Polygon Jegyzettar Kalkulus I

POLYGON
JEGYZETTAR
Szabó Tamás
KALKULUS I
Szabó Tamás
KALKULUS I.
SZEGEDI
EGYETEMI
KIADÓ
POLYGON
2009
P O L Y C O NzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
JIWYHSTWÁIt
Szerkeszti:
KURUSA Á R P Á D
Lektorálta:
KRISZTIN T I B O R
2., javított kiadás

ISSN 1417—0590
Kiadja az SZTE BOLYAI INTÉZET

a POLYGON jegyzetsorozataként
Felelős vezető: Kincses János főszerkesztő
Bolyai Intézet
Szeged, Aradi vértanúk tere 1., 6720
email: polygon@math.uszeged.hu
http://www.math.uszeged.hu/polygon/
©Szabó Tamás, 2009.

Előszó
A jegyzet a közgazdasági programozó, programozó, programtervező matema

tikus, műszaki informatikus, és informatika tanár szakos hallgatóknak az elmúlt
években tartottzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Kalkulus I. előadás alapján készült.
További tanulásra javasoljuk az alábbi tankönyveket:
1. Császár Ákos: Valós analízis I—II (Tankönyvkiadó, Budapest, 1989).
2. Leindler László: Analízis (Polygon, Szeged, 2002).
3. Walter Rudin: A matematikai analízis alapjai (Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, 1978).
Ezúton is köszönöm kollégám, Dr. Krisztin Tibor segítségét, a jegyzet írásakor

adott jó tanácsait, továbbá Barics Krisztiánnak az ábrák elkészítését.
Szeged, 2004. augusztus
Szabó Tamás
Tartalomjegyzék
Előszó i
Tartalomjegyzék iii
1. Bevezetés 1
1.1. Valós számok 1
1.2. Függvények 10
1.3. Halmazok számossága 14
2. Sorozatok 19
2.1. Határérték 19
2.2. Műveletek sorozatokkal 26
2.3. Speciális sorozatok .31
2.4. Sorozatok további tulajdonságai 35
2.5. Az e szám 41
3. Valós függvények határértéke, folytonossága 45
3.2. Folytonosság 53
3.3. Intervallumon folytonos függvények 56
3.4. Elemi függvények folytonossága 59
3.5. Zárt intervallumon folytonos függvények 63
4. Differenciálszámítás 67
4.1. Differenciálhányados 67
4.2. Differenciálási szabályok 72
4.3. Középértéktételek 79
4.4. Taylorpolinom 84
4.5. Monotonitás 89
4.6. Konvexitás 97
4.7. Függvényvizsgálat 100
ivzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA Tartalomjegyzék
5. Integrálszámítás 105
5.1. Határozatlan integrál 105
5.2. Határozott integrál 109
5.3. Integrálható függvények 116
5.4. Helyettesítéses és parciális integrálás 120
5.5. Improprius integrálok 125
5.6. A határozott integrál alkalmazásai 130
1. Bevezetés
1.1. Valós számok
AzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
halmaz és a halmaz eleme fogalmát ismertnek tekintjük, a halmazokat nagy
betűkkel, elemeiket kisbetűkkel jelöljük. Ha A egy halmaz, akkor azt, hogy a eleme
Anak az a e A, azt, hogy a nem eleme Anak az a ^ A jelöli. Azt a halmazt,
amelynek nincs eleme, üres halmaznak nevezzük, jele: 0. Azt mondjuk, hogy A
részhalmaza Bnek, ha A minden eleme Bnek is eleme ( V a 6 A esetén a 6 B),
és erre a. A C B vagy B D A jelölést használjuk. Ha A C B és Bnek van olyan
eleme, hogy az nem eleme Anak (3 bzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH
£ B úgy, hogyzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSR
b £ A), akkor azt mond
juk, hogy A valódi részhalmaza Bnek. Azt mondjuk, hogy a két halmaz egyenlő,
A = B, ha A és B elemei megegyeznek. Az A és B halmaz metszete A n B , illetve
uniója A U B az a halmaz, amelynek x pontosan akkor eleme, ha x eleme Anak is
és Bnek is, illetve ha x eleme Anak vagy Bnek.
A természetes, az egész és a racionális számok halmazát, a rajtuk értelmezett
műveleteket és azok tulajdonságait ismertnek tekintjük. Jelölés:
N : = {1,2,3,...}, Z:={0,±1,±2,...}, Q := {p/q \ p € Z, q e N}.
Tudjuk, hogy
N C Z c Q,
és
x + (—x) = 0, (x + y) ■ u = x • u + y • u, és ha x ^ 0, akkor x ■ í — I =1.
A pozitív racionális számok halmazát jelölje
F:={p/q\p,q£N}.
2 1. Bevezetés
Ha két tetszőleges r, s racionális szám különbsége pozitív, azaz r — s G P,

akkor azt mondjuk, hogy r nagyobb, mint s, vagy s kisebb, mint r, és azt írjuk,
hogy r — s > 0, vagy r > s, vagy s < r. Tudjuk, hogy ha p, q,r G Q, akkor az
p < q, p — q, p > q összefüggések közül pontosan egy igaz, továbbá ha p < q és
q < r, akkor p < r. Ezek alapján azt mondjuk, hogy a racionális számok halmaza
rendezett halmaz. Az x < y jelölés azt jelenti, hogy x < y vagy x = y, azaz az
y < x ellentettje.
Legyen E egy rendezett számhalmaz. Ha van olyan a G E szám, amelyre
x < a teljesül minden x G E esetén, akkor azt mondjuk, hogy a az E legnagyobb
{maximális) eleme, jelölése a = maxi?. Ha van olyan bzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
£zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
E, amelyre x > b minden
x G E esetén, akkor azt mondjuk, hogy b az E legkisebb {minimális) eleme, jelölése
b = min E.
Legyen A egy rendezett számhalmaz és E c A. Ha van olyan a G A, amelyre
x < a minden x G E esetén, akkor azt mondjuk, hogy E felülről korlátos Aban, és
a az E egy felső korlátja. Ha van olyan b G A, amelyre x > b minden x G E esetén,
akkor azt mondjuk, hogy E alulról korlátos Aban, és b az E egy alsó korlátja.
Ha az E halmaz alulról és felülről is korlátos Aban, akkor azt mondjuk, hogy E
korlátos Aban.
1.1.1. Definíció. Legyen A rendezett számhalmaz, E C A és E felülről korlátos.

Ha van olyan a G A, amelyre teljesülnek, hogy
(i) a az E felső korlátja;
(ii) ha s < a, akkor s nem felső korlátja i?nek,
akkor azt mondjuk, hogy a az E legkisebb felső korlátja {supremum); jelölése: a =
suipE.
1.1.2. Definíció. Legyen A rendezett számhalmaz, E C A és E alulról korlátos.
Ha van olyan (3 G A, amelyre teljesülnek, hogy
(i) f3 az E alsó korlátja;
(ii) ha s > (3, akkor s nem alsó korlátja 2?nek,
akkor azt mondjuk, hogy /? az E legnagyobb alsó korlátja {infimum); jelölése: /3 =
iníE.
1.1.3. Példa. Tekintsük a racionális számhalmaz következő részhalmazait:
(i) A : = {2,0,1,3},
{ £ | » É N } = {I,!,J,...}
(ii) *: =zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(iii) C: = {2n \ n G N} = {2,4,6,...},
(iv) D : = lr r GP, r 2 < 2 J .
(i) Az A halmaz korlátos és mm A = inf A = —2, illetve m a x i = supA = 3.

(ii) A B halmaz korlátos, maxi? = supB = 1. Mivel minden természetes
számnál van nagyobb természetes szám (n < n + 1), így a B halmaznak nincs
legkisebb eleme, de van legnagyobb alsó korlátja, inf B = 0.
(iii) A C halmaz felülről nem korlátos, és minC = inf C — 2.
(iv) A D halmaz korlátos, nincs legkisebb eleme, de infD = 0. Tudjuk,
hogy \/2 nem racionális szám, és felhasználva, hogy minden racionális számnál van
nagyobb természetes szám (p/q < |p| + l), megmutatjuk, hogy a D halmaznak nincs
legnagyobb eleme. Indirekt úton tegyük fel, hogy p/q = m a x ű . Ez azt jelenti,
hogy bármely n € N szám esetén
(ö'<'<zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
(;♦=)'
teljesül. Innen
p2 p2 2o 1
q* q* qn nÁ
qA qn nz n \ q nj n \ q )
+1
%zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
következik minden B É N esetén, ami ellentmondás.

Ezek alapján Dnek a racionális számok halmazában nem lehet legkisebb felső
korlátja sem. Ugyanis, ha s/t = supD racionális szám, akkor a fentiek alapján
s/t <£ D. Mivel s/t racionális, nem lehet (s/t)2 = 2. Tehát {s/t)2 > 2. Mivel s/t
a legkisebb felső korlát, minden n £ N esetén s/t — 1/n már nem felső korlát. így
bármely n G Nhez létezik r £ D úgy, hogy s/t — 1/n < r. Következésképp
(?4) 2 <^< 2 <© 2

minden n € Nre. Ekkor, az s/t = p/q + 1/n helyettesítéssel kapjuk, hogy minden
n € Nre
(;);<■<(;♦=)"•
ami a fentiek alapján ellentmondáshoz vezet. Tehát Dnek nem létezik legkisebb
felső korlátja a racionális számok halmazában.
4 1. Bevezetés
Megjegyzés. Ha a fenti B és D halmazokat a P rendezett halmaz részhalmazainak

tekintjük, akkor Bnek és £>nek nincs alsó korlátja és legnagyobb alsó korlátja a
P halmazban.
Amennyiben az E halmaznak van legnagyobb (legkisebb) eleme, akkor az
egyben a legkisebbzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
felső (legnagyobb alsó) korlátja is, maxi? = supiJ (mini? =
infzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
E). Továbbá, ha az E legkisebb felső (legnagyobb alsó) korlátja eleme Enék,
akkor az egyben E legnagyobb (legkisebb) eleme. Ezért, ha Unek egy elem olyan
alsó vagy felső korlátja, amely nem a legnagyobb alsó vagy legkisebb felső korlátja,
akkor az az elem nem lehet benne az E halmazban.
1.1.4. Definíció. Azt mondjuk, hogy az A rendezett számhalmaz felsőhatártulaj

donságú, ha tetszőleges, nemüres és felülről korlátos E C A esetén Enék létezik
legkisebb felső korlátja.
A fenti példa alapján a racionális számok halmaza nem felsőhatártulajdon

ságú halmaz. Ugyanakkor a természetes és az egész számok halmaza felsőhatár
tulajdonságú.
1.1.5. Definíció. A valós számok halmaza olyan felsőhatártulajdonságú halmaz,

amely tartalmazza a racionális számok halmazát, és elemeire az ismert műveleti
és rendezési tulajdonságok érvényesek. Jelölés: R. Ezt követően egy szám alatt
mindig egy valós számot értünk.
1.1.6. Tétel. Legyen £ c l nemüres, alulról korlátos halmaz. Ekkor Enek létezik
legnagyobb alsó korlátja.
Bizonyítás. Legyen
A := {x | x e E).
Ekkor A nyilván felülről korlátos, nem üres részhalmaza a valós számok halmazá
nak. így létezik
a := svcpA € R,
hiszen R felsőhatártulajdonságú. Azaz a felső korlátja Anak, és bármely nála

kisebb szám már nem az. Ezért —a alsó korlátja i?nek, és bármely —anál na
gyobb szám már nem alsó korlátja i£nek. Ez azt jelenti, hogy —a a legnagyobb
alsó korlátja Enek.
Megjegyzés. A valós számok halmazának fontos tulajdonsága, hogy bármely E

nemüres, felülről (alulról) korlátos részhalmaza esetén bármely e > 0 szám esetén
megadható e € E úgy, hogy e > sup E — e (e < inf E + e).
1.1.7. Tétel. Ha x,y £ R és x > 0, akkor van olyan nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUT

G N szám, hogy nx > y.
Azaz minden számnál van nagyobb szám.
y
0 x 2x 3x •• • (n—l)x nx
Bizonyítás. Indirekt bizonyítást használunk. Legyenek x és y adott számok. Te

gyük fel, hogy az állítás nem igaz, azaz az A := {nx \ n G N} halmaz bármely
elemére nx < y. Ez azt jelenti, hogy A korlátoszyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
felülről, így létezik legkisebb felső
k := s u p A Ugyanakkor x > 0 miatt k — x < k, és ezért k — x
korlátja, legyenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
nem felső korlátja Anak. így valamely m £ Nre k — x < mx (G ^4), amiért
k < (m + l)x G A, vagyis k nem felső korlátja Anak, ami ellentmondás.
1.1.8. Következmény. Ha a fenti tételben x = 1, akkor azt kapjuk, hogy minden

számnál van nagyobb természetes szám (n > y), és így minden számnál van kisebb
egész szám (—n < —y = z). Ebből következik, hogy bármely u számhoz van olyan
k egész szám, hogy k — 1 < u < k.
1.1.9. Tétel. Ha z,v G R és z < v, akkor van olyan p G Q, t G K \ Q, hogy
z 0, továbbá legyen y = 1. Ekkor, az előző
tétel alapján van olyan n G N, hogy
1
1
nív — z) = nx > y = 1, => v — z > —, =$■ v > z \—.
n n
Ugyanakkor az nz számhoz van olyan k G Z, hogy k — 1 < nz < k, azaz
A; 1 k
< z < .
n n n
Ezek alapján p := k/n racionális szám és
k 1
z < — < z ]— < v,
n n
z < p < v.
Azaz bármely két különböző szám között van racionális szám.

6 1. Bevezetés
x
—I M 1 1 1 1 1—
v
0 1/n 2/n 3/n ••• « fc/n
Most megmutatjuk, hogy a fenti p és v között van irracionális szám. Legyen

s tetszőleges pozitív irracionális szám. Az előző tétel alapján, van olyan m e N,
hogy
m(v — p) > s,
s
v > p \ > p.
m
Ekkor t := p + s/m irracionális és
z y ,
Í 0, ha x = y ,
y — x, ha y > x .
Egyszerűen igazolható, hogy a következő tulajdonságok teljesülnek:
(i) HazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
i , i / £ R , akkor \x — y\ > 0, és \x — y\ = 0, akkor és csak akkor, ha x = y.
(ii) \x — y\ = \y — x\ bármely i , y £ l esetén.
(iii) Ha x:y,z € M, akkor |a; — y\ < \x — z\ + \z — y\ (a háromszögegyenlőtlenség).
1.1.11. Definíció. Legyen a,b G M, a < b, ekkor a
(a;b) := {x £ R \ a < x < b}, (oo;6) := {x € R | x < 6},

(a; oo) := { i G K | a < a;},
halmazokat nyilí intervallumoknak, a
[a; 6] := {a; e R | a < a; < 6}, (oo; b}:= {x eR\ x< b},
[a; oo) := { i € R | a < a;},
halmazokat zárt intervallumoknak, a
[a;b) := {x £ R \ a < x < b}

halmazt balról zárt, jobbról nyílt intervallumnak, a
(a;b\ := {x G R | a < x < b},
halmazt balról nyílt, jobbról zárt intervallumnak nevezzük. A
(00; 00) : = { i e M } = K
halmaz egyszerre nyílt és zárt intervallum. Az intervallumot általában 7vel jelöl

jük, és
I:={xeR\ x 6 1}
az I intervallumnak a 0 pontra vett tükörképét jelöli.

Azt mondjuk, hogy a az I intervallum belső pontja, ha vannak olyan x,yzyxwvutsrqponmlkji
£ I zyxwvutsrqpo
számok, hogy x < a < y. Egyszerűen igazolható, hogy nyílt intervallum minden
pontja belső pont.
A p e M pont £ (> 0)sugarú környezetén a (p — e;p + e) nyílt intervallumot
értjük. így, ha x tetszőleges pontja a p pont e (> 0)sugarú környezetének, akkor
p — e < x — 1 és n € N, akkor
(l + x)n > 1 + nx.
Bizonyítás, n = lre az állítás igaz. Tegyük fel, hogy az állítás igaz valamely
k £ Nre. Felhasználva ezt és az x > — 1 egyenlőtlenséget, kapjuk, hogy
(l + x)k+1 = (l + x)(l + x)k >(l + x)(l + kx) = l + (k + l)x + kx2> l+ (k+l)x.
így az egyenlőtlenséget teljes indukcióval bebizonyítottuk.
1.1.13. Tétel. A számtani és mértani középre vonatkozó egyenlőtlenség. Ha n £ N,

n > 2, és ai, 0 2 , . . . , an pozitív számok, akkor
ai + a2 H \an
yaia2 ■ ■ a„ < .
n
8zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA 1 Bevezetés
Bizonyítás. Először megmutatjuk, hogy az állítás az n — 2k (k e N) alakú szá

mokra teljesül. 2 1 = 2re az állítás igaz, mert
0 < (v/öT VÖ2)2 =ai+a2 2âia2.
Tegyük fel, hogy az állítás igaz m = 2're. Ekkor 2m = 2 i + 1 re kapjuk, hogy
+
a i + Q2 H h Q2m m m
2m ~ 2
(az indukciós feltétel miatt)
V 1 ! ^ , " " m +zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQP
' v / £ l m +l ' ' ' ű 2 m
(2 számra az egyenlőtlenség)
> 2 V a l ° 2 • • • l2m
így teljes indukcióval igazoltuk az állítást minden n = 2* (I: £ N) alakú számra.

Most megmutatjuk, hogy ha az állítás igaz nre (n > 2), akkor igazzyxwvutsrqponmlkjihgfed
n — lre
is, és így teljesül bármely n nem 2hatvány esetén is. Tehát tegyük fel, hogy az
állítás igaz nre, ekkor
01 H h a„_i ai H V an\ H ^
n—1 n
^ „/ Ol H H Onl
V n—1
ahonnan adódik, hogy
ai H 1 an_i ^^
> "A'ai a n _i,
n —1
azaz az állítás igaz n — lre is. Ezért az állítás igaz minden n (> 2)re. D
1.1.14. Definíció. Az első n természetes szám szorzatát n jaktoriálisnak nevezzük,

jele n! := 1 ■ 2 • 3 • • • (n — 1) • n. Továbbá 0! := 1, és tetszőleges 0 < k < n egész
szám esetén legyen
f
n\ ni
kJ ' (nk)\kV
1.1.15. Tétel. Legyen n s N és 0 < k < n — 1 tetszőleges egész szám, ekkor
n\ í n \ _ ín + 1
+
/ej U + iy ~~ U + i
Bizonyítás.
n\ I n \ niI Ti!
n
+ , . , = 7 TTT77 +
fcy \fc + l / (nk)\k\ (njfe!)!(*:+1)!
ni
(n k)(n k l)!fe! + (n fc l)!(Jfe + l)fc!
(k + l)n\ + {n k)n\ (n + l)n!
(n Jb)(n fc l)!(Jfe + l)Jfc! (n k)\(k + 1)!
(n + 1)! /n+lN
((n + l)(fc + l))!(fc + l)! V* + V"
1.1.16. Tétel. Binomiálistétel. Ha a, bzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG

£zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
R (aí> / 0) és n e N ; afc&or
(«+»)"É(;>'^C>"+G>>++(^++cy
*:=0
Bizonyítás. Teljes indukcióval bizonyítunk. Az állítás n = lre igaz, mert
(a + fc)1 = Q a V + Q W = a + 6.
Tegyük fel, hogy az állítás igaz n = mre, és igazoljuk, hogy akkor igaz n = m + l r e
is. Az indukciós feltevés alapján
(a + b)m+1 = (a + b)(a + b)m = (a + b) ] T W o " 1

" ^
v
fe=o ' k=o v '
10 1. Bevezetés
m
m' am+1
E (7)«m+i^fc+E
k=l x
' k=\
{^y^1^+{zym+i
m
m\ / m am+lfc6fc+( ]6m+l
7
fc=i L m
m +i + m + k t +
0 )«"fc=l ' + E( r)« ^(:;;) ™ '
7 v
m+1 / 1X
J^ ím + 1
\r,m+lkhk
k=0 ^
1.2. Függvények
1.2.1. Definíció. Ha az A halmaz minden eleméhez hozzárendeljük a B halmaz va

lamely elemét, akkor azt mondjuk, hogy az vlnak .Bbe való leképezése, függvénye
van adva. Jelölések:
f:A> B, vagy A 3 I H f(x) € B.
A függvénykapcsolatra gyakran használjuk az egyértelmű hozzárendelés fogalmát,

hangsúlyozva, hogy az A halmaz minden egyes eleméhez csak egy B halmazbeli
elem tartozik.
Az / : A —> B leképezés értelmezési tartománya maga a Dj := A halmaz,
értékkészlete az
=■ {f(x)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
RfzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
| x G A] C B
halmaz. Nem szükségszerű, hogy a B halmaz minden eleme képpé váljon. Ha
H C A, akkor az f(H) halmaz definíciója
f(H) := {f(x) \x€H}.
Az / : A —» B leképezést ráképezésnek (szürjektív leképezésnek) nevezzük, ha

f(A) = B. Ekkor azt is mondjuk, hogy / leképezés Aról Bre.
Az f:A —> B leképezést egyegyértelműnek (injektív leképezésnek) nevezzük,
ha bármely x\ E 4 , 1 2 £ A, xi ^ X2 esetén f(x\) ^ /(X2), a z a z különböző elemek
nek különböző képe van. Az egyegyértelmű ráképezést bijekciónak nevezzük.
1.2.1.a. ábra 1.2.l.b. ábra 1.2.1.C ábra 1.2.l.d. ábra
A fenti első ábra egy olyan hozzárendelést szemléltet, ami nem függvénykap
csolat, a második ráképezést, a harmadik egyegyértelmű leképezést, és az utolsó
egyegy értelmű ráképezést mutat.
B egyegyértelmű, akkor az / leképezés f"1: Rf —> A inverzét az
—► zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Ha / : AzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
fHf(x)):=x (xeA)
relációval definiáljuk. Vegyük észre, hogy Df = Rfi — A és Rf ■=■ c B.

Djizyxwvutsrqponmlkjih
A továbbiakban feltételezzük, hogy a függvény értelmezési tartománya és ér
tékkészlete részhalmaza a valós számok halmazának.
Legyenek adva az fa: A\ —> E és fa: A2 —> R függvények. Az fa + fa összeg
függvény értelmezési tartománya az Ai fi A2 halmaz, és definíciója
(fa + fa)(x) := fa(x) + fa(x) (x€A1n A2).
Hasonlóan definiáljuk az fa — fa, fa fa függvényeket. Az l/fa függvény értelmezési

tartománya az {x G A\ | fi(x) ^ 0} halmaz és definíciója
Tegyük fel, hogy 7*2 (^2) C A\. Ekkor az fa o fa: A2 —> E összetett függvény definí
ciója
(/I"/2)(I):=/I(/2(I)) (xGA2).
1.2.2. Definíció. Az f:Df —> E függvény korlátos, ha létezik M G R úgy, hogy

minden a; € Dy esetén
\f(x)\ < M.
12 1. Bevezetés
1.2.3. Definíció.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Az f:Df —> R függvény felülről korlátos, ha van felső korlátja,
azaz létezik M G R úgy, hogy minden a; G .D/ esetén
f(x) < M.
Az / függvény alulról korlátos, ha létezik alsó korlátja, azaz vanzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYX
m £ l úgy, hogy
mindenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
x G D] esetén
f(x) > m.
Könnyű látni, hogy / pontosan akkor alulról korlátos, ha —/ felülről korlátos.
Továbbá / pontosan akkor korlátos, ha alulról és felülről is korlátos.
1.2.4. Definíció. Az / : Df —* R függvény monoton növő az I intervallumon, ha
tetszőleges x\,x<z el, x\ < x2 esetén f{x\) < /(o^)
Az / függvény monoton csökkenő In, ha
bármely xi,x2 G / , x\ < x2 esetén f{x\) > f(x2)
fix*)
1.2.4.a. ábra 1.2.4.b. ábra
Továbbá, a függvény szigorúan monoton növő In, ha

tetszőleges x\,x2 G / , x\ < x2 esetén / ( x i ) < f(x2).
Az / függvény szigorúan monoton csökkenő In, ha
bármely x\,x2 G / , x\ < x2 esetén f(x\) > f(x2).
Könnyű belátni, hogy / monoton csökkenő, ha —/ monoton növő.
1.2.4.C ábra 1.2.4.d. ábra

1.2.5. Definíció. Az / : I —► R függvény konvex (konkáv) az I intervallumon, ha
bármely c, d G I és bármely a; G (c, ci) esetén az / grafikonjának (x,f(x)) pontja
a (c,f(c)) és (d,f(d)) pontokatzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC
összekötő húr alatt (felett) vagy a húron van.
Amennyiben azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(x,f(x)) pont mindig a húr alatt (felett) van, akkor azt mondjuk,
hogy / szigorúan konvex (konkáv) az I intervallumon.
Egyszerű igazolni, hogy / konkáv, ha —/ konvex.
1.2.5.a. ábra 1.2.5.b. ábra 1.2.5.C ábra 1.2.5.d. ábra

Megjegyzés. A fenti definíciók végén említett, az / és a —/ függvények közötti
összefüggések fennállása fontos szerepet játszik a későbbi tételek bizonyításánál.
1.2.6. Definíció. Azt mondjuk, hogy az / valós függvény páros, illetve páratlan, ha
bármely x G Df esetén f(x) — f(—x), illetve —f(x) = /(—x). így a páros függvény
grafikonja tengelyesen tükrös az ytengelyre, a páratlan függvény grafikonja pedig
középpontosan tükrös a koordinátarendszer középpontjára.
1.2.6.a. ábra 1.2.6.b. ábra

1.2.7. Definíció. Azokat a speciális függvényeket, amelyeknek az értelmezési tar
tománya a természetes számok halmaza, sorozatoknak nevezzük.
Egy / : N —+ R függvény esetén az n G Nhez hozzárendelt / ( n ) függvényér
téket gyakran a„nel jelöljük, azaz N B n —i ► an G M.. Az a„et a sorozat nedik
14 1. Bevezetés
vagy általános tagjának nevezzük. Sorozatok szokásos jelölése: (a„)^L 1 vagy csak
egyszerűen (an).
■
03
04=05 • •
ai •
01
1 2 3 4 5 ... 0 d2 dl 04=0503
1.2.7.a. ábra 1.2.7.b. ábra
1.3. Halmazok számossága
1.3.1. Definíció. Ha megadható egy egyegyértelmű leképezés az A halmazról a B

halmazra, akkor azt mondjuk, hogy A és B számossága azonos, és erre az A ~ B
jelölést használjuk.
Nyilván teljesülnek a következő tulajdonságok: A ~ A; ha A ~ f?, akkor
£? ~ A; továbbá, ha A ~zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
B és 5 ~ C, akkor A ~ C
1.3.2. Definíció. Legyen Ln := {1,2,3, ...,n}. Azt mondjuk, hogy az A halmaz

