A tudomány titkainak szenzációs leleplezése!

Elismerő vélemények
Michael Cremo és Richard Thompson
Tiltott régészet, az emberi fa j rejtélyes eredete
című könyvének rövidítetlen kiadásáról

„A könyv egy detektívregénv és egy tudományos erőpróba is egyben. A

gyilkos azonban nem a komornyik, és az áldozat sem egy gazdag idős ember
nagy örökséggel. Az áldozat az em ber maga, az orgyilkos szerepét pedig szá­
mos tudós játsza. A könyv a törvényszékre visz bennünket, és arra kéri az olva­
sót. hogy ítéljen maga.”
— Dr. Mikael Rothstein, Dánia, Polliikén folyóirat

„Figyelemreméltóan teljes áttekintése minden olyan bizonyítéknak, ami az

emberi eredetről szóló elméleteket érinti, beleértve azokat is, amelyeket mellőz­
tek. mert nem illettek bele az uralkodó paradigmákba."
— Dr. Philip E. Johnson, University o f California, Berkeley,
a Darwin próbatétele c. könyv szerzője

..Ha ez a könyv ösztönözni fogja az emberi evolúció jelenlegi paradigmájá­

nak ellentmondó jelentések szakszerű újravizsgálását, akkor nagyban hozzájá­
rulhat az emberiség történelméről szóló tudás fejlődéséhez."
— Dr. Sigfried Serer biológus. Németország,
Müncheni Műszaki Egyetem

..Súlyos, megvilágosító erejű expozé a tudományos titkokról (...) Az emberi

eredet valódi bizonyítékainak dokumentálása, melyben egy kutató és egy tudós
egyesíti erejét, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolták az örökölt előítéletek
a kutatómunkát, megszilárdítva az evolúció elméletét. A szerzők érvek és té­
nyek sokaságát gyűjtötték össze, hogv segítsék az olvasót az emberi, eredet és
történelem újbóli átgondolásában. Alapos vizsgálatnak vetik alá a régészeti lei-
fedezések kulcspillanatait, és azt. ahogyan e leletekkel bántak. A több mint
nyolc évig tartó kutatómunka felkavaróan hatott eredményeivel a konvencioná­
lis gondolkodásra, és nagyhatású tudományos művet szült."
Diane C. Donovan. The M idwest Book Review
 „Micsoda meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy ennyi lelőhely és ilyen
sok adat létezik, amely nem illik bele az emberi evolúció modern felfogásába...
Azt hiszem, ez a könyv underground klasszikussá fog válni."
-Dr. Virginia Steen-Mclntyre geológus

Gratulálnunk kell Michael A. Crem onak és Richard Thompsonnak, akik

nyolc év alatt létrehozták az egyetlen világos, precíz, kimerítő és teljes össze­
foglalását gyakorlatilag az összes emberi leletnek, tekintet nélkül arra, hogy be-
leiIlenek-e az elfogadott tudományos elméletekbe vagy sem. Ha azt mondjuk,
hogy nagyon alapos kutatómunkával állunk szemben, akkor nagyon keveset
mondunk. Nincs más könyv, amely ilyen terjedelmű és ilyen kaliberű lenne. Ezt
minden elsőéves biológia, régészet és antropológia szakos hallgató számára - és
mások számára is! kötelező olvasmánnyá kellene tenni. A könyv szórakoztató
és tudományos, ami ritka kombináció. ... Ez a könyv megérdemli, hogy vitákat
és ellentéteket hívjon életre. N em szabad félresöpörni vagy figyelmen kívül
hagyni.”
— John II. Davidson, író

„Egy új könyv, amely egy sötét alagútba világít be. Elsődleges érdeme,
hogy megmagyarázza és leleplezi a tudományos intézmények gonosz törekvése­
it, amellyel idejétmúlt status í/z/ojukat igyekszenek védelmezni. Felháborító
módszereket tár fel - leleplezi azt a heves törekvést, hogy (szó szerint és átvitt
értelemben is) elássák a bizonyítékokat. ... Lenyűgöző, bár elszomorító mesék a
tudományos gaztettekről.”
— Col. W.R. Anderson, a Leif Ericson Society elnöke

,,Az em beri Jaj rejtélyes eredete egy új, hátborzongató feltételezést vet fel
(...) Önök a legapróbb részletekig próbára tették az eseteket: mi többiek akik a
létező régészeti jelentésekre épülő tudományos módszert próbáltuk alkalmazni
tudtuk ugyan, hogy mi folyik, de egyikünk sem tudta olyan nagyságrendben
bebizonyítani, mint ahogyan önök tették.”
Jean Hunt, a Louisiana Mounds Society elnöke

„Cremo és Thompson megdöbbentő támadási indított a / ember eredetéről

alkotott képünk, valamint a módszer ellen, ami kialakította e /t a képet: nem
cs.'k a bizonyítékokat vonják kétségbe, hanem a tudományos eljárást is.
amellyel ezeket kezelik... Azt gondolhatnánk, hogy egy rendhagvóan datált kő-
szerszámokról, törött csontokról és csontváztöredékekről szóló, rés/letekben
bővelkedő olvasmány nem köti le túlságosan az em ber figyelmét, de mivel a
személyi ellentétekre is rámutatnak, a szerzők nagyon érdekfeszítő történetet
adnak a kezünkbe."
— Stephen Moore, Fortean Times

..Ha úgy képzeljük el az emberiség történelmét, mint egy hatalmas m úzeu­

mot. amelyben minden tudás megtalálható e témáról, akkor azt találjuk, hogy e
múzeum számos szobáját belakatolták. A tudósok elzárták a tényeket, amelyek
ellentmondanak a történelem általánosan elfogadott képének. Michael A. Cremo
és Richard L. Thompson azonban sok bezárt ajtót kinyitottak, s lehetővé tették,
hogy laikusok és tudósok egyaránt, szétnézzenek odabenn. Még a tudósokra is
hatással volt, s ez érthető is. Az em beri f a j rejtélyes eredete arra ösztönzi a tudo­
mány világát, hogy új területeket nyisson, s megkérdőjelezzen sok tiszteletben
álló teóriát az emberiségről és az emberi történelemről."
-—Walter J. Langbein, megjelent a PÁRA c. osztrák magazinban

„Most fejeztem be Michael Cremo és Richard Thom pson lenyűgöző köny­

vének olvasását, és igen átfogónak, valamint mindenekfelett intellektuálisan
ösztönzőnek találtam. Kutatási törekvéseik alapossága, mélysége, nagy hatással
volt rám. Mivel magam is harminc évnyi intenzív kutatómunkát végeztem e te­
rületen. habozás nélkül mondhatom, hogy ez a ‘sorból kilógó' antropológiai fel­
fedezések legmeggyőzőbb enciklopédikus gyűjteménye, amellyel valaha is ta­
lál koztam.’’
— Ron C. Calais, Az Emberi Ősiség Lelettára
(Evidence for Human Antiquity) levéltárosa

..Azt hiszem, az emberi eredet és őstörténet egész skáláját felöleli ez az átfo­

gó mű. melynek létrehozása akkora feladat lehetett, amit csak nagyon kevés em­
ber tudna véghezvinni. Gratulálok Önöknek e különleges kézikönyv megírásá­
hoz. amely mintegy katalizátorként fog hatni e téma további kutatására, s amelv
határtalan érdeklődésre tarthat számot, nemcsak a tudósok és a tanulók, hanem a
laikusok körében is."
Dr. K.M. Prasad, az Indiai Geológiai Szolgálat volt igazgatója
és az Indiai Régészeti Társaság volt elnöke
 ,,E tudományos munka egy lenyűgöző téma nagy gonddal megírt darabja.
Biztos vagyok benne, hogy hosszú éveken át a könyvpiac klasszikusa lesz.”
—Dr. Jean Burns, fizikus

„A mélyreható tudományos munka és az intellektuális kaland példája ez a

mű. Bejárja a tudományos tények és teóriák emberi konstrukciójának birodal­
mát, posztmodern területeket, amelyeket történészek, filozófusok, szociológu­
sok kutatnak egyre nagyobb gyakorisággal. ... Igényesen, szigorúan megvizsgál­
va a paleoantropológiai felfedezések történetét, Cremo és T hom pson a tekin­
télyelvű adatelhallgatás, a személyi elnyomás, valamint a normálistól eltérő bi­
zonyítékok mellőzésének formájában jelentkező episztemológiai válságra hívják
fel a figyelmünket."
— Dr. Pierce Flynn, szociológus. Kaliforniai Állami Egyetem
(California State University), San Marcos

.Nagyon élveztem az önök illúzióromboló kiadványának olvasását. A leg-

:t í -*:;: - \a n c m bátor, újraértelmező vállalkozásukhoz."
D r Roger Wescott. a Civilizációk Összehasonlító Tanulmányozása
Nemzetközi Szervezetének (International Society for the
Comparative Study o f Civilizations) elnöke

..Mcsiir.ibar. fejeztem be a könyv olvasását. Szeretnék gratulálni önöknek,

ff ~eg.\c-5z:nn:. hogy megírták. ... Különösen azért vagyok hálás, mert nyilvá-
:: iságra hozták azokat a téves információkat, amelyek az általánosan elfogadott
nézeteket uralják."
— Thomas A. Dorman. M.D., a Királyi Orvosi Főiskola
(Royal College o f Physicians) tagja. Egyesült Királyság

„Csodálatos munkát végeztek, s gratulálok önöknek. Köszönet e nagyszerű

forrásműért."
Dr. George Carter, régész

„Ez a könyv, amely specialisták és nem specialisták számára ugyanúgy író­

dott. minden bizonny al mérföldkővé fog válni az emberi evolúció irodalmában.
Alapos kutatással, szakértelemre valló, könnyed stílusával arra hívja fel az o k a -
sókat, hogy haladjanak előre 'a z em beri fa j rejtélyes ered etén ek' felfedezésé­
ben."
- -Lóri Erbs. biológiai szakkönyvtáros, U.S. Forestry Service,
Forestry Sciences Laboratory. Juneau. Alaszka

„Igazán csodálatos és kihívó. Gratulálok e nagyszerű munkához."

— Dr. Benetta Jules-Rosette. a szociológia professzora.
University o f California, San Diego

„Ezt a könyvet kihívó és lelkesítő munkának tartom. A szerzők rávilágítanak

az emberi faj történetével kapcsolatos kutatómunka interdiszciplináris természe­
tére. Ahhoz, hogy megoldjuk a felmerülő eseteket, archeológusok, történészek,
szociológusok, filozófusok, vallástudósok és mások egyesített erőfeszítésére
van szükség. Közülünk, akik e témával foglalkozunk, sokan találkoztak már a
kategóriák megcsontosodásának különböző eseteivel. Az em beriség rejtélyes
eredete arra emlékeztet minket, hogy néha túlságosan leegyszerűsítjük, vagy el­
felejtjük azokat a fogalmi összetettségeket, amelyek a ,,tény"-hez és az ..adatá­
hoz hasonló kifejezések mögött rejlenek."
— Gene C. Sager. a filozófia professzora. Palomar College, Kalifornia

..Michael Cremo. a tudománytörténet és -filozófia kutatója, valamint

Richard Thompson matematikus az emberi eredet és ősiség uralkodó nézeteivel
szállnak szembe. Ez a kötet a régészeti feljegyzésekben található hatalmas
mennyiségű elfogadott illetve vitatott bizonyítékokat foglalja össze, miközben a
tudományos módszerek szociológiai, filozófiai és történelmi kritikáit is feltárja
szembeszáll a létező nézetekkel, valamint a történelemmel és az emberi ere­
dettel kapcsolatos információk elnyomásával."
— .Journal o f F ield A rcheology

..A témában hozzáférhető információk nagyon átfogó, tudományos gyűjte­

ménye és értékelése. Akár elfogadja az ember a bemutatott bizonyítékanyagot,
akár nem. minden bizonnyal úgy néz ki. hogy ezek után semmilyen kifogással
nem lehet figyelmen kívül hagyni. '
David Heppeli. Department o f Natural History,
Royal Museum o f Scotland
 Bíráló kritikák híres tudósoktól

„A z önök könyve tiszta humbug, és nem érdemli meg, hogy egy bolondon
kívül bárki más komolyan vegye. Sajnos vannak ilyenek, de ez a kiválasztódás
részét képezi, s nem tehetünk ellene semmit.”
— Richard Leakev, antropológus

„Mindenkinek el kell olvasnia, aki lépést akar tartani az elbaltázott. népszerű

antropológiával: az ostobaság valóságos bőségszaruja.’’
— Jonathan Marks, Am erican J ó m n á l o f Physical Anthropology

„Hogy emberi lények megjelentek volna sokkal előbb, valójában egy olyan
korszakban, amikor még egyszerűbb főemlősök sem léteztek, akik a lehetséges
őseik lehettek volna, ez nem csak az elfogadott elveket rombolná le, hanem az
evolúció egész elméletét is.”
— W.W. Howells, fizikai antropológus
 AZ - -
EMBERI FAJ
REJTÉLYES
EREDETE
I
 AZ —
EMBERI FAJ
REJTÉLYES
EREDETE

Michael A. Cremo
- - és -
Richard L. Thompson
A könyv eredeti címe:
Hidden Historv ofthe Human Race
Govardhana Hill Publishing 1994

€ Govardhana Hill Inc. 1994

Köszönetéi mondunk azoknak a magukat megnevezni nem kívánó tudósoknak, akik a

magvar nyelvű kiadáshoz szakmai segítséget nyújtottak.

A kiadás előkészítésében közreműködtek:

a Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem tagjai: Szűcs Gábor és lasi István,
valamint
Barta Ramóna. Fodor Lszter. Jakab Sándor. Jegyernik Mónika. Kuslos Ferenc. Molnár
Judit. Németh Orsolya. Schnitchen Csaba. Sonkolv Gábor. Szabó Mihály. I'óth Gábor.
Turú Péter.

A könyv megjelenését anyagilag támogatták: Bakos Péter. Balatoni Mónika, Banyár

József. Banyár Magdolna. Banyár Terézia. Benez Zoltán. Bognár Béla. Borgye Gvörgy.
Dalaczu Dániel Árpád. Fgved Attila. Gaál Dezső. Dr. Gáti Jenő. Gyöngyössy Balázs.
Haddad Nóra. Hermeczi Zsolt. Hiiva József. Joó Györgyné. Lajosházi Péter. Lévai
Ferenc. Magyar László. Miskolczi Zsolt. Nagy Miklós, Dr. Naszály János. Németh
Ádám. Németh Orsolya. Pogonatos Nikosné. Tárkányi Szabolcs, leply Fdina. Tóth
Gábor. Öry Miklós. Radnai József Sonkoly Gábor. Dr. Vágó László. Vass Teréz.

A mű témája iránt érdeklődök az alábbi címre írhatnak:

Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem
Budapest Pf. 18.
1286

Magyar kiadás <; Flare Krisna Központi Iroda

Megjelent a Daruin alkonya programsorozat keretében.

Az emberi fa j rejtélyes erec/ele (második, javított kiadás)

Kiadó: Haté Krisna Központi Iroda. Gouranga Media
Felelős kiadó: Belme Lajos
Budapest. 1997
ISBN 963 04 9481 7

Nyomás, kötés: START Rehabilitációs Vállalat és Intézményei

Nyírségi Nyomda Üzeme- 6 3 9
Feleló's vezető: Balogh Zoltán vezérigazgató
 Ezt a könyvet
Ő Isteni Kegyelme
A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupádának
ajánljuk

orh üjhcina-timirandhasya jnananjaiia-saíakaya

caksiir unmilitam yen a tasma i sri-gnrave namah
 Tartalom
Előszó ........... xiii
A z e m b e r i f a j r e j t é l y e s e r e d e t e k i a d á s á h o z . . . ........................... xv

B e v e z e té s és k ö s z ö n e t n y i l v á n í t á s o k . . .............. xv ii

1. R É S Z : R E N D E L L E N E S B I Z O N Y Í T É K O K

1. A v ö r ö s o r o s z l á n d a l a : D a r w i n és a z e m b e r i e v o l ú c i ó 3
Darwin m egszólal......................................................................................................... 3
A hominidák m e g jelen é se..........................................................................................4
Az episztemológia néhány s z a b á ly a ........................................................................8

2. V é s e tt és t ö r ö t t c s o n to k : a fé lre v e z e té s k e z d e t e .....................13
St. Prést. Franciaország.......................................................................................... 13
Egy kortárs példa: a kanadai Old Crow f o l y ó ................................................. 16
A kaliforniai Anza-Borrego s i v a t a g ................................................................... 17
Vésett csontok olaszországi lelőhelyekről ....................................................... 18
A biliy-i orrszarvú (Franciaország).................................................................... 18
Colline de Sansan (Franciaország)..................................................................... 19
Pikermi (G örög ország)........................................................................................... 19
Kilyukasztott cápafogak az. angliai Vörös Sziklától........................................ 20
Faragott csontok a Dardanellákról (T ö r ö k o r s z á g )...........................................21
A Monté Aperto-i Balaenotus (O laszország).................................................... 22
A pouance-i ha/itherium (Franciaország) .......................................................... 24
San Valentino (O la sz o rsz á g ).................................................................................. 25
Clermont-Ferrand (Franciaország)....................................................................... 26
Karcolt kagyló az angliai Vörös S ziklától.......................................................... 26
Csonteszközök a Vörös Szikla a l a t t .....................................................................27
Dewlishi elefántárok ( A n g lia )............................................................................... 29
A szándékosan módosított csontok tanulságai ..................................................30

3. E o lito k : a v itá k a t k iv á ltó k ö v e k .... ...................................31

Az angliai Kent-fennsík eolitjai ............................................................................32
J. Reid Moir felfedezései K elet-A n g liáb an ........................................................36
Az eolitok két híres leleplezője.............................................................................43
vili

Mai amerikai példák eolit típusú e s zk ö z ö k re...................... . 48

George Carter és a Texas Street-i le lő h ely ........................... .. 48
Louis Leakey és a C alic o -lelö h e ly ......................................... . 49
Toca da Esperanca, B ra z ília ..................................................... .. 51
Monté Verde, C h i l e ..................................................................... ,. 52
Mai pakisztáni leletek ................................................................ . 53
Szibéria és I n d ia ........................................................................... .. 54
Ki készítette az eolitikus e szk ö z ö k et?................................... . 56

4. D u n a p a le o lito k ....................... ....... ........ ........... .59

Carlos Ribeiro portugáliai le le t e i............................................ .. 59
L. Bourgeois leletei Thenay-ből (Franciaország)............... 63
Eszközök Aurillacból (Franciaország).................................. . 68
A. Rutot belgiumi felfedezései................................................ .. 73
Freudenberg Antwerpen melletti felfedezései..................... .. 76
K özép-O laszország..................................................................... .. 77
Kőeszközök B u r m á b ó l.............................................................. . 78
Eszközök a Black's Fork folyóból. W yom ing ból............... .. 79

5. F ejleü paleolitok és n eo lito k ................................ .81

Florentino Ameghino argentínai felfedezései...................... .. 81
Carlos Ameghino Miramarban (Argentína) talált eszközei 84
Kísérletek Carlos Ameghino lejáratására............................. . 86
További bolák és hasonló t á r g y a k .......................................... 91
Viszonylag fejlett észak-amerikai leletek ............................. .. 93
Sheguiandah: egy régészeti vérbosszú .................................. .. 94
Lewisville és Timiin: a vérbosszú folytatódik..................... .. 97
Hueyatlaco ( M e x i k ó ) ......................................................... .. 98
Sandia-barlang ( Ú j-M e x ik ó ).................................................... 101
Neolit típusú tárgyak a kaliforniai aranyvidékről............... 102
Evolúciós előíté letek.................................................................. 109

6. A régm últ fejlett k u ltú rá in a k bizonyítékai .... 111

Leletek Aix-en-Provence-ból (Franciaország).................... 112

Betűk egy philadelphiai m árványtö m bben........................... 113

Szög Skóciában. Devon-korszaki h o m o k k ő b e n ................. I 13
Aranyfonal Angliában, széntartalmú k ő b e n ......................... 1 14
A massachusetts-i Dorchesterben,
prekambrium kori kőben talált fém v á za................................ 114
Egy harmadkori mészkőgolyó Laonbó. (Franciaország)... 115
Tárgyak egy illinoisi kútból .................................................... 1 17
Idaho: agyagfigura N a m p á b ó l................................................. 118
 Aranylánc karbonkorszaki szénben (Morrisonville. Illinois) ...
Karcolt kő a Webster melletti Lehigh szénbányából ( l o w a ) .....
Vaskehely egy oklahomai szénbányából ........................................
Cipőtalp N e v a d á b ó l .............................................................................
Tömbfal egy oklahomai b á n y á b a n ....................................................
Fémcsövek franciaországi m é s z k ő b e n ...........................................
Utah: cipőlenyomat a g y a g p a lá b a n ....................................................
Vésett gömbök D él-A frikából............................................................

7. R e n d e l l e n e s e m b e r i c s o n t v á z m a r a d v á n y o k ................
A trentoni c o m b c s o n t............................................................................
A Galley Hill-i c s o n tv á z .......................................................................
A Moulin Quignon-i állk ap o c s...........................................................
Moulin Quignon m a ..............................................................................
A clichy-i cso n tv áz.................................................................................
A La Denise-i k oponyatöredékek......................................................
Az ipswichi c sontváz.............................................................................
Terra Amata .............................................................................................
A Buenos Aires-i k o p o n y a ..................................................................
Dél-amerikai Homo erectus? ..............................................................
A foxhalli á l lk a p o c s ..............................................................................
A castenedoloi c s o n tv á z a k ..................................................................
A savonai cs o n tv áz .................................................................................
A M ontherm osa-csigólya.....................................................................
A miramari á llk a p o c s............................................................................
A calaverasi k o p o n y a ............................................................................
Újabb emberi maradványok a kaliforniai ara n y b án y ák b ó l........
Különlegesen régi leletek Európából ...............................................
Szélsőségesen rendellenes e s e te k ......................................................

11. R É S Z : E L F O G A D O T T B I Z O N Y Í T É K O K

S. A j á v a i e l ő e m b e r ........................ .......................................... ........

Eugene Dubois és a P ithecanthropus...............................................
A S elen ka-ex pedíció .............................................................................
Dubois visszavonul a csatából ...........................................................
Még több c o m b c so n t.............................................................................
Modern emberhez tartoznak-e a trinili c o m b c so n to k ?................
A heidelbergi á llk ap o c s........................................................................
Von Koenigswald további felfedezései a jávai e lő e m b e rrő l......
V

A Carnegie Intézet sz erep e................................................................................ 178

Vissza J á v á r a ......................................................................................................... 180
Későbbi felfedezések Jáván .............................................................................. 183
A jávai leletek kémiai és radiometriai korm eghatározása......................... 184
Félrevezető kijelentések a jávai előember leleteiről................................... 186

9. A p i l t d o w n i k i h í v á s ........................................................... 191
Dawson egy koponyát t a l á l ............................................................................... 192
Leleplezett c s a l á s ? ............................................................................................... 195
A bűnös azonosítása.............................................................................................. 200

10. A p e k i n g i e l ő e m b e r é s m á s k í n a i l e l e t e k .............................. 205

C s o u k o u tie n ............................................................................................................ 205
Davidson B l a c k .......................................................................................................206
A Rockefeller-alapítvány átalakulása............................................................... 208
Egy történelmi lelet és egy hidegvérű k a m p á n y .............................................211
Tűz és eszközök Csoukoutienben ................................................................... 2 12
Kannibalizmusra utaló j e l e k ................................................................................214
A leletek e ltű n é s e ................................................................................................... 215
Egy példa az intellektuális becste len ség re......................................................216
Morfológiai k o rm eghatározás............................................................................ 217
Újabb kínai felfedezések ......................................................................................223

11. E l ő m a j o m e m b e r e k ? .................................... 229

Kriptozoológia (titkos á lla tta n ).......................................................................... 229
Európai v a d e m b e re k ............................................................................................. 230
Eszak-Atnerika északnyugati r é s z e ................................................................... 230
Közép- és Dél-Amerika ....................................................................................... 235
Jeti: a Himalája v a d e m b e re ................................................................................. 236
Közép-Ázsia: alm asz............................................................................................. 239
A kínai v a d e m b e re k .............................................................................................. 242
Malaysia és Indonézia vademberei ...................................................................244
A fr ik a ........................................................................................................................ 245
A tudomány fő vonala és a vademberekről szóló je le n t é s e k ......................246

12. M i n d i g v a l a m i ú j A f r i k á b ó l ................................................................ 2 4 9
A Reck-féle c s o n t v á z ............................................................................................249
A kanjerai koponyák és a kanami állkapoc s....................................................255
Az Australopithecus születése ........................................................................... 261
Z injanthropus........................................................................................................ 266
Homo hahH is................................................................................................... 266
Két felkarcsont tö r té n e te ......................................................................................268
 xi

Richard Leakev felfe d e z é se i.................................................................................269

Az ER 8 13-as számú ta lu s..................................................................................... 270
OH 62: az igazi Homo habilis felállna végre, kérem s z é p e n ? .................... 271
Az Australopithecus oxnardi kritikája .............................................................. 274
Lucy a homokban, vitairatokkal.......................................................................... 277
A. Afarensis: túlságosan e m b e r i ? ........................................................................279
A laetoli-i lá b n y o m o k ............................................................................................ 280
Fekete koponya, fekete g o n d o la to k .................................................................... 283

Az em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes

bizonyítékok á tte k in té s e ..............................................................285
M érté k e g y sé g e k .................................................................................. 299
Iro d a lo m je g y z é k ................................................................................. 301
 Előszó

A / emberi őstörténet nem olyan terület, ahol dogm atikusnak kellene len­
nünk Néhány évvel ezelőtt a „Mitokondriális Éva” elnevezésű hipotézist hozták
! ilumosságra. úgyszólván megfellebezheíetlen tényként (eszerint minden em-
l n i őse egy 200 000 évvel ezelőtt élt nő lenne): mostanra már ez az elképzelés a
ii Irdés homályába merült. Csupán néhány nappal e sorok papírra vetése előtt,
ni ..ii'cikkek jelentették, hogy egy Jáván talált, H om o ereciu sn a k tulajdonított
I iiponyatőredéknek újradatálták a korát. A most már 1.8 millió évesre becsült
lelel arra enged következtetni, hogy az em berősöknek tartott fajok jóval koráb-
h,m jelen voltak Ázsiában, mint ahogy eddig Afrikából való átvándorlásuk telté­
it kvvti időpontja alapján gondolták.
A/ efféle bizonyítékok széles publicitást szerezhetnek, mivel, bár nem felel­
nél meg néhány paleoantropológus elvárásainak, felkeltik mások érdeklődését,
• >. nem fenyegetik alapvető módon az emberi evolúció elfogadott képének egy­
enességét. Mi történik azonban akkor, ha fe jle tt emberi leleteket találnak egy
kelmillió éves üledékben? Hitelt adnának-e vajon e meglepő leletnek? Az illeté-
I <\rk valószínűleg óriási nyomást gyakorolnának, hogy számítsák ki újra a ko-
iííi hogy hasonlítsák össze újra a leletet néhány előemberi fajjal, hogy megkér­
dőjelezzék a felfedező kompetenciáját, s hogy végül az egész ügy feledésbe me-
i tlljön.
Michael Cremo és Richard Thompson szerint már történt ilyesmi a múltban,
méghozzá elég gyakran. Ez amiatt történt, hogy egy kettős standardot alkalmaz­
unk a bizonyítékok értékelésekor. Az ősembernek vagy szerszámainak azokat a
bizonyítékait, amelyek beleillenek az emberi evolúció ortodox modelljébe,
I cs/séggel elfogadják. Azt a bizonyítékot, amely ugyanannyira megbízható, de
nem passzol bele ebbe a modellbe, mellőzik vagy néha el is hallgatják. Elég
"vorsan kiesik az irodalomból, és néhány generáción belül annyira láthatatlanná
válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek eredményeképpen valójában le­
heleden. hogy az emberi őstörténettel kapcsolatos rivális feltételezések hitelt
kapjanak. Az ezeket alátámasztó bizonyítékok már nem állnak rendelkezésre,
hogy tekintetbe lehessen őket venni.
Cremo és Thompson a Tiltott régészet című hosszú munkájukban m egdöb­
bentően írnak le néhán\ bizonyítékot, amelyek valaha ismertek voltak a tu dó­
in. ui\ világában, de eltűntek a „tudássziirőnek” köszönhetően, ami az uralkodó
paradigmákat védelmezi. A nyomozás, amely során e bizonyítékok nyomába
eredlek, igen lenyűgöző volt. és a szerzők olyan gondos részletezéssel és mély­
lehaló elemzésekkel számoltak be arról amit találtak, és ahogyan azt találták,
hogs megérdemlik a komoly figyelmet. Sajnos, viszonylag kevés hivatásos tu­
dós hajlandó figyelembe venni azokat a bizonyítékokat, amelyek megbolygatják
V/V

az uralkodó nézőpontokat, és amelyek olyan fo rrá s o k b ó l jönnek, amelyek kívül

állnak az akadémikus főáram laton. Hz a munka egy nagyobb munka összefogla­
lását tárja a hétköznapi olvasó elé. s remélem, hog}' vonzani fogja a nyitott el­
méjű szakmabeliek figyelmét is, akiket esetleg arra ösztönöz majd. hogy ugyan­
azt a tényanyagot jóval részletesebben bemutatva. eredeti kötetben tanulmá­
nyozzák.
A szerzők őszintén elismerik motivációjukat, amellyel azt a gondolatot kí­
vánták alátámasztani, mely szerint az emberi faj ősrégi múltra tekint vissza, s
amely India védikus irodalmában gyökerezik. Sem vallásukban, sem indíttatá­
sukban nem osztozom velük, de azt sem hiszem, hogy bármi elvetendő lenne
egy vallásos szemléletm ódban, amit nyíltan feltártak. A többi emberi lényhez
hasonlóan a tudósoknak is vannak motivációik vagy előítéleteik, amik be­
folyásolhatják nézeteiket, s a dogmatikus materializmus, amely sok élvonalbeli
tudós elméjét uralja, valószínűleg többet árt az igazságnak, mivel ezt nem tekin­
tik elfogultságnak. Végiilis a lényeg nem az, hogy m i ösztönözte arra a kutató­
kat, hogy bizonyos fajta bizonyítékokat keressenek, hanem hogy vajon ta/áltak-
e valami olyat, ami érdemes arra, hogy jelentsék, illetve arra. hogy a tudom á­
nyos világ komoly megfontolás tárgyává tegye.
Amennyire én meg tudom ítélni. Cremo és Thompson olyan bizonyítékokról
számoltak be, amelyek nagyon is érdemesek az ilyen komoly megfontolásra. Ezt
az előszót nem azért írom, hogy kiálljak az általuk talált adatok mellett, hanem
hogy arra bátorítsam e téma komoly tanulmányozóit, hogy fordítsanak rájuk kel­
lő figyelmet. Ez egy nagyon érdekes könyv, egy izgalmas olvasmány. Nagyon
kíváncsi vagyok, hogy az itt ismertetett bizonyítékok- hogyan állják meg a he­
lyüket, ha majd elmélyednek bennük az elfogulatlan és örökké tájékozódni vá­
gyó olvasók, akiket mindig örömmel tölt el. ha lehetőségük nyílik a tankönyve­
ikből kimaradt tényanyagot megismerni, illetve újraolvasni, felülvizsgálni az
egyetemi és a főiskolai órákon hallottakat.

Philllip E. Johnson
School o f Law
University o f California, Berkeley
A Darw in próbatétele című könyv szerzője
 Az emberi f a j rejtélyes eredete kiadásához

A Tiltott régészet rövidítetlen változata egy 952 oldalas mű. Sok olvasó szá-
m.na ez talán túl nagy terjedelmet jelent. Richard L. T ho m p so n és jó m a g am
r/Oi't úgy döntöttünk, hogy Az em beri f a j rejtélyes eredete című könyv formájá­
ban kiadjuk a Tiltott régészet rövidebb, könnyebben olvasható és olcsóbb válto­
zatát.
Iz em beri fa j rejtélyes eredete azonban szinte minden olyan esetet tartalmaz,
amelyről a Tiltott régészet beszél. A bibliográfiai idézeteket, valamint szám os
eset geológiai és anatómiai aspektusainak részletes m egvitatását kihagytuk a
könyvből. A z em beri fa j rejtélyes eredetében például egyszerűen kijelentjük,
hogy egy lelőhelyet késői pliocén korúnak tekintenek. A Tiltott archeológia ban
részletesen megvitatjuk, hogy ez miért van így, és sokszor utalunk múltbeli és
mai technikai-geológiai jelentésekre.

Michael A. Cremo
Pacific Beach. Kalifornia
1994. március 26.

Azok az olvasók, akik ilyen részletességet igényelnek, megrendelhetik a Til­

tott a rcheológiat (angol nyelven) a Védikus Bölcselettudományi S zabadegye­
tem címén: 1286 Budapest. Pf. 18. Ugyanezen a címen várjuk a téma iránt ér­
deklődő olvasók jelentkezését.

A magyar kiadók
 Bevezetés és köszönetnyilvánítások

I979-ben egy észak-afrikai lelőhelyen, a tanzániai Laetolinál, vulkanikus ha-

miitllcdékben 3.6 millió éves lábnyomokat fedeztek fel a kutatók. Mary Leakev
- mások azt mondták, hogy a lábnyomok ugyanolyanok, mint a m odem embe-
l tudósok számára ez csupán azt jelentette, hogy az emberi elődöknek 3.6
millió évvel ezelőtt figyelemreméltóan modern lábuk volt. Azonban más tudó­
ul például R. H. Tuttle, a Chicagói Egyetem fizikai antropológusa szerint az
i ,m ű t A ustralopithecas-fé\ék 3,6 millió évvel ezelőtti megkövült lábcsontjai azt
mulatják, hogy jól megkülönböztethető majomszerü lábuk volt. Ez összeegyez­
tethetetlen a Laetolinál talált lábnyomokkal. A N atural H isto ry című folyóirat
l '>'»(). márciusi számában megjelent cikkében Tuttle elismerte, hogy „egyfajta
u'ltéllyel állunk szemben". Ezért úgy tűnik, számításba vehetjük azt a lehetősé­
ért amit sem Tuttle, sem Leakey nem említett meg hogy anatómiailag m o­
i l . in emberi testtel rendelkező teremtmények, amelyek az anatómiailag modern
i mberi lábhoz illenek, már 3.6 millió évvel ezelőtt is éltek Észak-Afrikában.
\hogy a szemben lévő oldal illusztrációja is mutatja, talán egy időben léteztek
majomszerű teremtményekkel. Bármilyen érdekes is ez az archeológiái lehető-
;iz emberi evolúció jelenlegi elméletei kizárják ezt a feltételezést.
1984 és 1992 között azonban Richard Thom pson és jó m a g am , Stephen
Mernath nevű kutatónk segítségévek hatalmas mennyiségű bizonyítékot gyüjtöt-
lünk össze, amelyek megkérdőjelezik az emberi evolúció jelenlegi elméleteit. E
I>i/onyítékok közül néhány, mint a Laetolinál talált lábnyomok is, egészen újak.
legtöbbjüket viszont a XIX. században és a XX. század elején jelentették a tu­
dósok.
Néhánvan anélkül, hogy akár csak megnéznék a régebbi bizonyítékokat, azt
feltételezik majd, hogy valami nincs rendben velük - ahogyan ezt bizonyos
okokból annak idején is elrendezték a tudósok. Richard és én alaposan megfon­
toltuk ezt a lehetőséget, de arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ellentétes
véleményeket kiváltó bizonyíték nem jobb, és nem is rosszabb, mint egy feltéte­
lezetten egyértelm ű bizonyíték, amelyet általában az emberi evolúcióról szóló
jelenlegi nézetek érdekében idéznek.
Az em beri fa j rejtélyes eredete című könyv első részében közelebbről vizs-
-áljuk meg a vitát keltő bizonyítékok hatalmas tömegét, amelyek szemben áll­
nak az emberi evolúcióval kapcsolatos jelenlegi elméletekkel. Részletesen be­
számolunk arról, hogyan tussolták el. tették félre és felejtették el szisztematiku­
san az ilyen bizoin ítékokat. annak ellenére. hog> azok minőségileg (és mennyi­
ségileg) egyenlő értékűek voltak azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket az em be­
ri eredettel foglalkozó elfogadott nézetek előnyben részesítettek. Amikor egy
bizonyíték elnyomásáról beszélünk, nem arra utalunk, hogy tudományos össze-

X V ii
xviii

esküvök sátáni cselszövést szőnek, hogy becsapják a nagyközönséget, hanem a

tudásszűrés folytonosan működő társadalmi folyamatára gondolunk, amely egé­
szen ártalmatlannak tűnik, de szerteágazó, kumulatív hatása van. A bizonyíté­
kok bizonyos kategóriái egyszerűen eltűnnek szem eiől - véleményünk szerint
igazságtalanul.
Az adatok elhallgatásának e gyakorlata hosszú ideje folyik. I 880-ban. J. D.
Whitney, kaliforniai állami geológus, hosszas áttekintést adott közre a fejlett kő­
eszközökről, amelyeket a kaliforniai aranybányákban találtak. Az eszközöket,
amelyek között voltak lándzsahegyek, kőmozsarak és őrlők, a bányaaknák mé­
lyén találták vastag és érintetlen lávarétegek alatt, olyan formációkban, amelyek
kora 9 milliótól 55 millió évig terjedt. W. H. Holmes, a Smithsoni Intézet tagja,
a kaliforniai leletek egyik leghangosabb kritikusa így írt: ,,Ha Whitnev pro­
fesszor teljes mértékben értékelné az emberi evolúció manapság elfogadott tör­
ténetét. valószínűleg meggondolta volna, hogy nyilvánosságra hozza következ­
tetéseit [mely szerint az emberi lények Észak-Amerikában nagyon ősi időktől
fogva léteznek], annak ellenére, hogy tekintélyes mennyiségű bizonyítékkal
került szembe.” Más szóval, ha a tények nem felelnek meg az előnyben részesí­
tett elméletnek, akkor az ilyen tényeket, akár egy tekintélyes sorozatukat is, fél­
re kell tenni.
Ez alátámasztja azt a negyon lényeges gondolatot, amelyet Az em beri fa j rej­
télyes eredetében szeretnénk hangsúlyozni: a tudományos világban létezik egy
tudásszűrő, ami kirostálja a nem szívesen látott bizonyítékokat. A tudásszűrés
ezen folyamata egészen jól működik egy jó évszázad óta, s a mai napig is foly­
tatódik.
A tudásszürés általános folyamatán kívül a közvetlenebb elnyomás esetei is
megjelennek.
Az 1950-es évek elején Thomas E. Lee, a Kanadai Nemzeti Múzeum mun­
katársa fejlett kőeszközöket talált a sheguiandah-i jégkorszaki üledékekben, az
északi Huron-tavon lévő Manitoulin-szigeten. John Sanford geológus, a Wayne
Állami Egyetem tanára vitába szállt azzal a feltételezéssel, hogy a legidősebb
sheguiandah-i eszköz legalább 65 000. vagy esetleg 125 000 éves. Akik az
észak-amerikai őstörténelem elfogadott nézeteit vallják, azok számára az ilyen
korok elképzelhetetlenek. A feltételezések szerint emberi lények először 12 000
évvel ezelőtt vándoroltak át Szibériából Észak-Amerikába.
Thomas E. Lee így panaszkodott: „A hely felfedezőjét [I.ee-t] köztisztvise­
lői állásából hosszas munkanélküliségbe üldözték: publikációit letiltották: bizo­
nyítékait számos kiemelkedő Felső Értelmiségi szerző elferdítve írta le...:
tárgyak tonnáit süllyesztették el a Kanadai Nemzeti Múzeum tárolóiban: a Nem­
zeti Múzeum igazgatója, aki felvetette, hogy monográfiát ír a helyszínről, szin­
tén elveszítette az állását, és száműzetésbe kényszerült, mert nem volt hajlandó
a felfedezőt kidobni állásából: a presztízs és a hatalom hivatalos pozícioit vetet­
 xix

i' I he. hogy a hat shegniandah-i példány, amely még nem volt 'bizto n ság b a n ’,
it elenörzéslik alá kerüljön: a lelőhely területén pedig turistaközpontot
U ifMicttek. ... Sheguiandah kényszerű, kínos beismerését jelentette volna annak.
Iiopv az értelmiségi elit nem tud mindent. Szinte minden könyvet újra kellett
\ o I iiíi írni e témában. Ezt meg kellett semmisíteni. És meg is semmisítették.”
I : em beri f a j rejtélyes eredete második részében áttekintjük azokat az elfo­
gulod bizonyítékokat, amelyeket arra szoktak használni, hogy alátámasszák az
• inhet'i evolúció je len leg uralkodó elméleteit. Különösen az A u stra lo p ith ecu s
In Ivzetét vizsgáljuk meg. A legtöbb antropológus azt m ondja, hogy az
\ustralopithecvs em berős volt. majomszerű fejjel és em berszerű testtel, és két
Inból), em ber módjára járt, emberi testtartással. Más kutatók azonban egy telje-
rn más nézetet támogató meggyőző esetet hoznak fel az A u stra /o p ith ecu ssza i
I nptsolatban. E kutatók szerint az A ustralopithecus-félék erősen majomszernek
voltuk, részben fán élő teremtmények, akiknek nem volt közvetlen kapcsolatuk
i emberi evolúciós láncolattal.
A második részben megfontoljuk annak a lehetőségét, hogy primitív
liominidák és anatómiailag modern emberi lények egyidejűleg léteztek, nemcsak
.1 távoli múltban, hanem a jelenben is. Az elmúlt században a tudósok olyan bi-

onyítékokat gyűjtöttek össze, amelyek arra utalnak, hogy em berszerű terem t­

mények. amelyek emlékeztetnek a G igantopithecusra. az A u stra lo p ith ecu sra, a
Homo erectusra, és a neander-völgyi ősemberre, m ég mindig élnek a világ kü­
lönböző vadonjaiban. Észak-Am erikában ezeket a teremtményeket sasquatch-
ii.ik Közép-Ázsiában pedig ahnasznak hívják. Afrikában, Kínában, Délkelet-
A /M ában. Közép-A merikában és Dél-Amerikában más neveken ismertek. N é­
hány kutató összefoglaló elnevezésként a „vadem ber” szót használja. Tudósok
orvosok jelentették, hogy láttak ilyen élő és halott vadembereket, valamint
lábnyomokat. Sok ezer jelentést vettek jegyzékbe egyszerű emberektől is, akik
kitt.ik a vadembereket, továbbá történelmi feljegyzésekben is találtak hasonló
jelentéseket.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért állítottunk össze egy ilyen könyvet, mint
I em beri fa j rejtélyes ered ete, ha nem volt semmilyen alapvető célunk ezzel.
Vnlójában volt egy alapvető célunk.
Richard T hom pson és jóm agam a Bhaktivedanta Institute tagjai vagyunk,
.unely a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének egy olyan ága. amely azt tanul­
mányozza. hogy milyen kapcsolatok, összefüggések vannak a modern tudomá­
nyos világ és India védikus irodalmának világképe között. A védikus irodalom­
ból .1 / a felfogás tükröződik, hogy az emberi faj nagyon ősi. Azzal a céllal, hogy
módszeres kutatómunkát végezzünk az ember ősiségével kapcsolatos létező tu­
dományos irodalom területén, a védikus gondolatot olyan elmélet formájában
lcic/t(ik ki. mely szerint a különböző emberszerű és majomszerű lények hosszú
időn ál léteztek egymás mellett.
 Az. hogy teoretikus nézetünket a védikus irodalomból merítettük, nem csök­
kentheti e mű értékét. Az elméletválasztás számos forrásból eredhet meghatá­
rozhatja egy személyes inspiráció, egy előző elképzelés, egy barát tanácsa, egy
film stb. Ami igazán számít, az nem a teória forrása, hanem az. hogy megfigye­
léseinkre tud-e magyarázattal szolgálni.
Helyszűke miatt nem tudjuk e kötetben részletesen kifejteni az emberi ere­
detről szóló jelenlegi elméletekkel szembeni alternatív nézeteinket. Ezért terve­
zünk egy második kötetet, amely összekapcsolja kiterjedt kutatásunk eredmé­
nyeit a védikus forrásanyaggal.
Richard Thompsonnal végzett közös munkánkkal kapcsolatban a
következőkről szeretnék itt szólni. Richard egy képzett tudós, matematikus, aki
elismert cikkeket és könyveket publikált a matematikai biológia területén. Én
nem vagyok képzett tudós. 1977 óta könyveket és újságokat írok-szerkesztek.
amelyeket a Bhaktivedanta Book Trust ad ki.
1984-ben Richard megkérte asszisztensét, Stephen Bernath-t, hogy gyűjtsön
anyagot az ember eredetéről és ősiségéről. 1986-ban Richard felkért, hogy dol­
gozzam fel ezt az anyagot egy könyvben.
Amikor a Stephen által gyűjtött anyagot néztem át, megütköztem azon, hogy
milyen kevés jelentés van 1859-től, Darwin, A fa jo k eredete című könyvének
megjelenési évétől, egészen 1894-ig, amikor Dubois kiadta a já v a i előemberről
szóló jelentését. Mivel ez felkeltette az érdeklődésemet, megkértem Stephent,
hogy szerezzen be néhány antropológiai könyvet a XIX. század végéről és a
XX. század elejéről. E könyvekben, köztük Marcellin Boule M egkövült em ber
című könyvének korai kiadásában, igencsak negatív nézeteket találtam e kérdé­
ses időszak számos jelentéséről. A lábjegyzeteket átvizsgálva, előástunk néhány
ilyen jelentést. Legtöbbjük, amelyek XIX. századi tudósoktól származnak, vé­
sett csontokat, kőeszközöket és anatómiailag modern csontvázmaradványokat ír
le, amelyeket meglepően régi geológiai környezetben találtak. A jelentések jó
minőségűek voltak, és sok lehetséges ellenvetésre válaszoltak. Ez bátorított ar­
ra, hogy még több szisztematikus kutatást végezzek.
Ennek az. eltemetett irodalomnak az eiöásása három évet vett igénybe.
Stephen Bernath és én ritka konferenciaköteteket és újságokat szereztünk meg a
világ különböző részeiről, és együtt fordítottuk le az anyagot angolra. A kézirat
megírása az összegyűjtött anyagból, további néhány évbe telt. A kutatás és írás
ideje alatt szinte naponta beszéltem Richarddal az anyag jelentőségéről, és ar­
ról, hogyan lehetne azt a legjobban prezentálni.
Stephen a 6. fejezetben található anyag nagy részét Ron Calais-tól kapta,
aki nagyon segítőkészen, eredeti jelentések számos fénymásolatát küldte el ne­
künk a saját archívumából. Virginia Steen-Mclntvre olyan kedves volt. hogy
hozzáférhetővé tette számunkra levelezését a mexikói Hueyatlaconál található
lelőhely kormeghatározásával kapcsolatban Szintén hasznos beszélgetéseink
 XX!

"link a kőeszközökről Ruth D. SimpsonnaL a San Bernardino Megyei Múzeum

unmkalársával, és egy csonton talált cápafognyomokról T hom as A. Demérével,
.1 ..in l)iego-i Fermészettudományi Múzeum munkatársával.
I könyv nem jöhetett volna létre Cristopher Beetle külön böző szolgálatai
in 11.1)1 aki a Brown Egyetem számítástechnikai szakán végzett, és 1988 óta dol-
i i k a San Diego-i Bhaktivedanta Institute-nál.
Szeretnénk megköszönni A lister Taylornak, hogy irányította e rövidített val-
i" .ii külalak- és beszerkesztési munkálatait. A könyvborító Yamaraja dasa
M i m i k á j a , a bevezetés első oldalán található illusztráció és a 12.8. ábra Miles
ln|)lclt nagyra értékelt munkája. Beverly Svmes. David Smith. Sigalit
Minvaminy, Susan Fritz. Barbara Cantatore, Joseph Franklin valamint Michael
Mi si szintén sokat segítettek e könyv létrehozásában.
Richard és én nagyon nagy köszönettel tartozunk a Bhaktivedanta Book
I inst nemzetközi megbízottjainak a könyvvel kapcsolatos kutatásban, az írás­
ban cs a kiadásban nyújtott bőkezű támogatásukért.
Végül pedig bátorítani szeretnénk olvasóinkat, hogy tu dassák velünk, ha
bál milyen bizonyítékról tudnak, ami értékes iehet a szám unkra, hogy e könyv
lövöbeli kiadásaiba belefoglalhassuk. A leveleket a következő címek valamelyi­
kére várjuk:

Govardhana Hill Publishing, P.O.Box 52,

Badger, California. CA 93603

Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem

1286 Budapest Pf. 18.

Michael A. Cremo
Pacific Beach. Kalifornia
1994. március 26.
 I. rész
R endellenes b iz o n y ít é k o k
 A vörös oroszlán dala:
Darwin és az emberi evolúció

1871-ben egy estén egy előkelő brit úriemberekből álló társaság, a ..Vörös
'm s/láno k" tagjai gyűltek egybe Edinburghban, Skóciában, hogy derűsen
ilii falatozzanak, és tréfás dalokkal és felszólalásokkal mulattassák egymást.
I "hl Neaves, aki közismert volt mulatságos dalszövegeiről, felállt az egvbe-
uli Oroszlánok előtt, és elénekelt tizenkét versszakot, a m e l y e t ,, A fajok ere­
it ír . 1 la Darwin" címmel szerzett. Az egyik közülük így hangzott:

Egy nagy agyú, hajló hüvelykujjú Majom,

M egszerezve a fecsegés tudom ányát,
A Teremtés Uraként létrehozta királyságát,
És ezt senki nem vitathatja el!

Hallgatói úgy reagáltak, ahogyan az megszokott volt a V örös Oroszlánok

l •• oil halkan morogtak és lengették a kabátjuk szárnyát.
Alig tizenkét évvel azután, hogy 1859-ben Charles Darwin kiadta A fa jo k
•••Jete című müvét, egyre több tudós és más tanult személy tartotta képtelen-
i i'iu'k és valójában nevetségesnek azt feltételezni, hogy az emberi lény bármi
• i'séb is lehet, mint em berszabású teremtmények ősi vonalának módosult le-
II mazottja. M agában a műben, A fa jo k eredeté ben. Darwin csupán röviden
i iiiiriie az emberi kezdetek kérdését, az utolsó oldalakon megjegyezve: ..Az
■i i i I k t eredetére és történetére fény fog derülni.” Mégis. Darwin óvatossága el-
li m ié nyilvánvaló volt, hogy nem tartotta kivételnek az em beriséget elmélete
ilúl, mely szerint egyik faj a másikból fejlődik ki.

DARWIN MEGSZÓLAL

1871-ig. A z em ber szárm azása (D escent o f Man) c. könyve megjelenésééig,

I >.n win nem fejtette ki az emberi evolúcióról szóló részletes nézetét. Késiekedé-
4 Az em beri Jaj rejtélyes eredete.

sét magyarázva így írt: „Hosszú évek során jegyzeteket gyűjtöttem az ember
eredetéről és kifejlődéséről, a témában való publikálás minden szándéka nélkül,
inkább azzal az elhatározással, hogy nem fogom kiadni, mivel azt gondoltam,
hogy ezzel csak szaporítanám a nézeteim elleni előítéleteket. Számomra elegen­
dőnek látszott, ha csak jelzem ‘A fajok eredete' első kiadásában, hogy ezzel a
művel 'fény fog derülni az ember eredetére és történetére’. Ez azt is magában
foglalja, hogy az ember földi megjelenésének mikéntjét bele kell érteni minden
általános következtetésbe, az összes többi szerves élőlénnyel együtt..."
Az em ber szárm azása című müvében Darwin határozottan visszautasította,
hogy az emberi fajnak bármilyen kivételes státusza lenne. „így megértjük -
mondta - hogy az em ber egy szőrös, farokkal rendelkező, négylábú, s életmód­
ját illetően valószínűleg fán élő lénytől származik, amely az Óvilág lakosa volt.”
Ez merész, kategorikus kijelentés volt, viszont olyan állítás, amelyből hiányzott
a leginkább meggyőző bizonyíték - az ősi emberszabású majmok és a modern
ember közötti átmeneti fajok maradványai.
Két elégtelenül datált neander-völgyi koponyán, amelyek Németországból és
Gibraltárból származtak, és a modern morfológia néhány egyéb gyéren bemuta­
tott leletén kívül, nem fedezték fel hominidák más megkövült maradványait. Ez
a tény hamarosan ütőkártyává vált azok kezében, akik nem értettek egyet Dar­
win azon elgondolásával, hogy az embereknek majomszerű őseik voltak. Hol
vannak a fosszíliák, amelyek ezt bizonyítják? - kérdezték.
Ma azonban a modern paleoantropológusok szinte kivétel nélkül azt gondol­
ják. hogy az emberi ősök afrikai, ázsiai és egyéb fosszilis leleteinek feltárásával
eleget tettek a darwini elmélet által támasztott elvárásoknak.

A HOMINIDÁK MEGJELENÉSE

Könyvünkben a földtörténeti korok modern rendszerét vesszük alapul (1.1

táblázat). Állandó hivatkozási alapként használjuk az ősemberek és em bersza­
básúak történelmének tanulmányozása során. Ezt a könnyebbség miatt tesszük.
Elismerjük, hogy eredményeink a földtörténeti időskála komoly újragondolását
vonhatják maguk után.
A modern nézőpontok szerint az első emberszabású lények az oligocén kor­
szakban jelentek meg, amely körülbelül 38 millió évvel ezelőtt kezdődött. Az
első olyan emberszabásúak, amelyekről azt tartják, hogy az em berhez vezető
származásvonalhoz tartoztak, a miocénben jelentek meg. amely az 5-2 5 millió
évvel ezelőtti időszakot foglalja magába. Ide tartozik a Dryopithecus.
Ezt követte a pliocén korszak. Azt mondják, hogy a fosszilis lerakódásokban
a pliocén folyamán jelennek meg az első hominidák. vagyis felegyenesedve járó
emberszerű főemlősök. A legkorábbi ismert hominida az A u stra lo p ith ecu s, a
I \ <n<>.\ oroszlán dala: Darwin és az em beri evolúció 5

'I* li i-mberszabasii, melyet négymillió evvel ezelőttre, a pliocén korra datálnak.

\ tudósok szerint ez az em berszabású körülbelül 4-5 láb (1,2-1,5 m) magas
"li ,így koponya-térfogata pedig 300 és 600 köbcentim éter közölt mozgott. A
m .il .uol lefelé - mondják - nagyon hasonlított a modern em berhez, míg a feje
n< huny emberszabású majomra jellemző és néhány emberi vonást is mutatott.
I így vélik, az A ustralopithecus egyik ágából alakult ki a H om o habifis kö-
Hilhelül kétmillió évvel ezelőtt, a pleisztocén korszak kezdetén. A Homo habi/is
Inr.unló az A ustralo p ith ecu sh o z. kivéve agykoponya-térfogatát, amelyről azt
ndji'ik, hogy nagyobb - 600 és 750 c m 5 közötti.
A Homo habilisbö\ fejlődött ki a H om o erectus (az a faj. am elybe a jávai
• lnember és a pekingi előember is tartozik) körülbelül 1.5 millió évvel ezelőtt -
mondják. A H om o erectus 5-6 láb (1.5-1.8 m) magas volt. és agykop onyá­
ul liuNita 700 és 1300 cm ' között mozgott. Ma a legtöbb paleoantropoiógus úgy
i li hogy a H om o erectus nyaktól lefelé - az A u stra lo p ith ecu sh o z és a Homo
'liihihshe/ hasonlóan - majdnem ugyanolyan volt, mint a modern ember. Azon-

1.1 T á b l á z a t
F öldtö rtén e ti k o ro k és időszakok

Ennyi millió
Földtörténeti Időszakok évvel ezelőtt
korok kezdődött el

Kainozoikum Holocén 0.01

Pleisztocén 2
Pliocén 5
Miocén 25
Oligocén 38
Eocén 55
Paleocén 65
Mezozoikum Krétakor 144
Jura korszak 213
Triász 248
Paleozoikum Perm 286
Karbonkorszak 360
Devon-korszak 408
Szilurkorszak 438
Ordovícium 505
Kambrium 590
0 Az em beri f a j rejt elves eredete

ban erőteljes szemöldökcsontja fölött csapott homloka volt. az állkapcsa és a fo­

gai nagyok voltak, és az alsó állkapcsán nem volt állcsúcs. A bevett nézet sze­
rint a Homo erectus Afrikában, Ázsiában és Európában élt. körülbelül 200 000
évvel ezelöttig.
A paleoantropológusok szerint az anatómiailag modern em ber {Homo sa p i­
ens sapiens) fokozatosan fejlődött ki a H omo erectu sból. Azt mondják, hogy
valamikor 300 000 vagy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg az első korai Homo
sapiens vagy ősi Homo sapiens. Ezeket úgy írják le, hogy agykoponya-térfoga­
tuk majdnem olyan nagy, mint a modern emberé, jóllehet kis mértékben a Homo
erectus jellemzői is megjelennek rajtuk, például a vastag koponya, a csapott
homlok és az előreugró szemöldökredö. Erre a kategóriára az angliai Svvan-
scombe-ból, a németországi Steinheimből, és a franciaországi Fontechevade-ból
és Aragoból származó leletek szolgáltatnak példákat. Mivel ezeknek a kopo­
nyáknak bizonyos mértékig vannak Neander-völgyi je llem zői, elő-Neander-
völgyi típusokként is osztályozzák őket. A legtöbb szakértő most azon az állás­
ponton van, hogy az anatómiailag modern ember és a klasszikus nyugat-európai
N eander-völgyiek is az elő-Neander-völgyi vagy korai Homo sapiens homini-
dákból fejlődtek ki.
A huszadik század korai szakaszában néhány tudós azt a nézetet hangoztat­
ta, hogy a legutolsó jégkorszak neander-völgyi ősemberei, akiket a klasszikus
nyugat-európai N eander-völgyinek ismernek, a modern em ber közvetlen ősei
voltak. Nagyobb aggyal rendelkeztek mint a Homo sapiens sapiens. Sokkal na­
gyobb arcuk és állkapcsuk, valamint alacsonyabb homlokuk volt, amely a szem­
öldökredö felett erősen hátra volt csapva. Neander-völgyi maradványokat talál­
tak pleisztocén üledékekben, melyek kora 30 000-től 150 000 évesig terjed. A
150 000 évnél jóval régebbi üledékekben talált korai Homo sap ien s felfedezé­
sek azonban egyértelműen kizárták a nyugat-európai Neander-völgy it a Homo
erectusXó\ a modern emberig vezető közvetlen származási láncolatból.
Az anatómiailag modern Cro-Magnon-i ember körülbelül 30 000 évvel ez­
előtt jelent meg Európában. A tudósok úgy vélik, hogy az anatómiailag modern
H om o sapiens sapiens körülbelül 40 000 éve jelent meg először, de ma. a Dél-
Afrikában és más helyeken tett felfedezések fényében sok tudós azt mondja,
hogy 100 000 évvel ezelőtt, vagy még korábban jelent meg.
A modern ember agykoponya-térfogata 1000 és 2000 cm ’ között van. az át­
lag körülbelül 1350 c m 5. Ahogyan manapság könnyen megfigyelhetjük a m o­
dern embernél, az agyméret és az intelligencia között nincs összefüggés: vannak
nagyon intelligens emberek 1000 c m ’-es aggyal, és idióták 2000 cnr’-es aggyal.
Azt. hogy pontosan hol. mikor és hogyan jött létre az A ustralopithecus ból a
Homo habi/is, a Homo habi/isbő\ a Homo erectus illetve a H omo erectusbó\ a
modern ember, az emberi származásról szóló jelenlegi beszámolók nem magya­
rázzák meg. Azonban a legtöbb paleoantropológus egyetért abban, hogy az Új-
 I i . </ / >a oroszlán dalit: Darw in és az em beri evolúció 7

il M'ltii csupán anatómiailag modern emberek jöttek. Az evolúció korábbi álló­

in t . 1 1 .1 / liistralopirhecustó\ felfelé, mind a Óvilágban voltak jelen. Az emberi
U ii «k eIsí) érkezését az Újvilágba általában kb. 12 000 évvel ezelőttre teszik.
•ni néhány tudós inkább 25 000 éves, késői pleisztocén kort határoz meg.
Még ma is sok rés van az emberi származás feltételezett folyamatában. Pél-
'Iniil ./inle teljesen hiányoznak azok a leletek, amelyek összekötik a miocén ko-
M >mlKTs/abásúakat, például a D ryopithecvst. a modern em berszabásúak és az
mlii i pliocén kori őseivel, különösen a 4-8 millió évvel ezelőtti időszakban.
Lilim igaz, hogy valamikor majd megtalálják a hiányzó leleteket, hogy be-
i<'1 1 1 1 1 ‘k a réseket. Azonban -- és ez különösen fontos - m é g s i n c s okunk azt felté-
i> l> mi hogy az előkerülő leletek támogatni fogják az evolúciós elméletet. Mi
■ni akkor például, ha anatómiailag modern emberek leletei kerülnek elő olyan
i- Icából, amely régebbi mint azok. amelyekben a D ryopithecust találták? Ha az
Miiiiúinmilag modern emberről csak az kiderülne, hogy egymillió évvel ezelőtt
li m",\millió évvel azután, hogy a D ryopithecus eltűnt a késői miocénben, az
I' ■ li ime ahhoz, hogy elvessük az em beriség eredetének jelenlegi magyará-
Sitlllll
Valójában talállak már ilyen bizonyítékokat, ám azóta véka alá rejtették,
i • kényelmesen elfelejtették őket. Sokra, közvetlenül .az azutáni évtizedekben
'I'illll lény. hogy Darwin megjelentette A fa jo k eredetéi, míg azelöll - a
uniti völgyi ősembert kivéve - nem voltak jelentősebb leletek. A darwiniz-
"iM rl'.o éveiben nem volt az emberi származásnak olyan világosan lefektetett
i'MIriicle. amelyet meg kellett volna védeni, és a hivatásos tudósok számos
1 1 |\ au felfedezést tettek közzé, melyeknek ma semmi esélyük nem lenne megje-

ii mii ,i lekintélyesebb tudományos folyóiratok hasábjain.

l kövületek és tárgyi leletek legtöbbjét még azelőtt felszínre hozták, hogy
I ii mik- I Hibois megtalálta volna a javai előembert, az első előember-hominidát
i I >i i opithecus és a modern ember között. A jávai előembert középső pleiszto-
■' Mkim üledékben találták, amelyet általában 800 000 évesnek becsülnek. A
K'lledivés határvonal lett. Ettől kezdve a tudósok nem várták, hogy ezzel egy-
i "in vág) ennél idősebb üledékekben anatómiailag m odem emberre utaló kö-
IIleli’kel vagy tárgyi leleteket találnak. Ha mégis találtak, akkor a tudósok
i r'\ náluk is bölcsebb személyek) úgy döntöttek, hogy ez lehetetlen, s módját
■|ii Mik annak, hogy a leletet - mint tévedést, illúziót vagy csalást - megfosszák
I m i . leiül A jávai előember előtt azonban, megbecsült tizenkilencedik századi
Milir.uk. s/á m os anatómiailag modern emberi csontváz-maradványt találtak na-
"ii hm rétegekben. Szép számban találtak különböző fajta kőeszközöket, vala-
állati csontokat is. amelyek emberi tevékenység nyomait viselték magukon.
8 Az em beri fa j rejtélyes eredete

AZ E P IS Z T E M O L Ó G I A NÉH Á N Y SZABÁLYA

Mielőtt belefognánk az elutasított és elfogadott paleoantropológiai bizonyí­

tékok tanulmányozásába, felvázolunk néhány ismeretelméleti szabályt, amit
megpróbáltunk követni. A Webster's Ne w World D ictionary így határozza meg
az episztemológiát. az ismeretelméletet: „a tudás eredetének, természetének,
módszereinek és korlátainak tanulmányozása vagy teóriája.” Amikor egy tudo­
mányos bizonyítékot tanulmányozunk, szem előtt kell tartanunk a tudás termé­
szetét. módszereit és korlátait. Máskülönben illúzióba eshetünk.
A paleoantropológiai bizonyítékoknak vannak bizonyos főbb korlátai. ame­
lyeket ki kell emelni. Először is a paleoantropológiai tényékként elfogadott
megfigyelések sokszor ritka felfedezéseket foglalnak magukba, amelyeket nem
lehet a jövőben megismételni. Például e terület néhány tudósa nagy tekintélyre
tett szert néhány híres felfedezés alapján, s mások, a nagy többség, egész pálya­
futását úgy töltötte el, hogy egyetlen jelentős felfedezést sem tett.
Másodszor, ha egyszer megtörtént egy felfedezés, akkor a bizonyíték kulcs-
fontosságú elemei elpusztulnak, s ezen elemek ismerete kizárólag a felfedezők ta­
núságán nyugszik. Például egy leletnek az egyik legfontosabb aspektusa az. hogy
melyik rétegben helyezkedik el. Azonban ha egyszer már eltávolították a földből,
akkor a helyzetét jelző közvetlen bizonyíték elpusztul, s csak fel lelő jének szavára
támaszkodhatunk, hogy hol találta azt. Természetesen az ember érvelhet azzal,
hogy a lelet vegyi vagy más jellemzői utalhatnak a lelet eredeti helyére. Ez bizo­
nyos esetekben igaz, de másokban nem. S ha ilyen ítéleteket hozunk, akkor azo­
kat a jelentéseket is figyelembe kell vennünk, amelyek annak a rétegnek a vegyi
és fizikai jellemzőiről tájékoztatnak, amelyben a leletet állítólag találták.
Azok a személyek, akik fontos felfedezéseket tettek, néha nem találnak vissza
felfedezéseik helyére. Néhány év múltán ezek a helyek szinte óhatatlanul elpusz­
tulnak. vagy az erózió, vagy a teljes paleoantropológiai feltárások, vagy pedig a
kereskedelmi fejlesztések miatt (bányászat, építkezés stb.). Még a modern feltá­
rások is. ahol aprólékosan feljegyzik a részleteket, elpusztítják magát a lejegyzett
bizonyítékot, s az em bernek - egy írott bizonyítékot kivéve - semmije sem ma­
rad, amivel alátámaszthatná a feltevéseket. Sok fontos felfedezés esetében még
ma is nagyon hiányosan vannak feljegyezve a kulcsfontosságú részletek.
Egy olyan személy, aki ellenőrizni szeretné a paleoantropológiai jelentése­
ket. nagyon nehezen tud hozzáférni a tényleges leletekhez, még akkor is. ha el
tud utazni a felfedezés helyére. És természetesen az idő és a pénz korlátai miatt
személyesen nem tudunk többet megvizsgálni a fontos paleoantropológiai lelő­
helyek összességének egy kis hányadánál.
A harmadik problém a az. hogy a paleoantropológia tényei nagyon ritkán
egyértelműek (vagy talán soha). Egy tudós pl. azt állíthatja, hogy a leletek mál­
lás következtében kerültek ki egy bizonyos korai pleisztocén rétegből. De ez a
I \ <in i.s oroszlán dala: Darwin és az em beri evolúció 9

I.ti /nliig egyszerű állítás nagyban függ a megfigyeléstől és a látottak értelme­

zi .elöl továbbá a geológiai tévedések, a süllyedés lehetősége, egy vízhordta
ni. ili k re leg jelenléte vagy hiánya, egy újra feltöltődött vízmosás jelenléte stb. is
i i«>l\ásolhatja. Ha egy másik, a helyszínen jelen lévő szem ély megfigyelését
Dk alapul, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy sok olyan részletre kitér, amit az
• Imi Unni nem is említett meg.
I Ulönböző megfigyelők néha ellentmondanak egymásnak, érzékszerveik és
mii kőzetük pedig tökéletlen. Ezért a megfigyelő egy adott helyen láthat bizo-
M o', dolgokat, de lehet, hogy figyelmen kívül hagy más fontos dolgokat, ame-
i . I.i t mások talán észrevennének. Erre viszont nincs már többé mód. ha a felfe­
di • . IicIve hozzáférhetetlenné vált.
\ / 1 an itt a csalás problémája. Ez még a szervezett csalás szintjén is jelent-
i . lui mint a Piltdown-esetben. Ahogyan látni fogjuk, ahhoz, hogy az em ber
iil.ív.on egy ilyen szövevényes csalást, egy szuper Sherlock Holmes nvomozó-
i i pc.ségeire van szüksége, ezenkívül egy modern törvényszéki laboratórium
Miniden lehetőségével is rendelkeznie kell. Sajnos mindig vannak erős motiváci-
"i i megfontolt vagy az öntudatlan csalásnak, mivel hírnév és dicsőség vár arra,
il luek sikerül egy emberelődöt találnia.
\ csalás felmerülhet azon a szinten is. hogy egyszerűen nem jelentik azokat
i mn'figyeléseket, amelyek nem egyeznek az ember kívánt céljaival. Ahogyan
Imin fogjuk e könyv lapjain, a kutatók néha egy bizonyos rétegben találtak tár­
uk.il. de sohasem jelentették ezt, mert nem hitték, hogy az adott korból ilyen
i ii I*vi leletek származhatnak. N agyon nehéz ezt elkerülni, mivel az érzékeink
ini rlet lenek, s ha látunk valamit, ami lehetetlennek tűnik, akkor természetesen
i/t lellételezzük, hogy tévedünk. Valójában könnyen meglehet, hogy ez így is
.ni A csalásnak az. a változata, hogy elmulasztjuk megemlíteni fontos megfi-
rlcseinket. pusztán az emberi természet egy hiányossága, ami sajnos káros
li.ii.issal lehet az empirikus folyamatra.
A pelaoantropológiai kutatást hátráltató tényezők nem csak a tárgyak feltárá-
nkoi jelentkeznek. Hasonló hátrányai lehelnek a modern kémiai- vagy radio­
men iái kormeghatározó tanulmányoknak is. Úgy tűnhet például, hogy a radio-
I .írbon kormeghatározás egy olyan megbízható eljárás, amely egy pontos szám-
I . ni adja meg a lelet korát. Ezekről a kormeghatározó tanulmányokról azonban
■ .ikrán kiderül, hogy a minták azonosságát, történetét és esetleges szennyezett-
M-'.'el mérlegelő bonyolult megfontolások, egyeztetések is részüket képezték.
i re pel játszhatott bennük - bonyolult érvelések, bizonyítékok alapján - né-
Inim előzőleg kiszámított időpont elutasítása, illetve más időpontok elfogadása.
...... ritkán hoznak pontosan nyilvánosságra. Az adatok itt is lehetnek összetei-
iil hiányosak és nagy részben hozzáférhetetlenek.
A paleoantropológiai tények e korlátai alapján azt a következtetést vonjuk
It hogy ezen a téren nagymértékben a jelentések összehasonlító tanulmányozá­
 10 Az em beri fa j rejtélyes eredete

sára vagyunk korlátozva. Jóllehet a múzeumokban lévő kövületek és tárgyi lele­

tek formájában léteznek szilárd bizonyítékok, a legtöbb kulcsfontosságú bizo­
nyíték, ami a tárgyaknak jelentőséget adna, csupán írott formában létezik.
Mivel a paleoantropológiai jelentések információi gyakran hiányosak, to­
vábbá a legegyszerűbb paleoantropológiai tények is sokszor összetett, megol­
datlan adatokat rejtenek magukban, ezért ezen a téren nehéz határozott követ­
keztetésekre jutni a valóságot illetően. Mit tehetünk hát? Az a véleményünk,
hogy az egyik fontos dolog, amit tehetünk, hogy összehasonlítjuk a különböző
eredmények minőségét. Bár a tényleges leletekhez nem férhetünk hozzá, köz­
vetlenül tanulmányozhatjuk a különböző jelentéseket, és objektíven összehason­
líthatjuk őket.
Egy adott felfedezéssel foglalkozó jelentések gyűjteményét a jelentett kuta­
tás alapossága, valamint a bemutatott bizonyítékok logikussága és következetes­
sége alapján lehet értékelni. Az ember tekintetbe veheti, hogy merültek-e fel kü­
lönböző szkeptikus ellenérvek egy adott teóriára, s hogy megválaszolták-e eze­
ket. Mivel a jelentett megfigyeléseket bizonyos mértékben mindig hit alapján
kell elfogadni, a megfigyelők képzettségének is utánanézhetünk.
Az a meglátásunk, hogy ha két jelentésgyűjtemény van a birtokunkban, s e
kritériumok alapján egyformán megbízhatóak, akkor ugyanúgy kell őket kezel­
ni. Mindkét sorozatot elfogadhatjuk, mindkettőt elutasíthatjuk, illetve mindket­
tőt bizonytalan helyzetűnek tekinthetjük. Helytelen lenne azonban a jelentések
egyik sorozatát elfogadni, a másikat pedig elutasítani, s módfelett helytelen len­
ne az egyik gyűjteményt egy teória bizonyítékaként elfogadni, a másikat pedig
félresöpörni, s hozzáférhetetlenné tenni a jövőbeli tanulmányozók számára.
Ezt a megközelítést a jelentések két bizonyos sorozatára alkalmazzuk. Az el­
ső sorozat túlnyomórészt a tizenkilencedik század végén, illetve a huszadik szá­
zad elején talált, rendellenesen régi tárgyi leletek és emberi csontvázm aradvá­
nyok jelentéseiből áll. Ezeket a jelentéseket a könyv első részében vitatjuk meg.
A második sorozatot olyan tárgyi leletekről és csontvázmaradványokról szóló
jelentések alkotják, amelyeket bizonyítékként fogadtak el az emberi evolúció j e ­
lenlegi teóriájának alátámasztására. Ezek a jelentések a tizenkilencedik század
végétől az 1980-as évekig terjedő időszakból származnak, s ezeket a második
részben vitatjuk meg. A különböző felfedezések természetes kapcsolódásának
köszönhetően a második részben néhány rendellenes felfedezést is megvitatunk.
A mi tézisünk az. hogy a paleoantropológia tudományának a huszadik szá­
zadban bekövetkezett fejlődése ellenére, alapvetően megegyezik a jelentések
két csoportjának minősége. Ezért azt állítjuk, hogy nem helyes elfogadni a /
egyiket és elutasítani a másikat. Az emberi evolúció modern teóriájára nézve ez
komoly következményekkel járhat. Ha elutasítjuk a jelentések első csoportját, a
rendellenes eseteket, csak akkor maradunk következetesek, ha elutasítjuk a má­
sodik csoportot is (a jelenleg elfogadott bizonyítékokai). így viszont az emberi
I 11ii i>v maszU'tn dala: Darwin és az em beri evolúció

• uhu. ió teóriáját megfosztjuk megfigyeléseken nyugvó tartópilléreinek j ó ré-

• i<>l I la viszont elfogadjuk a jelen tések első csoportját, akkor el kell fogad-
I .1 / intelligens szerszámkészítő lények létezését távoli földtörténeti kor-
il ni.km. a miocénben vagy akár még az eocénben is. H a elfogadjuk az
i I I" ii a jelentésekben található csontváz-bizonyítékokat, akkor tovább kell
i nk s el kell fogadnunk az anatómiailag modern ember létezését ezekben a
11 uh korszakokban is. Ez azonban nem csak az emberi evolúció modern teóriá-
1 1 \«il .ill ellentétben, de a kainozoikumi korszak em lős-evolúciójáról alkotott

i ' |iilnl.kel szemben is súlyos kétségeket tá m a s z t .

 Vésett és törött csontok:
a félrevezetés kezdete

\ . ( mberiség őskorára vonatkozó tárgyi források je lentős részét szándéko-

III i'Milt és eltört állati csontok alkotják. Ezeket a XIX. század közepén kezd-
i i . In . úi komolyan vizsgálni, és mind a mai napig széleskörű kutatás és elem-
i. ii '.'N. 1 1 maradtak.
I '.it w in könyvének. A fa jo k eredetének kiadását követő évtizedekben sok tu-
i Ml.ill vésett és törött csontokat, amelyek arra utaltak, hogy az ember jelen volt
i pliocén, a miocén és korábbi korszakokban is. Ellenlábasaik véleménye
■ilni . 1 csontleleteken található jeleket és töréseket ragadozók, cápák illetve a
i 'Un in'vk nyomása okozta. A leletek emberi kéztől való származását hirdető ku-
I a/onban hatásos ellenérveket hoztak fel. Például azt, hogy a kőeszközöket
i I "i vésett csontokkal együtt találták meg, és az ezekkel az eszközökkel végzett
1 ' <ili il l-, ugyanolyan jeleket hoztak létre a friss csontokon, mint magukon a lele-
i*I • ii A uniósok mikroszkópot is felhasználtak annak érdekében, hogy megkii-
"h.. tessék a csontleleteken levő vágásokat azoktól a jelektől, amelyeket az ál Iá­
iul \ i"\ cápák fogai okoztak. Sok esetben a jelek olyan helyen voltak a csonto-
i "ii mi Ivek kifejezetten mészáros tevékenységet feltételeznek.
\ pliocén vagy korábbi korokból származó, emberi jelenlétre utaló vésett
Uinill csontok mégis hiányoznak a jelenleg elfogadott régészeti leletek kö-
/nl Imlolt ezeknek a kizárása nem indokolt. Mivel a tudósok a leleteknek nem
ii l|i I őrét elemezték, arra a következtetésre jutottak, hogy a mai ember ebben
i Imi májában csak igen későn alakult ki. A most következő fejezetben felsorolt
i\ uékok fényében talán az is bizonyossá fog válni, hogy saját magukat is
li ln \c/etik.

ST. PRÉST, FRANCIAORSZÁG

INím áprilisában J liles Desnoyers, a Francia Nemzeti Múzeum munkatársa a

l iiiih iaors/á" északnvuszati részében fekvő St. Prest-be utazott, hosív kövülete­
14 Az em beri fa j rejtélyes eredete

két gyűjtsön. A durva hordalékrétegben egy orrszarvú sípcsontjának eg\ darab­

ját találta, melyen egy sorozat keskeny rovátkát fedezett fel. Desnoyers vélemé­
nye szerint némelyik rovátkát éles késsel vagy kovakőpengével vésték. Kör
alakú jeleket is megfigyelt, melyek minden bizonnyal egy hegyes eszközzel ké­
szültek. Később Desnoyers a chartres-i múzeumban és a párizsi Bányamérnöki
Egyetem múzeumában tanulmányozta a St. Prest-i gyűjtemény kövületeit, me­
lyeken ugyanilyen jeleket talált. Ekkor jelentette felfedezését a Francia Tudo­
mányos Akadémiának,
Számos mai tudós egyetért abban, hogy a St. Prest-i ásatás leletei a késői
pliocén korból származnak. Ha Desnoyers következtetése helyes, és a csonto­
kon lévő jeleket valóban kovakőeszközök okozták, akkor feltételezhetjük, hogy
ebben az időszakban emberi lények voltak jelen a mai Franciaország területén.
Felmerül a kérdés: „Hol itt a bökkenő?” A paleoantropológia mai állása szerint
pedig ez nem helytálló. Szinte kizártnak tartják ugyanis, hogy ebben a korszak­
ban Európában, kőeszközöket célszerűen felhasználni képes lények éltek volna.
Jelenleg úgy tartják, hogy a pliocén kor végén, körülbelül kétmillió évvel ezelőtt
a modern emberi fajok még nem jöttek létre. Csak Afrikában fedezhetők fel ek­
kor még a mai em ber primitív ősei. melyek az Australopithecus™ és a H omo
habilisve korlátozódtak, s ez utóbbit tekintették az első eszközkészítőnek. Más
tudósok lehetségesnek tartják, hogy a St. Prest-i leletek későbbiek, mint a
pliocén kor. Féltételezéseik szerint nem több mint 1,2-1,6 millió évesek. A
rovátkáit csontok azonban ebben az esetben is rendellenesek.
A Desnoyers-féle St. Prest-i rovátkáit csontok felfedezése már a XIX. szá­
zadban is számos vitát eredményezett. Az ellenlábasok azzal érveltek, hogy a
rovátkákat az ásatásokat végző munkások eszközei okozták. Desnoyers azonban
rámutatott, hogy a vágott jeleket ugyanaz az ásványi üledék takarta, mint a
csontleletek felületének többi részét. Sir Charles Éveli, neves brit geológus véle­
ménye szerint a jeleket rágcsálófogak okozhatták. Gabriel de Morti 1let francia
ősrégész azonban azt állította, hogy a jelek nem származhatnak állatoktól. Az ő
feltevése az volt, hogy a csontokon található jeleket a földrétegek nyomása álta!
megmozdított éles kövek eredményezhették. Erre Desnoyers így válaszolt: ..Sok
bevágás a későbbi dörzsölésből vagy a szállításból, vagy a csontoknak a h o ­
mokban és a hordalékrétegben való mozgásából eredt. Az ilyen jeleknek azon­
ban teljesen mások a jellemzőik, mint az eredeti jeleknek és rovátkáknak.”
Szóval kinek volt igaza. Desnoyersnek vagy de Morti 1let-nek? Néhány szak-
tekintély azt gondolta, hogy ezt a kérdést akkor lehet majd lezárni, ha a St.
Prest-i hordalékrétegben egyértelműen emberi kéztől származó kőeszközöket
találnak. Louis Bourgeois lelkész, aki paleontológusként is elismerést vívott ki
magának, gondosan átkutatta St. Prest-nél a réteget, ilyen bizonyítékot keresve.
Türelmes kutatásának köszönhetően, végül számos olyan kovakövet talált, me­
lyet igazi eszköznek tekintett, és ezért 1867 januárjában jelentést készített
I f wv/ c v toron csontok: A félrevezetés kezdete

• <ki(»I a l'udományos Akadémiának. A híres francia antropológus. Armand le

1 'iiaiuTages megállapította, hogy az eszközök között kaparó, fúró és lándzsa-
..... , ./.crepelt.
I >' MórtiIlet-t még ez sem elégítette ki. Véleménye szerint a Bourgeois által
i l'n .1 neI talált kovaköveket a földrétegek nyomása alakította ki. Az a kísér­
li mnl lehat, hogy választ kapjunk a csontokon vágott jelek term észetét illető
1 nlr'.re, egy másik kérdést eredményezett: miként ismerhetjük fél az emberi
i • nyomát kovaköveken és más kötárgyakon? Ez utóbbi kérdést a következő
i' |i .■> Ihen fogjuk részletesen tárgyalni. Most csak annyit je g y z ü n k meg, hogy
ni a mai napig igencsak ellentmondóak a vélemények azzal kapcsolatban.
1.■■ lionnantól kezdve tekinthetünk valamit kőeszköznek. Ezért nem túl nehéz
mi. I iTdőjeleznünk de Mortillet elutasító véleményét a Bourgeois által talált
i .. aktivekkel kapcsolatban. 1910-ben a híres amerikai paleontológus, Henry
i ni lii'kl Osborn a következő érdekes megjegyzést tette a St. Prest-i kőeszközök
i< l. difiével kapcsolatban. ..Ennek a korszaknak a rétegeiben az em ber legkoráb-
1 ' |. Ital, a vésett csontokat Desnoyers találta 1863-ban a Chartres melletti St.
i'i- ,i ni'I. E vésetek mesterséges term észetét illetően minden kétség eloszlott
1 i ille és Rutot jelenlegi feltárásainak köszönhetően, melyek során eolitikus
i " aktiveket fedeztek fel, teljesen megerősítve Bourgeois apát ezekben a réte-
. I In n lett 1867-es felfedezéseit."
\ Sí. Prest-i felfedezéseket illetően tehát láthatjuk, hogy egy paleontológiai
i ' . 'Némával kerültünk szembe, amit nem lehet gyorsan és könnyen megoldani.
ilvánvalóan nincs elég bizonyítékunk arra. hogy kategorikusan elutasítsuk
. h l a csontokat, mint az em ber pliocén kori jelenlétét bizonyító leleteket.
I *.makkor méltán csodálkozhatunk el azon. hogy a St. Prest-i leleteket és más
1. 1 uniókat sohasem említik az emberi evolúcióról szóló tankönyvek, kivéve azt
• ii. Iiany esetet, amikor rövid, gúnyolódó lábjegyzetekben utasítják el. Ez való-
i' ni a/ért van, mert a bizonyítékok egyértelműen elutasíthatok lennének? Vagy
• ilan tv a mellőzés illetve rövidre fogott elutasítás inkább azzal magyarázható.
..... a tárgyak késői pliocén korra való lehetséges datálhatósága annyira nem il-
lil lu lf a / ember eredetének általános felfogásába?
I A'kre a gondolatokra rímelnek Armand de Quatrefages-nak, a Francia Tu-
i mányos Akadémia tagjának és a Párizsi Természettörténeti Múzeum p ro ­
li ./m án ak E m beri kövületek és vadem berek (H om m es F ossiles el H om m es
című, 1884-ben írott könyvének sorai: „Úgy tűnik, hogy az ember
l'liiuéii és miocén korokban való létezésének elutasítása inkább az elméleti
lóntolásokkal, mintsem a közvetlen megfigyeléssel magyarázható."
16 Az em beri fa j rejtélyes eredete

EGY KORTÁRS PÉLDA: A KANADAI OLD CROW FOLYÓ

Mielőtt megvizsgálnánk néhány további, az ember eredetének mai elméleteit

cáfoló XIX. századi felfedezést, nézzük meg az emberi kéz által megmunkált
csontok egy kortárs példáját. Az egyik legellentmondásosabb, az újvilági paleo-
antropológiát leginkább megosztó kérdés annak meghatározása, hogy mikor j e ­
lent meg az em ber Észak-Amerikában. Az általános vélemény szerint mintegy
12 000 évvel ezelőtt vadászó-gyüjtögető életmódot folytató ázsiai csoportok kel­
tek át a Bering-szoroson. Néhány szaktekintély hajlik arra, hogy ezt az időpontot
30 000 évvel ezelőttre tolja ki, míg a kutatók egy egyre növekvő számú kisebb­
sége olyan leletekről számol be, melyek az ember a pleisztocén sokkal korábbi
szakaszaiban való amerikai jelenlétét bizonyítják. Ezt a kérdést részletesebben a
következő fejezetekben vizsgáljuk majd meg. Most csak az Old Crow folyóban,
Yukon Állam északi területén feltárt fosszilis csontokkal fogunk foglalkozni, mi­
vel ezek mai példával szolgálnak a jelen fejezetben tárgyalt lelettípusra.
Az 1970-es években Richard E. Morlan. a Kanadai Régészeti Kutatóintézet
és a Kanadai Nemzeti Embertani Múzeum munkatársa tudományos vizsgálatnak
vetette alá az Old Crow folyó leletegyüttesből származó, külső beavatkozások
jeleit viselő csontokat. Morlan azt a következtetést vonta le. hogy sok csonton
és agancson olyan emberi kéztől származó jelek figyelhetők meg. melyek a
csontok megkövülése előtt keletkeztek. A csontokat a víz szállította, és egy
80 000 évvel ezelőttre datált folyómederből tárták fel őket. a Wisconsin jégk or­
szak elejéről. Ez az eredmény kétségbe vonta az Újvilág benépesülésének mo­
dern elméleteit.
1984-ben azonban R. M. Thorson és R. D. Guthrie megjelentettek egy tanul­
mányt, melyben kifejtették azt a véleményüket, hogy a Morlan által emberi be­
avatkozásnak vélt jeleket a folyó jegének mozgása is okozhatta. Ez arra késztet­
te Morlant. hogy visszavonja azon elméletét, hogy minden általa gyűjtött cson­
tot emberi kéz munkája változtatott meg. Belátta, hogy a harmincnégy csont kö­
zül akár harminc is a folyó jege által, vagy más természetes ok miatt karcolód­
hatott meg.
Ám ezután is ragaszkodott hozzá, hogy a másik négy példányon határozot­
tan emberi munka jelei mutatkoznak. Egy megjelent cikkében így ír: „A vágáso­
kat és karcolásokat ... nem lehet megkülönböztetni azoktól, amelyeket kőeszkö­
zökkel készítettek állati tetemek lenyúzása és a hús lefejtése során.”
Morlan elküldött két ilyen csontot a vágott csontok egyik szakértőjének. Dr.
Pat Shipmannek, a Johns Hopkins Egyetemre. Shipman elektronmikroszkóppal
vizsgálta meg a csontokon lévő jeleket és összehasonlította őket több mint ezer
dokumentált vésett csonttal. Shipman véleménye szerint a / egyik csont jelei
nem meggyőzőek, ám a másik csonton határozottan egy eszköz állal okozott
nyom található. Morlan megjegyezte, hogy találtak kőeszközöket az Old Crow
' pin ii . s lovon csontok: A félrevezetés kezdete

1 ' " i , iillclén és a közeli fennsíkokon, igaz. ezek nem tartoznak közvetlenül a
• i minklio/.
Iiml.v annyit jelent, hogy a St. Prest-i csontok és a hasonló jellegű leletek
1 ' >• korántsem olyan könnyű. Az ilyenfajta bizonyítékot napjainkban is fon-
<.•■ii.ll i.irtják, a vizsgálati módszerek pedig majdnem azonosak a XIX. század-
1 mi li i náltakkal. Az akkori tudósoknak persze nem volt elektronmikroszkóp-
1 . iIs on jellegű feladatot azonban hagyom ányos mikroszkóppal is el lehet
......... •, a/.zal ök is rendelkeztek.

A KALIFORNIAI ANZA-BORREGO SIVATAG

■ i l’rest-ben talált vésett csontokhoz hasonló lelet egy másik kortárs pél-
i .i n 1mitr-r Miller, a kaliforniai El Centroban lévő Imperial Valley College
%In inn vezetője fedezte fel. Miller, aki 1989-ben halt meg, az Anza-Borrego
I m i i hal olyan mammutcsontot talált, melyeket kőeszközökkel rovátkáltak

1■ I r\esdlt Államok Geológiai Szolgálatának uránizotópos kormeghatáro-

. . . mit a csontok legalább 300 000 évesek, a paleomágneses kormeghatáro-
. i\ nlkanikus hamuminták pedig a csontokat 750 000 évesre becsülték,
hl "i egy elismert tudós kijelentette, hogy Miller állításának ..valóságtartal-
i mint a Loch Ness-i szörnyé, vagy egy Szibériában élő mammuté” , ak-
.

• • Iliin úgv reagált, hogy ..ezek a kutatók nem akarnak itt embert látni, mert
i .ni., n luTcllegezne a karrierjüknek” . Az Anza-Borrego sivatagból származó
ii m.mmuitcsontok felmerültek a Thomas Demérével. a San Diego-i Termé-
• ii.nii neti Múzeum paleontológusával folytatott beszélgetésünk során (1990.
.. mm iI ) Deméré azt mondta, hogy természeténél fogva szkeptikus az olyan
11.........1I ,il s/em ben, amilyeneket Miller tett. Megkérdőjelezte azt a szakértel-
Ilvel ;i csontokat kiásták és rámutatott, hogy a kövületek mellett nem ta­
ni I ... •./.közöket. Deméré még azt is hozzátette, hogy nagyon valószínűtlen-
ii i i.m a lelettel kapcsolatos bármilyen tudományos publikációt, mivel annak
I. ácsét a cikkeket véleményező szakértők úgyis megakadályoznák. Amint
■• .1.1. Iulic Parkstól. a George Miller-féle leletek referensétől megtudtuk.
.................innak ellenére, hogy felkérték, sohasem vizsgálta meg a kövületeket,
ill. i • nem nézte meg a lelőhelyet.
r ál , elmondása szerint az egyik véset mintája az egyik megkövült csontról
inl ■ ,/emmel láthatóan egy másik csonton folytatódik. E kél csont minden
1 ■ ■.mi' il egymás mellett helyezkedett el. mikor a mammut csontváza még egy-
11 I / pedig mészáros tevékenységre utal. A csontok földben való horzso-
1 i . i minden bizonnyal csak a csontváz feldarabolódása után következhetett
1 . i•* ettől nem származhattak olyan véletlen jelek, melyek több csonton vc-
n.M (íi)tiInak
18 Az emberi faj rejtélyes eredete

VÉSETT CSONTOK OLASZORSZÁGI LELŐHELYEKRŐL

Desnoyers St. Prest-nél talált leleteihez hasonló vésett csontokból egy egész
sorozatot találtak az olaszországi Arno folyó völgyében (Val d ’Arno). A rovát­
kolt csontok ugyanolyan állatoktól —többek között Elephas m eridionalÁvtól és
Rhinoceros etruscusXó\ - származtak, mint amelyeket St. Prest-nél találtak. Ezek
a fajok a pliocén korszak asti szintjére voltak jellemzőek, és ez 3-4 millió éves
dátumot jelentene. Lehetséges azonban, hogy a csontok csak 1,3 millió évesek,
az Elephas m eridionalis ugyanis ekkor halt ki Európában.
Rovátkázott csontokat találtak Olaszország más részein is. 1865. szeptember
20-án Spezziában, az Olasz Természettudományi Társaság ülésén Ramorino
professzor olyan kihalt vörös szarvas és orrszarvú fajoktól származó csontokat
mutatott be, melyeken szerinte emberi vésetek voltak. Ezeket a darabokat a Si­
ena mellett fekvő San Giovanniban találták, és a Val d'Arnoból származó cson­
tokhoz hasonlóan, ezek is a pliocén korszak asti szintjére datálhatok. De
Mortillet szokásos elutasító véleményét megőrizve kijelentette, hogy a leleteket
minden bizonnyal a feltárást végző munkások eszközei sértették meg.

A BILLY-I ORRSZARVÚ (FRANCIAORSZÁG)

1868. április 13-án A. Laussedat jelentette a Francia Tudományos Akadémi­

ának, hogy P. Bertrand-tól két. egy orrszarvú alsó állkapcsából származó töredé­
ket kapott, melyeket egy barlangban találták a franciaországi Billy közelében.
Az egyik töredéken négy nagyon mély rovátka volt. A rövid rovátkák, melyek a
csont alsó részén helyezkedtek el. nagyjából párhuzamosak voltak. Laussedat
szerint a vágott jelek keresztmetszete olyannak látszott, mint a fejsze nyoma egy
darab száraz fán. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezeknek a jeleknek is
egy kőből készült kézi vágóeszköztől kellett származniuk, m égpedig abból az
időből, amikor a csont még friss volt. Laussedat szerint ez arra utal, hogy az
em berek egyazon korban éltek a megkövült orrszarvúval egy földtörténetileg
igen távoli korszakban. Hogy pontosan milyen távoliban, azt az a tény mutatja,
hogy az állkapocscsontot egy körülbelül 15 millió éves középső miocén formá­
cióban találták.
Vajon valóban emberi lények hozták létre a jeleket a csonton? De Mortillet
nem így gondolta. Miután elvetette azt az ötletet, hogy húsevők rágták meg. ezt
írta: „Ezek csak egyszerű geológiai behatások.” Lehet, hogy De Mortillet-nek
igaza volt, mégsem volt elég bizonyítéka ahhoz, hogy alátámassza állítását.
A vésett csontok egyik széles körben elismert szakértője. Lewis R. Binford.
az albuquerque-i Uj-Mcxikói Egyetem antropológusa. Csontok: Az ősem ber és
a modern m ítoszok {Bones: A ncient Men and M odern M yths) című könyvében
 íSr// toron csontok: A félrevezetés kezdete 19

■ i n|.i A kőeszközöktől származó jelek általában rövid és párhuzamos jelek

i .........in csoportokban jelennek meg.” Azokra a je lekre, am elyeket
i iiihv il.il vi/sgált, pontosan illik ez a leírás.

COLLÍNÉ DE SANSAN (FRANCIAORSZÁG)

I u n c i a Tudom ányos A kadémia 1868. áprilisi aktái tartalm azzák F.

• mm ,in és F. Filhol jelentését: „M ost már elegendő bizonyítékunk van arra,
1iiys M ui'.odt szívvel kijelenthessük: emberi lények éltek a miocén korszak em-
ift». i •. I egy időben.” Bizonyítékuk a franciaországi Saiisanbó! származó einlős-
. .... . gyűjteménye volt. melyeket szemmel láthatóan szándékosan törtek szét.
1 iii' H,' ,cn egy kisméretű szarvas, a D icrocerus elegáns törött csontjai voltak fi­
ll mu méltóak. A mai tudósok a sansani csontok rétegét a középső miocén
1 i iki.i datálják. Nem nehéz elképzelni, milyen megsemmisítő hatással lenne
i i nli "i evolúciós tanokra az emberi faj 15 millió évvel ezelőtti jelenléte,
i 1 Mortillet szokásos stílusában kijelentette, hogy a sansani kövek egy ré-
| ii i iiii s/eti erők tölték össze a fosszilizáció idején. Előbb kiszáradtak, majd
>• • i- i'ino/gás károsította a csontokat.
1miiip.ou azonban fenntartotta azt a meggyőződését, hogy a sansani csonto-
i ii *min 1 1 lények törték össze azért, hogy hozzáférjenek a velőhöz. Ezt a példát
IN IIk'ii a tudományos közvélemény elé tárta a N em zetközi Osem bertani és
' 1 Im i Régészeti Kongresszus bolognai ülésén. Garrigou először egy sor olyan
i .iii'ii , t Minlol tárt a kongresszus elé. melyeken vitathatatlanul látszottak a hús-
i H 1 1niIn1 és a törés jelei. Majd összehasonlításképp annak a kis szarvasnak
i ' .........'i its elegáns) a csontjait mutatta be, melyeket Sansanban gyűjtött. Ez
in■i in i .uniók jelei egybevágtak az újkori csontokon megfigyelhetőkkel.
in i "mi arra is felhívta a figyelmet, hogy több csonttöredéken épp olyan fí-
........ karcolt jelek találhatók, mint a késői pleisztocén korszakból származó
• írni velős csontokon. Binford szerint a velőhöz úgy lehet hozzájutni, ha
• • m lekaparjuk egy kőszerszámmal a velős csont fei iletén lévő szövetréteget.

PIKERM I (GÖRÖGORSZÁG)

i Pikcrmi nevű helyen, a görögországi M arathoni-síksághoz közel van

■m I ' ni miocén törtöni korból származó, kövületekben gazdag réteg, melyet
■m Mi' . francia tudós, Albert Gaudry tárt fel és írt le. 1872-ben Brüsszelben, a
ii, ikO/i Osembertani és Őskori Régészeti K ongresszuson Báron von
i 'in I i i előadásában azt bizonyította, hogy a Pikermiből származó törött cson-
•"l i i mbei miocén korszakban való jelenlétét mutatják. A mai szakértők a
20 Az em beri fa j rejtélyes erei/ele

Pikermi lelőhelyet szintén a késői miocén korszakra teszik, a csontoknak így

legalább ötmillió évesnek kell lenniük.
Von Dticker először számos, a Pikermi lelőhelyről származó csontot vizsgált
meg az Athéni Múzeumban. 34 Hipparion- (egy kihalt háromujjú ló) és antilop
állkapocstöredéket talált, 19 sípcsont töredéket és 22 egyéb csontdarabot olyan
nagy emlősöktől, mint az orrszarvú. Mindegyiken talált olyan nyomokat, me­
lyek a velő megszerzése érdekében történt törések nyomait mutatták. Von
Diicker szerint ezek mind „kemény tárgytól származó ütések többé-kevésbé ki­
vehető jegyeit” viselték. Felfedezett több száz csontszilánkot is, melyek ugyan­
ilyen törésektől származtak.
Ezenkívül von Dücker megvizsgált több tucat H ipparion- és antilopkopo­
nyát is, amelyekről módszeresen eltávolították a felső állkapcsot azért, hogy
hozzáférjenek az agyhoz. A töredékek szélei nagyon élesek voltak, amit inkább
az emberi törés jelének lehet tulajdonítani, mintsem a ragadozóknak vagy a
földrétegek nyomásának.
Von Dücker ezután a pikermi lelőhelyre utazott, hogy a helyszínen folytassa
kutatásait. Az első ásatás alkalmával több tucat Hippariontó\ és antiloptól szár­
mazó csonttöredéket talált, és jelentése szerint ezek mintegy egynegyede szán­
dékos törés nyomait viseli. Ehhez kapcsolódva megemlíthetjük Binford vélemé­
nyét, mely szerint a velő megszerzése során létrejött csontleletek körülbelül 14-
17 százaléka visel magán rovátkákat. „A csontok között - mondta von Dücker -
találtam egy olyan méretű követ is, melyet könnyedén kézbe lehetett fogni.
Egyik vége hegyes volt, és teljesen alkalmasnak látszott arra. hogy a csontokon
megfigyelt jeleket általa hozzák létre.”

KILYUKASZTOTT CÁPAFOGAK
AZ ANGLIAI VÖRÖS SZIKLÁTÓL

1872. április 8-án a Nagy-Britannia és Írország Királyi Antropológiai Inté­

zete ülésén Edward Charlesworth. a Földtani Társaság tagja több példát muta­
tott olyan cápafogakra ( Ccircharodon), melyeknek olyan lyuk volt a közepén,
amilyet a déltengeri szigetlakok szoktak fúrni fegyver és ékszer készítése céljá­
ból. A fogakat Kelet-Angi iában a Vörös Sziklák csoportjánál találták. Koruk 2-
2,5 millió év körüli.
Charlesworth meggyőző érveket hozott fel arra. hogy tengeri állatok, például
puhatestűek nem fúrhatták ezeket a lyukakat. A vita során az egyik tudós azt ve­
tette fel. hogy fogszuvasodás is lehetett a lyukak oka, de nem ismeretes, hogy a
cápák szenvednének ettől a betegségtől. Egy másik feltételezés szerint paraziták
okozták, de köztudott, hogy a halak fogaiban nem tartózkodnak élősködők.
Ekkor foglalt állást Dr. Collver az emberi beavatkozás mellett. A uvülés
 » ' ■( . toron csontok: A félrevezetés kezdete 21

• )m "i.imyvo erről így emlékezik meg: „Nagyítólencsék segítségével alaposan

ti j i .Málta az átfúrt c á p a f o g a k a t... A perforáció szerinte emberi munka ered-
n* it . I i vei között szerepelt ..a szélek lekerekített volta", a „fogakon belül a
ni ih i i iiiralis helyzete" és „a furatok készítéséhez használt mesterséges esz-
ii ni iisuiiiai” .

FARAGOTT CSONTOK A DARDANELLÁKRÓL

(TÖRÖKORSZÁG)

i I Im ii I rank Calvert Törökországban, a Dardanellák mentén egy miocén

un h idhau i'i'v olyan D einotherium csontot talált, amelyen karcolt állatfigurák
mIiiik < a Iveit feljegyzése szerint: „U gyanannak a sziklának más-más részei-
ii ", ni messze a karcolt csonttól egy kovakőszeletet és olyan állati csontokat
•i ili mi moly eket ny ilvánvalóan emberi kézzel törtek el hosszában, hogy ki-
*i !i i I" li’ilr a velőt úgy. ahogy azt minden primitív faj teszi.”
N mi,n vakértők szerint az elefántszerű D einotherium a késői pliocéntől a
■ H mini n i korszakig létezett Európában. így Calver datálása. mely szerint a
• ii.laiirllak lelőhelyeinek idejét a miocénra tette, feltehetően helyes. A miocén
i |i li ni. .| korszakolás szerint a jelenkor előtt 5-től 25 millió évig terjedt. A je-
• ni, ni.ill odó nézőpont ebben a korszakban csak majomszerű hominidák léte-
•UiM l. In ir lr /i. Még a késői pliocén 2-3 millió éve is túl korai lenne ahhoz.
•*m1 iK m lajla tárgyakat találjanak a Dardanellák lelőhelyein. A D einotherium
"I "II talált karcolt formák csak az elmúlt 40 000 év anatómiailag modern
1 i• in I. müvei lehetnének.
\ /. i'ri'historique-bQYi de Mortillet nem vitatkozott a Dardanellák formáéi­
ul il I mai ól I helyett azt a magyarázatot fűzte hozzá, hogy a karcolt csontok.
I, l n'.an eltört csontok és a kovakőszerszámok egyidejű jelenléte túlságo-
I ' li í r . olyannyira, hogy kétségeket ébreszt a leletekkel kapcsolatban. Ez
Ikrpcs/lő! A St. Prest-i vésett csontok esetében de Mortillet amiatt pa-
• i ."Imi hogy nincsenek jelen kőeszközök illetve az emberi jelenlét más
a lelőhelyen. Itt viszont a karcolt csontokkal együtt a szükséges tárgya­
it i un 'találták, de Mortillet azonban azt mondta, hogy a leletegyüttes „túlsá-
i ' m i , tökéletes'’, arra célozva, hogy Calvert talán csalt,
i 1' ni \ Iraill. a davisi Kaliforniai Egyetem klasszika filológia professzora
• ..... mi ,i következő véleménnyel van a kutatóról: ..Calvert a Dardanelláknál
i" Imii i .aladok egyik legkiválóbbjának tagja volt Jelentős földtani és pale-
1 1 1 1 I- mu ludassal bírt." Calvert számos fontos feltárást végzett a Dardanellák

iiilii.ii r \ szerepet játszott Trója felfedezésében is. Traill hozzátette:

ív levelezésének alapos átolvasása után kijelenthetem. Calvert kinő­
ni 1 11 * ■li ,iz igazmondásra."
22 Az em beri faj rejtélyes eredete

A MONTE APERTO-I BALAENOTUS (OLASZORSZÁG)

A XIX. század második felében olyan bálnacsont-köviileteket találtak

Olaszországban, am elyeken vágott jelek voltak. 1875. november 25-én G.
Capellini, a Bolognai Egyetem geológiaprofesszora jelentette, hogy a je leket
szemmel láthatóan kovaeszközökkel vésték akkor, amikor a csont még friss
volt. Sok más európai tudós is egyetértett Capellini magyarázatával. A csontok,
amelyeken a jelek voltak, a B alaenotus nemzetségbe tartozó, a késői pliocén
korban kihalt bálnától származtak. Egyes csontok múzeumi gyűjteményekből
származtak, a többit pedig Capellini tárta fel személyesen olyan Siena környéki
pliocén formációkból, mint például a poggiaronei.
A vágási nyomok csontokon való elhelyezkedése - például a bordák külső ol­
dalán - azok mészáros tevékenységből származó eredetére utal. Egy majdnem
teljes. Capellini által feltárt bálnacsontvázon az állatnak csak az egyik oldalából
származó csontokon voltak vágási jelek. „Meg vagyok győződve arról, hogy az
állat a homokos partra vetődött, ahol a bal oldalán feküdt, így a jobb oldala telje­
sen védtelen volt az emberek közvetlen támadásától. Erre utalnak a csontokon ta­
lálhatójelek helyei” - mondta Capellini. Az, hogy a csontok csupán a bálna egyik
oldalán voltak megjelölve, kizár minden olyan érvelést, mely tisztán geológiai
behatásra vagy a cápák mélyvízi támadására alapoz. A megkövült bálnacsonto­
kon talált vágási jelek pontosan megegyeznek a mai vágott bálnacsontok jeleivel.
Capellini a következőt jelentette a Nemzetközi Ősembertani és Őskori Régé­
szeti Kongresszusnak: „A poggiaronei Balaenotus maradványainak környékén
gyűjtöttem néhány kovaélet, melyek eredetileg a jelenlegi parti üledékbe
süllyedtek. Ugyanezekkel a kőeszközökkel - folytatta - friss cetcsontokon a
megkövült bálnacsontok jeleivel pontosan megegyező jeleket sikerült reprodu­
kálnom.'' Azt is hozzátette, hogy emberi csontvázmaradványokat találtak Olasz­
ország ugyanazon vidékén. Savona mellett (lásd a 7. fejezetet).
Capellini jelentése vitára ösztökélte a kongresszus tagjait. Néhányan. példá­
ul Sir John Evans, ellenvetéseket hoztak fel. Mások, például Paul Broca, a Pári­
zsi Embertani Társaság főtitkára támogatta Capellini elméletét a bálna csontján
talált jelek emberi eredetéről. Határozottan elvetette azt a hipotézist, hogy a je­
leket cápák okozták volna. Hangsúlyozta, hogy a jelek formája egyértelműen
mutatja, hogy egy éles pengével készültek. Broca egyike volt kora első számú
csontfiziológiai szakértőinek.
Armand de Quatrefages azok közé a tudósok közé tartozott, akik elfogadták
a Monté Aperto-i B alaenotus csontjairól, hogy ezeket emberi kéz vágta meg,
éles kovaszerszámokkal. 1884-ben ezt írta: „Bármennyire is próbálkozunk más­
más módszerekkel és különböző anyagú szerszámokkal, nem tudjuk reprodukál­
ni ezeket a jeleket. Csak egy adott szögben nagy nyomással mozgatott éles ko­
vaeszközzel lehet ezt a hatást elérni."
 ii i v inn itt csontok .-I félrevezetés kezdete 23

/ \ / , í v , / ügyet S. I.aing foglalta össze a legjobban 1893-ban: ..A vágások

Mi'i 1 1■<»•. iviick néha majdnem félkörök, amelyet csakis kézmozdulattal lehetett
<l»..... \ v .ív,isi jelek pedig mindig világos, vágott felületet mutatnak a külső
konvex oldalon, amelyre rányomták az eles tárgyat, és durva, érdes felü­
li i i I , |n vnek a vágás belső oldalán. A vágások mik roszkopikus vizsgálata
H> Műn in r / t a következtetést, és nem hagy kétséget afelől, hogy ezt bizonyára
in in közzel készítették, mint egy kovakőkés, am elyet ferdén tartottak és
Ilitől I', insrn nagy erővel szorítottak a m ég friss csonthoz éppúgy, ahogy azt
\ i'lrmber lenné, amikor egy partra vetődött bálna húsát fejti le. Ugyanilyen
» ifi,' "I ,ii lehel kovakéssel okozni egy friss csonton, ezt a mintát ugyanakkor
• ni , n más ismert, vagy elképzelhető módszerrel nem tudjuk elérni. Ezért
mi«> unni hogy inkább makacs előítélet, mintsem tudományos szkepticizmus el­
it ■ ,iiim ,iz em ber harmadidőszaki létezését, hogyha elméletünk csak ezen az
m 1 H ím rscien alapszik.”
i in.ii szakembert. Binfordot idézve: ..Kicsi az esélye annak, hogy a vésett
ii vizsgálva összekeverjük egy eszközhasználó em ber darabolásának
■Ictelésének nyomait az állati beavatkozás nyomaival."
i .i|,.ik logai (2.1 ábra) ugyanakkor élesebbek a szárazföldi húsevő emlő-
. I , in I például a farkasénál, ezért elképzelhető, hogy a vágószerszámtól szár-
imi ii mintázathoz hasonló
l< I 11 li;igynak a csonton.
\ '.n i Uiego-i Természettör-
Múzeum őslénytani
!• limy ének bálnacsont-
I n nli irii megvizsgálva azt a
' , il ' /lelést vontuk le,
i'.'i i i ,ipa fogaktól valóban
¥>• ,lli' inek olyan jelek, me-
i I i \ . 1 ló szerszám nyomai-
i", In .iinlílanak.
\ kéidéses csontok egy
ii kon. kisméretű szilás-
■i i 1 1 1öI származnak. A
i,il bevágásait nagyítóval
ilink meg. Egyenlő tá-
M'l .irhjiii párhuzamosan fu-
ii' i \ .'ipasok mindkét felszí-
ii, n , H elyezkedő rovátkákat
i iiimil melyek könnyen szár-
iMi. h.ill.ik cápafogak fürészes 2.1. ábra Plioeén-kori nagy íchcrcápa (Carciia-
li 101 k,iieolásnyom okat is rodon mega/odon) Ibga.
 24 A: cm h en fai rejtélyes eredete

láttunk a csontokon (2.2.

ábra). Ezeket az egyik fog
élének gyors ütése is lét­
rehozhatta, amely meg­
karcolta a csont felszínét,
de mélyebben nem véső­
dött be.
Ennek tudatában újra
meg kellene vizsgálni az
olaszországi pliocén bál­
nacsontokat. hogy meg­
nyugtatóan eldönthessük,
vajon a csontokon látható
jeleket cápafogak okoz­
ták-e. A párhuzamos vo­
nások és a rovátkáit min-
2.2. abra I-meszes cápalog okozta barázdak cs kar- tázat a kövületek felületén
colások mintázata egy bálnacsont felszínén. szinte biztos jele a ragado­
zó vagy a dögevő cápá­
nak. Ha a helyszíni vizsgálat azt mutatja, hogy a mély. V-alakú vágások szélét
egyenletesen elhelyezkedő, hosszú, párhuzamos vágások, rovátkák alkotják, ak­
kor ez bizonyítaná, hogy a vágások cápafogtól erednek. Egy kovakőpengével
ilyen egyenletesen elhelyezkedő rovátkákat nem lehet létrehozni a csont felszínén.

A POUANCÉ-1 HALITHERIUM (FRANCIAORSZÁG)

1867-ben L. Bourgeois nagy szenzációt keltett, amikor Párizsban a Nemzet­

közi Osembertani és Őskori Régészeti Kongresszus tagjai elé tárt egy
H alilherium csontot, amelyen emberi kéztől származó vésetek nyomait vélte
felfedezni. A H alilherium egy kihalt tengeritehén-típus. a Sirenia rendbe tartozó
tengeri emlős (2.3. ábra).
A Halitherivm megkövült csontjait Delaunay apát fedezte fel Franciaország
északnyugati részén. Pouancé közelében, a Barriére-nél lévő kavicságyakban.
Delaunay meglepődött, amikor a felkarcsont töredékén néhány vágási jelet vett
észre. A vágások felszíne megegyezett a csont többi részének külsejével, és
könnyen meg lehetett különböztetni a későbbi sérülésektől, ami arra utalt, hogy
a vágások régiek. Maga a csontkövület egy érintetlen rétegben helyezkedett el.
melynek földtörténeti kora így egyértelműen megegyezett a csonton található je­
lekével. A vésések mélysége és élessége pedig azt mutatta, hogy ezek a csont
megkövülésénél korábban keletkeztek. Néhány véset olyannak tűnt. mintha kél

1
 p t f " i \ lm nil csontok: .1 félrevezetés kezdete 25

i iilnnl.Ii/i1! egymást keresztező

II*• Imi ./;n mazott volna.
\l< ile Mortillet is belátta.
Imiit nem úgy tűnik, mintha
*•/( I MŰI alatti károsodás vagy
eredményei lennének.
\ i i (inban nem ismerte el.
2.3. ábra Vágásnyomok a franciaországi Pou-
I'" emberi munka eredmé-
ancénál talált miocén kori Halitherium csonton.
n i i lehelnek. Legfőbb eilen-
0i ■ i i somokat tartalmazó ré-
' I hi a mivel az a miocén korszakból származott. De Mortillet azt írta 1883-
i hi I ulságosan régi ez ahhoz, hogy emberi legyen." Ez egy újabb egyértelmű
i M,i|,i ,i lények értelmezését meghatározó elméleti előítéletnek.

SAN VALENTINO, OLASZORSZÁG

I H/(> ban az O lasz Földtani Bizottság gyűlésén M. A. Ferretti egy megkö-

uli ill.in csontot mutatott be, amelyen „minden kétséget kizáróan emberi kéz
I (i|.inak egyértelmű nyomai voltak láthatók” . Ezt az elefánttól vagy orrszar-
■ •i. 1 1 származó csontot egy asti (késői pliocén) korú rétegbe szilárdan beágya-
-""lv i találták San Valentinonál (Reggio d ’Emilie), Olaszországban. A lelet kü-
' ni' "ességét az adja, hogy ott. ahol a csont a legszélesebb, egy majdnem telje-
" I - lek lyukat lehet megfigyelni. Ferretti szerint a lyuk nem lehet puhatestűek
■' rákok műve. A következő évben Ferretti bemutatott a bizottságnak egy
I s/intén emberi kéz nyomait magán viselő csontot, amit San Ruffinonál,
i i' korú pliocén kék agyagban találtak. A nyomok szerint a csontot egyik végén
i ii ■el fűrészelték. majd eltörték.
I "\ 1880-as tudományos konferencián G. Bellucci az Olasz Embertani és
l mMi .i| / í | ársaság tagja új, a Perugia melletti San Valentinonál és Castello delle
i 'miénél talált felfedezésekre hívta fel a figyelmet. Itt kőeszközöktől származó
' ' i o k és ütések nyomait viselő állati csontokat, elszenesedett csontokat vala-
kovaszilánkokat találtak. Mindegyik leletet olyan egykori tavak pliocén
mában találták, melyeket a klasszikus Val d'Arnoira emlékeztető fauna je l ­
it m i . ' n Bellucci szerint ezek a tárgyak az ember pliocén kori jelenlétének bizo-
ii iii 1..U
26 Az em beri fa j rejtélyes eredete

CL E R M O M I I RRAND (FRANC!AORSZÁG)
A XIX. század végén a Clermont-Ferrand-ban található Természettörténeti
Múzeum hozzájutott egy Rhinoceros paradoxus combcsonthoz, melynek felszí­
nén rovátkák voltak. A leletet Gannat mellett egy olyan édesvízi mészkőben
(travertínóban) találták, mely a középső miocénra jellem ző állatok kövületeit
tartalmazta. Néhányan azt feltételezték, hogy a csonton lévő barázdákat állati
fogak okozták. Gabriel de Mortillet azonban még ezzel sem értett egyet és elő­
adta szokásos magyarázatát: a geológiai erők hatására elmozduló kövek okoz­
hatták a csonton a jeleket.
De Mortillet magyarázata a csonton lévő jelekről azonban további kérdése­
ket vet fel. A vágott jelek a combcsont vége felé helyezkedtek el, az ízületi felü­
letekhez közel. A vágott csontok egy kortárs szakértője, Louis Bin ford szerint
ezeket a vágásokat normál esetben húsfeldolgozásból származó jeleknek tekin­
tenék. De Mortillet azt is megállapította, hogy a jelek „párhuzamos, némileg
szabálytalan, a csont tengelyére merőleges vonások". Binford tanulmányai pe­
dig rámutattak: ..A kőeszközöktől származó vágott jelek többnyire fűrészelő
mozdulatok eredményeként születtek, amelyek rövidek és szabályosan ismétlö-
dőek, és többé-kevésbé párhuzamosak.”

