RUDOLF DROSSLER

AlV[KoR A CSILLAGOK
ISTENEKVOLTAK
 ffior acsill agok
istenek voltak

l
ü
 ' ! i]::

om
Amikor a sillagok istenek voltak a
Afiotd: esőcsináló, bika és anyaöl 13
Miért halandók a holdlények? 3l
Acsillagistenekvégzet-míÍoszai 47
A Nap szület&e 67
Az őstenger és a napszcntélyek 8l
Napszekér és napbrtrka 95
Hiedelmek a meteorokról, üstökösökről
és a bolygókról l13
A Tejút és az állatöv l29
Csillagképeink tOrténetéból l5l
Amikor a Olvasóink közül nrár bizonyára sokan jártak plane-
táriumban.
a
,triikor a hatatmas terem már megtelt

csillagok
várakozó nézőközönséggel, tassan kialszanak
a fények, és a kupolán egymás utárr tűnnek fel
a csillagok.Az éjszakai égbolt képe összetévesztésig

istenek voltak hasonlít azigazihoz, de itt egyetlen fénysugár, egyet-

len ködfelhő sem zavarja a fenséges látványt.
Vezetónk a vezérlópultnál a pislogó fénypontok
között cikázó fénylő nyíllal sorra kirajzolja előtttink
a csillagképeket. Megtudjuk, melyik csillag mikor,
melyik évszakban látható, egyetlen pillanat alatt
nézhetjük végig az égbolt napi látszólagos mozgását.
Amit a valóságban nem látunk soha, itt láthatóvá
varázsolható: egyre gyorsabb és gyorsabb mozgással
rója útját a Nap az állatöv 12 csillagképe között
- a valóságban egy év telt el. Majd a Hold külön-
bözó fázisai tűnnek fel az égen, az égitestek bcrnyo-
lult páiyáia bomlik ki előttiink, hultócsiltag suhan á,t
fejiink fölött, üstökösök vonutnak méttóságteljesen
pályájukon. Előttünk a végtelen...
Amit most a p|arretáriumban töttött egy óra alatt
a modern asztronómiai lilágképról megtudunk, ér,-
ezredek megfigyelósein nyugszik, amelyek csak las-
san, fokozatosan álltak össze egységes képpé. Hi-
szen a csillagos ég tanulmányozása olyan idós, mint
maga az emberiség. Már az őstársadalom embere
sem létezhetett az idő meghatározása, az időszámí-
tás nélkül. Ha helyesen értelmezziik a l0000-.
30 000 éves, sziklafalakra karcolt rajzokat, akkor
már a paleolitikum vadászainak is volt naptáruk.
amely a Holrt látszólagos mozgásán és fázisváltoá-
sairr alapult. Pontosabbá vált az idómeghatározás
a földművelésre való áttérésután, amikor a vetés
és az aratás idejét csilla!ászati megfigyelések hatá_
rozták meg. Hogy milyen érdektőtléssel figyelte
a neolitikum és a bronzkor embere az égitestek
látszólagos mozgását, arról a legújabb leLtek is
tanúskodnak. A rragy-britanniai, észak-franciaor-
szági és észak-németországi megalitikus kultúrák
kőépítményeinekfő tengelyei gyakran a Hold,
a Na.R és az állocsillagok pályájának kezdó- és vég-
pontjait jelölték. Így az ember már akkor képes volt
_

elóre kiszámítani az év hosszúságát, és ezzel meg-

lehetősen ponto§ naptárat állíthatott magának
össze.
Asztronómiai ismeretekre volt sztikségük a tájé-
kozódáshoz a tenger hajósainak is. S nem kevésbé
volt fontos a csillagászat az ókor nagy rabszolga- ,

tartó államaiban, például azért, hogy megfeleló

időben megkezdhessék a csatornák és gátak építését,
beszedhessék az adókat és járandóságokat. Az írás
és a szánrolás kialakulása után az ember megpróbál-

.5
ta addigi csillagászati ismereteit is rögzíteni, táb|á_
zatokat készített, számításokat jegyzett fel; az egyip-
tomiak már az i. e. III. évezred végén, Mezopotámia
lakói a II. évezred első felében. Égijelerrségeket
rögzitő ,,naplókat" a babiloniaiak azonban csak
azi, e.6. századtől készítettek.A kinaiak ebben két
évszázaddal megelózték őket. EzeknéI a népeknél
a csillagászat a ,,papok" -nak, az ókor tudósainak
a feladata \,olt, akik tudásukat saját és az uralkodó
osztály érdekébenoly ügyesen tudták felhasználni.
Az asztronómia legnagyobb eredményeit a görö-
gök értékel, sok esetben felhasználva az egyipto-
nriak és a babiloniaiak megfigyeléseit és isnrereteit
is. Görögök fedezték fel, hogy a Föld gönib alakú,
kerületét elóször Eratoszthenész (i. e. 276-194\
számolta ki meg|epően ponto§an. A Szárnosz szige-
tén született Arisztarkhosz már i. e. 265-ben azt
tanította, hogy a Föld forog a Nap körül (anélkül,
hogy következetesen végiggondolta volna állitását)
s megpróbálta nreghatározni a Hold és a Nap
nagyságát és cgymástól való távolságát. Hip-
parkhosz (i. e. kb. l90--l25), az ókor legnagyobb
csillagásza is ennek a problénrának szentelte életét.
Felállított ezenkívül egy csillag-katalógust, arnit
később Klaudiosz Ptolemaiosz (i. sz. 2. század
elsó fele) is felhasznált művében. Ő Hipparkhosz
hipotéziseit fejlesztette tovább az égitestek mozgá-
sáról. Erre támaszkodtak később az arabok, akik
a8. századtól sorra fordítják le a görög kéziratokat
és bővítik ki saját megfigyeléseikkel. Az európaiak
végül a 10. századtől az akkor arab uralom alatt
levő Spanyolországban isn:rerkednek meg ezzel
a tudással, így a görög csillagászat az arabokköz-
vetítésévela középkori asztronómia kiindulópontja
lett, amivel majd később Kopernikusz, Galilei és
Kepler számol le, Az ő forradalmi tanításaik nyitják
meg az asztronómia történetében azt a harcot,
amely a lreliocentrikus világkép győzelmével ér
véget.
Azak az ismeretek tehát, amelyekbe a planetá-
riumban bepillanthattunk, csak lassan, századokon
át jutottak az emberiség birtokába. Csak most,
a planeárium égboltján mozgó égitesteket követve
sejthetjük meg, micsoda fejtorést okozhatott a ré-
gieknek a bonyolult mozgások és a változó konstel-
lációk mögött meghúzódó törvényszerííségek, meg-
fejtése. Azután az emberek nemcsak azért kezóték
el a csillago'k megfgyelését,mert gyakorlati hasz-
nuk volt betőle - hiszen a csillagok után tájékozód-
tak a szárazföldön és a vizen, és a csillagok mutatták
az időt is -, hanem természetesen miir a régiek is
kMncsiak voltak a Nap, a Hold és a csillagok leg-
bensőbb lényegére,igazi mivoltukra. Az ezzel kap-
csolafos elképzeléseket egyes kultúrák esetében már
vizsgálta az etnográfia és a kultúrtörténet, össze-
foglaló történetüket azonban még nem írták meg,
szemben az asztronómia történetével. Megpróbáljuk
tehát bemutatni, milyen szerepet játszottak az éj-
szakai égbolton fénylö apró pontok a régmúltidök-
ben élt népek világképeben es mindennapi életében.
Az égitestekről vallott nézetek történeti elenrzése
azonban számos problémába ütközik. Azokban
az időkben, amikor a technikai fejlődés révénéppen
csak megkezdődött az ember es természet szétvá-
lása, az ember és a leglágabb érte|emben vett kör-
nyező világ, és ezzel az égitestek viszonya is más
volt. A jelenkor természeti népei bizonyos mértékig
még ma is hasonlóképpen gondolkodnak és érez-
nek, mint a régmúltembere. Számunkra is érdekes
és tanulságos tehát, amit egy indián mesélt lehér
barátjának:
,,Minden dolog élő. A fák élnek, ahogy a kövek
is, a hegyek, a viz. Minden Élet...Amikor ide-
jöttem Téged meglá,togatni, beszélgettem velük.
A házad végénélálló fával az első éjszaka beszél-
gettem, mielőtt lefeküdtem. Kimentem az erkélyre,
dohány,oztam, s szivarom íiistjétmegmutattam
neki... és azt mondtam: Fa, ne okozz nekem bána-
tot, én nem r,agyok rossz és nem azért jöttem ide,
hogy valakit is hántsak. Fa, légy a barátom!
A házaddal is beszéltem. A bázad is él, az is
Aztán
>valaki<<... Tudta, hogy én itt ideg'en vagyok.
rreki ajándékoztam szivaronr fiistjét, hogy jó barátok
legyiink, Beszélgettem vele és azt mondtam,. Ház,
te a barátom háza vagy, nem szabad rosszat tenned
velem. Ne hag_vd, hogy beteg legyek, yagy talán
meghaljak, míg meglátogatom a barátomat. Vissza
szeretnék térni hazámba, anélkül, hogy szerencsét-
lenség érne...
Kétségkívülvannak olyan dolgok, amelyek éj-
szaka néznek engem, de én nem látom őket. S be-
szélgetniük is kell egymással, egeszen úgy, mint mi,
a köveknek, a fáknak, a hepryeknek. Néha hallhatod
őket éjszaka, amikor jól odafigyelsz. kint a sötét-
ben... Éngyakran beszelek velük éjszaka, nekik
ajándékozom a fustöt és nem felejtem el őket. Gon-
doskodom róluk és ők gondoskodnak rólam."
Az indián számára tehát nem !étezett halott
vagy élettelen tárgy. Magatarüisa arra a gyermeké-
re emlékeztet, aki megszólítja, sót megszidja az
asztalt vagy széket, amelynek véletlenül nekiütk<i
zött, mintha az hal|ana, látna, érezne vagy gondol-
kodna, mintha önálló akarata volna. A üárgyaknak
és jelenségeknek ez a naiv megszemélyesítése,

,,lélekkel való felruházása" valósánőleg jellemző
volt az őstörténeti idók és az ókor emberére is. Ez-
által a világ egy mitikus Egésszé állt össze, amelynek
részei a külső hatalmak megtestesülései vagy meg-
valósulásai. Az ember sokkal közvetlenebbül é|te
és érezte át a vitágot, mint ma. Egy élő Másik.
egy T'e yolt az, ég és a föld (,,anyaföldről" beszélünk
még ma is), a Nap és a Hold, az égitestek és a csilla-
gok. Isteneknek tartották őket, akiknek életéről
és tulajdonságairól a mítoszok tudósítanak ben-
nünket, ezek fontos források a régiek világának és
csillagászati elképzeléseinek megismerése számára.
Ez a perszonifikált világ és az ehhez kapcsoló
mítoszok történeti fejlődésen mentek keresztül.
Mítoszokat valószínűeg azóta meséltek, mióta
ember él a Földön. A kozmikus és földi jelenségek
értelmezésébenelőször valószínűleg az állatoké volt
]. ábra. A haida-indiánok vilas,képe
a főszerep, mert kezdetben tőlük függött az ember -
léte is. Az ál|atokban rqlő kifejező erő valószínűleg
mély benyomást tehetett m6r az óskőkorszak vadá-
szaira is. A jégkorból származő festmények, kő-
falakra karcolt rajzok, domborművek és szobrocs-
kák arról tanúskodnak, hogy az ember a felsőbb
hatalmakat állatok képébenképzelte el. Hasonló
néz-eteket találhatunk még ma is olyan népeknél,
anrelyek a vadászatból élnek. Az észak-anrerikai
haida indiánok kis faszobrocskája például (l. ábra)
egy bálna és egy teknósbéka ,,keveredéséből" szár,
mazó különös állatot ábrázol. Valószínűleg ez jel,
képezte a Földet, a vállán egy nő és egy férfi ál!,
az emberiség, sőt, maga az élet és a termékenység
szimbólumai. Az ég egy szárnyait széttáró sas. Eb-
ben a világban az ember az áttekinthető Egész e_ey
része; az ég és a föld számára ismerős, vele meghitt
viszonyban lévő hatalmak: a Föld egy állat, amely
a mindenséget hcrclozza a hátán, az ég egy nagy
madár, amely szárnyával oltalmaz.
Az ókor államaiban is, ahol pedig a mitológiában,
a kultuszokban és a művészetekben eróteljesebb
szerepet kapott a föld termékenysége, az ősi állat-
kultusz még mindig élő hagyomány. Az egyiptomiak
például a napistent sólyom vagy skarabeus alakjá-
ban képzelték el (állítólag ugyanis a napisten más
formákat öltve is meg akart jelenni a földön),
Ma már nehezen eldönthető, vajon az állat csak
az isten ielképének vagy földi ,,megtestesütlésének"
is szánított. Ugyanakkor az isteneket, beleértve
a csillagisteneket is, emberi alakban vagy ember-
állat alakban is megörökitették, vagy állati voná-
sokkal ruházták í'el. Máskor, jóllehet az égitesteket
cselekvő személyeknek vélték,mint tárgyakat ábrá-
zolták óket (például: napkorong), Ebben a mitolo-
gikus-perszonifikált világban tehát sokkal kevésbé
a vag}-vagy kérdésévelvan dolgunk, mint azt mai
analitikus gondolkorlásunk feltételezi - a képek és
ábrázolások sokféleségévelsokkal inkább a valóság
különböző megjelenési forIlráit próbálták meg mind
teljesebben megragaclni.
Az egyiptomiakés az inkák hite szerint a csillag- ,
isterrek-gyirmekeiket a Földre küldték, hogy ural-
kodjanak az emberek í'elett, ezért a király mint
a Napisten fia és képviselője felette áll nrindenki
2. óbra. Á napisten megissza egy áldozat vérét
( Krickeberg nyomón )

másnak. Ez a hittétel állami dogmává vált, amely
az uralkodó osztály hatalmát, a királyok és herce-
gek, nemesek és papok előjogait volt hivatva meg-
, erősíteni és szentesíteni. A csillagokba vetett hitből
nőtt ki az égi jelenségek magyarázatának igénye,
hiszen ha az enrber a csillagokat isteneknek tartja,
ebből már következik, hogy ők határozzák nreg
a földi történéseket, igy mozgásukból és konstellá-
ciójukból javító és ártó hatásuk az egyérrre és a tár-
sadalomra előre mcgállapítható,
Az égitestek keletkczéséról rendkivül érdekes el-
képzelésekszürlettek és terjedtek el. Egy olyan isten-
lől származnak például, aki meggyilkolta társait,
vagv Ólyan istenekből Icttek, akik önmagukat áldoz-
3. óbra. Egy mexikói kézirat labdajáték-pólyái
ták í'el. Egy közép-amerikai mítosz szerint két isten
elégette nragát, s amikor már csak a hamu nraradt,
a Nap és a Hold változó alakjában jelentek meg az
égbolton. De mindaddig rnozdulatlanok voltak,
míg más istenck is fel nem áldozták életiiket. S hogy
a Nap zavartalanul róhassa mindennapos útját az
égen, számos áldozatot mutattak be neki azemberek.
Azt hitték ugyanis, hogy a Napisten az alvilágban
csontvázzá változik és csak emberi szív és vér adhatja
vissza neki az életet. Ezért főleg hadifoglyokat ál-
dtlztak fel; egy kúpos kőre t'ektették őket. így mell-
kasuk kidomborodott (2. ábra), a bordák alatt fel-
metszették, nrajd egy pap kirántotta a még dobogó
szívet és egy kőedénybe helyezte. A Napistenrrek
l . kép. Labdajótékpálya rézstitos oldalfalakkal.
Copan, Honduras. 7-8. szózad
2. p. Labdaj át ék pá lya
k é e g ye ne s o lda
Chichen ltza, Yucatan. l 1-13. század
szánt áldozattá való felszentelés megtiszteltetésnek
sziimított; amelyik hadifogoly megszökött
áldozás elől. sa.iát népe ítéltehalálra, Ezek az áldo-
zatok főleg az aztékoknál terjedtek el, akik a 14.
században a mexikói fennsíkon hozták létre katonai
birodalm u kat. Anrikor az. azték főváros, Tenocht it-
lan főtemplomát l487-ben lelavatták (romjait ma
Mexico City rejti), négy nap alatt állítólag 20 0O0
(nrás adatok szerint 80 000:) embert áldoztak fel a
Napistennek. Ezek a számok bizonyírra túlzottak,
mindenesetre Cortez seregének két tisztje l5l9-ben
a város elfoglalásakor a templom körzetében
136 000 feláldozott személv koponyáját találta rrieg !
Tcnochtitlan, hogy biztosítsa a Napisten számára a
megfelelő mennyiségű,,táplálékot", a világtörté-
rrelem talán legkülönösebb, legkísértetiesebb szer-
ződését kötötte meg néhány más várossal: rneg-
egyeztek ugyanis, hogy egy pontosan körülhatárolt
tertileten rendszeresen megtartandó,,virágok hábo,
rújában", amelynek semmi más célja nem volt, mint
a lehetó legtöbb hadifoglyot ejteni.
A közép-arnerikai népek szerint maga az ég is
állandó harcok színtere. Nappal és Ejszaka, Fény
és Sötétség, Észak és Dél, Szárazság és Eső, valamint
a csillagok megszemélyesített istenei harcolnak,
[-a lak k a l. győznek vagy buknak el a hatalomért folytatott
harcok sorá.n. A közép-amerikai labdajáték is az
istenek harcának földi ,,utánzása", A labda nraga a
Nap vagy más égitest szimbóluma - a mítosz szerint
ugyanis a csillagok a horizont egy keskeny nyílásán
a fel- tűnnek el ésjelennek meg. A labdajátékokhoz épült
pályák Közép-Amerika legjelentősebb építészeti
alkotásai. Minden magára valamit adni akaró város
építettmagának legalább egy, többé vagy kevésbé
pompázatos pályát. Az illusztrált kéziratokban
gyakran találkozhatunk velük (3. ábra): két, egy-
mással szernheállított T'-alakra hasonlítanak, hosz-
szanti szárukat falak vagy entelvények szegélyezik,
a játékteret színes vonalak, gyeptéglák vagy kerek
kövek osztják részekre. A régebbi építményeknel
az oldalfalak rézsutosan emelkednek a pálya mellett
(l. kép), a labdát a keskenyebb oldalon levő nrélye-
désbe kellett gurítani. A később épült pályák oldal.
falai függőlegesek (2, kép), amelyekhez két kőgyű-
rűt rögzítettek. Ez a két gyűrű jelképezi a horizrrnt
nyílásait, ezért napszimbólumok vagy tollrskígyók,
az éjszakai égbolt jelképei díszítik.Ha sikerült a
latldát a hosszanti és keresztvonalak<ln, vagyis a
Nappal és Ejszaka képzelt határán keresztül a
kőgyűrűkön átdobni, ezzel - nrágikus módon -
megkönnyítették az égitesteknek a horizont nyílriL-
sain való átjutást. A játékosok csak ágyékukat és
karjukat takarták, egyébkéntmeztelenek voltak.
tlyennek látjuk óket Christoph Weiditz augsburgi
aranyműves és fametsző egy rajzán is (4. ábra).
Amikor Weiditz 1528-ban Spanyolországban iárt,
az éppen hazatérő Hernán Cortez, Mexikó meghó-
dítója néhány indiánt is nragával hozott az ÚlnilEg-
ból. akik a csodálkozó spanyoloknak benlutatták a
labdajátékot. Weiditz is ott volt és megörökítette a
látottakat. A kép margójára a következőket írta:
,,Így játszanak az irrdiánok egy felfújt labdával, a
hátsó feliiket használva, anélkül, hogy a kezükkel
megérintenék a földet, ilyen bőr van a hátsó íelükön
is és hogy a labda jcbban pattanion, bőrkesztyű
van a kezükön is." A játékosok egv tömör - s nem
mirrt Weiditz vélte, felfújt - labdát ütögettek ülepük-
kel, csípőjükkel és térdükkel (3. kóp),
Ezekból is látható, milyen bonyolult és sokrétű
volt a régiek csi|lagokkai kapcsolatos képzeletvilá-
§a. Jóllehet már nagyon korán megfigyelték a
természetet, minden tárgyi megállapítást erős érzel-
mi szálak szőttek át.Élő és élettelen, ég és föld éles
kettélválasztása ismeretlen volt szánrukra. Ami a
földön megtalálható volt, azt az égen is megtalálni
vélték,és ami az égen történt, niegpróbálták utánoz-
ni a földön. Istenségek égen és föidön egyaránt
éltek. Ők teremtették az eget, a földet, az égitesteket
és az ember feladata az, hogy a világrendet kultikus
cselekményekkel, mindenekelótt áldozatokkal fen n-
4. ábra. Cristoph |l/eidnítz rajza
a labdajátékot játszó índiónokról
l0
3. kép, Egy labdajátékos relieJje,
Sztéléa kózépső aranyporíi Tajin-kultúrából.
7-8.. század
tartsa. Az ősi társadalom világképében összeolvad a
mitikus elem és az egzakí ternrészet- és égbolr
megfigyelés. A csillagász egyben asztrológus és pap
volt, A csillagászati isnteretek tudományos értéke-
lése csak akkor vált lehetségessé,amikor a társa-
dalmi viszonyok és az életmód változásával a Föld,
az égbolt és az égitestek megszűntek istenségek
lenni. Ez mindenekelótt a görögök érdeme, Jóllelret
ók is számos mitikus elképzeléstvallottak, de
eme|lett és ettől függetlenül egy egészen más fejlő-
dést indítottak el. Az ión természetfilozófusok, akik
az j. e. 7 . század végétól a gazdag keresked óvárosok-
ban tejesztették a messze jövőbe mutató tanításai-
kat, a csillagokat anyagi testeknek tartották é§ nem
isteneknek. Minden természeti jelenségben az ős-
anyag (arché) nreghatározott formáit látták. Mate-
rialisztikus vonásokat re_it Hérakleitosz (kb. i. e.
540- 4'I5J tanítása is, aki az érzékimegismerésből és
a keletkezés és elmúlás dialektikus folyamatából
indult ki: ,,.,.Ezt a kosmost itt, amely lJgyanaz
mindenkinek, senr Isten, sem ember nem alkotta
senki, harrem volt mindig és van és iesz örökké
élő tőz, amely fellobban nlértékreés kialszik mér-
tékre," (Hérakleitosz: LXXV. [A fordítás a Stemma
műhelyében keszült Kerényi Károly irányításával.]).
Így görögökkel kezdódik a tulajdonképpeni,
"
tutlományosan megalapozott filozófia, illetve
asztrontimia, amely egzzkt megfigyeléseken és
matematikai hipotéziseken nyugszik, amit klasszi-
kus foinrában Ptolemaiosz képvisel. Ezen az
alapon építette fel az emberiség a geocentrikus
világkép legyőzése, a távcsó felmlálása és a mate-
matikai-termószettudonrány<ls diszciplinák gyors
fejló,Jése révéna modern csillagászat épületét.
Mint említettütk, az asztronómia történeti fejlő-
désévelmár sokan foglalkoztak, de a csillagiste-
nekről vallott nézetek összefoglaló elemzése még
nem történt nteg. De ismernünk kell ezeket a néze-
teket is, ha meg akarjuk érteni őseink világnézetét,
kultúná iát. A nnak megvi lágítására, hogyan gondol-
kodtak e!ődeink a csillagokról. hogy életükben mi-
lyen szerepet ját§zottak a róluk alkotott mítoszok,
mindenekelőtt a régészet,anéprajz, a történelem, a
művé§zettörténet és a nyelvtudomány segítsegét
vesszük igónybe. E könyv keretei között nem térhe-
tünk ki részletesen olvan kérdésekre, mint az ég és
a Föld keletkezéseről és lényegéről vallott mítoszok
és elméleti spekulációk, ez éppúg_vegy másik könyv
feladata lenne, mint a régiek csillagászati alkalma-
tosságainak és isrnereteinek történeti isnrertetése.
De beszélünk arról. hogy a csillagokról vallott
nézetek milycn szoros kapcsolatban voltak bizo-
nyos meghatározott társadalmi visz<,nyokkal és az
életmóddal, a mitológiáva|, kultuszokkal és művé-
szettel; nriiyen alapvonásai vannak ezeknek az
elképzeléseknek; hogvan terjedtek el a különböző
népeknél,hogy azután egy alig kibogozható, a leg-
különfélébb elemekből fe|épiilő szövevénnyé állja-
nak össze. A íeldolgozandó anyag olyan hatalmas
mennyiségű és olyan szerteágaző, hogy válogatnurrk
kellett. A táiékozottabb olvasó bizonyára hiányol
nrajd egyet-mást. De reméljük, sikerülni fog ezrc,l
az áttekintéssel közelebb hozni a régi kultúrákat,
és elődeink törekvéseit, hogy beleilleszkedjenek a
,,világrendbe",, hogy megismerjék és befolyásolják
azt - s mindezt Maxim Gorkij szellemébcn, aki ezt
irta:,,.Aki nem ismeri a múltat. az nem értheti meg
a jelen igazi értemétés a jövő céljait."
A Hold: Ha a legkorábbi nyomait keressük annak, hogyan
gondolkodtak egykoron az emberek a Napról, a
Holdról és a csillagokról, vissza kell menniink a leg-

esőcsináló, távolabbi múltba, egészen a paleolitikum vadá-

szaiig...

bika és anyaöl
Amikor ók éltek, l0 000-30 000 évvel ezelótt,
hatalmas jégtömegek vándoroltak el á skandináv
hegyekből egész_en észak-németterületekig. A Fe-
kete-erdóből és a Vogézekböl, a.Francia-Közép-
hegységből, az Alpokból, a Pireneusokból és a Kár1
pátokból óriási gleccserek hömpölyögtek ali az al-
löldekre: zord és hideg éghajlat uralkodott. A jég-
mente§ területeken ennek ellenére kialakult eryfajta
flóra és fauna, amely jól alkalmazkodott a hideg-
hez, és az ember is megvctette a lábát ebben a sá-
mára kedvezótlen közegben. Azt, hogyan alkalmaz-
kodtak környezetükhöz, hogyan laktak, öltözköd-
tek, vadásztak, milyen fegyvereket és mutrkaesz-
közöket használtak, a régészekmár feltárták. De
nenrcsak ezt. Ajégkori vadászok egykori lakhelyein
és a barlangclk falain fennmaradtak művészeti al-
kotások is, amel_r,ek létrehozóik gondolatvilágáról,
mindennapi tevékenységérőltudósítanak. Valószí-
niileg a csillagok is játszottak lalamilyen szerepet
élettikben, de hogy tnár isteneknek vagy más fel-
sóbb lényeknek tartották-e őket, nem tudjuk. A je-
lenk<lri természeti népek mindenesetre még ma is
kapcsolatba hozzák az égitesteket az állatokkal,
amiket az égbolton is megtalálni vélnek, s forditvá,
bizonyos állatokat a Hold és a Nap földi képviselö-
jének tartanak. Valószínűleg az óskőkor emberei is
így gondolkozhattak. Néhány rajzuk azt a benyo-
mást kelti, mintha holdszimbólumokkal volna dol-
gunk. Lássunk például egy délnyugat-franciaorsági
*iT§rií'hf;,"llXl."
látható. ugyan ki sze,et_
ne közelebbi ismeretségre jutni ezekkel a hatalmas
szarvakkal! De ezek a veszélyes fegyverek nemcsak
hogy túlságosan nagyra sikrültek, hanem elfordí-
tott perspektívában láthatók, vagyis a szarvak szim-
metrikusak egymással és ilyen módon a fogyó és
növekvő holdsarlóhoz hasonlítanak. közötttik az
óriási stiliált szem mintha a telihold jelképe lenne.
A jégkori emberek számára tehát a bölény hold-
állat lenne? Valószínűleg, hiszen amikor már tud-
ták helyes perspektívában ábrázolni azállat szarvait,
még akkor is olyan hosszúnak, keskenynek és ívelt-
nek rajzolták, mint a holdsarló.

5. ábra- Bölény a Ia Mouthe-í barlangbóI

(Kühn nyotmln)
4. kép. Jégkori barlangrajz a lascaux-i barlangból.
Kb. l5 000 éves
A lascaux-i (Délnyugat-Franciaország) barlang
egyik különös íajza (a. kép) bizonyítja, hogy a bölé-
nyeket a kultikus cselekményekbe is bevonták. Egy
kb. 5 méter mély akna mélyénlátható egy bölény,
anely fenyegetően leszegezett szarvakkal és ma-
gasta emelt farokkal éppen megtámadni lát§zik
egy ,,vonalemberkét", aki mereven fekszik előtte a
földön. Az emberkének madárfeje van, a kezén
mindössze négy ujja, himvesszője nrereven áll. Való-
színűleg egy transzba esett sámán ő, akinek lelke
egy képzeletbeli túlvilági utazáson az állatok urá-
nál, vagy talán a megölt állatok szellemeinél jár,
hogy visszatérésiikértközbejárjon. A sánrán alatt,
a póznán álló madár valószínűleg a varázsló lelkét
jelképezi, mellette a nyílvesszőre emlékeztetó bot,
valószínűleg egy hajító dár<la. A bölény farára ke-
resztbe egy lándzsát festettek, az állat teste ,alatt
pedig az ovális ábra valószínűleg női szimbólum.
,a vulva. A lándzsa az állat halálát jelentheti, aki-
nek a lelkét a varázsló egy másik, fiatal bika testé-
ben akarja visszahozni a Földre. A szaporodásra,
a ternrékenységre utal a merev fallosz és a vulva is.
l4
A természeti népektől tudjuk, hogy az állat halála
csak egy átmeneti állapot az új élethez. A hajítő
dárda és a lándzsa, amelyek elpusztitják a va<lakat,
nemcsak. halált osztó fegyverek, hanem a férfiúi
nemzöerö jelképe is, amely megtermékenyít és új
életre kelt. Ebben az összeliiggésben különösen ta-
nulságos egy dél-algériaisziklarajz, amely íjjal és
nyíllal egy állat hátsó testére célző férfit ábrázo|.
A férfi nemi szervét egy vonal köti össze azíjjal és a
háttérben álIó nőalakkal. Világos: a vadászattal és
a termékenységgel kapisolatos mágiák együtt jár-
hattak. A sziiletés és elnrúlás kozmikus jelképe pe-
dig a Hold.
lvíár a jégkori vadászok kapcsolatba hozták egy-
mással a Holdat, a bölényt, a lerhességet, a szüle-
tést és a nőt, ahogy ezt szánros korabeli ábrázolás
bizonyítja. A bölényeket gyakran kőbe vagy szikla-
falba faragták: e korai reliefművészet számos reme-
két találták meg barlangokban, amelyeket a jégkor
embele kényelmes lakóhellyé építettki. Néha köz-
vetlenül egymás mellett van a bölény és egy terhes
nő képe. Egy relief egy terhes nőt ábrázol, aki bal
kezét gyengéden az ágyékára helyezi, iobb kezével
pedig a magasba emel egy bölényszarvat (5. kép).
Az asszony tekintete és mozdulata valamilyen kap-
csolatra utal az állat szarva és terhessége között.
5. kép. Őskőkori relief: terhes usszony
bölényszarwal a kezében. Ltlu.ssel.
Kora több mint 20 000 év

Az állat erejét akarta így a gyermekébe átörökíteni?

Vagy számá ra a szar\ az újhold jelképe, amely élet-
erőt kölcsönöz a sz-ületendő gyermekrrek? A kis
dombornrű az egyik legősibb tanúja annak a hie-
delemrrek, amely az égi és földi dolgokat, a Holdat
és a ternrékenységet egymással kapcsolatba hozza-
A nők egyébkéntis titokzatos kapcsolatban állnak
a Holddal hisz a havonta fendszeres ,,megtisztu-
lás", a menstruáció nem azonos ritmusban ismét-
lődik-e, mint ahogy a Hold jár az égen'! A nő és a
Hotd közötti viszonyról vall a Bodrogkeresztúron
talált letet is. A paleolitikum idejébő| származő ré-
tegben találtak egy 57 x 57 milliméter kerületű és
l7 milliméter vastag mészkölapocskát, amely való-
színűleg a női nemi szervet ábrázolja. A széleit be-
vagdalták, az egyik, kissé domborodó oldalán pedig
két vonalat húztak. Valószínűleg a legrégibb hold-
naptárral van dolgunk. A vonalak a Hold megjele-
nésénekés eltűnésének elsó és utolsó napját jelzik,
a bevésésekpedig a közbiilsö napokat. Ha össze-
sámoljuk a vonalakat, a bevéséseket,illetve íveket,
pontosan ki.iön a 28 nap. Az újhold pedig két és fél lóhely, Qatal Hüyük, Konjátót mindössze 5O kilo-
napig tart. méterre fekszik délkeletre. Eddig 12 rétegéttárták
A jégkorszak után a §tafétabotot nemsokára már fel, valamennyi az. i.e. 65@-5700 közötti években
terme§ztett gabonata;tak vad óseit termő magas keletkezett. Qatal Hüyük lakói a vatlakban gazdag
fennsíkok völgyeiben éló emberek veszik át a paleo- és igen termékeny Konja-fennsíkon a vadászat mel-
litrkum vadászaitól. A földmúvelők többek között lett már földműveléssel is foglalkoztak. A vadászat
a mai Törökország déli részén,az anatóliai fennsí- révénmegórizték a régi tradíciókat és kultuszokat,
kon hozták létre egyik legrégibb településiiket. A le- a földművelés viszont messze a jör,őbe n,utató új

ó. óbra. Á Catal Hűyűk,i egyik szentéll,rekonstrukciója 7. óbra. Az istennő vilúgra hoz egy bikát
E, ábra. Ánya és leónya egyek

elképzeléseket szült. Kultikus célokát szolgáló helyi-

ségeik falát az anyaistennől, bikafejeket és bika-
szarvakat ábrázoló haiálmas festett gipszr€lieí'ek és
festmények díszítették(ó. ábra). A bika valószínű-
leg kiemelkedó helyet fog|alt el a kultu§zok között.
A lbstményeken a bikák szarvai a holdsarlóhoz ha-
sonlítanak, s számo§ valódi szarvat is elhelyeztek
egynrás mellé, il|etve egylnás mögó. A legnagyobb
meglepetés azonbaa az anyaistennő reliefje, fel-
emelt kezével és száttárt lábaival, amint éppen eg1,
bikát szül ! (7. ábra) Önnragától kíná!kozik az össze-
hasontítás a jégkorszakból származó, terhes nót
ábrázoló kis domborművel. De más leletek is ta-
nírskodnak a termék€nységíól és a születésról, a
életról és a halálról vallott elképzeléseikró|. Néhány egy bikát sziil. A bika val<iszínűleg a léríi,a liú jel-
helyiségben b€falazták peldául vadkanok alsó áll- képe, aki ha felnö, szerelóje és Iérje lesz az anyá-
kapcsát, keselyűk, rókák és menyétek koponyáját, nak és leányának ezzel a hárnras egységgel itl
egy részüket agyagba gyúrva és női mellé iitforntál- fobal Húyükön találkozunk elóször, de az antik
va * a koponya mint a ha|ál, a nói mell mint az kulturáknál még visszatériink rí. S hogy még ma is
élet és a bőség jelképe! élnek ill,en messze a régmúltban g_vökerezó néze-
A íöldművelés, amely tassan átalakílotta az em- tek, idézziink egy kis versikét:
berek éIetmó<lját és amely megterenltettc a gazda- Anyám hírsából táplálkozom,
sógi alapját az antik államok virágzásának, a mito- magam vagyok az anl,rim, biz<rny:
szokban és a világnézetben is változást hozott, Va- apám pedig fiam nelem.
lószínűleg tnár igen korán ósszekapcsolták a koz- értem vetélkedik. s velem.
mikus jelenségeket a veté§sel és aratással: számukra
a HoId, amely meghal és újjásziiletik, még erötelje- Anyja, lánya ragl,tll neki
sebben fejezte ki általában a nöfekedést és €lmúlá§t. és nöje: testenr becézgeti.
Az elfogyó é§ újjászüleló Hold látszólag kettő: a S mégse születik öccse. lám,
regi és az új, de nrégis azonos. Vajon nem hasonlíl-e ki nékem fiam. . unclám.
ehhez n gabona sorsa? Hisz a gabona niagja épp- l Da l os (i.l,őrg.r.fo nlí t d xt )
írgy,,meghal", amikor e|vetik, s belóle számtalan
új mag keletkezik, amelyek hasonlítanak az anyá-
hoz és arnelyek ugyanaíTa a soísra jutí}ak majd.
Hiszen minden anya újjászüli magát a gyermekei-
ben! A korai földműveló népek tehát összehason-
litották a Hold változásait a 8abona és a nó életé-
vel, s valóban: a régészeti leletek között Van egy
fehér márvány szobrocska, amely a nő ketlósségét
ábrázolja: az anyát és leányát (8. ábra). A szobor-
nek ugyanis két feje, két-kétmelle, de csak egy teste,
egy bal és egy jobb keze van. Anya és leánya: két
kü|önböző személy és mégis egy - mint a gabona-
má8, amit elvetnek és amely újra kinó, mint a régi
és az új Hold! Néhány másik gipszszobor cgymás
mellett mutatja anyát és leányát, de az anya éppen

9, ábfa. Az aaya éE leónya,

az ap é§ fra §zimbolikus egysége
l6

6. kép. Az Orion (Pajzs helyett állatbőrt tart a kezében),
a Bika, aKis Kutya, az lkrek
és a György Mrfája csillagkép.
bde után- I80I
Az anya-leány, apa-fiú yiszony rendkívül bonyo-
lult ábrázolása az a 2,2 méter magas, erősen stili-
ált istennőszobor (9. ábra), amel."*nek két feje és
két teste, de csak egyetlen pár keze és lába van.
Az istennő széttárja a karjait és lábait; az egyik nó-
alak éplnn egy óriási bikafejet szül, amelynek a te-
tején egy kisebb fej látható - az apa'és fia jelképe,
hiszen az apa is újjászületik a fiában. Az istennő és
az isten az ellentétek egységétjelképezi, ezt a világ-
mindenséget kornrányzó dualizmust. S hogy ebből
a gondolatból már igen korán gazdag mitológia
keletkeáetett, bizonyítják más szobrocskák, ame-
lyek különbözó konú istensegeket ábrazolnak, rituá-
,
lis mennyegzójüket, terhességüket és szülésüket, va-
lamintaz áIlatok feletti uralrnukat jelenitve meg.
A földműveles' terjedésével egyre nagyobb jelen-
tőséghez jutottak ezek a mítoszok. A Hold_és a bika,
':1 a::ili.i:,]-
-, ..- ,
..i] _.j:: , ;_],.], 1, ] ,-]_],.::.:.:,]:|:]:::i:.:_::].i.-]a'Í
a termékenység-utódlás és a bika kapcsolata egyre
nyilvánvalóbb. Mindenekelótt a bronzkorból taff.' :';
tak rendkívül sok agyagból és bronzból készülf ,.,:
bika- és holdszimbólumot. A mezopotámi3ilfu, fri5,;:,:::.
ázsiai kultúrákban embertestű és bikafejű lényeke.1,, ,
faragtak kőbe, hasonlókat, mint a krétai kultúíá;,',,,
ban, oly jelentős szerepet játszó Minótaurosz,
amelynek éppúgybikafeje és - csillagokkal borí-:', _.'
tott - emberi teste volt. Minótaurosz tehát eredetileg '
egy csillag-istenség, másik neve is erre utal: Aszt§: ,.",
rion vagy Aszteriosz (a görög asztron : csill,ag, ,_.;
szóból). A rendkívül sokfelé elterj9dt Minótaurosr-..,
monda egyik főszereplője 7*usz. a görög,istenek
atyja, a viharisten. Z*usz egy krétai barlartgban ;.,
született, ide rejtették el apja elöl, aki fel akaitafalni ,,.;.
ót. A barlangban születes ősrégi motívum, amdy. ,.,
.,Íszerint a fény és az élet, az istenek és az emberpk ,,.
ósei is a föld.sötét mélyéból jöttek fel a napvilá§la";,:"
Krétába vitte 7nusz az elrabolt Európét is, EwélÉ,',,:;,
kb. annyit jelent, óint ,,a fehér szemű" vagy, ,,§uép.:;..]
arcú", a lány anyját is hasonlóképpen §ívták''kth:..1'
,Ja messze fénylő", ,,a fehér arcú", mindkettő teMt
'
,a Holdhoz hasonlított. Amikor Európa a tenger-
parton virágokat szedett, Z*usz egy bika testébe
bújva elrabolta és Kréta szigetére vitte, ahol fele-
ségévétette. A bikát ezután állítólag az égboltra
száműzték, a görögök a Bika csillagképben az ő
megte§tesüIését látják. A csillagkép ket csillaga a
szaryak csúcsa, a Hyadok V-alakú halmaza a feje,
a Plejádok hét csillaga egy lblt az á|lat tgstén, a vö-
rösen izzó Aldebaran pedig az állat szeme. A Bika
éppen ntegtámadni készül Oriont, a vadászt, aki
pajzzsal és egy magasra enrelt buzogánnyal védeke-
zik. Egykoron Orion, a békétlcnvadász, szerteszét
kóborolt a világban, kíméletlenül iildöztc a vada-
kat, mígnern egy skorpió me_ecsípte és m,ghalt.
Mindkettőiilkből csillagkép lett, de az égbolton
már kitérnek egymás útjriból. tla a Skorpió jelenik
meg az égen, eltűnik Orion és tordítva. Oriont az
égen a Na,uy Kutya és a Kis Kutya kíséri(6. kép).
Mint minden rnorrda, Európa elrablása is újra
meg újra megigézte a művészeket, akik csodálatos 7. kép. Anya, leánva és gyermeke mitikus egysége
képeket alkottak róla. Hogy sokszor az eredetileg Elefantcsont-faragvány az i. e. kb. l5. századból
komoly mondából könnyed erotikus mese lett, az
a m űvészet ön törvényűségével nragy ar ázltatő, azzal,
hogy a művészet az adott motívumot szabadon ke- A bika gyor§art a tengerbez vágtatott, zsákmá-
zeliés nem ragaszkodik a történeti hűséghez. Az iro- nyával Kréta szigetére irszott, s nrost már valanri-
dalomra is áll ez. Gottfried August Btirger például, vel kellemesebb külsóben állt a félig öntudatlan
a Münchhausen és számos német mííballadaalko- lárry elé:
tója Zeusz és Európa történetét mint vicces-p4izán
történetet meséli el hosszú című művében: .,A cso- S már mint gáláns lovag,
daszép és fenséges Etrrópa hercegnő és az ősi po- toronyhajas, valódi,
gány istenség, Jupiter vagy Zeusz igaz története, így kívánta a módi,
amikor ez nem átallotta egy oktalan bika képében üvegcsét nyújtogat,
erószakkal elrabolni a hercegnőti'. Hogy gyanút hölgye fűzőjét nyitja.
ne ébresszen, a bikaruhába öltözött isten látszótag keblét kiszabadítja.
gálánsan közelít a lányhoz: ( Dalos Gl"őrgy forditása)

A komor bika meg l0.ábra. Kultikus jelenet egy krétai pecséíen

szelídségetmímelvc, (Bonnet nyomón)
,mint aki semmi cselre
nem gondol, leszegett
fővel megállt ott csendben,
gonosz szándéktól menten.
( Dalo.s György fordítása)

Európa pajkosan a békésállat hátára iil:

Csakhogy a buja lény
_ remegő lázra gerjerlt,
érezvéna szép terhet
a háta közepén,
felszökkent és legottan
elirrdult gyors galoppban.
( Dalos Györg1, fordítása)
l8
I I. ábra. Bikafejek és a kettősbalta ( Bonnet és Hentze
nyomán )

Zeusz és Európa története eredeiilcg egyáltalán

nem ilyen szórakoztató, ellenkezőleg: tragikus ese-
ményekről tudósít, amelyek ugyancsak összefiigg-
nek a bikával. Európa ugyanis háront fiút sziilt,
az cgyrket Minósznak hivták. F.nnek híitlen fele-
sége, Pasziphaé, ,,a mindenkinek lénylő", be|esze- kus mutatványok valószínűleg a szigetl&kók büsz-
retett egy bikába, akit Zeusz, vagy testvére, a ten- keségétfejezték ki, amiért le tudták győzni az álla-
gerek ura, Poszeidón kiildött a tengerből. Az ő egye- tot. Az ember áIlatok feletti uralmát jelképezik a
sülésükból sziiletett lvlinótaurosz, akit Minósz, a Catal Hüyiik-i figurák is, például egy bikán lovagló
lérj a labirintusba zárt, itt várja Minó.
rász-edett lérflt ábrázoló szobor. Egyébkéntis számos .ha-
taurosz az áldozatokat. A,z athéniaknak rrgyanis sonlóságot í'edezhetünk fel Qatal Hüyük és Kréta
minden kilencedik évben hét ifiat és leányt kellett között: imádták az anyaistennöt és a bikát, amely-
adózniuk Minósz királynak, amiért annak fiát a nek szarva egy rendkiviil sok mindent jelentő kulti-
marathoni fennsíkon egy bika széj.ieltépte.(Ismét kus szimbólum volt. Az egybeesés bizonyára nem
egy bika!) Minótaurosz felfalta az áldozatokat, véletlen - mai tudásunk szerint az égei kultúra föld-
mígnem Thészeusz, a görög nemzeti hős meg nem művelői Anatóliából várrdoroltak ide. tehát §atal
ölte. Minósz leánya, Ariadné ugyanis be|eszeretett Hüryük tágabb értelemben vett környékéről, azaz
Thészeuszba, s egy fonalgombolyagot adott neki, Kis-Ázsiából. Ennek a vándorlásnak a hatásai ki-
amelynek segitségévelújra megtalálta a kivezető mutathatók a Durra alsó folyásáig és ltáliáig, ahol
utat. Thészeusz sugárkoszorúval a tején lépett be a
labirintusba, a napistenhez hasonlóan, aki a tél
kezdetén eléri pályájának legalsó pontját, vagyis a
labirintus ayagy az alvilág közepét, s legyőzi a sö-
tétségmindent elnyeló démonát, a N,linótauroszt,
azután ismét visszatér. A sugárkoronából egy csil-
lagkép lesz. llyen szerteágazőak tehít a bikáról és
a csillagokhoz lűződő viszonyáról szóló legendák.
A krétai bika-kultusz sajátosságairól vallanak a
krétai paloták és a görög szárazföldön épült Müké-
né várának freskói, valamint az itt talált kőedények
reliefjei és a pecsétnyomók. Ezek tanúsága szerint
óriási nézőközönseg előtt az ifjak és a lányok egy
inghez hasonló ruhában egy igen veszélyes játékot
játszanak: át kell ugorniuk az állat feje felett, el-
kapni a szarvait, egy szaltót csinálni az állat hátán
és leugrani a háta mögött, ahol bekötözött csuklójú
,,fogók" elkapják őket. Ehhez képest a mai bika-
viada| ártalmatlan kaland csupán.
Hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak a kré-
taiak a bikának, kiderül például a knósszoszi pa-
lota déli kapuját lezárő stilizált szarv-ábrázolásból.
A bika, a férfi nemzőerő jelképe itt is szoros kap-
csolatban áll a fóistenséggel, az anyaistennel, aki-
nek a tiszteletére a bikát feláldozták. Az akrobati-

l2. ábra. Á kettősbalta

egy minoszi edényen
 13. ábra. Kettősbaltákat mór kereken 6000 évvel ezelőtt
isíelhasználtak díszítő elemként

is nemcsak a fóldművelés és a letelepedett életmód,

hanem az ezzel kapcsolatos mítoszok is elterjedtek.
Az első emléke az a Kréíaszigetén talált agyag-
'figura,
amely a terhes anyaistennőt ábrázolja. Ké-
sőbb két térfialak között állva örökítették meg, akik
valószínűleg egy személyben testesítik meg az apát,
a fiút és a szeretőt. Más leleteken két nőt láthatunk
egy gyermekkel, valószínűleg anya, leánya és fia
lehettek - gondoljunk csak a Qatal Hüyük-i ábrá-
zolásokra! Különösen érdekes egy mtikénei elefánt-
csontszobor (7. kép), amely ugyancsak az anya--
leánya-gyermek háromságot jeleníti meg. A gyer- KettóSbaltákat találhatrink a Közép- és Közel-
mek a ,,nagy istenúr" volna, akit késóbb istenség- I(eletcn, valamint Afrikában is. Elsóként ezt is
ként tiszteltek, s aki tavasszal karjaiba zárja az is- §atal Hüyükben, valamilrt az elami birodalonr fő-
tennőt és életre kelti a növény- és állatvilágot, ősszel városában, az i. e. IV. évezredben virágzó Szírza
azonban ismét meghal? Halál és újjászületés - ősi legrégibb rétegeiből származő edényeken, Az e,eyik
,mitikus témák. ilyen festett kerámián (l3, ábra) a kettősbaltát sakk-
, Az anya- és bikakultusszal fürgg össze a kettős- táblaszerű minta díszíti,amely a sötét és a világos.
balta szimbólum. Ez volt például a káriai (Kis_ a nappal és az éjszaka szabályos váltakozását jel-
Ázsia délnyugati partja) királyok és általábarr a kis- képezheti. A két félhold közötti négyzet alakú terii-
ázsiai viharistenségek megkiilönböztető attribú- letet az átlók négy egyenlő részre osztják: valószí-
tuma. A káriai hadistent Labraundának lrívták, níílega holdfázisokat ielentik, Kettősbaltát még a
valószínűleg ebből származik a labrys (kettősbalta) régi Amerikában is találhatunk. Az USA rtéli ré-
és labirintus szavutrk, amely ,,a kettősbalta palotá- szén virágzó prekolumbiánus kultúrából származik
ját" jelenti. (A labirintus szó etimoló_eiájál,ól, tör- ez a művészien megmurrkált kagylóhéj (l4. ábra).
.ténetéről, a kettősbalta-szimbolika jelentéseiről lásd A kagylóba egy maszkot viselő táncost faragtak,
még: Paold, Sanlarcungeli; A labirintusok könyvc. egyik kezében egy emberfej, a másik kezében való-
Gondolat Kiadó l970. - A ford. jegvzete.\ Az an- színűle_e egy csörgő, fejét egy kettósbalta diszíti,
gol Fvans fel is tárt a knósszoszi palotában egy ter- amelynek ,,félholdjai" között egy nyilvessző lát-
met, amelynek kőpilléreit kettősbalták díszítik. ható. A gyilkolás-halál és a megtcrmékenyítés ősi
Arany baltákat, bikafejeket, kultikus jeleneteket szimbólunraival van ismét dolgunk? A kettősbalta
ábráuzolrő pecsétnyomókat és istenszobrocskákat a meghaló és irjjásziiletó holclat jelképezi? S a
Krétán mindeniitt találtak, ahol az anyaistennő tisz- koncentrikus körök a holdfogyatkozást és -növe-
ieletére szolgáló kultikus cselekményeket végez- kedést fejezik ki? Biztos válasz nincs ezekre a kér-
ték: szent ligetekben (l0. ábra), hegytetőkön, bar-
langokban. A bikaí'elek is kettóisbaltát viselnek a
szarvuk között (ll. ábra), amelyekct, éppúlgy,nrint
a labtyst, holdszimbólumoknak tekinthet[ink, s
amelyek természetes viszoltyban állna,k az anya-
istennővel. Néha kettős csigavonalakkal és hullám-
vonalakkal dí§zitették a labryst, szép példája ennek
egy minoszi vázakép (l2. ábra), amelyen stilizált
növények és virágok között festették le a hullám
vonalakkal"a víz jelképével díszítettkettősbaltát.

14. ábra. Tóncos kettősbaltával a hajában

(iientze nyomón)

20
 l5, ábra. Skardináv sziklarajzok:
férfiak kettósbahákkal és űrűval

désekre. Talán a mennydörgést utánozta táncosunk

a csörgővel, a vihart, amely általában a holdfor-
dulón következik be. A le!ágott fej a mexikói kul-
tikus áldozatra emlékeztet, amikor egy nőt mint a
holdistennó földi megfelelójét lefejeztek, a levágott
fejiel pedig köítáncot jártak.
Néhány régészetiem|ék alapján feltételezhetó,
hogy a kettósbaltát kapcsolatba hozták a termé_
kenységgel is. A régi germán irodalornból tudjuk,
hogy a mcnyasszony ölébe egy baltát helyeztek,
tcrmékeny!égétbiztosítan<ló. Ugyanezt a célt szol-
gálta az a népszokás is, amely szerint az ííjúháza-
sok ágya alá egy fejszét dugnak, vagy, ho8y át kell
lépniiik egy földre helyez€tt fejszén, Ezek a szoká-
sok a messzi régmúltban €lyökereznek, s már az meg? Nem tudjuk azi sem, vajon az egyszerű bárd
északi bronzkor sziklarajzain is megfigyelhetők a nap- és égistenségattribútuma-e, míg a kettős-
(l5. ábra), Egy esküvői jelcneten egy fa|loszhoz balta a Holddal, bikáva| és anyaistennővel kapcso-
hasonló alak e8y baltát tart az előtte álló pár fe- latos kultuszok taítozéka.Talán az Észak és a Dél
je íölé, Az izlandi Eddában pedig ezt olvashatjuk: különbözó felfogásai, kultuizai tükrözódnek eb-
ben? A labrys egyébként egy régi szíriai istennek i§
Hozz kalapácsot / menyasszonyt avasson ! ismertetőjele volt, Zeusz Dolikheuszé, akinek kul-
Rakjatok fejszét / a lánynak ölébe ! tuszát a rómaiak az egész birodalomban elterjesz-
tették. .{ legíöbbször egy bikán ülve ábrázolták,
( Dalos Cyörgy foulí rdsa ) bal kezében villámot, jobb kezében e8y kertósbaltát
iartva, Maga a bika is az égbőI viharzó isten,szim-
A balta tehát minden jel szerint kultikus táígy bóluma.
volt. A mocsárba elíejtett balták éppúg}kultiku§ Sok jel utal arra, hogy az egyszerű és kettősbal-
célokat szolgálhattak, mint azok, amel,veket agyag- tát kapcsolatba hozták a viharral. A vihar viszont
ból öntöttek ki. Ezeknek a vágóéle olyan vékony, a régiek hite szerint a Iloldtól ftrgg. Holdfordu|ón
hogy már az elsó ütésnél széttört volna, tehát egy- zápor és zivatar lesz - áIlítja többek között a ,,Geo-
általán nem praktikus okokból készítettékőket. ponika", ez a régi, mezőgazdasági tanításokat tar,
TaláItak még agyagból és boíostyánból készített talmazó gyűjtemény, amely még a középkorban is
baltákat i§. Erdekes ebben az összefüggésben, hogy nagy népszerűségnek örvendett. Néhány szabálya
a göíögök és a rómaiak a kőbahát vihar-, illetve így szól:
villámköveknek nevezték.
A bronzkori skandináv sziklarajzokon vagy ma-
gíban, .ragy emberek és istenek, valószínűleg nap-,
ég- és viharistenek kezében láthatók bárdok, ame-
lyek a megtermék€nyító esözésekkel együtt járó
villámot szimbolizálják. Néha lándzsa van a kezük-
ben és pajzsot viselnek (l5. ábra). Ezek a fegyverek
u8yanazt jelenthetik, mint a bárd? Vagy két isten-
ségről van szó, akiket a későbbi g€rmán mitológia
Thor (Donar) és Odin (Wotan) néven különböztet

16. ábra- Néhány isten szobtát

keítős csigívonaa l díszít?tték
t7. áhra. Az esól hozó mexikói isten ( Hentze hyomán )

Nydron mondatik
tJjholdkor az észzkt szél
mindig hűvös esót ígér.
Teleholdkor, ha jő zivatar,
sűrű és bő esőre vall.

Télen mondatik
Teleholdkor a tél dühe nagy
* hosszú és kemény lesz a fagy-.
tijholdkor a szél
esót és havat ígér.
( Dulos Grörgt Jortlítósu)
jelképezi, vagy talán a szivárványt, amely csak zi-
A Hold változásaival és a viharral függ össze eg) vatarban látható. Az isten hajában egy félholdat
rendkívirl összetett szimbólum, a kettós csigavonal. láthatunk, ez még inkább megerósíti a kapcsolatot
sámos lelet arra utal, hogy szoros kaPcsolat lehe- a zivalar, a szivárvány és a holdváltoások között.
tett a csigavonal, valamint a Holrl és a Nap között. Ugyanilyen tanulságos az a mexikói viharisten-kép
A sinológus Hentze a holdíorduló szimbólumának ( l7. ábra), amelynek fejéból egy holdsarló nótt ki,

tartja, s utal rá, hogy már a jégkor embere is alkal- belöle vízsugarak ömlenek a földre. Az isten egy
mazta díszítóelemként az egyszerű és kettóscsigát. szinte fo8atlan, horgasorrú aggastyán, a fogyó
Ez utóbbi valószínűleg a bölényszarv stilizált képé- Holdat testesíti meg. Egy óriási kagylóházból bújik
bö| fejlödött ki. A régi kínai csigavonalas (spirális) ki, amely a csigavonalhoz hasonlít, és a születést,
diszítésekmindenesetre nagyon hasonlítanak a az új életet jelképezi. Az újhold a régiból születik,
szarvasmarhaíélékszarvához. Ők naguk a spirálist mindkettó más és mégis azonos. Nemcsak a kagyló
lei-wen-nek, viharmintának neYezték. Ha a kettóS és a fejból kipattanó holdsar|ó utal erre, hanem az
csigavonal az ellentétes lroldfázisokat jelenti, akkor istenség karjait és combjait díszító hálómotívum,
érthelö ez a név is. Hadd emlékeztessiink a már amely valószínűleg a sötétseg jele, a sötétségé,
említett vázaképre, amely,a kettósbaltát ábrázoIia amelybe a fo§ó Hold elrejtözik. Amikor a születés
a csigaminláva|, ez utóbbi egyként óíiási szerenet misztériuma végbemegy az égen, kitör a ziyaízr
játszott a krétai é§ a görög bronzk<-rrszakban, Fur.í- - ezért a vízsugarak, ezéíta stiliált kígyónak rai
pán kivül Ázsiában és Anrerikában is találkozha- zolt szivárvány, amely mintegy bekeretezi a képet.
tunk a kettósspirálissal. Feltűnó, hogy ezek, mint Itt kell megemlítenünk egy másik mexikói rajzot is
a kettósbalta. általában kapcsolatban vannak isten- (l8_ ábra); a hegytetőn hatalmas ápor tombol.
segekkel, akiket villám-, vagy esöisteneknek tartunk.
Egy kaukázusi bronz idol §éldául egy villámot jel-
képezó baltát tart a kezében, hátát két kettóscsiga
díszíti; a merev hímvesszó arra utal, hogy egyben
a férflúinemzóeró szimbóluma, megtestesítój€ l§ -
mint ahogy a zivatar termékenyíti meg az anyaföl-
det,
A dél-amerikai, közelebbről a régi perui vihar,
istent (ló. ábra) vésökhöz hasonló tárgyakkal,
vagyis villámokkal ábrázolják, testére két kettós
csigavona|at f€stettek. A kétfejű kígyó az égboltot

lE. óbra. Spirólisok egy tupirer szobfon:

a spirólisok és a vihü kapc§olata
( schwanles és Hentze nyotuin )

22
19. ábra. Á busmannok varózsLlja megigézi az e§ől hozó
bikót ( Hentze nyomán )

villámlik - éppolyan cikcakk vonallal jelezték, mint

amilyeneket a világ minden táján fellelhetünk és
amely még ma is a Yillarnosság jelképe. A felhőkből
kettő§ csigavonalak ereszkednek le a földig, annak
jeleként, hogy holdváltoáskor zivatarok várhatók.
Az esó a hegyoldalon növő fákra áporozik, amely
itt általában a vegetációt jelkép€zi.
Hentze feltevése a kettőscsiga, a Hold és a ziva-
tarok kapcsolatáról nagyon is meggyőzó. De nem
kevésbéaz Gustav Schwanters őstörténész teóriája
sem az egyszerű és a kettós csigavonalakról. Mind-
kettő az északi bronzkor keuvelt díszítöeleme volt,
kardokon éppúgymegtalálhatók, mint borotvákon,
gyűrűkön éppúgy,mint fibulákon, edényeken, kő-
és sziklafalakon. A régi mesterek művészetének
gyönyörű példái a kettós csigavonalakbó| á|ló kon-
centrikus körökkel díszitett övlemezek. Milyen
figyelemre méltó pontossággal rajzolták meg ezeket
a kettős vonalakat, amely€k koncentrikus körök-
ként a közeppont felé haladva csigavonallá olvad-
nak ö§szé. schwantes utal arra, hogy a ku|tikus
felvonulások, táncok alkalmával szintén csigavo-
nalakban haladtak a részvevók (ezekíöl a kultikus
celokat szolgáló helyekről, mint például a trójai
vár, még hallani fogunk). §chwantes és mások ku-
tatása szerint ugyanis a csigavonalak vent jelképek
Yoltak, főleg napszimbólumok. llyen csigavonala-
kat láthatunk Jupiter bronzszobrán is (l8. ábra),
amelyet Franciaoíszágban találtak. Jupiter jobb
kezében villámnyalábot, bal kezeben egy napkere-
ket tart, vállára vetve egy S alakú, kettőscsigákkal
teli abroncs. A kettőscsigák itt az ég-, fény- és
viharisten jelképei, tehát,,viharszimbólumok", a
nemzés és termékenység szimbólumai. Az egyik
nem zárja ki a másikat, valószínűIeg mindkét értel-
mezés helyes, lévéna kettóscsiga egyszerre a Hold
és a Nap jelképe. Ki tudja, talán éppen az északi
és déIi értelmezések különbségével van dolgunk?
'Még a íTii számunkra is felborzoló élmény egy zi-
yatar, amikor sötét felhők rohannak az égen és vil-
lámok cikáznak. Ügyes technikai eszközeinkkel
akár le is fényképezhetjük, vagy festhetünk íóla egy
realista képet, készíthetúnkrajzot róla. A mitikus, a
jelenségek€t megszeméIyesítö világkép azonban
mindezt mint cselekvést képzeli el. Dél-Afrika bus-
manjai például igy ábrázo|íák a vihart (l9. ábra):
az egylábít és egykezű varázslók megidézik az esöt;
a varázslóknak csak fél testük van, s ez nem vélet-
len: a Hold éppilyen egyoldalas, és ők éppen hold-
fordulókor végzik mágikus cselekményeiket. Alat-
tuk ugyani§ ott látható egy ovális forma, amelyből
a hold- és vihar-állat, egy gazrlla bújik ki. Az ová-
Iis alakzatba egy patkószerű tárgyat festettek, ez
valószínűleg egy edényt jelképez, amelyből kicsor-
dul a víz - vagyis a sötétholdat. A varázslóknak
először meg kell fogniuk a bika képében megjelenó
vihart, s ehhez a ,,lasszó" egy kígyó, a valóságban
a villám, a vihar elöjele. § most jön maga a bika,
a Hold és a ziv^tar állata, a holdsarlóhoz hasonló
szarvakkal, s neki is csak egy hátsó és mellső lába
yan. Az esöt különböző tengeri állatok jelképezik,
s hogy ez a mágia egyben termékenységi qágia is,
bizonyítja, hogy néhány közülük egyenesen a bika
nemi szervéhez úszik.
A busmanok nemcsak bika, hanem tehén alak-
ban is ábrázolták az esőt (20. ábra). A tehénnek
egyetlen szarva sincs, tehát valószinűleg az újholdat
jelképezi, amikor szintén esni szokott. EzÉítíajzol-
íak az őllaí fölé egy hosszú sziyárványt, alá pedig
egy fésű alakú ábrát, ame|y ugyancsak az esót
szimbolizálja, A tehén biztosítja tehát az esót é§

20. ábru. Áz esőí hozó tehénnek nincs szarya

( Hehtze nyomán )

2l. űra. lelképek ókínai agyagedényen
( Herltze n_vo,nán )
ezzel a termékenységet, ilyen értelemben hasonlít
az anyaistenségekhez. S valóban: sámos mítosz_
ban a tehén az istenek anyja és dajkája, ósidóktól
létezó lény s mint ilyen kétnemű. Így tudja az óindiai
irodalom Aditi tehénról is (neve kötetlenséget, §za_
badsá8ot jelent) ,,Aditi az ég, Aditi a levegő, Aditi
az anya, az apa, a fiú; minden isten Aditi, mind az
öt emb€rfaj." A kétnemű Aditi mindent átfo8ó lé_
nyének és teremtő erejének kifejezóje, eszköze zz
eső: a megtermékenyító férfimag és a tápláló anya-
tej. Hasonló elképzeléseik voltak Ur sumér város
lakóinak is védőistenükről, a holdisten Nannarról,
akit egy himnusz így magasztal:
'Egy bika, erós, hatalmas,
vastag§zarvú, lazúrszín szakállú ! kéthemű lényeket fésűhöz hasonló ábrával jelezték,
Tökéletes fiatalság!
Egi gyümölcs, szépszínű, zamato§hú§ú,
teüesre-érett, magasan nótt !
Magadtól-magad termö teímés,
mindenséget szülő anyatest,
élók fölött elúszó fényes bárka!
( Rákos Sóndor íordításq)
A sumérok szőmára a Holdisten tehát éppúgy
kétnemű volt: bika (férn nemzóeró) és anyaöl egy_
szémélyben.|Jgyanezzel a mitikus dualizmussal
találkozhatunk a kínai agyagedényeken is (2l.
ábra) - a holdsarlóhoz hasonló bikaszarvak yégeit
alul egy vonal köti össze, az így keletkezett tompa_
szóg a nói nemi szerv, a vulva, a kettő tehát szim_
bolikusan össz€olvadt. vulva alakú dísátések van-
nak egyébként az edény nyakán i§, a ha§át díszítő
hullámvonalak az esót jelképezik, amely holdfor_
dulókor áporozik a föIdre és megtermékenyítiazt.
24
ffi# W ffieW
22- űra. Kettósbaltdk különböző kultúlákbol
( }|eyersberg és Lommel hyomán)
A vulvákat és a szarvakat hálóminták boritják, s
etnológiái kutatásokból tudjuk, hogy a háIó a sö_
tétséget jelenti, a sötétséget, amelyben €|tűnik a
Hold, de azt a hálót is, amellyel a §ötétben látszó-
lag megsemmi§ült, darabokra hul|ott Holdat el le_
het fogni,
Nem kevésbémély értelmű az a hagyomány,
ariely szerint az óstehén Aditinek két feje van, egy
Kelet és egy Nyugat felé néz, vagyis napfelkelte és
napnyugta, élet és halál felé. Sámos kultúrából i§-
merúnk ilyen kétfejű áIlatokat (22. ábra), amelyek_
nek a teste összeolvadt, tehát nemi szerveik két-
neműek. Ezek az ábtázolások néha meglehetősen
valósághűek, néhol teljesen sematiáltak, de lénye-
gük egy: két f€j, két ös§zenött te§t. Néha ezeket a
ami bizonyára azt jelenti, hogy ezek a kétnemű lé-
nyek adják a megtermék€nyító férfimagot és a táp-
láló anyatejet is. Számos ilyen ábrázolást ismerünk
az i. e. lV. évezredböl is, de az alapjukul szolgáló
gondolat va|ószínűleg még régebbi lehet, A dél-
n},rrgat-franciaországi Lascaux barlangkép€i között
van ugyanis két furcsa bölény, amelyek ellentétes
irányba futnak, de faruk elfedi e8ymást a rajzon,
szarvuk pedig egyértelműen a holdsarlóhoz hason-
lít.
Megint visszajutottunk kiindulási pontunkhoz,
a jégkorszak vadászaihoz. Utunk évezredeken ke-
resztül yezetett, a ho|dkuItusz egyre újabb és újabb
jelentésekkel bövült. A földműveló népek a termé-
kenyítő esözésekke|, a föld termőképességével es a
növények nóvekcdésével kapcsolták ö§sze. A Hold-
dal kapc§olatos §pekulációk így egyrc többért€l-
műbb€k lettek. Mint valószínü ós, kétnemű volt:
hím- és nónemű, bika és anyaö|, €zért hasonlított a
kétnemű és kétfejű viláetehénhez. Tehát a HoId ós-
23. óbra. Nytil és Béka a Hodon
oo
oo
o
Beg
86
2ó
idök óta kapcsolatban van állatokkal, lett légyen
az állat me8te§tesítóje vagy csupán jelképe.
De magán a Holdon is élnek állatok. A Holdon
levö, akkor rnég ismeretlen eredetű foltokat ma-
gyaútzták így, különféle állatalakokat látva ben-
nük. Így peldául nyúl él rajta (23. ábra\, amelynek
valószínűleg a húsvétinyúllal is van valamilyen
kapcsolata. A húsvétotugyanis az elsó taYaszi t€li-
hold uuín ünneplik, amikor is a holdnyúl szétosztja
a földön a tojásait. Egyik-másik olvasónk talán
emlékszik még Ludwig Bechstein meséjére,amely-
nek egy ósrégi legenda az alapja. Egy nyulat üldöz
egy elefántcsorda, amely élelemért tört be a nyulak
orságába. Két§égbeesve megy a nyúl az elefántok
királyához és felszólítja: hagyja el orságát, külön-
ben a nyulak ura megbúnteti, a király nézzen csak
b€l€ a kútba, s mogbizonyosodhat ró&a. A kút vize-
ben ott tükröződött a Hold: amikor az eleíánt az
ormányát belelógatte a vizbe, a holdnyúl fenyegető
fintort vágott és erre az elefántok hanyatt-hom|ok
elmenekúltek.
egesz világon, Áxiában, Európában, Afriká-
Az
ban és Amerikában is úga tudták, ho8y a Hold §ö-
tét foltjai egy nyulat rejtenek, A mondákban sok-
szor mint háromlábú nyúl bukkan fel, amely el-
csalja a vadászt, majd hirtelen óriásira nőve halálra
üesai. A Holdhoz flizódő kapcsolata miatt a ki
naiak a nyulat így neveztek:,,aki a Holdba néz".
Egy szólás úgy tartja: ,,c.sak két olyan lény van,
amelyik nyitott szemmel alszik: a nyrll és a Hold".
Tévedéspersze, hogy a nyll nyitva tartja a szemét
alvás közb€n, de ez valószínűeg azzal a babonával
fúgg össze, amely szerint amikor vilígra hozzz tstó,
dait, a Holdat nézi.
A holdnyű Áxiában mindenekelótt a buddhiz-
musnak köszönheti hírncvét,amely erkölcstanában
fontos szerePet juttatott neki. Egy indiai legenda
kínai átköltése szerint Buddha próbára tesz egy
nyulat. Buddha egy brahman alakját öltötte magára,
aki eltévedt az erdóben és már a végétjárja. §egít-
ségkiáltására odasereglettek az állatok, és minden-
féle élelm€t hoztak neki. Egyedül a nyúl nem hozott
semmit, csak saját magát: hogy segítsen a,brah-
manon, a tűzbe ugrott, elevenen megsült, hogy
megmentse az eltévedtet az éhhaláltól. Buddha így
magasztalta a nyúl fennkölt cselekedetét: ,,Aki így
el tudja felejt€ni önmagát, legyen az a legocsmá-
nyabb lény is, az örök béke óceánjára jut. Tanuljon
mindenki ebból a történetból és cselekedjék együtt-
érzessel és kónyörületesen." Buddha paranósolta
meg, hogy a holdtányért a nyúl képéveldíszítsék,
fénylő példaként örök idókre. A nyúl képe dívíti
a süteményt is, amelyet a kínaiak a tavaszi nagy
holdünnep idején fogyasztanak; oltíraikon bronz-
ból készült nyúlszobrok állnak, az asszonyok gyer-
tyákat és tömjénágakat égetnek elótte. Ha a teli
hold délen elérte pályájának legmagasabb pontját,
a házak falára a holdnyulat ábrázoló, csodálatos
színekben pompázó plakátokat erősítettek, tisz-
telettel köszöntötték, majd ünnepélyesen elégették
a képmást.
A holdbéli nyúl legcndájának valószinűleg ósi
gyöker€i vannak. A korai kinai sírokban a nyulat
ugyanis rlgy ábrázolták, amint egy mozsárban a
halhatatlan§ág fiivét töri, amely a Holdból sárma-
zik. A mozsár maga a fogyó és az újhold, amely a
holdsarlót szüli. Az életfű - amelyet a nyúl a Hol-
don készítel - rútosza a későbbiekben színes legÉn-
dává váttozott, mint például a következ6 töíénet-
ben: i, e. kb. 2000 körül, a dicsó Jao csásár ural-
kodása alatt a boldleány, Heng Ngo a férjével,Hou
Jivel még a Földön élt. Hou Ji, a csásári gárda
25
24. ábra. A Nasy Nylil a kűi olakú Holdban
( selef nyolfián )

tisztje, fél€lmetesen élzó nyíl|öYó, tündér§zerű

Iény volt, aki a levegóben járt és a virágok illatáYal
táplálkozott. Szolgálataiért megkapta a halhatat-
lanság szerét, amelyet csak hosszú böjt és önmeg-
tartóztatás után Yehetett be. Felesége azonban fel-
fedezte a csodaszert és lenyelte. Ettől a pillanattól a
nehézségi eíó nem volt hatással rá: a haragra ger-
jedt férj elól a Holdba szállt. A hosszú úttól kiíul-
ladva kihányta a gyógyszer védőburkát, amely jade-
nyúllá változott. Még ma is ott áll a Holdon a szent
cassia-fa alatt, amelynek illatos virágai a Hold szü-
letésekor nyílnak és amelynek ízletes kérge minden
betegséget meggyógyít. Valóságos életfa tehát,
amelynek hasznát az emberek is élvezhetik. Az i. sz.
4. századl:ól recept szerint: ,.keverj össze cassia-
kérget jó alaposan bambuszlével és egy béka szívé-
vel, idd meg, hét év múlva vízre fogsz szállni",
vagyis halhatatlan leszel ! Ó Hold. nézz be az ablakon át,
Az életfa és a jade-nyúl egy minden égi és íöldi nyílik a, nyilik a kék virág.
színekben tobzódó világban é|, kristálypagodák Szép Trude. mutasd az aícocskád...
között, amelyek visszatükrözik a szivárvány minden
színét,többemeletes, csillogó teraszokból álló ezüst ( Dalos Győrgy Jordítasa)
pavilonokban, .jade- és illatos íából készült falak
között, amelyet achátlépcsők díszítenek, titokzatos Az indiánok is ú8y tudták, hogy a Holdon egy
virágökkal, fákkal és fehér madarakkal te|i tündéí_ nyúl él, Manabozho, a,,Nagy Nyúl", a hős, a cso-
kertben. A kert közepén fényes pompában ott áll datevó, akitől minden dolog származik. Az indiá-
Heng Ngo palotája, míg férje, Hou Ji állítólag a nok ősapja ő. akit a Holddal azonosítottak. A mexi-
Napban él. Mint ellentétes pólusok, innen irányít- kói kódexek egy vizzel, teli, negyedhold (kiflihold)
ják a világmindenség minden történését. Egyszer alakú hieroglifában ábrázo|ták (24. ábra). Ez a sö-
egy hónapban Hou Ji meglátogatja kedvesét. ami- téthold esóket és áIvizeket okoz, s ebben születik
kor az felékesitette ma8át és teljes pompájában meg a nyúl is. Holdlények a pulque-ital istenei is,
mutatkozik, vagyis teliholdkor. A Nap és a Hold amit egy agavéfajta édes levéból készitenek, tartal-
örök szerelmének szép meséje ez. Mások úgy tud- ma miatt ez az ital hamar lerészegit; a.mexikóiak
ják, hogy a holdasszony a fényben ragyogó kedvese akkor itták. amikor már betakárították a termést.
mögé rejtőzik, és feláldozva magát, tüzében elég.
De a Nap újra szabadon engedi szerelmét, miután
újra lángra iobbantotta, A Hold ismét kivirágzik.
mígnem teljes pompájában tündököl kedvese elótt;
de nem sokáig bírja, és siet szerelmese karjaiba.
Egy örók versengés, odaadás és elfogadás az, amire
a földi szerelmesek felnéznek - rábízhatják a Holdra
legféltettebb titkaikat és vágyaikat is, Hogyan is
mondja a népdal?

