Professional Documents
Culture Documents
A sejtet jellemzi:
• mikrométer nagyságrendű,
• alakja függ:
• funkciójától,
• környezetétől,
• sűrűségétől,
• felületi feszültségétől,
• a sejthártya merevségétől,
• minden sejtben azonos részecskék (sejtalkotók)találhatók:
• sejthártya,
• sejtmag,
• mitochondrium,
• Golgi- test,
• lizosoma,
• sejtközpont,
• endoplazmatikus retikulum,
• cytoplazma
(Az aláhúzott sejtalkotókat az úgynevezett UNIT membrán burkolja.)
A SEJTMEMBRÁN SZERKEZETE
1
SEJTALKOTÓK
Citoplazma:
• 3 fázisú diszperz rendszer: vizes- emulzió- kolloid,
• a belső súrlódása nagy,
• víztartalma nagy,
• rugalmas
Ribosoma:
• minden sejtben egyforma (összetétel, szerkezet)
• a fehérjeszintézisben játszik szerepet,
• sok fehérjét tartalmaz,
• sok RNS- t tartalmaz,
• az aminosav sorrend kialakítása a feladata,
• szabadon vagy membránhoz kötötten található,
Endoplazmatikus retikulum:
• a fehérjeszintézist végző sejtekben nagyon fejlett,
• tömlő alakú,
• az egész sejtet behálózza,
• ideg- ingerületvezetésben játszik szerepet,
• transzport folyamatokban (sejten belüli) játszik szerepet,
• fehérjeszintézis,
• zsírok, szénhidrátok, szteránvázas vegyületek szintézisében vesz részt.
Golgi- apparátus:
• lemezek vagy szemcsék,
• szoros a kapcsolata az endoplazmatikus retikulummal,
• kicsi az enzimatikus aktivitása,
• a sejten belüli H2O szabályozás a feladata,
• glikogén raktár.
Lizosoma:
• nagy enzimtartalom (emésztés),
• heterogén felépítés,
• hydrolitikus enzimtartalom magas.
Mitochondrium:
• minden sejtben megtalálható,
• általában tojás alakú,
• oxidatív enzimtartalom magas,
• citrát-kör (mátrix), terminális oxidáció (membrán),
• szintézisekben vesz részt (szteroid hormonok, fehérjeszintézis),
• Na szállítás,
• RNS, DNS, szénhidráttartalom jelentős.
2
Sejtmag:
• DNS tartalom
• RNS, DNS képzés
• szénhidrátbontás,
• kromatin állomány (kromoszómák: 46 ebből 44 testi és 2 ivari)
A SEJT ÉLETTANA
1. Sejtanyagcsere:
• Transzport folyamatok: sejt működéséhez szükséges anyagok felvétele a sejthártyán
(szelektív permeábilitás → ez függ a membrán pórusnagyságától és az anyagok
zsíroldékonyságától) keresztül.
• Passzív transzport (energia nem szükséges az anyagok a koncentráció
különbségnek, hidrosztatikai nyomáskülönbségnek, vagy az eltérő elektromos-
potenciál különbségnek megfelelően áramlanak a sejtbe).
Diffúzió: az oldott anyag a rendelkezésre álló teret igyekszik
egyenletesen betölteni. Ha két különböző töménységű oldatot hozunk
össze egymással, az oldatok elegyednek. Minél nagyobb a koncentráció
különbség, annál gyorsabb a diffúzió.
Ozmózis: abban az esetben, ha a diffundáló anyag útjában membrán
helyezkedik el, mely az oldandó anyag számára átjárhatatlan
(szemipermeábilis hártya), akkor a membránon keresztül csak az
oldószer tud áramlani a töményebb közeg felé. Az ozmózis addig tart,
amíg az oldószer egész mennyisége el nem keveredett a töményebb
oldattal, illetve a szemipermeábilis hártya két oldalán lévő oldat
egyenlő koncentrációjúvá nem vált. Az ozmózist megakadályozhatjuk,
ha az oldatot kellő nyomás alá helyezzük. Így az oldószer vagy nem jut
át a membránon, vagy visszaáramlik. Ha a kifejtett nyomás akkora,
hogy semmilyen áramlás nem történik, akkor ún. dinamikus egyensúly
alakul ki. Az a nyomást, amit az oldatra kell kifejteni, hogy ozmózis ne
jöjjön létre, ozmotikus nyomásnak nevezzük. A sejtmembrán feladata,
hogy az ozmotikus nyomást fenntartsa. Ha bármilyen okból
megváltozik az ozmotikus nyomás, szervezetünk azonnal reagál a
verejték, a vizelet mennyiségének és összetételének változtatásával.
Oldatok:
• izotóniás (ozmotikus nyomása megegyezik a sejtével),
• hipotóniás (az oldat ozmózisnyomása kisebb, a sejt
megduzzad),
• hipertóniás (az oldat ozmózisnyomása nagyobb, a sejt
zsugorodik).
• Aktív transzport (ATP szükséges)(pl.: Na+ és K+ ionpumpa mechanizmusa)
A sejt zavartalan működéséhez szükséges anyagok mindegyike nem tud
passzív módon bejutni a sejtbe.
Mindig a koncentráció grádienssel szemben történik.
A membránon keresztül történő anyagszállítást az ún. „Carrier”
molekulák segítik.
3
• Fagocitózis:
Inkább a védekezésben játszik szerepet. (pl.: baktériumok,
porszemcsék stb.).
Szilárd anyagok, részecskék bekebelezése.
• Pinocitózis:
Folyadék, és folyadékban oldott anyagok felvétel (pl.: fehérje felvétel).
• Asszimiláció.
• Disszimiláció.
• Szekréció.
Sejtmozgás:
• amőboid mozgás (pl.: monocyták),
• csillószőrök (pl.: egyes hámsejtek).
Ingerlékenység:
• Ingerlékenység → inger (ingerküszöb) → ingerület (akciós potenciál) → ingervezetés.
(Az ingerület terjedésének a sebességét a sejteken belüli ellenállás határozza meg.
Vastagabb ideg vagy izomrost ellenállása kisebb → az ingerület terjedése gyorsabb.)
• Válasz: a mozgás formájában, anyagcsere csökkenés illetve növekedésben valósul
meg.
• A differenciált sejteknél speciális reakciók, pl.: izomsejt az ingerület hatására
összehúzódik.
Sejtnövekedés:
• Táplálkozás során a sejt gyarapodik, mely a citoplazma tömegének a növekedését
eredményezi, ha a sejt már a megnövekedett citoplazma tömeget nem tudja táplálni,
akkor visszafejlődik, elpusztul vagy osztódik.
Sejtosztódás:
• Előfeltétele, hogy a sejt a teljes nagyságát elérje.
• Direkt sejtosztódás (amitózis) a magban kezdődik, majd a citoplazma is kettéosztódik.