KARCOLT KAGYLÓ AZ ANGLIAI VÖRÖS SZIKLÁTÓL

H. Stopes, a Földtani Társaság (F. G. S.) tagja 1881 -es, a Tudományos Fej­
lesztés Brit Szövetségének szóló jelentése egy olyan kagy ló leírását tartalmazza,
melynek felszínére elnagyolt vonásokkal ugyan, de egy egyértelműen emberi ar­
cot véstek. A vésett kagylót a Vörös Szikla 2-2.5 millió éves rétegezett üledéké­
ben találták.
Marie C. Stopes. a kutató lánya a The G eological M agazine 1912-es cikké­
ben a következő szavakkal érvelt a vésett kagyló eredetisége mellett: ..Figye­
lembe kell vennünk, hogy a feltárt vésett nyomok ugyanolyan sötét vörösesbar­
nák. mint a felület összes többi része. Ez azért meghatározó jelentőségű, mert a
Vörös Sziklától származó kagylók felszíne alól fehér réteg tűnik elő, ha azt
megkarcolják. Hozzá kell még tennünk, hogy a kagyló annyira törékeny, hogy
bármiféle vésési kísérletre darabokra törne”. Ne felejtsük el. hogy a paleoantro-
pológia általánosan elfogadott véleménye szerint ilyen művészi munkák elkép­
zelhetetlenek a késői pleisztocén korszakban élő mai emberfaj, a Cro-magnoni
ember körülbelül .10 ezer évvel ezelőtti megjelenéséig.
 i. m ii (;s törölt csontok: A félrevezetés kezdete 27

CSONTESZKÖZÖK A VÖRÖS SZIKLA ALATT

\ XX. század elején J. Reid Moir. sok rendhagyóan régi kovaeszköz felfe­
lt «vji* ( lásd a 3. fejezetet) leírt egy, „a suffolki Vörös és a Coralline Szikla aljá-
i'"l ' •iinnazó primitív típusú megkövült csonteszköz-együttest"’. jelenlegi tudá­
nul s/erint a kelet-angliai Vörös Szikla teteje a pliocén és a pleisztocén határát
i l/i konit 2-2.5 millió évesre becsülik. Az ősibb Coralline Szikla késői pliocén
' "in icluit legalább 2,5-3 millió éves. A Vörös és a Coralline Sziklák alatti kő-
■ni c lék-rétegek olyan anyagokat tartalmaznak, melyek kora a pliocéntől az
• ni?* terjedhet. Az ott talált tárgyak korának ezek szerint 2 és 55 millió év
11 i/otl kell lennie.
M oh leleteinek egy csoportja három szög alakú (2.4 . ábra). Moir jelentése
ilnt J v.ek mindegyike széles, lapos, vékony csontdarabokból készült, való-
• •1 1 1 1 1<■t■ nagyméretű bordákból, melyeket szándékosan ilyen alakúra formáltak.
| I' iioms/ögletű formát minden esetben a csont természetes „magján" át való
*i 1 1 I cl alakították ki. Moir csontokon végzett kísérletei után arra a következ-
i*i* in jutott, hogy a leletek „m inden kétséget kizáróan emberi munkák” . Moir
■mit .i ( oralline Szikla alatt talált megkövült bálnacsontok háromszögletű da-
i ■! ni egykor talán lándzsahegynek használták. Moir olyan bálnabordákat is

i tin ,i Három csonteszköz a Coralline Szikla alatti törmelékből, amely olyan anya-
i" 1 ti iiiiiiilina/ melyek kora a pliocéntől az eocénig terjed. így ezeknek az eszközöknek
i i i tini Imi lehel a 2-55 millió év közötti intervallumon belül.
28 Az em beri faj rejtélyes eredete

talált, melyekből hegyes eszkö­

zöket készítettek.
Moir és mások is találtak vé­
sett csontokat és csonteszközö-
ket a Cromer Forest Bed nevű
réteg legfiatalabb szintjeitől a
legöregebbig. A Cromer Forest
Bed réteg legfiatalabb szintjei
körülbelül 0,4 millió évesek; a
legöregebbek legalább 0.8 mil­
lió évesek, néhány modern szak­
értő szerint pedig akár 1,75 mil­
lió évesek is lehetnek.
Moir leírt egy másik csontot
is, melyet a suffolki Wood-
bridge-ben fedezett fel Mr.
Whincopp, akinek magángyűjte­
ményében volt egy ..darab meg­ 2.5. á b ra A Cromer Forest-i rétegből szárma/ó
kövült borda, amelyet mindkét vágott fadarab metszete. A nyíl azt a rovátkát
végén részben átfürészeltek". Ez mutatja, amit valószínűleg egy lurésszerü eszköz
a tárgy a Vörös Szikla alatti tör­ kezdő behatolása okozott.
melékágyból származott, és -
ahogy Moir megállapította - ..mind a felfedező, mind a néhai O smond Fisher
tiszteletes emberi kéz munkáját látta benne” . Egy ilyen korú csontkövületen
igencsak meglepőek a fűrészelés nyomai.
Egy darab fűrészelt tat talált S. A. Notcutt is a Cromer Forest Bed rétegben
Mundeslev-nél. A mundesley-i réteg nagy része kb. 0.4-0.5 millió éves.
Moir a következő megfigyeléseket tette az imént említett vágott fadarabról
írt é r te k e z é sé b e n :L a p o s végét szemmel láthatóan egy éles kovakövei fűrészel­
ték le. s egy ponton látszik, hogy a vágás irányát kiigazították (2.5. ábra), aho­
gyan ma is előfordul, amikor acélfürésszel kezdünk el fát vágni” . ,.A hegyes vég
megfeketedett, mintha tűz pörkölte volna meg. Könnyen lehet - teszi hozzá
M o i r - . hogy a gyökerek kiásására használt primitív ásóbotok egy példányáról
van szó.”
Bár annak fennáll a lehetősége, hogy a Homo erectus típusú lények legyenek
jelen Angliában a Cromer Forest Bed réteggel egy időben, a fűrészelt faeszköz­
nél alkalmazott technológia kifinomult szintje sapiens-szerű képességekre utal.
Valójában azt is nehéz megérteni, hogyan lehetett, kőeszközökkel ezt a fajta lü-
részelést megvalósítani. Fanyélre erősített kovaszilánkokkal nem hozhattak vol­
na létre a leleten megfigyelt egyenletes vágásokat, mert a fanyélnek a kovapen-
üénél vastagabbnak kellett volna lennie, llven eszközzel tehát vékonv karcolatot
i - ■<ii <;s töröli csórnak: A félrevezetés kezdete 29

ilk in lehel létrehozni. Egy csak kőből készített fűrészéi pedig túl törékeny lett
nliiii ahhoz, hogy kitartson az eszköz elkészítésének végéig. Arról nem is be-
I Ive. hogy mekkora teljesítmény lett volna egy ilyen éles követ kicsiszolni.
11" \ látszik, hogy csak fém fű rész alkalmazásával érhették el a megfigyelt felüle­
ti i liTinészetesen egy 0,4-0,5 millió évvel ezelőtti fém fűrész igencsak rendelte­
in m.'ii hangzik.
figyelemre méltó, hogy a legelterjedtebb mai kézikönyvek és jegyzetek
inle egyáltalán nem említik a Vörös Szikla és a Cromer Forest Bed réteg vé-
■ii köveit, kőeszközeit és egyéb tárgyait. Ez különösen érdekes a Cromer
I mest Bed réteg leletei esetében, melyek közül a legtöbbnek a kora. a modern
l’.ili'oantropológiai eseménytörténet szerint is az elfogadhatóság határát súrolja.

D E W L IS H I E L E F Á N T Á R O K (A N G L IA )

<)smond Fisher, a Földtani Társaság tagja egy érdekes képződményt fedezett

l< I ,i dorsetshire-i tájban: egy elefántárkot Dewlishnél. Fisher ezt írta 1912-ben
i l'he G eological M agazine-ban: „Az árkot mészkőbe ásták több mint három és
i«-l méter mélyre, és olyan szélesre, hogy egy em ber épp elfér benne. N em ter­
mi ./etes törésvonal mentén helyezkedik el, a kovakőrétegek pedig mindkét ol-
iliilon megegyeznek. Az alja érintetlen mészkő, és az egyik vége az oldalfalak­
i g / hasonlóan függőleges. A másik vége ferdén egy völgy meredek oldala felé
ír Ilik. Az Elephas m eridionalis értékes maradványaira bukkantunk benne, más-
i 1 1 1.i leletet azonban nem tartalmaz ... Véleményem szerint ezt az árkot em ber
•i'.i.i <i késői pliocén idején - elefántcsapdának” . Az Elephas m eridionalis. vagy
'li li elefánt” 1,2-3,5 millió évvel ezelőtt élt Európában. A Dewlish melletti
ni okban talált csontok korukat tekintve vagy a korai pleisztocén vagy a késői
pliocén korszakból származnak.
Az árok függőleges falait ábrázoló fényképek azt mutatják, hogy az árkot
i'oiulosan, egy nagy vésővel faragták ki. Fisher utalt azokra a jelentésekre, me-
I\rk említik, hogy a modern kor primitív vadászai is használtak ehhez hasonló
ni kokat.
Az árok további, a Dorset Field Club által végzett feltárásának eredményei-
n'l .i Nature 1914. október 16-i rövid jelentésében olvashatunk: ..... az árok alja
m in egyenletesen lapos, hanem lefelé, a mészkőbe nyúló mély és keskeny
i,ii.itok egész sorában folytatódik". Nem kizárt, hogy a kor emberei a mészköár-
l t 11 akarták mélyíteni ezekkel a kis repedésekkel. Érdemes lenne megvizsgálni,
Imi'.y az árokban talált elefántcsontokon vannak-e vágott jelek.
I isher egy másik érdekes felfedezést is tett. 1919-ben egy jelentésében ezt
Hi.i Miközben eocén kori leleteket kerestünk a Barton-sziklában, egy kilenc és
!• I négyzethüvelyk (24 cm) alapterületű, két és egynegyed hüvelyk (5,6 cm)
30 Az em beri fa j rejtélyes eredete

vastag, szurokszénhez hasonló anyagból készült téglatestet találtam. Leg­

alább az egyik oldalán kivehetők voltak annak a vágásnak a nyomai, mellyel
szögletesre formálták. A lelet jelenleg a Cambridge-i Sedgwick Múzeumban ta­
lálható.” A szurokszén egy bársonyosan fekete szén, amely jól fényesíthető,
ezért gyakran ékszerként használják. Az eocén 38-55 millió évvel ezelőtti kor­
szak.

A SZÁNDÉKOSAN MÓDOSÍTOTT CSONTOK TANULSÁGAI

Igazán érdekes, hogy a XIX. század során és a XX. század elején számos
komoly tudományos kutató egymástól függetlenül, több alkalommal jelentett a
miocén, a pliocén és a korai pleisztocén kori formációkban talált csontokon és
kagylókon olyan jeleket, melyek emberi kéz munkájára utalnak. E kutatók kö­
zött olyan nevek szerepelnek mint Desnoyers, de Quatrefages, Ramorino, Bour­
geois. Delaunay, Bertrand. Laussedat, Garrigou, Filhol, von Dücker, Ovven,
Collyer, Calvert, Capellini, Broca, Ferretti, Bellucci, Stopes, Moir, Fisher és
Keith.
Félrevezették ezeket a tudósokat? Talán igen. De értelmetlen dolognak tűnik
hazugságokat terjeszteni megkövült csontokon található vágásokkal kapcsolat­
ban. melyek korántsem nevezhetők romantikusnak vagy fennköltnek. Vagy a
múlt századra és a századfordulóra jellemző egyedülálló szellemi aberráltság ál­
dozatai lettek volna a fent említett kutatók? Vagy inkább arról van szó, hogy a
pliocén és a korábbi időszakok állati maradványaiban bőségesen találunk primi­
tív vadászok jelenlétére utaló bizonyítékokat?
Ha elfogadjuk ezeknek a bizonyítékoknak a létezését, akkor felvetődik a
kérdés, hogy ma miért nem fedeznek fel ilyen leleteket. Legfőképpen azért, mert
senki sem keresi. Az emberi kézjegyeit viselő csontok könnyen elkerülhetik an­
nak a tudósnak a figyelmét, aki nem pont ilyen leletek után kutat. Fia egy
paleoantropológus meg van győződye arról, hogy nem létezett eszközkészítő
em ber a középső pliocénben, akkor nem valószínű, hogy az ebből a korszakból
szánnazó csontkövületeken található jeleknek sok figyelmet szentelne.
 Eolitok: a vitákat kiváltó kövek

\ XIX. századi tudósok számos kőeszközt és fegyvert találtak korai pleisz-

pliocén. miocén és még régebbi rétegekben. Beszámolókat írtak róluk a
w r i ő tudományos folyóiratokban, és megvitatták őket tudományos kong-
i- tusokon. Ma azonban már szinte semmit sem lehet hallani róluk. Tények
mnadái tűntek el a látóhatárról.
Nekünk azonban az ilyen „eltemetett” bizonyítékok hatalmas készletét sike-
mli leltárnunk, s ennek áttekintése során az angliai Kent-fennsíktól a burmai
I*i,iw;uly-völgybe fogunk kalandozni. A XX. század végének kutatói szintén
i■li.utak néhány rendhagyóan régi kőszerszám-kultúrát.
A/ általunk megfigyelt rendhagyó kőeszköz-kultúrákat három alaptípusra
• illatjuk: (1) eolitok. (2) durva paleolitok valamint (3) fejlett paleolitok és
n> ultink.
Néhány szaktekintély szerint az eolitok (amiket olykor hajnalköveknek is
■ ' 1 1 c k ) olyan kövek, melyeknek éle természetes módon alkalm as bizonyos
i 1 1 1 .i használatra. Ezekről azt mondják, hogy em berek választották ki és hasz-
ii dirik őket eszköznek kevés vagy semmiféle változtatással. A gyakorlatlan sze-
mm I ■./amára az eolitikumbeli kőeszközök gyakran megkülönböztethetetlenek a
1••/«»nség,es törött kövektől, de a szakértők kidolgoztak bizonyos kritériumokat,
tiiti Ivekkel azonosítani lehet rajtuk az emberi változtatás vagy használat jeleit,
l >''alább a használat tévedhetetlen jeleinek kell jelen lenniük, hogy egy pél-
i tust eolitnak minősítsenek.
\ kifinomultabb kőeszközök esetében, amelyeket durva paleolitoknak ne-
■• /tu’k, az emberi megmunkálás jegyei nyilvánvalóbbak - világos jeleit mutat-
i il mnak a törekvésnek, hogy valaki a kő egészét egy felismerhető szerszámmá
'i aita formálni. Az ilyen eszközökkel kapcsolatos kérdések főként helyes kor-
mi. i'lialározásukra irányulnak.
\ harmadik alaptípust a fejlett paleolitok és neolitok képezik, azok a rend-
11 1 " \ «iaI) régi kőeszközök, amelyek a nagyon finoman letört vagy finoman ki-
■ a ..idt kökultúrákra emlékeztetnek, a késői paleolitikum és neolitikum kor­
ánokból.
32 •I" em beri fuj rejtélyes eredete

A legtöbb kutató számára az eolitok a legrégibb eszközök, amelyeket a pale­

olitok és a neolitok követnek. Mi azonban ezeket a kifejezéseket főleg a meg­
munkálás fokozatainak jelölésére fogjuk használni. A kőeszközök korát lehetet­
len pusztán a formájuk alapján meghatározni.

AZ A N G L IA I K E N T -F E N N S ÍK E O L IT JA I

A Kent megyei lghtham kis városa Londontól huszonhét mérföldre délkelet­

re fekszik. A viktoriánus időszakban Benjámin Harrisonnak egy füszerboltja
volt Ighthamben. Nyári szabadsága alatt a közeli hegyekben és völgyekben ván­
dorolt, kovaköveket gyűjtött, amelyek, jóllehet mára rég feledésbe merültek
már, a tudományos világban évtizedeken át hosszadalmas viták középpontjában
álltak.
Harrison a munka nagy részét Sir John Prestwich-csel, a közelben lakó híres
angol geológussal szorosan együttműködve végezte. Harrison más, paleoantro­
pológiai kutatómunkával foglalkozó tudósokkal is rendszeresen levelezett. Lele­
teit gondosan feltérképezte és katalogizálta a megszokott eljárások szerint.
Harrison első leletei neolitikus típusú csiszolt, emberi kéz által készített kő­
eszközök voltak. A modern vélemény szerint a neolit kultúrák kora csupán tíz­
ezer év, s mezőgazdaság és fazekasság jellemzi őket. Harrison neolitokat talált
lghtham környékén, a jelenlegi földfelszínen szétszórva.
Később paleolitokat kezdett felfedezni az ősi folyóhordalékban. Ezeken a
paleolitikumi eszközökön, bár durvábbak a neolitikumi eszközöknél, könnyen
felismerhető az emberi kéz munkájának a nyoma.
Milyen idősek ezek a paleolitikumi eszkö­
zök? Prestvvich és Harrison az lghtham mel­
lett talált kőeszközök némelyikét pliocén ko­
rúnak vélte. A huszadik századi geológusok,
például Francis H. Edmund, a Brit Geológiai
Szolgálat munkatársa szintén azt mondta,
hogy a hordalék, amelyből sok eszköz előke­
rült, pliocén kori. Hugo Obermaier, a husza­
dik század elejének egyik vezető paleo-
antropológusa kijelentette, hogy a kovaeszkö­
zök. amelyeket Harrison gyűjtött a Kent-
fennsíkról. a középső pliocén idejéből valók.
A késői vagy a középső pliocén kor. amit a
Kent-fennsíkról származó eszközök korának
3.1. ábra F.g\ eolit a Kent-ténn- tulajdonítanak. 2-4 millió évig terjed. A mo­
síkró! dern paleoantropológusok a franciaországi
 I vitákat kiváltó kövek

' ’ ii Imi I /eket a ken ti mészkőfennsíkról származó eszközöket. Sir John Prestwieh
i il< "lHóknak írta le. A bal oldalit, amely a Bower Lane-böl való. a lándzsahegv-típusú
• l n/ők egy durván megmunkált példányának nevezte.

vidékről származó paleolitikumi eszközöket a H om o erectus tói szár-

in i i,illák, és csupán 0.5-0.7 millió évre becsülték a korukat. A ma Angliában
• mi ii eszközök körülbelül 0.4 millió évesek.
\ paleolitikumi eszközök között - amelyeket Benjamin Harrison gyűjtött a
i ni Imnsíkról - volt néhány, amelyekről úgy tűnt, hogy a kultúra egy még pri-
szintjéhez tartoznak. Ezek voltak az eolitok (3.1. ábra). Habár a
H u n i <»n által talált paleolitikumi eszközök megjelenésükben kissé durvák, igen-
iK Ki vannak dolgozva, hogy határozott szerszám- és fegyver formájúak le-
i« 1 1 u l. (3.2. ábra). Az eoiitikumi eszközök azonban természetes kovakő-szilán-
' "I voltak, amelyek csupán a széleiken voltak átalakítva. A világ különböző ré-
m elő törzsi népek még ina is használnak ilyen szerszámokat: felvesznek egy
i "'l.n.ibot, letörik a széleit, s aztán ezt vágó- vagy kaparóeszköznek használják.
\ Kritikusok azt állították, hogy az eolitok csak Harrison képzeletének a szü-
li'iii'i s valójában nem egyebek letörött kovakődaraboknál. A kőeszközök mo-
i ni .x;iktekintélye, Leland W. Patterson azonban úgy véli. hogy még a nagyon
i ■ dcileges szándékos munkát is meg lehet különböztetni a természetes hatá-
"Klul Patterson azt mondja: „N ehéz lenne elképzelni, hogy az erők véletlen-
■ni behatása, hogyan eredményezhetne uniformizált, nem szándékos átalakí-
i.i i ,i -./iIánk szélének jelentős hosszában."
\ I larrison által gyűjtött eolitok nagy részét azok az azonos formájú eszkö-
"I kepe/lék, amelyeken szabályos él húzódik végig a felület egyik szélén.
I' ul' i .mi kritériumai szerint ezeket emberi kéz által megmunkált tárgyakként
i ' II elfogadni. I8 8 (). szeptember 18-án A. M. Bell, a Földtani Társaság tagja
■ in I larrisonnak: ..A durva törés ellenére úgy tűnik, hogy valami több van az
34 Az em beri fa j rejtélyes eredete

.^•y • T V ^
^ Ife
I^ á.
s í#

\ .. j"', ....

3.3 ábra Fent: kőeszközök az Olduvai-szakadékból. Alul: eszközök, amelyeket

Benjamin Harrison talált a Kent-fennsíkon. Angliában.

egyformaságban, mint amit pusztán véletlen kopás okozhatott volna. ... Erről
teljesen meg vagyok győződve.”
1891. november 2-án Alfred Russell Wallace, korának egyik leghíresebb tu­
dósa váratlan látogatást tett Benjamin Harrison fűszerüzletében, Ighthamben.
Harrison megmutatta Wallace-nak kőeszközgyűjteményét, s elvitte őt a lelőhe­
lyekre. Wallace hitelesnek fogadta el az eszközöket, és megkérte Harrisont,
hogy írjon róluk egy alapos jelentést.
Sir John Prestwieh -- Anglia egyik legfőbb szaktekintélye a kőeszközök te­
rén - szintén hitelesnek fogadta el Harrison leletét. Arra az ellenvetésre vála­
szolva. hogy az eolitok inkább természeti képződmények, mintsem emberi tevé­
kenység termékei, Prestwieh 1895-ben ezt mondta: „Felszólítottuk azokat, akik
e kijelentést tették, hogy mutassanak természetes példányokat, mégsem tudták
ezt megtenni, noha közel három év telt el azóta, hogy felkértük őket, mutassa­
nak fel akár egyetlen ilyen példányt. ... Semmi köze ehhez a folyóvizeknek, me-
I h-v. ■/, I vitákat kiváltó kövek 35

i 1 1 in I formáló ereje minden szögletet lekoptat, és a kovaköveket egy többé-

• • M IK• lekerekített kavicsformára súrolja.”
I.r.ik cikkében, ami 1892-ben jelen t meg. Prestwieh fontos megfigyelést
„Még az újkori civilizálatlan em ber munkái is - amit az ausztrál őslako-
<•'1- km s/közeinek példáján lehet látni - azt mutatják, hogy amikor megfosztjuk
M • i ln-'|;ilatuktól, nem fedezhető fel rajtuk nagyobb és kifinomultabb megmun-
1 tin mini ezeken a korai paleolitikumi példányokon.”
> l . eiit-fennsíkon talált eolitokat tehát nem tulajdoníthatjuk az emberszabá-
......... primitív fajának. Mivel az eolitok gyakorlatilag azonosak azokkal a
i' I ü/.ökkel, amelyeket a H omo sapiens sapiens készít, lehetséges, hogy az
■ultiul .il (és a paleolitokat) esetleg a teljesen modern em bertípus készítette a
I |'Mi vagy a késői pliocén korban. Ahogyan látni fogjuk a 7. fejezetben, a
1I ■ i/ad tudósai különböző, anatómiailag modern emberi csontvázak ma-
i i i iii' .út fedezték fel, amelyek a pliocén korú rétegből származtak.
i idekes, hogy a modern szakértők hiteles em beralkotta tárgyakként fogad-
" •! I olyan eszközöket, amelyek pontosan Harrison eolitjaira emlékeztetnek,
is i i ml ;i/ Olduvai-szakadék alacsonyabb szintjeiről szárm azó lekerekített és
i H i m l ő i t szerszámok (3.3. ábra) kifejezetten durvák. A tudósok azonban nem
"iitiik kétségbe, hogy a tárgyakat szándékosan készítették.
I li hánv kritikus úgy véli. hogy ha Harrison eszközeit emberek készítették is,
ii i "i \em lehetnek pliocén korúak. Csak mostanában kerülhettek bele a pliocén
.....11 lek ha.
A eolitok körüli ellentétek feloldása végett egy rangos tudományos testület,
• l'i H I ,ii saság ásatásokat szervezett a fennsík hordalékának magas szintjein és
""i In Iveken, közvetlenül lghtham környékén. Célja az volt. hogy határozottan
1 i" m.r.sa, hogy eolitokat nem csak a felszínen lehet találni, hanem in sitii, a
i■el "i ',/ak előtti hordalék mélyén is. Harrison már talált néhány in situ eolitot
• i l'l,ml a cölöpök lyukaiban), de ez a feltárás, amelyet a tekintélyes Brit Társa-
unhatott anyagilag, meghozta a végső konklúziót. A Brit Társaság magát
U hu unt választotta ki arra, hogy felülvizsgálja a fennsíkon végzett ásatásokat
• y\ niilósbizottság irányítása alatt. Harrison feljegyezte jegyzetfüzetébe, hogy
i i" Idát talált in situ eolitokra, s köztük harminc igen meggyőző lelet volt.
I íWS-ben Harrisont meghívták, hogy állítsa ki eolitjait a Királyi Társaság
ysnli i'ii. Néhány tudós szkeptikus maradt, mások azonban egészen le voltak
"Mi -n/ve. Az utóbbiak között volt E. T. Newton, a Királyi Társaság és a Brit
líbiai Szolgálat tagja, aki 1895. december 24-én ezt írta Harrisonnak az esz-
1 " "kiöl „Közülük néhány, meg kell vallani, emberi munkáról árulkodik.
i i I szándékosan készültek, az általunk ismert egyetlen intellektuális lény, az
/ segítségével.”
i " ' ' íi ban Prestwieh meghalt, de Harrison legfontosabb patronálójának hiá-
•i iImii is folytatta a fennsíki ásatásokat, és válaszolt a kétkedőknek. Ray E.
36 Az em beri fa j rejtélyes eredete

Lankester. a Brit Természettudományi Múzeum igazgatója lett Harrison eolitja-

inak támogatója.
Az emberben felmerülhet a kérdés, vajon miért kell Harrison eolitjairól ilyen
részletes leírást adni. Ennek egyik oka az, hogy érzékeltessük, hogy az effajta
bizonyítékok nem mindig szélsőséges és rögeszmés természetűek. Meglehető­
sen rendellenes bizonyítékok gyakran álltak komoly, hosszas viták középpontjá­
ban az elit tudományos körök berkeiben. E viták szószólói a tudományos meg­
bízhatóság és pozíció szempontjából ugyananolyan tekintélyesek voltak mind az
egyik, mind a másik oldalon. Azzal, hogy részletes leírást adunk az egymással
ütköző vélemények párharcáról, reméljük, hogy az olvasónak lehetőséget adunk
arra, hogy maga válaszoljon e sarkalatos kérdésre: a bizonyítékokat valóban
tisztán objektív alapon utasították el. vagy pusztán azért vetették el és felejtették
el őket, mert bizonyos jó l körülhatárolt elméletekbe nem illettek bele?
Harrison 1921-ben meghalt, és testét az ighthami Szent Péter-plébánia föld­
jébe temették. Egy emléktábla, amit 1926. július 10-én a plébánia északi falában
helyeztek el, a következő feliratot viseli: ..IN M E M Ó R IÁ M — Benjamin
Harrison, lghtham, 1837-1921, a falusi fűszeres és archeológus, akinek lghtham
környéki eolitikumi kovakőeszköz-felfedezései az ember távolibb őstörténetébe
hatoló tudományos vizsgálódás gyümölcsöző területét nyitották meg."
Az ember távolibb őstörténetébe hatoló tudományos vizsgálódás gyümöl­
csöző területét megnyitó Kent-fennsíki eolitokat azonban Harrisonnal együtt el­
temették. Bizonyára a következőképpen játszódott ez le. Az 1890-es években
Eugene Dubois felfedezte és nyilvánosságra hozta a híres, de mégoly homályos
eredetű jávai előembert (8. fejezet). Sok tudós hiteles emberi ősként fogadta el a
jávai előembert, akit kőeszközök nélkül találtak meg. Mivel azonban a jávai
előembert középső pleisztocén rétegben találták, a sokkal korábbi pliocén és
miocén időszakban eszközkészítő hominidákra utaló alapos bizonyítékok ezután
már nem kaptak komoly figyelmet. Hogyan is lenne lehetséges, hogy ilyen esz­
közkészítő hominidák sokkal a feltételezett emberszabású majomősök előtt j e ­
lenjenek meg? Ez lehetetlen feltételezés; így jobb figyelmen kívül hagyni és el­
felejteni minden felfedezést, ami az elméleti elvárások határain kívül esik.

J . R E II) M O IR F E L F E D E Z É S E I K E L E T -A N G L IÁ B AN

Felderítőutunk most Anglia délkeleti partjához visz el bennünket. J. Reid

Moir felfedezéseihez, aki a Királyi Antropológiai Intézet egyik tagja és a Kelet-
Angliai Őstörténeti Társaság elnöke. Az 1909-es évvel kezdődően Moir kova-
kőeszközöket talált a Vörös- és a Coralline Sziklában, illetve ezek alatt.
A Red Crag (Vörös Szikla) nevű formáció, ahol Moir legfontosabb felfede­
zéseinek némelyikét tette, az egykor Kelet-Anglia partjait mosó tenger kagylós
^ 'htok I vitákul kiváltó kövek 37

tikjából áll. Részben a Vö-

i" S/ikla alatt található egy
litctiinló formáció, melyet
1 Hiolline Sziklának neveznek.

Miután áttanulmányoztuk a
hmiiIfi ii geológiai jelentéseket,
1 il.'ibb 2-2.5 millió évesnek
l'ii'illltük a Vörös Sziklát. A
•>iilIinc Szikla pedig ennél is
-I- i 11 b . A Vörös és Coralline
S/iklii alatt Kelet-Angliában
• ni f!»y közettörmelék-réteg,
un lsei néha csontrétegnek ne-
< -iifk Ezt homok, föveny,
ini'slók és csontok keveréke
3.4. ábra Hegyes eszköz a Vörös Szikla alól. Ez
■ii nl|ii, amely régebbi formáci­ a példány több mint 2.5 millió éves.
ói s/illozataiból, többek közt
1 un Imii eocén agyagból áll.
I Keid Moir a Szikla alatti
••ii1 1 ick*kágyakban kőeszközö-
i i i.ilált. melyek különböző
ii | I ii'.fgű. szándékos meg-
i

'"iinl .ikis jeleit mutatták (3.4.

ii'hi) Moir azt a következtetést
nii.i If. hogy a durvább eszkö-
"I i ufón korabeliek, ezért így
" iliiiko/ott: „szükségessé vált,
lm .1 / emberi faj sokkal ősibb
1 i' t ,ci fogadjuk el. mint amit
urnáig feltételeztünk".
h-n/ából Moir eszközei ké-
i | 11ioeén korúak. A jelenlegi
i "lui iós elmélet szerint azon-
1 "i iif in várható, hogy 2-3
•••11111i évvel ezelőtti eszkozké-
ii.i finberek nyomaira buk-
3.5. ábra A Norssich-vizsgálat példánya. .!. Reid
i ni Ilink Angliában.
Moir szerint a Vörös Szikla alatt találták Whit-
Moii ;i/i gondolta, hogy a linghamben. Angliában. A csőr (ld. a nyilat) ké­
•• i i• "ibb és legdurvább eszkö- pezi az. eszköz, munkára használt részéi. Ameny-
"I l ' s/iioi ..az emberi evolú- nyiben a Vörös Szikla alól származik, az eszköz
i " ' km ni és fejletlen szintjét kora több mint 2.5 millió és.
38 Az em beri fa j rejtélyes eredete

3.6. ábra Két kőeszköz elöl- és hátulnézetben, melyekel a Vörös Sziklánál talállak a/
angliai Foxhall mellett. Az eszközök késői pliocén korúak. Henry Fairfield Osborn íg\
jellemezte a bal oldali szerszámot: ..Egy hegyes kovakőeszköz, kél nézete: alsó és felső
oldalán pattintás van. s az aljánál le van szűkítve: a foxhalli árokból, lizenhat láb (5 ni)
mélyről származik. Primitív nyílhegy-fajta, amelyet vadászathoz használhatlak.” A jobb
oldali eszközről ezt írta Osborn: ..Egy fúró (percoir) tizenhat láb mélyről. FoxhallbóP.

képviselik” . Azonban még a napjainkban élő törzsi társadalmakban is készíte­

nek nagyon primitív kőeszközöket. Ezért az is lehetséges, hogy a Vörös Szikla
alatt felfedezett legdurvább eszközöket is a H om o sapiens sa p ien sh ez nagyon
hasonló lények készítették.
Az eszközök parázs vitákat váltottak ki. Sok tudós úgy gondolta, hogy a le­
letek inkább természeti erők termékei, mintsem emberi munkák. Mindazonáltal
Moir-nak sok befolyásos támogatója volt. Ezek között volt Henri Breuil, aki
személyesen vizsgálta meg a lelőhelyeket. Talált Moir gyűjteményében egy Vö­
rös Szikla alól származó követ, amely parittyakőnek tűnt. Egy másik támogató
Archibald Geikie volt, egy elismert geológus és a Királyi Társaság elnöke, a
harmadik támogató pedig Sir Ray Lankester. a British Múzeum igazgatója.
Lankester azonosította Moir példányai közül az eszközök egyik jellem ző típu­
sát, amelyet rostro-carinatusnak (orros kaparónak) nevezett el. Ez az elnevezés
az eszközök két fő fontos jellemzőjére hívja fel a Figyelmet. A „rostro” az esz­
közök munkavégző részének csőszerű formájára utal. a „carinatus” pedig a?
éles. gerincszerü kiemelkedésre, amely az eszköz hátsó részének felszínén fut
végig.
Lankester egy részletes elemzést írt le. amit úgy nevezett, hogy ..a Norwich-
vizsgálat” (3.5. ábra). A rostro-carinate típusú eszközök különösen jellemző
példányát fedezték fél a Vörös Szikla alatt Whitlinghamnél. Norwich mellett.!
Ha a Norwich-vizsgálat példánya a Vörös Szikla alól származik, akkor több
mint 2.5 millió évesnek kell lennie. A Norwich-vizsgálat példánya jól mutatja a
szándékos munkát, a világos sztratigráfiai ( rétegtani) helyzettel együtt.
Lankester egy jelentést írt a Királyi Antropológiai Intézetnek 1914-ben: ..Senki
nem tarthatja fenn azt az álláspontot ha járatos a megmunkált kovakövek és a
fall it*'h I vitákat kiváltó kövek 39

ii*' m . m b a i törésű kovakövek területén hogy akár a legcsekélyebb esélye

innak, hogy a Norwich-vizsgálat kovakövének megmunkálásában, emberi
l" i biiiko/.áson kívül bármi más közrejátszhatott volna.” Lankester úgy vélte.
1 y\ ■ <k a típusú eszközök miocén korúak.
Ion egy fontos leletegyüttest talált Foxhallnál, ahol kőeszközöket fedezett
1 i i <» ábra) a késői pliocén Vörös Szikla Formáció közepén. A foxhalli esz-
1fi "Ii így több mint kétmillió évesek lennének. Moir ezt írta 1927-ben: ,,A iele-
' kovakőmühely maradványaiból származtak, amelyek között voltak kala-
i H I n\t'k. magkövek, amelyekről szilánkokat pattintottak le, befejezett eszkö-
i il.inkdarabkák és néhány kiégett csont, ami arra utal, hogy a helyet tűzzel
• ti ii*ii.ili.ik meg. ... ha a híres foxhalli emberi állkapocscsont - amelynek a for-
"■ m i lüihatóan nem nagyon primitív - valóban az egykori földfelszínről
ii niii/ik, amely most mélyen a kagylós homok és a jégkori kavicstakaró vas-
iiu h ifi’i’i alá van temetve, akkor arra a határozott következtetésre juthatunk.
1UK' * i k az ősi emberek, testi jellemzőikben éppen olyanok, mint mi magunk.”
iin.ik az állkapocsnak, amelyről Moir beszélt, érdekes története van (7. fe-
»»^i i Néhány tudós, aki megvizsgálta, pont olyannak tartja, mint egy modern
ml i ii lényét. Szerencsétlen dolog, hogy a Foxhall-állkapocs a további kutatá-
i imára már nem hozzáférhető, hiszen ez további megerősítést adhatna ar-
i i \ ,i Foxhallból származó ko-
il in , ki>/ök emberi munka ered-
f|«> n oi I >e az állkapocs nélkül is. az
ln /ö k önmagukban is határozot-
Iini i i mutatják, hogy az ember jelen
uh \ny,Mában a késői pliocén ideje
hí ni, uy.y 2-2,5 millió évvel ezelőtt,
i ' I ben egy amerikai paleonto-
■t ii Henry Fairfield Osborn hatá-
au kiállt az eszközök mellett és
i iltiii pliocén koruk elismerése ér-
|> l In ii A/t mondta, hogy az ember
1 fii jelenlétének bizonyítékai
mi.. i a foxhalli kovakövek szilárd
Hl «|>i.in nyugszanak, amelyeknél az
• mi i ii ke/ munkáját nem lehet vitat­
ni 1 i .bi)in szerint a foxhalli példá­
3.7. ábra S. llazzledinc Warren természe­
it i i l,n/oi( voltak fúrók, nyílhegy-
tes nyomás útján létrejött pattintás eredmé­
*1 1 1 in "\es eszközök és kaparó­ nyének tartotta c tárgy at, s azt mondta.hogy
nagyon hasonlít a mousteri faragott kőesz­
1 1iIkiiii nemcsak a foxhalli kova- közökre. Azonban, bár eocén formációban
' n 1 1 1 1 támogatta, hanem Moir találták, valójában emberi termék lehet.
40 Az em beri faj rejtélyes eredete

egyéb munkáit is: ,,J. Reid Moir felfedezései, amelyek a pliocén kori ember lé­
tezésének bizonyítékai Kelet-Angliában, új korszakot nyitnak az archeológiá­
ban... megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot szolgáltatnak az em ber jelenlétére
Britannia délkeleti részén. Egy olyan ember jelenlétére, akinek elegendő intelli­
genciája van ahhoz, hogy kovaköveket formáljon meg és tüzet rakjon még ;i
pliocén korszak vége, és az első jégkorszak beköszöntése előtt.’'
A foxhalli eszközök egy másik tudóst is meggyőztek. Hugo Obermaiert, aki
előzőleg az eolitfelfedezések kitartó és hangos ellenfele volt. Obermaier egyike
volt azoknak a tudósoknak, akik úgy hitték, hogy az eolitokat természeti erők
hozták létre, amelyek a cement- és mészkőmalmokat működtető erőkhöz hason­
lóak. 1924-ben azonban Obermaier m ár ezt írta: „A foxhalli felfedezés az első,
amely a harmadidőszaki em ber létezését bizonyítja számunkra.” A harmadidő­
szak az eocéntől a pleisztocén kezdetéig tartott.
Moir az újabb Cromer Forest Bed rétegben is tett felfedezéseket, Norfolk-
nál. Ezen eszközök kora úgy 400 000 évestől 800 000 évesig terjedhet. A
Cromer Forest Bed alsó részének korát néhányan 1.75 millió évesre becsülik.
Sok tudós azonban továbbra sem akarja elfogadni Moir példányainak erede­
tiségét. Azzal érvelnek, hogy az eszközöket tisztán természeti erők hozták létre.
S. Hazzledine Warren például azt mondta, hogy geológiai nyomás alakította ki
őket, amely a kemény mészkőrétegeken darabokra törte a kovakövet. Bizonyí­
tékként a Bulihead-réteg. egy angliai eocén lelőhely néhány kövére utalt. 1920-
ban. a Londoni Földtani Társaságnak tett jelentésében Warren ezt állította az
egyik ilyen tárgyról (3.7. ábra): „Mint a kidolgozott hegyes eszközök jó példája,
ebben a csoportban ez a legfigyelemreméltóbb példány. Ha csak önmagában lát­
nánk, a többi tárgytól és a felfedezés körülményeitől távol, szemmel látható ér­
tékei alapján aligha lehetne megkérdőjelezni mousteri jellemzőit." A ‘mousteri’
egy elfogadott kőeszköz-készítő hely a késői pleisztocénből. Warren lehetetlen­
nek tartotta, hogy valaki eszközöket találjon egy eocén rétegben. Azok azonban,
akik mentesek az ilyen előítéletektől, eltűnődhetnek, vajon nem egy valódi esz­
közt fedezett-e fel Warren az essexi eocén rétegben.
Abban a vitában, amely Warrennek a Földtani Társasághoz írt jelentését kö­
vette, az egyik tudós rámutatott, hogy a Moir-eszközöket bizonyos esetekben a
harmadkori üledékréteg közepén találták meg. nem pedig közvetlenül a kemény
mészkőn. Ez kizárná Warren sajátos, nyomásra hivatkozó magyarázatát.
Moir felfedezéseinek ellentmondásait ekkor egy nemzetközi tudósbizottság
elé vitték, hogy ők hozzanak határozatot ebben az ügyben. A bizottság, melyet a
Nemzetközi Antropológiai Intézet kérésére hívtak össze, nyolc jelentős európai
és amerikai antropológusból, geológusból és archeológusból állt. A csoport
Moir állításait támasztotta alá. Arra a következtetésre jutottak, hogy az Ipswich
melletti Vörös Szikla aljáról származó kovakövek eg\ érintetlen rétegből kerül­
lek elő. amely legalább pliocén korú. Az eszközök törései pedig kétségtelenül
fat/"’ I* I vitákat kiváltó kövek 41

Imin ii eredetűek. A bizottság tagjai ezek után négy ásatást végeztek a Vörös
H/il la .1 hitti üledékrétegekben, és maguk is találtak öt tipikus példányt. Ezek az
M-l " <U legalább 2,5 millió évesek. Mivel az üledékréteg az ősi eocén kori
1 UliT,/niröl származó anyagokat tartalmaz, az eszközök akár 55 millió évesek
• i' liftnek.
\ bizottság egyik tagja, Louis Capitan kijelentette: „A szikla alatt, egy még
film rétegben, megmunkált kovakövek vannak (mi magunk figyeltük meg
|U>I) Semmi más nem hozhatta létre őket. csak az ember, vagy egy emberszerű
ímely a harmadkorban létezett. Ezt a tényt mi, őstörténészek, teljes
in ii' Vben bizonyítottnak tekintjük.”
M' i'.lepö módon Moir ellenfelei, többek között Warren, még a bizottság j e ­
li "i' ' mán is kitartóan próbálták bebizonyítani, hogy a kőeszközök term észe­
t e n omás hatására levált darabok voltak. Warren azt mondta, hogy a kovakö-
' i i n ./() jéghegyek lapíthatták a part mentén az óceán fenekéhez. Tudom á-
- "i ci int azonban senki sem mutatta ki, hogy jéghegyek olyan többszöri ütö-
i 1 ' íiprólékos javítgatás nyomait tudnák létrehozni, mint amilyeneket M oir
i • M un.liról jelentettek. Ezenkívül a V örös Szikla leletei közül sok az üledék
' ' i" n lékszik, nem pedig valamilyen kemény kőfelületen, amelyen egy jég-
•u y\ Összezúzhatta volna. J. M. Coles angol archeológus ráadásul azt jelentette,
.i foxhalli példányok olyan üledékrétegekből kerültek elő. amelyek földfel-
imm m in pedig parti lerakódásra emlékeztetnek. Ez kizárná a Warren által el-
i r ■Ii jéghegytevékenységet is.
• hután Warren előhozakodott jéghegy-magyarázatával, elcsitultak az ellenté-
i' i l%K-ban Coles ezt írta: „Hogy ... a tudományos világ nem tartja szükséges-
" 1 ln>"\ határozottan állást foglaljon, ez annak a nagymérvű mellőzöttségnek
n* ii' ilo be, amiben e kelet-angliai probléma részesült az éles ellentétek napjai
1 ' I részben talán igaz, de van egy másik lehetséges magyarázat is - a tudo-
" közvélemény tagjai úgy tartották, hogy a csönd egy megfelelőbb mód-
» iii.i hogy eltemessék Moir felfedezéseit, mint az aktív és hangos ellenke-
l ''*>() re a tudósok véleménye egyöntetűen amellett sorakozott fel, hogy az
■ n fvolúció központja a korai pleisztocén Afrikája. Ezért nem sok értelme
Ina (a/, esetleges kínos helyzetekről és újabb problémákról nem is beszél-
. ' lm lovábbra is az angliai (teoretikus szempontból elképzelhetetlen) pliocén
1 i i" l • kiöl származó bizonyítékok megdöntésével próbálkoztak volna. Ez az
vélemények mindkét oldalát életben tartotta volna. A csend politikája
'i H ./iindékos volt, akár nem - valójában nagyon sikeresnek bizonyult abban.
1"i'\ ' II uidö zze Moir bizonyítékait, hogy ne is legyenek szem előtt. Nem volt
'i . •' . h m . hogy legyőzzenek valamit, ami nem volt már a köztudatban, és ke-
i Ii lififti volna nyerni azzal, hogyha védik vagy támogatják.
1 <1 11 liika kivételt jelent a Moir felfedezéseit szokásból, vagy ösztönösen
( 1 • ind (vagy csendben elhallgatok) között. Úgy érezte, hogy ..nem igazságos
42 Az em beri fa j rejtélyes eredete

elvetni a teljes anyagot anélkül, hogy legalább valamennyire figyelemre ne mél­

tatnánk” és egy 1968-as jelentésben néhány példányt bár habozva - hitelesnek
fogadott el.
Bár a legtöbb modern tekintély meg sem említi Moir felfedezéseit, e hiá­
nyosságra nagy ritkán felfigyeltek, például B. W. Sparks és R. G. West A jé g ­
korszak B ritanniában ( The ice A ge in B ritain) c. müvükben: ,,E század korai
szakaszában az alsó pleisztocén 'Sziklákból’ származó számos kovakövet írtak
le valódi emberi alkotásokként. Két oldalukon látszólag pattintás jeleit viselő
kovaköveket találtak a Vörös Sziklánál Ipswich közelében, és úgynevezett
rostro-carinatusokat (orros kaparókat) a Norwich Szikla lábánál, Norwich mel­
lett. Jelenleg mindegyik darabról azt tartják, hogy a természet hozta létre őket.
N em felelnek meg a követelményeknek, amelyek alapján eszköznek lehetne te­
kinteni őket: a tárgy beleillik egy előírt és szabályos mintába, egy geológiailag
elképzelhető lakóhelyen találták, lehetőleg az emberi tevékenység más jeleivel
együtt (vésés, vadászat vagy temetkezés nyomaival), valamint két vagy három
irányból okozott, megfelelő szögű pattintás jeleit hordozza magán." Sparks és
West a Cambridge Egyetem szakértői voltak a brit pleisztocén területén.
Sparkra és Westre utalva röviden megjegyezhetjük, hogy Moir és más tekin­
télyek, például Osborn és Capitan, határozott eszköztípusok (kézibalták, fúrók,
kaparókések, stb.) szerint tudták osztályozni a Sziklában talált példányokat,
összehasonlítva elfogadott p aleo Iitikus műhelyekben, köztük a mousteriben ta­
lált eszközökkel. A Foxhall-lelőhelyet - ahonnan a Koxhall-állkapocs származik
- sok tekintély geológiailag lehetséges lakóhelynek fogadta el. Moir egy műhely
területének tartotta, s tűzhasználatra utaló jeleket talált itt. Ami a különböző irá­
nyokból, megfelelő szögben történő pattintást illeti, ez nem az egyetlen kritéri­
um, amit az emberi munkával készült kőtárgyak megítélésénél alkalmazni lehet.
A Cambridge-ben élő M. C. Burkát azonban úgy találta, hogy néhány J. Reid
Moir által gyűjtött eszközön még így is számos különböző irányú és megfelelő
szögű pattintást fedezhetünk fel.
Burkitt egy nemzetközi bizottság tagja volt, ami Moir eszközeit vizsgálta az
1920-as években, és az O skőkor {The O ld S to n e A ge) című, 1956-ban kiadott
könyvében kedvezően nyilatkozott ezekről.
Burkittet különösen a Thorington Hall-i. Ipsvvichtől két mérföldre délre ta­
lálható lelőhely nyűgözte le. ahol kovakőeszközöket gyűjtöttek a Crag-
üledékekből. „A Thorington Halinál még mindig érintetlen záródású kettős héjú
kagylókat gyűjtöttek pontosan a leletek felett ... a kavicshordalékban az azóta
eltelt időben - nem következhetett be szerteágazó mozgás, ami a benne találha­
tó kovakövek repedését okozhatta volna, mivel ez minden bizonnyal a kagylók
e finom záródásainak összetörődéséhez vezetett volna."
A Vörös Sziklánál felfedezett eszközök alapján Burkitt megdöbbentő követ­
keztetésre jutott: „Maguk az eolitok többnyire idősebbek, mint a késői pliocén
/ 'htok A vitákul kiváltó kövek 43

nlalckek, amikben találták őket. Néhányuk kora a prepliocén időkre datálható."

l.r. s/avakkal. kész volt arra. hogy elfogadja azt. hogy Angliában, több mint
imillió évvel ezelőtt, intelligens eszközkészítő hominidák éltek. Mivel számos
i i. onyíték van arra - csontvázmaradványokat is beleértve hogy teljesen mo­
il* in típusú emberi lények léteztek a prepliocén időkben, nincs miért kizárnunk
iiin.1 i< a lehetőségét, hogy a V örös Szikla Formáció alól szárm azó Moir-
közöket a H om o sapiens készítette, több mint ötmillió évvel ezelőtt.
Moir leleteinek egy másik támogatója Louis Leakey volt. aki azt írta 1960-
1 ni J obb mint valószínű, hogy primitív emberek éltek Európában az alsó ple-
i /Incén alatt, ahogyan Afrikában is ott voltak, s a szikla alatti üledékekből szár-
iM,i/n példányok egy része em ber által pattintottnak látszik, s nem lehet őket
i ii ..ián a természeti erők termékeinek tekinteni. A Sziklák alól származó eszkö-
"I a/.ónban nem a korai (alsó) pleisztocén, hanem legalább a késői pliocén
I 'ii,i (találhatóak.”

A Z E O L IT O K K É T H ÍR E S L E L E P L E Z Ő J E

\ paleoantropológiában olykor felbukkan egy-egy döntő erejű leleplező je-

l' mi \ amelyet arra használnak, hogy újra meg újra érvénytelennek minősítse-
"• I fgyes bizonyítékokat. Az európai eolitok esetében két j ó példája van az
1 1 i n jelentéseknek. Az egyik H. Breuil értekezése, melyben azt állítja, hogy a

1 Irnnontnál (Oise). a francia eocén formációkban talált ál-eolitokat a

i 'U irtcgek nyomása formálta. A másik A. S. Barnes értekezése, melyben azt
*IMl|a hogy a felületet ért ütések szögei alapján, statisztikai elemzéssel bizonyí-
■mi tudja az eolitikus eszközök természetes eredetét.
I*>10-ben Henri Breuil kutatásokat vezetett, azt gondolván, hogy véget tud
mi i|il vetni az eolit-csatározásoknak. Egyik gyakran idézett jelentésében azt
mlla, hogy olyan kovaköveket talált, amelyek emlékeztetnek azokra a kőesz-
i n "kic. amelyeket a Thaneti Formációban találtak a franciaországi Belle-As-
i > I ö/elében. Ez a formáció korai eocén, és a kovakövek kora 50-55 millió
i> ■ ti tehető. Breuil azonban nem tudta elképzelni, hogy ember létezett az eo-
nl" n Hogyan jöttek létre a kovakőtárgyak? Feltárásai során Breuil talált né-
lt up, kovakődarabot, am elyeknek lepattintott részei a közelben hevertek. A le-
i itt intőit részek némelyikén ütődomborulatok, másokon javítgatásra emlékezte-
•" iMttintásnyomok voltak. Breuil szerint e jelenségek oka egyszerűen a foldré-
" I-* l nyomása volt.
Valóban létre tud hozni a földrétegek nyomása olyan hatásokat, amelyeket
i u ml lií.'yelt meg? Leland W. Patterson, a kőeszközök modem tekintélye azt mond-
i i .... . a nyomás okozta pattintás nagyon ritkán hoz létre ilyen világosan látható
i"'l"iiihorulatokat. Ehhez általában szándékos, irányított ütésekre van szükség.
44 Az em beri fa j rejtélyes eredete

Breuil az illusztrálás érdeké­

ben valószínűleg legjobb példáit
választotta ki azok közül a d ara­
bok közül, amelyeket az eredeti
kovakőtömbbel kapcsolatban ta­
lált (3.8. ábra). De a pattintás és
az átalakítás sokkal durvább raj­
tuk, mint azokon a darabokon,
amelyeket Breuil a pszeudo-
eolitok példáiként választott ki
(3.9. ábra). Azt mondta, hogy
minden elváltozás a földrétegek
természetes nyomása által okozott
pattintásból származik. Ezt azon­
ban csak akkor állna jogában állí­
tani, ha a jobb an kinéző eolit- 3.8. ábra Henri Breuil a franciaországi
darabokat eredeti kovakötömb- Clermontnál (Oise) lévő eocén formációban
jükkel együtt találta volna meg. pattintott kovaköveket talált, melyeket geoló­
De ez nem így volt. giai nyomás választott le eredeti kovakőtömb-
Még világosabbá válik Breuil jíikröl. Szerinte az ilyen példányok azt bizo­
nyítják. hog\ az eolitokat nem emberek készí­
geológiai nyomást feltételező hi­
tették.
potézisének hiányos volta, ha fi­
gyelembe vesszük azt a „két iga­
zán kivételes tárgyat - írta Breuil amelyeknek a felfedezési helye a rétegek
belsejében teljesen biztos” .

3.9. ábra Ezeket a tárgyakat, melyek a franciaországi Ciermontnál (Oise) lévő eocén
formációból származnak. II Breuil ..pszeudocolitoknak" nevezte.
1 1 >1ltok A vitákul kiváltó kövek 45

Hicuil azt mondta, hogy az első tárgy (3.10. ábra) gyakorlatilag megkülön-
I " lehetetlen volt az aziIio-tardenois-i g ra tto ir-tói, azaz kaparókéstől. Az
i 1 1u* lardenois-i kőeszközöket a tudósok általában a késői pleisztocén korszak­
om 1 ti répában élt Homo sapiens sapiensre, tartják jellem zőnek. A második ki-
h les tárgy leírásakor (3.11. ábra), Breuil azt azokhoz az eszközökhöz hasonlí-
iMiin, amelyeket Les Eyzies-ben találtak, Franciaországban egy késői pliocén le-
•' <hclvcn. A geológiai nyomás okozta törés nem látszik elegendőnek ahhoz, hogy
iM.n>y;irázatot adjon erre a két eszközre, amelyek több mint 50 millió évesek.
Hí cuil értekezését még mindig annak bizonyítékaként idézik, hogy az
"liiok természetes, nem pedig mesterséges tárgyak. Az effajta idézés egy na-
"ii hatásos propagandatechnika. Mindezek után hány em ber fogja venni a fá-
■hKíigot, hogy felkutassa Breuil eredeti cikkét, és megnézze magának, hogy
min mondott, annak valóban van-e értelme?
Iii cuil 1910-es jelentése megelőzte J. Reid Moir kelet-angliai felfedezései-
ih I nagy részét. Végül, amikor Moir leleteire kezdtek felfigyelni, Breuil elment
Simliába. hogy maga is meggyőződjön azok értékéről. Meglepő módon Breuil
1miojjatta Moir-t. Elfogadta, hogy a Foxhallnál talált pliocén V örös Sziklából
íunnzó eszközök valódiak, s azt is mondta, hogy a Vörös Szikla alatti réte-
I bői származó eszközök egy része „abszolút megkülönböztethetetlen volt a
i lnv./ikus kovaeszközöktől". A Szikla alatti formációk 2-55 millió évesek le-
i' tű k. Később Breuil látszólag semlegessé vált. Könyvének 1965-ös kiadásá-
1 m amelynek címe A z őskőkori em ber ( M en o f the O ld S to n e Age), s amely a
i ' ' Ia I.i után jelent meg, csak annyit közölt, hogy „bizonyos számú pattintást el
l* In i fogadni, bár a vágásuk szöge általában ellentmond ennek.” Csodálkozunk,
in ii' v miért nem esik említés azokról a tárgyakról, amelyekről Breuil előzőleg
i i állította, hogy „nem csupán eolitok, hanem abszolút módon megkülönböztet-
i" i' tle nek a klasszikus kovaeszközöktől” .
A/ colit-vita másik sarkpontja a köveket ért ütések szögének vizsgálata volt,
"in Ivet Alfred S. Barnes indítványozott. Barnes, aki Moir véleményét támogat­
ta a/ Ió20-as években, később szembehelyezkedett vele. 1939-ben felfedezte
'/t ami sok szaktekintély szerint a végső csapást mérte Moir angol eolitjaira.
lt iincs a /on ban nem csupán Moirra korlátozta a figyelmét. „A term észetes és
• mbmi pattintás közötti különbségek a prehisztorikus k o v ae sz k ö z ö k b e n ’ című
' mulmányában Barnes néhány Franciaországból. Portugáliából, Belgiumból és
vi"« ni inából származó kőeszköz-kultúrával is foglalkozott.
A / eolitok támogatói általában azzal érveltek, hogy a term észeti erők nem
i•i<Inak olyan típusú töréseket okozni, mint am ilyeneket a kérdéses tárgyakon
lehet figyelni. Barnes egy mérhető módszert keresett, amellyel kideríthető,
...... c / így van vagy nem. E célból a felszín-ülésnyom szögének (ahogy ő
Me) vizsgálatát választotta. „A felszín-ütésnyom szög az a szög - mondta -
Ivet a felszín vagy felület (amelyre az az ütés vagy nyomás hatott..ami miatt
46 Az em beri fa j rejtélyes eredete

a darabka levált) és a
darabka lepattanása
után az eszközön kelet­
kező ütésnyom bezár.”
Valódi emberi munká­
nál ez hegyesszög len­
ne. A természetes töré­
sekről azt mondta,
hogy azok tompaszö­
get eredményeznének.
Barnes leírását a
3.10. ábra Ezt a kovakőtárgyat H. Breuil és Obermaier mérendő szögről bizo­
találta a franciaországi Clermontnál (Oise) lévő eocén for­ nyos mértékben kétér­
mációban. Breuil azt mondta, hogy formáját tekintve meg­ telműnek találjuk. Be­
egyezik bizonyos késői pleisztocén eszközökkel, mégis a széltünk a kaliforniai
természetes geológiai nyomás termékének tartotta. San Bernardino Me­
gyei Múzeum kőeszkö­
zökkel foglalkozó szakértőivel, köztük Ruth D. Simpsonnal, s ők sem tudták
meghatározni, hogy Barnes pontosan milyen szöget is mért. Barnes mindeneset­
re azt hitte, hogy a felszín-ütésnyom szögben megtalálta azt az objektíven mér­
hető vonást, ami alapján a természetes törést meg lehet különböztetni az emberi
munkától.
A hatékonyság érdekében a
mérést nem csupán egyetlen
példányon kellett elvégezni, ha­
nem a kérdéses kultúrából szár­
mazó nagy példányszámú min­
tán. Barnes azt állította, hogy
egy mintát „akkor lehet emberi
eredetűnek tekinteni, ha a sérü­
lési szögek kevesebb mint
25 % -a tompaszög (vagyis 90
fokos vagy annál nagyobb)” .
Ezt megállapítva Barnes min­
dent elsöprő végkövetkeztetésre
jutott: a megvizsgált eolitok kö­
zül, Moir eolitjait is beleértve, 3.11. ábra Kovakőtárgy, melyet a franciaországi
egyik sem volt emberi eredetű. Clermontnál (Oise) lévő eocén formációban talál­
Eléggé érdekes módon úgy tű­ tak. Bár H. Breuil elismerte, hogv egy késői ple­
nik, hogy Moir maga is tisztá­ isztocén kori hegyezett eszközre hasonlít, azt
ban volt Barnes kritériumával, s állította. hoe\ eeolóaiai nyomás alakította ki.
I ill link A vitákat kiváltó kövek 47

liilte. hogy az ő példányai megfelelnek a kívánt elvárásoknak. Barnes és a

iihlniiiányos világ szinte minden tagja szám ára azonban a vita ekkorra már le-
" im li
Valójában az eolitokkal és más harmadkori kőeszköz-kultúrákkal kapcsola-
vitíi a fő tudományos körökben már régen nem volt egy égető kérdés. A já-
Vul t \ ,i pekingi előember felfedezésével a tudományos világ egyre inkább meg-
I*\ i>/iulött arról, hogy a majomszert! elődöktől a szerszámkészítő emberekig (az
• Millerekig) lezajlott döntő jelentőségű változás a korai illetve a késői pleisz-
nben történt. Mindez a pliocén korban illetve az azt m egelőző korszakok-
' ni d l emberek feltételezett kőeszközeit mellékes jelentőségű érdekességgé tét­
it H í i i n e s azonban így elvégezte azt az értékes, habár alantas munkát, hogy el-
I•<n u- az ellentmondó bizonyítékok néhány haszontalan maradékát. Ezután
i műikor, ha felmerült a nagyon régi kőeszköz-kultúrák témája, mint ahogy még
i is időről időre felmerül, a tudósok kényelmesen idézhették Barnes jelenté-
i i A kőeszközöket tanulmányozó tudósok még most is Barnes m ódszerét al-
l <ilnui//ák.
\ közelebbi vizsgálat azonban azt mutatja, hogy Barnes leleplező jelentése
H i ,i is rászorul egy kis leleplezésre. Alan Lyle Bryan, egy kanadai antropoló-
|(ii l')K6-ban így írt: „A kérdés, hogy miként különböztessük meg egymástól a
u i im s/eti képződményeket és az em ber által készített tárgyakat, m ég messze
ni .i megoldástól, és több kutatást igényel. Ahogyan a problémát Angliában a
• i ni iitésnyom szög mérésének Barnes-féle statisztikai módszerével oldották
.1 / nem alkalmazható általánosan a természeti képződmények és az em ber
ilhil készített tárgyak megkülönböztetésének minden problém ájára” . 1987. má­
in 'S ;in egyikünkkel folytatott telefonbeszélgetése során Bryan kifejezte azt az
" iiins feltételezését, hogy Barnes esetleg túl messzire ment abban, hogy meg-
I'mii,ill kiiktatni minden rendellenes európai kőeszköz-kultúrát. Nemrégiben tett
i lie tevésekre utalva Bryan azt mondta, hogy vannak a késői pleisztocén korból
ni mazó ausztráliai eszközök, amelyek nem felelnek meg Barnes feltételeinek.
I i'.v másik példa az olyan kultúrára, amely láthatóan nem illik bele Barnes
i ni, limnaiba, az oldowai, amely az O lduvai-szakadék alsóbb szintjeiről szár-
A tárgyak kifejezetten durva term észetét tekintve, amelyekről Louis
i il i's azl mondta, hogy Moir eszközeihez hasonlíthatóak, figyelemre méltó,
...... e/eket sosem kérdőjelezte meg a tudományos társadalom. Ez talán azért
\ ni meri az oldowai kultúra alátámasztja az em beriség afrikai eredetének evő­
im ii is leltevését, amit dogmaként fogadnak el.
\ Bryan és mások által bemutatott vélemények fényében világossá válik,
, ,i/ az eljárás, hogy Barnes kritériumainak alkalm azásával elutasítják az
"lii i's más korai kőeszköz-kultúrákat, valójában indokolatlan.
48 Az em beri faj rejtélyes eredete

M A Í A M E R IK A I P É L D Á K E O L IT T ÍPU SÚ E S Z K Ö Z Ö K R E

Barnes és Breuil legjobb törekvései ellenére az eolitkérdés továbbra is kísér­

ti az archeológusokat. Számos, rendhagyóan régi, eolit típusú durva kőeszköz­
kultúrát fedeztek fel az amerikai kontinensen.
A legtöbb archeológus azt mondja, hogy a szibériai vadászok egy földhídon
keltek át Alaszkába, amely akkor létezett, amikor az utolsó eljegesedés miatt le­
süllyedt a tengerszint. Ezen időszak alatt a kanadai jégtakaró meggátolta a dél
felé irányuló migrációt, körülbelül 12 000 évvel ezelőttig, amikor az első ameri­
kai bevándorlók keltek át egy jégm entes útvonalon a mai Egyesült Államok
területére. Ezek az emberek voltak az úgynevezett Clovis-vadászok. akik jelleg­
zetes lándzsahegyükről váltak híressé. Ezek megfelelnek azoknak a magasan
fejlett kőeszközöknek, amelyek Európából, a késői paleolitikumból származnak.
Számos, modern régészeti módszerekkel végzett ásatás azonban azt bizonyí­
totta, hogy Amerikában már több mint 30 000 évvel ezelőtt létezett az ember. E
lelőhelyek között van El Cedral Észak-Mexikóban, a Santa Barbara-sziget
Kalifornia mellett, és egy sziklabarlang Boquierao do Sitio da Pedra Furadában,
Eszak-Brazíliában. Vannak olyan vitatott lelőhelyek is, amelyek 30 000 évesnél
is idősebbek.

G E O R G E C A R T E R ÉS A TEX A S S T R E E T -I L E L Ő H E L Y

Jó példa a vitatott amerikai korai kőeszköz-kultúrákra - amely az európai

eolitokra hasonlít - például az, amit George Carter fedezett fel az 1950-es évek­
ben San Diegóban, a Texas Street-i feltárások során. Carter azt állította, hogy
ezen a lelőhelyen tűzhelyeket és durva kőeszközöket talált olyan szinteken,
amelyek az utolsó két jégkorszak közötti időszaknak felelnek meg, amely
80-90 000 évvel ezelőttre tehető. A kritikusok gúnyt űztek ezekből az állítások­
ból. úgy utalva Carter állítólagos eszközeire, mint a természet termékeire, vagy
„cartermékekre” . Cartert később nyilvánosan becsmérelték a Harvard Egyetem
egyik kurzusán, amely a „Fantasztikus archeológia” címet viselte. Carter azon­
ban világos kritériumot határozott meg, amely alapján különbséget tehetünk
eszközei és a term észetesen törött kövek között. Kőszakértők, például John
Witthoft, jóváhagyták állításait.
1973-ban Carter még kiterjedtebb ásatásokat végzett a Texas Streeten. és
számos archeológust hívott meg, hogy tekintsék meg a lelőhelyet úgy. ahogy
van. Szinte senki sem reagált erre. Carter ezt mondta: „A San Diego-i Állami
Egyetem kategorikusan visszautasította, hogy megnézze a munkálatokat a saját
hátsó udvarában.”
I in ih ■/, I vitákat kiváltó kövek 49

|W)0 ban a S c ie n c e. az A merikai Tudom ányos A kadém ia folyóiratának

'Ii •./lője felkérte Carte rt, hogy nyújtson be egy cikket az Amerikában élt ős-
iberekről. Carter megírta a cikket, de amikor a szerkesztő elküldte azt két
"ul" n.ik, hogy írjanak róla recenziót, visszautasították.
Amikor a szerkesztő értesítette erről. Carter ezt válaszolta egy levélben
1 ''ill február 2-án: ..Most értettem meg, hogy önnek halvány fogalma sem volt
•t ■i . rímek hevességéről, amely ezt a területet uralja. A jelen pillanatban lehe-
I 'ii ii .íilátni az amerikai őskori em ber témájának helyzetét. De csak a mulatság
I I i' i n i közlöm, hogy van egy levelezőtársam, akinek a nevét nem említhetem

in mert bár nekem ad igazat, elveszítené az állását, ha ez kitudódna róla. Van

másik névtelen levelezőtársam, aki végzett hallgatóként olyan bizonyítékra
1ul I .ml, ami az én igazamat támasztaná alá. Az évfolyamtársaival együtt bete-
iti k a leletet. Biztosak voltak benne, hogy ha előhozakodnának vele, azzal
1 l Imi címük megszerzését kockáztatnák. Egy gyűlésen egy fiatal szakmabeli
i i n fit meg, és azt mondta: „Remélem, hogy jól rájuk zúdítja az igazságot. Én
"i mondanám, ha merném, de az állásomba kerülne.” Egy másik gyűlésen egy
limber sompolygott oda hozzám, és így szólt: „Az x ásatáson olyan kőesz-
1 •nkci laláltak a föld mélyén mint az öné, de nem hozták nyilvánosságra.”
\ negatív propaganda Carter felfedezésének értékelésére tett visszahúzó ha-
• i ii ul lirian Reeves archeológus a következőt írta - társszerzőkkel - 1986-ban:
‘ iInban találtak ember által készített eszközöket a Texas Streeten, és valóban
'/ m o h ó két jégkorszak közötti időszakból (a legutóbbi interglaciálisból) szár-
in i mi a lelőhely?” ... A kritikai „bizonyíték” súlya miatt, amelyet neves archeo-
H.ok prezentáltak, az idősebb író (Reeves), a legtöbb archeológushoz hason­
ul kritikátlanul a szkeptikusok álláspontjára helyezkedett, elvetve a lelőhelyet

■ii nnészeti képződménynek minősített tárgyakat. Amikor azonban vette a fá-

■i-hágót, hogy maga is megnézze a bizonyítékot, Reeves megváltoztatta véle-
- n i i Azt a következtetést vonta le, hogy a tárgyakat egyértelm űen emberi
1 alkotta, a Texas Street-i lelőhely pedig valóban olyan régi, ahogy azt koráb-
1 m < al ter állította.

L O U IS L E A K E Y ÉS A C A L IC O -L E L Ő H E L Y

Pályafutása elején Louis Leakey-nek, aki később az afrikai Olduvai-

il allékban tett felfedezései miatt vált híressé, radikális gondolatai támadtak
.mu nkai em ber őstörténetével kapcsolatban. Abban az időben a tudósok vé-
1 1 1 1 nve az volt, hogy a szibériai vadászok belépése nem történhetett 5 000 év-

"• I 1 1 rebben.
I eakcy felidézte: „Annak idején. 1929-30-ban. amikor a Cambridge Egyete­
mi i i tanítottam ... arról kezdtem beszélni a diákjaimnak, hogy az em ber bizo­
50 Az em beri fa j rejtélyes eredete

nyára már több mint 15 000 éve jelen van az Újvilágban. Sohasem fogom elfe­
lejteni, amikor Ales Hrdlicka, egy nagy ember a Smithsoni Intézetből, éppen ot
volt Catnbridge-ben, s a professzorom elmondta neki (én csak egy tanársegéc
voltam), hogy Dr. Leakey azt tanítja a diákoknak, hogy az em ber bizonyára töbl
mint 15 000 éve él Amerikában. Berontott a szobámba - meg sem várta, hogy
kezet fogjunk.*’
-- Leakey - mondta Hrdlicka -, mit hallok? Ön eretnekséget prédikál?
- N e m , uram! - felelte Leakey.
Hrdlicka így válaszolt:
- De igen! Azt mondja a diákoknak, hogy Amerikában 15 000 éve van em­
ber. Milyen bizonyítéka van erre?
Leakey így reagált:
- N i n c s e n pozitív bizonyítékom. Tisztán közvetett bizonyítékaim vannak
De az Alaszkától a Horn-fokig húzódó területen élő embert, a sok különböző
nyelvet, és a legalább két különböző civilizációt tekintve, lehetetlen, hogy csu­
pán néhány ezer éve létezzen, ahogy maguk azt jelenleg feltételezni engedik.
Leakey a továbbiakban is fenntartotta szabad szellemű nézeteit e témában,
és 1964-ben elindult, hogy komoly bizonyítékokat gyűjtsön a Calico nevű lelő­
helyen, a kaliforniai Mojave-
sivatagban. Ez a lelőhely a mára
már eltűnt pleisztocén Manix-tó
partjának közelében található. A
tizennyolc évig tartó ásatás so­
rán - amelyet Ruth D. Simpson
vezetése alatt végeztek - 1 I 400
darab eolitszerű, emberi kéz ál­
tal készített eszközt találtak több
szinten. A legrégibb eszközöket
tartalmazó szintet urániumizotó­
pos módszerrel 200 000 éves
korúnak határozták meg...
Azonban, amint az a Texas
Streettel is történt, az archeoló­
gusok döntő többsége elvetette a
Calico-lelőhelyen feltárt, em ber
készítette eszközöket, s azt
mondták róluk, hogy a természet
alakította ki őket. a népszerűsítő
archeológiái munkákban pedig 3.12. ábra I legye/etl véső - eg> kb 200 00,0
azóta is csendben elsiklanak a évesnek datált kőeszköz a dél-kuli formai
Calico-lelőhely felett. Leakey C'alicoból
 /« I vitákat kiváltó kövek 51

1 n i|/liúja, Sonia Cole ezt írta: „Számos kolléga számára, akik tiszteletet és
V i■i. lei éreztek Louis és családja iránt, a Calico-évek a zavar és szomorúság
voltak.”
< .iliconál talált emberi eszközöknek mégis akadnak védelmezői, akik ala-
|)|i* i i \ . le ssel rámutatnak, hogy ezek tényleg emberi kéz által létrehozott szer-
I nem pedig természeti folyamatok eredm ényeképpen létrejött tárgyak
•i- i il Hunok). Phillip Tobias, Raymond Dartnak, az A ustralopithecus felfede-
• i in I |ól ismert munkatársa 1979-ben kijelentette: „A m ikor Dr. Leakev elő-
■mulatott nekem egy kis gyűjteményt a Calicoban talált darabokból... rögtön
|<i ■ íi/ödtem arról, hogy a minták közül néhány, bár nem mindegyik, egyér-
t Imm ii emberi munka jeleit viseli magán.”
I*>H6 ban Ruth D. Simpson kijelentette: „N ehéz lenne a természetnek több
i Hím emberileg gyártott egyoldalas eszközökre em lékeztető - formát létre-
Itn m melyeknek teljesen egy irányú, egyformán és célirányos módon kialakí-
I ii ■It- van. A Calico lelőhelyről számos, kizárólag egy oldalon megmunkált
I • In/, került elő, egyforma élmódosítással. Ezek közé különféle kaparókések
ín ■ ük tartoznak.” A Calico eszközökön látható egyoldalas, egy irányú, irá-
null pattintás az európai eolitokra jellemző. A kelet-afrikai oldowai kultúrák-
i m i lehet rá példákat találni. A Caliconál előkerült legjobb eszközök között
vnii ' i-s kitűnő hegyezett véső (3.12. ábra). Bolakövek is szerepeltek a jelentés­
it -I ia bola a dél-amerikai indiánok kövekkel vagy ólomgolyókkal ellátott fogó-
I m| i le)
A < aliconál tett felfedezések azonban a paleoantropológia fő áramlatában
ilt iliiban elhallgatással, gúnyolódással és ellenkezéssel találkoztak. Ruth
Imi|i-,on mindenesetre megállapította: „A nagyon korai újvilági emberre utaló
• l.iiuk s/áma egyre nő, és nem lehet többé figyelmen kívül hagyni ezeket csak
• ii mert nem illenek bele az Újvilág őstörténetének jelenlegi modelljébe ...
i i ilmas gondolkodásmódra van szükség, hogy elfogulatlan véleményt alakú­
in iimk ki.”

T O C A DA E S P E R A N C A (B R A Z ÍL IA )

\ ( alicoban talált eszközök hitelességét támogató véleményeket egy brazili-

i Ii Ifi is támogatta. 1982-ben Maria Beltrao egy falfestményekkel teli barlang­
iul / u l talált Bahia államban. 1985-ben egy árkot ástak a Toca da
1 i" táncában (a Remény Barlangjában). Az 1986-os és 1987-es ásatások ered-
mi ii • keni durva kőeszközök kerültek felszínre, pleisztocén emlősökkel együtt,
f iu k u l a csontokat urániumizotópos módszerrel megvizsgálták, korukat 200
ben határozták meg. A legmagasabb kor 296 000 év volt. A felfedezést
1r ni ■ ill' I umley. a híres francia archeológus jelentette a tudományos világnak.
52 Az em beri fa j rejtélyes eredete

Az eszközöket kvarckavicsból hozták létre, és hasonlóak voltak, mint az

Olduvai-szakadékból származó leletek. A legközelebbi kvarckavics-lelőhely kö­
rülbelül tíz kilométerre volt a barlangtól.
De Lumley és munkatársai ezt írták jelentésükben: „Úgy tűnik, a bizonyíték
arra utal, hogy a korai ember jóval előbb lépett az amerikai kontinensre, mint
ahogy korábban gondoltuk.” Aztán így folytatták: „A Toca da Esperancában tett
felfedezések fényében könnyebb megmagyarázni a Calico-lelőhelynél feltárt
kőkultúrát, amely Kaliforniában, San Bernardino megyében, a Yermohoz közeli
Mojave-sivatagban található, s amelynek korát 150 000 és 200 000 év közöttire
becsülik.”
De Lumley és társai szerint az emberek és az emberi ősök Észak-Ázsiából
jöttek át az amerikai kontinensre, egymás után több alkalommal is a pleisztocén
során. A korai bevándorlókról - akik a brazíliai barlangban talált eszközöket
készítették - azt mondták, hogy H om o erectus ok voltak. Bár ez a nézőpont az
emberi evolúcióról szóló közmegegyezéssel áll összhangban, nincs oka annak,
hogy a Toca da Esperanca-i eszközöket ne készíthették volna anatómiailag mo­
dern emberek. Ahogy azt már többször említettük, manapság is készítenek ilyen
eszközöket a világ legkülönbözőbb részein.

MONTÉ VERDE, CHILE

Egy másik régészeti lelőhely, ami nagy súllyal esik latba a durva kőeszközök
értékelésénél, Monté Verdében található. Chile déli részének közepén. A Mam­
m oth Trumpet (1984) beszámolója szerint ezt a lelőhelyet először 1976-ban,
Töm Dillehay archeológus vizsgálta meg. Bár a lelőhely 12 500 és 13 500 év
közötti kora nem különösebben rendhagyó, az itt feltárt régészeti leletek megin­
gatják a megszokott Clovis-vadász teóriát. A Monté Verde-i emberek kultúrája
teljesen különbözik a Ciovis-vadászokétól. Bár a Monté Verde-i emberek né­
hány fejlett két oldalú eszközt is készítettek, többnyire minimálisan átalakított
köszerszámokat használtak. Általában úgy jutottak kőeszközökhöz, hogy termé­
szetesen létrejött, törött kavicsokat választottak ki. Ezek közül néhány csupán a
használat jeleit mutatja. Más köveken a vágóéi javításának határozott jelei lát­
hatók. Ez erősen emlékeztet az európai eolitok leírására.
Ebben az esetben a „készített tárgy vagy term észetes tárgy” vitás kérdését
egy szerencsés körülmény oldotta meg: a lelőhely mocsaras területen helyezke­
dik el, amely megőrizte a múlandó növényi és állati anyagokat. így két kőesz­
köznek fából készült nyele volt. Tizenkét építményalapzatot is találtak, amelye­
ket a helyszínen megmunkált szélesre vágott fadeszkákból és kis fatuskókból
készítették. Nagy közösségi tűzhelyek, valamint kis faszéntűzhelyek is voltak,
amelyeket agyaggal szegélyeztek. Néhány megmaradt agyagdarab egy nyolc-tíz
I Ilink I vitákat kivál/ó kövek 53

#v> v>ciniek lábnyomait hordozta. Három durva famozsarat is találtak, arne-

i • I • i lacölöpök tartottak a helyén. Ő rlőköveket is feltártak, vadburgonya, or-
%i• i i'\D!',\ növények és magas sótartalmú tengerparti növények maradványaival
• un Mindent egybevéve a Monté Verde-i lelőhely érdekes fényt vet egy
1 *1 'ii liTcmtményre, aki durva kőszerszámokat készített és használt a pliocén és
ii idején Európában vagy a plio-pleisztocén határán Afrikában. Ebben az
• ■il"ii ;i kultúra jól fel volt szerelve háztartási eszközökkel, hasznos tárgyak­
ig ti amelyek nem tartós anyagokból készültek. A kultúra szintje - messze a
iiUmimin (félállati) szint felett - megfelelt annak, amire egyszerű falusi kör-
1 1ben élő, anatómiailag modern emberek esetében számítanánk, akár napja­

iul' Imii is.

I ni a véletlen megőrződésnek köszönhetően - a M onté Verde-i ember
■tli.il kés/ített szerszámok, amiket a kőeszközök legdurvább fajtáival együtt ta-
tli 'I meg, egy fejlett kultúrát képviselnek a számunkra. Sok millió évvel ősibb
1 l"li«*lyckről ma még csupán kőeszközök kerültek elő, bár meglehet, hogy vala-
lt i "l\.m nem tartós anyagú szerszám ok társultak hozzájuk, mint am ilyeneket
| Imiit Verdénél találtak.

MAI PAKISZTÁNI LELETEK

lovabbra is találnak az amerikai kontinensen kívül, a világ más részein

f"lir./críi eszközöket, amelyek nem illenek bele az emberi evolúcióról szóló
••/..I.\ .m\os elméletekbe. Az egyik példa erre az a néhány nemrégiben talált le-
1 1 .műre brit archeológusok bukkantak Pakisztánban. Ezek a durva
1ii 'lmlószerszámok körülbelül kétmillió évesek. Azonban a jelenleg uralkodó
ni' il .ii őshaza elmélete szerint abban az időben az em ber őse. a H om o habi/is
mhI \ 11 ikában élhetett.
’ irháin' tudós, a pakisztáni eszközöket megvizsgálva, m egpróbálta hitelte-
I nyilvánítani a felfedezést. Sally McBrearty antropológus a New York
ban közölt riportjában azt kifogásolta, hogy a felfedezők „nem mutattak
1 i I' " bizonyítékot arra. hogy a példányok valóban olyan régiek, s hog\ való-
mber készítette őket". A szabálytalan kőeszközökkel foglalkozó vizsgála-
alapján kénytelenek vagyunk gyanakvással tekinteni az efféle vádakra. A
"i in ul jellemző módon magasabb próbatételnek teszik ki a rendellenes lelete-
1 i mint azokat a bizonyítékokat, amelyek beleillenek az emberi evolúcióról
" "l" eddigi elképzeléseikbe.
I "s I'><S7-es tudósításban a brit New Scientist című folyóirat azt sugallja.
•*...... MeHiearty túlságosan szkeptikus volt. Válaszul azokra a kétségekre, ame-
1 I i i McBrearty a rétegtani összefüggésekkel és a kőeszközök korával kapcso-
l"iii ni kifejezett, a Yent Scientist a következőkről tájékoztat: ...Az ilyen-kétségek
54 Az em beri fa j rejtélyes eredete

nem alkalm azhatók a Soan-völgyből. dél ke 1et-Ra vva 1p in d ibő I származó kőda­
rabok esetére - állítja Robin Dennel, a Brit Régészeti Misszió és a Sheffieldi
Egyetem Paleolitikum Tervezetének területi vezetője. Kollégájával. Helen
Rendellek a Sussexi Egyetem geológusával azt jelentették, hogy a kőeszközök
(mindegyik kvarcit) olyan erősen be voltak ágyazódva a Felső Sivvalik-sorozat
nevű konglomerátum és homokkő-rétegbe, hogy úgy kellett kivésni őket.” A
New Scientist szerint a datálást paleomágneses és rétegtani vizsgálatok kombi­
nációjával végezték el.
Mi a helyzet McBrearty azon feltevésével, mely szerint a kőtárgyakat nem
emberek készítették? A New Scientist egy kiegyensúlyozottabb véleményt kö­
zöl: „Dennel szerint a kiszedett darabok közül nyolc "határozottan embertől
szárm azik’. Véleménye szerint a legkevésbé kérdéses em beralkotta tárgy az a
kvarcitdarab, amit feltehetően egy hominida ütött meg egy kalapácskővel három
irányból, hét kőszeletet pattintva így le róla [3.13. ábra], A több oldalon megje­
lenő pattintás és a kövön jól kivehető nyomok együtt 'nagyon meggyőzően' em­
beri közreműködésre utalnak."
Szóval mi a helyzet a pakisztáni lelettel? Úgy látszik, hogy azok a tudósok,
akik azt vallják, hogy a Homo erectus volt a Homo láncolat első képviselője, aki
elhagyta Afrika területét körülbelül egymillió évvel ezelőtt, elég eltökéllek ab­
ban a szándékukban, hogy inkább hiteltelennek nyilvánítsák a Pakisztánban ta­
lált, körülbelül kétmillió éves kőeszközöket, mintsem, hogy saját feltevéseiket
módosítsák. Képzelhetjük, hogyan reagálnának ezek a tudósok a miocén kör­
nyezetben talált kőeszközökre.

S Z IB É R IA ÉS IN D IA

Más ázsiai lelőhelyeken. Szibériában és Eszaknyugat-Indiában számos

egyéb kőeszközt fedeztek fel. körülbelül kétmillió éveseket.
19ő 1-ben sok száz durva kőeszközt találtak a szibériai Gorno-Allaisk köze­
lében, az Ulalinka folyónál. Egy 1984-es jelentés szerint, amelyet orosz tudó­
sok. A. P. Okladinov és L. A. Ragozin készítettek, a megtalált eszközök a 1.5-
2.5 millió éves rétegekben helyezkedtek el.
Egy másik orosz tudós, Jurij Mochanov olyan kőeszközöket tárt fel. amelyek
az európai eolitokra hasonlítanak. A lelőhely a Lena folyónál fekszik, a szibériai
Diring Yurlakhban. Azokat a formációkat, amelyekben ezeket az eszközöket ta­
lálták. kálium-argon és mágneses módszerrel 1.8 millió évesre becsülték. Indiá­
ban nemrégiben találtak egy leletet, amely kétmillió évvel ezelőttre vezet vissza
bennünket. Számos kőeszközt fedeztek fel a Siwalik-hegyekben Fszaknyugat-
India területén. A Siwalik Siva félistenről kapta a nevét, aki az univerzális pusz­
títás erőit uralja. 1981-ben Anek Ram Sankhvan. az Indiai Antropológiai Kuta-
I ki "/. \ vitákat kiváltó kövek 55

t ■>.i. ci tagja egy kőeszközt ta-

l-ili 11. 11 ilalyangar falu mellett a
i l'l> mini kétmillió éves késői
l*11 1 mcd Tatrot Formációban.
'i .illőbben a formációban más
hu közöket is találtak.
\ leni említett szibériai és in-
li'ii lel fedezések, amelyek 1,5-
' 1 millió évesek, nem nagyon il-
l ii* I-. bele abba a megszokott né-
h Ibi mely szerint a Homo erec-
Ui\ \ nil a Homo láncolat első
i • |'\ r.c lője. aki Afrikából vándo-
i ill be úgy egymillió évvel ez-
*■li*ii I s iit van még egy példa.
iImm me" régebbi időkből szármá­
ul. 1982-ben K. N. Prasad, az
Imiim (ieológiai Szolgálat mun-
ii.ir.u egy „durva, egyoldalas 3.13. ábra A pakisztáni Felső-Siwalik Formá-
I ni.nlMról” szóló felfedezést je- cióban feltárt kőeszköz. A brittudósok kb.
1 nuii A leletre Északnyugat-In- kétmillió évre becsülték a korai.
Ini'.in, I laritalvangar mellett, a
i liiinili'ija előhegységében, a miocén Nagri Formációban talált rá. Prasad ezt ál­
lni i |i-telítésében: ..Az eszközöket in situ fedeztük fel a geológiai sorrend újra-
••ii'ii •i* során, am ikor a rétegek vastagságát mértük. G ondosan m eghatároztuk
•1 1 1 \ .i;1 pontos származási helyét, ami kizárja annak lehetőségét, hogy egy ko-
itibbi I ki felszínről származna.”
I'i.isad úgy gondolta, hogy az eszközt egy nagyon majomszeríi teremtmény.
/ mii Ram apithecus készítette. „Ennek a kőeszköznek az előfordulása ilyen ősi
I l i i t e k b e n - mondta Prasad - arra utal, hogy a korai hominidák, például a

Ii iiihipitheciis, eszközöket készítettek és két lábon jártak, felegyenesedve, s va­

ll' /linileg vadászathoz is használták az eszközöket.” M anapság azonban a leg-
1 M' tudós a RamapithecusX nem az ember, hanem a ma élő orángutánok ősének
i* l inn I / az újonnan meghatározott Ram apithecus pedig határozottan nem ké-
iieii kőeszközöket.
\kkor viszont ki készítette azokat a miocén eszközöket, amelyekről Prasad
i i' nii .1 lett? A készítők könnyen lehettek anatómiailag modern emberek, akik
' muhi énben éltek. Még ha azt feltételezzük is. hogy néhány primitív teremt-
n n mondjuk a Homo hahilis készítette a miocén eszközöket, ez még akkor is
"l " kérdéseket vet fel. A jelenleg uralkodó elképzelések szerint ugyanis az
i " i ./kö/készítők Afrikában jelentek meg. körülbelül kétmillió évvel ezelőtt.
56 Az em beri faj rejtélyes eredete

KI KÉSZÍTETTE AZ EOLITIKUS ESZKÖZÖKET?

Miután meghallgattuk az összes - sokak számára minden bizonnyal meg­

győző - érvet amellett, hogy az eolitokat emberi munkával készítették, néhá-
nyan, jogosan, bizonyára még mindig kételkedve fogadják ezt. M egbocsáthat­
juk-e egy ilyen személynek, hogy nem fogadja el az eolitokat? Erre a kérdésre
határozott igen a válasz. Azonban ebben az esetben, más. hasonló természetű
kőeszköz-kultúrákat is el kell utasítani. Ez azt jelentené, hogy el kell utasítani
sok. eddig elfogadott kultúrát, amelyek között ott vannak például az oldowai
kultúrák Észak-Afrikában, am elyeket Louis és Mary Leakey fedeztek fel. Ha
összehasonlítjuk a Kent-fennsíkon és Észak-Angliában talált eolitok és az
Olduvai-szakadékban feltárt eszközök rajzait (3.3. ábra), nem fedezünk fel nagy
különbséget a megmunkálásuk között.
A legésszerűbb következtetés az, hogy mind az európai eolitokat, mind a
Kelet-Afrikából származó oldowai eszközöket szándékosan készítették. De ki­
csoda? A tudósok a gyakorlatban kétkedés nélkül elfogadják, hogy az oldowai
eszközöket a Homo habilis készítette, egy primitív hominida faj. Ezért nem tel­
jesen elképzelhetetlen az a lehetőség, hogy egy H om o h a b ilish ez hasonló te­
remtmény készítette az Észak-Angliából és a Kent-fennsíkról származó eolito­
kat is, amelyek közül néhánynak a kora nagyjából megközelíti az oldowai esz­
közökét.
Van azonban még egy lehetőség. Mary Leakey ezt írja könyvében az
oldowai kőeszközökről: „V ágóeszközként használt, javítás nélküli, pattintott
kőeszközöket jegyeztek fel mostanában Délnyugat-Afrikában. A windhoeki Ál­
lami Múzeum egyik expedíciója két kőhasználó csoportot fedezett fel az Óva
Tjimba népcsoportnál, akik nem csak nagy csontok feldarabolására és más ne­
héz munkára alkalmas vágóeszközöket készítenek, hanem vágáshoz és nyúzás-
hoz egyszerűbb - nem javított és nem nyelezett pattintott eszközöket is hasz­
nálnak.” Ezért megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy az Olduvai-
szakadéknál és az európai eolitlelőhelyeken talált legegyszerűbb kőeszközöket
is anatómiailag modern emberek készíthették.
A megszokott válasz az lenne, hogy nincsenek olyan kövületek, amelyek azt
mutatnák, hogy egy teljesen modern típusú ember a korai pleisztocénben vagy a
késői pliocénben (kb. 1-2 millió évvel ezelőtt) jelen lett volna. H om o habi/is
kövületek viszont vannak. Azonban a H omo sapiensre utaló kövületek még a
késői pleisztocén lelőhelyeken is elég ritkák, ahol pedig rengeteg kőeszköz és
más. emberi településekre utaló nyom található.
Továbbá - ahogyan a 7. és 12. fejezet leírja - a tudósok teljesen modern tí­
pusú embertől származó fosszilis csontvázmaradványokat találtak egy olyan ré­
tegben, amely legalább olyan idős, mint az Olduvai-szakadék alsó szintjei Tan­
zániában. Ide sorolhatjuk azt a fosszilis emberi csontvázat, amelyet 1913-ban
I ' I vitákul kiváltó kövek 57

• I /'ii lel Dr. Hans Reck, az O lduvai-szakadék ll-es rétegében, és néhány

Hm . ilr emberi combcsontot, amelyeket Richard Leakey fedezett fel a Turkana-
i n il Im nyában. egy olyan formációban, amely kicsit idősebb, mint az Olduvai-
*•*l in lék l-es rétege.
i ' ii nem helyes azt állítani, hogy semmiféle fosszilis bizonyíték nincs a tel-
|»- ii *mberi lény jelenlétére az O lduvai-szakadék alsóbb szintjein. A fosszilis
1 i mis llékokon kívül van egy jelentésünk Mary Leakey-től egy vitatott kör ala-
i 1 1"képződményről, ami a DK lelőhely l-es rétegének alsó részéből származik.
1 un i .i szerint ezek ágak vagy rudak számára szolgáltak támasztékként, ame-
lu i ■i .i földbe szúrtak, hogy szélfogót vagy egyszerű menedéket készítsenek.”
Megjelenésében - írta - a kő olyan ideiglenes építm ényekre emlékeztet,
>)*•*1 1. éneket a mai nomád népek is gyakran készítenek, akik alacsony kőfalat
..... . a lakhelyük köré, hogy ez szélfogóként funkcionáljon, vagy egyfajta
il i|'l *ni szolgáljon, támasztékot adva az ágaknak, amelyeket meghajlítanak és
1 i"l I el vagy szénával fednek be." Mary Leakey illusztrációként egy fotót is
i II' l eli egy ilyen ideiglenes sátorról, amit az okombambi törzs készített Dél­
it 'i '.ii Afrikában (a mostani Namíbiában).
' l e m mindenki értett egyet Leakey magyarázatával a kőépítményekkel kap-
• "I iili,in. Viszont ha elfogadjuk Leakey magyarázatát, az egy nyilvánvaló kér-
i' i \"ii maga után. Ha szerinte az építmény emlékeztet azokra, amilyeneket a
■I ii nomád népek készítenek (például az okombambik), akkor miért ne fogad-
I- iimí el azt. hogy 1,75 millió évvel ezelőtt a Olduvai-kőkarikát is anatómiailag
Ii iii emberek készítették?
I nlekcs módon, vannak bizonyítékok arra, hogy az O lduvai-szakadékból
>1 h ú z ó eszközök némelyike elég fejlett. J. Desmond Clark a következőket írta

M m Leakey 197 l-es ta nulm ányához fűzött előszavában: „Vannak itt olyan
• min i alkotta tárgyak, amelyek szokásos használata tipológiai lag sokkal későbbi
l"l lel hozható összefüggésbe (a késői paleolitikummal vagy még későbbi
l<•I Lel) apró kaparok, árak. rézkarcoló tűk... valamint vésett és vágott kö-
v* I Azt látjuk azonban, hogy azokat az eszközöket, amelyek ..a késői paleoli-
nl umliól vagy még későbbről" származnak, a modern tudósok inkább kifejezet-
'■ ii I Homo sapiens, mintsem a Homo erectus vagy a H om o habilis munkájának
i' I miik. Fejlett kőeszközök kerülnek elő az európai eolitgyűjtöményekből is.
i fontolóra vehetjük annak lehetőségét, hogy anatómiailag modern emberek­
ül l tulajdonítható n é h á n y , hacsak nem mindegyik oldowai és eolitikus eszköz.
l ouis és Marv Leakev az O lduvai-szakadék első rétegében találtak bola-
1- ' két is. továbbá egy bőrmegmunkáló eszközt, amelyet a bolákhoz szükséges
1ni .mórok készítésére használhattak. Úgy tűnik, hogy a b o l a k ö v e k vadak elfo-
i .na való használata olyan fokú intelligenciát és ügyességet igényel, amely
ni haladja a H o m o habi/isét. Fzt a feltevést erősíti meg egy viszonylag teljes
Unnia liabilis csontváz felfedezése a közelmúltban, amely azt mutatja, hogy ez
58 Az em beri Jaj rejtélyes eredete

a hominida sokkal inkább majomszerű, mint ahogy a tudósok korábban feltéte­

lezték.
Milyen következtetésre juthatunk ezek alapján? A mai világban úgy találjuk,
hogy a kezdetlegestől a fejlettig, a kifinomultság különböző szintjein álló. em­
beri megmunkálással készült kőeszközök léteznek. Ahogyan ebben a fejezetben
és a következő két fejezetben leírtuk, olyan bizonyítékokat találtunk, amelyek a
pleisztocénből, a pliocénből, a miocénből, sőt egészen az eocénig visszanyúló
időkből származó eszközök ugyanilyen változatosságát szolgáltatják. A legegy­
szerűbb magyarázat az, hogy az anatómiailag modern emberek, akik az eszkö­
zök ilyen spektrumát hozzák létre a jelenben, ugyanezt tették a múltban is. Azt
is el lehet képzelni, hogy ilyen em berek egyidőben léteztek a primitívebb em­
berszerű teremtményekkel, akik szintén készítettek eszközöket.
 4
Durva paleolitok

\ tlurva paleolitok az eolitok utáni fejlődési fokozatot képviselik. Az eolitok

I mii s/etes módon letörött kődarabok, amelyeket eszközként használtak, kevés
* sommilyen változtatással. A munkához használt élük néha kisebb kiigazí-
I I lói árulkodik, néha pedig egyszerűen csak a használat jeleit mutatja. A paleo-
i""l at viszont gyakran szándékosan pattintották le a magkőről, és jelentősebb
losiiások nyomait hordozzák.

CARLOS RIBEIRO PORTUGÁLIAI LELETEI

< . i i los Ribeiro felfedezéseinek nyomaira először egészen véletlenül bukkan-

i■mk ni. A XIX. századi amerikai geológus, J. D. Whitney írásait tekintettük át,
t <)•> néhány mondatos szövegre figyeltünk fel. amely arról tudósított, hogy
1 ii" no kovaeszközöket fedezett fel a Portugál iában, Lisszabon közelében talál-
Ini ló miocén formációkban.
lovábbi rövid említéseket találtunk S. Laing munkáiban, aki a XIX. század
mii népszerű angol tudományos író volt. Kíváncsian kutattunk különböző
i •né vtárakban, de semmiféle munkát nem találtunk Ribeiro neve alatt - zsákut-
iilm kerültünk. Egy idő után Ribeiro neve ismét felbukkant, ez alkalommal
I l i m i le és Vallois M egkövüli em berek (F ossil M en) című munkájának 1957-es

kiadásában, amely meglehetősen kurtán elutasította a XIX. századi portu-

L'rtl geológus tevékenységét. Minket azonban Boule és Vallois vezetett el a Le

l'irlusioric/ue 1883-as kiadásához, amelyet Gabriel de Mortillet írt. aki kedvező

i' U utést adott Ribeiro franciaországi felfedezéseiről. A Mortillet lábjegyzetei-
i <ii talált utalásoknak utánajárva fokozatosan rendkívül meggyőző, eredeti je-
i' mi sek sokaságát fedeztük fel a XIX. század második felében megjelent fran-
' in léeeszeti és antropológiai folyóiratokban.
\ / eltemetett bizonyíték utáni kutatás felvilágosító erejű volt: m eggyőződ­
ik mink arról, hogyan bánik a tudomány az olyan tények jelentéseivel, amelyek
Ilenek bele az elfogadott nézetekbe. Ne feledjük, hogy a paleoantropológiát

59
60 Az em beri fa j rejtélyes eredete

tanuló mai hallgatók legtöbbje számára Ribeiro és felfedezései egyszerűen nem

léteznek. Vissza kell mennünk a harminc évvel ezelőtt nyomtatott tankönyvekig,
hogy egyáltalán említést találjunk róla.
1857-ben Carlos Ribeirot a Portugáliai Geológiai Szolgálat vezetői posztjá­
ra jelölték ki, és beválasztották a Portugál Tudományos Akadémia tagjai közé
is. Az 1860-63-as évek során a Portugália negyedidőszaki rétegeiben talált kő­
eszközöket tanulmányozta. A XIX. századi geológusok a földtörténeti időszaka­
szokat általában négy fő csoportba osztották: I) az első időszak, ami a
prekambriumtól a permig tartó időszakaszokat foglalja magába; 2) a másod idő­
szak, ami a triásztól a krétáig tartó időszakot öleli fel: 3) a harmad időszak, ami
a paleocéntől a pliocénig tartott: valamint 4) a pleisztocént és az újabb korokat
magábafoglaló negyedidőszak. Kutatómunkája során Ribeiro megtudta, hogy a
Canergado és Alemquer között található harmadkori rétegekben, a Tagus-folyó
medencéjében. Lisszabontól északkeletre olyan kovakövekre bukkantak, ame­
lyeken emberi munka jelei észlelhetők.
Ribeiro azonnal elkezdte saját kutatásait, és számos helyen talált rá meg­
munkált kovakövek lepattintott részeire és kvarcitdarabokra a harmadidőszaki
rétegekben. Azonban úgy érezte, hogy kénytelen meghódolni a még mindig
meglévő uralkodó tudományos dogma előtt, mely szerint az emberi lények nem
léteznek régebb óta. mint a negyedidőszak.
1866-ban Portugália hivatalos geológiai térképein Ribeiro, vonakodva a ne­
gyedidőszakot jelölte meg az eszközöket tartalmazó réteg koraként. A térképet
látva, a francia geológus. Edouard de Verneuil vitába szállt Ribeiro véleményével,
kiemelve, hogy az úgynevezett negyedkori réteg minden bizonnyal pliocén vagy
miocén. Időközben Louis Bourgeois apát. egy tiszteletreméltó kutató jelentette
Franciaországból, hogy kőeszközöket talált harmadkori rétegekben. De Verneuil
kritikáján és Bourgeois felfedezésein felbuzdulva Ribeiro nyíltan kijelentette,
hogy emberi eszközöket talált Portugália pliocén és miocén formációiban.
1871-ben Ribeiro egy kovakövekből és kvarceszközökböl álló leletgyűjte-
ményt tárt a Portugál Tudományos Akadémia elé Lisszabonban, melyek közül
néhányat harmadkori formációkból gyűjtött össze a Tagus-völgyben. 1872-ben
Brüsszelben, a Nemzetközi Antropológiai és Archeológiái Őstörténeti Kong­
resszus gyűlésén több példányt is kiállított, többnyire hegyes pattintott kőeszkö­
zöket. A tudósok véleménye megoszlott.
Az 1878-as párizsi kiállításon Ribeiro c)5 példányt állított ki harmadidőszaki
kovaeszközeiből. Gabriel de Mortillet. a befolyásos francia antropológus meg­
látogatta Ribeiro kiállítását, és kijelentette, hogy 22 példányon kétségtelenül lát­
szanak az emberi megmunkálás jelei. Barátjával és kollégájával. Emilé
Cartailhac-kel együtt de Mortillet más tudósokat is elhívott, hogy megtekintsék
Ribeiro példányait, s ők mind ugyanazon a véleményen voltak: a kovakövek jó
részét biztosan emberek készítették.
 11futU’otitok 61

I ii Mori illet ezt írta: „Nagyon megalapozott, hogy szándékos munkáról van
.'i in mcsak az általános formát tekintve, amely megtévesztő lehet, hanem vég­
it) ••ion ,i világosan kivehető pattintásfelületek és a nagyon kiképzett iitődom-
piMihtlok megléte miatt.'’ Az ütődomborulatokon néha kis vájatok, az ütés hatá-
- i lepattant kisebb szilánkok nyomai voltak láthatók. Ribeiro néhány példá-
hosszú, függőleges, párhuzamos pattintások találhatók, ami nagy valószí-
|il i .• -i l nem véletlenül, a természet erőinek hatására jött létre.
l i'lnnd W. Patterson, a kőeszközök m odern szakértője azon a véleményen
\ in hogy az ütődomborulat a kovakőn végzett szándékos megmunkálás legfon-
Idtiilih jele. Ha a pattintott kőeszközön ütésnyomok is láthatók, akkor még biz-
!•• ililüik lehetünk abban, hogy olyan kőeszközökkel állunk szemben, amelyeket
l ilo*. módon, szándékosan készítettek kovaköm agokból. Ezek tehát nem té r­
ni. elcsen tört kovakövek, amelyek szerszámra vagy fegyverre emlékeztetnek.
\ I I. ábra Ribeiro egyik Portugáliából származó miocén eszközét mutatja
i- Mellette összehasonlításképpen egy elfogadott kőeszköz látható, amely a
i i leri kultúrából, az európai késői pleisztocénből származik. Mindkét eszköz

i . mheri megmunkálás hasonló, tipikus vonásait mutatja: pattintásfelület, ütő-

li'iiihoi illat, kis vájatok és párhuzamos pattintások.
I >e Mortillet a következőket is megfigyelte: „Számos példányon, az ütődom-
1ni ii latok oldalán, üregek voltak, melyekhez hom okkő-törm elékek és -m arad-
>.nívók lapadtak. Ez egy olyan tény, amely megerősíti, hogy az eredeti helyük
hl ini a rétegben v o lt/’ Néhány tudós azonban még mindig kételkedett. A Nem -
*ikO/i Antropológiai és Archeológiái Őstörténeti K ongresszuson, am elyet

I I ábra Balra: egy kőeszköz elöl- és a hátulnézete. amelyet egy tercier formációban
kiltv.lek fel. Portugáliában, főbb mint kétmillió éves. Jobbra: egy kevesebb mint
lun 000 éves elfogadott kőeszköz, méh a mousteri kultúrából, az európai késői pleiszto-
■enhol származik. Mindkettő világosan mutatja a szándékos emberi megmunkálás
l.i elkezo vonásait: (1) paliintáslclületek. (2) kis sajatok (eraillure-ök). (3) ütődoin-
I.mulatok. és (4) párhuzamos pattintások.
62 Az em beri Jaj rejtélyes eredete

Lisszabonban tartot­
tak 1880-ban, Ribe­
iro újabb példányo­
kat mutatott be, m e ­
lyek a miocén réteg­
ből származtak. B e­
számolójában kije­
lentette: „(1) A réte­
gek szerves alkotó­
részeiként találtuk
őket. (2) Éles, jól
megmaradt élük van.
ami azt mutatja, 4.2. ábra A portugáliai Ottában elterülő Monté Redondo-
hogy nem szállíthat­ hegy lábánál lévő lelőhely sztratigráfiája. ahol (i. Bellucci
ták őket ide nagy tá­ eg> eszközt talált: (1) homokkő: (2) kovakövekkel összetö­
volságból. (3) Pati­ mörült miocén homokkő; (3) lemállott kovakövek felszíni
nájuk színe azoknak üledéke. Az 'X' jelű nyíl az eszköz helyét mutatja.
a rétegeknek a köve­
iéhez hasonlít, amelynek egykor részét alkották.”
A második pont különösen fontos. Néhány geológus azt állítja, hogy a ple­
isztocén kovakőeszközöket az áradások és a viharok mosták bele a miocén réte­
gek ilyesfajta hasadékaiba. De ha a kovakőeszközök ilyen mozgatáson mentek
volna keresztül, akkor éles széleik minden bizonnyal megsérültek volna, ez pe­
dig nem így történt.
A kongresszus kijelölt egy különleges bizottságot az eszközök és a helyszín
vizsgálatára. 1880. szeptember 22-én a bizottság tagjai felszálltak egy vonatra,
és elindultak Lisszabontól észak felé. Az utazás alatt egy hegycsúcson álló, régi
erődöt tekintettek meg. valamint a Tagus folyó völgyén áthaladva jurakori, kré­
takori és harmadkori leletekre hívták fel egymás figyelmét. Carregadonál száll­
tak le a vonatról. A közeli Otta irányába folytatták útjukat, s két kilométerre
(egy jó mérföldnyire) Ottától a Monté Redondo-hegyhez érkeztek. Ezen a pon­
ton a tudósok szétszóródtak a különböző szakadékok felé, hogy kovaköveket
keressenek.
Le P réhistorique című könyvében Gabriel de Mortillet a következő infor­
matív beszámolót adta a Monle Redondoban történt eseményekről: „A kong­
resszus tagjai megérkeztek Ottába. egy nagy, édesvízi medence közepére. Ez
egy ősi tó feneke volt. amelynek homok és agyag volt a közepén, a peremrésze­
in pedig homok és sziklák. Kutatásba kezdtünk a tónál, ami egykor Monté
Redondo partjait mosta, s ahol hajdanán intelligens lények hagyhatták
eszközeiket. Próbálkozásunkat siker koronázta. Egy tehetséges umbriai [Olasz­
országi kutató, Mr. Bellucci egy kovakövet talált in situ a helyszínen, amely
 63

tinli l.o', megmunkálás tagadhatatlan jeleit mutatta. Mielőtt eltávolította volna.

I ollégájának megmutatta. A kovakő erősen be volt ékelődve a sziklába.
i\ I alapáccsal tudta csak kivenni onnan. Pontosan olyan korú volt. mint az
1 i‘ l Nem laposan feküdt a felszínen, ahova m ásodlagosan, egy sokkal ké-
II Mu időpontban kerülhetett volna, hanem szilárdan állt a helyén egy kiugró
Ii hí alján, ami egy olyan terület fölé nyúlt ki, am it az erózió eltávolított [4.2.
•I • 1 1 Nem is vágyhatunk egy kovakőnek rétegében elfoglalt szilárd helyzeté­
it i i miéi tökéletesebb d em on strációjára.” N éhány modern szaktekintély az
H" ii I ó/etegyiittest korai m iocénnek tartja, úgy 15-20 millió évesnek. Mindent
|g \l" véve, elég érthetetlennek tűnik, hogy Ribeiro felfedezése miért nem kap
-ti manapság sem komoly figyelmet.

L. BOURGEOIS LELETET THENAY-BOL

(FRANCIAORSZÁG)

iííí )7. augusztus 19-én. Párizsban, L. Bourgeois a N em zetközi Őstörténeti

Aftll ttpológiai és Archeológiái Kongresszus elé tárta jelentését a kovakőeszkö-
ftl ml amelyeket korai miocén rétegekben (15-20 millió évesek) talált Thenay-
tt i l ,/akközép-Franciaországban. Bourgeois azt mondta, hogy azokra a ne­
dűin',/aki eszközökre (kaparókések, fúrók, pengék, stb.) hasonlítottak ezek,
Nun I' eket ugyanennek a területnek a felszínén talált. Szinte minden miocén pél-
ni megtalálhatók voltak az emberi megmunkálás standard jelei. Finom ja -
• ii itiiisi szimmetrikus pattintást és a használat nyomait mutatták.
\ párizsi kongresszuson csupán néhány tudós látta be. hogy ezek valóban
• ml ii ii kéz munkája által készült szerszámok. Bourgeois tántoríthatatlan volt:
• ■ n löbb példányt talált, s megpróbálta egyénileg meggyőzni a paleontológu-
ftnl ai es geológusokat, hogy azok szándékos munka eredményeiként jöttek létre.
^ ( elsők között
• i *1ii lel de Mortillet-et
ml i mii meggyőznie.
Néhány tudós
kérdőjelezte a ko-
v il <Kek lelőhelyének
1 1 1 1 iiiráfiai (rétegta-

Mi i helyzetét. A Bour-
!'■ " i . által gy üjtött el-
o példányok köves
i"! un lekből származ­
ód i I licnay melletti 4.3. ábra Miocén formációban talált hegyes eszköz
0 mi lkot áts/e lő kis rhcna\-böl (liaiKiiiors/áu)
64 Az em beri fa j rejtélyes eredeti

völgy széléről. A geológusok,

például Sir John Prestwieh azt
hozták fel ellenvetésük hogy
ezek elsősorban felszíni leletek.
Válaszképpen Bourgeois leásott
a völgyben, s talált is kovaeszkö­
zöket, amelyeken az emberi meg­
munkálás ugyanilyen jelei voltak.
Még mindig elégedetlenül, a
kritikusok azt feltételezték, hogy
a föld mélyén talált kovakövek
azokon a repedéseken keresztül
kerültek ebbe a helyzetbe, ame­
lyek a fennsík felszínéről vezet­
tek lefelé. A felszínen ugyanis
gyakran találtak pleisztocén esz­
közöket. Erre az ellenvetésre vá­
laszolva, Bourgeois 1869-ben
ásott egy lyukat a fennsík tetején.
Az ásatások során egy egy láb 4.4. ábra Miocén rétegből származó hegyes
vastag mészkőréteghez érkezett, eszköz, javítással a hegyénél (Thenay. Francia
amelyen nem voltak repedések, orszáa).

4.5. ábra felül: késői pleisztocén kovakőeszköz. Alul: eg\ komi miocén rétegből
származó eszköz ( l'henav. Franciaország).
/hi 111 /iiili'oliiok 65

< •• iIn ;i Hgy oldalon megmunkált eszközök a korai miocénből (T h e nay. Franciaor-
•r l

I fii keresztül ezek a pleisztocén kőeszközök esetleg lecsúszhattak volna az

ih' '.onyabb szintekre.
\ / üreg mélyebb részén, úgy 14 láb mélységben, korai miocén rétegekben.
........ számos kovakőeszközt fedezett fel. De Mortillet így írt a Le
I -i lii\torique-ban: „Nem volt további kétség ősiségiiket és geológiai helyzetü-
i • I Illetően.”
\ világos bizonyítékok ellenére sok tudós fenntartotta ésszerűtlen kétségeit.
\ nagy leszámolásra” 1872-ben Brüsszelben, a N em zetközi Prehisztorikus
' uliopológiai és Archeológiái Kongresszuson került sor.
Bourgeois számos leletet és adatot mutatott be, amelyeket később a kong-
i• .-us írásos anyagában publikáltak. A hegyes szerszámok bemutatásakor (4.3.
il'i.i) Bourgeois a következőt állította: ..Van egy árszerű darab, széles alappal. A
....., <i középen szabályos javítgatással alakították ki. Ez olyan fajta eszköz, amely
korszaknak közös jellemzője. A másik oldalán ütődomborulat található."
Bourgeois leírt egy másik szerszámot is, amit késként vagy vágóeszközként
r llem/.ett: „Az éleken szabályos átalakítás nyomai láthatók, az ellenkező olda-
l"ii pedig ütődomborulat van.’' Sok példányon, jegyezte meg Bourgeois, azokon
i n ./eken, ahol az eszközt kézben tarthatták, nem használtak a szélek, míg a
s H'nleliiletek nagymértékű használat és kicsiszolódás jeleit mutatják.
I i'.y másik példány (4.4. ábra) Bourgeois jellem zése szerint úgy nézett ki.
Mini ci_>y lövedéknek a hegye vagy egy ár. Utalt a széleken látható javításra, ami
i i ilvanvalóan azt jelezte, hogy egy szúrós hegyet akartak kialakítani. A gyűjtött

i *i ••s .ik között egy magkő is szerepelt, amelynek két szélét javították, hogy
66 Az em beri fa j rejtélyes eredeti

használatra alkalm assá tegyék. Megjegyezte: ,.A legkiugróbb élet szándékos

ütések sorozatával lepattintották, valószínűleg azért, hogy ne legyen kényelmet*
len a fogása. A többi él éles maradt, ami azt mutatja, hogy ez a lepattanás nem
gördülő mozgás eredménye. A 4.5. ábrán két eszköz látható: az egyiket Thenay*
néI találták egy korai miocén rétegben, a másik pedig egy hasonló, elfogadott
eszköz a késői pleisztocénből. Az ellentmondások feloldása végett a Nemzetkö­
zi Prehisztorikus Antropológiai és Archeológiái Kongresszus egy tizenöt tagú
bizottságot jelölt ki Bourgeois felfedezéseinek megítélésére. Nyolc főből álló
többség szavazott arra, hogy a kovakövek emberi munka eredményei. A tizenöt­
ből csak öt nem fedezett fel emberi munka okozta nyomokat a Thenay-ből szár­
mazó leleteken. Egy fő tartózkodott, egy másik pedig némi tartózkodással támo­
gatta Bourgeois-t.
Ütődomborulatok ritkán voltak a Thenay-ben talált korai miocén kovaköve­
ken, de a legtöbb kovakő finom javítást mutat a széleken. A javítás általában a
szélek egyik oldalára koncentrálódik, míg a másik oldal érintetlen marad. Ezt
egyoldalas pattintásnak nevezik. De Mortillet. a mai szaktekintélyekhez hason­
lóan úgy vélte, hogy szinte minden esetben az egyoldalas pattintás nem a vélet­
len hatások eredménye, hanem szándékos munkáé. Könyvében, a Mitsée
P réhistorique- ban de Mortillet rajzokat adott közre néhány thenay-i kovakőről,
amelyek nagyon szabályos, egyoldalas javítást mutattak (4.6. ábra).
Bourgeois néhány kritikusa megjegyezte, hogy az összes korai miocén kova­
kő között, amit Thenay-né! gyűjtött, csupán néhány jó példány akad. körülbelül

4.7. ábra Balra: kovakőes/köz. eg\ korai miocén formációból ( I henav Franciaország).!
Jobbra: eg\ elfogadott eszköz az Olduvai-szakadék II. rétegének also-középsö részéből.
.Afrikából. Mindkét darab alsó elein párhuzamos pattintás) nyomok láthatók, ezzel eleget
léve az emberi alkotásnak elfogadható társvak követeimén'ének
 i / l a l t 'o l i l o k 67

I .......... I)c Mortillet azonban azt mondta: „M ár egy vitathatatlan példány is

|l I mit.', de nekik harminc van!”
I nes/közök modern szakértői, például L. W. Patterson, azt mondják, hogy
* i‘ ii Imi .inios pattintások, amelyek nagyjából ugyanolyan méretűek, az emberi
Éyyiniinkálás biztos jelei. A korai miocénből származó thenav-i kovakövek if­
id H n lói szintén mutatnak ilyen pattintási nyomokat. A 4.7. ábra egy egyolda­
lii i kő/l mutat Thenay-ből. egy hasonló, elfogadott egyoldalas eszközzel
ii < mi amely az Olduvai-szakadékból származik.
\ ilicnay-i kovakövek számos darabjának finoman megkarcolt felülete azt
i ii a |a hogy tűz hatásának volt kitéve. De Mortillet azt a következtetést vonta
lni|’\ emberi lények tüzet használtak arra, hogy m egrepesszenek nagyobb
Hu i* ni kovaköveket. Az így keletkező darabokból aztán eszközöket készítettek.
' l amgnek a thenay-i, korai miocénből származó eszközökről szóló írásain
1■" nil ez az információ már elérte az értelmiségi olvasóközönséget az angol
I h 'l ' i i országokban. Laing azt írja: „A z eszközök emberi eredetét nagyban
Hu i nKIlette az a felfedezés, hogy az A ndam an-szigeteken élő minkopik nép
i1' ■! készített köszörűkövek vagy kaparókések szinte azonosak a thenay-i esz-
"I l cl, s készítésüknél ugyanúgy tüzet használtak arra. hogy a megfelelő mé-
* nio i", alakúra törjék őket. ... Egészében véve a miocén eszközök bizonyítékai
ii u mi meggyőzőek, és a gáncsoskodásnak aligha lehet más indítéka, mint a
|| Ii | i in a/, em ber nagy ősiségének beismerésétől."
ki készítette a thenay-i kovakőeszközöket? Néhányan úgy vélik, hogy pri-
majomszerü, em berszabású ősök. 1894-ben azonban S. Laing a követke-
i un nulla a thenay-i kovakőeszközökről: „Típusuk, némi csekély fejlesztéstől
* lii I ml ve, változatlanul fennmaradt a pliocén, a negyedidőszak, sőt egészen a
ii lei jedő idők során. Az eszkimók és az Andaman-szigetek lakóinak kaparó-
' i nem mások, mint a miocén kaparókés megnagyobbított és fejlesztett váltó­
it n I la emberek ilyen kaparókéseket készítenek manapság, akkor minden bi-
< "ii al lehetséges, hogy ugyanolyan lények hasonló eszközöket készítettek ré-
g n a miocénben is. Továbbá, amint azt a következő fejezetekben látni fogjuk.
In',ok a H om o sapiensétől megkülönböztethetetlen emberi csontvázmarad-
* kai tárnak fel a harmadidöszakból.
les már világosabb, hogy miért nem hallunk manapság a thenay-i kovakö-
*• I i'il I gyrészt megfigyelhetjük, hogy a paleoantropológia története folyamán
i i'ii'i•i ludós, aki az evolúció híve volt, igazából elfogadta a thenay-i miocén
* • i n/őket, de ezeket az emberi faj elődeinek tulajdonította. Az származásel-
li i meggyőzte őket arról, hogy létezett egy ilyen előd. aminek a kövületeit
ll> in lalaltak meg. Amikor 1891-ben megtalálták Jáván a remélt kövületeket.
"Kan formációból kerültek elő. amelyet most középső pleisztocénnek tarta-
ii ik \ miocén kori m ajom em ber támogatóit ez dilemma elé állította. A nagy
Imin! a / emberszabású majom kövületei és a modern ember közötti átmenetet.
68 Az em beri fa j rejtélyes eredete

nem a korai miocénben találták meg (ami a jelenlegi becslés szerint húszmillió
éve volt), hanem a kevesebb mint egymillió éves középső pleisztocénben. Ezért
a thenayi kovaeszközöket és minden más olyan bizonyítékot, amely a harmati
kori embei'i lények (vagy az eszközkészítő harmadkori majomemberek) létét tá­
mogatja, csendben és módszeresen eltávolítottak az aktív megfontolás területei*
ről, azután pedig szépen elfelejtődtek.
Az eszközkészítő hominidáknak a harmadidőszakban való jelenlétét igazoló
széles körű leletanyagot valójában eltemették, s a modern paleoantropológin
egész építménye csak úgy maradhat szilárd, ha e leletek eltemetve maradnak.
Ha a miocén vagy korai pliocén kori eszközkészítők bizonyítékai közül csak
egyet is elfogadnának, az emberi evolúció egész képe, melyet oly nagy gonddal
épített fel ez a század, darabokra törne,

E S Z K Ö Z Ö K A U R IL L A C B Ó L (F R A N C IA O R S Z Á G )

1870-ben Anatole Roujou jelentette, hogy Charles Tardy geológus egy ko­
vakőből készült kést emelt ki (4.8. ábra) egy késői miocén konglomerátum fel­
színéről a dél-franciaországi Aurillacban. A kiemelés mikéntjét Roujou az
arraché szóval érzékelteti, ami azt jelenti, hogy a kovakövet némi erőltetéssel
kellett kivenni. De Mortillet úgy gondolta, hogy Tardy kovakőeszköze csak
mostanában tapadt a késői miocén konglomerátum felszínére, ezért inkább a
pleisztocén korba helyezte.
Egy francia geológus, J. B. Rames kétségbe vonta, hogy a Tardy által talált
eszköz emberi készítmény.
1877-ben azonban Rames ma­
ga fedezett fel kovaköveket
ugyanezen a területen Puy
Cournynál. az Aurillac közelé­
ben található lelőhelyen. Az
eszközöket vulkanikus rétegek
között elterülő üledékből
emelték ki, ami a késői mio­
cénben. úgy 7-9 millió évvel
ezelőtt keletkezett.
1894-ben S. Laing részle­
tes leírást adott az emberi
megmunkálásra utaló jelekről,
amiket Rames figyelt meg a
kovaköveken. ..A példányok 4.8 . ábra A/ Aurillacnál. Franciaországban
között számos jól ismert pale- először talált köeszkö/.
 mi paleolitok 69

••hiikuini típus található, kőbalták, kaparókések, nyílhegyek és pattintott eszkö-

•I valamivel durvábbak és kisebbek a későbbi korszakok leleteinél. Három
1iiMnböző helyen találták őket a hordalék ugyanazon rétegében, és felfedezhető
i i|iul'. minden ismérv, amelyekkel a negyedidőszaki eszközök hitelessége meg­
állapítható. mint például az ütődomborulat, a kagylószerű repedések, s m indé­
in l Il lett a határozott irányú, szándékos pattintás." Laing közli, hogy Armand de
re-1ages francia antropológus számos finom, párhuzamos karcolásra figyelt
ii I iiun egy példány pattintott szélén, ami használatra utalt. Ezek a jelek nem
' "link jelen a többi nem pattintott szélen. A Puy Cournynál talált kőeszközöket
luii lesnek fogadták el a tudósok kongresszusán a franciaországi Grenoble-ban.
A / eszközökről Laing is a következőt mondta: „A z üledékréteg, amelyben
■ii illák őket. öt különböző kovakőfajtát tartalmaz, s az összes kő közül azok.
Ivek emberi eszköznek néznek ki, csak egy fajtára szorítkoznak. Természe-
iuI Imi adódóan, az ide tartozó példányok nagy mértékben alkalmasak az emberi
i' i 'iiálatra. Ahogyan Quatrefages mondja, nincs az a vihar vagy egyéb termé-
« i u tényező, ami ilyen megkülönböztetést alkalmazott volna. Csak intelligens
1 u képes arra. hogy kiválogassa a szerszámaihoz és fegyvereihez legalkalma-
«iiil>h köveket."
Max Vervvorn. a németországi Göttingen Egyetem munkatársa kezdetben ké-
'• II i i Ive fogadta a pliocénből és korábbról származó kőeszközökről szóló jelen-
1 ■kel. így 1905-ben elment Aurillacba, hogy saját nyomozást folytasson az ott
1iliili kőeszközökkel kapcsolatban.
ViTWorn hat napig maradt Aurillacban. s feltárásokat végzett egy Puy de
i ti milieu nevű helyen, amely nem messze fekszik Puy Cournytól. Első napi
•nimkaja eredményeinek leírásában ez állt: „Szerencsém volt, hogy olyan helyre
ini"iiam. ahol nagy számú kovakőtárgyat találtam, amelyek vitathatatlanul szer-
a utaló jellemzői azonnal meghökkentettek. Ezt nem vártam. Csak lassan
"nli.un hozzászoktatni magam ahhoz a gondolathoz, hogy olyan emberek eszkö-
■ii i.a lom a kezemben, akik a harmadidőszakban éltek. Minden ellenvetést vé­
ti ondoltam. ami csak eszembe jutott. Megkérdőjeleztem a lelőhely geológiai
• mai szemügyre vettem a példányok szerszámokra je lle m ző természetét, míg
V' etil vonakodva beláttam, hogy egyetlen lehetséges ellenvetés sem elegendő
•iilin/ hogy más magyarázatot találjunk a tényekre."
\ / éles szélű, pattintott, szerszámnak látszó kovakőtárgyakat kis csoportok-
1 ni találták olyan kövek között, amelyek sokat gördültek és koptak. F.z azt j e ­
ni i lu>g\ helyzetüknél fogva a kovakőtárgyak nem mozoghattak ilyen módon,
• i i.íjluk található pattintások ezért inkább emberi, mint geológiai eredetűek
' "liak A tény. hogy a kiélezett kovakőszerszámokat csoportokban találták, azt
• .icallta. hogy a lelőhely területén egykor egy műhely volt.
Vei worn ezután hosszasan taglalta a különböző módszereket, amelyekkel
I" i Miiiosílható az emberi tevékenység egv kovakőtárgvon. Az ilyen tevékeny­
70 Az em beri f a j rejtélyes eredeti

ség bizonyítékait három csoportra osztotta: I) ütésnyomok, amit a kődarabot ;i

kovakötömbrői leválasztó eredeti ütés eredményezett; 2) ütésnyomok, amik ma­
gán a kődarabon végzett másodlagos élpattintásból származnak: 3) használat je ­
lei a munkaéleken.
Az ütés és a használat különböző jellemzőit figyelembe véve Verworn úgy
találta, hogy önmagában egyik sem döntő erejű. Megállapította, hogy „kizárólag
a jelek adott kombinációjának kritikai analízise alapján hozhatunk döntéseket". '
Ez ugyanaz a módszer, amelyet L. W. Patterson, a kőeszközök egyik mai
szakértője javasolt. Patterson azonban Verwornnál nagyobb hangsúlyt fektet a/
ütődomborulatra és az egyirányú pattintásra az eszközök egyik szélén, különö­
sen amikor számos példányt találnak egy lelőhelyen. Patterson tanulmányai
bemutatják, hogy a természeti erők szinte sohasem hoznak létre ilyen hatásokat
jelentős mennyiségekben.
Verworn ezután egy példát hoz annak illusztrálására, hogy az ő analizáló
módszereit hogyan lehet alkalmazni. „Tegyük fel. hogy találok egy kovakőtár­
gyat egy interglaciális (két jégkorszak közötti) kőágyban, amin jól kivehető titő-
domborulat van, de nincsen más jel, ami szándékos munkára utalna. Ebben az
esetben nehezen tudnám eldönteni, hogy vajon emberi munka-e az előttem he­
verő tárgy vagy sem. De tegyük fel, hogy egy olyan kovakövet találok, amely az
egyik oldalán magán viseli az ütés minden tipikus jelét, a másik oldalon pedig
két, három, négy vagy több pattintás bemélyedő nyomait mutatja, amelyek
egyirányú ütések által keletkeztek. Továbbá tegyük fel. hogy a darab egyik élén
számos egymás melletti, kis méretű párhuzamos pattintás van. mind ugyanabba
az irányba fut, s kivétel nélkül mind az élnek ugyanazon az oldalán helyezkedik
el. Tegyük fel, hogy az összes többi él is éles. ütődés vagy gördülés nyoma nél­
kül. Akkor teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ez egy emberi m egmunká­
lással készült eszköz.
Verworn, miután számos ásatást végzett az Aurillac melletti lelőhelyeken, a
nagy számú kovaköeszközt amit talált, az imént leírt szigorúan tudományos
módszert alkalm azva vizsgálta meg. Mindezek után erre a következtetésre j u ­
tott: „Személyesen, a saját kezemmel tártam fel egy érintetlen rétegből Puy de
Boudieu-nél sok ilyen megkérdőjelezhetetlen tárgyat. Ez megdönthetetlen bizo­
nyítéka annak, hogy a miocén végén gyártottak kovakőeszközöket.”
A z eszközök többsége, amelyeket Verworn az aurillaci miocén rétegekben
talált, különféle kaparókésekből állt. „Néhány kaparókés - írja csak a
kaparóélen mutat használati jeleket, míg a példány többi éle eléggé éles. nincsen
rajta nyom. Más példányokon a kaparóél számos pattintást mutat, amelyeket
szándékosan távolítottak el ugyanabban az. irányban. Ez a pattintás egészen vilá­
gosan mutatja az ütés szokásos jeleit. Néhány eszköz felső részén még ma is jól
kirajzolódnak a hajdani ütésnyomok határai. Tisztán, minden kétséget kizáróan
fel lehet ismerni, hogy a széleken végzett munkának a kéreg eltávolítása vagy
 1*1 ' / >i i/ i i 'iiiok

I It iiiii<>/(>ii forma kialakítása volt a célja. Nem egy darabon világosan látha-
1 i im ^markolható területek, amelyekről az éles és hegyes részeket eltávolí-
itit' ii nehogy sérülést okozzanak, vagy akadályozzák az eszköz használóját,
in i'iik tárgyról azt mondja Verworn: ..A pattintási nyom ok a kaparóélen
l ni .ihályosan és párhuzamosan fekszenek egymás mellett, hogy paleolit sőt
....... |ifltl.'ikra emlékeztetnek." Az elfogadott vélemény szerint a paleolit és
iti'i in i /közöket a késői pleisztocénre teszik.
■rworn sok hegyes kaparókést is talált (4.9. ábra): „M inden kovakőtárgy
h í ni i c k mutatják legvilágosabban a határozott eszközformává alakítás szán-
•I i ■■ |c-leit, legalábbis a munkaéleken. A hegyeket általában úgy alakították ki,
lti| i • nagy technikai műgondról és figyelemről árulkodik. Az éleket sok egy-
ii insii Illéssel munkálták meg olyan módon, hogy kétségtelen a heggyé formálás
l^niitli’ka.
\ til iIlacnál találtak rovátkolt kaparókéseket is (4.10. ábra), konkáv nyílások-
l 'i i iminkaélen. ami lehetővé tette, hogy hengerszerü tárgyakat, csontokat és
I " I „myeleket kaparjanak. Verworn megfigyelte: ..A legtöbb esetben a rovát-
i ii I aparókéseket úgy készítik, hogy egyirányú ütésekkel hajlított alakúra pat-
IHUrnIji'ik az egyik élet.”
Vfrworn számos olyan eszközt is talált, ami kalapálásra, csákányozásra és
< u \olt alkalmas. Ezt írta egy ilyen eszközről: „Egy nagy. vágásra vagy ásás-
i .ill almás hegyes eszköz. Egy természetes kovakődarabot formáltak hegyesre,
v |M'ldány felületén látható a kovakő kérge, a felső részén pedig egyirányú pat-
■n.1 , 1 .<>k sorozatával kialakított hegy ta lá lh a tó /’ Egy másik hegyes eszközről ezt
i A/, oldalán, közvetlenül a hegye alatt egy megmarkolható szakasz találha-
.unelyről eltávolították a hegyes, éles részeket. Egy primitív kézibalta lehe-
ti amelyet kalapálásra vagy vágásra használtak." Verworn olyan szerszámokat
i talált. amelyekről úgy vélte, hogy szúrásra, fú-
i <i . i .i és vésésre vannak kiképezve.

