1170.

cikk - A jóhiszeműség
A felek a szerződés megtárgyalása és megkötése, valamint teljesítésének ideje alatt is jóhiszeműen
kell eljárjanak. E kötelezettséget nem zárhatják ki és nem korlátozhatják.
Munkálat= mű

VI. FEJEZET
A vállalkozási szerződés

1. SZAKASZ
A vállalkozási szerződés általános szabályai

§1. Általános rendelkezések

1851. cikk – Fogalom

(1) A vállalkozási szerződés alapján, a vállalkozó köteles egy válallkozói díj megfizetése
ellenében, saját kockázatára, egy adott tevékenység, anyagi vagy szellemi munka elvégzésére vagy
egy bizonyos szolgáltatás nyújtására a megrendelőnek.
(2) Jelen szakasz rendelkezései értelemszerűen alkalmazandóak az építési vállakozásokra
(munkálatokra), ha összeegyeztethetők az építési szerződésre jellemző különös szabályokkal.

1852. cikk - Az alvállalkozási szerződés

(1) Az alvállakozási szerződéssel a vállalkozó átengedheti egy vagy több alvállalkozónak a
munkálatok végrehajtásának vagy szolgáltatásnak egy részét vagy elemét, azon eset kivételével,
amikor a vállalkozási szerződés megkötése személyhez kötött (a vállalkozási szerződés
megkötését az adott személyre való tekintettel kötötték meg).
(2) A megrendelővel való viszonyokban a vállalkozó ugyanúgy felel az alvállalkozó
cselekedeteiért, mint sajátjáért.
(3) Az alvállalkozás, a vállalkozási szerződés (ben aláírt rendelkezéseknek) rendelkezéseinek van
alávetve.

1853.cikk – Tilalmak
Az 1655. cikk (1) bekezdés rendelkezései értelemszerűen alkalmazandóak a vállalkozási
szerződésre.

1854. cikk – A vállalkozói díj (Az ár)

(1) A vállalkozói díj lehet pénzösszeg vagy bármely más dolog vagy szolgáltatás.
(2) A vállalkozási díjnak komolynak és meghatározottnak vagy legalább meghatározhatónak kell
lennie.
(3) Ha a szerződés nem tartalmaz díjra vonatkozó kikötéseket, a megrendelő a törvény által előírt
vagy törvényesen kiszámolt díjjal tartozik, ilyen törvényes előírás hiányában, a díj az elvégzett
munka és a vállalkozás végrehajtásához szükséges kiadások vagy szolgáltatásnyújtás
függvényében lesz meghatározva, figyelembe véve a szokásjogot.

1855. cikk – Az adásvételtől való elkülönítés (elhatárolódás)

A szerződés adásvételi és nem vállalkozási szerződés, számításba véve a szolgáltatott dolgok
értékét, ha a felek szándéka szerint a munkálat elvégzése nem képezi a szerződés fő célját.

1856. cikk – A munkások közvetlen keresete

Amennyiben a vállalkozó nem fizette ki a munkásokat, azok a személyek, akik a vállalkozóval
megkötött szerződés alapján szolgáltatásnyújtási vagy munkálat végrehajtására irányuló
tevékenységet folytattak, közvetlen keresetet indíthatnak a megrendelő ellen, a kereset
megindításának időpontjában a vállalkozónak tartozott összeg mértékéig.

§2. A felek kötelezettségei

1857. cikk – Az anyagok beszerzése, megőrzése és felhasználása

(1) Ha törvény vagy szerződés másként nem rendelkezik, a vállalkozó köteles a munkálatot saját
anyagával elvégezni.
(2) A vállalkozó, aki saját anyagát használja felel azok minőségéért, az adásvételi szerződés
rendelkezéseinek megfelelően.
(3) Az a vállalkozó, amelynek a megrendelő átadta az anyagokat, köteles megőrizni és
rendeltetésszerűen felhasználni azokat, az alkalmazandó műszaki szabályoknak megfelelően,
továbbá meg kell indokolnia felhasználásukat, és vissza kell szolgáltatnia a fel nem használt részt.

1858. cikk – A megrendelő tájékoztatása

A vállalkozó köteles haladéktalanul tájékoztatni a megrendelőt, ha a munkálat szokványos
végrehajtása, tartóssága vagy rendeltetésszerű használata veszélyben lenne az alábbiak miatt:
a) a beszerzett anyagok vagy a többi eszköz, amelyet a szerződés értelmében a megrendelő
bocsátott rendelkezésre;
b) a megrendelő által adott nem megfelelő utasítások;
c) bizonyos körülmények fennállása vagy bekövetkezése, amelyekért a vállalkozó nem tartozik
felelősséggel.

1858. cikk – A megrendelő által elmulasztott szükséges intézkedések

(1) Amennyiben a megrendelő megkövetelt határidőn belül nem hozza meg a körülmények
által megkövetelt szükséges intézkedéseket, bár a vállalkozó tájékoztatta az 1858. cikk feltételei
szerint, a vállalkozó felbonthatja a szerződést vagy folytathatja annak végrehajtását a megrendelő
kockázatára (felelősségére), értesítve arról ez utóbbit.
(2) Mindezzel együtt, ha a munkálat személyek egészségét vagy testi épségét veszélyeztetheti,
a vállalkozó köteles kérni a szerződés felbontását, a kockázat átvételének és a harmadik
személyeknek okozott károkért való felelősség jogkövetkezménye mellett.

1859. cikk – A munkálat megsemmisülése az átvétel előtt

(1) Ha a megrendelőnek fel nem róható ok miatt, az átvétel előtt a munkálat megsemmisül vagy
megrongálódik, a vállalkozó aki az anyagot beszerezte köteles saját költségén azt újra végrehajtani
az előzetes feltételek és határidők betartásával, figyelembe véve, ha szükséges, a kényszerítő
körülmény alatti teljesítés felfüggesztésére vonatkozó szabályokat.

(2) Amennyiben az anyagot a megrendelő biztosította, a vállalkozó csak akkor köteles viselni a
munkálat újbóli elvégzésének költségeit, ha a megsemmisülés az anyagok hibájának tudhatók be.
A többi esetben, a megbízó köteles újból rendelkezésre bocsátani az anyagot, ha a megsemmisülés
vagy megrongálódás nem róható fel a vállalkozónak.
(3) A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazandók akkor, ha a megsemmisülés vagy a rongálódás
a munkálat átvétele után következik be, mely esetben a vállalkozó továbbra is felel, ha esedékes,
a hibákért és a megállapodás szerinti minőségért való jótállás alapján.

1861. cikk – A munkálat kivitelezésének ellenőrzése

A megrendelőnek jogában áll saját költségére ellenőrízni a munkálat kivitelezését anélkül, hogy
indokolatlanul akadályozná a vállalkozót, közölve vele megjegyzéseit.

1862. cikk – A munkálat átvétele

(1) Amint megkapta az értesítést, amellyel a vállalkozó tájékoztatja, hogy a munkálat befejeződött,
a megrendelő köteles, a munkálat természete és a tárgyköri szokásjog szerint ésszerű határidőn
belül ellenőrizni és, ha megfelel a szerződésben meghatározott feltételeknek, átvenni, továbbá, ha
esedékes, elvinni azt.
(2) Ha a megrendelő indokolatlanul nem jelenik meg vagy nem közli haladéktalanul a
vállalkozóval az ellenőrzés eredményét, a munkálat fenntartások nélkül átvettnek tekintendő.
(3) A munkálatot fenntartások nélkül átvevő megrendelőnek nem áll jogában a munkálat
látszólagos hibáira vagy a megállapodott minőség nyilvánvaló hiányára hivatkozni.

1863. cikk – A hibákért és a megállapodott minőségért való jótállás

A vállalkozónak jótállást kell vállalnia a munkálat hibáiért és a megállapodott minőségért, az
eladott dolgok hibáiért való jótállásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, amelyek
értelemszerűen alkalmazandók.

1864. cikk – Az ár esedékessége

(1) Amennyiben a szerződés tárgyát egy munkálat képezi, a megrendelő köteles kifizetni a
vállalkozónak az árat a teljes munkálat átvételének időpontjában és helyén, ha törvény vagy
szerződés másként nem rendelkezik.
(2) Amennyiben a munkálat a megrendelő hibáján kívül az átvétel előtt megsemmisült vagy
megrongálódott, a vállalkozó nem jogosult az árra, ha az anyagot ő adta, illetve a
megsemmisülésnek vagy rongálódásnak oka nem a megrendelő által szolgáltatott anyag volt.
Ebben az esetben, a szerződés érvényben marad, és a 1860. cikk rendelkezései lesznek irányadóak.

1865. cikk – A becsült ár

(1) Ha a szerződés megkötésének alkalmával a munkálatok vagy szolgáltatások ára becslés tárgyát
képezte, a vállalkozónak meg kell indokolnia az ár bármilyen mértékű növelését.
(2) A megrendelőnek nem kell kifizetnie ezt az ártöbbletet csupán olyan mértékben, amennyiben
az olyan munkálatokból vagy szolgáltatásokból ered, amelyeket a vállalkozó nem láthatott előre a
szerződés megkötésének időpontjában.

1866. cikk – A munkálatok vagy szolgáltatások értéke függvényében meghatározott ár

Ha az árat az elvégzett munkálatok, a nyújtott szolgáltatások vagy a leszállított dolgok értékének
függvényében határozzák meg, a vállalkozó köteles, a megrendelő kérésére, elszámolni a
munkálatok állapotáról, a teljesített szolgáltatásokról és az elvégzett kiadásokról.

1867. cikk – Az átalányár

(1) Amennyiben a szerződést átalányáron kötik meg, a megrendelőnek ki kell fizetnie a
megállapodott árat, és nem kérheti annak a csökkentését arra hivatkozva, hogy a munkálat vagy a
szolgáltatás kevesebb munkát igényelt, vagy kevesebbe került, mint azt előrelátták.
(2) Ugyanígy, a vállalkozó sem kérheti az ár növelését az (1) bekezdésben említettek ellenkezőjére
hivatkozva.
(3) Az átalányár annak ellenére változatlan marad, hogy módosításokat eszközöltek az előzőleg
meghatározott végrehajtási feltételekkel kapcsolatosan, ha a felek másként nem állapodtak meg.

1868. cikk – A határidőre át nem vett dolgok eladása

(1) Ha a vállalkozó kötelezte magát, hogy elvégezzen egy munkálatot a megrendelő anyagával
vagy, hogy szolgáltatást nyújtson egy olyan dologgal kapcsolatosan, amelyet a megrendelő e
célból adott át neki, és ez utóbbi nem veszi át a dolgot a megállapodott naptól vagy, ha a
munkálatot vagy a szolgáltatást később fejezték be, a befejezés időpontjától számított 6 hónapos
határidőn belül, a vállalkozó, miután írásban értesítette a megrendelőt, a dolog eladására jogosult
a megrendelő ingyenes megbízottaként, gondosságot tanúsítva.
(2) A munkálat árának és az eladási költségek visszatartása után a vállalkozó letétbe helyezi a
különbözetet a megbízó rendelkezésére.
(3) A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazandók abban az esetben, ha a megrendelő a
vállalkozóval szemben a munkálat elvégzésének elmulasztását vagy nem megfelelő végrehajtását
kifogásoló keresetet nyújtott be.

1869. cikk – A törvényes jelzálogjog

A munkálati ár megfizetésének biztosítása érdekében a vállalkozó a törvény feltételei között
alapított és megőrzött törvényes jelzálogjoggal rendelkezik a munkálat felett.

§ 3. A szerződés megszűnése

1870. cikk – A megrendelő halála

A megrendelő halála csak akkor vonja maga után a szerződés megszűnését, ha azáltal teljesítése
lehetetlenné vagy szükségtelenné válna.

1871. cikk – A vállalkozó halála vagy a szerződés teljesítése során bekövetkező

cselekvőképtelensége
(1) Abban az esetben, ha a vállalkozó meghal, illetve önhibáján kívül képtelenné válik a munkálat
befejezésére vagy a szolgáltatás teljesítésére, a szerződés megszűnik, ha a vállalkozó személyes
képességeire tekintettel kötötték meg.
(2) A megrendelő köteles átvenni a már elvégzett részt, ha azt tudja használni.
(3) Úgyszintén, az (1) bekezdésben említett esetben, a megrendelő köteles megfizetni, a
megállapodott árral arányosan, az elvégzett munkálatok és a munkálat befejezése érdekében
végzett kiadások értékét, azonban csak akkor, ha ezek a munkálatok és kiadások a hasznára váltak.
(4) Megfelelő fizetség ellenében a megrendelő jogában áll kérni az előkészített anyagok és a
kivitelezendő tervek átadását, a szellemi tulajdonra vonatkozó törvényi rendelkezések pedig
továbbra is alkalmazandók.