• Indirekt sejtosztódás (mitózis) a sejt vizet vesz fel, megduzzad (1), a sejtközpont
osztódik és a sejt két pólusára vándorol (2). A magban egyidejűleg kialakulnak a
kromoszómák (3), a kromoszómák hosszában kettéhasadnak, számuk
megkétszereződik és egyik felük az egyik, míg másik felük a másik sejtközpont köré
csoportosul (4), majd a plazma osztódik, középen befűződés keletkezik, és a sejt
kettéválik.(5-6).
• Felező sejtosztódás (meiózis) az ivarsejtekre jellemző osztódás. Az osztódást
megelőzően az ivarsejtben a kromoszóma párok kettéválnak. Egyik a fiú, másik a lány
sejtbe kerül. Így min a hím, mind a női ivarsejt fele kromoszóma számmal rendelkezik
(haploid kromoszóma szám). A kromoszómaszámok a sejtek egyesülésekor
egészülnek ki.
4
VÉR
Szerepe:
• tápanyaggal látja el a sejteket, szöveteket,
• O2-t szállít a sejtnek, továbbá hatóanyagokat (hormonok) az életfolyamatok
szabályozásához,
• elszállítja a sejtben keletkezett bomlástermékeket,
• közreműködik a szervezet védekezésében (immunanyagok, fagocitózis),
• részt vesz a szervezet hőszabályozásában,
• a szervezet belső környezetének az állandóságát biztosítja (izotónia, izohydria stb.)
44% 56%
VÉRSEJTEK PLAZMA(90%-a
víz)
vörösvértestek , fehérjék (albuminok
fehérvérsejtek, globulinok (7-8%),
vérlemezkék kationok (Na+, K+, Ca++)
anionok (Cl-, HCo3-),
szénhidrátok,
festékanyagok (bilirubin),
zsírok (koleszterin, FFA),
bomlástermékek (karba-
mid, húgysav, kreatinin),
hormonok (endokrin
mirigyek termékei)
VÖRÖSVÉRTEST (erythrocyta)
• nincs sejtmagja,
• 4,5-5 ill. 4,0-4,5 millió
• haemoglobin tartalom (Hb+O2↔OXHb oxihaemoglobin)
• a sav- bázis egyensúly fenntartása
• Termelődés:
• a vörös csontvelőben (lapos csontok pl.: szegycsont, medencecsont)
• a hypoxia serkenti (vese → eritropoetin + B2, vas, folsav, triptofán,
metionin)
• az előbb felsoroltak hiánya gátolja a vörösvértestképzést
• Lebontás:
• élettartam 120-130 nap
• lebontás a lépben és a RES-ben
5
ENTEROHEPATIKUS CIKLUS
vér
(v. portae)
FEHÉRVÉRSEJT (leukocyta)
• Élettartamuk 5-10 nap (a csontvelőből kikerülő fehérvérsejtek az erek és a tüdő
falában raktározódnak és csak megfelelő inger hatására kerülnek a keringésbe).
• 3 csoportba sorolhatóak:
3. Monocyták (10-15%)
• a vöröscsontvelőben termelődnek,
6
• fagocitálnak (Nagyobbakat képesek fagocitálni, mint a granulocyták →
makrofágok)
• a fagocitált anyagokat lebontják → lizosoma,
• a RES részei, 24 órát keringenek a vérben, majd lerakódnak a RES- ben.
VÉRLEMEZKÉK (thrombocyta)
• a véralvadás fontos tényezői, a trombokináz enzimet tartalmazzák,
• a sérült érszakasz összehúzódik, a sérülés helyén a vérlemezkék az érfalhoz
tapadnak és elzárják a sérülést, ha a sérülés nagyobb VÉRALVADÁS is kell!
VÉRALVADÁS
Lényege: a plazmában oldott állapotú fibrinogén nevű fehérje oldhatatlan fibrin szálakká
csapódik ki. A fibrinszálak a megalvadt vérből képződő vérlepény rostos vázát alkotják. A
vázon fennakadnak a vér sejtes elemei, amelyek a fibrinnel együtt alkotják a vérlepényt. A
zsugorodó vérlepényből kipréselődik egy sárga, áttetsző folyadék, a szérum vagy vérsavó, ez
a fibrinmentes vérplazma.
• menete: (Ca++ igényes)
• előfázis → protrombin → trombin átalakulás (trombokináz enzim
szükséges),
• fő fázis → fibrinogén → fibrin átalakulás,
• utófázis→ az alvadt vér zsugorodása, a szérum (vérsavó) keletkezése.
VÉRCSOPORTOK
Vércsoport Antigén a vörösvértest Antitest a vérplazmában
felszínén
O nincs anti A és anti B
A A anti B
B B anti A
AB AB nincs
RH- RENDSZER
Vércsoport RH- antigén a Antitest a vérplazmában
vörösvértestben
RH- pozitív van nincs
RH- negatív nincs van
Nyirokrendszer
7
AZ IZOMMŰKÖDÉS ÉLETTANA
Az izomrostok fajtái
F F F
t t t
ST FT 1 FT 2
Az izomrosttípusok jellemzői
ST FT 1 FT 2
(lassú, oxidatív) (gyors, oxidatív, (gyors, glikolitikus)
glikolitikus)
Mitokondrium tartalom nagy kicsi kicsi
Protoplazma mennyiség nagy kicsi kicsi
Vastagság kicsi nagy nagy
Szarkoplazmatikus
retikulum Ca 2+ felvevő és kicsi közepes nagy
leadó képesség
Mitokondriális oxidatív nagy közepes kicsi
anyagcsere
Mitokondriális glikolitikus kicsi közepes nagy
anyagcsere
Kontrakció sebesség kicsi nagy nagy
Fáradékonyság kicsi közepes nagy
8
Az izomműködés mechanikai szempontjai
Erőkifejtési módok
(az izomösszehúzódás formái)
Dinamikus Statikus
(mozgásos) (tartásos)
Alapjelenségek
• Izomrángás: egyszeri inger hatására történő összehúzódás (ingerküszöb → inger
szummáció).
• Contractio- summatio: szupramaximális erősségű inger az előző inger által okozott
kontrakciós hullám felszálló ágának megfelelő periódusban megismételjük, a kapott
kontrakció amplitúdója nagyobb lesz, mint az egyetlen ingert követő kontrakcióé.
• Komplett tetanus: megfelelő intervallumokban alkalmazott szupramaximális inger
(ingersorozat) fenntartott kontrakció szummációt eredményez → tetanus. A kontrakciós
görbe teljesen összeolvadt vonalat képez.
• Inkomplett tetanus: kisebb frekvencia mellett a kontrakciós görbén kisebb nagyobb
hullámok jelzik a nem teljesen fuzionált kontrakciót.
t t
t t
Li.: a látencia idő.
9
Ki.: a kontrakció ideje.
Ri.: a relaxáció ideje.
Izomteljesítmény:
• Quantalis szummáció (mennyiségi összegzés): az izomműködés intenzitásának
növelésével egyre több motoros egység kapcsolódik be a mozgásba.
