ENSZ és EU

Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ):

1945. június 26-án 51 alapító ország által létrehozott nemzetközi szervezet

Feladata: a világbéke fenntartása, a nemzetközi együttműködés fejlesztése

A szervezet megalakításáról először a teheráni konferencián (1943. november) esett szó, ahol
már konkrétan felmerültek a nemzetközi béke és biztonság fenntartására hivatott szervezet fő
feladatai. A végül San Franciscoban aláírt ENSZ-alapokmány 1945. október 24-én lépett
hatályba (az ENSZ napja). Az alapító tagok közé tartoztak (51 állam) azok az államok,
amelyek hadüzenetet intéztek a második világháború során Németország, Olaszország, illetve
Japán ellen. Magyarország felvétele – 15 másik országgal együtt – 1955. december 14-én
történt meg. 1960-ban a 16 afrikai tagállam és Ciprus felvételével, illetve 1973-ban a két
német állam (az NDK és NSZK) egyidejű felvételével jelentősen megnőtt a szervezet
taglétszáma, és mára valóban az egész világot átfogó szervezetté vált, amely nélkülözhetetlen
garancia a világ békéjének.

Az ENSZ célja tehát a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az alapokmányban felsorolt

egyetemes érvényű alapelvek a nemzetközi együttműködés axiómáivá váltak. Ezeket
egészítette ki a helsinki záróokmány (1975), amely ismételten és lényegre törően – szinte
katalogizálva – foglalta össze az államok közötti kapcsolatokat szabályozó legfontosabb tíz
alapelvet. A nemzetközi biztonság fenntartásán túlmenően az ENSZ fontos szerepet játszik az
emberi jogok érvényesítésében. E tárgyban jelentős az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata, illetve az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egységokmánya, amely az emberi jogok deklarálásán túl egyidejűleg létrehozta az
egyezményokmány betartását vizsgáló Emberi Jogok Bizottságát is.

Székhelye:NY

Az ENSZ szervezeti felépítése és működése a Közgyűlésen, a Biztonsági Tanácson (BT), és

a Titkárságon nyugszik, de ezenkívül a szervezetnek még további három rendkívüli fontos
szerve van: a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács és a Nemzetközi Bíróság.
Igen jelentős szerepet játszanak az ún. szakosított intézmények is (pl. WHO, FAO,
UNESCO, UNICEF stb.).

A Közgyűlés (General Assembly) a legfőbb tanácskozó testület. Az összes tagállam

képviselőiből áll, amelyek mindegyike egy szavazattal rendelkezik. Megvizsgálhat minden
kérdést, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozik, de a döntések
alapvetően nem itt, hanem a Biztonsági tanácsban születnek meg. A Közgyűlés által hozott
határozatok így csak ajánlások.

A Biztonsági Tanács (Security Council) az Alapokmány értelmében elsődlegesen felelős a

nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. A szervezeten belül a központi szerep a
Biztonsági Tanácsé. Alapvető feladatai a békéltetés és a vizsgálódás. A béke veszélyeztetése
esetén a Tanács háromféle megoldás közül választhat. Először felhívhatja az érdekelt feleket,
hogy alkalmazkodjanak az ideiglenes rendszabályokhoz, valamint a Közgyűlés által
megalkotott ajánlásokhoz; másodszor fegyveres erő felhasználásával nem járó szankciókat,
rendszabályokat vezethet be (pl. gazdasági blokád);harmadszor pedig már fegyveres erő
felhasználásával járó műveleteket foganatosíthat. A Biztonsági tanács eredetileg 11 tagból
állt. Állandó tagjai az öt alapító nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország,
Kína és a Szovjetunió, amelyek a döntéshozatal során vétójoggal rendelkeznek. A nem
állandó tagok számát az afrikai és ázsiai tagállamok kezdeményezésére 1963-ban 10-re
emelték; így jelenleg a BT-nek 15 tagja van. (Magyarország eddig két alkalommal volt a
Biztonsági Tanács tagja: 1968/69-ben és 1992/93-ban). A „nagyhatalmi egyetértés elvének”
vagy az állandó tagok egyetértése elvének megfelelően érdemi kérdésekben a határozatokat
az öt állandó tag igenlő szavazatát magában foglaló kilenc szavazattal kell hozni. Ha egy
állandó tag nem ért egyet egy döntéssel, ellene szavazhat, és ez a döntés megvétózását jelenti.
Mind az öt állandó tag élt már vétójoggal egy vagy több alkalommal. Ha egy állandó tag nem
támogat egy határozatot, de elfogadását nem akarja vétójával megakadályozni, akkor
tartózkodhat.