25. óbra. l ndia i anyai ste rrnő

a békában

26
Úgy véIték,a pulquében a,,Négysáz Nyúl" teste-
súl meg, és a,,valakinek nyula van" szólás kb. azt
jelentette, mint: ,,malaca van". A,,Négysáz Nyúl"
isteni serege a vegetáció halá|át és feltámadását jel-
képezi.
A holdbeli, egyesek szerint nyúlhoz hasonlító
sötét foltokat békának, varangyosbékának látták,
akik a nyúl fülét a béka lábainak vélték (23, ábra).
A béka egy különösen termékeny áIlat, amely életé-
nek nagy részéta vízben tö|ti, s a viz szoros kap-
csolatban áll á Holddal. A béka viselkedéséból elóre
megjósolhatták a ziyaíart - amit, tudjuk, a Hold
okoz! A békát kapcsolatba hozták a termékeny-
seggel, ezt bizonyítja az az ladiából §ármazó szob-
rocska, amely egy, a béka te§tében üló anyaistennőt
ábrázol (25. ábra). A béka a szüló nö szimbóluma
is, a sötét, de termékeny anyaöl pedig hasonlít a
fogyó Holdhoz, amelyböl új élet keletkezik. A béka
Hold-asszony-termékenység-születésYiszony ősi
gondolat és szerte a vi|ágon elterjedt. A tiroliak
fogadalmi ajándéka egy békát ábrázol, a holdsar-
Ióva|, vagy anélkül, s a gazóag utódlást, illetve a
könnyű szülést volt hiYatva biztosítani. Mert a
növekvó és a telihold gyors és szerencsés szüléshez
s€gít, a fogyó és az újhold viszont megnehezíti a
szúlést.
A megváltozott életíeltételekés az új ismeretek
következtében a mitikus világkép lassan szerte-
foszlott, €ltűnt€k a régi elképzelések vagy legen-
dákká, mesékké szelídüIve éltek tovább. Ugyanez
vonatkozik a Hold felületén látható foltokra i§: az
ezzel kapcsolatos mesékben a régi és az új át- és át-
szövi egymást. A germán irodalomban olvasha-
tunk pélául Bil és Hiuki történetéről. A két gyer-
mek éppen vizet merített egy kútból, a vállukra ve-
lett íúdonhazafelé yitték a két vödröt, amikor a
Hold elrabolta őket - még ma is ott láthatók. Má-
sok §zerint egy férfi és egy nó, illetye egy fanyalá-
bot hordó férfi él ott, akit bünteté§ből száműztek a
Holdra, amiért egy ünnepnapon fát hozott az erdó-
ből. Aki a Holdon él, legyen az bárki, védelmezó
szellem, mint az a fonónő is, aki a tilalom ellenére
éjszaka, a holdfény mellett is dolgozott, illetve má-
sok szerint, aki nem hallgatott az anyjára és munka
után éjféligtáncolt a legényekkel. Me8int mások
úgy vé|ik, a Holdon egy fancsali ábrázatú alak és
eg5l csókolódzó szerelmespár él.
sámos, különböző színvonalúkalandtörténet is
keletkezett a Holdon lévö világról. Ki ne ismerné
közülük a nagyotmondó ho|dutas, Münchhausen
báró történetét, akinek a hajóját egy óriási vihar a
tcngerról eglenesen a Holdra röpítette, Az utasok
,,hatalmas alakokat" láttak, akik ,,háromfejű ke_
selyűkön loYagoltak". A földlakók részt vettek egy
Nap ellen indított háborúban, s megbámulták a kü-
lönös étkezésiszokásokat: a ho|dlakók, akik a fá-
kon nőttek, egyszerűen leemelték a fejüket és a piacra
kü|dték. A halá| ismeretlen volt: az öregek egysze-
rűen feloldódtak a levegóben. Gottfried August
Bürger könyvében sokat merített egy ókori szatiíi-
kus írótól, a szíriai Lukianosztól (i. sz. 120_180),
az ,,lgaz tórténetek" híres szerzőjétől. Lukianosz
Bürgernél sokkal alaposabban és színesebben írja
l€ a holdutazást. Szerinte a Hold királya egy meg-
szöktetett földlakó, Endúmión, aki a görögók sze-
rint egy csodálatosan szép ifjú yolt. Endümión öt-
ven lánygyermeket nemzett Szelenével, a holdisten-
nóvel.
Lukianosz,,útinaplója" szemléletében megegye-
zik a püthagóreusok tanításaival, akik szerint a
Holdon élólények vannak, hatalmas állatok, növé-
nyek. Ezek a tiszta spekulatíy következtetések végsó
soron egy helyes felismerésen alapulnak: az i. e. 5.
századíól ugyanis a görög filozófusok e|őtt vilá-
gossá vált, hogy a Hold a Naptól kapja a fényét;
Anaxagorasz (i. e. 500-428) ebből aría a következ-
tetésre jutott, hogy a Hold a földhöz hasonló
anyagból áll. Ez óriási |épésyolí azzal a régi fel-
fogással szemben, amely szeíint a Hold, éppúgy
mint a Nap és a csillagok, egy tüZes, fénylő test.
De nem hittek Anaxagorasznak; vele szemben pél-
dául Arisztotelész (i. e. 384*322) is úgy tanította,
hogy a Hold a levegő és az éter valamiféle keveréke,
a sztoikusok szerint viszont levegő és tűz keveréke.
Ebből a levegőből alakultak ki a foltok is. Ezek
ellen a tiszta spekulatív etképzelések ellen lépett fel
Plutaíkhosz (i. sz. 4ó-120), aki Lz ,,A holdsarlón
látható foltokról" című művében megalapozott
érveléssel védte meg a Hold földi természetéról írt
korábbi teóriákat. A foltokat vízzel teli szakadé-
koknak, beméIyedéseknek tartotta, amelyek csak
azért sötétek, mert óriási hegyek árnyékot Yetnek
rájuk. l63,1ben Johannes Kepler latin nyelven is-
mét kiadta Plutarkhosz könyvét, kommentárjában
átvette az ő ma1yaíázatát a tengerekről, de az ár,
nyékelméletetmár nem fogadta el. A holdíoltokat
még ma is tengereknek (,,Mare") nevezzük, pedig
tudjuk: a Holdon nincs víz,
Könyve végénPlutarkhosz egy ,,ál-mítoszt" is
idéz, amely felsorolja a Hold állítólagos ,,funk-
cióit" és ,,hasznát", s beszél az ember hálál utáni
sorsáról is. Bár a test a földbe kerül, az ember szel-
leme és lelke a megtisztulás után a Holdba sáll és
ott egy másik, boldogabb életet él, mígnem a lélek
27
teljesen ös§zeolvad a Holddal, a szelleme pedig
igazi otthonába, a Napba száll, aki viszont isméi
visszaküIdi a Holdra és a Földre: ,,Amikor azután
a Nap éltető erejével feltáplálta a szellemet, a Hold
befogadja ót és új lelket helyez belé, a harmadik
pedig, a Föld, új testet ad neki. A Föld nem ad
semmit, csupán visszaadja, amit a halál elvett; a
Nap nem vesz el semmit, csak visszavesz, a szelle-
met ugyanis, amit ő adott. A Hold viszont elvesz
és ad egyszerre, egyszerre összeköt és feloldoz cso-
dáIatos erejével... A IéIek nélküli anyag önmagá-
ban erótlen, idegen befolyás alatt álli a szellemet
nem lehet befolyásolni, független valami; a lélek
Yiszont ez is, az is, a kettö közötti, mint ahogy az
isten a Hóldat is az alsó és a felsó keverékéból al-
kotta, vagyis ugyanaz a'viszony fűzi a Naphoz,
minta Földet a Holdhoz."
Egyesek szerint a Hold a fény és a sötétség ellen-
téténekmegtestesülése, akik a hatalomért harcol-
nak és felvá|tva gyóznek. Érdekes ebben az ös§ze-
íiiggésbenegy mezopotámiai pecséthenger (26.
ábra): a fiatal Ho|dat a Bika és a Hétcsillag csillag-
képe közé rajzolták. A Holdban Marduk isten le-
győzi a fényt elnyelö sötétho|dat - ez az elképzelés
egy érdekes megfigyelés eredménye. Ha ugyanis
pontosan megfigyeljük, akkor a holdsarló körül
láthatunk egy gyenge fénykarikát, amely körré egé-
szíti ki a Hold látható ré§zét. Ezt a földi atmoszfé-
ffix@ggo""
26. űra. Az ifjtl Hold a Bika és a Hacsillag
csillagképei kózőtt ( Jeremia§ nyomán )
ráról a holdfelületre vi§szátúkrözödó napfény
okozza. A régiek sötétholdnak hívták, amely idón-
ként elnyeli és újíaszülia Holdat. A sötét és a halál
elnyeli a fogyó Holdat, ami azután megfiatalodva
tér vissza. Jól szemlélteti ezt az e|gonóolást az ú1-
hold ókínai írásjele. A holdsarló fe|etti bal oldalon
egy fejen álló, széttárt lábú ember látható, ő szim-
bolizálja a íogyó Holdat, amely meghal és a feje
tetejére állva tűnik el; a halott ugyanis egy fordított
világban él, amely tükörképe a ,,föld felettinek''.
Az ember jobb oldalán ott van az újhold egy gyer_
mek képében,kitárt kezekkel, mint aki felfelé kí-
vánkozik. A felfelé és a lefelé tehát kozmikus ellen_
27. ábra. A thesszáliai boszorkányok lopták le
az égről a Holdat
tétpárok, mint élet és halál, fény és sötét§ég, s mind-
egyikük kapcsolatban áll a Holddal.
Mivel a földi élólények is születnek, növekednek,
megöregednek és elpu§ztulnak, §or§uk hasonló
a Holdéhoz. Így kézenfekvő, hogy é|etüket a Holdé-
hoz kell igazítani: otthon vagy a földeken c§akis
olyan munkákat végezhetnek el, amelyek megfelel-
nek az adott holdfázisnak. Aminek tehát me8 kell
nönie, a növő HoldnáI kell etetni, ha valamit el kell
pusztítani, meg kel| várni a fogyó Hold
Ezek a babonás szokások, hiedelmek vonatkoznak
a betegségekre is, amelyek állitólag újholdkor
törnek ki rajtunk, a teliholdnál érik el csúcspont-
jukat és csak a fogyó Hold idején győzhetók le.
Világszerte elterjedt ez az esküszöveg, amellyel fó-
ként a szemölcsöket véltékelüntethetönek, s amit
a Hold felé lordulva kellett elmondani a gyógyulást
keresőnek: ,,Amit látok, növekedjék, amit fogok,
fogyjék el, mint a halott a sírban." Ilyen analógia-
varázslás alapján érthetó Goethe,,Fau§t"-jának
ez a részlete is, amikor a szórakozásra készüló
társaságban egy szöke nó így szól Mefisztóhoz:
Uram, egy szóra! Látja arcomat?
Most tiszta, s elrutitja a nyári nap!
Százával lepik el hónál fehérebb
bőröm rótbarna szeplők, s esz a méreg.
Egy szert ! A sülyedő hajó felett...
Mefisztó igazi ördögi humorral így felel:
Be kár, hogy e cukorfalatka
májusban, mint párduccicája, tarka!
Végy békanyelvet és varangypetét,
holdtöltekor párold le főzetét,
kend arcodat holdfogytakor e szerrel,
jön a tavasz, s szeplót keresve sem lel.
KóInoky lÁszló forditósa)
.
(
De félelmet keItett é§ rossz hírb€ hozta a Holdat
ez az állandó válto᧠_ rövid életű, csaló és meg-
bízhatatlan, vibráló gyenge fénye mindent átYáltoz_
tat, kísérteteketés szellemeket idéz. Így lett végül
a Hold a varázslók, csábitók és a rágalmazók védel-
mezóje, akík gyűlölik a napfényt, és akik, mint azt
egy görö8 váZkép is mutatja (27. ábra), hold-
fogytakor boszorkányokat csalnak le a fóldre.
Minderról olyan szépen és tómören szól Nikolaus
l-enau verse, az ,,Egy mélabúsnak dala a holdhoz"
amelyból néMny soít idézíink:
Az álomjárónak lakában
Lopózik fénye hallgatag,
Int§ alvókat ágyból, szobából
Tetőkre csalja, csalja csak.
S hol a tetőiv legmerészebb
A beteg ott suhan vakon
Mint hogyha tartanák a légbe
A szellemek ót szárnyakon,,.
A tengeri hajósok éijel
idejét. Gonddal íödik be fürtjeik,
Mert hajzatuk korán megőszül,
Ha hold fényében fürdetik.
§ e monda jár a banditák közt:
Holdfénynél köszörűld a kést,
Kit megsebez, sziven találja
s nem érez már szenvedést.
s a rut némber kit szivesen
Nevén nem emlit senki meg,
Mert fonnyadt testüket különben
Porrá égetné a tömeg...
Ez asszonynép szedvén füvet, gazt
Holdas mezókön ballag át
S kotyvasztja itt csodás bajoknak
Nem egy ártalmas balzsamát...
S ha erdőn holdfénynél kivágott
Fenyóből árboc fája letti
A yizen eltörik, s vihar dul
( Feleki Sdndor Jbrditása)
Míg Lenau verse a Hold káros befo|yásáról szóló
babonás elképzeléseket fog|alja össze, a Grimm
testvérek egyik meséje egy mitologikus történ9t át-
költé§e, Egy országról van szó ugyanis, ,,ahol az éj-
szaka állandóan sötét, ar égboltot mintha €gy fekete
lepel borítaná, mert ott sohasem kel fel a Hold,
egyetlen csillag sem világít". Ebból az országbóI kel
vándorútra négy legény. Eljutnak egy birodalomba,
ahol egy tölgyfán egy világító 8olyót talá|nak. Ez a
Hold, amely éjje| az embereknek ajándékozza a fé-
nyét, s ezért ők nappal olajjal feltöltik és letiszto-
gatják. A négy legény ellopja a Holdat, és haza-
viszi, ahol ismét felaka§ztják e8y tö|gúára. Min-
denki örül neki, a négy legény pedig órködik, ne-
hogy a fénye kialudjon. Amikor megöregednek, el;
rendelik, hogy n Hold egy-egy részéttemessék mel-
léjük a sírba. Így is történik, haláluk után teháí
visszaér a sötétség, De á föld alatt egyesül a Hold
négy része és fényéveléletre kelti a legéüyeket, akik
élik tovább korábbi életüket, isznak, dorbézolnak,
végü meglaragudnak egymásra, veszekedésük lár-
máját még Péter is meghalua az égben. Az ivó-
. cimborákat Péter visszaküldi a sííba,a Holdat p€dig
dz égre akasztja. azóta onnan kü|di §zét sugarait
szcrte a világnak.
Ez a mese igéxe meg Carl Orffot, amikor meg_
irta ,,A Hold" című operáját, amelynek alcíme:
,,Egy kis világszínház". A mese a világteremtés ide-
jcn játszódik, de az eredeti mitiku§ eseményeket alig
l lehet már felismerni. A tölgyfa, ahonnan a Hold
szétküldi sugarait, a Föld közepen álló világfa: ágain
nónek a Nap, a Hold és a csillagok, és a törz§én
mozognak fel és.le. A Hold négy re§ze, amit a há-
lottak mellé temetnek, a Hold látszólagos megsem_
misúléséreutal, amely az alvilágban ismét életre kel
és életet ajándékoz a halottaknak is. idinde7 egike
azon kís€rleteknek, hogy értelmezzek a Hold moz:
gását, egyben éló hagyománya annak a kornak,
amikor az ember a születésse| és a halállal, a termé-
kenységgel és a növekcdéssel kapcsolta ös§ze a HoI-
dat.
Ma már nem mesélnek az emberek mito§zokat
a Holdról. De fantáziánkat még mindig erőscn fog_
lalkoztatja, mint azt a mai irodalom is tükrözi: a tu-
dományos fantasztikus regények azonban már fel-
használják a modern természettudományos ismere-
teket is.

i
!

l
i
l
]
l
1
l
l
]
.i1
Miért halandók Amikor még nem éltek élólények a Földön, a kö és
a banánfa arról vitatkoztak, milyen alakjuk legyen
az embereknek. A kó így szólt: ,,Az embernek
a holdlények? ugyanúgy kell kinéznie, mint nekem. Legyen fél-
oldalas, egy kezn, egy lába, egy szeme, egy fiile
legyen, és legyen halhatatlan." A banánfa ezt mond-
ta: ,,Nem, az emtpr nénen úgy ki, mint én. Legyen
két karja, két lába, két szeme, két füle, szüljön
gyermekeket, mint én." E8yre lrevesebben vitáztak,
mígnem a kő dühében rátámadt a banánfára és
széízí)^a.De a következö napon már felnőttek a fa
gyermekei, a legöregebb és legerősebb újra vitat-
kozni kezdett a kővel. Ez ismét legyózte, de a leg-
erósebb gyermek ismét és ismét folytatta a vitát.
Egyik nap, amikor újra azon veszekedtek, milyen
legyen az ember, és a kö újra meg akarta támadni
e|lenfelét, elvétette az ugrá§t és lezuhant egy szaka-
dékba. Örültek a banánok, és így §zóltak: ,,Mi
gyöztünk. Most már nem támadhatsz íánk többet."
A kó így válaszolt: ,,Jó, legyen olyan az ember,
amilyennek akarjátok, de |egyen halandó is, mint
ti !"
Ez a figyelemre mé|tó törtfiet Seram szigetéról
sármazik (Maluku-szigetek, Úl-Grrinea és Celebes
között), I937-ben jegyezte le Adolf Jensen néprajz-
kutató. Jensen az ember, az emberi kultúre kelet-
kezéséról szóló mítoszokat gyűjtött€. Feltűnt neki
a Seram-szigetiek meghitt viszonya a növényekhez,
amelyek életútjátrokonnak taláIták a sajátjukéval.
Az ember nem terméketlen, mint egy kő, hanem
termékeny és halandó, mint a banánfa, az életeíó
jelképe, aki |egyózte á követ.
A banánfán teremtek az ember ősei is. Amikor
a kilenc banánfrirt a földre esett, férfiakká és nókké
változott. Az egyik éretlen banánból lett satene,
aki a mitoszokban társaival, Rabiével és Hainuwelé-
vel együtt igen fonto§ szerepet játszik. A napember, .
Tuwale, beleszeretett a szép Rabiébe, de mert
Rabie nemzetsége vonakodott hoaáadni a láayt,
elrabolta, s szerelmesével egyútt egy fa gyökerenél
a föld mélyébesállt. Mielótt eltűntek Yolna, a lány
így kiáltott anyjának: ,,Tuwale az, aki elrabolt.
Öljetek meg egy disznót és üljetek tort, meít én mo§t
meghalok. Három nap múlva estefelé nézz*lek fel
az égre, olt fo8ok ragyogni íátok." Az emb€rek
megfogadák Rabic tanácsát, és három nap mrllva
a Hold megjelent az égen.

28. üra. fuy nitikus, ő§tölrérclmi iükb.n járjzódó

cpméay Scraat szigeli ábfózoláso
(Jensea nyomón)

3l
 Tuwale miatt a lánynak t€hát meg kellett halnia,
mint a Holdnak, amely minden hónapban ,,meg-
hal" a Nap sugarainak tüzeben, amikoí túl közel
kerül hozzi. De halátos egyesülése a napemberrel
egyben feltétele is volt annak, hogy megjelenhessen
az égen, s ez szabályos időközökben, örökkön-
örökké megismétlódik. Rabie haláIa volt egyben
az első halál is a földön, azóta házasodnak az em-
berek, szülnek és halnak, elötte örök éIetűek voltak
és terméketlenek, mint a kő. A házasságban,
a nemzésben és a szülésben a régi élet megsemmisül
és újjászületik. Erről a kényszerű összefüggésról
mesél a mítosz.
Rabie életének folytatásáról egy másik mitosz
számol be. Eszerint Rabiének sikerúlt megszaba-
dulnia a napembertól, és disznó alakjában éIt to-
vább egy völgyben gyermekével, egy süldó malaccal.
(A disznó a Seram-szigetieknél, de más népeknél is,
fénylö agyara miatt a Hold megtestesülésének szá-
mított.) Egyszer Ameta, a vadász, akinek a neve
kozmikus jelentőségű, ugyanis sötétet, feketét, éj-
szakát jelent, felhajtott az erdóben egy disznót
és a völgybe keígette, ahol a vízbe fúlt. Amikor ki-
halászta a döglött áIlatot, agyarai között egy
kókuszdiót talált, a Hold, főként a sötéthold
szimbólumát. De akkor még nem nóttek kókusz_
fák a földön. Ameta elültette a kókuszdiót, hat nap
múlva gyönyörű pálma nótt a helyén. Amikor le
akarta szedni a terméseket, megsebezte az uiját, vére
egy kókuszdióra fröcc§ent, amelyből kilenc nap
mtilva egy lány született. Ameta egy kígyómintás
kendóbe, a sarong patolába burkolta ót és haza-
vitte. A |ány neve Hainuwele, Kókuszpálmaág.
A lány születése és sármazása tiszta szimbolika.
A sötétségből kiűzött és a vízbe, az,,ősanyagba"
fulladt disznón, a holdlény szájában találja Ameta
a kókuszdiót, a Hold jelképét. A dióból pálmafa nó,
az éIetfa, termése egy leány. Sorsa azonos a Holdé-
val: kilenc nap alatt erik gyermekké a fán, ponto§an'
annyi idó alatt tehát, amely az ósi, világszerte el_
. terjedt holdnaptár alapegysége volt. (Korábban
ugyanis három kilencnapos,,héttel" számoltak.)
Hainuwele nem közön§éges ember volt, hanem hold-
lény: Mrom nappal késöbb, hogy Ameta elhozta
a fáról, már érett lánnyá §erdült, ó lett a gazdagság
meg§zemélyesítője, hiszen nemcsak kunyhója volt,
hanem értékesvagyontárgyai is, mint például
cscrépuínyérokés értékesfémböl készült gongok.
Azon a helyen, ahol az elsó emberek megszület-
|sk, a Tamene §t'wáál, éppen maro_táncot jártak
, az emberek. A tánc kilenc éjszakrin át taftott, § mind
a kilenc nemz€tség íésztvett benne. Tánc közben
32
29, ábra. Szokatlan kuhíküs jelenet egy elluszk
agyqgYdzán ( Fox nyomán )
egy kilencszeres csigavonalat írtak |e, amelynek kö-
zepén Hainuwe|e áIlt. A lány ajándékokkal hal-
mozta el az embereket, amiknek az értéke éjszakáról
éjszakára nótt: korallokat, tányérokat, késeket, réz-
szelencéket, arany fülbevalókat és szép gongokat
adott nekik. A többi€k irigyek lettek Hainuwelére,
és elhatározták, hogy megölik. A férfiak egy mély
gödröt ástak a tánctéren, és a ki|encedik éjszaka
belelökték a lányt a verembe, betemették földdel
és simára döngölték a sirt. Hainuwelét tehát a ,,föld
alá táncolták" és megölték, mint Rabiét, aki éppúgy
a földben tűnt el. Rabie Holddá Yáltozott, s Hainu-
wele is a Hold sorsára jutott. Ameta ugyanis meg-
kereste a halott lányt, a tetem jobb oldalát részekre
vágta és ezeket tFmette el. Belölük lettek azok
a dolgok, amik annak elótte még nem voltak,
mindenekelótt a gumós növények.
Ez a mítosz pontosan megfelel azon népek éler
tapasztalatainak, akik ilyen növényeket termelnek.
Hiszen megölik az élő növényt, amikor gumóját fel-
darabolják és a darabokat elássák, hogy új élet
keletkezzen belólúk: ehető gyümölcsök, amit, mint
Hainuwelét is, elfogyasztanak. A mitosz egy vál_
tozata szelint ugyanis a szülők a leány testének
darabjaival házről hánra jártak és így szóltak:
,,Mególtétek ót, most me8 kell ennetek öt."
A HoId, a növények, az ember, a házasság,
a nemzés, a halál és a kannibalisztikus §zokások
kapcsolata tehát egy teremtés elótti történésre ve-
zethetők vissza. A már említett Satene is egyik
szereplője volt ezeknek az eseményeknek. Ó Hainu_
we|e balála után otthagyta alattvalóit és felment
Salahua hegyére, a halották hegyére, amely Seram
nyugati oldalán emelkedik. De még e|ötte emel-
tetett egy érdekes építményt,amely éppúgy néz ki,
mint a maro-tánc kilencszeres spirálja. §atene pa-
rancsára az emb€íeknek ezen az építményenkellett
áthaladniuk, aki nem volt erre képes, nem nyerhette
el az emberi alakot, hanem állat vagy szellem lett
belóle. Akik átjutottak a csigavonalon, át kellett
ugraniuk öt, illetve kilenc fatörzsön. lgy keletkeaek
az ötöd- és kilencedemberek, vagyis a serami tör-
zsek. Egy bennszülött raján (28. ábra) láthatóak
ezek a fatörzsek a Satenéhez vezető út bal, illetve
jobb oldalán. Az út szelén a kilenc kígyóvonal azt
30. á,bra. Európai és indiai labilintusóbrózolósok
l Fox ,ryonlin l

a kilenc hegyet jelképezi, amit az embereknek meg
kellett mászniuk, ha haláluk után sat€néhez akartak
jutni. Ő áll az út végén,kezében Hainuwele levágott
karja, a,,holdsarlók", amelyekkel lesújt az embe-
rekre, hogy ök is szenvedjék végig a lány sorsát:
a halált, de az egyesülést is Satenével a balottak bi_
rodalmában.
A mítosz legérdekesebb eleme a Satene építette
kilencszeres spirális. Eredetileg talán a halottak
hegyének csúcsáig vezetö csigavonalban haladó utat
jelképezte? A középen látható keíeszt arra utal,
hogy mind a földi, mind a kozmikus jelenségek
középpontjában Satene á|l. Avagy talán hasonlót
jelenthetett, mint a labirintus, amit még Krétáról
ismerünk? Ennek közepén állt lesben az emberfaló
Minótaurosz. akit ThÉtzeusz legyözött, hogy meg-
mentse az áldozatokat. A Kréta szigetén tapasztal-
takat a szerencsés visszatérók Délosz szigetén is
meghono§ították egy kultikus tánc formájában
(Déloszon volt Apollón szentélye, aki, mint később
látni fogjuk, eredetileg egy északi eredetű napisten
volt). A kötéllel összekötózött
táncosok egy labirin_
tushoz hasonIó alakzatot alkottak.
Hasonló kultikus táncok más görög vidékeken is
ismertek Yoltak. A labirintus mint táncfigura, rajzi
elem vagy éppen építmény,messze földön ismert
Yolt. Az i. e. 7. századből sármazik az az etru§zk
váza, amelyet egy érdekes kultikus jelenettel díszí-
tettek (29. ábra). Lovat ábrázoló festményekkel
...:;.,-_1:::.::...
díszítettpajzsot viseló harcosok menetelnek a lo-
vasok elótt, akik egy labirintusl ,,húznak" maguk
után. A jelenet hasonlít a késóbbi római lovagi
játékhoz, a ,,ludus Tíoiae"-hoz. ez a szó, ,,Truia''
áll a labirintusban is. Ez kétségkívüla kis-ázsiai
Trója városára utal, amelynek a falait két görög
isten, Apollón és Poszeidón emelte, akiknek szoros
kapcsolatuk van a földdel és a tengerrel és akiknek
egyik megjelenési formája a ló volt. Amikor később
a görögök tízévesháborújukat vivták Trója ellen,
csak egy csellel tudták bevenni. Látszólag vissza-
vonultak, de otthagytak egy hatalmas falovat,
amelynek belsejébe görög harcosok bújtak. A tró-
jaiak hadizsákmányként a yárosba vonszolták a fa-
lovat. Éjszaka azonban kibújtak a görögök és meg-
nyitották a városkapukat, amelyen a Yisszatért
csapatok észreYétlenül behatolhattak a városba.
Tróját tehát ugyanúgy c§ak bizonyos feltételek
teüesítése €setén hódíthatták meg;\nint a labirintust,
amelyból Thészeusz Ariadné fonala segítségével
talált csak ki, vagy mint a spirálist, amit satene
épített.csak nagy nehézséggellehetett átjutni tehát
a labirintuson (vagy a városfalakon), s erre utal
az etíuszk váza Truia felirata is. A lova§ok talán
haditáncot járnak a város körül, hogy a Yeszélyt
és a szerencsétlen§égeket távol tartsák. Eredetileg
a városépítésa világteremtés mitikus utánzása volt.
Ezért a városalapításkor a Nap járásának irányában '
körüljárták a falakat. Érdekes egyébként, hogy a la-
birintushoz hasonló, kövekből, kavicsokból ki-
rakott rajzokat Észak-Európában,,trójai várnak"
nevezték. Ezek a kórajzok valószínűleg a nap-
kultusszal ftiggnek össze. Rendkivül hasonlítanak
hozzájuk azok a labirintusía emlékeztető szimbó-
lumok, amelyeket az indiánok h!ízuk bejáratára
festettek, hogy távol tartsák a betegsé8eket és a
rosszat. Mindenekelótt december közepétól január
elejéig volt erre szükség, amikor a Nap a legala-
csonyabb pontján áll, vagyis látszólag meghalt.
Melanéziából is ismerünk labirintus-táncokat, az
ÚlHebridákon például a bennszülött€k hite szerint
a labirintus a halottak birodalmába vezető utat
árja le, csak táncolva lehet átjutni rajta. Össze-
gezve tehát: a labirintus egy akadályt te§tesít m€g,
amely€t le kell győzni, legyen az egy város vagy
csak egy ház belseje felé vezetó úton, vagy a Nap
pílyáján, esetleg a halottak birodalmába vezetö
úton (30. ábra).
Amikor Satene felépítette a spirálist és az em-
bereknek át kellett haladniuk rajta, hogy elnyerhes-
sék emberi alakjukat, vagy állatokká és szellemek_
ké változzanak, ezzsl egy kultikus hagyományt
33
teremtett. A férfivá avató ünnepségek€n vagy a
férfiak titkos szövetsegeibe való felavatáskor mindig
ezt játszották el. Az ünnepélyes légkörben az ese_
mények dramatiált változata mélyen belevésódött
a fi8talok tudatába. Seram szigeén az ünnep egyik
legfontosabb mozzAn&ia Satene,halotta§ litjának
végigjárása. De más alkalmakkor is a teremté§
elótti eseményekhez kótódtek, Ha gyermek szüIe-
tett, egy közeli rokon felmászott egy kókuszpálmá-
ra, l€szedettegy érett gyümölcsöt és egy kígyóminlris
kendóbe burkolva, hazavitte, mint egykor Ameta
Hainuwelét, a holdleányt. A gyermeket a kókuszdió
tejéwl táplálták, a diót magát pedig nagy becsben
tartoták, mert beune lakozik az újszülött lelke.
Így vÁlt minden gyermek Hainuw€lévé.
A marind-anim törz§, ez az Új-Guinea déli részén
éló pápua nép sokkal drasaikusabban fejezi ki
a Hold, növérryzet, crnber, halál, házass.ig es születét
ósszefriggését: az avatási ünnep elött a fiúknak és
a lányoknak öt hónapig a bozóto§ban kell élniük,
hogy a saját bórükön érezzéka teremtés €lótti
állapotokat. Az ünnep teliholdnál kezdődik, Ekkor
semmilyen táplálékot nem vehetnek magukhoz
és ruhát sem ölthetnek, csak az ünnep folyamán
ékesíthetik fel magukat a kókuszPálma leveleivel,
ezáltz| ők maguk is kókuszpálmákká válnak.
A maszkokat viseló többiek a demák megle§te§ítői,
az öslényeké, akik növényekké, emberekké és álla-
tokká változtak - ők az emberi kultúra megteíemtói.
A demáknak öltözött felnőtlek tanítják meg azután
a fiataloknak mindazt, amit tudniuk kell: a munka-
fogásokat, az öltözködé§t. Az ünnep fénypontján
lép fel ,,az apa, aki öl", s m€ggyilkol egy leányt,
a ,,kultusz anyját", miután a férfrak megerőszakol-
Lik. Halála után szétdarabolják a tetemet és közö-
sen elfogyasztják. A csontokat egy kókuszpá|mafa
alá temetik, vérével befestik a fa törzsét, hogy ter-
mékeny legyen.
A marind-animoknál az előbbiekhez hasonló el-
képzeléseketés szokásokat találunk. Az ünnepek
saját életüket jelenítik meg, gazóasági és szellemi
viszonyaikat tükrözik, s ezt a dernáktól származtat-
ják. Ók Yoltak az elsók, akik a halottak útját végig_
járták, vagy, más változat szerint, ök maguk volták
azok, akik a halottak birodalmává változtak. A de_
mák megteste§ítói a disznók és a HoId, amelynek
a változásai a demák viselkedését és sorsát utánoz_
ák. Adolf Jensen szerint ilyen nézetek hajdan
világszerte elterjedtek voltak. Mítoszok keletkeztek
-belőlük, mint amilyent az etnográfus Leo Frobenius
Zimbabwében jegyzett fel, abol évsázadokkal ez-
elótt egy gazdag kultúra virágzott, hatalmas kó-
34
3 l. ábro, Esfvarázsló sziklarajz Zimbabwéből
( Jensea nyonbl )
épitményeinek romjai még ma is megvannak.
A legenda szerint ennek a t€rületnek a királyai
a Hold földi megtestesülései voltak, Leányaiktól
fü€8ött az emberek jóléte és szerencsétlensege egy_
aránt. Mint a holdkirá|y lányainak ugyanis, a le_
hető leglöbb alkalommal áldozniuk kellett a te§ti
szerelemnek, hogy elhádtsák a fenyegető sáraz-
ságot és esót csináljanak. Szerelni életüktől fii8gött,
hogy virágzik-e a föld, nónek_e a növények. Egyszer
azonban egy egész éven át nem esett az eső, a va_
rázslók azt mondták, az egyik szűz.király'ányt fe|
kell áldozni, hogy elbáruljon fejük fölül a szeí]en_
csétl€n§ég. De a király felnőtt lányai között nem volt
egyetlen szűz sem, ezért cry még kiskorú testvérúket
választották ki az á|dozatra. Egy nagy térségre
vitték, magas falekat építettekköréje és nem
engedtek férfit a közelébe. Két év múItán a leány
é§ még mindig nem esett az eső. ,,Minden
fels€rdült
tehén elpusztult. Emberek sokasága pusáult e|.
A folyók kisáradtak. A magok nem csíráztak ki."
végre megnyithatüík a kaPukat az áldozati hely
felé. A térségközepén egy termeszhalmon áIlt egy
óriási fa. Míg a többiek táncoltak, néhányan a fa
gyökerei köze egy sírgildröt ástak, majd meg-
fojtották a leányt és a gödörbe vetették. A fa eI_
kezdett növekedni, három nap és három éjszaka
táncolt a nép. Amikor a fa koronája elérte az eget,
jelcnt meg elóször a hajna|csillag. Ezután megfor_
dult az egész láthatárt b€töltő fakoíona, a levelekból
felhók leüek, jött egy óriási szélvihar, és harminc
napig es€tt az eső. Azóta ha régen nem esett esö,
mindig feláldoznak egy lányt.
Ennek a mítosznak képi ábrázolása egy dél_
rhodéziai sziklarajz (3l. ábra). A meggyilkolt leány
a hátán fekszik. Halá|a borzalmas ugyan, de szük_
ségszerű az itt éló népek szerint, hiszen az ő halőla
révénkezd növekedni a fa, amelyet föléje rajzoltak
és amely a világ- é§ életfát szimbolizálja. A meg-
gyilkolt élet változtatta át a fát és kölcsönzött neki
új életet. A leány a Holdhoz hason|ít, nemcsak
származása, halála és sajátos átalakulása utal erre,
hanem a hármas szám használata és §zimbolikája is.
Hiszen három napig rejtózködik a Hold is a §ötét_
ségben, három szakaszon megy át élete az újjá-
32. óbra. A babilóniai napisten keresztúllép
a hegyek kapujón ( Dombart nyomin)

születés u!ín: a növekedés, a teljesség és a fogyat-
koás szaka§zain. Három év után jött az esó is
a földre. A fának három napra és három élszakára
Yolt §züksége, hogy a leány testéből az égig nójön.
Ésharminc napig, vagyis egy boldhónapig esett
az eső. Az áldoz:t maga hajnalc§illaggá változott
- u$/an€zt az élképzelésta régi Mexikóban is meg-
találhatjuk. Ez a csillag egyébként is a termékeny-
seg- vagy anyaistennő szimbóluma. A sziklarajz
készítói ugyanígy gondolták, hiszen a meggyilkolt
királylány küldi a földre az esót. A férfi kérése,
aki felemelt kezekkel könyörög a leánynak, meg-
hallgatá§ra taIált. A föld felé hajlott fallo§z ugyanazt
jelenti, mint az eső a földnek: a termékenységet.
A feláldozott leány a dema-istenekhez hasonlít,
akik a világ teremtói voltak, anélkül azonban, hogy
befolyást gyakorolnának késóbbi §orsiira. Ezért
amál az emberek nem imádkoarak a demákhoz,
de erkölcsi kötele§§égük, hogy meghatíJozott alkal-
makkor emlékczenek a világ alkotóira és cselekede-
teikíe, s hogy ünnepeikben ismét megelevenítsék
életüket, előadják ifjtlságukat, halálukat, elfogyasz-
szÁk az á|dozatot, legyen az állat vagy ember,
hiszen ő az isten megtestesülése. A mostani világ
azert ilyen, mert a demák ilycnnek teremtették.
Az ünnepek azt fejezik ki, hogy az emberek részei
ennek a világnak, és örülnek neki. Általában pozitív
a viszonyuk Lz élethez, sötét és tía8ikus végű moz-
zanatai ellenére is, mint amilyen az emberek meg-
ölese.
Jensen úgy véIi, hogy a demák tulajdonságait
hordozák az antik ku|túrák bizonyos istenei is,
és ebból magyarázható esetleges ellentmondó lé-
nyegük is. A dema-rokonság különösen meggyőző
annál az istenségnél, amelyet az indiaiak Szomának,
az irániak Haomának hívnak. Ez az isten ugyanúgy
többlényegű, mint amilyen változatos alakban lép
fel. Szoma a megtermékenyító eső, amely a növé-
nyeket életre kelti, ó a tápláló anyatej. Mint férfi-
nedv és mint anyatej minden élőlényben jelen van,
a halál után pedig visszatér az égbe, pontosabban
a Holdra. Az istenek minden hónapban megisszák,
így elnyerik a halhatatlanságot. Szoma-Haoma
máskor férfi, vagy bika, de lehet az ősnövény meg-
testesülése i§, amelyből valamennyi növényi élet
keletkezett. Szoma magjából szátmazik a növények
gyógyító és éltető ereje. Az ember úgy jut ehhez
a nedvhez, ha egy szomának nevezett növényt
összezúz. Ebben az istenek áldozatát utrinozza, akik
agyonütötték Szomát, bogy növényeket é§ állatokat
teremtsenek belóle és hogy e|nyerjék a halhatatlan-
ságot. Ebben az áldáshozó gyilkolásban valamennyi
isten ré§zt vett - s ez megint egy olyan motiYum,
amely valamennyi dema-mítoszban jelen van. Csak
egy isten tagadta meg kezdetben a segítseget:
Mithrá§z, akinek a neve ,,barátot" jelent. De végül
ót is rábeszelték az istenek, s egy bika (egy holdlény)
képébenközősen ólték meg Szomát.
A bikaáldozt fejlódéséből és elterjedéséból lát-
ható, hogy a demákhoz hasonló Szoma-Haoma
istenek egyes jellemző vonásai évsázadokon, sőt
évezrcdcken át fennmaíadtak, késóbb azonban már
nen emlékeztek az emberek eredeti éítclmükre,
a régi mítoszokat az idók folyamán egesz nás el-
képzelésekk€l kötöték óssze és jelentő§€n kibőütet-
ék, megváltozt8tták es más összefúggésbe helyez-
ték. Különósen jól megÉryelhetó ez a Mithrász
ti§zt€leére rendez€tt kultu§zókon, Mitirász kez-
detb€nvonakodott megölni a bikát, ké§őbb azonban
már ő az egyedüü, aki a bikaádozatot vé8rehajtja.
Mithrász a jog és a szerzódések védclmezője.
Mint az igazság és az igazságosság istene mindent
hall és mindent lát, mint napisten mindcn nap
35
8, kép, samas
Samas napisíen
napisíe n íem)
íe mp lornáhan - akit az istenek ugyanúgy megöltek és akinek a testé-
Ábu-Habba. I. e. 800 kórúl
végigjáíja útját a láthatáron a négy fehér ló húzta
sz€kéren. A perzsa királyok Mithrász védencének
tartották magukat, mert őáltala gyóZedelmeskedtek
és ő szentesíti uralmukat az alattvalóik felett. Még
a nagy vallási reformátor, Zarathusztra (i. e.570
körü1-500 vagy később), aki a régi bikaáldozatot is
elvetette, sem tudott neki sokáig ellenállni. Za-
rathu§ztra követői mindenesetre azt állították, nem
,Mithrász ölte meg a bikát, hanem Ahrimán, a rossz
szellem. S ez a borzalmas halál is magában hordoz-
za a gyógyulást. A bikából és az óstehénból
§ármazik ugyanis ötvenötféle gabona és tizenkét-
féle gyógylövény. A bika életnedvéta holdfény
megtisztítja, így nemzette az első szarvasmarha-
párt. A rossz szellem azonkíYül meggyilkolta
Gajómartot, az emberiség egyik ősét, amelynek
testéből lettek a fémek, magjából pedig a reiva-
cserje, amelyen, éppúgy,mint a seramiak mitikus
banánfáján, az elsö emb€rpár termett. Gajómart
a dema-istenekre emlékeztet, de a világ-óriáshoz is,
36
böl alkották meg az e+el és a földet.
Mithrász, a zarathusztrai reform és a régi mito-
szok újraértelmezése ellenére is, megőrizte vezetó
szerePét az istenek között _ ezt bizonyítja, hogy szé-
les körben elterjedt, Mezopotámiától egészen Kis-
Ázsiáig, majd a későbbi hellenisztikus kultúrákig.
Mezopotámiában samas napistennel azonosítot-
ták, aki éppúgyaz igazságosság istene volt, mint
Mithíász. Samas is keleten, a hegyek ormán kel fel
(32. ábra), fényló szekerén járja négig az útját
az égen, ő segíti a harcosokat a győzelemhez, ő ol-
íalmazza a királyokat. Egy mezopotámiai relief
egy templomban ülve ábrázolja az emberalakot öl-
tött istent (8, kép); balía felette a Hold_Vénusz-Nap
szent csillaghármas. Samas elótt az asztalon a Nap,
amit két démon tart egy kötélen, elötte egy pap,
aki a királyt és az oltalmazó isteneket Samashoz
vezeti.
A rómaiak akkoí jutottak elsó ízben közvetlen
kapc§olatba a Mithrászról szóló mítoszokkal,
amikor idósámításunk körül sorra hódították
a kís-ázsiai államokat, ahol a Mithrász-kultusz már
mély gyökereket vert, s ettől kezdve hihetetlen
33. ábra. Mitfuas ,rvgdli a bikát
gyorsasággal terjedt az egész hellenisztikus világban
is. Az iráni, mezopotámiai és kis_ázsiai hagyomá-
nyok hatására lassanJassan új értelmet kaptak
a Mithrás2ról szóló történetek, létrejött €$/ bonyo_
|ult mitológia, amelyet ma már alig lehet teljes
mértékben áttekinteni és egyébkent is csak ré§zletei-
ben ismerjük, A középpontban még mindig (vagy
ismét) a bikaölő istenség áll, akit Franz Cumont,
a Mithrász-kultusz kutatója így írt le:
,,Hosszú üldözés után az isten vegre utóléri
á bikát. Térdéta bika keresztcsontjához szodtja,
egyik lábával a bika patájára lép, így veti rá magát,
egyik kezével megmarkoüa az orrlyikát, másik
kezével beledöfi késétaz állat oldalába (33. ábra).
Ez a megragadóan mozgalmas jelenet a legyózhe-
tetlen hós ügyességét és eíejéthivatott kifejezni.
De az áIóozat ííjdalma, ahogy a végsőkig megfesáti
erejét s végül borzalmas halált hal, a gyilkos arcán
tükrözódő felindultság és az együttérzei §ajátos
keveréke ennek a szent drámának a pat€tikus voná-
sait hangsrllyozza é§ együttérzést kelt a nézóben is.
Az isten arca a legjobb ábrázolásokon egy majd-
nem lányos szépségűifjú arca: a lehulló dús haj-
íiirtök dicsfényként veszik körúl arcát, feje köny-
nyedén tr.ítrahajlik, tekintetét az égre veti, félig
csukott szeme, összeszodtott ajkai egy sajátos fáj-
dalom kifejezői."
Az isten kutyája is megtámadja a bikát, Ahrimán
pedig, a rossz szellem egy skorpiót, hangyákat és
egy kígyót küldött segítségül, akik a bika vérét
sávják, illetve nemi szerveit felfalják, életnedvét
megissák. De a csodát nem tudják megakadályoz-
ni: a bika véréből bor lesz, testéból gyógynövények,
gerincvelejéból gabona. Ezért hasonlít az állat farká
egyes képeken a kévéhez. Magját €gy edényben
fogják fel, a Holdra viszik és ott megtisztítják.
Ettól születik az elsó szarvasmarhapár, s tőlük
származik valamennyi haszonállat. Ebben a mítosz-
ban még jelen van a bika alakú Szoma_Haoma
istenek eredeti dema-jellege, de a hellenisztikus-
római világban már nem tudták, hogy a bika ere-
detileg maga is egy isten volt, aki szoros rokonság-
ban volt a Holddal, és azt sem, miért éri halálában
egy ilyen sajátos átalakulás.
Mithrásznak €Iakran két kísérője is van, Cautes,
aki a fáklyát a magasba emeli, és Cautopates, aki
a föld felé fordítja. Ők ketten szimboliálják a Nap-
pal azonosított Mithrász kettős lényeget: Cautes
a tavaszi és a reggeli Nap, ceutopates a téli és az
(( é,a
e§tvéli Nap. Ez a három ábrázolás megvan minden
Mithrász tiszteletére építettszentélyben, az ún.
mithreumokban. A hívók egy oszlopcsarnokon át
közelítették meg a még fóldszinti termet, ahonnan
lefelé vezetett az út az elótér felé. Innen egy lépcsőn
haladhattak tovább a tulajdonképpeni szentélybe,
a kriptába. A kriptát a földi világ mintájára építet_
ték. Boltíves mennyezetét, amely az égboltot
utánozta, csillagokkal dísátették. A négyszögletes
alaprajzú, három részre osáott kripta mindkét
hosszanti oldalán 1,50 méter magas köpadok áIl_
tak, erre térdeltek a hívők és vették magukhoz
a §zent ételt, A padok egy 2,50 méter széles folyosót
kísértek, amely a háttérben lévő kultikus képek felé
vezetett, az elóttük álló oltáron égett a szent tíiz.
Ilyen szentélyek a római birodalom mindcn
részén voltak (9. kép). Építóiláthatólag a kis
méreteket kedvelték, s egy városban akár több is
lehetett. Az egykori Nidában például (ma a Frank-
furt am Main me|letti Heddernheim) három is volt;
a közeli Saalburg eródjében pedig még egy. A lelkes
Mithrász-hívő katonák egészen a birodalom hatá_
ráig elvitték védóistenük kultuszát. Még Trierben,
a késó-római császári rezidencia falain belül is fel_
tártak egy mithreumot. A bejárat elótt egy tauro_
bolium, vagyis egy lecekból tákolt rácsozattal be_
íedett szent áldozati gödör található. Ebben ült
a hívő, míg felette leöltek egy bikát, hogy vére rá_
csorogjon, a YéíközYetít€tte az állat erejét és segi
tett€ a lélek megtisztulását. Ez a számunkra vissza-
taszító szokás meglehetósen elterjedt Yolt, Az egy-
kori tauroboliumokon kivül a trieri Mithrász-
szentély feltárásakor megtalálták Cautes és Cauto_
pates, a két fáklyahordozó, § köztük a bikaöló
isten szobrának gazdagon díszített talapzatát is.
A szentélyt feltáró Siegfried Loeschke így ír a talap-
zaton látható reliefról (10. kép) és a h ozzája tapadó
mitológiáról:
,,Mithrász p€trogen, ez azt jelenti, hogy sziklából
9. kép. Á római Sanctg Plisca-i Miíhrász szeÚtély.
I- e- 3- század
lett: egy terméketlen sziklából pattant ki, fején egy
perzsa sapkáva|. Bal kezében az Óriá§i Napot tartja:
ő hozza tehát a világnak a fényt. Mithrász körüt
az á|latöy csillagai, a gyermek teste átlósan metszi
a kört, jobb kezével meg is érinti. Itt látható a holló
is, aki majd azt a parancsot hozza Mithrásznak,
hogy áldozza fel a világbikát, hogy eáltal egy új,
bűntelen világ keletkezhessen. A kígyó is itt van,
aki majd megissza a megölt állat vérét.Jobbra ül
a halál-kutya, ő lesz az, aki Mithrásszal együtt utol-
éri majd a bikát. Az állatöy körül a négy szélisten
feje látható, az edikula fö|ött a napisten és a hold-
istennó mellképe. A timpanonban a négy elem:
a tűz egy perzsa tűzoroszlán képében,a víz egy
kétfülű edény képében,éppen egy kígyó iszik belóle,
a levegó, vagyis a villám és az éggömb, a föld, vagyis
a szikla."
A mithreumok mindenütt hasonló terv szerint
épültek, s valószínűleg keleti eredetűek. Erre utal
az a szokás is, hogy a kultusz cselekménye során egy
mozsárban szétzűznak egy növényt, vagyis az egy-
38
kori Szoma-Haoma-áldozatot hajtják végre. A ró-
mai birodalom germán provinciáiban ez a növény
a szóló volt, A hét minden napján a kripta egy meg-
hakírozott helyén imában folyamodnak Lbhoz Lz
égitesthez, amely a hagyomány szerint aá a Napot
kormányozza. A hívők felavatási szertart ísának
hét fokozata volt, ezek egyikében szintén szer€peltek
égitestek. Az igazhívók lelke a halál után az é8bolt
hét emeletén halad kere§ztül, mindegyikben egy
más égitest uralkodik. A lélek eközben sorra el-
hagyja földi szenvedélyeit és képesség§it: a Holdnak
a
adja az életerőt, Merkurnak akapzsiságot,
a Vénusznak vágyakat, a Napnak
az erotikus
az értelmi képességeit,a Marsnak harcos jellemét,
a Jupiternek nagyratörő vágyait, a Saturnusnak
a lustaságot. Így tisztán és bűn nélkül jut e| a nyol_
cadik égbe, ahol az istenek körében örök világos-
ságban és boldogságban él.
A keleti csillagjósok értelmezéseszerint a Yilág-
események középpontjában a Nap áll. Vonzó es
l0. kép. A gyermek Mithrász az állatóvben.
Relieí a trieri Milhlász-szeatélyből.
I- sz. 337-ben elpusztult.
34. ábra, Triptolenasz a csoda-lzekeléh
( Kerényi nyori!ún )

taszító erejével (milyen modern gondolat!) ó szabá-

lyozzz az égbolt forgását, az égitestek mozEásálL
Mint a ,,világ szívét", öt tartják a kozmosz életadó
princípiumának, egyben a sors urának és a termé-
szet parancsolójának. Az ember születésekor ó küldi
a testbe a lelket, s a halál után ő veszi vissza.
A római császárok ügyesen ha§ználták fel saját
éídekükben ezt a mitológiát. Azt állították ugyanis,
hogy a Naptól kapták erényességüket, ö rendelte ki
a királyokat a kormányásra, akik haláluk után
a Napba repülnek, és örökké együtt élnek vele.
A földön ök a Nap képviselői, osztoznak istenségé-
ben. Ezért hívták magukat prasnak, jámbornak,
/eii.xnek, boldognak (ti, az isteni kegyelemben ré_
szesültn€k) és irlylclüJnak, legyőzhetetlennek (mert
az istenek segítségévelők csak gyözhetnek). In-
Yictu§ volt a napi§ten neve is, urukat és mesterüket
a Mithrá§z-hívók a sol inyictusszal, a császárok
legyőzhetetlen napistenével azonosították. Így ért-
hetó, hogy a római császárok a Mithrász-kultusz
hiveivé és támogatóivá szegödtek.
Adolf Jensen szerint az antik ku|túrák isteneiben
fe|fedezhetók a demák egyes jellemzó vonásai, s ez,
mint láttuk, egy sor tényen alapszik. A mitológia
azonban, míg gazdasá8i és szellemiaIapjafennáll, nem
valami halott, örökre lerógzitett valami, hanem éló
mese, amely a régil örökösen átformálja és állandóan
új és új elemeket sziv magába. Ebból a szempontból
különösen tanulságosak a Dionüszoszról szóló
göíög hagyományok. Dionüszosz bizonyos mérté-
kig hasonlít a holdlényegű dema_istenekhez. Szüle_
tés€ és halála a szóló keletkezesével függ össze,
ő volt a bor istene, de a mindenható természetéis.
Mint vadász járta az erdőket, §zéttépte az útjába
kerüló állatokat és felfalta őket. De neki is ez lett
a sorsa: ellenségei ót is utolérték, feldarabolták és
felfalták. Az isten egyik megjelenési formája a bika
volt; a bikaáldozat fontos szerep€t játszott a Dio-
nüszosz-kultuszban. A nök eksáatikus rinccal
hódoltak az istennek, aki, mint a Hold, férfi és női
Yoná§okat egyesített magában. Ezekból a Dio-
núszosz tiszteletére íendezett kultikus táncokból
és énekekból fejlődött ki a klasszikus görög tragé-
dia és komédia, amellyel az emberiség kultrlr-
történetének egy új fejezete kezdődött; a színház
története.
A Dionüszoszról §zóló mítoszok egyike_másika
Catal Hüyükre emlékeztet bennünket. Az anya és
39
 35. üra, Dionúszosz a szekerén (Kerénri nyofuin )

á leánya ott a nöiseg két aspektusát fejezte ki,

a magna mater, a nagy földanya bika-fia egyben
!.szeretője, de apja is volt a lányának. E."Öil;;
az
a görögök is úgy hitték, hogy a bikaalakú Dionüi
szoszt az égisten Zeusz nemzette saját anyjával.
Egy
későbbi hagyomány szerint Zi"", é" rcaifÍ,
Perszephoné frigyéból §zármazott, aki a misztériŰ-
ku]tusmkban egylényegűnek sámított anyjával,
Démétérrel,a holdistennóveI. e r".sreitronÉ
sorsáról szóló mítoszokban (a görögök egysierűen
csak Korenak, lánynak hívták) kUÚnOs -iárhuza-
mokat figyelhetünk meg a serami holdleáíly, Rabie
sor§ával. Perszephonét ugyanúgy elraboljái és
ő is
rögtön meghal, A rabló ugyan nem a Nap, hanem
Hádész, az alvilág ura, Zeusz fényisten ellinpólusa.
Hádészt a titkos hagyományok ismét Dio-
nüszosszal azonosították - a mítoszban "."iminden - Tripto|emosi ti.- ,,háromszor szántó'' _ és akit
a,földművelésre, tehát a civiliációr"
összefonódik tehát. Az alvilágban Perszephoné lett ."gtuni;t,
késóbb az egész Földön.
a halottak birodalmának úrnóje - mint a serami _elterjesztette tudását
sázedból származó vázakéien (34. ábra)
§atene és a dema_istenek, akik a halottak birodal- I:,, _r:U
l rlptolemosz kalászt tart a
mát megalapították. Perszephoné elrablásakor kezében és igy ieretetre
meg_ szerelt tró_non_ üI. Ugyanezen a váári
nyílt a föld, itt tűnt el a lány, mint Rabie és Hi- egy másik
képen (35. ábra) Dionüszosz látható,
, nuwele._Es Perszephonéval együtt eltűnt egy kezébei
disznó- egy }ehely, szőIőágak és ftirtök. A
csorda is. A disznót a seramiak a HoId és Rabie képek aa jelen-
tik, hogy a gabona és a szőló EleuziszU-Ot .zl..urit.
megtestesülé§ének tartották, s ez volt a Démétér_
Perszephoné-kultuszok áldozati állata is. A süIdó-
es Itt_ alapította meg Démétérazt a misztérium-
kultuszt, ame|ynek során a hívók a keresó, gyászoió
ket.cgy mély verembe v€tették, késóbb a féIig
porladt tetemet az istennők oltárára helyeiték.
ei_
{s _
hlraevó istennővel azonosították maelkat.
ezt. ilia
A kultusz csúcspontja egy éjszakai ünnepséi volt,
|111i
gódörbe 9noI: ,,Mint ahogy a holdistent egy amikor a fótemplomban. a Telesaerionba-n
eg!
dobták és tetemét késóbb újra kiástái, hatalma§ tüzet gyújtottak. Valószínűleg
s óMl. haszno,s nóvények keletkeztel, ugyani§ úgy vélté-i
hogy ekkor megjelenik Perszephoné, a ha-lottak
a_ disznót is a föld aIá temették, is-
Porladó i;tem;í tene, aki a tűzben (!) egy gyermeka
szül _ Plutót,
újra kiásÉk, hogy segítse a növények
fejlódését.
Nem véletlen, hogy süldőkkel, és nem felnótt
áIla-
to_kkal vé€ezték mindezt, mert a meggyilko|t
isten-
nők is még fej|fiésben lévő leányok voltak.''
. A górógök k€zdetben valósánűleg azt tartoták,
hogy Démétérköv€tte az alvilágba hurcolt leányái
- Tilt 1 f_ocy! Hold, amely elvesaett fényétkövcti
a sötétségb€. Késóbb már úgy mesélték.
bógy a gyá-
szoló anya Eleuászba, az Atbén
-"Ueiii Űnt
váío.sba ment es haragjában megáltította a gabona
éíéset,mígnem Hádész az év kétharmadára vissza-
eng€dtc a lányt a fötdre. Csak ekkor bomlott ki
ismét a kalász; Triptolemosz pedig, akinek
Démétéí
=]fist,ti,íaúfúPé-
a régi (,,háromszor győztes..) treIyett ri.i nevct
adott

3ó. öra. Oztisz fa-koporgijóbn (BoIrEt nyonin)

n
a gazdagság megszemélye§itójét. Az úijászül€tés
tehát abban a tűzben történik, amely €lhamva§ztja
a már nem élőt! Perszephoné megjclenésekor a pap
€gy levágott ka|ászt mutatott fel - az anya és a
lcánya, kettőjük titkos egységénekszimbóIumát.
Sajnos nem idézhetúnk fel mindent, ámit régé-
szek, művészet- és nyelvtörténészek, történészek
és néprajzkutatók feltártak ezekről a mítoszokról.
De a hasonlóság a holdlényegű demákkal így is
nyilvánvaló. Ebbe az összeftiggésbe tartozik az
egyiptomi Ízisz és Ozirisz, az ég és a föld gyermekei-
nek a mítosza is. A következókben az ő történetüket
mondjuk el.
A demákhoz hasonlóan Ozirisz tanítbtta meg
az emberiséget a földművelésre, ő rögzítette á tör-
vényeket és a kultuszokat. Életesajátos véget ért.
Testvére, Széth ugyanis egy ládába záría és a ten-
gerbe vetette, ahol Ozirisz megfulladt. Ízisz sírva
kereste testvérété§ férjét,így jutott el a föníciai
Büblosz városába, ahol megtalálta a ládát. Egy
édrus állt rajta, mely magából a halott Oziriszből
nótt ki (36. ábra). Egy másik elbeszélésszerint
azonban Széth §zéjjeltépte testvérét,tetemének da-
rabjait pedig szét szórta. lzisz összeszedte ezeket,
a halottak istene, Anubi§z pedig összerakta és
mumifikálta. A meggyi|kolt Ozirisz még élete teljé-
ben vott. Amikor Ízisz föléje hajolt, csodálatos
módon terbes lett töle, A Nílus_delta mocsarában
szülte me8 fiát, Hóru§zt - semmilyen történet nem
volt ennyire kedve§ és meghitt az egyiptomiak elótt,
mint az i§tenanya a c§ecsemójével az ölében. lzisz
gyermekét a régi égisten Hórussza| azonosították,
a ,,magasságossal" és,,távolival", aki egy sólyom
képeben repül a |evegóben, és mint az egész Yilág
istene boruI rá a földi mezókre: sárnya az o|talma-
zó ég,jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold. A sötét-
ség erói éppen ezrkre a fénylő szemekre yágytak.
Főleg a Ho|d szenvedett sokat a támadásaiktól.
Amint teljes pompájában megjelent az égen, a só-
tét§ég démonai azonnal rátámadtak és a testét
apránként elrabolták tőle. Három teljes napig ezért
telje§en eltűnt, De a darabokat egy óriási hálóban
(a háló a sötétség jelképe) összegyűjtötték és újra
ös§zerakták. Ez lett a sorsa Ozirismek is, aki el-
tűnt, de megtalálták, darabjait,,összerakták",
életre keltették és a Holdhoz vált hasonlatossá.
Ozirisz ugyanis csak akkor ébredt f€|, amikor Íász
életre legyeae sárnyaival. Hórusz késóbb meg_
bosszulta apját. Rettenetes küzdelemben legyózte
és megcsonkította széthet, de ő maga is elv€§ztette
fél szcme világtit. oziri§znak vitte, aki mint áIdo-
zátot elfogyasztotta e§ eáltal ,,új lelke lett é§ erőre
kapott" - a sólyom szeme ugyanis a Hold meg-
testesülése, amely maga is megcsonkitott volt, de
végül győzedelme§kedett. De Ozirisz nem tiért
vissza a földre, hanem mint a dema-istenek, meg-
alapította a halottak birodalmát, azóta is ott ural-
kodik. Az egyiptomiak azonban megtalálni vélték
az éjjeli égbolton is, az Orion csillagképben,
ó a ,,csillagok istene, aki az égen parancsol". Őhoz-
zá mennek a halottak, akikből fénylő csil|agok
lesznek. Egy csónakban áll, így szeli át az ég ten-
gerét, testvére-hitvese, Ízisz pedig egy másik csónak-
ban követi ót, az egyiptomiak szerint ó a Szíriusz,
a fényességes állócsillag, amlt Sopdet-nek is hívtak.
Amikor első ízben volt látható hajnalban, tudták,
hogy az életfontos§ágú áradás nemsokára elkezdö-
dik.
Ozirisznek más érdekes tulajdonságai i§ voltak.
A felső-egyiptomi Philae szigetén található egy
szentély, ahol Ozirisz lábait részesítettékist€ni
tiszteletben, ú8y vélték ugyanis, hogy belólük fo|yik
a Nílus két folyama. A Nítus áradásában és apadá-
sában az isten halálát és visszatéréséthitték, akit
tekintettel az éLíadás után visszamaradt termékeny
iszapra, a,,nagy feketének" hívtak. ,,Nagy zöld"
volt a neve a mezőgazlasági|ag termékeny időszák-
ban, amikor is nemcsak hogy életre keltette a vege-
tációt, hanem egyben meg is személyesítette aa.
Mert ő az ura a termékeny földnek, amely a Nílus
vizében ,,megfulladt" és ,,meghalt". Így dicsóítették
Oziriszt: ,,Te vagy az emberek apja és anyja, a Te
lélegzeted élteti óket, a Te húsodból táplálkoznak."
Nem véIetlen, hogy a nagy Ozirisz-ünnepsegeket
az áradás után rendezték, amikor a termékeny föld
ismét elóbukkant és ismét művelhetóvé vá\t. Ezt az
időszakot a ,,rögtöró kapa ünnepe" vezette be,
amikor kapával és ekével fel§ántották a földet
és elvetettók a magokat. Közben siratóénekeket
énekeltek, amiért Oziriszt, aki a magvakban is jelen
van, a föld alá temetik és megölik. Ez az ünnep
volt a nyitánya az ozirisz-misztériumoknak, ame-
lyek az isten szenvedéséról és gyózelméröl szóltak.
A vetőmagot homokkal és vízzel keverték össze
és két formába öntötték, amelyek Oziriszt mintáz,
ták, A formákat egy kőkádba helyezték, ágakkal_
beborították és naponta vizz€l öntözték, Kilenc
nap múlva kivették a megkeményedett figurákat,
összeillesáették a két részt, és ünnepélyes menetben
az ozirísz-szeltély be vitték, amely az isten sírját,
egyben a datot, a halottak birodalmát szimbolizálta.
A felsó datban eltávolították a régi ozirisz-figurát.
amelyet még az elózó évben temettek oda, és helyére
fektették az újat. A íégita ,,bebalxamoás szenté-
4l
 37. űra- A lulou Ozirisiből gaboaa nő
( Bonie, nyoDaán )
$],

i:
;.
{
Zrusú és a napisten
és Dionüszoszé, a viharisten
Hélioszé. Egy Szerapisz-szobor (38. ábra) bal
kezében egy kormánypálcát tart, jobbja egy három_
fejű kutya fején nyugszik, ez a kutya őrzi az alvilág
tj:
1.
bejáíat]ít.A mindenség istenének fején egy véka
látható, amelyból féhysugarak ragyognak. Oziriv-
Szerapisszal együtt lzisz is gyózelmesen vonult be
a hellenisáikus vil ágba. Egy terrakotta figurán Ízisz
egy kutyán lovagol - vagyis a Nagy Kutya csillag-
lyébe" vitték, ahol mumifikálták és felravatalozták, képen (benne a Sziriu§z-Sopdet csillaggal). A kalá-
.t végül az alsó dalba fektették , Nut, az ég istennóje, szok és a bóségszaru arróI tanúskodik, hogy Íziszt
mint a csillagokat is, itt majd újra megszüli. mint térmékenységistennőt tivtelték. Hogy a min-
1: Az egyiptomiak remélték,hogy ez a, ha|ottakkal is denség istennőjévé emelkedett, mutatja e8y pompeji
így lesz, ezért a sírkamrákban a halott mellé az isten falfestmény (39. ábra). Ez a dél-itáliai város i. sz.
|:
agyagból gyúrt szobroc§káit is elhelyeaék, amibóI 79-ben a Vezúv kitörése következtében pu§ztult €l.
:a' a ma9, az új éIet jeleként, ismét kinó majd (37. A kép rendkivül sokat árul el a késői antikvitá§ban
ábra). Íziszról elterjedt e|képzelésekröl, Mindenhatósága
Érdekes módon Oziriszt a bikával is kapcsolatba jeléüI jobb lábával a földgolyón áll, s mert ó az ég
i:,
hoaák, amelynek a §zentélye a Delta csúcsán fekvó istennője is (egy másik kép csi|lagokkal ékesített
Memphis városában volt. Az orság csordáiból köpenyben ábrázolja), a fehér háttérbe szabályos
válogatták ki €gy szent bikát, amelynek kü|önleges rendben kék színű, stilizá|t c§illagokat festettek.
feltételeknek kel|ett eleget tennie: fekete színűnek Egy csillag Ízisz holdsarlóval ékesítetfeje fölött
kellett lennie, homlokán fehér háromszöggel, eme|kedik. Az i§tennó jobb kezében a szisztrum,
bőrén Nap és Hold alakú foltokkat. Az Ápisz-bika egy fémből keszült kereplö van, amit a kultusznál
ábrázolásokon (l l, kép) ezért láthatunk holdsarlót hasznáItak. A bal kezében Iévő böségszaru arra utal,
vagy félho|dat. A holdszimbólumoknak számító hogy lzisz termékenységgel ajándékozta meg az
szarvak között látható a naptányér a szent Ureusz- embereket, de ö a szerencse, a véletlen és a.sors,
kígyóval, egy kobrával. Ha elpusztult egy Ápisz_ tehát a mindenseg istennóje is. Neki engedelmes-
bika, orságos gyá§zt rendeltek el. A tetemet gon- kedik a fényt hozó Phoszphorosz, aki egy hosszú
dosan bebalxamozták és felékesitették.Az Ápisz_
bikák egyik sírhelyét Szakkarában tárták fel, Mem-
phi§töl nyugatra, kb. kétsáz kilométerre délre a mai
Kairótól. Ez a §zerapeum, egy oldalkamrákkal
ellátott, szikIába vájt folyosó; a karnrákban még
ma is állnak a hatalmas szarkofágok, mindegrik
több mint három méter magas, tóbb mint két méter
széles és négy méter hosszú, egyetlen darab vörös-
vagy feketenárványból, vagy mé§zkőböI kifaragva.
Ezekben feküdtek a gazóagon feldíszített bikák,
a sírrablók vonzó és kifizetódó élpontjai.
Ozirisz és Ápisz összeolvadásából keletkezett
Sárápisz (innen a Szerapeum). A görög-római
korban Szerapi§z alakjában küönbözó istenek
jellCgzetes vonásai egyesültek: a bikaalakú Oziriszé

I I. kép. Bronz Apisz,,bika a napkoronggal

és a holdsa óval. Ké§ő-Egyiprom

42
fáklyával a k€zében áll me|tette. Bal oldalon lovagol
Héliosz, a Napisten sokkal kisebb figurája, s ez is
csak Ízisz hatálmát van hivatva kifejezni. Hétiosz
kezében ott a labrys, a kettósbalta, amit már isme-
rünk a kréta-mükénei korból.
izisz, Ozirisz és Szerapisz kultuszának e|terjedé-
sével az egész hellenisztikus-római korban együtt
járt a régi egyiptomi kultúra iránt növekvö csodá-
lat. Még századokkat késóbb is éreztette hatását:
a l5. és l6. százldban a humanista tudósok inten-
zíven foglalkoztak az antik írásokkal és sokat át-
vettek a görögök és rómaiak véleményéból.Ezt az
új keletű lelkesedést mutatja Bernardino Pinturicchio
(l45+l5t3) mennyezetképe a vatikáni Apparta-
mento Borgiában, amely epizódokat jelenít meg
izisz és Ozirisz életéböl: ozirisz megtanítja az em-
bereknek, hogyan takarítsák be a gyúmölcsfákról
a termést, Ízisz pedig megmutatja az eke használa-
tát. oziíi§z §zétdarabolt testét éppú8yláthatjuk,
mint a piramist, amelyben állítólag eltemették (l2. 39. ábru. Ízisz egv pomp?ji |alJeslmlj .lvtl
kép). Megfestette Pinturicchio Oziíisz átváltozását

Ápisz-bikává s megfestette halottas menetét is (1.3.