(a) véges számosságé, ha A az üres halmaz, vagy van olyan n € N, hogy Ln ~ A,
(b) végtelen számosságé, ha A nem véges számosságú,
(c) megszámlálhatóan végtelen számosságú, ha N ~ A,
(d) megszámlálható számosságú, ha A. véges vagy megszámlálhatóan végtelen szá
mosságú,
Ezek alapján a megszámlálhatóság nem más, minthogy a halmaz elemei sor

barendezhetők, felsorolhatok. Ugyanis, ha például N ~ A, akkor megadható egy
egyértelmű leképezés Nről Ara. Azaz minden számhoz pontosan egy A hal
mazbeli elem tartozik, különböző számokhoz kölönböző elemeket rendelünk hozzá
Aból, és minden A halmazbeli elem tartozik valamely számhoz. Ezért az lhez
rendelt A halmazbeli elem tekinthető a halmaz első elemének, és jelölhető aigyel.
A 2höz rendelt A halmazbeli elem tekinthető a halmaz második elemének, és je
lölhető a2~vel, a 3hoz tartozó a harmadiknak, és így tovább. Azaz az A halmaz
elemeit sorba szedtük.
1.3.3. Példa. Az egész számok Z halmaza megszámlálható. Ugyanis tetszőleges

n G N esetén legyen
2'
ha n páros,
/(") := ^yi, ha n páratlan,
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
I i 1 1 1 1 1 1 1 i
0 1 1 2 2 3 3 4 4 5
Ekkor / egyegyértelmű leképezés Nről Zre, azaz N ~ Z.
1.3.4. Tétel. Megszámlálhatóan végtelen halmaz bármely részhalmaza is megszám

lálható.
Bizonyítás. A halmaz megszámlálható, így az elemei sorba szedhetők és természe

tesen a felsorolásban a részhalmaz elemei is benne vannak. Az ilyen első előforduló
elemhez rendeljük hozzá az 1 számot, a másodikhoz a 2 számot és így tovább.
Ezzel megadtunk egy egyegyértelmű leképezést a részhalmazról valamely L„re
vagy Nre annak megfelelően, hogy a részhalmaz véges vagy végtelen. Tehát a
részhalmaz számossága megszámlálható.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ...
IzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
i i l l i l i i i
a\ Ü2 az ű4 a,5 Ü6 a? a& ag aio ...
i l i
1 2 3 ...
1.3.5. Következmény. A tétel alkalmazásaként kapjuk, hogy pl. a 3mal osztható

természetes számok halmaza megszámlálhatóan végtelen. Továbbá, ha f tetszőleges
függvény, akkor az /(N) halmaz megszámlálható.
1.3.6. Tétel. A racionális számok halmaza megszámlálható.
Bizonyítás. Tekintsük a racionális számok következő részhalmazait:
Ao:={0}, An:=\ k£Z,k^0},zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQP

neN.
n
16 1. Bevezetés
Ekkor nyilván megszámlálhatóan sok An halmaz van, és minden An halmaz meg

számlálható. Rendezzük ezeket a részhalmazokat és azok elemeit a következőképp
sorba, és majd a jelölt módon „fűzzük fel" azokat:
A 0: 0
1
An 1/1 1/1 > 2/1 2/1 3/1
i / / / /
A 2: 1/2 1/2 2/2 2/2 3/2
/ / /
A 3: 1/3 1/3 2/3 2/3 3/3
1 / /
A 4: 1/4 1/4 2/4 2/4 3/4
A 5:
így minden racionális számot felfűztünk, azaz megadtunk egy függvényt a ter
mészetes számok halmazáról a racionális számok halmazára (természetesen ez a
függvény nem egyegyértelmű), így az 1.3.5. következmény alapján Q ~ N. _
Megjegyzés. Hasonlóan igazolható, hogy megszámlálhatóan végtelen sok meg

számlálhatóan végtelen halmaz uniója megszámlálhatóan végtelen halmaz.
1.3.7. Tétel. [0; 1) nem megszámlálható.
Bizonyítás. A bizonyítás során felhasználjuk, hogy minden szám egyértelműen fel

írható végtelen tizedestört alakban, ha nem engedjük meg a tiszta 9es számjegyből
álló végződést. Indirekt úton tegyük fel, hogy [0; 1) megszámlálható, azaz elemei
felsorolhatóak. Tekintsünk egy ilyen felsorolást:
1. 0,011012013014015016017
2. 0,021022023(124025026027
3. 0,031032033034035030037
4. 0,041042043044045046047
5. 0,051052053054055056057
6. 0,061062063064065066067
7. 0,071072073074075076077
Definiáljuk az
X = 0,x\X2X3X4X5XeXr...
számot a következőképp: az nedik tizedes jegy legyen
_ í 2, ha ann ^ 2,
\ 1, ha ann = 2 .
Ekkor x G [0;1), de nem lehet benne a fenti felsorolásban, hiszen bármely nzyxwvutsrqponm
£ zyxwvutsrqp
N esetén az nedik szám nedik tizedes jegye, ann különbözik X nedik tizedes
jegyétől ann ^ xn. így a [0; 1) intervallum számossága nem megszámlálhatóan
végtelen.
Megjegyzés. A fenti tétel alapján ekkor a (—1; 1) halmaz számossága is nem meg
számlálhatóan végtelen. Továbbá egyszerűen ellenőrizhető, hogy az
!{x)
~ TTWl
függvény egyegyértelmű leképezés Rről (—1; l)re.
1
f\x) — ll?jxl
így a valós számok halmaza nem megszámlálható számosságú. Ezért az ir
racionális számok halmazának számossága sem megszámlálhatóan végtelen. Nem
nehéz igazolni, hogy ÍR \ Q ~ R.
2. Sorozatok
2.1. Határérték
«2
a+e a+e
QjV+1
a
a6
£13
a — e ajv
as
Ü4
123456 N
2.1.1. Definíció. Azt mondjuk, hogy az (an) sorozat konvergens, ha van olyan a
szám, hogy bármely e > 0 számhoz megadható olyan ÍV = N(e) természetes szám,
hogy minden n > N esetén
\an a\ <e.
Ekkor azt mondjuk, hogy az (an) sorozat konvergál az a számhoz, vagy hogy a az
(an) határértéke, és ezt azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
következő módon jelöljük:zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQP
an —> a vagy
lim an = a.
nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH
—>oo
Ha (an) nem konvergens, akkor divergensnek nevezzük.

2.1.2. Példa, (i) Legyen an = l / ( n + 3) minden n G Nre. Ekkor az (an) sorozat
konvergens, és a határértéke 0. Ugyanis bármely rögzített e > 0 szám esetén, ha
az n £ N index olyan, hogy n > l / e — 3, akkor
1 1
0 < an = — — < — e, azaz \an\ < e.
n +3 l/e
20 2. Sorozatok
a definícióban szereplő N = N(e) index választható max{l, [l/e — 3]}nek,

Azaz.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
ahol [.] a szám egészrészét jelöli.
(ii) Legyen bn — (—1)" minden n € Nre. Ekkor a (bn) sorozat divergens.
Ugyanis tetszőleges b szám esetén a e = 1/2 szám választásával bármely N € N
estén van olyan n> N index, hogy \bn — b\ > 1/2. Azaz (bn) nem konvergens.
H 1 1 1 1 h—
12 3 4 5 6
H 1 h
12 3zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
N
2.1.2.a. ábra 2.1.2.b. ábra
Azon sorozatokra, amelyek minden határon túl nőnek vagy csökkennek, külön
fogalmat vezetünk be.
2.1.3. Definíció. Azt mondjuk, hogy az (a n ) sorozat határértéke végtelen, ha min
den K számhoz létezik olyan N = N(K)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
£ N, hogy bármelyzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTS
n> N esetén
an > K.
Jelölés: <xn ► oo vagy UniT^—KX) an — oo.
Azt mondjuk, hogy az (o n ) sorozat határértéke mínusz végtelen, ha bármely
k számhoz megadható olyan TV = N(k) G N, hogy bármely n> N esetén
an < k.
Jelölés: an —> —oo vagy limn_»Qo an = —oo.
Megjegyzés. Vegyük észre, hogy divergens sorozatra teljesülhet, hogy an oo

vagy an > o o .
2.1.4. Példa, (i) Legyen an = 2n — 5 minden n G Nre. Ekkor az (an) sorozat

határértéke oo. Ugyanis bármely rögzített K szám esetén, ha az n € N index olyan,
hogy n > (K + 5)/2, akkor
K +5
an = 2n 5 > 2 — 5 = K.
Az TV = N(K) index választható max{l, [(K + 5)/2]}nek.

(ii) Legyen bn ~ 3 — n minden n G Nre. Ekkor lininvoo bn = —oo. Ugyanis
tetszőleges rögzített k szám esetén, ha az n G N index olyan, hogy n > 3 — k, akkor
bn = 3 n < 3 (3 k) = k.
Az N = N(k) index választható max{l, [3 — fc]}nek.

2.1.5. Tétel. Konvergens sorozatnak pontosan egy határértéke van.
Bizonyítás. Legyen az (an) sorozat konvergens. Indirekt módon tegyük fel, hogy a
sorozatnak két különböző határértéke van, azaz (a n ) konvergál az a és a 6 számhoz
is, ahol a^b, mondjuk a < b.
A definíció szerint limnôo an = a és lininôo an = b azt jelenti, hogy bármely
e > 0hoz létezik N\(e), illetvezyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC
iV2(£) szám úgy, hogy
\an — a\ < e minden n > Ni~re, illetve \an — b\ < e minden n > A^re.
így e := —— > 0hoz is létezik A^, illetve A2 szám úgy, hogy
b—a b— a . . xr
a — < an < a + —— minden n > Aire,
illetve
, b— a b—a . ,
0 — < an A(2re.
Ezért, ha n > max{N\, N2}, akkor
b+a b+a
an < ——, illetve —— < a„,
ami ellentmondás. Tehát a határérték egyértelmű.

a
2.1.6. Tétel. Konvergens sorozat korlátos.
22 2. Sorozatok
Bizonyítás.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Tegyük fel, hogy az (an) sorozat konvergens. Definíció szerint ez azt
jelenti, hogy létezik a e t úgy, hogy tetszőleges e > 0hoz megadható J V e N úgy,
hogy \an — a\ < e minden n > Nre. Ekkor, speciálisan e = lhez is létezik N € N
szám úgy, hogy minden n > Nie
a — 1 < an < a + 1.
.
ajv 1
a+1 ■ a2 .zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONML
ChN+l
a
a1 .a ff
JV
Azaz az első N tagtól eltekintve a sorozat minden eleme abszolútértékben kisebb

mint |a — 1| vagy \a+ 1|. így, ha
M := max{|ai|, \ü2\, ■ ■ ■, |ajv|, |a — 1|, |a + 1|},
akkor \an\ < M minden n e N esetén. Tehát a sorozat korlátos.
2.1.7. Tétel.
(i) Ha an —> a és a > 0, akkor van olyan J V s N , hogy an > 0 minden n > Nre.
Azaz a sorozat majdnem minden eleme pozitív {legfeljebb véges sok tag nem
pozitív).
(ii) Ha bn —> b és b < 0, akkor létezik J V e H , hogy bn < 0 bármely n > Nre.
Azaz a sorozat majdnem minden eleme negatív (legfeljebb véges sok tag nem
negatív).
(iii) Ha cn —> c és van olyan N G N, hogy cn > 0 minden n > N~re, akkor c > 0.
(iv) Ha dn —> d és megadható N £ N, ftog?/ d n < 0 tetszőleges n > Nre, akkor
d<0.
Bizonyítás, (i) Definíció alapján an —> a azt jelenti, hogy bármely pozitív srhoz,
így az a > 0 feltétel alapján e := a/2 > 0hoz is megadható J V e N úgy, hogy
a —e<an<a + e minden n > Nie,

azaz
azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
3a .
0 < < a„ < r minden n > TVre,
tehát a„ > 0 minden n > TVre.
b zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPO
TV
2
TV
6r
2.1.7.a. ábra 2.1.7.b. ábra

(ii) Definíció alapján bn —> 6 azt jelenti, hogy tetszőleges pozitív ehoz, így a
6 < 0 feltétel alapján e := —6/2 > 0hoz is megadható J V e N úgy, hogy
b — e<bn Nre,

azaz
— < bn < < 0 minden n > TVre,
tehát bn < 0 minden n > TVre.

(iii) Indirekt úton tegyük fel, hogy c < 0. Ekkor (ii) alapján azt kapjuk, hogy
létezik Ni G N úgy, hogy cn < 0 minden n > TVire, ami ellentmondás.
(iv) Indirekt úton tegyük fel, hogy d > 0. Ekkor (i) alapján azt kapjuk, hogy
létezik TV2 G N úgy, hogy dn > 0 minden n > TV2re, ami ellentmondás.
(i) és (ii) bizonyításakor igazoltuk a következő állítást:

2.1.8. Következmény. Ha cn —> c ^ 0, afcfcor van oZyan TV G N, ao^y minden
n > Nre
\Cn\ > |c|/2.
2.1.9. Tétel.
(i) /ía a, b € K és (a n ), (6n) adoíí sorozatok úgy, hogy an —> a, bn —> 6, és van
oZyan no G N, hogy
an < bn minden n > nora,
akkor a < b.
(ii) Ha (a n ) és (bn) adott sorozatok úgy, hogy an —> oo és van ofo/an no G N, /ÍO<7?/
On < ^>n minden n > nora,

24 2. Sorozatok
—> oo.
akkor bnzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(iii) Ha (an) és (bn) adott sorozatok úgy, hogy an —> —oo és van olyan no € N,
hogy
in > bn minden n > no~ra,
akkor bn —> — oo.
Bizonyítás, (i) Indirekt módon tegyük fel, hogy a > b. Ekkor e := (a — b)/2 > 0
és a n —> a, 6 n —> 6 alapján vannak olyan ni és n2 számok, hogy
i izyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
a —b . ,
\an — a\ < e = —— minden n > n i r e
és
\bn — b\ < e = —— minden n > n 2 re.
így, ha n > max{no,ni,n2}, akkor
a—6 a+b a—b

bn oo alapján létezik ni = ni (ÜT)
úgy, hogy minden n > n i r e
an > K.
Felhasználva az an < bn (n > no) feltételt, kapjuk, hogy ha n > max{no,ni},
akkor
bn> an > K,
azaz bn —* oo.
(iii) Legyen k G R adott. Ekkor a„ + —oo miatt létezik ni úgy, hogy minden
n > nire
a„ < k.
Felhasználva az an > bn (n > no) feltételt, kapjuk, hogy ha n > max{no,ni},
akkor
bn < an < k,
azaz bn —* —oo. _
Az első eredmény bizonyításakor igazoltuk a következő állítást:

2.1.10. Következmény. Ha an —> a, bn —* b, és a > b, akkor van olyan N € N
index, hogy an > bn minden n > Nre.
2.1.11. Tétel. Rendőrelv. Ha a e R és (an),(bn),(cn) adott sorozatok úgy, hogy

anzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
—> a, cn —> a, és van olyan no € N, hogy
an < bn < cn minden n > no~ra,
akkor bn —> a.
Bizonyítás. Legyen e > 0 adott. Az an —» a és c„ —> a definíciója alapján léteznek
ni és n m r e , illetve \cn — a\ < e minden n > ri2re.
Ekkor felhasználva azt, hogy minden n > no esetén an < bn < cn, kapjuk, hogy
bármely n > max{no,ni,7i2} esetén
a — e < an < bn < cn < a + e,
azaz |6 n — a\ < e. Tehát bn —> a.
/0r,
no no
2.1.11.a. ábra 2.1.11.b. ábra

26 2. Sorozatok
2.2. Műveletek sorozatokkal
Konvergens sorozatokból új konvergens sorozatokat kaphatunk bizonyos alap

műveletek alkalmazásával.
2.2.1. Tétel. Legyenek adottak az (an), (bn) sorozatok és az a,b,c számok úgy,
hogy línT^_oo o,n = a és lininôo 6n = b. Ekkor
(i) a {ca„) sorozat is konvergens, és határértéke ca.
(ii) az (an + bn) sorozat is konvergens, és határértéke a + b.
(iii) az (anbn) sorozat is konvergens, és határértéke ab.
(iv) ha még bn =fi 0 minden nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
£ NrezyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFE
és b ^ 0, akkor az I —^ ] sorozat is konver
\bnj
gens, és határértéke a/6.
(v) ha még an > 0 minden n e Nre, és k € N rögzített szám, akkor a ({/(%)
sorozat is konvergens, és határértéke \/a.
Bizonyítás, (i) Ha c = 0, akkor ca = 0 és can = 0 minden n € N indexre, így

|ca n — ca| = 0 < e bármely e > 0 szám és tetszőleges n £ N index esetén.
Legyen c ^ 0 és e > 0 tetszőleges szám. Ekkor az a n —> a definíciója alapján
azt kapjuk, hogy e/|c| > 0hoz megadható N £N úgy, hogy
a| < — minden n > Nie,
azaz
\can — ca \c\\an ■ a\ < lel 7r = £ minden n > iVre.
c
Tehát mindkét esetben ca n —» ca.

(ii) Legyen e > 0 tetszőleges szám. Az an —> a és 6„ —> 6 alapján e/2 > 0hoz
léteznek iVi és ÍV2 egészek úgy, hogy
\an — a\ < e/2 minden n > iVjre, illetve |6„ — 6| < e/2 minden n > A^re.
így
e e
\{an + bn) (a + 6)| = \ana + bnb\ <\an a| + \bn b\ < + = e
minden n > m&x{N\,N2} esetén, vagyis (a„ + 6„) határértéke a + b.

(iii) Legyen e > 0 tetszőleges szám. Kovergens sorozat korlátos, így van olyan
K pozitív szám, hogy \an\ < K minden n € N esetén. Az an —> a és bn —» 6
£ E
alapján —j.—— > 0, illetve —. > 0hoz megadható iVi, illetve N2 természetes
szám úgy, hogy
■a\ < minden n > Nire,

2(|&| + 1)
illetve
\bn — b\ < —= minden n > A^re.
így
|anfcn ab\ = \anbn — anb + anb — ab\
< \anbn anb\ + \anb ~ ab\ = \an\\bn b\ + \b\\an a\
<K +
é ^mrT)<£2 + £ =£
2
minden n > max{7Vi, N2} esetén, vagyis (anbn) határértéke ab.
(iv) A bn —> b =/= 0 tulajdonság miatt van olyan iVi G N, hogy \bn\ > \b\/2
minden n > Ni esetén. Továbbá létezik K pozitív szám, hogy \an\ < K minden
n G N index esetén. így, an —> a és bn —* 6 (^ 0) miatt, bármely — > 0, illetve
> 0 számhoz megadható ÍV2, illetve N$ egész úgy, hogy

4K
, e\b\
\an—a\ < —— mmden n > N2ie,
illetve
eb2
\bn — b\< —— minden n > Nîe.
Ezek alapján, ha n > max{iVi, N2, N^}, akkor

anb abn {an ~a)b + a(b bn)
bn b bnb
\an a\\b\ + | a | | b 6 n | _ \an a\ \a\\b bn\
\bnb\ K\ 2 \bn\\b\
\an a\ \a\\bbn\ I lt L,2lfll
"^ ILI ~l~
JM ¥H
a +lK bl
\\b\ V
2
e\b\ 2 £^_2K_e e_
<
4 \b\ 4K b ~ 2 2 ~ £ '
+ 2 +
(v) Legyen e > 0 adott. Ha lim n ôo a» = 0, akkor an > 0 alapján az £fc > 0
számhoz megadható N G N úgy, hogy
a„ < efc minden n > Nxe,

es így
28 2. Sorozatok
tfa^. < e minden n > Nre,
azaz ifó^, —► 0 = ^/a.

Amennyiben a ^ 0, akkor a > 0, hiszen an > 0 minden n € N indexre.
Továbbá an —* a ^ 0 alapján az
EV^Ü*"1 > 0
számhoz létezik N G N úgy, hogy minden n > iVre
k 1
\ana\ < £:Va
1
~.
Ugyanakkor vl > 0, B > 0 esetén
Ak Bk = (A B){Ak~l + Ak~2B + Ak~*B2 + ■■■ + ABk~2 + Bk~l).
így az A = {/a^, B = ^fa választással
ana=(^^)(tfo^+tfolF2a+ + V^^2 + VoT^\ .
Ezért bármely n > N index esetén
,,— k/t \ana\

VF+ Va l~ a + +V^kZ2+
k 2
V^
_ \an a\ e\/ak~1
k
— / i_i fc/ rr_ 1
l I
va* va*
Tehát ^ ö ^ * ^ a .
D
Divergens sorozatokra is érvényesek bizonyoszyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPO

műveleti szabályok:
75
2.2.2. Tétel.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Tegyük fel, hogy an —> oo, 6 n —» oo és c n —► c € R. Ekkor
(i) a„ + c n —> oo.
(ii) a„ + bn —> oo.
(iii) a„6 n —> oo.
(iv) /m c > 0, akkor cnan —> oo.
(v) /ia c < 0, akkor cnan —> —oo.
(vi) /ia c n > 0 minden n € Nre és c = 0, oMor ^ > oo.
(vii) ha an > 0 minden n e Nre, afcfcor ^ ► 0.
Bizonyítás, (i) A 2.1.6. tétel alapján a konvergens (c n ) sorozat korlátos, azaz van
olyan k szám, hogy k < cn minden n G N indexre. Ugyanakkor an —> oo miatt
tetszőleges K számhoz, és így K —khoz is megadható N G N úgy, hogy an > K — k
minden n > JVre. így, ha n > N, akkor
an + cn > K k + cn > K.
(ii) Ekkor tetszőleges K/2 számhoz megadható Ni,N2 G N úgy, hogy

an > K/2 minden n > Aire, és bn > K/2 bármely n > iV2re. így, ha
n > max{JVi,JV2}, akkor
an + bn> K/2 + K/2 = K.
(iii) Az 1 számhoz megadható Ni € N úgy, hogy an > 1 minden n > Niie, és

tetszőleges K számhoz megadható J V 2 e N úgy, hogy bn > K bármely n > A^re.
így, ha n > max{A7i, A2}, akkor
anbn > K.
(iv) Ekkor van olyan N\ G N úgy, hogy 0 < c/2 < cn minden n > Ni~
re. Továbbá tetszőleges 2K/c számhoz megadható A^ G N úgy, hogy an > 2K/c
bármely n > A?2re. így, h a n > max{ATi, A^}, akkor
■ 2K/c = K.
cnan > c/2zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
(v) Ekkor a (dn) := (—cn) sorozatra (iv) alapján azt kapjuk, hogy tetszőleges
K számhoz van olyan J V s N , hogy bármely n > Are dnan > K. így, ha n > N,
akkor
CjiClji = u,ndfi <^ ív.
(vi) Ekkor bármely pozitív számhoz, így e = 1/(\K\ +1) > 0hoz is van olyan
A" G N, hogy bármely n > Nie 0 < c„ < e. így, ha n > N, akkor
— > = \K\ + l>K.
(vii) Ekkor bármely pozitív számhoz, így K = l/e > 0hoz is van olyan
N £N, hogy bármely n > A^re an > l/e > 0. így, ha n > N, akkor
0 < — < e.
an
D
30 2. Sorozatok
A következő példa mutatja, hogy divergens sorozatok hányadosára és különb

ségére nem mondható ki általános szabály.
2.2.3. Példa, (i) Legyen an = n,bn = (2n —5)n, cn — (2n — 5)n 2 minden n G Nre.
Ekkor
a
m "ni CnzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
—► OO, e s
lim — = lim (2n — 5) = oo,

n—>oozyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
<zn n—>oo
illetve
lim — = lim — = 0.
n—»oo c n n—»oo 77,
(ii) LegyenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
an = n + 3, 6„ = 3 — n, cn = 2n — 3 minden n G Nre. Ekkor
an,cn —> oo, í>„ —> o o , és
lim (6 n + a n ) = lim 6 = 6,
illetve
lim (bn + c„) = lim n = oo.
(iii) Legyen a„ = (—l) n /(n+3) minden n G N~re. Ekkor a n —> 0, de az ( l / a „ )

sorozatnak nem létezik határértéke. Azaz a fenti tétel (vi) állításánál fontos, hogy
a sorozat elemei valamely indextől kezdve egyező előjelűek legyenek.
a n = ( l ) n / ( n + 3) l / a n = ( l ) n ( n + 3)
2.3. Speciális sorozatok 31
2.3. Speciális sorozatok
2.3.1. Tétel.
(i) Legyen c G R adott, és an = c minden n G N esetén, ekkor
lim a„ = lim c = c.
n—>oo n—>oo
(ii) Legyen p pozitív racionális szám, ekkor
lim np = oo és lim — = 0 .
n—>oo n—>oo 71P
(iii)
00, ha q>l,
1, ha 9=1,
lim qn = <
o, ha 1 < g < 1,
nem létezik, ha «<l.
(iv) Legyen c > 0, ekkor

lim v^c = 1.
(v)
lim ^/n = 1.
n—>oo
(vi) Legyen a G Q tetszőleges és p > 0, ekkor
lim — — = 0.
n>oo (1 + p ) n
(vii) Legyen a G K adoíí, eA;fcor

hm — = 0.
n—*oo fi\
(viii)
1
i i < v sin(l/n)
hm cos — = 1 es hm — 1 — = 1.
n—>oo n n—>oo 1/n
32 2. Sorozatok
Bizonyítás,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(i) Minden n G Nre an = c, így bármely e > 0 esetén
on — c\ = \c — c\ = 0 < £
tetszőleges n 6 N indexre.
(ii) Legyen p G P rögzített észyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
K tetszőleges szám. Mivel minden számnál van
nagyobb természetes szám, így van olyan no G N, hogy no > |ÜT l 1 ^. Ezért bármely
n > no index esetén
np > K, és így lim np = oo.

n—>oo
Innen, a műveleti szabályok alapján
lim — = 0.
n—»oo 77,P
(iii) Legyen g > 1. A Bernoulliegyenlőtlenséget alkalmazva kapjuk, hogy
qn = (l + (q 1))" > 1 + n{q 1) > n(g 1).
Ez n(q — 1) —> oo alapján azt jelenti, hogy qn —> oo.

