Tartalom jegyzék

1.Erősítők ……………………………………………………………………. 1

2.Az erősítők legfontosabb jellemzői ………………………………………….. 2

3.Erősítők csoportosítása ……………………………………………………….. 4

3.1.Fajtái a működési tartomány jelleggörbéje szerint ……………………… 4

3.2.Erősítő alapkapcsolások bipoláris tranzisztorral ……………………….. 8

3.3.Gyakorlati kapcsolások ………………………………………………… 11

3.4.Tranzisztorok munkapont beállításai ……………………………………. 11

4.Műveleti erősítők …………………………………………………………….. 15

4.1.A műveleti erősítők felépítése, jellemzői ………………………………. 15

4.2. A műveleti erősítők belső felépítése ………………………………….. 17

4.3. Valóságos műveleti erősítő helyettesítő-képe és jellemző paraméterei…. 18

4.4. A műveleti erősítők hibái ……………………………………………………… 18

0
 1.Erősítők

Az erősítők az erősítő típusú diszkrét félvezetők és integrált elektronikus áramkörök

leggyakoribb lineáris alkalmazásai. Erősítők nemcsak villamos jellemzők erősítésére, de
egyéb a mindennapi gyakorlatban fontos- fizikai mennyiségekre is léteznek (pl. hidraulikus,
pneumatikus erősítők, mágneses erősítők, stb.).
A fejezet további részében azonban csak olyan erősítőkkel foglalkozunk, amelyeket
az alap villamos jellemzők (feszültség, áram és teljesítmény) nagylinearitású erősítésére
alkalmaznak. Ezek közül is gyakorlati fontosságuk miatt- kiemelt jelentőséget a feszültség
és a teljesítmény erősítők kapnak.
Az áramerősítők, esetleg az áram bemenetű feszültségerősítők (meredekség
erősítők) kisebb gyakorlati jelentőséggel bírnak. A kapcsolásoknál nem tárgyaljuk az
integrált áramkörökön (műveleti erősítők) alapuló kapcsolásokat, mivel ezekkel egy külön
fejezet foglalkozik (Elektronika III.).
Az erősítők tárgyalása során nem foglalkozunk a nagyfrekvenciás kapcsolásokkal,
csak a hangfrekvenciás és középfrekvenciás erősítőkkel. A nagyfrekvenciás erősítők
speciális jellegük miatt egyéb tárgyak anyagát képezik.

1
2.Az erősítők legfontosabb jellemzői

Elektronikus erősítők általában azért készülnek, hogy valamely jelet "megizmosítva"

juttassanak egy terhelő ellenállásra, fogyasztóra. Az elektronikus alkatelemek és az
igények sokfélesége miatt sokfajta erősítő, erősítőkapcsolás létezik.
A különböző erősítők összehasonlítása bizonyos paramétereik egybevetésével
lehetséges. Az 1.1.1. ábrán látható vázlat az erősítők általános sémájának tekinthető.
Eszerint az ube jelfeszültség az Rg és Rbe generátor- illetve bemeneti ellenállásokon
leosztódva hozza létre az uv vezérlő feszültséget, amelyik az erősítési folyamat hatására
Av -szeresére növekszik. E feszültség Rb és Rt (belső- valamint terhelő ellenállások) által
megszabott mértéke lesz a kimeneten, vagyis a terhelésen mérhető feszültség.

Az erősítés általunk használt fogalma mindig egy energiaforrás vezérlését jelenti -

