Elektrodinamika

Jakovac Antal, Takacs Gabor, Orosz Laszlo

2013.

Tartalomjegyz
ek
1. Ro
ort
eneti
attekint
es
vid t
1.1. Elektrosztatika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.2. Aram
es magnesseg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.3. Elektromagnesseg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2. To
eseloszl
asok
lt
2.1. Toltesrendszer energiaja . . . . . . . . . . . . .
2.2. Kitero: erovonalkep . . . . . . . . . . . . . . . .
2.3. Specialis tolteseloszlasok tere . . . . . . . . . . .
2.3.1. Dipolus tere . . . . . . . . . . . . . . . .
2.3.2. Egyenletesen toltott vegtelen sklap tere
2.3.3. Egyenletesen toltott vonaltoltes tere . .

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

3. Poisson-egyenlet hat
arfelt
etelekkel
3.1. Kapacitas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.2. T
ukortoltesek modszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.2.1. Sklap Green-f
uggvenye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.2.2. Gomb Green-f
uggvenye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.3. Laplace-egyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.3.1. Laplace-egyenlet megoldasa teglatesten felvett hatarfeltetelekkel
3.4. Koordinatarendszerek, ortogonalis f
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . .
3.4.1. Teljesseg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.4.2. A Laplace-operator onadjungaltsaga . . . . . . . . . . . . . . .
3.4.3. Gorbevonal
u koordinatak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.5. Gombi koordinatarendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.5.1. A radialis egyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.5.2. A terszogf
uggo resz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.5.3. Gombf
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.5.4. A Laplace-egyenlet megoldasai . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.6. Hengerkoordinatak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.7. Multipolus kifejtes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1

3
3
5
6

.
.
.
.
.
.

7
12
14
15
15
15
16

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

18
21
22
22
23
24
25
26
27
28
28
34
35
36
39
41
44
48

4. Elektrosztatika anyag jelenl

et
eben
4.1. Hatarfeltetelek . . . . . . . . . . . . . . . . .
4.2. T
ukortoltesek modszere . . . . . . . . . . . .
4.3. Teljes f
uggvenyrendszerek . . . . . . . . . . .
4.4. Elektrosztatikus energia anyag jelenleteben . .

4.4.1. Alland
o dielektrikum . . . . . . . . . .
4.4.2. Tolteseloszlas k
ulso terben . . . . . . .

4.4.3. Alland
o toltesek, valtozo dielektrikum

4.4.4. Alland
o potencial, valtozo dielektrikum

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

51
53
55
56
58
58
59
60
60

5. Magnetosztatika

5.1. Aram
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5.2. Magneses alapjelensegek . . . . . . . . . . . . .
5.2.1. Lokalis torvenyek . . . . . . . . . . . . .
5.2.2. Mertekinvariancia . . . . . . . . . . . . .

5.3. Arameloszl
asok . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5.4. K
ulso terbe helyezett arameloszlas . . . . . . . .
5.5. Magnesseg anyag jelenleteben . . . . . . . . . .
5.5.1. Hatarfeltetelek . . . . . . . . . . . . . .
5.6. Magnetosztatikai feladatok megoldasi modszerei

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

62
62
63
63
65
65
69
70
74
74

6. Maxwell-egyenletek
6.1. Vektor- es skalarpotencial . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6.2. Maxwell-egyenletek anyag jelenleteben . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

78
79
81

7. Elektrom
agneses t
er energi
aja
7.1. Az energia merlegegyenlete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7.2. Az impulzus merlegegyenlete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

83
83
85

8. Kv
azistacion
arius eset
8.1. Indukcios egy
utthato . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
8.2. Magneses ter kvazistacionarius dinamikaja vezetokben, skin-effektus . . .

86
87
87

9. Teljes id
ofu
es: forr
asok n
elku
as
gg
li megold
9.1. Csoport- es fazissebesseg . . . . . . . . . . . . . . . .
9.2. Elektrodinamikai hullamok . . . . . . . . . . . . . . .
9.3. Frekvenciaf
uggo permittivitas, toresmutato . . . . . .
9.3.1. Kramers-Kronig relacio . . . . . . . . . . . . .
9.3.2. A vezetokepesseg es a permittivitas kapcsolata
9.4. Elektromagneses hullamok kozegek hataran . . . . . .
9.5. Hullamterjedes hatarfeltetelekkel . . . . . . . . . . .

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

90
91
93
95
98
99
100
102

9.5.1. Hullamvezeto . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

9.5.2. Uregrezon
ator . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106
10.Teljes id
ofu
es: az inhomog
en r
esz megold
asa
gg
10.1. Green-f
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . .
10.1.1. A Green-f
uggvenyek fizikai ertelmezese .
10.2. Lokalizalt, oszcillalo toltesrendszerek tere . . . .
10.2.1. Dipolsugarzas . . . . . . . . . . . . . . .
10.2.2. Multipol sugarzasok . . . . . . . . . . .

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

11. Altal
anos mozg
ast v
egz
o t
omegpont sug
arz
asa
11.1. Lienard-Wiechert potencialok . . . . . . . . . . . . . .
11.2. A sugarzas dipol kozeltese . . . . . . . . . . . . . . . .
11.3. Egyenesvonal
u egyenletes mozgast vegzo test sugarzasa
11.4. Sugarzas szogeloszlasa . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11.5. Sugarzas spektruma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11.5.1. Szinkrotronsugarzas spektruma . . . . . . . . .

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

107
107
109
110
111
113

.
.
.
.
.
.

116
116
118
120
122
125
126

12.Elektrom
agneses hull
amok sz
or
asa
128
12.1. Szoras az anyag egyenlotlensegein . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129
12.2. Szoras gazon es szabalyos kristalyon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133
13.Cherenkov-sug
arz
as
es
atmeneti sug
arz
as
137
13.1. Cherenkov-sugarzas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

13.2. Atmeneti
sugarzas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
14.Relativisztikus elektrodinamika
14.1. Relativisztikus koordinatak . . . . .
14.2. Lorentz-transzformacio . . . . . . . .
14.3. Tomegpont relativisztikus dinamikaja
14.4. Alkalmazasok . . . . . . . . . . . . .
14.5. Sugarzasok relativisztikus targyalasa
15.Matematikai alapfogalmak
15.1. Mezok derivaltja . . . . . . . . . . .
15.2. Mezok integralja . . . . . . . . . . .
15.3. Linearis algebra . . . . . . . . . . . .
15.4. Legendre-polinomok . . . . . . . . .
15.4.1. Megoldas hatvanysor alakban
15.4.2. Ortogonalitas . . . . . . . . .
15.4.3. Rodrigues formula . . . . . .
15.4.4. Generatorf
uggveny . . . . . .
3

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.

144
144
147
150
152
155

.
.
.
.
.
.
.
.

159
160
160
162
163
163
164
165
166

15.4.5. Normalas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.4.6. F
uggvenyek kifejtese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.5. Asszocialt Legendre-f
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.5.1. Szingularis pontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.5.2. Ansatz es rekurzio . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.5.3. Megoldas eloalltasa a Legendre-polinomokkal . . . . . . .
15.5.4. Kiterjesztes negatv indexre . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.5.5. Az asszocialt Legendre-f
uggvenyek alapveto tulajdonsagai .
15.6. Gombf
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7. Bessel-f
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.1. Hatvanysor megoldas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.2. Modostott Bessel-egyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.3. A Bessel-f
uggvenyek aszimptotikus viselkedese . . . . . . .
15.7.4. Integralformulak modostott Bessel-f
uggvenyekkel . . . . .
15.7.5. A Bessel-f
uggvenyek gyokei . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.6. Egy fontos integral . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.7. A Bessel-f
uggvenyek ortogonalitasa . . . . . . . . . . . . .
15.7.8. Bessel-Fourier sor es teljesseg . . . . . . . . . . . . . . . .
15.7.9. Hankel transzformacio . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
16.A Li
enard-Wiechert potenci
alokb
ol sz
armaz
o t
erer
oss
egek

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

167
167
168
168
169
169
170
171
172
174
174
177
180
181
182
182
183
184
185
186

El
osz
o
Ez a konyv a Budapesti M
uszaki es Gazdasagtudomanyi Egyetem fizikus kepzesenek
masodeves elektrodinamika eloadasainak jegyzetanyagara tamaszkodik. Ugyanakkor a
szerzok megprobaltak minel inkabb onallo, lenyeges eloismeretek nelk
ul is kovetheto
legyen a szoveg.
Az elektrodinamika nehezseget az adja, hogy terelmelet, azaz a ter minden pontjaban
megadott mezokkel foglalkozik. Ebbol a szempontbol rokon a folytonos kozegek mechanikai modelljeivel, mint peldaul a hidrodinamika vagy a rugalmas testek lerasa. Az
elektrodinamikaban azonban nincsen mikroszkopikus mechanikai modell a hatterben, itt
a mezok valoban az alapveto fizikai valtozok. A terelmeletek kezelese elsosorban azert
nehez, mert a pontmechanikahoz kepest u
j matematikai fogalmak lepnek fel, es a vegeredmeny
ul kapott egyenletek nem kozonseges, hanem parcialis differencialegyenletek.
Mindezek miatt a hagyomanyos elektrodinamika oktatas jelentos resze az ilyen tpus
u
matematikai problemak megoldasaval foglalkozik.
A konyv felepteseben a sz
ukseges matematikai eloismereteket, valamint a tema targyalasakor fellepo matematikai hatteranyagot k
ulon fejezetben foglaltuk ossze. Ez lehetoseget biztost arra, hogy aki ezekkel a fogalmakkal mar tisztaban van, ezeket a fejezeteket
konnyen atugorhassa.
Az elektrodinamika elmelete lenyegeben lezart diszciplna, a Maxwell-egyenletekre
ep
ul, amelyet mar az 1800-as evek vege fele is a ma hasznalt formaban rtak fel. Ennek
ellenere a fizikai ertelmezesben sokszor talalkozhatunk homalyos megfogalmazassal, elsosorban az anyagban ervenyes elektrodinamikai egyenletek tekinteteben, peldaul a magneses indukcio es magneses ter ertelmezeseben. Ugyanakkor mar szamos kit
uno konyv
jelent meg az eltelt hossz
u ido soran, amelyek az irodalomjegyzekben szerepelnek. J.D.
Jackson kit
uno konyve [1], amely a magyar fordtasban mar az SI rendszert hasznalja az
egyik ilyen forras, melyet gyakran fogunk hasznalni. Landau es Lifsic nagy siker
u elme
leti fizika sorozataban az elektrodinamika ket kotetben szerepel [2, 3]. Erdemes forgatni
R. Feynman ragyogo fizikai latasmoddal megrt Mai fizika sorozatat, az elektrodinamika
az 5. kotetben szerepel [4].
A konyv megrasaban koszonettel tartozunk Prof. Patkos Andrasnak, akitol a szerzok
egy resze annak idejen az elektrodinamikat eloszor hallgatta, s akitol szarmazo jegyzetek
szinten az anyag reszet kepezik.
5

1. fejezet
R
ovid t
ort
eneti
attekint
es
Ebben a fejezetben az elektrodinamika kialakulasanak fo fejezeteit tekintj
uk at, elsosorban Simonyi Karoly konyvere tamaszkodva [5]. A tovabbi reszletekhez az olvasot ezen
konyv olvasasara buzdtjuk.
Bar sok tudomanyos diszciplna kezdodik u
gy, hogy mar az okori gorogok is. . . ,

az elektrodinamikara ez nem igazan igaz. Az okorban ismertek bizonyos elektromos

es magneses alapjelensegeket, azonban ezek elszigetelt ismeretek maradtak. Ami ebbol
fennmaradt, az elsosorban a mai nevekben olt testet. Az elektron a borostyan gorog
megfelelojebol szarmazik, es arra utal, hogy a borostyan dorzsoleses elektromossagat a
gorogok is ismertek. A magnessegrol a termeszetben fellelheto magnetic litosz, azaz

magnesko reven volt tudomasuk.

1.1.

Elektrosztatika

Az elektrodinamika igazi kvalitatv megismerese csak a kozepkorban kezdodott el. Egyik

elso kepviseloje volt P. Peregrinus, aki 1269-ben kserleteket vegzett a magnesek tulajdonsagainak feldertesere, peldaul o volt az, aki a magnes erovonalait felterkepezte.
Tevekenykedese ugyanakkor nem volt nagy hatasa kortarsaira, es az elektromagneses
jelensegek kutatasa lenyegeben harom evszazadig u
jbol sz
unetelt.
A kovetkezo lepest W. Gilbert tette, aki 1600 tajan a Fold magnessege irant ta mutatta meg a termeszetes magnesek
n
ustott erdeklodest, es iranyt
ut szerkesztett. O
tanulmanyozasaval, hogy nincs magneses monopolus, a pozitv es negatv polusok nem
valaszthatok szet, egy felbevagott magnesben ugyan
ugy megjelennek. Megmutatta azt
is, hogy a dorzsoleses elektromossag nem csupan a borostyanban alakul ki, hanem peldaul
u
vegben es viaszban is.
A tudomany torteneteben szamtalanszor fordult elo, hogy egy u
gyesen megszerkesztett talalmany nagy lend
uletet ad a fejlodesnek. Az elektrodinamikaban az O. Guericke
altal 1672-ben szerkesztett dorzselektromos gep ilyen u
ttoro jelentoseg
u volt. Ezzel a
6

szerkezettel konnyen lehetett a dorzsoleses elektromossaggal feltoltheto anyagokat elektromos toltessel ellatni. Emiatt a XVIII. szazad elso feleben az elektromos jelensegek
beker
ultek az u
ri szalonokba, kedvelt tarsasagi szorakozas lesz a k
ulonbozo jelensegek
bemutatasa. S bar az elektromos kis
ulesek, a toltesek vonzasa es tasztasa latvanyossagnak sem utolso, a tudomanyos megismeres is haladt elore. S. Grey 1729 kor
ul felismerte,
hogy bizonyos anyagokkal a toltes nagy tavolsagokra szallthato, mas anyagok szigetelokent m
ukodnek. Peldaul a szobaban feltoltott borostyan tolteset a kertben is lehetett
ilyen modon hasznostani. C. Dufay 1733-ban felismerte, hogy az u
veg es a gyanta
elektromossaga k
ulonbozo.

A tovabblepest ismet egy eszkoz, a von Kleist es Musschenbroek altal kozel egy idoben megalkotott, de az utobbi m
ukodesi helyerol leideni palacknak elnevezett eszkoz
jelentette. A 1.1 abran lathato szerkezet a toltesek osszegy
ujtesere volt alkalmas, a
mai kondenzator ose. A dorzselektromos szerkezet altal szolgaltatott toltest a palack

1.1. abra. Leideni palack, forras [6].

belsejeben levo elektrolitba vezetik, a toltes semlegesteserol a palack k
ulsejen levo fembortasnak a palackot fogo emberen kereszt
uli foldelese gondoskodott. A szerkezet a XX.
szazadban mint van der Graaf generator sz
uletett u
jja, a modern valtozat valoban nagy,
akar 25 millio voltos fesz
ultsegre is feltoltheto. Ugyan a XVIII. szazadi valtozat nem volt
ennyire hatekony, de a forrasok tan
usaga szerint [5] akar 180 gardista megugrasztasara

is alkalmas volt.
A fizika egyik elso amerikai kepviseloje volt B. Franklin. Legismertebb munkai a legkori elektromossaggal kapcsolatosak, peldaul felismerte 1750 kor
ul, hogy legkori elektromossaggal feltoltheto a leideni palack. Az o nevehez f
uzodik a cs
ucshatas felismerese
es a villamharto feltalalasa. Bevezette az elektromos toltes fogalmat: a ket egyenertek
u lehetoseg koz
ul o u
gy gondolta, hogy az u
vegben halmozodik fel toltestobblet (nem
a borostyanban), ezt kesobb Euler nevezte el pozitv toltesnek. Franklin felismerte a
toltesmegmaradas torvenyet is.
Az 1700-as evek vegere elegendo fizikai es matematikai ismeret halmozodott fel ahhoz,
hogy a kvantitatv torvenyeket is fel lehetett alltani. Az elektromos ponttoltes altal
kifejtett erohatas 1/r2 -es tavolsagf
uggeset tobb tudos nagyjaban egy idoben is felismerte.
J. Priestley 1767-ben abbol a tenybol, hogy a toltesek a tapasztalat szerint a fel
uleten
gy
ulnek ossze, es u
ton vezette le ezt a torvenyt.
reg belsejeben nincs erohatas elmeleti u
7

Tole f
uggetlen
ul Cavendish ugyanezzel a gondolatmenettel talalta ki az erotorvenyt,
sot ki is merte torzios merleggel. Munkait azonban nem publikalta, tevekenysegerol
Kelvin reven van tudomasunk, aki 1879-ben publikalta Cavendish elfelejtett munkait.
Ezen fel
ul Cavendish foglalkozott k
ulonbozo targyak kapacitasanak meresevel, vizsgalt
dielektrikumokat, tanulmanyozta a vezetokepesseget. C. Coulomb, akinek a nevehez
merte
kotj
uk az erotorvenyt, hadmernok volt, igen pontos torzios ingakat kesztett. O
ki 1784-ben az 1/r2 -es Coulomb torvenyt. Az erotorveny ismereteben Poisson 1811-ben
kepes volt arra, hogy egy tetszoleges tolteseloszlas altal letrehozott eroter matematikai
egyenleteit megalkossa.

1.2.

Aram

es m
agness
eg

Mg a fenti vizsgalatok a sztatikus elektromossag tulajdonsagainak feldertesere iranyultak, az arammal es a magnesseggel kapcsolatos jelensegekhez hianyzott egy olyan eszkoz,
amely allando fesz
ultsegforraskent u
zemelt. Ez iranyban az elso lepes L. Galvani nevehez

f
uzodik [7], aki maga az anatomia es a biologia professzora volt Bolognaban. Eszrevette
bekak preparalasa kozben, hogy ha vasracsra rezkampon rogztette a bekapreparatumokat, akkor azok a vasracshoz hozzaerve osszerandulnak. Ezt o az allati elektromossag
jelenek hitte, es megfigyeleseit 1791-ben ilyen modon tette kozze. Kesobb A. Volta mutatott ra, hogy itt valojaban nem a beka, hanem az eltero femek okozzak az effektust.
Erre alapozva egymastol nedves kartonlapokkal elk
ulontett cink es rezlapokbol allando
fesz
ultsegforrast eptett 1800-ban (Volta-oszlop), amelyet Galvani iranti tiszteletbol galvanelemnek nevezett el.
Hiaba volt azonban meg az aramforras, az a gondolat, hogy az aram magneses teret kelt maga kor
ul, annyira k
ulonos volt, hogy nagyjabol 20 evet kellett varni, mg
C. Oersted veletlen
ul eszrevette ezt. Ezt kovetoen azonban igen gyorsan megsz
uletett a
kvantitatv magnetosztatika: J-B. Biot es F. Savart mar 1820-ban kimertek az aramjarta
vezeto kor
ul kialakulo magneses teret a magnest
u elfordulasaval, es lerasara egyenletrendszert dolgoztak ki az elektrosztatika mintajara. A.M. Amp`ere felrta a magneses
terre vonatkozo integralis torvenyet, es megmutatta, hogy aramkor magneses hatasa egy
lapos magnessel egyenertek
u.

Erdekes,
hogy mg az aram hohatasa mar igen koran nyilvanvalo volt, az ellenallas
fogalma milyen lassan alakult ki. Csupan 1826-ban rta fel G.S. Ohm a rola elnevezett
torvenyt. Az aramkorok viselkedesenek tisztazasara pedig csak 1845-ben G. Kirchhof
munkassaga alapjan der
ult feny.

1.3.

Elektrom
agness
eg

A fentiek alapjan lathattuk, hogy az 1820-as evek kozepetol ismertek voltak az elektrosztatika es magnetosztatika torvenyei. A ket latszolag onallo diszciplna osszekapcsolasa
M. Faraday nevehez f
uzodik, aki 1831-ben eszrevette azt, hogy aramkorok ki- illetve
bekapcsolasakor egy masik vezeto hurokban fesz
ultseg keletkezik. Korabban kozhiedelem volt az, hogy, szemben az elektrosztatikaval, ahol toltott test toltesmegosztast kepes
letrehozni egy masik testben, az aram nem kepes aramot indtani egy masik vezeto hurokban. Faraday azt vette eszre, hogy az aram megvaltozasa kepes erre. Faradaynek
mellesleg szamos elektromossaggal kapcsolatos felfedezest es konstrukciot tulajdonthatunk (elektromotor, az elektrolzis, a dielektrikumok vizsgalata, a feny polarizaciojanak
magneses terben valo elfordulasat megfogalmazo Faraday-effektus). Megis, az elektromossag es magnesseg lerasara vonatkozo egyik legfontosabb otlete az volt, hogy ezeket
ez effektusokat egy mezo bevezetesevel lehet legjobban megkozelteni.
Ezt az otletet fejlesztette tovabb J.C. Maxwell, aki hosszas munkaval 1855-1873 kozotti idoszakban megfogalmazta az elektromagnesseg matematikai lerasat, a Maxwellegyenleteket. A kezdeti mechanisztikus modellektol egeszen a kizarolag az absztrakt
elektromos es magneses tereket tartalmazo lerasig velo gondolatsor nagy tudomanyos
vvmany volt, ervenyessege a mai napig valtozatlanul fennall. Maxwell nevehez f
uzodik
a vektorpotencial bevezetese is.
Lenyegeben a Maxwell-egyenletek felrasaval befejezodott az elektrodinamika torvenyeinek feldertese. Az egyenletek mai formajanak megalkotasaban H. Hertz szerzett
erdemeket, aki masreszt 1886-ban kserletileg is kimutatta az elektromagneses hullamo mutatta azt is meg, hogy a feny
kat, ezzel igazolva a Maxwell-egyenletek joslatait. O
elektromagneses hullam. H.A. Lorentz 1875-ben pedig felrta a Maxwell-egyenletek anyag
jelenleteben ervenyes formajat. 1891-ben allt elo az elektronelmeletevel, megfogalmazta a
Lorentz-erot. Az o nevehez f
uzodik a Lorentz-transzformaciok felrasa, amely a specialis
relativitaselmeletben donto szerepet kapott.
Bar az elektrodinamikai alapkutatasok a XIX. szazad vegere lezarultak, a k
ulonbozo
alkalmazasok a mai napig elet
unket alapvetoen meghatarozzak. Az elmelet fejlodesere
kesobb, a kvantummechanika felfedezesevel ker
ult sor, amikor is a kvantum elektrodinamika megfogalmazodott P. Dirac, W. Pauli es nem utolsosorban Wigner Jeno munkassaga alapjan.

2. fejezet
T
olt
eseloszl
asok
Az elektromosan aktv anyag a toltesen kereszt
ul kepes mas toltott anyagra erohatast
gyakorolni. A toltes mertekegysege SI-ben a Coulomb. Ezt nem az elektrosztatikaban
definialjak, hanem az aram mertekegysegebol, az Amperbol, mint 1C = 1As 1 Amper
aram altal 1 masodperc alatt szalltott toltes. Ehhez persze kell az aram defincioja, ez
az aram magneses hatasabol adhato meg, l. kesobb.
A tapasztalatok szerint egy makroszkopikus test altal kifejtett erohatas lerhato u
gy,
mint az anyag egyes darabkai altal kifejtett erohatas osszege (szuperpozcio elve). Emiatt
elegendo, ha vegtelen
ul kicsiny anyagdarab altal kifejtett erohatast rjuk fel. Az anyag
vegtelen finomtasaval jon letre a ponttoltes fogalma, amely egyetlen fizikai pontra koncentralodo toltes. Ez egyreszt absztrakcio, azonban a valodi anyag toltese tenylegesen
az atom alkotoreszein (proton es elektron), azaz igen kis helyen koncentralodo toltesek
osszessege, melyek nagysaga az elemi toltes (1.602 1019 C) egesz szamszorosa.
Ha a toltes mertekegyseget mar rogztett
uk, megmerhetj
uk, hogy mekkora erovel hat
egymasra ket ponttoltes. Coulomb meresei alapjan az x1 helyen levo q1 ponttoltes altal
az x2 helyen levo q2 ponttoltesre hato ero (a matematikai jelolesek a szokasosak, l. 15
fejezet)
q1 q2 (x2 x1 )
,
(2.1)
F=k
|x2 x1 |3
A kepletben q1 es q2 Coulombban merendo, a k faktor erteke k = 1/(40 ), ahol 0 =
8.854 1012 Vm/C, a vakuum permittivitasa1 . Mivel 0 igen kicsi, ezert ez az erohatas
rendkv
ul nagy, ket 1 C-os ponttoltes egymasra kb. 9 109 N erovel hat: ez tobb, mint
100000 elefantbika egy
uttes s
ulya.
Faraday es Maxwell u
j fogalmat vezettek be a fizikaba: a mezo vagy ter fogalmat.
Eszerint a ponttoltes nem kozvetlen
ul a masik toltesre hat, hanem valojaban letrehoz a
ter minden pontjaban egy elektromos mezot, es ezt a mezot erzekeli a masik test:
forras mezo erohatas
1

Megjegyzes: CGS rendszerben kCGS = 1.

10

(2.2)

Ezen kep segtsegevel a fenti erohatast ket reszre bontjuk: a q1 toltes

u ponttoltes eloszor
letrehoz maga kor
ul egy elektromos mezot
E(x) = k

q1 (x x1 )
.
|x x1 |3

(2.3)

Ebbe az elektromos mezobe helyezett q2 ponttoltes erohatast erez, melynek nagysaga

F2 = q2 E(x2 ).

(2.4)

Termeszetesen a ket keplet osszeolvasva visszaadja (2.1) kepletet. A fenti felbontasnak

ilyen modon elvi jelentosege van, lehetove teszi, hogy erohatasok helyett az elektromos
terrol beszelj
unk, amely csak egy toltestol f
ugg, mg az ero mindkettotol. Kesobb a
mezok hasznos fogalomnak fognak bizonyulni a tavolhatasok es retardalas lerasaban (l.
kesobb).
Matematikailag az elektromos ter egy vektormezo, vagyis egy E : M R3 lekepzes,
ahol M jelenti a harom dimenzios fizikai ter
unket, vagyis egy adott koordinatarendszer3
ben azonosthato R -nel. A jobb oldalon szereplo R3 pedig azt jelenti, hogy a ter minden
egyes pontjaban az elektromos ternek harom komponense van. Konkretan a (2.3) mezo
eseten a harom komponens Descartes-koordinatakban
Ex (x) = k

q1 (x x1 )
,
|x x1 |3

Ey (x) = k

q1 (y y1 )
,
|x x1 |3

Ez (x) = k

q1 (z z1 )
,
|x x1 |3

ahol x = (x, y, z) es x1 = (x1 , y1 , z1 ). A harom komponenst maskor E = (E1 , E2 , E3 )

modon is jelolni fogjuk, ekkor osszefoglalo jelolessel
Ei (x) = k

q1 (xi (x1 )i )
|x x1 |3

A mezokkel kapcsolatos matematikai m

uveletek irant erdeklodo olvasot a F
uggelek 15
fejezetenek attekintesere bztatjuk.
A szuperpozcio az elektromos ter szintjen azt jelenti, hogy tobb toltes egy
uttes tere
az egyes toltesek altal letrehozott terek osszege. Ha egy ponttoltesrendszer
unk van,
amelyben q1 , . . . , qn toltesek x1 , . . . , xn helyen talalhatok, akkor a letrehozott elektromos
ter:
n
1 X x xi
.
(2.5)
qi
E(x) =
40 i=1 |x xi |3
Egy makroszkopikus anyag toltese helyrol helyre valtozhat. Vegy
unk egy V =
xxi
xyz terfogatelemet az xi pont kor
ul, amelyben a |xxi |3 mennyiseg csak kicsit valtozik. Ha ebben a terfogatban qi = %(xi )V toltes talalhato, akkor az elozo kepletet
atrhatjuk, mint
n
1 X
x xi
E(x) =
%(xi )V
.
(2.6)
40 i=1
|x xi |3
11

Ha van ertelme a folytonos hataresetnek, azaz ha V 0 eseten a %(x) f

uggveny
ertelmes marad, akkor a fenti osszegzesbol integralba mehet
unk at:
Z
0
1
3 0
0 xx
d x %(x )
E(x) =
(2.7)
40
|x x0 |3
Descartes-komponensekben kifejezett alakja pedig
Z
1
xi x0i
Ei (x) =
d3 x0 %(x0 )
.
40
|x x0 |3

(2.8)

A kozeltes logikajabol latszik, hogy ponttoltesek kozvetlen kozeleben nem lesz jo a

folytonos tolteseloszlas kep, ott az egyes tolteseket k
ulon kell figyelembe venni. Ugyanakkor matematikailag a ponttoltes megfogalmazhato mint egy specialis tolteseloszlas:
ponttoltes x0 helyen %(x) = q(x x0 ),

(2.9)

amivel a ponttoltes rendszer tolteseloszlasa

%(x) =

n
X

qi (x xi ).

(2.10)

i=1

Itt (x) a 3D Dirac-delta disztrib

ucio, amely olyan f
uggveny, amely az origo kivetelevel
mindenhol nulla, a teljes terre vett integralja megis 1. Matematikailag megfogalmazhato
tulajdonsagai
Z
(x) = (x)(y)(z), (x 6= 0) = 0,
dx f (x) (x) = f (0).
(2.11)
uggveny sorozat eredmenyere
A Dirac-deltara gondolhatunk u
gy, mint a (x) = (x2+2 ) f
ha 0: egy egyre vekonyodo, de egyre magasodo cs
ucsra . Kesobb hasznalni fogjuk,
hogy valtozohelyettestes hatasara
(f (x)) =

X (x xi )
.
|f 0 (xi )|
xi

(2.12)

f (xi )=0

A ponttoltes terenek van egy k

ulonleges tulajdonsaga. Integraljuk ki egy zart fel
uletre, l. 2.1 abran. A szamtas soran felhasznaljuk, hogy a kis da fel
uletelem origora
meroleges vet
ulete da cos = r2 d, ahol d a terszog, azaz a fel
uletelem latszolagos
szogkiterjedese. Az elektromos ter es a fel
ulet normalisanak szorzata En = E cos . Igy
veg
ul is azt kapjuk, hogy

I
Z
Z
Z
r2
q cos
q
q/0 ha q V
df E = dan E = d
=
d =
(2.13)
2
0
ha q 6 V
cos 40 r
40
12

2.1. abra. Zart fel

uletre integraljuk a ponttoltes elektromos teret
Vagyis a fenti integral csak akkor nem nulla, ha a toltes benne van a fel
ulet altal bezart
terfogatban! A szuperpozcio miatt ponttoltes rendszernel az adott terfogaton bel
ul levo
toltesek osszeget fogjuk kapni. Ez konnyen altalanosthato tolteseloszlasra is
Z
I
1
df E =
d3 x %(x)
Gauss-torveny,
(2.14)
0
V

hiszen a jobb oldalon a V terfogaton bel

uli ossztoltest szamoltuk ossze. A fel
uleti integralt
at lehet rni a Gauss-tetel segtsegevel
I
Z
Z
1
3
df E = d x div E =
d3 x %(x).
(2.15)
0
V

Mivel ez igaz minden terfogatra, ezert levonhatjuk a kovetkeztetest:

div E(x) =

%(x)
0

Maxwell I,

(2.16)

Ez mar lokalis torveny, az elso Maxwell-egyenlet, amely differencialegyenletet ad az elektromos ter es a toltess
ur
useg kapcsolatara.
A ponttoltes terere egyeb osszef
uggest is be tudunk latni:
x x0
1
= grad
.
0
3
|x x |
|x x0 |

(2.17)

Ennek bizonytasahoz egy altalanos centraP

lis f
uggveny gradienset hatarozzuk meg, vagyis
2
ahol f (x) f (r) es r = |x|. Mivel r = i x2i , gy
[grad f (r)]i = i f (r) =

xi
r2 1 df
f 0 (r).
= f 0 (r) = x
xi 2r dr
r
13

(2.18)

Ha f (r) = 1/r, akkor f 0 (r) = 1/r2 ; figyelembe veve meg egy x1 -gyel valo eltolast is, a
(2.17) osszef
uggest bizonytottuk.
Eszerint (2.7) egyenletet atalaktva kapjuk:
Ei (x) = grad (x),
ahol

1
(x) =
40

d 3 x0

(2.19)

%(x0 )
.
|x x0 |

(2.20)

neve skalarpotencial vagy egyszer

uen potencial. A potencialnak nincs kozvetlen fizikai
jelentese, belole nem szarmazik erohatas, csupan egy segedmennyiseg. Mivel csak a gradiense, azaz derivaltja merheto, ezert egy konstanssal eltolhato. Specialisan megadhatjuk
egy x0 -be helyezett q nagysag
u ponttoltes potencialjat:
(x) =

q
,
40 r

r = |x x0 |.

(2.21)

Tovabbi peldakat kesobb nez

unk meg.
A potencial letenek, valamint a rot grad = 0 azonossag kovetkezmenye, hogy
rot E(x) = 0

Maxwell II (sztatika).

(2.22)

Ez Maxwell masodik egyenlete, amely az elektrosztatikaban ervenyes.

A potencial es a tolteseloszlas kapcsolatara is levezethet
unk egyenletet. (2.16) egyenlet divergenciajat veve kapjuk
div E(x) = 4 =

%(x)
0

4 =

%(x)
.
0

(2.23)

Az ilyen tpus
u egyenletet Poisson-egyenletnek nevezz
uk. Alkalmazva a ponttoltes (2.21)
potencialjara, lathatjuk, hogy
1
4 = 4(x).
(2.24)
r
Hogy ez az egyenlet igaz, termeszetesen f
uggetlen attol,milyen fizikai hatterrel jutottunk
el hozza. Levezetheto mas modon is, pl. az 1/r 1/ r2 + 2 regularizacioval, a vegen
0 limeszt elvegezve (HF.). A (2.24) osszef
uggest kesobb meg sokszor hasznalni
fogjuk.
Ha a tererosseget ismerj
uk, abbol is kiszamthato a potencial. Legyen E(x) a tererosseg , es integraljuk ki egy tetszoleges x1 -bol x2 -be vezeto gorbe menten:
Zx2

Zx2
dsE(s) =

x1

x1



Z2
Z2

dxi 

dsi
= d
= d
= (x1 ) (x2 ), (2.25)


xi s
d xi s

14

tehat

Zx2
(x1 ) (x2 ) =

dsE(s).

(2.26)

x1

Ezzel az x1 -beli es x2 -beli potencialok k

ulonbseget kapjuk. Termeszetesen nem hatarozhato meg a potencial abszol
ut erteke, hiszen az egy konstans erejeig hatarozatlan.
Ha lerogztj
uk (x2 )-t, es mas gorbe menten erj
uk el x1 -et, akkor elvileg kaphatnank
mas eredmenyt a tererosseg integraljara, ekkor (x1 ) erteke f
uggene a valasztott u
ttol.
Azonban Maxwell II egyenletet es a Stokes-tetelt hasznalva rhatjuk a ketfelekeppen
szamolt (x1 )-ek k
ulonbsegere
Zx2

Zx2
dsE(s)

(x1 ) =

ds E(s ) =

x1

x1

df rot E = 0.

dsE(s) =

(2.27)

Vagyis a sztatikaban ervenyes II. Maxwell-egyenlet kovetkezteben a potencial egyertelm

u. Az ilyen eseteket nevezz
uk konzervatv mezonek.

2.1.

T
olt
esrendszer energi
aja

Elektromos mezoben mozgo toltesre hato ero F = qE. Ha fel akarunk epteni egy toltesrendszert, ez ellen az ero ellen kell dolgoznunk, vagyis F erot kell kifejten
unk. dx
elmozdulas eseten az altalunk vegzett munka:
Zx2
dW = Fdx = qEdx

Wx1 x2 = q

ds E(s) = q((x2 ) (x1 )).

(2.28)

x1

(2.27) keplet alapjan az x1 x2 mozgasnal vegzett munka f

uggetlen a palyatol. Ha
x1 = , es () = 0 (ez veges toltesrendszernel mindig megteheto), akkor Wx =
q(x).
Az altalunk vegzett munka az energiamegmaradas miatt a toltesrendszer energiajaban tarolodik. Ezert a fenti kepletet a kovetkezokeppen ertelmezz
uk: ha van egy
toltesrendszer
unk, amely mar letrehozott egy E(x) tererosseget, s ehhez hozzaadunk egy
q toltest a vegtelenbol x0 helyre, akkor a toltesrendszer energiajanak valtozasa
W = q(x0 ).

(2.29)

Teljes toltesrendszer feleptesenel egyesevel tessz

uk be a tolteseket, az u
jonnan betett
toltesek a regiek teret erzik:
W =

n
X
i=1

i1
n
X
qi
1
1 X q i qj
1
qi
=
.
40 |xi xj |
2 i,j=1,i6=j 40 |xi xj |
j=1

15

(2.30)

Itt ki kell hagyni az i = j esetet, mert ekkor vegtelent kapnank.

Folytonos esetre is konnyen atfogalmazhatok a fenti gondolatok: ekkor egy % tolteseloszlassal modostjuk a mar meglevo toltesrendszer
unket, ekkor
Z
W = d3 x %(x)(x).
(2.31)
A teljes tolteseloszlas energiajahoz felhasznaljuk (2.20) egyenletet:




Z
Z
0
0
1
1
1
3
3 0 %(x)%(x )
3
3 0 %(x)%(x )
d xd x
=
d xd x
,
W =
40
|x x0 |
2
40
|x x0 |

(2.32)

hiszen a kis valtozas (amely a derivalassal analog fogalom) vagy az elso, vagy a masodik
tagra hat, de mindketto jaruleka egyforma. Igy kapjuk
Z
Z
0
1
1
3
3 0 %(x)%(x )
W =
d xd x
=
d3 x%(x)(x).
(2.33)
0
80
|x x |
2
Felhasznalva a Maxwell-egyenletet (2.16), valamint az E = grad kepletet
Z
Z
Z
0
0
0
3
3
d xi Ei =
d xi (Ei )
d3 x(i )Ei =
W =
2
2
2
Z
Z
0
0
2
d xi Ei +
d3 xE2 .
=
2
2

(2.34)

Az elso tag nulla, mert a vegtelenben = 0, gy marad

Z
0
W =
d3 xE2 .
2

(2.35)

Ez az elektrosztatikus energia kifejezese a tererossegekkel kifejezve. REszrevehetj

uk, hogy
3
az energia egy lokalis mennyiseg terintegraljakent all elo, W = d x w(x). Emiatt
beszelhet
unk az energia s
ur
usegerol, amelynek kifejezese
0
(2.36)
w = E2 .
2
Latszolag (2.30) kifejezesbol (2.35) kozvetlen
ul nyerheto, megis, mg az utobbi pozitv
eredmenyt ad, az elso lehet negatv is peldaul abban az egyszer
u esetben, mikor ket,
egymassal ellentetes ponttoltes
unk van. Az ellentmondas feloldasara vegy
uk eszre, hogy

az elso esetben kizartuk az i = j esetet, a folytonos lerasban erre nem volt mod. Ugy
fogalmazhatunk, hogy a folytonos eset tartalmazza a sajatenergiat is. Peldaul ha egy

ponttoltesre kiszamtjuk a (2.35) integralt, vegtelent kapunk, mg termeszetesen (2.30)

nullat adna. Ha valahogyan regularizaljuk az integralt (pl. hipotetikus elektronsugar

bevezetesevel), akkor veges eredmenyt kapunk a sajatenergiara. Ha pedig kivonjuk a

ket ponttoltes (2.35) keplet alapjan szamolt teljes energiajabol a ket k
ulonallo ponttoltes
sajatenergiajat, akkor mar a (2.30) eredmennyel konzisztens vegeredmenyt kapunk.
16

2.2.

Kit
er
o: er
ovonalk
ep

Vektormezok abrazolasara k
ulonbozo modszerek vannak. Lehet a ter kivalasztott pontjaiban kis nyilacskakkal erzekeltetni a vektormezo nagysagat es iranyat. Potencialos
vektormezo eseten (vagyis ha a rotacioja nulla) megrajzolhatjuk a (x) = 0 konstans
potencial
u (ekvipotencialis) fel
uleteket. Mivel a vektormezo a potencial gradiense, gy
meroleges az ekvipotencialis. A vektormezo nagysaga pedig egyenletes lepesekkel valtoztatott 0 fel
uletsereg megrajzolasa eseten az ekvipotencialis fel
uletek s
ur
usegevel
lesz aranyos.
Ugyanakkor lehetseges erovonalakkal is szemleltetni a vektormezot. Ennek definialasahoz vegy
uk az E vektormezot, es definialjunk egy olyan : R R3 gorbet melynek
erintoje eppen E
d
= E(( )).
(2.37)
d
Ezek a gorbek az erovonalak, melybol a tererosseg iranyat kaphatjuk meg. Mivel E =
grad , az erovonalak az ekvipotencialis fel
uletre merolegesek.
A tererosseg nagysagara a gorbek erzeketlenek, hiszen csupan a parameterezest valtoztatja meg. A tererosseg nagysaga ezert az erovonalak s
ur
usegevel adhato meg: egy
E-re meroleges adott fel
uleten atmeno erovonalak szama legyen fordtottan aranyos E
nagysagaval.
Ha az erovonalak s
ur
useget egy adott fel
uleten definialhatjuk, es a vonalakat a (2.37)
egyenletnek megfeleloen folytatjuk, akkor egy masik fel
uleten kiszamthatjuk a s
ur
useg
uket. Ez nem feltetlen
ul esik egybe a s
ur
useg tererosseg nagysagabol torteno kiszamtasaval. Mikor konzisztens tehat az erovonalkep? Vegy
unk egy olyan infinitezimalis
terfogatot, amely egyik sarok pontja x, az alaplap meroleges E(x)-re, az oldalelek pedig a
sarokpontokban ervenyes tererossegekkel parhuzamosak (l. 2.2). E terfogatra integralva

2.2. abra. Erovonalak konzisztenciaja: az erovonalak kozotti tavolsag az erovonalak

szettartasaval (divergenciajaval) kell osszef
uggesben legyen.
E-t, az oldallapok nem adnak jarulekot, hiszen ott a normalis meroleges a tererossegekre.
Az alaplapokon n||E, vagyis
I
dfE = dA0 E 0 dAE.
(2.38)
17

Mivel az erovonalak s
ur
usege, feltetelezes
unk szerint, mindenhol aranyos a tererosseggel,
azaz EdA = konstans, gy ennek az integralnak nullanak kell lennie.
Ugyanakkor a Gauss tetel az integral megegyezik div E terfogati integraljaval. Mivel
a terfogat infinitezimalis, itt a div E konstansnak veheto. A fenti osszef
ugges miatt tehat
div E = 0.

(2.39)

Az erovonalkep tehat akkor konzisztens, ha a vektormezo divergenciamentes. Divergencia

eseten (pl. ha toltest helyez
unk a terbe), u
j erovonalakat kell indtani a divergencia
forrasabol.

2.3.

Speci
alis to
eseloszl
asok tere
lt

Nezz
unk meg nehany peldat tolteseloszlasok altal letrehozott potencialokra. Az altalanos
keplet termeszetesen (2.20), de olykor integralas nelk
ul is boldogulunk.

2.3.1.

Dip
olus tere

Ket ellentetes, de egyenlo abszol

ut ertek
u potencialt egymas melle rakva kapjuk a dipolus
potencialjat. Tegy
uk a q toltest a/2 helyre, a +q toltest a a/2 helyre, ekkor a-hoz
kepest nagy tavolsagra a potencial, felhasznalva (2.21) kepletet


1
1 px
1
1 qax
q

(x) =
, (2.40)

(x) =
3
40 |x a/2| |x + a/2|
40 |x|
40 |x|3
ahol bevezett
uk a p = qa dipoluserosseget. Ha a 0, mikozben p veges marad, akkor
a fenti keplet minden x 6= 0 helyen ervenyes lesz.
A tererosseg
1 3xi px pi x2
pj
xj
i 3 =
,
40 |x|
40
|x|5

(2.41)

1 3x(px) p x2
40
|x|5

(2.42)

Ei (x) = i (x) =
vektorosan
E(x) =

2.3.2.

Egyenletesen t
olt
ott v
egtelen sklap tere

Vegy
unk most egy vegtelen sk fel
uletet, es tolts
uk fel egyenletes fel
uleti toltess
ur
useggel. Ez azt jelenti, hogy a fel
ulet egy dA darabjan elhelyezkedo toltes nagysaga
dA. A hatarozottsag kedveert a fel
ulet legyen az x-y skban, vagyis a toltess
ur
useg
%(x, y, z) = (z).
18

A tererosseg illetve potencial kozvetlen szamtasa helyett hasznaljuk ki a tolteselrendezes szimmetriajat. Mivel az nem f
ugg x,y-tol, hiszen az x-y skban eltolasinvarians a
megadott eloszlas, ezert felteheto, hogy a potencial sem fog x,y-tol f
uggeni. Ha viszont
(z), akkor a tererosseg nem nulla komponense csak Ez (z) lesz. Legyen z 0-ra a
potencial (z), a tererosseg Ez (z).
Vegy
unk most egy olyan T teglalapot, amely meroleges a fel
uletre, es integraljuk E-t
a fel
uletere. Mivel a teglalap oldalain En = 0, csak a tetejen es az aljan kapunk jarulekot,
ulet. A Gauss-torveny miatt ez
ennek nagysaga dA(Ez+ (z) Ez (z)), ahol dA az alapter
aranyos a teglalap belsejeben levo toltessel, ami dA. Innen
Ez+ (z) Ez (z) =

.
0

(2.43)

Lathato modon csak annyi megkotest kapunk, hogy a tererosseg fel

uletre meroleges komponensenek ugrasa /0 . Ahhoz, hogy magukat a tererossegeket is meg tudjuk adni, a
vegtelenben ervenyes hatarfelteteleket kell megadni.
Ha z es z egymassal egyenertek
u, akkor
Ez+ (z) = Ez (z) =

,
20

(z) =

|z|
.
20

(2.44)

Ha az egyik oldalon (z < 0) a tererosseg nulla (pl. fem belseje), akkor

Ez+ (z) =

,
0

+ (z) =

z
.
0

(2.45)

Megfigyelhetj
uk, hogy a potencial vegtelenhez tart, ha z . Ahogyan korabban
emltett
uk, csupan veges tolteseloszlasok eseten biztostott, hagy a potencial nullanak valaszthato a vegtelenben. A vegtelen sklap tere ellenpelda abban az esetben, ha vegtelen
tolteseloszlasunk van.
Egy trivialis eset: ha = 0, akkor Ez+ (z) Ez (z), azaz a tererosseg normalis komponense folytonos.

2.3.3.

Egyenletesen t
olt
ott vonalt
olt
es tere

Most egy vegtelen egyenes tolteseloszlast vegy

unk, amelynek vonal menti toltess
ur
usege
legyen azaz a toltes minden d` szakaszon d`. Ha az egyenest a z tengelynek valasztjuk, akkor a toltess
ur
useg keplete %(x, y, z) = (x)(y).
Az elozo esethez hasonloan itt a szimmetria azt diktalja, hogy nem f
ugghet semmi
z-tol es -tol. A potencial tehat konstans kell legyen az egyenest korbevevo hengerpalaston, es emiatt a tererossegnek csak a hengerpalastra meroleges komponensei lehetnek.
Vegy
uk most korbe az egyenest egy olyan hengerrel, amelynek sugara r, magassaga h,

19

es integraljuk ki a tererosseget ennek fel

uletere. A fentiek miatt csak a palaston kapunk
jarulekot, erteke 2rhE. Ez aranyos a bezart toltessel, vagyis
2rd`E =

1
d`
0

E=

,
20 r

r
ln .
20 r0

A potencial itt is vegtelenhez tart, ahogyan r 0 vagy r .