Verworn erre a következtetésre jutott: „A mi­

ni . ti végén volt egy kultúra, amely - am int az
I n ' .(kőeszközeiből kitűnik nem volt egészen a
i . Mleli fázisában, hanem már előrehaladt a fejlő­
ik hosszú folyamatában ... ez a cantali miocén
in pesség érlett a kovakövek pattintásához és
un "immkálásához/"
Majd így folytatta: ..Az eszközök hegyeinek
ind ele egy olyan lényre mai. akinek ugyanolyan
inneni és formájú keze volt. mint nekünk, követ-
I ívesképp a teste is hasonlított a miénkre. Az a 4 9 \ |[CSiVes ko\aköes/.-
1 <1 n\ hog\ e nagy kaparó- és vágószerszámok ki- kő/ a késő miocénből (Auril-
1 1 1 1 1 1 k marokra/árt tenverünket. és mindenek fölött lat. I'ranciaois/áu).
72 Az em beri f a j rejtélyes eredete

4.10. ábra Balra: egy késői miocén korból származó rovátkolt kaparókés alulnézete.
Jobbra: az eszköz feliilnézete. a hajlított alakú munkaéllel, amin Verworn apró használati
jeleket figy elt meg.

tökéletes illeszkedésük a kézhez (ami majdnem minden eszköznél megfigyelhe­

tő). a legnagyobb mértékben látszik igazolni ezt a következtetést. Ezek a legkü­
lönfélébb méretű eszközök - amelyeken tökéletesen látszanak a használatra al­
kalmas élek, a használat jelei és a kézbefogható részek - a legtöbb esetben
olyan természetesen és kényelmesen fekszenek a kezünkben (az eredetileg he­
gyes és éles részeket ugyanis szándékosan eltávolították azokról a helyekről,
ahol az ember, ösztönösen, megmarkolná a kezével), hogy azt hihetnők. az esz­
közöket közvetlenül a mi kezünk számára készítették."
Verworn ezután a következőket fejtette ki az eszközök készítőiről: ..Lehetsé­
ges, hogy ez a harmadidőszaki forma közelebb állt a modern ember állati ősei­
hez. mint maguk a modern emberi lények, de ki a megmondhatója annak, hogy
alapvetően nem rendelkeztek-e már ugyanolyan fizikai felépítéssel, mint a mo­
dern emberi lények, s hogy a specifikusan emberi vonások fejlődése nem n y ú ­
lik-e vissza a késői miocénba?"
Ahogyan majd a 7. fejezetben elmagyarázzuk, a teljesen modern emberétől
megkülönböztethetetlen megkövült csontvázmaradványokat találtak pliocén. mi­
océn, eocén és még korábbi rétegekben. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ma
élő emberi lények olyan eszközöket készítenek, amelyek nem nagyon különböz­
nek azoktól, amiket a franciaországi és egyéb miocén rétegekből tártak fel. akkor
az emberi evolúció bevett sorrendjének érvényessége meginogni látszik. Valójá­
ban a megszokott sorrendnek csupán akkor van értelme, ha egy sor nagyon jó bi­
zonyítékot elhanyagolnak. Ha minden hozzáférhető bizonyítékot eszközöket és
csontvázakat tekintetbe veszünk, akkor igen nehéz bármiféle evolúciós sorren­
det felépíteni. Csupán az a feltételezés marad. hog\ különféle emberi és ember-
szerű lények éltek ugyanabban az időben, és a kifinomultság különböző szintjein
álló kőeszközöket készítettek a múltban, sok tízmillió évvel ezelőtt.
1924-ben. George Grant MacCurdy, az Európai Őstörténeti Kutatások Ame-
 1 11 paleolitok 73

I >l ii Iskolájának igazgatója pozitívan nyilatkozott a N atural H istory ben az

Ihu i kovakőeszközökről. Hasonló eszközöket talált Angliában J. Reid Moir.
Nt 11 1 1 1 1 \ kritikus azzal érvelt, hogy a kovaköveket természeti erők, például föld-
,isok törték össze, olyan kőtárgyakat teremtve, amelyek eszközökre emlé-
M 11 tuck. Azonban tudósok rámutattak arra, hogy azokon a helyeken, ahol
m ii kovakőeszközeit találták, a geológiai tények nem utalnak ilyen természeti
tti'k működésére.
MiicC’urdy így írt: ,.Azok a feltételek, amelyek igazolnák a természeti erők
l'iii ki'il. nincsenek jelen azokban a kelet-angliai pliocén üledékekben, ahol J.
Mi ni Moir a megmunkált kovaköveket találta.... Vajon elmondható-e ugyanez az
mllkic (Cantal) melletti felső miocén üledékekből származó pattintott kovakő­
it kiöl? Sollas és Capitan végül mindketten igenlő választ adtak. Capitan nem
upán kovakőszilánkokat talált, amik használatra utalnak, hanem tényleges esz-
1 l,i|i;ikat is, amelyeket bizonyos paleolitikumi területek je llem ző in ek tekin-
I zek nemcsak egyszer jelennek meg, hanem újra és újra: lyukasztók, gon-
i!n in kihegyezett pattintott ütőkövek, mousteri-típusú kaparókések, korongok
i. okiisos módon kialakított peremmel, különböző formájú karcolók, végül pé­
tiig csákányok. Arra a következtetésre jut. hogy teljes hasonlóság van sok
1 nihilből származó pattintott kovakő és a jól ismert paleolit lelőhelyek klasszi-
i ii példányai között." William Sollas az oxfordi geológiai tanszék vezetője
\"ll l.ouis Capitan, az igen tisztelt francia antropológus pedig a Francia Főis-
i "ki professzora.

A. R U T O T B E L G IU M I F E L F E D E Z É S E I

A. Rutot, a brüsszeli Királyi Természettudományi M úzeum konzervátora

■"\ sor olyan felfedezést tett, amelyek a XX. század elején új megvilágításba
In lyezték a rendhagyó kőeszköz-kultúrákat. A legtöbb Rutot által azonosított
l uhura a korai pleisztocén idejére tehető. 1907-ben azonban, kitartó kutatásai
itöményeképpen, még megdöbbentőbb leleteket talált a Boncelles melletti ho­
mokbányákban, a belgiumi Ardennek területén. Az eszközhordozó rétegek
Imocén eredetűek, vagyis 25-38 millió évesek voltak.
Az eszközök leírásakor G eorg Schweinfurth ezt írta a Z eitsch rift fi'tr
I llinologie című müvében: „Az eszközök között olyan darabolok, kőüllők, ké-
rk. kaparókések, fúrók illetve hajítókövek voltak, amelyek mind a szándékos
megmunkálás világos jeleit mutatták. Formájuk kifejezetten alkalm assá tette
"kel az emberi kéz általi használatra. ... A szerencsés felfedezőnek abban az
mömben lehetett része, hogy 34 belga geológusnak és őstörténet szakos hallga­
t n a k mutatta meg a lelőhelyeket. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a lé-
leiek helyzetét illetően nem merülhetnek fel kétségek."
74 Az em beri faj rejtélyes eredete

Rutot teljes jelentése a boncelles-i leletekről a Belga Geológiai. Paleontoló­

gia! és Hidrológiai Társaság egyik kiadványában jelent meg. Rutot arról is be­
számolt. hogy a boncelles-i kőeszközökhöz hasonlóakat találtak oligocén kör­
nyezetben Baraque M idiéinél és Bay Bonnetnél egy barlangban. Rosartnák a
Meuse bal partján, kőeszközöket is találtak középső pliocén környezetben.
„Jelenleg úgy tűnik - írta Rutot hogy az emberiség oligocén kori létezésé­
nek elképz elé sét... olyan erővel és precízióval erősítették meg. hogy az ember a
legcsekélyebb hibát sem fedezheti fel bennü k/' Rutot megjegyezte, hogy a
Boncelles-bő! származó oligocén eszközök szinte egy az egyben azokra az esz­
közökre emlékeztettek, amelyeket Tasmánia bennszülött lakói készítettek az el­
múlt néhány évszázadban (4.11. és 4.12. ábrák).
Ezután részletesen leírta a boncelles-i oligocén rétegből származó különféle
eszközöket. Felsorolását a darabotokkal (percuteurs) kezdte. Ezek között voltak
egyszerű darabolok, élesített darabolok, hegyes darabolok és javítószerszámok,
amelyeket arra használtak, hogy újraélesítsék más kőeszközök munkaéleit. A
darabolok minden fajtáján olyan pattintások látszottak, amelyek révén jobban
meg lehetett fogni az eszközöket, a munkaéleken pedig használat jelei mutat­
koztak.
A boncelles-i lelőhelyen találtak még nagy kőüllőket, melyeket nagy sima
felület jellemzett, határozott ütésnyomokkal.
Rutot ezután néhány coutecntx-nak nevezett eszközt írt le. ami egyféle vágó­
eszközt jelent. ..Láthatjuk írta hogy a coutecntx-k viszonylag hosszú, pattin­
tott kovakövekből készüllek, amelyek az egyik végükön tompák, a másikon éle­
sek voltak.’’
Egy másik fajta eszköz a racloir. azaz kaparókés volt. A rá c ió in normális
esetben egy ovális szilánkból készítették, amelynek az egyik éle tompa volt. az
ellenkező éle pedig hegyes. Addig alakították, míg megfelelő fogása nem lett. A
tompa véget tartották a tenyérben, s az eszköznek az éles végével a megmunká­
landó tárgyat kapargatták. E művelet során kis szilánkok váltak le az eszköz
vágóéléről. Ezek a használati jelek számos példányon megfigyelhetők voltak.
Más rac/o/r-fajtákat is ismertet: a rovátkolt racloirt. amit hosszú kerek tár­
gyak kaparására használhattak, s a dupla rá c ió in . amelynek két éle volt. Néhány
dupla racloir a késői pleisztocénből származó, mousteri hegyes eszközökre ha­
sonlított.
Egy különleges eszközfajtáról is beszámolt, amit többfunkciós eszközöknek
nevezett, mivel úgy néztek ki. mintha többféle használatra is alkalmasak lenné­
nek. „A tárgyak hegyes végükön egy pontban végződnek (amit két él találkozása
alkot), vagy két rovátkában, amit megmunkálással alakítottak ki."
A következő eszközfajta, amit Rutot megvitat, a grattoir. eg> másik fajta ka­
parókés. Leír per^oirokat is. amit árnak vagy fúrónak lehelne nevezni. Rutot azt
is észrevette, hoav a boncelles-i lárm ák között vannak olvanok. amelvek dobó-
• 'm va paleolitok 75

i l l . ábra Tasmania bennszülött lakói által készített eszközök. Rmot azt mondta, hogy
mii' teljes mértékben azokra az eszközökre emlékeztetnek, amelyek az oligocén korból
•imaznak Boncelles-ből. Belgiumból, (a) Oldalkaparó (racloir), vö. 4.12a ábra. (b)
ír eyes eszköz (per^oir). vö. 4.12b ábra. (c) Üllő (enclume). vö. 4.12c ábra. (d) Kökés
i. <•Mean), vö. 4.12cl ábra. (e) Duplavégű kaparó (grattoir double), vö. 4.12e ábra. (0 Ár
!/•. i\oir). vö. 4.121'ábra. (g) Végkaparó {grattoir). vö. 4.12g ábra.

I 12. ábra Kőeszközök ;i késői oligocén homok aljáról (Boncelles, Belgium): (a)
"Maikaparó, amely egy európai, késői pleisztocén kori mousteri hegyre emlékeztet: (b)
hegyes eszköz jól látható ütudomborulattal: (c) iillö ütésnyomokkal: (d) kökés. vágóélén
i has/nálat jeleivel: (e) végkaparó: (f) ár: (g) nagy végkaparó.
76 Az em beri faj rejtélyes ereik!I

köveknek vagy parittyaköveknek tűnnek. Végül felvetette, hogy bizonyos kovn

kőpéldányokat, amelyeken az ismételt ütés nyomai láthatók, Boncelles ősi lakni
tűzgyújtásra használhattak. Ilyen köveket később is találtak pliocén eszközgyíij
teményekben.
„Egy súlyos problémával állunk szemben - mondta olyan lények létezési'
vei az oligocénben, akik elég intelligensek voltak ahhoz, hogy változatos, jól feli',
merhető eszközöket gyártsanak és használjanak.” Manapság a tudósok egyáltalán
nem veszik számba azt a lehetőséget, hogy emberi lények - vagy akár protohumén
lények -• már az oligocénben is léteztek. Szerintünk két oka van ennek: az egyik
az. hogy nem ismerik az olyan bizonyítékokat, mint Rutot leletei, a másik ok pe
dig az, hogy vakon hisznek az emberi eredet és ősiség jelenlegi nézeteiben.

F R E U D E N B E R G A N T W E R PE N M E L L E T T I F E L F E D E Z É S E I

1918. februárban és márciusban Wilhelm Freudenberg, a német hadsereg

geológusa próbaásatásokat végzett katonai célból harmadidőszaki formációkban
Belgiumban, Antwerpentől nyugatra. Egy agyaggödörben Hóinál, St. Gilis köze­
lében és más helyeken is, csontok és kagylók társaságában kovakőtárgyakat fe­
dezett fel, amiket eszközöknek vélt. A legtöbb tárgy a Scaldisi tengeri szint üle­
dékéből származik. A Scaldisi a késői miocéntől a korai pliocénig terjedt, tehát
4-7 millió éves. Freudenberg felvetette, hogy a tárgyakat a Scaldisi tengeri előre­
nyomulás (transzgresszió) előtti időszakra lehet datálni, s ha ez így van, akkor
legalább 7 millió évesek.
Freudenberg szerint a
kőeszközök némelyikét
kagylók felnyitására hasz­
nálták. Sokat közülük vá­
gott kagylókkal és égett ko­
vakövekkel együtt találtak,
amit Freudenberg bizonyí­
téknak vélt arra. hogy intel­
ligens emberi lények tüzet
használtak a harmadidősza­
ki Belgiumban. Ami a vá­
gott kagylókat illeti (4.13.
ábra), a következőt írta:
„Sok szándékos vágást ta­
láltam a kagylók hátsó ré- 4.13. ábra Kagyló n Scaldisi Formációból (ami a ko­
szén. egészen közel ahhoz a rai plioeénlöl a késő miocénig lerjed) /áróporcáiól
ponthoz, ahol záródtak." jobbra egy bemetszés láihaió. (Antwerpen. Belgium)
 11H i',i h ‘o l i l o k 77

| | m.i>i iit>ii hogy ilyen bemetszéseket „csakis éles eszközök hagyhattak a kagv-
" i J e l ű i n kagylón ütések nyomai is látszottak. A vágott kagylókon kívül
i mii nlicrg tengeri emlősöktől származó csontokat is talált, amiken vágásnyo-
Ii felfedezni. G ondosan mérlegelte, majd elvetette a vegyi korrózió
Ügy ii geológiai súrlódás lehetőségét. Olyan csontokat is talált, amelyeken mély
III* voltak, valószínűleg egy kőkalapács nyomai.
A / e m b e r i jelenlét további m egerősítést nyert azokban a részleges lábnyo-
ii" i i nn amelyeket emberszerű lábak hagytak az agyagban. Freudenberg Hóinál
fit ínynggödörben felfedezte egy talp párnájának lenyomatát, valamint négy
frii n||lenyomatot. Megítélése szerint a talp íve és a pórusmintázatok illettek az
i iiln n lábnyomhoz, és különböztek a majmokétól.
11 - udenberg evolucionista volt, s úgy hitte, hogy az ő harmadidőszaki embe-
i. l'l/iosan egy kistermetű hominida volt, amely emberszerű lába mellett ma-
I tü és emberszerű vonások keverékét mutatta. Mindent egybevéve, leírása
.i i' Hiiiadkori flamand emberről, az A ustra ló p ith ecu sra emlékeztet. A jelenlegi
i ili *mnlropológiai tanok szerint azonban nem várnánk, hogy bármilyen
In n ulnpHheciis-íé\éX találhatunk Belgiumban a késői miocénben, vagyis több
llilnl hétmillió éves rétegekben. A legidősebb A ustralo p ith ecu s-fé\ék kora Afri-
!• ili ni körülbelül négymillió év.
r Hol származnak tehát a Freudenberg által felfedezett lábnyomok? A friká­
id ....... a Fülöp-szigeteken máig is élnek olyan pigmeus törzsek, melyek felnőtt
u'ili lugjai öt lábnál alacsonyabbak, a nők pedig még kisebbek. Az a feltevés,
1 \iislralopithecus-fé\ék helyett inkább kis emberi lényektől szárm aznak a
i iiiir,omok. inkább beleillik a bizonyítékok egész spektrumába a kőeszközök.
. i '.oil csontok, a tűz izolált jelei és a mesterségesen felnyitott kagylók közé.
i iin ieleink szerint az A ustra/opithecus-félék nem készítettek kőeszközöket, és
•" ni használtak tüzet.

K Ö Z É P -O L A S Z O R S Z Á G

1871-ben G. Ponzi professzor, a Nemzetközi Prehisztorikus A ntropológiai

Archeológiái Kongresszus bolognai gyűlésén jelentést adott a közép-olaszor-
, r'i harmadidőszaki emberi lények bizonyítékairól. A bizonyíték hegyes kova-
I './közökből állt. amelyeket geológusok breccsa üledékekben fedeztek fel a
pliocén acquatraversa eróziós fázisból (ami több mint kétmillió éves). A breccsa
"b an üledékes kőzet, amelynek finom szemcséjű anyagában éles szélű k őtör­
m elék található.
78 Az em beri fa j rejtélyes ereden

KŐESZKÖZÖK BURMÁBÓL

1894-ben és 1895-ben. a tudományos folyóiratok arról számoltak be, hog

megmunkált kovaköveket találtak miocén formációkban Burma területén, ami
akkor a brit India része volt. Az eszközöket Fritz. Noetling paleontológus mutal­
ta be, aki az Indiai Geológiai Szolgálat burmai régiójának vezetője volt a
Yenangyaung nevű területen.
Leletgyűjtés közben Noetling felfedezett egy derékszögű kovakőtárgyal
(4.14. ábra). Azt mondta, hogy a tárgy szerszámszerű formáját „nehezen leheteti
volna a természeti erők hatásával magyarázni” . Noetling megjegyezte: „A pél­
dány formája rendkívüli módon emlékeztet az Indiai Geológiai Szolgálat jelen­
téseinek első kötetében leírt pattintott kőeszközökre, amelyeket a pleisztocén­
ben fedeztek fel a Nerbudda-
folyóban, s amelyeknek mestersé­
ges, emberi eredetében soha senki
nem kételkedett." Noetling tovább
kutatott, s még egy tucatnyi pattin­
tott kovakődarabot talált.
Mennyire biztos Noetling ko­
vaköveinek sztratigráfiai helyzete?
Noetling a következőképpen adott
erről számot: ,.A kovakövek pon­
tos lelőhelye egy szakadék mere­
dek, keleti lejtőjén volt, jóval az
4.14. ábra A miocén kori Yenangyaung alja felett, de a széle alatt, olyan
Formációból származó kovaköeszköz két helyzetben, ami kizárja annak a le­
oldala (Burma). hetőségét, hogy a kovakövek bár­
milyen külső erő közrem űködésé­
vel kerültek volna oda. Egyáltalán nincs (soha nem is volt) lakóhelynek alkal­
mas hely ebben a szűk szorosban, továbbá az alapján, ahogyan a kovaköveket
találtuk, lehetetlen, hogy egy árvíz hozta volna erre a helyre őket. Ha mérlegre
rakom az összes körülményt (attól a ténytől eltekintve, hogy valójában kiástam
őket a rétegből), határozott hitem van abban, hogy eredeti helyzetükben, in sitit
találtam rájuk.”
Végül pedig ezt mondta: „Ha a természeti erők létre tudnának hozni ilyen
alakú kovaköveket, akkor számos, eddig kétségtelenül mesterségesnek [ti. em­
berinek] tekintett kovakő eredetét illetően súlyos kétségek merülhetnek fel."
 11/ 1uilt’ölilók 79

• ' / K Ö Z Ö K A B L A C K ’S F O R K F O L Y Ó B Ó L , W Y O M IN G B Ó L

I ' M’ hen két amatőr archeológus. Edison Lohr és Harold Dunning számos
Mfm/I (W\ tíilált a Black's Fork folyó magas teraszain Wyomingban, az Egyesült
All ii11<>1.1nm. Az eszközök középső pleisztocén korúnak látszottak, ami rendha-
e nil ,/iimít Eszak-Amerikában.
i "In és Dunning megmutatta az eszközöket E. B. Renaudnak, a University
i<( i 1 nviT antropológia professzorának. Renaud, aki a M agas Nyugati Fennsí-
||)l \ii heológiai Kutatási Programjának vezetője is volt. egy expedíciót szer­
it ii i ./óban forgó területre. 1933 nyarán Renaud csapata leleteket gyűjtött a
I .......... és Lyman városok közötti ősi folyótcraszokból.
Idolok között voltak durva kézibalták és más pattintott eszközök, olyanok,
no i 1 1rí gyakran a Homo erectusnak tulajdonítanak, akiről azt mondják, hogy
1 "■-imi ,i középső pleisztocénben népesítette be.
,\ amerikai antropológusok reakciója negatív volt. Renaud 1938- ban írta.
|elenlését,,durván bírálta az amerikai em ber ösiségének egyik hajthatatlan
iilrlo, aki sem a lelőhelyeket, sem a példányokat nem látta"’.
' nlus/képpen Renaud további három expedíciót szervezett, s még több esz-
I" i fviíjtött. Jóllehet számos Amerikán kívüli szakértő egyetértett vele abban,
|l , ,i/ eszközök egy valódi kultúrát képviseltek, az amerikai tudósok a mai na-
ll|l K ./ombenállást tanúsítanak a témával kapcsolatban.
\ .i leggyakoribb reakció, hogy ezeket a durva példányokat egyszerűen
•i ^anyagoknak". megmunkálatlan kőszilánkoknak tartják, melyeket indián
• I "/készítők szórtak el újabb időkben. Herbert L. Minshall kőeszközgyüjtő
■ -n i m i i 1989-ben megállapította, hogy az eszközökön folyóvíz által előidézett
H" kopás látható, noha szilárdan álltak a sivatagi talajban olyan sík, ősi árterü-
| i* n ,ihol az utóbbi, több mint 150 000 évben nem lehetett folyóvíz.
Ma egy hasonló korú afrikai, európai vagy kínai lelőhelyen találtak volna a
i iiaud-éhoz hasonló kőeszközöket, az nem idézett volna elő vitát. Jelenlétük
V omingban 150 000 vagy még több évvel ezelőtt minden bizonnyal elég nagy
hm lepotésnek számít. A ma uralkodó nézet szerint az emberek legfeljebb
ni unó évvel ezelőtt léptek először Észak-Am erika földjére. Azelőtt egyetlen
mi n nbersz abá sú sem vándorolt be. Néhányan azon a véleményen voltak.
....... a/ eszközökön látható kopást szél által fújt homok okozta, nem pedig víz.
Mm hall válaszképpen megállapította: ..A példányok minden oldalon meg van-
ii ii kopva, alul. fölül, valamint az elülső és a hátsó felületeken is egyaránt. Egé-
i n valószínűtlen, hogy szélfútta por elérjen nehéz kőeszközöket, amelyek egy
* 1 , 1 .1 " hordalékrétegben fekszenek, ilyen jellegű kopás a hullámzásnak vagy
■i " \ l/sodrásnak kitett tárgyakon várható el.”
Minshall azt is megjegyezte, hogy az eszközöket vastag, fényes ásván) i bc-
vmi.ii fedte. Ez a fedőréteg, ami hosszú idő alatt halmozódik fel. vastagabb volt
80 Az em beri fa j rejtélyes eredem

rajtuk, mint az ugyanazon a területen, ám alsóbb (tehát újabb) teraszokon talalií

eszközökön.
A felgyülemlő bizonyítékok kizárni látszanak azt a feltevést, hogy a Renaiiil
által felfedezett eszközöket újabb korokban szórták volna el a sivatagi ártérülcl
magas teraszain. Minshall azonban megjegyezte: ..Az amerikai tudósok reakció i
ja Renaud magyarázatára a B lack’s Fork-i gyűjtemény rendkívüli ősiségévtl
kapcsolatban már fél évszázada csak általános szkepticizmus és hitetlenség, m>
ha ezer között valószínűleg egyetlen egy archeológus sem akadt, aki meglátó* I
gatta volna a lelőhelyet vagy megtekintette volna a tárgyakat.”
Minshall szerint a Renaud által talált eszközök a Homo erectus munkái voltak,!
aki akkor kerülhetett Észak-Ameri kába, amikor a tengerszint a középső pleiszto* I
cénben alacsonyabban volt. Úgy vélte, hogy ez a többi kőeszközre is igaz, amit
más. hasonló korú lelőhelyeken, például Caliconál találtak, illetve saját feltárásai-1
nál a Buchanan Canyonnál (mindkét hely Dél-Kaliforniában található).
Egy másik középső pleisztocén lelőhellyel kapcsolatban azonban Minshall
szkeptikus volt. 1990 januárjában azt mondta egyikünknek (Thompsonnak), I
hogy nem hajlandó hitelesnek elfogadni a Mexikóban. Hueyatlaconál találi
technológiailag fejlett kőeszközöket (5. fejezet). A Hueyatlaconál talált fej len
kőeszközök a Homo sapiens sapiens re voltak jellemzőek, s ezért nem könnyű ;i
Hom o erectusnak tulajdonítani őket. Minshall úgy magyarázta meg I
Hueyatlacot, hogy azt állította (anélkül, hogy ezt bizonyítékokkal tudta volna |
alátámasztani), hogy a sztratigráfiát félreértelmezték, s hogy az állati csontokat. I
amelyekkel a lelőhelynek és a kifinomult kőtárgyaknak a korát határozták meg, I
különböző helyekről vitte oda a víz. Ez azt a jelenséget példázza, hogy kutatók. '
akik bizonyos rendellenes eseteket elfogadnak, a kettős standard módszerének
alkalmazásával másokat elvetnek. m
 5
Fejlett paleolitok és neolitok

• fi*jlelt paleolitok finomabban vannak megmunkálva, mint a durva paleoli-

|ti \ Ii*jlett paleolitokat tartalmazó kultúrákban azonban durvább eszközök is
|i i.htluIhatnak. Először Florentino Ameghino felfedezését, valamint ezzel kap-
• l l i i l h n n Ales Hrdlicka és W. H. H olm es támadását vitatjuk meg. Ezután
Ameghino leleteivel foglalkozunk, amelyek a pliocén kori emberi jelen-
1' i 'iliirdabb és legmeggyőzőbb bizonyítékai közé tartoznak. Ezt követően
■Itillnk a / Észak-Am erikában feltárt rendhagyó leletekre. Ezek között van
ii" ’ ill,ico Mexikóban; a Sandia-baiiang Uj-Mexikóban; Sheguiandah Ontario
A 'i M i h a i l : Lewisville Texasban valamint Timlin N ew York államban. A kalifor-

m n i i . i i i n vidék harmadidőszaki, aranytartalm ú hordalékából származó neoliti-

i inni leletek megvitatásával fogjuk zárni a fejezetet.

I I O R E N T IN O A M E G H IN O A R G E N T ÍN A I F E L F E D E Z É S E I

\ XIX. század második felében Florentino Ameghino alaposan megvizsgál-

■ i argentínai part menti tartományok geológiáját és kövületeit, s ezzel nem-
t il ó/i elismerésre is szert tett. A meghino ellentmondásos leletei, a kőeszkö-
"I karcolt csontok és más jelek, amik emberi jelenlétre utaltak Argentínában a
i' 11 oi én ben, miocénben valamint korábbi időszakokban, mind hozzájárultak vi-
11 -lm neve növekedéséhez.
1887-ben Florentino Ameghino egy jelentős felfedezést tett Monté
ll> imosónál, Argentína partjainál, 37 mérföldnyire Bahia Blancától. A Monté
II' imoso-i bizonyítékot összefoglalva F. Ameghino ezt mondta: ..Az ember, az-
i/ inkább az ember ősének a jelenlétét ezen az ősi helyen a portugáliai miocén
i leiekhez hasonló, durván megmunkált kovakövek, faragott csontok, égetett
• ontok valamint az ősi tűzhelyekből származó égett föld jelenléte igazolja.’" A
hl onyítékot tartalmazó rétegek a pliocén Montehermosa Formációban vannak,
linn ly körülbelül 3.5 millió éves.

81
82 Az em beri fa j rejtélyes eH

A Monté Hermosonál talált leletek között szerepelt egy hominid atlaszai

lya (más néven fejgyám, a gerincoszlop első csigolyája a koponya töven
Ameghino szerint primitív vonásokat mutatott. A. Hrdlicka azonban teljn
emberinek ítélte. Ez határozottan arra utal, hogy a Montehermosa Formádí>l)
felfedezett tárgyakat, eszközöket és a tüzhasználatra utaló jeleket modern t';Mi
emberi lényeknek tulajdoníthatjuk.
Ameghino felfedezése Monté Hermosonál és Argentína más harmadidcVn
Formációiban számos európai tudós érdeklődését felkeltette. Ales HrdlicU,
Smithsoni Intézet (Washington D. C.) antropológusa szintén nagy, bár ner'i í
pen egyetértő érdeklődéssel szemlélte Ameghino felfedezéseit. Hrdlicka úií/ 1
lálta, hogy a nagyfokú támogatás, amelyet a hivatásos tudósok körében éW
tek, különösen Európában, meghökkentő volt. Azonkívül, hogy ellenezte ízt
nézetet, hogy a harmad időszakban léteztek emberi lények. Hrdlicka rendH\i
ellenséges volt minden olyan jelentéssel szemben, amely arra utalt, hogy Afieii
kában már néhány ezer évvel ezelöttnél korábban is éltek emberek. Miutál In
talmas hírnévre tett szert azáltal, hogy - bizonytalan érvekkel - minden É?«il
Amerikából származó, hasonló témájú jelentés hitelességét kétségbe vonta, ll>
gyeimét Florentino Ameghino sokat vitatott dél-amerikai felfedezéseire iráni
totta. 1910-ben Hrdlicka ellátogatott Argentínába, és Florentino Ameghinom.i
ga kísérte el őt Monté Hermosoba. Hrdlicka érdekesen közelítette meg az i<t la
Iáit felfedezéseket. A Korai em ber D él-A m erikában ( E arly M an in S(‘iu
A m erica, 1912) című könyvében Hrdlicka röviden megemlíti a kőeszközöket r
az emberi jelenlét más jeleit, amelyeket Ameghino a Montehermosa Formáin
ban fedezett fel. Furcsa, hogy ezeket nem vitatta meg közvetlenül. Ehelyett vi
szont több tucatnyi oldalt fordított arra, hogy kétségbe vonjon későbbi és keés
bé meggyőző felfedezéseket, amelyeket Ameghinoval közösen tettek az újahh
korú Puelchea Formációban, ami a pliocén Montehermosa felett terül el M<nti
Hermosonál. A Puelchea Formáció körülbelül 1-2 millió éves.
Hrdlicka láthatóan arra számított, hogy a Puelchea Formációból számozó
leleteket cáfoló hosszadalm as értekezése elegendő lesz ahhoz, hogy lejárfösa
azokat a leleteket, amelyeket ugyanazon a helyen, a sokkal idősebb Molte
hermosa Formációban találtak. Ezt a taktikát gyakran használják arra, hogy két­
ségbe vonják a szokatlan felfedezéseket részletesen kritizálják a leggyengfih
bizonyítékot, és amennyire csak lehetséges, elhallgatják a legsúlyosabb bizonyí­
tékot. Számos bizonyíték utal azonban arra. hogy a Puelchea-Ieletek, ugyanígy
mint a Montehermosa-leletek. hitelesek voltak.
A Hrdlicka és Ameghino közös expedíciója során talált legtöbb eszlö/
kvarcitkövekből volt durván pattintva. Hrdlicka még a legdurvább példányokul
sem vitatta az emberi megmunkálást, viszont a korukat megkérdőjelezte. Azíáj-
lította. hogy a réteg, amelyben találták őket. újabb kori volt. Nézete kialakitáá-
 I/' "Mum Bailey Willis amerikai geológus vélem ényére támaszkodott, aki
(#" ' i li1volt a feltárások ideje alatt.
\i • I <i/öket tartalmazó réteg, a Puelchea Formáció tetején volt. Némi ha-
t m ni Will is legalább pliocén korúnak fogadta el a Puelchea Formációt.
i | in.'mii,i. hogy „rétegződött, enyhén megkeményedett szürke homokból vagy
n i i t'iliöl állt ... nagyon feltűnő keresztrétegződés, egyöntetű szürkeség, vá­
lni ‘‘'"csésség jellemezte." Úgy írta le a legfelsőbb réteget, amit Ameghino
■ hm i'I láthatólag a Puelchea Formációba sorolt, mint egy 6-16 hüvelyknyi
|ii sávot, amely ,,szürke homokból, szögletes, szürke homokkődarabok-
k| I- .ívitsokból állt, amelyek közül néhányat em ber tört szét."
V 'III Megjegyezte, hogy az eszközöket tartalmazó szürke homok felső réte-
Wtn . ételeiében azonos" a Puelchea alsóbb rétegeivel, de ..az erózió által
■ 11 ük lékhiány" elválasztotta tőlük. Ez az össze nem illeszkedés (dísz­
íti i hm i.i)a rétegek közötti leülepedés folytonosságának hiánya, amit a lei'tle-

f
|tl ■ In.inja, az időjárás illetve - mint ebben az esetben is - az erózió válthat
ii" \ Mennyi idő telhetett el az üledékhiány vonala feletti illetve alatti for-
di - 'I leülepedése között, azt legbiztosabban az állati leletek alapján tudjuk
»l n< Ini Villis azonban egyet sem említ meg. így nem tudhatjuk, hogy az üle-
1.1 i i ii is nckkora időtartamra utal. Lehet, hogy csak egy nagyon rövid idöszak-
i "in .i/tjelentené, hogy az üledékhiány feletti és alatti rétegek nagyjából egy-
Iti I - körülbelül 1-2 millió évesek.
i l'M'.v Kiküszöbölje ezt az alternatívát, Willis azt írta, hogy „a kézileg pattin-
lii i iivek lomokkal társultak, ezért újkorinak találtuk őket” . Willis ezt úgy fog-
|* i» I liog; a kőeszköz bármelyikének újkorinak kell lennie, s a réteg, amelyben
i ■i tahlták, minden bizonnyal szintén újabb kori. Úgy tűnik azonban, hogy
\$ i I ö / k é t hordozó szürkés homok valóban a Puelchea Formációhoz tarto-
0)1 iilio” ) Ameghino hitte, s hogy a kőeszközök, am elyeket ott találtak, akár
lufi nil II ió ívesek is lehetnek.
\mesiiino szintén talált kőeszközöket, vágott csontokkal és tűzhasználati
........ .... együtt az argentínai Santacrucia és Entrerrea Formációkban. A
■......... Formáció korai és középső miocén korú. így az eszközök 15-25
(Hílli<> évíseklehetnek. A mai szakirodalomban semmiféle említést nem talál-
|H"I ii/ Entrerrea Formációról, mivel azonban ez a formáció régebbi a
* Hiehcinosánál, legalább késői miocén korú. vagyis több mint ötmillió éves.
\ merino számos helyen tűzhasználatra utaló biz onyítékokat talált, olyan
i'-/■ I nymait, am elyek sokkal forróbbak lehettek, mint a tábortüzek vagy a
o.itü/Cu A leletek között kemény, égetett agyag nagy. vaskos darabjai is sze-
1 * 1 " lick, a lain i nt salak. Lehetséges, hogy ezek primitív öntödék vagy égetőke-

|i i. in ék naradványai voltak, amelyeket Argentína pliocén lakói használtak.

84 Az em beri faj rejtélyes cr< <

C A R L O S A M E G H IN O M IR A M A R B A N
(A R G E N T ÍN A ) TALÁLT E S Z K Ö Z E I

A Florentino Ameghino felfedezései ellen irányuló Hrdlicka-támadás ni

Ameghino fivére, Carlos újabb kutatási sorozatot indított el az argentin p.m
kon. Buenos Airestől délre. 1912 és 1914 között Carlos Ameghino és társai Mi
enos Aires és La Plata természettudományi múzeumainak megbízásában, kőé
közöket fedeztek fel a pliocén Chapadmalala Formációban egy barranco, a z
kőszirt tövében, amely Miramarnál. a tengerpart mellett terült el.
Hogy megbizonyosodjon az eszközök koráról, Carlos Ameghino összehívó
egy négy geológusból álló társaságot, hogy a véleményüket kérje. Ezek
következő személyek voltak: Santiago Roth. a Buenos Aires-i Földtani és M
nyaügyi Hivatal elnöke; Lutz Witte, a Földtani és Bányaügyi Hivatal egyik gei
lógusa; Walter Schiller, a La Plata-i Múzeum ásványtani részlegének vezetője
Földtani és Bányaügyi Nemzeti Hivatal konzulense; valamint Moises Kantoi
La Plata-i Múzeum geológiai osztályának vezetője.
Miután gondosan megvizsgálták a lelőhelyet, a bizottság tagjai egyhangúi.i
arra a következtetésre jutottak, hogy az eszközöket érintetlen Chapadmalalii
üledékben találták, így azok 2-3 millió évesek.
A bizottság tagjai a helyszínen tanúi voltak egy kő-bola és egy kovakőhó
készült kés feltárásának a pliocén formációból. így meg tudták erősíteni a felfi
dezések hitelességét. Égett föld- és salakdarabokat is találtak a közelben. A bi
zottság tagjai ezt is jelentették: „Amikor egy csákánnyal leástunk ugyanazon
helyen, ahol a bolát és a ké'.i
találták, valaki, a bizottság j e
lenlétében, más lapos kövekéi
is felfedezett, olyan fajta ko
veket, amelyeket az indiánok
tűzgyújtásra használnak." To
vábbi kőeszközöket is fedez
tek fel ugyanazon a helyen
Mindez arra utal, hogy embe
ri lények, akik képesek voltak
eszközgyártásra és tüzhaszná-
latra is. körülbelül 2-3 millió
évvel ezelőtt is éltek már Ar­
gentínában. a késői pl io-
5.1. ábra Ezt a toxodon combcsontot (femur), cénben.
melybe eg\ kőből készült n y í l h e g y volt beleágya­ Miután a bizottság vissza­
zódva. eg\ pliocén kori formációban fedezték fél ment Buenos Airesbe. Carlos
M ira-marnál. Argentínában. Ameghino ott maradt Mira-
 W f fhil>'oliink és neolitok 85

(♦"in liii ■s további ásatásokat folytasson. A késői pliocén Chapadm alala-

| l i i. i.' h'möI Ameghino feltárta egy toxodon com bcsontját. A toxodon egy
i. I amerikai patás állat, ami egy szőrös, rövidlábú, szarv nélküli rinocé-
»i<i Im.uiillt Ameghino a toxodon com bcsontjába b eá gyaz ódv a egy köböl
n ilhegyet vagy lándzsahegyet talált (5.1. ábra), ami a kulturálisan fej-
...... i létezésének bizonyítéka, 2-3 millió évvel ezelőtt Argentínában.
Vk|"H lehetséges-e, hogy a nyílhegyet tartalmazó toxodon combcsont egy új
|tyl mii .mtely valamilyen módon fentről került a mélybe? Carlos Ameghino
|D jMh! " la, hogy a com bcsontot a toxodon hátsó lábának összes csontjaival
i r\ darabban találták meg. Ez arra utalt, hogy a com bcsont nem egy füg-
ii m k(ll<in;illó csont volt, ami valahogyan lecsúszott a pliocén Chapadmalala
b n i. nil i,i hanem egy állat része, amely akkor pusztult el, amikor ez a formá-
|*i.|,llilk.lll Ameghino megjegyezte: „A csontok piszkosfehér színűek voltak,
l m . i i élegre jellemző, nem pedig feketések - az Ensenadban lévő magné-
miatt." Hozzátette, hogy a lábcsontok egyes üreges részei
j^Mi • Im il.ila-lösszel voltak tele. Még akkor is, ha a csontok az efölött húzódó
Hí **i•I I onnációból kerültek volna le, természetesen abban az esetben is rend­
űit* • 'ii légiek lennének. Az Ensenad kora 0,4-1,5 millió év.
i il vitatni akarják a toxodon com bcsont nagyon magas korát, azt fogják
tygttp ni ó/ni. hogy a toxodon biztosan fennmaradt Dél-Amerikában, egészen né-
iiM »/i i évvel ezelőttig. Carlos Ameghino azonban azt jelentette, hogy a
in m úl talált toxodon egy felnőtt példány volt, és kisebb, mint azok. amelye-
ii .iif’entínai rétegsor felsőbb, újabb szintjein találtak. Ez arra utal, hogy ez
|t i ill,ill idősebb faj képviselője volt. Carlos Ameghino a miramari toxodont a
Mi"i i'lmalalai fajok közé tartozó Toxodon chapalm alensisnek tartotta, amelyet
► in H I Ameghino azonosított, és amelyre a kis méret volt jellemző.
• ulus Ameghino továbbá közvetlenül is összehasonlította a chapadmalalai
eombcsontját más, újabb formációkból származó toxodon fajok com b­
it 1 1 11 1 1 1 vaI. s a következő megfigyelést tette: „A miramari combcsont, egészét
• i mi\ e kisebb és jóval karcsúbb.” Ameghino azután több részletet is leírt, ame-
' i • t i i mutatták, hogy ez a combcsont, amit a késői pliocén kori miramari
1 ‘i' idmalala Formációban talált, különbözik a Toxodon burm eisteriéxö\, ame-
' i h i i'iimpa újabb szintjein lehet megtalálni.
1 ii los Ameghino ezután leírta a kőhegyet, amelyet a combcsontba ágyazód-
1 ii ill I / egy kvarcitszilánk, amit egyetlen ütéssel hoztak létre, megmunkál-
•*.» i oldalsó éleit, de csak az egyik lapján, majd a m egmunkálás ugyanazon
fi i mi.Havai kihegyezték a két végén, hogy így egy füzlevélhez hasonlatos for-
H' e .tihaliak neki. Emlékeztet a feuil/e de saii/e-nek nevezett solutreai dupla he­
ft In e részletekből felismerhetjük, hogy európai paleolit időszak mousteri
In i evei állunk szem ben." Egy ilyen nyílhegy feltárása egy hárommillió éves
ióhiin. komolv kérdéseket vet fel az emberi evolúció azon változatával
86 A z em beri faj rejtélyes erei hm

kapcsolatban, amelyet a modern tudományos társadalom vall. amely szennl

hárommillió évvel ezelőtti rétegekben csak a legprimitívebb Australopithecus \
féléket találhatnánk meg az emberfélék láncolatának előőrseként.
Carlos Ameghino 1914 decemberében Carlos Bruch. Luis Maria Torres i'd
Santiago Roth társaságában meglátogatta Miramart, hogy megjelölje a ponté
helyet, s fényképeket készítsen a helyről, ahol a toxodon combcsontot talált.il
Carlos Ameghino a következőt állapította meg: „Amikor a legutóbbi felfedezé­
sek helyére érkeztünk, s folytattuk a feltárásainkat, egyre több szándékosan
megmunkált követ találtunk, ami meggyőzött minket arról, hogy egy távoli kői
szak igazi kultúrájával találkoztunk.” A sok eszköz között voltak üllők és kal.i
pácskövek is. Kőeszközöket találtak az Ensenad Formációban is, amely h
miramari Chapadmalala Formáció felett fekszik.

K Í S É R L E T E K C A R L O S A M E G H IN O L E JÁ R A T Á S Á R A

Carlos Ameghinonak az em ber argentínai ősiségéről alkotott nézeteivel

Antonio Romero szállt szembe. 1918-as értekezésében Romero számos támadó
észrevételt tett, amelyeket végigolvasva azt várná az ember, hogy néhány meg*
győző geológiai bizonyítékot is talál majd ezek alátámasztására. Ehelyett a11 ••
talál többet a miramari tengerparti terület földtani történetének különleges és
színpompás leírásánál. Romero azt állította, hogy a miramari harranco minden
formációja újkori. ..Ha a távoli korok leleteit a barranco különböző szintjein ta­
láljuk meg - írta - az ott nem jelenti a korok egymásutániságát, mert lehet, hogy
a víz máshol nagyon ősi, előző korokból származó lelethordozó üledékeket mo­
sott ki, a régebbi leleteket pedig a barranco alapjánál helyezte el."
Fontos dolog, hogy amikor Miramainál ugyanezeket a formációkat több al­
kalommal is hivatásos geológusok és paleontológusok tanulmányozták, egyiktik
sem helyezkedett a Rom eroéhoz hasonló álláspontra. A miramari sztratigrá-
fiával kapcsolatos magyarázatának hibás voltát a modern kutatók is megerősítet­
ték, akik a szikla alján található formációt chapadmalalaiként azonosítják, amit
késői pliocénnek, tehát 2-3 millió évesnek tartanak.
Romero azt is felvetette, hogy a harranco rétegei hatalmas átrendeződései
és eltolódáson mentek keresztül. így megtörténhetett, hogy felszíni rétegekből
származó eszközök és állati csontok a szikla alsóbb szintjeire keveredtek. Azon­
ban az egyetlen érv. amit következtetésének alátámasztására lél tudott hozni, a
réteg két rendkívül csekély mértékű diszlokációja (elmozdulása) volt.
A helyszíntől némi távolságra, balra, ahol a geológusbizottság feltárta a
bolakövet a harranco Chapadm alala szintjéről, van egy hely. ahol a formáció
kőrétege egy szakaszon enyhén eltér a vízszintestől. Ez a kim ozdulás ahhoz a
helyhez közel található, ahol a harrancol egy nagy vízmosás szeli át. Ahogyan
 pin paleolitok és neolitok 87

* » H " lehet várni, a barranco balra lejt ennél a pontnál, de azon a helyen, ahol
|h> il "vei tárták fel. a horizontális sztratigráfia érintetlen marad. Egy másik
« n i harranco ban a kőréteg kis szakasza csupán 16 fokot tért el a vízszin-

i I 1 1 \ iszonylag jelentéktelen megfigyelés alapján Rom ero azt vetette fel.

■ l i lutrrancoban minden réteg nagyon nagy elm ozduláson ment keresztül.
| H'i \ .ilós/ínűsítette volna, hogy a kőeszközök viszonylag új, valaha a szirt
H o l d ' l l ciiilő indián településekről kerültek az alsóbb szintekre. A fotókról és
P in.r. geológus (többek között Willis) m egfigyeléseiből azonban kiderül,
Hy amari barranco rétegeinek eredeti egymásutánisága érintetlen azokon
Ii i . ken, ahol a felfedezéseket tették.
i in (.‘Ilin Boule a M egkövült em berek című könyve 1957-es kiadásában azt
ttinili.i hogy a toxodon combcsont eredeti felfedezése után Carlos Ameghino a
III "ii.ii i ( hapadmalalánál megtalálta egy toxodon gerincoszlop érintetlen ré-
•* i mirlybe két kőből készült lövedékhegy volt beágyazódva. Boule azt írta:
A l* Kiélezéseket kétségbe vonták. Szavahihető geológusok megerősítették.
| |> i inrgyak a felsőbb rétegekből származnak, amelyek egy paradero. vagyis
mi indián település helyszínét alkották, s hogy ezeket ma a harmadidőszaki
i . I lirn pusztán különböző zavaró behatások és átrendeződések eredménve-
i i" ii lehet megtalálni, amiken a réteg keresztülment.” Itt Boule egy lábjegy-
il<fii csupán Rom ero 1918-as jelentésére utal! Nem említi meg a négy igen
ii * ii Teológusból álló bizottságot, akik pontosan az ellentétes következtetésre
ii .ii mint Romero. Talán mert az ő véleménye szerint nem voltak megbízha-
• >i \/.ónban Romero geológiai következtetéseit áttanulmányozva, különösen
I* nil Willis és más modern kutatók eredményei fényében, érthetetlen szá-
mki.i, hogy miért kellene Romerot megbízhatónak elfogadni.
Motile hozzátette: .,F. következtetést az archeológiái adatok is alátámasztják,
■ I ugyanez a harm adkon réteg megmunkált és csiszolt köveket is tartalma­
in ugyanolyan boIákat és bolaclerákát. mint amilyeneket az indiánok használ­
n i lei'.yverlövedékként.*’ Boule azt mondta, hogy Eric Boman, a ..kiváló etnog-
i >ln dokumentálta ezeket a tényeket.
I i hetséges-e, hogy megszakítás nélkül éltek Argentínában emberi lények a
ii mu,ulkor óta úgy, hogy nem változtatták meg a technológiájukat? Miért ne.
I ul Ken ha azt nézzük, hogy --- amint azt egy geológusbizottság is megerősí-
• ii' eszközöket találtak in sitii az ősi pliocén rétegekben? Az a tény, hogy
• ■l .1 / eszközök megegyeztek azokkal, amelyeket ugyanazon terület újabb kori
i il ni használtak, nem akadály a annak, hogy elfogadjuk tercieri korukat. A ma
li loi/.sek tagjai a világ különböző pontjain olyan kőeszközöket hoznak létre.
Krk megkülönböztethetetlenek azoktól, amelyekről megállapították, hogy
i ■limllío evvel ezelőtt készültek. Továbbá !92 1-ben egy fejlett emberi állka-
la bukkantak a Chapadmalala Formációban. Miramai nál (lásd 7. fejezet).
88 Az em beri fa j rejtélyes ere

Boulnak a miramari leletekkel kapcsolatos állításai a tudományos objekll

lásnak álcázott prekoncepció és elfogultság klasszikus esetét példázzák, kői
vében teoretikus alapon elvet minden bizonyítékot az em ber jelenlétére a/
gentínai harm adkon formációkban, s teszi ezt úgy, hogy figyelmen kívtil In
kulcsfontosságú megfigyeléseket, amiket szakavatott tudósok tettek, akik vei
lenül éppen tiltott nézeteket vallanak. Például meg sem említi a fent emliii
miramari Chapadm alala Formációban talált emberi állkapcsot. Ezért feletU'l
óvatosnak kell lennünk, amikor elfogadjuk a híres kézikönyvekben lefektet
állításokat a paleoantropológia megfellebezhetetlen szavaiként.
Azok a tudósok, akik nem értenek egyet a nézeteiknek ellentmondó bizom
tékokkal, általában ugyanazt a megközelítést alkalmazzák, mint Boule. Egyikn
egy kivételes felfedezést említ, másikuk azt állítja, hogy ez egy vitatott kérdő
azután egy harmadik egy szakértőt idéz (pl. Romerot), aki feltételezésük szén
egyszer s m indenkorra megoldotta már a kérdést. De ha valaki időt szakít i,i
hogy a mélyére ásson a Romeroéhoz hasonló jelentéseknek, melyekről elős/0
úgy tűnik, hogy megadták a kegyelemdöfést, a legtöbbször azt látja, hogy nem
is meggyőzőek.
Ami igaz volt Romero jelentésére, az Bomanéra is igaz. Ahogy láttuk. Boul>
egy kiváló etnográfusként utalt rá. Amikor azonban megvizsgáljuk Boman je
lentését, Boule kedvező megítélésének okai világossá válnak. Értekezésében,
amelyben Florentino Ameghino elképzeléseit és Carlos Ameghino Miramarban
tett felfedezéseit támadja, egy kötelességtudó tanítvány szerepében, rendszere
sen idézi Boule-t. mint szakértőt. Mint ahogy ezt el is várhatjuk. Bom an térje
delmesen idéz Hrdlicka hosszas negatív kritikájából Florentino Ameghino mim
kájával kapcsolatban. Bomannak azonban, negatív hozzáállása ellenére, akarat­
lanul is sikerült a lehető legjobb bizonyítékát adnia az ember pliocén kori, ai
gentínai jelenlétének.
Boman csalást gyanított Lorenzo Parodi részéről, aki egy múzeumi gyűjtő
volt, és Carlos Ameghinonak dolgozott. Ezt azonban nem tudta bizonyítani
Maga Boman mondta a követ­
kezőt: „Nem volt hozzá jogom,
hogy bármire is gyanakodjak
vele kapcsolatban. mivel
Carlos Ameghino elismerően
nyilatkozott róla, biztosítva en­
gem afelől, hogy Parodi a lehe­
tő legbecsületesebb és legmeg­
5.2. ábra tizeket a köböl készült bolákat a késői bízhatóbb ember." Boman
pliocén Chapadmalala Formációból tárták fel megjegyezte: ..A/ a kérdés,
Miramarnál. Argentínában. F iit Boman etnográ­ hogy hol lehet tárgyakat sze­
fus jelenlétében. rezni eo\ hamis bemutatáshoz
 h m ,ih i •liiok és neolitok 89

|H)Miliii,ilíilii-rétegböl, könnyen megoldódott. A felfedezésektől néhány mér-

‘n In \ .in egy paradero, egy elhagyatott indián település, amely ott van fel-
f < I I ./.Inén és viszonylag modern - m indössze négy-ötszáz éves ahol
i in i. 1 1 ny található, melyek ugyanolyanok, mint am iket a Chapadm alala-
iBhilit ii tnlíiltak."
hu e/t követően leírta a miramari lelőhelyen tett látogatását 1920. no-

r
ilt i ’ i'*n: „Parodi jelentést adott nekem egy kőlabdáról, amelyet nem fedtek
M .iiiiinlatok, és m ég mindig be van ágyazódva a barrancoba. Carlos
./ámos kutatót meghívott, hogy legyenek tanúi a feltárásnak, és én is
M h i • nil h i Dr. Estanislao S. Zeballosszal, a volt külügyminiszterrel; Dr. H. von

Ifi I ,i brazil Sao Paulo Múzeum volt igazgatójával; és Dr. R. Lehmann-

fl»t i In vei, a közismert antropológussal.” A miramari barrcincoban Boman
IgU ivödött róla, hogy a földtani beszámoló, amelyet korábban Carlos
J|Kt*uhiiii> jelentett, alapjaiban helyes. A tény, hogy Boman belátta ezt. megerő-
II i In lele/ésünket, hogy Romero ellentétes nézetei nem érdemelnek túl sok hi-
irii i / megingatja Boule hitelét is. aki egyedül Romerora alapozott abban a tö-
► I >• .i hen. hogy elutasítsa a miramari toxodon combcsont és gerincoszlop félté­
ivé 1 1 melyek mindegyikébe egy-egv kőből készült nyílhegy volt beágyazódva.
\mikor utunk végéhez érkeztünk - írta Boman - , Parodi mutatott nekünk
v I i'i.iijiyat, amely bele volt kérgesedve a barrcinco függőleges részébe, ahol
tliii i r\ enyhén homorú bemélyedés, amit láthatóan a hullámok munkája idézett
1 1 \ tárgynak csupán egy 2 cm átmérőjű felülete látszott. Parodi ezután eltá-
ttliiuii.i a leletet körülvevő földet, hogy lefényképezhessék, s így láthatóvá vált,
,i i.iigy egy kőgolyó, melynek egyenlítőjén egy olyan véset volt. mint ami-
|}»i i holaköveken lehet találni. A barrancoban fényképeket készítettek in sitit
i n ili’ii helyzetében) a golyóról és a jelenlevőkről is, majd a bolakövet kivették
i I . ml. Olyan szilárdan volt beágyazódva a kemény földbe, hogy tekintélyes
I volt szükség ahhoz, hogy vágóeszközökkel, apránként kimozdítsák a he-
i *1^1
Unman ezután ellenőrizte a barrancoban talált bolakő helyzetét (5.2.a ábra),
milili’gy három lábnyira a parti homok fölött. Ezt mondta: „A beírráncot alul
i ii II.ni. fölül pedig Chapadmalala alkotja. A két szint között a határ kétségte-
I egy kissé zavaros ... De bárhogy is legyen, számomra nem kétséges, hogy
■••• •l.ikövet a Chapadmalala-rétegekben találták, amelyek tömörek és hom ogé­
nt I voltak"
I i>,y másik felfedezésről ezt nyilatkozta: „Később, útmutatásom alapján,
i nmli tovább csákányozott a barrancoban (ugyanazon a helyen, ahol a
i -l.il.övét felfedeztük), és akkor hirtelen és váratlanul megjeleni egy második
i'"i n 10 cm-rel lejjebb, mint az első ... Inkább hasonlít egy örlőkőre. mint egy
Imi.iia Az eszközt (5.2.b ábra) 10 cm-rel a szikla felszíne alatt találtuk." Boman
i/l mondta. hog\ kopott volt a használattól. Ezek után Boman és Parodi felfe­
90 Az em beri fa j rejtélyes eredi

deztek egy harmadik kőgolyót is (5.2.c ábra), 200 méternyire az előzőektől ■

körülbelül fél méterrel lejjebb a barrancoban. E miramari felfedezésről Boiim
azt mondta: „nincs kétség afelől, hogy e golyót emberi kéz gömbölyítette’'.
Mindent egybevéve, a felfedezés körülményei nagyban támogatták a mii .1
mari bolák pliocén korát. Boman a következőt jelentette: „Dr. Lehmann-Nitsclií
szerint in situ találták meg a kőgolyókat, melyek egykorúak a Chapadmalala m
rulettel, s nem egy későbbi korban kerültek oda. Dr. von Ihering kevésln*
határozott e tekintetben. Ami engem illet, kijelenthetem, hogy nem figyeltem
meg semmi olyan jelet, ami egy későbbi behelyeződésre utalt volna. A boltik
nagyon szilárdan álltak a helyükön a kemény talajban, és nem volt semmijeit
annak, hogy az őket beborító föld meg lett volna bolygatva.”
Boman ezután ravasz módon felvetette a csalás lehetőségét. Különböző le
hetőségeket írt le, hogy Párodi hogyan helyezhette el a kőgolyókat. Beleverte n
nyílhegyet a toxodon combcsontjába, csak hogy megmutassa, Párodi hogyan
hozhatott volna létre egy hamisítványt. Végül azonban Boman maga mondta
„A végső elemzés során kétségtelen bizonyítást nyert, hogy nincs meggyőző bi
zonyíték a csalásra. Éppen ellenkezőleg, számos körülmény a hitelességük mel­
lett s z ó l ”
Nehéz megérteni, hogy miért volt Boman olyan szkeptikus Parodival szem­
ben. Hiszen Párodi nem tette volna kockára biztos és hosszú ideje fennálló, mú­
zeumi kutatóállását azzal, hogy felfedezéseket hamisít. Mindenesetre, a múzeumi
szakemberek ragaszkodtak hozzá, hogy Párodi hagyjon a helyén minden emberi
munkára valló tárgyat, hogy lefényképezhessék, megvizsgálhassák, s szakértők
távolíthassák el őket. Ez az eljárás magasabb rendű, mint amit a tudósok számos
olyan híres felfedezésnél alkalmaztak, melyeket az emberi evolúció jelenleg elfo­
gadott forgatókönyvének megerősítésére használnak. Például von Koenigswald
jávai Hom o erectus-
leleteinek legtöbbjét
bennszülöttek ásták ki.
akik Parodival ellentét­
ben. nem hagyták in situ
a leleteket, hanem ládák­
ban küldték el őket von
Koenigswaldnak. aki
gyakran távol volt a lelő­
helyektől. Sőt. a híres
willendorfi Vénuszt, az
európai neolit szobrocs­
5.3. ábra Parittyakő a Vörös Szikla (Bramfbrd. Anglia) kát. egy útépítő munkás
alatti rétegekből. A legalább pliocén korú paritlyakő akár fedezte fel. Hogyha kö­
eocén kori is lehet. vetkezetesen. mindenre
 U fuilrolnok és neolitok 91

i i alkalmaznánk Boman különleges szkepticizmusát, akkor a csalás

ftiiiw i kim erülhetne szinte minden eddigi paleoantropológiai felfedezéssel
ii
M in.ni vallomása ironikus módon még a szkeptikusok előtt is azt igazolja,
•' t . I.ii/készítő emberi lények éltek Argentínában három m illió évvel ez-
H Hu ,i vita kedvéért elfogadnánk, hogy a Boman miramari látogatása alkal-
ii I- llcdezett első bolakövet a gyűjtő, Parodi ásta el, mivel tudnánk magya-
i ' • in.'r.odik és a harmadik leletet? Ezeket nem Parodi, hanem maga Boman
■Uh ' helyszínen, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Lényeges
i- in hogy előzőleg teljesen rejtve voltak, Parodi még csak nem is utalt a
I ■ uí ír
Mliuli-ni egybevéve az derül ki. hogy Boule. Romero és B om an nem tudtak
......... felmutatni, ami aláásta volna Carlos Ameghino és mások miramari
■ Ifi'!' i '.cinek hitelét. Boman valójában első osztályú bizonyítékot szolgálta-
i M i l'ulnkcszítők pliocén kori létezésére.

T O V Á B B I B O L Á K ÉS H A S O N L Ó T Á R G Y A K

miramari bolák azért jelentősek, mert magas kulturális színvonalú emberi

l' ii I Jel-amerikai jelenlétére engednek következtetni a pliocénben, és talán
ntt:i» i' "cbbi korokban is. Hasonló eszközöket találtak Afrikában és Európában
!»• |'ii>cii kori formációkban.
I'» 7) ban John Baxter, J. Reid Moir egyik munkatársa, felfedezett egy ki'ilö-
ii • i i érdekes tárgyat (5.3. ábra) Bramfordnál, a pliocén V örös Szikla alatt, az
M'i^h.ii Ipswich közelében.
Inn nem vizsgálta meg alaposan a tárgyat. Három évvel később azonban a
i i" • felkeltette Henry Breuil figyelmét, aki ezt írta: „Amikor Ipswichben vol-
barátommal, J. Reid Moir-ral együtt megvizsgáltunk egy fióknyi tárgyat,
Ivek a Vörös Szikla alól, Bramfordból származtak, és J. Reid Moir mutatott
n. h in egy különös tojás alakú tárgyat, amit szokatlan form ája miatt vett fel
!• ii|icményébe. Már első látásra úgy tűnt. hogy mesterséges hornyok és csiszo-
i . "l \annak rajta, ezért közelebbről megvizsgáltam ásványtani lencsékkel (5.4.
tinit) A vizsgálat teljes mértékben igazolta első benyomásaimat - a tárgyat em-
i« il I e / alkotta." Breuil összehasonlította a tárgyat az „Új-K aledóniából szár-
uiii 6 parittyakövekkel.” Moir szerint több régész is egyetértett Breuillal. A
1 "l.ikövek és a parittyakövek a technológiai kifinomultságnak azt a szintjét kép-
i i III. amelv általánosan a H om o .sapienshez kapcsolódik. Emlékezhetünk rá.
i ,i Vörös Szikla alatti rétegek lakott földfelszínekről szárm azó kövületeket
üledékeket tartalmaznák, amelyek kora a pliocéntől az eocénig terjed. Ennél-
Imtva a bramfordi parittyakő kora 2 és 55 millió év között lehet.
92 \z em beri f a j rejtélyes eredi 10

1956-ban G. H. R. von Koenigsvvald leírt néhány emberi tárgyat az Olduv.il-

szakadéknál található lelőhely alsóbb szintjeiről az afrikai Tanzániából. Volt km
zöttük „számos kő, melyeken addig dolgoztak, amíg nagyjából gömbölyüöB
lettek." Ezt írta: ..Nagyon primitív formájú dobóköveknek tartják őket. Az ilycif
fajta kőgolyókat, melyek bola néven ismertek, még mindig használják a del
amerikai bennszülött vadászok. Kis bőrzacskókba kötik őket, és kettőt vagy hm
inat egy hosszú zsinórhoz erősítenek. Egy golyót a kezében tartva a vadási
megpörgeti a másikat (vagy a másik kettőt) a feje fölött, majd elröpíti.”
H a a von Koenigswald által leírt tárgyakat ugyanolyan módszerrel hasznai
ták, mint a dél-amerikai bolákat, akkor ez arra utal, hogy készítőik nemcsak ,i
kövek megmunkálásában voltak ügyesek, hanem a bőr feldolgozásában is.
Mindez azonban problematikussá válik, amikor az ember figyelembe ves/i,
hogy az Olduvai-szakadék 1-es rétege, ahol a kőgolyókat találták, mintegy 1,7-2
millió éves. Az emberi evolúcióról szóló elfogadott nézetek szerint, csupán a/
A ustralopithecus és a Homo habi/is élhetett ott abban az időben. Jelenleg nin
csen határozott bizonyíték arra. hogy az Australopithecus használt volna eszkö
zöket, a Homo habilisrő\ pedig általában nem úgy vélekednek . hogy olyan kill
nomult technológiát tudott volna alkalmazni, amilyet a bolakövekcn
(amennyiben ezek a tárgyak valóban azok) figyelhetünk meg.
Itt újra egy olyan helyzettel találjuk magunkat szemben, amely egy nyilván­
való, de tiltott feltevéshez vezet bennünket: a legkorábbi pleisztocénben modern
emberi képességekkel rendelkező teremtmények élhettek az Olduvai-szaka-
dékban.
Akik hihetetlennek találják est a gondolatot, kétségtelenül azt fogják vála­
szolni, hogy nem létezik tárgyi bizonyíték e következtetés alátámasztására. A
manapság elfogadott bizonyítékok alapján ez valóban így van. Ha azonban kitá-

5,4. ábra A rajz a szándékos megformálás momait mulatja a pariuyakö\ön. ami a Vörös
S/ikla (Bramlbrd. Anglia) alatti rctegbő! számm/ik.
 Iii ihtlfolifok és neolitok 93

|| < | •i \ il.imclyest a látószögünket, akkor szembe találjuk magunkat a Reck-féle

Imi1' «' ül, amely teljesen emberi, és a felső Il-es rétegben találták, pont az
||t|h ti /iikadéknál. Nem messze tőle, Louis Leakey,' ahogyan azt egy tudósbi-
H tt ír i|M/olla, egy fejlett emberi állkapcsot fedezett fel a kanami korai pleisz-
| . Muh (lékben, amely az l-es réteggel egyidős. Az újabb időkben em berszerű
piiMii" milot találtak Észak-Afrikában, korai pleisztocén környezetben. Ezeket
• ti iilündlten álló com bcsontokat eredetileg a H om o habilisw.dk tulajdonítot-
• .1, i |',y viszonylag teljes Homo habi/is csontváz azt követő felfedezése meg-
Hti'i in i liogy a H om o habi/is anatómiája, a combcsontot is beleértve, valam e-
iiiajomszerű. Ez egy olyan lehetőséget jelez, hogy az em berszerü com b-
Mi nini melyeket egykor a Homo habiliswdk tulajdonítottak, talán egy anatóm i­
ai 1 1 modern emberi lényhez tartoztak, aki Észak-Afrikában élt a korai pleiszto-
t Mul in I la vizsgálatunkat a világ többi részére is kiterjesztjük, akkor megsok-
/ódiiii a korai pleisztocénből és még korábbról származó fejlett emberi kö-
i ili iniiiiaclványok száma. Ezen összefüggésben az olduvai-i bolakövek egyálta­
lán m‘ 1 1 1 lógnak ki a sorból.
i kifordulhat azonban, hogy a tárgyak nem is bolák. Erre a lehetőségre Mary
lifiil i \ a következőképpen válaszolt: „B ár nincsen közvetlen bizonyíték arra,
(pt!1 1 i'.ömbszerű tárgyakat valóban bolákként használták, még senki nem adott
||i i magyarázatot a számos eszköz eredetére, valamint gondos és alapos meg-
I im ill',águkra. Ha pusztán lövedékként használták őket, nem sok eséllyel arra,
Inti , \ iss/.aszerezzék őket, valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen sok időt és fárad-
1 1 > '• ti fektettek volna bele m egm unkálásukba.” Mary Leakey azt is hozzátette:
i ' I! Leakey m eggyőzően érvelt bolakövekként való használatuk mellett, s
t tin ,/lnüleg igaza van.”
I «xiis Leakey azt állította, hogy egy igazi csonteszközt talált ugyanazon a
« mim, ahol a bolaköveket. 1960-ban Leakey azt mondta: „Egyfajta ‘lisso ir’-
i i .! líinik, amit bőrmegm unkálásra használtak. Sokkal fejlettebb életm ódot kí-
V'in t / az oldowai kőkultúra készítőitől, mint amire a legtöbben számítanánk.”

V IS Z O N Y L A G F E J L E T T É S Z A K -A M E R IK A I L E L E T E K

Most Észak-Am erikából származó, viszonylag fejlett, rendhagyó paleolit

I ö/öket vizsgálunk meg, azokkal kezdve a sort. amelyeket a kanadai
In "iiiandah-nál találtak, a Manitoulin-szigeten, a Huron-tó északnyugati ré-
fii I /.en észak-amerikai felfedezések többsége nem különösebben régi, mégis
leiiiősek, mert bepillantást nyújtanak az archeológia és a paleoantropológia
In l .o munkálataiba. Már láttuk, hogyan teszi el az útból a tudóstársadalom azo-
l ,ii a/ adatokat, amelyek az emberi evolúció jelenleg uralkodó felfogására néz-
\i kényelmetlen összefüggéseket hordoznak. Most egy másik aspektusát
94 Az em beri faj rejtélyes eredd

vizsgáljuk meg ennek - azoknak a tudó­

soknak a vívódásait és keserves érzéseit,
akik olyan szerencsétlenek, hogy rendel­
lenes felfedezésekre bukkannak.

Lövedékhegy a sheguian
5 .5 . á b r a
SH EG U IA N D A H : EGY dah-i lelőhely III. szintjéről (Mani-
R É G É S Z E T I V É R B O S SZ Ú toulin-sziget. Ontario. Kanada).

1951 és 1955 között Thomas E. Lee, a

Kanadai Nemzeti Múzeum antropológusa
ásatásokat végzett Sheguiandah-nál, a Hu-
ron-tavon található Manitoulin-szigeten.
A lelőhely felső rétegei körülbelül hat
hüvelyknyi mélységben (III. szint), külön­
böző lövedékhegyeket tartalmaztak (5.5.
5 .6 . á b r a Kétoldalasai! pattintott esz­
ábra). Lee újkorinak tekintette ezeket. köz felső glaciális tillböl (IV. szint), a
További ásatások során eszközöket ta­ sheguiandah-i lelőhelyről.
láltak a jégkorszakbeli till (a jé g által szál­
lított törmelék, morénaíiledék) rétegben
(5.6. ábra). Ebből az derült ki, hogy ezen a
területen emberi lények éltek már a leg­
utolsó. ‘Wisconsin’ elnevezésű észak­
amerikai jegesedés ideje alatt vagy azelőtt
is. A további kutatások kimutatták, hogy
van egy második till-réteg is amely szintén
tartalmaz eszközöket (5.7. ábra). Kőesz­
közöket is fedeztek fel a till-rétegek alatt.
Milyen régiek voltak ezek az eszkö­
zök? Hárman a helyszínt tanulmányozó
négy geológus közül úgy gondolták, hogy 5 .7 . á b r a Kétoldalas kvarc it az. alsó
az eszközök az utolsó két jé gkorszak kö­ glaciális tillböl (V. szint). Sheguian-
zötti időből származnak. Ez 75 000-125 dah-ból. John Sanford geológus sze­
000 évesre tette volna korukat. A négy rint ezek az eszközök és az. 5.6. ábrán
geológus közös megállapodása végül az láthatók legalább 65 000 évesek.
volt, hogy legalább 30 000 évesek. Maga
Lee továbbra is úgy gondolta, hogy leletei : két jégkorszak közötti időből szár-
maznak.
A négy geológus egyike. John Sanford ;i Way ne Állami Egyetemről később
Lee-t kezdte el támogatni. Számos olyan g< ológiai bizonyítékot és érvet hozott
fel, amelyek arra utalnak, hogy a shegi iandah-i lelőhely kora egészen a
 **//• ii i >iiIcoli lók és neolitok 95

.•....... .. ion interglaciális vagy a St. Pierre interstadiális korokra vezethető vissza.
I* egy melegebb köztes időszak volt a Wisconsin jé gkorszak legelején.
A i " rs Sanford által támogatott nézetet azonban nem méltatták komolyabb fi-
- 1<mic a tudósok.
I • • e/zel kapcsolatban a következőket idézte fel: „A hely felfedezőjét
H >■ 1 1hosszas munkanélküliségbe üldözték köztisztviselői állásából; publikáci­
ó t i nliották; bizonyítékait több kiemelkedő Felső Értelmiségi szerző félrema-
(i. -i i i.i tárgyak tonnáit süllyesztették el a Kanadai Nemzeti Múzeum tárolói­
é n ti Nemzeti Múzeum igazgatója [Dr. Jacques Rousseau], aki úgy tervezte,
monográfiát ír a helyszínről, szintén elveszítette az állását és száműzetésbe
Ii)m . 1 1 ii It, mert nem volt hajlandó a felfedezőt kidobni állásából; a presztízs
| l .i híiialom hivatalos pozícióit vetették be, hogy a hat sheguiandah-i példány.
I meg nem volt 'biztonságban', az ellenőrzésük alá kerüljön; a lelőhely te-
•ul h n pedig turistaközpontot létesítettek. Mindez négy hosszú év alatt történt,
inn II dl hogy egy kicsit szétnéztek volna ott, ahol még mindig bőven volt mit
|m mn /ni. Sheguiandah kényszerű, kínos beismerését jelentette volna annak,
Iih ,i/ értelmiségi elit nem tud mindent. Ennek az lett volna a következménye,
In> éhben a témában szinte minden könyvet újra kellett volna írni. Ezt meg
I ll< ii semmisíteni. És meg is semmisítették.”
I ee nagy nehézségekkel találta szembe magát, amikor jelentéseit nyilvános-
i in ii akarta hozni. Csalódottan így írt: ,.Egy ideges vagy gyámoltalan szerkesz-
• il. mek az érzékei finoman rá vannak hangolódva a helyzetét, biztonságát, jó
Imi. i veszélyeztető szagokra, a megbélyegzés szagára, az ilyen gyanús jelentése-
1 1 1 .nádja egy-két tanácsadónak, akiknél, úgy érzi, jó helyen vannak, hogy biz-

i mi ,i"<is döntés születhessen róluk. Ezek elolvassák, vagy csak átfutják a szöve-
i ■i néhány olyan kifejezést keresve, melyekbe bele lehet kötni, vagy amiket a
■» ei /ö ellen lehet fordítani (véleményüket jóval előbb megfogalmazzák a konfe-
II m i i.ik füstös, boros hátsó szobáiban kifliiéit kisszerű pletykák alapján, melyek
i i .uvalmazzák. hogy az író szélsőséges, ellenzéki vagy érinthetetlen). Aztán
> Ii.my ellenfél nélküli vágással és teljesen alaptalan állításokkal ..megölik” az
■ii* kozést. E rendszer szépsége - és gonoszsága - abban rejlik, hogy örökké
m \ lelenek maradnak.”
\ Sheguiandah-ról szóló kulcsfontosságú jelentések nagy részét a K anadai
Im m po/ógiai Fig}}elő {Anthropological Jo u rn a l o f C anada) című folyóiratban
i o/itliek le, amelyet Lee maga alapított és szerkesztett. 1982-ben Lee meghalt, s
i/ ii|sűgot rövid ideig tla, Robert E. L.ee adta ki.
leimészetesen a hivatalos nézeteket valló tudósok nem tudták teljesen elke-
• iilm hogy említést tegyenek Sheguiandah-ról, amikor azonban meg kellett ten­
niük igyekeztek minél jo bban lerombolni, hanyagolni vagv fél re magva rázni
ti1 1 1 ulen bizonyítékot, amely szokatlanul nagy kort tulajdonított volna a helynek.
 ö Az em beri fa j rejtélyes eredőm

Lee fia. Robert ezt írta: „Sheguiandah-ról, tévesen, egy jégkorszak utáni m \ i I
áramlatként, nem pedig Wisconsin jégkorszaki tillként beszélnek d
hallgatóknak.”
Az eredeti jelentések azonban hathatós érveket tartalmaznak a sáráramlai I"
potézise ellen. Az idősebb Lee azt írta. hogy sok geológus „azt állította. hogy n i
üledékeket nyugodtan lehetne jégkorszaki tillnek nevezni, ha nem lennének benl
nük a tárgyak. Ez volt szinte minden odalátogató geológus véleménye.” Sanlmd
kijelentette: „Az, hogy ezeket az üledékeket a jég hagyta maga után. a leginkál
talán akkor nyert megerősítést, amikor 1954-ben a Michigan-medence Földtani
Társaságának éves terepgyakorlata alkalmával úgy 40-50 geológus látogatott r|
a helyszínre. Abban az időben az ásatás nyitva volt, és látni lehetett a tillt. A
csoportnak megmutatott üledékeket tiII-lerakódásokként írták le. és senki sem
adott hangot e magyarázattól eltérő véleménynek. Ha kétségek merültek volmt
fel a lerakódások term észetét illetően, azok ekkor minden bizonnyal elhaiv
zottak volna."
Amennyiben tagadjuk az eszközöket hordozó lerakódások till voltát, akkor
az ember jelenlétének rendkívül magas szintű bizonyítékait kell megkövetel
nünk a lelőhelyen az adott időben. James B. Griffin, a University o f Michigan
antropológusa a következőt állította: „Számos hely van Észak-Amerikában.
amelyekről azt állítják, hogy már ősidők óta indiánok lakják őket. Egész köny­
veket adtak ki az ilyen nem létező lelőhelyekről.” Griffin a nem létező lelőhe­
lyek kategóriájába sorolta Sheguiandah-t.
Griffin azt mondta, hogy egy rendes lelőhelynek „világosan azonosítható
geológiai környezettel kell rendelkeznie ... a másodlagos lerakódás behatolásá­
nak lehetősége nélkül.” Ahhoz is ragaszkodott, hogy egy rendes lelőhelyet szá­
mos olyan geológusnak kell tanulmányoznia, akik szakértők az ott található for­
mációkban, és legalább a lényegi kérdésekben egyetértésnek kell köztük lennie.
Továbbá „egy sor eszközformának, tárgyak törmelékeinek ... jó állapotban meg­
maradt állati maradványoknak ... pollenanalízisnek ... makrobotanikai anyagok­
nak ... emberi csontvázmaradványoknak” is lennie kell. A radiokarbonos vagy
más eljárást alkalmazó kormeghatározást is előírta.
E kritériumok alapján a nagyobb paleoantropológiai felfedezéseknek gya­
korlatilag egyetlen helyszínét sem lehet hiteles lelőhelynek minősíteni. Az
Australopithecus, a H om o habilis és a Homo erectus afrikai felfedezési helyei­
nek legtöbbje például, nem világosan azonosítható geológiai kontextusban talál­
ható, hanem a felszínen vagy barlangi üledékben, amelyek földtani értelmezése
köztudottan nehéz. A jávai H om o erectus legtöbb leletét szintén a felszínen,
szegényesen leírt helyeken találták.
Eléggé érdekes azonban, hogy a sheguiandah-i lelőhely Griffin legtöbb szi­
gorú követelm ényének eleget tesz. Az eszközöket egy olyan geológiai környe­
zetben találták, amely jóval egyértelműbb, mint sok elfogadott lelőhelyé. Az
 fitih i>liiok és neolitok 97

l> -likai geológiai üledékekben jártas számos geológus szakértő egyetér-

Iiogy a réteg több mint 30 000 éves. A bizonyítékok arra utaltak.
t nt in került sor másodlagos elm ozdulásra vagy behatolásra. S zám os esz-
Ihii ii i i l.illak. pollenanalízist és radiokarbon-teszteket végeztek, smakro-
">i ni .myagok (tőzeg) is voltak a lelőhelyen.
\ In i'tiiandah-i lelőhelyet jóval nagyobb figyelem illetné meg. mint amit
|y i iipoli. Azokra az időkre visszatekintve, amikor nyilvánvaló lett számára,
11 " ./közöket találtak a jégkorszaki ti 1lben, T. E. Lee ezt írta: „E bben a
i i il>rii egy bölcsebb ember mindent ládákba pakolt volna, s az éj leple alatt
P i* nem mondott volna el soha semmit ... És valóban, amikor a lelőhelyen
■M lmn-iiiásakor egy elismert antropológus hitetlenkedve kiáltott fel, hogy
Bflfn • 'limit nem találtatok odalent?’, s a munkavezető így válaszolt: 'H o g y a
M f 1" ii'1! Gyere le, és nézd meg m agad!', elkezdett győzködni, hogy sürgősen
fel' |t *I el mindent, ami a jégkori üledékben volt. és csak koncentráljak az
m i l l ' hun a gokra, amelyek felette helyezkednek el.”

I l VVISVILLE ÉS T IM L IN : A V É R B O S S Z Ú F O L Y T A T Ó D IK

r » •K ban egy Lewisville közelében lévő texasi lelőhelyen, kőeszközöket és

00 ii allati csontokat találtak tűzhelyek társaságában. Később, a feltárás során, a
Mimi .írbon kormeghatározás legalább 38 000 éves kort állapított meg a tűzhe­
ti »I l'nl származó faszén alapján. Még később egy Clovis-nyílhegyre bukkantak.
|i 'i ' ii Alexander, aki végzős archeológus hallgató volt akkoriban, feljegyezte,
■g* in fogadták a leleteket: „Abban az időben az volt az általános vélemény.
Imi' i líizhelyeket emberek készítették, és az állattársulás is valódi volt. Ami-
In' i/onban a kormeghatározás eredményét közzétették, sokak véleménye meg-
M'i" 'olt, a Clovis-nyílhegy megtalálása után pedig igencsak elkezdték kigú-
H "lm cs mellőzni a dolgot. Azok, akik előző nap elfogadták a tűzhelyeket illet-
.. i állattársulást, most kételkedni kezdtek emlékeikben.”
i Jyugtalanító volt a 38 000 éves rétegben talált Clovis-nyílhegy, mivel az or-
i. i" antropológusok az első Clovis-nyílhegyet 12 000 évesnek tartják, és ez
1 l/i a/ em ber Észak-Amerikába való belépésének idejét. N éhány kritikus azt a
* iilai hozta fel, hogy a lewisville-i Clovis-nyílhegy megtévesztésképpen el volt
. a Mások azt mondták, hogy a radiokarbon kormeghatározás hibás volt.
Mintán számos hasonló esetet leírt, melyek során kigúnyolták és mellőzték a
' Ikdczéseket, A lexander azt javasolta, hogy „lassan ügyvédeket kell felfa­
lj i.Inunk a védelmünkre ahhoz, hogy döntésre jussunk a korai em ber témáját il-
li im’li . Talán ez nem is olyan rossz ötlet a tudománynak egy olyan területén.
ii a régészet, ahol a vélemények határozzák meg a tények helyzetét, a tények
i■■ Ii" beleolvadnak a magyarázatok hálózatába. Lehet, hogy az ügyvédek és a
98 Az em beri Jaj rejtélyes ere •hm

bírák megkönnyítenék a régészeknek, hogy zökkenőmentesebben jussanak ktV/iM

megegyezésre e terület tudományos igazságait illetően. Alexander azonban ;i/i i
megjegyezte, hogy a bírósági rendszerhez szükség van egy esküdtszékre, és ii#
első kérdés, amit feltesznek egy leendő esküdtnek az az, hogy: „Eldöntői!* (
már, hogy mit gondol az esetről?” Viszont nagyon kevés olyan régész van. n|l
még nem foglalt állást az ember Észak-Amerikába való első belépését illetően
Azon elképzelést, mely szerint a Clovis-típusú lövedékhegyek képviseli! |
legkorábbi eszközöket az Újvilágban, a Timiin nevű lelőhelyen (Catskill
hegyek, New York állam) végzett ásatások kérdőjelezték meg. Az 1970-es cw k
közepén olyan eszközöket találtak itt, amelyek igencsak hasonlítottak az európai
felső-acheule-i eszközökre. Az Óvilágban az acheule-i eszközöket rutinból
H omo erectussza\ társítják. Az ilyen társítás azonban elég bizonytalan, mivel .1
eszközök lelőhelyein általában nincsenek csontvázmaradványok. A catskilli esi
közök korát 70 000 évben határozták meg a glaciológia alapján.

H U EY A TLA C O (M E X IK Ó )

Juan Armenia Camacho és Cynthia Irwin-Williams az 1960-as években

Hueyatlaconál, Valsequillo közelében. Mexico Citytől 75 mérföldnyire délkele t
re, olyan kifinomult kőeszközöket (5.8. ábra) tártak fel, melyek felveszik a veri
senyt az európai crő-magnoni ember legjobb eszközeivel. Nem messze onnan
az El Horno-i lelőhelyen, valamelyest durvább kőeszközöket találtak. Mind 11
hueyatlacoi, mind az El Horno-i lelőhelyen az eszközök sztratigráfiai helyzeii
felől nem voltak kétségek. E leleteknek azonban van egy igen felkavaró tulai
donsága: egy az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának munkatársaiból ál>>
geológuscsapat 250 000 évesre becsülte őket. A csoport a Nemzeti Tudományos
Alap (National Science Foundation) támogatásával dolgozott, s tagjai közön
volt Harold Maidé és Virginia Steen-Mclntyre is, az Egyesült Államok
Geológiai Szolgálatának kutatói, valamint a néhai Roald Fryxell, a Washington
Állami Egyetemről.
Ezek a geológusok azt mondták, hogy négy különböző kormeghatározó
módszer, egymástól függetlenül szokatlanul nagy korokat állapított meg ;i
Valsequi 1lónál talált emberi eszközökről. Az alkalmazott kormeghatározó mód
szerek a következők voltak: (I) uránium izotópos, (2) (atom)maghasadásos meg­
határozás, (3) tefra és (4) az ásványok mállásának vizsgálata.
Képzelhetjük, hogy a geológusbizottság 250 000 éves kormeghatározása
rengeteg vitát váltott ki. Ha elfogadják, akkor az nem csak az Újvilág antropoló­
giáját forradalmasította volna, hanem az emberi eredet egész képét. Olyan em­
beri lények, akik a Hueyatlaconál talált kifinomult eszközöket tudnak készíteni,
nem létezhettek 100 000 évvel ezelőtti afrikai megjelenésükig.
 I i'.ilt olilok és neolitok 99

>tml ni Virginia Steen-McIntvre megpróbálta nyilvánosságra hozni csapatá-

l’t ti In lényeit, jelentős társadalmi nyomással és sok akadállyal került
|nl I "_\ kollégájának a következőt írta (1976. július 10-én): „Rosszmájú
i il hói úgy hallottam, hogy Halt, Roaldot és engem opportunistáknak tarta­
ni il I lueyatlacoval csak hírnevet akarunk magunknak szerezni bizonyos
ni in n l / úgy mellbevágott, hogy még mindig hasogat a fájdalom.”
ii ■ii McIntyre és kollégái Hueyatlacoról írt tanulmányának kiadását min-
1nliMiösebb magyarázat nélkül éveken át megakadályozták. A tanulmányt
ni I ■>/"S-ben hozták nyilvánosságra egy antropológiai konferencián, és egy
Mi",, ii mm köteteként kelett volna megjelennie. N égy évvel később Steen-
1 lm .I. i /t írta H. J. Fullbright-nak, a Los Alamos-i Tudományos Laboratóri-

C
ii Hinni .Harsának, az örökké kiadás alatt lévő könyv egyik szerkesztőjének: „A
« ii!.n ói lelőhelyről írt cikkünk egy igazi gránát. Tízszer korábbra helyezi az
)ft<li ii a • 11jvilágba, mint ahogyan azt sok archeológus hinni szeretné. És ami
fiú ss/abb, az in sitii talált kétoldalas eszközöket a legtöbben a H. sapi-
.inak vélik. A jelenlegi nézet szerint a H.s. még ki sem fejlődött abban
Mull. ■n s minden bizonnyal az Újvilágban sem.”
■ni i n McIntyre m agyarázatképpen így folytatta: ..Az archeológusok nagy
■Alimnál csapnak Hueyatlaco felett - pedig visszautasítják azt is. hogy egyál-
mlmi un "ickinlsék. Másodkézből tudtam meg, hogy engem a szakma több tagja
ii ni iimpotensnek, 2) rémhírkeltőnek. 3) m egalkuvónak. 4) becstelennek és
I n iiilianak tart. E megállapítások közül nyilvánvalóan egy sem szolgál szak-
ii-ii ■li becsületem javára! Az egyetlen remény arra, hogy lemossam a nevemről
UtyMlit/aiol az, hogy publikálom a Hueyatla-coról szóló cikket, hogy az embe-
• I nHifiik tudják megítélni a
•...... lickokat.” Steen-
M f ln iu e miután nem kapott
1 /I d re. és más kérdései-
» m ni amikor információt
lm visszavonta a cikkét.
• n niai azonban sohasem
• i|iiii \ iss/.a.
I c.N évvel később Steen-
li lm nre (1980. február 8-án)
i l nvclke/őt írta Steve Por-
I a Q uaternary Re-
•n ■■ // című folyóirat szer-
11 \ 1 1 1 icnek Hueyatlacoról A mexikói Hueyatlacoban talált kőeszkö­
5.8. á b ra
hIii i ikkének kinyomtatásá- zök. A lelőhely korát kb. 250 000 evesre becsülte
v il I apcsolatban: „A kézirat az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának geo­
1.n/ölni szeretnék, föld­ lóguscsapata.
 ! 00 Az em beri fa j rejtélyes erem

tani bizonyítékokat tartalmaz. Igencsak félreérthetetlen bizonyítékokat, c l>

nem vonná maga után egy sor antropológiai kézikönyv újraírásának szükség*
ségét. akkor azzal sem lenne probléma, hogy az archeológusok elfogadják. Ml
vei azonban ilyen, nincs az a szakmai újság ami hozzányúlna, még egy ti/ I
hosszú rúddal sem.”
Steve Porter azt válaszolta Steen-McIntyre-nek (1980. február 25-én), lm
ő gondolkodik a vitás cikk megjelentetésén. De azt is hozzátette, hogy szem
„egy kissé nehéz lenne tárgyilagos recenziókat szerezni bizonyos archeolórn
soktól” . A tudományos kiadványok esetében egy cikk megjelentetésének szók,
sós menete az, hogy odaadják néhány tudósnak névtelen elbírálásra. Nem ncl
elképzelni, hogy a körbebástyázott tudományos ortodoxia hogyan manipulálj
ezt a folyamatot, hogy a nemkívánatos információkat kirekessze a tu d o m á n y
újságokból.
1981. március 30-án Steen-Mclntyre ezt írta Estei la Leopoldnak, a Quata
nary Research társszerkesztőjének: „Ahogy látom, a probléma sokkal nagyol >l
mint Hueyatlaco. Ez a tudományos gondolkodás manipulációja a Talányul]
Adatoknak’ illetve azoknak az adatoknak az eltussolása révén, amelyek kihív;i'.l
jelentenek a gondolkodás uralkodó irányvonala számára. Hueyatlaco egy tipp
ilyen kihívást jelent. Mivel nem vagyok antropológus, nem fogtam fel igazán
1973-ban megadott kormeghatározásaink jelentőségét, és azt, hogy mennyin
beleszövödött az általános gondolkodásba az emberi evolúció jelenlegi teóriája
Hueyatlaconál végzett munkánkat sok archeológus elutasítja, mert a lelet ellen
kezik az elmélettel. Érvelésük körkörös. A H. sapiens sapiens körülbelül ki
000-50 000 évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában. Ezért bármilyen 250 000
éves, Mexikóban talált H.s.s. eszköz, lehetetlen, mert a H. s. s. csak 30 000 évr
jelent meg, ésatöbbi... A z effaj-
ta gondolkodás vezet az önelé­ V
gült archeológusok vacak tudo­
mányához!”
A Quaternary Research vé­
gül (1981-ben) kiadott egy cik­
ket amit Virginia Steen-
Mclntyre, Roald Fryxell és
Harold E. Maidé írt. E publiká­
ció szerint a hueyatlacoi lelőhely
kora 250 000 év. Természetesen
mindig lehet kifogásokat találni
az archeológiái kormeghatáro­
zásokban. és Cynthia Irwin-
5.9. ábra liaveilinokeieg lels/me ala beag\aio-
Williams így is tett egy levélben. dott I oison-heg_\ (Sandia-barlang. Uj-Mc\ikó).
Steen-Mclntyre, Fryxell és A travertínókéraet 250 000 evesre becsülik.
 ii fuili'o/ilok és neolitok 1 01

• It- • (Kkére reagálva. Ellenvetéseit Maidé és Steen-M clntyre pontról-pontra

jt il>i iilla. De Irwin-Williams nem engesztelődött meg. Ő és általában az
"i .n i á ’.észtársadalom továbbra is elutasítják Hueyatlaco korát, amelyet
it I. Intyre és kollégái állapítottak meg.
I In. nilaco rendellenes leletei személyes meggy a láztatást és szakmai hát-
i ■n ilményeztek, ami azt is jelentette, hogy Virginia Steen-M clntyre nem
li Hull Ösztöndíjakat, elvesztette az állását, a munkalehetőségeit és a becsüle-
I •’!' egy hátsó ablakon át betekintést nyújt a paleoantropológiai adatel-
m i /I i súlyos ellentétekkel és sérelmekkel terhes társadalmi folyamatába.
i utolsó megjegyzés: egyszer megpróbáltunk engedélyt kérni ahhoz, hogy
bili» zilálhassuk a hueyatlacoi tárgyakról készült fényképeket egy cikkünkben.
I-i k I . ■ latiak bennünket, hogy az engedélyt elutasítják, ha szándékunkban áll
ti. i mliloni a 250 000 éves ‘őrült dátum ot’.

SA N D IA -BA R L A N G (Ú J-M E X IK Ó )

i ••' hon Virginia Steen-Mclntyre tudomást szerzett egy másik lelőhelyről,

*. I vak A merikában, Ú j-Mexikóban lévő Sandia-barlangról, ahol hallatlanul
fcm.t. li-|lett típusú kőeszközöket (Folsom-hegyeket) találtak egy 250 000 éves-
Ü • ■. Ilii s/talagmitréteg alatt. Egy ilyen eszköz látható az 5.9. ábrán.
i levélben Virginia Steen-M clntyre ezt írta (1976. július 10-én) Henry P.
Művim/iiitk. a sztalagmit korát meghatározó kanadai geológusnak: ..Nem emlék-
|#l"i hogy Ön volt-e az, vagy az egyik kollégája, akivel 1975-ben beszéltem a
Konferencián (Mammoth Lakes, Kalifornia). Az illető, akivel ebédért
.ii állva beszélgettem, említést tett a Sandia-barlang emberi eszközöket tartal-
m. .. /lalagmitrétegének urániumizotópos kormeghatározásáról, ami őt nagyon
li Ki ilmi Kotta, mivel az durván ellentmondott az ember Újvilágba való lépésének
i I alkotott általánosan elfogadott hipotézisnek. Amikor megemlítette az egy-
M*tn. ti millió év körüli kort. majdnem elejtettem a tálcámat. N em is annyira a
I- 'határozás okozta sokk miatt, hanem azért, mert ez a datálás olyan ponto­
nt). ■j‘\ bevágott azokkal a kormeghatározásokkal, amelyeket mi készítettünk Kö-
■ i h-xikóban a vitatott emberős lelőhelyén. ... Nem is kell mondanom. hog\
IMIIN1<n s/.eretnék többet hallani az Ön kormeghatározásáról és ezzel kapcsolatos
.'iii'il!" Steen-Mclntyre, állítása szerint, nem kapott választ erre a levélre,
vlmtán írt a Sandia-barlangban található lelőhely régészvezetőjének, hogy
Ilii kérjen a datálásról. Steen-Mclntyre ezt a választ kapta (1976. jú-
’ an): ..Remélem, hogy nem használja fel ezt a 'hangyabolyt', hogy bármit
|i In/onyítson vele. amíg mi ki nem értékeltük “
M ivn-M clntyre küldött nekünk néhány beszámolót és fényképet a sand iái
t i . al.iól. és eg> kísérőlevélben ezt írta: ..A geokémikusok biztosak a dátum
 102 Az em beri fa j rejtélyes cn

felől, de az archeológusok meggyőzték őket. hogy az édesvízi mészkő almi

helyezkedő faszénlencséket a rágcsálók tevékenységének kell tekinteni. I
mi van azokkal a tárgyakkal, amik teljesen be vannak ágyazódva a kéregbe"

NEOLIT TÍPUSI) TÁRGYAK A KALIFORNIAI

ARANY VIDÉKRŐL

1849-ben a Sierra Nevada-hegység lejtőinek ősi folyómedreiben Közép Isi

liforniában aranyat fedeztek fel, ami garázda kalandorok hordáit vonzotta cl\*tnl
helyekre, mint Brand City, Last Chance, Lost Camp, You Bet és Poker Flai A
magányos bányászok először aranyrögöket és -szemcséket mostak ki a Imi Mi
lékből, amely a patakmedrekben talált magának utat. Hamarosan azonban n#
aranyásó társaságok sokkal nagyobb erőforrásokat vetettek be, néha a k n á k ^
fúrtak a hegyoldalakba, nyomon követve a homoküledék útját, míg mások n,i"vJ
nyomású vízágyúkkal mosták ki az aranyat tartalmazó hordalékot a heg\oMiW
lakból. A bányászok százszámra találtak kőtárgyakat, s ritkábban emberi mariid I
ványokat is (7. fejezet). A legjelentősebb tárgyakat J. D. Whitney, egy kálitól ni*I
ai geológus jelentette a tudóstársadalomnak.
A felszíni üledékből és a hidraulikus bányászatból előkerült tárgyak kora USl
tes volt, de azokat, amelyek a mély bányaaknákból és alagutakból kerültek 11
biztosabban lehetett datálni. J. D. Whitney a földtani tények alapján úgy gon j
dolta, hogy ezek az aranytartalmú hordalékok legalább pliocén korúak. A nm |
dern geológusok azonban azon a véleményen vannak, hogy egyes homoküleilto
kék az eocénből valók.
A Tuolumne megyében található Table Mountain belsejében sok tárnát .i
tak. s a vulkanikus bazalt (latite) vastag rétegei alá hatoltak mielőtt elérték volal
az aranytartalmú hordalékot. Bizonyos esetekben ezek a tárnák vízszintesen sukl
száz lábnyira terjedtek ki a bazalttető alatt (5.10. ábra). A fekiikőzet alatti riicn
gekből származó leletek 33,2 - 55 millió évesek lehetnek, a más hordalékrélo*
gekben találtak viszont 9-55 millió évesek.
Whitney személyesen vizsgálta meg a Tuolumne megyei Table Mountain Iái
gyainak gyűjteményét, amelyek a sonorai (Kalifornia) Dr. Perez Snell tulajdoni
képezték. Snell gyűjteményében voltak lándzsahegyek és más szerszámok is
Nincs sok információ a felfedezőkről vagy az eszközök eredeti sztratigráfíai hely*1
zetéről. Volt azonban egy kivétel. „Lz egy kőtörő - írta Whitney vagy peclir
egyféle őrléshez használt szerszám.” Dr. Snell tájékoztatta Whitney-t. hogy ..a síi
ját kezével vette ki ezt a követ a Table Mountain alól előkerülő kocsinyi 'szeméi
bői' ." Dr. Snell gyűjteményében egy emberi állkapocs is volt. amelyet Whitnev
megvizsgált. Az állkapcsot a bányászok adták Dr. Snellnek. akik azt állították
hogy a bazalttetö alóli hordalékban találták a Table Mountain belsejében.
 ii i Ih i \ I able Mountain ( loiilomne meg\e. Kalifornia) oldalnézete olyan barnákat
l|l Iwk behatolnak a harmadkori homoküledékekbe a (feketével jelzett) lávatetö

4 Imilumne megyei Table Mountain egy jobban dokumentált leletét Mr. Al-
R ( VVallon találta, aki a Valentine-bánvateriilet egyik tulajdonosa volt.
ri'\ 15 hüvelyk (kb. 38 cm) átmérőjű kőmozsarat talált az aranyat tartal-
M' Ii ii i In lókban. 160 lábbal (kb. 55 m) a felszín és a bazalttetö alatt. Fontos
ii i ,i mozsár felfedezése egy vágatban történt, egy bányajáratban, amely
|í ■.én vezetett tovább a Valentine-bánya függőleges főtárnájának az aljá­
it i I l/ái ja annak a lehetőségét, hogy a mozsár esetleg lentről esett le. Egy
lly i i'vllli emberi koponyadarabot is találtak a Valentine-bánvában.
V 'Mi.mi J. Sinclair azt vetette fel. hogy a közeli bányákból több akna is kap-
ii 1 mMin áll a Valentine-bányával. A mozsár az egyik ilyen tárnán keresztül ke-
Mitln ii ii mla. Sinclair azonban bevallotta, hogy amikor 1902-ben meglátogatta a
|mi i,i akkor még a Valentine-aknát sem tudta megtalálni. Sinclair egyszerűen
ni nálta megalapozatlan állításait. hogy elutasítsa Walton jelentését a le-
l.ii. i Ihen módszerrel elvethetünk minden valaha is talált paleoantropológiai
It ii ii i
y l.ible M ountainből James Carvin jelentett egy másik leletet 1871-ben:
1 moll igazolom, hogy én, alulírott James Carvin. 1858-ban a Stanislaus Com-
i in Inniyaterületén. ami a Table Mountainnél, Tuolumne megyében található.
• "Ilii O'Byrn kompjával a Stanislaus folyón, kiástam egy köbárdot... A fenti
Ii i i‘ i fid 75 lábnyira találtam a felszín alatt a hordalékban, a bazalt alatt, és
••"• l.ibnyira az alagút szájától. Néhány mozsarat is találtunk körülbelül ugyan-
ifim i helyen és időben."
i '• 'D-ben Oliver W. Stevens, közjegyző által hitelesítve a következő írásos
" il iil n/atot tette. ..Én. alulírott Oliver W. Stevens, az 1853-as évben ellátogat-
l*in ,i Sonora-alagútba. amely a Table Mountainben helyezkedik el, a S h a w ’s
1 .....1 körülbelül fél mérföldre északnyugatra, és ekkor egy kocsirakománynyi
n i. i .iiialmú hordalék zúdult ki az említett Sonora-alagútból. Én. az alulírott,
ibl'iil ,i hordalékból (amely a bazalt alól jött ki egy olyan alagútból, amely két-
lábiivira befelé és százhuszonöt láb mélyen lefelé irányult) kivettem eg\
104 Az em beri faj rejtélyes eredem

masztodonfogat. ... Ugyanakkor egy másik maradványt is találtam ezzel egyiln

ami egy nagy kőgolyóra hasonlított s alabástromból készülhetett." A golyó, lu
valóban a hordalékból származik, legalább 9 millió, de az is lehet, hogy akár SM
millió éves.
William J. Sinclair azt az ellenvetést tette, hogy a felfedezés körülményi
nem eléggé világosak. Sok elfogadott lelet esetében azonban a felfedezés körül
menyei hasonlóak a márványgolyóéhoz. Például, Dél-Afrikában a Borda
barlangban talált H om o sapiens sapiens maradványait olyan kőhalmok kö/.lll
szedték ki, amelyet évekkel azelőtt bányásztak ki. A kövületek korát 100 OOd
évre becsülték, elsősorban a körülöttük lévő kibányászott kövek miatt. Il.i
Sinclair szigorú szabályait alkalm aznánk az ilyen leletekre, akkor ezeket is vl
kellene vetni.
1870-ben Llewellyn Pierce a következő írásos tanúbizonyságot adta: „I n
alulírott Llevvellvn Pierceyy, ezen a napon átadtam Mr. C. D. Voynak egy bi/o
nyos kőmozsarat, amelyet nyilvánvalóan emberi kéz készített, hogy őrizze nidi
az. őskőgyűjteményében. Ezt a mozsarat 1862-ben ástam ki a Table Mount;iiit
alatti hordalékból, körülbelül 200 láb mélyen a felszíntől, a bazalt alól, a mcl\
több mint 60 láb mély volt. és körülbelül 1800 lábnyira az alagút szájától. A le
letet a Boston Tunnel Company bányaterületén találtam." A mozsarat tartalma
zó hordalék 33-55 millió éves.
William J. Sinclair nem értett azzal egyet, hogy a m ozsár andezitből van
egy olyan vulkanikus kőzetből, amilyet ritkán találnak a Table Mountain mélyen
fekvő hordalékában. A modern geológusok azonban azt jelentették, hogy a ki
ble Mountain északi részén van négy lelőhely, amelyek ugyanolyan régiek, mini
a prevulkanikus aranytartalmú hordalékok, és andezitlerakódásokat tartalma/
nak. Az andezitből készült mozsarak értékes kereskedelmi tárgyak lehettek, én
hogy jó k o ra távolságokra vihették el őket tutajjal, csónakkal vagy akár gyu
logosan.
Sinclair szerint Pierce egy másik tárgyat is talált a mozsárral együtt: ..Az író
nak mutattak egy kis ovális emléktáblát, amely sötét színű palából volt, és egyJ
dinnye illetve egy levél volt féldombormü-szerűen belekarcolva. ... Ezen a táh
Ián a hordalék nem hagyott kopásnyomot. Mindegyik horzsolódás újonnan tűi
tént sérülés. A karcolatok mind egy acélkés élének a nyomait mutatják, és ami
utalnak, hogy meglehetően tehetséges művész tervezte és csinálta őket."
Sinclair nem mondta el pontosan, hogy minek alapján jutott arra a követkéz
tetésre, hogy az emléktáblát egy acélpengével karcolták. Ezért lehet, hogy téve
dett az eszköz fajtáját illetően. Mindenesetre a palából készült emléktáblát n
mozsárral együtt valóban mélyen a prevulkanikus hordalékban fedezték fel. ii
Tuolumne megyei Table Mountain bazalttetője alatt. Tehát ha fel is fedezhetni
az emléktáblán az acélpengével való karcolás jelei, ez nem jelenti azt, h©gJ
újonnan készült. Azt az ésszerű következtetést vonhatjuk le ebből, hogs a kai
 *»■//• Ii /xileolitok és neolitok 105

>«ii i i v iszom lag magas kulturális szinten álló emberi lények készítették 33-55
itiillm .ívvel ezelőtt. Sinclair azt is mondta, hogy az emléktáblán nincs jele hor-
Ihi i okozta kopásnak. Talán nem túl messziről hozták a folyó áramlatai a lelő-
'|fi m • iuv maradhatott érintetlen. Vagy az is elképzelhető, hogy az emléktábla
Ijpl |>uii\;int a száraz meder homoküledékébe.
i 'I'M) augusztus 2-án J. H. Neale a következő nyilatkozatot írta alá az általa
• ii It llrdczésekről: „1877-ben Mr. J. H. Neale a Montezuma Tunnel Company
jl'i< III1■\elője volt, és ő vezette be a Montezuma-alagutat a hordalékba, amely a
' iM. Mountain lávája alatt terült el Tuolumne megyében. ... Úgy 1400-1500
• ti ii ii.i az. alagút szájától. 200-300 lábnyira a szilárd láva szélétől Mr. Neale
|Í0|l|i|||aiitott néhány lándzsahegyet, melyek sötét kőből készültek és majdnem
<|h l.lh hosszúak voltak. Tovább kutatva talált egy kis mozsarat is. amely há-
• Tv hüvelyk átmérőjű és szokatlan formájú volt. Fzt a lándzsahegyektől
uns h í |;ihnyira fedezte fel. Azután talált egy nagy. jól megformált mozsártörőt,
m ii közelben egy nagy, nagyon szabályos mozsarat is, amelyek jelenleg Dr. R.
i Mmtinlc> tulajdonában vannak.” Ezt a mozsarat és mozsártörőt mutatja az
' 11 iihiíi.
Jfiilc eskü alatt tett írásos nyilatkozata így folytatódik: „Mindezeket a relik-
■I ii közel találtuk a fekükőzethez, talán egy lábnyira tőle. Mr. Neale kijelenti,
li"KS ivek a relikviák csakis akkor kerülhettek abba a helyzetbe amiben találtuk
11 1 műikor a hordalék lerakódott, s mielőtt a lávatető kialakult. Sem ott, sem a
közelben a leghalványabb nyomát sem találtuk
semmilyen term észetes hasadéknak, amin ke­
resztül odakerülhetett volna." A Tuolomne m e­
gyei Table Mountainben talált tárgyak, a fekü­
kőzethez közeli hordalékban való elhelyezke­
désük alapján. 33-55 millió évesek.
1898-ban William H. Holmes elhatározta,
hogy interjút készít Neale-lel. és 1899-ben a
következő összefoglalást tette közzé Neale val­
lomásáról: „Az egyik bányász délben kijött
ebédelni, és a felügyelő-irodába egy kőm ozsa­
rat és egy törött mozsártörőt hozott magával,
amelyekről azt mondta. hog\ az alagút legmé-
Ivebb részén ásták ki. úev 1500 lábnvira a bá­
li nDrii l-.zt a mozsarat es * ..
. . . . . , ,, .. , nva szaiatol. Mr. Neale azt tanacso ta neki.
| t t 7 Miiöro( J. 11. Neale tarta lel * J
, I•1 1 1 1 >aalagútból, ami har- hoS>' amikor visszatér dolgozni, nézzen körül
ii.iiikitii (>3 - 5 5 millió é\es) más eszközök után is u g\a n az on a helyen. El­
tilt .1. t. eken hatolt keresztül a válásainak megfelelően még két másikat talál-
i ,i i Mountain ( luolumne me- tak. egy kicsi ovális. 5-6 hüvelyk átmérőjű mó­
lt i Kalifornia) alatt. zsarat. és egy lapos mozsárfélét ívagy tálat).
 106 Az em beri fa j rejtélyes eredclÁ

amelynek 7-8 hüvelyk volt az átmérője. Ezek azóta eltűntek. Egy másik alku
lommal egy rakás obszidián pengét vagy lándzsahegyet találtak, szám szerim n
zenegyet, amelyeknek átlagosan 10 hüvelyk volt a hossza. Ezeket is a bányából
hozták a munkások.”
A jelentések eltérőek. Holmes azt mondta Neale-ről: ,,A velem való beszél
getés során nem állította, hogy a bányában lett volna, amikor a leleteket tal.il
ták.” Ezt úgy is lehet magyarázni, hogy Neale hazudott az eredeti kijelentési'
ben. De éppen az előbbi idézetekben, melyek Holmestól származnak, nem
Neale, hanem Holmes szavait olvashatjuk, aki ezt mondta: „Az ő [vagyis Neale |
állításaiból, melyeket leírtam a jegyzetfüzetembe akkor és a beszélgetést köve
tőén. a következő dolgok derültek ki.” Vitatható, hogy nagyobb bizalmat kell I
fektetnünk Holmesnak a Neale szavaiból összeállított közvetett összefoglalása
ba, mint Neale saját, közjegyző által hitelesített esküjébe, amit alá is írt. Jelenti*-,
az is, hogy nincs megerősítésünk Neale-től magától, hogy Holmes beszámolóin
a beszélgetésről hiteles volt-e.
Hogy Holmes hibázhatott, azt félreérthetetlenül jelzi egy későbbi interjú
amelyet William J. Sinclair készített Neale-lel 1902-ben. Neale megjegyzésen
összegezve Sinclair ezt írta: „Egy bizonyos bányász (Joe), aki nappali műszak
ban dolgozott a Montezuma-alagútban, egy kb. két hüvelyk vastag kőtálat h<>
zott. Joe-nak azt tanácsolták, hogy kutasson újabbak után a lelőhelyen. ... Mi
Neale az éjszakai műszakban dolgozott, és am ikor ásás közben egy gerenda
akart felállítani, előtűnt az egyik obszidián lándzsahegy. Annak az egynek a ki­
vételével. amelyet Joe hozott elő. minden tárgyat személyesen Mr. Neale talált
s mindet ugyanakkor, egy kb. hat láb átmérőjű területen, az alagút szélén. A/
eszközök a hordalékban voltak, a fekükőzethez közel, s anyagokkal pl. fa
szénnel - keveredtek össze.” Ha minden vallomást megfelelően mérlegelünk
kitűnik, hogy maga Neale ment be a bányába és tárta fel a kőeszközöket az üle­
dékben.
A Neale által talált obszidián lándzsahegyekről Holmes a következőt mond
ta: „Ugyanilyen fajta obszidián éleket szoktak találni (manapság és a múltban
is) aranyásó indiánok maradványai mellett a terület sírgödreiben. Ebből arra
lehet következtetni, hogy az eszközöket egy ilyen közeli temetkezési helyről
hozták Mr. Nealnak a bányászok.” Holmes azonban nem tudott rá bizonyítékot
felmutatni, hogy a bányászok valójában egy temetkezési helyen jutottak hozzá a
pengékhez.
Holmes egyszerűen azt mondta: „Hogyan került a tizenegy nagy lándzsa­
hegy a bányába, vagy hogy egyáltalán a bányából származnak-e. ezek mind
olyan kérdések, melyek megválaszolása nem tartozik rám.”
Holmes módszerét használva bármely valaha is tett paleoantropológiai felfe­
dezést hiteltelennek lehetne nyilvánítani: az ember egyszerűen csak úgy dönte­
ne. nem hiszi el. hogy a bizonyítékokat a jelentésben foglaltak szerint találták.
 ii i'iilcolilok és neolitok 107

li'iil’iHe bizonytalan alternatív magyarázatokkal jöhetne elő anélkül, hogy

I. v il.r./olnának a leletekkel kapcsolatos jo g o s kérdésekre.
Hnlmcs ezt írta még az obszidián eszközökről: „Az, hogy ezek egy hannad-

t
n In ryi patak medréből származnak, meglehetősen valószínűtlennek látszik;
V in maradhatott meg rejtekén, egy halom ban tizenegy vékony, levélszerű
lld - ilyen körülm ények között; hogyan á 1Ihattak volna ellen ezek a törékeny

{
►•ii" ii).',ék az áramló víz hatásának: vagy hogyan tudott volna ilyen sok tőré­
it i'Uit’c sértetlen maradni egy bányász csákányütései alatt, aki egy sötét
lliltftiib.m dolgozott?" Sokféle körülményt elképzelhetünk azonban, amelyek
>|r • ii ii licitek, hogy az eszközök lelőhelye sértetlen maradjon a harmadkori pa-
•i Iiében. Tegyük fel, hogy a harmadkori időkben egy kereskedőcsapat, mi-
• H I" n .‘i lhajózott a folyón, számos obszidián pengét elvesztett, melyeket előző-
bt Ifi savartak egy ruhadarabba, hogy megóvják őket. A pengecsomagot, mi-
M" i folyómeder alján lévő mély gödörbe süllyedt alá. ham arosan betakarta a
■ t.I tli k, és viszonylag sértetlenül maradt ott, amíg több tízmillió évvel később
' i ii, in fedezték. Az, hogy ezek az eszközök, hogyan maradhattak sértetlenek
ni 'i ill feltárták őket. nem okoz leküzdhetetlen nehézséget. Amint N eale észre-
iii ,i pengéket, minden bizonnyal arra is ügyelt, hogy épségben maradjanak.
■M i/ is lehet, hogy néhányat össze is tört közülük.
| ifoige F. Becker geológus egy értekezésében, melyet az Amerikai Földtani
• u i ,.ig előtt olvasott fel 1981-ben, azt állította: „Persze kielégítőbb lenne a
inra, hogyha én magam ástam volna ki az eszközöket, de nem látok sem-
I ni arra. hogy Mr. Neale állítása miért ne lenne ugyanolyan jó bizonyíték az
világ számára, mint amilyen az enyém volna. Ő éppen olyan alkalmas rá
ii, hogy felfedezzen egy hasadékot a felszínen, vagy ősi munkaeszközö-
I ' amiket egy bányász azonnal felismer és meglehetősen félve közelít hozzá.
• barnán feltételezhetik, hogy Mr. Neale munkása ásta el az eszközöket, de aki
«!t i a bányászathoz, az soha nem vetne fel ilyesmit. ... Az aranytartalmú hordalé-
I i flég nehéz ásni. nagyrészt robbantást igényel, és még egy nagyon ostoba fel-
ni \i'loi sem lehetne becsapni ekképpen. ... Rövidre fogva, az én véleményem
II hogy nem menekülhetünk el a végkövetkeztetéstől, hogy a Mr. Neal nyilat-
i n ai.íhan említett eszközök valóban a hordalék aljához közel bukkantak fel,
i" a"v«i/ódva a talajba, a hozzájuk tartozó kavicsokkal és az anyakőzettcl
NIlit.
I'.ai a/okat az eszközöket, amikről eddig beszéltünk, bányászok találták, van
i leírás egy kőeszközről, amit egy tudós talált meg a helyszínen. 1891-ben
F. Becker elmondta az Amerikai Földtani Társaságnak. hogy 1869 tava-
■ ni ( Iarence King geológus, a Survey o f the Fortieth Parallel elnöke egy kuta-
i< mai s/ervezett a Tuolumne megyei Table Mountainba. Talált egy kőből ké-
nil mozsártörőt. amely szilárdan be volt ágyazódva egy aranytartalmú hordá­
it I üledékébe a ba/alttetö (latite) alatt. A üledék csak most tárult fel az. erózió
 108 Az em beri Jaj rejtélyes eredem

által. Becker azt mondta: „Mr. King egészen biztos abban, hogy ez az eszköz i
helyén volt, és eredeti részét alkotta a hordaléknak, amelyben találták. Nehéz
képzelni kielégítőbb bizonyítékot az eszközök megjelenésére az aranytartalnui
jégkorszak előtti, bazalt alatti hordalékban.” Ebből a leírásból valamint a Tahi#
Mountain rétegének modern geológiai kormeghatározásából nyilvánvaló, ho"y
a tárgy több mint 9 millió éves.
Még Holmesnak is be kellett látnia, hogy King mozsártörőjével, melyei >
Smithsoni Intézet gyűjteményében helyeztek el. „nem lehet büntetlenül szem he
szállni.” Holmes nagyon alaposan átkutatta a lelőhelyet, és felfedezett néhair
modern indián étkezőkövet, amelyek szabadon feküdtek a felszínen. Azt moiul
ta: „Megpróbáltam kideríteni, vajon lehetséges-e, hogy egy ilyen tárgy beágvir
zódott a feltárt tufaüledékbe új vagy viszonylag új időkben, mert ilyen beágyn
zódást néha az is eredményezhet, hogy a szabad anyagok újra leülepednek vavjy
újra megszilárdulnak - de nem jutottam határozott eredményre.” Hogyli.i
Holmes a legkisebb egyértelmű bizonyítékát is felfedezte volna az ilyen megszi
lárdulásnak, akkor élt volna a lehetőséggel, hogy kétségeket ébresszen a Kim1
által talált mozsártörővei szemben.
Mivel azonban nem talált semmit, amivel lerombolhatta volna a jelentés In
telét. Holmes a végén már csak csodálkozott azon, „hogy Mr. King miért mii
lasztotta el közzétenni - miért nem adta át a világnak azt. amit méltán nevezhet
nénk a legfontosabb felfedezésnek, amit egy geológus valaha is tett az emben
faj történetével kapcsolatban, és hagyta, hogy csak huszonöt évvel később, l)r
Becker jóvoltából lásson napvilágot.” Becker viszont ezt írta jelentésében: „Ál
nyújtottam a felfedezéséről szóló beszámolót Mr. Kingnek, s ö jóváhagyta azt.”
J. D. Whitney szintén jelentett leleteket, amelyeket érintetlen vulkanikus ró
tegek alatt, de más helyen találtak, nem a Tuolumne megyei Table Mountain ba
zaltfedele alatt. Ezek között voltak kőeszközök, amelyeket aranytartalmú horda­
lékokban találtak San Andreasnál Calaveras megyében. Spanish Creeknél I I
Dorado megyében és Cherokee-ben, Butte megyében.