elektronikus erősítők esetében általában egyenfeszültségű telep az energiaforrás. Nem kell
tehát meglepődnünk akkor, ha azt látjuk, hogy az erősítő kimeneti teljesítménye nagyobb,
mint a bemeneti/vezérlő teljesítménye - a többletet a telep fedezi. Az elektronikus erősítők
fogalmához szigorúan hozzátartozik az egynél nagyobb teljesítményerősítés. Azon sem
kell meglepődnünk, ha olyan erősítővel találkozunk, amelyiknek a kimeneti feszültsége
kisebb, mint a bemeneti - lehet, hogy a terhelő ellenállás értéke igen kicsiny, és ezért a
kimeneti teljesítmény a bemenetinek sokszorosa. Másik oldalról: ha egy olyan
transzformátorra adunk váltakozó feszültséget, amelyiknek a szekunder menetszáma
2
nagyobb, mint a primeré, akkor a kimeneten a bemenetinél nagyobb feszültséget
kaphatunk. A transzformátor ennek ellenére sem erősítő, mert nincsen vezérelt
energiaforrás benne, ezért a primer és szekunder oldali teljesítmény legfeljebb azonos
értékű lehet. A továbbiakban elsősorban bipoláris tranzisztorokkal felépített erősítőkkel
foglalkozunk, mivel a valóságos erősítőkben ezek uralkodnak. Meggondolásaink azonban
némi figyelemmel a FET tranzisztorokra is érvényesek - ezek egyszerűbb esetet jelentenek
- ezért külön nem tárgyaljuk őket. A továbbiak során alapvető, gyakran használt erősítőket,
erősítőkapcsolásokat fogunk vizsgálni. Ezeknél a következő jellemzők meghatározását
tekintjük célnak: -- bemenő (bemeneti) ellenállás - uv és ib hányadosa; -- feszültségerősítés
- a terhelés nélküli kimenőfeszültség és a vezérlőfeszültség hányadosa; -- áramerősítés - a
bemeneti és kimeneti áramok viszonya; -- kimenő (kimeneti) ellenállás, belsőellenállás - a
kimeneti kör (fiktív) ellenállása, amelyen a terhelő áram feszültségesést hoz létre, ezért
terhelés esetén a kimeneti feszültség csökken. (A kimeneti ellenállás elvileg soha nem
lehet zérus, mert ekkor a rendszerből végtelen nagy energiát lehetne kivenni.) Az
elektronikus kapcsolásokban óhatatlanul jelenlévő kapacitások, valamint bizonyos
kapcsolási elrendezések logikájából következően tudatosan beépített kondenzátorok
hatásaként az erősítőknek mindig van ún. felső frekvenciahatáruk. Bizonyos
kapcsolásoknál pedig alsó frekvenciahatár is létezik. (Amelyik erősítőnek nincs alsó
frekvenciahatára, illetve ez zérus, azokat egyenáramú vagy egyenfeszültségű erősítőknek
nevezik.) Az 1.1.2. ábra arra utal, hogy a frekvenciahatárokat - általában - a jellemző
ellenállások és kapacitások ismeretében számíthatjuk ki.
Fontos megjegyezni, hogy mindig, mindenfajta elektronikus kapcsolásnak elvileg is
van felső frekvenciahatára. Egy rendszer kimenő ellenállása csak véges nagyságú lehet; a
kimeneti kapcsok véges hosszúságú huzalai között definíciószerűen keletkező
kondenzátor miatt jellegű áramkör s vele együtt egy alsó frekvenciahatár létrejötte. A
helyzetet az elektronikus alkatelemek véges működési sebessége is bonyolítja. A töltések
mozgása/mozgatása nem zérus időtartam alatt megy végbe. Ennek hatása a nagy, vagy
igen-nagy frekvenciák csökkenő mértékű erősítésében nyilvánul meg. (Érdemes
meggondolni, milyen az "ideális erősítő". Bemeneti ellenállása végtelen nagy - ekkor
egyáltalán nem terheli a generátort. Feszültségerősítése legyen "akármekkora nagy".
Kimeneti ellenállása legyen zérus, hogy nyugodtan terhelhessük. Felső frekvenciahatára
legyen a végtelen, az alsó határa pedig zérus.)

3
3.Erősítők csoportosítása

Az erősítőket csoportosíthatjuk erősített jellemzőjük alapján, mint:

• Feszültségerősítők
• Áramerősítők
• Teljesítményerősítők,
de csoportosíthatjuk őket a be- és kimeneti jelnek egy kitüntetett ponthoz
(földpont/vezeték, referencia vezeték, vonatkoztatási vezeték, a továbbiakban földvezeték
vagy földpont elnevezést használjuk) való viszonya alapján is:
• Aszimmetrikus erősítők
• Szimmetrikus erősítők
• Szimmetrikus bemenetű, de aszimmetrikus kimenetű erősítők