A q = 1 esetben g n = 1 minden n G Nre, ezért (i) alapján qn —> 1.
A g = 0 esetben g n = 0 minden n G Nre, ezért (i) alapján qn —» 0.
Legyen 0 < |g| < 1. Ekkor \l/q\ > 1. Ezért (|l/g|) n » oo, ahonnan \q\n > 0.
Mivel
Mn<í n
< |9| n
minden n indexre, ezért a rendőrelv alapján g" —> 0.
Legyen q < —1. Ekkor ű2 n i < 0 és a2„ > 0 minden n G Nre, azaz végtelen
sok tag pozitív, illetve negatív, ezért a határérték ha létezik, csak 0 lehet. De
\an\ > 1 miatt ez nem lehetséges. Ezért ebben az esetben a sorozatnak nem létezik
határértéke.
(iv) Ha c > 1, akkor vfc > 1 minden n G Nre. A Bernoulliegyenlőtlenség
alapján minden n G Nre
c= (l + ( ^ l ) ) " >l+n(v/5l)>n(v/El),
ezért
0 < tfc1 < .
n
Mivel c/n —> 0, a rendörelv alkalmazásával l/c — 1 —> 0 adódik, amiből ^/c —> 1
következik.
2.3. Speciális sorozatok
Amennyiben 0 < c < 1, akkor 1/c > 1, és így az
/1/c
azonosság és műveleti szabály felhasználásával kapjuk, hogy vfc —> 1.

(v) A binomiálistétel alltalmazásával, az n > 2 esetben, az a = 1 és
tfn — 1 választással kapjuk, hogy
fc=0
>Q(î) 2 = !fcl)(î) 2 .
így, minden n > 2 index esetén
0<zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED
tfnK J ,
V n—1
es innen
/ n » 1.
(vi) Legyen k olyan rögzített természetes szám, hogy k > a. Ha n >

akkor n — k > n/2. így a binomiális tétel alapján
n\ k k + 1) fc n* pfc
n(n — 1) •zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
■ • (n —zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
(l+p)n>[k)pk = p > k
Jfe! YW
Innen
na „2kk\ 2kkl 1
0< — (1 + p)rn < n° nkpk pk n
Mivel k — a > 0, ezért (ii) alapján
lim 0.
n>oo (1 +p)n
(vii) Tetszőleges n e N esetén n! > (n/3) n / 2 . így
n/2
f1
u
a n ^ |a| n _ |a|" /3a2N
n! n! " (n/3)"/ 2 ~ \ " ,) <
ha n > 12a 2 . Ezért

rt
hm — = 0.
7i—*oo n!
34 2. Sorozatok
(viii) Legyen n G N rögzített. Tekintsük a 2.3.1. ábrát, ahol az OPQ egység

sugarú körcikk PQ ívének hossza 1/n. Az OPR derékszögű háromszög tartalmazza
az OPQ körcikket, a körcikk pedig az OPQ háromszöget.
tan
sin
1/n
2.3.1. ábra
így
lsin(l/n) l(l/n) _ 1 • tg(l/n)
= toPQ < íkörcikk = ~ < toPR
2 ""* ' — 2 " ~ 2
ahol topQ, íkörcikk, és topR jelölik az OPR derékszögű háromszög, az OPQ kör
cikk, és az OPQ háromszög területét. Innen
. 1 1 1 sin (1/n) 1 sin (1/n)

sin < < tg = TTJT, => cos < y < 1
n n n cos(1/n) n 1/n
tetszőleges n G N esetén.
A cos 2a = 1 — 2 sin 2 n azonosságból, a sin(l/(2n)) < l/(2n) egyenlőtlenség
alapján
1
cos = 1 2 sin2 — > 1 2 ( —
n 2n V 2n Sin5"
Ezért
1__L I sin (1/n)
2n 2 n 1/n
minden n E N esetén. így
r 1 , , sin (1/n)
hm cos — = 1 es v hm = 1.
n—>oo n n—>oo 1/n
2.4 Sorozatok további tulajdonságai 35
Megjegyzés.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Vegyük észre, hogy az utolsó állítás bizonyításában nincs annak sze
repe, hogy a szög í/n alakú, nyilván tetszőleges TT/2 > a > 0 szögre teljesül, hogy
a2 sin a
1 < cos a < < 1.
2 a
2.4. Sorozatok további tulajdonságai
2.4.1. Tétel. Monoton és korlátos sorozat konvergens.

Bizonyítás. Tegyük fel, hogy (an) sorozat monoton növő és korlátos. Ekkor
H := {an | n G N}
nemüres, korlátos részhalmaza a valós számok halmazának. R felsőhatártulajdon

sága miatt a H halmaznak van legkisebb felső korlátja. Legyen a := svpH G K.
Ekkor
an < a minden n € Nre.
Megmutatjuk, hogy an —> a.
Legyen e > 0 tetszőleges, rögzített szám. Ekkor az a — e < a egyenlőtlenség
miatt a — e nem felső korlátja a H halmaznak. Következésképpen megadható k € N
index úgy, hogy
afc > a — e.
Mivel az (a n ) sorozat monoton növő és a felső korlátja, azt kapjuk, hogy
a — e < ük <an <a minden n > kia,,
azaz
|a n — aj <zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
£ mindenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
n > kra.
Tehát (a„) konvergens, konvergál sup{a n | n € N}hez.
Hasonlóan kapjuk, hogy amikor a korlátos (a„) sorozat monoton csökkenő,
akkor (a„) határértéke inf{a„ | n G N} G M.
Megjegyzés. Legyen an = n és bn = (—1)" minden n G Nre. Ekkor az (a„)

monoton növő, de nem korlátos sorozat, és an —> oo. A (6„) sorozat korlátos, de
nem létezik határértéke. Azaz egyik feltétel sem elegendő önmagában a konvergen
ciához.
36 2. Sorozatok
2.4.2. Példa. Legyen an = l + l / 2 2 + l / 3 2 + • + l / n 2 (n G N). Ekkor (a„) nyilván

monoton növő. Teljes indukcióval megmutatjuk, hogy felülről is korlátos, minden
n > 1 index esetén
an < 2 .
n
Az állítás n = 2 esetén a 2 = 1 + 1/4 = 5/4 < 3/2 alapján igaz. Tegyük fel, hogy
n = m esetén am < 2 — —. Ekkor, felhasználva, hogy bármely m G N szám esetén
1 1 1
2 <
m+1 (m + 1) m'
n = m + lre kapjuk, hogy
1 1 1 1 „
2
1 1 „ 1
Jm+l 1 + 2^2 + 37TT
2 + + ^ 52 + 7
m r r
(m + 1) r ?
2 <
m + 7 r
(m+1) r ^
2 <2
m + 1"
így az állítás igaz minden n > 2 esetén. Tehát (a„) monoton növő, korlátos sorozat.
Ezért az előző tétel szerint konvergens, és limnôo an < 2. Az is megmutatható,
hogy
7T2
lim an
2.4.3. Definíció. Legyen (nk)kLi természetes számok szigorúan növő sorozata. Ek
kor az (ank)%xL1 sorozatot az (an)%L1 sorozat egy részsorozatának nevezzük.
2.4.4. Definíció. A z a g R szám azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED
(a n )£Li sorozatzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
torlódási pontja, ha az (a„)'^L1
sorozatnak létezik egy olyan (ank)'^L1 részsorozata, amely konvergál ahoz.
Megjegyzés. Egyszerű igazolni, hogy konvergens sorozatnak pontosan egy torló
dási pontja van. Továbbá, ha egy sorozatnak a határértéke végtelen, akkor a
sorozatnak nincs torlódási pontja.
2.4.5. Példa. Legyen an — 1/n + (—1)™ minden n € Nre. Ekkor
(2fc)E=i és (2*1)2^
a természetes számok szigorúan növő sorozatai, és így az
(a 2fc )r=i = ( l / W + l)r=i és (a 2 f c _i)2i 1 = ( l / ( 2 f c l ) l ) 2 i 1
sorozatok az ( a „ ) ^ j sorozat részsorozatai. Nem nehéz belátni, hogy lim a,2k = 1

fc—*oo
és lim a2ki — —1, azaz —1 és 1 torlódási pontjai (a n )nek. Innen következik,
k—+oo
hogy (a„)nek nem létezik a határértéke.
2.4 Sorozatok további tulajdonságai 37
1
an = l/n+(l)n
2.4.6. Tétel. BolzanoWeierstrasstétel. Minden korlátos sorozatnak van konver
gens részsorozata.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy az (a„) sorozat korlátos. A korlátosság miatt vannak
a\ és 0i számok úgy, hogy
ai < an < 0i minden n G Nre.
így az ni := 1 definícióval
Qi < ai =ani < 0i.
Cíi dl fa
Felezzük meg az [ai;/3i] intervallumot. Kapjuk az [an; °11^1} és [ai^1 ;0i]

zárt intervallumokat. Az [a\; Cll%^1] és [ai^1;0i] intervallumok közül teljesül
legalább az egyikre, amit jelöljünk [a%; 02]ve\, hogy végtelen sok n index esetén
a« € [a2',/?2] így biztosan van m > n\ úgy, hogy am G [0:2; 02} Legyen n2 = m.
Ekkor
ai < a2 <an2 <02 <0i, 02ot2 = (0i a i ) •
ai = a2 an2 fa fa
Hasonló módon, jelölje [0:3;/^J az [0:2;/y intervallum azon felét, amelyben

az (a„) sorozatnak végtelen sok tagja van. Továbbá jelöljön a„ 3 egy olyan sorozat
elemet, amelyre n 2 < n3, és
ati < a2 < a3 < a„3 < 03 < 02 < 0i, 03 a3 = ~^{0i a{).
38 2. Sorozatok
Cl «3 an 3 /3 3 /?i
Tegyük fel, hogy k > 3 esetén a i , a 2 , . . . ,ak, /3i, p2, ■. ■, Pk és n i , n 2 , . . . .n*

már definiálva van így: az (an) sorozatnak végtelen sok tagja esik az [ak; Pk] inter
vallumba, n\ < n2 < ... < rifc_i < nk, és
a
a\ < a fc _i <ak < ank < pk < /3ki < 0i, 0k ak = j—[{0i ~ i)
H——t
a
"1 * Pk Pl
Ekkor jelölje [ak+i; Pk+i] az [ajt;/?*,] intervallum azon felét, amelyben az (a„)
sorozatnak végtelen sok tagja van, és ank+1 egy olyan sorozatelemet, amelyre nk <
nk+i, es
a\ < ak < ak+1 < ank+1 < pk+1 < 0k < 0i, Pk+i ak+1 = ^(Pi a^.
(ak)kxL1 és a mono
Tehát teljes indukcióval definiáltuk a monotonzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONML
növő és korlátoszyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU
ton csökkenő és korlátos (Pk)'kLi sorozatokat, továbbá az (a n )^Li sorozat {ank)'kLi
részsorozatát úgy, hogy minden k £ N indexre
OLI < OLk < ank < Pk< Pi, és pkak = ^—[(01 «i)
Mivel {an) monoton növő és korlátos, (Pn) monoton csökkenő és korlátos sorozatok,
ezért
a := lim ak = swp{ak | k £ N}, /3 := lim Pk = iní{Pk \ k G N}.

zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
k—*oo k—*oo
Speciálisan
ót > Qk, P < Pk minden k £ Nre.
Mivel ak < Pk minden k £ Nre, így a < p. Ezért, bármely k £ N indexre
0 < P a <pk otk = 2 ^ 1 ( 0 1 " a i )

De
,. Pian
hm —T,— = 0,
2.4. Sorozatok további tulajdonságai 39
amiből következik, hogy a = /?. Mivel
otk < ank <(3kzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH

(k£zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
N),
a rendőrelv alapján
a = lim ctk = lim ank — lim (3k = 0 = a.
k—*oo k—>oo A:—>oo
Azaz (a nj .) konvergens részsorozata a korlátos (a n ) sorozatnak.
2.4.7. Definíció. Azt mondjuk, hogy az (an)'^'=í sorozat Cauchysorozat ha bár

mely e > 0hoz létezik N = N(e) € N úgy, hogy
\an — dm\ < £ minden n,m > N esetén.
2.4.8. Tétel. Az (an) sorozat akkor és csak akkor konvergens, ha Cauchysorozat.

Bizonyítás. Tegyük fel, hogy az (an) sorozat konvergens. Ekkor van a e R úgy,
hogy lim„_»00 an = a. így bármely e/2 > 0 számhoz megadható N € N úgy, hogy
\an — a\ < e/2 minden n > Nie.

Ekkor minden n,m > N esetén
\an a\< e/2, \am a\ < e/2.
így
e e
\an ~ am\ = \{an a) + (a am)\ < \an a\ + \am a\ < + = e.
Azaz (a„) Cauchysorozat.

Tegyük fel, hogy (a„) Cauchysorozat, azaz bármely e > 0hoz létezik N =
N(s) G N úgy, hogy
N \an — am\ < e minden n,m> N esetén.
Speciálisan e = lhez is megadható A^(l) € N úgy, hogy
\an — am\ < 1 minden n,m > N(l) esetén.
Válasszuk az l > 0 egészet úgy, hogy l > N(l). Ekkor minden n > l esetén
\&n — a/| < 1 azaz a/ — 1 < an < ai + 1.

40 2. Sorozatok
így minden n € Nre
\an\ < max{|ai|, |Ű2|, . . . , |aj|, \ai 1|, \ai + 1|},
tehát az (an) sorozat korlátos. Ekkor a BolzanoWeierstrasstétel alapján létezik

az (an)^=1 sorozatnak egy konvergenszyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFE
(ank)'£L1zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
részsorozata. Azaz létezik a € R
úgy, hogy limfc_oo ank = a. Ezért tetszőleges e/2 > 0 számhoz megadható Ni € N
úgy, hogy
\aUk — o| < e/2 minden k > Ni~ie.\
Mivel (a n ) Cauchysorozat, ezért a fenti e/2höz is létezik N2 € N úgy, hogy
\an ~ am\ < e/2 minden n,m> N2 esetén.
így, ha k > max{7Vi, A^}, akkor nk > k miatt

e e
\a.k a\ = \(ak ank) + (ank a)\ < \ak ank\ + \ank a\ < + = e.
Azaz (an) konvergens.

D
2.4.9. Példa. Legyen an = 1 1 / 2 + 1 / 3 1 / 4 + • + ( l ) n + 1 / n minden n e Nre.

Ekkor bármely e > 0 esetén, ha n > m > l / e , akkor
C_l)m+2 / 2)m+3 /_!)"+!

ön Cty]
m+ 1 m+2
1 1 1 1 (l)n+1
m+ 1 m+ 2+m+ 3 m+ 4 n
1 1 1 1 (_l)n+l
m+1 m+ 2 m+ 3 m+4 + ••• + n
1
< < e.
m+ 1
Azaz (a n ) Cauchysorozat, és így konvergens. Később igazoljuk, hogy
lim an = In 2 (= loge 2).

2.5. Az e szám 41
2.5. Az e szám
2.5.1. Tétel. Minden n G Nre legyen
o„ := ( 1 +
Ekkor az (an) sorozat konvergens.

Bizonyítás. A számtani és mértani középre vonatkozó egyenlőtlenség
»+i/TT TT / h+b2\ h bn + bn+í

+
■ • •zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
V 0 i 0 2zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
bnbn+i < — .
n+ 1
alapján, a b\ = 1, 62 = 63 = . . . = fcn+i = 1 + választással
y V nj n+1 n+1 v r
ahonnan an < an+i, azaz a sorozat monoton növő.

Ha 61 = 62 = \> &3 — bi = ... = bn+i = 1, akkor
,+1/T 1/2 + 1/2 + 1 + • • • + 1 + 1 n

_
V4 n+1 n+1'
és így az
l < ű n = ( l + i)"<(l + i)n+1<4
egyenlőtlenség alapján (a„) korlátos. így a monoton és korlátos (a„) sorozat kon
vergens, konvergál sup{a„ | n G N}hez (2.4.1. tétel).
2.5.2. Definíció.
e := lim ( 1 +
2.5.3. Tétel. Legyen
ioj!
Ekkor limnôo bn = e.
42 2. Sorozatok
A (bn) sorozat nyilván monoton növő. Korlátos is, mert
, ,
1 1 1 1
Ö = 1 + 1 +
" 2 ! + 3! + 4 ! + + ^!
1 1 1 1
< 2 + 12
— + 2— 3 +34
— —— + ••• +( n l ) n
1 2) \2 3/ V3 4
7 V"1 n
= 3<3.
n
Tehát (bn) konvergens.
A binomiális tétel és az
n\ 1 _ n\ 1 _ 1 (n j + l)(n j + 2) •zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU
■ ■ (n zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZY
í)n 1
egyenlőtlenség alapján
a„. = I 1 +
n
Innen, a rendörelv alapján
e = lim an < lim bn.
Legyen k e N rögzített. Minden n > k esetén

n n / \ .. k
1+
»J ^ v / ^ ' ^ U
=zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£1 (n j + l)(n j + 2) • • •(n l)n
7! nJ
A műveleti szabályok alapján
* 1 (^ j l \ (, j 2
'J
Azaz e = l i m ^ o o an>bk, és így limn^x, bn < e. Tehát lim„ôo bn = e.
D
2.5. AzzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
e szám 43
2.5.4. Tétel, e irracionális.

Bizonyítás. Legyen B É N rögzített és m > n tetszőleges természetes szám. Ekkor
1 1 1 J_
1 A 1 1 . . 1
< ,n +. l. .). ! \ 1 + n + 1 (n + 1) 2 (n + i)"»(«+i)
n 1 1
L
1 (n+1)'""
(n + 1)! 1 n+1
4
^ ' n+
így
1
ebn= lim (6 m bn) <
n + 1
( )!l^+T n
n'
Tegyük fel, hogy e racionális, azaz van olyan p, q € N, hogy e — p/q. Ekkor
■ (2q —zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
1)! egész szám, és a fentiek alapján (n = 2q)
(2q)\e = 2pzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
0<(2q)\(e~b2q)<^<l.
Ugyanakkor
2q 2q
i (2qy
(2qy.b2q=(2qy.f:^=f:^
J J
j=0 j=0
nyilván egész szám. Ezért azt kaptuk, hogy (2q)\(e — b2q) olyan egész szám, amely
a 0 és az 1 között van. Ez ellentmondás.
3. Valós függvények határértéke, folytonossága
3.1. Határérték
A továbbiakban feltesszük, hogy az / valós függvény az £0 pont valamely

környezetében értelmezve van, kivéve esetleg azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
xo pontot. Továbbá az x, xn (n €
N) pontok elemei / értelmezési tartományának.
3.1.1. Definíció. (Környezetés) Az / függvénynek az xo pontban a határértéke A,

ha bármely pozitív ehoz megadható 8 = 5(e) > 0 úgy, hogy
ha 0 < \x — xo\ < 6, akkor |/(x) — A\ < s.
Jelölés: lim^^^,, f(x) = A.
1+ e
3.1.2. Definíció. (Sorozatos) Az / függvénynek az xo pontban a határértéke A, ha

minden olyan (a;n) sorozatra, amelyre xn ^ xo minden n G Nre, és xn —> XQ, a
függvényértékek (f(xn)) sorozata Ahoz tart.
3.1.3. Tétel. A fenti két definíció ekvivalens.

46 3. Valós függvények határértéke, folytonossága
Először megmutatjuk, hogy a környezetés definícióból következik a
sorozatos. Tehát tegyük fel, hogy bármely e > 0hoz létezik ő = ő(e) > 0 úgy,
hogy
ha 0 < |x — a?o| < 5, akkor \f{x) — A\ < e.
Legyen (xn) egy olyan sorozat, amelyre xn —> XQ, xn ^ XQ. Ekkor xn —> xo miatt
a fenti 5 > 0hoz létezik N = N(6) küszöbindex úgy, hogy
minden n > Nie 0 < \xn — XQ\ < Ö.

így
minden n > N(ő(e))i& |/(a; n ) — A\ < e.
Azaz f(xn) —> A.

Most tegyük fel, hogy a sorozatos definíció teljesül, azaz minden olyan (xn)
(xn ^ XQ) sorozatra, amelyre xn —> XQ, a függvényértékek (f(xn)) sorozata Ahoz
tart. Indirekt úton tegyük fel, hogy a környezetés definíció nem igaz. Azaz létezik zyxwvutsrqp
£o > 0 úgy, hogy mindenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
5 > 0hoz van olyan x pont, amelyre
0 < | x x o l < £ és \f(x) A\>e0
Ekkor bármely rögzített n G N esetén a í = 1/n hez létezik xn úgy, hogy
0 < \xn XQ\ < 1/n és \f(xn) A\ > e 0 .
így kapunk egy (xn) (xn =/= x0) sorozatot, amely konvergál xohoz, az (f(xn))
sorozat azonban nem tart ^4hoz, ami ellentmondás.
A sorozatok megfelelő tulajdonságaiból rögtön adódik az alábbi

3.1.4. Következmény. Ha lim x _ ;z:o f(x) = A és lim x _ x o g(x) = B, akkor
(i) lim x ^ X 0 (/(x) + g(x)) = A + B,
(ii) limx^Xo(f(x)g(x)) = AB,
(iii) limx^X0{f(x)/g(x)) = A/B, haBÔ.
3.1.5. Definíció. Az / függvény xo pontban vett bal oldali, illetve jobb oldali ha
tárértékének definícióját kapjuk, ha a 3.1.1. definícióban xre az x < xo, illetve az
x > xo, és a 3.1.2 definícióban az {xn} sorozatra az xn < xo, illetve az xn > xo
feltételt is megköveteljük. Jelölés:
lim f(x) = A, illetve lim /(x) = A.
Ezek alapján a függvénynek pontosan akkor létezik határértéke, ha a bal és jobb

oldali határértékek léteznek és egyenlőek.
1 2 3 4 1 2 3
f(x) = [x] /(x) = {x}

3.1.6. Példa, (i) Legyen f(x) = c, ahol c tetszőleges valós szám és g(x) = x. Ekkor
tetszőleges XQ pontban, bármely xn —> XQ sorozat esetén
f{xn) =c* c és g(xn) = x„ > x0,

azaz
lim f(x) = lim c = c és lim g(x) = lim x = xo.
X —*Xo X—*XozyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC
X—► X ozyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
X—>Xo
(ii) Legyen f(x) = [x], ahol [x] az x egészrészét jelöli. Azt állítjuk, hogy
lim fxl = 1.
x » l , 7 LzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
'
Ugyanis bármely e > 0hoz megadható ő := 0,3 úgy, hogy minden
0 < | a ; l , 7 | < (5 = 0,3, azaz 1,4 < x < 2 (x ± 1,7) esetén

|[a:]l| = | l l | = 0 < e .
Az xo = 2 helyen a bal és jobb oldali határértékek léteznek csak:
lim \x] = 1, és lim fa;| = 2.

x*2 x^2+
Ugyanis, ha 0 < x — 2 < 1, azaz 2 < x < 3, akkor [a;] = 2 és, ha 0 < 2 — a; < 1,
azaz 1 < a; < 2, akkor [x] = 1. így az x = 2 pontban az / ( x ) = [x] függvénynek
nem létezik határértéke.
(iii) Legyen /(x) = {x}, ahol {x} az x törtrészét jelöli, azaz
{x} = x — [x]. Ekkor
lim {x} = 0,7,
x—>1,7
es
lim {x} = 1, és lim {x} = 0.
x*2~ x>2+
(iv) Legyen / : R \ {0} 3 x K> S!SJÍ e R . A függvénynek létezik a határértéke

a 0 pontban, mégpedig
sin a;
hm = 1.
x ^ OzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
X
Megmutattuk (2.3.1. tétel (viii)), hogy ha TT/2 > x > 0, akkor
x2 sin x
1 < _ _ < ! ,
2 x
es így
sina;
hm = 1.
x^0+ X
Továbbá a sin x és az x függvények páratlanak, ezért / páros, azaz
sinx sin(—x)
x —x
és így
sin a; .. sin a;
hm = hm .
x+0 X z»0+ X
(v) Legyen / : R \ {0} 3 x —

i > sin(l/a;) € R. A függvénynek nem létezik a
határértéke a 0 pontban. Ugyanis
ha xn = — , akkor sin — = sinrwr = 0,

Í17T Xn
míg
ha yn = —; , akkor sin — = sin(7r/2 + 2mr) = 1,
7T/2 + 2nir yn
azaz
lim sin — = 0 ^ 1 = lim sin —.
n—oo xn nôo yn
3.1.7. Definíció. Az / függvénynek az xo pontban végtelen a határértéke, ha bár

mely (a;n) (x„ / a;o) sorozatra xn —» a;oból {f(xn)} —> °o következik. Ekvivalens
módon: ha bármely K G R számhoz megadható 5 > 0 úgy, hogy
amennyiben 0 < \x — xo\ < S, akkor f(x) > K.
Jelölés: limx_+Xo /(#) = oo. Hasonlóan definiálható linix^,, f(x) = —oo és a

megfelelő bal és jobb oldali határértékek, azaz
lim f(x) = oo, lim f(x) = oo, lim f(x) = —oo, lim f(x) = —oo.
/(z) = l / ( x l ) 2 f(x) = l/(xl)

Most tegyük fel, hogy az / függvény értelmezési tartománya tartalmaz egy
(a, oo) alakú intervallumot.
3.1.8. Definíció. Az / függvénynek a végtelenben vett határértéke A, ha bármely
(xn) sorozatra xn —» ooből f(xn) —> A következik. Ekvivalens módon: ha bármely
e > Ohoz létezik R szám úgy, hogy
amennyiben x > R, akkor \f(x) — A\ < e.
Jelölés: lim^ôo f(x) = A.
f(x)=x/(xl) f(x) = (lx2)/x