1872. cikk – A szerződés vállalkozó hibájából való megszüntetése

A megrendelő felmondhatja a szerződést az alábbi esetekben:
a) a munkálat átvételére megállapodott határidő betartása lehetetlenné vált;
b) a munkálatot vagy a szolgáltatást nem végzik a megállapodott módon és a megrendelő által a
körülményeknek megfelelően meghatározott határidőn belül, a vállalkozó nem orvosolja a
megállapított hiányosságokat és nem módosítja a jövőre nézve a munkálat vagy a szolgáltatás
teljesítési módját;
c) a törvény szerint vagy a szerződés alapján a vállalkozóra háruló más kötelezettségek
teljesítésének elmulasztása esetén.

1873. cikk – A szerződés megrendelő hibájából való megszüntetése

Ha a vállalkozó nem kezdheti meg, vagy nem folytathatja a szerződés végrehajtását a megrendelő
saját kötelezettségeinek nem teljesítése miatt, a vállalkozó felmondhatja a szerződést, esetleges
kártérítésre tartva igényt.

2. SZAKASZ
Az építési munkálatok vállalkozási szerződése

1874. cikk – Fogalom

Az építési munkálatok terén a vállalkozási szerződéssel a vállalkozó kötelezi magát, hogy olyan
munkálatokat végezzen el, amelyek, a törvény szerint, építési engedély meglétét feltételezik.

1875. cikk – A megrendelő járulékos kötelezettségei

A megrendelőnek kötelessége megengedni a vállalkozónak a bejárati utak, a saját vízellátási
berendezések és az ingatlant kiszolgáló más közművek használatát, amennyiben a munkálat
elvégzéséhez szükségesek.

1876. cikk – A munkálatok kivitelezésének ellenőrzése

(1) A szerződés teljesítése során a megrendelő jogosult ellenőrizni, a vállalkozó szokásos
tevékenységének akadályozás nélkül, a kivitelezés állapotát, az elvégzett munkálatokat, a
felhasznált anyagok minőségét és megjelenését, valamint megvizsgálni a vállalkozó szerződéses
kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó bármely más kérdést.
(2) A megrendelő – ellenkező megállapodás hiányában – írásban közli a vállalkozóval
megállapításait és utasításait.
(3) A munkálatok azon részének befejezésekor, amelyet más munkálatok utólagos elvégzése vagy
egyes építőelemek felszerelése elfed, a vállalkozó és a megrendelő köteles együtt szemrevételezni
a befejezett rész meglétét, valamint a törvényes rendelkezéseknek és a szerződés feltételeknek való
megfelelését. E célból, ha másként nem egyeztek, a vállalkozó meghívja a megrendelőt a munkálat
kivitelezési helyére ésszerű határidőn belül, amelynek kiterjedését, a szokásjog szerint, a munkálat
természete és kivitelezési helye függvényében határozzák meg. Amennyiben a megrendelő nem
jelenik meg az írásban közölt vagy a felek között megállapodott határidőre, a vállalkozó egyedül
készíti el a ténymegállapítást.

1877. cikk – A munkálatok kivitelezését akadályozó körülmények

(1) Amennyiben a szerződés teljesítése során hibákat vagy hiányosságokat talál a tervezési
munkálatokban, amelyek alapján a szerződést megkötötték, a vállalkozó köteles azonnal közölni
a megrendelővel és a tervezővel megállapításait, a kijavítási javaslatokkal együtt, amennyiben
azok szakmai képesítésébe tartoznak, valamint kérheti a megrendelőtől a megfelelő intézkedések
meghozatalát.
(2) Ha a megrendelő, a tervező véleményezésével együtt, nem közli azonnal a jelzett hibák vagy
hiányosságok elhárítására meghozott intézkedéseket vagy, ha a foganatosított intézkedések nem
megfelelőek, a vállalkozó felfüggesztheti a munkálatok kivitelezését, azonnal értesítve erről a
megrendelőt és a tervezőt.

A munkálatok átvétele.

1878. cikk – A szerződés kockázata

(1) Az építmény befejezése után a törvény feltételei között ideiglenesen átveszik a munkálatot,
amelyet a végső átvétel követ.
(2) A kockázatok a munkálat befejezésekor végzett ideiglenes átvétel időpontjában átszállnak a
megrendelőre.

1879. cikk – A hibákért való felelősség

(1) A munkálat hibáiért való jótállási határidőt külön törvény határozza meg.
(2) A műépítész vagy a mérnök csak akkor mentesül a felelősség alól a munkálat hibái miatt, ha
bebizonyítja, hogy ezek nem az általa készített szakvéleményekkel és tervekkel, valamint
esetenként a munkálatok összehangolásával vagy felügyeletével kapcsolatos hibájából
származtak.
(3) A vállalkozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a hibák a műépítész,
illetve a megrendelő által választott mérnök szakvéleményeiből vagy terveiből származnak. Az
alvállalkozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a hibák a vállalkozó
döntéseiből vagy a műépítész, illetve a mérnök szakvéleményeiből vagy terveiből származnak.
(4) A (2) és (3) bekezdésben említett valamennyi fél mentesülhet a felelősség alól, ha bebizonyítja,
hogy a hibák a talaj vagy az építési módok kiválasztásakor a megrendelő által megkövetelt
döntésekből származnak. A felelősség alóli mentesülés érvényesül, ha azokról a hibákról, bár
előreláthatóak voltak a munkálat kivitelezése során, nem értesítették a megrendelőt. Az 1859. Cikk
előírásai továbbra is alkalmazandók.

1880. cikk – A hibákért való felelősség elévülésének kezdete

(1) A nyilvánvaló hibákért való kereseti jog elévülése a végső átvétel vagy adott esetben a
vállalkozónak a végső átvételi jegyzőkönyvvel a megállapított hibák kiigazítására adott határidő
leteltének időpontjától folyik.
(2) A tervezési munkálat hibái miatti kereseti jog elévülése a vállalkozó által kivitelezett
munkálatok hibái miatti kereseti jog elévülésével egyidejűleg folyik, kivéve, ha a tervezési
munkálatok hibáit előtte felfedezték, mely esetben az elévülés a hibák felfedezésének időpontjától
folyik.

VII. FEJEZET
A társasági szerződés
1. SZAKASZ
Általános rendelkezések
1881. cikk – Fogalom
(1) A társasági szerződéssel két vagy több személy kölcsönösen kötelezi magát, hogy
együttműködjön egy tevékenység lebonyolítása érdekében, és hozzájáruljon ahhoz pénzzel,
dolgokkal, sajátos ismeretekkel vagy szolgáltatásokkal, a nyereség elosztása vagy az
eredményezett megtakarítások használata céljából.
(2) Mindegyik társult tag tag viseli, a nyereség elosztásával arányosan, a veszteségeket, ha a
szerződés másként nem rendelkezik.
(3) A társaság létrejöhet jogi személyiséggel vagy anélkül.

1882. cikk – Az érvényességi feltételek

(1) Társult tag tag lehet bármely természetes vagy jogi személy, kivéve, ha törvény másként
rendelkezik. A házastársak egyike nem társulhat a közös javak beadásával hozzájárulásként, csak
a másik házastárs beleegyezésével, a 349. cikk rendelkezései pedig továbbra is alkalmazandók.
(2) Valamennyi társaságnak meghatározott és törvényes célja (tevékenységi tárgya) kell legyen, a
közrenddel és a jóerkölccsel összhangban.
(3) Minden társult tag tagnak hozzá kell járulnia a társaság létrehozásához pénzzel, dolgokkal,
szolgáltatásokkal vagy sajátos ismeretekkel.

1883. cikk – A hozzájárulások rendszere

(1) A jogi személyiséggel rendelkező társaság esetében a hozzájárulások beépülnek a társaság
vagyonába, a jogi személyiség nélküli társaság esetében pedig a hozzájárulások a társult tag tagok
közös tulajdonává válnak, azon eset kivételével, amelyben kifejezetten megállapodtak, hogy a
közös használatukba kerülnek.
(2) Egyes ingatlanokból vagy más ingatlan dologi jogokból álló hozzájárulások esetében a
szerződést hitelesített formában kell megkötni.
(3) A hozzájárulásként adott dolgok feletti jogok átruházása a törvényben meghatározott
nyilvánossági alakiságoknak van alávetve. Ha a jog nyilvántartásokba való bejegyzése a társaság
bejegyzése előtt történt, a jogok átruházása, minden esetben, a jogi személyiség megszerzésének
feltételétől függ.

1884. cikk – A szerződés formája

(1) A társasági szerződést írásos formában kötik meg. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az
írásos forma csak a szerződés bizonyításához szükséges.
(2) Az abszolút semmisség jogkövetkezménye mellett, a jogi személyiséggel rendelkező társaság
alapító szerződését írásos formában kell megkötni, és tartalmaznia kell a társult tag tagokat, a
hozzájárulásokat, a jogi formát, a tevékenységi tárgyat, az elnevezést és a társaság székhelyét.

1885. cikk – A társaság időtartama

(1) A társaság időtartama nem meghatározott, ha a szerződés másként nem rendelkezik.
(2) A társult tagok meghosszabbíthatják a társaság időtartamát annak lejárta előtt.

1886. cikk – Az alapító társult tagok és az első ügyvezetők felelőssége

(1) Az alapító társul tagok és a szerződésben elsőként kinevezett ügyvezetők egyetemlegesen
felelnek a társasági szerződés alakisági feltételeinek vagy a társaság létesítéséhez illetve, ha
esedékes, a jogi személyiség megszerzéséhez szükséges valamely alakiság be nem tartásával
okozott kárért.
(2) A szerződés módosítása esetén az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók a társaság
képviseleti jogával rendelkező – a módosulás időpontjában, illetve amikor a módosításra
vonatkozó alakiságokat teljesíteni kellett volna – tisztségben lévő ügyvezetők tekintetében.

1887. cikk – Az alkalmazási terület

(1) A jelen fejezet képezi a társaságok tárgykörének köztörvényét.
(2) Társasági forma, természet vagy tevékenységi tárgy függvényében a törvény különböző
társaságokat szabályozhat.

1888. cikk – Társasági formák

Formájuk szerint a társaságok lehetnek:
a) egyszerűek;
b) közös vállalatok;
c) közkereseti társaságok;
d) egyszerű betéti társaságok;
e) korlátolt felelősségű társaságok;
f) részvénytársaságok;
g) betéti részvénytársaságok;
h) szövetkezetek;
i) a törvényben kifejezetten szabályozott más formájú társaságok.

1889. cikk – A jogi személyiség megszerzése

(1) A társult tag tagok társasági szerződéssel vagy külön okirattal jogi személyiséggel rendelkező
társaságot hozhatnak létre, a törvény feltételeit betartva. Ebben az esetben, a társasági tartozásokért
való felelősségük másodlagos, korlátlan és egyetemleges, ha törvény másként nem rendelkezik.
(2) Ha a társult tagok akarata szerint a társaság jogi személyiséggel lesz felruházva, tevékenységi
tárgyától függetlenül, ez csak a jogi személyiségre vonatkozó külön törvényben meghatározott
formában és feltételek között lehetséges.
(3) A társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel és időpontban szerez jogi személyiséget, ha
törvény másként nem rendelkezik.
(4) A jogi személyiség megszerzéséig a társul tagok közötti viszonyokat az egyszerű társaság
tekintetében alkalmazandó szabályok vezérlik.
 2. SZAKASZ
Az egyszerű társaság

§ 1. A társasági szerződés megkötése

1890. cikk – Alakisági feltételek

A társasági szerződés nincs külön alakiságoknak alávetve, az 1884. cikk (1) bekezdésében
említettek, valamint azoknak a kivételével, amelyek a hozzájárulást képező dolgok természetéből
adódnak.

1891. cikk – A társasági szerződés módosítása

Ellentétes kikötés hiányában, vagy ha törvény másként nem rendelkezik, a társasági szerződés
módosítása a törvényben az érvényes megkötésére előírt rendelkezések betartásával történik.

1892. cikk – Jogi személyiség

(1) Az egyszerű társaság nem rendelkezik jogi személyiséggel.
(2) Ha a társul tagok jogi személyiséget akarnak szerezni, a társasági szerződés módosító
okiratával kifejezetten megjelölik ennek jogi formáját, és egyeztetik az összes kikötést az újonnan
létesített társaság tekintetében alkalmazandó törvényi rendelkezésekkel.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a jogi személyiség megszerzése az egyszerű társaság
feloszlatása nélkül történik. A társult tag tagok és az újonnan létrejött társaság egyetemlegesen és
oszthatatlanul felelnek a társaság összes adósságáért, amely a jogi személyiség megszerzése előtt
született.