3.1.Fajtái a működési tartomány jelleggörbéje szerint

„A” osztályú erősítő

Elektronikus hangerősítők egy fajtája. Az audiofile-ok kedvenc áramkörei javarészt
ilyen erősítők. A kimeneti tranzisztorok a jelszinttől függetlenül mindig nyitva vannak, ebből
eredően ezen erősítőfajtának kisebb a torzítása és részletesebb a hangja.
A „B” osztályú erősítőkkel szembeni előnyei:
 nincs keresztváltási torzítás;
 nincs ki–bekapcsolás a tranzisztoroknál, ezért nincs kapcsolási torzítás;
 alacsonyabb harmonikus torzítás a feszültségerősítő és az áramerősítő részben;
 nincs jelfüggő torzítás a tápegységből;
 állandó és egyben kicsi kimeneti impedancia;
 egyszerűbb elektronikus és konstrukciós a felépítés.
Hátránya:
 Ideális esetben maximum 50% (a gyakorlatban még ennél is kisebb, kb 33%) a
hatásfoka.

4
  A folyamatosan nyitott tranzisztor miatt a disszipációja és az áramfelvétele sokkal
nagyobb, mint a "B" osztályú erősítőké.

„B” osztályú erősítő

A B és AB osztályú erősítő alapkapcsolása, az előfeszítő elemek elhanyagolásával

A tranzisztor a nyitás határáig van előfeszítve, így gyakorlatilag nem folyik nyugalmi áram.
Emiatt kivezérlés nélkül nem disszipálódik teljesítmény. Kimeneti jel csak akkor keletkezik,
ha a bemeneti jel megfelelő polaritású. Váltakozó-feszültségű vezérlőjel és NPN tranzisztor
esetében csak az erősített pozitív fél hullám, (PNP esetében pedig csak az erősített
negatív félhullám) jelenik meg a kimeneten. A-B osztályú munkapontba állított erősítő
hatásfoka szinuszos kivezérlés esetén 78,5%, ami jó értéknek tekinthető. Hátránya, hogy
mivel a munkapont a tranzisztor "könyöktartományában" van, kis vezérlőjelek esetén a
kimeneti jel erősen torzított lesz (B-osztályú vagy keresztezési torzítás); további

5
negatívum, hogy csak az egyik félhullámot erősíti. Ez utóbbi kiküszöbölhető, ha ellenütemű
(komplementer) kapcsolást alkalmazunk, ahol a egyik tranzisztor a pozitív, míg a
komplementer párja a negatív félhullámokat erősíti.

„AB” osztályú erősítő

"Olyan B-osztályú beállítás, amelyben a tranzisztor munkapontja a lineárisabb szakaszra

esik (bár ez a szakasz sem lineáris), emiatt a kivezérelt állapothoz képest kis értékű
nyugalmi áram folyik (10-100 mA). Így kivezérlés nélkül is van teljesítményfelvétel, ami a
hatásfokot rontja, azonban még így is jobb hatásfokú, mint az A-osztályú munkapont. A
nyugalmi áram miatt a B-osztályú torzítás megszűnik. Nagy teljesítményű hangtechnikai
erősítőkben (30 - 100 - ? W ig) szinte kizárólag ilyen munkapontba állított ellenütemű
végfokozatokat alkalmaznak. Az "A" osztályú erősítőhöz képest kevesebbet disszipál
(alacsonyabb a veszteségi teljesítménye), de torzítása nagyobb, amit megfelelő áramköri
kialakítással lehet ellensúlyozni (negatív visszacsatolás)

„C” osztályú erősítő

Olyan csöves vagy tranzisztoros erősítő, amelynél a bemenő jel félperiódusánák felénél
kisebb ideig folyik áram, ennek következtében jelentős torzítás keletkezik. Ezt csak a
rezgőkör tudja helyreállítani, tehát csak távíró üzemben használható. Előnye a nagy
hatásfok. Lineáris erősítő céljára alkalmatlan.

