Cadmus története Ovidiusnál

Szerző: Tóth Péter

Kurzus: Irodalmi művek elemzése 2.
Félév: 2018/19 tavaszi félév
Oktató: Tamás Ábel
 1.0. Az istenek szerepe a narrációban és megjelenítésük

A Cadmus mítosz ovidiusi változatában az istenek által végrehajtott tettek, illetve az ő meg-
nyilvánulásuk az, ami egyszerre határozza meg a történetet, illetve magát a narrációt is. Már
magában a nyitójelenetben Jupiternek, a görög-római mitológia főistenének cselekedetéről,
illetve az azt megelőző tettekre tett utalásról lehet olvasni, ami végső soron befolyásolja a
történetbeli Cadmusnak az életét, illetve cselekedeteit, sorsát. Szembeötlő, hogy a Cadmus
életének változását eredményező lányrablás csak utalás formájában jelenik meg („Már a hamis
bika-álorcát levetette az isten“1), illetve magának Europénak a neve sem jelenik meg, mindössze
a szöktetést követő eseményekről olvashatunk, melyek a párhuzamos történetmesélés hatását
keltik, azaz két, földrajzilag egymástól távol levő ponton, de egy időben történő eseményeket
jelenít meg a narrátor. Ezen események egyike isteni, míg a másik emberi síkon történik, így ez
tekinthető a történetben az első isteni szereplésnek.
Ezt követi a jóslat kérését megelőző események taglalása, melyekből kiderül, hogy Cadmus
eredeti célja emberi volta miatt eleve bukásra ítéltetett („hisz rajta ki kapná/nagy Jupitert?“2),
azaz számára az apai házból történő elüldözés, majd az ennek nyomán bekövetkező kóborlás
maradt. Cadmus miután „bebolyongta a föld kerekét“, Delphibe megy, hogy Apollo papnőtől
kérjen jóslatot jövőjével kapcsolatban. Ez tekinthető a történetben a második isteni szereplés-
nek. Az ókorból ismert jóslatok kétértelműségéről, azok könnyű félreérthetőségéről, illetve fél-
reértelmezhetőségéről rengeteg irodalmi példa maradt fenn,3 illetve a kortársak is foglalkoztak
vele,4 ám az ovidiusi Cadmus történetben szereplő jóslat rendkívüli módon pontos és egyér-
telmű eseményeket ír le, illetve a benne szereplő utalások is nagyon pontosan meghatározzák,
hogy a jóslatot kérő személynek mit kell tennie.
A jóslat beteljesülése nem is várat magára sokáig („alig szállt völgybe le Cadmus“5), a jóslat-
ban szereplő üsző azonnal megjelenik. Ez tekinthető a történetben a harmadik isteni szereplés-
nek, ugyanis az üszőt - nőivarú szarvasmarha, azaz egyszerű tehén - Juno szent állatának tekin-
tették. Ebből következik, hogy Cadmust, a nővérét, Europét elrabló Jupiternek felesége segíti
útja során, azaz míg Europét egy hím állat, addig Cadmust magát egy nőnemű állat indította el
végső sorsa felé. Ezek után külön figyelemre méltó, hogy maga Cadmus, Thébai későbbi he-
lyére érkezve nem Junonak, hanem Jupiternek kíván áldozni.
1) Ovidius, Publius: Átváltozások, III. ének, 1. sor. (Innentől kezdve a csak a sornak számával ellátott lábj-
egyzeteknél az ebben a lábjegyzetben szereplő adatok értendők.)
2) 6-7. sorok.
3) A jóslatok félreértlmezéséről legtisztábban a görög tragédiákban lehet olvasni.
4) Ehhez lásd: Cicero, Marcus Tullius: A jóslásról. Belvedere Meridionale, Szeged, 2001
5) 14. sor.
 A negyedik, és egyben utolsó, isteni szereplés a történet utolsó harmadában, Pallas Athéné
megjelenésével történik. Ő az, aki Cadmusnak a sárkány legyőzését követően megparancsolja,
hogy ültesse annak fogait, amelyből aztán népe fog sarjadni. A leírás alapján az istennő mind-
végig segítette Cadmust, ám ő mégis megijed a vele történő találkozást követően. („meredez
haja jég-iszonyában“6) Ezt azzal lehet magyarázni, hogy maga a kígyó Mars istennek kígyója
volt,7 azaz a szörny legyőzését követő isteni büntetés nem elképzelhetetlen. Ezt követően - az
elbeszélés alapján -, az alapjaiban az isteneknek alárendelt, és az ő tetteiknek következménye-
it elszenvedő, illetve a cselekedeteiket kiszolgáló Cadmus többé már nem cselekszik. Ezt
követően a sárkányfog-harcosok egymást kiírtó küzdelméről, illetve a mítosznak jelen változa-
tát lezáró befejezésről lehet olvasni. Tekintve, hogy a történet Théba alapítása miatt a thébai
mondakörhöz tartozik, a sárkányfogból kinőtt fegyveresek közötti küzdelem, és az aközben el-
hangzó mondat („polgárháború ez, sose ártsd magam ebbe a harcba“8), az elbeszélés idejéhez
képest előrevetíti a város későbbi történelmét.9
A négy jelenetben, melyekben az istenek is szerepelnek, egyfajta fejlődés látható. Az első
esetben Cadmus se nem látja, se nem hallja magát Jupitert, mindössze annak korábbi tettéről
tud. A második esetben hallja az isteni szót, melyet Apollo jósnőjén keresztül tapasztal meg. A
harmadik esetben látja Juno istennőnek egyik attribútumát, de csak a legutolsó, negyedik eset-
ben tapasztalhatja meg teljes valójában magát Pallas istennőt.