1893. cikk – Ténybeli társaságok

A törvény szerint bejegyzés feltételének alávetett, de be nem jegyzett társaságok, valamint a
ténybeli társaságok az egyszerű társaságokkal azonosítottak.

§ 2. A társasági szerződés jogkövetkezményei

I. A társult tag tagok egymás közötti jogai és kötelezettségei

1894. cikk – A társasági tőke létrehozása

(1) A társult tag tagok esetenként pénzzel vagy más dolgokkal járulnak hozzá a társaság tőkéjének
létrehozásához.
(2) A jegyzett társasági tőke egyenlő részekre oszlik, amelyeket érdekeltségi részeknek neveznek,
és amelyeket a társult tag tagok hozzájárulásával arányosan osztanak szét a társult tag tagok között,
ha a törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik.
(3) A társul tagok hozzájárulásra kötelezhetik maguk szolgáltatások vagy sajátos ismeretek
formájában, társasági hozzájárulás címen. E hozzájárulás ellenében a társult tagok részt vesznek,
az alapító okiratnak megfelelően, az nyereség elosztásában és a veszteségek viselésében, valamint
a társasági döntések meghozatalában.

1895. cikk – A hozzájárulások befizetése

(1) A társult tagok mindegyike felel a társasággal szemben és a többi társult tag taggal szemben a
vállalt hozzájárulások befizetéséért.
(2) Az érdekeltségi részek által biztosított jogok felfüggesztendők a hozzájárulások társasági
tőkébe való befizetéséig.

1896. cikk – A dolgokból álló hozzájárulás

(1) A nem helyettesíthető dolgokból álló hozzájárulás az ezen dolgok feletti jogok átruházásával
és a dolgoknak a társasági rendeltetéshez szükséges megfelelő működési állapotban való tényleges
átadásával történik.
(2) Egy dolog tulajdonát vagy más dologi jogot hozzájárulásként adó társult tag tag úgy felel a
hozzájárulás elvégzéséért, mint az eladó a vásárlóval szemben, a használatot hozzájárulásként adó
társult tag tag pedig a bérbeadó bérlővel szembeni felelősségével felel a hozzájárulás elvégzéséért.
(3) A helyettesíthető vagy elhasználható dolgokból álló hozzájárulások nem jegyezhetők
használati hozzájárulás címrn, hanem minden esetben a társult tagok tulajdonává válnak, akkor is,
ha a társasági szerződésben ez nincs írott formában meghatározva.

1897. cikk – A testetlen (beágyazhatatlan, immateriális?) javakból álló hozzájárulás

(1) A hozzájárulást (adósági) követeléssel kielégítő társult tag tag, felel a követelés meglétéért a
hozzájárulás időpontjában és behajtásáért az esedékesség időpontjában, köteles lévén fedezni az
összeget, az esedékességtől számítandó törvényes kamatot és bármely más kárt, amely a követelés
behajtásának részben vagy egészen történő elmaradásából ered.
(2) Egy másik társaság által kibocsátott részvényeket vagy törzsbetéteket hozzájárulásként adó
társult tag tag úgy felel a hozzájárulás végrehajtásáért, mint az eladó a vásárlóval szemben.
(3) A váltókat vagy kereskedelmi forgalomba lévő más hitelpapírokat hozzájárulásként adó társult
tag tag az (1) bekezdésnek megfelelően felel.

1898. cikk – Készpénzes hozzájárulás

A hozzájárulásként készpénzt jegyző társult tag tag, nem teljesítés esetén tartozik azzal az
összeggel, amelyre kötelezte magát, a törvényes kamattal az esedékesség időpontjától és bármely
más okozott kár megtérítésével, jog szerint késedelemben lévén. (?)

1899. cikk – A szolgáltatásokból és sajátos ismeretekből álló hozzájárulás

(1) A szolgáltatásból vagy sajátos ismeretekből álló hozzájárulást folyamatosan kell biztosítani
mindaddig, amíg a magát kötelező társult tag tag a társaság tagja, és felel a társasággal szemben a
hozzájárulás tárgyát képező tevékenységekből megvalósított összes nyereségért.
(2) A szolgáltatásból vagy sajátos ismeretekből álló hozzájárulások megvalósulásához a magát
kötelező társult tag tag köteles bizonyos konkrét tevékenységek elvégzésére és információ
átadására melyet a társaság rendelkezésére bocsát, a társaság tevékenységi tárgyának
megvalósulása érdekében, a társasági szerződéssel megállapított módozatokon és feltételek között.
(3) A szolgáltatásokból vagy sajátos ismeretekből álló hozzájárulás nem teljesítése csak kizárási
keresetnek ad helyet, kártérítés kéréssel, ha esedékes.

1900. cikk – Az érdekeltségi részek rendszere

(1) Az érdekeltségi részek oszthatatlanok.
(2) A teljesen befizetett érdekeltségi részek szavazati jogot biztosítanak a társult tag tagok
közgyűlésén, ha a szerződés eltérően nem rendelkezik.
(3) Amennyiben egy érdekeltségi rész több személy közös tulajdonába kerül, ezek kötelesek
kijelölni egy egységes képviselőt a kapcsolódó társasági jogok gyakorlására.
(4) Mindaddig, amíg egy érdekeltségi rész több személy közös tulajdonát képezi, ezek
egyetemlegesen felelnek a tartozott befizetések elvégzéséért.

1901. cikk – Az érdekeltségi részek átruházása

(1) Az érdekeltségi részek átruházása a törvényben és a társasági szerződésben előírt korlátok és
feltételek között történik. Az érdekeltségi részek átruházása a társaságon kívüli személyekre, az
összes társult tag tag hozzájárulásával engedélyezett. Az érdekeltségi részek örökléssel is
átruházhatók, ha a szerződés másként nem rendelkezik.
(2) Bármelyik társult tag visszavásárolhatja – a megszerző jogai átvállalásával – a harmadik
személy által a többi társult tag beleegyezése nélkül visszterhesen megszerzett érdekeltségi
részeket, azon időponttól számított 60 napon belül, amikor ismerte vagy ismernie kellett volna az
engedményezést. Ha több társult tag egyidejűleg gyakorolja ezt a jogot, az érdekeltségi részeket a
nyereségben való részvételi hányaddal arányosan osztják szét.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben, vagy valahányszor a törvény megköveteli az érdekeltségi
részek engedményezését, ezek értékét az engedményezésben részt vevő felek által meghatározott
vagy, megegyezés hiányában, a bíróság által kinevezett szakértő állapítja meg.
(4) Az érdekeltségi részek ingyenes engedményezése visszterhes engedményezéssel azonosított,
és a (2) és (3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásához vezet. Forma tekintetében az ingyenes
engedményezés az ajándékozás jogi rendszere alá esik.

1902. cikk – A nyereségben és veszteségben való részvétel

(1) A társaság nyereségében való részvétel maga után vonja a társaság veszteségeihez való
hozzájárulást is, esetenként a társasági szerződésben, a jelen fejezetben vagy az alkalmazandó
külön törvényben meghatározott feltételek között.
(2) Minden egyes társult tag részesedése a nyereségben és veszteségben arányos a társasági
tőkéhez való hozzájárulásával, ha megállapodás másként nem szól. Azon társult tag tag része a
nyereségben és veszteségben, amelynek a hozzájárulása szolgáltatásokból vagy sajátos
ismeretekből áll, egyenlő a legkisebb hozzájárulást befizető társult tagéval, ha megállapodás
másként nem szól.
(3) A társult tagok különböző arányban részesülhetnek a nyereségben, mint a veszteséghez való
hozzájárulásuk mértéke, azzal a feltétellel, hogy az ilyen különbségek ésszerűek legyenek a
körülményekhez viszonyítva, és kifejezetten elő legyenek írva a szerződésben.
(4) Amennyiben a szerződés csak a nyereségrészt határozza meg, ugyanaz az arány alkalmazandó
a veszteségek esetében is.
(5) Meg nem írtnak minősül minden olyan kikötés, amellyel egy társult tag tagok kizárnak a
nyereség elosztásából vagy a veszteségben való részvételből.
(6) Az 1881. cikk (2) bekezdésétől eltérve, a szolgáltatással vagy sajátos ismeretekkel hozzájáruló
társult tag mentesül, a hozzájárulásnak megfelelő mértékben, a veszteségben való részvételtől, ha
ezt a mentesítést a társasági szerződés kifejezetten előírja.

1903. cikk – A versenykizáró kötelezettség

(1) A társult tag tag köteles tartózkodni a társasággal való versenytől saját nevében vagy egy
harmadik személy nevében, és nem bonyolíthat le a társaság számára kárt okozó ügyletet saját
vagy más érdekében.
(2) A társult tag tag nem vehet részt saját vagy harmadik személy nevében olyan tevékenységben,
amely megfoszthatná a társaságot azoktól a javaktól, szolgáltatásoktól vagy sajátos ismeretektől,
amelyekre a társult tag tag kötelezte magát.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint tiltott tevékenységek bármelyikéből származó kedvezmények a
társaságot illetik meg, a társult tag tag pedig felel valamennyi okozott kárért.

1904. cikk – A társasági javak használata

(1) Ellentétes kikötés hiányában, bármelyik társult tag használhatja a társaság érdekében annak
javait, azok rendeltetésének megfelelően és anélkül, hogy sértené a többi társult tag jogait.
(2) A társult tag, aki/amely a többi társult tag írásos beleegyezése nélkül használja a társaság javait
saját vagy egy másik személy hasznára, köteles átadni az eredményezett hasznot, és fedeznie kell
az okozott károkat.

1905. cikk – A közös alapok használata

(1) Egyetlen társult tag sem vehet el a közös alapokból többet, mint amennyit megszabtak a
jelenlegi vagy jövőbeli kiadásokra, a társaság érdekében.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megszegő társult tag felel az eltulajdonított összegekért és a
cselekedetéből származó összes kárért.
(3) A társasági szerződéssel kiköthető, hogy a társult tagok a társasági pénztárból elvehetnek
magánkiadásaikra meghatározott pénzösszegeket.

1906. cikk – A közös adós tartozásai kifizetésének elosztása

Amennyiben egy közös adós kifizeti mind a társasággal, mind a társult taggal szembeni, azonos
esedékességű tartozásai egy részét, a társult tag, akinek/amelynek kifizették a tartozást, elosztja a
kapott összeget a saját és a társasági követelés megszüntetésére, azok arányának függvényében.

1907. cikk – A társaság nevében végzett kiadások

(1) A társult tag a társaság érdekében végzett kiadások megtérítésére, valamint a társaság
érdekében jóhiszeműen eljárva vállalt kötelezettségek vagy elszenvedett veszteségek kárpótlására
jogosult.
(2) A társult tag nem egyenlítheti ki az (1) bekezdésben említett kiadásokat és veszteségeket a
saját, társasággal szembeni tartozásaival, és a különböző ügyletek által szerzett haszonnal sem
egyenlítheti ki a társaságnak okozott saját hibából eredő károkat.
(3) Tilos a harmadik személy társasággal szembeni tartozásának kiegyenlítése a egyik társult
taggal szembeni követeléssel.

1908. cikk – A társasági jogok feletti társulás és ezek átengedése

(1) Egy társult tag társulhat harmadik személlyel a társasági jogai tekintetében a többi társult tag
beleegyezése nélkül, de az illető személy nem válhat a társaságban társult taggá a többi társult tag
beleegyezése nélkül, amelyet az 1901. cikk rendelkezéseinek feltételei között kell megadni.
(2) A társult tag nem engedményezheti a társasági jogait a többi társult tag beleegyezése nélkül,
az 1901. cikk (2) és (3) bekezdése előírásai alkalmazásának jogkövetkezménye mellett.
(3) A társult tag nem garantálhatja személyes vagy egy harmadik személy kötelezettségeit
társasági jogaival, az összes társult tag beleegyezése nélkül, ennek megszegése abszolút
semmisség jogkövetkezményével jár.
(4) A meghatározatlan időtartamú társaság társult tagja nem kérheti, a társaság megszűnése előtt,
a társaság közös dolgaiból őt megillető rész visszaszolgáltatását vagy ellenértékét, visszavonulása
vagy kizárása esetének kivételével.