20

(2.46)

3. fejezet
Poisson-egyenlet hat
arfelt
etelekkel
Eddig azt tanulmanyoztuk, hogy milyen potencial illetve tererosseg alakul ki, ha ismerj
uk
a tolteseloszlast. Azonban altalaban nem tudjuk rogzteni a tolteseket, pl. azert, mert
az anyagban elmozdulo tolteshordozok vannak, gy magatol toltestobblet illetve hiany
alakulhat ki. Ekkor nem tudjuk a tererosseget sem kiszamolni kozvetlen
ul.
Lattuk (2.23)-ban, hogy a potencial egy Poisson-egyenletnek tesz eleget. Az anyagi
kozegek jelenlete hatarfelteteleket szab a megoldasnak. Tipikus hatarfeltetelek:
f
em felu
lete (tokeletes vezeto): ha a fem belsejeben a toltesek a legkisebb tererosseg hatasara is elmozdulnak, akkor olyan tolteseloszlas alakul ki, amely teljesen
lenullazza a belso tererosseget. Ezert fem belsejeben nem Rlehet E, a fel
uleten pedig
E||n a fel
ulet normalisaval. Emiatt a fem fel
uleten = dxE = 0, a fem fel
ulete
ekvipotencialis.
felu
olt
ess
ur
us
eg: ha a fel
uleten valamilyen toltess
ur
useg adott, a fel
ulet
leti t
t
uloldalan E = 0, akkor E = n/0 (l. (2.45))
Ennek altalanostasakent a megoldando feladat:
4 =

%
,
0

(xf ) = adott

vagy

n grad (xf )

= adott,
n

(3.1)

ahol xf fel
ulet. A fel
ulet lehet nem osszef
uggo (azaz tobb fel
ulet), es lehet a vegtelenben
is. Az elso fajta hatarfeltetelt Dirichlet, a masodik fajtat Neumann hatarfeltetelnek
hvjuk.
Eloszor bebizonytjuk, hogy a Poisson-egyenlet megoldasa egyertelm
u, adott hatarfeltetelek eseten
3.1. T
etel Legyen 41 = 42 = %/0 , ugyanazokkal a hatarfeltetelekkel. Ekkor
1 2 = konstans.

21

Bizonytas. Legyen K = 1 2 , erre igaz, hogy 4K = 0, es a hataron K = 0 vagy

n grad K = 0. Alkalmazzuk a Gauss-tetelt (15.8) a K grad K vektormezore:
 Z
Z
Z

3
2
3
d x div(K grad K) = d x (grad K) + K4K = d3 x(grad K)2 =
V

I
=

df K grad K = 0.

(3.2)

Mivel a teljes terre integralva egy pozitv f

uggvenyt 0-t kapunk, ezert a f
uggveny maga
nulla kell legyen: grad K = 0, azaz K = konstans.
A kovetkezokben megmutatjuk, hogy ha meg tudjuk oldani a feladatot egyetlen ponttoltesre valamilyen jol valasztott hatarfeltetelek mellett, akkor meg tudjuk oldani tetszoleges tolteseloszlasra is. Keress
unk tehat egy olyan G(x, y) f
uggvenyt, amely kielegti
a
1
(3.3)
4G(x, y) = (x y)
0
egyenletet, kesobb megadott hatarfeltetelekkel. G neve Green-f
uggveny, fizikailag egy
y-ba helyezett egysegnyi ponttoltes potencialja. Mivel az egyenlet szimmetrikus az x es
y cserejere, ezert G(x, y) is szimmetrikus f
uggvenye lesz a ket argumentumanak. Ha a
vegtelenben vett hatarfelteteleket nez
unk, ahol nulla potencialt hatarozunk meg, akkor
a megoldas a szokasos (2.21) q = 1 valasztassal.
Most bebizonytjuk a kovetkezo tetelt:
3.2. T
etel G. Green, 1824: legyen es ket skalarmezo, V egy terfogatelem, S = V
a fel
ulete. Ekkor
Z
I
3
d x ((x)4(x) (x)4(x)) = df ((x)(x) (x)(x)) .
(3.4)
V

Bizonytas. Hasznaljuk a Gauss-tetelt (15.8) U1 = es U2 = vektormezokre.

div U1 = ()() + 4,

div U2 = ()() + 4.

(3.5)

Ezert
Z

d x (div U1 div U2 ) =
V

d x (4 4) =
V

df (U1 U2 ) =
S

I
df ( ) .

=
S

Ebbol mar kovetkezik az alltas.

22

(3.6)

Alkalmazzuk a Green-tetelt (x) = G(x, y) es (x) = (x) esetre. Hasznalva (3.1)

es (3.3) egyenleteket
I
Z
1
1
3
(3.7)
d x G(y, x)%(x) = df ((x)G(x, y) G(x, y)(x)) ,
(y) +
0
0
S

atrendezve
Z

d x G(y, x)%(x) 0

(y) =
V

df ((x)G(x, y) G(x, y)(x)) .

(3.8)

Mivel df n, a gradiensbol csak a normalis irany

u derivaltak szamtanak.
Tiszt
an Dirichlet-f
ele hat
arfelt
etel. eseten valasszuk a Green-f
uggveny hatarfeltetelenek
G(y, x S) = 0
(Dirichlet).
(3.9)
Ekkor a masodik tag nulla, ezert
Z
I
3
(y) = d xG(y, x)%(x) 0 df (x)G(x, y).
V

(3.10)

Tiszt
an Neumann-f
ele hat
arfelt
etel. eseten jo lenne ugyanezt csinalni, csak a fel
uletre meroleges derivalttal. Azonban
Z
I
1
df grad G(x, y) = d3 x4G(x, y) = ,
(3.11)
0
S

ezert a gradiens nem lehet azonosan nulla. Igy most a legegyszer

ubb valasztas


1
grad G(x, y)
=
(Neumann),
0 |S|
xS
ahol |S| a fel
ulet nagysaga. Ezzel
Z
I
3
(y) = hiS + d xG(y, x)%(x) + 0 df G(x, y)(x),

(3.12)

(3.13)

ahol hiS a potencial atlaga a fel

uleten, ez nem hatarozhato meg a tisztan Neumann
hatarfelteteleknel.
Vagyis eleg a Poisson-egyenletet ponttoltesre megoldani, Dirichlet hatarfeltetelek eseten nulla fel
uleti potenciallal. Persze ez is igen bonyolult feladat, amelynek szamos
megoldasi modszere lehetseges. A legaltalanosabb esetben csak numerikus modszereket
alkalmazhatunk, de specialis esetekben segthet a megoldas megsejtese (pl. t
ukortoltesek
modszere, ket dimenzios f
uggvenyek hasznalata).
23

3.1.

Kapacit
as

Mielott a reszletekbe belemennenk, vizsgaljuk meg az elektrodinamika szuperpozcios

elvenek t
ukrozodeset a potencial problemak megoldasaban. Ehhez vegy
unk egy olyan
rendszert, amely fem fel
uleteket tartalmaz, k
ulonbozo potencialokra feltoltve. A fel
uleteket jelolj
uk Si -vel, a rajtuk ervenyes potencialt Vi -vel. A szuperpozcios elv es a
Dirichlet hatarfeltetelekre ervenyes (3.10) keplet alapjan allthatjuk (ahol most % = 0,
hiszen nem tett
unk be k
ulso toltest), hogy a potencial a ter tetszoleges pontjaban linearis
f
uggvenye lesz a fel
uleti potencialoknak.
(y) =

n
X

fj (y)Vj .

(3.14)

j=1

Masreszt a fel
uleti toltess
ur
useg a fel
uleten ervenyes potencial fel
uletre meroleges derivaltjaval aranyos (l. (2.45)), ezert az i-dik fel
uleten levo ossztoltes linearis f
uggvenye lesz
a fel
uleti potencialoknak
n
X
Qi =
Cij Vj .
(3.15)
j=1

Az egy
utthato a kapacitas, altalaban egy matrix. A rendszer energiaja, felhasznalva,
hogy a fel
uletek ekvipotencialisak:
Z
I
n
n
n
1
1X
1X
1X
3
d x%(x)(x) =
Vi dfx i (x) =
Vi Qi =
Cij Vi Vj . (3.16)
W =
2
2 i=1
2 i=1
2 i,j=1
Si

Termodinamikai megfontolasok alapjan a kapacitasmatrix szimmetrikus kell legyen.

Ha ismerj
uk a rendszer
unk Green-f
uggvenyet Dirichlet hatarfeltetelekkel, akkor a
kapacitas konnyen megadhato. Legyen a Green-f
uggveny G(x, y), ekkor mivel most
% = 0 (3.10) egyenlet szerint
I
n
X
(y) = 0
Vj dfx x G(x, y).
(3.17)
j=1

Sj

A i. fel
uleten levo toltes a fel
uleti toltes osszege
I
I
I
I
n
X
2
Qi = dfy j (y) = 0 dfy y (y) = 0
Vj dfy dfx y x G(x, y),
Si

j=1

Si

Si

Sj

valoban linearis Vi -kben. Innen a kapacitas

I
I
2
Cij = 0 dfy dfx y x G(x, y).
Si

Sj

24

(3.18)

(3.19)

Ez valoban egy i-j-ben szimmetrikus matrix.

Egyszer
u esetekben a potencialok alapjan meg lehet mondani a toltes nagysagat,
ekkor a kapacitas konnyen leolvashato. Pl.
gomb kapacitasa: Q toltes
u R sugar
u gomb tere megegyezik egy origoba helyezett
ponttoltes terevel:
Q
Q
C=
= 40 R.
(3.20)
V =
40 R
V
skkondenzator kapacitasa: ket A fel
ulet
u sklap d tavolsagra, egyike , masika
toltess
ur
useggel. A kozt
uk levo teret konstanssal kozeltve E = /0 . Emiatt
Q = A,

3.2.

V = d/0

C=

A0
Q
=
.
V
d

(3.21)

Tu
ort
olt
esek m
odszere
k

Vegy
unk Dirichlet hatarfelteteleket, amikor a Green f
uggveny egy ponttoltes tere akkor,
ha a hatarokon minden
utt nulla potencialt rogzt
unk. A fel
uletek a teret ket (vagy tobb)
reszre vagjak: a hatarok kozotti fizikai terben ervenyes a Poisson egyenlet, a hatarok
belseje pedig a Green-f
uggveny meghatarozasanal nulla potencial
u.
A t
ukortoltesek modszerenel megprobaljuk a hatarfelteteleket nehany, a nemfizikai
terbe (azaz a hatarfel
uletek altal elszeparalt terreszbe) elhelyezett extra ponttoltessel
kielegteni. Ez nem megy mindig, de vannak specialis fel
uletek, ahol m
ukodik. Mivel
az extra toltesek a nemfizikai terben vannak, a fizikai terbeli egyenletek szamara nem
jelentenek extra forrast, ott az egyenletek valtozatlanok maradnak.

3.2.1.

Sklap Green-fu
enye
ggv

Vegy
unk a z = 0 skon megadott Dirichlet hatarfelteteleket. Ekkor a Green f
uggvenyt
u
gy alltjuk elo, hogy egy x = (x1 , x2 , x3 ) pontba elhelyez
unk egy egysegnyi ponttoltest,
a teret keress
uk y = (y1 , y2 , y3 ) pontban, hogy (y1 , y2 , y3 = 0) = 0. Ennek a feltetelnek
= (x1 , x2 , x3 ) pontba letesz
nyilvan megfelel egy olyan rendszer, ahol x
unk egy (1)
ponttoltest, hiszen a teljes megoldas ekkor


1
1
1
,
(3.22)

G(x, y) = (y) =
|
40 |y x| |y x
komponensekben kirva
1
G(x, y) = (y) =
40

(y1 x1 )2 + (y2 x2 )2 + (y3 x3 )2


1
p
.
(y1 x1 )2 + (y2 x2 )2 + (y3 + x3 )2
p

25

(3.23)

Mivel a t
ukortoltest a x3 helyre tett
uk, az x3 > 0 fizikai terreszben valoban csak egy
ponttoltes szerepel. Masreszt az is igaz, hogy (y3 = 0) = 0, mert ekkor a ket tag
egyenlo nagysag
u. Vagyis a fenti G valoban a Green-f
uggveny.
k
erd
es: mi a s
klap Green-f
uggv
enye az x3 < 0 t
err
eszben?

3.2.2.

Go
enye
mb Green-fu
ggv

Vegy
unk egy R sugar
u gombot az origo kor
ul, es keress
uk a Green-f
uggvenyt a r > R
tartomanyban. Ehhez egy ponttoltesre kell megoldanunk a (r = R) = 0 hatarertekfeladatot. A gombszimmetria miatt valasszuk a ponttoltes helyet a x = (x, 0, 0) pontnak.
Tegy
uk fel, hogy a t
ukortoltesek modszere m
ukodik egyetlen, a gomb belsejebe x0 =
0
(x , 0, 0) helyre betett q nagysag
u t
ukortoltessel. Vagyis a felteves
unk szerint


1
q
1

,
(3.24)
(y) =
40 |y x| |y x0 |
komponensekben kifejezve
"
#
1
1
q
p
(y) =
p
.
40
(y1 x1 )2 + y22 + y32
(y1 x01 )2 + y22 + y32

(3.25)

ulet egyenlete y2 = R2 legyen

Probaljuk u
gy valasztani x01 -t es q-q, hogy a = 0 fel


q 2 (y1 x1 )2 + y22 + y32 = (y1 x01 )2 + y22 + y32


2
q 2 x21 2y1 x1 + R2 = x01 2y1 x01 + R2
y1 .
(3.26)
Ez teljestheto, mert ket valtozonk van ket egyenletre:


2
q 2 x21 + R2 = x01 + R2
q 2 x1 = x01 .

(3.27)

R
.
x1
A q = 1 esetre x01 = x1 , ekkor nincs egyaltalan ter. A fizikai megoldas a masik
(q 2 1)(q 2 x21 R2 ) = 0

q 2 = 1 vagy q =

R
R2
, x01 =
.
x1
x1
Tetszoleges x es y eseten a Green-f
uggveny

q=

R/|x|
1
1

1
.
r
2 =

2
2
R
40 |y x|
y x
2
|y x 2 |
+ R 2xy
|x|
R2
(3.29)
A masodik formula mutatja, hogy G(x, y) = G(y, x).
k
erd
es: mi a g
omb Green-f
uggv
enye az r < R t
err
eszben?
G(x, y) =

1
1

40 |y x|

(3.28)

26

Alkalmaz
as:
Milyen az egyenletes E0 elektromos terbe helyezett foldelt gomb tere?
Megold
as:
A foldeltseg azt jelenti, hogy = 0 a fel
uleten. Az egyenletes elektromos
teret eloallthatom ket toltes kozotti terkent, ha a toltesek vegtelen tavol
vannak, de vegtelen erosek. Kepletben: q toltes legyen x helyen, q toltes
x helyen, ekkor az elektromos tererosseg kozepen
E0 =

1 q
20 x2

q = 20 x2 E0 .

(3.30)

A ket ponttoltes ket t

ukortoltest hoz letre, a toltesek nagysaga, illetve az
origotol valo tavolsaguk
Q = qR/x = 20 xRE0 ,

x0 = R2 /x

(3.31)

Ha x , akkor a t
ukortoltesek egy dipolust alkotnak, a dipolerosseg p =
2Qx0 = 40 R3 E0 . Dipolus potencialjat lattuk (2.40)-ben. Ezert a teljes ter
potencialja, vektorosan


R3
(3.32)
(x) = E0 x 1 3 .
|x|

Ertelmez
es: az elektromos ter a kezdetben semleges femgombot elektromosan aktv allapotba hozza, polarizalja. A polarizacio gomb eseten dipolmomentum kialakulasat jelenti, amely aranyos a gomb terfogataval. Ennek a
dipolnak a nagysaga, osszehasonltva (2.40) egyenlettel:
p = 40 R3 E 0 .

(3.33)

Femgombben a tolteshordozok vegtelen

ul konnyen elmozdulnak, vagyis a
fenti eredmeny az adott terfogatban maximalisan kialakulo dipolmomentum.


3.3.

Laplace-egyenlet

Sokszor a Poisson egyenlet nulla potencial

u hatarfelteteleinek megoldasa helyett erdemesebb a nulla forras
u Laplace-egyenletet vizsgalni altalanos hatarfeltetelek mellett. A ket
feladat ekvivalens, hiszen a Green-f
uggveny megoldasat kereshetj
uk
G(x, y) =

1
1
+ F (x, y)
40 |x y|
27

(3.34)

alakban, ekkor, mivel G es a ponttoltes potencialja is ugyanazt a (3.3) egyenletet elegti

ki:
4x F (x, y) = 0.
(3.35)
Masreszt, mivel G(x S, y) = 0, ezert
F (x S, y) =

1
1
.
40 |x y|

(3.36)

Vagyis F -re a Laplace-egyenlet vonatkozik jol meghatarozott hatarfeltetelekkel.

3.3.1.

Laplace-egyenlet megold
asa t
eglatesten felvett hat
arfelt
etelekkel

Vegy
unk egy a, b ill. c elhossz
usag
u teglatestet, es a fel
uleteken rojuk ki a (x fel
ulet) =
V (x) Dirichlet hatarfelteteleket. Milyen lesz a potencial a teglatest belsejeben?
A megoldast hat potencial osszegekent adjuk meg, mindegyikre igaz, hogy ot lapon
nulla, a hatodikon az ott ervenyes V erteket veszi fel. Ezek koz
ul itt egyet runk fel,
amely a felso lapon nem nulla: (x, y, z = c) = V (x, y), a tobbi lapon nulla: (x =
0, a) = (y = 0, b) = (z = 0) = 0.
A feladathoz a Descartes koordinatak illeszkednek jol; a k koordinatak most x es y,
a koordinata z. A Laplace felrhato mint
4 = 4k + 4 ,

4k = x2 + y2 ,

4 = z2 .

(3.37)

A megoldast keress
uk (x, y, z) = k (x, y)z (z) alakban:
4 = z 4k k + k 4z z = 0

4k k 4z z
= 0.
+
k
z

(3.38)

Az elso tag csak x, y-tol, a masodik csak z-tol f

ugg, az osszeg
uk u
gy lehet csak nulla, ha
mindketto konstans
d2 z
4k k = 2 k ,
= 2 z .
(3.39)
dz 2
Az elso egyenlet megoldasat keress
uk ismet k (x, y) = x (x)y (y) alakban. A fenti
gondolatmenettel
d2 x
= 2 x ,
dx2

d2 y
= 2 y ,
dy 2

2 + 2 = 2 .

(3.40)

Ezen egyenletek megoldasai a harmonikus f

uggvenyek
x (x) sin((x + x0 )),

y (y) sin((y + y0 )),

28

z (z) sinh((z + z0 )). (3.41)

A kielegtendo hatarfeltetelek: (x = 0, a) = (y = 0, b) = (z = 0) = 0 miatt

x (x) sin(

nx
),
a

y (y) sin(

ahol
nm =

my
),
b

r 
n 2

 m 2

.
a
b
A teljes megoldas ezek tetszoleges egy
utthatoval vett osszege
(x) =

Anm sin(

nm=1

z (z) sinh(nm z),

my
nx
) sin(
) sinh(nm z).
a
b

(3.42)

(3.43)

(3.44)

Meg ki kell elegten

unk a z = c lapon felvett hatarfelteteleket
V (x, y) =

Anm sin(

nm=1

nx
my
) sin(
) sinh(nm c).
a
b

(3.45)

Kihasznalhatjuk a sajatf
uggvenyek ortogonalitasat, amely most u
gy rhato, hogy
Za

Zb
dx

dy sin(

nx
my
n0 x
m0 y
ab
) sin(
) sin(
) sin(
) = nn0 mm0 .
a
b
a
b
4

(3.46)

Ezzel
ab
Anm sinh(nm c) =
4

Za
dx
0

Ezzel
(x) =

3.4.

Zb
dyV (x, y) sin(

nx
my
) sin(
) Vnm .
a
b

(3.47)

4Vnm
nx
my
sin(
) sin(
) sinh(nm z).
ab sinh(nm c)
a
b
nm=1

(3.48)

Koordin
atarendszerek, ortogon
alis fu
enyek
ggv

Specialis szimmetriaj
u hatarokkal rendelkezo rendszerekben erdemes a Laplace-egyenletet
u
gy megoldani, hogy a feladathoz alkalmazkodo koordinatarendszert valasztunk. A koordinatarendszer azt jelenti, hogy a helyvektorokat parameterezz
uk r(i )-vel i = 1, 2, 3.
Valasszuk a specialis koordinatarendszert u
gy, hogy a fel
ulet
unk tartozzon mondjuk a
harmadik 3 valtozo konstans ertekehez, a tobbi koordinatavonal pedig legyen a fel
uletre
meroleges! Azaz ha a hatart S fel
ulet jeloli, akkor r(1 , 2 , 3 = 1) S, es r/3 kdf .
29

Ebben a koordinatarendszerben remelhetj

uk, hogy a fel
ulet irany
u es az arra meroleges
derivaltak nem keverednek, azaz azt varjuk, hogy

0 = 4F = 4k F + 4 F,

(3.49)

ahol 4k illetve 4 fel

ulet irany
u, illetve arra meroleges derivaltakat tartalmaz. Ekkor a
feladat megoldasat kereshetj
uk
F (k , ) = Fk (k )F ( )

(3.50)

alakban, ahol k = (1 , 2 ) es = 3 . Ekkor

0 = F 4k Fk + Fk 4 F

0=

4k F
4 F
+
.
Fk
F

(3.51)

Megfelelo normalas eseten az elso tag csak k koordinataktol f

ugg, a masodik csak
koordinataktol. Az osszeg
uk csak akkor lehet allando (nulla), ha mindket tag konstans.
Azaz
4k Fk = Fk ,
4 F = F
(3.52)
sajatertek-egyenleteket kapunk valamilyen -val. A teljes megoldas tehat
X
()
()
F (i ) =
c Fk (k )F (3 ).

(3.53)

c -k onnan hatarozhatok meg, hogy

F (1 , 2 , 3 = 1) =

()

c Fk (k ) = hatarfeltetelek,

(3.54)

()

feltetelezve, hogy F

3.4.1.

(3 = 1) = 1.

Teljess
eg

Ezzel kapcsolatban felmer

ul a kerdes: vajon minden, S-en adott f
uggveny felrhato a
fenti alakban, vagyis barmilyen hatarfeltetel eseten jo az eljarasunk? Ha egy N N es valos szimmetrikus matrix lenne, akkor sok mindent tudnank a megoldasrol, amit a
15.3 fejezetben foglaltunk ossze. Ekkor tudnank, hogy a sajatvektorok ortogonalis bazist
alkotnak, vagyis a fenti kerdesre igen lenne a felelet. A jelen folytonos esetet kepzelhetj
uk
u
gy, hogy N -t veszek, es vegtelen
ul bes
urtem a pontokat. Ekkor felallthato egy
megfeleltetes a diszkret es folytonos esetek kozott, ami a 3.1 tablazatban lathato.

30

vektor
index
osszegzes
skalarszorzat
sajatertek-egy.
sajatertek
sajatvektor
ortonormaltsag
teljesseg
kifejtes

diszkret
v
i
P
i

u v
F (i) = i F (i)
i R
F (i) vektor
F (i) F (j) = ij
PN

i=1 F(i),a F(i),b = ab

PN
b = i=1 ci F (i)
ci = F (i) b

folytonos
F L2
R 2
R 2 S d
d U ()V ()
S
4k F = F
R
uggvenyek
() f
R F
2

F
()F
0 () = 0
PS
0
0
F ()F ( ) = ( )
P
f ()R= c F ()
c = S d2 F ()f ()

3.1. tablazat. Megfeleltetes

3.4.2.

A Laplace-oper
ator o
alts
aga
nadjung

Meg bizonytsuk be, hogy a Laplace-operator valoban valos es onadjungalt. A valossag

nyilvanvalo, hiszen minden valos f
uggveny Laplace-a is valos. Az adjungalas definciojat
az operatorokra a diszkret esetbol altalanostva u
gy adhatjuk meg (l. 15.3 fejezet), hogy:
Z
Z
2

d2 (M F ()) G().
(3.55)
d F ()M G() =
S

A Laplace-operatorra a Gauss-tetel alkalmazasaval rhatjuk

Z
Z
Z
2

d F (G) = d (F ) (G) =
d2 (4F ) G
S

(3.56)

(a fel
uleti integralokat elhagyjuk vagy azert mert S-nek nincs hatara, vagy azert, mert
a vegtelenben F ill. G elt
unik a negyzetesen integralhatosag miatt). Emiatt 4 = 4,
vagyis a Laplace-operator valoban onadjungalt.

3.4.3.

G
orbevonal
u koordin
at
ak

A kovetkezo megvalaszolando kerdes az, hogy hogyan nez ki a Laplace-operator gorbevonal

u koordinatak eseten? Ennel kisse altalanosabban fogalmazzuk meg a kerdest, es a
gorbevonal
u koordinatarendszerekben ervenyes analzis alapjait nezz
uk meg.
Gorbevonal
u koordinatarendszerben a ter minden pontjat parameterezem harom szammal. Szokas szerint jelolj
uk ezeket a parametereket i , i = 1, 2, 3 felso indexes mennyii
segekkel, azaz r( ) a ter parameterezese.
A gorbevonal
u koordinatarendszerek egyik legfontosabb tulajdonsaga, hogy minden
helyen masok a koordinatatengelyek. A koordinatavonalak definciojahoz egy kivetelevel
31

az osszes parametert rogztem, gy gorbesereget kapok: r( j )|j6=i =f ix . Adott ponton 3

ilyen gorbe megy at, annak megfeleloen, hogy i = 1, 2 vagy 3 a fenti konstrukcioban.
Ezek erintoi jelolik ki a koordinatatengelyeket:
ei (x) =

r()
.
i

(3.57)

Lathato modon ezen lokalis bazisok valoban minden pontban mas iranyba mutatnak.
Az Rn -ben kit
untetett a Descartes-koordinatarendszer, amely globalis ortonormalt
(0)
koordinatakat hasznal: r = xi ei . Ezekkel felrva az u
j bazisvektorokat:
ei (x) =

xj (0)
(0)
ej Jij (x)ej .
i

(3.58)

A Jij matrix f
ugg attol, hogy hogyan valasztjuk a Descartes bazisunkat, azonban J
det Jij mar nem f
ugghet ettol, csakis a gorbevonal
u koordinatarendszer definciojatol.
J geometriai jelentese a bazisvektorok altal kifesztett paralelepipedon terfogata. Ezt
lathatjuk onnan, hogy a determinans rhato harmasszorzatkent is
J = [e1 (x) e2 (x)]e3 (x),

(3.59)

es ez eppen a kifesztett paralelepipedon terfogata. Masreszt a terfogatelem szamtasanal

atterve u
j koordinatakra a Jacobi determinans erteke jon be, ami eppen J:
Z
Z
3
d x = d3 J.
(3.60)
A tovabbiakban elhagyjuk a x hely explicit jeloleset.
A (lokalis) bazisvektorok altalaban nem normaltak, es nem merolegesek egymasra.
Ekkor erdemes bevezetni a dualis bazist ei jelolessel, hogy
ei ej = ij .

(3.61)

Egy vektor kifejtheto mindket bazisban

v = v i ei = vi ei

v i = vei ,

vi = vei .

(3.62)

A felso indexes mennyisegeket szokas kontravarians, az also indexeseket kovarians komponenseknek nevezni. A felso es also indexek osszeejtesenel szummazast ert
unk. Hangs
ui
lyozzuk, hogy v egy koordinatarendszertol f
uggetlen mennyiseg, a v koordinatak azonban, termeszetesen, koordinatarendszer-f
uggok.
Kifejezheto termeszetesen az egyik bazis is a masik segtsegevel
ei = gij ej ,

ei = g ij ej

32

gij = ei ej ,

g ij = ei ej ,

(3.63)

g neve metrikus tenzor. Mivel

ei = gij g jk ek

gij g jk = ik ,

(3.64)

a ket matrix egymas inverze. A Descrates-bazissal kifejezve

(0)

(0)

gij = Jik ek Jj` e` = Jik Jjk .

(3.65)

Emiatt J 2 = det Jik Jjk = det gij g. A terfogatelemet tehat a metrikus tenzorral is

kifejezhetj
uk J = g.
Ket vektor skalaris szorzata:
uv = ui ei v j ej = ui v j gij ,

vagy

uv = ui ei vj ej = ui vj g ij .

(3.66)

A vektorialis szorzat kifejezese

(a b)k = (a b)ek = ai bj (ei ej )ek = Jijk ai bj .

(3.67)

Most nezz
uk meg, hogyan valtoznak a derivalas szabalyai, ha gorbevonal
u koordinataink vannak. A derivalasnak abszol
ut, koordinatarendszer-f
uggetlen ertelme van, azt
meri, mennyit valtozik egy mezo erteke, ha x-bol x + x pontba megyek at. Ezt fogjuk
kifejezni a gorbevonal
u koordinatakkal.
Eloszor tekints
unk egy skalar mezot, es vizsgaljuk a fenti eltolas soran letrejovo valtozast. Koordinatazva a teret i i + i koordinatakon felvett mezoertekek k
ulonbseget
nezz
uk:
(x) = (x + x) (x) = ( + ) () = i

= x ei i .
i

(3.68)

Mivel a bal oldalon egy koordinatarendszer-f

uggetlen mennyiseg all, es x is koordinatarendszer-f
uggetlen mennyiseg, ezert
grad = = ei

i = i ,

i = g ij j

(3.69)

is koordinatazasf
uggetlen, fizikai mennyiseg ez a skalar mezo gradiense.
Ha vektormezot megvaltozasat nezem, akkor valamivel komplikaltabb a helyzet, mert
figyelembe kell venni a bazisok megvaltozasat is!

 i
i ei
i
i
j E
ei + E j =
E(x) = E(x + x) E(x) = (E ei )( + ) (E ei )() =
j

 i

E j
ei
i j
= x
e

e
+
E
e

.
(3.70)
i
j
j
33

Szokas a bazisvektor derivaltjat, amely egy vektormezo, kifejezni koordinatak szerint:

ei
= kij ek
j
-k a Christoffel szimbolumok. Mivel
ei
2r
=
j
i j

kij = ek i ej ,

kij = kji .

(3.71)

(3.72)

Ismet a gradiensnel latott ervelessel: a bal oldal koordinatarendszer-f

uggetlen, x szinten
az, ezert a vektormezo derivaltmatrixa is koordinatarendszer-f
uggetlen.

 k
E
+ E i kij ej ek j E k ej ek (i E)k = i E k + kij E j (3.73)
E =
j
Fontos megjegyezni, hogy a zarojeles kifejezes egyik tagja sem alkot koordinatarendszerf
uggetlen mennyiseget, vagyis a parcialis derivalasnak abszol
ut (fizikai) jelentese nincsen.
Az igazi fizikai derivalas a kovarians derivalt.
Megjegyzesek a kovarians derivaltrol, illetve Christoffel szimbolumokrol:
rjuk a kovarians derivalast (i E)k = kij E j alakban, ahol kij = i jk + kij . Ezt
atrhatjuk, bevezetve a i = kij ek ej matrixokat, melynek komponensei (i )kj =
kij . Ekkor a kovarians derivalt mint matrix i = i + i .
a definialo (3.71) keplet alapjan
ei ( + d) = ei () + kij ek d j

ei ( + d) = ei () + i dx.

(3.74)

Vagyis i matrix megadja, hogyan valtozik a koordinatarendszer i. bazisvektora,

ha egy kicsit arrebb megy
unk. Mas szoval megadja a koordinatarendszerek kapcsolatat ezert szoktak -t konnexio -nak is nevezni. Mivel a koordinatarendszerek
kapcsolatat adja meg, defincioja koordinatarendszer-f
uggo!
Parhuzamos eltolasrol akkor beszel
unk, ha az u
j helyen a fizikai E ugyanaz mint
a regi helyen. A koordinatazott alak persze valtozik: ha adott x pontban egy E
vektor, es x+dx helyre parhuzamosan eltoljuk, akkor az ottani koordinatarendszerben a komponensei nem ugyanazok, mint az eredeti komponensek. A komponensek
valtozasahoz a fizikai E valtozatlansagat hasznalhatjuk ki: dE = 0, azaz
dE i ei + kij E i d j ek = 0

dE k = kij E i d j .

(3.75)

Ha ket parhuzamos eltolast vegzek, eloszor u aztan v vektorokkal, akkor a komponensek valtozasa:
E k (x + u + v) = E k (x + u) kij (x + u)E i (x + u)v j =
= E k (x) kij (x)E i (x)uj kij (x)E i (x)v j
` kij (x)E i (x)u` v j + kij (x)i`m (x)E ` (x)um v j
34

(3.76)

Ez a kifejezes nem szimmetrikus az u - v cserere: ha elobb mozdulok a v fele, aztan

az u fele, akkor az elozo eredmenyhez kepesti elteres
E k = ` kij E i u` v j ` kij E i v ` uj kij i`m E ` um v j + kij i`m E ` v m uj =
k
= Rij`
E i uj v ` ,

(3.77)

ahol
k
k
m
Rij`
= j k`i ` kji + kmj m
`i m` ji .

(3.78)

= ek i ej
Ez a mennyiseg nulla, amit konnyen
meg lehet mutatni, felhasznalva
P
k
= 0 es m em em = 1 egyenleteket. Fizikailag is ertheto,
valamint j (ek em ) = j m
hiszen egy skon a parhuzamos eltolas egyertelm
u, akarmilyen u
ton hajtjuk is vegre
azt. Ha azonban egy gombfel
uleten probalnank az eltolast megvalostani, akkor a
fenti mennyiseg mar nem lenne nulla, ahogy ezt geometriai u
ton is egyszer
uen
kiprobalhatjuk. Ezert a fenti mennyiseget a ter gorb
uletenek hvhatjuk. Konnyen
lathato a Christoffel szimbolumok matrix reprezentaciojanak alapjan, hogy
kij

(Rj` )ki = ([j , ` ])ki = (j ` ` j )ki .

(3.79)

Tobbindexes mennyisegek kovarians derivaltjainak szamtasakor felhasznalhato,

hogy Ai B j . . . tobbindexes mennyiseg, es derivalas, vagyis a lancszabaly alkalmazhato. Igy pl.
(i AB)jk = (i A)j B k + Aj (i B)k = i (Aj B k ) + ji` A` B k + ki` Aj B ` ,

(3.80)

tehat
(i T )jk = i T jk + ji` T `k + ki` T j` .

(3.81)

Kovarians vektormezo kovarians derivaltjanak szamtasakor felhasznalhatjuk, hogy

Ek Ak skalarmezo tetszoleges Aj eseten, ezert:
i (Ek Ak ) = (i E)k Ak + Ek (i A)k = (i E)k Ak + Ek i Ak + kij Ek Aj =
= i (Ek Ak ).

(3.82)

Innen
(i E)j = i Ej kij Ek = (jk i kij )Ek .

(3.83)

A metrikus tenzor derivaltjahoz egy vektormezo kovarians derivaltja i. iranyban

i E = ej (i E)j = ej (i Ej kij Ek ) =
ej (i E)j = ej (i E j + jik E k ).

(3.84)

Felhasznalva, hogy Ej = gjk E k , a fenti egyenlet atrendezesevel azt latjuk, hogy a

metrikus tenzor kovarians derivaltja nulla:
(i g)jk = i gjk `ij g`k `ik gjk = 0.
Ez biztostja, hogy a kovarians derivalas indexeit is g-vel lehet fel-le h
uzni.
35

(3.85)

 A fenti egyenletet mindharom lehetseges indexkombinacioval felrva adodik

1
kij = g k` (i gj` + j gi` ` gij ) .
2

(3.86)

A vektormezo derivaltjanak trace-e az E divergenciaja, skalarmezo

div E = E = j E j + jij E i .

(3.87)

Hogy a fenti kifejezest leegyszer

usts
uk, vegy
uk a J derivaltjat:
i J = i e1 (e2 e3 ) = 11i e1 (e2 e3 ) + = jji J
Ezzel
E = i E i +
Mivel g = J 2 , ezert

jij =

i J
.
J

1
i J i
E = i (JE i ).
J
J

(3.88)

(3.89)

div grad = 4 = i ( gg ij j ).
g

(3.90)

K
ulonosen egyszer
u kifejezeseket kaphatunk, ha az u
j bazis is ortogonalis, azaz
ei ej = h2i ij = gij

g ij =

Ekkor
4 =

1
ij ,
h2i

g = h1 h2 h3 .

h1 h2 h3
1
.
h1 h2 h3 i h2i i

(3.91)

(3.92)

Az integralasi mertek
Z

d x=

d3 h1 h2 h3 .

(3.93)

Vektormezo komponenseinel szoktak normalni a bazisvektorokat, vagyis bevezetik a

i =
e

1
ei
hi

i
E = E i ei = Ei e

Ei =

1
Ei ,
hi

Ei = hi Ei ,

(3.94)

ekkor ortogonalis bazis eseten nincs k

ulonbseg a felso es also indexek kozott. A gradiens
komponensei, illetve a divergencia kifejezese ekkor
1
i = i ,
hi

1
h1 h2 h3 E i
E =
i
,
h1 h2 h3
hi

a Laplace-operator kifejezese ugyanaz.

36

(3.95)

Meg nehany formula: E antiszimmetrikus resze

(i Ej j Ei )ej ei = i Ej (ej ei ei ej ) =
tehat

1
i Ej ijk ek ,
J

(3.96)

1 ijk
i Ej ek .
J

(3.97)

hk
1 ijk
i Ej ek ijk i (hj Ej )
ek ,
J
J

(3.98)

rot E =
also indexeinek szimmetriaja miatt
rot E =

ahol a jobb oldal ortogonalis koordinatarendszerekben ervenyes.

3.5.

G
ombi koordin
atarendszer

A gombi koordinatakra a kovetkezo transzformacioval ter

unk at

x = r sin cos
y = r sin sin .
(x, y, z) (r, , ),

x = r cos

(3.99)

A lokalis bazis (3.57) alapjan:

er = (sin cos , sin sin , cos )
e = (r cos cos , r cos sin , r sin )
e = (r sin sin , r sin cos , 0)

(3.100)

Szokas (, ) = jelolest is alkalmazni (terszog). A koordinatatengelyek egymasra

merolegesek, ezert a megfelelo h mennyisegek
hr =

er er = 1,

h =

e e = r,

h =

e e = r sin .

(3.101)

Ezert az integralasi mertek, a hatarokat is felt

untetve
Z

d x=

Z
dr

Z2
d

d r sin =
0

drr

Z1

Z2
dx

d,

x = cos .

(3.102)

A Laplace-operator
1
4 = 2
r r


r

+ 2
r sin

37

sin


+

1
2
.
r2 sin2 2

(3.103)

Az elso tag rhato mas alakban is

1
r2 r



1 2
2
r
=
(r).
r
r r2

(3.104)

A gombi koordinatarendszer jol illeszkedik gombfel

uleteken vagy k
upfel
uleteken adott
hatarfeltetelekhez.

A Laplace-egyenletet rendezz
uk at a korabbi formulaknak megfeleloen. Erdemes
meg2
szorozni az egyenletet r -tel
r2 4 = 0 = r2 4r + 4 ,

(3.105)

ahol bevezett
uk a


1
2
4r = 2
r
,
r r
r



1 2
1
sin
+
4 =
sin

sin2 2

(3.106)

jeloleseket. Keress
uk a megoldast
(r, ) = R(r)Y ()

(3.107)

alakban. A fenti egyenletet osztva -vel

r 2 4r R 4 Y
r2 4
=0=
+

R
Y

r2 4r R = `(` + 1)R,

4 Y = `(` + 1)Y,

(3.108)
hiszen az elso tag csak r-tol, a masodik csak -tol f
ugg. A sajaterteket most = `(` + 1)
alakban rtuk a kesobbi kenyelem kedveert.

3.5.1.

A radi
alis egyenlet

A radialis egyenlet kirva

2
(rR) = `(` + 1)R.
r2
Megoldasat keress
uk R(r) = ra alakban
r

a(a + 1) = `(` + 1)

a = `,

vagy a = (` + 1).

(3.109)

(3.110)

Mivel masodrend
u az egyenlet, valoban ket linearisan f
uggetlen megoldast vartunk.

38

3.5.2.

A t
ersz
ogfu
o r
esz
gg

A terszogtol f
uggo reszt szorozzuk meg sin2 -val:


Y
2Y

sin
+
sin
= `(` + 1) sin2 Y.

(3.111)

Keress
uk a megoldast itt is szorzat alakban Y (, ) = P ()(). A fenti egyenletet
osszuk el Y -nal, es rendezz
uk at




sin d
dP
1 d2
2
sin
+ `(` + 1) sin +
= 0.
(3.112)
P d

d2
Ebbol kovetkezik, hogy
d2
= m2
d2


 
1 d
dP
m2
P = 0,
sin
+ `(` + 1)
sin d
d
sin2

(3.113)

hiszen az elso tag csak -tol, a masodik csak -tol f

ugg.
A -ra vonatkozo egyenletet jol ismerj
uk, megoldasai
() = eim ,

vagy () = eim .

(3.114)

Masodrend
u egyenlet leven, itt is ket linearisan f
uggetlen megoldast kaptunk.
A P -re vonatkozo egyenlet nem a szokasos. Hogy a trigonometrikus f
uggvenyektol
megszabaduljunk, vezess
uk be u
j valtozot

 

d
1 d
d
m2
2 dP
=

x = cos ,
(1 x )
+ `(` + 1)
P = 0.
dx
sin d
dx
dx
1 x2
(3.115)
Ezt altalanostott (vagy asszocialt) Legendre-egyenletkent ismeri a matematikai irodalom
(lasd pl. [10]). Ket linearisan f
uggetlen megoldast varunk, jelolj
uk oket P`m es Qm
` -el
(elso ill. masodfaj
u Legendre-f
uggvenyek). Vizsgaljuk meg ezeket a megoldasokat elobb
specialis esetekben:
m = ` = 0 eset: Ekkor


dP
d
C2
C2 1 + x
2 dP
(1 x )
=0
=
P (x) = C1 +
ln
. (3.116)
2
dx
dx
dx
1x
2
1x
A ket megoldast azonostjuk P00 = 1 es Q00 = ln 1+x
. A masodik megoldas x = 1-nel,
1x
azaz = 0, -nel divergal. Ha tehat ez a pont benne van az ertelmezesi tartomanyban,
akkor Q00 nem vehet reszt a kifejtesben hasonloan ahhoz, hogy f (0) = 0 f
uggvenyek
39

trigonometrikus f
uggvenyekkel valo kifejteseben csak a sin-ok szerepelhetnek, a cos-ok
nem.
m = 0, ` 6= 0 eset: Ekkor amit kapunk


d
2 dP
(1 x )
+ `(` + 1)P = 0
(3.117)
dx
dx
Legendre-egyenlet. Ennek megoldasairol a kovetkezoket lehet tudni (l. pl. [11, 12])

Altal
anos ` eseten a ket megoldas, P` (x) es Q` (x) koz
ul az egyik x = 1-nel ( = nel), a masik x = 1-nel ( = 0-nal) divergal.
Ha ` egesz, akkor az egyik megoldas, P` (x), `-edfok
u polinom, vagy paros vagy
paratlan hatvanyokat tartalmaz, ezert P` (x) = (1)` P` (x); mg Q` (x) divergal
x = 1-nel (l. az ` = 0 esetet). A szokasos normalas P` (1) = 1. Ekkor az altalanos
alak megadhato a Rodrigues-formulaval

P0 (x) = 1

P1 (x) = x
1 d` 2
`
P2 (x) = 21 (3x2 1)
(x

1)

(3.118)
P` (x) = `

2 `! dx`
1
3

P3 = 2 (5x 3x)

P4 (x) = 81 (35x4 30x2 + 3)

Az ortogonalitasi es teljessegi relaciojuk:
Z1

2
``0 ,
dx P` (x)P`0 (x) =
2` + 1

X
2` + 1
`=0

P` (x)P` (x0 ) = (x x0 ).

(3.119)

A Legendre-polinomok generatorf
uggvenye

X
1
t` P` (x).
=
2
1 2xt + t
`=0

(3.120)

Ennek bizonytasa: Vizsgaljuk az 1/|y ez | kifejezest abban az esetben, ha t =

|y| < 1. Gombi koordinatarendszerben kifejezve

X
1
1
1
=p
=
=
f` (t)P` (cos ),
|y ez |
t2 + 1 2t cos
t2 + 1 2yez
`=0

(3.121)

hiszen P` -ek bazist alkotnak a [1, 1] tartomanyban ertelmezett (negyzetesen integralhato) f

uggvenyek tereben. Masreszt a Laplace-operatort alkalmazva
4

1
= 4(y ez ) = 0,
|y ez |
40

(3.122)

hiszen |y| < |ez |. Emiatt f` (t) t` vagy t`1 . Mivel ez utobbi nem regularis a
t = 0-ban, marad az elso. Tehat

X
1
=
c` t` P` (x).
2
t + 1 2tx
`=0

(3.123)

A c` egy
utthatokat az x = 1 eset vizsgalataval kapjuk. Ekkor ugyanis P` (1) = 1
miatt

X
1
=
c` t` c` = 1.
(3.124)
1t
`=0
Ez a formula fontos lesz a multipol kifejtesnel, hiszen
1
1
1
1
p
=
=p
=
|x y|
r> 1 + (r< /r> )2 2(r< /r> ) cos
x2 + y 2 2xy cos

`
X
r<
=
P` (cos ),
(3.125)
r`+1
`=0 >
ahol r< = min(|x|, |y|) es r> = max(|x|, |y|).

Altal
anos eset: Ekkor meg kell oldani a

 

d
m2
2 dP
(1 x )
+ `(` + 1)
P =0
dx
dx
1 x2

(3.126)

egyenletet. Ennek megoldasaira hasonlok mondhatok mint az elobb

Altal
anos `, m eseten a ket megoldas, P`m (x) es Qm
oz
ul az egyik x = 1-nel
` (x) k
( = -nel), a masik x = 1-nel ( = 0-nal) divergal.
Ha `, m egesz es ` m `, akkor az egyik megoldas, P`m (x) regularis a teljes
x [1, 1] tartomanyban, es pozitv m-ekre
P`m (x) = (1)m (1 x2 )m/2

dm
P` (x),
dxm

m 0,

(3.127)

negatv m-ekre
P`m (x) = (1)m

(` m)! m
P (x),
(` + m)! `

Ekkor a masik megoldas, Qm

al x = 1-nel.
` (x) diverg

41

m < 0.

(3.128)

 Ortogonalitasi relacio:
Z1

dx P`m (x)P`m0 (x) =

2(` + m)!
``0 ,
(2` + 1)(` m)!

Z1

dx

P`m (x)P`m (x)

(` + m)!
mm0 .
=
1 x2
m(` m)!

(3.129)

3.5.3.

G
ombfu
enyek
ggv

A teljes terszogf
uggo reszben a regularis (elsorend
u) Legendre-f
uggvenyekbol kapjuk a
gombf
uggvenyeket [13]; a szokasos normalassal
s
2` + 1 (` + m)! m
P (cos )eim .
(3.130)
Y`m (, ) =
4 (` m)! `
Ekkor igaz
(3.131)

Y`m
(, )Y`m (0 0 ) = ( 0 )(cos cos 0 ).

(3.132)

Y`,m = (1)
valamint

`
X
X

Y`m
,

d Y`m
()Y`0 m0 () = ``0 mm0 ,

`=0 m=`

Az elso nehany gombf

uggveny
r
r
1
1 3
1 3
Y00 = , Y10 =
cos , Y11 =
sin ei
2
2 2
4
r
r


1 5
1 15
Y20 =
3 cos2 1 , Y21 =
sin cos ei ,
4
2 2

Y22

1
=
4

15
sin2 e2i .
2
(3.133)

Gombfel
uleten negyzetesen integralhato f
uggvenyek kifejthetok Y`m szerint:
f (, ) =

X
`
X

Z
f`m Y`m (, ),

f`m =

d Y`m
(, )f (, ).

(3.134)

`=0 m=`

Ha a kifejtendo f
uggveny nem f
ugg -tol, akkor az ortogonalitas miatt csak m = 0 jon
szoba.