J8, ábra. Szerupisz. a Mindenség Urának szobra
kép): mint valami relikviát. úgy hoídozák körbe
Ápiszt egy tabernákulumban zászlólengetés. trom-
bita- és fuvolaszó kíséretében.A régi egyiptomi el-
képzelések tükrözódnek Johann Melchior Ding-
linger (l63,t- l73l), Erős Ágost udvari aranyművesé-
nei egyik munkáján (l4. kép). Ez az ún. Ápisz-
oltár, amelynek közepe azt ábrázolja, rniként viszik
a Níluson Memphisbe a bikát. Ragna Enking le-
írásában olvashatjuk:
,,A bikát - éjfekete, ahogy az elő van irva,
robusztusságában a termékenys€g maga - arany
szőrzet borítja, amelynek matt fehéígyöngy-
szegélye feketeségétkülön kiemeli: a nagy szemek,
a félholddal ékesített fej nyugodt tartá§a valami
isteni elkülönültsé8et kölcsönöz neki. amelyet to-
vább fokoz a baldachinon láthátó megkoronáZott
kígyótestek görcsös rángatóása. Előtte ül a pap.
a folyón történtekre figyelve, míg a másik oldalon
az evezös elfordított testtartása a mozgást §ejteti,
az utazás képzetétkeltve - a Niluson, a >borzalmak
apján< való utazást. A mélyböl behízelgöen és csil
logóan bukkan fel két krokodilu§ gyémántokkal
ékesitett, mocsárzöld pikkelyes teste, amelyek va|ó-

l2. kép. ozírísztemetése. Pinluricchio yatikáni

newyezetképe. l495

l3. kép. Az Ápisz-bika győzelmi menete.

Pirrtmicchio vatikáni mennyezetképe. l 495
Wj
-"ilffi
,"ffi

ságos páncellá fonódnak össze. éles fogakkal teli
pofájuk félig nyitva... "
Mégba egyes művészek fantáziájára pozitívan is
hatott ez az Egyiptom_tisztelet, hamai o|y mér-
tékben elburjánzott, hogy Goethe már így
ianasz-
kodik:
14. kép. Johanh MeIchior Dinglinget Ápisz-oltóra, l73l
S bárhogy tessék a Nílus végül
- kutyafejűistenei nagyok _
ósarnokaimban Ízisz nélkül
s Ozirisz nélkül is megvagyok.
( Dalos Györgr ./orditósa1
Mozart,.Varázsluvolájá"-ban ..Ízisz és Ozirisz
bölcs tanításairól" beszel, De ekkor már messze
eltávolodtak az eredeti kultuszoktól és azok jelen-
tésétől,csak a 19, század elején kezdett el íoglal-
kozni a nyelvtudomány és a régészetaz egyiptomi
ku|túra tudományos íeltárásával. Amit azóta tu-
dunk, indoko§a, hogy beszé|tünk róla ebben a feje-
zetben. A hasonlóságot szeí€ttük volna kimutatni
Ozirisz és a holdlényegű dema-istenek között
(a küIönbségek vizsgálatától eltekintettünk). Ezeket
a figyelemre méltó isteneket a seramiaknál és a ma-
rind-animoknál ismertük meg, éppúgy,mint a há-
rom (eredetileg valószínűIeg azonos) holdleányt,
Rabiét, satenét és Hainuwelét. A dernák sorsához
é§ tulajdonságaihoz hasonlít a zimbabwei hold-
király megfojtott leánya, az indiai-iráni Szoma-
Haoma és Mithíász bikaáIdozata is. A demákhoz
hason|ó vonásokat fedeztúnk fel Dionüszoszban,
Perszephonéban és Démétérben,valamint Íziszben
és Oziriszben is. Mindnyájuk esetében világosan
|áthatő az összefonódás a növények és a Hold
kultusával. Adolf Jensen úgy véli, hogy ezeknek
az elképzeléseknek a gyökere ,,egy záíl őskori kul-
túra", amely egykor a fö|d legkülönbözőbb részeire
is ki§ugárzott és elterjedt, Ennek a kultúrának
a,,létrejötteés virágkora" , az antik kultúrákat meg-
elózó korszakra esik". Világképe még ma is él
,,azoknál az óskori kultúrájú népeknél",amelyek
mindenekelótt ,,a fákbóI és a gumós növényekból"
élnek, Élet- és táp|áIkozási szokásaik kifejezódései
azok a mítoszok, amelyekben a Hold, a növények,
az ember, a haIáI és a halottak birodalma, a házas-
ság, nemzes és születé§ a legszorosabb kapcso|atban
álltak egymással.
A csillagistenek
Az embereket már a legkorábbi időkben is foglal-
koztattá, hogyan keletkezett az a világ, amelybcn
é|ünk. A régiek feljegyuseiben ezért újra és újra

végzet-mítoszai
felbukkan a kérdes, mi volt ,,k€zdetbcn". Sámos
mítosz a következóképpen kezdi az őseredeti álla-
potok leírását: ,,amikor még nem,volt..." Azután
fe|sorolja, mi és kik nem voltak még. Egy, az egyip
tomi Óbirodalomból sármazó, a királyt magav-
ta|ó szövegben ezt olvashatjuk: ,,Pepi akkor sziile-
tett, amikor még nem volt égbolt, amikor még nem
volt föld, amikor még nem sziiüettek meg az em-
berek és az istenek sem, amikor még nem volt
haláI", vagyis, egyetlen szóva| : amikor mégnem volt
meg ez a világrend. Ez azonban nem aá jelenti,
hogy a világ a ,,senmiból" lett volna. csak azt
akartrák kifejezni, hogy minden, legyen az személy,
vagy a legkülönfélébb alakban |áező anyag, kez-
detben egységes volt, rendez€tlen e§ alaktalan.
A görögök e^ kezÁeti állapotot káosznak nevez-
^
ték. s sámos alakban ábrázolták, közülúk a leg-
ismertebb és legelterjedtebb az őstenger képe.
A tenger valóban hasonlít a világ ósi állapotához.
Önmaga alaktalan, mégis bármilyen formát föl-
vehet és vissza is térhet eredeti állapotába. Maga az
élet, és annak elófeltétele is egyb€n; hi§z€n csak ott,
ahová eljut, váltja fel a halált, a sárazságot a mér-
hetetlen gazdagságot hozó termékenység. A tenger
csodáIatos monotóniában olvad fel a vé8telen- _

ben. Most még sima, mint egy tükör, de máris

egy üvöItő és tajtékzó fenevaddá változott, ami
mindent felfal, majd továbbságuld. S milyen széles
a skála a teljes mozdulatlanság és a legvadabb
tombolás között! S micsoda eró, amiból mindig
valami új születik! ,,Minden a vízböl keletkez€tt",
hirdette a milétoszi Thalész, az ókori hét bö|c.§
egyike. A viz az ősanyag, az arkhé, belöle lett
és beléje tér vissza minden. Még a Föld is, amelyról
Thalész birdette elsőnek, hogy gömb alakú, es az ós-
tengerben úszik a világ közepén.
A régiek világképében oly fontos szerepet ját§zó
állatok is kapcsolatban állnak a mitikus őstengerr€l
és a világ keletkezesenek eseményeivel. A legtöbb-
ször czek az állatok a mo§tani élőlények ősei, ós-
apái. Minden égi és földi jelenség ciklikusan ismét-
lódik, ezért érth€tó, ha az ösállatok hatalmáról
hallunk, amellyel ismét el tudják süllyeszteni a vi-
lágot az óskáószban, hogy új életet teremts€nek
belóle. Ezek az állatok természetes viszonyban álli
nak a Holddal, amelynek váltoása az állan'dó

40, ábra. Harom nitikus ős a hold-hárkában

( Hentze nyonan )
 4]. ábru- Ókinai baqoly alokú
edéay, a szárnya egy lollas-
kigtó ( Henlze n.tomán )
visszatérésjelképe - és ó okozza az esőt és az ára-
dásokat is. Az emberek a kutyákat és a kígyót is
kapcsolatba hozták vele.
Az észak-amerikai indiánok szeíint a coyote.
a prérikutya az óse valamennyi embernek a Földön.
Történt e8yszer, hogy a viz elöntötte a földet,
és csak a legmagasabb hegy csúcsa maradt szárazon.
mint egy kis sziget a hatalmas víztömeg kellós kö_
zepen. Egyedül a coyote értett akkor a kenu-
építé§hez,és ez megmentette ót és néhány barátját.
Beszálltak a gyor§an elkészült kenuba, naphosszat
hánykolódtak benne, míg végül kikötöttek a hegy
tetején. Az ár, amilyen gyorsan kiöntött, oiyan
gyorsan vissza is hrlzódon, a túléIók elhagyhatták
a csónakot. Még ma is ott van a hegy tetején, kóvé
változva * hárman ülnek benne, a különbözó
nemzetségek ősei. Ennek a széles körben ekerjedt
mítosznak a képi ábrázolása egy szibériai lele1
42. üra. A majók
tollaskisyójüóI
őmlik a íöldle
( Heatze nyomdn
(40. ábra): a feltehetóleg a holdsarlót szimboliáló
csónakban három összel|em ül; a c§ónakot két Páí
kígyó díszíti,Ékik kölc§önösen felfalják egymást,
,mint ahogy
a Holdat felfalja és megszüli á sötétség.
A kígyók között a holdkutya látható.
A kígyót lialószínűleg már korábban kapcso-
latba hozták a Holddál, mint a kutyát. Kúlönösen
sajátos kettós élete adott lehetóséget a spekulációk-
ra. A kígyó ugyanis télen a föld alá bújik, s csak
tavasszal tér vissza a felszínre - így válhatott a sö-
tétségés a halál, a fény és az élel szimbólumává.
Mint a földhöz kötődö élólény, a termékenység
megte§tesítője, vedlése a megújulás és újjászületés
jelképe. Mindez természetszerű kapcsolatba hozta
őt a Holddal.
Ezek az ana|ogikus fejtegetések különösnek tűn-
hetnek ugyan, de nagyon is jellemzóek a mítosz-
alkotó fantáziára. Szinte yalamennyi kontinensen
felfedezhetók a nyomai a Ho|d*kígyó_sötétség-víz_
vízözön-íény-újjászületés kapcsolatnak. Az erról
szóló művészettörténeti és mitológiai tények sora
végtelen. Egy dél-anerikai bronzlemezen például
S alakú kígyókat láthatunk, amelyek igy a kettős
csigavonalakhoz hasonlítanak, és a holdváltozá-
sokat, valamint a me8termékenyítö esózé§eket
szimbolizálják. A kigyók testét ezért hullámvonalak.
a villám jelképei és nói nemi szervek díszítik. A régi
KínábóI származó. egykor kultikus célokat szol-
gáló edény fedele egy bagoly erősen stilizált feje
(4l. ábra): a bagoly az éjszaka és a sötétség démona.
A szárnya két kígyó, lestük S alakban hajlott,
a rajtuk Iévó M alakú díszitések a folyóvíz szim-
bólumai. A párhuzamosan futó horogdíszek a ma-
dár tollazaíára hasonlítanak. A bagoly szárnyai
tehát tollaskígyók ! Más bagolyformájú edényeknél
hasonlóak a díszítések.Egy me§ebeli keverékállattal
van tehát dolgunk, amilyen rengeteg van a művé-
szetben és a mitológiában.
Ezek a legendás tol|as ós- és vízikígyók különö_
sen Közép-Amerikában játszottak óriási szerepet.
Monumentalitásuk még ma is érzekelteti: ennek
a sajátos világképnek és a vele kapcsolatos míto-
szoknak milyen óriási hatásuk lehetett az ott élő
népek éIetére és sorsára. Ez vonatkozik a majákra is,
akiknek magasan fejlett kultúrája közel akkora
terü|etre terjedt ki, mint á Brit_szigetek - ouate_
mala é§ Nyugat-salvador trópikus erdóségeitől és
vulkanikus fennsíkjaitól egészen a Yucatán-féI-
sziget vízben szegény karsztvidékéig.A spanyol
víz hódítók szerint a majáknak számos csil|agászati
és mezőgazdasági tárgyú feljegyzése volt, lejegyez-
) ték a törYényeket, a vallási áldozatok rendjét,

l5. kép. Maja ilágvége-ábrázolás
a ,,Code.l Dfesdensis"-bőI. I2-13. század
a rítusokat, a gyó8ymódokat. a járványokat és
másokat. Ezek a szövegek - ,,hála" a spanyol
hódítók elyakultságának - alig maíadtak ránk.
A fennmaradt három kéziratos kódexből mégis
következtethetünk írásbeliségiik kiterjedt voltára.
Ezeket a kéziratokat Párizsban. Madridban és Drez-
dában órzik, s a legjelentósebb bibliofil értékek
közé számítanak, A legrégibb és legszebb maja kéz-
irat kétségtelenül a drezdai Szász Nemzeti Könyv_
tárban órzött kódex,.amely 39 kétoldalas, egyen-
ként 20,5 cm nagyságú lapból áll, áme|yeket erede-
tileg egy keskeny ragasztócsík fogott össze. Lepo_
rellóként szétnyitva hosszúsága eléri a 3,56 métert.
Helmut Deckert, a codex Dresdensó történetének
és bibliográfiájának összeállítója ú8y véli, hogy €z
valószílrűleg egy .,különböző kezektől származó
gyűjteményes kézirat, amely mitológiai-asztroló-
giai, asztronómiai és az idöszámitásra vonatkozó
feljegyzéseket" taítalmaz, amelyek pontossága.
különösen ,,a hold- és napfogyatkozásokra. vala-
mint a Vénusz mozgására utaló táblázatok, a maja
asztronómia és idószámitás feltűnóen magas szin-
vonalát bizonyítják". Az égitestek közül különösen
a vénusz volt fontos mitológiájuk számára. Hogy
milyen pontosan megfigyelték, mutatja a kódex
24. o1óala, amely tulajdonképpen ,,a vénusz e8yütt-
állásainak szorzótáblájáí, i lletve keri ngési idejének
kiszámítását segító táblázatot íaríalmaz". A 25-29.
oldalon azt jegyezték fel, hogy egy 312 éves ciklus-
ban mely napokon tűnik fel az égen minl esthajnal-
csi|lag. A 30-37. oldalon ,,hold- és napfogyatkozá-
sokra vonatkozó számitási táb|ázatokat találha-
tunk, amelyek 405 holdfordulóra, vagyis 32 3/4 évre
(|l960 napra) és 69 napfogyatkozásra közölnek
adatokat. A kódex felsó oldalsora más égitestek
együttá|lásaiía vonatkozó számítási táblázalokkaI
végzódik, az utolsó oldal a Nap, a Hold és öt más
égitest konjunkciójának szimbolikus ábrázolása
haíci jelenetek formájában."
A maják csodálatos asztronómiai és időszámitási
ismeretei szoros kapcsolatban álltak mitolópiiai és
asztrológiai e|képzeléseikkel, Példa rá a kódex
53. oldala, amelyen egy érdekes jelenetet Iáthatunk
( l5. kép). Egy égisárkány szájából, amely egyébként
ltzamná isten megtestesülésének számított, hatal-
mas yíztömeg ómlik ki és árasztja el vízözönként
a földet. A §zörnyeteg testét nap- és holdfogyat-
kozásra utaló szimbólumok díszítik, ezekból épp-
úgy víz folyik. A nap- és holdfogyatkozáskor ugyan-
is fenyegetóen közel kerül a világvége. A sárkány
alatt két isten segédkezik a pusztitásban; Ixchel,
a holdistennő, kígyófejkötóvel a fején és keresztbe
tett csontokkal a szoknyáján, valamint Ekchuah,
a fekete isten, akit lándzsákkal és skorpiófarokkal
ábrázoltak, A képet egyébként mint a yilág terem-
téséröl szólójelenetet is értelmezhetjük, ami a maják
elképzelése szeíint nem áll ellentétben a világvége
 16. kép.7:o askígyók a teotihuacani közpolíi templom-
aál. Az építéskezdete valószinűleg a 7. század volt

képzetével.Közép_Amerikában ugyanis azt hitték,

hogy a ,,világ különböző korszakai" kata§árófák_
kal végődnek és ekként keletkezik az új világ is.
]i' A madridi maja kódex egyik oldalán egyébként
ugyancsak az a jelenet látható, amikor az égi tollas_
kígyó testéből hatalmas víztömegek zúdulnak le
a földre (42. ábra).
:. Más közép-amerikai népek is kapcsolatba hozták
!i a tolla§kígyókat a vízzrl és az éggel. Számos reliefen
vagy tartóoszlopon láthatók, és az égboltot szim-
bolizálják. Különösen érdekesek a teotihuacani
;i: (,,ahol az ember istenné lesz") tollaskígyó-ábrázo-
lások. A teotihuacani kultúra egykori fővárosa
Mexico Citytöl ,10 kilométerre fekszik. Az ősi város
fótemplomának falain látható tollaskígyók teste
domborművesen van kifaragva, éles, ragadozó
fogakkal teli fejük viszont már szoborként ugrik ki
a falból (16. kép). A testükön, a farkukon és a fejü-
kön levó tollak Guatemala trópusi erdeiben élő
Quetzal-madár fémeszöld tol|'azatát \tánozzák,
A fótemplomban a tollaskígyó a kukoricaisten
stiliált feje köré fonódik, akihez, mint e§óistenhez,
§zoros kapcsolatok fLizik, A kígyó mintha a vizben Akkor a király elhagyta Tollant, és szolgálóival
ú§zna, mert körülötte csi8ák é§ kagylók láthatók. a ,,hajnalpír országába" menekült, ahol az ,,ew nád
Eredetileg a tengert szimboliálhatta, később az éj_ évében" a tenger partján elégette magát. Sávéból
szakai égboltot is. Éjjelente ugyanis a tenger (ós- lett az esthajnalcsillag. Sorsa mitikusan a Hold
tenger) vize nyaldossa a föld széleit, majd elönti
az eget is. igy vette körül hajdan fenyegetóen a víz
az egész vilá8ot.
A tollaskígyó Quetzalcoatl isten megtestesítóje,
illetve ,,második énje" vo|t. Ennek a figyelemre
méltó es többlényegű istennek a neve azt jelenti:
,,a zöld Quetzal-madáí tollaival ékes kígyó",
Az ő ellenlábasa yolt Tezcatlipoca, akit gyakran
jaguár képébenábrázoltak, s az égen az Északi-sark
csillagaiban véltékfelfedezni, míg a tollaskígyó
az égi egyenlítőn fekvö tizenhárom csillagképet
jelöIte. A két állat tehát az északi és déli csilIagok
ellentétét szimboliálja. Quetza|coatl Tollanban,
a ,,kákaYárosban" uralkodott mint pap és király,
itt találta fel a naptárt és az írást. Uralkodása,
az,,aranykor" azonban nem tartott sokáig. Ellen-
§égei a sötét Tezcatlipoca vezetésévelerköIcstelen-
segekre és ivásra csábították, és ezzel szerencsétlen-
ségbe tászították a védtelen, de igazságos istent.

17. kep. Á lléausz és a Hold .,hamuszúrke" lénvnél

50
43. ábra. Á tollaskígyó-istel hamrainak urnája
az alvihá,g közepén ( Seler nyonán)

§or&it p€ldázza, amely k€l€t felé vándorol a Nap

közelébe, sugaraiban ,,elég" - § ebben a pillanatban
bukkan f€l a láthatíron az e§thajnalc§illag (l7. kép).
Az isten szenvcdesét, halálát és vissz.térésétmesé_
li eI a Codex Borgia, ez a különös, eszmei és mű-
vészi gazdagságban utolérhetetlen képes krónika.
A kéziratot Stefano Borgia kardinálisról nevezték
el, a 18. szizad végénuryanis az ő tulajdonában
volt a kódex, arnely 39 egymáshoz ragasztott lapból
áll. Ha leporeIlószerűen kitedtjük, hosszúsága eléri
a l0,5 métert. 19 kép mesél Quetzalcoatlról és
,,pokoljárásáról"; a képsorok jelentésétEduard
Seler Amerika_kutató fejtette meg. A megfejtés
kulcsa a Vénusz mint esthajnalcsillag látható§ágá-
nak asztronómiai ismerete. Ez a nagyszabású eposz
az isten halálával kezdődik. A ciklus első lapján
(43. ábra) ugyanis egy urnát láthatunk, amely
Quer
zalcoatl hamvait tarlalmazza- Az isten hamvait fel- pet egy kőkésekkel nyolc részre elválasztott széles
kapta a szel és a levegőbe szórta. Az urnából hosszú sz:lagminta keretezi. A b€lsó térségközcpén egy
§zalagok, a halotti ászlók kígyóznak eló, egy részük dézsában ül a föld_, hold- és halálistennő, feje he-
Quetza|coatl, vagyis a szélisten fejében végződik. lyén két szétálló kőkés, köztük Tezcatlipoca isten.
Ugyancsak ő látható, amint a fej §zétnyílt ,,csóré- Ót láthatjuk az istennő alsó karján és alsó lábsárán
ból' kibújik. Nem halt meg tehát örökre, hanem lévó kések között is. Az istennó mellét egy külö-
újjá§zületett hamvaiból. Err€ utalnak a sarkokban nö§en nagy és szep kőkés diszíti, innen ugrik ki
látható kígyók is, akiknek nyitott pofájából má§zik Quetzalcoatl mint esthajnalcsi|lag. Ez és a többi
ki az isten. Az urnát egy fekete kör veszi körül, figura arra utal, hogy a Dél az a bely. ahol
amely az a|világ kapuját, s egyb€n közepét ábrá- a Holdat és a Vénuszt, egyáItalán a csillagokat megl
zolja. lde temették tehát a halott istent, ezert
hasonlít az urna egy koponyához, ezért van csont-
lába és -keze, A halotti á§zlók között a mumifiká_
láshoz használt szrlagot is láthatjuk (ez éppúgy '?
a halott Quetzalcoat|ot jelkéPezi), az urna maga I

pédig a föld_ és halálistennó hosszan elnyúló testén

nyugszik. Egy hasonló istenség zárja körül - a de-
íékszögű négyszög a|akjában - az alvilág közepét.
A négy§zög íajzolatát két helyen szakítja meg egy-
szer az istennö feje és arca, amely minden élöt el-
nyel, egyszer, vele szemben, egy széles nyíIás, amely
az alvilág következő íeszébevezet. Ide igyekszik
két §zéli§ten_ vagy Quetzalcoatl-kígyó, amelyekból
az isten mint Hold és esthajnalcsillag lép ki.
A következő lapokon Quetzalcoatl sorsát ismeí-
jük meg az alvilág keleti, nyugati, északi é§ déli
részében.I(ülönösen érdekes a Dél (ul4. ábra); a ké_

44. ábra. Az alvilóg űli részében feldaraboljók

az égboltot ( Seler nyomán)
45. ábra. FeláMozzák a.fekele éjszakai Napot
( selel nyomón )
i,l l

ólik és feldarabolják, (Az égbolt déli részéna Hold

mintha valóban a Nap felé közeledne, niikózben
fokozatosan elve§zti testét.) Maga Quetzalcoatl
a nagy föld- és halálistennó nyitott melléból mint
esthajnalc§illag lep eló, mert ,niután mint Hold
megbalt, úiiászületett, átkeh az alvilág különbözó
részein, majd mint Vénusz |átható a nyugati ég-
bolton.
Röviden összefoglaljuk, mi történt vele a továb-
biakban. Elöször meglátogatta a fekete é§ a vörö§
kíryó lépcsős piramis formájában elképzelt házait
- amelyek az égbolt jelképei, cgyben Északés Dél
pillérci, köztük kelnek fel és nyugszanak le a csilla_
gok. Quetzalcóatl egy érdekes csomagot is magával
vitt az útra, amelyból, mint a már említett urnából.
szélistcnfejekbcn yégződő, a halott hamvait jel-
képezó szalagok kígyóznak eló. Az új esthajnal-
csillag tehát megtalálta régi elódjének a maradvá- A szétdarabolt test az alvilág mélyébekerül, ahol
nyait; a vénusz elégett istene tehát visszatért és a halottak birodalmának úrnóje uralkodik, majd
megfiatalodott. Látszólag külónböznek, de mégis egy fózóedénybe teszik, amelyben ,,összefó'' és
azonosak, mint a regi e§ az új Hold, mint apa és fia,
,,élövé ég" _ a hamvakból való feltámadás, meg-
anya és leánya, vagy mint a gabona- vagy a kuko_ fiatalodás és átváltozás egy variánsával van dol-
ricamagok. gunk. Végül a keleti ég birodalmába kerül, ahol
De a Vénusz nem mindig ragyog a nyugati égen a feláldozott harcosok laknak _ Quetzalcoatl itt
mint esthajnalcsillag. Miután látszólag eltávo|odott már mint esthajnalcsi|Iag ragyog. A ciklus utolsó
a Naptól, megfordul és ismét feléje közeledik, hogy lapján még egysz€r találkozunk Yele, de itt már
,,elégjen" sugaraiban, vagyis hogy láthatat|anná nem Hold és Vénusz - itt már ó a Nap| Ezzel való-
váljon. Quetzalcoatlnak tehát újra keresztül kel|
baladnia az alvilágon. ltt találja az éjfekete nap,
istent (45. ábra), akinek teste €gy óriási napkorong.
közepen egy emberi szíwel, amelybe Quetzalcoatl
beledófi a késet. Kitenc kisebb Quetzalcoatl-
figura ugyancsak megöli késévelaz,,éjszakai
Nap" kezén és lábán ragyogó nyolc napkorongot.
A Nap tehát meghal az alvilágban, de nem marad
halott. Ennek megfelelöen a feláIdozott i§ten jobb
és bal oldalán alul látható két templorn a,,pillérek",
amelyek között a Nap felkel. A labdajáték-pályán
szüli újjá egy halálfejes figura, mert az éIet és a halál
együvé tartoznak.
További útján Quetzalcoatl is kettös alakban
jelenik meg, mint öíeg és mint fiatal isten. A labda-
játékban a fiatal legyózi az öreget, az áldozati kóre
fekteti és felszakított mellkasából kitépi a szívét.

46. dbra. Meggytljtjók a Nap túzér,a Nap újjószúletése

( Seler n.lonan )

52
l8. kép. To askígyók a chiche\ Itza-i ,Jcguártemplod'
bejáratánál. Kb. 11-13. század

színűleg azt akarüík érzékeltetni, hogy a küIónböző

jelenségek mögött ugyanazon istenség húzódik meg.
Ezen a lapon (46. ábra), amely a ,,tollaskígyó pokol-
járása" címet viseli, egy templomterem négy sarká-
ban a tűzistenek ülnek. Quetzalcoatl tüzet csihol
egy üló istennő szívéből, amit majd a Nap magával
visz. A
fiistból négy tűzisten pattan ki, íí'iEa tűz
négy szolgálólánya egy négyzel körül áll. amelynek
kereté négy tűzkígyő. ltt ül Quetzalcoatl ismét
a főzóedényben, amelyben megfiatalodik, hogy a
íöldistennó testén át végr€ elhagyhassa az alvilágot,
és mint Nap keljen fel a keleti égbolton.
Egy csodálatos sorsjátszódott le a szemünk elótt:
a Nap, a Hold és a Vénusz pá|yájának mitikus áb-
rázolása formájában. Azonban az istenról és tollani
uralkodá§áról szóló mítosznak valós történeti ma8_
ja van. Tollan valóban lét€zett a mai Tu|a város
közelében, Mexikóvárostól kb. 70 kilométerre.
Itt uralkodott a toltékok népe fölött 977-től a pap-
király Ce acatl topiltzin, az,,urunk, a nádherceg".
Azert hívták így, mert mint Quetzálcoatl, ő is
a mexikói naptár sz€rinti,,egy nád évében"szüle_
tett. sorsa késóbb összeolvadt az istenröl szóló
míto§zokkal. Valószínűleg egy vallási reformátor
lehetett, akit elűztek Tollanból: a krónikák úgy
tudják, hogy híveivel a Yucatán_félszigeten keresz-
tüI az l220 kilométerre fekvó maja városba,
Chichcn
Itába kóltözött. A maják Kukulcannak hívták
a tolték uralkodót, és azt tartották róla, ő a ,,tenger
szíve" és ő a ,,kígyő, aki a vízben úszik".
Új h^"ájukban a toltékok különös szívóssággal
ragaszkodtak a régi szokásokhoz és erkölcsökhóz,
művészi kifejezóeszkózeikhez és kultuszaikhoz.
Ezek közé tartoztak a csillagok megfigyelése és a
naptárak vezetés€ (a ,,csízió"), amit még ce acatl fe-
dezett fel és vitt magával Chichen ltzába, A hagyo-
mány szerint ó építettea caracolt, a,,csigát" - e kör
alapralzú torony alsó alapoása azonban még a
maják idejéból származik- Az eredeti tera§zon csak
egy kótömb állt két o§zloppal, amelyeknek árnyéka
valószínűleg az égtájak és az évszakok meghatáro-
zására szolgált. Erre az elsóre építettéka toltékok
a második §zintet, egy 9 méter magas toronnyal
- az utóbbi épitésmódját a maják még nem ismerték.

l9. kép_ Tollaskigyók a Chichen ltza-i

,,Harcosok Temploma" bejáratónál, Rb. l l-]3. század
 Az emeleten kilenc keskeny szög|etes nyílást vágtak
a falakba, ezeken kere§ztül meg tudták állapítani
a téIi és nyári napforduló, a napéjegyenlőség, a ta-
vasz kezdetét jelző holdnyugták idópontját, A to-
rony tehát egy csillagászati obszervatórium volt,
amely a toltékok és a maják magas szintű meg_
fi gyelókészségéről tanúskodik.
A tolték építészetegyik csúcspontja a Chichen.
ltza-i 168 méter hosszú labdajáték-pálya, amelynek
ma is olyan jő az akusztikája, hogy a §uttogYa
kiejtett szaYakat még l50 méterí€ is meghallani.
} Nyolcszoros visszhang verödik vissza a falakról.
A keleti fal déIi végénélvan a jaguár-templom;
e tömzsi épület bejáratát hatalmas tollaskígyók
őrzik (l8. kép), ltt ültek egykoron a papok és az elő-
kelőbb tisztségviselők, s innen néztékvégig a kul_
tikus labdajátékot. Tollaskígyó-oszlopokkal talál-
kozunk a harcosok templomának bejáratánál is
(l9. kép), amely, mint a tollani Vénusz-szerttély,
i egy többlépcsós piramis tetején épüIt. A tollas-
]r kígyók feje a földre simul és a valaha függőlegesen
felfelé emelkedö testek é§ farkak hordozták a tetó_
szerkezetet. A lépcsós piramishoz egy impoáns
! oszlopcsarnokon át vezetell az út, innen indult
a lépcső a templomhoz. A nyugati oldalon álló
csarnokban ó0 derék§zögű oszlop állt négy sorban,
magasságuk elérte a 2,6 métert. A kőfaragók mind
a né$r oldalukon csodá|atos mintákkal díszítették
ezeket a pilléreket. Kígyópilléreket láthatunk még
az ún. Kukulcan-templom bejáratánál is, a templom
lépcsős piramisa a közép-amerikai népek világ-
képet szimboliálja. Kilenc emelete ugyanis,,az ég
kilenc szintjét'l jelenti, a Nap ezeken át kel fel és
nyugszik le.
A piramis négy oldalán összesen 3ó4 lépcsó vezet
fel a legfelső szinten épült templomhoz, amely egy
alapon áll, vagyis a 365. lépcsón: a lépcsók száma
így az év napjainak számával azonos. A legnagyobb
meglepetés azonban akkor érte a régészeket, ami-
kor me8nyitották a piramison átYezető alagutat.
A piramis ugyanis egy régebbi lépcsós épitményt
fog körül köpenyszerűen, tetején egy szentéllyel,
benne egy lángoló vörósre festett, kőból faragott
jaguár-trónnal. 80 zöld színű jade-korong díszíti.
amely az állat foltos bórét, valamint a szemeit jel-
képezi. Ezen a trónuson foglalt helyet a Napisten.
melléje egy napszimbólumot, egy türkizbevonatú
fakorongot. valamint gyöngyöket és jade-ékszereket
helyeztek.
A Quetzalcoatlról és ígéretes visszatérésérólszóló
-mítosz nemcsak a művészetre és a kultuszokra
hátolt, de végzetes szerepe voll az aztékok sorsát
54
€ldöntö eseményekben is, Amikor ugyanis a spa-
nyolok Cortez vezetésévelpartra sálltak a mai
vera cruz területén, a mexikói naptár szerint éppen
,,egy nád éve" volt, vagyis Ce acatl_Quetzalcoatl
születésének és halálának éve- Ugyanebben az év-
ben kellett volna vi§szatérnie az istennek, hopry újra
elfoglalhassa trónját. A megostromlott aztékok
eúft cortezt először a visszatérö istennek hitték,
aki hitük szerint idegenszerű ruhát kell, hogy visel-
jen, fehér a bőre és a §zaká|la. Az aztékok királya,
Moctezuma, értékes ajándékokat adott corteznek,
többek között egy kígyómaszkot és egy toll-fejdíszt
a papkirály ornátusából - ezek ma a bécsi Nép-
rajzi Múzeumban találhatók. A fejdísz a Quetzal_
madár 459 faroktonából áll, és magát a kitárt szár-
nyú madarat mintázza.
De a spanyolokat sem az ajándékok, sem a fenye-
getés nem taftotta Yissza. l5l9. augusztus lGán
Cortez 553 gyalogossal, 16 lovassal, l0 nehéz és
4 könnyű ágyúval, a tengerpartról kiindulva meg-
kezdte a hadjáratot a gazda9 azték birodalom e|len.
A spanyolok modern harcmodora, a lovak keltette
babonás félelem és az ágyúk letörték az áztékok
ellenállását. cortez fellázította az aztékok ellen
a kü|önböző törzseket is. Feltartóztathatatlanul
nyomult elÖre a spanyol sereg a főváros, Tenochtit-
lan íelé,s végül haíc néIkúlelfoglalta azt. Ekkor
Moctezuma Cortez elébe állt: ,,Hosszú napokig
aggódtam, mikor az ismeretlen ország felé fordult
pillantásom, ahonnan Te jöttél, a felhók é§ a köd
országa felé, mert azt mondták nekünk a királyok,
az én elódeim, hogy Te e| fogsz jönni, hogy meg-
látogasd a városodat, hogy trónodra fogsz ülni,
hogy vi§szatérsz." Kegyetlenül megbosszulta ma-
gát, hogy cortezt a mitiku§ jótevóvel, Ce acatl_
Quetzalcoatllal azonosították: Cortez valóban el-
foglalta az aztékok tíónját és a virágzó birodalmat
szétverte.
Az aztékok sorsa így szomorú példája annak,
mennyire meghatározta a régiek életétés sorsát
mitikus világképük. De a művészet és a kultu§z
emlékei példái annak is: mennyire sokszínűek és
elterjedtek voltak a közép-amerikai népek mitikus
elképzelései. Quetzalcoatl, a teremtó isten é§ kultúr-
hérosz figurája a legendákban összeolvadt Tollan
papkirályának személyével, aki utódainak az azték
uralkodók kiadták magukat, miá|tal hatalmukat
jelentós mértékbenmeg tudták szilárdítani. A mí-
toszban fe|oldódott az isten es az emb€r közötti
határ: az isten elóször maga is a földön uralkodott
és ott teljesúlt be sorsa is. Nem volt mindenható
és hibátlan. ő maga is követett eI bűnöket. elűzték.
47. űra. Á Eold-béli §zörny ( Kut§chef nyon!ún)
és végül meg kellett halnia. De egy más alakban élt
tovább. Bizonyos értelemb€n a Holdhoz hasonlí-
tott, de ő lett az az Esthajnalcsillag is, amelyet
szoros kapcsolat fűzött a Naphoz. Az alvilágban
azonban az égitest€k újjti§zületnek. Így szövi át
az egyik a másikat, a mítoszból egy mitológiai
rendszer lesz, amely ősi tradíciókat őriz: a csillag-
és állatkultuszt, az isten€k kettős, állati és emberi
lényegéről szóló hit maradványait.
A dél-amerikai népeknél is megtalálhatjuk ezeket
a bonyolult mitikus elképzeléseket.Különösen
tanulságosak a chimuk mítoszai, akik az észak-
perui partokon l l50 és 1460 között hatalmas biro-
dalmat hoztak létre. Ennek a területnek az urait
a spanyolok Chimu Capacnak híyták, életúkről,
kultúrájukról és kultuszaikról a,,cronica moraliza-
dá"-ból, Antonio de la Calancha páter ló38-ban
Barcelonában kinyomtatott művéből tudhatjuk
meg a legtöbbet. Ebben olvashatjuk: ,,A palti
indiánok úgy yéllék, az emberek négy csillagtól
sármaznak; közülük kettőtöl származnak a kirá-
lyok, a kacikák és az előkelök, a másik k€ttőből
a közönséges emberek, a sze!ények és a dolgozók."
A társadalmi különbségeket tehát az ember mitikus
szárrnazásából eredeztették, bizonyára azért is,
hogy megerősítsék és szentesítséka kiváltságosok
hatalmát. Figyelemre méltó az is, amit Calancha
a chimuk időszámításáról ír: ,,Az évet nem a Hold
és nem is a Nap mozgása szerint osztották fel,
hanem a mi >las Cabrillas<-nak (Plejádok, azaz
Fiastyúk) nevezett c§illagképünk megjelenése sze-
rint, amit ők furnak hívnak... Az volt a szokás,
hogy az évet ez után számítsák, mert ez a csillag
bizto§ította sámukra az élelmet és a termékeny-
séget. Köteles§égüknek tartották, hogy akkor kezd-
jék az új évet, amikor elóször pillantják meg ezt
a csillagzatot, amely a táplálékot nyújtja nekik;
így fejezték ki iránta érzett hálájukat." Mint mások,
a chimuk i§ kapcsolatba hozták tehát a Fiastyúkot
a föIdműveléssel. Az év hosszúságát nem a Nap
vagy a HoId határozták meg, ez esetben különben is
nagy nehézségekkel kellett volna szembenézniúk,
hanem a csillagok egyszerűbbnek bizonyuló meg-
figyelésével, éppen úgy, mint ahogyan az ókori
egyiptomiak tették.
A chimuk egykori településterületén még ma is
48. óbra. Á houisten a nódcsónakban ( Kutschet n omán )
+@" *(§u{"
sámos templom és piramis áll, amelyeket egykor
a Holdnak és a Napnak szenteltek. A legnagyobb
közülük a Hauca de Sol, a nappiramis, a Moche_
völgyben (400 és 1000 között egy, késóbb a chimuk
területére is kiterjedó virágzó kultúíaszékhelye
volt itt). Ki tudja ma már eldönteni, hogy ez a 4l
méter magas, hétlépc§ős építményvalóban nap
szentély volt-e? Valószínűbb, hogy a késóbbi idők-
ben a holdkultuszt szolgálta, a chimuk fóistenének
kultuszát, akit ők,,Si"-nek hívtak. Calancha be-
számol róla, hogy egyes kiválasztott szüzek a hold-
kultusznak szentelték magukat: csak ,,a kirá|yok-
hoz adták óket fele§égül..., akkor is, ha ők ma8rrk
alacsonyabb származásúak voltak". Az indiánok
úgy vélték,a Ho|d uralkodik ,,az elemek felett,
növeszti a föld terményeit, ő okozza a tengeri
vihart, a villámlást és a mennydörgést... Hatalma-
sabbnak tartották ót, mint a Napot, mert ez a sö-
tétben nem világít, míg a Hold nappal is és éjszaka is
látható; illetve mert á Hold gyakran elsötétíti
a Napot, míg a Nap sohasem a Holdat... Nap-
fogyatkozáskor ezért a Hold tiszteletére ünneP
ségeket rendeztek, s megünnepelték a Hold Nap
fölött aratott győzelmét. Holdfogyatkozáskor ezzel
szemben kétségbeesésüketés bánatukat táncolták
el. Míg tartott a sötét§ég, gyászruhát öltöttek ma-
gukra." A chimuk tehát felismerték a nap- és hold-
fogyatkoások valódi okát, s ez fényes tanúbizony-
sága éleselméjűségúknek.
A chimuk művészetében gyakori a holdisten
ábrázolása.Sit láthatjuk például egy csónak}roz
55
hasonló keskeny holdsarlóban, amelyen az isten
átke| az égi tengeren. Si tol|díszt visel, hátát páncel
védi és egy hálószerű ruha. Egy másik elképzelés
szerint a Holdban egy macskaszerű ragadozó él
(47. ábru), Ó yolna az isten ,,második énje"?
Az állat tejéből és farából egy_egy szögletes foímájú
alakzzl nő ki, amelyeken apró, lépcsókhöz hasonló
díszítésekláthatók, A holdsarló körül különböző
nagyságú és fényerejű csillagok képei vannak. Egy
másik kép egy kákakévékbőI készítetttutajon
mutatja Sit (48. ábra), amint átkel az égi óceánon,
a tutaj alatti két emberi láb a gyors mozgást jel-
képezi. A hajó orra és tatja vicsoíító állatfejekben
végzódik. Két va§tag kötélen kövekkel teli hátók
lógnak, mint valamiféle horgonyok. A tutaj elótt
é§ mögött két fekete rája bukkan fe| a vízból.
A hajó oldalán - vagy egyik fedélzetén- hasas
agyagedények lógnak, ezekből folyik a földre éjsza-
kánként a harmat. A fentieken kívül a §ötét,
korongmintás köntöst viseló isten kígyófejekben
végződő fénysugarakat bocsát ki. Még hatásosabb
é§ mozgalmasabb az a kép, amelyen a holdisten
egy gyaloghintón - mint erre a növényzet utal -
éppen a sivatagon kel át. Az isten egy díszes hintón
ü|, amelynek állatfejekben végzódó rúdjait egy
kocsag_ é§ egy ragadozómadár-démon húzza. A me-
net előtt cgy másik madárdémon halad, míg az
,,élelmiszerek hordozója", akinek a testéból élelmi-
szer-növények nőnek ki, a felfegyveízett kí§értet-
sereg végén halad.
Calancha tudósíüísa szerint,,ötéves gyerekeket
áldoáak f€l a Holdnak _ §zínes gyapotfonállal, sok
csicsával (va|ó§zínűleg egy fózelékféle növény) és
mezei növényekkel együtt". A gyermekáldozattal
49. ábra. ÁIdozali j?lener és az éPi kigl.ó
( Kurschef nvomán ) vények ééseközött: a holdistennek feláldozott em-
a bó termést és a tengeí megnyugvását kívántík
elösegíteni. Hadifoglyokat is megöltek, hogy vérük
bó termést biztosítson. Az egyik legjelentősebb
chimu vázán a szemünk elótt.játszódik le éz a véres
jelenet (49. ábra). Gerd Kutscher ,,A chimuk"
című könyvében írja Ie világosan a történteket:
,,A kétfejű égi kígyó hosszúra nyúlt, az edényen
körbe haladó teste két, nagyjából egyenló részre,
amelyek valószínűleg a íöldi és az égi régiótjelentik,
osztja a képet. Az alsó mezó egy va§tag íegyver-
nyalábbal kezdődik, jobbra mellette három állat-
démon úl. Ők a hordozói a gazdagon díszítettgya-
loghintónak, amelynek hegyes fénysugarai e|árul-
ják, hogy a hintó a holdistené... A földre helyezett
gyaloghintó előtt két démon emberáldozatot mutat
be: egy jaguár és egy buzogánnyal felfegyverzett
démon éppen negölni készül a két meztelen foglyot,
akik összekötött, kézzel sorsukra várva ülnek előt-
tük... Hogy ennek az emberáldozatnak köze van
a felső régióban lévó hatalmas istenséghez, mutatja
a jaguárdémon és áldozatának fejtartása: mindket-
tőjük pillantása a holdistenre irányul, aki a kétfejű
kígyó hátán áll. Az istenség, akinek fejébő| kígyó-
fejű sugarak nónek ki, egy nagy ragadozómadár-
démon kezéból, akit éppen megtámadni készül egy
fo|tos kutya, áívesz egy k€lyhet... A nagy madár-
démont... egy másik istenség követi, aki gondosan
b€takarja saját teli kelyhét-egy kettévágott gyü-
mölccsel. Minden jel szerint ö a vegetiició démona,
akinek a nyakából a foglyok jellegzetes kötelci lóg-
nak. Ót követi egy színes ruhás isten, akinek nagy-
sága és méItó§ága nem marad el a holdi§tené mö-
gött, jóuehet arcát könyörgően €meli a magasba...
A holdistennek tehát nemc§ak embervért, hanem
t€li kelyheket is fel§zolgáltak. Az égi kígyón a kely-
hükkel a holdistenhez járuló istenek menete vilá-
8ossá teszi az összeíiiggést az emberáldozat és a nö-
 o ao. o a
a
aa o .oOa O1 Oo 9oo
a aa
a
a.1
o ..a
o
§ a

50. óbra. Az égíkígyó éjszakai kultusza
(KutschÚ nyomán)
berek vére mágikus úton elósegíti a növények
növekedését és ezzel áttételesen az emberek életét
is."
A chimuknál tehát ismét rábukkantunk az égi
kígyóra; azt azonban, hogy Peru e korai mitoszai-
ban is olyan fontos szerepet játszott-e, mint Közép-
Amerika népeinél,nem tudjuk biztosan. A kígyó
két fej€ a két égtájat, keletet és nyugatot jelképezi,
a felemelkedést é§ a hanyatlást, az életet e§ halált.
Az egyik legismertebb chimu vázakép (50. ábra)
a ,,kígyók alatti", tehát a szabadban végzett éjszakai
szertartiisról mesél, amelynek €gyik része volt
a cocaJevél rituális élvezete. Baloldalt, az U
formájú kígyó alatt egy kezeit könyörgően az égrc
emelő férfi áll, jobb karján egy óriási tarisznya lóg,
€gy lopótökkel és egy hosszú bottal - a coca-
evők jellemző Lírgyai. Az imádkozó férfi egy hurok-
i ra felfűzve három. állathoz hasonló alakot is fogva
I
tart - talán olyan démonokat, akiket ártalmatlanná
akartak tenni, nehogy megakadályozák a Nap
visszatérését.A kígyó jobb oldali f€je, ellentetben
a másikkal, nem ér le egészen a földig: ezen a résen
kelne fel a Nap? A kép jobb oldalán három harcos
ül, akik a csillagos ég alatt (a c§illagokat fekete pety-
tyek jelképezik) cocát fogyasztanak. Hogy mi a sze-
repük, ma még nem világos.
A chimukénál és a mochicákénál sokkal regebbi
a Nazca-kultúra, valószínűleg tólük származnak
az Andok hegycsúcsai és a Csendes-óceán közötti
fennsíkon található hatalmas, a talaj felszínén lát-
ható ábíák, a nazca-vonalak. I. sz. 30G-ó00 között
rajzolhatták ide erre a kereken 500 négyzetkilo-
méternyi területre ezeknek a különös fi8uráknak
az ezreit, mégpedig igen egyszerű és érdekes módon.
A sárgásfehér réteg felett sötétbarna oxidált kő-
réteg terült el, amit lábbal könnyen félre lehetett
kotorni, így napvilágra került a világosabb alsó
réteg. Így k€letkeztek ezek a sajátos karcolatok.
Miután ezen a vidéken alig minden második évben
esik csak az eső, a mai napig is jól láthatóan fenn-
maradtak. Lényegében négy állandóan visszatéró
elemből állnak: a sokszor kilométer hosszú három-
és négyszögekből, egyenesekből és állatfigurákból,
valamint kórakásokból és kóból rakott körökből
és félkörökból. ,,Ezekben a rétegképekben- írja
Marie Reiche - minden batalmas méretű és hihetet-
lenül bonyolult. Evsázadoknak kellett eltelniük
az elsó és az utolsó vonások megtetele között.
Ezeknek a mennyiségileg és minóségileg hatalmas
teljesítményeknek csakis egy jól §zervezett, köz-
pontosított §zervezet lehetett az alapja." A képek
,,valószínűIeg őskori népek időszámitási tudomá,
nyának óriási méretű dokumentumai, emelyek

5! , ábra. Egy majom és egy geornerúai óbra

a nazca-voaalak kőzúl ( Reíche nyomán )
 20. kép- A rejrélye, tiahuanocói napkapu.
Kelelkezé§ irleJb i. §z. 400 utón

töltódése időpontjának egyszerű megjóslásátó| a

csillagok mozgásának megfejtéséig és a csillag-
kultuszokig fejlódtek. Az egyenes vonalak a fonto-
sabb csillagok fel- és eltűnésenek pontjait jelöl-
hették, a figurák valószínűleg az égből rájuk pillantó
csillagisten képmásai, amelyek arra szolgáltak,
hogy kedvezóen befolyásolják a természeti jelen_
ségeket." valóban, egyes vonalak, illetve a négy-
és háromszögek egyes szárai a napfelkelte és a nap-
lemente helyét jelölik a napfordulók idején, mások
bizonyos csillagok helyét a horizonton, példáüt
a szíriuszet és a Canopusét. A hatalmas geometriai a naptemplom, a Kalasasaya, vagyis a ,,felállított
ábrák mellett érdekes módon gyakran egyszerű és kóvek helye" árul e|. A templom területe eléri
kettós csigavonalakat is |áthatunk. Hogy milyen a 15000 négyzetmétert, a ll8 méter hosszú keleti
hihetetlen pontossággal rajzolták meg ezeket a ha- és nyugati fala kemény andezitból faragott kő-
talmas térségekre nyúló figurákat, mutatja többek oszlopokból á|l, a l29 méter hosszú északi és déli
között az a majom, amelynek a farka egy csiga- fal vörös homokkőből. A falak találkozása szinte
vonalban végzódik (5l. ábra). Az állatnak csak ívperc pontosságú derékszög - milyen hatalmas
kilenc ujja van és hat lábujja. Ezeknek a számoknak teljesítményez! A templom négy oldala, mint az
két§egkívül mitikus jelentése van, hiszen az E4yan- egyiptomi Kheopsz-piramis, a négy égtáj felé néZ.
ebból a korból származő nazca vázákon a majmot Rolf Müller csillagász méréseiszerint a Kalasasaya
ugyanígy ábrázolták. Itt a fennsíkon a majmot konstrukciója, a különböző megíigyelőnyílásokkal
egyetlen vonallal rajzolták, amely azután egy óriási lehetővé tette a napfordulók és a napéjegyenlóség
zegzug-vonalakkal kezdódó hatalmas geometriai
ábrában foIytatódik. Csodálkozva állapítja meg
Marie Reiche: ,,Csak aki ismerős a fóldmérés
művészetében,tudja igazán értékelni,micsoda kép-
zett§ég kellett ahhoz, hogy egy kis léptékűrajzot
az arányok tökéletes megtartásával óriá§ira nagyít-
sanak." Ezeknek a felszínbe kapart képeknek
a kutatása szép példája a régészek,néprajzkutatók,
csillagászok együttmunkálkodásának, akik vala-
mennyien erre a követkeáetésre jutottak: ,,Peru
óslakói sokkal magasabb kultúrszinten álitak, mint
azt eddig sejtettük."
_Enől a magas kultúráról tanúskodnak a régi
Tiahuanacóban talált leletek is. A mai város kb. l0
kilométerre délre fekszik a Titicaca-tótól, közvetle-
nül a l00 és ó00 között épült régi város mellett,
amit sokáig csak kóbányának használtak. A régi
romok és a szobroknak még a törmelékei is csodá-
latot ébresztenek - micsoda eröt sugározhattak
magukból akkor! A város egykori lakóinak csilla_
gászati és idószámítási ismereteiról a legtöbbet

52. ábra. Á napkapu íőisíene

( Posnansky 'iahuanacói
nyomán )

58
53. áhra- A napkapu,tilízáh rteurái ( Posnansky nyomán )

idejének meghatározását. A nyugati oldal tíz

tonnányi monolitból álló,,naptárfala" §egítségé-
vel 2l szakaszra bonthatták a napévet.
Az egyik leghíresebb tiahuanacói építménya csak-
nem négy méter széles és három méter magas monu-
mentális napkapu (20. kép). Elülsó oldala va|ó-
színűleg sokáig a földre borulva fekhetett, mert
sokkal kevésbérongált, mint a másik oldala. A két
részre törött kapuí a l7. század kőzepén állitották
fel ismét. A relieíekkel díszített fedókö előlapján
a köZépponti frgura (52. ábra) fejét íolldisz, azaz
sugárkoszorú díszíti,a huszonnégy sugár közül
hatból pumafej nö ki, a homlok feletti, három részre
bomló sugár a romváros leletei között gyakran elő,
forduló aranytollboz hasonlít, a többi egy-egy
gyűrűben végzödik. Az i§ten szeme körüli díszítések
pillantásának erejéról tanúskodnak. Testét egy ing-
szerű ruha borítja, amelyet széles függöleges csikok
díszítenek,alsó szélénés az ujjnyílásban rojtok
Iátszanak, amelyek macskafejekben végzódnek.
A mell díszítésekét törött nyíl, hegyüket kondor-
keselyűfejek jelképezik s egy hal stilizált képét
tartják. Az inget összefogó öv csatja egy pumafej,
az 6|lat fele díszíti a ruha ujjait is, míg a könyökról
emberfejek lógnak, hajukban kondorkeselyűfejek,
A fejek valószínűleg az emberáldozatra utalnak,
amit áz isten tiszteletére mutattak be. peruban
a kondorkeselyű, mint a legnagyobb élő ragadoző
madár, úgy szerepelt, mint aki a íénythozta,
kultusza ezért szorosan kapcsolódott a Napéhoz.
A pumát, a hegyek oroszlánját viszont a Holddal
hozták összefüggésbe. Sok minden arra utal, hogy
egy teljhatalmú, ember és állat képébenegyaránt
megjelenó hatalmas isten látható a napkapun.
Jobb kezében a széle§ jogar valószinűIeg egy dárda-
hajító, míg a bal kezében látható egy kéthegyü
nfilvessző. Vagy aría szolgáltak ezek, hogy villám-
lást és mennydörgést támasszon velúk? Az i§ten
egy talapzaton áll, amely a lépcsós piramisokra
emlékeztet, s arnelyen ismét csak egy hal látható.
Miú ez az istenábrázolás, éppolyan vitatott
a napkapun látható többi relief is. Az isten bal és
jobb oldalán ugyanis három sorban ö§szesen negy-
vennyolc stilizált figurát §ámoltak össze (53. ábra),
valamennyiüknek szárnya van, fél térden guggolnak
és egy nyílvesszöt (vagy jogart) tartanak a kezükben.
A kö#psó sor figuráinak kondorkeselyűfcjük van,
a többieknek emberfejük. A legalsó, a negyedik
sorban egy kígyóhoz hasonló szalag fut végig
54. ábra. Mitikus jetenet és nap-ábrázolások
a napkapun ( Uhle nyomón)
(54, ábra), amely egy megkoronázott kondorkese-
lyűfejben végzódik. Kondorfejek töltik ki a sza|ag-
minta é§ a köztük levő I l figura közti mozóket is.
Ezek a figurák a fényló napkoronát szimboliálják.
A fríz jobb és bal oldalán az elsó és az utolsó nap-
korongon egy kúrtös álI, kezében emberfejjel, Talán
egy olyan démon lecsapott feje lehet, aki elrabolta
a Napot, és így akarta megakadályozni visszatértét
a decemberi és júniusi napforduló után? Néhány
kutató úgy véli ugyanis, hogy a meanderformájú
fdz l l napképe és a fófigura tulajdonképpen
a tizenkét hónapos évet jelenti. Érdekes, hogy a ke-
s€lyűket elfordított testhelyzetben ábrázolták, mint-
ha éppen megfordulnának és így a Nap visszatéítét
jelképeznék.
A relief egy másfajta interpretációja két régi
mítoszból,indul ki. Az egyik mitosz a világ terem_
töjéról szól, aki Tiahuanacóból követeket kúldött
a partra, a fennsíkra és az őserdőbe, hogy teíjesslk
el a kultúrát, Az i§ten balján és jobbján állő szÁr-
nyas alakok talán ezek a küldönók lennének.
Egy másik mítosz az özönvízről beszél, amelynek
a Nap is áldozatul esett, A Nap állítólagos sorsát
mutatná b€ a legalsó sor. A napfigurák közül tízet
szimmetrikusan rendea€k el, ugyanazokkal az att-
ribútumokkal. A szélen a kürtös az áradást létre_
hozó vihart adja hírüI. A közép felé következó
Napból négy hal nő ki - a víz jelképei, a vizÉ, ahol
a Nap is eltűnt. A következó Nap felett már csak
egy hal van, de teste telje§€n körülveszi aa; vagyis
elnyeli. Az uüána következót lapos korona ékesíti,
esetleg egy sajka, amelybóI ki tudták fogni a nap,
60
ha|a!. A ha|at azután talán keselyűk falják íel, akik
ilyen módon magát a Napöt is bekebelezik. A kö_
vetkezó képen a Nap fölött ug;ranis egy éppen
közösüló keselyűpárt láthatunk, tojásukból ugrana
ki az úíjászü|etó Nap? Mindenesetre a legalsó fríz
középső részén,minden attribútum nélkül, a Nap
látható.
A régészekés a kultúrtörténész€k azt gyanítják,
hogy a napkapu főalakja a késóbbi perui rnítoszok_
ban szerepló Viracocha vagy Kon-Tiki nevű i§ten_
ne| azonos. A kérdésre, milyen messzi vidékekre
terjedhetett el ennek az istennek a kultusza, egy
rendkívúl kalandos és vakmeíő vállalkoás adott
válasá, amely sokáig szerepelt az újságok címlap
ján, és amelyért az egész világ lélegzetvisszafojtva
izgult. l947-ben ugyanis hat skandináv kutató
a norvég Thor Heyerdahl v€zetésével a Kon_Tiki
neYű balsafatutajon a penti ságetektóI ezer mér-
földekre fekvő Polinéziáig hajózott. Jóllehet akkor
sokan egy árva garast 8€m adtak volna az életükért,
l0l napo§ út után elértékéljukat és ezzel nemcsak
fényes bizonyítékát adták feltételezesüknek, hanem
alá is támasztották Thor Heyerdahl mindsn tisz_
teletet megérdemlő hipotezisét. Ő ugyanis széles
körű kutatásai nyomán úgy gondolta, hogy a poli_
néz szigeteket nem Ázsiából, hanem Dél-Ameriká-
ból népesítettékbe.
Heyerdahl a szakemberek által sokat vitaton
hipotézise mel|ett sámos érvet sorakoztatott fel.
A mai polinézek négyszer akkora teíületen elszórt
szigetvilágban élnek, mint Európa, nyelvük mégis
alig különbözik egymástól. Tehát még nem régen
élnek egymástóI el§zigetelve, különben nyelvjárá-
saik eróteljesebben kifejlődtek és differenciáIódtak
volna. A szigetvilágot Heyerdahl szerint elószöí
tAlán az i, sz. 500 körüIi években foglalta el egy
tengeri hajósnép, am€ly nem ismerte még sen az
ekét, sem a kereket, §em a vasat, annál jobban értett
viszont a kó megmunkálásához. Ázsia népei ekkorra
már rég trllhaladtak a kőkorszakon, míg Dél-
Amerikában c§ak mo§t élte virágkorát. ott i§,
akárcsak Polinéziában, hatalmas kóépítményeket
és kószobrokat k&zített€k, amelyek, a hatalma§
távolság ellenére is, csodálatos módon hasonlítanak
egymáshoz. Peruban ezeket a monumentális alko-
tásokat a fehér istenektól sármaztatják, akiknek
hosszú szakálluk van és rendkívül hatalmas terme-
tűek, De ellenségeik főnökükkcl, Kon-Tikivel
€gyütt elüldözték óket, és a ten8er€n át Nyugat felé
men€kültek. Figyelemre méltó, hogy a déltengeri
vigetek lakói közül sokan feltűnően világos bódlek
és szakállt viselnek, Ósapjuknak a fói§t€nt, Tikit
taítják - Heyeídahl véleményeszerint a régi pcruiak
Kon-Tikijét. A dél-amerikai népek cgyike 500
körül bal§afatutajokon és nádból készült csónako-
kon elérte volna először a Galapagos-szigeteket,
majd a Húsvét-szi8eteket, § végül Polinéziát? Hogy
egy ilyen messzi utazis valóban lehctséges volt,
eá Thor Heyerdahl és kísérői merész vállalkoásuk-
kal b€ i§ bizonyítottik.
Kon-Tiki-Viramcha, így mesélik a mítoszok,
a Titicaca-tóból jött és ő teíemtette meg a világot.
A kereken l80 kilométer hossztl, 60 kilométer
szele§ és a 272 méteres mélységetis elérő Titicaca-tó
az ő§teng€r jelképe lehetett, amely a'kezdetben
a teremtő istent is körülfogta. Amikor az e|hagyta
a tavat, akkor kezdódött a világtörténelem - a régi
egyiptomiaknak is volt hasonló elképzelése.Vira-
cocha teremt€tte azután áz cget és a földet, amelyek
még egyelóre sötétsé8ben voltak. csak a Nap es
8 Hold hozták a világnak a fényt, amikor, Vira-
cocha parancsára, előbukkantak a Titicaca-tóból,
vagyis az óst€ngcr keotikus sötétjéből, amely a
mítoszokban kettós lényeget rejt: az elnyelést és a
születést.
viracocha késóbbi élete során több katasztrófát
idézett elő, az ő nevéhez íüződik több világtörténel-
mi periódus kezdete. Egyszer u8yani§ hatalmas ár-
vizet támasztott, s ezzel megsemmisítette az első
emberi teremtmenyeket, A túlélóket hatalmas szob-
rokká változtatta, amelyek még ma is láthatók
Tiahuanaóban. VégüI agxagból megformálta a mai
emb€rt, megtanította - mint Mexikóban Quetzal-
coatl - a be§zedre, a kultúrára és általában az életíe,
majd elküldte a íöld mélyébe,hogy különbözó
helyeken ismét íeljöjiön a napvilágra és ott letele-
pedjen..A föld belseje, mint a barlangok is, az al-
világot és az óstenggrt, a tcrmékeny sötét§eget jelcn-
ti, ame|yből istenek, emberek és állatok születnek.
Emlékezzünk csak vissza: Zrusz, a viharisten,
az istenek atyja egy barlangból btljt elő a világ-
ra! Érdekes, hogy a mexikói népek ,,a hét barlan-
got" saját származásukkal hozták kapcsolatba,
az észak-amerikai mandan törzsb€n pedig azt
mesélik, hogy egy hosszú szólógyökéren keresáül
egyszer egy fénysugár jutott le a föld mélyébe,
és ez kíváncsivá tette az odalent éIó embereket.
Néhányan közülúk elég bátrak voltak, és felmásztak
a földfelszínre. Amikor fenn megpillantották a bi-
valyokat, a nóvényeket és a gyümölcsöket, rá-
beszelték a feljöv€telre a többieket is. De egy kövér
asszony alatt elszakadt a gyökér, a lentmaradottak-
nak azóta megszakadt minden kapcsolata a kül-
világgal.
A teremtő és a kultúrát elterjesztö Viracocha
már nem állati, hanem emberi alakjában lép elénk.
Lent él az emb€rek között, akik azonban nem is-
merik öt fel, mert koldusnak öltözött, még meg i§
akarják kövezni. Ezert tűzesót bocsát a földre
- a pusztító vulkánkitörésekre emlékezik így Peru
népe. Majd vándorlásra adta a f€jét, így érkezett
cuzcóba, a későbbi inka fövárosba, átkelt az An-
dokon és Ecuadorig jutott. elérte a tengerpartot
és itt eltűnt az emb€rek szeme elöl, akik innen várják
visszatértét- ez a mítosz az inkák számára épp-
olyan végzetes lett, mint az aztékok sámáí?
Quetzalcoatl,,visszatérése".
Inkáknak elsósorban annak a hatalmas államnak
az elókelóit hírták, akiknek birodalma a spanyolok
megérkeztéig 400 kilométer hosszan az egész
Andokot átfogta a mai Dél-Kolumbiától Közétr,
Chiléig, és körüIbelül 6 millió alattvalót számlált.
Később a birodalom uralkodó osztályát, majd az
egész népet is inkának nevezték. Amikor a l5. sá,
zad közepén elfoglalták Tiahuanacót, okosan
nem bántották a Viracocha-kultuszt, amit valG,
szín{ileg már korábban m€gismertek. Egy inka
uralkodó az állam presztízsének emelése érdekében
még el is nevezte magát a Titicaca-tó híres istenéről.
Kellemes klímája miatt az inka uralkodók nagyon
tisztelték a tavat, itt éPítettékfel nyári rezidenciáju-
kat. Egyik szigetét a Napnak, egy másikat a Hold-
nak szentelték, pompás építményeketemeltek rajtuk,
amelyek közül sok mára már elpusztult. Az inkák
fői§tene azonban nem Viracocha volt, nem is a
Hold, hanem Inti, a Nap, akit egy emberarcrl arany
korong képébenábrázoltak. lnti anyját, a Holdat
vette feleségül, mint Viracocha, ő a vilá8 t€íemtóje
és oltalmazója. Néhány legenda úgy tudja, hory
Inti az elsó inka uralkodókat a Titicaca-tóMl
6l
 teí€mtette, és azt a parancsot adta nekik, ho8y
terjesszék eI az emberek között a törvényeket,
tanítsák meg óket a földművelésre és állattenyésztés_
re, és az ó nevében uralkodjanak ftilöttük. Az inka
hercegek ezt a mitikus töíténetet ál|amalapító
e§zmévé fejlesztették, és ezzel ök maguk is isteni
lényekkéés érinthetetlenekkéváltak. Nem mulasz_
tottak el egyetlen alkalmat §em, hogy alattvalóik
előír aláhízzák isteni küldetésüket, azt állítván:
ók a Napisten fiai és képviselői, fó feleségeik
a Holdisten fö|di megtestesülései, Ezzel egyre
szorosabban a markukban tarthatták hatalmas
birodalmuk küIönbözó népeit. S valóban, senki
sem közelíthetett az uralkodóhoz, Inti földi meg-
testesüléséhez a kelló tiszteletadás nélküI: még az
elókelóknek is le kellett venniök előtte a cipójüket,
és alávetettségük jeléül valamilyen terhet venni
a vállukra, Senki sem merészkedett arra, hogy
egyenesen az ,,isten fiának" a szemébe nézzen.
A király több szrá,z felesége közúl csak egy volt
az igazi kirőlynő. Coyának, azaz csillagnak hívták
ót, és ugyanolyan tisztelet járt neki, mint férjének.
Az utolsó uralkodóknál az volt a törvény, hogy az
inka csak saját testvérei közül választhatja ki fő
feleségét,hogy ezzel is védjék,,a szent yér ti§zta-
ságát". Miután a testvérházasság tiltott dolog Yolt,
ezzel megint csak az uralkodó különleges helyzetét
és isteni származását emelték ki. Mint,,a Nap leg-
nagyobb tolmác§a és élő képvise|óje", az uralkodó
élvezhette azoknak a leányoknak a szerelmét is,
akiket eredetileg az istennek szenteltek föl, aki ha
lejön a földre, a kiválasztott |eányokkal fog hálni.
Ezek a ,,napszüzek" a nagyobb városok kolostorai-
ban éltek, ahol azonban nemc§ak lntit, hanem az
orság nagyobb isteneit is szolgálniuk kellett.
valamint szóniük, fonniuk, áldozati ételeket és
italokat készíteniük. KözüIük csak néhányat vá_
la§ztottak ki a Napisten és az lnka számára,
a többieket a kiváltságos etókelóknek és nemesek_
nek ajándékozták.
A kultuszokhoz termé§zetesen számos papra
volt szükség, akik többnyire a legelőkelóbb csalá-
dokból származtak, Mint az uralkodó, igen népes
családja és a nemesek, ók is a lakos§ág többségének
szorgalmábó| és pontosan meghatározott szolgál-
ratásaiból éltek. A papok mutatták be a rengete8
áldozatot, gyakran lámákat öltek meg, hogy az is_
tenek az állat vérévelmagukhoz vegyék erejét is.
Még embenáldozatot is Yégrehajtottak, ha az éhín_
_ séget, betegségeket, járványokat és a háborús
kudarcokat akarták megakadályozni. A legfonto-
sabb sámukra az volt, hogy a Nap hatalmát és
62
erejét fenntart§ák és ezzel megakadályozzÁk a koz-
mikus katasztrófát. Ezéítaz áldozatok alkalmával
így imádkoztak Intihez: ,,Soha ne öregedj meg,
maradj mindig fiatal, minden reggel kelj fel az égen,
hogy meleget és fényt ajándékozz az embereknek !"
Miután az Inka a Napisten fia é§ képviselője vólt,
, óérte is §ámos embert áldoztak fel. Ha egy új
lnka lépett a trónra, kétsáz 10-15 év közötti fiút
és leányt öltek meg az áld,ozaíi oltáron, kitépték
a §zívüket vagy megfojtották óket, átvágták
a torkukat és vérükkel bemázolták az istenek kép-
másait. Ha megha|t a király, a szerencsétlenségek
elkerülésére újabb áldozatokat hajtottak végre.
A peruiak hite szerint a halottak valami titokzatos
módon tovább élnek a misztikus újjászüIetésig,
de ennek előfeltétele, hogy a holttest a lehetó leg_
érintetlenebbül maradjon fenn. Ezert a bolttesteket
összezsugorított helyzetben bórökkel vagy gyékény-
szönyeggel beburko|ják, majd mint valami cso_
magot, pokróco,kba tekerték. Néha még párnát is
helyeztek rá, fejnek. Így jártak el az inka uralko-
dókkal is, akiknek a múmiáit istenként tisáelték
és a legfőbb istenek szobrai közé helyezték (55.
ábra).
A Nap iránt érzett méIységes tisztelet együtt járt
az égitest napi és éves mozgásának ponto§ meg_
figyeléséve|. Ismerték a Nap és a Hold mozgásán
alapuló naptárat, és össze is tudták €gyeztctni
a kettőt. Obszervatóriumaik a napfordulók és a
napéjegyenlőség megállapítására szolgáltak. Egy
ilyen építrnényfennmaradt Machu Picchuban,
a cuzcótól l20 kilométerre északkeletre fekvó rom-
városban. A város egy ma is nehezen megközelít-
hetö sziklára épült és tulajdonképpen az ellenséges
törzsek elleni védelmet szolgálta. Az egyik szikla-
tömbön egy toronyszerű építményemelkedik,
a napisten egykori központi szentélye. Két ablakán
keresztüI megfgyelhették a téli és a nyári napfor-
dulót. Egy kólépcsó vezetett fel a tetóre, amelyen
egykoron egy kisebb templom állt, innen egész év-
ben |átható volt a napfelkelte és napnyugta. A tetó
közeffn a sziklábó| egy lépcsőszerű talapzatot
faragtak ki, rajta e€y ó6 centiméter magas, négyélű
kóoszloppal, A napfordulók idején a felkeló és a |e-
nyugvó Nap sugarai majdnem pontosan ennek az
Intihuatanának, a ,,napbilincsnek" az élei mentén
futottak. Kultikus ctremóniák közepette itt akarták
,,foglyul ejteni" a,.Napot a napfordulók idején,
hogy megfordítsák pályíját az égen. A Nap meg_
figyeléét szolgálta a Cuzcótól keletr€ és nyugatra
épült nyolc-nyolc toíony is, amelyeket két egymá§
melletti sorban rendeztek e|, távolságuk 5 és ó méter