Az Alapokmány értelmében az ENSZ minden tagja elfogadja és végrehajtja a Biztonsági

Tanács határozatait. Amíg az ENSZ más szervei csak javaslatokat tesznek a kormányoknak,
addig egyedül a Biztonsági Tanács rendelkezik azzal a hatalommal, hogy olyan határozatokat
hozzon, amelyek végrehajtása az Alapokmány értelmében kötelező a tagállamok számára.

A Titkárság (Secretariat) a főtitkárból és tisztviselői karból áll. A főtitkárnak nagyon

jelentős feladata van, ő a szervezet legfőbb igazgatási tisztségviselője. A főtitkári funkció
mindenekelőtt politikai jellegű feladat, amely aktivitást, jó diplomáciai készséget igényel, és
egyúttal feltételezi a bizalom meglétét a főtitkár és a tagállamok között. A főtitkár, a
Biztonsági Tanács javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki ötéves, megújítható időtartamra. Az
ENSZ jelenlegi főtitkára, aki hetedik a sorban e poszton, a ghánai Kofi Annan, aki 1997.
január 1-jén lépett hivatalba.

A Titkárság által végzett feladatok ugyanolyan sokrétűek, mint az ENSZ által kezelt
problémák. Ez a békefenntartó műveletek irányításától a nemzetközi vitákban való
közvetítésig, gazdasági és társadalmi trendek és problémák felmérésétől az emberi jogokra és
a fenntartható fejlődésre vonatkozó tanulmányok készítéséig terjed.

Jelenleg a Titkárság a rendes költségvetés keretében mintegy 8600 személyt foglalkoztat

mintegy 170 országból. Nemzetközi tisztviselőként tevékenységükért ők is, és a főtitkár is
csak az ENSZ-nek tartoznak felelőséggel. Esküt tesznek, hogy egyetlen kormánytól vagy
kívülálló hatóságtól sem kérnek vagy fogadnak el utasításokat. Az Alapokmány alapján
minden tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja a főtitkár és a tisztviselői kar
kötelezettségeinek kizárólagos nemzetközi jellegét, és tartózkodnak attól, hogy befolyásolják
őket munkájuk végrehajtása során.

Az ENSZ-nek, amelynek központja New Yorkban van, jelentős hivatalokat tart fenn Genfben,
Bécsben és Nairobiban. Az ENSZ Genfi Hivatala (United Nations Office at Geneva - UNOG)
a konferencia-diplomácia központja, valamint a leszerelés és az emberi jogok fóruma. Az
ENSZ Bécsi Hivatala (United Nations Office at Vienna – UNOV) a nemzetközi kábítószer-
ellenőrzés, a bűnmegelőzés és büntetőjog, a világűr békés felhasználása és a nemzetközi
kereskedelmi jog területén az ENSZ tevékenységének a központja. Az ENSZ Nairobi
Hivatala (United Nations Office at Nairobi – UNON) a környezet és az emberi települések
terén az ENSZ tevékenységének a központja.
A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice – ICJ) az államok között kialakult
jogviták, valamint a háborús konfliktusok békés, bírósági tárgyaláson történő rendezésére
hívatott. Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséggel bíró ENSZ-szervezet. A Bíróság
előtt csak államok lehetnek a peres felek (tehát sem egyének, sem nemzetközi szervezetek),
és a testület a nemzetközi jog alapján hozza meg döntéseit. A Nemzetközi Bíróság székhelye
Hágában van, testületét 15 állandó bíró alkotja, akik mind különböző államok állampolgárai,
azaz őket felkészültségük, és nem nemzetiségük alapján választják ki, továbbá gondoskodnak
arról, hogy biztosítsák a világ fő jogi rendszereinek a Bíróságban való képviseletét. Nem lehet
a testület tagja két azonos állampolgárságú bíró. A bírákat kilencéves időszakra választják, és
újra megválaszthatók. A bírák semmilyen más foglalkozást nem űzhetnek hivatali időszakuk
folyamán. (A Bíróságnak eddigi egyetlen magyar tagja Herczeg Géza akadémikus volt, akit
1994-ben választottak meg erre a posztra.)

A Gazdasági és Szociális Tanácsot (Economic and Social Council - ECOSOC) az

Alapokmánynak megfelelően hozták létre, mint olyan főszervet, amely koordinálja az ENSZ,
valamint az “ENSZ-szervezetek családja” néven ismert szakosított intézmények és
szervezetek gazdasági és szociális munkáját. A tanácsnak 54 tagja van, amelyeket három évre
választanak. A Gazdasági és Szociális Tanácsban a szavazás egyszerű szótöbbséggel történik;
minden tag egy szavazattal rendelkezik.