42

G
ombfu
enyek
es forgat
asok
ggv
A gombf
uggvenyek fontos szerepet jatszanak a forgatasok vizsgalataban is. Ehhez vegezz
unk el egy ortogonalis transzformaciot a vektorokon: x R3 -re x0 = Ox, ahol
OT O = 1. Ekkor x0 2 = (Ox)(Ox) = xOT Ox = x2 , vagyis a hossz invariansan marad.
O tehat forgatast r le.
A Laplace-operator 4 = , azaz a negyzete, ezert invarians. Gombi koordi
natarendszerben felrva a radialis resz szinten invarians (hiszen a vektorok hossza nem
valtozik). Emiatt a terszogf
uggo Laplace-operator is invarians.
Nezz
uk most a gombf
uggvenyeket. Mivel egy n egysegvektor gombi koordinatai
(r = 1, , ), ezert a (, ) argumentumokat helyettesthetj
uk az n megadasaval: gy
pl. Y`m (n). Elforgatva a koordinatarendszert Y`m (On) f
uggvenyt kapjuk. Miutan azonban 4 invarians a forgatasra, ezert igaz lesz
4 Y`m (n) = `(` + 1)Y`m (n)

4 Y`m (On) = `(` + 1)Y`m (On).

(3.135)

Ezert Y`m (On) az `(` + 1) sajatertekhez tartozo sajatf

uggvenye 4 -nak. Kovetkezeskeppen benne van az ezen sajatertekhez tartozo sajatalterben, gy kifejezheto az ehhez
a sajatertekhez tartozo sajatf
uggvenyek osszegekent:
Y`m (On) =

`
X

Dmm0 (O)Y`m0 (n),

(3.136)

m=`

ahol az egy
utthatok f
uggnek a forgatas matrixatol. Mivel ket forgatas egymasutanjat
nezve O1 O2 = O3 szinten forgatashoz jutunk, a fenti formulaba berva a
X
Dmn (O1 )Dnm0 (O2 ) = Dmm0 (O3 )
n

kifejezest kapjuk. Az Y`m f

uggvenyek normaltsaga miatt (l. (3.131) masodik egyenlete),
valamint a d integralasi mertek forgasinvarianciaja miatt igaz az is, hogy
X

Dnm
(O)Dnm0 (O) = mm0 .
n

A fentieket u
gy foglalhatjuk ossze, hogy a forgasok abrazolodnak az adott `-hez tartozo
gombf
uggvenyek teren.
Ezeket a gondolatokat sokfelekeppen hasznosthatjuk. Egyik alkalmazas a kovetkezo
tetel:
3.3. T
etel Kifejtesi tetel Ha adott n illetve n0 ket egysegvektor, akkor
`
4 X 0
Y (n )Y`m (n).
P` (n n) =
2` + 1 m=` `m
0

43

(3.137)

Bizonytas. Jelolj
uk O-val azt a forgatast, amely n0 -t ez -be viszi: On0 = ez . Emiatt
r
`
X
2` + 1
0
1
1
1
Y`m (n ) = Y`m (O ez ) =
=
Dmm0 (O )Y`m0 (ez ) = Dm0 (O )
4
m=`
r
2` + 1

= D0m (O)
,
(3.138)
4
aholpfelhasznaltuk, hogy = 0-nal, vagyis n = ez eseten (3.130) miatt Y`m (ez ) =
m0 (2` + 1)/(4).
p
Masreszt ha m = 0-t nezz
uk, akkor Y`0 (n) =
(2` + 1)/(4)P` (ez n), hiszen az
argumentum ez n = cos . Emiatt
r
r
4
4 X
P` (ez On) =
Y`0 (On) =
D0m (O)Y`m (n) =
2` + 1
2` + 1 m
4 X
Y (O1 ez )Y`m (n).
=
(3.139)
2` + 1 m `m
Mivel ez On = (OT ez )n = (O1 ez )n = n0 n, ezert eppen a kvant alakot kaptuk.

3.5.4.

A Laplace-egyenlet megold
asai

A teljes kifejteshez hasznalando alak:

X
B,m
(r, , ) =
A,m r Pm (cos )eim + +1 Pm (cos )eim +
r
,m

D,m m
m
im
im
+C,m r Q (cos )e
+ +1 Q (cos )e
.
r

(3.140)

Specialis esetekben:
Ha [0, 2], akkor (r, , ) = (r, , + 2) miatt m Z egesz szam. Ha a
hatarfeltetelek nem f
uggnek -tol (hengerszimmetria), akkor m = 0.
Ha a = 0, azaz a z tengely benne van az ertelmezesi tartomanyban, akkor csak a
Pm f
uggvenyek hasznalandok.
Ha a megoldas a teljes 4 terszogben ertelmezett, akkor ` N es ` m `,
vagyis a gombf
uggvenyeket kell hasznalnunk


X
`
X
B`m
`
(3.141)
A`m r + `+1 Y`m (, ).
(r, , ) =
r
`=0 m=`
Az A`m illetve B`m egy
utthatokat a hatarfeltetelek szabjak meg.
44

 Legspecialisabb esetben ha a megoldas a teljes 4 terszogben ertelmezett, es a

hatarfeltetelek nem f
uggnek -tol (hengerszimmetria):


X
B`
`
(3.142)
(r, ) =
A` r + `+1 P` (cos ).
r
`=0
Ekkor az A` illetve B` egy
utthatok meghatarozasahoz eleg a potencial ismerete a
cos = 1 mellett, azaz a z tengelyen, ekkor ugyanis P` (1) = 1.
Alkalmaz
as:
Oldjuk meg a mar latott homogen E 0 tererossegbe helyezett foldelt, R sugar
u
femgomb terenek problemajat gombi koordinatarendszerben is.
Megold
as
Mivel a teljes 4 tartomanyban ertelmezett a megoldas, ezert a gombf
uggvenyek szerinti kifejtest kell valasztanunk. Valasszuk a z tengelyt az E 0 iranyanak, akkor a feladat -f
uggetlen, es gy kifejtheto a Legendre-polinomok
szerint, l. (3.142):


X
B`
`
(3.143)
(r, ) =
A` r + `+1 P` (cos ).
r
`=0
Az r limeszben csak a pozitv egy
utthatok maradnak, ott adott a
potencial erteke:
(r , ) =

A` r` P` (cos ) = E0 z = E0 r cos ,

(3.144)

`=0

emiatt
A1 = E0

A`6=1 = 0.

(3.145)

A gombfel
uleten a potencial nulla


X
B`
`
(r = R, ) =
A` R + `+1 P` (cos ) = 0,
R
`=0

(3.146)

vagyis
B` = A` R2`+1

B1 = E0 R3 ,

B`6=1 = 0.

(3.147)

Veg
ul is kapjuk

= E0

R3
1 3
r

R3
r cos = E 0 x 1 3
|x|


ahogyan korabban mar lattuk (vo. (3.32)). 

45


,

(3.148)

Alkalmaz
as:
Egy nylasszog
u k
up fel
uleten = 0. Milyen a ter a k
up belsejeben, a cs
ucs
kozeleben, ha a k
upot lezaro gombfel
uleten a potencial forgasszimmetrikus?
Megold
as:
Itt nem a teljes 4 tartomanyban ertelmezett a megoldas, viszont a =
0 benne van az ertelmezesi tartomanyban, es a megoldas nem f
ugg -tol.

Ezenfel
ul a potencial veges az r 0 esetben. Igy a kifejtes:
X
(r, ) =
A r P (cos ).
(3.149)

A lehetseges ertekeket az szortja meg, hogy a potencial nulla = esetben:

P (cos ) = 0.

(3.150)

Egy adott -ra a P (cos ) oszcillalo f

uggvenye -nek, l. abra. 3.1. A P (x)

3.1. abra. Legendre-f

uggveny
f
uggvenyek teljes rendszert alkotnak, azaz kifejtheto r = R mellett adott
(-f
uggetlen) hatarfeltetel.
Ha egyre kozelebb megy
unk a cs
ucshoz, akkor egyre jobban a legkisebb lehetseges ertek dominal
(r 0, ) r0 P0 (cos ).

(3.151)

A 0 legkisebb nullhely f
uggese cos -tol a 3.1 abran lathato. Jellemzok
Ha 0, akkor cos 1, viszont P (1) = 1, azaz egyre nagyobb
kell a nullhelyhez, gy 0 .
Ha < /2, azaz bemelyedes, akkor 0 > 1.
46

 Ha = /2, akkor a k
up sklapba megy at, ennek kozeleben z =
r cos , azaz 0 = 1-et varunk; mivel P1 (x) = x, ezert valoban 0 = 1.
Ha > /2, azaz cs
ucs, akkor 0 < 1.
A fel
uletre meroleges elektromos ter nagysaga
E =

1
r0 1 sin P00 (cos ) = .
r
0

(3.152)

Ez azt jelenti, hogy > /2 eseten, vagyis cs

ucs eseten, a fel
ulethez kozeledve
a tererosseg vegtelenhez tart. Ez a cs
ucshatas, amit peldaul a villamharto
eseteben tudunk kihasznalni. Levegoben ugyanis a maximalis elektromos ter
Emax 106 - 107 V/m (valamelyest f
ugg a levego allapotatol, pl. nedvessegtartalmatol). Ennel nagyobb terben a kis szamban jelen levo ionok a ter
hatasara felgyorsulva a tobbi gazmolekulaval u
jabb ionokat hoztkoznek, es u
nak letre. Az gy kialakulo lavina kis
ulest, villamot eredmenyez. Cs
ucsos
fel
uletnel, ahogy lattuk, nagyobb a terero, emiatt tobb az ion, ezert oda fog
becsapni a villam. 

3.6.

Hengerkoordin
at
ak

A hengerkoordinatak defincioja

x = % cos
y = % sin

z=z

(x, y, z) (%, , z),

(3.153)

A lokalis bazis (3.57) alapjan:

e% = (cos , sin , 0)
e = (% sin , % cos , 0)
ez = (0, 0, 1)

(3.154)

Emiatt
Z
h% = 1,

h = %,

hz = 1

d3 x =

Z
d%%
0

Z2
d
0

dz.

(3.155)

A Laplace-egyenlet alakja
1
0 = 4 =
% %

%
%
47


+

1 2 2
+ 2.
%2 2
z

(3.156)

Az egyenlet mindharom valtozojaban szetvalaszthato, vagyis a megoldas keresheto

(%, , z) = R(%)()Z(z)
alakban. Ezt alkalmazva, es elosztva -vel:


dR
1 d2
1 d
1 d2 Z
%
+ 2
0 = 4 =
+
.
%R d%
d%
% d2
Z dz 2

(3.157)

(3.158)

Viszont valaszthatunk, melyik koordinatat tekintj

uk -nek. Egyik lehetoseg, hogy
k = (%, ), = z. Ekkor
d2 Z
= k2Z
2
dz
valamint

1 d
%R d%

Z = ekz ,

vagy ekz ,



dR
1 d2
= k 2 .
%
+ 2
d%
% d2

Ezt megszorozva %2 -tel kapjuk





% d
dR
1 d2
2 2
= 0,
%
+k % +
R d%
d%
d2

(3.159)

(3.160)

(3.161)

tehat mindket tagnak konstansnak kell lennie. Ez elso egyenlet

d2
= m2 .
d2

(3.162)

Ennek megoldasa
= eim ,

vagy eim .

(3.163)

Ha az ertelmezesi tartomany [0, 2], akkor a megoldas periodikus kell legyen 2

szerint, ezert m N egesz.
Az m2 konstanst a masodikba berva, es atrendezve kapjuk a masodik egyenletre:

 

1 d
dR
m2
2
%
+ k 2 R = 0.
(3.164)
% d%
d%
%
Ennek megoldasahoz vezess
unk be u
j valtozot x = k% modon, ekkor


d2 R 1 dR
m2
+
+ 1 2 R = 0.
dx2
x dx
x

(3.165)

Ez a Bessel-egyenlet, megoldasai a Bessel-f

uggvenyek. Masodfok
u egyenlet leven, ket
f
uggetlen megoldast varunk.
48

 Elsofaj
u Bessel-f
uggvenyek Jm (x). Hatvanysor reprezentacioja
Jm (x) =

 x m X

n=0

 x 2n
(1)n
,
n!(m + n + 1) 2

(3.166)

ahol a gamma-f
uggveny:
Z
(n N ) = (n 1)!,

(z) =

dt tz1 et .

(3.167)

Masik, gyakran hasznalt reprezentacio

1
Jn (x) =

1
d cos(n x sin ) =
2

d ei(n x sin ) .

(3.168)

Ha m nem egesz, akkor Jm (x) es Jm (x) linearisan f

uggetlenek. Ha m egesz, akkor
m
Jm (x) = (1) Jm (x), vagyis keresni kell egy ettol linearisan f
uggetlen megoldast:
Nm (x) =

Jm (x) cos m Jm (x)

sin m

(3.169)

masodfaj
u Bessel-f
uggveny vagy Neumann-f
uggveny. Neha ezek kombinaciojat
hasznaljak:
(1)
Hm
(x) = Jm (x) + iNm (x),

(2)
Hm
(x) = Jm (x) iNm (x),

(3.170)

harmadfaj
u Bessel-f
uggvenyek vagy Henkel-f
uggvenyek.
Hataresetek: x  1 eseten

Jm (x) =

 x m

1
(m + 1) 2

 m

(m) 2

, ha m 6= 0

x
Nm (x) =

2 log x ha m = 0.

A nagy x  1 eset:
r
2
m
Jm (x) =
cos(x
),
x
2
4

r
Nm (x) =

2
m
sin(x
). (3.172)
x
2
4

Innen latszik, hogy a Bessel-f

uggvenyeknek vegtelen sok gyoke van.

49

(3.171)

 Az elsofaj
u Bessel-f
uggvenyek bazist alkotnak a negyzetesen integralhato f
uggvenyek teren.
Ortogonalitasi relaciok: a 0 % a esetben
Za

%
%
a2
d%% Jm (mi )Jm (mj ) = [Jm+1 (mi )]2 ij ,
a
a
2

(3.173)

ahol fix m-re Jm (mi ) = 0 i. A fenti kifejezes arra hasznalhato, hogy ha % = a-nal
nulla a potencial, akkor az ezt kielegto Bessel-f
uggvenyek szerint kell kifejten
unk.
A 0 % esetben
Z

d%% Jm (k%)Jm (k 0 %) =

1
(k k 0 ).
k

(3.174)

A Laplace-egyenlet megoldasai ezek szerint

X
(%, , z) =
(Amk Jm (k%) + Bmk Nm (k%))ekz eim + {k k} +
km


+{m m} + {k k, m m} .

(3.175)

A lehetseges k es m ertekeket a hatarfeltetelek alltjak be.

Alkalmaz
as:
Adott egy h magassag
u R sugar
u henger, melynek oldalan es az alaplapjan
= 0, a tetejen (%, , z = h) = V (%, ). Milyen a potencial a henger
belsejeben?
Megold
as:
Mivel a feladat a teljes [0, 2] tartomanyban ertelmes, ezert m egesz.
Masreszt a potencial regularis a % 0 esetben, ezert Nm egy
utthatoja nulla.
A potencialnak nullanak kell lennie % = R esetben, valamint z = 0 esetben.
A kifejtes ezek szerint
(%, , z) =

sinh(kmi z)Jm (kmi %) (Ami sin m + Bmi cos m) ,

i=0 m=0

(3.176)
ahol kmi R = mi . A potencial z = h-nal V (%, ), azaz
X
V (%, , z) =
sinh(kmi h)Jm (kmi %) (Ami sin m + Bmi cos m)
mi

50

(3.177)

Az egy
utthatok, kihasznalva meg, hogy
Z2

Z2
d sin m sin n = nm ,

d sin m cos n = 0

0
Z2

Z2
d cos m cos n = nm ,

d cos m sin n = 0, (3.178)

a kovetkezoknek adodnak:
Ami =

Bmi =

2
2
(mi ) sinh(kmi h)
a2 Jm+1

2
2
a2 Jm+1
(mi ) sinh(kmi h)

Za

Z2
d%%

d V (%, ) Jm (kmi %) sin m,

Za

Z2
d%%

d V (%, ) Jm (kmi %) cos m.

0

(3.179)


3.7.

Multip
olus kifejt
es

Hagyjuk most a specialis koordinatarendszereket, es targyaljuk ismet adott tolteseloszlas

teret, de most nagy tavolsagra. Legyen tehat egy lokalizalt tolteseloszlasunk, amelynek
karakterisztikus merete a:
Z
1
%(x0 )
d3 x0
.
(3.180)
(x) =
40
|x x0 |
Az |x|  a esetben sorba fejthetj
uk a nevezot ezt megtehetj
uk altalanos koordinatakkal,
vagy gombi koordinatarendszerben kifejtve.

Altal
anos koordinatakkal (|x| = r jelolessel)
1
1
1 1
1
= x0i i + x0i x0j i j + . . . .
0
|x x |
r
r 2
r
Mivel

ezert:

1
xi
i = 3 ,
r
r

1
3xi xj r2 ij
i j =
,
r
r5

1
1 x0 x 1 3(x0 x)2 x0 2 x2
=
+ 3 +
+ ....
|x x0 |
r
r
2
r5
51

(3.181)

(3.182)

(3.183)

Visszarva


Z
1
1 x0 x 1 3(x0 x)2 x0 2 x2
3 0
0
(x) =
+ 3 +
d x %(x )
+ .... =
40
r
r
2
r5


Q px 1 xQx
1
+ 3 +
+ ... ,
=
40 r
r
2 r5

(3.184)

ahol
Z
Q=

3 0

d x %(x ),

Z
p=

3 0 0

d x x %(x ),

Z
Qij =

d3 x0 (3x0i x0j x0 ij )%(x0 ),

(3.185)
a toltes, dipolmomentum illetve kvadrupolmomentum. Ez utobbi egy 3 3-as spurtalan
tenzor.
Ha magasabb rend
u multipolmomentumokra is sz
ukseg van, akkor erdemesebb a
gombi koordinatakban kifejezett alakot hasznalni. Felhasznalva (3.125) es (3.137) egyenleteket, valamint hogy most |x| = r  |x0 | = r0

X
`
X
X
1
r0 `
r0 ` 4
0

=
P` (xx ) =
Y`m
(
x0 )Y`m (
x).
0
`+1
`+1
|x x |
r
r 2` + 1
`=0
`=0 m=`

Ezzel:
(x) =
ahol

1
1 X q`m
Y`m (, ),
`+1
0 `m 2` + 1 r
Z

q`m =

d3 x0 r0 Y`m
(0 , 0 ) %(x0 ).

Osszef
ugges van a q, p, Qij es q`m , ` = 0, 1, 2 egy
utthatok kozott:

r
q1,1 q1,1
px

i(q
Q = 4 q00 , py =
1,1 + q1,1 ) ,
3
pz
2 q10

(3.186)

(3.187)

(3.188)

(3.189)

a szimmetrikus kvadrupol tenzor elemei:

Qxx Qxy Qxz

Qyx Qyy Qyz =
Qzx Qzy Qzz
q
q
q

q 

6
2
2
2
q
+
q

q
4i
(q

q
)
(q

q
)
22
22
22
22
21
21
3 20
15

q  15
q
 q15

6
2
2
Qyx
15 q22 + q22 3 q20 i 15 (q21 + q21 ) .

p
Qzx
Qzy
4 5 q20
(3.190)
52

 A tolteseloszlas jellemzo meretevel atskalazva a (3.185) alapjan lathatjuk, hogy

p/Q a, Qij /Q a2 . A (3.188) azt mutatja, hogy ez egy altalanos erveny
u
megfigyeles, azaz q`m /Q a` .
Ha athelyezem a koordinatarendszer kozeppontjat, akkor x0 x0 + c modon kell
az integralok alatt modostani, vagyis a fenti egy
utthatok modosulasa:
Qij = 3(ci pj + cj pi ) 2cpij + (3ci cj c2 ij )Q, . . .
(3.191)

Altalaban igaz, hogy a legalacsonyabb multipolmomentum koordinatarendszerf

uggetlen.
Q = 0,

p = Qc,

Miert van a kvadrupol tenzornak 5 komponense, mikor egy altalanos 3 3 matrix komponenseinek szama 9? A potencial kvadrupol resze aranyos Qij xi xj i j r1
mennyiseggel. Q antiszimmetrikus resze azert nem ad jarulekot, mert egy szimmetrikus kombinacioval van szorozva. Q egysegmatrixxal aranyos resze pedig
x2 4r1 = 0 miatt nem ad jarulekot.

53

4. fejezet
Elektrosztatika anyag jelenl
et
eben
Valodi anyagokban ketfajta viselkedes lehetseges: ha vannak szabad tolteshordozok, akkor sztatikus elektromos ter hatasara addig mozognak, ameddig az elektromos ter le nem
arnyekolodik. Ha nincsenek szabadon elmozdulo tolteshordozok, akkor is vannak elektromos toltesek az anyagban, helyhez kototten. Ebben az esetben elektromos ter hatasara
a tolteshordozok csak kicsit mozdulnak el.
Tekints
uk az anyag egy kis, nulla ossztoltes
u anyagdarabkajat. Ennek lehet eleve valamilyen tolteseloszlasa, de ha k
ulso elektromos teret alkalmazunk, akkor mindenkeppen
kialakul egy nem trivialis tolteseloszlas, vagyis az anyagdarabka polarizalodik. Femgomb
eseten lattuk (l. (3.32) es (3.148)), hogy egy dipolmomentum alakul ki, de persze a kialakulo tolteseloszlas ennel bonyolultabb is lehet. Ugyanakkor a molekularis tolteseloszlast
makroszkopikus tavolsagbol figyelj
uk meg, vagyis alkalmazhato a multipol kifejtes. Az
anyagdarabka jellemzo meretere a-t veve, az n. multipolmomentum an -nel aranyos, tere r
tavolsagbol figyelve a dipol terehez kepest an1 /rn1 faktorral szorzodik, vagyis messzirol
figyelve elhanyagolhato. Emiatt az anyag kis darabkajanak toltesszerkezetet a dipolmomentumaval kozelthetj
uk. Vagyis ha egy ponttoltest es egy kis anyagdarabkat nez
unk

4.1. abra. Ponttoltes es dipollal kozeltett anyagdarab egy

uttes hatasa

54

(l. 4.1. abra), akkor az x helyen merheto potencial:

(x) =

1
1 p(x xp )
q
+
,
40 |x x0 | 40 |x xp |3

(4.1)

ahol x0 a ponttoltes, xp az anyagdarabka helye.

Ennek altalanostasahoz egy ponttoltes helyett egy toltess
ur
useggel jellemzett tolteseloszlast helyez
unk el, es egy anyagdarabka helyett kiterjedt anyaggal szamolunk. Ez
utobbit u
gy vessz
uk figyelembe, hogy felosztjuk elemi dV terfogat
u cellakra, amelyeknek
valamilyen helyf
uggo p dipolmomentuma van. A tolteseloszlas mintajara bevezethetj
uk
a dipolmomentum-s
ur
useget (vagy polarizacios s
ur
useget), P (x) = p/dV modon. Ekkor
a felosztassal nullahoz tartva integralt kapunk, es a teljes jarulek alakja:
Z
Z
0
0
0
1
1
3 0 %(x )
3 0 P (x )(x x )
dx
+
d
x
.
(4.2)
(x) =
40
|x x0 | 40
|x x0 |3
A masodik tagban levo integralt tovabb alaktva (elhagyva a teljes divergenciabol jovo
fel
uleti tagokat)


Z
Z
Z
0
0
0
1
0
3 0
0
3 0 (P )(x )
3 0 P (x )(x x )
=
d
x
P
(x
)

d
x
.
(4.3)
dx
|x x0 |3
|x x0 |
|x x0 |
Ezt visszarva

Z
%(x0 ) P (x0 )
1
d3 x
(4.4)
(x) =
40
|x x0 |
Vagyis a polarizaciobol eredo jarulek pontosan olyan alak
u, mint a betett toltess
ur
useg
jaruleka. Ezt u
gy fogalmazhatjuk, hogy a teljes erezheto toltess
ur
useg erteke
%tot = % P = % + %pol .

(4.5)

A masodik tagot szoktak polarizacios toltess

ur
usegnek nevezni. A mikroszkopikus kep
emogott az, hogy ha megnezz
uk, hogy egy V terfogatban mekkora toltes helyezkedik el,
akkor az altalunk betett toltesek mellett az anyag toltess
ur
useget is figyelembe kell venni.
A terfogat belsejeben levo dipolok ossztoltese nulla, csak azok maradnak, amelyek a
fel
uleten vannak, es gy a fel
uk kilog a terfogatunkbol. A dipol fel
ulet irany
u komponense
nulla jarulekot ad, vagyis a bent rekedt tolteshez qa = pn = P ndV = aP ndA,
azaz q = P ndA. A teljes toltes tehat
Z
I
Z
3
Q = d x% df P = d3 x (% div P ) .
(4.6)
V

Vagyis az elektromos ter erteket meghatarozo Maxwell-egyenlet most u

gy rhato, hogy


1
1
1
(4.7)
E = %tot E + P = %.
0
0
0
55

Bevezetve D = 0 E+P mennyiseget (elektromos eltolas) az anyagban ervenyes Maxwellegyenletek alakja

D = %,
E = 0.
(4.8)
A masodik egyenlet az E = grad egyenlet kovetkezmenye. Az elso egyenlet ertelmezese tehat: ha betesz
unk a rendszerbe % toltess
ur
useget, akkor az anyag polarizacioja
miatt a valodi toltess
ur
useg nem %. Az elektromos ter egyenleteibe a teljes toltess
ur
useg
jon be. A polarizaciot figyelembe veve definialhatjuk a D elektromos eltolast, ennek
forrasa mar az expliciten betett (k
ulso) toltess
ur
useg.
Hogy a fenti egyenletet kezelni tudjuk, sz
ukseg
unk van egy D(E) osszef
uggesre. Femgombnel lattuk ((3.33)), hogy p = 4R3 0 E. Vagyis ha V terfogatban van egy femgomb,
akkor a polarizacios
ur
useg


40 R3
4R3
p
=
E,
D = 0 1 +
E.
(4.9)
P =
V
V
V
A legtobb anyagra igaz lesz
P = 0 E,

D = 0 (1 + )E = 0 r E = E,

(4.10)

ahol (elektromos szuszceptibilitas) r (relatv permittivitas) illetve (permittivitas

vagy dielektromos allando) szimmetrikus matrixok, izotrop anyagban azonban csak szamok.
Teljesen altalanos anyagi tulajdonsagok eseten nem tehet
unk mast, mint megprobaljuk megoldani a
((x)(x)) = %(x)
(4.11)
egyenletet. Homogen, izotrop anyagban a potencialra felrhato
1
E= D

div E =

%
4 = .

(4.12)

Ugyanaz az egyenlet mint vakuumban, csak a permittivitas erteke mas. Reszlegesen

homogen kozegekben a homogen tartomanyokban alkalmazhatjuk a fenti kepletet, a kozeghatarokon hatarfelteteleket szabhatunk.

4.1.

Hat
arfelt
etelek

Kozeghataron a hatarfel
uleten dA alap
u d` magassag
u henger fel
uletere integralva, ahol
d` 0 a fel
uletre rakott k
ulso toltest kapjuk. Felteve, hogy nincs k
ulso fel
uleti toltess
ur
useg, kapjuk:
Z
div D = 0 = dA(D2n D1n ) D1n = D2n .
(4.13)
V

56

Ennek fizikai jelentese az, hogy inhomogen anyagban, ket homogen anyag hataran fel
uleti
toltess
ur
useg alakul ki, hiszen a fel
ulethez kozel, a fel
uletet a z = 0 skba fektetve:
%pol = i Pi = i [P2i (z) + P1i (z)] = (P1z P2z )(z)

= P1z P2z .
(4.14)

Altalaban a fel
uleti toltess
ur
useg a polarizacio normalis vet
uletenek ugrasaval egyenlo.
Mivel az elektromos tererosseg normalis vet
uletenek ugrasa a fel
uleti toltess
ur
useggel
egyenlo
E2n E1n =

0 E2n 0 E1n = P1n P2n

D1n = D2n ,

(4.15)

ami ugyanaz, mint (4.13).

A masik hatarfeltetel onnan jon, hogy a fel
uletet korbeolelo, d` magassag
u es dh
hossz
usag
u teglalapra integraljuk rot E-t, mikozben d` 0:
Z
rot E = 0 = dh(E2t E1t ) E2t = E1t .
(4.16)
A

Ez fizikailag u
gy interpretalhato, hogy a fel
ulet iranyaban nincsen polarizacios toltess
ur
useg, ezert a tererosseg ilyen irany
u komponensenek nincsen ugrasa:
E2t = E1t .

(4.17)

A hatarfelteteleket a potencialra megfogalmazva: ha a potencial minden

utt ertelmezett, akkor a tererosseg vegessegebol a potencial folytonossaga kovetkezik. En ugrasa a
fel
uletre meroleges derivalt ugrasat jelenti:
2 = 1 ,

= 1
.
n2
n1

(4.18)

Vagyis reszben folytonos kozegeknel

4 =

es a fel
uleteken es

folytonos.
n

(4.19)

Mivel itt is a Poisson egyenlet megoldasat keress

uk, ugyanazok a modszerek alkalmazhatok, mint a femek eseteben.
Megjegyzes: ha 2 , akkor D2n = D1n miatt E2n = 21 E1n = 0, hiszen 1 es E1n
is vegesek maradnak. Emiatt
= 0 a hataron vegig, gy a megoldas:
n
|belul = konst.

E belul = 0,

Ez felel meg a femeknek.

57

|hataron = konst.

(4.20)

4.2.

Tu
ort
olt
esek m
odszere
k

A modszer logikaja ugyanaz mint a femek eseteben: az 1. terben felrt Poisson egyenlet
megoldasat keress
uk az oda helyezett ponttoltesek tere, es a tobbi (azaz nem az elso
terreszbe) elhelyezett t
ukortoltesek tere osszegekent. Mivel e t
ukortoltesek nem az elso
terreszben vannak, nem befolyasoljak a Poisson egyenlet forrasat. Ugyanez igaz persze
a tobbi terreszre is.
Alkalmaz
as:
A felso felskot (z > 0) 1 , az also felskot (z < 0) 2 permittivitas
u anyag
tolti ki. A felso felskra q toltest helyez
unk x0 helyre, a sktol z0 tavolsagra.
Milyen lesz a potencial a rendszerben?
Megold
as
A megoldando egyenletek
41 (x) =

q
(x x0 ),
1

42 = 0,

(4.21)

a hatarfeltetelek:
1 (x, y, 0) = 2 (x, y, 0),



1 
2 
1
= 2
.
z (x,y,0)
z (x,y,0)

(4.22)

T
ukortoltes felteves: probaljuk a 1 potencialt a q toltes es a 2. felskba, a
sktol szinten z0 tavolsagra elhelyezett q 0 toltessel lerni; 2 -t pedig probaljuk
az 1. felskba, a sktol z0 tavolsagra elhelyezett q 00 ponttoltessel lerni. Azaz
1 (x) =

q0
q
1
1
p
p
+
,
2
2
2
2
2
41 x + y + (z z0 )
41 x + y + (z + z0 )2

2 (x) =

q 00
1
p
.
42 x2 + y 2 + (z z0 )2

(4.23)

A hatarfeltetelek
q + q0
q 00
1 (x, y, 0) = 2 (x, y, 0)
=
1
2


1 
2 
1
= 2
q q 0 = q 00 .

z (x,y,0)
z (x,y,0)

(4.24)

Ennek megoldasa
q0 =

1 2
q,
1 + 2

q 00 =
58

22
q.
1 + 2

(4.25)

Specialis eset, ha 1 = 2 , ekkor q 0 = 0 es q 00 = q, azaz egyetlen q toltessel

lerhato az egesz ter.
Masik specialis eset, ha 2 = , vagyis a 2. terreszben fem van. Ekkor
q 0 = q es q 00 veges, gy 2 = 0: azaz az 1. terreszben a korabban latott
t
ukortoltes megoldast kapjuk, a 2. terreszben nulla a potencial. 

4.3.

Teljes fu
enyrendszerek
ggv

Ha a 4 = 0 egyenlet megoldasat keress

uk, akkor a korabban latott megoldasokat
hasznalhatjuk k
ulonbozo szimmetriaj
u rendszerekben.
Alkalmaz
as:
Dielektromos gomb k
ulso terbe helyezve: vegy
unk egy R sugar
u gombot
permittivitassal, kv
ul k permittivitas
u anyag legyen. Alkalmazzunk E 0
k
ulso elektromos teret. Milyen lesz az elektromos tererosseg a rendszerben?
Megold
as
A megoldando egyenletek, ha a k
ulso elektromos ter z irany
u:
4 = 0,

4k = 0,

(4.26)

a hatarfeltetelek
k (r , ) = E0 r cos ,

(r 0) = veges.


k 

= k
(4.27)
(r = R, , ) = k (r = R, , ),

r (r=R,,)
r (r=R,,)

Miutan a hatarfeltetelek -f
uggetlenek, kereshetj
uk a megoldast is -f
uggetlen
alakban. Ekkor a Laplace-egyenlet megoldasa gombi koordinatarendszerben:
X
k (r, ) =
(A` r` + B` r`1 )P` (cos ),
`

(r, ) =

(C` r` + D` r`1 )P` (cos ).

(4.28)

Most mar csak a hatarfeltetelek kielegtese van hatra. Az r esetben

X
k (r, ) =
A` r` P` (cos ) = E0 r cos ,
(4.29)
`

59

innen A1 = E0 es A`6=1 = 0. A tobbi hatarfeltetel:

r0:
r=R:
r=R:

= D` r`1 P` (cos ) = veges D` = 0

E0 R`1 + B` R`1 = C` R`
k (E0 `1 (` + 1)B` R`2 ) = `C` R`1 .

(4.30)

Innen kapjuk ` 6= 1 eseten B` = C` = 0, valamint

C1 =

3k
E0 ,
2k +

B1 =

Ezzel felrva a megoldasok



k R 3
1 = Ex 1
,
2k + r3

k
E0 R 3 .
2k +

2 =

(4.31)

3k
Ex.
2k +

(4.32)

A megfelelo tererossegek:
Ek = E0 +

k 3 3x(E 0 x) E 0 r2
R
,
2k +
r5

Eb =

3k
E 0.
2k +

(4.33)

A gombon kv
ul a megoldas a k
ulso ter mellett egy dipol tere, ahol a dipol
erossege
p = 4k

k 3
r 1 3
R E 0 = 4k
R E 0,
2k +
r + 2

r =

.
k

(4.34)

Fem eseten , azaz p = 41 R3 E, osszhangban korabbi eredmenyeinkkel. Ha k > , vagyis a k

ulso terben jobban polarizalhato anyag van, akkor
p ellentetes E 0 -lal. Specialis eset, ha kv
ul vakuum van, bel
ul pedig anyag,
ekkor k = 0 .
Bel
ul a tererosseg homogen, azonban nagysaga elter az alkalmazott homogen
k
ulso tertol. A polarizacio hatasara letrejovo egyenletes ter nagysaga
E pol =

k
E 0.
2k +

(4.35)

Ha tehat kv
ul jobban polarizalhato anyag talalhato, akkor E polar noveli a
k
ulso teret, ha bel
ul van jobban polarizalhato anyag, akkor csokkenti azt.
A fel
uleten (r = R-nel) a tererossegek k
ulonbsege a fel
uletre meroleges, nagysaga a fel
uleti toltess
ur
useg:

3( k )
=
(
xE 0 ).
0
2k +

(4.36)

Innen az latszik, hogy ha > k , akkor a ter iranyaban pozitv toltesek

halmozodnak fel, ellenkezo esetben negatv toltesek. 
60

A fenti feladatra epthet

unk anyagmodellt is. Mikroszkopikusan az atomi (molekularis) polarizalhatosag kiszamthato, aranyos a k
ulso terrel. Ugyanakkor ugyanezt az
anyagdarabkat u
gy is felfoghatjuk, mint ha szet lenne kenve arra a terreszre, amelyben
a fenti molekula/atom talalhato. Gombnek tekintve a szetkentseget, a fenti feladat megoldasabol tudjuk a polarizacio nagysagat. E ketto leras konzisztenciajabol kovetkezik:
p = 0 E 0 = 40

r 1 3
R E0
r + 2

= 3V

r 1
.
r + 2

(4.37)

Bevezetve n = 1/V a s
ur
useget:
=

3 r 1
,
n r + 2

r =

3 + 2n
,
3 n

= r 1 =

n
n .
1
3

(4.38)

Ez a Clausius-Mosotti egyenlet. Akkor ad jo eredmenyt, ha az anyagnak a toltesszerkezete teljes mertekben a polarizacio hatasara alakul ki.
Hogy -t megkapjuk, mikroszkopikus lerasra van sz
ukseg. Legegyszer
ubb modell,
ha a tolteshordozot (elektront) harmonikus potenciallal kotottnek kepzelj
uk. Ekkor E 0
tererosseg hatasara torteno elmozdulas x erteke
Dx = qE 0

e2
p = qx = E 0
D

q2
=
.
0 D

(4.39)

A rugoallando helyett a rezgesi frekvenciaval is kifejezhetj

uk a mikroszkopikus polarizalhatosagot: 2 = D/m miatt
q2
.
(4.40)
=
0 2 m
Ha tobb tolteshordozo, illetve tobb sajatfrekvencia is van, akkor
=

4.4.

1 X qi2
.
0 i i2 mi

(4.41)

Elektrosztatikus energia anyag jelenl

et
eben

Korabban mar lattuk rogztett tolteseloszlas energiajat. Anyag jelenleteben nem tudjuk
rogzteni az osszes toltest, gy az ott kapott keplet modostasra szorul.

4.4.1.

Alland
o dielektrikum

Eloszor rogzts
uk a dielektrikumot. Induljunk ki abbol, hogy % extra k
ulso toltes adott
potencialba vegtelenbol torteno behozatalahoz sz
ukseges energia
Z
W = d3 x %(x)(x).
(4.42)
61

A behozott toltes miatt az anyag kisse atpolarizalodik:

div D = %,

div(D + D) = % + %

% = div D.

Ezt visszarva, es felhasznalva, hogy () = 0:

Z
Z
Z
3
3
W = d x div(D) = d x D grad = d3 x D E.

(4.43)

(4.44)

Amennyiben az anyag linearis, azaz D = E, akkor a fenti alak felintegralhato:

Z
Z
1
1
1
1
3
(4.45)
d x EE =
d3 x DE w = EE = DE.
W =
2
2
2
2
Egy hasonlo gondolatmenettel azt is mondhattuk volna, hogy mikor kv
ulrol behozok
egy toltest, valojaban az anyagot is atpolarizaljuk, vagyis osszesen %tot = % + %pol toltest
viszek a rendszerbe. Ennek forrasa mar E, vagyis ekkor a fenti gondolatmenet a szokasos
vakuum formulat adja.
A ketto gondolatmenet kozotti k
ulonbseg az anyag polarizacios jaruleka
Z
Z
Z
Z
3
3
3
d x %pol = d x div(P ) = d x P grad = d3 x P E.
(4.46)
Kerdes, hogy ez az energia honnan szarmazik.
Mikroszkopikusan linearis anyag kepzelheto negyzetes potenciallal kotott tolteshordozoknak. A rugoban tarolt potencialis energia:
qE = Dx

q2E
p=
D

1
1 q2E 2
1
2
Dx =
= pE.
2
2 D
2

(4.47)

Ha a dipolok eloszlasat folytonosnak vessz

uk, akkor a rugok potencialis energiaja es az
elektromos ter energiaja osszesen
Z
Z
Z
1
1
1
3
3
W =
d x 0 EE +
d xPE =
d3 x DE.
(4.48)
2
2
2

4.4.2.

T
olt
eseloszl
as ku
o t
erben
ls

Hogy mikroszkopikusan is lassuk, mi tortenik a polarizacios energiaval, vizsgaljunk rogztett kis meret
u tolteseloszlast simtott k
ulso elektromos terben. Ennek energiaja:


Z
Z
1
3
3
W = d x%(x)0 (x) = d x%(x) 0 (0) + x(0) + xi xj i j 0 + . . .
(4.49)
2
Mivel 4 = 0, az utolso tagot kiegeszthetj
uk ij r2 -tel. Ekkor
1
Ei
W = Q pE Qij
+ ....
6
xj
62

(4.50)

4.4.3.

Alland
o t
olt
esek, v
altoz
o dielektrikum

Valtoztassuk a dielektrikumot allando k

ulso tolteseloszlas mellett. Induljunk dielektrikum nelk
uli allapotbol, ekkor legyen a tererosseg E 0 , az elektromos eltolas D 0 = 0 E 0 .
A dielektrikum jelenleteben ezek megvaltoznak E illetve D ertekre. Szamtsuk ki a
k
ulonbseget!
A kiindulo kepletben most csak a dielektrikum energiajat akarjuk szamolni, azaz le
kell vonni azt a potencial jarulekot, amely a dielektrikum nelk
ul lenne jelen:
Z
0
W = d3 x %(x)((x) 0 (x)).
(4.51)
Most a fixalt tolteseloszlast ketfele modon rhatjuk, mivel % = div D = div D 0 . Hasznaljuk a kovetkezo alakot:
Z
Z
3
0
(4.52)
W = d x [ div D 0 0 div D] = d3 x [ED 0 E 0 D] .
Linearis anyagban D = E, illetve D 0 E = P , ezert
Z
Z
1
0
3
0
W = d x P E 0 W =
d3 x P E 0 ,
2

4.4.4.

1
w0 = P E 0 .
2

(4.53)

Alland
o potenci
al, v
altoz
o dielektrikum

Azt is megtehetj
uk, hogy a rendszer tolteseit k
ulso potenciallal rogztem. Ekkor a fenti
gondolatmenet annyiban modosul, hogy most a toltesek mind a potenciallal rogztett
fel
uletre ker
ulnek, viszont mas toltest kell az anyag jelenleteben felvinni, mint anelk
ul,
mert a potencialokat kell fixen tartani:
Z
I
00
3
W = d x (% %0 0 ) = d2 x( 0 0 ).
(4.54)
Mivel a fel
uleten a potencialok nem valtoznak, ezert ott = 0 , illetve tetszolegesen
cserelgethetj
uk oket. A hasznos kombinacio most
I
Z
Z
00
2
3
W = d x(0 0 ) = d x (%0 %0 ) = d3 x (DE 0 D 0 E). (4.55)
Lathatoan most pontosan (4.52) mnusz egyszereset kaptuk:
Z
1
1
00
0
00
d3 x P E 0 ,
w00 = P E 0 .
W = W
W =
2
2

(4.56)

A k
ulonbseg oka az, hogy mast tekintek a ket esetben anyag nelk
uli rendszernek,
vagyis a referenciapont k
ulonbozik. Ha pl. a fix tolteseket nezem, ahhoz kepest a fix
63

potencialnal tolteseket kell mozgatni, hogy a potencialok ne valtozzanak, ez pedig munkavegzest jelent.
A fenti ket gondolatmenet illeszkedik a termodinamikai lerasba: definialhatjuk a
rogztett toltesek melletti energiat, infinitezimalis alakjaban
dE = pdV + T dS E 0 dP .

(4.57)

Ha a potencialt rogztem, akkor Legendre-transzformaciot kell vegeznem. Ekkor egy

szabad energia jelleg
u mennyiseget kapunk
F = E + P E0

dF = pdV + T dS + P dE 0 .

64

(4.58)

5. fejezet
Magnetosztatika
A magneses jelensegek kesobb ker
ultek a figyelem kozeppontjaba. Ennek egyik oka az,
hogy a magneses ter letrehozasahoz, eltekintve az allando magnesektol, aramforrasra van
sz
ukseg, es ezt viszonylag kesobb fedeztek fel (l. Volta). Eloszor vizsgaljuk az aramokat,
utana targyeljuk az altaluk letrehozott magneses mezot.

5.1.

Aram

A toltesek aramlasat egy v(x) sebessegmezovel veszem figyelembe, vagyis x helyen levo
elemi dV cellaban a toltesek atlagsebessege v(x). Alokalis toltess
ur
useggel szorozva
kapjuk az arams
ur
useget: J (x) = %(x)v(x), amely szinten egy vektormezo.
Ha felvesz
unk egy df fel
uletelemet, azon mennyi toltes aramlik at egysegnyi ido alatt?
Ha az adott pontban a mozgo toltesek fel
uletre meroleges komponense v , akkor azok a
toltesek jutnak at, amelyek dV = v dt df terfogat
u dobozban vannak, ezek ossztoltese
dq = dV %. Tehat az idoegyseg alatt atfolyo toltesek szama, tekintetbe veve, hogy v df =
v df :

dq 
= J df .
(5.1)
dt atfolyo
Ha a toltesek egy hossz
u vezetoben haladnak, akkor aramerosseg a vezeto teljes keresztmetszeten egysegnyi ido alatt atfolyo toltes. A fentiek miatt
Z
I = df J (x).
(5.2)
SI egysege az amper 1A = 1C/s. Ha vekony vezetot nez
unk, akkor a fenti keplet miatt
dV J Ids.

(5.3)

Ha egy zart terfogatelemet vesz

unk, akkor a teljes fel
uleten kiaramlo toltes egyenlo
a bel
ul levo toltesek fogyasaval, ha nincs a toltesnek forrasa, azaz a toltes megmarado
65

mennyiseg. Azaz:
I
V

d
df J (x) =
dt

d3 x %(x, t)

%
+ div J = 0.
t

(5.4)

Ez a toltesmegmaradas merlegegyenlete. Magnetosztatikaban % = 0, azaz div J = 0.

5.2.

M
agneses alapjelens
egek

Tapasztalat szerint az aram hat az iranyt

ure (Oersted, 1819), azaz az aram letrehoz
valamilyen magneses mezot. Ennek jellemzesere hasznaljuk az iranyt
ure hato forgatonyomatek nagysagat. Az gy definialt magneses indukcio tapasztalat szerint az egyes
aramelemek hatasanak osszege, ahol az elemi jarulek
dB

dJ x
.
|x|3

(5.5)

Az aranyossagi tenyezo SI-ben 0 /4 = 107 N/A2 , 0 a vakuum permeabilitas. A B

mertekegysege a tesla (T). Kiterjedt vezetore
Z
I
0
0
0 I
ds (x x0 )
0
3 0 J (x ) (x x )
,
illetve
B(x)
=
(5.6)
dx
B(x) =
4
|x x0 |3
4
|x x0 |3
Szinten tapasztalat, hogy magneses terben ponttoltesre hato ero (Lorentz-ero)
F = qv B.

(5.7)

Ennek altalanostasa aramhurkokra, felismerve a fenti kepletben a qv elemi arams

ur
usegjarulekot:
Z
F =

d3 x J (x) B(x).

A forgatonyomatek kifejezese az N = x F alakbol kovetkezik:

Z
N = d3 x x (J (x) B(x)).

5.2.1.

(5.8)

(5.9)

Lok
alis to
enyek
rv

Ismet hasznalhatjuk, hogy x/|x|3 gradienskent all elo

J (x0 ) (x x0 )
1
J (x0 )
0
=
J
(x
)

.
x
x
|x x0 |3
|x x0 |
|x x0 |

66

(5.10)

Ezt visszahelyettestve (5.6) egyenletbe, kapjuk

Z
J (x0 )
0
d3 x 0
,
B(x) =
4
|x x0 |
azaz
B = rot A,

0
A(x) =
4

ahol

d3 x0

(5.11)
J (x0 )
.
|x x0 |

(5.12)

A bevezetett A mennyiseg a vektorpotencial. Ha vekony vezetonk van, akkor

I
0 I
ds0
A(x) =
(5.13)
4
|x s0 |
Miutan B rotaciokent all elo:
div B = 0,

(5.14)

az a harmadik Maxwell-torveny.
Szamoljuk ki B rotaciojat
B = ( A) = A 4A ijk j k`m ` Am = i (j Aj ) 4Ai . (5.15)
Innen az elso tag
0
div A =
4

1
0
d x Ji (x )i
=
0
|x x |
4
3 0

d3 x0 i Ji (x0 )

1
=0
|x x0 |

(5.16)

sztatikaban. Itt eldobtunk egy fel

uleti integralt, mondvan, hogy J() = 0. Az A
laplacanak szamtasa:
Z
Z
0
0
1
3 0
0
4Ai =
d x Ji (x )4
=
d3 x0 Ji (x0 ) (4(x x0 )) = 0 Ji (x).
4
|x x0 |
4
(5.17)

Osszesen
tehat
4A = 0 J ,
rot B = 0 J .
(5.18)
Ez a negyedik Maxwell-torveny (sztatikara). Egy fel
uletre integralva
Z
I
Z
I
df rot B =
ds B = 0
df J = 0 I 0 I =
ds B,
F

ez az Amp`ere torveny.