-Cfeh
55. óbra. Egy inka herceg múmiójáiak únnepi menete
(Áníon nyomán )
között mozgott. Valószínűleg a napfelkelte és a nap-
nyugta pontos helyét figyelhették meg innen, és
ebből határozták meg az évszakok kezdetét.
A Nap mozgásával kapcsolatos legnagyobb ün-
nepük az Intip Raymi volt a téli napforduló idején,
amely Peru déli szélességifokán június 2l-re esik,
míg nálunk ezen a napon van a nyári napforduló.
Annyit tudunk erról az ünnepról, hogy egy repre-
zentatív színjátékot rendeztek, amely az alattvalók
sámára volt hivatva világossá tenni az inka kirá-
lyok és a Nap igencsak szoros kapcso|auát. Mágikus
ceremóniákat végeztek, amelyeknek meg kellett
könnyíteniük a Nap fordulását. Ez az ,,ál|ami
aktus" valóban káprázatos körülmények között
mehetett végbe. A király egész rokonságával még
szürkületkor Cuzco főterére vonult, hogy itt várja
meg a napfelkeltét. Teljes csendben térdíeboru|tak,
megoldották saruikat, vágyakozóan emelték kezü-
ket a Nap felé és belecsókoltak a levegőbe. Ezután
felemelkedett az lnka, két borral te|i aranyserleget
fogott a kezébe és felszólította az istent, hogy igyon
a jobb kezéb€n tartott serlegből, ö maga a másikból
ivott egy kortyot, majd a rokonainak adta tovább,
akik valamennyien ittak belóle, hogy ők is része-
süljenek a Napisten ercjéból. A tér mellett gyülekez-
tek az egysz€rű polgárok és a tartományok nemesei.
Az elókelók szintén ihattak a s€rlegból, ezután aján-
dékaikat elhelyezték a közeli naptemplom be-
járatánál. Garcilaso de la Vega, egy spanyol fő-
ember és egy inka hercegnő fia így ír erröl az ünnep-
ről:,,Valamennyien odahelyezték serlegeiket és
még rnás aranyból és ezüstböl készült tárgyaikat,
amiket magukkal hoztak, a napistennek ajánlva
áldozatul: juhok, bárányok, gyíkok, békák, kígyók,
rókák, tigrisek, oroszlánok és többféle madár,
vagyis amilyen állatban vidékük különösen gazdag,
aranyból és ezüstből készült, de az életnagyságúnál
jóval kisebb szobrocskáit."
Ezeket a kincseket a cuzcói naptemplomban
örizték, ebben a technikai és építé§zeti remekmű-
ben, a világ egyik leggazdagabb szentélyében.
A templomtól délre volt a 200 méter hosszú és
l00 méter széles, teraszszerűen kiépített aranykert,
amit a napistennek sz€nteltek fel. ltt mind€n meg-
található volt, ami csak egy kertben élhet - mind
tiszta aranyból: növények, virágok, bokrok, fák,
állatok, madarak, emberek, de voltak itt vázák é§
más edények is. Csodálatos lehetett a napiemplom
mögötti hatalmas udvar is, amelynek öt szökó-
kútjába aranycsöveken át jutott el a víz. Á.z egyik
kút fennmaradt; egyetlen hatalmas kőtömbból
faragták ki. Egykor ebben a medencében \éEe^e el
a házasság előtti rituális fürdöt az inka királyné.
A napkorongokkal díszített fedél szintén aranyból
készült. Amikor késóbb a spanyolok kiíosztották
a templomot és elvitték magukkal a kincseket,
az aíany fedél egy Mancio Sierra de Leguizamo
nevű katonához került, aki §zerencsejátékban rö-
videsen elvesztette. Azóta nyoma veszett. Mint sok
m᧠drágaságot, valószínűIeg ezt is beolva§ztották
és így szállították haza, Spanyolországba.
A naptemplom kerülete valószínűleg a 'l00 mé-
tert is meghaladta. Ma már csak a fófalak vánnak
meg, és egy kis kápolna. A templom nagyobb ré-
szét a spanyolok elpusztították, illetve dominikánus
kolostoríá alakították át. A szentély egykori észak-
keleti kapuja elótt yan a,,naptérség", egy falakkal
körülv€tt szent körzet. A bejárat egy hatalmas te-
rembe vezetett, amelynek íalait,vékonyaranyleme-
zek borították; a2 istenek képmásai, az edények és
rnás tárgyak éppúgyszínaranybó| készúltek. Az inka
uralkodók múmiái aranyszékeken ültek a fal be-
mélyedéseiben. Amindenkori uralkodó számára
négy, kóból faragott, nyílhoz hasonló lábakon álló
pompás trón volt itt, amelyen szertartás a|att ült.
A kisebb kápolnákat a Holdnak, a mennydörgés és
a villámlás istenének, a Vénusznak, a Fiastyúk
csillagzatnak (ame|ynek a ti§zteletét talán a chimuk_
tól vették át) és a szivárvány istenének szentelték.
A korabeli tudósítá§ok szerint a templom külső
nyugati sarkán fekvó emelvényen egy óriási, arany-
ból keszúlt napkorong volt, smaragdokkal és ne-
me§köyekkel díszítve. Úgy állították fel a keleti
kapuval szemben, hogy június 2l-én, a téli nap-
forduló idején a felkeló Nap fénye visszatükrözó-
dött íóla és bevilágított a templom belsejébe. Rolf
Müller csi|lagász ellenőrizte ezt a hagyományt,
pontos mér駀ket végzett a helyszínen, é§ sikerült is
bebizonyítani a régi adatok helyességét. A cuzcói
fötemplomot valóban a június 2l-i napforduló nap-
ján megfigyelhetó nappályához igazították. Múller
megvizsgálta azt az elötte sokat vitatott rajzot is,
amit a 17, század elején egy indián e8y szerzetes
kérésérerajzolt (56. ábra). Ez a rajz érdekes ada-
tokat árul el a naptemplom belső felépítésérölés 5ó. ábra. A cuzcói napremplom belsejinek rajza
főoltáráról. Müller (és mások) szerint a rajz íelsó ( Müller n.vomón)
részénlátható hatalmas ovális (l) viracochát jel-
képezi. Ez az ábrázolás a sok népnélmeglévö
világ_ vagy óstojásróI szóló mítoszokra emlékeztet; anyát. Fölötte szivárvány ragyog. Alatta hét kisebb
a tojá§ból lett ugyanis a kozmosz, vagy mások sze- kör (l5) esetleg a betakarítással és a magtárakkal
íint, a tojásból §zületett me8 a teremtö isten, aki íiigg össze. A sziv alakú ábrát ( l6) a Titi§aca-tónak
,,bölcsőjének" héjából, illetve szavai és gondolata vélik, a fáról (l7) és a hálóról (l8) még nem tudunk
által teremtette a világot. Talán Peruban is ismertek semmit. Egyértelmű leírást tehát a templom belsejé-
ilyen míto§zokat. de közelebbit nem tudunk erröl. ról nem ad ugyan a rajz, de fontos adatokat szol-
Az oválistól balra lnti, a napisten arca látható, gáltat alkotójuk világnézetéről, amelyben az aszlro-
napsugarakkal övezve (2), jobboIdalt a Hold (3) nómiai megfigyelések a§ztrológiai értelmezésekkel
látható emb€ri arc formájában. Viracocha felett keveredtek. Erről a kapcsolatról tudósítanak ben-
k€reszt alakban öt csillag (4), talán az Orion csillag- nünket azok a 16. század végi,11. százaó e|eji toll-
kép, az alaíta levő öt csillag (5), esetleg a Dél rajzok is, amelyek az lnka és nép€ fölött ábrázolják
keresztje, az alatta á|lő két figura (6) Cuzco legen- a Napot, Holdat és valószínűleg a vénuszt - egy
dás a|apítóinak, Manco Capacnak és feleségének, olyan csillagállást tehát, amely a babiloniaiak
Mama Occlunak a t€mplomban lévó szobrai lehet- szentháromságához hasonlítható.
n€k. A Nap alatti csillag (7) talán a reggeli égbolton A templom belsejéról készült rajz azt is bizonyítja,
megjelenő Vénusz, míg a Hold alatti (8) az esti hogy Viracocha nagy tiszteletnek örvendett az inkák
Yénusz. A tizennégy kis csillag (9) a nyári Fiastyúk, kultusában, éppúgy, mint lnti, a napisten. Nem
a kőrakáshoz hasonlító ábra pedig (l0) á téli Fias- merték kimondani a nevét, ,,ha mégis rákényszerüI-
tyúk, jobbra tőle egy sárkány (ll), aki megvéd tek _ írja egy régi forrás -, a legnagyobb tiszte|et_
a jégveréstől, és a nap- és holdfogyatkozások id€jén adás és a félelem gesztusai közepette tették: ma8as_
lenye|i a Napot, illetve a Holdat. A másik oldalon ra húzták vállukat, lehajtották fejüket, s meghajol-
a magányos csillag (t2) talán az Aldebaran, a Bika tak, felpillantva az égre, majd újra a földre néztek,
fócsillaga, amely a Fiastyúk után kel f€l, A kép bal tenyerüket a válluk magasságába emelték és bele-
oldalán a cikcakk vonal (l3) a villámlást szimboli_ csókoltak a levegóbe". Az inka uralkodók és papok
álja, mellette jobbra a kör (t4) a ülágot magát, azon vitatkoáak, melyik istenük a hatalmasabb,
vagy esetleg a teremtőt, illetve a földet vagy föld- a küzdelem szemmel |áthatóan a Titicaca_tó istene
u
javára dólt el. Hiszen, így érvehek, a Nap évről
évre és napról napra ugyanaa a pályát íója, ezéíi
kell lennie egy hata|masabb parancsolónak, aki erre
rákényszeíítette.Ez Viracocha, avagy Pachacamac,
a világmegtartó, ill€tve vilá8teremtö, ahogy főleg
a partvidéken nevezték.
rluayna Capac föinka haláIa után - ö volt az,
aki messzi vidékekre tolta ki a birodalom határait:
l524-ben vagy l525-ben himlőjárványban halt meg
- két fia, Huascar és Atahualpa vette át a hatalmat.
Atahualpa kezdetben a mai Ecuador területén,
Huascar Cuzcóban uíalkodott. l525 és l530 között
láthatóan béke volt közöttük, de Atahualpa Cuzco
ellen vonult, legyőzte és fogságba vetette fivérét.
Ekkoí értesítették,hogy idegen embeíek érkeztek
a tengerröl és észak felól közelednek. Kü|önösek
- mondták -, hosszú szakálluk van, vi|ágos a börük,
áthatolhatatlan az öltözékük, vadállatok (loyak)
hátán lovagolnak és bármikor előidézhetik a villám-
lást és a mennydörgést.
Atahualpa l€b€csúlhette az idegeneket, mert nem
lépett fel ellenük a kellö határozottsággal. Pizarro,
a spanyolok vezelőJe, ezzel szemben ism€rte aZ inka
birodalom helyzetét és ügye§en haszná|ta ki saját
celjaira. Pontosan tudta, hogy l02 gyalogosával,
ó3 lovasával és 3 ágyújával nem sokat tehet a tlz-
ezreket szám|áló inka hadsereg ellen, ezén cselhez
folyamodott: megerósítette az indiánokat abban
a hitben, hogy ó Viracocha küldötte, akinek hason-
lítania kell a spanyo|okhoz, és elóadta, hogy meg-
akarja bosszulni Huascart. Így játszotta ki egymás
e|len a két testvért; meghivta magához a'gyanútlan
Atahualpát, megöl€ttc 2000 fegyvertelen kísérójét
és elfogatta a királyt. valóságos aíanyhegyeket
csalt ki tóle, hogy azután mint ,,trónbitorlót,
bálványimádót, testvér§lilkost, és mert többnejű",
ha|á|ra ítélje.Atahualpa halála előtt felvette a ke-
reszténységet. hogy csak megfojtsák, ne pedig
elevenen elégessék, ami hite szerint lehetetlenné tette
volna a halál utáni úiiászüIetést. Halálával ugyan
nem törték meg az inkák ellenállását, de birodal-
muk rövid idö múlva, mint az aztékoké, könnyb€
és vérbe full3dt. Az egykori inka birodalom terüle-
tén, a mai Peruban, Bolíviában és Ecuadorban még
ma is Viracochának hívják az euíópaiakat, vira-
cochának, akit először állat képébenábrázoltak,
amint feljön a 'Iiticaca-tóból, s magával hozza
a fényt, megalkotja aZ isten€ket és az embert,
a világot. E miatt az isten miatt tette meg az utat
Thor Heyerdahl Perutól Polinéziáig.
Hatalmas utat jártunk végig az 'ó§tengertól,
a t€remtő állatoktól a csillagistenekig. A tenger
az egykori káoszt t€stesítette meg, amely az ár-
vizekben tér vissza. Ezeket a t€rmészeti csapásokat
a vízikígyók, a tollas testű mesebeli lények okozák.
Kínában éppúgytalálkoztunk velük, mint Közép-
és Dél-Amerikában. A tollaskígyó a megtestesítője
Quetzalcoatlnak, akit elkísértünk űtjára az alvilál€-
ba. Elégett, mint a tlold, szívéből lett az Esthajnal-
csillag. Az alvilág különbözö termeiben testét
szétdara,bolták, az oltáron feláldozták, majd,,ösz-
szefözték" és megfiatalították. Tollan istennek
tartott uralkodójával is találkoztunk, amikor
a maják városába, Chichen ltába menekült és ott
számos hívéveltollaskígyókkal díszítettépitménye-
ket emeltetett. A mochicák és a chimuk a holdistent
tartották oltalmazójuknak, az inkák lntit, a Napot,
akinek a fiai és képviselói az ő uralkodóik. Ennek
a hitnek a rabjaiként teljes méítékbena!ávetették
magukat neki és hihetetl€n mennyiségű kinc§€kkcl
halmoáák el. Ezen is látható, hogy az életmód,
az asztronómiai megfigyelések, a csillagokba vetett
hit és a csillagok értelmezése, a művész€t és a kul-
tuszok a régiek számára e|választhatatlanul ö§sze-
taíoztak.
Á NÓK HEI-\zFTF

.=l'.{
A Nap születése
Egyiptom a Nílus ajándéka - írta Hérodotosz, a
,,töíténetírás atyja", miután az i. e. 5. században
meglátogatta a fáraók birodalmát. A Nílus, a világ
leghosszabb folyója nélkül ez az esóben szegény or-
§ág örökö§ szárazsőgra volna ítélve. Az évezredek
alatt a folyó m€dret ásott a sivatagi fennsik talajába
és termékeny iszapPal boritotta. De ez a termé-
keny övezet sehol nincs 15-20 kilométernélszéle-
sebb. közvetlenül mellette homokdombok és szikla-
falak emelkednek, amelyek a deltát, ezt a termé-
ketlen lápvidéket is közrefogják. Ha csökkent a
folyó szintje, vagy a júliustól rendszeres trópusi
esőzések vizét Afrika belsejéból idáig szállító ára-
dás mértékea szokásostól elmaradt, beköszöntött
az éhínségideje, ember és áIlat közel yolt a pusztu-
láshoz. Egy görög-római idókból származó már-
vány szoborcsoporí igen jól éízékeltetiezt: a Ní|us
egy szakállas férfi, aki a hul|ámok hátán pihen,
körülötte 16 vidám fiú játszik - ók a ló íóf (kb.
8 méter), az éves áradások mértékénekmegszemé-
lyesítői. Egyikük felmászott a bóségszaru csúcsára,
amit az isten a földi teremtmények felé önt ki - de
csak akkor, amikor a víz eléri a legmagasabb pont-
ját.
Az egyiptomiak a Nílust egy kóvér, öreg íérfiként
képzelték el, er6sen fejlett mellkassal - ö volt a
szemükben az áradás jelképe (57. ábra). Amikor eI-
kezdódött az áradás és elérte csúcsPontját, öreg és
fiatal, szegény és gazdag a Nílu§ partjára vonult
ünnepelni. A templomok megnyitották a raktárai-
kat, így a szegények is bóségesen jóllakhattak.
Még egy ok tehát, hogy vidáman és önfeledten ün-
nepeljenek ! Hogy hálát adjanak a Nílusnak, egyben
emlékeztessék kötelességére: minél több vizet hoz-
ni - az istent ábrázoló ezer és ezer szobrocskát
hajítottak a vízbe. A szobrok aranybót, ezüstból,
bronzbó|, fajanszból vagy fából készültek.
Az áradásnak azonban, am€lyet az egyiptomiak
szárnyaló himnuszokban dicséíteké§ amely miatt
minden más népné|küIönbnek tartották magukat,
volt egy másik, szomorú oldala is. Hiszen éppoly
szörnyűséges, mint az alacsony vízállás, a minden
gátakat elsöprö hatalmas ár, amely idöróI időre
elöntötte a völgyeket é§ a deltát. Már a normálisnak
mondható áradás is elég feny€gető volt. Hérodo-
tosz elmeséli, hogyan tűnt el a termőföld, a falvak
és városok sokasága a vízben, hogyan öntötte el a
víz mint valami tenger a városokat, falvakat, ame-

57. óbra. Hápi, a Nílus istene mínt ófegembel

( Roeder nyomáa)

61
 lyek szigetként emelkedtek ki a hatalmas víztömeg-
bóI; az emberek csónakokban közlekedtek. Az
egyiptológusok ismernek az áradás okozta hatal-
mas katasztíófákról szóló szövegeket. Ezek t€n-
gerré változtatták az oíszágoí és az ósi káosz visz-
szatérésévelfenyegettek. A földet évente elöntó
áradás képe a kezdeti idökre emlékeztette az egyip-
tomiakat, amikor ég és föld, istenek és emberek
még nem léteztek, csak az óstenger. Nun, az Apa,
az Öreg, a néhány képen férfialakban ábrázolt is-
ten létezett csak. Nun később is befolyást gyakorolt
a világ folyására: a föld ugyanis mint egy lapos
tányér úszott az óstenger vizén, arnely idónként,
ha mély kutat ásnak, feltör a íelszínre.A Nílus is a
föld alatti Nun ,,megnyilvánulása", amely a kata-
raktáknál, ahol hatalmas örvények kavarják fel a
vizet, tör a felszínre.
Az egyiptomiak sokat gondolkodtak az ósten8er
tulajdonságairól, ezt bizonyítjá a négy isteni pár 58. óbra. A naPi§len
mítosza, amelyek tulajdonságaiban - mégha mitoló- a Iótuszvirágban
giai köntösben i§ - természettudományos-filozófiai
nézetek nyilvánulnak meg. A négy férfi és négy
nói isten élénNun és fe|esége Naunet, aki a föld csodálatot keltettek: bár az iszapból és a vízból nó
alatti égboltot jelképezi, áll. Ók nemzették a vég- ki, mégis ragyogó ti§zta marad; ha bekószönt ez
telenség isteneit, ezek pedig a végtelen sötétség két éj, visszavonul a vízbe, de hajnalban és teliholdnál
istenét, akiktól Ámon, a ,,Fuvallat" és testvére, ismét a vízfelszínre emelkedik és kibontja a fény-
Amaunet sármazik. Mint az östenger megleste- nek gyönyörű virágát. Így lett a jelkép€ az első
sülései, a nyolc isten íendelkezett az ósvíz teíemtő lénynek, aki Nuntól §zületett, akit a kígyó- és Éka-
erejével is. A négy férfiistennek béka-, a nöi iste- fejű istenek megt€rmékenyítettek és amelynek kely-
neknek kí§yófejük Yolt. Mint más népek, a régi héból a tulajdonképpeni teremtő isten megszüle-
egyiptomiak is úgy hitték, hogy a kígyók és a békák tett: a Napnak. A kaotikus §ötétségbe ó hozta el a
az iszapból ónnemzésse| születnek és ezért részesei fényt, ó teremtette meg, mint a perui viracocha,
a föld erejének és hatalmának. A békák a termé- az i§teneket, az embereket és a világrendet.
kenyseg es a nemzés je|képei voltak, csodálták, s Nem véletlen, hogy a régi egyiptomiak a kozmi-
bámulatba ejtette őket vízi életük. A béka- és kí- kus jelenségek fó mozgatójaként a Napot jelölték
gyófejű istenek testesítették meg t€hát a még kaoti- meg. A Nap mélyebb hatást gyakorolt nájuk, mint
ku§, de élettel t€rhe§ ósanyagot, amely a §zületés az évenkénti áradásával áldást hozó Nílus, vagy
és a megvalósulás felé tört. Belőle keletkezett egy mint a föld, amely nehéz testi munka árán teí-
mette meg mindennapi kenyerüket. A Nap mellett
-
egɧzen új lény: a lótuszvirág,
Az egyiptomiak naryon kedvelték a lótuszt, a egyetlen más égitest s€m látszik a mélykékégbol-
vízirózsa pompás virágát, Gyakran megfestették, ton. A Nap minden reggel megszületik a tengerből,
szoborba faragók, a templomok és a világi cé|okat az ősvízböl, vagy a lótuszvirág kelyhéból, hogy el-
szolgáló építményekoszlopfói is lótusdormájúak űzze a sötétséget, hogy az éjszaka rabsá8a után új
voltak. Különösen mély benyomást gyakorolha- tevékenységre sarkalljon. A Napisten képmásainak
tott íájuk a virág kellemes illata: a lótusz istene, ezért a papok aranyból és nemesfémekből készült
Nefertem volt a kellemes illatok ura. A szobrok lótuszvirágot ajándékoaak é§ így szóltak: ,,Ez a
ryakran emberalakban ábrázolták, fején a vizi- lótuszvirág, amely a kezdet kezdetén szúletett,
rózsával, amelyból két toll mered ki. A delta mo- amelynek zöld kelyhéból Te megszülettél egy gyer-
csarait és a Nílus termékeny partját fehér, rózsa- mek képében." A viíágáldozatíól aztíemélték,hogy
szín, piros és kék virágszónyegbe burkoló lótusz- az isten ,,öle új erórc kap és szíve uj|ongani fog".
viíágnak nemcsak az illata é§ a szepsége bűvölte el A reliefeken és a bronzplasaikákon gyakran lát-
az cgyiptomiakat, hanem érdekes tulajdonságai is hatjuk a napgyermek születe§ét, amint éppen ki-
2l. kép, A megkoronózott Buddha a lótuszvirágban.
Bihar áIlam, ]ndia. 8-9. század

bújik a lótuszvirágból (58. ábra). Ez a kép a görö-

göket is meghatotta, amint közelebbről megismerték
a Nílus-parti birodalom kuhúráját, és valószínűleg
ók voltak azok, akik a napkultuszt csaknem világ-
szerte elterjesztették. Meggyorsították ezt a folya-
matot Nagy Sándor hódító hadjáratai, aki i. e.
327-től seregével Eszaknyugat-lndiáig nyomult
előre. A görög gondolkodásmód behatolt erre a
területre is. A görög kultúra különösen az eló-
indiai Gandharában (ma Afganisztánban), a mezo-
potámiai, perzsa és indiai kultúrák csomópontján
hullott kedvező talajra. Itt Gandharában találtak
egy egyiptomi bronz istenszobrot, amely a Nap szü-
l€tését ábrázolja. Lehetséges, hogy ez a kép az
indiaiakat is meghatotta, hisz Buddha születését
ugyanígy ábrázolták (2l. kép), Gandhara a budd-
hizmus fellegvára Yolt, s a lótusz itt is óriási sze-
repre tett szert, mint később egész Indiában. Mint
a perzsáknak a íőzsa, az indiaiaknak a lótusz volt
a kedvenc viráguk. Egy vastag könyvet is kitenne,
ha felsorolnánk, milyen hatást gyakorolt ennek a
hatalmas térségneka vallási rendszereire, hogyan
magasztalták a kóltök, ki mindenki festette le,
faragta szoborba vagy díszítettevele az épületeket.
A legkülönbözöbb istenekkel és szentekkel hozták
kapcsolatba, akiket éppúgya virágban ülve ábrá-
zoltak. S amikor a buddhizmus más országokban is
elterjedt, a lótuszvirág ist€ne eljutott Belső- és Ke-
let-Ázsiába is. Kevés művészi motívum vált ennyire
elterjedtté, mint a lótuszvirág.
Miután az ecyiptomi nyolc isten által megter-
mékenyitett lótusz világra hozta a Napot, született
meg elsó ízben a fény. Azóta ez a korszakos ese-
mény minden leggel megismétlódik, az elsó pilla-
nat végtelen sokszor visszatér. Az egdptomiak
rendkívül sokféleképpen ábrázolták ezí, Az ég is-
tennójét, Nutot is kapcsolatba bozták ezzel az ese-
ménnyel (59. ábra); négykézláb,ujjaira Émasz-
kodva festették le, teste égboltként hajol a föld fölé.
Ő szüli meg minden reggel a Napgyermeket, aki
ezután az istennö testén vándorol N},ugat felé, míg-
nem este Nut újra lenyeli. É,ilel a Nap visszatér az
istennö ölébe, hogy azután reggel ismét ,,felragyog-
jon combjai között". É,j§zaka Nut testén megjelen-
nek a csillagok, amelyek nappal eltűnnek. Az

59. óbfa. Nul mcgszúli és elnyelí a Napol

69
@. ábra. Óegyiptomi világ-kéP !V. Ramszesz sirjúbó!
( Efman nyomárr)
egyiptomiak ezéíta re8gelt ,,a szülés idejének" ne_
vezték; Nut maga pedig ,,az ezerlelkű istennó" volt,
az ezsrnyi c§illagé, amelyet a testére festettek.
A British Museumban óriznek egy kis fajansz-
figurát, amely az ég istennőjét mint disznót ábrá-
zolja, szopó kismalacokkal, a csillaggyermekekkel
a keblein. A íe|irat így szól: ,,Nut, a Nagy, az is-
tenek Anyja".
Érdekes módon a csillagok minden nap megis-
métlődó megjelenése az egyiptomiak túlvilágíól
§zóló elképzeléseire is hatott. Talán a halottak lel-
keinek tartották óket, akiknek Nut új életet aján_
dékozott. Azt remélték,hogy óket is gyermekeivé
fogadja az istennö és majdan fent az égen élhetnek
tovább. Imádságokkal fordultak Nuthoz, hogy tér-
jen le közéjük és védelmezze a holtakat. Kíván-
ságuknak úgy adtak kifejezést és mágikus erót,
hogy a sírok falaira fe§tették az istennót, Yagy a
szarkofágok fedőlapjaira vé§ték, gyakran kitárt
sárnyakkal. Végül is azonosították a sirkamrát és a
koporsót Nuttal, aki megóvja a tetemet és minden-
röI gondoskodik, ami a továbbéléshez szükséges.
Vegyük most szemúgyre az első piIlanat örökös
visszatérésénekegy másik képi ábrázolását (6o.
ábra): a föld mint egy lapos korong úszik az ósten-
ger vizén, Nut négykézláb állva hajol föléje. Hogy
megkönnyítse ezt a majdnem akrobatikus ügy€ssé-
get kívánó mutatványt, a levegó istene, su tartja ót
felemelt kezeiben. A Nap itt reggel nem az istennő
70
combjai köZött kel fel, hanem a tengerbö| €mel_
kcdik ki, majd mint skarabeu§zbogár mászik fel az
istennó te§tén. Ez az €gyiptomiaknál nagy tisztelel-
ben álló bogár a tojásait tehéntrágyából formált
golyókba rakja, amely később táplálékul szolgál a
lárváknak. Ők úgy hitték, ez a bogár önnemzéssel
jön a világra a trágyáből, ezért, mint a fiatal Napot,
Khephrének,,,szüIetőnek",,,létrejövőnek" hívtík.
Sámos kép mutatja a skarabeuszt, amint a nap-
korongban ül, amint ma8a előtt gurítja, amint a
napszekérben ül vagy amint a horizontra eme|i a
Napot. Titokzátos születése kihatott a halottak
kultusára is. Tóle, az ,,élötól" remélték ugyanis,
hogy a halottaknak meleget, fényt, ú.j életet ad.
Ezért nemesfémekból vagy nemeskövekból fara-
gott skarabeuszt is tettek a múmiapólyák köze, más-
kor a halott szívétskarabeuszformában mintázták
m€g. Természetesen az élők is ki akarták használni
a bogár csodálatos erejét. igy vált a skarabeusz
amuletté, ame|yet egy láncon, vagy a gyűrűjükön
hordtak. Pecsétnyomóként és áldozati ajándékként
egyaránt szolgált (6l. ábra). Hogy milyen kedvel-
tek voltak ezek az ábrázolások, mutatja elterjedésük
egészen Olaszországig, Görögországig és Ázsiáig.
A napskarabeusz, amely Nut lábain mászil fel-
íelé,a nappal íolyamán érdekes átalakulá§on megy
keresztül. Este ugyanis, amikor eléri Nut száját,
szárnyas napkoronggá változik. A Napot ugyanis
mint sólymot, vagy mint sólyomfejű emberalakot
is gyakran ábrázolták, egy vá'ltozAta ennek a szár-
nyas napkorong (í8y ismerjük egyébként sámos
szíriai, hettita és babiloni ábrázolásról is). Hála az
egyipto|ógusoknak. viszonyla8 sokat tudunk a nap-
ól . ábra. Nap-skarabeus2 dísz Tulanhamon sírjából

sólyomról. Eredetileg a világteremtó istent, Hóruszt

testesítette meg, aki sólyom képében száll a levegő-
ben, sárnyai ma9a az éB, két szeme a Nap és a
Hold. A teológiai spekulációk kósóbb összekapcsol-
ták Hóruszt a későbbi napistennel, Rével. A meg_
oldás tipikusan egyiptomi: az egyik isten a másik
megjelenési formájának vámított, de mindketten
megtartották lényegi tulajdonságaikat, Az így ke-
letkezett istent Ré-Harahtinak nevezték (,,a fény
Hórusza", ,,az égbolt Hórusza"), mert ó szimboli-
zálta a napfelkelte aranypiros pontját az égen, és
ezzel szoros kapcsolatban állt az elsó pillanat örö-
kös visszatérésével.Ré_Harahti fehér felsó_egyip-
tomi és piros alsó-egyiptomi kettős koíonát vi§elt,
vagy napkorongot, elöl az Ureusz-kígyóval, a kob- világ trón usát jelké pezi, s az égig eme|kedik, ahol a
rával. Ez szimboliálta a Nap fénylő szemét, ami- csillagokkal egyesül.
nek senki sem tud ellenállni. Ezért viselte a feién Thébáról, a fáraók birodalmának történetét 13
diadémként Ré-Harahti a kobrát, a fáraók homlo- évsázadon keresztül meghatározó felsó-egyiptomi
kát ezért díszítettearany kígyódísz, városíól írta a göíög költő, Homérosz: ,,Théba
Mielótt azonban föIdre küldhetné sugarait, Ré- Aigyptos (király) városa, a házak igen gazdagok,
nek át kell kelnie a keleti horizont kapuján (le- sáz kapuja van. kétszáz fegyveres férfi vonul íe| a
nyugváskor ugyanígy a nyugati kapun). A képeken
a kapu két hegycsúcson áll, két istennö és egy szár-
nyas napkorong őrzi (62. ábrz\. ttt bukkan fel Ré,
illetve a napkorong. A horizont hieroglifája két
hegyorom, közöttük a Nap. Ezek a képek nagyon
hasonlítanak a pilonokhoz, az egyiptomi templo-
mok hatalmas bejárati kapuihoz. A pilonok felfelé
keskenyedó külső falai; a lapos tetó alatti úres tér
a Nilus iszapjából és nádból készült óegyiptomi
házakra emlékeztetnek. A tornyok belsejében lépcsó
vezet fel a tetőre. Az építmény(ó3. ábra) elülsó
falait isten- és királyszobrok, valamint feIiratok
díszítették,a íal bemélyedéseiben egykoron zászló-

Mrg]m
tartók állhattak, amelyeken színes zászlók lobogtak.
A kettós tornyok a templomban lakó istent védték.
aki itt tért nyugovórá, mint a Nap a nyugati hori-
zonton. Hogy az istent szolgálják és becsvágyát
kielégitsék.az Ujbirodalom fáraói számos ilyen
építménytemeltettek. Ekkor épült peldául Amon-
Ré királyi temploma Thébában hat, egymás mö-
gött álló kettős oszloppal. amelyek közül a legelsö
páí hatalmas méretű volt, A templom maga l 13
méter hosszú, | 5 méter széles és 44 méter magas
volt! A déli fronton újabb négy pilont emeltek,
A papok szerint ez a templom, méretei folytán, a

ó2, áhra, A napkapu és a horizoat írásjele

63. óbto. Eey pilon elúlső oldala (Erman nyomán )

csatára lovakkal és harci kocsikkal." A ,,százkapujú

Théba" akkor lépett a történelem színpadára, ami-
kor a gizehi piramisokat építőÓbirodalom (i. e.
27ú-22ú)a szociáIis ellentét€k miatt összeomlott
és felváltotta a nomoszok (tartomán},ok) hercegei-
nek korszaka, az első átmeneti kor. A Közép-
birodalmat (i. e. 20ó0-1785) létrehozó egységmoz-
galom Thébából indul ki. Ekkortól egyre inkább
döntő szerep€ lett a városnak. Ennek a szerepnek a
megtartásához azonban egy olyan teológiára volt
szükség, amely m᧠szent városok kultuszaival fel-
vehette á Yers€nyt és szentesíth€tte Théba felsöbb-
ségét. A thébai papok rendkivül ügyesen o|dották
meg ezt a kényes és nehéz kérdést:különyálasztot-
ták Amont, a,,rejtettet", a ,,fuvallatot", ,,aki a
lelket élteti" attól a nyolc istentól, akik a mitikus
óstengert §zemélyesítették meg. Amon lett a min- uralkodók hatalmát is Yeszélyezt€tte; elöbb vagy
denseg ura, aki megtestesíti a földet és aki létre- utóbb a feszültségnek ki kellett robbannia. Ekkor
hozta a többi istense8et, akik fölött mint,,az iste- lépett trónra lV. Amenhotep (másik nevén Ehna-
nek királya" uralkodik. Mint Amon-Ré összeol- ton), az,,eíetnek fáraó". Valószínűlqg a kézmüve-
vadt a napisten személyével. Rendszerint ember- sekre és a parasztokra émaszkodva kezdte meg
alakban ábrázolták, világoskék bórrel, csuklyával
a fején, amelyre két sólyomtollat és egy hosszú
szalagot erő§ítettek (ó4. ábra).
Théba hatalmi vágya lassan gyózedelmeskedett.
De teue§ győzelmet csak azután arathatott, amikor
a Középbiroda|mat a hükszószok áxiai nomád
népc legyózte és Théba heíc€gei ismét döntó szerep-
hez jutottak. Elűzték a betolakodó hükszószokat
és megalapították az tjjbirodalmat (i. e. 1554-
1085), amikor is Egyiptom az ókori kelet legerőscbb
hatalmává vált, A leiqázott területekról mérhetetlen
gazdagság áramlott a birodalomba, amely kereske_
dett Kéával, Ciprussal és az Égei_tenger szigeter_
vcl is. A nemes§ég és a pap§ág olyan jó módban
élt, mint még soha. A művészetben a kifinomult
stílus és a hatalmas építmény€k jclzik ezt a korsza_
kot. A mindenekelótt Tbébában emelkedó óíiási
méretű építményeksejtetik, mekkora hatalmuk le-
het€tt a papoknak, akik nemcsak hogy az orság
lcgtöbb kincse felett rendelkeztek, de ók kép€zték
ki a hivatalnokokat és egyre több bcleszólásuk volt
a fonto8abb kózigazgBtási és kormányszervek tiszt-
visclóinek kiválasztrisába is. A thébai theokrácia
nyu8talanította a többi város PaPjait, akik hát-
térbc szorítva ér€zék magukat. Théba lassan az

6l. öra. A fáraó ,lron eüitt ( Rc&r nyorraá,a )

72
r
vallási köntösbe bújtatott harcát a thébai neme§-
t éggel és papsággal: Amonnal szemben egy régi,
t meghizlalod a§szonyi testben,
I eddig kevés figyelemre méltatott istent emelt a kö-
zeppontba, Atont, a napkorongot, amelynek su-
garai kezekben vegződnek.
A fáraó csodá|atos himnuszban ünnepli,Atont,
műve a világirodalom egyik legszebb alkotása. Eb-
ból idézünk:
Túndöklet€sen ragyogsz fel az ég horizontján,
eleven, tiszta korong!
Amikor megkezded az életedet,
feltűnve az ég keleti széle felől,
gyönyörűséged betölti mindenhol a földet,
Szép vagy te, hatalmas vagy, ragyogó vagy,
. minden földek fölött fenn állsz a magasban.
Sugarad or§zágok hosszú sorát foglalja magába,
s mindaa a határt, ami tóled kapta a létet,
mert te magad vagy Ré,
te elérsz a világ pereméig,
s azt leigázod egyetlen drága fiadnak.
S bárha te távol vagy,
sugarad itt lobban a földön.
Ott vagy az arcokon is,
bár lebegésed senki se látja...
.,.Világos lesz a világ,
amikor fölkelsz az egek horizontján,
s izzol egész napon át, tűz-fényű korong.
Tovaűzöd az éjt, sugarad mindenfele árad.
A két föld ünnepet úl,
ami él, eleven lesz újra, feléled;
t€ költöd fel az €mbert,
Megfiiídeti testét,
felöIti ruháját,
s a te felragyogásodat údvözli a kaíja.
Az egész orság munkálja a dolgát.
abraktól megelégül az állat,
zöldelnek 8 fák, a palánták,
fészkeiken szökdösnek a kismadarak,
a te lelkedet dicsőíti szárnyuk.
Mindenik állat szökdécsel a lábán,
. minden, mi röpüI, mi leszill,
mind-mind eleven, mert rájuk ömöl sugarad.
A hal5k a folyón úszhatnak lefelé
vagy szemben az árral,
mindenhova elvisz az út.
ha fölragyog orcád.
Kipattan el& a folyóból a hal,
65.ábra. Áloa, a napkofong, akinek kezei wnnak,
a íáruó családJa í"kn ( Erman nyonán)
fényed a tenger mélyeit is tisztán beragyogja,,
Te vagy az, ki a férfiú-nedvet
ki az emberi magztokat alakítod,
táplálod a kisfiút az anya-méhben,
s megcsendesíted zokogását.
Dajka vagy immár az asszonyi méhben,
te adsz levegőt mindennek s életet is le
minden születettnek.
Kibuggyan a magzat a méhből,
megszületik s beszívja a jó levegöt:
légzésre te tárod a §záját,
Szükségleteit te szabod meg.
Tojásban a csirke csipog,
te látod el ott leve8ővel,
te élteted ott is.
Te duzzasztod egészre, tanítod,
hogy feltörje tojását,
s a tojás héját ödahagyja,
s ercjétöl telve, csipogjon,
lépkedjen a lábán,
burkától megszabadultan...
...életre te hívtad az évszakokat,
hogy mindennek, ami lett,
élete védve legyen.
A telet hűs enyhületükr€,
s a nyarat, hogy téged Ízleljen az ajkuk.
Megalkottad a messzi eget,
hogy benne ragyogjál,
hogy mindazt láthassa szemed,
aminek te adtad a létet.
egyes-egyedül te,
kú§zva zenitre töró
eleven-fényű korong,
te tündökló, ragyogó,
 66- ábra. A Nap úrja napíelkeltélől napnyuglóig
távoli s oly közeli.
Millió alakot hoztál életre magadból,
szántóföldeket, váíosokat, falukat,
folyókat és utakat.
Téged szemtől szembe lát a tekintet,
mert a világ felett te vagy a nappali-fényű
korong...
( Kákost, László nrersfordításót felhasználw,
Jbrdílottq Molnár
Hogy IV, Amenhotep a hite szerint a világesemé-
nyeket irányító istennek általános elismerést vívjon
ki szerte az országban és hogy letörje az ellenszegúló
papság hatalmát, bezáratta a többi isten templo-
mait, megsemmisítette képmásaikat és neveiket ki-
töröltette a falakbói, magát pedig Ehnatonnak
hivatta (,,Atonnak tetszó", ,,Aton éIó képmása").
Ezáltal olyan nagy lett az ellentét közte és a thébai
papság között, hogy elhatározta, 450 kilométerre
északra egy új fövárost építíet,Ahet-Atont, ,,Aton
fényló városát", ma Tell el-Amarna. A régészek
a házakban sámos kis házi oltárt fedeztek fel:
Aton képmását kis ajtószerű táb|ák fedték és így
elzárták minden, benne nem hivö szemtól.
Aton (65. ábra), a felkelő Nap istenítésébena
fáraó egy íégihagyományt folytatott: hiszen nem
véletlen, hogy sámos egyiptomi ábrrizolás örökí-
tette meg a napfelkelte felett érzett örömöt, amikor
a §ötétség hata|mai Yisszahúzódnak. oszlopaikon,
, az obeliszkeken, a maradandóság jelképein gyakran
- ott az élet szimbóluma, a füles kereszt, amely
két
kezével a kelet hegycsúcsai fölé emeli a Napot (ó6.
ábra). Mellette Ízisz és Neftisz imádkozik térdelve
a Naphoz, mig páviánjaik a hegy oldalán ujjonga_
nak. A kép felső részéna nyugati hegyek láthatók,
mint egy keskeny sáv, szélén két hegyorommal. Ott
nyugszik lc a Nap, akií a ftiles kereszt karjai visz-
nek a nyugati horizontig. így ezen az életigenlő
képen is jelen van az élet sötétebb fel€: a napnyu8ta
sámukra a sötétség és a káosz Yisszatérése volt.
A fáraó himnusában ezt olvashatjuk:
Hogyha lehullasz az ég nyugati horizontján,
éjbe sötétül a föld, a ha|ál bús állapotába.
kamaráiban alszik az ember,
betakarva f€jét,
s az egyik szemról nem tud a másik,
kirabolhatják vagyonából,
Imre )
lapuljon bár a fejének alatta.
nem veszi észre.
Barlangüregét odahagyja a gyilkos oroszlán,
mindenhol rnar a féreg.
Egy, ami fénylik: az éji sötét,
hallgat a föld szakadatlan,
mert a leremtö
nyugszik az éj horizontja alatt.
( Kikosy LászIó nyers|ordítdsót felhasznólva,
fordította Molnór lmre )
A hivők mindenesetre észreyették, hogy az Aton-
kultusz kevés védelmet nyújt a sötétség hatalmai
ellen. hiszen azok a napkorong eltűnése után ugyan-
úgy rájuk támadnak. Hogyan is védekezhetnének
ellenük, ha magának a Napnak, az,,i§tenek kiíá-
lyának" is harcolnia kell a káosz hatalmai ellen?
Közéjük tartoznak a régi mítoszok szerint a kígyó-
alakú szörnyetegek, a,,démonok gyermekei", akik
rögtön me8támadták a Napot, mih€lyt az az elsó
alkalommal kiemelkedett az ősteng€rből. A Nap
legerősebb ellenfele Apophisz, az őskígyó, akiről
az Apopbisz-kön}ry, a baIottak mellé temetett va-
rázskönyv mesél, ami állítólag megvédelmezi a
holtakat a kígyótól. Az Apophisz-könyv a halottát
Rével azonosítja, aki le akarja győzni a szömyete-
get. Fenyegctően így kiált fel: ,,Égesseel a tűz
Apophiszt! Kés hasítson a fejébe, vágja le a íiilét,
neve ne létezzen többe ebben az orságban ! M€g-
,
JL, líÉ r.
parancsolom, hogy sebe§üljön meg, elégetem a
csontjait, megsemmisítem a l€lkét, minden nap...
Teljesen megsemmisítem. Neve nincs többé, gyer-
mekei nincsenek többé... :"
A kemény szavak ellenére Apophisz, a sötétség
ura halhatatlan. Azok közé a teremtmények közé
tartozik, akik még a káosz idején születtek, amely
korszak az egyiptomiak hite szerint a teremtés által
visszaszorult ugyan, de teljesen le nem győzetett.
Ezért Apophisz mindenütt jelen van, a harc ellene
sohasem ér véget. Talán az a keserű tapasztalat tük-
röződik ebben, hogy a sivatag támadását, a fenye-
gető, pusztító áradá§okat csak állandó megíeszített
munkával védh€tik ki. lgy vált az Apophisz elleni
harc az életért és a világrendért folytatott állandó
kúzdelem jelképévé.Ezért ismételték az Apophisz-
könyv imáit újévkor, a fáraók jubileumi vagy trón-
ralépésiünnepségein és minclennapos imádságaik-
ban is, hogy mágikus módon azonositsák magukat
a Napistennel, hogy megerősítsék az ő és saját
élctüket, erejüket i§. A varázsszövegek általános
védelmet nyújtottak az ég, a föld és az alvilág min-
den veszedelme ellen.
S éppen ezek ellen nyújtott kevés védelmet az
,,eretnek fáraó" Aton-kultusza. Talán ez is egy oka
volt reformjai bukásának. Még a fáraó életében
megerösödött az ellenzék, részben a fáraó hibájá-
ból is, s külpolitikai vereséget is elszenvedett. Utód-
ja, Tutanhaton, a trónra lépésekor mindössze 12
éves uralkodó a papok bábja lett. visszatért Thébá-
ba, újra bevezette a régi kultuszokat, saját nevét is
me8változtattá Tutanhamonra (Hatalmas Amon
ae@'). Ezzel Egyiptom történetének egyik legérde-
kesebb szakasza ért véget. A Nap jelentősége azon-
ban érintetlen matadt: az egyiptomiak sámára to-
vábbra is boldogító és felszabadító élményvolt,
amikor a Nap kiemelkedett az óstengerböl, Nunból,
háta mögött hagyta a horizont kapuit, vagy Nut lá_
bai között felkelt - lett légyen korong, skarabeusz
vagy sárnyas korong alakja. Az elsó pillanat visz-
szatérésevolt ez, s ez az örökös visszatérés öröm-
mel töltötte el az egyiptomiakat. Hisz ha minden
reggel végbemegy egy új teíemté§, akkor minden
megrljul és megfiatalodik a földön. Az egyipto-
miak, s nemcsak 6k az idő múlását é§zre nem véve
é|tek ebb€n a hitben és reményben, hogy az öreg-
éget, a b€tegséget, a seb€ket és az ínségetlegyóz-
hetik. Az idó és a mulandóság legyőzése tükröző-
dik a művészetben is. Walter Wolf egyiptológus és
művészettórénesz írja :
,§gyetlen egyiptomi kép sem utal a pontos nap-
szakra. Hiányzik a fény... színeket megváltoztató
és a táígyakat árnyékba borító hatása, s ez külön
is hangsúlyozza a képek idötlenségét. Nincsenek
átmeneti fokozatok: majdnem minden ember, a
halott éppú8y,éIete javakorában van... Állnak és
ülnek, de hiába is keresnénk egy éppen leülni ké-
szülő a|akot. A papíruszerdó teljes pompájában
virágzik, néhány közülük még nem nyílt ki ugyan,
de kibom|óféIben egyetlen viráBrüByet sem talál-
hatunk. A műhelyekben szobrok, hajók készülnek,
de ha pontosan megfigyeljük, ezek éppen elkészül-
tek, csak az utolsó mozdulatra van szükség... Ha
valamit mérnek a mérlegen, a mérleg mindig éppen
egyensúlyban van, a mérésfolyamata befejezódött...
Csodálatos következetességgel csak a kész dolgok
világái ábrázolták. Minden kész van, semmi sem
lesz, mind€nütt merev, időtlen a létezés.,."
A kozmikus és földi események ritmusa, a hit az
örökös visszatérésben, amely puszta ismétlódés,
sohasem változás vagy fejlődés, döntően meghatá-
íozta az egyipíomi művészetet. Ehhez a hithez tar-
tozott a hit a Nap születéséről a lótuszvirágból vagy
az óstojá§ból, amiről azt mesélik, hogy egy két-
nemű ósmadár, a ,,nagy gágogó" vagy a i,nagy
kiáItozó" rakta le. A lótusz és a tojás is kapcso|at-
ban áll a káosszal, amelyet a nyolc ist€n testesít
meg. A Nap elsö megjelenése tehát minden nap
megismétlődik, szülje akár az égistennó, merüljön
fel az őstengerből yagy a horizont kapui közöt1,
legyen az bogár, sólyom vagy szárnyas korong.
A Napisten különbözó ábrázolásai, mint szúletésé-
nek különbözö módjai is, felcserélhetóek, céljuk,
hogy a lehetó legsokoldalúbban adják vissza -aa
kozmikus történést. A pilonok és a templomok
horizont he8yeit, illetve a világteremtést utánozták,
és lenyűgözó erőYel jelenítettékmeg a fáraók, a
nemesség és a papok hatalmát, akik egy jól átgon-
dolt, igényeikhez szabott teológiával eíósítettékmeg
pozícióikat. A váíos istenét a többi istenek megje-
lenési formájának és az istenek királyának tartot-
ták. De nem mindig volt békésa viszony a fáraók
és a papok között. Ha hatalmi övezetük és igé-
nyeik keresztezték egymást, a konfliktus nyíltan is
kirobbant, mint például az,,eretnek fáraó" idején.
Aton-himnusza, a kezekkel rendelk€ző napkorong,
a reggeli Nap himnusza áz élet optimisztikus him-
nusza, míg az egyiptomi nép€t a Nap harca a sötét-
ség erói ellen saját küzdelm€ire emlékeztette. Yi-
gaszt és bizakodást keresett és talált a Nap újjá-
születéséróI szóló mítoszban és az ezze| együtt járó
időntrlliságban ésmaradandóságban.
Még inkább megerósítette öket e hitükben, ha a
kozmikus történéseket valami szokat|an je|enség
75
zavarta meg, peldául hold- vagy napfogyatkoás.
Boleslaw Prus (1845_19|2),,A fáraó" című regé_
nyében, amely az i. e. l l. század eseményeit örökíti
meg, leírja, hogyan használta ki a memphiszi pap
az általa előre kiszámított napfogyatkozást, hogy
hatalmát a fáraóval szemben megerósitse és ural-
kodóját letaszítsa a trónról. Amikor a fellázadt
tömeg megtámadni készült a város istenének,
Ptahnak a templomát, megjelent Herihor fópap a
kíséretévelés felkiáltott :
,,- lstenek ! A ti oltalmatokba ajánlom szent haj_
lékotokat, amikor árulók, istenkáromIók törnek rá!
A következó pillanatban, valahonnan a templom
fölött, embedölötti hang csattant fel :
- EIfordítom arcomat ettól az átkozott néptől:
boruljon sötétség a földre !
Es rettenetes dolog történt: míg a hang beszélt,
a nap szemlátomást elve§ztette fényét!Ésaz utolsó
szóra olyan sötét letl, mint éjszaka. Az égen fel-
ragyogtak a csillagok, a Nap helyén fekete korong
sötétlett, körülötte lánggyűrű...
Mondhatatlan kiáltás szakadt fel százezer torok-
bó|; a kaput döngetó emberek ledobták a gerendá-
kat, a parasztok leborultak a földre...
- Itt a halál és az ítéletnapja! _ sikoltotta egy
kétségb€esett hang az utca végén.
-lstenek!... Irgalom!... Szent férfiú,fordítsd el
rólunk ezt a csapást! _ jajveszékelt a tömeg.
- Jaj a hadseregnek, amely teljesíti istentelen ve_
árei parancsát! - harsogott az a hatalmas hang a
templomból_
Feleletül már az egész nép arcra boruIva terült el
a földön, és a templom elótt álló két ezredben zavar
támadt. A sorok megbomlottak, a katonák elhány-
tik fegyvereiket, és ész néIküI rohantak a folyó felé.
Egyesek futtuiban, mint a vakok, nekimentek a §ö-
tétségben a falaknak; mások elbuktak, és társaik
halálra gázolták óket a kövön. Néhány perc múlva
a katonák zárt oszlopa helyén csak elhányt dárdák,
csatabárdok hevertek szanaszét, az utcák torkola-
tánál pedig holttestek, sebesültek halomba tornyo_
sultak.
Elvesztett csata még soha nem végzödött ilyen
vereséggel.
- Istenek.., istenek... - jajgatott a nép -, könyó_
íüU€tek meg az ártatlanokon...
- Ozirisz! - kiáltotta Herihor a teraszróI. - Irgal-
mazz és mutasd meg arcodat boldogtalan néped-
nek...
22. kép. Á napkoroaa telje§ fogyatko2áskor
,I6
- Még egyszer utoljára meghallgatom papjaim
könyörgését, mert könyörületes vagyok! - felelte
az emberfölötti hang a templomból.
Abban a pillanatban a §ötétség eloszlott, a Nap
visszanyerte regi ragyogását.
uj kiáltás, Új sírás, Új imádság hullámzott végig
a tömegen. Az emberek az örömtól megmámorosod-
va üdvözölték a feltámadt napot. Ismeretlen€k egy-
más karjába borultak, néhányan belehaItak, és va-
lamennyien térden csúszva mentek a templomig,
hogy megcsókolják áldott falait.
A kapu fölött pedig oti állt Herihor, ég felé for-
dítva tekintetét, két pap meg a főpap szent karjait
taltotta, amelyekkel elűzte a sötétséget, és meg-
mentette népéta pusztulástól." (Havas József for-
dítása.)
Ma már tudjuk, hogy az i. e. ll. században az
egyiptomiak nem tudták ilyen pontosan elóre ki-
számítani a napfogyatkozás idejét. Az antik kultú-
ráknak ez csak viszonylag késón sikerült. De termé-
szetesen megfigyelték a fogyatkozásokat, s például
Kínában már igen korán feljegyzéseket is készítettek
róluk. A babilóniaiak már megkülönböztették a
tényleges és atmoszferikus fogyatkozást és úgy hit-
ték, hogy a májból való jós|ással elóre megmond-
hatják pontos idejúket. Az első megbízható mezo_
potámiai leírás egy holdfogyatkozásról i. e. 72l-ból
származik. Ekkor vált tudatos§á a fogyatkozások
periodikus visszatérésének felismerése (az ún. szá- .
rosz-ciklus - A sumer szár görög formája:3600:
19 év és I0 I/3 vagy Il ll3 nap:235 szinódikus
holdhónap). Az i. e. 5-ó. századlől már pontosan
meg tudták mondani a fogyatkozások idejét.
Valószínűleg a görög Thalész (i. e. ó40 vagy
624-546) is átvette a babiloniak ismereteit. Héro_
dotosz ugyanis a következóket meséli: ,,Mikor a
23. kép. HéIiosz tltja az égre. Auikai vázakép
í- e.43O kőrúl
médek és a lüdiaiak csatáztak. megtörtént, hogy
harc közben a nappal hirtelen éjszaka lett. Ezt a
változást a milétoszi Thalész előre megmondta a
iónoknak, megadta az évet, mikor fog beköven
kezni." A csata a Halüs folyónál folyt, a napfogyat-
koás pedig i. e. 585. május 28-án történt. Tudjuk,
hogy a görög filozófus, Anaxagorasz (i. e. 500-428)
már tudta a nap_ és holdfogyatkozások okát. Ezért
meglepő, hogy a részben már számítógépeket is
alkalmazó modern kutatások szerint a nyugat- és
észak_európai kóemlékek készítőivalószínűIeg már
az i, e. lI. évezred első felében elóre meg tudták
volna mondani a nap- és holdfogyatkozások pon-
tos idejét! Ennek magyarázata azonban túl messzire
vezetne bennünket.
Mindenesetre nem igaz az, hogy az egyiptomi
papok már az i. e. I l. sázadban ismerték a fogyat-
koások periódusait. Ennek ellenére Prus |eírása az
egyiptomiak félelméről igen találó. s nem álltak
egyedül ezzel a félelemmel. Főleg a napfogyatkozás
volt rendkívüli e§emény. (A mi szélességi fokunkon
a következó teljes napfogyatkozás 1999. augusztus
l l-én lcsz.) Minél közelebb kerül a Hold a Naphoz,
a nappalt egyre inkább felváltja a sötétség, s mi-
helyt a Nap telje§en eltűnik a Hold mögött, s_ csak
a messze kilövellő, gyengén fényló gázrobbanások
koronája látszik, amit korábban eltakart a teües
ra8yogás, az égen mcgjelennek a csillagok (22. kép).
Alighogy az elsó nap§ugár kibukkan a Hold mögül,
a jelenségnek vará,zsütésre vége.
A csillagász Ern§t Zinner leírta, számos meg-
figyelés és tudósítás alapján, hogyan hat a nap-
fogyatkozás az állatvilágra: ,,Az állatok többsége
napfogyatkoáskor nyugalomba vonul s felkeresi
pihenóhelyét. Ha elkésnek, ha a sötétedés egy órán
belül zajlik le, ez a vonulás menekü|ésbe csap át, az
ál|atok pánikba esnek. Szinte elfeledkezve maguk-
róI, egymást taposva menekülnek: a méhek meg-
támadják a méhészt, néhány állatfaj eszméletét vesz-
ti, mint a sirályok közül is páran. A méhek kivetik
maguk közúl a heréket, mintha ósz lenne. Más áIla_
tok a helyükön maradnak, de befejezik életüket. Elő-
bújnak az éjszakaiállatok. Néhánymadár, mint a ka-
nári, a tyúkok vagy a galambok, izgalomba jónnek.
A vízimadarak kiáltoznak - valószínűleg mert a
fény eltűnésével, illetve a sajátos fénlviszonyokban
elvesztik tájékozódási képességüket. Megint mások
az égre pillantanak, ahol az elbalványult Nap, illetve
a napkorona látható. Néhány mac§kafajta, s külö-
nösen a kutyák rettenetesen megijednek. A nap-
fogyatkozás tipikus jelensége a kutylík ugatása,
csaholása és menekülése."
Holdfogyatkozáskor ilyen dráma nem játszódik
le. De a földi atmoszféráról visszaveródő hosszú-
hullámú, sötétvörös szó* fény gyakran ugyanilyen
pánikot idéz el6. Az emberek azt hitték, fogyatko-
áskor valamilyen szörnyetegek nyelték le a Holdat
vagy a NaPot. Ezért volt fontos, hogy erről a féIel_
metes eseményól elóre tudomá§sal bírjanak, hogy
,,morálisan és lelkileg" felkészüljenek rá és lármá-
jukkal, zajongásukkal a fenyegetett égitest segítsé-
gére siessenek.
Egy ilyen váratlan napfogyatkoásról sámol be
a su-king, az ókínai ,,oklevelek könyve".
Két udvari
77
 ó7- ábra. Á söíétség démona |zabadon engedi
a fénymadarakat

csillagász, Hi és Ho sokszor néztek a pohár fene-

kére, ezert elhanyagolták kötelességüket és elfelej-
tették idöben bejelenteni a napfogyatkozást. Az em-
berek ezért késón kezdtek fiityülni, kiáltozni, küí_
tölni, de végül is a sárkány, ame|y a kínaiak hite
szerint ilyenkor elnyeli a Napot, rijra kiokádía azt.
A részeg csillagászokat a császár l€fejeztette.
A világon szinte mindenütt az emberek lármával.
zajongással próbáltak segíteni. A régi peruiak, hogy a szürakuzaiak kivégezték.Egész má§hogy yiselke-
íokozzÁk_a hangzavart, me8kötözött kutyákat bo- dett Periklész. aki a spárta és a peloponnésszoszi
toztak. Ugy gondolták. varázslók és egyéb rossz szövetség elleni háború (i- e. 431-404) elsó évében,
hatalmak oltoíták ki az égi fényt. igy például a a behajózás elótt bekövetkezett napfogyatkozás al-
thesszáIiai boszorkányok megpróbálták lehozni az kalmával egy beijedt katonájának az arca elé tar-
égről a Holdat, mint ezt egy vázakép mutatja totta a kópenyét, és megkérdezte, mit lát, va8yis
(23. kép). A Hold természetesen megsínyli ezeket a így adta tudomá§ára, hogy a Hold volt, ami el-
borzalmas cselekedeteket. ,,Luna laborat", ,,a Ho|d sötétítette a Napot.
beteg", mondták a rómaiak egy holdfogyatkoás A régiek hite szerint a Holdat és a Napot fogyat-
alkalmával; ,,mon Dieu, qu'elle est souffrante", kozáskor sárkányok, kígyók, medvék, farkasok,
,,istenem, hogy szenved", panaszolták mé8 a 19. halak és más állatok nyelik le. A mítoszokban ök
századbaí is a francia parasztok. ,,Vince Luna!", a §ötétség démonai, akik már a k€zdet kezdetén is
,,gyózz, Hold !", kiáltották a Holdnak a középkor- lenyelték az égitesteket. Néhányan közülük állítólag
ban. l844-ben a német Ludwig Ross régésztanúja a hónaljuk alá rejtik, de egy kultikus tánc hatásáía
volt egy Rhodosz melletti kis szigeten, hogy hold- ismét szabadon bocsátják foglyukat. kínából szár-
fogyatkozáskor a görögők és a törökök óriási Iár- mazik egy ábrázolás (67. ábra), amely azt mutatja,
mát csaptak, lövöldözt€k, ,,miközben férfiak, nók hogy egy bagolyszerű démon tánc közben mozgatja
és gyermekek a pappa| az élúkön énekelve és imád- a szárnyait, így a két fénydémon elhagyhatja börtö_
kozva mentek a kápolnába, hogy könyörögjenek nét és szabadon elrepülhet. Szarvasagancsaik a Nap
Panagiának é§ a többi szentnek, segítsen elüldözni és a Hajnalcsillag jelképei, A két démon karmai
a pogány Szelenét, azaz a holdistennót." A l8. szá-
zadban egy angol orvos lefedette a kútját, hogy a
napfogyatkozáskoí a föld fölött suhanó rossz levegő
nehogy megmérgezze a yizet.
A hit szerint a fogyatkozásoknak ártó hatása is
van a földi történésekre. A görögök Nikiasz, a gaz_
dag rabszolgatartó és hadvezér vezetésévelhadjára-
ton voltak §zicília ellen. de szürakuza városát ered-
ménytelenül ostromolták, Már éppen abba akarták
hagyni az ostromot, hogy hajóra szállnak és haza-
térnek, amikor - i. e.4l3. au8usztus 27-én - a kato-
nák a holdfogyatkoz᧠miatt nyugta|anok lettek és
halasztást kértek. Nikiasz egy ,,látnok" szavára hall_
gatva, aki óvott a fogyatkozás következményeitól.
háromszor kilenc nappal elhalasztotta az indulást.
Végzetes lépésvolt. Nikiasz maga is fogságba esett.