1909. cikk – A társasági jogokra vonatkozó ígéret

A társult tag bármely ígérete, a társasági jogainak engedményezésére, eladására, bármilyen
biztosíték létesítésére vagy a lemondására vonatkozóan, nem teljesítés esetén az ígéret
kedvezményezettje csak a nem teljesítésből eredő károk megtérítésére jogosult.

1910. cikk – A társaságra vonatkozó határozatok

(1) Az ügyvezetési joggal nem rendelkező társult tagoknak is jogukban áll részt venni a társult
tagok közgyűlésének kollektív döntéshozatalaiban.
(2) A társaságra vonatkozó határozatokat a társult tagok szavazat többségel fogadják el, ha a
szerződés vagy a törvény másként nem rendelkezik.
(3) A (2) bekezdéstől eltérve, a társasági szerződés módosítására vagy egy egységes ügyvezető
kinevezésére vonatkozó határozatokat az összes társult tag beleegyezésével hozzák meg.
(4) Egy társult tag kötelezettségei nem növelhetők beleegyezése nélkül.
(5) A jelen cikk rendelkezéseivel ellentétes bármely kikötés meg nem írtnak tekintendő.

1911. cikk – A határozatok elfogadása

(1) A határozatokat a közgyűlésen részt vevő társult tagok fogadják el. A szerződés előírhatja a
közgyűlés összehívási és lebonyolítási módját, ennek hiányában pedig, a határozat meghozható az
írásos megkérdezésükkel is.
(2) Úgyszintén, a határozatok az összes társult tagnak a társaság által megkötött ügyletben
kifejezett beleegyezéséből is származhatnak.

1912. cikk – A határozatok kifogásolása

(1) A többséggel elfogadott határozattal elégedetlen társult tag megtámadhatja azt a bíróságon, ha
jelen volt, az elfogadásától-, ha távolmaradt, a közlésétől számított 15 napos határidőn belül. Ha a
határozatot nem közölték vele, a határidő azon időponttól kell számítani, amelytől kezdve
tudomást szerzett arról, de legkésőbb a határozat meghozatalától számított 1 évig.
(2) Az (1) bekezdésben említett tizenöt napos határidő jogvesztő határidő.

I. A társaság ügyvezetése

1913. cikk – Az ügyvezetők kinevezése

(1) Az ügyvezetők kinevezése, szervezeti módozatuk, megbízásuk korlátai, valamint a társaság
ügyvezetésével kapcsolatos bármely más kérdés szerződéssel vagy külön okirattal határozandó
meg.
(2) Az ügyvezetők lehetnek társult tagok vagy nem társult tagok, természetes személyek vagy jogi
személyek, romániaiak vagy külföldiek.
(3) Ha a szerződés másként nem rendelkezik, a társaság ügyvezetését a társult tagok végzik,
akiknek kölcsönös ügyvezetési megbízatásuk van, hogy egymás helyett a társaság érdekében
végezzék az ügyvezetést. A bármelyikük által végrehajtott ügylet érvényes a többiek tekintetében
is, anélkül, hogy előzetes beleegyezésükre szükség lenne.
(4) Bármelyikük ellenezheti írásban, az ügyletet azelőtt, hogy az megkötnék.
(5) Az ellenvetés nem fejt ki joghatásokat a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben.

1914. cikk – Az ügyvezetői megbízatás korlátai és visszavonása

(1) Az ügyvezető, a társult tagok ellenvetése hiányában, bármilyen ügyvezetési ügyletet elvégezhet
a társaság érdekében.
(2) Az ügyvezető visszahívható a megbízási szerződés szabályai szerint, ha a társasági szerződés
másként nem rendelkezik.
(3) A törvénnyel biztosított ügyvezetési hatáskört korlátozó kikötések nem érvényesíthetők a
jóhiszemű harmadik személyekkel szemben.

1915. cikk – Az ügyvezetők felelőssége

(1) Az ügyvezetők személyesen felelnek a társasággal szemben a törvény vagy megbízatásuk
megszegése esetén, illetve a társaság ügyvezetésében elkövetett hibákkal okozott károkért.
(2) Ha több ügyvezető együtt dolgozott, a felelősség egyetemleges. Mindazonáltal, a közöttük lévő
kapcsolatok tekintetében, a bíróság a kárt okozó cselekedet elkövetésében mindegyikük hibájával
arányos felelősséget állapíthat meg.

1916. cikk – Több ügyvezető

Ha több ügyvezető van, anélkül, hogy a megbízással meghatároznák mindegyikük hatáskörét,
vagy köteleznék az együtt dolgozásra, mindegyikük jóhiszeműen végezheti egyedül az
ügyvezetést a társaság érdekében. Ha a megbízás kiköti, hogy együtt dolgoznak, egyikük sem
végezhet ügyvezetési ügyleteket a többiek nélkül, akkor sem, ha azok cselekvési képtelenségben
lennének.

1917. cikk – A döntések elfogadása

Ha kikötötték, hogy az ügyvezetők egyöntetűen vagy adott esetben többséggel döntenek, ezek csak
együtt végezhetnek ügyvezetési ügyleteket, az vis major helyzetek kivételével, amikor a döntés
hiánya súlyos kárt okozhat a társaságnak.

1918. cikk – Az ügyvezetői minőséggel nem rendelkező társult tagok jogai

(1) A társaság dolgaira vonatkozó ügyvezetési és rendelkezési ügyletek teljesítése tiltott az
ügyvezetői minőséggel nem rendelkező társult tagoknak, az abból származó károk fedezése
jogkövetkezményének terhe mellett. A jóhiszemű harmadik személyek jogai nem sérülnek.
(2) Ha törvény másként nem rendelkezik, bármelyik társult tag tanulmányozhatja a társaság
nyilvántartásait és pénzügyi kimutatásait, tudomást szerezhet az ügyleteiről, és tanulmányozhatja
a társaság bármely okmányát anélkül, hogy akadályozná a társaság ügyleteit, és sértené a többi
társult tag jogait.
(3) Az ügyvezetők éves jelentést állítanak össze a társaság működéséről, amelyet közölnek a társult
tagokkal. Ezek bármelyike kérheti a jelentés megvitatását az összes társult taggal, mely esetben az
ügyvezetők kötelesek összehívni a társult tagok közgyűlését a társaság székhelyén.
(4) A jelen cikk rendelkezéseivel ellentétes bármely szerződéses kikötés meg nem íratnak
tekintendő.

1919. cikk – Bírósági képviselet

(1) A társaságot a képviseleti joggal rendelkező ügyvezetők képviselik vagy, kinevezés hiányában,
bármelyik társult tag, ha nem kötötték ki a szerződésben a képviseleti jogot csupán egyesek javára.
(2) A társaság a szerződésben előírt vagy adott esetben a törvényesen bejegyzett megnevezéssel
áll a bíróság előtt, ha törvény másként nem rendelkezik. A jóhiszemű harmadik személyek ezek
közül bármelyikre hivatkozhatnak.

III. A társult tagok kötelezettségei a harmadik személyekkel szemben

1920. cikk – A társaság hitelezőivel szembeni kötelezettségek
(1) A társaság hitelezőivel szembeni kötelezettségek teljesítése esetén mindegyik társult tag csak
akkor felel a saját javaival, a társasági vagyonhoz való hozzájárulásával arányosan, ha a társasági
hitelező nem tudta kielégíteni az igényeit a társult tagok közös javaiból.
(2) Amennyiben egy társult tag nem tudja kielégíteni az tartozását saját javaiból amelyet
hitelezőjétől kapott, esetenként kérheti, hogy adják vissza, vagy válasszák külön, és adják oda az
hitelezőjének a társult tagok közös javaiból őt megillető részt, az 1939. cikk rendelkezéseinek
értelemszerű alkalmazásával.

1921. cikk – A látszólagos társult tagok felelőssége

(1) Bárki, aki azt állítja magáról, vagy szándékosan azt a meggyőző látszatot kelti harmadik
személyekkel szemben, hogy társult tag, úgy felel a jóhiszemű harmadik személyek előtt, mint egy
társult tag.
(2) A társaság csak akkor felel az így megtévesztett harmadik személlyel szemben, ha elegendő
okot szolgáltatott, hogy társult tagnak tekintsék, vagy abban az esetben, ha ismerve az állítólagos
társult tag mesterkedéseit, nem foganatosít ésszerű intézkedéseket a harmadik személy
megtévesztésének megakadályozására.

1922. cikk – A csendestársak felelőssége

A csendestársak ugyanúgy felelnek a jóhiszemű harmadik személyekkel szemben, mint a
látszólagos társult tagok.

1923. cikk – A pénzeszközök kibocsátásának tilalma

(1) A társaság nem bocsáthat ki pénzeszközöket, mind az e célból megkötött ügyletek, mind a
kibocsátott pénzeszközök abszolút semmisségének jogkövetkezménye mellett, azon eset
kivételével, amelyben a törvény eltérően rendelkezik.
(2) A társult tagok – az ügyvezetői minőséggel nem rendelkezőket is ideértve – egyetemlegesen
felelnek, másodlagosan, a társasággal való viszonyban, minden kárért, amelyet a károsult
jóhiszemű harmadik személyeknek okoztak az (1) bekezdésben említett tilalom megszegésével.

1924. cikk – Az ügyvezetők harmadik személyekkel szembeni kötelezettségei

A társaság ügyvezetői tájékoztatják a harmadik személyeket hatáskörükről az ezekkel tervezett
ügyletek megkötése előtt.

§ 3. A társult tag minőség elvesztése

1925. cikk – Általános esetek

A társult tag minőség elvesztésére a társasági részek engedményezésével, azok végrehajtásával,
halál, csőd, bírósági gondnokság alá helyezés, társaságból való visszavonulás és kizárás miatt kerül
sor.

1926. cikk – A meghatározatlan időtartamú társaságból való visszavonulás

A meghatározatlan időtartamú társaság társult tagja vagy az, akinek a szerződése előírja a
visszavonulási jogot, visszavonulhat a társaságból, ésszerű előzetes értesítéssel tájékoztatva a
társaságot, ha jóhiszemű, és ha az adott időpontban történő visszavonulása nem okoz
elkerülhetetlen kárt a társaságnak.

1927. cikk – A meghatározott időtartamú társaságból való visszavonulás

(1) A meghatározott időtartamú társaság társult tagja, illetve egy olyan társaságé, amelynek tárgyát
csak egy bizonyos időszakban lehet teljesíteni, alapos indokok miatt visszavonulhat, a többi társult
tag többségének beleegyezésével, ha a szerződés eltérően nem rendelkezik.
(2) Ha a beleegyezést nem kapja meg, a társult tag a bírósághoz fordulhat, amely, a visszavonulás
tekintetében határozva, értékeli az indokok törvényességét és megalapozottságát, a visszavonulás
célszerűségét a körülmények és a felek jóhiszeműségének viszonylatában. Minden esetben, a
társult tag köteles fedezni a károkat, amelyek a visszavonulásából származhatnak.

1928. cikk – A társaságból való kizárás

Egy társult tag kérésére, a bíróság, alapos indokok miatt, bármelyik társult tag társaságból való
kizárását elrendelheti.

1929. cikk – A kizárt társult tag jogai

(1) Az a társult tag, aki a minőségét az engedményezéstől vagy a társaságban birtokolt
törzsbetéteinek kényszervégrehajtásától eltérő módon veszíti el, megszerezheti a törzsbetéteknek
a társult tag minőség megszűnésének időpontjában fennálló értékét, a többi társult tag pedig
köteles a megállapítást követően haladéktalanul kifizetni azt, a társult tag minőség megszűnésének
időpontjától számított törvényes kamattal együtt.
(2) Amennyiben a felek nem jutnak egyezségre az érdekeltségi részek értéke tekintetében, azt a
bíróság állapítja meg, az 1901. cikk (3) bekezdésének feltételei között.

§ 4. A társasági szerződés megszűnése és a társaság feloszlatása

1930. cikk – Általános megszűnési esetek:

(1) A különös törvényi rendelkezések figyelembevételével, a szerződés megszűnik, és a társaságot
feloszlatják:
a) a társaság tárgyának megvalósításával vagy annak kétséget kizáró megvalósíthatatlanná
válásával;
b) az összes társult tag beleegyezésével;
c) a bíróság határozatával, törvényes és alapos okok miatt;
d) a társaság határidejének leteltével, azon eset kivételével, amelyben az 1931. cikk rendelkezései
alkalmazandók;
e) a társaság semmisségével;
f) a társasági szerződésben kikötött más okok miatt.
(2) A felszámolás alatt álló társaságot feloszlatják.