• Kontrakció szummáció (hullámösszegzés): a mozgatóegységben végigfutó ingerületek
számának növelése.
• Ezt a két lehetőséget a szervezet nem egymás után, hanem egyszerre veszi igénybe.
10
Energiaszolgáltató folyamatok az izomban
AEROB ANAEROB
(O2 elég) (O2 kevés)
alaktacid laktacid
KrP = Kr + P + E
KrP + ADP = ATP
2 ATP 35 ATP
piroszőlősav
acetil CoA
ATP
TERMINÁLIS OXIDÁCIÓ (IZOM)
OXIDATÍV FOSZFORILÁLÁS
CORI- KÖR
(helyreállítás)
VÉR
I C6 H12 O6 C6 H12 O6
Z M
O Á
M TEJSAV TEJSAV J
VÉR
11
Az intenzitás a terjedelem és a felhasznált energia
Az izomműködés szabályozása
12
Az izomműködés szabályozásában résztvevő központi idegrendszeri folyamatok (Frenkl)
Simaizom jellemzői:
• Lassú, minimális energiafogyasztással járó fenntartott kontrakcióra képes. Nem
fáradékony. Tetanizálható.
• Vegetatív beidegzésű.
• Orsó alakú sejtek, egyetlen sejtmaggal.
• Működés szempontjából két csoportra oszthatók:
• Visceláris vagy unitárius: az izomsejt intrinsic (nyújtás hatására) ingerületi
folyamata vált ki → az ingerület végigterjed a simaizom egész kötegén, a teljes
izom úgy viselkedik, mintha egyetlen sejtből állna.
• Pl.: gyomor- bélcsatorna, ureter, húgyhólyag, uterus, arteriolák és
venulák simaizomzata.
• Multi- unit simaizom: ezek a harántcsíkolt izmokhoz hasonlóan motoros
egységekbe tömörülnek.
• Pl.: a nagyartériák simaizmai, pilomotor apparátus.
• Szabályozás: vegetatív idegrostok beidegzése alatt állnak.
• Az izom nyújtásának a hatása: az üregek falában elhelyezkedő simaizmok nyújtása
a sejtmembrán depolarizációját váltja ki → tónusos / fenntartott / kontrakció jön
létre).
• Vegetatív mediátorok hatása: cholinerg (parasympathicus → acetylcholin →
serkentés) és adrenerg (sympaticus → noradrenalin (adrenalin) → gátlás vagy
serkentés) ingerület átvivő anyagok.
• Az ingerület az ún. neuromuscularis synapsison keresztül tevődik át az izomzatra.
Szívizom jellemzői:
• Harántcsíkolt izomrostokból áll. Nem fárad el. Nem tetanizálható.
13
• Automácia → a teljesen denervált (idegétől megfosztott) szív megfelelő körülmények
között ritmusosan húzódik össze.
• Vegetatív rostok beidegzése módosíthatja az automáciát (n. vagus → tachycardia és
bradycardia).
Az emberi szív négy üregből álló szerv. A szív fala három rétegből áll. A szívburok
(pericardium) veszi körül, a szívbelhártya (endocardium) béleli a szívizomzatot
(myocardium).A szívizomzat ritmusos összehúzódása a systole és elernyedése a diastole
állandó mozgásban tartja a vért. A szív működési szempontból bal- és jobb szívfélre osztható,
melyek az egészséges embernél nem közlekednek egymással. Pitvarokat és kamrákat (2-2)
különböztetünk meg. A szívben az áramlás egyirányú, a vér a pitvarokból a kamrákba, a
kamrákból a nagy erekbe kerül. Az egyirányú áramlást a billentyűk biztosítják. Billentyűket
találunk pitvarok és kamrák (vitorlás billentyűk) illetve a kamrák és a nagy erek között
(zsebes vagy félhold alakú billentyűk). A szív és vérkeringési rendszer két vérkörből áll:
1. Nagyvérkör: bal kamra → aorta → artériás rendszer → capillárisok → vénás rendszer →
jobb pitvar.
2. Kisvérkör: jobb kamra → tüdőverőér (arteria pulmonaris) → tüdő → tüdőgyűjtőerek
(venae pulmonaris) → bal pitvar.
Az ingerképző rendszer a sinus- csomóval kezdődik (Keith- Flack- csomó) a jobb pitvar
falában. Sinus csomó → pitvarizomzat (munkaizomrostok) → nodus et atrioventicularis (AV-
csomó, Aschoff- Tawara- csomó) → His- köteg → Tawara- szárak → Purkinje- rostok. Az
ingerképző- és vezető rendszer alsóbb részei is képesek ingerképzésre. Nomotop
ingerképzésről beszélünk, ha az ingerület a sinus- csomóban képződik. Ez a fiziológiás
ingerképzés, mely normális esetben elnyomja az alacsonyabb ingerképző helyek ingerületi
folyamatát (heterotop ingerképzés). Minél lejjebb keletkezik az inger, annál lassabb a
szaporasága.
INTRACARDIALIS SZABÁLYOZÁS
• sinus- csomó: 70-80 ütés/perc (max. 180-200 ü/p, min. 35-40 ü/p.)
• nodus et atrioventricularis: 40-60 ütés/perc
• Purkinje- rostok (kóros esetben):30- 40 ütés/perc
14
EXTRACARDIÁLIS SZABÁLYOZÁS
A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerhez tartozó idegek ellentétes hatással
befolyásolják a szívműködést.
• szimpatikus hatás: fokozza a szívműködés frekvenciáját, növeli az egyes összehúzódások
erejét, mélységét, serkenti az ingervezetést és fokozza a szívizom ingerelhetőségét.
• paraszimpatikus hatás: a fentiekkel ellentétes.(nyugalomban ez érvényesül)
SZÍVCIKLUS
A szív működése ciklusos, mely inger hatására következik be. Két szakasz jelent egy ciklust:
SZÍVHANGOK
SZÍVVIZSGÁLÓ ELJÁRÁSOK
15
A normális EKG görbe nulla vonala az ún. izoelektromos vonal, ehhez képest
különböztetünk meg negatív és pozitív hullámokat. A hullámokat betűkkel jelöljük és a
következő szakaszait vizsgáljuk az EKG görbének:
1. P- hullám,
2. P-Q távolság,
3. QRS- komplexus,
4. ST- szakasz,
5. T- hullám.
• A P hullám normális esetben pozitív, amplitudója 1,5-2 mm. A P- hullám az
ingerület pitvari terjedésének(a pitvarizomzat depolarizációjának) felel meg.
• A P hullám kezdetétől a Q hullám kezdetéig tartó idő az ún. átvezetési idő: 0,12-
0,20 s.
• A QRS- komplexus kis negatív irányú Q- hullámból, magas pozitív R- hullámból és
negatív S- hullámból áll. Időtartama: 0,08 s. ez idő alatt megy végbe a kamra teljes
depolarizációja. Q hullámot nem mindig észlelünk (a szemölcsizmok aktiválódása).
