közül a legszebb
stultissimo nostrum - közülünk a leghülyébbnek
quem presbyterorum - akit a papok közül
te triveneficarum - téged a boszorkányok közül
nonulli Romanorum - néhányan a rómaiak közül
multos Ungarorum - sokakat a magyarok közül

Genitivus obiectivus és subiectivus:

Ebben a szerkezetben a formailag birtokként viselkedő főnév kapcsolatba hozható egy igével,
azaz igei tartalmat fejez ki elvont, főnévi formában. A genitivusban álló szó a másiknak obiec-
tuma (azaz rá vonatkozik a cselekvés) vagy subiectuma (azaz ő hajtja végre a cselekvést). Előbbi
szerkezetet genitivus obiectivusnak, utóbbit pedig genitivus subiectivusnak nevezzük. Pontosan
csak a mondat értelmét megvizsgálva dönthető el melyikről van szó.
amor meretricum - a kurvákat szerették
amor meretricum - a kurvák szerettek
odium commentorum - a hazugokat utálták
odium commentorum - a hazugok utáltak
veneficium virorum - a férfiakat elbűvölték
veneficium virorum - a férfiak elbűvöltek

A római név:
A köztársaság korától kezdve a római polgárok neve három részből állt. 1.) Praenomen, ami tu-
lajdonképpen a keresztnévnek felel meg. 2.) Nomen gentile, ami az adott ember nemzettségének
a neve volt. 3.) Cognomen, ami megkülönböztető vagy ragadványnévnek felel meg.
Legutóbbi kialakulására azért volt szükség, mert a praenomenek száma kevés volt, a nomen
gentile pedig nagy számú embercsoportot fogot magába, így gyakoriak voltak az azonos nevű em-
berek. A rómaiak sokszor a gyermek születési sorszámát adták praenomennek. Például: Sextus.