2.0. Időkezelés a történetben

A Cadmus mítosz ovidiusi változatának időkezelésében felfedezhető az anizokrónia, az

izokrónia, a gyorsítás, a lassítás, illetve az ellipszis is. Utóbbi már magában a nyitó jelenetben,
az 1-10. sorok közötti részben megtalálható, valamint a történet lezárásában is. A történet eleji
leírás kihagyja az előzményeket, Cadmusnak utazásait, illetve anyjának halálát, míg a leírás
vége több eseménynek összefoglalója.
A jóslat kérésekor és azt követően lassul az elbeszélés tempója. Az isteni kinyilatkoztatás
után már értesülünk a fontosabb eseményekről, az időkezelés anizokrónikus marad egészen az
ötvenedik sorig, azaz az elbeszélés ideje nem egyezik meg a történet elolvasásának idejével, Ezt
követi a műnek leghangsúlyosabb része, Cadmus küzdelme a sárkánnyal. Ez a jelenet a leírás

6) 100. sor
7) 31. sor
8) 117. sor. Ez a sor a római olvasót közvetlenül is megszólíthatja, mivel a költő Ovidius maga is megélte a
köztársasági Rómát eltörlő, és az augustusi principátust létrehozó polgárháborút.
9) Ezen esemény az Antigoné történéseit megelőző harc annak testvérei, Polyneikés és Eteoklés között.
leghosszabb része, összesen 44 sor hosszú, a leírás pedig izokróniát mutat, mivel rendkívüli
módon részletesen írja le a szörny és a Cadmus közötti küzdelmet. Ez az ókori városalapítások-
hoz kapcsolódó rituális szokások kihangsúlyozásaként is értelmezhető. A kilencvenötödik sor-
ban, a sárkány legyőzése után, az események ismételten felgyorsulnak, a mű visszamaradó
része, bár hosszabb időt beszél el, mégis rövidebb a mű szerkezetét tekintve, mivel mindössze
41 sor hosszúságú.
Az események - annak ellenére, hogy folyamatosan váltakozik azok elbeszélési sebessége
- lineárisan követik egymást, az időrendnek megfelelően vannak elbeszélve, kivéve magának
a jóslatnak az elbeszélését, mely sűrítésként is értelmezhető, tekintve, hogy az azt követő es-
emények egy részét foglalja össze. Magát a jelenetet mise en abym-nek is lehetne nevezni, de
ez kétséges, mivel maga a jóslat csak a városalapítást említi, a sárkánnyal való küzdelemről, és
az azt követő eseményekről már nem számol be.