1931. cikk – A társasági szerződés hallgatólagos meghosszabbítása

A társaság időtartamát hallgatólagosan meghosszabbítják, ha, bár a határideje lejárt, továbbra is
bonyolít ügyleteket, és a társult tagok továbbra is a tevékenységi körbe tartozó ügyleteket
kezdeményeznek, és társult tagként viselkednek. A meghosszabbítás egy évre szól, évente
ismétlődve, a határidő lejártának időpontjától, ha ugyanazon feltételek teljesülnek.

1932. cikk – A társaság semmissége

(1) A társaság semmissége kizárólag a jelen fejezetnek a semmisség jogkövetkezménye mellett
kikötött kötelező erejű rendelkezéseinek megszegéséből származhat, illetve a szerződések
általános érvényességi feltételeinek be nem tartásából, ha külön törvény másként nem rendelkezik.
(2) Meg nem írtnak tekintendő a jelen fejezet kötelező erejű rendelkezésével ellentétes bármely
szerződéses kikötés, amelynek megszegése nem a társaság semmisségének jogkövetkezményét
vonja maga után.

1933. cikk – A semmisség rendszere

(1) A semmisséget orvosolják, és nem nyilvánítják ki, abban az esetben, ha a semmisség okát
elhárították, mielőtt a bíróság előtt érdemi következtetésekre kerülne sor.
(2) A semmisségi kérelemmel megkeresett bíróság köteles a felek figyelmébe helyezni a társasági
szerződést érintő semmisségi okok orvoslásának lehetőségeit, és megfelelő határidőt meghatározni
a semmisség orvoslására, a felek ellenvetéseinek ellenére is.
(3) A semmisségi kereset megindításának joga, a társaság jogellenes tárgya miatti semmisség
kivételével, a szerződés megkötésétől számított 3 éves határidőn belül elévül.

1934. cikk – A társaság szabályozása

(1) A társaságnak egy társult tag beleegyezésének akarathibája vagy ügyleti képességének hiánya
miatti semmissége esetén, valamint akkor, ha az orvoslás lehetséges, bármely érdekelt személy
késedelembe helyezheti a semmisség hivatkozására jogosult személyt, az orvoslás végrehajtása
érdekében, illetve a késedelmi felszólítástól számított 6 hónapos határidőn belül a semmisség iránti
kereset megindítása érdekében, a jogvesztés terhe mellett. A késedelmi felszólításról tájékoztatják
a társaságot is.
(2) A társaság vagy bármely társult tag az (1) bekezdésben említett határidőn belül intézkedést
javasolhat az érvénytelenítés ügyében eljáró bíróságnak a semmisség orvoslására, különösen a
törzsbetétek visszavásárlására vonatkozóan a felperestől. Ebben az esetben, a bíróság kimondhatja
akár a semmisséget, akár kötelezőnek nyilváníthatja a javasolt intézkedéseket, ha ez utóbbiakat
előzőleg a társasági szerződés módosításai terén megkövetelt feltételek között hozta meg a
társaság. Ez utóbbi intézkedések meghozatalánál nem veszik figyelembe a felperes társult tag
szavazatát.
(3) A társult tagot megillető törzsbetétek értékének vitatása esetén, ezek értékét az 1901. cikk (3)
bekezdése rendelkezéseinek betartásával határozzák meg.

1935. cikk – A semmisség jogkövetkezményei

(1) A társaság megszűnik esetenként a semmisséget megállapító vagy kinyilvánító határozat
jogerőssé válásának időpontjában, és megkezdődik a társasági vagyon felszámolása.
(2) A társaság semmisségét megállapító vagy kinyilvánító bírói határozattal kinevezik a
felszámolókat.
(3) Sem a társaság, sem a társult tagok nem érvényesíthetik a semmisséget a jóhiszemű harmadik
személyekkel szemben.

1936. cikk – A társaság semmisségéért való felelősség

(1) A társaság semmisségének kinyilvánításával vagy megállapításával okozott károk jóvátétele
iránti kereseti jog a semmisséget kimondó vagy megállapító bírói határozat jogerőssé válásának
időpontjától számított 3 éves határidőn belül elévül.
(2) A semmisségi ok megszűnése vagy a társaság jogszerűvé tétele nem akadályozza meg a
semmisség bekövetkezése miatt elszenvedett kár jóvátétele iránti kereset gyakorlását. Ezekben az
esetekben, a kereseti jog a semmisség orvoslását követő 3 éven belül évül el.

1937. cikk – A hozzájárulásként jegyzett javak megsemmisülése

(1) Amennyiben a társult tagok valamelyike vállalta, hogy közösbe helyezi egy dolog tulajdonát
vagy használatát, amely a hozzájárulás elvégzése előtt megsemmisült vagy elveszett, a társaság
megszűnik az összes társult taggal szemben, azon eset kivételével, amelyben a társaság
folytatódhat a megsemmisült vagy elveszett dolgot jegyző társult tag nélkül is.
(2) Úgyszintén, a társaság megszűnik minden esetben, a dolog megsemmisülésével, ha csak a
használatát tették közösbe, de a tulajdont megőrizte a társult tag, azon eset kivételével, amelyben
a társaság folytatódhat a megsemmisült dolgot jegyző társult tag nélkül is.

1938. cikk – Egyéb megszűnési esetek

Amennyiben a szerződés eltérően nem rendelkezik, a társaság megszűnik:
a) az egyik társult tag, természetes személy, halálával vagy gondnokság alá helyezésével;
b) az egyik jogi személy jogalany minőségének megszűnésével;
c) valamelyik társult tag csődjével.

1939. cikk – A szerződés folytatása egy társult tag halála után

A társasági szerződésben kiköthető, hogy egy társult tag halála esetén a társaság, jog szerint
folytatódjon örököseivel.

1940. cikk – Az örökösök társaságon belüli jogai

Ha kikötötték, hogy az 1938. cikkben előírt esetben, a társaság folytatódik a fennmaradó társult
tagokkal, a társult tag vagy adott esetben örököse csak az illető személy részére vagy, az esemény
bekövetkezésének időpontjában, a társaság helyzetének függvényében, a szerzőjének részére
jogosult. Nem részesedik a jogokban és nem tartozik, csak olyan mértékben, amennyiben ezek az
illető esemény előtti ügyletek következményeiként jöttek létre.

§ 5. A társaság felszámolása

1941. cikk – A felszámoló kinevezése és visszahívása

(1) A felszámolást, ha a társasági szerződés vagy egy utólagos szerződés eltérően nem rendelkezik,
az összes társult tag vagy az általuk egyöntetűen kinevezett felszámoló végzi. Nézeteltérés esetén,
a felszámolót a bíróság nevezi ki, bármelyik társult tag kérésére.
(2) A társult tagok által kinevezett felszámoló visszahívására a társult tagok egyöntetű
szavazatával kerül sor. Alapos indokok miatt a felszámoló visszahívható a bíróság által, bármely
érdekelt személy kérésére.
(3) A bíróság által kinevezett felszámolót csak a bíróság hívhatja vissza, bármely érdekelt személy
kérésére.
(4) Felszámolóként nevezhetők ki azok a természetes vagy jogi személyek, akik/amelyek
fizetésképtelenségi szakértő minőséggel rendelkeznek.
(5) Több felszámoló esetében a határozatokat abszolút többséggel hozzák meg.

1942. cikk – A felszámolók kötelezettségei és felelőssége

A felszámolók kötelezettségeit és felelősségét az ügyvezetők tekintetében alkalmazandó
rendelkezések szabályozzák, azon eset kivételével, amelyben törvény vagy a társasági szerződés
eltérően rendelkezik.

1943. cikk – A leltár

(1) Az ügyvezetőknek át kell adniuk a felszámolóknak a javakat és társasági okmányokat, és be
kell mutatniuk az utolsó pénzügyi év mérlegét.
(2) A felszámolóknak össze kell állítaniuk a javak és társasági alapok leltárát, és meg kell
állapítaniuk a társasági vagyonállagot és vagyoni felelősséget. A leltárt alá kell írnia az
ügyvezetőnek és a felszámolónak.

1944. cikk – A felszámolók hatásköre

(1) A felszámolóknak meg kell kötniük a felszámoláshoz szükséges összes ügyletet és, ha a társult
tagok másként nem kötötték ki, tömbben eladhatják a társasági javakat, bíráskodási
egyezményeket és ügyleteket köthetnek meg.
(2) Ők képviselik a társaságot a bíróság előtt, a törvényben előírt feltételek között.
(3) A felszámolók nem kezdeményezhetnek azonban új ügyleteket, az összes eredményezett kárért
való személyes és egyetemleges felelősség jogkövetkezménye mellett.

1945. cikk – A társasági tartozások kifizetése

A társult tagok vagy adott esetben a felszámolók kötelesek kifizetni a társaság hitelezőit, letétbe
helyezni egy későbbi időpontban esedékessé váló, vitatott vagy a hitelező által be nem mutatott
követelés kifizetéséhez szükséges összegeket, és vissza kell fizetniük a társult tagok valamelyike
által a társaság érdekében végzett kiadásokat vagy előlegeket.

1946. cikk – A hozzájárulások visszaszolgáltatása és a felszámolás után fennmaradó többlet

elosztása
(1) A társasági adósságok kifizetése után, a fennmaradó tényleges vagyonállagot a társult tagok
által jegyzett és befizetett hozzájárulások megtérítésére használják, az esetleges többlet nettó
profitot képez, amelyet elosztanak a társult tagok között mindegyiküknek a nyereségben való
részesedésével arányosan, ha eltérően nem rendelkezett az alapító okirat vagy a társult tagok
határozata, és, ha esedékes, az 1912. cikk (1) bekezdésének utolsó tétele előírásainak
alkalmazásával.
(2) A haszonélvezetbe vagy használatba adott dolgokat természetben szolgáltatják vissza.
(3) Ha a tulajdonba adott dolog még a vagyonállományban található, a társult tag kérésére
természetben szolgáltatandó vissza, megváltás fizetésének kötelezettségével, ha esedékes.
(4) A pénzbeli vagy dolgokból álló hozzájárulások megtérítése után, a társasági vagyonhoz sajátos
tudással vagy szolgáltatásokkal hozzájáruló társult tag, a nyereségben való részvétele mértékéig,
részesülhet a szolgáltatásából származó dolgokban, ha ezek még a társaság vagyonában vannak,
megváltás fizetésének kötelezettségével, ha esedékes.
(5) Ha a felszámolás után fennmaradó többletet egy olyan dolog képezi, amelynek a társult
tagoknak való odaítélését a törvény tiltja, a felszámoló eladja a dolgot nyilvános árverésen, az
illetékes bíróság előzetes hozzájárulásával, az összeget pedig szétosztják a társult tagok között, az
(1) bekezdésnek megfelelően.

1947. cikk – A passzívák (vagyoni felelősség) viselése

Ha a nettó aktíva (tényleges vagyonállag) nem elégséges a hozzájárulások teljes
visszaszolgáltatására és a társasági kötelezettségek kifizetésére, a veszteséget a társult tagok
viselik a szerződésben meghatározott hozzájárulásuknak megfelelő arányban.

1948. cikk – A társasági javak elosztása

A társaság javainak természetbeni elosztása a közös tulajdont képező javak elosztására vonatkozó
szabályok szerint történik.

3. SZAKASZ
A csendestársaság

1949. cikk – Fogalom

A csendestársasági szerződés az a szerződés, amellyel egy személy, egy vagy több személy javára
részesedést biztosít az általa vezetett egy vagy több vállalkozás nyereségeiből és veszteségeiből.

1950. cikk – Bizonyítás

A szerződést csak okirattal lehet bizonyítani.

1951. cikk – A jogi személyiség

A csendestársaság nem szerezhet jogi személyiséget, és harmadik személyekkel szemben nem
képez a társult tagok személyétől különálló személyt. A harmadik személy nem rendelkezik
semmilyen joggal a társasággal szemben, és csak azzal a társult taggal szemben kötelezhető, akivel
szerződést kötött.

1952. cikk – A hozzájárulások rendszere

(1) A társult tagok a társaság rendelkezésére bocsátott javak tulajdonosai maradnak.
(2) Megegyezhetnek, hogy a társulásba hozott javak, valamint az ezek használatából szerzettek,
közös tulajdont képezzenek.
(3) A társaság rendelkezésére bocsátott javak egészen vagy részben valamelyik társult tag
tulajdonába kerülhetnek a társaság tárgyának megvalósítása érdekében, a szerződésben
megállapodott feltételek között és a törvényben előírt nyilvánossági alakiságok betartásával.
(4) A társult tagok kiköthetik a (3) bekezdésben említett javak természetbeni visszaszerzését a
társaság megszűntekor.

