1. A protestáns tanításra, miszerint a Szentírás egyetlen és elégséges forrása a hitnek a zsinat
kimondta: a katolikus egyház egyforma tekintélyt tulajdonít a Szentírásnak és az egyházi hagyománynak, amelyet a Szentlélek élőszóval közölt. Továbbá megállapították a kanonikus könyveket, a szabad bibliaolvasás és értelmezés ellenében kimondták, hogy a Szentírás egyedüli értelmezője az egyház, az egyházatyák egybehangzó tanítása. Az egyház ítélete egyedül az egyházat illeti meg. 2. A megigazulás sokkal több, mint Krisztus érdemeinek a beszámítása (Lutherrel szemben), egy folyamat, amelyben az Istentől elfordult lélek megint kellő, természetfeletti vonatkozásba kerül Istennel. 3. A zsinat rögzítette a keresztségről és a bérmálásról szóló tanítást. A szentségek számát hétben állapította meg. 4. Krisztus az úrvacsorában valósággal jelen van. Az átváltozás szavaira a kenyér Krisztus testévé, a bor Krisztus vérévé változik. Az átváltozás tanítását a transsubstantiatio névvel jelölték. 5. A két szín alatti úrvacsoráról megállapították, hogy az áldozás kegyelmi hatása nem követeli meg a két szín alatti úrvacsorázást. 6. A miséről megállapították, hogy az az újszövetség áldozata, a keresztáldozat megjelenítése. A magánmise megengedett, a nemzeti nyelvek használatát azonban nem. 7. Megerősítették a tisztítótűzről való tanítást. Az egyház régi szokására hivatkozva helyeselték a szentek közbenjárásának segítségül hívását, az ereklyék és a képek tiszteletét és fenntartották a búcsúgyakorlatot. Reformhatározatok, decreta de reformatione 1. Mindenütt ahol lehet a Szentírás magyarázatára alkalmas férfiakat állítsanak. A püspökök kötelessége az eretnekségek kivizsgálása és azok elleni fellépés. A plébánosok minden vasárnap prédikáljanak. 2. A püspököket a székhelyükön való tartózkodásra kötelezték. A főpapok számára megtiltotta a több javadalom birtoklását. A püspökök számára kötelezővé tette a canonnica vizitációt, a papok számára felszentelés előtti vizsgát. 3. A püspöki hatalom megerősítése érdekében hozott fontosabb határozatok: az espereseknek a középkorban megnőtt kormányzati jogkörét a püspök jogköréhez sorolták, a kolostorok fennhatóságát szintén a püspöknek rendelték alá. Kötelező módon fel kellett állítani a papneveldéket. Csak a bevégzett egyházi pereket lehetett a püspökhöz fellebbezni. 4. A zsinat lehetővé tette a pápa számára, hogy olyan teológiai műveket bocsásson ki, amelyek az egész egyházra kötelező érvénnyel bírnak. 1. Római misekönyv – a középkori nemzeti liturgiákat helyettesítette a római liturgiával, 1570. 2. Tridenti hitvallás – a zsinat dogmatikai határozatainak a foglalata. 3. Tiltott könyvek jegyzéke – 1564-től. Nemcsak a protestánsok ellen, hanem a pápát támadó katolikus könyvek ellen is.