EVOLÚCIÓS ELŐ ÍTÉLETEK

A fentebb bemutatott bizonyítékok fényében nehéz igazat adni Holmes és

Sinclair, a kaliforniai leletekkel szembeni állhatatos ellenkezésének. Semmiféle
csalásra utaló valós bizonyítékot nem tártak fel. s feltételezésük, hogy indiánok
hozhatták a hordozható mozsarakat és lándzsahegyeket a bányákba, nem na­
gyon hihető. Egy modern történész. W. Turrentine Jackson, a davisi University
o f California munkatársa, kiemeli: ..Az aranyláz idején elkergették az indiánokat
a bányászati területekről, akik elég ritkán kerültek kapcsolatba a bány ászati te­
rületek ' négy venk i lencesei vei'
 it i',ilcolilok és neolitok 109

Mt kérdezhetnénk ezek után. hogy m iért akarta Holmes és Sinclair olyan

■li‘ ii megfosztani a hitelétől Whitney bizonyítékait a harmadkori emberek
jlfi1 ével kapcsolatban. Holmes következő kijelentése megadja a kulcsot a vá-
t- lm I la Whitney professzor teljes mértékben értékelné az emberi evolúció
Mii in h l ahogyan azt Ma elfogadjuk, akkor m eggondolta volna, hogy nyilvá-
io> i m,i hozza az általa megalkotott következtetéseket, a bizonyítékok meggyö-
in mu imvisége ellenére, amivel szembekerült.” Más szavakkal, hogyha a tények
|^H< li inek bele egy előnyben részesített elméletbe, akkor a tényeknek, bár-
"I. u n . !ic hatásosak is, el kell tűnniük.
nehéz látni, hogy az emberi evolúció gondolatának egy olyan támoga-
I ni Holmes, miért akar mindent megtenni azért, hogy hiteltelennek
ti»'i mltson olyan információkat, amelyek a mostani formában megjelenő em-
|t»i l' Uvcsét túl messzire helyezik a múltba. M iéit volt Holmes olyan elbizako-
dinikor így tett? Ennek egyik oka Eugene Dubois 1891-es felfedezése volt.
« m ii előember ( Pithecanthropus erectus). amit a modem embert az emberős-
ü*1 mi lolt em berszabású majmokkal összekötő olyannyira keresett hiányzó
/m iként üdvözöltek akkoriban. Holmes azt állította, hogy ,,Whitney bízo­
tt. "> l .i abszolút magában áll” , és hogy ,.ez az emberi fajt legalább másfélszer
I I ni időssé teszi, mint Dubois P ithecanthropus erectus a, amelyet pedig az em-
I ii it remtmény kezdeti formájának tekintünk” . Akik elfogadták a sokat vitatott
i • ti előembert (8. fejezet), azoknak bármilyen bizonyítékot, amely azt feltéte-
l#<i> hogy a modern emberfajta már korábban is létezett, le kellett mészárolni-
III ' I lolmes volt az egyik első fejszés ember. Holmes a következőt mondta a
Ihlllitiiiiai leletekről: „lehetséges, hogy pozitív megerősítés nélkül fokozatosan
#i i *,/lené a fogódzóit és eltűnne, de a tudom ány nem engedheti meg, hogy
int i'varja a természetes kiválasztódásnak e vontatott folyamatát; meg kell
i i • iríni bevetni valamit, hogy meggyorsítsuk a dolgot.” Holmes, Sinclair és
"i i ,«»k vitatható taktikákat alkalmazva, elvégezték a dolgot.
Miied Russell Wallace, akinek Darwinnal együtt része volt a természetes ki-
v ilir./tódással történő evolúció elméletének megalkotásában, megdöbbenését
i» i' /le ki azzal kapcsolatban, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyek az anató-
", mi la:’ modern emberi lények harmadkori létezését támasztják alá, „a kétség, a
v ni és a gúny minden fegyverével támadják.”
\ / ember észak-amerikai ősiségére utaló bizonyítékok részletes vizsgálatá-
l'tin Wallace nagy figyelmet szentelt Whitney - a kaliforniai leletekről (a har-
lidőszakból származó emberi maradványokról és kőtárgyakról) írt - beszá-
lójának. A kétkedés láttán, amellyel az aranytartalmú hordalék leleteit és a
liii/zajuk hasonló tárgyakat fogadták bizonyos körökben, Wallace azt tanácsol-
1 i liouv ..az em ber ősiségére vonatkozó bizonyítékok kezelésének megfelelő
I|a az. hogy nyilvántartásba vesszük és feltételesen elfogadjuk őket. mint
InH'.yan azt az állatok esetében is tennénk: a mostanában elharapózó gyakorlat
 10

nak, csalóknak vagy csalók áldozatainak

Az cm h e n fa j rejtélyes ere,/r J

tál ellentétben, nem szabad semmibe venni őket. mint elfogadásra méltatlan ii I
leütéseket, felfedezőiket pedig nem vethetji
-tjük alá megkülönböztető v áda skod j
titulálva \őket.
______________________ __ J I V tl. 1
■
A huszadik század első felének szellemi légköre azonban Holmes és S íik lan
nézeteit részesítette előnyben. A modern emberéhez hasonló harmadkori kör-./
közök? Hamarosan már kínos volt jelenteni és divatjamúlt volt pártfogásba von 6
ni őket; sokkal kényelmesebb volt megfeledkezni az egész ügyről. Manapság ni
ilyen nézetek annyira megvetették a lábukat, hogy azokat a felfedezéseket, aim \ régmúlt fejlett kultúráinak bizonyítékai
lyek csak egy kicsit is ellentmondanak az emberi őstörténetről alkotott uralkodó
nézeteknek, hatásosan elboronálják.

\ eddigiekben vizsgált bizonyítékok nagy része azt a benyomást kelti, hogy

i | • Ii n /lek is em berek a régmúltban, kulturális és technológiai eredményeiket
I i tűi\ c meglehetősen primitív szinten álltak. Ezzel kapcsolatban joggal merül
Ivi Iicnnünk a következő. Hogyha az em bereknek hosszú időn keresztül volt
■■ <l|,i tökéletesíteni képességeiket, akkor miért nem találunk olyan ősi leleteket.
l e k fejlett civilizációra utalnak?
1 harles Lyell 1863-ban ennek a kétségnek adott hangot Az em ber ősisége
I i'iiK/itily o f M an) című könyvében: ,.a legdurvább fazekasság vagy kőeszkö-
i 'i helyett... kifinomult formákat kellene találnunk, amelyek felülmúlják
111 1 1 1ii is vagy Praxiteles mesterműveinek szépségét: eltemetett vasútvonalakat,
i i nomos távírókat, amelyekből napjaink kiemelkedő mérnökei értékelhető ta-
I ' ..-Lilátokat szerezhetnének; olyan csillagászati eszközöket, mikroszkópokat,
#"i. lsek fejlettebb felépítésűek, mint bármi, amit Európában ismernek - vala­
mint .i művészet és a tudomány egyéb tökéletességeinek jeleire kellene bukkan-
i^nl ’ A következő oldalakon leírt jelentések ugyan nem érik el ezt a szintet,
dm i/ említett tárgyak némelyike meglepő képességekre utal.
Némelyik tárgy nem csak határozottan fejlettebb, mint a kőeszközök, hanem
*"l közülük olyan geológiai összefüggésben jelenik meg. amely sokkal régebbi
i i ddig megfigyelteknél.
\ / ilyen különleges bizonyítékokról szóló jelentések - néhány kivételtől el­
it i mivé nem tudományos forrásokból származnak. Mivel a hagyományos ter-
u!• ./eiiudományi múzeumok nem őrizték meg őket. magukat a tárgyakat gyak-
i ni lehetetlen fellelni.
Mi magunk sem tudjuk biztosan megítélni, hogy mekkora fontosságot tulaj-
'-Hullatunk e nagymértékben rendellenes bizonyítékoknak. A teljesség kedvéért
• . .i további tanulmányozás bátorítása érdekében mégis belefoglaljuk e könyvbe.
I bben a fejezetben csupán kóstolót adunk a témában megjelent és elérhető
■ii ágról. Mivel számolnunk kell a nagymértékben rendellenes felfedezésekről
■/iilo jelentések hiányosságaival és a megőrzés ritkaságával, valószínű, hogy a
i' I* illeg létező jelentések csupán parányi töredékét képezik az elmúlt századok-
len ilyen típusú felfedezések összességének.
 Az emberi faj rejtélyes eredt
LELETEK AIX-EN-PRO VENCE-BÓ L
(FRANCIAORSZÁG)
M ineralógia című könyvében Count Bournon megemlít egy érdekes felleil*
zést, amelyet francia munkások tettek a XVIII. század második felében. A Jeli'
dezés részleteiről szóló leírásában Bournon ezt írta: ..Az 1786. 1787 és 1 7 8 8 »i*
évben a franciaországi Aix-en-Provence-ban végzett munkálatok során kövol
fejtettek a Bírósági Palota nagyszabású felújításához. A mészkőnek mélyszdikl
színe volt, olyan típusú, ami a bányából kikerülve porhanyós. de levegő hatásál®
megkeményedik. A rétegeket többé-kevésbé mésztartalmú, agyaggal kevert lm
mokrétegek választották el egymástól. A feldolgozás elején nem találtak semmi
lyen idegen testet, amikor azonban a munkások eltávolították az első tíz rétegöl
m eglepődve látták, hogy a tizenegyedik réteg belső része - úgy negyven vám
ötven láb mélységben* - kagylókkal van borítva. Eltávolították a réteg köveit,!
és eltakarították az agyagos homokréteget, amely a tizenegyedik réteget a tizen*
kettediktől elválasztotta. Félig megmunkált oszlopdarabokat találtak, amelyek
nek az anyaga nagyon hasonlított a bánya köveire. Ezen kívül pénzérméket, k.i
lapácsnyeleket és más eszközöket is találtak, valamint faeszközök darabjait
Legjobban egy deszkalap keltette fel az érdeklődésüket, amely egy hüvelyk vas
tag és hét vagy nyolc láb hosszú volt. Darabokra volt törve, melyek közül ej*y
sem hiányzott. Össze lehetett illeszteni őket, így megkapták a tárgy eredeti fői
máját, ami pontosan ugyanolyan volt. mint azok. amelyeket a kőművesek és it
bányászok használnak: ugyanolyan módon volt elkopva, hullámos és Iekereki
tett szélekkel.”
Count Bournon így folytatja leírását: „A teljesen vagy részben kidolgozott
kövek egyáltalán nem változtatták meg anyagukat, a deszka, a faeszkö/.M
illetve a faeszközök darabjai viszont nagyon finom, szépen színezett achátia
váltak. Továbbá - ötvenöt láb mélyen - emberi kéztől származó munkanyomo
kát is találtunk itt, amit tizenegy réteg zárt, érintetlen mészkő fedett be: minden
dolog arra utalt és azt bizonyította, hogy ezt a munkát a helyszínen végezték el
ahol a nyomok voltak. Az ember jelenléte megelőzte a kő képződését, és mivel
nagyon valószínű, hogy a civilizáció olyan szintjét érték el, ahol a művészeteket
már ismerték, megmunkálták a követ és oszlopokat formáltak belőle.’"
Ezek a sorok I 820-ban jelentek meg az A m erican Jo u rn a l o f Science-ben
ma azonban elég valószínűtlen, hogy ilyen riportot találnánk egy tudományos
újságban. A tudósok egyszerűen nem veszik komolyan az ilyen felfedezéseket. )
*A m érték eg y ség e k átszám ítá si m ó d ját lásd a k ö m \ veaen.
"mii fejlett kultúráinak bizonyítékai 13
Hl TŰK EGY PH IL A D E LPH IA I M Á R V Á N Y TÖ M BBEN
i hiiiriial o f Sci- 6.1. á b r a K ie m e lk e d ő , b e tíísz e rü fo rm á k a t ta lá lta k e g \
je lentette, m á r v á n y tö m b b e n . e g \ P h ila d e lp h ia m e lle tti kőbánjában.
l| h m A bányá- P e n n sy lv a n iá b a n . A m á rv á n y tö m b 6 0 -7 0 láb (1 8 -2 1 m ) m é­
I « li;ivol ították a lyen volt.
i csiilámpala,
iíMcnde, talk és egyszerű agyagpala rétegeket, mielőtt ahhoz a réteghez ju-
nk volna, amelyből a betűszerü formákat tartalmazó tömböt kivágták.
' likö/ben a tömböt fűrészelték, egyszer csak egy derékszögű alakzatot vet-
ie. ami körülbelül 1.5 hüvelyk széles és 0,625 hüvelyk magas volt, és két
un Ikodö formát alkotott (6.1. ábra). Számos tiszteletreméltó úriembert hívtak
■I /ím e a közeli Norristownból és Pennsylvaniából, hogy megvizsgálják a
Nehéz a betűket természetes fizikai képződményeknek értelmezni. Ez
i i .i ni.il. hoiív a betűket intelligens emberek készítették a régmúltban.
s /Ö G SK Ó CIÁ BA N , DEVO N-K O RSZAK I H O M O K K Ő BEN
' . ii David Brewster 1844-ben jelentette, hogy egy szöget találtak a
i ni 'oodie-bánvában (Mylnfield, Skócia), szilárdan beágyazódva az egyik ho-
n"l ko lömbbe. Dr. A. W. Medd a Brit Geológiai Szolgálat tagja 1985-ben írta
nekünk, hogy e homokkő devon kori, kb. 3 6 0 -4 0 8 millió év közötti.
Hó w.kT híres skót fizikus volt. Ő alapította meg a T u d o m á n y Fejlődését Szol-
ilo Brit Társaságot, és az optika területén tett fontos felfedezéseket.
\ I udomány Fejlődését Szolgáló Brit Társaság számára adott jelentésében
Mu vv'.ier azt állította: „A kingoodi bányában a kő egy kemény és egy lágy.
mos szubsztancia rétegeinek váltakozásából áll. amit úgy hívnak, hogy „till"
l i árból. homokból, kavicsból és kövekből álló rétegezetlen glaciális hordá­
it k i A váltakozó kőrétegek vastagsága 6 hüvelyktől egészen 6 lábnyi vastagsá-
 I: em beri fa j rejtélyes en

gig terjed. Az a bizonyos tömb. amelyben a szögei találták, kilenc hüvelyk vi

tag volt. és miközben a megmunkálhatóság érdekében próbálták megtísztílam
tömböt, a szög hegyét mintegy fél htivelyknvire (1.2 cm-re) a „till"-be halo|
(meglehetősen rozsdamart állapotban) találták meg. A szög többi része a k<> l»>
színén feküdt egy hüvelyk hosszúságban, a fej pedig be volt nyomódva a kő i>
tébe.” Az a tény. hogy a szög feje bele volt temetve a homokkőtömbbe, tcln'v
kizárja annak a lehetőségét, hogy a szöget kibányászás után verték volna beli

A R A N Y F O N A L ANG LIÁ B A N , SZÉ N T A R T A L M Ú KŐBEN

Egy érdekes riport jelent meg 1844. június 22-én a londoni Times-ban: ,.N|i
hány nappal ezelőtt, miközben néhány munkásember egy sziklát bányászon 11
Tweedtől negyed mérföldnyire, nagyjából a Rutherford malom alatt, egy arain
fonalat fedeztek fel a köbe ágyazódva, nyolc láb mélységben." Dr. A. W. Medil
a Brit Geológiai Szolgálat munkatársa 1985-ben azt írta nekünk, hogy ez a U u
korai széntartalmú közetek korából való (vagyis 320 és 360 millió év közötti)

A M ASSACHUSETTS! D O R C HESTERBEN ,
P R E K A M B R IU M K O R I K Ő B E N TALÁ LT F É M V Á Z A

A következő riport „Egy elmúlt kor maradványai” címmel jelent meg a .S'c i
entific A m erican magazinban (1852. június 5.): „Néhány nappal ezelőtt halai
más robbantást hajtottak végre egy sziklában a Meeting House Hillnrl
Dorchesterben, nem messze Hall tiszteletes gyülekezeti házától. A robbantás lm
talmas mennyiségű követ vetett a felszínre, a darabok között volt tonnányi mér*
tű is. a töredékek minden irányba szétszóródtak. Ezek között találtak egy kii
részre tört fémedényt, amit a robbanás repesztett szét. A két részt összeillesztv<
harang alakú edényt kaptunk, amely 4,5 hüvelyk magas, 6,5 hüvelyk széles a/
alapjánál, 2,5 hüvelyk a tetejénél, a vastagsága pedig körülbelül egvnyolcad hti
velyk. Az edény teste színében cinkre emlékeztet, vagy valamilyen kevert fémív
melynek jórésze ezüst. Az oldalán hat virágcsokor van. gyönyörűen kirakva tis/
ta ezüsttel, az edény alsó részénél pedig egy szőlőinda vagy koszorú található,
szintén ezüsttel kirakva. A megmunkálás, a minta bevésése és a berakás míves
gonddal van elkészítve, egy ügyes szakember művészi munkájának köszönheti)
en. A különös és ismeretlen edényt a föld alól tizenöt lábnyi mélységből robban
tották ki, tömör kavicsos kőzetből. Jelenleg Mr. John Kettell tulajdonában van
Dr. J.V.C. Smith, aki nemrég utazott keletre, sok száz érdekes háztartási eszkö/l
vizsgált már meg. rajzokat is készített róluk, de sosem látott még semmit, ami
ehhez hasonlítana. Hozott egy pontos térbeli rajzot az edényről, ami ludomá-
 mh tellett kultúráinak bizonyítékai

itt" Ii.i'.zilálható. Nincs kétség afelől, hogy ezt a különös tárgyat egy köböl
|h........ii ,ik ki, ahogy fentebb elmondtuk; de meg tudja-e vajon mondani ne-
|i •' m a/ professzor és a többi tudós, hogyan került oda? Érdemes lenne to-
il i "iilni az anyagot, mivel az eset során nem történt csalás."
| A 1i>ntific Am erican szerkesztői ironikusan megjegyezték: „A fentiek a
■IIImm /)(uiscript\)o\ származnak, és nem világos előttünk, hogy miért feltétele-
■ hogy Agassiz professzor alkalmasabb arra. hogy megfejtse, ho-
m 1• ttill oda a váza, mint John Doyle, a patkolókovács. Ez nem zoológiái, bo-
p i i ii ,i)’\ geológiai probléma, hanem egy olyan kérdés, ami az ősi fémvázával
A f r 1'.(dalban, melyet talán Tuba Káin. Dorchester első lakosa készített.”
\ I c.ycsült Államok Geológiai Szolgálatának jelenlegi térképe szerint a

t
' mi Dorchester környéki tömör, kavicsos kőzet - amelyet most Roxbury-
•ini .iiii iaitimnak hívnak - prekambrium korú, közel 600 millió éves. A je le n -
1 1 111 "Milotl számítások szerint bolygónkon az élet a prekambrium alatt kéz­
ije 1 lalakiilni. A dorchester-i edény azonban olyan bizonyítékot jelent a
)4Aii ki a, amely vidéki fémművesség jelenlétére utal Észak-Amerikában, több
|.c a «>()() millió évvel Leif Ericson előtt.

I GY HARMADKORI M ÉSZKŐGOLYÓ LAONBÓL

(F R A N C IA O R S Z Á G )

\ I he G eologist 1862 áprilisi száma angol fordításban közölte Maximilien

M« ii. villc, a francia Laoni Akadémiai Társaság elnökének érdekes beszámoló­
id' l Itben Melleville egy gömbölyű mészkőgolyót írt le (6.2. ábra), amelyet
I •». H I ö/elében, egy ó-harmadkori lignittelepben. 75 méterrel a felszín alatt ta-
tollllk
\ lignit viszonylag puha, barna szén. Montaiguben a lignittelepek egy hegy
l.'1 diái fekszenek, ahol vízszintes aknák segítségével bányásznak. A főakna 600
•i* ii i mélyen hatolt a lignitrétegbe.
IK6I augusztusában a munkások, akik az akna legalján ástak, 255 lábnyira a
In i leiszíne alatt egy kerek tárgyat láttak leesni az akna tetejéről. A tárgy 6 cm
|iiiMkiűjü volt és 3 10 grammot nyomott.
Melleville így tudósított: „Pontosan megnézték, hogy a rétegben hol helyez-
l f ii ol. és így kijelenthették, hogy nem a lignit belsejéből került elő. hanem a
Imi a tetejébe volt beágyazódva, ahol otthagyta bemélyedt lenyomatát.” A
I.asok elvitték a mészkőgolyót Dr. Lejeune-nek. aki értesítette Melleville-t.
Melleville aztán azt mondta: „Jóval a felfedezés előtt a bánya munkásai el-
diák. hogy sokszor találtak megkövült fadarabokat, melyek... emberi munka
iáit viselték magukon. Most már nagyon sajnálom, hogy nem néztem meg ő-
•. i de mindeddig nem hittem, hogy létezhet ilyesmi.”
 Az em beri Jaj rejtélyes eredi

T* Melleville szerint egyáll

Ián nem valószínű, hogy
mészkőgolyó csalás eredni
nye lenne: „Magasságán
*f négyötödéig fekete bitumen
szín hatja át, amely a csín
felé haladva sárga körgyüm
ben folytatódik. Ez mindt
bizonnyal a lignittel való k;i|
csolatából származik, amel
be oly hosszú ideig be Vo
ágyazódva. Ezzel szemben
jf V' felső rész, ami a réteg kiiKi
részével állt kapcsolatban
megtartotta természetes sz
6.2. ábra Ezt a mészkőgolyót egy korai eocén lig­ nét - a mészkő tompa feliéi
nittelepben találták Laon mellett. Franciaországban. jét... A mészkőgolyót t;n
Sztatigrafikus helyzete alapján 45-55 millió évesnek talmazó kőzetet illetően hi
mondható. tosíthatom, hogy tökéletese
érintetlen volt, és nincs rajt
nyoma korábbi bányászásnak. A kőbánya teteje ezen a helyen ugyanolyan érin
tetlen volt, s nem látható itt semmilyen más repedés vagy üreg, amin át a göml
föntről eshetett volna le.”
A mészkőtárgy emberi eredetét illetően Melleville óvatosan nyilatkozott. I /i
írta: „egyetlen tényből, még ha oly megalapozott is, nem vonhatok le egy olyan
szélsőséges következtetést, hogy az ember egyidős a Párizsi-m edence lignitje
vei... Az egyetlen vágyam, amikor megírom ezt a jelentést, hogy közhírré te
gyem ezt az érdekes és meglepő felfedezést... anélkül, hogy bármiféle magyaré
zatot fűznék hozzá. Beérem annyival, hogy átadom a tudománynak, és inkábl
várok, mielőtt véleményt formálnék a dologról. További felfedezésekre várok
hogy tisztázzák a Montaigui lelet értékét.”
A Geü/ogisí szerkesztője ezt írta: „ Bölcsnek találjuk döntését, hogy habozik
az ember korát a Párizsi-medence alsó harmadidőszakára keltezni, anélkül
hogy további meggyőző bizonyítékok lennének erre.” 1883-ban Gabriel di
Mortillet azt vetette fel, hogy egy darab fehér mészkő görgött a bejövő hármai
kori tengerek hullámai között, és miután legömbölyödött, ott maradt, ahol mosi
találták.
Ez azonban nem egy elfogadható magyarázat. Először is olyan alakja van
amely nem hullámok munkájára utal. Melleville ezt jelentette: „H árom nays,
élesszögü ütésnyom szintén arra utal. hogy a gömb a munka során egy kőtömh
bel volt összekapcsolódva, amiből készítették, és csak később, az elkészülés#
 N y in illt fej leli kultúráinak bizonyítékai I I7

it is/tolták el egyetlen nagy ütéssel." Ha a hullám munkáját fogadjuk el a

I "i": altalános gömbölyűségének magyarázatául, akkor e hullámtevékenységnek
h> II.Mlle által leírt éles szögű nyomokat is lágyítania kellett volna. Továbbá
*!• • /mii. hogy a hullámok hosszan tartó munkájának hatására egy mészkőda-
f t l t 1 . lesett volna.
l »t Mortillet azt állította, hogy a tárgyat korai eocén rétegben találták. Ha
I ihImi i k csinálták a golyót, akkor 45-55 millió évvel ezelőtt kellett élniük Fran-
P # " i' ai’ban. Amennyire furcsán hangzik ez azok számára, akik ragaszkodnak
I In vi'll evolúciós nézetekhez, olyannyira cseng egybe e könyv lapjain ismer­
ő im iiMiyekkel.

T A R G Y A K EG Y IL L I N O I S l K U T B O L

William E. Dubois, a Smithsoni Intézet munkatársa 1871-ben számos, ember

fii* i| 1 cs/ített tárgyat jelentett, melyeket Illinois állam mélyebb rétegeiben talál-
(■i. A/ első tárgy a Marshall megyéből. Lawn Ridge-ből származó vörösréz ér-
•if in I látszó tárgy volt (6.3. ábra). J. W. Moffit a Smithsoni Intézetnek írt leve­
li in n ,i/i állítja, hogy 1870 augusztusában közönséges földfúrót" használva
Im ii fúrt. Amikor Moffit 125
• i1 ii i mélységből felhúzta a
Jul iimul, felfedezett egy érme-
• •«iii tárgyat a ..fúrón".
Amíg a 125 láb mélységig
lllnlnll Moffit a következő ré-
l«*l1l i ii ment keresztül: 3 láb­
fii i lalaj. 10 lábnyi sárga
«t' i ■ 14 láb kék agyag. 4 láb
ni1 i" homok és kavicshorda-
II i 10 láb bíbor agyag, 10 láb
t iin.i kemény altalaj, 8.5 láb
-"U agyag, 2 láb humusz. 2.5
i »h .ii,isi agyag. 2 láb sárga ke-
H 1 1 s altalaj, és 20.5 láb keveri
H||' HU
ISKI-ben A. Winchell szin-
6.3. ábra Hz az érmes/.erű tárgy cg\ kútfúrásból
■ M hcs/ám oit az érmeszerű származik Law n Ridge-böl. Illínoísból. A jelentés­
lm m l Winchell egy W. H. ben az állt. hog> kh 111 lóhn>i (36 m) méh-ség-
iliiuit lói származó levélből hen talállak a felszín alatt. A/ Illinois Állami Föld­
III i ii aki felsorolta a rétege- tani K.ula!óintézel tájékoztatása szerint, az érmét
tif*i k ii síi eltérve Moffit sor- tartalmazó üledékek kora 200 <)()(.) - 400 000 é'
118 Az em beri fa j rejtélyes ercilefM

rendjétől. Wilmot azl állította, hogy az érmeszerűséget 114 láb mélységben l#»l
dezték fel a kútban, nem pedig 125 láb mélységben.
A Winchell által megadott rétegsorrend alapján az Illinois Állami G eoló iílH
Szolgálat megbecsülte a 114 láb mélyen fekvő üledékek korát. A yarmouili I
interglaciális (jégkorszakok közötti) üledék korát valahol a 200 000-400 mill
évvel ezelőtti időintervallumba helyezték.
W. E. Dubois azt mondta, hogy az érme alakja ..sokszögű, mely a kerekM
közelít5', elnagyolt figurákat ábrázol, két oldalán pedig vésetek láthatók. A vr.i®
tek nyelvét Dubois nem ismerte fel. és ez az érmeszerű dolog minden más | f l
mert érmétől különbözött.
Dubois megállapította, hogy az érmeszeü tárgyat gépesített műhelyben kiM
szítették. Az egyenletes vastagság láttán azt mondta, hogy „az érme bizony.mi
egy hengermalmon ment át. és ha az ősi indiánoknak volt ilyen szerkezete, al
kor minden bizonnyal történelem előttinek kellett lennie.1' Az érmét minden In
zonnyal ollóval vagy vésővel vágták ki, az éles széleket pedig lereszeltél
mondta Dubois.
A fentebb leírt érmeféle egy olyan civilizáció létezésére utal, amely legalíiMi
200 000 évvel ezelőtt létezett Észak-Amerikában. Olyan lényekről, akik elég in
telligensek ahhoz, hogy érméket készítsenek és használjanak ( Homo sapiens .viffl
piens), manapság általában nem gondoljuk, hogy 100 000 évnél régebben éllel
volna. Az általános nézetek szerint fémérméket először Kis-Ázsiában használ
tak, az i.e. nyolcadik században.
Moffit arról is beszámolt, hogy más leleteket is találtak Illinoisban, a kö/eli
Whiteside megyében. 120 láb mélyen a munkások felfedeztek egy „nagy vörnv i
réz gyűrűt vagy karikát, azokhoz hasonlót, melyeket ma is használnak a hajóm
bocokon... Egy olyan tárgyat is találtak, ami egy hajóhorgonyhoz hasonlítón "
Mr. Moffin hozzátette: „Sok maradványt találtak kisebb mélységekben. Vasból
készült lándzsa alakú fejszét, melyre 40 láb mélyen bukkantak, agyagba ágyi
zódva; sok helyütt kősípokat és kerámiát ástak elő 10 és 50 láb között váltako/rt
mélységekből.” 1984 szeptemberében az Illinois Állami Geológiai Szolgáim
megírta nekünk, hogy a Whiteside megyei, 120 láb mélységű üledékek kora na
gyón változó. Néhol 120 láb mélyen 50 000 éves üledékek bukkannak fel. mi"
más helyeken felszín alatti. 410 millió éves szilur alapkőzetre lelhetünk.
 fiim llJej/ett kultúráinak bizonyítékai 119

ID A H O : A G Y A G F IG U R A N A M P Á B Ó L

i kis. agyagból formált emberi alakot találtak 1889-ben N am pában.

jtli Imii (6.4. ábra). A szobrocska 300 láb mélységből, egy kútból került elő.
iM i U ii (i. F. Wright azt írta: ,.A kútról készült feljegyzések tanúsága szerint.
Hl '-ii elértek volna azt a réteget, amelyből a kis szobrot felhozták, először át-
"■ Imi ötven lábnyi talajon, aztán tizenöt lábnyi bazalton, majd váltakozó
. futóhomok rétegeken... egészen három száz láb mélységig, ahonnan a
jÜtiinl szivattyú számos agyaggolyót hozott föl. amelyek közti 1 néhány több
Hint I ' i hüvelyk átmérőjű volt, s vasoxiddal volt bevonva. E réteg alsóbb része­
ln i l" lemetődött földfelszínre utaló bizonyítékokat találták, amelyeket vékony
M iini humuszréteg fedett. Innen hozták fel a kérdéses alakot is, három-
M* lm'./ láb mélységből. Néhány lábbal lejjebb hom okkőhöz értek.”
•'■nii a szobrocskát illeti. Wright megjegyezte: ,,A kérdéses alak ugyanabból
ni .i--hól készült mint az említett agyaggolyók és körülbelül másfél hüvelyk
ifll* u volt. Figyelemre méltó az emberi alak tökéletes megformáltsága is... Ez
ii'm alak. és befejezett részein életszerű vonásokkal rendelkezik; a művészet
In klasszikus központjának díszére válna.”
A tárgyat megmutattam F. W. Putman professzornak - írta Wright - aki
ni felhívta a figyelmemet a felszínen lévő vaslerakódás jellegére, ami arra
ll< 'i hogy ez egy m eglehetősen ősi maradvány. A védett helyeken vörös vas­
it "l lollok vannak, amik nem alakulhattak volna ki egy csalással megmunkált
|( i on Amikor 1890-ben meglátogattam ezt a helyet, különleges figyelmet
• m» liem arra. hogy összehasonlítsam az alak oxid-elszíneződését azzal, amit
A i mliol előkerült törmelékek közötti agyaggolyókon találtunk, s ez azt bizonyí-
■ ii i hogy a lehető legnagyobb megegyezést mutatják. Az összehasonlításokon
i ipiiló bizonyítékok, a leletet felfedező csoport nagyon kielégítő jelentéseivel

i tlti ii Szobrocska egy kútból (Nampa. Idaho). 6 . 5 . á b ra A uiüendorfi Vénusz

1 ' iái *\ plio-pleis/iocén korú. kb kétmillió c\es. Furópából. amelyet 30 000 eves­
re becsülnek
 valamint a bostoni Mr. G. M. Cum ming megerősítő véleményével együtt (,il i
akkoriban az Oregoni Vasúttársaság egyik osztályának felügyelője volt, .1 /
összes munkacsoportot ismerte, és egy-kct nappal a felfedezés után a helyszínen
is járt), eloszlat minden kétséget a felfedezés hitelességét illetően. M in d e h h o B
hozzáadhatjuk a tárgynak a Csendes-óceán parti lávarétegek alatt talált emboi'l
műalkotásokhoz való hasonlóságát. Az ember csak megdöbbenni tud azon, hoi.'.y
mennyire hasonlít ez a szobrocska számos ‘aurignaci alakhoz’, melyeket Fimii
ciaország, Belgium és Morvaország történelem előtti barlangjaiban találtak. Kll
lönösen meghökkentő a Laugerie-Basse-ból származó ‘Venus impudica’-ho/
való hasonlóság.” A nampai alak a willendorfl Vénuszra is emlékeztet, amelvei
30 000 évesnek tartanak (6.5 ábra).
Wright megvizsgálta a furatot, hogy nem lehetséges-e, hogy az alak egy IH
sőbb szintről csúszott le. Azt állította: „Válaszul az ellenvetésekre, részletesebb
információkat közlünk. A kút átmérője hat hüvelyk volt, amit csövekkel rákiul
ki. Ezek kemény vasból készültek, és a kút tetejétől kezdve vezették lefelé 0Q
csavarozták össze egyiket a másik után, ahogy a folyamat haladt. így lehetetlen
volt, hogy oldalról bármi bekerüljön. Miután átjutottak a felszínhez közeli láva
rétegeken, a fúrót már nem használták, de a csövet tovább vezették, és a benn*
felgyűlt anyagot időről-időre homokszivattyúval szedték ki.’’
Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata érdeklődésünkre azt válaszol ) . 1
egy levélben, hogy a 300 láb mélységben fekvő agyagréteg „a Glenns Feri)
Formációból való, a felső Idaho Formációcsoportból, amit általában plio
pleisztocén korúnak tekintenek.” A Glenns Ferry feletti bazaltformációt közép
ső pleisztocén korúnak tartják.
A Homo sapiens sapiensen kívül nem ismerünk olyan hominidát, aki olyan
művészeti alkotásokat készített, mint a nampai alak. A bizonyíték ezért áru
utal. hogy modern típusú emberek éltek Amerikában körülbelül kétmillió évvd
ezelőtt, a pliocén és a pleisztocén korszakok határán.
Hogy a nampai alak igencsak ellentmond az evolúció forgatókönyvének, a/l
W. H. Holmes, a Smithsoni Intézet tagja is észrevette. 1919-ben. az Ősi ameri
kai régiségek kézikönyve ( H andbook o f A boriginal A m erican A nliquites) cíinii
művében a következőket írta: „Emmons szerint az a formáció, amiben ez a s/i
vattyú működött, a késői harmadkorból vagy a korai negyedkorból való. Mivd
nyilvánvalóan lehetetlen, hogy egy jól megformált emberi figura forduljon el<">
ilyen nagyon ősi rétegekben, súlyos kétségek merülnek fel hitelességét illetően
Érdemes megfigyelni, hogy a tárgy kora feltéve, hogy hiteles - egyezik a ke/
detleges emberével, akinek csontjait Dubois fedezte fel 1892-ben Jáván, a késői
harmadkorból vagy a korai negyedkorból származó formációkban.”
Itt újra azt látjuk, hogy a jávai előember felfedezését ami maga is kérdési"
újra arra használják, hogy elutasítsák az arra utaló bizonyítékokat, hogy mn
dern képességekkel bíró emberek léteztek nagyon ősi időkben. Az evolúciós In
 I h •múlt fejlett kultúráinak bizonyítékai

Mi'h /is láthatóan olyan privilégiummal bír. hogy minden olyan bizonyítékot.
Amu ellentétben áll vele, automatikusan elutasítanak. Bár Holmes kétségbe von-
1' lioi'N azok a lények, amelyek képesek voltak arra, hogy elkészítsék a nampai
i" mái. ugyanabban az időben létezhettek, mint a primitív jávai majomember,
látjuk manapság, hogy Afrikában, a technológiai fejlettség különböző
I Mijein álló emberek együtt létezhetnek a gorillákkal és a csimpánzokkal.
Holmes ennél is tovább ment és kijelentette: ,.A kaliforniai aranytartalmú
k isii .hordalék-leletekhez hasonlóan, igazi értékét tekintve, ez a példány is az
nkai neolitikumi kultúra őstörténetét támasztja alá, olyannyira, hogy haboz­
nunk kell, elfogadjuk-e további megerősítés nélkül. Még ha felszínre is h o z t á k -
•ilmuyan a jelentésben áll -, akkor is fennáll annak a lehetősége, hogy ez nem a
i • .1 alatti réteg eredeti tartalma. N em lehetetlen, hogy egy ilyen jellem zőkkel
t mlclkező tárgy a lávarétegen áthatoló vízfolyamon vagy hasadékon át került
Hd i .1 felszínről, és földalatti vizek segítségével, futóhomok szállította arra a
Im I ie amelyet a fúró elért.” Érdekes tapasztalatokat szerezhetünk, ha m egnéz­
ni! hogy milyen messzire elmegy egy olyan tudós, mint Holmes, annak érdeké-
1 'I hogy megmagyarázzon egy olyan leletet, ami nem tetszik neki. Azonban
*' /lien kell tartanunk, hogy ezzel a módszerrel bármilyen más bizonyítékot -
!<• !• erlve az evolúciós teória alátámasztását szolgáló jelenlegi leleteket - szín­
it n lehetne másképpen magyarázni.
\ feltételezés egyik indokát, mely szerint a nampai alakot indiánok készítet-
■ l i közelmúltban, majd valahogy utat törve magának, lecsúszott a felszínről,
tl.iliol Holmes eme állításában lehet megtalálni: „Figyelem reméltó azonban,
Imes akár nyugaton, a Csendes-óceán partján, akár délen, a Puebló térségben,
nt Inv olyan emberi alakot formázó művészeti alkotást találni, amely művészi
ítii kei és jellegzetességeit tekintve hasonlítana e figurára."

ARANYLÁNC K ARBONKORSZAKI SZÉNBEN

(M O R R IS O N V IL L E , IL L IN O IS )

IK() I . június 1 1-én a The M orrisonville Times a következő hírről tudósított:

I nlckes leletet hozott napvilágra Mrs. S. W. Culp múlt kedd reggel. A mikor
He' darab szenet tört össze, hogy a szenesvödörbe tegye, a tömb szétesett, és
I ml őrös alakban beágyazódva egy tíz hüvelyk hosszúságú kis aranyláncot vett
•ie benne. am el\ nagyon ősi és szokatlan megmunkálásról árulkodott. Mrs.
■ ii11 1 először azt gondolta, hogy a lánc véletlenül esett bele a szénbe. Ahogy
i miban érte nyúlt, hogy felemelje, rögtön látta, hogy nem ez a helyzet, ugyanis
miikor a széntömb szétesett, szinte pont a közepénél vált ketté, s a lánc - mely-
"t I vegei, a lánc kör alakú elrendeződése miatt, egymáshoz közel helyezkedtek
ii a tömb kettéválásával középen meglazult, miközben mind a két vége a
12 2 .ír em beri fa j rejtélyes eredőn

szénhez rögzítve maradt. Jó feladvány ez a régészet azon tanulói számára. akii

szeretik tornáztatni az agyukat a föld geológiai szerkezetével kapcsolatban \
széndarab, amiből a lánc előkerült, a Taylorville- vagy a Pana-bányákból (DM
Illinois) származhatott, és az em bernek szinte elakad a lélegzete a rejtelmes u
zésektől, amikor végiggondolja, hány hosszú korszakon át rakta egymásra a MM
a rétegeket, amelyek elrejtették az aranyláncszemeket. A lánc nyolckaráto*.
arany, súlya körülbelül tizenkét gramm."
Egy levelében, amit Ron Calais-hoz írt, Mrs. Vernon W. Lauer - aki jelenleg
a The M orrisonville Times szerkesztője - kijelentette: „1891-ben Mr. Culp vall
a Times szerkesztője és kiadója. Mrs. Culp, aki a felfedezést tette, férje halál.i
után Taylorville-be költözött, majd újra férjhez ment, s 1958. február 3-án hunsi
el.” Calais tájékoztatta kutatóasszisztensünknek. Stephen Bernathot. hogy tudó
mása szerint a láncot Mrs. Culp halála után az egxik rokonának adták, akit C a
laisnak nem sikerült megtalálnia.
Illinois Állam Geológiai Szolgálata arról tájékoztatott, hogy a szén. amiben
az aranyláncot találták. 260-320 millió éves. E lelet felveti annak a lehetőségéi
hogy Észak-Amerikában ebben az időben fejlett kultúrájú emberek éltek.

KARCOLT KŐ A W EBSTER M ELLETTI

L E H I G H S Z É N B Á N Y Á B Ó L (IOWA)

Nebraska állam Om aha városában a D aily News 1897. április 2-i kiadása
cikket közölt „Karcolt kő egy bánya mélyén” címmel, amely egy tárgyat írt le.
amit Iowában, egy Webster City közeli bányában találtak. A cikk így szólt: ,.A
mai napon, a Lehigh-i szénbányában. 130 láb mélységben egy bányász rejtélyes
követ talált. Nem tudta mire vélni, mit keres a tárgy egy szénbánya alján. A kő
sötétszürke színű, nagyjából két láb hosszú, egy láb széles, vastagsága pedig
négy láb. Nagyon kemény felszínén vonalakat húztak olyan szögben, hogy azok
tökéletes rombuszokat alkottak. Minden rombusz közepén egy öregember elég
jó arcképe található, akinek egy furcsa bemetszés van a homlokán, ami minden
képen megjelenik. Mindegyik kép rendkívüli módon hasonlít egymásra. Kettő
kivételével minden arc jobbra néz. A felmerülő kérdésre, hogy a kő hogyan ke­
rült ebbe a helyzetbe a homokkőréteg alá, 130 láb mélységbe a bányászok
meg sem próbálnak válaszolni. Biztosak benne, hogy ott. ahol a követ találták,
még soha senki nem bolygatta meg a földet.” Az lovva Állam Történeti Intézeté­
hez és az lowai Egyetem Régészeti Irodájához intézett kérdések semmi újat
nem hoztak napvilágra. A lehigh-i szén feltehetően a karbonkorból származik.
 ii milt fejlett kultúráinak bizonyítékai

VAS KE HELY EGY O K L A H O M A I S Z É N B Á N Y Á B Ó L

l •> l‘> január 10-én Robert Nordling egy vaskehelyről készüli fényképet kiil-
1 n l imik L. Marshnak. a Michigan államban lévő Berrien Springs egyetemére,
»c Knclrcws University-be. Nordling azt írta: ..Meglátogattam egy barátom mú-
1 1 1 1 1 1 idi I szak-Missouriban. Az ö érdekességei között szerepelt az a vascsésze,

I cl .i mellékelt fotón láthat."

I hben a magánmúzeumban a vaskeíyhet a következő, eskü alatt tett nyilat­
i n iiiiil együtt állították ki. amelyet Frank J. Kenwood tett Sulphur Springsben.
■■! misas államban. 1948. november 27-én: ..Amikor az oklahomai Thomas vá-
i • il'.m a Városi Elektromos müveknél dolgoztam 1912-ben. egy jókora méretű
■I mi s/éndarab került a kezembe, amely túl nagy volt ahhoz, hogy használni
linljiim Egy kőtörő kalapáccsal szétvertem. Ez a vaskehely esett ki a közepéből,
i !!lu"vva a lenyomatát a széndarabban. Jim Stall (a vállalat egyik alkalmazott-
i ii i.míiia volt a széntörésnek, és látta, am int a kehelv kiesett. Kinyomoztam a
m ■ii forrását, és úgy találtam, hogy az oklahomai Wilburton bányáiból szárma­
zik Robert 0 . Fay, az Oklahomai Geológiai Szolgálat tagja szerint a
ilhmioni szénbányából nyert szén 312 millió éves. 1966-ban Marsh elküldte a
M ' . l y fotóját és az ezzel kapcsolatos levelezést Wilbert H. Ruschnek. a
Coliege biológiaprofesszorának a michigani Ann Arborba. Marsh azt
mlia: „Mellékelem azt a levelet és fényképet, amit Robert Nord 1ingtói kap-
i mi íiü\ tizenhét évvel ezelőtt. Egy-két évvel azután, hogy ez az ‘edény' megle­
li' ii' -cn felkeltette az érdeklődésemet (aminek a méretét valamennyire meg le­
in i becsülni, ha ahhoz a székhez hasonlítjuk, amin áll), megtudtam, hogy
n .»i (IIingnak ez a ‘b ará tja’ meghalt, a kis múzeum pedig megszűnt. N ordling
i minil sem tudott a vaskehely hollétéről. A legéberebb kopó számára is kihí-
v i I jelentene, hogy meg tudja találni. Ha ez a kehely valóban az. amire esküt
ii lu k. akkor valójában ez a legfontosabb lelet." Szerencsétlen dolog, hogy eg\
uh íiii bizonyíték, mint ez a vaskehely elveszhet, miközben kézről kézre já r az
■inbcrck között, akik nem ismerik valódi jelentőségét.

C IP Ő T A L P NE VADÁBÓL

I‘>22 október 8-án a Wn- York Sunday Am erican című lap A m erican Weekly
melléklete egy jelentőségteljes cikkel hozott le a következő címmel: ..A megkö-
u '.alett. 5 millió éves cipötalp rejtélye". A cikk szerzője. Dr. W. II. Ballou íg\
ni ,,Nemrégiben, miközben a nevadai kövületeket vizsgáltam, kísérőm, John T.
Im ul a tekintélyes bányamérnök és geológus hirtelen megállt, és csodálkozva
mcralt egy kőre. ami a lába előtt feküdt. A szikla egyik darabján lenyomatat Iá­
iul! ami szakasztott úgv nézett ki. mint eg\ emberi lábinom! |6.6. ábra]
 124 Az em beri fa j rejtélyes emlcH

A közeli vizsgálat azt mu­

tatta, hogy nemi egy meztelen
láb lenyomatáról van szó. ha­
nem egy megkövült cipö-
talpról. Az első része hiány­
zott. de legalább a kétharma­
dának megvolt a rajzolata, és
e körvonal mentén jól kiraj­
zó lódóan cérnavarrás futott,
amely a talpat és a felsőrészt
tarthatta össze. Egy másik
varrásvonal is volt rajta, vala­
mint középen, ahol a lábnak
kellett nyugodnia - hogy a
tárgy még inkább cipötalp le­
6.6 ábra. Részleges cipőin om triászkori kőben
gyen -, egy bemélyedés volt.
Nevadából. A triászkor 213-248 millió évvel ezeloii
• pontosan úgy, mint amikor az
volt.
em ber sarokcsontja dörzsöli
és elkoptatja a cipőtalp anyagát. így egy olyan kövületet találtunk, ami a tudo­
mány elsőszámú rejtélye. A kőzet, amiben megtalálták, legalább 5 millió éves."
Reid elvitte a példányt N ew Yorkba, ahol megpróbálta más tudósok figyel­
mét is felhívni rá. Azt nyilatkozta: „New Yorkba való érkezésemkor megmutat­
tam a kövületet Dr. James F. Kempnek. a Columbia Egyetem geológusának. II
F. Osbornnak. W. D. Metthew-nak és E. O. Hovey-nek. az Amerikai Természet-
tudományi Múzeum munkatársainak. Mindegyikük ugyanarra a végkö
vetkeztetésre jutott, hogy ez valóban ‘egy mesterséges tárgy legfigyelemremél­
tóbb természetes utánzata, amit valaha láttak.' A szakértők egyetértettek abban,
hogy a kőképződmény triászkori. a cipészek szerint pedig a darab eredetileg egv
kézzel varrott talp volt. Dr. W. D. Matthew írt egy rövid jelentést a leletről,
amelyben kijelentette, hogy ha azt nézzük, hogy a cipő minden tartozéka jelen
van, beleértve a cérnát is. amivel összevarrták, akkor ez mégiscsak figyelemre­
méltó utánzat. Iiisus n a tu ra e. ‘a természet tréfája'." Érdekes, hogy amikor a/
Amerikai Természettudományi Múzeumban érdeklődtünk, azt a választ kaptuk,
hogy Matthew jelentése nincs náluk dokumentálva.
Reid. Matthew elutasítása ellenére, kitartott: „Aztán szereztem egv mikro-
fényképezőgépet és a Rockefeller Intézetből egv analitikus vegyészt, aki külsős­
ként - hogy ne keverjük bele az intézményt - fotókat készített, és elemezte a le­
letet. Az analízis minden kétséget eloszlatott: a cipőtalp triászkori fosszi-
lizáción esett át. A mikrofilm nagyításai hússzor nagyobbak mint maga a pél­
dány. és a cérna tekeredésének és hajlásanak legkisebb részleteit is megmutat­
ják. döntően bizonyítva azt. hogy a cipötalp nem csak látszólag, hanem valóban
 f$ X iiiiill fejlett k u ltú rá in a k b izo n y íté k a i 125

■ i l i emberi kéz munkája. A cérnák és a cipőtalp határozottan szim m etrikus

Miul.ii még szabad szemmel is m egkülönböztethetően látszanak. A perem
■ i ti n s/én és az ezzel párhuzamos vonalon látszik, hogy szabályosan kilyu-
tjtyUhMllák az öltések számára. Hozzátehetem, hogy legalább két geológus
' il n*k a neve egy napon majd napvilágra kerül) beismerte, hogy a cipőtalp
rtln.li lósszilizáció egy triászkori kőben." A triászkori kőről, amely ezt a meg-
Munlt i ipőtalpat hordozza, ma már elismerik, hogy jóval több mint ötmillió
tVPh A iriászkoit általában 213-248 millió évvel ezelőttre datálják.

TÖ M B FA L EG Y O K L A H O M A I BÁNYÁBAN

W W. McCormick Abilene-ból, Texasból jelentette, hogy a nagyapja egy

■nltiínya mélyén kőzettömb-falra akadt. ,.Az 1928-as évben, én, Atlas Almon
* i iilir. a 6-os számú szénbányában dolgoztam, amely két mérföldre északra he-
1 ■ kálik el Heavenertől, Oklahomában. Ez egy aknabánya volt. s azt mondták,
két mérföld mély. A bánya olyan mély volt, hogy egy liften eresztettek le
•Minke t. ... Levegőt pumpáltak le nekünk, olyan mély volt.” E jelentést Brad
fluM^er is kiadta könyvében. Egyik este a bánya „24-es term ében” Mathis rob-
i' inúN/errel lazította és robbantotta ki a szenet. ..Másnap reggel - mondta
Ulliis számos tömör kőzettömb feküdt a teremben. A töm bök 12 hüvelykes
i -I I .ik voltak, és kívülről olyan simák és csiszoltak, hogy mind a hat oldaluk
mi ni ként szolgálhatott volna, belül viszont kaviccsal voltak teii - egyet feltör-
csákányommal, és a belsejét egyszerű beton alkotta.” Mathis hozzátette:
.Ahogyan a termet próbáltam kigerendázni, az beomlott: alig tudtam kimene-
i nini Amikor a beomlás után visszatértem, egy ilyen fényes tömbökből készült
i il.ii fedeztem fel. Úgy 100 vagy 150 lábnvira lefelé a levegőjáratunkban, egy
iint'.ik bányász ugyanerre a falra, vagy egy nagyon hasonló falra akadt rá.” A
• nhánya feltehetően karbonkori, ami azt jelentené, hogy a fal legalább 286
millió éves.
Mathis szerint a bányászati vállalat hivatalnokai azonnal kihúzták az em be­
r k é i a bányából, és megtiltották nekik, hogy beszéljenek arról, amit láttak. A
I'Anyát 1928 őszén lezárták, a csapat pedig átkerült az oklahomai Wilburton
H u lló, a 24-es számú bányába.

Mathis elmondta, hogy a vvilburtoni bányászok elmondása szerint „egy tö­

mör. hordó alakú ezüsttömböt is találtak.... amielyen jól látszottak a dongák
^nyomatai.” A Wilburtonból származó szén 280 és 320 millió évvel ezelőtt ala-
I till ki.
I .zek kétségkívül igen bizarr történetek, amelyekre nagyon kevés bizonyíték
,m. de ezek a történetek szájról-szájra járnak, s azon tűnődünk, vajon hány
liven létezik, s van-e közöttük igaz.
126 Az em beri faj rejtélyes eredeti

M. K. Jessup könyvében találkoztunk nemrégiben a következő ‘fal a szénbií

nyában' történettel: „Jelentették, hogy i868-ban James Parsons és két fia íi/
Ohio-beli Hammondville-ben palafalat ásott ki egy szénbányában. Nagy, sim.i
fal volt, amit akkor fedeztek fel, amikor egy nagy darab szén leesett róla. A fel
színén egy hieroglifa vastagon faragott vonalai domborodtak ki." Természetesen
az ilyen történetek lehetnek mendemondák, de egy érdekes kutatás irányába r.
mutathatnak.
Az eddigi példákat, amelyek viszony lag magas szintű civilizáció jeleire utal­
nak nagyon régi korokban, olyan nyilatkozatokból állítottuk össze, amelyeket .1
XIX. században és a XX. század elején lettek közzé. Hasonló jelentéseket azon
ban ma is közölnek. Most néhány ilyet tekintünk át.

F É M C S Ö V E K F R A N C IA O R S Z Á G I M É S Z K Ő B E N

Y. Druet és H. Salfati 1968-ban bejelentették, hogy félig ovális fémcsövekéi

fedeztek fel, amelyek azonos formájúak, de különböző méretűek. Krétakori
mészkőben találták őket (6.7. Ábra). Forrásunk William R. Corliss műve, az Ősi
ember: rejtélyes tárgyak kézikönyve (Ancient Man: A Handbook o f Puzzling Ar
tifacts). A leletadó mészkőréteget egy kőbányában tárták fel Saint-Jean de
Livetben. Franciaországban, és legalább hatvanöt millió évesre becsülik. Alapos
mérlegelés és néhány más feltételezés elvetése után Druet és Salfati arra a kö­
vetkeztetésre jutottak. hogy hatvanöl
millió évvel ezelőtt intelligens lé­
nyek éltek.
Mivel több inform ációra vágy­
tunk, írtunk a Caeni Egyetem geo­
morfológiai laboratóriumának, ahová
Druet és Salfati jelentésszerűen átad­
ták mintadarabjaikat, de nem kap­
tunk választ. Kérjük az olvasókat,
hogy - amennyiben rendelkeznek
ilyennel hozzanak tudtunkra bár­
milyen információt ezzel az esettel
6.7. ábra Saint-Jean de Livel-nél (Francia- vagy hasonló esetekkel kapcsolat­
ország). 6í millió éves mészkőrélegben ta­ ban, hogy belefoglalhassuk köny­
lált fémcső. vünk későbbi kiadásaiba!
I h yjini/t fejten kultúráinak bizonyítékai

UTAH: CIPŐLEN YOiMAT AGYAGPALÁBAN

1%8-ban William J. Meister, aki műszaki rajzoló, ugyanakkor amatőr tér­

in ./cibúvárként háromkaréjú ősrákok gyűjtője is. jelentette, hogy talált egy ci-
i "I' nyomatot az utahi Wheeler Shale-ben, az Antilop-forrás mellett. Ezt a cipő-
*ni lenyomatat (6.8. ábra) Meister akkor fedezte fel, am ikor felnyitott egy
i ' .ij'palatömböt. A lenyomaton belül világosan kivehetőek voltak a háromka-
ti in Ti M áko k és kihalt tengeri ízeltlábúak maradványai. Az agyagpala, amely a
li inom atot és a háromkaréjú ősrák-kővületeket tartalmazta, a kam briumból
n ma/ik, úgy az 505 és 590 millió évvel ezelőtti időszakból.
Meister leírta az ősi cipőszerű lenyomatot egy cikkben, amelyet a C reation
■'•ciireh S o ciety Q uarterly közölt: „A saroklenyomat egynyolcad hüvelykkel
IiiMmii nyomódott be a kőbe. mint a talp. Világosan kivehető, hogy a lábnyom a
i"M> lábé volt. mert a szandál jellegzetes módon jobban el volt használódva a
iimk jobb oldalán."
Meister a következő fontos inform ációt fűzte még hozzá: ..Július 4-én Dr.
• l.iK-nce Coombs-sza! együtt, aki a marylandi Tacomában a Colum bia Union
1 i'Ik-iio-ban dolgozik, és Maurice C arlisle-lal, a Colorado Egyetem végzett geo-
ln ur.ával, aki Boulderből érkezett, elmentünk a felfedezés helyszínére. Néhány
"i myi ásás után Mr. Carlisle talált egy megkövült sárlemezt, ami meggyőzte ár­
ud hogy a helyszínen további lehetőségek kínálkozhatnak megkövült nyomok
li llrdezésére, mivel ez a felfedezés arra utalt, hogy valaha a felszínen volt a
i <p/ödményv'
Azok a tudósok, akiket értesítettek Meister felfedezéséről, néha megvető el-
•ii.r.ítást tanúsítottak. Ez egyértelm űen kitűnik magánlevelezésükből, amelyet
I ii oige F. Hovve, a Los Angeles Baptist College munkatársa bocsátott a rendel-
I I /msünkre, és megkért bennünket, hogy neveket ne idézzünk belőle. Tehát egy
i iilógus a Brigham Young Egyetemről, aki elég jól ismerte az Antilop-forrás
ii ill letét, 1981-ben azt írta. hogy a nyom „furcsa környezeti hatások nyomait
v i .éli magán, amit a tájékozatlan emberek tévesen megkövült formának vélnek.'"
Amikor a Meister-lenyomatról kérdezték, a michigani egyetem evolúció-bi-
"Infia professzora azt állította: „Nem vagyok tájékozott a háromkaréjú ősrákok
ii 'vében... de nagyon meglepne, ha ez nem csak valami koholm ány vagy szán-
ili kos félreértelmezés lenne. Nincs olyan eset, amely ilyen típusú egvmásmellet-
n i'i'ei bizonyított volna. Eddig a fosszilis lerakódások az evolúció megjelené-
• iH'k legjobb bizonyítékai közé tartoznak. Én a teremtéselméletben a lapos
(••Iliben hívőket ugyanabba a kategóriába sorolom. Ezek egyszerűen nem akar-
i ik elhinni a tényeket és a kézzelfogható bizonyítékokat. Nem sokat lehet kez­
di ni velük. Semmi sem került elő az elmúlt években, ami cáfolná azt a tényt.
Imi.'.N az evolúció megtörtént, s hogy folytatódik is. függetlenül attól, amit az ön-
MMi’iikat tudósoknak kikiáltó teremtéselmélet-hívők állítanak. Szüntelenül
128 Az em beri fa j rejtélyes eredi •

lenyűgöz a társadalmunk
tagjaiban mutatkozó fogé­
konyság arra, hogy szándé­
kosan vagy anélkül becsap­
ják és agymossák őket a m é­
dián vagy egyes vezetőkön
keresztül.”
Ez az evolúciópárti bio­
lógus bevallotta, hogy m ie­
lőtt ítéletet hozott volna, nem
ismerte meg a „tényeket és a
kézzelfogható bizonyítéko­
kat” , amelyek Meister szan­
dál-lenyomatával kapcsola­
tosak. így ő is vétkes ugyan­
abban a bűnben, amivel a te­
remtésben hívőket vádolta.
Mi nem feltétlenül tekintjük
hitelesnek a Meister-féle le­
nyomatat, de hiszünk benne, 6-8- ábra Balra: egy cipőszerű lenyomat, amii
ho«y a saját értéke nem pe- William Meister talált kambrium kori agyagpalában.
dig merev előítéletek alapján f ,,tcloPe SPrinS "lelle“ - Utah 4llamba" <saJát «">
,,, , . kép). Ha igazi, akkor a cipőlenyomat több mint 505
6 6 nij 0 millió éves. Jobbra: fehérrel körberajzolva, a Meis
William Lee Stokes, a ter-lábnyom nem tér el egy modem cipő alakjától,
utahi egyetem geológusa és
biológusa röviddel a felfede­
zés után megvizsgálta a Meister-Ienyomatot. Stokes így nyilatkozott: „Miután
láttam a példányt, elm agyaráztam Mr. Meisternek, hogy miért nem tudom e/l
lábnyomként elfogadni, és hogy a geológusok általában miért nem fogják elfo­
gadni. Végülis mi egy igazi lábnyomtól olyan lenyomatot várunk, amely a jobb
és a bal lábnyomot is mutatja, egymáshoz közel, ugyanakkora méretben, amim
szabályosan egy irányba haladnak. Ez most a legfontosabb: itt nem találták me;.',
a lábnyom párját. Nem tudok olyan esetről, ahol egy egymagában álló lenyoma­
tat igazi lábnyomként fogadtak volna el és tudományos újságokban jelentettek
volna meg, bármennyire szépen is maradt fenn.” A Scientific A m erican 1969-
ben megjelent cikkében azonban H. de Lumley egy egymagában álló, embersze-
rü láblenyomatot jelentett a Dél-Franciaországi Terra Amata lelőhely középső
pleisztocénből származó lakóhelyéről.
Stokes azt is megállapítja, hogy „egy igazi lábnyomnak annak a puha anyag­
nak az elmozdulását vagy félrepréselődését is mutatnia kell, amibe a láb bele-
 ■Hl "mii fejlett kultúráinak bizonyítékai 129

Vizsgálatom alapján erről a példányrólkijelenthetem, hogy nem bizo-

JbliHi hogy az anyagot szétlapította vagy oldalra nyomta volna.”
i 1■I hon egyikünk (Thompson) meglátogatta Meistert Utahban. A lenyomat
I' v i/sgálata nem adott nyilvánvaló okot arra, hogy ne fogadhassuk el hite-
1 1 \\ Ami az anyag félretolódását illeti, ez nagy mértékben függ az anyag ál-
•ti.ii . s ;i lenyomatot képező tárgy természetétől. Talaj-szétnyomódást inkább
K i /'Helen láb kerekített körvonalai okoznak, mintsem egy lábbeli talpának
II*- •» • Ifi. Megvizsgáltuk, hogy viszonylag tömör, nedves parti hom okban a ci-
ttnl< .1 szandálok nagyon éles lenyomatokat hagynak, csak egész kis je lét
Imiim 1 •> talaj félretolódásának. Az agyagpala - ti. az a kő, amelyben a Meister-
1 »)y<xn.it volt - agyag, sár vagy hordalék megszilárdulása révén jö tt létre. Meg
Ii nikroszkopikusan vizsgálni a pala szemcsés szerkezetét a lenyomat te-
.......... hogy kiderüljön, vajon van-e bármilyen bizonyítéka annak, hogy a le-
Min itt i it nem felülről jö vő nyomás okozta.
*•i«iki's arra a következtetésre jutott, hogy a Meister-példány lemezes leválás
•** l/m nye, vagyis a szikla természetes törése, s azt állította, hogy a Utah Egye-
M in i'fitlógiai osztályának egy egész gyűjteménye van a lemezes leválás külön-
I pH...... ideiről, s némelyik lábnyomokra emlékeztet. Látni kellene ezeket a pél-
•I........ I .it, hogy megítélhessük, hogy valóban ugyanannyira emlékeztetnek-e egy
■luivotnra, mint Meister példánya. A Meister-lenyomat alakja - szemmel látha-
| in .i számítógépes elemzés szerint is - szinte tökéletes pontossággal illik a
in lábnyomokéhoz.
luvábbá a lemezes leválás normális esetben a szikla felszínén történik. A
M* i •ifi lábnyom azonban egy kettétört agyagpalatömb belsejében volt találha-
' I Ii Icntőségteljes, hogy az agyagpala a lábnyom területén durvább szerkezetű,
Iliim .i törött tömbfelület más részein. Ez arra utal, hogy a szikla nem véletlenül
Hu i i I ott, ahol eltört, hanem azért, mert a két felület találkozásánál egy gyen-
d i'h határvonal volt. Ezért feltehetjük, hogy egy ősi cipő okozta ezt a cipő ala-
i " I i/iibb területet. A másik lehetőség, hogy a gyengébb tartású területet egyéb
t un irt len ok hozta létre, és ebben az esetben a cipőszerű forma teljesen vélet-
|l n ' nybeesés. Ez megint igen figyelemreméltó tréfája lenne a természetnek, mi-
I ii lenyomat egy hajszálnyira sem tér el egy igazi cipő formájától.
\ Meister-lenyomat, mint az em ber ősi létezésének bizonyítéka, talányos.
N« li.iny tudós egy puszta felületes vizsgálat után elutasította a lenyomatot. M á­
id , irdatlanban utasították el, egyszerűen azért, mert kambriumi kora kívül he-
i • . i .i leletet azon a tartományon, ami az evolúciós elmélet szerint elfogadható.
Mi vis/.ont azt jegyezzük meg, hogy az empirikus vizsgálat módszerei m ég ko-
•ém .cm merültek ki, s a Meister-lenyomat megérdemli a további kutatást.
 V É S E T T G Ö M B Ö K D É L -A F R IK Á B Ó L

Az elmúlt néhány évtized során dél-afrikai bányászok sok száz fémgömb®

találtak, amelyek közül legalább egynek három párhuzamos véset fut k ö r b e n
oldalán (6.9. ábra). J. Jimson cikke szerint a gömbök két csoportra oszthnli'i|l
..az egyik szilárd kékes fém, fehér pettyekkel, a másik típus pedig egy iHniifl
gömb, fehér, szivacsos középső résszel.” Roelf Marx, a klerksdorpi múzeum k J
rátora Dél-Afrikában, ahol őriznek néhány gömböt, elmondta: ..Ezek a gömhfll
igazi rejtélyek. Úgy tűnik, mintha ember készítette volna őket. ugyanakkii
azonban a földtörténet azon időszakában, amikor nyugovóra tértek e szik Iái mik
még nem létezett értelmes élet. Ilyet még sohasem láttam."
írtunk Roelf Marxnak a gömbökkel kapcsolatos további tájékoztatáséi t 1 >
vélben válaszolt 1984. szeptember 12-én. „Semmi tudományos anyag nem |M
lent meg a gömbökről, a tények azonban a következők: pirofí11itben találláll
amelyet Nyugat-Transvaalban, Ottosdal városa mellett bányásznak. A pirollIlii
egy elég puha másodlagos ásvány, csupán a hármas szintet éri el a Mohs-skálál
és 2,8 milliárd évvel ezelőtti üledékképződés eredményeként jött létre. Másrr./|
a gömbök, amelyeknek a szerkezete belül szálas, és egy héj veszi körbe ököl
nagyon kemények - még acéllal sem lehet őket megkarcolni.” A Mohs kém ónJ
ségi skála Friedrich Mohsról kapta a nevét, aki tíz ásványt választott ki v i s / J
nyitási pontként a keménység jelzésére, amelyek közül a zsírkő a legpuhább ( 11
a gyémánt pedig a legkeményebb (10).
Hozzánk írt levelében
Marx azt is említette, hogy A.
Bisschoff, a Potchefstroom
Egyetem geológiaprofesszora
azt mondta neki, hogy a göm ­
böket összekeményedett limo-
nit alkotja. A limonit egy fajta
vasérc. Az összekeményedett
limonit egy tömör, gömbölyű
kőtömeg, amelyet egy közép­
pont körüli cementálódás ala­
kít ki.
Azzal a hipotézissel, hogy
a tárgyak összekeményedett
limonitok lennének, egyetlen
probléma van: a keménységük. 6.9. ábra Egy fémgolyó Dél-Afrikából. három |».ih
Ahogy fentebb említettük, a huzamos \esettel az egyenlítője körül Ezt a gt)i"
fémgömböket még acélheggyel bőt prekamhrium kori ásván\i üledékben lalálWikj
sem lehet megkarcolni, ami az amit 2.8 milliárd évesnek tartanak
 mniuli fej lelt kultúráinak bizonyítékai

r! • lm>'\ különlegesen kemények. Az ásványok általános leírása szerint a

...... isupán 4-5.5 -néI helyezkedik el a M ohs-skálán, ami viszonylag ala­
nti I ' ménységi szintre utal. Továbbá a összekeményedett limonitok általában
i mi lukban jelennek meg. összetapadt szappanbuborék-halm azhoz hasonlóan.
ni. normális esetben soha nem jelentkeznek egymástól elkülönülten, tel-
imbként, ami a kérdéses tárgyak esetében látható. Ezenkívül általában
in I párhuzamos vésetek az odalukon.
i in.mk szempontjából az a gömb érdekel bennünket a legjobban, amelynek

C
m 1 1 11 1 <>i részén három párhuzamos véset fut körbe. Még ha el is fogadnánk,
g! . .1 ivömb egy összekeményedett limonit, akkor is tekintetbe kellene ven-

E
H.ll ,1 11,’í rom párhuzamos vésetet. Elfogadható természetes magyarázat hiányá­
ul i bizonyíték talány marad, nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy a dél-afri-
K milliárd éves ásványi üledékben talált vésett gömböket értelmes lények
 Rendellenes emberi csontvázmaradványok

\ XIX. században és a XX. század elején tudósok számos kőeszközt és

M’ ' !> tárgyat találtak különlegesen régi formációkban. Ezenkívül anatómiailag
!M "|( iii emberi csontvázmaradványokat is felfedeztek hasonlóan ősi geológiai
|< it |i('kben.
Noha ezek az emberi csontok eredetileg jókora feltűnést keltettek, most már
ti, il •*ilatilag ismeretlenek. A legújabb szakirodalom azt gondolhatnánk, hogy
I () Neander-völgyi ősember 1850-es évekbeli felfedezése után nem kerültek
■in ii’lcníösebb csontvázmaradványok a javai előember felfedezéséig, 1890-ig.

A TRENTONI COM BCSONT

Itt*)1), december 1-jén Ernest Volk, aki a Harvard Egyetemen dolgozott mint
■iVabody Archeológiái és Etnológiai Múzeum gyűjtője, egy emberi combcson-
ihi ledezett fel a New Jersey-i Trenton városában, egy frissen kiásott vasútvona­
lon .1 I lancock Avenue-tól délre. A combcsont egy kis párkányon feküdt, 91 hü-
■I kre a felszín alatt. Volk kijelentette: ..Úgy négy hüvelyknyire a csont felett
>i'\ a csont hosszával körülbelül megegyező üreg látszott, ahonnan az nyilván-
\ iloan kiesett." Volk lefényképezte az emberi combcsontot, és elmondta, hogy a
li li i fölött közvetlenül elhelyezkedő, illetve a két végét körülvevő réteg jókora
i ivolságra érintetlen volt. Elm ondása szerint a csont teljesen megkövült. Két
m k r i koponyadarabot is találtak ugyanabban a rétegben.
I gy 1987. július 30-án írott levelében Ron Witte, a New Jersey-i Földmérési
111 \atal munkatársa elmondta, hogy a réteg, amelyből a trentoni combcsont és a
I (iponyatöredékek származtak, a Sangamon interglaciálisra tehető, és körülbelül
10/ 000 éves. Az elfogadott nézet szerint a modern em ber 100 000 évvel ez-
i Imi Kint fel Afrika déli részén, s legfeljebb 30 000 éve vándorolt át Amerikába.
1X99. december 7-én Volk visszatért a vasúti vágáshoz, es 24 lábnyira nvu-
i'iiiia áltól a helvszíntöl. ahol a megkövesedett combcsontot találta, ugyanabban
 a rétegben két emberi koponyatöredékre akadt. A leletek fölött, illetve kéloliliill
közvetlenül elhelyezkedő réteg jókora távolságra érintetlen volt.
Lesüllyedhettek-e vajon ezek az emberi csontok a felső rétegekből? Volk 1 1
mutatott, hogy a felső rétegek vörösek és sárgák voltak, az emberi csontol
azonban ..fehérek és mészkövesek", a fehér homokrétegnek megfelelően
amelyben megtalálták őket.
Mivel a trentoni combcsont olyan volt. mint a modern embereké, A id
Hrdlicka. a Smithsoni Intézet munkatársa úgy vélte, kora nem lehet ívt'i
Elképzelése szerint egy igazi, ősi emberi combcsontnak primitív vonásokat kel
lett volna mutatnia, ezért a trentoni combcsontról szólva így vélekedett: ,.E ptíl
dány ősi voltának kizárólag a geológiai bizonyítékon kell alapulnia.'’ A geolóri
ai bizonyítékkal kapcsolatban azonban semmi baj nem volt.
A XIX. század végén és a XX. század elején Európában számos ember
csontvázmaradványt találtak középső pleisztocén formációkban. Ezen felfedi’
zések között voltak a Galley Hill-i, Moulin Quignon-i. clichv-i. La Denise-i r.
ipswichi leletek. E csontok valódi kora máig bizonytalan. A teljesség kedvéért
mindenesetre ezeket is belefoglaltuk munkánkba. A csontvázak középső pleis/
tocén rétegekben való jelenléte magyarázható egy későbbi intruzív temetéssel
téves adatközléssel, vagy csalással. Mindezek ellenére jó okunk van feltételezni
hogy a csontvázak valóban középső pleisztocén korúak. A következőkben rövi­
den áttekintjük a figyelemreméltóbb eseteket.

A G A L L E Y H IL L -I C SO N T V Á Z

1888-ban Angliában, a London melletti Galley IIi 1Inéi dolgozó munkások

üledékeltávolítás közben egy mészkőágyat tártak fel. Az egymás fölött fekvő
homok-, lösz- és kavicsréteg együttesen mintegy 10-11 láb vastag volt. Az egyik
munkás. Jack AIIsop értesítette Robert Elliottot. eg> őskori leletekre specializii
lódott műgyűjtőt, hogy egy emberi csontvázra akadt, amely szilárdan beágyazó­
dott ezekbe a rétegekbe, a felszín alatt kb. nyolc lábnyira és két lábnyira a mész­
kőágy felett.
AIIsop a koponyát elmozdította ugyan, de a csontváz többi részét otthagyta.
Elliott szerint a csontváz szilárdan be volt ágyazódva a rétegbe. ..Alaposan kö­
rülnéztünk a beavatkozás legkisebb jele után kutatva, de hiába. A rétegeződé--
teljesen töretlen volt.'’ Elliott aztán eltávolította a csontvázat, s később átadta 1.
T. Newtonnak, aki jelentésében nagy kort tulajdonított neki.
Egy M. H. Heys nevű iskolaigazgató megvizsgálta a csontokat a láthatóan
érintetlen üledékben, mielőtt Elliott kiemelte volna a csontvázat. Heys a kopo-
nyát is látta, nem sokkal azután, hogy egy ott dolgozó munkás ráakadt. Heys a
csontokról kijelentette: ..Egy átlagos intelligenciájú, józan megfigvelő számára
m > I ' tsegcs. hogy a csontok a kavicsos hordalékkal egy időben rakódtak le. A
■ w i ' "l> nyilvánvalóan érintetlen volt. hogy a munkás m eg is jegyezte: ‘Ezt az
>i"i vagy embert bizony el nem temette senki.,v Számos kőeszközt is találtak
1 1 ill \ I lill-i lelőhelyen.

A legújabb vélemények szerint a G alley Hill-i lelőhely kora a Holstein

ti • i I.k iáiisra tehető, azaz kb. 330 000 évvel ezelőttre. A Galley Hill-i csont­
ul n anatómiailag a modern típusú e m b erh ez sorolták. A legtöbb tudós ma
fUi"' i véleményen van. hogy az anatómiailag modem em ber ( H om o sapiens sa-
i'i, ) 100 000 évvel ezelőtt. Afrikában bukkant fel. Állításuk szerint a H omo
ns sapiens végül mint crő-magnoni ősember jött Európába úgy 30 000 év-
I i • elölt. a Neandér-völgyi ősembert váltva fel.
I »i nézzük meg. mit is mondanak a modern paleoantropológusok a Galley
'i'll i ( sontvázról? A rétegtan i bizonyítékok ellenére, amelyet Heys és Elliott j e ­
li ni. lick. K. P. Oaklex és M. F. Montagu 1949-ben arra a következtetésre jutott,
li ,i csontvázat bizonyára újonnan temették el a középső pleisztocén iiledck-
l< n <)k mindössze néhány ezer évesre datálták a csontokat, amelyek nem vol-
liii iiu'i'kövesedve. Ma szinte minden antropológus ezen a véleményen van.
\ ( ialley Hill-i csontok nitrogéntartalma hasonló volt az Anglia más lelőhe-
i • iu"il származó, nem túl régi csontokéhoz. A nitrogén a protein egyik alkotó­
ul hm' amely normális esetben idővel lebomlik. De sok olyan esetet is felje­
ti ' lek, amikor a protein sok millió év alatt sem bomlott le a kövületekben. Mi-
\> i i mtrogéntartalom mértéke lelőhelytől függően változhat, senki sem állíthat-
' i lu.'iosra, hogy a Galley Hill-i csontok viszonylag magas nitrogéntartalma fía-
' .1 kurukat bizonyítja. A csontokat löszrétegben találták meg. amely egy agya­
gig üledék, és köztudottan jó a proteinmegőrző képessége.
i )akley és Montagu vizsgálatai szerint a Galley Hill-i csontok fluortartalma
hm . lelőhelyeken talált, a késői pleisztocén és holocén (újabb) korokból szár-
in i ’ó csontokéhoz volt hasonló. Köztudott, hogy a csontok fluort vesznek fel a
'1 1 1 \ í/böl. A talajvíz fluortartalma azonban helytől függően igen változó lehet,
it ,i különböző lelőhelyekről származó csontok fluortartalmának összehasonlí-
i ' ,i nem tekinthető megbízható módszernek, ha egymáshoz viszonyított korukat
•1 'ttjuk meghatározni.
Később a British Múzeum Kutató Laboratóriuma radiokarbon kormeghatá-
i" .isi módszerrel 33 10 évben állapította meg a Gálle> Hill-i csontváz korát. Ezt
i vizsgálatot azonban olyan módszerek alkalmazásával végezték, amelyeket ma
n ii nem tekintenek megbízhatónak. Ezenkívül igen valószínű, hogy a több mint
u évig múzeumban tárolt csontok mai szénnel szennyeződtek, ami miatt a teszt
n malisat! fiatal kort állapított meg.
( )ukle\ és Montagu, akik igyekeztek Elliott és Heys állítását diszkreditáIni.
inis/crint Gallé} Hill-nél temetésnek nyoma sem látszott, a kémiai és radiomet-
i iái \ i/süálatokon kívül számos érvet sorakoztatott fel.
156 Az em beri fuj rejtélyes eredőié

Többek közt azzal érveltek, hogy a csontváz viszonylagos teljessége bilin

jele annak, hogy szándékosan temették el. Valójában szinte az összes bonln n
gerincoszlop, az alkarok, a kezek és a lábak hiányoztak. A leghíresebb Austin
lopithecus afarensis példány. Lucy esetében a csontváznak nagyobb része iim
radt fenn. Mégsem vetette fel eddig senki, hogy az A uslra/upithecus-fé\ék ellu
mették volna a halottaikat. A tudósok találtak egészen teljes Homo erectus 4t
Homo habilis csontvázakat is. Ezek az esetek, és ezzel minden paleoantropn
lógus egyetértene, egyáltalán nem utalnak szándékos temetésre. Lehetséges i«
hát, hogy viszonylag teljes hominida-csontvázak más okból is fennmaradhatna!
nem csak temetés révén.
De még ha a Galley Hill-i csontvázat el is temették, a temetés akkor sem
mostanában történt. Sir Arthur Keith 1928-ban felvetette: „Az összes bizonvih
kot számba véve kizárólag arra a következtetésre juthatunk, hogy a Galley Hill i
csontváz egy emberé volt, akinek a temetésekor az alsó kavicshordalék-rétei' a
föld felszínét alkotta."
Amint látjuk, az ősi csontok saját magukon túlra, közvetve a távoli és elei
hetetlen múltban történt események felé mutatnak. Koruk meghatározása szinn
soha nem egyértelmű, és a rendelkezésre álló bizonyíték sok esetben nem eléjj
séges ahhoz, hogy a vitát megnyugtatóan lehessen lezárni. így volt ez a Galk
Hill-i csontok esetében is: Oaklev és Montagu jelentése megkérdőjelezi Eli ion
és Heys bizonyítékait, ugyanakkor Elliott és Heys bizony ítékai is megkérdőjelr
zik Oakley és Montagu jelentését.

A M O U L IN Q U IG N O N -I Á L L K A P O C S

1863-ban J. Boucher de Perthes egy anatómiailag modern emberi állkapcsol

fedezett fel a Móniin Quignon-i szakadékban Abbeville-nél. Franciaországban
Fekete homok- és kavicshordalék-rétegből került elő. amelyben acheuli kőesz­
közöket is talált. A fekete réteg 16,5 lábnyira (kb. 500 m-re) húzódott a szaka
dék felszíne alatt. Az Abbeville-nél levő acheuli lelőhely a Holstein
interglaciálissal egykorú, vagyis körülbelül 330 000 éves.
Az állkapocs és a szerszámok felfedezése hallatán egy csapat neves brit geo­
lógus látogatta meg AbbeviIle-t. s benyomásuk először kedvező volt. Később
azonban kétségek merültek fel Boucher de Perthes gyűjteményével kapcsolat
ban, miszerint a kőeszközök egy része hamisítvány, amelyet a munkások mk
máltak rá. A brit tudósok erre az állkapocs valódiságában is kételkedni kezdtek
Egy állkapoccsal együtt talált fogat visszavittek Angliába, maid amikor kelle
vágták, csodálkozva tapasztalták, hogy első ránézésre milyen jó állapotban van
Fz még inkább fokozta kétkedésüket, sok fizikai antropológus azonban meg
■ /, lit in's emberi csonivázmaradványok 137

l | | \ i hogy régi, megkövesedett fogak esetében nem ritka, hogy igen jó álla-
pilhiin maradnak fenn.
i enkíviil a Moulin Quignon-i állkapcson elszíneződés mutatkozott, „ami
B>U/iiimck bizonyult, és könnyen le lehetett kaparni a csont egy részéről” .
i ck ezt a csalás biztos je lén e k tekintették. De a brit antropológus, Sir
^iilmi Keith később úgy nyilatkozott, hogy az állkapocsnak ez a vonása „mit
It-m \on le hitelességéből'’.
I K(n májusában a brit geológusok francia kollégáikkal Párizsban találkoz­
o l In>j'\ az állkapocs státusza felől döntsenek. A bizottság egyértelműen az áll-
I i | " 1 hitelessége mellett foglalt állást, két brit tag tartózkodása ellenére. Ezt
fci ' • lóén azonban a bizottság brit része ismét a Moulin Quignon-i állkapocs el­
it •< lonhilt, s végül a legtöbb tudóst sikerült saját oldalukra állítani.
\ francia antropológusok - mondta Keith - továbbra is hittek az állkapocs
Iliid' b ég é b en , egészen úgy 1880 és 1890 közöttig, amikortól viszont már ki­
ll ti i.ik az ősemberrel kapcsolatos leletek listájából. A Moulin Quignon-i álI-
!>ii|" '.ni ma már egyértelműen értéktelen maradványnak tartják. Láthatjuk, hogy
|| li •L sre ítéltetése akkor kezdődött, am ikor megszilárdult az a nézet, hogy a
• uulcr-völgyi ősember a modern fajok evolúciójának pleisztocén fázisát kép-
i i li Í z a vélemény, ahogy láttuk, többé m á r nem tartható."
vliís szóval, azok a tudósok, akik hittek abban, hogy a Neander-völgyiek a
//.>///#> sapiens közvetlen ősei. nem tudták hova tenni a Moulin Quignon-i ál 1-
i i|m n i . hiszen ez azt jelentette volna, hogy léteztek anatómiailag modern em-
•. •i I ,i Neander-völgyiek előtt is. Ma m ár divatjamúlt az a nézet, hogy a
N' .nulei-völgy iek a modern ember közvetlen ősei voltak, de ez önmagában még
■ ni elég az abbevi 1le-i állkapocs elfogadásához, amely, ha hiteles, akkor több
100 000 éves lenne.
\ jelenleg rendelkezésünkre álló információból nehéz határozott véleményt
•ill'nini a Moulin Quignon-i állkapocs hitelességével kapcsolatban. Még akkor
i I l i elfogadjuk, hogy az állkapocs és a vele együtt talált számos kovaköeszköz

hamisítvány, mit mond ez nekünk a paleoantropológiai bizonyítékok ter-

"" ,/eléről? Amint később látni fogjuk, amennyiben a Moulin Quignon-i állka-
i"" . es a kőeszközök hamisítványok voltak, akkor nem ezek voltak az egyetle­
nek A piltdowni embert (9. fejezet) 40 évig tartották hitelesnek, mielőtt, szám-
" irk volna mint ügyes csalást.

M O U L IN Q U IG N O N MA

Nemrégiben ú j információ került a birtokunkba, amely jo b b színben tünteti

i' I ,i Moulin Quignon-i állkapcsot. A Moulin Quignon-vita lezárulása után
i'"in her des Perthes továbbra is kitartott amellett, hogy felfedezései.valódiak.
 138 Az e m b e ri f a j rejtélyes e r <./.

Hogy álláspontját bizonyítsa, további feltárásokat végzett M oulin Quignonn^

szigorú ellenőrzés mellett és képzett tudom ányos megfigyelők bevonásával \
ásatások során még több anatóm iailag modern emberi csont, csonttöredék és lii*l
gak kerültek elő. E felfedezések, amelyek az angolszász világban szinte teljen* fl
visszhang nélkül m aradtak, jelentős bizonyítékai az emberi jelenlétnek Euiopi)
ban, a középső pleisztocénban, több mint 300 000 évvel ezelőtt. Úgy tűnik in
vábbá, hogy az eredeti Moulin Quignon-i állkapocs hitelességét is erősítik. I /< i
a fontos felfedezések, am elyeket itt csak futólag említettünk, M ichael A. ....
készülő könyvének témái.

A C L IC H Y -I C SO N TV Á Z

1868-ban Eugene Bertrand bejelentette a Párizsi Antropológiai Társaságnál

hogy em beri koponyadarabokat talált, egy com bcsont, egy sípcsont és néhám
lábcsont társaságában az Avenue de Clichy-n. egy kőfejtőben. Ezeket a csonio
kát a felszín alatt 5,25 m éter (17.3 láb) mélyen találták. Sir Arthur Keith szerint
a réteg, amelyből a clichy-i csontok származtak, egykorú azzal, amelyből a G;il
ley H ill-i csontváz is előkerült. Ezek szerint a clichy-i csontok körülbelül
330 000 évesek lennének. Mivel a kövületeket igen mélyen (több mint 17 láb)
találták, a későbbi temetés nem valószínű.
G abriel de M ortillet viszont azt állította, hogy az Avenue de Clichy kőbli
nyájában dolgozó egyik m unkás elm ondta neki. hogy a csontvázat ő rejtette .i
szakadékba.
Még azután is, hogy hallották de M ortillet beszám olóját arról, hogy a mun­
kás elm esélte: a clichy-i csontváz darabjait ő rejtette el. számos tudós még min
dig meg volt győződve B ertrand felfedezésének hitelességéről. Prof. E. I
Hamy például kijelentette: ..Mr. Bertrand felfedezése szám om ra azért is tűnik
kevéssé vitathatónak, mivel nem ez az első ilyen lelet az Avenue de Clichy-nél.
N agyrabecsült kollégánk. Mr. Reboux. szintén talált em beri csontokat ugyan­
ezen a helyen, s szinte ugyanebben a m élységben (4.2 m). am elyeket tanulm á­
nyozás céljából átadott nekem ,"
Keith jelen tése szerint kezdetben m ajdnem m inden francia szaktekintély
azon a véleményen volt. hogy a clichy-i csontváz kora megegyezik a rétegével,
amelyben Bertrand állítólag találta azt. Később, miután elfogadottá vált. hog\ ;i
Neander-völgyi ősem ber a mai em ber pleisztocén őse. a francia antropológusok
elvetették a clichy-i csontvázat, mint hiteles felfedezést, mivel korban m egelőz­
te a N eander-völgyieket. A modern em bertípus egyik képviselője nem létezhe­
tett saját feltételezett ősei előtt. A Neander-völgyiek a tudomány mai állása sze­
rint 30 000 150 000 évvel ezelőtt éltek. A clichy-i csontváz viszont több mint
 iit/■'//< ncs em beri cson/vázm itrai/ránvok 139

\ Antropológiai T ársasághoz benyújtott m egjegyzéseiben Bertrand további

III u s ilókokat so rakoztatott fel a clichy-i csontváz ősi volta m ellett. Á llítása
í r mii ovy emberi singcsontot talált ugyanabban a rétegben, ahonnan a clichy-i
;i/ darabjai is előkerültek. A singcsont az alkar kél hosszú csontja közül a
H# \uhhik. Am ikor B ertrand m egpróbálta kiem elni a singcsontot. az porrá vált
1 1 ■ i’ibcn. Ezt bizonyítékként hozta fel am ellett, hogy a clichy-i csontváz min-

I. 'i ,ilos/ínüség szerint ugyanahhoz a réteghez tartozott, am elyben m egtalál-

• >i Mi iirand azzal érvelt, hogy egy olyan törékeny csontot, m int az elporladi
•nip Mint. nem lehetett volna kiemelni a bánya felső rétegeiből, és az alsóbb ré­
ti "I" rejteni, am elyben B ertrand m egtalálta. A csont m inden bizonnyal m eg-
■I ministül volna a procedúra során. Ez azt jelzi, hogy a singcsont abba a rétegbe
• ii 1 1 '/ott, amelyben Bertrand m egtalálta, ahogyan a többi em beri csont is.

A LA D E N IS E -I K O P O N Y A T Ö R E D É K E K

A/ 1840-es években vulkanikus rétegbe ágyazódott em beri csontokat fedez-

ti I lel ;i franciaországi La D enise-ben. Különösen érdekes volt egy em beri ko-
1 1 •* .i hom lokcsontja. Sir A rthur Keith állítása szerint a hom lokcsont „lényeges
ii Ideit tekintve nem különbözik egy modern koponya hom lokcsontjától".
A hom lokcsontot két lávaréteg között lerakódott üledékből em elték ki. Az
• I ti lávaréteg pliocén, a m ásik késői pleisztocén korú volt. A koponyacsontok
• it lehettek pár ezer. de akár kétmillió évesek is. A csont nitrogén- és fluortar-
■i Iiiiíi körülbelül m egegyezett más franciaországi, késői pleisztocén lelőhelyek­
ü l szárm azó csontokéval. Az ilyen összehasonlítás azonban nem sokat ér, hi-
i n a csontok nitrogén- és fluortartalm a nagy m értékben függ az üledék fajtájá-
'"l ,i hőm érséklettől, a vízfolyástól, s igen változó lehet a hely függvényében is.
A La Denise-i hom lokm aradvány igazi kora nem ismert, de mivel okunk van
ii hi telezni, hogy akár kétm illió éves is lehet, ezért m egem lítettük itt.

AZ IP S W IC H 1 C SO N T V Á Z

l‘)l l-ben J. Keid M oir egy anatóm iailag modern em beri csontvázat fedezett
ti l jégkorszaki agyagpalarétcgbe ágyazódva, a kelet-angliai Ipswich közelében.
itiMi m ásodlagos jelentés elolvasása után m egtudtuk, hogy J. Keid M oir idővel
iin "i'ondolta magát a csontvázzal kapcsolatban, és kijelentette, hogy az nem ré-
i I /.ért úg\ gondoltuk, hogy nem vesszük bele ebbe a könyvbe. A további
m o m o /ás során azonban felmerült annak a lehetősége, hogy az ipswichi csont-
1a / esetleg nagyon régi is lehet.
A csontvázat 1.38 m mélyen találták, s/iklaagyag- és jégkorszaki homoki é-
140 íz em beri f a j rejtélyes eredt

teg között. Ezen üledékek akár 400 000 évesek is lehettek. M oir számolt
hogy a csontváz egy nem tűi régi tem etés eredm ényeképp is odakerülheloll
ezért gondosan ellenőrizte a két réteg érintetlen voltát, am elyben, és amely itl.iii
a csontváz feküdt. Ami a csontok állapotát illeti. Sir A rthur Keith szerint nwU
jégkorszaki hom okrétegekben talált, pleisztocén korabeli állati kövületekéin1/
volt hasonló.
A felfedezés azonban heves ellenkezést váltott ki. Keith írásában megjegv / 1
hogy ha a csontváz olyan primitív lett volna, mint a neander-völgyi ősember, .ik
kor senki sem vonta volna kétségbe, hogy kora m egegyezik a sziklaagyagc\.il
..Azon előfeltételezés alapján, hogy a modern típusú em ber eredetét tekintve I*
modern - mondta - ezektől a példányoktól m egtagadják az ősiséget.”
Az ellenállás dacára M oir kezdetben ragaszkodott vélem ényéhez, miszel ml
az ipswichi csontváz valóban idős. Mi késztette később mégis arra. hogy mer
változtassa álláspontját? Talált a közelben, ugyanabban a m élységben néhány
kőeszközt is, amelyek az aurignaci korszakból szárm azó eszközökre hasonlítói
tak. am elyeknek korát 30 000 évesre becsülik. Ebből azt a következtetést vonla
le. hogy a csontváz feletti sziklaagyagréteg ebben az időben képződött az eredő
ti sziklaagyagüiedék iszapszerü m aradványaiból, amely sok százezer évvel ko
rábban keletkezett.
M oir állításában semmi olyat nem találunk, ami miatt el kellene fogadnunk
hogy a csontváz nem túl régi, csak m integy 30 000 éves. Az európai aurignai
korból származó eszközökhöz hasonló kifinom ult kőeszközök az egész világon
kerülnek elő a legkülönbözőbb időkben. Az 1960-as években ilyen eszközöket
találtak Hueyatlaconál, M exikóban, egy olyan rétegben, am elyet az uránizotó
pos korm eghatározás 200 000 évesre datált. A XIX. század során fejlett kőtál
gyak kerültek elő a kaliforniai aranybányákból, olyan kavicshordalékból, amels
akár eocén korú is lehet. Éppen ezért nem tudunk egyetérteni M oir-ral abban,
hogy a kifinom ult eszközök felfedezése az ipswichi csontvázzal azonos réteg
ben elegendő ok arra. hogy átértelm ezzük a lelőhely sztratigráfiáját. ily módon
hozva összhangba a csontváz korát az eszközök feltételezett korával.
Ezenkívül M oir nem tám asztotta alá geológiai érvekkel következtetését, va­
gyis hogy a sziklaagyag nem rég leülepedett iszapból keletkezett volna. Ezért a
legegyszerűbb hipotézis az. hogy valóban egy érintetlen jégkorszakbeli szikla
agyagrétegről van szó. ahogy M oir eredeti jelentésében szerepelt, s ahogy azt a
Brit Geológiai Szolgálat a terület részletes térképén fel is jegyezte.
A jégkorszaki homok, amelyben az ipswichi csontvázat találták, minden bi
zonnyal az angliai jégkorszak kezdete és a H oxniai-interglaciális közötti idő­
szakban rakódott le. azaz kb. 330 000-400 000 évvel ezelőtt. így az ipswichi
csontváz korát 330 000-400 000 év közöttire tehetjük.
Egyes szaktekintélyek a Mindéi (vagy kelet-angliai) jégkorszak kezdetéi
600 000 évvel ezelőttre teszik, s eszerint az ipswichi csontváz is ilyen korú lenne
 Ir»»i Henes em beri c.sonivázmaracfvúnyok 141

A ilfin típusú em b er nyugat-európai m egjelenését azonban je le n le g lég­

it ||i lib W 000 évre datálják.

T E R R A AM ATA

\ I m a Amata-i lelőhely D él-Franciaország m editerrán partvidékén fekszik.

\< 1%0-as évek végén a francia antropológus, Henry de Lum ley tartóoszlopok
U l uhui készült k ö rö k ovális m intáit találta meg itt, ami arra utal, hogy
■Hinliúdák ideiglenes m enedéket és tüzrakó helyeket építettek ezen a helyen úgy
mi ()()() évvel ezelőtt. Találtak ezenkívül még csonteszközöket is. Volt közöttük
.unit valószínűleg bőrvarró árként használtak. A lelőhely ősi földfelszínén
t"i ili lenyomatok állítólag arról tanúskodnak, hogy a hom inidák bőrökön alud-
lnl ai.'.v ültek. K őeszközöket is találtak, ezek között egy lövedékhegynek kiné-
tárgyal is. am elyet a 30 m érfölddel (48 km -rel) arrébb fekvő Esterei vidékről
tinia/ó vulkáni köböl készítettek.
I urcsamód nem találtak hom inida-m aradványokat Terra A m atánál. Egy
' t-s cikkében, am elyet a T erra A m ata-i felfedezésekről a S cien tific Arne­
tt ,ni ben közölt, de Lum ley egy 9,5 hüvelyk (24 cm) hosszú jo b b láb lenyoma-
I is em lítést tett, am ely egy hom okdűnében maradt fenn. Nem határozta meg
• liiiininida faját, am elytől a lenyom at szárm azhatott, de a hozzáférhető je len té­
it l'l>öl Ítélve a lábnyom nem különbözött egy anatóm iailag m odern em berétől.
i t .i lenyomat is alátám asztja az imént m egvitatott, középső pleisztocén lelöhe-
' ■I ml származó csontváz-bizonyítékokat.

A BU EN O S A IR E S -I K O PO N Y A

I gy, az anatóm iailag modern em ber igen korai jelenlétét erősen alátám asztó
11 Argentínából szárm azik. 1896-ban. egy Buenos Aires-i szárazdokk ásásán
I*•11 1o /ó munkások em beri koponyát találtak (7.1. ábra). A gödör alján egy kor-
ii uis-lapát üregéből em elték ki, miután áttörtek egy /c ic á n a k nevezett kemény,
iné'./kőszerű réteget. A szint, ahol a koponyát találták, a La Plata folyó m edre
ilnli 11 méterre feküdt.
A munkások odaadták a koponyát Mr. Junornak, a felügyelőnek, aki a Bue-
Aires-i kikötő közm unka-részlegének egyik vezetője volt. A koponyáról
i/iilo információ Mr. Edward Marsh Sim psonon. a Buenos Aires-i kikötő építé-
• n szerződtetett vállalat egyik m érnökén keresztül ju to tt el F lorentino
\ini'tíhino argentin paleontológushoz. A m eghino szerint a korm ánylapát gödré-
liiil kiem elt koponya a Homo sapiens egy pliocén elő d jéh ez tarto zo tt, akit
/ Uprothomo p /a te n sisn e k nevezett el. A Sm ithsoni Intézet m unkatársa. Ales
142 A z em beri fa j rejtélyes eredi1

H rdlicka szerint azonban t

koponya nem különbözőn n
modern emberekétől.
A koponyát abban a n
tegben találták, amelyi-l
Ales H rdlicka „a Pír
Ensenad réteg legfelső u
szének” nevezett. A lojj
újabb geológiai vélemények
szerint a Pre-E nsenad rék’ji
legalább 1-1,5 millió éves
Egy, akár csak egymillió cv
7.1. ábra Korai pleisztocén formációból származó v e | ezelőttről szárm azó tel
emberi koponva (Buenos Aires. Argentina). • . . • >’
f ° jesen modern em beri kopo­
nya felfedezése a világ bái
mely részén, de különösen D él-A m erikában. igen váratlan lenne. A kopony.il
fellelő m unkások főnöke, Mr. J. E. Clark kijelentette: „Egészen biztos, hogy .i
koponyát a korm ánylapát gödrében találták, méghozzá a tosca rétege alatt.”
Bailey Willis, a geológus, aki H rdlickát argentin expedíciójára elkísérte, in
terjút készített Mr. Junorral. A következőkről szám olt be: „A koponya töredékéi
a kútból [a korm ánylapát gödréből] em elték ki. Bár ez az állítás kizárólag a fő
nők szavain alapszik, aki pedig a m unkások elm ondásából szerzett róla tudó
mást, a lelet korai történetének ez egy olyan részlete, am ely ellen soha nem me­
rültek fel komoly kétségek.” Willis ezután hom ályos, m egalapozatlan spekuláci
ókba bocsátkozott arról, hogy a koponya hogyan kerülhetett abba a helyzetbe,
am elyben m egtalálták. H rdlicka a m aga részéről úgy vélekedett, hogy a kopo­
nya modern form ája elég ok arra, hogy kizárja ősi m ivoltának lehetőségét
H rdlicka előítéletét bizonyítja a következő. 1912-es könyvéből szárm azó állítás
is: „E zért bárm ely olyan em beri csontvázm aradvány ősi voltát, am ely nem kii
lönbözik szám ottevően a m odern emberi lényekétől, m orfológiai alapon geoló
giailag jelentéktelennek kell tekinteni, am elynek kora minden bizonnyal nem
haladja meg a m odern, m ég befejezetlen geológiai képződm ények korát.” Itt na­
gyon világosan m egfogalm azódik, hogy a m orfológia alapján történő korm egha­
tározás nem lehet egyértelmű.

D É L -A M E R IK A I H O M O E R E C T U S ?

M ielőtt továbbm ennénk, nézzünk meg egy másik dél-am erikai leletet, amely
általánosságban az em beri evolúcióval kapcsolatos jelen leg i gondolkodásnak
mond ellent, konkrétan pedig az Újvilág benépesedéséről fennálló nézeteknek.
 mi /Aties emberi csontvúzmaradványok 143

1■■Mi ben egy kanadai archeológus. Alan Lyle Bryan egy brazil múzeum ban
<•■ esedetl koponyatetőre lett figyelmes, am elynek igen vastag fala és kivé­
lt ■ii erős. Homo erectusra em lékeztető hom lokeresze volt. A koponyatető a
!«m- ili,n l.agoa Santa nevű vidék egyik barlangjából szárm azott. A m ikor Bryan
É I m i “ H \ atetőről készült fényképeket m utatott néhány am erikai fizikai antropo-

• i.il azok nem hitték el, hogy a lelet A m erikából szárm azhat, s feltételez-
H i lini'v vagy csalásról, vagy öntvényről, esetleg az O világból valahogy a
Wh m i .1 Ital vizsgált brazil gyűjtem énybe került koponyatetőről van szó. Bryan
|ln .illiiotta, hogy ő és felesége, aki szintén látta a koponyatetőt, bőséges ta-
' dallal rendelkeznek megkövült em beri csontokról, és m indketten egészen
l.i .als abban, hogy ez a koponyatető nem lehetett csalás vagy öntvény. Való­
di ti irym értékben fosszilizálódott em beri koponyatetőről volt szó. Azt. hogy a
I 'i M.i Santa-i koponyatető nem óvilági lelet volt, amely véletlenül került a bra-
fil íi|icm énybe, alátám asztotta az a tény - így Bryan hogy szám os fontos
Hm i* lében különbözött a jó l ismert óvilági koponyáktól.
I mi jelentősége a L agoa Santa-i koponyatetőnek? Homo erectus vonások­
éul i1mlelkező hominidák jelenléte B razíliában, a múltban bármikor, igazán na-
nagyon rendhagyó. A paleoantropológusok által elfogadott nézet az, hogy
i- uiieiikai kontinensre m ár csak anatóm iailag modern em berek vándoroltak
l»* A ludomány m ódszertana lehetővé teszi a nézetek változását, de a Homo
ph iiiv újvilági jelenlétét megengedő változás forradalm i lenne.
•\ I agoa Santa-i koponyatető rejtélyes m ódon eltűnt a brazíliai múzeum ból,
an Bryan m egvizsgálta azt. Egy fontos csontváz, am elyet Hans Reck fede-
'I lel az O lduvai-szakadéknái, szintén eltűnt egy múzeum ból. Bryan és Reck
ii« ile/.éseinek esetében legalább lehetőségünk volt arra, hogy halljunk ezekről,
luii eltűntek volna, de fennáll a gyanú, hogy más leletek azért kerülték el a
lii1 elmünket, mert a m úzeum ban rossz helyre tették, vagy m indenféle bejelen­
ti . nélkül egyszerűen eltüntették őket.

A FO X H A LLI Á LLK A PO CS

IK55-ben az angliai Foxhallban néhány bányász egy emberi állkapcsot talált.

•"lm lay Ior, a város patikusa egy pohár sörért m egvásárolta a foxhalli állkap-
"i az egyik m unkástól, és m egm utatta R obert H. C ollyernek, egy akkoriban
' "lulonban tartózkodó am erikai orvosnak. C ollyer. miután m egszerezte a lele-
i elment a bányához, am ely Mr. Law birtokán feküdt. Észrevette, hogy a ré-
am elybői az állkapocs szárm azott, 16 lábbal (kb. 0.5 m -rel) a felszín alatt
i- K e/kedett el. A vasoxiddal alaposan szennyezett állkapocs állapota tükrözte a
• i' "be ágyazódást. C ollyer szerint a foxhalli állkapocs ,.a létező legrégebbi
inberi m aradvány". A 16 láb mélyen fekvő foxhalli szint m egfelelt annak.
144

am elyben M oir később

kőeszközöket és tűzrakás
jeleit fedezte fel. Bár­
milyen erről a szintről
szárm azó lelet legalább
2,5 millió éves.
Tudván, hogy nagy
jelentőségű kövület tu­
lajdonosa. C ollyer szá­
mos angol tudósnak
7.2. ábra Emberi állkapocs. 1855-ben. a késői >•
m egm utatta azt, többek
kori Red Crag (Vörös Szikla) Formációban fedc/i* I i n
között Charles Lyellnek. Foxhallnál. Angliában.
G eorge Busknak, R ich­
ard O w ennek, Sir John
Prestw ichnek és Thomas Huxley-nak. M indannyian kételkedtek ősi korát illeni
en. Huxley például azt vetette ellene, hogy a csont form ája „nem mutatja, Imu*
az em beriség egy kihalt vagy eltérő fajához tarto zn a” . Itt újra azzal a hib;íi. UI
fogással találkozunk, miszerint egy modernnek tűnő csont nem lehet igazán t'hi
Egy am erikai paleontológus, Henry Fairfield O sborn, aki az 1920-as év clfl
ben írt tanulm ányt M oir kovakőeszközeiről, am elyek ugyanarról a vick-hui
szárm aztak, ahonnan a foxhalli állkapocs is, csodálkozott, hogy a fent emlltt II
tudósok m iért nem vették a fáradságot, hogy m eglátogassák a lelőhelyet, „l-clin
hetően azért hitetlenkedtek - vélte Osborn - , m ert az állkapocs, formáját tekml
ve nem volt p r i m i t í v Ezenkívül a csont nem kövült meg teljesen, de ez sok mru |
hasonló korú csontra is igaz.
Kis idő elteltével az állkapocs rejtélyes módon eltűnt. A mostani szaktekm
télyek szinte sosem tesznek em lítést róla, de ha m égis, akkor kizárólag gúm o
san. M arcellin Boule M egkövült emberek (Fossil M en) című könyvében például
ezt az állítást találjuk: „A kritikai érzék teljes hiánya szükséges ahhoz, hogv ,i
legkisebb figyelmet szenteljük az ilyen bizonyítékoknak.” De sok. konvencióiul
lisan elfogadott csontot vagy kőeszközt is képzetlen m unkások fedeztek fel A j
Homo erectus leleteinek legtöbbjét például felügyelet nélküli, fizetett helybéliéi
találták. A heidelbergi Homo erectus állkapcsot ném et munkások találták, ame
Ivet vezetőjük később átadott a tudósoknak. Ha a tudósok komolyan veszik eze­
ket a felfedezéseket, akkor miért nem veszik kom olyan a foxhalli állkapcsot r ’
Felvetheti ez ellen valaki, hogy a jávai Homo erectus m aradványokat és n
heidelbergi Homo erectus állkapcsot még m indig meg lehet vizsgálni, míg .i
foxhalli állkapocs eltűnt. De ugyanígy, az eredeti pekingi Homo erectus leletek
is eltűntek Kínából a II. világháború során, mégis elfogadják őket mint az embe
ri evolúció bizonyítékait.
 I'm béri csontvázmaradványok 145

A CA STEN ED O LO I CSO NTVÁZÁ K

I i nitllió évvel ezelőtt, a pliocén korszak alatt, m eleg tenger m osta az A l­

ii* li l.ibiúi, korallból és puhatestű állatokból álló réteget hagyva m aga után.
........... végén G iuseppe Ragazzoni professzor, a Bresciai Technikai In-
■ > i • nloi-tisa. a várostól körülbelül hat m érföldnyire. d élk eletre fekvő
*li)|oba utazott, hogy m egkövesedett kagylókat gyűjtsön abból a pliocén
!»tij h! am elyet a Col le de Vento-hegy lábánál fekvő szakadékban tártak fel
I 'i i i )

B H . iim //<>hí így írt: „A m ikor egy korallzátony partján kagylók után kutattam ,
| é i i* va felső része került a kezem be, am ely az erre a form ációra jellem ző
■ 9 t< "l'l agyagba kövesedett koraildarabokkal volt tele. M eglepődve folytat-
p i n i i*i esést, és a koponya felső része mellett találtam is más. a m ellkasból és
jtt*i 1'"okból szárm azó csontokat, am elyek nyilvánvalóan az em beri faj egy
■fi l or nho/ tartoztak.”