2.1. Megszólalások a szövegben

A Cadmus mítosz ovidiusi változatában több idézet is található, melyek a narratológia és a

történetben szereplő események szempontjából fontosak. Az ötödik sorban már megidéződik
egy párbeszéd Cadmus és apja, Agénor között, de pontos idézetet nem közöl a narrátor. Ezt
követően a tíz és tizennegyedik sorok között olvasható egy pontos idézet, mely a jóslatnak
részleteit taglalja, azaz az első pontos idézet egy istenhez és az ő közvetítőjéhez kapcsolódik.
A huszonhetedik sorban ismételten felidéződik egy idézet, melyet a narrátor teljesen szaba-
don közöl, azaz annak részletei nem pontosak, viszont összefoglalók. Az ötvennyolc és öt-
venkilencedik sorok tartalmazzák a szöveg egyetlen olyan részét, melyben egy tisztán emberi
karakternek pontosan idézett szavait lehet olvasni. Ezen szövegrészben Cadmus bosszút es-
küszik a sárkány által elpusztított társaiért. Ez az idézet továbbemeli a szövegrészben az amúgy
is kiemelt helyen szereplő küzdelmet a főhős és a szörny között.
Ezt követően csak a kilencvenhetedik és kilencvennyolcadik sorban hangzik el egy konkrét
idézet, illetve a száztizenhat és száztizenhetedik sorokban. Mind a kettő Cadmushoz intéződik,
de az elsőt maga Pallas mondja, míg utóbbit az egyik harcos közli vele. Ezeken kívül Pallas
első megszólalását követően olvasható még egy megszólalása, de az már nem pontos idézet,
ami azt erősíti, hogy az első kijelentése, melyben egy kígyóhoz hasonlítja Cadmust, fontosabb
a történet szempontjából, mint a második megszólalása, melyben utasítást ad a szörny fogainak
elültetésére.
 3.0. Intertextualitás a szövegben

A Cadmus mítosz ovidiusi változatának narratívája több olyan motívumot tartalmaz, melyek
más antik művekhez kapcsolják a szöveget. A hatodik sorban, Cadmus, mint a földet beboly-
ongó személy jelenik meg, akárcsak az ókori irodalom egyik alapjának tekinthető Odysseia
hérosa. Az ovidiusi Cadmus, a sárkánnyal való küzdelmekor oroszlánbőrt visel páncél gyanánt,
melyről Heraclés és az ő által hordott oroszlánbőr juthat az olvasónak az eszébe.
Ezt követően idéződik fel az Argonautika története, mikor Cadmus - akárcsak Iasón - elülte-
ti a szörnynek fogait, melyekből harcosok nőnek ki. A különbség azonban szembeötlő a két
történetben, mert míg Iasónnak meg kell küzdenie a harcosokkal, addig Cadmust egyikük
felszólítja, hogy ne avatkozzon bele harcukba. Ezek alapján látható, hogy a Publius Ovidius
Naso által írt Metamorphoses harmadik könyvének első története miként kapcsolódik magához
a mitológiához.

4.0. Összefoglaló

Az Augustus alatt élt és alkotott, előbb a császár politikai céljait kiszolgáló írók körébe tar-
tozó, majd a száműzetést elszenvedő költő, Metamorphoses munkájának harmadik könyvének
első, Cadmusról szóló mitológiai történetnek narratológiája alapján arra a következtetésre le-
het jutni, hogy hangsúlyos az istenek szerepe, azok cselekedeteinek főhősre gyakorolt hatása,
illetve kiemelt jelentőségű a városalapításhoz kapcsolódó harc a sárkány ellen. A legerősebb
központi elem a szövegben a sárkány elleni küzdelem, mely a részletnek leghosszabban kife-
jtett epizódja. Ezen részletben az addig anizokrónikus időkezelés izokrónikussá válik, azaz a
képzeletbeli események alatt eltelt idő párhuzamosan telik az olvasásra szükséges idővel, hogy
aztán a központi elem befejeződése után újra anizokrónikussá váljon a narráció annak befe-
jezéséig.
Magát az istenek általi befolyásoltságot, illetve a központi elemnek a fontosságát jelzik a
megszólalások és idézetek (legyenek azok konkrétak vagy csak szabadon felidézettek), mely-
ek közül egy konkrét és kettő szabadon idézett mondat tulajdonítható Cadmusnak, az összes
többi viszont az istenekhez, illetve egy esetben egy istennek jósnőjéhez kapcsolható. A három
Cadmus történet mindegyike a sárkány elleni küzdelemhez, vagy annak előzményéhez kapc-
solódik, ami ellenben a városalapítást követi, azaz az ovidiusi szöveg Cadmusnak városalapító
voltára szeretné helyezni a hangsúlyt.