6
„D” osztályú erősítő

A D-osztályú erősítők kapcsoló üzemben működnek, aminek következtében jellemzőjük a

nagy hatásfok, jellemzően 90% feletti a korszerű konstrukciókban. Mivel a kimenete mindig
teljesen ki vagy teljesen be van kapcsolva, a veszteségek minimálisak. Egy egyszerű
módszer, az impulzusszélesség-moduláció (PWM) is használatos; a nagy teljesítményű
kapcsoló üzemű erősítők digitális technikát használnak, mint a szigma-delta moduláció,
hogy nagy teljesítményt érjenek el. Régebben hangtechnikai eszközökben csak
mélysugárzókhoz használták a korlátozott sávszélesség és a viszonylag nagy torzítás
miatt, a félvezetős eszközök fejlődése azonban lehetővé tette a hifi minőségű, a teljes
hallható frekvenciasávot lefedő D-osztályú erősítők kifejlesztését, a hagyományos
erősítőkhöz hasonló jel/zaj aránnyal és torzítással.
Fajtái a felhasznált alkatrészek szerint
Félvezetős felépítés
Előnyei
 Viszonylag kis helyigény
 Kis teljesítményfelvétel (nincs fűtési veszteség)
 Nincsenek veszélyes nagyságú (60-300V) anódfeszültségek
Hátrányai
 Pillanatnyi túlterhelés is tönkreteheti
 Más hangzása van, mint az elektroncsöves készülékeknek
Jelentős teljesítmény csak speciális

7
3.2.Erősítő alapkapcsolások bipoláris tranzisztorral

Tranzisztoros erősítők

A híradástechnika egyik leggyakrabban előforduló feladata a váltakozófeszültségek

erősítése. A jelforrások (rádióvétel esetén az antenna, hangátvitel esetén a mikrofon stb.,
részletesen ld. a későbbi fejezetekben) elektromosan olyan váltakozófeszültségű
generátorral modellezhetők, amelyek forrásfeszültsége sokszor csak néhány tized μV vagy
mV, ezeket a jeleket feldolgozásuk során V (esetleg 10 vagy 100 V) nagyságrendűre kell
erősíteni.
Az erősítő egészét az 1. ábra szerinti „tömb” mutatja (az összetett áramkörök
működését ilyen tömbökből összeállított tömbvázlaton szokták bemutatni). Az erősítendő
ube váltakozófeszültséget az erősítő bemenetére kapcsoljuk, az erősítő kimenetén u ki

erősített feszültség jelenik meg.

Feszültségerősítés

A feszültségerősítés a kimenő és bemenő feszültség hányadosa, jele Au,

𝑈𝑏𝑒
kiszámítása: AU= 𝑈𝑘𝑖

8
Megjegyzés: 1. A bemenetre kapcsolt, és a kimeneten megjelenő feszültség fázishelyzete
– az erősítő tulajdonságaitól függően - különbözhet. Ha Au pozitív szám, az arra utal, hogy

ube és uki fázisban van (ube növekedésekor uki is nő). Ha az erősítő fázisforgatása (mint a

3.6.4. pont példájában) 180°-os, akkor ube növekedésekor uki csökken, amit a képletbe

helyettesített uki negatív előjelével jelzünk, és így Au erősítés értéke negatívra adódik.

2. Az erősítő vizsgálatakor bemenő jelként szinuszos váltakozófeszültséget

tételezünk fel. Mint Fourier matematikai formában kimutatta, minden periodikus jel
összeállítható különböző frekvenciájú és fázisú szinuszos jelek összegeként, így ha az
erősítő tulajdonságait különböző frekvenciájú szinuszos jelekre megismertük, e
tulajdonságokat tetszőleges periodikus jelre vonatkoztatni tudjuk.

Bemenő ellenállás

A bemenetre kapcsolt ube feszültség hatására ibe bemenő áram folyik, e két

mennyiség hányadosa határozza meg az erősítő bemenő ellenállását (Rbe):

𝑈𝑏𝑒
R=
𝐼𝑏𝑒
Az erősítő bemenő kapcsai tehát ube feszültséget szolgáltató generátort Rbe

ellenállással zárják le, a generátor az erősítő bemenetét, mint Rbe nagyságú lezáró

ellenállást „látja”.

Kimenő feszültség és kimenő ellenállás

Ha az erősítőt nem zárjuk le terhelő ellenállással, nem folyik kimenő áram (iki = 0).