3.1.9. Definíció. Az / függvénynek a végtelenben vett határértéke végtelen, ha
bármely (xn) sorozatra xn —> ooből f(xn) —+ oo következik. Ekvivalens módon:
ha bármely K G K számhoz megadható ü szám úgy, hogy
amennyiben x > R, akkor f(x) > K.
Jelölés: limjôo f(x) = oo. Hasonlóan definiálható lim x _ >00 f{x) = — oo
Ha az / értelmezési tartománya tartalmaz egy (—oo,a) alakú intervallumot,
akkor a fentiekkel analóg módon definiálható a határérték a mínusz végtelenben:
lim f(x) = A, lim f(x) = oo, lim f(x) — —oo.
3.1.10. Példa,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(i)
sini
lim = 0,
x—»oo X
mert
< < e, ha x > R = l / e .
(ii)A
cos x + 2
lim
+oo 2 — COS X
határérték nem létezik, mert
ha xn = 2mr, akkor cos:r n = cos2n7r = 1,

míg
ha yn = 7r/2 + 2mr, akkor cosyn = cos(7r/2 + 2mr) = 0,
cosx„ + 2 cosy„ + 2
hm 2 — COS Xn
n—>oo = 3 =£ 1 = n hm
>oo 2 — COS J/ n
(iii)
lim I 1 + | = e, lim 1 + ) = e.
x—»oo V X x—» —oo V X
Legyen (xn) adott sorozat, amelyre xn —> oo. Ekkor /f = lhez létezik no úgy,
hogy n > UQ esetén xn > 1. Minden n > nora létezik fc = k(n) & N úgy, hogy
k(n) =k<xn<k+l = k(n) + 1,
és így, ha n —> oo, akkor k(n) —> oo. Felhasználva az
fc + 1 A 1 \k+1 (. 1 N fc
1
fc + 2 V fc + 1 fc + 1
1
* ' ^ )
fc+i
^K
egyenlőtlenséget, n —> oo esetén zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
k{n) + 1 1 fe(n) + l
1 +
fc(n) + 2 V fc(n) + l
es
fc(n)
k(n) ' jfc(n)

A rendőr elv alapján
1 +
Ezért
lim 1+
x—»oo \ a;
Ha x < — 1, akkor
a;
1+1'
x1
x1
1 i
1 +
x1 X1, xl
így az y = —a; — 1 helyettesítéssel, ha a; oo, akkor ?/ —> oo és
lim I 1 + lim 1 1 + ) =e.

x—>—oo V X 2/
A megfelelő határértékek ismerete szükséges a helyes függvényábrázoláshoz.
A függvény értelmezési tartománya általában intervallumok uniója. Nyílt inter
vallum végpontjában egyoldalú határértéket számolunk, zárt intervallum végpont
jában kiszámítjuk a függvényértéket. A következő példában jól látható, hogy a
határértékek ismeretében hogyan vesszük fel a megfelelő pontokat.
x2 1 zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
3.1.11. Példa, (i) Legyen f(x) = — + . Ekkor Df = (oo;0) U (0;oo) alapján
vizsgáljuk a határértéket ±ooben, és a 0 pontban bal és jobb oldali határértéket
számítunk.
/x2 1\
lim ■ 1— = o o , limzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
f(x) = —oo, lim f(x) = oo, lim f(x) = oo.
(zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
x>oo V 2 XI xÔ x>0+ x»oo
(ii) Legyen f(x) = ^ ± y . Ekkor Df = ( 0 0 ; 0) U (0; 1) U (1; 00), így
lim
x + 3 1
lim
1+
1, lim f(x) = 00,
x—> — oo\x — 1 XI x—>oo \ 1 x»0
lim f(x) = —00, lim f(x) = —00, lim f(x) = 00, lim f(x) = 1.
x—>0+ x—>1~ x—>1+ x—>oo
(iii) Legyen /(a;) = e > . Ekkor £>/ = ( 0 0 ; 1) U (1; 00), így
1 1 , . 1 , . 1
lim = 0 + , lim 00, hm = —00, hm = 0
x»oo 1 — x x>l 1 — X X+1+ 1 — X x>oo 1 — x
alapján
lim e 1 = 1 + lim fix) = 00, lim f(x) = 0, lim f(x) = 1"
:ôo x*l~ x^l + x>oo
—
(iv) Legyen /(a;) = y A/E 2. Ekkor £)y = [4; 00), így
/ ( 4 ) = 0, lim dy/x2 = 00.

3.2. Folytonosság
A továbbiakban feltesszük, hogy az / függvény az XQ pont valamely környe

zetében értelmezve van (és így az XQ pontban is).
3.2.1. Definíció. Az / függvény folytonos az XQ pontban, ha
lim f(x) = f(x0).

X—>Xo
Azaz, ha az XQ pontban a függvénynek létezik véges határértéke, és az egyenlő a

függvény helyettesítési értékével, /(xo)val.
3.2.2. Példa, (i) Legyen f(x) = c, ahol c tetszőleges valós szám és g(x) = x. Ekkor
a 3.1.4. példa alapján tetszőleges XQ pontban
lim f(x) = lim c = c = /(xo) és lim g(x) = lim x = xo = g(xo)
Azaz f{x) = c és g(x) = x minden pontban folytonos.

(ii) Az f(x) = 2x2 — 1 függvény tetszőleges pontban folytonos. Legyen XQ
tetszőleges rögzített szám. Ekkor bármely (xn) sorozatra, ha xn —> xo, akkor a
sorozatokra vonatkozó műveleti szabályok alapján f(xn) = 2x\ — 1 tart 2x\ — 1 =
/(xo)hoz.
(iii) Legyen
. . ( x, ha a; racionális,
\ 0, hazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
£ irracionális.
Ez a függvény csak a 0 pontban folytonos.
HazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(xn) egy 0hoz konvergáló sorozat, akkor az (|x n |) sorozat is tart 0hoz.
Az / definíciója alapján | / ( x n ) | < \xn\ minden nre. így f(xn) —> 0 = / ( 0 ) .
Ha xo 7^ 0 racionális, akkor legyen
xn := XQ + y/2/n.
Ekkor bármely nre xn irracionális, továbbá (xn) tart xohoz, ezért
lim f(xn) = lim 0 = 0 ^ x0 = f(x0)

n—>oozyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
n—>oo
Ha XQ irracionális, akkor
[x0 • 10"]
Un ■
10"
racionális bármely nre, és (yn) konvergál ZQhoz, így
lim f(yn) = lim yn = x0 ^ 0 = f(x0).

yn—>XQ n—»oo
3.2.3. Definíció. Azt mondjuk, hogy az / függvény balról, illetve jobbról folytonos
az XQ pontban, ha
lim f(x) = f(x0), illetve lim f(x) = f(x0).
Nyilván az / függvény akkor és csak akkor folytonos, ha balról és jobbról is foly

tonos.
3.2.3.a. ábra 3.2.3.b. ábra 3.2.3c. ábra
A fenti ábrákon jól látható, hogy az XQ = 1 pontban azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU

első függvény folyto
nos, a második függvénynek létezik a határértéke, de nem folytonos, a harmadik
függvény balról folytonos.
3.2.4. Példa. A 3.1.6. példa alapján az egészrész és a törtrész függvények, [x] és

{x}, minden nem egész helyen folytonosak, az egész helyeknél jobbról folytonosak.
1 2 3 4 1 2 3
m f(x) = {x}
3.2.5. Tétel. Ha az f és g függvények folytonosak x^ban, akkor az f + g, f — g,
f ■ g függvények is folytonosak x^ban; továbbá g(xo) ^ 0 esetén az * függvény is
folytonos xo~ban.
Bizonyítás. Az állítás a folytonosság definíciójának és a sorozatokra vonatkozó zyxwvutsrqp
műveleti szabályoknak az alkalmazásával következik.
3.2.6. Tétel.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Ha g folytonos x^ban, f folytonos g(xo)ban, akkor az fog függvény
folytonos xoban.
Bizonyítás. Legyen adott egy (xn) sorozat úgy, hogy xn —► XQ. Mivel g folyto
nos zoban, ezért g(xn) —> g(xo). így az / függvénynek a g(xo) pontban való
folytonossága szerint f(g(xn)) —> f(g(xo)) is adódik. Azaz
lim f{g{xn)) = f(g(x0)),

n—>oo
tehát az / o g Összetett függvény folytonos xoban.

3.3. Intervallumon folytonos függvények
3.3.1. Definíció. Az / függvény folytonos az I intervallumon, ha az intervallum

bármely belső pontjában folytonos, és ha az I intervallum balról zárt, akkor az I
bal végpontjában jobbról folytonos, ha az I intervallum jobbról zárt, akkor az I
jobb végpontjában balról folytonos.
3.3.2. Példa. A / : [0; 1) 9 x H> [X] G R függvény folytonos a [0; 1) intervallumon,
de g: [0; l ] 9 i H [ i ] e E nem folytonos [0; l]en. A h:R \ {0} 9 x >> 1/x G R
függvény folytonos (0; oo)en (h folytonos értelmezési tartományán, R \ {0}n).
1/x
[x]zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
3.3.3. Tétel. Legyen f folytonos az I intervallumon, továbbá legyen a,b G I és
a < b. Ha f(a) < f{b), akkor bármely f(a) < 7 < /(&) szám esetén van olyan
c G (a, b) szám, hogy f(c) = 7.
Bizonyítás. Legyen
H := {x | a < x < 6, és f(x) < 7}.
3.3. Intervallumon folytonos függvények 57
Ekkor f(a) < 7 alapján a € H, és így H nem üres, felülről korlátos halmaz. Ezért
létezik a H halmaz legkisebb felső korlátja, c := sup í í G l . Mivel a € H, és ö felső
korlátja iínak, ezért a < c < 6.
Az / függvény a illetve b pontbeli folytonossága és
lim f{x) = f(a) < 7 < f(b) = lim f(y)

x—zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
>a+ y—*b~
alapján van olyanzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

£1, illetvezyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
62 pozitív szám, hogy
fía\ _|_ ~
f(x) < 7, < 7 minden x € [a, a + íi)re,
illetve
/(&) + 7
> 7 minden
/(2/) > 2 2/ e (6 (52, í»]re.
Ekkor [a;a + 5a) C H, (b 62,b}f)H = 0. Ezért
a < c <b.
Bármely y € (c; 6] szám esetén y nem legkisebb felső korlátja iínak, így y ^ H,
azaz f(y) > 7. Ebből, az / függvény c pontbeli folytonossága miatt kapjuk, hogy
/(c) = lim f{y) > 7.

3/—►c+
Tegyük fel, hogy /(c) > 7. Ekkor, ismét a folytonosság alapján
lim f(x) = f(c) > 7,

x~zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC
*c~
így van olyan í > 0, hogy minden x € (c — 5,c] esetén f(x) > 7. Tehát azt kaptuk,
hogy ha a; G (c — 5,b], akkor f(x) > 7. Azaz c nem lehet a H legkisebb felső
korlátja, ami ellentmondás. Ezért
m=7
D
3.3.4. Következmény. Intervallumon folytonos függvény bármely két érték közötti

értéket felvesz, azaz intervallumot intervallumra képez.
Legyen g folytonos az / intervallumon, továbbá legyen g(a) ^ <?(&),
ahol a,b £ I. Ha g(a) < g(b), akkor a fenti tétel alapján g bármely g(a) és g(b)
közötti értéket felvesz valamely a és b közötti helyen. Amennyiben g(a) > g(b),
akkor az f(x) := —g(x) függvény folytonos In, f(a) < f(b) és így / bármely
f(a) és f(b) közötti értéket felvesz,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED
amiből következik, hogyzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUT
g bármely g(b) és g(a)
közötti értéket felvesz (valamely a és b közötti helyen).
3.3.5. Tétel. Ha f: I —> R monoton és értékkészlete intervallum, akkor f folytonos

az I intervallumon.
Bizonyítás. Legyen / monoton növő. Tegyük fel, hogy b nem bal végpontja I
nek. Megmutatjuk, hogy / balról folytonos 6ben. Legyen a £ I, a < b. Ekkor a
monotonitás miatt bármely x G [a, b] számra
f(a) < f[x) < f(b).
Ha / ( a ) = /(&), akkor f(a) — f(x) = f(b) minden x € [a, b] számra, ezért
lim f(x) = f(b).

x—*6_
Ha f(a) / f(b) és 7 G (/(a);/(6)), akkor, mivel a függvény értékkészlete

intervallum, van olyan x £ I szám, hogy f(x) = 7 . Az / monotonitása miatt
ez csak úgy lehet, ha a < x < b. Vagyis az [a,b] intervallum képe az [f{a),f(b)}
intervallum.
így, ha e > 0 tetszőleges és
£0 :=min{e,/(6) / ( a ) } ,
akkor a
7 :=/(6)£o (>/(a))
értékhez is van olyan xo £ [a; b) szám, hogy
/(*„) =zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH
f(b) e0.
3.4 Elemi függvények folytonossága 59
Ekkor bármely x € (XQ; b) szám esetén a monotonitás miatt zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZY
f(b) e <f(b) eo = f(x0) < f(x) < f(b).

így
lim f(x) = f(b).
X—>0~
Tehát / balról folytonos 6ben.

Hasonlóan igazolható, hogy / jobbról folytonos a € /ben, ha a nem jobb
végpontja Inek. Következésképpen / folytonos az / intervallumon.
Ha / monoton csökkenő, akkor g := —/ monoton nő és Rg = —Rf intervallum,
így a fentiek alapján g folytonos Jn , de ekkor / is az.
3.3.6. Következmény. Ha az f függvény szigorúan monoton és folytonos az I in

tervallumon, akkor az / ~ x inverz függvény folytonos a Dfi = Rf intervallumon.
Bizonyítás. Mivel / folytonos In, ezért / értékkészlete, ami egyben f~1 értel
mezési tartománya, intervallum. Szigorúan monoton függvény inverze szigorúan
monoton függvény, és f"1 értékkészlete az I intervallum. így az előző tétel alap
ján f~x folytonos az értelmezési tartományán.
3.4. Elemi függvények folytonossága
(i) Legyenek a o , a i , . . . , a n adott valós számok, ÜQ / 0. Ekkor az f(x) = c

(c € M) és a g{x) = x függvények folytonosságából (3.2.2. példa) és a műveleti
szabályokból (3.2.5. tétel) kapjuk, hogy a
P(x) = a0xn + aiz™ 1 +zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONML

■ ■ ■ + a„_ix +zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWV
an
nedfokú polinom minden pontban folytonos. Továbbá, ha P(x) és Q(x) két poli
nom, akkor az
f (x) = ^
racionális törtfüggvény folytonos minden olyan xo pontban ahol Q(xo) ^ 0. Speci

álisan, bármely n G N esetén az
= xn = —n
fix)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFE
K
' x
függvény minden x ^ 0 pontban folytonos.

A következő ábra az ötödfokú x(x + l) 2 (2a; + 3)(3a; — 2), a hatodfokú x(x —
l)(2a; + l) 2 (2a; — 3) 2 polinomok és az x2/(x2 — 2x + 1) racionális törtfüggvény
grafikonjait mutatja.
Legyen B É N . Ekkor a fentiek alapján az
f.RBx^x2"1 G R , g: [0; oo) 9 x H> x2n G R
függvények folytonosak az értelmezési tartományukon. Könnyű látni, hogy f és g

szigorúan monoton növő, Rf = R és Rg = [0; oo). így f és g inverze
2
f^.RBx^ ■ ♦ ^ = i 1 / W 6 R
" ^ = x 1 /( 2ri ~ 1 ) GR és g1: [0, oo) 9 <czyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU
szintén folytonos. Továbbá, az összetett függvények folytonosságára vonatkozó

tételből kapjuk, hogy az
/ : (0, O O ) 9 I M xm/n = ( v^)"1 (n G N, m G Z)
függvény folytonos.
3.4 Elemi függvények folytonossága 61
(ii) Legyen a > 0, a ^ 1 adott valós szám. Minden r G Q esetén f(r) = ar

már definiálva van, mert r előáll m/n alakban, ahol nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTS
£ N észyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXW
m s Z. Ezért, ha
a; irracionális, akkor legyen (xn) racionális számoknak egy olyan sorozata, hogy
ax := lim ax".
n—too
Nem nehéz bizonyítani, hogy ha (yn) racionális számoknak egy olyan (xn)tö\
különböző sorozata, hogy yn —> x, akkor
lim ay" = lim aXn.

n—*oo n—*oo
Tehát ax jól definiált. Továbbá egyszerűen megmutatható, hogy a hatványozás tu

lajdonságai az így definiált irracionális kitevőjű hatványok esetében is érvényesek.
Ezek alapján a
függvényről, amit a alapú exponenciális függvénynek nevezünk, könnyen belátható,

hogy folytonos, szigorúan monoton és értékkészlete, Rg = (0, oo) (ha a < 1, akkor
csökkenő, ha a > 1, akkor növő). így az exponenciális függvény inverze
# 1 : R 9 xi*log a a; € K,
a logaritmus függvény, szigorúan monoton és folytonos. Az ex függvény inverze

log e x, ami helyett az Ina; vagy loga; jelölés a szokásos.
(iii) A speciális sorozatokra vonatkozó tétel alapján
lim sin x = 0 = sin 0 és lim cos x = 1 = cos 0,

x»0 x+0
azaz ezek a trigonometrikus függvények folytonosak az origóban. Ezért, ha xn —>

XQ, akkor
sin(x„ — XQ) —> sin 0 = 0 és cos(x„ — xo) —> cos 0 = 1.
így az addíciós képletek alapján, ha xo tetszőleges szám és xn —> Xo, akkor
sinx„ = sin[(x n — xo) + xo] = sin(x„ — xo) cosxo + cos(x n — xo) sinxo,
cos xn — cos[(xn — xo) + xo] = cos(x„ — xo) cos xo — sin(x„ — xo) sin xo
szerint
lim s i n x n = s i n x o és lim cosx„ = cosxo
Xn—*Xo zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
X„—*Xo
Tehát a sin x és cos x függvények folytonosak. így a tg x és ctg x trigonometrikus

függvények
tg: R \ {(2k + l)7r/2 fc€Z}3i« smx

cosx
es
COS X
ctg: R \ {kK I k e Z} 9 x i» e R
sinx
szintén folytonosak.
Továbbá az sinx és a t g x függvény szigorúan monoton növő a [—7r/2;7r/2],
illetve a {—TT/2;ir/2) intervallumon, a cosx és a ctgx függvény szigorúan monoton
csökkenő a [0;7r], illetve a (0;7r) intervallumon. Ezért inverzeik
sin 1 : [—1; 1] 3 x —
i » arcsinx € [—ir/2;ir/2],
tg _1 :IR 3 x yy arctgx G (7r/2;7r/2),
cos 1 : [—1; 1 ] 3 I H arccosx G [0; ír],
c t g 1 : R 3 x H> arcctgx G (0;7r)
folytonosak.
21 7T\ 3l /27T
2
arccos x
3.5. Zárt intervallumon folytonos függvények
3.5.1. Tétel. Ha f folytonos [a;b]n, akkor f korlátos is [a;b]n.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy / nem korlátos felülről. Ekkor minden n e Nhez
létezik xn € [a; b\ úgy, hogy f(xn) > n.
3\
2
1
+H 1 1 1
axi xsxnxo X2
Mivel az (xn) sorozat korlátos, ezért a BolzanoWeierstrasstétel szerint van

konvergens (xnk) részsorozata, amelyre
lim xnk = XQ € [a; b].
k—zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH
>oo
Ekkor minden k indexre
f(xnk) >nk > k.
így limfc»oo f(xnk) = oo. Másrészt az / függvény Xoban való folytonossága és
linifcKx, xnk = XQ alapján limfcôo f{xnk) = /(xo) Ez ellentmondás. Tehát /
felülről korlátos. Hasonlóan igazolható, hogy / alulról is korlátos.
Megjegyzés. A fenti tételben fontos, hogy az / értelmezési tartománya zárt inter

vallum. Az f(x) = 1/x függvény (0; l]en, a g(x) = x függvény [0; oo)en folytonos,
de nem korlátos.
3.5.2. Definíció. Az / függvénynek az xo pontban minimuma, illetve maximuma
van, ha minden x (e Dj) szám esetén f(x) > /(xo), illetve f(x) < f(xo)
3.5.3. Tétel. Ha f: [a; b] —> K folytonos [a; b]n, akkor f felveszi [a; b]n a maximu
mát és a minimumát, azaz létezik xo,yo € [a; b] úgy, hogy fnek x^ban maximuma,
y^ban minimuma van.
Bizonyítás. Az előző tétel alapján / korlátos [a; b]n, azaz az értékkészlete, Rf
korlátos halmaz. Mivel Rj nemüres, létezik legkisebb felső korlátja, amit jelöljünk
N esetén M — 1/n már nem felső korlátja ií/nek,
Mmel. Ekkor bármely nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
ezért létezik xn € [a; b] úgy, hogy f(xn) > M — 1/n. így
M < f(xn) <M minden n G Nre.

n
M
Mi
n
Mi
Ml
a xi X2XQX„ b
Az (xn) sorozat korlátos, így a BolzanoWeierstrasstétel szerint létezik (xnk)

részsorozata, amely konvergál valamely XQ G [a; 6] számhoz. Továbbá
M <M < f(xn.) <M minden k G Nre.

k nk
így
lim f{xnk)=M
fc—>oo
Feltevésünk szerint / folytonos Zoban, ezért
M = lim f{xnk) = lim f(u) = f(x0),

k—*oo u+x
saaa /nek a;oban maximuma van. Hasonlóan igazolható, hogy / felveszi a mini
mumát is [a; b}n.
A folytonosság lokális tulajdonság, azaz ha / folytonos XQ pontban, akkor a

tetszőleges e > 0hoz tartozó 5 > 0 függhet magától a helytől, az xotól is. Így, ha
/ egy intervallumon folytonos, akkor különböző változóértékekhez, de ugyanazon
ehoz, különböző ők tartozhatnak. Arra az esetre, amikor választható a helytől
független ő, külön fogalmat vezetünk be.
3.5.4. Definíció. Az / függvény egyenletesen folytonos Jn, ha minden e > 0hoz
létezik (csak az e—tói függő) 5 = S(e) > 0 úgy, hogy
bármely x,y G I esetén ha \x — y\ < 5, akkor \f(x) — f(y)\ < e.
3.5.5. Tétel. Ha f folytonos [a;b]n, akkor f egyenletesen folytonos [a;b}n.

Bizonyítás. Tegyük fel, hogy / nem egyenletesen folytonos [a; b]n. Ekkor van
olyan eo > 0, hogy minden 5 > 0hoz található x, y G [a; b], amelyekre
| a ; y | < í és \f{x)f(y)\>e0
teljesül. Speciálisan minden n G Nhez létezik xn,yn G [a; b] úgy, hogy
\xnyn\<~ észyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
\f{xn)f(yn)\>£0.
Az (xn) sorozat korlátos, ezért a BolzanoWeierstrasstétel szerint van konvergens

(xnk) részsorozata, amely konvergál XQ G [a; 6]hoz. A minden k G Nra fennálló
l 1
I J_zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
K Tik ' Tik K
egyenlőtlenség és a rendőrelv alapján ynk ~» XQ. AZ / függvény a;oban való foly

tonossága miatt
lim [f(x„k) f(ynk)} = lim f(x„k) ~ lim / ( y „ J = f(x0) f(x0) = 0.
Ugyanakkor minden fc e Nre
l / ( « n j / ( » n j |zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
>£o,
ami ellentmondás.
Megjegyzés. Az /(a;) =zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

1/x függvény nem egyenletesen folytonos (0; l]en, de a
g(x) = x függvény [0; oo)en az.
4. Differenciálszámítás
4 . 1 . Differenciálhányados
Ha egy jármű útidő függvényét az s: [0;zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON

T) —> R függvény írja le, akkor a ío
és t időpontok közötti átlagsebesség
._zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
s(t) - s(t0)
v
jz^—
«*zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
Amennyiben az átlagsebességnek létezik véges határétéke amint a t —> ío> akkor
azt a jármű ío időpontbeli (pillanatnyi) sebességének nevezzük,
. s(t) - s(t0)
vitn) := hm ^ —.
v y
tto t ío
Legyen adott egy / függvény, és írjuk fel a függvény grafikonja (a, / ( a ) ) és

(b, /(&)) pontjain átmenő szelő egyenletét:
2/Szeio(z) = f(a) + ?{b)~f{a)(x a).

b— a
Az
f(b) ~ f(a)
b— a
hányados az egyenes meredeksége. Amennyiben a szelőknek létezik határhelyzete
amint b —> a, akkor azt a függvény a ponthoz tartozó érintőjének nevezzük,
/ ( / ( a )
I/érintaOc) = /(«) + (x a) lim ^~ .
68 4 Differenciálszámítás
Vsz3 y**!
a 63 61
A továbbiakban legyen adott az / : (a; b) —> R függvény és £0 € ( a ; b). zyxwvutsrqponmlkji

4.1.1. Definíció. Az / függvény differenciálható (deriválható) az XQ pontban, ha
létezik és véges a
lim /(*) /0*o)
x—>io X — XQ
határérték. A határértéket az / függvény XQ pontbeli differenciálhányadosának

vagy deriváltjának nevezzük. Jelölések: f'(xo), ^\x=x0, ^(xo)
Az (a; b) \ {XQ} halmazon értelmezett
m f(x0)
X — XQ
függvényt az / függvény XQ pontbeli differenciahányadosfüggvényének nevezzük.

Ha / differenciálható minden x € (a, b) pontban, akkor az
/ ' : (a; 6) 9 x H>/'(x) € R
függvényt az / deriváltfüggvényének vagy differenciálhányadosfüggvényének ne

vezzük.
4.1.2. Példa, (i) Legyen f(x) = x3 + 1. Ekkor bármely x 0 G R pontban
xs + lxf, (x X p ) ( x 2 + XXp + XQ)

f'M hm
X — XQ
— ■ lim
X—Ho X — XQ
2
lim (x + XXo + XQ) = 3XQ.
x*x0
így [x3 + 1]' — 3x 2 . Ezért az xo = 0 pontban azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON

érintő meredeksége 0, és az érintő
azzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
y = 1 egyenes, amely átmetszi a függvény grafikonját.
41. Differenciálhányados 69
x3 + l
(ii) Legyen f(x) = ^/(x + 2) 2 .
Ha £0 7^ —2, akkor
{/(a: + 2)2 ^/(x 0 + 2)2
/'(XQ) = lim
xzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
—>xo a; — £ 0
+ 2)2
(x + 2)2 (x0zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUT
= lim
X—*XQ (x x0)W(x + 2)4 + $/(x + 2)2(x 0 + 2)2 + ^ ( x 0 + 2)4)
x + XQ + 4
~ xiíSo */(x + 2) 4 + ^/(x + 2) 2 (x 0 + 2 ) 2 + ^/(z 0 + 2) 4
2
Tehát / differenciálható minden xo 7^ —2 pontban.