R- hullám a kamra fő tömegének ingerületbe jutását jelenti, átlagos amplitúdója: 10
mm.
• A QRS- komplexust egy izoelektromos ST- szakasz követ, mely pozitív T-
hullámba megy át.
• A T- hullám a kamraizomzat repolarizációjának a kezdetét jelenti.
• A Q- T távolság az ún. elektromos systole, a kamraizomzat de- és
repolarizációjának együttes időtartama: 0,35 s
16
AZ EDZETT SZÍV ÉS MŰKÖDÉSE
NYUGALMI SZÍVMŰKÖDÉS
Pulzusszám Diastolés Pulzustérfogat Systolés Perctérfogat
térfogat térfogat
Edzett 40-60 ü/p 180-240 ml 70-80 ml 120-160 ml 3,5-4,5 l
Nem edzett 65-70 ü/p. 120-140 ml 70-80 ml 60 ml 4,5-5,5 l
TERHELÉSES SZÍVMŰKÖDÉS
Pulzusszám Diastolés Pulzustérfogat Systolés Perctérfogat
térfogat térfogat
Edzett 180 ü/p 180-240 ml 160-180 ml 20-60 ml 32-34 l
Nem edzett 180 ü/p. 120-140 ml 100-120 ml 20 ml 20-22 l
A VÉRKERINGÉS ÉLETTANA
AZ ÉRENDSZER FELÉPÍTÉSE
1. artériák
2. capillarisok
3. venák
A VÉRNYOMÁS- ÉS MÉRÉSE
17
AZ ARTÉRIÁS VÉRNYOMÁS
VÉRNYOMÁSMÉRÉS
1. direkt (véres)
2. indirekt (vértelen)
Általában ülő helyzetben mérik, ilyenkor a kapott értékek kb. 10 Hgmm- rel magasabbak,
mint fekvő helyzetben.
Az életkor előrehaladtával és a növekvő testsúllyal emelkedik a vérnyomás.
A KERINGÉS SZABÁLYOZÁSA
(Vérnyomás szabályozás)
Két magcsoport építi fel: pressor és a depressor. A pressor központ önálló, állandó
aktivitással rendelkezik, a depressor központ működését az afferens impulzusok
befolyásolják. A depressor aktivitás gátolja a pressor központ aktivitását és gátlóimpulzusokat
küld a gerincvelői sympatikus neuronokhoz → értágítás.
18
A cardiovascularis központokat befolyásoló afferens tényezők:
19
A LÉGZŐRENDSZER ÉLETTANA
A légzés gyűjtő fogalom, olyan folyamatok összességét jelenti, melyek az oxigén felvételét és
a széndioxid leadását (gázcsere) biztosítják.
LÉGZÉS
20
Légutak:
• orr- szájüreg → garat → gége → légcső → főhörgők,
• védekező reflexek: tüsszentési, köhögési.
A légzés folyamata:
• belégzés aktív (légzőizmok összehúzódnak),
• kilégzés passzív (de: terheléskor aktív!),
• a mellkas térfogatváltozásával jár → a nyomásviszonyok változnak!
• Intrapulmonalis (tüdőn belüli), intrathoracalis (mellkason belüli), a két nyomásérték a
légzés alatt párhuzamosan változik.
Légzési térfogatok:
• nyugodt légzés (eupnoe)
• légvételkor kb. 500 ml levegőt lélegzünk be,
• légvételek száma 14-18/ min.(edzetteknél bradypnoe),
• légzési perctérfogat 7-8 l.
21
• terheléskor a be- és kilélegzett levegő mennyiségét mérjük 1 percig,
• nyugalomban nem edzetteknél: 100 l, edzetteknél: 150-200 l,
• terheléskor az edzetleneknél az érték csökken, edzetteknél változatlan
marad → igen kedvező a légzésfunkció.
4. Spiroergografia
• minden légzésfunkciós vizsgálat alapkérdése, hogy mennyiben függ össze
az O2 felvétellel,
• terheléses vizsgálat, melynek során a terhelést adagolhatjuk:
• steady state (O2 szükséglet és O2 kínálat megegyezik)
• vita maxima, ilyenkor az egyén maximális munkavégző
képességét és az ehhez tartozó maximális O2 felvevő (aerob
kapacitás) képességét vizsgáljuk
• aerob kapacitás:
• befolyásolja: kor, nem, testsúly, testmagasság, edzettség,
zsírmentes testtömeg,
• nyugalom: edzetleneknél 250-300 ml/perc (ml*min-1),
edzetteknél 400-600 ml/perc (ml*min-1),
• terheléskor: edzetleneknél 2500-3000 ml/perc. edzetteknél
5000-6000 ml/perc (ml*min-1).
• relatív aerob kapacitás:
• testtömegre vonatkoztatjuk az aerob kapacitást,
• edzetlenek:30-35 ml/perc/kg (ml*min-1* kg-1),
• edzettek: 60-80 ml/perc/kg (ml*min-1* kg-1).
5. Légzési aequvalens
• légzési perctérfogat literben x 100
oxigénfelvétel ml-ben percenként
• nyugalmi érték: 2,5-3,
• terheléskor az érték az edzetleneknél csökken (romlik az O2 kihasználás).
6. Megnyugvási hányados
• a terhelés alatt felvett többlet O2 és a restitúcióban felvett többlet O2 aránya
• minél kevesebb oxigénfelvételt igényel a restitúció, tehát minél nagyobb a
hányados annál kedvezőbb az edzettségi állapot.
7. Oxigénpulzus
• a légzési és keringési funkciókat együtt jellemzi,
• percenkénti O2 felvétel (ml) elosztva a pulzusszámmal,
• nyugalom: az edzetlenek 4ml (300/75), edzettek 5 ml (300/60),
• terheléskor: edzetlenek 15 ml (3000/200), edzettek 30 ml (6000/200).
8. PWC170 érték
• maximális steady state állapotában vizsgálják.
GÁZCSERE
22
• levegő összetétele: O2 21%, N 78%, egyéb 1%.
OXIGÉNSZÁLLÍTÁS
• mind az artériás, mind a vénás vér sokszorosan több oxigént tartalmaz, mint az a
parciális nyomás alapján lehetséges lenne → haemoglobin oxigénkötő képessége
(1 Hb 4O2 képes megkötni),
• alapvető a vér haemoglobin tartalma és a szaturáció (függ az O2 parciális
nyomásától, normálérték 100 Hgmm),
• oxigén szaturáció: a teljes haemoglobin tartalom hány %-a oxihaemoglobin
(HbO2),
• artériás: 95%, vénás 75%,
• artériás O2 tartalom 20 tf% (100ml-ben hány ml van),
• vénás O2 tatalom 15 tf%,
• AVDO2.