Jelöljük az ekkor mérhető kimenő feszültséget uki0 -al, a feszültségerősítést pedig Au0-al:

𝑢𝑘𝑖0
Au0=
𝑢𝑏𝑒
9
 Amikor az erősítő kimenetére Rt terhelő ellenállást csatlakoztatunk, a kimenő

feszültség uki-re csökken, és Rt ellenálláson iki (=uki/Rt) kimenő áram alakul ki. Tehát az

erősítő kimenete úgy viselkedik, mint egy valóságos feszültséggenerátor: van

forrásfeszültsége (uki0 = Au0ube) és belső ellenállása [Rki = (uki0-uki)/iki].

Az erősítő helyettesítő képe

Fentiek alapján az erősítő 1. ábrán látható tömbjének „belseje” úgy modellezhető,

mint
- a bemenő kapcsok felőli Rbe ellenállás,

- a kimenő kapcsok felől egy valóságos feszültséggenerátor, melynek

forrásfeszültsége
uki0 = Au0ube, belső ellenállása pedig Rki (ez az erősítő kimenő ellenállása).

10
 E modell szerint az erősítő egésze (a be- és kimenő kapcsaihoz csatlakozó
áramkörök szempontjából) a 2. ábra szerinti áramkörrel helyettesíthető (ezért azt az
erősítő váltakozó áramú helyettesítő képének nevezik).

Földelt kollektorú alapkapcsolás

Földelt kollektorú alapkapcsolásban a kollektor van váltakozó áramilag
földpotenciálon. (Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tápfeszültségre van kapcsolva, hiszen
a tápfeszültség a földhöz képest változatlan, azaz váltakozó áramilag földpotenciálon van.)
Az alapkapcsolást az 6. ábra mutatja.
A bemenő feszültséget a bázisra kapcsoljuk, a kimenő feszültséget a tranzisztor
emitteréről, R ellenállásról vesszük le.
Tranzisztor földelt kollektorú alapkapcsolása.
A földelt kollektorú kapcsolás jellemzői:
Erősítés: <1, nem fordít fázist
Bemenő ellenállás: nagy
Kimenő ellenállás: kicsi

3.3.Gyakorlati kapcsolások
Az erősítés meghatározásakor az erősítőt lineárisnak tekintettük, azaz feltételeztük,
hogy paraméterei a be- illetve kimenő feszültségtől és áramtól függetlenek. (Tehát pl. ha
kétszer akkora bemenő feszültséghez kétszer akkora bemenő áram tartozik, a
hányadosuk, a bemenő ellenállás értéke az áramtól függetlenül ugyanakkora.) A lineáris
erősítő csak lineáris áramköri elemeket tartalmaz.
A valóságban az analóg technikában nem csak lineáris áramköri elemeket
használnak fel (pl. a tranzisztor nemlineáris áramköri elem, mert karakterisztikái nem
egyenesek, hanem görbék). Az áramkört mégis lineáris áramkörnek tekintjük, mert a
nemlineáris elemet görbe karakterisztikájának csak egy olyan kis szakaszán üzemeltetjük,
amely jó közelítéssel egyenessel helyettesíthető.
A tranzisztor megfelelő működéséhez tehát munkapontját be kell állítanunk
karakterisztikájának arra a szakaszára, amely környezetében működését lineárisnak
tekinthetjük. Ehhez biztosítanunk kell, hogy elektródáira a megfelelő egyenfeszültség

11
kerüljön. A munkapont beállításának számos módszere alakult ki, a következőkben
ismertetett mód minden alapkapcsolásban alkalmazható.
Földelt emitteres erősítő
A példaként szolgáló, működőképes erősítő kapcsolását a 7. ábra mutatja.
Az erősítő jelalakjai
A munkaponti adatok megadják az erősítő jellemző egyenfeszültségeit, és áramait
kivezérlés nélkül, azaz akkor, amikor az erősítő bemenetére nem kapcsolunk erősítendő
váltakozófeszültséget.
Az erősítendő váltakozófeszültséget ube generátor szolgáltatja. Ez a földponthoz

képesti szinusz feszültség, tehát a bemenő feszültség elektrolitikus középértéke 0, azaz a