67

(5.19)

5.2.2.

M
ert
ekinvariancia

Ugyan
ugy mint a skalarpotencial eseten, a A ter nem fizikai mennyiseg, csak a rotacioja az (kesobb ezt az alltast finomthatjuk. . . ). Mivel rot grad = 0, egy skalarmezo
gradienset hozzaadhatjuk A-hoz, es meg mindig ugyanazt a magneses indukciot kapjuk:
A0 = A + grad .

(5.20)

Ezt az elektrodinamika mertekszabadsaganak (vagy mertekinvarianciajanak) hvjuk.

Hogy szamolni tudjunk, rogzteni kell -t (mertekrogztes). A fenti szamolasban,
ahogy lattuk div A = 0 feltetel
unk volt, az a Coulomb mertek.

5.3.

Arameloszl
asok

Vizsgaljuk meg specialis arameloszlasok altal letrehozott magneses indukciot!

Alkalmaz
as:
Vegtelen hossz
u, vegtelen
ul vekony, egyenes vezetoben I aram folyik. Mekkora a magneses indukcio?
Megold
as
A rendszer hengerszimmetriaja miatt nem f
ugghet semmi -tol henger-koordinatarendszerben felrva. B iranya tisztan e , ezert alkalmazhato az Amp`ere
torveny a vezetot kor
ulolelo r sugar
u korre
I
0 I
.
(5.21)
dsB = 2rB = 0 I B =
2r


Alkalmaz
as:
Adott egy R sugar
u vekony kor alak
u vezeto, amelyben I aram folyik. Mekkora az altala letrehozott magneses indukcio?
Megold
as
A vektorpotencialjat szamoljuk ki:
I
0 I
ds0
A(x) =
(5.22)
4
|x s0 |
A kort parameterezni kell

R cos 0
s0 = R sin 0
0

R sin 0
ds0 = R cos 0 d0 .
0

68

(5.23)

Irjuk fel x-et hengerkoordinatakban

% cos
p
x = % sin |x s0 | = z 2 + %2 + R2 2%R cos( 0 ). (5.24)
z
Emiatt
A(x) =

0 I
4

Z2
0

R sin 0
1
R cos 0 . (5.25)
d0 p
z 2 + %2 + R2 2%R cos( 0 )
0

Irjuk fel a vektorpotencialt hengerkoordinatakban; az egy hossz

usag
ura normalt bazisvektorok:

cos
sin
0
% = sin
= cos
z = 0 ,
e
e
e
(5.26)
0
0
1
emiatt
Z2

0 IR
% =
A% (x) = A(x) e
4

d0 p

sin( 0 )
z 2 + %2 + R2 2%R cos( 0 )

z = 0.
Az (x) = A(x) e

= 0,
(5.27)

A nem nulla komponens

0 IR
=
A (x) = A(x) e
4

Z2
0

cos( 0 )
p
d
. (5.28)
z 2 + %2 + R2 2%R cos( 0 )
0

A nem f
ugg -tol, ami a feladat hengerszimmetriajabol kovetkezik. Descartes koordinatakban az azimutszogf
ugges kizarolag a bazisvektorok helyf
uggesebol adodik.
Az integral megadhato elliptikus f
uggvenyek segtsegevel, vagy numerikusan
is szamolhato. Minket az erdekel most, hogy milyen lesz a ter nagy tavolsagokra? Ekkor r2 = %2 + z 2 jelolessel r  R, emiatt

1
u2
1
= 3 + ....
r 2r
r 2 + u2

(5.29)

Most u2 = R2 2%R cos , azaz

0 I
A (%, z)
4

Z2

d R cos


1 2%R cos 0 R2
0 R2 I%
+
.
.
.
=
+. . . ,
+
r
2r3
4 r3

(5.30)
69

hiszen az elso tag nem ad jarulekot. Mivel most

z x = e
z (z
e
ez + %
er ) = %
e ,

(5.31)

ezert a fenti eredmeny u

gy rhato, hogy
A(x) =

1
0 m x
+
O(
),
4 r3
r3

z .
ahol m = R2 I e

(5.32)


A fenti feladat altalanosthato tetszoleges aramhurok terenek nagy tavolsag
u viselkedesere:


Z
Z
0
1 xj x0j
0
0
3 0 Ji (x )
3 0
0
+ 3 + ... =
Ai (x) =
dx
=
d x Ji (x )
4
|x x0 |
4
r
r
Z
Z

x
0
0 j
d3 x0 Ji (x0 ) +
d3 x0 Ji (x0 )x0j + . . . .
(5.33)
=
3
4r
4 r
Az elso tag egy
utthatoja (a vegtelen fel
uletre vett integralokat eldobjuk, mert ott J = 0,
valamint kihasznaljuk, hogy div J = 0)
Z
Z
Z
3
3
d x Ji = d x (j xi )Jj = d3 x xi div J = 0.
(5.34)
Ezert a sorfejtes elso tagja hianyzik, amit a magneses monopolusok hianyakent ertelmezhet
unk1 .
A masodik tagban fellepo integral:
Z
Z
Z
3
3
d x xj Ji = d x xj (k xi )Jk = d3 x xi k (xj Jk ) =
Z
Z
3
= d x (xi Jj xi xj div J ) = d3 x xi Jj .
(5.35)
Vagyis az egy
utthato antiszimmetrikus matrix: ehhez hozzarendelhet
unk egy vektort,
amit magneses dipolmomentumnak hvunk:
Z
d3 x xj Ji = jik mk .
(5.36)
Az inverz relacio
1
mi = ijk
2
1

d x xj Jk ,

1
azaz m =
2

d3 x x J .

(5.37)

Vigy
azat! Id
of
ugges eseten megmarad ez a tag, ami a magneses dipolsugarzashoz vezet. l. kesobb.

70

Emiatt veg
ul:
A(x) =

0 m x
+ ....
4 r3

(5.38)

Magneses dipol indukcioja:

0
k`n m` xn
m` jn r2 3m` xj xn
0
ijk j
(

)
=
=
i`
jn
in
j`
4
r3
4
r5
0 3xi (mx) mi r2
,
(5.39)
=
4
r5

Bi = (rot A)i =

ugyanaz a keplet mint az elektromos dipol eseteben.

Megjegyzesek a magneses dipolmomentummal kapcsolatban:
Vezeto hurok eseten, a Stokes-tetel miatt:
Z
I
Z
1
I
I
3
dfk k`n ` (ijn xj ) =
mi = ijk d x xj Jk =
dsk (ijk xj ) =
2
2
2 F
Z
Z
I
dfk = I
dfi ,
(5.40)
= k`n i`n
2
F
F
vagyis a magneses dipolmomentum m = IF az aramhurok fel
uletevel aranyos.
toltott reszecske mozgasa eseten
J (x) = qv(x r),
ahol r(t) a reszecske trajektoriaja. Ekkor
Z
1
q
q
m=
d3 x x [qv(x r)] =
r (mv) =
L = L,
2
2m
2m

(5.41)

(5.42)

ahol L a reszecske impulzusmomentuma (perd

ulete). Vagyis a magneses dipolmomentum a perd
ulettel aranyos lesz. Az aranyossagi tenyezo a giromagneses faktor
. A fenti egyenletbol = q/(2m).
Ez az osszef
ugges igaz lesz atomi meretekig. Sajat impulzusmomentummal (spinnel) rendelkezo elemi reszecskek eseteben mar van egy faktor a fenti eredmeny
elott:
q
m=g
L,
(5.43)
2m
g a giromagneses faktor (Lande-faktor vagy g-faktor). Elektronra ge = 2.002319 . . . :
g = 2 jon az elektronok Dirac-egyenletebol, a jarulekos 0.002319 . . . faktor a kvantum elektrodinamika eredmenye.

71

 A fenti tetel altalanostasa forgo, toltott merev testre: itt v = x, azaz J (x) =
%(x)( x). Emiatt
Z

Z
Q
1
1
3
2
3
d x %(x) (x x x) =
.
m=
d x %(x) x ( x) =
2
2
2M
(5.44)
ahol a test tehetetlensegi nyomateka, ha a tomegeloszlasara %m = %M/Q-t vesz
unk.

5.4.

Ku
o t
erbe helyezett
arameloszl
as
ls

Ha kozel homogen k
ulso terbe arameloszlast helyezek, akkor a magneses indukcio sorba
fejtheto: Bi (x) = Bi (0) + xj j Bi (0) + . . . . Ezzel
Z
Z
3
Fi = d x (J (x) B(x))i = ijk d3 x Jj (x) (Bk (0) + x` ` Bk (0) + . . . ) .
(5.45)
Korabban mar lattuk, hogy az elso tag nulla, a masodikban pedig
Z
d3 x x` Jj (x) = `jn mn .

(5.46)

Ezzel jki jn` = kn i` k` in miatt

Fi = (kn i` k` in )mn ` Bk = mk i Bk mi i Bi

F = (mB),

(5.47)

mivel div B = 0. Vagyis a dipolt a magneses indukcio derivaltja mozgatja!

A fenti ero rhato potencial gradiensekent
F = U,

(5.48)

ahol bevezett
uk a k
ulso terbe helyezett dipol helyzeti energiajat
U = mB
modon.
A forgatonyomatek kifejezese:
Z
Z
3
Ni = d x [x (J (x) B(x))]i = d3 x (Ji (x)xj Bj (x) Bi (x)xj Jj (x)).

(5.49)

(5.50)

Ha Bi (x = 0) = Bi konstans erteket helyettest

unk vissza, akkor felhasznalva a (5.35)
egyenletet lathatjuk, hogy a masodik tag integralja elt
unik, az elso tagbol pedig ji` m` Bj
erteket kapunk. Vektorosan tehat
N = m B.
72

(5.51)

A forgatonyomatek tehat valoban aranyos a magneses indukcioval, ahogy azt a magneses

indukcio definialasanal fel is tett
uk. Ez az alak egyebkent epp
ugy levezetheto a (5.49)
formulabol, mint a dipolra hato ero.
A fentiek fenyeben elemezhetj
uk, mit is csinal egy kis magnes egy masik, rogztett
magnes mellett. Mindket magnest kozelts
uk dipollal, m illetve m0 dipolmomentummal.
Ha m nem parhuzamos a lokalis magneses indukcioval, akkor olyan forgatonyomatek hat
ra, amely a magneses indukcio iranyaba forgatja, osszhangban azzal, hogy ekkor a dipol
energiaja (mB) csokken vagyis a ket dipol ellentetes polusaval fordul egymas fele.
Ezek utan, mivel a magneses indukcio csokken a tavolsaggal, mB no a tavolsaggal,
gradiense tehat kifele mutat, negatv gradiense pedig befele. Vagyis a nagy magnes
magahoz vonzza a kicsit.
Ugyanezen ok miatt egymas melle helyezett dipolok szinten ellentetes polusaikkal
fordulnak egymas fele, vagyis csokkentik egymas teret. Vagyis tisztan magnetosztatikai
erok az antiferromagneses rendezodest reszestik elonyben (l. kesobb).

5.5.

M
agness
eg anyag jelenl
et
eben

Hasonloan az elektrosztatikahoz, anyag jelenleteben a makroszkopikus arameloszlasok

csak egy reszet kepezik a teljes arameloszlasnak. Kis meret
u, lokalizalt arameloszlasok kepzodhetnek az anyagban. Ezek altal letrehozott magneses indukcio, a meretehez
kepest nagy tavolsagra, mint lattuk, magneses dipollal rhato le: a magasabb multipolmomentumok jaruleka a/r hatvanyaival van elnyomva, ahol a az arameloszlas jellemzo
merete, r a megfigyelesi pont tavolsaga. Masik lehetoseg az, hogy az anyagban eleve vannak olyan magnesesen aktv elemi osszetevok, amelyek szinten a dipolmomentumukkal
jellemezhetok nagy tavolsagon.
Emiatt az anyag jelenletet itt is, mint elektrosztatikaban, magneses dipols
ur
useggel
(magnesezettseg) jellemezhetj
uk: dm = dV M (x). A teljes ter tehat


Z
M (x0 ) (x x0 )
J (x0 )
0
3 0
dx
+
,
(5.52)
A=
4
|x x0 |
|x x0 |3
ahol az elso tag a kv
ulrol betett arameloszlas, a masodik tag a magneses dipols
ur
useg
jaruleka.
A masodik tag komponenseit kifejtve:
Z
Z
0
0
1
3 0 ijk Mj (x )(xk xk )
3 0
0
=
d
x

M
(x
)(
)
dx
=
ijk
j
k
|x x0 |3
|x x0 |
Z
1
= d3 x0 ijk Mj (x0 ) k0
= {parc. int.} =
|x x0 |
Z
Z
0
0
0
3 0 ijk k Mj (x )
3 0 (rot M (x ))i
= dx
=
d
x
(5.53)
|x x0 |
|x x0 |
73

ahol a fel
uleti tagot eldobtuk, mondvan, hogy M () = 0. Tehat a magneses dipols
ur
useg ugyan
ugy a k
ulso aramokhoz ad jarulekot, mint az elektrosztatikaban a dipols
ur
useg
a k
ulso toltess
ur
useghez:
Z
0
J (x0 ) + rot M (x0 )
.
(5.54)
A=
d3 x 0
4
|x x0 |
Ezt az egyenletet u
gy ertelmezhetj
uk, hogy a teljes toltess
ur
useg nem csupan az altalunk
kontrollalt aramokbol all, hanem a mikroszkopikus aramok is jarulekot adnak
J tot = J + J mikr ,

J mikr = rot M .

(5.55)

Figyelj
uk meg, hogy itt pozitv elojellel jon a mikroszkopikus jarulek! A fizikai kep emogott az, hogy ha egy F fel
uleten atfolyo aramot akarjuk kiszamtani, akkor egyreszt
figyelembe kell venni a makroszkopikus arams
ur
useget, valamint a mikroszkopikus aramokat, ezeket m = nImikr dA magneses dipolmomentumukkal jellemezz
uk. Miutan a
mikroszkopikus aramok kis meret
u koraramok, gy a fel
ulet belsejeben nulla teljes atfolyo toltest eredmenyeznek. A fel
ulet hataran is csak a hatarvonal irany
u (
s) komponens
dV /dA = M ds.
ad jarulekot: azaz a jarulekos aramerosseg: Imikr n
s = m
s/dA = M s
Vagyis a teljes aram
Z
Z
I
Z
Itot = df J tot = df J + dsM = df (J + rot M ) .
(5.56)
F

A lokalis torvenyek J tot -ra vonatkoznak, vagyis a negyedik Maxwell-egyenlet alakja:

rot B = 0 J tot = 0 (J + rot M ).

(5.57)

Bevezetj
uk a
H=

1
BM
0

(5.58)

magneses tererosseget, ezzel a magnetosztatika Maxwell-egyenletei:

rot H = J

div B = 0.

Az Amp`ere torvenyt a (5.19) keplettel analog modon kapjuk

I
dsH = I.

(5.59)

(5.60)

A H magneses ter (bar a neve mast sugall) csak egy segedmennyiseg, ugyanis a merheto
erohatasok csak B-bol jonnek. Ennek ellenere sokszor a magneses ter segtsegevel fejezik
74

ki a megoldast: vakuumban csak egy konstans k

ulonbseg van a ketto kozott, es a magneses ter az egyenletekben hasonlo szerepet jatszik, mint az elektrodinamika egyenleteiben
az E.
Hogy meg tudjuk oldani a fenti egyenleteket, kell egy B(H) vagy M (H) relacio.
Ez sokszor nagyon bonyolult, mert az anyag elemi magneses osszetevoinek kolcsonhatasa
sokszor osszemerheto a magneses ter energiajaval, sot, meg is haladhatja azt. Az anyag
magneses tulajdonsagait ezert elsosorban a mikrofizikai jelensegek hatarozzak meg.
dia-
es param
agneses anyagok: az anyagok bizonyos fajtainal linearisan f
ugg a
magnesezettseg illetve a magneses ter a magneses indukciotol; izotrop esetben:
M = H,

B = H,

= r = 1 + ,
0

(5.61)

a magneses szuszceptibilitas, illetve r az anyag (relatv) permeabilitasa. Formalisan ez az elektrosztatikahoz hasonlt

B = H = 0 H + 0 M

D = E = 0 E + P .

(5.62)

Diamagneses anyagoknal < 0 vagyis < 0 , ami annak felel meg, hogy a generalodo mikroszkopikus magnesezettseg csokkenteni igyekszik a k
ulso magneses
ter hatasat. Olyan anyagoknal, ahol az elemi osszetevoknek nincs magneses dipolmomentumuk az indukcio (l. kesobb) altal letrehozott elemi aramhurkok ilyen
tulajdonsag
uak (Lenz-torveny). Ha osszehasonltjuk az elektrosztatikaval, akkor az
indukcio es a toltesmegosztas hasonlo szerepet jatszik abban, hogy mindketto csokkenteni igyekszik a megfelelo k
ulso ter hatasat. Az egy
utthatok szintjen azert borul
fel az analogia, mert D = E, de a fizikailag erohatast kifejteni kepes magneses
indukcio eseten az anyagi konstanst pont reciprok modon vezett
uk be: H = 1 B.
Vagyis r > 1 megfelel 1/r > 1 esetnek, azaz r < 1.
Ha az elemi osszetevok maguk is magnesek, akkor a feljebb targyalt forgatonyomatek hatasara m a B iranyaba igyekszik beallni, vagyis M B. Emiatt > 0,
azaz > 0 . Ezek a paramagneses anyagok. Ennek nincs megfeleloje az elektrosztatikaban, hiszen ott P E, ami miatt ismet az r novekedeset kapjuk.
Ha a linearis kozeltes jo, akkor altalaban kicsi a erteke, tipikusan | 0 |/0
105 , vagyis sokszor elhanyagolhato.
(anti)-ferrom
agneses anyagok: ha az anyag rendelkezik magneses szerkezettel, azaz elemi dipolokkal, akkor ezen dipolok egymasra hatasat is olykor figyelembe kell venni. Ha csak a magneses dipolok kolcsonhatasat tekintenenk, akkor
ezek egymassal ellentetesen fordulva megsz
untetnek a magneses teret. Azonban az
anyag magneses dipoljai (spinje) kozotti kolcsonhatasok alapvetoen kvantumos eredet
uek, amelyek joval erosebbek lehetnek a magneses kolcsonhatasnal. Ezekben az
75

anyagokban a mezoszkopikus magneses szerkezetet nem a k

ulso magneses indukcio
hatarozza meg elsosorban.
Ha az elemi magneses dipolok ellentetes beallasa preferalt, akkor makroszkopikusan nem lathato magneses ter, csak
ugy, mintha csak a magneses kolcsonhatast
tekintett
uk volna: ezek az antiferromagneses anyagok.
Ha az elemi magneses dipolok parhuzamos beallasa preferalt, akkor homogen magnesezettseg alakulhat ki k
ulso magneses indukcio hianyaban is: ezek a ferromagneses anyagok. Hogy a teljes anyag magneses energiajat csokkents
uk, k
ulonbozo
magnesezettseg
u tartomanyok (domenek) alakulnak ki, ez a domenszerkezet hatarozza meg az anyag teljes magneses teret. K
ulso magneses indukcio alkalmazasaval
ezek a domenfalak vandorolnak, s gy az anyag mikroszkopikus szerkezete megvaltozik. Emiatt a magneses indukcio kikapcsolasaval mar egy mas domenszerkezet
u,
mas magneses ter
u anyagot talalunk. Ez a hiszterezis jelensege (l. abra. (5.1))

5.1. abra. Hiszterezis hurok [14]

Habar a jelenseg nem linearis, minden pontban beszelhet
unk permeabilitasrol
(H)H = B
alapjan. Mivel a magneses domenek hatara joval konnyebben mozgathato, mint
az elemi spinek, ezert joval nagyobb magneses permeabilitast kapunk, mint a diailletve paramagneses anyagoknal, akar /0 106 is lehet, de 10-104 tipikus ertekek
(a fenti abran tipikusan 104 ). A gyors valtozas addig tart, amg a teljes anyag egy
magneses domen, ekkor a erteke lecsokken a paramagneses anyagok szintjere,
azaz tobb nagysagrendet esik. Ez a magneses teltodes (szaturacio). Magneses
szaturacional a magneses indukcio erteke a legjobb vasotvozeteknel 2 T.
Ha kikapcsoljuk a k
ulso magneses teret, miutan szaturaltuk az anyagot, akkor
kapunk egy remanens magnesezettseget, azaz egy megmarado magneses dipols
ur
useget.
76

5.5.1.

Hat
arfelt
etelek

Tekints
unk olyan anyagot, ahol az anyagi jellemzok hirtelen valtoznak meg (reszlegesen
homogen anyagok). A hataron a div B = 0 es rot H = J elektrodinamikai analogiajara
Bn

es

Ht

folytonos,

(5.63)

ha nincs kv
ulrol adott fel
uleti arams
ur
useg.
Ez nem jelenti persze azt, hogy a ket anyag hataran nincs fel
uleti arams
ur
useg. Valoban, ha a fel
ulet z irany
u, akkor M = M 1 (z) + M 2 (z), ezert
z (M 1 M 2 )(z).
Jind,i = ijk j Mk = e

(5.64)

Ez a (z) miatt a fel

uleten folyo aramnak felel meg.

5.6.

Magnetosztatikai feladatok megold

asi m
odszerei

Megoldando
div B = 0,

rot H = J ,

es

Bn , Ht folytonosak.

(5.65)

Ennek megoldasanal a a kovetkezo szempontokat vehetj

uk figyelembe
Vektorpotencial a legaltalanosabb esetben is mindig bevezetheto: B = rot A. Ekkor adott H(B) vagy M (B) relacio eseten gy a
rot(H(rot A)) = J ,

4A = 0 [J + rot M (rot A)]

vagy

(5.66)

egyenleteket kell megoldanunk.

Ha reszlegesen homogen kozegeket tekint
unk, akkor az anyagi parameterek allando
ertekevel szamolhatunk a homogen reszekben, a kozeghatarokon a fent targyalt
hatarfelteteleket alkalmazzuk. A kovetkezokben csak ilyenek targyalasara szortkozunk.
Ha az anyag linearis, akkor B = H osszef
ugges alkalmazhato. Hasonlo kozeltes
alkalmazhato akkor is, ha az anyag nem linearis ugyan, de nem t
ul nagy valtozasokat tekint
unk. Ha peldaul az anyagban maradando M0 magnesezettseg van, akkor
kis magneses terek eseten felrhato B = H + 0 M 0 . A ket esetet osszevonva
Coulomb mertekben (div A = 0) kapjuk
4A = J 0 rot M 0 ,

A es
77

1
rot A folytonos a hataron.

(5.67)

 Ha J = 0, akkor rot H = 0 miatt letezik (magneses) skalarpotencial, H =

grad M . Ha J = 0 csak egy veges terreszre vonatkozik, akkor ott ugyan bevezetheto a magneses skalarpotencial, azonban nem feltetlen
ul egyertek
u f
uggvenykent.
Ugyanis az Amp`ere torveny alapjan
I
Z
Z
ds H = M = df J M = df J = I,
(5.68)
azaz M -nek ugrasa van. Vegtelen vezeto eseten peldaul M = I/(2), innen
gradiens kepzessel adodik a mar latott (5.21) keplet. Ha ebben az esetben altalanos
linearis kozeltest alkalmazunk az anyagban, akkor
0 = div B = div(H + 0 M 0 ) = 4M + 0 div M 0 .

(5.69)

Osszefoglalva
tehat ekkor a megoldando egyenlet
4M = 0 div M 0 ,

es

M
+ 0 nM 0
n

folytonos a hataron.
(5.70)

Alkalmaz
as:
Homogen H 0 magneses terbe helyezett permeabilitas
u R sugar
u gomb magneses tere es indukcioja.
Megold
as
Ezt mar megoldottuk elektrosztatikaban (l. (4.32)). Annak analogiajara


r 1 R 3
3
H 0 x,
kv
ul:
M = H 0 x 1
bel
u
l:

M
r + 2 r 3
2 + r
(5.71)
vagyis kv
ul a k
ulso ter mellett egy dipol jarulekat kapjuk
m=

r 1
4R3 H 0 .
r + 2

(5.72)

Bel
ul egyenletes teret kapunk:
1
3(r 1)
BH =
H 0.
0
2 + r
(5.73)
Tokeletes diamagnes eseten r = 0, vagyis a magneses indukcio bel
ul nulla,
learnyekolodik a k
ulso ter. Ezzel lehetove valik, hogy a tokeletes diamagneseket a magneses ter egyenleteinek targyalasakor mint hatarfelteteleket vegy
uk

H=

3
H 0,
2 + r

B=

3r
0 H 0 ,
2 + r

78

M=

figyelembe, hiszen a magneses indukcio normalis komponenseinek folytonossaga miatt a hataron Bn = 0 feltetel
unk lesz. Ez analog az elektrosztatika
tokeletes vezetoinek esetevel.
Eros ferromagnes eseten r nagy, vagyis a belso magneses ter nulla, a magneses indukcio azonban nem. 

Alkalmaz
as: G
ombm
agnes tere
Mekkora a magneses ter es magneses indukcio egy R sugar
u gombmagnes
eseteben, ha magnesezettsege homogen M 0 ?
Megold
as
Valasszuk a z iranyt M 0 iranyanak. A gombon bel
ul allando a magnesezettseg, gy div M csak a hataron nem nulla, a relevans mennyiseg
nM 0 =

z
xM 0
= M0 = M0 cos = M0 P1 (cos )
r
r

(5.74)

gombi koordinatarendszerben.
A Laplace-egyenlet megoldasat ket reszletben keress
uk: bel
ul legyen M 1 ,
kv
ul M 2 , ezekre
4M 1 = 0,
4M 2 = 0.
(5.75)
A hatarfeltetelek
M 1 = M 2 ,

n M 1 n M 2 = nM 0 = M0 P1 (cos ).

(5.76)

A megoldas a -f
uggetlenseg miatt keresheto Legendre-polinomokkal kifejtve.
Mivel az r = 0 illetve az r = ertekek vegesek, marad
M 1 =

A` r` P` (cos ),

M 2 =

B` r`1 P` (cos ).

(5.77)

`=0

`=0

A hatarfeltetelek:
`A` R`1 + (` + 1)B` R`2 = M0 `1 ,

A` R2`+1 = B` ,

(5.78)

innen
A`6=1 = B`6=1 = 0,

A1 = M0 /3

B1 = R3 M0 /3.

(5.79)

Tehat a gomb belsejeben

M 1 =

M0
z
3

H belul =

M
,
3
79

B belul = 0 (H + M ) =

20
M.
3
(5.80)


Bel
ul a magneses ter es magneses indukcio homogen. Erdekes,
hogy a magneses ter ellentetes a magnesezettseggel. Kv
ul:
M 2 =

M0 R3
cos .
3r2

(5.81)

Ez egy m = 4
R3 M 0 erosseg
u dipol tere. Ha kiszamtjuk a dipols
ur
useget
3
m = M , visszakapjuk
a gombmagnes homogen magnesezettseget. 
Vg
omb

80

6. fejezet
Maxwell-egyenletek
Mg egy toltes egy semleges testet polarizal, azaz elektromosan aktvva tesz, egy aramkor
jelenlete nem indukal aramot egy mellette levo vezeto hurokban. De Faraday 1831ben eszrevette, hogy az aram megvaltozasa mar hatassal van a masik aramkorre. A
korben indukalodo fesz
ultseg, Faraday megfigyelese szerint, aranyos a magneses fluxus
valtozasaval:
I
Z
dF
.
(6.1)
E = Ed`,
F = Bdf E =
dt
F

A Stokes-tetelt felhasznalva

Z 
B
rot E +
df = 0,
t

rot E =

B
.
t

(6.2)

Ez a masodik Maxwell-egyenlet idof

uggo, teljes alakja.

Megjegyzes: a E es F kozotti 1-es egy

utthato nem veletlen, a Lorentz-erovel konzisztens. Ha ugyanis egy meroleges magneses terben levo aramhurkot megnovelek egy kis d`
szakaszon dx-szel, akkor az ezen a szakaszon levo toltesekre F = qvB nagysag
u ero hat,
ami megfelel egy E = vB tererosseg hatasanak. Emiatt d`E = E = d`dxB/dt = dF/dt.
Idof
ugges eseten modostani kell a rot B sztatikaban megismert egyenletet is, hiszen
most




E
%
= 0 0 (div E) div rot B 0 J + 0
= 0.
div [rot B 0 J ] = 0
t
t
t
(6.3)
Innen ugyan nem kovetkezik egyertelm
uen, de a sztatikaval ekkor kapunk egyszer
uen
egyezest, ha a divergencia argumentuma nulla. Ebben az esetben kapjuk a kovetkezo
egyenletet:


E
.
(6.4)
rot B = 0 J + 0
t
81

Ezzel egy konzisztens egyenletrendszert kaptunk, a Maxwell-egyenleteket:

1
%,
0
B
,
rot E =
t

div E =

div B = 0


E
rot B = 0 J + 0
.
t

(6.5)

Jeloles: miutan 0 0 dimenzioja (s/m)2 , gy egy sebesseg dimenzioj

u mennyiseg inverz
negyzete; ezert rjuk
1
m
0 0 = 2 c = 2.99 108 .
(6.6)
c
s
c fizikai jelentese a fenysebesseg lesz, l. kesobb.
Megjegyzes: a tovabbiakban olykor az idoderivaltat t alakban fogjuk rni.

6.1.

Vektor-
es skal
arpotenci
al

Mivel div B = 0, ezert tovabbra is igaz, hogy egy vektorpotencial rotacioja:

B = rot A.

(6.7)

0 = rot E + t B = rot [E + t A] .

(6.8)

Ha ezt visszarjuk az E egyenletebe

Egy nulla rotacioj

u vektormezot rhatunk gradiens alakjaban:
E + t A = grad

E = grad t A,

(6.9)

vagyis a skalarpotencial valamivel bonyolultabban jelentkezik az elektromos ter kifejezeseben.

Ha ezeket visszarjuk a Maxwell-egyenletekbe:
%
div E = 4 + t A =
0
1
1
rot B = 4A (A) = 0 J + 2 t + 2 t2 A.
(6.10)
c
c
Ismet felhvjuk a figyelmet arra, hogy A es nem fizikai mennyisegek, csupan E es
B azok. Emiatt ha olyan vektor- illetve skalarpotencialt valasztunk, amely ugyanazt az
E-t illetve B-t adja, akkor ez ekvivalens az eredeti valasztassal (mertekinvariancia, mertekszabadsag). Idof
uggo esetben A-t tovabbra is egy gradienssel lehet megvaltoztatni,
mert annak rotacioja nulla, viszont az elektromos ter bonyolultabb kifejezese miatt a
skalarpotencial maskepp valtoztatando:
A0 = A + ,

0 =
82

.
t

(6.11)

A mertektranszformacioval osszekotheto A es terek ekvivalenciaosztalyokat jelolnek ki

az osszes teren bel
ul: ezek a mertek-orbitok (mertekpalyak). A mertekpalyakhoz azonos
fizika tartozik. Megtehetj
uk tehat azt, hogy a mertek-orbitokbol mindig kivalasztunk egy
reprezentans elemet (ami itt persze egy teljes A(t, x), (t, x) mezokonfiguraciot jelenti).
A kivalasztas modjat nevezz
uk mertekrogztesnek, az azt lero egyenletet mertekfeltetelnek vagy egyszer
uen csak merteknek. Nyilvan olyan mertekrogztest kell valasztani,
amely minden mertek-orbitot csak egyszer metszi el1 . Vannak k
ulonosen jol bevalt mertekek:
Coulomb-mertek: itt elorjuk a div A = 0 feltetelt. Ez teljestheto, hiszen ha
div A 6= 0 eredetileg, akkor megkovetelve a div A0 = 0-t kapjuk
0 = div A0 = div A + 4

4 = div A,

(6.12)

amely egyenlet megoldhato, pontosabban marad benne egy terben allando de esetleg idof
uggo konstans. Ebben az esetben a skalarpotencial egyenlete ugyanaz mint
a stacionarius esetben:
Z
1
%(t, x0 )
%
(t, x) =
d3 x 0
.
(6.13)
4 =
0
40
|x x0 |
Ezzel a megoldassal rogztj
uk az idof
uggo konstans erteket nullara.
Miutan megvan a erteke, visszarva a masodik egyenletbe:
4A

1
1 2
t A = 0 J + 2 t .
2
c
c

(6.14)

Itt a bal oldal divergenciaja nulla, es ezzel konzisztens a jobb oldal is, hiszen 0 -at
kiemelve:
div [J 0 t ] = div J 0 t 4 = div J + t % = 0

(6.15)

a kontinuitasi egyenlet miatt. Fogalmazhatunk u

gy is, hogy J -t felbontjuk transzverzalis es longitudinalis reszre, hogy
J = J t + J `,

J t = 0,

es J ` = 0,

(6.16)

ekkor csak a transzverzalis modus szerepelhet az elozo egyenlet jobb oldalan:

4A
1

1 2
A = 0 J t .
c2 t

Ez neha nem is olyan egyszer

u (Gribov-problema).

83

(6.17)

 Lorenz-mertek (sugarzasi mertek): ekkor azt kovetelj

uk meg, hogy
1
t = 0.
c2

A +

(6.18)

Ebben az esetben mindket egyenlet ugyanolyan alakot olt:

4

%
1 2
t = ,
2
c
0

4A

1 2
A = 0 J .
c2 t

(6.19)

Lathatoan mindket mertekben a ter- es idoderivaltak egy kombinacioja jelenik meg:

=4

1 2
,
c2 t

(6.20)

ez a dAlambert operator. Ezzel

 =

6.2.

%
,
0

A = 0 J .

(6.21)

Maxwell-egyenletek anyag jelenl

et
eben

Anyag jelenleteben ugyanazokat a gondolatokat hasznalhatjuk, mint idof

uggetlen esetben. Egy helyen kell csupan modostani: ha a polarizacios toltesek mozognak, az aramot
kepvisel. A teljes aram tehat
J tot = J + J mikr + J pol ,

ahol

J mikr = rot M ,

(6.22)

ahol J pol a polarizacios toltesek mozgasabol szarmazo aram. A toltesmegmaradas merlegegyenlete miatt:
0 = t %pol + div J pol = div [J pol t P ] .
(6.23)
A zarojel rotaciokent rhato, ez azonban J mikr korrekciojat jelenti, vagyis vehetj
uk nullanak. Ekkor
J pol = t P .
(6.24)
Ezzel:
1
rot B 0 t E = J tot = J +J mikr +J pol = J +rot M +t P
0

rot H = J +t D.
(6.25)

Vagyis kozegben a Maxwell-egyenletek:

div D = %,
rot E =

B
,
t

div B = 0
rot H = J +
84

D
.
t

(6.26)

Ennek megoldasahoz kellenek a D(E) illetve B(H) konstit

ucios relaciok, most mar
idof
uggo esetre. Itt figyelembe vehetj
uk azt, hogy az idof
ugges akkor jatszik fontos
szerepet, ha eleg gyorsak a terek idobeli valtozasai, k
ulonben vegig stacionarius esetet
tekinthet
unk (azaz teljesen elhanyagolhatjuk az idoderivaltakat). Ez a legtobb esetben
azt jelenti, hogy az idof
ugges joval gyorsabb annal, hogy az anyag belso szerkezete (pl.
magneses domenek) jelentosen atrendezodhessenek. Ezert, ha az idof
ugges fontos, akkor
a linearis kozeltes jo lesz mind az elektromos, mind a magneses terek eseten.
Emiatt gyors idof
ugges eseten, reszlegesen homogen anyagban (vagy vakuumban) a
homogen reszekben igaz lesz:
1
1
grad % 4E = t rot B = t J 2 t2 E

c
1
1
rot rot B = grad div B 4B = 4B = rot J + 2 t rot E = rot J 2 t2 B,
c
c
(6.27)
rot rot E = grad div E 4E =

azaz
1
E = % + t J

B = J .
Vagyis a E illetve B terekre is a dAlambert operator adja az idofejlodest.

85

(6.28)

7. fejezet
Elektrom
agneses t
er energi
aja
Ha magneses ter is jelen van, akkor az energia kifejezese megvaltozik. Mivel a magneses
ter letrehozasakor az indukcio jelensege fontos, ezert nem hanyagolhatjuk el az idof
uggest.

7.1.

Az energia m
erlegegyenlete

Az idof
uggest felhasznalva azonban az energia- es impulzusmegmaradas egy mas szemleletet kapjuk. Ehhez nezz
uk meg, hogy egy toltes mozgatasakor mekkora teljestmenyt
kell leadnunk. A teljestmeny kifejezese altalaban PF = vF , es ha az ero elektromagneses
kolcsonhatasbol szarmazik, akkor
Z
PF = vq(E + v B) = qvE PF = d3 x J (x)E(x).
(7.1)
A ter feleptesehez sz
ukseges teljestmeny ennek ellentettje. Ezert
Z
P = PF = d3 x J (x)E(x) p = EJ

(7.2)

teljestmenys
ur
useg definialhato. Ezt atrhatjuk a Maxwell-egyenletek segtsegevel
EJ = E( rot H + t D) = Et D E rot H + H rot E H rot E =
= Et D + Ht B E rot H + H rot E.
(7.3)
Az elso ket tag teljes idoderivalt alakjaban rhato
Et D + Ht B = t w,

w = ED + HB

(7.4)

Linearis anyagokban:

1 2
1
B .
w = (DE + BH) = E 2 +
2
2
2
86

(7.5)

Az utolso ket tag teljes divergencia, hiszen definialva

S =EH

(7.6)

Poynting-vektort, annak divergenciaja eloalltja a kvant tagokat:

div S = i ijk (Ej Hk ) = Hk ijk i Ej Ej jik i Hk = H rot E E rot H.

(7.7)

Vagyis azt kapjuk, hogy

t w + div S + J E = 0.
A teljes terre integralva a divergencia nem ad jarulekot, azaz
Z
Z
3
t d xw = d3 x(J E) = P,

(7.8)

(7.9)

vagyis a w integralja az elektromagneses ter energiajakent ertelmezheto, w maga ezert

az energias
ur
useg. Valoban, csupan az elektromos reszt tekintve mar talalkoztunk ezzel
a kifejezessel (l. (4.45)).
Emiatt (7.8) az energia megmaradasat fejezi ki merlegegyenlet formajaban. Ilyen modon a S Poynting-vektor is fizikai ertelmet nyer, ez kepviseli az energia-arams
ur
useget,
azaz t w + div S egy
utt az elektromagneses ter energiajanak merlegegyenletet adja. Az
utolso tagot (J E) vagy forrasnak tekintj
uk, vagy az elektromagneses terben mozgo aramok teljestmenys
ur
usegenek ertelmezve az energia anyaghoz kotott reszet kepviseli.
Itt is megtehetj
uk azt, hogy a ter forrasat, azaz az arams
ur
useget rogztj
uk, es az
anyagot valtoztatjuk. Vonjuk ki az anyag jelenleteben ervenyes energiat az anyag nelk
ul
ervenyes energiabol. Mivel a forrasok ugyanazok, azaz J = J 0 , rhatjuk, hogy
Z
Z
0
3
W = d xJ (E E 0 )t = d3 x(J 0 E J E 0 )t.
(7.10)
Berva a J = rot H t D kifejezest, ugyanazt kell vegrehajtani, mint fent:
Z
0
W = d3 x(H 0 B HB 0 + ED 0 E 0 D).

(7.11)

Linearis anyagban
1
W =
2
0

d3 x(H 0 B HB 0 + ED 0 E 0 D).

(7.12)

Kihasznalva, hogy B = 0 (H + M ) es D = 0 E + P , kapjuk

Z
1
0
W =
d3 x (M B 0 P E 0 ) .
(7.13)
2
A masodik tag ismeros, az elso a magneses anyag jaruleka. De ne felejts
uk el, hogy ha az
aramhurkok rogztettek, akkor valtozo magneses ter fesz
ultseget indukal, ami csokkenteni igyekszik az aramokat. Vagyis kv
ul is munkat kellett vegezni az aramok fenntartasa
erdekeben. Ezert a magneses rendszer inkabb a konstans potencialban mozgatott dielektrikum peldajaval analog.
87

7.2.

Az impulzus m
erlegegyenlete

Hasonlo modon jarhatunk el az impulzusvaltozasnal is: ha egy probatoltest helyez

unk
elektromagneses terbe, akkor a ra hato ero a Lorentz ero:
Z
F = d3 x (%E + J B).
(7.14)
Az ero az impulzusvaltozas forrasa, ugyanolyan szerepet jatszik, mint a teljestmeny az
energianal. Ezert megprobalhatjuk kifejezni az elektromagneses ter impulzus merlegegyenletet.

Atalak
tva a jobb oldalt
%E + J B = E div D B (rot H t D) = E div D + B t D B rot H =
D + E div D + H div B B rot H =
= t (B D) B
= t (D B) + E div D + H div B B rot H D rot E. (7.15)
Az elso tag teljes idoderivalt, a masodik tag pedig teljes divergencia, hiszen linearis
anyagban
(E div D D rot E)i = Ei j Dj kij Dj k`m ` Em = Ei j Dj Dj i Ej + Dj j Ei =


1
(7.16)
= j Ei Dj DEij ,
2
es hasonlo egyenletet kapunk a magneses szektorban is. Bevezetve
g =DB =

1
S
c2

(7.17)

es

1
Tij = (DE + BH)ij Ei Dj Hi Bj
2
mennyisegeket, azt kapjuk, hogy
t gi + j Tij + (%E + J B)i = 0.
Az egyenlet ertelmezesehez integraljuk ki a teljes terre a fenti kifejezest:
Z
Z
3
t d xgi = d3 x(%E + J B)i .

(7.18)

(7.19)

(7.20)

A jobb oldal az anyagra hato ero ellenereje, tehat a bal oldal nem mas, mint az elektromagneses ter impulzusa, vagyis g az elektromagneses ter impulzuss
ur
usegenek. A
divergencia faktor pedig, a merlegegyenletek szokasos ertelmezese szerint, az impulzus
arams
ur
usege vagy Maxwell-fele fesz
ultsegtenzor.
88

8. fejezet
Kv
azistacion
arius eset
Az idof
ugges targyalasaban az elso lepes, ha a masodik derivaltakat elhanyagoljuk (6.28)
egyenletben (vagyis a dAlambert operator helyett Laplace-operatort vesz
unk). Ennek
fizikai oka az lehet, hogy a masodik derivalt egy 1/c2 faktorral van beszorozva, vagyis
csak akkor jelentos, ha a mezok terbeli es idobeli valtozasanak skalaja c faktorban k
ulonbozik. Ez azt jelenti, hogy az azt letrehozo toltesek mozgasara is ez kell vonatkozzon,
tehat v c esetben lesz jelentos. Lass
u, kis frekvencias mozgasok eseteben tehat valoban elhanyagolhatjuk ezeket a tagokat. Szabad tolteshordozokkal rendelkezo vezetokben
lejatszodo alacsony frekvencias folyamatok lerasara peldaul igen alkalmas ez a kozeltes:
ezt fogjuk most megvizsgalni.
Jo vezetokben gyakran eltekinthet
unk a szabad toltesek felhalmozodasatol, azaz vehetj
uk a % = 0 kozeltest. Feltehetj
uk tovabba, hogy az arams
ur
useg linearisan f
ugg a
tererossegtol
J = E
(Ohm torveny).
(8.1)
Ezzel a Maxwell-egyenletek zartta valnak. A fenti atrassal
E = t E,

B = t B.

(8.2)

Ez a tavro-egyenlet. Alacsony frekvencias hataresetben elhanyagolva a masodik derivaltakat kapjuk:

4E = t E,
4B = t B.
(8.3)
A kvazistacionarius esetben a potencialokra Lorentz mertekben, linearis anyagban a
kovetkezo egyenlet vonatkozik
Z
1
%(t, x0 )
%
(t, x) =
d3 x0
4 =

4
|x x0 |
Z

J (t, x0 )
4A = J A(t, x) =
d3 x0
.
(8.4)
4
|x x0 |
89

8.1.

Indukci
os egyu
o
tthat

Vegy
unk valtozo arams
ur
useg
u rendszert homogen kozegben. Egy kijelolt C = F gorbe
menten merheto elektromotoros ero ekkor, (8.4) alapjan:
Z
I
I
Z

t J (t, x0 )
.
(8.5)
EC = t
df B = t
dsA =
ds d3 x0
4 C
|x x0 |
F
C
Tegy
uk fel, hogy az aramok vezetokben folynak, es a vezetokben az arameloszlas terbeli
eloszlasa nem valtozik idoben, csak a nagysaga. Vagyis
X
J (t, x0 ) =
Ii (t)j i (x0 ).
(8.6)
i

Ezt visszarva kapjuk:

EC =

X
i

LCi Ii ,

LCi

=
4

Z
ds

d3 x0

j i (x0 )
.
|x x0 |

(8.7)

Az L csak az arameloszlas geometriajatol f

ugg, azaz idoben allando, neve indukcios
egy
utthato.
Ha vekony vezetokrol van szo, amelyek Ci gorbek menten folynak, akkor az k. korben
ebredo elektromotoros ero
I
I
X
1

ds
ds0
,
(8.8)
Ek =
Lki Ii ,
Lki =
4 Ck
|x x0 |
Ci
i
Lki a kolcsonos indukcio egy
utthato. k = i eseten onindukcios egy
utthatorol beszel
unk,
de ekkor nem szabad a vezeto vastagsagat elhanyagolni.

8.2.

M
agneses t
er kv
azistacion
arius dinamik
aja vezet
okben, skin-effektus

Nezz
uk most a magneses ter egyenletet (8.3) alapjan, es vizsgaljuk meg az idof
uggest ket
peldan kereszt
ul:
Alkalmaz
as:
Induljunk ki egy inhomogen magneses konfiguraciobol B(t = 0, x) = b(x).
Homogen vezeto kozegben hogyan fejlodik a magneses indukcio idoben?
Megold
as

Erdemes terbeli Fourier-transzformaciot vegezni a B teren

Z 3
Z
d k ikx
B(x) =
e B(k),
B(k) = d3 xeikx B(x).
(8.9)
(2)3
90

Ekkor

Z
4B(x) =

Ezzel

d3 k ikx
e (k 2 )B(k),
(2)3


d3 k ikx  2
e
k B + t B = 0.
3
(2)
Inverz Fourier-transzformacio utan

(8.10)

k 2 B + t B = 0,

(8.11)

(8.12)

amely egyenlet megoldasa

k2 t

B(t, k) = b(k)e .

(8.13)

Lathatoan a magneses ter konstanshoz tart, hiszen a konstans reszre k =

0, az nem csillapodik. Minel nagyobb a hullamszam, azaz minel nagyobb
k, annal gyorsabban lecseng annak amplit
udoja. Mivel a nagyfrekvencias
Fourier modusok felelosek az elekert, gy az idofejlodes soran egyre simabb

lesz a magneses indukcio. 

Alkalmaz
as:
Adott egy felteret kitolto r relatv permeabilitas
u anyag. Kv
ul hatarfeltetelkent H(t) = H 0 eit magneses teret runk elo, ahol H 0 konstans. Milyen
lesz a magneses ter az anyagban?
Megold
as
Az anyagon bel
ul igaz a hovezetesi egyenlet H-ra
4H = t H.

(8.14)

A hataron H t es H n folytonos minden idopillanatban. Emiatt minden

aranyos eit -vel, vagyis H(t, x) = h(x)eit . Ezt az alakot visszarva kapjuk
4h = ih.

(8.15)

A kezdeti feltetel f
uggetlen a transzverzalis (x es y) koordinataktol, gy a
megoldas is az lesz. Legyen a normalis koordinata z, ekkor h(x) = h(z), es
d2 hi
= ihi .
dz 2

(8.16)

Ennek megoldasa
hi (z) = hi (0)ez ,
91

2 = i.