1953. cikk – A társult tagok egymás közötti és harmadik személyekkel szembeni viszonya
(1) A társult tagok, a társaság javára, saját nevükben harmadik személyekkel szerződhetnek és
kötelezhetik magukat.
(2) Ennek ellenére, ha a társult tagok ebben a minőségben járnak el, a harmadik személyekkel
szemben egyetemlegesen felelnek bármelyikük ügyleteiért.
(3) A társult tagok gyakorolják az egyikük által megkötött szerződésekből eredő jogokat, de a
harmadik személy kizárólag a szerződő társult taggal szemben van kötelezve, azon eset
kivételével, amelyben ez utóbbi kinyilatkoztatta minőségét az ügylet megkötésének időpontjában.
(4) A társasági szerződés bármely kikötése, amely korlátozza a társult tagok felelősségét a
harmadik személyekkel szemben, ezekkel szemben érvényesíthetetlen.
(5) Meg nem írtnak tekintendő bármely kikötés, amely egy minimális szintű juttatást garantál
valamelyik társult tagnak vagy egyes társult tagoknak.

1954. cikk – A szerződés formája és feltételei

Az 1949 – 1953. cikk rendelkezéseinek kivételével, a felek egyezsége meghatározza a szerződés
formáját, a társulás mértékét és feltételeit, valamint annak felszámolási és feloszlatási eseteit.

VIII. FEJEZET
A fuvarozási szerződés
1. SZAKASZ
Általános rendelkezések

1955. cikk – Fogalom

A fuvarozási szerződéssel a fuvarozónak nevezett egyik fél elsődlegesen arra kötelezi magát, hogy
egy személyt vagy egy dolgot egyik helyről a másikra szállítson, díjazás ellenében, amelyet az
utas, a feladó vagy a címzett köteles megfizetni a meghatározott időben és helyen.
1956. cikk – A szerződés bizonyítása
A fuvarozási szerződés bizonyítására a fuvarozási okmányok szolgálnak, úgymint esetenként a
fuvarlevél, a csomagok bemutatási igazolása, a menetlevél, a hajóraklevél, az utazási jegy, az
utazási igazolvány és más hasonlók.

1957. cikk – Fuvarozási módozatok

(1) A fuvart teljesítheti egy vagy több fuvarozó, ez utóbbi esetben lehet egymást követő vagy
összetett fuvar.
(2) Az egymást követő fuvarozást két vagy több egymást követő fuvarozó végzi, akik ugyanazt a
fuvarozási módot alkalmazzák, az összetett fuvar esetében pedig ugyanazon fuvarozó vagy
ugyanazon egymást követő fuvarozók különböző fuvarozási módokat alkalmaznak.
(3) Az egymást követő fuvarozók átadják egymásnak a szállított dolgokat és csomagokat, a
címzettig, a feladó vagy az utas beavatkozása nélkül.

1958. cikk – Alkalmazási terület

(1) A jelen fejezet rendelkezései alkalmazandók az összes fuvarozási mód tekintetében,
amennyiben külön törvényekkel eltérően nem rendelkeznek, vagy a felek között meghatározott
gyakorlat vagy szokásjog nem alkalmazandó.
(2) Azon eset kivételével, amelyben olyan fuvarozó végzi a szállítást, amely a szolgáltatásokat a
szakmai tevékenysége keretein belül nyújtja a nyilvánosságnak, az ingyenes szállítás nem esik a
jelen fejezetben foglalt rendelkezések hatálya alá. Ebben az esetben, a fuvarozó csak az
elővigyázatossági és gondossági kötelezettséggel tartozik.
(3) A fuvarozónak, aki/amely a nagyközönségnek nyújt szolgáltatásokat, köteles szállítani bárkit,
aki a szolgálataira igényt tart, és bármilyen dolgot, amelynek szállítására felkérik, ha nincs alapos
indoka elutasítani azt. Az utas, a feladó és a címzett köteles betartani a fuvarozó utasításait.

1959. cikk – A fuvarozó felelőssége

(1) A fuvarozó csak a törvényben előírt esetekben háríthatja el vagy korlátozhatja a felelősségét.
(2) A fuvarozó felel a címzetthez való késedelmes eljuttatással okozott károkért, az előre nem
látható esemény és az erőhatalom kivételével.

1960. cikk – A helyettesítés

(1) Ha a fuvarozó egy másik fuvarozóval helyettesíti magát a kötelezettség teljes vagy részleges
teljesítése érdekében, ez utóbbi tekintendő a fuvarozási szerződésben részt vevő félnek.
(2) Az egyik fuvarozóval szembeni kifizetés mentesítő az összes előző, mást helyettesítő vagy
helyettesített fuvarozóval szemben.

2. SZAKASZ
Árufuvarozási szerződés

1961. cikk – A fuvarozási okmány

(1) Az áru fuvarozásra való átadásakor a feladónak át kell adnia a fuvarozónak, a fuvarozási
okmányok mellett, az összes kiegészítő vámügyi-, egészségügyi-, adóügyi okmányt és más
hasonlókat, amelyek a szállítás elvégzéséhez szükségesek, a törvény szerint.
(2) A fuvarozási okmányt a feladó írja alá, és annak tartalmaznia kell, többek között, a feladó, a
fuvarozó és a címzett személyazonosságára vonatkozó megjegyzéseket, illetve, esetenként, azon
személyére, akinek a szállítást ki kell fizetnie. Úgyszintén, a fuvarozási okmány tartalmazza az
áru átvételének helyét és idejét, az indulási és a rendeltetési helyét, a szállítás árát és határidejét, a
szállításra átadott áru természetét, mennyiségét, térfogatát vagy tömegét és látszólagos állapotát
az átadás időpontjában, az áru veszélyes jellegét, ha esedékes, valamint az átadott és a szállítmányt
kísérő kiegészítő okmányokat. A felek megállapodhatnak, hogy más megjegyzéseket is
feltüntessenek a fuvarozási okmányban. A külön törvény rendelkezései továbbra is
alkalmazandók.
(3) A feladó felel a fuvarozóval szemben az áru hibája miatt okozott kárért, illetve a fuvarozási
okmány vagy adott esetben a kísérőokmányok megjegyzéseinek bármilyen mulasztásáért,
hiányosságáért vagy pontatlanságáért. A fuvarozó továbbra is felel a harmadik személyekkel
szemben egy ilyen okból származó kárért, visszkereseti joggal rendelkezve a feladóval szemben.

1962. cikk – A példánytöbbség. Átvételi elismervény

(1) A fuvarozási okmányt legalább három példányban állítják ki, egy-egy példányt a fuvarozónak
és a feladónak, egyet pedig az áru mellé a rendeltetési helyig.
(2) Fuvarozási okmány hiányában, a fuvarozónak ki kell bocsátania a feladó számára, annak
kérésére, az áru fuvarozásra való átvételi elismervényét, az 1961. cikk (2) bekezdésének
rendelkezései pedig értelemszerűen alkalmazandók. Ez az előírás nem alkalmazandó az áru közúti
szállítása esetében.
(3) A fuvarozási okmány vagy, annak hiányában, az átvételi elismervény tanúsítja, ellentétes
bizonyításig, az áru szállításra való átvételét, annak természetét, mennyiségét és látszólagos
állapotát.

1963. cikk – Egyéni fuvarozási okmányok

Amennyiben a feladó több csomagot ad át fuvarozás céljából, a fuvarozónak jogában áll kérni tőle
egy-egy fuvarozási okmányt minden egyes csomag tekintetében, ha törvény másként nem
rendelkezik.

1964. cikk – Forgatható fuvarozási okmányok

(1) A fuvarozási okmány nem forgalomképes, ha a felek vagy külön törvény másként nem
rendelkezik.
(2) Amennyiben forgalomképes, az utasításra szóló fuvarozási okmány forgatmányozással
ruházható át, a bemutatóra szóló pedig átadással.

1965. cikk – A fuvarozási okmány utasításra vagy bemutatóra szólóként történő átruházása
(1) Ha a fuvarozási okmány utasításra vagy bemutatóra szóló, a szállított áru tulajdona az okmány
átadásával ruházható át.
(2) A forgatmányok formái és joghatásai, a fuvarozási okmányok érvénytelenítése és helyettesítése
a váltó és saját váltó tekintetében alkalmazandó rendelkezéseknek van alávetve.
(3) Egy megszakítatlan forgatmányi sor utolsó forgatmányozója, aki/amely a címlet birtokosa,
tulajdonosnak tekintendő. A címletből származó kötelezettséget teljesítő adós csak akkor
mentesül, ha részéről nem létezett csalás vagy súlyos gondatlanság.

1966. cikk – A csomagolás

(1) Az árunak a természete és a fuvarozás módja szerinti becsomagolása a feladó kötelezettsége.
(2) A feladó felel a fuvarozóval szemben a szállításra átadott áru nem megfelelő csomagolása vagy
hibás csomagolása miatti károkért. A fuvarozó felel továbbra is a harmadik személyekkel szemben
az így okozott károkért, visszkereseti joggal rendelkezvén a feladóval szemben.

1967. cikk – Az áru átadása a fuvarozónak

A feladónak át kell adnia az árut a szerződésben meghatározott helyen és feltételek között vagy,
azok hiányában, a szokásjognak, illetve a felek által meghatározott gyakorlatnak megfelelően, ki
kell töltenie és át kell adnia a fuvarozási okmányt, felelős lévén a késedelemmel okozott károkért.

1968. cikk – Az áru elszállítási kötelezettsége

A fuvarozónak kötelessége a rendeltetési helyre szállítani az átadott árut.

1969. cikk – A fuvarozási határidő

A fuvart a megállapodott határidőn belül kell teljesíteni. Ha a fuvar teljesítésének határidejét a
felek nem határozták meg, figyelembe veszik a feladási hely szokásjogát, a felek közötti
megállapodások szerinti gyakorlatokat, azok hiányában pedig azt a körülményeknek megfelelően
határozzák meg.

1970. cikk – A fuvar felfüggesztése és az ellen-rendelkezés (visszarendelés)

(1) A feladó felfüggesztheti a fuvart, és kérheti az áru visszaszolgáltatását vagy átadását a
fuvarozási okmányban feltüntetettől eltérő személynek, vagy legjobb belátása szerint
rendelkezhetik, köteles lévén kifizetni a fuvarozónak az ellen-rendelkezés azonnali
következményeként okozott károk ellenértékét. Az 1971. cikk rendelkezései alkalmazandók.
(2) Az ellen-rendelkezési jog gyakorlása érdekében be kell mutatni a fuvarozó által aláírt
fuvarozási okmányt vagy az átvételi elismervényt, ha ilyen okmányt kibocsátottak; az ellen-
rendelkezésből származó módosításokat fel kell jegyezni a fuvarozási okmányba vagy az
elismerésbe a fuvarozó újabb aláírásával.
(3) Az ellen-rendelkezési jog megszűnik azon időpontban, amelyben a címzett kérte az áru
átadását, az 1976. cikk rendelkezéseinek betartásával.
(4) A fuvarozó felel a jelen cikk rendelkezéseinek megszegésével adott ellen-rendelkezések
végrehajtása miatt okozott károkért.

1971. cikk – A fuvar teljesítésének megakadályozása. Következmények

(1) A fuvar megakadályozása esetén, a fuvarozónak jogában áll utasításokat kérni a feladótól,
válasz hiányában pedig a rendeltetési helyre szállíthatja az árut, módosítva az útirányt. Ez utóbbi
esetben, ha nem neki felróható cselekedet képezte az akadályt, a fuvarozó a ténylegesen teljesített
útvonal függvényében jogosult a fuvardíjra, a járulékos illetékekre és költségekre, valamint a fuvar
teljesítési határidejének megfelelő módosítására.
(2) Ha nincs lehetőség más útvonalra, vagy különböző okok miatt a fuvar nem folytatható, a
fuvarozó a feladó által a fuvarozási okmányban a szállítás akadályoztatása esetére meghatározott
utasítások szerint jár el, azok hiányában pedig, illetve ha az utasítások nem végrehajthatók, az
akadályoztatást haladéktalanul a feladó tudomására hozza, utasításokat kérve tőle.
(3) Az akadályoztatás bekövetkezéséről értesített feladó felmondhatja a szerződést, kifizetve a
fuvarozónak az általa végzett kiadásokat és a fuvardíjat a megtett úttal arányosan.