SZÉNDIOXID-SZÁLLÍTÁS
• szintén kémiailag kötött formában szállítódik,
• bicarbonát formában 70% (melynek 1/3- át a vörösvérsejt, 2/3- át a plazma szállítja
CO2 + H2O ↔ H2CO3 ↔ H+ + HCO3 - ),
• karbamino- kötésben 20% (Hb + CO2 + NH2 ↔ Hb - NH - COOH),
• fizikailag oldott állapotban 10 %.
23
A LÉGZÉS SZABÁLYOZÁSA
LÉGZŐKÖZPONTOK
• a légzés akaratlagosan fokozható illetve gátolható,
• a nyúltvelőben és a hídban,
• Hering- Breuer reflex (vagus reflex) alapvető a gazdaságos periodikus légzés
fenntartásában (afferentáció: a tüdő falában lévő mechanoreceptorok).
PNEUMATIKUS KÖZPONT
(gátló)
HÍD
NYÚLTAGY
KILÉGZŐ KÖZPONT N. VAGUS
(tüdőszövet feszülése)
GERINCVELŐ
24
KÉMIAI LÉGZÉSSZABÁLYOZÁS
NEUROENDOKRIN RENDSZER
(Belső elválasztású mirigyek rendszere)
Hormonok csoportosítása:
1. Peptid hormonok (aminósavakból épülnek fel vagy aminósavakból szintetizálódnak pl.:
tiroxin, katekolaminok).
2. Szteroid hormonok (szteránvázas vegyületek pl.: mellékvesekéreg, nemi mirigyek
hormonjai).
25
HORMONOK
Tobozmirigy (epifizis)
• az egyedfejlődésre és az ivarszervek működésére is ható hormonokat termel.
• ritmusosan működik, a fényviszonyokhoz és a napszakhoz igazodva. (biológiai óra)
26
Hátulsó lebeny (neurohypophysis)
2. Oxitocin
• A mellékvesék elhelyezkedése:
• A vesék felső pólusán, 10-12 g tömeg.
• Két részből állnak: a mellékvesekéregből és a mellékvesevelőből, melyek
szerkezetileg és működésileg is különböznek egymástól.
• Mellékvesekéreg hormonjai:
• Szteroid hormonok, koleszterinből szintetizálódnak.
• Három hormonfrakció különböztethető meg.
1. Mineralokortikoidok: aldoszteron → a nátrium forgalomra hat.
2. Glikokortikoidok: kortizol → szénhidrát anyagcserére hat
3. Androgének: dehidroepiandoszteron → férfi nemi hormon hatásúak.
• A termelődést a ACTH szabályozza.
1. Aldoszteron
2. Glikokortikoid (Kortizol)
27
• Permisszív hatás: kortizol jelenléte szükséges a szív- keringés- légzési rendszer
működéséhez.
• Növeli a szervezet ellenállását mindenféle fizikai stresszel szemben. Az ACTH- kortizol
tengely a szervezet külső ingerekhez való tartós alkalmazkodásában játszik fontos szerepet
→ Stressz- elmélet (Selye): Háromszakaszú adaptációs szindróma.
1. Mozgósítás (alarm)
2. Ellenállás (resitencia) → jelentős kortizol elválasztás.
3. Kimerülés vagy gyógyulás.
Ellenállás
Halál
3. Androgének (dehidroepiandoszteron)
A mellévesevelő állománya
28
• Vérnyomásemelés.
• szívműködés serkentés → pulzusszám növelés.
• Ingerületvezetés sebességének növelése, az ingerlékenység fokozása.
• Noradrenalin: érszűkítés (kivéve a koszorúereket) → vérnyomásemelés.
• Adrenalin: zsigeri terület érszűkítés, a koszorúereket és az izomzat ereit tágítja
(redistributio), köztianyagcsere → fokozza az izomban a glikolízist és a májban a
Cori- kört, serkenti a hipotalamusz elülső lebenyének hormontermelését.
• Sejtmembrán α és β receptorok.
• α receptorok: érszűkítés, vérnyomásemelés (noradrenalin).
• β receptorok: pulzusszám növelés, vércukorszint emelés, koszorúér,
vázizomzat és hörgők értágítás (adrenalin).
2. Kalcitonin
• Vér kalcium anyagcseréjének az egyik szabályozója.
• Csökkenti a plazma Ca szintjét.
Mellékpajzsmirigy
29
• A szövetek közötti folyadék és a vér normális kalciumszintjét a parathormon és a
kalcitonin együttműködése alakítja ki.
• A plazma kalciumszintje szabályozza a parathormon termelődést.
• Ingerlékenység: György- féle képlet fejezi ki. Ha a tört értéke nő, az ingerlékenység
fokozódik.
Na+ + K+ ___
Ca + Mg++ + H+
++
Parathormon
30
Bélrendszer Vér Agy 150 g/nap
Máj
glükóz ⇔ glikogén
Izom
glükóz ⇔ glikogén
aerob anaerob
Zsírszövet
Hypophysis- gonadrendszer
Here
Tesztoszteron, andoszteron
31
Petefészek
2.Progeszteron
Thymus (csecsemőmirigy)
32
Gyomor élettani szerepe
Működés:
• Vegetatív szabályozás (parasympaticus → serkentés, sympaticus → gátlás).
• A serkentés és a gátlás a gyomor mozgásait és a gyomornedvtermelést érintik.
A gyomornedv
Összetétele: HCl (fedősejtek), pepsin (fősejtek), mucin (melléksejtek).
Mennyisége: napi 2-2,5 l.
pH: 1-2
Elválasztás:
• Serkentés:
• Idegi tényezők (amikor a táplálék a szájba kerül, megindul a gyomornedv
elválasztás).
• Hormonális (gyomor eredetű, gastrikus, és bél eredetű ún. intestinalis).
Gastrikus: gyomornyálkahártya → gastrin → véráram → gyomornedv
szekréció.
Intestinalis: táplálék a bélbe kerül → gastrin? → gyomornedv szekréció.
Különböző anyagok: alkohol, koffein, histamin
• Gátlás:
• Intestinalis gátlás: a duodeneum mechanikus íngerlése vagy savas
vegyhatása → enterogastron → véráram → gyomornyálkahártya mirigyek
→ a szekréció gátlása.
33
• A nyirokkeringés elsősorban a zsírfelszívódásban játszik szerepet.
• Passzív transzport:
• víz- és só- felszívódás,
• zsír felszívódás.
• Aktív transzport:
• glükóz,
• aminósavak.
A vékonybélemésztés szabályozása
zsír
Kolecisztokinin duodenum pepton epehólyag-
nyálkahártyája sósav összehúzódás
Vastagbélemésztés
34
AZ ANYAG- ÉS ENERGIAFORGALOM ÉLETTANA
Alapanyagcsere és energiaforgalom
Intermedier anyagcsere
• Szénhidrátok átalakulása:
• glikogenezis (glükóz → glikogén),
• glikogenolízis (glikogén → glükóz),
• glikolízis (glükóz → tejsav + ATP vagy CO2 + O2 +ATP),
• glikoneogenezis (aminósav, glicerin → glükóz),
• Cori- kör (glükóz → tejsav → glükóz).