A Gyámsági Tanácsot (Trusteeship Council), az ENSZ egyik főszervét, a gyámsági rendszer

alá helyezett gyámsági területek igazgatásának felügyeletére hozták létre. A gyámsági
rendszert az Alapokmánynak megfelelően építették fel az eredetileg 11 gyámsági terület lakói
előrehaladásának, továbbá önkormányzóvá vagy függetlenné válási folyamatának
támogatásra. A Gyámsági Tanács a Biztonsági Tanács öt állandó tagjából áll - Kína,
Franciaország, Orosz Föderáció, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.

Az Alapokmány felhatalmazza a Gyámsági Tanácsot, hogy megvizsgálja és megvitassa az

Igazgatási Hatóságtól érkező jelentéseket a gyámsági terület népeinek politikai, gazdasági,
szociális és oktatási előrehaladásáról; megvizsgálja a területekről érkező petíciókat; és
speciális missziókat küldjön a területekre.

Mostanra valamennyi gyámsági terület önkormányzatra tett szert, vagy független lett, akár
mint önálló állam, akár a szomszédos független országhoz való csatlakozás révén. 1994-ben a
Biztonsági Tanács befejezettnek nyilvánította a napirenden eredetileg szereplő 11 gyámsági
terület legutolsó tagjára - az Egyesült Államok által igazgatott Csendes-óceáni Szigetek
(Palau) gyámsági területére - vonatkozó ENSZ gyámsági egyezményt. Módosított ügyrendi
szabályzata alapján a Gyámsági Tanács ezután akkor és ott találkozik, amikor a helyzet azt
megkívánja.

Az ENSZ további feladatai közé tartozik a nemzetközi gazdasági, szociális és humanitárius

feladatok megoldása, koordinálása, és az ez irányú együttműködés előmozdítása. E téren
teljesítménye vitathatatlanul pozitív. A szervezet elsődleges céljával, a nemzetközi béke és
biztonság fenntartásával kapcsolatban azonban nem mindig váltja be a hozzá fűzött
reményeket. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a meghozott döntések végrehajtását nehéz
és nem mindig célravezető kikényszeríteni, a tagállamok pedig féltve őrzik nemzetközi jogi
értelemben a szinte érinthetetlen szuverenitásukat.

Európai Unió
Az egységes Európa gondolata már az újkor hajnalán felmerült, Nagy Szent Albert és
Rotterdami Erasmus írásaiban, majd a XIX. században Victor Hugo adott hangot ennek az
elképzelésnek, elsősorban kulturális közösségre hivatkoztak érvelésükben. A XX. században
új lépést jelentett Richard Coudenhove-Calergi gróf elképzelése, melyet Páneurópa c.
könyvében fejtett ki. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keleten megalakult Szovjetunió és az
első világháborúból győztesen kikerült Egyesült Államok véget vethetnek a világpolitika több
száz évig tartó ˝európai˝ korszakának, ezért az európai országoknak minél hamarabb sokkal
szorosabb kapcsolatra kell lépniük egymással. A kor körülményei között, a gazdasági
világválság, majd a totalitárius rendszerek kialakulásával ez nem volt lehetséges. A második
világháború pusztítása alatt a megszállás és fajgyűlölet elleni harc különleges intenzitással
kapcsolódott az európai szellemiség alapelveihez.

Az Európai Unió rövid története:

1. Európai szén és acélközösség (Montánunió): Konrad Adenauer, Robert Schumann

és Jean Monnet kidolgozzák a Ruhr vidéki szén és feldolgozási szupranacionális
problémájának a megoldását. Megalakították a Montánuniót. Három szerződés
határozza meg a lehetőségeit. 1951-ben 50 éves hatállyal létrejön Párizsban az NSZK,
Olaszország, Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia részvételével az első
ilyen együttműködés. A Nyugat–Európai Unió védelmi együttműködését írták alá
Rómában. A Montánunió tagjai felléptek az együttműködés bővítéséért.
2. Európai Gazdasági közösség: 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai
Gazdasági Közösség (Közös Piac) és az Euratom létrehozásáról szóló szerződés.
3. Európai Beruházási Bank (1959 – European Investment Bank)
4. Európai Közösség: 1965-ben egyesítették a három közösség intézményrendszerét, az
integráció az Európai Közösségek elnevezést kapta és ezzel új korszakába lépett.
5. Nagy-Britannia, Dánia és Írország (Norvégia népszavazáson a csatlakozás ellen dönt)
6. Európai Tanács megalakulása (European Council, nem tévesztendő össze az Európa
Tanáccsal [Council of Europe] ).
7. 1974-es kérelme alapján 1981-ben Görögország csatlakozott az EK-hoz.
8. Spanyolország és Portugália 1986
9. Egységes Európai Okmányt (Single European Act) 1986. A Bizottság döntéshozatali
mechanizmusának egyszerűsítésével, a Parlament jogkörének bővítésével, az Európai
Tanács működésének intézményesítésével az Okmány jelentős reformot jelentett,
előkészítette a későbbi Maastrichti Szerződést.
10. Európai Megállapodások (elsőként Magyarországgal és Lengyelországgal), a
Szovjetunió útód államaival partnerségi és együttműködési megállapodások
11. 1993 végén rögzítették a koppenhágai kritériumokat (politikai kritériumok),
melyeknek teljesítése lehetővé teszi a csatlakozást.
12. Európai Unió: 1992. II. 07-én a hollandiai Maastrichtban írták alá azt a szerződést,
mely az Európai Közösségeket Európai Unióvá alakította és a 80-as évek során
felmerült kérdések sokaságára választ adott
13. Európai Központi Bank 1999
14. Ausztria, Svédország és Finnország 1995 (Norvégia azonban ügydöntő népszavazás
során ismét elvetette a csatlakozás gondolatát.)
15. 15. Schengeni egyezmény: 1985-ben írták alá és 1995-ben lépett életbe. A belső
határok feloldását jelentette és a külső határok szigorítását jelentette.

1. 1998. március 1-én csatlakozási tárgyalások az új tagjelölt államokkal (Magyarország)

2. Euró: 1999 (nemzetközi tranzakciók), 2002. kézpénz
 3. Nizzai Szerződés 2000 kidolgozta a bővítéshez szükséges intézményi reformokat.
4. Koppenhága: 2002 10 tagjelölttel lezárják a csatlakozási tárgyalásokat.
5. Athén 2003 A szerződéseket a tagjelöltek kormányfői aláírták. 2004 május 1-én az
Európai Unió Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Csehország,
Málta, Ciprus, Lettország, Litvánia, Észtország felvétel 25 tagúra bővült.

Intézményrendszer

A Közösség fő szervei:

 Európai Tanács
 Tanács (Miniszterek Tanácsa)
 Bizottság
 Parlament
 Bíróság

Európai Tanács

 Az Európai Tanács a tagállamok állam- és kormányfői találkozója. Az elnöki

tisztség fél éves időközönként körbejár a tagországok között.
 Közösségi általános irányelveket határoz meg: kül-, bel- és biztonságpolitikai
valamint igazságügyi kérdésekben.
 Évente kétszer, júniusban és decemberben ülésezik (Európai Csúcs), annak az
országnak a meghívására és területén, amelyik a soros elnökségét betölti. Az ülésein
az Európai Bizottság elnöke is részt vesz.

Tanács (Miniszterek Tanácsa)

 Az Unió törvényhozó és döntéshozó testülete, szerve. Minden tagállam egy – egy

szakminisztere vesz részt benne, tehát tagjai a nemzeti kormányok miniszterei, akik
éppen téma szerint illetékesek Az elnöki teendőt a tagállamok félévente váltva látják
el. A tagok nagyságukhoz igazodó szavazatszámmal rendelkeznek.
 A Tanács és a Parlament hagyja jóvá a közösségi jogalkotást, melyet a Bizottság
terjeszt elő. Általában Brüsszelben ülésezik.

Európai Parlament

Az Európai Parlament az Európai Unió tagországainak lakosságát képviseli. Ez az Európai

Unió egyetlen olyan intézménye, amelynek tagjait a polgárok közvetlenül választják meg.
A képviselők nem nemzetek, hanem pártállásuk szerint alkotnak szekciókat. Teljes üléseit
Strassbourgban tartja. Tevékenysége: jogalkotás, költségvetési politika, a demokrácia
hangja, felügyeleti jogkör. Az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa mellett
alapvetően hozzájárul az európai törvénykezés kialakításához és az Európai Unió vezetéséhez.
Kezdeményezéseivel jelentős politikai hatást gyakorol. Az Európai Parlament a Tanáccsal
együtt elfogadja a közösségi törvényeket. Jóváhagyja az Európai Unió végleges
költségvetését, és jogkörébe tartozik az európai intézmények politikai ellenőrzése.