ó8. ábra- A fény madarai

és eg, isten képe Equadorból

78
közótt a §ötét§ég kíryóalakri dérnonai. A fény meg-
szabadulásának ez a motívuma valószínűleg innen
jutott e! tengeri úton É,sz&knyug8t-Amerika indián ,felét §zétszórta, így keletkeztek a csillagok. A mltosz :

népcihez, ahol továbbfejlódött, s végül eljutott egy másik Yálíoz2'ta szerint Yetl addig év&ött eg! .,

Equadorba (68. ábra) és Peruba is. Az ész:k-ameri-
kai míto§zok szerint kezdetben egy hatalma§ törz§-
főnök tartottá fogva a Napot és a csillagokat egy
szelenében (ami az alvilág és a rabság szimbóluma).
Csak egy cselfogás árán sikerült a hollónak, Yetl-
nek elrabolnia tőle a szelenét házának kéményén
(az alvilág kijáratán) keresxül. odakint aztáí az
asszonnyal (az ósanyával), míg az nevetve emelte
démonok kiszabadultak. Ezekból a mítoszokból vi_
lágosan kiderül, milyen óriási jelentöséget tulajdo_
nltottak a régiek a feny megjelenésének,a Na! szü-
letésének.
A mú credeti círre:
^{ncienr America
.{tles of
A foíditás az Andromeda Oxford
Ltd. I98ó. éli kiadása alap!án
kÉzúlt

B 1986.{ndromeda Ordord
1 imilgd
L\EQL};oxBooK
Dcised md produced b_v
§ndmmeda O;dord Ltd,
l 1-1! The \incyard_ Abingdon,
Driordshin OXl4 3PX, England

Fcr&ru- Kóth21. Karrlin

:Í §r{j.l Gat|rE-
Eu4xirn rnnd:tion
E K§óly Krari!" 1997
g §+lirt G1rrg,., 1997
r ftrdirrrg ekmeillt ellenórize
Dodrr t lo§
r ng;rr *ttpt g§odozta
kq*rqrIidó
lrÉddten§i |.rftztc
§filu lmrt
lz F}-.tríitri vonrüeások-
nl tep<sotetm ger:nai
Bgí€Éc*h kószonet illeti
tu'iág,ri r.ágdót

ldikm Kiedó -Magyar

(omrklub
tdapest, 1997
;cl€Iós kisdó Szilágyi János,
LHclikon Kiadó és dr. Breitner
ilitlóq a Magyar Könyvklub
t242íőia
tlelós szrrkesaó
ttcQl-esv Zsofia
tísaki vezető l(ovás Imre

i:modei elókeszítes:
icafctcar 39.; {.|' íy
rirlttcnt*n '
§&\ !b-1 5{8 52ó 3
lE::: §B\%12o81527
s§i 9:_]9 lő x
lfur.d i, sf[ia
9Fcnrrirrl Gn6es
§-rfugrr.

ltó§d{Farru,\'e&ívok
l pct_siai& átrázolása ket maia
ianil A rpítclcg férfi fogoly,
}ir ildgttéor visaek
lt{ei<zs színhc§,ére.
Az őstenger
Ha ma meg is csodáljuk a égi egyiptomiak teuesít_
ményét,ne feledjük, mennyi szívósságot és fárad_
hatatlan szorgalmat követelt tőlük. A Parasztok
eSa munkája nélkül lehetetlen lett volna Egyiptom kul-
turális felemelkedés€. Hogy megv€thessék a lábukat

napszentélyek a Nílus-vólgyében és a delta mocsaraiban, gátakat

kell€tt építeni,csatornákat ásni, városokat alapítani,
§ántani, vetni, aratni, A termé§zet és az életmód
által rájuk kényszefitett tehctetlensé8i eró egy eró-
sen konzervatív szellemi§éget hozott létre, A régihez
való szívós íaga§zkodás mindenekelótt vallásukban ,
és a művészetükben figyelhétő meg. De a népesség
terjeszkedése, újabb és újabb földek művelésbe vo-
nása révénszoros kapcsolatok alakultak ki a szom-
szédos népcsoportokkal és törzsekkel, akik lassan
beolvadtak a birodalomba. lgy vált szükségszeíivé
a különböző kultuszok egymáshoz igazítása. A régi
recept sz€rint jártak el: minden úi|al szemben nyi-
tottak voltak, anélkül azonban, hogy a íegit fel-
áldoznák. Az egyik istent a másik megilenési for-
májának nyilvánították, igy csaknem valamennyi
istenséget istencsaládokká, sőt, egyetlen istenné
egyesítettek. A teológiai spekulációk és a mítosz-
alkotó fantázia kéz a kézben jártak és hozták létre
a legkülönbözóbb va|lási elképzelések és szokások
figyelemre méltó, az ókori Egyiptomra annyira jel-
lemzó egymásmellettiségét.
A különbözó vallási elképzelésekátvételéból es
hordozóik összeolvadásából jött létre az a töí7s,
amely Közép-Egyiptomban telepedett le, s amely-
nek sz€nt állata a nyúl volt, ó utánuk nevczték cl
€ terü|etet,,nyúltartománynak". Települé§területük
középponti fekvése miatt kulcsszerepet töltöttek be
a politikában és a kultuszokban egyaránt. A tarto-
mány hercegei ellenórizték a Nílustól nyugatra fek-
vő Fajjúmba, a líbiai sivatag oázisába ömló, hajó-
á§ía és öntózesre egyaránt alkalmas csatorna
- a mai Bahr Juszuf- egy fontos meUékágát. Külö-
nós jelentóségr€ tett szeít a terület, amikor az ,,eret-
nek fáraó" a folyam keleti partján megalakította
Ahet_Atont, a mai Tell el-Amarnát.
A politikainál azonban fontosabb volt vallá§i be-
folyása. Ennek oka a fővárosukhoz, Hemenu_ vagy
Unuhoz fűződő mítoszaik voltak. Hemenu a nyol_
cak városa volt, vagyis az óstenger tulajdonságait
megszemélyesítő nyolc kígyó_ és békafejű isten vá_
rosa. A nyolcak közül Amon, Théba későbbi isten_
királya játszotta a döntó szerepet. Ó hozta fel a

24. kép. Az irnok Tsaj a majomalaktl Thol előn,

Kő és ía. Esyiptom, Újbírodrlo^

8l
mély§€gekból Nunt, így keletkezett az iszapból a
sárazíöld, így emelkedett ki a hullámokból a He-
menu melletti Magas Domb vagy Tíiazlget. A szÁ-
razföld keletkeze§ének ez a magyarázta tökélete_
sen megfelelt az egyiptomi parasztok tapasztalatai-
nak. Minden évben türelmetlenül váíták, hogy az
ár visszahúzódjon és szabaddá tegye a földet a ve-
téshez. Az apály nyomán keletkezó kis dombocskák
az ó§eredeti történésre emlékeztették óket. A Magas
Domb, amelyen a szent yáro§, Hemenu épült
(görögül Hermupolisz), egy termé§zetes képzód-
mény volt, amit az első sáradölddel azonosítotfak.
Innen vonult vissza a káosz, itt a|kották az istenek
a földet, az eget és a csillagokat. Aki a közelben
lakott, a kozmosz középpontjában éIt és részese
Yolt az aZI irányító titokzatos erőknek. A vallásin
túlmenóen azonban politikai jelentősége is volt,
hiszen a hermupolisziak és a papok is tudatában
voltak annak a tekintélynek, amit a város az Ős-
domb révénszerzett magának. A zarándokok szerte
Egyiptomba elvitték e szent körzet, a templomok
és kápoInák dicsőségét. Az elsö szárazföldön épült
város igényt tartott arra, hogy a legfontosabb dön-
tésekbe beleszólhas§on, sőt, vezetö szerepre tegyen
sztrt. S gondoskodni kellett a számos szentélyról
is: adókat Yetettek ki, hogy a papok ebből fedez-
hessék kultikus cselekményeik költségeit. MinéI te-
kintélyesebb és hatalmasabb volt a templom, ter_ A küzdelemben a Nap segítsé8éresietett egy má-
mészetesen annál több kívánsága volt. sik istenség, aki a nyúltaítományban éppúgy,mint
Hemenu földrajzi helyzete bizonyára belejátszoü Hemenuban óriási tiszteletben állt. Alakjában a
az osdombról szóló mítoszok kialakulásába. A ké- legkülönbözóbb elképzelések e8yesültek: egyszer
sóbbi város helyén emelkedó domb messze ki- pávián képében jelent meg, főként azonban az ibisz
magaslott a homokdűnék közül, az áradás elérte alakját öltötte magára. Ez a gázlómadár bízonyára
ugyan, de nem bodtotta el. Ezért telepedtek ide az bosszri, lefelé görbüló csóre miatt érdemelt ekkoía
emberek, hogy lassanként elhódítsák a földet a víz- figyelmet. A pávián és ibisz alakjában elképzelt,
tól és virágzó kerteket-hozzanak létre rajta. A nap- éppűgy az őstojásból származő istent Thotnak hív-
sugarak hatására virágzó élet keletkezett itt, kinyílt ták, s a Holddal azonosították, amelynek éles sarlója
a lótuszvirág az iszap közúl és gázlómadarak ezrei a fegyver, amivel Thot a hermupoliszi Magas Domb
telepedtek me8. A táj így maga adott tápot külön- ellenségeit legyöxe és meggyilkolta. A Holdat a
féle spekulációknak, mityen is lehetett ,,kezdotben''. Nap ellentéténektartották, amely mint Ré helyet-
Idóve| a tapasztalatok es a mitikus magyarázatok te§c b€ragyogja az éjszakái. Thot holdisten tóbb€k
egyseges egésszé olvadtak össze, amely biaosította között az ,,idő ura" és az ,,évek sámlálója" büszke
Hemenu és a taítomány elsőbbségét egész Egyip mcllékneveket viselte. Ő volt a beszed és az írás
tomban, feltalálója. Az ímokok ezért fordultak hozzá imá-
A nyolc ősisten§eg nemcsak hogy itt élt, de a nap- jukban, ők egyedül tartoztak Thot cehébe, az Ibisz
i§tent is itt sziilték meg egy lótuszvirágban vagy egy seregébe (24. kép). Mielótt munkához láttak volna,
tojá§ban. Az őstehén hozta ki a vízból a fénylő gyer- az íráshoz használt vizestrilkájukból áldoaak az
m€ket és ő is szoptatta. A §ötétség eíői az alvilági istennek. Ism€retei és képességeimiatt Thot lett a
démonok kigyótestű gyerekei azonban megkezdték ,,törvények ura", ,,Ré írnoka", aki formába önti
a harcot a Nap ellen. De az |egyőzte óket, mint a Napisten parancsait, rendeleteit és ítéleteités mint
ahogy legyőzte a téli égbolt felhó_bekáit is, akik el- ,,vezírje" ,jogszerűen dönt, mérlege|, azok javára,
torlaszolták elóle az utat. aki jogosan cselekszik". Nem utolsósorban az ó
82
69. ábra. Ttlot, az ibi§Zíejú isten a Iaruó elől,
( Roefur nyomáo
n€véh€z friz&n€k a kúlönbözó szcnt iíatok és va-
nizskönyvek. Mert ó mindennek látja az okát, ism€r
minden titkot é§ mint a tudósok és az orvosok vftó-
szentjc, ,,kiYálóan ért a varáxláshoz" (ó9. ábra).
Thot, Hemenu ura, a holdisten az egyiptomiak
hite sz€rint az§k kózé a hatalmak közé sámított,
70. furu. A herruQoliszi szent kőfzet alapmjzo
( Redet nyonún)
akik a k€zdetb€n megteí]emtettéka világot. olykor
Thot hicroglifája, az ibisz, egy kúp alakú dombon
áll, ame|y az ősdombot szimbolizálja, ez utóbbit
ma€át e8y derékszögú háromszög va$/ egy magas_
lat je|képezi, amelyn€k tetejéb€ lépcsők v€zetnek.
Hemenu lakói valószínűleg az istenek királyának
tartották Thotot, a ,,nagy istennek", ,,iz éE kitá-
Iyának", ,,az istenek vezérének" nevezték. Nem
tudjuk, vajon az e vidéket benépesítő és Thotot
patrónusukként tisztelő törzstól származnak-e azok
a holdmítoszok, amelyek végül egesz Egyiptomban
ismeíttéváltak. Egy hipotézis szerint a nyúltarto-
mány telepesei a deltában lakó és a napistent ti§ztelő
nép egy része volt, az egyik leghatalmasabb Egyip-
E3
 tom koíai történctében. Bárhogy is vok, a régészeti
lelctekból és a hagyományokból úgy tűnik, hog}
Hemenu tóíténetétés sorsát a világ keletkezéséról,
az Ósdombról, a Nap és a Hold születéséról szóld
mítoszok határoáák meg. Bizonyság erre minde-
nekelótt annak a német régészc§oportnak a mun-
kája, akik 1929 és 1939 köótt végeztékásatásaikat
Hemenuban és nagy vonalakban rekonstruálták az
ósi fóvárost.
Képzeletbeli utunk a sivatag nyu8ati sélétól egy
kesk€ny ö§§zekótő úton vezet a Nílus vöIgyén ke-
rcsztül kelet felé. Már ilyen messziról is látható volt
a város, Hermupolisz. Az országúttól délre feküdt
a tulajdonképpeni város, amely falak határolta ke-
rületekre tagolódott. A szíik utcákban majdnem el-
vi§elhetetlen hó§ég uralkodott. Az út két oldalán
tóbbemelete§, torony§zeíű házak cmelkedtek, kes_
keny ablakokkal. Északra cgy magas, 638 méter
hosszú fal vonja magára a figyelmct. A városfal
maradványa ez, amcly a szentély négyszög alakú
terül€tét minden oldalról lezárta és v&te. Még a
lcgügyesebb ellenfélnek is nehezére eshetett bevcnni
ezt a több millió, napon szárított vályogból épült
eródítményt. A 13 méter magas falak felső szintjé-
nek szelessége legalább l l méter volt. A fal kózcpen
a bejárati kapu mészkőből épült, a réz|emezekkel
bcvont ajtósárnyak édrusfából készültek. A Thol
ti§zteletére rendezett ünnepen a templomkörzetet
mindenki előtt megnyitották, s már reggettól áradt
a hivók, polgárok, az ide zarándoklók sokasága.a
§zent körzet felé. ltt állt a tartományúr palotája is.
A templom mellett lakták a papok, a nyugati re§zen
pedig külön fal mögött voltak a katonák és a kéz-
művesek házai, akik a herccg, illetvc a papság szol-
gálatában állottak.
A nagy b€járati kapun át (70. ábra) a töm€g a
szent körzet észak-délitengelyén, a felvonulási
úton cgy hatalmas pilonhoz jutott, amelynek clülső
oldalát isten- és fáraófigurák dísátették, a ke§keny
falmélyedésekbehelyezf)tl zászlőtaító rudakon fe-
her, zöld, vörós és kék lobogók. A kapu elótt jobb
es bql oldalon két karcsú, négszogietű roiiIlér
emclkedett, piramis alakú csúcsban végződvc. Ezek
az egyetIen gránittömbből fara8ott obcli§zkek a
Napisten jelképei.
A pilon kapusárnyait is me8hyitotüík Thot ün-
ncffn. §zabaddá vá|t az út a kb. l00 métcr hosszú
ténégfclé, athit hátul két, még hatalmasabb kettós_
7l. üra. Papok viszik Kon isten bárkójtlt
( hma nyomón l
t4
torony zárt le. Különbözö isteneknek szentelt iemp_
lomok es kápolnák álltak a tér keleti és nyugáti
oldalán. A Thot ti§aeletére rendezett retvónulás
azz^l kezdődőtt, hogy a hátsó pilonok kapujában
megjelent papok §ere8e, akik e€y bárkát hoztak a
vállukon _ annak a báíkának a mását, amelyet a
Nap és a Hold használ mindennapos égi körútján
az égi óceánon (7l. ábra). Valószínűleg a hotdsarló
adta ehh€z a mintrit, mivel az Egyenlítóhöz köze-
lebb fekvó Egyiptomban a fogyó és a felkeló Hold
a hátán fekszik, s egy csónakhoz hasonlít. Az iste-
nek bárkáján a píofán tekintetek eló| egy ajtóval
elárt maga§ fiilkéb€n lakik az isten. A hivők imád-
kozva borultak le előtte a földre. Meg§zóla|tak a
hangszeíek, a tömeg egy himnuszt kezdett énekelni.
Ezuán a fópap kihirdette ,,a nagy isten, az ég ura.'
áldá§át é§ a menet vi§szatért a templomba. Ínot
me8látogatta tisztelőit és €zzel me8adta a jelet a
vigasságok kezdetére. Az egész várost kivilágították,
nagy lakomákat és ivászatokat rendeztek.
A szent körzet parkjában volt e8y óstojást min-
tázó köszobor, amelybő| a napisten kikelt. s itt volt
valahol az ismert ,,kés-tenger", ennek partján nyílt
ki először a lótuszvirág, benne a napgyermekkel.
A tó az óstenger szimbóluma volt, az újéviünnep,
segek színtere, amely minden bizonnyal ugyan-
olyan sok látogatót vonzott, mint a Thot-ünnepsé-
gek. Az újéviünnepről nincsenek pontos ismere-
tcink, valószínűleg a következőképp€n záj|ott le: a
papok a tópanra vitték Ré ereklyetartóját, egy bár-
kába he|yezték és az Ósdombra vitték, ameIyet a
napgyermek tűzszigetté változtatott. Itt nött a nílusi
akác, amelynek ágai között vo|t az ó§tojá§t tojó
madár fészke. A tűzszigeten valószínűleg felállítot-
ták a Napisten szobrával díszített ereklyetartót,
szimbolikus ismétlésekéntaz elsó pillanatnak, ami-
kor Ré felsállt Nunból.
 De Hemenu-Hermupolisznál is nagyobb hírnév_
nek örv€ndett Héliupolisz, a napváros, ahogr a gö-
rógók hívták. Hé|iupoliszt, mint tlemenut is, a ké_
sőbbiek során kirabolták és lerombolták, romjait
ma méter vasta8ságú termőföld fedi. De az okleve-
lekből és az útleírá§okból jól ismerjük az egykori
várost. Néhány jel arra ulal, hogy a történeti forrá-
sokból ismert elsó birodalomalapítási kísérletek
elótt e8y ideig az e8yesült birodalom fővárosa lehe-
tett, később az al§ó-€gyiptomi birodalom politikai
és kulturális c€ntruma volt, de óriá§i befolyást gya-
korolt egész Egyiptom vallási és művészeti életére
is. Mint a hermupolisziak, a héIiupolisziak is úgy
taították, az ó városuk helyén volt az eglkori Ós-
domb. A Nunból keletkezett el§ó sárazföIdról szóló
mítoszok azonban néhány Ponton különböznek
egymástól. A hermupoliviak szerint Amon szél-
i§ten segltett a magas domb létrejöttében, a héliu-
polisáak szerint az Ó§föld, Atum, a váro§ ist€nének
megszemélyesülése, Atumé, aki a ,,mindenség", aki
friggetlen Nuntól, önmagától keletkezett, az ósten-
ger vize mint valami bölc§ó íingatta, mígnem a lus-
taságból és a fáradtságMl a fe|színre emelkedett.
egy homokdomb formájában.
A héliupolisziak a vilá8történelem elsó száraz_
földjét egy óriási homokdomb alakjában mintá,zták
meg, amelyet sajnos a gyér ásatási anyag miatt csak
nagy vonalakban ismerünk. Ez az építményvaló-
színűleg 20 méler magas lehetett, a támpilléreket is
belesámitva átméróje kb- 440 rnéter volt. Hogy tar-
tós legyen, egy 40 méter széles vályogfal vette körül.
8z így keletk€zett óriási belsó téíségetteljes egészé_
ben a tiszt|qjig jelképével, homokkal tökötték ki.
Mennyi munkájukba, mennyi vérbe és izzadságba
k€rúlhetett ez az építrnényaz egyiptorniaknak !
Mindehhez eg5l keményen fogott és jól irányitott
népre, óriási munkaeró_tartalékokra volt szükség.
Az építőanyagok sállításához csak primitív eszkti-
zök álltak rendelkezésre. Annál csodálatosabbak
ennek a homokdombnak a méretei és maga§§ága,
amelyet már rnesszirő| megpillanthatott az víLzó.
Dc Atumot jelképezl€ a kúp alakú kő is, ame|ynek
a neve a ,,felemelkedni", ,,kiugrani" igeból sár-
mazik é§ az i§ten első megjelenésere utal. A homok-
domb tetején épült §zentély középpontjában bizo-
nyáía állt egy ilyen szimbolikus kő.
Atum valószinűIeg a delta_vidéki parasztok val_
lásos képzeletének szülötte. Amikor az itt lakók
érintkezésbe léptek a sivatag b€dün töízseivel, át-
vették tőlük a Napisten tisáeleté! aki azután Egyip-
tomban sokáig az isteni hierarchia éténállt. Ezért
volt a héliupolisáak részeről igen ügyes sakkhrlás,
hog5r összekapcsolták Ré napi§tent Atummal,
Ré-Atumnak hívták ezt az új istent, Rét nevezve
meg elószór, mert ó volt az, aki a }ezdet kc2detén
a befolyásosabb istenhez a kapcso|atot keíeste. Ez a
kapcsolódás természetesen nemc§ak teológiai speku-
lációk eredménye vo|t: a két isten hatalmi és be_
folyá§i övezetét akaíták ily módon ósszekapcsolni,
ugyanúgy, mint a thébaiak tették k€§őbb sokkal
sikeresebben Amonnal és más istenekkel. Ré-Atum
szóv€t§egének szimbóluma lett az áta|akílott b€n_
ben-kó, amelynek gúla alakú része egy derékszögű
négyszög alaprajzú hosszú, karcsú oszlop tetejére
került, Ez€ket az egyetlen 8ránittömbből faíagott
oszlopokat görög gúnynevükön ismerjük, az obe-
Iiszk ugyanis kicsi lándzsát jelent. A valóságban
ezek a ,,kicsi" lándzsák a 30 méter magasságot is
elérték.Ré nyilait, a napsugarakat jelképezték,egy
másik változat .szerint az isten minden reggel az
obeliszk hegyére sáll es benne lakik. Ma számos
orság városát díszítikilyen obeliszkek.
Érdekes módon azonban Ré és Atum sohasem
o|vadt össze egységes eg駧zé. Héliupo|iszban is kü-
lön templomaik voltak külön papokkal és külön
adókkal. A két isten relaűv önállóságát aíTa vez€t-
hetjük vissza, hogy Ré kapcsolatba k€rült egy mrisik
üláguralkodóval, a sólyom Hórus§zÁl, a legrégibb,
legkedveltebb és leghatalmasabb egyiplomi isten-
nel. A mi vámunkra ez az egyesü|és Hórusszal ér-
telmetlennek tűnik, hiszen Ré_Harahti (,,a fény or-
ságának Hórusza", ,,a horizont Hórusza") egyben
sóIyom, jobb szeme pedig a Nap. De ez egyált'alaA
nem zavarta az egyiptomiakat. Ré és Hórusz két
isten Yolt, akik e8yesítettéklény€güket és hatal-
mukat.
Ré-Atum a Hórusszal való kapcsolat által még
befolyásosabb és hatalmasabb lett. s ez me8látszott
Héliupoliszon is. Különböző forrásokból ismerjük
templomait, raktárait, a hatalma§ szobrokat, szté-
léket, a §zőlóskerteket es tavakat. A várost magát
cgy 30 méter széles fa| vette körü|, amire szükseg
i§ volt, mert éppen a szíriai úton feküdt, és a város-
lakóknak jó okuk volt, hogy minden lehetséges
módon védjékgazdagságukat. A település maga
nem volt nagy: jelentősége inkább vallási, mint po-
litikai.A nyugat-keleti teng€lyű templomkörzet
475x l l00 méter volt, a közeli lakónegred, amely-
ben fóként kézművesek és parasáok laktak, még
kisebb volt. A legelsó kultuszhely, az Ósdomb tete-
jén a Középbirodalomban épült fel a nyugat felé
mutató Atum-templom, amelynek valószínűl€g há-
rom óriási toronykapuja volt, amelyekhez e9 500
méter hossá, szfinxekkel szegélyezett sétány veze-
85
tett. A görögökaz egyiptomi bölcsesség jelképenek csillagról tudtak sokat, a Nílu§ áradásaira való ha-
tartották ez€ket az oro§zlántestű, emberfejű lénye- tását is ismeítek.
ket, holott az egyiptomi királyokat jelképezték,aki- Az e8yiptomiak tudták, hogy a Nílus áradása a
ket szívesen ábrázoltak állat formájában, hogy ez- nyári napforduló utráLn néhány nappal kczdődik.
zel is kieme|jék isteni sármaásukat, hatalmukat, Ezt nem yolt könnyű megállapítani, hiszen a nap-
bátorságukat és erejüket. Mint szfinx, a fáraó felül- forduló idejét is nehéz kiszámítáni. A csillagos ég-
emelkedett az emberi szférán, ő lett az isten, leg- bolt biztosabb fogódzót nyújtott: a reggeli égbolton
tóbbször Atum vagy Ré képmása. Az Újbirodalom- elóször megjelenő Szíriusz utiin állapítottrák meg az
ban általános szok᧠volt, hogy a templomokhoz áradás idejét. A Szíriusz korai, heliakus, vagyis a
vezető utat ilyen szobíokkal díszítsék.
Az Atum_templomtól keletre fekvó templom
valószínűleg Ré-Harahti szentélye lehetett. Talán
ennek alaprajza látható annak a palatáblának a
töredékein, amelyre Héliupolisz temp|omainak és
szentélyeinek javadalmait jegyezték fel. Három ka-
pu vezetett a nagy udvarra, ahol a szabadtéri oltár
állt. A középsó rész mellett melléképületek és kápol-
nák állhattak. Ré-Harahti szentélyét, a régi fétiskó
nyomán, benben-háznak hívták. Itt állt a napbárka,
benne egy kócsag lakott, amelynek neve, benu,
rokon az óskó nevével (benben). A kócsag volt az
elsó élólény, amely, mint Ré-Atum, az Ósdombon
megtelepedett. Ennek az elképzelésnek természeti
okai vannak: a visszahúzódó ár nyomán itt is, ott
is kibukkanó földhányások tetején ugyanis szívesen
Yert tanyát a kócsag. A szent kócsag, a göíö8ök é§
a rómaiak főnixe késóbb sok nép mitológiájába és
művészetébe utat talált. A kócsag minden 500. év-
ben Arábiából Héliupoliszba száll, hogy eltemesse
apját - mesélték.A Napisten templomában miírhá-
ból fészket fon, ennek tüzében elég, majd hamvai-
ból föltámad. Így lesz a fönix a halhatatlanság jel-
képe. Tűzhalá|a az elsö pillanatra amikor a Nap
tüzében elóször megjelent, feltámadása és újjászüle-
tése pedig a kozmikus történések örökös ismétlódé-
sére emlékeztet (25. kép).
Héliupolisz nemc§ak szentélyei (72. ábra) és a
velük kapcsolatos mitológiák miatt vált ismertté.
Atum és Ré papjai tudásukkal is óriási tekintélyt
vívtak ki maguknak. A görög Eudokszosz (i. e.
,l00-340), az állócsillagok katalógusának összeálli
tója másfél éves tanulmányútra jött ide (állítóla8
Platónnal egyútt). Eudokszosz matematikai, asztro-
nómiai, orvosi és jogi ismereteit nem utolsósorban
a héliupoliszi papoknak köszönhette. Hiszen tud,
juk, a régi népek nemcsak mítoszokat meséltek a
csillagokró|, hanem hosszú és gondos megfigyelé-
sük révénjelentós csillagászati ismeretekre is szert
tettek. Különösen a Szíriuszról, a legfényesebb álló-

25. kép, A Főníx rnozaikja. Párizs, Illuvre

8ó
72. ábra. Egy heliupoliszi lemplom alapraj:a
l Ricke nvomán t
Naphoz viszonyított íeIkelte PauI Ahnert csillagász
sámitásai szerint Memphi§zben az i. e. 2999. évt€n
pontosan egybeesett a nyári napforduló idejével.
Az Óbirodalom fóváro§a, Memphisz a mai Kaiíó-
tóI 30 kilométerre déIre íeküdt, az északi szelesség
30. fokán. Abban az évben a heliakus együttállá§
után kereken 14 nappal kezdódött a memphiszi
papok számítá§ai szerint a Nílus áradása. Thébá-
ban, a ll. évezredi Egyiptom fővárosában, amely
500 kilométerre délebbre fekszik, 5 nappal koráb-
ban. Théba szélességi fokán a Szíriusz reggel 5 nap-
pal korábban volt látható a kel€ti égbolton. A helia-
ku§ íelkelte tehát Felsó_ és Alsó_Egyiptomban
ugyanazt az eredményt hozta.
A Szíriusz peldáján figyelhetjük meg azt is, ho-
gyan állították össze az állócsillagok megfigyelése
nyomán naptárukat. A pap-csillagászok bizonyára
megfigyelték, hogy a Szíriusz két reggeli megjelenése
között pontosan 365 nap telik el. Ez volt az egyip-
tomi év, amelyet 12 harmincnapos hónapra és 5,
egyetlen hónaphoz s€m tartozó napra osztottak Íel.
Az év Thot havával kezdödött, amelynek elsö napja
i. e,2176-ban egybeesett a Szíriusz heliakus felkelté-
vel, Néhány ad,at azt bilot|yitja, hogy ekkor vezet-
ték be azt a naptárat, amely három évezreden ke-
íesztúl használatos volt. A Szíriusz megjelenése
után köyetkezett az ,,áradás négy hónapja", amit a
,,növekedés hónapjai" és a ,,forróság hónapjai"
követtek. Az évet igy három, közel azonos hosszú-
ságú évszakra osztották, a természetes adottságok
alapján.
A papok és a magasabb hivatalnokok valószínű-
leg már a naptár bevezetés€kor tudták azt is,,hogy
ez a 3ó5 napos éY nem egyen|ö a naÉvvel. De a meg-
figyelések álta| nyújtott tapasztalatanyag még nem
volt elegendő, hogy a maíadékotpontosan ki tud-
ják számítani. Csak később ismerték fel, hogy ez
pontosan egynegyed nap. A régi idöszámítás azon-
ban annyira meggyökeressdett, hogy valamennyi
változtatási kísérlet eredményt€len maradt, még a
naptári hibák sem döntötték meg a régi tradíciót,
jóllehet e pontatlanság évról évre nyilvánvalóbbá
vált. E negyed nap miatt ugyanis a Szíriusz heliakus
megjelenése minden negyedik évben Thot elsó nap-
járól a másodikra tevődött át, minden nyolcadik
évben a harmadikra. minden tizenkettedik évben a
negyedikre és így tovább. Egy generáció életében ez
még nem jálszott különösebb szerepet, hiszen negy-
ven év alatt is mindössz€ tíz nap volt az eltérés.
De l456 év alatt az eltéíésmár pontosan egy évnyi
vo|t. A Szíriusz heliakus felkelte tehát pontosan
ennyi idö alatt végigjárta a 3ó5 napos naptáí minden
napját, míg a papok újra Thot első napján üdvözöl-
hették a keleti égen. Más szavakkal: míg a Szíriusz
heliakus megjelenése az i. e. három évezredben meg-
lehetősen állandó volt és így bizonyos tájékozódási
pont az áradás kezdetére, addig a,,polgári" naptár
négyévenkéntegy napot csúszott. Csak minden
E7
l45ó. évben e§€tt egybe a kettó, vagyis esett Thot
elsó napjára a Szíriusz heliakus felkelte. Ezt a perió-
dust nevezik Szóthisz-évnek (szóthisz a görög neve
az egyiptomi Sopdetnek, vagyis a Szíriusznak).
Az ókori csillagászok az egyéb, igencsak bonyolult
tényezók ismeretének híján ezt a periódust 1460 év-
nek sámolták, tehát egy kicsivel hosszabbnak.
Az egyiptomi hivatalnokokat bizonyára bosszan-
toíta ez az e|téres a ,,polgári" naptár és a Szíriusz
he|iakus megjelenése között. Minden intézkedésük-
né| és rendeletüknél tehát két idópontot adtak meg,
a hagyományos napuíri időt, de a vetésnél,aratás_
nál a Szíriuszra vonatkozót is. Az ünnepek és a
kultikus események idejének meghatározásánál is
érvényesvolt ez a kettösség. A Szíriusszal és az
Ízisz istennövel kapc§olatos ctremóniákat és áldo-
zatokat a Szíriusz után igazították, a többieket a
mozgó naptárhoz. Hogy egyértelmű helyzetet te-
remtsenek, a fáraók több ízben megpróbátkoztak
a 3ó5 és egynegyednapos év bevezetésévelés az év-
kezdet újbóli rögzítésével, de ezzel nemcsak a régi
szokás, hanem a papok miatt sem boldogultak, akik
a régi felsámolásától saját hatalmukat és jogaikat
is féltették.Ezért arra kényszeritették a fáraókat,
hogy trónra lépesükkör esküdjenek meg: nem bánt-
já! a 3ó5 napos évet és nem foglalkoznak a hóna-
pok és napok újbóli felosztásával. Csak amikor
Nagy Sándor hódíüísái nyomán gyökeresen meg-
változott Egiptom bel- és külpolitikai helyzete é§
Ptolemaiosz Logosz, Sándor barátja és badvezére
mcgalapította a Ptolemaiosz{inasztiát, tettek ismét
kí§érletet a naptárreformra. l. e. 238-ban Kanóbosz-
ban ültek óssze a papok és adták ki IIl. Ptolemaiosz
Eucrgetész tiszteletéíe a híres dekrétumot, amely
szerint minden negyedik évhez még egy naPot hozzá-
sámítanak, ,,hogy az évszakok a mai világrend
szerint tegyék kötelességüket és ne forduljon eló,
bogy néhány, télen szokásos únnepet egysz.r nyá-
ron ünncpcljcnek meg, mivel a csillag [vagyis a Szí-
riusz| mindcn ncgyedik évben egy nappal késóbb
kcl íbl",
Hogy mindenhol éíyé§yísz ezzanek ennek a
rendeletnek, a kanóboszi dekrétumot demotikus
nyelven és görögüI is kóbe vesve valamennyi temp-
lomban felállították. Egy példányán ellenőriae a
hierogtifá} megfejtésenek helyességétRichard Lep-
sius egyiptológus, aki a kóbe vé§ett rendeletet a régi
Tanisz (a Delta északkcleti részén)romjai között
találta mcg. Amikor Julius Cacsar cgyiptomi had,
járata idcjén megismerkedett a kanóboszi reform-
mal, rö8tön felismerte nagyszcrűsegét, s bev€zette
Rómában a égi egyiptomi idősámítást. Ez a Julia-
88
73. ábra, Áz Abu-Gurab naptemplom.
A hosszú |eljóratot kőlapok .fedték
( Borchadt nyomán )
nus-naptár azonban ll perccel és 14 másodperccel
hosszabb volt a napévné|,igy l582-ig az eltérésmár
13 nap vo|t. Ezéítrendelt el Xlll. Gerge|y pápa
egy újabb naptárreformot, A görög-ortodox orszá-
gokban a Julianus-naptár l923-ig érvénybenvolt.
Ezzel be is fejeztük kis kirándulásunkat a naPtár
története körúl, amelynek kialakulásában az egyip-
tomiaknak óriási szerepük volt. Nemcsak hogy mí_
toszokat alkottak a csilla8okról, asztronómiai megfi-
gyelé§eik voltak mítoszaik egyik jelentős támpillére.
A szellemi éIet egyik kózpontja, mint láttuk, Héliu-
po|isz volt. Az V. dinasztia (i. e,24'10 körü1-2320)
fáraói valószínűleg az itteni paPsá8ból sármaztak,
s ezért nagyobb teret szente|tek a napkultusznak.
Erre enged következtetni az az i- e- 17. sázzdi el-
beszélés,amely szerint a Napisten eIégedetlen volt
Kheopsz (Hufu) íáraóval, a gizehi piramis építójé-
vel. Bár született fia és unokája, akik a két szom-
szédos piramist építették,halála után egy új nemzet-
segnek kellett átvennie a hatalmat, akik kedveseb-
b€k voltak az istennek, mint a pirami§építók:
,.... ók templomokat fognak épitcni, az oltárokat
élelemmel látják el é§ megterítik az asztalt, s nagy
áldozatokat hoznak". Ré ezért lemzett Ruddzsedet
papnővel három fiút, az V. dinasztia elsö királyait,
Á iáraók isteni sármazásának mítosza késóbb álla-
mi dogmává emelkedett és a királyság és a papság
hatalmi pozícióját védte. Hasonló mitológiával ta-
lálkoztunk az inkáknál, de más népeknélis meg-
találhatjuk a nyomait. A végkövetkeztetés min-
denütt azonos: mint az isten fia, az uralkodó részese
az isteni lényegnek, hatalomnak, varázserónck és
tekintéIynek. ,,A Te testedben lakozik Ré. A Te
tested az Ó te§tc" - mondták a fáraóról, A fiú az
apa éló képmása, de felelős neki, mert azért nem,
zették,,,hogy azí tegye, amit paíanc§olt neki".
Az V. dinasztia fáraói 6 §zentélyt építtettek a nap-
isten tiszt€letére, amelynek romjait Kaiíótól déI-
nyugatra tárták fel. Az ásatások a Német Keleti
Társaság kezdeményezé§eíe indultak meg, aminek
eredménycként három templomot nírtak fel. Külö-
nösen impoáns az Abu Gurabi dombra Neuszerré
parancsára épült sz€ntély (73-74. ábra). Az ,,örül
Ré napisten szíve" büszke nevet viseló, 80 x l00 mé-
71- űru. Az Abu-Gurab naptemplom. Alaptajz,
( Rissizrg nyorrúia )
-'---''*----
ler kerületű templom sámára e|óször is másfél-
szeresere nagyobbították a dombot, északi és keleti
felét falakkal támogattrik meg. A templomkörzettől
lejjebb feküdt a város, Neuszerré valószínű reziden-
ciája. ltt volt a naptemplom bejárata, egy hatalmas
toronyépítmény,ahonnan egy hosszú, keskeny út
vezetett felfelé a dombra. A toronyba két oldal-
b€járaton vagy egy csarnokon keresztül |ehetett be-
jutni, amely az elülsó oldal felől nyílt és amelynek
tetejét 8ránitból faragott, pálmafákat mintázó oszlo-
pok tartották. A falakon reliefek és feliratok beszél-
ték el az alapítás történetét. Egy folyosón lehetett
megközelíteni a keskeny, fedett, a íetönyílásokon
keresztül csak halovány fényt kapó, képekkel és
csillagokkal díszített feljárót, amely mintegy l00
méter€n keresztül nyílegyenesen vezetett egy máso-
dik kapuhoz. lnnen, a hirtelen látyánytól elámulva,
egy né8yszög alakú térre jutott az ember.
Elóször a háttérben álló, mészkölapokkal borí-
tott, mintegy 20 m magas, lapo§ tetejű piramis tárult
a látogató szeme elé, az Ósdomb stilizált képe.
Rajta állt a kb. 3ó m magas obeliszk, amit nem
egyetlen 8ránitból faragtak (ennél a méretnél lehe-
tetlen lett volna), hanem kötömbökból íaktak és
mészkővel borították. Minden reggel, amikor Ré
felszállt a tenger mé|yéböl, az ,,elsó pillanat" ragyo-
gásával vonta be az Ősdombot és az obeliszket, majd
az obeliszk csúcsába költözött. A piramis elótt volt
az alabástromtömbökből összeállított oltár, itt fo-
gadta Ré a hivók adományait. A kerek a§ztallap
körüli oldalfelületek ezéítaz á|dozat szó hieroglifá-
jára emlékeztett€k, amely egy gyékényhez hasonlít,
rajta egy kenyérrel. Mivel az Abu Gurabi szentélyt
a reggeli Nap ti§zteletére építették,az oltár kelet
felé nézett. Az udvar északi íészénhosszú csatornák
voltak, amelyek alabástrommedencékbe toíkolltak :
ezek fogták fe| az áldozati állatok vérét.E8y ha-
sonló építményvolt az Ősdomb jobb oldalán is.
A kultuszokhoz használatos tárgyakat a templom
északi részénekszűk kamráiban tárolták.
A felső toronltól szűk feüáró vezetett a piíamis
lapos tetejére. A falon belül az út elöször délnek,
majd egy éles kanyar után nyugatnak fordult, kb.
60 máeren keresztüI. Egy újabb forduló után lehe-
tett belépni a világot mintázó kamrába, a templom
nyugati ré§ze és az Ősdomb között. A kamra alsó
részétfeketér€ festették (mintha gránit l€nne), fö-
tötte vörösessárga szegély és reliefek, amelyek a
tartomány isteneinek felvonuIását jel€nítették me8
a Nílus felóI. Fölötte három hatalmas, az áradást,
a vetést és az araüíst szimbolizáló figuía. Mellettük
színes körforgásban az adott évszaknak megfeleló
m
állatok, növények és do|gozó emberek. A képek a
napisten teremtó erejéról tanriskodnak. Mellettük
vczetett tovább az út a Piramis belseje felé, majd
kétszer megkerüIte annak középpontját. Érdekes
módon ezen a sötét szakaszon is reliefek díszítették
a falakat, amelyek a fáraó jubileumi ünnepségét
örökítették meg. s végül ott állt a látogató az ob€-
liszk lábánál, az Ösdomb tetején.
A sötétség után különöscn megragadó volt a nap-
fényben tündökló szentély látványa. A kontraszt-
hatás nyilvánvalóan szándékos. Az épület belsejé,
ben a hivó a sötét, kaotikus óstengerbe képzelte
magát, míg végül, mint Ré, amikor elóször lépett
a szárazföldre, az elsó pillanat élményétérezhette
át és örvendezhetett a reggeli Napnak, amely bár-
káján megkezdte napi útját az égen. Az épitők a
bárkáról sem feledkeaek meg: a falakon kívül, a
déli oldalon egy 30 m hosszti, vakolt és festett tég|a-
építményjelképezte. A fedélzetét, a szimbólumok.t
és je|vényeket gazdagon díszített,aíanyozott fából
készítették.Az Ósdomb (a piramis), az Óskő (az
obeliszk) és a napbárka - valamennyi a kezdet kez,
detére utal. A templom maga megóriáe a ré8i
egyiptomi templomépítésiformát, a nyitott udYart,
közepén egy kicsiny kunyhóval, amelyb€n az isten
jelképétőrizték (például egy követ vagy egy oszlo-
pot). Ebböl az alapformából fejlődött ki a monu,
mentális építkezés.Az isten lakhelyc ezentúl a hivók
szemeitól elzárt, kicsi, sötét, többszörósen falakkal
körülzárt helyiség. De a Napot ncm lehet bezárni
egy ilyen sziik kamrába. Az Abu Gurabi szentély-
Uin att a nyitott udvaron az o|tár, ezÁrt azős-
"ie.t
domb es az obeliszk.
Néhány relieftöredékról nyomon kí§érhetjük az
építkezésmenetét is. Elóször a fáraó végrehajtotta
az alapíási dtust. A ,,kötélfeszítés" ünnepén méró-
zsinórral kirajzo|ta az észak-délitengelyt (a Nagy
Medve és az orion csillagkép segítségével).Az el-
rendezést a kultusz követelte így: a falaknak, az
Ósdombnak és az oltámak pontosan a négy világ-
táj felé kellett nézniök. Ezután következelt a föld
feltörése, a régi egyiptomi szokás, ami a mai első
kapavágásnak felel meg. A homoklapátolás ceíe-
móniájával a fáraó megadta a jelet a szó szerint
homokra épült alapok lefektetésének kezdetére.
A homok védte az épületet a talajvíaól. Az elsó
téglárkat, az alapkövet szintén a fáraó rakta le.
Neuszerré a naptemplomot trónra lépésénekju-
bileumi ünnepére építtette.Ezeket az ünnePeket a
király ünnepi palástja után ,,Sed-ünnepeknck" ne-
vezték s a fáraó hatalmát volt hivatva demonstrálni.
A jelentösébb szentély€kböl a tartomány istenei a
 75. ábta. Á íóraó kultikus futása a Séd-únnep alatt király éppen elhagyja a sakáli§ten. Upuaut, a ,,kapu-
/ Bisling nyomán ) nyitogató" kápo|náját és a palotájába vonul vissza,
amely a nyugati fal és a piramis között épült, elötte
két sztélées két edény a rituális lábnrosás céljaira,
l
saját bárkájukon Yonultak fel, hogy ismét a fáíaóla A palotában a fáíaó átö|tözött és ágyékkötóben, a
I ílházzák a hatalmat, aki köszön€tet mondott nekik kultuszoknál használatos usályban eliárta az iste-
i nek rituális táncát. Négyszeíismételte ezt a c€re-
|-
ezért s újabb templomok építését rendelte el, a már
b meglevöket pedig további adományokkal halmozta móniát, új és új koronát vett fel, majd ismét táncba
el, Neuszerré jubileumának reliefjén (75. ábra) a ment. Az ünnep utolsó, egyben csúcspontja volt,
L
L amikor a királyt gyaloghintóban körbevitték.
Az egyiptomiak úgy vélték, a Sed-ünneppel hoz-
l
F zájárultak a napisten által teremtett világ- és koz-
76. ábta. Á yilág legrégibb ,,szindarabjának "
i szöyege és illuszrrócirija ( s?íhc nyomán ) mikus rend megtartásához, amit ök Maatnak ne-
veztek. A Maatot emberalakú istennó szimbolizálta,
F
aki egy to|lat viselt a fején. Maat volt a 1og, az
t
l igazságosság és az igazság, a legszorosabban kötó-
dött a teremtéshez és a napistenhez, akiról ezt
! mondták: ,,Te keresztúlvándorolsz az égen és irá-
§
F nyítod a földet, amikor Maat veled van s ha az
alvilágba mesz, Maat yeled van,.. Amíg Te élsz,
rI addig él Maat, amig Maat él, addig é|sz Te""'
Maatnak a fóIdön is érvénytkell szerezni. A fáraó-
nak mint á Napisten fiának és képviselöjének ez
volt a legszebb kótelessége. A régi egyiptomi társa-
da|omra nézve e hitnek súlyos konzekvenciái vol-
tak. Hiszen aki a kiráty ellen lázadt, egyben a Ré
által kívánt Maat ellen kelt fel és az egész világ,
rendet megkérdöjelezte, ame|y Maat nélkül a káosz-
ba jut visiza. Ez az erószakolt párlruzam föld és
ég, isten es király között nem elbanyagolható jelen-
tóségű támasza volt a fáraók, a papok és az eló-
kelők hatalmának. Ré volt az, aki az elsó pillanat,
ba a hatalmat a kezükbe adta, ezzel örökr€ meg-
szabta a lirsadalmi tagozódást és differenciálódást,
az osztrilyok létét,a különbözó jogokat és köteles-
ségeket. A Réröl, Maatról és a királyságról szóló
mítoszok így a meglevö állapotokat szentesitették,
Az első'pillanat volt az ideál, örókös i§métlődése
a cél. A viszonyok fejlesztese, netán forradalmi át-
alakítá§a sámára ebben a hagyományokhoz és az
€r€dendó hatalomhoz kötódő világrendben nem
volt bely.
A fáraók halalmának viszonya a kozmikus rend-
hcz lúkrözódik a világ legelsó szinjátékának is ne-
vezh€tó drámai játékokban i§. A szöve8 egy 2 m
hosszú es 27 cm széles papiruvon olvasható, ame-
lyet cgy Középbirodalomban éló thébai polgár sír-
jában fedeztck fel (7ó. ábra). A szöveg konzerválása,
rckonstruálása és megf€jtés€ az egyiptológusol
e8yik csúcsteljesíhénye.
A színdarabot l. Szevósztrisz trónra lépésének
tiszt€letére mutatták be, aki a Xll. dinasaia kirá-
lyaként apja halála után i. e. 1980 körül vette át a
hatalmat. A mű az előző király haláláról, temeté§e-
ról és az utód megkoronáásáró| szóI. A mcghalt
fáraó €ltem€tés€ vo|t zz új király elsó hivatalo§ kö-
telme. Feldíszítette a fáraó halotti bárkáját, amely-
ben az únnep idején feküdt (a szöveget díszító képen
látható is ez a bárka). A szöveg elmondja, milyen
ünnepi ceremóniák kózepette lép€tt a trónía az új
fárao, Mint a modern színházi műsorokon, elóször
a szereplóket tüntették fel, így pl.: a király. a szö-
vegeket felolvasó pap, a király gyermekei; majd
megnevezték a tárgyakat, amelyekre az előadás
alatt szük§ég volt: a bárka, kötelek, szérű, gabona_
magok, kenyér, bor és mások. A szcmélyeknek és
tár8yaknak szimbolikus j€l€ntése volt. A király
Hóru§zt jelképezt€, a király gyermekei Hórusz gyer-
mekeit, a bor Hórusz szemét §tb. Az ünnep tehát
kettós jelentéssel bírt: egy valóságos és egy Hórusz_
ról, lziszról és el|enfelükról, Széthröl szóló pitikus
jelentesscl. Megtudjuk, mit c§elekedtek a szereplók,
mit beszéltek, Yagy mi történt velük. A szcenikai
uta§ítások még köze|ebbröl is megmagyarázzák a
történteketi pI.: ,,Ozirisz, amikor eltapossa Szé-
thet", vagy,,Széth megbilincselve". Természetesen
megnevezik a cse|ekmény helyszínét is. A 4ó jele_
nctból álló darabot tehát magyarázatokkal, mon-
dásokkal és észrevételekkel látták el.
A §zöveg között képek teszik érthctóbb€ az el-
mondottakat. Ezek a kep,ek a legrégibb ismert
könyvillusarációk, bár meglehetósen ssmatizáItak.
Egyszerű vonalas rajzokból állnak, amelyek még
cgyszeriibb formában a hieroglifáknak is alapjai
voltak. A íiiggóleges oszlopokba írt szöveg alatti
szinte yalamennyi képen a király látható bárkája
iúlkéjében.Homlokán Ureusz-kígyó, kezében jogar.
Az egyik kép egy papot ábrázo|, aki egy arc nélküli
madárnak kenyeret vagy sört nyújt át. A szöveg el-
magyarázza ennek a jelenetnek a mitikus je|€ntését:
Hórusz megbosszulra apja halálát é§ eltemette ozi-
risa. A kenyér és a sör Hórusz szemeit szimboli-
92
álja, amelyet a vak isiennek adományoz, miköz-
ben ea mondja: ,,helyezd arcodra két sz€memet,
hogy láss velük!" A vcenikai utasitás kierneli:
,,Ezck Hórusz szemei, amit átadnak annak, akinek
nincsenek már." A szöveg a továbbiakban besámol
Hórusz és Széth harcáról; két botokkal vívó férfi
jelképezi óket. Az illusztráción két férfi látható,
akik karjuknál fogva ragadják meg egymást és meg-
kezdik a párviadalt.
A színdarabot valószínűleg nemcsak I. Szeszósá-
risz megkoronáása számára írták, elódei és utódai
trónra lépésekori§ előadhatták. A szöveg változat-
lan maradt, csak a fáraó nevét kellelt kicserélni.
Valószínűleg a nagyobb városokban sorra eljátsz-
hatták, amikor a király tíónía lépése után végig-
járta birodalmát. Az ünn€p során az alattvalók
saját sz€mükkel láthatták, hogy az új fáraó az i§teni
rendet óvja, és ezzel folytatja a tr8díciókat, am€-
lyeknek feltétel nélkül aláv€tették magukat.
A koronrizási ünnep és a dráma Hórusz gyózel-
mét ismételte meg, aki állítólag megbíaa a fáraókat
a korrnányással, A mitológia sz€íint ugyanis Hó-
rusz volt az utolsó isten, aki a földön is kormány-
zott. Eredetileg Hóruszt és a földi királyt azonos-
nak tanották, ezért viselte az ura|kodó a legósibb
idők óta a Hórusz címet. A IV. dinasztia óta a kirá-
lyok hatalmáról beszéló mondabeli származás míto-
sát kibóyítették. Ezek szerint ő a napisten fra -
mint már említettük, késóbb ez állami dogmává
váh. Az egyiptomiak számára nem volt ellentmon-
dás, ho8y a fáraó Hóruszt és Rét testesíti me8, ha
a király a Napisten fia és halála után Rével vagy
Ozirisszel egyesül. Nem vagy-vagyról van itt szó,
hanem a befolyási és hatalmi szférák ö§szefonódá-
§áról, amelyekct a király tudatosan a saját kezéb€
konc€ntrált. Hasonlítsuk össze Héliupolisz, Mem-
phisz és Théba hasonló igénycivel, amelyek saját
istenüket tartották a többi i§ten€k atyjának vagy a
legősibb, egyetlen isten megjelenési formájának.
Összessegében az egyiptomi kultúra kiváló pél-
dája annak, mcnnyire befolyásolták a teímész€t és
az életmód a világképet, a kultuszokat és a táí§a-
dalmi viszonyokat. A Nílus áradása az Óstengerre
emlék€áette óket, amelyból a meg§z€mély€sítctt
Szélisten parancsára az Ösdomb kiemelkedett.
A nemesség és a papság minden eróvel bizonyítani
igyekezett, hogy a vilá€íeremté§ utáni elsó száraz-
föld az ó települé§ük és templomuk helyén volt,
nagyrészt €zen alapult hatalmuk, t€kintélyük es
gazdagságuk. Hemenu-Hermupolisz istenén, a pá-
vián- és ibisza|akú Thot példáján láthattuk a kü-
lönbözó mitiku§ elképzelésekösszeolvadásának fo-
lyamatát. Más istenek szentélyeivel egyútt a váro§
istenének temploma a szent körzetbcn volt, ahol
m€gtalálható volt az Östenger, az Ósdomb, az elsó
lótuszvirág és az ehtdás jelképe, amelyból állítólag
a Nap fclkelt. De megszemélycsítettéka Magas
Dombot vagy Homokdombot és az Óskövet is,
amely késóbb a Napisten szimbólumává, obeliszkké
változott. Hatalmas építményektanúskodtak a
Napisten mindenhatóságáról. llyen építményeket
emeltettek a fáraók trónra lépáük jubileumi ünncp_
ségei a|kalmából. A mítosz, amely szerint a fáraó
az isten fia és }épvisel6je, a kozmikus és fóldi rend
megóízóje, a fennálló hatalmi viszonyokat szentesí-
tette. A papok is jelentős szelepct játszottak ebb€n.
ok voltak a kor tudósai is, akik jclentós asztronó_
miai és matematikai ismeretekkef rendclkeztek_
Modern világképünk az ő tudásukra i§ épül.
93
 §
§§
r
§
pí
i:j

--] {4j:;,r&&§e3.iÉd

' , ; *ís ',6r*§s.*_+_;-. .,

megtöltött ládál
beszolgáltatniuk.
(a mai Tlaxcala) az
Birodalmon belüli független
volt, melyet valói ában az azté-
sem kiséreltek elfoglalni,
ineniekkel folyamatosan fenn-
a Mrágos háboníként" is-
hadiállapotot, how az azlékok
ldozatokhoz szükséges
hozzáiuthassanak,
(melyet a spanyolok
hívtak) a legtávolab-
provincia volt, melyet
hódított meg a 15. század
Területe magába foglalta a
tengerpafti síkságot és Dél-

: ACospi-htdex egyik ré§zlete.

rcdetéről ma is vita folyik, az
papok által óízött könyvek
icllegzetes példája.
Napszekér
,,Ki épitette a hétkapujú Thébát?" - kérdezi Bcr-
tolt Brecht ,,Egy olvasó munkás kérdései"című
vcrsében. Brecht n€m az egyiptomi, hanem az

és napbárka
ugyanolyan ismert és azonos nevű közep-görög-
orsági városra gondolt. A történelemból jól ismer-
jük a váro§t, a mondák pedig bátor harcosokról
regéInek, akiknek a sorsa összefonódott a váío§sal.
Közéjük taítozik a két testvér, akik a város feletti
hatalom megszerzeséert harc.ltak. Egyikük szövet-
séget kötött hét hérosszal és nagy sereg élénmeg-
ostíomolta a yárost. Tcrve nem sikerült, menekül-
nie kellett. A thébaiak €lkeígették Amphiaraosa,
az ismert látnokot és hadvezert, aki késóbb majd-
nem szégyenteljes halált szenvedett; üldözói ugyanis
már majdnem a hátába dobták a dárdájukat, amikor
Zeu§z csodálatos módon megmentette. Villámjával
kettéhasította a íöldet és Amphiaraosz négyes-
fogatával együtt a mélybe zuhant - a halhatatlan-
ságba, ahogy a legenda mondja.
Hősúnk figyelemre méltó eltűnésétakár a költói
fantázia termékének is tarthatnánk, ha számos lelet
nem kölcsönözne neki oly mélyértelmű mondani-
Yalót. A sírok feltárásakoí ugyanis a régészekszÁ-
mos ló- és szekérábrázolásra bukkantak. Nézzük
pl. a Peloponnészosz-félsziget keleti részénfekvő
Mükénében feltárt aknasír egy leletét. A sztélén
(26. kép) egy harcos látható, aki éppen egy két-
kerekű kocsit hajtó férfi elől meneküI. A kép alatt
és fölött kettő§ csigavonalak, amelyek, mint tudjuk,
talán az örökö§ Yisszatéréstszimbolizálják. A halot_
tak továbbélésétés visszatérésétjelenthetik? Akkor
ez a kocsihajtóra is vonatkozna. S yelóban, sámo§ ,
jel megerósíti ezt a feltevést. Egész Skandináviáig
elterjedt az a szokás, hogy a halottakat lóval vagy
egy szekérrel együtt temették el, vagy égettékeI,
s lóáldozatot is bemutattak. Mi lehet azonban a
kapcsolat a ló, a szekerek é§ a halotti kultuszok,
a halott remélt feltámadása között?
Hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre, azokat
a mítoszokat hívjuk segítsegül, amelyek istenekről
mesélnek, akiknek lovuk és szekerük van. Közéjük
tartozik Hadész, a görög alvilág ura is; másik neve
éppen Zeuxipposz, a fogat ura. Ismertebb azonban
a napisten Héliosz kettő§-, illetYe négyesfogata,
amellyel minden Dap végigutaák az égen. Rhodosz
szigetén minden évben egy különös áldozatot haj-
tottak végre az ó tisztcletére: egy né8yesfogatot
(quadrigát) belehajtottak a tengeíbe. Az ünnepség

2ó. kép. Horcosok harci szekéren és a ,,menekúlő".

Múkércisí*ő az i.e. I6. szdzadi V. aknasírb<jl
95
 77. őra. Héliosz egy falfestményen
é$ a rekoartfuált úodo§zi Héliosz §zobol,
a rhodoszi koloslzus (jobbra)

kcretében kocsiversenyeket és más sportrendezvé-

nyeket tartottak, hangversenyeket rendeztek. A szi- ;.ü
get neve a rózsa színével íiigg össze: Rhodosz a vö-
rös színű, napsugárban fiirdó, fényló sziget, ahol,
közel a tengerparthoz, felépült Héliosz temploma.
Ebben a szentélyben állt Lüszipposz (i. e. 4. sázad)
szobra, az isten négyesfogata. A szobrász tanitYá-
nya, a lindoszi Khare§z alkotta meg a Napisten
hatalmas mérctű bronzszobrát, az ókori hét csoda
egyika Q7. ábra). Ez a több mint 30 méter magas
szobor valószínűleg közvetlenül a kikötő mellett
állhatott. Tizenkét évig építették,de i. e. 227-ben
egy földrengés szétrombolta. A lcgenda szerint i. sz.
652_ben egy szaracén kalóz Szíriába vitte a daíab-
jait, ahonnan kilencsáz teve sállította tovább.
Ez azonban meglehetósen valószínűtlennek tűnik,

oo
mint ahogy az az őllítás is, amely sz€rint a kolosz-
szus széttárt |ábakkal állt volna a kikótőt hatáíoló
két mólón, ahogy Martin von Heemskerk (1498-
1574) ábrázolja. Néhány leletből rekonstruálható
az óriási szobor: Héliosz bal kezével egy fatönkre
támaszkodhatott, amelyet csaknem tökéletesen el-
takart a kezében levó köpeny. Jobb k€zét fe]emelte
- a gyengéden a homlokához érő isten képe más
ábrázolásokon gyakran visszatér. E tartás mérhe-
tetlen nyugalmat kölcsönöz neki. Feje mö8ött fény_
koszorú ragyog. Valószínűleg aranyozott volt a
haja, a kéz- és lábkörmei, a ruha; szemeit fehér
lE
kőból faragták, benne feket€ kó a pupilla. Érdekes
összehasonlítani ezt a szobrot az itáliai Pompejiben
talált €gyik falfestménny€l (17. ábra'1. Ezen a képen
Héliosznak ugyanúgy köpenye van, amit a vállára
vetve visel; hosszú, hegyes sugarakkal ékes fény-
koszorú övezi a fejét. Mint a kozmosz ura, bal kezé_
ben a földgolyó, jobb kezében ostor.
A lóés a szekér, amit Rhodoszon a tengerbe haj-
tottak,'azt jelkéPezte, amit a Napisten nap mint
nap csinált: este a négye§fogat án a lengerbe, azaz
az alvilágba bukott. De nem maradt ott, reg8el
megfiatalodva tért vissza. Éséppen ex kívántlk az
emberek is a halottnak, amikor szekerével €gyütt Wí)lr
Iílr{lu
temették el vagy szekeret festettek a sírjára, vagy
fata8tak kóbe. Azt kívánták: a halottnak is jusson ,..\É

íícÍitó
osztályrészül ez a sors - az átváltozás, a megfiatalo-
((l{l{((
7E- őra. Rajzos kőtáblák a kiviki sirból
96
í
[.
79. ábra. A napszekér eg.l,sAundinút sziklarajzoa

dás, a, halhatatlanság. Ezért van az alvilág urainak

W
is lovuk és szekerük. Néhány kép€n a szekeret szár-
nyas lovak húzzák. amelyek az égi utazásra utalnak.
A halott tehát végigkíséria napistent égi útján és
ó is, mint ma8á az isten, mindent lát. A görög fél-
istent, Héíaklésztis úgy ábrázolták, amint négyes-
íogatán az égbe utazik, Ez a relief, amelyet az állat-
öv tizenkét csillagképe és a négy megszemélyesített
szélisten feje díszít.az Alpoktól északra a legszebb
római kori emlék. A Trier melletti lgelben talált
homokkő oszlop átmetsz-ete négyszógű, hasonlít az
obeliszkhez, több mint 20 méter magas, és egy
3. százldt család sírköve volt.
lgen tanulságos a svédországi Kivikben f€ltárt képen balra fent négy emberalak látható, jobbra
sííemlék,egy korai bronzkori ,,kóláda", amelynek mellettük egy szekér, rajta a hajtó, alatta egymá§sal
nyolc oldallapját különös figurákat ábrázoló vése- szembenéző állatok, egy ha| és végül egészcn alul
t.k díszítik(78. ábra). Két kólapon két négyküllós nyolc, lepelbe öltözött ember, előttük egy meztelen
napk€reket láthatunk. Az egyik pár felett stilizált férfi felemelt kezekkel. A kép egy kultikus jelenetet
tár8yak, talán szé|esedó pengéjű bárdok. Az egyik ábrázol, amely yalahogyan összefügg a temetési
ceremóniákkal. A lovak a kultikus lovasharcokra
emlékeaetnek, ame|yek egész Skandináviában el.
27. kép. A írundholmi napszekér resíauldciója. terjedtek voltak. Az állatokat ezután valószínűleg
Kb. i. e- I500-13o0 feláldozták. A hal ösi teímékenysegiszimbólum.
28. kép. HéIiosz-metopéa tftjai Alhéné-lemplomból.
Az i. e,2, századelső fele

A germán hagyományok szerint a napisten két

lovát,,koránkelőnek" és,,nagyon gyorsnak" hív-
ták. Lovakat és napszekereket a skandináv szikla_
íajzokon is láthatunk. Egy képen pé|dául (79. ábra)
két kerék föIött egy négy részre osztott Napot
Iáthatunk, mellette egy ember stilizált figurája.
amint imádkozva magasra emeli a kezeit, mellette
két állat (ók húzták volna a szekeret?) és egy
emberi talp. EZ talán azt jelenti, hogy az isten erre
a helyre helyezi vagy helyezte a lábát. világhíre tett
szert a dán Seeland szigeti lrundholmi mocsarakban
talált lelet is (27. kép). l902_ben egy paraszt szántás
közben számtalan fémdarabot forgatott ki a földból,
amelyből régészekegy lovat és egy napkorongot
állítottak össze. Mindkettó egy 60 centimétel hosz-
szú, hatkerekű szekéren állt. A szekeret és a loyat
valószíníileg kultikus okokból törték össze és dob-
ták a mocsárba, A napkorongot és a lovat üreges
öntési technikával készítették;mindkettó a bronz- nak be Ókeanosz hullámaiba. Csak egy, talán
kor legszebb körplasztikái közé tartozik. A koron- a Hajnalcsillag marad mozdulatlanul. A Nap elött
got koncentíikus körök és köztük körök díszítik, a szárnya§ hajnalpír, a rózsaujjú, sáfrányszínű
amelyek részben össze vannak kötve. A korong köpenybe burkolózó Eósz halad, mivel ó személye-
egyik oldalán megmaradt a papírvékonyságúarany_ síti meg a felkelö Napot, minden fiatalos frissessé_
lemez-bevonat. get és férfias €rót is kedveI, azt követi és rabolja el.
Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a Kephalosz a vadász után siet, aki egy csillaggal
kettős- és né8yesfo8at az örök visszatérés szimbó_ védekezik ellene. A kép szélénSzeléné, a hold-
luma. A Napistennel kapcsolatban a görögök istennó lovagol, hogy átadja helyét testvérének,
gyakían ábíázolíák. A napfény övezte Hélioszt Héliosznak. Szelénékedvence, a szép Endümión
láthatjuk például a legendás trójai -Athéné-templom még egy utolsó búcsúcsókot dob fe|éj€, mielótt
egyik §arokkövén, amint négy lovát hajtja (28. kép), újra eltűnne barlangjában, amelyben az istennó
Még impoánsabb az i. e. 5. szőzaőből származő 50 leányt szült neki. Ez a gyönyörű költói kép az
göróg vázakép napfelkelte-ábrázolása (ld. 23. kép): éjszaka és a nappalt a §ötétség és a fény örökös
egy kétkerekű, né8y hóf€hér száínyas ló vontatta, ismétlődésének dicshimnusza. Ugyanígy énekelte
fénnyel és c§illogással, viharral és villámlással be- meg Goethe a Faust má§odik részében a nap-
fogott szekéren viharzik a horizont fölé Héliosz. felkeltét, amikor Ariel, a levegó szelleme így kiált
Megjelenésekor a csillagok mint hetyk€ ifjak ugra- fel:

80. űra. Érmék

Hélíosz-
óbúzolfuokkal

98

4
 Halld, a hórák fergetegje
mint hatol szellemfülekbe,
mfu az űj napot jelezve I
Sziklakapu nyögve tárul,
Phoebus mennydörögve száguld,
zer.g a fény, nincs arra szó!
Trombitálnak, harsonáznak,
szem káprázik, fül kifárad,
hallatlan s nem hallható.
l KáInoky Lószló .fordít ósa )
A penzeken is gyakían ábrázolták Hélioszt, ezek
közü| hármat emelünk ki (80. ábra). A szíriai
Thüateira városábó| származő bronzpénzen Héliosz
quadrigáját szemből láthatjuk, Lovai kétfeléug_
ranak e^ az ábíázol.ást még a középkori kéz-
iratokban is fellelhetjük. Héliosz jobb kezében egy
baberág, bal kezében egy kettősbalta. Az ugyan-
innen származó másik érménaz istenség ugyancsak
elölről látható, sugárkoronáva| a fején, lobogó kön_
tö§ben, felemelt jobb kézzel, a világot jelképező
gömbbel a bal kezében. Szekere elé három oroszlánt
véstek, kettő balra húz, egy pedig jobbra. A két
kerék mellett egy bikafej láthaíó, ez lalán arra utal,
hogy Héliosz éves pályáján éppen a Bika csillag-
képben áll. A ,,szavanna királyai" az Oroszlán
csillagképet jelképezhetik. A lüdiai Mosztenéból
sáímazó harmadi* érmen HéIiosz a jobbra tartó
quadrigában áll, kezében egy fáklya. A lovak előtt
fut az istenek hírnöke, Hermész, aki az utat mutatja
a négyesfogatnak. De a napszekereket gyakran a
Yalóságban i§ felépítették,mint például az indiai
Puri közelében fekvö Konarakban, 1250 körü|.
A ,,fekete pagoda" nevű szentély a napisten útját
szimbolizálja, 24 kereke van és hét ló húzza.
Héliosz neve annyit jelent: a ,,fényló", az ,,égő".
Hüperión fia, a magasság uráé és Theiáé, a ,,gyönyö-
rűé". Testvérei Szeléné és Éósz. A magasból HéIiosz
mindent lát és mindent ismer, €zért ő az igazság
istene, akihez a jogtalanul üldözöttek imádkoznak
és akinek esküt tesznek. Ahogy Homérosz meséli,
a napfelkelte országában laktak az €tiópok, a nap-
barnította emberek, akiknek élete a fény közelsége
miatt boldog és jámbor volt.
A különbözó hagyományok szerint Héliosz, mi_
után eltűnt a nyugati égbolton, egy arany serlegben
vagy egy arany tálban tér nyugovóra, amit Hé_
phaisztosz, az istenek kovácsa készített számára.
Ókeanosz hullámai viszik vissza az éjjel folyamán
reggeli megjelenésének szinhelyére.
ÁllítóIag Héraklész is ebben az arany tálban
utazik. Önként vállalt feladatai közül ugyanis
az egyik, hogy bíborvörös teheneket hoz Erütheia,
az alkonypír szigetéről. Hogy eljusson ide, kölcsön-
kérte a napisten ,,bárkáját".
Egy ízben Héliosz egyik fia, Phaethón, a ,,fényló"
olyan sokáig unszolta apját, hogy legalább egy
napra engedje át neki a napszekeíet, míg az végül
belement. Jóllehet Héliosz hasznos tanácsokkal
látta el és óvta a gyorshajtástól, Phaethón nem adott
apja szavaira és azonnal a lovak közé csapott,
mire azok megugrottak, a tüzes szekér pedig lángba
borította a földet. A források és íolyók kiszáradtak
a nagy forróságban, a föld megremegeít és .,egy
kevéssé lejjebb sűllyedt", amint az Ovidius (i. e.
43-i. sz. l8) Metamorfózisában olvashaló. Ekkor
Zeusz egy villámmal lecsapott az eszelós fiúra, hogy
yéget yessen a borzalmaknak:
Míg Phaethon, lánggal lobogó rót-szóke hajával
hull lefelé fővel, hosszú vonalat von a légben,
mint amikép olykor va|amely csillag, ha a tiszta
égboltról nem esik le ugyan: de lehul|ani látszik.
S őt honi földjétól nagymessze fogadta ölébe.
bővízű Eridanus, s arcáról mosta a füstöt.
( Devecseri Gdbor,/brdítása)
Fia halálhírére Héliosz bánatában eltakarta arcát
s egy napig teües sötétség uralkodott a íöldön.
Phaethón nóvérei, a Héliádok sem tudták meg:illí-
tani könnyeit, amelyek az Eridanosztla íolytak és
borostyánná változtak. Kegyeletból Phaethónt
(Szekeres csil|agkép) és az Eridanosz (latinosan
Eridanus) folyót is az égre ,,helyezték", Furcsa
módon a Szekeres egy nöstény kecskét vezet kötő-
féken, amelyet a Capella csillag személyesit meg,
s amely Amaltheia kecskéjéreemlékeztet, aki
zeuszt születése után feltáplálta egy krétai barlang-
ban.
Bár hipotetikus, de érdekes az a felfogás, amely
szerint a Phaethón-mítosznak egy i. e. |3. század-
ban valóban megtörtént esemény az alapja. Egy
üstökös vagy hullócsillag ebben az időben a föIdi
atmoszférába került és a becsapódáskor óriási
pu§ztitásokat okozott. Eridanosz, a ,,keleti" vagy
,,hajnali" folyó az Eiderrel azonos, amely az Eszaki-
tengerbe torkol|ik. Valószínű|eg már az ókorban is
,,borostyán-íolyóként" ismerték. Nem messze fe-
küdt innen.a hüperboreoszok, egy mesebeli északi
nép szent szigete, amelynek torkolatvidékén ért föl-
det phaethón_
Itt született á|lítótag Létó istennó, az ég és a fötd
unokája. Zeusz teherbe ejtette Létót, aki sokáig
kutatott egy hely után. amit alkalma§nak ítélt
 29. kép. Apol&í egy hóromlábra helyezett szórnyas ústön,
a lrilm§zon- Górög vózakép i. e. 500475-ből

a szülésre, mi8 végül menedéket lelt Délosz szige-

tén. Mikor elkezdődtek a szülési fájdalmak, énekló
hattyúk hétsz€r körülrepülték a szigetet, a nyolca_
dik körnél született meg Apollón, akinek több neve
és címe van, mint bármely má5 antik istenségnek.
Hívták phoibosznak a fény, a Nap és a ti§zta§ág
urának is, Apollón eredetileg talán egy északi nap-
isten volt, akínek a neve a vándorló törzsek révén
jutott el Görögországba. Apollón eredeti születési
helyére utalnak a hattyúk, amelyek északon keltik ki
fiókáikat és mint az első megjelenő vándormadarak,
a tavasz hírnökei.'-Így születhetett a legenda, hogy
a napistent hattyúk kísérika világtengeren keresztül
a napfelkelte helyére,
A himnusiokat, áldozati énekeket, varázsformu-
lákat, ritusokat tartalmazó óind Védákban a hattyú
a Nap szimbóluma. Hattyúnak, anz Küknosznak
hívták Apollón egyik fiát is, aki halála után hattyúvá
változott. Egy névrokonát, Phaethón barátját é's
rokonát Apollón az égre küldte, a Hattyú csillag-
képbe. A hüberboreoszok szent szigetén is éltek
hattyúk, ezért hoztak létre egy kis tavat a hattyúk
számára Apollón szúletési helyén, Délosz szigetén is,
amit a régészekfel is tártak. Minden év tavaszán
ugyanis Apollón a hüperbor€oszok szigetéről egy
hattyúvontattá szekéren visszatér Görögországba, utal arra, hogy az itáliaiak a Nap tisztel€tét a 8örö-
ahol a tiszteletére Délosz szigetén és Delphiben 8öktól Yették át. Mindenesetre napistenüket, (sol)
hatalmas ünnepségeket rendeztek. Egy i. e. 5. sá- ugyanúgy ábrázolák, mint a görögök Héüoszt.
zzói váaaképen (29. kép) Apo|lón egy háromlábú A római cstísárok igen fontos ámasza volt a na1>
§áken ül, amit szettárt hattyúsárnyak tartanak. kultusz - ezt a folyamatot a Mithíás?kultus§zal
Talán egy ugyanolyan, három hattyúYontatta ko- kapcsolatban már nyomon kí§értük. Hogy isteni
csin utazik, mint amit a Balkán északnyrrgati részén
fekvó Dupljajában találtak (8t. ábra). A legutolsó
battyún áll az istenség, rajta egy hosszú napjelvé-
ny€kkel díszítettköntö§, nyakát egy vésésekkel
dísdtett bronzlánc övezi. Napkorongot szállító
hattyú-bárkákat i§merünk az észak- és közep-
európai bronzkor edényeit és eszközeit díszítő
rajzolról is. Hattyúbárka alakli amulettek és függök
ezzel szemben legtöbbször a Duna és az Alpok
környékéról. valamint Közép_Itáliából kerüItek
cló.
Górögorsziggal ellentétben ltáliában a legkoráb-
bi idókben nem mutatható ki a napkultusz. Sok jel

El. óbra. A d,lpljÚjai lelet: eg)| islen ulazik

a harr},ú-sz"kéren
, l0o
 30. kép. sol mint koc§ihajtó egy úmoi tólon.
Kőln- &aunsfeld

méhóságukat kiemeljék, a római c§ásárok a pén-

zeken sugárkoszorúval a fejük körül ábrázoltat!ík
magukat, a csásárnők ezzel szemben egy hold-
sarlóval, Luna istennő jelképével.Három uralkodó
kötódött különösen szorosan a napkultuszhoz.
Elagabalus, Aurelianus és Constantinus. Az első
i- sz. 2l8-ban, 14 éves korában lett c§ászár, mint
a meggyitkolt Caracalla házasságon kívül született
gyermeke, aki korábban Ernesában volt a szíriai
napistennek, Elagabalusnak a fópapja, s uralkodó-
ként az ő nevét vette fe|. Elagabalus istent egy kúp
alakú fekete kó, valószínűleg egy meteorit szemé-
lyesítette meg. Ezt a fétist a csásár Rómába vitette
és a Palatinus-dombon egy templomot emeltetett
a sámára. Kicsapongó é|etmódja és az orgiasztikus
ünnepek miatt, amelyek a napkultusszal voltak
kapcsolatban, a csásárt rövidesen meggyűlölték, (138_16l), a napistenségek nagy ti§ztelöje Jupiter
alig négyévesuralkodás után becsvágyó anyjával Heliopolitanus tempIomát felépíttette. Romjai a leg-
együtt meggyilkolták. A fekete követ pedig vissza- hatalmasabbak, amelyek a íómai építészetialkotá-
kü|dték Emesába. sok közül fennmaradtak.
Közel 50 éwel később Aurelianus (270-275 A görög mitológiához hasonlóan, amelyben Hé_
közótt uralkodott) ismét érvénytszerzett a nap- liosz és Szeléné szoros kapcsolatban álltak egy-
kultusznak. Ó volt az elsó rómaicsászár, aki úrnak mással, a római Sol és Luna is meghitt vi§zonyban
és istennek hívatta magát, solt a pantheón csúcsára van egymással. SoI a quadriga patrónusa, Luna
állította s a Nap tiszteletét állami kultusszá nyilvá- a kettő§fogaté, a bigáé. Mindkét istennek köze van
nította. zenóbia királynó felett aíatott emesai és a kocsiversenyekhez, ezéílyan a római Circus
antiochiai győzelmét (272) Aure|ianus az emesai Maximusban, illetve mellette egy Solnak és Luná-
fétisnek tulajdonította. Ezéíía Campus Agrippae-n
egy óriási templomot építtetetta ,,Deus Sol
Inyictu§", á,,Iegyózhetetlen napisten'' tiszteletére.
Constantinu§ császár uralkodása idején, aki 3I3-as
türelmi rendeletében hivatalosan elismerte a ke-
reszténysé_get, a napkultusz ismét nagy szerepet
kapott. Uj fővárosa, Konstantinopolisz, a régi
Büzantion fórumán felállította a híres naposzlopot.
A porfirkó-oszlop tetején a napisten .bronzbóI
készült és aranyozott hatalmas szobra állott, amit
a császár Baalbekből (ma Libanon) hozatott.
Baalbek Volt a föníciai fényisten, Baal szent válosa,
akit a görögök Héliosszal azonosítottak, ezért
Héliopolisznak hívták. Augustus alatt vált a város
római kolóniává. Már régóta állt iít az óriási Baal-
templom, amelynek alapjaira Antonius Pius csásár

3l. kép. Constantinus császál még minl konzul

a diadalszekéren. Aranvmedál Anriokhiából.
I. sz. 34O kőrül

l0l
32. kip. Bikák htizzák a Holdisten szekeréí,
Perzsa ezüsltáI az í. sz.6. száztldhól

nak szentelt temp|om. A hasonlat kézenfekvó volt

Sol tüzes lovak húzta szekere és a kocsihajtó verseny
között. Minden évben és minden nap a Nap,,va-
dászni" megy az égen. A kocsiverseny céloszlopai,
amelyek körül a kocsik megfordultak, a nyári és
a té|i napforduló helyére emlékeztettek. Egy Köln-
Braunsfeldben talált csiszo|t tálon (30. kép) Sol
mellszobrát láthatjuk mint kocsibajtót, sugáI-
koszorúval és ostorral, az istenség körül éppen egy
kocsiverseny fo|yik, látjuk a hajtókat korbáccsal
és gyeplővel a kezükben, a kocsik elé négy-négy
mént fogtak be, körben a Circus Maximus pályá-
jának középsó válaszfalai és a céloszlopok. A bin-
gerbrücki székesegyház egy reliefjén szintén talál-
kozhatunk a kocsihajtó Sollal. Az istent az állatöv
veszi körü|, amelyen éves pályája során látszóIag
végighalad. A kocsi elött a két-kétló ellentétes szíriai partok között. Ebben a városban is volt egy
irányba ugrat. A földi uralkodók hasonlóképp hatalmas, a Napnak szentelt templom i a napistent
örökíttették meg magukat. Az'l. sz, 4. század kö- itt Malakhbelnek hívták és, mint a város többi is-
zepén Antiokhiában vert aranyérrnen Constans, tenének, egy oltárt szenteltek neki, ami je|enleg Ró-
mint konzul láíhaíő a gyözelmi szekéren (3l. kép), mában, a capitóliumi múzeumban van. Az oltár
Fejét dicsfény övezi, mint a napistenét, bal kezében mindenekelótt azért figye|emre méltó, mert négy
a földgolyó, jobb kezét félig felemeli * ez volt oldala a Nap valószínű fejlődését, egész napi és évi
a római császárok tipikus kéztartása. Ez az ábrá- útját jeleníti meg. Reggel még csak egy kisgyermek,
zolásmód erőte|jesen befolyásolta a középkori délben ereje teljében levő férfi, este egy öregemb€r,
kódexek Sol-képeit is. A Codex Bononiensisben aki éjszaka az alvilágban majd megfiatalodik.
például csaknem ugyanígy örökítették meg (82, Az oltár egyik tábláján egy ciprus látható. amelynek
ábra). A Napot világosvörös korong szimbolizálja,
amint a vízból kiemelkedik. A napkorong fe|é hajt
kocsijával és a kétfeléhúzó lovakkal Sol. A kocsit
a vastag arany borítás és egy keresztforma vasalás
díszíti.A Codex Bononiensisben Lunával, a hold-
i§tennóvel is találkozhatunk (83. ábra), aki egy
arany, sötétvörös vasalású kocsiban utazik, amit
két szarvasmarha húz. Luna egy hatalmas, kioltott
fáklyát tart a kezeiben. Egy régi perzsa ezüsttálon,
melyet a leningrádi Ermitázsban óriznek, a Hold
kocsiját ugyanígy egy szarvasmarhapár húzza (32.
kép).
Amikor 272_ben Aurelianus legyőzte Zenóbia
kiráIynót s meghóditotta Palmürát, a,,páImák vá-
rosát", a római birodalom egészen Kis-Ázsiáig és
Egyiptomig terjedt. A kései ókorban Palmüra volt a
legfontosabb kereskedőváros Mezopotámia és a

82. á,bra. Sol és szekere a napkotongban.