• Zsírok átalakulása:
35
• zsírraktárak → mozgósítható energiatartalék,
• lipogenezis (zsírok → zsírszövet),
• lipolízis vagy β oxidáció (zsírszövet → FFA → mono- és digliceridek → CO2 + O2
+ATP).
• Szénhidrátbevitel fokozza a zsír lerakódást!
Hőszabályozás
Tápanyagok
• Fehérjék jelentősége
• A sejtek építőköveik (strukturfehérjék).
• hormonok és enzimek alkotóelemei.
• A szervezetben nem raktározódnak.
• Fehérje egyensúly (a bevitel és ürítés azonos).
• 40 g/nap élettani fehérjeminimum.
• 70-90 g/nap egészségtani fehérjeminimum.
• Esszenciális aminósavak (metionin, leucin, fenilalanin, izoleucin, treonin, valin,
lizin, triptofán, hisztidin, arginin), ezeket az ún. elsőrendű fehérjék tartalmazzák
(tej, tojás, hús). Másodrendűek, a növényi eredetűek.
• A fehérjék több mint fele elsőrendű legyen!
• Zsírok jelentősége
• Normális 20-30%
• Esszenciális zsírok: telítetlen zsírsavak (szénláncukban több kettős kötés van) 6-8
g/nap a szükséglet.
• Szénhidrátok jelentősége
• Az energiaellátást alapvetően biztosító tápanyagok.
36
• 100-120 g/nap a szükséglet.
• Vitaminok jelentősége
• Szerves vegyületek.
• Köztianyagcserében vesznek részt az enzimek alkotórészeiként.
• avitaminózis (teljes hiány egyes vitaminokból), hipovitaminózis (viszonylagos
hiány → fáradékonyság, izomgyengeség, szédülés) és hipervitaminózis (D vitamin
→ mészháztartás) jelensége.
• Az arányokat be kell tartani a vitaminozásnál (→ viszonylagos hiányállapot)!
• Felosztása:
1. Vízben oldódók: C, P, B1, B2, B6 B12, niacin, pantoténsav, inozit, biotin,
kolin, para- amino- benzoesav.
2. Zsírban oldódók: A, D, E, K.
• Folyadékszükséglet
• Napi vízveszteség kb. 2,5 l (1,5 l vizelet)
• A veszteség felét a tápanyagok víztartalma, a többit folyadék formájában kell
elfogyasztani.
37
A VESEMŰKÖDÉS, A BELSŐ KÖRNYEZET SZABÁLYOZÁSA
A tápcsatorna fala általában nem képez gátat a külvilág és a belső környezet közt, a
tápcsatornába került tápanyagok; a víz, a különböző sók a szükséglettől függetlenül kerülnek
felszívódásra. A testnedvek mennyisége és összetétele folyamatos ingadozásnak lenne kitéve,
ha nem fejlődött volna ki a phylogenezis során olyan szervünk, mely a kiválasztás
szabályozása útján biztosítja a belső környezet állandóságát. A magasabb rendű
szervezetben, így az emberben is a vese az a szerv, mely a változó mennyiségű és
összetételű vizelet kiválasztása útján a testnedvek mennyiségének és összetételének
állandóságát biztosítja. A kiválasztó működésben egyéb szervrendszerek (légzőrendszer→
a tüdőkön keresztül a CO2 - elválasztás, emésztőrendszer → a széklet útján kiválasztás, a
bőrön keresztül kiválasztás) is részt vesznek.
A vesék tömege átlag: 300g (nőknél 10%-kal kisebb). A vese szerkezeti és működési
alapegysége a nephron.
NEPHRON
• Malpighi- test: Bowman- tok és glomerulus (érhálózat),
• tubulus (proximalis tubulus → Henle-féle kacs → distalis tubulus).
GLOMERULUS- FILTRÁCIÓ
• vérnyomás különbségen alapul (vas afferens és vas efferens)
• passzív transzport folyamat,
• a glomerulus szűrlet plazma- ultrafiltrátumot jelent (elsődleges vizelet napi
kb.: 180 l),
• összetétele megegyezik a plazmáéval, csak fehérjét nem tartalmaz.
• Normális esetben a vizeletben nincs fehérje!
38
1. a csatornák hámja bizonyos anyagokat választ ki a vizeletbe és ezzel
emeli annak koncentrációját.
2. a tubulusok a víz nagy részét visszaszívják, ezáltal az oldott anyagok
koncentrációja a folyadékban nagyobb lesz.
• A szervezet belső egyensúlya szempontjából a víz, a só és a cukorforgalom a
legalapvetőbb tényezők! Az ezeket szabályozó mechanizmusok jelentős részben a
vesékre hatnak, működésének befolyásolásával biztosítják a szervezet víz-, só- és
cukor egyensúlyát.
VÍZ- ÉS SÓFORGALOM
• vízfelvétel és leadás egyensúlyának a fenntartása alapvető,
• isoozmosis (extracelluláris térben a Na+ 94%-ban felelős), isovolemia
szabályozása,
• vízleadás: 1500 ml vizelet, 500 ml párolgás, 350 ml légzés, 150 ml széklet,
• a vízforgalommal részben párhuzamos a NaCl forgalom (mind a víz, mind a
sóforgalom a tubulusokhoz kötött),
• Na+, K+, Cl-, HCO3-, HPO4-, H2O, glükóz,
• a vizelet sűrűsége jellemző a vízforgalomra (fokozott folyadékbevitel → sok
alacsony sűrűségű vizelet, kevés folyadék → sűrű vizelet),
• ionok aktív transzport,
• víz passzív transzport,
• a víz és só visszaszívást hormonális tényezők is biztosítják: ADH hormon
(neurohypophysis) → a distalis tubulus átjárhatóságát a vízzel szemben biztosítja,
• Na+ - visszaszívás szabályozásban az aldoszteron (a mellékvesekéreg mineralo-
kortikoid hormonja) az alapvető (nátrium- kálium csere).
39
• metabolikus acidózis, a bikarbonát- koncentráció csökken, sok a hidrogén
anion (pl.: terhelés, diabetes, veseelégtelenség, alkalikus emésztőnedvek
vesztése),
• respirációs acidózis, a széndioxid koncentráció növekszik (a tüdő elégtelen
működése, a légzőközpont csökkent válaszképessége),
• metabolikus alkalózis, a bikarbonát koncentráció fokozódik (pl.: túlfokozott
terápiás célú bikarbonát bevitel, savas vegyhatásu emésztőnedvek vesztése
hányással)
• respirációs alkalózis, a széndioxid koncentráció csökkenése jellemzi (pl.:
akaratlagos hiperventilláció /sportolóknál a rajt előtt /),
• a plazma pufferendszerei: szénsav- bikarbonát, hidrofoszfát, fehérje,
• legfontosabb szénsav- bikarbonát rendszer,
• működése: ha a szénsavnál erősebb sav (H+)szintje emelkedik a vérben, a
bikarbonát megköti a savat és csak a bikarbonát kötésből felszabaduló
gyenge sav a szénsav fogja a pH kismértékű emelkedését kiváltani,
• vitális pufferek:
• a vörösvértestek pufferelő tevékenysége (1/3- ad CO2 szállítás),
• a légzőrendszer a bikarbonát puffer működésekor képződő többlet szén-
dioxid eltávolítását segíti (hiperventilláció),
• a vese pH- reguláló folyamatai:
• a bikarbonát- mechanizmus (HCO3-- visszaszívás),
• ammónium- mechanizmus (az erős savak anionjait
ammónium sók formájában megköti és így kerülnek a
vizeletbe),
• a vesecsatornák képesek gyenge savak közvetlen
kiválasztására is.
