15.

tétel

A posztmodern

Az 1970-es évektől jelentkező újfajta látás- és gondolkodásmód. (Határpontjaként John F.

Kennedy 1963-as meggyilkolását szokás említeni, mert ez az esemény döbbentette rá a világ
egy részét arra, hogy ez a rend, a szervezett, átlátható és demokratikus társadalom mélyén
ismeretlen, kiszámíthatatlan és kaotikus erők működnek.) A kifejezés jelentése a modernség
utáni állapotra utal. Társadalmi szellemi hátterében a fogyasztói társadalom, melyben
meghatározó az információ (tömegkommunikáció), és melynek tudományos hátterét,
működését csak egy sajátságos elit ismeri, ugyanakkor termékeinek felhasználhatóságát széles
körben biztosítja. Ez azt is jelenti, hogy megkérdőjeleződik az objektív, mindenki számára
azonos tartalmakat és igazságokat hordozó tudás.

A posztmodern gondolkodás elutasítja az egyetlen norma érvényességét, a kultúra

észelvűségét, az értelem alakulása inkább játéktermészetű. Mindez együtt jár a történelem
célelvűségének megkérdőjelezésével, a biztosan körülírható emberkép szertefoszlásával.

A posztmodern szövegköztiség (intertextualitás) abból a felismerésből és belátásból nyeri

értelmét, hogy a bennünket körülvevő, évezredek óta gyarapodó szövegvilág telített, már nem
lehet olyat írni, amit nem írtak meg előttünk. Ha a dolgok nem megírhatók, akkor csak újra
írhatók. Ezért az irodalom nem teremtés, hanem a már létező történetek, képek, szimbólumok
újrarendezése. Ez az intertextualitás felbontja a határokat a saját és mások által létrehozott
szövegek között, és a szöveg és szöveg közötti párbeszédet helyezi előtérbe. A szövegek közti
viszonyok az utalások, értelmezések újabb lehetőségeit nyitják meg az olvasó előtt.

Parti Nagy Lajos

(1953–)
Életrajz:1953. október 12-én született Szekszárdon. Gyermekéveit Tolnán, Kaposváron, majd
Székesfehérváron töltötte, ez utóbbi városban érettségizett 1972-ben. A pécsi Tanárképző
Főiskolán 1977-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet. Ezután könyvtáros,
majd 1979-től 1986-ig a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztője. Pécs meghatározó szerepet
játszott íróvá válásának folyamatában.
Művei: Parti Nagy Lajos költőként kezdte pályáját. 1982-ben jelent meg első könyve, az
Angyalstop, 1986-ban a második, amely Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot. Már
ezekben a verseskötetekben is tetten érhető a szerzőnek a nyelvi játékok és a nyelvi humor
iránti fogékonysága, amely az 1990-es Szódalovaglás című verseskötetben teljesedett ki.
Ebben a kötetben mutatkozik be az az originális Parti Nagy Lajos-féle szövegalkotás,
amelynek jellegzetessége a nyelv végsőkig vitt átalakítása, a rontott nyelvi elemek
felhasználása, a populáris és elitkultúrából vett idézetek kicsavarása, illetve a humor, az
irónia és a paródia elemeinek felhasználása. Ezen túl egy újfajta szerzőfelfogás is
megjelenik itt: a költő olyan mesterember szerepébe kerül, aki mintha vágódeszkán
gyúrná újra a nyelvet.
További verseskötetei: Esti kréta (1995), Grafitnesz (2003), Parti Nagy Lajosnak a kortárs
magyar költészetben elfoglalt rendkívül fontos helyére utal a szerző ötvenedik születésnapjára
megjelentetett Mintakéve (2004) című kötet, amelyben a szerző mesterszonettjéhez a kortárs
magyar líra legjobbjai írtak szonettkoszorút. Egy évvel később, 2005-ben látott napvilágot a
Parti Nagy Lajos legszebb verseit tartalmazó válogatáskötet.
1990-ben a Jelenkor folyóiratban egy ismeretlen szerző, Sárbogárdi Jolán A test angyala
címmel közölte kisregényét. Rövid időn belül kiderült, hogy Sárbogárdi Jolán maszkja a
prózaíró Parti Nagy Lajost rejti.
Tárcanovellákat is ír: ezekből az írásokból állt össze a Se dobok, se trombiták (1993) című
tárcagyűjtemény, illetve az újraírt változatokból A hullámzó Balaton (1994)
elbeszéléskötetnek több mint a fele. A fagyott kutya lába (2006) című elbeszéléskötet A
hullámzó Balaton párjaként, továbbírásaként is felfogható. Itt szükséges felhívni a figyelmet a
két címadó elbeszélés különös kapcsolatára is: a Pálfi György által rendezett Taxidermia
(2006) című film, amely több jelentős magyarországi és külföldi díjban részesült, Parti Nagy
Lajos említett két elbeszélése alapján készült.
A kilencvenes években szerzőnknek nemcsak vers- és elbeszéléskötetei jelentek meg, hanem
az Ibusár–Mauzóleum című, két színdarabot tartalmazó könyve is.
Parti Nagy Lajos a kilencvenes évek végétől a mai napig körülbelül húsz dráma fordítójaként
is közismert és elismert alakja a kortárs magyar irodalomnak.
Parti Nagy Lajos első és eddig egyetlen regénye (ha a Sárbogárdi Jolán maszkjában írt
kisregényt nem számítjuk ide) a Hősöm tere (2000).
A szerző több mint 30 díj tulajdonosa: 1990 – Déry Tibor-díj, 1992 – József Attila-díj, 1996 –
A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, 2005 – az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal
fordítói díja, 2005 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat), 2007
– Kossuth-díj