1 i Almi Az olaszországi Castenedolo mellett található Colle de Vento e részlete az. itt
• 1ili ••niheri csontvázmaradványok általános sztratigráfiai helyzetét mulatja. (1) Az em-
1 uilletek, melyeket G. Raggazzoni geológus talált 1860-ban. e g y korall- és kagyló-
I hevertek, egy olyan helyen, amit középső pliocén kori kék agyag borított, amit
||«i 'UH a hegytetőről alámosolt vörös agyag (/érretto) takart. (2) 1880. január 2-án és ja-
ii>ii 1' én. újabb emberi kövületeket. méghozzá három cgyedet (cg\ férlit és két gyere-
1>ii i.iliillak kb. 15 métern\ire az 1860-as lelőhelytől. A csontok eg\ koraiIrélegen fe-
iiillck s kei méter vastag pliocén kori kék agyag borította őket, efölött pedig ferretio
*M" . lélege húzódott. (3) 1880. február 16-án egy nő csontjait találták meg egy méter-
ii i mel\ségben. kék agyagban, ami fölött eg> sárga homokréteg és egy élénkvörös
u n -réteg helyezkedett el. Ragazzoni mindhárom esetben temetés nyomait kereste,
u . mim ilyet nem talált.
146 Az emberijei) rejtélyes eredén

R agazzoni elvitte a csontokat két geológushoz. A . S toppanihoz és <i

Curionihoz. Ragazzoni szerint reakciójuk negatív volt: ..Nem adván túl sok In
telt a felfedezés körülm ényeinek, azon a vélem ényen voltak, hogy a csoniol
nem egy nagyon régen élt em berhez tartoztak, hanem eg\ nem régiben lezajlón
temetés eredm ényeként kerültek arra a helyre."
..Erre eldobtam a csontokat, mondta Ragazzoni Nem minden sajnálkozni
nélkül, mert ahogy a korall és a tengeri kagylók között fekve m egtaláltam ők< i
a két hozzáértő tudós vélem énye ellenére úgy tűnt. mintha az óceán hullámul
hordták volna ide, a korallal, a kagylóval és az agyaggal együtt."
A történet azonban ezzel még nem ért véget. Ragazzoni nem tudta kiverni i
fejéből a gondolatot, hogy a csontok, am iket talált, egy emberi lényhez tarló/
tak. aki a pliocén alatt élt. így írt: „E zért valam ivel később visszatértem a leli*
helyre, és több csontdarabot is találtam - ugyanolyan körülm ények közüli
ahogy az elsőt."
1875-ben Carlo G erm ani, Ragazzoni tanácsára földet vásárolt Castenedolu
nál abból a célból, hogy a trágyázásra alkalm as, foszfátban gazdag kagylót
agyagot a helyi farm ereknek eladja. Ragazzoni elmesélte: „Beszéltem Germani
nak az általam talált csontokról, s nagyon kértem, jó l figyeljen oda ásás közben
és minden újabb em beri m aradványt mutasson meg nekem."
1879 decem berében G erm ani ásás közben csontokra lett figyelm es 15 mr
terre attól a helytől, ahol az első em beri csontokat találták. 1880. ja n u á r 2 an
Germani üzenetet küldött Ragazzoninak felfedezéseiről. Ragazzoni így emléke
zett: „A következő napon elm entem segédem m el. Vincenzo F racassival, hoij)
saját kezem mel vegyem ki a csontokat." A csontok között volt egy koponyadn
rab, néhány fog és a gerincoszlop részei, továbbá bordák, karok, lábfejek, lábak
Újabb felfedezések következtek. Január 25-én Germani néhány állkapocsdn
rabot és fogakat hozott Ragazzoninak. Ezeket a korábban, jan u árb an felütii
csontoktól két m éterre találták. Ragazzoni visszatért C astenedoloba és további
koponya-, állkapocs-, gerinc- és bordatöredékeket talált, valamint néhány kihűl
lőtt fogat. Ragazzoni szerint „ezek m indegyikét teljesen betem ette és áthatolta
az agyag, a korall kis darabkái és a kagylók, am inek köszönhetően fel sem mr
rült a gyanú, hogy a csontok egy olyan személyé lettek volna, akit a hordalékban
tem ettek el. hanem épp ellenkezőleg, azt a tényt erősítették meg. hogy a tengn
hullámai szállították őket erre a helyre".
Február 16-án G erm ani arról értesítette R agazzonit, hogy egy teljes csőm
vázra akadt. Ragazzoni a lelőhelyre utazott, hogy a feltárást felügyelje. A csoni
vázról, am elyet kékeszöld agyagtöm eg borított, kiderült, hogy egy anatóm iailar
modern nőnemű emberi lényhez tartozott.
..A teljes csontvázat kék agyagrétegbe ágyazódva találták. A több mint eg\
méter vastag, kék agyagréteg m egtartotta egyöntetű rétegzettségét, és beavatko
zásnak sem m ilyen jelét nem m utatta" -- m ondta Ragazzoni H ozzátette: ,./\
 •uh .1 / nagy valószínűség szerint egy tengeri iszapba üledékeseden le. és nem
S I '-.óbbi időpontban tem ették oda. m ivel ebben az esetben lél kellett volna
i iiiink ennek a nyom ait a felette fekvő sárga hom ok és a ferret fon ak neve­
li üi os agyagrétegekben is.”
IMviden, bárminemű tem etés m inden bizonnyal a különböző színű anyagré-
h',M I s/.em beötlő keveredését okozta volna a m áskülönben érintetlen kék
ii'> n i<icgben. és Ragazzoni. aki geológus volt. állította, hogy ilyen keveredés-
i nyomát sem tapasztalta. R áadásul a kék agyag rétegzettség e is érintetlen
tnll
r i'M/zoni egy m ásik lehetséges ellenvetést is szám ba vett, am ely saját kö-
t ti • /ielése ellen felm erülhetett. S zerinte a C astenedolobó l szárm azó em beri
I "iiiok kora m egegyezett a pliocén rétegével, am elyben találták őket. De mi
< ni .ikkor, ha az áram lás elm osta a kék agyagot borító rétegeket, majd üregeket
hu •iii léire m agában a kék agyagban, ahová aztán a hullám ok bem osták az em-
l 'i i i somokat. am elyekre újra üledék rakódott? Ez m egm agyarázná, hogy m iért
ii in \ öli jele temetésnek. Ragazzoni szerint azonban valószínűtlen, hogy az em­
it ii m aradványokat nem régiben m osta volna be az áram lat abba a helyzetbe,
Mim l\l)L-n m egtalálták őket. „A m egkövült m aradványok, am elyeket ja n u ár 2-án
{■-. i urnái 25-én fedeztek fel, nagyjából két m éternyi m élységben feküdtek. A
» "Htok a kagyló- és korallréteg. valam int a felettük fekvő kék agyagréteg határ-
*"n.il.ii között helyezkedtek el. S zerteszét hevertek, m intha a ten g er hullám ai
• i. Hrk volna őket a kagylók közé. Abból, ahogyan elhelyezkedtek, teljesen ki-
• ii IMIó a rétegek bárm ilyen későbbi keveredésének vagy elm ozdulásának a le-
lUMösége."
l-‘.i!*a/zoni továbbá azt is kijelentette: ..A csontváz, am elyet február 16-án ta-
l.-ii ik, egy m éteres m élységben feküdt a kék agyagban, am ely, úgy tűnik, lassú
il i' krsedéssel takarta be azt." A z agyag lassú üledékesedése, am ely szerinte
n i' "/élt volt. kizárta azt a hipotézist, hogy a csontvázat az utóbbi időben mosta
in.i be a kék agyagba egy bejövő tengeráram .
Modern geológusok a castenedoloi kék agyagot a középső pliocén astiai sza-
I ' ára (eszik, s így a castenedoloi felfedezések úgy 3-4 m illió évesek lennének.
I (SS3-ban G iuseppe Sergi professzor, a Római Egyetem anatóm usa, megláto-
v hm Ragazzonit, hogy szem élyesen vizsgálja meg az em beri m aradványokat a
un M'iai Technikai Intézetben. M iután látta a csontokat, úgy találta, hogy ezek
in egyed m aradványait foglalják m agukba, egy felnőtt férfiét, egy felnőtt nőét
■ I cl gyermekét.
Sergi m eglátogatta a castenedoloi lelőhelyet is. Azt írta: ..Ragazzoni társasá-
• ili,in mentem oda április 14-én. Az árok. am elyet 1880-ban feltártak, még min­
in' nil volt. és a rétegek világosan láthatóak voltak, ahogy geológiailag egym ást
I it\ rllék.
I la tem etés céljából gödröt ástak volna ezen a helyen - tette hozzá -. ak­
148 \z em beri fa j rejtélyes ered ív

kor az nem pontosan ugyanúgy töltődött volna fel. ahogy előtte volt. A felsóM*
felszíni rétegekből szárm azó agyag, amely erős vörös színéről ismerhető fel, I"
lekeveredett volna. A z ilyen elszíneződés és a rétegek m egbolygatása nem 11
riilte volna el még egy közönséges em ber figyelmét sem, egy képzett geológus
ról nem is beszélve." Sergi azt is megjegyezte, hogy a szinte teljes női csontvii
kivételével a legtöbb csont szétszóródott a kék agyag alatt elhelyezkedő kagylul
és korallok között, akár egy lapos felületen. Ez alátám asztotta azt a n é/cin
hogy a testek a sekély tengerfenéken kerültek nyugalmi állapotba. Amikor a len
tek elrothadtak, a csontokat a víz m ozgása szétszórta. „A szinte hiánytalan nrtl
csontvázat -- mondta - nem szokásos tem etésre utaló helyzetben találták, ham ui
hason fekve.'’
Sergi meg volt győződve arról, hogy a castenedoloi csontvázak olyan einbc
rek maradványai voltak, akik a harmadkor pliocén korszakában éltek. Mások m
gatív véleményéről ezt mondta: ..Az a tendencia, hogy teoretikusan előre kialaki
tott vélemények okán elutasítunk bármilyen felfedezést, amely az em ber harmati
időszakbeli jelenlétét dem onstrálhatná, úgy hiszem, egyfajta tudom ányos élőik
let. A term észettudom ányt meg kell szabadítani ezektől az előítéletektől.”
Ezt az előítéletet azonban nem küszöbölték ki. még ma is létezik. Sergi a/l
írta: „Egy önkényes, tudom ányos előítélet segítségével - nevezzék, amim)
akarják - minden pliocén kori emberi m aradvány felfedezését megfosztották In
telétől.”
Nem Sergi volt az egyetlen, aki elfogadta Ragazzoni castenedoloi felfede/e
seit. Armand de Quatrefages, akinek a neve már ismerős a kőeszközökről szól*•
fejezetből, szintén hitt ezekben. A női csontvázzal kapcsolatban így írt Emberi
fajok (Races H um aines) című könyvében: „Nincs komoly okunk kétségbe vonni
M. Ragazzoni felfedezését, és ha egy negyedidőszakbeli üledékben találta vol
na, akkor még csak eszébe sem jutott volna senkinek, hogy kétségbe vonja hite­
lességét. Semmit sem lehet tehát felhozni ellene, csakis a priori, elméleti ellen
vetéseket.”
1889-ben egy újabb emberi csontvázat fedeztek fel Castenedolonál. Ez nénn
zavarodottságot keltett az 1880-as felfedezésekkel kapcsolatban.
Ragazzoni meghívta G. Sergit és A. Isseit, hogy vizsgálják meg az új csőm
vázat, am it egy ősi osztrigaágyban találtak. Sergi jelentése szerint mind ő, mind
Issei azon a vélem ényen voltak, hogy ez az újabb. J 889-es lelet egy újonnan
történt behatolás a pliocén rétegekbe, mivel a szinte érintetlen csontváz a hátán
feküdt az osztrigaréteg egyik hasadékában. és temetés jeleit mutatta.
Issei azonban addig ment értekezésében, hogy az 1880-as felfedezéseket r.
újonnan történt tem etéseknek m inősítette. Egyik lábjegyzetében azt állította
hogy Sergi egyetértett vele abban, hogy a Castenedolonál talált csontvázak egvi
ke sem pliocén korú. A tudományos közösség számára úg\ tűnt. ez végre pontul
tett a vita végére.
 '»»i/. Ih‘iie.s em beri csoM vcizmaradványok 149

>*i i’i azonban később kijelentette, hogy Issei tévedett. Annak ellenére, hogy
IKK1) l-s csontvázat újkorinak tartotta, soha sem adta fel m eggyőződését, mi­
ni i mi ,iz I 880-as csontok pliocének. De a kár már m egtörtént, Sergi pedig nem
III illa az újabb csatát, hogy rehabilitálja az 1880-as felfedezéseket. Ezután a
i iciicdoloi leletekkel kapcsolatos szokásos reakció az elh allg atás vagy a ne-
1.1 1 1 ■i■ssé tétel lett.
A i nstenedoloi leletekkel kapcsolatos becstelen bánásm ód jó p éld áját talál-
■ I K. A. S. M acalister professzor 1921-ben íródott könyvében, m elynek cí-
I európai archeológia kézikönyve. M acalister elfogadta, hogy a castene-
jpim leleteket, „bárm inek is véljük őket, kom olyan kell v en n i.” M egjegyezte.
Mii' . i zeket ..hozzáértő geológus, Ragazzoni tárta fel, és egy hozzáértő an até­
ma Sergi vizsgálta meg". Pliocén korukat m égsem tudta elfogadni. A kényel-
ini ili n lényekkel szem benézve M acalister kijelentette: „Kell, hogy legyen benne
• hiba." Először is, anatóm iailag m indegyik csont modern. „Ha ezek tény-
Ify ililioz a réteghez tartoztak, am elyben m egtalálták őket - írta akkor ez az
►"lm ió számára egy különlegesen hosszú m élypontot jelentene. Sokkal valószí-
•iiil'li hogy valami hibádzik a megfigyelésekkel kapcsolatban.” M acalister szerint
M ibbii ,,a pliocén dátum elfogadása a castenedoloi csontvázak esetében olyan
i megoldhatatlan problém át okozna, hogy aligha habozhatunk, hogy eldöntsük:
u- adjuk vagy elutasítjuk hitelességüket” . íme, ismét egy evolúcióval kapcsola-
rli'ire kialakított vélemény, ami arra készteti a tudóst, hogy elutasítsa a csont-
* i állal nyújtott bizony ítékot, amely egyébként jó minőségűnek tekinthető.
M acalister Isseit idézte, hogy lejárassa az összes castenedoloi leletet, bál­
in-,! I 1889-es jelen tése valójában csak az 1889-es csontvázról nyilatkozott így.
' ■lilául M acalister m inden castenedoloi leletre utalva azt írta: „A csontok és
•I helyzetének vizsgálata, amit a genfi Issei végzett, feltárta azt a tényt, hogy
i ii leg tele volt tengeri üledékkel, és hogy minden szilárd alkotórészük, az em-
b ' i csontokat kivéve, tengeri lerakódásra utalt.” Igaz. Issei jelen tése szerint az
i '■ ben felfedezett csontváz darabjai sim ák voltak és nem volt rajtuk rájukra-
kmloll üledék, ugyanezt nem lehetett elm ondani a korábbi felfedezésekről, ame-
1 ■kiöl mind Ragazzoni, mind Sergi állította, hogy kék pliocén agyag, valam int
| \U In és koralldarabok borították őket.
\ castenedoloi felfedezéseket ért tisztességtelen bánásm ód m ásik példája a
w. rkoviift em berek című m unkában található. Ebben Boule és Vallois azt állít-
jjil biztosra vehető, hogy C astenedolonál többé-kevésbé új tem etésekkel ál­
lunk .zeniben” . De a M egkövült em berben a szerzők csupán egyetlen bekezdést
■ i mellek C astenedolonak, em lítés nélkül hagyva a csontvázak felett elhelyez-
l" ln ei intetten rétegeket, a csontvázak egy részének szétszórt és hiányos állapo-
i u csupa olyan inform ációt, amelyek kizárják az intruzív tem etés lehetőségét.
Houle és Vallois m egjegyezi: „1889-ben az új csontváz felfedezéséről hiva-
• ti" jelentést írt Issei professzor, aki m egjegyzi, hogy az üledékből szárm azó
i 50 Az em beri faj rejtélyes eredi*

különböző m aradványok mind át voltak itatva sóval, az em beri csontokat kiw

ve.” Itt Boule és Vallois burkoltan arra célzott, hogy ami igaz volt az 188(; U
talált csontokra, az az előzőleg talált csontokra is az. 1889-es jelentésében a/mi
ban issei csak azokról a csontokról írt. am elyeket 1889-ben találtak. Issei vuln
jában meg sem em lítette a só szót. hanem ..tengeri lerakódásokrav-ra ulali
ami, ahogyan fentebb em lítettük, azokon a csontokon volt jelen , amelycHi
1860-ban és 1880-ban találtak.
A tudósok kémiai és radiom etriai vizsgálatoknak vetették alá a castenedoloi
csontokat, hogy m egcáfolják azok pliocén korát. A friss csontokban található
protein adott m ennyiségű nitrogént tartalm az, s ez általában idővel fokozatosan
lebom lik. 1980-as jelen téséb en K. P. O akley azt közli, hogy a castenedoloi
csontok nitrogéntartalm a hasonló volt azokhoz a csontokéhoz, am elyek kr.rtl
pleisztocén, valam int holocén kori olasz lelőhelyekről szárm aztak, s így ária i
következtetésre jutott, hogy a castenedoloi csontok újkoriak. A csont nitrogen
tartalm ának m értéke azonban lelőhelytől függően változó lehet, így az ilyen
korm eghatározó összehasonlítás nem m egbízható. A castenedoloi csontokat
agyagba ágyazva találták, am ely köztudottan megőrzi a csontban található, ml
rogént tartalm azó proteineket.
A csontok általában fluort vesznek fel a talajvízből. A castenedoloi csontul
fluortartalm át Oakley túl m agasnak találta az általa feltételezett viszonylag liaial
korukhoz képest. Ezt az ellentm ondást úgy küszöbölte ki. hogy feltételezte, .i
castenedoloi talajvíz fluortartalm a a m últban m agasabb volt. Ám ez nem töbl>
puszta találgatásnál. Ezenkívül a castenedoloi csontok uránkoncentrációja r
meglepően magas volt. ami idős korukkal vág egybe.
A radiokarbon-m ódszer a castenedoloi csontok egy részének korát 958 é\
ben határozta meg, de. ahogy azt G alley Hill esetében is láttuk, ezeket a mód
szereket ma m ár m egbízhatatlannak tartják. M aguk a csontok pedig, amelycl
m ajdnem 90 évig m álladoztak egy m úzeum ban, valószínűleg friss szénnel
szennyeződtek, am ely azt eredm ényezte, hogy a vizsgálat irreálisan fiatal kon
eredményezett.
A castenedoloi eset jó l dem onstrálja a paleoantropológusok által használt
m ódszerek hiányosságait. Az 1860-as és ! 880-as leleteknél legelőször meghata
rozott pliocén kor úgy tűnik, beigazolódott. A m aradványokat képzett geológus
G. Ragazzoni találta, aki gondosan m egfigyelte a lelőhely geológiai rétegződé
sét. K ülönösen a benyom ulásos tem etés je leit kereste, de egyet sem talált
Ragazzoni pontosan jelentette felfedezéseit tudóstársainak a tudom ányos lapok
hasábjain, de mivel a m aradványok m orfológiailag m odernek voltak, intenzív
ellen-vizsgálatnak vetették őket alá. Ahogyan M acalister m ondta: „K ell. hog\
legyen benne valami hiba.”
A tudom ányos közösségben az emberi eredetről kialakult, jelen leg uralkodó
nézet a M acalisteréhez hasonló hozzáállás eredménye. A / elmúlt száz évben a/
 tuh'lli ues em beri csonlvázm aradványuk

lit'1" i majomszert) ősöktől eredő, progresszív evolúciójának g o n d o lata irányí-

>|tyi i i bizonyítékok elfogadását és elutasítását. Az em beri ev o lú ció t cáfoló bi-
. in kokat gondosan kiszűrik, ezért am ikor valaki az em beri evolúciót tárgya­
ld i inl.ünyvet olvas, joggal gondolhatja: „Az em beri evolúció elm életének igaz-
-i 11 -11 lennie, hiszen m inden bizonyíték ezt tám asztja alá!” De az ilyen tan-
■i" i \rk s/övegei félrevezetőek, m ert az em ber m ajom szerű ősöktől való szár-
.aha vetett, meg nem kérdőjelezett hit határozta meg. hogy m ilyen bizonyí-
■ i "i kell belefoglalni, és hogyan kell m egm agyarázni azokat.

ASAVONAICSONTVÁZ

M o st egy m ásik pliocén leletet vizsgálunk meg, am elyet Savonában találtak.

\t ul.is/ R iviera egyik városában. G enovától 50 km-re. A z 1850-es években,
y\ templom építése közben a m unkások egy anatóm iailag m o d ern em beri
milvá/at fedeztek fel egy 3 m éter mély árok alján. A réteg, am elyből a csont-
u előkerült, 3-4 millió éves volt.
\ 1 1Inir Issei tájékoztatta a savonai lelet részleteiről az 1867-ben, Párizsban
i nloii Nem zetközi Ő skori A ntropológiai és A rcheológiái K ongresszus tagjait,
i i|i U illette, hogy a savonai em ber „egykorú volt a réteggel, am ib en m eg-
l'llilllák".
De M ortillet ezzel szem ben 1883-ban azt írta, hogy a p lio cén rétegek
k m mánál sekély parti vizekben ülepedtek le, am elyek szárazföldi em lősök kü-
!•*iifiIló csontjait tartalm azták, m iközben az em beri csontváz n ag y részt egyben
* ill V / nem azt bizonvítja-e - mondta hogy az egykor a pliocén tenger hul-
.un hánykolódó em beri tetem m aradványai helyett egyszerűen csak egy ké-
>Ui eltemetett, m eghatározatlan korú egyeddel van dolgunk?"
IK71 -ben Bolognában, a N em zetközi Ő skori A ntropológiai és A rcheológiái
i ‘nij’i esszuson Deo G ratias atya. egy pap, aki jelen volt a savonai em beri csont-
Vn felfedezésénél, jelen tést közölt, am elyben utalt arra, hogy nem behatoló te­
rn- lesről volt szó. Deo G ratias, a paleontológus kutató m egjegyezte: „A testet
n\njloti helyzetben találták, előre nyújtott kezekkel, kissé elfordult és lecsüngő
li 1 1 1 'I A test nagyon magasan volt a lábakhoz képest - olyan volt, akár egy víz­
in n lebegő ember. El tudjuk képzelni, hogy egy testet ilyen helyzetben tem etnek
pl ' Vagy épp ellenkezőleg, nem egy olyan test van-e ilyen helyzetben, akihez a
vl/ nem volt kegyes? Az. hogy a csontvázat egy szikla o ldalánál találták az
ii agrétegbe ágyazódva, arra utalhat, hogy ehhez az akadályhoz sodorta a víz.'"
Deo G ratias azt is kijelentette: „ha tem etésről lenne szó, jo g g a l várhatnánk,
limn a felső rétegek összekeveredtek az alsókkal. A felső réteg feh ér kvarcho-
kot tartalmaz. A keveredés eredm ényeként, hogy a pliocén itt-ott m egcsillant
ulna, épp eléggé ahhoz, hogy kételyeket ébresszen a vizsgálódó szem élyekben.
152 Az em beri fa j rejtélyes </ <

hogy az valóban olyan ősi volt-e, ahogyan azt állítják. Az em beri csontul, M
sebb-nagyobb üregeit egyaránt betölti az összetöm örült pliocén agyag. I / * ni
akkor történhetett, am ikor az agyag még sárszerü állagú volt, a pliocén idol i
Deo Gratias rámutatott, hogy az agyag most kemény és száraz volt. EzenkívülI
csontvázat 3 méter mélységben találták, ami kicsit mélyen van egy temetésin /
A savonai fosszíliák keveredését a következőképpen lehet magyarázni A lm
lőhelyet egyszer a pliocén tenger sekély, partmenti vizei borították, ahogyan t.«
az erre jellem ző kagylók jelenléte mutatja. A parton elpusztult állatok s/i i
ródott csontjait a hullámok a tengerbe mosták, ahol beépültek a formációim A(
em beri csontok, am elyeket term észetes kapcsolatban találtak, m ár közveil« n i1
ebbe a tengeri form ációba kerülhettek örök nyughelyükre, azáltal, hogy m o m l
juk a pliocén során m egfulladt itt valaki, például egy hajótörésben. Ez m a i ' v #
rázhatja a viszonylag teljes emberi csontváz jelenlétét a szétszórt állati c s ó rn i
között, anélkül, hogy egy nem rég történt intruzív tem etés hipotéziséhez lóidul
nánk m enedékéit. Vegyük figyelembe, hogy a csontváz helyzete, a lefelé li;i|in||
arc és a kinyújtott végtagok inkább egy m egfulladt tetem é lehettek, mini cy>
szándékosan eltem etett emberé.

A M ONTEHERM OSA-CSÍGOLYA

Az 5. fejezetben szó volt az argentínai Monté Herm osában talált kovaköei/l

közök és szándékos tüzhasználati jelek felfedezéséről. M ost egy ugyanott tal.ili
em beri csontot fogunk m egvizsgálni, egy atlaszcsigolyát, azaz a gerincos/lnp
legfelső csontját. Santiago Pozzi, a La Plata-i M úzeum egyik alkalm azóiéi
gyűjtötte ezt a leletet egy korai pliocén M onteherm osa Form ációban, az 1880 a*
években. Pár évig nem sok figyelmet szenteltek neki. Akkor még mindig a mim
egy 3-5 millió éves M onteherm osa Form ációra jellem ző, sárgásbarna lösz hon
totta.
Az, hogy a csont sok évig feküdt egy múzeumban anélkül, hogy jelentőse.gél
felismerték volna, hiteléből mitsem von le. A gibraltári koponya is sok évig pá
rosodott egy helyőrségi m úzeum ban, m ielőtt felfedezték volna, hogy cj.»>
N eander-völgyi ősem beré volt. Ezenkívül szám os jáv ai Homo erectus coml>
csontot szállítottak hajóval H ollandiába, csontokkal teli dobozokban. Ezekéi
több évtizeden keresztül nem ism erték fel és nem katalogizálták, de most mai
más elfogadott leletekkel együtt a tankönyvek anyagát képezik. Számos hasonló
esetet lehetne felsorolni, de a lényeg az, hogy a tudósok sok, ma már teljesen el
fogadott őskori leletről szereztek ugyanúgy tudom ást, ahogy az a Montehei
mosa atlaszcsigolya esetében történt.
M iután eltávolították a pliocén kori löszréteget, a tudósok gondosan meg*
vizsgálták a csontot. Florentino Ameghini. elfogadva, hogy valóban pliocén ko
 in'.v em beri csonlvázm aradványok

| i# nílus/csigolyát egy m ajom szerű em beri ősnek tulajd o n íto tta. A csontról
jpfii • Irhásában általa prim itívnek vélt vonásokat azonosított.
’ l. Hrdlicka ezzel szem ben m eggyőzően dem onstrálta, hogy a csont, for-
I.intve valójában modern. A m eghinohoz hasonlóan H rdlicka is azt a né-
I m t nllotta, hogy az emberi form ának egyre prim itívebbnek kell lennie, ahogy
ili lr haladunk az időben. H rdlicka álláspontja az volt. hogy ha a csont tel-
■- n modern em beri típusú, akkor nem szám ít, milyen rétegben találták, m in-
Im 1 ppen új keletünek kell lennie. Egy ilyen csont je len lété t egy ősi rétegben
■jlHiii' meg lehetett (sőt meg is kellett) valam ilyen későbbi b ehatolás által m a­
t t "I I 'III

\ ni .i/onban egy másik lehetséges m agyarázat is: éltek m odern fiziológiai

•Mi pH' mí em berek több mint három m illió évvel ezelőtt A rgentínában! Ezt tá-
ii - i|it alá az is. hogy az atlaszcsigolya alaposan be volt ágyazódva a
' l|i iiidiiTmosa Formációból szárm azó üledékbe.
• i .'./.ességében H rdlicka úgy érezte, a M onteherm osa-atlaszcsig o ly a m eg-
ri. h ,u iíi . hogy „szükségszerűségből a feledés hom ályába k erü ljö n ” . S tényleg
M áskülönben H rdlicka elm élete, m iszerint az em ber csak nem rég lé-
|.. ii i .ímerikai kontinens földjére, alaposan m egingott volna. M anapság sokan
miiiil., akik ragaszkodnak hozzá, hogy a M onteherm osa-csigolva hom ályban
Mi nljon. ahová szükségből szám űzték. A z arra vonatkozó b izonyítékokat,
It lej lett em beri lények három - vagy m ég több m illió évvel ezelőtt jelen
li il s éppen Argentínában, még m indig nem nézik jó szem m el a paleoantro-
Bnl ni ' i a lő vonalában.

A M IRAM ARI ÁLLKAPO CS

i'J.’ l-ben M. A. Vignati bejelentette, hogy egy emberi alsó állkapcsot fede-
» ii lel, két őrlőfoggal együtt az argentínai M iram arnál, késői pliocén
• l..i|',idmalala Form ációban. Előzőleg kőeszközöket is találtak ezen a helyen,
* il.unint egy em lőscsontot, amelybe egy nyílhegy volt beágyazódva (5. fejezet).
\ / illkapcsot Lorenzo Parodi, egy múzeumi gyűjtő fedezte fel. E. Boman jelen -
i. <li.'ii az állt. hogy Parodi az állkapcsot és az ehhez kapcsolódó őrlőfogakat „a
b i" wm.'oban találta, igen mélyen a C hapadm alala F orm ációban, úgy a ten g er­
it mi magasságában". Az állkapocs kora így nagyjából 2-3 millió évesre tehető.
Umnan azonban szkeptikus volt. K ijelentette: „az újságok bom basztikus cik-
| . | . | közöltek ‘a világ legősibb em beri m aradványairól', de bárki, aki eddig
ti" 'vizsgálta az őrlőfogakat, ugyanolyannak találta őket. m int a m odern em ber
nu U-lelő őrlőfogait."
lloman biztosra vette, hogy a Miramari állkapocstöredék teljesen em beri tér­
im ./öle egyértelm űen bizonyítja fiatal korát. De Boman semmi olyat nem inon-
154 Az em beri fa j rejtélyes eredim

dott. ami kizárná annak a lehetőségét, hogy a miramari kövület emberi jelentein
utal Argentína pliocénjében.

A CALAVERASI KOPONYA

Az 5. fejezetben szám os olyan kőeszközt tárgyaltunk, am elyeket a Sifii •

N evada aranyat tartalm azó hordalékában találtak K aliforniában. Emberi csoni"!
is voltak ezekben a rétegekben, amelyek 9-55 millió évesek.
1866 februárjában Mr. M attison, a Bald Hill-i bánya fő tulajdonosa. Angol*
Creek közelében, Calaveras megyében egy koponyát em elt ki a felszín alatl I M l
lábbal található hordalékos rétegből. A hordalék a fekükö közelében volt, inM'
jól m egkülönböztethető vulkanikus réteg alatt. A vulkáni kitörések ebben a lói
ségben az oligocén alatt kezdődtek, a miocén alatt folytatódtak, és a pliocénhin
értek véget. Mivel a B ald Hill-i koponya összekeveredett hordalék- és láván
teg-sorozatok aljához közel került elő, valószínűnek látszik, hogy a hordáid
am iben a koponyát találták, idősebb volt a pliocénnél. sőt. talán sokkal idősei>1■
M iután m egtalálta a koponyát. M attison elvitte Mr. Scribnerhez, a WelK
Fargo és Társa cég ügynökéhez A ngelsbe. Mr. Scribner titkára, Mr. M atthew
letisztította a leletet szinte teljesen beborító lerakódás egy részét. A mikor feli**
m erte, hogy em beri koponyadarabról van szó, elküldte Dr. Jonesnak, aki ii
M urphy nevű közeli faluban lakott, s lelkesen gyűjtötte az efféle tárgyakat. A/
tán Dr. Jones írt a San Francisco-i G eológiai Szolgálatnak, és a válasz után el h
küldte nekik a koponyát, am it J. D. W hitney állam i geológus vizsgált n n "
W hitney rögtön elutazott Angelsbe, ahol személyesen kérdezte ki Mr. Mattison!
aki m egerősítette Dr. Jones jelentését. W hitney mind Scribnert, mind Jonest s/o
mélyesen ismerte, s megbízhatónak tartotta őket.
1866. július 16-án W hitney jelentést írt a Kaliforniai Tudom ányos Akadéiin
ának a calaverasi koponyáról, m egerősítve, hogy azt pliocén rétegben talált.il
A koponya nagy szenzációt váltott ki Amerikában.
W hitney szerint ,,az ország vallásos orgánumai felkapták a témát, és egyhnn
gúan azt a vélem ényt hangoztatták, hogy a calaverasi koponya 'csalás' "
W hitney-nek az volt a benyom ása, hogy a csalásról szóló történetek csak azután
jelentek meg, hogy felfedezését széles körben kezdte közölni a sajtó.
Néhány ilyen csalásról szóló történet nem is az újságokból, hanem tudóséi
tói szárm azott, többek között William H. H olmestól. a Sm ithsoni Intézet mim
katársától. Egy Calaveras megyében tett látogatása során adatokat gyűjtött olyan
em berektől, akik ismerték Mr. Scribnert és Dr. Jonest, s ezek az információk int
vélték annak a lehetőségét, hogy a W hitnev által m egvizsgált koponya nem vuli
igazi harmadkori lelet. De van egy kis gond a csalás hipotézisével -- túl sok v.il
tozat van. Egyesek szerint a koponyát vallásos bányászok ásták el. hója
ff ili/ellenes emberi esonlvázmaradvúnyok 155

if vesszék a tudós W hitneyt. M ások azt m ondják, hogy a koponyát bányá-

isták el, hogy a többi bányászt m egtréfálják. M egint mások azon a vélem é-
ftfi ii \ .innak, hogy M attison a hiteles koponyát találta meg, de W hitney m ár egy
Hi il ül kapott. Van egy olyan verzió is. hogy az egész M attison b arátain ak a
Itt i < | .1 volt. Ezek az egym ásnak ellentm ondó nézetek m egkérdőjelezik a csalás-

lltu Id hitelességét.
1 .ilaverasban telt látogatása után H olm es a catnbridge-i P eabody M úzeum -
i "i M assachusettsben m egvizsgálta a valódi calaverasi koponyát is. A rra a kö­
ti i i ' /telesre ju to tt. hogy „a koponyát sohasem sodorta és törte d arab o k ra egy
htioiuilkori vízm osás, hogy nem a M attison-bánya ősi hordalékából szárm azott.
| l nem képviselt egy harm adkorban élt em beri fajt” . Az előbbi k ö v etk eztetést
■I ii imasxtó adatközlők egy része szem élyesen vizsgálta meg a calaverasi kopo-
■I l Ariil talált kavics- és földm intát. Dr. F. W. Putnam , a H arvard E gyetem
tpi!"'ilv Term észettudom ányi M úzeum ának m unkatársa úgy nyilatkozott, hogy
■i iipoiiyán nyom a sem látszott a bányából szárm azó hordaléknak. W illiam J.
lm l.iii a K aliforniai E gyetem ről szintén szem élyesen vizsgálta m eg a kopo-
n||ii i”. kijelentette, hogy a rátapadt anyag nem az aranybánya hordalékából va-
' i inte ez az anyag szárm azhatott például egy olyan barlangból, ahová az
tiili mok néha a halottaikat temették.
tlásrészről H olm es ezt jelentette: ..Dr. D. H. Dali kijelenti, hogy 1866-ban
i" I i.m ciscoban összehasonlította a koponyához tapadt anyagot a bányából
hordalék részecskéivel, s ezek m inden alapvető részletüket tekintve
tt|f. • i'v e /ie k ” W. O. Ayres, az A m erican N atural isiben pedig 1882-ben így írt:
' ni,mi és gondosan m egvizsgáltam a koponyát, am ikor az elő szö r W hitney
ifH ' v o r kezébe került. A hom ok és a hordalék nem csak rárakódott, de m in­
it 'I Hifiiét be is tömte. Ez egy jellegzetes anyag volt, amit volt m ódom alaposan
|A |l .merni” . Ayres állítása szerint ez egy olyan aranytartalm ú ho rd alék volt,
mi kutyákban találni, nem pedig újkori, barlangból szárm azó üledék.
\mi ,i koponyát illeti, erről Ayres így nyilatkozott: „Azt m ondják, hogy m o­
ll in Koponyáról van szó, am elyre a föld alatt, néhány év során rakódott rá a ré­
ti l a vélem ény azonban sohasem hangzott el olyan személy szájából, aki is­
it területet. A kavicshordalékkal még véletlenül sem történik ehhez hasonló
ii i nponya üregeit m egszilárdult és cem entálódott homok tömte el. de oly mó-
•l H lio;i\ ez csak félig folyékony m asszaként kerülhetett oda, ilyen állapotban
ttpili .i hordalék csak akkor volt, am ikor először odakerült.”
\ leletről készült eredeti leírásában W hitney megemlítette, hogy a calaverasi
l !<iiii\,i nagym értékben megkövesedett. Ez össze is vág ősi m ivoltával. De igaz
t»« i .iliogy H olm es rám utatott, hogy a csontok pár száz vagy pár ezer év alatt
i 1 ■ 1 1i/álódhatnak akár. G eorge Becker geológus mégis ezt jelen tette 1891-
ii 11"\ látom, sok kitűnő ítész győződött m eg a calaverasi koponya hiteles­
eit' ml valamint C larence King. O. C. Marsh, F. W. Putnam és W. H. Dali urak
156 Az em beri fa j rejtélyes eredőit

is m indannyian m egerősítettek engem abban, hogy ezt a csontot a láva ahitil

hordalékban találták.” Becker hozzátette, hogy ezt a kijelentést a fenti szakig
kintélyek engedélyével tette közzé. Clarence King, ahogyan előzőleg em lítettül
az Egyesült Á llamok Geológiai Szolgálatának híres geológusa, O. C. Marsh pa
leontológus pedig korának neves dinoszaurusz-kutatója, valam int 188.vlul
1895-ig a Term észettudom ányi A kadém ia elnöke volt. F. W. Putnam a H am u i
Egyetem Peabody M úzeum ából, ahogy láttuk, később m egváltoztatta véleim'
nyét, s kijelentette, hogy a koponyát borító anyag barlangból szárm azó üledék
nek tűnik.
Vajon tényleg eldönthető, hogy a calaverasi koponya igazi vagy hamis?
A bizonyítékok olyan ellentm ondásosak és zavarbaejtőek, hogy noha a kn
ponya szárm azhatna akár egy indián tem etkezőbarlangból is, gyanakvással
tekinthetünk bárkire, aki bármiféle határozott következtetéssel áll elő. Az olvir.it
egy pillanatra m egállhat, hogy m érlegelje, m ilyen lépéseket tenne, hogy mer
hozza saját döntését a calaverasi koponya valódi korát illetően.
Sohasem szabad viszont figyelmen kívül hagyni, hogy a calaverasi kopom a
nem egy elszigetelt felfedezés. N agyszám ú kőeszközt találtak nem messze, lm
sonló korú üledékekben. S ahogy látni fogjuk, további em beri csontvázmarad
ványok is előkerültek ugyanebből a rétegből.
M indezek fényében a calaverasi koponyát nem lehet csak úgy. a gondos mer
fontolást mellőzve félretenni. Ahogyan Sir A rthur Keith 1928-ban kifejtette: ,A
calaverasi koponya történetén nem lehet átsiklani. Ez a ‘rém ’, am ely az ősknii
em ber kutatóit kísérti, a legvégsőkig próbára teszi a szakemberek hitének erejét

ÚJABB EMBERI MARADVÁNYOK

A KALIFORNIAI ARANYBÁNYÁKBÓL

1873. január 1-jén a Bostoni Természettudományi Társaság elnöke részlett

két olvasott fel Dr. C. F. W inslow leveléből, am elyben em beri csontok felfetle
zéséről tudósított a Toulomne megyei Table M ountainban. A leleteket 1855-bcn
vagy 1856-ban találták, és a részleteket David B. Akey kapitány juttatta cl
W inslow-hoz, aki jelen volt az ásatásnál. A felfedezés tíz évvel azelőtt törtem
hogy W hitney először tett jelentést a híres calaverasi koponyáról.
W inslow elm ondta: „A bányában tett látogatásom során m egism erkedj i"
David B. Akey kapitánnyal, aki előzőleg egy kaliforniai önkéntes csapat pn
rancsnoka volt. és abban az államban sok fontos em ber jól ismeri. A vele folyta
tott beszélgetés során megtudtam, hogy 1855-ben és 1856-ban több b án y ássz*
együtt vájatokat fúrt a Table M ountainba a hegyorom alatt kétszáz lábnyint
aranylelőhely után kutatva. Á llítása szerint az ő alagútjától ötven lábnyira (IT
15 m éterre), ugyanazon a szinten, egy hegybe fúrt vájatban eg\ teljes embku
Nfiulellenes em beri csontvázm aradványok 157

i 'mlvázat találtak és hoztak a felszínre a bányászok, akiket szem élyesen ismert,

ili neveikr már nem em lékezett. A csontokat nem akkor látta, am ikor m egtalál-
i ti őket, csak am ikor m ár lehozták őket az alagútból egy szom szédos csillébe.
n bányászok lehozták a csontváz m inden darabját, am elyeket egy dobo zb a tet-
i*l A jelen lévők egyöntetű vélem énye az volt, hogy a csontváz hiánytalannak
ln v o tt, ahogy a vájatban feküdt. N em tudja, mi történt később a csontokkal, de
1ip lenti, hogy a felfedezés a fentiek szerint történt, s hogy a csontok egy em beri
• •ml vázéi voltak, s kifogástalan állapotban m aradtak meg. A koponya be volt
mi ve a jo b b halántéknál, amin egy kis lyuk is volt, m intha a koponya egy darab-
1 1 1 lesett volna, de nem tudná m egm ondani, hogy ez a felfedezés előtt történt-e,

|«Hy a bányászok csinálták Szerinte a csontvázat úgy kétszáz láb (kb. 61 m)

ni' lységben találták a felszín alatt; s attól a helytől, ahol a fúrást elkezdték, va­
cs i'. a/, alagút szájától kb. száznyolcvan-kétszáz lábnyira. A csontok nedvesek
V"llnk, a hordalékban feküdtek, közel a fekükőzethez, az alagútból pedig folyt a
VI/ A csontváz közelében feküdt egy hatvan-nyolcvan láb hosszú, m egkövese-
il« M fenyőfa is, am elynek átm érője két-három láb volt a vastagabb végénél. Mr.
| k y bement a bányászokkal az alagútba, akik m egm utatták neki a helyet, ahol
'• i Mtnlváz feküdt. A fa és néhány letört darabja is ugyanott volt. A z alagút ne-
>' m nem em lékezett, de kb. negyed m érfóldnyire keletre húzódott a Rough and
Mmily csatornától, a T u rn e r’s Flat, egy m ásik jó l ism ert hely túloldalán. A
i mii váz nem ét nem tudta egyértelm űen m eghatározni - m indenesetre közepes
un lelíi volt. A m ikor m egtalálták őket, a csontok együtt voltak, nem pedig szét-
Miiilan.”
A/t m ondják, hogy a Table M ountain fekükőzete feletti hordalék, ahol a
i "iiivázat is találták, 33-55 m illió éves. A csontváz korának is ennyinek kell
1 nme, hacsak nem később került a hordalékba. Tudom ásunk szerint nincs olyan
1- miyíték, ami ilyen behatolásra utalna.
I >i W inslow nem találta m eg egyetlen csontját sem annak a csontváznak,
" " 1 1 Akey látott. Egy másik esetben viszont W inslow gyűjtött néhány kövületet,
Iveket az Egyesült Á llam ok keleti részén m űködő m úzeum oknak küldött el.
i U l.oponyatöredéket, am elyet Dr. J. W yman, egy vezető koponyaszakértő, em ­
it' i Inek minősített, elküldött a Bostoni Term észettudom ányi T ársaság M úzeum á­
nak A leletet a következő cím kével látták el: „A Table M ountainból, a felszín
tini 180 lábnyira, egy arany vágatban, henger alakú kövek között és m asztodon
1 i"i' lék közelében. Felső réteg bazaltszerü, töm ör és kemény. 1857 júliusában
1'I Hiúk. A dom ányozta C. F. W inslow őkegyelm e Paul K. Flubbs nagytiszteletü
nn«k 1857 augusztusában.” U gyanennek a koponyának egy m ásik darabját, ha-
H'iiló címkével, a Philadelphiai Term észettudom ányi M úzeumnak küldték el.
\ inikor J. D. W hitney a fenti felfedezésről tudom ást szerzett, saját kutatá-
miI l'.i kezdett. M egtudta, hogy H ubbs a kaliforniai Vallejo közism ert polgára
VmIi korábban állam i oktatási főfelügyelő. H ubbs részletes beszám olót küldött
158 Az em beri f a j rejtélyes em lc lt

W hitney-nek a V alentine-aknában, S haw ’s Fiattői délre történt felfedezési ni

W hitney kijelentette: „a legfontosabb tények a következők: a Valentine-akn.»
függőleges volt, és teljesen be volt deszkázva, hogy semmi se potyoghasson n
felszínről a föld alá a m unka ideje alatt, ami kizárólag a hordalékcsatornálnui
folyt, m iután ezt az aknát kiásták. Nem kétséges, hogy a példányok a T;iM«
M ountain alatti csatorna vágatából kerültek elő, ahogy azt Mr. H ubbs is men
erősítette.” A koponyatöredéket egy vízszintes aknában vagy vágatban taláh.U
ami a függőleges főaknából nyílt a felszín alatt 180 láb mélyen. Hubbs elmond
ta, hogy „látta a koponyatöredéket rögtön azután, hogy kiem elték a zsilipl■«.!
ahová előzőleg belapátolták” . A csonthoz tapadva ott volt a jelleg zetes aniny
tartalm ú hordalék. Egy kőm ozsarat is találtak ugyanabban a bányában. Willum
J. Sinclair felvetette, hogy más bányák alagútjai esetleg keresztezhették a Válni
tine-bányáét. Ez m egm agyarázhatná, hogy a koponyatöredék hogyan kemli
olyan m élyen a felszín alá. De Sinclair elism erte, hogy 1902-es látogatása során
m ég a régi Valentine-aknát sem tudta m egtalálni. Ez azt jelen ti, hogy nem vnll
közvetlen bizonyítéka arra, hogy a V alentine-bánya aknái valóban kapcsolni
tak-e bárm ilyen másik aknához. Ellenvetése csak egy gyenge és erősen spekul i
tív próbálkozás volt arra, hogy m egfosszon a hitelétől egy olyan felfedez* .1
am it ő elm életi alapokon kifogásolt. A koponyatöredéket tartalm azó hördül' i
180 lábnyira a felszín alatt és a Table M ountain 9 m illió éves lávacsúcsa al.in
feküdt. A legrégebbi hordalékok a láva alatt 55 m illió évesek. A koponyáiig
dék kora így 9 m illiótól 55 millió évesig terjedhet.
Egy Dr. Perez Snell birtokában lévő kőeszközgyűjtem ény átvizsgálása k<>■
ben J. D. W hitney egy em beri állkapocsra lett figyelm es. Az állkapocs és iw
eszközök egytől-egyig a T uolum ne Table M ountain lávacsúcsa alatt találli.ii*•
aranytartalm ú hordalékból származtak. Az állkapocs szélessége 5,5 hüvelyk <11
cm) volt, ami a norm ális emberi m éreten belül van. W hitney megjegyezte, lu>ny
m inden emberi lelet, am it az aranybánya területén fedeztek fel, beleértve e/l Ifl
anatóm iailag modern típusú volt. A hordalék, amelyből az állkapocs előkerüli, 0
milliótól 55 millió évesig, bárm ilyen korú lehetett.
W hitney, Placer megyéből is szám olt be felfedezésekről. A következő jelrn
tést írta a Missouri m edrében talált em beri csontokról: „Ebben a mederben ;i l.i
va alatt két csontot találtak, am elyekről Dr. Fagan azt állította, hogy emberit l
Az egyikről m egállapították, hogy lábcsont, a másikról sem m it sem mondtak A
fenti inform ációt Mr. G oodyear kapta Mr. Sámuel Bow m antől, akinek inlelll
genciájáról és becsületességéről az író sok jó t hallott egy közös barátjuk s/;t|.i
ból. Dr. Fagan abban az időben a vidék egyik legjobb orvosa volt.” A Kalifomi
ai Bányaügyi és Földtani C soporttól szárm azó inform áció szerint az ülecU I
am elyből a csontok előkerültek, több mint 8,7 millió éves.
1853-ban egy Dr. H. H. Boyce nevű orvos em beri csontokat fedezett fel .1 /
El D orado megyei Clay H űlnél, K aliforniában. 1870-ben Dr. Boyce így Ii1
Hi lulrllenes em beri csontvázm aradványok 159

‘ liilney-nek, aki inform ációt kért tőle: „É rd ek eltség et v ásáro ltam egy ezen a
In f ven nyitandó bányában m ivel úgy látszott, behozza m ajd a ráfo rd íto tt m un-
l h A tulajdonos és jóm agam egy akna ásásába fogtunk azzal a céllal, hogy el-
i • Mijük a munkát. Eközben fedeztük fel a csontokat, am elyekre ön utal. A Clay
llill egyike azon m agaslatoknak, am elyek a P lacerville C reek és a B ig C anon
| •• ■••mi vízválasztót alkotják. Tetejét úgy nyolc láb vastag bazaltos lávaréteg fe­
li I / alatt m integy harm inc lábnyi hom ok, hordalék és agyagréteg található. ...
| • I" ii az agyagban bukkantunk a csontokra. M iközben kiürítettük a hordót, né-
If'niv darabra lettem figyelm es, am elyeket m egvizsgálva felfedeztem , hogy való-
i ti un csontdarabok. További kutatás után egy em beri csontváz lapockacsontját,
1it!• scsontját, valam int a jo b b oldali első, m ásodik és harm adik borda részeit ta-
| ' 1 1 . 1 1 1 1 meg. Ezek egészen össze voltak cem entálódva, de am ik o r levegő érte
"i • i, szétmállottak. T öbb felfedezést nem tettünk.” W hitney szerint, Boyce „ki-
i l< niette, hogy nem lehet tévedésről szó a csontok jellem ző it illetően, s hogy ő
i ttlnn tanulmányokat folytatott az em ber anatóm iájáról” .
William J. Sinclair m indent m egtett azért, hogy kételyeket tám asszon a felfe­
le, - -.scl kapcsolatban. Á llítása szerint nem tudta lokalizálni az ag yagréteget,
un n a lejtőt sziklás törm elékréteg fedte. Azt is elm ondta továbbá: „az em bernek
i benyom ása tám ad, hogy a Dr. B oyce által talált csontv ázat harm incnyolc
|{i!' mélységben találták érintetlen rétegben, nyolc lábbal egy b azaltszerű réteg
I iii A levélben azonban sem m i sem utal arra, hogy ez volt az a réteg, am elyen
• iiovcc-akna ásása közben áthatoltak.” A z akna pontos helyével k apcsolatban
1 linei (ilt kétségek m iatt Sinclair ezt a következtetést vonta le: „a csontvázat ta-
l"Hi illák az agyagban olyan helyen és olyan m élységben is, hogy nem zárható ki
i in ujabb kori tem etés lehetősége sem ” .
'.m clair érvei indokoltak, s egyetértünk abban, hogy vannak tényezők, amik
mt.til a Clay H illben talált csontvázm aradványok ősisége m eg k érd ő jelezh ető .
1 ■urnákkor a töm éntelen sziklás törm elék jelenléte, ami m iatt szinte lehetetlen
* •li behatolni a hegy lábánál fekvő agyagrétegbe, inkább ellene, m intsem m el-
i ii* szól annak a lehetőségnek, hogy újabb kori tem etésről van szó. T ovábbá
• , nem túl régen lezajlott tem etést feltételezve furcsa lenne, hogy ilyen kevés
lot találtak.
I //c l a végére értünk a K alifornia aranytartalm ú hordalék aib ó l szárm azó
ii* ckövült em beri csontvázm aradványokról szóló áttekintésünknek. A bizonyí-
Hi "k lökéletlensége ellenére egy dolog biztos: találtak em beri cso n to k at har-
II.őri hordalékokban, am elyek kora az eocénig m egy vissza. Az, hogy a
* "illők m iképpen kerültek oda, már nyitott kérdés. A felfedezésekről szóló je -
l“ "' \ek néha hom ályosak és nem m eggyőzőek, mégis, többre engednek követ-
Iftio tn i egy egyszerű bányászcsínynél, vagy indiánok újabb kori behatoló teme-
i*' emél. A vitathatatlanul em ber készítette szám os kőeszkö z je le n lé te ugyan-
► i ben a formációkban, tovább erősíti a leletek hitelességét.
160 Az em beri fa j rejtélyes ered d f

A Tudom ány Fejlődéséért A m erikai Szövetségéhez intézett, 1879 augus/in

sában tartott köszöntőjében O. C. Marsh, a Szövetség elnöke és A m erika egyil
legism ertebb paleontológusa, a következőket m ondta a harm adkori emberről
„A bizonyíték, am elyet ezzel a kérdéssel kapcsolatban professzor J. D. Whitm v
hoz legújabb m unkájában (A u r if Gravels o f Sierra Nevada) olyan erős; gondov
lelkiism eretes kutatási m ódszere pedig oly közism ert, hogy következtetései vi
tathatatlannak tűnnek. ... A jelenleg ism ert tények arra utalnak, hogy az emberi
m aradványokat és em beralkotta eszközöket tartalm azó am erikai rétegek kom
egészen az európai pliocénig nyúlik vissza. Az em ber harmadkori létezése most
már egészen m egalapozottnak tűnik.”

K ÜLÖ NLEGESEN R ÉG I LELETEK EU RÓPÁBÓL

Európa további bizonyítékokkal szolgál emberi lények létezésére a korai fi

a középső harm adkorból. Gabriel de M ortillet szerint M. Q uiquerez egy csoni
váz felfedezését jelentette Delem ontban, Svájcban, olyan vastartalm ú agyagbm
am elyről azt állították, hogy késői eocén korú. A leletről szólva De Mórt ill. i
egyszerűen kijelentette, hogy az m ár önmagában gyanús, ha olyan em beri csonl
vázakat találnak, ahol a csontok term észetes kapcsolatban állnak egymással. I >•
M ortillet azt is m ondta, hogy jobb, ha az em ber óvatos egy olyan teljes csontvú/
esetében, amilyet G arrigou is talált dél-franciaországi miocén rétegekben.
Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy ezek a csontvázak olyan em bereké vol
tak, akiket az eocén vagy a m iocén korban tem ettek el. Egy tem etésnek nem
szükségszerűen kell újabb korinak lennie. Ami igazán bosszantó az ilyen és eh
hez hasonló leletekkel kapcsolatban, az az, hogy lehetetlen bővebb információi
szerezni róluk. Csak futólag em líti meg őket egy szerző, akik m aga arra hajlik
hogy hiteltelennek nyilvánítsa őket. M ivel az ilyen leletek kétesnek tűntek <li
M ortillet és a hozzá hasonló tudósok szem ében, nem írtak róluk, nem nyomó/
tak utánuk, így a közvélem ény ham ar el is felejtette őket. Vajon hány ilyen lek
tét találtak? Talán soha nem fogjuk megtudni. Ezzel szem ben, az elfogadott cl
m életeket alátám asztó leleteket alaposan kivizsgálják, részletesen dokumentál
ják, és nagy gonddal, féltve őrzik a múzeumokban.

SZÉLSŐ SÉG ESEN RENDELLEN ES ESETEK

A hogy korábban már láttuk, a tudósok egy része hisz a m ajom em ber épé
szén a m iocénig és az eocénig visszanyúló létezésében. Néhány bátor gondolU
dó még azt is feltételezte, hogy fejlett em beri lények is éltek ezekben a korok
ban. De m ost még távolabbi időkbe lépünk tovább. M ivel a legtöbb tudósiül
már a harm adkori em ber gondolatával is nehezére esett m egbirkóznia, kép
H’ ihlcllenes em beri csontvázm aradványok 161

*lliető, milyen nehéz lett volna szám ukra, hogy kom oly figyelm et szenteljenek
■l .m eseteknek, am elyeket m ost fogunk m egvitatni. Bennünk is felm erült, hogy
..iltalán ne em lítsük m eg ezeket a leleteket, olyan hihetetlen n ek tűnnek. En-
k a/onban az lett volna az eredm énye, hogy csak azokat a bizonyítékokat tár-
i il|iik, am elyek általunk már előzőleg is hitelesnek tartott d olgokat tám aszta-
iiiil' alá. És am ennyiben je len leg i nézeteink nem a teljes való ság o t k épviselik,
■I kor nem lenne bölcs dolog ilyet tenni.
1862 decem berében a következő rövid, de érdekes riport je le n t m eg a The
lo o lo g ist című lapban: „M acoupin m egyében, Illinois állam ban nem rég ib en
ü t l é r f i csontjaira akadtak egy két láb vastag palakővel borított szénrétegben,
i •i* nevén lábbal (27,5 m) a föld felszíne alatt. A m ikor m egtalálták őket, a cson-
•"l .il egy kemény, fényes anyagból álló kéreg borította, am ely olyan fekete volt,
a szén maga. De am ikor lekaparták, az alatta lévő csont term észetes fehér-
• cehén tűnt elő.” A szén, am iben a M acoupin megyei csontvázat találták, leg-
tliihb 286, de akár 320 millió éves is lehetett.
A rendhagyó korai harm adkori bizonyítékról szóló utolsó p éld áin k nem
annyira a m egkövesedett em beri m aradványok, m int inkább a m eg k ö v esed ett
inlkTszerü lábnyom ok kategóriájába tartoznak. W. G. Burroughs professzor, a
' • niiieky állam beli Berea F őiskola földtani tanszékének v ezetője, 1938-ban a
i i'ikezőket jelentette: „A felső karbonkorszak kezdetekor két lábon já ró , em-
••*’i ./erű lábbal rendelkező terem tm ények hagyták hátra nyom aikat a K entucky
illámban lévő Rockcastle megye hom okos partjain. Ezt az időszakot a kétéltűek
• "innak is nevezik, am ikor az állatok négy lábon m ozogtak, esetleg ugráltak, és
■ illatán nem volt em beri külsejük. De R ockcastle-ben, Jack so n b an és K en-
iim ky számos más m egyéjében, ahogy több más helyen is P ennsylvaniától egé-
■ • a M issouriig, léteztek olyan terem tm ények, akiknek furcsam ód em b erszerű
•tinik volt, és akik két hátsó lábukon jártak. A z író bebizonyította, hogy léteztek
■i ■ii lények K entuckyben. Dr. C. W. G ilm ore, a Smithsoni Intézet, a G erincesek
| >li ontológiai O sztálya kurátorának együttm űködésével bizonyítást nyert, hogy
Ihi ionló lények éltek Pennsylvaniában és M issouriban is.”
\ felső karbonkorszak (a pennsylvaniai) 320 millió évvel ezelőtt kezdődött.
A tudomány mai állása szerint az első állatok, am elyek képesek voltak felegye-
Ive járni, a pseudosuchi thecodontok 210 millió évvel ezelőtt jelen tek meg.
1 • k a gyíkszerű lények, am elyek tudtak futni hátsó lábaikon, nem hagyhattak
11 ml.nyomokat, mivel farkukat felemelve tartották. Az ő lábuk azonban egyálta-
1hí nem úgy nézett ki, mint az emberi lényeké; inkább m adarakéhoz hasonlított.
I mlósok állítása szerint az első m ajom szerű m egjelenése legkorábban 37 millió
i . I ezelőttre tehető, és négym illió évesnél sem m iképp sem lehetnek régebbi-
i n/ olyan lábnyom ok, am ilyenek B urroughs jelen tése alapján a kentucky-i
i ni'önkorból szárm aznak.
Hm roughs kijelentette: „m inden lábnyom nak öt lábujja és jó l kivehető b o l­
162 Az em beri f a j rejtélyes eredet*

tozata van. A lábujjak szétállnak, m int az olyan em bereké, akik sohasem honi
tak cipőt.” További részleteket em lítve a lenyom atokról, Burroughs megállapii
ja: „a láb úgy íve! az em berinek tűnő sarok felé, akár egy em beri láb.”
David L. Bushnell, a Smithsoni intézet etnológusa felvetette, hogy a nyomó
kát esetleg indiánok faragták a kőbe. Hogy kizárja ezt a feltevést, Dr. Burrouj'.hx
m ikroszkópos vizsgálatnak vetette alá a lenyomatokat, s kijelentette: „a homok
szem csék a lábnyom okban közelebb vannak egym áshoz, m int a lábnyomok mi
kívül, a teremtmények lábai által kifejtett nyomás következtében. ... A több n y ­
m ot körülvevő hom okkő felgyűrődött, ahogyan a láb a nedves és laza homokim
süllyedve, felgyűlte azt maga körül.” E tények ism eretében Burroughs arra a ko
vetkeztetésre jutott, hogy az em beréhez hasonló lábnyomok a puha, nedves lm
m okban, a hom ok kb. 300 m illió évvel ezelőtti kővé szilárdulása előtt, nyom.r.
által keletkeztek. Burroughs megfigyeléseit más kutatók is megerősítették.
K ent Previette szerint B urroughs egy szobrásszal is konzultált. Previem
1953-ban ezt írta: „a szobrász elmondta, hogy ezt a fajta hom okkövet nem lelu*
tett volna az em beri kézre utaló nyom ok hátrahagyása nélkül megmunkálni A
felnagyított mikrofilm ek és infravörös fényképek vésésnek vagy vágásnak sem
milyen je lét sem mutatták ”
H am arosan m aga Burroughs is feladta a nyomok em beri voltára vonatkozó
kijelentéseit, dolgozata ennek ellenére azt a határozott benyom ást kelti, hojty
em beriek voltak. A m ikor erről kérdezték, Borroughs így szólt: „R ánézésre cm
bednek tűnnek. Ez teszi őket különösen érdekessé.”
A tudom ány fő áram lata előre m egjósolhatóan reagált m inden olyan f é l v e
tésre, m iszerint a nyom okat em berek hagyták. A lbert G. Ingalls geológus 1940
ben ezt írta a Scientific A m ericanben: „H a az em ber, vagy annak m ajom őse,
vagy akárcsak a m ajom ős egy korai em lős őse bárm ilyen form ában iétezeli u
karbonkorszakban, akkor a geológia tudom ánya oly m értékben téves, hogy ,\/
összes geológus fel fog m ondani, és beáll teherautósofőrnek. Ezért, legalábbis
egyelőre, a tudom ány elutasítja azt a vonzó m agyarázatot, hogy em ber hagyla
ezeket a rejtélyes nyomokat a karbonkorszaki sárban.”
Ingalls felvetette, hogy a lenyom atokat valamilyen eddig ism eretlen kétélm
hagyta. A mai tudósok azonban nem veszik kom olyan a kétéltű-elm éietet. A/
em berm éretű, karbonkorszaki kétlábú kétéltűek sem illenek bele jobban az evő
lúció elfogadott sém ájába, m int a karbonkorszaki em berek. Ö sszezavarnák .i
korai kétéltűekkel kapcsolatos elképzeléseinket, mivel olyan evolúciós fejlődé',
feltételezését igénylik, amelyről jelenleg mit sem tudunk.
Ingalls azt írta: „amit a tudom ány tud, az az, hogy ha kettő meg kettő nem
hét, és ha a sum éroknak nem volt repülőgépük és rádiójuk, és nem az A mos és
A ndy A hallgatták, akkor ezek a lenyom atok nem szárm aznak sem m iféle km
bonkorszaki em bertől.”
Him lcllenes em beri csontvázm aradványok 163

l‘>83-ban a M oscow News egy rövid, de érdekes rip o rto t közölt egy em beri
lenyom nak tűnő lenyomatról 150 m illió éves ju ra kőben, egy hatalm as, három -
u ||ii dinoszaurusz-lábnyom társaságában. A felfedezést az akkoriban a Szovjet-

ó délkeleti részét képező Türkm én K öztársaságban tették. A m annyazov pro­

li i'./oi, a Türkm én Tudom ányos A kadém ia levelező tagja elm ondta, hogy bár a
i il►nyomok em beri lábnyom ra em lékeztetnek, nincs végső bizonyíték arra, hogy
v dóban em beri lénytől szárm azna. Ez a felfedezés nem keltett nagy visszhan-
. "i de mi m ásra szám íthatnánk a tudom ányos közösség je len leg i gondolkodá-
m.tk ism eretében? C sak néhány esetről van tudom ásun k az ilyen különösen
I* mlhagyó felfedezések köréből, de tekintetbe véve, hogy sok ilyen felfedezést
nlós/ínüleg nem is jelentenek, az em ber eltűnődik, hogy hány lehet m ég való-
(A lu in .
 II. rész
E l f o g a d o t t b iz o n y ít é k o k
 8

A jávai előember

A XIX. század végén a tudom ányos világ befolyásos k ö rei kezdtek

• i'.vctérteni abban, hogy a modern típusú em beri lények m ár legalább a pliocén
.1 miocén korszakok óta, vagy talán m ég régebb óta léteznek.

Frank Spencer antropológus 1984-ben kijelentette: „A z összegyűlt csontváz-

l> leiekből úgy tűnik, m intha a m o d em em beri csontvázak tö rté n ete m essze
ve,'./anyúlna a m últba, s ez a tény sok kutatót arra késztetett, hogy feladja vagy
módosítsa az em beri evolúcióról alkotott nézetét. Az egyik ilyen hitehagyott tu-
«lós Alfred R ussell W allace (1823-1913) vo lt.” D arw in m elett W allace érdem e
e. volt, hogy a term észetes kiválasztódáson alapuló evolúció elm életét felfe-
<le/lék.
Darwin szerint W allace a legaljasabb eretnekséget követte el ezzel. S pencer
t/ónban m egjegyezte, hogy W allace bírálata az evolúciós tan o k k al szem ben
\ e ./ített erejéből, ahogy tám ogatóiból is, am ikor lábra kaptak az em lékezetes
liiviii em berszabású őslény felfedezéséről szóló hírek.” T ekintettel arra, hogy
milyen m eghökkentő m ódon használták fel a já v ai előem ber leletét arra, hogy
luieltelenítsék és háttérbe szorítsák a m odem em beri form a szokatlanul régi bi­
zonyítékait, m ost áttekintjük e lelet történetét.

E U G E N E D U B O IS ÉS A P IT H E C A N T H R O P U S

I rinilt, a jáv ai falut elhagyva az út egy magas partnál ér véget, am ely a Solo
folyóra néz. Itt egy kis em lékm űre bukkanunk, am ire egy nyilat véstek, m ely a
m.isik parton lévő hom okgödör felé mutat. Az em lékm ű egy rejtélyes, ném et
mmíIvű bevésést is tartalm az: „P.E. 175m O N O 1891/93”, ami arra utal, hogy a
Pithecanthropus erectusl e helytől 175 m éterre kelet-északkeleti irányba talál-
' ik meg, az 1891-93-as évek során.
A P ithecanthropus erectus felfedezője Eugene Dubois volt, aki a hollandiai
i i|sdenben született 1858-ban, egy évvel azelőtt, hogy D arw in k iad ta A fa jo k
. i id e te című könyvét. Bár elkötelezett holland katolikusok fia volt, elbűvölte az

167
168 Az em beri f a j rejtélyes eredi i<»

evolúció gondolata, k(il<•

nősen az, hogy ezt az cm
béri faj eredetére is alkui
mazni lehet.
D ubois, m iiiiim
befejezte orvosi és térim'
szettudom ányi tamil
m ányait az Amszterdami
Egyetem en, 1886-ban .»
8.1. áb ra P ith e c a n th ro p u s koponyatető. melyet Eugene K irályi Egyetem Amiin
Dubois fedezett fel 1891-ben Jáván. m ia Tanszékének ta iu n
lett. Igazi szerelm e azon
ban m indig az evolúció m aradt. D ubois tudta, hogy D arw in ellenfelei lépten
nyomon azt hangsúlyozzák, hogy szinte teljesen hiányoznak az em beri evőim ni
ásatási bizonyítékai. G ondosan tanulm ányozta az akkoriban hozzáférhető elsőd
leges bizonyítékokat - a N eander-völgyi példányok csontjait. Ezeket a legtOM.
szaktekintély (köztük T hom as H uxley) túl hasonlónak találta a m odern embeil
típ ushoz ahhoz, hogy valóban átm enetet képezhessenek a fosszilis ember
szabású m ajom -leletek és a m odern em berek között. Egy ném et tudós, Erir.i
H aeckel azonban m egjósolta, hogy a valódi hiányzó láncszem csontjait végül
m eg fogják találni. H aeckel még egy festm ényt is rendelt a terem tm ényről, alul
P ithecanthropusnak nevezett (görögül a pitheko m ajm ot, az anthropus pedic
em bert jelen t). H aeckelnek a Pithecanthropusró\ alkotott látom ása hatásai .1
Dubois eltökélte, hogy egy nap meg fogja találni a m ajom em ber csontjait.
Darwin azon feltevéséből kiindulva, hogy az em ber ősei „valam ilyen melrj>
éghajlatú, erdős földön éltek” , D ubois m eg volt győződve, hogy a Pitin
canthropust A frikában vagy a K elet-Indiai szigeteken lehet m egtalálni. Mivel
szám ára elérhetőbbek voltak az akkoriban holland uralom alatt álló Kelet-Indiai
szigetek, elhatározta, hogy odautazik, s megkezdi a kutatást. Először magánsze
m élyeket keresett fel, m ajd a kormányt, hogy tudom ányos expedíciójához támo
gatást kérjen, de elutasították. Aztán elfogadott egy szum átrai hadisebészi kine
vezést. M iközben barátai kétségbe vonták józan eszét, feladta kényelm es egye
temi előadói pozícióját, és fiatal feleségével tengerre szállt a Kelet-Indiai szige
tek felé 1887 decem berében, a Princess A m alie nevű gőzhajón.
1888-ban D uboist egy kis hadikórházban helyezték el Szum átra belsejében
Szabadidejében és saját költségén a szumátrai barlangokban kutatott, ahol rino
cérosz- és elefántm aradványokat talált, valam int egy orángután fogat, de nem
bukkant semmiféle ősem berre utaló leletre. 1890-ben, miután átvészelt egy ma
láriát, D ubois-t felm entették szolgálata alól, és Szum átráról Jávára irányították
ahol a klíma valamivel szárazabb és egészségesebb volt. Feleségével házat vei
tek Tulungagungban, Kelet-Jáva déli partján.
4 hívni előem ber 169

A/ 1891-es év szá-
t*w évszakja során
l'ni mis feltárásokat
)4\• •<•11 a Solo folyó
i’ Hi|,iii Közép-Jávában,
iiiml lalu közelében.
' tiinkásai sok ősi ere­
im ni hiti csontot talál­
tai Szeptem berben 8.2. ábra Combcsont, melyet Eugene Dubois talált
•. különösen érdekes Trinilnél, Jáván. Dubois a P ith e c a n th r o p u s e r e c tu sn d k tu­
lajdonította.
In lilára bukkantak -
■i löcm lősfogra, ami
• r . jobb felső harm adik őrlőfog (bölcsességfog) volt. M ivel D ubois úgy hitte,
lii'CN egy kihalt, hatalm as csim pánz m aradványait találta m eg, arra utasította
tnlicreit, hogy koncentráljanak arra a területre, ahonnan a fog előkerült. O któ-
|n rben találtak valam it, ami tek n őspáncélnak tűnt. A m ikor azonban D ubois
laposabban m egvizsgálta, látta, hogy ez valójában egy koponya teteje (8.1. áb-
• ii ami erősen fosszilizálódott, s ugyanolyan színe volt, m int a vulkanikus talaj-
" 'I A töredék legjellegzetesebb vonása egy nagy, kiugró csont volt a szem üre-
lelett, ami azt a gyanút ébresztette D ubois-ban, hogy a koponya egy majom-
i.- tartozott. Az esős évszak beállta azonban véget vetett az az évi ásatásoknak.
'• leütésében, am it egy állam i bányászati közlönyben tett közzé, D ubois nem
"i ili arra, hogy leletei olyan lényhez tartoztak volna, amely átm enetet képezne a
ni i|om és az em ber között.
IX92 augusztusában D ubois visszatért Trinilbe, s ott az őzek, rinocéroszok,
Ingnák, krokodilok, sertések, tigrisek és k ihalt elefántok cso n tjai között egy
i" ./iIizálódott em berszerű com bcsontot talált. Ezt a com bcsontot (8.2. ábra)
1 llibnyi (kb. 13,5 m) távolságra találta a koponyatetőtől és az őrlőfogtól. Ké-
•il»h egy m ásik őrlőfogat is találtak, kb. tíz lábnyira (3m ) a koponyatetőtől,
i ml mis úgy hitte, hogy az őrlőfogak, a koponya és a com bcsont m ind ugyanattól
i/ .illattól szárm aznak, am elyről azt gondolta, egy kihalt, hatalm as csim pánz le-
liol.
I % 3 -b an R ichard Carrington A z em beriség egym illió éve (A M illion Years
/ Man) című könyvében a következőt írta: „D ubois először hajlott arra, hogy a
i "P'm ya tetejét és a fogat egy csim pánzhoz tartozónak vélje, annak ellenére,
lini'v nincs rá ism ert bizonyíték, hogy ez a m ajom , vagy bárm ilyen őse valaha is
fii volna Ázsiában. Ám a nagy Ernst H aeckellel, a Jénai Egyetem zoológia pro-
I* /./ó ráv al való levélváltása után kijelentette, hogy a leletek egy olyan terem t-
HMnyhez tartoznak, am ely csodálatosan illik a „hiányzó láncszem ” helyére.
1 m találtunk egyet sem Dubois és H aeckel egym ásnak írt leveleiből, de ha a
jövőbeni kutatás a nyom ára vezetne, az jelentősen bővítené tudásunkat a
170 Az em beri f a j rejtélyes ercdfM

P ithecanthropus erectus születésének körülm ényeit illetően. Nyilvánvalóin

m indkét kutatónak jelentős érzelmi és intellektuális érdeke fűződött ahhoz, Imi
találjanak egy m ajom em bert. H aeckel, am int értesült D ubois felfedezésétől >
következő üzenetet táviratozta: „A Pithecanthropus feltalálójától boldog li III
dezőjének!”
D ubois végül csak 1894-ben adott közre teljes jelen tést felfedezéséről. I In
ben a következőket írta: „A P ithecanthropus az az átm eneti form a, amelynek
az evolúció tanának m egfelelően, az em ber és az em berszabású m ajmok kö/(MI
kellett léteznie.” Nem szabad elfelejtenünk, hogy m aga a Pithecanthr<>\'\\k
erectus csak D ubois elm éjében m ent át evolúciós fejlődésen az őscsimpán/i^l
az átm eneti em berszabású majomig.
H aeckel befolyásán kívül mi más vezethette D ubois-t arra, hogy leletéi *ii
m enetnek tekintse az ősm ajm ok és a m odem em berek között? Dubois úgy tulril
ta, hogy a Pithecanthropus koponyájának térfogata 800-1000 köbcentimétci I
zött volt. A m odern m ajm oké átlagosan 500 köbcentim éter, m íg a modern cm
béri lények koponyája 1400. így a trinili koponyát a kettő között helyezhettük
el. D ubois szám ára ez evolúciós kapcsolatot jelentett. De ha logikusan gomU
kozunk, lehetséges, hogy különböző teremtményeknek különböző méretű a;>vnl
van, anélkül, hogy ez evolúciós fejlődést jelen ten e a kisebbtől a nagyobb li l<
Sőt mi több, a pleisztocén korban szám os em lősfajt sokkal nagyobb egyed, i
képviseltek, m int m anapság. így lehetséges, hogy a P ithecanthropus kopom n
esetleg nem egy átm eneti em berszabásúhoz tartozott, hanem egy kivétele'.* ii
nagy, középső pleisztocén kori gibbonhoz, m elynek sokkal nagyobb koponyán
volt, m int m odem társainak.
A mai antropológusok m egszokásból m ég m indig úgy írják le az em ber,/n
básúak koponyájának evolúciós fejlődését a korai pleisztocén Australopitlw
cusátóí (amit először 1924-ben fedeztek fel) a középső pleisztocén jávai elöem
béréig (am it ma H om o erectuskénX ism ernek), m ajd a késői pleisztocén Horné
sapiens sapienséig, m intha az növekedett volna az idők folyam án. A soriéiul
azonban csupán azon az áron tartható fenn, ha kihagyják azokat a kopony.iK ti
am elyek nem illenek bele a sorba. Például a castenedoloi koponya, amelytől n
7. fejezetben szóltunk, korábbi, mint a jávai előember, de nagyobb a koponvu
térfogata. Valójában ez a koponya, m éretét és m orfológiáját tekintve is teljcieti
em beri. Azonban egyetlen ilyen kivétel is elegendő ahhoz, hogy megkérdőjele/
ze a feltételezett evolúciós láncolat egészét.
D ubois m egfigyelte, hogy bár a Trinilnél talált koponya bizonyos vonásul
ban nagyon m ajom szerü volt - például a kiugró szem öldökcsont tekintetében ,
a com bcsont m ajdnem teljesen em beri. A z erectus kifejezés arra utal, hoj-v it
P ithecanthropus felegyenesedve járt. Fontos azonban szem előtt tartanunk nü)
is, hogy a P ithecanthropus erectus com bcsontját m integy 45 lábnyira (13,5 ml
találták attól a helytől, ahol a koponya előkerült, egy olyan rétegben, amely <«)||
 | /ill iii előember 171

|#fl in;is állati csontot tartalm azott. Ez a körülm ény kétessé teszi azt az állítást,
■ k I', s/.erint mind a com bcsont, mind a koponya ugyanahhoz az egyedhez, vagy
9|s óh alán ugyanahhoz a fajhoz tartozott volna.
Sulikor Dubois jelentései elérték E urópát, sokan felfigyeltek rájuk. H aeckel
lpiii< s/.etesen azok között volt, akik ü n nepelték a P itheca n th ro p u st, m int az
|itil>< ii evolúció szem pontjából legfontosabb bizonyítékot. „R adikálisan m ódo-
|IImII,i ;i dolgok állását az igazságéit vívott nagy csatában, hogy Eugene D ubois
|i II' tit'zte a P ithecanthropus erectusi” - je le n te tte ki a d iad alittas H eackel.
M r találta az általam feltételezett m ajom em ber csontjait. E z a lelet fontosabb
m iinliopológia szám ára, m int a sokat dicsőített röntgensugár felfedezése a fizi-
fc i imára.” H aeckel m egjegyzései szinte vallásos próféciaként és annak betel-
i ni, sóként hatnak, H aeckel azonban híres volt arról, hogy az evolúció tanai-
ii ilátám asztása érdekében eltúlozta a fiziológiai bizonyítékokat. A Jénai
1 1 > ••li*m tudósokból álló bírósága bűnösnek találta őt különböző állatok em bri-
•iii"I készített rajzok m egham isításában, am it csupán azért tett, hogy igazolja a
fo|"k eredetéről szóló egyéni nézeteit.
IK()5-ben D ubois úgy döntött, visszatér E urópába, és k iállítja P ith e-
\ " nhropusát. B iztos volt benne, hogy a tudósk ö zö n ség csodálni és tám o g atn i
li'i 1 1 öt. Nem sokkal m egérkezése után kiállította leleteit, és előadásokat tartott
« Harmadik N em zetközi Z oológus K ongresszuson Leydenben, H ollandiában.
Min ,i jelenlévő tudósok közül néhányan, m int például H aeckel, lelkesen tám o-
.. ni il azt a nézetet, hogy a lelet m ajom em ber, m ások úgy vélték, hogy az csak
fi , majom, s voltak, akik azzal a feltevéssel szálltak szem be, hogy a csontok
itt malihoz az egyedhez tartoztak volna.
I lubois Párizsban, Londonban és Berlinben állította ki nagy becsben tartott
km' ■.ni. 1895 decem berében a szakértők az egész világról összegyűltek a berli-
"i Nntropológiai, Etnológiai és Ő störténeti T ársaságnál, hogy döntést hozzanak
1hiImiís Pithecanthropus példányáról. A T ársaság elnöke, Dr. Virchow, nem vál-
lnli'1 <•! a gyűlés elnöki tisztét. A z ezt követő ellentm ondásokkal teli vitában a
if i anatóm us, K ollm an azt m ondta, hogy a terem tm ény m ajom . V irchow
mit a com bcsont teljesen emberi volt, továbbá kijelentette: „A koponyán egy
Mi« lv varrat húzódik, az alsó boltozat és a szem gödör felső bo lto zata között,
fi',fii varrat csupán m ajm okon található, az em beren nem. így a k o p onya egy
if i|omé kell, hogy legyen. V élem ényem szerint ez a terem tm ény állat, v aló já-
!• mi rj>y hatalm as gibbon. A com bcsontnak a legkisebb kapcsolata sincsen a ko-
i "nvával.” Ez a vélem ény szöges ellentétben állt H eackelével és m ásokéval,
i ii lovábbra is m eg voltak győződve arról, hogy Dubois jáv ai előem bere igazi
Hiltn i ős.
172 Az em beri f a j rejtélyes etvdtM

A S E L E N K A -E X P E D ÍC IÓ

Hogy tisztázzon néhány kérdést, ami a Pithecanthropus-\G\etek és felfeil« /«*

síik körül keringett, Emil Selenka, a M üncheni Egyetem zoológia professzori
nagy horderejű expedíciót szervezett Jávára, de meghalt, m ielőtt elindult volm
Felesége, Lenore Selenka átvállalta a feladatot és hetvenöt m unkatársa feliai4
sokat végzett T rinilben az 1 907-1908-as évek során, P ithecanthropus eret i<4
leletek után kutatva. M indent egybevéve Selenka csoportja, mely geológusul l"*l
és paleontológusokból ált, negyvenhárom ládányi leletet küldött vissza Európd
ba, ezek között azonban egyetlen új Pithecanthropus-Xövedék sem szerepeli a
trinili rétegekben azonban az expedíció em beri jelenlét nyom aira bukkant: s /é j
szórt állati csontokra, faszénre és tűzhelyek alapjaira. A z ehhez hasonló jrl**!
alapján ju to tt Lenore Selenka arra a következtetésre, hogy az embei ili «
Pithecanthropus erectus kortársak voltak. M inden arra irányuló kísérlet, h o n «
fenti esetet D ubois PithecanthropusAeleXének evolúciós m ag y aráz atu l'"1
álítsák be, akkor is, m ost is, m eglehetősen kétséges volt.
E zek után 1924-ben George G rant M acCurdy, a Yale Egyetem antropoln«H
p rofesszora így írt A z em ber eredete (H um an O rig in s) című könyvéi""
„S elenka 1 9 0 7 -1908-as expedícióján egy fogat találtak, am elyről Walkoll .m
álította, hogy határozottan em beri. Ez a harm adik őrlőfog a szom szédos Iblvrt
ágyból szárm azik, egy régebbi (pliocén) üledékből, m int az, amelyben •
Pithecanthropus erectusX találták.”

D U B O IS V ISSZA V O N U L A C SA T Á B Ó L

E közben D ubois m ajom em berének a helyzete m ég m indig vitás maradi A

P ithecanthropusról alkotott vélem ényeket szám ba véve a berlini zoolápi-
W ilhelm D am es több tudós állításait gyűjtötte össze. H árm an azt állítunk
hogy a P ithecanthropus m ajom volt, öten azt, hogy em ber, hat szerint ....
em ber volt, hat m ásik szerint pedig a hiányzó láncszem. Kettő pedig azt állftnl
ta, hogy az em ber és a hiányzó láncszem közötti láncszem.
M íg azonban sok tudós fenntartotta kétségeit, m ások követték Haeckell u |A
vai előember, a darwini teória e csodálatos bizonyítékának dicsőítésében. Nrlu
nyan arra használták fel, hogy hiteltelenítsék a harm adidőszaki fejlett embci i-
lenlétének bizonyítékait. Ahogyan az ötödik fejezetből m egtudhattuk, W II
H olm es figyelm en kívül hagyta a kaliforniai harm adkori aranytartalm ú hoi<U
lékokban talált kőeszközöket, mert ezek „az em beri fajt legalább másIVI . -
olyan időssé teszik, mint Dubois P ithecanthropus erectusa, am elyet peiliy
emberi faj kezdeti formájának tekintünk.”
D ubois-t végül teljesen kiábrándította a tudom ányos világ igen vegyi-. fu
 4bn, u előember 173

|N<ii ii.'isa a P ithecanthropussza\ k apcsolatban. T öbbé nem állíto tta ki leleteit.

.ck azt állítják, hogy otthonában, a padló deszkái alatt tarto tta őket. M in­
it' in .i-lre az em berek elől úgy 25 évig, egészen 1932-ig rejtve m aradtak.
I ll(illésük idején - és azt követően is - a P itheca n th ro p u ssza l k ap cso lato s
|H*iU lovább folytatódtak. M arcellin B oule, a párizsi T örténeti E m bertani Inté­
z i \ ■/,élője azt jelentette más tudósokkal egyetem ben, hogy a réteg, m elyben a
t iiiin itnlhropus koponyatetőjét és csontjait találták, szám os m egkövesedett hal,
Bulin cs em lős csontjait tartalm azta. M iért is hinné el tehát bárki, hogy a k o p o ­
g n i' ki és a com bcsont ugyanattól az egyéntől szárm azik, vagy eg yáltalán
Ily milliói a fajtól? Boule, V irchow -val egyetem ben azt állította, hogy a com b­
in á l azonos volt a modern em berével, m íg a koponyatető egy m ajom éra hason-
Kihii feltehetően egy nagy gibbonéra. 1941-ben Dr. F. W eidenreich, a pekingi
■pnwiségi Orvosi Egyetem K ainozoikum i K utatólaboratórium ának vezetője azt
|lliiulin, nincs bizonyíték arra, hogy a com bcsont és a koponyatető ugyanahhoz
|# »evedhez tartozott volna. A com bcsont, m ondta W eidenreich, hasonló volt a
MH"I< ni em beréhez, és eredeti helyzete a rétegben nincsen biztosan m eghatároz-
> • Modern tudósok kém iai korm eghatározó m ódszereket alkalm aztak, hogy
|n i mondják, vajon az eredeti P ilhecanthropus-koponya és -com bcsont egyidő-
I i • .i középső pleisztocén faunával Trinil környékén, de az eredm ények nem
|nll ik egyértelműek.

M ÉG TÖBB C O M B CSO N T

l <•v;'ihb bonyolította az ügyet az az elkésett bejelentés, m ely szerint m ég

Ifibb»(imbcsontot találtak Jáván. 1932-ben Dr. Bernsen és E ugene D ubois felfe-
ilH i'l három com bcsontot egy m egkövesedett em lőscsonto k at tartalm azó do-
l« ■Imii a Leideni M úzeum ban, H ollandiában. A doboz olyan péld án y o k at tar-
Itliim /ott, m elyekről azt állították, hogy 1900-ban fedezte fel őket D ubois se-
• •11 Mr. K riele, ugyanabban a trinili üledékben a Solo folyó bal partján,
i ben Dubois az első jávai előem ber leleteket találta. Dr. Bernsen nem sok-
| ’tl • 'után meghalt, anélkül, hogy további inform ációkkal szolgált volna e mú-
h huh felfedezés részleteiről.
I )iibois állítása szerint nem volt jelen, am ikor K riele m egtalálta a com bcson-
•• i 'i e/ért azok pontos helyét a feltáráson belül (ami 75 m éter hosszú volt és 6-
II mm in széles) nem ismerte. A paleontológiai eljárások szabályai szerint ez a
bitóm lalanság nagyban csökkentette a csontok bizonyító értékét. Ennek ellené-
♦♦ ii ’.iktekintélyek később ezeket a com bcsontokat ugyanehhez a réteghez tar-
M niiak fogadták el, anélkül, hogy em lítették volna a felfedezés kétes körülm é­
nyi n vagyis azt, hogy dobozokban tárolt leletek között akadtak rájuk, több mint
Humunc évvel az eredeti ásatások után. A Kriele által talált három com bcsonton
174 Az em beri f a j rejtélyes eret folt

kívül m ég két másik com bcsonttöredék került elő a Leideni Múzeumban.

A további com bcsontok létezése nagy jelen tő sség g el bír az ernlHl
P ithecanthropus-koponya és -com bcsont szem pontjából, am elyet Dubois l.ilAll
az 1890-es években. A m ajom szerü koponyát és az em berszerű combcsonml
nagy távolságra találták egym ástól, de D ubois ezeket ugyanannak a terem i
m énynek tulajdonította. A z ő m agyarázata szerint a csontokat azért találták I n
lön, m ert a PithecanthropusX széttépte egy krokodil. De ha még több e m b e n /«
rű com bcsont kerül elő, akkor ez az érv sokat veszít m eggyőző erejéből. 11<>l <•
többi koponya? A zok is m ajom szerü koponyák voltak, m int az előző? S ml |
helyzet a talált koponyával? T ényleg ahhoz a com bcsonthoz tartozik, anui i
lábnyira (13,5 m) ástak ki? Vagy egy m ásik com bcsonthoz illik, ami később I *
rült elő? Vagy esetleg egy teljesen másfajta com bcsonthoz tartozik?

M O D E R N E M B E R H E Z TA R T O Z N A K -E
A T R IN IL I C O M B C S O N T O K ?

1973-ban M. H. Day és T. I. M olleson azt a következtetést vonták le, Imim

„A trinili com bcsontok durva anatómiája, röntgenanatóm iája és m ikroszkopikii
anatóm iája nem különbözteti meg őket jelentősen a m odern emberi combcsmtj
októl.” Azt is hozzátették, hogy a Kínából és Afrikából szárm azó Homo era
com bcsontok anatóm iailag hasonlóak egymáshoz, de különböznek a trinilirkmi
1984-ben Richard Leakey és más tudósok felfedeztek egy szinte teljes //.*
mo erectus csontvázat K enyában. M egvizsgálva a lábszárcsontokat, a tudóul!
m egállapították, hogy a com bcsontok alapvetően különböznek a m odem emU il
lényekétől. A já v ai felfedezésekről a tudósok a következőt állítják: „T rinilM
Indonéziából szám os töredék és egy teljes (de kórosan elváltozott) combr.oiil
származik. Annak ellenére, hogy ez volt az a példány, ami a faj nevéhez v e/d # (
(Pithe-canthropus erectus), továbbra is kétséges, hogy ezek tényleg H. era inI
csontok, vagy, a legújabb közös megegyezés értelm ében, esetleg mégsem a/ok 11
M indent összevetve, a mai kutatók szerint a trinili com bcsontok nem oly*
nők, m int a H om o erectusé, hanem inkább a modern Homo sapiens* Int
hasonlítanak. Mit lehet akkor kezdeni ezekkel a felfedezésekkel? A jávai emui*
csontokat hagyom ányosan a m ajom em ber ( P ithecanthropus erectus, ma H um
erectus) bizonyítékainak tekintették, amely körülbelül 800 000 évvel ezelöii *'11
a középső pleisztocénben. Most úgy tűnik, ezek inkább azt bizonyítják, ho;’\ 4
tek anatóm iailag modern em berek 800 000 évvel ezelőtt.
Néhányan azt állították, hogy ezek a com bcsontok magasabb rétegekből U
veredtek oda. Természetesen ha ragaszkodunk ahhoz, hogy az emberszeríi 11mill
com bcsontok felsőbb szintekből keveredtek feltárási helyükre, akkor miéri ni Ifl
igaz ez a Pithecanthropus-koponyára? Ez viszont teljesen kiküszöbölné a / 1 u
 i i<i\ (ii előem ber 175

Ii ii jávai eiőem ber-Ieietet, am elyet hosszú ideig az em beri evolúció szilárd bi-
#■ H. Ilckaként em legettek.
Valójában Eugene D ubois élete késői szakaszában m aga is azt a következte-
jfti vonta le, hogy szeretett P ithecanthropusának koponyatető je egy nagy gib-
l<uiilioz tartozott, egy olyan m ajom hoz, am ely az ev o lúcio n isták szerin t nem
-•ii közeli kapcsolatban az em berrel. M indeddig azonban a szkeptikus tudom á-
II," . világ nem akart búcsút m ondani a já v ai előem bernek, m ert a Pithecanthro-
á»M< mostanra teljesen beágyazódott a m odem H om o sapiens szárm azási vonalá-
1 i l >iibois tiltakozását elutasították, m int egy rosszindulatú öregem ber szeszé-
1 - ii I la valaki, akkor a tudom ányos világ igenis el ak art oszlatni m inden ké-
H l\ i .) jávai előem ber m ibenléte és hitelessége felől, azt rem élvén, hogy ez meg-
#!<!>iiii majd a darwini evolúció tanát - am elynek az em beri evolúció a legtöbbet
k*ii> ,.ilt és legellentm ondásosabb aspektusa.
A m úzeum látogatók világszerte m egtalálhatják azokat a m aketteket, melyen
...... koponyatető és com bcsont ugyanahhoz a középső pleisztocénbeli Homo
ffri ni shoz tartozik. 1984-ben a N ew York-i Term észettudom ányi M úzeum ban a
•i i ii reklámozott Ősök című kiállításon együtt m utatták be az em beri evolúciót
|i 'i iiii.isztó legjelentősebb, világszerte gyűjtött fosszilis leleteket - am elyek kö-
" ■Isödleges helyen állították ki a trinili koponyatető és com bcsont m odelljét.

A H E ID E L B E R G I Á L L K A P O C S

\ I >ubois-féle jávai előem ber m ellett egy újabb, az em beri evolúcióhoz kap-
Mi'lniló bizonyíték került elő: a heidelbergi állkapocs. 1907. o k tó b er 21-én
i I H artm ann, a H eidelberg m elletti M auernél lévő ho m okbánya m unkása
U-, n.if'.y állkapocscsontot fedezett fel a feltárás alján, 82 láb (25 m) m élység­
it ii \ munkások csontok után kutattak, és sok, nem em bertől szárm azó leletet
•-h iú k , s adtak át a közeli H eidelbergi E gyetem G eo ló g ia T anszékének.
Ii Hmi,mn azután J. Rüschnek, a bánya tulajd o n o sán ak adta át az állkapcsot
| N \ iliia), aki a következő üzenetet küldte Dr. O ttó Schoetensacknak: „Ön húsz
Ilim ,/n éven át kutatott az ősem ber nyomai után a bányám ban. Tegnap m egtalál­
ni! i r.y kitűnő állapotban lévő, a korai em berhez tartozó alsó állkapocs került
IflA i uödör aljáról.”
' ■hoetensack professzor H om o heid elb erg en sisnek nevezte el a terem t-
iih»"\i, és korát a m ellette lévő kövületek alapján a G ünz-M indel interglaciális
Wni> i•* lelte. 1972-ben David F’ilbeam kijelentette, hogy a heidelbergi állkapocs
I, n bizonnyal a M indel-jegesedés idejéből szárm azik, és a kora körülbelül
* " IKK) és 450 000 év között van.”
\ német antropológus. Johannes Ranke, az evolúció egyik ellenlábasa azt ír-
,i | f 1920-as években, hogy a heidelbergi állkapocs inkább a H omo sapiens
176 Az em beri fa j rejtélyes ereJuli

képviselőjéhez tartozik, sem

m int egy m ajom szerű ősh«w
A heidelbergi állkapocs ni4|
ma is m orfológiai rejtély. Alj
alsó állkapocs vastagság.) >'»
az állcsúcs látható hiányh
megegyezik a H omo e r e d //w<
jellem ző vonásokkal. Nélu'tn
m odern ausztráliai benns/ll
lőtt állkapcsa azonban színit u
8.3. ábra A heidelbergi állkapocs, melyet 1907- vastag a m odern európai cm
ben fedeztek fel Mauernél, a németországi Heidel­ bér állkapcsához képest, és n/
berg mellett. álluk kevésbé fejlett.
Frank E. P oirier ( ! ‘>//i
szerint a heidelbergi állkapocs fogai m éretükben jobban hasonlítanak a mod* ni
H om o sapienséhez, mint az ázsiai Homo erectuséhoz (jávai előem ber és pekingi
előem ber). T. W. Phenice, a M ichigani Á llam i E gyetem tanára ezt írta 1 / ’
ben: „A fogak figyelem rem éltóan hasonlóak a m odern em ber fogaihoz s/inli
minden tekintetben, beleértve m éretüket és a fogcsúcsok m intázatát is.” A nm
dem elm élet így alátám asztja Ranket, aki már 1922-ben így írt: „A fogak tipil n
san em beriek.”
Egy m ásik európai lelet, am elyet általában a H om o erectus szál kapcsolnál
össze, az a vértesszőlősi nyakszirtcsont-töredék egy középső pleisztocén lel"
helyről, M agyarországról. A vértesszőlősi nyakszirtcsont m orfológiája még n i
télyesebb m int a heidelbergi állkapocsé. D avid Pilbeam azt írta 1972-ben , A
nyakszirtcsont nem em lékeztet a H. erectus éra, de az ősem berére sem, inkál»l • h
legkorábbi modern em berére hasonlít. Az ilyen leleteket máshol nem tartják n
gebbinek 100 000 évesnél.” Pilbeam úgy gondolta, hogy a vértesszőlősi nynk
szirtcsont körülbelül ugyanolyan korú, m int a heidelbergi állkapocs, U h.*i
250 000 és 450 000 év között lehet. H a a vértesszőlősi nyakszirtcsont formáin
ban m odern, akkor ez segít m egerősíteni a hasonló korú, anatóm iailag modem
em beri csontvázm aradványok hitelességét, am iket A ngliában talált il
Ipswichnél illetve Galley Hillnél (7. fejezet).
A heidelbergi állkapocsra visszatérve, véleményünk szerint a felfedezés kotul
ményei nem voltak tökéletesek. Ha valaki anatómiailag modem emberi állkapeni)
talált volna ugyanabban a homokbányában, akkor ez könyörtelen bírálat tárgya l h
volna, s újkorinak találták volna. Valójában egyetlen tudós sem volt jelen a felit
dezés pillanatában, de a heidelbergi állkapocs, mivel beleillik - ha nem is tőkék
tesen - az evolúciós feltételezések alkotta képbe, felmentést kap a támadások alul
 I ii ’ivai előem ber 177

VON K O E N IG S W A L D T O V Á B B I F E L F E D E Z É S E I
A JÁVA I E L Ő E M B E R R Ő L

I ‘>29-ben egy újabb őskori em berelődöt találtak, ez alkalom m al Kínában. A

uniósok a jáv ai előem bert, a heidelbergi előem bert és a pekingi előem bert egy
• oportba szokták sorolni, m int példákat a H om o erectusra, a H om o sapiens
kn/vcllen elődjére. K ezdetben azonban az indonéz, a kínai és a ném et leletek
i"/<w vonásai és evolúciós helyzete nem volt nyilvánvaló, a paleo an tro p o -
li'itusok ezért különösen szükségesnek érezték, hogy tisztázzák a jáv ai előem ber
le Is /étét.
1930-ban G ustav H einrich Ralph von Koenigsvvaldot, a H olland K elet-Indi-
i teológiai Szolgálat egyik tagját Jávára küldték. K önyvében, m ely a Találko-
f.n a történelem elő tti em berrel (M ee tin g P rehistoric M a n ) cím et viseli, von
i "< uigswald a következőt írta: „A pekingi előem ber felfedezése ellenére to-
ilihra is szükséges egy olyan új P ithecanthropust találni, am ely eléggé teljes
ililio/, hogy m egfelelően bizonyítsa a vitatott lelet em beri je lle g ét.”
Von K oenigsw ald 1931 januárjában érkezett Jávára. U gyanazon év augusz-
m uhan egyik m unkatársa egy em berszabású leletet talált N gandongnál, a Solo-
i-'Kónál. Von K oenigsw ald a soloi példányt a neander-völgyi ősem ber jávai vál-
•■■ .iiaként osztályozta, am ely a Pithecanthropus erectusnáX később jelen t meg.
I J^y tűnt, az. em beri ősök története Jáván fokozatosan kitisztul, de további
tikára volt szükség. 1934-ben von K oenigsw ald S angiran b a utazott, egy
iImiitől nyugatra eső lelőhelyre a Solo folyónál. M agával vitt szám os já v ai
•<>mk;rist, közöttük egy képzett gyűjtőt, A tm át, aki von K oenigsw ald szakácsa és
• i Jicn segédje volt a terepen.
Von K oenigsw ald így írt: „É rkezésünkre nagy öröm tám adt a kam pongban.
A/ emberek összehordták az összes állkapcsot és fogat, am it csak találtak, s fel-
'i mlották, hogy eladják nekünk. M ég a nők és a lányok is részt vettek ebben,
■I ik .ihalában nagyon visszahúzódóak.” Ha figyelem be vesszük, hogy a legtöbb
!• I' irt, am it von K oenigsw aldnak tulajdonítanak, valójában helybéli falusiak
\ if-v bennszülött gyűjtők találták, akiknek darabonként fizettek, a leírt esemény
Hifiiképpen némi nyugtalanságra adhat okot.
1935 végén, a világgazdasági válság alatt m egszüntették von K oenigsw ald
■iii .át a Jávai G eológiai Szolgálatnál. Von Koenigswald változatlanul megtartot-
in .••fcdjét, Atmát, és másokat, akik Sangiranban dolgoztak, munkájukat pedig a
U h".égétől és jávai m unkatársaitól kapott adom ányokból finanszírozta.
I bben az időben találták bizonytalan körülm ények között azt a m egkövese-
l» ii leletet, am ely egy felnőtt P ithecanthropus erectus jo b b felső állkapcsának
mid A von K oenigsw ald által írt szám os je len tés vizsgálata során sem m ilyen
•n,i utaló leírás nem található, hogy pontosan hogyan is találta ezt a példányt,
r * ' i-ben azonban K. P. Oakley angol kutató és társai azt állították, hogy a lele­
178 A z em beri f a j rejtélyes ereden

tét a von K oenigsw ald által felfogadott gyűjtők találták 1936-ban. feltárt tini
üledék felszínén, K alijoso keleti részén K özép-Jáván. Mivel az állkapcsot a lel
színen találták, pontos kora bizonytalan.
Egy antropológus azt m ondhatná, hogy ez az állkapocstöredék a Homo
erectus vonásait m utatja, ahogy ma a Pithecanthropus erectusX nevezik. Mégn
ez legalább néhány százezer évig az üledékben volt, annak ellenére, hogy a lel
színen találták. De mi a helyzet akkor, ha geológiailag újabb időkben - v;i|'\
akár m anapság is - léteznek olyan ritka em berszabású fajok, m elyek a Honin
erectuséhoz hasonló fizikai jellem zőkkel rendelkeznek? Ebben az esetben ,1 /
em ber nem tudja egy adott csont korát autom atikusan m eghatározni a csont li/i
kai jellem zői alapján. A l l . fejezetben találhatunk bizonyítékot arra, hogy egy,
a H om o erectushoz hasonló lény az újabb időkben is élt, és valójában még unt
is élhet.
Az 1936-os nehéz év során, am ikor a fent em lített m egkövesedett álkapcsni
felfedezték, a munkanélküli von K oenigsw aldhoz híres látogató érkezett Picin
Teilhard de Chardin személyében, akit von K oenigsw ald maga hívott meg, hogy
jö jjön és vizsgálja m eg jáv ai felfedezéseit. Teilhard de C hardin, a világhírig
régész és jezsuita pap Pekingben dolgozott, ahol részt vett a pekingi előembt i
feltárásán Csoukoutienben.
Jávai látogatása alkalm ából Teilhard de Chardin azt jav aso lta von Koenigs
w aldnak, hogy írjon John C. M erriam nak, a C arnegie Intézet elnökének. Von
K oenigsw ald így is tett, és tájékoztatta M erriam ot arról, hogy m ár nem .ill
messze attól, hogy újabb fontos Pithecanthropus leletre bukkanjon.
L evelére M erriam pozitívan reagált, és 1937 m árciusában m eghívta Phil.i
delphiába, hogy vegyen részt az Ő sem ber Szimpóziumon, amit a Carnegie Inlr
zet szponzorált. Ezen von K oenigsw ald a világ sok vezető tudósával találku
zott, akik az em beri őstörténet területén dolgoztak.
A találkozó egyik központi célja az volt, hogy létrehozzanak egy végrehajtó
bizottságot a Carnegie Intézet által anyagilag tám ogatott paleoantropológiai kn
tatásokra. A z elszegényedett von K oenigswald hirtelen a Carnegie Intézet kine
vezett kutatója lett és hatalm as költségvetés felett rendelkezett.

A C A R N E G IE IN T É Z E T S Z E R E P E

T ekintve, hogy a m agánalapítványok milyen fontos szerepet játszan ak <1 /

evolúciós kutatások anyagi tám ogatásában, érdem es a továbbiakban m egvi/s
gálni az alapítványok és vezetőik m otivációit. A C arnegie Intézet és John (
Merriam kiváló esettanulmányul szolgálnak. A 10. fejezetben pedig a Rockefcl
ler-aiapítvány szerepét fogjuk m egvizsgálni, am it a pekingi em ber feltárásának
tám ogatásában játszott.
 I hivai előem ber 179

A C arnegie Intézetet 1902 ja n u á rjá b a n alapították W ashingtonban, és a

I "ii^resszus által jó v áh ag y o tt okirat 1904-ben vált jo g e rő ssé. A z intézm ényt
■r\ huszonnégy m egbízottból álló testület irányította egy egész éven át ülésező
s • i■it hajtó bizottságon keresztül. A szervezetet tizenkét kutatási részlegre osz-
inii.ik, melyek közti! az evolúciókutatás volt az egyik. Ez az intézm ény alapítot-
I I meg a Mt. W ilson O bszervatórium ot is, ahol először végeztek olyan sziszte-

mnlikiis kutatást, am ely elvezetett a táguló világegyetem g o n d o latáh o z. így a

I iinegie Intézet két olyan területen volt aktívan je le n - az ev o lú ció és az
II .lobbanás-elm élet terén - am ely a tudom ányos-kozm ológiai látásm ód alapját
• • |M-/i, s ami egy előző, vallásos ihletésű kozm ológiát váltott fel.
figyelem re méltó, hogy A ndrew C arnegie és hasonló szem élyek jó ték o n y sá­
gi •■/.indékát, am ely hagyom ányosan a társadalm i jólét, a vallás, a kórházak és a
i n/oktatás felé irányult, m ost a tudom ányos kutatások, lab o rató riu m o k és csil-
I if.vi/sgálók tám ogatása felé irányították. E z tükrözte azt a fontos szerepet,
■melyet a tudom ány és a tudom ányos v ilágnézet - az ev o lú ció t is b eleértv e -
I I /dclt elfoglalni a társadalom ban, különösen annak leggazdagabb és legbefo-
i r.osabb tagjainak elm éjében, akik közül sokan a tudom ányban az em beri fej­
lődés legnagyobb rem ényét látták.
lohn C. M erriam , a C arnegie Intézet elnöke szerint a tu d o m án y „nagyban
Ini//ájárult az alapvető filozófiák és vallások form álásához” . E zért azt a tényt,
hogy tám ogatta von K oenigsw ald jáv ai leletgyűjtő expedícióit, ebben az össze-
liifígésben kell szem lélnünk. Egy olyan alapítványnak, m int a C arnegie Intézet,
"K i-,voltak az eszközei ahhoz, hogy úgy használja a tudom ányt, hogy befolyá­
s u l ludja a filozófiát és a vallást azzal, hogy anyagilag szelektíven tám ogat bi-
"iiyos kutatási területeket, és k özreadja azok eredm ényeit. „A tém ák szám a,
•melyeket tám ogatni lehet, végtelen. De m indig célszerű m egfontolni, hogy az
■•loll időben m ely kérdések a leghasznosabbak az em beriség ja v á t szolgáló tu-
iIll's liiinogatása szem pontjából” - írta M erriam.
A/, em beri evolúció kérdése m egfelelt ennek a követelm énynek. „Életem je -
i' iiiös részét azzal töltöttem , hogy elősegítettem a kutatásokat az élet történeté-
• I kapcsolatban - m ondta M erriam s teljesen átitatódtam azzal a gondolattal,
Imgy az evolúció, vagyis a folyam atos növekedés és fejlődés elve az egyik leg­
kínosabb igazság am ire a tudás m űvelése által valaha is szert tettü n k .”
M erriam képzettsége szerint paleontológus volt, hite szerint ped ig keresz-
it>ny De kereszténysége határozottan m ellékes helyet foglalt el a tudom ánnyal
/cinben. „Első kapcsolatom a tudom ánnyal - idézte fel M erriam egy 1931-es
In lé d é b e n - akkor volt, am ikor egyszer az iskolából hazajövet elm ondtam
■n\ .unnak, hogy a tanár tizenöt percig beszélt nekünk arról, hogy a terem tés nap-
I i i limit M ózes első könyve ír le, a terem tés hosszú időszakai, nem pedig hu-
•mnégy órás napok voltak. Anyám és én sokat beszélgettünk (ő skót reform á-
"i voll), és megegyeztünk abban, hogy ez visszataszító eretnekség. De a mag el
180 Az em beri fa j rejtélyes cv«.Aír

volt vetve, és én fokozatosan eltávolodtam ettől az elgondolástól az elkövriU

zendő évtizedekben. Ami a terem tést illeti, m ost már értem , hogy a tudonum
területei szennyezetlen és m ódosulatlan feljegyzései annak, am it a Tenmift
véghezvitt.”
Félretéve a szentirás terem téssel kapcsolatos nézeteit, M erriam nak sikeillil
Darwin evolúcióját egyfajta vallássá alakítania. 1924-ben, a George Wash ....
Egyetem en tartott köszöntő beszédében M erriam ezt m ondta az evolúcióiul
„Semmi sem nyújt több lelki tám aszt az életünkben, annál a dolognál, ami vnm
kozással teli figyelmünket a folyam atos növekedés és fejlődés felé irányítja."
Úgy vélekedett, hogy a tudom ány lehetőséget ad az em bernek arra, hog\ ii
teni pozícióba em elkedve irányítani tudja jövőb eli fejlődését. „A kutatás a, i
eszköz, amivel az em ber saját további evolúcióját segíti elő” - mondta Meri nini
1925-ös köszöntőjében a C arnegie Intézet m egbízott testületének. Azután írv
folytatta: „Úgy hiszem, ha [az em ber] szabadon választhatna, hogy az az evolu
ció folytatódjon tovább, am elyet egy távoli Lény irányít, s am iben csak magiig
hetetlenül sodródna, vagy volna lehetősége választani egy olyan helyzvlt'l
am elyben ez a külső erő csak m egszabná a törvényeket és lehetővé tenne «
szám ára, hogy használja őket, akkor az em ber azt mondaná: ‘Szívesebben vi n
ném, ha rám is hárulna felelősség e m űben’.”
„Az ősi történet szerint -- folytatta M erriam - az em bernek el kellett hagyni#
az Édenkertet, nehogy túl sokat tudjon. Kiűzetett, hogy a maga urává v á l h a s s o n
Egy lángoló kard őrizte a keleti kaput, s neki dolgoznia kellett, meg kelleti ind
velnie a földet, addig, am íg nem ébredt tudatára önnön ereje értékének. MoM
azt tanulja, hogyan szántsa fel a földet, s hogyan alakítsa életét a természet lOi
vényeivel összhangban. Lehet, hogy a távoli jöv ő b en írnak m ajd egy könyvel
amelyben benne lesz, hogy az em ber végül eljutott arra a szintre, ahol visszaáll
a Kertbe, és a keleti kapunál m egragadta a lángoló kardot, az irányítást jelki | .
ző kardot, hogy fáklyaként vigye, ami az élet fájához vezet.” M egragadni a l.m
goló kardot és odam enetelni az élet fájához, hogy mi irányítsuk? Az em ber Hm
nődik, hogy vajon az olyan nagyravágyó tudom ányos törekvők m ellett, mini
amilyen Merriam, lenne-e elég hely ebben az Édenkertben Isten szám ára is.

V ISSZA JÁ V Á R A

A C arnegie Intézettől kapott pénzzel felfegyverkezve von Koenigswald

1937 júniusában visszatért Jávára. Rögtön érkezésekor felbérelt sok száz liH\ i
lakost, s elküldte őket, hogy még több leletet keressenek. Találtak is újabb IH«
teket, azonban szinte mindegyik szegényesen leírt lelőhelyekről szárm azó álllui
pocs- és koponyatöredék volt. M indez m egnehezíti koruk pontos meghal rt
rozását.
é I v' 'it előem ber 181

\ legtöbb sangirani lelet m egtalálásakor von K oenigsw ald B andungban tar-

|ft*l u.lott, úgy 200 m érföldnyire, bár néha elutazott a feltárásokhoz, m iután ér-
»Mii' liék egy-egy leletről.
I') 17 őszén von K oenigsw ald egyik gyűjtője, A tm a, p o stázo tt neki egy h a­
knii 1 1 sontot, am ely szem m elláthatólag egy vastag, m eg k ö v esed ett hom inida-
k'i">ny;ihoz tartozott. Azt m ondták, hogy a példányt a Kali T jem oro-folyó part-
k*l<*• közel találták, Sangirannál, ott, ahol a folyó áttöri a K abuh nevű hom ok­
in formációt.
Vim K oenigsw ald az éjszakai vonattal K özép-Jávára utazott, s a következő
|9| | m I a lelőhelyre érkezett. „A lehető legtöbb gyűjtőt m ozgósítottuk - m ondta
m pedig m agam m al hoztam a töredéket, körbem utattam , és a k o p o nyához
ti minden egyes új darabért tíz centet ígértem . Ez sok pénz volt, mivel egy
lilt! onséges fog csupán fél vagy egy centet hozott. Ilyen alacsonyan kellett tarta-
ftiml ,i/. árat, mivel kénytelenek voltunk készpénzzel fizetni m inden egyes lele-
»«• i mert am ikor egy já v ai három fogat talált, nem volt h ajlan d ó eggyel sem
ii'U.ri gyűjteni, am eddig ezt a három fogat el nem adta. Tehát kénytelenek vol-
liiil rengeteg törött és értéktelen fogm aradványt m egvenni, és eldobni őket va-
I Uandungban - m ert ha otthagytuk volna S angiranban, akkor ú jra és újra
i» lnimilották volna nekünk eladásra” .
\ / igencsak m otivált csapat gyorsan előkerítette az óhajtott koponyatöredé-
l i ■i Von K oenigsw ald később így em lékezett: „Egy kis folyó partján - am ely
iM' ni az évszakban m ajdnem száraz volt - ott feküdtek a koponya darabjai, ki-
(fm vii a hom okkőből és a trinili faunát tartalm azó konglom erátum ból. Egy
i/ i sapat izgatott helybélivel felm ásztunk a hegyoldalon, összegyűjtve min-
■I n i .onttöredéket, am it csak találtunk. T íz centes árat ígértem m inden egyes tö-
h ili l i il, ami ahhoz az em beri koponyához tartozott, de alulbecsültem barna
1 mi gyűjtőim híres „üzleti érzékét” . A z eredm ény szörnyű volt. A hátam m ögött
1> ■l'li részekre törték a nagyobb darabokat, hogy többet tudjanak eladni! ... Úgy
"• n ven darabot gyűjtöttünk össze, am elyből harm inc a koponyához tartozott.
1 1 1•. ./ép, majdnem teljes Pithecanthropus koponyát alkottak. Most, végre meg-
Mlillluk!”
l tonnán tudta von K oenigswald, hogy a hegy felszínén talált töredékek való-
I'ihi ahogy ő állíto tta - a középső pleisztocén K abuh F orm ációból szárm az-
• 'i ' A / is lehet, hogy a helybéli gyűjtők egy koponyát találtak valahol, dara-
1i'liia törték, s egy darabját elküldték von K oenigsw aldnak, a többit pedig szét-
• "•ii.ík a Kali T jem oro partjain.
Von K oenigsw ald felépített egy koponyát a m egtalált harm inc darabból.
ptih, i anthropus II-nek nevezte el, és elküldött egy előzetes beszám olót Dubois-
ii 'I A koponya sokkal teljesebb volt, m int az eredeti koponyatető, am it Dubois
1ii ili líinilnél. Von Koenigswald korábban m indig úgy vélekedett, hogy Dubois
i mil'll / ’iihecanthropusát túlságosan alacsony profillal rekonstruálta, s úgy gon­
 182 Az em beri f a j rejtélyes em lei *

dolta, hogy a P ithecanthropus koponyatöredékek, am iket talált, egy emberin

hasonlóbb interpretációt tesznek lehetővé. Dubois, aki ekkorra m ár arra a kövi i
k eztetésre ju to tt, hogy az ő eredeti P ithecanthropusa pusztán egy m eg k ö v ez
dett majom, nem értett egyet von K oenigsw ald rekonstrukciójával, és nyilvárni
san ham isítással vádolta. K ésőbb visszavonta a vádat azzal, hogy a von
K oenigsw ald rekonstrukciójában talált hibák valószínűleg nem voltak szánd*
kosak.
Von K oenigsw aldot azonban egyre többen tám ogatták. 1938-ban Frmi#
W eidenreich, aki Csoukoutienben a pekingi előem ber feltárásainak felü gyeln i,
volt, azt állította a tekintélyes Nature cím ű folyóiratban, hogy von Koenigsw.iM
leletei határozottan m egalapozták a P ithecanthropus em beri előd mivoltál, s aa
nem egy gibbon, mint ahogy Dubois állította.
1941-ben egyik Sangirani helybéli gyűjtője egy hatalm as alsó állkapocs in
redékét küldte el von K oenigswaldnak, aki szerint ez félreérthetetlenül egy cm
béri előd állkapcsának vonásait mutatta. A z állkapocs tulajdonosát M egantln•>
p u sp a la eo ja va n icu sn a k (az ősi Jáva hatalm as em bere) nevezte, mivel az állk.i
pocs a tipikus modern em beri állkapocs m éretének kétszerese volt.
A z eredeti beszám olókból, az alapos vizsgálat ellenére sem derült ki az all
kapocs m egtalálásának pontos helye, s az sem, hogy ki fedezte fel. Ha von K<h
nigsw ald jelentette a felfedezés pontos körülm ényeit, akkor azt gondosan tilok
ban tartják. Legalább három jelentésében részletesen beszám olt a M egantlvv
pusról, de egyben sem tájékoztatja az olvasót a lelet eredeti helyzetéről. Mimi
össze csak annyit mond, hogy a Putjangan Form ációból szárm azik, de sem m iIt
le további tájékoztatást nem ad. E zért am it biztosan tudhatunk, az csak anrn i
hogy az állkapocs töredékét névtelen gyűjtő küldte el von Koenigswaldmil
E zért kora - szigorú tudom ányos szem pontból - rejtély maradt.
Von Koenigsw'ald vélem énye szerint a M eganthropus az em beri evolúció IA
vonalának egy hatalm as m ellékága. Talált még néhány hatalm as, em berihez lm
sonló, m egkövesedett fogat, am it egy m ég nagyobb terem tm énynek, ti
G igantopithecusnak tulajdonított. Von K oenigsw ald szerint a G i-gantopitheai.*
egy nagy és viszonylag újabb kori m ajom volt, de W eidenreich, m iután meg
vizsgálta a M eganthropus állkapcsot és a G igantopithecus fogat, egy másik rl
m élettel állt elő. Feltételezése szerint m indkét terem tm ény közvetlen elődje m
em bernek. W eidenreich szerint a Homo sapiens a G igantopithe-custó\ számúi
zik, a M eganthropus on és a P ithecanthropuson keresztül. M indegyik faj kiscl >1•
volt, m int a következő. A legtöbb m odern szaktekintély azonban |
G igantopithecusX csupán az em berszam ású m ajm ok egy változatának tartju
am ely a korai pleisztocén középső szakaszában élt, s nem állt közvetlen kapcsn
latban az emberrel. A M eganthropus állkapcsokról ma azt gondolják, hogy sok
kai inkább hasonlítanak a jáv ai előem beréhez (H om o erectus), mint amennyit <
von K oenigsw ald eredetileg hitte. 1973-ban T. Jacob azt ja v aso lta, hogy n
 I hWui előem ber 183

k <•»•iifiihropus fosszíliákat A ustralopithecusként osztályozzák. Ez azéit is nyug-

i ti mill), mivel a je len leg elfogadott álláspont szerint az A u stralopithecus soha-
i' ni hagyta el afrikai otthonát.

K É S Ő B B I F E L F E D E Z É S E K JÁ V Á N

\ M eganthropus volt a legutolsó nagyobb felfedezés, am it von Koenigswald

i' l' ntelt, de a já v ai előem ber többi csontja utáni kutatás egészen a m ai napig
i•<I. lalódott. Ezek a későbbi leletek, am elyeket P. M arks, T. Jacob, S. Sartono és
ic i ok jelentettek, egyform án elfogadottak a Jáván, a középső és korai pleiszto-
" ulien élő H om o erectus létezésének bizonyítékaként. U gyanúgy, m int von
i ■" nigswald felfedezéseit, ezeknek a leleteknek is m ajdnem m indegyikét hely­
it' Ii gyűjtők vagy farm erek találták a felszínen.
I Jacob például azt jelentette, hogy 1963 augusztusában egy indonéz farm er
"" i'kövesedett koponya darabjait fedezte fel a Sangiran területen, m iközben a
inliljéi művelte. A m ikor összeillesztették ezeket a koponyatöredékeket, a Homo
i lus koponyájához hasonló form át kaptak. B ár Jacob azt állította, hogy ez a
| 'l'Diiyatető a középső pleisztocén K abuh F orm ációból szárm azott, nem hatá-
ii' i,i meg a töredékek pontos helyzetét, am elyben m egtalálták. M indössze
annyit tudunk, hogy egy farm er néhány m egkövesedett koponyatöredéket talált,
lyek valószínűleg a felszínen, vagy ahhoz közel helyezkedtek el.
I*>73-ban Jacob a következő érdekes kijelentést tette Sangiranról, ahol a ké-
"Uii jávai Homo erectus leletek m indegyikét találták: „E z a lelőhely m ég m in­
in’ ígéretesnek tűnik, de különleges problém ákat vet fel... Ez főleg annak kö-
- >nliető, hogy a lelőhely környékén lakók közül sokan képzett g yűjtők, s így
• mmsítani tudják a fontos leleteket. A vezető gyűjtők m indig m egpróbálják a
lt i'inbbet kihozni azokból a főem lősleletekből, am elyeket az eredeti felfedezők
v» I* i lenül találtak. E zenkívül esetleg nem is je le n tik a leletek p o n to s helyét,
mt ii léinek, hogy elveszítik egyik lehetséges bevételi forrásukat. N éha nem ad-
i'il i'l az összes töredéket az első alkaiom m m al, hanem m egpróbálnak pár dara-
l"'i megtartani, hogy később m agasabb áron adhassák el.”
M indezek ellenére a sangirani leleteket hitelesnek tekintik. H a rendhagyóan
• i emberi leleteket találnának ehhez hasonló körülm ények között, akkor azokat
i nnyörtelen bírálatnak vetnék alá. M int mindig, most is az a vélem ényünk, hogy
iMni s/ab ad n a kétféle elbírálást alkalm azni a paleoantropológiai bizonyítékok
itt kelésében - egy lehetetlenül szigorú m ércét rendhagyó bizonyítékok eseté-
i ■» i i . és egy rendkívül laza mércét az elfogadott bizonyítékokkal kapcsolatban.