bemenő feszültség egyenfeszültségű szempontból földpotenciálon van. A munkapont
beállításához azonban a bázist 2,16V egyenfeszültségre emeltük, ezért az erősítő bemenő
pontja és a tranzisztor bázisa közé olyan alkatrészt kell helyeznünk, amely az
egyenfeszültséget nem engedi át, viszont a váltakozófeszültséget igen. Ez az alkatrész C 1

elektrolit kondenzátor, amelynek 100μF kapacitása elég nagy ahhoz, hogy a működési
frekvencián tanúsított reaktanciája elhanyagolhatóan kicsi legyen. (Figyeljük meg, hogy az
ELKO pozitív kivezetése van a bázissal összekötve, hiszen a bázis potenciálja a földnél
2,16V-al pozitívabb.)
Az erősítő kimenete a tranzisztor kollektora, amelynek munkaponti feszültsége
6,18V. Rt terhelő ellenállásra csak a felerősített váltakozófeszültséget bocsátjuk; a

megoldás szintén egy, az egyenfeszültséget leválasztó, de a váltakozó feszültség számára

elhanyagolhatóan kis reaktanciát tanúsító csatoló elektrolit kondenzátor (C2) alkalmazása.

(Itt a tranzisztor kollektora a pozitívabb, ezért az ELKO pozitív kivezetése a kollektorhoz

csatlakozik.)
Ahhoz, hogy a bemenő feszültség a tranzisztor bázisa és emittere közé
kapcsolódjon, az emittert földelni kell. A munkapont beállításának részeként azonban az
emitter a földhöz képest 1,56V egyenfeszültségen van, tehát a földelés csak váltakozó
áramú szempontból végezhető el, ezt biztosítja CE ELKO, amelynek a működési

frekvencián szintén elhanyagolhatóan kicsi a reaktanciája.

Az erősítő feszültségerősítése (valamint be- és kimenő ellenállása) matematikai
módszerekkel meghatározható, de terjedelmünk nem ad lehetőséget a váltakozóáramú

12
vizsgálat elvégzésére. Így be kell érnünk a számítás eredményével, mely szerint az erősítő
feszültségerősítése Au = –75,6. A negatív előjel azt jelzi, hogy az erősítő fázist fordít: a

bemenő feszültség növekedésekor nő a bázisfeszültség (míg az emitterfeszültség

változatlan), így nő a bázis-emitter feszültség, ez pedig a tranzisztor kollektoráramának
növekedését okozza. A kollektoráram növekedése miatt nő a kollektorellenálláson eső
feszültség, és kevesebb feszültség jut a tranzisztor kollektorára (vagyis a kollektor és a
földpont közé). Tehát a bemenő feszültség növekedésekor a kimenő feszültség csökkent,
ez a fázisfordítás.
Az erősítő pontjain mérhető jelalakokat ubemax=10 mV-os, 1 kHz-es frekvenciájú (T = 1 ms)

szinuszos jel esetén a 9. ábrán láthatjuk.

Mint látjuk, a bemenő feszültség a földpont körül váltakozik 10 mV amplitúdóval. C 1

kondenzátoron keresztül e feszültség váltakozó komponense a bázisra kerül

13
  A földelt – emitteres alapkapcsolás általános célú nagy erősítésű fokozat, egy
erősítő láncban főerősítőként használjuk.
 A földelt – kollektoros alapkapcsolás egy illesztő fokozat, használható bemeneti és
kimeneti illesztésekre.
 A földelt – bázisú alapkapcsolás alacsony impedanciás jelforrásokat illeszt.
Alkalmazása: URH és FM tunerek bemeneti fokozata.

3.4.Tranzisztorok munkapont beállításai

A tranzisztor esetében ez a megfelelő nyitó és záró irányú előfeszítést jelenti. Az
egyenáramú feszültség és áramértékek, megfelelő beállítását munkapont beállításnak
nevezzük. A munkapont beállítás független a tranzisztor váltakozó áramú munkapont
beállításától, tehát mindhárom alapkapcsolásban azonos elven történik. A munkapont a
tranzisztor karakterisztikáján kell, hogy legyen vezérlés nélkül, e pont jellemzői mérhetők a
tranzisztoron. Vezérlés hatására a munkapont körül jön létre a megváltozás. A tranzisztor
karakterisztikája nem lineáris, a munkapont megválasztása jelentősen befolyásolja a jel
torzulását. A helyes működéshez úgy választunk munkapontot, hogy a vezérlőjel
amplitúdójának megfelelően a karakterisztika lineárisnak legyen tekinthető. Nagyjelű
erősítő esetében a kivezérelhetőség is megszabja a munkapont megválasztását.