Ha XQ = —2, akkor
hm 4E±^_ lim
1
= —00 es lim
V(x + 2)2
x+2
x—2" x+2 »2 s/x + 2 2+
így azt kapjuk, hogy a függvény nem differenciálható az xo = —2 pontban, habár

amint az jól látható, a függvény folytonos ebben a pontban.
4.1.3. Definíció. Az / függvény az a pontban balról, illetve jobbról differenciálható,
ha az a pontbeli differenciahányadosfüggvényének létezik véges bal oldali, illetve
véges jobb oldali határértéke.
Azt mondjuk, hogy a függvény az [a; b] zárt intervallumon differenciálható,
ha az intervallum mindenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
belső pontjában differenciálható, aban jobbról, bben
pedig balról differenciálható.
Az előző ábrán az is jól látható, hogy az /(x) = {/(x + 2) 2 függvény grafi
konja az x = —2 pontban megtörik. Az / ( x ) = x 3 + 1 függvény grafikonja pedig
minden pontban sima. Továbbá az XQ = 0,5 pontban kinagyítva a lenti ábrákról

megállapíthatjuk, hogy az kis darabon majdnem egyenes. Ez indokolja, hogy a
differenciálhatóságot simasági tulajdonságnak is nevezzük.
0 0,5 1 0,3 0,5 0,7 0,45 0,5 0,55
4.1.4. Definíció. Az / függvény lineárisan közelíthető az XQzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWV

£ (a;zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYX
b) pontban, ha
van olyan Í G M szám és u>(x): (a; b) —> R függvény, hogy
lim — ^ = 0,
x t i o X — XQ
és
f(x) f(x0) + A(x XQ) + U)(x)
minden x G (a; 6)re.

4.1.5. Tétel. Egy f függvény akkor és csak akkor differenciálható az XQ pontban,
ha ott lineárisan közelíthető.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy / differenciálható az Xo pontban. Ekkor
,.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
f(x) f(x0) ,
hm = / (xo) G ÍR,
x^xo X — Xo
így, az A := f'(xo) és az
LO(X) := f(x) [/(xo) + f'(x0)(x x0)] = f(x) [f(x0) + A{x x0)]
választással
lim ^ L = lim (fiX)~f{X0)nx0)) =0,

x>xo X — XQ :r—>X0 \ X — XQ J
41 Differenciálhányados 71
és nyilván
f(x) = /(x 0 ) + A(x x0) + LÜ{X).
Ha / lineárisan közelíthető az XQ pontban, akkor létezik olyan 4 g R szám és

u(x): (a, b) > R függvény, hogy
u)(x)
lim — ^ = 0,
x—>x0 X — XQ
és
f(x) = / ( x 0 ) + A(x XQ) + Lü(x).
Ezért
,. f(x)f(x0) ,. / w(x)
v \ „ „
lim ^ i — ^ ^ = lim A+ ' = A e R,
x^xo X — Xo x>x0 \ X — XQ J
tehát / differenciálható az xo pontban és /'(xo) = A
Megjegyzés. A v(x)(x — x 0 ) := w(x) helyettesítéssel a lineárisan közelíthetőség

feltétele a
lim v{x) = 0 és f(x) = f(xo) +A(x— xo) + u(x)(x— xo)

zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
X—>XQ
alakban írható.
4.1.6. Tétel. Ha f differenciálható XQban, akkor ott folytonos.
Bizonyítás. Ha / differenciálható xoban, akkor létezik v(x): (a,b) —> R függvény
úgy, hogy
lim v(x) = 0,
X—>XQ
és
f(x) = f(x0) + f'(x0)(x X0) + v(x)(x XQ).
Ezért
lim f(x)= lim [f(x0) + f'(xQ)(xxo) + v(x)(xx0)]

X—>Xo X—>XO
= / ( x 0 ) + f'(x0) l i m ( x x 0 ) + lim v{x){x xQ)

X—>Xo X—>XO
= ÍM
Azaz / folytonos xoban.
Megjegyzés.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED
A 4.1.2. példa (ii) feladata azt is mutatja, hogy a folytonosságból
nem következik a differenciálhatóság, azaz a folytonosság szükséges, de nem elég
séges feltétele a differenciálhatóságnak. Ez a tény az f(x) = \x\ függvény esetén
egyszerűbben igazolható (XQ = 0).
4.2. Differenciálási szabályok
4.2.1. Tétel. Ha az f és g függvények differenciálhatók az XQ pontban, akkor az

f ± g, fg függvények differenciálhatók az xoban, és a g(xo) jí 0 feltétel mellett
az f/g függvény is differenciálható xoban. Továbbá
(i) f±g}'(x0) = f'(x0)±g'(x0),
(") fzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
■ 9]'{xo)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH
= f'(x0)g(xo) + f(x0)g'(x0),
(x \ — í'(xo)g(xo)f{xo)g'(x0)
(iü)
Bizonyítás, (i)
[f±g]'(xo):= lim ^)±9('))UM±9M)

x>x0 X — XQ
= lim (fWfiXo)±9{x)9ÍXo))=f'(xo)±9'(x0).
i>io \ X — Xo X — Xo J
(ii) Felhasználva, hogy differenciálható függvény folytonos, azaz
lim g(x) = 5(2:0),
X—*XQ
a számláló bővítésével kapjuk, hogy
[/ g]'(x0) : = lim f{x)a{x) ~ K**^)

i>io X — XQ
lim f{x)g(x) f(x0)g(x) + f{x0)g(x) f(x0)g(x0)

x—>xo X — XQ
f{x)f{x ) , , , ,. ,, .g(x)g(x0)
—^ 0 —g(x)+ hm / ( x o ) ^ —
= vhmzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONML
xtxo X — XQ X—>X0 X — XQ
= f'(xo)g{x0) + f{x0)g'(xo).
(iii) Ha g(xo) ^ 0, akkor az zoban való folytonosság alapján zonak van olyan
környezete, ahol g(x) =£ 0. Az ilyen környezetben lévő x ^ XQ számokra
f(x) _ f(x0) = f(x)g(x0) f(x0)g(x)
g{x) g(x0) g(x)g(xQ)
= [f(x) f{xo)]g(x0) + f(x0)[g(x0) g(x)}
g(x)g(x0)
42. Differenciálási szabályok 73
Ezért, g(x) folytonossága alapján
9ix}
(x0) : = lim ^Xo)
x»x0 X — #o
f(x)f{x0)^ ^g(x)g(x0)
= lim
x^xo g(x)g(x0) x — XQ x — xo
f'(x0)g(x0) f(x0)g'(x0)
92{xQ)
4.2.2. Példa, (i) Ha f(x) = c, c£R, azaz / konstans függvény, akkor
,. f(x)f(xo) ,. cc
hm —— — = hm = hm 0 = 0,
x—>xo X — Xo x—>xo X — XQ X—>X0
tehát
[c]' = 0.
így, ha / differenciálható, akkor
[cf(x)]' = cf(x).
(ii) Ha f(x) = x, akkor a definíció alapján
hm / ( * ) ~ f(xo) = fím xxo = )im 1 = ^

x—»x0 X — Xo x—>xo X — Xo x—>x0
azaz
[*]' = 1.
Innen, a két függvény szorzatára vonatkozó differenciálási szabály és teljes indukció
alkalmazásával kapjuk, hogy minden n természetes számra
[xn}' = nxn\
(iii) A sinx, cos a; függvények folytonossága és

sín cc
lim = 1, sin0 = 0, cos0 = l
X+0 X
alapján
. ,,n. ,. sinx —sinO ,. sinx
sm (0) : = hm = hm = 1,
x>0 X 0 x—0 X
es
,,„. ,. cosx — cosO cos x — 1

cos (0)
v : = hm : lim
' x*o x0 x>0
cos x — 1 sin x s i n i
lim lim
ox(cosx + l) xô x cosx + 1
sin(o! + (3) = sin a cos (3 + sin (3 cos a,

cos(a: + j3) = cos a cos j3 — sin a sin j3
addíciós képletek felhasználásával, a 0 p o n t b a n vett deriváltak ismeretében
. . . . , s i n x —sin xo , sinffx — XQ) + xn) — sinô
sin (a;o) : = h m = h m ——
x*x0 X — XQ x—no X — XQ
sin(a; — XQ) COS:EO + cos(a; — xo) sinxo — sinxo
lim
x—*Xo x — XQ
sinía; — xo) . .. cosíx — XQ) — 1
cos xo hm h sin xo h m
x—>x0 x — Xo x—no X — XQ
sin/i . cos/i — 1
cos xo h m —■ h sin xo h m r——
h>0 h h>0 h
COSXQ
es
.. . ,. c o s x —cosxo ,. cos((x — xo) + xo) — cosxo
cos (xo) : = h m = hm
x*xo X — XQ x—>x0 X — XQ
cos(x — XQ) cosxo — sin(x — XQ) sinxo — cosxo
= lim
X—*Xo x — xo
cos(x — XQ) — 1 sin(x — XQ)
= lim cosxo sinxo lim
X—*Xo X — XQ c»io X — XQ
= — sin XQ .
Tehát
[sinx]' = cosx, [cosx]' = — s i n x .
így, a két függvény hányadosának deriváltjára vonatkozó szabály felhasználásával
sinx (sin x ) ' cos x — sin x(cos x ) '

[tg*]'
cos 2 x + sin 2 x
es
rcosx]' (cosx)'sinx — cosx(sinx)'
[ctg x]' = . 2
Lsinx sin x
— sin 2 x — cos 2 x
sin x sin x
42. Differenciálási szabályok 75
4.2.3. Tétel. Láncszabály. Legyenek f: (a; b)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON

—* M. és g: (c; d) —> M. adott függvé
nyek úgy, hogy g(x) G (a; 6) minden x G (c;d) esetén. Ha g(x) differenciálható
XQban, f(x) differenciálható g(xo)ban, akkor f(g(x)) differenciálható xoban, és
[f(g(x))]' = f'(g(x0))g'(x0).
Bizonyítás. Az / és a g függvények differenciálhatósága alapján megadhatóak

olyan u>i: (a; b) —> R és u>2' (c; d) —> R függvények, hogy
lim IÚ\(U)=0 és lim u)z(x) = 0,
tt—>g(xo) x—>xo
továbbá
ö(x) £/(x0) = g'(x0)(x x0) + w 2 (x)(x x0) (x G (c; d)),
/ W f{g(xo)) = f'(g(x0))(u g(x0)) +w1{u)(ug{x0)) (u e (a;b)).
így, az u = g(x) helyettesítéssel
/(<?(*)) /(s(*o)) = [/'(ff(a;o)) + ^ i (<?(*))] \g{x) g(x0)}
= [f'(9(x0)) + wi(g(x))]\g'(x0) + w 2 (x)](x x0),
és ha x ^ xo, akkor
mX)) { X0))
x~Jx ^ = l/'(P(ô)) + a>i(s(z))M*o) + o,2(x)].
De (7(2:) xo pontbeli folytonossága alapján

lim wi(g(x)) = lim wi(g(x)) = 0,
x>x0 g(x)+g(x0)
így
[f(g{x))} ■= lim ±±^ ^L_^ = f (g(Xo))g (x0).
x=x0 x»x0 X — XQ
D
4.2.4. Példa.
[(x 3 + 3x 5) 2 1 ]' = 21(x 3 + 3x 5) 20 • (3x 2 + 3),
[sin 2 (x 7 x4 5)]' = 2sin(x 7 x4 5) • cos(x 7 x4 5) • (7a;6 4x 3 )
[tg(sin4x)l = ^——— • cos 4a; • 4

cos2 (sin 4x)
3
xz2 11 \ _ / a ; 2 l \ 2 2x(x 2 + 1) (x 2 l)2x
— O
x2 + l x2 + i y (x2 + i) 2
4.2.5. Tétel. Legyen f szigorúan monoton, folytonos függvény. Ha f az XQ pontban

0, akkor az f függvény / _ 1 inverz függvénye differen
differenciálható és f'(xo) ^zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
ciálható az yo = f(xo) pontban, és
[f'Uvo)
/'(*<>) f'ifHvo))'
Bizonyítás. Legyen f(x) = y, így / _ 1 ( y ) = x.
Folytonos függvény inverze is folytonos. Ezért
ha y>?/o, akkor f~l(y) > f~1(yo), azaz x > x0.
így
rtii', \ r f (y)f (yo) ,. xxo

[f (yo) ■ = hm — ^—^ = hm — ^
L x x
y^ya l
yya 1
^ ° f(x) i(x0)
= lim =
x™n f(x)f(x0) f'(x0)'
X — Xo
Megjegyzés. A formula azt a geometriai tényt is kifejti, hogy az / _ 1 grafikonja

(yoi f~1(yo)) pontbeli érintöegyenesének y = xre való tükörképe az / grafikonjá
nak (XQ,/(XO)) pontbelizyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
érintőegyenese.
42. Differenciálási szabályok
4.2.6. Példa,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(i) Legyen TT/2 < x < TT/2. Ekkor
cos x = v 1 — sin2 x és cos2 x

1 + tg 2 x
alapján az arcsin y (sin x = y, arcsin y — x) függvény deriváltja
arcsin y\ — = — ,
1 ys
cosx y/T^f
és az arctg y (tg a; = y, arctg y = x) függvény deriváltja
[arctg?/]' = — j — = cos2 a; = — — ? .
3
cos* x
Legyen 0 < x < ír. Ekkor
1
sinixx =
= vv il — cos* x es sin x
1 + ctg 2 x
alapján az arccosjy (cosx = y, arccosjy = x) függvény deriváltja
1
í i/ 1
arccosw = . =
1 yi
sinx y/T^yi
és az arcctg y (ctg x = y, arcctg y = x) függvény deriváltja
1
[arcctg y]' = r = — sin 2 x =
l+J/2
^n
(ii) Az In x függvény folytonossága és
lim ( 1 + ) =e, lim Í1+] = e,

x—»oo \ x l x—»oo \ x
alapján
, lnxlnxo 1 x
In (xo) : = lim = hm In —
x—>x0 X — Xo x*x0 X — Xo Xo
= lim l ^ ^ i n ( i + _ l _ > l = J_ iim l n fi +

x^xo X 0 X Xo y ^ ^ y Xo x > x 0 ^
1 ,. . /„zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
lV 1 . 1
lim In 1 + = — l n e = —.
X0 t^±oo \ tj X0 Xo
Tehát
[lnx]'= .
x
Legyen a > 0, a jí 1, ekkor
lnx 1 ,
log a a:= , = ; — l n x ,
így ma In a
Pogo &]' ;lna

Az e* függvény az lnx függvény inverze. Ezért, ha y = lnx, akkor e y = x, és
így
Továbbá, ha a > 0, a ^ 1, akkor
1
= x l n a = a y Ina.
xlna
(iii) A láncszabály alapján, ha / > 0, akkor
[m/wr^/'w^,
továbbá
/(*)
g(x) ,g(x)lnf{x) = e9{x)[nfix)\g(x)lnf(x)}'
/(*) £?(*) g'(x)lnf(x)+g(x)

f(x)\
Speciálisan, ha f(x) — a:, (x > 0) és g(x) = a, ahol azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQ
tetszőleges valós szám, akkor
[xaai]'/ =zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
_ „a—1
otx'
43. Középértéktételek 79
4.3. Középértéktételek
4.3.1. Definíció. Az / függvénynek helyi (lokális) minimuma van az XQ pontban,

ha létezik 5 > 0 úgy, hogy
minden x G (xo — S;xo + í ) r a f(x) > /(xo).
Az / függvénynek szigorú helyi minimuma van az xo pontban, ha létezik 5 > 0

úgy, hogy
minden x G (xo — ő; XQ + ő), x ^ xo esetén f(x) > f(xo).
4.3.2. Definíció. Az / függvénynek helyi maximuma van az xo pontban, ha létezik

S > 0 úgy, hogy
minden x € (XQ — 5\ XQ + <5)ra / ( x ) < /(xo).
Az / függvénynek szigorú helyi maximuma van az xo pontban, ha létezik 5 > 0

úgy, hogy
minden x G (xo — 5; xo + 5), x ^ xo esetén /(x) < /(xo).
Azt mondjuk, hogy az / függvénynek az xo pontban helyi szélsőértéke van, ha

xoban vagy helyi minimuma, vagy helyi maximuma van.
A fenti ábrán látható függvénynek az a pontban helyi maximuma, a b pontban

szigorú helyi minimuma, a c és e pontokban szigorú helyi maximuma, a d pontban
pedig helyi minimuma van.
4.3.3. Tétel. Legyen f differenciálható a czyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJ

G (a; b) pontban. Ha fnek cben helyi
szélsőértéke van, akkor
/'(c)=0.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy cben helyi minimuma van /nek. Ekkor van olyan
ő > 0, hogy
minden x G (c — 5; c + 6)ra. f(x) > f{c).
így, ha c — 8 < x < c, akkor
<0,
x—c
ezért
m = iim M^M < o.
x > c zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
X —C
Ha c < a; < c + ő, akkor

/(*) ~ f(c) > 0 ,
x—c
így
f{c) = lim ZííIzM > o.
x_»c+ a; c
Tehát /'(c) = 0. A helyi maximum esete hasonlóan igazolható. D
Megjegyzés. Az f(x) = x3 + 1 függvény szigorúan monoton nő, nincs szélsőértéke

a valós számok halmazán, deriváltja, f'(x) = 3x2 mégis 0 a nulla pontban. Az
f(x) = ^/(x + 2) 2 függvénynek minimuma van az x = — 2 pontban, de itt nem
differenciálható. (4.1.2. példa).
4.3.4. Tétel. Rolletétel. Ha f folytonos [a;b]n, differenciálható (a;b)n, és
f{a) = f(b), akkor létezik c G (a; b) úgy, hogy f'(c) = 0.
Bizonyítás. Mivel / folytonos [a;6]n, ezért / felveszi a m minimumát és a M
maximumát [a; b]n.
M
m a Ci ci C36
Ha m = M, akkor / állandó [a, b]n, és így bármely c € (a; 6)re f'(c) = 0.

Ha m < M, akkor f(a) = f(b) miatt az / függvény a r a é s M értékek közül
legalább az egyiket (a; &)beli pontban, mondjuk c G (a; 6)ben veszi fel. Azaz a
differenciálható / függvénynek a c pontban helyi szélsőértéke van, így az előző tétel
alapján /'(c) = 0. n
Megjegyzés. A tétel geometriai jelentése: az adott feltételek esetén az (a; b) in

tervallumnak van olyan pontja, amelyben a függvény grafikonjához húzott érintő
párhuzamos az xtengellyel.
4.3.5. Tétel. Lagrangeféle középértéktétel. Ha f folytonos [a;b]n és differenci
álható (a; b)n, akkor létezik c € (a; b) úgy, hogy
f'(c) = f(b) ~ /(«)
Bizonyítás. Minden x G [a; 6]re legyen
fW :=;(.|M,.
b— a
Ekkor F folytonos [a;6]n, differenciálható (a;ö)n, és F(a) = F(b). Ezért

F r e alkalmazható a Rolletétel, azaz létezik c € (a; b) úgy, hogy F'(c) = 0. Tehát
0 = F'(c) = f'(c)
f(b)f(a)
b—a
D
A tétel geometriai jelentése: az adott feltételek esetén az (a; b) in
tervallumnak van olyan c pontja, amelyben a függvény grafikonjához húzott érintő
párhuzamos az (a, /(a)) és (6, /(&)) pontokat összekötő szelővel.
4.3.6. Következmény. Legyen f folytonos [a;b]n,és differenciálható (a;b)n.
(i) Ha f'(x) = 0 minden x G (a; b) esetén, akkor f állandó [a;b}n.
(ii) Ha f'(x) j^ 0 minden x € (a; b) esetén, akkor bármely a < a < (3 < b
változóértékek esetén / ( a ) ^ /(/3)
Bizonyítás, (i) LegyenzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£ € (a;zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
b] rögzített szám. A Lagrangetétel alapján van
c G (a, £) amelyre
/(c), M^w,
ami /'(c) = 0 alapján adja, hogy /(£) = / ( a ) minden £ € (a; 6] esetén.
(ii) Bármely a < a < /3 < b értékek esetén, a Lagrangetétel alapján van
c e (a; /?) amelyre
/'(c)
a/3
ami /'(c) ^ 0 alapján adja, hogy / ( a ) ^ /(/?).
4.3.7. Tétel, /fa / , g folytonosak [a;b]n, differenciálhatók (a;b)n, és f'{x) —

g'(x) minden x e (a; 6) esetén, akkor létezik C állandó úgy, hogy f(x) = g(x) + C
minden x G [a; b] esetén.
Bizonyítás. A h(x) — f{x) — g(x) függvényre h'(x) = 0 minden x G (a; b) esetén,
így az előző következmény (i) pontja alapján h konstans függvény.
4.3.8. Tétel. Cauchyféle középértéktétel. Ha f,g folytonosak [a;b]~n, differen

ciálhatók (a;b)~n, és g'(x) ^ 0 minden x G (a;b)re, akkor létezik c G (a; b) úgy,
hogy
f(c)_/(6)/(a)
9'(c) g(b) g(a)"
Bizonyítás. A g'(x) ^ 0 feltétel miatt g(b) ^ g(a), így
g(b)g(a)
ahol x G [a; b], jól definiált. Továbbá F folytonos [a; 6]n, differenciálható (a; 6)n,
és F(a) = F(b). Ezért F r e alkalmazható a Rolletétel, azaz létezik c G (a; 6) úgy,
hogy F'(c) = 0. Tehát
F (c) = ; (c) 9 (c)

0 =zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
" WT^
D
4.3.9. Tétel. L'Hospitalszabály. Tegyük fel, hogy az f,g függvények differenciál

hatók (a;b)n, g'{x) ^ 0 minden x € (a;b)re, továbbá a
hm >'(*>
xâ+ g'(x)
határérték létezik. Ha
lim f(x) = lim g(x) = 0,
vagy ha
lim g(x) = oo,
akkor
lim M = lim >'<*>
x>a+ g(x) x>a+ 5'(a;)
Hasonló állítások igazak x —> 6~, a = —oo, 6 = oo; vagy g(x) —> —oo esetén.
Bizonyítás. Az állítást csak arra az esetre bizonyítjuk, ha
lim f(x) = lim g(x) = 0.

x—*a+ x—*a+
Terjesszük ki / és 3 definícióját (a; 6)ről [a; ö)~re az / ( a ) := 0, g(a) := 0 definí

cióval. Ekkor f és g folytonosak [a; b)n. A Cauchyféle középértéktétel alapján
minden x e (a; b)hez létezik c(x) G (a; z) úgy, hogy
f'(c(x)) = f(x) f(a) = /(s)

g'(c(a;)) 5(0;) g(a) ff(x)'
Ha x —> a + , akkor a < c(x) < x miatt c(x)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJI

—■> a + . így
lim M = hm ^ = lim ™
xâ+zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
g{x) xâ+ g'{c(x)) yâ+ g'(y)
D
4.3.10. Példa.zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
A L'Hospitalszabály alapján
(i)
x 3 + 2x2 4x 8 , 3x 2 + 4 x 4 „
hm 2^ — = hm = 0.
t>2 x + 3x + 2 *—2 2x + 3
(ü)
,. x4 18a; 2 + 81 ,. 4a;3 36a; ,. 12x2 36 ,
hm —53 — = lim ——2^ = hm = 4.
x^3 x 27a; + 54 x*3 3x 27 x—3 6x
(iii)
_ x 1
lim xe~x = x—>oo
lim —3
ex = x—»oo
lim ——
2 x 6 * = 0.
(iv) A L'Hospitalszabályt nem lehet alkalmazni a
sin x + 2x
lim
x>oo 2x — sin x
határérték meghatározására, mert a 3.1.10. (ii) példa alapján a
cos x + 2
hm
x—>oo 2 — COSX
határérték nem létezik. Ugyanakkor
.. sinx + 2x si^x+2
hm : — = hm ——:— = 1.
x»oo 2x — sinx xioo 2 — ^ s ^
4.4. Taylorpolinom
4.4.1. Definíció. Ha / differenciálható az I intervallumon, és / ' is differenciálható

In, akkor / ' deriváltját /"vei jelöljük, és / második deriváltjának nevezzük. Ezt
folytatva definiálhatjuk az f(3\f(4\ ■ ■ ■ , j ^ " " 1 'zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
magasabbrendű differenciálhánya
dosokatzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
vagy deriváltakat.
Azt mondjuk, hogy az / függvény nszer differenciálható In, ha az /(™ 1 )
függvény differenciálható In, és
/ ( n ) ( x ) := [/ ( n 1 ) (:c)]' A későbbiekben használ
juk az /(°) jelölést (0dik derivált), ami alatt magát az / függvényt értjük.
44 Taylorpolinom 85
4.4.2. Példa.
f{x) = x3 2x2 + 2 9(x) = ln(l x) h(x) = e

f'(x) = 3x2 4x g'(x) = (1x)1 h'(x) = e
f"{x) = 6x 4 g"(x) = (lx)2 h"{x) = e
f(3)(x)= 6 g{3)(x) = 2(1x)~3 hW{x) = e
f(4)(x)= 0 g(4)(x) = 6 ( 1 x)~4 hW(x) = e
fn\x)= 0 5(»)(x)= (nl)!(la;)n /i<n>(x) = ex
4.4.3. Definíció. Tegyük fel, hogy az / függvény nszer differenciálható az I nyílt

intervallumon, továbbá a € I. A
J
Pn(x) := f(a) + f(a)(x a) + ^(x a)2 + ■ ■ ■ + ^P~(x a)n
2!
polinomot az / függvény a pontban vett nedik Taylorpolinomjának nevezzük.