A feliratokat elhagytuk

l02
83. óbra. A holdístennő egy tehenek
yontatla szekéfen utazik

á8ai között egy nöstény kecske vagy egy kecskebak

van egy gyermekkel. Palmürában a cipíust szent
faként tisztelték, ezt jelképezi a szalag, amellyel a
fa csúcsát össz€kötötték. Úgy vélték,a fábaa tíiz
lobog, ezért levelei a téli esős idószakban is zöldek
maradnak, a tobozszerű termés pedig decemberben
kezd érni. Így vált a ciprus az elmúlhatatlan élet jel-
képévé;temetókbe ültették, sírköYeket és emlék-
oszlopokat díszítettek vele. Ez az életfa hozta világra
Malakhbelt, a napistent, akit a gyermek jelképez.
A kecske talán a Bak csillagképpel függ össze, kér
ezer évvel ezelótt a Nap decemberben a Bak jegyé-
ben állt.
Az oltár második lapján a Napisten hosszú hajjal
és keleti öltözetben lép elénk. A győzelem szárnyas
istennóje, kezében pálmaággal, egy babérkoszorút
helyez a fejére. Malakhbel éppen a kocsijába lép,
amit négy sárnyas griffmadár híz. A harmadik resz.ér'y egyház is, amikor a 4. szizadban decem-
oldalon (84, ábra) a napistent egy sólyom viszi - a ber 25-ét Jézus születé§naPjáYá' nyilvánitotta, Ma-
sólymot Ázsia, Európaés Amerika számos népe kap- lakiás próféta egy versére bivatkozva, aki az új
c§olatba hozta a Nappal. Malakhbel itt máí érett Napról, az igazságosság Napjáról beszélt, A mi
férfiú,fejét dicsfény övezi, hajtincsei a lobogó lángo-
kat jelképezik, De a Nap sem térhet ki az öregség
elől; a negyedik képen már mint öregembert, a
szaturnusz istenének alakjában láthatjuk viszont.
Ez a bolygó a tőlünk lévő nagy távolsága miatt
lassú mozgósúnak látszik, fénye gyengébb, mint más
bolygóké. A mezopotámiaiak ezért a trónfosztott
Nappal azonosították, illetve azt tanották, ő tes-
t€síti meg a Napot éjszakai útján, amikor, távol a
fóldtő|, cssk gyengén világít.
Az olát négy oldala tehát a Nap napi és éves
pályáját jelképezi. Hiszen a tél kezdetén születik
meg, a tavasz elején már fiatalember, nyáron fér-
fivá érik, ósszel már aggastyán. Egy i. sz. 200 körül
élt görög csillagász naptárában december 25-én ez
állt: ,,A Nap születése. Terjed a fény." Ez a nap
Szíria pogány hagyományai szerint is ünnepnap
volt, a Nap az ő szemükben az isteni szűz gyermeke.
Miután Aurelianus térdre kényszeítettePalmürát,
december /5. a sol Invictus, a legyőzhetetlen nap_
isten ünnepe íett, aki immár a római birodalom leg-
jelentősebb istenévé emelkedett. Hasonló megfonto-
lásokból csatlakozott ehhez a hagyományhoz a ke-

u. üra. A palmúrai ohárcn a napirten,

egy sas viszí a vóllátt
85. ábra. Ócgyiptomi világ-kép napbórkával
( Bolne, nyomán )

karácsonyi ünnepünk tehát az antik napkultu§ziB,

a fény kultusáig nyúlik vis§zá.
A Nap mindennapi és éves újjászületése a régiek
számára egyáltz|átn nem volt e|lentmondás, hanem
egymást kiegészító történés, az ,,elsó pillanat" i§-
métlódése, a világ örökös megújulása és megfiata-
lodása. Ezert fordultak oly nagy figyelemmel a Nap
megjelenéséhcz a kaotikus őstenger sötétjéböl, lett
légyen a Nap akár sólyom, szárnyas Nap vagy ska-
rabeuszbogár, utazzon akár bárkán, akár szekéren.
Még a napszekérnél is elterjedt€bb az a nézet, amely
§zerint a Nap egy csónakban szeli át az égi óceánt csak mint istenek€t, hanem mint ,,dol8okat", ,,sze-
és az alvilági mezőket. Főként Egyiptomban terjedt mélytelen tárgyakat" is megjelenitették. Az ég egy
el 4z az elképzelés: napbárka-ábrázolásaik nem keskeny, csillagokkal ékes szalag, lefelé mutató
kevésbéérdekesek, mint a négyesfogatról szóló hír- csúccsal a végén.Ebtrn a formájában egyiptomi
adások. templomok lapos tetóihez hasonlít, amit csillagok-
Az egyik legismertebb egyiptomi ,,világ-kép" kal díszitettek. A földkorong a peremén kiemelkedő
(85. ábra) Gebet, a földistent mutatja, amint a há- hegyekkel gyakorlatilag az égbolt ellentettje, csak-
tán úszik az ósten8erben, te§téből növények nón€k, úgy mint az alvi|ág, amit éppúgyNun ósten8ere
Geben térdel §u, a levegó istene, aki kinyújtott ke- vesz körül, mint Bz eget. A Nap tehát folytatja útját
zeivel tartja az e1et, íEy ó az, aki fenntartja a világ- az alvilágban, a Datban, miután a nyugati horizon-
rendet. Erre utal a kezeiben lévó füleskereszt, az ton nappali bárkájából átszáll éjszakai bárkájába.
élet jelképe. Feje felett az ovális valószínűleg egy A bárka utasai is kicserélódnek. Napközben azok
párna, amely elviselhetőbbé teszi az égbolt hataI- kóvetik Rét,,,akik nem szállhatnak alá". vagyis a
Úas súlyát. Az egct a már ismert, csillagokkal ékes sark körüIi, le nem nyugvó csillagok, éjszaka pedig
Nut t€§tesíti meg, aki kéz- és lábujjain támaszkodik. azok, ,,akik nem fáradhatnak el", vagyis az égi
Ót magát i§ az óstenger veszi körül, ezt bizonyítják egyenlító körüli csillagok. Ók húrzák a napbárkát
a lába melletti kis körök, a hullámok. A napbárka Dat kapui elé, ahol félelmetes tűzkigyók állják el
Nut lábain halad a magasba. Rének, a napistennek, az utat. Ré le8yózi őket, szabaddá teszi az utat,
sólyomfeje van, rajta a korona. Tollal a hajában amely egy 1300 könyök hosszúságú alagútba vezet.
elótte ül Müt i§tennő, az igazság, a rend és a tör- Egy papíruszképen (8ó. ábra) a föld felé fordulya,
vényességmegt€§tesítój€. A világot ugyanis a nap- Hathor istennö tehén alakjában jobbfelé tekint a
bárkából kormányozzák Ré parancsai és Máát elvei nyugati hegy€k közül, míg egy másik istenség a nap-
sz€rint. Ré mindent lát és mindent megvilágít; ál- korongot balía. a Datba viszi. A Nap életre keltő
landóan úton van, dá körúl szeli át Nut hátát,
majd karjain ereszkedik lefelé a földalatti Nunhoz,
aki széttárt kezekkel fogadja ót. A kéP tehát a föld_
ról, égíól, levegóról, óstengerról, napbárkáról és a
Nap útjáról szóló elképzeléseket jeleníti meg.
De hogyan volt lehetséges, hogy a Nap, aki este
nyug8ton tűnt el, reggel kel€ten tér ismét vissza?
Az c8yiptomi képek és feliratok ezt is rnegmagyaráz-
ák. A föld alatti világ szerintük a föld feletti for-
dított mása, Az e8yiptomiak ezt a két szférát nem-

Eó. óbra.Á Nap felkelte az allilígbaa

(Schöícr nyotúa)

l(x
87. ábra. A napaárka felbukkan az alrilagból
és az őstengerbőI (Bomet tyonuán)

fénye €gy halottra hutl, akinek így osztályrészül jut,

amiért a halottak Réhez fohászkodnak: ,,meglát-
hatják Ré sugarait, szépsége testükn€k adatik".
Az lJjbirodalom korából, a Thébával szembeni,
a Nílus nyugati oldalán fekvó királyok völgyéböl
származó papírusz képei es szövegei elmesélik azt
is, milyen veszélyek leselkednek a Napra a Datban,
különösen érdekes ezok közül a leletek közül az
yan",
,,Amduat", a ,,Könyv arról, ami a Datban
A könyv az alvilág titkairól szól, hogy megóvja a
hivöket a borzalmaktól és lehetővé tegye, hogy be-
jussanak a védelmet jelentó napbárkába. A bárká-
nak Dat tizenkét termén kell keresztülhaladnia,
amelyek az éjszaka tizenkét órájának felelnek meg,
Leírni persze könnyebb volt ezt, mint m€gtenni,
hiszen Dat tele van féIelmetes démonokkal. Minden
termet szörnyek óriznek és kapuk zárnak le. De a
Napistent nem tartóztathatják föl. Az Amduat le-
írja és lerajzolja, mi mindenen megy keresztül a Nap,
A világ legrégibb térképévelvan dolgunk, amelynek
persze nem sok köze van a valósághoz, csupán miti-
kus tájakat ábrázol. Az éjszaka hatodik órájában
például a Nap bárkája egy tavat szel át, amely tele
van a megfulladtak holttestével, a lt. órában a
,,ke|eti csatamezókre" jut, az,,ellenségek",,,lelkek".
,,fejek" és a ,,íejük tetejére állítottak" tüZes ter-
*éb". ttt Ré parancsára megölik az alvilág istené- tomiak a Nap útjának ábrázolásánál mindig az
nek és a halottak bin{jának, Ozirisznek az ellensé- egészet tartották szem elótt, Vannak képek, ame-
geit. Ezután következik a lz. őía a kijárati alag- ly€ken Nut szüli meg a Napot, majd este ó az, aki
úttal és a kelet kapujával. Apophiszt legyózve a Nap ismét lenyeli, Egy másik képen a napbárka Nut
megbirkózott minden ellenfelévet, most már átszáll- testét járja végig, vagy - megint egy másikon - a
hat nappali bárkájába, hogy ismét megjelenjen a füleskereszt, az élet jelképe emeli ki a Napot a keleti
keleti hegyek csúcsai kózött. hegyek közül és viszi a nyugati hegyekig. A nap-
A régi egyiptomiakat tehát a Nap teljes pályája pálya egyes fázisainak kúlönálló ábrázolásai még
érdekelte, r€geltól estig, majd az alvilágban éjsza- bonyolultabban adják vissza a történéseket, s rend-
ka. S nemcsak az volt a kérdés,hogyan és miképpen kívül sokat elárulnak az égrő|, a földról és az a|-
mozog a Nap az égen, hanem hogy hová tűnik el, világróI vallott elképzeléseikről, Egy ilyen rendkívül
mi történik vele éjszaka és hogyan téívissza reggel. figyelemreméltó kép díszítiI. széthi (i. e. l30G
(A téma ugyan.tz, mint a Codex Borgiában, a .,To|- l290) fáraó koporsóját (87. ábra).
laskígyó pokoljárásában".) A fénylö nappal és a A szarkofágon egy téglalap alakú mezó látható,
sötét éjszaka között végbemegy ugyan egyfajta fej- alul, jobboldalt és felül egy sáv határolja, ami az al-
lődés , a Nap megöregszik -, de ez a fejlódés min- világi Nun partjainál fekvő hegyeket szimbolizálja.
dig ugyanúgy ismétlódik és nem történik semmi A Nap fekete korongja Datból jobb felé kivezetö
rendkívüli, Az alapvetóen új hitük szerint csak az alagút kapujánál ált. Miután Ré átkel ezen az alag-
,,el§ő piltanatban" történt. amikor a káoszt le- úton, besáll nappali bárkájába, amit a megszemé-
gyózte a fény: azóta a kozmikus történés mindig lvesített Nun tart felemelt kezeiben. Ré kísérői már
ugyanúgy megy végbe. ugyanabban a sorrendben a Úeszálltak a bárkába, ahol lzisz és Nephthys fogad-
visszatérés örökös. Ezért nem csoda, ha az egyip- ja a skarabeuszt. A szent bogár hajtja maga elótt a
I05
napkorongot egy keskeny alak felé, akiröI a szöveg
ezt mondja: ,,Ez Nut. Ő fogadja Rét". Nut itt nem
az égbolt, hanem mint a nyugat istennője Iép elénk,
aki Rét fogadja és az alvilágba vezeti, Ezért áll az
alvilág istenének, Ozirisznek a fején, aki testével
körülfogja Datot, mintha szigetként úszna az ös-
tenger közepén. Érdekes módon Nutot, Oziriszt és
a hozzájuk tartozó feliíatokat a fejük tetejére álli-
tották. Ez a fordított túIvilág képzetére emlékeztet,
Mivel a Nap esténkéntlátszólag fejjel lefelé tűnik
el a hoíizonton, az emberek úgy vélték,hogy Daton
keresztül is fejjel lefelé utazik és csak reggel tér
vissza a normális állásba. A halottakról ugyanígy
vélték, vagyis hogy fejjel lefelé mennek az alvilágba
és ebben a helyzetben is maradnak. Az egyiptomiak
számára lidérces álom lehetett mindez, s varázs-
igékkel próbálták meg elkerülni ezt a sorsot: ,,Nem
megyek fejtetöre állva azok kózé, akik így járnak."
(,,varázsige annak megakadályozására, hogy az al-
világban fejúnk tetejére állva éljünk tovább").
I. §zéthi koporsójának csodálatos díszítésetebát
azt a mindennapos eseményt ábrázolja, amikor reg-
gel a Nap elhagyja Datot, mint skarabeusz száll be
88. á,bra- Egy egyiptomi halo|ti papifusz
paradicsomábrázolása ( Ermon nyomán )
nappali bárkájába, felfelé száll, majd nyugaton is-
mét alábukik, ahol az alvilág ejti rabul éjszakai
utazásra. Így állandóan megismétlődik az elsö pil-
lanat, a teremtés elötti idő. Egy állandó körforgás
ez, állandó ,,születé§" és ,,halál".
Hogy alkotása íennmaradjon és ne térhessen
vissza a káosz, égi bárkájáról Ré kormányozza a
világot és az alvilágot e8yaíánt. lde futnak össze
a híradások, itt döntenek mindenról, Ré utasítására
innen indul ki minden tevékenység. De bárkája egy-
ben a halottak bárká.la is. amely. mint a napisten
szekere, lehetóvé teszi szárnukra, hogy részesüljenek
a Nap ,,körforgásában". a földön túli életben.
A fáraók lelke a hiedelenl szerint Réhez száll vissza
és vele utazik a csodálatos hajóban. Ré a királyt
kancellárjává nevezi ki. aki ,,előtte ül, irattartóit
kinyitja, rendeleteit kihirdeti, parancsait lepecsé-
t€li,.. és végrehajtja, amit Ré mond neki" . Ezzsl az
elképzelésset függnek össze a fáraók sírjába vagy a
közelébe temetett bárkamodellek is. Késóbb, a
halotti hit,,demokratiziilódásakor", számos ma-
gánszemély sírjába is fekt€ttek hajómodelleket.
Már az óskori idókben bárkákat helyeztek a sirok-
ba, hogy kényelmes utazást bizto§ítsanak az el-
hunytnak a nevezetes földi szentélyekhez, ayagy a
,,letkek birodalmába", Az egyiptomi parasztok a
keleti, illetve északi égbolton lévó. a keresztény pa-
F
t
i
lffi ffi
-/'7-
89.ábra. A nap- és holdisten únnepí menele
Assuf vórosóbal ( Ándrae nyomán )
radicsomhoz hasonló birodalmat Earu- vagy nád-
mezőnek hívták (88. ábra). Itt éltek a megboldogul-
tak, minden szenvedés nélkül, minden fáradság nél-
kül folytatva azt a mesterségúket, amit földi éleíük-
ben i§ gyakoroltak. Egy papiruszon egy asszony
aki az égi Nunon egy bárkában utazik, éppen műveli
a földet és az istenekhez imádkozik. különösen ér-
dekes az alsó vizek€n utazó három bárka, amelyek
közül a középső orra és tatja kígyófejekben végzó-
dik. Középen egy trónszék az istenek és királyok
sámára. Aki erre a trónra üI, a teremtó istenhez
válik hasonlatossá, a.ki, miután elhagyta a kaotikus
óstengert, az Ösdombra ment, hogy megalkossa a
világot és kormányozza azt. Az Ősdomb tátható a
másik két bárkán - mint lépcsózetes hegy és mint
lépcsó, papirusz és lótuszvirágok között. A domb
valószínűleg az új é|ethez, az újjászületéshez való
felemelkedést szimbolizálja, A mumifikált halotta-
kat a Nílus nyu8ati partjára vitték, általában ott
voltak a temetók, és bárkán szállították a tetemet
végső nyughelyére.
Emlékezzünk csak arra. hogy az egyiptomi ist€-
nek valamennyien bárkákon közlekedtek. A Nap.
a Hold és a csillagok mind bárkán szelik át az égi
óceánt. Hasonló i§teni bárkák más népeknél is is-
mertek voltak. Apollón szent szigetén, DéIoszon
§zintén találtak a régészekegy kultikus élokat
szolgáló bárkát, Dionüszosz maszkját pedig hajó
ffi
Qí§lt-!_<+
§
alakú szekéren vitték körül Athénban. A szekér
és a bárka ilyen ö§szekapcsolását a görög váza-
képekról ismerjük, de szerepet ját§zott Marduknak,
Babilon fóistenének kultuszában is,
Marduk lényege szerint napistenség, akinek a
születéséről szóló egyik mítosz ,,Napnak, az ég
Napjának" nevezi őt. Ő testesítette meg a megújuló
életerót, amely tavasszal esőt küld a földre. Neki
szentelték a babiloni márciusi újéviünnepségeket,
Ezek a hatalmas méretű és fényűzó ünnepségek
akkor vették kezdetüket, amikor elóször pillan-
tották meg ismét a holdsarlót az esti égbolton.
Az ünnep alatt a Marduk-szobor elött előadták a
világ teremtéséről szóló eposzt: a király időlegesen
lemondott hatalmi jelvényeiröl, bűnbánatot gya-
korolt, majd Marduk, illetve papjai ismét királlyá
kenték. Marduk képmását a bárka alakú szekéren
az újéviünnepségek szentély,ébe vitték. itt ünnepel-
te meg a lakodalmát Sarpanituval, hogy ezzel hoz-
zájáruljon a föld termékenységéhez.Az ünnep fény-
pontja Marduk visszatérése volt a városba. Theo-
dor Dombart így irja le az eseményeket:
,,A növó Hold fenn ragyog már az égen, bevi-
lágitJa az éjszakát. Az ünnepi épület sötét bel§ejé-
ben azonban fáklyákra van szükség, mire harmad-
szor fonódnak össze a kezek és felhangzik a hívó
szó: Fel! Bél-Mardukl Térj meg otthonodba, for-
dulj ismét a Te templomod felé és foglald el helye-
det arany trónusodon ott fent aZ égi kápolnában !
A szekérbárka megmozdult, nemsokára talán is-
mét vízre bocsátják - az ítral szemben. Fáklya-
vivők nyitják meg a menetet, zenészek szolgáltatják
l07
 a menet ritmusát. S most jönnek az istének, íé§z-
ben maszkos emberek, részben szobrok alakjában.
A papok és a tömeg csatlakoznak hozájuk. Lassan,
ritmiku§ léptekkel vonulnak, gyúmölcsök, az orság
állatai, virágzó ágak a kezúkben. Így tér vissza
Marduk ének és zene kíséretébenaz óvárosba. Ami-
kor megérkezett, a szekérbárkából ismét hajó lesz.
A tömeg az Istáí-kaputól északra, a külső hídon
kel át. Át a 20 méter széles külső felvonulási út
színes Istár-oroszlánjai közótt, az ellcnséget el-
riasztó >halottak útján<, át úaEán az Istár-kapun
a pompásan kikövezett útra. § közeledik a menet a
maga§ kel€ti periboloszhoz, a >díszes kapuhoz<,
ahonnan az Észaglláboz, Marduk templónához
vezsl az úí.A árak felpattannak, a kapusárnyak
kinyílnak. A fópap Marduk mellé lép és ósumer
nyelven elénckli a >kezek felemelésének imáját<
a >Nagy Anuhoz<< vagy a >Nagy Bél-Mardukhoz<...
a zenekar é§ a tömeg veIe énekel- Az ég és a föld
királya az Észagila felé fordul. Ó köv€ti a tömeg,
amely a babiloni toronyig betölti a peribolosz belső
térségét.Valószínűleg a tornyot is körül fogják
járni. Ezután Mardukot az egyik déli toronypeli-
boloszon... ismét az udvarra viszik, a kis felvonu-
lási úton a hatalmas déli templomkomplexumhoz...
hogy végül ismét elfoglalja a helyét az ékurban, a
szentélyében..."
Már hajnalodik, amikor egy papnő lassan fel-
megy a templomtorony középső feljáróján. ,,A tö_
meg csendben várakozik, szinte lélegzetvisszafojtva,
áhítatban várja a napfelkeltét, a pillanatot, amikor
a tavaszi Nap istene, Bél_Marduk ismét helyet fog-
_ lal égi trónján.,. A csúcsos torony_kápolna elötti
oltfu felett keringő illatfelhó arra utal, hogy a papnő
tömjénmagokat §zórt el", mert érzi a közelgő nap-
felkeltét, ,,Az égi kápolna kapuja fölött végre meg_
csillannak az isteni, aranyozott rézbőI készült,
szarvakhoz hasonlító díszek csricsai.., Hogyan ad-
tak jelt erról? Talán megütötték a )réz dobot(?
Mindenesetre mindenki tudta: az év első napsugara
k€re§áültört a kapun és i§mét elfoglalta a helyét az
istenek trónján; a Napisten a régi szokás szerint
ismét elfoglalta helyét fen§éges trónusán. A papnó
hírt ad... Yégre, az ünnep elérte a éüát, örömui
jongás, ének és tánc, áldozatok és lakomák köszön-
tik e kezdódó napot."
Igy is történhetett. ahogy Dombart leírta: így,
vagy hasonlóképpen folyhatott le Assur városában
X). üra. Á skandiaiv hajókon kúlöaö§ kultuszoka,
hajtottak végre ( tlnqfen nyomi,rí )
l08
is az újéviünnep. Amikor Assur az i. e. l, évened-
ben kiterje§ztett€ hatalmát a térségben,átvette a
babiloni ünnepet és Marduk szobra mellett Szin
holdist€n és §amas napist€n szobrait is kórülhor-
donák a szekérbárkában (89. ábra). Az évszakok
drámáját adták clő, amit sámos nép kultriéjából
ismerünk. A skandináviai bronzkor (i. e. l60G,400)
sziklarajzain hasonIó ritusokat ábrázolhattak (9O.
ábra). Yalószínűleg rituális menyegzókkel, rituális
sánóssal és harci játékokkal kótötték össze, ami a
,,májusi" és ,,téli herceg" összecsapásának hagyo_
mányában maradt ránk. Néhány figurának nap.
korong vag1l napkerék alakú te§te van. Gyakran
ábrázoltak hajókat, bárkákat, különösen a svéd-
orsági Bohuslánbcn és Österland keleti ré§zén ta_
láltak sok ilyen leletet. Néhány bárkakép több mint
két méter hosszú. Valószínűleg kultikus élokat
szolgáló bárkákkal van dolgunk, amiket a felvo_
nulások alkalmával sántalpakon hordoztak körbe.
Felszerelésük a legkülónfélébb, néhányuk a szent
fát sállítja, ami a vegetációt, az örökös újjászüle_
té§t jelképezi, ery másik hosszú ívelt kürtöket, a
Lur-okat fújó, ugráló és szakózó férfiakat, kezük_
ben bárdokkal és napkoronggal. Micsoda kaval-
kád lehetett egykoron ezeken a hajókon ! Ezeken a
bárkákon tértek vi§sza tavasszal a t€rmékenysé8-
istenek, így váltak maguk a bárkák is a keletkeás
és elmúlás szimbólumává. Valószínűleg itt leljük
fel a karneváli felvonulások gyökoíeit, amikor is
kerekes vagy sántalpas hajókat hordoztak körbe,
bennük zenészek, maszkosok, sárkányfigurák és
szerencsekerekek, amelyek valósánllleg az ósi
napkerékből §ármaznak. A tem€tkezési szokások-
nál i§ §zerepet játsáatott a bárka, Az elhunyt ham-
vait gyakran kóből készült, hajót formázó urnákba,
vagy valódi csónakokba temelék. A legismertebb
ilyen hajó az os|ofjordban taláIt o§ebergi bárka,
9l. arba. Napszírn&ilurnok és vólrozqrqik
(Déchelette nyonán)

amelybe a vikingek i. sz. 850 körül egy heroegnó-

jüket temették el, sámos értéke§ tárgyával együtt.
Gyakran a bárkával együtt hamvasztotlik el a
ffiwffiffin
halottat, azt remélve, hogy lelke a fii§ttcl együtt a
napistenhez sáll, s minél gyorsabban emésztik fel
a lángok a tetemet és minél nagasabbra szál a
fiist, annál-gyorsabban jut el az égbe. a\
Nagy jelentősé8et tulajdonítottak a napkeréknek
is, hisz ez legalább olyan gyakran előbukkan a szik-
larajzok közótt, mint a bárka. A kereket gyakran
két yagy három tengely kapcsolja ös§ze, czek€n I + *

e c
hordozLík körül. Belső rajzolatuk néha a labirintus-
hoz hasonlit. A napfordulós és tavasz ünnepeken a
szalmával burkolt kereket egy magas karó tetejére @
a & @*
eíő§ítették és meggyrljtották. Az égő kereket a le-
vegőbe dobálták, legudtották a hegyoldalon vary
végiggudtotüík a földeken, hogy megtermékenyit-

ts
sék azt. Végső soron valamennyi ünnep közös élja
a Nap visszatérésénekmegünneplése volt, hogy ez-

+
zel erót adjanak neki, és így mágikus úton biztosít-
§ik a gazdag terme§t. Ery tragiku§ közjáték történt
2lén, amikor is

ew
azonban 1090. március egy égő

@*{
napkerék felgyújtotta a lorschi kolostort. (')
Egy francia őstörténész, J Dechelette összeállí- 6-Á9
totta, milyen §zimbólumok kel€tkeztek a napkorong (9
és a napkerék jelképekből (9 l . ábra).
Egy másik érdekes ósszefiiggés is figyelmet érde- C\) @\9 @@

(x
mel. Minden valósánűség szerint ugyanis az euró-

-,
pai bronzkor és korai vaskor egész Délkelet-Ázsiáig

p
hatá§okat gyakorolt. Érdekes párhuzamokat figyel-
hetünk meg ugyanis HátsGlndia késő bronzkori
-t, 1>
33. kep, Lélekhojó es miíikus iebnct
egy iadonezíai kultikw szőtteseL
92. ábra. Hajóábrázolás egy bronzkori borotván
( Kihn nyomón )
kultúrájával, amely Yiszont lndonéziára és különö_
sen Dél-szumátrára i§ kihatott. A kultikus ruha_
darabokon (33. kép) látható kép€k feltűnően ha_
sonlítanak az észak-európai bronzkorból száímazó
borotvák (92. ábrz) bárkaábrázolásaira. Ugyan-
azok a kicifrázotl, hullámvonalakkal, spirálisokkal
teli képek! ltt is, ott is jellemzó motívum a bárkát
szállító bárka, az elülsó és hátulsó hajótóke vissza_
felé hajlított, a két hajó közötti rést pedig szalag-
fonatok töltik ki. IndonéziábóI ismerünk olyan
temetkezési ünnepet, amelyben a két méter hosszú-
ságot is eléró fabárka óriási szerepet játszon. A bár-
kát a halott csontjaival együtt leeresztették egy fo-
lyón, hogy a halott lelkét az ősök földjére, az óceán
tú|partjára vigye.
A szumátrai képeken a hajótókék erősen íveltek,
34. kép. Halottak hajója és óIlatok
eq.y indonézíaikuhikus szőttesen
a bárkákon kajüt yan a lralottak számára. A fához
hasonló árbocon gyakran két madár vagy a terem-
tésmitoszok madáralakú teremtményei ülnek.
Az árboc az életíát vtánozzA; csúcsán gyakran
egy hajó alakú koporsó van, a törzse közepén a dc_
rékszögű négyszög a halottak csonrjait tartalmazó
urna helyét jelöli. A halottak lelke rovarokhoz
hasonlít, szarvakkal a fején. Körülötte lebegnek a
szent rizsmagok, amelyek a túlvilágon aranymagok-
ká változnak, és amelyeknek a lelke esöként hull a
bárkára és az embrekre, hogy e|íizzék a gonoszt és
a világ balait. A 'bárkát hajlottcsőrű madarak ve-
szik körül, ók közvetítik az üzeneteket az emberek
és az istenek között, és énekűk adja hírúla szeren-
csét vagy a szerencsétlenséget.
Halottas bárkák ábrázolásai elsósorban az olyan
i
I
l
ruhadnrabokat díszítik,amelyeket lakodalmak, te-
metések vagy a férfiak körúlmetélésekor viseltek,
a nyilvános ítéletekalkalmából a tanácskozó ter-
m€k falain ló8tak, vagy a halotti torok alka|mával
az aszaalt boítottrák. A lányok és asszonyok sá-
mára is ilyen bárkákat szőttek pamutból készüIt
únnepi ruházatukba. A túlvilágról, mint fordított
világról szóló elképzelések ismét felbukkannak
köztük. Egy gaÁagor. díszítettkendón például
(34. kép) egy magas, halottak számára épült kajütöt
láthatunk egy bárka közepén, baloldalt és jobb_
oldalt a bárka mellett csónakok lovakatYagy szaíya-
sokat sállítanak, amelyek Indonéziában kapcsola!
ban állnak a halotti kultuszokkal. A kendó köze-
pén húzódó szalagminta alatt látható a három bárka
túkörképe, hiszen evilág és túlvilág, élet és halál,
halál és újiászúleté§a mitikus világképben össze-
tartozó dolgok. Még egyértelműbben bizonyítják
ezt az egymást követó csónakok képei, amelyek
közúl minden második a feje tetején áll. A fejjel
lefelé rajzolt alakok feje a túlvilágon is ragyogó
csillagokra emlékeztet. Az egymást követő, a vég-
telen felé tartó csónakok képe a szakadatlan kör-
forgást jelképezi, amelyeknek az égitestek éppúgy
mint az emberek alá vannak vetve, és amelynek
szimbóluma az evilág é§ a fordított túIvilág. A koz-
mikus dualizmus jelképei tehát, amely egybefogja,
a fentet é§ a lentet, az életet és a halált, a fényt és a
sötétséget.
Ebbe a kozmikus ellentébe illeszkedik be a Nap,
illetve a halottak szekere és bárkája. Mindkettóvel
számos kultúránál találkoztunk. Megismertük a
görög hós, Amphiarosz szekerét, amellyel a halha-
tatlanságba hajtott, hallottunk a napisten szekeré-
ről, amelyet négy, hét vagy csak két ló búz. Mint a
napisten. a halottak sem maradnak az alvilágban,
újiáéledve és megfiatalodva térnek vissza onnan.
A Nap ugyan megöregszik és meghal a nap és a1
év folyamán, de örökösen visszatér. Az a|világi sö-
tét birodalomban sámos veszély leselkedik rá, de
végül is győztesként kerül ki onnan. Erdekes ha-
sonlóságot fedeztünk fel Skandinávia és Indonézia
bári<aábrázolásai között. A régiek elképzelései sze-
rint a napszekér és a napbárka a vi|ágrend fenntar-
tását szolgálja.
lll
 ltl,arosz.

éléu,s ez állaudó forrásává lott a lázadásoknak. 463-ban Kr. e. Pszammeni tlek eEy fra,. Innt osz
m&reai. fejedelem, még egyszer szerettcsét próbált. A
si'rijgi,r ioo'iiadiÜri"t r"Úai"i r#i""i,i
Tamogalas8ra, lnafosz rnegolto Artaxelxesz öccsél, Aehémeneszt is, aki EEyiotöm szatraoÁia vott
_illesett é§ a perzsák elfojtotlák a Iáiádast. oe tnirósz
Uo gzerenoséJe nem volt taTlos.
nn-
Thanngntz, aki.önl-etryt. meghódolt, juralmuI megliapta aryja" [iniLvsngat.-]ii.á.""rüni"á. "l"-',jl]
léosz azonba| elmeneliiilt es a paltlltFllék mocsaias- vidéfére szökótr.-

Íericsz Dalolíianak kaoubéiár.lá nl,i ,,llapojaba1 A perzepolls7i rehek palola.soportolat

A lIrlá|mnq éuilnléáy lphp. rom]linak fA!ik les§zebb
részl3tc,
mclleri kiJülsoz,i.bi c(, k'a lej és-.",aiytot
úl-,tfa *á'piii"iilúii'iii-iiii]fiL"*,
a lc,l ;lPjc Pmel&;d ik L, r"ür. -iől|i'ii,ij" l cs"i '
"-l".rpiii
szárn!as bikák diszlrik.
.ioi,iüó. ijijá."';;; i;í;i,;:
" i,,
Hiedelmek Az l888. év egyik estéjén Karl von den Steinen nép-
rajzkutató küIönös eseménynek lett a szemtanúja.
A brazil őserdó kellós közepén ült, a bororó indiá-
a meteorokról, nok tábortüzénél, a nap eseményeiröl beszélgettek.
Egyszer csak megváltozott a békésjeIenet. Magasan

üstökösökről
délen megjelent egy fényló tűzgömb és végighúzott
az égbolton. Még percekig látható volt a sötét égen
a fénycsóva.

és a bolygókról
Még egy földrengés sem taszíthatta volna oly
mély kétségbeesésbea bororókat, mint ez a meteor.
Egy szempillantás alatt olyan volt az indián úbor.
mint egy felbolydu|t méhkas. Fellángotó túzek viIá-
gították meg a tanácskozóteret, ahol már ott to-
porgott a tábor apraja-nagyja, Fantasztikus kép
bontakozott ki a tudós szeme előtt. Egy széles kór
közepén két rikítóvörösre mázolt varázsló állt és
izgatottan hadonásztak az ég felé. Bal kezűkben fe-
nyegetóen Ázlak egy köteg kukoricaháncs szivart,
hogy elhárítsák a yeszedelmet. Az egész testük re-
megett, szédelegtek és te|jes eróből kiabáltak. Egyre
mámorosabbá váltak, mígnem minden csontjuk
reszketett, izmaik elernyedtek.
Karl von den Steinen megdöbbenéssel hallgatta,
miért íélnekennyire a bororók a tűzgömbtöl. Egy
idegen varázsló rejtózködik benne, meséIték, aki
meglepetésszerűen tárnad rájuk, hogy,,vadászhúst"
szerezzel tőlük és közülük egyet vérhasban meg-
betegítsen. A töízsbeli varázslóknak a legnagyobb
határozoltsággal szembe kell szállniok ezze| az
alattomos támadással, amely látható módon a
törzs egyik legtekintélyesebb tagja e|len irányul.
Ezért vonultak valamennyien Domingóhoz, az ag-
gastyán törzsfőnökhöz, hogy mindenféle varázslás-
sal védjékőt a támadás ellen. Domingóra rettene-
tesen hatottak az események. Még napok múltán is
íélvement végig a táboron, fejét, arcát és kezét
rongydarabokkal fedte be. Senki sem ismerhette
fel, főként nem az idegen varázsló, aki örá vetette
ki a hálóját. Mivel von den Steinen nem sokkal
azután elhagyta a tátiort, nem tudjuk, túlélte-ea
lörzsfőnök ezt a megrázkódtatást.
Számunkra teljesen indokolatlannak tűnik a bo-
rorók félelme. Jóllehet ránk is mély benyomást gya-
korol egy meteor, mégsem mágikus ceremóniákkal
válaszolunk, hanem kérdé§eket teszünk fel: milyen
pályán jutott á meteor a földi atmoszférába, milyen
sebességgel érkezett, milyen anyagbóI van. Mi már
ismerjük a naprendszer fizikai szerkezetét, a tör-

93. ábra. Az l492. évi ensisheinti mcteor

35. kép, Az Áred-Roland úsrók6s 1957-ben
szabad szemmel is láthotó volí
vényeket, amelyek §zerint az é8itestek mozognak.
Minderról a bororók semmit sem tudtak. sámukra
(és más régi népek sámrira) a csillagok és a meteo-
rok nem halott testek, am€lyek meghatározott tör-
vényeknek vannak alávetve, hanem éló hatalmak,
amelyek ártó vagy segító módon befolyásolják az
emberek életét.Köveket, ,,amelyek az égből po-
tyogtak" gyakran templomokba vitt€k és istenként
tiszteltek. A legjelentősebb iszlám szent hely, Mekka
szent köve, a Kába is egy meteor. Egy l492-ből
szÁímaző röpirat ugyancsak egy meteorról sámol
bc: a felsó-elászi Ensisheimben egy 55 kilós me-
teor hullott le az égból (93. ábra).
De nem kevésM féltek az üstökösöktöl sem. Ha
egy ústökö§ pályáján elég közel kerül a Naphoz,
a napsugarak hatására az üstökös magja körúl egy
gázburok képzódik, ill€tve ebból egy hosszú gáz-
c§óva (35. kép). Erról az összefüggésról a régiek
semmit sem tudtak, ezért több-kevesebb fantáziá-
val próbálrik m€gfejteni az ústökösök eredetének
és anyagának titkát. Egy 16l9-ben íródott könyv-
ben ezt olvashatjuk:
,,Az anyag, amelyból az üstökös keletkezik, il-
letve ered, egy Yastag, száraz, sűrű alakját gyorsan
változtató, zsíros pára, amelyet a csillag a magasba
!,mel és visz fel a íöldról a levegó magasabb régiói-
lla és eközben az ústökös napokon yagy akár néhány
hónapon át is ég a ievegőben, és ezért kell, hogy a
n4gy mennyiségű, vastag és sűrű és gyorsan mozgó
párátlól egy halmazzá álljon össze és gömbbe for-
l l4
málódjék, ami, míg az üstökös ég, napról napra
növekszik. lgy miután az üstökös kialszik, a levegő
megmérgeződik, ezért hjbetó, hogy a fénycsóva és
a mérgező párák olykor összekeverednek, mint
ahogy némelykor a bányák tárnáiból nagy erővel
és erószakkal kitörnek és megbetegítik és elpusz-
títják az embereket."
Ezek a spekulációk, amelyek az üstökö§ök kelet-
kezésétbányaszerencsétlenségekre vczették vi§szá,
ew meghaláíozott ü§tökösre vonatkoznak,, amely
lól8-ban volt látható. Pályáját egy korabeli ceil-
lagtérképörökítette meg. Kepler is megjelentet egy
könyvet, amelyben részben helyesen ismerte fel az
üstökösök igazi természetétés mozgását. A leg-
többször az istenek ostorának tartották őket, ame|y-
lyel az ,,ég ablakából" a bűnös emberiséget fenye-
geti és hírúladja a közelgő szerencsétlenséget. Egy
l528-ből származó képen (94. ábra) az üstökös
csóvája egy hosszú karddá yáltozott, a felhők kö-
zött tórök, kések és levágott emberfejek bukkannak
eló. Egy másik, egy fénylójelenségról, tal'ál azészaki
fényről, illetve egy üstökösróI szóló röpirat cim-
oldalán (95. ábra) üstökösök láthatók és egy angyal
amely pozanján adja hírül az ítéletkezdetét. Fölötte
sáll a világ bírája, balra a napfogyatkozás, jobbra,
a fogyó Hold látható - valamennyi a közelgó ka-
tasztrófára utal. Az okokról, miért féltek annyira az
üstökösöktól, Wolfgang Hildebrand krónikás írt
verset l690-ben:
94, ábra. Az ústökósök állitólag előre jelzik
a kalaszlrófákal és a háborúkat ( Búrgel yomán )
 Fenn a magas égen, ha ústökös jáf,
i abból nary veslly lesz, nagy baj és nagy kár.
i Mihelyt egy üstökös ott fönn megjelent,
tudta minden emb€r: jót az nem jelent.
Ha üstökös c§illa8 ég csúcsára lép,
nyomban sádéle szcrencsétlenség.
Pestis dühöng, lázkór, randa nyavalyák,
ínséget-szükseget szenved a világ.
Fonósíg, meddőseg, szomjúvíg, asály,
Iráaadás, gyilok, harc, irigység, visály,
kora fagy, hosszú tél, kiapadt folyók,
buknak és meghalnak nary uralkodók.
§zelvihar, szököár, földnek méhe reng,
számos orságokban fölbomlik a rend.
§ mindez á,tok abból sármazik csupán,
hogy üstókös trónol fönn az ég csúcsán.
Ámde bánjuk bűnünk, s úgy az tsten majd
elháfitja rólunk a §ok bút és bajt.
( Dalos Győrg! íor<lítósa )
A |egismertebb, minden 76. évben napközelbe
erő üstókös Flalley angol csillagász nevét viseli.
O vette észre ugyanis elsóként, hogy számos korábbi
feljegyzés ugyanarra az üstökösre vonatkozik, és
sikerült is kiszámitani a pályüát. amelynek alapján
95. öra. Világvége. Egy !574-es rópirat címoldala
megjósolta legközelebbi feltűnését (l758-ra). S va-
lóban meg is pillanthatta a Díezda melletti Prohlis-
ban Pahlitzsch amatór csillagász 1758 decemberé-
ben. 1759 márciusában jutott l€gközelebb a Nap-
hoz. Legutóbb l985-1986-ban volt látható.
A Halley-üstökös megjelenéséról i. e. 87-ig folya-
matos forrásaink vannak. Legrégibb ábrázolása
egy i. e. l|-ből vagy i. sz. 2l8-bó| sármazó antik
gemmán látható, valamint a l l. századvégi bayeux-i
szónyegen (96. ábra). Ez a 70 méter hosszú és 50
centiméteí szeles színes szőttes Anglia normann
meghódítását beszéli el, amelyet kapcsolatba hoz-
tak az üstökössel - ezt mutatják a képen a pánikba
esett polgárok és ezert aggódik a király a palotá-
ban. A lengyel csillagász, Kamienski számításai
szerint az Ótestamentum egyes szövegei is a Halley-
üstökösíe utalnak. Ha állíása igaz és helyesen ér-
.telmezi az adott v€rseket, akkor Ábrahám a Jahvé-
val kötött szövetség megerósítésének jelét, Dávid
ezzel szemben a pestist, Jeremiás próféta pedig a
zsidók földjének meghódítása jelét olvasta volna ki
belóle.
Tartósabbak és máig is élőnek mutatkoznak a
meteorok és az üstökösök által kiváltott félelem-
mel szemben a bolygók mozgá§áról szött spekulá-
ciók. A Naptól és a Földtól, ill€tve egymástól való
távolságuk miatt a bolygók ugyanis különbözó
sebessé8gel mozognak nyugatról keletre, majd
látszólag megáIlnak és visszafordulnak, ismét meg-
állnak, majd újra kelet felé vándorolnak. Ezazérde-
kes,,hurokpálya", valamint fényúkés színük,amely a
felületükről, illetve atmosdérájuk vastagságától íiigg,
k€ltette azt az elképzelést,amely sz€lint a bo|ygók
]15
 9ó. óbra- A Halley-ústökös a bayeux-i szőnyegen
isteneket testesítenek meg. A görögök a föld körül
vélt keringési idejúk alapján a következö sorrendet
áltítottók fel: Hold, Merkur, Vénusz, Nap, Mars,
Jupit€r é§ Szaturnusz (valójában csak a Hold kering
a Föld köíül és így a Nap körül). A bolygók ma
hasmálatos ncvei a íómaiaktól származnak, A gö_
rögök rigy tudták, hogy a hét bolygó (tehát a Nap
és a Hold is) egy kristályburokra, az állócsillagok
pedig egy még óriásibb, mindent átöleló gömbbu-
rokra vannak fiigge§ztve.
A bolygók megszemélyesített isteneiról mi is
ebben a sorrendbcn mesélünk majd, segítségül híva
egy igen érdekcs és tanulságos, t489-ból sármazó
őinyómtatvány illusztrációit. A Holdat a könyv il-
lusztrátora ülve, kezében ílal és nyíllal rajzolta le
. (talán az általa kiboc§i,tott fény szimbólumai ezek),
Úetlette a holdsarló és a telihold tányérja látható,
* €ry másik képen a Hold egy ,,felhószekéren" uta-
zjk, amelynek sárkányfeje van és amelyet két asz-
- gony (an8ralok) húz. A Hold pályájának túlsó
*ddatán kering a Merkur a Föld körül. A Merkurt
e istenek küldötte, Hermé§z me8íe§te§ülésének tar-
= <t üák, akinek sárnyai vannak és süvegct viscl is,a
-{cjén. Ö az úazók, de a tolvajok védószcntje
A rómaiak Merkurja czzcl szembcn csak a kercs-
rló
kedök védelmezóje . Eúrt ábrázolják egy kereskedó
ruhájában, jobb kezében a kereskedelem szimbó-
luma, e8y bot két kígyóval.}4erkur ugyancsak egy
érdekes közlekedési eszközön utazik, amelyet két
madár búz.
Külön figyelmet §zenteltek a régiek a Vénusznak,
Azt már tudjuk, hogyan gondolkodtak a közép-
amerikai törzsek, Quetzalcoatl és a,,Tollaskígyó
pokoljárása" kapcsán máí megismertúk. A koía
ieggei, még a napfelkelte elótt, illetve €ste, napl€-
mente után rögtön clőtűnó Yenusban a mezopotá-
miak Istárt véltékfelfedezni, a szerelem, a termé-
kenység és az anyaság istennöjét. A görögök a Nap
es a Hold után a legfényescbb c§illagot a szépség és
ázonosították,
szerelem istennőjévcl, Aphroditével
Aphrodité különös módon született. Uranosznak,
az ég istenének hím tagjából, amelyet fia, Kronosz
levágott és a tengerbc hajított. Uranosz hímtagjából
rehéi trab keletkezett, ebból lépett ki Aphrodité,
a habból született. E9 másik változat szcrint egy
kagylóban látta meg a napvilágot - ez a hagyomány
sámos művész fanrá?]láj^l megragadta. Hadd em-
lékeáessünk csak Botticelli,,Vénusz születése"
című kéffre. Ezen a képen az istennó a szelíd hul,
lámok iözül kiemelkedő kagylóhéjban áIl, a szél
97. űra. Á Vénusz, égi szlkerén
99. dbra. lupiter ógi szekerén
§árnya§ istenei grengén rálehelnek, egy nóalak
pedig lepelt nyújt a szégyenlós Vénusz eIé. Az ős_
nyomtatványban Yénusz egy előkeló hölgy, nyíllal
a jobb s valószínűleg egy almáyal a bal kezében
(97. ábra). Az istennó felhőszekere elé két galambot
fogtak be. Vénusszal utazik Amor, aki egy nyíl-
vesszőt húz eló tegzéb6l, hogy vaktában ellóje.
A Napról és a régiek világképében játszott szere-
péről már kimerítóen szóltunk. Az ósnyomtatvány
királyként ábráaolja, kezében jogar és birodalmi
alma. Négy ló húaa szekéren ke| át az égen. Pá_
lyáján kívül esik állítólag Mars pályája, ezé a felet_
tébb ártó bolygóé. Vörö§ fénye miatt a tőzzel, a
háborúval és a vérrel hozták kapc§olatba. A mezo-
potámiaiak a háborúk, a pestis'és a halottak istené_
vel, Nergállal azonosították, a görögök Aré§szal,
aki, csakúgy, mint a római Mars, a gyilkos csaták
i§tene volt. Ezért itt is mint pánélos vitéz tűnik fel,
karddal és pajzzsal kezében. Szekere előtt két szilaj
ló van befogva.
A következó bolygó a Jupiter, amit a görögök
Zeusznak taítottak. Kereken 12 év alatt fordul meg
a Nap körül. Gyenge fénye és ,,méltóságteljes"
mozgá§a miatt kézenfekvó volt az azonosítás az is_
l€nek atyjával. Róla is már több ízben esett szó.
Az ósnyomtatvány felülágosult tudósnak vagy
bírónak ábrázolja (99. ábra), az érett férfiúegy
két madár húáa szekéren ül. Egy kisebb alak,
nyakán hosszú szalagokkal, egy tálat nyújt át neki.
A mitológia §zerint ez Kronosz, Zeusz atyja, aki
apjának, Uranosznak a kasztrálása után maga ra-
gadta magához a hatalmat, de félt, hogy őt magát is
l€taszítják a trónról. Ezért valamennyi fiát felfalta.
Z€usz mégi§ megszül€tett, felesége a gyermek hely€tt
egy követ nyújtott át neki, Kronosz aa falta fel.
Egy más összefiiggésben már utaltunk rá, hogy
Zrusz Kréta szigetén látta meg a napvilágot, egy
barlangban. Később letaszította kegyetlen apját
.a trónról, akit a Szaturnusszal, a legutolsó, szabad
szemmel is látható § az ókorban is ismert bolygóval
azonosítottak. Gyenge fénye és közel harminoéves
pályája miatt kelthette egy tekintélyes öregcmber
benyomását, €gy istenét, akit a fiatalabb n€mz€dék
elűzött. Ezért forrásunk is aggastninnak ábrázolja
(98. ábra), amint a,,nagyapák" székében ül. Sze_
kerét két sárkányhoz hasonló meseszerű lény húzza.
A Szaturnusz egyik ismertetőjele a kasza, a halál
szimbóluma.
A bolygók a Nappal és a Holddal, valamint a csil-
lagképekkel együtt rendkívüli szerepet játszott k
a régi népek hitében és kultuszaiban. Mindenekelótt
a mezopotámiaiak szenteltek nekik különös figyel-
met. Ú8y hitték, az égitest€k §zabják me8 a földi
történé§eket. Ezt fejezi ki a következő vers is, amely
az éjszaka istennőjéhez intézett áldozati ima:
Nyugtalanok a fejedelmek, leszegezvék a záíak
áldozztünnepeket tartanak.
A máskor zsivajgó emberhad lec§itul,
a máskor ágra árt kapukat lefiá}.
Az orság istenei, az orság istennói,
Sámás, Sin, Ádad, lsár,
imhol, aludni tértek, az égbe;
1l,|
98- ábra. A s.alurnusz
ítéletet n€m mondanak, pöíös úgyekben nem
döntenek.
L€plet ölt az éj, dermed a palota benne,
némák a távoli puszták;
aki még úton van, istenhez fohászkodik,
aki ítéletre vár, aluszik még javában.
lgaxágosság bínija, árváknak atyja
Sámás-szentélyébe belépett.
Az éj nagy istenei, a fénylő Cibil, a harcias lrra,
az íjnak csillaga, az iga csillaga,
a ,,fegyver által megosztottak" csillaga, a vipera
csillaga,
a kíg'yósárkány csillaga, a szekér csillaga,
a kecskebak csillaga
beléphet mind; mert a béljóslás, mit ma rendezek.
a bárány által, melyet feláldozok,
€ngem az igaz ismeretére vezérel !
( Dalos Grörsy íordítása)
Bizonyára a csillagos égbolt magával ragadó képe,
a titokzatos kozmikus történések ihlették ezeket
a mitológiai elképzeléseket. De pontos megfgye-
lések is alapul szolgálhattak. Bizonyítéka ennek pél-
dául, hogy sámon tartották a Vénusz első meg-
jelenését a reggeli és estéli égbolton, amely egy
2l éves periódust fog át; a feljegyzés valószínűleg
Ammlszaduqa király (kb. i, e. 164ó-1626) idején
készült. Akkor már ismert volt, hogy a Hajnal-
csillag és az este felragyogó Vénusz egy és ugyan-
azon bolygó, amit ók az ,,ég színes úrnöjének"
hívtak. Változó megjelenéséró| szóló ismereteiket
földi történésekkel és eseményekkel kapcsolták
ös§ze.
Jó oka volt annak, hogy így tekintettek a Vénusz-
ra. A sumérok sámára ő volt Inanna, a termékeny_
ség istennöjének megtestesúlése, aki Utu, a Nap-
isten nővére volt. A mezopotámiaiak késóbb lstár-
nak hívták és az ég istene, Anu szeretőjének tar-
tották. F€nnmaradt egy sunrér mítosz Istárról,
amely az ,,lstár pokolra száll" címet viseli. Az ösz-
szehasonlítás a mexikói, a,,Tollaskígyó pokol-
járása" címet viseló mítosszal világossá teszi, milyen
eltérö értelmezésekre jutottak az emberek ugyan-
annak a bolygónak a megfigyeléséböl. De egy va-
lami közös a k€ttöben: az isten Yisszatér az alvilíg-
ból, a halálból! A mezopotámiai változatban Du-
muzi követi ót, másképp Tammúz, akit illatos olaj-
jal kentek be és ünnepi köntöst visel. ,,A termé-
kenységisten ünnepe alatt elóadták lstár pokol-
t l8
járása költ€ményét, és vélhetóen el is
játszotrák,
ami valószínűleg az el§ó fejezete a világ színház-
történetének" - véli a cseh Jozef Klima. Ez az es-
küvő a természet termékenysegének es nemzóerejé-
nek szimbóluma volt, amit az istenek földi hdyette-
sítói, a király, a királynó vagy papnők rituális me-
nyegzőjükön megismételtek.
Az idősámításunk előtti utolsó 5-ó évszázadban
Babilóniában kifejlesáették azokat a módszereket,
amelyekkel hosszú idöre elöre m€ghatározhatták a
Nap, a Hold és a bolygók helyz€tét. A babilóniaiak
tudását §zámos más nép is átvette. Különösen az
asztrológusok sámára volt ez fontos, ők,Úgyanis
úgy hitték, hogy a világ teremté§ekor a bolygók
egy bizonyos csillagképben gyűltek ös§ze. Amikol
ismét visszatérnek ebbe a helyzetbe, bckövetkezik
a kozmikus katasztíófa. Egy hagyomány szerint
a Föld megsemmisül, ha a bolygók a nyári nap-
forduló idején a Rák csillagkép jegyében állnak.
Áradás önti el azonban, ha a bolygók a téli nap-
forduló idején a Bak csillagképben gyűlnck össze.
Természetesen megpróbálták elóre kisámítani
a pusztulrás idejét, amely állítólag a planéták
pályájának közös többszörösébóI megállapitható;
ez a világperiódus, amelynek kezdete és vége van,
és amelyet a babilóniaiak ,,nagy évnek" neveztek.
,
hz i. e. 6. szÁzzdban az újbabilóniai királyok
udvarában élénkszellemi é|et folyt. A hazai csilla-
gászokon kívül perzsák, médek és görögökjártak itt,
hogy eltanutják a csillagok megfgyelcsének tudo-
mányát és tanulmányozzák a babilóni csillagászat
eredményeit. EzEk az ,,uíazó tudósok" azután
otthon elteíje§ztették tudásukat, így a babilóniaiak
tudása az ókor §zinte valamennyi népehez e|jutott,
A görögök i§ sokat átvettek tólük. Őelóttük sem YoIt
ismeretlen a világperiódusok léte, már Hésziodosz is
írt erról (i. e. ?00 körül). Arany-, ezü§t-, réz-,
heroikus és vaskorszakról beszélt, s amelyek, mint
a nevük is mutatja, egyre romló viszonyokat jelöl-
nek, Hogy a ,,régi jó idókben" boldogabbak voltak
az ernberek, nem napjaink találmánya, hanem egy
régi tévhit, amely a boldogabb lét utáni vágyban
gyökeredzik,
Püthagoíasz és tanítványai is hasznosították
a babilóniaiak tudá§át. A matematikus és filozófus
Püthagorasz az i. e. 6. sázadban állítólag járt
Mezopotámiában és Egyiptomban. Püthagorasz
nemcsak nagy tudós volt, hanem nagy misztikus is,
aki a világrejtélyt §zámok segítségévelpróbálta meg-
oldani. Néhány tóle vagy a tanítványaitól származó
kijelenté§e igazolja ezt:,,Az ég harmónia és szám.
A szÁm az egész esszenciája. A dolgok csak a szá-
mok utánása." Ebben az értelemben ugyancsak jól
jöttek nekik a babilóniaiak spekulációi. Átvették
a nagy évról szóló tanítást és továbbfejlesztették:
,,a bolygók visszatémek ugyanabba a csillagképbe,
amelyben a kezdet idején álltak... Bizonyos idő-
közökben a csillagok a dolgok pusztulását, tűz-
halálát hozzák maglkkal, ulína a világ újra olyan
lesz, mint annakelótte volt é§ míg a csillagok meg-
fio. ábra, l (íent) és a Szatwnusz (lent)
.gyúttóllá§a í. e. 7-ben a Halak jegyében
'upíter
fordulnak, minden egyes dolog... váltoás nélkül
születik újjá. Le§z még egy Szókratész és mé8 egy
Platón... Minden ugyanúgy és változatlanul, a leg- ,
kisebb dolgok is, még egyszer nregteremtódik."
Az örökös visszatérésbenvaló hit problematikája:
vigasz, kötelezettség, alázAt a sorssal vagy kétségbe-
eséssel szemben. Vigaszt nyújtott a hit, hogy minden
ismétlődés elején áll egy újrakezdés,a világ újiá-
teremté§e, amikor az emberek közelinek és egyben
részeseinek érezbettékma8ukat akáosz alkotó
erejének. Ezt különös€n az egyiptomiak hang-
súlyozták. Ebból következik a kötelezettség: hozzáL-
járulni az istenek által teremtett Yilág fenntartásá-
hoz, és mint a középamerikai indiánok gondolák,
megakadályozni ' vagy kitolni a vi|ágperiódusok
végétjelző katasztrófákat. A nagy évről szóló
tanításban azonban ennek nem volt helye. Hiszen
a világ mindenképpen elpusztul, ha a bolygók elérik
eredeti helyzetüket. Jóllehet utána egy újabb szakasz ,
kezdódik, de ez a vi|ág hasonlít a másikra: a gaz,
dagok ismét gazdagok lesznek, a boldogok ismét
boldogok, a szegények szegények, a betegck betc-
gek - a legtöbb ember sámára elviselhetetlen ki-
látások.
A bolygók más együttállásai, konjunkciói ugyan
nem a világ pu§ztulásÁt, de más súlyos következ-
ményekket járó eseménycket jeleznek. Talán ezek
kózé tartozik a legenda is a csodálatos csilla€Eól,
6
3ó. kép. conslantinus csószór igy értelrrlezíe
3l2 októbeftben a csillaqok egyútt áIIásót

amely Jézus születésekor jelent meg és amely a böl-

cs€ket napkeletröl Palesztinába csalta. A hivó
zsidók sámára azt jelentette, hogy a Megváltó
közel van. Csillagász szempontból a rejtély kulcsa
talán az, hogy i. e. 7-ben, tehát nem idószámitásunk
kezdetekor a Jupiter és a Szaturnusz a Halak
csiltagképben találkozott ( l00. ábra). A Szaturnuszt
a zsidók csil|agának tartották, a Halakat az ő csil-
|agképúknek. Ha a Szaturnusz a Halak jegyében áll,
együtt a király-csillaggal, a Jupiterrel, akkor ez bizo-
nyára valami, a zsidók számára fontos es€ményt
jelez, akik Heródes és a rómaiak igája alatt nyögve
hittek a Messiásban. a Szabadítóban. S íme, itt
ajóslat beteljesülésének órája, a csillagok €zt jelzik !
l. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz a reggeli ég-
bolton igen közel álltak egymáshoz. Június köze-
pén eltávolodtak egymástól, szeptember végétöl
október elejéig ismét közel kerültek, ho8y ismét eI-
váljanak és hogy december első felében az esti ég-
bolton immár utoljára egymás mellett ragyogjanak
fel, (Ez a hármas találkozó minden 260. évben meg-
figyelhető. l9,t0,194l-ben újra látható volt.) A csil-
lagászati megfigyelések végeredménye talán meg-
magyarázza Máté evangelista beszámolóját a cso-
dálatos csillagról. Ennek az érdekes konjunkciónak
az elsö fázisát bizonyára már a mezopotámiaiak is
megfigyelték és figyelemmel kísérték.A csillag-
jósok valószínűleg Jeruzsálembe mentek, ahol
Heródes kikérdezte és Betlehembe küldte őket,
áhol a Messiás állítólag megszületett. Bethlehem
irányában állt a két bolygó, és abban az idópontban,
amikor a bölcsek megérkeztek, az esti decemberi
égbolton ragyogtak. ÉsBetlehemben megtalálták
a bölcsőben a gyermeket. Hogy ennek a két bolygó-
nak a moz8ását külön is figyelemmel kísérték,bizo-
nyítja két agyagúbla, amelyek közúl az egyik
a berlini állami múzeum ázsiai ,gyűjteményében,
a másik a londoni British Múzeumban található.
Egy másik, valószínűleg csillagászati adatokkal
magyarázható legenda Constantinus császár víziőja,
aki 312. október 28-án a Róma elótti Ponte Mollé-
nél fényes győzelmet aratott riválisa, Maxentius
ellen. Krisztus jelent meg elótte egy jelben, amit
a császár késóbb a csillagos égbolton viszontlátott,