A közös emitteres erősítőkapcsolás

14
4.Műveleti erősítők

Az elektronikai áramkörök között különösen fontos helyet foglalnak el az erősítők.

Erősítők felépíthetők bármely erősítő típusú -akár diszkrét akár integrált- aktív elemmel. A
diszkrét áramkörökkel is felépíthetők összetett áramkörök, többfokozatú erősítők,
egyenfeszültség-erősítők. Az egyes alkatrészek toleranciája miatt, azonban a feladatok
nehezebben valósíthatók meg. Az integrálási technika azonban lehetővé teszi olyan
többfokozatú, általános célú és felhasználású erősítők kialakítását is, amelyek diszkrét
elemekkel nem vagy nem azonos minőségben állíthatók elő. Az áramkörök kialakítása
során kihasználják azt a lehetőséget, amit a közel egyforma, azonos paraméterű és nagy
számban integrálható aktív elem eredményez. Hátrányt jelent azonban, hogy néhány
passzív alkatrész nem vagy csak ko
rlátozott mértékben integrálhatók, pl. közepes és nagy kapacítású kondenzátorok,
induktivitások. Alapvetően a műveleti erősítőkkel közvetlenül csatolt (egyenáramú erősítők)
valósíthatók meg minimális külső alkatrész igénnyel.

4.1.A műveleti erősítők felépítése, jellemzői

A műveleti erősítők általában feszültségerősítők, bár léteznek áram bemenetű
erősítők (meredekség erősítők) is lényegesen kisebb számban. Gyakorlati életben történő
felhasználásuk gyakorisága miatt a továbbiakban csak a feszültségerősítő tipusú műveleti
erősítőkkel foglalkozunk.

Bemeneti ellenállás (Rbe)  <100 M

Kimeneti ellenállás (Rki)  10-100 *
Erősítés (Ao)  2 105-106
Sávszélesség (B) DC DC100 MHz

15
4.2. A műveleti erősítők belső felépítése

A műveleti erősítők több olyan áramköri egységet tartalmaznak, amely diszkrét

technikával nem valósíthatók meg. Ezek az áramkörök általában a nagy pontossággal,
azonos paraméterekre integrálható tranzisztorokban rejlő lehetőségeket használják ki. (pl.
áramtükör, differenciál erősítő, stb.)
Általános felépítés

1. 2. 3. . 5. 6. Rsc

7. 8. Ideális
9. Műveleti
feszültségerősítő erősítős
realizálással
elérhető
feszültségerősítő

1. Bemeneti egység: általában tranzisztorral vagy FET-vel felépített differenciál erősítő.

Alapvetően meghatározza az áramkör tulajdonságait, így a legösszetettebb
áramkör.
2. Fázisösszegző: a differenciálerősítő szimmetrikus kimeneti feszültségét alakítja át
aszimmetrikus feszültséggé a további fokozatok számára.
3. Elválasztó fokozat, amelynek feladata az előerősítő bemeneti differenciál erősítő és
a végerősítő optimális munkapontban történő összekapcsolása.
4. Szinteltoló: a megfelelő munkapontok beállítását végzi a különböző fokozatok
között.
5. Fázisfordító és előerősítő: a végfokozat számára előállítja a megfelelő meghajtó
jelet (ellenütemű végfokozatok, hőmérsékletstabilizált AB- osztályú munkaponttal).
6. Végfokozat: Különböző kimeneti megoldások vannak, amelyek más és más
áramköri megoldást igényelnek pl. aszimmetrikus kimenet, nyitott kollektoros
kimenet, differenciális kimenet, stb. A leggyakoribb az aszimmetrikus kimenet,
amelyet AB osztályú ellenütemű erősítővel valósítanak meg.
7. Vezérelt áramgenerátor és áramtükör a bemeneti fokozat munkapont beállítására
széles bemeneti feszültségtartományban.