4.4.4. Tétel. Tegyük fel, hogy az f függvény nszer differenciálható (a;(3)n, to
vábbá a h függvény differenciálható (a;f3)n és h'(x) ^ 0 bármely x £ (a;j3)re.
Legyen a € (a; (3) rögzített. Ekkor bármely t € (a; (3) ponthoz létezik c szám az a
és t között úgy, hogy
tmp m i Kt)h{a) fn\c) x
Bizonyítás. A P„_i(a) = f(a) tulajdonság miatt a t = a esetben a c = í válasz

tással az állítás teljesül. Tegyük fel, hogy t ^ a és legyen
F(x) := f{x) + f(x)(t x) + J

^(t x)2 + +fin 1){X)
(tx) nl
2! (n1)!
Ha x G (a;/3), akkor F differenciálható (a;/3)n és
F\x) =f(x) + f'(x)(t x) f(x) + L±l(t _ xf _ f»{x){t x)±
(nl)! (n2)!
^ ^ ( t x ) ^
A í / a és a /i' ^ 0 tulajdonság miatt h(t) yí h(a), így a
G(x)
'
:=h(t) ffl'f^hfr)
K
h(a) '
F(x) K w
függvény jól definiált az (a; fi) intervallumon, és itt differenciálható is. Továbbá a
f(t)h(a) F(a)h(t)
G{a) G{t)
~ h(t)h(a) "
tulajdoság miatt alkalmazhatjuk a Rolletételt Gre, azaz van olyan c az a és a t
között, hogy G'(c) — 0, tehát
w w
hit) h(a)
Innen, F(a) = Pni{t) alapján
f(t) Pn_x{t) + h,{c) {n_iy(t c) .
Megjegyzés. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti tételben szereplő c pont függ az

atól és a ítől is.
4.4.5. Tétel. Taylortétel. Tegyük fel, hogy az f függvény nszer differenciálható
£ (a; (3) rögzített. Ekkor bármely t € (a; fi) ponthoz létezik c, illetve d
(a;j3)n, azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
szám az a és t között úgy, hogy
~ a ) " " 1 + ^ ^ H * " <*)".

f(t) = f(a) + f'{a)(tzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
« ) + ■• ■ + \n_l)!{t
illetve
f(t) = f(a) + f'(a)(t a) + ■ • • + \ n _ ^ (t a ) " " 1 + ^ T ^ f í * d)n~\t a).
Bizonyítás. Az előző tétel szerint, ha h(x) := (t — x)n, akkor h(t) = 0, h(a) =

(t a)n és h'{x) = — n(t — x)n~l alapján, illetve, ha h(x) :=t — x, akkorzyxwvutsrqponmlkjihg
h(t) = 0,
h(a) = t — a és h'(x) = — 1 alapján kapjuk az állítást. n
44 Taylorpolinom 87
Az n = 1 esetben a Taylortétel első esete szerint létezik c szám az
a és t között úgy, hogy f(t) = f(a) + f'(c)(t a), ami éppen a Lagrangeféle
középértéktétel.
4.4.6. Definíció. A Taylortételben szereplő
finHc
£„(*):=/(í)Pn_i(i) (ta)n (*€(«;/?)),
illetve
Rn(t) := f(t) P n _i(í) = / — ^ (* " d) n _ 1 (* " «) (* € (a;/?))

(nl)\
kifejezést az / függvény a ponthoz tartozó nedik Lagrangeféle, illetve az
nedik Cauchyféle maradéktagjának nevezzük.
4.4.7. Példa. A Taylortétel alapján, a 4.4.2. példa segítségével kapjuk, hogy
(i) Ha f(x) = ex és a = 0, akkor bármely i f R szám esetén létezik c = c{x)
a 0 és x között úgy, hogy
x2 x3 xn\ ^
1 + + + + —X".
* 2! 3! (nl)\ n\
(ii) Ha f(x) = ln(l — x), a = 0, akkor bármely x < lhez létezik c a 0 és x

között úgy, hogy
„Tl1
X2 X3 X4
ln(l — x) = —x
2 3 4 n1 n(lc)"'
Innen kapjuk, hogy bármely x > —lhez létezik c a 0 és x között úgy, hogy
4 Differenciálszámítás
Továbbá, ha x = 1, akkor 0 < c < 1 alapján
— liHi.i ln2
47
60 6(1 + c) 6
<
1
(iii) Ha /(x) = x 3 — 2x 2 + 2, a = 1, akkor bármely x € R szám és n > 2 esetén
P n (x) = 1 (x 1) + (x l ) 2 + (x l ) 3 .
(iv) Ha /(x) = sinx, a = 0 és x € [—1,1], akkor
sin (n) c 1
Ln(x)\ = |sinxPn_i(x)| <
n!
Ha n > 10, akkor n! > 10 6 , így a
x3 x5 x7 x9
P9(*)=* + + 9 !
polinom a sinx függvényt 10 _ 6 nál kisebb hibával közelíti meg a [—1; 1] interval
lumon, azaz
x3 x5 x7 x9
sinx * ~ 3Í +
5Í ~ 7Í +
9Í < ^ (W^ 1 )
sinx
45. Monotonitás 89
4.5. Monotonitás
4.5.1. Tétel. Legyen f:(a;b) —> R. differenciálható az xo € (a;b) pontban. Ha

f'(xo) > 0, illetve /'(xo) < 0, akkor létezik ő > 0 úgy, hogy y,z € (a; 6),
XQ — ő<y<xo<z<xo +ő
esetén
f(y) < f(x0) < f(z), illetve f(y)>f(x0)>f(z).
Xo
Bizonyítás. Ha f'(xo) > 0, azaz
f(xo) = lim /(»)/(»o) > 0j

i>io X — Xo
akkor a határérték definíciója alapján létezik <5 > 0 úgy, hogy ha
0<|xx0|<<5, akkor Z í f l z i M > 0 ,

X — Xo
ahonnan az állítás következik. Az /'(XQ) < 0 eset hasonlóan igazolható.

D
4.5.2. Tétel. Legyen f folytonos \a;b]n, differenciálható (a;b)~n.

(i) / akkor és csak akkor monoton növő [a; b]n, ha f'(x) > 0 minden xzyxwvutsrqponmlkjihg
£ (a; b)
esetén. zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(ii) / akkor és csak akkor monoton csökkenő [a;b]n, ha f'(x) < 0 minden x £
(a; b) esetén.
Bizonyítás, (i) Ha / monoton növő [a;6]n, akkor bármely x, XQzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYX

£ (a;b), xzyxwvutsrqponmlkjih
^ XQ
esetén
f(x) / ( X Q ) ^ Q zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPO
X — XQ
így f'(xo) > 0. Ha f'(x) > 0 minden x £ (a; b), akkor bármely a < x\ < X2 0.
Azaz f monoton növő [a; b]n. Az (ii) eset hasonlóan bizonyítható. __
Megjegyzés. A fenti bizonyítás alapján kapjuk, hogy ha f'{x) > 0 (f'(x) < 0)
minden x e (o; f>)re, akkor / szigorúan monoton növő (csökkenő) [o; b]n. Ezen
állítás megfordítása nem igaz, ugyanis az f(x) = x3 függvény szigorúan monoton
növő Ken, mégis az XQ = 0 pontban f'(xo) = 0.
4.5.2. ábra 4.5.3. ábra
4.5.3. Példa. Mutassuk meg, hogy cosx > 1 — x, ha x > 0. Legyen
/(x) := cosx — 1 + x.
Ekkor f'(x) = — sinx + 1 > 0 minden x számra, ezért / monoton nő, és /(0) = 0
miatt ez azt jelenti, hogy / ( x ) > /(0) = 0 minden x > 0 számra.
4.5.4. Tétel. Legyen f differenciálható (a;b)n, és XQ € (a;b).
(i) Ha f>0az (a;xo) intervallumon és f < 0 az (xo;6) intervallumon, akkor
f nek xo ban maximuma van.
(ii) Ha f < 0 az (a;xo) intervallumon és f > 0 az (xo;b) intervallumon, akkor
f nek XQban minimuma van.
45. Monotonitás 91
Bizonyítás, (i) Az előző tétel alapján, ekkor / monoton növő [a; xo]n és monoton
csökkenő [a:o; ö]n, azaz fnek zoban helyi maximuma van. Az (ii) eset hasonlóan
igazolható.
4.5.5. Definíció. Az / függvény értelmezési tartományának azon pontjait, ahol /

deriváltjának, fnek zérushelye van (f'(x) = 0), vagy ahol / ' nem létezik, az /
kritikus pontjainak nevezzük.
A 4.3.2. tétel és az f(x) = y/(x + 2) 2 függvény példája alapján látható, hogy
a függvény szélsőértékhelye csak kritikus pontban lehet.
4.5.6. Példa. A következő feladatokban monotonitás, szélsőérték szempontjából
vizsgáljuk az adott függvényeket, majd a megfelelő határértékek (3.1.11. példa)
ismeretében vázlatosan ábrázoljuk azokat.
x2 1
(i) Legyen f(x) = — + . Ekkor Df = (oo; 0) U (0; oo), és
f(x) = x±
alapján a kritikus pont XQ = 1. A számegyenesen felvesszük a függvény értelmezési
tartományát és benne a kritikus pontot.
0 í
így a függvény értelmezési tartománya három nyílt intervallum és egy pont uni
ójaként áll elő. Ez határozza meg a készülő táblázat oszlopait. Az első sorba az
/ értelmezési tartományának részintervallumai, kritikus pontjai kerülnek növekvő
sorrendbe. A második sorba a derivált függvénynek a megfelelő intervallumon vett
előjeleit írjuk. A harmadik sorban jelöljük a függvény monotonitási tulajdonságát,
szélsőértékét.
x<0 0<£ < 1 x=1 x >1

/' 0 +
/ \ \ min. /
/ ( l ) = 3/2
A táblázat alapján a kritikus pontban a függvénynek minimuma van. Ezért a ha

tárértéket jelölő pontok mellett ezt a pontot is felvesszük a koordinátarendszerben.
Ezt követően a pontokat a monotonitási tulajdonságnak megfelelően összekötjük.
4.5.6.a. ábra 4.5.6.b. ábra

x+ 3 1
(ii) Legyen f(x) = , ekkor Df = (oo; 0) U (0; 1) U (1; oo), és
x—1 x
(a; + l ) ( l 3 c c )
/'(*) x2(xl)2
alapján a kritikus pontok x\ = —1 és x% = 1/3. Továbbá
x < 1 z = l K a ; <0 0 <zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJ

X < X2 X = X2 X2 < X < 1 X > 1
/' 0 + + 0
/ \ min. / / max. \ \
0 8
1 I I
3
8
A
4.5.6.C. ábra 4.5.6.d. ábra
(iii) Legyen f(x) — e ^ ^ , ekkor Df = (—oo; 1) U (1; oo), és
1
/'(*) (1x)'
e lx
45. Monotonitás 93
alapján kritikus pont nincs. Tehát
XzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
< 1 x > 1
/' + +
/ / /
4.5.6.e. ábra 4.5.6.f. ábra
(iv) Ha f(x) = ^/(x + 2) 2 , akkor Df =R = (oo;oo) és
lim $/{x + 2) 2 = oo = lim $/{x + 2) 2 .

x—*■— oo x—*oo
A 4.1.2. (ii) példa alapján ha J ^ —2, akkor
3^xT^'
és / nem differenciálható az x = — 2 pontban, habár az eleme / értelmezési tarto

mányának. Ezért a kritikus pont XQ = —2.
x < 2 X = 2 X> 2
/' +
/ \ min. /*
0
4.5.6.g. ábra 4.5.6.h. ábra

A pontosabb ábrázoláshoz a függvény magasabbrendű deriváltjainak
ismerete kell. Mi a másodrendű deriváltakat vizsgáljuk még, mert azok a függvény
grafikonjának konvexitási tulajdonságaival kapcsolatosak.
Szöveges szélsőérték feladatoknál általában a következő tételt alkalmazzuk:

4.5.7. Tétel. Tegyük fel, hogy f kétszer differenciálható (a;b)n, XQzyxwvutsrqponmlkjihgfedcb
£ {a;b), és
f'(xo)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
= 0.
(i) Ha f"(xo) > 0, akkor fnek XQban szigorú helyi minimuma van.
(ii) Ha f"(xo) < 0, akkor fnek xo~ban szigorú helyi maximuma van.
Bizonyítás, (i) Ha /"(#o) > 0, akkor a 4.5.1. tétel alapján létezik ő > 0 úgy, hogy
y,z e (a; b),
x0 — 5<y<x0<z<x0 + S esetén f'(y) < f'(x0) = 0< f'(z).
Azaz / ' < 0 (xo — ö;xo)~n, és / ' > 0 (zojzo + <5)~n, ezért a 4.5.4. tétel alapján
/ n e k zoban minimuma van. Az (ii) eset hasonlóan igazolható.
Megjegyzés. Ha f"(x0) = 0, akkor az / ' előjelváltását vizsgáljuk (4.5.4. tétel).

4.5.8. Példa. Készítsünk felül nyitott 1 literes henger alakú edényt minimális
anyagfelhasználás mellett. Jelölje x az alapkör sugarát, h a test magasságát.
2X7T
45. Monotonitás 95
Ekkor a térfogat 1 = x2irh (dm 3 ), a szükséges anyag mennyiség A = 2xnh

x2ir (dm 2 ). így, h = l/(x2ir) alapján az
2 9
fix)
v = A = + XZK
' x
függvény minimumát keressük, ha x > 0.
f'(x) = ^ + 2xir = 0ból x0 = {.

Xz V 7T
/"(X) = 4 + 2 T T , így /"(x0)>0,
alapján az
x = ? — dm, h = y —dm
méretválasztás esetén az anyagfelhasználás minimális,
/min ~ J yrj=3vw.
A Taylorformula alapján általánosíthatjuk az előző tételt.
4.5.9. Tétel. Tegyük fel, hogy az f függvény nszer differenciálható (n > 1), f^
folytonos, és az a pontban f'{a) = f"{a) = ... = / ( " " ^ ( a ) = 0, f{n)(a) ^ 0.
(i) Ha n páros, akkor f(n\a) < 0 esetén fnek maximuma, f^(a) > 0 esetén
fnek minimuma van az a pontban.
(ii) Ha n páratlan, akkor fnek nincs szélsőértéke aban.
Bizonyítás. Az /(") függvény folytonossága miatt, f^(a) ^ 0 alapján az a pont
nak van olyan környezete, amelyben /(") nem vált előjelet, azaz létezik S > 0 úgy,
hogy bármely be (a5; a+ 5) esetén / ( n ) ( a ) / ( n ) (6) > 0. Legyen te (aő;a + 6),
t ^ a rögzített, ekkor a Taylorformula alapján van olyan (t—tői függő) c = c(t) a
t és az a között, hogy
f(t) = f(a) + f'(a)(t ■ ■ ■ + J{n_^{(t a ) " 1 + ^ ^ ( t «)",

a) +zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCB
~zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTS
így, f'(a) = f"(a) = ... = / ( " " ^ ( a ) = 0 miatt
/(í) = /(a) + ^ i i ( í a )".

Ha n páros, akkor (í a)n > 0. Ezért f(n)(a) < 0 esetén / ( n ) ( c ) < 0, és így
f(t)f(a) = !^(tar<0.
Tehát ekkor fnek maximuma van aban. Ha fW(a) > 0, akkor f^(c) > 0
alapján
/ (í)_/(a) = í_12(í_a)n>0.
Vagyis ebben az esetben fnek minimuma van az a pontban.

Ha n páratlan, akkor az (x — a)n polinom előjelet vált aban. Ugyanakkor
tetszőleges í G (a — 6; a + S) esetén c 6 (a — 8; a + S) és ezen az intervallumon /' n ^
jeltartó. Ezért, az
összefüggés alapján látható, hogy f(t) — f(a) előjelet vált aban. Tehát ebben az
esetben fnek nincs szélsőértéke aban. ,_.
Megjegyzés. Legyen n € N, n > 1 rögzített. Ekkor az f(x) = xn függvény nszer

differenciálható, és f(k\x) = n ( n l ) . . .(nk + l)xn~k, ahol k € {1,2,.. .n — 1}.
így az a = 0 pontban f^(a) = 0 bármely k € {1,2, . . . n — 1} esetén, továbbá
/(")(a) = n\. Ezért az előző tétel alapján az a = 0 pontban fnek páros n esetén
minimuma van, páratlan nre nincs szélsőértéke.
46. Konvexitás 97
4.6. Konvexitás
4.6.1. Tétel. Tegyük fel, hogy f kétszer differenciálható (a;b)n. Ha f"(x)zyxwvutsrqponmlkjihg

> 0 (<
0) minden x e (a; b) re, akkor f konvex (konkáv) (a; b) n.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy f"(x) > 0 minden x € (a; 6)re. Legyen c, d rögzítve
úgy, hogy a < c < d <b. A (c, f(c)) és (d, f(d)) pontokat összekötő húr egyenlete
h{x)=f{c)+f{d)~f{C\xc) (xeR).
d—c
Legyen
g(x) = f(x) h(x) (x € (a; b)).
Ekkor, h"(x) = 0 miatt g"(x) = f"(x) > 0, azaz g' monoton növekvő (a; 6)n.
Ugyanakkor g(c) = g(d) = 0, így a Rolletétel alapján van olyan a € (c; d), hogy
g'(ct) = 0. Ezért, g' monotonitása miatt
fl'(^) < 9'(a) = 05 ha a; e [c; a] és g'(x) > g'(ot) = 0 , ha x G [a; d].
Tehát
g(x) monoton csökkenő [c;a]n és g(x) monoton növő [a;d]n.
Ez g(c) = g(d) = 0 alapján azt jelenti, hogy minden x S (c; ei)re
0 > g(x) = f[x) h(x),
azaz a húr a függvény felett van, ezért / konvex (a;6)n. Az f"{x) < 0 eset
hasonlóan bizonyítható.
Megjegyzés. A fenti bizonyítás alapján, ha f"(x) > 0 (< 0) minden x G (a, b)

esetén, akkor / szigorúan konvex (konkáv) (a, b)n.
4.6.2. Tétel. Ha f kétszer differenciálható (a;6)n és f konvex (konkáv) (a;b)n,
akkor f"(x) > 0 (< 0) minden x € (a; b) re.
Bizonyítás. Legyen c,d rögzített, a < c < d < b. A (c,f(c)) és (d,f(d)) pontokat
összekötő húr, mint a (c, /(c)), illetve a (d, f(d)) ponton átmenő egyenes egyenlete
h1{x) = f(c) + md_fJc\xc) (ieR),

illetve
h2{x) = f{d) + f{d)~í{c\xd) (xeR).
a—c
Ha / konvex (a; 6)n, akkor bármely a < c < x\,X2 < d 0 és x2 — d < 0 alapján
(mi=) í(íHW<M
d—c
X\ — C
(=ro)i
es
(m2= ) /(^2) ~ /(d) > f{d) f(c)
x2 d d—c
46. Konvexitás 99
Ezért
/'(c)= lim ÍMZM< lim fMM=m.
X\ — C X2 — d
Tehát / ' monoton nő (a; b)n, így itt f"(x) > 0. A konkáv eset hasonlóan
igazolható.
4.6.3. Definíció. Az x$ S (a, 6) pont az / : (a, 6) —» M függvény inflexiós pontja, ha

létezik 5 > 0 úgy, hogy vagy
£o) _ on és / konkáv (#o; ô + ő)n,

/ konvex (XQ — ő;zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFE
vagy pedig
f konkáv (XQ — 5; a;o)on és / konvex (XQ', XQ + ő)n.
4.6.4. Tétel. Ha az (a; 6) intervallumon kétszer differenciálható f függvénynek az

XQzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£ (a;b) pont inflexiós pontja, akkor f"(xo) = 0.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy az XQ £ (a; b) pontban / konvexből konkávba megy
át, azaz létezik 5 > 0 úgy, hogy
/ konvex (xo — 5; a;o)on és / konkáv (xo; xo + ó~)n.
Ekkor az előző tétel alapján / " > 0 (xo — 5; :ro)on és / " < 0 (XQ; XQ + ó)n. Ebből
következik, hogy / ' n e k xo~ban maximuma van, és így / ' differenciálhatósága miatt
/ ' derivált függvénye, / " xoban a 0 értéket veszi fel, azaz f"(xo) = 0. A másik
eset hasonlóan igazolható.
4.6.5. Példa. HazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED

f(x) H—, akkor f"(x) = 1 H—^, így a kritikus pont (ahol
a második derivált 0, vagy nem létezik) x0 = —\/2, és a
x<^/2 x =^2 \/2 <x<Q x>0

/" + 0 +
V^ infl. SS v^
/
0
táblázat alapján, a 4.5.6. (i) példa eredményét is felhasználva az / függvény grafi

konja már jól megrajzolható.
\3/2
Ú\
1/
1
4.7. Függvényvizsgálat
Függvényvizsgálatnál cél a függvény minél pontosabb megrajzolása. Ennek

érdekében általában a következő lépéseket követjük:
(i) Az értelmezési tartomány meghatározása.
(ii) Paritás, periódus vizsgálat. Ha a függvény páros, akkor szimmetrikus az
ytengelyre, ha páratlan, akkor szimmetrikus az origóra, ezért ezekben az
esetekben elég csak az értelmezési tartomány nemnegatív felén folytatni a
vizsgálatot. Amennyiben a függvény periodikus, akkor természetesen csak
egy perióduson belül vizsgáljuk tovább.
(iii) Ha lehetséges, a tengelymetszetek kiszámítása.
(iv) A határértékek meghatározása az értelmezési tartományt alkotó intervallumok
végpontjaiban.
(v) Első derivált, kritikus pontok kiszámítása, táblázat készítés a monotonitás,
szélsőérték meghatározásához.
(vi) Második derivált, kritikus pontok meghatározása, táblázat készítés a konve
xitás, inflexiós pont megadásához.
(vii) Koordinátarendszerben felvesszük a határértéknek, a szélsőértéknek, infle
xióspontnak megfelelő pontokat és ezeket a monotonitásnak, konvexitásnak
megfelelően összekötjük.
(viii) Az ábra alapján meghatározzuk a függvény értékkészletét.
4.7.1. Példa. / ( * ) = j ^ .
(i) D / = ( o o ; l ) U ( l ; o o ) .
(ii) A függvény nem páros, páratlan és nem periodikus.
(iii) /(0) = 0 és f(x) = 0ból x = 0.
47. Függvényvizsgálat 101
(iv)
lim = — = lim — r = 0+, lim —=— = 0 + ,

ó
X—+ —OO X + 1 X+00 xz + x>oo X J + 1
lim = lim = 00, lim —00.

!—ia;3 + l x ^ i (x + l ) ( x 2 x + 1) ' x—i+x 3 + l
1 — 2a; 3 1
(v)zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
f'(x) = alapján f'(x) = 0, ha x = ^=. Ezért
x < 1 Kx<l/^2 X=\/y/2 x > 1/^2

/' + + 0
/ / / max. \
#4/3
fir2Cr3 — 21
(vi) f"(x) = l ' alapján /"(*) = 0, ha a* = 0 és x2 = # 2 . így
(a:'3 + 1)J
x < 1 K x <0 x= 0 0 < x < #2 x= \/2 X > y/2
/" + 0 0 +
v_^ ^> /'\ infl. v_y
/
v^/3
(vii)
(viii) Rf = R.
4.7.2. Példa. f(x) = e~x .

(i) Df = R= (oo;oo).
(ii) A függvény páros, hiszen f(x) = e~x = e~(~x^ = f(—x).
(iii) /(0) = 1 és az f(x) = 0 egyenletnek nincs megoldása.
(iv) A paritás miatt a további vizsgálatot lehet csak a [0, oo) intervallumon foly
tatni.
/(0) = 1, lim e~x2 = lim ~ = 0 + .
x—► o o x—+oo e x
(v) /'(x ) = 2xe~x alapján f(x) = 0, ha x = 0. Ezért
a; = 0 x >0
/' 0
/ max. \
1
(vi) / " ( x ) = (4x 2 2)e~x' alapján / " ( * ) = 0, ha xh2 = ± ^ . így
x = 0 0 < x < \/2/2 x = V2/2 x > \ / 2 / 2

/" 0 +
/ ^~\ infl. v^
(vii)
V2/2
(viii) i l / = (0;l].
4.7.3. Példa. f(x) = 2 sinx + sin 2x.
(i) £>/ = R.
(ii) A függvény páratlan és periodikus is, periódusa 2n. így a [0; 2tr] intervallumon
folytatjuk a vizsgálatot.
(iii) /(0) = 0 és f(x) = 0ból x = 0, w, 2ir,
(iv) /(0) = /(2TT) = 0.
47. Függvényvizsgálat 103
(v) /'(x ) = 2 cosx + 2 cos2x alapján /'(x) = 0, ha xi = TT/3, X2 = 7r és X3 = |7r.

Ezért
X 0 (0;TT/3) w/3 (7r/3;0 7T (TT; §TT)

1 (§7r;27r)
/' + + 0 0 0 +
/ / max. \ \ min. /
3V3
2 2
(vi) /"(x) = —2sinx — 4sin2x alapján /"(x) = 0, ha x\ = 0, X2 = 1,82, X3 = 7r

és X4 = 4,46. így
0 (0;1,82) 1,82 (1,82;0 7T (7r;x 4 ) 4,46 (x 4 ;27r)
/" 0 0 + 0 0 +
infl. /~N infl. v^ infl. s~\ infl. v^
/
3y/TE 3^15
0 8 0 8
(vii)
3/Í5
3 V 3 . 3\/3
(viii) i í / 2 ' 2
4.7.4. Példa, /(x) = x 2 e" x .

(i) D / = R.
(ii) A függvény nem páros, nem páratlan és nem periodikus.
(ni) /(o) = 0 és / ( x ) = 0ból x = 0.
(iv) lim^too / ( x ) = 00 és a L'Hospitalszabály alapján
lim x 2 e x
= lim — — lim — = lim — = 0 + .
x—*oo x—>oo cx x—>oo e : r x—>oo e ^
x
(v) f'(x) = x(2 — x)e alapján f'(x) = 0, ha x\ = 0, és xi = 2. Ezért
x<0 x= 0 0 < x <2 x =2 x >2

/' 0 + 0
/ \ min. / max. \
0 4e2
(vi) f"(x) = (x 2 4x + 2 ) e _ x alapján f"(x) = 0, ha x 3 = 2 V2, és x 4 = 2 + V2.