VIZELETÜRÍTÉS
• felső húgyutak: vesekelyhek, vesemedencék, húgyvezeték,
• a vizelet a húgyhólyagban tárolódik → vizelési reflex (a hólyag fala feszül) a
központja a gerincvelőben keresztcsonti szakaszában van,
• paraszimpatikus a vizeletürítés, mely akaratlagosan gátolható és beindítható
(agykérgi befolyás)
40
• vizsgálat: vérvizelés fehérje, cukor, színe szaga, vegyhatása, genny,
üledékessége biológiailag aktív anyagok (pl.: hormonok) lebomlási
termékei.
IDEGRENDSZER
41
Idegrendszer
Szomatikus Vegetatív
Alapfogalmak, alapjelenségek
42
• Myelin hüvelyesek (velőshüvely) →“A” típusú rostok, a perifériás rostok
ún. a szintén velőshüvelyesek (Schwann- féle hüvely) “B” típusú rostok,
• “C” típusú velőshüvely nélküli rostok.
• Idegrostok alkotják mind a perifériás idegeket, mind a központi idegrendszeri
pályákat → azonos funkciójú rostok rendeződnek kötegekké (érző, vagy mozgató
rostok alkotják az idegeket), de a perifériás idegek kevertek (érző és mozgató
rostok vegyesen alkotják).
• Az idegrostokat a vastagságuk alapján csoportosíthatjuk (“A”, “B”, “C”) → a rost
ingerlékenysége és ingerületvezetési sebessége a keresztmetszettel összefügg (a
vastagabb rost gyorsabban vezeti az ingerületet, a csúcspotenciálja magasabb,
alacsonyabb az ingerküszöbe, rövidebb a kronaxia és a refrakter szakasz is).
• Receptorok
• A külső és belső környezeti ingereket felvevő készülékek. Az ingerületet nemcsak
felveszik (afferentáció), hanem át is alakítják (kódolás) → akciós potenciál.
• Sokféle receptor van, melyek a nekik megfelelő adekvát ingere jönnek ingerületbe.
• Receptorok fajtái
• Ingereken alapuló felosztás:
1. Mechano- receptorok: tapintás, nyomás, feszítés, hallás, egyensúly.
2. Kemo- receptorok: légzés, keringés, szaglás, ízlelés.
3. Termo- receptorok: a bőr és zsigerek hő érzékelése.
4. Foto receptorok: látás.
• Ingerforrás szerinti felosztás:
1. Exteroceptorok → kontakt- és teloreceptorok.
2. Interoceptorok → visceroceptorok (zsigerek) és proprioceptorok
(izomműködés)
• Receptorok adaptációja: a tartós vagy ismétlődő ingerek esetén a receptorokból
kiinduló csúcspotenciál amplitúdója csökken. gyorsan adaptálódnak → szaglási,
tapintási receptorok, lassan → az interoceptorok.
43
• Bonyolult ingerek felvételére kialakult szervek (receptorok tömörülései) az
érzékszervek → a receptorok működését segítik elő az érzékszervek egyéb elemei.
• A bőr-, izom-, hallás-, egyensúlyozás-, ízérzés-, szagérzés-, látás receptorai.
Az izomreceptorok
• Proprioceptorok (inak, izombőnye, izületi tok, szalagok, csonthártya) → az ezekből
kialakuló ingerület (érzetet) nevezzük mélyérzésnek, izomérzésnek, kinesztézisnek.
• Gamma- hurok → kinesztetikus reafferentáció (γ - efferens hatás).
SZOMATIKUS IDEGRENDSZER
(Központi rész)
A gerincvelő és működése
44
magasabb struktúrái felé. A gerincvelő mozgató neuronjai a kp-i idegrendszerből is kapnak
impulzusokat. → a végső közös pálya elve.
Gerincvelői reflexek
Felosztás
Exteroceptív Proprioceptív Viscelaris
Feladata
védekezés antigravitáció zsigeri működések
Fajtái
flexor myotatikus viscelaris
keresztezett extensor inverz myotatikus parietalis
extensor lökés - -
Az agytörzs és működése
45
• Testtartás és mozgásszabályozás elemi funkciói.
• Alacsonyan decerebrált állat → átmetszet a középagy alatt →
(decerebrációs rigiditás) a feszítő izmok fokozott tónusa, a magasabb
struktúrák gátló hatása nem érvényesül. (Szegény cica csak állni tud,
helyváltoztatásra nem!) Megmaradt reflexei a tónusos nyaki és a labirintus
reflex.
• Magasan decerebrált állat → átmetszés a középagy fölött, a decerebrációs
rigiditás kialakul, de néhány nap után megszűnik. Az állat képes normális
testhelyzetet változtatni, felállni és járni is.
• Dekortikált állat (agykéregtől megfosztott) ún. thalamus állat, amelynél
tehát nem csak a középagyi, hanem a köztiagyi struktúrák is épek, nem
észlelhető decerebrácios rigiditás → a köztiagyi struktúrák serkentik a
középagyi testtartást szabályozó központok működését. Azonban ha
felemeljük, észlelhető a decerebrációs rigiditás, ugyanis az agykéreg is részt
vesz a testtartás szabályozásában.
• Agykéreg eredetű testtartási reflexek (ha a kérget eltávolítjuk, nincs reflex,
de ha a mozgatókéreg ép, úgy a reflex működik!):
• Ráhelyezési (placing) reflex: ha az állatot a levegőből a talajra
helyezzük végtagizmai megfeszülnek és mintegy oszlopszerűen
megáll. (afferentáció → bőr és izomreceptorokból)
• Továbblépési (hopping) reflex: egy lábra engedjük támaszkodni az
állatot, és a testét meglökjük, tovább lép és az új helyzetben is
szilárd testtartást vesz fel.
• A felegyenesedési (beállítódási) reflexek együtt működnek.
• Fajtái: Labirintus eredetű, nyakizmok proprioceptoraiból kiinduló, optikai
eredetű, és testi eredetű felegyenesedési reflexek.
• Működésük:
• Afferentáció: vestibuláris receptorok, izomreceptorok, látás
receptorai, és a bőr receptorai.
• Központ: az agytörzs (középagy).
• Efferentáció: nyakizmok, a végtag és a törzsizmok.