(8.17)

Be szoktak vezetni a = (1 i)/ mennyiseget. Ennek erteke

r
p
1i
2
, =
.
= i =

(8.18)

Hatarfeltetel, hogy z eseten ne legyen vegtelen a ter, emiatt a negatv

elojelet kell valasztanunk. Ezenfel
ul a transzverzalis H megy folytonosan at
a hataron, valamint a normalis irany
u B. Emiatt
H t (t, x) = H 0t ei(tz/)z/ ,

Hn (t, x) =

1
H0n ei(tz/)z/ . (8.19)
r

Vagyis valamennyi komponens amplit

udoja exponencialisan lecseng karakterisztikus tavolsagon. Adott anyag eseten a frekvencia novekedtevel csokken. Nagy frekvencia mellett a magneses ter tehat egyre inkabb csak az anyag
fel
uleten van jelen. Emiatt ezt az effektust bor-effektusnak (skin-effektus) nevezz
uk, a mennyiseget pedig behatolasi melysegnek vagy skin melysegnek.
Idealis diamagnesnel vagy tokeletes vezetoben = , azaz nincs lecsenges. Ugyanakkor a normal komponens amplit
udoja le van normalva 1/r -rel,
vagyis ha van kv
ul Bn , akkor bel
ul a Hn vegtelen, gy az energia is (BH/2).
Ez azt jelenti, hogy idealis diamagnes vagy tokeletes vezeto k
ulso fel
uleten
Bn = 0 kell legyen, ahogy ezt mar korabban is lattuk (l. (5.73)).
Az arams
ur
useg:
i1

H(t, z) =
ez H t .
(8.20)
z

Az arams
ur
useg aranyos a transzverzalis magneses terrel, azaz ez is lecseng
z-ben. Nagy frekvencianal tehat csak a vezetok fel
uleten folyik aram.
J = rot H = ez

Kiszamthatjuk a hoveszteseget is. A lokalis hoteljestmeny

P = JE =

1 2
2
z 3 2z/
J = 2 cos2 (t
)e
.

(8.21)

Egy periodusra atlagolva hcos2 ti = 1/2 miatt a kovetkezo alakhoz jutunk:

2
1 2 2z/ H0t
H
e
=
e2z/ .
2 0t
2
A teljes leadott teljestmeny egy dxdy fel
uleten:

hPi =

Z
hP i =

2
dxdy H0t
d3 x hPi =
2

Z
0

92

dze2z/ =

2
dxdy H0t
2

(8.22)

(8.23)

9. fejezet
Teljes id
ofu
es: forr
asok n
elku
gg
li
megold
as
Most tekints
uk a Maxwell-egyenleteket teljes idof
ugges
ukkel. Mint lattuk, ilyenkor a
konstit
ucios relaciok linearis kozeltese a legtobb anyag eseten megfelelo lesz. Ekkor
reszlegesen homogen kozegekben ugyanazok az egyenletek igazak, mint vakuumban, gy
az elektrodinamika osszes egyenlete hasonlo szerkezet
u lesz:
 = f.

(9.1)

Lorentz mertekben a potencialok minden komponensere, Coulomb mertekben a vektorpotencialra, adott forras eseten az E es B komponenseire ez az egyenlet lesz igaz. A
dAlambert operatorban levo konstans linearis kozeltes eseten
c
c
1
= ,
ck = =

r r
n

n=

r r ,

(9.2)

n a toresmutato. A legtobb anyagra, amelyben a feny terjedni kepes, r 1 jo kozeltes.

Ezert a toresmutato vizsgalatanal hasznalhatjuk a n r kepletet.

A fenti egyenlet inhomogen linearis masodfok
u parcialis differencialegyenlet. Az altalanos megoldas ket resz osszege
a homogen resz (f = 0) altalanos megoldasa
az inhomogen resz egy partikularis megoldasa.
Most kezdj
uk a homogen egyenlet vizsgalatat, azaz
 = 0.

(9.3)

Az egyenlet megoldasat keress

uk (t, x) eitikx alakban. Visszarva kapjuk:
2 = c2 k 2 ,
93

(9.4)

vagyis f
uggvenye k-nak: ezt a f
uggest hvjak diszperzios relacionak. Ha nincs kit
untetett irany a terben, akkor csak |k|-tol f
ugghet jelen esetben a f
ugges linearis.
Az altalanos megoldas a fenti alakok osszege tetszoleges egy
utthatoval:
Z 3


dk
1
ik t+ikx
ik t+ikx
,
ahol
k = kc
(9.5)
(t, x) =
a(k)e
+
b(k)e
2 (2)3
(a kezdeti 1/2 csak a kenyelem kedveert van a kepletben, hiszen a es b tetszoleges egy
utthatok). Mivel valos ( (t, x) = (t, x)), ezert a (k) = b(k). Emiatt
Z 3
Z 3
dk
dk
ik t+ikx
(t, x) = <
a(k)e
=
a0 (k) cos (k t + kx + k ) ,
(9.6)
3
(2)
(2)3
ahol a(k) = a0 eik . Emiatt minden linearis kifejezesben nyugodtan hasznalhatjuk a
komplex megoldast (a b(k)-s resz nelk
ul), a vegen a valos reszt vessz
uk.

9.1.

Csoport-
es f
azissebess
eg

A fenti megoldas skhullamok osszeget rja le. Feledkezz

unk meg egy idore arrol, hogy
k = ck, hogy a targyalas a kesobbiekre is ervenyes legyen.
Tekints
unk egyetlen modust eloszor (monokromatikus skhullam). Ebben a valodi,
valos megoldas alakja
(t, x) = a cos(t kx + ),
(9.7)
ahol a es parametereket a kezdeti feltetelbol hatarozhatjuk meg. Ez a megoldas halado
skhullamot r le. A megoldas idoben es terben is periodikus. Egy t = t0 -n kivalasztott
x0 ponttal azonos fazisban levo pontok halmazanak elemei:
t0 kx0 + = t kx + + 2n,

n N.

(9.8)

2
,
k

(9.9)

Ebbol
+ nk
+ k
,
x = x0 + (t t0 )vf k

vf =

k
,
k

kk = 0.

t = t0 -nal tehat x0 -lal azonos fazisban van a k-ra meroleges sk (hullamfront), valamint
iraennek -val valo eltoltjai (hullamhossz). Az ido elorehaladtaval a hullamfrontok k
nyaban vf sebesseggel haladnak tovabb, vagyis ez az azonos fazis
u pontok sebessege, a
fazissebesseg. Vakuumban vf = c =allando. Miutan az elektromagneses hullamokat a
fennyel azonostjuk, ezert a fazissebesseg a fenysebesseg.
Monokromatikus skhullamnal igaz, hogy

(t, x) = (0, x vf tk),

94

(9.10)


azaz a hullamalak csak eltolodik, nem deformalodik. Altal
anos a(k) eseten ez nem lesz
gy, a hullam gyorsan osszekuszalodik. Viszont ha azonos irany
u skhullamokat tesz
unk
ossze, akkor a hullamterjedes iranyat tekintve x iranynak rhatjuk
Z
dk
(t, x) =
a(k)eik t+ikx .
(9.11)
2
Tegy
uk fel, hogy azon a tartomanyon, ahol a(k) 6= 0, ott k lassan valtozik. Ekkor sorba
fejthetj
uk valami kozepes k0 kor
ul:

dk 
k = 0 + (k k0 )
+ ....
(9.12)
dk k=k0
Bevezetj
uk a csoportsebesseget a kovetkezo keplettel:

dk 
vcs =
,
dk k=k0

(9.13)

ekkor
Z

Z
dk
dk
i(0 +(kk0 )vcs )t+ikx
i(0 k0 vcs )t
a(k)e
=e
a(k)eikvcs t+ikx =
(t, x) =
2
2
Z
dk
i0 (1vcs /vf )t
a(k)eik(xvcs t) = ei0 (1vcs /vf )t (0, x vcs t). (9.14)
=e
2
Lathatoan egy fazisfaktor erejeig megmarad a hullam alakja. Ezert beszelhet
unk hullamcsomagrol, amely a burkolojat megtartva stabilan halad elore az idoben vcs sebesseggel,

ez indokolja a csoportsebesseg elnevezest. Altal

aban vcs 6= vf , kiveve, ha k linearis
k-ban, mint a vakuumbeli fenyterjedesnel. A fazisfaktor elotagban a fazis valtozasa aranyos 1 vcs /vf -vel, vagyis nulla, ha vcs = vf . Ennek jelentese: a burkolo alatt az elemi
hullamok vf sebesseggel haladnak elore.
Informacio k
uldesekor mindig hullamcsomagot kell eloalltani, hiszen vegtelen skhullamban nincs semmi szerkezet. Emiatt az informaciotovabbtas sebessege vcs . Elofordulhat bizonyos esetekben, hogy ezek a sebessegek nagyobbak a fenysebessegnel, ez azonban
csak annak a jele, hogy ott nem hasznalhatok ezek a fogalmak.
Ha a fazissebesseget a fenysebessegbol a toresmutatoval kepezz
uk, amelynek ismerj
uk
a frekvenciaf
uggeset:

n
c
k=
.
(9.15)
vf = =
n
k
c
Ekkor a csoportsebesseg
vcs =

1
c
c
=
=
.
dk
dn
dr
n+
n+
d
d
2n d
95

(9.16)

9.2.

Elektrodinamikai hull
amok

Coulomb mertekben, vegtelen terben

4 = 0

=0
Z

A = 0

A(t, x) =

d3 k
A0 (k)eik t+ikx .
3
(2)

(9.17)

A Coulomb mertekben div A = 0, ebbol A0 (k)k = 0.

Egy monokromatikus komponensre az elektromos tererosseg
E = t A = iA0 eit+ikx = E 0 eit+ikx ,

(9.18)

E 0 = iA0 ,

(9.19)

vagyis
ami azt is jelenti, hogy E 0 k = 0. Ez osszhangban van a div E = 0 feltetellel. A magneses
indukcio:
B = rot A = ik A0 eit+ikx = B 0 eit+ikx ,
(9.20)
vagyis ennek amplit
udoja
1
E 0.
(9.21)
B 0 = ik A0 = k
c
Erre is igaz, hogy B 0 k = 0, osszhangban a div B = 0 egyenlettel. Tehat monokromatikus
E 0 es B 0 egymasra merolegesek. A magneses indukcio nagysagara
skhullamban k,
B0 =

E0
c

(9.22)

uggest kapunk.
osszef
A homogen Maxwell-egyenleteknek van egy erdekes szimmetriaja. Ha (6.5) vagy
az (6.26) egyenletet nezz
uk linearis anyagban, akkor eszrevehetj
uk, hogy a E cB
es B E/c helyettestesre ugyanazok maradnak a f
uggvenyalakok. Ezt a lekepzest
dualitasi transzformacionak nevezz
uk.

A k-ra
meroleges alter ket dimenzios. Emiatt felvehet
unk egy ortonormalt bazist

{k, e1 , e2 }, es rhatjuk
E = (1 e1 + 2 e2 ) eit+ikx .
(9.23)
e1 = e2 , ekkor k
e2 = e1 . Egy
e1,2 a polarizacios vektorok; legyen k
utthatoik, 1,2
lehetnek komplex mennyisegek is, amely a ketfajta polarizacioj
u skhullam k
ulonbozo
fazisat jelentik. Valoban, az igazi tererosseg a fenti mennyiseg valos resze, azaz i =
Ei eii jelolessel
E = E1 e1 cos(kx t + 1 ) + E2 e2 cos(kx t + 2 )
|E2 |
E1
B=
e2 cos(kx t + 1 )
e1 cos(kx t + 2 ).
c
c
96

(9.24)

Adott x pontban az (E1 , E2 ) ket dimenzios vektor egy gorbet rajzol ki az ido elorehaladtaval. Ha 1 = 2 , akkor ez egy egyenes, ekkor linearisan polarizalt fenyrol beszel
unk;

ha 1 = 2 i/2, akkor a gorbe kor, a feny cirkularisan polarizalt. Altal

anos esetben
ellipszist kapunk, a feny elliptikus polarizaciojarol beszel
unk.
A hullam energias
ur
usege:
i
1
0 h 2
0
B2 =
E + (k E)2 = 0 E 2 .
(9.25)
w = E2 +
2
20
2
Lathato modon az elektromos es a magneses komponens ugyanakkora jarulekot ad az
energias
ur
useghez. Ebben az egyenletben a valodi idof
uggest kell hasznalnunk, hiszen
nemlinearis osszef
uggesrol van szo. Tehat


w = 0 E12 cos2 (kx t + 1 ) + E22 cos2 (kx t + 2 ) .
(9.26)
Egy periodusra atlagolva

0
E12 + E22 .
2

(9.27)

1
1
2.
E) = 1 kE
EB =
E (k
0
c0
Z0

(9.28)

w=
A Poynting-vektor
S=

ahol bevezett
uk a Z0 vakuumimpedancia fogalmat. Dimenziojat tekintve ez egy ellenallas
jelleg
u mennyiseg, erteke
r
0
Z 0 = 0 c =
= 376.7 .
(9.29)
0
Az energiaaram iranya tehat a hullam iranya, nagysaga pedig
|S| =

1
0 E 2 = cw.
c0 0

(9.30)

Vagyis az energia-arams
ur
useg es az energias
ur
useg viszonya ugyanolyan mint a reszecskek eseten az arams
ur
useg es a toltess
ur
usege, J = v%.
Az impulzuss
ur
useg a (7.17) keplet alapjan aranyos a Poynting-vektorral, nagysaga
g=

w
S
=
2
c
c

w = gc.

(9.31)

A fenti kepletek alapjan az elektromagneses hullamra gondolhatunk u

gy is, mint reszecskek aramara, ahol a reszecskek energiaja es impulzusa E = cp modon kapcsolodik
ossze. A relativitaselmelet szerint ez nulla tomeg
u reszecskeket jelent. Ez a fotonkep
alapja. Az interferencia jelensege miatt azonban mindig megfontoltan kell alkalmazni
ezt az azonostast.
97

9.3.

Frekvenciafu
o permittivit
as, t
or
esmutat
o
gg

Bocsassunk egy linearisan polarizalhato anyagra idof

uggo elektromos teret. Az anyag
valasza erre a hatasra a polarizacio kialakulasa. Azonban a polarizacio erteke egy adott
idoben nem feltetlen
ul az eppen akkor adott elektromos terrel aranyos, a kornyezet, a
csillaptas mind okozhat faziskesest, ami miatt a korabbi ertekek is szamthatnak. Azt
azonban mindenkeppen elvarjuk, hogy a polarizacio nem f
ugghet a hozza kepest jovobeli
tererossegektol. A polarizacios
ur
usegre megfogalmazva, es eltekintve a terkoordinataktol,
rhatjuk tehat:
Z
P (t) =
dt0 (t t0 )G(t, t0 ) E(t0 )
(9.32)

Ha nincs kit
untetett idopont, akkor G csak t t0 -tol f
ugghet. Ez a kifejezes a sztatika
(4.10) kepletenek, altalanostasa, gy a P es E kozotti aranyossagi tenyezot hvhatjuk
altalanos, idof
uggo szuszceptibilitasnak:
0 (t t0 ) = (t t0 )G(t t0 )

P (t) = 0

dt0 (t t0 ) E(t0 ).

(9.33)

A szuszceptibilitas ertelmezese tehat valojaban egy anyagi (linearis) valaszf

uggveny.
A fenti kifejezes egy konvol
ucio, Fourier-transzformaltja:
P () = 0 ()E().

(9.34)

Fourier-terben tehat szorzat alak

u az anyagi valasz. Az elektromos eltolas es a permittivitas gy:
D() = 0 E() + P () = 0 (1 + ())E()

r () = 1 + (),

(9.35)

() = ().

(9.36)

P es E valossaga miatt
P () = P (),

E () = E()

Hogy egy konkret peldat adjunk, tekints

uk a mikroszkopikus polarizalhatosag modelljet, egy harmonikus potencialban kotott, de most csillaptott toltott reszecsket. Bocsassunk erre a rendszerre idof
uggo elektromos teret. A mozgasegyenlet egy dimenzioban
mt2 x + t x + Dx = qE(t)
ahol 02 =

D
,
m

.
m

t2 p + t p + 02 p =

q2
E(t),
m

(9.37)

Ennek Fourier transzformalttal a megoldasa:

p() =

q2
1
E(),
2
m 0 i 2
98

(9.38)

a polarizacios
ur
useg pedig
P () =

N q2
1
E(),
2
m 0 i 2

(9.39)

ahol N a tolteshordozok s
ur
usege. Ha tobb sajatfrekvencia van, akkor azok osszeget
fogjuk kapni. A relatv permittivitas tehat
r () = 1 +

X Nj qj2
j

0 mj j2

1
.
i 2

(9.40)

p
Ha megvan r (), akkor felrhatjuk a toresmutato is n() = r () kifejezessel.
Mivel vf = c/n, a fazissebesseg frekvenciaf
uggo. A diszperzios relacio = kc/n most
tehat nem linearis, emiatt a csoportsebesseg nem egyezik meg a fazissebesseggel: a (9.16)
kifejezest kell kiertekelni meghatarozasahoz. A tererosseg kifejezese monokromatikus
skhullam eseten:

(9.41)
E(t, x) = E0 eit+ikx c n() .
Van egy masik effektus is, amely kapcsolatban van a nemtrivialis diszperzios relacioval. Lathatoan ugyanis a modell
unkben r -ben van imaginarius resz is, ha 6= 0.
Valoban:


1
1
1
1

= 2
=

. (9.42)
=
2
2
2
j i 2
2i j i 2 j + i 2
(j 2 )2 + 2 2
Emiatt
=r () =

X Nj qj2
j

0 mj (j2

.
2 )2 + 2 2

Ennek kovetkezteben a toresmutatonak is van kepzetes resze

n() = r = nre () + inim (),

nim () > 0.

(9.43)

(9.44)

Ezt visszarva az idofejlodesbe

E(t, x) = E0 eit+ikx c nre () ekx c nim () .

(9.45)

Mivel nim > 0, ezert ez egy terben csillapodo hullamot r le. A hullam energiaja elnyelodik az anyagban, emiatt az nim mennyiseget abszorpcios egy
utthato nak is szoktak hvni.
Miutan nim eredete a mikroszkopikus csillaptas, gy valojaban az energia a mikroszkopikus szabadsagi fokok csillaptasa miatt csokken. Szoktak definialni a opacitast is,
mely az energia-arams
ur
useg (intenzitas) csillapodasanak jellemzo hossza egy % s
ur
useg
u
anyagban.
2nim ()
S(x) = S0 e%x =
.
(9.46)
c%
99

mivel a periodusra atlagolt Poynting-vektor S |E|2 . Ha r kicsi, akkor n 1 + r /2,

azaz nim = =r /2. A (9.43) miatt r N , a reszecskes
ur
useggel, az indokolja, hogy a %
s
ur
useget expliciten kiemelik, gy erzeketlenebb az anyag allapotara.
Az abszorpcios egy
utthato nehany jellemzojet gondoljuk vegig.
Minel kisebb az abszorpcios egy
utthato, annal atlatszobb az anyag. Vz eseten
egy frekvenciatartomanyban kicsi az nim , valojaban ez hatarozza meg a lathato
feny tartomanyat. Masodrend
u fazisatalakulasnal minden frekvenciatartomanyban
megjelennek gerjesztheto modusok, gy mindenhol van csillaptas, emiatt latunk
kritikus opaleszcenciat.
Szabad elektrongazra j = 0, = 0, vagyis
r () = 1

P2
N q2
=
1

,
0 m 2
2

P2 =

N q2
0 m

(9.47)

P a plazmafrekvencia.
< P frekvencian r < 0, vagyis n() tisztan kepzetes, vagyis az elektrongaz
nem ereszti at a fenyt.
> P frekvencian az elektrongazban nincs csillaptas. Ugyanakkor
r
c
2
n() = 1 P2 < 1 vf = > c.

(9.48)

A fazissebesseg tehat nagyobb mint a fenysebesseg. A csoportsebesseg azonban (9.16) alapjan

dr
2P2

= 2
d

vcs =
n+

P2
n 2

nc
= nc < c.
P2
2
n + 2

(9.49)

kisebb mint a fenysebesseg. = P -nel n = 0, gy a csoportsebesseg nulla, a

fazissebesseg vegtelen!
A legkor teljes opacitasa (atlatszatlansaga) lathato a 9.1 abran [15]. Az opacitas
szazalekos erteket 100/(1 + e%L ) kifejezessel kaphatjuk, ahol L a legkor optikai
u
thossza.
A legkori frekvenciak also reszeben az ionoszfera (amely kozeltheto szabad
elektrongazzal) atlatszatlan, vagyis visszaveri az elektromagneses sugarzast.
Ez hasznalhato radiozasra, mert a hullamok a Fold fel
uleten nagy tavolsagra
is el tudnak jutni [9]. Az URH (VHF) hullamok frekvenciaja (hullamhossza)
30-300 MHz (10-1m) mar felette van a legkori plazmafrekvencianak, gy azok
csak rovid tavolsagon foghatok.
100

9.1. abra. A legkor abszorpcios egy

utthatojanak frekvenciaf
uggese
Magasabb frekvencian a legkor atlatszo lesz, itt a foldi radiocsillagaszati eszkozok kilatnak a vilag
urbe.
Utana kovetkezik egy u
jabb atlatszatlan resz, amely elsosorban a molekularis
gerjesztesi frekvenciak jelenletenek koszonheto.
A 390 es 750 nm (1 nm = 109 m) kozott nincsen olyan gaz, amelynek jelentos
elnyelese lenne elsosorban a vz elnyeleset kell itt figyelni. Emiatt a legkor
ismet atlatszo.
Magasabb tartomanyokban a molekularis ionizacio egyre fontosabb szerepet
jatszik, emiatt a legkor ismet atlatszatlanna valik.

9.3.1.

Kramers-Kronig rel
aci
o

Lattuk, hogy 0 (t) = (t)G(t), vagyis csak G(t)-bol csak a t > 0 ertekek szamtanak,
a t < 0 tartomany szabadon ertelmezheto. A G(t) = G(t) valasztas eseten egyszer
u
formulakat kapunk. Mivel szorzatf
uggveny Fourier-transzformaltja konvol
ucio, valamint
a -f
uggveny Fourier-transzformaltja:

i 
,
(9.50)
() =
+ i 0+
ezert

Z
r () = 1 +

d 0 iG( 0 )
.
2 0 + i

101

(9.51)

Valos f
uggveny Fourier-transzformaltjara
Z

G () =

dt eit G(t) = G(),

(9.52)

paratlan f
uggveny Fourier-transzformaltja
Z
G() =

it

dt e

Z
G(t) =

dt eit G(t) = G()

G () = G(), (9.53)

vagyis G() tisztan imaginarius. Ekkor:

=

1
= ( 0 )
0 + i

=r () =

iG()
.
2

(9.54)

A fenti mikroszkopikus peldaban

G() =

X Nj qj2
j

0 mj (j2

2i
.
2 )2 + 2 2

(9.55)

Altal
aban a mikroszkopikus modellekbol tetszoleges pozitv f
uggveny johet. Ezt visszarva az r kifejezesebe:
Z 0
d =r ( 0 )
r () = 1 +
.
(9.56)
0 i

Ez azt mutatja, hogy r imaginarius resze teljesen meghatarozza az r -t (Kramers-Kronig

relacio). Ez a kauzalitas kovetkezmenye.

9.3.2.

A vezet
ok
epess
eg
es a permittivit
as kapcsolata

Bocsassunk anyagra idof

uggo elektromos teret, legyen az idof
ugges monokromatikus,
E = E 0 eit , a helyf
uggestol tekints
unk el. A tererosseg polarizacios
ur
useget hoz letre.
Linearis anyagban (9.34) szerint
P (t) = P 0 eit ,

P 0 = 0 ()E 0 .

(9.57)

A polarizacio valtozasa a polarizacios toltesek mozgasat jelenti, ami aramot jelent (6.24)
J = t P = iP = i0 ()E.

(9.58)

Ezzel megkaptuk az Ohm-torveny J = E mikroszkopikus alakjat (l. (8.1) keplet). A

vezetokepesseg erteke a fentiek szerint
= i0 (),
102

(9.59)

vagyis a relatv permittivitas r = 1 + erteke

r () = 1 +

i
0

(9.60)

kis frekvencian. Vagyis vezetok eseten azt varjuk, hogy a permittivitas imaginarius resze
divergal kis frekvenciakra, az egy
utthato eppen a vezetokepesseg.
A molekularis modell
unkben nem kotott, de csillaptott elektrongazra 0 = 0, azaz
r = 1 +

1
N q2
N q2 i
0

1
+
0 m i 2
m 0

N q2
,
m

(9.61)

a Drude-modell eredmenye.

9.4.

Elektrom
agneses hull
amok k
ozegek hat
ar
an

Homogen kozegek hataran ki kell elegteni a hatarfelteteleket:

Dn , Bn E t , H t folytonosak.

(9.62)

9.2. abra. Hullam kozeghataron

Tekints
unk egy skhullamot, amely egy n normalis
u sk kozeghatarra erkezik (9.2):
ahonnan erkezik, ott , ahova ott 0 legyen a permittivitas. Az eredmeny harom hullam
osszege lesz: a beeso hullam mellett egy atmeno (megtort) es egy visszavert hullame.
Jelolj
uk a beeso hullam tererossegeit a kovetkezo modon:
E = E 0 eit+ikx ,

1
B= k
E.
c

(9.63)

A hatarfeltetelek minden idopontban valo ervenyessege miatt a megtort es a visszavert

hullamra is eit az idofejlodes. A megtort hullam jellemzoi legyenek E 0 , B 0 , k0 , a vissza = cos , es k
0 n = cos 0 . Feltessz
vert hullamra E 00 , B 00 , k00 . Jelolj
uk kn
uk azt, hogy
00

k n = kn, vagyis a beesesi szog egyenlo a visszaverodesi szoggel (ez termeszetesen

kijon egy bonyolultabb szamolasbol is).

103

 z kn
Koordinatazzuk a rendszert u
gy, hogy e

0
sin
sin 0
n = 0 k = 0 k0 = 0
1
cos
cos 0

sin
k00 = 0
cos

(9.64)

A polarizaciohoz erdemes a feladat geometriajahoz illeszkedo bazist valasztani:

n sk}
2.) E {k,

1.) En = 0,

Bn = 0.

(9.65)

Ezek a feltetelek igazak maradnak a megtort es visszavert hullamra is.

E 0 osszef
azaz, felhasznalva B 0 = 1 k
uggest
1. Itt E n, k,
c



0
0
0
E 0 = E0 E 00 = E00 E 000 = E000
0
0
0

cos
cos 0
cos
00
0
E
E
E0
0 B 00 = 0 0 B 000 = 0 0 .(9.66)
B0 =
c
c
c
sin 0
sin
sin
A hatarfeltetelek
Dn = folyt.
E t = folyt
Bn = folyt.
H t = folyt

E0 + E000 = E00
1
1
(E0 + E000 ) sin = 0 E00 sin 0
c
c
1
1
00
(E0 E0 ) cos = 0 0 E00 cos 0 .
c
c

(9.67)

A Bn illetve E t egyenletekbol kovetkezik

1
1
sin = 0 sin 0 n sin = n0 sin 0
c
c
a Snellius-Descartes-torveny. Innen megkapjuk a 0 -t.

(9.68)

A tererossegekre a megoldas
E000 = E0

0 c0 cos c cos 0
,
0 c0 cos + c cos 0

E00 = E0

20 c0 cos
.
0 c0 cos + c cos 0

(9.69)

2. Ebben az esetben B teljesen transzverzalis, azaz a felrando egyenletek

1
1
(B0 + B000 ) = 0 B00

00
(E0 E0 ) cos = E00 cos 0
(E0 + E000 ) sin = 0 E00 sin 0 .
104

(9.70)

Az elso es utolso egyenlet osszehasonltasabol most is a Snellius-Descartes-torveny

kovetkezik. A megoldas:
E000 = E0

c cos 0 c0 cos 0
,
c cos + 0 c0 cos 0

E00 = E0

20 c0 cos
.
c cos + 0 c0 cos 0

(9.71)

Ez a keplet formalisan a helyettestessel adodik az elozo eredmenybol, ami

a forrasmentes Maxwell-egyenletek dualitasanak kovetkezmenye.
Tanulsagok
n0 < n eseten sin 0 > sin , vagyis van olyan 0 , amelyre nincs megoldas, azaz nincs
megtort feny: sin 0 = n0 /n. Ennel nagyobb beesesi szogek eseten a hullam teljes
egeszeben visszaverodik.
a 2.) esetben = 0 -t valasztva elerheto, hogy E000 = 0. Ennek feltetele
c cos = c0 cos 0

(9.72)

Vezess
uk be c/c0 = n0 /n = r mennyiseget. Ekkor A Snellius-Descartes torveny
szerint sin 0 = 1r sin , vagyis
1
sin2 .
(9.73)
r2
Innen r = 1 eseten azonossagot kapunk: ekkor nincs k
ulonbseg a toresmutatok
kozott, es soha nincs visszavert hullam. Ha r 6= 1, akkor berva az ismert trigonometrikus azonossagokat cos2 = 1/(1 + tan2 ) es sin2 = tan2 /(1 + tan2 )
egyszer
uen kapjuk
n0
(9.74)
tan = r = .
n
Ez a Brewster-szog, ekkor a visszavert hullam a fel
ulettel parhuzamosan polarizalt.

Erdekes
modon a masik esetben nem letezik megoldasa az E000 = 0 egyenletnek. A
fel
ulet irany
u elektromos polarizacioval rendelkezo visszavert hullam tehat mindig
van (kiveve persze ha n0 = n).
r2 cos2 = cos2 0 = 1 sin2 0 = 1

9.5.

Hull
amterjed
es hat
arfelt
etelekkel

A hatarfeltetelek specialis tpusa az, amikor teljesen eltekinthet

unk valamelyik anyagban
az elektromagneses tertol. Ilyen peldaul egy idealis vezetokkel hatarolt terresz, amelyet
idealis diamagnesnek is tekinthet
unk. Ekkor az anyagon bel
ul sem E sem B nem letezhet, vagyis a hataron teljes
ulnie kell
E t = 0,

Bn = 0

(9.75)

felteteleknek. Fizikailag kozeltoleg ilyen rendszerek a hullamvezetok illetve u

regrezonatorok.
105

9.5.1.

Hull
amvezet
o

A hullamvezeto egy idealis vezetok altal hatarolt cso, amelyben elektromagneses hullamok tudnak terjedni. Itt most az egyszer
useg kedveert vegy
unk teglalap keresztmetszet
u
egyenes csovet. A rendszer koordinatazasahoz valasszuk a koordinatarendszer z iranyat
vegy
uk a cso iranyanak. A cso merete legyen a b. Ekkor a (9.75) hatarfeltetelek:
Ex (x, 0, z, t) = Ez (x, 0, z, t) = Ex (x, b, z, t) = Ez (x, b, z, t) =
= Ey (0, y, z, t) = Ez (0, y, z, t) = Ey (a, y, z, t) = Ez (a, y, z, t) = 0,
By (x, 0, z, t) = By (x, b, z, t) = Bx (0, y, z, t) = Bx (a, y, z, t) = 0.

(9.76)

Erdemes
az altalanos konfiguraciokat, ahol Ez es Bz nem nulla, ket hullam szuperpozciojakent kezelni, ahol vagy Ez = 0 (transzverz elektromos, TE modus) es a Bz = 0
(transzverz magneses, TM modus).
TE eset
Itt az elektromos teret erdemes felrni, hiszen egy komponenset mar tudjuk. A megoldas skhullamok osszege kell legyen, az ido es a z-f
uggesre valoban skhullamszer
u alakot
kaphatunk. A transzverzalis iranyban azonban a hatarfeltetelek miatt allohullamok kialakulasara kell szamtanunk. Mivel az Ex |y=0 = 0, valamint Ey |x=0 = 0, ezert varhatoan
az egyik sin(ky y)-nal, a masik sin(kx x)-szel kell aranyos legyen. Nezz
uk a kovetkezo
Ansatz-ot:

E0x cos kx x sin ky y

E(x, y, z, t) = eit+ikz z E0y sin kx x cos ky y .
(9.77)
0
uljon. Az
A skhullam osszetevokre igaz = kc, azaz 2 c2 = kx2 + ky2 + kz2 kell teljes
n
m
Ex |y=b = 0 miatt ky = b , az Ey |x=0 = 0 miatt kx = a , ahol n, m egeszek kell legyenek.
A div E = 0 feltetel alakja:
eit+ikz z sin kx x sin ky y(E0x kx + E0y ky ) = 0.

(9.78)

Ez szerencsere teljestheto minden x, y-ra (az Ansatz-unknak koszonhetoen), amit kapunk

E0x kx + E0y ky = 0.
(9.79)
A magneses indukciot a rot E = t B = iB, keplet segtsegevel hatarozhatjuk
meg:

kz E0y sin kx x cos ky y

i
kz

B(x, y, z, t) =
rot E(x, y, z, t) = eit+ikz z
E cos kx x sin ky y
0x

i
(kx E0y ky E0x ) cos kx x cos ky y

(9.80)
106

A div B = 0 es rot B = c2 t E automatikusan teljes

ulnek.
Ha Bz = 0 lenne, az azt jelentene, hogy kx E0y = ky E0x , ami (9.79) egyenlettel egy
utt
csak E = 0 esetben teljes
ulhetne. Emiatt nem lehet egyszerre TE es TM egy megoldas
(bonyolultabb geometria eseten mar igen).
Fizikailag a megoldas a cso keresztmetszeten allohullamokat jelent, n 1 illetve m 1
csomoponttal az x illetve y iranyban. A cso menten kz hullamszammal es frekvenciaval
terjedo a hullamot kapunk. A z irany
u terjedes fazissebessege
s

2 
2
n
m

=c 1+
+
>c
(9.81)
vf =
kz
kz a
kz b
mindig nagyobb mint a fenysebesseg, azonban a csoportsebesseg
vcs =

d
=s
dkz


1+

n
kz a

c
2


+

m
kz b

2 < c

(9.82)

mindig kisebb.
A korfrekvencia kepletebol
q
kz = 2 c2 (kx2 + ky2 ).

(9.83)

Mivel kx es ky koz
ul legalabb az egyik nem nulla (k
ulonben a megoldas maga is azonosan
nulla lenne), ezert letezik egy legkisebb korfrekvencia (levagasi frekvencia), amire meg
valos kz -t kapunk. Ha a > b, akkor n = 1, m = 0, azaz kx = /a, ky = 0 valasztassal 1 ,
akkor
c
min = .
(9.84)
a
Ha ennel kisebb frekvenciaj
u hullamot bocsatunk a hullamvezetore, akkor kz tisztan
imaginarius lesz, azaz exponencialisan elhalnak a terek. Masreszt kis kz -kre vcs kz ,
azaz egyre lassabban terjednek ezek a hullamok.
Az energiaaramlashoz kiszamthatjuk a Poynting-vektort S = E H keplettel. Figyeln
unk kell, hogy itt mar a komplex kifejezesek valos reszet kell bernunk. Az x es y
komponens:
1
(Ey Hz Ez Hy ) =

1
Sy = (Ez Hx Ex Hz ) =

Sx =

ky2 kx2 2
E sin(2t 2kz z) sin(2kx x) cos2 (ky y),
4kx 0y
ky2 kx2 2
E0x sin(2t 2kz z) cos2 (kx x) sin(2ky y). (9.85)
4ky

K
onnyen ellen
orizhet
o, hogy ekkor Ey 6= 0, azaz ez egy nem nulla megoldast r le.

107

Ezek egy periodusra vett atlaga nulla. A z komponens kiszamtasa:

1
kz 2
(Ex By Ey Bx ) =
(E + Ey2 ) =

x
 2

kz
2
=
sin2 (t kz z) E0x
cos2 kx x sin2 ky y + E0y
sin2 kx x cos2 ky y .

Sz =

(9.86)

Egy periodusra, valamint a fel

uletre atlagolva
hSz i =

kz
2
2
E0x
+ E0y
.
8

(9.87)

Az energias
ur
useg kifejezese, rogton berva az egy periodusra, valamint a fel
uletre vett
atlagolast




1
1 2
2
2 2
2 2
2
hwi =
(E + E0y ) +
k E + kz E0y + (kx E0y ky E0x )
=
8 2 0x
2 2 z 0x

 2
1
1

2
2
2
2
2
+ kz + kx + ky (E0x
+ E0y
)
(kx E0x + ky E0y )2 .(9.88)
=
2
2
2
16
c
16
Az utolso tag nulla (9.79) miatt. Emiatt
hwi =

1
hSz i
2
2
(E0x
.
+ E0y
)=
2
8c
vcs

(9.89)

Csak
ugy, mint korabban a skhullamok eseten, most is egy reszecskeszer
u energia arams
ur
useget kaptunk, ahol a helyettesto reszecskek sebessege vcs csoportsebesseg.
TM eset
Az elozo esethez hasonloan targyalhato, de most a magneses indukciot erdemes felrni.
Ez ismet legyen egy z iranyban terjedo hullam, az x y skban allohullamokkal. A
hatarfelteteleket kielegto megoldas:

B0x sin kx x cos ky y

B(x, y, z, t) = eit+ikz z B0y cos kx x sin ky y ,
(9.90)
0
ahol 2 = c2 (kx2 + ky2 + kz2 ) a Maxwell-egyenletek miatt, es kx =
tetelek miatt. A div B = 0 egyenlet kovetkezteben
B0x kx + B0y ky = 0.

108

n
,
a

ky =

m
b

a hatarfel-

(9.91)

Az elektromos ter a rot B = c2 t E = i/c2 E egyenletbol kovetkezik:

E(x, y, z, t) =

ic
rot B(x, y, z, t) = eit+ikz z

ic2

kz c2
B0y cos kx x sin ky y

k z c2
B0x sin kx x cos ky y

(ky B0x kx B0y ) sin kx x sin ky y

(9.92)
A div E = 0 es rot E = t B egyenletek automatikusan teljes
ulnek.
Ebben a csatornaban a minimalis frekvencia nem johet az n = 1, m = 0 valasztasbol,
mert ekkor ky = 0, azaz (9.91) miatt B0x = 0, es gy B = 0 lenne. A minimalis
frekvenciahoz n = m = 1 tartozik,
r
1
1
min = c
+ 2.
(9.93)
2
a
b

9.5.2.

Uregrezon
ator

Ha a z iranyt is lezarjuk c tavolsagban, akkor a hatarfeltetelekhez hozzajon meg

Ex (x, y, 0, t) = Ey (x, y, 0, t) = Ex (x, y, c, t) = Ey (x, y, c, t) = 0,
Bz (x, y, 0, t) = Bz (x, y, z, t) = 0.
Ekkor a z iranyban is allohullamok alakulnak ki. A TE esetben

E0x cos kx x sin ky y sin kz z

E(x, y, z, t) = eit E0y sin kx x cos ky y sin kz z ,
0
, ky =
ahol 2 = c2 (kx2 + ky2 + kz2 ) a Maxwell-egyenletek miatt, es kx = n
a
a hatarfeltetelek miatt. A TM esetben

B0x sin kx x cos ky y cos kz z

B(x, y, z, t) = eit B0y cos kx x sin ky y cos kz z ,
0
innen

(9.94)

(9.95)
m
b

B0y kz cos kx x sin ky y sin kz z

Ex
2
Ey = ic eit
.
B0x kz sin kx x cos ky y sin kz z

Ez
(B0x ky B0y kx ) sin kx x sin ky y cos kz z

es kz =

`
c

(9.96)

(9.97)

Az u
ul megmaradni, ezek
regben csak bizonyos frekvenciak kepesek csillapodas nelk
az u
reg sajatfrekvenciai.

109

10. fejezet
Teljes id
ofu
es: az inhomog
en r
esz
gg
megold
asa
Ahogy targyaltuk, a  = f megoldasanak egyik eleme a homogen resz altalanos
megoldasa, amely a hatarfeltetelek figyelembevetelere is alkalmas. A masik eleme az
inhomogen resz egy parcialis megoldasanak megkeresese, megpedig a hatarfelteteleket
is a kenyelem diktalta modon valasztva. A megoldando egyenletet gy a vegtelen terre
terjeszthetj
uk ki.

10.1.

Green-fu
enyek
ggv

A megoldando egyenlet tehat  = f . Ahogyan sztatikaban is tett

uk, az altalanos
forras helyett atter
unk a pontforrasra:
0

x G(t, x; t , x ) = (t t )(x x )

(t, x) =

dt

d3 x0 G(t, x; t0 , x0 )f (t0 , x0 ).

(10.1)
A G megoldast itt is Green-f
uggvenynek hvjuk. Ahogyan korabban is, a jobb oldal t t0
0
uggese miatt G(t t0 , x x0 ).
illetve x x f
Hogy G-t meghatarozzuk, vegezz
unk idobeli Fourier transzformaciot. Fizikailag egy
idoben pontszer
u forras helyett egy oszcillalo forras teret szamtjuk ki. Mivel (t) 1,
valamint t2 2 , ezert
(4 + k 2 )G(, x) = (x),

= kc.

(10.2)

A 4 + k 2 kifejezest nevezik Helmholtz operatornak.

A jobb oldal, valamint a hatarfeltetelek is forgasinvariansak, ezert G is az lesz, azaz
gombi koordinatarendszerben felrva csak r-tol fog f
uggeni. Ezt felhasznalva terj
unk at
110

gombi koordinatarendszerre, es tekints

uk egyelore az r 6= 0 esetet:
1 d2
(rG) + k 2 G = 0,
r dr2

ha r 6= 0.

(10.3)

Ez masodrend
u differencialegyenlet, megoldasai1
GR/A (, r) = C

eikr
.
r

(10.4)

Az aranyossagi tenyezohoz a forrast kell figyelembe venni. Integraljuk a 4G = k 2 G

egyenletet egy gombre a Gauss tetel segtsegevel, kihasznalva, hogy G csak r = |x|
f
uggvenye

Z
I

3
2
2 G 
d x 4G =
d xi i G = 4R
= 4C (ikR 1) eikR =

r r=R
V
V
R
Z
ZR
= 4k 2 dr r2 G(r) 1 = 4Ck 2 dr reikr 1 =
 0

= 4C 1 + (ikR 1) eikR 1.

(10.5)

Ez akkor igaz, ha C = 1/(4). A konstansunk tehat f

uggetlen a k-tol; valojaban ezt
sejthett
uk is, mert az x = 0-nal vegtelen nagy forrassal a Laplace-operator vegtelen
erteke lesz egyens
ulyban, vagyis k erteke nem szamt az aranyossagi tenyezoben. k = 0nal viszont a Laplace-egyenlet Green-f
uggvenye jon be, amely mint a sztatikaban lattuk
1/(4r), azaz az aranyossagi tenyezo 1/(4). Emiatt:
eikr
.
GR/A (, r) =
4r

(10.6)

Hogy a valos idobeli megoldast is megkapjuk, vissza kell Fourier transzformalnunk a

megoldast:
Z
1
d it ir/c
1 
r
e
e
=
t
.
(10.7)
GR/A (t, r) =
4r
2
4r
c

Vagyis az eredeti Green-f

uggvenyek alakja:


|x x0 |
1
0
GR/A (t t , x x ) =
tt
.
4|x x0 |
c
0

(10.8)

Val
oj
aban eleg lenne egy partikul
aris megoldas, de a kenyelem, es a fizikai interpretacio miatt
megtartjuk mindket megold
ast most.

111

A megoldas pedig:
Z



1
|x x0 |
0
R/A (t, x) =
dt
dx
tt
f (t0 , x0 ) =
0
4|x x |
c



Z
1
|x x0 | 0
3 0
f t
,x .
= dx
4|x x0 |
c
0

3 0

(10.9)

Rogton megfigyelhetj
uk, hogy ha a forras idof
uggetlen, akkor a sztatika eredmenyet
kapjuk vissza.

10.1.1.

A Green-fu
enyek fizikai
ertelmez
ese
ggv

Vegy
uk most azt a nem fizikai peldat, mikor a pontforrasunk csak egyetlen pillanatra,
egyetlen helyen villan fel egysegnyi erosseggel, azaz f (t, x0 ) = (t)(x0 ). Ekkor


1
|x|
R (t, x) =
t
.
(10.10)
4|x x0 |
c
Ez a megoldas csak t > 0-ra nem nulla, es ott is csak egy r = ct gombfel
uleten: azaz
egy kifuto gombhullamfrontot kapunk. Mivel r-be csak kesve erkezik a felvillano forras
jele, ezert azt a megoldast keso, retardalt megoldasnak hvjuk, es GR neve retardalt
Green-f
uggveny. Hogy a sztatikahoz hasonlo kepletet kapjunk, jelolhetj
uk


Z
|x x0 | 0
[f (t, x0 )]x ret
,x
. (10.11)
[f (t, x0 )]x ret = f t
R (t, x) = d3 x0
c
4|x x0 |
Ha egy forras t > 0-n u
zemel, es megadjuk a kezdeti felteteleket, akkor a megoldas
Z
[f (t, x0 )]x ret
(t, x) = 0 (t, x) + d3 x0
,
(10.12)
4|x x0 |
ahol a 0 (t, x) olyan szabad megoldas, amely a t = 0 pontban a kezdeti felteteleket
szolgaltatja.
Ha ugyanezt az A Green-f
uggvennyel akarjuk megcsinalni a felvillano pontforrasra a
kovetkezo megoldast kapjuk:


1
|x|
t+
.
(10.13)
A (t, x) =
4|x x0 |
c
Ez a megoldas t > 0-ra nulla, es t < 0-ra is csak egy r = ct gombfel
uleten k
ulonbozik
nullatol. Ezert egy befuto gombhullamfrontot kapunk. A megoldas megelozi a forras
felvillanasat, ezert ezt a megoldast elorehozott, avanzsalt megoldasnak, a GA Green
f
uggvenyt avanzsalt Green-f
uggvenynek hvjuk. Az ertelmezes: ha egy forras t < t0 -ig
u
zemel, es megadjuk a ter erteket t = t0 -nal, akkor a korabban merheto ter:
(t, x) = 0 (t, x) + A (t, x).
112

(10.14)

10.2.

Lokaliz
alt, oszcill
al
o t
olt
esrendszerek tere

Elektrodinamikaban, Lorentz mertekben, ha kezdetben a potencialok = A = 0 voltak,

akkor a retardalt megoldasok
Z
0
0
%
1
3 0 %(t |x x |/c, x )
(t, x) =
 =
dx
0
40
|x x0 |
Z
J (t |x x0 |/c, x0 )
0
d3 x 0
A = 0 J A(t, x) =
4
|x x0 |
(10.15)
Legyen most J (t, x) = J(x)eit . A toltesmegmaradas merlegegyenlete miatt %
eit , es gy minden megoldas eit . Ekkor az idoderivalt helyettestheto i szorzoval.
Lorentz mertek eseten
0 = div A +

i
1
t = div A + 2
2
c
c

(t, x) =

ic2
div A(t, x).

(10.16)

Ezert eleg csak a vektorpotencialt meghatarozni, megpedig a (10.15) keplet alapjan:

Z
Z
0 i(t|xx0 |/c)
ik|xx0 |
0
0 eit
3 0 J (x )e
3 0
0 e
A(t, x) =
dx
=
d x J (x )
.
(10.17)
4
|x x0 |
4
|x x0 |
Itt is bevezett
uk a k = c jelolest, mint a skhullamoknal.
Tegy
uk fel, hogy a forras merete joval kisebb, mint a hullamhossz d  , ellenkezo
esetben az egyes toltesek sugarzasat k
ulon kell kezelni. Ha emellett r  (kozelzona),
akkor elso kozeltesben elhanyagolhatjuk a retardalast, es a kvazistacionarius esetet kapjuk vissza. Ahogyan r , egyre bonyolultabb lesz a ter.
r  esetben (tavolzona, hullamzona vagy sugarzasi zona) a megoldas ismet leegyszer
usodik. Itt ugyanis eleg csak azokat a tagokat megtartani, amelyek r eseten
nem t
unnek el. A nevezoben csak a vezeto tagot kell megtartani:
 
1
1
d

+
O
.
(10.18)
|x x0 |
r
r2
Az exponensben azonban
0

|x x | =

r
r2

x02

2xx0

=r

x0
x
12
+O
r

d2
r

x + O
=rx

d2
r


(10.19)

kifejtes miatt a konstans tagot is meg kell tartsuk, hiszen meg vegtelen tavol is megfigyelheto szerepe van. Ekkor
Z
Z
ik(r
xx0 )
0 eit
0 eikrit
0
3 0
0 e
A(t, x) =
d x J (x )
=
d3 x0 J (x0 )eikxx .
(10.20)
4
r
4
r
113

Az r-f
uggo tag egy kifuto gombhullamot r le, amelynek iranyf
uggese lesz az integral
miatt. Megjegyzes: bar itt A(r) 1/r, ez azonban nem a monopolusok jelenletet
mutatja, hanem a sugarzas jele.
Az exponensben szereplo k|x0 | < kd, azaz itt meg sorba fejthet
unk:
Z
0 eikrit
A(t, x) =
d3 x0 J (x0 )(1 ik
xx0 + . . . ).
(10.21)
4
r

10.2.1.