így
X < X3 X = X3 X3 < X < X4 X = X4 X > X4
/" + 0 0 +
/ ^ infl. f~\ infl. v_>
(vii)
X3 2 X4
(viii) Rf = [0;oo).
5. Integrálszámítás
5.1. Határozatlan integrál
A valószínűségszámításban, a fizikában fontos feladatot jelent, hogy egy függ

vény deriváltjának (sűrűségfüggvény, sebesség függvény) ismeretében kell megha
tározni az eredeti függvényt (eloszlásfüggvény, út függvény). A területszámítás
esetén is hasonló probléma adódik:
[a; b] —> R egy nemnegatív folytonos függvény. Határozzuk meg az
Legyen / :zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
y = f(x), x = a, x = b és y = 0 görbék által határolt síkrész területét!
u u+ h
Legyen u 6 [a; b], és jelölje A(u) az y = / ( x ) , x = a, x = u és y = 0 görbék
által határolt síkrész területét. Ha h > 0 és u, u + h g [a, b], akkor A(u + h) — A(u)
az y = f(x), x = u, x = u + hésy = 0 görbék által határolt síkrész területe. A
folytonosság miatt / felveszi minimumát, maximumát az [u; u + h] intervallumon,
így, ha
m := min{/(a;) | x € [u;u + h}} és M := m a x { / ( i ) \ x € [u;u + h]},
akkor
mh <A(u + h) A(u) < Mh,
,A(u + h)~A(u)
m < <M.
h
106 5. Integrálszámítás
Ismételten / folytonossága miatt, az / függvény bármely m és M közé eső értéket

fölvesz az [u; u + h] intervallum valamely pontjában. Ezért minden rögzített uhoz
létezik a htól függő c = c(h) G [u, u + h] úgy, hogy
A(u + h) A(u)

/(C)
h =
Ha h nullához tart, akkor c(h) —> u, és lim/l_>0+ f(c(h)) = f(u) hiszen / folytonos.
így, tetszőleges u G [a; 6]ra
A'{u) = hm 4(M + \ ) A ( " ) = /(„). zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYX

vzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
K
' h+o h '
Ezért a feladat megoldásához meg kell határozni azt az A{u) függvényt, amelynek
a deriváltja / , továbbá az A (a) = 0 feltételnek is eleget tesz, és majd az A(b) érték
szolgáltatja a keresett értéket.
5.1.1. Definíció. A F : / ^ R függvény primitív függvénye a / függvénynek, ha F
differenciálható In, és
F'(x) = f(x) minden x G /—re.
így például x2 primitív függvénye 2xnek. De a;2 + 4 is, sőt, tetszőleges C € R

szám esetén x2 + C is primitív függvénye 2a;nek, és a 4.3.7. tétel alapján csak ezek
lehetnek 2x primitív függvényei. A továbbiakban a C jelölés mindig egy tetszőleges
valós számra utal.
5.1.2. Definíció. Az / függvény primitív függvényeinek halmazát az / határozatlan
integráljának nevezzük, és erre az
/ f(x) dx vagy / /
jelölést használjuk.
5.1.3. Példa.
.3
x2 dx = V C, \ cos x dx = sin x + C, / ^ dx = arctg x + C.
/ 2
3 J J 1+ x
A differenciálás
[ c / ] ' = c [ / ] ' , [f±g]' = [f]'±\g]'
szabályaiból, azonnal adódnak a határozatlan integrál alábbi tulajdonságai.

5.1. Határozatlan integrál 107
5.1.4. Tétel. Legyen k tetszőleges valós szám, f és g olyan függvények az I inter

vallumon, hogy fnek és gnek van primitív függvénye In. Ekkor
/ f(x) dx zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUT
/ kzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
■ f(x) dx = k ■ zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONM
es
j (f(x) ± g(x)) dx= f{x) dx± g(x) dx.
5.1.5. Példa.
f(6x2 ex)dx = 2 í Zx2dx j exdx = 2x3 ex + C.
Szorzat primitív függvényének keresésére két módszert alkalmazunk, az elsőt

az
[f{x)g{x)\ = f'(x)g(x) + f(x)g'(x)
szabály alapján kapjuk.
5.1.6. Tétel. Parciális integrálás. Legyenek f és g differenciálhatók valamely in

tervallumon, és tegyük fel, hogy az fg' függvénynek van primitív függvénye. Ekkor
az fg szorzatnak is van primitív függvénye, és
/ f'{x)g(x) dx = f(x)g(x) / f(x)g'(x) dx.
A másodikat az összetett függvény deriválási szabálya
[F(<p{t)))' = n<p(tW(t)
alapján kapjuk.
5.1.7. Tétel. Helyettesítéses integrálás. Legyen <p differenciálható valamely I in
tervallumon, és tegyük fel, hogy a ip értékeit tartalmazó J intervallumon az f függ
vénynek F egy primitív függvénye. Ekkor az In értelmezett F(<p(t)) összetett
függvényre
J f(ip(tW(t) dt = I F'(ip(tW(t) dt = F(<p(t)) +C = j f(<p(t))Mt)

5.1.8. Példa.
/ ( s i n x ) x d x = I (—cosx)'■ xdx =—(cosx) ■ x — / ( — c o s x ) . ldx

i
x cos x + I cos xdx = —x cos x + sin x + C.
(ii) / xex dx = xex / ex dx = xex ex + C.
(iii) /" e*2"* • (2t l)dí í e*2*d(í2 t)= í exdx = ex + C = é** + C.
ív) / .„ dt= t3 — dt,

' J Vt^TT 3 7 2y/WTT
az x = \ / í 3 + 1 helyettesítéssel,
dx rf 3
_ ./IÍTTT = *2
V
dt dí 2VÍ3TI
alapján
3í 2 _,
dx = —. dt,
2VtsTT
így
/^7T d t = I/ (l2 I)<fc = I ( ? ^ ) + c

y o
5.2. Határozott integrál
Az előző fejezet alapján az y = x2, y = 0 és x = 1 görbék által határolt síkidom

T területét megkapjuk, ha f(x) = x 2 nek a primitív függvényei, F(x) = x3/3 + C
közül az FÔ) = 0 feltételnek eleget tevő F(x) = x3/3 függvényt az x = 1 helyen
kiszámoljuk, clZclZ cl keresett érték T = F ( l ) = 1/3.
De alkalmazhatjuk a következő módszert is: Osszuk fel a [0; 1] intervallumot
n egyenlő részre, az osztópontok: 0,1/n, 2 / n , . . . , (n — l ) / n , 1. Az i'edik részinter
vallum [(i — l ) / n ; i/n]. Az y = x2, y = 0, x = (i — l ) / n és x = i/n görbék által
határolt í, síkidom területét alulról becsüljük az (i — l ) 2 / n 2 magasságú, 1/n alapú
téglalap területével, és felülről becsüljük az i2/n2 magasságú, 1/n alapú téglalap
területével:
1 (i l ) 2 _ , 1 i2
■,2 nnz
n n zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFED
Mivel T = t\ + ti + ■ ■ ■ + tn, ezért bármely n G Nre
ahol
2
A *L ( n 1 )
£_zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
(l2 + (n~l) ) 2
n2 n2 n2
1 (nl)n(2nl) (nl)(2nl) (l 1) (2 1)
6n2
es
1 22
&n — (l2 + 2 2 + ■ + n 2 )
nJ n^
1 n(n+l)(2n + l)= (n + l)(2n+l) = (l + £) (2 + ^)
n3 6 6n2 6
Innen pedig
= lim sn < T < lim Sn = .
O n—*oo n—>oo o
Azaz T = 1/3, amint azt vártuk.

A most említett eljárás motiválja további vizsgálatainkat.
5.2.1. Definíció. Legyen [a; b] egy adott intervallum. Az [a; b] intervallum beosztása
egy olyan xo, x\,..., xn véges pontsorozat, amelyre
a = x0 < x\ < #2 < • • • < xni < xn = b
teljesül. Az XQ,X\,. .. ,xn pontok a beosztás osztópontjai, Xi az iedik osztópont,

[xi_i;a;j] a beosztás iedik részintervalluma. A beosztás finomsága a beosztás ré
szintervallumai hosszának a maximuma, azaz
max (XÍ — XÍI).

ie{l,2,...,n}
5.2.2. Definíció. Legyen adott egy korlátos / : [a; b] —► R függvény és az [a; b] in
tervallum egy B = {XQ,X\, ... ,xn} beosztása. Továbbá legyenek
m= inf f(x), rni= inf /(x),

i6[a;o] x£[xi_i;x;]
M = sup f(x), Mi = sup f(x),
xS[a;6] X6[X;_I;XÍ]
amely számok, / korlátosságábólzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC

következően jól definiáltak, végesek. A
n
SB = "^2mi(xi Z i l )
i=l
összeget az / függvény B beosztáshoz tartozó Darbouxféle alsó integrálközelítő

összegének, a
n
5B = ^ M i ( x i x i _ i )
összeget a / függvény B beosztáshoz tartozó Darbouxféle felső integrálközelítő

összegének, a
n
OS = ^2f(£i)(Xi Xii)
i=\
összeget, ahol & tetszőleges pontja ] intervallumnak, az / függvény B
beosztáshoz tartozó Riemannféle integrálközelítő összegének nevezzük.
/(*) /(*)
W
Qi zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
X<l—lXí Qi X>£—1 X^
Megjegyzés. Az alsó észyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

felső integrálközelítő összeg csak azyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVU
B beosztástól, míg a
Riemannféle integrálközelítő összeg a beosztáson kívül a & helyek választásától is
függ.
A fenti definícióból egyszerűen igazolható a következő három tulajdonság:
5.2.3. Tétel. Bármely B beosztásra
m(b a) <sB <oB <SB < M(b a).
Bizonyítás. A m < m* < /(&) < Mj < M egyenlőtlenségből adódik, hogy

n n n
m(ba) = "Y^ ( i m x
Xii) <SB = ^ P m ^ Z j ~ »i) < ^ B = X ^ ^ ) ^ *
x _x
*i)
í= l i=l 2=1
n n
< ^MÍÍXÍ a ; i _ i ) = 5 B < ^ M Í i i Z i i ) = Af(fca).
i=l i=l
5.2.4. Definíció. Ha B\ és B2 az [a; 6] beosztásai, és B\ minden osztópontja a

£?2nek is osztópontja, akkor azt mondjuk, hogy £?2 a B\ finomítása.
5.2.5. Tétel. Ha B2 a B\ finomítása, akkor
Sfii < SB2 , SB2 < SB! ■
Bizonyítás. Legyen B\ = {XQ,X\, ... ,xn}, és vegyük hozzá a £?ihez az x* új

osztópontot: xî < x* < Xk Az így keletkezett beosztáshoz tartozó alsó összeg
s =m 1 (xi x0) H ^mki(xki Xk2) +mk,i(x* xki) + mk,2{xk x*)+

+ mk+i(xk+i xk) H h mn(xn xni),
ahol
mk,i= inf f(x), mk,2= inf f(x).
i6[in;i*] x€.[x*\Xk]
mk mkA mk,2
xk\ xk a;fc_i x xk
Nyilván mk < rrik,\ és mk < mk,2, és így
mk(xkxki) = mk(xkx*) + mk(x* xki) < mk:2(xk x*)+mkii(x* xki)
Innen pedig
Sőj < S
következik. B2 megkaphatózyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£?iből véges sok lépésben úgy, hogy minden lépésben
1 új osztópontot hozzáveszünk a meglévőhöz. Minden lépésre igaz: az alsó összeg
nem csökken. Tehát SBX < SB 2 • A. felső összegekre a bizonyítás hasonlóan megy.
D zyxwvutsrqp
5.2.6. Tétel. Az [a;b] intervallum tetszőleges Bi,B2 beosztásaira
SBi < SB2 ,
azaz bármely alsó összeg kisebb, vagy egyenlő bármely felső összegnél.
Bizonyítás. Legyen B3 az a beosztás, amelyet a B\ és B2 beosztások osztópontjai
együtt határoznak meg. Ekkor a B3 beosztás finomítása Binek is és i?2~nek is.
Az előző két tulajdonság felhasználásával
SBX < SB3 < SB3 < ■

SB2zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPO
D
Korlátos / függvényre az
{SB I B az [a; 6] beosztása}, {SB | B az [a;b] beosztása}
halmazok korlátosak, így értelmes az alábbi definíció.

5.2.7. Definíció. Legyen adott egy korlátos / : [a; b] '. függvény. Az alsó összegek
felső határát,
I_ = sup{ss | B az [a; b] beosztása}
számot az / függvény Darbouxféle alsó integráljának nevezzük. A felső összegek

alsó határát,
I = inf{5s | B az [a; 6] beosztása}
számot az / függvény Darbouxféle felső integráljának nevezzük.

Az előző tételek alapján a korlátos / függvényre mindig teljesül, hogy
m(b a) <l<7 < M(b a).
5.2.8. Definíció. Az / : [a; b] —» R korlátos függvény Riemannintegrálható az [a; b]

intervallumon, ha a Darbouxféle alsó és felső integrál megegyezik, azaz I_ = I.
A közös értéket az / függvény [a,b] intervallumon vett határozott integráljának
nevezzük. Jele:
pb eb
j f(x)dx vagy / /.
Ja Ja
Ha / : [a; b] —> R nem korlátos [a; &]n, vagy korlátos, de J < I, akkor azt mondjuk,
hogy / nem integrálható [a;6]n.
Megjegyzés. Jól látható a határozott integrál geometriai jelentése. Ha az / foly
tonos függvény pozitív az [a, b] intervallumon, akkor / f(x)dx az x a, x b,
Ja
y = 0, és y = f(x) görbék által meghatározott T zárt tartomány területét jelenti.
Amennyiben / negatív, akkor / f(x) dx is negatív érték, de T területe éppen en
Ja
nek abszolútértéke, ezért szokás a határozott integrált előjeles területnek is nevezni.
Ha / pozitív és negatív értékeket is felvesz, akkor az integrál az xtengely alatti és
V 0
az xtengely feletti tartományok előjeles területének összegét jelenti.
/(«) A
c^^Mö
Ja
T2= / /
Jc
5.2.9. Példa. Legyen x € [0; 1] és

... fi, ha a; racionális,
:
^ ={o, ha x irracionális.
Ekkor / korlátos, és minden B beosztásra SB = 0 és SB = 1 Tehát I_ = 0 és I = 1,

azaz / nem integrálható [0; l]en.
5.2.10. Definíció. Ha / integrálható [a;6]n, akkor
pa nb
pb
\ f(x) dx := — / f(x) dx.
Jb Ja
A határozott integrál néhány, a definíció alapján egyszerűen igazolható tulaj
donságát foglalja össze az alábbi tétel.
5.2.11. Tétel. Tegyük fel, hogy f,g:[a;b] —> M integrálható függvények. Legyen
AeR.
(i) Ekkor Xf, f + g, f — g is integrálható [a; b]n, és
pb pb
/ A/(a;) dx = A / f(x) dx,
Ja Ja
pb pb pb
/ [f(x) ± g{x)} dx = f{x) dx± g(x) dx.
Ja Ja Ja
(ii) Ha [a;/3] C [a;b], akkor f integrálható [a\0\n.
(iii) Ha a < c < b, akkor
pb PC pb
/ f(x)dx= / f(x)dx+ / f(x)dx.
Ja Ja Jc
(iv) Ha f(x) < g(x) minden xzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

£ [a, b] esetén, akkor
pb pb
\ f(x) dx < g(x) dx.

Ja Ja
(v) | / | is integrálható [a;b]~n, és
f f(x)dx < í \f(x)\dx.

Ja Ja
(vi)
/ f{x) dx =
Ja
A következő eredmény alapvető fontosságú határozott integrálok kiszámítá

sában, ezért az integrálszámítás alaptételének is nevezik.
5.2.12. Tétel. NewtonLeibnizszabály. Ha f: [a; b] —> R korlátos, integrálható
[a; b]n, és F: [a; b]zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
—zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
► R a f primitív függvénye [a; b]n, akkor
f f{x)dx=[F{x)}ba:=F{b)F{a).
Ja
Bizonyítás. Legyen B = {a = xo,xi,X2,... , x „ _ i , x „ = b} tetszőleges beosztás.
Minden k € { 1 , 2 , . . . ,n} esetén alkalmazhatjuk a Lagrangeféle középértéktételt
a F függvényre és az [xk\\Xk\ intervallumra: van ^ € (xfc_i;Xfc) úgy, hogy
F{Xk) F{Xk l)
=F^k) = m),
Xk Xkl
azaz
F(xk) F(xki) = f(€k)(xk Zfci).
Ezért
F(b) F(a) = [F(xi) F(x0)) + [F(x2) F(Xl)} + ■■■ + [F(xn) F(a; n _i)]
= / ( 6 ) ( z i x 0 ) + /(&)(x 2 a;i) H + /(£„)(x„ x„_i)
n
Yl f(£k)(Xk ~ Xk~'í) = aB

=zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
fc=l
Mivel
s B < a B = F(6) F(o) < SB
bármely B beosztás esetén, így
I < F(b) F(a) < 1.
Ez / integrálhatósága miatt azt jelenti, hogy
rb
í f(x)dx = F(b)F(a).
Ja
Megjegyzés. [F(x)]„ = [F(x) + C]ha bármely C valós szám esetén.

5.2.13. Példa.
3ll
/ x 2 dx = io=i.
Jo Jo 3 3
5.3. Integrálható függvények
5.3.1. Tétel. Legyen f: [a;b] —> M adott korlátos függvény. Ha minden s > Ohoz
létezik B beosztás úgy, hogy SB — SB < s, akkor f integrálható [a; b]n.
Bizonyítás. Ha minden e > Ohoz létezik B beosztás úgy, hogy SB — SB <£, akkor
I < SB < sB + e 0 esetén. Egy nemnegatív szám csak akkor lehet minden pozitív
számnál kisebb, hazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
egyenlő nullával, tehátzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
I —L
5.3.2. Tétel. Ha f: [a; b] —> R monoton [a; b]~n, akkor f integrálható [a; b]n.
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy / monoton növő. Zárt intervallumon monoton növő
függvény korlátos, hiszen f(a) < f(x) < f(b) minden x G [a; 6]re. Továbbá
bármely [a; j3] C [a; b] részintervallumon
f(a) = min f(x), f((3)= max f(x).
x€[a;0] xe[a;P]
Ezért az [a; b] intervallum n egyenlő részre való felosztásával keletkező sn alsó és

Sn felső összegekre kapjuk
Sn = f(x0)(x1 X0) + f(xi)(x2 XL) + \ f(xni)(xn Xni)
= [f(x0) + f(x1) + . + f(xn1)}b^,
Sn = f(xi)(xi x0) + f(x2)(x2 xi) H h f(xn)(xn a;„_i)

= [f(Xl)+f(X2) + ... + f(Xn)}b^.
Innen tetszőleges e > 0 esetén
!M\b~ = mmw>') < E

*.*. = in*.) zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDC
n n
következik, ha az net úgy választjuk, hogy
n^ lf(b)f(a)}(ba)_
e
így az előző tétel alapján / integrálható. A monoton csökkenő eset bizonyítása
hasonló. _
5.3.3. Tétel. Ha f: [a; b] —► ÍR folytonos [a; b]n, akkor f integrálható [a; b]n.
Bizonyítás. Az / folytonosságából következik, hogy / korlátos [a; b]n, továbbá /
egyenletesen folytonos [a; b]n, azaz minden e > 0hoz, így hoz is van S > 0
úgy, hogy ha x, y £ [a; b] és \x — y\ <zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
ő,zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLK
akkor
\f(x)f(y)\<â
Legyen B egy a fenti <5nál finomabb beosztás, azaz B = {xo,x\,... ,xn} és
max (XÍ — Xi\) < 6.

i6{l,2,...,n}
Mivel / folytonos, ] intervallumon felveszi a minimumát valamely &
helyen, és felveszi a maximumát valamely r\i helyen. Ezért
m = /(&), Mi = f(m),
és |& f]i\ <S. így
SB sB = ^2(Mi m,i)(xi Xii) = ^ [ / ( » ? i ) /(6)](ZÍ î)

n
= J2\f{Vi)H&\(xiXii)
1=1
n n
i=l i=l
(6 — a) = e.
6— a
Tehát / integrálható.
D
5.3.4. Következmény. Legyen f folytonos [a;b]n, és (Bn) az [a;b] intervallum

egy olyan beosztássorozata, amelynek a finomsága tart 0hoz. Ekkor a beosztás
sorozathoz tartozó alsó és felső integrálközelítő összegek sorozata tart az f függvény
[a;b]n vett integráljához, azaz
,b
lim SB = / f(x)dx= lim SB„
n—>oo " / ra—>oo
Ja
5.3.5. Definíció. Az [a; b] intervallumon integrálható / függvény integrálközepe

(vagy átlaga) az
hl m dx
szám.
5.3.6. Tétel. Az integrálszámítás középértéktétele. Ha f folytonos [a;b]n, akkor

létezik £ S [a; b] úgy, hogy
Bizonyítás. A z m = min f(x) ésM = max f(x) jelöléssel, az 5.2.3. tétel alapján
xG[a;í>] x£[a;fo]
rn(bá)< / f(x)dx < M(b a),

Ja
amiből
m < dx <M.
^ / > »
Mivel / folytonos, a m minimuma és a M maximuma közötti bármely értéket
felveszi. így van olyan £ e [a; b], hogy /(£) megegyezik a / integrálközepével.
ba Ja
5.3.7. Definíció. Legyen / integrálható a [c;d] intervallumon, és legyen a € [c;d\.

A [c;d] intervallumon definiált
F(x) = í f(t) dt, x € [c; d]

Ja
függvényt az / integrálfüggvényének nevezzük.
5.3.8. Tétel. Ha f folytonos az I intervallumon, a e I, és
F{x) = f f(t) dt, x£l,

Ja
akkor F differenciálható In, és
F'(x) = f(x) minden x € I~re.
Bizonyítás. Legyen x és h =£■ 0 olyan, hogy x € I, x + h £ I. Ekkor az / folytonos

sága miatt
X+ h rX i rx+h
F(x + h)~ F{x) _1
h ~ h /
f(t)dtJ f(t)dt =J f(t)dt = f(0
valamely x és x + h közötti £ = £(/i)ra, mert
rx+h
m dt
1 rx+n
ül.
az / integrálközepe az x és x + h közötti intervallumon. Ha h tart 0hoz, akkor
£ = £{h) tart zhez. így
F(x + h)F(x) = zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

! lm n í lm
l J^) = f(x),
h—>0 ti h—»0
mert / folytonos xben. Tehát F differenciálható zben, és F'(x) = f(x).

D
5.3.9. Következmény. Minden f folytonos függvénynek van primitív függvénye.

5.4. Helyettesítéses és parciális integrálás
5.4.1. Tétel. Tegyük fel, hogy a monoton <p:[a;(3] —> [a; b] függvény folytonosan
differenciálható, azaz f'(t) folytonos [a; 0\n, továbbá, hogy f: [a; b] —► R. folytonos.
Ekkor
MP)
fPVP) rP
rP
/ f(x)dx = / f(ip(t))<f/(t)dt.
J tp(a) Ja
Bizonyítás. Tegyük fel, hogy <p monotonzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIH

növő. Ekkor / és </?' folytonossága miatt zyxwvutsrqpon
f(x) integrálható [tp(a);<p(f})] C [a;6]n, f(ip(t))ip'(t) integrálható [a;/3]n.
f(f(tW(t)
A / folytonossága miatt / n e k van primitív függvénye [f(ct); </?(/?)]n. Jelölje

F a / primitív függvényét. Ekkor F'(x) = f(x), ha x G [(p(a);ip(f3)]. Továbbá tp
monotonitása miatt bármely t G [a;/3]re ip(t) G [ip(a);ip(/3)]. Innen azt kapjuk,
hogy
jtF(<p(t)) = F'^twit) = mtw®

minden t G [a; 0\ esetén. A NewtonLeibnizszabály alapján
rv(P) rP
/ f(x) dx = F(^(/3)) F(<p(a)) = / f(<p(t))<p'(t) dt.
Jip(a) Ja
Az állítás hasonlóan igazolható monoton csökkenő <p esetén.

D
5.4.2. Tétel. Tegyük fel, hogy az / , g függvények és deriváltjaik folytonosak az [a; b]

intervallumon. Ekkor
í f'(x)g(x)dx = [f(x)g(x)}ba í f{x)g'{x)dx.

Ja Ja
5.4 Helyettesítéses és parciális integrálás 121
Az f'g és fg' függvények integrálhatók [a; b]n, továbbá
d
[f(x)g(x)} = f'(x)g(x) + f(x)g'(x)
dx
alapján
lf'(x)g(x) + f(x)g'(x)} dx = [f{x)g(x)]ba,
amiből adódik a bizonyítandó állítás.

D
Számítsuk ki a következő határozott integrálokat, ha azok léteznek.
5.4.3. Példa.
(i) f xV1 + x? dx.

Jo
Az scyl + x2 függvény folytonos, így integrálható. A
t = \/T
helyettesítéssel, a [0; 1] intervallumon
x = ip{t) ~ \/t2 l,
és így 0 = x = ip(pi) esetén a — 1, 1 = x = ip(0) esetén (i = \/2, továbbá

dx ép(t) t
dí ~ dt ~~ T/W^Y
tát ,. , t
dx = „ , ^'(í) = s/W^l
Vt^^í
1 y/2
Ezért
VS r+3
^ 2VS1
/ x\/l + x2dx= / V?t 2 1 ■ í = dt= [ t2dt =
^ 1 A
/•o
(ü) / X \ / l + X2£ÍX.
Ekkor
í = \ A + a;2, x = (p(í) = \ / í 2 l ,
es
o ,1
t
' 1 + X 2 d x = / y/t2 lt _ = dt= [ t2dt
/ 2 2 VV5 Ví2 1 7V5
XA/1 + x dx = / yf&
2
i?
Í;
VA/5
t2dt =
5V51
Vegyük észre, hogy
/ x\/l + x2 dx = — / x\J\ + x2 dx,

J2 Jo
ami várható volt a határozott integrál geometriai jelentése és az x \ / l + x2 párat

lansága miatt.
54 Helyettesítéses és parciális integrálás 123
(iii) 1 + x'2 dx.