I logy fényt derítsünk a bizonytalan részletekre, 1985-ben levelet írtunk S.

’ttiiiononak és T. Jacobnak, hogy további inform ációt kapjunk az általuk Jáváról
• lenlett felfedezésekről. Nem érkezett válasz.
184 Az em beri fa j rejtélyes eredd*

A JÁVA I L E L E T E K K É M IA I ÉS
R A D IO M E T R IA I K O R M E G H A T Á R O Z Á S A

M ost a já v ai em berszabású leletek lelőhelyének kálium -argonos kormi-j-lm

tározásával kapcsolatos kérdésekről szólunk néhány szót, valam int azokról »i
próbálkozásokról, am ikor maguknak a leleteknek a korát próbálták meghatni",'
ni különböző kémiai és radioaktív m ódszerekkel.
Trinilnél a K abuh Form áció kora, ahol eredetileg Dubois a jáv ai előemlu i
leleteit találta, a kálium -argon m ódszer szerint 800 000 év. M ás jáv ai leleiH ■
Putjangan F orm áció D jetis-rétegeiből szárm aznak. T. Jacob szerint ii
M odjokerto m elleti Putjangan Form áció D jetis-rétegeinek korm eghatáro/iit*
kálium -argon m ódszerrel egy kb. 1,9 m illió éves korai pleisztocén kort muitii
A z 1,9 m illió év a következő okok m iatt jelentős. Ahogyan korábban is lállul
sok H om o erectus leletet (am elyeket előzőleg P ithecanthropusivA
M eganthropusnak neveztek) a D jetis-rétegből szárm azónak találtak. Ha e/olu
nek a leleteknek a kora 1,9 millió év, akkor idősebbek, mint a legidősebb afrik,n
Homo erectus leletek, am elyek úgy körülbelül 1,6 m illió évesek. Az elfogulni
nézetek szerint a Homo erectus Afrikában fejlődött ki, s nem vándorolt el oniimi
egészen egym illió évvel ezelőttig.
Ezenkívül, néhány kutató azt is felvetette, hogy von K oenigsw ald Mey,<m
thropusáí lehetne az A ustralopithecus osztályába sorolni. Ha elfogadjuk o/l «
vélem ényt, akkor ez azt jelen ti, hogy az A ustralopithecus jáv ai képviselői I
m illió évnél korábban érkeztek A frikából, vagy pedig az A ustralopithecus Jáv.in
külön fejlődött ki. M indkét feltételezés ellentm ondásba kerül az em beri evőim i
óról elfogadott nézetekkel.
Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a kálium -argon technika, am cll\. i
az 1,9 millió éves kort m eghatározták, nem tévedhetetlen. T. Jacob és G. CmiU
akik m egpróbálták a jáv ai hom inida-lelőhelyek korát m eghatározni, a legioM
m intából nehezen tudtak elfogadható korokat kihozni. Más szóval kaptak kom
kát, de ezek olyan nagy m értékben eltértek a feltételezettől, hogy Jacobnak • *
Curtisnek végül a nem kielégítő eredm ényeket a szennyeződések rovására ki l
lett írniuk. 1978-ban G. J. B artstra közzétette, hogy a D jetis-rétegek kálium m
gon kora kevesebb mint egym illió év.
Látható, hogy a Trinil com bcsontok m egkülönböztethetetlenek a modem
em berétől, de különböznek a Homo erectusétói. Em iatt néhány tudós arra a kfl
vetkeztetésre ju to tt, hogy a trinili com bcsontok nem a P ithecanthropus ko|>o
nyához tartoznak, hanem talán m agasabb rétegekből keveredtek a középső pl-
isztocénhez tartozó trinili csontlelőhelyre. Egy m ásik lehetőség pedig az, lionji
Jáván anatóm iailag m odern em berek élhettek együtt a m ajom em berszeni i>
rem tm ényekkel a középső pleisztocén elején. A z e könyvben bem utatott l>i/u
nyítékok alapján ez nem kizárt.
 i fdvai előem ber 185

\ lluortartalom -tesztet gyakran annak m eghatározására használják, hogy az

ni marról a lelőhelyről szárm azó csontok ugyanolyan korúak-e. A csontok be­
l l i i k ;i talajvízből szárm azó fluort, s így hasonló százalékú fluort tartalm aznak
In • ’.ontok foszfáttartalm ához viszonyítva), ami arra utal, hogy a csontok ugyan­
annyi ideje vannak eltem etve.
1973-as jelen téséb en M. H. Day és T. I. M olleson an alizálta a trinili kopo­
tt illetőt és com bcsontot, s úgy találta, hogy ezeknek durván ugyanolyan a fosz-
Irulio/ viszonyított fluorarányuk. A trinili középső pleisztocén em lősleletek há­
r u ló lluor-foszfát arányt m utattak, m int a koponyatető és a com bcsontok. Day
• ' lolleson azt állították, hogy a koponyatetőn és a com bcsonton végzett vizs-
g it.ii.iik szerint azok nyilvánvalóan egykorúak a trinili faunával.
I l.i a trinili com bcsontok különböznek a H om o erectusétól, és azonosak a
wfi'ini) sapiens sapiensévé 1, ahogyan Day és M olleson jelentették, akkor a com b-
i nil lluortartalm a azt a vélem ényt tám asztja alá, hogy an ató m iailag m odern
intim ek léteztek Jáván a középső pleisztocén elején, úgy 800 000 évvel ezelőtt.
I >;ty és M olleson arra utaltak, hogy a trinili lelőhelyről szárm azó holocén
|nii oletü) csontoknak - m int például a já v ai előem ber leleteinek - esetleg ha-
ii'iiln lluor-foszfát arányuk lehet, m int a középső pleisztocénből szárm azó állati
• uniókénak. A fluorteszt ebben az esetben alkalm azhatatlan n á válna. K. P.
•' il ley, a fluortartalom -vizsgálati m ódszer feltalálója rám utatott, hogy a fluorel-
ii ■I' ■. aránya a vulkáni területeken - például Jáván - m eglehetősen egyenetlen,
'■<\ li imáll annak a lehetősége, hogy különböző korú csontokban is m egegyezik
•• ilmittartalom. Ezt nem lehetett közvetlenül m egvizsgálni, m ert a trinili lelőhe-
lv» " <supán a középső pleisztocén rétegek tartalm aztak leleteket.
I >;iy és M olleson rám utattak, hogy más jáv ai lelőhelyeken a holocén és a ké-
•i' 1pleisztocén rétegek tartalm aznak olyan csontokat, m elyeknek hasonló a fiú­
in i" /lát arányuk m int a trinili csontoké. De elism erték, hogy a m ás helyekről
• iiniii/ó csontok fluor-foszfát arányait „nem lehet közvetlenül összehasonlíta-
ii' i.okkal a csontokkal, am elyek a trinili lelőhelyről valók. Ez azért van, mert
lók fluorelnyelése függ azoktól a tényezőktől, am elyek helyről helyre vál-
liiMiik Az ilyen tényezők közé tartozik a talajvíz fluortartalm a, a talajvíz áram ­
ló iinnk sebessége, az üledékek term észete és a csont fajtája.
A lluortartalom -teszt eredm ényei tehát, m elyeket Day és M olleson jelen tet­
n i , egybevágnak azzal a feltételezéssel (de nem bizonyítják azt), m ely szerint a
Inéi talált anatóm iailag m odern em beri com bcsontok a középső pleisztocén
••• i' iól szárm aznak, azaz körülbelül 800 000 évesek.
\ Irinili csontokon a nitrogéntartalom -tesztet is elvégezték. D ubois kifőzte a
k i •ni\;itetőt és az első com bcsontot nitrogéntartalm ú állati enyvben, am elynek
*i i' in i|éje nitrogént tartalm az. Day és M olleson m egpróbálta ezt előkezeléssel
|)l> n iilyozni, zm elynek során az analízis előtt igyekeztek eltávolítani az oldha-
li miiogént. Az eredm ények azt mutatták, hogy a trinili csontokban nagyon ke­
 186 Az em beri f a j rejtélyes c / n M

vés nitrogén m aradt. Ez m inden középső pleisztocén eleji csontra iga/ i |p

Day és M olleson arról is beszámolt, hogy Jáván olyan gyorsan eltűnt a nitm gji
a csontokból, hogy gyakran még a holocén csontok sem tartalmazzák.

F É L R E V E Z E T Ő K IJE L E N T É S E K
A JÁ V A I E L Ő E M B E R L E L E T E IR Ő L

A z emberi evolúció tém ájával foglalkozó legtöbb könyv azt mutatja be, ".u
első pillantásra nagy hatású bizonyítéknak tűnik a H om o erectus 0,5-2 nullut
évvel ezelőtti jávai jelenlétére. Az egyik ilyen könyv Az em beri evolúció ó'.vAdJ
bizonyítékai ( The F ossil E vidence f o r H um an Evolution, 1978), amelyet W I
Le G ros Clark, az O xfordi Egyetem anatóm iaprofesszora, és Bernard H
C am pbell adjunktus, a Los A ngeles-i K aliforniai Egyetem antropológiai hu
fesszora írtak. A könyv hatásos táblázatot közöl a Hom o erectus eddigi feli' «!•
zéseiről. Ezeket a felfedezéseket (8.1. táblázat) széles körben használják ami
hogy alátám asszák velük azt a nézetet, m ely szerint az em ber egy majomi/4 m
lényből fejlődött ki.
A T3 jelölés arra a com bcsontra utal, am elyet Dubois talált 45 lábnyi ( M I
m ) távolságra az eredeti koponyától, a T2-től. A rról m ár beszéltünk, ln»i»v
m ennyire nem bizonyított, hogy ez a két csont ugyanahhoz az egyedhez laitn
zott. M égis, sok fontos tényezőt m ellőzve, Le Gros Clark és Cam pbell azt alll
tották, hogy „az összegyűlt bizonyítékok annyira hatásosan tám asztják alá t« i
m észetes társulásukat, hogy ez általánosan elfogadottá vált.”
A T6, T7, T8 és T9 olyan com bcsontok, am elyekre leleteket tartalmazó (In
bozokban bukkantak rá H ollandiában, több mint 30 évvel azután, hogy eredeti
leg Jáván m egtalálták őket. Le G ros Clark és Cam pbell látszólag figyelmen 11
vül hagyták D ubois azon állítását, m iszerint nem ő m aga tárta fel ezeket, “>
hogy a com bcsontok eredeti helyzete ismeretlen. Sőt mi több, von Koenigsw.ild
azt állította, hogy a com bcsontok Dubois általános gyűjtem ényéből szárm a/luk
am ely „különböző helyekről és különböző korokból” szárm azó leleteket tártul
m azott, „am elyeket nem m egfelelően je lö lte k meg, m ivel néhány cím ke elvi
szett” . Ennek ellenére Le G ros C lark és Cam pbell m égis úgy tekintették, hun
ezek a com bcsontok a K abuh Form áció trinili rétegeiből szárm aznak. Day i'i
M olleson azonban m egjegyezték: „H a a mai, szigorú követelm ényeket alkid
m aznánk m inden trinili anyagra, tehát a koponyatetőre és az I. com bcsontra i*.
akkor ezeket m ind elutasítanák kétséges szárm azási helyük és ismereti' n
sztratigráfiájuk m iatt.”
A z M l leletet és az S la-tó l az S6 leleteket egytől-egyig jáv ai helybéli gyll|
tők fedezték fel, akiket von K oenigsw ald fogadott fel. Ezek közül csak .1 /
egyikről (M l) állították, hogy abból a rétegből került elő, am elyhez tartozóiul
4 Mi .1/ ("lóember 187

8.1. T á b l á z a t
E m b e ri k ö v ü letek J á v á b ó l

Lelőhely Korhatárok

I (Kabuh Sangiran 0,7-1,3 millió év

I Muníció) 52 Felnőtt női calotte (1937) (kálium-argon kor:
53 Ifjú calotte (1938) kb. 0,83 millió év)
58 Jobb állkapocs (1952)
S10 Felnőtt férfi calotte (1963)
S12 Idős férfi calotte (1965)
S15 Maxilla (1969)
S17 Cranium (1969)
521 Állkapocs (1973)

Trinil
T2 Calotte (1892)
=Pithecanthropus
T3, T6, T7. T8, T9 Femora

Kedung Brubus
KB1 Ifjú jobb állkapcsa (1890)

•i« Iis (Putjangan Sangiran 1,3-2,0 millió év

• 'imádó) SI a Jobb maxilla (1936) (kálium-argon kor:
S 1b Jobb állkapocs ( 1936) kb. 1,9 millió év)
54 Felnőtt férfi calvaria és maxilla
(1938-39) = P. robustus
55 Jobb állkapocs (1939)
= P. dubius
56 Jobb állkapocs (1941)
= Meganthropus
59 Jobb állkapocs (1960)
522 Maxilla, állkapocs (1974)

Modjokerto
M 1 Hét éves gyerek, calvaria (1936)

| i i táblázatot egy standard származáselméleti szakszöveg alapján készítettük. (A

ilntic’, a 'cranium’ és a ‘calvaria’ a koponyára utalnak; a ‘femora’ combcsontokat, a
ni i villa' felső állkapcsot jelent.)
188 Az em beri fa j rejtélyes i'iréM

vélik, s még ez a jelentés is eléggé kérdéses. Az S sorozat további leletei, am >

lyeket M arks, Sartono és Jacob jelentettek, többségükben felszíni leletek, .im>|
lyeket falubeliek és farm erek találtak és adtak el, talán közvetítők útján, ;i ina­
soknak. Aki ismeri ezeknek a példányoknak a történetét, csak csodálkozni
azon az intellektuális becstelenségen (ld. 8.1. táblázat), amely azt a benyomtok
kelti, hogy a leleteket m ind ugyanabban a m eghatározott korú rétegben táluli il
Le Gros Clark és Cam pbell megjegyezték, hogy von K oenigswald lelete*! I
zül soknak ism eretlen a valódi lelőhelye. Mégis azt állítják, hogy a leletek
nyára a középső pleisztocén korú trinili rétegekből szárm aztak a Kabuh h u n it
cióból (0,7-1,3 m illió év), vagy pedig a Putjangan Form áció korai pleis/i... i«
D jetis-rétegeiből (1,3-2 millió év).
A korok, m elyeket Le Gros Clark és Cam pbell adnak meg az előzőlej.' ni«|
vitatott kálium -argon korm eghatározás alapján, csupán a vulkáni talaj U ihu
utalnak, s nem m agukra a csontokra. A kálium -argon korm eghatározásnak üli1
van csupán értelme, ha a csontokat a datált vulkánikus anyag rétegeiben var
alatt találták. De a 8.1. táblázatban felsorolt leletek nagytöbbsége a fels/liiM
származik, ami értelm etlenné teszi a kálium-argon korm eghatározást.
Ami az 1,3-2 m illió éves kort illeti, am it Le G ros C lark és Campbell miiül
m eg a Putjangan Form áció D jetis-rétegeire vonatkozóan, tudjuk, hogy • > I
Jacob és Curtis által 1971-ben jelentett kálium -argon korm eghatározáson nlilfl
szik, ami 1,9 m illió év. 1978-ban azonban B artstra kevesebb m int egynulli
éves kálium -argon kort jelentett. M ás kutatók szerint a D jetis- és a I.....
rétegek faunája egészen hasonló, ahogy a csontok fluor-foszfát aránya is.
Le Gros Clark és Cam pbell azt a következtetést vonták le, hogy „a korín i*l»
szakban élt jávai em berszabásúak com bcsontja m egkülönböztethetetlen a
sapiensé tői, bár az eddig talált koponyam aradványok mind a koponya és a
zat különösen prim itív jellem zőit hangsúlyozzák.” M indent egybevetve: a ■
G ros Clark és C am pbell állítottak, az teljesen félrevezető. Azt a beny<untot
keltik az olvasóban, hogy a Jáván talált koponyam aradványok határozottan I tp
csolódnak a com bcsontokhoz, ami pedig nem igaz. Továbbá a kínai és aliil *
felfedezések m egm utatták, hogy a Homo erectus com bcsontjai különbr..
azoktól, am elyeket Dubois Jáván talált.
Szigorúan a jáv ai hom inida-kövületek alapján ítélve csak a következői '
líthatjuk. Ami a felszíni leleteket illeti, ezek mind koponya- és fogazatnia m lvi
nyok, am elyek m orfológiájukat tekintve elsődlegesen m ajom szernek, némi >«N*
béri vonáss al. M ivel eredeti sztratigráfiai helyzetük ism eretlen, ezek a h \>m
egyszerűen csak arra utalnak, hogy a múltban, egy általunk ism eretlen iriftlmfl
élt Jáván egy lény, akinek a feje m ajom szerű és em berszerű vonásokat cfv.u ih|
mutatott.
Az eredeti P ithecanthropus koponyát (T2) és com bcsontot (T3), am ehi 11 1
Dubois jelentett, in situ találták, s így legalább lehet némi alapja annak le i-
Wá lilvni előem ber 189

>«» iIi >- olyan id ő sek , m int a középső p leiszto cén elejéről szárm azó trinili lu te­
s ' l i Kabuh Form ációban. A többi com bcsont eredeti helyzete szegényesen do-
I mmh máit, de ez ek rő l is azt állítják, hogy ugyanazokból a trinili rétegekből szár-
H' -iiik , mint a T2 és a T3. M indenesetre az eredeti com b cso n to t (T 3), m elyet
fi lh ‘ ti em berinek írnak le, nem a prim itív koponya közelében találták, s olyan
vonásokat m utat, m elyek különböznek a H om o erectu s com bcsontjá-
fef i I /ért valójában sem m i sem indokolja, hogy kapcsolatba h o zzu k a koponyát
I i ' .is co m b cso n ttal vagy bárm ilyen m ás com bcsonttal, am ely ek et m ind az
I lumnmiailag m o d e rn em berével az o n o sn a k írnak le. K ö v etk e zé sk ép p e n a T2
#"'i" ii koponyáról és a T3 com bcsontról elm ondhatjuk, hogy k étféle em bersza-
li' ti Irny je le n lé té re utalnak Jáván, a k ö zépső pleisztocén elején - az egyiknek
Mii'imszerű feje v o lt, a m ásiknak pedig olyan lába, m int az an ató m iailag m o-
•l ", em bereké. A zt a m egszokott gyakorlatot követve, hogy a fajo k a t a részle-
Bp* » '.o n tvázm aradványok alapján azo n o sítják , azt m on d h atju k , hogy a T3
ml" sont a H om o sa p ie n s sapiens jelen létét bizonyítja Jáván, úgy 800 000 év-
> i • i lőtt. M o stan áig a Hom o sapiens sapiense.n kívül nem ism eretes más te­
li niímcny, akinek o ly a n fa jta com bcsontja lenne, m int am it Jáv án , a középső
I |«i i /locén elejéről szárm azó trinili rétegekben találtak.
to V
 9
A piltdowni kihívás

Miután Eugene D ubois az 1890-es években felfedezte a já v ai előem bert, a

i|'»mszerü hom inidák és a m odern H om o sapiens közötti evolúciós szak ád é­
i n lu löltő kövületek utáni vadászat m ég intenzívebbé vált. Ennek a versengés­
it) l i/ időszakában történt, hogy A ngliában egy szenzációs lelet k erült napvi-
I|i<m a piltdow ni em ber, egy em berszerű koponyával és m ajom szerű állka-
|ti" ■ al rendelkező teremtmény.
A piltdowni eset története az em beri evolúció darw ini elm életének tám oga­
tó ' . ellenzői szám ára egyaránt ism ert. C harles D aw son 1908 és 1911 között
Ml ill kövületeit az 1950-es években a British M úzeum tudósai csalásnak nyilvá-
MiiHiiak. Ez alkalm at adott a darwini evolúció tám adóinak arra. hogy kihívást in-
. nck a tudósok hitelessége ellen, akik a piltdow ni kövületeknek hosszú évti-
m .I. ken keresztül helyet adtak az evolúció családfáján.
A ludósok azonban rögtön rám utattak arra, hogy ők maguk voltak azok, akik
• ilást leleplezték. E gyesek azt akarták bebizonyítani, hogy D aw son, a kü-
ködő am atőr volt a csaló, vagy pedig P ierre Teilhard de C hardin, a katoli-
1ii pap-paleontológus, akinek m isztikus elképzelései voltak az ev o lú ció ró l -
In próbálván felm enteni a felelősség alól a felfedezésben résztv ev ő „v aló d i”
imln,<>kat.
\ piltdowni történet ism ertetését ezzel akár be is fejezhetnénk, hogy folytas-
nl a paleoantropológiai bizonyítékok áttekintését. A piltdowni em bert és az az-
*.il kapcsolatos ellentm ondásokat azonban nem érdem telen jo b b an m egvizsgál-
k. mivel ezen keresztül betekintést nyerünk az em beri evolúció tényeit hite-
• iiu illetve elvető technikákba.
Uar az általánosan elfogadott vélemény szerint a kövületek alapján tévedhe-
!• ti. n következtetéseket lehet levonni, a paleoantropológiai felfedezések körül-
"i ii vei olyan bonyolultakká válhatnak, hogy épp az egyszerű m egértést gátolják.
1 i a / ellentm ondást különösen egy olyan gondosan kitervelt csalás esetében
1 i /nálják fel, am ilyet a piltdowni eset is képvisel. Á ltalában m ég a „közönsé-
■. paleoantropológiai leletek esetében is jelen tő s bizonytalansági tényezővel
i •II szám olnunk. Ha figyelm esen végigkövetjük a Piltdow n-vita történetének

191
192 A z em beri f a j rejtélyes cmlnff

részleteit, világossá válik, hogy a tény és a csalás közötti határvonal g y a k i*

igen homályos.

DAW SON EG Y K O P O N Y Á T TA LÁ L

Valamikor 1908 táján Charles Dawson, ügyvéd és am atör antropológus I• 111«

gyeit arra, hogy a sussexi Piltdow n m ellett egy vidéki utat kovakőhordahU <||
javítanak. Mivel m indig is kovakőeszközök után kutatott, Dawson érdeklődül! ■
m unkásoktól, s m egtudta, hogy a kovakő egy közeli birtokon lévő bányáiul
szárm azik, a Barkham M anorból, m elynek a Dawson által is ism ert R. Kenwnnl
volt a tulajdonosa. D aw son elm ent a bányába, és m egkért két ottani m unU il
hogy m indig figyeljék az esetleg előbukkanó eszközöket vagy kö vület' l . i
1913-ban D aw son azt írta: „A bányában tett egyik látogatásom alkalmával M
egyik em ber egy szokatlanul vastag em beri falcsont {parietalis, a koponyát* i|j
csontja) kis darabját adta nekem. Rögtön keresgélni kezdtem , de semmi töhM
nem találtam ... Csak néhány évvel később, 1911 őszén, egy újabb látogatiV.....
során fedeztem fel ugyanannak a koponyának egy másik, nagyobb darabját a I
vicsbánya esőm osta m eddőhányói között.” D aw son m egjegyezte, hogy a güilrtf
alján talált kovakődarabok színe a koponyatöredékek színéhez hasonlított.
Dawson nem egy egyszerű m űkedvelő volt. A Földtani T ársaság tágjává \ i
lasztották, s tiszteletbeli gyűjtőként harm inc éven át látta el leletekkel a Biimli
M úzeum ot. Em ellett szoros barátság fűzte A rthur Smith W oodw ardhoz, a hu
tish M úzeum Földtani Osztályának felügyelőjéhez, aki a Királyi Természetlinl"
mányi A kadém ia tagja volt. D aw son 1912 februárjában levelet írt Woml
wardnak, m elyben elm eséli, hogyan bukkant rá egy nagyon régi pleisztocén irt
tegre, “ ... am elyről az a vélem ényem , hogy érdekessé teszi... egy vastag emln ti
koponya egy darabja... m ely akár a H om o h eid elb erg em is riv álisa is lehel
Dawson összesen öt darabot talált a koponyából, am elyeket kálium-bikromát ul
datba áztatott be, hogy kem ényebbek legyenek.
1912. június 2-án, egy szom bati napon W oodward és D aw son, Picin
Teilhard de C hardin, a helyi jezsu ita szem inárium hallgatójának társaságában
ásatásokat kezdtek Piltdow nnál, ahol új felfedezéseket tettek. Rögtön az cM
napon találtak egy m ásik koponyadarabot, m elyet aztán m ég több követeli
D aw son később ezt írta: „A z em beri koponya egészét vagy nagyobb rés/rtl
szemmel láthatóan a munkások szórták szét, ahogy figyelm etlenül félredobáliul
őket. A m eddőhányókban annyit találtunk, am ennyit csak lehetett. Valamivt l
m élyebben az érintetlen kavicshordalékban m egtaláltam egy em beri állkapot |
jobb oldalát. Am ennyire meg tudtam ítélni egy 3-4 yardnyira (3-4 m) álló l»
alapján tájékozódva, ez a hely pont ott volt, ahol az em berek dolgoztak, amiUi
a koponya első darabját évekkel ezelőtt m egtalálták, Dr. W oodw ard színi* n
 I pllhltnrm kihívás 193

fct i i i . 1 koponya nyakszirtcsontjának kisebb d ara b ját egy y ard n y ira (kb. 1 m)
*n..1 .i ponttól, ahol az állkapcsot felfedezték, és pontosan ugyanazon a szinten.
S ■ illkapocs el volt törve a állcsúcsnál és m eghorzsolódott, talán am ikor teljes
, .i/ódása előtt m ég m ozdulatlanul hevert a kavicshordalékban. A koponya
■ iin alig van je le horzsolódásnak vagy más sérülésnek, kivéve egy vésést
| lutlsó falán, amit a m unkások csákánya okozhatott.” Ö sszesen kilenc m egkö­
vüli I oponyatöredéket találtak. Ö töt D aw son egyedül talált, a tö b b i négyet pe-
■l|> i után tárták fel, hogy W oodward csatlakozott az ásatáshoz.
\ piltdowni ásatásokban az em beri kövületek m ellett k ü lö n b ö ző em lősök
ii Hitványai is előkerültek, köztük elefánt-, m asztodon-, ló- és hódfogak. Kő-

• I í'i/iiket is találtak: néhányuk eolitra hasonlított, m ások pedig fejlettebb em-

1 ii m egm unkálásról tanúskodtak. N ém elyik eszköz és em lőskövület a többinél
.il>b állapotban volt. D aw son és W oodw ard vélem énye szerint a jo b b álla-
|Ml>.m lévő eszközök és csontok - így a piltdow ni em berkövületek is - a korai
|il< i ./locénből szárm aznak, m íg a többi eredetileg egy pliocén form áció része
v li
I /.után évtizedeken át sok tudós egyetértett Daw sonnal és W oodw arddal ab-
1mi hogy a piltdowni em beri kövületek egyidősek a korai pleisztocén em lőskö-
mli lekkel és a piltdow ni kavicshordalékkal. M ások, m int p éldául Sir A rthur
i nli és A. T. H opw ood úgy gondolták, hogy a piltdow ni em beri m aradványok
• 11 ső pliocén eleji faunához tartoznak, am ely a jelek szerint egy régebbi szint-
"'I mosódott a piltdow ni kavicshordalékba.
A piltdowni koponyát m orfológiai szem pontból kezdettől fogva em berszerű-
iii I tekintették. W oodw ard szerint az em ber korai m ajom szerű őseinek em ber-
|/or(i koponyájuk és m ajom szerü állkapcsuk volt, akárcsak a piltdow ni em ber­
in l Hgy bizonyos ponton - vélte W oodw ard - az evolúciós láncolat kettésza-
i i ll A z egyik ág vastag koponyát kezdett el fejleszteni nagy szem öl-
ii ik n esszel. Ez a vonal a jávai és a N eander-völgyi ősem berig vezetett, melyek-
i" I vastag koponyája és nagy szem öldökeresze volt. A m ásik vonal m egtartotta
i ima szem öldökcsontú koponyát, m íg az állkapocs egyre inkább em beri lett.
i .1 / a vonal, am elyben az anatóm iailag modern em berek m egjelentek.
W oodward így előterjesztette saját elm életét az em beri ev o lú ció ró l, annak
llrnére, hogy azt csak igen korlátozott szám ú és töredékes őskövülettel tudta
il.iiámasztani. W oodw ardnak a feltételezett láncolatról szóló vélem énye m ég
hm is tovább él abban a széles körben elfogadott elm életben, m ely szerint a Ho-
" 1,1 sapiens sapiens és a H om o sapiens neanderthalensis ugyanannak az ősi
ngy korai H om o sa p ien sn ek nevezett fajnak a leszárm azottai. K orántsem
nnyire elterjedt, ám W oodward gondolatához egészen közeli Louis Leakey fel­
tevése, mely szerint m ind a H omo erectus, mind a neander-völgyi ősem ber az
- mheri evolúció fő vonalának oldalágai. U gyanakkor minden ilyen feltételezett
■volúciós láncolat nélkülözi azokat a leleteket, m elyeket ebben a könyvben
194 Az emberi fa j rejtélyes cN./.fr

rendszereztünk, s melyek az anatóm iailag modern em ber jelenlétét bizony ll|.il •*

pleisztocént m egelőző korszakokban.
Nem mindenki értett egyet azzal a feltevéssel, hogy a piltdovvni állkapoc •. 4*
koponya ugyanahhoz a terem tm ényhez tartozott. Sir Ray Lankester, a Britn li
M úzeum munkatársa felvetette, hogy esetleg különböző fajú egyedekhez tarlói
tak. D avid W aterston, a K ing’s C ollege anatóm iaprofesszora szintén úgy r«*n
dolta, hogy az állkapocs nem tartozott a koponyához. Úgy nyilatkozott, hogy in
állkapocsnak a koponyához való rendelése olyan, mintha egy csim pánz láblr|«M
az em beri lábhoz rendelnénk. A m ennyiben W aterstonnak igaza volt, egy olyun
emberi koponyával állunk szemben, m ely feltételezhetően egy korai pleis/.toi »'n
rétegből került elő.
N éhány szakértő m ár kezdettől fogva kényelm etlenül érezte magát ami m
hogy a piltdow ni em ber koponyája és m ajom szerű állkapcsa szemmel láthatóim
nem illett össze (9.1. ábra). Sir G rafton Eliot Smith, agyfiziológiai szakt'-i
m egpróbálta eloszlatni ezt a kétséget. M iután m egvizsgálta a piltdowni kopom n
agyüregének jegyeit tartalm azó mintát, Smith azt írta: „Úgy gondolom , ez a log
prim itívebb és legm ajom szerűbb em beri koponya, amit eddig feljegyeztek. I /»l
után ésszerűen levonhatjuk a következtetést, hogy ugyanahhoz az egyedhe/ l.u
tozik [a m ajom szerű] állkapocs is.” A m odern tudósok szerint azonban i
piltdowni koponya egy eléggé új Homo sapiens sapiens koponya, amit egy rui
ló ásott el. Ha ezt elfogadjuk, ez azt jelenti, hogy Smith, a hírneves szakértő oil
látott m ajom szerű jegyeket, ahol valójában nem is voltak.
M indenki azt rem élte, hogy a további felfedezések m ajd tisztázzák n
piltdow ni em ber pontos státuszát. A szem fog, am ely a m ajm oknál hegyesclili
m int az em bernél, hiányzott a piltdowni állkapocsból. Woodw'ard azt gondolt.i
hogy a szem fog végül elő fog kerülni, s még egy m odellt is készített arról, lm
gyan nézne ki.
1913. augusztus 29-én Teilhard de C hardin meg is találta a szem fogai rj*\
kavicshordalék-rakásban a piltdow ni feltárási helyen, ahhoz a helyhez kö/rl
ahol az állkapcsot is felfedezték. A fog hegye le volt kopva, és olyan lapos volt
mint egy emberi szemfog. Néhány orrcsontot is találtak még.
E kkorra Piltdown m ár igazi turistalátványossággá vált. Az odalátogató km.i
toknak udvariasan m egengedték, hogy segítsenek a feltárásokban. Természetin
dományi társaságok tagjaival teli autóbuszok érkeztek. Dawson még egy pikm
két is rendezett a piltdow ni lelőhelyen a Londoni Földtani Társaság tiszteletén*
D aw son ham arosan ünnepeltté vált. A piltdow ni hom inida tudom ányos nevt
m agától értetődően E oanthropus daw soni lett, azaz „D aw son előembere"
Dawson azonban nem sokáig élvezhette hírnevét; 1916-ban meghalt.
Továbbra is kétséges maradt, hogy az Eoanthropus állkapcsa és koponyái.■
ugyanahhoz a terem tm ényhez tartozott-e. A kételyek azonban elhalványult,il
am ikor 1915-ben W oodward jelen tette, hogy felfedezett egy m ásodik soro/.n
 I piltdowni kihívás 195

litv./.lliát úgy két m érföldre

ri eredeti piltdowni lelőhely­
ü l íg y em beri koponya két
•lombját és egy em berszerü
#Si (Afogat talált. Sok tudós
Amára a Il-es szám ú pilt-
ilnwni feltárások alátám asz-
■i i .ik azt a vélem ényt, hogy
eredeti piltdow ni koponya
■ .illkapocs ugyanahhoz az
í r vedhez tartoztak.
Ahogy azonban egyre
ii'hh hom inid fosszíliát talál-
i.il ;i piltdowni fosszília, Ho­
rn* sapiens típusú koponyájá­
ul egy igen bizonytalan ele- 9.1. ábra A piltdown-i koponya és állkapocs
I jelentett az evolúció vo- Dawson- és Woodward-féle rekonstrukciója.
MHlAnak építm ényében. Csou-
i unt jenben (Zhoukoudian), Peking közelében, a kutatók először egy prim itívnek
Kinő állkapcsot fedeztek fel, ami hasonlított a piltdow ni em beréhez. De am ikor
■tt első pekingi előem ber koponyáját felfedezték 1929-ben, ak k o r az alacsony
I.*uniókkal és a jáv ai P ithecanthropus erectus kiugró szem öldökereszével ren-
-I. Ikezett, am elyet pedig je len leg a pekingi előem berrel együtt a H om o erectus
" ,/tályába sorolnak. U gyanabban az évtizedben Raymond Dart felfedezte az el-
n \ustralopithecus példányokat A frikában, am elyeket más A u stra lo p ith ecu s-
i' lelek követtek. A já v ai és a pekingi előem berhez hasonlóan ezek n ek is ala-
• '.ony hom lokuk és előreugró szem öldökereszük volt. A legtöbb antropológus
mégis úgy döntött, hogy az A ustralopithecus egy m ajom szerü terem tm ény,
tmely nem lehetett em beri ős.
A ll. világháború után azonban R obert Broom új leleteket talált A frikában,
miely a briteket arra késztette, hogy m egváltoztassák a vélem ényüket az
tusiralopithecusszál kapcsolatban', s elfogadják az em ber őseként. A kkor mit
lehetett tenni a piltdowni em berrel, mely a feltételezések szerint a frissen m egta­
lál A ustralopithecus-\e\etekke\ egyidős volt?

LELEPLEZETT CSALÁS?

I .közben egy angol fogorvos, A lván M arston egyfolytában azzal zaklatta a

'■ni tudósokat, hogy valam i nincs rendben a piltdow ni em berm aradványokkal.
l'M 5-ben Sw anscom be-nál felfedezett egy em beri koponyát, am ely m ellett
196 Az emberi fa j rejtélyes nv,M^

huszonhat féle középső pleisztocén állattól szárm azó m egkövült csontot is Mtol
tak. Marston azt szerette volna, ha az ő felfedezése érdemli ki „a legrégebbi <tit
goi em ber” címet, ezért m egkérdőjelezte a piltdowni leletek korát.
1949-ben M arston m eggyőzte K enneth P. O akley-t, a British Múzeum kuH|
tóját, hogy vizsgálja meg m ind a sw anscom be-i, mind a piltdow ni fosszlh.il .n
az újonnan kifejlesztett fluortartalom m ódszerrel. A sw anscom be-i koponyn Ilid
űrtartalm a megegyezett az ott talált állati csontkövületekével, ami alátámir /M
ta annak középső pleisztocén korát. A piltdowni leletek esetében a teszternlm*'
nyék már korántsem voltak ilyen egyértelműek.
M eg kell em lítenünk, hogy valószínűleg m aga O akley is gyanakodnii §
piltdow ni em ber hitelességével kapcsolatban. O akley és H oskins, az I9 mi •.
fluorteszt-jelentés társszerzői a következőt írták: „A z E oanthropus anatómiai
jellem zői (feltételezve, hogy az anyag ugyanahhoz az egyedhez tartozik) l« i|.
sen ellentétben állnak azzal, am it a távol-keleti és az afrikai korai pleisziot
kori hominidáknál megfigyeltek alapján elvárnánk.”
O akley m egvizsgálta a piltdowni kövületeket, hogy eldöntse: valóban öv./*
tartozik-e a piltdow ni em ber koponyája és állkapcsa. A négy eredeti piltdowni
koponyacsont fluortartalm a 0,1 és 0,4% között m ozgott. Az állkapocs 0,2".. m
fluortartalm at m utatott, je lezv e, hogy ez a koponyához tartozik. A második
piltdowni lelőhely csontjai hasonló értékeket mutattak. O akley azt a következik
tést vonta le, hogy a piltdow ni csontok a Riss és a Würm jégkorszakok kö/íWl
felm elegedés időszakából szárm aznak, azaz 75 000-125 000 évesre datálhuini.
Ez a pildowni leletek eredetileg feltételezett korai pleisztocén koránál valamid i
későbbi, de Angliában ez még mindig rendellenesen régi kor egy teljesen cml••
ri típusú koponyánál. A jelenlegi elm élet szerint a H om o sapiens sapiens A In
kában 100 000 évvel ezelőtt je len t meg, és csak sokkal később, 30 000 év\«|
ezelőtt vándorolt át Európába.
O akley jelentésével M arston nem volt teljesen elégedett, m ivel meg voli
róla győződve, hogy a piltdow ni állkapocs és koponya két teljesen különlx* <•
egyedtől származott. Orvosi és fogászati ism eretei alapján M arston azt a kövei
keztetést vonta le, hogy a koponya, zárt varrataival egy felnőtt em beri lénybe/,
a nem teljesen kifejlődött őrlőfogakkal rendelkező állkapocs pedig egy gya< I
m ajom hoz tartozott. A csontok ősi eredetének je lek é n t értékelt sötét foltoki d
pedig azt állapította meg, hogy azok D aw son kálium -bikrom át oldatától s/iH«
maznak, az utóbbi arra szolgált, hogy m egkem ényítse a csontokat.
M arstonnak a piltdow ni kövületeket célzó folyam atos kam pánya végül Id
keltette J. S. W einer oxfordi antropológus figyelm ét. W'einer ham arosan mer
győződött arról, hogy valami nincs rendben a piltdowni leletekkel. Gyanúját VV
E. Le Gros Clarkkal, az O xfordi Egyetem A ntropológiai Tanszékvezetőjével l»
m egosztotta, ám ő eleinte szkeptikus volt. 1953. augusztus 5-én Weiner 4|
Oakley találkoztak Le Gros Clarkkal a British M úzeumban, ahol O akley kivciu
| jilhdowni kihívás 197

* i irdeti P iltdow n-leleteket egy széfből, hogy m egvizsgálják a kérdéses dara-

l"il ii Ekkor W einer átadott Le G ros C larknak egy csim p án zfo g at, am it egy
-rumi gyűjtem ényből vett ki, m ajd lereszelt és m egfestett. A csim pánzfog és
x i•ilielowni őrlőfog olyannyira hasonlított egym áshoz, hogy Le G ros az összes
•lliilowni lelet teljes vizsgálatát rendelte el.
l j.',y m ásodik, jo b b technikával végzett flu o rtartalo m -tesztet alk alm aztak a
|ti!i*lowni em beri kövületeknél. A piltdow ni koponya három része m ost 0,1% -os
Martaimat m utatott, ám a piltdow ni állkapocs és fogak esetéb en ez az érték
Ifi Kai alacsonyabb, m indössze 0 ,01-0,04% -os volt. M ivel a flu o rtartalo m az
»ii-•vcl együtt nő, a vizsgálat eredm ényei szerint a koponya az állkapocsnál illet-
• i Ingáknál jóval idősebb volt. Ez azt jelentette, hogy nem tartozhattak ugyan­
éin 1 / az egyedhez.
/\/ Oakley által végzett két fluortartalom -teszt közül az első szerint a kopo-
ii 1 1 az állkapocs egykorúak voltak, m íg a m ásodik szerint a koruk eltér. M eg­
alapították, hogy a m ásodik tesztsorozatban új technikákat alkalm aztak - és ez
w in lentil m eg is hozta a kívánt eredm ényt. E z gyakran előfordul a paleoantro-
i "lupában. A kutatók újra m eg ú jra elvégeznek különböző teszteket, és addig
miítják a m ódszereket, m íg elfogadható eredm ényt nem érnek el. V égül ab-
i' iliiigyják, am ikor a tesztet elméleti elvárásuknak m egfelelően hitelesíthetik.
N iirogéntartalom -próbákat is végeztek a piltdow ni kövületeken. W einer ered-
•M. nyci kim utatták, hogy a koponyacsontok 0,6-1,4% -os n itrogéntartalm ával
*»’• mben az állkapocs 3,9% -ot, néhány piltdow ni fog pedig 4,2-5,1% dentint tar-
i ilnu/.ott. A teszteredm ények szerint a koponyatöredékek kora tehát eltér az áll-
i ipocs illetve a fogak korától, ami arra utal, hogy m ás-m ás egyedektől szárm az-
Hni' A mai csont úgy 4-5% nitrogént tartalm az, és ez az érték az idővel csökken.
i /ok szerint az állkapocs és a fogak egészen újak, m íg a koponya sokkal régebbi.
A fluor- és nitrogéntartalom -tesztek eredm ényei nem zárták ki annak a
ii li< (őségét, hogy legalább a koponya a piltdow ni kavicsh o rd alék b ó l szárm a-
"ii Végül azonban m ár a koponyatöredékek is gyanússá váltak. A B ritish
1lii/.cum je le n té se így szólt: „Dr. G. F. C laringbull rö n tg en -k risztallo g ráfiai
li mzést végzett a csontokon, és úgy találta, hogy ezek fő ásványi alkotóelem ét,
i Ii uh o xi-apatitot helyenként gipsszel pótolták. A piltdow ni altalaj és talajv íz
• *f vi elem zése szerint ilyen szokatlan m ódosulás nem m ehetett végbe term észe-
!■ körülmények között a piltdowni kavicshordalékban. Dr. M. H. Hey ekkor ki-
nitiiiilta, hogy ez a változás akkor következik be, am ikor egy m ég nem teljesen
■ii. i'kövtilt csontot erős vasszulfát-oldatban áztatnak, hogy vasszínü legyen. így
\ il.ii'.ossá vált, hogy a koponyacsont darabjait m esterségesen színezték a kavics-
liMidalék színére, m ajd a többi lelettel együtt „elültették” őket a lelőhelyen.”
A British M úzeum jelentésében közreadott bizonyíték ellenére még m indig
i lid azzal érvelni, hogy a koponya eredetileg a piltdow ni k avicshordalékból
■..•nimazott. M inden koponyadarabot sötétes vasfoltok borítottak, m íg az állka­
198 Az emberi faj rejtélyes <vi i

pocscsonton, am elyről szintén azt m ondták, hogy csalás, csak egy felszíni l««)|
volt. Az első, D aw son által felfedezett koponyatöredékről pedig a vegyél cm • •
azt mutatta ki, hogy vastartálm a nagyos magas, úgy 8% az állkapocs 2-3% rihm
képest. Ez annak a bizonyítéka, hogy a koponyatöredék hosszasan hever! .i '
ban gazdag piltdow ni kavicshordalékban (ami áthatotta az egész csontot, ntlfl
így 8% -os vastartalm at ért el), és innen szárm azik a vasszín. Az állk;i|u..»
m elynek csupán felszíni foltjai voltak, és sokkal kisebb volt a vastartalm ú unj
tűnik, máshonnan származik.
Ha a koponyatöredékek a piltdow ni kavicshordalékból szárm aztak és .....
m esterségesen színeződtek el, ahogyan azt W einer és társai feltételezik, ,il l *i|
hogyan tudjuk megm agyarázni a gipsz (kalcium -szulfát) jelenlétét a kopom .mi
redékekben? Az egyik lehetőség az, hogy Dawson szulfátösszetevőket has/nAl
(együtt vagy adalékképpen a kálium -bikrom áthoz), m iközben vegyileg kezelti t
csontokat, hogy m egkem ényítse őket a feltárásuk után. A csontok hidroxi-.ipi
titjának egy része így gipsszé alakult.
Egy m ásik vélem ény szerint a gipsz azalatt képződött a koponyában, amin
az a piltdow ni kavicshordalékban volt. A British M úzeum tudósai azt áll!i|.ii
hogy a szulfátok koncentrációja P iltdow nnál túl alacsony volt ahhoz, hoi>,\ «/
m egtörténhessen. M. Bowden azonban vizsgálatok alapján megállapította, ho|fl
a terület talajvizében csupán 63 m illiom od résznyi (0,0063% ) szulfát volt
piltdow ni kavicshordalék szulfáttartalm a pedig 3,9 m illigram m volt 100 gumi
monként. Bow den belátta, hogy a koncentráció értéke nem túl magas, de fellelt*
lezte, hogy a m últban sokkal magasabb volt. M egem líthetjük, hogy Oakley iyv
szer azért hivatkozott a talajvíz m agasabb múltbeli fluorkoncentrációjára, ho^y
a C astenedolonál talált em beri csontvázak abnorm álisán m agas fluortartalrmii
megmagyarázza.
Lényeg, hogy a piltdow ni állkapocs nem tartalm azott gipszet. Az a tn r
hogy a gipsz je le n van m inden koponyatöredékben, de az állkapocsban nem
m egegyezik azzal a feltevéssel, hogy a koponyatöredékek eredetileg a piltdowni
kavicshordalékból szárm aztak, az állkapocs azonban nem.
A króm jelen volt az öt koponyatöredékben, melyet Dawson m aga talált, mi
előtt W oodw ard csatlakozott volna hozzá. Ez azzal m agyarázható, hogy
Daw'son a töredékeket kálium -bikrom átba áztatta be, hogy m egkem ényítse öl.<i
a feltárás után. A zok a koponyatöredékek, m elyeket D aw son és W'oodw'ard ke
sőbb m ár közösen találtak, egyáltalán nem tartalm aztak krómot.
Az állkapocs króm tartalm a minden bizonnyal egy adott vasvegyülettel és ká
lium -bikrom áttal végzett színezési eljárástól ered.
M indent egybevetve lehetséges, hogy a koponya a piltdow ni kavicshordj
lékből szánnazott, és így az idők folyam án teljesen átitatódott vassal. Ugyan
ezen időszak alatt a csontokban lévő kalcium -foszfát átváltozott kalcium-s/.ul
fáttá (gipsszé) a kavicshordalékban és a talajvízben található szulfátok hatására
mMiliJowni kihívás 199

B mM oh később n é h á n y k o p o n y atö re d ék e t kálium -bikro m átb a áztato tt, és ez

hIh h.iita bennük a króm je le n lé té t. A zokat a töredékek et, m ely ek et később
|h "ii és W oodw ard együtt találtak, nem áztatták be kálium -bikrom átba, ezért
Ni mi idi talmaztak króm ot. A z állkapocs ugyanakkor egy m esterséges, csak a fél­
ti lm éi intő eljárás k ö v e tk e z té b e n lett vasszínű. A színezési eljárás során egy
I inii.i.ii lalmú összetev ő t használtak, am i m egm agyarázza az állkapocsban talál-
li ti.• l i óm jelenlétét, de gipszet nem hozott létre.
M ásrészről, ha a z em ber elfogadja, hogy a k oponyatö red ék ek (valam int az
•mi ipocs) vasfoltjai csalás útján keletkeztek, akkor feltételeznünk kell, hogy a
■l" három féle k ü lö n b ö z ő színezési tech n ik át használt. 1) A B ritish M úzeum
!»m!"'..ií szerint az első d le g es színezési eljárásnál vasszu lfáto ld ato t h aszn áltak
t \lnim bikrom áttal együtt m int oxidálószert, am iből gipsz (kalcium -szulfát) ke-
i. il-ivott m ellékterm ékként. E z m agyarázná a gipsz és a króm je le n lé té t az öt
i Initial ren d elk ező kopo n y atö red ék b en , m elyet D aw son elő szö r talált. 2) A
in i' k o p onyatöredék, m elyet D aw son és W oodw ard együtt találtak , tartalm a­
i n i'ipszet. de k ró m o t nem . A színezési eljárás során tehát ebben az esetben
if ni alkalm aztak kálium -bikrom átot. 3) A z állkapocsnak, m ely króm ot tartalm a­
in de gipszet nem , egy harm adik eljárás során kellett elszíneződnie, am ely a
Vn • a króm Összetevők használatát jelentette, de nem hozott létre gipszet. N e-
lir/ megérteni, hogy a csaló m iért alkalm azott volna ennyi m ódszert, am ikor egy
I I M k e re s lett volna. A zon is el kell gondolkodnunk, hogy a csaló m iért színezte

mp r a koponyánál kevésbé az állkapcsot, hiszen ezzel vállalkozása sikerét koc-

I-rt/iiitta.
I lozzá kell tennünk, hogy egy szem tanú vallom ása szerint a koponya erede-
iiloy. a piltdow ni k av icshordalékból szárm azik. A szem tanú M abei K enw ard,
i uhert K enw ardnak, a Barkham M anor tulajdonosának lánya volt. 1955. febru-
n 1-án a Telegraph k özreadott egy levelet, am it M iss K enw ard írt, s ez a kö-
v■ikc/.ő állítást tartalm azta: „Egy nap, am ikor a m unkások addig m ég érintetlen
i nvicshordalékban ástak, az egyik m unkás m eglátott valamit, am it ő kókuszdió-
mik nevezett. A csákányával eltörte, m egtartott egy darabot, a tö b b it pedig el-
>lnl)ta.” K ülönösen jelentős, hogy a szem tanú érintetlen kavicshordalékot említ.
Még m aga W einer is azt írta: „N em vethetjük csak úgy el a kavicshordalék-
m. i I á s ó munkások és ‘kókuszdiójuk’ történetét, mintha az puszta kitaláció lenne,

• j.'.y elfogadható m ese a leletek történetét alátám asztandó... Tegyük fel, hogy a
munkások valóban találtak egy koponyadarabot, ám az nem egy félig fosszi-
li/álódott EoanthropusXól, hanem egy jóv al újabb és egészen közönséges tem e­
ti ,höl szárm azik.” W einer arra utalt, hogy a csaló, bárki is legyen az. vegyileg
l rzelt darabokkal helyettesített be bizonyos koponyarészeket. De ha a m unká­
nk kezébe olyan dolgok kerültek, am elyek „nagyon új és közönséges tem etke-
i si m aradványok” , akkor hol van a csontváz többi darabja? W einer végül azt
■etette fel. hogy az egész koponya egy elásott ham isítvány volt, és a m unkások
200 Az emberi faj rejtélyes tve^jflp

ezt találták meg. M abei K enw ard azonban továbbra is am ellett tanúskodni!
hogy ott, ahol a m unkások elkezdtek ásni, a föld érintetlen volt.
Robert Essex, a term észettudom ányok tanára szem élyes kapcsolatiam itlH
D aw sonnal 1912 és 1915 között, és egy igen érdekes tanúvallom ást udoii $
piltdow ni állkapocsról vagy állkapcsokról, ahogyan ez m ajd kiderül. Essen nd
írta 1955-ben: „Egy m ásik, Dr. W einer által nem em lített állkapocs is éiiu Ml
P iltdow nból, ami sokkal inkább em beri, m int a m ajom állkapocs, ezért inl ,«ii
azt felételezhetjük, hogy a piltdow ni, m inden bizonnyal em beri eredetű Up.i
nyarészekhez tartozik. Én láttam és a kezem ben tartottam az állkapcsot, m
dóm, hogy kinek a táskájában jutott el Dawson irodájába.”
E ssex további részletekkel is szolgált. A bban az időben a természetin.I..
m ányok tanára volt a Dawson irodája m elletti helyi gim názium ban. „Egy n.ipnn
- meséli Essex am ikor arra jártam , az egyik hivatalnok, akit jó l ismertem !•*»
hívott. A zért invitált be, hogy m egm utasson egy m egkövült fél állkapcsol, nriB
inkább em beré volt, m int majom é, és három őrlőfog állt benne szilárdan. Ami
kor m egkérdeztem honnan való ez a tárgy, azt válaszolta, hogy ‘Piltdownból A
hivatalnok szerint az egyik ‘kubikus’ hozta be egy szerszám ostáskában, és kén#,
hogy hívják oda Mr. Dawsont. M ikor m ondták neki, hogy Mr. Dawson a bil'"4
gon van, akkor úgy döntött, hogy otthagyja a táskát és később visszajön. Ami
kor elm ent, a hivatalnok kinyitotta a táskát, és m eglátta benne az állkapt Mit
Látva, hogy éppen arra já ro k , behívott. M ondtam neki, hogy jo b b lenne, lm
visszatenné, m ert Mr. D aw son haragudna, ha tudná. K ésőbb azt láttam, h o j
am ikor a munkás visszatért, Mr. D aw son még m indig a bíróságon volt, mii. •
fogta a táskáját és elm ent.” Essex később látott fényképeket a piltdow ni á III ■
pocsról. É szrevette, hogy az állkapocs nem egyezett m eg a D aw son irodáj;ilmii
látottal, am it a British M úzeumm al is közölt.
A z em beri állkapocs felfedezése azt a feltételezést tám asztja alá, mely •./»»•
rint a Piltdow nnál talált em beri koponya az adott hordalékrétegből szárm a/"ii
M ég ha be is bizonyosodna, hogy m inden más P iltdow nhoz kapcsolódó csont
ham isítvány, ha a koponyát in situ találták, akkor bizony a H om o sapiens sa/ii
ens a középső pleisztocén késői szakaszából, vagy a késői pleisztocén korai sxft
kaszából szárm azó m aradványainak újabb példájával állunk szemben.

A BŰNÖS A ZO N O SÍT Á SA

Az összes piltdowni kövületet és eszközt ham isítványként értékelő légiitől- "

írásos jelen tés célja a bűnös kilétének felfedése volt. T öbbek között Weinei dfl
O akley állította azt burkoltan, hogy Dawsont, az am atőr paleontológust terheli •
felelősség. Woodwardot, a hivatásos tudóst felmentették.
Úgy tűnik azonban, hogy a piltdow ni ham isítás jó v al fejlettebb techmLn
 I piltdowni kihívás 201

•i". ii leket és felszerelést igényelt m int am inek D aw son, az am atő r antropoló-

i| ii i n lokában lehetett. Ne feledjük, hogy a piltdow ni em ber kö v ü letei m ellett
■ Mi kihalt em lős m aradványát is m egtalálták. E szerint egy olyan hivatásos tu-
!*• n ik kellett közrem űködnie, aki hozzáférh etett ritka köv ületekhez, és tudta,
in válogassa ki és alakítsa át ezeket úgy, hogy az adott korszak eredeti fau-
'i inuk egy szeletét képviseljék. A piltdow ni ügynél erről sem m iképp sem fe-
•►iH ' 'hetünk meg.
i talányán Teilhard de Chardint próbálták vádolni, aki a Piltdow n m elletti je -
"ii i kollégium ban tanult, és még 1909-ben ism erkedett m eg D aw sonnal. Egy
hli'lnwim ál talált Stegoclon fogról W einer és társai úgy vélték, hogy egy észak-
ilnl .ii lelőhelyről szárm azik, ahol Teilhard de Chardin is já rh ato tt 1906 és 1908
'Mi. amikor a kairói egyetem en adott elő.
\ másik gyanúsított W oodw ard. Ő szem élyesen ásott ki n éhány kövületet.
B l i • /eket frissen ásták volna el, akkor észre kellett volna vennie, hogy valam i
[tun . rendjén. Ebből következhet, hogy ő m aga is belekeveredett ebbe az ügy-
i" I /enkívül ő szabta meg az eredeti piltdow ni kövületek hozzáférh ető ség ét a
Jtiin .Ii M úzeum ban, ahol azok a g ondjaira voltak bízva. Ezt úgy is m agyaráz-
b tljuk, hogy ily módon próbálta m egakadályozni, hogy a nyilvánvaló ham isítvá-
ii •-K.it más tudósok is m egvizsgálhassák.
Hónaid M illar, A piltdow ni em ber szerzője G rafton Eliot Sm ith-t gyanúsítot­
té '.iiiith nem kedvelte W oodwardot, ezért elképzelhető, hogy egy elegáns csa-
1. il kívánta csapdába ejteni. Smith - T eilhard de C hardinhez h aso n ló an -
M ilieu já rt Egyiptom ban, így hozzáférhetett olyan kövületekhez, m elyeket az-
fyii Piltdownnál elásott.
I i íink Spencer, a N ew York-i V árosi Egyetem Q ueens C o lleg e-én ek antro-
|m|nf,us professzora könyvében Sir A rthur K eith-t, a K irályi O rvostudom ányi
i i'vetem H unteri M úzeum ának m uzeológusát teszi felelőssé a ham isítványért,
i uh úgy vélte, hogy a mai em berek korábban fejlődtek ki, m int ahogy azt más
in.lósok elfogadják, és Spencer szerint ez arra ösztönözte őt, hogy rávegye
I »n\vsont arra. hogy az ő hipotézisét alátám asztó m aradványokat ásson el.
I j*y m ásik gyanúsított W illiam So Has cam bridge-i geológiaprofesszor. Őt
»"■, m agnetofonkazettára felvett üzeneten nevezte meg egy angol geológus,
ilimes D ouglas, aki 1979-ben halt m eg 93 éves korában. Sollas nem kedvelte
'\ .uiilwardot, mivel ez utóbbi bírálta m ódszerét, m ellyel gipszöntvényeket állí-
'■.ii elő kövületekről. D ouglas elm ondása szerint ő m aga küldött B olíviából
•■h .m masztodon fogakat Sollasnak, m elyeket Piltdownnál találtak. Sollas emel-
l>ii kapott még némi kálium -bikrom átot is. azt a vegyszert, m elyet feltehetőleg a
1 1 li«lowni lelet elszínezésére használtak. Sollas még néhány m ajom fogat is „köl-

o u /ö tt” az O xfordi M úzeum gyűjtem ényéből. D ouglas szerint Sollas titokban

i e /ic , ahogy W oodw ardot az orránál fogva vezette a piltdow ni ham isít-
. nívókkal.
202 Az em beri fa j rejtélyes rtvihM

Ha Piltdow n esetében valóban ham isítás forog fenn, akkor talán az sem ki
zárt, hogy itt szem élyes bosszúnál többről van szó. Spencer azt mondta, ln>n ••
leletet „úgy alakították ki, hogy a tudom ányos szakértelm en is kifogjon, <••• Mt
az emberi kövületek képződésének egy bizonyos m agyarázatát támassza ali't
H a a csalást egy hivatásos tudós követte el, akkor m otivációja az t ini- M
evolúció XX. század elejéig talált bizonyítékainak m eglehetősen elégtelen <•»
ma lehetett. D arw in 1859-ben jelentette meg A fa jo k eredete című művét, ami l|
szinte azonnal kutatást indított el olyan kövületek után, melyek ö sszek ap cso l >i
nák a H om o sapiensX az ősi m iocén majmokkal. A mai em ber pliocén és mim. h
korszakokban való jelen létét bizonyító leleteket nem szám olva, a jáv ai clín ni
bér és a heidelbergi állkapocs voltak az egyedüli m aradványok, melyekei .1 in
dom ány fel tudott mutatni. Ahogyan a 8 . fejezetben már láttuk, a jávai előcinli*
korántsem élvezett egyértelm ű tám ogatást a tudom ányos világban. M ár a ki /•!•«
tektől fogva voltak olyan kétkedő vélemények, melyek szerint a majomszeiíi 1 1 1
ponya valójában nem a tőle 45 lábnyira (kb. 14,5 m) m egtalált em bers/m#
com bcsonthoz tartozott. E m ellett több angol és am erikai tudós, m int pcM ml
A rthur Smith W oodward, G rafton Eliot Smith és Sir Arthur Keith más elméi. 1 .
két dolgoztak ki az em beri evolúcióról. Szerintük a jellegzetesen magas homtu
kú em beri koponya ham arabb alakult ki a mai em berre jellem ző állkapocsnál \
jávai em ber koponyáján azonban alacsony, m ajomszerü hom lok volt.
M ivel olyan sok m odern tudós bonyolódott találgatásokba a feltétele/hí
piltdow ni csaló szem élyazonosságát és m otivációját illetően, szeretnénk un 1
bem utatni egy kézenfekvő elméletet. K épzeljük el a következő forgatóköm r
A m unkások a Barkham M anorban valóban felfedeztek egy igazi középső |»U
isztocén koponyát, ahogy azt M abei K enw ard is leírta. Ennek darabjait odmul
ták D aw sonnak. D aw son értesítette W oodw ardot, akivel rendszeres kapcsolni
ban állt. W oodward, aki a saját elm életén dolgozott az emberi evolúcióval Up
csolatban, és m ár nagyon aggódott amiatt, hogy a tudomány ötven évnyi kul ii g
után m ég m indig nélkülözi az emberi evolúcióhoz szükséges bizonyítékokai. ki
terveit és véghezvitt egy csalást. N em egyedül cselekedett, hanem együttmiil ■
dött néhány általa kiválasztott tudóssal, akik kapcsolatban álltak a Buli 1 -
M úzeum m al, és segítségére siettek abban, hogy beszerezzék és úgy kés / 1 1 • <k
elő a leleteket, hogy azok a titokba nem beavatott tudósok próbáját is kiállják
Oakley, aki nagy szerepet játszott a piltdowni leleplezésben, így írt erről A
Trinil [a jávai előem ber] anyaga fájdalm asan hiányos volt, és sok tudós számum
nem volt megfelelő Darwin emberi evolúcióról szóló elméletének megerősíln*
re. Néha azon tűnődöm , nem egy jobban elfogadható hiányzó láncszemet knüill
félresiklott türelm etlenség vajon az oka annak a kusza zűrzavarnak, ami
piltdowni ham isítvány mögött húzódik.”
Weiner szintén elism erte ennek lehetőségét. „Valaki őrülten v ág y h a to ti.....
hogy segítse az emberi evolúció tanának érvényesülését azzal, hogy biztosit |n n
 i fiilhlowni kihívás 203

| ni ,t;|»es ‘rekvizitum ot’ vagy ‘hiányzó láncszem et’... Piltdow n ellen á llhatatla-
Inl vkii/ ó alkalm at terem thetett valam elyik fanatikus biológusnak, hogy helyre-
• n ;i/.t, am it a term észet m egterem tett, de m egőrzésére m ár nem viselt
Beillőt.”
i <hitelezett összeesküvőink szám ára az elkövetkezendő néhány évtized fel-
•►»i' /ősei nem nevezhetők szerencsésnek, m ivel ezek nem tám aszto tták alá azt
(I# \ olúciós elm életet, am elyet a piltdow ni ham isítvány volt hivatott képviselni.
^ i n ii iís a pekingi előem ber újonnan felfedezett példányai, valam int az afrikai
Mű i'iilopithecus leletek számos tudóst arra ösztönöztek, hogy az alacsony hom -
|H i -.until m ajom em ber-ős elm életét fogadják el a m agas hom lo k cso n tú pilt-
í " ■in em berrel szem ben, amely így hiteltelenné és feleslegessé vált.
\ / ulő múlásával egyre nehezebbnek látszott egy m egbízható evolúciós lán-
J " i it összeállítása a rendelkezésre álló hom inida-kövületek b ő l. Egy v álságos
lilliimilban, a m ég életben lévő és a B ritish M úzeum m al kapcsolatban álló be-
piiiott kutatók cselekvésre szánták el magukat. Lehet, hogy jóh iszem ű kollégái­
u l ■ megnyerve, a század folyam án m ár korábban összeállított ham isítványról
|g \ im űszeres kiállítást szerveztek. A kiállítás alkalm ával néhány leleten továb­
bi \ i’^yi vagy fizikai beavatkozást végezhettek, hogy m ég hitelesebbé tegyék a
limn hitványt.
\ / ;i feltételezés, hogy az összeesküvők egy csoportja együttm űködött a Bri-
" h Museummal a ham isításban, m ajd annak leleplezésében, m inden bizonnyal
| i l ik számára túlzásnak hathat. Ám erre sincs kevesebb (vagy több) bizonyíté-
l ml mint a m ások által képviselt vádaknak. O ly sok brit tudóssal kapcsolatban
mim uh lel gyanú, m elyek közül nem egy a B ritish M úzeum m unkatársa volt,
pt|'v ív. az összeesküvési elm élet nem igazán tágítja a lehetséges elkövetők kö-
•* ‘ i

Lilán nem voltak összeesküvők a B ritish M useum ban, de sok tudós szerint
!i oly tudom ányos képzéssel rendelkező szem élyre volt szükség ahhoz, hogy
ffcjii egyedül, akár m ásokkal együttm űködve véghezvigye ezt a nagyon sikeres
H illilM .

1 ..ívin De Beer, a B rit Term észettudom ányi M úzeum igazgatójának vélem é-

ii 'ct int a piltdowrni csalás leleplezésénél alkalm azott m ódszerek „gyakorlati­

ig lehetetlenné teszik egy hasonló je lle g ű ham isítás jövőben i sik erét” . Egy, a
vegyi és radiom etriai korm eghatározó m ódszereket ism erő csaló azon-
fcm elkészíthet egy nehezen felism erhető ham isítványt. A ligha lehetünk ezért
ti* i"l biztosak, hogy nincs-e egy másik, a piltdow nihoz hasonló ham isítvány a
VMír iiiigy m úzeum ainak egyikében, am ely csak arra vár, hogy leleplezzék.
A piltdowni m aradványok hatása ezért igen káros. De mai tudásunk szerint
Mi ii >' 1 1 esetek szám a igen csekély. Van azonban a csalásnak egy ártalm asabb és
Ii* i icdiebb m ódja: az adatoknak a merev elm életi előfeltételezések szerinti be­
it ml.'isí'inál és újraosztályozásánál kialakult rutin.
20 4 A z em beri fa j rejtélyes ívn/.'f*

Vayson de Pradenne, a párizsi Ecole d ’A nthropologie m unkatársa 1925 l i*

ezt írta R égészeti ham isítványok (Fraudes A rchéologiques) című k önyvéi.. ,i
„G yakran találkozunk olyan tudóssal, aki habozás nélkül előre m egszabod el
m életéhez igazítja a megfigyelt tényeket, hogy azokkal tám assza alá elm éid' i |
ezzel nem is követ el tudatos csalást. Például legyen az az elmélet, hogy a H |l<|
dés törvényének a történelem előtti kézm üvesiparban m indig és mindenhol t
legkisebb részletekben is meg kell m utatkoznia. Ha egy adott rétegből e g y s /n il
kerülnek elő finoman megm unkált illetve durvább emberi eszközök, akkor Im iit
sunk azonnal két szintet állapít meg, m elyek közül egyértelm űen az alsóhoz i.n
toznak a durvább leletek. A kövületeket ezek után típusuk és nem rétegük *./•
rint fogja csoportosítani. Ha az alaprétegben talál egy finoman megmunkál) cM
közt, akkor ezt véletlenül odakerült leletnek nyilvánítja, és visszahelyezi ;i lm
gyat eredeti szárm azási helyére, a m agasabb szint leletei közé. V égezetül <n
igazi csalást követ el leleteinek sztratigrafikus bem utatásánál. A cselt pici "i>
cepciója szolgálatában követte el többé-kevésbé jóhiszem űen és jószándékI il
am iért senki nem nevezné csalónak. G yakran előfordul ilyen eset, és nem ti/> n
nem em lítek neveket, m ert nem tudnék.”
Persze nem csak a British M úzeum ban, hanem a világ összes múzeumál un
egyetem én és a paleoantropológiai kutatás egyéb központjaiban ez történik llfti
az ism eretek m anipulálásának egyedi esetei elhanyagolhatónak tűnnek, egyllii<«
hatásuk óriási, mivel teljesen eltorzítják és elhom ályosítják az em ber eredeti i<t|
és őstörténetéről alkotott képünket.
Szám os tény jelzi, hogy hozzánk hasonló lények léteztek m ár a pliocénl>< n
m iocénben, oligocénben, eocénben, sőt ezen korszakok előtt is, am eddig i miI
vissza szándékozunk menni az időben. M ajom - és m ajom szerű embermaim h \
nyokat is találunk végig ezekben az időszakokban. Lehet, hogy hom inidák ....
denféle fajtája egyszerre létezett a történelem ben. Az összes hozzáférhető bi/n
nyíték m érlegelése után ez a feltételezés állja m eg leginkább a helyét. ( \itl
nagyszám ú lelet eltitkolásával, illetve az előre elfogadott elm élettel összhang
ban lévő kövületek és eszközök m egtartásával állítható össze egy evolín in
lánc. Bizonyos leleteknek (m elyeket pedig ugyanolyan tudom ám "
p ontossággal dolgoztak fel, m int bárm ilyen ma elfogadott bizonyítékot) c l «
jogtalan elvetése egy olyan csalás részét képezi, am ivel az olyan tudósok cím t
akik egy adott elm életi nézőpontot kívánnak m egtartani. Ez a csalás látsz,óln|
nem egy előre kitervelt cselszövés eredménye, m int a piltdowni em ber esetein n
(ha a piltdowni em bernél tényleg ez volt a helyzet). Inkább a tudom ányos vilrt|
berkein belül m űködő szelektív ism eretátadás társadalm i fejlem ényeinek d l
rülhetetlen velejárójáról van itt szó.
Annak ellenére, hogy több jóhiszem űen ham isított lelettel számolhatunk .1
paleoantropológiában, a piltdowni eset arra figyelm eztet, hogy e területen rlít
fordulnak a félrevezetés leggondosabban kitervelt esetei is.
 10

A pekingi előember és más kínai leletek

A jávai és a piltdow ni előem ber felfedezését követően az em beri evolúcióról

■ii <>1 ott elképzelések továbbra is zavarosak m aradtak. D ubois P ithecanthropus
ii !'tus leleteit nem fogadta el m aradéktalanul a tudom ányos világ, Piltdow n pe-
■1 1 1 •, t sak tovább bonyolította a helyzetet. A tu d ó so k mohón várták a következő
leülős felfedezést, am elytől azt rem élték, rávilágít m ajd a H om inidae (em berfé­
le i i ialádja) evolúciós fejlődésére. Sokan úgy vélték, hogy a vágyott hom inida
I- Időket Kínában fogják megtalálni.
A kínaiak az ősi kövületeket régen sárkánycsontnak nevezték. M ivel azt hit-
• l hogy a sárkánycsont gyógyhatású, a patikusok porrá törve gyógyszerekbe és
Hl s írekbe keverték őket. A korai nyugati p aleontológuso k szám ára a kínai
U-.'tj'.yszertárak a leletek nem várt tárházát jelentették.
1900-ban Dr. K. A. H aberer em lőskövületeket gyűjtött kínai gyógyszeré-
' kiöl, és elküldte azokat a M üncheni E gyetem re, ahol M ax S chlosser tanul­
mányozta és katalogizálta őket. A példányok között Schlosser talált egy Peking
i "i nyékéről szárm azó fogat, am ely „egy em ber vagy egy eddig ism eretlen em-
iTi'./.abású m ajom bal felső harm adik őrlőfogának” látszott. Schlosser úgy vél-
1 K ina alkalm as terep lenne az őskori em ber utáni kutatásra.

C S O U K O U T IE N

Schlosser vélem ényét osztotta a svéd geológus G unnar A ndersson is, aki a
i mai G eológiai Szolgálatnál állt alkalm azásban. 1918-ban A ndersson m egláto-
Hult egy Csikushan, vagyis C sirkecsonthegy nevű helyet C soukoutien falutól
messze, Pekingtöl 25 m érföldnyire délnyugatra. Ott egy régi m észkőbányá­
i m betem etett, ősi barlang jelenlétére utaló, vörös agyaghasadékot vett észre,
iniu lyben m egkövesedett csontok voltak.
I ‘>21 -ben A ndersson újra ellátogatott a csikushani lelőhelyre, asszisztense,
i/ osztrák szárm azású paleontológus O ttó Zdánsky, valam int W alter M.
■ii.inger, az Amerikai Term észettudom ányi M úzeum m unkatársának kíséretében.

205
206 Az em beri fa j rejtélyes </<./»#

A z első ásatások nem sok eredm ényt hoztak, csak néhány nem túl régi kövlIIÉ
került a felszínre.
Ekkor néhány helybéli falusi elm ondta Zdanskynak, hogy van egy hely .1
zelben, ahol nagyobb sárkánycsontok is vannak, nem m essze a csoukoniii ni
vasútállom ástól. Itt Zdansky újabb m észkőbányát talált, am elynek a falaii ■•/in
tén vörös agyaggal és csontokkal teli repedések borították, m int az iT.íW'i
A ndersson is m egnézte a helyet, és törött kvarcdarabokra bukkant, amikről 1 4 ,
vélte, akár prim itív eszközök is lehetnek. A kvarc nem fordult elő a term e . ' 1
ben a lelőhely környékén, A ndersson tehát azzal érvelt, hogy a kvarcdaraln.Mt
m inden bizonnyal egy hom inida vitte oda. Zdansky, aki nem igazán jött M
A nderssonnal, nem értett egyet a magyarázattal.
A ndersson azonban kitartott vélem énye mellett. A m észkőfalat vizsgálva ki
jelentette: „van egy olyan érzésem , hogy itt fekszenek egyik elődünk m aradd
nyai, a kérdés csak az, hogy m egtaláljuk-e” . M egkérte Zdanskyt, hogy folyi.i iM
a keresést a betöm ött barlangban, m ondván, „ne sajnáld az időt, és tarts ki, lm
kell, egészen addig, am íg ki nem ürítjük ezt a barlangot” .
1921 és 1923 során Zdansky, kissé vonakodva bár, rövid ásatásokat vég/i 11
Felfedezte egy korai em berelőd nyom ait, nevezetesen két fogat, am it feltételi*
sen a korai pleisztocénre datáltak. A z alsó és felső őrlőfogat más leletekI >i
együtt ládába csom agolták, és további tanulm ányozás céljából hajóval Svólm
szágba szállították. S védországba visszatérve, 1923-ban Z dansky tanulni,hím
adott ki Kínában végzett m unkájáról, a fogakról azonban nem tett említést.
Az ügyben 1926-ig semmi sem történt. Abban az évben a svéd trónöröU *
aki egyben a Svéd-Kínai K utatóbizottság titkára és a paleontológiai kutatás I* l
kés pártolója is volt, tervezte, hogy Pekingbe látogat. W iman professzot 1 1 /
U ppsalai E gyetem ről m egkérte Zdanskyt, régi tanítványát, hogy ha bármih* 11
figyelem rem éltó dologgal találkozott, akkor azt m utassa m eg a hercegi)' l
Zdansky egy jelen tést küldött W im annak a C soukoutienben talált fogak képi 1
vei. A beszám olót G unnar A ndersson adta elő egy pekingi tudom ányos talált ••
zón, am elyen a trónörökös is részt vett. A ndersson a fogakkal kapcsolatban .1
következőt jelentette ki: „Az embert, akiről beszéltem , m egtaláltuk.”

DAVIDSON BLACK

Egy másik illető, aki szintén úgy gondolta, hogy Z dansky fogai egy őskon
em ber nyilvánvaló bizonyítékai, egy Davidson Black nevű, Pekingben élő llai.il
kanadai orvos volt.
Davidson Black a Torontói Egyetem orvosi karán végzett 1906-ban, de sok
kai jobban érdekelte az emberi evolúció, mint az orvostudomány. Black azon .1
véleményen volt, hogy az em ber Észak-Ázsiában fejlődött ki, ezért K ínába akail
 i pekingi előem ber és m ás kínai leletek 207

unMini, hogy ott elm életéhez az őskori bizonyítékot is m egtalálja. A z első világ­
it ihorú azonban késleltette tervei m egvalósulását.
1^17-ben B lack csatlakozott a kanadai katonai orvosi h adtesthez. K özben
i' iiiUját, Dr. E. V. C row dry-t az anatóm ia tanszék vezetőjévé nevezték ki a Ro-
I ' Idler-alapítvány pekingi Szövetségi O rvosi Egyetem én. C row dry m egkérte
l>i Simon F lexnert, a R ockefeller-alapítvány igazgatóját, hogy nevezze ki
nliu ket segédjének. Flexner így is tett, és 1919-ben, m iután a k atonaságtól le-
i l icit, Black m egérkezett Pekingbe. M indent m egtett azért, hogy az egyetem en
• lehető legkevesebbre csökkentse orvosi kötelességeit, és valódi érd ek lő d ési
ii i(lletére, a paleoantropológiára tudjon koncentrálni. 1921 novem berében rövid
■ pedícióra m ent egy észak-kínai lelőhelyre, am elyet újabbak követtek. B lack
I* Irilesei nem voltak elragadtatva.
A R ockefeller-alapítványt lassan sikerült m eggyőzni B lack elm életéről. Ér-
'!' mos kissé bepillantanunk az esem énysorozatba, am elyek ezt a v áltozást elő-
i'livték.
1922 végén B lack egy thaiföldi expedícióról szóló tervet nyújtott be az or-
iim egyetem igazgatójához, Dr. H enry S. H oughtonhoz, m elyben ügyesen kap-
■ .olta össze a p aleoantropológia iránti szenvedélyét az egyetem k üldetésével.
Houghton így írt R oger G reene-nek, az iskola gazdasági igazgatójának: „U gyan
in ni tudhatom biztosan, hogy Black tervének van-e valami gyakorlati haszna, de
lir kell vallanom, rám igen nagy hatást t e t t ... ahogyan értékes kapcsolatot alakí-
ioii ki anatóm ia tanszékünk és különféle intézm ények, kutató csoportok között,
iim-lyek fontos m unkát végeznek K ínában az antropológiai kutatást közelről
• i intő területeken. A fentieket m érlegelve, tám ogatom kérésének elfo g ad ását.”
ló példa ez az intellektuális presztízs tényezőjének a fontosságára - a m inden­
napi orvostudom ány bizony elég unalm asnak tűnik azzal a félig-m eddig vallá-
.os kutatással összevetve, amely az em beri eredet titka után folyik, s am ely Dar-
\ ni ideje óta tűzbe hozza a tudósok képzeletét szerte a világon. H oughtonra is
lem nagy hatást tett. A z expedícióra 1923-ban, Black nyári szabadsága alatt ke-
iiilt sor, ami sajnos nem sok eredm ényt hozott.
1926-ban B lack is részt vett azon a tudom ányos találkozón, ahol J. G unnar
\ndersson beszám olt a svéd trónörökösnek az őrlőfogakról, am elyeket Z dansky
(illáit 1923-ban Csoukoutienben. A m ikor tudom ást szerzett a fogakról, lelkesen
• Ifogadta A ndersson további csoukoutieni ásatásokra vonatkozó ajánlatát, am e-
lu-ket a Kínai G eológiai Szolgálat és B lack tanszéke közösen végezne el. Dr.
\m ad eu s G rabau, a Kínai G eológiai Szolgálat m unkatársa a kutatás célpontját
pekingi em bernek” nevezte el. Black anyagi segítségért a R ockefeller-alapít-
.uiyhoz fordult, és nagy örömére bőkezű tám ogatásban részesült.
1927 tavaszán a munka már javában folyt Csoukoutiennél, a kínai polgárhá­
ború kellős közepén. A fáradságos ásatás hosszú hónapjai alatt egyetlen
liominida m aradványát sem fedezték fel. Végül az első évszak ásatásainak végét
208 Az em beri f a j rejtélyes <•/. Irt*

jelentő hideg, őszi esők beköszöntekor még csupán egyetlen hominidafognl 4*

tak ki. Ez utóbbi, valam int a két másik, előzőleg Zdansky által jelen tett őil.-i. H
alapján (ami m ost B lack tulajdonában volt) Black úgy döntött, bejelenti Inig
az őskori hom inidák újabb faját fedezték fel, am it Sinanthropusnak, aza/ I k>h
em bernek nevezett el.
B lack alig várta, hogy felfedezését m egm utathassa a világnak. Az újonnan
talált foggal tett utazásai során azonban rájött, hogy senki sem o ^ jn
Sinanthropus iránti lelkesedését. A z Am erikai A natóm iai T ársaság 1928-.i •
közgyűlésén például néhány tag erősen bírálta B lacket am iért ilyen csekéh 1*1
zonyíték alapján akart bevezetni egy új fajt.
B lack folytatta utazásait az Egyesült Á llam okban, am elynek során megírni
tatta a fogat A les H rdlickának, majd elutazott A ngliába, ahol Sir A rthur KcIlM
szel és Sir A rthur Smith W oodwarddal találkozott. A British M úzeum ban m.i n
latokat készíttetett a pekingi em ber őrlőfogairól, hogy más kutatóknak is adlui
son belőlük. Ilyenfajta propagandam unka szükséges ahhoz, hogy a tudornáli
világ figyelm ét felhívjuk egy felfedezésre. Ú gy tűnik, még egy tudós szám,hm
sem nélkülözhető a politikai ügyesség.
K ínába visszatérve Black a csoukoutieni ásatások közelében maradt. Hóim
pokig semmi sem került elő, Black azonban a következőket írta Keithnek 1*>'it
decem ber 5-én: „úgy tűnhet, valami varázslat já tsz o tt közre az évszak ulul ••
napjaiban folyó m unka során, m ert két nappal az ásatások befejezése H.m
Böhlin in sitit m egtalálta a Sinanthropus alsó állkapcsának jo b b felét három m
lőfoggal együtt.”

A R O C K E F E L L E R -A L A P IT V Á N Y Á TA LA K U LÁ SA

E kkor anyagi nehézségek léptek fel. A R ockefeller-alapítvány ö sz tö n d íj

amely az ásatásokat lehetővé tette, 1929 áprilisában lejárt. Januárban Black I*
velet írt az igazgatóknak, amelyben kérte, folytassák a csoukoutieni ásatások in
m ogatását egy K ainozoikum i (a paleocéntől a holocénig tartó időszak) Kutnin
laboratórium létrehozásával. Áprilisban m egkapta a kért összeget.
N éhány évvel korábban a R ockefeller-alapítvány m unkatársai még javábim
azon voltak, hogy eltérítsék Blacket a paleoantropológiai kutatásoktól. Most i
legm esszem enőbb m ódon tám ogatták: létrehoztak egy intézm ényt, amelynél
kizárólagos célja az volt, hogy őskori em berelődök utáni kutatásokat folytasson
Mi okozta a változást a R ockefeller-alapítvány hozzáállásában Black-kel és .i
m unkájával kapcsolatban? Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, m ert úgy In
nik, az alapítványi tám ogatás létfontosságú az em beri evolúciós kutatásokban
am elyet a B lackhez hasonló tudósok végeznek. A z alapítványi támogatásod
ezenkívül a leletekről szóló hírek terjesztésében is fontosnak bizonyultak.
4 l>, ktn y j előem ber és m ás kínai leletek 209

diogyan W arren W eaver te rm észettu d ó s és a R ockefeller-alap ítv án y hiv a­

talunk.) írta 1967-ben: „Egy tökéletes világban elm életek születnének, kibonta-
.muk, továbbfejlődnének és m indenki szám ára ism ertté válnának, m ajd bí~
Min il . tökéletesítenék őket, és jó hasznukat vennék anélkül, hogy az anyagi tá~
Iti ■; ii.is durva ténye beleártaná m agát a folyam atba. A való világban azonban

iiil i'in fordul elő, ha előfordul egyáltalán.”

W eaver szem ében a biológiai k érdések voltak a legfontosabbak. Szám ára a
Dim nyilvánosságot kapott részecskegyorsítók és űrkutatási program ok nem je-
i- ni* tick egyebet tudom ányos divathóbortnál. H ozzátette: „A feltáratlan lehető­
it ! • I az élet term észetének m egértésében rejlenek. 1932-ben, am ikor a Rocké­
it ii>i alapítvány ezen a területen elindította negyedszázados program ját, egyér­
telműnek látszott, hogy a biológia és az orvostudom ány készen áll a fizika általi
I- ii.iiságos m eghódításra. ... R endelkezésünkre állnak az eszközök, hogy a mo-
i. kuláris folyam atok fegyelm ezett és finom szintjén feltárjuk, hogyan is m űkö-
iii ,iz. em ber központi idegrendszere, hogyan gondolkodik, tanul, em lékezik és
11 •11 •1 1 A z elm e-agy-test kapcsolat term észetéről való tudásszerzés csodálatos
■i Mse m ellett az effajta tanulm ányok gyakorlati haszna felbecsülhetetlen. Csak
ip\ inthatunk inform ációhoz arról a viselkedésform áról, ami a bölcs és hasznos
ii.myítás felé vezet.”
Most m ár világos, hogy a R o ck efeller-alapítvány egy időben tám ogatta az
. mberi evolúció kutatását Kínában, és dolgozott egy részletes biológiai kutatási
i< íven, am elynek célja az em beri viselkedés irányításának hatékony m ódszereit
"Ii hivatva kidolgozni. A hhoz, hogy helyesen értelm ezzük Blacknek a pekingi
• lAcmber után folytatott kutatásait, ebben a kontextusban kell m egvizsgálnunk.
Az elm últ néhány évtized folyam án a tudom ány átfogó kozm ológiát dolgo-
. <>11 ki, am ely az em beriség eredetét egy négym illiárd éves kém iai és biológiai
evolúció betetőzéseként m agyarázza ezen a bolygón. E szerint a Föld az Ő srob­
banást követően alakult ki, amely 16 m illiárd évvel ezelőtt az univerzum kezde-
lét jelentette. Az univerzum eredetének Ő srobbanás-elm élete, am ely a részecs-
I <•fizikán és a csillagászati m egfigyeléseken alapszik, és egy állandóan táguló
kozmoszt feltételez, elválaszthatatlanul összefonódott az összes létform a, köz-
illk az em ber biokém iai evolúciójának elm életével. A jelentő seb b alapítványok,
különösen a Rockefeller-alapítvány, kiem elkedő tám ogatást nyújtottak a materi-
illista kozm ológiát alátám asztó kezdeti kutatásokhoz, am elyek a praktikum okán
Istent és a lelket a m itológia birodalm ába szám űzték - a m odern civilizáció
szellemi központjaiban legalábbis.
Ez mind nagyon érdekes, különösen, ha figyelem be vesszük hogy John D.
Rockefeller eredetileg a baptista tem plom okat és prédikáló m issziót kívánta tá­
mogatni. Raymond D. Fosdick, a Rockefeller-alapítvány egyik első elnöke kije­
lentette, hogy m ind Rockefellert, m ind pedig pénzügyi tanácsadóját, Frederick
I . Gates baptista népnevelőt „mély vallásos meggyőződés inspirálta” .
210 Az em beri fa j rejtélyes eredőié

A R ockefeller-alapítványt 1913-ban hozták létre. A kuratórium i tagok ko

zött volt Frederick T. Gates; az ifjabb John D. Rockefeller; Dr. Sirnon Flexnn i
Rockefeller Intézet orvosi részlegének vezetője; Henry Pratt Judson, a Chit ap'ii
Egyetem rektora; C harles W illiam E liot, korábban a H arvard rektora; és A
Barton H epburn, a Chase N ational Bank elnöke. Az új alapítvány melleit Ko
ckefeller egyéb jótékonysági intézményei is folytatták működésüket.
A R ockefeller-alapítvány figyelm ét kezdetben a közegészségügy, az o r v o n
tudom ány, a m ezőgazdaság és az oktatás felé összpontosította, kerülve a viirti
területeket. így az alapítvány kezdett elhatárolódni a vallástól, különösen a lup
tista egyháztól. Hogy pontosan m iért történt így, nehéz lenne megmondani I n
Ián Rockefeller rájött, hogy vagyona a m odem tudom ány és technológia vívnui
nyainak kihasználásán alapszik. Talán azért, m ert a tudom ány kezdett egyre ihi
gyobb szerepet játszani a hagyom ányos jótékonyság területein - mint például a/
orvostudom ányban. M indegy m ilyen okból, de R ockefeller elkezdett tudósokul
toborozni az alapítvány tagjai közé, és az adom ányozási politika is tükrözte o/l
a változást.
Ú gy tűnt, m ég G ates, a valam ikori baptista népnevelő is megváltoztaii i
hangvételét. Egy felekezetektől független egyetem et akart létrehozni Kínában
Úgy vette azonban észre, hogy „a m isszionárius egységek otthon és külföldön In
nyíltan, sőt fenyegetően ellenségesen viszonyulnak a tervhez, am it hitetlenség
gél vádolnak.” Ezen kívül a kínai kormány is ellenőrzést akart gyakorolni, s c/i
az alapítvány nem tudta támogatni.
Charles W. Eliot, aki a sanghaji Harvard O rvostudom ányi Egyetem felügye
lője volt, a következő m egoldást javasolta: egy olyan orvosi egyetem létrehozd
sát, am ely kapuként szolgálna a nyugati tudom ány többi ága szám ára. Itt a me
chanisztikus tudom ány csöndes, de harcos ideológiának m utatkozik, amelyet
ügyesen m ozdít előre a tudósok, nevelők és gazdag iparosok közös erőfeszítés
a világm éretű intellektuális dom inancia m egalapozása felé.
Az Eliot által m egálm odott orvosi egyetem stratégiája működött. A kínai ;'il
lám jóváhagyta a pekingi S zövetségi O rvostudom ányi Egyetem megalapításul
az alapítvány égisze alatt. Eközben Dr. W allace B uttrick, a R ockefeller állal
újonnan létrehozott Kínai O rvosi B izottság elnöke tárgyalásokat folytatott a
protestáns m isszió m ár működő kínai kórházaival. Anyagi tám ogatást ígért ne
kik, valójában azonban megvesztegette őket.
1928-ban a R ockefeller-alapítvány és más R ockefeller jó ték o n y ság i intéz
mények olyan változásokon mentek keresztül, am elyek tükrözték a tudományo',
kutatás növekvő fontosságát. M inden program „amely kapcsolatban áll az em
béri tudás fejlődésével” , átkerült a R ockefeller-alapítvány hatáskörébe, amelyet
öt osztályra osztottak: világ-egészségügy, orvostudom ány, term észettudom ány­
ok, társadalom tudom ányok és humán tudományok.
A változások Dr. Max M ason elnökké választásával tetőztek, aki maga is
 i p e k in g i előem ber és más kínai leletek 211

I* im i'szettudós volt. A fizikus-m atem atikus M ason elő ző leg a C hicagói Egye-
ektora volt. Raym ond D. F osdick szerint M ason „a stru k tu rális egységet
i u tolta fontosnak, am elyet a program új irányvonala m agával hozott. N em öt
l»nikrámról volt szó, am elyek m indegyikét az alapítvány egy-egy osztálya kép-
1 1 ' Inc: alapvetően csak egy program létezett, am ely az em beri viselkedés álta-

liinos kérdésére irányult, céljául pedig a m egértés útján m egvalósított irányítást

m/te ki.” Black kutatásai a pekingi előem ber után így a R ockefeller-alapítvány
•is Illan m egfogalm azott célkitűzésének szélesebb keretei között folytak, am ely
ink itt/te a hivatalos tudom ány hallgatólagos célját, nevezetesen, hogy tudom á-
hs os ellenőrzés alá vonják az em beri viselkedést.

I <;y t ö r t é n e l m i l e l e t é s e g y h id e g v é r ű k a m p á n y

A R ockefeller-alapítvány K ainozoikum i K utatólaborató riu m ra adott biztos

i.imogatásával a háta m ögött B lack folytatta a pekingi elő em b ert n ép szerű sítő
utazásait. E zután visszatért K ínába, ahol a m unka lassan h aladt előre
( .oukoutiennél, jelentősebb Sinanthropus leletek felfedezése nélkül. A m unká­
nk lelkesedése hanyatlani látszott.
A ztán végül decem ber elsején, az ásatási szezon legvégén Pei W enzhong
történelmi leletre bukkant. Pei később így írt: „M egtaláltam a Sina n th ro p u s
./inte teljes koponyáját! A példány részben laza hom okba, részben valam ilyen
I t-mény anyagba ágyazódott be, úgyhogy viszonylag könnyen ki tudtuk em elni
onnan.” Pei 25 m érföldet kerékpározott a K ainozoikum i K utatólaboratórium ba,
ahol m egm utatta a koponyát Blacknek.
A felfedezzésnek köszönhetően Blackből sajtószenzáció lett. 1930 szeptem ­
berében Sir G rafton Elliot Smith Pekingbe érkezett, hogy m eg vizsgálja az ása­
tás színhelyét és a leleteket. Ott tartózkodása alatt Black kitanította Smith-t, ho­
gyan indítson a pekingi előem bert népszerűsítő propagandakam pányt A m eriká­
ban. Smith ezután hazatért, és szemm el láthatóan jó m unkát végzett. D ecem ber­
ben Black egy különösen őszinte levelében így írt Dr. H enry H oughton-nak, a
pekingi orvosi egyetem igazgatójának, aki szabadságát A m erikában töltötte:
I la minden alkalom m al elpirulnék, am ikor a hidegvérű reklám kam pányra gon­
dolok, amit G. E. S. véghezvitt, állandóan vörös lennék.”
Black újdonsült hírneve zöld utat biztosított szám ára a R o ck efeller-alap ít­
vány tám ogatásaihoz. Black ezt írta Sir A rthur Keithnek: „Tegnap távirat érke­
zett E lliot Sm ith-től, m iszerint biztonságban hazatért fárasztó utazásából. Rá
jellem ző módon nem kím élte m agát, hogy a K utatóintézet és a K ainozoikum i
Laboratórium érdekeit szolgálja, és m iután A m erikával m egism ertette a
Sinanthropust, viszonylag könnyű dolgom lesz egy év m úlva, am ikor m ajd
pénzt kell kérnem a vezetéstől.”
212 Az em beri fa j rejtélyes rn <1*1$

A pekingi előem ber épp a kellő pillanatban érkezett az em beri evolúció li|
vei szám ára. N éhány évvel korábban a világtörténelem egyik leghíresebb \ » >'
ben Tennessee állam bírósága bűnösnek találta John T. Scopes-ot az állam mi
vényeibe ütköző evolúció tanításának vádjában. A tudósok visszavágást.! I ti
szültek. Az emberi evolúcióval kapcsolatos minden új bizonyítékot kitörő Ii II *
sedéssel fogadtak.
Ott volt még a széles körben népszerűsített őskori m ajom em ber, a Hes/>.».•
p ithecus esete is, am ely a paleoantropológusok elm éjéből pattant ki egyel Imi)
em berszerű fognak köszönhetően, am it N ebraskában találtak. A z em berelőiig
propagáló tudósok nagy szégyenére kiderült, hogy az em berszerü fog egy <V.I <«m
disznóé volt.
Eközben a Dubois Pithecanthropus erectusát övező folytonos kétségekéi
vitákat is meg kellett oldani. Egyszóval, a külső fenyegetéssel és belső széilm
zással m egbirkózni kénytelen evolucionisták szám ára kapóra jö tt volna cjl*v irt
felfedezés, hogy ügyük új erőre kapjon.

T Ű Z ÉS E S Z K Ö Z Ö K C SO U K O U TIEiN B EN

A csoukoutieni kiterjedt tűzhasználatról, valam int a fejlett kő- és csonti-,

közökről szóló első beszám olók 1931-ben láttak napvilágot. Ami a jelentései 1 1
különösen szokatlanná teszi, az az, hogy hozzáértő kutatók 1927 óta végezlek
m ódszeres ásatásokat C soukoutiennél, de egyikük sem tett soha em lítést tü/iftl
vagy kőeszközökről. 1929-ben például Black így írt: „Bár sok ezer köbmétci m i
anyagot átvizsgáltunk ebből az üledékből, sem m ilyen em berkéz által megmtin
kált eszközzel nem találkoztunk, és tüzhasználatra utaló nyom okat sem észlel
tünk.” M indössze két évvel később azonban más kutatók, köztük Henry Breuil
vastag ham uágyakról tettek em lítést, és sok száz kőeszközt találtak pontosmi
ugyanazon a helyen.
1931-ben Black és társai nyilvánvaló zavarba jöttek a tűzről és az eszközök
ről szóló új csoukoutieni felfedezések hallatán, és m egpróbálták megmagyaráz
ni, m iképp kerülhették el a figyelm üket ezek a fontos bizonyítékok hosszú éve
ken keresztül. Azt állították, hogy ugyan észrevették a tűzre utaló je lek et és ,i/
eszközöket, de mivel bizonytalanok voltak velük kapcsolatban, inkább nem lel
tek róluk említést.
Két lehetséges m agyarázat van arra, hogy Teilhard de Chardin, Black, Pei r .
m ások m iért nem jelentették a csoukoutieni eszközöket és a tűzre utaló jelekei
Az első, am it ők m aguk is adtak: egyszerűen átsiklottak ezeken a bizonyítéko
kon, vagy pedig olyan sok kétség m erült fel velük kapcsolatban, hogy nem tai
tották indokoltnak jelenteni őket. A második lehetőség pedig az, hogy nagyon i.s
tudtak a tűz jeleiről és a kőeszközökről, azelőtt, hogy Breuil je len tette voln.i
 I /■« kingi előem ber és más kínai leletek 213

|mil' .ii, de készakarva visszatartották ezt az inform ációt.

Vajon m iért? A bban az időben, am ikor a csoukoutien i felfedezések történ-
i*l ,i tűzre utaló nyom okat és a kőeszközöket általában a H om o sapiens vagy a
to iindcr-völgyi em ber je lein ek tekintették. D ubois és von K oenigsw ald szerint
l m ’./köznek vagy tűznek sem m ilyen nyom át nem találták a P ithecanthropus
¥<<■<///.vszal kapcsolatban, Jáván. A S elenka-expedíció em lített tűzhelym aradvá-
m ukat Trinilnél, ezt az inform ációt azonban nem sikerült széles körben ism ertté
i» mii.
A csoukoutieni em ber első kutatói talán szándékosan tarto tták vissza a kő-
• /közökről és a tűzről szóló jelentéseket, m ert jó l tudták, hogy ez m egingatná a
'•niiinthropus helyzetét. A kétkedők könnyen tulajdonították volna a tüzet és az
■./közöket egy, a Sinanthropus szál egykorú, de annál fizikailag és kulturálisan
l' ild teb b lénynek, elm ozdítva ezzel a SinanthropusX helyzetéből, m int új és
Imilos em beri ős.
Ahogyan látni fogjuk, éppen ez történt, am ikor az eszközök és a tűzre utaló
(rlek széles körben ism ertté váltak. 1932-ben Breuil például elm ondta a
'iiiianthropus, valam int az eszközök és a tűzre utaló je le k kapcsolatáról: „T öbb
l irmelkedő tudós egym ástól függetlenül m ondta el nekem , hogy egy olyan lény,
iki testfelépítését tekintve annyira m essze áll az em bertől ... nem hozhatta létre
.1 . okát a dolgokat, am iket az im ént leírtam . E bben az esetben a Sinanthropus
■Mmtvázának m aradványait egyszerű v adásztrófeáknak k ellene tekintenünk,
inielyeket a tűz nyom aival és az eszközökkel együtt egy valódi em ber hagyott
lu'itra, akinek a m aradványait m ég nem sikerült m egtalálni.” M aga Breuil azon-
lun meg volt győződve arról, hogy a Sinanthropus volt a csoukoutieni eszköz-
I és/ítő és tűzrakó.
A m odern kutatók többnyire m egerősítik B reuil nézeteit. A SinanthropusX
általában úgy ábrázolják, m int kiváló vadászt, aki állatokat ejtett el kőeszközei­
vel, és a csoukoutieni barlangok tüzénél m egsütötte őket.
Ettől ném iképp különböző képet festett a Sinanthropusró\ Lewis R. Binford
rs Chuan Kun Ho, a N ew M exico-i Egyetem két antropológusa. A ham uüledék-
iöl kijelentették: „V alószínű, hogy legalább egyik-m ásik, ered etileg a barlang
belsejében felhalm ozódott hatalm as guanótelep volt. Előfordulhat, hogy ezek a
masszív üledékhalm ok elégtek. ... A z a feltételezés, hogy em ber gyújtotta a tü ­
zel, nem m egalapozott, m int ahogy az sem , hogy az elégett csontok és egyéb
.niyagok vacsorájának maradékai lennének.”
Binford és Ho elm életét, miszerint az üledék főként m adárürülékből áll, nem
logadta egyértelm ű tám ogatás. M eggyőződésük a pekingi előem berről kialakult
kép m egbízhatatlanságáról, am elyet a lelőhelyen talált csontok, hamu és
hom inida-m aradványok alapján rajzoltak meg, kom oly m egfontolásra érdemes.
A legtöbb, ami a pekingi előem berről Binford és Ho szerint elm ondható, az
a/, hogy valószínűleg dögevő volt, aki talán használt prim itív kőeszközöket,
2 1 4 Az em beri faj rejtélyes a n

hogy levágja m ás ragadozó állatok által elejtett tetem ekről a húst, amely* M
nagy barlangokban hagytak, ahol néha hosszabb ideig is égtek szerves anyni "i
De az is m eglehet, hogy a pekingi előem ber m aga is a barlang ragadozóinak ,il
dozatául esett, mivel elég valószínűtlen, hogy önként lépett volna be egy il\» n
barlangba, még ha csak azért is, hogy dögöt találjon.

K A N N IB A L IZ M U S R A U TA LÓ JE L E K

1934. m árcius 15-én D avidson B lacket holtan találták íróasztalánál. A hal ti

oka szívroham volt; kezében a Sinanthropus rekonstruált koponyáját tarlóim
Röviddel Black halála után Franz W eidenreich került a Kainozoikum i Kutatni,■
boratórium élére, aki kom plett jelentéssorozatot írt a pekingi előember-lelet* I
ről. W eidenreich szerint a Sinanthropus-Qgyedek megkövült maradványai, kill"
nősen a koponyák, a kannibalizm us lehetőségére utaltak.
A csoukoutieni barlangban talált hom inida csontok nagy része koponyától*
dék volt. W eidenreich figyelm ét különösen az ragadta meg, hogy a viszonylnc
teljes koponyák esetében is m indnek hiányzott a koponyaalap középső rés/r
M egjegyezte, hogy a m odern m elanéziai koponyákon is „ugyanezek a sérülései
figyelhetők meg, am elyek a szertartásos kannibalizm us következm ényei.”
A hiányzó koponyaalapi részek m ellett W eidenreich más, tudatos erőszak .il
kalm azására utaló jeleket is talált. Néhány koponyán például olyan sérülési nyn
mok voltak, am elyek „akkor keletkezhettek, am ikor a csontok még képlékenyei
voltak,” jelezve, hogy „a leírt sérülések még az áldozat életében, vagy röviddel
halála után tö rténtek.” A C soukoutienben talált hosszú Sinanthropus csontok
közül W eidenreich szerint néhány szintén em beri törés, talán a velő kiszedésén
irányuló törekvés jeleit mutatta.
Hogy m iért találtak zöm ében koponyam aradványokat, ezzel kapcsolatban
W eidenreich úgy gondolta, néhány hosszú csont kivételével csak fejeket vittek
be a barlangba. Á llítása szerint „az emberi csontok furcsa g y ű jtem én y ét... maj'.a
a Sinanthropus hozta létre. Saját fajtájára ugyanúgy vadászott, ahogy más álla
tokra, és minden áldozatával ugyanolyan módon végzett” .
N éhány mai szakem ber felvetette, hogy W eidenreich tévedett a
Sinanthropus m egkövült m aradványaival kapcsolatban. Binford és Ho rám uta­
tott, hogy azoknak a hom inida koponyáknak, am elyek folyó vízben a kavicshoi
dalékkal együtt sodródnak, általában elkopik a koponyaalapi részük. A
C soukoutienben talált koponyák azonban nyilvánvalóan nem ilyen módon szál
lítódtak.
Binford és Ho feltételezték, hogy ragadozók vitték a hom inida csontokat a
barlangba. De W eidenreich ezt írta 1935-ben: „Lehetetlen, hogy ragadozók ci­
pelték volna a csontokat a barlangba. ... az em beri csontokon harapás és rágás
 i fn hmyj előem ber és m ás kínai leletek 215

ultinak kellett volna látszaniuk, de erről szó sincs.” W eidenreich szám ára a
\niiinlhropusok. közötti kannibalizm us tűnt a legm egfelelőbb m agyarázatnak.
M arcellin B oule, a franciaországi H um án P ale o n to ló g ia i In tézet igazgatója
i unban egy m ásik lehetőséget vetett fel - nevezetesen, hogy a Sinanthropusva
nála intelligensebb hom inida vadászott. Boule úgy vélte, a Sinanthropus kis
i "|.iniyaűrtartalm a arra utal, hogy ez a hom inida nem volt elég értelm es ahhoz,
Imi^.v tüzet csiholjon, vagy kő- és csonteszközöket készítsen, olyanokat, am ilye-
iii I cl a barlangban fedeztek fel.
I la a Sinanthropus maradványai egy értelm esebb vadász trófeái voltak, akkor
i i lőhetett a vadász, és hol vannak a m aradványai? B oule kiem elte, hogy Euró-
|ml)iin sok olyan barlang van, am elyekben bőségesen találhatók őskőkori em beri
i nlimák term ékei, de azoknak az „üledékeknek az aránya, am elyekből e kultúra
11 /m űveseinek koponyái vagy a csontjai kerültek volna elő, elhanyagolható.”
A hipotézist, m ely szerint egy intelligensebb hom in id a faj v adászott a
inanthropusra, nem szabad pusztán azért kizárni, m ert m egkövült csontjaikat
még nem találták m eg C soukoutiennél. A z előző fejezetek b ő l k id erü lt, hogy
.innak a világ más részeiről szárm azó, teljesen em beri csontvázm aradvány-le-
Irlck ugyanolyan, vagy m ég régebbi időszakokból, m int am it C soukoutien kép-
\ isel. A C astenedoloban, O laszországban talált, teljesen em beri csontvázm arad-
vnny például a pliocén időszakból, több m int kétm illió évvel ezelő ttrő l szár-
mnzik.

A L E L E T E K E L T Ű N É SE

Ahogy előzőleg em lítettük, az egyik ok, am iért nehéz lenne a pekingi előem ­
bert övező szám talan kérdést m egoldani, az az, hogy az eredeti leletek m ár nem
hozzáférhetőek a tudom ány szám ára. A W eidenreich vezetése alatt folyó
i soukoutieni ásatásoknak 1938-ban a W estern Hill környékén dúló gerillahábo-
rú vetett véget. M ár jav áb an folyt a m ásodik világháború, am ikor W eidenreich
1941 áprilisában az E gyesült Á llam okba utazott, és m agával vitte a pekingi
előem ber m aradványairól készült gipszöntvényeket.
Á llítólag 1941 nyarán az eredeti csontokat két katonaládába csom agolták, és
elvitték A shurst ezredesnek, az A m erikai T engerészgyalogság pekingi fő h ad i­
szállására. 1941 decem berének elején a katonaládákat a je len tése k szerint vo­
natra tették, hogy Chinw angtao kikötőjébe vigyék, ahol úgy volt, hogy a Presi­
dent H arrison nevű am erikai hajóra kerülnek, az am erikaiak kínai visszavonulá­
sának keretében. D ecem ber 7-én azonban a vonatot feltartó ztatták , a leleteket
pedig többé senki sem látta. A második világháború után a kom m unista K ínában
folytatódtak a csoukoutieni ásatások, néhány új lelettel gyarapítva a háború előt­
ti felfedezéseket.
216 Az em beri f a j rejtélyes <v<. A7r

E G Y P É L D A A Z I N T E L L E K T U Á L I S B E C S T E L E N S É G ki

Egy Csoukoutienről szóló cikkben, amelyet 1983 júniusában közölt a .S'< /. >\
tific A m erican című folyóirat, két kínai tudós, Wu Rukang és Lin Senglonr n
em beri evolúcióra vonatkozó félrevezető bizonyítékot jelentetett meg.
Wu és Lin két dolgot állítottak: (1) a Sinanthropus ag y k o p o n y a-térfo g in ||
csoukoutieni ásatások során az alsó (460 000 éves) szintektől a felsőbb ( .’ Mi
000 éves) szintek felé haladva növekedett, im plikálva, hogy a Sinanthro/>u\ it
H om o sapiens irányába fejlődött. (2) A kőeszközök fajtája és eloszlása szmi<"
a Sinanthropus fejlődésére utalt.
A z első állítás alátám asztása végett Wu és Lin elem ezte a hat, viszonylat
teljes csoukoutieni Sinanthropus agykoponya-térfogatát. A következőt állh ••<
ták: „A m ért agykoponya-térfogat 915 cm 3 a legkorábbi, átlagban 1075 cin' >
négy későbbi, és 1140 cm 3a legújabb koponya esetében.” Az adatok alapján \Nn
és Lin a következőket állapította meg: „Ú gy tűnik, hogy az agykoponya tériben
ta több mint 100 cm 3-rel növekedett a barlangban töltött idő alatt.”
A Scientific A m erican cikkének táblázata a koponyák helyzetét és méieit ii
m utatja, m elyeket C soukoutien 1. szám ú lelőhelyén találtak (10.1. táblázat. \
oszlop). A táblázathoz fűzött m agyarázatukban azonban Wu és Lin elfelejteni l
hozzátenni, hogy a legkorábbi koponya, m elyet a 10. szám ú rétegben találtai
egy gyerm eké volt, aki Franz W eidenreich szerint 8-9, D avidson Black szenm
pedig 11-13 éves kora között halt meg.
Wu és Lin arról sem tettek em lítést, hogy a 8. és a 9. rétegekben talált egyik
koponyának(X . sz. koponya) 1225 cm 3 volt a térfogata, 85 cm 3-rel nagyobb
m int a legújabb (V. sz.) koponyáé, am elyet a 3. rétegben találtak. A z adatokul
együtt vizsgálva (10.1. táblázat, B oszlop) világossá válik, hogy a koponyatél !•»
gatban nincs állandó növekedés a 460 000 évestől a 230 000 évesig.
A z agykoponya-térfogat evolúciós növekedése m ellett Wu és Lin megemli
tette, hogy a csoukoutieni barlang üledékeiben talált eszközök az egyre kisebb
felé tendálnak. A zt is kijelentették, az eszközökhöz használt nyersanyag a ki
sőbbi szinteken magasabb rendű volt, mint a régebbi szinteken. A későbbi szín
teken több jó m inőségű kvarcot és kovakövet használtak, és kevesebb homok
követ, m int az előzőeken.
Egy népcsoport technikai hozzáértésének növekedése azonban nem azt jelen
ti, hogy az emberek fiziológiájukat tekintve is fejlődnek. Vizsgáljuk meg például
N ém etország lakosságát 1400-ban és 1990-ben. A technológiabeli különbségek
ijesztőek - lovak helyett sugárhajtású repülők és autók; a puszta látvány és hanr
helyett televízió és telefon; a kardok és íjak helyett tankok és rakéták. Mégis In
ba lenne arra következtetni, hogy 1990-ben a németek fiziológiailag fejlettebbel
voltak, m int 1400-ban. E szerint Wu és Lin állításával ellentétben a különböző
kőeszközök eloszlásából nem következik, hogy a Sinanthropus fejlődött volna.
 i p e k in g i előem ber és m ás kínai leletek 217

Wu és Lin jelentése, különösen a Sinanthropus ag yko p o n y a-térfo g at növe-

' • •li- .cre vonatkozó állításuk, azt példázza, hogy soha nem szabad kritika nélkül
lluf,adnunk m indent, am it a tudom ányos folyóiratok az em beri ev o lú ció ró l ír-
" 'I I így tűnik, hogy a tudom ányos világ olyannyira elkötelezte m agát az evolú-
i ló tanának, hogy bárm ilyen cikk, am ely ezt tám asztja alá, különösebb ellenőr-
h . nélkül kiadható.