Dip
olsug
arz
as

Az elso tag (10.21)-ben:

0 eikrit
A(t, x) =
4
r

d3 x0 J (x0 ).

A sztatikaban ez a tag elt

unik, itt azonban
Z
Z
Z
Z
3
3
3 0
d xJi = d xJj j xi = d x xi j Jj = d3 x0 xi t % = t pi = ipi ,

(10.22)

(10.23)

ahol pi a dipolmomentum. Innen

A(t, x) =

i0 eikrit
p.
4
r

(10.24)

A kialakulo mezo tehat aranyos a rendszer dipolmomentumaval, pontosabban az

szorzo jelenlete miatt annak valtozasaval. Emiatt ezt a tagot dipolsugarzasnak nevezz
uk.
Hogy az elektromos illetve magneses tereket megkapjuk, derivalni kell a vektorpotencialt. Mivel az 1/r2 tagokat elhagytuk, a derivalas csak az exponensre hat, azaz
j eikr = ik
xj eikr

ik
x,

(10.25)

a derivalas helyettestheto egy vektorral. Emiatt

1
k eikrit
2 eikrit
H=
rot A =
(
x p) =
(
x p)
0
4
r
4c
r

(10.26)

Az elektromos ter a rot B = t E miatt:

E=

ic2
= Z0 H x
,
B = cB x

(10.27)

ahol ismet megjelent a Z0 vakuumimpedancia (l. (9.29) keplet). Az elektromos tererosseg

tehat
Z0 2 eikrit
.
E=
(
x p) x
(10.28)
4c
r
114

A Poynting-vektor
) H = Z0 x
H2
S = E H = Z0 (H x

S = Z0 H 2 .

(10.29)

Az idof
uggeshez a terek valos reszet kell venni, vagyis S cos2 t. Idoatlagban
2
Z0 2
Z0
4 p
S=
H =
2 sin2 .
2
2
2
32 c
r

(10.30)

Sugarzasok eseten szoktak a sugarzas teljestmeny-arams

ur
useget, azaz a Poynting-vektor
nagysagat intenzitasnak nevezni, ezt I-vel is jelolik.
Lathato modon a Poynting-vektor a tavolsaggal fordtott aranyban csokken. Ez azonban azt jelenti, hogy ha egy adott terszogbe kisugarzott teljestmenyt (intenzitast) nezz
uk, akkor tavolsagf
uggetlen eredmenyt kapunk. Ugyanis egy r tavolsagban levo d
latszolagos terszogbe eso fel
ulet nagysaga r2 d, gy kiesik az r2 :
r2 d
dP = S x

dP
r2 .
=Sx
d

(10.31)

Most tehat

dP
Z0
=
4 p2 sin2 .
(10.32)
2
2
d
32 c
A fenti eredmeny abrazolasahoz polar-koordinatarendszert szoktak hasznalni, es felveszik a (R(), ) gorbet, ahol a sugar R() = dP
. Ezt a gorbet lathatjuk 10.1 abran.
d

10.1. abra. Dipolantenna sugarzasi karakterisztikaja

A teljes kisugarzott intenzitashoz (teljestmenyhez) P =
Z

d sin2 = 2

Z1

dx(1 x2 ) =

d dP
. Mivel
d

8
,
3

(10.33)

ezert

Z0
4 p2 .
(10.34)
12c2
Lathatoan a kisugarzott teljestmeny 4 , azaz csak nagy frekvenciakon lehet jelentos.
P =

115

Alkalmaz
as:
Kozepen taplalt d hossz
usag
u egyenes antenna sugarzasa.
Megold
as
A kozepen taplalt megnevezes azt jelenti, hogy kozepen csatlakoztatjuk az

egyenes antennat a fesz

ultsegforrashoz, amit most aramforraskent vesz
unk
figyelembe. Emiatt kozepen az aram nagysaga adott, periodikusan valtozik.
Az antenna legvegen persze nem tud hova folyni az aram, ott tehat az aramerosseg nulla. A legegyszer
ubb interpolalo f
uggvenyt felveve feltessz
uk, hogy
az arameloszlas az antenna menten linearis:


2|z|
it
.
(10.35)
1
I(t, z) = I0 e
d
Ekkor
Z

Zd/2

d xJ (x) = ez

it

dz I(t, z) = 2I0 ez e


Zd/2 
2z
I0 d
ez eit .
dz 1
=
d
2
0

d/2

(10.36)
Mivel (10.23) alapjan az arams
ur
useg integralja ipe
, innen p = iI20 d ez .
Az i fazistolast jelent a kepletben. Emiatt a kibocsatott sugarzas intenzitasa
it

Z0 4 I02 d2
Z0 (kd)2 2 2
dP
2
=
sin =
I sin .
d
32 2 c2 4 2
128 2 0

(10.37)

A teljes kisugarzott teljestmeny

P =

Z0 (kd)2 2 1
I = Rsug I02 ,
48 0
2

ahol Rsug =

Z0 (kd)2
5(kd)2 . (10.38)
24

Vagyis az antenna aramkori szempontbol egy ellenallaskent viselkedik, amely

frekvenciaf
uggo. Ezt nevezik az antenna sugarzasi ellenallasanak. 

10.2.2.

Multipol sug
arz
asok

Az masodik tag (10.21)-ben:

0 eikrit
A(, x) =
4 r

Az integral egy ketindexes mennyiseget ad:

Z
Mij = d3 xxi Jj
116

d3 x0 (ik
xx0 )J (x0 ).

(10.39)

i0
k
xi Mij .
4

(10.40)

Aj =

M antiszimmetrikus resze a magneses dipolmomentum (l. (5.37))

Z
1
mi = ijk d3 xxj Jk .
2

(10.41)

A szimmetrikus resz most nem nulla:

Z
Z
Z
Z
Z
3
3
3
3
d xxi Jj = d xxi Jk (k xj ) = d xxj k (xi Jk ) = d xxj Ji d3 xxi xj div J ,
(10.42)
azaz


Z
Z
Z
Z
i
3
3
3
3
2
d x(xi Jj + xj Ji ) = d xxi xj div J = t d x%xi xj =
Qij + ij d x%x .
3
(10.43)
ahol bevezett
uk ez elektromos kvadrupol tenzort (3.185) alapjan. Emiatt:


Z
i0 eikrit
ik
ik
3 0
0
02
Aj (t, x) =
Qji xi
xi d x %(x )x .
(10.44)
k
xi ijk mk
4
r
6
6
Az utolso tag tiszta gradiens, hiszen xi f (r) = i F (r), ahol F 0 = f . Emiatt ennek
rotacioja nulla, gy elhagyhato (mas szoval mertektranszformacioval kik
uszobolheto). A
tobbi jaruleka:
A(t, x) =

i0 eikrit
0 2 eikrit

mx
Q
x.
4c
r
24c
r

(10.45)

Az elso tag a magneses dipolsugarzas, a masodik az elektromos kvadrupolsugarzas keplete. A magneses dipolsugarzas az elektromos keplettel teljesen analog, csak p m
x/c
modon kell az erossegeket helyettesteni. Az elso ket rend osszege tehat:


i0 eikrit
0 2 eikrit
1

A(t, x) =
Q
x.
(10.46)
p+ mx
4
r
c
24c
r
A tererossegek


1
i 3 eikrit
2 eikrit
1
p+ x
(m x
)
Q
H=
rot A =
x
x
x.
0
4c
r
c
24c2
r
,
E = Z0 H x
Z0
H 2 hSi =
|H|2 .
S = Z0 x
x
(10.47)
2
A szogeloszlas bonyolult, azonban a teljes kisugarzott teljestmeny kiszamthato, mert a
vegyes tagok kiesnek a terszogintegralas soran; pl.:
)] = (
(m
(p m).
(
x p)[
x (m x
x p)[m x
x)] = x
117

(10.48)

R
Terszogintegralas utan d
x = 0. A magneses dipolsugarzas szogeloszlasa ugyanaz,
mint az elektromos dipole, azaz a teljestmenye is ugyanaz. Az elektromos kvadrupol
esete bonyolultabb, de a vegeredmeny:


Z0 4
m2
Z0 6
2
P =
p + 2 +
Tr Q2 .
(10.49)
2
4
12c
c
1440c
Lathatoan a magneses dipol illetve elektromos kvadrupol sugarzasok 1/c2 -tel elnyomott
korrekciot adnak, osszhangban a d/ sorfejtessel (hiszen d/ = d/(2c), es d belemegy
a multipolmomentum definciojaba).

118

11. fejezet

Altal
anos mozg
ast v
egz
o t
omegpont
sug
arz
asa
A fenti analzis akkor jo, ha d  . Ha ez nem all fenn, akkor az elemi osszetevok
sugarzasat egyesevel kell figyelembe venni, es azok sugarzasat interferaltatni kell.

11.1.

Li
enard-Wiechert potenci
alok

Most egyetlen mozgo ponttoltes teret szamoljuk ki. Ennek toltes- illetve arams
ur
usege:
%(t, x) = q(x (t)),

J (t, x) = qv(t)(x (t)).

(11.1)

Hasznaljunk Lorentz merteket, ekkor

(t, x) =

%
,
0

A(t, x) = 0 J (t0 , x0 ).

(11.2)

Eloszor szamoljuk a skalarpotencialt, azzal analog lesz a vektorpotencial szamolasa.

Hasznaljuk a dAlambert operator Green-f
uggvenyenek (10.9) kepletbeli alakjat, es integraljunk a terf
uggesre:


Z
q
1
|x x0 |
3 0 0
0
0
0
(t, x) =
d x dt
(x (t )) t t +
=
40
|x x0 |
c


Z
q
1
|x (t0 )|
0
0
=
dt
t t+
=
40
|x (t0 )|
c


Z
q
|x (t0 )|
0
0
=
dt t t +
,
(11.3)
40 R
c
ahol
R = x (t),

|x (t)|
t = t
c
119

c(t t) = R.

(11.4)

Vagyis t a Dirac-delta argumentumanak megoldasa, fizikailag az az idopont, ahonnan

indulo fenyjel x-et t-ben eri el. Megkovetelve a retardalast, azaz t < t feltetelt, a megoldas
egyertelm
u, ha a reszecske sebessege kisebb mint c. A t0 -re vonatkozo integralasnal u
j
valtozot bevezetve
u = t0 t +
ezzel
Z

|x (t0 )|
c

u
v(x (t0 ))
,
=
1

t0
c|x (t0 )|

(11.5)


 Z
|x (t0 )|
0
dt t t +
) = du
c

1
1
1
=
,
(u) =
0
Rv

v(x (t ))
1

R
1
1
Rc
c|x (t0 )|
(11.6)
ahol = v/c. Ezt visszarva, osszefoglalva:
0

(t, x) =

1
q
,

40 R 1 R

ahol R = x (t),

R(t)
t = t
,
c

t),
v = (

v
.
c
(11.7)

A fenti levezetessel teljesen analog modon

A(t, x) =

0 q
v
.

4R 1 R

(11.8)

A skalar potencial keplete nagyon hasonlt a ponttoltes sztatikus potencialjahoz. Az

egyik k
ulonbseg, hogy a ponttoltesnek a latszolagos helyehez viszonytott tavolsagot kell
felvenni, vagyis ahonnan a sugarzasa megerkezik (nyilvan a fenye is akkor jon hozzank,
gy ez valoban a latszolagos helye): emiatt lesz R a nevezoben. A masik k
ulonbseg az
nevezo. Ez valojaban a dt/dt hanyados, hiszen u = 0 esetben
expliciten fellepo 1 R
u/t0 ennek reciprokaba megy at (l. meg (11.10)).
Az elektromos es magneses tererossegek kiszamolhatok a
E = t A,

H=

1
rot A
0

(11.9)

kepletekbol. A derivalasok azonban nem egyszer

uek a bonyolult retardalasi kepletek

120

miatt. A felhasznalhato azonossagok

Ri
R

= vi (t),
= Rv
t
t

1 R t
1
t
t t =
=1
= 1 R
,

t
c t t
t
t
1 R



R
t
1 R R t
t
Ri
t
=
+
= + R

=
,
xi
c xi
t xi
c
xi
xi
Rc Rv
Ri
t
vi Rj
= ij vi
= ij +
xj
xj
Rc Rv


1 Ri
Rv
Rj
R
j 1 +
= Ri
=R
=
.
(11.10)
xj
R xj
Rc Rv
R R
Ezek felhasznalasaval kaphato (reszleteket l. 16 f
uggelekben) az elektromos tererossegre
E(t, x) =

[(R
) a]

q
q0 R
R
2
+
,
(1

)
3 4R
3
40 R2
(1 R)
(1 R)

(11.11)

es a magneses tererossegre:
H(t, x) =

1
R E(t, x).
Z0

(11.12)

E-ben az elso tag nem f

ugg a gyorsulastol, es a tavolsagf
uggese 1/R2 . Emiatt ez a
tag a Coulomb potencial altalanostasakent foghato fel. A masodik tag a gyorsulastol
f
ugg, ez felelos a sugarzas lerasaert. Ez aranyos a gyorsulassal: vagyis a gyorsulo toltes
sugaroz!
A H egyszer
u alakja miatt konnyen felrhato a Poynting-vektor:
S =EH =

11.2.

1 2
RE .
Z0

(11.13)

A sug
arz
as dip
ol ko
ese
zelt

Ha a mozgas sebessege joval kisebb a fenysebessegnel v  c, akkor a 0 kozeltest

hasznalhatjuk. A v  c a fenyjel peridodusidejevel megszorozva d  kifejezesbe megy
at, ahol a d a mozgo toltes altal megtett u
t. Emiatt az oszcillalo toltesrendszerek d/
kifejtese valojaban v/c, azaz szerinti kifejtes is egyben. A = 0 eset a vezeto, dipol
kozeltesnek felel meg.
Messzirol figyelve a mozgo toltest, mivel a toltes csak keveset mozdul el, R r
kozeltest hasznalhatjuk. A sebesseg szamtasanal a retardalast meg meg kell tartanunk,
121

vagyis ekkor a vektorpotencial:


0 q 
, A(t, x) =
v
.
4r tr/c

(11.14)

A sugarzas szamtasanal a vezeto 1/r tagot akarjuk megtartani. Ezert a derivalasoknal

az 1/r-re nem kell hatnunk, vagyis csak a retardalas miatt lehet erteke a terderivaltaknak
is:

r
r
x
r
r
(11.15)
f (t ) = (t )t f (t ) = t f (t ).
c
c
c
c
c
Ezert a magneses indukcio


0 q
)
B = rot A =
(a x
.
(11.16)
4rc
tr/c
Az elektromos tererosseghez:
E
0 q
) x

= c2 rot B =
(a x
t
4r

E=

0 q
) x
= Z0 H x
.
(a x
4r

(11.17)

Ez megegyezik a sugarzas (11.11) kifejezeseben a R r es  1 kozeltesnek.

A sugarzas Poynting-vektora:
H2 = x

S = E H = Z0 x

Z0 q 2
a2 sin2 ,
16 2 r2 c2

(11.18)

innen megkaphatjuk a kisugarzott teljestmenyt a terszog f

uggvenyeben (l. (10.31)):
Z0 q 2 2
dP
=
a sin2 .
d
16 2 c2

(11.19)

A teljes kisugarzott teljestmenyt pedig a

P =

Z0 q 2 2
a
6c2

(11.20)

Larmor-keplet rja le, a v/c kifejtes vezeto rendjeben. Ez a keplet teljesen analog a (10.34)
keplettel, hiszen ha p = qx0 eit alak
u, akkor 2 p t2 p qa, es ennek a negyzetet
tartalmazza (10.34). A 2-es faktor k
ulonbseg a periodusra vett atlagolas kovetkezmenye.
Alkalmaz
as:
Mekkora egy korpalyan nemrelativisztikusan mozgo toltes kisugarzott teljestmenye?

122

Megold
as
Korpalya eseten a = r 2 , ahol a korfrekvencia. Emiatt
P =

Z0 q 2 r2 4
Z 0 q 2 c2  v  4
=
.
6c2
6r2 c

(11.21)

Relativisztikus sebessegekre a keplet modosul (l. kesobb).

Ezt a kepletet megkaphatjuk u
gy is, hogy a kormozgast ket (faziskesessel elindtott) oszcillalo dipol osszegenek tekintj
uk, es hasznaljuk a (10.34) kepletet.


11.3.

Egyenesvonal
u egyenletes mozg
ast v
egz
o test
sug
arz
asa

Most vizsgaljuk meg a teljes Lienard-Wiechert potencialokat a legegyszer

ubb esetben, az
egyenesvonal
u egyenletes mozgast vegzo test esetere.
Legyen a megfigyelesi pont x = (x, 0, 0), a toltes pedig a z tengely menten mozogjon
(t) = (0, 0, vt). (11.7) alapjan sz
ukseg
unk van a kovetkezo mennyisegekre:
R = x (t) = (x, 0, v t),

(11.22)

ahol c(t t) = R, azaz

p
c(t t) = x2 + v 2 t2
ahol bevezett
uk a

t =


1p 2
x + 2 v 2 t2 ,
t
c

1
1
=p
=r
1 2
v2
1 2
c

(11.23)

(11.24)

kifejezest. Ezzel
R R = c(t t) +

v2
c
1p 2
t = ct 2 t =
x + 2 v 2 t2 .
c

(11.25)

Veg
ul
(t, x) =

p
,
40 x2 + 2 v 2 t2

Az (t, x) =

123

0 q
v
p
4 x2 + 2 v 2 t2

(11.26)

Az elektromos tererosseghez kell

Rv
= R (t t)v = (x, 0, vt)
c

E=

2
40 (x + 2 v 2 t2 )3/2

x
0 .
vt
(11.27)

A magneses tererosseghez

x
0
0
x
1
1
1
0 0 = vx(t t) = vx ,
R
R
c
v t
0
0
vt
azaz

(11.28)

H=

q
4 (x2 + 2 v 2 t2 )3/2

0
vx ,
0

(11.29)

hiszen c0 = 1/Z0 . v = 0-ra visszakapjuk a szokasos sztatikus megoldast. A retardalas

hatasa azonban az, hogy az ekvipotencialis fel
uletek eltolodnak. Ha z = vt jelolest
hasznalunk, akkor a =konstans fel
ulet rhato u
gy, mint
p
x
2
(11.30)
ahol
x0 = = x 1 2 < x.
x0 + z 2 = r2 = konstans,

Az ekvipotencialis fel
uletek tehat nem gombok! A fenti kifejezes egy, a haladas (z)
iranyban ellaptott ellipszis egyenlete, es a nagytengely es kistengely aranya . Ez olyan,
mintha a haladas iranyaban mert tavolsagok osszementek volna.
Az elektromos tererosseg nagysaga x = 0, z = r illetve x = r, z = 0 esetben
E(x = 0, z = r) =

q
(1 2 ),
40 r2

E(x = r, z = 0) =

q
1
p
,
2
40 r
1 2

(11.31)

vagyis nagy k
ulonbsegek lehetnek 1, azaz fenysebesseg kozeleben. A tererosseg c
eseten lenyegeben a mozgasra meroleges skban erzekelheto.
A fenti pelda azert fontos, mert ha atter
unk egy olyan vonatkoztatasi rendszerre,
amely a toltessel egy
utt mozog, akkor az ekvipotencialis fel
uletek gomb alak
uak kell
legyenek. Emiatt a mozgo vonatkoztatasi rendszerre valo atteres kozben a hosszak nagysagat is modostani kell, ami idegen a klasszikus elkepzelesektol, ahol ezt az atterest az
egyszer
u z 0 = z vt es t0 = t a Galilei transzformacioval vegezz
uk. Vagyis a Maxwellegyenletek nem invariansak a Galilei-transzformaciora: helyette valami mas transzformacios szabaly kell, amit Lorentz rt fel eloszor: ezek a Lorentz-transzformaciok. Errol
kesobb lesz szo.

124

11.4.

Sug
arz
as sz
ogeloszl
asa

Most vizsgaljuk a (11.11) egyenletek sugarzasi reszet, azaz a gyorsulassal aranyos tagokat,
es szamoljuk ki a kibocsatott sugarzas szogf
uggeset. Ehhez a Poynting-vektor (11.13)
kepletebe a tererosseg megfelelo tagjat kell behelyettesten
unk.
Azonban, ellentetben a multipolus-sorfejtessel, itt most nem mindegy, hogy milyen
megfigyelo szerinti eloszlast vessz
uk. Szokasosan a szogeloszlasnal a mozgo reszecske
szerinti szogeloszlast szoktak szamolni. Ez azt jelenti, hogy olyan koordinatarendszert
valasztunk, ahol (t) = 0, ekkor R = x. A Poynting-vektorbol a rogztett megfigyelo
altal idoegysegenkent eszlelt energiat kapnank meg. Ha a mozgo reszecske altal idoegysegenkent kisugarzott teljestmenyre vagyunk kvancsiak, akkor a kisugarzas idejet kell
figyelembe venni, nem az eszleles idejet:
dP =

dE dt
dE
(1 R),

=
= R2 d RS
dt
dt dt

(11.32)

azaz a keresett szogeloszlas:

2
Z0 q 2 [
x ((
x ) )]
dP
=
.
)5
d
16 2
(1 x

(11.33)

Ket specialis esetet nez

unk meg.
vagyis egy dimenzios gyorsulasrol van szo, akkor a szamlalo
Ha k,
=x

(
(
x
x )
x)
v
= cos . Ezzel
ahol x

2
2 = 2 (
2 = a sin2 ,
[
x ((
x ) )]
x)
c2
(11.34)

dP
Z0 q 2 a2
sin2
=
.
d
16 2 c2 (1 cos )5

(11.35)

Ha = 0, akkor visszakapjuk a dipolsugarzas szogeloszlasat. Altal

anos -ra a
sugarzas a sebesseg iranyaba tolodik, l. 11.1/a abra. Nagy sebessegek eseten
1, ezert (11.24) alapjan 1 = (1 2 )/(1 + ) 1/(2 2 ). Ekkor a
kis szogek dominalnak, vagyis kozelthetj
uk sin es cos 1 2 /2, azaz
2
2
1 cos (1 + () )/(2 ), innen
P

2Z0 q 2 a2 8
()2

.
2 c2
(1 + ()2 )5

Ez azt jelenti, hogy a maximum max

Pmax 8 .

1
2

125

(11.36)

kor
ul talalhato, a maximalis teljestmeny

a.

b.

11.1. abra. Sugarzasok szogeloszlasa: a. egy dimenzios gyorsulas, a sebesseg es a gyorsulas iranya is x b. korpalya, a sebesseg iranya meroleges a gyorsulasra.
Ha v a, akkor a szamlaloban
= (
(1
x
((
),
x
x ) )
x )(
x)
azaz

2
(
x)
2 = ()
2 (1 x
)2
[
x ((
x ) )]
.
2

es a
egymasra meroleges: valasszuk az elsot a z tengelynek, a masodikat
Most v
az x tengelynek, vagyis
a
x = a sin cos .
x = cos ,

(11.37)
= ez ,
= ex ,
c
c
Ezzel


Z0 q 2 a2
1
sin2 cos2
P =
1 2
.
(11.38)
16 2 c2 (1 cos )3
(1 cos )2
Az eloszlas k
ulonbozo nezetei a 11.1/b-d. abrakon lathatok. A sugarzas itt is a
sebesseg iranyaba tolodik. Kis szogek eseten ha cos = 1:
P
A maximum itt is max

Z0 q 2 a2 6 (1 ()2 )2

2 2 c2
(1 + ()2 )5

szognel talalhato Pmax 6 .

126

(11.39)

A teljes kibocsatott teljestmenyhez ki kell integralni a teljes terszogre a (11.33) kifejezest. Az integral eleg bonyolult, de elvegezheto. Az eredmeny:
P =

Z0 q 2 6 2
(a ( a)2 ),
6c2

(11.40)

ahol = (1 2 )1/2 . Osszehasonl

tva a (11.20) keplettel, lathato, hogy 2 = v 2 /c2 -es
korrekciokat kapunk, ahogyan vartuk is. Az integral bonyolultsaga ellenere a vegkeplet
igen egyszer
u valojaban megkaphatjuk a Maxwell-egyenletek szimmetriatulajdonsagait
hasznalva, l. kesobb.
Specialis esetkent vizsgaljuk meg a korpalyan mozgo test esetet. Ekkor v a. A test
akkor is gyorsul, ha egyenletes sebesseggel mozog a korpalyan, ez a szinkrotronsugarzas.
Legyen a gorb
uleti sugar r, ekkor
v a = va

4 c4
1 2 4 r2
a ( a) = 2 a = 2 = 2 2 .

r
2

(11.41)

Ezzel

Z0 q 2 c2
()4 .
(11.42)
6r2
Ezt osszehasonltva (11.21) keplettel, a k
ulonbseg a 4 faktor megjelenese. Ezt az egyenletet felrhatjuk a reszecske impulzusaval is, hiszen E = m0 c2 es = pc/E miatt
= p/(m0 c):

4

4
2 2
p
E
Z0 q 2 c2
vc Z0 q c
P =

,
(11.43)
6r2
m0 c
6r2
m 0 c2
P =

ahol az utolso alak az ultrarelativisztikus sebessegekre vonatkozik. Egy fordulat alatt

elszenvedett veszteseg energiaban az ultrarelativisztikus tartomanyban (tper 2r/c):
Z0 q 2 c
E =
3r

E
m 0 c2

4
.

(11.44)

Ez igen nagy lehet, k

ulonosen, ha m0 kicsi. A CERN LEP2 gyorstojaban E 60GeV
energias elektronnyalabnal E/m0 c2 = 1.2 105 , ezzel fordulatonkent 300M eV veszteseg
volt valojaban ez a legfontosabb ok, hogy miert nem lehet nagyobb energias elektronpozitron gyorstot epteni.
E csokkentesehez adott energia mellett vagy nagyobb sugar kell, vagy nagyobb m0 .
Emiatt a mai gyorstok mar hatalmas meret
uek (CERN: 27 km-es (kb 4.3 km sugar
u)
gy
ur
u), es elektron helyett protonokat vagy nehezionokat gyorstanak (LHC). Ekkor a
sugarzasi veszteseg (me /mp )4 6 1014 faktorral kisebb, altalaban elhanyagolhato.
Lehet, hogy a sugarzast akarjuk hasznalni, pl. anyagvizsgalatra, ekkor a sugarzasi
veszteseg novelese a cel. Ehhez az elektronnyalabot hullamzo palyara kenyszertik (undulator).
127

11.5.

Sug
arz
as spektruma

A sugarzo test altal kibocsatott sugarzast annak alapjan is vizsgalhatjuk, milyen frekvenciaj
u osszetevoi vannak, vagyis ha egy spektrometert helyezek a sugarzas u
tjaba, akkor
az valamely frekvenciatartomanyban mekkora kimeno intenzitast eszlel.
Gondoljuk eloszor vegig, mit is mer a spektrometer. Ha a sugarzas teljes idof
uggeset
Fourier-transzformaljuk, akkor idof
ugges helyett frekvenciaf
uggest kapunk. Azonban a
spektrometer csak veges ideig mer, vagyis nem a Fourier-spektrumot dolgozza fel teljesen. Ugyanakkor azokra a modusokra, amelyekre erzekeny, nagyon hossz
u, vegtelennek
tekintheto a meresi ideje. Mindezek alapjan u
gy gondolhatunk a spektrumra, hogy a sugarzas intenzitasanak idof
uggeset ket reszre osztjuk, egy lass
u es egy gyors reszre, aztan
a gyors reszen Fourier-transzformaciot vegz
unk el. Ezek utan kaphatunk egy idof
uggo
spektrumot.
Most tehat a spektrometer altal eszlelt sugarzas teljestmenyet kell figyelembe venn
unk. A bejovo intenzitast u
gy rjuk fel, hogy

[(R
) ]
qZ0 R
3
4
(1 R)
(11.45)
(itt tehat hianyzik az extra 1 R faktor a (11.33) egyenlethez kepest). A spektrometerbe beerkezo osszenergia, vegtelennek tekintve a meresi idot:
1 2 2
1 2
dP
=
R E (t) =
C (t)
d
Z0
Z0

C(t) = RE sug (t) =

1
dW
=
d
Z0

dt C 2 (t).

(11.46)

Fourier-transzformalva a fenti kifejezest, es felhasznalva, hogy C(t) valossaga miatt

C() = C (), kapjuk
dW
1
=
d
Z0

d
1
|C()|2 =
2
Z0

d |C()|2 .

(11.47)

Innen beazonosthatjuk az adott frekvenciatartomanyban eszlelheto teljestmenyt (intenzitast):

d2 P
1
=
|C()|2 .
(11.48)
dd
Z0
Felrhatjuk E-t illetve C-t polarizacios iranyok szerint:
C = e1 C1 + e2 C2
ezzel

C1,2 = e1,2 C,

1
d2 P
=
|C1 ()|2 + |C1 ()|2 ,
dd
Z0
128

(11.49)

(11.50)

a ket tag a ket polarizacios irany f

uggetlen jaruleka.
A konkret alakbol

Z


Z0 q
it R [(R ) ] 
C() =
dt e
=

3
4
(1 R)
t=tR(t)/c
=

Z0 q
4

dt0 ei(t +R(t )/c)

[(R
) ]
R
,
2
(1 R)

(11.51)

ahol alkalmaztuk a t = t u
j valtozora valo atterest.
Ha eleg messze van a megfigyelesi pont, akkor a dipol kozeltesnel latott atalaktasok
alkalmazhatok:
x
,
.
R = |x | r x
mashol
R
(11.52)
0

Ekkor:
Z0 q
C() =
4

dt0 ei(t + c

(t0 )
x
)
c

[(
x
x ) ]
.
)2
(1 x

(11.53)

Hasznalhatjuk a kovetkezo azonossagot

"
#

[(
(
x
x ) ]
d x
x )
=
)2

(1 x
dt
1x

(11.54)

Mivel az exp(ir/c) fazisfaktor kiesik |C()|2 -bol, ezert a lenyeges reszre rhatjuk
"
#
Z

Z0 q
x

(
x

)
d
C()
.
(11.55)
dtei(tx(t)/c)

4
dt
1x

Ez az alak jol mutatja, hogy csak onnan jon sugarzas, ahol gyorsul a reszecske.
Egy polarizaciora valo vet
ulet ex = 0 miatt

Z
+ (e)(1

)
Z0 q
(e)(
x)
x
dtei(tx(t)/c)
.
(11.56)
eC() =
2
)
4
(1 x

11.5.1.

Szinkrotronsug
arz
as spektruma

Kormozgas eseten a korpalya skja legyen az xy sk, a sugara %, a korfrekvencia

= v/%

sin
t
cos
t
sin
t

t
t , =
t ,
= % cos
= sin
cos
0
0
0

cos
0
sin
= 0 , ek = 1 , e = ek x
= 0 .
x
(11.57)
sin
0
cos
129

Ekkor
= % cos sin
= cos cos
=
x
t,
x
t,
x
cos sin
t,

ek = sin
t, ek =
cos
t,
e = sin cos
t,
e =
sin sin
t,
(11.58)
vagyis
Z0 q

ek C() =
4

dt ei(t c cos sin t)

cos
t cos
,
(1 cos cos
t)2

Z0 q
sin
e C() =
4

dt ei(t c cos sin t)

sin
t
.
(1 cos cos
t)2

(11.59)

1 eseten a sugarzas csak vekony, 1/ szogben erkezik, vagyis idoben felbontva

rovid idej
u sugarzast kapunk. Ekkor van ertelme a spektralis felbontasnak. Ha
t  1
2
a relevans tartomanyban, akkor sin x x es cos x 1 x /2 vezeto rendjenek helyettestessel cos = 1-nel kapjuk (vegy
uk eszre, hogy
%/c = ):
Z0 q

(1 )
ek C()
4

2 t2
1+
2

Z0 q 3 (1 )4
=

Z
du 

Z0 qa3
=
2

du

2 =

eiu
2 2 (1 )3
+ u2

eiu
a +u

eit(1)

dt 

2 2

2 =

Z0 q
(a + 1)ea ,
4

(11.60)

ahol bevezett
uk az a2 = 2 (1)
jelolest, es felhasznaltuk a korabban latott 1

2
1/(2 2 ) kozeltest a 1 kozeleben. A fenti alak mutatja, hogy az integral annal az c
frekvencianal fog levagni, ahol a 1, azaz
c2 (1 )3
1

c
3 .
3/2
(1 )
%

(11.61)

Ezt heurisztikusan is megerthetj

uk: a sugarzas szoge 1/, a sebesseg c, vagyis az az
ido, amg a sugarzast latom: t0 = /
%/(c). Mivel azonban a forras a megfigyelo
fele mozog, a jel elso es hatso ele kozott levo tavolsag ct0 vt0 , vagyis a kozt
uk eltelt
ido t = t0 (1 ) t0 / 2 %/(c 3 ). Fourier-terben az ennek megfelelo frekvencia
c 3 c/%.
130

12. fejezet
Elektrom
agneses hull
amok sz
or
asa
A sugarzas eddigi vizsgalatat lerhatjuk u
gy, hogy eloszor a forrasmentes sugarzast nezt
uk, aztan megertett
uk, hogy a sugarzas forrasa a gyorsulo toltes. Itt tovabb mehet
unk,
es megkerdezhetj
uk, miert gyorsul a toltes? Ennek egy lehetseges oka az, hogy elektromagneses hullam tere gyorstja. Vagyis ekkor egy beerkezo elektromagneses hullam
tolteseket gyorst, azok viszont sugaroznak. Ez a folyamat az elektromagneses hullamok
szorasa. Ezzel foglalkozunk most.
Legyen a bemeno hullam monokromatikus skhullam:
E be = e0 E0 eit+ikx ,

H be =

1
k E be .
Z0

(12.1)

Ez eler egy kismeret

u anyagdarabot, annak tolteseit gyorstja, ezek sugaroznak, kialaktva a szort teret. Miutan az anyagdarab kis meret
u, feltehetj
uk, hogy a sugarzasa
gombhullam. Ennek megfeleloen a teljes elektromos, illetve magneses ter
E = E be + E szort ,

E szort = Aszort

eikr
,
r

H=

1
k E.
Z0

(12.2)

Hogyan jellemezheto a szoras? Lehetne szort teljestmeny/bemeno teljestmeny, azonban a szort teljestmeny f
ugg a tavolsagtol (gombhullam). Ezert a tavolsagf
uggetlen
jellemzo
egysegnyi terszogbe szort teljestmeny
|r2 dSszort |
d =
=
.
(12.3)
egysegnyi fel
uleten bemeno teljestmeny
|Sbe |
Ennek a mennyisegnek fel
ulet (m2 ) dimenzioja van, a neve szorasi hataskeresztmetszet. A
szort hullamnal megtehetj
uk, hogy csak egy, e vektorral jellemzett polarizaciot vesz
unk
figyelembe. Berva a tererossegeket azt kapjuk, hogy
d
|e Aszort |2
=
.
d
E02
131

(12.4)

A teljes hataskeresztmetszet a teljes 4 terszogbe szort teljestmeny nagysaga egysegnyi

fel
uleten bemeno teljestmeny aranyaban:
Z
d
= d .
(12.5)
d

12.1.

Sz
or
as az anyag egyenl
otlens
egein

A szorocentrumot tobbfelekeppen kezelhetj

uk. Most tegy
uk fel, hogy folytonos anyagmodell
unk van, ahol a dielektromos allando es a permeabilitas helyf
uggo: (x), (x),
es az anyag atlagat jellemzo 0 , 0 (most nem feltetlen
ul a vakuum ertek!) ertekekhez
kepest kicsi az elteres. A szuszceptibilitasokkal felrva
(x) 0
= E  1,
0

es

(x) 0
= M  1.
0

(12.6)

A Maxwell-egyenleteket ekkor forrastag nelk

ul rhatjuk fel
D = 0,

B = 0,

E = t B,

H = t D.

(12.7)

A problema megoldasanak kulcsa, hogy egy olyan mennyiseget tekint

unk, amely homogen anyagban nulla lenne. Ahogy kesobb lathato lesz, az optimalis valasztas:
( (D 0 E)) = (div D) 4D + 0 t B =
1
= 4D + 0 t (B 0 H) + 2 t2 D.
c

(12.8)

Atrendezve:
D = 0 t (B 0 H) ( (D 0 E)),

(12.9)

vagy a szuszceptibilitasokkal kifejezve:

D = 0 0 t (M H) 0 ( (E E)).

(12.10)

Ha a jobb oldal nulla lenne (homogen anyag), megkapnank a szabad hullamegyenletet.

Most a jobb oldal tekintheto a hullamok forrasanak.
Ha a beeso hullam monokromatikus skhullam, akkor az idof
uggese eit , ez lesz
minden ter idof
uggese is. Ekkor az idoderivalt i-val helyettestheto:
(4 + k 2 )D = i0 0 (M H) 0 ( (E E)).

(12.11)

Ezt formalisan meg tudjuk oldani a Helmholtz operator Green f

uggvenye (10.6) segtsegevel:

Z
ik|xx0 | 
1
3 0e
D = D0 +
dx
i0 0 (M H) + 0 ( (E E)) . (12.12)
4
|x x0 |
132

A masodik tag felel meg a szort hullamnak. Tavoli megfigyelo eseten a szokasos kozel x0 kapjuk
tessel elve |x x0 | r x


Z
eikr 1
3 0 ik
xx0
D = D 0 + 0
dx e
i0 (M H) + ( (E E)) . (12.13)
r 4
Ezt leosztva 0 -lal beazonosthatjuk a kifuto gombhullamokat (D/0 ugyan nem teljesen
E, de az elteres
uk csak lokalis, nem kepvisel sugarzast):


Z
1
3 0 ik
xx0
Aszort =
dx e
i0 (M H) + ( (E E)) ,
(12.14)
4
0

Parcialis integralassal a derivalasokat atharthatjuk az eikxx alakra egy negatv elojel

fellepese mellett: emiatt ik
x helyettestessel elhet
unk. Mivel = kc es Z0 = 0 c,
gy


Z
k2
3 0 ik
xx0
+ E x
(E x
) .
dx e
Aszort =
M Z0 H x
(12.15)
4
Ez az egyenlet valojaban egy implicit egyenlet, nem explicit megoldas, hiszen a jobb
oldalon fellepo tererossegek tartalmazzak Aszort -at. Azonban megoldhatjuk szukcesszv
approximacioval:

(1)

(2)

Aszort

E 1, H 1

Aszort

E 2, H 2

...,
(12.16)
a folyamat vege az egzakt megoldas. Ha kicsik a szorocentrumok, akkor a masodik,
harmadik stb. tererossegekhez tartozo korrekciok a tobbszoros szorasok jarulekai
egyre kisebbek. Sokszor megelegedhet
unk az elso korrekcioval (Born-kozeltes). Ekkor a
fenti kepletbe a beeso skhullam (12.1) keplete rhato be:


Z
k 2 E0
3 0 i(kx0 k
xx0 )

+ E x
(e0 x
) .
dx e
M (k e0 ) x
(12.17)
Aszort =
4
E be , H be

Vezess
uk be a
q = k k
x

(12.18)

iqx0

vektort, ezzel az exponens e

alakban rhato. Vegy
uk eszre azt is, hogy itt valojaban
M es E Fourier transzformaltjat szamoljuk ki! Azaz


k 2 E0

+ E (q)
) .
M (q)(k e0 ) x
x (e0 x
(12.19)
Aszort =
4
Adott e kimeno polarizaciora vetteshez e -gal kell szoroznunk; felhasznalva, hogy a(b
c) = b(c a):


k 2 E0

e Aszort =
M (q)(k e0 )(
x e ) + E (q)e e0 .
(12.20)
4
133

Emiatt aztan a differencialis hataskeresztmetszet (12.4) alapjan:

2
dee0
k 4 


e0 )(
=

(q)(
k
x

e
)
+

(q)e
e
q = k k
x.

 ,
M
E
0
d
16 2

(12.21)

Jellegzetessege a k 4 f
ugges.

A polarizacios vektorokat erdemes a kovetkezo modon valasztani: e
0 = e = k x
k

k
= cos . Valasztva
. A normalashoz = 1/ sin , ahol x
k
es e0 = e
0 k, e = e0 x

egy olyan koordinatarendszert, ahol kkz, azaz k = (0, 0, 1), kapjuk

sin
0
1
cos
k
1,
= 0 ,
x
e = e
e0 = 0 ,
ek = 0 ,(12.22)
0 =
cos
0
0
sin
A megfelelo polarizacios vektor szorzatok
k

k
e
e
e0 e = 0,
e0 ek = cos ,
0 e = 1,
0 e = 0,
k k
k

k
e )(
e )(
(k
(k
0 x e ) = e0 e = cos ,
0 x e ) = e0 e = 0,
k

k

ek )(
ek )(
(k
(k
(12.23)
0 x e ) = e0 e = 0,
0 x e ) = e0 e = 1.

Ilyen modon veg

ul is
dk,k
k4
=
|M (q) + E (q) cos |2 ,
d
16 2
d
k4
=
|M (q) cos + E (q)|2 .
2
d
16

(12.24)

Vagyis a szoras soran a fenti modon valasztott polarizaciok nem keverednek.

Ha a bemeno hullam polarizalatlan, vagyis azonos mennyisegben tartalmazza a k
ulonbozo polarizaciok jarulekat, akkor atlagolnunk kell a k
ulonbozo polarizaciok jarulekara:
dk
k4
=
|M (q) + E (q) cos |2 ,
d
32 2
k4
d
=
|M (q) cos + E (q)|2 .
2
d
32

(12.25)

A kimeno polarizaltsag jellemzesere vezess

uk be:
d dk

d .
() = d
d dk
+
d
d

(12.26)

Nyilvan () [1, 1], ha () = 1 akkor teljesen meroleges, ha () = 1, akkor

teljesen parhuzamos a polarizaltsag.
134

Alkalmaz
as:
Kis r sugar
u femgomb szorasi hataskeresztmetszete?
Megold
as
Kis meret
u femgombnel vehetj
uk a beeso hullam teret homogennak. Ekkor a beeso elektromos ter dipolmomentumot hoz letre, melynek erossege (l.
(3.33)) p = 40 r3 E. Ez jellemezheto s
ur
useggel is: P = 40 r3 E(x). Az
elektromos eltolas ezert
D = 0 E + P = 0 (1 + 40 r3 E(x))E

E (x) = 4r3 (x). (12.27)

A femgombot tokeletes diamagnesnek tekintve homogen magneses terben

szinten egy dipol alakul ki m = 2r3 H (l. (5.72) a r = 0 limeszben).
Ez megfelel
B = 0 (H + M )

M (x) = 2r3 (x).

Ezzel az integralok elvegezhetok, es


2


1
d
4 6

= k r e e0 (k e0 )(
x e )
d
2
A k
ulonbozo polarizaciok jaruleka

2
1 4 6 
cos 
d
= k r 1
,
d
2
2 


dk
1 4 6 
= k r cos
d
2

(12.28)

(12.29)

2
1 
.
2

A polarizaciokra osszegzett differencialis hataskeresztmetszet



5
d
4 6
2
=k r
(1 + cos ) cos ,
d
8

(12.30)

(12.31)

a kimeno polarizaltsag
() =

3 sin2
.
5(1 + cos2 ) 8 cos

(12.32)

Ezeket a 12.1 abran lathatjuk. Ket jellegzetessege:

eros visszaszoras: a szort hullam intenzitasa hatrafele a legnagyobb. A
femgombok pora t
ukrozodik.

a polarizaltsag cos = 1/2-nel 1, ekkor csak polarizaltsag marad.



135

12.1. abra. Differencialis hataskeresztmetszet es polarizaltsag femgombon valo szoras

eseten

12.2.

Sz
or
as g
azon
es szab
alyos krist
alyon

Tegy
uk fel, hogy a szorocentrumok igen kicsik az elektromagneses hullam hullamhosszahoz kepest. Ekkor molekularis szinten rhatjuk le a polarizalhatosagot. Itt feltessz
uk,
hogy a magneses polarizalhatosag elhanyagolhato, a molekularis elektron polarizalhatosag pedig mol :
X
E =
mol (x xj ),
M = 0.
(12.33)
j

Ezzel (12.25) alapjan

k4
d
=
|mol |2 |F(q)|2 ,
d
32 2

F(q) =

X
j

eiqxj ,

dk
d
= cos2
.
d
d

(12.34)

Az iranyf
uggo F(q) faktor valojaban az anyageloszlas Fourier-transzformaltja. |F(q)|2 -t
ket szummakent felrva:
X
|F(q)|2 =
eiq(xi xj ) .
(12.35)
ij

Gaz eseten a szorocentrumok veletlenszer

uen helyezkednek el, vagyis az i 6= j jarulekok
kiatlagoljak egymast, ezert marad |F(q)|2 = N , ahol N a szorocentrumok szama. A
terfogategysegre szamolt szorasi hataskeresztmetszet ezert
1 d
k4N
=
|mol |2 ,
V d
32 2

1 dk
1 d
= cos2
,
V d
V d

(12.36)

ahol N = N/V a szorocentrumok s

ur
usege. S
ur
ubb anyagban es nagyobb frekvenciaknal
tehat erosebben szorodast latunk.

136

A teljes differencialis hataskeresztmetszet illetve a polarizaltsag

k4N
1 d
=
|mol |2 (1 + cos2 ),
2
V d
32

() =

sin2
,
1 + cos2

(12.37)

l. a 12.2 abran. Lathatoan cos = 0, azaz a bejovo iranyra merolegesen a legkisebb a

12.2. abra. Differencialis hataskeresztmetszet es polarizaltsag szogf

uggese gazon valo
szoras eseten.
szort feny intenzitasa, es ott teljes a polarizaltsag.
A teljes hataskeresztmetszet (12.5) az osszes iranyra osszegzett differencialis hataskeresztmetszet, vagyis a szort teljes intenzitas:
1
= =
V

d
k4N
d
=
|mol |2 ,
d
6

Z1
mert

8
dx (1 + x2 ) = .
3

(12.38)

Ezt kifejezhetj
uk a toresmutatoval is, hiszen ritka gazra r = 1 + N mol , es n =
1 + N mol /2 (l. Clausius-Mosotti egyenlet, (4.38)), ezzel
=

2k 4
(n 1)2 ,
3N

(12.39)

ez a Rayleigh-szoras formulaja.
A terfogattal normalt teljes szorasi hataskeresztmetszet lerja a beeso feny intenzitasveszteseget: egy dAdx terfogat
u terelemre felrva az ott levo anyag altal kiszort
osszteljestmenyre felrhato
dPszort
= ,
(12.40)
Sbe
ahol Sbe a bemeno teljestmenyaram. A kiszort osszteljestmeny az eredeti hullam intenzitasvesztesege: dPszort = dPbe . Masreszt a terfogatelembe belepo teljestmeny
137

Pbe = dASbe . Emiatt

dPbe dA
= = dAdx
Pbe

d ln Pbe
=
dx

(0)

Pbe Pbe ex .