• Élettani körülmények között az izom receptorokból kiinduló
impulzusok beállítják a normális testtartást, amelyet elsősorban a
labirintus, másodsorban az opticus rendszer folyamatosan kontrolál.
A kisagy és működése
46
• Afferentáció: gerincvelő, nyúltagy, nagyagy.
• Efferentáció: az egyensúlyozásban szerepet játszó agytörzsi maghoz (nucleus
vestibularis), középagyi extrapiramidális központokhoz (nucleus ruber, formatio
reticularis) innen az extrapiramidális pályákon keresztül a gerincvelő
motoneuronjaihoz, illetve a nucleus ruber → thalamus → agykéregpályákban az
agykéreg mozgatóterületeihez mennek, tehát az akaratlagos mozgások
szabályozásában is részt vesz.
A hypothalamus
Az agykéreg működése
47
• Pályák
• Pyramis pálya (tractus corticospinalis) → a kéregből kilépve fehérállományú
kötegekké rendeződnek → capsula interna → közti- és középagy → híd →
nyúltvelő (a rostok 3/4-ed része kereszteződik, ami nem az majd abban a gv-i.
szelvényben, ahová az információt szállítja) → gerincvelő → mellső szarvi
mozgató neuronok → motoros egység → akaratlagos finom mozgások.
• Extrapyramidális rendszer (pályák): kéreg, basalis ganglionok (nucleus caudatus,
nucleus lentiformis), nucleus ruber, subtancia nigra, nucleus subthalamicus,
formatio reticularis → a magasabb helyről induló pályák minden alacsonyabb
extrapiramidális pályaeredésnél átkapcsolódnak → gerincvelő mellső szarvi
motoneuronok → motoros egység → fél és teljesen automatizált mozgások.
48
• magas fokon biztosítja a szervezet és a környezet egyensúlyának a
megteremtését.
• Bármely, előzőleg hatástalan inger kiválthat bármely adott reflexet, ha ismételten
együtt alkalmazzuk az adott feltétlen reflex ingerével.
• Ahhoz, hogy egy inger feltételes ingerré váljon a következők szükségesek:
• az egyének az inger felvételére alkalmas receptorral kell rendelkeznie,
• a feltételes inger alkalmazásának egybe kell esnie a feltétlen ingerrel, vagy
meg kell azt előznie,
• megfelelő számú társításnak kell történnie. A szükséges társítások száma
függ az inger erősségétől, minőségétől.
• Ingerület és gátlás
• Az ingerület (reflex → feltétlen és feltételes) és a gátlás a központi idegrendszer két
működési formája, amelyek állandó váltakozása eredményezi az idegtevékenység
nagyfokú alkalmazkodását.
• Gátlás
• feltétlen, vagy külső gátlás: A kiépített feltételes reflex nem, vagy csak
kismértékben váltható ki, ha egyidejűleg erős külső ingert alkalmazunk.
• feltételes, vagy belső gátlás:
• kialvásos: a feltételes ingert nem követi a feltétlen reflex.
• feltételes gátlás: akkor jön létre, ha a már kidolgozott feltételes
reflexet kiegészítő ingerrel hozzuk kapcsolatba, s így együttesen
hatástalanná válik.
• késleltetéses gátlás: ha a feltételes inger és a feltétlen reflex közé
hosszabb társítási időt iktatunk.
• differenciális gátlás: az ingerek hatása először irradiációt, majd
koncentrációt indít be. Ha több hasonló (pl.: különböző erősségű
fényingerek) inger közül a társítást következetesen csak egy
meghatározotthoz kötjük, s egy feltételes ingert a többitől
elkülönítünk, differenciálás jön létre.
• Dinamikus sztereotípia
• A reflexválaszok jelzésül szolgálnak újabb reflexek számára és így valóságos
sorozata alakul ki a kapcsolatoknak.
SZOMATIKUS IDEGRENDSZER
(Környéki rész)
• A környéki idegrendszer ingerületvezető funkciót tölt be. Idegekből áll amelyek érző
ingerületeket szállítanak a perifériáról (afferentáció) a központba és motoros impulzusokat
(efferentáció) visznek a központból a végrehajtó szervekhez, elsősorban az izmokhoz. A
környéki idegek, ún. kevert idegek (érző, mozgató, vegetatív rostok egyaránt találhatóak
bennük).
• Lefutásuk az érrendszerhez hasonlítható. A gerincvelőből kilépő idegek fonatokat alkotnak
(nyaki fonat → plexus cervicalis, karfonat → plexus brachialis, ágyéki fonat → plexus
lumbalis, keresztcsonti fonat → plexus sacralis)
• 12 pár agyideg (I. szaglóideg → n. olfactorius, II. látóideg → n. opticus, III. szemmozgató
ideg → n. oculomotorius, IV. sodorideg → n. trochlearis, V. háromosztatú ideg → n.
trigeminus, VI. távolító ideg → n. abducens, VII. arcideg → n. facialis, VIII.
49
egyensúlyozó- és hallóideg → n. vestibulocochlearis, IX. nyelv- garat ideg → n.
glossopharyngeus, X. bolygóideg → n. vagus, XI. járulékos ideg → n. acessorius, XII.
nyelv alatti ideg → n. hypoglossus)
• 31 pár gerincvelői ideg (8 pár nyaki, 12 pár háti, 5 pár ágyéki, 5 pár keresztcsonti, 1 pár
farkcsonti) tartozik ide.
Szimpatikus idegrendszer
Paraszimpatikus idegrendszer
50
• A szabályozó tevékenysége elsősorban a belső környezet állandóságának (homeosztázis) a
fenntartásában érvényesül.
• A vegetatív szabályozásban a szimpatikus és a paraszimpatikus hatást egységesnek
látjuk. Az egyes szervműködések szabályozása a szimpatikus és a paraszimpatikus hatás
egyensúlyát tükrözi, amely megfelel a szervezet aktuális egyensúlyi állapotának. A
vegetatív szabályozást magukból a szervekből érkező jelzések (vegetatív reflexek),
másrészt a központi idegrendszer magasabb struktúráiból érkező utasítások befolyásolják.
Így a vegetatív integrációban folyamatosan érvényesül közvetlenül a belső, közvetve pedig
a külső környezet hatása.
• A legtöbb működést tekintve tehát megfigyelhető a kettős beidegzés, amelyek
többségükben ellentétes hatásúak. De például az érbeidegzéseknél, és más esetekben is a
szimpatikus idegrendszer végzi a szabályozást, amelynek során az ún. szimpatikus tónus
fokozódása, vagy csökkenése határozza meg a szerv aktuális működési szintjét.
Szimpatikus Paraszimpatikus
preganglionáris acetilkolin preganglionáris acetilkolin
rostok rostok
noradrenalin
postganglionáris (adrenalin) postganglionáris acetilkolin
rostok (kivéve: izomerek tágulata, rostok
verejtékmirigyek simaizom
elemei, szőrtüszők
simaizom elemei)
51
52