]Ol. ábra. Áz !484. évi konjunkció és a szífilisz

elterjedése. Á lbrecht Dúrer fanetszete

lerajzoltatott és ennek védelme alatt csapást mért
az ellenségre (36. kép). Egy éwel késóbb hivatalosan
eli§merte a kereszténységet. Nem részletezzük,
milyen politikai és m᧠mozgatóíugói voltak ennek
a döntésnek, minket csak ajel érdekel, amit álIítólag
az égen látott. Egy héttel a csata előtt ugyanis
a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars igen közel álltak
egymáshoz, és így, a Bak és a Sas néhány fényesebb
csillagával együtt a görög X-hez hasonló alakzatot
hoztak létre, amelynek egyik meghos§zabbított
szára egy P-betűben végzódött. X és P Krisztus
monogramja: A keresztény csillagjósok bizo-
. fekvő részeit fenyegeti. A fejedelem megparancsolta,
nyára felhívták erre a császár figyelmét. Néhány
nappal késöbb a bolygók mozgása folytán a jelenség
eltűnt.
Evszázadokkal késóbb főleg az arabok fej|esz-
tették tovább a bolygók konjunkciójának hatásáróI
szőtt hitet, amelyeknek ártó hatást tulajdonítottak.
Ez a felfogás azután Európában is elterjedt.
Amikor l484-ben a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars
a Skorpió csillagképben találkozott, romlott levegó
áíadt szét a föIdön és ezért terjedt el oly gyorsan
a szifiIisz. (A fertózést az Amerikából hazatért
spanyolok hozták magukkal az Iljvilágból Euró-
pába.) Az említett konjunkcióra és a szifiliszre uta|
Albrecht Dürer egy rajza (l0l. ábra), amelynek fe|§ó
tészénaz égbolton a csillagképeket láthatjuk, az
l48,tes számot és a három bolygó szimbólumát,
Alatta egy férfi, hatalmas sebhelyekkel a lábán,
Dürer l49ó-ban készítette ezt a rajzot Ulsenius
orvo§i traktátu§a §zámára.
Egy másik ártalmas konjunkció t 524_ben volt.
Akkor a Jupiter, a Szaturnusz és a Vénusz talál_
kozott a Halak jegyében. Ekkor, mint azt Johann€s
Stóffl er tübingeni matematikaprofesszor megjósolta,
bekövetkezik €$/ újabb özönvíz. Hasonló félelmek-
16l tanúskodik 5ó kortárs alkotó l33 röpirata !
Az ár volt tehát az elsö sámú téma. Az ezekbőI
a napokból sármazó egyik rajzon (l02. ábra) egy
óriási hal látható, amelyet a bolygók képei dísá-
tenek- Belöle hatalma§ víztömeg zúdul a kétségbe_
c§étt föIdi lakosok nyakába. Jobbról a csásár és
a pápa, balról parasztok jönnek, akiket egy fatábú
és kasás zásdővlvő vezet, Ki csodálkozik azon,
hogy arrikor ezek a katasarófa_jóslások szélsebesen
elterjedtek, számosan a hegyekbe men€kültek.
Toulouse-ban még egy bárkát is épitettek, s tele-
hordták élelemmel. A templomok megteltek imád-
kozó és vezekló hivókkel. A megjelölt nap azonban
I02. óbra. A c§llagok áll,fua ]524-rc ózórlvízet jóxolt
l22
-,
minden különösebb esemény néIkül telt el, de még_
sem múlt el nyomtalanul. Bruno H. Bürgel, az ,,író-
asztronómus" meséli a következöket:
,,I. Joachim választófejedelem, aki maga is foglal_
kozott csillagjóslással és palotájának egyik tornyába
valóságos csillagvizsgálót rendezett be, nagytudású
és nagyrabecsült udvari asztrotógusától, Johann
Cariontól megtudta, hogy Stöffler elszámolta magát
és az áwiz 1525. július l5-én várható, de nem az
egész földet, hanem csak Németországot, és annak
is csak a BerIin-Cölln környéki, alacsonyabban
hogy tartsák titokban €zt a jövendölést; és amikor
július l5,én nyugaton nlcgjelent egy kis felhőcske,
hirtelen feltárultak a palota kapui, és egy sor állami
hintó futott ki rajta, nagy sietségben, a berlini
Ararat, a Kereszt-hegy fclé. ami akkor elég messze
voIt a várostól. A fejedelmi család, a magas tiszt_
viselók és az államkassza a neyezett ,,hegyen"
biztonságban lesz _ vélték.A város polgárai cso-
dálkozva álItak meg ez elótt a küIönös felvonulás
e|ött. Amikor később megtudták, miért menekültek
el az uraságok, iszonyú rémúletlett úrrá rajtuk
és nem kis harag amiatt, hogy a magas urak így el-
kotródtak, anélkül, hogy figy€lmeztették volna őket,
akik kiöntött ürgeként pusztultak volna el, Estefelé
jött egy kisebb zápor. és az uraságok ott a miniatűr
Ararát_hegyen igencsak megijedt€k; de amikor
újra kisütött a Nap a felhők mögül, egyetlen ember
volt mindössze, aki összeszedte a bátorságát es rá-
beszélte a fejedelmet a visszatérésre: a felesége,
Elisabeth. A világvégét valószínűleg lefújták, mond-

l0-]. ábra. A bolyg<ik kerekc a vhrclorcsillagok
órónként változó uralmát jelzik ( He selihg h),omitn 1
ta. visszautaztak tehát, a polgárok nem éppen
barátságos pillantásai között, a palotába és - miiy
különös véletlen! - röviddel azelőtt, hogy behaj-
tottak volna a kapun, egy hirtelen lecsapó villám
agyoncsapta a kocsist és a fejedelem hintajának
négy lovát. (Haftitz krónikája szerint.) Holt-
sápadtan támolygott be a palotába a fejedelem.
hiszen majdnem ó maga lett áldozata önnön félel-
mének!"
Még hosszan sorolhatnánk a féIelmetesnek véIt
konjunkciókat, de legyen elég ennyi. Miután az
emberek ilyen hatalmat, a földi eseményekre gya-
korolt hatást tulajdonítottak a bolygóknak, nincs
mit csodálkozni azon, hogy szerintük a nap óráit,
sőt a napokat is a bolygók irányítják. A bolygók
adták a napok neveit is. Szaturnusz napja, a német
Sonnabend, angolul még ma is saturday. A német
Sonntag a Nap (Sonne) napja (latinul Solis Dies),
a Montag (Mond) a Holdé. A német Dienstag
a Marsnak köszönheti a nevét (latinul Martis dies,
franciáu| mardi). A germánok ugyanis Marsot
Tyrrel vagy Ziuval azonosították (a középfelnémet-
ben ziestac volt). Szerda tulajdonképpen a Merkur
napja (latinul Mercurri dies, franciául Mercredi).
A német Donnerstag Jupiterról kapta a nevét
(latinul Jovis dies, franciául jeudi), akit a germánok
a kalapácsvetó Thorral vagy Donnar-Donarral
azonosítottak (Donar napja). Péntek (latinul ve,
neris dies, franciául vendredi) Vénusz, il|etve a ger-
mán Frei nevéból származik. Mint látható, a román
nyelvekben jobban felismerhetóek a gyökerek,
mint a németben. [A hét napjainak magyar nevei
nem kapcso|ódnak a csillagokhoz; hétfő a hét eleje
(feje); iedd a második, ,,kettedik" nap; szerda
szláv eredetű, jelentése: középsó; szintúgy a csü-
törtök, jelentése: negyedik; péntek az öt számnév
indoeurópai gyökéből származik| szombat héber
eredetű (sabbath); a vasárnap a vásár napja, -
'
(A ford,)|
Á *iitbnUtizO napszakokra hatást gyakorló hét
megszemélyesített bolygóval találkozhatunk egy
l4Ú-ből s;ármazó képen (l03. ábra). Egy angyal
forgatja a ,,bolygók kerekét", amelyen a Merkur,
u iénur, és a Úap felfelé mozog, a Mars áll a csú-
cson, a Jupiter, a Szaturnusz és a Hold pedig le-
felé forog. Mint ahogy az őíákat és a napokat,
az emberék életétis a bolygók irányitják, A csecse-
mó és a kisgyermek a gyorsan változó Hold hatása
atatt att. A-húkat és a leányokat a Merkur veszi
a szárnvai alá és ó táplálja beléjük a szellemet és
a lelket. A serdúlőt és a bakfis leányzót a Vénusz
taszítia a vak szerelembe és szenvedélybe, A közép-
korúákat a Nap irányirja. amely önátló cselekvést,
valamint a tekintély és a biztos egzisztencia utáni
vágyat támasztja. Ezután kóvetkezik a komoly-
sái'és a, aggoJalom, a gond és a b€tegségek kor-
."uku, u tUuÁ, majd a bölcs és meggondolt öregkor
a Jopiter patronáiásáyal. Az é|et ez utolsó boldog
rrillanata után a Szaturnusz rabotja el az ember
ileterejét. Az emberi élet minden szakasát tehát
a, annak lényegének megfelelö isten vezéreli,
A bolygók - mint az állatöv csillagai is - az em-
beri test különbözó részeire is hatást gyakorolnak:
a Nap a szívre, a férfi jobb szemére és az as§zony
bal szemére, az agtrT a, a hasra és a nöi nemi szervek-
re. A Merkur i, ugyru, a nyelvre és a karokra,
a Vénusz az arcía é;-a vesére, az ülepre és a nemi
szervekre, a Mars a bal fülre, az oíra és a férfi nemi
szervekre, a Jupiter a tüdőre és a vérre, a Szaturnusz
a jobb fiilre, a csontokra és a lábujjakra,
'A
sors tiikait a szüietéskor készítetthoroszkóp
segítség€vel reméltékkiíiirkészni(horoszkóp
: az
Oát szemleje). e csillagfejtés e fajtájának a görögök
l23
voltak a feltalálói, az i. e. l. §ázad e|ején a góróg
asztroló8ia a virágkorát élte. Ha fi8yelemmel kísér-
jük a horoszkóp történetét, különösen a szü|etési
horoszkópét, sántalan rendszerrel és iskolával
találkozunk, amelyek gyakran egymásnak tökélete-
sen ellentmondó néz€teket képviselnek. Nem bo-
csátkozunk most bele részletes€bben mindazokba
az ért€lmetlen állíásokba, amelyeket a tengernyi
asztrológiai könyv tartalmaz, csak néhány peldát
hozunk föl. A csiIlagjósok szerint a bolygók
(a Nap és a Hold is) sugarakat bocsátanak ki, ezek
a sugarak, amelyek a csecsemó köldökzsinórját
érik a köldökzsinór levágása után, határozzák meg
további életét,fejlódését és je!Iemét. Ezért a köldök_
zsinór elvágásának pontos idejét kell megadni
a horoszkóp kéqzítöjének,aki ezután megáIlapítja
(ma már csillagászati évkönyvek segítségével),
az adott pillanatban a bolygók hol álltak és ebböl
vezeti le hatásukat. A csillagjóslás teljes képtelen-
sége jól bizonyítható ezeken a megállapítá§okon.
Látszólag a bolygók, mint a Nap is, az áIlatöv
tizenkét csillagképén haladnak át. A Nap minden
hónapban egy másikban tartózkodik; a csillag-
jósok azonban nem ezt a helyzetét adják meg,
hanem a kb. 2000 éwel eze|ótti állapotot. A föld
tengelyének pörgettyűszerű mozgása kóvetkeztében
' például a tavaszkezdeti Nap látszólagos helye kere-
ken 26 000 évenként megkerüli az égi egyenlítót.
2000 éwel ezelött a Nap tavasz elején a Kos jegyé-
ben állt, ma március 2l-én a Halak jegyében álI.
Az asztrológusok számára azonban a Kos a tavasz
csillagképe, és a horoszkópok készítésénél nem
veszik figyelembe a 2000 év óta bekövetkezett vál_
toásokat a csillagok konjunkciójában. Más sza-
vakkal: a Napot, a Holdat és a bolygókat olyan
csillagképekbe helyezik, amelyekben idöszámítá_
sunk kezdetén voltak. De hogy mégis bizonyítsák
a csillagképek hatását, azt állítják, a Kos befolyása
nem a hasonló nevű csillagképból indul ki, hanem
a Kos jegyéből vagy hatómezejéből. Ennek helyzete
pedig nem egyezik az adott csillagképével. de meg-
felel a 2000 év előtti állaPotnak.
Fontos az is, milygn szögben érik a bolygók
sugarai a születés .helyét, és útközben milyen más
bolygók sugaraival találkoztak, Ezt a szöget aspek-
tusnak hívják, és javító vagy rontó hatást tulajdo-
nítanak neki. Mivel a bolygók relatíve lassan mo-
zo8nak az állatövön és emiatraz aspektusok lassan
Yáltoznak, ezéílaz eget tizenkét há,zra osáották fel,
ezekhez tartozik az emberi élet önkényesen meg-
áltapított tizenkét szakasza. A legfontosabb az első
ház, az asccndens (latin: ascend€re - felemelkedni,
l24
37.kép. Á Szaturnusz gyermekei. Illuszrláció eg,
l 404-ben Ulmban keletkezen kéziratból
az égbe jutni). Az ascendensben tartózkodó bolygó
aztán a horoszkóp ,,parancsolója", amely lényeges
befolyást gyakorol a születendó gyermek lényére.
külső megjelenésére.
Ha összehasonlítjuk a különbözó bolygók batá-
sát, elsó pillanatra nyilvánvaló, hogy az asztrológia
megállapításai azoknak az isteneknek a lényegi
jellemzóiból indulnak ki, akik az ókorban az adott
bolygót megszemélyesítették. Egy asztrológiai kézi-
könyvben olvashatjuk például:
,,A Vénusz széppéteszi az embert, kerek, fényló
sz€meket és csinos orcát ajándékoz neki, hosszú és
dús hajat (különösen a nőknek), ezek az emberek
hajlamosak a gyönyörre és az érzékiöíömökre.
Ha a Vénusz kedvezó állást foglalt el, akkor az általa
uralt ember boldog, jókedélyű lesz, luxusszerető,
szeretetre méltó, jó és egyenesen érzéki,a Vénusz
szép külsöt és hosszan tartó szépséget ajándékoz
neki."
Ugyanigy a Mars és a Szaturnusz régi istenei ha-
táíozzák meE ezeket a jóslásokat, amelyekröl egy
másik kézirat így ír:
,,Mars: természetb€ni lényeg: motorikus energia.
Biológiai-fiziológiai: meleg testhőmérséklet, izom-
erő, férfi nemi szervek és ezek funkciói. Patológiai:
gyulladások. Pszichológiai: kirobbanó energia,
impulzivitás, harci ösztön. Szociológiai: katona és
rendőr, de orvos is (korábban azonos a kirurgussal).
Foglalkozás: orvosok, katonák."
,,szaturnusz: általános természetbeni lényeg:
hideg, összehúzódás, kristallizáció. Biológiai-fi zioIó_
giai : csontképző folyamatok. Patológiai : megkemé_
nyedés, elfajzás, kachexia, halál. Pszichológiai:
földhözragadt lelki folyamatok, belső ellenáIlás és
Ieépülési erők, melankolikus. Szociológiai : öregség,
haldoklá§, tépelódés, morcosság."
Bármennyire is józanul, sót tárgyilagosan, tudo_
mányosan is hangzik mindez, közelebbról vixgálva
azonban eredetét, átlátszó, Mégis, sázadokon át
az asztrollgia hamis módszerei és jóslásai sárnos
embert megbolondítottak. A művészetb€n is nyo-
mot hagyott a ,,csillagok utáni őrület". KüIönösen
tanulságosak a kalendáriumok képei a bolygók
gyermekeiről, amelynek tíadíciój a az ókortól az űj,
kor kezdetéig nyomon követhetó. Egy lz()tl.ben
J8. kép. Dúrer rézmetszete, a ,,Melencolía I." I5I4
F
I
i UImban íródott, ma Tübingenben órzöti kéziratból
ragadjunk ki néhány péIdát, amely a Szaturnusz
jegyében születettek sorsáról, hivatásáról és maga-
tartásáról beszel (37. kép). A kép felsó részénlátható
a hónap ura, a Szaturnusz: egy fekete körben áIl,
parasztíuhában, kezében lapát, mellette irtókapa és
sarló (a római mitológia szerint a Szaturnusz egy
régi földműveló-termékenységi istenség). A kör
félig eltakar egy bakot, a hasonnevű csillagkép
szimbdtumát, amely a bolygó nappali házát jel-
képezi. Balra a Vízöntó - egy férfi, aki egy kancsó-
ból vizet önt egy dézsába és aki az ég és a föld kap-
csolatát jelképezi. Három kockát tart a bal kezében,
ami a szaturnáliák kockajátékára em|ékeztet (a sza-
turnáliák tobzódó únnepéta rómaiak decemberben
tartották), A Vízóntó a Szaturnusz éjszakai házz.
Ettól balra két hal látható, a Halak csillagkép
l j€lképei. Fölöttúk ül egy király, pénzesládája mö-
gött, míg jobb oldalon áll Krisztus egy csillagon,
z egy kelyhet tart a jobbjában, hogy ebbe fogja fel
a kiömlő vérét.szaturnusz védencei a földön íárad-
ságos munkát végeznek, melyek közü| mind össze-
függ a földműveléssel. Szántják és feltörik a földet.
I Mások tésztát gyúrnak egy teknöben, kenyeret
formáznak és a kemencébe vetik. A kép bal oldalán
l. alul egy asszonyt pellengérre áuítottak, ez azt jelen-
F ti, hogy a Szaturnusznak a joghoz is köze van.
i: A mezö szélénkét gonosztevó ül, akiknek kezét
l, és lábát kalodába záíták. Jobbra mellettük két
b holló ül egy akasztófán, amelyen még ott lógnak
).
á bűnösök.
Maga Albrecht Dürer is úgy vélte, leíajzolhat
vagy lefe§thet egy embert, akinek ,,a szeméból
l
|:

i a Szaturnusz vagy a Vénusz pillant ki". Ez a ,,sza-

turnuszi kedély" az alapja egyik leghírhedtebb, !i

i: egyben legérdekesebb és legnyomasztóbb réz-

b metszetének, amelynek címe: Melancolia I. (38.
kép). A mű l51,1-ben készült, a bűvös négyzet alsó
sorából leolvasható a dátum. A bűvös négyzet
F sámai, akár vízszinte§en, akár függólegesen vagy
l átlósan adjuk is össze, mindig azonos eredményt
it adnak: 34. A táblázatból kiolvasható Dürer anyjá-
§ nak halála napja, l5l4. V. 17. (l0+7, vagy ll}6
F adja a napot, 3+2 a hónapot, l5l4 az évsám),
i! l514 májusában a búskomorság és a töprengö lelki-
k állapot bolygója, a Szatumusz az éjszaka folyamán
in a déli égbolton volt látható.
A címbeli ,,I".a latin eo ige felszólító módjának
kezdő betűje lehet: ire : menni, igy a cím, ,,M€lan-
colia I" jelentése: ,,búskomorság, ávozzt" Yú6-
sánűbb azonban, hory u ,,|" arra utal, hogy a me-
lankólia az első a négy t€mperamentum közül,
l25

amely;t az ember négy testnedve határoz meg.
Az asárológu§ok ezt olyan bolygókkal kapcso|ták
össze, amelyeknek vélt lényege megegyezik az ember
t€§tnedveivel és kedélyál|apotával.,,A Jupiteré
- írja Panofsky és §axl Dürer ,,Melancolia l" című
rajáról kiadott könyvében _ a meleg és csepp-
folyós vér, mivel az maga is meleg és folyékony,
és ennek megfelelóen a máj, mivel az akkori fizioló-
gia szeíint a máj termeli'a vért; a szaturnusz
a szangvinikusok bolygója, a könnyelmű-boldog,
joviáIis embereké. A forró-száraz Marsé hasonló
okokból a sárgás epe, és ezzel a kolerikusok; a föld
nehéz eleméhez hasonló hideg-sáraz fekete epe,
amely a melankólia forrása és jele és amely a lépben
keletkezik -
az ugyancsak sdtét, nehéz és sÁraz
testnedv a hideg Szaturnuszé, a leglassúbb és leg-
magasabban, tehát legtáyolabb keringö bo|ygóé:
az öregkor és a halál démonáé."
A ,,Melancolia ]" felirat egy transzparens-
szerűségen látható, amit €8y denevér, az asztrológia
szerint a sZturnusszal rokon állat visz magával.
Alatta egy hatalmas videlület, ami ugyancsak kap-
csolatban áll a bolygóval, hiszen ez okozza a Pusztí-
tó felhószakadásokat és árvizeket. A horizonton
szivárvány feszül titokzatosan, amely egy üstökös
fényével olvad ös§ze; az üstökös a szerencsétlenség
csillaga, amely éppúgyvízi katasztrófákat okoz.
l5l4 elején egyébkéntvalóban látható volt egy
üstökös, ami éjszaka a Szaturnusz közelében tűnt
fel. ,,A földhözragadt lelki folyamatok, a belső
ellenállás és leépülési erők, a melankólia" * amiröl
az említett kézirat §zólt - szinte a kép valamennyi
mozzanatál átsüt. Amit az emberi értelem és szor-
galom megteremtett, itt minden haszonta|an, rend-
szertelenül áIl vagy hever szerteszét: gyalu, fűrész,
fogó, létra, malomkő, geometriai testek stb. Ezek a
szétszórt tár8yak olyan mesterségeket szimbolizál-
nak, amelyeket a Szaturnu§szal - és a melankoIikus
emberekkel - kapcsoltak össze: építőmesteíeké,kö-
faragóké és famunkásoké. Az összevisszaság köze-
pén ül maga Melankólia, egy szép, szárnyas dáma,
aki mozdulatlanul és tűnódve néz a kifrirkészhetet-
len messzeségbe. A szellem szárnyain pedig messze
számyalhatna. Drága ruhája és tömött pénztárcrija
gazdagságta utal, a koszorú a feje fölött tekintélyíe
és tisztességre, a kulcsok a hatalomra, amelyek min-
den kaput kinyitnak előtte. Mindezt szaturnusz aján-
dékozza kegyeltjeinek, akik a melankólia miatt még-
sem tudják rászánni magukat alkotó, formáló, ren_
dezö tevékenységre, fáradhatatlan cselekvésre.
A}önyv az ölében csukva marad, a körző a kezében
és a mérleg a falon nem szolgál már semmire
l26
]
l
l
(a tér és az idő mérése,,szaturnuszi művészet'' volt ]
I
akkoriban). A csont_bőí kutya halálos álomba me- :
rülten fekszik; a kutyákat Dürer idején melankoli-
kus teremtményekn€k tartották. A megszemélyesí-
tett Melankólia az élet utolsó ónijára gondol, erre
emlékeztet a homokóra és a lélekharang(!. Értel_
metlennek és céltalannak, hiábavaló játéknak tart
minden cseIekvést, a létet magát is? Az asszony
mellett játszadozó gyermek és a bűvös négyzet
a íalon a melankólia e|lensúlyát képezheti. A bűvös ]
négyzet lényege §zerint ,,mensura lovis", vagyis
Jupiter táblája, amellyel a bolygók királyának gyó-
gyító és szerencsét hozó erejét tartották fogYa.
Jupiter l5l4 májusában napközelben volt, majdnem
szemben a szaturnusszal.
Csodálatos példái a csillagfejtésnek a római Vi|la
Farnesina mennyezetfestményei is (39-40. kép).
A Villa Farnesina Agostino Chigi bankáré volt,
aki 1509 és l5ll között Baldassare Peí|zz| építészt
és Rafaello körét bízta meg feldí§zítésével.Chigi
a művészetek mecénása volt, barátja korá hátal-
masságainak, fontos á|lami posztokat és egyházi
méltóságokat töltött be. §ikeres életétszemmel lát-
hatólag a csillagok kedvezó állásának tulajdonítot-
ta, ezéítfestették yillája keítre nyíló termének
mennyezetére szúletésihoroszkópját. A freskó
középpontjában Chigi címere áll, amit jobb_ és bal-
felől a Nagy GöncöI (amit két vadáUat húz), vala-
mint a Perszeusz és a Pégaszosz fog körbe. A ké-
peket egy hosszú, derékszögű keret fogja körbe,
amelyben tíz rombusz alakú mezó íalálhatő az
állatövvel és a bolygók isteneivel. A szomszédos
hegyesszögű, illetYe félkör alakú m€zökön ugyan-
csak csillagképek vannak. Nézzünk meg kettőt
közelebbröl is. Az egrikben Jupiterrel találkoz-
hatunk, jobb kezében villám, mellette egy bika,
amelyre a szép Euíópé éppen felülni készül. A hát_
térben a Kos látható. A kép tehát egyfelöl egy
mitológiai jelenetel iibrázol, Európé elrablását,
Valamint azt az asztronómiai_asztíoló8iai lényt,
hogy Chigi születése pilltinátában a Jupiter a Bika
jegyében állt, s a Kos \olt a szomszédos csillagkép.
A másik kép ezzel szenrben a Skorpiót és a Mérleget
ábrázolja, köztük a Merkur és a Mars istenej.
A freskó elemzéséból sikerült rekonstruálni Chigi
horoszkópját és megálIapítani születési idejét: l4ó6.
novembr 30,
Ha jobban elmélyülünk a Villa'Farnesina csillag_
képeiben és elképzeljük Chigi fényűzó életét,Iát-
szóIag nem vezet út innen a Karl von den Steinen
által leíítbrazil őserdei indiánok kétségbeesett
magatartásáig. Ésmégis, bármilyen meglepően
39., 40, kép. Á római Villa Farnesina
,,horoszkóp-Jreskói ". I 5O9- l 5 l J -
hangzik is, van kapcsolat az indiánok és az olasz
bankár között: közö§ a meggyözódésük, hogy az égi
folyamatok közvetlenül hatnak az életre és hogy
ezek a hatások elóre kiszámíthatók, ha helyesen
értelmezik azokat. A tűzgolyó mögött, amely úgy
megijesztette a bororókat, egy varázsló bújik meg,
aki ,,vadászhús" után vágyik és aki vérhast okoz.
Az üstökösök a régiek hite szerint csak bajt hoznak.
Olyan' jelenségekről vélekedtek így, amelyeknek
fizikai természete még teljesen ismeretIen volt szá-
mukra. Ha Chigi és kortrirsai úgy gondolták, hogy
a bolygók bonyolult pályája és változó konjunkciói
befolyásolják az ember életét.szerencsét vagy sze-
rencsétlenségetokoznak, ez szintén csillagfejtés,
ami hamis feltételezésekből indul ki és igen messze
áll a bolygók 61,zgásának fizikai magyaíázatátóI.
A csi|lagjóslás rokon a csiIlagokba vetett hittel,
amely szerint a bolygók mögött istenek állnak,
az idö és az élet urai. Aki meg akarta fejteni a csilla-
gok mozgásának titkát, figyelnresen vizsgálnia kel-
lett az égboltot, ismernie a csillagképeket, tanulmá-
nyoznia a Nap, a Hold és a bolygók látszólagos
mozgásának tülaidonságait, A csillagok vizsgálata
és a csillagfejtés, az asztronómia és az a§ztrológia
az újkor kezdetéig kéz a kézben haladt. Csak ezután
emancipálódott fokozatosan az asztronómia és fej-
lódött modern természettudománnyá.
Számunkra ma máí érthetetlen, m€nnyire elterjedt
volt és idönként milyen óriási hatást gyakoro|t
a csillagjóslás. A hellenisztikus világbóI a perzsák-
hoz és az indusokhoz jutott, késóbb a Távol
keletre és az arabokhoz is, akik hatalmas asztroló-
giai irodalmat hoztak létre. A l2. század közepén
a csillagjóslás a feudális Európába is behatolt,
s jelentösége a l5,1ó. századig egyre nőtt. A kataszt-
rófákat, éhinségeket, árvizeket vagy szociális,
vallási és politikai változásokat mind-mind a boly-
gók változó konjunkciójának tulajdonították. való-
színű, hogy ezek az elképzelések könnyen kiváltot-
ták az egyháZiak nemtetszését, akik nem jó szemmel
léztékaz asztíológusokat. Mégis csak kivételesen
|éptek fel el|enük, ,,Ennek oka abban rejlik - írja
Franz Boli, az asztrológia történetének kiváló
kutatója , hogy a csillagjós a középkor végénés
a reneszánsz idején nemcsak a hercegek és
Vezérek számára volt nélkúlöZhetetlen, hanem a pa-
pok és az olasz prelátusok számára is. Ő irányitotta
it poIitika sakkhúzásait, komoly pillanatokbarr ö
adott tanácsot, ő hatáíozta meg a hadseregek fel-
vortltliisának és támadásának ideiét, a pápai kon-
l2,7
l04. ábra. Kepler horoszkópja Ll/allenstein szárfuirc
zisztóriumok, a r€nesánsz pápák koronázásának
idópontját is. Schiller a tipikust ábrázolta, amikor
még egy olyan hadvezér, mint Wallenstein, lépéseit
is a csillagok állásától tette függóvé." A valóságban
a harmincéves háború kezdetben sikeres, majd bu-
kott hadvezére aZ asárológia rabja volt. Nem mást,
mint Keplert bizta me8 horoszkópjának elkészítésé_
vel. Kepler, aki mint korának gyermeke bizonyos
rul.
értelemben ugyancsak az asztrológia rabja volt,
bár meglehetösen kritikai álláspontró|, természete-
sen nem tért ki a hatalmas és befblyásos férfiú
kéréseelól (l04. ábra), BáI tudta: ,,az asztrológia
ncm éri meg, hogy időt áldozzon rá az ember,
de az emberek őrülten hiszik. hogy ez a matema-
tikus dolga". Azonkívül az éhségis nagy úr:
a császár még nem fizette ki a járandóságát:
,,Az asztro|ógia egy bolond kis leány, de jó istenem,
hol volna ma az alya, az ésszerű asztronómia,
ha a bolond ki§lány nem lett volna!... Azonkívúl
a matematikusok jövedelme oly ritka és kevés,
hogy az anya bizonyára éhezne, ha leánya nem szol-
gálna meg valami kis pénzt." A hadvezér horosz-
kópja, mint az íáíható is. tökéletesen hamis.
Kepler szerint ugyani§ wal|enstein 20., 39-40. és
69-70. életévéb€n halálos veszede|embe keíül,
gazdag lesz,,földi javak-
47 és 52 éves kora között
ban, autoritásban és tekintélyben". Wallensteint
azonban 5l éves korában a csehországi Egerben
meggyilkolták !
A l5,16. századi fellendülés után az asztrológia
lefelé hanyatlott. A heliocentrikus világkép győzel-
me és a természettudományos-csillagászati ismere-
tek elterjedése kihúzta alóla a talajt és azzá íette,
ami: babonává. Az újonnan felfedezett bolygók,
mint az Uranusz, a Neptunusz és a Plutó szét-
feszítették a régi asztrológia szerkezetét. A múlt
sázad véEéna csillagjóslás már teljesen halottnak
látszott. S ekkor megtörtént az alig hihető: a szo-
ciális és politikai ellentétek hatására századunkban
az asztrológia reneszánszát éli. A sajtó rendszeresen
közöI horoszkópokat és asztrológiai,jóslásokar",
amelyek bizonyá.ra nem kevés emberre hatnak.
A félrevezetés. a manipuláció és hibás döntések
$ orcfc qism gefcllct but ct2
IoannarzlRqp|crum
t6oE.
vm
Ebdlgcrrt
g.b.oíolít,
l. 'tn'j1 vll.
1|.6elLluabl;
vt.
EI. lv. V.
ez a cél, Franz Bol| l920_ban íIódott intő szávai
még ma is aktuálisak:
,,Azt kell mondanom magamnak: >lncedis per
ignes suppositos cineri doloso (lángokon keresztül
gázolsz, amely a megtévesztö parázs alatt szuny-
nyad)?< Az ember néha megretten az emberi buta-
ság láttán, ha az újságokban a modern csillagfejtók
jóslatait olyassa, akik minden skrupulus nélkül
az olvasók tudatlanságára és buta kíváncsiságára
számítanak... Úgy tűnik, hogy a bo|tnak és rég el-
temetettnek vélt dolgok közül sok, mint a magányos
lelkek, újra a fény felé tör és a legkülönbözóbb
okokból újra hívekre és köyetőkíe talál; valriszínű-
leg gyakran jóhiszemű kor|átolt§ágból, amelyet
még egy kártyavetőnek is számításba kell vennie;
ehhez jön még a ma széles körben elterjedt, ért-
hetetlen elfordulás a tudománytól é§ annak könyör-
telen és terhes kérdéseitó| a valós okok iránt...
De a részben vallási. részben művészi érzésis bele-
játszik, amit valahogyan felkorbácsoltak, és amely
illetékesnek érzi magát, és ezáltal elfelejt kérdezni
ábrándjainak történeti és természeti okai felól."

l28
ATejút Ha a rómaiak me8 akartak ünnepelni egy gyózt€s
hadvezért, ünnepi menetet rendeztek a tiszteletére,
amin az egész hadsereg is részt vett. A városkapuk

eS aZ áIlatöv előtt, a Mars-mezőn gyülekezelt a menet, élén

a szenátus és a magisztrátus tagjaival. Mögöttük
vitték a hadizsákmányt, amit a hadifoglyok követ-
tek. A triumphator maga egy pompás szekéren állt,
amit négy fehér ló húzott. A fóvezér arcát piro§ra
festették, fejét bab€rkoszorú övezte, kezében Jupiter
istenének saskoronás, kígyók ölelte elefántcsonl
jogara, így vonult a menet a Forum Romanumhoz,
majd fel a Capitoliumhoz. A yezér itt megszenteltette
a koszorúját, hálaáldozatokat mutatott be és aján-
dékokat o§ztogatott.
A győzelmi menet alatt a győáes csak kétféle
ruhát hordhatott, amit Jupiter templomának kin-
csei közül válogattak ki a számára: egy arannyal át-
szött tunikát és egy csillagokkal díszített tógát,
az ég istenének szimbolikus palástját. Hadd emlé-
keáessünk arra, ho8y az eget is me8személyesítették
és istenként tisztelték, az ö öltözékét díszítették
csillagok. llyen csillag_ vagy világpalá§tot más
ku|túrákból is ismerúnk. Az ókorban általáno§
szokás volt a nap_ és égitesteket csilla8köntö§be
bújtatni. Marduknak (l05. ábra), Babilon istenének
éppúgy volt ilyen, mint Ízisznek, Venusnak vagy
Mithrásznak, a bikaölónek. Késóbb a keresztény
művészek §em akartak lemondani erról a szimboli-
kus öltözékról: több€k között Máriát, krisztust és
a szenteket ábrázolták így. Termész€tes, hogy a csá-
sárok és királyok is készítettek maguknar ilyen
ruhadarabokat. Úgy vélték,a csillagokkal ékes
palást' isteneknek küáró méltóságot kölcsönöz
nekik és megerösíti hatalmukat. Így gondolta
a bizánci, a német, a francia és az angol uralkodó is.
Még a kínaiak is készített€k c§illagköntöst:

A csásárt díszes papi ruhában,

áldozóhelyen láttam én.
Az egesz mindenséget láttam
c&i§zárunk öltözetén.
Jobbkarján hímzett arany nap éBett,
balján ezüstös fényű hold,
és roppant kékjénköntósének
csillag-csillámos égi bolt.
( Dulos Grőrg1 forditása)

l05. ábru. Marduk, Babilon istene csillagpalásthan

/ Jaremias nyomán )
 4l. kép. II. Henfik császar kiterhetí csillag-palástja.
l0l4 köfúl ké§zúlr,
I 5o2- I 503 -bal felújították
lI. Henrik csásár (1002-1024) pompás csillag-
Palástját ma a bambergi székesegyház kincsei
között őrzik (4142. kép). A félkör alakú palást át-
ííléíőjeZ97 c€ntiméter, magassága l54 centiméter.
Díszítéseiközött keresztény és antik szimbólumok
- keverednek. Közepsó részénkilenc szimmetrikusan
elr€ndezett figura van: a középpontban Krisztus áll,
a világ ura, mellette az Alfa és az omega, a kezdet
és a végjelképe. A|atta három pár szárnyas angyal,
_ _ Kerub és a Szeráf, alattuk Mária Keresztelő Szent
Jánossal. Mária a stella Maris, vagy Polaris;
a tengerészek sz€rint ugyanis a Polaris Mária meg-
testesítóje. Krisztus f€lett két, könyvet, illetve egy
golyóbi§t tartó püsPök látható. Ott van még a díszí_
té§ek közótt a Nap és a HoId, mint Sol és Luna
istenek, az ég két fele csillagfigurákkal, az állatöv-
tól északra lévö csillagképek, valamint maga az
állatöv. Közöttük sámos medáI mellképekkel és
az evangelistrik szimbólumaival. Henrik lszmáeltól,
Apu|ia hercegétöl kapta ezt a palástot, aki s€gítséget
- kért a csásártóI Biánc ellen. lszmáel beleszövette
latin nyelven a következö niondatot: ,.Európa
dísze. Henrik csásár, szerencse legyen Veled!
l30
Az Úr, aki az öíökkévalóságot kormányozza, gya-
rapítsa a Te országodat !" A palást anyaga eredeti-
leg bíbor-ibolyakék selyem, de amikor l502-t503-
ban felújították, kivágták belóle a hímzéseket
és kék gránátalmamint᧠selyemdamasztra varr-
ták rá.
A császár csillagpalástja régi tradíciókra nyúlik
vissza, amelyek csak lassan hódítottak tért a profán,
a világi életben is - ezen a fejlódésen minden mitoló-
giai elképzelés és hagyomány k€resztülment. Az is-
tenek köpenyén, úgy hitték, minden lejátszódik,
amit eddig megismertünk: rajta vándorol a Hold,
a Nap egy gyermek képében, majd mint érett férfiú
és óregember, a bolygók innen adják hírül az em-
berek sorsát, s ott vannak a csillagképek is. A kö-
penyen átlósan keresztben húzódik a Tejút §ivja is,
ame|y a mi szélességi fokunkon küIönösen nyár-
utón és ósz elején látható jól (43. kép). Az északi
horizonton csak gyengén látható, a zeniten gyé-
mántként ragyog, délen pedig, ahol öblökb€n gaz-
dag folyamokká válik szét, élesen elválik a sötét
égbolttól. Még világosabban és feltűnöbben ragyog
a déli égbolton, amely tólünk csak kis részben
figyelhető meg. Ezt a látványt, a déli égbolton
ragyogó Tejút látványát Anton Pannekoek holland
42.'kép. Á pulóst kőzépső része
i
43. kép. A Tejtt a űli égbolíon
csillagász örökítette meg. Amikor a csilla8képek
közötti sávját figyelte, néha még a józan tudósnak is
,,erószakkal kellett figyelmét a rendszeíes munkára
összpontosítania, nebogy elvesszen a csodálatos
látványban. Azután a §ötét árnyak között a fény-
sugaraknak egyszercsak mélységelett, holdfényben
fiirdő, bizarr márványoszlopok és groteszk, csillag-
neme§kövekkel teletűzdelt istenalakok tűntek fel.
Megfigye|és közben a sótét formák mintha testet
öltöttek volna, mintha fekete tárgyak lennének,
amelyek eltédtik a fényt, vagy mintha szélcibálta
alakok volnának, amelyek a fényí'elhók elótt lebeg_
nek,"
Természetes, hogy 9z a csillogó ,,út" számos
különbözó mitológiai értelmezésre adott tápot.
A jávaiak úgy vélték,a Tejút világos és sötét
régióiban az óriás Bhima testesül meg. A dél-
amerikai indiánok sámára egy üreges, föIdön fekvö
fa volt, amin a lelkek a nagy ünnepségek idején
dobolnak. Állatokat is felfedezni yéltek rajta, illeive
ez yolt az állatok menekülési útvonala, akik az em-
berek elől az égen kerestek menedéket. Gyakran
nevezték útnak, utcának vagy folyónak, Egy ófran_
cia,,pásztorkalendáriumban" (l49l) Szent Jákob
útjának hívták. A busmanok mítosza szerint akkor
k€letkezett a ,,csillagút", amikor egy leány forró
paíaz§at szórt el az égen, hogy a távoli vadászok is
hazataláljanak. A görög költők számára a Nap
útját testesítette meg, amelyen még láthatók a nap-
szekér kerekei nyomán keletkezó szikrák. Ugyan-
csak ókori az a hagyomány, amely szerint a halottak
lelke a Tejúton jut el az elíziumi mezőkre. Ez az el-
l0ó. ábra- Egy géniusz a Tejrllra ].?szi
az ?lhun.l,t lelkét (Thiele nlomón )
képzelésaz alapja sámos közepkori kézjrat ábrázo-
Iásainak is, amelyek többek között nói alakokat
örökítenek meg, közülük az egylk e|íedi az arcát,
s a másik, a levegöben lebegó nóalak pedig viszi.
A lebegő figura a géniuszt je|képezi, aki a lelkeket
az égbe viszi. Kezében a Tejrtt je|képe, egy karika
(l0ó. ábra).
Ma is használatos nevét egy görög mítosáó|
kapta, amely az istenek atyjának, Zeusznak egy ::
gálán§ történetét mesé|i el. Zeusz Thébába ment,
hogy e|csábítsa a szep Alkménét, és férje, Amphit-
rüon alakjában velc háljon. Alkménévelnemzette
Héraklésá,akií aztáLíl az alvó Héra keblére helye-
zett, hogy teje álta| halhatatlan legyen. Héraklész
olyan nagy kortyokban ivott, hogy Héra felébredt
és durván ellókte magától a gyermeket. A tej szét-
spriccelt és szétfolyott az égen - ez lett a Tejút,
(Csillagászati neve, a Galaxis a görög gala : t€j
szóból sármazik.) A velencei Tintoretto l575-ben
lefe§tette ezt á mitológiai jelenetet (,l4. kép).
Óriási lépésvolt ezekkel a mitológiai magyzrá-
zatokka| szemben, amikor az i. e. 5. századbal
a görög filozófus, Démokritosz azt állította, hogy
a Tejút számos, egymástól távollévő csillagból áll.
Az atomokról szóló tanítás nyomán jött rá erre,
amely arra a követkeáetésr€ vezette, hogy a tér
végtelen, ugyanígy a napok és bolygók sáma is.
l. sz. l. században a római Lukretius a yilágminden-
seg lényegéről írott köIteményében szintén így véle-
kedik:
Hogyha a mindenség, a világ oly sokfele tágul,
s sámtalan apró csíra remeg mi|liónyi alakban,
s róppen a légben örök nyüz§géstől el-
s tovahajtva,
elhihető-e, hogy épp ez a föld s ez az ég az
s nem született több, s más u nilág dú, 'gy"'|"n'
ösanyagábóI?
( Dalos György |ordítóm)
A világpalást, az ég istenének állítólagos köpenye
bizonyos területei különös folyamataik révénki-
emelkedóen fontosak voltak a régi népek sámára.
Vonatkozik €z mindenekelótt arra a §ávra, amelyen
a Nap, a Hold és a bolygók az égbolton mozognak.
Mezopotrámiában ,,égi gátnak" nevezték, mert ú8y
vélték,ho8y Marduk isten az ég teremtésekor
a ,,föld fölötti" folyam közepén egy szilárd gátat
alkotott az istenek lakhelyéül. lnnen kormányozza
a világot a szent három§ág, a Nap, a Hold és a
Vénusz (Szin, Samas és Istár - 45. kép). Ezcn az égi
l33
44. kép. ,,A Tejúl kelelkezése".
Tintoreí to _íbs r mén),e. l 57 5.
lo7. óbra. Csillagképek eqy ölezeréves
pbcséthengeren ( H ar t ner n ),o rnáh )
8áton már 5 6 ezer évvel ezelött helyet foglalt
a Bak, a Bika. a Skorpió és az Oroszlán csillag}ép,
amelyeket kapcsolatba hoztak a Nap látszólagos
évi mozgásával. Amikor a Bak kora reggel felbuk-
kant a keleti égen. akkor volt a téli napforduló.

l34
 kozhatunk az i. e. Il. évezredból származó babiló-
niai határköveken is, amelyek a §zerzódések és ha-
tárküelölesek biztosítékáuI szolgáltak, a rajtuk lévó
csillagfigurák pedig büntetéssel fenyegették azokat,
akik a szerződést megszegték. Mezopotámia lakói
azonban csak hosszú évszázadok folyamán ismerték
meg a Nap t€ljes pályáját a csillagképek között,
a görögök ezzel szemben mátr az i. e. 6, szÁz^d
második felétól rendelkeztek ezzel a tudással, lát-
szólag minden elözmény nélkül. (A Mérleg az i. e.
3. századtől szerepel a csillagképek között.) Bizo-
nyára szerepe Yolt ebben külsó befolyásnak: a leg-
több görög csillagképnek, amelyen a Nap áthalad,
valamilyen mezopotámiai nyelvból fordított neve
van. Az állatövhöz, illetve a Zodiákushoz soroljuk
górög minta szerint a Kost, a Bikát, az lkreket,
a Rákot, az Oroszlánt, Szíizel, a Mérleg€t,
a
vízöntól és a Hala-
a skbrpiót, a Nyilast, a Bakot, a
kat. Mint már a bolygókról szóló fejezetben eml!,
tettük, az asztrológusok spekulációiban is szerepel

lo8. ábra. Áz ,,étvágó-emberke"

és a l2 óllaló| l2 csillagképe
l Biirgel i|omói)

45. kép. A ,,Skorpíó" és a szent ,,háromság":

a Nap, a Hold és a Vénusz egy babilóníai határkövön.
I. e. ]4. s2ó2ad

A Bika korai megjelenése adta hírúla tavasz kezde-

tét, az Oroszláné a nyárét, a Skorpióé az őszét.
Erre utalnak az elő-á,zsíai pecséthengerek rajzai,
amelyek különös, kétfejű és embertestű iényeket
ábrázolnak, a Bakot, a Bikát és a Skorpiót, egyedül
az Oroszlán képe természethű (l07, ábra). Az égi
állatok közötti rozetta alakú rajzok a csillagokat
szimbolizálják, A Bika melletti fa talán a világfa,
amelyen a csillagok felkelnek és lenyugszanak.
A fa alatti félkörben elhelyezett pontok jelképezik
ezeket.
A Nap látszólagos útjának csillagképeivel talrlLl-

l09. ábra. Részlet a denderai négyszöp alaprajzti
állalövből ( Boll nvomán,
az állatöv. Az asztrológia tanítása szerint a tizenkét
csilla8kép, mint a bolygók is, hatást gyakorolnak
az emberi test különböző részeire és szerveire.
,A Kos állítólag a fejre, a Bika a nyakra, az lkrek
a légzószervekre és a felsó végtagokra, a Rák
a gyomor- és mellfájdalmakért felelós, az oroszlán
a szíYértés a hátért, a Szűz a 8yomorért és a b€-
lekért, a Mérleg az idegekén, a Skorpió a ncmi
szervekért, a hú8yhóIyagért és a\ végbelnyílásért,
a Nyilas a lábakért. a Bak a térdekért,a vízönt6
az alsó lábsárért, a Halak pedig a talpért. Nem
§zábad eret vágni azon a testrészen, amelyiknek
a csillagképeben áll a Nap _ ezt a babonát sámos
régi kalendárium illusztrációja meg€rósíti, am€lyek
feltüntetik a tiz€nkét csillagképet és hatását az em-
b€ri to§trészekre (l08. ábra).
A babilóniaiak és a görögök révénaz állatöv
Eryiptomba is eljutott. ahol eddig lerajzolkik ugyan
a Nap napi mozgását, de nem éves páIyáját a csil-
l36
{
I
lagkép€k között: a Zodiákus csak idegen befolyásra ]
terjedt el Egyiptomban. Az állatövröl sóló tanítá_
sok elóször Mezopotámián kere§ztül Görögorság-
ban, küIönösen a babilóniai Bero§szosz tanítá§ai
nyomán terjedtek el, aki Kosz szigetén megatakítot-
ta a csillagjósok iskoláját és aki i. e. 28Gban megírta
a ,,Bél kinyilatkoztatása" című művét, korának
sokat idézett alapkönyvéi. Körülbelül ugyanebben
az idószakban €gyiptomi tudó§ok is tanulmányoz-
ták a babilóniai asztrológiát és összeolvasztották
saját hitükkel. Az ő elképzeléseikben 36 csillag-
egyúttes vagy magányos csillag játszott íontos sze-
repet, amelyek a Nap lát§zólagos pályájától délre
találhatók és amelyeket Kosnak vagy egyszerűen
csak ,,Csillagnak" neveztek, Az ezt alkotó csillagok
közé tartozott többek között a seílegtartó, a Prés,
a Juh és a Madár. A 36 Kos legmagasabb helyzeté-
nek, illetve íelkelésénekés lenyugvásának idejéból
számították ki, hogy az évból hány nap t€lt el,
illetve eszerint tartották számon az éjszaka őráit.
A Középbirodalomban a koporsók fedóIapjainak
belső felére íítók fel a Kos neveit, az lJjbirodalom- :
ban a királysírok falaira íestették. Ők mutatták
a halottaknak aZ idó múIását, ők védtékmeg a lelkét
és ók vitték fel csillagként a többi csillágok közé, j
A profán elnevezésqket lassanként istenek nevei
váltották fel. az időt mutató csillagokból így istenek
]
tettek, akik a kozmikus és földi esemérryeket irá- ]
nyítják. A görög csillagá§zok dekánoknak nevezték ]
a Kost (dekanosz görögül annyit jelent, mint tíz l
ember parancsolója), s minden dekánhoz a Nap l
látszólagos pályájának, az ekliptika körének egy-
egy l0 fokos körívét rende|ték. Ez rendkivül elónyös i
volt az asztrológusok számáía. akik a dekánokat is I
felhasználták jóslásaikhoz.
Hogy hogyan kapcsolták össze mindezt a babi-
loni-görög á|latövvel, arra a felső-egyiptomi Dende-
ra városa Hathor-templomának festményeiból ka- l
punk választ. Az i. e. l. §zázadban épült templom
előcsarnokában Néró császár (i. sz. 5,t-68) idején
festették le (l09. ábra) az ég istennójét, Nutot,
egyszer az oroszlán és a Bak közötti, egyszer a vÍZ-
öntö es a Rák (itt Skarabeus) közötti csillagkép€k-
kel, Az állatöv képei alatt a dekánok utaznak e8y
csónakban az égi óceánon. Közéjük tartozik
Ozirisz, aki testvére, Ízisz istennó felé hajtja a fejét.
ízisa itt fekvó tehénként ábrázolLik.
A templom belsejében,azOzirisz-terem mennyeze-
tén egy kör alakú kép található az égról (az eló-
csarnokban dcrékszögű volt), 8melyet valósánűleg
i. sz. 14 és 3? között festettek görög mintára.
(A festményt ma a Louvre őtzi. - 46. kép.) Az e8Bt
46. kép, A denderai remplom kör alakú állatöve.
l- sz. 14-37
négy emberalakú istennö és nyolc sólyomszerű isten-
A kör közepén, amely aZ égi
ség tartja a levegöben.
északi sarkot szimbolizálja, óegyiptomi csillag-
képek láthatók, köztük a Bikalábszárcsont (a Gön-
cölszekér) és a Krokodil-istennó, akiket a Zodiákus
fog körbe. Közülük legalább hármat Mezopotá-
miából is ismerünk, a Nyilast, a Bakot és a Víz-
öntót, akik már azj.e.II. évezredi határköveken is
ott voltak, s az ábrázolásmódjuk is nagyon hasonlít
a denderaiakhoz (ll0. ábra). A Nyilásnak itt is,
ott is emberi felsóteste és sárnyas ló alsóteste van,
továbbá két feje: az elóre tekintó egy bajuszos
férfifej csúcsos süveggel, a hátrafelé nézö pedig egy
kutyafej. Az iját feszííő Nyilasnak két farka van,
egy kutyafarokhoz és egy skorpiófarokhoz hasonló.
A Bak is íélighal, félig kecske: a babilóniai és az
egJriptomi Vízöntó is korsókbóI vizet önt a földre-
A két denderai állatöv nemcsak asztrológiai be-
l3,|
 l
l
l l0. ábra. Á korababilóniai (lm!ra) 1,

és későegyptomi (jobbra ) áIlatöv képei

( Waerden nyomán )

Szaturnusz a Szűz és a lr,lérleg, a sólyomfejű Mars

folyás alatt született, a csjllagfejtés bktatására is
szolgált. Az ókorban ismert öt bolygót mindkettőn
emberalakú istenként ábrázolták. A derékszögű
Zodiákusban minden bolygó két csillagképben áll
(a házaikban), a kör alakriban ezzel szemb€n ott,
a (félig-kecske, félig hal) Bak fölött, a Vénusz
a vízöntő és a Halak között, a sólyomfejű Jupiter
az Ikrek és a Rák között. A kör széléna 36 dekán
látható, most nem bárkiikban, hanem állva, ülve
vagy térdelve. Közéjúk tartozik a Lótuszvirág
gyermeke, majmok és kígyók, Yalamint emberhez
hasonló alakok sólyom-, kígyó- vagy sakálfejjel.
A különbözó csillagfigurák, az állatöv és a dekánok
együttesen alkotják az égbolt képét,amely egyesíti
valamennyi aspektust és a sorsot meghatározó té-
nyezóket.
A Zodiákussal és a dekánokkal még tizenkét
állat is kapcsolatban van, amelyek közül a legtöbb
igen fontos szerepet játszik az óegyiptomi vallás-
ban: a macska, a kut),a, a kígyó, a skarabeus,
a szamár, az oroszlán, a bak, a bika, a sólyom,
a majom, az ibisz és a krokodil. Ók szimbolizálják
a l2 kettós órából, napból, hónapból és évböI álló
ciklus 12 egységét.Az asztrológiai irodalomban
dodekaorosznak (dodeka görög szóból : l2) hívják
öket. A dodekaorosz-állatok csil|agképként az égen
is megtalálhatóak, mégpedig az ekliptikában (a
Macska a Kos közelében. a Kutya a Bika közelében
stb.). A Nap látszólagos páIyáján vannak tehát
az állatöy, a dekánok és a dodekaorosz_állatok,
ahogy egy i. e. 2. századból származó, csak töre-
i
dékesen fennmaradt márványtábla megöíökíti öket
(l705_ben találták meg a római Aventinuson). i

ahol a legnagyobb hatást kifejtették, A Merkur Miután elóször egy veronai nyelvész és asztronó- i
az oroszlán és a Szűz kózött, a szarvasmarhafejű mus vizsgálta és írta le előszőí, az ő tiszteletére
Tabula Bianchininek nevezik. Képünkön (l l l, ábra, l
47. kép) berajzolták a hiányzó részeket és magyará-
zó szöveggel látták el. A négy sarokban eredetileg-
]

a négy szélirány megszemé|yesített kép€ volt lát-

ható, ezek közül csak a keleti szél maradt fenn. 1

A négy koncentrikus kört 12 egyenló nagyságú l

részre o§ztották; a középső mezóben látható a Sár- I

kány, valamint a Nagy és a Kis Medve, vagyis az I

Eszaki-sark körüli csillagképek. A közepsö mezó l

kórüI a dodekaorosz_áll:ttok, óket követik a követ-
kezö két körben a
ba bilóniai-görög zodiákus_ l
figurák, végül a külsö körben a 36 dekán. Az első
dekán figyelemre méltó módon egy kettósbaltát tart

l ll. ábro. Részlet a ,,Tabula Bianchiri"-ből

 É].Fü§_§\i§ '/] N iltolvT fl
. ]',,i !

47. kép. Á ,,Tabula Bíanchini" állatöve,
a dekánok és a dodekaoroszóllatok.
L e.2. század
a kezében, a Holddal és a bikával
lalták össze. Egy bizonyos Teukrosz, akiröl semmi
közelebbit nem tudunk, asztrológiai élokból való-
színűleg az i. sz. l. században egyesítette a barbár
elképze|ést a görög mítoszokkal. A különbózó
szférák leírása és magyarázata azután egy különö§
kapcsolatos utat járt Yégig, amely sokat elárul a népek közötti ,

kulturális kapcsolatokról. A göróg-€gyiptomi-ró-

kultikus táLrgyat. Minden dekán fölött egy bolygó
mellszobra van. A Tabula Bianchini tehát, mint a
denderai képek is, a sor§ot iránltó hatalmak együt-
tesét ábrázolja.
Az ég istenének palá§tján látható egyiptomi és
babilóniai c§illagkép€ket a késő ókorban a sphaera
barbarica, a ,,barbfuok ege, §dérája" néven fog-
-
mai kultltrterületről a Teukrosz-kézirat lndiába
jutott, ahol a 6. században lefordították. Indiai'
közvetítéssel jutott tovább a Maláj-szigetekig és
Kekt-Ázsiáig, s itt is elterjedt a dodekaorosz,
a tizenkét kettős óra, nap, hónap és év ciklusa.
Az egyiptomi dodekaorosz-állatok közel kétharma-
l39

l12. ábru. Érdekes ehendezésben sorakoznak
a csillagok egy babílóníai a7lagtábtó,n
( Needham ayomán )
dát viszontláthatjuk Ke|et-Ázsiában: egér (vagy
patkány), szarvasmarha, tigris (vagy párducj,
nyúl, srirkány (vagy krokodil), kígyó, ló, júh (vag}
kecske), majom, tyúk (vagy tara9, t<utya, Oiszná
(v.agy,vadkan) alakjában s éppúgya Nap látszólagos
pályájának csillagképeit jelképezik (ai Egér a ios
közelében, a Szarvasmarha a Bika közelében stb.).
Alexander von Humboldt találóan ,,a vadású
és pásztorok Zodiákusának'' nevezte a ciklust.
A
Zodiákus, a dekánok és a dodekaorosz-
állatok elterjedé§éhez hasonlóan érdekes az a fejló-
des, amely valószínűIeg Mezopotámiából induli eI.
Assur-ban_apli király (i. e. ó68-62ó) híres könyv-
.
tárának €gy agyagtábláján egy korong látható,
amely erős€n rongált állapoüíban is Úpillantási
enged a korai babilóniai csillagászatba (ll2. ábía').
A képen eredetileg három koncentrikus kör voít
l l3. ábra, Áz aayangi ,.jósr§oár'' ókinai csillaEképei
/ Needham nvomán l pedig a fekete teknősbéka.
l40
i
l
l
látható, amelyet 12 su8áí o§ztott fe| 36 részre :
(vesd össze a Tabula Bianchinivel). Mindegyikbc .
€gy csillagnevct é§ egy sámot Írtak; a belső kór
nev€i az égi egyenlítótől északra lévő, a középsó
sz egyenlítón lévő, a kúlsó kor pedig az attól délre
lévő csillagok neveit (artalmazza. Hasonló csillag_
katalógu§okat valószínűleg máí az 'l. e. ]I. évezret
második felében is készítettek. Figyelemre méltó
a kör középpontja is, amely csakis az égi északi
§arkot jelkép€zheti, látszólag e körül forog az ég-
bolt. A 12 sugár innen fut az égi egyenlítő felé és
azon túl a déli hcmiszféra felé. Az ehhez hasonló
csillagkatalógusok Perzsián át akár Kináig is el_
juthattak, ahol továbbfejlesztették őket. A kínai
mitológiában a sarkcsillagnak ugyanis óriási szerepe
van. O a,,felsó uralkodó", akit a földi uralkodóhoz ]
hasonlítanak, aki éppúgyigényt tartott rá, hogy az
]
állam, a társadalom, sőt, az egész világ középpont- :
jának tart§ák. A sarkcsillagtól a kínaiak szerint is 1
]
sugarak indulnak ki az egyenlító felé és azon tril is, i
a'hogy az a babilóniai agyagíáblán látható. A vona_
lak rögzített alappontjai sÁmáía a n:ekik ene leg_
]
megfelelóbb csillagokat jelólték ki. Egyébként
)
az eget nemcsak 12, hanem 28 részre is felosáották,
amit ök bsziunak hívtak. A hsziuk segítségév€l 1
próbálták meg pontosan meghatározni egy c§illag ]
helyét a látszólago§ A részeket olyasféle
éggömbön,
nyugvópontoknak tartották, a Nap, a HoId és
a bolygók számára, mint az emberek szánára i
a kínai utcákon leyő teaházak. A 28-as sám arra
utal, hogy a hsziuk elsósorba§ a-HoId hánai, vagy
áIlomásai voltak, amelyekben a Hold 28 állat képé_
ben egynás után betér.
A hsziuk mellett az égbolt lcírására létez€tt €gy
másik egység is: az egyenlító melletti minden hét
szakas^ egy ,,palotává" egyesitették, am€ly€k kö_
zül a kék sárkány palotája a keletet é§ a tayaszt, a
cinóbervörös madár palotája p€dig a delet és a nya-
rat jelképezt€. A nyugati palotában, az ősz rég:ójá-
ban lakott a tbhér ti8ris, északon, a téI palotájában
A négy palota közre-
fogott e8y ötödiket, az égi északi sarkot, ami a sark_
csillag palotája, a kozmikus kormány székhelye.
A küIönbözö források alapján egészen az i. e.
14. százaóig tudjuk nyomon követni a hsziuk es a
paloták kia|akulásának történetét. A kezdetekról
egy különös lelet tanúskodik, az ún. anjangi jós-
csont (l l3. ábra), amelyetjövőbeni események előre-
jelzésérehasználtak, majd ehhez igazítoták csele-
kedeteiket. Néhány, a csonton tévő karcolat csilla_
gok képeit mutatja, például a ,,madárcsillagé'',
amely a ,,vörös madár" nevű, a sorban a 25. hsziu-
nak felel meg. Más adatok az Eszaki Vízikígyó fő-
csillagára és a §korpió csillagképben található
Antaresre utalnak,
A 28 hold§táció Indiában is ismert volt, ahol
nakshatrának n€vezték. Fejlódéstörténete éppolyan
hosszú idóre nyúlik vissza, mint a kinaié, amellyel
rlgy tűnik, nem volt kapcsolata, Mindkét rendszer
közös gyökere Mezopotámiág menne vissza? Az
arabok al-manázilnak hívták a holdstációkat, a hé-
berek mazzalothnak. Ázsián kívüI a legkorábban
egy i. sz. 4. sázadi görög papirusz említi; a késő-
latin kéziratok is besámolna,k a Hold házairól, de
ezek alig jutottak szerephez az európai csil|agászat-
ban.
Hogyan ábrázolták a kína.ia* a kozmikus világ-
képet? Egy túkör és egy koreai medalion ad erre
b'i +
I l4. óbra. Ezek a japán csillagisunek
s zózados hagyományo ka, k ők t n"k
(Gundel ayomón)
feleletet (48-49. kép). Mindkét kör alakú tár8y az
eget szimboliálja, amelyet a Hold minden hónap-
ban körüljár, a széleken ezérl a 28 holdstáció. Ezek
fogják körbe a Nap látszólagos pályájának dode-
kaorosz-állatait, am€lyeket a medalionon pánélos
lovagokként rajzoltak le. Mindkét tárgy közepen
eg;l kör jelképezi az eíócentrumot, amely körül az
égbolt forog, A középsó kör a világ ósállapotát
szimboliálja, amikor még egy volt, ami azóta széí-
vált. Amikor €z az ó§i egység megbomlott, kezdó-
dött a tulajdonképpeni világtórténelem, amelyet a
mitiku§ polarit᧠irányít, § amit a kínaiak Jan8rtak
és Jinnek neveztek. Jang a férfiúiprincípium, belőle
sármazott az ég, a tíiz, a Nap, Jin a nói princí-
pium, belóle keletkczett a víz, a Ho|d és a Föld.
Jang délen, Jin északon lakik, onnan itányítják az
évszakokat. Tavasszal és nyáron Jang, ósszel és
télen Jin uralkodik. A 12 dodekaorosz-állat is Jang
es Jin uralma alatt áll. Ezt a kitalált dualizmust
mindkét lelet nyolc különbözö, a középpontot kÍ-
sérő vonalkombinációval jelzi. A széles és folyama-
tos vonalak jelképezik Jangot, a vékonyak és szag-
gatottak Jint. A medalion középpontjában két egy-
másba fonódó mezö látható, amelyek közül a vilá-
gos Jangot, a sötét Jint testesíti meg; a két princí-
pium elválaszthatatlanul egymáshoz tartozik. A kör
középpontját a túkrön a sárkány, a madár, a tigris
és a teknös négy palotája veszi körül.
A holdstációkkal és a dodekaorosz állataival e8y
l88ó-ban Japánban megjelent könyvben is taláIkoz-
hatunk. Valamennyi állatot a 3ó dekánnal kapcso-
latban állónak ábrázolják, amelyek rajtuk térdel-
nek, ülnek vagy guggolnak, vagy a fejükön, vagy
karjukon hordozzák. JóIlehet a d€kánok viselete és
magatartása elárulja kelet-ázsiai származásukat
(ll4. ábra), Iegtöbb vonásukban megegyeznek a
dekánok antik leírásaival - ősi tradíciókat óriznek
tehát. Most már nem az eredetileg óegyiptomi torz,
lények, hanem szakállas férfiak, akik állandó harc-
ban állnak a rossz szetlemekkel. Fegyvereket visel-
nek (többek között a kettósbaltát), lobogó köntö-
sük és a rojtok a mozgásra utalnak. A dekán,iste-
neket i8en méltóságtelje§ tartásban ábrázolták, ami
megfelel a kozmikus hatalmaknak küáíó tekin-
télynek.
Ezek a dekánok és kí§érö állataik a térben és idő-
ben legtávolabbi utódjai (a Maláiszigetektö| el-
tekintve) a sphaera baíbaricának. Elterjedésük az
ellenkezó irányban is nyomon követhetö. A többek
között a sphaera barbaricát is leíró indiai kézirato-
kat ugyanis a 8, századtól az arabok sorra lefordi
tották, amelyekből anJten az európai tudósok.is
profitáltak. A legnagyobb hatást az arab Abu-
Maasar (latinosan Albumasar; megh. 88Gban)
nyolc átfogó csillagászati könyve gyakorolta. A kü-
lönös, részben csak felületesen megismert és nem is
mindig helyesen értelmezett leírások érthetően sár-
nyakat adtak a kel€tiek fantázjájának, ami számos
további kiegészítéshezvezetett. Így Abu-Maasar
számos mindennapi használati eszközt is,,helye-
zett" az égte csillagképként. Amikor a 12. százzd-
ban Dé1-Itáliában művét latinra fordították, a szö-
veget illusztrációkkal látták €l, ez a képi hagyo-
mány még sokáig hatott Európában, Lássunk két
példát két 13. sázaó eleji kéáíatkép€iből (50-
l1l
5l. kép). Az egyiken az lkrek csillagkép második
dekánját láthatjuk két kúlönböző kéziratbó| (min_
den állatövi csillagkép€t sematikusan három. tíz-
fokos dekánra osxottak). Két férfi van egy kertben,
az egyik szemmel láthatóan a kertész, a másik íjat
és nyilat, valamint sisakot és páncélt visel. Világos,
ezek a képek már semmi hasonlatosságot nem árul-
nak el a csillagfigurákkal, sokkal inkább saját éle-
tük illusztrációi. A másik figura (52. kép) a Rák
első dekánjával együtt felkeló és lenyugvó csillag-
képeket ábrázolja. A felsó §áv a perzsa, a középsö
az indiai, az alsó a klassziku§ 8örög §zférákon ala_
l42
4E., 49. kép. A holdstációk, a doclekaorolz-állarok
és az é8i p.lloíák egy kúni tükrón (balra)
és eg1l koreai medóloh ljobbru)
pul. Az indiai szférában egy fiatalember látható, aki-
nek alsóteste egy |ó vagy egy elefánt altestéhez ha-
sonlít. A görög csillagképen az Ikrek láthatók egy
csónakban,
Ezek a kéziratok azonban, arnelyek csi|lagfigurái
a különbözó szíérákategyesiteni igyekeztek, c§ak
kivételek, szemmel láthatólag a tehetösebbek és
 ''' |,;J: .
műv€ltebbek sámára készültek, akik meg tudták
fizetni őket. Mindenekelött asztrológiai célokat
szolgáltnk; a középkori dekán,hit és dekán-prófé-
ciák a l3. szizadban értékel csúcspontjukat. Akko-
riban a csillagjósok a dekánok segítségévelpróbál-
ták meg €lőre jelezni az emb€ri élet minden apró
mozzanaáí. Mind a 3ó dekán, sót ezek egyes foko-
zatai is me8batározott befolyást gyakoroltak az em-
ber életére,típusára, jellemére, foglalkozására és
sorsára. A horoszkópokhoz ezernyi félelem és re-
mény tapadt, a hivók az asztrológusok játékszeíévé
váltak. Még a l7. században i§ kimutathatók a de-
kánok az curópai asztrológiában,
De nemcsak kéziratok és könyyek taítalmaznak
dekán-képeket: hanem freskók is, mint például a
felsó-itáliai Ferrara városában találhatópalazzo
Schifanoia freskói. l8tlO-ben Borso d'Este herceg
egykori palotájában a tizenkét hónapot ábrázoló
festmény közül a ké§óbbi ráfestések alól hét kerüIt
napvilágra. Hármat közülük, március, április és
május allegorikus ábrázolásait Francesco del Cossa
fe§tette l4ó9-1470-ben Borso megbizásából, Ezek a
kultúr- és művészettörténetileg ícndkívül értéke§
l43
freskók három egym᧠föIötti mezóból állnak. ame- 50-, 5l . kép. Áz
lkrek második dekánja
lyek fél életnagyságú alakokat ábrázolnak. A felsó Abu-Maasar szfeúi szerint. Párizs,
mezőben görög és római istenek láthatók. a hóna- Á 13. szózad eleje
pok védőszentjei. Francesco del Cossa egy római
költő, Manilius nyomán dolgozott, aki Augustus
császár idején írta meg ötkötetes asztrológiai mű_
52. kép. Á Rák első dekáúőal ltlke!ó csitlagképek
vét. Del cossa az istenek és kísér€tük körében ábrá- (a2 ún. Pafanalello ía:_

zo'l1l az állatöv csillagképeit, a dekánokkal együtt. Párizs. A 13. szcizad eleje

l44
f,rnrprdlr V}i.:,lg,,,,6. c?r,irLu,\tt;;,

cnF úrmlpnt6

ü,
53- kép. Á ferrurui Palazzo Schifanoia március-
és április-freskója- I5- század
Az összehasonlító művészettörténeti kutatá§ok tisz-
tiLzták, hogy allegóriáinak a|apja Abu-Maasarnak
az indiai és a perzsa szlérákról szóIó leírása (ez pe_
dig, mint említettük, az i. sz. |. századi Teukrosz
'asztrológiai művén nyugszik).'A legalsó mezó Borso
környezetének életétés törekvéseit jeleníti meg, pél-
dául hogyan intézi az íllamügyeket a herceg vagy
hogyan vonul ki vadászatra.
Különösen érdekesek a március és április képei
(53. kép). A márciust ábrázoló freskó felső részén
Pallasz Athéné|átható ünnepi szekerén, tőIe balra
,,gyermekei": orvosok, költók és jogászok. Jobbra
nők csoportja: az elótérben hárman hímeznek, hár-
man szónek. Őket €legáns dámák veszik körül,
munkájukat figyelve. Aki kiismeri magát az asztro-
lógiai spekulációk között, megérti a jelenet mélyebb
értelmét:Manilius szerint ugyanis Minerva, akit
pallasz Athénéval azonosítottak a rómaiak, a szö-
vés (a kézművesség) védőszentje, a márciusban, a
l46
Kos jegyében §zületetteknek pedig a glapjú kiter-
melé§ével és feldolgozásával kell foglalkozniok,
mert különös tehetségük van ehhez.
A középsó rész a Napot ábrázol1a a Kos jegyé-
ben, amit három dekánja kíséretébenf€stettek le.
A legfigyelemreméltóbb a bal oldali, a legelsó.
Hagyománya egészen a Tabula Bianchiniig vissza_
vezethető. Ott a Kos e|só dekánja ember alakú isten,
aki egy kettősbaltát tart a kezében. Ez az istenség
lép elénk a ,,Kövek köny,rlé"_ből is, ebbö| az egy_
koron X. Alfonz (l25l_l284), León és KasztíIia
c§illagász királya tulajdonát képezó asztrológiai
könyvból, amely a dekánoknak a kövekre gyako-
rolt mágikus befolyásáról szól. A ,,Kövek könyvé"-
ben a Ko§ első dekánja egy §ötét bőrű férfiú,elöl
megkötött áldozati kötényben. Hasonlóan írja le
Abu-Maasar: ,,Az indusok azt mondják, hogy eb-
ben a dekánban egy vörös szemű, fekete, hatalmas
t€rmetű, bátor és indulatos férfiúlép fel, aki fehér
ruhát vi§el, amelyet középen egy madzaggal fog
össze; haragos, egyencs tartású, figyel és vár." Abu-
Maasar már nem említi a kettösbáídot, és a S|hi-
íanoia-paIota freskóján sem látható (54. kép). Ez a
1
l
l

54. kep. Á Kos masik dekánja a ferrarai
Palazzo Schifanoia március-freskóján. 1 5. század
dekán megtévesztesig hasonlít Abu-Maasar leírásá-
hoz: sötét bőrű, sötét pillaná§ú, ruháját madzág8al
kötötte ö§§ze, amin€k a végéta k€zében laftja.
lI5, ábra. A Góncöl Szekér egy kínai raliefen
l Needham nvomáa l
Hogy ruhája miért szakadozott, nem tudjuk. Jobbra
mellette a Kos második és harmadik dekánja: egy
üló asszony és egy pedánóan kiöltözött, göndör
hajú férfiú,jobb kezében nyílvesszó, bal kezében
egy karika.
Manilius szerint április védószentje Vénusz, győ-
zelmi szekerén ő láthatő az áprilist ábrázoló íieskó
íelsö mezején. Mars egy páncelba öltözött lovag
képében hódol neki. Vénusz kocsúát két hattyú
húzza. Jobbra, egy emelvényen három meztelen
gíácia, az istennő szolgálói. A középsó mezőben a
Nap a Bika csillagképben áll, amelynek elsö dekánja
egy lobogó hajú, bó ruhájú asszony, elótte egy gyer-
mek áll. A második dekán egy meztelen férfi, aki
jobb kezében egy kulc§ot tart; a harmadik dekánt
ugyancsak egy meztelen férfi szimbolizálja, jobb
kezében egy szárnyas kígyó, bal kezében nyílvesszó,
mögötte egy ló és eBy kutya.
Csodálatos, messzenyúló kapcsolatok bóntakoz-
tak ki a szemúnk előtt. A világpalást, a babiloniai
és a görög állatöv, az egyiptomi dekánok, a dode-
kaorosz-állatok és a holdstációk térb€li é§ idóbeli
elterjedését követtük nyomon. Mindezt áttekintve
egyet kell értenünk Robert Thurnwald etnológus-
sal, aki l9l2-ben a következóket írta: ,,A hasonló-
ságok a csillagok értelmezésébena népek közötti
kulturális cserére vezethetók vissza, hiszen a csillag-
fejtés korántsem egyértelmű és számta|an variáció-
nak hagy játékteret." S valóban, léteznek ilyen va-
riációk, gondoljunk csak a Göncöl§zekérre, amit a
babiloniaiak és a kínaiak hagyományoztak ránk.
Ez a hét fényes csillag azonban Franciaországban
és Amerikában hosszú nyelű fózóedényként, Spa,
nyolországban vadászkürtként i§mert, Portugáliá-
ban hajó, Írorságban, Angliában és Németország-
ban eke. Az indusok tevének, a dél-arabok korsónak
tartották. Az egyiptomiak a bika lábszárához ba-
sonlították, a Maláj-szigeteken, ahol kedvezó eset-
ben a csillagkép további tit csillaga is látható, hajó-
nak, illetve kenunak vélték.Az égi pólus kórüI leírt
pályája okán a görögök Helikének, forgócsillagnak
is neveaék. Más népek megkötözött lovakból álló
ménesnek vagy csépló ökörnek tartották, aki fárad-
hatatlanul rója a köröket a szérűn. A hét csillag
értelmezésénéla íaníázia korlátok nélkül szárnyal-
hatott (ll5. ábra). (A csillagkép magyar nevének
eredete nem ismert: a Göncöl a német konrad be-
cézett alakja (Günzel, Künzel), de hogy miért éppen
Konrád szekere a Göncölszekér, nem tudjuk. -
A íord.)
A Göncöl§zekér példáján látható azonban az is,
hogy a csillagképekről szőtt elképzelések hogyan
14,|

lló. ábra. Csillagképek és úsíökósök látszólagos pályája
I 6 l 8 novembet4ece mberében
hagyományozódtak át nemzedékről nemzedékre
évezredeken át. S ennek nem egyedül a kulturális
érintkezés volt az oka, hanem a ma már egymástól
messz€ éIó népek ősi rokonsága, vagy az életfeltéte-
lek é§ szerzett tapasztalatok hasonlóságai is. A Gön_
. cölszekér ugyanis csak egy r&ze egy nagyobb csil-
lagképnek, amelynek nemzetközi elnevezé§e Ursa
Maior (Nagy Medve) (116, ábra). Az északi fél_
gömb népei egy medvét véltek felfedezni ebben a
csillagegyüttesben. A medvék életmódját különö§
figyelemmel kísérték.Ha közeledik a tél, a medve
mély barlangokban keres menedéket és ott alu§sza
át a hideg évszakot. Eltűnésekor mintha magával
. vinné a fényt is, amely€t tavaszig magánál tart.
A medvék vallásos tisáelete a legó§ibb kultuszok
közé tartozik. Már az óskőkor emberei is temettek
€l különle8€§ rítusok közepette medvecsontokat
(például a Bükkben az istállóskői barlangban).
Figyelemre méltó módon ez€ket a kultu§zokat a
barlangok sötétjében hajtották végíe.Az emberek
kapcsolatba hoáák a medvét a termékenyseggel és
Il7 - óbra. Paleolítikus csontfaragvány
(Capitar, és Peyrony nyomán )
a szaporodással is, ezt bizonyítja a jégkori vadászok_
tól szirrrazó, csontba karcolt rajz, amely a férfi és
a nó nemi szEívét valamint egy medvét,
amely a pofájáva| ^bíázolja,
megérinti a férfi nemi szervét
(l 17. ábra). A medve volt az emberek őse, amely
mint más mitikus állat szelleme is, az emberek elól
vagy valamilyen föIdi katasárófa miatt az égre me_
nekült. Néhány természeti nép §zerint ugyanis a
különbözó áltatfajok wai az égen élnek. Bizonyos
időszakokban lejönnek onnan, hogy közreműköd_
jenek az állatok szaporodásában, majd visszatérnek
csillagképükbe. Kozmikus és földi események össze-
olvadásával van tehát ismét dolgunk. DéI_Afrika
busmanjai szerint a csillagok hangot adnak, énekel-
nek; néhány csillagot jávorantilopnak tartanak, és
kínosan ügyelnek arra, hogy az elejtett antilop
c§ontjait ne törjék össze, különben az égi fények
kiaIusmak.
Az égi medve testesül meg a fiatalabb állatokban,
de mindig visszakívánkozik égi otthonába. Edrt
kultikus ceremóniák kísér€tében meg kell szabadí-
tani halandó testétöl. T{szbletük kifejezésére meg_
hajolnak az elfogott vagy megszelídítettmedve
elótt, feldíszítik, beszédet tartanak neki, ismak az
egészségéreés - végül megölik. Az állat szelleme
boldogan az őt éítme8tiszteltetésért, most már
vissztérhet az égboltra. De sokáig nem időzhet
ott, mert akkor utódai a földön elpűsztulnak. Ha_
talmában áll az is, hogy a vadászok által ös§zegyűj_
tött és kegyelettel eltemetett c§ontokat hússal bo_
rítsa é§ új életre keltse. Ő az emberi nem ősapja.
Erre emlékeznek azok az ősi finn dalok, amelyek az
állat kultiku§ elfogyasztásáról szólnak. A medve-
nászkor vagy medvetemeté§kor a megölt (nőnemű)
medvének a finnek egy fiatal vőlegényt jelöltek ki,
a hímnemű medvének pedig egy szűz menya§szonyt.
A közös medvelakoma alkalmával a meztelen jegye_
seké a fó hely. A tor után ünnepélyesen e|temetik
az állat koponyáját. A gyászmenet tehát egyben
esküvói menet is. ElöI vonul a vólegény és a meny-
asszony, mögöttük egy férfi egy söröskupával, utána
az énekesek, végül az utolsó viszi a tálat a medve
koponyájával, amely ismét élő medvévé kell hogy
változzon.
A görögök is meséltek míto§zokat az égi medvé-
röl; ezekben a mítoszokban a §zűz Artemi§ze a fő-
szerep, akit eredetileg medve képéb€n képzeltek el.
Athénban ug}anis azokat a lányokat, akiket az is-
tennó §zol8álatára vála§ztottak ki, arktoinak hív-
ták. A monda sz€rint Kalliszto nimfa, a ,,Leg-
szebb", csatlakozott Artemi§z kíséretéhez,és foga_
dalmat tett, hory mindig §zűz marad. Zeusanak
azonban, az istcnck atyjának, aki Europet is el-
rabolta, és akiről a görögök §ámo§ griláns történe-
tct meséltek, meglet§z€tt a szép nimfa. Hogy mcg_
szeíeue őt, cxlhez folyamodott. Aítemi§z képé-
ben, mint medve közeledett Kallisztóhoz, aki csak
ké§őn vettc észr€ a c§alá§t, § k€§crűen mcglakolt
firyelmetlenségéért.Amikor a vadászat istennője
kíséretévela patakban fürdött, észrevette, hogy a
nimfa terh€s, ezért haragjában igazi medvévévará-
zsolta. Egy másik verzió szerint maga Zeusz vitte
volna végbe ezt az á§ek§zás! hogy m€gmentse
titkos kedvesét féltékeny felesé8e, Hera bosszújá-
tól. Amikor Kalliszto megszülte fiát, Arka§zt
(,,arktosz":medve), évekig magányosan vándo-
rolt. Egy napon fia, aki időközben maga is bátor
vadáM létt, véletlenül találkozott anyjával és mit
sem scjtve üldózrri kezdte, mígnem Zeusz megmen-
tett€ az életét.Hogy a szerencsetlent megóvja min-
d€n bajtól, az anyát és a fiút csillagképekként az
égre ,,helyezte". Aíkasz lett az Arcturus, á Boote§,
a Medvehajcsár (hivatalos magyaí neve §z€rint
Ökorhaicság fó csillaga. Az égbolt napi látszólagos
nozgása miatt a Nagy Medve állandóan közeledni
látszik fiához, aki tehát maga elótt,,hajtja" az
anyját.
A Medvehajcsár és a Nagy Medve ma is haszná-
latos elnevezések. De a ma nemz€tközileg elfogadott
csillagkép_nevek csak töí€dékei a csillagokról szótt
hajdani sánros elképzelésnek, amelyck közüI csak
kevés nycrt általános eIismerest. Ez vonatkózik a
sphaera barbarica sok csillagképéreis. A források-
ból és az etnológiai kutltásokból kideriil, hogy az
emberek minden elképzelhetó dolgot felfedezrri vél-
tek az égen. A vadásznépek §ámára természete§
volt, hogy ugyanazokat aZ állatokat lárják az éEeí,
amelyeket elejtettek és amelyektöl életük ílig8ött.
A ma használatos nevek között 38 állat van és
ó mesebeli lény. Érdekesek a germánok csillag-
képei is. A Tejutat Irin8 útjának tartották, aki odin
fia volt és aki felhívta az isteneket a Rossz elleni
harcra. A Galaxis eg5l része a Nagy Farkastorokból
kiömlő nyálat szimboliálja. A Göncölszekérben ,
Wotan utazik, a Ki§ Göncíjlben asszonyok: A ger-
rnánok istenek vagy óriások testíé§zeit is felfedez-
ték az égen: a,tavasz istenének, Aurwandilnak a
nagy iábujját (Északi Korona csillagkép), az óriás
Thiázi szemeit (az lkrek főcsillagai, a Castor és a
Pollux). A Plejádokat vadkancsordának, a Hyado-
kat Kis Farka§toroknak, az orion övét Frigg szok-
nyájának, a Szekeíes csillagait pedig a régi istenek
csatájának tartották.
Még egy feladatunk van hátra: nyomon követni
a görög csillagképek sorsát, illetve azokét, amelye-
ket a l7. szÁzad után neveztek el.
NaPimátl]is Brbi]onl)sn. Á b.rbilonolt títllnsa a naP és az ógi testek imádásán kivlil n dén]onokban Yaló
ba1,otlrs l,:lcn alaljltlL, Fóill.n\ó;i,l:8xil !oll Ilkin"l,J.lk,i].anllp, Á tlclot lnégs.lllns név al:rll. kiilii;
isten 8Yanint js ti§zblléL, líint a tcrnrúszelct .ll.tú cl6i lA\j lotoszijrtls szii.mli iüZt iilv€, ie§teiiii ;;r;;
a köZé]lltoli kópiink a nllrot, nlclIcl flz ó\ i,:ll, lnlloL lé;dlcborLll\.t imí(lnik.

