2/10/A

Ismertesse a földelt emitteres alapkapcsolás munkapont-beállításának szempontjait és módszereit! Értelmezze a kapcsolás

frekvenciafüggésének okait kis- és nagyfrekvenciás tartományban!

Földelt emitteres alapkapcsolás munkapont-beállítása: (Tk.: K.Cs.: 81.o.)

A munkapont beállításához a jelgenerátorral sorba kacsolunk egy egyenfeszültség forrást, amely a kívánt U BE0 feszültségértéket beállítja. A
kimeneti kör polarizálását az UT feszültségű tápegység biztosítja. Gyakorlati szempontból ennél a megoldásnál nehézségeket okoz a
földfüggetlen feszültséggenerátor szükségessége. Lehetőség van a szükséges egyenfeszültségek előállítására egy telepes megoldás esetén
úgy, hogy az UT tápfeszültségből állítjuk elő a bázisfeszültséget is. Ennek két változata van:
- Bázisosztós: Munkapontbeállítás bázisköri feszöltségosztóval
A Cbe és Cki kondenzátor egyenáramú szempontból leválasztja a kimenetet és a bemenetet ugyanakkor váltakozófeszültség csatolóként
viselkedik a működési tartományban.

A bemeneti feszültségosztó méretezésénél alapvető szempont, hogy a rajta átfolyó I 0 áram sokkal nagyobb legyen, mint az IB0 munkaponti

bázisáram.

Ebben az esetben a feszültségosztó terheletlennek tekinthető, vagyis állandó U B0 bázisfeszültséget szolgáltat függetlenül a bázisáram
változásaitól A kapcsolás munkaellenállása azaz a kimeneti kör ellenállása az R E+RC
A bázisosztót alkotó ellenállások értékei ismerve a munkaponti adatokat az ismertetett összefüggések segítségével meghatározható.
Abban az esetben, ha az UBE0 feszültséget nem adják meg, értéke:
- Germánium esetén: 0,2-0,3V
- Szilícium esetén: 0,6-0,7V
Számítások esetén általában az ICIE összefüggés alkalmazható.
Az áramkörben található RE munkaellenállás a munkapont stabilizálást segíti elő.
- Munkapontbeállítás bázisárammal
A munkaponti kollektoráramból kiszámítható a szükséges bázisáram a ß ismeretében

A kapcsolás hátrány, hogy a ß egyenáramú áramerősítési tényező gyártási szórása nagyon nagy, és tényleges értéke a munkaponti
kollektoráramot jelentősen befolyásolja. Ugyanakkor nem biztosít olyan stabilitást, mint az előző kapcsolás, mivel nem tartja olyan állandó
szinten a bázisfeszültséget.

Szélessávú erősítők
A szélessávú erősítők sok tekintetben megegyeznek a kisfrekvenciás erősítőkkel, de átviteli frekvenciasávjuk a legkisebb hangfrekvenciáktól
(egyenáramú esetben 0 Hz-től) több száz kilohertzig, esetleg néhány megahertzig terjed. A szélessávú erősítők is általában több fokozatból
állnak és megkülönböztetünk bemeneti fokozatot, főerősítőt és kimeneti fokozatot (teljesítményerősítőt).
A tranzisztoros erősítők sávszélességét, vagyis az erősítés frekvenciafüggését az alkalmazott tranzisztorok határfrekvenciája és az
áramkörükben található különböző reaktanciák (nem-ohmos elemek, ill. azok ellenállása) határozzák meg. Ilyen reaktanciáknak tekinthetők a
csatoló kondenzátorok, az emitterkondenzátorok (source- kondenzátorok FET esetén), az áramköri szerelésből adódó parazita kapacitások,
valamint a generátor és a terhelés-oldali kapacitások. Az erősítő felső határfrekvenciáját döntően az erősítőelem (tranzisztor) szabja meg, az
alsó határfrekvenciát pedig a csatoló és az emitterkondenzátorok nagysága. A transzformátoros csatolás nem alkalmazható szélessávú
erősítőkben, mert párhuzamos és soros reaktanciái korlátoznák a frekvenciasávot és jelentős torzítást okoznának. A jó szélessávú erősítőkben
nagy teljesítményerősítésre és széles frekvenciasávra van szükség (pl. video erősítők, oszcilloszkópok erősítői, elektronikus voltmérők). Az
ilyen erősítők minősége egyenesen arányos az Au erősítés és a B sávszélesség szorzatával. Mivel a száz kilohertz nagyságú f f felső
határfrekvenciához képest a néhányszor tíz Hz fa alsó határfrekvencia elhanyagolható, a sávszélesség értéke megközelítően:

A negatív visszacsatolás hatására csökken a frekvenciasáv közepén az erősítés (Auk), viszont egyenletesebbé válik a frekvencia-átvitel,
laposabb lesz az átviteli jelleggörbe és megnő a sávszélesség (vagyis az alsó és felső határfrekvencia is). Az szorzatot sávjóságnak
nevezik és általában:
Az erősítők sávszélességének bizonyos mértékű növelésére mód van a közepes frekvencián elért erősítés csökkenése nélkül is. Ilyenkor
külső frekvenciafüggő elemek alkalmazásával megpróbáljuk kiegyenlíteni a kis- és nagyfrekvenciás erősítéscsökkenést okozó elemek
hatását. A sávszélesség növelésének ezt a módszerét kompenzálásnak nevezzük.