/ >
A fentiek alapján
özyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
ro rVw
r^ r+3i ^ ° 10yÔ 5VE
=
/ Vs 3
x\/\ + x2dx= / xy/l + x2dx= / t2 dt =
2 J2 J\fí
xy 1 +x2
,0
(iv) / (2x — 3)cosxdx.
Az f(x) — 2x — 3, 5(2;) = sin a;, /'(a;) = 2, és g'(:r) = cos x függvények folytonosak,

ezért
o /.o
/
(2x — 3)cos£GÍa; = [(2a; — S ^ i n a : ] ^ — / 2sinxcíx
= 0 ( 5 s i n ( l ) ) [2 cosxf_j = 5 s i n ( l ) + 2 2 c o s ( l )
= 2 — 5 s i n l — 2cosl.
(v) / (4x)dx.
A 4 i függvény folytonos, így integrálható, és
x
/ (4x)da 4* x y 4,
J .1
l (4 x X » »)
x2
(4 — x)(x — 2)
A függvény nincs értelmezve a 2 pontban, ezért a [1, 3] intervallumon
nem Riemannintegrálható.
(4x)(x2)
vn fix.
Az 1/vx 2 függvény folytonos az [1;2] intervallumon, így itt integrálható.
1
dx= [3^x"]?= 3 ^ 3 ^ = 3 ^ / 2 3 .
1 VI
(viii)
ír
Jl V.T
:<fa.
Az 1 / y a ? függvény nincs értelmezve a 0 pontban, igy a [—1; 1] intervallumon nem

Riemannintegr álható.
(ix) j f{x)da
ahol
[ 00,, ha x = 0,
Az /(x) függvény nem korlátos a [—1;1] intervallumon, így itt nem Riemann
integr álható.
A fenti példák motiválják az integrál fogalmának kiterjesztését olyan esetekre
is, amikor az integrandusz nincs mindenütt értelmezve, vagy nem korlátos, és ami
kor az integrációs intervallum nem korlátos.
5.5. Improprius integrálok
5.5.1. Definíció. Tegyük fel, hogy / nem integrálható [a;6]n, de bármely pozitív
e b—E
lim / f(x)dx, illetve lim / f(x)dx
£0 Ja+£ e^0 Ja
véges határérték létezik, akkor ezt az értéket az / függvény [a; b]n vett improprius
integráljának nevezzük, és erre is az
b
/
f{x)dx
Ja
jelölést használjuk. Ebben az esetben azt is mondjuk, hogy / impropriusan integ
rálható az [a; b] intervallumon vagy, hogy / improprius integrálja konvergens az
[a; b] intervallumon.
5.5.2. Definíció. Tegyük fel, hogy / nem integrálható [a; 6]n, de az [a; 6] interval
lum felbontható az a = CQ < c\ < ... < cn = b pontok segítségével úgy, hogy / a
[CJ_I;CÍ] intervallumokon impropriusan integrálható (1 < i < n, i e N). Ekkor a
függvény [a;6]n vett improprius integrálján az
pb rCi rC2 pb
l f(x)dx = / f(x)dx + / f(x)dx + ■■■+ / f(x)dx
Ja Ja J ci JcTl_i
összeget értjük.
5.5.3. Definíció. Tegyük fel, hogy az [a; oo) intervallumon értelmezett / függvény
minden t > a esetén integrálható az [a; t] intervallumon. Ha a
lim / f(x) dx
határérték létezik és véges, akkor ezt az értéket az / függvény [a; oo) intervallumon
vett improprius integráljának nevezzük, és erre az
f
Ja
f{x)dx
jelölést használjuk. Hasonlóan definiáljuk az / függvény (—oo; b] intervallumon vett

improprius integrálját,
b pb
/
f(x)dx:= lim
t
/ f(x)dx
oo ~'°°Jt
ha a fenti határérték létezik és véges.
5.5.4. Definíció. Legyen c tetszőleges rögzített valós szám. Az / függvénynek a
(—oo; oo) intervallumon vett improprius integrálját az
OO PC POO
X (C G
/
f(x)dx := / f(x)dx + / f(x)d:
oo J—oo Jc
kifejezéssel definiáljuk, ha az egyenlet jobb oldalán álló improprius integrálok vég
esek.
Megjegyzés. A fenti definíció független a c választásától.
Az improprius integrál definíciója alapján könnyen igazolható a következő
állítás.
5.5.5. Tétel. Ha R bármely pozitív e < b — a esetén integrálható [a + e; b]n és
|/(a;)| < íp(x) minden x S (a;b]re, akkor f impropriusan integrálható az [a;b]~n.
Állapítsuk meg, hogy létezneke a következő improprius integrálok.
5.5.6. Példa.
s: (Ax)(x2)
(x2)
dx
i:
(Ax)(x2)
(x2)
r2-e
pZ —e
dx+
i:
,3
2
(Ax)(x2)J
I —. M . — d x
(x2)
pá
lim / (4 x)dx + lim / (4 x)dx
2£
21
lim + lim Ux
A x £.0+ 2 2+£
: lim
£>0+
4(2£)£^(4±) +
(2 + e)2
+ lim 1 2 14(2+ £ ) 2
5 3
„
=
2+ 2 = 4
Azaz létezik az improprius integrál, és az 5.4.3. (v) példa eredménye alapján
l
r3
(A x)(x 2)
dx = 4 = / (4 x)dx.
(x2)
(ü) / sin —dx.

Jo x
Bármely pozitív e < 1 szám esetén sin — integrálható [e; l]en. Továbbá
/" 1 f 1 /*
/ sin —dx < / sin— dx < I ldx < 1.
Je X Je X J£
így az 5.5.5. tétel alapján az improprius integrál konvergens.
1]
(iii)
ÍT
J\ <Jx
:dx.
[ l í 1 í 1 /" _ £ 1 /■ 1
/ —=c&r = I —=dx + / ^=cÍ2; = lim / j=dx + lim / —=c£r
lim L[ 3 # r n + lim [ 3 ^ 1 X = 3 + 3 = 6.
£»0+ * £^0+
Tehát az improprius integrál létezik
/ f{x)dx,
ahol
1, h a x = 0,
1 ,0 rl
f(x)dx = / f(x)dx + / f{x)dx
í Ji ./o
= lim / Jr^dx+ l i m / "17= ■.dx = 3 + 3 = 6.

i i s/^2 £ô+7£ #r
így az improprius integrál létezik, és vegyük észre, hogy ez független az / függvény
0 pontbelizyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
értékétől.
f1 cos a;
(v) / —i=dx.
Bármely 0 <zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
x < 1 esetén
cos a;
<
y/x
1
Továbbá bármely pozitív e < 1 számra

cos a;
f1 ^ d x < í1 £2££ dx < f1 4=dx = lim [ 2 ^ = 2.
így az improprius integrál létezik.
<ir.
=
lim
Í1 *3
dx = lim
~2x" 2 J í
is* l^í+11 = °°
1 ,• f 1 1
lim / =• dx = lim 5 oo
JE x á
e—0+
"2Ö hm + —^
^ o +zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
2
+ o+ V 2 2e
alapján az f_1 £sdx improprius integrál sem létezik.
(vu) ^ ^dx.
f™ 1 /■ * 1 1
/ —rda; = lim / —^dx = lim lim I r r + ) = .
Jj d
x á
i+oo J1 x t»oo 2^2 too V 2í 2 27 2
Tehát az improprius integrál konvergens
(viii)
£ <ix.
— 1 ^zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
I — 1 j^
/
1*1 00.
—dx= lim / —dx= lim Lfin 1x117
IJt
— lim —In
Ezért az .oo X t »integrál
improprius o o y t nem
X létezik.
t»oo t>oo
5.6. A határozott integrál alkalmazásai
A határozott integrál geometriai jelentése alapján azonnal kapjuk a következő

állítást.
5.6.1. Tétel. Ha f és g folytonosak [a;b]n, f(x) > g(x) minden x € [a,b] esetén,
akkor az x = a, x = b egyenesek és az y = f(x), y = g(x) függvénygrafikonok által
határolt síkidom területe
A= f (f(x)g(x))dx.
Ja
f(x)g(x)
5.6.2. Példa. Határozzuk meg az f{x) — 5/(1 + x2) és g(x) = x 2 / 4 függvények

által közrezárt síkidom területét.
Az f(x) = g(x) egyenlet megoldásai xít2 = ±2, [—2; 2]n f > g, továbbá / és
g páros függvény.
így
dx
^^WW»W)*»jf(TT?T)
= 2 öarctga; — = 10arctg2
5.6.3. Tétel. Legyen f folytonos az [a; b] intervallumon. Az f függvény [a; b] fölé

eső ívdarabját forgassuk meg az x tengely körül, és az így kapott test térfogatát
jelöljük Vx~szel. Ekkor
Vx = 7T / f(x)dx.
Ja
Bizonyítás. Legyen B = {xo, x\,..., xn} az [a; b] intervallum egy beosztása. Állít
sunk az egyes osztópontokon át az ztengelyre merőleges síkokat, ezek a forgástest
térfogatát n résztérfogatra osztják. Jelölje Ti az iedik részintervallumhoz tartozó
résztestet és Vi ezen test térfogatát (1 < i < n, i e N). Ekkor Ti belefoglalható
egy olyan hengerbe, amelynek a magassága XÍ — Xj_i, és alapkörének sugara / foly
tonossága miatt Mi = max f{x). Hasonlóan Ti tartalmaz egy olyan hengert,
amelynek a magassága Xi — Xj_i, alapkörének sugara m, = min f(x).
X€[ZÍI;XÍ]
Tehát
n n n
sB = ^2m*iT(xi Xii) < Vx = ~^2,Vi < ^MjKJXj Xii) = SB
Tehát azt kaptuk, hogy a forgástest térfogata bármely beosztás esetén a irf2(x)
függvény alsó és felső integrálközelítő összege közé esik. Mivel a folytonos irf2(x)
függvény integrálható [a; 6]n, ebből következik, hogy
,6
Vx = 7T / f(x)dx.
Ja
5.6.4. Példa. Határozzuk meg az f(x) = y/x függvény [2; 4] fölé eső ívdarabjának
az ztengely körüli megforgatásával kapott test térfogatát.
Mivel / folytonos [2;4]en, ezért
v 5l4
="i xdx = n = Ö7T.

5.6.5. Tétel. Legyen f pozitív és folytonos az [a; b] intervallumon, ahol a > 0. Az

f függvény [a; b] fölé eső ívdarabja, illetve az x — a, x = b, és y = 0 egyenesek
által meghatározott síkidomot forgassuk meg az ytengely körül, és az így kapott
test térfogatát jelöljük Vy vei. Ekkor
,6
Vv = 2ir / xf(x)dx.
Ja
Bizonyítás. Legyen B = {x0,xi,... ,xn} az [a; b] intervallum egy beosztása. Je

löljük Tjvel az x = Xj_i, x = Xi, y = 0, és y = f(x) görbék által határolt
síkidom ytengely körüli megforgatásával kapott testet és Vivel ezen test térfo
gatát (1 < i < n, i e N). Állítsunk az egyes osztópontokon át az stengelyre
merőleges egyeneseket, ezek a forgástest térfogatát n résztérfogatra osztják. Jelölje
Vi az iedik részintervallumhoz tartozó résztérfogatot. Ekkor Ti belefoglalható,
egy olyan körgyűrű alapú hengerbe, amelynek a magassága / folytonossága miatt
Mi = max f{x), az alap körgyűrű területe 7r(xf — a ^ i ) Hasonlóan Ti tartal
i£[ii_i;ii]
maz egy olyan körgyűrű alapú hengert, amelynek a magassága rm — min f(x),
az alap körgyűrű területe n(xf — x?^).
y
bx
Ezért, ha SB és SB jelöli a 2irxf(x) függvénynek a B beosztáshoz tartozó alsó és

felső integrálközelítő összegét, akkor
SB <YJ 2TTXiimi(xi Xii)
n n
i=l í=l
n n n
v y x2 M
^ v =Y « Y ^ ii) í =Y ^Xi+XÍÍ)W(XÍ XÍI)
n
= < Y, 27TXÍMÍ(XÍ Xii) < SB
Í=I
Innen, 2nxf(x) folytonossága alapján kapjuk, hogy
VyzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGF
= 27T / xf(x )dx.
Ja
5.6.6. Példa. Az f{x) = l/y/x függvény [1;2] fölé eső ívdarabja, illetve az x = 1,
x — 2, és y = 0 egyenesek által meghatározott síkidomot forgassuk meg az y
tengely körül. Határozzuk meg az így kapott test térfogatát.
1—'2 a;
2 i ^2 J
/
x=dx = 2ir ^fxdx = — ( V 8 1
5.6.7. Definíció. Legyen / folytonos az [a;6] intervallumon, B = {xo,xi,... ,xn}
az [a; b] intervallum egy beosztása. Jelölje az / [a; b] fölé eső ívdarabján lévő
(xi;f(xi)) pontot P, , és a Pj_i és P; pontokat összekötő szakasz hosszát pedig
PÍIPÍ (1 < i < n, i€ N). Legyen
a B beosztáshoz tartozó törtvonal hossza.
Po^LP2
a x\ X2zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPON
£3
Ha bármely minden határon túl finomodó beosztássorozat esetén a
Mittx(.ria:i_1).0 j = 1
határérték létezik és véges, akkor ezt a számot az / függvény görbéjének [a;b}re

vett ívhosszának nevezzük, és erre a L jelölést használjuk.
5.6.8. Tétel. Ha f folytonosan differenciálható [a;b]n, akkor
L = í ^l + [f'(x)}2dx.
Ja
Bizonyítás. Legyen B = {x0, x\,..., xn} az [a; b] intervallum egy beosztása. Ekkor
p~n\ = v& zi1)2 + \f{xi) /(î)] 2

f(Xj) f(Xi!)
'1 + \Xi Xi—i).
x% x í— j
Mivel / differenciálható, így a Langrangeféle középértéktétel alapján létezik & €

[XÍHXÍ], hogy
f(Xi) f{Xii)
= /'(&)•
%i %i—l
Innen
LB =J2P^Pi = Í2 V1 + t/'te)]2(^ Xil) = VB,
i=\ 1=1
ahol VB a F(x) := W1 + [f'{x)\ függvény [a; 6]n vett Riemannféle integrálközezyxwvutsrqpon

lítő összege. így
SB < LB < SB ,
ahol SB, illetve SB a F függvény alsó, illetve felső integrálközelítő összege [a; b]n.
Mivel a F függvény folytonos, ezért
= / ^/l + [/'(x)]2dx.
LzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG
/■ a
5.6.9. Példa. Határozzuk meg az f(x) = xzl2 függvény [2; 4] fölé eső görbéjének
az ívhosszát.
L =
i: 1+
4
xdx
[ r 1+
3/2"
iK(r
27zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFE
J2
Legyen / pozitív és folytonosan differenciálható [a; 6]n. Az / függvény [a; b]

fölé eső ívdarabját forgassuk meg az xtengely körül és az így kapott test palástjá
nak felszínét jelöljük 5sel. Vegyük az [a; b] intervallum egy B = {XQ, XI,..., xn)
beosztását. Legyen Pi = (xi,f(xi)). Ha a P 0 Pi ...Pn törtvonalat forgatjuk meg
az xtengely körül, akkor ez olyan felületet ír le, amelyet csonkakúpok palástjaiból
rakhatunk össze.
y
m
line
A PiiPi megforgatásával keletkező csonkakúp palástjának felszíne
SÍ = 7T[/(XÍ_I) + f(xi)W{xl ^ _ ! ) 2 + (f(Xi) /(â))2.
A Lagrangeféle középértéktétel és a folytonos függvények tulajdonsága alapján
vannakzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
£i,rnzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
€ [x^^Xi] számok úgy, hogy
= /(»0 /(»«!) } illetve m ) _ /(*«!) + /(**)

m )zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA
Xi Xi—\
Ezért
5, = 2vf(Tn)yJl + [/'tó)] 2 (XÍ Xi!).
így
SB < <yn := J2 27r/(»7i) V1 + [/'tó)]2 • fa *ii) < 5B,
i=i
ahol S B , illetve 5 s a folytonos 27r/(xWl + [/'(a;)] függvény alsó, illetve felső

integrálközelítő összege [a; b]n. Ezen összefüggések mutatják a következő definíció
helyességét.
5.6.10. Definíció. Az [a; 6]n pozitív, folytonosan differenciálható f(x) függvény

[a; b] fölé eső ívdarabjának az ztengely körüli megforgatasaval keletkező forgástest
palástjának felszíne:
5 = 2TT í f(x)^l + {f'(x)}2dx.
Ja
5.6.11. Példa. Határozzuk meg az f{x) = y/4x — 3 függvény [1;3] fölé eső ív
darabjának az a;tengely körüli megforgatasaval keletkező forgástest palástjának
felszínét.
S = 2TT / V4x 3 \ A + 4(4a; 3 ) " 1 dx = 2TT / V^X + 1 dx
i(4x+l)3/2l3 = ifl33/253/2V
6 6 V /
POLYGON JEGYZETTAR
1. Szendrei Ágnes: Diszkrét matematika; logika, algebra, kombinatorika
2. Ablonczy Péter Andrásfai Béla: Infor Matek
3. Móricz Ferenc: Numerikus módszerek az algebrában és analízisben
4. Hajnal Péter: Gráfelmélet
5. Hajnal Péter: Összeszámlálási problémák
6. Terjéki József: Differenciálegyenletek
7. Megyesi László: Bevezetés a számelméletbe
8. Totik Vilmos: Halmazelméleti feladatok és tételek
9. Kérchy László: Bevezetés a véges dimenziós vektorterek elméletébe
10. Móricz Ferenc: Differenciálegyenletek numerikus módszerei
11. Németh József: Integrálszámítás példatár
12. Kurusa Árpád: Bevezetés a differenciálgeometriába
13. Fülöp Zoltán: Formális nyelvek és szintaktikus elemzésük
14. Kurusa Árpád Szemők Árpád: A számítógépes ábrázoló geometria alapjai
15. Klukovits Lajos: Klasszikus és lineáris algebra
16. Szabó Tamás: Kalkulus példák és feladatsorok
17. Hatvani Krisztin Makay: Dinamikus modellek a közgazdaságban
18. Szabó László Imre Viharos László: Az életbiztosítás alapjai
(folytatás a belső oldalon)

Polygon Jegyzettar Kalkulus I

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Polygon Jegyzettar Kalkulus I

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

POLYGON

2., javított kiadás

Kiadja az SZTE BOLYAI INTÉZET

©Szabó Tamás, 2009.

A jegyzet a közgazdasági programozó, programozó, programtervező matema­

Ezúton is köszönöm kollégám, Dr. Krisztin Tibor segítségét, a jegyzet írásakor

Szeged, 2004. augusztus

1.1. Valós számok

N : = {1,2,3,...}, Z:={0,±1,±2,...}, Q := {p/q \ p € Z, q e N}.

x + (—x) = 0, (x + y) ■ u = x • u + y • u, és ha x ^ 0, akkor x ■ í — I =1.

A pozitív racionális számok halmazát jelölje

Ha két tetszőleges r, s racionális szám különbsége pozitív, azaz r — s G P,

1.1.1. Definíció. Legyen A rendezett számhalmaz, E C A és E felülről korlátos.

(i) Az A halmaz korlátos és mm A = inf A = —2, illetve m a x i = supA = 3.

következik minden B É N esetén, ami ellentmondás.

(?4) 2 <^< 2 <© 2

Megjegyzés. Ha a fenti B és D halmazokat a P rendezett halmaz részhalmazainak

1.1.4. Definíció. Azt mondjuk, hogy az A rendezett számhalmaz felsőhatár­tulaj­

A fenti példa alapján a racionális számok halmaza nem felsőhatár­tulajdon­

1.1.5. Definíció. A valós számok halmaza olyan felsőhatár­tulajdonságú halmaz,

hiszen R felsőhatár­tulajdonságú. Azaz a felső korlátja A­nak, és bármely nála

Megjegyzés. A valós számok halmazának fontos tulajdonsága, hogy bármely E

1.1.7. Tétel. Ha x,y £ R és x > 0, akkor van olyan nzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUT

Bizonyítás. Indirekt bizonyítást használunk. Legyenek x és y adott számok. Te­

1.1.8. Következmény. Ha a fenti tételben x = 1, akkor azt kapjuk, hogy minden

z <p < v, z <t < v.

Azaz bármely két különböző szám között van racionális szám.

Most megmutatjuk, hogy a fenti p és v között van irracionális szám. Legyen

z < p < t < v.

Azaz bármely két különböző szám között van irracionális szám.

1.1.10. Definíció. Két szám, x és y távolságán a két szám különbségének abszo­

(a;b) := {x £ R \ a < x < b}, (­oo;6) := {x € R | x < 6},

halmazokat nyilí intervallumoknak, a

halmazokat zárt intervallumoknak, a

[a;b) := {x £ R \ a < x < b}

halmazt balról zárt, jobbról nyílt intervallumnak, a

(a;b\ := {x G R | a < x < b},

halmazt balról nyílt, jobbról zárt intervallumnak nevezzük. A

halmaz egyszerre nyílt és zárt intervallum. Az intervallumot általában 7­vel jelöl­

az I intervallumnak a 0 pontra vett tükörképét jelöli.

p — e < x < p + e, azaz \x — p\ < e.

1.1.12. Tétel. Bernoulli­egyenlőtlenség. Ha x € R, x > — 1 és n € N, akkor

(l + x)n > 1 + nx.

(l + x)k+1 = (l + x)(l + x)k >(l + x)(l + kx) = l + (k + l)x + kx2> l+ (k+l)x.

így az egyenlőtlenséget teljes indukcióval bebizonyítottuk.

1.1.13. Tétel. A számtani és mértani középre vonatkozó egyenlőtlenség. Ha n £ N,

Bizonyítás. Először megmutatjuk, hogy az állítás az n — 2k (k e N) alakú szá­

0 < (­v/öT ­ VÖ2)2 =ai+a2­ 2^aia2.

így teljes indukcióval igazoltuk az állítást minden n = 2* (I: £ N) alakú számra.

1.1.14. Definíció. Az első n természetes szám szorzatát n jaktoriálisnak nevezzük,

1.1.15. Tétel. Legyen n s N és 0 < k < n — 1 tetszőleges egész szám, ekkor

1.1.16. Tétel. Binomiális­tétel. Ha a, bzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG

Bizonyítás. Teljes indukcióval bizonyítunk. Az állítás n = l­re igaz, mert

(a + b)m+1 = (a + b)(a + b)m = (a + b) ] T W o " 1

1.2.1. Definíció. Ha az A halmaz minden eleméhez hozzárendeljük a B halmaz va­

f:A­> B, vagy A 3 I H f(x) € B.

A függvénykapcsolatra gyakran használjuk az egyértelmű hozzárendelés fogalmát,

f(H) := {f(x) \x€H}.

Az / : A —» B leképezést ráképezésnek (szürjektív leképezésnek) nevezzük, ha

1.2.1.a. ábra 1.2.l.b. ábra 1.2.1.C ábra 1.2.l.d. ábra

relációval definiáljuk. Vegyük észre, hogy Df = Rf­i — A és Rf ■=■ c B.

(fa + fa)(x) := fa(x) + fa(x) (x€A1n A2).

Hasonlóan definiáljuk az fa — fa, fa ­fa függvényeket. Az l/fa függvény értelmezési

A jegyzet a közgazdasági programozó, programozó, programtervező matema

1.1.4. Definíció. Azt mondjuk, hogy az A rendezett számhalmaz felsőhatártulaj

A fenti példa alapján a racionális számok halmaza nem felsőhatártulajdon

1.1.5. Definíció. A valós számok halmaza olyan felsőhatártulajdonságú halmaz,

hiszen R felsőhatártulajdonságú. Azaz a felső korlátja Anak, és bármely nála

Bizonyítás. Indirekt bizonyítást használunk. Legyenek x és y adott számok. Te

1.1.10. Definíció. Két szám, x és y távolságán a két szám különbségének abszo

(a;b) := {x £ R \ a < x < b}, (oo;6) := {x € R | x < 6},

halmaz egyszerre nyílt és zárt intervallum. Az intervallumot általában 7vel jelöl

1.1.12. Tétel. Bernoulliegyenlőtlenség. Ha x € R, x > — 1 és n € N, akkor

Bizonyítás. Először megmutatjuk, hogy az állítás az n — 2k (k e N) alakú szá

0 < (v/öT VÖ2)2 =ai+a2 2^aia2.

1.1.16. Tétel. Binomiálistétel. Ha a, bzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHG

Bizonyítás. Teljes indukcióval bizonyítunk. Az állítás n = lre igaz, mert

1.2.1. Definíció. Ha az A halmaz minden eleméhez hozzárendeljük a B halmaz va

f:A> B, vagy A 3 I H f(x) € B.

relációval definiáljuk. Vegyük észre, hogy Df = Rfi — A és Rf ■=■ c B.

Hasonlóan definiáljuk az fa — fa, fa fa függvényeket. Az l/fa függvény értelmezési

Továbbá, a függvény szigorúan monoton növő In, ha

1.3.1. Definíció. Ha megadható egy egyegyértelmű leképezés az A halmazról a B

Ezek alapján a megszámlálhatóság nem más, minthogy a halmaz elemei sor

1.3.4. Tétel. Megszámlálhatóan végtelen halmaz bármely részhalmaza is megszám

Bizonyítás. A halmaz megszámlálható, így az elemei sorba szedhetők és természe

1.3.5. Következmény. A tétel alkalmazásaként kapjuk, hogy pl. a 3mal osztható

Ao:={0}, An:=\ k£Z,k^0},zyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQP

Ekkor nyilván megszámlálhatóan sok An halmaz van, és minden An halmaz meg

Megjegyzés. Hasonlóan igazolható, hogy megszámlálhatóan végtelen sok meg

Bizonyítás. A bizonyítás során felhasználjuk, hogy minden szám egyértelműen fel

a definícióban szereplő N = N(e) index választható max{l, [l/e — 3]}nek,

2.1.4. Példa, (i) Legyen an = 2n — 5 minden n G Nre. Ekkor az (an) sorozat

Az TV = N(K) index választható max{l, [(K + 5)/2]}nek.

Az N = N(k) index választható max{l, [3 — fc]}nek.

a —e<an<a + e minden n > Nie,

b — e<bn<b +e minden n > Nre,

tehát bn < 0 minden n > TVre.

an < bn minden n > nora,

On < ^>n minden n > nora,

Konvergens sorozatokból új konvergens sorozatokat kaphatunk bizonyos alap

a| < — minden n > Nie,

■a\ < minden n > Nire,

a„ < efc minden n > Nxe,

tfa^. < e minden n > Nre,

számhoz létezik N G N úgy, hogy minden n > iVre

Ak Bk = (A B){Ak~l + Ak~2B + Ak~*B2 + ■■■ + ABk~2 + Bk~l).

ana=(^^)(tfo^+tfolF2a+ + V^^2 + VoT^\ .

,,— k/t \ana\