Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Történelem és Filozófia kar

Leányok és asszonyok az
udvarházakban
Márkó Abigél
Levéltártan II. Év
Kolozsvár, 2018

B. Nagy Margit Várak, kastélyok és udavarházak című munkája, a

17-18. századi erdélyi birtokok állapotok mutatja be, leltári anyagokat és egyéb
összeírásokat feldolgozva és felhasználva.. Az udvarházak, várok és kastélyok
korhű leírásaiból, sok mindent megtudhatunk az akkori épületek szerkezetéről,
berendezéséről és ezek alapján az ott élő emberek mindennapjairól is. A
munkában különböző birtokok leírásait találjuk, más-más településekről.

Dolgozatom témája, a B. Nagy Margit által összegyűjtött és

feldolgozott birtok leírások alapján, a 16-17. századi erdélyi birtokokon élő nők,
leányok mindennapjai.

A mű bevezetője általánosan ismereteti az kastélyok, udvarházak és

várak szobáinak elrendezéseit. E szerint a kastélyokban az asszony szobája, azaz
az anyáé, a férje szobájából nyílott, mely erősen tükrözi az akkor viszonyokat nők
és férfiak között, családfő lévén, a férfi szobája volt legelől, “védve” az asszonyét.
Az asszony szobájából lehetett a leányok szobájába jutni, mely szintén az akkori
tradicionális családi elveket kíván szolgálni - a fiatal leányok így felügyelve
lehettek szüleik által, az asszony pedig férje által. Azonban voltak kivételek is,
amikor nem “vonatszerűen” rendeződtek a szobák, hanem férj és feleség szobái
egymással szemben voltak, mivel mindkét félnek más-más feladat volt a birtokon
belűl, így a munkakörüknek megfelelő teremhez kerültek a legközelebb.

Az udvarházak kertjeinek leírásakor kitűnik, hogy a kert termései a

háziasszony kamráját töltték meg. Ez alapján elmondható, hogy az udvarházak
kamráinak felügyelete az asszony feladat volt. A pitvar-kétszobás udvarházakban
a pitvar két oldalán levő lakószobák egyikét a férj a másikat pedig a feleség lakta
legtöbbször, azonban voltak kivételek, mikor egyik szobát a cselédek lakták,
minden a ház lakóinak szükségleteitől függött.

A következőkben különböző birtokok leltárai alapján próbálom ismeretetni

az ott élő nők mindennapjait.

Szentdemeteri Balasi Ferenc fejedelmi főlovászmester és Udvarhelyszék

főkapitányának szentdemeteri kastélyának leírásában megjelenik a leányok
házának leírása is. A leányszoba jól felszerelt, díszes, a legtöbb bútor festett,
köztük az asztal is melyre egy “tarka szönyeget” terítettek. A leány vagy leányok
festett nyoszolyában aludtak. A szoba ajtaja is díszesen festett és bécsi zárral van
ellátva. A szoba pitvarában két pad található, mely talán a leányok
szocializálódására szolgált. A szentdemeteri asszonyság szobájának leltára
kimaradt, melyet a leltárat összeíró egyén a következőképpen indokol:
“asszonyom házaiba… nem mehetünk be”. Érdekes, hogy a fiatal leányok
szobáiba a leltárt készítő bemehetett, míg az asszonyságéba nem. A leányház
mellett levő lépcső alatt egy kis kamra található, melynek kulcsai egy
öregasszony “kezeiben járnak”. Az öregasszony értelmezhető többféleképpen is,
valószínűleg a birtokon élő család alkalmazottjáról volt szó, ki a háztartást
vezette és kit ekkoriban “öregasszonynak” neveztek, mely inkább tapasztaltságára
mint korára utal. A szintén Balasi Ferenc tulajdonában levő Székelyveckén
található háznak kisasszonyi háza sokkal szegényesebb, mindössze két fejsze
található benne, melyből az következtethető, hogy az a birtok lakatlan volt.

Joannes Glukovski de Benkvits, az erdélyi német erők kapitányának

siménfalvi házában, az asszonyházba való bejutás, az úr házán induló keresztűl
történik. Az asszony háza feltűnően egyszerűbb a férjénél - padok, nyoszolyák és
kemence is található benne. Míg a férjnek diszesebb bútorai is vannak, az
asszonynak főleg praktikus jellegű bútorok találhatóak szobájában. A
leányházban is, melyhez az asszonyházból induló tornácon át vezet az út,
kemence, padok, fogasok, székek és egy “új, lábas, fejér asztal” találhatóak. A
kemence jelenléte, utalhat a leányok és anyjuk háztartási munkáihoz tartozó
sütésre is - kézenfekvő és könnyebb volt így reggel elkezdeni e munkájukat. A
leányok kedvességét tükröző tárgyként megjelenik a “madár asztal” azaz a
madáretető mely e ház “padlásából csigán járó”. Érdekes, hogy a siménfalvi
birtokon az úr szobájához tartozik egy kisebb kamracska és egy árnyékszék is,
míg a család nőtagjainak szobájaihoz nem.

A magyarbükkösi Kemény birtokon levő kőből épült udvarház leírója szintén

betekintést nyerhetett az asszonyság házába: kemence, szönyeggel takart asztal,
derékaljak, vánkosok, üres padok és nyoszolyák. Található még benne 9 üveg
különböző vizekkel. A Kemény család e udvarházában nem található leányház.