1972. cikk – A fuvarozó által foganatosított módosítások

(1) Ha az 1971. cikk (2) bekezdésében említett értesítés megküldésétől számított 5 napos határidőn
belül a feladó, a külön törvény feltételei között, nem ad végrehajtható utasításokat, és nem
nyilatkoztatja ki a szerződés felmondását, a fuvarozó letétben megőrizheti az árut, vagy azt letétbe
helyezheti egy harmadik személynél. Amennyiben a letétbe helyezés nem lehetséges, az áru
elromolhat vagy megromolhat, illetve az értéke nem fedezi a szállítást, a járulékos illetékeket és
kiadásokat, a fuvarozó értékesíti az árut, a törvény rendelkezéseinek megfelelően.
(2) Miután az árut eladták, az árát, a fuvarozó pénzbeli jogosultságainak levonása után, a feladó
rendelkezésére kell bocsátani, ha pedig az ár kisebb, mint a fuvarozó pénzbeli jogosultságai, a
feladónak ki kell fizetnie a különbözetet.
(3) Ha a fuvarozás akadálya megszűnik a feladó utasításainak kézhezvétele előtt, az árut a
rendeltetési helyre szállítják, anélkül, hogy az utasításokra várnának, a feladót pedig
haladéktalanul értesítik erről.

1973. cikk – Az utólagos rendelkezési jog

(1) A feladónak jogában áll, utólagos írásos rendelkezéssel, az indulás előtt visszavonni a
szállítandó árut, megállítani azt fuvarozás közben, elhalasztani az átadását a feladónak vagy
elrendelni a visszaszállítását a kiindulási helyre, megváltoztatni a címzett személyét vagy a
rendeltetési helyet, illetve elrendelni a szállítás végrehajtási módjának más módosítását.
(2) Egy utólagos rendelkezést kibocsátó feladó köteles kifizetni a fuvarozónak, az esetnek
megfelelően, a szállítás elvégzett részének megfelelő fuvardíjat, az utólagos rendelkezés
elvégzéséből származó illetékeket és kiadásokat, valamint kártérítést kell fizetnie bármilyen
elszenvedett kárért.
(3) A feladó nem adhat utólagos rendelkezést, amelynek hatásaként a szállítás megosztásra
kerüljön sor, azon eset kivételével, amelyben törvény eltérően rendelkezik.

1974. cikk – A jog címzettre való átszállása

A feladónak a fuvarozási szerződés módosítására vonatkozó joga megszűnik, amint a címzett
kinyilvánította az akaratát, hogy érvényesítse a fuvarozási szerződésből őt megillető jogokat az
1977. cikk szerint, vagy amint a feladó átadta a címzettnek a fuvarozási okmány másolatát. Ezen
időponttól a fuvarozási szerződés utólagos rendelkezéssel való módosításának joga a címzettre
száll.

1975. cikk – A fuvarozó elutasítási joga

(1) A fuvarozó, alkalmazkodva a külön törvény rendelkezéseihez, elutasíthatja az utólagos
rendelkezés végrehajtását, haladéktalanul értesítve erről a rendelkezés kibocsátóját, ha a
rendelkezés végrehajtása súlyosan megzavarhatná az üzemeltetés megfelelő menetét vagy, ha, a
rendeltetési hely megváltoztatása esetén, az illetékek és költségek többletének kifizetését nem
lehetne biztosítani az áru értékéből vagy más módon. Az 1978. cikk rendelkezései alkalmazandók.
(2) A fuvarozót értesítési kötelezettség terheli abban az esetben is, ha a rendelkezés
kézhezvételekor annak végrehajtása már nem lehetséges.

1976. cikk – Az átadási és tájékoztatási kötelezettség

(1) A fuvarozónak kötelessége a szállított árut a címzett vagy az utasításra vagy bemutatóra szóló
fuvarozási okmány birtokosának rendelkezésére bocsátani, a szerződésben feltüntetett helyen és
időben, vagy, annak hiányában, a szokásjognak vagy a felek által megállapodott gyakorlatnak
megfelelően. Az utasításra vagy bemutatóra szóló fuvarozási okmány birtokosa köteles azt átadni
a fuvarozónak a szállított áru átvételekor.
(2) A fuvarozott áru átadása a címzett lakhelyén vagy székhelyén történik, ha a szerződésből, a
szokásjogból vagy a felek közötti gyakorlatból másként nem következik.
(3) A fuvarozó értesíti a címzettet az áru megérkezéséről és az átvételi határidőről, ha az átadásra
nem a lakhelyén vagy székhelyén kerül sor a (2) bekezdésnek megfelelően.

1977. cikk – A jogok és kötelezettségek címzett általi megszerzésének időpontja

A feladó jogainak sérelme nélkül, a címzett megszerzi a fuvarozási szerződésből származó jogokat
és kötelezettségeket annak vagy a szállított árunak az elfogadásával.

1978. cikk – A fuvardíj és egyéb kiadások

(1) A fuvardíjjal és a fuvarozó által nyújtott szolgáltatások árával a feladó tartozik, és a szállításra
szánt áru átadása előtt kell kifizetni, ha másként nem rendelkezik esetenként a szerződés vagy
külön törvény.
(2) Ha az áru nem olyan természetű, mint a fuvarozási okmányban feltüntetett, vagy az értéke
nagyobb, a fuvarozónak jogában áll olyan díjazást szabni, amelyet akkor kért volna, ha ismerte
volna ezen körülményeket, a külön törvény rendelkezéseinek alkalmazásával.
(3) Ha a fuvardíjat a rendeltetési helyen fizetik ki, a fuvarozó a címzett általi kifizetés ellenében
adja át az árut.
(4) A járulékos szolgáltatások és a fuvarozás során végzett kiadások árát a címzettnek kell
kifizetnie, ha a szerződés vagy külön törvény másként nem rendelkezik.

1979. cikk – Az áru állapotának megállapítása

(1) Az áru átvételekor a címzettnek jogában áll kérni, a saját költségén, a fuvarozott áru
azonosítását, mennyiségének és állapotának megállapítását.
(2) Ha hiányosságokat állapít meg, az eszközölt kiadások a fuvarozót terhelik.
(3) Ellentétes megegyezés hiányában, a hiányosságokat a (4) és (8) bekezdés rendelkezéseinek
megfelelően ellenőrzik.
(4) Az áru minőségére vagy állapotára vonatkozó nézeteltérés esetén, a bíróság, valamelyik fél
kérésére, elrendelheti, az elnöki rendeletre vonatkozó eljárás betartásával, az áru állapotának egy
vagy több hivatalból kinevezett szakértő általi megállapítását.
(5) Ugyanazon határozattal elrendelhető az áru lefoglalása is, vagy közraktárba helyezése, illetve,
azok hiányában, egy meghatározandó helyen való elhelyezése.
(6) Ha az áru megőrzése nagy károkat okozhatna, vagy jelentős kiadásokat eredményezhetne,
elrendelhető annak eladása is a tulajdonos költségén, a határozatban megszabott feltételek között.
(7) Az eladási határozatot közölni kell, végrehajtása előtt, a másik féllel vagy képviselőjével, ha
azok valamelyike a helységben tartózkodik; ellenkező esetben, a határozatot végrehajtásától
számított 3 napon belül közlik.
(8) A (4) – (7) bekezdés rendelkezéseire nem hivatkozó félnek, óvás esetén, azonosítania kell az
árut és a hiányosságait.

1980. cikk – A fuvarozónak tartozott összegek kifizetése

(1) A címzett nem birtokolhatja a szállított árut, csak ha kifizeti a fuvarozónak a tartozott
összegeket a szerződés szerint, és az esetleges utánvételi díjakat, amelyek a szállítást terhelik, az
1978. cikk (3) bekezdésében említett feltételek között.
(2) A tartozott összeg feletti nézeteltérés esetében, a címzett átveheti a szállított árut, ha kifizeti a
fuvarozónak azt az összeget, amellyel saját meglátása szerint ez utóbbinak tartozik, és egy banknál
letétbe helyezi a fuvarozó által követelt különbözetet.

1981. cikk – Az áru átadásának lehetetlen volta

(1) Ha a címzettet nem lehet megtalálni, visszautasítja vagy elhanyagolja az áru átvételét, illetve
ha nézeteltérések merülnek fel az áru átvételével kapcsolatban több címzett között, vagy ha, a
hibáján kívül, bármilyen ok miatt a fuvarozó nem tudja átadni a szállított árut, azonnal utasításokat
kér a feladótól, aki/amely legfeljebb 15 napon belül köteles továbbítani azokat, az áru feladóhoz
való visszatérítésének jogkövetkezménye mellett, ez utóbbi költségén, vagy a fuvarozó általi
eladás jogkövetkezménye mellett, az esetnek megfelelően.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben, ha sürgősség áll fenn vagy az áru romlandó, a fuvarozó
visszaküldi az árut a feladónak, ez utóbbi költségén, vagy eladja, az 1726. cikk szerint, anélkül,
hogy utasításokat kérne a címzettől.
(3) A letéti időszak végén vagy a címzett utasításaira szánt határidő lejártáig a feladó
kötelezettségei megegyeznek az ingyenes letét esetében fennállókkal, a feladó azon
kötelezettségével, hogy teljes egészében visszaszolgáltassa az áru megőrzésével és raktározásával
kapcsolatos költségeket.
(4) A fuvarozót a címzett vagy, az esetnek megfelelően, a feladó kártalanítja a címzett által a
szállított áru átvételének késedelme miatt okozott károkért.

1982. cikk – A fuvarozó követeléseinek garantálása

(1) A fuvarozási szerződésből származó követelések biztosítása érdekében, a fuvarozó a szállított
áru tekintetében egy kézi záloggal rendelkező hitelező jogaival rendelkezik mindaddig, amíg az
áru a birtokában van.
(2) A fuvarozó gyakorolhatja az (1) bekezdésben említett jogokat az árunak a címzett javára való
átadás után is, azonban kizárólag az átadást követő 24 óráig, és csak ha a címzettnek még
birtokában van az áru.

1983. cikk – Az áru átadása a tartozott összegek bevétele nélkül

(1) A fuvarozó, aki/amely átadja a szállított árut anélkül, hogy bevenné (beszedné) a címzettől a
neki, az előző fuvarozóknak vagy a feladónak tartozott összegeket, vagy anélkül, hogy kérné a
címzettől a vita tárgyát képező összeg letétbe helyezését, elveszíti a visszkereseti jogát, és felel a
feladóval és az előző fuvarozókkal szemben az őket megillető teljes összegért.
(2) Minden esetben azonban, a fuvarozónak kereseti joga van a címzettel szemben, akkor is, ha az
átvette a szállított árut.

1984. cikk – A fuvarozó felelőssége

A fuvarozó felel a szállítás során bekövetkezett, az áru teljes vagy részleges elvesztésével,
megromlásával vagy rongálódásával okozott károkért, az 1959. cikk rendelkezései
alkalmazásának figyelembevételével, valamint az áru leszállításának késedelmével okozott kárért.

1985. cikk – A kár jóvátétele

(1) Az áru elvesztése esetében, a fuvarozónak fedeznie kell az elvesztett áru vagy a szállított áru
elvesztett részének valós értékét.
(2) Az áru megromlása vagy megrongálódása esetén, a fuvarozónak fedeznie kell az
értékcsökkenést.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása érdekében figyelembe kell venni az áru értékét az átadás
helyén és időpontjában.

1986. cikk – A fuvardíj és a kiadások visszafizetése

Az 1985. cikkben említett esetben a fuvarozónak ugyanakkor vissza kell szolgáltatnia a fuvardíjat,
a járulékos szolgáltatások és a fuvar költségeinek árát, arányosan, az esetnek megfelelően, az
elvesztett áru értékével, illetve azok megromlása vagy rongálódása miatt okozott
értékcsökkentéssel.

1987. cikk – A kártérítés összegének kiszámítása

Amennyiben az áru értékét az átadásnál kinyilvánították, a kártérítést azon érték szerint számítják
ki. Ennek ellenére, ha az áru valós értéke az átadási helyen és időpontban kisebb, a kártérítést ez
utóbbi érték viszonylatában számítják ki.

1988. cikk – Különös esetek

(1) A fuvarozónak nem kötelessége okmányokat, készpénzt, értékpapírokat, ékszereket vagy más
nagy értékű dolgokat szállítania.
(2) Ha elvállalja az (1) bekezdésben említett dolgok fuvarozását, a fuvarozónak elvesztés, romlás
vagy rongálás esetén, csak azok kinyilvánított értékét kell fedeznie. Amennyiben más jellegű árut
vagy egy nagyobb értéket jelentettek be, a fuvarozó mentesül bármilyen felelősség alól.

1989. cikk – A felelősség korlátozása

A kártérítés semmilyen esetben sem haladhatja meg a külön törvénnyel meghatározott összeget.