Kisfrekvericiás kompenzálás

A kisfrekvenciás kompenzálás segítségével az erősítők kisfrekvenciás átvitelét javíthatjuk. A kisfrekvenciás átvitel szempontjából nem okoz
különösebb nehézséget a tranzisztor, mert paraméterei valósak és állandó értékűek. Az egyenáramú erősítők, amelyek közvetlen csatolt
fokozatokat tartalmaznak, nem igényelnek alacsony frekvenciás kompenzálást, hiszen alsó határfrekvenciájuk
fa = 0 Hz. A váltakozó áramú erősítők esetében sokszor szükség van csatoló kondenzátorokra az egyenáramú leválasztás biztosítására.
A Ccs csatoló kondenzátor, amely a fokozatokat összekötő áramkörben sorosan kapcsolódik a következő fokozat bemeneti ellenállásához,
frekvenciakorlátozó elemként viselkedik. Minél kisebb a frekvencia, annál nagyobb a feszültségesés ezen a kondenzátoron.

A kompenzáló áramkör méretezésére alkalmas összefüggések (levezetés nélkül):

és

Nagyfrekvenciás kompenzálás
A 100 kHz feletti határfrekvenciával rendelkező erősítők felső határfrekvenciáját (vagyis magasfrekvenciás erősítését) két tényező
befolyásolja döntően:
1. A h21e áramerősítési tényező csökkenése a frekvencia növekedése esetén (a tranzisztor belső felépítése határozza meg).
2. Az erősítőelem belső kapacitásainak és a szórt kapacitásoknak az erősített jelre gyakorolt söntölő hatása.

A tranzisztor- és a szórt kapacitások

Az erősítő kapcsolások mindenképpen tartalmaznak tranzisztort- és szórt kapacitásokat, amelyek az áramkör ellenállásaival együtt
aluláteresztő szűrőt alkotnak.
A bemeneti oldalon a C1 (a kivezetés szórt kapacitása), Cbe ( a bázis-emitter kapacitás) és a Ccb (a kollektor-bázis kapacitás) az Rg
ellenállással aluláteresztő szűrőt képez. Az áramkör Cbe bemeneti kapacitása.
A kollektor bázis kapacitás közelítően -szorosa kapcsolódik a bemenetre, mivel ezen a kondenzátoron a bemeneti feszültség
-szorosa lép fel. Ezt a jelenséget Miller-hatásnak nevezik. Mivel Au>>1

A kimeneti oldalon a CCB és CCE (kollektor-emitter kapacitás) kondenzátorok az erősítő párhuzamosan kapcsolódó rki kimeneti ellenállásával
és esetleg a következő fokozat rbe2 bemeneti ellenállásával ugyancsak aluláteresztő szűrőt hoznak létre.
A kimeneti és a bemeneti oldalon képződő aluláteresztő szűrők a közepes frekvenciánál nagyobb frekvenciákon csökkentik a
feszültségerősítést, mivel:

Nagyfrekvenciás kompenzálás gyakorlati megvalósítása

A nagyfrekvenciás kompenzálás célja a felső határfrekvencia növelése. A nagyfrekvenciás kompenzálásnak egy lehetséges változatát
párhuzamos kompenzálásnak nevezzük.

Az RC1 ellenállással sorosan beiktatott L tekercs párhuzamos rezgőkört képez a Cp parazita kapacitásokkal:
Cp=Cki+Cbe+Cszerelés
ahol Cki - a T1 tranzisztoros fokozat kimeneti kapacitása;
Cbe - a T2 tranzisztoros fokozat bemeneti kapacitása;
Cszerelés – a szerelés során kialakuló szórt kapacitások.

Általában gondos tervezés, szerelés esetén Cszerelés jóval kisebb mint Cbe és Cki ezért: CpCki+Cbe

A párhuzamos rezgőkör tulajdonságai (rezonanciafrekvenciája és jósági tényezője) meghatározzák a csatolás nagyfrekvenciás átvitelét. A

rezgőkör jósági tényezőjét az , RC1 és rbe2 elemek eredőjének értéke szabja meg. A rezgőkör rezonanciafrekvencián a jósági

tényezőtől függő kiemelést hoz létre tehát csökken a csillapító hatás.

A jósági tényező értékét nem célszerű túlságosan nagyra választani, mivel ebben az esetben a kiemelés nagyon nagy és csak igen keskeny
sávban jön létre. A rezgőkör megfelelő méretezésével elérhető, hogy a parazita kapacitások okozta erősítés csökkenés és a rezgőkör által
létrehozott kiemelés egymást kölcsönösen kiegyenlítse.