16
 8. Áramgenerátorok az egyes áramköri fokozatok optimális, tápfeszültség-független
munkapont beállítására.
9. Kimeneti túláram és túlterhelés védelem: A kimeneti áramot egy sönt ellenállásról
levéve határolhatjuk be a kimeneti terhelő áram nagyságát (Rsc). Vannak olyan
kimenetek, amelyek nincsenek ilyen áramhatárolással ellátva a nagyobb sebesség
elérése érdekében.

Az áramkör minden meghatározó elemének a munkapontját áramgenerátorokkal állítjuk

be, amit a széles és változó tápfeszültség-tartomány, az optimális kivezérelhetőség, a
stabilitás, és a paraméterek megkövetelt állékonysága indokolja. Ezzel a megoldással a
műveleti erősítők széles tápfeszültség-tartományban tudnak lineárisan dolgozni a
paraméterek jelentős romlása nélkül. Külön figyelmet

4.3. Valóságos műveleti erősítő helyettesítő-képe és jellemző paraméterei

Ubo
Rki
+
2 Zbek
Ibp Akuk
ubes Zbes uki
Aoub
Ibn
2 Zbek es

A műveleti erősítő transzfer karakterisztikája

uki
Ukimax+
Ubemax- U ki max  U ki max  Ubemax+
Ao Ao
ubes
Ukimax- lineáris üzem

kapcsolóüzem

17
4.4. A műveleti erősítők hibái

A műveleti erősítők nyílthurkú amplitúdó és fázis karakterisztikái nagyon különbözőek

lehetnek. A határfrekvencia a belső kompenzálású áramkörök néhány Hz-es
határfrekvenciájától a külső kompenzálású szélessávú vagy video erősítők MHz
tartományáig terjed. A határfrekvencia nagy mértékben meghatározza a műveleti erősítő
egyéb dinamikus tulajdonságait, a fázistartalék pedig a stabilitást. A frekvencia
karakterisztikára meghatározó hatása van a negatív visszacsatolásnak. Elsőként vizsgáljuk
meg a nyílthurkú karakterisztikák jellegzetességeit, majd a negatív visszacsatolás hatását.
A frekvencia karakterisztika kompenzálása előtt megvizsgáljuk a fázistartalék hatását a
linearításra, majd a határfrekvencia hatását vizsgáljuk a tranziens paraméterekre.

Aszimmetrikus és szimmetrikus erősítők

Lineáris feszültségerősítők két csoportba oszthatók az erősítendő frekvencia tartomány
szempontjából:
- Váltakozó feszültségű erősítők, amelyek jeltartománya: f aH  f jel  f fH

- Egyenfeszültségű erősítők, amelyek jeltartománya: 0  f jel  f fH

Minden olyan erősítő, amelynél a jel útjában - azzal sorban - akárcsak egy kondenzátor is
található, a váltakozó erősítők családjába tartozik.

Egyenfeszültségű erősítők nullpont-hibája (offset)

Ha egy erősítő bementét rövidre zárjuk, akkor a kimenetén a várttal ellentétben nem nulla
jelet mérünk.

18
Ahhoz, hogy a kimenti feszültség valóban nulla legyen, egy segédfeszültséget kell a
bementre kapcsolnunk, amely kikompenzálja a hibafeszültséget. Ezt az u b 0 kompenzáló
egyenfeszültséget a bementre redukált offset feszültségnek hívják.
Fentiek alapján az ib 0 offset áram fogalma is bevezethető.

Szimmetrikus erősítők

Az offset és drift drasztikus

csökkentésének módja szimmetrikus
erősítők alkalmazásával jött létre.

aszimmetrikus erősítő
szimmetrikus erősítő

Erősítők visszacsatolása
A visszacsatolás során az Ao erősítő kimentén megjelenő jel meghatározott hányadát egy

K v visszacsatoló áramkörön keresztül visszavezetjük az erősítő bementére. Így az

erősítőre a bementi jel és a visszavezetett jel előjeles összege kerül.

19