1990. cikk – A felelősség súlyosbítása

Ha a fuvarozó szándékosan vagy súlyos vétkességgel járt el, kártérítéssel tartozik, az 1987 – 1989.
cikkben említett felelősségkorlátozás vagy mentesítés nélkül.

1991. cikk – A felelősség elhárítása

(1) A fuvarozó nem felel, ha a teljes vagy részleges veszteség, illetve adott esetben a romlás vagy
rongálódás az alábbi okok miatt következett be:
a) az áru berakodása vagy kirakodása, ha azt a műveletet a feladó vagy a címzett végezte;
b) a csomagolás hiánya vagy hiányossága, ha a külalakja alapján nem volt észrevehető az áru
szállításra való átvételekor;
c) a fuvarozás alól kizárt vagy csak bizonyos feltételek között engedélyezett áru nem megfelelő,
pontatlan vagy hiányos megnevezés alatti elküldése, valamint az áru tekintetében előírt biztonsági
intézkedések feladó általi be nem tartása;
d) a nyitott járművekben való fuvarozáshoz szervesen kapcsolódó természetes esemény, ha külön
törvény vagy a szerződés rendelkezései szerint az árut így kellett szállítani;
e) a fuvarozott áru természete, ha ez morzsolódás, törés, rozsdásodás, spontán belső rongálódás és
más hasonlók miatti veszteségnek vagy megrongálódásnak teszi ki;
f) súlyvesztés, függetlenül a megtett távolságtól, ha a fuvarozott áru olyan jellegű, hogy az
egyszerű fuvarozás miatt, szokványosan súlycsökkenést szenved;
g) az élő állatok szállításából származó veszély;
h) a tény, hogy a feltételezett feladó, aki/amely az árut kíséri a fuvar ideje alatt, nem hozta meg a
szükséges intézkedéseket az áru megőrzésének biztosítása érdekében;
i) a külön törvényben előírt bármely más körülmény.
(2) Ha megállapítást nyer, hogy a veszteséget vagy a rongálódást, illetve a romlást okozhatta az
(1) bekezdésben említett okok valamelyike, vélelmezhető, hogy a kárt az illető ok váltotta ki.
(3) A fuvarozó szintén mentesül a felelősség alól, ha bebizonyítja, hogy a teljes vagy részleges
veszteséget vagy romlást, illetve rongálást az alábbi okok váltották ki:
a) az (1) bekezdésben említett bármely más cselekedet, amelyet szándékosan vagy vétkesen a
feladó vagy címzett követett el, illetve az azok valamelyike által adott utasítások váltottak ki;
b) vis major vagy harmadik személy cselekménye, akiért a fuvarozó nem tartozik felelősséggel.

1992. cikk – Felelősség a fuvar végre nem hajtásáért vagy késedelmes teljesítéséért
A fuvarozó felel a fuvar el nem végzésével, valamint a fuvarozási határidő meghaladásával okozott
kárért is.

1993. cikk – Felelősség az utánvételekért és a vámalakiságokért

A fuvarozónak az utánvételek bevételezéséért, amelyekkel a feladó a fuvarozást terhelte, és a
vámügyletek teljesítéséért való felelősségét a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezések
szabályozzák.

1994. cikk – Jogvesztési esetek

(1) Ha az erre jogosult személy fenntartások nélkül veszi át az árut, a fuvarozóval szemben már
nem támaszthatók a szállított áru részleges elvesztéséből vagy romlásából, illetve rongálásából,
továbbá a fuvarozási határidő be nem tartásából származó követelések.
(2) Abban az esetben, ha a részleges elvesztés vagy romlás, illetve rongálás nem derült ki az áru
átvételekor, az arra jogosult személy kártérítést kérhet a fuvarozótól, akkor is, ha a szállított árut
fenntartások nélkül átvették. A kártérítéseket csak akkor lehet kérni, ha a jogosult a fuvarozó
tudomására hozta az elveszés vagy romlás, illetve rongálás tényét a felfedezésük után közvetlenül,
azonban az áru átvételét követő 5 napot meg nem haladóan, a romlandó áru és az élő állatok
esetében pedig, az átvételüktől számított 6 óránál nem később.
(3) A fuvarozó szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetén, a jogosult követeléseinek
megszűnésére, valamint az értesítési határidőre vonatkozó fentebbi rendelkezések nem
alkalmazandók.

1995. cikk – Mentesítési vagy felelősségelhárítási kikötések

(1) A törvényben a fuvarozó terhére meghatározott felelősség elhárítására vagy korlátozására
vonatkozó kikötés meg nem írtnak tekintendő.
(2) Ennek ellenére, a feladó vállalhatja a fuvarozás kockázatát a csomagolás miatti károk esetében
vagy a különleges szállítmányok esetében, amelyek növelik az áru elvesztésének vagy
rongálásának kockázatát.

1996. cikk – A veszélyes áru

(1) A fuvarozó előzetes tájékoztatása nélkül fuvarozásra veszélyes árut átadó feladónak kártérítést
kell fizetnie annak a fuvar veszélyes jellege miatt okozott bármilyen kárért.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben, a feladónak fedeznie kell az ilyen áru raktározásából
származó költségeket és kockázatokat.

1997. cikk – A feladó felelőssége

(1) A feladónak kártalanítania kell a fuvarozót bármilyen kárért, amelyet a fuvarozásra átadott áru
jellege vagy hibája okozott.
(2) A fuvarozó azonban felel a harmadik személyekkel szemben az így okozott károkért,
visszkereseti joggal rendelkezve a feladóval szemben.

1998. cikk – A fuvarozó, aki/amely más üzemeltetési vonalain vállal fuvarozást

Ha nem állapodtak meg másként, a fuvarozó, aki/amely elvállalja, hogy az árut nemcsak a saját
üzemeltetési vonalain szállítja, hanem más fuvarozóin is, csak közvetítő feladóként felel a többi
vonalon végzett fuvarért.

1999. cikk – A felelősség egymást követő vagy összetett fuvar esetén

Ha törvény másként nem rendelkezik, az egymást követő vagy összetett fuvar esetében, a
felelősségi kereset megindítható a fuvarozási szerződést megkötő fuvarozóval szemben vagy az
utolsó fuvarozóval szemben.

2000. cikk – Az egymást követő fuvarozók közötti viszonyok

(1) A közöttük lévő viszonyokban mindegyik fuvarozó a fuvardíjból őt megillető résszel arányosan
járul hozzá a kártérítésekhez. Ha azonban a kárt valamelyik fuvarozó szándékosan vagy súlyos
gondatlansággal okozta, a teljes kártérítés őt terheli.
(2) Ha valamelyik fuvarozó bebizonyítja, hogy a károsító esemény nem az általa végzett fuvar
idején következett be, nem kötelezhető, hogy hozzájáruljon a kártérítéshez.
(3) Vélelmezett, hogy az áru jó állapotban került egyik fuvarozótól a másikhoz, ha azok nem kérik
a fuvarozási okmányban feltüntetni az áru átvételének állapotát.

2001. cikk – Képviselet az egymást követő vagy összetett fuvar esetén

(1) Az egymást követő vagy összetett fuvar esetében, az utolsó fuvarozó képviseli a többieket a
fuvarozási szerződés alapján őket megillető összegek bevételezését illetően, valamint az 1995.
cikkben említett jogok gyakorlását illetően.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettségeit nem teljesítő fuvarozó felel az előző fuvarozókkal
szemben az őket megillető összegekért.

3. SZAKASZ
A személyszállítási és poggyászfuvarozási szerződés

2002. cikk – A fuvarozási kötelezettség tartalma

(1) A személyszállítási kötelezettség magában foglalja, a szállítási művelet mellett, a beszállási és
kiszállási műveleteket is.
(2) A fuvarozó köteles időben a rendeltetési helyre vinni az utazót, sértetlenül és biztonságban.
(3) A fuvarozó adott körülmények között elutasíthatja vagy elfogadhatja a fuvart, a külön
törvényben előírt esetekben.
(4) A fuvarozó köteles a törvény feltételei között megkötött polgári felelősségbiztosítással
rendelkezni.

2003. cikk – A felek kötelezettségei

(1) A személyszállítási szerződés alapján, a fuvarozónak az utassal szemben az alábbiak a
kötelezettségei:
a) köteles az utazási igazolványának megfelelő helyet a rendelkezésére bocsátani;
b) a vele együtt utazó gyermekeket díjmentesen vagy csökkentett áron szállítani, a külön törvény
feltételei között;
c) egyéb díjazás nélkül fuvarozni az utas poggyászait, a külön törvény rendelkezéseiben foglalt
mennyiségben és feltételek között.
(2) A fuvar idején, az utas köteles alávetni magát a fuvarozó beosztottjai által a törvényi
rendelkezések szerint meghozott intézkedéseknek.

2004. cikk – Az utas személyéért tartozott felelősség

(1) A fuvarozó felel az utas haláláért vagy testi épségének, illetve egészségének megsértéséért.
(2) Úgyszintén, felel a fuvar teljesítésének elmulasztásából, a meghatározottól eltérő feltételek
közötti teljesítéséből vagy a teljesítési késedelemből származó közvetlen és azonnali károkért.
(3) Abban az esetben, ha, a körülményeknek megfelelően, a fuvar teljesítésének késése miatt, az
utas már nem érdekelt a szerződésben, felmondhatja azt, visszaigényelve az ár megtérítését.
(4) A fuvarozó nem felel, ha bebizonyítja, hogy a kárt az utas okozta, szándékosan vagy súlyos
gondatlanságból. Úgyszintén, a fuvarozó nem felel akkor sem, ha bebizonyítja, hogy a kárt az utas
egészségi állapota okozta, egy harmadik személy cselekedete, akinek a tetteiért nem tartozik
felelősséggel, illetve vis major. Mindezek ellenére, a fuvarozó továbbra is felel a használt
szállítóeszköz, illetve a saját vagy az alkalmazottai egészségi állapota által okozott kárért.
(5) Meg nem írtnak tekintendő bármely kikötés, amely elhárítja vagy korlátozza a fuvarozó
felelősségét a jelen cikkben előírt károkért.

2005. cikk – A poggyászokért és egyéb dolgokért tartozott felelősség

(1) A fuvarozó felel az utas poggyászainak vagy más dolgainak elvesztéséért vagy
megrongálódásáért, ha nem bizonyosodik be, hogy a kárt azok hibája, az utas gondatlansága vagy
erőhatalom okozta.
(2) A kézipoggyászért vagy az utasnál lévő más dolgokért a fuvarozó csak akkor felel, ha
bebizonyosodik a szándékossága vagy gondatlansága az elvesztésükben vagy
megrongálódásukban.
(3) A fuvarozó felel a poggyászok vagy az utas más dolgainak elvesztéséért vagy
megrongálódásáért a bejelentett érték határáig, vagy, ha az értéket nem nyilvánították ki, azok
természete, szokványos tartalma és más hasonló, a körülményektől függő elemek függvényében.
(4) Amennyiben a jelen cikk nem rendelkezik eltérően, a jelen fejezet 2. szakaszának rendelkezései
értelemszerűen alkalmazandók a kézipoggyászok és az utasnál tartott más dolgok tekintetében is
anélkül, hogy különbséget tennének, hogy azokat átadták vagy sem a fuvarozónak.

2006. cikk – A felelősség egymást követő vagy összetett fuvar esetén

(1) Az egymást követő vagy összetett fuvar keretében, a fuvarozó, akinek/amelynek az útvonalán
bekövetkezett az utas halála, testi épségének vagy egészségének megsértése, poggyászai vagy más
dolgai elvesztése vagy megrongálódása, felel az így okozott károkért. Ezek ellenére, a fuvarozó
nem felel, ha a fuvarozási szerződésben kifejezetten kikötötték, hogy a fuvarozók valamelyike
viseli a teljes felelősséget.
(2) A poggyászok vagy az utas más átadott dolgainak elvesztéséért vagy megrongálódásáért
mindegyik fuvarozónak hozzá kell járulnia a kártérítéshez, a 2000. cikknek megfelelően, amely
értelemszerűen alkalmazandó.
(3) A fuvar késedelméért vagy megszakításáért való felelősség csak akkor következik be, ha a
teljes útvonal teljesítésekor, a késés változatlanul fennáll.

2007. cikk – A személyszállítási szerződésből származó jogok átengedése

Ellentétes kikötés hiányában, vagy ha a törvény másként nem rendelkezik, az utas átengedheti a
személyszállítási szerződésből származó jogait a fuvar megkezdése előtt anélkül, hogy köteles
lenne értesíteni a fuvarozót.

2008. cikk – A felelősség elhárítása

Az 1991. cikk (3) bekezdésének rendelkezései a személyszállítás esetében is alkalmazandók.