8i
Csill "gképeink
Há a görög csillagképekről hallunk, legtöbbször
eszünkb€ jutnak a velük kapcsolatos érdekes és
izgalmas mítoszok is, Néhányat már mi is elmesél-

törté,retéből
tünk: szóltunk péIdául a Bikáról, amely megtámad-
ni készül oriont, a vadászt, aki elótt egy csapat
galamb száll fel az égre (a Plejádok csillagai: pe-
|eiades:galamb). Ezek viszont az óriás Atlasz leá-
nyaira emlékeztetnek bennünket, akiket zeusz aúít
küldött az égre, hogy megvédje őket Orion elól.
Hat közülük istenekhez ment fe|eségül, a hetedik
viszont €gy halandóhoz, majd szégyenében elbujdo- ..
sott, ezért nem látható (szabad szemmel ugyanis a
Plejádoknak csak hat csillaga látható; a Hétcsillag
elneyezés ezért félrevezetó). {z Északi Korona egy
Thészeusszal kapcsolatos mitoszból sÁrmazik - ő
viseite a fején, amikor behatolt a |abirintusba és
megölte a Minótauroszt. Phaethón, a Szekeres le-
tévedt az útíól apja, HéIiosz szekerével és beleful-
ladt az Eridanoszba. Héraklészt a görög költók
nemcsak a Tejút, hanem számos csillagkép elneve-
zésévelis kapcsolatba hozták. Ezek a csillagok örö-
kitik meg az égbolton a hós csodálatos tetteit: a
nemeai Oroszlán, a lernai Hidra és a Rák meg-
ölését, a vad Bika leíogását és harcát a Sárkánnyal,
aki az istenek kertjében órzi a Heszperidák almá-
ját, és végül Zeusz Sasának lelövését. Ezen a hét
csillagképen túl magából Héraklészbó| is csillagkép
lett (l l8. ábra), a Lüra, a §árkány, az ÉszakiKoro-
na és a Kígyótartó között. Héraklészállítólag részt
vett az aígonauták útján, akikre éppúgycsillagkép
uta|. Az Argo (a Gyors) volt az első hajó, amellyel
az emberek kimerészkedtek a teng€rre; Athénéis-
tennő ,,helyezte" az égre, hogy a tengerészek bizal-
mat és bátorságot merítsenek belőle nehéz és veszé-
lyes foglalkozásuk gyakorlása közben. Ez egyéb-
ként az egyetlen hajó, amelyböl a görögök csillag-
kép€t csiná|tak, ellentétben a régi egyiptomiakkal,
akik vélernénye szerint valamennyi csillag egy bár-
kában utazik az égi óceánon. Miután az Argo meg-
lehetósen kiterjedt csillagkép, ma már több önálló
csillagképre osztjuk : Hajófara, Hajógerinc, Hajó-
Yitorla (l19, ábra). Fő csillaga a canopus (görög:
evezócsillag).
Az argonauták számos kaland után a Fakete-
tenge. partján fekvó Ko|khiszba érkeztek, ahol el-
rabolták az Aranygyapjút, a Kos bundáját, amely
ugyancsak az égen látható. Egy galamb is megtisz-
telö helyet szerzett magának az égbolton, mert meg-

ll8. ábra. Héraklész, a ,,Térdelő" az ,,istenek íája"

t lőtt, a kigl,óval (Thiele nyonuin )
 l 19- ábru. Az Árgo csillagkép
cgy korai nyomalban

óvta az argonautákat egy borzalmas katasztrófától.

A hajósoknak ugyanis keresztül ke|lett hajózniuk
a sümplegádok, vagyis a Boszporusz fekete-tengeri
kijáratánáI levó két hatalmas szikla között. Aki ed-
dig nregpróbálta, azt a súmplegádok összeroppan-
tották. A ga|amb azonban gyorsabb volt. mint a
. sziklák, amelyek azóta mozdulatlanul ál|nak. Végül
a Kentauí, Kheirón csi|lagképe is az argonautákra
utal. Kheirónnak, mint a Zodiákus Nyilasának, ló
teste és €mberi felsóteste volt, EmlítésreméItó a
Perszeusszal és az Addromedével kapcsolatos hat
csillagkép mitosza is. Perszeusz, Zeusz és Danaé
fia, azt a íeladatot kapta, hogy vágja le Medúsza,
a kígyóhajú szörnyeteg fejét, ami egy görbe kard
é§ egy láthatatlanná tevó süveg segítségévelsikerült
is neki. A medúza testéból azonban kiszökkent a
szárnyas ló, Pégaszosz, aki patájával akkorát rú8ott
Helikon hegyébe, a Múzsák lakóhelyébe, hogy fel-
szökött €8y forrás (ma a latin névalakok használa-
tosak, mint pl.: Pegazus, Erinadus stb.). Egy ké-
söbbi legenda tette ót a költók és énekes€k paripájá-
vá. Amikor Perszeusz a harc után szárnyas szandál-
ján az égre szállt, a tengerben, egy sziklához kötözve
egy lányt pillantott meg - ó volt Andromedé, Ké-
pheusz és Kassziopeia királyi pár leánya (ma mind-
hárman csillagképek). Egy tengeri szörny (az égi
Cet) számára szánták tápláléku|, amiért az kiszárí-
totta a földet. Csak Andromedé á|dozata segíthe-
tett ugyanis; Perszeusz azonban m€gölte a szörnye-
teget és fel€ségül vette Andromedét - egy ókori
happy end.
Ezeket és a hasonló mitoszokat a ma ismeíetes
' íormában már az i. e. ó. századtól megalkották a
görög költók, Pontosabban: akkortól igyekezn€k
hozzáigazitani a már megismert csillagképeket a
mitoszokhoz, vagy ezek után elnevezni a csil|ago-
kat- Ha megfigyeljük ezeket a ,,klasszikus" csillag-
ligurikat, észrevehetjük, hogy valamennyi a görö-
gök akkori élettapasztalataiból ered. A tengerrel és
a hajózással kapcsolatos a Ha|ak, a Delfin, a Cet,
az Északi Vízikigyó (Hüdra), az Argo, az Eridanus;
a radászok világát szimbo|iálja az Orion, a Kis
Kutl,a. a Nyíl, a Sas, a Hattyú, a Holló, az orosz-
lán. a Medve. a Farkas, a Nyúl, a Kigyó, a Sár-
kány. a Rák, a Skorpió, a Teknósbeka (késóbb
Lüra). valamint a Hyádok (vaddisznócsorda) és a
Plejádok. A paraszti világot jelképezik a Bika, a
Csikó, a Pleyádok (mint jérce a csibeivel), a Kos.
a Kecske, a Bak, a Boótész (mint Ököíhajcsár), a
Szántó, a Szekeres, a Serleg, a Koszorú és az Oltár.
A görö8 csillagképek legkorábbi €mlítés€ az
tliász l8. éneke, amelyben Homérosz leírja, hogyan
készítHéphaisztosz, a tűz és a kovácsok isten€ egy
áthatolhatatlan pajzsot, Akhilleusznak amelyre
Ráremekelte a íöldet, rá az eget me8 a tengert
és a sosempihenó napot is meg a szép te|eholdat.
S minden csillagot is, mely az ég peremét
koszorúzza.
Óriónt s a Fiastyukot, meg a Hűaszokat mind,
vélük a Medvét is - más néven híva szekér ez
mint forog egyhelyben, míg Óriónt lesi egyre,
s egymaga nem fürdik csak meg soha
ókeanoszban.
( Devecseri Gábor forditdsa)
Az Odysseia ötödik énekében llomérosz az i. e.
800 körü|i tengerészek tájékozódására szolgáló csil',
lagképeket sorot fel. Ír Odüsszeuszról, aki elhagyta
Kalüpszó nimfát és Ogügia szigetéról egy tutajon
szülóföIdje, lthaka felé hajózik Görögország nyu-
gati paítjai mentén:
Vásznait igy vigan feszit€tte ki fényes odüsszeusz,
kormány mellé ült, s vezetett, jól értve a módját.
s mig ott ült, sose hullt le a szemhéjára az álom:
Pléiaszok fényét,késón lenyugodni Boótészt
s látta a Medvét is - rnás néven biva szekér ez -
mint forog egyhelyben, mig Óriónt lesi egyre,
s egymaga ncm fiirdik meg csak soha
ókeanoszban:

l52
 mert ugy mondta Kalüpszó néki, az isteni
asszony,
hagyja a balkeze mellett azt, igy járja a tengert.
( Devecseri Gábor íorűtósa)
odüsszeusz tehát utaá§a során a Nagy Medve,
a Plejádok és a Boótész c§illagképek után tájékozó-
dott. A Nagy Medve legmagasabb és legalacsonyabb
állása jelölte ki az északi irányt (a mai Sarkcsillag
Homérosz idejében hat fokkal távolabb volt az
Északi-sarktól, az irány tehát pontatlan volt).
A hajófarnál ülve Odüsszeusz a Plejádok és a
Boótesz mozgását is figyelte.
Ha íeltételezziúk,hogy Ogügia azono§ Málta szi-
getével, és ha rávezetjük a térképre a Máltát a
Plejádok es a Boótesz Arcturus csillagával össze-
kötó vonalat (az i. e. 800-ban mért adatok alapján),
akkor lthaka pontosan a két pont között fekszik.
Ha odússzeusz betartotta ezt az útYonalat, minden-
képpen a nyu8at-görögországi partokhoz jutott.
Homérosz adataiból tehát megállapítható, hogy a
görög hajósok bizonyos csillagok, illetye csillag-
képek megjelenésének (vagy eltűnésének) helyét
hdsználták fel a navigációhoz. Az éjszakai meg-
figyelésből adódó számítási hibákat, miután a hajó
sebessége meglehetósen alacsony volt, a következó
éjszakák folyamán (a lón-tengeren csak éjszaka
hajóztak) könnyűszerrel kijavíthatták. I. e, 800 kö-
rül egy újabb bevándorlási hullám indult meg Kis-
Ázsia nyugati partjaitót Szicília és DéI-Itália felé.
A föníciaiak még a görögóknél is korábban válla|-
koztak hosszú tengeri utakra. Már i. e. 1000 körül
elértéka Földközi-tengeíen keresztül az Atlanti-
oceánt és a Brit szigeteket. A Vörös-tengerről Per-
zsiáig hajóztak, és i. e. ó00 körül körülvitorlázták
Afrikát, ami utánuk csak Vasco de Gamának sike-
rült l497-ben.
Homérosz verseiból kitűnik, hogy a régiek prak-
tikus okokból nagy figyelmet szenteltek a csillagok-
nak. A görög Hésziodosz (i. e. 70O körül) a ,,Mun-
kák és napok"-ban is megerósíti ezt, amikor a pa-
raszti idósámitásról ír, amely€t a megfigyelhető
égi jelenségek alapján alakítottak ki : és egy új eljárás szerint, nem egyszerűen ,,erós" és
P|éjasok, Atlas lányai, hogy föltünnek az ég€n,
kezd el aratni. s amint eltünnek, kezdd el a
szántást.
Negyvenszer kél s nyugszik a nap, mig rejtve
maradnak,
közb€n az esztendö lassan tovagördül az utján,
s akkor kell, hogy elóbujnak, vasadat
köszörülnöd.
Ez a törvény a m€zőn; kik a tengerpárt közelében
laknak, vagy mély völgyek ölében, messze a zugó
hullámoktól, zsiros földön, azokra is ál| ez:
meaelenül kell vetned, s sántani meztelenül kell,
meztelenül learatni, ha azt akarod, hogy idóben
lásd el Démétérdolgát, s aztán be is érjen
minden időre, neho8y te utóbb, szükségbe
kerülvén,
járj idegen-házakhoz. hogy koldulj, de hiába.
mint most is hozzám jöttél. ám nem fogok adni
semmit sem.
( Trencsényi |l/aldap.fel Imre fordítdsa )
Hésziodosz kalendáriumi adatait késóbb Thalész
(i. e. 600 körül) - valószínűleg ő volt az, aki meg-
honosította Görögországban a Kis Medve csillag-
kép nevet - és tanítványa, Anaximandrosz (i. e. 6|0
körü1-545) fejlesztette tovább, aki állitólag össze-
állított egy földrajzi és egy csillagatlaszt. Részletes
leírást adott az é8boltról Eudoxosz (i. e. zt00 kö-
rü1-3,10), akit az egyiptomi Héliupolisszal kapcso-
latban már említettünk. Eudoxosz a csillagképek
egymáshoz viszonyított helyzetét írta le, kiinduló,
pontja a Nagy és a Kis Medve, valamint a Sárkány
csillagkép volt. ElőszöI a szomszédos, majd a tőlük
délre fekvő csillagképeket írta le, ezután követke,
zett a csillagképek és az éggömb látszólagos fővona-
lainak leírása, és adatok arról, milyen más csillag-
figurák kelnek fel az állatöv csillagaival együtt.
Művében számos megalapozott csi|lagászati tény
szerepet, amit évezredek megfigyelései nyomán fe-
deztek fel és amely felhasználta az egyiptomi és
babiloniai csillagászat eredményeit is,
Eudoxosz nyomán számos görög csillagász foly-
tatta a munkát, €zek egy részéról'az elsó fejezetben
már beszéltünk. De említsúk meg Eratoszthenész
leírását, aki a csillagképeket a velük kapcsolatos
mítoszokkal együtt írja le, valamint Hipparkhosz
csillagkatalógusát. Hipparkhosz akkor határozta el
műve megírását, amikor i. e. l34-ben felfedezett
egy új csillagot. Részben a maga alkotta eszközök-
kel ellenörizte le a látható csillagok pontos helyét
,,gyenge" kategóriákkal, hanem egy hatfokú skála
szerint megadta a csillagok fényességét.Az első
nagyság szerinti kategóriába estek azok a csillagok,
amelyek a legkorábban láthatók szürkületkor, a
hatodik kategóriába pedig azok, amelyeket csak
teljes sötétségben |ehetett fe|fed€zni. Hipparkhosz
vizsgálataira és eredményeire támaszkodott Klau,
diosz Ptolemaiosz (i. e.90 körü1-169), aki nagy
művében, a ,,Megale syntaxis tes astronomias"-ban
l5]
55.kép. Á Kuszair al-Amra sivalagi kaslél!
7 1 I -7 I 5 kóz6, l.
csillagk épei -
Maddalena Stein-Dalh Torre rckonsttukciója

(,.Nagy csillagászati rcndszcr") foglalta össze elódei

kutatásait és saját megúgyelésekkel és hipotézisek_
kcl egészitette ki. Rész|etesen kifejtette a késöbb
róla clnevezett geocentrikus világképet, amely
}.C!(l,]t helyezi az univerzum középpontjába. ahogy
,:z r,:li,liilban is látszott, Hipparkhosz alapján Ptole-
:lralL,,sz t025 különálló csillagot sorol fel, lnrelyeket
l: r:sillagképtÉrendez. Leírta az egyes csillagok
;,rlllicrs helyét egy csillagkép e8y adott pontjához
r i:zonyitva, pl. : ,,a hely a vállak között. t--z a jobb
vlillnírl. Amaz a bal váltnál. Ez a bal |áb fölött."
De meghatározta helyúket az ekliptikához Yiszo-
nyítva is és ugyanúgy hatfokú skála §zerint osztá-
lyozta a csillagok fényességét.
A ,,Megale syntaxis" sorsa sokban emlékeztet a
,,sphaera barbarica" vándorlásához Ázsia és onnan
az arabok földje, majd Európa felé. A könyv görög
kéziratát elö§zör Szíriában fordították le, ahol fó-
ként azok a keresztény tudósok érdeklódtek iránta,
akik Nesztórioszt, Konstantinápoly patriarkáját
(428-43l) é§ a korai keresztény dogmatikától eltérő
tanítisait követték. Miután elveik miatt üldöáék
óket, Peízsiába, Indiába menekültek, sőt talán Ki
nába is €ljutottak. Ezekben az orságokban mint
t€kintélye§ tudósok a görög csillagászatot tanítot-
ták, amiyel az arabok a 8. sázadtól ismerkedtek
meg perzsa és indiai kéziratok nyomán. Az arabok
ezután a §aját nyelvükön fejlesztették tovább Pto-
lemaiosz művét Észak-Afrikában, Spanyolország-
ban és Portugáliában, valamint a Földközi-tenger
nagyobb szigetein. Hogy milyen nagy érdeklődéssel
fordultak az antik tudományok felé, bizonyítja az
a békeszerzódés, amit al-Mamún kalifa (813-833)
kötött Mihály bizánci császárral 823-ban. Eszerint
a kalifát görög kéziratok illették rneg, többek kö-
zött a ,,Megale §yntaxis", amit az arabok,,Kitab
al_magisti", később az európaiak ,,Almagest" né-
ven ismertek.
Az egyik legkorábbi bizonyítéka annak, meny-
nyire érdeklódtek az arabok a görög csillagászat
eredményei iráít, e8y 7ll és 7l5 között épült her-
cegi rezidencia, a (Kis Palota) mintegy lzl0 kilo-
méterre keletre a Holt-tengertől. A 40x40 méter
alapterületű palota egy előcsarnokból, két belóle
nlló teremból, valamint egy háromrészes fiirdóból
állott. A középsó terem, a,,Calidarium" (a lbrró-
vizes fürdó) kupoláját csillagképekkel és ,,égkörök-
a
kel" díszítették.Erdekes módon a csil|agképeket
fordítva rajzolták, mint a glóbuszokon szokás, pe_
dig a kupolán valósághűen is ábrázolhatták volna,
mintha az ég lenne a fejünk fölött. A festmények
ma már igen rossz állapotban vannak, csak 37 tö,
redék ismerhető fel rajtuk, amelyeket valószlnűleg
görög kéziratból másoltak ki (55.kép).
e8y eredetil€g
A freskók elkészítéseután 50 éwel az arabok a
görögök minden fontosahb csillagászati eredményét
a magukévá tették. Övék az érdem, hogy össze-
gyűjtötték a régi hagyományokat, felülvixgáIták és
rij ismeretekkel egészítettékki. L€gjelcntősebb csil_
lagászuk, al-Battani (latinosan Albategnius) a l0,
században átdolgozta Ptolemaiosz csillágkatalógu-
sát, amit késóbb, a |5. század elején az arab kuta,
tások figyelembevételével a tatáí Ulug bég (l39t+-
1,149) dolgozott át és pontosított ismét. A herceg
Szamarkandban egy hatalmas c§illagyizsgálót épít-
tetett. Az arab geometriát, aritmetikát, trigonomet_
íiát, geogíáfiát és asztronómiát föként a spanyol,
országi cordo§ai és toledói egyetemeken ismerhették
meg a tudásra szomjas €urópaiak. A keresztény
tudósok is itt találkoztak a sámukra eddig teljesen
ismeretlen görög-aíab csillagászattal. Az arab kéz,
iratok latin fordítói közül kiemelkedik cremonai
Gerhard (lll.!l|87), a Barbarossa Frigyes által
nagyra b€csült orvos é§ csillagá§z. 7l könyvet for-
dított le, ezzel lényegesen hozájárult az antik és az
arab tudomány euíópai elterjesztéséhez.

l54
 Arab befolyásra megy vissza á csillagászat sok igencsak kacskaringó§ útját, amely a legkülönbö-
elnevezése és fogalma is. A ló. és a l7,, de még a zőbb népek kultúrtörténetén át vezet. Most nem
19. és a 20. sázadban is arab elnevezeseket vettek , annyira a c§illagászat tudományáról van szó, mint
át a csillagászok. Ma már 2l0 ilyen szó használatos, inkább a népszerű asztlonómiáról. Érdekes módon
többek köZött fogalmak, mint például a zenit (tető- a kiindulópont egy költői mű: a költőket mindig is
pont), nadir (talppont) és azimut (az a szög, ame- megragadta a csillagos égbolt látványa és megpró-
lyet egy csillag maga§sági köre a meridiánnal, a dél- bálták megénekelni szépségét.Aratosz, a kilikiai
körrel beár), vagy peldául csillagnevek, mint az Szoloi költőjének (i. e. 315-245) műve azonban
Algol, az Aldebaran, a Betelgeuse. Az Algolt, a több, mint a csillagos égbolt dicsóítése. A legenda
Perszeu§z íócsillagát, amelyet állandóan változó szerint i. e. 270 körül a makedón király, Antigonosz
fénye jelképez, Ptolemaiosz gorgó-fejnek, medúza- kérte fel arra, hogy szedje versbe Eudoxosz leírÉsát.
fejnek nevezte, ezt fordították le az arabok, raas A feladat bizonyára nem volt könnyű, hiszen egy
al_gul; vagyis a gul íeje, röviden Algol. Ugyanígy tárgyszerű, ,,száraz" műről volt szó, amit mcg kel-
a Bika főcsillaga arabul ad-dabaran, vagyis ,.az. lett verselni és amellett ragaszkodni is kellett a té-
amelyik követi" (a Plejádokat), ebból sármazik az nyekhez. Aratosz bravúrral oldotta meg a feladatot,
Atdebaran. Bonyolultabb a Betelgeuse er€dete: az Műve, a ,,Phainomena és Diosemeia, az ég képei
Orion csillagképben levő csillagot néhány arab tu- és rajzolatai" című könyv elsó részében, mint az
dós al-gawza néwel jelö|te (Orion keze), olvasási alapul szolgáló kéziratban is. északról dél felé ha-
hiba folytán lett belóle bat al-gawza, amelyböl ladva sorolja fel a csillagképeket. majd a látszóla-
összeolvadás révénlett Betel8leuse. gos éggömb különböző köreit írja le. A második
De térjünk vissza az arab egyetemekhez és taná- rész arról szól, mely csillaÉképekkelnek fel egy-
raikhoz! Az arab tudósok zsidó és keresztény kollé- idóben az állatöv csillagaival, a harmadik rész pedig
gáikkal együtt tagjai voltak annak a kollégiumnak, az ég és a föld, az állat- és növényvilág jelenségeit
amelyet Kasztília királya, X. Alfonz azzal bízott sorolja fel, ame|yekböl előre megállapítható a vár-
meg, hogy fordítsa le a csillagászati kéziratokat és ható jdójárás, Művévet Aratosz mind a kortársak.
dolgozza át az újabb adatok szeíint az arab csillag- mind az utókor elótt nagy hírnévretett szeít, Ovi-
térképeket. Ennek a hatalmas munkának volt az dius (i. e.43-i. sz. 18) így írt róla:.,Mint a hold-
eredménye az ,,alfonzi táblák", amelyeket l252-ben
trónra lépéséneknapján nyújtották át neki. A mű
ir következö évsázadokban alapvetö csillagászati
forrássá vált, amelynek alapja Ptolemaiosz ,,Megale
§yntaxis"-a volt. A 15, századbaí a csillagászok
eredeti görö8 kéziratokkal is megismerkedhettek.
A tudósok magukkal hozták Európába az értékes
kéziratokat, amikor el kellett menekülniük kons-
tantinápolyból. Elkészültek a görög munkák latin
foídításai is, amelyeket összehasonlítottak az arab
verziókkal. A ,,Megale syntaxis"-t elóször l538-
ban nyomtatták ki, ezzel számos érdeklödő számára
hozzáLférhetővé yált. De ebb€n az idóben már túl-
ha|adottak voltak Ptolemaiosz nézetei a bolygók
mozgásáról és a föld helyzetéról, mivel l543-ban
megjelent Kopernikusz fő műve, a,,De revolutio-
nibus orbium coelestium" (Az égitest€k körforgásá-
ról), amivel valóságos csillagászati forradalmat in-
dított el: bebizonyította, hogy nem a Föld a világ-
€gyetem középpontja.
S most kövessük nyomon egy másik hagyomány

l20. óbra- Csillagképek Aratosz leirása alapjón

- a b.rlini úbla (Thiele n|omáh )
 5ó. kép. A |ízóntő egy angol kézirutfun.
A 12. század eleje

lc,arr"3 a9, Íy* c ...1r gil4r"1

fény és a napfény, öíökké fiatalon ragyog Arato§z
költeménye." A valóságban Aratosz műve forduló-
pont volt a tanköltemények történ€tében, veísét
asáronómiai tankönyvként használták, latinra for_
dították é§ sokszor lemásolták. Luther barátja,
PÍilipp MelaDchton is csodálta és l52l-ben újra
kiadta.
Néhány középkori Aratosz-kézirathoz mellékel-
ték 8z égbolt teUes leírását, amelynek előzményei az
i. sz. 1. es 2. százzőig nyilnak vissza. Ezek a ,,sdé-
rák" mentesek minden, az akkori illusárációkat
jellemzó díszektól, csak annyit mondanak, amennyi
Aíatosz ver§ének megértéséhezfeltétlenül kell.
Nézzünk meg közelebbről egy ilyen szíérőt, az űn.
berlini éblát (120, ábra), amelyen az alakokat tü-
körképszerűen' ábrázolták. A képet ugyanis az ég-
gömb alapján késátették el, ahol ez szokásos ábrá-
zolásmód volt. A berlini táblán egy sor hiba van,
amely részben Aíato§z kéziratában is hibás volt,
részben a másolók pontatlanságaira vezethetók
vissza. Az ég középpontjában a §árkány, valamint
a Nagy és a Kis Medve látható, valamint a Zodiá-
kusig terjedő terület csillagkép€i, az állatöv maga
,és a déli égbolt néhány csillagképe. A széleken 12
sugár különíti el egymástól az áiliatőv különböző

l2l. ába. Orioa egy aagol kéziratban (Saxl nyornán)

l22. ábra. Ándroméda egy ősnyomtgrványbarl

 §jj$*j:;:

57. kép. Eddanosz minI a íolyók i§tene, 58. kép. Eridanosz egy angol
úlő helyzetben egy írancia kéziratban- kéziratban.
A 9. század közepe l1-12. század

t_a 't
nqt L.r. )Jr, *L,.r- *^

tt
$g tí
r*r*í
§&*á"*r;
í§,{tst. .l

: aqr:xarJ*i

*M
 59. kóp. Az Atrlroméda cillagkép,
a lcid<,tti ,,Codex Vosshtnus''
egyiA lcgszebb képe.9. szúzad

Aratosz legnevesebb fordítói a hires szónok, ügy-

véd és ál|amférfi, Marcus Tul|ius Cicero (i. e, l0t,
43). a hadvezér Germanicus (i. e, l5-i. sz. l9),
Hyginus, Augustus csíszár idején a császári könyv-
tár vezetője és Avienus, a kö|tó (az i. sz. 4. század
nr{sodik íele) voltak. Fordításaik és kommentárjaik
részben máig fennnraradtak. A Iatin kéziratokat
főként a Karolingok másoltatták le és terjesztették
el a 9. században. A Karolingok, akik vezetésével a
korai feudális á|lam létrejött, a késő ókor hagyo_
mánvaihoz kapcso|ódtak. Az új hatalmi viszonyok
következtében a kultúra terü|etén íőként a kódex-
festészet indult virá_ezásnak, amelynek legjelentő-
sebb alkotásai Aratosz fordításainak és kommentáI-
.iainak illusztrációi. Már az ókorban is mitológiai
és asztronómiai kiegészítésekkellátták e| Aratosz
jegyeit. Balía Sol, a napisten mellszobra, jobbra a művét, a kiegészítéseklassan hosszabbak voltak,
holdsarló látható, két, tunikába és köpenybe öltö- mint a mű maga. Hogy a költemény esztétikai_
zött féríimutat rájuk. A Hold felett közvetlenül egy tanító szándékát a tudományos kiegészitésekkel
kigyó, amely va|ószinűleg egy félreértésenalapszik, ósszhangba hozza, a késői ókor egy fantáziadús
ítt az Eridanosznak kellene lennie, amit Aratosz ePv nrűvésze különös utat választott. A csillagképeknek
kany,argós szalagnak nevez. Az iílusztrátor tévesilr csak a fejét és a legjellemzóbb részeit rajzolta nreg,
feiet is l?j7olt neki. ígt, lett a szalagból kigvó. a testet mitológiai és asztronómiai magyafázó szö_
vegekkel ,,rajzolta" meg; a képek között pedig
Aratosz versei voltak olvashatók cicero fbrdításá-
ban. A mű nemcsak kuriózum, de jó| jellemzi az
akkori emberek ,,tudathasadását" : az ő számukra
a csillagok és csillagképek mitikus szemétyek és az
absztrakt tudomány objektumai egyszerre!
Az egyik ilyen késő ókori, a szöveget és a képeket
egyesítő kéziratot a 9. században Franciaországban
lemásolták, egy példánya a l l. században Angliába
kerüít. ahol nagy tekintélyt vívott ki magának
(56. kép. l2l. és l22. ábra).
A képek között ott van az Eridanoszé (57. kép),
de nem tekcrvénles sza|agként vagy kígvilként. ha-
nem mint a tbl,v-ók iiló istene: a római diszítólnűvé-
szet örökítette így meg a fol;,tik isteneit. AZ arciit,
hajrit. kezeit. lábait. ruhája eg1, részétés a korsót,
a viz hullámait és a kezében tartQtt növényekel ki-
íiste(ték. az alak töbhi részétcsak a magvarlizó
szöveg sejteti. A másoló nyilvánval(ian pol)tosan
kijvl:tte az eledetit. Eridanosz t'eje pél<1ául anlik

ó(). k|p. A Nag,|, Kllt.l,<l tt .,('tlde_t Vossíoluts"Jljl.

 .i *'!qi!:!Fi t." ,\

cl
*r
*
*
ll*

óI. kép. A Perszeusz csíUagkép

Bayel,,I,rurrorrEtrü",jáI)arr, l 603,

freskókra emlékeztet. Érdekes az is, hogyan be-

folyásolta ez a kép az angol kéziratok illusztráto-
rait. Egyikük a test mellé írta a magyaíáaó szöveget
(58. kép), a figurát nyers-realistán kife§tette, e8y
másik pontosan követte az eredetit, de egyáltalán
n€m festett ki b€löle semmit, hanem az €gész alakot
szöveggel töltötte ki, A harmadik már erősen eltér
a hagyománytól" valószínűleg nem a csillagászati
pontosságot, hanem egyedül a kép hatisát tartotta
szem elótt. Igen tehetséges rajzoló lehetett, mert
kortársai közül szinte egyedül neki sikerült ilyen
jól jellemeznie embereket és állatokat. A késóbbi

ó2-ó4. kép. Csillagképek Augustus és Mitfuidatész

Eupator érméin. l. e.25 és i. e. l l0 kőrúl
l59
angol kéziratok illusztrációi még jobban eltérnek
a francia minlától.
Nem kevésbétanul§ágos nJ-omon követniink a
csillagképek történetét a kontinenscn sem. A leg-
figyelimreméltóbb az a 9, szírzadban Északkelet-
Franciaországban késziilt kódex. amely.,rrck alapjiiul
egy 4. sztizadi kézirat sztllgált. A k<idexet ma a
leideni egyetem könyvtárában órzik. A képek szi-
nezése még a régi hagyományokat követi. a kék
háttér elótt az alakokat fekete-piros keret veszi
körül. Eridanosz ebben a kötetben is a tblyók istene.
aki egy korsóra tánraszkodik. A legjobban sikerült
kép Andromedéé. akit a késő-ókoli művészetfel-
fogás értelmében meztelen l'elsótesttel látunk (59,
kép). Két oldalán szik|ák emelkednek, ezekre van
erósítve a bilincs. ami logva tartja a lányt. Rend-
kívül élethíiek a kódex állatírblázolásai is. A Nag1,
Kutya egy farkaskutya egy ragyogó koronggal a egészíté§ekéntemlitsük még meg. hogy érméken és
,feje körül. nyelve ntintlra lángnye|v volna. ami fó-
csillagirt. a Szíriuszt jelképczi 160. kép). Hogy még
jobban kiemelje ennck a csillagnak a fényességét.
a festö a kutya íigurá.iát í'ehérrel l'esielte körül.
A Fóldközi-tenger térségébena Szír,iusz napí!lkelte
elótti megjelenése a perzselö lorróság idejét jelezte.
ezért a veszélyes csilla_eképek köZölt laltották szá-
nlolr - ez rükrözódik l-alkask utya k én t val<i ábrázo-
lásában is.
Egy sor középkori kézirat Aratosz késó-ókori
kommentárjaihoz és illusztriicióihoz kapcsolódik.
Közülük néhány forrásul szolgiilt az ósn)omtatvá-
n5,okhoz, amelyek vagy teljesen pontosan IemásoI-
ták a régi csillagképeket, vagl,a saját koruk igény-ei-
hez szabták. meglehetós fantáziával. Új petaaut
czekben az ósnYomtatványokban az Arctuíus, a7
Ök<irhajcsár, irz ökörcsordával egl ütt, vag1, Andro-
medé képe, aki itt ü|ó asszon). eg} cölóphöz kö-
tözve. Ezekben a kötryvekben nriir trenr ét,ezhctti az
arab keleti befo|yris, anrely bizorl1,os kéziratokban
még jelen \olt, Pcrszeusz pó|dlrul egr arab kÉzirat-
ban rné_e keteti visele(bcn liithatri. eg1 giirbe kaldot
ló0
tart a feje ltilött, amcll."-el nem Medúsza, hancnl
az arab mitolligia egi,.. nöi démonának a tdét víigta
le. Egy latin nyelvű kézirat ezzel szemben Per-
szeuszt európai öltözékben ribrázolja. ördögfeiiel a
kezébeni (l23. ábra. 6l. kép). Értherő. hog1 az
olasz és német humanisták ki akartak tiirni ebből az
összevisszaságból és vi§szalértek az antik hagyo-
mányokhoz. Sziciliában fell'edeztek egy régi kéz-
iratot. amely nregfelelt ennek a célnak: ez lett az
olasz reneszánsz csillagábrázo|ásainak k útfője. Jril-
lehet ezeket is át-átszótte a mindenkori divat és a
heIyi sajátosságok. mégis jobban ragaszkodtak az
eredetihez, nint a középkori kéziratok Aralosz-
iIlusztrációi, Az oIasz reneszánsz csillagképeivel
zárul az anrikról az újkor kezdetéig ható Alalosz-
ilIusztrációk töíténete.
A görög csillagképek hagyomán1,ozódásának ki-
metszett féldrágaköveken. a gemnrákon is viszotlt-
láthatjuk öket. Egyes csilIagképeket tallin éppen
ezek után neveztek e|. A Bika, az oroszlán. a Pega-
zus és a Rák Elnst Zinner csillagász adatai szerint
már i. e. 550-tóI szerepelnek érméken. a Haj<i és a
Sas 500 óta. a Teknős és a Nyúl 420 óta. A római
pénzeken az lkrek |áthatók. két csillaggal a feiül
fölött. Augustus császár egyik pénzéna Bak (a régi
tradició szerint félig kecskc, félig hal) látható. Vl.
Mithridalész Eupator (i, e. l32,63) pénzérrpedig
egy legeló szarvast. mi:rt a Pegazus csillagképét lát-
hatiuk a (62 ó4. kép).
Még egy kiegészítés,A ..klasszikus" csillagképek
hagyományozódása nem ke|theti azt a téves be-
nyomáSt, mintha csak az európaiak és az arabok
érdeklódtek vo|na behatóan a csillagok, az égbolt
iránt. Kínábarr például már a 3. században is készi-
tettek csillagtérképeket. de közülük egy sem maladt
fenn. 724-ben a hagyomán1 szerint a császár csilla-
gászai. |-Hszing és Nankung Jüeh egy expedicitit
szerveztek. s valószinűleg egészen Szumátra déli
csücskéig jutottak. E meglepó vállalkozás ceLia az
volt. hogy a lehetó legdélcbbról is megfigyeljék a
csillagokat és megharározzák egymáshoz viszonlí-
totí. illetYe a látszólagos ég8ömbön elfoglalt he|y-
zelüket. Az európaiaknak csak közel eg1 évezred
múltán jutott eZ eszébe. Megjegyzerrdó, hogy a linai
csillagtérképek nem mitológiai alakokat. hanem
csakis a látható csillagokar tüntetik fel. A legrégibb
l:]. ábra, Perz"usi kezében
l: ,,ördögfejjel" eg1, urab (bah,a l
<|l eBy latin n!,elii ljobhra ) kézirathan
 l J-.l .9

;,íiJ
o

],v
.d" "i,"i^"la,í"{"
íl [L/ {,]^'T,í,

iIffiM5
."r:x3 i_l í-l -l

Ti,.
,,F-lI"í1,_
*"T": il';
S*
4 |l
t
l24. ábra. Az égi Egyenlítő kórúli csillagok származó térképlehetett, A Tejút képétigen el-
egy kínai nyomlalványbah túlozták, s megpróbá|ták különbözö nagyságú kö-
l088_1094 kózó|t).
rökkel visszaadni a csillagok eltéró fényességét.
(

Á Ieliíatokal elhagytuk t Needham lyonúl,

nyomtatott térképegy könyv része, amelyet 1088-

ban kezdtek el írni és l094-ben fejeztek be, Öt csil_
lagtérképe az északi és déli (l25. ábra) féltekét,vala-
mint az égi egyenlítő körúli széles zónát (l24. ábra\
ábrázolja. Csak a déli sark körüli térségethagyták
szabadon, amit ekkor még nem ismertek. Mind az 3 t\J
öt térképen megfigyelhetó a 28 hsziu, a 28 hold-
stáció. A legismertebb kínai csilla8térkép l247-ből X9,. ,

származik. Magyaíázó szövegével együtt egy sztélé- 'r.j t2' ,l

be vésték és egy konfuciánus templomban állították
fel. A szöveg 1565 csillagot említ, 1.140-nek a képe i*.,
is látható. Egy l395-bóI származó koreai csillag_ s}'\. \{
,E:t
térkép(65. kép) alapja valószínűleg eg\/ 612-ből

t25. ábra. Így képzeltéka kínaiak 1088 és lg(M közölt

iY,,
Á .felimtokat elhagyruk ( Needham nyomán )
 65. kép. Egy koreai csillagtérkép l395,ből
b É-r.
i;
?' ;lA',r,l']i,
,"'.,':' -.,,,,
1,1
;_1,1,1'
,.',1i'i
.l,
., !: Éggömböket néhány adat szerint már 435 és 1090
,.-j
i;, .1
,. . ti_ :]ú ,]...,, ,i"1 ;i között is ké§zítettek. Ezt a régi kínai hagyományt
azután a jezsuiták karolták fel és fejlesztették to-
i},.i }; ,'\]1,1
{',,.jiixLi vább. Egy japán nyomat egy képénpéldául kínai
l{J"
a, .... -- ( hivatalnoki ruhájába öltözött jezsuita páter látható,
Ferdinand verbiest, mellette szextánsa és egy ég-
gömb (6ó. kép).
A Kínába misszionáriusként éíkező jez§uiták bi-
mnyáta máLr Európában ismerték az éggömböt,
amelynek tradíciója az ókorba nyúlik vissza. Az ég-
gömbök készítését termé§z€tesen megelőzte az az
elgondolás, hogy az ég gömb alakú. A milétoszi
Anaximandroszról tudjuk, hogy ó gömbnek kép-
zrlíe el az egeí, a Földet pedig egy |apos hengernek.
Anaximandrosz á|lítólag megpróbáIt egy éggömböt
készíteni, de ez nem bizonyítható. Aratosz művéból
pedig kitűnik, hogy a költó (valószínűleg éppúgy,
mint elódje, Eudoxosz), a csillagképek és a fokháló-
zzt leíráLsáboz egy éggömböt használt, ezt sikerúlt is
újból megépíteni. Trierben a múzeum építésekor
találtak egy mozaikot, amely Aratoszt és Urániát
a csillagászat múzsáját ábíázolja (126. ábra). Az ülő
Aratosz lábainál egy eíre a élra szolgáló asztalon
egy éggömb látható. A trieri,,múzsák mozaikján"
Uránia egy éggömbbel látható. Ptolemaiosz |eirja,
hogy Hipparkhosz is készítettéggömböt; a ,,Megale
syntaxis" nyolcadik könyvének harmadik fejezete
pedig leírja az elkészítésmódját:
,,Az alapul szolgáló gömb alapsánének valami
lyen sötétebb tónust válasszunk, amely nem az ég
nappali színének, hanem az éjszakai sötétnek felel
meg.., Az egyes csillagképek alapvonásait a lehetö
legegyszerűbben vázoljuk fel úgy, hogy az egy képbe
tartozó csillagokat Yonalakkal kötjük össze, a vo-
nalak pedig ne nagyon emelkedjenek ki a gömb
alapszínébő|, így nem ártunk annak a praktikus
élnak, amely ennek a jellegzetes vonalvezetésnek
az eredménye, s nem is csorbitják a tarka színek az
eredetihez való hasonlóságot. Ezálta| elérjük, hogy
elsó pillantásra könnyű lesz összehason|ításokat
végezni és nem lesz nehéz emlékezetünkbe vésni, ha
már hozzászoktunk a képekhez s szem elón tartjuk,
hogy csak a faníázia termékeit látjuk."
A Hipparkhosz által leírt éggömb mintája való,

őó. kép. }/erdiest jezsuito páter szextónsával

és éggömbjével, Utagaw Kunijoshi könyvébőI.
l2ő. á,bru. Áratosz és L]rónia eqy lóredékben
íennmaradt trier i mo zai ko n

67. kép. Áz ,,Atlas Farrese".

I. sz, I30 körúl

68. kép. Áz ,,Atla§ Famese" csillagképei.

I. sz. I30 körúl
 színűleg egy Atlasz_figura által cipelt éggömb lehe-
tett (a görög mitológia szerint ez a titán tartja a
magasba az égboltot). A szobrot és az éggömböt
l556-ban találták meg és állították fel a római
Farnese palotában. Az azóía többször restaurált,
1,85 méter magas ,,Atlas Farnes€" ma a nápolyi
Nemzeti Múzeumban található, s va|ószínűleg az
i. sz. l3O-ban készült egy régebbi eredeti alapján
(67. kép). A hasonló szobrok a római császárkor-
ban különösen kedveltek voltak, valószínű, hogy
az Atlaszt valamelyik könyvtárban állították fel
A 2,04 méter átmérójű éggömböt viszonylag ponto-
san dolgozták ki. Nem magányos csillagokat. ha-
nem reliefszerűen kiemelkedó csillagképeket ábrá-
zol. Összesen 42 csillagkép maradt fenn közülük
(68, kép). Az égbolt fokbeosztását vékony vonalak
jelzik. Kuriózumként említsük meg ,,Caesar trón-
ját" a Rák felett, e csillagkép kózelében tűnt el
ugyanis az az üstökös, amely i. e. 44-ben, Caesar
meggyilkolása után komolyan aggasztotta a kor-
társakat.
Idószámításunk elsó évszázadaiban a Föld alak-
járól és nagyságáról szóló antik tudásanyag ellen_
tétb€ került a keresztény dogmatikával, mely a Bib-
Iia egyes helyeire utalva a Föld korong vagy hegy
formáját fogadta el. A Föld valóságos alakjáról
ó9. kép- Muhanmad ben Mujjű e|-Ordhi szerzett tudás így lassan fe|edésbe merült, nem így
éggömbje 1279-ből. az ég gömb alakban való ábrázolása. Az éggömb,
a csillagképek, az égkörök a korai középkorban
rnindenhol elismertek voltak. Éggömböket hasz-
7l . kék. Johannes sróílel asztlo@iai célokat náItak például oktatá§i és sz€mléltetó eszközül a
szolgiló éggömbje. I 493 Nagy I(íroly alapította kolostor_iskolákban is,
ezekból egy sem maradt fenn, mivel könnyen tönk-
remenó anyagból késátették.
70- kéP. E|-oúhi égeanbjének ftszletén megfigyelhető Korai arab éggömböt viszont annál többet f€dez-
a szép művészí kírilel tek fel. A legrégibb l080-ból sármazik, átmérője
F
F
r l27, ábra Erhard }|eigel éggömbjinek
L. a déli félteke heraldikus csillagképeket ábrázoló
t
!. részlete. Á feliratokal é§ a csillagképek futlárail
l jelző vonalakat elhagyluk ( Horn D,omán )

l8,3 centiméter (ma a Párizsi Nemzeti KönyYtárban

órzik). Egy különösen épen fennmaradt arab ég-
gömb ma a Drezdai Á|lami Matematikai-Fizikai
Szalon rlísze. Erós Ágost választófejedelem vásá-
rolta I562-ben Nikolaus Valerius cobulgi matema-
tikustól; az éggömböt l279 körül készítette Mu-
hammad ben Mujid e0-Ordhi a meraghai csillag-
vizsgáló számára (69. kép). Két egymáshoz illesz-
bronZ félgömbből áll, átméróje l4,4 centi-
tett öntött
méter. A feliratokat, az asztronómiai és figurális
ábrázolásokat részben belevésték, részben arany és
ezüst rátétekkel jelezték (70. kép), Ez a berakásos
technika a l2. és l3. században Kis-Ázsiában és
i, Perzsiában élte világkolát.
A két legíégibb fennmaradt német éggömb egy-
koron Nikolaus von Gues tulajdona volt. A na-
gyobbik fából készült l400 körül. KüIönösen érde-
kes Johannes Stöfflernek (l452-153l), a tübingeni
egyetem professzorának, a matematika, az asztro-
nómia és a mechanika }les tudósának éggömbje
(7l. kép). Stöffler minden tudományo§ érdemei és
hajlamai ellenére az asztrológia meggyőzódéses híve
volt, ő jósolta m9ga már említett l524. évi ,,özön-
vízt". l493-ban a konstanzi püspök részéreelkészi-
tett egy 43 centimétel átmérőjű é88ömböt, amely
egy otromba állványon áll és elfordítható a ,,vilá8-
pólusok" körül. A csillagokat arany és ezüst ,,gom-
bok" jelképezik, a glóbuszt sárgaréz pántok veszik
körbe, amelyek az asztrológiai ,,házakat" jelképe-
zik és megkónnyítik annak gyors megállapítását.
mely házakban találhatók az állaíöv csillagképei,
a Nap, a Hold és a bolygók egy meghatározott pil-
lanatban,
Tanulságos idösebb Joducus Hondius (l567
lóll) éggömbje is. Az amszterdami Iézmetszó és
térképészröviddel ló00 elótt készítette e| a déli
csillagképeket ábrázoló éggömbjét a Houtmann
testyérek által vezetett holland hajókaraván l595
és l597 között megtett útjának tapasztalatai és
megfigyelései alapján.
KüIönösen sok éggömb maradt fenn a l'7, szá-
zad, a barokk idejéból; ezeknek fóként a nagysága

72. kép. Erhard U/eiqel heraldikus ésqómbjc.

ló90 köliil

l65
73. kép. Martháus Seuttner éggómbje

a szembetűnó. Az amszterdami glóbuszkészitó.

Willem Janszoon Blaeu (l57l ló38) a dán csi|la-
gásznál, Tycho de Brahénéltanult matematikíit és
asztronómiát. Az NDK múzeunlai és könyvtárai
tíz föld- és éggömböt óriznek Blaeu-től. A stendali
Schönebeck-alapítvány egy csillag-glóbusza l602-
ben készült, átmérője 23 centiméteí. A jelmagyarí-
zat Tycho de Brahe és Houtmann nevét emliti. állí-
lőlal az ő adataik atapján készült. Kuriózumok, de
mináenképpen jellemzók a korra Elhard Weigel
(l625-1699) glóbuszai, aki ajénai egyetem matema-
tikatanára volt- weigel fantáziadús és ötletgazdag
ember volt, aki inkább a nyilvános elismerésért dol-
eozott. mintsem a valódi tudományos teljesítnré-
iyek keduéért.Állitólag alkotott egy. a teljes viláF,
egyetemet ábrázoló glóbuszt, amelynek kerülete
3' láb volt s egy faállványon nyugodott. A rézbó|
készüIt glóbusz részeit szét lehetett nyitni. külsó
része a föld felületét ábrázolta, a belső részek egy
ajtócskán keíesztül voltak hozzáférhetóek, itt a
csillagos ég volt látható. A glóbuszon víz- és para-
zsat tároló €dények segitségével esőt, vihart, vilIám_
íást és vulkánkitörést imitálhattak.
Szokatlan volt az a törekvése is. hogy az antik
csillagképeket és a nemrég felfedezett déli csiilago-
kat európai hercegek és államok, valamint a t!udá-
lis rendek jelvényeivel cserélje fel (72. kép), Egy
rézmetszet és három különböző fémglóbusz mutatja
az elgondolását. A ,,kisebb kiadásnál" a csillagokat
részben átfúrt kiemelkedések jelképezik, amelyeken
ha belenézünk a glóbusz déli félt€két ábíázoló ré-
szébe, úgy láthatjuk, ahogy az a Föld északi féI-
gömbjén a valóságban is látható tehát nem tükör-
iépszi.űen, mint általában a glóbuszok felületén,
Ez az éggómb oktatási és szemléltetési célokat szol-
gátt. A ,,nasl kiadás" ezzel szemben puszta dísz
volt, avagy ajándékozási célból késziilt, Ezen a
weigeli csillagképek lapos reliefek. Egy harmadik
válúzat reliefjei mind a hagyományos, mind a
Weigel által kitalált csillagképeket mutatja, aZ újak
mináazonáltal erőteljesebbek.Weigel csiltagképei
azonban nem arattak tartós sikert.
A jénai professzor glóbuszainál fontosabbak az
olasz kartográfus és földrajztudós, Vincenzo Maria
Coronelli (i650- l7l8) glóbuszai. XlV, Lajos király

74, kép, M. scn.ltner iivgplaneláriqma, l9ll

l66
I
l
75. kép. Az égbolt északi JélteAéjének
déli része Andreas cellarius l66l-böl szirmazó
,,A t las Coeles tis " - ébő l mányos szempontok azonban mindinkább előtérbe
részéíepéldáu| három évig dolgozott egy föld_ és
éggómbön. amelynek az átméíője 3,90 méteívolt -
nagyobb és szebb minden eddiginél. Az éggömb bel-
sejébe egy ajtócskán lehetett bejutni, ahol 30 ember
is clfért. A gömb belső falán a csillagok olyanok
voltak, mint a valóságban. De á többiek is meg-
érdemlik, hogry megemlítsük a nevüket: Johann
Báptist Homann (| 664-11 56) NürnbergbőI, munka-
!írsa, a csillagász és matematiku§ Johann Gabriel
Doppelmaier (l671-1750), Mattheus Seutter (l678 ,
l756), aki Homannál tanult, majd egy kis műhelyt
nyitott Augsburgban az ö glóbuszai közül számos
fennmaradt; kialakításuk a műYészet és tudomány
összeforrottságáról tanúskodnak (73. kép). A tudo_
kerültek és ez kihatott a csilla8os égbolt ábrázolá_
sára is. A 19. századtől már a tárgyilagos ábrázo_
lásmód dominál, amely a legtöbbször figyelmen
kívül hagyja a csillagképeket. Ezzel szemben a
gy€nge fényű csillagokát is feltüntetik, emelyek
csak távcsövön keresztül láthatóak. századunk ér-
dekességei közül pedig említ§ük meg M. Sendtner
,,planetáriumait", a két, csillagokkal díszítettüv€8_
8ömböt; az egyiken a ptolemaioszi világkép szeíint
rendezte el a Napot és a bolygókat, a másikon a
kopernikuszi szerint. (Mindkét,,planetáriumot" a
müncheni Német Múzeum órzi _ 74. kép.)
Nemcsak az égbolt tárgyilagos ábrázolása jellem_
zi a 19. században megindult fejlődést: ekkortól a-
l67

7ó. kép. Játék k.'irl.\,lik , u: E!4,§:artti
i,s a Kis Kutya, wlamint
dz Oltfu és a Déli Kcirona tsillagképckkel.
Núrnbery. l719
glóbuszok vesztenek jelentóségükböl az atlaszok
javára. Erdekes lehet tehát néhány pillantást vetni
a csillagatlaszok l7. századtól me8indult fejlódé-
sére is. Megemlítendök mindenekelótt Johannes
Bayer augsburgi ügyvéd és amatór csillagász
(t572,-l660) könl,vének. az,,Uranometriának" mű-
vé§zileg és tudományosan egyaránt értékestérképei.
A mű minden európai országban elterjedt, az el-
következó évszázadokban nenl alkottak hozzÁ ha,
sonlót. Bayer a csillagok helyzetét szemmérték után
adta meg (távcsó segítségévelelö§zör John Flam-
steed Il64Gl7l9] csillagász készítetttérképeket).
A csillagászok Ba!,ertól vették át azt a praktikus
eljárást. hogy a csillagok fényességéta görög ábécé
betűivel jelöljék. Egy csillagkép legfényesebb csilla-
gát az (alfa), a második legfényesebbet a (béta) jelzi
lóE
!.i
I
I
;
l
l
stb. Ha nem elegendöek a betűk, akkor vagy latin
betűket, vagy számokat használnak. Pontos és egy-
ben esztétikai szempontbó| is szép csillagtérképeket
készitettek az éggömbök már említett alkotói is
(?5. kép).
A csillagkép-ábrázolások és a csil|agfejtés leg-
újabb történetében is találkozhatunk kuriózumok-
kal. A 18. század eleji felvilágosodás idején példáut
csilla8kártyákat készítettek (76. kép), amelyek ré-
§zint oktatási célokat szolgáltak, ré§zint mélyebb
jelentést is tulajdonítottak nekik. Egy 52 lapból
álló kártyajáték a következó tekintélyes n€vet vi§eli:
,,Nemrég kitalált tanító es szóíakoáató csillagá-
§zati kártyajáték, avagy az egész égbolt össze§ csil-
lagainak művészi rajzolata a műveszetszerető fiatal-
ság hasznára, készítette a matematikai tudományo-
kért lelkes Johann Philipp Andreae. Nürnberg, a
szerzó kiadása, l7l9." A korszellemre jellemző,
hogy vatlási vagy politikai okokból újakkal próbál-
ták helyettesíteni, illetve kiegeszíteni a régi csillag-
képeket (vö. Weigel kísérletével).Találóan írja le
ezt a törekvést a múlt sázadban élt zürichi csilla-
f,
gá5z, Rudolf Wolf: ,,Bayer barátja és kollégája, az
ló27-ben Augsbur8ban elhunyt joeíudós é§ iskola_
felügyelő, Julius Schiller bosszankodott a pogány
csillagképek miatt és szövetk€zett Bayerrel egy új,
keresztény égbolt ,,létrehozására" ; így lett az állat-
öv 12 csitlagképéból a l2 apostol, Perszeuszból Pál
aposto|, a Nagy Medvéból Péter hajója, Herkules-
bőt A Háromkirályok, a Kassziopeiából Mária
Magdaléna, a Szekeresböl szent Hieronymus, a
Kigyótartóból Benedek pápa, a Pegazusból Gáb-
riel arkangyal, Orionból Szent József, a Nagy Ku_
tyából Dávid király, az Argóból Noé, a Kentaurból
Ábrahám, a Paradicsommadárból Évastb., anél_
kül. hogy figyelembe vették volna a régi csillagkép
I
77. kép. A keleszlény csillagképek-
L'ulck és Schenk nyomán. l6ól
L
méreteit.,. Schi|ler sándéka, hogy kereszteüék át
a c§illagképeket és ennek megfe|elően a bolygókat
is (a Nap legyen a Krisztu§, a Hold Mária, a Szatur-
nusz Ádám, Jupiter Mózsef, Mars Józsua, Vénusz
Kereszteló Sz€nt János, Merkur pedig Éliás; ,,az
l627-ben Augsburgban lrCoelum stellatum chri§-
tianum< címmel kiadott csillagatlasz minden művé-
szi szépségeellenére sem talált nagy visszhangra"
(77. kép), i
Hízelgésés remélt személyi efunyök vezettek ah-
hoz a kisérlethez. hogy hercegi csdládokat és íenség-
jelvényeiket örökítsék meg az égen (78. kép). Bere_
niké haja a legrégibb példája ennek; a legenda sze-
rint ugyanis Bereniké királynó Vénusz templomá-
nak áldozta volna fel a haját, mivel férje, lll. Pto_
lemaiosz Euergetész (i. e. 24G22l\ gyóztesen téít
vissza egy csatából. A haj azonban titokzatos mó-

78. kép. Az Orion csillagkép ainl német birodalmi sas.
Erhard l|eigel
,,Coelum heraldicum" cimii miivéből
don eltűnt a templomból: a kegyenc matematikus
Konon erre azt állította, ho8y az istenek az égboltra
helyezték örök idókre. Egy másik ilyen dinasztikus
c§illagkép volt Antinoüs. egykoron Hadrianus csá-
szár (i. sz. l17-138) udvarának egy szép ifjú ke-
gyeltjei Károly tölg}fá.ia. az a tölgyía ugyanis,
amelyben lI. Károly |65l-ben az Oliver Cromwell
€ll€ni ve§ztes csata után elbújt: a Szász Kardok, a
Brandenburgi Jogar, Sobieski Pajzsa (Stani§law
Poniatowski |l732-1'l98l után); a Frigyes tisztelete
(It. Fri8yes porosz kiíályé[l7l2-1786]); György
hárfája (|lI. György angol királyé ti. Il738,1820]):
l70
l]
Napóleon Csillaga (az Orion öve) stb. (79. kép).
Bereniké haja és a (Sobieski) Pajzs kivételével
azonban ezek az elnevezések nem maradtak fenn.
Használatosak ezze| szemben nevek, amelyek
tudományos eszközökre utalnak. A danzigi taná-
csos és csillagász Johann Hevelius (l6lI-t687)
MessingbóI egy óriási szextánssal kutatta a csilla-
gokat. l679-ben ez az eszköz az egész csillagvizs-
gálóval együtt a lángok martaléka lett; ennek en é-
kére nevezte el Hevelius az oroszlán es a Yíúkigyó
(Hydra) közötti csillagcsoportot §zextánsnak. He-
veliusnak köszönhetó továbbá a Zsiráf, a Hiuz, a
Gyík, a Pajzs és a Róka. Egy francia csillagász,
Louis de la Caille (l7l3-1762) neveáe el a déli eg-
bolt 14 csillagképét,közúlúk kilencet technikai esz-
közök után: a (vegyészek által használt) Kenrence,
lngaóra, a (Rombikus) Háló, Tájoló, ligszivattyú,
r
!"r
L'
,l
-i
"
79. kép. Ma mfu nem használatos csillagképek:
Liba, Cerberus, Po atowski Bíkáia, Ántinous.
Flumsteed nyomál. l79l
Oktáns, Körző, Távcső, Mikroszkóp. Míg ezeket
ma is használjuk, nem honosodtak meg például a
Nagy és a Kis Herschel-teleszkóp (80, kép), a Kvad-
ráns és a Villanyozógép. Ez utóbbi Johann Elert
Bodénak (l747-1826), a berlini csillagvizsgáló igaz-
gatójának aZ ótlete volt, aki l787-ben adta ki c§il-
lagatlaszát és népszerűsítö munkákkal és térképek-
kel píóbálta meg közkinccsé tenni az asztronómiát.
A modern c§illagászatban is játszanak bizonyos
sz€repet a csillagképek. például megkönnyítik a
gyors tájékozódást. rúégma is azt mondjuk, a
Nap, a Hold, a bolygók vagy az üstökösök €nnek
vagy annak a csillagképnek a jegyében állnak.
A csillagképek ma az égbolt meghatározott lerüle-
teit jelzik; az elnevezéseket l925-ben íogatlták el
általánosan, A modern csillagatlaszokat koordiná_
tahálóYal látják el, amely a csillagok pontos helyé-
nek meghatározására szolgál. A fényképezéssegít-
ségévelolyan csillagtérképeket is készítenek,ame-
lyen még a gyenge fényű csillagok is láthatók
(8l. kép). A legrészletesebb ilyen csillagatlasz a
,,Mount Palomar", amely 935 fényképból áll és a
huszonegyedik nagyságrendig tartalmazza a csilla-
gokat. A fényképeket a kaliforniai Mount Palomar.
obszervatórium Schmidt-tükörteleszkópjáYal vették
íbl. Ma is készítenek csillagkatalógusokat, végzik a
csillagok rendszeres osztályozását, ezek közül a
bonni (324 l89) és a cordobai (6l3 953) katalógu-
sok a leghíresebbek. Valamennyi álíaluk jelzett csil-
l7|
lag a Galaxis, a Tejút része, amel1 minteg) sziiz nliI- 30. At:p.,,1 h|u1l,t Ho,schcl-reh,szk ti1l.

liárd csillagból áll (a nri Napurrk csak egy köziiliik), Fl m\te4l ,l'olrlá .

l7<ll. Ma múr nem hus:aálióA

Nag1, távolságból a Tejílt úg), rréz ki. nint egy
dis2kosz, íelúlnézetbólegy tűzkerékhez hasonlit,
A mi Napunk meg|ehetösen távol vall a Galaxis
kön€ppontjától, a fény§ugár. amely másodpercen-
ként 300 000 kilométert tesz meg, kereken 30 000
év múlva érne oda. A Napnak (és vele a mi nap- E l. kep- Eg.l, titllli <,lilhry|rwlszer.
rendszerünknek) 230 millió évre van szüksége, hogy .1 ,,Net Genarul Cltuloqu<,ol N<,hulttt

egygzer megforduiion a közéPpont körül, Vala- u d Cll6l?rs o| Slu],.l"-htil, .í457

mennyi nap, amit a csillagképekben láthatunk. a
Tejút része és forog annak középpontja köriil. A va-
|bságban tehát azok a csillagok, ame|yeket önké-
nyes€n egy csillagképben e8yesítettünk, egyáltalán tQ. kip. A dél-angliui Stonehenge
nem tartoznak össze, söt, rendkívül messze vannak o wlóságbutt
egymástól. Képzeljük el, hogy a Nap átméróje eg.t, óriúsi,,k alendúri um ". l
(l 392 000 kilométer) csak egy milliméter: a föld Á Ston<hengc 1-1lt c,- szakaszai
távol§ága így sámolva l0,7 centiméter, a Proxima i. ?.2800 1450 közöu épúhek j
l72 l
l
I
D ]r<l
 centauri, a legközelebbi nap 28,ó kilométel! C§il-
,lagrendszer, ntint a mi Galaxisunk, számtalan lehet
a végtelen univerzumban; bennük a fizika törvényei
§zerint napok és bolygók keletkeznek és pusztu|nak
el. Ezt a folyamatot az asztronómia részben már
kimutatta.
A modern csillagászatra vetett röpke pillantás
után, egy hosszú út végeztévelvisszatértünk ki-
indulópontunkig. Az első fejezetben a planetá-
riumban ismerkedtünk a csillagokkal. E könyv
arról számolt be, hogyan gondolkodtak clódeink
a Napról, a Holdról, a boiygókról és a csillagokróI,
milyen szelepük volt életükben s fókénl ku|tuszaik-
ban, hogyan kapcsolódik össze az életmód és a tár-
sadalmi rendszer a mitológiával. hogyan llatározza
me8 ezt. Az utolsó fejezet a csillagképek példáján
ait a hosszú utat mutatta be, amely a mitosztól a
tudományig vezet.
Ennek ellenére néhány dologra csak utalhattunk,
néhányat meg sem említhéítünk. Érdekes volna pé|-
dául összevetni a galaxisok felépítésérőlés struktú_
rájáról szóló modern ismereteket a régi teremtési
Nép?k é§ úrosok a régíKözép-Ámerikábal
mitoszokkal, a csil|agok keletkezéséről és fejlódé_
séről val|ott hiedelmekkel és megvizsgálni az ég és
a Föld alakjáról vallott mitikus elképzelésekct.
Es hogyan néztek ki azok az eszközök, amclyekke|
a régiek oly meglepően pontosan megfigyelték a
csi|lagokat? A régészeti leletek yálaszt adnak erre
is. Már említettük az amerikai kultúrák emberei-
nek, különösen a maják, a mochicák, a chimuk ós
az inkák népének csodálatos asztronómiai tudásál.
Különösen érdekesek a csillagászok és a régészek
fe|táró munkái a Titicaca-tó me|letti Tiahuanaco
egykori szentélyénél.Egészen új ismereteket ered-
ményezett a perui nazca-vonalak és a megalitikus
kóépitményck vizsgálala. amelyek alapján ma már
egészen másképp itéljük meg ezeket a kultúrákat;
és amelyek néha szenzációs, de tudománytalan kö-
vetkeztetésekhez is vezettek. l. e. 2000 és 1tl00 kö-
zött Eszak- és Nyugat-Európában számos megali-
tikus építménytemeltek. számuk megköze|íti a tíz-
ezret; építóik ezek segítségévelállitották össze nap-
táraikat. A legismertebb közüliik a Stonehenge,
kb. l30 kilométerre délnyugatra Londontól (82.
Il
Vóronk a rógi Dél-Ámcrik,ábaa
kép). 1963 és 1965 között a régészek újabb ásatá-
sokat végeztek ott és ponto§an teirák az építmény
bclsó élrendezesét. Ezt haisználÁ fel G, S. Hawkins
angol csillagász, aki §ámítógép segítségév€l kisá-
mította, hogy a Stoneheng€ fő irányai, mely csilla-
gok megjelenési és eltűnési pontjai felé néznek.
Áz ókofí Egrütom é§ legíonto§abb városaí
Hawkins szerint a Stonehenge egy óriási, kóból
készült nap- és holdnapár lehetett, §egit§éggvel
előre megríllapíthatók voltak a nap- és hold-
fogyatkoások, ami az egyiptomiaknak, a babilo-
niaiaknak, a kínaiaknak és a görögöknek c§ak jó-
val késóbb sikerült.
 :
]] .:-- ,:.
!.:,..":,a
_:._ i]
.;].

Amikor a ctillagok ístenek voltak 5

Afiold: esőcsináló, bika és anyaöl 13
Miért halandók a boldlények? 3l
Acsillagistenck végzct_mítoszai 47
A Nep szülcté§e 67
Az óstenger és a napszcntélyek 8l
Napszckér és napbátka 95
Hicdeimek a motcorokíól, ü§tökö§t kről
és a bolygókról l13
A Tejút é§ az Állatöv l29
Csillagképeink történetéból l5l