(12.41)

Legkoron valo szorasra alkalmazva a fentieket

a szoras erossege k 4 , ezert ha a szort fenyt figyelj
uk, ott a nagyobb frekvenciak
dominalnak, vagyis kek az eg
ha a fenyforrast figyelj
uk, ott a nagyobb frekvenciak egy resze mar kiszorodott,
vagyis a lemeno Nap fenye voroses
= /2-nel, vagyis a Napra meroleges iranyban legkisebb a differencialis szorasi
hataskeresztmetszet, vagyis ott a legsotetebb (legmelyebb) az eg
itt teljesen polarizalt a feny, ebbol a Nap iranyat meg akkor is meg lehet hatarozni,
ha nem latszik a Nap.
ha a szorocentrumok s
ur
usege vegtelenhez tartana, de a toresmutato nem lenne 1,
akkor 0, vagyis nem lenne szoras. Az eg kek szne tehat az atomok letezesenek
kozvetett bizonyteka.
A fenti gondolatmenet alkalmazhato akkor is, ha a szorocentrum nem molekula, hanem homogen anyag s
ur
usegingadozasai. A Clausius-Mosotti egyenlet kis s
ur
usegeknel
ervenyes alakjabol az atlagos r = 1 + N mol , azaz az atlagos E = N mol . A szoras
ennek valtozasan tortenik ami N valtozasa miatt lesz. Tehat
N
E
=
E
N

E = E

N
N
= 2(n 1)
,
N
N

(12.42)

ahol az utolso kepletben a toresmutatot hasznaltuk fel. Felteve ismet, hogy nincs magneses szuszceptibilitas, a (12.25) keplet szerint
Z
d
k4
k 4 (n 1)2
2
=
|E (q)| =
d3 xd3 yeiq(xy) N (x)N (y).
(12.43)
d
32 2
8 2 N 2
Ha feltessz
uk, hogy egy V0 tartomanyon t
ul a s
ur
useg fluktuaciok korrelalatlanok, akkor
a hN (x)N (y)i statisztikus atlagra nullat kapunk, ha x y 6 V0 . Emiatt a kettos
integral kifejezeseben az egyik koordinata V0 -t, a masik a teljes V terfogatot futja be.
Legyen N = V0 N , ekkor
1 d
k 4 (n 1)2
2 
=
N V0 .
V d
8 2 N 2

138

(12.44)

Statisztikus fizikabol lehet tudni, hogy hN 2 i = kB T N/, ahol a kemiai potencial.

Termodinamikai osszef
uggesekbol pedig a derivalt atrhato. Veg
ul is azt kapjuk, hogy

2
1 V 
hN i
= N kB T T ,
ahol
T =
,
(12.45)
N
V p 
T

az izoterm kompresszibilitas. Ezzel

k 4 (n 1)2
2k 4 (n 1)2
1 d
=
kB T T .
(12.46)
k
T

=
B
T
V d
8 2
3
Ez a keplet igen hasonlt a Reyleigh-szorasbol kapott (12.39) keplethez. Masodrend
u
fazisatalakulasnal T , ekkor tehat az anyag szorasi kepessege jelentosen felerosodik.
Ez a kritikus opaleszcencia jelensege.
Ha a szorocentrumok nem veletlenszer
uen helyezkednek el, akkor F(q) bonyolultabb
strukt
urat mutat. Pl. kobos racsot veve:
3
X
xj = a
ni ei ,
ni N ,
(12.47)
i=1

emiatt
F(q) =

eiqxj =

3 X
Y

eiqi ani =

i=1 ni

i=1

mivel
N
X

3 sin
Y

sin
eiqan =

n=N

Innen

2N + 1
qa
2
.
qa
sin
2

2Ni + 1
qi a
2
,
qi a
sin
2

(12.48)

(12.49)

2Ni + 1
qi a
2
2
|F(q)| =
.
(12.50)
qi a
sin2
i=1
2
|F(q)|2 majdnem minden
utt O(1), vagyis terfogattal osztva elt
unik a vegtelen terfogati
limeszben. Kivetelt kepeznek azok a helyek, ahol
2`i
, ahol `i N .
(12.51)
qi =
a
Ez a (Bragg-feltetel), ezeken a helyeken eiqi ani = 1, emiatt F(q) = N 2 . Ha a hullam
=
beesesi es visszaverodesi szoge ugyanaz, azaz k
x, akkor q = 2k, es a ki a = `i
feltetelt kapjuk.
Az erostes helyeit figyelve az anyag szerkezetere kovetkeztethet
unk, ez adja a rontgendiffrakcio, illetve az elektronmikroszkop m
ukodesi alapjat. Masreszt a szorasi maximumok frekvenciaf
uggese miatt megfelelo optikai racs alkalmazasaval hasznalhatjuk ezt
az elvet spektrometer szerkesztesere is.
2

3 sin
Y

139

13. fejezet
Cherenkov-sug
arz
as
es
atmeneti
sug
arz
as
Az elektromagneses hullamok vizsgalataban a kovetkezo logikat kovett
uk
szabad elektromagneses hullamok : el. magn. hullamok tererossege, Poyntingvektora, jelensegek: abszorpcio, tores, hullamvezetok
mozgo toltes el. magn. hullamok : Lienard-Wiechert potencialok, tererossegek, szogf
ugges, spektrum
el. magn. hullam anyag
szoras gazon, szabalyos kristalyon

mozgo toltes el. magn. tererosseg

logikusan a kovetkezo lepes.

13.1.

el. magn. hullam: szorasi jelensegek,

anyag

el. magn. hullam:

Cherenkov-sug
arz
as

Most azzal a specialis esettel foglalkozunk, amikor a bemeno reszecske egyenesvonal

u
egyenletes mozgast vegez (reszlegesen) homogen, () dielektromos allandoj
u anyagban
(feltessz
uk, hogy = 0 ).
Teljesen homogen kozegben, azonban frekvenciaf
uggo dielektromos allando mellett
kisse megvaltozik a Maxwell-egyenletek megoldasa a Lienard-Wiechert potencialokhoz
kepest. A toltes- illetve arams
ur
useg egyenesvonal
u egyenletes mozgas eseten: % = q(x
vt) illetve J = qv(x vt). Lorenz-mertekben a potencialokra vonatkozo egyenletek,
egyelore allando mellett:
%
(4 0 t2 ) = ,

(4 0 t2 )A = 0 J .

140

(13.1)

Mivel 0 J = 0 v % , ezert A = 0 v, azaz a vektorpotencial kifejezheto a skalarpotenciallal.

Fourier-transzformacio utan ik, t i. A toltess
ur
useg Fourier-transzformaltja
Z

dxdt eitikx %(t, x) =

dxdt eitikx q(x vt) = q

dt ei(kv )t = 2q( kv).

(13.2)
Emiatt a skalarpotencial egyenlete:
(k 2 0 2 ) =

2q
( kv),

(13.3)

ahonnan

2q ( kv)
v( kv)
,
A(, k) = 2q0 2
.
(13.4)
2
2
k 0
k 0 2
Ebben az alakban mar figyelembe vehetj
uk, hogy a permittivitas f
ugg a frekvenciatol:
().
Az elektromos tererosseg E = t A, innen
(, k) =

E(, k) = ik + iA = i(0 v k) =

( kv)
2iq
(0 v k) 2
.

k 0 2

(13.5)

A magneses indukcio B = rotA, azaz

B = A = i0 k v = 0 v E.

(13.6)

A valos terbeli eredmeny kiszamtasa inverz Fourier-transzformalttal tortenik. Valasszunk

specialis koordinatarendszert (mint korabban a Lienard-Wiechert potencialok kiertekelesenel), ahol v = (0, 0, v), es x = (x, 0, 0). A tererosseg:

Z 3
kx
2iq
d k ikx x
( kz v)

ky
E(, x) =
e
(13.7)
3
2

(2)
kx + ky2 + kz2 0 2
kz 0 v
A kz integral konnyen elvegezheto:
E(, x) =

iq
4 2 v

kx
e

ky
dkx dky
2
2
2
2
/v 0 v
kx + ky + 2 0
v
ikx x

Vezess
uk be
2
2
2 = 2 (1 0 v 2 ) = 2
v
v
141

v2
c2kozeg

(13.8)

!
.

(13.9)

Ha v <kozegbeli fenysebesseg, akkor valos, ellenkezo esetben tisztan kepzetes. Ezzel

Z
Z
kx
kx
ikx x
ikx x
iq
e
e
ky = iq
0 .
E(, x) = 2
dkx dky 2
dkx p
2
2
4 v
kx + ky +
4v
kx2 + 2 v2
v2

(13.10)
A z komponensben fellepo integral:
Z

eikx x
dkx p
=
kx2 + 2

kx x = z
dkx = dz/x


=

cos z
= 2K0 (x),
dz p
2
z + (x)2

(13.11)

az x komponensben fellepo integral

Z

kx eikx x
i
dkx p
=
2
2
x
kx +

Z
dz p

z sin z
z 2 + (x)2

= 2iK1 (x).

(13.12)

Itt Kn a masodfaj
u modostott Bessel-f
uggveny, amely a Bessel-f
uggvenyek analitikus
elfolytatasaval kaphato [8]. Vagyis

iK1 (x)
iq
.
0
E(, x) =
(13.13)
2v v
K
(x)
0

A magneses indukcio (13.6) alapjan

0
q0 K1 (x)
1 .
B = 0 v E =
2
0

(13.14)

A Poynting-vektor:

By Ez
1
1
0 .
S = EB =
0
0
By Ex

(13.15)

Szamoljuk ki a toltes u
tegysegenkenti energiaveszteseget. Ehhez eloszor integraljuk
ki a Poynting-vektort a toltes kor
uli x sugar
u hengerre, amivel megkapjuk az idoegyseg
alatti energiaveszteseget:
Z
dE
2x
=
dzBy Ez .
(13.16)
dt
0

142

Ebbol a sebesseggel szorozva terhet

unk at az u
thossz alatti vesztesegre, azzal viszont az
integralban ter
unk at ido szerinti integralra:
2x
dE
=
dz
0

= xv

x
dtBy (t)Ez (t) =
0

()Ex ()Ez ()

dBy ()Ez () =

Z
= 2xv<

d ()Ex ()Ez (). (13.17)

Helyettests
uk be a korabban kapott kepleteket, veg
ul is kapjuk (Fermi keplete):
dE
q2
= 2 <
dz
2 0

d 2
c


1
1 i x K1 (x) K0 (x).
2 r

(13.18)

Ha v < ckozeg , akkor az i fellepte miatt csak akkor kaphatunk jarulekot, ha r imaginarius.
Ez megfelel annak a kepnek, hogy a kozeg ekkor elnyeli az energiat.
Ha azonban v > ckozeg , akkor 2 < 0, azaz i tisztan valos. Emiatt akkor kapunk
jarulekot, ha r valos! Ilyenkor nem a kornyezetben levo anyag veszi fel az energiat,
hanem az energia kisugarzodik. Valoban, ha nagy x ertekeket nez
unk, akkor a
Bessel-f
uggvenyek kozeltese:
r
x
Kn (x)
e .
(13.19)
2x
Ha imaginarius, akkor a tererossegek egyes frekvenciai valodiidoben exp(i(t
||x) modon valtoznak, azaz kifuto hullamot rnak le, amelyek 1/ x szerint csengenek le.
Az energiaaramlas iranyara kiszamthatjuk a Poynting-vektor komponenseinek aranyat:
s
Sx
Ez
iv
v2
ckozeg
tan =
=
=
= 1 2
cos =
.
(13.20)
Sz
Ex

ckozeg
v
A kifuto hullam iranya tehat mindig ugyanazt a szoget zarja be. Emiatt valojaban
a mozgo toltes felol k
upszer
uen kiindulo hullamot figyelhet
unk meg, a fenysebessegnel
gyorsabb mozgas lokeshullamfront-jat. Ez a Cherenkov-sugarzas (Cherenkov 1934).

Az energiaveszteseg kepletet erre az esetre u

gy rhatjuk (Frank, Tamm, 1937), hogy
dE
q2
=
dz
40

d 2
c

1
1 2
r


.

(13.21)

Probaljuk megerteni a Cherenkov-sugarzas fizikai okat. Egy abszorpcio nelk

uli anyagban egyenletesen mozgo ponttoltes megmozgatja az anyag reszecskeit akar gyorsabban
143

megy a kozegbeli fenysebessegnel, akar lassabban. Ezek a gyorsulas hatasara sugarozni

fognak. Ha azonban a ponttoltes sebessege kisebb ckozeg -nel, akkor az egyes reszek altal
kibocsatott jarulekok kioltjak egymast, gy makroszkopikusan nem latunk sugarzast. A
v > ckozeg esetben ugyanakkor az anyag reszecskei altal kibocsatott sugarzas nem eri utol
mozgo ponttoltest, ezert elmarad a destruktv interferencia.

13.2.

Atmeneti
sug
arz
as

Most tegy
uk fel, hogy a ter nem homogen, hanem a z > 0 terreszt , a z < 0 terreszt 0
permittivitas
u anyag tolti ki. Legyen a megoldas a ket terreszben E + illetve E . A fenti
targyalas megfelelo a forras altal letrehozott ter kezelesehez, azonban a teljes megoldas
tartalmazza a homogen egyenlet megoldasat is, ami itt sz
ukseges, hogy figyelembe tudjuk
venni a hatarfelteteleket a ket anyagresz talalkozasanal:
+

Ex,y
(t, x, y, z = 0) = Ex,y
(t, x, y, z = 0),
+

H (t, x, y, z = 0) = H (t, x, y, z = 0),

Ez+ (t, x, y, z = 0) = 0 Ez (t, x, y, z = 0),

(13.22)

ahol E = E inhom + E hom , es az inhomogen resz megoldasat Fourier-terben (13.5) es

(13.6) adja. Mivel = 0 -t vett
unk, ezert H folytonos.
Most tekints
unk el az frekvenciaf
uggesetol. Fourier transzformalva t, x es y szerint
ugyanezek a feltetelek fennalnak. Ez azt jelenti, hogy a z = 0 feltetel kielegtesehez csak
z-ben kell az inverz Fourier-transzformaciot elvegezn
unk:
E(, k) = i(v k)

2q ( kz v)
2q ( kv)
,
= i(v k)
2
2
k
kT2 + kz2 2

(13.23)

R z
es E(, kT , z) = dk
E(, k) eikz z , ahol a transzverzalis ter T = (x, y). A kz integral a
2
Dirac-delta miatt konnyen elvegezheto:
iqkT eiz/v
ET (, kx , ky , z) =
,
v kT2 + 2

iq2 eiz/v
Ez =
,
kT2 + 2

(13.24)

osszefoglalva
iq
E(, kT , z) =
v

2 v
kT +
eZ

eiz/v
.
kT2 + 2

(13.25)

A homogen egyenlet megoldasat is hozzuk ilyen alakra. A skhullam megoldas

E hom (, kT , z) = eE0 eikz z ,

ahol e(kT kz ez ) = 0,

144

kz2 + kT2 = r

2
.
c2

(13.26)

A polarizacios iranyoknal az egyik e iranyt valasszuk merolegesnek mind ez -re, mind

T -re. A masikra ervenyes:
k
e = ez kT

e(kT kz ez ) = kz kT2 = 0

kz
kT2

(13.27)

vagyis



kz

E hom (, kT , z) = Ek ez 2 kT + E e eikz z ,
kT

kz =

2
kT2 . (13.28)
c2

Fizikai hatarfeltetelek: nincs beeso hullam, azaz z < 0-ban csak eikz z illetve z > 0-ban
csak eikz z hullam maradhat. A ket terfelen ezek szerint a teljes tererosseg





 iz/v
kz
iq
20 v
e

ikz z
E (, kT , z) = Ek ez + 2 kT + E e e

kT +
eZ
kT
0 v

kT2 + 20






kz
2 v
eiz/v
iq
E + (, kT , z) = Ek+ ez 2 kT + E+ e eikz z
eZ
.
kT +
kT
v

kT2 + 2
(13.29)
A z = 0-nal kirott hatarfeltetelekbol meghatarozhato Ek , E , es ezzel a sugarzas. Az
e komponensre nincs forras, azaz ilyen polarizacioj
u sugarzas nincsen (reszletesebben:
teljes
ulnie kell E+ = E , es a H folytonossaga miatt E+ /c = E /c0 egyenleteknek egyszerre). A parhuzamos polarizaciora az altalanos keplet bonyolult, ezert az egyszer
useg
kedveert nezz
uk azt az esetet, mikor a z > 0 tartomanyban tokeletes vezetot vesz
unk,
azaz E + = 0. Ekkor a hataron ET = 0, ebbol:
Ek =

1
iqkT2
,
2
0 kz v kT + 20

(13.30)

Polarkoordinatakban kz = k cos , kT = k sin , ahol k = c. Itt

kT2 + 2 =

2
2 2
2
2
2
2
sin

=
1

cos

.
c2
v2
c2
v2

Ezzel:
Ek =

iqv
sin2
.
0 c cos (1 2 cos2 )

(13.31)

(13.32)

Hogy a sugarzas spektrumarol is tudjunk valamit mondani, kiszamoljuk a teljes kimeno energiat. Mivel a sugarzasban az elektromos es magneses szektor ugyanakkora
energiat ad le, ezert
Z
Z
W =

d3 x0 E 2 =
145

dx2T dz0 E 2 .

(13.33)

Ebben a kepletben a tererossegeknek nem a Fourier, hanem a valos teridobeli ertekere

van sz
ukseg
unk. Ezert inverz Fourier transzformaciot kell elvegezn
unk a transzverzalis
iranyokban, valamint az idoben. A tererosseg negyzetere ezek szerint kapjuk:
Z
0
d d 0 dkT2 dkT0 2
2

0
0
i( 0 )ti(kT kT )x
E =
E
(,
k
,
z)E
(
,
k
,
z)e
. (13.34)
T
T
hom
2 2 (2)2 (2)2 hom
Az integral hosszadalmas, tobb lepesbol all. Veg
ul
Z
ddkT2
kz
W = 0
|Ek (, kT )|2 2 .
3
(2)
kT

(13.35)

Berva ide Ek alakjat kapjuk

Z
W =

dd

sin2
q2v2
,
4 3 0 c3 (1 2 cos2 )2

(13.36)

ahonnan

d2 W
q2v2
sin2
= 3 3
.
dd
4 0 c (1 2 cos2 )2

(13.37)

= q 2 /(40 ~c) = 1/137

(13.38)

Bevezetve
ertek
u dimenziotlan mennyiseget (finomszerkezeti allando), ahol ~ = 1.055 1034 Js
ertek
u Planck-allando, kapjuk az alternatv alakot:
2
sin2
d2 W
= 2
.
d~d
(1 2 cos2 )2

(13.39)

A sugarzas ultrarelativisztikus esetben a cos 1 ertekeinel eros cs

ucsot mutat, csak
ugy,
mint a gyorsulo toltesek sugarzasanal lattuk; 1/ a sugarzas kiterjedese.

146

14. fejezet
Relativisztikus elektrodinamika
Az elektrodinamika nem kovariansan transzformalodik a Galilei-transzformacio alatt,
vagyis a szokasos, klasszikus mozgo vonatkoztatasi rendszerre valo atteres eseten megvaltoznak az egyeneleteink. Ennek ket magyarazata lehet: vagy csak egy adott koordinatarendszerben (eter) ervenyes az elektrodinamika, vagy mas modon kell atterni mozgo
vonatkoztatasi rendszerre.
A Michelson-Morley kserlet azt bizonytotta, hogy ha letezik az eter, akkor a foldi
megfigyelo az eterhez kepest nem mozog, hiszen a feny sebessege f
uggetlen volt a meres iranyatol. Ez az eterkepet kizarja, vagy legalabbis annyira elbonyoltja, hogy nem
valoszn
u ez a hipotezis.
Nezz
uk a masodik lehetoseget, es allaptsuk meg azt a transzformaciot, amelyre kovariansak a Maxwell-egyenletek. Ehhez mindenekelott u
j jeloleseket vezet
unk be. Hangs
ulyozni kell, hogy ezek csupan definciok, melyek ertelme kesobb lesz vilagos.

14.1.

Relativisztikus koordin
at
ak

Vezess
uk be a nulladik terkoordinatat x0 = ct modon, vagyis az idot azzal a tavolsaggal
merj
uk, amit a feny egysegnyi ido alatt megtesz. Ekkor egy esemenyt egy negyesvektorral
jellemezhet
unk
x = (ct, x).
(14.1)
Az indexet fel
ulre tessz
uk, es ahogy mar korabban targyaltuk kontravarians koordinataknak nevezz
uk. A negyesvektor szerinti parcialis derivalas


1
=
,
,
(14.2)
c t xi
a derivalas indexe alul van, ezek a kovarians vektorok. Az integralas
Z
Z
4
d x = c dtd3 x.
147

(14.3)

Vektorok skalaris szorzatahoz egy metrikus tenzort vezet

unk be. A motivacio az, hogy
2 2
az elektrodinamikaban a hullamegyenletben a  = 4 t /c differencialoperator jelenik
meg:
g = diag(1, 1, 1, 1) a b = a g b , a = g a ,
g = (g 1 ) = diag(1, 1, 1, 1), a = g a .

(14.4)

Komponensekben kirva tehat

a b = a0 b0 ab

= t2 /c2 4 = ,

x2 = c2 t2 x2 .

(14.5)

Ez azt jelenti, hogy nem csak a nullvektor hossza nulla, hanem minden r = ct pontra
igaz ez, azaz a fenyk
up elemeire. Az origobol fenysebessegnel kisebb atlagsebesseggel
elerheto esemenyeknel r = vt, azaz x2 = (c2 v 2 )t2 > 0, ezek az idoszer
u esemenyek. Ha
2
x < 0, akkor terszer
u esemenyekrol beszel
unk.
A terkoordinataknak megfeleloen az elektrodinamika mennyisegeit is negyesvektorokba rendezhetj
uk. Egy tomegpont eseten a toltess
ur
useg % = q(x (t)), mg az
arams
ur
useg J = qv(x (t)). Mivel vi = x i , ez azt sugallja, hogy erdemes
J = (c%, J )

(14.6)

modon definialni a negyes arams

ur
useget. Ekkor a kontinuitasi egyenlet
1
0 = t % + i Ji = t (c%) + i J i = J ,
c

(14.7)

a negyesdivergencia elt
uneset jelenti.
A skalar- es vektorpotencial sztatikus ponttoltes eseten a toltesbol es arambol ugyanolyan modon all elo, de az egyiket 1/0 , a masikat 0 szorozza, emiatt /c es A azonos
dimenzioj
u:

q
0 qc
0 qv
=
=
,
A=
.
(14.8)
c
40 cr
4r
4r
Emiatt a negyespotencial defincioja
1
A = ( , A).
c

(14.9)

Hogy a Maxwell-egyenleteket le tudjuk rni, bevezetj

uk a tererossegtenzort:
F = A A ,

F = F .

(14.10)

Mivel
Ei = i t Ai = i cA0 c0 Ai = c( 0 Ai i A0 ) = cF 0i
1
1
Bi = ijk j Ak = ijk j Ak = ijk ( j Ak k Aj ) = ijk F jk ,
2
2
148

(14.11)

ezert

1
F ij = ijk Bk .
F 0i = Ei ,
c
Vagyis a felso indexes tererossegtenzor komponenseinek jelentese

0 E1 /c E2 /c E3 /c
E1 /c 0
B3
B2
.
F =
E2 /c B3
0
B1
E3 /c B2
B1
0

(14.12)

(14.13)

A Maxwell-egyenletek egy resze a tererossegtenzor derivaltjaival van kapcsolatban:

1%
1
= 0 J 0
F 0 = i F i0 = i Ei =
c
c 0
1
F i = 0 F 0i + j F ji = 2 t Ei + ijk j Bk = 0 J i ,
(14.14)
c
vagyis osszefoglalva
F = 0 J .
(14.15)
A tobbi Maxwell-egyenlet valojaban azonossag: vezess
uk be a dualis tererossegtenzort:
1
ahol 0123 = 1,
(14.16)
F = % F% ,
2
es teljesen antiszimmetrikus, azaz minden indexpar cserejere jelet valt. Emiatt % =
% . A harom dimenzios Levi-Civita szimbolummal valo kapcsolata 0ijk = ijk . A
dualis kapcsolat
1
1
1
F 0i = 0ijk Fjk = ijk (jk` B` ) = Bi = Ei Ei = cBi
2
2
c


1
1
k cB
k = Ek . (14.17)
ijk0 Fk0 + ij0k F0k = ijk Ek = ijk B
F ij =
2
c
A dualis tererossegtenzor negyesderivaltja automatikusan nulla, hiszen:
1
F = % (% A A% ) = 0,
(14.18)
2
ami egy szimmetrikus es egy antiszimmetrikus matrix szorzata. Ezen egyenletek jelentese
1
1
F 0 = i i0jk Fjk = i (ijk )(jk` B` ) = div B,
2
2


1
1
F i = 0 F 0i + j F ji = 0 0ijk Fjk + j ji0k F0k + jik0 Fk0 =
2
2
1
1
1
= t ijk (jk` B` ) + j jik Ek = [t Bi + (rot E)i ] .
(14.19)
2c
c
c
Vagyis ez a ket egyenlet a tererossegtenzor szintjen nem egyenlet, hanem azonossag.
Visszafele gondolkodva pont ez a ket egyenlet tette lehetove a skalar- illetve vektorpotencial bevezeteset.
149

14.2.

Lorentz-transzform
aci
o

A Maxwell-egyenleteket tehat siker

ult atfogalmazni olyan alakba, amely kizarolag negyes skalarszorzatokat tartalmaz. Emiatt a Maxwell-egyenletek alakja valtozatlan marad
akkor, ha olyan transzformaciot hajtunk vegre a negyesvektorokon illetve -tenzorokon,
amelyek a negyes skalarszorzatot invariansan hagyjak. Emlekeztetou
l: a harmas skalar
szorzatot invariansan hagyo transzformaciok a forgatasok. Lehet tehat ezeket a transzformaciokat altalanostott forgatasokkent felfogni, ahol az ido komponenst is forgatjuk.

A k
ulonbseg a skalar szorzat ter es ido komponensei kozott az elojelben van.
Keress
uk tehat a negyesvektorok olyan linearis transzformacioit

a0 = . a ,

(14.20)

amelyre a negyes skalaris szorzat invarians marad:

a, b

a 0 b0 = a b

. a g0 . 0 b = a b g 0 .

(14.21)

Ha ez minden a, b-re teljes

ul, akkor
0

. . 0 g0 = g 0 .

(14.22)

Ezeket hvjuk Lorentz-transzformacioknak. A pont azert kell, mert nem mindegy, hogy
melyik az elso es melyik a masodik index. Nehany formula:
a0 = .
a ,

(1 ).% = .
% .

.
. = ,

(14.23)

A helyvektor negyesvektor, gy ennek transzformacioja

x0 = . x

0 =

=
= (1 ). = .
,
x0
x x0

(14.24)

vagyis a derivalas valoban kovarians vektorkent transzformalodik.

A mezok transzformacioja: a transzformalt mezo a transzformalt helyen az eredeti
mezo elforgatottja, amelyet a regi helyen kell venni l. forgatas peldaja. Pl:
A0 (x0 ) = A(x)

A0 (x) = A(1 x).

(14.25)

Ha talalunk ilyen matrixot, akkor minden negyes skalaris szorzattal megfogalmazhato

egyenlet ugyanolyan alak
u lesz a transzformacio utan is. Hogy ezt jobban lassuk, nezz
uk
meg a Maxwell-egyenletek transzformaciojat. A tererossegtenzor transzformacioja

0 0

F 0 (x0 ) = 0 A0 (x0 ) 0 A0 (x0 ) = .0 . 0 F (x).

(14.26)

Ha az arams
ur
useget is negyesvektorkent transzformaljuk, akkor

0 0

%
(x) = . 0 0 F (x) = . 0 0 J (x) = 0 J 0 (x0 ),
0 F 0 (x0 ) = .
0 .% . 0 F
(14.27)

150

vagyis a transzformalt tererossegtenzor transzformalt koordinatak szerinti derivaltja a

transzformalt arams
ur
useget adja meg. Az elektrodinamika tehat kovarians a Lorentztranszformaciokkal szemben.
A Lorentz-transzformacio matrixa 4 4-es valos matrix. Ennek eredetileg 16 egymastol f
uggetlen
ul megadhato komponense, parametere van. A definialo egyenlete (14.22)
4 4-es szimmetrikus matrixot nulla voltat koveteli meg, ami 10 megkotest jelent. A
Lorentz transzformaciok tehat veg
ulis 6 f
uggetlen parametertol f
uggnek.
Jelolj
uk
0 0 0 0
.0 .1 .2 .3

1.0 1.1 1.2 1.3

T

(14.28)
. =
2.0 2.1 2.2 2.3 g g = 1.
3.0 3.1 3.2 3.3
Ennek specialis peldaja, ha 0.0 = 1, 0.i = i.0 = 0, es i.j = Oij , azaz

 
 




1 0
1 0
10
1 0
1 0

T
=
=
.
. =
g g =
0O
01
0O
0 OT O
0 OT

(14.29)

Innen O T O = 1, azaz O ortogonalis matrix, azaz forgatast r le. 3D-s forgatasnak 3

parametere van, ez a Lorentz-transzformaciok 6 parameterebol 3.
Masik specialis Lorentz transzformacio:

0 0
.0 .1 0 0
1.0 1.1 0 0

. =
(14.30)
0 0 1 0.
0 0 01
Eleg a felso almatrixra koncentralni, erre (14.22) megkotes:
 

 0
 0 0  
(0.0 )2 (1.0 )2
0.0 0.1 1.0 1.1
10
.0 .1
.0 1.0
T
=
,
g g =
=
0.0 0.1 + 1.0 1.1 (1.1 )2 (0.1 )2
01
0.1 1.1
1.0 1.1
(14.31)
azaz
(0.0 )2 (1.0 )2 = 1 0.0 = cosh , 1.0 = sinh
(1.1 )2 (0.1 )2 = 1 1.1 = cosh , 0.1 = sinh
0.0 0.1 1.0 1.1 tanh = tanh = .
Emiatt
.


=

cosh sinh
sinh cosh

(14.32)


.

(14.33)

Hogy ennek fizikai jelenteset megtalaljuk, alkalmazzuk a helyvektorra:

0

x0 = cosh x0 + sinh x1 ,

x0 = cosh x1 + sinh x0 .
151

(14.34)

A vesszos rendszer origojanak egyenlete az eredeti rendszerben: x0 1 = 0, azaz

1

x0 = 0 = cosh x + sinh ct

x = c tanh t

v
tanh = .
c

(14.35)

Emiatt az parameter a mozgo vonatkoztatasi rendszerre valo atteresnel a mozgo rendszer sebessegevel van kapcsolatban emiatt neve rapiditas. A fenti pelda az x iranyban
mozgo rendszerre valo atterest jelentette, hasonlo modon az y illetve z iranyba valo atterest is meg lehet tenni: ez a Lorentz transzformaciok u
jabb 3 parameteret adjak. A
Lorentz transzformaciok 6 parametere tehat: 3 forgatas es 3 boost.

Mivel
1
1
cosh = p
=p
= ,
2
1 v 2 /c2
1 tanh

tanh
sinh = p
= , (14.36)
1 tanh2

a Lorentz-transzformacio matrixa:
.


=


.

(14.37)

Nezz
uk meg k
ulonbozo negyesvektorok transzformaciojat: a helyvektor eseten
x = (ct, x)

t vx/c2
t0 = p
,
1 v 2 /c2

x0 = p

x vt
1 v 2 /c2

(14.38)

Az arams
ur
useg eseten
J = (c%, J)

% vJ/c2
%0 = p
,
1 v 2 /c2

J v%
J0 = p
.
1 v 2 /c2

(14.39)

A negyespotencialok eseten
1
A = ( , A)
c

A v/c2
A0 = p
.
1 v 2 /c2

vA
0 = p
,
1 v 2 /c2

(14.40)

A tererossegtenzor tenzorkent transzformalodik

F0

0 0

= .0 . 0 F .

(14.41)

A k
ulonbozo komponensek transzformacioja:
F0

01

0 0

= 0.0 1. 0 F = 0.0 1.1 F 01 + 0.1 1.0 F 10 = (cosh2 sinh2 )F 01 = F 01

0
0 0
0i 
F 0 i>1 = 0.0 i. 0 F = 0.0 F i = cosh F 0i + sinh F 1i
0 0
0
1i 
F 0 i>1 = 1.0 i. 0 F = 1.0 F i = sinh F 0i + cosh F 1i

F0

23

0 0

= 2.0 3. 0 F = F 23 .

(14.42)
152

Az elektromagneses terrel megfogalmazva

E10 = E1 ,
B10 = B1 ,

14.3.

E2 vB3
E3 + vB2
E20 = p
, E30 = p
2
2
1 v /c
1 v 2 /c2
B2 + vE3 /c2
B3 vE2 /c2
B20 = p
, B30 = p
.
1 v 2 /c2
1 v 2 /c2

(14.43)

To
aja
megpont relativisztikus dinamik

Einstein arra mutatott ra, hogy ha egy tomegpont kolcsonhat az elektromagneses terrel,
akkor ott is a Lorentz-transzformaciokat kell hasznalni a mozgo vonatkoztatasi rendszerre
valo atteresnel. A mozgasegyenleteknek relativisztikusan kovariansnak kell lenni
uk.
Eloszor azt allaptsuk meg, hogy egy reszecske palyaja menten milyen invariansok illetve negyesvektorok definialhatok, hiszen ezek hasznalhatok egy kovarians mozgasegyenlet felrasahoz. A palya a negyes terben (s) = (ct(s), x(s)) alak
u, ahol s a parameter.
A palya vhossza, illetve az ebbol definialt sajatido
Zs2 r
d d
(14.44)
c = ds
ds ds
s1

egy skalarszorzatot tartalmaz, vagyis relativisztikusan invarians. Az idovel parameterezve a palyat (t) = (ct, x(t)), azaz
Zt2

r
dt 1

v2
c2

d = dt.

(14.45)

t1

Kovarians mennyiseg a negyessebesseg szokasosan normalni szoktak c-vel

u =

1 d
v
= (1, )
c d
c

u u = 1.

(14.46)

Az impulzus p = m0 v, ahol most m0 -lal jelolj

uk a reszecske tomeget. Ennek relativisztikusan invarians negyesvektor megfeleloje tehat:
P = m0 cu .

(14.47)

Ez szinten negyesvektor, a nulladik komponensenek jelenteset a v  c limeszbol lehet

leolvasni:


m0 c
1
m0 v 2
E
0
2
P =p
=
m0 c +
+ ...
P0 = ,
E = m0 c2 mc2 ,
2
2
c
2
c
1 v /c
(14.48)
153

ahol E a reszecske energiaja, es a relativisztikus, sebessegf

uggo tomegnek
m0
m= p
1 v 2 /c2

(14.49)

mennyiseget definialtuk. Az energia es impulzus negyesvektort kepez tehat

E
P = ( , p) = (mc, mv),
c

P 2 = m20 c2 =

E2
p2
2
c

E 2 = p2 c2 + m20 c4 . (14.50)

A mozgasegyenlet tiszta elektromos terben az volt, hogy t p = qE. Ennek relativisztikus kiterjesztesehez vegy
uk figyelembe, hogy Ei = cF i0 = cF i0 u0 /, es a t = /,
vagyis:

(m0 u ) = qF u .
(14.51)

A terszer
u indexekre
vi 
Ei
vj

m0
= qF i u = qF i0 u0 + qF ij uj = q + q(ijk Bk )( ) =

c
c
c

= q (Ei + ijk vj Bk ) ,
(14.52)
c
atrendezve
t (mv) = q(E + v B).

(14.53)

Vagyis a jobb oldalon megkapjuk a Lorentz erot, mint a Coulomb-ero relativisztikus

kiterjeszteset. A bal oldalon az egyetlen modosulas, hogy a tomeg sebessegf
uggo lett,
m0 m. Ez azt jelenti, hogy a toltott reszecske tomege v c eseten egyre nagyobb
lesz, gy egyre nehezebb a sebesseget novelni. Dinamikailag tehat a fenysebesseg nem
lepheto at.
Az idoszer
u indexre
Ei
vi

m
= qF 0i ui = q( )( ) = 2 qEv

c
c
c

t (mc2 ) = t E = qEv,

(14.54)

ami az energia valtozasat rja le.

A mozgasegyenletet energia-impulzus merlegegyenlet formajaban is rhatjuk. Tomegpontra ugyanis J = (qc, qv) = cu , ezert


1
1
1 % 0

%
%
t (m0 cu ) = F J = F % F. = % F F. + g F F 0 .
(14.55)
0
0
4
Ez utobbi formula bizonytasahoz
F% % F = (% A A% )( % A % A ) =
= ( % A )(% A ) ( % A )( A% ) ( % A )(% A ) + ( % A )( A% ) =
= ( % A )(% A ) ( % A )( A% ),
(14.56)
154

hiszen a % indexcserere a kozepso sor utolso ket tagja egymasba megy at. Masreszt
0

(F F 0 ) = ( A A )( A 0 0 A ) =


0
0
= 2 ( A )( A 0 ) ( A )( 0 A ) =


0
0
= 4 ( A )( A 0 ) ( A )( 0 A ) .

(14.57)

Emiatt 4F% % F = (F F 0 ), azaz



1 % 0
1
0
%
% F F. + g F F 0 = F % F.% F% % F + (F F 0 ) = F % F.% .
4
4
(14.58)
A (14.55) egyenletet atrva


1 % 0
1
%

%
%
t P + % T = 0,
ahol T =
F F. + g F F 0 ,
(14.59)
0
4
vagy komponensekben kirva
1
t (pi + T i0 ) + j T ij = 0.
c

t (E + T 00 ) + i (cT i0 ) = 0,

(14.60)

A tererossegekkel kifejezve:



1 0
1
1  0i
1 2
2
ij
F F 0 =
2F F0i + F Fij =
2E + B ,
40
40
20
c

(14.61)

ezert
T

00

T 0i
T ij




1 
1
1 2
0
1
2
0i 0
=
F F.i +
2 E + B = E2 +
B2
0
20
c
2
20
1
1
1
= T i0 = F 0j F.ji =
Ej ijk Bk = (E H)i
0
c0
c



1 
1
1 2
2
i0 j
ik j
=
F F.0 F F.k
2E + B =
0
20
c
1
= (ED + BH)ij (Ei Dj + Bi Hj ),
2

(14.62)

megegyeznek a korabban (7.5), (7.6), (7.17) es (7.18) egyenletekben megfogalmazott

kepletekkel. Mivel T = T emiatt S = c2 g most termeszetes modon teljes
ul.

14.4.

Alkalmaz
asok

A relativisztikus invariancia illetve kovariancia elve sok esetben jelentosen leegyszer

usti
a szamolasokat. Erre nezz
unk nehany peldat
155

 Ha egy rendszerben B = 0, akkor egy masik rendszerben

E 0 (x) = E (1 x).

Ek0 (x) = Ek (1 x),

Pl. z irany
u egyenesvonal
u egyenletes mozgas eseten az allo rendszerben

x
q
1
y.
E=
40 (x2 + y 2 + z 2 )3/2
z

(14.63)

(14.64)

A mozgo rendszerben x0 = (ct, x, 0, 0) pontban keress

uk a tererossegeket. Az ennek
megfelelo pont az allo koordinatarendszerben

x
1
q
0 ,
x = 1 x0 = (ct, x, 0, vt) E 0 =
2
40 (x + 2 v 2 t2 )3/2
vt
(14.65)
ami megegyezik a kozvetlen szamolas eredmenyevel.
A dAlambert operator
1 2
t = ,
(14.66)
2
c
relativisztikusan invarians. Emiatt mozgo vonatkoztatasi rendszerbol nezve is ugyanaz lesz a fenysebesseg.
=4

Ha egy elektromagneses skhullamot nezek mozgo vonatkoztatasi rendszerbol, akkor

mit latok? Az egyszer
useg kedveert legyen a hullam terjedesi iranya ugyanaz, mint
a mozgo koordinatarendszer sebessegenek iranya. Az allo rendszerben legyen
E = E0 ey ei(tx/c) ,

1
E0
ez ei(tx/c) .
B = ex E =
c
c

(14.67)

A mozgo vonatkoztatasi rendszer sebessege v = (v, 0, 0) legyen. Ekkor

Bx0 = By0 = 0,
Ey0 (x) = (Ey (
x) vBz (
x)),
vEy (
x)
Bz0 (x) = (Bz (
x)
),
x = 1 x.
(14.68)
2
c

Ex0 = Ez0 = 0,

Berva Ey es Bz alakjat
s
1 v/c

Ey0 (x) =
E0 ei(tx/c) ,
1 + v/c

s
Bz0 (x) =

156

1 v/c E0 i(tx/c)
e
.
1 + v/c c

(14.69)

Az exponensben szereplo kifejezes

xv
t = (t + 2 ),
c

x
(t ) =
c

x = (x + vt)

1 v/c
x
(t ). (14.70)
1 + v/c
c

Vagyis a mozgo rendszerben is skhullamot latunk, azonban az amplit

udo es a
frekvencia k
ulonbozik az allo rendszerbeli ertekektol, a sebesseg azonban marad
fenysebesseg:
s
s
1

v/c
1 v/c
0
E00 =
E 0 (x) = E00 ey ei (tx/c) ,
E0 ,
0 =
. (14.71)
1 + v/c
1 + v/c
A frekvencia valtozasa a Doppler-effektus. Ha v = c rendszerbe tudnank atmenni,
akkor 0 = 0 es E00 = 0 lenne, azaz elt
unne a hullam!
A fenti megoldast u
gy is megkaphattuk volna, hogy eszrevessz
uk, hogy
t kx = k x ,
Emiatt

eikx = eik
vagyis

1 x

v
0
= k
c
c
c

k = ( , k).
c

ahol
0

= eik x ,

k 0 = k,

ahol

1 v/c
0 = p
.
1 v 2 /c2

(14.72)

(14.73)
(14.74)

Ha egy egyenletesen mozgo tomegpontot nez

unk: x0 = v 0 t0 az egyenlete valamely
rendszerbol nezve. Egy hozza kepest mozgo rendszerbol, berva az x0 es t0 kifejezeset
kapjuk
v + v0
x vt
t vx/c2
p
= v0 p
x=
t.
(14.75)
vv 0
1 v 2 /c2
1 v 2 /c2
1+ 2
c
Vagyis most is egyenesvonal
u egyenletes mozgast latunk, amely eredo sebessege
V =

v + v0
.
vv 0
1+ 2
c

(14.76)

Ha barmely sebesseg c, akkor V = c is igaz. Ha rapiditasban nezz

uk: v =
c tanh , v 0 = c tanh 0 es V = c tanh jelolessel
tanh =

tanh + tanh 0
= tanh( + 0 )
0
1 + tanh tanh

vagyis a rapiditasban additvek a sebessegek.

157

= + 0 ,

(14.77)

14.5.

Sug
arz
asok relativisztikus t
argyal
asa

Mivel a dAlambert operator invarians, gy a sugarzasok kepletei is relativisztikusan

atrhatok.
Eloszor nezz
uk a Green-f
uggvenyek relativisztikus invarianciajat: amint lattuk (10.8)ben


|x|
1
t
.
(14.78)
GR/A (t, x) =
4|x|
c
Ez is relativisztikusan invarians? Ehhez felhasznaljuk, hogy
X (x x0 )
(f (x)) =
,
f 0 (x0 )

(14.79)

x0 , f (x0 )=0

vagyis
(x2 ) = (c2 t2 x2 ) =

1
1
|x|
|x|
((ct |x|) + (ct + |x|)) =
((t
) + (t +
)).
2|x|
2c|x|
c
c
(14.80)

Emiatt

c(t)
c(t)
(x2 ),
GA (x) =
(x2 ).
(14.81)
2
2
A fenti kifejezes Lorentz invarians, ha nem hasznalunk idot
ukrozest is.
Mozgo ponttoltes sugarzasat a Lienard-Wiechert potencialok rjak le. A (11.7) es
(11.8) kepletek osszefoglalhatok mint

0 q (c, v) 

,
R = x (t0 ), c(t t0 ) = R.
(14.82)
A =
4 R R t0
GR (x) =

Mivel a bal oldal negyesvektor, probaljuk meg a jobb oldalt is ilyen formaban atfogalmazni. A reszecske palyajanak negyesvektora, valamint a negyessebesseg:
(1, v/c)
u = p
.
1 v 2 /c2

(t) = (ct, (t)),

(14.83)

Ekkor a R vektor altalanostasa:

R = x (t0 ) = (c(t t0 ), x (t0 )) = (c(t t0 ), R).
Ezzel
R u = p

1
1 v 2 /c2

(R R) ,

(14.84)
(14.85)

hiszen R = c(t t0 ) a retardalas egyenlete. Emiatt


0 qc u 
A =
,
4 R u t0

158

(14.86)

mar expliciten invarians keplet.

Nemrelativisztikus kozeltesben gyorsulo toltes altal kisugarzott teljestmeny a dipol
kozeltessel rhato le: a Larmor-kepletet a (11.20) egyenletben rtuk le:
P =

Z0 q 2 2
dE
=
a,
dt
6c2

ha

v  c.