M O R F O L Ó G IA I K O R M E G H A T Á R O Z Á S

Hár C soukoutien a leghíresebb kínai paleoantropológiai lelőhely, ezen kívül

mások is léteznek. E lelőhelyeken a korai H om o erectu s, a H om o erectus, a
i Irander-völgyi és a korai Homo sapiens m egkövült m aradványai kerültek nap-
\ Ihígra, nyilvánvaló evolúciós egym ásutániságot alkotva. De a mód, ahogy ezt a
ii ilödésmenetet létrehozták, felettébb kérdéses.
Ahogy a K ínában és m ásutt talált em beri kövületek tárgyalásánál láttuk, a
Ii itlöbb esetben lehetetlen a pontos korm eghatározás. A leletek egy úgynevezett
valószínű kortartom ányon” belül helyezkednek el, és ez elég tág lehet, az al-
I .iimazott korm eghatározási m ódszertől függően. Ezek közé tartoznak a kém iai,
i ladiom etríai és a geom ágneses korm eghatározási m ódszerek, ahogy a lelőhely
/iratig ráfiájának, az állati m aradványoknak, az eszk ö ztíp u so k n ak és a
hominida m aradványok m orfológiájának a vizsgálata is. De különböző tudósok
Mifj- ugyanazt a m ódszert alkalm azva is gyakran határoznak m eg m ás-m ás kort
Ugyanazon hom inida példány esetében. H acsak az em ber nem ak arja m inden
■ ,ötben a legutolsó korm eghatározást az igazinak tekinteni, akkor kénytelen a
Ii Kötelezett korok egész listáját szám ításba venni.
Ennél a pontnál azonban nehézségekbe ütközünk. K épzeljük el, hogy egy tu-
ilós több je len tést is elolvas két, különböző m orfológiájú hom inida példányról.
\ s/tratigráfiai és faunális összehasonlítás alapján nagyjából ugyanabból a kor-
hói szárm aznak. De ez a kor többszázezer évig tartott! K ülönböző tudósok is­
méiéit paleom ágneses, kém iai és radiom etriai korm eghatározása ugyanazon idő-
./akon belül az egym ásnak ellentm ondó időpontok széles skáláját nyújtja. N é­
hány teszt eredm énye azt mutatja, hogy az egyik példány az idősebb, a többi azt,
hogy a másik. A két példány esetében m egállapított korokat analizálva kutatónk
úgy találja, hogy azok jelentősen átfedik egym ást. M ás szóval e m ódszerek se-
rllségével lehetetlen meghatározni, hogy a kettő közül melyik létezett korábban.
Mit lehet ilyenkor tenni? N éhány esetben, ahogyan m ajd látni fogjuk, a tu ­
dósok, kizárólag az evolúció iránti elkötelezettségük alapján úgy fognak dönte­
ni hogy a m orfológiailag m ajom szerübb egyed kerüljön a lehetséges korm egha­
tározási skála elejére, hogy eltávolítsák a skála azon részéről, am ely átfedi a
m orfológiailag inkább em berszerü példány korát. U gyanennek a folyam atnak a
218 A z em beri fa j rejtélyes ,i, ,i,h>

10.1 T á b l á z a t
A Sinanthropus agykoponya-térfogat feltételezett
evolúciós növekedésének bizonyítékai a kínai Csoukoutiennél

Ennyi évvel A: Wu és Lin által jelentett

Réteg B: l'eljes adatok
ezelőtt adatok, 1983

1-2

230 000
3 1140 cm3 (V) 1140 cm3 (V)

4
290 000
5

6
350 000
7

8 1075 cm3 = a négy kopo­ 1225 cm3(X), 1015 cm1(Mi

420 000
nya átlaga 1030 cm3(XII), 1025 cm ')II'
9
460 000 10 915 cm3 (III) 915 cm3 (III) gyerek

700 000 11-13

A Scientific Americanbcn 1983 júniusában megjelent írásában Wu Rukand és I m

Senglong az A oszlopban található adatokat használta annak a feltevésnek az igazolíisrt
ra, hogy a 230 000 év alatt, amíg a Csoukoutien-barlangban laktak, a Sinanthropus^k
agykoponya-térfogata megnövekedett. Táblázatukban azonban nem tüntették föl, hogy |
legrégebbi koponya (III) egy gyermeké volt, s így nem használható a többi koponya ii
való összehasonlításra, amelyek felnőtteké voltak. Továbbá Wu és Lin, amikor megmli *
a 8. és 9. rétegből származó négy koponya átlagtérfogatát, nem említette meg azt, hop ■
koponyák egyikének (X) 1225 cm3 volt a térfogata, nagyobb, mint a 3. rétcjLil><>i
származó legújabb koponyáé. A B oszlopban bemutatott összes adat nem utal az agvkn
ponya-térfogatok evolúciós növekedésére. A táblázat minden adatát eredclil* )■
Weidenreich jelentette, a 3. rétegben talált koponya térfogatát kivéve. 1934-bm
Weidenreich jelentette, hogy feltárták e koponya néhány töredékét, amit később a/ \
koponyának nevezett. Aztán 1966-ban, kínai paleontológusok ugyanennek a kopom n
nak más darabjait is megtalálták. A koponya rekonstrukcióját s agykoponya-térfogaimul
kiszámítását 1966-ban végezték el.
 4i» h u g i előem ber és m ás kínai leletek 219

1 4 1 1i iil az em berszerűbb példányt a későbbi, vagyis újabb időszakra lehet él­

ni- illiiini a saját lehetséges korm eghatározási skáláján. így a két példányt ide-
1|i )• tu-scn különválasztják. De tartsuk szem előtt a következőket: ezt a sorrendi­
é i . i m eghatározó m űveletet elsősorban a m orfológiára tám aszkodva alkalm az­
ni i .'.ért, hogy m egőrizzék az evolúció m enetét. Rosszul venné ki magát, ha két
11 | hmelyek közül az egyiket általánosan a m ásik elődjének tekintenek, egyide-
|llli !■ létezett volna.
Vegyük a következő példát. Chang K w ang-chi, a Yale Egyetem antropológu-
i 11jelentette: „A M a-P ai, a C s’ang-yangi és a L iu-csiangi [hom inida] leletek
I (iiiiíilis listája nem nyújt elegendő bizonyítékot a pontos daíáláshoz. A mi az ál-
i tiim ailásokat illeti, az első két lelet bárhonnan szárm azhat a középsőtől a felső
iltHi./locénig. ... E három em beri m aradvány p ontosabb k o rm eg h atáro zásáh o z
i ii nleg csak m á s,jo b b a n datált kínai leletekhez viszonyított m orfológiai jeg y e-
11 1 támaszkodhatunk.” E z az, amit m orfológiai konneghatározásnak nevezünk.
I‘>81-ben Jean S. A igner kijelentette: „D él-K ínában az állati társu láso k vi-
lag állandóak, am i m egnehezíti a középső pleisztocén felosztását. Á ltalá-
li mi ,i fejlettebb hom inidák, vagy a kihalt fajok jelenléte alapján határozzák meg
• H j/.ebbi vagy újabb korokat.” Ez nem más, m int a m orfológiai korm eghatáro-
i i.icionáléjának nagyon világos m egfogalm azása. A fejletteb b hom inida je -
1 liléiét egy későbbi korszak félreérthetetlen jelén ek tekintik.
Más szóval, ha találunk egy m ajom szerü hom inidát egy középső pleisztocén
ális környezetben az egyik lelőhelyen, és egy inkább em berszerű hom inidát
m ,molyán középső pleisztocén faunális környezetben egy m ásikon, ak k o r e
- iul\/.er szerint azt a következtetést kell levonnunk, hogy az a lelőhely, ahol az
• mberszerűbb hom inida volt, egy későbbi pleisztocén korszakból való. A kö-
■p .ö pleisztocén, m int em lítettük, 100 000-től 1 m illió évvel ezelőttig terjed,
i' l|cscn magától értetődőnek veszik, hogy a két lelőhely nem lehet azonos korú.
I m anőver v égrehajtása után a két őskori hom inidát időben elv álaszto tták
■r vmástól, s ezután a kézikönyvek m ár úgy idézik a je len tést, m int a középső
pb r./tocénben végbem ent evolúciós fejlődés egy bizonyítékát! Ez az eljárás in­
i' llcktuális becstelenség. A becsületes az lenne, ha beism ernék: a bizonyíték
•lapján nem lehet biztonsággal kijelenteni, hogy az egyik hom inida időben meg-
■lí't/le a m ásikat, ám lehetséges, hogy a kettő egyidejűleg létezett. Ez kizárná
i/i. hogy a két hom inida evolúciós szekvenciát alkotna. A m it biztonsággal ki le­
in i iclenteni, az az, hogy m indkettő a középső pleisztocénből szárm azik. M ind-
•kvíze annyit tudunk, hogy a „fejlettebb”, em berszerü hom inida m egelőz hette a
l i-vésbé fejlett” m ajom szerűt. A zonban ha tényként fogadjuk el az evolúciót,
ikkor lehetővé válik, hogy a hom inidákat m orfológiájuk alapján „d atálju k ” , és
ii/ «>skori leleteket ennek megfelelően rendezzük el.
Most nézzünk m eg egy konkrét példát a korm eghatározás problém ájára.
r>K5-ben Q iu Z honglang azt je len tette, hogy 1971-ben és 1972-ben őskori
220 Az em beri fa j rejtélyes irt Jelt

H om o sapiens fogakat találtak a dél-kínai Janhui barlangban Tongzi mell. H,

Guizhou megyében. A tongzi-i lelőhelyen Stegodon-A iluropoda faunát tatáiul
A Stegodon egy kihalt elefántfaj, az A iluropoda pedig egy hatalm as panda l n
Stegodon-A iluropoda fauna jellem ezte D él-K ínát a középső pleisztocén alaii
A tongzi-i lelőhely teljes fauna-listája, amit Han D efen és Xu Csunhua mll*|
meg, huszonnégy féle em lőst tartalm az, am elyek közül m indegyiket megtalál int
az ugyanezen szerzők által összeállított középső (és korai) pleisztocén lislnl-i.it
is. A felsorolt osztályok és fajok közül azonban sokról tudjuk, hogy egész< it *
késői pleisztocénig, sőt napjainkig fennmaradtak.
A Tongzinál történt felfedezésekről szóló jelentések szerzője kijelentene A
Janhui barlang a tartom ányban az első olyan lelőhely volt, ahol H om o sapn »
maradványokat találtak. A fauna a középső-felső pleisztocén időszakra utal, il< 11
archeológiái (emberi) bizonyíték a felső (késői) pleisztocénnel áll összhangban
Vagyis a Homo sapiens m aradványok jelenléte volt a m eghatározó tényt»||
abban, hogy a lelőhely korát a késői pleisztocénra tették. Ez világos példáin
morfológiai alapokon történő korm eghatározásnak. A Qiu jelentésében szei< pin
faunális bizonyíték alapján m indössze annyit lehet biztosan állítani, hogy a lin
mo sapiens leletek kora a középső pleisztocéntől a késői pleisztocénig bárlmvA
tehető.
A sztratigráfiai bizonyíték azonban szigorúan középső pleisztocén ......
utal. Q iu a következő inform ációt adta: „A barlangban lévő üledék hét ré lrp •
tartalm az. Az em beri kövületek, a kőtárgyak, az elszenesedett csontok és az *itt
lős m aradványok mind a negyedik rétegből kerültek elő, amely szürkéssárga lit>
m okból és kavicshordalékból állt.” Ez a koncentráció egyetlen rétegben in ti
utal, hogy a középső pleisztocén lelőhelyeken talált em beri m aradványok t < %.
kivétel nélkül em lősöktől szárm azó állati fosszíliák nagyjából egykorúnk \
Dél-K ínában található sárga barlangi üledéket pedig általában a középső picii/
tocénre teszik.
A faunális környezetről készített elem zésünk szintén azt mutatja, hogy inilo
költ a lehetséges kort a középső pleisztocénre szűkíteni. A Tongzinál lalnlt
Stegodonró\ általában azt m ondják, hogy a pliocéntől a középső pleisztocniii-
létezett. Egy, a dél-kínai lelőhelyek korm eghatározásában fontosnak taitotl állni
felsorolásban A igner m egjegyezte, hogy a Stegodon orientalis csak a késői |»l«
isztocénig élt, bár ezután a megjegyzés után kérdőjelet tett.
A tongzi-i barlang faunájának szigorúan középső pleisztocén korát
olyan faj jelenléte is m egerősítette, am elyről biztosra veszik, hogy a közi 1 - ••
pleisztocén végén már kihalt. A dél-kínai lelőhelyek korm eghatározásában Ion
tosnak tartott, em lősöket tartalm azó listájába Aigner a Stegodon orientalisou 1
vül más, Tongzinál talált fajokat is belevett. Köztük a M egatapirust (óriás lapít 1
is, am ely A igner szerint a középső pleisztocénben élt. A Tongzinál talált lap .1
kínai kutatók M egatapirus augustus M atthew et G ranger néven tartják szánton
 i pekingi előem ber és m ás kínai leletek 221

' ii-ncr a M egatapirus a ugustusi a „középső pleisztocén k ö zép ső szakaszából

■ ii mázó dél-kínai leletanyag hatalm as őskori á lla tfa ja ik é n t jelle m ez te. V éle-
iiH nyünk szerint a M egatapirus augustus a Tongzinál talált, a közép ső pleiszto-
n n vegéig terjedő faunális leletanyag legkésőbbről szárm azó rész ét képviseli
1 10 I. ábra).

ligy m ásik m eghatározó lelet, am ely A igner felsoro lásáb an szerepel, a

( un'uta crocuta (a ma élő hiéna), am ely K ínában a középső pleisztocén közép-
»" ./^kaszában je le n t m eg először. M ivel a C rocuta crocuta m eg találh ató
Im ozinál, ez az ottani fauna legrégebbi korát a középső p leiszto cén középső
Ii mnadának kezdetére teszi.
összefo glalva: a M egatapirus a ugustusi és a C rocuta crocutáX m arkerként
Im ./nálva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Tongzinál talált H om o sapi-
• n\ leletek lehetséges kora a középső pleisztocén középső harm adának kezdeté-
'"I i középső pleisztocén késői szakaszának végéig terjed.
így Qiu végül kiterjesztette a S te g odon-A iluropoda faunában találh ató né-
liiiuy em lős faj (m int pl. a M egatapirus a u gustus) lehetséges k o rát a középső
pleisztocéntől a késői pleisztocén korai szakaszáig, hogy a H om o sa p ien s m á­
rv án y o k korát elfogadható időszakra tehesse. Qiu evolúciós előfeltételezései
n\ llvánvalóan m egkövetelték ezt a m űveletet. A m int ezt v ég reh ajto tta, a
i •iij-z.inál talált, imm ár biztonságosan késői pleisztocénre datált H om o sapiensl
i" lehetett illeszteni az evolúciós láncba, és ezentúl az em beri ev o lú ció egyik
bizonyítékaként lehetett hivatkozni rá. H a viszont a tongzi-i H om o sa p ie n si a
i inna alapján m eghatározott lehetséges korának korábbi felére tesszük, vagyis a
I o/épső pleisztocén középső harm adára, akkor a csoukoutieni H om o erectus
• •u társa lenne. Ez azonban nem m utatna jó l a kínai őskori em berről szóló tan-
Ionyvekben.
Számos más kínai lelőhelyről érkezett jelentés gondos elem zése után úgy ta-
i iliuk, hogy a m orfológiai korm eghatározásnak ugyanezt a folyam atát alkalm az-
| il hogy különböző fajta hom inidákat időrendben elkülö n ítsen ek egym ástól.
I‘^> |-ben Lantiannál egy H om o erectus koponyát találtak, am ely prim itívebb
•ill a csoukoutieni H om o erectusénál. Ezért különböző szerzők, tö b b ek közt J.
Aigner is, korábbra tették, mint a csoukoutieni Homo erectusi. A faunális bi-
<niyítckról, a lelőhely sztratigráflájáró 1 és a paleom ágneses korm eghatározásról
I • .zített elem zésünk ezzel szemben azt m utatja, hogy a lantiani H om o erectus
i nponya kora fedi a csoukoutieni Homo erectusét. U gyanez igaz a lantiani Ho-
(‘rectus állkapocsra is.
Mi azonban nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a lantiani H om o erectus kopo-
" .i egykorú a csoukoutieni 1. szám ú lelőhelyről szárm azó H om o erectusszzú.
Ielszo k o tt folyam atunkat követve, egyszerűen úgy terjesztjü k ki a prim itív
i ml inni H om o erectus korát, hogy az m agába foglalja a csoukoutieni jelen lét
Időszakát is.
222 A z em beri f a j rejtélyes e/nl0É

PLEISZTOCÉN

KORAI KÖZÉPSŐ KÉSŐI

Bizonyíték Korai Középső Késői Korai Középső Késői Korai Középső MM

Állattársulás
(Qiu alapján)
L, p o c i i i g cro cu ta

S teg o d o n

M e g a ta p iru s
a u g u stu s

A lelőhelyek
kortartománya
(beleértve a H.
sa p ie n s t)

10.1. á b r a A dél-kínai Tongzi-lelöhelyen talált H om o sa p ie n s kövületek kora. Q\n i '

mondta, hogy a tongzi-i emlős állattársulások kora a középső pleisztocéntől a késői |>U
isztocénig terjed, de a lelőhely késői pleisztocén korának megállapításakor H om o \<//<i
ens kövületeket használt. Ha ehelyett azonban az emlős állattársulást használjuk a //.•<*..
sa p ie n s kövületek korának meghatározására, más eredményre jutunk a lelőhely kon'il II
letően. A S teg o d o n a középső pleisztocén végére kihalt, de néhány dél-kínai területe n M
Ián fennmaradt még a késői pleisztocán korai szakaszában (ld. a vonal szürke részi-11 \
M e g a ta p ir u s a u gu stu sxól (óriás tapír) biztosan tudjuk, hogy nem élte túl a középsí' |>l>
isztocént. A S te g o d o n és különösképpen a M e g a ta p ir u s a u g u stu s jelenléte a kÖ2< r
pleisztocén végénél húzza meg a tongzi-i lelőhely lehetséges korának felső határát \
C ro cu ta cro cu ta (a ma élő hiéna) jelenléte, amely először a középső pleisztocén közép n
harmadában jelent meg, a tongzi-i lelőhely lehetséges korának alsó határát a közép "
pleisztocén középső szakaszának elejére teszi. Következésképp a tongzi-i H om o sa/'h »i*
kövületek megengedett kortartománya a középső pleisztocén középső szakaszának di k
tői a középső pleisztocén késői szakaszának végéig terjed.

így m ost a következő hom inidák lehetséges kora fedi egym ást a k ö /rp n
pleisztocén középső harm adában: (1) a lantiani em ber, egy prim itív Honin
e r e c t u s ; (2) a pekingi előem ber, egy fejlettebb H o m o e r e c t u s ; valam int ( ') '
tongzi-i ember, am elyet H o m o s a p i e n s k é n t jelölnek. Nem állítjuk, hogy czd i
lények valóban egyszerre éltek. Talán igen. talán nem. De ahhoz ragaszkodunl
hogy a tudósoknak nem szabadna pusztán m orfológiai különbözőségük miatt ,i i
feltételezniük, hogy ezek a hominidák biztosan nem léteztek egyidejűleg. M eri.
pontosan ez történik. A tudósok elsősorban fizikai felépítésük alapján rendezU I
 I i't'kingi előem ber és m ás kínai leletek 223

• ' U-l a kínából szárm azó hom inida leleteket evolúciós sorren d b e. E z a m etó-
lu . biztosítja, hogy egyetlen őskori lelet se essen az evolúció s elv áráso k biro-
1ilmán kívül. A zzal, hogy a hom inida-m aradványok m orfológiai k ü lönbségeit
i' lliiisználva oldják fel a faunális, sztratigrafikus, kém iai, rad io m etriai és
>((mágneses korm eghatározások ellentm ondásait, oly m ó d o n , hogy az össz-
legyen a favorizált evolúciós szekvenciával, a paleoantropológusok sa-
i " ' löfeltételezéseikkel m inden más lehetőséget elhom ályosítanak.

Ú JA B B K ÍN A I F E L F E D E Z É S E K

1956-ban, a dél-kínai G uangdong tartom ányban földm űvesek trágyakiterm e-

i' közben egy M aba m elletti barlangban k oponyát találtak, am ely láthatólag
f n primitív em beri lénytől szárm azott. Úgy tűnik, általánosan m egegyeznek a
vélemények arról, hogy a m abai koponya a H om o sapiens tői szárm azik, ném i
in nulerthaloid beütéssel.
Könnyű belátni, hogy a tudósok saját evolúciós elvárásaiknak m egfelelően a
imibai leletet a legkésőbbi középső pleisztocénre vagy a késői pleisztocén korai
akaszára szeretnék helyezni, a H om o erectus után. B ár lehetséges, hogy a
m thai koponya nem régebbi a késői pleisztocén korai szakaszánál, a szintén ott
i iliill állati csontok olyan em lősöktől szárm aztak, melyek nem csak a késői ple-
• locénben, de m ár a középső, sőt a korai pleisztocénben is éltek. A z, hogy a
mabai barlang korát a középső pleisztocén késői szakaszának legvégére illetve a
I e-.öi pleisztocén legelejére tették, elsősorban a hom inida-m aradványok m orfo-
i"!'iájának köszönhető.
Listánk felfrissítése után látható, hogy a következő fajok lehetséges kora fe-
II egym ást a középső pleisztocén középső harm adában: (1) prim itív H om o
•>ctus (Lantian); (2) Homo erectus (Csoukoutien); (3) Hom o sapiens (Tongzi);
• i (-1) neanderthaloid vonásokkal rendelkező H omo sapiens (M aba).
A / a lehetőség, hogy a Homo erectus és fejlettebb hom inidák egyazon idő­
in ii élhettek Kína területén, újabb lökést adott az arról folyó vitának, vajon ki a
i' lelös a pekingi előem ber betölt koponyájáért és a fejlett kőeszközök jelen lété-
M( soukoutien 1. számú lelőhelyén. Valóban együttéltek különböző fejlettségi
i"l.on álló hom inida fajok a középső pleisztocén középső szakaszában? Ezt nem
illlijuk kategorikusan, de a rendelkezésre álló adatok alapján m indenesetre
i' imái! a lehetősége. A szakirodalom tanulm ányozása során egyetlen olyan okot
■ni laláltunk, az egyes leletek m orfológiai különbözőségét kivéve, am ely alap-
i in .1 / egyidejű létezés lehetőségét kizárhatnánk.
Néhányan biztosan arra fognak hivatkozni, hogy az em beri evolúció ténye
"l\an végérvényesen és m inden kétséget kizáróan m egalapozott, hogy teljes
un i lékig jo gos a hom inidák korának m orfológiájuk alapján történő m eghatáro­
224 A z em beri f a j rejtélyes eret lei*

zása. Nekünk azonban m eggyőződésünk, hogy egy alapos vizsgálat esetén e/. u/i
állítás nem állná m eg a helyét. Ahogy a 2-7. fejezetekben rámutattunk, az einl••
ri evolúcióról jelenleg uralkodó nézeteknek ellentm ondó számtalan bizonyítéUi
tüntettek vagy felejtettek el. Ezenkívül, a jelenlegi evolúciós hipotéziseket alm.i
masztó bizonyítékok hiányosságait a tudósok szisztem atikusan elnézik.
Ha egy kínai barlangban a trágya után kutató földm űvesek egy teljes kopo­
nyát fedeztek volna fel, egyértelm űen pliocén faunával együtt, a tudósok h iá ­
nyára azzal az ürüggyel tiltakoztak volna, hogy nem voltak jelen m e g f i g y e l n i
akik a m egfelelő sztratigráfiai vizsgálatokat elvégeztek volna. Mivel azonb;m •
mabai koponya beleillett a standard evolúciós láncba, így senki sem tett ellem-
tést a felfedezés körülm ényeivel kapcsolatban.
M ég azután is, hogy az em ber felism erte a m orfológiai kormeghatáro/.v.
igencsak m egkérdőjelezhető gyakorlatát, m egdöbbenéssel tapasztalja, hogy mi
lyen gyakran használják azt. A K ínában folyó hum ánevolúciós kutatásokról ki
derült, hogy ez nem kivétel, hanem a szabály. A z a H om o sapiens maxilla (feK<V
állkapocs), am elyet 1956-ban m unkások találtak L ongdongnál, Csangjang un
gyében, a dél-kínai H ubei tartom ányban, sok tekintély szám ára teremtett lein ín­
séget gátlástalan m orfológiai korm eghatározásra.
A felső állkapcsot, am elyet egy prim itív vonásokkal rendelkező Homo sn/n
e n s n tk tulajdonítottak, tipikus dél-kínai középső pleisztocén fauna társaságul mm
találták, beleértve az A iluropodát (panda) és a StegodonX (kihalt elefánt) I*
1962-ben Chang K w ang-chi, a Yale Egyetem m unkatársa a következőket ii in
„Ez a fauna általában középső pleisztocén korú, a tudósok pedig, akik a barl.m
gon dolgoztak, a középső pleisztocén késői szakaszára teszik, mivel a maxilln
morfológiája kevesebb primitív vonást mutat, mint a Sinanthropusé.” Ebből vilii
gosan látszik, hogy Chang elsősorban morfológiai alapokra tám aszkodva döntőn
úgy, hogy a csangjangi Homo sapiens fiatalabb, mint a pekingi Homo erectus
1981-ben J. S. A igner a következő állításával csatlakozott e véleményln /
„A fauna egy része és a H. sapienshez közel álló hom inida jelen léte a közép "
pleisztocén korra utal. E hominida jelenlétéből a középső pleisztocén késői szí
kaszára következtethetünk.”
Az, hogy a tudósok a csangjangi faunális bizonyíték elenére sem számolnál
azzal a lehetőséggel, hogy a Homo sapiens és a Homo erectus egy időben lett /
hettek Kínában, rendkívül meglepő. Ezzel kapcsolatban Sir A rthur Keith ezt liln
1931-ben: „Olyan gyakran m egtörtént m ár a m últban, hogy az üledékben tiil.ili
em beri m aradványok befolyásolták a szakértők vélem ényét a korm eghatáro/n i
illetően; a tendencia mindig is az volt, hogy úgy magyarázták a geológiai bizom i
tékot, hogy az ne ütközzön feltűnően az em ber eredetének jelenlegi elméletével
1958-ban m unkások emberi m aradványokat találtak Liujiang egyik barlam*
jában a Guangxi Zhuang Autonóm Területen Dél-Kínában, köztük egy kopom.n
csigolyákat, bordákat, medencecsontokat és egy jobboldali com bcsontot. E/el . i
 I pekingi előem ber és m ás kínai leletek 225

1 / anatóm iailag m odern emberi m aradványokat tipikus Stegodon-A iluropoda fa­

imával együtt találták, am ely a lelőhely lehetséges koraként a középső pleiszto-

<i n egészét határozza meg. A kínai tudósok azonban az em beri csontok korát,
• Isösorban fejlett m orfológiájuk alapján, késői pleisztocénben állapították meg.
Shaanxi tartom ányban, a dali-i lelőhelyen előkerült egy ko p o n y a, am elyet
primitív vonásokkal rendelkező H om o sa piensként osztályoztak. A dali-i fauna
n l y a n állatokból áll, am elyek m indegyike a középső p leiszto cén re, vagy m ég

1orábbra jellem ző.

Néhány kínai paleoantropológus szerint a dali-i lelőhely késő -k ö zép ső ple-
is/.tocén korú. A m íg ez az em beri koponya esetében igaz lehet, addig a hozzá­
kapcsolódó áilatársulásból nem ez derül ki. Sőt, ez utóbbi inkább arra enged kö­
vetkeztetni, hogy a dali-i H om o sapiens lehetséges kora terjedhet egészen a kö­
zépső pleisztocénig, m ég egyszer átfedve a csoukoutieni 1. sz. lelőhelyről szár­
m a/ó pekingi előem ber korát.
így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a pekingi előem ber és a csoukou-
tieni 1. számú lelőhelyről szárm azó H omo erectus akár ugyanabban az időben is
■Illetett, mint egy sor más hom inida, nevezetesen a korai (olykor neanderthaloid
vonásokkal rendelkező) Homo sa p ien s, a H omo sapiens sapiens valam int a pri­
mitív H om o erectus (10.2. ábra).
A m ikor a tudósok m egpróbáltak rendet tenni ebben a középső pleisztocén-
M i hom inida-zűrzavarban, ism ételten a leletek m orfológiáját vették alapul ah­
hoz, hogy a lehetséges faunális kortartom ányok közül kiválasszák az adott lelő­
helynek leginkább m egfelelőt. így fenn tudták tartani a hom inidák evolúciós fej­
lődésére vonatkozó elm életüket. Figyelem re m éltó, hogy ezt a m esterségesen
felállított láncot, am elyet eleve úgy találtak ki, hogy az az evolúciós elvárások­
nak m egfeleljen, az evolúcióelm élet bizonyítékaként idézik.
Például, ahogyan m ár sokszor bem utattuk, egy H om o sa p ien s példányt,
melynek lehetséges kora a középső pleisztocén középső szakaszától (a pekingi
i Ittember idejétől) a késői pleisztocénig terjedhet, a kortartom ány újabb régiója
li le tolják. Ezen az alapon választhatnánk akár a középső-pleisztocén középső
./akaszára eső időpontot is a m egengedett kortartom ányból, még akkor is, ha ez
./cinben áll az evolúciós elvárásokkal.
A K ínában felfedezett em beri kövületekről szóló áttek in tésü n k et néhány
olyan esettel zárjuk, am elyeket a korai pleisztocénre datálnak. Juanm ounál, a
délnyugat-kínai Junnan tartom ányban geológusok két hom inida fogat (m etsző-
logakat) találtak. A kínai tudósok szerint ezek prim itívebbek voltak, m int a pe-
I mgi előem beré. A fogakról úgy vélték, hogy a pekingi előem ber elődjétől szár­
maztak, egy nagyon prim itív Homo erectustó\, aki az ázsiai A ustralopithecus le-
•./ármazottja.
K őeszközöket - három kaparót, egy m agkövet, egy p attin to tt kőeszközt és
•n y kvarc- vagy kvarcit nyílhegyet - is találtak később Juanm ounál. A publikált
226 A z em beri fa j rejtélyes eredeti

PLEISZTOCÉN

KORAI- KÖZÉPSŐ KÉSŐI

Hely / Hominida Korai Középső Késői Korai Középső Késői Korai Középső KésAI

Gongwangling
korai H o m o erectu s
Csencsiao
H om o erectu s

Csoukoutien Loc. 1
H om o erectu s

Csangjang 1 J
korai H. sa p ie n s
mBBs
Maba,
H om o sa p ie n s 1 1
(neanderthaloid)
Síp
Dali
1 ................... 1
H om o sa p ie n s

Tongzi : év
H o m o sa p ie n s
11.:.... ..... .....J

Liujiang
I ,
H om o sa p ie n s
sa p ie n s

10.2. ábra A kínai hominidák lehetséges kortartománya, az őket körülvevő emlős

álattársulások alapján. A tudósok a hominidák korát a lehetséges kortaitoinányokon be
lül úgy határozták meg, hogy az igazodjon az evolúciós elvárásokhoz. Ezeket a korok.n
a vízszintes oszlopok sötétebb része jelöli. Például, noha a mabai lelőhely esetében .1
faunális kortartomány a korai pleisztocéntől a késői pleisztocén korai szakaszáig terjed,
a tudósok a Neander-völgyi koponya jelenlétét felhasználva e lelőhely korát a lehetséges
korskála legkésőbbi részére tették. Liujiangnál az emberi leletek esetében a faunális kői
skálán teljesen kívül eső kort határoztak meg. Ezt a jelenséget morfológiai kormeghalá
rozásnak nevezik. Azonban az evolúciós elvárásokat félretéve, a faunális bizonyítói
alapján nincs kizárva, hogy az összes hominida egy időben élt a csoukoutieni 1. számú
lelőhelyen talált H om o ere c tu ssza l (árnyékolt függőleges vonal)

rajzok szerint a juanm oui eszközök nagyon hasonlóak az európai eolitokhoz és

a kelet-afrikai oldow ai kultúrában feltárt eszközökhöz. Em lős-fosszíliákat tai
talmazó ham urétegeket is találtak, az eszközökkel és a hom inida metszőfogak
kai együtt.
 I pekingi előem ber és más kínai leletek 2 2 7

A réteg, am elyből a m etszőfogak előkerültek, a paleom ágneses korm eghatá-

io /ás alapján 1,7 m illió éves volt (+/- 0,1 m illió). Ezt a k orm eghatározást tö b ­
ben tám adták, a vezető kínai tudósok azonban továbbra is elfogadták, kiem elve,
liogy az em lősfosszíliák egybevágnak a lelőhely korai pleisztocén korával.
Van azonban némi problém a a juanm oui H om o erectus korai pleisztocén kó­
lával. A H om o erectus állítólag a H om o h a b ilisbői alakult ki A frikában, 1,5
millió évvel ezelőtt, és egym illió évvel ezelőtt vándorolt el onnan. A H om o
habilisYÖ\ azonban úgy tudjuk, hogy sohasem hagyta el A frika területét. Jiának a
luanmou hom inidára vonatkozó korbecslésében im plicite a kínai H om o erectus
lllggetlen eredete is szerepel Kínában. Ú gy tűnik Jia szerint az A u stra /o -p ith e-
c;/.vnak vagy a H om o habilisnek léteznie kellett kétm illió évvel ezelőtt K ína te­
rületén, ez azonban olyasvalam i, amit a jelenlegi elm élet nem enged meg.
Erre vonatkozóan Lewis R. B inford és N ancy M. Stone a következőt je le n ­
lelték ki 1986-ban: „M eg kell jegyeznünk, hogy sok kínai tudós m ég m indig ra­
gaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az em ber Á zsiából szárm azik. E nézet
következtében sokan hajlam osak a kínai lelőhelyek igen régi korát kritikátlanul
elfogadni, és lehetséges kőeszközök után kutatni pliocén üledékekben.” U gyan-
Igy azt is m ondhatnánk, hogy mivel a nyugati tudósok rag aszk o d n ak ahhoz a
feltevéshez, hogy az em ber A frikából szárm azik, a hom inida-leletek és az em ­
ber által készített eszközök nagyon ősi korát válogatás nélkül elvetik.
Ahogy azt előzőleg em lítettük, nem kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az em ­
beriség bölcsője A frika vagy Á zsia volt. A z előző fejezetekben m ár láttuk, hogy
löbbkötetnyi bizonyíték van arra (s ezek egy része hivatásos tudósoktól szárm a­
zik), hogy éltek m odern típusú em berek tö b b kontinensen, D él-A m erikát b ele­
értve, már több tízm illió évvel ezelőtt is. És arra is van bizonyíték, hogy ugyan­
ezen időszakokban különböző m ajom szerű terem tm ények is éltek, am elyek kö­
zül némelyek jobban, m ások kevésbé hasonlítottak az em berre.
Az a kérdés, am ely a rendhagyó kulturális m aradványok m egvitatása során
(2-6. fejezet) felm erült, m ost újra előttünk áll: m iért kell a Juanm ounál talált ko­
rai pleisztocén kőeszközöket és tűzre utaló je lek et a prim itív H om o erectusnak
tulajdonítani?
A z eszközöket és a tűz je le it nem a H om o erectus fogak közelében találták.
Továbbá K ínából, valam int a világ m ás részeiről is vannak b izonyítékok arra,
hogy a Homo sapiens már a korai pleisztocénben, sőt korábban is létezett.
1960-ban Jia Lanpo m egvizsgálta a korai pleisztocén hom ok- és kavicstile-
<léket X ihoudunál, Sanxi tartom ány északi részén. Három követ talált ütésnyo-
mokkal, és több, em ber által készített eszköz is előkerült 1961-ben és 1962-ben.
A korai pleisztocénből származó állati m aradványok m iatt a lelőhely korát egy­
millió évnél régebbire tették. A paleom ágneses korm eghatározás 1,8 millió éves
kort mutatott. V ágott csontokat és tííznyom okat is találtak X ihoudunál. Jia sze­
rint az A u stralopithecus hozta létre az eszközöket és használta a tüzet. A z
228 Az em beri fa j rejtélyes eredet*

A ustralopithecust azonban jelenleg nem tartják tüzkészítőnek. A hominidák I n

zül csak a Homo erectusX, a N eander-völgyi ősem bert és a Homo sapiensX l;ni
ják képesnek erre.
El lehet képzelni, hogy J. S. A igner milyen kom oly fenntartásokkal fogadln
Jia bizonyítékait: „A nnak ellenére, hogy sok m inden szól az észak-kínai ;iKn
[korai] pleisztocénbeli em beri tevékenység m ellett H szihoutu [X ihoudu| m'il
vonakodom egyértelm űen elfogadni az ebből a korból szárm azó anyagot. . Im
H szihouturól kiderül, hogy igaz, akkor eszerint az em ber É szak-K ínában u n
1 000 000 évvel ezelőtt je le n t meg, és használt tüzet. Ez m egkérdőjelezné m
hány jelenlegi feltételezésünket mind az em beri evolúció folyam atáról, mind u
korai hom inidák képességeiről.” Ha azonban el tudnánk szakadni a jelenlegi lel
tételezésektől, érdekes lehetőségek tárulnának fel előttünk.
Ezzel befejezzük a kínai felfedezésekről szóló áttekintésünket. Ahogyan l.ii
tűk, az őskori hom inidák esetében a „m orfológiai korm eghatározás” eltör/H m
lehetséges korukat. A m ikor ezeket a valós faunális kortartom ányokhoz iga/n
juk, akkor a leletanyag nem igazolja m aradéktalanul az evolúcióelm életet. Hu
lyett a leletek azzal a feltételezéssel vágnak egybe, am ely szerint anatóm ia ÍIiih
m odern em beri lények együtt éltek különböző em berszerü terem tm ényekkel »
pleisztocén során.
 11
r

E lő m a jo m e m b e re k ?

A K ínában talált em beri kövületeket áttekintve, arra utaló je lek e t találtunk,

hogy a pleisztocén során a m ajom szerűbb hom inidákkal együtt em berek is él­
hettek. Ez ma is igaz lehet. A z elm últ száz-egynéhány évben a kutatók tekinté­
lyes m ennyiségű bizonyítékot találtak, am elyek azt igazolják, hogy olyan te ­
remtmények, am elyek hasonlítanak a N eander-völgyiekre, a Homo erectusxa, és
az A ustralopithecus-félékre, még ma is bolyonganak a világ vad területein.
A tudósok (1) m egfigyelték a vadem bereket term észetes környezetükben,
(2) megfigyeltek élve foglyul ejtett példányokat, (3) m egvizsgáltak halott példá­
nyokat, és (4) tárgyi bizonyítékot gyűjtöttek, beleértve sok száz lábnyom ot. In-
lerjúkat is készítettek laikus adatközlőkkel és tanulm ányozták az ősi irodalm ak­
ban és hagyom ányokban található, vadem berekkel kapcsolatos adatokat.

K R IP T O Z O O L Ó G IA
(T IT K O S Á LLA TTA N )

N ém ely kutatók szám ára a vadem berszerű terem tm ények tanulm ányozása
részét képezi a tudom ány egyik hiteles ágának, a kriptozoológiának. A
kriptozoológia’ kifejezést a francia zoológus, B em ard H euvelm ans alkotta, és
az olyan fajok tudom ányos kutatására utal, m elyeket jelen tettek ugyan, de nem
dokum entáltak teljes mértékben. A görög kryptos szó azt jelenti „rejtett, titkos” ,
a kriptozoológia tehát szó szerint azt jelenti, hogy a „rejtett állatok tanulm ányo­
zása.” Létezik egy N em zetközi K riptozoológiai Társaság, melynek igazgatósá-
j-ába különböző egyetem ek és m úzeum ok hivatásos biológusai, zoológusai és
paleontológusai tartoznak a világ m inden tájáról. E társaság célja, ahogyan
( 'rvptozoology című folyóiratukban áll, „a szokatlan form ájú vagy méretű, illet­
ve váratlan időben és helyen m egjelenő állatokkal kapcsolatos m indennem ű
anyag kutatása, elem zése, publikálása és m egvitatása.” A Cryptozoologyban ál­
latában egy vagy több tudom ányos cikk is található a vadem berekről.
Valóban lehetséges-e, hogy léteznek az em berféléknek ism eretlen fajai e
bolygón? Sokan nehezen hiszik el ezt, két okból is. Feltételezik, hogy a Földnek

229
230 A z em beri fa j rejtélyes eredd*

m ár m inden centim éterét alaposan felderítették. Ezenkívül azt is feltételezik,

hogy a tudósok teljes leltárral rendelkeznek a Földön élő állati fajoktól
A zonban m indkét feltételezés helytelen.
E lőször is, m ég olyan országokban is, m int az Egyesült Állam ok, hatalma*
területek vannak még, am elyek lakatlanok és elhagyatottak. Az Egyesült ÁII I
mok északnyugati részének m ég m indig vannak nagy, sűrű erdővel borítod n
szei, hegyvidéki terepei, m elyeket a levegőből feltérképeztek ugyan, embeiel.
viszont ritkán hatolnak be ezekre a területekre.
M ásodszor, évről-évre m ég m indig m eglepően sok új állatfajt találnak
óvatos becslés szerint körülbelül ötezret. A hogyan elvárnánk, ezeknek a n a p
része, körülbelül négyezer, rovar. Ám H euvelm ans ezt írta 1983-ban: „Egészen
m ostanában, az 1970-es évek közepén, m inden évben felfedeztünk körülbelül
112 új halfajt, 18 új hüllőfajt, 10 új kétéltüt és ugyanennyi em lőst, valamint l I
új m adárfajt.”

EURÓ PA I VADEM BEREK

A vadem berekről szóló jelentések m esszire nyúlnak vissza az időben. A j-ü

rögök, a róm aiak, a karthágóiak és az etruszkok sok művészeti tárgyán félig cm
béri terem tm ények képm ásai találhatók. A Róm ai Ő störténeti M úzeum ban pél
dául van egy etruszk ezüsttál, am elyen az em beri vadászok és lovak között e p
hatalm as, m ajom em berre em lékeztető terem tm ény látható. A középkori Európ.i
m űvészetében és építészetében is szép számm al találhatók vadem ber-ábrázolá
sok. A XIV. századi M ária királynő im akönyve (Q ueen M a ry ’s P sa lter) egyil
lapján egy nagyon élethűen ábrázolt, szőrös vadem bert láthatunk, am int egy kn
tyafalka tám adja meg.

É S Z A K -A M E R IK A ÉSZA K N Y U G A TI R É S Z E

Az E gyesült Á llam ok északnyugati részén és K anada nyugati részén élő in

diánok évszázadokon át hittek a vadem berek létezésében, és különböző nevek
kel illették őket, m int például sasquatch. 1792-ben egy spanyol botanikus-lei
m észetbúvár, Jósé M ariano M ozino a kanadai Vancouver-szigeti N ootka Somul
indiánjairól írva megemlíti: „Nem is tudom mit m ondjak M atloxról, a hegyi em
bérről, akitől m indenki borzasztóan retteg. Úgy képzelik, hogy teste hatalm a’,
és kemény, fekete sörte borítja az egészet; a feje hasonló az em beréhez, de mér
egy m edvénél is jó v al nagyobb, hegyesebb és erősebb fogai vannak; a karja
rendkívül hosszú, a lábujjain és a kezén pedig hosszú, görbe karm okkal van lel
fegyverkezve.”
I Id m ajom em berek? 231

Az E gyesült Á llam ok egykori elnöke, T heodore R oosevelt 1906-ban írt A

pusztaság vadásza ( The W ilderness H u n ter) című könyvébe egy érdekes, vad-
■m berről szóló je len tést foglalt bele. Az eset a B itterroot-hegységben történt,
Idaho és M ontana között. Vademberekről szóló jelentések még m indig érkeznek
erről a területről.
R oosevelt szerint valam ikor a X IX . század m ásodik felének elején egy
Bauman nevű prém vadász és társa egy különösen vad és elhagyatott hágón ha­
ladlak át. Táborhelyüket számos alkalom m al m egtám adta egy ism eretlen terem t­
mény - éjszaka, am ikor nem láthatták tisztán a nagy állatot, és nappal is, am ikor
nem voltak ott. Egy napon Baum an holtan találta társát a táborhelyen, akit látha-
lóan a terem tm ény ölt meg. A lény hátrahagyott lábnyomai egészen em berszerű-
rk voltak. S egy m edvével ellentétben, m ely általában négy lábon já r, ez a te­
remtmény két lábon járt.
Ö nm agában véve Bauman tö rténete nem túl hatásos b izonyíték az észak-
amerikai vadem berek létezésére, de am ikor több, egym ástól független je len tés­
e i együtt látjuk, nagyobb jelentőséget nyer.
1884. jú liu s 4-én a brit colum biai V ictoriában m egjelenő C olonist cím ű fo­
lyóirat történetet közölt egy furcsa terem tm ényről, akit Yale városa m ellett fog­
lak el. A C olonist a következőt jelentette: ,,‘Jack o ’, ahogyan rabul ejtői nevez­
ték a szerzetet, egy gorillára em lékeztet; m agassága 4 láb 7 hüvelyk (140 cm),
•■s 127 fontot (58 kg) nyom. Hosszú, erős, fekete szőre van, és egy em beri lény­
ír em lékeztet, azzal a különbséggel, hogy egész testét, a keze (vagy m ancsa) és
a lába kivételével, körülbelül 1 hüvelyk (2,5 cm ) hosszú fényes szőr borítja. Az
alkarja sokkal hosszabb, m int az em beré, testében roppant erő lakozik.”
N yilvánvaló, hogy a terem tm ény nem egy gorilla volt - a súlya túl kicsi ah­
hoz. Az em ber azt is gondolhatná, hogy Jacko egy csim pánz. De ezt a lehetősé­
i n láthatóan tekintetbe vették és elvetették azok a szem élyek, akik ism erték
lackot. 1961-ben Ivan S anderson zoológus utalt egy kom m entárra, am it „egy
másik újságban közöltek azután, hogy az eredeti történetet kiadták, rák érd ez­
ve... hogyan tudná bárki is azt feltételezni, hogy ez a ‘Ja c k o ’ egy csim pánz,
amely egy cirkuszból szökött m eg” . A Jackohoz hasonló terem tm ényekről to ­
vábbi jelen tések érkeztek erről a területről. Például A lexander C aulfield
A nderson, a H udson Bay Com pany felügyelője jelentette, hogy am ikor 1864-
hen em bereivel a kereskedelm i útvonalat térképezte fel, szőrös, em berszerű te­
remtmények több alkalom mal is köveket dobáltak rájuk.
1901-ben M ike King, egy jól ism ert favágó a V ancouver-sziget északi part-
l.inak egyik elhagyatott részén dolgozott. A m ikor egy hegyorom hoz ért, észre-
velt egy nagy em berszerü lényt, akit vörösesbarna szőr borított. A terem tm ény
néhány gyökeret m osott a patak partján, és két rendezett halom ba rakta őket ma-
a mellé, m ajd eltávozott. Éppen úgy futott, m int egy ember. King m egvizsgálta
a lábnyomait, melyek határozottan em berinek látszottak, kivéve „tüneményesen
232 Az em beri f a j rejtélyes crc.leip

hosszú és szétálló lábujjait” .

1941-ben a Chapm an család több tagja is találkozott egy vademberrel. Kuli
Creeknél, Brit Columbiában. Egy napfényes nyári délutánon Mrs. Chapman h y
idősebb fia riasztotta őt, hogy egy hatalm as állat jö n lefelé a hegyekből, a/ nil
hónuk közelében lévő erdőből. E lőször azt hitte, hogy egy nagy medve, de u/M
tán elszörnyedve látta, hogy egy óriási em ber volt, akit m indenhol sárgásbarna
szőr borított. A szőre úgy 4 hüvelyk (10 cm) hosszú volt. Egyenesen a házuk li
lé tartott, m ire Mrs. Chapm an gyorsan összeszedte négy gyerm ekét, és a lb l\"
m entén bem enekült velük a városba.
1955 októberében Mr. W illiam Roe, aki életének nagy részét vadem bm i
utáni kutatással és szokásaik m egfigyelésével töltötte, találkozott egy vademl»<i
rel. Az eset egy Tete Jaune Cache nevű kisváros közelében történt Brit Colmn
biában. E gy napon, állította Roe eskü alatt te tt vallom ásában, felmászoli *t
M ica-hegység egy elhagyatott bányájába, ahol olyan 75 yardnyi (kb. 70 m) irt
volságról látott valamit, am it először medvének hitt. Amikor az alak kiléped r n
tisztásra, rájött, hogy nem medve, hanem valami más: „A z első benyomásom u/
volt, hogy egy hatalm as férfi - kb. 6 láb (180 cm ) magas, m integy 3 láb szí li
volt, s a súlya legalább 300 font (140 kg) lehetett. Tetőtől talp ig sötétbai n i
ezüstös végű szőr borította. De ahogy közelebb jö tt, a m elleiről felism ertnn
hogy egy nő.”
1967-ben az észak-kaliforniai B luff Creek térségben Roger Pattersonnak
Bob G im linnek sikerült egy rövid színes film et forgatnia egy nőneinn
sasquatchról. Ö ntvényeket is készítettek a lábnyom airól, m elyek 14 hüvelyk ( n
cm) hosszúak voltak.
K ülönböző vélem ényeket váltott ki a film. M íg néhány tekintély azt mondta
hogy teljes egészében csalás, mások úgy gondolták, hogy jó bizonyítékot nyújt a
sasquatch létezésére. A m bivalens vélem ények is születtek. Dr. D. W. Gricvr
anatóm us, aki az em beri járásm ódra specializálta magát, a film tanulmányozása
után ezt m ondta: „Vegyes érzelm eim vannak, és ingadozom aközött, hogy teljr
sen elfogadjam a sasquatch létezését - lévén, hogy nehéz lett volna hamisítani
ezt a filmet; valamint aközött, hogy alaptalanul elutasítsam - érzelmi válaszkép
pen arra a lehetőségre, hogy a sasquatch valóban létezik.”
M yra Shackley, a Leicester Egyetem antropológusa m egfigyelte, hogy a ne
zetek többsége szerint „a film csalás lehet, de mint ilyen, hallatlanul ügyes” . I /
zel a m agyarázattal azonban szinte m indenfajta tudom ányos bizonyítékot elula
síthatnánk. Elég csupán annyit tenni, hogy valakit szakértelem m el végrehajtón
csalással vádolunk meg. A csalás hipotézisét ezért csak akkor kell alkalmazni
am ikor tényleges bizonyíték van a csalásra, mint például Piltdow n esetében
Ideális esetben le kell leplezni a csalót. Továbbá, ha egy eset csalásnak bizonyul
is, akkor sem utasíthatjuk el a hasonló adatok egész sorát.
Ami a sasquatch lábnyomait illeti, egym ástól független tanúk több száz láb
I hl majomemberek?

nvomsort figyeltek meg és jelentettek, s több m int száz, fényképeken és lenyo-

iiinlokban is m egőrződött. A kritikusok azonban azt állítják, hogy ezek a láb-
m om ok m ind ham isítványok. K étségtelen, hogy néhány lábnyom ot h am isító t­
ól ezt a tényt m ég a sasquatch legrendíthetetlenebb tám ogatói is beism erik.
I nhet-e azonban m indegyikük csalás?
1973-ban John R. N apier, egy köztiszteletben álló brit anatóm us azt állította,
hogy ha minden lenyom at csalás, akkor „fel kell készülnünk arra, hogy egy maf-
li.r./.erüen szerteágazó összeesküvéssel állunk szem ben, olyan sejtekkel, m elyek
minden egyes nagyobb városban m egtalálhatók, San Franciscotól V ancouverig.”
N apier kijelentette, hogy az általa m egvizsgált lábnyom ok „b io ló g iailag
meggyőzőek” . Ezt írta: „A z anyag, amit m egvizsgáltam , m eggyőzött arról, hogy
in-hány nyom valódi, és a form ája em berszerű... M eg vagyok g y őződve ró la,
hogy a sasquatch létezik.”
(iro v er S. K rantz, a W ashington Á llam i Egyetem antropológusa k ezdetben
/keptikus volt a sasquatchról szóló jelentésekkel kapcsolatban. H ogy m egálla­
pítsa, hogy valóban létezik-e ez a terem tm ény, igen alapos v izsgálatnak v etett
.ihi néhány lábnyom ot, m elyeket 1970-ben találtak W ashington állam északkelé­
it részén. A m ikor rekonstruálta a lábnyom hoz tartozó láb csontszerkezetét, m eg­
figyelte, hogy a boka előrébb helyezkedik el rajta, m int az emberi lábon. Figye­
lembe véve a jelen tett felnőtt sasquatchok m agasságát és súlyát, fizikai antro p o ­
lógia ism ereteinek alapján pontosan kiszám ította, hogy m ennyire kell elő réb b
lennie a bokának. A lábnyom okhoz visszatérve, úgy találta, hogy a boka elh e­
lyezkedése pontosan egybevág elm életi szám ításaival. „E kkor döntöttem el -
mondta hogy a dolog valóságos. Lehetetlen, hogy egy csaló tudta volna, hogy
i bokát m ennyivel előrébb kell elhelyeznie. A z öntvények birtokában is néhány
hónapot vett igénybe, hogy ezt kidolgozzam , így gondolhatjuk, hogy a csalónak
mennyivel okosabbnak kellett volna lennie.”
Krantz és John G reen vadem berszakértő átfogó jelen tések et írtak az észak-
amerikai lábnyom okról. Jellem ző módon, ezek a lábnyom ok 14-18 hüvelyk (35-
16 cm) hosszúak és 5-9 hüvelyk (13-23 cm ) szélesek, ami egy átlagos em beri
lábénál körülbelül 3 -4 -szer nagyobb felszínt jelen t. Innen szárm azik népszerű
nevük, a N agylábú (B igfoot). K rantz kiszám ította, hogy egy tipikus sasquatch
lábnyomhoz legalább 700 fontnyi (320 kg) súly szükséges. így egy 200 font sú­
lyú em bernek legalább 500 fontot kellene cipelnie ahhoz, hogy jó lenyom atokat
hozhasson létre.
Ez azonban csupán a kezdet. Vannak jelentések olyan lábnyom sorokról, m e­
lyek három negyed m érföldtől több m érföldig terjedő szakaszon át vezetnek, el­
hagyatott területeken, távol az utaktól. A sasquatch lépéshossza 4-től 6 lábig
( I 2 0 -I8 0 c m ) terjed (egy átlagos em beri lépéshossz 3 láb - 90 cm). P róbáljon
meg valaki egy m érföldet sétálni legalább 500 fonttal a lábán, 5 lábnyi lépéseket
léve.
234 A z em beri f a j rejtélyes eredt i,

„Felvetették egy lábnyom készítő gépnek, egyfajta m echanikus pecsétnél >

lehetőségét - m ondta N apier de egy olyan berendezés, amely képes volna ai
ra, hogy 800 fontnyi (363 kg) nyom óerőt fejtsen ki négyzet lábanként (1 Iái'
30,48 cm), és emberi kézzel lehet m űködtetni az egyenetlen hegyes vidéken r
ezt jó z a n ésszel nehéz elképzelni.” A je le n te tt Iábnyom sorok ném elyike In
hóban volt, ezáltal a m egfigyelők m egbizonyosodhattak arról, hogy g ép r/ri
nem hagyott maga után a lábnyomokkal párhuzam os illetve rajtuk áthaladó nvo
mot. N éhány esetben a lábujjak közötti távolság egyik nyomról a másikra váli<»
zik, egyetlen lábnyom soron belül is. Ez azt jelenti, hogy m inden más problem ■
m ellett, am ivel a csalónak szem be kellett volna néznie, még m ozgó részekéi i
be kellett volna építenie a m esterséges lábba.
1982. jún iu s 10-én Paul Freem an, az U.S. Forest Service já rő re egy jávm
szarvast követett nyomon a Washington állam i Walla körzetben, és felfigyeli q n
kb. 8 láb (240 cm ) m agas szőrös kétlábúra. am ely kb. 60 yardnyira (55 m i* i
állt tőle. A nagy állat fél perc múlva elment. K rantz m egvizsgálta a teremtrnéu
lábnyom airól készült öntvényeket, s úgy találta, hogy a bőrrajzolatok, a púm
sok, illetve egyéb vonások egy nagy főem lős lábára utalnak, A lábnyomok ni
dalfalain található finom rajzolatú bőrlenyom atok rugalmas talppárnát je le / le l
O ly sok jó bizonyíték dacára, m iért hallgat szinte m inden antropológus
zoológus a sasquatchról? K rantz m egállapította, hogy azért, m ert „féltik a hím*
vüket és az állásukat” . N apier szintén m egjegyezte: „A sasquatch-m egfigyclra I
egyik nehézsége (talán a legnagyobb nehézsége), hogy gyanússá válsz a szom
szédok és a m unkaadók szem ében, ha azzal jö ssz elő, hogy láttál e p
sasquatchot. Ha bizonyos körökben elm ondasz egy ilyen tapasztalatot, akkoi r /
zel jó híredet, társadalm i státuszodat és szakm ai szavahihetőségedet kocká/ia
tó d.” Egy konkrét esetet is m egem lít, „egy olajipari társaság m agasan kép/t n
geológusának az esetét, aki azonban ragaszkodott hozzá, hogy a nevét ne cmlII
sék meg, m ert félt, hogy elbocsátják v állalatától” . K rantzról szólva, Rodem 1
Sprague, az Idahoi Egyetem antropológusa a következőket fűzte e kérdésii.
„K rantz törekvése, hogy nyíltan vizsgálja az ismeretlent, nem egy kollégája le./
teleiébe valamint küszöbön álló akadém iai előléptetésébe került.”
A sasquatchról szóló jelen tések többsége az Egyesült Á llam okból és Mm
C olum bia északnyugati részéről érkezik. „K énytelenek vagyunk arra köveiI <
tetni - m ondta N apier - , hogy hatalm as méretű, em berszerü élőlények jelen i i
is élnek az Egyesült Államok és Brit Colum bia északnyugati részének vadonjm
ban.” Szám os jelentés szárm azik az Egyesült Á llam ok keleti részéről és Kami
dából is. „Hogy egy ilyen teremtmény él és m ozog közöttünk azonosítatlaiml <
osztályozatlanul, ez alapjaiban rengeti meg a m odern antropológia szavain In i"
ségét” - szögezte le Napier. Azt is hozzátehetjük, hogy ugyanez vonatko/il •
biológia, a zoológia és általában a tudom ány szavahihetőségére is.
í'lö majomemberek? 235

K Ö Z É P - ÉS D É L -A M E R IK A

l)él-M exikó trópusi őserdeiből sisim ite n e k nevezett élőlényekről érkeznek

Kiöntések. W endell Skousen geológus elm ondta, hogy a C ubulco nép B aja
W iapazban a következőkről tájékoztatta: „A hegyekben élnek nagyon nagy vad
■mberek, akiknek egész testét rövid, vastag, barna, hajszerű szőrzet borítja, nin-
• '.ni nyakuk, kicsi szem ük, hosszú karjuk, és hatalm as kezük van. L ábnyom uk
I étszer olyan hosszú, m int az em beré.” N éhányan arról szám oltak be, hogy a
tu-j'.yoldal m entén kergették őket lefelé a sisim itek. Skousen úgy gondolta, hogy
• /ok a terem tm ények m edvék lehetnek. A m ikor azonban alaposan kikérdezte a
bennszülötteket, belátta, hogy nem azok. H asonló terem tm ényeket je le n te tte k
(Juatemalából, ahol, azt m ondják, m ég nőket és gyerekeket is elrabolnak.
A belizei em berek (előzőleg B rit H onduras) félig em beri lényekről beszél-
iirk, az ún. dw endikiöl, akik az országuk déli részén elterülő dzsungelekben él­
nek. A dw endi név a spanyol D uende szóból szárm azik, am i „m an ó t” je len t.
Iv.rn Sanderson, aki kutatást végzett B elizében, azt írta 1961-ben: „T öbb tucat-
n\ i.iii m ondták nekem , hogy látták őket, és ezek többnyire jóm ódú em berek vol-
i il akik olyan tekintélyes szervezeteknek dolgoztak, m int az Erdőgazdálkodási
' K/.tály, és akik szám os esetben E urópában vagy az E gyesült Á llam okban vé-
p /iék tanulm ányaikat. Egyikük, egy helyi szárm azású fiatal erdőm érnök, na-
i", <iu részletesen leírt két ilyen kis terem tm ényt, akikre több alkalom m al is felfi-
\ oil, hogy csendben figyelik őt az erdőség szélén, a M aya-hegység lába köze­
lében. ... Ezeket a kis lényeket úgy írják le, hogy 3,6 láb és 4,6 láb (110-130
n i) közöttiek, arányos testfelépítésűek, de nagyon erős válluk és elég hosszú
I .írjuk van, valam int a rövidszőrű kutyákéra em lékeztető vastag, sűrű, barna
/örzet borítja őket; nagyon lapos, sárgás arcuk van, és a hajuk nem hosszabb a
/ör/etüknél, kivéve a nyakuk alján és a hátuk közepén.” Úgy tűnik, a dvvendik
• rv másik, az É szak-A m erika északnyugati partvidékén élő nagy sasquatchtól
• Itéi ő fajt képviselnek.
A dél-am erikai G uayanák területéről didi nevű vadem berekről érkeznek je -
i' illések. A korai felfedezők az indiánoktól hallottak róluk, akik azt m ondták,
Imgy 5 láb (150 cm ) m agasak, egyenesen járnak, és vastag, dús, fekete szőrzet
Itúr ltja őket.
1931-ben N elloc Beccari olasz antropológusnak Mr. Haines, a Brit G uayana
■le járó ja m esélt egy didiről. Heuvelm ans így foglalta össze azt, am it H aines
ulott el B eccarinek: „1910-ben egy erdőn m ent át, ami a Konaw aruk, az
i <et]uibo egy mellékfolyója (az Essequibo és a Potaro találkozása után) mentén
i'»i ült el. Egyszer csak két furcsa terem tm énnyel találkozott, akik a hátsó lábukra
'Ilink, amikor meglátták őt. Emberi vonásaik voltak, de egész testüket vörösesbar-
iiti './őr b o ríto tta.... A két teremtmény lassan hátrált, majd eltűnt az erdőben.”
Miután könyvében sok más hasonló jelentést közölt a vadem berekről, Sand-
236 Az em beri f a j rejtélyes cn

erson azt írta: „A legjelentősebb tény a guayanai jelentésekkel kapcsolatban h#,

hogy soha egyetlen helybéli, illetve egy helybéli beszám olóját jelen tő sznm i
sem utalt arra, hogy e terem tm ények pusztán „m ajm ok” lennének. Minden i •» i
ben kijelentették, hogy nincsen farkuk, felegyenesedve járnak, és emberi vmM
sokkal rendelkeznek.”
A z A ndok keleti lejtőjén, E cuadorban, egy kism éretű, szőrrel boili"ii
hom inidához hasonlító terem tm ényről, a shirnró 1 futnak b ejelen tések , amels i
5 láb (120-150 cm) magas. Brazíliában az em berek egy nagy, majomembers/* i t l
lényről, a m apinguaryró\ beszélnek, am ely hatalm as, em berszerü lábnyomul •>
hagy m aga mögött, és azt m ondják róla, hogy szarvasm arhákat öl.

J E T I: A H IM A L Á JA V A D EM B ER E

Az indiai szubkontinens him alájai részében lakó tizenkilencedik századi hm

hivatalnokok írásai szórványos utalásokat tartalm aznak arról, hogy többs/íw i
láttak jetin ek hívott vadem bereket illetve a lábnyomaikat. A jetiről először I' 11
H odgson tett em lítést, aki 1820 és 1843 között a nepáli bíróság brit ügyvivői**
ként szolgált. H odgson azt jelen tette, hogy am ikor É szak-N epálon utazod k*<
resztül, hordárai, egy szőrös, farok nélküli, em berszerű terem tm ény láttán mi
gyón m egijedtek .
Sokan azt vetik fel am ikor ilyen jelentéseket hallanak (és m ár sok százai i*
gyeztek fel H odgson ideje óta), hogy a nepáliak egy közönséges állatot né/ti l
jetinek. Á ltalában a m edvéket és a langurm ajm okat jelölik meg a téves azonoul
tás okaiként. N ehéz azonban elképzelni, hogy egy egész életében a Himalájákul
élő, a vadon életét behatóan ism erő szem ély ilyen hibákat követne el. Mvirt
Shackley m egfigyelte, hogy a jetit a nepáli és a tibeti vallásos festm ényeken u/
élőlények hierarchiájában is ábrázolják. „Itt - m ondta Shackley - a medvékéi |
m ajm okat és a langurokat külön ábrázolják a vadem bertől, ami arra utal, h o n
nincs zavar (legalábbis a m űvészek között) e formák különválasztásában.”
A tizenkilencedik század során egy európai em ber is jelentette, hogy sznm
lyesen látott egy elfogott állatot, ami egy je tire em lékeztetett. Egy dél-afrikm
em ber így számolt be M yra Shackley antropológusnak: „Sok évvel ezelőtt, Imii
ában, néhai feleségem anyja m esélte nekem , hogy az ő anyja látott valamit
M ussorie-ben, a H imalája lábánál, ami egy ilyen terem tm ény lehetett. Ez a K in
em beri élőlény felegyenesedve já rt, de szemm el láthatólag inkább állat volt
m int ember, és szőr borította az egész testét. Azt jelentették róla, hogy elfogl.il
a havasokban ... elfogói leláncolva tartották.”
A huszadik század során európai em berek továbbra is láttak vadem berek• i
illetve lábnyomaikat, egyre gyakrabban, ahogy himalájai hegym ászó expedíció
ik elkezdődtek.
I li> majomemberek? 237

l‘)51 novem berében Eric Shipton, a M ount E veresthez vezető terep felderí-
I' '• közben, lábnyom okat talált a M enlung-gleccseren, T ibet és N ep ál határá-
l)i»/ közel, 18 000 lábnyi (5500 m) m agasságban. Shipton egy m érföldön át kö-
• He a nyomot. A z egyik nyom ról készült közeli fénykép sokak szám ára m eg-
n ö /.ö n ek bizonyult. A lábnyom ok egészen nagyok voltak. John R. N ap ier m eg-
Iniitolta m ajd elvetette azt a lehetőséget, hogy a legjobb Shipton-lábnyom nak a
mi n ié t és form áját a hó olvadása okozta volna. N apier végül kifejtette, hogy a
M iípton-lábnyom egym ásra fényképezett em beri lábnyom ok eredm énye volt.
\ IIalánosságban, N apier, aki teljes m értékben m eg volt győződve az észak-am e-
1ikai sasquatch létezéséről, erősen szkeptikus volt a je tire vonatkozó bizonyíté-
l okkal szem ben. A hogy azonban e fejezet későbbi részeiben látni fogjuk, egy
niabb bizonyíték hatására N apier egyre inkább hajlott afelé, hogy elfo g ad ja a
liimalájai vadem ber létezését.
Az 1950-es és 1960-as években tett him alájai expedíciói során Sir Edm und
llillary különös figyelm et szentelt a je ti bizonyítékainak, beleértve a hóban ta-
l ill lábnyom okat is. A zt a következtetést vonta le, hogy a je tin e k tu lajd o n íto tt
nagyméretű lábnyom okat minden egyes esetben ism ert állatok kisebb nyom ai­
nak összeolvadása hozta létre. Erre N apier, aki m aga is szkeptikus volt, így fe­
lt Ii: „Senki (aki rendelkezik egy kis tapasztalattal) nem keverne össze egy
" v;/eolvadt lábnyom ot egy frissel. N em lehet ilyen m ódon m agyarázni m inden
lábnyomot, am it m egbízható megfigyelők láttak az évek során; más m agyaráza­
ti is van a lábnyom oknak, beleértve term észetesen azt a lehetőséget is, hogy
olyan állattól szárm aznak, am ely ism eretlen a tudom ány szám ára.”
A nyugatiak m ellett őslakos adatközlőktől is folyam atosan érkeztek a jetirő l
./óló jelentések. M yra Shackley em líti vadem berekről szóló könyvében, hogy
I‘>58-ban a R ongbuk-gleccser közelében levő T harbaleh falu tibeti lakói egy
vl/be fulladt je tire akadtak. A falusiak úgy írták le a terem tm ényt, m int egy csú-
<’.os fejű kis em bert, akit vörösesbarna szőr borít.
Néhány buddhista szerzetes azt állítja, hogy náluk je tik földi m aradványai
vannak. A földi m aradványok egyik kategóriáját a jeti skalpok jelentik, de azok-
iól, am elyeket nyugati tudósok is tanulm ányoztak, úgy gondolják, hogy ism ert
.illatok bőréből készültek. 1960-ban S ir Edm und H illary egy ex p ed íció t veze­
t i ! , hogy összegyűjtse és értékelje a je tiv e l kapcsolatos bizonyítékokat, és el-
I Oldott egy je ti skalpot a Khum jung kolostorból Nyugatra, hogy m egvizsgálják.
Az eredm ények arra utaltak, hogy a skalpot egy kecskeszerü him alájai antilop
(serow ) bőréből készítették. N éhányan azonban nem értettek egyet ezzel az
elemzéssel. Shackley azt mondta, hogy „kim utatták, hogy a skalp szőrszálai ha­
lm ozottan m ajom szerűek, és olyan parazitafaj petéi találhatók rajta, am ely kü­
lönbözik az antilop szőrében taláihatóaktól” .
Az 1950-es években kutatók, akiket egy am erikai üzletem ber, Tom Slick
'./ponzorált, m intákat szereztek egy jeti m um ifikálódott kezéből, melyet a tibeti
238 Az em beri f a j rejtélyes eredt i>

P angbocheban őriztek. A laboratórium i vizsgálatok nem hozták meg a vépfl

eredm ényt, de Shackley azt mondta, hogy a „kéznek különösen emberszeríi vn
násai vannak”.
1957 m ájusában a K athm andu Com m oner történetet közölt egy jeti fejei ni
am elyet 25 évig egy faluban őriztek, Chilunkában, 50 mérföldnyire északkeléit,
a nepáli Kathmandutól.
1986 márciusában A nthony B. W ooldridge egyedül vágott neki a HimaliiM
nak India legészakibb részén, egy, a harm adik világ fejlődését szolgáló kisebb
szervezet m egbízásából. M iközben H em kund közelében lefelé haladt az enl<",
hóborította lejtőn, friss nyom okat vett észre, és lefényképezte őket. Volt kö/iul
egy közeli kép egy önm agában álló nyomról, mely em lékeztetett arra a fénykép
re, m elyet Eric Shipton készített 1951-ben.
Továbbhaladva, W ooldridge egy friss hógörgeteghez ért, és látott egy sekel
barázdát, amelyet láthatóan az okozott, hogy egy nagy tárgy végigcsúszott a ha
von. A barázda végén több nyom ot látott, melyek egy távoli bokorhoz vezcliel
ahol „egy nagy, felegyenesedett, talán két m éter magas alak állt” .
W ooldridge, am ikor rájött, hogy ez egy je ti, 150 m éterre m egközelítette.
lefotózta. „T erpeszállásban állt - m ondta - és lefelé nézett a lejtőn, jo b b válla
val felém . Nagy, négyszögletes feje volt, láttam, hogy az egész testét sötét s/fti
b o rítja.” W ooldridge vélem énye szerint egyértelm ű volt, hogy a teremtmén>
nem m ajom, medve vagy közönséges emberi lény.
W ooldridge 45 percen keresztül figyelte, de am ikor az idő rosszabbra lot
dúlt, el kellett m ennie. V isszafelé, a bázisához vezető úton újabb fényképek* i
készített a nyomokról, de ekkorra m ár elváltoztak az olvadás következtében.
A ngliába visszatérve m egm utatta a fényképes bizonyítékokat a vadem hn
kérdés iránt érdeklődő tudósoknak, többek között John N apiernek is. A 150 nu
teres távolság miatt az alak elég kicsi volt a 35 mm-es filmen, de a nagyítás vn
lami em berszerűt m utatott. A zoknak a reakcióját leírva, akik látták a fénykép'
két, W ooldridge ezt m ondta: „John N apier prim atológus (főem lős-szakértő), a
1973-ban kiadott A havasi em ber: a je ti és a sasquatch m ítosza és valósáén
(.B ig fo o t: The Yeti a n d Sasquatch in M yth a n d R eality) cím ifk ö n y v szerzőn'
feladta előzőleg fenntartott szkeptikus hozzáállását, s most m ár a je ti hívéin I
nevezi magát. Myra Shackley archeológus, az 1983-ban m egjelent Vadem bení
jeti, sasquatch és a n eander-völgyi talány ( Wildmen: Yeti, S asquatch anil ilu
Neanderthal Enigm a) című könyv szerzője a fényképek teljes sorozatát látta, iS
úgy véli, hogy az egész nagyon egybevág más jeti-észlelésekkel. Lord Huni, .1 /
1953-as sikeres M ount Everest expedíció vezetője, aki maga kétszer látott jelI
nyomokat, ugyancsak meg van erről győződve.”
I In m ajom em berek? 239

K Ö Z É P Á Z S IA : A L M A S Z

A sasquatch és a je ti a rendelkezésünkre álló leírások alapján nagy és m a-

|omszerű. Létezik azonban egy m ásfajta vadem ber is, az alm asz, am ely k isebb­
nek és em berszerübbnek tűnik. A z alm aszról szóló je le n té se k a M ongóliától
•lólre és a Pamírtól észak felé eső, illetve a kaukázusi térségbe nyugati irányban
i"-nyúló területekre koncentrálódnak. H asonló je le n té se k érkeznek Szibériából
• ■- az Orosz köztársaság távoli északkeleti részeiről.
A tizenötödik század elején Hans S chiltenbergert elfogták a törökök, és
liimerlán bíróságára küldték, aki egy Egidi nevű m ongol herceg őrizete alá he-
Ivírzte őt. Miután 1427-ben visszatért Európába, Schiltenberger leírta tapasztala­
i n , melyek közt volt egy vadem berekről szóló leírás: „A hegyekben olyan vad
ii< pék élnek m agukban, akiknek sem m ilyen kapcsolatuk nincs más em beri lé-
n é k k e l. E terem tm ények egész testét irha borítja. C supán a kezük és az arcuk
/m lclen. Úgy m ozognak a hegyekben, mint az állatok, és a lom bozatot illetve a
Ilivel eszik, meg bármit, amit találnak. A terület ura adott Egidinek egy ajándékot,
<y,y párt ebből az erdei népből, egy férfit és egy nőt. A vadonban fogták el őket.”
Egy tizenkilencedik századi m ongol orvosi kom pendium ban, am ely olyan
rvegyszerekről szól, am elyeket különböző állato k b ó l és növényekből vonnak
i i található egy rajz az alm aszról. M yra Shackley m egjegyezte: „A könyv sok
■ 'cr illusztrációt tartalm az állatok (hüllők, em lősök és kétéltűek) különféle osz-
i.ilyairól, de egyetlen egy m itologikus állat sem szerepel benne, am ilyeneket a
liasonló jellegű európai, középkori könyvekből ism erünk. M indegyik m a is élő
m egfigyelhető állat. E zért egyáltalán nincs okunk azt feltételezni, hogy az
J masz nem létezett, az illusztrációk pedig arra utalnak, hogy sziklás hegyekben
iurduit elő.”
1937-ben D ordji M eiren, a M ongol T udom ányos A kadém ia tagja egy
ilmasz bőrére bukkant a G óbi sivatag egyik kolostorában. A lámák szőnyegként
Ii i ./nálták bizonyos szertartásokon.
1963-ban Ivan Ivlov orosz gyerm ekorvos az A ltáj-hegységen utazott keresz­
t i Mongólia déli részén. Ivlov számos em berszerű terem tm ényt látott a hegyek
lejtőin állni. Úgy tűnt, m intha egy családi együttest alkotnának, mely egy férfi-
l'nl, egy nőből és egy gyerm ekből állt. Ivlov a távcsövén keresztül fél m érföldes
1 1 \ olságból figyelte a terem tm ényeket, amíg ki nem kerültek a látóteréből. M on­

oi vezetője szintén látta őket, és azt mondta, hogy ez gyakori látvány ezen a te-
i illeten.
Az alm asz családdal való találkozása után Ivlov szám os mongol gyereket
" ic)'kérdezett, gondolván, hogy ők sokkal őszintébbek, m int a felnőttek. A gye-
i' Lek sok újabb adattal szolgáltak az alm aszokról. Egyikük például elm ondta
Iv lovnak, hogy egyszer, am ikor a többi gyerekkel együtt a patakban fürdött, lá-
i'il! egy alm asz férfit, aki egy almasz gyereket vitt át a patakon.
240 A z em beri fa j rejtélyes emlaH

1980-ban a M ongol Tudom ányos Akadémia által Bulganban működtetőn 11

sérleti m ezőgazdasági állom ás egyik dolgozója egy halott vadem bert tal.'ili
„K özelebb m entem , és egy robusztus, em berszerű alak szőrös tetem ét láttam
am ely össze volt aszva, és félig betem ette a hom ok... Nem m edve vagy majnni
holtteste volt, de nem is mongol, kazah, kínai vagy orosz em beré.”
A Tádzsikisztán, Kína, K asm ír és A fganisztán határainak találkozásán.)I • I
terülő távoli Pam ír-hegységben sokszor láttak már almaszokat. 1925-ben Milnnl
Sztefanovics Topilszki, a szovjet hadsereg vezérőrnagya roham ra vezette aliikn
latát egy szovjetellenes gerillacsapat ellen, akik egy pam íri barlangban rejlő/
ködtek. A z egyik túlélő felkelő azt mondta, hogy am íg ő és bajtársai a barlani*
ban voltak, m ajom szerű lények tám adták m eg őket. T opilszki m egparancsold
katonáinak, hogy vizsgálják át a barlang kőtörm elékét, s ekkor m egtalálták n
egyik ilyen terem tm ény holttestét. Topilszki a következőt jelentette: „Első lái.i
ra azt hittem , hogy a test egy majomé. A z egészet szőr borította. De tudtam
hogy nincsenek m ajm ok a Pamírban. Ezenkívül a test nagyon em berinek ne/, n
ki. M egpróbáltuk róla lehúzni a szőrt, hogy lássuk, vajon nem egy álruha-e, .1.
úgy találtuk, hogy ez a terem tm ény saját, term észetes szőre volt. Többször r. n
hasáról a hátára fordítottuk a testet, hogy jobban m egnézzük. O rvosunk hosvn
és alapos vizsgálatot végzett a testen, és teljesen világossá vált, hogy ez nem
egy em beri lény.”
„A test - folytatta Topilszki - egy 165-170 cm m agas férfi teste volt; idő
sebb, vagy talán öreg lehetett, abból ítélve, hogy szőre ném elyütt szürkés szlim
volt... Sötét színű arcán sem szakálla, sem bajsza nem volt. A halántéka kopás/
volt, a fej hátulját pedig sűrű, gubancos haj borította. A halott terem tm ény nvi
to tt szem m el feküdt, és szájából kivillantak a fogai. A szem ei sötétek, a fogdj
nagyok és laposak voltak, a form ájuk pedig olyan volt, m int az em beri fogaké
A hom loka csapott volt, a szemöldökei hatalmasak. K iugró állkapcsa miatt am i
a m ongol típusra em lékeztetett. A z orra lapos volt, orrnyerge pedig mélyen ho
morú. A fülek szőrtelenek voltak, és kicsit hegyesebbnek látszottak, mint az em
béri lényeké, nagyobb fülcim pával. Az alsó állkapocs nagyon erőteljes volt. A
terem tm énynek hatalm as m ellkasa volt és erőteljesen kifejlett izmai.”
1957-ben A lexander G. Pronyin, a Leningrádi Egyetem Földtani Kutatóimé
zetének hidrológusa részt vett egy expedícióban a P am ír-hegységben, amit .i
gleccserek feltérképezésére szerveztek. 1957. augusztus 2-án, m ialatt csoportja
a Fedcsenkó-gleccserben kutatott, Pronin lemászott a Balyandkiik folyó völgye
be. Shackley így írja le az eseményt: „Délben észrevett egy alakot, aki egy szik
Ián állt kb. 500 m éterrel a feje fölött és ugyanilyen távolságban tőle. A z első re
akciója az volt, hogy nagyon m eglepődött, mert erről a területről köztudott volt,
hogy lakatlan, a m ásodik pedig az a gondolat, hogy a terem tm ény nem lehet em
bér. Em berre em lékeztetett, de nagyon görnyedt volt. N ézte, am int a zöm ök alak
átm egy a havon, szétterpesztett lábakkal lépkedve, majd felfigyelt rá, hogy a/
I ló majomemberek? 241

ilkarjai hosszabbak, m int az emberé. V örösesszürke szőr borította.” Pronyin há-

i nin nappal később újra látta a terem tm ényt, am int felegyenesedve ment. Ezen
i '-I óta többen is láttak vadem bereket a Pam ír-hegységben, és különféle expe-
■lli iók tagjai készítettek fényképeket és öntvényeket a lábnyom okról.
A következőkben a K aukázus v idékéről szárm azó alm asz-jelen tések et
vi sszük sorra. Tkina falu lakói szerint a M okvi folyónál egy alm asz nőt fogtak
1 1 ;i tizenkilencedik században, a M ount Z aadan erdejében. H árom évig fogság-

ii.m tartották, azután háziasodni kezdett, és m egengedték neki, hogy egy háznál
■Ijen. Z anának hívták. Shackley azt m ondta: „B őre szürkésbarna színű volt, és
vöröses szőr borította, am i a fején hosszabb volt, m int máshol. K épes volt arti-
I ulálatlan kiáltásokat hallatni, de sosem tanult m eg beszélni. N agy arca volt ha­
talmas arccsontokkal, előre ugró állkapoccsal és nagy szem öldökökkel; nagy fe­
lni- fogai voltak és „vad arckifejezése” . Zanának végül egy falubeli em berrel va­
ló szexuális kapcsolatából gyermekei születtek. Borisz Porsnyev 1964-ben látta
/ , 1 1 1 a néhány unokáját. Porsnyev vele kapcsolatos kutatásairól Shackley m egje­
gyezte: „A z unokáknak, C salikuának és T ajának barnás b ő rszínük volt, inkább
negroid m egjelenésük, nagyon erős rágóizm uk, és külö n leg esen erős állkap-
»suk.” Porsnyev olyan falubeliekkel is beszélgetett, akik gyerm ekként jelen vol­
tuk Zana tem etésén valam ikor az 1880-as években.
A K aukázus területén az alm aszt néha biaban-gulinak nevezik. 1899-ben K.
A. Szatunyin, orosz zoológus meglátott egy biaban-guli nőt a Talys hegyekben a
Kaukázus déli részén. A zt állította, hogy a terem tm énynek „teljesen em beri
m ozdulatai” voltak. A z a tény, hogy Szatunyin egy jó l ism ert zoológus volt, be­
szám olóját különösen fontossá teszi.
1941-ben V. S. K arapetyan, a szovjet hadsereg orvosi szolgálatának alezre­
dese közvetlenül m egvizsgált egy élő vadem bert, akit a D agesztán A utonóm
K öztársaságban fogtak el, a Kaukázus hegyeitől északra. K arapetyan azt mond-
la: „Beléptem az istállóba a helyi vezetőség két em berével... M ég m indig látom
magam előtt, ahogy a terem tm ény ott állt: egy m eztelen és m ezítlábas férfi. K ét­
ségtelenül em ber volt, mivel egész alakja em beri volt. A m ellkasát, a hátát és a
vállait azonban bozontos, sötétbarna szőr borította. A szőrzete inkább egy m ed­
véére hasonlított, s 2-3 cm hosszú volt. A m ellkasa alatt vékonyabb és puhább
szőrzet takarta a testét. A csuklója erős volt, és gyéren borította a szőr. A tenye­
re és a talpa szőrtelen volt. A haja viszont vállig ért, s befedte a hom loka egy ré­
szét. A haja nagyon durva tapintású volt. N em volt szakálla vagy bajsza, arcát
viszont finom szőrzet borította. A száját szintén rövid és gyér szőrzet környé­
kezte. Az em ber teljesen egyenesen állt, a karjait lelógatta, m agassága nagyobb
volt az átlagosnál - körülbelül I 80 cm. Úgy állt előttem , m int egy óriás, hatal­
mas m ellkasa kidom borodott. Az ujjai vastagok, erősek és különösen nagyok
voltak. Egészében véve szem beszökően nagyobb volt, mint akárm elyik helybéli.
A szem e sem m it nem m ondott nekem. Ü res volt és tom pa - m int egy állat
242 A z em beri fa j rejtélyes erőit i§

szem e. Lénye inkább egy állatnak tűnt a szem em ben, semmi egyébnek.” A/|
ilyen jelentések alapján gondolták azt tudósok, m int a brit antropológus, M\m
Shackley is, hogy az alm aszban neander-völgyi túlélőket, sőt a H omo ered mi
vélhetjük felfedezni. Mi történt a dagesztáni vadem berrel? A nyilvánosságra lm
zott jelentések szerint fogvatartói, a szovjet katonák lelőtték, m iközben az cin
rehaladó ném et hadsereg elől vonultak vissza.

A K ÍN A I V A D E M B E R E K

„K ínai történelm i dokum entum ok, kisvárosok és nagyvárosok évkönyvei hn

ségesen tartalm aznak jelentéseket a vadem berről, melyet különböző nevekkel il
letnek” - m ondja Z hou G uoxing a pekingi Term észettudom ányi Múzeumból
„Fang m egye területén, H ubei tartom ányban - folytatja Zhou - még manap m i u
is keringenek legendák a ‘m aoren’-ről (a szőrős em berről) vagy ‘vadem berről' "
A zt m esélik, hogy 1922-ben a polgárőrség egy em bere elfogott egy vademheii,
de erről nincsenek további jelentések.
1940-ben Wang Z elin, a chicagói Északnyugati Egyetem biológia tans/i
kének végzős hallgatója közvetlenül látott egy vadem bert, röviddel azután, h o n
vadászok lelőtték. Shanxi tartom ányból, B aojiból m ent autóval Tianshuilu
Gansu tartom ányba, am ikor lövöldözést hallott maga előtt. K íváncsian kiugimi
az autóból, és m eglátta a tetem et. Egy női terem tm ény volt, hat és fél láb (2 ml
magas, akit vastag, vörösesszürke, három centim éteres szőr borított. Az arcán
rövidebb volt a szőr. A z arccsontjai erősek, ajkai kiugróak voltak. A haja olyan
harm inc centim éteres lehetett. Wang szerint a terem tm ény úgy nézett ki, mim
egy kínai Homo erectus rekonstrukciója.
T íz évvel később egy m ásik tudós, Fun Jinquan geológus látott néhány c i n
vadem bert. Zhou G uoxing így m esélte: „A z eset Shanxi tartom ányban, Bíio|i
m egye közelében történt. 1950 tavaszán helyi őrök segítségével biztos távolság
ból m egfigyelt két vadem bert a közeli hegyi erdőben. Anya és fia voltak, a ki
sebb lény 1,6 méter magas. M indketten em berinek néztek ki.”
1957-ben egy biológiatanár Zhejiang tartom ányban megszerezte egy „embei
m edve” kezeit és lábait, akit a helybéli parasztok öltek meg. Zhou Guoxing ke
sőbb m egvizsgálta ezeket. Bár ő nem gondolta, hogy egy vadem bertől szánna/
nak, azt a következtetést vonta le, hogy „egy ismeretlen em lőshöz tartoztak” .
1961-ben a dél-kínai Junnan tartom ány sűrű erdejü X ishuang Banna kötve
tében útépítő m unkások jelen tették , hogy m egöltek egy em berszerü női főcin
lőst. A terem tm ény 1,2-1,3 m éter magas volt, és szőr borította. Felegyenesedve
járt, és a szemtanúk állítása szerint a keze, a füle és a melle olyan volt. mint ej-s
em beri nőé. A Kínai T udom ányos A kadém ia egy csoportot küldött ki, h o n
vizsgálják meg, de nem tudtak sem m iféle kézzelfogható bizonyítékot szerezni
i h'i majomemberek? 243

i i- hányán arra gondoltak, hogy a m unkások egy gibbonnal találkoztak. Zhou

1moxing azonban azt állította: „A szerző nem rég látogatott m eg egy újságírót,
il i részt vett a kutatásban. Ő azt állította, hogy az állat, am it m egöltek, nem egy
Hibbon volt, hanem egy em beri form ájú ism eretlen élőlény.”
1976-ban egy éjszaka hat munkás utazott a H ubei tartom ányi Sennongjia er­
dőségen át egy hegyi országúton, C sunsuya falu m ellett, F angxia m egye és
’irnnongjia között. Ú tközben találkoztak egy „furcsa, farok nélküli, vöröses sző­
ni teremtménnyel” . Szerencsére m ozdulatlanul állt egy ideig, így öt em ber ki tu-
•lolt ugrani a kocsiból, s csupán néhány lábnyi távolságból szem ügyre vehették,
miközben a sofőr arrafelé irányította a fényszórókat. A m egfigyelők biztosak
voltak benne, hogy nem egy m edve, vagy bárm ilyen más szám ukra ism ert te-
irmtmény. T áviratban jelen tették az esem ényt P ekingbe, a K ínai T udom ányos
\kadém iának.
Az évek során az akadém iai hivatalnokok sok hasonló je le n té st kaptak
i lubei tartom ány ugyanezen részéből. így am ikor értesültek erről az esetről, úgy
döntöttek, hogy alaposan kivizsgálják az esetet. T öbb m int száz em berből álló
tudományos expedíció indult H ubei tartom ányba. Tárgyi b izonyítékokat gyűj-
Iót tek (szőrt, lábnyom okat, ürüléket), és feljegyezték a helybéli m egfigyelők be­
számolóit. További kutatás kapcsolódott ezekhez az eredm ényekhez. M indent
Összevetve, több m int ezer lábnyomot találtak Hubei tartom ányban, ném elyikük
19 hüvelyknél (48 cm ) is hosszabb volt. T öbb m int száz v ad em b er-h ajszálat
ryíijtöttek össze, a leghosszabb 21 hüvelyk hosszú volt.
Néhányan a Hubei tartom ányi Sennongjia körzet vadem ber-észleléseit azzal
magyarázták, hogy a m egfigyelők valójában a ritka aranym ajom m al találkoztak,
timely ugyanezen a területen honos. A z aranym ajom , lehet, hogy nagyon jó m a­
gyarázatul szolgálhat az olyan jelentésekre, am ikor csak egy pillanatra és nagy
távolságról láttak egy terem tm ényt. De vegyük szem ügyre Pang G ensheng, egy
helyi kom m una vezetőjének az esetét, aki az erdőben szem be találta m agát egy
vademberrel.
Pang, aki körülbelül egy órán keresztül szem től-szem ben állt a terem t­
ménnyel, öt lábnyi (m ásfél m éternyi) távolságban, ezt m ondta: „K örülbelül hét
láb (210 cm) m agas volt, a válla szélesebb volt, m int egy em beré, csapott hom ­
lok, m élyen ülő szem , és gum ós orr jellem ezte, orrlyukai kissé felfelé álltak.
Heesett volt az arca, a füle em berszerü, csak nagyobb, s az em berénél szintén na­
gyobb, kerek szemm el rendelkezett. Kiugró állkapcsa és előrebiggyedő ajkai vol­
tak. Az elülső fogai olyan szélesek voltak, mint a lovaké. Szeme fekete volt. H aja
sötétbarna, hosszabb, mint egy láb, és lazán om lott a vállára. Az egész arcát, az
orra és a fiile kivételével, rövid szőr borította. K arja a térde alá ért. N agy keze
volt, 6 hüvelyk (15 cm ) hosszú ujjakkal, és a hüvelykujja alig vált el az ujjaitól.
l arka nem volt. és a testét rövid szőr borította. Vastag com bjai voltak, rövideb-
bek, mint az alsó lábszára. Felegyenesedve járt, szétvetett lábakkal. A lábfeje 12
244 Az em beri fa j rejtélyes en

hüvelyk (30 cm) hosszú volt és fele ilyen széles - elöl szélesebb, hátul k. l -
nyebb, szétálló lábujjakkal.”

M A LA Y SIA ÉS IN D O N É Z IA V A D EM B ER EI

1969-ben John M cKinnon, aki Borneóba utazott, hogy orangutánokat liyvi i

jen meg, em berszerű lábnyom okra akadt. M egkérdezte maláj csónakosát h...
mi okozta a nyom okat. „Pillanatnyi habozás nélkül azt felelte, hogy baUilui
írta M cKinnon. K ésőbb M alayában lábnyom ok lenyom atait látta, még [mivolt
bakat, m int am ilyeneket Bom eóban látott, de felismerte, hogy ezek határozott mi
ugyanattól az élőlényfajtától származnak. A m alájok orangpendeknek (alac •>it
fickó) nevezték. Ivan Sanderson szerint ezek a lábnyom ok különböznek a.......
berszabású m ajm ok lábnyom aitól, akik az indonéziai erdőket lakják (g ih l....
siamang és orángután).
A huszadik század elején L. C. Westenek, Szum átra korm ányzója kapott <r\
írott jelentést egy sedapa nevű vademberrel való találkozásról. A Barisan-hq'.v
ségben egy birtokfelügyelő néhány munkással együtt m egfigyelt egy sedapftt l
yardnyi (14 m) távolságból. „Láttam egy nagym éretű terem tm ényt, aki úgy in
hant, m int egy em ber, és keresztezni készült az utam at; szőrös volt, de nem
orángután” - m esélte a birtokfelügyelő.
Egy 1918-ban m egjelent, a vadem berekről szóló újságcikkébe Westenek I"
levett egy beszám olót, am it a Szum átrán élő Mr. O ostingh beszélt el. E g y s/n
am ikor az erdőn vágott keresztül, találkozott egy em berrel, aki egy fatörzsön Ilii
háttal neki. „Egyszer csak a szem em be ötlött - m ondta Oostingh hogy a n\.i
ka szokatlanul ráncos és rendkívül koszos. ‘Ennek a pasasnak nagyon mocskom
és ráncos a nyaka!’ - m ondtam m agam ban... A ztán m egláttam , hogy ez nem
egy ember.”
„Ez nem egy orángután volt - m ondta O ostingh - , nem sokkal azelőtt láttam
is egy orángutánt.” De mi volt ez a terem tm ény, ha nem orangután? Oostinph
nem tudta biztosan m egm ondani. A m int láttuk, néhányan arra utaltak, hogs .i
vadem berek a N eander-völgyiek, vagy a Homo erectus túlélői lehetnek.
Ha még azt sem tudjuk biztosan, hogy milyen hom inidák vannak manapság
körülöttünk, akkor hogyan lehetünk biztosak abban, hogy milyen hominidák él
tek vagy nem éltek a régm últban?
Az őskövületek em pirikus vizsgálata nem minden esetben nyújt biztos útniu
tatást. A hogy B em ard H euvelm ans m ondta egy levélben (1986. április 15-én)
amit kutatónknak, Stephen B ernathnak írt: „N em szabad túl nagyra értékelni a
fosszilis lerakódások fontosságát. A fosszilizáció nagyon ritka, kivételes jelen
ség, a fosszilis lerakódások ezért nem képesek szám unkra pontos képet nyújtani
az elm últ földtörténeti időszakok földi életéről. A főem lősök kövületanyagii
ml ■ nmjomemberek? 245

• ii szegényes, m ert a nagyon intelligens és óvatos élő lén y ek könnyebben el

■1" 11 .iK kerülni a fosszilizálódás szükséges feltételeit - például azt, hogy m ocsár­
i t viigy tőzegbe süllyedjenek.”
A/. em pirikus m ódszernek kétségkívül m egvannak a m aga korlátai, a fosszi-
II <miékek pedig nem teljesek és nem tökéletesek. Ha azonban m inden bizonyí-
' 4 ni, beleértve az ősem berekét és a m a élő m ajom em berekét is, tárgyilagosan
i it i lékelünk, akkor azokból inkább a folyam atos együttélés, m int a szekvenciá-
li evolúció rajzolódik ki.

A F R IK A

Az afrikai kontinens nyugati részének szám os o rszágáb ó l, p éldául az E le-

' uiicsontpartról, helyi adatközlők egy törpeszerű faj egyedeiről adtak jelen tést,
il iket vöröses szőr borít. Európaiak szintén találkoztak velük.
V adem berekről szóló jelen tések érkeznek K elet-A frik áb ó l is. W illiam
IIlichens kapitány je le n te tte 1937-ben: „N éhány évvel ezelő tt egy h ivatalos
■•los/.lánvadászatra küldtek a térségbe (a W em bare-síkság nyugati oldalán lévő
I hsure és Sim ibit erdőkbe), és m iközben lesben állva várak o ztam a fenevadra
• r.y erdei tisztáson, két kicsi, barna, szőrös terem tm ényt láttam előjönni a tisztás
• Kvik oldalán a sűrű erdőből, majd eltűnni a m ásik oldalon a sűrű bozótban. N a-
uyon kicsi em berek voltak, négy láb (120 cm) m agasak; felegyenesedve jártak ,
i ./.ont öltözetük vörösesbarna szőr volt. A bennszülött vadász, aki velem volt,
i< leiemmel vegyes csodálkozással m eredt rájuk. A zt m ondta, hogy ezek
•ly.ogwék, kis szőrös em berek, akiket az em ber alig lát egyszer az életéb en .”
Majmok vagy em berszabású m ajmok lettek volna csupán? N em valószínű, hogy
11ilchens vagy társa, a bennszülött vadász, ne tu dott v olna felism erni egy m aj­
mot. Az agogw ékről szám os jelentés érkezik Tanzániából és M ozam bikból.
Kongó területén a kakundakarixó\ és a kilom báról születnek jelentések. Kö-
illlbelül 5,5 láb (170 cm ) m agasak, szőrösek és felegyenesedve járn ak , m int az
■mberek. Charles Cordier, egy hivatásos állatgyűjtő, aki sok állatkertnek és rmj­
aim nak dolgozott, a kakundakari után kutatott Z airében az 1950-es évek végén
• ■. az 1960-as évek elején. Egyszer, szám olt be Cordier, egy kakundakari bele­
gabalyodott az egyik m adárhálójába. „A z arcára esett - m ondta C ordier - aztán
a hátára fordult, felállt, levette a hurkot a lábáról, és elsétált, m ielőtt a közelben
lévő afrikai bárm it is tehetett volna.”
D él-A frikából is érkeznek je len tése k ezekről a terem tm ényekről. Pascal
lassy, a G erincesek és E m berek P aleontológiai L aboratórium ának m unkatársa
i /.l írta 1983-ban: „P hilip V. Tobias, aki m ost a N em zetközi K riptozoológiai
I ársaság igazgatói tanácsának a tagja, egyszer azt m ondta Heuvelm annak, hogy
a / egyik kollégája csapdát állított, hogy élő A nstralopithecu s-féléket fogjon el.”
246 Az em beri fa j rejtélyes erc<h b

A dél-afrikai Tóbiást az A ustralopithecus elism ert tekintélyének tartják.

A standard nézőpontok szerint az utolsó A ustralop ith ecu s-féle kb. 750 Óim
évvel ezelőtt halt ki, a H om o erectus pedig kb. 200 000 évvel ezelölI \
N eander-völgyi ősem berek, azt m ondják, körülbelül 35 000 évvel ezelőtt Kinti I
el, és azóta csakis teljesen m odern em berek élnek az egész világon. Mégis ki)
lönböző fajta vadem bereket látnak a világ különböző részein, ami erősen cl 1. n
kezik a bevett nézettel.

A TU D O M Á N Y F Ő V O N A LA ÉS A
V A D E M B E R E K R Ő L S Z Ó L Ó JE L E N T É S E K

M inden itt közölt bizonyíték ellenére, az antropológia és a zoológia legeli1*

m ertebb szakértői nem hajlandók a vadem berek létezését m egvitatni. Még lm
m eg is említik őket, ritkán hoznak fel valóban komoly bizonyítékot a létezésük
re; ehelyett inkább az olyan jelentésekre koncentrálnak, am elyek kevésbé álln.il
szem ben erről alkotott képükkel.
A szkeptikus tudósok azt m ondják, hogy senki sem találta m eg a vadéin In
rek csontjait; továbbá, m ondják, senki sem hozott egyetlen egy testet sem (t ini
vagy holtat). De vadem bernek tulajdonított kéz- és lábleleteket, sőt még fejd is
találtak már. Szavahihető szem élyek jelentették, hogy m egvizsgálták a vad án
berek testét. Szám os esetben foglyul is ejtettek vadem bereket. H ogy e kéz/cl
fogható bizonyítékok egyike sem ju to tt el a m úzeum okba és más tudom ányír
intézetekbe, ez a leletgyűjtés és -m egőrzés folyam atának elégtelenségét j d / i
A z általunk tudásszürőnek nevezett m echanizm us hajlam os arra, hogy a ‘gyn
n ú s’ bizonyítékokat a hivatalos csatornákon kívül rekessze.
N éhány tekintélyes tudós azonban, például K rantz, N apier, Shack In
Porsnyev és m ások úgy látták, hogy a rendelkezésre álló tények alapján arra kn
vetkeztethetünk, hogy a vadem berek valóban léteznek, vagy legalábbis léte/é
sük kérdését érdem es komoly tanulm ányozás tárgyává tenni.
M yra Shackley ezt írta kutatónknak, Steve B ernath-nak 1984. decem ber I
én: „Ahogyan Ö n is tudja, ez a kérdés nagyon időszerű. Rengeteg levelezési n
publikációt robbantott ki a téma. K ülönféle vélem ények vannak, de én azt In
szem, hogy a legáltalánosabb vélemény szerint valóban elegendő bizonyíték van
arra, hogy legalább a lehetőségét elfogadjuk a különböző besorolatlan embei
szerű terem tm ények létezésének, de jelenlegi tudásunk nem teszi lehetővé, hogy
jelentőségükről bővebben is nyilatkozzunk. A helyzetet tovább bonyolítják ,i
pontatlan idézetek, a csalások és a m eggondolatlan cselekedetek, a vezető ani
ropológusok azonban - meglepően nagy számban - azon a véleményen vannak
hogy a kérdés megéri a kutatást.”
I h'i m ajomemberek? 247

A vadem berekkel kapcsolatos tényanyagnak tehát van bizonyos tudom ányos

írre, elfogadottsága, de ez jó rész t m agánszem élyek vélem ényeire korlátozódik,
i részben vagy teljesen nélkülözi a hivatalos elfogadottságot.
 12
M in d ig v a la m i ú j A frik á b ó l

A jáv ai előem ber és a pekingi előem ber körüli viták, a castenedoloi előem ­
berről és az európai eolitokról nem is beszélve, m ár egy jó ideje elcsendesedtek.
Ami a vitatkozó tudósokat illeti, a legtöbbjük m eghalt már, csontjaik útban van­
nak a szétm állás vagy a m egkövesedés felé. De a mai A frika, az
\ustralopithecus és a H om o habilis földje m ozgalm as csatatér m aradt, ahol tu ­
dósok csatároznak, hogy m egvessék az em beri eredetről szóló nézeteik alapjait.

A R E C K -F É L E C S O N T V Á Z

Az első jelentős afrikai felfedezésre a század elején került sor. 1913-ban Hans
Keck, a Berlini Egyetem professzora, kutatást vezetett az O lduvai-szakadéknál
Tanzániában, az akkori N ém et K elet-A frikában. Reck egyik afrikai gyűjtője ép­
pen kövületeket keresett, amikor észrevett egy darab csontot, amely a földből állt
ki. Miután eltávolította a felszíni kőtörm eléket, egy teljes és fejlett em beri csont­
váz részeit látta előtűnni a kőből,
am ibe az be volt ágyazódva. H ívta
Recket, aki aztán kivetette a csont­
vázat a töm ör kőzettöm ből, am it
kemény üledék alkotott. A z emberi
csontvázm aradványokat, a teljes
koponyával ( 1 2 . 1 . ábra) együtt ka­
lapácsokkal és vésőkkel kellett
kiszabadítani. A csontvázat ezután
Berlinbe szállították.
Reck öt réteget azo n o síto tt az
O lduvai-szakadéknál. A csontváz
12.t. áb ra E z a k o p o n y a eg y fe jle tt e m b e ri a m a U15 millió évesnek tartott II.
c s o n tv á z része , a m it 1 9 1 3 -b a n ta lá lt H. R e ck réteg felső részéből szárm azott. A
.1/ O ld u v a i-sz a k a d é k n á l, T an zán iáb an . felette fekvő rétegeket (a III., a IV.

249
250 Az em beri fa j rejtélyes <i

és az V. réteget) Reck lelőhelyén elkoptatta az erózió. A II. réteget az ékiil

rös III. réteg és az V. réteg kőtörm eléke borította (12.2. ábra). Egy kis id"
talán úgy 50 évvel ezelőtt a lelőhelyet m ég beboríthatta a III. és az V. réley
letve a kemény, m észkőszerű réteg {calcrete). Az erózió következtében a IV
teg lekopott az V. réteg üledékesedése előtt.
F elfedezésének nagy h o rderejét m egértve Reck gondosan ellenőrizte a/(
lehetőséget, hogy az em beri csontváz esetleg egy tem etés eredményekén! ki
a II. rétegbe. M egfigyelte: „A sír falának jó l kivehető határa lenne, ami oldaln
zetből válaszfalat képezne az érintetlen kővel. A sírgödör tartalm a a ki.i
anyagok szabálytalan elrendeződését és heterogén keverékét m utatta voln.i l>
leértve a calcrete könnyen felism erhető részeit, darabjait. E je le k köziil «•>■
sem találtak a legfigyelm esebb kutatás ellenére sem. Ehelyett a csontváza! I
vetlenül körbevevő kőzet, színét, kem énységét, szerkezetét, rétegeinek v asln r a
gát és sorrendjét tekintve nem különbözött a környező kőzettől.”
Louis Leakey m egvizsgálta Reck csontvázát Berlinben, de ő úgy ítélte- nn y
hogy ez újabb, m int ahogy Reck állítja. 1931-ben Leakey és Reck meglát<>|Mi
ták a csontváz lelőhelyét. Leakey m eggyőződött róla, hogy Reck állítása hely i
az anatóm iailag m odern emberi csontváz egykorú a l l . réteggel.
1932. februárban C. F orster C ooper zoológus C am bridge-ből és D.M N
W atson a L ondoni E gyetem ről úgy vélekedtek, hogy a R eck-féle csontvi)

nyugat kölni

12.2. ábra A z O ld u v a i-s z a k a d é k észak i le jtő jé n e k ez a ré sz e azt a h e ly e t m u tatja, almi

1 9 1 3 -b an H. R eck m e g ta lá lta a fejlett e m b eri c s o n tv á z a t a felső 11. ré te g b e n . A II. i i i«»
L 15-1 ,7 m illió éves.
 ' Imiiig valam i új A frikából 251

1 (essége egyértelm űen arra utal, hogy újabb tem etésről van szó.
I ,eakey egyetértett C ooperrel és W atsonnal abban, hogy R eck cso n tv áza te­
metés által került a 11. rétegbe, de szerinte a tem etkezés a II. réteg idején történt.
A N ature-nek írt levelében Leakey azzal érvelt, hogy legfeljebb 50 évvel ez-
■lull a II. réteg vörösessárga felső részét, az élénkvörös III. réte g érintetlen
nMilványa takarta. Ha a csontvázat a II. réteg lerakódása után tem ették el, a sír-
l/Oilrőt betöltő anyagnak élénkvörös és vörösessárga üledékek keverékét kellene
imlíilmaznia. „O lyan szerencsében volt részem , hogy szem élyesen v izsg álh at­
om meg a csontvázat M ünchenben, am ikor az m ég érintetlen ü l fek ü d t eredeti
nnyakőzetében - írta L eakey - , és nem találtam rajta sem m ilyen h o zzák ev ere-
«l* ii anyag nyom át és m egbolygatásra utaló je le t sem .”
( oopernek és W atsonnak ez m ég m indig nem volt elég. 1932 jú n iu sáb an azt
állították a Nature-ben m egjelent cikkükben, hogy a III. réteg vörös kavicsai el-
• s/thették a színüket. Ez m agyarázatot adna arra, hogy Reck és L eakey m iért
m in látott a csontvázat körülvevő anyagban a III. rétegből szárm azó kavicsokat.
\ I . H opw ood azonban nem értett egyet azzal, hogy a III. réteg kav icsai el-
\ i ■,/.tették volna élénkvörös színüket. Rám utatott, hogy a II. réteg teteje, ahol a
• MMitvázat találták, szintén vöröses volt, ezért így vélekedett: „A z anyakőzet vö-
lOses színe ellenkezik azzal az elm élettel, hogy a III. rétegből szárm azó törm e-
li kék elvesztették volna a színüket.”
Cooper és W atson tám adásai ellenére R eck és Leakey k ita rto tta k nézeteik
mellett. 1932 augusztusában azonban RG .H. Boswell, az angliai Im perial Coll-
' c.e geológusa m eghökkentő jelentést adott közre a Nature lapjain.
T. M ollison professzor elküldött Bosw ellnek egy m intát M ünchenből, amiről
i/i mondta, hogy a Reck-féle csontvázat körülvevő anyakőzetből való. E hhez el­
mondhatjuk, hogy M ollison nem volt teljesen pártatlan. M ár 1929-ben kifejtette,
Imgy a csontváz egy maszáj törzsbeli em beré, és nem olyan régen tem ették el.
Boswell azt állította, hogy a M ollison által rendelkezésére b o csáto tt m inta
i.ii lalmaz „(a) a III. rétegben is található borsószem nagyságú élénkvörös kavicso-
I .ii valamint (b) m egkem ényedett mészkődarabokat, amelyek m egkülönböztethe­
t i lenek az V. rétegben lévőktől.” Boswell szám ára ez azt jelentette, hogy a csont-
' Azat a kem ény calcrete-rétegeket tartalm azó V. réteg lerakódása után tem ették el.
Az élénkvörös III. rétegbeli kavicsok és az V. rétegbeli m észkőtörm elékek
|i-lenléte a M ollison által küldött m intában m inden bizonnyal ném i m agyaráza-
inl igényel. Reck és Leakey, különböző alkalm akkor, m indketten alaposan meg-
vi/.sgálták az anyakőzetet az eltelt 20 év során. Nem tapasztalták soha, hogy a
ill. rétegből szárm azó anyagok vagy m észkőszerü calcrete- darabok keveredtek
volna hozzá, jó lleh e t kifejezetten ezek után kutattak. Elég különös tehát, hogy
egyszer csak vörös kavicsok és m észkődarabok jelentek meg benne. Úgy tűnik,
hogy a felfedezésnek és az azt követő vitáknak legalább egy résztvevőjét a hal-
latlanul gondatlan megfigyelés vagy a csalás vétke terheli.
252 Az em beri fa j rejtélyes <i< <trt9

A R eck-féle csontváz korával kapcsolatos vita tovább bonyolódott, amikul

Leakey új talajm intákat hozott Olduvaiból. Boswell és J.D. Solomon vi/Ny.rtltl|
meg őket a Birodalm i Term észettudom ányi és Technológiai Akadémián I c -I
ményeiket a Nature 1933. m árcius 18-i szám ában jelentették meg egy lev« III. h
amit Leakey, Reck és H opwood is aláírt.
Ez a levél egy nagyon érdekes állítást tartalm azott: „A II. réteg mintái in*
lyeket tényleg az ‘em ber lelőhelyén’ gyűjtöttek, ugyanarról a szintről és kö/vHi
lenül arról a helyről, ahol a csontvázat találták - kizárólag a II. rétegre jell< m n
anyagokból állnak, és feltűnően különböznek a csontvázat körülvevő anynl " ■<
azon m intáitól, am elyeket M ollison professzor hozo tt M ünchenből.” I;- ....
utal, hogy azok a minták, am elyeket M ollison adott Boswellnek, nem képvhi III
igazán a Reck-féle csontvázat körbevevő anyagot.
Reck és Leakey viszont arra következtettek az új m egfigyelésekből, lx>n *t
csontváz anyakőzet-m intája valójában egyfajta sírgödörbe hányt anyag, ami I n
lönbözik a II. réteg jellem ző anyagától. A m ennyirem eg tudjuk ítélni, nem adui
kielégítő m agyarázatot előző vélem ényükre, m iszerint a csontvázat tiszta, leli.
ism erhetetlen II. rétegbeli anyagban találták.
K övetkeztetéseikben ehelyett B osw ellhez, H opw oodhoz és Solomonli"
csatlakoztak, kijelentvén, hogy „egészen valószínűnek látszik, hogy a csont va
intruzív tem etéssel került a II. rétegbe, a behatolás időpontja pedig nem kot áh
bi, m int az a nagym értékű diszkordancia (a rétegek települése közötti időbeli In
ány), ami az V. réteget elválasztja az alsóbb szintektől” .
R ejtélyes, hogy m iért gondolták meg m agukat m indketten a R eck-léi.
csontváz II. rétegbeli korát illetően. Reck talán egyszerűen csak belefáradt .
régóta húzódó küzdelem be, am it nem sok esélye volt m egnyernie, s ami e^yi*
inkább fölébe kerekedett. A já v a i előem ber újabb példányainak és a pék in; i
előem bernek a felfedezésével a tudom ányos világ egyre inkább, és egyre egy.r
gesebben kötelezte el m agát azon gondolat m ellett, hogy az átmeneti majomem
bér volt az egyetlen lakója a középső pleisztocénnek. Egy anatóm iailag modem
Homo sapiens csontvázat az O lduvai-szakadék II. rétegében nem lehetett niejj
m agyarázni, kivéve egy újabb kori temetéssel.
Leakey, szinte m agára maradva, továbbra is nagyon ellenezte azt az elkép/c
lést, hogy a jávai előem ber (P ithecanthropus) és a pekingi előem ber (Sinanih
ropus) az em ber ősei lettek volna. Ú jabb felfedezéseket tett Kenyában,
Kanamnál és Kanjeránál. A z itt talált leletek, véleménye szerint vitathatatlan l>i
zonyítékot szolgáltattak a H om o sapiens létére a Pithecanthropus és a Sinanth
ropus (és a Reck-féle csontváz) idejében. Talán azért adta fel az annyira vitatott
Reck-féle csontvázért vívott harcot, hogy nagyobb figyelmet fordíthasson saját
Kanamnál és Kanjeránál talált új leletei alátám asztására, megerősítésére.
A körülm ények nagyon is ezt a feltevést látszanak igazolni. Leakey nyilatko
zata, melyben visszavonja a Reck-féle csontváz ősiségével kapcsolatos előző ál
 ' hndig valam i új A frikából 253

1 1 (pontját, ugyanazon a napon je le n t m eg a N ature-bzn, am elyen ö ssz eü lt egy

lm/(>ttság, hogy ítéletet m ondjanak a kanam i és kanjerai leletekről. A R eck-féle

• i ml váz leghangosabb ellenlábasai közül néhányan ott ültek a b izo ttság b an ,
l" Mául Boswell, Solom on, Cooper, W atson és M ollison.
Bár Reck és Leakey feladták korábbi vélem ényüket, am ely a csontváznak a
II réteggel egyidős kort állapított meg, revideált álláspontjuk, m iszerint a csont-
■ii/at az V. réteg idején tem ették a II. rétegbe, potenciálisan m ég m indig rendel-
!• nes kort tulajdonított e teljesen em beri csontváznak. A z V. réteg alapja, a m os­
om becslések szerint, kb. 400 000 éves. M anapság azonban a legtöbb tudós
/ crint a hozzánk hasonló em beri lények kb. 1 0 0 0 0 0 évvel ezelő tt je len tek
mog, ahogyan ezt a dél-afrikai Border Cave-i felfedezések m utatják.
Aurignaci kőeszközöket találtak az V. réteg alsó szintjein. A z ‘au rig n aci’ ki-
|i iczést a régészek először a crő-m agnoni em ber (H om o sapiens sa p ie n s) fino-
III.m m egmunkált tárgyaival kapcsolatban használták, am elyeket A urignacnál ta­
lállak Franciaországban. Az általános vélem ény szerint az aurignaci típusú esz-
kö/.ök legfeljebb 30 000 évesek. A z eszközök alátám asztják azt az elképzelést,
hogy az anatóm iailag modern em berek, ahogyan ezt a Reck-féle csontváz is mu-
uija, már legaláb 400 000 éve jelen voltak A frikának ezen a részén. Egy m ásik
lehetőség az, hogy a H omo erectusnzk tulajdonítjuk az eszközöket. Ez azonban
i/i jelentené, hogy lényegesen fejlettebb eszközkészítő képességeket tulajdoní-
innk a Homo e r e c tu sm k , mint amit a tudósok jelenleg elfogadnak.
K őkorszaki fa jo k K enyában ( The S to n e A g e R aces o f K en ya ) cím ű, 1935-
hen m egjelent könyvében Leakey m egism ételte azt a vélem ényét, hogy a Reck-
lile csontvázat az V. réteg kialakulása idején létező földfelszínről tem ették a II.
télegbe. Ezúttal azonban az időszak egy sokkal későbbi időpontját je lö lte meg.
I így gondolta, hogy a R eck-féle csontváz a G am ble C ave-ben, egy kb. 10 000
éves lelőhelyen talált csontvázakra em lékeztet. A geológia nézőpontjából azon­
ban m indössze annyit lehetett biztonsággal kijelenteni (az V. rétegbeli tem etke­
zési hipotézist elfogadva), hogy a csontváz kora 400 000 évestől a pár ezer éve­
sig bármi lehet.
Reiner Protsch később m egpróbált javítani a helyzeten úgy, hogy - a radio-
karbon-m ódszer segítségével - m agának a Reck-féle csontváznak a korát hatá­
rozta meg. 1974-ben 16 920 évesnek ítélte. E korm eghatározással kapcsolatban
azonban szám os problém a vetődik fel.
E lőször is, nem vehető biztosra, hogy a kőm inta valóban a R eck-féle csont­
vázból szárm azott. A koponyát túl értékesnek tartották ahhoz, hogy vizsgálatok­
nak vessék alá. A csontváz többi része pedig eltűnt a m üncheni m úzeum ból a
második világháború alatt. A múzeum igazgatója néhány kis csontdarabot adott
át, am elyről Protsch azt mondta, hogy „valószínűleg” az eredeti csontváz részei.
Ezekből a töredékekből Protsch csupán egy 224 gram m os m intát tudott
összeszedni, körülbelül egyharm ad annyit, m int am ennyi egy szabályos m inta­
254 Az em beri faj rejtélyes <7«<m

analízishez szükséges. Protsch 16 920 évesre becsülte az em beri csontok.ii

am ikor ugyanazon lelőhely más anyagm intáit is m egvizsgálta, nagyon sok I il
lönböző kort állapított meg - egyeseket idősebbnek, másokat fiatalabbnak ulti!
M ég akkor is, ha a m inta valóban a R eck-féle csontvázhoz tartozol!, h |
szennyeződhetett újabb kori szénnel. Ez ahhoz vezethetett, hogy a mintánál >
vesen, túl fiatal kort állapított meg. 1974-re a Reck-féle csontváz megmmmli
darabjai (m ár am ennyire tényleg e csontvázhoz tartoztak), már 60 éve a mii ••
umban hevertek. Ez idő alatt a baktérium ok és más mikroorganizmusok, m rlu t-
m ind tartalm aznak új szenet, alaposan beszennyezhették a csontdarabok. ii A
csontok akkor is beszennyeződhettek új szénnel, am ikor még a talajban voli.il
T ovábbá a csontokat újkori szenet tartalm azó szerves tartósítószerbe (S;i|-.....
áztatták be.
Protsch nem írta le, hogy milyen vegyi kezelésnek vetette alá a mintát. Imp
kiküszöbölje az új szenet (C 14), am ely a Saponból és más szennyező anyajmk
ból került bele. így nincs m ódunkban m egállapítani, hogy milyen mértékben n»
volították el a fenti forrásokból szárm azó szennyeződéseket.
A radiokarbon-m ódszert csupán a kollagénhez, a csontokban található feliéi
jéhez használják. Ezt a fehérjét ki kell vonni a csontból egy különösen szigoin
tisztító folyam attal. A tudósok aztán m eghatározzák, hogy a m inta aminos;n .n
(a fehérje építőkövei) összhangban vannak-e a kollagénben találtakkal. Hogvlui
nem , akkor az arra utal, hogy az am inosavak kívülről hatoltak be a csontb.i
Ezek az am inosavak, m ivel különböző korúak m int a csont, ham isan fiatal i .i
diokarbon kort adhatnak.
Ideális esetben az em bernek minden am inosavat külön kell datálnia. Ha I m i
m elyik am inosav a többitől eltérő eredm ényt ad, ez arra utal, hogy a csont In
szennyeződött, és nem alkalm as C14 radioizotópos korm eghatározásra.
A mi Protschnak a Reck-féle csontvázon végzett radiokarbon-vizsgálatait il
leti, a laboratórium ok, ahol ezeket elvégezték, nem tudtak minden egyes amiim
savat külön datálni. Ez egy olyan korm eghatározó technikát igényel (akcelcmli
töm eg-spektrom etria), am it nem használtak az 1970-es évek elején. Ezek a In
b oratórium ok nem is voltak tudatában a szigorú fehérjetisztító technikáknál
am elyeket ma nélkülözhetetlennek tartanak. Leszögezhetjük, hogy a radioizotú
pos korm eghatározás, am it Protsch végzett el a Reck-féle csontvázon, nem mc)1,
bízható. Különösen a ham isan fiatalnak ítélt kor veszélye forog fenn.
Vannak dokum entált esetei is az O lduvai-szakadékból származó csontok ha
misan fiatal radioizotópos korm eghatározásainak. Például egy Felső Ndutu rété
gekből szárm azó csontnak 3340 éves kort álapítottak meg. Az V. réteg részéi
képező Felső N dutu rétegek 32 000-60 000 évesek. A 3340 éves kor így leg
alább tízszer kevesebb a valóságosnál.
Jelentésében Protsch ezt írtata a R eck-féle csontvázról: „E lm életileg több
tény is a hom inida régi kora ellen szól, például m orfológiai jellem ző i.” Ez arra
 Mimiig valam i új A frikából 255

nini, hogy a csontváz m odern felépítése volt az egyik fő oka annak, hogy
l'iotsch kétségbe vonta, hogy kora m egegyezne a II. rétegével, vagy akár az V.
H log alapjával.
Amikor Kínát tárgyaltuk, bem utattunk egy olyan elgondolást egy lehetséges
h<>rtartományról, ami a vitás felfedezések legigazságosabb korjelzöje lehetne. A
ii iidelkezésre álló bizonyítékok alapján a R eck-féle csontváz lehetséges kortar-
lománya a késői p leisztocéntől (10 000 év) a korai pleiszto cén ig (1,15 m illió
i'v) terjed. Sok bizonyíték szól Reck eredeti, II. rétegbeli k o rm eg h atáro zása
mellett. K ülönösen m egalapozott Reck azon m egfigyelése, hogy a II. réteg üle-
•lékének vékony rétegei közvetlenül a csontváz körül érintetlenek voltak. A ké-
•lAbbi tem etés ellen szól a II. réteg sziklaszerű kem énysége is. A z V. réteg m el­
leit szóló je len tése k pusztán elm életi ellenvetésekre, kétes b izonyítékokra, ha­
tástalan vizsgálati eredm ényekre, és felettébb spekulatív o k fejtések re épülnek.
I >c figyelmen kívül hagyva a m egkérdőjelezhető radioizo tó p o s k orm eghatáro-
.ist, m ég ezek a je le n té se k is egészen 400 000 évig terjed ő k o ro k at je lö ln e k
inog a Reck-féle csontváz esetében.