Kassai István királyfalvi udvarházában található asszonyházának

berendezését olvasva, kiderül, hogy három festékes fogas, padszékek, egy
nyoszolya és asztal szolgáltak az asszonyság bútoraiként. Megfigyelhető a
leltárakból, hogy egyes asszonyházak egy nyoszolyát tartalmaztak, míg mások
kettőt. Ez talán a ház urának volt félretartva. E szobából három ajtó nyílik,
különböző termekbe, köztük a konyhás pitvarra is, mely szintén az asszony
feladatainak könnyebítése érdekében lehetett ott.

Az 1648-ban összeírt Berze Margit mihályfalvi javait leíró leltári anyag, még
nagyobb betekintést adhat egy 17. századi udvarházban élő asszonyság
ingóságaiba. Az árván maradt nő egy házon kívül, örökségként mindenféle fajta
kézimunkákat, edényeket, bútorokat, ágyneműket örökölt. Ezek mellett ékszerek
és egyéb értéktárgyak is a tulajdonában jutottak az örökösnőnek: “nyakravaló,
melyben vagyon húsz szem jófelé gyöngy”, “két ezüstgömb”, stb. A 17. század
Erdélyében élő Berze Mária tehát örökölhetett és örökölt is árván maradásakkor,
nem csak szülői házát, hanem abban levő minden ingóságot is.

A következő leltár, melynek leltárjában megemlítik az asszony- és leányházat,

az a mezőszengyeli Macskási Mihály fiai által örökölt családi birtok összeírása.
Itt a leányház a második ház, ahová az első házból egy kamarán át vezet az út. A
szobát rég nem használhatták, mivel mindkét ablaka “kiromlott”. Itt is megjelenik
a kemence, padszékek, hevederek és “hitván karosszékek” mely szintén e lakrész
elhanyagoltságát jelzik. Az ezt követő asszonyháza még rosszabb állapotban van,
még ablaka sincs. Habár bebútozott és még ágyneműk is megjelenek a leltári
listán, a leltárt összeíró hangneméből ítélve, nem megfelelő egy udvarház
asszonyának. Az udvarház leírásából következtethető, hogy rég nem lakta senki.

Az ádámosi udvarház leányházá már több olyan tárgyat tartalmaz, melyek a

mindennapi háziteendőkhez szükségesek a család leánytagjai számára: állandó
tárgyként itt is jelen van a kemence, dagasztótekenő, vasrosta, szórólapát.
Nyoszolya és egyéb fekvőhely híján elmondható, hogy itt a leányházat nem
lakták, csak a kemencében való sütéskor használták.

A mezőbodoni Keresdi Bethlen Gergely udvarházában szintén a “vonatos”

elrendezés figyelhető meg: úr háza, asszonyháza, leányokháza. Az
asszonyházában a már megszokott bútorokkal találkozhatunk, azonban a leányok
szobájában feltűnik egy almárium. Az almárium zárható ajtajáról a leíró azt írja,
hogy “kulcsa nincsen”. A leányoknak nem lehetett titkuk így szüleik előtt.

A mezőbodoni udvarház leírását követő uzdiszentpéteri Teleki birtok leltára

részletesebb, mint az előbbiek, így még több adatot kaphatunk, hogyan is
nézhetett ki az akkori nők mindennapi munkássága. A leányházában található
fogasra akasztott kancsükat valószínűleg víz hordásra alkalmazták, míg a szintén
e házban található ónkanna, melyet a leírás szerint az úr vacsorájánál használtak,
utalhat arra, hogy az apának leányai is főztek vacsorát. A házban felfedezhető
további edények és rostélyos szintén alátámasztják, hogy a leányok kivették
részüket a sütés-főzésből. A fogasra akasztott magok és üvegcsákány jelenléte
pedig arra utal, hogy a kertészkedés is az ők feladataik közé tartozott. A leányház
külső részénék leírásakkor, sokféle fajta “vízre” lehetünk figyelmesek: rózsa,
bodza, lómenta, stb. Ezeket nagy valószínűséggel a leányok készítették gyógyitó
és illatosító céllal.

Az uzdiszentpéteri leírásban, találkozunk egy ifjúasszonnyal, aki nem rég

házasodhatott be a családba és a hatodik házban lakik. Pár már eleve ott levő
tárgyat leírnak, de a ifjúasszony tulajdonát nem.
 E udvarház kamaráját, mely edényeket, ruhákat, kerti szerszámokat és
egyebeket őriz, ebben az esetben is a család “öregasszonya’ védelmezett.

A már 18. század közepén összeírt Bánffy Farkas zenteleki birtokának

udvarházában, az asszonyház szintén az előbbi század praktikus berendezését és
bútorait tartalmazza: kemence, fogasok, asztal. Különbség annyi, hogy a
nyoszolyát most már lecseréli az ágy.

Az aranykúti Petky birtokot is 1728-ban leltároztak. Az ott található

leányházban kemence, két ágy és egyebek, egy mindennap leányháznak
megfelelőek. A Petky udvarház asszonyházában, azonban a hasznos bútorokon
kívül, találhatunk még Szűz Mária képet is, mely az asszony vallásosságát
tükrözi.

Megfigyelve mind a 16. és 17. századi erdélyi birtokok felépítéseit és

berendezéseit, elmondható, hogy az akkori nők főfeladata az anya és gyermek
szerepen kívül, a háztartás vezetése és az élelmezés tárolása, előkészítése volt.
Munkaköreiknek megfelelően voltak berendezve szobáik, azok minél
egyszerűbben és mindennapjaikat szolgálva voltak ellátva.