(14.87)

A bal oldal itt relativisztikusan invarians, hiszen allo rendszerben cP = (E, 0) es x =

(ct, 0), vagyis mozgo rendszerben
E 0 = E,

t0 = t

dE 0
dE
,
=
0
dt
dt

(14.88)

a teljestmeny minden mozgo megfigyelo szamara ugyanaz, mint az allo rendszerben. A

jobb oldal a Larmor-kepletben azonban nem relativisztikusan invarians. Viszont a v 0
limeszt ismerve invarianssa tehetj
uk. Ehhez eloszor a negyesgyorsulas kepletet vezetj
uk
le:
d
d
d2 x
=
(c, v) = (c, v) + 2 (0, a),
(14.89)
a =
2
d
d
dt
ahol a = dv/dt harmasgyorsulas. Mivel d/dt = 3 va/c2 , ezert


a = 4 a, 4 (a) + 2 a .
(14.90)
o koordinatarendszerben a (0, a), azaz
All
a a a2 ,

(14.91)

vagyis megtalaltuk a a2 relativisztikus kiterjeszteset. Ezzel a relativisztikus Larmorkeplet:

Z0 q 2
P =
a a .
(14.92)
6c2
Sebessegekkel es gyorsulasokkal kifejezve:
a a = 4 a2 + 6 (a)2 = 6 (a2 ( a)2 ).
Ezzel tehat

(14.93)

Z0 q 2 6 2
(a ( a)2 ).
(14.94)
6c2
Ez a keplet megegyezik a kozvetlen szamolassal kapott (11.40) keplettel.
Kifejezhetj
uk az impulzussal is a kisugarzott teljestmenyt: mivel p = m0 cu , ezert


du

2
1

2
2
a =c
=
t p
a a = 2 (t p) 2 (t E) .
(14.95)
d
m0
m0
c
P =

159

Figyelembe veve, hogy p2 = p p = m20 c2 , azaz E 2 = p2 c2 + m20 c4 , azaz

Et E = c2 pt p

t E =

c2 pt p
.
E

(14.96)

ezt visszarva




2
c2 (pt p)2
2 (t p)2 v 2
c2 (pt p)2
2
2
a a = 2 (t p)
= 2
+ 2 (t p)
.
m0
E2
m0
2
c
E2

cp
Tovabba vc = E , tehat

 2
 (p t p)2
2 c2  2
c2 (pt p)2
2
2
2
2 v
= 2 p (t p) (pt p) =
.
(t p)

c2
E2
E
m20 c2

(14.97)

(14.98)

Vagyis veg
ul (14.92) alapjan


Z0 q 2
(p t p)2
2
P =
(t p) +
.
6m20 c2
m20 c2

(14.99)

Ha vka, azaz pkt p, vagyis egy dimenzios mozgasrol van szo. Ekkor v a = 0, azaz
P =

Z0 q 2
(t p)2 .
6m20 c2

(14.100)

Mekkora a kisugarzott teljestmeny a reszecske energiajanak egysegnyi idobeli novekedesehez kepest? Felhasznalva, hogy a k
ulso ero munkaja t p = F = dE/dx = x E:
Z0 q 2 (x E)2
Z0 q 2 1 dE
dE
P
=
=
=
,
t E
6m20 c2 t E
6m20 c2 v dx
d
x

ahol

E =

E
,
m 0 c2

x =

6m0 v
x.
Z0 q 2
(14.101)

Definialva a reszecske toltessugarat olyan modon, hogy

q2
= m0 c2 ,
40 r0

(14.102)

3x
. Felhasznalva meg azt, hogy az energia novekedese a
akkor lathato modon x = 2r
0
gyorsto tererosseg miatt van, berhatjuk

dE
= qE
dx

dE
2r0 q
=
E.
d
x
3m0 c2

(14.103)

Nagy gyorsto tereknel hamarosan 1 kor

uli lesz. Vagyis a kisugarzott teljestmeny akkor
osszemerheto a gyorsto teljestmennyel, ha x r0 tavolsagon a reszecske energiaja a
nyugalmi energiajaval novekszik, ami tererosseggel kifejezve
E

m0 c2
.
r0 q

160

(14.104)

Elektronra kiszamolva (q = 1.6 1019 C, m0 = 9.1 1031 kg, c = 2.99 108 m/s): r0
1.88 1015 m. A proton merete Rp = 0.88 1015 , vagyis a jobb oldal r0 2.14 Rp , ez
megfelel az atommagok jellemzo meretenek is. Az elektron sajat tomegenek megfelelo
energia 5.11 105 V gyorsto fesz
ultseg soran keletkezik, vagyis ekkora fesz
ultsegeses
lenne sz
ukseges atommagnyi mereteken ez rendkv
ul nagy! A megfelelo tererosseg E
5 105 V/2.14Rp 2.7 1020 V/m. A ma elerheto legnagyobb tererossegek rovid impulzus
u
12
lezerekben 10 V/m nagysagrend
uek, ez meg messze a kvant nagysagrend alatt
marad. Emiatt a sugarzasi veszteseg linearis gyorstas eseten mindig elhanyagolhato.
Masreszt ekkora tererossegek eseten mas erdekes jelensegek bekovetkezesere is szamthatunk. A kvantummechanika elvei szerint a vakuumban rovid idore reszecskeantireszecske parok keletkeznek, az ilyen allapotok elettartamanak becslesere E ~
relaciot lehet hasznalni, ahol ~ a Planck-allando, es E = 2m0 c2 egy reszecskepar energiaja. Ezen osszef
ugges ertelmezese az, hogy rovid idore a vakuumtol kolcson lehet

venni energiat, de azt ido utan vissza kell adni. A visszaadas normal esetben a
reszecske-antireszecske par annihilaciojaval, megsemmis
ulesevel tortenik. Azonban nagy
elektromos terek eseten a rendelkezesre allo ido alatt a reszecskek gyorsulnak, energiat
nyernek. Ha ez az energia elegendo a kolcson fedezesere, a reszecske es antireszecske nem
kell megsemmis
uljon, hanem tavozik, es megfigyelheto lesz. Nagy tererossegeknel tehat
a vakuum nem stabil, hanem elbomlik parkeltes segtsegevel: ez a Schwinger-effektus.
Becs
ulj
uk meg a sz
ukseges tererosseget elektronra! Ehhez vegy
uk figyelembe, hogy E
tererosseg ido alatt, relativisztikus sebessegekkel szamolva eEc energiat kepes adni,
most e az elemi toltes, az elektron toltese. A sz
ukseges feltetel tehat
2m0 c2 = eEc =

ec~
E.
m0 c2

A megjeleno c~ helyett erdemes behozni a korabban definialt finomszerkezeti allandot

(13.38), ezzel
e2
1
c~ =
= re m0 c2 ,
40

tehat a vakuumbol torteno parkelteshez sz

ukseges tererosseg nagyjabol
E

m0 c2
,
r0 q

(14.105)

1
ez = 137
faktorral kisebb, mint a linearis gyorstas sugarzasi vesztesegenek jelentosse
valasahoz. Vagyis a vakuum hamarabb lesz instabil, mielott ez bekovetkezne.

161

15. fejezet
Matematikai alapfogalmak
A matematikai megfogalmazashoz sz
ukseges definciok a kovetkezok:
15.1. Definci
o A mezo egy U : Rn Rm lekepezes.
A mezo valojaban a f
uggveny fogalmanak kiterjesztese, hiszen ha n = m = 1, akkor
U : R R, egy dimenzios f
uggveny. Az elektrodinamikaban az alapter R3 {(x)}
fizikai ter (az ido csak egy parameter; kesobb atfogalmazunk majd mindent teridore).
Az m erteke lehet
m = 1: skalarter, a ter minden pontjahoz egy valos szamot rendel
unk, x 7 (x)
(pl. homersekleteloszlas, elektromos potencial)
m = 3: vektormezo, minden ponthoz egy 3D vektort rendel
unk x 7 E(x) (pl.
sebessegeloszlas aramlasnal, elektromos ter).
Komponensek: Rn -ben a Descartes P
bazist jelolj
uk ei -vel. Ebben a bazisban kifejtheto
n
n
ul el fogjuk hagyni,
minden x R vektor: gy pl. x = i=1 xi ei . A szummat ezent
ismetlodo indexek automatikusan osszegzest jelentenek (Einstein konvencio). Ne felejts
uk azonban el, hogy a komponenseknek onmagukban nincs jelentes
uk, csupan a bazis
megadasaval egy
utt ertelmesek.
Rn -ben mindig adott egy skalarszorzat Rn Rn R. A Descartes-bazis erre a
skalarszorzatra nezve ortonorm
Pnalt: ei ej = ij . Emiatt a Descartes komponensekkel

n
kifejezve
ut erteke) |u| = u u =
pPn u, v R -re u v = i=1 ui vi . A vektor hossza (abszol
2
i=1 ui .
Tenzorszorzat: u Rn es v Rn diadikus (tenzor) szorzata u v Rnm , amely
linearis mindket komponenseben. Emiatt Rnm -en bazist alkot {ei ej ki = 1 . . . n, j =
1 . . . m}; ebben a bazisban a diadikus szorzat komponensei ui vj .
Az egy dimenzios f
uggvenyeknel megszokott fogalmakat kiterjeszthetj
uk a mezokre
is, megfelelo atfogalmazassal. Mezok osszege, szammal valo szorzata magatol ertetodik.
162

15.1.

Mez
ok deriv
altja

15.2. Definci
o U : Rn Rm mezo derivaltja U : Rn  Rnm mezo, egy adott
Uj 
pontban komponensekben kifejezve U (x) i Uj (x)
, ahol i = 1, . . . n, j =
xi x
1 . . . m,
ahol /xi jelentese: csak az i. komponens valtozik, a tobbi allando marad, valamint
bevezett
uk a i = /xi rovidtet jelolest. A parcialis derivalt jelentese: U megvaltozasa,
ha x x + a pontba megy
unk:
Uj = Uj (x + a) Uj (x) = ai i Uj ,

(15.1)

Peldak:
n = m = 1 eseten f =

df
kozonseges derivalt.
dx

grad , neve: gradiense.

xi
megvaltozasa a iranyban = a grad . Emiatt grad -re meroleges iranyban
vannak az ekvipotencialis fel
uletek, maga grad a legnagyobb valtozas iranyaba
mutat.

n = 3, m = 1 skalarter eseten i =

n = m = 3, ekkor a derivalt egy ketindexes mennyiseg U i Uj . Ennek specialis

valtozatai:
div U = i Ui skalarmezo, U divergenciaja
rot U = U = ijk j Uk vektormezo, U rotacioja.1
div grad = 4, Laplace operator. Komponensekben kifejezve 4 = i i .
[rot rot U ]i = ijk k`m j ` Um = i j Uj j j Ui = grad div U 4U .
div rot U = i ijk j Uk = 0, valamint [rot grad ]i = ijk j k = 0.

15.2.

Mez
ok integr
alja

Az egy dimenzios f
uggvenyek integraljat is kiterjeszthetj
uk mezokre. Ehhez definialjuk

gorbe: R I R3 f
uggveny, komponensekben si ( ). Ertelmez
ese: a gorbet
dsi
.
parameterezz
uk valos szammal. Gorbe erintoje egy adott pontban
d
1

Itt ijk teljesen antiszimmetrikus mennyiseg es 123 = 1; vagyis nem nulla elemei csak 1 = 123 =
231 = 312 = 213 = 132 = 321 . -ok szorzata: ijk k`m = i` jm im j` .

163

 fel
ulet: R2 A R3 f
uggveny, komponensekben fi (u, v). Egy fel
uletnek ket
dfi
dfi
es
vektorok fesztik ki. A fel
ulet normalisa
erintovektora van, ezeket a
du
dv
dfj dfk
meroleges a fel
ulet osszes erintovektorara: Ni = ijk
, a fel
ulet normalis
du dv
egysegvektora n = N/N . A fel
uletelem dfi = Ni dudv ni da. Ennek da nagysaga
az fu = f (u + du, v) f (u, v) es a fv = f (u, v + dv) f (u, v) vektorok altal kifesztett
paralelogramma ter
ulete; valoban, ez a fel
ulet fu fv sin = |fu fv |. Ez, du-ban es
dv-ben elso rendben megegyezik a fenti kifejezessel.
Gorben vett integral
Z

Z
dsi U (s) =

dsi
U (s( )).
d

Mas parameterezest valasztva (t) atteressel:

Z
Z
Z
d dsi dt
dsi
dsi
dt
dt
U (s( )) =
U (s( (t))) =
U (s(t)),
d
d
dt dt d
dt
I0
I0
I
azaz parameterezesf
uggetlen.
Fel
uletre vett integral
Z
Z
dfj dfk
dudv ijk
dfi U (f ) =
U (f (u, v)).
du dv
A
f

(15.2)

(15.3)

(15.4)

Errol szinten konnyen belathato, hogy parameterezesinvarians.

Veg
ul terfogatra vett integral
Z
d3 xU (x).

(15.5)

Elvileg ezt is lehetne parameterezni x(a, b, c), ekkor a terfogatelem

d3 x = ijk

dxi dxj dxk

,
da db dc

(15.6)

amely szinten parameterezesf

uggetlen.
Egy dimenzioban az integralas es differencialas kozott osszef
ugges van (NewtonLeibniz-formula):
Zb
df
dt
= f (b) f (a).
(15.7)
dt
a

Ez szinten altalanosthato magasabb dimenzios mezokre, a forma mindig ez marad: egy

magasabb dimenzios fel
uletre vett integralja egy derivaltnak a fel
ulet hatarara vett alacsonyabb dimenzios integrallal egyezik meg:
Z
I
dV div U =
dfi Ui
(Gauss)
ZV
IV
dfi [rot U ]i =
dsi Ui
(Stokes).
(15.8)
A

164

Derekszog
u tartomanyokra mindketto bizonytasa egyszer
u:

Z3

Z
df1 U1 +
B1

a3

a2

a2

a1

dx3 [U1 (b1 , x2 , x3 ) U1 (a1 , x2 , x3 )] =

dx2

dx3 1 U1 (x1 , x2 , x3 ) =

dx2

dx1

Zb3

Zb2

Zb3

Zb2

Zb1

df1 U1 ,

(15.9)

A1

mivel az iranytas ott ellentetes. Minden oldalra felosszegezve kapjuk a Gauss-tetelt.

Masreszt
dx2 [1 U2 2 U1 ] =

dx1
a1

Zb1

Zb2

Zb2

Zb1

dx2 [U2 (b1 , x2 )U2 (a1 , x2 )]

a1

a2

a2

dx1 [U1 (x1 , b2 )U1 (x1 , a2 )];

(15.10)
az iranytasokat figyelembe veve ismet megkapjuk a helyes eredmenyt. A teljes fel
uletet
beosztva teglalapokra tetszoleges fel
uletre bizonythato.

15.3.

Line
aris algebra

A linearis algebrabol felhasznalt ismeretek koz

ul nehany bizonytast idez
unk fel. Legyen
egy N N -es onadjungalt (valos esetben szimmetrikus) matrix, ahol az adjungalas
defincioja


u Mv = M u v (M )ij = Mji .
(15.11)
Ekkor a
F(i) = i F(i)

(15.12)

sajatertek egyenletet megoldasarol a kovetkezoket tudjuk

a valos, mert
F(i) F(i) = i F(i) F(i)
F(i) F(i) = i F(i) F(i)

0 = F(i) F(i) F(i) F(i) = (i i )F(i) F(i)

0 = F(j) F(i) F(i) F(j) = (i j )F(j) F(i)

F(i) -k ortogonalisak, mert

F(j) F(i) = i F(j) F(i)
F(i) F(j) = j F(i) F(j)

{F(i) |i = 1, . . . , N } teljes rendszert alkot, azaz minden b vektorra {ci |i = 1, . . . , N }

P
egy
utthatok, hogy b = N
as miatt ci = bF(i) .
i=1 ci F(i) . Az ortogonalit
165

Komponensekben a vektorokra igaz:

N
X

F(i),a
F(i),b

= ab ,

N
X

es

(15.13)

a=1

i=1

15.4.

F(i),a
F(j),a = ij .

Legendre-polinomok

A Legendre-fele differencialegyenlet
d
dP
(1 x2 )
+ ( + 1)P = 0
dx
dx

15.4.1.

(15.14)

Megold
as hatv
anysor alakban

Mivel az egyenlet masodrend

u, ket linearisan f
uggetlen megoldasa letezik.
Keress
uk a [1, 1] intervallumon regularis megoldasokat a kovetkezo alakban:
P (x) = x

cn x n

n=0

Behelyettestve:

X


( + n)( + n 1)cn x+n2 [( + n)( + n + 1) ( + 1)] cn x+n = 0

n=0

Egy
utthatok:
x2 : ( 1)c0 = 0
x1 : ( + 1)c1 = 0
x+j : ( + j + 2)( + j + 1)cj+2 = [( + j)( + j + 1) ( + 1)]cj

jN

Ezert

( + j)( + j + 1) ( + 1)
cj
( + j + 2)( + j + 1)
es vagy csak paros, vagy csak paratlan hatvanyok fordulnak elo. Ket eset van:
cj+2 =

c0 =
6 0:
c1 =
6 0:

=0
=0

vagy
vagy

=1
= 1

A masodik lehetoseg mind a ket esetben paritast valt, a f

uggetlen esetek tehat az = 0
valasztassal eloallnak:
j(j + 1) ( + 1)
cj+2 =
cj
(15.15)
(j + 2)(j + 1)
166

Mivel

cj+2
1
ha
j
cj
mindket sor divergal x = 1-ben, kiveve, ha veges sok tag utan terminalnak. Ez akkor
lehetseges, ha = l N es ekkor l paritasatol f
uggoen a paros vagy a paratlan sor
terminal. Ezt a megoldast a kovetkezokeppen normaljuk:
P (1) = 1
es l-edfok
u Legendre-polinomnak nevezz
uk, jele
Pl (x)
Megjegyz
es: az (r, , ) gombi koordinatakban felrt Laplace-egyenlet megoldasakor az
x jelentese
x = cos
Az x = 1 pontokbeli regularitas megkovetelese azt jelenti, hogy a megoldasi tartomany a polarszogben a teljes [0, ] intervallum. Amennyiben ez nem kovetelmeny (pl.
a cs
ucshatas targyalasanal), megengedheto, hogy l tetszoleges valos szam legyen, valamint ha egyik pontban sem sz
ukseges a regularitas, akkor mindket linearisan f
uggetlen
megoldas szoba johet (ilyenkor a megoldasok nem polinomok).
Az l parameter analitikusan akar a komplex skra is kiterjesztheto. Mivel az egyenletnek
l l 1
szimmetriaja, ezert az l parameter fundamentalis tartomanya
1
<e
2

15.4.2.

Ortogonalit
as

A Legendre-polinomok ortogonalisak:


Z 1
d
2 dPl (x)
0=
dxPl0 (x)
(1 x )
+ l(l + 1)Pl (x)
dx
dx
1


Z 1
dPl0 (x)
2 dPl (x)
=
dx
(1 x )
+ l(l + 1)Pl0 (x)Pl (x)
dx
dx
1
es


Z 1
dPl0 (x)
2 dPl (x)
0=
dx
(1 x )
+ l(l + 1)Pl0 (x)Pl (x)
dx
dx
1


Z 1
dPl (x)
2 dPl0 (x)
0 0

dx
(1 x )
+ l (l + 1)Pl0 (x)Pl (x)
dx
dx
1
Z 1
0 0
= [l(l + 1) l (l + 1)]
dxPl0 Pl
1

167

azaz
Z

dxPl0 (x)Pl (x) = 0

l 6= l0

Mivel minden xn hatvany eloall a Legendre-polinomok linearis kombinaciojakent, ezert

egyben teljes f
uggvenyrendszert is alkotnak. Raadasul mivel az xn hatvanyt nala nem
nagyobb fok
u Legendre-polinomokkal lehet kifejezni, ezert
Z 1
dxxn Pl (x) = 0
l>n
1

azaz a Legendre-polinomok pont az elemi hatvanyokbol Gram-Schmidt ortogonalizacioval kepzett bazis a [1, 1] intervallumon negyzetesen integralhato f
uggvenyek tereben.
Normaljuk ezeket a f
uggvenyeket a
Pl (1) = 1
feltetellel.

15.4.3.

Rodrigues formula

A fentiekbol kovetkezik a Rodrigues formula:

1 dl 2
(x 1)l
2l l! dxl
Bizonytas: eloszor is l-szeres parcialis integralassal
Z +1
l
n d
(x2 1)l = 0
l>n
dxx
l
dx
1
Pl (x) =

tehat mindenkeppen igaz, hogy

dl 2
(x 1)l
dxl
mivel utobbi egy l-edfok
u polinom, ami minden nala kisebb fokszam
u polinomra ortogonalis a [1, 1] intervallumon. Explicit szamtassal ellenorizheto, hogy


1 dl 2
l
(x

1)
=1

2l l! dxl
x=1
Pl (x)

Bizonytas:




1 dl 2
1 dl
l
l
l
(x

1)
=
(x

1)
(x
+
1)


2l l! dxl
2l l! dxl
x=1
x=1

l  

ln
n
X
1
l
d
d
l
l
= l
(x

1)
(x
+
1)


2 l! n=0 n dxln
dxn
168

x=1

Ebbol csak az n = 0 tag ad jarulekot x = 1-nel, azaz



l


1 dl 2
1
l d
l
l
(x
+
1)
(x

1)
=
(x

1)


2l l! dxl
2l l!
dxl
x=1
x=1


1
= l (x + 1)l l!
2 l!
x=1
=1

15.4.4.

Gener
atorfu
eny
ggv

A Laplace-egyenlet altalanos megoldasa azimutalis szimmetria eseten

(r, ) =

(Al rl + Bl rl1 )Pl (cos )

l=0

A
G(x, x0 ) =

1
|x x0 |

is megoldja a Laplace egyenletet ha x 6= x0 :

x

1
=0
|x x0 |

Legyen x0 = ez es |x| = r < 1, ekkor az r = 0-ban vett regularitas miatt Bl = 0 es

X
1
Al xl Pl (cos )
=
|x ez |
l=0
azaz t = cos jelolessel

X
1

=
Al rl Pl (t)
2
1 2tr + r
l=0
es a t = 1 pontban

X
1
=
Al r l
1r
l=0

Al = 1

olve a valtozokat, ezzel belattuk, hogy a Legendre-polinomok generatorf

Atjel
uggvenye

X
1

=
tl Pl (x)
2
1 2xt + t
l=0

169

15.4.5.

Norm
al
as

Most mar csak

1

dxPl (x)2

Nl =
1

kell. Induljunk ki a generatorf

uggvenybol:

2 X
X

=
tk tl Pl (x)Pk (x)
2
1 2xt + t
l=0 k=0
Mindket oldalt integralva
Z

X
dx
=
Nk t2k
1 2xt + t2
k=0

Elemi integralassal
Z

1
1+t
dx
= log
2
1 2xt + t
t
1t

Felhasznalva. hogy
log(1 t) =

n
X
t

n=1

(1)n1

log(1 + t) =

n=1

adodik, hogy

2k

Nk t

X
k=0

k=0

tn
n

2
t2k
2k + 1

azaz a Legendre-polinomok teljes ortogonalitasi relacioja

Z 1
2
ll0
dxPl0 (x)Pl (x) =
2l + 1
1

15.4.6.

Fu
enyek kifejt
ese
ggv

Legyen f egy a [1, 1] intervallumon negyzetesen integralhato f

uggveny. Ekkor

f (x) =

cl Pl (x)

l=0

ahol
2
cl =
2l + 1

+1

dxPl (x)f (x)

1

170

15.5.

Asszoci
alt Legendre-fu
enyek
ggv

Az asszocialt Legendre-egyenlet


m2
d
2 dP
(1 x )
+ ( + 1)
P =0
dx
dx
1 x2
ahol kihasznalva az egyenlet szimmetriajat a
1
transzformaciora, legyen 21 .

15.5.1.

Szingul
aris pontok

rva a valtozot
Ennek az egyenletnek x = 1 szingularis pontjai. At
x=1
(2 )


dP 
d
(2 )
+ ( + 1)(2 ) m2 P = 0
d
d

es a megoldast
P (x) =

cn n

n=0

alakban keresve

m
2
adodik. Ebbol csak a pozitv elojel elfogadhato a regularitas miatt. Ezek szerint
=

P (x) (1 x)m/2
ha x 1. Ugyanez a gondolatmenet
x = 1 +
helyettestessel azt adja, hogy
P (x) (1 + x)m/2
ha x 1.

171

(15.16)

15.5.2.

Ansatz
es rekurzi
o

Ezert keress
uk a megoldast a kovetkezo alakban:
P (x) = (1 x2 )m/2 p(x)

(15.17)

Legyen m > 0 es fejts

uk ki a p f
uggvenyt:
p(x) =

cn x n

Ekkor azt kapjuk, hogy

X

n(n 1)xn2 (m(m + 1) + (n + m)2 ( + 1))xn cn = 0
n

azaz
cn+2 =

(m(m + 1) + (n + m)2 ( + 1))

cn
(n + 1)(n + 2)

Ez a rekurzio m = 0-ra visszaadja (15.15)-t, ahogy ez el is varhato. Megint van egy

paros es egy paratlan megoldas, amelyek egymastol f
uggetlenek.
A regularitashoz x = 1-ben megint az kell, hogy a sor terminalodjon; ez akkor
tortenik meg, ha a fenti rekurzioban a szamlalo 0, ami ket esetben lehetseges:
n = 1 m
n=m
Ekkor a masodik lehetoseg vezethet terminalashoz, amihez az kell, hogy
=lN

es

ml

Ekkor a megfelelo paritas

u hatvanyokbol allo p(x) egy l m-ed fok
u polinom.

15.5.3.

Megold
as el
o
allt
asa a Legendre-polinomokkal

Explicit behelyettestessel ellenorizheto, hogy a

Plm (x) = (1 x2 )m/2
megoldja az asszocialt Legendre-egyenletet.

172

dm
Pl (x)
dxm

Bizonytas: differencialjuk le a Legendre-egyenletet m-szer



dm
d
2 dP
(1 x )
+ l(l + 1)P
dxm dx
dx


2
dP
dm
2 d P
+ l(l + 1)P
= m (1 x ) 2 2x
dx
dx
dx
d1+m P
dm P
d2+m P
= (1 x2 ) 2+m 2mx 1+m m(m 1) m
d
x
d
x
d x
m
m
1+m
d P
d P
d
P
2x 1+m 2mx m + l(l + 1) m
d
x
d x
d x
(m)

azaz pl

(x) =

d m Pl
dm x

(ami egy l m-edfok

u polinom) megoldja az

(m)

(1 x2 )

(m)

d2 pl (x)
dpl (x)
(m)

2(m
+
1)x
+ [l(l + 1) m(m + 1)] pl (x) = 0
dx2
dx

egyenletet.
Masfelol a (15.17) Ansatzot az asszocialt Legendre-egyenletbe helyettestve az adodik,
hogy az ott szereplo p(x) f
uggveny megoldja az
(1 x2 )

dp(x)
d2 p(x)

2(m
+
1)x
+ [l(l + 1) m(m + 1)] p(x) = 0
dx2
dx

(15.18)

egyenletet. Ebbol kovetkezik, hogy (a normalast egynek valasztva)

(m)

p(x) = pl

(x) =

dm P l
dm x

hiszen a rekurzio szerint a (15.18) egyenletnek normalas erejeig egyetlen olyan megoldasa
van, ami l m-edfok
u polinom.

15.5.4.

Kiterjeszt
es negatv indexre

m < 0-ra a fenti formulak a kovetkezo modon terjeszthetok ki:

Plm (x) = (1 x2 )m/2

l+m
dm
2 m/2 1 d
P
(x)
=
(1

x
)
(x2 1)l
l
m
l
l+m
dx
2 l! dx

Ez kiterjesztheto arra az esetre, ha l m l. Azonban mivel (15.16) csak m2 et tartalmazza, Plm (x) es Plm (x) ugyanazt az asszocialt Legendre-egyenletet oldja meg,
aminek tudjuk, hogy normalas erejeig csak egy veges fok
u polinom megoldasa van. Ezert
ez a ket f
uggveny nem lehet f
uggetlen egymastol; kozt
uk fennall a
Plm (x) = (1)m

(l m)! m
P (x)
(l + m)! l

173

relacio.
Bizonytas: mivel nem lehetnek f
uggetlenek, ezert
Plm (x) = clm Plm (x)
es csak clm erteke a kerdeses. Ez az egyenlet kirva
(1 x2 )m/2

l+m
1 dlm 2
l
2 m/2 1 d
(x

1)
=
c
(1

x
)
(x2 1)l
lm
2l l! dxlm
2l l! dxl+m

azaz

l+m
dlm 2
l
2 m d
(x

1)
=
c
(1

x
)
(x2 1)l
lm
lm
l+m
dx
dx
A ket oldalon a legmagasabb fok
u tag egy
utthatoja meg kell egyezzen:
l+m
dlm 2 l
2 m d
(x
)
=
c
(x
)
(x2 )l
lm
dxlm
dxl+m

es itt mar explicite el tudjuk vegezni a derivalast:

2l(2l 1) . . . (l + m + 1)xl+m = clm (1)m 2l(2l 1) . . . (l m + 1)xl+m
azaz

(2l)!
(2l)!
= clm (1)m
(l + m)!
(l m)!

amibol az alltas kovetkezik.

15.5.5.

Az asszoci
alt Legendre-fu
enyek alapvet
o tulajdon ggv
s
agai

1. Plm=0 (x) = Pl (x)

2. Plm (x) = 0, m > l. Ez egyszer
uen kovetkezik abbol, hogy
l+m
dm
2 m/2 1 d
P
(x)
=
(1

x
)
(x2 1)l
l
dxm
2l l! dxl+m

Plm (x) = (1 x2 )m/2

es egy 2l-edfok
u polinom 2l-nel magasabb derivaltja nulla.
3. Ortogonalitas
Z

+1

dxPlm (x)Plm
0 (x) = 0

1
0

ha l 6= l . A bizonytas ugyan
ugy megy, ahogy a Pl Legendre polinomoknal lattuk.
174

4. Normalas

+1

dxPlm (x)Plm (x) =

2 (l + m)!
2l + 1 (l m)!

Bizonytas:
Plm (x) = (1)m

(l + m)! m
P (x)
(l m)! l

Ezt berjuk az integral ala

Z +1
dxPlm (x)Plm (x)
1
Z +1
l+m
1 dlm 2
m (l + m)!
l 1 d
= (1)
dx l
(x

1)
(x2 1)l
lm
l
l+m
(l m)! 1
2 l! dx
2 l! dx
Most m-szer parcialisan integralunk, a kiintegralt resz a hataron mindig 0:
Z
l
1 dl 2
(l + m)! +1
l 1 d
dx l
(x

1)
(x2 1)l
=
(l m)! 1
2 l! dxl
2l l! dxl
Z
(l + m)! +1
dxPl (x)2
=
(l m)! 1
2 (l + m)!
=
2l + 1 (l m)!
Ennek kovetkezmenye
Z

+1

dxPlm (x)Plm
0 (x) =

15.6.

2 (l + m)!
ll0
2l + 1 (l m)!

G
ombfu
enyek
ggv

Defincio:

s
Ylm (, ) =

2l + 1 (l m)! m
P (cos )eim
4 (l + m)! l

Ortonormaltsag:
Z

dYlm (, ) Yl0 m0 (, ) = ll0 mm0

Bizonytas:
d = sin dd = d(cos )d

175

azaz
Z

dYlm (, ) Yl0 m0 (, )
s
s
Z 2
Z
2l + 1 (l m)! 2l0 + 1 (l0 m0 )! 1
0
m
m0
dei(mm )
dxPl (x)Pl0 (x)
=
0
0
4 (l + m)!
4 (l + m )! 1
0
Felhasznalva, hogy
2

dei(mm ) = 2mm0

azt kapjuk, hogy

Z

dYlm (, ) Yl0 m0 (, )
s
s
Z 1
2l + 1 (l m)! 2l0 + 1 (l0 m)!
=
2mm0
dxPlm (x)Plm
0 (x)
0
4 (l + m)!
4 (l + m)!
1
s
s
2 (l + m)!
2l + 1 (l m)! 2l + 1 (l m)!
2mm0
ll0
=
4 (l + m)!
4 (l + m)!
2l + 1 (l m)!

= ll0 mm0
Teljesseg: ha adott a gombfel
uleten egy f (, ) negyzetesen integralhato f
uggveny, azaz
Z
d |f (, )|2 <
akkor kifejtheto gombf
uggvenyek szerint
m
X
X
flm Ylm (, )
f (, ) =
l=0 l=m

Z
flm =

dYlm (, ) f (, )

Ez mit is jelent?
f (, ) =

X
m Z
X

d0 Ylm (, )Ylm (0 , 0 ) f (0 , 0 )

l=0 l=m

Z
=

d(cos 0 )

Z
d

X
m
X

!
Ylm (, )Ylm (0 , 0 ) f (0 , 0 )

l=0 l=m

azaz

X
m
X

Ylm (, )Ylm (0 , 0 ) = (cos cos 0 )( 0 )

l=0 l=m

Ez fejezi ki azt, hogy a gombf

uggvenyek rendszere teljes.
176

15.7.

Bessel-fu
enyek
ggv

A Bessel-fele differencialegyenlet


1 0
2
J (x) + J (x) + 1 2 J(x) = 0
x
x
00

15.7.1.

Hatv
anysor megold
as
J(x) = x

cn x n

1
c2k2
4k(k + )
=0

c2k =
c2k1

A megoldast felrhatjuk a gamma-f

uggveny
Z
(x) =

dt tx1 et

(x + 1) = x(x)

(x)(1 x) =
sin x
(n) = (n 1)!

n Z+

segtsegevel. A standard indulo normalas

a0 =
ekkor
a2k =

1
2 (

+ 1)

(1)k
22k+ k!(k + + 1)

Ha
/ N, akkor a ket f
uggetlen megoldas
J (x) =
J (x) =

 x  X

 x 2k
(1)k
2 k=0 k!(k + + 1) 2

 x  X
 x 2k
(1)k
2

k=0

k!(k + 1) 2

ezek a sorok minden x C-re abszol

ut konvergensek.
177

(15.19)

Azonban, ha = m N

Jm (x) = (1)m Jm (x)

Ezt u
gy oldjuk meg, hogy definialjuk a Neumann-f
uggvenyt
N (x) =

J (x) cos J (x)

sin

J es N mindig bazist alkot; N -nek akkor is van limesze, ha m Z.

A Bessel-egyenlet megoldasanak egy masik bazisat adjak az u
n. Hankel-f
uggvenyek
H(1,2) (x) = J (x) iN (x)
Az osszes ilyen f
uggvenyre igaz, hogy
2
(x)
x
d (x)
1 (x) +1 (x) = 2
dx
1 (x) + +1 (x) =

ahol lehet J, N vagy H (1,2) .

Bizonytas: a (15.19) sorbol explicit szamtassal lathato, hogy
d
(x J (x)) = x J1 (x)
dx


d
x J (x) = x J+1 (x)
dx
Elvegezve a derivalast a fenti formulakban kapjuk, hogy

J (x) + J0 (x) = J1 (x)

x

J (x) + J0 (x) = J+1 (x)

x
azaz

J (x) + J0 (x)
x

J+1 (x) = J (x) J0 (x)

x
J1 (x) =

A ket egyenletet osszeadva es kivonva

2
J (x)
x
dJ (x)
J1 (x) J+1 (x) = 2
dx
J1 (x) + J+1 (x) =

178

(1,2)

innen pedig N es H
definciojat hasznalva ez utobbiakra is kovetkezik az alltas.
A Bessel-f
uggvenyek eloallthatok a kovetkezo integrallal:
 x  Z +1
1


J (x) =
(1 t2 )1/2 eixt dt
> 1/2
2
+ 12
1
Bizonytas: fejts
uk sorba az exponencialist

 x  Z +1
X
(ixt)n
1
2 1/2


(1

t
)
dt

2
n!
+ 12
1
n=0

 x  Z +1
X
(ix)n
1


=
(1 t2 )1/2 tn dt

1
n!
2
+ 2
1
n=0
A
Z

+1

(1 t2 )1/2 tn dt

integral 0, ha n paratlan. Ha pedig n = 2s, akkor

Z +1
Z +1
2 1/2 2s
(1 t2 )1/2 t2s dt
(1 t )
t dt = 2
0
1
Z +1
(1 u)1/2 us1/2 dt
=
0

( + 1/2)(s + 1/2)
(s + + 1)

Ugyanakkor
es (1/2) =

(s + 1/2) = (s + 1/2)(s 1/2)...(1/2)(1/2)

, ezert
(s + 1/2) =

(2s)!

22s s!

Ezt berva, az integralunk

 x  Z +1
 x  X
 x 2s
1
(1)s
2 1/2 ixt


(1

t
)
e
dt
=

2
2 s=0 s!(s + + 1) 2
+ 12
1
= J (x)
Explicit szamolassal lathato tovabba, hogy
 x 
1
( + 1) 2
(


2
log x2 +

N (x)
2
()

x
J (x)

179

=0
6= 0

ahol

n
X
1

= lim

k=1

!
log n

= 0.5772 . . .

az Euler-Mascheroni allando. Nagy x-re pedig

r


2
cos x

J (x)
x
2
4
r

2

N (x)
sin x

x
2
4
Ez utobbit a modostott Bessel-f
uggvenyek segtsegevel igazoljuk.

15.7.2.

M
odostott Bessel-egyenlet


1 0
2
Y (x) + Y (x) 1 + 2 Y (x) = 0
x
x
00

Ennek megoldasai a modostott Bessel-f

uggvenyek I (x), ahol
I (x) =

 x  X

k=1

 x 2k
1
k!(k + + 1) 2

= i J (ix)
ahol, ha nem egesz, akkor a kovetkezokeppen kell erteni a komplex hatvanyt:

i = ei 2
Ha = m egesz, akkor Im Im es a masik f
uggetlen megoldas
Km (x) = lim K (x)
m

K (x) =
(1)

Explicit szamolassal (N es H

I (x) I (x)
2
sin

definciojat hasznalva) lathato, hogy

K (x) =

itt a komplex hatvany erteke

+1 (1)
i H (ix)
2

i+1 = ei 2 (+1)

180

Ezekre a f
uggvenyekre a rekurzios relaciok
d
(x I (x)) = x I1 (x)
dx


d
x I (x) = x I+1 (x)
dx

I (x) + I0 (x) = I1 (x)

x

I (x) + I0 (x) = I+1 (x)

x
2
I1 (x) I+1 (x) =
I (x)
x
dI (x)
I1 (x) + I+1 (x) = 2
dx
illetve
d
(x K (x)) = x K1 (x)
dx


d
x K (x) = x K+1 (x)
dx

K (x) + K0 (x) = K1 (x)

x

K (x) + K0 (x) = K+1 (x)

x
2
K1 (x) K+1 (x) = K (x)
x
dK (x)
K1 (x) + K+1 (x) = 2
dx
(bizonytas mint J-re).
Az In modostott Bessel-f
uggvenyekre atviheto a Jn Bessel-f
uggvenyek integral eloalltasa:
I (x) = i J (ix)
 x  Z +1
1


=
(1 t2 )1/2 ext dt
2
+ 12
1
Masreszt igazolhato, hogy

 x  Z

(t2 1)1/2 ext dt
K (x) =
2
+ 12
1
Ez utobbit u
gy tudjuk belatni, hogy megmutatjuk, hogy
Z

P (x) = x
(t2 1)1/2 ext dt
1

181

x > 0 , > 1/2

x > 0 , > 1/2

kielegti a modostott Bessel-egyenletet:

x2 P00 (x) + xP0 (x) x2 + 2 P (x)



Z 
1
2
+1/2
+1
2
1/2
x(t 1)
n+
=x
ext dt
2t(t 1)
2
1
Z

d  2
+1
= x
(t 1)+1/2 ext dt = 0
dt
1
ezert
P (x) = A I (x) + B K (x)
Nagy es pozitv x-re helyettests
unk
t=1+

u
x

ekkor
P (x) = x

+1

Z
0

2u u2
+ 2
x
x

1/2

exu du

1/2
Z 
2u
u 1/2 1/2 u
x
=x
e
1+
u
e du
x
2x
0
 1/2
Z
2
+1
x
x
e
u1/2 eu du
x
0
 1/2
2
= ( + 1/2)x+1
ex x1/2 ex
x
+1

Tehat
P (x) 0

Mivel In (x) hatvanysoraban az osszes egy

utthato pozitv, ezert In (x) a vegtelenhez tart,
ha x . Ebbol kovetkezik, hogy A = 0, azaz
P (x) = B K (x)
B onnan szamthato ki, hogy megnezz
uk a ket oldal viselkedeset x = 0 kor
ul. Ekkor
ismet a
u
t=1+
x

182

helyettestest hasznalva
P (x) = x

(t2 1)1/2 ext dt

1/2
2u u2
=x
+ 2
exu du
x
x
0
1/2
Z 
2x
x
1+
=x e
u21 eu du
u
Z 0
x
u21 eu du
+1

= (2)x
Masreszt In hatvanysorat es Kn definciojat hasznalva
K (x)
ezert tehat
B =
De

()21
x

(2)
()21

221
(2) = ()( + 1/2)

ezert

2
B = ( + 1/2)

Tehat
1
P (x)
B

 x  Z

(t2 1)1/2 ext dt
=
1
2
+2
1

K (x) =

15.7.3.

A Bessel-fu
enyek aszimptotikus viselked
ese
ggv

Felhasznalva, hogy nagy x-re

P (x) ( + 1/2)x

+1

 1/2
2
ex
x

azt kapjuk, hogy

r
K (x)
183

x
e
2x

Viszont

+1 (1)
i H (ix)
2
r
2 i(x(+1/2)/2)
H(1) (x)
e
x
K (x) =

ezert nagy x-re

Viszont
J (x) = Re H(1) (x)
K (x) = Im H(1) (x)
ezert nagy x-re
r



2
cos x

x
2
4
r

2

N (x)
sin x

x
2
4
J (x)

15.7.4.

Integr
alformul
ak m
odostott Bessel-fu
enyekkel
ggv

1. A Cserenkov-sugarzas kiszamtasanal hasznaljuk, hogy

Z
eisx
ds
= 2K0 (|t|)
s2 + 1

es a fentiekben kiszamolt aszimptotikus viselkedest:

r

x
K0 (x) = e
(1 + O(1/x))
2x
2. A szinkrotron sugarzas kiszamtasakor felhasznaltuk az
 

Z
2
1 3
1
x sin x + x
dx = K2/3 (x)
3
3
3
0
 

Z
2
1
1
cos x + x3 dx = K1/3 (x)
3
3
3
0
uggeseket.
osszef
3. A szinkrotron sugarzas spektrumanak frekvencia szerinti kiintegralasahoz pedig a
kovetkezo formula jon jol:

Z
1+
1+
1+

2
2
2


dx x K (x)2 =
4 1 + 2
0
ahol Re ( + 2) > 1
es Re ( 2) > 1
184

pontosabban ennek = 2 esete:

Z
2 (1 4 2 )
d 2 K ()2 =
32 cos
0
3
ahol |Re | <
2
amibol a frekvenciaintegralashoz sz
ukseges formulak a kovetkezok:
Z
5 2
d 2 K1/3 ()2 =
144
Z0
7 2
d 2 K2/3 ()2 =
144
0

15.7.5.

A Bessel-fu
enyek gyo
ggv
kei

A
J (x) = 0
egyenletnek vegtelen sok megoldasa van:
xn

n = 1, 2, . . .

J aszimptotikajat felhasznalva, az origotol tavol fekvo gyokok erteke



1
xn n +
2 2

15.7.6.

Egy fontos integr

al

Amennyiben
J (a) = 0
akkor

a2
[J+1 (a)]2
2
0
Eloszor is Jn megoldja a Bessel-egyenletet, ezert
Z

x2

x [J (x)]2 dx =

d2
d
J (x) + x J (x) + ( 2 x2 2 )J (x) = 0
2
dx
dx

gy
0=
=



2
d
2 d
2 2
2
x
J (x) + x J (x) + ( x )J (x)
dx2
dx
!

2
d
x2
J (x) + ( 2 x2 2 )J (x)2 2 2 xJ (x)2
dx

2J0 (x)
d
dx

185

azaz
d
2 xJ (x) =
dx
2

!
2
d
2 2
2
2
J (x) + ( x )J (x)
dx

2 
d

J (x) 

dx

ahonnan
2 2

xJ (x)2 dx = a2

+ ( 2 a2 2 )J (a)2
x=a

+ 2 J (0)2
Na most egyfelol nemnegatv -re
J (0) = 0
masfelol
J (a) = 0
gy
Z
0

1
xJ (x)2 dx = 2 a2
2

Viszont
J+1 (x) =
ahonnan
J+1 (x) =

2 
d

J (x) 

dx

x=a

J (x) J0 (x)
x

d
J (x) J (x)
x
dx

azaz


d

J (x)
= J (a) J+1 (a)
dx
a
x=a
= J+1 (a)
Innen

x [J (x)]2 dx =

15.7.7.

a2
[J+1 (a)]2
2

A Bessel-fu
enyek ortogonalit
asa
ggv


2
d2
d
2
2
0=
J (xn /a) + J(xn /a) + xn 2 J (xn /a)
d2
d
a

 

2
d
d

J(xn /a) + x2n 2 2 J (xn /a)

d
d
a
2

186

Szorozzuk ezt be 1 J(xn0 /a)-val, integraljuk ki es integraljunk parcialisan az elso

tagban:



Z a
d
d
d
J(xn /a)
J(xn0 /a)
0=
d
d
0


Z a
2
1
2
2
d J (xn0 /a) xn 2 J (xn /a)
+
a
0
Cserelj
uk meg n-et es n0 -t:



Z a
d
d
0=
d
J(xn0 /a)
J(xn /a)
d
d
0


Z a
2
1
2
2
+
d J (xn /a) xn0 2 J (xn0 /a)
a
0
A ket egyenletet egymasbol kivonva
Z


2
2
2
a
xn0 xn

dJ (xn /a)J (xn0 /a) = 0

amibol az elobb igazolt formulat felhasznalva kapjuk, hogy

Z a
a2
[J+1 (xn )]2 nn0
dJ (xn /a)J (xn0 /a) =
2
0

15.7.8.

Bessel-Fourier sor
es teljess
eg

Barmely -re, a
J (xn /a)

nN

f
uggvenyek teljes ortogonalis rendszert alkotnak a [0, a] intervallumon. Ha egy f f
uggveny
negyzetesen integralhato az
Z
a

d |f ()|2 <

ertelemben, akkor f felrhato

f () =

fn J (xn /a)

alakban, ahol az ortogonalitasi relaciot felhasznalva

Z a
2
fn =
dJ (xn /a)f ()
[J+1 (xn a)]2 0
187

Tehat

Z
f () =
0

azaz
X
n

15.7.9.

d0 0

X
n

2
0
0
2 J (xn /a)J (xn /a)f ( )
[J+1 (xn )]

2
1
0
0
2 J (xn /a)J (xn /a) = 0 ( )

[J+1 (xn )]

Hankel transzform
aci
o

Ha vegtelen felegyenest vesz

unk, azaz
a
akkor a

xn
a
hullamszamok bes
ur
usodnek es folytonossa valnak a 0 es kozott; legyen az ennek
megfelelo valtozo jele k. Ekkor az ortogonalitasi relacio hataresete a kovetkezo alak
u
lesz:
Z
1
dJ (k)J (k 0 ) = (k k 0 )
k
0
Ha f -re igaz, hogy
Z

d1/2 |f ()|

veges, akkor a kovetkezo alakba rhato:

Z
f () =
dk kF (k)J (k)
0

ahol az F (k) Hankel-transzformalt

Z
F (k) =

d f ()J (k)
0

Ez a Fourier transzformacio megfeleloje a felegyenesen, es minden > 1/2 esetere

definialt.

188

16. fejezet
A Li
enard-Wiechert potenci
alokb
ol
sz
armaz
o t
erer
oss
egek
Az elektromos tererosseg
E = t A,

(16.1)

ahol a potencialokat (11.7) es (11.8) kepletek adjak meg. Felhasznalva (11.10) kepleteket


1
q
1
q
i = i
=
(i R j i Rj Rj i j ) =
40 R R
40 (R R)2




j Ri
Rj aj
1
Ri
q
j ij +
i t =
=

40 (R R)2 R R
R R
c


q
1
Ri aR
2
=
Ri (1 ) i (R R) +
,
40 (R R)3
c2




vi
q

vi
0 q
R
t Ai = t
=
=
4 R R
40 c2 R R t R R



R
ai
vi
R Rj aj
Rj
q

j
=
=
40 c2 R R R R (R R)2 t
c
t



q
1
Rai (R R) Rvi
Rv Rj aj
2
=
2

+ c
=
40 (R R)3
c2
c
R
c


1
Rai (R R)
RaRi
q
2
+ i R +
Ri .
(16.2)
=
40 (R R)3
c2
c2

189

Azt kapjuk osszestve, hogy:


q
1
Ri aR Rai (R R)
Ei =
Ri (1 2 ) i (R R) +

3
40 (R R)
c2
c2

RaRi
2
+ Ri =
i R
c2


1
1
q
2
(Ri i R)(1 ) + 2 [(Ri i R)aR Rai (R R)] =
=
40 (R R)3
c


q
1
1
2
=
(Ri i R)(1 ) + 2 [R [(R R) a]]i
(16.3)
40 (R R)3
c
A magneses tererossegre:





q
vk
q
t
1
1
Hi = ijk j
ak
+ ijk vk j
=
ijk
=
4 R R
4
xj R R
R R



q
ijk vk Rj
Rj ak
aR
2
=
ijk

(1 ) + 2
=
4
c(R R)2 (R R)3
c


1
1
qc
2
j k R(1 ) + (k R(aR) Rak (R R)) .
ijk R
=
4 (R R)3
c2
(16.4)

Osszehasonl
tva az elektromos tererosseg (utolso elotti) kifejezesevel, latjuk, hogy
H=

1
R E.
Z0

190

(16.5)

Irodalomjegyz
ek
[1] J.D Jackson: Klasszikus elektrodinamika (TypoTEX, Budapest 2004)
[2] L.D. Landau es E.M. Lifsic: Elmeleti Fizika II: Klasszikus eroterek (Tankonyvkiado,
Budapest, 1976)
[3] L.D. Landau es E.M. Lifsic: Elmeleti Fizika VIII: Folytonos kozegek elektrodinamikaja (Tankonyvkiado, Budapest, 1976)
[4] R.P. Feynman, R.B. Leighton, M. Sands: Mai fizika 5. (Elektromagnesseg, Elektrosztatika, Dielektrikumok, Magnetosztatika) (M
uszaki Konyvkiado, 1970)
[5] Simonyi K.: A fizika kult
urtortenete (Gondolat, 1986)
[6] http://en.wikipedia.org/wiki/Leyden_jar
[7] http://hu.wikipedia.org/wiki/Luigi_Galvani
[8] http://en.wikipedia.org/wiki/Bessel_function
[9] http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektrom
agneses_sug
arz
as
[10] http://mathworld.wolfram.com/LegendreDifferentialEquation.html
[11] http://en.wikipedia.org/wiki/Legendre_polynomials
[12] http://mathworld.wolfram.com/LegendrePolynomial.html
[13] http://en.wikipedia.org/wiki/Spherical_harmonics
[14] http://en.wikipedia.org/wiki/Hysteresis
[15] http://en.wikipedia.org/wiki/Absorption_(electromagnetic_radiation

191