A K A N JE R A I K O P O N Y Á K ÉS A K A N A M I Á L L K A P O C S

1932-ben Louis L eakey beszám olt a V ictoria-tó m elletti K anam nál és

kanjeránál talált leletekről. A kanami állkapocsban és a kanjerai koponyákban
|ó bizonyítékát látta a H om o sapiens létezésének a korai és a középső pleiszto­
cénben.
A m ikor Leakey 1932-ben K anjerába m ent D onald M aclnnes-szel, kézi kő­
baltákat találtak, továbbá egy em beri com bcsontot és öt em beri koponya töredé­
keit, m elyeket K anjera 1-5-nek neveztek el. A kanjerai kövü letek et tartalm azó
rétegek azonosak az O lduvai-szakadék V. rétegével, am ely 400 000 - 700 000
éves. A kanjerai koponyák morfológiai felépítése azonban egészen m odern.
K anam nál L eakey először m asztodon fogakat talált és egy d ein o th eriu m
(egy kihalt elefántszerű em lős) egyetlen fogát, valam int néhány d u rv a k őesz­
közt. 1932. m árcius 29-én Leakey gyűjtője, Jum a G itau hozott egy m ásodik
deinotherium fogat. Leakey azt m ondta G itaunak, hogy folytassa ugyanott az
ásást. G itau, aki néhány lábnyira dolgozott Leakey-től, trav ertín ó ra ak ad t (egy
kemény kalcium -karbonát üledékre) és egy csákánnyal felnyitotta. Egy fogat lá­
tott kiállni a m észtufából; m egm utatta M aclnnes-nek, aki m egállapította, hogy
emberi fogról van szó. M achines odahívta Laekey-t.
A m ikor leverték a leletről a rárakódott travertínót, egy em beri állkapocs
elülső részét látták, két őrlőfoggal. Leakey úgy találta, hogy a korai pleisztocén
Kanam Form ációjából szárm azó állkapocs nagyon hasonlított a H om o sa p ien ­
séh ez, s a felfedezést a Nature-ben is közzétette. A kanami rétegek legalább két­
millió évesek.
256 Az em beri fa j rejtélyes m ./. »►

Leakey szám ára a kanami és kanjerai fosszilis leletek azt mutatták, h o p • \\M
m odern em bertípushoz közel álló hominida létezett a jávai előem ber és a |>< I m
gi előem ber idején, vagy m ég korábban. Ha igaza volt, a jávai előem ber és .1 pe­
kingi előem ber (Homo erectus) nem lehet közvetlen emberi előd, s a piltilimm
em ber sem, akinek m ajom szerü állkapcsa van.
1933 m árciusában a K irályi A ntropológiai Intézet (R oyal AnthropolO}’,"
institute) hum ánbiológiai osztálya összeült, hogy m egvitassa Leakey kamun 1
kanjerai felfedezéseit. Sir A rthur Smith W oodward elnökletével 28 tudós .ni' "
át jelen tések et a bizonyítékok négy - földtani, paleontológiai, anatóm iai és i*
gészeti - kategóriájában. A földtani bizottság azt állította, hogy a k an ja.n .
kanami em beri leletek ugyanolyan idősek, m int a rétegek, ahol találták ő k a \
paleontológiai bizottság azt mondta, hogy a kanami rétegek korai pleisztocén 1
kanjerai rétegek pedig legalább középső pleisztocén korúak. A régészbizothrtj
K anam nál és K anjeránál is kőeszközök jelenlétét figyelte meg ugyanazoklun .
rétegekben, ahol az em beri leleteket találták. Az anatóm iai bizottság megállnih
totta, hogy a kanjerai koponyákon „nem fedezhetők fel olyan jellem zők, ninil
nem férnek össze a H om o sapiens jellegre való utalással” . U gyanez érvénye, .i
kanjerai com bcsontra is. A kanami állkapcsot néhány szempontból szokatlann.il
értékelték az anatóm iai szakértők. Mégsem tudtak „a példányon olyan rész iéi''
kimutatni, ami ellentm ondana a Homo sapiens fajtájába való besorolásnak” .
R öviddel azután, hogy az 1933-as konferencia bizalm at szavazott Leake\
nek, Percy Boswell geológus vitatni kezdte a kanam i és kanjerai leletek koiái
Leakey, aki már m egtapasztalata Boswell tám adásait a Reck-féle csontváz k o u
val kapcsolatban, úgy döntött, hogy elviszi Bosw ellt A frikába, azt r e m é lv e
hogy ez eloszlatja kétségeit. De nem m ent minden simán.
M ikor visszatért Angliába, Boswell egy negatív jelen tést adott a Nature-wvV
K anam ról és K anjeráról: „S ajnos egyik felfedezés pontos helyét sem lehelen
m egtalálni.” Bosw ell zavarosnak találta a lelőhelyek földtani állapotát. A/l
m ondta, hogy „az ott talált agyagos rétegeket gyakran m egbolygatta a süllye
dés” . V égül „a felfedezés bizonytalan körülm ényei ... arra indítottak, hogy 11
kanami és a kanjerai em bert ‘felfüggesztett státuszba’ soroljam ” .
Bosw ell vádjaira Leakey azt válaszolta, hogy m egm utatta Bosw ellnek a he
lyeket, ahol a leleteket találta. „K anjeránál - írta - m egm utattam neki a pontos
helyet, ahol m ég ott állt a m egm aradt üledékhalom , melyben a 3-as számú
kanjerai koponyát találtuk in situ... azt, hogy igenis m egm utattam Boswell pro
fesszom ak a lelőhelyet, az a kis csontdarab bizonyítja, amit akkor, 1935-ben ta
láltunk, s ami odaillik az 1932-es darabokhoz.”
A kanami állkapocs helyét illetően Leakey a következőt mondta: „Eredetileg
a Z eiss-W atts átjárót használva jutottunk el a kanami nyugati vízm osásokon ke
resztül az azonos szinten lévő szekcióba, és így m eg tudtuk határozni a helyei
csupán néhány lábnyi körzeten belül - és pontosan így is tettünk.”
\limlig valami új Afrikából 257

Boswell azt vetette ellen, hogy m ég akkor is, ha az állkapcsot a korai pleisz­
tocén K anam F orm ációban találták, valahonnan föntről h ato lt be - a rétegen
„i'iMlllyedve” , vagy egy hasadékon keresztül. E rre L eakey azt felelte később:
t lein tudom elfogadni ezt a m agyarázatot, m elyre egyáltalán nincs bizonyíték.
\ lelet állapota, konzerválódásának m értéke m inden tekintetben m egegyezik az
iihó (korai) pleisztocén leletekével, m elyeket vele együtt ta láltak .” Leakey el­
mondta, hogy B osw ell közölte vele, hajlandó lenne h itelesn ek elfogadni a
l unami állkapcsot, ha az nem rendelkezne em berszerü állszerkezettel.
Végül is B osw ell nézőpontja kerekedett felül. 1968-ban azonban P hilip V.
lobias D él-A frikából kijelentette: „Itt van egy első látásra elfo g ad h ató eset,
hogy újra napirendre tűzzük K anjera kérdését.” És a K anjera-esetet tényleg újra
napirendre tűzték. Leakey életrajzírója, Sonia Cole írta: „1969 szeptem berében
Louis részt vett egy párizsi konferencián, m elyet az U N ESC O szp o n zo rált, s
.miinek témája a Homo sapiens eredete volt... A m integy 300 küldött egyhangú­
lag elfogadta, hogy a kanjerai koponyák középső pleisztocén korúak.”
Tobias így vélekedett a kanam i állkapocsról: „N em m o ndhatnánk, hogy
llosw ell kijelentései lejáratták vagy akár gyengítették volna L eakey állítását,
mely szerint az állkapocs a kérdéses réteghez tartozott.”
Elég sokféle m agyarázatot adtak a tudósok a m odem állszerkezettel rendel­
kező kanam i állkapocsra. 1932-ben egy angol anatóm usbizottság kijelentette,
nincs akadálya annak, hogy a leletet H om o sapiens állkapocsnak tekintsük. A
vezető brit antropológus, Sir Arthur Keith szintén a H om o sapiensnek tulajdoní­
totta a kanami állkapcsot. Az 1940-es években azonban Keith már úgy gondolta,
hogy az állkapocs legnagyobb valószínűséggel egy A u stra lo p ith ecu s-félétől
származik. 1962-ben Philip Tobias azt nyilatkozta, hogy a kanami állkapocs leg­
inkább a középső pleisztocén késői szakaszából, a m arokkói R abatból szárm azó
állkapocsra és a késői pleisztocén állkapcsokra em lékeztet, m int am ilyeneket a
dél-afrikai Cave o f H earths-ban és az etiópiai D ire-D aw a-ban találtak. Tobias
szerint ezek az állkapcsok neanderthaloid vonásokat mutattak.
Louis Leakey, miután visszavonta korábbi nézetét, m iszerint a kanam i állka­
pocs sapiens-szerű, 1960-ban kijelentette, hogy ez egy nőnem ű Z injanthropus-
hoz tartozott. Leakey 1959-ben találta a Z injanthropu st az O ld u v ai-szak a­
déknál. E m ajom szerű terem tm ényt rövidesen az első eszközkészítővé léptette
elő, s ennélfogva az első igazán em berszerü lénnyé. Röviddel ezt követően H o­
mo habi!is leleteket találtak O lduvainál. Leakey gyorsan lefokozta a Z injan-
thropusX, s eszközkészítő státuszából a robusztus A u stra lo p ith ecu s-félék (A.
boisei) közé helyezte.
Az 1970-es évek elején Leakey fia, Richard, a Turkana-tónál dolgozott K e­
nyában, és m egkövült Homo habilis állkapcsokat talált, melyek a kanami állka­
pocsra em lékeztettek. Lévén, hogy a Turkana-tónál feltárt Homo habilis állkap­
csokat a kanam i állkapcsokéhoz hasonló állattársulással találták, az idősebb
 Az em beri fa j rejtélyes eh<l

12.3. á b r a A z itt lá th a tó á llk a p c s o k k ö rv o n a la it p u b lik á lt fé n y k é p e k rő l m á so ltu k le. !• i

v é v e az (a )-t és a (g )-t, a m e ly e k ra jz o k a la p já n k é s z ü lte k , (a ) A u s tr a lo p ith e c u s , O niu
E tió p ia ; (b ) H om o erectu s, H e id e lb e rg (M a u e r), N é m e to rsz á g ; (c) k o rai H om o sapiens
A ra g o . F ra n c ia o rs z á g ; (d ) N e a n d e r- v ö lg y i ő se m b e r, S h a n id a r, Irak ; (e) H om o sapien s
rh o d e s ie n s is (P. V. T o b ia s s z e rin t ‘n e a n d e r th a lo id ') , C a v e o f H e a rth s, D él-A frik íi, (Ii
H o m o sa p ie n s sa p ie n s, B o rd e r C av e, D é l-A frik a ; (g ) H om o sa p ie n s s a p ie n s , m ai dél .11
rik ai b e n n s z ü lö tt; (h ) a k a n am i á llk ap o cs.

Leakey újra m eggondolta magát, és úgy vélte, hogy a kanami állkapcsot a Homo
habilisnek tulajdoníthatjuk.
Az, hogy az évek folyam án a tudósok szinte m inden ism ert hominidav;d
(.A ustralopithecus, A ustralopithecus boisei, Homo habi!is, N eander-völgyi ős
ember, korai Homo sapiens és anatóm iailag modern Homo sapiens) k ap cso latit
hozták a kanami állkapcsot, az em beri fosszilis leletek besorolásának nehézsé­
geire mutat rá.
Tobias javaslata, hogy a kanami állkapocs a korai Homo sapiens egy válto­
zatától szárm azik, s neanderthaloid vonásokkal is bír, széleskörű elfogadtatási
nyert. Mégis, amint az a 12.3. ábrán látható (ami a kanami és egyéb hominid áll
kapcsok körvonalait ábrázolja), a kanami állkapocs elülső részének körvonala
(h) hasonlít a Border Cave-i, Homo sapiens sapiensnek tekintett példányéra (f),
és a modern dél-afrikai bennszülöttére (g). M indhárm on m egtalálható a modern
 ' Iliidig valami új Afrikából 259

■mberi áll két kulcsfontoságú je llem ző je, a fenti rész befelé h ajlása, és a lenti
I' (emelkedése.
I la az em ber el is fogadja Tobias álláspontját, hogy a kanam i állkapocs
Mi-ander-völgyi jellegű, m ég m indig nem várná, hogy a korai p leisztocénben, a
inhh mint 1,9 millió éves rétegekben N eander-völgyi ősem berek m aradványaira
ikadhat. A legtöbb számítás szerint a neanderthaloid jellegű hom inidák legfeljebb
l()() 000 évvel ezelőtt fejlődtek ki, és 30-40 000 évvel ezelőttig m aradtak fenn.
A kanam i állkapocs és a kanjerai koponyák korának m eg állap ítására, K.P.
1 >,ikley, a British M úzeum m unkatársa fluor-, nitrogén- és uránium analízist vég-

/(•l! el rajtuk.
Az eltem etett csontok fluort nyelnek el. A kanam i állkapocsnak és a kanjerai
koponyáknak ugyanaz volt a fluortartalm a, m int a korai és középső pleisztocén
lonnációkban talált más csontoknak. Ezek az eredm ények összhangban vannak
azzal a feltevéssel, hogy a kanam i és kanjerai em beri csontok ugyanolyan idő-
M-k, mint a lelőhelyeiken talált állatm aradványok.
A nitrogén a csontfehérje összetevője. A csontok általában hajlam osak arra,
liogy nitrogént veszítsenek az idők folyam án. O akley úgy találta, hogy a 4-es
számú kanjerai koponyatöredék csupán halvány nyom át m utatta a nitrogénnek
(0,01 % ), m íg a 3-as szám ú sem ennyit sem m utatott. A két állatkövületben sem
találtak nitrogént. O akley kijelentette, hogy a nitrogén „m érhető nyom ainak” j e ­
lenléte a 4-es szám ú kanjerai koponyatöredékben azt je lzi, hogy az összes em ­
beri lelet „lényegesen fiatalabb”, mint a kanjerai állattársulás.
Bizonyos üledékek azonban, például az agyag, néha sok m illió évig is m eg­
tartják a nitrogént. M eglehet, hogy a 4-es szám ú kanjerai kop o n y atö red ék et az
agyag m egvédte a nitrogén teljes m értékű elvesztésétől. M in d en esetre a 3-as

12.1 T á b l á z a t
A kanjerai em beri kövületek uránium tartalm a

Lelet A vizsgált töredék U ránium tartalom (eU 3 O g)

azonosítása leírása (m illiom od rész)

K anjera 3 szem üregtöredék, in situ 15

jobb halántékcsont töredéke, in situ 2 1
koponyatöredékek a felszínről 16, 2 7 ,2 7 ,3 0 , 42
com bcsonttöredék a felszínről 8 , 14

Kanjera 4 hom loktöredékek a felszínről 11,21, 35

Fauna kanjerai emlős töredékei 26, 131, 146, 1 5 9 ,2 1 6
260 A z em beri fa j rejtélyes em ia tt

szám ú kanjerai töredék, az állati példányokhoz hasonlóan, nem tartalmazoli mi

rogént. Tehát lehetséges, hogy minden csont ugyanabból a korból származón
Ahogyan a 12.1 táblázat mutatja, a kanjerai em beri leletek uránium tartahn.
nak értékei (8-47 U /m illió) átfedést m utatnak a kanjerai fauna értékeivel < ' '
216 U/millió). Ez azt jelenti, hogy lehetnek egyidősek.
A z em beri csontok átlaga 22 U /m illió, m íg az em lős állattársulások álla) ■
136 U /m illió. O akley szám ára az átlagok közötti jelen tő s eltérés azt jeleni* in
hogy az em beri csontok „lényegesen fiatalabbak” , m int az állati csontok II I
sonló eredm ényekre jutottak a kanami leletek uránium tartalm ának elem zéseké
O akley azonban m aga m utatott rá, hogy a talajvíz uránium tartalm a jelcnuw
m értékben váltakozhat egyik helyről a m ásikra. Például a K ugatából, Kiin.mi
közeléből szárm azó késői pleisztocén kori állati csontokban több uránium vmi
m int a korai pleisztocén kanami csontokban.
Fontos m egjegyezni, hogy O akley 1974-ben jelen tett u rán iu m érték e i,......
az első eredm ényei voltak. Egy 1958-ban közölt tanulm ányában, közvetlenen •
kanami állkapocs uránium analízisének leírása után, Oakley a következőt moinl
ta: „A kanjerai csontok elem zésekor nem tapasztaltunk eltérést az emberi kúp.,
nyák és az állattársulások között.” Úgy tűnik, hogy Oakley nem volt m egelép . 1
ve ezekkel a kezdeti elem zésekkel, s később újabb vizsgálatoknak vetette aki «
kanjerai csontokat, ezúttal olyan eredm ényeket kapva, am elyek m ár inkái ii. i
kedvére voltak.
A kanam i és a kanjerai fosszilis leletek vegyelem zéseinek számbavétel, n
következő következtetésekhez vezet el bennünket: a fluor- és nitrogéntartalmú
analízisek olyan eredm ényeket adtak, m elyek azt igazolják, hogy az emlx'il
csontok ugyanolyan idősek, m int a körülöttük levő állatm aradványok. Ez a mi d
gyarázat azonban támadható. Az uránium tartalom analízise olyan eredményei <i
hozott, m elyek azt igazolják, hogy az em beri csontok fiatalabbak a körülőtiill
levő állatm aradványoknál. Ezek a m agyarázatok ugyancsak tám adhatóak, ha a
em ber úgy akarja.
M indent egybevetve, a vegyi és a radiom etrikus vizsgálatok eredm ény i
nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a kanami és a kanjerai em beri foss/il!
leletek egyidősek az őket körülvevő állattársulásokkal. Az a n a tó m ia ila g ....
dem nek ítélt kanjerai koponyák kora így m egegyezne a IV. O lduvai rétegévt I
ami 400 000 - 700 000 éves. A kanami állkapocs taxonom ikus helyzete bi/.om
talan. A mai szakértők nem merik anatóm iailag m odernnek nevezni, h a b á r ......
lehet teljesen kizárni ezt a m eghatározást sem. A m ennyiben ez egyidős m
kanami állattársulással, ami idősebb, mint az O lduvai-szakadék 1. rétege, akkut
a kanami állkapocs több mint 1,9 millió éves.
\ lindig valami új A frikából 261

A Z A U S T R A L O P IT H E C U S S Z Ü L E T É S E

1924-ben Josephine S alm ons felfigyelt egy m egkövült páviánkoponyára egy

barátja otthonának kandallója felett. Salm ons, aki anatóm iát tanult a dél-afrikai
W itw atersrand E gyetem en Johannesburgban, elvitte a példányt a p ro fe sszo rá­
nak, Dr. Raymond A. Dartnak.
A páviánkoponya egy B uxton környéki m észkőbányából szárm azott. A b á­
nya egy Taung nevű városhoz állt közel, 200 m érföldnyire déln y u g atra Jo h an ­
nesburgtól. D art m egkérte b ará tját, Dr. R.B. Y oung geológust, hogy látogassa
meg a kőbányát, és nézzen körül, hogy m it lehet ott m ég találni. Y oung össze­
gyűjtött néhány nagy darab lelethordozó töm böt, és elküldte őket D artnak.
Két ládányi lelet érkezett D art otthonába, pont azon a napon, am ikor egy ba-
i Aljának az esküvőjét tartották. D artot győzködte a felesége, hogy hagyja békén
a leleteket, am íg véget nem ér az esküvő, de Dart kinyitotta a ládákat. A m áso­
dik ládában m eglátott valam it, am itől földbe gyökerezett a lába: „A dolgok k ö ­
zött egy koponya belsejének jó fo rm án teljes m intáját pillantottam m eg. E z az
.igyüreg-m inta olyan nagy volt, m int egy hatalm as g o rillá é.” D art aztán talált
egy m ásik kőtöm böt, ami úgy tűnt, hogy az arccsontokat tartalm azza.
Miután elm entek az esküvői vendégek, belefoghatott a vesződséges m unká­
ba: ki kellett szabadítani a csontokat az anyakőzetből. M egfelelő eszközök h iá­
nyában felesége kötőtűit használta, hogy óvatosan kivéshesse a követ. „S akkor
írta - egy csecsem ő arca b ontakozott ki, teljes sor tejfoggal s éppen kibújni
készülő állandó őrlőfogakkal. N em hinném , hogy volt m ár szülő büszk éb b a
l-yermekére, m int én voltam az én Taung kisbabám ra azon a karácsonyon.”
M iután kiszabadította a csontokat, D art rekonstruálta a koponyát (12.4. áb­
ra). A Taung-csecsem ő agyát a vártnál nagyobbnak találta, úgy 500 köbcentim é­
teresnek. Egy nagy felnőtt go rilla hím jének agytérfogata átlag o san m indössze
600 köbcentim éter körül van. D art észrevette, hogy hiányzik az előreugró szem ­
öldökeresz, és úgy találta, hogy a fogak em berszerü vonásokat mutatnak.
Dart azt is észrevette, hogy az öreglyuk (foram en m agnum ), az em beri lé­
nyekéhez hasonlóan, inkább a koponya alapjának közepe felé h elyezkedik el,
mintsem hátrébb, ahogyan a felnőtt m ajm oknál szokás. D art szám ára ez arra
utalt, hogy a terem tm ény felegyenesedve járt, ezért a Taung-példány egyértelm ű
emberi elődöt képviselt a szem ében.
D art jelen tést küldött a Nature című tekintélyes brit tudom ányos lapnak. „A
példány - írta - azért je len tő s, m ert bizonyítékul szolgál az élő em berszabású
majmok és az em ber közötti kihalt em berszabású fajra.” A körülötte levő állati
kövületek alapján leletének korát egymillió évesre becsülte. A Taung-csecsem őt
Australopithecus a frica n u sm k nevezte el - A frika déli em berszabású m ajm ának.
I így gondolta, hogy az Australopithecus minden más hominid form a elődje volt.
A ngliában Sir A rthur K eith és Sir A rthur W oodw ard a lehető legnagyobb
 262 A z em beri fa j rejtélyes ereit>i

12.4. ábra Balra: fiatal Australopithecus -koponya egy Taung melletti kőbányából, 1)«‘l
Afrikából. Jobbra: ivaréretlen gorilla koponyája.

óvatossággal fogadta D art jelentését. Keith azt gondolta, hogy az A u stru b

pithecus valam ilyen csim pánz vagy gorilla lehetett.
Grafton E lliot Smith még ennél is kritikusabb volt. 1925 májusában egy eU*
adáson, m elyet a U niversity C ollege-ban tartott, ezt mondta: „Sajnálatos, hogy
Dart nem ju to tt hozzá a Taung-koponyával egyidős kölyök csim pánz-, gorilln
és orángutánkoponyákhoz, m ert ha ilyen anyag a rendelkezésére állna, észre
venné, hogy a fej helyzete és tartása, az állkapocs form ája, valam int az orr, \\t
arc és a koponya sok részlete, am ikre állítását alapozta - nevezetesen, hogy .1 /
A ustralopithecus közeli rokona az em bernek lényegében azonosak a fiául
gorillánál és csim pánznál m eglévő jellem zőkkel.” Grafiton Elliot Smith bírálni. 1
m ég mára sem veszített érvényességéből. Láthatjuk, hogy annak ellenére, hoj-v
az AustralopithecusX nagy kegyelettel az em beri lény elődjévé avatták, számo'.
tudós továbbra is kételkedik.
D artot elcsüggesztette a hideg fogadtatás, am elyben a brit tudom ányos kő
rök részesítették. Sok évig csöndben maradt és abbahagyta a leletek utáni vada
szatot. A brit tudósok, Sir A rthur K eith-szel az élükön, az 1930-as évek folyn
mán továbbra is ellenségesek m aradtak D art AustralopithecusávdX szemben
Keith a piltdowni em bert is belevette a szám ításaiba, amit földtani korát tekint
ve a Taung-példánnyal egyidősnek tartottak. A piltdow ni em ber koponyája lm
sonló volt a Homo sapienséhez. Ez a tény az ellen szólt, hogy a majomszerű ko
ponyával rendelkező A ustralopithecus az emberi elődök sorába tartozna.
M indig valam i új A frikából 263

A m ikor Dart elvonult a nyilvánosság elől, egyik barátja, Dr. R obert Broom
■i/állt harcba az A ustralopithecus em beri elődként való elfogadtatásáért. Broom
.1 kezdetektől fogva nagy érdeklődést tanúsított Dart felfedezése iránt. Röviddel

,i/után, hogy a T aung-csecsem ő világra jö tt, Broom elrohant D art lab o rató riu ­
mába. „M egközelítette az asztalt, am elyen a koponya ült, s térdre vetette m agát
‘az elődünk iránti im ád at’ je léü l, ahogy ő fejezte ki m ag át” - m esélte D art. A
brit tudom ány azonban az A ustralopithecus felnőtt példányát követelte, m ielőtt
lérdre borult volna az im ádattól. A z 1936-os év elején B room m egesküdött,
hogy találni fog egyet.
1936. augusztus 17--én, G.W. Barlow, a S terkfontein m észkőbánya felügye­
lője egy felnőtt A u stra lo p ith ecu s-félétől szárm azó ag y k o p o n y a-m in tát adott
Broomnak. Broom később elm ent a helyszínre, ahol az agykoponya-m inta elő ­
került, és feltárt néhány koponyatöredéket. E zekből rek o n stru álta a koponyát,
melynek tulajdonosát P lesianthropus (ransvaalensisnek nevezte el. A z üledék
kora, melyben a leletet találták, 2,3 - 3,0 m illió év között van.
Több felfedezés is követte ezt, tö b b ek között egy co m b cso n t alsó része
( I'M 1513). 1946-ban Broom és G.W .H. S chepers alapvetően em b erin ek írták
le ezt a com bcsontot. W. E. Le Gros C lark kezdetben kétkedve fogadta e leírást,
később azonban beism erte, hogy a com bcsont „olyan nagy hasonlóságot m utat a
Homo com bcsonttal, hogy gyakorlatilag azonosnak tek in th etjü k ő k et.” E zt a
m egállapítást Christine Tardieu erősítette m eg 1981-ben, aki azt m ondta, hogy a
sterkfonteini com bcsont legfőbb vonásai „a m odem em berre jelle m ző k ” . M ivel
a TM 1513-as com bcsontot m agában találták, nem biztos, hogy egy
A ustralopithecus-féléhez tartozik. L ehetséges, hogy egy fejlettebb em berféle ré­
s/e, talán egy olyané, aki hasonlít az anatóm iailag m odern em berre.
1938. jú n iu s 8 -án B arlow egy szájpadlástöredéket adott B room nak, am ely­
hez egyetlen őrlőfog kapcsolódott. A m ikor B room m egkérdezte, hogy honnan
való, B arlow kitérő választ adott. N éhány nappal később Broom ú jra m egláto­
gatta Barlow-t, és követelte, hogy árulja el a lelet forrását.
B arlow azt m ondta Broom nak, hogy G ert T erblanche, egy h elybéli iskolás
fiú adta neki a csontdarabot. Broom néhány fogat kapott G erttől, aztán együtt
elm entek a közeli K rom draai farm ra, ahol a fogakat szerezte a f iú . B room né­
hány koponyatöredéket gyűjtött ott. M iután rekonstruálta a részleges koponyát,
Broom látta, hogy ez különbözik a sterkfonteini A u stra lo p ith ecu s-félétől. N a­
gyobb álkapcsa volt és nagyobb fogai. A z új Austra!opithecus-fé\éX P aranthro-
pus robostuswak nevezte el. A K rom draai-lelőhelyet jelen leg kb. 1,0 - 1,2 m il­
lió évesnek tartják.
Broom K rom draainál egy hum erus (felkarcsont) tö red ék et és egy ulna-
löredéket is talált (ez az alkar egyik csontja). Bár ő a P aranthropusnak, egy ro­
busztus A ustralopithecus-félének tulajdonította, kijelentette: „H ogyha külön-kil-
lön találták volna őket, valószínűleg a világ m inden anatóm usa azt m ondaná,
264 A z em beri f a j rejtélyes era In t

hogy kétségkívül em beriek.” H. M. M cH enry 1972-ben végzett analízise, I

krom draai-i TM 1517-es felkarcsontot „az em beri tartom ányba helye/t"
M cH enry tanulm ányozása során a Koobi Fora-i robusztus Australopithecus l» l.
felkarcsont kívül került az em beri tartom ányon. Lehetséges, hogy a TM 1 5 1 /.',
felkarcsont nem egy robusztus A ustralopithecus-félének, hanem valami másn \l
volt a része. N em lehetetlen, hogy a krom draai-i felkarcsont és alkarcsoni
(ulna), a sterkfonteini com bcsonthoz hasonlóan fejlettebb - talán az anatóim.ii
lag modern em berre em lékeztető - hom inidákhoz tartozott.
A II. világháború félbeszakította Broom dél-afrikai ásatásait. A háború illan
Sw artkransnál R obert Broom és J. T. R obinson m egtalálta egy robus/lii
A ustralopithecus-féle küvületeit, melyet Paranthropus crassidensnek (a ‘nagy
fogú em berféleség’-nek) neveznek. Ennek a terem tm énynek nagy, erős lőgiil
voltak, és a fejtetőjén csonttaraj húzódott. Ebbe a csonttarajba kapaszkod lak a
nagy állkapocsizmok.
Broom és Robinson egy állkapcsot is talált a Sw artkrans-barlangban, ....
egy m ásik fajta hom inidától szárm azott. A Paranthropus crassidensénél kiseM*
és em berszerübb állkapcsot (SK 15), egy új em berfélének, a Telanthropir.
ca p ensisnek tulajdonították. A z 1-es szám ú sw artkransi lelőhelyet, ahol a.
összes P aranthropus csontot találták, 1,2 - 1,4 m illió évesnek tartják. A 2-<j|
számú lelőhelyről, ahol az SK 15 Telanthropus állkapcsot találták, azt mondjak
hogy 300 000 - 500 000 éves. 1961-ben Robinson újraosztályozta a swartkraira
állkapcsot, s a Hom o erectushoz sorolta.
Broom és Robinson egy másik em berszerű állkapcsot is talált Swartkransnál
Ez a töredékes állkapocs (SK 45) a Paranthropus fosszilis leleteket tartalm it/"
üledékből került elő. Broom és R obinson 1952~ben azt m ondta: „Form áját le
kintve jobban illeszkedik és közelebb áll szám os m odern Homo állkapocshoz

12.5. ábra Balra: egy nőstény csimpánz koponyája. Jobbra: az St 5 Plesianthropm

( Australopithecus ) transvaalensis koponya, amelyet Robert Broom fedezeti l<I
Sterkfonteinnél, Dél-Afrikában.
Mindig valam i új A frikából 265

mint a T ela n th ro p u séh o z” A z SK 45-ös állkapcsot R obinson k éső b b a

íelanthropusnak, m ajd ezt követően a H om o erectusnak tulajdonította. A zonban
más (kétségkívül nem kikezdhetetlen) lehetőségekkel is szám olhatunk.
A háború utáni években Broom egy m ásik A ustra lo p ith ecu s-féle koponyát
(St 5) is talált Sterkfonteinnél (12.5. ábra). K ésőbb egy nőnem ű felnőtt
\ustralopithecus-féle további m aradványait (St 14) fedezte fel - többek között
egy medencecsontot, egy gerincoszlopot és lábakat. Ezek m orfológiai felépítése,
. 1 sterkfonteini koponyák bizonyos vonásaival együtt, Broom vélem énye szerint

azt mutatta, hogy az A ustralopithecus-félék felegyenesedve jártak.

1925-ben R aym ond A. D art egy barlangban végzett kutatást, a d él-afrik ai
M akapansgatnál. Az ott talált m egfeketedett csontok jelen létéb ő l D art arra kö­
vetkeztetett, hogy ott em berfélék tüzet használtak. 1945-ben P hilip V. Tobias,
aki akkoriban D art végzős hallgatója volt a W itw atersand Egyetem en, egy kihalt
páviánfajta koponyáját találta meg M akapansgat barlangi üledékében, és m eg­
mutatta Dartnak. 1947-ben, két évtizednyi hallgatás után, D art m aga m ent ki a
terepre, hogy A ustralopithecus csontokra vadásszon M akapansgatnál.
D art A u stra lo p ith ecu s-félék koponyatöredékeit és m ás csontokat, v alam int
Ki/.használatra utaló je lek et talált M akapansgatnál. A z itt élő terem tm ényt ezért
Australopithecus prom etheusnak nevezte el, a félisten után, aki ellopta az iste­
nek tüzét. M a az A ustralopithecus p ro m eth eu st a Taung- és S terkfontein-
példányokkal együtt az A ustralopithecus a frica n u sh o z sorolják, m egkü lö n b ö z­
tetve a krom raai-i és sw artkransi robusztus A ustralopithecus-féléktől.
Dart negyvenkét páviánkoponyát tárt fel M akapansgatnál, m elyek közül hu­
szonhétnek be volt törve a hom loka. Hét m ásikon ütések nyom ai látszo ttak a
homlok bal oldalán. E tények alapján D art szörnyű képet festett az
A ustralopithecus p rom etheusvó\, gyilkos m ajom em berként m utatva be azt,
amely k ezdetleges kőeszközökkel páviánok fejét veri be, m ajd h ú su k at a
M akapansgat-barlang tüze fölött megsüti.
„A z em ber elődei - állítja Dart - abban különböztek a ma élő em berszabású
majmoktól, hogy m egrögzött gyilkosok voltak, húsevő terem tm ények, am elyek
erőszakkal ejtették el élő zsákm ányukat, m ajd agyonverték őket, ö sszezú zo tt
testüket darabokra tépték, m ohó szom jukat az áldozatok m eleg vérével oltották
el, majd sietve felfalták rem egő húsukat.”
Ma m ár azonban a paleoantropológusok egyszerű dögevőként írják le az
A ustralopithecust, nem pedig vadászó, tüzrakó előem berként. Ez m it sem vál­
toztatott azon, hogy Broom és Dart felfedezései, különösen N agy-B ritanniában,
befolyásos tudósokat győztek meg arról, hogy az A ustralopithecus nem egysze­
rűen egy őskori em berszabású volt, hanem az em beri nem hiteles őse.
266 Az em beri fa j rejtélyes ervih■

Z INJANTH RO PUS

A következő fontos felfedezések Louis Leakey és m ásodik felesége, Mai)

nevéhez fűződnek. 1959. jú liu s 17-én M ary Leakey fiatal hím emberszabrt fl
összezúzott koponyájára akadt az FLK ásatási színhelyen, az Olduvai-szakadi'l-
I. rétegében. M iután a koponyát összeillesztették, Mary Leakey megállapíioiln
hogy a példánynak csonttaraja, a koponyatető középvonalában hosszanti iián\
ban húzódó csontkinövése volt. E tekintetben m eglehetősen hasonlítod a
A ustralopithecus robustusva. Leakey ennek ellenére egy teljesen új fajba sorolt i
ezt az em berszabásút, többek között azért, m ert fogai nagyobbak voltak a d< l
afrikai robustus példányokénál. Leakey az új leletet Z injanthropus boisei n< I
nevezte el. „Zinj” K elet-A frika egyik neve, a boisei pedig Mr, Charles Boise u
a Leakey házaspár egyik korai tám ogatójára utal. A koponya körül Leakey Km
eszközöket is talált, ami arra késztette, hogy a ZinjanthropusX az első kős/ei
szám készítőnek, s ennélfogva az első „igazi em ber”-nek tartsa.
L eakey-ből egy jó időre a paleoantropológia első szupersztárja lett. A Na
tional G eographic Society szám os ösztöndíjat adom ányozott neki, b iztosítóin
szám ára, hogy gazdagon illusztrált cikkeket jelentethessen meg, s rendkívüli i<
vém űsorokban és külföldi előadóturnékon vegyen részi.
A népszerűsítő reklám kam pány ellenére azonban a Zinjanthropus diadalul |a
m eglehetősen rövid volt. Leakey életrajzírója, Sonia Cole így ír: „A z rendben
van, hogy Louis-nak meg kellett győznie a N ational G eographic Society-t arról,
hogy Zinj potenciális je lö lt az „első em ber” cím ére, hiszen a folyam atos anyaj'i
tám ogatást csak így tudta biztosítani - de m uszáj volt ilyen m esszire m e n n ie 1
M ég egy laikust sem lehetett volna rászedni a koponyával: Zinj, a cranium fel- <•
részén található, gorillaszerü csonttarajával, valam int alacsony hom lokával in
kább a dél-afrikai tagbaszakadt A ustralopithecus-félékhez állt közel, mintsem a
mai em berhez, akire, valljuk be őszintén, egyáltalán nem hasonlított.”

HOMO HABILIS

1960-ban, kb. egy évvel a Z injanthropus felfedezése után L eakey fia,

Jonathan, egy másik hom inida (OH 7) koponyáját találta meg a közelben. A ko­
ponyán kívül az OH 7-es egyedhez egy kéz csontjai is hozzátartoztak. Szintén
1960-ban egy em berszabású (OH 8 ) lábát is m egtalálták. A következő években
újabb leletek kerültek elő, főként fogak, valam int állkapocs- és koponyadara
bök. A z őskori egyedek változatos beceneveket kaptak: Johnny csem etéje, Gc
orge, Cindy, Piszkafa. A csontok egy részét az O lduvai-szakadék II. rétegének
m élyebb részében találták. Philip Tobias, egy dél-afrikai anatóm us az OH 7-es
koponyájának térfogatát 680 cm 5-ben határozta meg, ami sokkal nagyobb, mini
Mimiig valam i új A frikából 267

12.6. ábra Louis Leakey szerint sem az Australopithecus, sem a Homo erectus nem volt
.1/ ember közvetlen őse. A Neander-völgyi ősember, állítja Leakey, valószínűleg a Homo
erectus és a Homo sapiens kereszteződésének az eredménye. Az emberi evolúció
részletei a mai napig heves vita tárgyát képezik. A legtöbb paleoantropológus azonban
valamelyik Australopithecus- féléből a Homo habilise n keresztül a Homo erectus ig, majd
.1 korai Homo sapiensig való fejlődési vonalat részesíti előnyben, akiből aztán kifejlődött

ii Neander-völgyi ősember és a mai ember.

;i Z injanthropus 530 cm 3-es agytérfogata, de m ég a legnagyobb A ustralo-

pithecus-féle agytérfogatánál is, ami kb. 600 cm 3. Igaz, ez m ég m indig 100 cm 3-
iel kevesebb a legkisebb H omo erectus koponyánál.
Louis L eakey úgy érezte, hogy végre ráakadt az O lduvai m élyebben fekvő
rétegeinek igazi szerszám készítőjére, az első igazi em berre. N agyobb agym érete
c sak m egerősítette ezt. Leakey H om o habilisnek, „ügyes e m b e r in e k nevezte el
;i teremtményt.
A H om o habilis felfedezése után a Zinjanthropust A ustralopithecus boiseié
fokozták le, ami az Australopithecus robustus egyik erősebb testalkatú változa-
(a. M indkét A u stra lo p ith e cu s-félének volt csonttaraja. A tudósok m indkettőt
evolúciós oldalágnak, nem pedig az em ber közvetlen ősének tekintik, am elyek
később kihaltak.
A csonttaraj kérdése m ég tovább bonyolítja a témát. A hím gorilla és egyes
hím csim pánzok szintén rendelkeznek csonttarajjal, míg ugyanezen fajok nősté­
nyei nem. Mary Leakey ezért 1971-ben a következő m egállapítást tette: „A nnak
;i lehetősége, hogy az A. robustus és az A. africanus ugyanazon faj hím jét és
nőstényét képviseli, kom olyan m egfontolandó” . Ha a M ary L eakey által felve­
tett lehetőség helytálló, akkor ez annyit jelentene, hogy a szakértők több nem ze­
déken keresztül hatalm as tévedésben voltak az A ustralopithecus-félékQ t ille­
tően.
268 Az em beri f a j rejtélyes era leit

A zzal, hogy az O lduvai-szakadéknál m egtalálta a H om o h a b ilist, eg y I I

A u stra lo p ith ecu s-fé\ékke\ egyidős, ám nagyobb agytérfogatú egyedet, L o i i U
Leakey úgy vélte, kiváló bizonyítékra akadt azon elm életének támogatásúm
amely szerint az Australopithecus az evolúciós fejlődésben nem egyenes ági ő'u<
a m odern em bernek. ( 1 2 . 6 . ábra) Az A ustralopithecus-t'é\ék eszerint csak r f . \
oldalágat képviselnek. És mivel a H om o erectusl az A ustralopithecus leszári un
zottjának tekintik, a H om o erectus így szintén kikerülne az em beri fejlődéstől I.
net vonalából.
De mi a helyzet a N eander-völgyi ősem berekkel? Egyes szaktekintélyek Alii
tása szerint ezek egyértelm ű evolúciós átm enetet képeznek a Homo erectus r . .1
Homo sapiens között. Leakey azonban m ásképp m agyarázta ezt: „Nem lehel m
ges, hogy a neander-völgyiek egytől egyig a H om o erectus és a Homo sapiens
kereszteződésének különféle változatai?” E llenvetésként felm erülhet, hogy .1 /
efféle kereszteződés eredm ényeként szaporodásképtelen hibridek jönnének K i
re. Leakey azonban rám utatott, hogy az am erikai bölény és a közönséges szín
vasm arha kereszteződése is term ékeny utódokat eredményez.

KÉT FELKARCSONT TÖRTÉNETE

1965-ben Bryan Patterson és W. W. Howells egy felkarcsontot (humerus) ( 1 1

Iáit K anapoiban, K enya területén, am ely m eglepő m ódon újkorinak látszod
1977-ben francia m unkások egy hasonló hum erust találtak G om bore-ban, Etiú
piában.
A kanapoi-i felkarcsont-darabot, am ely a csont érintetlen alsó részéből
(distal) állt, a felszínen találták, de a réteg, am elyből a csont nyilvánvalóan s/.'n
mazott, kb. 4,5 milliárd éves volt.
Patterson és H ow ells úgy találták, hogy a kanapoi-i felkarcsont különbözőn
a gorillák, csim pánzok és A ustralopithecus-félék felkarcsontjától, ám hason1 1
tott az em beréhez. M egjegyezték, hogy „em beri m intáink között vannak olyan
egyedek, am elyeknek a m éretei szinte teljesen m egegyeznek ... az 1 . •■/
Kanapoi H om inoidéval” .
Patterson és H ow ells nem is álm odott arról, hogy kijelentsék: a kanapoi 1
felkarcsont valaha egy anatóm iailag m odern em beri lényhez tartozható!!
U gyanakkor ha egy anatóm iailag m odern em ber 4-4,5 m illió évvel ezelőtt hall
volna meg K anapoiban, akkor egy pontosan ugyanolyan felkarcsontot hagyoii
volna maga után, mint az, am elyet megtaláltak.
A kanapoi-i felkarcsont em berszerű felépítéséről további m egerősítés érki'
zett a K aliforniai Egyetem két antropológusától, H enry M. M cH enrytől <S
Robert S. Corruccinitől. A rra a következtetésre jutottak, hogy a „kanapoi-i lel
karcsont alig különböztethető m eg egy m odern H om otó\” és „a legapróbb rés/
Mindig valam i új Afrikából 269

letekig egy H om o-szerű könyök korai felbukkanását m utatja” .

Egy 1975-ös tanulm ányában C. E. O xnard fizikai antro p o ló g u s eg y etértett
e/.zel az elem zéssel. K ijelentette: „egyértelm űen m egerősíthetjük, hogy a
Kanapoi-ból szárm azó lelet nagyon em berszerű” . Ez arra a következtetésre sar­
kallta Oxnard-t, ahogyan Louis Leakey-t is, hogy az A ustralopithecus-félék nem
tartoztak az em beri evolúció fő vonalába. Az Australopithecus em beri elődként
való besorolása egy nagyon valószínűtlen fejlődési vonalat eredm ényezett volna
az em berszerü kanapoi-i felkarcsonttól a lényegesen kev ésb é em b erszerű
Australopithecus felkarcsonton keresztül egy ism ét em berszerűbb felé.
A gom bore-i felkarcsontot, m elynek korát kb. m ásfél m illió évesre becsül­
ték, durva kőeszközök m ellett találták. 1981-ben B rigitte Senut k ijelen tette,
hogy a gom bore-i felkarcsontot „nem lehet m egkülönböztetni egy átlag o s mai
em berétől” . M inden je l arra mutat, hogy két nagyon ősi és em beri felkarcsontot
csatolhatunk a je len leg elfogadott em beri evolúció sém áját m eg kérdőjelező bi­
zonyítékok listájához. N év szerint: a K anapoi-felkarcsontot K enyából, am ely 4-
1.5 m illió éves, valam int a G om bore-felkarcsontot E tiópiából, am ely több mint
1.5 m illió éves. Ezek azt az elm életet tám asztják alá, hogy az újkorihoz hasonló
emberi lények hosszú időn keresztül más em berszabású és m ajom szerű lények­
kel éltek együtt.

RICHARD LEAKEY FELFEDEZÉSEI

1972-ben Louis Leakey fia, Richard, Kenyában, a Turkana-tónál egy em ber­

féle összezúzott koponyájára akadt. Felesége, a zoológus M eave rekonstruálta a
koponyát, am ely az ER 1470-es szám ot kapta. A gytérfogata több m int 810 cm 3
volt, nagyobb, m int a robusztus A u stra lo p ith ecu s-féléké. R ichard L eakey elő ­
ször vonakodott rendszertani fajba sorolni az ER 1470-es koponyát, de végül
mégis úgy döntött, hogy Homo habilisnek nevezi el.
A réteg, am elyből a koponya előkerült, a KBS lávaréteg alatt elhelyezkedő,
a kálium -argon korm eghatározási m ódszer tanúsága szerint 2 , 6 m illió éves vul­
kanikus kőzet volt. M agának a koponyának a korát 2,9 m illió évesre becsülték,
olyan régire, mint a legrégebbi A ustralopithecus-féléket. A KBS vulkanikus lá­
varéteg korát később m egkérdőjelezték, végül kevesebb m int kétm illió évben
határozták meg.
A z ER 1470-es szám ú koponya lelőhelyétől valam ivel távolabb, de ugyan­
olyan m élységben, John H arris, a Kenyai N em zeti M úzeum p aleontológusa az
em beréhez igen hasonló com bcsontokat talált. Harris értesítette Richard Leakey-
L aki később úgy nyilatkozott, hogy „ezek a com bcsontok nem hasonlítanak az
iustralopithecuséhoz, viszont m egdöbbentően hasonlóak a modern em beréhez” .
Más kutatók szerint a com bcsontok teljesen eltértek a Homo erectus étól.
270 A z em beri fa j rejtélyes ere, Irlt

A z első com bcsont, a kapcsolódó sípcsonttal és szárkapocscsonttal ej-.Min

az ER 1 4 8 1-es számot kapta, a másik pedig az ER 1472-t. Egy később elöki mii
com bcsontdarabot az ER 1475-ös szám m al jelölték . M indegyiket a llomo
habilisnek tulajdonították.
Ennek ellenére Leakey egy tudom ányos lapban így nyilatkozott: ezek a l.»l •
csontok „nem egykönnyen különböztethetők meg a //. sapiensé tői, ha figyelem
be vesszük, hogy ennek a fajnak milyen szám os változata ism ert” . A N a tio n o l
G eographic egyik cikkében Leakey m egism ételte kijelentését, m iszerint a l.»l•
csontokat „alig lehetett m egkülönböztetni a H omo sapiensé tő i”. Más tudósok i
egyetértettek Leakey álláspontjával. B. A. Wood, a londoni Charing Cross Km
ház egyetemi klinikájának anatóm usa kijelentette, hogy a com bcsontok „ a hm
dern em beri m ozgásszervek’ csoportjába tartoznak” .
N oha a legtöbb tudós m ég csak álm odni se m erne ilyesm iről, felmerüli an
nak a lehetősége is, hogy a K oobi Fora-i com bcsontokat egy, a m odern Homo
sa p ie n sh ez nagyon hasonló, kétm illió évvel ezelőtt, A frika területén <Ii
hom inidának tulajdonítsák.
A z ER 1472-es és az ER 1481-es com bcsontok példája is mutatja, hogv ii
m arkánsan rendhagyó felfedezések nem csupán a XIX. századra voltak jellem/A
ek. A zóta is, m ind a mai napig, m eglepő rendszerességgel fordulnak elő, ú p
szólván a szemünk láttára, ennek ellenére alig akad valaki, aki felismerné, hogy
mik is ezek valójában. C sak A frikában egész könyvtárra való gyűlt össze ti
Reck-féle csontváz, a kanami állkapocs, a kanjerai koponyák, a kanapoi-i felkai
csont, a gom bore-i felkarcsont, és végül a turkanai com bcsontok. Ezek miml
egyikét vagy a Homo sapiensnek tulajdonították, vagy az em beréhez igen hason
lónak írták le. A pleisztocén középső szakaszából szárm azó kanjerai koponyák
kivételével az összes többit korai pleisztocén vagy pliocén környezetben találtai

AZ ER 813-AS SZÁMÚ TALUS

1974-ben B. A. Wood egy, a Turkana tónál talált bokacsontról (talus) s/.n

m olt be, am ely a KBS és a K oobi Fora lávarétegek között helyezkedett el
W ood az ER 813-as szám m al je lö lt bokacsontot m odern em ber, gorilla, csim
pánz és m ás fán élő főem lősök bokacsontjához hasonlította. „A kövület a nu»
dern emberi talusok csoportjába sorolható” - jelentette ki Wood.
A z em berihez hasonló ER 813-as bokacsont 1,5-2 millió éves, nagyjából a/
A ustralopithecus robustus, a H om o erectus és a Homo habilis néven ismert la
jókkal egyidős.
Egy következő jelentésében Wood beszám olt arról, hogy vizsgálatai meg
erősítették „a KNM ER 813-as és a modern em beri csontok közötti hasonlósá
got”, amelyek során kiderült továbbá az is, hogy „a talus szignifikánsan nem léi
Mindig valami új A frikából 271

' I a mai busm anokétól” . F elm erült tehát annak a lehetősége, hogy a K N M ER
H13-as számú bokacsont egy. a pleisztocén korai szakaszában vagy a pliocénben
' ló, anatóm iailag m odern em berhez tartozott.
Ha a K NM ER 813-as szám ú bokacsont v alóban a ma élő em b erek h ez na­
gyon hasonló élőlényhez tartozott, akkor az ER 1481-es és ER 1472-es com b-
i sontokhoz hasonlóan ez is egy több m illió évre visszanyúló leletsorozat egyik
.illoinása. Ez kiiktatná az A usfralopithecusi, a H om o habilist és a H om o erectust
az emberi elődök sorából.

OH 62: AZ IGAZI HOMO HABILIS FELÁLLNA VÉGRE,

KÉREM. SZÉPEN?

A paleoantropológusok által a rendelkezésükre bocsátott leletekből és leírá­

sokból kiindulva a rajzolók a H om o habilis testfelép ítését lényegében em b er­
ie m n e k , fejét azonban a m ajom éhoz hasonlónak ábrázolták (12.7. ábra).
Ez a H om o /labilisról alkotott, m eglehetősen spekulatív elképzelés egészen
1987-ig tartotta m agát. A bban az évben azonban Tim W hite és Don Johan so n
jelezték, hogy az O lduvai-szaka-
ilcknál ráakadtak az első olyan Ho­
mo habilis egyedre (az OH 62-esre),
amelynek csontvázm aradványai egy­
értelműen kapcsolódtak a koponyá­
hoz. A cso ntvázm aradványok tanú­
sága szerint az egyed m indössze 3,5
láb (106 cm ) m agas volt, karjai pe­
dig viszonylag hosszúak voltak. A
Homo habilisről készült újabb áb rá­
zolások (12.7. ábra) sokkal jobban
hasonlítottak em berszabású m ajom ­
ra, mint a korábbiak.
Johanson és m unkatársai a lelet­
ből arra a k övetkeztetésre jutottak,
hogy a tudósok nagy valószínűség
szerint sok 1987 előtt talált végtag­
12.7. ábra Balra: egy Homo habilisről
csontot helytelenül a H om o habilis­
készült rajz, ahogyan 1987 előtt ábrázolták.
nek tulajdonítottak.
Fejtől lefelé anatómiai felépítése az emberé­
Az OH 62-es lelet azt a feltétele­ vel alapvetően megegyezik. Jobbra: miután
zést tám asztja alá, hogy a mai Homo az Olduvai-szakadéknál 1987-ben megtalál­
sa p ien séhez nagyon hasonlónak le­ ták az OH 62-t, a Homo habilisről új kép
írt, K oobi Fora-i ER 1481-es és ER alakult ki, amely sokkal kisebbnek és ma-
1472-es com bcsontok A frikában, a jomszerűbbnek mutatta, mint azelőtt.
272 A z em beri f a j rejtélyes eret lett

késői pliocén alatt élt, anatóm iailag modern em berekhez tartoztak. A tudósok
egy része a Homo habilisnek tulajdonította őket. A Homo habilisxö\ napvilágot
látott új nézet azonban hatályon kívül helyezi ezt. Lehetséges volna, hogy n
com bcsontok esetleg a H om o erectusex voltak? G. E. K ennedy például a / l r
1481-es com bcsontot a H omo erectusnak tulajdonította. E. Trinkhaus azonban
rám utatott, hogy ennek a csontnak a fontosabb méretei - egy kivételtől eltekint
ve - az anatóm iailag m odern em beri csontok m érettartom ányán belül helye/
kednek el.
Az O H 62-es felfedezőinek m eg kellett birkózniuk az újabb, m ajom hoz in
kább hasonlító Homo habilis, és a H om o erectus közti evolúciós kapcsolat proli
lémájával. A két fajt csupán mintegy 200 000 év választja el egym ástól, de a II
habilis - H. erectus átm enet néhány igen jelentős m orfológiai változást foglal
magába, többek között a m éretben bekövetkezett hatalm as változást is. Richanl
Leakey, a normális em beri növekedés m intáit alapul véve kiszám ította, hogy cg\
1984-ben felfedezett, serdülő korú H om o erectus (K N M -W T 15000) több mim
6 láb (183 cm) m agasra nőtt volna. M ásfelől az O H 62-es felnőtt m indöss/o
3,25 láb (kb. 100 cm) volt. M indent összevetve, az alacsony, m ajom szerü o il
62-től a nagy, m ár em berszerübb K N M -W T 15000-ig bekövetkezett evolúció
ugrás kevesebb m int 2 0 0 0 0 0 év leforgása alatt nem tűnik valószínűnek.
Az evolúció sokat vitatott ugrásszerű („punktuációs”) modelljének hívei s/a
m ára azonban nem nehéz elfogadni ezt a hirtelen átmenetet. A konzervatívabb
fokozatos evolúciót hirdetőkkel szemben az ugrásszerű modell támogatói szerint
az evolúció hirtelen változások és hosszú stagnálások váltakozása. Ez a modell
ezért könnyen szám ot tud adni egy sor nehezen elfogadható evolúciós anomália
ról, m int amilyen például a habilis és az erectus közötti hirtelen átmenet is.
„Az OH 62-es egyed igen kis testm érete - állították felfedezői - azt sugallja
hogy azok az evolúciós elm életek, am elyek időben egyre növekvő testméretei
tételeznek fel, inkább a fokozatos m odellből fakadó előfeltételezéseken, mim
sem tényeken alapulnak.” De az ugrásszerű elmélet ugyanúgy alapulhat előtétté
telezéseken, mintsem tényeken! A paleontológiai tények összessége azt mutatja,
hogy több, m ajom em berszerű és em berszerű lény, többek között a mai embei
hez hasonló faj élt együtt a pleisztocén alatt, de korábban is.
Nem csak az OH 62-eshez hasonló új bizonyítékok kérdőjelezték meg a Ho
mo habilisrő\ régóta elfogadott képet. Néhány korábban felfedezett, a Honin
habilishez tartozó őskori m aradványt, am elyet egyes szaktekintélyek eredeti lej',
nagym értékben em berszerünek írtak le, m ások később nagyon is em berszabásn
m ajom hoz hasonlónak minősítettek.
A hogy korábban em lítettük, egy szinte hiánytalan lábcsont került elő a /
O lduvai-szakadék I. rétegéből, am elyet az OH 8 -as szám m al jelö ltek . Az 1./
m illió éves OH 8 -as lábfejet a Homo habilisnek tulajdonították. 1964-ben M. 11
Day és J . R . N apier kijelentették, hogy az OH 8 -as lábfej igen hasonló volt a
M indig valami új A frikából 273

Homo sapienséhez, ezzel is hozzájárulva a H om o habilis em berszerüségéről al­

kotott képhez.
0. J. Lewis, a londoni Szent B ertalan K órház egyetem i klin ik áján ak an ató ­
musa azonban dem onstrálta, hogy az OH 8 -as lábfej inkább csim pánz- és goril-
lalábhoz hasonlított. A láb tulajdonosa valószínűleg fákon élt, lába a fákon való
élethez alkalm azkodott. Ez a következő problém át veti fel: az ev o lu cio n isták
propagandacéljait bizonyára egyáltalán nem segíti az, ha a közvélem ény az em ­
ber feltételezett elődjét, a H om o h a b ilist fákon ugráló lényként képzeli el,
am elynek lába is ehhez az életm ódhoz alkalm azkodott, ahelyett, hogy egy ma-
gas, délceg, a szavannákon sétálgató H om o habilis je le n n e m eg lelki szem ei
előtt.
Lewisnak. az OH 8 -as lábról írott tanulm ánya arra enged következtetni, hogy
;i Homo habilis sokkal jo b b a n hasonlított em berszabású m ajom hoz, m int ahogy
iizt a tudósok valaha is gondolták. A z ÖLI 62-es lelet is ezt tám asztja alá. Egy
másik lehetséges következtetés az lehet, hogy az OH 8 -as láb nem a H om o
liabilisé, hanem egy A ustralopithecus-féléé volt. Lewis is ezt a lehetőséget tar­
totta valószínűnek.
A z évek során az OH 8 -as szám ú lábfej csontvázát kü lönböző tudósok kü­
lönbözőképpen jellem ezték: em berszerünek, em berszabású m ajom -szerűnek, az
em ber és a majom közötti átm eneti jellegűnek, az em bertől és a m ajom tól egy­
aránt különbözőnek, valam int orángutánszerűnek. E z ism ét jó l péld ázza a pa-
leoantropológiai bizonyítékok egyik fontos sajátosságát, nevezetesen azt, hogy
azok többféleképpen, gyakran egym ásnak teljesen ellentm ondóan interpretálha­
tók. Sokszor részrehajló szem pontok határozzák meg, hogy egy adott időben
végül melyik nézet válik elfogadottá.
A z OH 7-es kezet szintén az O lduvai-szakadéknál találták, m int a H om o
habilis m intapéldányának egy darabját. 1962-ben J. R. N ap ier a kéz néhány vo­
nását m eglehetősen em berszerűnek írta le, különösen ami az ujjvégeket illeti.
M int ahogyan az OH 8 -as láb esetében történt, későbbi vizsgálatok szerint az
OH 7-es kéz inkább em berszabású m ajom éhoz volt hasonló, ami felvetette azt a
kérdést, hogy lehet-e a H om o habilisnek tulajdonítani a kezet, illetve helyénva­
ló-e a H om o habilisről alkotott és általánosan elfogadott em berszerü kép, m e­
lyet az OH 7-es kézhez fűzött kezdeti m agyarázatok segítettek kialakítani. A
kéz m ajom szerű felépítéséből Randall L. Susman és Jack T. Stern arra a követ­
keztetésre jutott, hogy „függeszkedő, m ászó életm ódot folytató” egyedé volt.
Más szóval a H om o habilis, illetve az a lény, am elyhez az OH 7-es kéz egy­
kor tartozott, idejének nagy részét faágakon függesz.kedve töltötte. Ez a m ajom -
szerű kép m eglehetősen különbözik a H om o habilisről és más feltételezett em ­
beri elődökről alkotott, nagyon is em berszerü elképzeléstől, am ellyel oly gyak­
ran találkozunk a Time m agazin képeskönyveiben vagy a N ational G eographic
televíziós különkiadásaiban. A H om o h a b ilish ez kapcsolódó, ellentm ondásos
274 A z em beri fa j rejtélyes er< .A u

bizonyítékok fényében néhány kutató felvetette, hogy kezdettől fogva sémin!

sem indokolta, hogy „létrehozzák”ezt a fajt.
Ha a H om o h a b ilisn ek tulajdonított csontok valójában nem ehhez a fajhő/
tartoztak, akkor vajon m elyikhez? T. J. Robinson szerint a Homo habilis\ luk'n
következtetés alapján hozták létre az A ustralopithecus africanushoz. és a ltom,)
erectus hoz tartozó csontvázdarabok egyvelegéből. M ások felvetették, h o r\ n
Homo habilis csontok egytől egyig Australopithecus-félékh ez tartoztak.
Végülis úgy látszik, hogy a H omo habilis annyira valóságos, mint egy di li
báb a sivatagban, am ely hol em berszerünek, hol m ajom szerűnek, hol igazinuk
hol képzelődésnek tűnik, a szem lélő beállítottságától függően. A sok elIenke/A
n ézetet figyelem be véve az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a H omo habit Is
anyag nem kizárólag egy fajhoz tartozik, hanem többek közt egy alacsony .1
em berszabásúakhoz hasonló, fákon élő A ustralopithecus fajhoz (az OH 62-cs iN
más O lduvai-egyedek), egy prim itív Homo fajhoz (az ER 1470-es koponya)
anatóm iailag m odern em beri lényekhez (az ER 1481-es és az ER 1472 r .
com bcsontok).

AZ AUSTRALOPITHECUS OXNARDI KRITIKÁJA

A Homo habilis nem az egyetlen em berelőd, am ely állandó kritikák céltál 1

Iájává vált. A paleoantropológusok többsége szerint az A ustralopithecus az em
bér egyenes ági őse volt, és az em beréhez igen hasonló testtel rendelkezett I
nézet tám ogatói azt is feltételezik, hogy az A ustralopithecus felegyenesedve
járt, tulajdonképpen ugyanúgy, m int a mai em berek. N éhány kutató azonban
m ár a kezdet kezdetétől fogva cáfolta az A ustralopithecus ilyetén leírását. Beid
lyásos angol tudósok, köztük Sir A rthur K eith, úgy vélték, az Australopithecus
nem em berféle, hanem egy em berszabású m ajomfaj.
Ez a negatív nézet az 50-es évek elejéig tartotta m agát, am ikor is az újabb
A u stra lopithecus-\e\etek és a piltdow ni em ber teóriájának bukása együttesen
m egfelelő táptalajt terem tett a paleoantropológia fővonalában egy em berszei ii
Australopithecus számára.
De még azután is, hogy az Australopithecus, mint előember és egyenesági em
béri ős, általánosan elfogadottá vált, az ellenállás nem szűnt meg. Louis Leakey
azt a véleményt képviselte, hogy az Australopithecus egy korai és meglehetősen
em berszabású m ajom ra em lékeztető elágazás volt az emberi evolúció fő vonala
hoz képest. Később fia, Richard Leakey is nagyjából ezt az álláspontot képviselte
Az 50-es évek elején Sir Solly Zuckerm an terjedelm es biometriai tanulmányt
publikált, amelyben rám utatott, hogy az Australopithecus közel sem hasonlított
annyira az em berhez, m int ahogy azt azok képzelték, akik ezt a terem tm ényt a
Homo sapiens családfájába próbálták beletuszkolni. Az 1960-as évek végétől a
Mindig valam i új A frikából 275

12.8. ábra A legtöbb kutató az Australopithecus! kizárólag földön élő, két lábon járó,
lejtől lefelé emberszerű egyednek írja le. Néhány, S. Zuckerman és C. E. Oxnard által írt
tanulmány szerint azonban az Australopithecus inkább emberszabású majomhoz hason­
lított. Noha képes volt két lábon járni (bal oldali kép), az Australopithecus “a fákon is
otthon érezte magát, tudott fára mászni, különböző akrobatamutatványokat végezni
(jobb oldali kép), és talán két kézen függeszkedni is". Az Australopithecus egyedülálló
funkcionális morfológiája arra sarkallta Zuckermant és Oxnardot, hogy kétségbe vonják,
hogy az ember elődjéről van szó. (Miles Tripplett illusztrációja).

90-es évek elejéig C harles E. O xnard sokváltozós statisztikai elem zést alk al­
mazva m egújította és m egerősítette a Zuckerm an által kezdem ényezett tám adási
vonalat. O xnard szerint „nagyon valószínűtlen, hogy az A u stra lo p ith ecu s-
féléknek bárm iféle közvetlen filogenetikai kapcsolata legyen a Homo fajjal” .
O xnard az A ustralopithecus agyát, fogait és koponyáját az em berszabású
m ajm okéhoz igen hasonlatosnak találta. A vállcsont alkalm azkodott a faágakon
való függeszkedéshez. A kéz csontjai hajlítottak voltak, mint az orángután ese­
tében, a m edencecsont a négy lábon való járáshoz és az akrobatikus m ozgáshoz
alkalm azkodott. U gyanez jellem ezte a com bcsont és a boka szerkezetét. „Ú jabb
bizonyítékok előkerüléséig - írta Oxnard 1975-ben egy közepes m éretű állat
képével kell m egelégednünk, am ely otthon érezte m agát a fákon, tudott fára
m ászni, különböző akrobatam utatványokat végezni, és talán függeszkedni is.”
276 Az em beri f a j rejtélyes <v<•,/.»*

1973-ban Z uckerm an és O xnard közös előadással vett részt a Londoni

Z oológiái T ársaság szim pózium án. A szim pózium összefogta lójrthiü
Zuckerm an néhány fontos kijelentést tett: „A z évek során szinte teljesen oyy|l
dűl álltam az A ustralopithecus-félékrö\ alkotott hagyom ányos elképzelési m<
kérdőjelező vélem ényem m el - egyedül, illetve az általam létrehozott bimmn i,,
mi iskolában velem együtt dolgozó kollégáim m al karöltve de attól féle k . n
nek vajmi kevés hatása volt. A felsőbb tekintély hangja m egszólalt, és üzem in,
a kellő időben, szerte a világon bekerült a tankönyvekbe.”
A helyzet, Z uckerm an 1973-as beszéde óta mit sem változott. A felsőbb '•
kintély hangjának a paleoantropológia területén és általában a tudom ányos l ■>
zösségben sikerült érintetlenül m egőriznie az A ustralopithecusró\, mint cinl>< i
szerű lényről alkotott véleményt. A hivatalos nézetnek ellentmondó, kiterjedi •
jól dokum entált bizonyítékok töm ege csak a szakmai folyóiratok lapjain kap In
lyet, ahol vajm i kevés vagy egyáltalán sem m ilyen hatása nem lehet a na^\ l •>
zönségre, még annak m agasan iskolázott rétegeire sem.
Az A ustralopithecus term észetéről folytatott több évtizedes vitát áttekintvt
Oxnard 1984-ben így írt: „A nnak idején az arról való torzsalkodás, hogy c/ek t
terem tm ények az em berszabású m ajm okhoz, avagy az em berhez álltak-e kö/<»
lebb, az em berpárti vélem ény győzelm ét hozta. Ez nem csak azt eredményc/ln i
te, hogy az ellentétes vélem ény vereséget szenvedett, hanem azt is, hogy a In <i
nyítékoknak azt a részét, am elyre az ellentétes vélem ény tám aszkodott, élteim i
ték. Ha ez így van, akkor ki is lehet ásni a bizonyítékoknak ezt a m ásik rés <i
L ehetséges, hogy ezek a bizonyítékok jobban összeegyeztethetőek az új nt-/« i
tel. Lehet, hogy azt a lehetőséget tám asztják alá, hogy ezek az Australopithei n\
félék sem az afrikai em berszabású m ajmokhoz, sem az em berhez, sem egy ka/
bülső állom áshoz nem hasonlítottak, hanem egy teljesen különböző fajh ő / hu
toztak.”
Pontosan erről van szó, e könyv lapjain m indvégig erre akartunk rámul;iim
A bizonyítékokat eltem ették. Mi magunk az ilyen elásott, a modern em ber ősk"
ri je len létére vonatkozó bizonyítékoknak egy tekintélyes részét napvil.ij’i.i
hoztuk.
F elfedezéseit összegezve O xnard kijelentette: „A z Australopithecus-i'éU l
különféle leletei általában eléggé különböznek az afrikai em berszabású m.i|
moktól és az em bertől egyaránt... Rendszertani fajként vizsgálva egyrészt csuk
erre a fajra jellem ző m ozaikjegyek, m ásrészt az orangutánra valam elyest emli
keztető jegyek figyelhetőek m eg.” Az A ustralopithecus-fé\ék egyedülálló anaió
miai jellegzetességeit vizsgálva Oxnard m egjegyezte: „H a ezek a feltételezések
igazak, akkor annak a lehetősége, hogy valamelyik A ustralopithecus-féle az cm
bér közvetlen őse lehetett, minim ális.”
Louis és Richard Leakey-hez hasonlóan Oxnard is azon a nézeten volt, hues
a Homo vonal sokkal ősibb, mint ahogy azt a standard szárm azáselm élet foijM
\ Imiiig valam i új A frikából 277

lokönyve m egengedné. Ezzel kapcsolatban O xnard felhívta a figyelm et több

olyan leletre is, am elyeket az eddigiekben mi is em lítettünk: például az em ber-
szerű, több mint m ásfél m illió éves ER 813-as bokacsontra, és a legalább négy­
millió éves kanapoi-i felkarcsontra. Ezekből a bizonyítékokból O xnard arra kö­
vetkeztetett, hogy az em beri nem legalább ötm illió éves. „A z em beri ev o lú ció ­
iul alkotott hagyom ányos nézet - m ondta O xnard - jelen tő s változtatásokra szó­
iul, talán el is kell vetnünk ...ú j fogalm ak feltárása vált szükségessé.”

LUCY A HOMOKBAN, VITAIRATOKKAL

(Lucy in the Sand with Diatribes)

Oxnard m unkássága ellenére a tudósok többsége m ég m indig azt a doktrínát

tám ogatja, m iszerint az A ustralopithecus egyenes ági em berelőd volt. D onald
lohanson is közéjük tartozik. D onald Johanson a C hicagói E gyetem en tan u lt
.mtropológiát, F. Clark H ow ell irányítása alatt. M int ifjú egyetem ista, készen ar­
ia, hogy az ősem beri m aradványok felkutatásának rom antikus m esterségét elsa-
látítsa, Johanson elkísérte H ow ellt A frikába, hogy ott közösen dolgozzanak az
etiópiai Omo régészeti lelőhelyen.
Johanson később visszatért A frikába, ezúttal saját ex p ed íció ján ak élén,
I ladarba, am ely Etiópia A far tartom ányában fekszik. Egyik délután egy sípcsont
(tibia) felső részére akadt, am ely nyilvánvalóan egy főem lőstől szárm azott. Nem
messze egy com bcsont alsó részét (fem ur distalis) találta meg. A bból, ahogy a
femur és a tibia egym áshoz illettek, Johanson úgy vélte, nem valami ősi m ajom ,
hanem egy ősem ber, a m odern em ber elődjének kom plett térd izü letét találta
meg. A leleteket körülvevő réteg több mint három m illió éves volt, am inek alap­
ján ez volt az addigi legrégibb ősem beri lelet.
A felfedezést követő tudom ányos cikkekben Johanson beszám olt arról, hogy
a hadari térd (AL 129) kora négym illió év, és egy teljes m értékben két lábon j á ­
ró, primitív A ustralopithecus-íéléhez tartozott.
A rákövetkező év ásatásai során A lem ayehu A sw af, egy etióp, aki a hadari
lelőhelyen dolgozott együtt Johansonnal, m egkövült állkapcsokat talált. O sztá­
lyozásuk nehéznek bizonyult. Johanson m egkérte R ichard Leakey-t, hogy jö jjö n
el és nézze m eg őket. L eakey elfogadta a m eghívást, ahová édesanyja, M ary
Leakey, valam int felesége, M eave is elkísérte. Johansonnal együtt m egvizsgál­
ták az állkapcsokat és H om onak ítélték őket, am i azt jelentette, hogy ezek v o l­
tak a legrégebbi H om o-leletek, amit valaha is találtak.
1974. novem ber 30-án Donald Johanson és Tom Gray a hadari helyszín 162-
es lelőhelyét vizsgálták, em lőscsontok után kutatva. Egy idő múlva Gray befeje­
zettnek tek intette a dolgot, és úgy gondolta, visszam egy a táborba. Johanson
azonban azt jav aso lta, nézzenek meg egy közeli vízm osást. G ray és Johanson
278 Az em beri fa j rejtélyes eredet*

nem sokat találtak, de amint már éppen hazafelé készülődtek, Johanson egy kai
csont-darabot vett észre a földön. A hogy körülnéztek, több szétszórt csontot li
észrevettek a felszínen, am elyek látszatra ugyanahhoz a hominida egyedhe/ i.n
toztak. Johanson és G ray ugrálni kezdtek a 45 °C-os hőségben, a nyilvánvalóim
jelentős felfedezés feletti öröm ükben. Azon az estén Johanson és m u n k a tá rsi
m egünnepelték az esem ényt, am ely alatt az ism ert B eatles-dal, a „Lucy in III*
sky with D iam onds” többször is m egrem egtette a tábor hangosbeszélőjét. Énnel
a dalnak a szövege után keresztelték el a nőstény hominidát Lucynek.
K álium -argon, (atom )m aghasadásos és paleom ágneses korm eghatározási
m ódszerekkel Johanson Lucy korát 3,5 millió évben határozta meg.
1975-ben Johanson ismét visszatért Hadarba, ezúttal a N ational Geograplu<
fotósával, aki egy újabb fontos felfedezést rögzített. Egy hegyoldalban
Johanson és csapata tizenhárom hom inida megkövült m aradványait találta men,
köztük férfiakét, nőkét és gyerekekét. A leletcsoport „Az első család ” nevet
kapta. Földtani koruk ugyanannyi volt, mint Lucyé, azaz kb. 3,5 millió év.
„A z első csalá d ”-dal teljessé vált a je len tő seb b hadari leletek sora, am ch
m agába foglalta m ég a hadari térdet, az A lem ayehu által talált állkapcsokat « .
Lucy-t. M ost azt vizsgáljuk meg, hogy a különböző csoportok hogyan interpre
tálták és re-interpretálták ezeket a kövületeket.
L eleteit osztályozva Johanson kezdetben erősen tám aszkodott Richard é*.
M ary Leakey vélem ényére, akik az A lem ayehu-állkapcsokat és „A z első család '
egyedeit a Homo nem zetségbe sorolták. Ha Lucy és az AL 129-es sípcsont c.
alsó com bcsont A u stra lo p ith ecu s-fé\ékh ez tartoztak, m int ahogy azt Johanson
gondolta, akkor H adarnál kétféle hom inidát is találtak.
Johanson később m egváltoztatta vélem ényét a H adarnál talált fajok számai
illetően. E rre T im othy D. W hite késztette, az a paleontológus, aki a Turkana
tónál Richard Leakey-vei együtt dolgozott. W hite arról is meggyőzte Johansont,
hogy a hadari hom inida egy új fajt képviselt. Johanson és While
A ustralopithecus afarensisnek nevezték el, Etiópia A far tartom ánya után.
Johanson és W hite szerint az A ustralopithecus afaren sis, az addig felfede
zett legrégebbi A ustralopithecus-fé\Q , két fejlődési ágat eredm ényezett. A /
egyik az A ustralopithecus a frica n u son keresztül az erőteljes testalkatii
A u stra lo p ith ecu s-fé\ékh ez vezetett, a m ásik a Homo habilisen, m ajd a Honin
erectus on keresztül a Homo sapienshez.

A. AFARENSIS: TÚLSÁGOSAN EMBERI?

Johanson szerint az A ustralopithecus afarensis egyedeinek „kism éretű, lé­

nyegében em beri testük” volt. Ám több tudós erősen m egkérdőjelezte Johanson
Australopithecus afarensisxoX alkotott képét. Ezek az ellenzékiek egy, az ember
M indig valami új A frikából 279

s/ab ású m ajom hoz sokkal közelebb álló képet festettek L ucy-ról és rokonairól.
Az esetek többségében Lucy-ról alkotott nézeteik, O xnard, Z uckerm an és m á­
sok AustralopithecusX tárgyaló korábbi m unkáival vágnak egybe.
A hadari leletek között nem találtak hiánytalan A. afarensis koponyát, de
fim W hite-nak sikerült egy részleges rek o nstrukciót ö sszeállítan ia több „E lső
C salád”-tag koponyadarabjainak, alsó- és felső állkapocs-darabjainak és néhány
arccsontjának felhasználásával. Johanson szerint a rek o n stru ált kopo n y a „n a­
gyon hasonlított egy kism éretű nőstény gorilla fejéhez” . Itt szó sem volt vitáról
Johanson és kritikusai között: m indkét fél egyetértett abban, hogy az afarensis
fej az em berszabású m ajm okéhoz hasonlított.
A m i az A. afarensis testét illeti, R andall L. Susm an, Jack T. Stern, C harles
E. O xnard és m ások felettébb em berszabású m ajom -szerűnek találták, m egkér­
dőjelezve ezzel Johanson vélem ényét, m iszerint Lucy em berhez hasonlóan, fel­
egyenesedve járt. Lucy vállcsontja szinte teljesen m egegyezett az em berszabású
m ajm okéval. A vállízület felfelé hajlott, jelezve, hogy Lucy karjait fára m ászás­
ra és valószínűleg függeszkedésre használta. A karcsontok olyanok voltak, mint
a fán élő főem lősöké, a gerincoszlopon m utatkozó kapcsolódási pontok p edig
erőteljes váll- és hátizm okra utaltak. A csukló- és tenyértájék csontjai, valam int
a hajlított ujjak kapaszkodáshoz alkalm azkodtak. A csípő és a láb csontjai szin­
tén a fára m ászó életm ódra utaltak. A hajlított lábujjak a fák ágain való kapasz­
kodásban lehettek hasznosak.
E lképzelhetjük, m ilyen hatást váltana ki egy olyan festm ény vagy m akett,
am ely Lucy-t csim paszkodás, vagy más, fához kötött tevékenység közben ábrá­
zolja. Ez bizonyosan rontana azon a róla alkotott képen, hogy ő egy olyan lény,
akit m ár nem sok választ el az em berré válástól. M ég ha valaki hisz is abban,
hogy Lucy egyszer em berré fejlődhetett volna, azt m indenképpen el kell ism er­
nie, hogy anatóm iai felépítését, propagandacélok érdekében, ham is színben tün­
tették fel.
M ielőtt búcsút m ondunk az A ustralopithecus afarensis tém ájának, m egje­
gyezzük, hogy Richard Leakey, Christine Tardieu és sokan m ások szerint ennek a
fajnak a leletanyaga valójában két, de lehet, hogy három fajét is magába foglalta.
A tudom ányos közösségen belül m ind a mai napig nem alakult ki egységes
vélem ény arról, hogy az A ustra!o p ith ecu s-fé\ék, az A. afarensisX is beleértve,
hogyan is néztek ki valójában, mind m orfológiájukat, mind pedig az em berhez
fűződő evolúciós viszonyukat tekintve. N éhányan az em ber ősének tekintik
őket, m íg mások, ahogyan C. E. O xnard is, nem.
280 Az em beri fa j rejtélyes eredetfi

A LAETOLI-I LÁBNYOMOK

A L aetoli-lelőhely Tanzánia északi részén, az O lduvai-szakadéktól kb. Ml

km -re délre helyezkedik el. A laetoli maszáj szó, jelentése: vörös liliom.
ben egy M ary Leakey vezette expedíció tagjai jelek re lettek figyelmesek a tal.i
jón. Kiderült, hogy állatok megkövült lábnyomairól van szó. Néhányról közlllnl
úgy tűnt, hogy hominidáktól származik. A nyomokat vulkanikus ham uba ágya/\ .1
találták, am ely a kálium-argon korm eghatározás szerint 3,6-3 , 8 m illió éves voli
A N ational G eographic cikket közölt M ary Leakey tollából, „Lábnyoméi
az idő ham ujában” cím m el. A lábnyom ok elem zése során Leakey Louiso
R obbins-ot, az Észak-Carolina-i Egyetem lábnyom specialistáját idézte, aki s/e
rint azok „felettébb em berinek, felettébb m ainak látszottak - ahhoz képest, Im p
milyen régi vulkanikus kőzetben találtak rájuk” .
A zoknak az olvasóknak, akik intellektuális utazásunkban m indeddig velünk
tartottak, nem lesz nehéz a laetoli-i lábnyomokban felismerni az Afrikában, több
m int 3,6 m illió évvel ezelőtt élt, anatóm iailag m odem em ber létezésére szolgáló
p otenciális bizonyítékot. M i azon döbbentünk meg viszont, hogy egy ilym
m eillbevágó, rendhagyó adat, az elvárhatótól miennyire eltérő tálalásban jelen
hét meg a standard történeti em bertani kutatás mai évkönyveiben. Ami a legjoh
ban elképesztett bennünket, az az volt, hogy világszerte elismert, szakmájukban
a legkiválóbbnak számító tudósok m egtekintették a lábnyom okat, leírták embei
szerű vonásaikat, s ezek után fel sem m erült bennük annak a lehetősége, h o p
olyan terem tm ényektől is szárm azhatnak, akik éppoly em berszerüek voll;il
m int mi magunk.
Gondolatmenetük a szokásos, rögzített m ederben folyt. M ary Leakey azt ín.i
„Legalább 3 600 000 évvel ezelőtt, a pliocén időkben, az a valami, amit én az cm
bér egyenes ági ősének tekintek, két lábon, teljesen felegyenesedve járt, könnye
dén, szabadon lépdelve... lábának formája pontosan olyan volt, mint a miénk.”
Ki volt ez az ős? Leakey nézete alapján a laetoli-i lábnyom okat a Homo
habilis egy nem -australopithecus őse hagyhatta maga után. Johanson-W hite né
zőpontja alapján, a laetoli-i lábnyom ok az A ustralopithecus afarensistő\ szál
m azhatnak. A lábnyom okat létrehozó terem tm énynek m indkét esetben majom
szerű feje és egyéb primitív vonásai vannak.
De m iért ne lehetne ez egy teljesen m odern lábbal és egy teljesen modem
testtel rendelkező terem tm ény? Semmi olyan nincs a lábnyomokban, ami ezt ki
zárná. Továbbá, m eglehetősen nagy számú fosszilis leletet foglaltunk bele ebbe
a könyvbe, néhányat éppen Afrikából, m elyek azt igazolják, hogy anatóm iailar
modern em beri lények éltek a korai pleisztocénben és a késői pliocénben.
Vagy talán eltúlozzuk a laetoli-i lábnyom ok em berszerű vonásait? Nézzük
meg, hogy különböző kutatók mit m ondanak. Louise M. Robbins, aki elős/.öi
értékelte ki 1979-ben a laetoli-i lábnyomokat, később egy részletesebb jelenté:.!
M indig valam i új A frikából 281

adott közre. T öbb lábnyom sorozatot is találtak Laetolinál, m elyeket betűkkel je ­

löltek. A „G ” nyom okat vizsgálva, am elyek három (M ary Leakey szerin t talán
egy családot alkotó) egyedre utaltak, R obbins úgy találta, hogy „sok olyan vo­
násuk van, ami a m odern em beri láb felép ítésére je lle m z ő ” . K ü lö n ö sen azt
hangsúlyozta ki, hogy a nagy lábujj egyenesen előre m utat, m int az em b ern él,
nem pedig kifelé, m int az em berszabású m ajm oknál. A z em berszabású m ajm ok­
nál a nagy lábujjat úgy lehet m ozgatni, m int az em beri hüvelykujjat. R obbins
m egállapította, hogy „a hom inidák lábának négy funkcionális területe - a sarok,
a boltozat, a talppárna és az ujjak -- tipikusan em beri m ódon nyom ódott be a ha­
muba” és „e hom inidák két lábon, s jellegzetesen em beri m ódon já rk á lta k a ha-
mus talajon” .
M. H. Day fotogram m etriás m ódszerrel vizsgálta m eg a lábnyom okat. A fo­
togram m etria egy olyan eljárás, m ellyel pontos m értani ad atokhoz ju th a tu n k
fényképek alapján. Day elem zése azt m utatta, hogy a nyom ok „an ató m iailag
nagy hasonlóságot m utatnak az életm ódszerüen m ezítlábas m odern em beri láb­
hal, ami nem igen mondható a normális em beri állapotnak” . Tipikus m ódon, D ay
ezt a következtetést vonta le: „Ezek után az A ustralopithecu s-félék felegyene­
sedett testtartásához és kétlábú járásm ódjához nem férhet sok kétség.”
D e m ilyen bizonyítéka volt arra, hogy A u stra lo p ith ecu s-íé\e h o zta létre a
laetoli-i lábnyom okat? Nem találunk rá okot, hogy kizárjuk annak a lehetőségét,
hogy egy ism eretlen, valószínűleg a fejlett H om o sapiensre, hasonlító te re m t­
mény hozta őket létre.
R. H. Tuttle fizikai antropológus m egjegyezte: „A lenyom atok form ája m eg­
különböztethetetlen a felegyenesedett, szokásszerűen mezítláb járó em berekétől.”
Tuttle ezt a következtetést vonta le: „K izárólag a G nyomok alaktani je lle m ­
zői alapján, a nyom ok okozóit H om oként osztályozhatjuk... m ivel annyira ha­
sonlítanak a H om o sa p ien sére, ám ősi koruk valószínűleg sok p aleo an tro -
pológust visszatart attól, hogy elfogadja ezt a kijelentést. G yanítom , hogy ha a
nyomok nem lennének datálva, vagy ha kisebb korokat határoztak volna m eg a
számukra, a legtöbb szakértő valószínűleg elfogadná, hogy egy Homo tói ered­
nek.” Azt is hozzáfűzte: „Olyanok, mint egy kicsi m ezítlábas Homo s a p ie n sé
Tuttle továbbá úgy tartotta, hogy a nyom ok nem szárm azhatnak A. afarensis
lábtól. A hogyan láttuk, az A. afarensisnek hosszú, görbe lábujjai voltak, és „ne­
héz elképzelni - m ondta Tuttle hogy szépen beleférjenek a laetoli-i lábnyom ­
okba” . U gyanez érvényes bárm ilyen A ustralopithecus-fé\e lábra.
Stern és Susm an nem értett egyet ezzel. M ivel m eg voltak róla győződve,
hogy a m ajom szerű A. afarensis lába hozta létre a laetoli-i lábnyom okat, azt ve­
tették fel, hogy az ősi hom inidák, hosszú lábaikat behajlítva m entek át a vulka­
nikus ham un, ahogyan azt a csim pánzoknál is m egfigyelték már. A b eg ö rb ített
lábujj m agyarázatot adna arra, hogy m iért em lékeztetnek annyira a laetoli-i
I afarensis lábnyom ok a viszonylag rövid lábujjú emberi lábéra.
282 A z em beri fa j rejtélyes eredeti

Egy begörbített lábujjai já rk á ló A ustralopithecu s-féle létrehozhatott-e em

berszerű lábnyom okat? Tuttle ezt felettébb valószínűtlennek tartotta. Hogyhii i
laetoli-i hom inidának hosszú lábujjai lennének, m ondta Tuttle, akkor a lábujjuk
nak két fajta lenyom ata lenne - a hosszú, kinyújtott lábujjaké és a rövid, begin
bített lábujjaké, különösen m ély ujjperc-nyom okkal. Mivel ez nem forgott fenn
ez azt jelentette, hogy a lenyom atokat nem hosszú lábujjú afarensis-láb okozt;i
M ég Tim W hite is, aki az Australopithecus afarensisnek tulajdonította a láb
nyom okat, azt állította: „Stern és Susman (1983) modellje a lábujjak ‘csimpánz
szerű’ behajlításáról, az oldalsó lábujjhosszak nagy variálódását kívánja meg .1
laetoli-i lábnyom okon. Ennek azonban nem tesznek eleget a m egkövült láb
nyom ok.”
K özvetlenül szem beszállva Johanson, W hite, Latimer és Lovejoy nézetével,
akik azt állították, hogy az A ustralopithecus afarensis hozta létre a laetoli-i le
nyom atokat, Tuttle kijelentette: „A begörbülő és m eghosszabbodott ujjak, valn
m int a fára m ászó életm ódot igazoló egyéb csontvázszerkezeti vonások miatt
nem valószínű, hogy az etiópiai H adarból való A ustralopithecus afarensis olyim
lábnyom okat okozhatott, mint am ilyenek a laetoli-iak.” A z ehhez hasonló állít . 1
sok heves ellentám adást váltottak ki Johansonból és követőiből, akik további . 1
is fenntartották azt a nézetüket, hogy az A. afarensis okozta a nyomokat.
Tim W hite például 1987-ben kiadott egy tanulm ányt a laetoli-i nyomokról,
am elyben vitatta T uttle am a állítását, hogy okozójuk az A. afarensisnél fejlet
tebb hom inida volt.
W hite a következőket hangsúlyozta: „A laetoli-i gerinces-m aradványok több
m int 5000 példányból álló gyűjtem ényébe tartozó 26 hom inida egyed közöli
egy morzsányi bizonyítéka sincs annak, ami a fejlettebb pliocén kori hominidák
jelenlétére utalna ezen a lelőhelyen.” De ahogy láttuk az afrikai hominid.i
kövületekről szóló áttekintésünkben, valójában nagyon is van néhány „morzsá
nyi” bizonyítéka a sapiens-szerű terem tm ények pliocén kori jelen létén ek , nem
m essze L aetolitól. Továbbá köztudott, hogy az em beri csontvázm aradványcl
m eglehetősen ritkák, m ég az olyan helyeken is, ahol m egtalálhatók az embei 1
jelenlét egyéb félreérthetetlen jelei.
W hite azt jósolta, hogy „végül bizonyítást fog nyerni, hogy finom különbség
van a laetoli-i lábnyom ok és a hasonló feltételek mellett, anatóm iailag modem
em berek által létrehozott lábnyom ok között” . Jelenleg azonban, am int azt bárki
m egállapíthatja róluk, m egkülönböztethetetlenek a m odern em berekétől. Még
maga W hite is azt m ondta egyszer: „Nem lehet eltéveszteni őket. Olyanok, mim
a modern em ber lábnyomai. H ogyha ma valaki a kaliforniai partok homokjában
hagyna egy ilyen nyomot, s egy négyéves gyereket megkérdeznénk, hogy mi e/
habozás nélkül rávágná, hogy valaki elhaladt ott. Nem tudná száz m ásik kö/lil
sem kiszúrni a strandon, de te sem. A külsődleges m egjelenése ugyanaz. Egy |ol
formált sarok, erős boltozattal és ham isítatlan talppárnával. A nagy lábujj egye
Mindig valam i új A frikából 2»n

nesen előre mutat. N em fordul kifelé, m int egy em berszabású majom lábujja.”
Tuttle pedig ezt mondta: „A z összes felism erherő alaktani vonást szem lélve,
. 1 G nyom okat létrehozó egyedek lábát nem lehet m egkülönböztetni a m odern

em berétől.”

FEKETE KOPONYA, FEK ETE GONDOLATOK

1985-ben Alan W alker a Johns H opkins E gyetem ről, a Turkana-tótól észak­

in feltárt egy m egkövült hom inida-koponyát, am it sötétre festettek az ásványok.
A Fekete K oponyának nevezett lelet kérdéseket vetett fel D onald Johanson evo­
lúciós nézeteivel kapcsolatban.
Johanson eredeti elképzelése szerint az A ustralopithecus afarensisböl az em ­
berfélék két ága fejlődött ki. Ezt egy kétfelé ágazó fával lehet elképzelni. A törzs
,1 / A ustralopithecus afarensis. Az egyik ág a H om o ág, am ely a H om o habi-
listöl a H om o erectuson át vezet a Homo sapiensig. A m ásik ágon az A u stra lo ­
pithecus- félék vannak, am elyek az A ustralopithecus afarensisből erednek.
Johanson és W hite azt állították, hogy az A ustralopithecus afarensisbö\ fej­
lődött ki az A ustra lo p ith ecu s africa n u s, ebből pedig az A u stra lo p ith ecu s
robustus. A fejlődés az egyre nagyobb fogak és állkapcsok felé mutatott, to v áb ­
bá a nagyobb koponya irányába, am elyhez hom lokeresz és a k o p onyatető kö­
zépvonalában hosszanti irányban húzódó csonttaraj tartozott. A csonttaraj a ro­
busztus A u stra lo p ith e cu s-félék erős állkapocsizm ainak tapadási pontjaként
szolgált. Az A u stralopithecus robustusból ezután k ifejlő d ö tt az óriás
\ustralopithecus boisei, amely az összes fent em lített vonást különleges form á­
ban nyilvánította meg. A K N M -W T 17000 je lzé sű Fekete K oponya hasonló
volt az A u stralopithecus boisei-éhez, de 2,5 m illió éves volt - idősebb, m int a
legidősebb robusztus A ustralopithecus-féle.
Hogyan reagált Johanson a boisei-féle Fekete K oponya felfedezésére? E lis­
merte, hogy a Fekete K oponya összezavarta a dolgokat, m ert lehetetlenné tette,
liogy az A u stralopithecus africanust, az A ustralopithecu s robustust és az
iustralopithecus b o isei- 1 az A ustralopithecus afarensisXö\ eredő egyetlen szár­
m azásvonalba helyezzék. Johanson e fajok négy lehetséges elrendezését ja v a ­
solta, anélkül, hogy m egm ondta volna, m elyik a helyes. N em volt m ég elég b i­
zonyíték, hogy dönthessen közöttük, mondta.
A H adarnál ta lált fajok szám a körüli bizonytalanság, a leszárm azott fajok
( Iustralopithecus africanus, A ustralopithecus robustus, Australopithecus boisei
i ■■Homo habilis) közötti összezavarodott kapcsolatokkal tetézve nehézséget te-
ieintett az evolucionisták szám ára. 1986-ban Pat Shipman kijelentette: „A leg-
|obb, am it ma erre válaszolni tudunk, az, hogy nincs többé világos elképzelés
iiiról, hogy ki kitől szárm azik.”
284 Az em beri fa j rejtélyes eredete

Az újonnan kialakult bonyolult helyzetben egy kérdés különösen fontos .1

Homo láncolat eredete. Shipm an m esélte, hogy szem tanúja volt annak, amikoi
Bili K im bel, Johanson egyik m unkatársa, m egpróbálta végigelem ezni a Fékeit
K oponya szárm azástani összefüggéseit. „Egy előadása végén, ami az Australo
pithecusok evolúciójáról szólt, letörölte a tábláról a takaros alternatív diagramé
kát, m ajd a táblára m eredt egy pillanatra. A ztán az osztály felé fordult és a ma
gasba lendítette a kezét” - írta Shipman. K im bel végül úgy határozott, hogy . 1
Homo láncolat az A ustralopithecus africanusbö\ származik. Johanson és Whii<
továbbra is kitartottak am ellett, hogy a Homo közvetlenül az Australopithecus
afarensisbö 1 ered.
M iután m egvizsgálta a különféle törzsfejlődési alternatívákat, s egyiket sem
találta m eggyőzőnek, Shipm an így vélekedett: „K ijelenthetjük, hogy nincsen
sem m ilyen bizonyítékunk arra, hogy honnan szárm azik a H o m o, és a/
A ustralopithecus nem zetség minden tagját eltávolíthatjuk az em berfélék család
jából... A z egész lényem tiltakozik e gondolat ellen, úgyhogy kétlem , hogy ke
pes lennék ezt racinálisan átgondolni. Én azon a gondolaton nevelkedtem , hoj,;\
az A ustralopithecus egy em berféle.” Ez az őszintébb kijelentések közé tartozik,
amit paleoantropológiai kutatással foglalkozó élvonalbeli tudóstól hallottunk.
A fentiekben csupán egy olyan bizonyítékról volt szó, am it nagyjából a lej1,
több tudós elfogad m anapság. Nem is kell m ondani, hogy ha a nagyon ősi idők
ben létező anatóm iailag m odern em ber bizonyítékát is belevonnánk a számítása
inkba, az még tovább bonyolítaná a helyzetet.
M iután áttekintettük az em beri evolúcióval kapcsolatos afrikai felfedezései
történetét, a következőképpen foglalhatjuk össze m egfigyeléseinket. (1) Jelenti)',
m ennyiségű afrikai bizonyíték van arra, hogy az anatóm iailag m odem emberi e
hasonlító élőlények je le n voltak a korai pleisztocén és a pliocén ideje alatt. (2 )
Az Australopithecusról, mint nagyon em berszerü szárazföldi kétlábúról alkotod
m egszokott kép tévesnek látszik. (3) K érdéses az A ustralopithecus és a Homo
erectus em berősként való besorolása. (4) Kérdéses a Homo habilis határozottan
elkülöníthető fajként való m eghatározása. (5) M ég akkor is, ha pusztán az áltn
lánosan is elfogadott bizonyítékokra szorítkozunk, az afrikai em berfélék közötti
evolúciós összefüggések sokféle értelm ezése nagyon zavaros képet mutat. E fel
fedezéseket az előző fejezetekben találhatóakkal összekötve arra a következte
tésre jutu n k , hogy a teljes tényanyag, beleértve a fosszilis csontokat és a/
em beralkotta tárgyakat is, leginkább azt látszik igazolni, hogy anatóm iailag nm
dern em berek más főem lősökkel éltek együtt m ár sok tízmillió éve is.
 Az ember ősiségével kapcsolatos
rendellenes bizonyítékok áttekintése

A könyvben előforduló lelőhelyeket a szakirodalom ban közölt, általunk

legvalószínűbbnek, illetve egyéb szem pontból figyelem re m éltónak tartott
legkorábbi koruk szerint soroltuk fel.
A táblázatban található kifejezések m agyarázatai:
eolitok = term észetes úton letörött kövek, m elyeken egy vagy több
céltudatosan kialakított, vagy a használattól m egkopott él található,
paleolitok = céltudatos pattintással felism erhető eszközfajtává form ált kövek
neolitok = a legfejlettebb kőeszközök és használati tárgyak,
em ber, em beri = legalább néhány szakértő által anatóm iailag m odern
em ber(i)nek nyilvánított lelet,
vésett, törött, faragott vagy karcolt csontok = szándékosan m egm unkált állati
csontok

1. RÉSZ
A z em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes
bizonyítékok áttekintése (általános rész)

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók
prekambrium
2800 Ottosdalin, vésett fémgömb Jimison, 1982 130-131
Dél-Afrika
>600 Dorchester, fémváza Scientific A mer., 114-115
Massachusetts 1852.
június 5.
kambrium
505-590 Antelope cipőlenyomat Meister, 1968 127-129
Spring.
Utah
286 A z em beri f a j rejtélyes enuh

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/iui
évmilliók
devon
360-408 Kingoodie vasszög Brewster, 1844. 113-114
Quarry. kőben
Skócia
karbonkorszak
320-360 Tweed aranyfonal Times (London) 114
Anglia kőben 1844. június 22.
312 Wil burton, vaskehely Rusch, 1971 1 2 1

Oklahoma
286-360 Webster. karcolt kő Daily News, 1 2 2

Iowa Omaha, Nebraszka

1897. április 2.
286-320 Macoupin, emberi csontváz The Geologist, 161
Illinois 1862. december
286-320 Rockcastle emberszerű Burroughs, 1938 161-163
County lábnyomok
Kentucky-ban
és más
lelőhelyek
280-320 Wilburton, ezüsttárgy Steiger, 1979 125
Oklahoma
260-320 Morrisonville, aranylánc Morrisonville 1 2 1 - 1 2 2

Illinois Times,
1891.június 11.
260-320 Heavener. téglafal szénben Steiger, 1979 125-126
Oklahoma
triász
213-248 Nevada cipőlenyomat Ballou, 1922 123-124
jurakorszak
150 Türkmén emberi Moscow News, 163
Köztársaság lábnyomok 1983, 24. szám
krétakor
35-144 Saint-Jean de fémcsövek Corliss, 1987a 126
Livet, mészkőben
Franciaország
Iz em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 287

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók

eocén
50-55 Clermont. eolitok, Breuil, 1910 43-47
Franciaország paleolitok
45-55 Laon, mészkőgömb Melleville, 1862 115-117
Franciaország vágott fa
38-55 Barton Cliff.. karcolt kő Fisher, 1912 29
Anglia
38-45 Delémont. emberi csontváz de Mortillet, 160
Svájc 1883
oligocén
33-55 Boston neolit, Whitney, 1880 104
Tunnel. karcolt kő
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia
33-55 Montezuma, neolitok Whitney, 1880 105-106
Tunnel
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia
33-35 Tuolumne, emberi csontváz Winslow, 1873 156-158
Table. Mt.
Kalifornia
26-54 Baraque paleolitok Rutot. 1907 74
Michael,
Belgium
26-54 Bay Bonnet, paleolitok Rutot, 1907 74
Belgium
26-30 Boncelles. paleolitok Rutot. 1907 73-76
Belgium
korai miocén
20-25 Thenay. paleolitok Bourgeois. 1867 63-68
Franciaország
288 A z em beri fa j rejtélyes c m

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Okiul-
évmilliók

középső miocén
12-25 Santacrucia paleolitok F. Ameghino, 83
Formáció. tűzhasználat 1912
Argentína jelei,
vágott csontok,
égett csontok
12-19 Billy, vésett csontok Laussedat, 1863 18-19
Franciaország
12-19 Sansan, törött csontok Garrigou, 1971 19
Franciaország
12-19 Pouancé, vésett csontok Bourgeois, 1867 24-25
Franciaország
12-19 Clermont. vésett csontok Pomel és de 26
Franciaország Mortillet, 1876
késői miocén
9-55 Tuolumne, Snell- Whitney, 1880 1 0 2 - 1 0 1

Table Mt., gyűjtemény,

Kalifornia neolitok, fejlett
paleolitok,
emberi
állkapocs 158
9-55 Valentine- neolit, Whitney. 1880 103
bánya, emberi koponya
Tuolumne, töredéke 158
Table Mt.,
Kalifornia
9-55 Stanislaus Co. neolit Whitney, 1880 103-KM
bánya.
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia
9-55 Sonora kőgolyó Whitney, 1880 104
Tunnel.
Tuolumne,
Table Mt.,
Kalifornia

■
I : em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 289

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldaiszám
évmilliók

9-55 Tuolumne, neolit (királyi Becker, 1891 105-106

Table Mt., mozsártörő)
Kalifornia
9-10 Harital- eolit Prasad, 1982 55
yangar,
India
>8,7 Placer County, emberi csontok Whitney, 1880 158
Kalifornia
7-9 Aurillac, paleolitok Verworn, 1905 68-73
Franciaország
5-25 Midi de emberi csontváz de Mortillet, 1883 160
France,
Franciaország
5-25 Tagus-vöigy, paleolitok Ribeiro, 1872 59-63
Portugália
5-25 Dardanellák, karcolt csontok, Calvert, 1874 2 1

Törökország törött csontok,

pattintott
tűzkövek
5-12 Yenang­ paleolitok Noetling, 1894 78
yaung,
Burma
5-12 P ikermi, törött csontok von Drücker, 1872 19-20
Görögország
5-12 Entrerrea paleolitok, F. Ameghino, 1912 83
Formáció tüzhasználat
jelei,
vésett csontok,
törött csontok,
karcolt csontok,
égett csontok
>5 Marshall- neolitok Whitney. 1880 108
bánya,
San Andreas.
Kalifornia
290 A z em beri f a j rejtélyes erah

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/
évmilliók

>5 Smilow- neolitok Whitney, 1880 108

bánya,
San Andreas,
Kalifornia
>5 Bald Hill, emberi koponya Whitney, 1880 154-156
Kalifornia (csalás?)
>5 Clay Hill, részleges emberi Whitney, 1880 158-159
Kalifornia csontváz
(újkori?)
pliocén
4-7 Antwerpen vágott kagylók, Freudenberg. 1919 76-77
Belgium paleolitok,
vésett csontok,
emberi
lábujjlenyomat
4-4.5 Kanapoi, emberi Patterson és 268-269
Kenya felkarcsont Howells, 1967
3.6-3. 8 Laetoli. emberi M. Leakey, 1979 280-283
Kenya lábnyomok
3-5 Monté paleolit, F. Ameghino, 1888 81-82
Hermoso, tűzhelyek, salak,
Argentína égett csontok,
égett föld,
emberi csigolya 152-153
3-4 Castencdolo, részleges emberi Ragazzoni, 1880 145-151
Olaszország csontváz,
részleges emberi Ragazzoni. 1880 145-151
csontváz (3),
emberi csontváz Ragazzoni, 1880 145-151
3-4 Savona, emberi csontváz Issei. 1867 151-152
Olaszország
2.5-55 Sub-Crag csonteszközök, Moir, 1917 27-28
Detribus fűrészelt csont, 28
Beds, Anglia eolitok. Moir, 1917 36-43
neolit Moir, 1917 91-92
;lz em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 291

1 RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók

2,5-3,0 Az általános vélemény szerint a legrégebbi kőeszközök legfeljebb

kb. 2,5-3,0 millió évesek, és csupán Afrikában jelennek meg. Nem
várná az ember, hogy Afrikán kívül is talál olyan kőeszközöket,
melyek több mint egymillió évesek ... úgy tartják, hogy a Homo
erectus akkoriban vándorolt át őshazájából. Afrikából.

2,2-3 Sterkfontein, emberi Tardieu, 1981 263

Dél-Afrika combcsont
2-4 Kent-fennsík, eolitok, Prestwich, 1889 32-36
Anglia paleolitok
2-4 Rosart, paleolitok Rutot, 1907 73-76
Belgium
2-3 Haritalyangar, eolitok Sankhyan, 1981 54-55
India
2-3 San Valentino, kifúrt csont Ferretti, 1876 25
Olaszország
2-3 Monté Aperto, vésett csontok, Capellini, 1876 22-24
Olaszország kovakő élek
2-3 Acquatraversa, paleolit Ponzi, 1871 77
Olaszország
2-3 Janicule, paleolitok Ponzi, 1871 77
Olaszország
2-3 Miramar, tűzhelyek, salak, Hrdlicka, 1912 82-83
Argentína égett föld
2-3 Miramar, paleolitok, Roth és mások, 1915, 84-91
Argentína neolitok C. Ameghino, 1914,
Boman, 1921
2-3 Miramar emberi Boman, 1921 153-154
Argentína állkapocs
2,5 Hadar, eolitok, (a II. Johanson és Edey, 277-278
Etiópia habilis nek 1981
tulajdonítják)
2,5 San Giovanni. vésett csontok Ramorino, 1865 18
Olaszország
292 Az em beri fa j rejtélyes cir, lnl$

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás OUlillV 1 "!
évmilliók

2-2,5 Vörös Szikla, kilyukasztott Charlesworth, 1873 2 0 - 2 1

Anglia fog
2-2,5 Vörös Szikla, karcolt kagyló Stopes, 1881 26
Anglia
2-2,5 Foxhall, paleolitok, Moir, 1927 39-40
Anglia tűzhasználat jelei,
emberi állkapocs Collyer, 1867 143-141
2 Soan Valley, eolitok Bunney, 1987 53-54
Pakisztán
2 Nampa, Idaho agyagfigura Wright, 1912 119-121

2 A legtöbb tudós szerint az első eszközkészítő hominida a //(««•♦

erectus volt, melynek legkorábbi kövületei valamivel több mini
kétmillió évesek, s Afrika területére korlátozódnak.

korai pleisztocén
1,8 Diring eolitok DaniloíT és Kopf, 54-55
Yurlakh, 1986
Szibéria
1,8 Xihoudu, paleolitok, Jia, 1980 227-2.’K
Kína vágott csontok,
elszenesedett
csontok
1,7-2 Olduvai, eolitok, M. Leakey, 1971 56-57
Tanzánia paleolitok, 57-58
bolák, 92-93
csonteszköz L. Leakey, 1960 93
(bőrmegmun­
káláshoz),
kör alakú 57
kőcp ítmény
A fenti Olduvai-leletegyüttest a Homo habilisntk tulajdonilj.il >1 .
a csontból készült bőrmegmunkáló eszköz, a kőépímény és <i 1 ••i|,,|
fejlett emberi képességekre utalnak.

1.7-2 Kanam, emberi áll­ L. Leakey, I960 255-201

Kenya kapocs, colitok
i em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 293

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás 0 1 dal szám
évmilliók

1,7 Yuanmou, paleolitok Jia, 1980 225-227

Kína
Az uralkodó nézet szerint az első hominida aki elhagyta Afrikát, a
Homo erectus volt, és ezt egymillió évvel ezelőtt tette. De akkor ki
készítette a fenti yuanmou-i eszközöket?

1,5-2,5 Ulalinka, eolitok Okladinov és 54-55

Szibéria Ragozin, 1984
1,5-1 , 8 Koobi Fora. emberi Wood, 1974 270-271
Kenya bokacsont
1,5 Gombore, emberi Senut, 1981b 268-269
Etiópia felkarcsont,
eolitok
1,2-3,5 Dewlish, árok Fisher, 1912 29
Anglia mészkőben
1 ,2 - 2 ,5 Val d’Arno, vésett csontok de Mortillet, 1883 18
Olaszország
1 ,2 - 2 St. Prést, vésett csontok, Desnoyers, 1863 13-15
Franciaország eolitok de Mortillet, 1883 13-15
1,15 Olduvai, emberi Reck, 1914 a,b 249-255
Tanzánia csontváz
1-2,5 Monté eolitok Hrdlicka, 1912 82-83
Hermoso.
Argentína
1-1,9 Trinil, Jáva emberi fog MacCurdy, 1924a 172

1 -1 ,8 Kromdraai, emberi sing­ Zuckerman, 1954 264

Dél-Afrika csont, emberi McHenry, 1973
felkarcsont
1-1,5 Buenos Aires, emberi koponya F. Ameghino, 1909 141-142
Argentína
1 A domináns nézet szerint az első hominida aki elhagyta Afrikát, a
Homo erectus volt, egymillió évvel ezelőtt.
294 A z em beri f a j rejtélyes «•/*•»

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldnlvrti
évmilliók

középső
pleisztocén
0,83 Trinil, Jáva emberi Day és Molleson, 174-17-.
combcsont 1973
O

Trinil, Jáva
00

törött csontok, Keith, 1911 172

faszén,
tűzhelyek
0,4-1,75 Cromer Forest csonteszközök, Moir, 1927 28
Bed, Anglia vésett csont,
fűrészelt fa, 28
paleolitok Moir. 1924 40
0,4-0,7 Kanjera, emberi koponya L. Leakey, 1960 255-261
Kenya töredékei,
paleolitok
0,4 Olduvai, fejlett paleolitok L. Leakey, 1933 253
Tanzánia (modern típusú
ember)
0,33-0,6 Ipswich, emberi Keith, 1928 139-140
Anglia csontváz
0,33 Galley Hill, emberi csontváz Newton, 1895 134-136
Anglia (temetés?),
paleolitok
0,33 Moulin emberi Keith, 1928 136-138
Quignon, állkapocs és
Franciaország paleolitok
(hamisítvány?)
0,33 Clichy, részleges emberi Bertrand, 1868 138-139
Franciaország csontváz
(csalás?)
0,3-0,4 Terra Amata, menedékek, de Lumley, 1969 141
Franciaország tűzhelyek,
csonteszközök,
paleolitok,
emberi lábnyom
I ■ember ő siség iv el kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 295

1. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók

A Terra Amata (fentebb) egy tipikus európai középső pleisztocén

lelőhely, s az itt talált kőeszközöket és más tárgyakat automatikusan
a Homo erectusmk tulajdonítják. De ugyanígy származhatnak ezek
a tárgyak anatómiailag modern emberektől is.

0.25-0,45 Vértesszőlős, emberi koponya Pilbeam, 1972 176

Magyarország töredéke
0,25 Hueyatlaco fejlett paleolitok Steen-Mclntyre, 98-101
Mexikó 1981
0,25 Sandia- fejlett paleolitok Smithsonian Misc. 1 0 1 - 1 0 2

barlang College,
Új-Mexikó 99. évf., 23. szám

A Huyetlacoból és a Sandia-barlangból származó eszközök abba a

típusba tartoznak, amit rendesen kizárólag a Homo sapiens
sapiensnek tulajdonítanak (maximális kora 100 000 év, Afrikában).

0 ,2 - 0 ,4 Lawn Ridge, fémpénz (a leg­ Dubois, 1871 117-118

Illinois régebbi ismert
érmék i.e. 1 0 0 0 -
ből valók)
0 ,1 - 1 Tongzi, Kína emberi fog Qui, 1985 219-222
0 ,1 - 1 Liujiang, részleges Han és Xu, 1985 224-225
Kína emberi csontváz
0 ,1 Treton, emberi Volk, 1911 133-134
New Jersey combcsont,
emberi kopo­
nyatöredékek

A 107 000 éves Treton-kövületek (fent) antedatálják a legrégebbi

elismert anatómiailag modern emberi maradványokat (amelyek kb.
100 000 évesek, s Dél-Afrikából valók).

0,1 Sok tudós szerint az anatómiailag modern emberek először kb.

100 000 (0, i millió) évvel ezelőtt jelentek meg Afrikában.
296 Az em beri f a j rejtélyes <'/<«/• i,

1, RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/Am
évmilliók

késői
pleisztocén
0,08-0,125 Piltdown, emberi koponya Dawson és 191-204
Anglia Woodward, 1913
0,03-2 La Denise, emberi kopo­ de Mortillet, 1883 139
Franciaország nyatöredékek

A fenti La Denise-i s piltdowni leletek rendellenesek, amennyibe n

több mint 0 , 1 millió évesek.

A következő pleisztocén kori leletek csak Észak- és D él-A m erika esetéhi n

rendellenesek. A legtöbb tudós szerint az első em berek legfeljebb 12 ezer ( 0 ,1 1
m illió) éve érkeztek É szak-A m erikába. Az egyes időpontok utáni kérdőjelei'
arra utalnak, hogy AM S radiokarbonos korm eghatározással később 10 c / u
évnél kisebb kort állapítottak meg a számukra.
I ■ember ősiségével kapcsolatos rendellenes bizonyítékok áttekintése 297

2. RÉSZ
Az em ber ősiségével kapcsolatos rendellenes
bizonyítékok áttekintése
(csak Észak- és D él-A m erika)

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldalszám
évmilliók

középső
pleisztocén
0,3-0,75 Anza-Borrego vésett csontok Graham, 1988 17-18
sivatag, Kalif.
0.28-0,35 El Horno, paleolitok Steen-Mclntyre, 98
Mexikó 1981
0,2-0,5 Calico, eolitok Simpson, 1986 49-51
Kalifornia
0 ,2 - 0 ,3 Toca da eolitok de Lumley és 51-52
Esperanga, mások, 1988
Brazília
0,12-0,19 Black’s Fork- paleolitok
folyó,Wyoming Renaud, 1940 79-80

késői pleisztocén
0,08-0,09 Texas Street, eolitok
San Diego. Carter, 1957 48-49
Kalifornia
0,08 Old Crow- vésett csontok Morlan, 1986 16
folyó,
Kanada
0.07 Timiin, paleolitok Raemish, 1977 98
New York
0.06-0.12 Sheguiandah, paleolitok T. E. Lee, 1972 94-97
Kanada
>0,05 Whiteside rézgyűrű W. E. Dubois, 118
County, 1871
Illinois
>0,04 Santa tűzhelyek, Science News, 48
Barbara- eolitok. 1977
sziget, Kalif. emlőscsontok
298 Az em beri fa j rejtélyes erafatt

2. RÉSZ - folytatás

Időszak ill.
Lelőhely Leletek Utalás Oldals/.im
évmilliók

0.04 Lewisville, paleolit Alexander, 1978 97

Texas
0.03 El Cedral. tűzhelyek. Lorenzo, 1986 48
Mexikó emlőscsontok
0,03 Boq. do Sitio tűzhelyek, Guidon és 48
de R Furada, eolitok, Delibrias. 1986
Brazília festett kő
 M é rté k e g y s é g e k

A könyvben előforduló hosszm értékek átszám ítása:

I hüvelyk = 2,54 cm

I láb = 12 hüvelyk ~ 30,48 cm

I yard = 3 láb = 36 hüvelyk = 0,914 m

I mérföld = 1609,33 m
 Irodalom jegyzék

Ha nincs más utalás, akkor a (*)-gal je lö lt m űvekből szárm azó idézeteket a

s/.erzők fordították.

Aigner, J. S. (1978) P leistocene faunal and cultural stations in south C hina. In

Ikaw a-Sm ith, F., ed. E arly P aleolithic in S outh a n d E ast Asia. T he H ague,
Mouton, pp. 129-162.
Aigner, J. S., and Laughton, W. S. (1973) T he dating o f Lantian man and his
significance for analyzing trends in hum an evolution. A m erican Jo u rn a l o f
Physical Anthropology, 39(1): 97-110.
Alexander, H. L. (1978) The legalistic approach to early man studies. In Bryan,
A. L., ed. E arly M an in A m erica fro m a C ircum -P acific P erspective. E d­
monton, A rchaeological Researches International, pp. 2 0 -2 2 .
A lsoszatai-Petheo, J. (1986) An alternative paradigm for the study o f early man
in the N ew W orld. In Bryan, A. L., ed. N ew E vidence fo r the P leisto cen e
P eopling o f the A m ericas. O rono, M aine, C enter for the Study o f Early
Man, pp. 15-26.
Ameghino, C. (1915) El fem ur de M iram ar, A nales d el M useo n á ció n á l de
história natural de Buenos Aires, 26: 4 33-450. (*)
Ameghino, F. (1908) N otas prelim inares sobre el Tetraprothomo argentinus, un
precursor del hom bre del m ioceno superior de M onte H erm oso. A nales del
M useo nációnál de história natural de B uenos Aires, 16: 105-242. (*)
Ameghino, F. (1910b) Vestigios industriales en la fo rm a tio n entrerriana
(oligoceno superio r ó m ioceno el m ás inferior). Report to C ongreso
cientifico intem acional am ericano, Buenos Aires, July 10-25, 1910, 8 pp.
Ameghino, F. (1911) Énum ération chronologique et critique des notices sur les
terres cuites et les scories anthropiques des terrains sédim entaires néogenes
de l’A rgentine parues ju s q u ’a la fin de Tannée 1907. A nales d el M useo
nációnál de história natural de B uenos Aires, 20: 39 -8 0 . (*)
A nderson, E. (1984) W ho’s who in the P leistocene: a m am m alian bestiary. In
M artin, P. S., and K lein, R. G., eds. Q uaternary E xtinctions. Tucson, U ni­
versity o f A rizona Press, pp. 4 0-90.
Ayres, W. O. (1882) The ancient man o f C alaveras. A m erican N aturalist,
25(2): 845-854.
Mallou, W. H. (1922) M ystery o f the petrified ‘shoe so le ’ 5,000,000 years old.
Am erican Weekly section o f the New York Sunday American, O ctober 8 , p. 2.
Marker, H., Burleigh, R., and Meeks, N. (1971) British M useum natural radio­
carbon m easurem ents V I1. Radiocarbon, 13: 157-188.
302 Az em beri f a j rejtélyes /■»>#

Barker, H., and M ackey, J. (1961) B ritish M useum natural radiocarbon m<H|
urements III. Radiocarbon, 3: 39-45.
Barnes, A. S. (1939) The differences between natural and human flaking on p t|
historic flint implements. A m erican Anthropologist, N. S. 41: 99-112.
Bartstra, G. J. (1978) The age o f the D jetis beds in east and central Java. Inn>i
uity 52: 30-37.
Bateman, P. C., and Wahrhafitig, C. (1966) G eology o f the Sierra Nevada. H u ll,
tin o f the C alifornia D ivision o f M ines a n d Geology, 190: 107-172.
Beaum ont, P. B., de Villiers, H.. and Vogel, J. C. (1978) M odern man in suh ' >
haran A frica prior to 49,000 years b .p .: a review and evaluation with pailit u
lar reference to Border Cave. South African Journal o f Science, 74: 400 1 1 ••
Becker, G. F. (1891) A ntiquities from under Tuolum ne Table M ountain in ( .ill
fom ia. Bulletin o f the G eological Society o f America, 2: 189-200.
B ellucci, G. and C apellini, G. (1884) L’homme tertiaire en Italie. Congn \ /n
ternational d ’A nthropologie et d ’A rchéologie Préhistoriques, Lisbon I SMI
Com pte Rendu, p. 138.
B ertrand, P. M. E. (1868) C rane et ossem ents trouves dans une carriu< .I.
Pavenue de Clichy. Bulletins de la Societe d ’ Anthropologie de Paris (Set i, »
2), 3: 329-335. (*)
Binford, L. R. (1981) Bones: A ncient M en a n d M odern Myths. N ew York, Ai n
dem ic Press.
Binford, L. R., and Ho, C. K. (1985) T aphonom y at a distance: Zhoukoudhm
‘the cave home o f Beijing m an?’ Current Anthropology, 26: 413-430.
Birdsell, J. B. (1975) H um an Evolution, 2nd edition. Chicago, Rand McN;ill\
Black, D. (1927) F urther hom inid rem ains o f Low er Q uaternary age from iL
C hou Kou Tien deposit. Nature, 120: 927-954.
Black, D. (193 1) Evidence o f the use o f fire by Sinanthropus. B ulletin oj ih>
G eological Survey o f China, 11(2): 107-108.
Bom an, E. (1921) Los vestigios de industria hum ana encontrados en Miiamm
(R epublica A rgentina) y atribuidos a la época terciaria. R evista Chilemi <I*
H istó ria y Geografta, 49(43): 330-352. (*)
Boswell, P. G. H. (1932) The O ldoway human skeleton. Nature, 130: 237 ’ IH
Boule, M. (1923) F ossil Men: E lem ents o f H um an Paleontology. Edinbtiifli
O liver and Boyd.
Bourgeois, L. (1872) Sur les silex considérés com m e portant les marques <! mi
travail humain et découverts dans le terrain mioccne de Thenay. Congn \ In
ternational d A n th ro p o lo g ie et d ’A rchéologie Préhistoriques, Bruxcllt'n
1872, Compte Rendu, pp. 81-92. (*)
Brain, C. K. (1978) Som e aspects o f the South A frican australopithecine -.n<
and their bone accum ulations. In Jolly, C. J., ed. Early H om inids o f Afrit ,i
London, Duckworth, pp. 130-161.
Iro dalomjegyzék 3 03

Brüuer, G. (1984) A craniological approach to the origin o f anatom ically m odem

Homo sapiens in Africa, and im plications for the appearance o f m odern Euro­
peans. In Smith, F. H., and Spencer, F., eds. The O rigin o f M odern Humans:
A World Survey o f the Fossil Evidence. N ew York, Alan R. Liss, pp. 327-410.
Bray, W. (1986) Finding the earliest Am ericans. Nature. 321: 726.
Ilreuil, H. (1910) Sur la présence d ’éolithes a la base de l’É ocene Párisién.
L ’Anthropologic, 21: 385-408. (*)
Breuil, H. (1932) Le feu et l’industrie de pierre et d ’os dans le g isem ent du
‘Sinanthropus’ á Choukoutien. L ’Anthropologie, 42: 1-17. (*)
Breuil, H., and Lantier, R. (1965) The M en o f the O ld S to n e Age. New York,
St. M artin’s.
Brewster, D. (1844) Q ueries and statem ents concerning a nail found im bedded
in a block o f sandstone obtained from K ingoodie (M yInfield) Quarry, N orth
Britain. Report o f the B ritish A sso cia tio n f o r the A d va n cem en t o f Science,
Notices a n d Abstracts o f Com m unications, p. 51.
Broad, W., and Wade, N. (1982) B etrayers o f the Truth. N ew York, Sim on and
Schuster.
Broom, R., and Robinson, J. T. (1952) Sw artkrans ape-man. Transvaal M useum
Memoir, 6.
Broom, R., Robinson, J. T., and S chepers, G. W. H. (1950) Sterkfontein ape-
man Pleisanthropus. Transvaal M useum Memoir, 4.
Broom, R., and S chepers, G. W. H. (1946) The South A frican fossil ape-m en,
the A ustralopithecinae. Transvaal M useum Memoir, 2.
Brown, F., H arris, J., Leakey, R., and W alker, A. (1985) Early H om o erectus
skeleton from west Lake Turkana, Kenya. Nature, 316: 788-793.
Brush, S. G. (1974) Should the history o f science be rated X ? Science,
183: 1164-1172.
Bryan, A. L. (1978) An overview o f paleo-A m erican prehistory from a circum -
Pacific perspective. In Bryan, A. L., ed. E arly M an in A m erica fro m a
Circum -Pacific Perspective. E dm onton, A rchaeological Researches Interna­
tional, pp. 3 06-327.
Budiansky, S. (1987) N ew light on w hen man cam e dow n from the trees.
U.S. News & World Report, June 1, pp. 10-11.
Budinger, Jr., F. E. (1983) The C alico early man site. C alifornia Geology,
66(4): 75 -8 2.
Bunney, S. (1987) F irst m igrants will travel back in tim e. New Scientist,
114(1565): 36.
Burkitt, M. C. (1956) The O ld Stone Age. N ew York, New York University.
Burleigh, R. (1984) N ew World colonized in Holocene. Nature, 312: 399.
Burroughs, W. G. (1938) H um an-like footprints, 250 m illion years old. The
Berea Alumnus. Berea College, Kentucky. November, pp. 46 -4 7 .