Költészete: Parti Nagy Lajos szinte minden versében a nyelv válik főszereplővé. A nyelv
működésének ellenőrizhetetlen elemei, a nyelvi botlások, törések, elvétések irányítják a
szöveg jelentéseit.
A grafitnesz című összegző kötetében tragikussá és tragikomikussá írja át a magyar költészet
jelentős részét, illetve mindennapi közhelyszótárainkat. A kötetcím egy formailag összetett
szóba sűríti a mondandót: a sokértelműség szándékával szólítja meg az olvasót. A költő
nyelvi cselei könnyednek tűnnek, ám szomorúságot hordoznak. Versei gyakran kíméletlenek:
„szent” szövegeket is megidéznek, csonkolnak (a Bánk bánt idéző Szívlapát: „hazám, hazám,
te min – de nem”, vagy a hulahopp c. vers), az olvasó azonban, ha ráismer a szövegekben
saját korára, világára, amelyben él, megbocsátja ezt, sőt hazaszeretetet is érezhet mögötte.
A költő gyakran nem fejezi be az állításokat, olykor a mondatokat, sőt a szavakat sem. A
felhasznált nyelvi töredékek azonban értelmezhetőek maradnak.
A szövegek gyakran erőszakos és poénos zárlata, a csonkolások ellenére egyfajta zártságot
hordoznak magukban. Tartalom és forma viszonya ellentmondásos: a lírai én világa széteső és
keserű, a formák viszont konkrétak, zártak. (Parti Nagy egy interjúban maga mondja: „Én
néha még a vakszöveg árán is formában tartom a verset, tudatosan persze, ez egy csúfondáros
gesztus…számomra ez a fajta rásimulás a dallamra sokkal izgalmasabb dolog…”) Jó példa
erre Christian Morgenstern Hal éji éneke c. versének megszövegezése. Ezeket a
nyelvgesztusokat olykor épp a ritmus- és a rímtechnika bravúrjai teszik a falfirkánál
(grafitinél) örökérvényűbbé.
Parti Nagy Lajos a magyar és a világirodalom egészében él. Szabadon felhasználja a korábbi
művek elemeit, feldúsítja azzal szövegeit, egymás fénykörébe teszi a régit és az újat.
Leggyakoribb megidézettje: József Attila, de sokat merít Kosztolányi, Ady, Petőfi (stb)
költészetéből. Szövegeinek gyakran van megszólítottja is: Esterházy Péter, Mészöly Miklós,
Bertók László és mások.
A grafitnesz egyfajta szellemi napló az ezredforduló körüli évekből. A versek a fülszöveg
szerint egy évtizedet jellemeznek – nyelviségben vagy inkább a nyelv segítségével
megragadva. Ez mindenekelőtt a nyelvi nyegleségnek, a szétmálló mondat- és jelentéstannak,
a nyelv mai állapotának erős kritikáját jelenti. A „nyelvromlás” szó metafora is egyben: az
erkölcsi-emberi romlásnak a metaforája. A versekben megszűnik a megszokott nyelv, a lét
egészét csonkolva, hogy aztán ennek töredékeiből, ritmusból és verslábból rakosgasson össze
valami újat. Így szeretne beszélni egy másik, emberibb világról, illetve annak hiányáról, s így
szeretne szólni önismétlő mindennapjainkról.
Legfőbb eszköze az intertextualitás: a parafrázis (=egy irodalmi mű tartalmilag hű átírása
az értelmezés, a népszerűsítés szándékával,), az allúzió (= elhagyáson alapuló gondolat
alakzat, nem nevezi meg, csak ráutalással sejteti a kifejezendő tárgyat, eseményt fogalmat), a
palimpszeszt (=azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan
kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni).

Felhasznált irodalom:
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 12.
Fűzfa Balázs: Irodalom_12
A költészetről. (Interjú Balla Zsófiával, Kovács András Ferenccel és Parti Nagy Lajossal) = Magyar
Lettre Internationale, 1998. 31. sz. 48–59.
Németh Zoltán, http://www.pim.hu/object.E1F26A49-1D97-4884-969A-C420D27801D4.ivy