Európai Bizottság
A brüsszeli székhelyű Európai Bizottság a Tanács és a Parlament döntéseit készíti elő és
hajtja végre. Kezdeményező és végrehajtó. Tagjai nem saját országuk érdekeit, hanem a
közösséget képviselik. A Bizottság őrködik az uniós szerződések rendelkezéseinek
alkalmazása és végrehajtása felett. A közösségi politikák keretében a Bizottság részt vesz
az Európai Tanács és a Parlament határozatainak kialakításában, ajánlást készíthet, és
véleményt alkothat, nemzetközi színtéren a harmadik országokkal folytatott
tárgyalásokon képviseli az Uniót. A Bizottság az engedélyezett hitelkereten belül és az
optimális gazdálkodás alapelvének megfelelően saját felelősségére készíti el az Unió
költségvetését.

Az Európai Bíróság

Az Európai Közösségek Bíróságát az 1952-es Párizsi Szerződés hozta létre. Ez a luxemburgi

székhelyű jogi intézmény ügyel a közösségi jog betartására, amely közvetlenül
alkalmazható a tagországokban és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Az Európai
Bíróság tagországonként egy, közös megegyezéssel kinevezett bíróból és 9 főügyészből áll.

Egyéb szervek

Európai Közösségek Számvevőszéke

Az Európai Számvevőszék 1975. július 22-én jött létre, 1977 októberében kezdte meg
működését. Ez a független intézmény ellenőrzi az Európai Unió intézményei (Európai
Bizottság, Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa), szervei (ügynökségek, alapítványok,
intézetek, megfigyelők) és az európai segélyekből részesülők pénzügyeit.

Európai Központi Bank (ECB)

Az egységes valuta bevezetését megszervező, frankfurti székhelyű Európai Központi Bank

(ECB) az Európai Unió legfiatalabb intézménye (1998. június 1.). Alapfeladata az árak
stabilitásának fenntartása, az egységes valutapolitika meghatározása és bevezetése, a
pénzügyi tartalékok kezelése és a pénzügyi műveletek irányítása.

Az ECB a nemzeti jegybankokkal együtt alkotja az európai jegybankok rendszerét, amely a

pénzügyi politika megvalósításáért, a fizetési rendszerek megfelelő működéséért, a
hitelintézetek ellenőrzéséért, valamint a pénzügyi rendszerek stabilitásáért felel.

Gazdasági és Szociális Bizottság

A Gazdasági és Szociális Bizottság tanácsadó jellegű bizottság, konzultatív szerv, amelynek

feladata a gazdasági és szociális érdekcsoportok bevonása a közösségi döntések
előkészítésébe. A Római Szerződés (1957) határozza meg azokat a témaköröket, amelyekben
a Tanácsnak és a Bizottságnak konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. A
Bizottság folyamatos működését 6 szekció biztosítja. Véleménye nem kötelező erejű.

Régiók Bizottsága

A Régiók Bizottsága a Tanács és a Bizottság felé tanácsadó szervként működik. Feladata a

véleményalkotás és az érdekképviselet. Konzultálni kell vele a régiókat és a helyi
önkormányzatokat érintő kérdésekben (pl. az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a
transzeurópai hálózatok, a gazdasági és szociális kohézió területei). Véleménye azonban
nem kötelező erejű. Székhely: Brüsszel

Európai Ombudsman

Feladata azoknak a beérkezett panaszoknak a kivizsgálása, amelyek a Közösség

intézményeinek vagy testületeinek működését kifogásolják, kivétel ez alól az Európai Bíróság
és az Elsőfokú Bíróság mint jogalkalmazó szerv. Az Európai Ombudsman nem foglalkozik
jogerős ítéletekkel, lezárt ügyekkel, ajánlásokat fogalmaz meg.

Europol (Európai Rendőrségi Hivatal)

Az Europol kormányközi, koordinációs szervezet. Feladata a tagországok rendőrségei

közötti információcsere, azok elemzése, az együttműködés keretében a szervezett bűnözés
elleni fellépés és megelőzés. Alapítás: 1992. február 7.

A kibővült EU bürokratikus intézményrendszerének átfogó reformját dolgozta ki az Európai

Konvent 2002-2003-ban. A Konvent munkájának eredménye az Európai Alkotmány
Tervezete, mely az Európai Parlament jogkörének további bővítésével, az Unió
demokratikusabbá, átláthatóbbá tételével, a külpolitikai együttműködés erősítésével (európai
külügyminiszteri intézmény létrehozása) minden eddiginél radikálisabb reformot hozna az
európai integrációban. A 2004-es brüsszeli kormányközi konferencia a tervezetet elfogadta,
ratifikálása jelenleg is folyamatban van (a Magyar Országgyűlés 2004 decemberében
ratifikálta).